Szellemtudomány alapjai

A próbák célja
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Aki nem lát bele a kaleidoszkópszerű életforma képződésekbe és hozzá még erősen akar valamit, az sohasem fogja megérteni azt, hogy az életben minden bizonyos nyomokat hagy maga után. S ha mégoly nagyon megbánja is valaki a bűneit, azért az nem nyeri vissza ártatlanságát, amíg csak a próbákon teljesen sértetlenül át nem jutott.
Nem azért kellenek a próbák, hogy az Úr lássa a mi erőlködésünket és vergődésünket, hanem magunknak van erre szükségünk, hogy megtisztulhassunk a bűntől. Ezért vannak sokan tévedésben a földi életet illetően, mert halvány sejtelmeik sincsenek a szellemi életről. Az emberek beszélgetnek az anyagtalan életről, pedig ez nem áll, hanem az anyagtalanság csak a sűrű anyagtól való mentességet jelenti, amely nehezen alakítható. Azonban az nagyon jó, hogy így van, mert a sűrű és vastag téveszme, mely a földi ember értelmét és érzelmét irányítja, sokkal nagyobb bajokat hozna a világra, ha gyorsabban lehetne alakítani a hibás elvek szerint az életet, a világot és az egész természetet.
Mivel ez nehezen megy, azért sokszor inkább lemond róla az ember, semhogy fáradjon, kínlódjon miatta. Amit azonban könnyebben meg tud cselekedni, azt nem mulasztja el, hogy meg ne tegye, vagy meg ne próbálja. Az örök kíváncsiság sarkalja erre, mert azt hiszi tévesen, hogy amit nem ismer, talán ott, abban van a boldogság az ő részére elrejtve. Éppen ellenkező az igazság, mint amit az ember gondol. Az embernek „keresnie kell az Isten Országát és annak igazságát” és a többi ezzel együtt jár.
Az isteni birodalom az eszmények világa! Az van és létezik, akár hisz benne az ember, akár nem. Ez, az eszmények világa teremt, alkot új, eddig nem létező világokat, mert a végtelen térség magában az eszmében van, az eszme kiteljesedési lehetőségeiben! Az emberi szellem, amikor önmagából akar teremteni, akkor is a saját eszméit akarja életképessé tenni, de nem teheti, mert ott áll annak véges volta az idő és tér fogalmában.
Csak az Örökkévalóban létező adhat magából örökkévalót. Csak az örökkévaló, isteniből feltöltődött szellem tudja felfogni az isteni elveket, az isteni gondolatokat és ezek szerint csak az tud élni és alkotni maradandó értékűt. A maradandó alkotás művészetében eltöltött „idő” az örökkévalóságba torkollik. A szabadság korlátokat nem ismerő végtelenében megszámlálhatatlan formák képződnek, lehetőségek adódnak, amelyek mind jók és igazak, boldogítók, mivel az árnyak nem vetítődnek rá a lélek természetéből, mert azok ott már nincsenek.
Az emberi lélek többé nem akarja önmagát viszontlátni a természet tükrében, hanem az isteni eszmék gyönyörűségeiben merül el, s ő maga tükrözi azokat vissza és ebben találja meg önmagát, rendeltetését és célját, mert benne is kialakul az isteni örökkévalóság nagy terve és ez: nagy és végső beteljesedése életének. Ráhagyatkozni az isteni Igazságra és az isteni Kegyelemre, amely nem látható és nem érzékelhető utakon és módokon vezeti ki a lelket a hiábavaló okoskodásokból, töprengésekből, amelyek mindenképp hiábavalóságokká válnak.
Az élet bár nagyon rejtélyesnek látszik, azonban a belső lélek kisugárzó vágya, törekvése igen sokszor mégsem oda irányul, ahová jó volna eljutnia, hanem ami egyenesen ártalmára van, mert nem az isteni igazságot szokta keresni, hanem a maga igazságát. Isten veled!

Szeretettel Bíró Laci

Akik Istent szeretik minden javukra válik 1/2
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Nem kell aggódnod, az Úr Isten minden gyermekéről gondoskodik és sokszor csak a kezét kell kinyújtani egyiknek-másiknak, máris ott találja a mentőövet, hogy magához ragadhassa és megmenekülhessen a veszedelemtől. Nem mindenki részére rejt veszedelmet még a tengeri vihar sem. Még a hajótöröttek is megmenekülnek idejében, ha igen, ha az az eshetőség sorsukban van. A sorsukban lévő nagyon rossz dolgoktól is megmenekülnek sokan, ha idejében elérik azt a fokot, amelyen túl már nincs hatalma a karmának felettük. Szándékomban volt ezt a dolgot az emberekkel közelebbről ismertetni, hogy felettébb el ne keseredjék az, akinek úgynevezett rossz karmája van; és el ne bizakodjék az, akinek látszólag igen előnyös kilátásai vannak a földi életben.
Mert minden rossz karmát meg lehet javítani, ha nem is egészen, de valójában mindent a maga helyére és idejére lehet állítani és ott valójában beteljesedik, ami meg van írva: „...akik az Istent szeretik, azoknak mindenek javukra válnak.”
Az isteni Kegyelem azt, ami rossz, úgy engedi lefutni, hogy az nem tesz nagyobb horzsolást a lélek falán, mert előre átitatja azt az isteni Kegyelem azzal az elhordozó erővel, világossággal és bölcsességgel, hogy amikor már átesett rajta, akkor látja: milyen nagyszerűen oldotta meg feladatát és milyen jó eredmény származott belőle. Mert nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy minden rosszat csak annak kell elszenvedni, aki azt valamikor előhozta és mindenki okvetlen méltán szenved a világon, vagyis saját maga okozta a bajokat, melyek miatt szenvednie kell. Nem így van! Az emberi bűnök, mint az árnyék úgy bevonják a lélek világát és mivel sötétségben van, nem is tudja, hogy bűnt követ el bizonyos elgondolásaival és cselekedeteivel.

A Természettörvény nem egyéni sorsokat kalkulál, csak a beszennyezett erőket osztja el az egyénekre, még pedig úgy sorakoznak ezek, mint ahogyan a fényképeket készíti el a mai ember a napfény hatásokkal. Ez is magától sorakozik a fény és árny szerint, amint a meglévő dolgok a maguk képét önmagukon és önmagukban hordják. Ez nem előre elkészítése a sorsoknak, hanem csak kivetítődése a belső énből egy-egy résznek, mely a nap fényében a Törvény szerint formát nyer. Lehet egy nagyszerű és szent elhatározása az egyéni léleknek, amivel esetleg egy hatalmas árnyékot akar a belőle kisugárzó fénnyel felbontani, de az árnyék nagy és tömörségével ellenáll a fénynek. Az árnyék felfalja a fényt és az eltűnik, mielőtt felbontotta volna az árnyékot. Ilyenkor azt mondják az emberek: nem sikerült a jónak diadalra jutnia a rosszal szemben. Ilyenkor, amikor a jó eredmény nélkül bukik el a világi színtéren, azt mondják, az emberek: nem jött még el az ideje.

Ebben is tévednek, mert amikor már előlép valaki valami jobbal, mint ami már megvan, annak máris itt van az ideje, csak a tudatlanság még sötét árnyékban tartja az emberek lelkét és nem értik meg, mivel nem is akarják megérteni a jobbat, hiszen azon gondolkozni és annak érdekében valamit cselekedni és áldozni kellene. Ez az áldozathozatal nagy gyengéje a Földön élőknek és nehéz megértetni velük azt, hogy áldozat nélkül nem várhatnak semmi javulást sorsukban. Csak az áldozat eredménye hozhatja meg azt a kézzel fogható és érezhető jobbat, amire mindenki várt és mindig vár. Mert minden idők terhesek voltak bizonyos várakozással, aminek el kell jönnie, aminek ki kell teljesednie. Hiszen a történések világában minden percben változik a kép, minden pillanatban történik valami; vagy jó, vagy rossz, ami a képet másnak mutatja.


Szeretettel Bíró László

Alfa az őrangyal
https://www.youtube.com/watch?v=kxC69-SnBik

Akik Istent szeretik minden javukra válik 2/2
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Minden pillanat elhozza az alkalmakat, csak az emberi lélek árnyékban él és nem akarja észrevenni ezeket az alkalmakat, amikor jót kellene cselekednie, mert az árnyék önző természeténél fogva tartja és fél mindentől, ami áldozattal jár. Mivel önzése miatt magától nem áldoz semmit előbbre jutása érdekében, tehát időnként eljön az ideje a számonkérésnek, amikor akár akar, akár nem, muszáj áldozatot adni. Mintegy az életért járó adót le kell fizetni a Természettörvényben.
Igen, le kell fizetnie, de hogy ezt javára, vagy kárára fordítja-e az a bizonyos törvény, azt már megint a Kegyelem magasabb rendű törvénye szerint bírálják el a Gondviselés Angyalai. Mert itt már különválasztódnak az egyéni sorsok a tömegek sorsától, mert a minősítés és osztályozás árnyalatai megkülönböztetéseket tesz az egyéni lelkek haladottsága és elmaradottsága között. Az egyiket felmagasztalja, a másikat elmarasztalja egy és ugyanazon cselekedet miatt.
Azért nagyon szükséges az, hogy az emberi lélek megtanulja azokat a törvényeket, amelyek szerint felmentést, vagy elmarasztalást várhat a sorsok kiszabásánál. Az ember önmagában hordozza sorsát, mert minden pillanatban gondolatok és érzések cikáznak át lelkén, vágyak, lelkesedések lobogtatják meg, örömökre és sikerekre vágyakozó érzésvilágát.

Szükséges, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között, hogy ezzel az ismerettel bizakodva indulhasson el a cselekvések terére. Bátran kiállhasson a jó és igaz mellett a földi életben, megvédelmezze a jót és elűzhesse a rosszat az életből. Természetesen az ütközéseket nem kerülheti így el, mert a gonosz erősen védi a maga várát és minden eszközt jónak ítél, hogy célját elérje, de az Istenben élő lélek nem bizonytalankodik amikor a jó és rossz között választania kell, hanem habozás nélkül a jónak és igaznak ítélt eszme mellé áll és kitart mellette.

Nem keresi az elismerést, a felmagasztalást, de szerényen és alázatosan el tudja hordozni az emberek megbecsülését, ha ez keresés nélkül kijut neki. De ugyanolyan szerényen és alázatosan tudja a megszégyenítést és a gúnyolódók tudatlanságból, vagy rosszakaratból származó bántásait is elviselni, ha ez elkerülhetetlenné válik.
A belső bizonyosság tudata adja meg azt a biztonságot a léleknek, amelyből kiindulva szilárdan ki tud tartani az Igazság mellett. Aki elérte ezt a bizonyosságot és van egy szent cél lelki szemei előtt, ami felé törekszik és áldozatot tud hozni érte, az nem tartozik a tömeglelkek törvényébe. Azt bárhová vezesse sorsa, — mely a külső szerint kapcsolatos ugyan a tömegek sorsával, de azt kiemelik az egyéni sorsokat intéző Gondviselés Angyalai, mert az már nem tartozik a szorosan vett tömegek karmájához. Hiszen az egyetemes világtörvénynek az a célja, hogy mindenkiben eljuthasson az egyénesült szellemi lényeg az isteni világosságban lévő legmagasabb megismeréshez és önmaga törvénye bírálja el cselekedeteinek mineműségét. Ha az isteni világosság át tudja hatni az egyénesült lélek minden legrejtettebb zugát is, akkor már tiszta és megdicsőült állapotában az isteni jóság és igazság keresztülragyog rajta.

Ez pedig nem egy irigyen elrejtett dolog, mert mindenki előtt itt áll az Eszmény, a megdicsőült Krisztus alakjában, Aki legyőzte a bűnt és a halált. Ez a Krisztus nem rejtőzik el a templomok hűvös magányába, sem az ég távoli felhőiben nem lakik, hanem kíván lakni az emberek szívében, hogy megtölthesse azt szeretettel és mennyei igazsággal és ezzel képesítse a megpróbáltatás alá vettetett emberi lelket a jó és rossz közötti különbségtevésre. Hogy a jót szeresse, és érvényt szerezzen neki életének minden mozzanatában, a rosszat kerülje el, bármilyen csábító szirénhangon csalogatja is be a bűn mocsarába, ne engedje magát sem a csábítással, sem a félelemkeltéssel félrevezetni.


Szeretettel Bíró Laci

Az örökkévalóságban az idő megszűnik
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A halál utáni szellemvilágba térésnél az idő nem múlik el, mint azt ti hiszitek és gondoljátok, hanem az idő megszűnik. Az idő a maga pontjából kilép és az örökkévalóság tengerébe lép át, amelynek sem kezdete, sem vége nincsen, hanem egyformán halad előre az őt megteremtő istenség körül.
De a rövid élethez szabott emberi gondolkodás és érzés ezt nem képes magában sem megérteni, sem átélni, mert fogalmai benne vannak abban a tudatban, hogy amit ma érez át, amit lát, tud, amit megszerzett, azt a holnap úgyis elveszi tőle és ismeretlen állapotba sodorja őt a halál. - Mert az ő földi szemeivel csak azt látja, hogy az élet megszűnt, és: nincs tovább... Hová lett az élet? - az eredmény? - hová lett az értelem ragyogása, a gondolat? - hová lett a szeretet életet nyújtó melege, amelyből annyi öröm, annyi boldogság származott?
Az emberi gondolat, az emberi érzés nincs még odáig kifejlődve, hogy át tudjon látni azokon a sötét dolgokon, amelyek mintegy megálljt parancsolnak az emberi képzeletnek. Megálljt és visszatekintést parancsolnak: tekints vissza a te elhagyott utadra és lásd meg mindazokat, amelyeket magad mögött hagytál, hogy vajon azok az eredmények, amelyeket a te életedben cselekvőképességedben teremtettél, mert megteremtettél! - azok ugyanis előbb nem léteztek! - azokat tehát te magad teremtetted, vajon azokkal, mint hatásokkal meg lennél-e elégedve, ha vissza kellene térned és azt az utat teneked kellene megtenned és megjárnod, amit te építettél?! Tekints vissza ember! - mit cselekedtél, ameddig az úton jártál?! Adtál-e dicsőséget először is Annak, aki téged megteremtett, a létbe hívott, hogy a létben a jót, az igazat, a boldogítót megismerhetted?!
Az ember a múlandó világban, a múlandó életben a legritkább esetben gondol arra, hogy visszatekintsen az elhagyott útra. Az embernek vissza kell gondolnia, vissza kell tekintenie a tegnapra, a tegnapelőttre, az egész életére, mert akár vissza akarna térni, akár nem, azok ott állanak, mint az ő teremtései. Úgy állanak ott, mint az ő akaratának megnyilvánulásai és feldolgozásra várnak. Mi az, amit helyesen és jól cselekedett? - hogy azokat még jobbá, még helyesebbé alakítsa át. Amit pedig rosszul visszavonhatatlanul, megjavíthatatlanul cselekedett: rá tudja-e ébreszteni ez a visszatekintés annak a tudatára, hogy azokat jóvá kell tennie.


UI:


Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=vk0FGp_1qEM

STEVE ROTHER
AMIBEN HISZÜNK

Hisszük, hogy örök életű lelkek vagyunk, és jelenleg egy emberi testben játsszuk az Élet játékát, ezért néha nehéz emlékeznünk arra, kik vagyunk valójában, és miért vagyunk a földön.
Hisszük, hogy szellemi lényekként mindnyájan kapcsolatban állunk egymással.
Jelenleg úgy teszünk, mintha különállóak lennénk, holott valójában mindannyian egymás részei is vagyunk. Az elkülönültségnek eme játéka a földi Élet természetéből adódik, és az emberi létezés egyik legnehezebb részét képezi.
Hiszünk az emberi szellem kreativitásában, ami az Univerzum egyik leghatalmasabb ereje. Emberi formában létező lelkünk teremtő erejének felismerése és felvállalása, soha nem volt még olyan fontos, mint most, amikor az emberiség hatalmas lépésekkel halad előre az evolúció útján.
Hisszük, hogy az örökkévalóságban még soha nem tapasztalt tempójú fejlődés részesei vagyunk. Ez a fejlődés hatalmas változásokat hoz az emberi életekben, és mindnyájunkat elvezet egy olyan, eddig példátlan állapothoz, amikor emberként magunkhoz ragadjuk hatalmunkat.
Hisszük, hogy fejlődésünk és felemelkedésünk célja nem az, hogy minél előbb elhagyjuk a Földet, hanem, hogy magasabb rezgés-, és tudatossági szinten élő emberekként maradjunk itt.
Hisszük, hogy a Szeretet lelkünk legmagasabb szintű megnyilvánulása, és amikor ezt a szeretetet bármilyen formában kifejezzük, ezzel saját lelkünk erejét is feltöltjük.
Hisszük, hogy létezik egy Szeretet-háló, amelyet az emberiség hozott létre, és amely minden dimenzió szintjén összeköti mindannyiunk szívét. Ez a Szeretet-háló lehetővé teszi számunkra az egymással való kommunikációt, és ezáltal erősíti a mindnyájunk között fennálló szívközpontú kapcsolatot. Itt és most meghívunk, hogy Te is kapcsolódj rá erre a Szeretet-hálóra.
Hisszük, hogy a felelősségvállalás képezi a mérleg nyelvét a hatalmunk felvállalásához vezető úton. Ha az Új Energiában megtalálom a módját, és bármely területen növelem felelősségvállalásom mértékét, ezzel egyúttal a teremtő erőmet is növelem az adott területen. Első lépésként felvállalom a felelősséget a saját boldogságomért.
Hisszük, hogy akkor adhatjuk át a legértékesebb ajándékot az univerzum számára, ha megengedjük magunknak, hogy nap, mint nap megtapasztaljuk az örömet és a szenvedélyt életünk minden területén. Életünket arra szenteljük, hogy megtaláljuk benne az örömet és a szenvedélyt, és segítsünk másoknak ugyanezt megélni.
Hisszük, hogy az "Ember-Angyal" fogalma az evolúció következő lépcsője, és elkötelezzük magunkat arra, hogy amikor csak lehetőségünk adódik, a bennünk élő Isteni szikra segítségével "megérintjük" egy másik ember életét.
Hisszük, hogy képesek vagyunk életünkbe csodákat varázsolni.
Hiszünk abban, hogy ez a csoda BENNED is ott van.

szemlézte: Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=ZRWQV89t0Xo

„Vedd fel a te keresztedet és úgy kövess engem!” - Felvezetés
(Zita médium által)
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Elvégeztetett! Így szólt az Úr. Elvégeztetett, befejeződött a nagy mű, amelyért a Földre született, amelyért jött. Elvégeztetett, bevégeztetett a megváltás nagy műve. Elmúlt mindaz, amiben az ember kegyelemből részesülhetett; elmúlt, hogy soha, soha többé vissza ne térjen.
Lezárult egy dicső korszak, hogy az emberiség történetében soha többé vissza ne térjen, mert az emberek nem akarták, mert az emberek nem fogadták be Krisztust, nem hittek a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak. Bevégeztetett, hogy ami lejárt soha többé vissza ne jöjjön. Lejárt a csodák korszaka, a nagy tanítások ideje; az emberek nem hallhatták többé a csodálatos tanításait; a süketek, a vakok, a bénák, a nyomorultak, a szerencsétlenek nem részesülhettek többé csodával határos gyógyításaiban.
Harminchárom esztendőt töltött a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk a ti világotokban. Harminchárom esztendeig tisztította mindazokat az erőket, amelyeket az Atyától eltért, bukott gyermekek fertőztek meg a bűnnel. Harminchárom esztendeig építette az utat a Földről a mennybe. Azután alá szállt a poklokra, hogy ott is bizonyságot tegyen Isten erejéről és hatalmáról; bizonyságot tegyen arról, hogy van visszaút és van lehetősége az embernek is és a kárhozottaknak is, hogy egykoron Rajta keresztül visszajuthassanak a mennyei hajlékba, a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz.
Harminc esztendő alatt megtisztította és feltisztította a magára vett, az elkárhozott a bűnök által megfertőzött erőket és áttisztítva visszaadta azoknak világoknak, ahonnan vette. Három esztendeig pedig közvetlen kapcsolatban élt az emberekkel. Széjjeljárt jót téve, hirdetve Isten megváltoztathatatlan igazságát, tanítva az embereket Isten megmásíthatatlan és kijátszhatatlan törvényeire, amelyeket a bukott lelkek elfelejtettek, amelyet hinni többé nem tudtak.
Mindezek igazolására olyan csodákat vitt véghez, amelyeket sem előtte, sem utána senki, soha megcselekedni nem volt képes. A vakok láttak, a süketek hallottak, a bénák jártak, a negyednapja halott Lázár feltámadott az Úr erejénél és hatalmánál fogva. Csodáit ezrek és ezrek látták. Mindazok akik Róma igájában és a bűn rabságában gyötrődtek és görnyedtek, hallhatták Isten igéjét, amelyről Ő mondotta, hogy „szabaddá tesz benneteket”.
Halljátok tehát Isten igéjét, Isten igazságát! Három esztendő nem kis idő, ha figyelembe veszitek, hogy minden napon, a napnak majdnem minden órájában emberek között volt, csak rövid időre távozott a tömegből, hogy önmagát összekösse Istennel hogy amikor újra emberek elé áll, hiánytalanul, tökéletesen, csakis Isten akaratát, Isten igazságát közölje a világgal.
Mindezek visszavonhatatlanul elmúltak! Elvégeztetett! Bevégeztetett! Az ellentét diadaltól mámorosan azt hitte, hogy győzött Isten Fia felett. Földi képviselői úgy gondolták, ha ők kizárattak a tiszta szellemi világokból, most van itt az alkalom, amikor Isten Fia emberré lett és az ellentét világában tartózkodik, hogy őt megöljék és elpusztítsák. Tévesen azt hitték, ha a testet elpusztítják akkor elpusztul a szellem is.
A szellem Isten teremtménye, azt Ő hívta létbe; egy gondolatát helyezte bele, amit a teremtmények tökéletességre kell vinnie és azt soha, senki el nem pusztíthatja, mert a szellem örökké él. A mi Urunk, a Jézus Krisztusunk szelleme is él örökkön örökké. Az ellentét a testet legyőzte, a testet megszégyenítette, megkínozta, megölte, de a szellem harmadnapon halottaiból feltámadott. Hála és dicsőség legyen ezért a mi Atyánknak, Istenünknek!
Feltámadott és megmutatta Magát mindazoknak, akik szerették Őt, hittek Benne, akik reménykedtek abban, hogy a földi életből van szabadulás, hogy el lehet hagyni a bűn, a halál siralomvölgyét, hogy el lehet távozni innen, hogy Krisztus által, a Szabadító által el lehet jutni újra az Atyához. Megmutatta Magát nekik; először Mária Magdolnának, akiről az Úr mondotta, hogy nagyon szeretett. Pál apostol szeretet himnuszából tudnotok kell, hogy a szeretet mire képes, hogy mint minden értékes erény és tulajdonság koronája, a legtöbbet a szeretet nyújtja.

összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Vedd fel a te keresztedet és úgy kövess engem
Világfejlődési fordulok
Ok-okozati összefüggések
Út a boldogság felé
Az anyag legyőzése
HANG - Szentmisére járásról
Hazaszeretet



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisQAgVmgniMWjZrz8g?e=VANGU2
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=lIC8y7Z83RQ
A testetöltések összefüggése – Zita médium közlése 1988.jan.7.

https://www.youtube.com/watch?v=Vtr9CgL6Ua4
A sorsok okai – Zita médium közlése 1997.jan.5.

https://www.youtube.com/watch?v=8NxH1XaFMzU
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.02.02.

https://www.youtube.com/watch?v=xB234lcXGpA
Aszály – Szomorú, lelkileg megérintő filmdráma

A hitről
Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2006.11.14.

A hit az emberi élet legfontosabb eszköze. Nem lehet hitről beszélni abban az esetben, amikor az ember csak beszél valamiről, de cselekedeteiben az nem tükröződik vissza. Jézus az evangéliumban amiről beszélt Ő azt meg is cselekedte. Mindazt azért cselekedte meg, hogy igazolja azt, hogy a beszéd az elszáll, de a cselekedet az bevésődik az emberi szívekbe és ezáltal képesek lesznek ők is hasonlóan cselekedni.
Mindig csak arra képes az ember az életében, amire a lelke éppen fel van készülve. A lelket nem lehet erőszakos módon fejleszteni, csak túlerőltetni, aminek az lesz a következménye, hogy a lélek nem képes a továbbiakban felismerni azt sem, amire neki szüksége lesz a feladatához. A lélekben zajló események nagyban befolyásolják az emberei tudatot, ami a későbbiekben egyáltalán nem hasznos az ember javára, mert akkor már nem az Isten akarata szerinti életet éli, hanem a saját maga alkotta feladat vált a számára fontossá.
A hit alapja az emberi szívekben rejlő nagyon fontos esemény, ami nem engedi meglazulni az Istennel való szoros kapcsolatot. Ennek következtében a lélek képes olyan cselekedetekre, mint amit Jézus cselekedett az Ő tanítási időszakában. A betegeket gyógyította, a leprásokat megtisztította, a vaknak vissza adta a látó képességét és még lehetne sorolni azokat a cselekedeteket, amelyeknek az alapja a hit.

A ti életetekben is azokat a cselekedeteket tudjátok megvalósítani, amennyiben a hitetek sziklaszilárddá fog válni, és nem lesz olyan akadálya, hogy megrögzít benneteket a félelem és a hitetlenség. Mindig arra gondoljatok, hogy a hit az alapja annak, hogy eltudtatok indulni a Jézusi Úton. A következő lépcső már egy kicsit nehezebb, hogy megtudtok-e maradni azon az úton, amelyen különböző akadályokba ütköztök? A még magasabb lépcső az már azt várja el az úton haladó emberektől, hogy a reánehezedő teher alatt megtudja-e valósítani azt, amit előzőleg szeretett volna elvégezni, de a terhek súlya alatt elveszítette az erejét és összeroskad. Van-e kitartása és támasza, hogy mindezt megvalósítsa ? Tud-e kapaszkodni az Isteni erőbe, a szeretetbe ami átsegíti minden nehézségen ?
A hit az nagyon fontos alapja az emberi életnek, mert nélküle csak külsőségben tud élni. A hitben gazdag ember élete vidám, nagyon magabiztos, mert tudja, hogy nincs egyedül. Bármilyen nehézségbe ütközik, van aki őt onnan kisegíti. Így egyáltalán nem teher a számára a nélkülözés sem, mert a gondviselője segít neki abban, amire neki a megélhetéséhez szüksége van. Nagyon fontos a kitartás, hogy a hit elszáll, ha csak olyan könnyű eseményként kezeli az ember.
Nem lehet hitről beszélni az ember életében addig, amíg azt ő meg nem élte a hétköznapi életében, valamilyen formában, valamilyen eseményben. De ez a hit is csak addig marad az emberi szívekben, ameddig azt az ellentét ki nem tépi onnan. Soha nem lehet az ember biztos a dolgában, hogy neki minden olyan jól sikerül, mert az ellentét rögtön közbelép és elveszi azt a kincset az emberektől, amit ők nagyon nehezen szereztek meg. És hopp, máris eltűnt a hit az emberi szívekből, de az ellentét ravaszsága következtében az embert továbbra is abban hitegeti, hogy őneki mekkora a hite, különböző praktikái által, az ember ezt el is hiszi magáról. Innentől kezdve az ember már nem az Istenben és az ő tanításában hisz, hanem valamilyen más nagyon is hasonló eszmékben, ami az embert nagyon magabiztossá teszi az élete során.

A hitnek nagyon sok megnyilvánulási formái vannak a földön, amit az Isten nagyon nagy szeretettel ad azoknak, akik arra felkészültek és megértik az evangéliumban leírtakat, és azt a szívükkel meg is cselekszik a földi életükben. Így kerülhetett sor arra is, hogy Jézus tanítványai abban az időben ugyanúgy képesek voltak a betegek gyógyítására, a szellemektől való megtisztításra, néhány kivételes esetben, amire az ő hitük és a képességük sem volt elegendő, ott csak Jézus volt képes abban a helyzetben az ördögöt kiűzni az emberekből. De általában a tanítványai voltak azok, akiknek a hitük alapján az Isteni erő képes volt olyan csodákat tenni, mint Jézus tett a gyógyításaival.
Testvéreim a hit az Istennek az ereje, ti is részesülhettek ebből az adományból, ha képesek lesztek megcselekedni a jót az életetekben, ne arra gondoljatok, hogy “én” nem vagyok képes semmire, hanem arra, hogy az Isten velem van és én vele, akkor már minden sikerülhet a számomra. Csak a fonalat ne engedjétek el, mindig fogjátok jó szorosan, és higgyétek el, hogy az Isten a ti életetekben is ugyanúgy működik, mint régen a tanítványok idejében.
Higgyetek az Isten gondviselő, szerető erejében és megtapasztaljátok annak gyümölcseit is. Bízzatok magatokban, és a bennetek élő Jézusban. Ámen.

UI:


Isten megismerése. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=hsT4w_9lrlE&feature=youtu.be

A természettörvény hatalma
Részlet szabadon a Névtelen Szellem „A maradékokhoz” című könyvéből

Azért használta az Úr a természetből vett hasonlatokat, hogy azt a legegyszerűbb tudású lélek is megértse és a legnagyobb tudós sem talál jobb szemléltetőbb példát, mint a hamisítatlan természetet. Bölcselkedhetik a világ a maga nagyot akarásával, de nagyobbat, mélyebbet és igazabbat nem tud mondani, ami az emberi lelket közelebb viheti a boldogsághoz.
A természet igazságát nem tudja senki sem megcáfolni, sem valami mással helyettesíteni, mert az ember maga is tévelyeg és csak rosszat, a lelki fejlődést hátráltató, az életet megnehezítő, sőt az elviselhetetlenségig gyötrelmessé tévő elgondolásokat hoz a világ és az emberiség fejlődési útjába, amivel csak pusztulást és romlást hoz eredményképpen. A természet, bár látszólag lassan forogja le az emberi befolyásokat és későn adja meg a feleletet az ember tévedéseire, de nem felejt és nem téveszti el a maga feleletét megadni.
A természet az emberi lélek hű tükörképe, nemcsak a test nélküli életben, hanem a Földön is. Mindent visszatükröz a maga áldásos, vagy nem kívánatos eredményeivel, amit az ember tudatlanul, vagy akaratával belehint. Minden cselekedet, akár szándékosan, akár felületességből, vagy tudatlanságból megvalósul a történések világában, azt a természettörvény, mint az elvetett magot, életre kelti és annak idején a magvető életében előhozza, mint eredményt, és kényszeríti annak elfogyasztására, vagyis feldolgozására.
Boldog ember az, aki az ő cselekedeteinek eredményeivel még ugyanazon földi életében szembetalálkozik, mert ha a megátalkodottság teljesen úrrá nem lett a lelkén, eszébe jutnak mindazok a bűnök és tévelygéseiből kifolyó helytelenségek, amelyek miatt sorsában az ítéletszerű szenvedtető eredmények felsorakoznak. Ugyanis bűneit, tévelygéseit megbánva, akkor még valamit kiigazíthat. A rossz helyett jóval fizethet. Gőgjét levetve, megalázkodhat és tévedéseit beismerve, az igaz és helyes útra léphet, és ha van idő rá, azon haladva még eredményeket is érhet el. De sajnos az ember nehezen ismeri be felebarátja előtt tévedését, főképpen, ha annak külseje valamely formában a jóhoz hasonlatos. Azért súlyosodik az emberiség felett mindig közelebbről az az ítéletszerű végzet felhője, amelyet, ha kioldanak a természetet irányító égi kezek, akkor elmossa a vihar a bűnöket és tévelygéseket, de vele együtt a kultúrájára büszke emberiség nagy részét is.
Hogy hol kezdődik el az ítélet - azt senki sem tudhatja, még a mennyei angyalok sem, mert csak egy kicsiny, láthatatlan parány az, ami talán ma még semminek látszó voltával elkerüli az emberek figyelmét, és vígan készülnek a holnapi nap eredményeire és - ez a holnap már nem létezik a részükre, az már nem az övék, hanem az örökkévalóság törvényéé... A bűn megrövidíti a kegyelem hosszútűrését, a gonoszság elébe siet végzetének és az elbizakodott ember bezárja magát az égő házba, hogy senki meg ne menthesse. Nem akarattal cselekszi ezt, hanem tudatlanságból és hitetlenségből, mert tévelygő természetével nem képes elhinni azt, hogy ő nem látja a veszedelem viharának közeledését. Önmagában bízik, saját tudományos eredményeiben, találmányaiban és éppen ez a bizalma csalja meg őt, mert nem tekint ki az őstermészetbe, a természet védekező készülődéseire, hánykódásaira. Akik azonban az Úrra néznek és látják a vihar közeledését, igyekeznek védett helyre sietni. Lerakják terheiket és az Isten kegyelmébe burkolózva várják a vihar elvonulását.
A vándormadarak megértik a természet útmutatását. A vadállatok is félik a természet erejét, de a kultúrájában elbizakodott szegény, sokat tanult, sokat kísérletezett és sokat tudó ember lelke érzéketlen a természet törvényével szemben, mert nem tudja és nem hiszi azt, hogy a látható természetet a láthatatlan szellemi törvények igazgatják. Az idő halad előre, magával viszik azokat az okokat, melyekre nem figyelt és nem figyel a Föld embere, de meghozza az okozatokat, melyekkel szemben készületlenek a legnagyobb tudósok is a Földön.
Akik hittel tekintenek előre a jövendőbe, igyekezzenek olyan cselekedeteket elvetni, melyek, ha kikelnek, védelmet tudnak nyújtani a nagy viharban is, mert a halál nem védi meg a Földhöz tartozó szellemi szférákat sem a veszedelemtől, mert ott is ugyanaz a tomboló vihar száguld keresztül, mint a Földön. Az Úr védelmet nyújtó kegyelme új eget és új földet teremt azoknak részére, akik hittek és hitük szerint cselekedtek, úgy ahogyan azt az Ő Megváltójuk megparancsolta az Ő utolsó vacsoráján az elbúcsúzásában „Szeressétek egymást!” Ne cselekedjetek hamisságot és gonoszságot egymás ellen, de a világ ellen se! Mert a természettörvény számon kéri a világ cselekedeteit és azok szerint ítéltetnek meg a pogányok is, amint az ő cselekedeteiket is feljegyezte a természettörvény. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A szolgálat lelke
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Igen, a bűn teljesen kiélheti magát, ha hagyják megnövekedni. Azután már nem az ember parancsol a bűnnek, hanem a bűn az embernek, mert ő lett az úr és az ember a szolga. Azonban az embernek kell tudni meghúzni a határvonalat, hogyan, mikor, meddig mehet el a gonosszal szemben, hogy az el ne hatalmasodjék felette. Mert nem az a veszélyes, ami a testet szenvedteti és a halált hozza rá, hanem az a veszélyesebb, ami mind a testet, mind a lelket a halál gyötrelmeibe taszítja. A büntetésnek sohasem szabad határtalannak lennie, mert a büntetés a javításnak bizonyos célú eszköze kell, hogy legyen. Ha ezen túl megy, akkor már a bosszúállást, a bosszú kielégülését tűzte ki célul a lélek és ez már nem hozhatja azt az eredményt, ami az előbbre vivő célt, vagyis a javítást szolgálja.

A bűn sohasem szolgálja a jót, hanem a gonoszt, mert célját nem a jobbá-tevésben, hanem az ártani akarásban igyekszik elérni. Így sohasem engedi meg az isteni Törvény, hogy a gonosz a „törvényes” keretek között kereshesse és találhassa meg a maga tettére a mentesítést. Nagy tévedés azt hinni, hogy a hamisság megjelenhet az igazság szolgálatában, mert ha ez csak árnyalatilag is meg volna engedve, akkor nem volna többé tiszta igazság. De bármilyen csúnyának és torznak látszik is a hazugság, vagy bármiféle bűn, azt nem lehet és nem szabad szépíteni, mert aki ezt cselekszi, az a gonosz szolgálatába szegődött. Nem szólhat egyszerre átkot és áldást az emberi száj. Mert vagy az egyik, vagy a másik érzés foglalja el szívét. Nem lehet egyszerre jó és gonosz, mert ez nem fér össze egy szívben, egy időben. Az érzések váltakoznak aszerint, amilyen hatások érintik.
A rosszabb összetételű lelket nagyon nehéz a jóval megközelíteni, azaz olyan jóval, ami a legkisebb lemondást, vagy áldozatot követeli. Az ilyen lélekhez csak a neki kedvező és könnyen elérhető „jó”-val lehet közelíteni, t.i. ami neki jólesik, amire vágyik. Tehát elsősorban a testileg élvezhető „jó” és kedvező jöhet szóba, mert csak ezen az úton hozzáférhető. Az isteni Kegyelem az ilyen nehezen kezelhető lelkeket testbe helyezi, hogy megérthessék a Természettörvény igéjét, hogy a legkisebb jóért, amit beleadnak nagy jólét, nagy hatalom, nagy kiváltság, hírnév, dicsőség jön eredményképpen az életükbe.
De mellette a rosszért, amit elkövetnek, nagy nyomorúságok, szenvedések, elnyomatások - nagy emelkedések után nagy mélyre zuhanások - következnek, hogy a visszahatásokból tudják megkülönböztetni azokat a hatásokat, amiket ők bocsátanak ki magukból a világba. Mivel a fejletlen lélek önző, sohasem terjed ki a figyelme odáig, hogy másokra milyen hatást gyakorol a maga életmegnyilvánulásaival. Azt azonban egészen természetesnek találja, hogy az ő akaratát, az ő elgondolását másokra ráerőszakolja, de hogy ő mások javáért bármit is feláldozzon, vagy valamiről lemondjon, az elképzelhetetlen a részére.
Igazsága nem nagyobb az önzés igazságánál, tehát alantas törekvései és célkitűzései elárulják belső lelki minőségét, fokozatát. Ha elérte célját, akkor amíg újabb, nagyobbra törő vágyai ki nem bontakoznak tudatában, addig megbékélve élvezi az anyagban elért eredményt és nem ritkán felfuvalkodva dicséri és dicsőíti okosságát. Ha valamelyes hite van, bizonyos szellemi elbizakodottsággal állapítja meg önmagában, hogy ő az isteni külön kegyelem birtokában van és az Isten azért segíti, azért áldja meg külön, mert bizonyára nagyobb érdemei vannak, mint szenvedő embertársának. Innen, ebből az érzésből származik a gazdagok gőgje és elbizakodottsága a szegény sorsban élőkkel szemben.

Egyszóval a kedvezőbb sorsban élők önmagukat felértékelik a megalázottakkal szemben. Pedig ez súlyos tévedése az emberi léleknek és ez a tévedés alig levetkőzhető bűnné válik, ha nem tanulja meg szorgalmasan a Természettörvény betűiből azt a nagy igazságot, hogy az egész emberiség egy nagy család, melynek feje a teremtő Isten.
Az egész emberiség családjához tartozik mindenki és a gyámoltalanokat, az elmaradottakat, a kicsinyeket, a tudatlanokat az erősebbek, a nagyobbak, az ismeretekben gazdagabbak szolgálják. A szolgálat által válnak mind nagyobbakká, erősebbekké és az ismeretekben gazdagabbakká. A Szolgálatnak Lelke teszi nemesebbé, igazabbá és magasabb rendűvé az ember lelkét. A lemondás, az áldozathozatal emeli fel a bűnök és tévedések zajló hullámzásai fölé, hogy többé ne sodorhassa le a mélyre az az áramlat, amely időtlen idők kiszámíthatatlan hosszúságáig rabságában tartja a lelket.

szemlézte: Bíró László

A cselekedetek megítélése
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Higgy és bízzál! Nem olyan könnyű senkinek az utat megtennie a Földről a menny felé. Csak nagy szenvedésekkel és lemondásokkal lehet felfelé haladni, lassan és meggondoltan. De nem is ezen van a hangsúly. Hiszen az ember nem is tudja, de nem is tudhatja soha, hogy mikor cselekszik kifogástalan jót és igazat, mert nem tökéletes az ember a Földön; nem tudja, hogy ki ő és mit bízott rá az isteni akarat; mit tud és mennyit képes jól és helyesen elvégezni.
Hiába a jó akarat, ha a kivitelezés mikéntjével nincs tisztában, mert amikor jót akar, akkor is rossz az eredmény. Az emberi lélek nem pontonokra vagy cölöpökre van felépítve, mint valami bizonyosságba nyúló híd a végesből a végtelenbe. A lélek érzései olyanok, mint a finoman hullámzó szellők, amelyek viharokká nőhetnek. Amíg szelíden hullámzik, addig virágillatot hordoz és hintázva játszik a falevelekkel, de amikor megerősödik, orkánná lesz és akkor már a fák gyökereit is kitépi.
Amíg szellő az érzés a lélekben, addig befogja a törvény a maga akarata elé és viszi, hordja a szépet, a jót és az igazságot, madárdal szépségében adja tudtára az emberek lelkének. De amikor felerősödnek az érzések és sok bennük a helytelen, a téves, a rossz, akkor már a vihart hordozzák magukban, és büntetések, helyreigazítások történéseibe fogja be a törvényeket igazgató hatalom.
Azért sohasem tudhatja az ember önmagában megítélni azt, hogy mikor cselekszik jól és helyesen, mert sohasem tudhatja sem a kezdetét, sem a következményeit cselekedeteinek.
Az emberi lélek bízza magát mindig az Úr gondviselő kegyelmére és akkor nem téved el. Mert ha valamit helytelenül cselekedett is, de a következménye jó lett, azt az Úr akarta úgy, hogy az ember el ne bizakodjék és a tévedést nehogy követendő példának lássa vagy láttassa.
Az Úr mindent kisimít, mindent jóvá ír azoknak, akik jót akartak ugyan, de tévedtek és igyekeznek a jóra továbbra is. Azért senki ne essék kétségbe tévedése miatt, mert előtte áll a jóra való lehetőségek millió és millió alkalma. Bízzátok magatokat az Úrra és Ő kisimít mindent és a jót teljesítteti azokkal is, akik rosszat akartak. Isten veletek!

Szeretettel Bíró Laci

Marcus Aurelius
A tévelygésről

Ha megütközöl egy ember arcátlanságán, tüstént tedd fel a kérdést magadnak: Lehetséges-e, hogy ne legyenek tévelygők a világon? Rögtön rájössz: nem lehetséges.
Ne kívánj lehetetlent! Mert ez a tévelygő is azok közé tartozik, akik szükségképpen vannak a világon.
Ugyanígy bánj a furfangos, hűtlen, hálátlan, hazug, rideg és láthatatlan embertársaiddal is. Amikor belátod, hogy ezek hiánya nem lehetséges, mindjárt elnézőbb leszel valamennyiükkel.
Használ az is, ha végiggondolod: milyen nagy erényeket adott a természet a szóban forgó vétkek ellensúlyozására.
Vannak ellenmérgek: a furfanggal szemben az egyenesség, a hűtlenséggel szemben a hűség, a hazugsággal szemben a hála, a ridegséggel szemben az együttérzés - és a láthatatlanokat mint érdekteleneket - kiegyenlíti a jóakarat. Segíthetsz a tévelygőnek a helyes utat megtalálni. Mert csak az vétkezik, aki elvesztette szeme elől a helyes célt - tehát van célja, csak eltévesztette. És neked vajon milyen károd származhat ebből?
Ha jól fogod fel a történteket, akkor semmilyen. Mi volna a meglepő abban, ha egy éretlen ember éretlenül viselkedik? Emberismereted lehetővé tette számodra, hogy előre felkészülj, ha nem éltél ezzel, most viseld a következményeit.
Ha hűtlen vagy hálátlan emberrel hozott össze a sors, vádjaidat magad ellen fordítsd. Minden a te számládat terheli: nem voltál eléggé éber és figyelmes. Az egyébként hűtlen embertől miért várod, hogy éppen veled szemben kezdjen el hűséges lenni?
A hálátlan miatt se zúgolódj: ha jót teszel valakivel, a jótettben rejlik annak gyümölcse, nem pedig a hálában. Ha jót cselekedtél, mit akarsz még? Még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért mert lát és a láb pedig azért, mert jár! Az ember - miként a szem, a láb , a kéz - arra teremtetett, hogy azt tegye, ami a dolga. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.

(Marcus Aurelius-Tanitások Könyve)

UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=u2Yp6YAj7nI

Részlet Gizi médium naplójából:

1.„Ok nélkül lehangolt hangulatom támadt, segítséget kértem. "Ha nyűgösnek fogsz fel valamit, azzá is válik, veled együtt!" A felfogás, a körülmények és az illető ember egymással összefüggő hármasa ez. A legelső, meghatározó lépés a felfogás milyensége, ami minden mást is magával hoz, jellemezve minden további emberszellemi megnyilvánulásunkat is.
"Ha kívánsz valamit, ne ragadj le a kívánságba azzal, hogy tovább folytatod, színezgeted. Ne kívánd tovább! A létesítőerők amúgy is működésbe lendültek, kár toldozgatni őket." Ha folyvást azon nyüzsög a gondolatom, hogy kívánom a kapcsolatot Kedveskémmel, megmarad csak kívánásnak. A javaslatára "kikapcsolás" szükséges, pihenés, hogy minden eddig kapott és megértett ülepedjék le. Ha folytonos a felelevenítés, vagy újabb adathalmaz érkezik, úgy csak egy kusza, vegyes adattömeggé változik. Ezen "ülepítéssel" a jelentősebbek később, ha kell, könnyen előjönnek, a mellékszálak nem zavarják és terhelik az előkerüléseiket. Értesülés el nem vész, csak zavarossá teheti az ember.
A magatartási formák mindegyike rejtetten tartalmaz félelemérzetet, elsősorban a kívánságban megbújt aggódást, hogy hátha épp most nem sikerül a szóbeli kapcsolat magammal. Ezt segít leépíteni a kívánság kikapcsolása, szinte már nem is kell az, ami kívánt volt. "Közömbössé" válva megengedhető az, hogy rejtett aggódás nélkül, erőteljesen működésbe léphessen a megvalósulás, az eredeti terv szerint. Úgy tűnik, hogy a kívánságaink érzete is tud akadályozó lenni az önnön teljesüléseikben, ha a saját bizalmunkkal még mi sem vagyunk teljesen birtokában a kívánság-energiáink megmozdítására tett belső állapotunknak. Ez kinevelhető, de gyakorlást kíván. A keletkező bizonyosságaink újabb erőket adnak, majd belső tényszerűséggé alakulnak át, az pedig létesítőhatású.
Feledéssel ugyanez a helyzet áll elő, mert félelem keletkezett arról, hogy elvész valami információ és nem segíthet a spirituális haladás útján, pedig az le nem állítható. Amilyen mélységig befogadott valamit az ember a felszíni eszével, bár az feledésbe merülhetett, később mégis csodálatosan előjön egy-egy villanásra, ha egy témát segíthet. Ez bizonyítja azt, hogy a Hasonlatossági-törvény értelmében ami ma előáll, az a tegnapi információt is előhozza a feledésből, mint nyomatékot, esetleg magyarázatot, vagy egy újabb ismeretanyag részletét. Az akadályozó főszereplő mindig a félelem, még rejtetten is, mert kettősségi, egó - jellegű, evilági, emberi gondolkodásra vall, nem önvalói. A testi lét kettősségi látásában a negatív benne szerepel, holott az ellen oldalának pozitívjával összefogottan a kettő nem más, mint hatás, amely választ kíván. A negatív hatásra negatívan reagál az ember, mint a felfogás-hozzáállás-megvalósitás sora.”

2. „A hatás a jellegzetesebb abban a világban, melyben sokféle energia dolgozik velünk együtt, bennünk és körülöttünk. A mi általános emberi szintünkön szükséges szem előtt tartanunk a saját és a világunk kettősségét, jellegében és működésében is. Nem az a fontos, hogy vannak tudatlanul elmaradtak, gyengék és "rosszak," ill. már tudatosuló erősebbek és javulók, hanem elsődleges az egyén saját tudatosulása, mely a tömegek közös tudatosulását adja, és ez a valódi haladásirány. Ebben minden egyes kicsiny tudatosulás valóban az egészé, mely visszahat a megalkotójára, az egyénre is.
Ha az ember kíván valamit, azt szellemi úton igyekszik létre segíteni. Ilyenkor a célkitűzés meghatározása az elsődleges. A második annak előidézése bizonyossággal és máris létezésével, mert a siker valahol már van. De mégsem az eredmény a lényeg, hiszen én vagyok az, aki teszem, úgy és annyira, amilyen a belső érzetem. Mindig a "tevő" állapota, az "Én vagyok" a valódi teremtés, az eredményes és tovavivő állapot. Ebben egy már lényegibb megvalósulás történik embervoltban is. Az esetleges kételyekről az alábbiakat kaptam:
"Az eredményhozatal kétesélyes, ezt be kell számítani, de mégse ez legyen szem előtt. A jót ne azért válaszd, mert félsz a rossztól, hanem mert az a természetes állapot, ami jogos, kijár, létrejövő. A fizikai Természet-törvény végzi a maga dolgát automatikusan, "esze" és határozata szinte nincs is. A Szellemi-törvény ezen mindig felüláll, de a fennálló tudatlanság hatásaitól nem veti be csak saját magát. A felülhatással még sem eltörli, megtöri a Természet-törvényt, - melyet módosít a "teremtőképesség," mert eredetileg azt ő hozta létre, jó okból és hatékonysággal, - hanem átállítja a maga oldalára. Ez egy ciklikus tisztulásféle, melyet igényel és élvezettel tesz meg, de nem szükségből. Hiszen tudja, hogy ő milyen, de ezzel tapasztalja meg. A fény nem látható, ha valaki behunyj a a szemét. A lélegzetvétel, a napi életritmus, a világritmus ugyanez, a kicsi képviseli a nagyot, és viszont."

3.„"Ha felkészült a Tanítvány, megjelenik a Mester." A bizonyos dolgokra önmagát kiképzett Tanítvány találkozik a Mesterrel, aki ő maga, aki "tud." Ez már nem felkészít, ez már van, létezik, melyet már nem tanul, hanem átél Ez a fogadásfelkészítés egy folyamat, amely egyszer csak beteljesedik. Elég hozzá, hogy valami tudásféle felvillanjon és bizonyossá, vagyis van-ná váljon. A fogadás végbemenetele a felszínen feltételhalmaznak tűnik, de valójában egyszerű és tényszerű.
A Biblia lényegi részének darabkái bennem vannak, én vagyok. Mások kívülről veszik be a Biblia által azt, amivel foglalkoznak. Én belülről kapom ugyanazt, csak más szavakkal, de gyakorlati megélésekkel azt, ami számít, és ami éppen dolgoztat. A Biblia lejegyzése előtt én már voltam, (és mindenki!) tudásom eredete nem ahhoz fűződik. Minden írás, tájékoztatás csak hívójel lehet ahhoz, hogy kívülről befelé hatolva, onnan a már meglevőket egyedileg kibontogassa belőlünk. Nekem másféle hívójelem van "beépítve," melynek segítségével megértem a másfélét.
Nem üres beszéd, hogy teremtőképességű az ember, hogy mindent elérhet. Ez a "minden" természetesen a mi testi voltunkban nem korlátlan. A teremtő-tevékenységünknek módszerei vannak, és tudunk az akadályairól is. Ezen esetben nem az eredmény a fontosabb, hanem maga az ember, aki a lehetőségekből létesíteni, változtatni akar. Hogy ez a "teremtés" nem mindig sikerül, az a még nem kellő belső szintünkön múlik. Nemcsak mi magunk vagyunk kettősek, hanem a világunk is, és a lehetőségeink, melytől a sikereinket várjuk, szintén kétesélyesek A bontottság szabályai szerint közbeléphet olyan tényező is, mely nem mi kívánságaink és ráhatásaink "minőségét" viselik magukon”

4.indigókról...
„Ha hisszük, hogy Isten nem személyválogató, mindenkinek és mindenkor egyaránt ad lehetőséget az önkibontakozásra, elgondolkoztató az "indigó-gyerekek" kérdése. Eszerint egyesek a születéssel ingyen kapnak a pluszból, mások nem, és vannak, akik máris hátrányban vannak a kizárólagosan önmunkálkodással létrehozhatókban. Ez is egy szemlélet, melyhez ha túlzottan ragaszkodunk, akkor csak azon a szemüvegen át látunk mindent, a külső-belső konfliktusaival együtt. Másoknak is van "szemüvegük," melyek az inkamációs lerögzítéseik alapján keletkeztek, és ez természetesen nem azonos a miénkkel. Ezt a gyakorlatban soha nem vesszük figyelembe, legfeljebb csak hangoztatjuk a megértésünket. Ha elfogadjuk, hogy minden egyéni szemüveg jogos, sérthetetlen, csak csodálni lehet azt a rendszert, amely ezt így kialakította.
Nincs, vagy csak nagyon kevéssé van egymás közt figyelembevéve a különbözőség- árnyalataink sora, pedig az van, létezik, csak nem olyan hatékonyan, mint másutt, vagy eddig talán. Az egyéni inkarnáció alatt kialakult szemléletmód egyszer csak megmutatja, hogy ez mégsem egészen a másság elfogadása, mert az sokszor "csinálmány," hogy minden árnyalatnyi eltérés gyönyörűséges és lelkesítő. Olyan ez a sokárnyalatú "szemüveg," mint a spektrum színekre bontott szivárványa. Tulajdonképp az egész fehér, ami később már a fehér fény színét is felülmúló ragyogássá válik. Akinek pl. a sárga árnyalat van a szemüvegében, az a többi sárgát rokonnak látja, az eltéréseik mértéke szerint, de a többieket elkülöníti magától, mert idegenek, mások. Máris előjött a saját elkülönülés.
Amit itt szemüvegnek mondtunk, az a szemléleti mód, minden eredményével együtt. A szemüveg félig rejtetten dolgozik, hiszen egy-egy nézet, hit képvisel előzetesen felvett témákat, a hozzájuk fűzött érzelmi reakciókkal együtt. Ezek szépen összedolgoznak egymással, az elmeműködés ismeretes, jellegzetes kísérőjelenségeivel. A sokféle szemléletmód együtt örömteli állapotot jelent, míg az egyetlen külön színű, leszűkült hatású. A mások iránti ellenállások árnyalata hozza létre, de az összetartozásaikat az összes "színnek" látva, világosan kiderül, valójában mindenki bennem van! Ekkor azonnal magamba ölelve valamennyit, már nem leszűkültnek, hanem kitágultnak érzem magam. Csak az emlék marad, hogy volt, de ne szálljon el nyomtalanul, hátha később magához tudja vonni a többi előfordulásait is.”
5. Ha Fénycsillag vagyok, (és mindenki más is!) aki embernek álmodom magam, akkor a közösség ügyes-bajos dolgait a másféleségemen átszűrve, egy parányit megváltoztatom. A sokszor lesöpört egó -működés és a Lényegi részünk együttese, az egymáshoz viszonyított arány mértéke szerint működve, végezhetnek valamit, ami egyelőre még felfoghatatlan, elfedi előlünk a különféle szellemi értesülések tarka sokasága.”

UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=CMa-Cf6B3FU

Tanítás a "Világvégéről" - Felvezetés
Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről.

Elérkeztünk a XXI. századhoz! Az ilyen és hasonló időpontok, történések mindig felszínre hozzák a nagy változások, esetenként világvégének mondott katartikus lezárásnak a gondolatát. Pedig hát: idő csak az anyagi felfogásban van, mindeneket, így a földi életeket is irányító szellemi Törvényekben hirtelen változás nincs, minden folyamatában működik, melynek csak állapot-korszakai vannak. A szellem elsődleges törvénye az örök fejlődés, nem a totális pusztulás.
A "világvége" gondolata mindig foglalkoztatta az emberiséget. Bekövetkezte körülményeiről, idejéről a legkülönbözőbb jóslatok, vélemények, tudományos és fantázia leírások láttak napvilágot egészen napjainkig. Sokszor pontosan meghatározott időpontok is elhangzanak, még manapság is. A véges, anyagban gondolkodó ember nem tud megbirkózni a kérdéssel, félelmek rettentik, a pillanatnak él, vagy a közömbösségbe menekül. Ennek számlájára írhatók az anyagi és erkölcsi torzulások, a mindent azonnal kiélvezni akaró "önmegvalósítás" is.
A lelkileg-szellemileg gondolkodó ember előtt egészen más távlatok nyílnak. A szellemi öröklét, valamint testetöltések célja és törvényszerűségei ismeretében - bár tudja az anyag végességét - az isteni Akarat megvalósításának folyamatában gondolkodik, él és cselekszik. Számára a "világvége" nem az amúgy sem létező isteni harag és bosszú végítélete, hanem a Fejlődés-törvény szabta korszakonkénti megmérettetés, mondhatni vizsga, az Igazság-törvény betöltése alapján.
A szellemi tanítások több évtizede figyelmeztetik erre a testetöltött emberszellemet, különösen a szellemi szakirodalom médiumi közlések alapján létrejött könyveiben, ahol az "Utolsó Idők," vagy "korszakzárás, megmérettetés" kifejezést használják, az ijesztő, félreértéseket adó "világvége" kifejezés helyett. A sok, jelenleg is hozzáférhető mű közül elég csak a Laurentius Szellem tanításaiban kapott "Az utolsó óra munkásaihoz" című négy kötetre, vagy a Névtelen szellem "Elhullott kalászok"-művére hivatkozni.
Ebben a témakörben napjainkban is érkeznek mediális közlések, ezekből adunk most közre egy rövid válogatást. Ez természetesen nem pótolja a korábban megjelent könyvek olvasását, melyet mindenkinek szívből ajánlunk. Azokból sokkal részletesebben és átfogóbban tájékozódhatnak a jelenleg is tartó korszakzárás folyamatáról.
Nézzük tehát, hogyan tanítanak erről a szellemi Tanítóink.
"Valóban nehéz kérdés ez, részleteket nem adhatok, csak eligazító részeket. Főként azok számára, akik a napjaiban telve vannak félelemmel az ismeretlentől! Ez a félelem a bukottságból adódik, mert az aggódások, szorongások ismeretlenek a Földről már eltávozott szellemek között. Feljebbről szánalommal tekintenek alá oda, ahol ez a félelemérzés még létezik.
A félelem alapja a bizonytalanság, a már meglévő bizonyosságok mellett is, az esetlegesen fenyegető helyzettől, Isten létében és milyenségében való tájékozatlansága folytán. Szavakban talán hisz, de az nem elég. Istenben, jóságában egészen bizonyosnak kell lenni, és abban is, hogy amit ad és megenged, azt kizárólag a szellem-gyermekei érdekében teszi. Egy Istenben bízó lélek, bármi is történik, nem fél és nem nyugtalankodik.
Az elanyagiasodott ember lelkülete messze eltávolodott Istentől, és az így keletkezett hiányt bizonytalanságban, félelemben, nyugtalanságban éli meg. Minél messzebb távolodott, annál inkább, a végén már mindentől fél. Pedig leginkább önmagától kellene tartania, tehát a félelem testi, emberi dolog, a már tisztán szabad szellem számára nem létezik! Boldogan vállal megpróbáltatásokat másokért, mert bizonyos magában és Isten akaratának feltétlen jóságában. Ez hiányzik az emberből, ezért fél és retteg mindentől.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Tanítás a világvégéről
Ellenszegülés – Bukás
Nincs két féle igazság
Rendelt ideje van mindennek
A szolgálat lelke
Út a tökéletesség felé
HANG - Nyugtalan vagyok


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisQq4t7OVvoFrEgSMw?e=9EaYp1
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9n8FAGpehgE
Legyetek igazak – Hangoskönyv részlet (Lilla)
Névtelen szellem tanításai Eszter médium útján

https://www.youtube.com/watch?v=tV6TWTM5vcg
Látszatos és valódi értékek – Zita médium által – 19960szept.22.

https://www.youtube.com/watch?v=kYY1QnOxodg
Zűrzavaros nehéz idők zita médium által – 2006.jan.29.

https://www.youtube.com/watch?v=e9XxqxzPvFs&t=79s
Az otthagyottak – Spirituális film

Szabó Judit:
TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK

Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.
A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.
A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

UI:
Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=7zJ9aM-6lwU

2023.szeptember havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Zita médium közlése 2

Lajos szellem közlése 7

Szepes Mária könyvéből részlet 8

Ingyenes szellemtani könyvek 13

Imre Margit médium közlése 16

Tanít a szellemvilág 17

Tévelygésről 19

Részlet Gizi médium naplójából 19

Tanítás a világvégéről 23

Ajánlott havi web lapok. 30



https://onedrive.live.com/edit.aspx?resid=8627752B1B3312C8!172602&ithint=file%2cdocx&authkey=!AJDCiyPSjkJM7zs

Datánál van ingyenes letöltés, 2-3 perc.
https://data.hu/get/13853593/SBK_Hirlevel_223.doc

A tévedések tragikus következménye 1/2
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Ne keseredjél el, gondolj arra, hogy ami az embereknél lehetetlennek látszik, az az Úrnál nagyon is lehetséges. És ez a lehetőség a mi kezünkbe van adva, hogy annak idején az Úr megcselekedhesse az Ő akaratát. Az Úr nem akarja soha a rosszat, még azok részére sem, akiknek a sorsában az, mint szükséges végzet ki van domborítva. Mert az már megérett az elkövetkezésre. Azonban a gonosz akarja a rosszat, a saját végzetét azokra akarja áthárítani, akik már teljesen a hatalmában vannak.
Azért az ember nem úr a saját sorsának rendezésében, mert akarja ugyan a jót, de a benne úrrá lett gonosz felett nem tud hatalmat gyakorolni. Sokszor egészen kicsi, jelentéktelen eseményeken dől el egy lélek sorsa úgy a Földön, mint a szellemi életben, mert nem képes azokon az eseményeken úrrá lenni, amelyeket régebbi vagy jelenlegi életében felidézett. Azért az ember nem tudja soha, hogy gondolataival, vágyaival vagy a lelki természetében elhatalmasodott indulataival milyen erőket mozgat meg, amelyek túlcsapnak a korlátokon és sok szép és igaz törekvést döntenek romba. Talán a pillanatok hatása alatt.
Ezért kell tehát az emberi léleknek folyton figyelnie a külvilágból jövő hatásokat, hogy készen legyen azokat az igazság mérlegén kiértékelni, nehogy a gonosz által becsempészett rosszat a jónak és igaznak értéke szerint raktározza el magában. Mindennek eljön az aratása és beváltása, így tehát nemcsak helytelen, hanem határozottan tragikus következményei lehetnek az úgynevezett tévedésnek. Bár az emberek úgy tartják, hogy „tévedni emberi dolog”.
Ez igaz, mert az ember nagyon tökéletlen a maga lelki megjelenésében, de az Úr azért küldte és küldi szakadatlanul az Ő választott gyermekeit a Földre, hogy azok a megszerzett egyéni világosságukkal utat mutassanak a tévedező embercsoportoknak. A lélek mindig fejlődik, mert ez van eléje tűzve feladatul. Szükséges tehát, hogy tanuljon a következményekből, és az ezekből levont tapasztalatokból okuljon.
Egy élet túl rövid ahhoz, hogy a tökéletességet elérje a teremtmény. Ezért egy-egy korszak végére legalább hét élet különböző eseményei és eredményei vannak összegezve. Az előző életek következményeként a szenvedő vagy a jót élvező lélek közeli vagy távoli összeköttetésben lévő kortársait érintő hatások szerint is, és a saját magán tapasztaltak szerint is összegezi az eredményeket, hogy mit és mennyit gyűjtött össze önmaga, a világ, valamint embertársai és az egész világ természete részére.
Ha a jó eredmények meghaladják a rossz eredményeket, akkor fel van mentve azoktól a következményektől, amelyek a rosszban eltöltött életek folytatásai. Ezek nemcsak mint bűnhődések és súlyos sorscsapások, hanem mint megpróbáltatások is osztódnak ki az anyagi világok törvényében. Azután már szabad akaratában áll a léleknek választani, vagyis a saját lelki vágyának megfelelő magasabb iskolának szánt fejlődési lehetőséget magában foglaló életrétegekben történő elhelyezkedést, avagy önmagát megalázó módon áldozatot vállalva az alázatosságban vizsgázni, hogy ezáltal egy magasabb fokozatot elérve, tisztább betekintést nyerhessen az igazi, nagy igazságok megismerésére.

Megjegyzés: Itt az a felismerés születhet, hogy amennyiben az igazság mérlegén a jó eredményeink meghaladják a rosszakat a szemet-szemért karma törvényét felülírja a kegyelem törvényvilága, ami azt jelenti, hogy adósságlistánk úgy törlődik mintha meg sem történtek volna ezek a tartalmak, “emlékezet róluk nem lészen”. Csak egy a bökkenő, ennek mi soha nem lehetünk a tudatában, nem tudhatjuk mikor értük el a szükséges szintet, tehát soha nem lehetünk biztosak abban, hogy már eleget teljesítettünk és nem függ felettünk a Damoklész kardja. Ezért, ha tudatában vagyunk annak, hogy szellemileg felébredtünk, legyünk alázatosak és álhatatosak az önmegváltás, azaz változás munkájában, mert életünk utolsó pillanatáig nem lehetünk biztosak a sikerben, tehát meg kell tegyünk mindent, ami tőlünk kitelik.
Minden ilyen korszakokba beosztott törvényes előrejutás után korszakot kihagyva, nagy és boldogan eltöltött szellemi pihenések jutnak osztályrészül a teremtménynek - amelyek nem hasonlítanak a Földön eltöltött pihenésekhez, hanem az örökéletnek egy része. Ilyen boldogító élmény után ismét egy-egy áldozatot jelentő testet öltést vállalnak a már magasabb szellemi nagyságok, akik nagy dolgokat, eddig nem ismert bölcsességeket, avagy a világot megrendítő események előkészítőit hozzák magukkal.
Ezeket a kétes értékű nagy találmányokat nem a szándékos rossznak tudatával cselekszik ők, mert akkor nem adnák át a világnak. Hanem a világ előhaladásának eszközeiként adják az emberiség tudomására. És legyen az a legjobb, legigazabb, legszentebb tudomány, a bűnbe ágyazott földi emberek azt elsősorban a saját gőgjüknek, hatalmuknak, testi fölényüknek a kiemelésére igyekeznek kihasználni.

Szeretettel Bíró Laci

A tévedések tragikus következménye 2/2
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Sokszor a legjobb, legcélravezetőbb haladási eszköz is az emberiség kezében a gonosz eszközévé válik. Így a földi világ külseje ugyan megváltozik, de ha az emberi lélek meg nem változik, az Istentől kapott kegyelem is hiábavalóvá válik. Ezért a legnagyobb, a legfontosabb tudomány az, ami az ember lelkét az igazság megismerésére elvezeti. Az igazság ismerete pedig csak az áldozatos lélek előtt világosodik meg. Minden nagy eredménye a szellemi életnek egyedül csak az a tudomány, amely az ember értelmét elvezeti ahhoz a megismeréshez, amelyet a mi Urunk az Ő nagy áldozatával mutatott meg az Őt halálra ítélő, az Őt gúnyoló világnak.

Az ezen az úton haladó lelkek a minden számtörvényen keresztül emelő mérőeszköznek, a kegyelem törvényének hatalma alá tartoznak. Ez a törvény pedig a lélek mélyére hatolva ott kezdi el a munkát. A szeretet tüzét felgyújtva, megkeresi azokat a sérült lelki zugokat, melyekben a gőg, a kegyetlen gyűlölet, az érzékeny önzés, a testileg önimádó érzékenykedése és érzékisége, a harag robbanó és mindent leromboló érzései laknak és a gőg vasnál keményebb zára őrzi őket minden külső hatás besugárzása ellen.
De van egy mellékajtaja a léleknek: a félelem. Az élet, mint egy ringó csónak, visz minden földi életet előre az örökélet nagy óceánja felé. De nem minden csónak jut be a csendes kikötőbe, ahol béke és nyugalom várja a lelkeket. Sok lelket azok a cselekedetek várják, amelyeket az időleges életben érvényre juttatott törvényellenes háborgást okozó hatásaival. Ezek megháborítják az életóceánt és az nem engedi azokat a gonoszba ágyazott érzéseket kifelé érvényesülni, hanem csak befelé. Ez a félelem, a haláltól való félelem a lélek félelme, amíg meg nem találja a békesség kikötőjét a saját lelkében.
A saját lelkében sem találhatja meg senki, aki még nem találta meg a Megváltó krisztusi igazságokban azt a békességre alapozott isteni ígéretet, mely szerint aki az életét és sorsát Isten kezébe helyezte el, az meg is találja, mert az ő beszéde: „Lélek és élet”. Tehát az isteni gondviselésben elhelyezett életcél a lélek életét tartja meg úgy a földi életben, mint a múlandó testből való kivetkőzése után. A békesség világai nyílnak meg azok részére, akik hittek és hisznek az isteni ígéretnek, akik hitüket igaz és Isten szerinti cselekedetekkel pecsételték meg a múlandó életben.

Azoknak nem a testet öltések száma szerint, nem az eredmények összegezése alapján, hanem az Istennel való egybekapcsolódás, a szeretet és az engedelmesség szerint képződik egy elszakíthatatlan erős szál. Ez kiemeli a földi ember lelkét a lassú fejlődés vonalából és elhelyezi a megmentettek világaiba, ahol mindent megismerhet és mindent megtanulhat, hogy fejlődését ott befejezhesse.
Az idő közel van ahhoz, hogy Krisztus az Ő országába igyekvőket magához vezesse és uralkodjék az Ő áldozatos szeretetével azokon, akik Őt szeretetből követték, akik nem találták kívánatosnak a Föld dicsőségét, mert a lelkük többre és igazabbra vágyott. Azért áldjuk és dicsőítsük az egek Urát, hogy az Ő szeretetteljes, tökéletes Fiát elküldte a sötét Földre, a bukottak zord világába, ahol vad és esztelen táncban ordít a bűn és halál rettentő vad csordája; ahol egeket és földet megrendítő a segítségért kiáltók rettenetes jajgatása és az egymást eltipró menekülők átkozódása.
Akik pedig az Urat várják, azok idejében felkészülnek a nagy találkozásra, felöltözik a bűnbánat ruháját és kívül, a városon kívül várják a megígért Szabadítót, mert Őt is a városon kívül vitték a vesztőhelyre. Az ember az emberhez hasonlít kívülről. Akik az Úr segítségét várják, azok belülről kell, hogy hasonlítsanak egymáshoz, mert az Úr az ember lelkét pecsételi el magának az érzések és törekvések szerint. Isten veletek!

Szeretettel Bíró Laci

Szellemtanos küldetés és felelősség
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Ti spiritisztáknak-szellemtanosoknak mondjátok magatokat. Nektek a lélek világában ismerősöknek kell lennetek, nektek nem szabad tévelyegnetek, nektek nem szabad hamis tanúságot tennetek, nektek nem szabad hamis igazságokat hirdetnetek, és nem szabad mást cselekednetek, mint amit igaznak és jónak hisztek és annak ismertetek meg.
Nektek sokszorosan kell értékelnetek Isten Szentlelkének ajándékát, mert titeket nem az egybegyűjtött kévékkel emeltek fel, mert azok a kévék, amelyekbe ti tartoztatok, már egybe vannak gyűjtve. Ti elhullatott kalászok vagytok, ti kint vagytok a tarlón.
Halljátok-e már a villámlást és a dörgést, amellyel kezdődik a vég?! Látjátok-e már azt az emésztő tűzet, amely felborít mindent, megsemmisít mindent, amit nem Isten alkotott, amit nem Isten adott a világnak? Látjátok-e már tornyosulni a felhőket, amelyek talán idő előtt ideérnek, mielőtt még elkészülhetnétek ti és azok, akik még a ti beszédeitek által hiendők lesznek?!
Az idő közel van, a vihar szele már-már megérinti, meglebegteti a ruhátokat munka közben, amikor a ti igazságotokat, a ti világosságotokat a világnak akarjátok átadni. Előttetek van az út, amelyet a mi Urunk megjárt; előttetek van az ige, amelyet Ő hagyott itt, hogy a földi ember ne tévelyegjen külön okoskodások útvesztőjében, hanem tegye félre az okoskodást, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse Őt azon az úton, amelyet Ő világított meg amelyet Ő járt végig, és amely úton várja az Övéit, hogy Vele találkozzanak.
Mert ha ti az Ő útján jártok, akkor találkoztok Vele, mert Ő lépten-nyomon otthagyta azokat az igazságokat, azokat az eredményeket, amelyekre a földi embernek szüksége van; otthagyta azokat az erőket, amelyek nélkül senki, de senki el nem tudná végezni üdvösségének megszerzését. És ha azon az úton haladtok, amelyet Ő mutatott meg nektek, az Ő segítségével beértek a célhoz, mert Ő veletek van, - de csakis veletek, az Ő útján haladókkal.
Akik még Őt és az Ő útját nem ismerik, azokat más úton-módon ébresztgetik, azok még a küldetésben lévők által, tiáltalatok és mindazok által ébresztetnek fel nyomorúságaikban, szenvedéseikben, kétségbeeséseikben, akik már hisznek, hogy ráléphessenek az Ő útjára.
Tehát nektek egyszersmind küldetésetek van, hogy ti, akiket Ő felébresztett az élet megismerésére, az igazság bizonyosságára, ezt a meggyőződéseteket közöljétek másokkal. Úgy járjatok, és úgy éljetek a földi életben, hogy azok a mások, akik még ma nem ismerik Krisztust és az Ő igazságát, kívánatosnak lássák a ti hiteteket, a ti igazságotokat; kívánatosnak lássák a ti békességeteket, a ti megnyugvásotokat, kívánatosnak lássák a ti lelki és testi életeteket. Mert a ti életetekből, a ti magaviseletetekből, a ti cselekedeteitekből elő kell ragyognia Krisztus mennyei igazságának, amely mindenütt boldogít, mindenütt vígasztal, mindenütt erősít, felemel és megtisztít.
Ez a ti küldetésetek, testvéreim. Nekünk, akik azért küldettünk hozzátok, hogy benneteket a spiritizmus útján vezessünk az igazságra, kemény munkát kell végeznünk, mert a megmunkálatlan, dudvás lelkeken kell elvégeznünk azt a munkát, amely alkalmassá teszi a lelkeket az Úr igazságának befogadására.
Ezernyi kételytől, ezernyi babonától, balhiedelemtől kell a ti lelketeket megtisztítanunk, és azt az utat, módot kell kikeresnünk a lelketekben, amelyen keresztül hozzáférhetők vagytok. De, akiket az Isten Lelke ezen az úton-módon keresett meg, nem szabad a rendezett kévékbe kötött emberlelkek világába tekintgetniük, nem szabad rombolást végezniük azok közt a lelkek közt, akik valamely valláshoz vagy felekezethez belső hit szerint tartoznak.
Belső hit szerint - mondom - nem csak külsőség szerint. Nem szabad azon a területen építenetek, amely terület a másé, más rendhez tartozik. A bűnnek tévelygői közt, a hitetlenek közt - akik kiestek azokból a kévékből, amelyeket egybekötött az a fluid, az az erő, amely Istentől való - ott munkálkodhattok.
Ahogyan más ember lelkére nem építhettek házat, ugyanúgy semmiféle vallásban vagy felekezetben élők közt nem hirdethetitek a spiritizmus igazságát, mert ott nincs szükség, ahol hiány nem mutatkozik. Ahol megéheztek, ott kell kenyérrel táplálni azokat a lelkeket, ahol megszomjaztak, ott adhatjátok csak a ti igazságotoknak cseppjeit azoknak, akik kérik tőletek.
Azonban kint a világban az életetekkel, a példaadásotokkal magatok felé fordíthatjátok a hitetlenek figyelmét. Cselekedjetek jót és igazat, és mindazt, amivel a ti Uratok megbízott titeket, s ha ezzel az elveszettek közül csak egyet is megmenthettek az igazság részére, már nem éltetek hiába, és a ti igyekezetetek meggyőzi azokat, akik hisznek, a ti hitetek helyesebb voltáról.
Legyetek példaképek még azok előtt is, akik a kévékbe vannak kötve. Az életetekkel kell bizonyságot tennetek Krisztus igazságáról, mert ha nem ezt cselekszitek, méltatlanokká váltok az Isten kegyelmére, amely az Ő Szentlelke által megkeresett titeket, a századikat, akik hiányoztatok a teljes számból.

szemlézte: Bíró László
--

Ellenálló erők az életúton
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Az életútját járó és életfeladatát végző ember esetében az ellenálló erőkkel és lehetőségekkel előre nem számolhat senki, mert azok minden lépésnél önmaguktól képződnek ki. Nem minden léleknek ennyire nehéz az életútja, mert nem minden léleknek azonos a célja. Az anyagban és az anyagiakért való harc egyszerű és természetes, de az anyagtól való megszabadulásért való harc már kiszámíthatatlanul sokrétű eshetőségeket produkál, ami a lelki és szellemi életbe visszaveti sötét sugárzását és az élő emberek lelkében olyan ellenálló erőket indít harcba, ami ellen alig lehet védekezni.
A földi élet után a tiszta világosságban, ha előbb nem, utóbb mégis szembe kell nézni mindenkinek eltöltött földi életének cselekedeteivel és annak következményeivel. Az élet mostohaságai, szenvedései arra kényszerítik, hogy megkeresse az okát azoknak, mert az igazság ereje nem enged békességet olyanoknak, akik a mások békességét és egyenes fejlődési lehetőségei zavarták.
Aki az igazságért szenvedett, az békességet talál a szellemi életben, de aki az igazságot szenvedtette, aki a szeretet ellen vétkezett, az az igazság világában kimondhatatlan gyötrelmeket szenved, mert a reménytelenség, a vissza nem hozható alkalmak felett való bánat, a léleknek minden erejét felőrli. Nem olyan könnyen térhet napirendre még az sem ezek felett, aki tudja, hogy van újra testöltés, mert azt nagyon sok kétségeskedés és nagyon sok megpróbáltatás előzi meg, amíg felette a szabadulást hirdető harangszó elhangzik.
A földi élet nagyon komoly dolog és méltó, hogy az ember ezzel idejében foglalkozzék. Aki szabadjára engedett akarat világában: a Földön testet ölt, szerencsejáték tétjét adja bele a játékba. Sokat, mindent megnyerhet ezzel, de mindent el is veszíthet, ha könnyelműen elszórja a lelki értékeit. Világokat építhet és világokat rombolhat le azokkal a viharokkal, amelyeket a világ atmoszférájában előidéz, de fel is építhet, ha az isteni Ige lágy, finom fuvallatával új életre ébreszti az elfáradt, csalódott, szenvedő emberlelkeket.


UI:

Isten megismerése. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=hsT4w_9lrlE&feature=youtu.be

A kinyilatkoztatásokról.

Magánkörből Marius médium útján. - 1928. november 4-én.

Ugye érzitek, gyermekeim, azt a hatalmas áramlatot, amely áthatja e helyet; ugye érzitek, hogy bele vagytok kapcsolva Krisztus törvé¬nyes munkájába? Gyermekek, mily csodálatos ez a munka, milyen csodálatos ez az áramlat - nem lehet neki ellent állni - akiben csak egy csekély kis jó akarat szunnyad is, azt rabul ejti.
Óh, micsoda boldogság, szabadság; micsoda erő és micsoda munka az ő rabjának lenni! Gyermekeim, ha ti legtisztultabb érzéseitekkel térdre vetve magatokat, azt, ami érték bennetek, felajánljátok Neki, akkor olyan boldogság tölt el benneteket, amelyhez fogható nincsen; s mégis mondom: ti a leg¬boldogabb, az ő szellemével legjobban átitatott pillanataitokban is alig ismeritek az igazi boldogságnak még csak az árnyékát is. Mindaz, amit az emberek Krisztusról tudnak, nevetségesen csekély, pará¬nyi része annak, ami Ő voltaképpen. Az élő Krisztus! De az ember mindig csak annyit tud meg az istenségből, amennyinek a megismerésére megérik.
Most elkövetkezett az az időszak, amikor újabb tudást vehet át az emberiség s nemcsak a szellemtannal gyarapszik, nemcsak a Szentlélek tudását szívhatja magába, de meg kell ismernie fokozott mértékben, hatványozottan az Atya hatalmát s meg kell ismernie új, hatalmasabb, tisztultabb formájában a Fiút.
Kedveseim, ennek a megismerésnek az útja a hiten keresztül vezet. Azok, akik az Úr Jézust földi útján kisérték, világosan látják, ki Ő. De akik őt csak hírből ismerték, azok nem tudják az ő igazi nagyságát felfogni. Sok mindent tett és mondott az Úr, amit ti nem tud¬tatok meg eddig, mert az emberiség nem érett meg rá. Az Úr, amikor a földön járt, teljességgel kinyilvánította azt, aminek be kell következnie, de gondoskodott róla a Mindenható, hogy csak annyi maradjon fenn az Úr Jézus tanításaiból, amennyit az ember elhordozni képes.

„Sok mindent nem mondok nektek, amit nem tudtok felfogni”. . . mondotta az Úr tanítványainak, mert még azon felül, amit nekik mondott és amit a kívülállók nem tudtak volna megérteni, még azon felül is vissza kellett tartania sok mindent, aminek megértésére még azok a magasan álló apostol szellemek sem lettek volna képesek.
Kedveseim, a kinyilatkoztatás nem egyszer és egyszerre történik. A kinyilatkoztatás állandó, örök. Soha nem fog az megszűnni, mivel az Atya hatalma végtelen, teremtése kimeríthetetlen, bölcsessé¬ge elgondolhatatlan. Ennek következtében mindig újabb és újabb dolgok lesznek, amiket az ő teremtett szellemei megismernek.
De nincs is két egyenlő formája a kinyilatkoztatásnak. Mózes fel¬ment a hegyre s lejött a kőtáblával a kezében, melybe vésve volt a tízparancsolat. Az Úr Jézus lejött a földre, végigélt 33 évet, tanított, példát mutatott, dicsőségesen feltámadt a szégyenteljes halálból. Ez egy-egy formája volt a kinyilatkoztatásnak.
Most új formában történik a kinyilatkoztatás munkája, nem úgy, mint Mózes által, nem úgy, mint Jézus által: szétszórva, de nem szétszórt erőkkel, sok helyütt, de össze¬tartott, összpontosított szálakkal, apránként, de mind összefüggésben a nagy egésszel. S az Atyának sok más módja van még a kinyilatkoztatásra, - olyan is, amilyenre ti még gondolni sem tudtok - mindig aszerint, hogy mire érik meg az emberiség. De az a kinyilatkoztatás, amely Mózes által jött; azáltal, hogy utána jött Jézus, s Jézus után jött a spiritizmus, nem válik kisebb értékű kinyilatkoztatássá, s Jézus dicsőséges példája sem veszít jelentőségéből, ellenkezőleg: mindig tisztább értelmet nyer az újabb, a mostani kinyilatkoztatás által.
Most abba a helyzetbe kerültök az új kinyilatkoztatás révén, hogy sokkal magasabbra helyezhetitek a mi jóságos Megváltónkat. Hiába nézték Őt Istennek, hiába tulajdonítottak neki mindenható hatalmat, amely csak az Atyának jár ki, az Ő valódi lényét megérteni nem tud¬ták. Ti már közelebb vagytok az Ő valódi lényének felfogásához, ezáltal közelebb juttok az Ő kinyilatkoztatásához, sőt közelebb juttok Mózes kinyilatkoztatásához is. Ahogy ugyanis Mózes az Atyában volt, úgy vagytok ti is az Atyában, ahogy minden az Atyában összpontosul, úgy összpontosul Jézus munkája is az Atyában.

Jézus azóta, amióta testben nyilatkozott meg az emberiség előtt, sokkal fokozottabb mértékben tartja hatalmában a földi szellemcsoportot. Előbb az Atyának kellett megmutatnia magát az ember¬nek, azután jött Jézus, aki összegyűjtötte az erőket s azután jöhet ezeknek az összegyűjtött erőknek a megnyilatkozása.
Mielőtt Jézus lejött a földre, addig is Isten fia volt ő, hatalmas irányítója annak a munkának, amely a földi szellemcsoport érdekében folyt, csak éppen ez az alantasabb rétegekben nem válhatott nyilván¬valóvá, csak messiási ígéretként létezett. Mióta viszont Jézus lent járt a földön az itteni embercsoport eleven példával lett gazdagabb. Azóta vált mind nyilvánvalóbbá Jézus valódi jelentősége, meg¬váltói küldetése s ennek következtében válnak szorosabbá, hatékonyabbá azok a szálak, amelyek az emberiség minden csoportját ővele összekötik. A mostani kinyilatkoztatás munkája pedig abban áll, hogy a szellemeknek nagy tömege hozza le az igazság gyümölcsét s szálakat fűzzön az emberiség minden rétege s az Atya között.
Ezért van oly nagy jelentősége a ti munkátoknak; a tiétek is egy része az új kinyilatkoztatásnak. Kapcsolódjatok minél intenzívebben ebbe a munkába.
Legyen veletek az Úr, áldja meg ezt a munkát s áldjon meg benneteket, hogy minél jobban végezhessétek azt és minél jobban szolgála¬tába állhassatok Isten kinyilatkoztató munkájának. Ámen. /ÉV/1928/2/

Forrás: Égi Világosság 2008/2

UI:

Elfogadás. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=5CxQVDnh_rg&feature=youtu.be

Kik vannak az élethez közelebb? - Felvezetés
Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet

1934. szeptember 10.
Egy régi kastély majorsági udvarában egy tízéves forma fiucskát látok, amint terelgeti be a kacsákat és libákat, amelyek elűlni készülnek. Ez a gyermek valami kapcsolatban van az én lelkemmel és én ennek az én állatszeretetemet át szeretném adni.
Mert ez az élet: élni az élők között, úgy hogy azok érezzék a mi jó érzéseinket és irántuk való szeretetünket, állatok és növények egyaránt. Ez nagyobb terjedelmű, igazabb, bensőségesebb és hasznosabb élet, mint az élet javainak élvezése, a szórakozás, a társasági élet, stb.
A kastély kertjében pedig teniszpályát látok, ahol most is teniszeznek a tulajdonosék és vendégeik. A kastély úgy látom ismerős előttem, de a tulajdonos és a vendégek idegenek. Csak a kis libapásztor fiú nem idegen; ennek nagyon is köze van ehhez a kastélyhoz; valaha ennek a kastélynak ura volt. Most pedig egy béresasszony gyermeke.
Az élet értéke nem azoké, akik ott teniszeznek és este nagy lakomát rendeznek, amelyet divatos szellemeskedéssel fűszereznek, bár ők azt hiszik, hogy ők élik az élet jobb oldalát, mert övék a fák árnyéka, a szép park, a kényelem, stb. De ők mindebből sokkal kevesebb lelki hasznot visznek magukkal, mint akár a kertész, aki a kertet gondozza, a rózsákat oltja és a növényeket öntözi reggeltől estig, vagy akár ez a kis fiú, akinek a lelkében olyan nagy vonzódást látok az állatok iránt.
Rengeteg sok liba meg kacsa van itt, mert ebben a gazdaságban pénzért tenyésztik ezeket az állatokat. De én azt nem nézem, hogy micsoda hasznot hajt ez nekik, hogy az övék lesz a haszon, a pénz a szegény állatok húsáért, tolláért. Mert tulajdonképpen azok jelentik ennek a gazdaságnak igazi értékes részét – hogy úgy mondjam, a lelkét – akik ezekkel az állatokkal bánnak, legeltetik, etetik őket és rendes nyugvóhelyet készítenek nekik: a kocsisok, akik rendben adják az abrakot a lovaknak és tisztogatják őket, a béresek, akik becsületes lélekkel dolgoznak és elvégzik a munkát esőben, hóban és sárban, hogy meg ne akadjon ennek a gazdasági szervezetnek az élete.
Ezek az egyszerű emberek az életnek sokkal nagyobb hasznát érzik és közelebb vannak az élethez mgához, mint akik ennek a munkának a látszólagos hasznát maguknak elteszik. Mert ezek látszólagos egyhangú életük dacára is jobban benne vannak az élet hullámzásában és az életet jobban előreviszik, javítják és tisztítják, mint az ő uraik; ők az életnek olyan fogaskerekeit képezik, akiken kersztülgördül és tisztul az élet.
Ebből következik, hogy az életből több haszon is marad az ő kezükön, azaz az ő lelküknek, az ő természetüknek több haszna van az életből, mint a gazdáiknak, akik ott teniszeznek és mindennek csak az eredményét élvezik.
Mindezek közt az emberek közt az a kis fiú előttem a legrokonszenvesebb, mert látom, az szereti az állatokat, bár ő a legutolsó személy, mert még kis gyermek és másra nem használható.
Az egyszerű szántó-vető, aki kint dolgozik a mezőn, vagy az a részes arató, aki egyszerűen és becsületesen él, Istenben hisz, habár egyszerű szegénységben él is és nem tud olyan sokat, mint a tanult emberek, mégis jobban előreviszi az élet gördülő kerekét, mint aki hiábavaló tudománnyal foglalkozik; mert az ilyen ember magával az élettel dolgozik: a földből kikelő maggal, a tojásból kikelő csibével, és mindazzal, ami életmegnyilvánulás. És hogyha mindezzel szeretettel bánik és nem szenvedteti magát az életet, akkor az ő emberi megjelenésében is az életnek nagyobb mennyiségével bír, mint azok, akik erről az életről alig tudnak.
A városi élet nem sokat ér. Akik városi életet élnek – jóllehet ők is a nagy életnek egy-egy parányi kerekét jelentik – nem látják az élet megnyilvánulását, növekedését és évről-évre való kibontakozását, hanem csupán az eredményét, mint az érett gyümölcsöt, vagy a baromfit és kenyeret, amelyet megvesznek és megesznek. Az ilyen nem is gondol rá, hogy az ő életét tulajdonképpen miből tartja fenn. Az ilyen ember rendszerint követelőzővé válik és a lelke mintegy stagnál a fejlődés útján; eszik, iszik, élvezi az életet, szórakozik, de szellemileg a szárazra kidobott halhoz hasonlítható.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Kik vannak az élethez közelebb?
Ellenerők, ellentétek világa
A mai szellemi sötétség oka
Jézus, az ember
Lélek testen kivül
Héra szellem intelmei
HANG - Van-e remenyünk a gyógyulásra
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisRZcycgtO7sYliKcw?e=kkOWL4
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGisQ6kMKLI9KOQkzvOw?e=Pzfpmp
Karsay Istán 2023 szeptemberi szellemtani hírlevele – SBK_Hírlevél_223

https://www.youtube.com/watch?v=TlCgIxA5k0Y
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.feb.13.

https://www.youtube.com/watch?v=MU_72AbuHGI
Az igaz ember hitből él – Zita médium közlése 2007 márc. 25.
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=OjJkuB2y7gA&list=PLdO9CyCgg_GhB6zq4W0GNP_okMBDJLgTV
Egy igaz szerelem – Romantikus film

NE SZEREZZÜNK „ELLENSÉGEKET”!

Az emberek gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy törlesztik sérelmeiket, vagy folyamatosan megjegyzéseket tesznek. Ezáltal ellenségeket szereznek, és ellenérzést keltenek másokban, ami nem teszi lehetővé a békés életet. Senkinek nincs szüksége ellenségekre. Láthatatlan módon állhatnak bosszút, nem kívánatos következményeket vonva tetteik után. A viszályban nem lehet győzelmet aratni, mert a vesztes fél gyűlöletét váltja ki. A családon belüli erőszak az esetek többségében a szóbeli provokációra adott fizikai válasz. Társadalmunkban azonban az áldozatok ritkán vállalnak felelősséget az ingerlésér, a csábításért és az odavetett sértésekért.
Spirituális fejlődésünket segíti, ha mindig vállaljuk a felelősséget a velünk történtekért, és elkerüljük a kelepcét, hogy áldozatnak lássuk magunkat. Magasabb nézőpontból tekintve áldozatok nem léteznek. A jelenségek világában semminek nem áll hatalmában előidézni semmit.
(David R. Hawkins: A Mindenség Szeme, 9. fejezet: A tudatosság magas szintje, Spirituális alapelvek, 146. oldal)

UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=S5m0BsLYz7I

2023.09.9.
A tökéletességre vezérlő út 1/2
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Nem kell mindig a sötét festékhez nyúlni, hogy azt a bizonyos jövőt még sötétebb színben tüntessük fel, mint az a maga valóságában van. Az élet nem a boldogság verőfényes napját hozza a lélek részére a Földön, mert nem is hozhatja annak a részére, ki az igazságot és a magasabb rendű érzéseket hordozza lelkében. A földi élet, mint már olyan nagyon sokszor mondtam, nem végcél, nem jutalom és nem beteljesedés. A beteljesedés nem a Földön van, a földi élet csak vándorlás a cél felé. Keresés, mely nem ér véget egy földi élettel, hanem mindaddig cél nélkül való vándorlást jelent, amíg az emberi lélek meg nem találta a maga letelepedési helyét, ahová az isteni Gondolat és Akarat elejétől fogva rendelte.
Ez pedig nem egy földrajzi helyhez van kötve, sem egy bármilyen bolygónak a szférájához, hanem a lélek alaptermészetéhez, mely annak egyéniségét, munkakörét, természetének megfelelő formában való megjelenésben juttatja érvényre. Így, ebben önmagát fejezve ki, a legtisztább kikristályosításban helyezkedik el oda, a nagy mindenségben, ahol éppen ő hiányzik, ahol éppen őrá van a legnagyobb szükség, mert minden gondolatával és minden megmozdulásával betölti azt a hiányt, amit semmivel és senkivel nem lehetett betölteni. Ott megtalálja helyét és érvényesülését és ebben elérte célját és boldogságát.
A Földön azért nem lehet még csak tartósabb pihenőket sem tartani, mivel a sokféle természetű csoport szellem fajokat és nemzeteket alkot, s minthogy ezek mind céljukat tévesztett bukott szellemek, így mindnyájan azt hiszik, hogy itt, ebben az átmeneti, bukott világban fogják megtalálni azt a megelégedést és boldogságot, amit keresnek. Pedig itt senki sem találhatja meg, mert a Föld és az ehhez hasonló bukott világok annyira szegények az igaz jóban, hogy ami van bennük egy kis látszatos szép és jó, az csak úgyszólván kóstolásképpen van adva azoknak, akik már annyira felfejlődtek, hogy értékelni tudják.
Az ellentétes elvekbe belesüppedt szellemek azonban mohón vetik rá magukat ezekre, mert azt hiszik, hogy ha az igazságot megkerülve megszerzik, az már az övék. Ezért a kis örömért sok szenvedést vesznek maguknak, amíg megtanulják, hogy amit nem törvényes, igaz úton kapnak az élettől, azért sok szenvedéssel kell fizetni. Amikor már ezzel tisztában vannak és már sem erőszakkal, sem ravaszsággal nem igyekeznek a Föld javai után kapkodni, akkor az isteni Kegyelem próbára hívja elő őket, vajon ha megkapják az élettől, de a még tudatlan és a rosszba belesüppedt lélek elveszi tőlük ezeket a féltett javakat, amit jogos tulajdonuknak éreznek, milyen érzéseket vált az ki a lélekben?!
Megtalálja-e a minden jónak adójában vigasztalását? Mert többé nem csak az anyagi javak vonzzák már azokat a lelkeket, akik felismerték az élet igazi értékeit, hanem sokkal inkább a lélek értékei, amelyeket mindinkább kínosabban nélkülöz a lélek minél többről le tud mondani a külsőben, a testnek kedvező dolgokról. Ha a szeretet, a békesség, a harmonikus együttérzés, a megértés mind hiányoznak az életből, akkor a sír felé való vándorlás egyre terhesebbé válik, mert a lélek úgy érzi, hogy nagyon magára van hagyva, a maga erejére van bízva. Azért nagy a hiányérzete, mert az élet küzdelmeiben kifáradt test óhajtja a pihenést. Érzi, hogy nem képes a további erőkifejtésre. Előáll a nagy kérdés: mi lesz velem, ha erőim teljesen elhagynak?!
Ez a látszólagos magárahagyottság gyengéden, finoman, mindinkább a lélek belső világa felé tereli figyelmét és a külsőtől mindig jobban eltávolodik, hogy új észrevételekben fedezze fel énjének azt a részét, amit talán addig nem ismert. A bizonyosságba beleékelt valakit, aki különbséget tesz a jó és a rossz között, az igaz és hamis között. Ez a valaki kezd előtérbe lépni és szemlét tart a múltak felett. Ha nem kedvező az eredmény, nagy lehangoltság és szomorúság következik be a lélekben és mivel sehonnan sem remélhet semmi kedvezőt, mert az igazság most már nem részrehajló, így bizonyos fokú igaz bűnbánat alakul ki a lélekben és belátja tévedéseit és bűneit.
Mindjobban elterelődik figyelme a külsőről, életigényei egészen kevésre csökkennek. A lélek megbékül mindennel és a hit világába tevődik át minden vágya és reménye, mert érzi, hogy ott folytatja tovább szellemi életét, ahol abbahagyta születésével. Ez a folytatás lehet, hogy nyereséggel, kezdődik, de lehet az is, hogy veszteséggel.
Szeretettel Bíró Laci

A tökéletességre vezérlő út 2/2

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből

Aki tudatosan kezdett el magán dolgozni, a megismert isteni Igazság szerint és lelkében valamennyi eredményt ért el, az a megbizonyosodás folytán nyugodt és derűs lelki hangulatban folytatja további útját, mert „érzi”, hogy az isteni Kegyelem vele volt és vele van mindig. Megbékélve hajtja fejét álomra, mert tudja azt, hogy ami itt hiányzik és ami hiányzott, azt máris magában hordja, abban a vágyban, mely a lélekben felébredt.
Amikor már a jót, az igazat a lélek el tudja magában képzelni és a kísértést leküzdve nem nyújtja ki kezeit, hogy azt az isteni Törvénnyel ellenkezve a magáévá tegye, hanem a lemondással inkább szenvedve, áldozatot tud hozni az igazság érdekében, az máris megnyerte azt, amiről lemondott, sokkal eszményibb és sokkal tökéletesebb valóságban.
Azért senki ne kételkedjék a jó és igaz eredményeinek megvalósulásában, mert mindenben kiteljesedik az igazság, ha nem is abban a formában, ahogyan azt a földi ember elképzeli és magának kiszínezi, de sokkal célravezetőbb és biztosabb formát nyer az isteni Törvény elrendezésében: mert az tökéletes.
Vannak nagyon sivár és egészen örömtelen életek. Nem azért, mert annak a földi embernek „nem jár” más, mert csak erre tette magát érdemessé, amint ezt a felületes tudású spiritiszták a maguk igazságot kutató lelkükben kialakították. Vannak, akik egészen hideg szívvel mennek el a mások szenvedése mellett, mert „ezt vállalták”. Szerintük ez egészen rendjén van, mert aki vállalja a szenvedéseket, az elég erős is hogy azt eltűrje. Aki valamit vállal, az mindig valamiért vállalja azt. Mindig az igazság, a jó, a szép kiszabadításának az érdekében „vállalják” a szenvedéseket, mert a tévelygések és bűnök törmelékei alatt szenved az igazság és jaj annak, aki csak egy mozdulattal is, hozzáfog, hogy azt kiszabadítsa.
Így, aki nem helyesli a tévelygést és nem huny szemet a bűnök tombolása felett, az már szembehelyezkedett. Aki ezzel szemben, a maga egyszerű jó és igaz elgondolása szerint él és cselekszik, noha nem is kárhoztatja a bűnöst, az ellentétes irányt követők azért mégis megütköznek benne.
Nem egyszer történik meg az, hogy az ellentét a közömbösöket, akik még nem tudtak irányt választani, hanem a jót a rosszal összevegyítve gondolkoznak, nyeri meg magának, hogy a jóra és igazra törekvő embert üldözze és szenvedtesse. Sokszor az egészen közömbös lélek akaratlanul, talán éppen kényelemszeretetből, olyan cselekedetekre hangolódik, amit önmagától sohasem cselekedett volna meg. Éppen a jót, az igazat sújtja, talán egy elhamarkodott ítéletével, vagy egy ilyenhez való hozzájárulással. De mindegy bármivel, a szenvedést előidézte és a szenvedések visszahatnak.
A jóra törekvő lélek megtisztulva és megigazulva felemelkedik a Föld porából, de a szenvedések itt maradnak! Azért a szenvedéseket enyhíteni, a megsebzett lelkeket - amennyire lehet - kímélni, ez a kötelessége az Úr útján haladó léleknek. Ezt diktálja a szeretet. Még az ellenséges érzülettel lévőknek sem rosszat tenni, inkább a jót juttatni érvénybe, hogy azok is megtérhessenek. Ez a tökéletességre vezető út, amit Isten a szenvedések és megnemértések káoszából mint egyetlen szabadulási lehetőséget jelölt meg a földi ember részére. Az embernek szabadságában áll ezt a lehetőséget elmellőzni, semmibe venni, sőt visszautasítani is, „de nem szabadulhat ki innen, amíg meg nem fizet az utolsó fillérig.”
Tehát aki önként fel nem veszi vállára a keresztet, annak kényszerből kell hordoznia, és nem rendel az Úr az ő segítségére egy cirenei Simont, aki levegye a terhet vállairól. Az önként, „vállalt” engedelmesség megrövidíti az utat, az isteni segítség megkönnyíti a terhet. Mindenki részére csak ez az egy út van nyitva a szabadulásra, azért boldog az, aki jókedvvel Istenben bízva várja az út végét, mert Isten könyörülő és szerető Atyánk, Aki nem szűnik meg a segítéssel azokhoz, akik bíznak Őbenne. Minden útnak végére ér az ember, különösen ha már annyira közel van, hogy már a végét is látni, akkor újult erővel indulhatunk. Isten veled!

Szeretettel Bíró Laci

Misztériumok 1
Zita médium által 2007. január 14.
Más a keleti ember élete és más a nyugatié. Ez abból adódik, hogy a keleti ember lelkülete, lelkivilága más, mint a nyugati emberé. A keleti ember igénytelen, türelmes, misztériumokra hajlamos. A nyugati ember gyorsan, kapzsin, mindent azonnal tudni akar, és ebben a nagy kapkodásban eltéved; nem tud hosszan elmélkedni, a misztériumok világában időzni és felfedezéseket tenni. Így a misztériumok világa többnyire idegen marad a számára.
Tudás és tudatlanság, ismeret és babona, két ellenkező pólus. A nyugati ember ezt gyakran összetéveszti, összekeveri. Összekeverte azokban a korszakokban is, amikor a mi Urunk, a Jézus Krisztus tanával, és igéivel ismerkedett minden alaposságot mellőzve, felületesen. Voltak ugyan szerzetesek és szerzetes rendek, amelyek imába és meditációba merülve türelmesen várták a misztériumok kibontakozását önmaguk előtt, anélkül a gyors kapkodás nélkül, amivel magát a csodát, magát a misztériumot tönkre tették volna. Az átlagember viszont helyes ismeretek hiányából kifolyólag babonássá vált. A babona pedig az ismeret, és a tudás megszerzését gátolja, sőt a helyes tudás, az igazság megölője a lélekben. Az ember babonás elképzeléseivel, a gyógyítás területén is sok ember halálát okozta már.
Misztériumok nélkül nem lehet lelki életet élni. Lelki élet nélkül pedig az ember csak látszatéletet él. Élni látszik, de lélek szerint halott. Az ilyen emberekre mondja az Úr, hogy „a halottak csak had temessék az ő halottaikat.” Lélek és igazság szerint kell élni, ez a lényeg, de az igazságot az embernek a misztériumok világából kell merítenie.

Szeretettel Bíró Laci
--