Szellemtudomány alapjai

A Nincsen az emberi értelem homályossága
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 24

Isten Egy, Ő a Valóság; Őrajta kívül nincsen semmi valóság; mert ami van, ami létezik, az Őbenne van, Őbelőle van, mert Őrajta kívül nincsen semmi egyéb. A szellemek teremtése, a világok keletkezése, minden az Isten lényegének a szétterjeszkedése. A Nincsen mindig a létezőnek a határát jelenti. A tulajdonképpeni eltávolodás onnan kezdődik, hogy a lélek az abszolút Igaztól, az abszolút Jótól elfordult. Az értelmi énjére homály borult, az érzelmi világára pedig sűrűség és dermedtség szállt alá és mint valami köd árnyékolta be az egész lényét.
A Nincsen az a homály, az a semmi, az a lehetetlen, az a köd, amely ráborul az értelemre. Az a merevség és hidegség, amely az érzésvilágot megbénítja és későbben, későbbi eredményekben nehézzé és súlyossá teszi a mozgási lehetőséget s folyton szűkebb határok közé szorítja a szellemet. Ez az a bizonyos bűnbeesés, a teremtésnek az elkorcsosodása és eltévelyedése, amely az ő eredményeivel együtt a szellemre nézve bűnhődést, kárhozatot, dermedtséget és halált okoz.
A tagadás az, amit a léleknek első, kicsiny, téves rezdülésében, a gőgnek megszületésében látunk jelentkezni. A gőg az Istennel szembehelyezkedésre kényszeríti a teremtett lényt, s arra indítja, hogy önmagát Istenhez hasonlónak tartsa. Azt hiszi az első pillanatban, hogy neki nincsen szüksége az összeköttetésre, nincsen szüksége a Teremtőjével folyton-folyvást való egyesülésre, mert hiszen ő hasonló az ő Teremtőjéhez és ő is képes lesz mindazokat megcselekedni, amiket az ő Teremtője cselekszik.
Ez az a bizonyos szabadakarat a maga őseredeti formájában. Amennyire érzelmileg hidegül és halványul a szeretet Isten iránt, annyira veszít a szellem az ő ragyogásából és érzelmi melegségéből és egyszersmind az ő hatalmából és ténykedési lehetőségeiből. És ez természetes is. Hiszen nincsen többé, ami pótolja azt az erőforrást, amelyből az ő ténykedéseihez, az ő alkotásaihoz, az ő teremtéséhez erőt meríthetne.
Amit ti mint anyagi természetet láttok magatok körül ezen a földön, az mind a ti szellemeteknek a lelketeken keresztül történt kivetítése. Persze ő nem tudja azt, hogy ez mind az ő lelkén keresztül elfolyt isteni erőknek a materializációja, anyaggá változása, nem tudja, hogy mindezt az ő akaratával, az ő vágyával teremtette meg maga körül. Mert az ő akarata, vágya testesült meg; a Nincsenből, a lehetetlenből vett eszme megfogta és körülzárta őt és megállította az ő terjeszkedésében, körülötte minden van, él és fogva-tartja az Ő akaratát. És előtte áll a rémek-réme: a megsemmisülés, a halál.

Megjegyzés: Itt arra utal a tanítás, hogy a minket körülvevő anyagi világ és természet kötelezően a szellemlégiónk tisztátalan lelki tartalmait tükrözi. A gondolat és vágy-világunknak tükre. Erre folyamatosan hatunk és ő visszahat ránk, ezért van az, hogy amin folyamatosan agyalunk és amire vágyunk mindég beteljesül, függetlenül a minőségtől és értékrendtől. Aki ezt képes megérteni, az önkéntelenül be kell lássa, hogy, ha nincs megelégedve azzal, amit lát és tapasztal a világában, akkor változtatnia kell önmagán, gondolkodásmódján.
A fejletlen lélek még arra törekedik, hogy a környező világon változtasson, azt igyekezzen maga számára kellemesebbé tenni, de ez tévút rengeteg fölösleges küzdelemmel és kínlódással és halála előtt azzal a keserű csalódással, hogy nem vihet el semmit abból, amit élete során létrhozott és halála után az egész széthull és elenyészik.
A fejlett lelkű ember előbb-utóbb felismeri, hogy ő maga képtelen megváltoztatni a világot, hiszen még a gyermekeit sem tudja olyanná alakítani, amilyeneknek szeretné. Rájön arra, hogy semmi és senki mást nem képes megváltoztatni, csak önmagát. Ha ez sikerült, akkor tapasztalhatja meg, hogy megváltozik körülötte minden és olyanná alakul, amilyenre vágyott.

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Fatima 2020
Történelmi események alapján három fiatal pásztor a portugáliai Fatimában számol be Szűz Mária látomásáról, lelkesítve a hívőket https://www.youtube.com/watch?v=K8AYtZ0qJjg

Az emberi lélek fejlődése a gőgtől az alázatig
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 25

A lélek megkezdi a kegyelem általi újraszületések ciklusát, folyamatosan változik és morzsolódnak le róla a kemény, durva rétegek és ezzel együtt a világában megjelenő növényi és állati életelv is követi ezt a változást, amely az egyik fordulóban még mérges, káros hatású erőket, gázokat dolgozott fel a latens pihenő fluidokból és elemekből, a következő fordulónál már egy fokkal enyhébb, és magasabb rendű elv szerint termi meg az ő hatásait, az ő gyümölcseit. Mikor már a füvet, a növényt megeheti az ember és az állat, akkor már annak a növénynek a lelke óriási nagyot emelkedett a minősítésben.
Így szükséges és megengedett dolog, hogy az ártalmas dúvadakat, amelyek az ellentétgondolatnak és érzésvilágnak megjelenési formái, pusztítsa és tőlük bizonyos időben megszabadítsa magát az ember, hogy a bennük fogva, lévő elv azután jobb, tisztább megjelenési formákat éltethessen. Ugyancsak a fejlődés érdekében szükséges, hogy a csapások, katasztrófák és felfordulások bekövetkezhessenek a földön, amelyek sokszor egész embercsoportokat irtanak ki. Ezeknek célja az, hogy egy-egy ilyen embercsoportban kifejlődött bizonyos igazságok és elvek megsemmisüljenek a földön, s ne tudjanak újból formába öltözködni; hogy ezáltal kényszerüljenek azok a szellemcsoportok fejlettebb igazságokat és elveket kialakítani maguknak. Szükséges, hogy népek, nemzetek kihaljanak, állatfajok kipusztuljanak, hogy a jobb és igazabb princípiumok érvényesülhessenek.
A nagy hegyek az ember lelkének a gőgjét ábrázolják, amellyel az ember felemelkedik abba a magasságba, ameddig csak önmagát a tudás által feltolni képes. Az emberi lélek igyekszik az ő gőgjével mindenen felülemelkedni, mert ez az ő természete; ez az a természet, amely az Istentől való függését megszakította. Ameddig pedig nem engedelmes, ameddig nem alázatos, ameddig nem bízza magát Isten, kegyelmére és nem helyezi az ő lelkét Isten gondviselő akarata alá: mindaddig ellenszegülő szellem ő, legyen bár az ismeretnek birtokában, vagy legyen bár a hatalom legmagasabb fokán és ismerjen bár minden nyílt és rejtett tudományt.
Minél magasabbra emelkedik ki a tudat a homályból, az ellentét annál nagyobb árnyékot vet arra a lehetőségre, hogy ő az Istennel összekapcsolódjék. Mert a tudás növekedésével a gőg növekedési lehetősége is fennáll, amely megtéveszti őt, és arra a hiedelemre indítja, hogy ez a világosság belőle, az ő szelleméből származik. Mert az üdvösségre való legigazabb vágyakozás mellett is ott él az egyéni célok elérésére irányuló vágy; a legigazabb és legtisztább eszmék mellett is ott burjánzik az uralomvágy, a gőg, a hiúság, a dicsőségszomj és ott áll a makacsság is.
Mindennek ismét oda kell fejlődnie, ahol volt. A szellemnek ismét arra a pontra kell feljutnia, ahonnan lebukott, be kell látnia, hogy Isten nélkül semmit sem cselekedhetik. Ha szellemszemekkel néznétek, akkor látnátok csak, hogy valóban az alázatosság erénye újjáteremtő ereje a földnek. A szeretet meleg, fejlesztő telepévé válik az alázatos lélek.. Az igaz embernek egyik kezében az alázatosság fegyverével kell küzdenie, a másikkal munkálkodnia a jóban és igazban, hogy ez terjeszkedhessék el a
földön.

Szeretettel Bíró Laci

Megbocsájtásról:
https://www.youtube.com/watch?v=xruSU_n48mY

A bűnök és a betegségek összefüggése.
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 26

Minden fűszál, minden gyümölcs, minden kis virág az emberi lélek teremtménye, így van a földön sok szép, jó, kívánatos, de van sok gonosz, félelmetes, rettenetes és utálatos dolog is. Az emberszellem köteles a jóért éppúgy munkálkodni, mint a rosszért, mert hiszen a rossz is az ő lelkének a terméke. A rosszat azonban irtani köteles s ezt ösztönszerűleg meg is cselekszi. A dúvadakat irtja az ember, mert kártékonyak, irtja a tüskét, a csalánt, a bozótot, mert ezek elfoglalják a helyet a nemesebb és tápláló növényektől és elvonják a létlehetőséget azoktól.
Az ég, mielőtt az áldást hozó cseppeket kiárasztaná a földre, tüzes villámokat szór, amelyek meggyújtják az emberek otthonát, az erdők fáit és pusztítást visznek végbe. Ezekben mind-mind az ellentétes erők nyilatkoznak meg. Az egész föld felszíne meg van mételyezve a rossztól, a gonosztól, a félelmetestől. Elemi csapások, jégverés, árvíz, tűzvész örökös rettegésben tartják az embereket még akkor is, amikor szeretnék becsületes munkájuk gyümölcsét élvezni, amikor szeretnének fejlődni és értelmüket közelebb vinni a világosság felé.
Az ember a látszat világában él és fejlődésének mindig csak azt a folyamatát látja, amely éppen előtte áll. Honnan indult, hova megy, hol vész él a nyom, azt a véges emberi elme kikutatni képtelen. Tehát az ember reá van szorulva, hogy magát a láthatatlan világ Kormányzójának kezébe helyezze, Reá bízza sorsát, Tőle várja a segítséget, az indíttatást. Isten nélkül az emberi lélek nem tud feljebb emelkedni, csak a testet, a megjelenési formát látja, és nincs tovább! Azonban ha Istenbe helyezi hitét és bizalmát, akkor Isten elvezeti őt szent Lelkével ahhoz a forráshoz, ahol minden eddigi tudását lerakhatja, hogy új tudással kezdhesse újra az útját.
Mily rövid a földi élet és telve van szenvedéssel és nyomorúsággal még akkor is, ha minden a legkedvezőbben megy részére, mert szenvedéssel jár az egész élet, a nyavalyákat sehogysem tudják kiirtani, mert azok a bűnnek, a szenvedésnek elkerülhetetlen következményei. Szükségesek a szenvedések, a háborúságok, nyomorúságok; nem mintha valami okos dolgot cselekednék az, aki ezeket felidézi, hanem azért, hogy a homály az értelemről letisztuljon.

Megjegyzés: Számunkra az Isten Szent Lelkének kisugárzása az élet, ez pedig maga a mozgás és a változások. Ezért az élet az ember vágyai és akarata szerinti tepsedő, pangó állapotokat képtelen elviselni, mert az élet olyan mint a folyóvíz, ha gátakat, akadályokat talál kellően felduzzad, míg ereje elsöpri azokat, legtöbbször a gátak létrehozóival együtt.
Az élet működésének célszerűsége van, és ez a folyamatos fejlődés. Űzi és hajtja az ember-szellemet ebbe az irányba, aki a maga homályos tudatával Isten verésének, csapásának véli a Kegyelem őt vezető, irányító munkáját.
Néha bizonyos társadalmak lemerevednek rossz szokásaikban, hagyományőrző gondolkozás módjukban. Ilyenkor az őket felemelni szándékozó életáram útjába megváltozni nem akaró akadályként magasodnak és ez a makacs ellenállás okozza végül a vesztüket, mert a megnőtt feszültségeket végül a Földanya angyalai rendezik le, olyan természeti katasztrófák formájában, melyek az érintett társadalmat is eltüntetik a föld színéről. Ez tudtukon kivül is számukra a legüdvösebb és jobb megoldás, mert ezáltal a fejlődésüket gátló szellemi béklyó is megszűnik és a következő testet öltést új lapokkal kezdhetik.

Szeretettel Bíró Laci

https://videa.hu/videok/film-animacio/ha-a-ferfi-igazan-szeret-drama-romantikus-A7uCzMuKvkuZPiwH?fbclid=IwAR1hbCw82YeisjB93998mVIkI8Vo67tfNvoKv1oTeMOSfjdObc01WdPGRy8

Az egyéniség kialakulásának a fontossága

"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem
követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az
oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a
tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel." Osho

Saját megjegyzés: A személyiség mindig csak egy inkarnációra vonatkozik, tehát a múlandó fizikai életünk jellemzője. Tartalmazza minden jó és rossz lelki tartalmainkat, melyek megnyilvánulnak az életünk során. Az egyéniség viszont a kauzális testünkben tartózkodó felsőbb énünk jellemzője, egyedisége. Az ő létezési szintjén olyan magas a rezgésszám, hogy semmi rossz nem nyilvánulhat meg benne, ártatlan boldog gyerekként létezik. Mindegyik inkarnáció fő életcélja, hogy a lélek bizonyos homályos és érdes részét csiszolgassa lehetőleg tükrösen simára. A személyiség halála után ebből kizárólag csak ami jó megszerzett tulajdonság kerülhet a kauzális testbe, avagy az egyéniségbe. Az ide beépülő lelki pozitívumok itt örökre megmaradnak, soha el nem vesznek, mert ezekből épül fel a sok-sok személyiség munkája és szenvedésekkel szerzett tapasztalatai nyomán a csodálatos, senki máshoz nem hasonlítható egyéniségünk. A fejlődés során az inkarnálódó személyiség mind jobban kezd hasonlítani az egyéniséghez. Amikor eljut, hogy azonossá váljon vele és azt megélje a fizikai világ próbatételei között is, megszűnik számára a leszületések kényszere. Ezután is vállalhatnak leszületéseket, de ezek kivétel nélkül áldozatvállalások a hátramaradt szeretteiért, szellemcsaládjáért, vagy az emberiségért.

szemlézte: Bíró László

UI:

"8 éves voltam, amikor megpróbáltam megölni magam" Gál Tamás története - Valóság közössége
https://www.youtube.com/watch?v=g1Xsx-f4bRo

Egy elhunyt kisfiú levele édesanyjához
Az asszony egyből felugrott a kórházi váróterem székéből, mikor megpillantotta a műtőből kilépő sebészt.
– Hogy van a kisfiam? Rendbe jön? Megnézhetem?
– Nagyon, nagyon sajnálom. Megtettünk mindent, amit tudtunk, de a kisfia nem élte túl az operációt – közölte könnyes szemekkel az orvos.
Abban a pillanatban a nő sírva fakadt. Reszkető hangon a következőt kérdezte:
– Miért halnak meg kisgyerekek rákban? A Jóisten nem törődik velük, nem törődik akkor a kisfiammal, mikor szüksége lenne a segítségére?
– Asszonyom, szeretne elbúcsúzni a fiától? Az egyik nővér beviszi önt a műtőbe – mondta halkan az orvos.
A nő levágott egy tincset gyereke hajából, és a zsebébe tette. Majd odafordult az asszisztenshez:
– Az ő ötlete volt, hogy ha meghal, vegyék ki a szerveit, és ajánlják fel más beteg gyerekeknek. Ezzel az elején nem értettem egyet, de azt mondta: „Anya, ha meghalok, már semmi hasznosat nem fogok tudni tenni, de ha a szerveim segíthetnek másokon, lehet, hogy egy másik beteg kisfiú esélyt kap, hogy édesanyjával több időt tölthessen még ezen a földön.” Mindig is aranyszíve volt, felnőttként gondolkozott, és mindent megtett azért, hogy másokon segíthessen – mondta az édesanya.
A nő végleg elhagyta a kórházat, amely az utóbbi hat hónapban az otthona volt, tulajdonképpen itt lakott, amíg a fiát kezelték. Hazaérve, a kisfiú szobájában rendezni kezdett, elpakolt mindent, megigazította az ágyat.
Az éjszaka közepén hirtelen a nő felriadt álmából. Az éjjeli szekrényen egy levelet talált. A papíron ez állt:
Drága édesanyám!
Tudom, hogy nagyon hiányzom, de ne gondold azt, hogy megfeledkezem rólad, hogy többé nem mondhatod azt nekem, hogy szeretsz, mert nem vagyok a közeledben. Én mindig is szeretni foglak, napról napra jobban. Egyszer majd újból találkozni fogunk. Addig is, ha örökbe szeretnétek fogadni egy kisfiút, tegyétek meg, én nem fogok haragudni érte. Megkaphatja a játékaimat, a szobámat, az ágyamat. Ne légy szomorú, ha rám gondolsz. Itt minden csodálatos. Képzeld, a nagymama és a nagypapa tárt karokkal fogadott engem, angyalok röpködnek mindenhol, fantasztikusan nagy a béke itt.
És ezt hallgasd! Jézus nem úgy néz ki, mint a rajzokon, a festményeken. Mikor megláttam, egyből tudtam, hogy ő az. Elvitt, és bemutatott Istennek is. Ott voltam a lábai előtt, beszéltem vele, megígérte, hogy sok szép ajándékot kapok karácsonyra. Ekkor azt mondtam, hogy had írhassak neked egy búcsúlevelet, annak ellenére, hogy tudtam, ezt már nem szabad. Ekkor Isten egy tollat és egy ívlapot nyújtott át, és hagyta, hogy megírjam a levelet.
Azt hiszem Gábriel arkangyal fogja elvinni a levelet. Isten azt is mondta, hogy írjam meg neked, mikor azt kérdezted az orvostól, hogy hol volt ő, mikor szükségünk lett volna a segítségére. Ő akkor már itt volt velem, ugyanúgy, mikor az ő fiát feszítették keresztre.
Ezt a levelet, amit neked írtam, más nem láthatja csak te. Ha valaki rápillant, egy üres ívlapot lát majd. Most vissza kell adnom a tollat Istennek. Minden tökéletes, nem érezek fájdalmat, a rák teljesen eltűnt. Boldog vagyok, mert nem fáj semmim. A Jóisten nem tudta tovább nézni, amint szenvedek a műtőasztalon. Ezért angyalt küldött értem, aki elhozott ide. Elhiszed?
Aláírva: Az Atya, Jézus és Én, a fiad!


UI:

Karácsony
https://www.youtube.com/watch?v=F03cy_Q72BU

A harmadik kijelentés gyülekezetei - Felvezetés

Zita médium 1991. FEBRUÁR 3.

Lejáródik az élet, nem is olyan lassan, mint gondolnátok, mindannyiótok számára. Lejáródik az élet a ti lakóhelyetek, a Föld számára is. Nincs már egy fél évszázad sem és bekövetkezik mindaz, amiről a jövendölések szólnak. Ez a hátralévő néhány évtized a Földön élők számára rendkívül sürgető és fontos időszak lesz. Sürgető és fontos, mert ebben a néhány évtizedben fog eldőlni mindannyiótok további sorsa és élete! Nincs már idő a kényelmeskedésre, a nyugodt várakozásra; nincs már idő arra, hogy az ember süketen és vakon élje le az életét!
A kegyelmes, gondviselő Isten mindenféle olyan különleges eszközt is igénybe vesz ezekben az utolsó évtizedekben, amelyek az emberek részére teljesen újak és szokatlanok lesznek, csupán azért, hogy őket felébressze, és ezáltal őket a megtérés útjára terelje, hogy a várva-várt megtérés minél több lélek számára bekövetkezzék. Tehát szokatlan jelenségek, a mindennapitól eltérő lehetőségek, különleges betegségek fognak bekövetkezni.
Minden másképpen lesz, amint ahogyan azokat az emberek - akár a saját életükben, akár országok, vagy nemzetek életében - megszokták. Mindent, még azt is, amit ez a sok-sok rossz hoz felszínre az emberi lelkekből, felhasznál a teremtő Isten arra, hogy az embereket valami úton-módon ráébressze arra, hogy nem szabad tétlenkedni; nem szabad, hogy életük abban merüljön ki, hogy a megszokott és a test nyugalmát biztosító dolgok szerzéséért áldozzák fel drága idejüket.
Az utolsó időkben minden emberlélekhez szól a Lélek; az utolsó időkben mindenkit keres az Úr, hogy még kit menthetne meg és kit takaríthatna be a mennyei csűrökbe. Az utolsó időkben nektek, a vallásokból kintrekedteknek, a csalódottaknak, a hitüket vesztetteknek, a csonka-bonkáknak az Úr újra és újra a szellemvilágon keresztül nyitogatni fogja a „füleiteket a hallásra és a szemeiteket a látásra”. Nyitogatni fogja mindazokét is, akik veletek kapcsolatban állnak; legyenek azok vérségen keresztüli rokonotok, férjetek, feleségetek, vagy gyermekeitek. Mindaz, ami életetekben megszokott volt, ami egyik napról a másikra kiszámítható volt, a jövőben nem így lesz!
Mindenkinek fel kell ébrednie arra, hogy nem lehet az időt pazarolnia, nem lehet tovább két urat szolgálnia, nem lehet tovább csak a testnek kielégítő dolgokat keresni! Betegségek, félelmek, bizonytalanság, kiszámíthatatlan háborúk veszélye mindenkit ébresztget és figyelmeztet majd arra, hogy most már valamilyen halaszthatatlan, sürgető és elvégeznivaló munka vár rá, amely nem a test munkaköréhez tartozik, hanem a halhatatlan szellem megmentéséért történik. Aki egészségesnek hitte és gondolta magát, egyik napról a másikra rájönnek azok a betegségek, amelyek hónapokig, esetleg évekig nem hagynak nyugalmat neki mindaddig, míg rá nem döbben arra, hogy a testi világtól el kell fordulnia, és az örökkévalóban kell keresnie és kutatnia.
Nagy hivatása lett volna a Harmadik Kijelentésnek, különösen Európa országaiban. Nem hiába voltak szellemi vezetői e tannak Mária, az Úr anyja; Buddha, aki Péter apostol volt és aki Eszteren keresztül, mint Névtelen Szellem jelentkezett; és Laurentius, aki vértanúságot halt az Úrért. Mi csak jelentéktelen szolgák voltunk abban a mindent összefogó gyülekezetben, Magyarországon, ahonnan a szellemi világosság fénysugarai kiindulhattak Európa többi országai felé is. Mert a szellemi központ Magyarország fővárosában volt!
És az is, ami más nyelvű eszközökön keresztül létrejött a szellemvilágból, Mária, Buddha és Laurentius irányítása alatt történt. Ebben az új világban (Amerikai Egyesült Államokban... a kiadók) csak kicsiny és szórványos volt ez a munka, de hála legyen Istennek, a ti akkori földi vezetőtök felismerése révén - aki mindezt érzékelte - a ti gyülekezetetek egy olyan szellemi vezetés alá került, amely biztosítékot nyújtott a fennmaradásra, a túlélésre és arra, hogy a későbbiek folyamán, ehhez a magyarországbeli törzshöz, mint végtag kapcsolódhassék, és ha nem is közvetlenül, de közvetve a Névtelen Szellem szellembölcseleti világosságaiban részesülhessen.
Most - hála legyen a teremtő Istennek - sok-sok nyomorúság, vér, fájdalom, megaláztatás és megtapodtatás után abban az országban egy piciny kis résen újra lehetőség nyílott, hogy mi is életjelt adjunk magunkról; hogy élünk és vagyunk, mert Isten a kövekből is támaszthat Magának fiakat és leányokat. Ha a semmiből kell is kezdenünk, de talán pirkadni és hajnalodni fog és a sok rossz mellett, amely most ott szintén lehetőséget kapott és ezáltal szaporodik, egy piciny kis csoport ismételten felveszi az elejtett zászlót, és újra felhívja a csaknem fél évszázados szellemi nyomorúság után az emberek figyelmét az idők sürgetésére és a megtérés fontosságára. Felhívja a figyelmet a szellemvilág létezésére, a szellemvilág fontosságára; hogy az emberek elgondolkozzanak a születés és a halál misztériumán, és akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, megelégíttessenek.
Mert sokan sínylődtek szellemi rabságban bűnös, istentelen eszmék követőinek akaratából, akik olyan helyzeteket teremtettek Magyarországon és más európai országokban is, hogy ott Isten akarata, a Harmadik nagy Kijelentés nem teljesedhetett ki olyan mértékben, ahogyan az eredetileg szánva volt.

Összealította Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

A harmadik kijelentés gyülekezetei
Adai tanítás - Magasztalja lelkem az Urat
A karácsony bensőséges értelmezése
Az evangéliumi spiritizmus hivatása
Az ige testté lett
A lélek kész ugyan, de a test erőtlen
Csapdába estem


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGishZz1sH4ac-WVq6ig?e=FkS81T
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Ra1GlF8t-j4
A gondviselés fejlesztő munkája_A magyar sors magyarázata
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=LjCddgjAdWg
Isten megkérdezése a szentírás jelentései szerint
Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=FMb1XZgXTqE
Elszórt kalászok – 3-ik kötet III. rész
Hangoskönyv részlet (Levi)

https://www.youtube.com/watch?v=E6iz6PHRdmY
Márk evangéliuma – Újszövetség – Szinkronizált film
Ez a kritikusok által elismert, epikus alkotás a legújabb teológiai, történelmi és régészeti kutatásokon alapul,
és felejthetetlen, rendkívül hiteles elbeszélést kínál Jézus történetéről

Névtelen Szellem

A karácsony bensőséges értelmezése

1939. december 25.

Dicséret, dicsőség és örök hálaadás legyen a mi Istenünknek, Atyánknak, aki elküldte
egyszülött Fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy megkeresse azokat, akiket a kegyelem
révén össze akar gyűjteni arra a nagy aratási napra, amikor a földnek be kell szolgáltatnia a
maga termését. Ez a termés azokból a lelkekből áll, akiket megérlelt a szenvedés, a próba, de
megérlelt elsősorban Isten kegyelme.
Hála legyen a mi Megváltónknak, aki Magára vette a föld nehéz terhét, bűntől súlyos
törvényét, hogy megváltsa mindazokat, akik a bűn hullámaiban elsüllyedtek.
Ezek a lelkek erőtlenül nyugszanak a mélyben, és a sűrű, nehéz anyag, amely
körülveszi, megsebzi és beteggé teszi őket. Az Úr ide, a bűn mélységébe merült alá, hogy itt
valami jót, valami igazat hintsen szét. Isten egyszülött Fia magára vállalta azt a nehéz
feladatot, hogy lehozza a kegyelmet a tévelygő földi emberek részére, hogy ezáltal
világosságot derítsen a sötétben, utat vágjon a sűrű szövevényben, ritkítsa azt a sötét
rengeteget, amely a menny világosságából egyetlen sugarat sem enged át.
Az Úr már elejétől fogva készült erre az áldozatra a bűnbeesett szellemekért, akik
száműzve a mennyei békességből, kénytelenek időtlen idők óta a sivatagban bolyongani,
mert elvesztették a lelkük irányérzékét, amely visszavezethetné őket az elhagyott mennyei
Paradicsomba. Ezt az irányérzéket akarta a mi Urunk az itt vándorló emberek lelkében újra
felébreszteni.
Az emberi léleknek szüksége van erre az irányérzékre, hogy hazataláljon, hiszen ezer
sebből vérzik, ezer hiánnyal küszködik, szenved a bűn következményeképpen. A helyes utat
pedig nem találta meg, mert attól már régen eltért, s az irányérzék elhomályosodott a
lelkében.
Ezt az irányérzéket meg kell tisztítani a rárakódott tévelygésektől, hamis igazságoktól,
hogy a szellem megérezze, mi a helyes, mi a jó, mi az igaz, és mit kíván tőle Isten. Ha ezt
megérti, és Isten kívánságát teljesíti, akkor nem kell reménytelenül bolyongania a földön,
hanem hazatalál a mennyek országába.
Kedves testvéreim! Én is azon fáradozom, hogy a lelketekről letakarítsam a ködöt, a
port és füstöt, amely az irányérzéketeket elhomályosítja, és ezáltal fogva tart benneteket a
hiábavalóságok világában.
A Karácsony a Megváltó születésének emlékezetére szentelt ünnep, a szeretet ünnepe.
Le akarom azonban venni lelki szemeitekről a hályogot, hogy megértsétek, hogy nem annak a
szeretetnek az ünnepe, amellyel ti ünnepeltek, amelytől a magatok boldogságát remélitek
ezen a világon: nem a testnek kedvező szeretet ünnepe.
A testet dédelgető szeretet túlontúl eltölt titeket, és ti tévelyegtek, ahogyan ezt a
szeretetet gyakoroljátok a gyermekeitekkel és hozzátartozóitokkal szemben. Ezt a nem is
egészen szívből jövő szeretetet szokásba vettétek, és ez a szokás súlyos terheket ró reátok. S
amíg ezek alatt a terhek alatt roskadoztok, addig elfeledkeztek a lelketekről, és elfeledkeztek
arról a szeretetről, mely nektek ezt az ünnepet ajándékozta, elfeledkeztek arról az áldozatról,
amelyet az a szeretet értetek hozott.
Az ünnep ugyan ünnep a ti részetekre is, de én szeretnélek titeket a külsőséges
ünneplésből kiragadni, és a benső énetekre terelni a figyelmeteket, hogy a lelketek
megszentelt tiszta érzését vigyétek oda a jászolbölcsőhöz.
Hiszen az Úr azért szállt alá a földre, hogy a lelketekben ezeket az érzéseket világossá
tegye, hogy ezáltal titeket Magával vihessen az Ő mennyei otthonába. Ezeken a fénylő,
sugárzó érzéseken keresztül szólni tud hozzátok, s vezethet titeket az Ő útján, amelyet
életével mutatott meg a földön.

Nem akarom azt, hogy amikor majd elhagyjátok ezt a világot, ennek minden vallásos
megmozdulásával, szokásával, külsőséges kereteivel együtt, ott álljatok a bizonytalanságban,
és ne tudjátok, hogy hol találjátok meg a ti üdvözítő Krisztusotokat.
A Karácsony ünnep, mert szokássá vált; ünnep, mert a gyermek szüleitől látja, a
szülők pedig az egyházakból merítik azokat az emlékeket, amelyek ezt az ünnepet ünneppé
tették.
Menjünk azonban vissza kétezer évvel, amikor még ez az ünnep nem létezett.
Ugyanaz az állapot állhat elő számotokra is az utolsó napon, az utolsó órában, amikor majd
számon kéri tőletek az Úr azokat az igazságokat, melyeket belétek ültetett, mint azok
számára, akik abban a régmúlt időben is a szokásoknak eleget tettek, de a lelkük nem ismerte
fel a megszületett Messiást. Alá kell tehát merülnötök ezeknek a megszokássá vált
igazságoknak mélységeibe, s meg kell találnotok a külső formák mögött a lelki lényeget, mert
odaát a valóság világában csak a lényeg számít.
Ott külső forma nincs, ott nincs semmi, ami a lélekben hangulatot ébresszen. Ott
minden lélek magára van hagyatva, önmagában kell a szentélyt felállítania, hogy
Istentiszteletet tartson. Ott hiába keresi a lélek az orgonaszót, a művészi karéneket, hiába
keresi a külső, csillogó fényt, a pompát, hiába keresi a többieket, hogy összeolvadjon velük
az éneklésben, az imádkozásban, hogy egymást támogassák: mindez nincs. Odaát csak a
lényeg segítségével lehet az Istennel való kapcsolatot megteremteni.
Nem tudom, hogy a magukat keresztényeknek nevező embercsoportokból hány lélek
viszi majd magával az örökmécsest, a lényeg világosságát. Sokan vannak, akik számára a hit
csak külső forma, külső ceremónia, megszokás, a gyermekkorból magukkal hozott emlék,
amelyet később az élet kitöröl a lélekből.
Az ember csupán a halál küszöbén, vagy valami súlyos megpróbáltatás idején –
amikor csakugyan érzi a lélek, hogy nincs semmi, ami őt a szokás korlátai közt megtarthassa
– várja a csodát, hogy Isten megmenti őt azoktól a borzalmaktól, amelyek bűnének,
tévelygésének következményei.
Hit nélkül úgy jár az emberi lélek, mint a Krisztus születése idején élt rómaiak jártak,
akik túltengő hatalmukkal még további győzelmekről álmodtak. Megkorbácsolták a
rabszolgákat, egymásnak meg hízelegtek. Pedig a vég már közel volt számukra.
Ugyanez volt a zsidó papi fejedelmek sorsa. Ők is nagyok akartak lenni, és a rablánc
eldobásáról álmodoztak. Mózes törvényét, amelynek fontos hívatása lett volna arra
vonatkozólag, hogy az egy Isten iránt való engedelmességre szoktassa a lelkeket, csak abból
a szempontból fúrták-faragták, hogy számukra kedvezőbb kijelentéseket találhassanak benne,
amelyekkel hatalmukat és jövedelmüket szaporíthassák, és a néptől tiszteletet
követelhessenek maguknak.
Kétezer évvel ezelőtt a bűn még tombolt a világon. A fiatalok szívében a vér szava
uralkodott, egymás legyőzéséért, az elsőség megszerzéséért, kiváltságokért és elismerésekért
küzdöttek.
A hatalmasok arra törekedtek, hogyan múlhassák felül egymást a fényűzésben,
pompában és az érzéki örömökben. A szegények, az elhagyottak, az elnyomottak pedig
várták a szabadulás percét, amikor valami csoda történik, és ők kerülhetnek majd felül, ők
hatalmaskodhatnak, ők parancsolhatnak, és ők élvezhetik azokat a testi gyönyöröket,
amelyeket most nélkülözniük kell, mert sorsuk ezt írta elő számukra.
Csak kevesen voltak olyanok, akik nem a külsőségekben keresték a szabadulást,
hanem hittek Isteni ígéretében, és nemzedékről-nemzedékre várták Isten ígéretének
megvalósulását. Ezek a lelkek sejtették, hogy megjön a szabadulás, amelyet Isten ígért.
Tudták azt is, hogy ez nem az a szabadulás lesz, amelyről a test álmodik, hanem a lélek
szabadulása mindentől, ami a testnek kedvez, amivel azonban szenvedések vannak
egybekötve.

Ezek a lelkek azt várták, hogy új világba, új életbe léphessenek át, ahol megszűnnek a
válaszfalak, megvalósulnak a jó és igaz törekvések, jó cselekedetek veszik körül a lelkeket, és
mennyországot teremtenek számukra. Ezek a lelkek fel tudták fogni az angyalok által
hirdetett isteni ígéretet. Ezek meg tudták érteni, hogy a föld fordulóponthoz jutott, a régi
igazságok, a kemény törvények elavultak, új élet veszi kezdetét. Felismerték a jászolban
fekvő kicsiny gyermekben Isten egyszülött Fiát, aki által hatalmas dolgokhoz jut el a világ,
aki az élet megvalósulását hozza a földnek.
Kedves testvéreim! Ha visszatekintetek a kétezer év előtti időre, és azokat az időket
összehasonlítjátok a mával, láthatjátok, hogy az emberek ma is meg vannak terhelve érzéki
vágyakkal, bűnökkel; a ma embere sem boldogabb a régi embernél. Bár a keresztény
világban a szeretet forma szerint uralkodik, de valójában az emberi lelkek nem változtak
meg.
Vajon lemond-e a mai ember is a maga hasznáról, elsőbbségéről, dicsőségéről, vagy
talán csak a kényelméről is, amikor arról van szó, hogy valamit áldozzon a szeretet oltárán?!
Vajon többet tesz-e a mai ember az ő sokat emlegetett civilizációjával, mint azok a hívő
emberek, akik akkor éltek, mikor a mi Urunk a földre szállt?! Vajon nem ölik-e egymást ma
is az emberek? Nem százat és ezret, hanem százezreket és milliókat pusztítanak el! Nem
égetik-e el az Isten áldását, hogy nagyobb ára legyen a terménynek, és több hasznot hajtson a
föld annak, ki azt birtokában tartja?!
Vajon boldogabb, elégedettebb-e ma az ember? Nem tagadják-e meg százezrek és
milliók Isten nevét, mert szerintük nincs Isten?! Az ember eszével teremthet jót és gonoszat.
A hivők, akik ünnepelnek, vajon képesek-e a legkisebb áldozatra, ha abból számukra
semmiféle elismerés, semmiféle dicsőség, nem fakad?!
Nagyon kevés azoknak a száma, akik csakugyan lélek szerint ünneplik meg a
Karácsony ünnepét, akiknek lelkében csakugyan megszületik Isten eszméje. Ez az eszme
ezeket a lelkeket belső világukban olyan cselekedetekre ösztönzi, amelyek a világot jobbá,
igazabbá tehetik.
Az emberek ma is éppúgy a testnek élnek, mint Krisztus Urunk idején. Kevés
azoknak a száma, akik alázatos hálával sietnek a betlehemi jászol-bölcsőhöz, hogy ott
egyszerűséget és áldozatosságot tanuljanak.
Mária, az Úr szolgálóleánya, akit az angyal boldognak mondott, csakugyan boldog
volt, hiszen beteljesedett az angyal ígérete, egyszülött Fia ott volt karjai között és Isten áldása
velük volt. Isten rendelt melléjük gyámolítót a férfilelkek közül, aki egyszülött Fiának
felnevelésében Máriának segítségére volt. Kiválasztott szellem volt Üdvözítőnk nevelőatyja
is, akit a Szentlélek álomban igazgatott, hogy mit hogyan cselekedjék, hogy a Gyermek életét
megóvhassa a gonosz ármánykodásának ellenében.
Istennek nem volt szüksége a férfi adó természetére egyszülött Fiának születéséhez.
T.i. mivel az emberiség Istentől eltávolodott szellemek csoportja, tehát az adó fél a maga
aktivitásával, Istennel szemben ellentétes irányt vett fel. Azért Isten nem vette igénybe az adó
fél magvát, mert Ő a föld megtérő szellemeiből kívánta formálni Magának azt a csoportot,
amely csoport magát megalázza Előtte. Isten azután ezt a csoportot népévé fogadta.
Isten mindenekelőtt a szellemi egységnek elfogadó részét emelte fel Máriában.
Máriában nyert duális kiegyenlítődést a föld Istennel Krisztus által. Nagy titok ez a földi
ember előtt, amelyet semmiképp sem érthet meg a lélek, aki a "föld igazságá"-nak birtokában
feleselni akar az isteni kijelentésekkel. Könnyen érthető azonban azok számára, akik belátják
azt, hogy az emberiségnek szüksége van megváltóra.
Isten Krisztusban lehajolt az elfáradt, szenvedő, csalódott emberiséghez. Mária tiszta,
felfelé törekvő fluidjában összpontosult az emberek minden vágya Isten felé. Mária a bukott
emberiség felemelt keze Isten felé. Ebbe a kézbe teszi le Isten az ő igazságát az ő egyszülött

Fiában. Máriában valósult meg azoknak a lelkeknek vágyakozása, akik hittek abban, hogy
eljön az idő, amikor Isten lehajol hozzájuk, és elküldi a Messiást.
Isten nem keresi a hatalmasokat, mert azoknak szíve bemohosodott; nem keresi a
tudósokat, sem a győzteseket, hanem keresi az egyszerűeket, a kicsinyeket és alázatosakat,
akik testi életüket Istennek szentelik. Ezek részére születik meg Krisztus, az ő részükre jön
létre az összekapcsolódás Istennel; ők elmondhatják, hogy ettől az időtől fogva Isten velük
van. Ezekbe a lelkekbe Isten beírja a Nevét, és ez a Név megtartja őket.
Vannak olyan lelkek is, akik ma még az elsőbbségért törtetnek, tehát tévelyegnek, de
Isten eleve kiválasztotta őket; ezeknek lelkéről egy sorscsapással letörli a hiábavalóság
füstjét, s a felébredő lélek meglátva Isten kegyelmét, elhagyja a világ útjait, lelkében megtér
Istenhez, és cselekszi Isten akaratát.
Az ilyen ember földi élete többé nem testi élet, nem a test igényeinek kielégítése,
hanem Isten akaratának betöltése. Ennek eredményeképpen pedig a megtért lélek beléphet
Isten országába, amelyet Isten egyszülött Fiának születésével nyitott meg a földi ember
részére.
Ez az a nagy ajándék, amelyet ezen a napon kapott az emberiség, ez az a szeretet,
amely nem kedves a testnek. Ha Isten kedvezni akart volna a testnek, könnyen
felszabadíthatta volna a választott népet; naggyá tehette volna Izrael népét, de Isten nem a
mulandónak akart ajándékot adni, hanem az örökkévalónak, az éhező, fázó, nélkülöző
léleknek.
Új igazság, Isten igazsága, a szellem igazsága gyúlt ki a betlehemi jászol felett a
bölcseken vezető csillagban. Ez az új világosság fénylik ma is azok számára, akik lélek
szerint keresik Üdvözítőjüket.
Testvéreim! Nagy és titokzatos dolgok, ezek, amelyek el vannak rejtve a közönséges
testi ember szeme elöl. Ameddig még itt vagyok veletek, ameddig még szólhatok hozzátok,
azt akarom, hogy bepillantást nyerhessetek Isten igazságának, kegyelmének világába, hogy
kétségbe ne essetek, amikor a megpróbáltatások viharai száguldanak el felettetek, hogy ne
veszítsétek el majd a hiteteket, mert Isten nem a testnek akar kedvezni, hanem a ti örökkévaló
részeteknek, a ti szellemeteknek.
Isten egyes pontokat megvilágított a ti életetek útján mennyei világossággal. Ha
keresitek ezeknek a dolgoknak magyarázatát, ezáltal hozzákötitek magatokat ezekhez a
pontokhoz, és így nem tévedhettek el. Ebből láthatjátok azt, hogy Isten titeket immár elég
éretteknek talált arra, hogy ki akar benneteket emelni a tömegből abban az időben, amikor
még nem következik be Babilon összeomlása.
Mert hiszen minden, ami test, összeomlik, megszűnik; hiszen az egész föld, úgy
ahogy van, a maga romlottságával eltöröltetik és megszűnik. Isten beszéde, Isten igéje
azonban mindörökké megmarad. Új ég és új föld keletkezik azok részére, akik hittek Isten
igéjében, és mulandó földi életükben megvalósították Isten igazságát.
Isten igazságát megvalósítani nem annyit jelent, mint bizonyos időben bizonyos
emlékeknek ünnepet szentelni! Gondolkozni, elmélkedni, önmagunkat átadni Istennek: erre
van szükség!
Tehát nem a külsőből, nem a körülmények megváltozásától, nem az emberektől kell
várnotok boldogságotokat. Ne azt mondjátok, hogy „majd ezt meg azt véghezviszem, ha a
külső világ kedvez, és ha az én sorsom így, vagy amúgy jobbra fordul." Nem a külső világ
eseményei tesznek titeket boldogokká; minden embernek önmagában kell felépítenie a maga
világát, miden embernek önmagában kell megtérnie Krisztushoz!
Ha Isten igéjéhez alkalmazkodva lelkemben megöldökölöm a külső ember vágyát,
apró testi igényekhez való ragaszkodását, ha a belső világomban csend van, akkor a hitem
nem rendül meg, mert Istenben nyugszik. Ha az embertársam hibáját és bűneit nézem, de
ugyanazokat a bűnöket magamnak is megengedem, vajon szolgáltam-e a világnak és
Istennek?
Nem, testvéreim. Gondolkozzatok úgy, hogy magatok legyetek igazak, jók,
feddhetetlenek. Ha így éltek, akkor közelebb jutottatok ahhoz a titokzatos világhoz, amelyet
Isten nyitott meg a számotokra. Rajtatok keresztül azután ez a világ kitárul és kiteljesedik az
emberek előtt; ezt a világot pedig nem rombolja le semmiféle ellenség, ezt a világot nem
teszik tönkre a csapások, mert ez a világ a tietek, ezt bárhová magatokkal vihetitek.
Mindenki magában, nem a hozzá közelállókban igyekezzék Isten világát
megvalósítani; nem szigorúsággal, nem erőszakkal, hanem azzal a szolgálattal, amelyre
minden egyes ember lekötelezi magát az Istennel való szövetségben.
Mindenkinek számot kell vetnie a külső és belső énjével, mert Isten a ti belső
világotokat akarja felemelni és megszabadítani a gonosztól, amely a testen keresztül
megteremtette a gyötrelmek, a szenvedések, a megpróbáltatások világát.
A testi emberen, az önző emberen keresztül teremtődik meg a pokol; mert ameddig az
ember más felett uralkodni akar, ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig a
lelki világa mindig sivárabb és sivárabb lesz; nem teremt, hanem rombol maga körül,
rombolja azokat az erőket, amelyeket Isten adott neki a születés pillanatában.
Ugyanis minden emberlélek egy-egy titokzatos világot hoz magával, Isten
kegyelmének világát. Ezt az Istentől kapott ajándékot fertőzi meg, ha bűnt bűnre halmoz.
Akik ilyen elrontott világot hordanak magukkal, azok akaratlanul is, egyszerűen a maguk
közelségével rombolnak, égetnek, csak azért, mert rosszal, békétlenséggel, haraggal teli
atmoszférát hordoznak maguk körül. Az ilyenek akaratlanul is felébreszthetik bennetek a
hasonló érzéseket, mert a ti lelketekben is megvannak ezeknek az érzéseknek a csírái,
amelyek az ilyen fluidok közelségére felébredhetnek még akkor is, ha minden erőtökkel
igyekeztek azokat megölni.
Az ilyen lelkeket, bármennyire törekednek néha a ti imádságaitokból egy kis
nyugalmat szerezni, kénytelenek vagyunk sokszor eltávolítani tőletek, mert nem vagytok
képesek az ő légkörüket elviselni.
Gondoljátok el, milyen szerencsétlenek azok a lelkek, akik szeretnének önmaguktól
megszabadulni, de nem tudnak, mert még amikor a megkívánt nyugalom közelébe jutnak,
akkor is eltávolítják őket.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus felvette ezt a gyötrő, kínzó atmoszférát a testtel együtt,
hogy szolgálhasson a világnak. Nekünk is kötelességünk tehát a szolgálatunkat felajánlanunk
az ő terveinek megvalósítása érdekében. Nekünk is alá kell merülnünk hosszabb-rövidebb
időre a szenvedések világába, és hirdetnünk kell a szabadulást, Isten kegyelmét.
Figyelmeztetnünk kell titeket arra a nagy ajándékra, amelyet Isten adott nekünk a
Megváltó elküldésével. A Megváltó áldozatot hozott a mi lelkünkért, hogy minket
fölemelhessen, megtisztíthasson, és bevihessen az üdvösség honába. Hagyjátok tehát el a
külső, emberi szokásokat, hagyjatok el mindent, ami emberi, s keressétek fel Megváltónk
bölcsőjét, és ajánljátok fel mulandó életeteket az ő szolgálatára. Hagyjatok el mindent, amit
megszoktatok, amit hittetek, hagyjatok el mindent, ami a testé, és a lelketeket kapcsoljátok
Hozzá, aki veletek van és marad mindörökké.
* * *
Forrás:
EZOTERIÁK
A „NÉVTELEN SZELLEM” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján
Kiadja:
A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE - 1941

UI:


Isten tenyerén ébredtem
https://www.youtube.com/watch?v=IRR0b1mOUgg

Minden életfolyamat ütközés
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 27

Minden szükséges, amit az ember a közjó érdekében cselekszik, mert az ember nem élheti csak a maga életét és aki nem ezt teszi a következő fordulónál olyan helyzetekbe és állapotokba kebeleztetik be, hogy éppen a nagy egésznek szolgájává kell lennie. Pedig a szolgálat terhes dolog, különösen annak számára, aki abba beleilleszkedni nem akar. Nagyobb tudományt ad a földnek az egyszerű hitű, igazat cselekvő ember, aki egyszerűen él, de érzéseivel és gondolataival Isten törvényébe illeszkedik bele és cselekedeteivel — ha nem is világra szóló nagybecsű dolgokat cselekszik — előbbre viszi a földet, mint az a tudós, akinek tudománya ismét a föld porába veti vissza a szellemet.
A szellemi igazságokat nagyon hiányosan és nagyon gyengén vagytok képesek felfogni, annál kevésbé vagytok képesek azokat elfogadni és alkalmazni. Azzal tisztában vagytok, hogy minden tévedésnek, minden bűnnek megvan a maga következménye a lelki világban és ennek következtében a testi világban is.
Istennek nincsen abban öröme, hogy a bűnös szenvedjen, gyötrődjék, vergődjék. Isten örömöt és boldogságot nyújt a bukott léleknek is éppúgy, mint a tisztának. Isten kezében nincsenek fegyverek, büntető eszközök; az ő kezében csak áldások és különböző fokozatú boldogságok vannak, amelyeket a léleknek nyújtani kíván. A szenvedések az ember lelkének hibás természetében gyökereznek.
Az öngyilkosság bűn, még pedig nagy bűn, amelyet az öngyilkosok tudatlanságból követnek el, mert hiszen az élet óriási ajándék. Sőt maga az egészség is óriási ajándék, mert a lélek olyan a testben, amely nincs elrontva, és amelyben a maga fejlődését élheti, jól érzi magát, törekvései fölfrissülnek, érzései megvidámulnak, és ilyen testtel csak előbbre juthat a fejlődés vonalán.
Mindennel visszaélnek az emberek; olyan dolgokat cselekszenek, amelyek ártalmasak az egészségre. A természetes ösztönök ellen az egész vonalon vétenek: a megromlott levegő, amelyet belélegzenek, a testre nézve ártalmas és méregként hat. A túlfűtött ínyencség a gyomor természetét rontja meg. Olyan foglalkozást találnak ki, amelyek a testnek szükséges mozgást és szabadságot gátolják vagy a szükséges pihenést elvonják, és egymást rabságra kényszerítik csak azért, hogy valamilyen szenvedélynek, valamilyen ferde nézetnek eleget tehessenek.
A fajfenntartó erőt, amelynek tulajdonképpen a legtisztább, a legérintetlenebb erőnek kellene lennie, hogy az elkövetkezendő nemzedéknek megtisztított, feljavított erőket juttathasson az ember, csak öncélnak tekinti, a jövendővel semmit sem törődvén. Ugyanúgy az életösztönnel is folyton visszaél az ember, mindenfélével izgatja, és bódító szereket alkalmazva rengeteget ront ezen az ösztönön annyira, hogy az élet nem egyszer elviselhetetlenné, fájdalmassá és szenvedéssel teljessé válik.
Minden folyamat ütközés. Az anyag szétesése is ütközés, mert anyagrészecskék ütköznek a természeti erők részecskéivel, amelyek amazokat, mint ellenségeket szétrobbantani, szétbomlasztani törekszenek. Az ember élete maga is csupa ütközésekből áll. A levegő, amelyet beszívtok, ütközés, mert a levegőt a tüdő elemeire bontja, és ami nem szükséges a szervezetnek, azt ismét kileheli, a levegőnek tápláló és éltető elemeit pedig, amelyekre a testnek szüksége van, megtartja.
A táplálkozás szintén ütközések sorozatából áll, mert ha nem ütköznek meg az erők, az azt jelenti, hogy a test egyáltalán nem képes táplálékot kivonni az anyagokból. Az ütközés által alakul át a táplálék hővé, delejességgé, elektromossággá és a test építésére szükséges különböző anyagokká. Ha nincs ütközés, vagyis a testnek nincs már annyi ütközési ereje, hogy a táplálék anyagait felbontsa, akkor nem képes továbbélni; felhasználja a saját anyagát a végsőkig, azután a test mint ilyen megszűnik élni, azaz az életnek egy formája megszűnik. Ütközés áll élő úgy az állati, mint a növényi szervezeteknél a hím- és nőnemű petének és csírának egybeolvadása révén, amely folyamat hasonló testeket, új formákat produkál. A hímnemű csírasejtnek a nőnemű petével való egyesülése nem új élet kezdete, mint az ti gondoljátok, hanem csak az életnek új alakban való megjelenése.
Meg kell az embernek tapasztalnia, hogy az ő téves gondolata, eszméje mit eredményezett a világban. Mert az gondolatról-gondolatra, érzésről-érzésre, lélekről-lélekre ragad, és ezek a létrehozott természetes erők eredményeket produkálnak az ütközések folytán is. Így jönnek létre a természetben a betegségre való hajlandóságok. Az emberi testben és az emberi test körül ott vannak azok az erők, amelyeket felszív, és lead mint gondolatokat, érzéseket és hajlandóságokat, amelyek ezekben latens fekszenek. S az emberi testnek sejtvilága milliárd és milliárd sejtből áll, amelyek mind különböző hajlandóságokat, különböző elveknek az érvényesülési tendenciáit hurcolják tovább.
Mikor az ember az ő testét felépíti, és már ifjúi éveiben tudatosan küzd rossz hajlamai ellen, és tudatosan küzd meglévő rossz szokásai ellen férfi korában, ez által a küzdelem által az ő sejtrendszerében bizonyos princípiumokat teremt meg. Ezek a princípiumok azonban az ő közvetlen utódaiban már nem juthatnak kifejezésre, de kifejezésre juthatnak unokáiban. Az ilyen megszerzett tulajdonságokkal az ember hasznos lelki és testi korlátokat ad az elkövetkezendő nemzedék mellé.

Szeretettel Bíró Laci

A lélek hibái és a betegségek
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 28

Mivel az ember sokféle tudatos és tudatalatti bűnöktől és tévedésektől izgattatik, ez az izgatás először az éteri testben és azon keresztül az anyagi testben is kifejezésre jut. Az emberek rosszul táplálkoznak; lelküket mindenféle gonosz érzések hevítik: irigység, bosszú, telhetetlenség, gőg, dicsőségvágy. Ezek az idegszellemben mind pusztításokat visznek véghez, aminek a következménye, hogy az ember idegessé, hirtelen-haragúvá, heves természetűvé válik. Az ilyen természet mindenféle gyulladásokra és lázas betegségekre alkalmas talajt teremt.
Azután az érzékiség hatalmas ragasztószere mindennemű lelki és testi nyavalyának. Minden ilynemű visszaélés az idegszellemre, az idegekre, a vérre hat és különféle kiütések, rosszindulatú daganatok, sebek, kelevényék és elnyálkásodás formájában mutatkozik.
A kegyetlenség, a gőg, a számítás, amely csak a maga hasznát keresi és a testiség ezer- meg ezerféle nyavalyái mindenféle meghűléseket, az ebből származó különféle bajoknak következményeit hozzák létre.
A restség, a falánkság, a részegség, az ínyencség a gyomor, máj, vese és a belek mindenféle megbetegedéseit és a szív megnagyobbodását okozzák.
A hitetelenség (amit én bálványimádásnak is nevezek), amelyben bent foglaltatik mindenféle sötét dolgokkal való foglalkozás (fekete mágia), a hazudozás, a tagadás, a szívnek és a léleknek mindenféle megbetegedéseit (epilepszia) és megszálltságokat (ez is betegség), őrültséget hoz létre.
A hidegszívűség, a szeretetlenség, a zsarnokoskodás mindenféle kínzó nyavalyákat és hasogatásokat okoz az egész testben.
Mindezeket azonban nem úgy kell értelmezni, hogy minden egyes lélek, akinek ilyenféle baja van, egy régebbi, vagy éppen a mostani életében szerezte meg azokat.
Vannak azután olyan betegségek is, amelyek hosszú küzdelmeknek az eredményei, a léleknek fáradtságai; olyan emberek állapota, akik ilyen fáradt lélekkel jönnek az anyagi világra. Ezeknél a leggyakrabban fellépő betegség a tüdőbaj, vérszegénység, gyengeség, rövidlátás, szembetegségek, fül- és gégebajok.
Akik sokáig nagy titkot hordozták magukban: azoknál a félénkség.
A szellemek az első-második szférában majdnem mind betegek. Nincs közöttük olyan, akinek valamiféle fájdalma ne volna addig, amíg azt hiszi, hogy ő egy test. Szellemek különösen a harmadik szférában nagyon sokat szenvednek különböző betegségektől, ameddig a teljes megismerés világosságára nem jutnak, és csak azok gyógyulhatnak meg, akik megtérnek, ilyen esetben sokszor önmaguktól meggyógyulnak.
A természetes álomban is nagy vegyi átváltozások mennek végbe a szervező életerőben, egy nyugodtan átaludt éjszaka alatt teljesen meggyógyulhatnak a betegségek; olyan átalakulás következhetik be, amely az egész szervezetre a külső életben is domináló hatással lehet. Az álom óriási titok. Azért az ember életében nagyon fontos az, hogy jó, nyugodt alvása legyen. Aki erőteljes akarással bír, és ura tud lenni önmagának, az alsóbb fokú énjének, alsóbb fokú természetének, az egész könnyen irányíthatja az egészségi állapotát, sőt még a lelkének haladását is. Mert minél nagyobb a hite valamiben és minél nagyobb a vágya és az akarni tudása, annál biztosabban eléri azt, amit maga elé tűzött. Az álom ideje alatt az ő szelleme az eshetőségek világában jár, és az eshetőségeket ő maga vonzza magához, vagy taszítja el magától és olyan eshetőségeket teremthet és úgy munkálkodhat azokban, ahogyan a célját legjobban meg tudja közelíteni.
Vannak nagyon sokat szenvedő emberek, akik testileg és lelkileg üdék és frissek maradnak. Ez azért van, mert a lélek nem azonosította magát a testtel, és nem a lélekből származnak a betegségek, hanem a látszatvilágban úgy csoportosultak az ő eshetőségeik, hogy ilyen életet eredményeztek. És vannak nagyon bűnös és rossz múltú emberek, akik egészséggel élik végig az életet, nem azért, mintha ez nekik érdem szerint járna, hanem az ő részükre így volt szükséges és célszerű a továbbfejlődés érdekében. Azért azt mondom, hogy az ember ne akarja kiokoskodni a betegségekből az ő felebarátjának múltját, mert ez nem célravezető. Ne ítélkezzék a bűnös felett, és ne tartson prédikációt, hanem segítse a bűnből kivetkőztetni és feloldozni azokat, akik még benne vannak, mert a bűn bünteti önmagát.
Nagyon sokan vannak a földön, akik alig hogy egy kicsit felkapaszkodtak a megismerés által a szekérre, már hajlandók magukat jóknak, feddhetetleneknek gondolni és könnyen ítélkeznek azok felett, akik talán náluk jobbak és igazabbak. És nincsen szívük és érzésük ahhoz, hogy mások szenvedésén segítsenek. Ezek azután egy elkövetkezendő megjelenési formában úgy lelkileg, mint testileg szintén elhagyatottak lesznek, nem segít rajtuk senki, nem érdeklődik utánuk senki, egyszerűen csak azért, mert ők maguk körül ilyen atmoszférát teremtettek.
Sohasem lehet megállapítani senkire nézve sem, hogy ki miért szenved, és mi okozta azt neki. Minden szférának megvannak a maga betegségei. De egyik sem kizárólag csak annak a szférának szellemeit sújtja, hanem bizony átterjed az más szellemek testeire is éppúgy, mint ahogyan a gondolatok és érzések kapcsolódnak.

Szeretettel Bíró Laci
--

Az öngyílkosság és az önpusztítás bűne
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 29

Az öngyilkosság bűn, mert senki sem adta magának az életet, tehát nem is vetheti azt el. De vajon nem nagyobb bűn-e az Isten akarata ellen az is, ha valaki másoknak elviselhetetlen terheket rak a vállára, másoknak lehetetlenné teszi az életet? Úgyszintén nem nagy bűn-e valakit belekergetni a kétségbeesésbe?
Ha valaki valakit bármilyen formában is az ő lelki egyensúlyának megbillenéséig hajszol és nem tér észhez, hogy milyen gonosz dolgot cselekszik ezzel: vajon melyik a nagyobb bűnös, az-e, aki fáradt lelkében elveszti az uralmat önmaga felett és letántorodik a keskeny útról, vagy pedig az, aki a gonosz túlhajtásával embertársát idáig juttatta?! És vannak esetek, mikor tömegesen történik ilyesmi. Nem a fegyver kézbeadása, hanem a gondolat megérlelése a legnagyobb bűn.
Elítélik az öngyilkosokat, azokat ellenben, akik öngyilkosságba kergetik az embereket, futni hagyják. A szeretetlenségnek és a túligazságoskodásnak túlhajtásai ezek. A gyilkosokat a törvény elítéli, azonban az öngyilkosságig kergető lelki hajszát és a gonoszságra vivő törekvéseket büntetlenül hagyja. Azonban a természettörvény, amely nem ismeri a kegyelmet,behajt mindent az utolsó fillérig. Az öngyilkosokat az igaz keresztény lélek nem ítéli el, hanem sajnálja.
A könnyelműségből, gondatlanságból bekövetkezett öngyilkosság is bűn, ami a tökéletlenségnek, a lélek fejletlenségének szomorú bizonyítéka. Ezeknek még meg kell tanulniuk az élet értékét megbecsülni.


Megjegyzés: Itt azokra az emberekre gondol, akik bevállalósak és "játszanak a tüzzel", azaz az életükkel, bravurból, magamutogatásképpen. Lásd az autó, motorkerékpár, bicikli, csónak és sok más féle életre veszélyes versenyzéseket, másrészt a kötélugrásokat, sziklamászást, az extrém kalandkeresést, a párbajokat és a tiltott küzdelmeket. Itt az emberi leleményesség végtelen. Hasonló módon szellemileg elitélendő a test falánságból, torkosságból, ajzószerek, kábítószerek használatából eredő veszélyeztetése is.
Itt tudni kell, hogy minden embernek szellemileg rászabott felelőssége, hogy testét, a lélek templomát jó állapotban, egészségesen megtartsa. Minden féle önpusztító és veszélyeztető tevékenysége rongálja ezt az állapotot, mert megakadályozza annak az életfeladatnak az elvégzését, amely elvégzéséért leszületett. A szellemvilág számára roppant értékes egy emberi test, mert ennek a "biorobotnak" a létrehozása nagyon sok szellemi munkába kerül, ezért eldobni vagy lepusztítani meggondolatlanul nagy hiba és bűn, amit a felettünk álló szellemvilág nem díjaz és majd el kell számoljunk vele.
Másrészt az életfeladat egy előre kiszabott időt ölel fel, hogy az életjáték szőttesében minden találkozási csomópont és próbatétel megtörténhessen, mert ezeket az élményeket, akár jók, akár rosszak, kell feldolgozza majd nem csak az illető lélek, hanem mindenki, akik az életjátékban részt vettek. Az élet megrövidítésével egy csomó játszmarész függőben marad, hátráltatva minden szereplőjét a játékának. Így a rendező entitások egy csomó mindent át kell tervezzenek és szervezzenek, hogy a hiányok pótlódjanak. Sajnos néha évszázadokba kerülhet, amíg ez megtörténhet.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U

Öngyilkosság, halál és karácsony



Sajnos karácsony környékén felerősödik a befejezett öngyilkosságok száma. Erről tennék fel pár anyagot, ami nagyon fontos, és nem csak karácsonykor, de most különösen aktuális!


Almási Kitti öngyilkosság, komoly problémák, és sok ide tartozó nagy probléma
https://www.youtube.com/watch?v=DNy7ggb3J3U



ÍGY KEZELHETJÜK A GYÁSZT AZ ÜNNEPEKKOR

https://wmn.hu/wmn-unnp/58982-karacsony-gyasz-szakitas-kezelese



Karsay István Édesanyám temetése 6 perc spirituális tanítás a halálról

https://www.youtube.com/watch?v=vroqETlDXVE&t=100s



"Maga Krisztus a halandó emberben szunnyadó halhatatlan legmagasabb szimbóluma."
Részletek C. G. Jung: Az újjászületés pszichológiája című írásából - az ego viszonyáról a Selbst születéséhez:

"Ritka, hogy a személyiség kezdettől fogva olyan legyen, mint amilyenné később válik. Ezért - legalábbis az élet első felében - fennáll annak lehetősége, hogy külső hatások befogadása révén növekszik vagy megváltozik. Ilyenkor kívülről új vitális tartalmak áramlanak be, amelyek asszimilálódnak. Eképpen jelentős mértékben gyarapodhat a személyiség. Szívesen feltételezik ezért, hogy ez a bővülés >kizárólag kívülről< jön, amire az az előítélet épül, hogy akkor lesz az ember személyiség, ha a lehető legtöbb dolgot így teszi magáévá.
Ám minél inkább ezt a receptet követi az ember, és minél inkább úgy véli, hogy minden gyarapodást csupán külső okoknak köszönhet, annál inkább elszegényedik belül.
Ezért ha egy nagyszerű külső gondolat hatása alá kerülünk, alaposan meg kell értenünk, hogy csak azért tud a hatása alá vonni bennünket, mert van bennünk neki megfelelő fogadókészség. A pszichés reagálóképesség jelenti a gazdagságot, nem a vadásztrófeák halmozása. [...]
A tényleges a személyiséggyarapodást belső forrásoknak köszönhető növekedés tudatosulása jelenti. Lelki mélységek nélkül soha nem kerülhetünk kapcsolatba tárgyunk nagyságával, ezért mondják jogosan, hogy az ember a feladatai nagyságával együtt növekszik. Ugyanakkor rendelkezni kell a növekedés képességével, máskülönben még a legnehezebb feladat sem használ. [...]
A gyarapodás klasszikus példája Nietzsche találkozása Zarathusztrával, aki az aforizmák kritikus mesterét tragikus költővé és prófétává tette. Hasonló példa Pál, aki a damaszkuszi úton hirtelen találkozott Krisztussal. Habár Pál Krisztusa aligha jelenhetett volna meg a történelmi Jézus létezése nélkül, a Krisztus-jelenés mégsem a történelmi Jézusból származik, hanem Pál saját tudattalanjából.
Az élet csúcspontján, amikor rügy fakad, és a kicsiből előlép a nagyobb,


UI:

Apám utolsó karácsonya
https://777blog.hu/2018/12/20/apam-utolso-karacsonya/

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára
Szellemi tanítás (1933. január 1.)

Az Úr Jézus Krisztus nevével üdvözöllek benneteket, aki a mai nappal belépett az emberi társadalomba, és azzal, hogy az emberi társadalomnak tagjává lett, egy új, világraszóló korszakot nyitott meg. A régiek elmúltak.
Az emberi társadalom az ő emlékére mindannyiszor egy új időszakot nyit ezen a napon. Ezt az időszakot esztendőnek nevezi, és a múltat elhantolva, a jövő elé rendszerint reménykedve néz.
Aki Benne hisz és az ő nevét hívja segítségül, az rendszerint minden munkáját Vele kezdi. Illő, hogy ezt az új esztendőt, ezt az új időszakot mi is az ő nevével kezdjük. Az ő neve a legnagyobb név, amely névnek megszemélyesítője a szegletkő, amelyen a megváltás egész épületének súlya nyugszik. Ő a mi világosságunk, ami megvilágítja életutunkat.
Még a természet is dokumentálni kívánja, hogy Ő a sötét földön megszületett világosság. Az ő születéséig a napok rövidülnek, a sötétség folyton és folyton tért hódít a világosság rovására. mindaddig, míg elkövetkezik a napforduló, és akkor újraszületik a világ, a fény folyton és folyton tért hódít a sötétség rovására, egészen az aratás időpontjáig.
A föld szellemi társadalmában is a sötétség folyton-folyvást nagyobb tért hódított a lelkekben a világosság rovására mindaddig, míg megszületett a Megváltó, a világ Világossága. Az ő születésétől fogva a világosság egyre nagyobb tért hódít a lelkekben a sötétség rovására mindaddig, míg eljön a nagy aratás, amikor az Úr kiküldi az ő aratóit az aratásba, és az érett gabonát csűreibe takarja, a konkolyt pedig, amelyet együtt enged nőni a tiszta búzával, olthatatlan tűzzel megemészti.
Kezdjük hát az évet mi is Jézussal, a mi Urunkkal, e világ Világosságával, hogy e világosság fényeskedjék és ragyogjon a mi lelkünkben és folyamatosan továbbterjedve lassan-lassan átvilágítsa egész lényünket, és hogy a mi lényünkön keresztül az a belső világosság lassan-lassan mindjobban átszűrődve világítson mindazoknak, akik körülöttünk vannak, és akik ezt a világosságot felfoghatják.
Az Úr Jézus Krisztus megismerése legyen a haladni vágyó ember életének legfőbb feladata. Mert aki az Úr Jézus Krisztust megismeri, - nem pusztán az értelmével és mások előadása nyomán, hanem az érzelemvilágával és ama kimondhatatlan boldogság révén, amely lelkében a Krisztussal való szövetség elmélyülése által felébredt, - többé Hozzá hűtlen nem lehet, mert a legnagyobb boldogságot, amelyet az élet nyújthat, nem cseréli fel kisebb, alacsonyabbrendű boldogsággal. Az Úr Jézus Krisztust megismerni addig a határig, ameddig meglévő képességeink elvezethetnek bennünket, kötelességünk nemcsak önmagunk iránt, hanem mások iránt is, hogy azáltal másokat is az ő világos útjára vezethessünk, mert Ő a világosság és az út, amely az örökéletre vezet.
Szeretném ezzel a mai alkalommal, hacsak egy szemernyivel is, a lelketekhez közelebb hozni az Úr Jézus Krisztust. Hozzá akarom közelebb vinni a lelketeket, hogy boldogítsalak benneteket, illetőleg Ő boldogítson benneteket azáltal, hogy nagyobb teret foglaljon el a lelketekben. Mert az igazi boldogság kritériuma az, hogy a lélekben mennyi van Krisztusból. Ha a lélek sokat tartalmaz Krisztusból, akkor a boldogság rendíthetetlen, mély, mert a legszilárdabb alapon: a békességen épült fel. Minden más boldogság romlatag, hosszabb-rövidebb életű; a földi boldogság pedig, amikor összeomlik, maga alá temet igazi értékeket is, olyan értékeket, amelyek jobb sorsra lettek volna érdemesek. De az a boldogság, amelyet Ő ajándékoz a léleknek az ő jelenlétével, soha el nem múlik, soha össze nem omlik, sőt a lélekben lévő értékeket mindig ragyogóbb, tündöklőbb színekben füröszti.

Az írásokban nagyon sok különös - legalább is az emberek előtt különös - kifejezés van az ő nevével kapcsolatban. Ezek a kifejezések különösek részben azért, mert a szellemi valóságokat a földi nyelvben materializálni sokszor lehetetlenség, részben pedig azért, mert az ember felületes és gyarló szellemlény, aki nem a szavak mögött rejlő szellemet keresi, hanem a külső formán akad meg. Ez azután sok-sok félreértésre és nem egyszer a cél ellenkezőjére: torzsalkodásra, vitákra, egymás lebecsülésére vezet. De ha ezeknek a különös kitételeknek mély szellemi értelmét megismeri a lélek, akkor megszűnik a hangos szó, megszűnnek a vetekedő gondolatok, a fellobogó emberi érzések, és helyüket elfoglalja az alázatosság a Legnagyobbal szemben, a szeretet és a hála Azzal szemben, aki eljött, és "vérével megváltotta a világot."
Ilyen különösek például a következő kifejezések: "Isten az ő egyszülött Fiát adta váltságul az emberek bűneiért." "Ő felvette a mi bűneinket, és átokká lett érettünk." "Meghaltam én, de él bennem Krisztus." Sok ember-szellem előtt hihetetlen, illogikus és igazságnélküli kijelentéseknek látszó kitételek ezek, de ha Őt és az ő áldozatát, amelyet Ő a föld megújhodására hozott, a lényegbe és az igazságba való mélyebb betekintés révén jobban megismeri az emberszellem, akkor a kijelentések mögött meglátja azt a valóságot, amelyet a fogyatékos és gyarló emberi szavak korántsem képesek kifejezni.
Hogy Neki szolgáljak, megkísérlem a lelketekhez közelebb hozni a megváltás igazságát, amelyről annyi szó esik. Sokszor a szót kimondja az ember, anélkül, hogy annak mély szellemi értelmével ő maga is komolyabban törődnék. Emlékeztetnem kell benneteket, embertestvéreim, az elmúlt évben elhangzott tanításaim egy-két részletére, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltási munkájának mély értelméhez közelebb juthassunk.
Emlékeztetnem kell benneteket arra, hogy a bukott szellemlény bukásának lefelé haladó útján minden egyes bűnös hajlam kibontakozása és kiteljesedése alkalmával egy-egy erőréteggel vonja be magát, úgy hogy amikorra végighalad azokon a szomorú állomásokon, amelyek az emberszellemet egészen a szellemi halálig vezetik, már egy sokszoros erőrétegbe van burkolva. Ez az erőréteg a benne lévő isteni szikrát, azt a mennyei Titkot, azt a külön nevet, amelyet kinek-kinek az Atya teremtése pillanatában ajándékul adott, olyan mélyen eltakarják, hogy maga a szellem már nem is él - "mondatol élni, holott megholt vagy" - hanem élnek azok a viharzó szenvedélyek, amelyek a holt szellem, a körülbástyázott lélek erőfeszítései képen érintik a környezetet, amelyek megfertőzött erőkből táplálkoznak, és amelyek a rabbá lett szellemből rabságának keserű tusájában lobognak elő.
Beszéltem nektek már arról is, hogy az így meghalt szellemek és az a meghalt világ, amely az ilyen szellemeket tartalmazza, az Isten örökké sugárzó kegyelmi áramlatában hogyan kezd életre ébredni; hogy az Isten ingyen való kegyelme, amelynek elérésére és elnyerésére a szellem nem tett semmit, hogyan ébreszti fel legelőször az életet, azután az élet nyomán a szellem legkülső életmegnyilvánulásait, és hogyan kezd az ember az életre ébredő planétán sokszoros erőrétegébe burkoltan mélyen lefokozott állatemberi állapotában élni, mozogni, tevékenykedni; hogyan avatkozik bele Isten a bűnök erőrétegeinek lefejtésébe, hogyan hántja le róla a bálványimádást; hogyan hántja le róla a szenvedések és az ütközések révén az anyagimádást, az anyagelvűséget, az önzést, a gyűlöletet, az irigységet és mindazt a sok-sok rosszat, amelyet a szellem lefelé süllyedésében magára halmozott.
Azt is mondtam nektek, és azt most is szükségesnek tartom megismételni, hogy akkor, amikor ezekről az erőrétegekről beszélek, emberi mód szerint kívánom magam megértetni veletek, azért úgy képzeljétek el, hogy azokban a szférákban, amelyek a földhöz tartoznak és amelyekben a szellemek élnek, mozognak, ezek az erők és azok a létesítmények, amelyek a szellem kisugárzott gondolataiból és érzéseiből alakulnak, ezekben a világokban éppen olyan kézzelfogható, mondhatnám szilárd valóságok, mint amilyen szilárd valóságok a ti érzékszerveitek előtt a földi tárgyak. Ezt annál inkább elhihetitek, mert valójában a földi tárgyak sem szilárd valóságok, hanem a legparányibb részeknek mozgó halmazai; szellemi szemekkel nézve ezek is éppen olyan áthatolható ritka anyagú dolgok, mint amilyen ritka és csak a képzelet által felfogható valóságok az ember számára azok a létesítmények, amelyek a szellemi világban, a szférákban vannak.
Nos, miután ezek az erőrétegek részben az ütközések, részben Isten kegyelme folytán fokozatosan leválnak a tisztuló szellemről, úgy képzeljétek el, hogy amint az ütközésekből és szenvedésekből vont tanulságok révén, valamint a tanításokból nyert világosság folytán, de legfőképpen a kegyelem behatása alatt a lélek belső terjedelme növekedik - vagyis benne az érzések mindjobban és jobban felduzzadnak és az értelmi és érzelmi tőkéje gyarapszik - ez a legdurvább réteg mintegy megrepedezik, szétrongyolódik, széthull, és fokozatosan válik le a lélekről, hogy egy alatta lévő másik erőréteg legyen láthatóvá, amely már nem olyan durva, mint az előbbi, hanem valamivel finomabb anyagú, plasztikusabb, tehát sokkal jobban enged a belső tudat tágulásának, mint az előbbi, a legdurvább, legkülső réteg engedett.
A további fejlődés, a benső tartalom további gyarapodása, a belső ébredés növekedése a következő réteget is lehántja a lélekről, és így tovább, fokozatosan, amint a szellemegyén emelkedik szféráról-szférára, rétegről-rétegre mindig több és több válik le róla abból a koporsószerű burokból, amely a benne szunnyadó életet fogvatartotta.
Ezek az erőrétegek azután széthullanak parányaikra, és visszamaradnak abban a szférában, amelybe fajsúlyuknál fogva tartoztak. Tehát mondjuk, a gyűlölet és érzékiség legvastagabb durva erői visszahullanak az első szférába, a zsarnoki önkény hazájába; a felemelkedő lélek a következő, második szférában az irigység, a materializmus, az anyagelvűség durva rétegeit hagyja le magáról, hogy azok annak a szférának anyagával elvegyüljenek.
A következő szférába, a harmadikba, tulajdonképpen már valamennyi erőrétegből csak egy-egy vékony réteget visz magával, ahol azt már kevésbé az ütközések, mint inkább a tapasztalatok és a belső erőkifejtés révén hántja le magáról, hogy az ennek a szférának anyagával vegyüljön el.
Amikor a szellem még egy szférával feljebb emelkedik, már mindezekből az erőrétegekből csak nyomok maradnak rajta, s ő maga megszabadult a durva külsőtől.
Így a szférák a levetett burkok szétesése folytán keletkezett erőtömegek révén bizonyos telítettséget érnek el. Ehhez a telítődéshez járul még az is, hogy a szellem, mint Isten teremtménye, maga is teremtőképességgel bírván, gondolatokat és érzéseket teremt, amelyek szintén a fajsúlyuknak megfelelő szférákban helyezkednek el, mint újabb létesítmények. Ekként a szellemeknek évek ezrei és százezrei alatt kifejtett működése, mozgása, hatása révén keletkeznek a szférák, töltve azokkal az anyagokkal, amelyeket a megfelelő szellemek teremtenek. Azért egy alacsony fokozatú szféra, amelyet bukott szellemet hoztak létre gonosz gondolataik, tisztátalan érzéseik által, valójában nem más, mint azoknak a bűnöknek konglomerátuma, úgyszólván a szellemek bűneinek tartálya.
Már most, valahányszor egy szellem testet ölt, természetesen annak a szférának az anyagából kell merítenie, amelyben él, azután minden alatta lévő szféra anyagából mindaddig, míg eléri azt a szintet, amely szinten a testben élők mozognak, hogy végül magára vehesse a szférák anyagain kívül még az emberi szemekkel látható vastag anyagot, a testet is.
Ennyit bevezetésül.

Eljött az idő a föld történetében, amikor mind sötétebb és sötétebb lett; a szférák már úgyszólván telítve voltak, s bizonyos feszültség uralkodott bennük, ennek következtében az emberek lelkében is. Mert a szférák érzésvilága óriási súllyal nehezedik a testben élő és a kegyelem világosságában sütkérező emberek lelkére. És midőn a sötétség mind sötétebb és sötétebb lett, akkor már a világ Világossága, aki az Atyától útjára indult, készen állott arra, hogy ebbe a sötétségbe alámerüljön. Ehhez azonban világrendszereken kellett végighaladnia és azoknak a világrendszereknek az anyagába beleöltözködnie, hogy elérje a földet, a legalsó világrendszereknek egyikét. Azután Magára kellett vennie ennek a kicsiny világnak valamennyi szférájából való anyagokat, elkezdve a legmagasabb szférán, le a legmélyebbig. Mert hiszen Ő valamennyi szféra szellemeinek megváltásáért jött a világra, és csak ezeken az anyagokon keresztül merülhetett alá az emberi életbe és vehette magára az emberi testet, azt a formát, amelyet Isten kegyelméből a természettörvény évezredek és évezredek alatt mint legcélszerűbbet kialakított a majdan felébresztendő szellem lakóhelyéül.
Tehát az Úr Jézus Krisztus, a Világosság leszállt ide a mélységbe egy olyan burkolatba, amelyet önként, áldozatképpen vett fel Magára. Ezzel "Magára vette a mi bűneinket", mert beleöltözködött a mi bűneink egész rendszerébe, és megszületett, mint gyermek, mint az "ember fia".
Nincs magasztosabb cím az Isten Fia számára, mint amit Ő adott Magának, amikor azt mondta, hogy az "ember" fia. A legmagasabbrendű alázatosság megpecsételése ez a szó, mert amikor Ő Önmagát az ember fiának mondja, testvéreiül fogadja mindazokat, akik itt alant nyüzsögnek, Magát sem téve különbnek, mint azok, akik közé idejött a földre.
Azáltal, hogy itt megszületett, tényleg Magára vette a mi bűneinket, a mi betegségünket, a mi terheinket, mert hiszen azokba a fluidokba öltözködött, amelyek telítve voltak a mi bűneinkkel. Ezeket az erőrétegeket vette Magára éppen úgy, mint ahogyan magára kell vennie kényszerképpen a bűnös embernek.
Értelmetlen és balga emberek szoktak így beszélni, amikor az Úr Jézus Krisztus szenvedéseiről van szó, és összehasonlítják azt az ő saját jelentéktelen féreg-életük apró megpróbáltatásaival, hogy: "Ő Isten Fia volt, Ő könnyen legyőzhette azokat, de én csak gyenge ember vagyok". Ezzel aztán felmentve érzik magukat a felelősség alól, és egyúttal értelmetlenségükkel leszállítják az Úr megmérhetetlen áldozatának értékét más emberek szemében, meg a saját szemükben is.
Ezeknek mondom, hogy bizony az Úr Jézus Krisztus, mint "az ember fia" éppen úgy bele volt burkolva a test börtönébe, és Ő sokkal kínosabban érezte azokban az erőrétegekben, abban a testben elraktározott gonosz princípiumoknak szörnyű nyomasztó hatását, mint az emberek. Ezeken a gonosz princípiumokon keresztül az ellentét Őt szünet és megállás nélkül ostromolta. Végtelenül nehezebb volt az ő megpróbáltatása, mint bármely földi emberé, annak dacára, hogy Ő Isten Fia volt. Mert először is minden embernek őrszelleme van, s rajta kívül tanító, védő, őt szerető, kísérő szel-lemek egész serege, hogy valahogyan el ne botoljék, és ha elbotlik, újra felemeljék őt, leverjék róla a föld porát.

Krisztus ellenben egyedül volt a pusztaságban; neki nem volt, mert nem is lehetett őrszelleme, mert Nála magasabb nem létezett. Az ő egyedülvalósága pedig nem csupán egy szó, hanem itt ez a szó kétségbeeséshez hasonló szomorúságnak a kifejezése is egyúttal, mert Ő itt társtalan volt, mint a hófedte csúcs. És Neki mégis meg kellett állnia.
Hogy ez az egyedülvalóság milyen keserű és milyen fájdalmas lehetett, emlékezzetek csak a Gethsemáné kertjében az ő gyötrődésére, és a kereszten az utolsó fájdalmas sóhajtására: "Atyám, Atyám, miért hagytál el engem!" Gondoljátok el azt a riasztó egyedüllétet egy idegen világban, ahol Ő társtalan volt, ahol vigasztaló, erősítő szót, amely felérhetett volna az ő lelkéig, Hozzá hasonlótól nem kaphatott, mert senki meg nem értette Őt.
De nem csak azért volt az ő áldozata és élete végtelenül nehezebb, mint a földi emberé, mert egyedül és társtalanul kellett végigélnie, hanem végtelenül nehézzé tették az életét azok a körülmények is, amelyek közt élnie kellett.
Ő Magára vette a mi bűneinket és a mi betegségünket a földi test anyagában, s az ő szellemének, az isteni szikrának, annak a Titoknak, aki Ő volt, át kellett azt világítania, áthatnia, átitatnia, sugárzóvá tennie.
Neki, mint emberfiának, éppen úgy meg kellett tanulnia alkalmazkodni a földi körülményekhez abban a testben, mintha Ő Maga is ember lett volna. De Neki egészen át kellett világítania mindezt.
Harminc földi esztendőt vett igénybe, ameddig az az isteni szikra, az a világosság, amely Isten zsámolyától szállt ide alá, a külső nyomás és a külső támadások szörnyű erejével való állandó küzdelem mellett átvilágította annak az Őt körülvevő természetnek minden atomját.
S amikor a harminc esztendő letelt, akkor már az ember fia ismét valójában Isten Fia volt. "Én és az Atya egy vagyunk" - mondta Ő, amikor már az ő testi természetében egyetlen atom sem volt, amelyet át ne világított volna az ő isteni öntudata.
Ekkor kezdte meg csodatételeit, amelyeket csak Isten tiszta Elsődje, Isten tiszta ereje tud végrehajtani. Visszaadta a betegek egészségét, a halottak életét; világosságot adott a sötétségben levőknek és látó szemet a születésétől vaknak; kenyeret teremtett az éhezőknek, és isteni erejével behatolt mindenüvé, ahol a halál és a bűn aratta gyászos győzelmét.
"Magára vette a mi bűneinket" abban a természetben, amelyet Magára öltött itt földön. Megengedte Neki az Atya, hogy Magára vegye ezt az óriási megterheltetést az emberek helyett. Mert hiszen a törvény igazsága szerint azoknak kellett volna ezeket a bűnnel átitatott anyagokat megtisztítaniok, akik azt megfertőzték, mert a törvény előírja: "Szemet szemért, fogat fogért". Ő azonban kiengesztelte a törvényt, mert a törvény szigorúságát feloldja az áldozat.
Tehát amikor a Legnagyobb, aki valaha a földet tapodta, Magára vette ugyanazt a törvényt, amely az embereket terheli, ugyanakkor Magára vette azt az óriási bűntehert is, amely az egész földi társadalmat, mint okozót terhelte. És miután az a test, amelyet Magán viselt, reprezentálta a mi bűneinket, ennélfogva, mikor megfeszíttetett, "a mi bűneinket felvitte a fára", - ahogy az apostol magát kifejezi, és áldozatul adta testét és vérét, vagyis az ellentét hatalmába adta az emberi életét. Tehát miután elvégezte a földön misszióját, visszaadta a földnek azokat az erőket, amelyeket Magára vett, megtisztított és megszentelt. Miután pedig Ő mindezeket az erőket visszaadta e földi világnak, ugyanazok az erők, amelyeket Ő így áttisztított, megszentelt és megvilágított, elhelyezkedtek azokban a szférákban, amelyekből Ő azokat merítette.
Azért mindenki, aki ezen a földön az övének vallja magát, legyen a fejlődésnek bármely fokozatán, ezekből a megtisztított erőparányokból kap kegyelmi ajándékul egy szikrát, hogy ehhez a kis tőkéhez, amelyet így ingyen kegyelemből nyer, minél többet gyűjtsön, hogy ezt megnövelje a maga javára.
"Meghaltam én" - mondja az ő tanainak lángoló lelkű terjesztője - "és élek immár nem én, hanem él énbennem a Krisztus." Azaz meghalt benne az ember az ő vágyaival, akarásával, törekvéseivel, azokat mind félreállította, hogy a lelkében lévő Krisztus-rész élhessen és növekedhessék. Tehát élt benne attól fogva a Krisztus, az "ember" pedig, aki addig élt, elhallgatott összes igényeivel, azaz alárendelte összes gondjait, vágyait, törekvéseit, akaratát, szeretetét és mindent, ami az embert együtt képezi, a Krisztusnak.
Ti is, embertestvéreim, akik kaptatok ebből az égi kegyajándékból, mind arra vagytok hívatva, és mind valamennyien csak úgy töltitek be rendeltetéseteket, ha mint emberek meghaltok, de él bennetek a Krisztus, azaz ha félreállítjátok mindazt, amit az "ember" akar, amit az "ember" tűzött ki célul magának; ha félreállítjátok azt a nagy akarást, ami az embert jellemzi, azt a nagy hatni vágyást az emberekre, a környezetre és mindenre, ami az ember közelébe kerül, s levegőhöz engeditek jutni azt a tiszta erőparányt, amelyet az égi kincsből kaptatok, hogy az megnövekedhessék, hogy az világíthasson, hogy kiteljesíthesse a lelketek tisztaságát, világosságát, hogy a titeket körülvevő erőrétegek, lelki és testi természetek minden atomja át legyen itatva attól a világosságtól, ami az Úr Jézus Krisztus ajándéka a földnek.
Testvéreim, az, aki megismerte Krisztust, és nem így igyekszik az életét felhasználni, az nem tölti be rendeltetését. Aki felismerte Krisztust, és megszerette az ő ragyogó szépségét és imádatra indító jóságát, és tudatlan ember létére még mindig erőszakosan akar, az eltéveszti az utat, és félő, hogy minden külső erényessége és látszatigazsága dacára az az égi kincs, amely a kebelébe van rejtve, úgy marad, mint annak az embernek az egy talentuma, aki azt elásta a földbe, hogy el ne vesszen, ahelyett, hogy kamatoztatta volna.
Embertestvéreim, új korszak nyílik meg számotokra a mai nappal. Én nem kívánok nektek boldog új esztendőt, hanem azt kívánom, hogy ezt az új korszakot egészen Krisztus szellemében kezdjétek és folytassátok - elfeledvén a régit. Én nem azt kívánom nektek az újév kezdetén, hogy sokáig éljetek, én azt kívánom nektek, hogy haljon meg bennetek az "ember", de éljen bennetek a Krisztus!

Közreadja: Koltai István
Forrás: Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet.
Szellemi tanítások Pál beszélő médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1939.

UI:

Jézus a reinkarnációról beszél a Pistis Sophla – ban
https://rejtelyekszigete.com/jezus-a-reinkarnaciorol-beszel-a-pistis-sophla-cimu-gnosztikus-keziratban/?fbclid=IwAR0OX66bqeZs7-CsZXKU6DIu1G--F5B_nmQeIKq1k_n4KnCOPaXgFYK4ovA

Isten, haza, család kell az erkölcsi lényeg legyen - Felvezetés

Zita médium által - 2010. november 14.

Az Úr mondta: Az én Atyámnak házában sok hajlékok vannak. És azt is mondotta: az én országom nem e világból való. Beszédje nyilvánvalóvá teszi, hogy országról, házról, otthonról, hajlékról beszél, de semmiképpen sem birodalomról. Pedig a mi Atyánknak, Istenünknek világa, tehát az egész teremtett világmindenség végtelen.
Nemcsak, hogy az ember, de egyáltalán egyetlen teremtmény sem, tisztán maradt teremtmény sem képes felmérni a világmindenséget. Mivel végtelen, ezért ez lehetetlen. Nincs behatárolva és korszakokról korszakokra még nagyobbá, még hatalmasabbá növekedik. Bizonyos népek büszkék voltak itt a földön az ő birodalmukra és a birodalmuknak határaira. De a birodalomnak mindig van valami rossz utózengéje. Mert tulajdonképpen a birodalom létrejöttekor területeket is megszerzett az a nép vagy népcsoport, aki ezeket a birodalmakat létrehozta. Tehát bekebelez és állandó szándékában is van bekebelezni olyan területeket is, amelynek a vallása, a kultúrája, a nyelve, az öltözéke, a dolgokhoz való hozzállása egészen más, mint az övé.
Akármilyen nagynak képzelték magukat az eddigi világi birodalmak és tartottak esetleg négy vagy háromezer évig vagy ezerötszáz esztendeig attól függ, hogy melyiket nézitek, mégis egyszer el kellett múlnia, mert az eresztékek meglazultak. Tulajdonképpen érzésben, gondolatban valami egységet képvisel egy-egy nép és egy-egy nemzet és ez a hasonló gondolkodás, hasonló célok, hasonló szellemi eredet, az, amit a fejlődés szempontjából azok akik ezt felismerik, mindenképpen igyekeznek megtartani. Tehát ezekre az összefogásokra mindenképpen szükség van, szükség lenne.
Ennek ellenére az utolsó időkben azt tapasztalhatjátok, hogy bár akár népek, akár vallások szeretnék, hirdetnék, fennhangon hirdetik, az egy akol és az egy pásztor elméletét, nemhogy az emberek valami módon közelebb kerülnének egymáshoz, valamilyen harmónia jönne létre az emberi társadalmakon belül is és nép nemzetek, mitöbb családokon belül is, hanem ez a széthúzás, ez a szétesés, ez az egymástól való eltávolodás egyre észrevehetőbb lesz és a szakadék ember és ember között, nép és nép között, vallás vallás között egyre inkább és egyre jobban elmélyül.
Ha teszem fel ha csak egy egészen kis nép életében néztek körül, mondjuk magyarhonban, azt kell meglátnotok, hogy addig, ameddig egy kicsit is régebbi időkben aránylagosan kevés vallás, vallási nézet volt az uralkodó, ezen területen vagy is mondhatom a Kárpát- medencén belül a mai világban azt kell látni, hogy hihetetlen, – így mondom – vallást jegyeznek be, kimondottan anyagi célok érdekei miatt. És szász és száz féle apró, kisebb, nagyobb úgynevezett vallási csoportosulások jöttek létre és ezek minél inkább létrejöttek az igazság, mármint az isteni igazság, annál inkább széttöredezett, annál inkább apró darabokra vált és ezeket a légüres tereket kitöltötte mindaz a helytelen, téves elképzelés, amely az emberi igazságokból táplálkozott.
Az emberi igazság azért nem fejlődést elősegítő, mert nem a valóságra épül. Márpedig az igazság nem más, mint a dolgok valósága. Ha megnézitek, inkább a régi időkben a törvénykezést, a földi igazságszolgáltatást, ott is azt kell észrevennetek, hogy bár az eredeti cél az, hogy csakis, ami bizonyítható, tehát, így mondják tény, vagy tényállás, tehát ennek az alapján szabadna vagy lenne lehetséges az egésznek a kibontása és végső soron az itélet meghozatala. Ezzel szemben már ez nem így érvényesül, holott tényekre kellene az egésznek épülnie. De a tények mivel azok a valóságok, tehát az igazság, azok elvesznek ha bármilyen hamis tanuzással olyan dolgokat képesek beállítani igazságként, ami az igazságtól, tehát a valóságtól, a dolgok lényegétől nagyon is messzire esnek.
Úgyhogy ma az igazságszolgáltatás igazából nem is igazságszolgáltatás már, csak legfeljebb az emberekre nézve veszélyes elemeket kivonják a forgalomból, hogy újabb károkat esetleg társadalmakban, társadalmi osztályokban vagy a nép körében továbbra ne tehessenek. Persze számtalanszor tévednek és aránylagosan kevés büntetés kapnak, de még ezt az időszakot is lerövídítve újra, úgy gondolva, hogy megreformálták őket vagy megtalálták az Istent, ez a legnagyobb hazugság a legtöbbnél, kivétel van, újra az utcára teszik és újabb komoly veszélyt jelentenek a társadalomra.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Isten, haza, család kell az erkölcsi lényeg legyen
Adai tanítás - KARÁCSONY, mint Isten ajándéka
Karácsony bensőséges értelmézese
Karácsonyi látomás
Szeresd felebarátodat mint tenmagadat
A lélek különböző természetéről
A lélek és a megszületés előtti gyermek kapcsolata


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiskJyFasyH07cms53w?e=Mep9db
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=2mscwH1EugM
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 1999.okt.10.

https://www.youtube.com/watch?v=20Mk58tUrqE
Egy megszállott nő Erzsike médium által

https://www.youtube.com/watch?v=FSERgIah4Us
Hangdobbanás – Romantikus fígjáték

Csodák tanítása

https://www.youtube.com/watch?v=1vSFtnCNIog

https://www.youtube.com/watch?v=7Crb7njSgq8

https://www.youtube.com/watch?v=m9wdkCDJicQ

érdemes feliratkozni akit érdekel, folyamatosan lesz feltéve a tanítás!

Csodák tanítása
Data, létezik ingyenes letöltés is!

https://data.hu/get/14052540/A_csodak_tanitasa_1.pdf

Innen is le lehet tölteni
https://drive.google.com/file/d/15CKBNUbSZkIPEe4CqQhhAS36ROQslEpr/view

2024.január havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Egy szenvedő szellem. Mediális közlés. 2

A tojás 8

Alázat 8

Végidők eseményei 11

Gyógyítási javaslatok 12

Betegség 13

Földsugárzásokról 15

Szenvedés 16

A karácsony belsőséges értelmezése 19

Ajánlott havi web. lapok 30


https://onedrive.live.com/edit?id=8627752B1B3312C8!173179&resid=8627752B1B3312C8!173179&ithint=file%2cdocx&authkey=!AIUVLhFLsxfwkQA&wdo=2&cid=8627752b1b3312c8

https://data.hu/get/14050367/SBK_Hirlevel_227.doc
Van ingyenes lassú letöltés, 3 perc

Krisztus megváltó munkájának értelmezése
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 30

Az írásokban megtaláljátok azt a kijelentést, hogy az Isten a megváltás munkáját már tervbe vette a világ fundamentumának felvettetése előtt. E világ megteremtésére nem azért volt szükség, hogy az Isten ezeket a mélyen bukott szellemeket elvesse Magától, hanem hogy e világ megteremtése által őket Magához vonzhassa és ismét igazi gyermekeivé tehesse. Tehát e világ megteremtése a szeretetnek, a kegyelemnek, az engesztelésnek, a jóvátételnek műve volt. A szentírásbeli hat nap – teremtési korszak - alatt a természet erői fejlődtek olyan szintre, hogy a hetedik napon megjelenhessen az ember tevékeny szelleme és megkezdhesse fejlődési útját.
Ezután keletkeztek a szférák (a légkörök) vagyis az ember lelkének a hazája; mert addig a lélek és a szellem az anyagban volt, s az anyaggal a természettörvénnyel latens rotált (haladt a fejlődésben). Ekként a teremtés műve az emberrel, mint a teremtés koronájával, befejeződött. Mert valójában az egész természet nem másért, mint csupán az emberért van, az emberszellemnek a járuléka; nincs egyetlen porszem, egyetlen fűszál, fa, kőzet, vagy ásványrészecske, amely nem a szellem, járulékaképpen került volna a fizikai síkra a szellemek munkálkodása folytán.
Megjegyzés: Az egész anyagi világ az emberiség szellemének teremtménye és ebben a káoszból kiemelt anyagban maradtak lekötve a bukottak lelkeinek részecskéi mindaddig, míg a természeti világ minden lépcsőjét és fázisát megjárva az ásványtól az állatok világáig, nem jutott arra a fejlődési szintre, hogy szabad akaratú emberként megjelenhessen a bolygón. Képzeljétek el, a körülöttünk lévő anyagban, mint szellemi sírban most is számtalan emberszellem sok-sok részecskéje várja, hogy kiszabadulva az anyag fogságából egyesülhessen és emberré válhasson.
Nagyon nagy jelentősége van lelketek számára, ha ezt ti is felismeritek, mert csak így érthető meg az, hogy Isten miért bízta az emberre ezt az egész földi világot. Isten segítségével mi egymást segítve kell a Földanya gondjaira bízott teljes anyagmennyiséget áttranszformáljuk, szellemesítsük. Csak ekkor fejeződik be a Boldogasszony anyánk inkarnációja és emelkedik a Föld egy magasabb dimenzióba. Mit gondoltok, hány szellemlégió, hány hozzánk hasonló civilizáció kell kövesse egymást, hogy ez bekövetkezhessen? Sok, nagyon sok és emlékezet róluk nem marad, legfeljebb emlékezetfoszlányok, mint nekünk Múról, Lemuriáról vagy Atlantiszról.
Amikor az ember megjelent a földön, még nem volt szférája a földnek, csak amikor a fizikai síkra került ember elkezdett a földön dolgozni, mozogni, önmagából ismét életet kibocsátani, akkor teremtődött meg az első légkör; ez szabályozódott a maga erőivel s hozzákapcsolódott a földhöz. Ebben a légkörben mindennek, ami csak a földön megjelent, mintegy éteri hazája létesült.
A negyedik szféra megteremtésével a természettörvény a legalsó világba, a legutolsó szögletbe is bejutott s vele az élet, az elevenség és a világosság, ami ott is felébresztette a szellemeket. A földi légkör be van fejezve a negyedik szférával; ez a mennyország előcsarnoka, mert itt pihenés, igazság, szeretet honol. A teremtő munka azonban itt sem szünetel, hanem folyton-folyvást alkot és munkálkodik a lentebbi szférák érdekében.
Jézus a tevékenységét a szférákban kezdte, létrehozta a magasabb szférákat és kapcsolódásokat teremtett azokkal a szellemekkel, akik között meg kellett jelennie. Szakadatlanul gondolatokat, érzéseket, igazságokat adott le. Nem egyszerre lépett be a világba, hanem először a földet körülvevő rétegeket hatotta át az ő igazságaival, az ő szeretetével. Amikor testet öltött, azok a szellemek, akik át voltak hatva az ő világosságától, körülfogták Őt, és segítségére állottak, szolgáltak Neki, erősítették, bátorították őt.
Az ő szellemi ereje, az ő fénye a poklokra is aláhatott és a legnagyobb végletek voltak akkor a földön. Ez az idő volt kiszemelve arra, hogy az Úr testesüljön, mert különben a világ már azon a ponton volt, hogy széthulljon a széthúzó erők hatása alatt. Mivel az Úr, amikor alászállott a földre, a szférákat is áthatotta az ő igéjének, az ő világosságának fényével, ezáltal a felsőbb szférákba nagy csendességet, békességet, boldogságot vitt, míg az alacsonyabb szférákba forrongást. Azaz az ő fluidjai által az itt élő szellemek mintegy élettel telíttettek meg, a jók a jóban, a rosszak a rosszban váltak hatékonyabbakká.
Az Ő földi testi életének ideje arra szolgált, hogy azokat az erőket, amelyekkel ezek az alacsonyabb szférák hatottak Reá, átszellemesítse; s mivel ezeket átszellemesítette mikor kilépett a világba, a test már csak puszta eszköze volt. Az összes természeti erőknek parancsolt, mert megtisztította, szellemesítette ezeket az erőket. Az a szenvedés, küzdelem, megaláztatás, lelki- és testi-meggyötrés, amiben az Úr részesült, természetes visszahatás volt olyan nívójú szellemek részéről, amilyeneket Ő gonosz erejüktől megfosztott. Az elvek harcoltak. Nem a szenvedélyek, hanem az isteni elvek és az ellenszegülés elvei.
A sötétség más téren nem tudta magát kitombolni Vele szemben, csak a test által, mivel sem a szellemiségéhez, sem a lelkiségéhez egy pillanatig sem tudott kapcsolódni. Negyven napig a szférákban, a szellemvilágban időzött s ezeknek törvényeit mind át- meg áthatotta, s az ő jelenlétével mindent átvilágított és megtisztított. Minden szférában, még a legutolsó rétegben is hagyott Magából, a lelkéből valamit. Ezzel a Krisztus lélekkel maradt Ő a földi emberekkel: „Én veletek maradok e világ végezetéig.” Ez a lélek itt maradt, velünk maradt és ez az, ami nem szűnik meg munkálkodni, dolgozni, kegyelmet és szeretetet gyakorolni. És aki ezt a lelket magához vonzza és megsokasítja önmagában, azt Ő felöltözteti az igazság ruházatába, ezen keresztül szólunk, tanítunk, cselekszünk csodákat, mert Ő cselekszi azokat a saját Lelkével a mi lelkűnkön keresztül.

Szeretettel Bíró Laci

Az anyag erőiben szellemek vannak latens lekötve
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 31

A lélek előtt a pillanat és az örökkévalóság egy; a pillanatot fel tudja bontani és az örökkévalóságba áthelyezni, és az örökkévalóságot ismét egy pillanatba bele tudja sűríteni. Innen van az ember előtt a lélek titokzatos, misztikus és érthetetlen volta. A holt anyag tehát magában véve, látszólagos mozdulatlanságával semmi, de a lélek szemüvegén keresztül, amely az örökkévalóságból tekint a mulandó képre, az anyag is hatalmas forrása a megismerésnek azoknak a hatásoknak a révén, amelyeket neki a lélek kölcsönöz, vagyis amit a lélek rá kivetít.
Az emberek lelkére nézve ezek az anyag-erők élnek, azaz az anyagnak a lelke, amelyre az összekapcsolódás folytán az embernek a lelke, az embernek a tudata hatást gyakorol. Mikor az emberi lélek a maga hatalma alá hajtotta, akkor uralja ezeket az erőket, azután már nem kell küzdenie velük, és ezek az erők engedelmeskednek neki. A természettudomány az anyagot mindig csak kívülről tekinti, mert nem képes azt lényegében megérteni.
Amikor annyira megromlott valamely anyagi erő, hogy az égi test felszínének minőségi nívóját nem üti meg, akkor folyékonnyá válik és kivettetik. Ilyen kivetődések hozták létre a földet és a bolygókat, valamint a földnek és más bolygóknak a holdjait is, és a föld most is egy ilyen folyamat elé néz. Ezzel fog befejeződni egy korszak a föld életében.
Mindenesetre az anyag is lélek; és ahol lélek van, ott szellemek is vannak. Ne higgyétek azonban, hogy ezek a szellemek mind tudatosak. Miután tehát nemcsak tudattalan, hanem tudatos erők (szellemek) is voltak és vannak abban az anyagban, amelyet a fejlődő emberszellem minősített és legyőzött, győzelmével ezeket a szellemeket is a maga hatása alá hajtotta, és hatalmába kerítette.
Megjegyzés: A felébredt szellemi ember az életei során nagy mennyiségű anyagba zárt lélekerőt szellemesít, amely két összetevőből áll. Hogy kell ezt érteni? Az anyagban a magatehetetlen, azaz megnyilvánulni, hatásokat adni képtelen más szellemekhez tartozó lélekrészecskékkel együtt vannak elkeveredve a valóban anyagi erőtartalmak. Nem győzöm hangsúlyozni, itt kizárólag lelki, azaz gondolati és érzelmi tartalmakról van szó. Tehát a felébredt szellem, aki az anyagot szellemesíti, két féle erőtartalmat szabadít fel az anyagból, egyrészt saját és más szellemek teremtményeit, illetve azokat a más szellemekhez tartozó lélekerő részecskéket, melyek az anyag fogságába kerültek. A szellemesítés által mindkét erőformát felszabadítja és a saját szférájába juttatja.
Az anyag erőiben szellemek vannak latens lekötve, tudattalanul, vagyis még fel nem ébresztve. Az ilyen szellem csak gépies rotációt végez, ahova őt sorsa löki. Ő maga nem végez semmiféle kísértést, neki nem lehet gondolata, vágya, őt az a princípium hajtja, amelybe beledermedt. Ezt a princípiumot pedig a rotáció (a kötelező haladás, fejlődés isteni törvénye) hajtja, űzi széteséseken, bomlásokon, újból való tömörüléseken keresztül, mivel a minősítési törvény minduntalan szétszedi és újból alakítja (ha ez szükséges).
Ez a tudattalan. Mellette van pedig a tudatos, a felébredt szellem, aki azonban mint felébredt szellem még nem tudja, mi a jó és mi a rossz; ő is csak az ösztönét követi úgy, mint az állat, illetőleg az állatnak a lelke. Ez a tudatos. És vannak sokszorosan visszaesett, bűnös szellemek, akiknek ez a tudatos állapota bizonyos intelligenciával van összekötve, és éppen e tudatuk folytán dobatnak ki a földből.
Hogyha a tudatos nem üti meg azt a mértéket, amelyet tőle a minősítési törvény megkíván, ha nem fogad el semmi jót, amellyel a minősítési törvény őt egy fokozattal feljebb lökhesse, akkor végül mintegy gyűjtőmedencébe jut, ahol a tudatos rossz van összegyűjtve s onnan mindazokkal a tudattalan erőkkel együtt, amelyeket ő a maga részére megsűrített, kidobatik egy alacsonyabb napkörbe.

Megjegyzés: Korszakzáráskor a minősítési törvény hatására megtörténik a földön a szétválasztódás. Az előbbi sorokból megtudtuk, hogy nem csak a bukó szellemek lélekerői, hanem a megadott mérték alatti anyagi teremtéseik is kidobatnak a megújulni és tisztulni szándékozó Földanyánk testéből.
Ezzel kapcsolatban jegyezzétek meg, hogy minden olyan elképzelés, hogy a Föld az egész mai emberiséggel együtt felemelkedhet egy magasabb létezési szintre, az a sátáni erők vegykonyhájából származó hazugság, félrevezető áltatás, bárki szájából is hangozzon el. A tisztulás még a húslevesnél is szűréssel és a salak elvetésével jár. Minél finomabb a szűrő, annál tisztábbá válik a leves.

A primitív lélek mindent a testen keresztül szemlél, az egész világot azon keresztül érzi, és csak azon keresztül tudja értékelni; tehát elsősorban önző lesz és a testet dédelgeti; így fejlődik ki nála az önzés és testiség. Ez a két érzés alakul ki a lelkében, mivelhogy az ember kétoldalú.
Az önzés és a testiség tulajdonképpen egy, de az ember kétoldalúsága két részre osztja. Azután, amikor magasabb fokú lesz az értelem, akkor mindenek fölött uralkodni akar, mindent a hatalmába akar hajtani. Így alakul ki a gőg és az élni akarás, aztán kialakul ezeknek az erőknek fenntartási vágya, az érzékiség, a fajfenntartó ösztön.
Krisztus ezt a kárhozatos erőtömeget vette fel Magára az emberi testtel, és ezt szellemesítette át. Az ő teste is anyag volt, de mivel az ő testének minden egyes atomját átsugározta az isteni szeretet, ezzel az átsugárzással az ő magasabb fokú isteni énjével úgyszólván megtisztította ezeket az erőket. Aki Krisztus tanítását elfogadja, mégpedig nemcsak forma szerint, de amennyire tőle telik lélekben éli is azt, az, legyen bár csak az első szférában, szükségképen feljebb emelkedik.

Szeretettel Bíró Laci

Levelek a túlvilágról
https://www.youtube.com/watch?v=npGUDefPa-E

A korszakváltás utáni újrakezdés misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 32

Az utolsó időkben a második szférabeli lelkeknek a Kegyelem gyakori alkalmakat nyújt arra, hogy testet ölthessenek, s ezáltal hibáiktól megszabadulhassanak. Így ezek tömegesen emelkednek föl a harmadik szférába, míg a nem törekvők visszamaradnak, úgy hogy eljön az idő, amikor az első és második szférát és a földi fizikai síkot úgyszólván csak kizárólag a tudatos rossz uralja.
Akkor következnek be azok az idők, amelyekről a szentírás szól, hogy: „nagyon sokat szenvednek azok, akik nem veszik fel a sátán pecsétjét.” Hatalmas szellemi küzdelem várható az utolsó időkben. Azért igyekeznie kell mindenkinek, aki hisz, hogy az érzéseit és gondolatait annyira átnemesítse, és annyira lemondjon az anyagról, hogy azzal ne az ő önző énjét szolgálja, hanem azt a jó szolgálatába állítsa és a negyedik szférába kerülhessen.
Megjegyzés: Elvileg azok a lelkek, akik a szétválasztás előtt a harmadik szféra középtáján felül egy kritikus pont fölé emelkednek (itt a lélek rezgésszintjéről van szó), a Kegyelem hatókörébe kerülnek és az átemeli őket a negyedik szférába.
Akik pedig még a harmadik szférában maradnak, és nem tudtak felemelkedni a negyedik szféra magaslatáig, azok elalusznak, mintegy megmerevedve öntudatukat elveszítik. A nagy számadás napján mindegyik szellem minősítés alá kerül, hogy ki hová tartozik. És akik nem ütik meg a harmadik szférának, vagyis az újjáalakuló föld alvó szellemeinek a nívóját, azokat kiszorítja a meghatalmasodott és élni akaró Jó a föld légköréből, természetesen a föld anyagában tespedő fluidok is kiválasztatnak a tűzkarikák által, és a földből kivettetnek.
Az újjáébredt föld a negyedik szféra természetét fogja magán viselni. Ez lesz az új világ első szférája, vagyis a testet öltötteknek otthona az ő gondolataikkal és érzéseikkel, hogy a nagy kataklizma után az ő igazságukkal és az ő szeretetükkel az egész természetet ismét rendbe hozzák. Ez az első feltámadás, amelyről a szentírás így ír: „Akkor béke leszen ezer esztendeig.” S amikor minden rendben lesz, és minden elhelyezkedik a maga helyére, akkor lassanként felébrednek a volt harmadik szféra szellemei (második feltámadás), hogy a jobb, az igazabb, tudatossá váljék bennük, s ezáltal tudatossá váljék bennük a rossz is. Mivel pedig tudatossá válik bennük a rossz (úgy mondja az írás, hogy: „eloldoztatik a sátán”) ez még sokakat elcsábít, vagyis a tévedés eszméje még sokakat rabul ejt. Ez azért van, hogy tudatára ébredjenek hibáiknak és tévedéseiknek. Akiket pedig így elcsal a sátán, azok nem új tűz-karikákban dobatnak ki, hanem elvitetnek azokhoz a kivetettekhez, akik már megkezdték a föld új bolygóján a munkájukat, s azoknak lesznek értelmi vezetői, mert azok értelme teljesen elhomályosodott.
A megújult föld első szférájából (a volt negyedik szférából) megint újból kialakul a második, harmadik, negyedik stb. szféra, s az egész föld magasabb rendű világgá lesz, félanyagi testesülésekkel. Két életelv lesz uralkodó úgy, mint a Marson: egy magasabb- és egy alacsonyabb rendű.
A magasabb szférákat semmiképpen nem lehet elérni önsanyargatással és bizonyos mágikus erők kifejlesztésével. Lám a hinduk, akik a testet nagyszerűen tudják leigázni képtelenek feljebb emelkedni a harmadik szféránál, mert a lelkük nem fejlődött. Mint mindenben, ebben is vegyétek példának az Urat, példát mutatott arra, hogy az emberszellemnek szüksége van azokra a hatásokra, amelyek az érzékszerveken keresztül érintik a lelkét. A föld az ő szféráival együtt olyan, mint az ember az ő lelkével. A föld maga is olyan, mint egy nagy ember.
Amikor látjátok embertársatok lelkében a hibákat, a tévedéseket, bár módotokban volna megróni és fájdalmat okozni neki, de ti inkább türelemmel, elnézéssel és szelídséggel igyekeztek megvárni, míg abban a lélekben a jó és igaz mag kikél, és áldozatot hoztok a szeretet oltárán: akkor értettétek meg őt. És ebben telik öröme az Úrnak. Ilyen megértő lelkekre van szüksége az Úrnak, nem pedig olyanokra, akik a törvény betűjében akarják megtalálni az engesztelésüket és üdvözülésüket.

Szeretettel Bíró Laci

Ünnepi őrangyal
https://videa.hu/videok/film-animacio/unnepi-orangyal-hd-romantikus-2011-2uxMy8idPbOqOlx4?fbclid=IwAR1KGa8MCe_Z-_oWtx4ZQWup1RYDKeVWs5X9L1jrtMHPdrbXn3c9YOn48mQ

Minden évben, főleg év elején sokan fogadalmakat tesznek, amit persze rendszeresen egy idő után megszegnek, és emlékük a homályba feledve eltűnik.

Most egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani nektek!

Halálunk után a lelkünk az asztrálsíkra kerül, az asztrálsíknak több része van, és arra részére kerülünk ennek a síknak – amit a köznyelv mennyországnak hív – amelyikre mostani fizikai életünk során „bedolgozzuk” magunkat. Hét szellemi szférából áll a „mennyország”, az első szférában vannak, a bűnözök, öngyilkosok, pogány népek, Isten tagadók, a második szféra a vallásosok szférája, akik abban a világban élnek, amit elképzelnek maguknak.
A harmadik szféra már egy fokkal jobb ennél, de még innen is kötelező a testetöltés a fizikai síkra, a 4. szférától már csak vállalás, a negyedik szférát már a „menny előcsarnokának” is hívják. Innen már vállalás a fizikai síkra történő leszületés.
Minden szellemi szféra szintén hét részből áll, a szellemvilágban a hetes osztódást – tagozódást lehet megtalálni.

Most pedig nézzük meg, hogy miért is beszéltem a fogadalmakról, tekintsük át Vay Adelma bárónő – médium – közlését arról a szféráról, ahova azok kerülnek, akik nem tartják meg a szavukat, amihez ígéretet tettek! Katalin a vezető szellem, aki végigmegy a szférákon, és elmesél mindent részletesen. Álljon itt egy közlés a harmadik szféra ötödik részéről!

Íme:


„Hamis eskü, házasságtörés.

Katalin: Az Úr Jézus így szólt: A ti beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem! Ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon.

Csakhogy az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani nem tudnak. Olyan dolgokra esküsznek, amiket sem nem hisznek, sem nem tudnak, tehát hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre, és hitszegésre használják. Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági esküt megszegők is itt bűnhődnek. A különböző Egyházak itt is képviselve vannak építményeikkel és szokásaikkal, csakhogy minden kép hamis és elrútított, olyan, mint amilyenek képviselői voltak.

Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek, de fogadalmukat megszegték elcsúfított hitük és meggyalázott egyházuk képe előtt; és mindazok a szentségtelenségek és gonoszságok, amiket ők, Istennek tett ígéretüket megszegve, elkövettek, lángbetűkkel vannak a templomok falaira felírva és e templomok harangjai keményen, és félelmetesen konganak ezen a szférán végig, vádolva bűneikkel az itt levő papokat.


Szomorú és megható panasz ez: "Megesküdtetek és megszegtétek az esküt, lelkek voltak bízva lelkiismeretetekre. Isten nevével ajkatokon vétkeztetek. Jaj! Jaj nektek!" Néhány szellem bűnbánólag földre veti magát és kéri Isten bocsánatát, mások panaszkodnak és sírnak, ismét mások menekülni, elbújni akarnak, de nem lehet. A képmutató és az álbölcs, aki most már igazi énjét meglátja, ijedtében összeroskad, mintha szörnyet látott volna. Folyjatok bűnbánó és beismerő könnyek! Bűnhődéstek súlyos lesz. Az újra testet öltés és a vezeklés törvénye alá kerültök. Súlyos földi halál vár reátok, amely az esküszegés foltját lelketekről lemossa.

Gyakran történnek a Földön szerencsétlenségek, katasztrófák, amikor egyszerre több ember hal meg, mint pl. hajótörések, színházégések, földrengések, bánya- és vasúti szerencsétlenségek, robbanások és háborúk alkalmával; ekkor sok száz ember hal meg gyötrelmes halállal, amely a szellem bűnhődése. Isten mindegyiket kiválasztotta, akinek ily módon kell meghalnia és ez mindegyiknek szellemi megváltására szolgál.

Azok, akik Istennek a házasság megkötésekor tett esküjüket megszegték, megsemmisülve állnak templomuk előtt, ahol házasságukat kötötték, és a hűségesküt letették.”


Hú, fújjuk ki magunkat!
Azért van egy jó meg egy rosszhírem is.
A jó hír, hogy a szellemi törvények úgy működnek, hogy akkortól vagyunk érte teljesen felelősek, amikortól megismertük, ellentétben a fizikai sík törvényeivel, ahol ugye van egy olyan mondás, hogy a „törvény nem ismerése nem mentesít minket a törvény hatálya alól”.
Így aki csak most ismerte meg ezt a szellemi törvényt és a működését, az csak ettől a pillanattól kezdve lesz felelős a tetteiért, ígéreteiért. Mi a rossz hír?
Abban a pillanatban, amikor megismertünk egy szellemi törvényt, attól kezdve felelősek vagyunk érte, hogy be is tartsuk, és úgy is éljünk. Ezt lehet akár egy kisebb beavatásnak is hívni innentől kezdve kedves Barátom, mert most már te is felelős vagy azért, hogy betartsd a szavad, vagy.. ne ígérj olyat, aminek nem tudsz megfelelni, elő kell venni az erős akaratot, és az ezzel járó lemondást, és akkor sikerülni fog, amit vállaltál.
Különben sok kultúrában ezt az Isteni Törvényt ismerik, például sok bírósági tárgyaláson a Bibliára tett kézzel kell Isten nevére megesküdni! Lehet, hogy akkor, ha hamisan esküszik valaki, akkor azt hiszi, hogy megússza, de Isten nevére hazudni nagy büntetést von maga után, még akkor is, ha nincsen tisztában a következményekkel. Mert a lelkében már mindenki tudja és ismeri ezt a Törvényt, mert több inkarnációs fázist töltött a fizikai síkon, de egy – egy ilyen alkalom, mint a mostani hírlevem is segít az emlékezésben!

Ha valamit szeretnénk – egy rossz tulajdonságunkat – megszüntetni, akkor nem szabad előre kitűzni egy időpontot, mert az elme elkezd kitalálni minden menekülési formát, és mire bekövetkezik az időpont, már kész „menekülési” tervek vannak.
Példádul, amikor évekkel ezelőtt le akartam szokni a cigiről, és egy időponthoz kötöttem, akkor azt történt, hogy a napi fél doboz cigiről 3 dobozra emelkedett az adagom!
Mindig jött egy olyan gondolat, hogy „még utoljára..”. Ugye ismerős?
Most már régóta nem dohányzom, amikor „meguntam magamat”, és a sok kiégetett pólót és a kezdődő köhögést, elhatároztam, hogy „itt és most” leteszem a cigit, felajánlást tettem Jézusnak, és azóta nem dohányzok! És ennek a felajánlásnak már másfél éve és nem is gyújtottam rá azóta se. Érdemes egy komoly felajánlást magasabb erőkhöz kötni, és ez átsegít minket a nehézségeken és a kezdeteken is feltétlenül.


írta: Karsay István

Budapest, 2013.12.31.

UI:

Gondolkodás Szondi
https://www.youtube.com/watch?v=o8KQ3eVC3Xg

Ui2:

Te szoktál fogadalmat tenni? Én soha...Inkább leülök..és képzeletben összeszedem azokat a negatív dolgokat amik egész évben értek..hozzáveszem az energiavámpírokat is...elképzelek egy üres zsákot..és abba szépen beledobálok mindent..majd összekötöm a zsák száját...és jó messzire eldobom...Nem mondom..volt már olyan, hogy kinyílt..és egy-két dolog kiesett belőle..az a rákövetkező évben is kísért...de annyit mondhatok..évről-évre kevesebb dolgot teszek bele..Próbáld ki te is... (Angyal Kata)

Tanítás a migránshelyzet alakulásáról mediális segítséggel.

Én álltában nem személyes segítség miatt kapok üzenetet, tanítást a másik világtól, hanem csoportoknak, egyszerre több embernek, persze vannak kivételek, de... ezek erősítik a szabályt.

2017 karácsony és szilveszter közötti időszakban világítottak rá sok dologra ami aránylag rövidtávú történésekről szólnak, ami pár év, és persze van hosszú távú is, d ezekről már pár videómban beszéltem részletesen, de most még részletesebben fogok erről pár mondatot mondani. Nem mondom, hogy ennek sokan örülni fognak...
A tanítás leadásával ezért vártam majdnem 3 hetet és ezért elnézést kérek, de sikerült megfertőződnöm a mostani vírusok valamelyikével - vagy vegyesen többel is - és így január elején kizártam magam a normális emberi életvitelből, és főleg ágyban töltöttem az időm nagy részét. De most már teljesen a topon vagyok!
Migráns áradat nagy része emberi gyarlóság miatt jött létre, anyagi megfontolásból (munkaerő), de néha ez egyezik a magasabb szellemi tervezéssel is.
Az atlantiszi itt maradt nemzedék - akik mi vagyunk - ideje lejárt. Aki olvassa rendszeresen a hírlevelem, az ezt látja minden hírlevelem oldalának alján lábjegyzetként:
Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!”
Lejárt egy szellemcsoport ideje, a szellemcsoport itt maradt tagjai már sok "vizsgán" részt vettek, és most éljük az utolsó vizsgaidőszakot. A bevándorló népeknek ugyan úgy szükségük van a fejlődésre - és itt főleg a lelkekről beszélek, aki rendszeresen tanulni visszaszületnek a fizikai síkra.
Mondhatnám, hogy "helycserés támadás folyik", de lesznek még sokan,akik majd a megtisztult és átalakult Földön fogják folytatni szellemi tanulmányaikat mondjuk pár száz év múlva, ezekről az időkről most nem beszélek külön, ezt elmondtam a videó tanításaimban a youtuben, még a Föld fizikai változásairól is beszélek.
De a rövid lényeg az, hogy például Európában addigra - 2300 körül - már egy kevert faj fog kialakulni, egy érdekes bőrszínnel, ami ötvözi a kínai - arab . néger - és a fehér faj külső jegyeit.

Most azért térjünk vissza rövidebb intervallumra. Mondjuk az se véletlen, hogy ma hajnalban jutottam al az írás elkészítéséhez, mert tegnap este olyan információk kerültek a híreken keresztül a birtokomba, amik visszaigazolják a kapott három héttel ezelőtti mediális információimat, de erről nemsokára beszélek.
Nézzük akkor, hogy mi fog történni - a tudásom szerint.
A migráns helyezett annyira kicsúszik az államok vezetésének a kezéből, hogy tarthatatlan lesz az állapot!
Most utalok az esti riportra, ahol elmondják, hogy a nagy európai fölvárásokban már olyan területek alakultak ki, ahova se a rendőrök, tűzoltók, mentősök nem mernek bemenni, elkerülik őket, mert élve onnan már nem jönnek ki, nem tudnak rendet tartani.
Most szilveszterkor biztonsági zónákat alakítottak ki az ünneplő tömegnek, mondhatnánk úgyis hogy, hogy minden más zóna már nem biztonságos!
Ne mernek lépni a kormányok vezetései tartva a politikai visszhangtól, és ezért egy idő után a nép fogja az adott országokban a kezébe venni a védekezést, szabadcsapatok fognak alakulni, első időben az éj leple alatt, majd később nyíltan háborúzni fognak az adott területen, komoly összecsapások lesznek, melyek majd kiteljesednek teljes polgárháborús övezetté, és elszabadul a pokol! Addigra az államok vezetései is megpróbálnak beavatkozni, de a saját civil lakosságuk védelme érdekében korlátozott lesz a lehetőségük, sőt a rendfenntartó erők is menekülni dognak bizonyos helyeken.
Svédország, Németország, majd Franciaország lesznek az első áldozatok, Anglia sokáig biztonságban lesz. Közben létre fogják hozni az Európai Egyesült államokat is, megjegyzem erről Eszter médium beszélt régebben:.
Eszter médium közlése 1916-ból, amikor elmondta, hogy 1941-ben kitör a második világháború, és megjósolta annak a végét is.
Íme még egy részlet Eszter médium látomásából. A látomás dátuma 1945, még tart a második világháború!
„Egy nagy térkép van kiterítve előttem, rajta, főleg az egész Szovjetunió látszik. Egyszerre csak elmozdul a térkép, rázkódni kezd, és hullanak szét, válnak le az egyes tagországok. Majd kialakulni látom az Európai Egyesült Államokat, benne Magyarországot”
Eszter médium 1935. július 13.-i látomása a Utolsó ítélet” című Névtelen Szellem nyilatkozatról:
„Úgy látom, hogy még ez a század, és még kb. egy harmad rész, vagyis mostantól számított kb. 100 esztendő: és be fog következni a vég” (2035)
Az idő azét halad, az események drasztikusan felgyorsulnak. Sokig biztonságban lesznek a volt szocialista államok, mert nem letelepedési cél egyenlőre a területük, de sajnos egyszer ezeket az országokat is utoléri a végzete, de itt nem rövidtávú történésekről kel beszélnünk, hanem több tíz vagy esetleg száz évről, bár ez utóbbinak kisebb az esélye.
Fordulni fog a helyzet, és a keleti országokba fognak sokan menekülni! Említetem régebben egy másik mediális közlés kapcsán, hogy Kína lesz a világ kereskedelmi központja, minden gazdaságilag is átváltozik az új helyzethez igazodva, és a múltszázad eleji mediális közlés mára kezd megvalósulni!
A európai polgárháborúba szinte észrevétlenül fogunk belecsúszni, egyik napról a másikra!
Ez komoly gazdasági összeomlással is fog járni, éhezéssel, betegséggel, komoly ellenőrizhetetlen járványokkal, ami felett elveszítjük majd a felügyeletet. Olyan betegségek kerülnek elő, amiről azt hittük, hogy már nem létezik, kolera, himlő stb...
Megjegyzem kevesen tudják, hogy a spanyolnáthának annak idején - aminek semmi köze nem volt Spanyolországhoz - több áldozata volt, mint a két világháborúban összesen meghalt áldozatoknak.

Most térjünk ki a vallásra!
Jelenleg a világon az iszlám a legnagyobb vallás számszakilag, vannak országok, ahol a mai napig üldözik a keresztény vallásokat, Kínában például sok keresztény vallás titokban tartja az összejöveteleit.
A keleti országokban is sok helyen bátorság volt a keresztény vallást gyakorolni.
Nem akarok senki lelkébe taposni, de a európai kultúrában, és itt beértem Magyarországot is, rengeteg az ál keresztény, aki csak nevében keresztény, eljár megszokásból vagy kötelezettségből templomba, de igazi valóságtartalma érzéseinek nincsen, a Jézus Törvények betartásáról nem is akar hallani vagy csak felületesen.
Ők lesznek az első "júdások", illetve már ők azok, mert a migránsok által gyakorolt iszlámnak már sok országban behódoltak, részben félelemből, részben politikai célzattal, keresztek leszedése templomokról, karácsonyi ünnepségek nevének megváltoztatása fény ünnepre és hosszú a sor.
Pápa ugyanúgy alá fogja rendelni a kereszténységet részben félelmében az iszlámnak, mely teljesen teret fog nyerni nagyon sok időre, és most fog majd kezdődni a másik igazi keresztény üldözés, mely kiteljesedik majd a polgárháború céljaiban is, újabb indok lesz az öldöklésre, az atlantiszi népcsoport munkájának teljes lezárásának.
Fontos dolog: nem lesz világvége, Korszakváltás lesz , szellemi csoportok (Népcsoportok) átrendeződése, átalakulása, elmenetele egy másik síkra, bolygóra, és ez a föld fizikai átalakulásával is fog járni, mely napi szinten egyre erősebb a katasztrófákban, hiszem minden átalakulás fájdalommal jár és törvényszerűen szenvedéssel.
Ez az átalakulás15 - 20 éven belül annyira látványos lesz, hogy szinte mindenki valamilyen szinten szenvedő alanya lesz, ha nem máshogy de érintve lesz valamelyik ismerőse, rokona által.

A tanításom végére azért mondok segítséget is, és jó dolgokat!
Örüljünk minden pillanatnak, amit békében, szeretetben a barátinkkal, családunkkal tölthetünk.
Gyönyörködjünk a természetben amíg lehet, kiránduljunk olvadjunk össze vele.
Ismerjük fel újra s szépségeit amit sokan csak fotelból és képernyőről ismernek.
Merjük kimondani érzéseinek, nem tudjuk, hogy meddig lesz rá lehetőségünk, és itt arra is gondolok, akinek el lehetne ezt mondani!
Ismerjük fel, hogy minden egy egység, amit másnak okozok jót vagy rosszat, azt magammal cselekszem meg!
Ne felejtsük el a szerelmes szavakat, érzéseket, a kérlek - bocsáss meg és hasonló kifejezések használatát.
Bármi történjen is velünk hitünk maradjon töretlen, hiszem minden a MI érdekünkben történik még akkor is, ha az adott helyzetben ez rossznak érezzük - ezt sajnos én napi szinten átélem, bármilyen furcsa. A szobámban egy csodálatos lány él, a két lábon járó SZERETET, Ő a feleségem akiről még én is példát vehetnék. A szomszédomban (a közvetlen szomszédom ) a két lábón járó gonoszság, a szemeiből, tetteiből árad a gyűlölet, ölni akarás és tönkre szeretné tenni az életünket. Ellene a legjobb fegyver a türelem és a szeretet és a megbocsátás. Lehet gyakorolnom és van mit bőven!
De.. mindenkinek megvan a saját "keresztje" a maga spirituális szintjén, és ezt már sokan felismerik.
Ha betartjuk a Jézusi Törvényeket, és a legfontosabbat a szeretet törvényét semmi baj nem érhet minket hosszútávon, és itt már a szellemi életre is gondolok.
"Aki érettem elveszti az életét annak örök életet adok"
"Minden emberrel cselekedd meg amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek meg"
A szeretet mellett kiemelem a másik legfontosabb szellemi törvényt,a megbocsátás erejét.
Hiszem egyik legnagyobb tanítás volt erre, hogy Jézus a kereszten megbocsátást kért a hóhérjai számára!
Gondolkozzunk pozitívan, próbáljunk meg rálátni a velünk történtekre, fogadjuk el amin nem tudunk változtatni, változtassunk amin csak tudunk, és ismerjük fel a kettő közötti különbséget!

Szeretettel:

Karsay István
Budapest, 2018. január 15. hajnali órák.


Karsay István előadása Jéghegy és dimenzióváltás
https://www.youtube.com/watch?v=AxQXO5Llo1k


Keresgéltem a gépemen anyagokat, és ráakadtam egy régebbi nagyon érdekes előadásra a 2004 – 2005 környékéről , 15 perces összesen.

Alaphelyzet Zita médium kb. 1995-ös mediális közlése, ahol előrevetítette egy tenger alól kitörő nagy katasztrófát 2000- 2010 között, és hogy onnantól kezdve beindulnak a komoly változások a földön.
A Tsunami pont „félidőben”, 2004 december 25.-én történt, és innentől kezdve visszafordíthatatlanul beindult a Föld fizikai (és lelki - mentális) változása.

Beszéltem 2004 közepétől erről előre, beszéltem a jéghegyek olvadásáról és a Golf áramlat lassulásról és leállásáról, és ezek a mostani időben következnek be erőteljesen, és a komoly klímakatasztrófákról.

Kapcsolódó videók:

A Föld várható katasztrófái

Az előadásomban elmondom többek közt, hogy az Adriai tengerből majd egyszer egy nagy tó lesz. Pontos időt nem tudjuk, előrementem az időben 2-300 évet.

Nemrég volt egy földrengés Magyarországon (is), és akkor elmondta egy geológus, hogy ez azért van, mert Afrika és Európa földrésze elkezdett közeledni egymáshoz, eddig erről nem is tudtam!
Néha utálom, de eddig minden bejött amit 20 éve elmondok....nagy rése már megvalósult..va amit 100 éve mondtak el, és már bizonyított mert megtörtént, és sorban jönnek a történések amiről beszélek a videón.
Most néztem videót 2013-ban készítetem.


Az az érdekes ebben a videóban, hogy ez a videó 2013-ban készült, akkor javában építették a horgásztanyákat..itt is parkoló készült miközben készítetem az előadást,.. 2017-ben jártam erre újra itt, azóta a környék horgász paradicsoma egy mocsárrá változott, elhagyták a házakat, minden szétrohadt, az enyészetté lett.... Pár év kellett csak hozzá.. eltűnt a tengervíz, lehet, hogy gátat építettek közben valahol, vagy valami más történt..... furcsa volt sétálni az akkori gyönyörű faházak között, most minden szétesett, viharok, időjárás elvégezte a maga munkáját... kicsit találóan a Föld is így fog átalakulni, és rövid idő alatt!

https://www.youtube.com/watch?v=Ko9ssE6MgLw&lc=z232jrdrtmi0g333vacdp43bevqb0

Korszakváltás és világméretű katasztrófák.
Koronavírusról pár mondatban

Korszakváltás és a katasztrófák. 1. rész Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=aZ22mcd1KUA&feature=youtu.be

Korszakváltás és a katasztrófák. 2. rész. Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=jKUhcTIgxkQ&feature=youtu.be

A Föld jövője és a migránshelyzet
https://www.youtube.com/watch?v=KpHCqPW4V90

Semmi nem az, aminek látszik - Felvezetés
Zita médium által 2016. április3.

Itt a Földön semmi sem az, aminek látszik. Látszatra ugyan úgy néz ki, hogy a Föld uralja a láthatatlant, de nem! Sőt sok esetben az emberek úgy gondolják, hogy a láthatatlan nem is létezik, a valóság azonban az, hogy minden a láthatatlanból ered, onnan indul ki, mert minden a láthatatlanban volt előbb, mielőtt annak tükörképe a fizikai síkon, a földi világban is megmutatkozott, megjelent volna.
Sokan egészségesnek látszanak, de a bűn miatt már a betegségek csíráit hordozzák magukban, mások viszont betegeknek látszanak, de idővel meggyógyulnak. Úgy néz ki, hogy éles a szemük és jó a látásuk, de valójában nem tudnak a dolgok mögé látni, a lényegre rátapintani. Más esetben úgy néz ki, hogy okosak, de mégis mindent tévesen cselekszenek. Bölcseknek hiszik magukat, pedig nincs kellő tapasztalatuk, vagy ha van, abból nem azt vonták le, ami bölccsé tehetné őket. Sokan igazán szépnek néznek ki, de belül minden undoksággal vannak tele. Sokan aranynak néznek dolgokat, mert fénylik, valójában azonban semmire sem használható. Úgy gondolják tudásuk van, de tudatlanabbak a tudatlannál.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy az ember a földi világban a látszat után igazodik, mert nem képes a dolgok kiindulási pontjáig eljutni, a gyökerekig lehatolni, gyökér nélkül viszont semminek sincs élete. Éppen ezért az embernek mindig a gyökerekhez, azaz a kiindulási ponthoz kell visszatérnie, de nem tud, mert a jelen úgy elkápráztatja, hogy sem a múltat nem érzékeli, se a jövőbe nem képes belelátni. Sőt, azt sem érzékeli, hogy amit most, ma megcselekszik, annak akár rövidesen, de később egész biztosan következményei lesznek.
Egyszóval, az emberiség nagy része úgy él, mint a vakond, és nincs semmire rálátása, mert sötétben él, és mégcsak nem is tapogatózik, a fülébe pedig "ólmot önt". Úgy gondolja, őt nem érdekli, ami másokkal történik. Így aztán nem akarja hallani mások sírását, kérését, fájdalmát sem, csak az érdekli, hogy vele ma, most csak az történjen, az legyen meg a számára, ami a testi embernek kedvező. Ezért az élet aztán gyakran elveszi tőle pont azt, amit, vagy akit a legjobban szeretett.
Komoly hiányok vannak az emberi életekben testvéreim, és aminek hiányát érzi valaki, azt úgy gondolja, pótolnia kell. Csakhogy arra már nincs rálátása, még ha nézi is, hogy tulajdonképpen mi az, ami hiányzik neki, és hogy az miként pótolható. Így a legtöbb esetben helytelen megoldásokhoz folyamodik, de ez nem hogy pótolná ahiányt, hanem az egészet összekuszálja és ebből káosz keletkezik a lelkében, gondolatvilágában, érzéseiben és álmaiban is. Álmainak nagy jelentőséget tulajdonít, de nem tudja az egészet megérteni, így helytelenül magyarázza azokat. Abból kifolyólag, hogy nem helyesen gondolkodik, cselekszik, hiányai méginkább és egyre nőnek.
Amije pedig már megvolt, arra nem vigyáz kellően, ezért elveszíti azt. Nem vigyáz az egészségére, nem vigyáz a kapcsolataira, nem vigyáz a már bimbódzóban lévő hitére, nem vigyáz semmire: azokra az értékeire sem, amiket esetleg az előző életekben már véres verejtékkel, keserves munkával megszerzett. Hiányoznak azon ismeretei is, amellyel az igazság mélyére lenne képes hatolni. Felszínesek, földiesek ismeretei, amelyek csak arra alkalmasak, hogy velük hírnevet, dicsőséget szerezzen szüleitől örökölt nevének, és elmondhassa, hogy ő több vagy netán értékesebb a másiknál, mert ehhez vagy ahhoz jobban ért, mint a másik. Ha gazdagság adódott születésével, akkor úgy gondolja, hogy aki ezzel nem rendelkezik, az semmiképp sincs olyan értékű, mint ő. Így szegény családokban nem egyszer komoly képességgel születnek gyermekek, de nem juthatnak képességeiknek megfelelő pozíciókhoz életükben, mert az anyagi javakkal rendelkezők megnyithatnak minden ajtót, betölthetnek olyan állásokat, megszavaztathatnak maguknak olyan pozíciókat, amihez sem rálátásuk, sem képességük, főleg pedig erényeik nincsenek.

Összeállította: Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Semmi nem az aminek látszik
Adai tanítás - Karácsonyi utóhang és Újévi köszöntő
Add Uram a hit erejét
A lélek beltartalmainak minőségi átalakulása a halál után
Senki sem hazudtolhatja meg önmagát
A szeretet mozgatórugója
1848-tól 1998-ig, rövid történelmi visszapillantás a spiritizmusban



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiskpqePf4ZIsFg82gA?e=bO31JU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGish7hRUuEUuzF_CRAA?e=ofdyRq
Karsay István 2024 januári szellemtani hírlevele -SBK_Hírlevél_227

https://www.youtube.com/watch?v=KDe_tigAh2Q
Szellemnyilatkozatok XIV. Fejezet – Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=hf0NQ5oSZoM
Kapcsolat Isten szellemvilágával III. rész – Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=0jiS3gx7hh8
A nemzet felosztása - Visszhang

https://www.youtube.com/watch?v=KaVUXewuHe4&t=61s
Karácsonyi hazatérés – Romantikus film

A gondviselésről
Néhány összefűzött idézet Bertha Dudde médiumi közléséből

A földi világba azért kerültetek - hogy a földi világban a szellemi világot keressétek. Kaptatok hozzá egy csodálatos ígéretet is: ha elsősorban az Isten Országát keresitek - minden más hozzáadatik nektek. Ígéretem által megtakaríthatjátok magatoknak a létért való küzdelmet. Csak lelketek üdvösségéről kell gondoskodnotok, és én a többiről - a testi jólétről átveszem a gondoskodást.
Mindent elrendezek, ami nektek nagy megerőltetéssel járna, hogy magatok végezzétek el. Átveszem a földi élet gondjait amint a feltételt teljesítitek: országomra és annak igazságaira törekedtek, azaz minden feltétel nélkül magatokat átadjátok nekem. ( Meg kell élni a "legyen meg a Te akaratod" bízalmi lelkiállapotát.)
Engem és országomat azért kell keresnetek, hogy az megnyíljon nektek, akik igazságosságomban teljesen megbíztatok, és magatokat nekem átadtátok. De a világban nem kereshettek engem, mert Birodalmam nem e világból való. Ezért gondolataitokat az ég felé kell fordítani - el a világtól és ingereitől. Országomra, az igazi hazátokra kell gondolnotok - amit egykor elhagytatok, és ahova egyszer vissza kell térnetek.
Nem bánjátok meg ha tanácsomat követitek, és országom felé igyekeztek. Mert ugyanakkor megszabadultok minden földi gondtól, helyette átveszem én, és valóban minden gondotokban és ügyetekben érvényes gondoskodásom lesz. Földi módon gondoskodom rólatok - ahogyan az atya gondoskodik gyermekéről. Megadom, amire a Földön szükségetek van, és szellemi javakkal mértéken túl ellátlak bennetek. Mindig szilárdabb lesz a hozzám való kötődésetek is, és a földi élet már nem lesz terhes. Meg lesz minden amire testileg és szellemileg szükségetek van, mert a világ, és annak követelményeinek veszélyéből kikerültetek. Ezzel a világ urának (Sátánnak) a hatalmából is kikerültetek. Keressétek az Isten országát, és minden más hozzáadatik.
Minden gondotokat magamra veszem - de természetesen azzal a feltétellel, hogy elsősorban engem, és országomat keresitek. Tehát teljesen gond nélkül járhatjátok a földi utat, csak gondoljatok mindig erre az ígéretre.

Megjegyzés: Ez a való igazság. Ezt évek óta tapasztalom nap mint nap, csodálatosan működik. Mint mindenben a kezdet a nehéz, le kell győzni az egó zsigeri félelmét, hogy "de akkor mi lesz, ha nem én irányítom a dolgaimat"? Számára olyan érzés mint az első ejtőernyő ugrás, a biztos támasz elengedése. Ezt csak a hit megerősödésével érhetjük el. Az egó bizalmatlan, nehezen engedi ki a gyeplőt a kezéből. Hiába mondjuk gépiesen, hogy "legyen meg a Te akaratod", ez még távol áll a torokcsakra rezgésszintjétől. Előbb az egó bizonyítékokat akar, meg akar győződni, hogy az elengedéssel megmarad-e a biztonsága.
Ezért keressetek bizonyítékokat. Hagyjátok az egót végezze a dolgát és figyeljetek, főleg a mindennapok gondjai, kísértései, nehézségei, látszólagos kilátástalanságai szolgáltatnak remek meggyőző példákat az élő gondviselésről. Ilyenkor szellemi vezetőink is kitesznek magukért, mert gondjainkat úgy rendezik mint a pinty, de ezt folyamatos odafigyeléssel észre kell venni és hálásan megköszönni. Ez nálam úgy beindult annak idején, hogy egyéb imát sem mondtam többé, csak hálát és köszönetet. Az egó teljesen megadta magát. Elmúlt életemből a félelem, már nem vergődök semmiért és sokszor megkapom, amire szükségem va, mielőtt még eszembe jutna..
Mindig figyelem, elégedetten és boldogan tudomásul veszem és hálát mondok érte. Ezt tegyétek ti is, ha gond és félelem nélküli életre vágytok. Higgyétek el, MŰKÖDIK!!!

szemlézte: Bíró László

UI:

Szondi Miklós HIT
https://www.youtube.com/watch?v=h4N1hXdR5tE

A szellembukás magyarázata
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 33

Az ősbukás oka: eredmények elérésére irányult túlzott törekvés. A bukott szellem számára a megértés van elzárva az Istennel szemben való engedetlenség következményeként, amely a léleknek egy részét vastag burokkal vonja be, és éppen azt a részt, amely által a lélek Istennel van összekapcsolva.
Az ember megtérése tulajdonképpen nem abban áll, amint azt sokan gondolják, hogy megismeri a jót, és akkor az általa megismert jót tűzzel-vassal terjeszteni akarja. Az igazán megtért lélek sohasem akar nagyot, hanem mindennel megelégszik, amit neki Isten ad. Nem zúgolódik semmi ellen, mindenkivel szemben elnéző és türelmes. Kitartó, és nem vár az ő ténykedése nyomán nagy eredményeket.
Isten minden egyes szellemgyermekét egyenlő értelemmel, egyenlő szeretettel és egyenlő akarattal ruházta fel és mindnyájan egyenlőképen nyertek kioktatást a jóról és a rosszról, vagyis a rossznak a lehetőségeiről. Ők igenis egyenlőképen ismerték a ,,Van”-t és a „Nincsen”-t, és ezáltal a megismerés által mindegyik próba elé állíttatott. Az volt a próba, hogy a szellemnek igenis tudomása volt róla, hogy nem szabad hozzányúlnia ahhoz, ami meg nem valósítható.
Tehát nem a tudatlanságuk folytán hanem éppen a tudásuk folytán estek kísértésbe. Az ő egyéni vágyaik sarkalták őket éppúgy, mint a ma embereit. Egyformán tökéletesek voltak tehát, mint teremtmények; nem volt közöttük egy elhibázott sem, mindnyájan egyenlők voltak. Azonban a szabad akarat a teremtett szellem számára óriási messzeségbe mutatott utat. A szabad akarat úgyszólván határtalan lehetőségeket jelent és biztosít a szellem számára. A szabad akarat Isten legnagyobb ajándéka.
Isten munkát bízott az ő teremtett gyermekeire, amelyet el kellett végezniük; feladatokat, célokat tűzött eléjük, amelyeket el kellett érniük, be kellett tölteniük. Szabad akaratuk folytán előttük állt a végtelenség, de megtévedtek és azáltal váltak engedetlenekké, minél gyorsabb eredményeknek az elérhetése izgatta a képzeletüket. Az volt rájuk nézve a kísértés, a csábítás, hogy minél hamarabb megszerezhessék azt a hatalmat, amely előttük kilátásba volt helyezve.
És voltak köztük olyanok, akik átugrottak bizonyos kötelezettségeket, nem töltötték be tökéletesen a hivatásukat. Isten kegyelme pedig ma is és mindenkor mindaddig elnézi az emberek és szellemek tévedését, ameddig csak megvan a lehetőség a számukra, hogy visszatérjenek, hogy önmaguktól rájöjjenek a tévedésükre. Így tehát Isten nem büntette őket, nem kergette vissza a munkájukhoz.
Ez őket annál inkább meghagyta tévedésükben, mert látták az ő nagy haladásukat, a nagy eredményeket, amelyeket gyors és felületes munkájukkal elértek, ami azt a látszatot keltette bennük, mintha ők nagyobbak, ügyesebbek, többet érők volnának, mint azok a testvéreik, akik pontról-pontra betöltötték kötelességüket, feladatukat. Ez aztán őket abba az újabb tévedésbe ejtette, hogy kezdték magukat többre értékelni. Megszületett a lelkükben az önértékelés, a gőg. Ez befészkelte magát a lelkükbe, hivalkodókká lettek, s miután megszokták azt a gondolatot, hogy ők többet érnek Atyjuk előtt.
Később, amikor ez a felületes, látszat-munka kezdett összeomlani, semmivé válni, akkor nagyon sokan megértették, hogy az ő munkájuk nem, volt helytálló és visszatértek a becsületes munkához. Ezekkel a megtérőkkel szemben azok, akikben a gőg megerősödött, nem voltak hajlandók visszatérni, s így a lelkükben már szándékosan ellenszegültek az isteni akaratnak, s ezáltal a tudatos bűn útjára léptek. Így történt az elszakadás; először volt a tévedés, azután a tudatos bűn. A bukott szellem az ő Atyjának, Teremtőjének csak egyetlenegyet nyújthat igazi, benső megtérésének jeléül: az engedelmességet.


Megjegyzés: Milyen csodálatos képekben és milyen egyszerű és nagyszerű ez a magyarázat. Ne feledjük, az igazság mindig egyszerű, csak a hazugság kell szavakban inflálódjon, felfúvódjon, mert el kell rejtse igaz mivoltát. A hazugságnak nincs hitele, ezért kell kendőzze magát, alakoskodjon és félrevezessen, hogy ilyen módon szerezzen hamis hitelt magának. Leginkább az igazság látszatával téveszti meg áldozatait.
Minket, a paradicsomi világban teremtett embrió-szellemeket, azért hozott létre a Teremtés, hogy segítsünk a bukó elsődöknek visszatérni a Rendbe, de nagy részünk elcsábult és követtük a bukókat. A szellemvilági törvények szerint a törvény nem tudása mentesít a a büntetés alól, nem úgy mint a jelenlegi földi törvények esetében. A tanítások szerint minket, embrió-szellemeket a hűséges elsődök még a paradicsomi világban kioktattak.
Megismertették velünk a jó és rossz fogalmát és a szabad akaratunk jelentőségét. Ugyanakkor tudatták, hogy szabad akaratunknál fogva ezeknek a tanításoknak az ismeretében, minden felelősség a mienk, kibújni alóla nem tudunk. Tehát, amikor elcsábultunk, első pillanattól fogva tudtuk, hogy kiléptünk a Rendből és a bűn útjára tértünk. Ez a valódi értelme az “erdendő bűnnek”.
Ha ezt a témát sokkal részletesebben kibontva a részleteket is meg akarjátok ismerni, tanácsolom, olvassatok bele Tóvölgyi Titusz “Mindenség” című könyvének első kötetébe, melyet a múlt napokban osztottunk meg Veletek. Ez a “Szellem, erő, anyag” forrásműnek magyarázó szándékkal megjelent kiegészítése. Itt elmondja például, hogy az első bukásnál, mely az ősnapokban történt, az ellentétes szellemek elveszítették öntudatukat, amikor az anyagba záródtak. Ezután fogtak neki a hűséges elsődök, hogy kivessék az ősnapokból (az első napkörből) a megszennyeződött anyagot a lemerevedett bukottakkal együtt, ezután a kidobott részekből alakították hatalmas munkával a második napkör előbb tojásvilágát, majd üstököseit, melyek továbbalakítva gördülő világokká váltak (mint most a mi Holdunk) és végül tengelyük körül forgókká mint a mi napunk, csak sokkal magasabb tisztasági hatványon. Miután megteremtették a megfelelő feltételeket, hogy leendő lakói, a bukottak beköltözhessenek, került csak sor az ébresztésükre. Nemsokára az elégedetlen, gyűlölködő és irígy “főkolomposok” uszító, lázításának eredményeként, újból kitört a harc és újra tehetetlenné váltak a lázadók a természettörvények erőivel szemben. Az előbbi bukással ellentétben ez a második lemerevedés eszméletvesztés nélküli tehetetlen, mozgásképtelen állapot volt számukra. Úgy képzeljétek el mint azt a kómát, amelyben teljes öntudatánál van a magatehetetlen szellem. Ennek a második napkörnek az anyaga is fényvilág, a mi napunk fényénél összehasonlíthatatlanul magasabb hatványban. Ne feledjük el a mi hatodik napkörünk is hány tűzkarikás kivetésen ment keresztül, sőt a mi bolygónk is mondhatjuk másodrendű a naprendszerünk nálunk fejlettebb bolygóival szemben, amelyek kivetett salakanyagát gűjtötte össze vonzásával a Földanya és alakította ki bolygónkat.
Ez a pár mondat csak egy kis ízelítő volt a könyvből, melynek ezen első kötete a második napkörből bukás és a tűzkarikák, az ellentétes szellemekkel együtt, kivetése után fejeződik be.

Szeretettel bíró Laci

A duálszakadástól a szerelemig
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 34

Az Istennel való szembehelyezkedés volt az első csírája annak a bűnnek, amely kezdte elválasztani a Teremtőtől a teremtett lényeket. Ez az elsődleges ok volt a gőg. A gőgnek első alapvonása az engedetlenség; tehát nem az elfogadót, a női principiumot terheli az első bűn, hanem éppen az adó-felet, amely hatni, adni, továbbterjeszkedni, teremteni akart. Tehát az első gondolat volt a Teremtővel való szembehelyezkedés, amely az adó féltől indult ki és megfertőzte a duális egységet, mintegy homályt borítva arra.
A duálok észrevették a lelkükben a visszahatásokat a létrehozott eredmények szemlélése folytán, de ezek a hatások csak elégedetlenséget, diszharmóniát keltettek a lelkükben. Ez folyton fokozódó komorsággá változott a lelkükben és ez az érzés hozta létre köztük a szakítást. Tehát ez volt az őseredete a meghasonlásnak.
Még mindig összetartoztak, de a gondolataik nem voltak már közösek, a fluidjaik nem voltak egybefolyók. A válás által az adó fél az ő elfogadójából, az elfogadó fél pedig az ő adójából bizonyos részt magával vitt, mert tökéletesen nem tudtak egymástól elszakadni. A különböző (nem összetartozó) duálfeleknek érintkezéséből villamosság támadt. Ez a rezgés új, ismeretlen örömet jelentett: úgy érezték, hogy ebben az örömben megtalálták a lelkük kielégülését. Lelkük mind jobban szegényedett érzésekben, annyira, hogy a szeretet, amit magukkal hoztak, színtelenné, kopottá vált, erőtlenné lett. S akkor elkezdték keresni a harmóniát, ez a lelkükben szinte beteges nagy vággyá növekedett és ezt más szellemek duálfelében remélték megtalálni. Ez volt a házasság fogalmának első keletkezése szellemi szinten.
A földön látható, hogy az értelem eltompult, a világosság teljes sötétséggé, a szeretet gyűlöletté vált, a harmónia, az egy cél után való törekvés és együtt való teremtés öröme érzékiséggé fajult. Az isteni kegyelem törvénye ezt az erőszakos érzést, az érzékiséget állította munkába, és ennek kell pótolnia a szeretetnek elhanyagolt és elcsenevészedett érzését gyermekek nemzése, szülése és felnevelése által.
Lassanként kifejlődik bizonyos szeretet-érzés, amely mindkettőnél jelentkezik: a gyermek iránt való szeretet. Az élet továbbfolytatásának lehetősége szunnyad ez alatt az érzés alatt, ez alatt az ösztön alatt a szellemben. Ez az a cél, amely az embernek első feladata: hogy megtanuljon szeretni.
A szülői szeretet csak híd: abban a közös szeretetben talál rá egyik lélek a másikra, amely a két szülőt a harmadikhoz, a gyermekhez fűzi. Itt nyílik meg előttük a fejlődés útja; itt kiengesztelődnek az ellentétek, a különböző vágyak és törekvések egymásba olvadnak és a háborúság a két nem között megszűnt, megszokják, sőt megszeretik egymást. A férfi lelkéről is lekopik a nagy hatni- és akarni vágyás, a női lélekről is lekopik a más irányba való törekvés.
Mi lenne, ha ennek a két mélyen alábukott szellemtermészetnek nem volna közös összekötő kapcsa: a nemi vágy?! Hiszen bennük még nincsenek érzések, csak ösztönök, kielégülésre, megnyugvásra törekvő vágyak. Az egymásutáni testetöltések során megszokják egymást és mindinkább keresni kezdik a stabil kapcsódásokat. Küzdenek, harcolnak egymással, de érzik, hogy szükségük van a másikra és vágyják az összeolvadást és megnyilatkozik az első valódi, igen piciny, igen gyenge igazi szerelmi érzés a vágyvilágukban.
Az átlagemberben az érzékiség, az önzés, az élvezetvágy, az önmagának-kedvezés oly nagyfokú az emberben, hogy a tiszta szeretetet el sem tudja képzelni a másiknál, azért a kétféle neműek közötti szerelemben is mindenfélét ezekre az alantas érzésekre vezet vissza. A paráznaság a halál birodalmából hoz törvénytelen elveket a felszínre, és ezeknek az elveknek helyet biztosít a földön. Minden bűnnek megvannak a maga külön fájdalmas, szenvedésteljes következményei, de talán a gyilkosságon kívül egyik sem nagyobb, egyik sem gonoszabb, mint a paráznaság bűne. Hiszen éppen a duálok elválása folytán létrejött erőkeveredésekből származtak a millió meg millió szenvedésteljes állapotok.

Megjegyzés: Ebből a részből érthető meg az a paradoxon felvetés a duálok szakadásáról, hogy, ha az adó és a fogadó fél kötelékei szétszakadtak, hogyan lehetséges mégis, hogy testet ölthetnek mind a két nemmel. Az adó fél születhet nőként és fordítva, bár a leszületések száma a saját természetük szerint mindég nagyobb, nagyjából 60-40%. Ennek oka, hogy a szakadáskor akaratlanul magukkal vitték duáljuk lélektestének egy bizonyos részét. Végül ez az isteni előrelátó szándék hasznosnak bizonyult, mert lényegesen megkönnyítette a duálfelek fejlődését. A fejlődő lelkek saját bőrükön megismerhették a másik természetét, hajlamait és közeledhettek egymáshoz, magyarán érzelmi szinten hamarabb összerázódhattak.
Azt mondják a földi síkon az ellentétek vonzzák egymást. Igen ám, de a duálfelek nem ellentétei egymásnak, hanem kiegészítik egymást, ugyanis ez az együttműködés és harmónia záloga. Nagyon sok ilyen-olyan leszületés tapasztalata kell meghozza a lelkek számára azt a bölcsességi fokot, amikor már nem a hormonok, a libidó és a szex a férfi és nő közötti vonzó tényező, hanem a békés és harmonikus együttlétre, munkára való vágykozás. Csak ekkor érik el azt az érzelmi fejlődési fokot, amikor remélhető, hogy találkozzanak a duálok.


Szeretettel Bíró Laci


UI:

Karsay István szellemtani oldal
https://karsayistvan.hu/

A házasság három pillére
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 35

A szeretet, a tisztaság, a hűség a házasság három pillére. Ha valaki ez ellen a három pont ellen vét, még mielőtt házasságra lépne, máris házasságtörést követett el és az embereknek csak igen kis hányada az, akiknek részére szent a házasság, akik mindezt a három pontot bele tudják vinni a házasságukba. Ki mit visz a házasságba, az az övé. Előfordulhat, hogy a házasság az egyik félre nézve szent, a másik félre nézve azonban nem szentelődik meg.
Minél érzékibb valamely férfi vagy nő, annál alantasabb szellem és a gonosznak terjeszkedési vágya nem hagyja nyugton, s nem engedi, hogy a saját lelkük javát munkálják. Minél messzebbre hatni: ez a gonosznak a természete. Ezért nevezem én a paráznaságot az ördög vegykonyhájának. Mocsár ez, amely mérges miazmáival megfertőzi a környezetet, a levegőt, a talajt úgy, hogy semmi jó és igaz meg nem maradhat mellette, mert egyik bűn, egyik tévelygés szüli a másikat és a bűnöknek egész légiója, egész tömege telíti az atmoszférát az ilyen természetű lelkek körül.
Ha a társadalomnak elkényeztetett élvhajhászai tudnák, hogy milyen fluidokba keverednek bele s milyen irtózatos atmoszférát teremtenek maguk körül, és ha a nők, amikor egy ilyen férfivel viszonyt kezdenek, tudnák, hogy milyen következményeknek teremtenek lehetőséget: irtózattal és undorral telnének él a saját tévelygéseik miatt. Ebből a káoszból nem vezeti ki az emberiséget sem a paragrafusoknak, törvényeknek és rendeleteknek sokasága, sem a szenvedéseknek és gyötrelmeknek egész tengere, csak egyetlenegy: az érzéseknek megtisztulása és felemelkedése.

A lélek az ilyen elhibázott életek után valósággal megcsömöröl ettől az életmódtól és újabb életében teljesen kivonja magát a párkapcsolat teremtésből. Kolostori, vagy zárda életet választanak maguknak, vagy másképpen vonulnak el. Az önkínzás és aszketizmus is tévutak melyekből semmi haszna nincs a léleknek.
A tisztaéletű szerzetesek, és papok akik meg tudják tagadni magukat, magasabb szférából jött lelkek, akik birtokában vannak annak a nagy szeretetnek, amely képesíti őket az önmagukról való lemondásra. Ezek a világnak világosságot, ismeretet, igazságot hoztak, az irgalmat és a kegyelmet hirdetik, és az emberiség megtérését sürgetik.
Mindenesetre a házasság van adva a földi ember számára, hogy a szeretetben kiképezze magát. És a szeretetben a legmagasabb fokot, amit csak a földön el lehet érni, a házasságban tudja megszerezni. Sok elnézés, sok megbocsátás, sok kiegyenlítődés kell, amíg az ember tisztán tud szeretni, azaz önmagát feláldozni azért, akit szeret. Mert ez a tiszta szeretet.

A szerelem háromszögének legfelső csúcsa a szeretet, a bal felől eső csúcs a tisztaság, a jobb felől eső a hűség. De mindegyik rész felett legmagasabban trónol a szeretet. Mert hiába van meg a tisztaság, szeretet nélkül értéktelen; hiába a hűség, szeretet nélkül csak mint száraz kötelesség nehezedik a lélekre, csak ha megvan a szeretet, ez tudja a másik kettőt kitermelni önmagából. A szerelem érzése csak akkor lehet magasabb rendű és tiszta, hogyha az anyagiasságtól mentes. Minél magasabban fejlett a lélek szerelmi érzése, annál tökéletesebb virágként jelenik az meg a lélek természetében, és illatával szinte az egész lelket átalakítja és újjáteremti.
Két léleknek hasonló virágzása, hasonló illat kilehelése bizonyos magasabb rendű rajongás mámorában egyesülve hozza létre a legnagyobb, a legnélkülözhetetlenebb kiegyenlítődés érzését, azaz a boldogságot. A férfi és a nő közötti harcban hol az egyik, hol a másik kerekedik felül ahelyett, hogy összeolvadva haladnának felfelé. Ebben a párharcban a férfi fegyvere az erőszakosság, a nőé a ravaszság. Az anyagias, uralkodni vágyó, gőgös, testies, hazug, indulatos, önző, gyűlölködő női lélek nemcsak az érzékiségen keresztül, hanem mindezeken az érzelmi szálakon keresztül is mindenkor olyan hatással van a férfira — még akkor is, ha nem feleség vagy anya — mint a mérgezett levegő a szervezetre.

Az a férfi viszont, aki azt a nőt, akit szeret, megbántja, saját maga ellen vét, mert a nő érzései finomabbak, érzékenyebbek és minden érzés-szálacska, amely a női lélekben visszafelé hajlik, a férfinak lelki vesztesége, mert annyival kevesebb behatást kap, annyival kevesebb érzés-szálacska indulhat útnak az ő lelkéből felfelé. Mert a férfi önmagában véve sohasem tudná az érzéseket puhábbakká, jobbakká és boldogítóbbakká tenni, hogyha a nő érzésvilágával össze nem kapcsolódhatnék.

Szeretettel Bíró Laci