Szellemtudomány alapjai

Az alázatosságról - Felvezetés
Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján

A megismerés hegyére felkapaszkodni szándékozó ember számára biztos fogódzót ad Névtelen Szellem, akinek közleményei, tanításai Eszter médium közvetítésével jutottak el hozzánk.
Az önismeret útja is erre a hegyre vezet. A helyes út megtalálásához, az azon való előbbre jutáshoz kérjük fel útitársnak Névtelen Szellemet. Az ő tanításai, tanácsai lámpásként világítják meg előttünk az önmagunk megismerésének gyakran göröngyös útját. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a Kedves Olvasónak ezzel az összeállítással, amely az emberi erények közül az alázatosságról szóló, mindannyiunk által megszívlelendő és szellemi fejlődésünket szolgáló ismereteket és tanításokat tartalmazza.
Testvéreim, arról a nagy dologról akarok ma beszélni nektek, amelyet minden teremtett szellemnek meg kell ismernie, magáévá tennie, önmagában kifejlesztenie: az alázatosságról.
Az alázatosságról fogok beszélni, arról az alapról, amely feltétlenül szükséges az emberi lélek helyes fejlődéséhez. Minden erények között a legnagyobb és leghasznosabb erény az, amit olyan nehe¬zen tud az emberi lélek elsajátítani és magáévá tenni: az alázatosság.
Az alázatosság az erények között legkisebbnek szá¬mít, mert nem kimagasló ragyogás, hanem inkább össze¬húzódó erő, amely a lelket nem annyira hatások kelté¬sére, mint inkább hatások elfogadására képesíti. És éppen mivel ilyen, az emberi léleknek bűnös természeténél fogva ez nem rokonszenves, mert ő nem kíván hatásokat elfogadni, hanem inkább arra van beállítva – mivel a bűn terjeszkedni akar - hogy hatásokat keltsen, hatáso¬kat ébresszen, és ezek által a hatások által uralkodhasson mindenkin és mindenen.
Ez a természet annyira bele van ivódva az emberi lélekbe, hogy e miatt nagyon nehéz a jóban megmozdul¬nia, nagyon nehéz a jóban eredményeket elérnie, mert a földi ember lelki természete mindannyiszor úgy érzi, hogy ha megalázkodik, ugyanakkor valamiről le kell mondania, valamitől meg kell magát fosztania. Ez pedig az ő részére nagyon nehéz dolog.
Ha tudnátok, hogy mennyi bajtól megszabadulhatnátok az egyszerű és semmitmondónak látszó alázatosságnak a gyakorlásával, ha tudnátok, mennyit építhetnétek e kevés képességgel egy élet alatt is: megtelnék a lelketek szelíd békével, és hálát adnátok még a szenvedésekért is. Higgyétek el, hogy jobb egy nap az életből alázatossággal, mint egy öröklét az ellentét birodalmában.
Az alázatosság az a pecsét, amellyel Isten öröktől fogva elpecsételte azokat, akiket üdvözíteni akar. Az alázatosság pecsétje jelöli azokat, akik a lelkük¬ben összerezzennek, amikor Isten szavát hallják, akikben szégyenérzet támad, amiért bűnt cselekedtek. Ők azok, akiknek találkozniuk kell Krisztussal, legyenek a világ¬nak bármely táján, bármely nemzetségben, bármely fele¬kezetben. Őket összegyűjti Krisztus a világ minden tá¬járól és egy akolban egyesíti őket, mert ők azok, akik meghallják az ő hívó szavát s akik elismerik az ő pásztor¬ságát és engedelmeskednek Neki, mert lelkükben visszhangot kelt, rezonál az Isten szava azzal a kicsiny rezgéssel, amelyet úgy hívnak, hogy alázatosság.
Az alázatosság az a hatalmas erőforrás, amellyel le lehet győzni a tomboló gőgöt, ki lehet fárasztani az aktívvá fejlesztett erőket, és ki lehet várni a győzelem megérését. Mert az alázatosság nem türelmetlen, nem sietteti a dolgok érését és mégis idejében ráér mindenre, mert mindennek megvan a maga elrendelt ideje.
Nem mondom én nektek, testvéreim, hogy valami na¬gyot cselekedjetek, hogy valami önmagatokat felülmúlót vigyetek végbe; én csak azt mondom, hogy próbáljátok mind jobban kifejleszteni a lelketekben azt a kicsiny, de hatásában óriási erényt: az alázatosságot. Ez az, ami felemel, nagyob¬bakká és érdemesebbekké tesz a többi embertestvéretek¬nél, mert azt mondja az Úr: „aki magát megalázza, fel¬magasztaltatik, és aki magát felmagasztalja, megaláz¬tatik".

Összeállította: Bíró László

A csatolt anygok listája:

Az alázatosságról
Adai közlés - Oldd meg a te lábadnak saruját
A Szürke Szellem eredményértékelő tanítása
Miért nem elég a törvény betűjét betartani
Újonnan kell születnetek
Testetöltés, visszaszületés
Vigasz Eszter édesanyjának halála után



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisI78_D6mW4YWHiEzA?e=ld80DY
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=PYVln4O9wuk&t=1410s
Julia levelei – Világosság a túlvilágról – Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=orskSLix5Jk
Az őrállóknak – A Névtelen Szellem bölcsészete – Hangoskönyv (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=MGkzQ5ZvpG0
Mindvégig ott volt – Romantikus film

A Föld még nem az igazságok hazája



Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből



Még nem járt le egészen annak a sorozata, amelyet a magad jó akaratával magadra vállaltál és ez a dolog nyitja. Ez nem egészen úgy van, ahogy azt az emberek elgondolják nagyjából, ezért nem is tudnak semmire helyes megoldást találni. A testöltéssel járó terheket mindenkinek hordoznia kell, de vannak akik idő előtt kidőlnek és azoknak terhe is rázúdul a többire, akik nem szükség szerint - vagyis a karma törvénye alapján -, hanem jóakaratú segítésképpen vettek részt azoknak a terheknek a viselésében, amelyeknek el kell érni céljukat egy-egy korban.

Mindennek meg van a helye és célja. Cél nélkül nincsen semmi. A rossznak is megvan a maga célja, nem mintha a fejlődésnek szüksége volna arra, hogy azok a rosszak is betöltsenek valamit, ami fontos, hanem egyszerűen csak az, hogy van (létezik) és útjában van a jó és igaz törekvéseknek. Ezeket természetesen nem lehet - gonoszat a gonosszal - eltávolítani, hanem meg kell tisztítani az utat tőlük. Ez a megtisztítás csak áldozatokkal lehetséges, mert csak ez veti ki útjából a gonosz útkeresztező akaratnyilvánítását.

Azért nem beszéltem, s ezidő szerint nem is beszélhetek ezekről a nagy és mély belegondolást igénylő dolgokról, mert úgysem értenék meg az emberek, akik - különösen most - amúgy is el vannak keseredve az igazságtalanságok diadala miatt, amit a Földön a jelenkorban látnak és kínosan éreznek. A Természettörvényben azonban meg van mindennek a maga helye és kiteljesedési ideje. Egyszer az egyik oldal, másszor a másik oldal szenved azok miatt a félrebillent igazságoknak nevezett tévedések miatt, melyek a maguk idejében mindig bizonyos kiegyenlítést és helyreigazítást hoznak létre.

A Föld még nem az igazságok hazája, mert a rajta testet öltött szellemek még nagyon is tökéletlen állapotban vannak, és így minden szellemi megmozdulásukkal csak szenvedést okoznak egymásnak és saját maguknak is, mert a maguk biztonságos elhelyezkedése a világban mindig zavart okoz. Ezeket a zavarokat leginkább azok érzik meg lelkileg és testileg, akik már egy magasabb világ légkörének a szférájához tartoznak eszmeileg és érzésileg. Annak az igazsága vonzza és tölti be lelki természetüket és az alacsony, fejletlen erőknek a horzsolódása még akkor is fájdalmakat, szenvedéseket okoz, és lelki, testi betegségeket hoz létre, ha nem is vesz részt azokban a ténykedésekben, vagy nem is egyenesen őket támadják ezek az erők a maguk kiválasztott eszközeivel.

Téged pedig egyenesen szembetámadnak, mert te a magad őrhelyén a magad odaajánlásával az Úrnak való szolgálatodban, a hitben való előrehaladást és igazsággá rögzítést munkálod. Minden korban és minden időben voltak és lesznek, akiket az Úr kiválaszt ezekre a feladatokra, akik nem könnyen tudják a földi életben a maguk békéjét a külső világban megtalálni. Éppen ez a nehéz lelki állapot hozta létre sokaknál a remeteséget, a kolostori életet, hogy ne kelljen a világi követelményeknek is, és a lelki, előírt dogmává erősített igazságoknak is eleget tenni, mert azt nem lehetett és nem is lehet együtt kifejezésre juttatni.

De mégis kellett és mindig is szükséges az, hogy kint a világban élők is lássanak és érezzenek azoknak a hirdetett igazságoknak gyakorlati megvalósíthatóságából valamit, amit a földi életben követni lehet és követni kell, hogy az életet jobbá, igazabbá és elviselhetőbbé tegyék. Mert az emberi természet nem könnyen hajol a megszokott és jóleső bűneinek megtagadása felé. Szívesen terheli meg a másikat a saját részére kiszabott munka elvégzésével. Jólesik a kötelezettségek másra való áthárítása és egészen helyénvalónak tartja, hogy az élet nyújtotta javak felett inkább ő, mint más rendelkezhessék.

A kötelező szeretet is inkább az önzés kielégítésére, mint a lemondás gyakorlására van rendelve. Így gondolkozik és a gyakorlati életben így fogadta el még az úgynevezett vallásos életet élő emberek nagy tábora is az isteni üzenetet, az evangélium igazságát. Az egyházak nem gyakorolhatnak olyan hatalmat, hogy az emberlelkeket kényszeríthessék az igaz, becsületes életre, mert ha nem tudják megnyerni az ember lelkét a jóra a lelken keresztül, nem tudják azt megnyerni a testen keresztül sem, mert ez csak az odaadó szeretettel és a folyton való áldozattal lehetséges. Ennek a nehéz munkának a kiosztása csak a magukat önként odaadó lelkek között talál elfogadókra, akik a maguk egyéni életét nem tekintik fontosnak, csak a szent cél megközelíthessék.

Az ilyen nagyon zavaros eszmeáramlatok idején, amikor nem tudja senki, hogy mit hoz a holnap, milyen ütközéseket hoz felszínre a legigazabb jóakarat is, az emberek rosszra hajló természetében: minden nap áldozatot jelent annak, aki nem a világi célok szolgálatában áll. Az ilyen nem a testi előnyök megszerezéséért munkálkodik, hanem azért az eljövendőért, amely felé az egész emberiség törekszik, de nem azon az úton halad, amelyet az Úr jelölt ki számára.

A saját tévelygéseire keres, kutat kint a világban, sőt már a világűrben is, de mivel nem a saját lelkében keresi azokat a célhoz segítő tehetőségeket, így nem is találja meg, egészen addig, ameddig összeroppanva, magára eszmélve meg nem találja azt a keskeny utat, mely Istenhez visszavezeti őt. Hogy talán mikor éri el ezt a célt? Megtérésével. A kegyelem útján hamar megtalálja ezt a vágyva-vágyott boldog jövendőt. Azonban Isten nélkül talán eonok múlva jön rá arra, hogy eltévesztette az utat. Kár volt minden hosszú tanulásért és küzdelemért, mert látni fogják mindazok, akik másokat szenvedtettek, hogy azok a kicsinyek, akik hittek az Úr beszédjének és áldozatot hoztak azokért, akik a hitre vágyakoztak, azok a látható világ mögött - a jelenleg láthatatlanban - már boldog örömben élnek és nem járják a bizonytalan holnapot keresve, hanem benne élnek abban a bizonyosságban, amely az övéké. Isten veletek!



szemlézte: Bíró László



UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=rgwTLeBuwd4

Lábmosás vagy fejmosás?

Drága Testvéreim!
Az egyik helyen a lábmosásról olvastam. Az én meggyőződésem, hogy az Úr Jézus nem hiába mosta meg a tanítványok lábát. Tudjuk hogy a tanítványokat mindig az foglalkoztatta, ki a nagyobb és nem az, hogy ki a kisebb. Más szóval az emberi gőg azt kívánja gyakorolni, hogy valakinek a fejét mossa meg (agymosást csináljon).
Ha valaki megtehette volna, az Úr gyakorolhatta volna a legjobban fejmosást. Péter, a tanítványa kérte Jézust, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét is mossa meg, de az Úr ebbe nem egyezett bele, hanem Péternek is csak a lábát mosta meg.
Amikor valakinek a fejét akarjuk megmosni, feljebb vagyunk, mint akin a fejmosást tesszük, más szóval lenézzük. De ha valakinek a lábát mossuk, le kell alacsonyodjunk.
Ha a mi életünkben a lábmosást cselekednénk szellemi értelemben, a gyülekezetek sokkal telibb lennének. Nem lenne annyi megbotránkozás, gőg és sokkal többen ismernék meg bennünk az Úr szeretetét és kívánnának csatlakozni az üdvözülők seregéhez.
Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy Ő szelíd és alázatos volt és ez által magasztaltatott fel.
Ámen.

Bíró László

Hétvégi filmajánló
Luther Márton 95 Tézise,1517 október 3
https://www.youtube.com/watch?v=p2qO6OWvjRc

A földi élet mindenképpen ajándék
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Az emberek mindig szerették és szeretik kiolvasni a szellemi tanításokból azt, ami részükre kedvező lehet. Ez pedig nagy csalódások szokták követni a szellemi életben. (Eszter kérdez valamit, amire a Vezetőnk ilyen választ ad:) Az a bizonyos dolog sem nem kellett, sem nem büntetés, hogy tudni illik úgy történt. Ez csak az eshetőségekben volt lehetséges, amit az ellentét sietett felhasználni, a hasonló lelkek természetében felszítva azokat a neki alkalmas vágyakat és törekvéseket, amelyek céljának megfelelő eszközöket alakítanak ki a cselekvéshez.
Azért kell és szükséges az ember számára, hogy megvizsgálja önmagát, számot vetve a külső és belső énjével, hogy milyen és mennyi az az erő és világosság, amellyel az életének célját képező változásba át tud lépni, mert ha meggondolás nélkül próbálkozik és ezen az úton akarja esetleg a hiúságát kielégíteni, akkor okvetlenül a megtévesztő erők és hatalmak eszközévé válik, mert a hasonlóknak nem tud ellenállni.
Nagy önuralom és megfelelő igazságérzet szükséges ahhoz, hogy a lélek önmagába tekintve ne csak a szemnek jóleső, kedvező erényeket vegye észre, hanem azokat a disszonáns létezőket is meglássa, amelyek meghúzódva az erények mögött elég élénken szólnak bele az élete megmunkálásába. Mert az ember a Földön mint új teremtmény jelenik meg a régi életek jó vagy rossz emlékei nélkül és nagyon hamar elhiszi magáról, ha egy kevés előnyös ajándékát élvezi a földi életnek, hogy az neki, valami kiváltságot jelentő ajándékképpen adatott. Ezzel szemben nagyon hajlandó felebarátját, ha az kedvezőtlen állapotban sínylődik, önmagánál hátrabbra vetni, saját ítélete szerint. Ezért kell számolni mindig az emberi állapotban élők között azzal, hogy ilyenféle félreértésekre ne adjunk alkalmat.
A földi élet mindenképpen ajándék, akár boldogságban, akár szenvedve tölti el napjait az ember, mert semmi sem valóság a Földön; csak a valóságos élet megjavításához adott alkalom és munka.
Ki mennyit tud elvégezni és hogyan, miképpen oldja meg feladatát a Földön, aszerint élvezi majd azokat az eredményeket, amelyek vagy boldogsággal vagy kétségbeesett gyötrődéssel töltik meg a lelkét azoknak, akik helyesen vagy könnyelműen élték át földi életüket. A földi élet nem a múltak tévedéseinek helyrehozásáért van adva. Mert a megtörténtet meg nem történtté nem teheti senki. A múltak hibái, bűnei már a következményekben élnek tovább és végzik romboló munkájukat. De a jelen és a jövő az ember kezében van, amennyiben megállíthatja és más irányba fordíthatja a rossz következmények további fejlődését.
Amit a tudatlan emberek, amíg fejletlen tudásukkal vagy bűnös hajlandóságaikkal rosszul alapoztak meg, azt meg lehet változtatni és igazabb, jobb eredményt ígérő helyzeteket lehet kialakítani, kedvező körülményeket lehet ezáltal teremteni az utánuk következő nemzedékek részére. Ez áll nemcsak az anyagiak, hanem a szellemiek terén is, sőt a szellemi előrehaladással gyorsabb és biztosabb a jó eredmény a világ részére, mert ez mint iránymutató nagyobb világosságot és tisztább, nemesebb törekvéseket kelt életre a jobbra és igazabbra vágyó lelkű emberekben.
Az ilyen emberek nem táplálnak bosszút és irigységet a náluk kedvezőbb helyzetben élők iránt, mert békességesebb, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb az életük, mint a kizárólag anyagiasságra törekvő embereknek. Tehát a lelkileg előrehaladott emberek együttese előrehaladást, fejlődést jelent annak a nemzetnek, ahol ezt elősegítették. Fejlődést jelent az anyagi világnak, mert a szellemi fejlődés előfeltételeinek bölcsőjévé tette ezt a világot, és ezzel kevesbítette a szenvedést, a csalódást, a bűnt és az emberek lelkének tévelygéseit is.
Ez a feladata minden Földre született embernek. Minél több igazra és jóra törekvő ember él a Földön, annál tisztább a légkör, annál enyhébb a természet és könnyebb, szebb az élet. A szörnyű önzés és gyilkos bosszú, hiú versengés, vak gyűlölet és kegyetlenség száműzve lesz a lelkekből, mert nem az az Istentől rendelt világ célja, hogy az ember szenvedjen és gyötrődjék a bűnök szabad kiélése miatt, hanem az a cél, hogy megtanuljon élni boldogan és áldásosan.
A hibás és még fejletlen lelkű ember azt hiszi, hogy az ő élete nagyobb érték, mint a másiké, de meg kell győződnie arról, hogy az ő élete a másik ember életével egyenértékű és nem lehet boldog úgy, hogy a másik életét boldogtalanná tegye; nem lehet gazdag úgy, hogy a másik nyomorogjon; nem szerezhet magának egészséget úgy, hogy a másik gyötrő betegségben szenvedjen segítség nélkül. Minden ami szenvedés, minden ami boldogtalanság és gyötrelem, ami szerencsétlenség, sőt amit az emberek elemi csapásnak minősítenek, ez minden az egyes emberek és emberek összességének bűnei, hibái, tévelygései, tudva vagy tudatlanul elkövetett mulasztásai és rosszakaratú cselekedetei folytán jöttek létre.
Minden visszatér kiindulási pontjához. Ez a természet törvénye! Azért ne örüljön senki annak, hogy most a jelenben nem szenved, és ne essen kétségbe senki, akit az élet talán igazságtalanul olyan nehezen elviselhető őrhelyre állított, ahol méltatlan szenvedések, üldözések és alaptalan vádak miatt az emberektől gyűlöletet és megvetést kell elszenvednie. Mindezek múlandó jelenségei ennek a világnak, mert az idők változásai órákról-órára más fordulatot hoznak a világra és aki fennáll, vigyázzon hogy le ne essék, mert ha nem az isteni igazság állította arra a helyre, nem maradhat ott, ahol magát hiszi. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A hit és igazság szoros összefüggése
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

A sok szenvedésben és csalódásban elfárad a lélek és már mindentől fél, ami bizonytalan, ismeretlen a részére. Az ember nem tudhatja mi jöhet elejébe, mivel találkozik. De éppen itt van a hitnek bíztató lámpása, amelynek segítségével, ha nem is messze, de valamennyire mégis el lehet látni és tájékozódni az ismeretlenben. És ha az ember nem is látja, mégis vannak olyan hatalmas segítő erők, amiket éppen a hit vonz, mert a hit mindig az igazságot feltételezi, azt keresi, azt sejti, azt akarja megrögzíteni mindenütt, mindenben.
Igazság nélkül semmi sem állhat meg. Ha sikerül is a hamisságnak valamennyire megvetnie lábát a Föld rögében, ha az anyag el is takarja a valóságot egy időre, de lekopik minden a látszatos világ ábrázatáról, mind a szép, mind a csúnya, s csak a valóság marad meg, amit vagy elkerülnek, vagy magukhoz ragadnak az emberek. Nagy harcok folynak emiatt az emberek között, mert a kívánatosnak látszót mindenki szeretné, de amiért nehezen meg kell dolgozni, azt elkerülik. Az igazságért pedig igen sokat kell dolgozni, tűrni és szenvedni. De van egy erőssége a léleknek: a hit az igazság erejében.
Ez egészen komoly és rendíthetetlen valami. Az isteni Jó kiáradása folyton teremt, alkot, rendez és dolgozik. A pozitív erők, melyeket az igazság mint bizonyosság magából kisugároz, mint hatalmas mágnes magukhoz vonzzák azokat az erőket, amiket az igazságot kereső emberlélek magából kivetít, mert érzi, hogy vannak nálánál nagyobb bizonyosságok, melyeket nem az ő akarata és cselekvése hozott létre.
Tudja, hogy van egy mindenekfeletti Hatalom, Aki tökéletes igazat képez. Ez a hit még nem tudja, hogyan, miképpen fog csatlakozni, miben és hogyan fog megnyilvánulni ez a kapcsolódás, de érzi, hogy meglesz. Minél tökéletesebb ez a megérzés, annál erősebb a hit. Ez pedig keresi a kapcsolatot, felkészül reá és ha ez a felkészülés bizonyságot tud magából szétárasztani, akkor nagyon szépen belehajtja a maga sugárzásával azokat az eshetőségeket, melyek úgyszólván „kezére játszák” a hitben megvilágított dolgokat. Nem teljesen talán, de mindig közelebb vonzza őket.
Ha én is hittem volna, olyan mélyen, mint most, nem lett volna kétszáz év távolság köztünk, mert hamarább megéreztem volna a bizonyosságot és tisztábban kialakult volna a jövő képe előttem. A hit nem egy tétova bizonytalan valami, hanem bizonyosság. Erőket bocsát ki, erőket mozgat meg, a gyengébb ellenállásokat felemészti, az erősebbekkel harcra kel és legyőzi.
Az aktív ténykedő erők támadó és hódító jellegűek; a passzív magába zárkózottak a kitartáshoz szükséges szívós ellenállást fejtik ki. A hitnek is az ellenállásra késznek kell lennie, hogy olyan igazságokhoz ne kapcsolódjék, amik nem életképesek, mert csalódhatik és ez lefokozza a hit erejét.
Az isteni Akaratban való megnyugvás, passzívságában is az erős hit felülkerekedése a látszaton. A hit erőssége és rugalmassága legyőzi a hamisság erejét és diadalt arat a hazugság alkotta igazságokon. Ez az a nagy titok, melyet nehéz megfejteni, amíg kívülről nézzük az élet eseményeit és történéseit. Az igazság sorsa is, melyet az Úr a kezedbe helyezett el, az is felível a magasba, de mindennek el kell érnie a kulminációját (tetőpontját). Isten veled!

Bíró Laci

A jövőről
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Nem lehet és nem is szabad a földi embernek mindenről tudnia, mert ez gátolná szabad választásában. Ha pedig nem adhatja ki magából belső lényegének hatásait és nem láthatja annak eredményeit, akkor céltalanná válik részére az egész földi élet. Ezzel nincs tisztában még a legjobb ember sem, mert a célt mindig összetéveszti az eszközzel.
A cél nem az, hogy a földi életben elérhető kívánatos dolgok megszerzését tartsa szeme előtt a földi ember, mert ha el is érheti, az úgy is múlandó. Hanem az a cél, hogy a maradandó értékű javakat megismerve, azokat keresse, azokért munkálkodjék, hogy meg is szerezhesse. Ha a múlandót fel kell áldozni, azt szívesen megtegye, mert ezzel nagy gazdagságot és nagy előrejutást szerezhet magának.
A Föld emberei olyan gazdagságot és olyan hatalmat keresnek, amit - tudja mindenki - a halál úgyis elvesz tőle. De nagyon sokszor nem is várja be a Természettörvény rendelkezését, hanem dicsősége teljében, amikor élvezni akarja, akkor veszíti el, mert a forgandó sors egyiktől elveszi, hogy a másiknak adja; aki legtöbbször visszaél ezekkel az előnyökkel. Ez mind, a lélekre kirótt adóság, vagy próba, melyben vizsgázni kénytelen. Ha az emberek előre tudnák sorsukat, bizony kevesen volnának, akik hősiesen vállalnák nehéz feladatukat. Azért takarta le a végzet a jövőbe nyíló ajtókat sötét függönyökkel, hogy be ne tekinthessen oda minden akadékoskodó lélek, csak az, aki már bizonyos próbákon túlesett és nem él vissza azzal, amit ott meglát.
Vannak dolgok, amit egyeseknek jó tudni és lehetne is rajtuk ezzel segíteni, mert könnyebbé lehetne tenni részükre a saját dolgaiknak megoldását, de az emberi természet gyarlóságán múlik, hogy mégsem lehet nekik semmit megmondani előre, mert éppen akkor rontaná el azt a sikert, amiért az egész élet szenvedését vállalta, ugyanis vagy elébe vágna a dolgok természetes kifejlődésének, vagy kitérne a megoldások lehetősége elől. Pedig talán éppen az a megoldás hajtaná a jobb lehetőségek felé.
Tehát a Földön nincs olyan cél, nem lehet olyan, amiért érdemes mindent feláldozni, hogy azt elérhesse az ember. Mert minden csak ideiglenes és próba az emberi életben. Ezek csak eszközök a cél elérésére. Az eszközöket pedig csak az tudja jól felhasználni, aki megtanulja, hogyan kell azokkal bánni. Ilyen tanuláshoz kellenek a mesterek, akik már benne élnek és nagy eredményekben gazdagok. Hiába a helyes ismeret, a helyes módszer és a segítés, ha a tanítvány minden jóravaló igyekezete mellett is kérdőjel előtt áll. A nagy káoszt csak az tudja felbontani és kibogozni, aki ismeri ennek okát, ismeri az emberi léleknek minden hibáját, bűnét, gyengeségét és gyarlóságát, amivel ezt összebogozta és a rosszat a jóval összekeverte.
Hiába próbálja azt bárki kiegyenesíteni, rendbe hozni, az emberi lélek mélyére nem tud letekinteni, annak titokzatos kezdőpontjához nem tud eljutni, csak egyedül Az, Aki azt megteremtette és a létbe hívta. Célt tűzött elébe és megbízást adott neki. A teremtő Isten az, Akinek kezéből minden élő elindult a maga útjára. Hogy időközben a teremtmény beletévedt a homályba és maga is homályos lett, az az eléje szabott tökéletességre vezérlő eshetőségben benne volt, de nem feltétlen szükséges, hogy eltévedjen, azonban lehetséges. Így az emberi lélek is, az eltévelyedettek milliói között keresi a boldogsághoz vezető utat.
Ezer és ezer lehetőséget eszel ki, dolgozik, fárad, hogy azt kidolgozza, tervel, gondolkozik; de mindennel olyan akadályba ütközik, ami áthatolhatatlanná teszi azon az úton a további haladást. Egyetlen út marad csak nyitva: az isteni Törvényhez való visszatérés, a kegyelem útja. De ez az út nagyon keskeny és szűk. Ezen nem fér el a gőgben felduzzadt emberi lélek a maga hibáival és bűneivel, tehát ezeket le kell raknia. Ezektől meg kell szabadulnia. Az ember nem képes önmagát megtagadni, mert az emberi „én”-be úgy bele vannak ezek nőve, hogy nem lehet az „embert” bűnei és hibái nélkül el sem képzelni. Az ember múlandó alakjának meg kell halni.
A bűnök és hibák kifejező formájának, a testnek, vissza kell térnie a porhoz, hogy a lélek valóságos világában tisztán láthassa bűneinek romboló hatását. Éreznie kell, hogy minden igaz és jó cselekedetével milyen szép és boldogító eredményeket hozott létre a lélek világában. Látja, hogy minden jóra és igazra való törekvést, milyen segítség és támogatás fogad és érezi azt hogy ez a bizonyosság. Ez az a rendíthetetlen alap, amelyre lehet építeni, mert ezt nem rombolja le az idő múlása, sem az átváltozás, sem a halál bizonytalanba szállító hatalma, hanem az örök jónak folyton nagyobb és tökéletesebb kiteljesedése jelenti a jövőt részére.
Minden jövő az isteni jóban és igazban lesz valósággá. Abban teljesedik ki minden boldogság után való vágyakozás és az Isten kezében van minden lélek részére az a tökéletes jelen elrejtve, amelyet minden teremtett lélek sóvárogva keres-kutat, amikor az előtte ködbe takart jövőt szeretné megismerni. Ez a bizonyosság, amely mindenkire vár. Az egyik előbb, a másik később érik meg a hiábavaló keresések és csalódások után, hogy az egyetlen célhoz vezető útra rálépjen. Az egyik előbb, a másik később látja be, hogy a földi életek örömei, fájdalmai, megaláztatásai, felmagasztaltatásai, csak eszközök a sors kezében, hogy a célt elérhesse a földi ember. A földi élet is csak eszköz, hogy a múlandóból az örökkévaló felé léphessen át a lélek. Mert a halál nem jelenti az örökkévalóságba való átlépést.
Csak egyedül az isteni Törvény megismerése, az abban való élet, a bűnöktől, hibáktól, tévelygésektől való megtisztulás, megszabadulás az, ami az örökkévalóságot, a célhoz érést elősegíti. Mindennél fontosabb a földi életben az, hogy az emberi lélek el ne tévedjen a káoszban. Az eszmék, a vágyak, törekvések, a szenvedélyek, az áligazságok zűrzavarában szükséges, hogy idejében megismerje az emberi lélek az ő Megmentőjét, újjáteremtőjét, a bűnöktől és szenvedésektől Megváltóját, Akinek „hatalom adatott mennyen és földön”, hogy akit meg akar tartani, azt megtarthassa és megszabadíthassa attól a jövőtől, amelynek neve kárhozat.
Akinek neve be van írva az élet könyvébe, az ne féljen a jövőtől. Aki megfogta a Megváltó kezét, aki nem fárad el a könyörgésben, aki szívében hordozza az Úr szavait és ígéreteit, az ne féljen. Aki szófogadó gyermeke a mennyei Atyának és engedelmesen hajtja meg fejét az Isten végzései előtt, annak nem kell félni senkitől és semmitől, mert arra van gondja az Úrnak.

Szeretettel Bíró Laci

Földi vagy szellemi gondolathullámokBertha Dudde írómédiumközlése 1958-ból Minél inkább elkülönültök azanyagi világtól, annál inkább rátaláltok a szellemi világ bejáratára - mert aszellemi világból felétek áramló gondolatok már nem ütköznek ellenállásba. (Haminden gondolatunk anyagi vontkozású, a finomabb és magasabb rezgésű szellemigondolatoknak esélyük sincs, hogy a tudatunkba bekerülhessenek. Amíg azanyagias gondolkozás fej központú, a szellemi szívközpontú gondolkozásmód,tehát előbb a szívben kapcsolódik az elméhez és innen jut a fejbe, ha ottbefogadásra talál. Ezért mondjuk, hogy valaki a fejével vagy a szívévelgondolkozik. Ezt a nyelvünk pontosan tudja, csak a lebutult ember gondolja,hogy a fejben dől el minden.)Az anyagi világ állandóakadályozója az ilyen gondolatok érkezésének, mert az ember szíve csak akkorfogadja be, ha hátat fordít a világnak. Ezzel azt is megértitek, az emberekmiért foglalkoznak annyira keveset szellemi dolgokkal, amikor még a világhozkötődnek. A világi gondolatok a szellemi gondolatokat visszanyomják - azaz, azember nem képes magába felvenni a szellemi gondolat-anyagot, mert világigondolatok nyomulnak eléje, és megakadályozzák hogy a szellemi gondolatok aszívéig eljussanak. Ennek ellenére az emberfelelős gondolatanyagáért, ami uralkodik rajta, mert egyedül a szabad akaratahatározza meg, hogy az ember mire gondol. A szabad akarat vagy védekezik agondolatok ellen - amelyek körülveszik - vagy utat enged nekik. Az akarat pedigolyan, amilyen az ember lénye - vagy anyagi, vagy szellemi beállítottságú.Késztetést egyik irányba sem kap, teljesen szabad. Viszont ettől az irányzattólfügg minden - a gondolkodása, cselekvése, lelkének jelenlegi és jövendő sorsa,és ez lehet dicsőséges, és lehet rettenetes. A világ tehát veszélyt jelentaz ember akarata számára. De kell hogy létezzen. A lélek általa jut el atisztánlátásra, hogy döntést tegyen a világi, és a Szellemi Birodalom között.Mindkét világ létezik, de az ember csak az egyiket akarhatja, és ezt az egyetmaga határozza meg. Ha az anyagi világot választja, lelke ehhez tapad. Ha aszellemi világot választja, akkor ez lesz tartózkodási helye, amikor földivándorlása befejeződött, és elhagyja a testet. Mindkét birodalom benyomásokatkelt benne, de egyik se kényszeríti. Ezért mindig az ember lelke viseli afelelősséget, hogy mit gondol, és mit akar, mert mindkét irány felé DÖNTHET...És a HELYES döntés nem lehetetlen számára akkor sem, ha az anyagi világ kézzelfoghatóan itt van előtte - a szellemi világ pedig látszólag nem valóságosvilág. Viszont a szellemi erőknekvan bizonyos hatalmuk a lélek fölött. A nem-akarónál is mindigbekapcsolódhatnak a gondolatokba, tehát kénytelenek ezeket felfogni. Ezértegyszer minden ember állásfoglalásra kényszerül. Egyedül ha nem akarja -védekezhet a befolyás ellen. De az már érintette, és ezért nem vonhatja kimagát a felelősség vállalása alól - amikor majd egyszer felelősségre vonják.Az ember gondolkodásra képes,és ez felelősségre vonásának az alapja. A gondolatot sem kényszerítette rásenki. Teljesen rajta múlik, hogy mit gondol. A jó szellemi erőknek, akikpozitív irányban próbálják befolyásolni, mindig az a céljuk, hogy a gondolathelyes legyen. De mert a negatív erők is hatnak, az ember maga dönt. Így nemlehet szellemi kényszerről szó, amelynek az egyik áldozatul esik, a másik nem. Eközben benső küzdelmek isadódnak, ha meg akar maradni a szellemi gondolatoknál, miközben a földigondolatok benyomulnak. Ha valaki szellemileg növekedni szeretne, ehhez a bensőküzdelemhez erőt a szabad akarata nyújt. Ekkor az ember már győzött is, mertakarata pozitív volt, ennek következtében a kihatása is pozitív. A győzelemannál nagyobb, minél nagyobb volt az illető világhoz való kötődése. Mert annálnagyobbak voltak az ingerek, az ellenállások - de annál nagyobb volt az akaratais, amely most átütő módon győzött a szellemi világ mellett. Egykor a lélekmajd örül a győzelmének, mert ezzel maga alakította túlvilági sorsát. Boldogéletnek néz elébe, és folyton hálát ad Istennek, aki erőt adott neki agyőzelemhez.  szemlézte: Bíró László
UI:
Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=LP4cyCLHKJQ

2023 augusztusi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék

Ötven év távlatából. Mediális közlés 2

Ima. 6

Stressz és a rák 8

Mi a szeretet? 10

Békesség. 11

Apró gondolatok . Karsay István 12

Éjféli telefon 13

Ingyen szellemtani könyvek 14

Felső Én 17

Névtelen Szellem üzenete 17

Idők jelei 18

Ajánlott havi web. lapok 25


https://data.hu/get/13817900/SBK_Hirlevel_222.doc

https://onedrive.live.com/?authkey=%21AOgmY7nPkdcTgds&cid=8627752B1B3312C8&id=8627752B1B3312C8%21172357&parId=8627752B1B3312C8%21111542&o=OneUp

A halál előtti testiszenvedésekrőlBertha Dudde írómédiumközlése A lélek testtől való elválásaolyan folyamat, amit a test többnyire fájdalmasnak érez, mert kell hozzá egybizonyos érettségi fok, hogy a szétválás fájdalommentes legyen. Ezt az emberekritkán érik el. A még éretlen emberben a halál órája azt a nézetet jelenti: haegyszer az emberi burkot elhagyta, és saját erőből már nem képes semmire, akkormegszűnt minden - és ennek megfelelően a halál órája többé-kevésbé nehéz. Amíg az ember a Földön él,van lehetősége, hogy eltávolítsa magából a selejtet. A lélek a túlvilágonmegköszöni Teremtőjének, ha erre még a Földről való távozása előtt megadja alehetőséget, és a léleknek nem kell a túlvilágon annyit szenvednie. Mert Istenigazságos, a léleknek el kell fogadnia a túlvilágon azt a sorsot amitmegérdemel, és ott az érettség elérése sokkal nagyobb kínokat jelent. De e nélkülnem juthat a világosság-szférába, a magasabb lelki érettséget a szenvedés éskín hozza meg. Tehát a halál előtti hosszú küzdelmet mindig a magasabbra lépésküzdelmeinek kell tekinteni.
Az emberek csak a szenvedésállapotát látják, és ez okozza, hogy a haláltól azért félnek, mert a halálórája elviselhetetlennek tűnik nekik. Holott Isten ember iránti nagy szeretetekészíti ezt, hogy a túlvilágon minél világosabb fénybe juthasson. Isten mindige célból küld szenvedést és fájdalmat, hogy az ember testi vágyai elhaljanak,hogy csak a lelkére gondoljon, és annak tökéletesedésén dolgozzon. Áldás mindenszenvedés, amelynek ez az eredménye. A földi élet hamar elmúlik. Ha valakijóakarattal éli, és közben lemond minden anyagiakra vonatkozó vágyáról, akkor alélek Isten akarata szerint alakul, és életútja végén nincs szüksége rendkívüliszenvedésre, hogy a Világosság Birodalmába juthasson. De a szenvedés mindigmagasabb érettséget hoz, és ezért kegyelem az ember számára. E nélkül hibáit ésgyengeségeit a túlvilágon kellene letenni, ami szintén csak szenvedést jelent.Tehát a szenvedéstől semmiképpen sem szabadul - akkor sem, ha halála látszólagfájdalom-mentes volt. Isten minden egyes ember lelkét ismeri, ismerijóakaratát, hogy mennyire akar küzdeni minden tisztátalan ellen, és ezértlehetőséget ad: a halál óráján utolsó alkalomként megengedi, hogy a léleksalakmentessé váljon, és az örökkévalóságba tisztán mehessen be. Soha nem tudjátok milyen lesza vég. Ezért Isten irgalmát naponta kérni kellene, hogy forduljon felétek ahalál óráján. Még ha Isten akarata szerint éltetek is, végórátok akkor issúlyos lehet, ha az a célja, hogy teljesen megtisztítson, és örökké szabaddáváljatok. Isten bölcsessége és szeretete a tietek az utolsó földi órátokig, ésha lelketek még képes rá hogy alakuljon, erre még a halál óráján is adalkalmat. Ezért szenvednek még testileg a magukat Istennek átadott emberek is -és a többiek nem találnak rá magyarázatot, és nem ismerik fel benne Istenszeretetét. Ennek ellenére Isten jót akaraz embernek, mert a kiérlelődésre a szenvedés a legjobb eszköz, amely rövid időalatt a lelket arra a fokra viszi, amely a túlvilágon fény-áteresztővé teszi. Alélek megköszöni Teremtőjének, amikor szabaddá lett, és felismeri Isten nagyszeretetét és irgalmát.
Ezért kell Isten szereteténekbizonyítékaként tekinteni minden szenvedést - ha az emberek nem is tekintikannak - mert még a végső óra is üdvösséghozó, ha szenvedés kíséri. Bár a léleka testtől fájdalommal oldódik el, viszont azonnal a magasba emelkedik a boldogszellemek Birodalmába. Nem csak a testével, hanem a lelkével is elhagyja aFöldet, és magával viszi a test kiérlelt szubsztanciáit is, mert a földiszenvedés minden foka oldja azt a burkot, amely a lelket körülzárja. És boldogember, aki még a Földön maradéktalanul meg tud válni a még éretlen szellemitől.A földi létet megváltásrahasználta, és már nem támad fel többé Isten akarata ellen. Bár küzd a lélekbékéjéért a halál órájában - de a testi szenvedést már soha nem tekintijogtalannak, mert lelke tudja, közeledik a vég, és a testi szenvedésnek is végelesz. Azt is tudja, hogy mindez előnyére válik - ha ezt már nem is tudja a testtudomására hozni. A test pedig - amint érzi a lélek közeledő tökéletességét -elválik tőle. Feladatát teljesítette, amennyiben tartózkodási helyetbiztosított a léleknek. Mindenkinek súlyos lehet a halál órája, de lehet boldogelalvás is - ha már nincs szükségetek szenvedésre - mert a VilágosságBirodalmában ébred, és Istenével egyesülésre talált már a földön. Ő viszi hazaBirodalmába, az ATYAI HÁZBA, hogy boldoggá tegye.
De hogy a vég milyen lesz aztnem tudjátok, ezért kérjétek Isten irgalmát, kegyelmét és erejét, ha talánlelketeknek még szenvedésre volna szüksége, és így majd a halál óráját iselviselitek. Csak a test szenved - a lélek örömmel távozik a testből, és felemelkedika világosság szférájába.
UI:

Dudde

https://www.youtube.com/watch?v=S0BmL2hyhBc

Harcmodor az ellentéttel szemben - Felvezetés
Zita médium 1981. május 17.

Az igazság törvénye él és uralkodik! Az igazság törvényt tart fent a legalacsonyabb világokon is. Hogy a földi ember ezt nem mindenkor tapasztalja és látja így, az csak a külső megtévesztése. Ez az ellentét munkája, de a valóságban nem így van.Az ellentét kihasználja Isten kegyelmét és a kegyelmi időkben olyan tereket is elfoglal, amelyek az igazság törvénye szerint nem járnának neki. Ezért néha emberek - tehát egyének, más esetekben népek és nemzetek - úgy gondolják, hogy róluk elfeledkezett az a nagy, hatalmas és mindenható Isten.
A sok csalódás, szenvedés, nyomorúság, amelyet az ellentét zúdít a világra, annyira megtöri őket, hogy azt hiszik, az igazság halott. Némely esetben a hit is annyira alászáll bennük, hogy azt gondolják, Isten is halott. Ez még inkább megerősíti őket abban a gyanúban, hogy nekik kell mindent megtenni, hogy az életük jobbra fordulhasson. Csakis önmaguktól várhatnak mindent; mert a hideg, számító, önző világ nem törődik velük, az Isten pedig elfordította az orcáját felőlük. Tehát nekik szabad az igazság törvényeit kikerülni, és az ellentét által felkínált lehetőségeket kihasználni.
Ez az ember legnagyobb tévedése: mert ha időszakokra, esetleg évtizedekre is meg tudja kerülni az igazság törvényét, de ha előbb nem, utóbb, utoléri őt és számonkér tőle mindent. Mivel nem hitt az igazságnak, és nem hitt a világosságnak, és nem hitt Krisztus kijelentéseinek, hanem hitt a sötétség fejedelmének, ezért a sötétség fejedelmétől veszi a bérét.
Testvéreim, az erkölcsi törvény, a szeretettörvény, a természettörvény, az igazság ma is él. Ma is kötelező, hogy az ember a Mózes által küldött Tízparancsolatot és a Krisztus által hozott szeretet-parancsolatot betartsa és betöltse. Ma is kötelező, hogy türelmes, elnéző, megbocsátó legyen a felebarátjával szemben. Ma is áll, hogy mindent az igazság törvénye szerint kell megcselekednie. De a harcmodor változott; az ellentét élesebb megfigyelő ma, mint valaha. Az ellentét erősebb és erőszakosabb. Nagyobb mennyiségben, nagyobb erőszakkal-és mivel kegyelmi időket élünk - nagyobb lehetőségekkel tódul bele innen az asztrális és mentális világból a fizikai világba, ahol nektek is élni kell az életeteket.
Mivel más a harcmodora, mivel még inkább felveszi az igazság köntösét, mivel nagyobb számban jönnek az antikrisztusok, mivel az igazságot ma jobban éhezik és szomjúhozzák a lelkek, ezért rafináltan, igazságnak látszó hamisságot kínál nekik. A tiszta, egyszerű igazság helyett hazugsággal, képmutatással, álszenteskedéssel a szeretet törvényére hivatkozó segítőkészséget kínálja, de valójában hurok van annak a végén, amivel az emberi lelkeket megfogja és magával cipeli az alantas szférák világaiba.
Tehát ma jobban résen kell lenni, mint valaha! Mint mondom, más harcmodort kell felvenni az ellentéttel szemben! Ma nem lehet az ember naiv, ma nem lehet az ember tudatlan, amikor ez a nagy mennyiségű ismeret és tudás tódul a világotokba akár az igazság területén, akár a társadalmi területeken, akár a tudomány terén.
Az embernek ezek között mozogni kell tudnia; tudnia kell, minek ad hitelt, mit fogad el és mit utasít vissza. Ma nagyobb bűn, mint valaha a tudatlanság bűne, mert a lehetőség meg van a legnagyobb és legmélyebb titkoknak az ismeretére is, mivel a Szentlélek a világotokban van; a Szentlélek kijelentései itt vannak, a Szentlélek, ahogy Krisztus mondotta, minden igazságra elvezérel benneteket. Krisztus szava, Krisztus igazsága erőteljesen és nagy mennyiségben tódul be az emberek életébe; hiszen ezres és százezres példányszámban lát az napvilágot és hirdetik azt az utcák sarkain, a háztetőkön és a templomok falai között.Tehát nem mondhatja az ember, hogy nem volt lehetősége Krisztus igazságának megismerésére
Tehát ha akar, tanulhat; ha akar, ismerkedhetik az ismeretlennel, a lehetőségek ma fennállnak és megadattak. Rajta múlik, hogy miért nyújtja ki a kezét, mivel tölti meg az érzés, vágy és gondolatvilágát, mivel foglalkozik, mit tart fontosnak és lényegesnek az életben. Miért képes és hajlandó lemondásra és áldozathozatalra; a világi dicsőségért vagy Krisztus dicsőségéért; világi tudásért vagy a szellemi tudás többletért; a Mammonért vagy Istenért.
Nem mondhatja az ember: „nekem nincs dolgom az ellentéttel; az én számomra nincs harc és nincs küzdelem”.Ki védi meg akkor az Isten szerint való jót? Ki áll ki annak védelmére, ha azok, akiknek a lelkében csak minimálisan is, de már kibontakozóban van a jó, azok erkölcsileg gyávák és hallgatagok? Amíg az ellentét hangos szóval, mindennemű erőszakkal benn él a társadalomban, ott anarchiát szít, Istentagadást hirdet és útját állja minden szépnek és jónak; addig a jó képviselői gyengék, gyáván hallgatnak és nem adnak kifejezést annak az undornak, amit a látottak keltenek bennük. Veszélyes dolog ma gyávaságból hallgatni, embertestvéreim!


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Harcmodor az ellentéttel szemben
Adai közlés - Hamvazó szerda
Betlehem jelentősége
Gondolat iskolázás
HANG helyett a médium válaszol
Hozzátartozó halálára
Így működik egy idős ember agya

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisJpZKPkXtz2AFDd_Q?e=caf4sf
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGisJF6CZjuc-R1xOB2w?e=QElhaO
Karsay István 2023 augusztusi szellemtani hírlevele

https://www.youtube.com/watch?v=_I3cDqgh8VQ&list=PLxGxor4f0-UMwbNB_CqtCEInmY6xNe_1V
Isten tanításai Bertha Dudde által

https://www.youtube.com/watch?v=Z7ffR-FSbag
A fény völgye – Romantikus spirituális filmdráma

Gaertner Lajos szellemének közlése
Adelmának 1910- ből származó és médiumi működését összefoglaló
könyve alapján.

(A könyv címe: „Geister-Kundgebungen aus den Jahren 1865- 1910.” Szellemnyilatkozatok 1865-1910. évekből. Csak német nyelven volt kapható annak idején, de a Spirit kör volt vezetője: Solymosi Lajos bátyánk azt lefordította, abból idézünk most. kyÁ)

Drága Adelma!
Mindez ideig szép csendben maradtam és nem zaklattam az írással, de egyszer már mégis el kell beszélnem a szellem országban szerzett érdekfeszítő élményeimet. Fenséges barangolásokat tettem meg. Utazni, röpülni az asztrálballonokban, csillagokat meglátogatni, ez engem egész boldoggá tesz! Szépet látni, Istent a világ- egyetemében imádni. Naprendszerünk minden bolygóját felkerestem. Jupiter az ő holdjaival, Szaturnusz, Vénusz a legszebb és legjobb lakóhelyek, ahol alig van már ellentét és mindenütt az Istenben való hit uralkodik, a Mars is jobb a földnél, de a halál és a testi születés még ott is uralkodik. A hold a liliputiak világa; börtön, vezeklő hely; a Mercur és sok apró bolygó a födnél alantabb állnak. Az apró bolygók átmeneti világok, purgatóriumok. Ha most, mint megváltott szellem, a földre tekintek, borzadály fog el! A föld az ellentétek világa. Csak kevés az Istenben hívők száma; sok a vadember; sok a fekete, sok a gyilkosság és vérontás. Gyilkosság és háború, harci zaj a földön. Kegyetlenségeket követnek el. A föld gonoszsága borzalmat keltő. Borzadok, ha arra gondotok, hogy hetvenhat évet oly kedélyesen töltöttem el a földön.

A kereszténység alap, mely az emberek szívét van hivatva átmelegíteni, meglágyítani; azért az embereknek mindig szilárdabban kellene ragaszkodni Krisztus igéihez. De ők e legszentebb dolgokkal is visszaélnek és mivel oly sok a bűn a földön, azért történik oly sok szerencsétlenség, katasztrófa. Ilyenek nem fordulnak elő a Jupiteren és a Vénuszon; ezek a költők és zenészek világai. És virágok! Mondhatom pompás virágok! Csak hozhatnék belőlük néhányat! A föld körül oly sűrű, szürke a levegő, hogy magasabb szellemnek mindig undorító ebbe a légkörbe lejönni.

Senki se sajnáljon a földről elköltözni, hiszen nem halunk meg, tovább élünk valamelyik dicső világban, ki-ki érdeme szerint.
Isten áldása kísérje, kedves barátnőm! Csak munkálkodjék bátran tovább, ameddig Isten akarja. Most már Istennek ajánlom Önöket, kedves Vay Adelma és Ödön.

Hívük Gaertner Lajos.


UI:

MIT OLVASOTT LUTHER ÉS MIRE TANÍT MA IS?
https://www.youtube.com/watch?v=eyrdS4S8Olk

A kegyelem 1
Részlet „A kegyelem törvényvilága” című könyvből szabadon

Míg az ember a földi testben él, nem tudja megérteni, nem tudja felfogni, mi a kegyelem, mert áttekintőképességét korlátok közé szorítja a bölcső és a koporsó. A születés és halál töredékké zsugorítja össze az életet, és befejezetlenné teszi azt a fogalmat, melyet az ember öntudatában az életről kezdett kialakítani.
Ha a lét csakugyan a születéssel kezdődnék, és a halállal befejeződnék, bizony nem volna érdemes komolyan foglalkozni vele, s a felületesen gondolkozó, anyagias, testi embernek volna igaza: "Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". Ezzel az igazsággal azonban száműzve lenne minden szép és boldogító gondolat és érzés; az életnek nem lenne értéke, mert cél nélkül valónak ítélné azt még a leghitványabb ember is a földön.

Ez a boldogság után való vágyódás nem elégszik meg a gazdagsággal, hatalommal, dicsőséggel, hanem az életnek folyton újabb jelenségei, alakulásai után kutat. Ezért mindig elégedetlen önmagával, eredményeivel, az élettel, a lehetőségekkel, mert folyton egy jobb, tökéletesebb élet után vágyódik. Ez a vágy megvan minden ember lelkében, éljen bár a legalacsonyabb életkörülmények között, vagy a legmagasabb polcon. Ez a vágy viszi előbbre az emberiség sorsát a fejlődés útján, s ez sodorja le a bűnbe és a szenvedésbe is.

Míg az emberi lélek egyáltalán nincs tisztában a jó és rossz fogalmával, könnyen megtéved, és hamar kinyújtja a kezét olyan dolgok után, melyek előtte kedvezőknek és kívánatosaknak tetszenek, de másoknak fájdalmat, szenvedést, felfordulást, zűrzavart okoznak. Így bűnbe esik, és cselekedeteinek következményeiből kell megismernie, hogy helytelen irányba tévedt.
Minden egyes lélek számára el van rendelve az Isten törvényéhez való kapcsolódás, csak a tévelygési idő az egyiknél több, a másiknál kevesebb, de semi esetre sem végtelenség. A magas, nagy szellemi életkörzetek (isteni törvény), melyek az istenség fényében léteznek és működnek, a boldogságnak emberileg felfoghatatlan és elgondolhatatlan érzését tartalmazzák, míg a legalsóbb körzetek (kárhozattörvény) a szenvedések szintén felfoghatatlan mértékét és lehetőségeit foglalják magunkban. A felső körzetek a maguk túláradó boldogságát, az alsók a maguk nagy gyötrelmeit árasztják ki magukból; ez a kétféle kiáradás hozza létre a kegyelmi összeköttetést (természettörvény). Egyik részről az alsó körzetek szorongattatása, a haláltól, a megsemmisüléstől való rettegés, a másik oldalról az élet túl bőségének teremtőereje kapcsolódik itt össze, s ez az együtthatás anyagi világokat hoz létre (fizikai élet).

Az anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka. Az anyagi világokon a természet éppoly tiszta, mint a felső körzetekben s éppoly híven végzi feladatát lent, mint fent. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent.
A kegyelem munkája az alsó körzetekben az élethullámmal való telítés, az az ébresztés, mely bizonyos értelemben teremtésnek is mondható, bár nem újonnan való teremtés ez, hanem csak új életre való Ébresztés. A kegyelem által nyújtott életsugárzás hatására minden megkezdi körforgását. A felébredt élet folyton mozog és mozgat; dolgozik és cserélődik az egész természet, felszed és lead, mint az emberi szervezet a lélegzés által.
A folyton alakuló erők, melyeket a felsőbbrendű erők mozgatnak és előrekényszerítenek, a latensül pihenő szellem-termékeket felébresztik, formával és alakkal ruházzák fel, s míg ki nem fejlődtek, a felszínen hagyva kedvező körülmények között nevelik. Mikor aztán elérkeztek a fejlődés tetőfokára, a jót a rossztól különválasztják; a jót a jóhoz csatolva feljebb emelik, a rosszat pedig, mint salakot, kilökik.

Ez mind gépies mozgás, a magasabb körzetek hatása, ami ellen az alsóbb körzetek nem tehetnek semmit, mert az alsóbb körzetek ereje lefokozott, olyan, amely felett az Igazság ítéletet mondott. Mikor pedig az Igazság ítéletet mond, az élet zsibbadásba és dermedésbe, a világosság sötétségbe megy át, a melegség s az élet kihűl, a halál, mint egy nehéz álom, fokozatosan leereszkedik, és úgy a természet, mint az egyéni szellem elveszti életképességét. Amikor valaki vagy valami meghal, ezt az állapotot mutatja a földön.

Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek között; az ő élete nem gépies, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni szikra él, mely természetében mennyei, s világossága isteni sugár. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön.
A test azonban csak a természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden, amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása. Boldog ember az, aki földi életét a kegyelem megismerésnek szenteli, mert ezzel a mulandóságból az örökké-valóság birodalmába lép át.

Szemlézte: Bíró László

A kegyelem 2
Részlet „A kegyelem törvényvilága” című könyvből szabadon

A kegyelem az az elrejtett kincs, amely felett és mellett eljárnak az emberek, de mivel igen kevesen ismerik, mint értéket, sem meg nem becsülik, sem fel nem használják földi életükben. A föld a rajta lévő élettel csak pillanatnyi visszfénye az igazi és tökéletes életnek; álom, mely hamar véget ér a káprázat világában. Azonban az eltévelyedett szellemnek Isten módot ad, hogy a kegyelem fényében, világosságában isteni származásának tudatára ébredjen és keresse az utat-módot, mely a valóságos élet elnyeréséhez segíti őt.
Az ember jó és igaz lehessen a földön, nagy szüksége van Isten kegyelmére. Mert hosszú tapasztalatok árán felismerheti és megkülönböztetheti ugyan a jót a rossztól, de mégsem tudja a jót követni, mert ellentétes természete, hibás hajlamai elhomályosítják értelmét, befolyásolják érzelmeit, és nem azt cselekszi, amit akart és értelmével jónak ítélt, hanem azt, amit nem akart, amit elitélt, s amit magasabb szellemi világosságának fényénél megvetett. Az ember gyenge, gyarló marad még akkor is, ha értelmével mindazt fel tudja fogni, ami az ő boldogságához szükséges, hátha még értelmileg és érzelmileg meg sem közelíti azt a fokozatot, amelyről a dolgok lényegébe némi betekintést nyerhet!
A kegyelem felébreszti az életre mindazokat, akik a bűnök és a tévedések folytán a halál dermedtségébe estek; életáramokkal hatja át és időről-időre felszínre hozza: testtel ruházza fel azokat a szellemeket, akik hibás természetüknek és bűnös hajlamaiknak engedve elvesztették a jóról és rosszról való helyes fogalmaikat. A kegyelem kiemeli őket a sötétségből szellemi termékeikkel együtt és módot, és alkalmat nyújt nekik, hogy úgy a jóban, mint a rosszban kiképezhessék magukat, hogy úgy a jóban, mint a rosszban felismerjék az isteni szeretetet.
Mindez azt igazolja, hogy úgy a jó, mint a rossz a földi életben az Úr hosszú-tűrő kegyelmében él. Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhetetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét.
Kegyelem az, hogy élünk, mozgunk és vagyunk; kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tudjuk. Az ember önmagában, kegyelem nélkül a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak martaléka, de a kegyelem által Isten gyermeke, mennyei úr.
És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni. semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a tiéd földi ember, azt Isten kegyelme tartogatja számodra. A jelen a fontos, mert az a tiéd.

szemlézte: Bíró László

A meghalásról és a halál utáni állapotokról
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

A halál gondolata nagyon komoly dolog a földi ember előtt, de ha szorosan vesszük, maga a halál pillanata már nem annyira félelmetes, mint inkább az, amíg az ember odáig eljuthat. Egyiknek, másiknak nagyon sokat kell szenvednie. Ezt nem lehet az ember földi értelmével kiokoskodni, hogy miért az egyiknek könnyebb, a másiknak nehezebb a testtől való elválás. Az embernek sok mindenről nincs fogalma sem, hogy mi hogyan van, de azért szeretnek beszélni, mintha valamit tudnának.
A halál a testnek, az ember földi feladatához tartozó természetes járuléka és mint ahogyan senki nem tud emlékezni születésének pillanataira, éppen úgy nem emlékezik a szellem a test meghalása pillanatára sem. Ugyanis egy igen jóleső álomszerű kábulat tompítja el az agyi központokat és nem figyelheti meg senki azt a pillanatot, hogy mikor történik meg a testtől való elszakadás. Az elalvás pillanatát sem figyelheti meg senki és így a tudatnak az egyik állapotból a másikba való áttevődése szintén áthidalhatatlan.
Az ember életének utolsó pillanataiban lassan régebbi énjének vezető, vagy kiemelkedő emlékeiben időzik és mivel ez már átdolgozott emlék, jól érzi magát, megnyugszik mindentől, mert ösztönösen érzi, hogy semmi rossz nem történik vele. Ha álomból megy át az ember abba az állapotba, mely az ébrenlétnek felfokozott tudatát jelenti, az a legjobb, mert nem izgatják semmiféle riasztó gondolatok.
A test melegében még sok delejesség megmarad és azzal is köti a szellemet, de csak a saját életmelege. Soknál ez az állapot a teljes tudatnélküliségben történik, de azoknál, akik a testben is az isteni Törvények szerint éltek és hittek a halál utáni életben, azok hamar felébrednek, de nem bírnak tudatával annak, hogy tulajdonképpen miféle állapotban vannak. A földi sík felől lezárulnak az észrevevő szervek, csak lassan nyílnak meg a szellemi határok és mindig több és több bontakozik ki a lélek előtt. És lassan tájékozódik a szellemi állapotában.
Ha van egy messze kiható sugárzású médium a közelben, akkor azon keresztül tud tájékozódni a földi eseményekről és így megismeri állapotát. De ha vannak olyan szellemi hozzátartozói, akik már jól kiismerik magukat, akkor azok magukkal viszik és az első szellemi benyomásokat azokon keresztül ismeri fel az újonnan érkezett lélek. Soknak ez nagy örömöt okozó esemény, de a legtöbbnek fájdalmat jelent, mert nagyon idegen világban ébred fel, vagyis a Földön jobb volt neki. Ugyanis ha életkörülményei kicsit kedveztek neki, akkor ha másképpen nem is, de egy kis ravaszkodással és csalással igyekezett jobb életet biztosítani magának. De ez a szellemi életben lehetetlen.
Azért az ilyenek nagyon szegényen tengetik életüket, mert a rosszban kiképzett gondolatvilágukkal nem is tudják a jót felfogni és így meglehetős buták és sötét értelműek. Ellenben akik az erkölcsös életben tudnak valamit felmutatni, azokra bizonyos próbaidő után bíznak már munkát és így haladnak, fejlődnek. A fősúly az engedelmességen és a megbízhatóságon van. Az egyenes jellem, a kitartó akarat, a törhetetlen hűség, szilárd elhatározás, ezek mind elengedhetetlen kellékek ahhoz, hogy valaki a szellemi életben boldogulhasson. Azon múlik minden, hogy a Földön mennyit tudott elsajátítani ezekből.
Ha mindebbe már valamennyire bele van nőve, akkor már nagyon hamar előrejut. A hazudozás, a kétszínűség, képmutatás és minden, ami az álnoksággal együtt jár, az nagyon aláássa a jövőjét mindenkinek. Már messzire figyelmeztetőek azok a képek, melyek mint a színházban a darabok, úgy játszódnak le a nézők előtt. Persze ezek mind valóságok, mert egyik-másik néző a saját életének emlékeit éli át. Ha nagyon tanulságos, akkor sokan nézik, ha kevésbé, akkor csak azok, akiknek részük van benne. De azoknak muszáj is nézni, mert kell, hogy magukra ismerjenek és ők is feldolgozzák részükét a tiszta igazság szerint. Ilyenkor kerül sor a tisztázásokra, helytelen értelmezésekre, feltételezésekre, oktalan gyanúsításokra, melyek sok fájdalmat teremtettek meg egyik-másik lelkében.
Olyan ez, mintha valaki egyszerre látná magát és a másik embert az eseményekkel kapcsolatban egy tükörben. Ez sokak részére felmentést, de sok részére ítéletet is jelent. Az a rész nem világosodik meg, amiből a szemlélő részére nem származik tanulság, de a másiknak, aki ezen a részen van érdekelve, igen. Hidd el, mire ide elérkezik, már mindenkinek van annyi alázatossága és lelki haladottsága, hogy megérti ezeknek a célját, hiszen ez nem az alig megtért lelkek birodalmában van, hanem azoknál, akik tisztulni, javulni és előrejutni akarnak. Azért az ember tanulja meg azt, hogy sohasem szabad mást mutatni, mást beszélni, mást cselekedni, mint ami az igazsággal megegyezik, mert eljön az idő, egy állapot, amikor nagyon szégyelli magát ezek miatt.
De vannak gyönyörű képek is, melyeket ez a tükör mutat. Ezeket a képeket külön megrögzítik és külön újra és újra mutatják, mint a színházban. Van sok ilyen külön élet, melyeket érdemes megnézni a maga hibáival, bűneivel, küzdelmeivel és végre felemelkedésével. Mindenkinek van ilyen folytatólagos életsorozata, de nem mindegyiket érdekes figyelemmel kísérni, mert még nem tudni, mikor és hogyan fejeződik be. A Földön is ilyenféle célt szolgál a színház és az irodalom a maga költött alakjaival és eseményeivel. Sokszor túllicitálja a valóságot, mert olyan rikító színekkel dolgozik és annyira csoportosítja a jót és rosszat egy-egy személyben, hogy rögtön észrevehető a túlzás benne. Az ember pedig nem egészen szent és nem egészen ördög, amíg a Földön él, mert vagy egy-egy egészen szép és gyengéd érzése is a sok gonosz mellett. És a legjobb, legtökéletesebb embernek is vannak nem egészen rokonszenvet keltő érzései és felfogása. Ezeket rendszerint kifelejtik megrajzolni.
Az ember bizony gyarló és esendő, csak a kegyelem tarthatja meg és tisztogatja le lelkünkről azokat a nem kívánatos, tökéletlenségből képződött, árnyékos foltokat, melyek eltorzítják lelki formánkat. Én tudom azt, hogy bármilyen keservesen küzdötte is fel magát a lélek arra a magaslatra, ha nem tiszta egészen, leeshet onnan. Azért legjobb az alázatosság és a szerénység, mert az ember nem lehet „jó” az isteni segítség nélkül. A tükör mindent megmutat és azért kell imádkozni, hogy mire odaállhat az ember, minél kevesebb legyen rajtunk a homályos folt és minél fénylőbb legyen az Istentől reánk sugárzó kegyelem. Isten veled!

szeretettel: Bíró László

Nem félek a haláltól! - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=GVFKN9ZOOo8

Kábítószer, drogok.
Egri csoport munkájából.

Az alábbiakban újabb részletet közlünk a csoport médiumi úton kapott szellemi tanításából.

Szellemi Tanító.: Kedves földi szellemtestvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket mindazon szellemtestvéreitek nevében is, akik Isten kegyelméből itt lehetnek velünk ezen a délelőttön, mindnyájunk segítségére. Kérjük az Atyát és Jézus Krisztust, hogy legyenek velünk a délelőtt folyamán, áldják meg ülésünket, nyissák meg szíveteket, világosítsák meg elméteket, hogy mindazt melyet tanításként hallhattok, azt továbbra is hasznosítani tudjátok a magatok és minden rászoruló testvéretek javára. Isten nevében kezdjük el a mai foglalkozást.
Körvezető.: Kedves Szellemtestvéreink! Nagy szeretettel köszöntünk mi is benneteket. Igyekszünk az elhangzó tanításokat szívünkbe befogadni, és azokat az életünkben felhasználni.
Körtag.: A kábítószerek elterjedése hallatlan megnövekedésének okairól kérdeznék. Fiatalok tömegesen használják a különböző méreganyagokat saját maguk elkábítására, stressz oldásra, az élet nehézségeinek kivédésére, pár perces kétes örömforrásra, amely gyakran az életüket is veszélybe sodorja. Szerintetek ki elől, mi elől menekülnek a fiatalok? Talán előlünk, felnőttek elől, a mi értetlenségünk, szeretetlenségünk, türelmetlenségünk, vagy időhiányunk elől?
Nagy a felelőssége a felnőtt társadalomnak és talán nem is tudja, nem is érzékeli ezt eléggé. Nem a fiatalok a bűnösök, hiszen ők is tisztán születtek. Az biztos, hogy sokkal érzékenyebb generáció van jelen, akik alapjáratban nem képesek tisztelni azt, amit nem lehet. Önálló véleményük van, önálló élettervük, megnövekedett öntudattal rendelkeznek, és ez sok konfliktusforrás ebben a világban. Nem engedik és nem is lehet őket a régi nevelési mintákkal nevelni. Mivel tudnánk őket segíteni?
SZT.: Igen nehéz a kérdés, melyre még szellemi részről sem tudunk olyan választ adni, amely megnyugtató lenne számotokra. Nemcsak a drog mérgezi az emberi lelkeket manapság, hanem minden más egyéb, és talán sokan azért nyúlnak különböző anyagokhoz, hogy könnyebbnek érezzék jelen sorsukat. Az emberi lelkeket mérgező dolgok sajnos egyre erőteljesebbé válnak a földön. Emlékezzetek csak vissza a Bibliában Szodomára és Gomorára, az ottani emberek bűnhődésére. Ha a mai világotokban szétnéztek, akkor észrevehetitek, hogy ma az egész földi világotok hasonlít rá. Manapság sokféle módon mérgezi a gonosz az embereket, a kornak megfelelő módszerekkel, így a droggal, mely leginkább a fiatalokat teszi tönkre. Hiszen mindig a fiatalok azok, akik ki akarják próbálni a számukra új dolgokat, ezért aztán ők a leginkább megtéveszthetők.
A mai világotokban a felnőttek, a szülők sem olyanok, mint a régebbi időkben. Ma apa, anya dolgozik, és így nem sok idejük marad a gyermekekre. Csak felületesen végzik el mindennapi teendőjüket, figyelik gyermekeiket, kérdezik meg tőlük, hogy mi történt velük egész nap. Így aztán mit tehetnek a gyermekek? Maguk között beszélik meg a problémáikat, ezzel könnyebben veszik rá egymást a rossz dolgok kipróbálására. A gonosz pedig résen van, hiszen neki az a dolga, hogy minél jobban megmérgezze az emberiséget, hogy elforduljanak Istentől.

A baj ott van, ha egyszer kipróbálja valaki a drogot, s annak hatása alatt jól érzi magát, akkor már nem tudja abbahagyni. Minél erősebb droggal próbálkozik, annál nagyobb a veszély, és annál nehezebben tud róla lemondani. Ilyenkor már hiába az emberi, szülői próbálkozás, hogy szeretne a dolgokon változtatni, nem tud. Hiába szeretné egy kívülálló megmagyarázni, hogy rosszat tesz, elrontja az egész életét, hiába hivatkozik a segítő bármire, akár Istenre is, nem megy, mert a drogos abban a helyzetben érzi jól magát, és ha már hozzászokott a szervezete a droghoz, akkor nem is tud, nem is akar arról lemondani. És mert a mai fiatalság a felnőttektől sem lát sok jót, így talán nem is akar igazán felnőtt módra viselkedni, és abban a világban élni, amiben manapság az emberek élnek.
Csak nézzetek körül a földi világotokon. A mindennapi ember harcol a megélhetéséért, hogy családjának meg tudja adni, amit csak lehet. Az önző emberek pedig harcolnak a hatalomért, a minél nagyobb anyagi haszon megszerzéséért. Nos, ebből semmi jót nem lát a fiatalság, ezért fordul a felé, amiben ő is jól érzi magát. És ha még a családban sem lát jó példát? Ha éppen tört családban él, nő fel? Ha azt látja, hogy a szülők is egymással harcolnak, talán éppen érte, de ő ebből csak azt érzékeli, hogy nincs béke és szeretet. Ilyenkor természetes, hogy a fiatalok egymás között próbálják megoldani a dolgaikat. Pedig igen erős jelzések jönnek szellemi téren az emberiség figyelmének a felhívására, hogy nem lesz jó vége ennek az életvitelnek, de sajnos a jelek szerint hiába, akiknek oda kellene figyelniük a figyelmeztetésekre, nem teszik, hiszen más egyébre sem figyelnek oda.
De nemcsak a drog, hanem a túlzott szeszfogyasztás is mindennapos a mai világotokban. Azzal éppen úgy mérgezi magát gyermek és felnőtt egyaránt, mint egyéb más droghatású szerekkel. Ez is annak a jele, hogy az emberek egyre inkább rosszul érzik magukat a jelen helyzetben, és olyan dolgokhoz folyamodnak, amelyben kicsit jobban érezve magukat, elfelejtik a mindennapi gondokat, problémákat, és aztán majd lesz, ahogy lesz. Ebből természetesen nehéz a kiút. Nehéz a segítségadás azok részéről, akiket bánt ez a helyzet, és szeretnének segíteni.

Az egyik legnagyobb gond az, hogy a mai korban minden harmadik család tört család. Régen, amikor még nem volt ennyi válás, ha egész nap dolgozniuk is kellett a felnőtteknek, esténként együtt voltak, beszélgettek egymással, tudták egymás problémáit, gondjait, bánatait, örömeit. Szerették egymást, és ebből a gyermek tanult. Azt tanulta meg, hogy jó együtt lenni szeretetben, békében, hitben. Tudta, hogy meghallgatja a szülő, és segít, ha baj van. Ma, mit lát? Mindenütt, a családban, az egész társadalomban a szeretetlenséget, a részvétlenséget, a hitetlenséget. Akkor mit várhat el a társadalom a fiataloktól? Arról már ne is beszéljünk, hogy ma-napság, az is nagy divat, hogy össze sem kell házasodni, csak együtt élni, aztán ha beválik jó, ha nem akkor megyünk tovább. És mi lesz a gyerekkel? Ezt tanulja, a könnyelmű életet, a nemtörődömséget. Nem kell gondolni a holnappal, az a fontos, hogy ma jól érezzük magunkat, aztán majd lesz valahogy.
Ez az egész társadalom rákfenéje. A szeretetlenségből, a hitetlenségből alakulnak ki a rossz helyzetek, és ezen nem lehet egyik napról a másikra segíteni. Ahhoz, hogy ez gyökeresen megváltozzon, az egész társadalomnak meg kellene változnia. Hiába a sok jó szándékú ember, akiben még él a szeretet a segíteni akarás, mégis kevés ahhoz, hogy gyökeres változás következhessen be a fiatalság jobb útra térítésében.
Persze, azt is meg kell mondani, hogy nem minden fiatal halad a rossz úton, azért vannak sokan, akik manapság is a jó utat keresik, és igyekeznek megmaradni azon, a sok kísértés ellenére is. Amíg a társadalom megengedi, hogy bizonyos fajta kábítószerek használatát nem büntetik, nem tiltják, hanem éppen, hogy engedélyezik, addig nem lehet várni, hogy megfelelő változás álljon be. Ezért mondom, hogy a társadalomnak a hozzáállása is megkérdőjelezhető.
Emberi tulajdonság, hogy mindig az kellene, ami nincs, vagy amihez nehezen lehet hozzáférni. Nos, ez pontosan így van a kábítószerekkel is. Ha kis mértékben megengedik, akkor arra vágynak, hogy a másikat is ki kellene próbálni, mert az azért tiltott, vagy nehezebben megszerezhető, mert biztosan jobb.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan azt kell mondjam, hogy ez a helyzet csak akkor változik meg, amikor az egész földi világ megváltozik. Olyan változásnak kell történnie világotokban, mint annak idején Szodománál és Gomoránál. Persze nem ugyan olyan kivitelben, teljesen másképpen, de mindenképp csak a fentről jövő segítség hoz teljes változást a földi ember életében.
Addig pedig úgy kell segíteni, ahogyan tudnak a jóakaratú, jó indulatú emberek, hiszen a kis segítség is jobb, mint a semmilyen. A legtöbb, amit tehettek, hogy imádkoztok a mielőbbi változás bekövetkezéséért, imádkoztok a fiatalokért, a drogosokért, az alkoholistákért, és minden szenvedélybeteg emberért.
KV.: Talán menekülésnek is lehetne nevezni a fiatalok részéről, hogy különböző drogokhoz, alkoholhoz folyamodnak.
SZT.: Természetesen így is lehet mondani. Ahogyan említettem is, azért nyúlnak a drogokhoz, mert abban érzik jól magukat, és menekülnek abból a helyzetből, amiben élnek, vagy a családban, vagy az egész társadalomban. Azaz csalódottak valamilyen téren, és így könnyebb elviselni az elviselhetetlent. Csak sajnos azt nem fogja fel, hogy ezzel még többet árt magának és a környezetének, mert idők folyamán egyre nehezebben fog hozzájutni a nehéz drogokhoz, hiszen az rengeteg pénzbe kerül, és hogy meg-szerezze, rablásokhoz, gyilkosságokhoz fog folyamodni.
Körtag.: Miért van olyan nagyon sok rákos megbetegedés a világon? Lehet ez szimbóluma Földanyánk sebeinek tisztulási szükségességének? A lelki traumákon és az immunrendszer alacsony szintű működésén kívül mi lehet még az oka?
SZT.: Igen, ez is nagy probléma a mai kor emberének életében. Az úgy nevezett rákos sejt minden emberi szervezetben megtalálható, sőt a legtöbb állatfaj szervezetében is. Ennek a sejtnek valamilyen formában szerepe van a szervezetben, mert ha nem lenne rá szükség, akkor nem is volna ott. Általában jó indulatú szerepe van, de egyes esetekben rosszindulatúvá válik. A mai kor emberének kell ezzel a betegséggel szembenéznie, mert erre az időre alakultak ki olyan feltételek a világotokban, melyek ezeket a jó indulatú sejteket rossz irányba terelik.
Mai világotokban olyan élelmiszereket hoznak forgalomba, melyek nagyban előidézik ezen sejtek rosszindulatúvá válását. Olyan adalékokat használnak az élelmiszereitekben azok tartósítására és feldúsítására, melyek nem használnak ennek a sejtnek. Ez az egyik része. A másik része a dolognak pedig az, hogy minden korszaknak megvoltak a maga betegségei, melyekkel az emberiségnek meg kellett küzdeni. Ezek a betegségek mindig hozzájárultak az emberiség fejlődéséhez is, azaz inkább az orvostudomány, az emberi tudat fejlődéséhez.
A mai kor emberének az egyik legfőbb ellensége a rákbetegség, melyet úgy kell felfognotok, mint a régebbi időkben a kolerát, a tífuszt, a skarlátot, és egyéb más, régebben előforduló betegségeket. Igaz, ezek a betegségek napjaitokban is előfordulnak még ritkán, de ezekre már meg vannak a megfelelő gyógyszerek. A rák megbetegedés is előfordult a régebbi korokban is, csak akkor még nem tudták, hogy az mi. Régen, amikor még az emberek jó minőségű élelmiszereket fogyasztottak, saját maguk termelték meg saját részükre az élelmiszerek nagy részét, csak ritkán fordult elő a rák megbetegedés.
Napjaitokban azonban sok a mesterségesen előállított élelmiszer, amit még tetéz az is, hogy maga az egész Földetek már meg van mérgezve, fertőzve a különböző gázokkal, a földbe elrejtett rossz hatású hulladékokkal, sok olyan helyen, amiről általában nem is tud az átlagember. Manapság a levegőből, a földből jönnek az emberiségre a különböző mérgező hatású dolgok, melyek mind befolyásolják annak a bizonyos sejtnek a rosszindulatúvá válását. Ezért nagyon oda kell figyelnie a mai embernek, hogy mit vesz meg a boltokban, és mit tesz az asztalára.

Bizonyos módon tanítási jellege is van ennek a betegségnek, ez is jelzés az emberiség számára, hogy jobban oda kellene figyelnie az életvitelére. Ha megfigyelitek, ez a betegség is inkább a fejlettebb országokban van jelen, ahol éppen a fent említett élelmiszerek az elterjedtebbek. A gyors étkezdék, a felületesen elfogyasztott ételek mind befolyásolják a betegség kialakulását. Azokban az országokban és helyeken, ahol még saját maguknak termelik meg az emberek az élelmiszereiket, ott ez a betegség sokkal ritkább, sőt, van, ahol nincs is jelen.
Éppen ezért felhívás az emberiség számára, főleg a fejlettebb részein a földnek, hogy valami baj van az emberi gondolkodással. Nem szabadna kiszolgáltatni a Földet karrieristáknak, a meggazdagodni vágyóknak, hogy ott rombolják, bántalmazzák és mérgezzék, ahol csak tudják. Mindent, és mindenkit feláldoznak azért, hogy egyesek minél nagyobb hasznot húzzanak, és minél nagyobb vagyonra tegyenek szert. Sajnos sok mindenben politikai dolgok is közrejátszanak, aminek persze mindig az egyszerű emberek isszák meg a levét.
A mai embernek tehát el kell fogadnia ezt a fajta betegséget, mint korjelenséget, és védekezni ellene, minden olyan rizikófaktort elhagyni, ami még befolyásolhatja ennek a betegségnek a kialakulását, mint pl. a dohányzás, a különböző drogok fogyasztása, az alkoholizmus. És vigyázni az étkezésére, odafigyelni, hogy mit vesz magához. Igyekezni természetes élelmiszereket fogyasztani, ami persze napjaitokban igen nehéz. Imádkozni kell az Úrhoz, hogy minél előbb fedezzék fel a tudósok azt a gyógyszert, amely sok embert meg fog óvni ettől a betegségtől, és ha ez meglesz, akkor engedjék is az emberek javára fordítani. Ne tegyék a fiók mélyére csak azért, hogy más haszonleső emberek húzzanak belőle hasznot.
Kedves testvéreim! A magam részéről ennyit tudtam nektek elmondani ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Remélem tudtam valamelyest segíteni, a figyelmeteket több dologra is felhívni, hogy esetleg más embertársaitoknak is segítségére lehessetek.
Körtag.: Sok hatásosnak tűnő gyógyszert megváltoztattak és olyanokkal helyettesítik, melyeknek nagyon sok káros mellékhatása van. Ezt anyagi szempontból teszik, vagy tényleg ez is az emberiség ellen van?
SZT: Erre is csak azt tudom válaszolni, amit az előzőekben elmondtam, hogy ezekbe is nagyon sok politikai és egyéni dolog van beleszőve, amiről a köznapi embereknek fogalma sincs, csak a saját bőrén tapasztalja, hogy valami nincs rendben.
Lehetne ezekről a kérdésekről beszélni, és sok mindent elmondani, de sajnos nekünk erre nincs felhatalmazásunk, ezért csak azt tudom javasolni, hogy bízni kell az Úr bölcsességében és az emberek iránti szeretetében, hogy nem engedi ezen a téren azokat a dolgokat, melyeknek nem szabad bekövetkeznie. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy sok esetben akarattal gátolják meg, hogy az emberiség különböző betegségektől megszabaduljon, vagy legalább is kevesebben essenek áldozatul.

Közreadja: Emberné, Ocskay Zsuzsa


UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=GPZtD8ssuCk

Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy aki valakit megszégyenít úgy, hogy arcába kergeti a vért, az annyi, mint ha megölné. Tehát a megszégyenítést a mózesi időkben különösen súlyos bűnnek ítélték, és rettenetesen szigorú büntetés, megkövezés – vagyis halál – járt érte. Ilyenkor az ember óhatatlanul visszagondol arra, hányszor szégyenítették meg életében. A családjában. Az iskolában. A munkahelyén. Az ismerősei és barátai körében. Legtöbbünket gyerekkorunktól fogva elképesztő mennyiségű megszégyenítés ért. Engem például nyolc éven keresztül birkának szólítottak. ’Birka, gyere ki felelni!’ És mivel megszoktam, hogy én vagyok a birka, hát kimentem. Pollák tanár úr így feleltetett: ’Te olyan hülye vagy, fiam, hogy elég, ha utánam mondod: reggelire vajas kenyeret ettem mézzel, és igen jólesett. Mondjad!’ Mondtam. ’Jó. Tőled ez is szép, kettes.’ Nyolc évig azt hallgatni, hogy birka vagyok, persze, hogy megrendítette az önbizalmamat, és persze, hogy kerestem a lehetőségeket a visszaütésre. Szemtől szembe gorombáskodni nem mertem, de amikor csak lehetett, abszurd, kellemetlen helyzeteket teremtettem. Miután az érettségin két reáltárgyból megbuktam, végül mégis bekerültem az egyetemre, és hirtelen feltámadt bennem a becsvágy: most kipróbálom, hogy tényleg hülye vagyok-e, vagy sem! Így adódott, hogy a bukott középiskola után színjelesen teljesítettem az egyetemen, mert ez bizonyítás volt a magam számára. A megszégyenítéseknek ilyen értelemben pozitív végkicsengése lett esetemben, de az ilyesmi előre sosem kiszámítható. Az is megtörténhetett volna, hogy a tanári bántások miatt teljesen elkeseredem és a tanulástól végleg elundorodom.
(Popper Péter - Szerelemről józan nappalon)
Indiában jó darabig egy jóga ashramban éltem. Ott mellém adtak egy fiatal jógit, aki segített engem a számomra idegen körülmények között. Ez a fiatal ember egy szerzetes volt, egy jóga brahmacsári. Én akkoriban nagyon erős dohányos voltam, de jóga ashramban, jógatelepen nem lehetett cigizni. Úgyhogy mindig kisétáltam az ashram szélére, és ott gyújtottam rá. A fiatal brahmacsári jött velem, és szidott. Azt mondta, nem érti, hogyan lehetséges, hogy egy ember, aki a fél világot keresztülutazta, hogy jógával foglalkozhasson, kijár ide rongálni a szervezetét, az egészségét… Egy idő után meguntam a pasit, és azt mondtam neki: 'Volt nekem egy mesterem – Pető Andrásra gondoltam –, aki azt mondta, nem tiszteli a szenteket, mert elvonultak a világtól egy kolostorba vagy egy remetebarlangba, és ott voltak szentek. Ez nem kunszt. Egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni! Aki erre képes, annak leborulok a lábához! Te itt egy ligetben élsz, nem dolgozol, adományokból tartod fenn magadat, csend van, békesség van, a világon minden abban segít téged, hogy a lelkedet egészségben, épségben tartsd. Gyere el Pestre, élj egy darabig ott, ahol mindennap húsz dolog megtámadja a lelki egyensúlyodat, ahol mindennap verekedned kell önmagadért és a stabilitásodért. Ott majd meglátjuk, hogy rágyújtasz-e koma, vagy sem!' A fiatal szerzetes erre nagyon elgondolkodott, majd indiai szokás szerint összetette szépen a kezét, meghajolt, és azt mondta: 'Igazad van, a te utad nehezebb.
(Popper Péter - Hogyan választunk magunknak sorsot? )
Ha a beszűkült toleranciájú pedagógus és a végső energiatartalékait felélő család már nem rendelkezik semmiféle erővel ahhoz, hogy a gyermeki viselkedés mindennapos anomáliáival megbirkózzék, s ’adaptációs zavarnak’ minősíti, ha egy serdülő a tizedét megcsinálja annak, amit Karinthy az iskolák mindennapjaiként leírt, akkor a minden társadalmi együttéléshez szükséges adaptációs minimum megkövetelésétől észrevétlenül átcsúszik egy adaptációs maximum követeléséig. A totális adaptáltság azt jelenti, hogy valaki minden környezetbe harmonikusan illeszkedik. A konfliktus – társakkal, tanárokkal, szülőkkel – patológiai értelmet kap, és gyógyító beavatkozást igényel. Eszménnyé válik a konfliktusmentes ember, vagyis a karakterdefektes. Ugyanis a jellem konfliktusokon keresztül kovácsolódik ki. Így vált az iskola jellemtelen embereket tenyésztő közösséggé, akikkel szemben egyetlen követelmény érvényesült: tegyél úgy, mintha tisztelnéd tanáraidat, szüleidet, társaidat, s akkor semmi bajod nem lehet. Hogy belül mit érzel, rejtsd el jól a világ elől.

(Popper Péter - Lélek és gyógyítás)


UI:



Ima. Szellemtani magyarázat.
https://www.youtube.com/watch?v=veSsliICIII&feature=youtu.be

A Szentlélek- Felvezetés
Zita médium közlése 1995. Jun. 4.

A szélnek hatalmas ereje van; nem tudja az ember, hogy honnan jön és hova megy; a szél orkánná is fajulhat. De mindenki ismeri a szél megtisztító munkáját is: megtisztítja a levegőt és új, friss levegő kerül a régi helyére.A Szentlélek kitöltetése is az első Pünkösd napján erős szél alakjában történt Jeruzsálemben, hogy megtalálja mindazokat, akik hittek az Úr beszédeinek, és akik várták a Igazság lelkét, hogy őket megtisztítsa, hogy őket felemelje, hogy szent dolgok véghezvitelére képesítse és hogy az igazság e világra kitöltethessék.
Mindazok, akik ott voltak és hittek ebben, az első pünkösd napján Szentlelket vettek. Mindazok, akik körülállták őket, de nem voltak felkészülve a Szentlélek kitöltetésére lélek szerint - mert nem ismerték vagy nem hitték az Úr beszédét - azok e csodás jelenségeket nem értették és bár különösnek és csodásnak tartották, a Szentlélek kitöltetése után is átváltozatlanul mentek haza és nem vettek tudomást arról, hogy a Szentlélek a világba jött. Nem részesülhettek abban a csodálatos erőben, amellyel képesek lettek volna a régi helyére újat, a bűnnel telített helyére a tisztát, a megszentelődést hozni; életüket átalakítani és megváltoztatni.
Mindazok pedig, akikre a Szentlélek ereje hatott, akikre a Szentlélek ereje kitöltetett, azok a világ mind a négy tája felé: Keletre, Nyugatra, Északra és Délre széledtek el, hogy Krisztusról, Krisztus igazságáról, Krisztus feltámadásáról, a megszentelődés kegyelméről bizonyságot tegyenek, és új és új emberlelkek csatlakozzanak hozzájuk, térjenek meg bűneikből és ezáltal a Szentlélek mindennemű ajándékában részesülhessenek.
A Szentlélek tisztító tűz, mindent elsodró szél volt; a régiek elmúltak, az újak, a krisztusiak pedig megerősödtek. Krisztus igéi a világban maradtak és a Szentlélek évszázadokon keresztül gondoskodott arról, hogy Krisztus igéit megtartsa, hogy az embereket, akik érettekké váltak, felszedje, kegyelmével és erejével megszentelje.
Mit jelent testvéreim megszentelődni? Mit jelent az, hogy valami, vagy valaki szent, tiszta? Azok válnak szentté, azok szentelődnek meg, akiken keresztül maradéktalanul Isten akarata érvényesülhet. Isten akaratának végrehajtója a jelenkorban a Szentlélek. Többen és sokan nevezik Szent szellemnek is, de a helyesebb kifejezés mégis a Szentlélek.
A Szentlélek a szent szellemek sokasága. Olyan szellemeké, akik a Szentlélekben már minden erejükkel - amelyek Isten akaratát hordozzák - vannak jelen. Tehát a Szentlélek nemcsak a szent szellemek sokaságát jelenti, hanem azoknak minden feltisztult vagy örökkön-örökké tisztán maradt erejüket is. Mert a lélek hordozza az erőket, az akaratot, a vágyakat, tehát mindezt hordozza a Szentlélek is.
A Szentlélek olyan óriási, olyan hatalmas erő, amelyet nem lehet kifejezni emberies szóval, emberies fogalmakkal. Amikor atomot hasítotok és atomrobbanás következik be, az elenyészően csekély erő ahhoz képest, amit a Szentlélek ereje hordoz. Ez nemcsak egy területre hat - természetesen jó értelemben - hanem az egész világmindenségre. A régiekre, a jelenre, sőt a jövőre is.A Szentlélek erejének senki és semmi ellenállni nem képes; sem a növény, sem az állat, sem az emberi világ, sem pedig a szellemvilágban egyetlen lélek vagy szellem.
A Szentlélekben benne van Isten akarata, ereje és úgyszintén benne van a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk életereje is. A Szentlélek minden olyan erőt felszed, amely tiszta, amely szeretettel, akarati tendenciákkal és jósággal telített. Minden olyan erőt felszed, amelyben benne van Isten ereje és hatalma. Sehol egy parányi el nem hagy veszni Isten erejéből, jóságából, szeretetéből, kegyelméből. Mindent ural és mindent fenntart.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A szentlélek
A szentlélek munkásai
A szeretetről
Nem ti választottatok engem, hanem én titeket
HANG - Reikiről
Az öregség
Szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisMgv-pbXSpysmSjgQ?e=QlYsRM
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Kxq8Cj20_rA
Lélekmentés az utolsó időkbenta – Zita médium közlése 2009.10.25.

https://www.youtube.com/watch?v=Dsb1xo1rQME
Látomány a túlvilági pályaudvarról – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=4F8jyACdHKg
A harmadik kívánság – Spirituális romantikus film

Hadifogságban

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 1986. január 9.

Útnak indulok ... lesz ami lesz ... torony iránt ... hazafelé ... Elég volt, mindenből elég volt ... Kiégtem. Elfáradtam. Beteg vagyok. Az élet úgysem ér így semmit, és már védeni sem tudom többé a saját életemet ...
Hó, örökös hó ... ha ezután még élhetnék, olyan vidéken, olyan területen lenne jó élni, ahol mindig süt a nap és meleg van. Csontjaimban, vesémben, agyamban, lábamban, még a szívemben is érzem ezt az örökös, fagyos hideget.Nem tudom, miért jutnak eszembe ezek a sorok; nem tudom, ki írta, milyen versből van - Istenem, Istenem, milyen régen volt, amikor még az élet élet volt, amikor néhanapján még verset is lehetett olvasni ... De ahogy itt megyek, rovom, rovom ezt a végeláthatatlan hótengert, újra és újra felötlik bennem: „most tél van és csend és hó és halál”. (Vörösmarty Mihály: Előszó című verséből)
Mennyi halál ... mintha az élet lyukas kétfillért se érne ... mennyi szenvedés, mennyi könny, mennyi fájdalom! Vajon mit őröl meg ez a sok, mérhetetlen sok bánat, ez a mérhetetlen sok fájdalom, ez az örökös gyász, ez az örökös temetés, ez az örökös halál? Nem tudom.A napok, a hetek, az éjszakák és nappalok úgy összefolynak előttem egyetlen, jeges, örökös télbe.Mintha csak néhány hete lett volna, hogy ő, az egyetlen társam, az igaz barátom, a hazai föld szülötte is meghalt; őt is a fagyos földbe kaparták. Azt mondta az őr, csak néhány centi földet rá, majd később, ha enged az idő, ha egy hónapra hosszabb lesz a nap és enyhébb az idő, majd akkor mindnyájukat másképp temetjük. Én elmondtam a magam imáját: „Isten, hallasz te engem ebben a végnélküli pusztaságban? Hallasz te még engem, tudsz te még rólam; tudod, hogy mi még vagyunk, tudod, hogy mi még élünk; tudod, hogy állítólag rég véget ért ez a gonosz pusztulás, véget ért a háború?
Mi még itt vagyunk, örökös rabok, minket nem követelnek sehol, iratokban sehol sem szereplünk. Itt veszünk el, mint az ordasok, mint ezek a szibériai hideget megszokott farkasok. Úgy veszünk itt mi is, falkákban, csordákban.
Én is így veszek itt, nem ugyan csordában, mert nekem elég volt...
Nekem elég volt, én ha nem is érek haza, haza indultam ...
Ha nem is érek haza soha többet, se anyámhoz, se a feleségemhez, se a két gyermekemhez, akkor is megpróbálom a lehetetlent... Mert hisz ilyen ruházatban, ilyen legyengült állapotban, ilyen sok nyavalyával a csontomban, ez lehetetlen ...De akkor is elég volt... akkor is elég volt... Isten, Isten, te kiket látsz, te kiken tartod szemednek pillantását?”
Körvezető: Kedves testvérem, engedd meg, hogy megszólítsalak. Valaki szól hozzád... Hallasz engem?
Médium: Drásztutye, drásztutyetováris ...
Körvezető: Ne félj, magyarul szólok hozzád. Ne ijedj meg, segíteni akarok rajtad ...
Médium: Hallucinálok... magyar szót hallok, magyar beszédet ... nem lehet igaz ... lehetetlen ... nem ringathatom magamat semmiféle álmokba, csak a táborokban vannak magyarok ... de én otthagytam, én otthagytam végleg ... elég volt.
Körvezető: Kedves testvérem, azért szólok hozzád, hogy tisztába hozzalak azzal a helyzettel, amiben most vagy. Te már nem vagy ott a hómezőkön. A szenvedésednek vége van, és szeretném, ha felébrednél annak tudatára, hogy mi történt veled. A te földi életed befejeződött. Tehát hallgass meg engem.
Médium: Hallom, csak nem értem. Hol vagyok én? Azt mondja, nem vagyok a hómezőkön? Hol vagyok akkor?
Körvezető: Egy szobában vagy, egy széken ülsz és ott mondod el a gondolataidat.
Médium: Nem szép dolog ilyen csúnya tréfát űzni velem. Tudja uram, mikor voltam utoljára olyan helyiségben, amit igazán szobának lehet nevezni? Nem vagyok én szobában, szék sincs itt.
Körvezető: Tapintsd meg a széket, amelyen ülsz, én nem űzök veled tréfát, csak segíteni szeretnék rajtad.
Médium: Csak a tovarisoknak van székük, nekünk, raboknak nincs székünk.
Körvezető: Nem veszed észre a hangomból, hogy jószándékkal vagyok irántad?
Médium: A jószándék kihalt az emberekből. Az ember állattá vált... jó szándék, könyörületesség?
Körvezető: Sajnos testvérem, ahol te éltél, ott kihalt. Szeretnélek felébreszteni annak tudatára, hogy már nem ott vagy, ahol képzeled magad. Te nem a hómezőkön gyalogolsz, mert a tested már meghalt.
Médium: Nem olyan régen került kezünkbe az a régi újság: régen befejeződött a háború. Befejeződött és mi itt rothadunk és minket senki se követel, rólunk nem tárgyalnak a nagyhatalmak. Busás hasznukat zsebre vágták. Kit érdekel az, hogy kit, miért és hol tartanak fogva? ... hogy teljesen, ok nélkül veszünk itt mindnyájan, ki a hidegtől, ki az éhségtől, ki a betegségektől, ki ezektől a kényszerítő munkáktól ...
Mint a barmokat, úgy válogatnak bennünket nap mint nap, ahogy öregszünk, ahogy múlik felettünk az idő, ahogy gyengülünk, ahogy betegszünk: alkalmas, alkalmatlan.
Na nem kell azt gondolni, hogy akire kimondják, hogy alkalmatlan, hogy az talán ebben a farkasordító hideg barakkban maradhat egy kicsit is nyugodni, arról szó sincs. Csak ha alkalmatlan a favágásra, a faszállításra, akkor alkalmas lesz olyan dolgokra, amik szintén nehezek, meg szintén kint az Isten hideg ege alatt kell tenni, de akkor is tenni kell.
Ha nem tud valaki a priccsről, a szalmáról, erről a rothadó, büdös szalmáról felkelni mindenféle cifra káromkodás, oldalbarúgás, puskatussal való verés után se, akkor egy-két sorozatot engednek bele.
Igaz, hogy az utóbbi időben - nem tudom, mért - nagy takarékosságot rendeltek el: takarékoskodni kell a golyóval is. Eggyel egyet lehet elintézni, de az biztos legyen. Ha nem hal meg a szegény rab mindjárt, majd beledöglik a kínba, majd elvérzik, most már másik golyó nem jut neki.
A farkasoknak, az ezüstrókáknak, a vörös rókáknak több lövés jár, mert értékes a prémjük, mert ezekért pénzt kapnak az ucsenyikik. Leszámolják hónap végén, velünk készíttetik ki a szőrmét is. Nem voltunk mi szűcsök, de ha odavész az értékes prémből valami kis darab is, amit nem vesznek át, hanem éles késsel az átvétel napján lenyisszantanak belőle, könnyen lenyisszanthatnak mibelőlünk is egy darabot. Lábunk ujját, kezünk ujját, fülünket, tessék megnézni! (a levágott füléhez mutat)
Tessék megmondani, kik ezért a felelősek, milyen alapon, hogy lehet embereknek ilyet tenni az emberrel?
Körvezető: Semmi joga nincs az embernek ilyet tenni az emberrel, hidd el nekem.
Médium: Hah, hinni, hinni. Valamikor én is hittem álmokban, igazságokban, szeretetben, valamikor én is hittem az emberekben.
Körvezető: Én megértem lelkiállapotodat kedves testvérem. Nagyon kérlek, figyelj rám: a jó Isten nem feledkezett meg rólad, vége van szenvedéseidnek, nem vagy már ott, abban az állapotban, amiben szenvedtél. Nem tudom, mikor ér véget, de vége van. Biztosan tudom, hogy már meghaltál és a te halhatatlan lelked él, amit a jó Isten ki akar emelni ebből az állapotból; meg akar segíteni téged, el akar vezetni egy nyugodtabb állapotba, egy pihenőhelyre, ahol kipihenheted az életed fáradalmait. Csak annyira a hatása alatt vagy annak az életnek, azoknak a nehézségeknek, fájdalmaknak és szenvedéseknek, hogy nem veszed észre, a jó Isten segítő szándékát.
Médium: Gondolja, még haza tudok jutni? Haza szeretnék menni ...
Körvezető: Elhiszem, hogy haza szeretnél menni, de ezzel nem kecsegtethetlek téged, mert úgy érzem, te már régen meghaltál. Milyen évszámra emlékszel, amikor te elindultál, milyen évszámot írtatok?
Médium: Nem tudom, sose volt biztos az évszám. Mindig tél volt, mindig hideg volt, semmi hír nem jött felénk, még madár se járt arra ...
Körvezető: Azt sem tudod, hogy mikor estél fogságba?
Médium: De azt tudom, az is télen történt, 1944-ben.
Körvezető: Kedves testvérem, azóta már nagyon-nagyon sok idő, sok évtized telt el ...
Médium: Itt is eltelhetett, mert én sokáig itt voltam ... fogoly voltam ... orosz fogoly ... hadifogoly ... Hadifogságba kerültem.
Körvezető: Igen, értem, amit mondasz. Testvérem, nézz körül, látsz-e engem, vagy még nem láttál meg? Nézd, adok neked egy zsebkendőt, töröld le a könnyeidet.
Médium: Magának még zsebkendője is van, ez aztán a kultúrvilág. Megszoktuk, hogy a kabátujjába, ha ugyan - bocsánat a kifejezésért - arcunkra nem fagyott a takony.
Körvezető: Hallod, mondom, nem ott vagy abban az országban, ahol az életedet befejezted. Magyarok között vagy, ne félj. Tekints körül ...
Médium: Ja, igen, egy teremben vagyok, emberek vannak, szép tisztaság van ... Mintha meleg is lenne, de milyen jó meleg van ... És efölött a terem felett van egy másik terem és ott is nagy a mozgás, a sürgés-forgás, szinte azt mondhatnám, hogy nagyobb, mint ebben azalsó teremben. Most valaki ebből a felső teremből idelépett hozzám ...Azt mondja, hogy valóban, testvérem, meghaltál. Hála legyen Istennek! A földi kín, a földi szenvedés véget én a számodra. Én a te segítségedre szeretnék lenni. Nem tudtalak abból a rendkívül mély, eszméleten kívüli állapotból magadhoz téríteni másképp, mint hogy idehoztalak az emberek közé. Mintha a testeddel a lelked is megfagyott volna.
Körvezető: Most azonban már minden fel fog élénkülni benned, ezek az emlékezés első morzsái, amik halálod előtt az utolsó időkben történtek veled, de ezen már túl vagy. Jól mondta az embertestvéred, ezen már túl vagy. Figyelj ide, nézz rám, mutatok néked egy számot: látod?
Médium: Látom. 1970. Azt mondja, ez az év a halálomnak a száma. És azt mondja, hogy ez ugyan nem nekem fontos már, de az embereknek megmondhatom, hogy azok a táborok, amelyek közül az egyikben én is évtizedeket töltöttem el, ma is léteznek. Ott emberek még ma is szenvednek, bár tagadják a valóságot, letakarják az igazságot. Azt is mondja, most menjek vele. Elvisz engem egy olyan helyre, ahova én oly nagyon vágytam. Elvisz egy olyan helyre, ahol örök nyár van és süt a nap. Most indulok, nem lesz hosszú az út és nem is kell már többet gyalogoljak, hanem ő fog elszállítani. Hát nem is tudnék gyalogolni, mert annyira véresek a lábaim, és teljesen megfagytak ...
Körvezető: Kedves testvérem, lásd meg ebből, hogy a jó Istennek gondja van rád, szeret téged. Ő nem hagyott el akkor sem, amikor a legnagyobb szenvedéseidet élted át: hallotta a te imádságodat és a szavaidat. Látta a te érzéseidet és gondolataidat. Miközben átnézed az életedet, majd választ kapsz az életed miértjeire is. Tehát menj azzal a kedves testvérrel, aki a segítségedre óhajt lenni.
Médium: Valami forró italt itatott velem és én most attól olyan jó zsibbasztó meleget érzek és kezdek egy kicsit elálmosodni és elszédülni. Azt mondja, nem baj, csak nyugodtan bízzam rá magamat. Na jó, köszönöm, hogy útba igazított ...

UI:

Mediális közlés a reinkarnációról
https://www.youtube.com/watch?v=U0A5TsbGuhw&feature=youtu.be

A mennyeknek országa tibennetek van 1/2
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Meg lesz az nemsokára kívül és belül a lelkivilágodban. Csak egy kicsit még tarts ki az Úrba helyezett bizalommal, mert ez a kis idő kell még a befejezéséhez annak a nagy műnek, mely most még bár látszik ugyan, de nemsokára már tisztábban látjátok ti is földi emberek, hogy az Úrnak milyen célja volt ezzel.
A dolgok kezdete és vége nem akkor látszik meg, amikor az ember a mindenkori jelenben, vagy boldog kacagással, vagy könnyező szemekkel tekint maga körül, hanem akkor kezdődnek a dolgok, amikor még nem jelentenek semmit. Amikor pedig már fonnyadt virágokhoz hasonló a sorsuk, akkor azokat, mint értékteleneket, az emberi természet magából eldobni igyekszik. Ámde sok tanulság van az elhervadt, magába szállt virág múltjában és nagyon sok reménység van a jövőjében.
A mérsékelt égöv lakóinak sokkal több szimbolikus megnyilatkozással szolgál a természet folytonos változása, mint az örök hótakaróval fedett, vagy a folytonos virágnyílással mutatkozó élet, mert az egyik a másiknak ellentéte és így jutnak egy élet alatt együvé. A folytonos jég és hótakaró nem kedvez a délövi növényzet természetének és az nem mutatkozhat meg soha. Úgyszintén nem kedvez a délszaki talaj és meleg levegő az észak moháinak, mely finom piheszerű kis életével a mindent jelenti az északi embernek és minden élőnek. A mérsékelt égöv embere tud különbséget tenni a bensőséges és szűkös életmód között, mert változatos vándorlásaiban megismeri a fenn- és lennvaló élet közötti különbséget, és tud következtetni abból, hogy az egyik a jobb, a másik a nemkívánatos része az életnek.
Megalkotta a maga képzeletében a mennyországot és a pokol gyötrelmes valóságát. Azt azonban nem képes megérteni, hogy mind a kettő a saját lelkében van megalapozva azzal a szabad akarattal, mely a Földön élők felett korlátlan uralmat adott neki.
A szabad választási lehetőség az egész természet urává tette a testbeöltözött szellemet, de azzal a kötelezettséggel, hogy a természetben megnyilatkozó törvénytelenséget, mely szenvedéssel jár, minden igyekezetével igyekszik elhalkítani, megsemmisíteni. Ezzel a kötelezettséggel uralkodhat békés együtt haladással a természettel.
Ezt a lélek megértette és megérti mindenkor, amíg ki nem lép a békésen előrehaladó természettörvényből. Amint kilépett ebből, azonnal szembetalálja magát a természetes erőkkel és megkezdődik a harc az ember és a természet között. A halál és a különböző nyomorúságok mind azt mutatják, hogy az embert, a hatalmasat legyőzi az igazság törvénye, mely benne él a természetben az emberrel együtt, mert lám a természetes test sem más, mint a természetből szőtt anyag, mely múlandóságra vettetett.
Hiába gondolkozik a földi ember a feltalálások és kutatások nyomán, hogyan juthat el a zavartalan szép élethez, a fájdalommentes gyógyuláshoz, nem fogja megtalálni a módját annak, mert a lélek természetében új betegségek csírái képződnek az új tévedések és új bűnök következményeként. Ezeket az időleges bajokat is csak az örökkévaló nagy és szent törvények ismerete és az abban való élet irthatja ki az egyes emberek és az emberek összességének életéből.
Ilyen nagyon nehéz feladattal és megbízatásokkal jönnek testet öltésbe azok a szellemek, akik megkóstolták a zavartalan, harmonikus élet boldogságát a szellemi szférák nyugodalmas, pihentető, lelket felemelő világaiban. Ezeknek a lelkében boldog hálaadás és szent lelkesedés üt tanyát és az elmaradottakért szívesen vállalják a küzdelmes életeket, hogy azok tudatába nemcsak szavakkal és betűkkel leírt igazságok ültethessenek el, hanem áldozatos életükkel az „igazságnak” némi áldásait is éreztethessék.
Áldozat nélkül nincs eredmény, mert az áldozathozatal csak szeretetből, szeretetért történik. Az a szeretet még csak színtelen egyszerű magvacska csupán, amit a szenvedő emberlélek az Úr oltárára tesz, a maga béketűrésével, de amint belehull a bűnt követő szenvedésekben vergődő emberlelkekbe és elfogadó talajra talál, áldást, békét, előrehaladást és boldogabb életet jelent. Megsokszorozódik a termés, mert Isten megadja az esőt rá minden lélek részére, hogy felnövekedhessen és hasonló munkát fejthessen ki, nemcsak az elferdült irányú földi életben, hanem az igaz értékeket beváltó szellemi életben is.

szeretettel.

Bíró László

A mennyeknek országa tibennetek van 2/2
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

A Mennyek Országának alapjai az emberi lélekben vannak elhelyezve. Az emberi természetes igazságok is a nagyobb, a világosabb, a tisztább szférák lakóinak a lelkéből hullottak alá és az emberek jónak találták, elfogadták. Az ember a maga természetes értelmével is rögtön felismeri, ha vele igazságtalanság történik, mert az fáj és szenvedtető hatást vált ki az ember lelkében, de bűnre hajló természetében nem veszi szigorú bírálat alá, ha az önzésnek engedve ő maga követ el igazságtalanságot, mert az neki kedvezni „látszik”.
Ez a „látszat” csalja meg a jelenben élőket, mert bármilyen értékesnek látszik is valami, ha az „nem igaz”, az nem hoz valódi és tartós „jót”. Annak az a következménye csak csalódást és fájdalmat terem. Mivel ilyen látszatos, azaz hamis igazságokkal tölti meg a földi ember a maga és mások életét, így ennek csak szenvedtető eredményei lehetnek. A természetes „jó” megmásíthatatlan jó eredményekkel gazdagítja az életet. A jelen a magvetés, mely az aratást hozza létre.
A földi életben ugyan nem mindig az aratja a termést aki azt vetette; a valóságban mégis azé, amit áldás formájában permetez reá az igazság törvénye. A természet nem áll ellene, a halál nem ellensége, hanem megbékéltető, a testi nyomorúságoktól felszabadító küldött, aki a boldogabb életbe segíti át az ember lelkét. Az élet folyik tovább.
A Természet Törvénye valósággá tette a földi élet eredményeit és új világ, új környezet alakult ki látó szemei előtt. Ebben az új világban vezeti tovább az igazság ismeretében. Az isteni Igazság tehát mind nagyobb fényt sugároz az ő világára. Az igazság világa nem zord, nem kíméletlen, nem bosszúálló, csak színtiszta valóság. Amit az ember belevetett, azt termi meg, azt sugározza vissza. Olyan világot alkot, amilyen érzésekkel és törekvésekkel benépesítette azt az emberi lélek.
Az ember nem megy idegenbe a halállal, hanem csak önmagára ébred: a saját világába, amit beleillesztenek a Gondviselés Angyalai a hasonlók világába. Tehát senkivel sem történik méltánytalanság. És mégis mennyi bánat, mennyi szomorúság, mennyi csalódás éri azokat, akik nem törekedtek az igazságra. Akik nem vették komolyan a lelki valóságos életet, hanem a látszatnak hódoltak be, annak éltek, annak hittek és annak szolgáltak.
Azért én azt mondom: bármilyen legyen a földi élet, a maga tüskéivel, gyilkos, mérges gőzeivel, melyek megtámadják a testet és lelket, bármilyen fojtó legyen is az az atmoszféra, melyben az ilyen messze tévedt lelkek a maguk lelkének mocsárgázát kilehelik, mégis óriási és nagy eshetőségek birtokában gazdag az emberi lélek, örvendezhet majd az, aki nem dobta el a „fegyvert”, amikor még a győzelmek eshetőségei álltak előtte. Mert hiszen csak egy mozdulatba kerülne és mindez megszűnne körülötted, de ez nem jelentené azt a bizonyos felsőbb erőkhöz való tartozást, melyet én neked szántam.
Ne légy kishitű! Mindent meg lehet vívni, ha nem hiszünk a gonosz győzelmében. Az Istennek vannak eszközei, akiket munkába szólít, amikor kell és szükséges. Ezt majd meglátod. Az Úr adjon neked békességes szívet, engedelmes lelket. Higgyél és bízzál, Ő mindent elintéz! Most a mi Urunk oltalmába ajánllak. Isten veled.

Szeretettel Bíró László

A próba mibenléte
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

A változások is szépen el fognak simulni, mert mindenki megnyugszik és ezzel a megnyugvással az események előtérbe jutása is sokszor elmarad. Azért az emberek sokszor csodálkoznak olyan dolgokon, amik biztosnak látszanak ugyan, de mégsem következnek be. Mi történt, vagy mi történik a kulisszák mögött, hogy a várt események nem jönnek elő? Ez nagyon egyszerű: azért nem jönnek elő, mert nincs ami kiváltsa. Azaz, dehogy nincs, mert az megvan, csak a lélek kedélyállapota következtében nem jutott a forrpontra, hogy kilökődjék, megvalósuljon. Ez nem csak az egyénnél, hanem a tömegeknél is így van.
Ezt segítik elő bizonyos csillaghatások mind az egyéneknél, mind a tömegeknél. Mindig mint eshetőséget úgy szabad csak tekinteni. Az eshetőségek burkolják be az ember lelki rétegeit, melyek egymásra hatnak. A belső és a külsőre, a külső a belsőre. A test és a testet éltető burok, vagy mondjuk fantom, nem teljesen a belső lélektől van irányítva, mert az úgynevezett okozati törvényeknek alávetett, előirányított séma szerint gépiesen végzi a maga munkáját. Ebben meg lehet akadályozni, de hozzá is lehet segíteni az egyéni léleknek. Nagyon messze nem tolhatja el az irányító törvényt, de mégis vagy felemelheti, vagy lesüllyesztheti. Ez az egyéni lélek fokozatától függ, hogy szabadságát hogyan érvényesíti, mennyit használ fel a neki adott erőkből és mire: testi, vagy lelki célokra? Önös céljai és törekvései elérésére, vagy megosztja önmagát az összesség céljainak megközelítésére.
Ezt ebben a mondatban leírni olyan nagyon könnyű és egészen megszokott megjelölése a dolgoknak. Azonban ez a maga valójában olyan nagy kérdés, amin az egész emberiség elbukik, vagy felemelkedhetik. Ezen van a hangsúly, mert ez dönti el az emberek sorsát; boldog, vagy boldogtalan állapotát. Ebbe van a mindenkori jövője beleburkolva: hogyan, mire használta fel a kapott életet, azokat az erőket és eshetőségeket, amelyek ezekben az erőkben benne szunnyadnak. Ezekért felelős az emberi szellem, mert a legrosszabbnak látszó emberi életnek is vannak olyan eshetőségei, amelyeket ha felismer és megragadja az alkalmat, akkor feljebb emelkedik és a rossz eshetőségeket ki is kerülheti. Viszont ha a rossznak enged utat, akkor a jobb eshetőségektől esik távol annyira, hogy nem tudja meg sem közelíteni.
Az önös célok elérésére irányított lelki erők nem simulnak bele a szeretettörvénybe, a szeretet nem terjed szét a körülötte élők világára, csak befelé hajol. Így mindent és mindenkit a maga érdekeinek a szolgálatába akar hajtani. Kezdve az egészen értéknélküli dolgoktól, a legértékesebbekig, mindennek csak addig van jelentősége, amíg őt szolgálja. Az önös célú lélek nem ad, hanem elvesz mindent. Ha látszólag adna is valamit, a valóságban duplán veszi azt vissza.
Az öncélú életet élő ember élete nem jelent a világra nézve áldást, hanem átkot, keserűséget és szenvedést. Lehet, hogy ezt egy életen keresztül végig tudja húzni, de lehet, hogy már rövid idő múltán elfogynak ezek a lehetőségei, az úgynevezett „szerencse” nem kedvez neki és belezuhan a kedvezőtlen lehetőségek végeláthatatlan hosszú sorozataiba. Az ilyenek akár fenn, akár lenn töltsenek be hivatást a Földön, akár szenvednek, akár vigadnak, nem kellemes útitársak és nem szereti őket senki.
Az önzetlen, az igaz, becsületes lélek az ő közelségével enyhet adó, segítő, kiegyenlítő, elrendező, törekvő munkájával folyton jót ad önmagából a világnak, még akkor is, amikor türelmét vesztve büntet és fenyít, dorgál és neheztel, mert az igazságtalanságig nem megy el.
Ennek a kétféle irányú lélektípusnak a megmozdulásaiból állanak elő a harcok, az ütközések. Így forrong az erők halmaza és ezek hozzák létre az eseményeket, melyek készenlétben vannak, de az emberi lélek kedélyállapota váltja ki és teszi valósággá azokat. Nem időhöz van kötve. A csillagsugárzások az egyénekre hatnak és az egyének összehangolódott gondolattársítása folytán a hasonlók egybeolvadva hozzák létre a tömegek lelkében azokat a kicsapódásokat, ami vagy jól, vagy rosszul hat az egyesekre.
Egyszer a jobb, egyszer a rosszabb jut szerephez a Földön, de az isteni Kegyelem egyénenként segíti meg az embert. A próbák abban vannak, hogyan viseli el az ember a jót is, meg a rosszat is. Vannak, akik a jó sorsukban is gonoszok. És vannak, akik a rosszban is jók maradnak. Ez az egyéni lélek fokozatától függ. A jóban való kitartásnak nagy hatóképes ereje van a megátalkodott rosszakra nézve is, mert felbontja a villamos feszültséget. Azért mondja az Úr, ha valaki arcul üt téged, tartsd oda a másik arcodat is. Ez csak, mint példa van adva, de ez az irány az, ami felbontja az ellentétes eszmének erejét és hatalmát. A jó Isten adjon minél több igaz és jó emberlelket a Földre, hogy a világosság felbontsa a sötétség hatalmát. Isten veled!

Szeretettel Bíró László

A földi élet út, de nem cél

Részlet Bertha Dudde írómédium közléséből



A világot akaratotok kipróbálására kaptátok. Ez annyit jelent, hogy beálltok egy tevékenységi területre, mely arra ösztönöz, hogy akaratotokat egy irányba használjátok. A világot kikerülni nem lehet. Annak az embernek, aki célhoz akar jutni, azt le kell győznie. A lelketeknek, a szelleminek bennetek feltétlenül szüksége van ezen a Földön erre az emberként való megtestesülésre. Általa nyílik alkalom, hogy használjátok szabad akaratotokat, mert azelőtt az kötött volt a valamikori bukástok miatt..

Az a lélek, aki szeretné elkerülni ezt a testet öltést, nem juthat a szabad akarat birtokába.

Majd mikor kész lesz, hogy a Földön a szolgáló szeretet útját járja, akkor részesül a testet öltés kegyelmében. Ugyanis ez a készsége jelzi azt az érettséget, melyre szükség van, hogy letegye ezt az utolsó akaratpróbát. Minden lélek kész erre az utolsó menetre, mert meghozhatja neki, hogy végképp megszabadul az addigi formától. Viszont időlegesen elveszíti emlékezetét, és ismeret nélkül lép a Földre, hogy ott lassú fejlődésen menjen át. Megtanulja használni az akaratát, környezete is neveli, azonkívül tőlem minden tekintetben segítséget kap, hogy a helyes és jó megismerésére jusson, és szabad akarattal tegye ami helyes és jó.

Részemről megtörténik minden, ami támogatja a helyes akarati döntést. Ennek ellenére az embernek megmarad a szabad akarata. Az egész földi élet hatást gyakorol rá, egy választott, ill.. nem választott tantárgyhoz hasonló módon. Mert az ember MENJEN VÉGIG MINDENEN, hogy aztán hozzám, a Birodalmamba jusson. De ne ragadjon meg sehol, nehogy újabb börtön fogságába jusson, hiszen örökérvényű szabadság integet feléje.

A földi élet egy út, melyen járnia kell - de ez nem maga a cél! Ha tekintete a magasságot érinti, akkor tévedés nélkül, szilárd elhatározással járja az útját. De ha szemei megakadnak a Földön, akkor csak azt látja ami körülötte van és történik. Akkor veszélybe jut, hogy a Földön marad, és nem tud onnan elszakadni.

Kell, hogy annyi ereje és akarata legyen, hogy elszakadjon attól, ami a Földön értéknek tűnik. Akkor győztes lesz. Mint fejlődésének utolsó, szükséges fázisát tekinti akkor a földi utat, és megállja az akarati próbát. Felém forduló akarata megmarad ellenfelem minden csábító művészete ellenére, aki szintén a lelkéért és az akaratáért küzd. Ekkor ennek a világnak a legyőzője, és a Birodalmam várományosa lesz - mely Birodalom nem e világból való.



UI:



Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=j7sNiM_ow1g

A VALÓSÁG ÉS A KÁPRÁZAT
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

(Eszter közelmúltban elhunyt édesanyjára vonatkoztatva:)

Már nagyon jól van. Eleven és nagyon érdeklődik minden iránt, de még nem jutott el a teljes öntudatos énnek az egyensúlyi helyzetéhez. Sokat vívódik magában, mert már bontakozik valami sejtés benne, de még nagyon bizonytalan. Már nem messze van a teljes ébrenléthez, de még csak lassan szivárog át tudatába a valóság. Mert nagyon soká volt testben és sokat szenvedett. Ennek a kellemetlen emlékezésnek fel kell szívódnia, hogy a jó, a maga mindent átható erejével le tudja kötni azokat a fájó emlékeket, amíg azok szépen meggyógyulnak, mert ezek olyanok, mint egy-egy seb a lélek eleven testén.
A földi élet áttekintésénél úgyis felszakadnak azok és ha van olyan ok, ami miatt azok a törvénytelenségek és igazságtalanságok, mint okozatok álltak elő, akkor abból nagy tanulságok és bizonyságok jutnak előtérbe. Ha ilyen ok nincs, hanem a jónak és igaznak birtokában minden támadással szemben hűen kitartott a lélek az élet harcában, akkor az nagy előmenetelt és ezzel kapcsolatban nagy világosságot, örömöt, boldogságot jelent a lélek számára.
Azért mondják sokszor az emberek, ha igaz jósággal találkoznak: fizesse meg neki az Úr!, mert valóban: ezt a Földön senki nem tudja megfizetni érdem szerint. A fizetésért, a dicséretért végzett munka a legjobb lehet, amit egy ember a Földön elvégezhet, mivel mind az egyik, mind a másik nagyon nagy ambíciót ébreszthet a lélekben, mert látja és élvezi munkája nyomán a hasznot, amit az hajt; de aki ezek nélkül a kilátások nélkül is a legjobbat adja embertársainak és a világnak, csak azért, mert nem tud más lenni, mint igaz, becsületes és jó, annak az Úr éppen úgy megfizet, olyan hűségesen, mint ahogyan az ilyen lélek minden emberi dicsőséget mellőzve a jót magáért a jóért cselekszi.
Akit még csak a hiúsága indít a jó cselekedetekre, hogy az emberek felnézzenek rá, az ezért a felszínes jóért elveszi a fizetést. Kiélvezi az emberek által kapott magasztalást és nincs tovább. Azonban, aki elvonulva az élet külsőségei elől és magában a jóban és igazban találja meg lelkének kielégülését és azért cselekszi a jót, mert nem tud a rosszban örömet találni még akkor sem, ha talán testi énjének kára, vagy szenvedése származna is a jó követéséből; az ilyenek ebben a világosságban nagyon nagy boldogságra ébrednek fel ebben a világban.
Mindennek van egy valódi és igaz és egy visszás formája, ami az igaznak csupán másolata, vagy mondjuk vetített képe. Az egyik a valóságos, az az igazi, a másik pedig semmi: csak káprázat, ami a megtévesztésre van felhasználva. Aki a valóság szerint él és cselekszik, az attól a valóságtól meg is kapja az eredményt, de aki a látszatra épít, az a semmit találja meg. A te anyukád a jobbik részben dolgozott, fáradott és tűrte az élete zordságát, mégsem tudott más lenni, mint becsületes és igaz. Hogy voltak neki is hibái és tévedései: az bizonyos. A legjobb emberek is tévednek.
Ezek a tévedések azok, amik a nagy világosságban borzasztó nagynak látszanak. De a felismeréssel és a megbánással meghalványulnak és a lélek a maga fokozott, kitartó, jóban való munkásságával végül is az isteni Kegyelem segítségével eltakarhatja és meg is szüntetheti annak előretörését. Az ilyen szűk korlátok közé szorított, eshetőségekben szegény élet, nagyon kifárasztja a lélek erőit, de gyorsan újból megtelítődik és mivel edzve van az akadályokkal való harcokban, nagyon kitartó tud lenni. Majd meglátod te is, milyen nagyszerű munkakört fog ő betölteni és az kedvére való lesz neki. Isten veled!


UI:

Megbotránkozás és annak feloldása
https://www.youtube.com/watch?v=mIC8MBMUoxg&feature=youtu.be

Helytállás az utolsó időkben – Felezetés

Részlet a „Korszakzárás előtt” című kötetből, melyben Zita médium oktatásokat, látományokat és megnyilatkozásokat közöl

Köszöntelek benneteket testvéreim az Úrban, a Jézus Krisztusban! Szívemmel, lelkemmel, minden érzésemmel vágytam már közétek. Kívántam, óhajtottam eljönni, még mielőtt ennek az iskolaévnek a végére juttok és a szellemvilág kapui bezárulnak. Látom, látom, kevesen vagytok már... a halál sokatokat átszállított velem együtt ebbe a világba, ahol mi élünk és ti is mindannyian ide kerültök majd.
De egyelőre ti még ott vagytok, ezért és így számotokra a javulásra a lehetőség még fennáll. Tanultátok, hogy a földi életben sok minden megtörténik, aminek nem lenne szabad megtörténnie és sok minden, aminek meg kellene történnie, elmarad és nem történik meg. Vigyáznia kell az embernek arra, hogy ha valaminek meg kell történnie, nehogy ő legyen annak az akadálya.
Minden figyelmetekkel azon kell lennetek, hogy a ti életetekben mindenkor Isten akarata és céljai érvényesülhessenek és azok megtörténhessenek, ami pedig a gonosztól, az ellentéttől van, annak útját álljátok. Mert a földi világban mindent a bűnök fonnak be, mindent a bűnök irányítanak, minden a bűnös kívánságokból indul ki és azoknak a megvalósulása érdekében történik.
Az emberi lélek bűnökkel van tele, és ezek a bűnök mind-mind Isten szándékát, Isten akaratának az érvényesülését állítják meg és gátolják meg a világban. Ha innen figyelmeztetésként, óvásként valami elhangzik, az okkal és céllal történik meg, mert nem vagytok elég figyelmesek és elővigyázatosak, hogy azt ti magatok is észrevegyétek; vagy ha észrevettétek, nem vagytok elég erősek ahhoz, hogy azt kikerüljétek; illetve, aminek meg kellene történnie, annak a megvalósításához ti magatok is hozzájáruljatok.
Több szó esett már eddig arról, hogy az idő rövid. Ahelyett, hogy ezt a rövid időt arra használnátok fel, hogy magatokat, a természeteteket vizsgálnátok, nem teszitek. Pedig azért mondják a Szentlélek munkásai, hogy az időt használjátok fel a megfelelő önismeretre, a megszorításokra önmagatok iránt, az idejárásra, az igazság figyelmes tanulmányozására, hogy mindezeken keresztül az idő rövidsége ellenére is képesek legyetek átalakulni, bűneiteket elhagyni.
Ezzel szemben vannak, akik úgy vélekednek közöttetek, hogy ezt is, azt is, amazt is megengedhetitek magatoknak, mert úgyis rövid az idő arra, hogy az életben még ezt, azt, amazt megszerezzétek vagy ezzel, azzal, amazzal éljetek. Azért hangzanak el a figyelmeztetések, mert azt vesszük észre, hogy annak ellenére, hogy erről már régebben is tudomást szerezhettetek, mégis lanyhán és mondhatnám könnyelműen élitek az életeteket. Könnyelműen kezelitek a figyelmeztetéseket, hogy „a vihar közel van...” és úgy éltek, annyira az emberi énetek kívánságainak éltek, mintha még sok-sok idő lenne hátra és kényelmesen foglalkozhatnátok ezzel is, azzal is, amazzal is.
Az egyházaknál a „benső mag”, a Szentlélek által vezetettek száma egyre kevesebb lesz, az ott lévő szellemi élet, életerő, egyre inkább kivonul és az egyházak csak külső keretben foglalt világias, elvilágiasodott intézményekké lesznek. Egyre inkább előfordul majd, hogy „megverem a pásztort, kikezdem a pásztort, gyanúsítom a pásztort, hogy ezáltal a juhok szétszéledjenek...” És a megvertek helyét olyanok foglalják majd el, akik még kevésbé állnak szellemileg azon a fokon, amelyen a megvertek álltak. És ezért lesz, hogy amíg egyes dolgokban a kákán is csomót keresnek, más vonatkozásban viszont az egyházak tagjainak egyre több kedvezményt engednek meg. És amikor emiatt az emberek hitüket vesztik, az már többé vissza nem állítható.

összeállította: Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Helytállás az utolsó időkben
A mennyegzői ruha megszerzésének szükségessége
Akik együvé tartoznak
A hit fontossága
Semmi sincs hiába - ok nélkül - a földön
Vihar előtt
HANG - Megszállott vagyok-e



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisNVjsKyxr4xPs3RBQ?e=DMBikv
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=_Ta4YEyFWbQ
A reinkarnáció – Zita médium által 2005 április 24

https://www.youtube.com/watch?v=7stx5X0M-Mg
Szilveszteri látomás Anna médium által 1964 dec. 31.

https://www.youtube.com/watch?v=6qjK6el-pgo&list=PL8Bx7aFm0dbuapl9iCYbfsq9o62HdL4sZ
Vakrandim az élettel - Filmdráma

A földön minden csak látszatIdézet a Névtelen szellemtanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből Részei vagyunk egymásnak, ésa nagy teremtettségnek minden járulékaival egyben. Mert csak úgy nyerhetteljességet az életünk, ha mindennel és mindenkivel szemben kiegészül éskiegyenlítődik az az összekötő törvény, amely az egész egyetemes életetegybekapcsolja és a fejlődés útján a tökéletesedés felé emeli. Ez az eggyé tevőhatalmas törvény „él” mindenben és boldogságot, megelégedettséget, vagyboldogtalanságot, szenvedést, rettegést és nyugtalanságot áraszt mindazoknaktovábbi útjára, akik ellene szegülnek. A Földön minden csak átmenetiés időleges célt szolgál, így nem mutatja meg semmi a teljes és csalhatatlanvalóságot, mert minden csak látszat. Sem a testi állapotról, sem a külsőmegjelenésről, sem kedvező, vagy kedvezőtlen sorsról nem következtethet senkiarra, hogy érdeme szerint, avagy érdemtelenül kapja-e az örömöket, vagy aszenvedéseket, mert mindent kegyelemből kap a földi ember, hogy a nagy céltmegközelíthesse az igaz isteni jóval való egybeolvadással. A testöltésektörvénye többet ad, mint azt megérdemelné az ember!Mindenkinek a saját lelkébenkell kiengesztelnie a megsértett törvényt, mert ami a lélek benső világán kívülesik, az már csak visszatükröződése a belsőnek. Amilyen érzéseket, vágyakat,cselekedeteket hordoz az emlékezés bűvös tengerszeme a lélek mélységeiben, azttükrözi vissza a valóság, az élet. Ha csak a múlandó földiéletet tükrözi vissza, ezeket fájdalmak és szenvedések alakjában, akkor mármúlóban van a nagyobb baj, akkor már gyógyul a lélek. Ha ezek a fájdalmakIstenhez közelebb vezetik, nagyobb megismeréshez juttatják az embert, akkorvalóságos áldássá válik a szenvedés a lélek részére, mert a szenvedéssel soktörvénytelenségre és bűnre csábító erők salakja ég le az emberi lélekről és ígyszabaddá válik a magasabb öntudat.
UI:
 Reinkarnáció - félelem.Halálközeli Élmény
https://www.youtube.com/watch?v=7r0joMD1UP4&feature=youtu.be