Szellemtudomány alapjai

Mi marad a mienk halálunk után?

Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell. – szólt hozzá Isten.
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még.
- Sajnálom, fiam, de most van itt az ideje: menned kell.
- És mi van a bőröndben?
- Minden, ami a tiéd volt.
- Ami az enyém volt? Azt akarod mondani, hogy a holmijaim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom, fiam… de az anyagi javaid sosem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor… az emlékeim?
- Sajnálom, fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor… a tehetségeim…
- Azok sem voltak a tieid. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor… a barátaim… a családom?
- Sajnálom, fiam, de ők sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem… és a gyerekeim?...
- Sajnálom, fiam, de még ők sem a tieid. A szívedhez tartoztak.
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd. Az a poré.
- Akkor… a lelkem?
- Sajnálom, fiam, de a lelked… a lelked sem volt sohasem a tiéd. A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte Isten kezéből a bőröndöt és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim?
- De igen, fiam… minden pillanat, amit megéltél, csakis a tied volt. Minden pillanat a tiéd, te döntöd el, mihez kezdesz velük. Most élj !


UI:

Égerházi Imre - Meghaltam és élek
https://www.youtube.com/watch?v=SWZH1UQgAww

A titokzatos jövő -Felvezetés
Zita médium által 2009. november 15.


A jövő titokzatos és ismeretlen az ember előtt. Szeretné a saját és általában az emberiség jövőjét is ismerni, de ez lehetetlen, mert a jövő titokzatos és kiismerhetetlen. A jövő mind az ember, mind a földi világ részére leszögezhetetlen, azaz nem lehet biztosra megmondani, legfeljebb csak sejteni lehet.
Az ember mindent megpróbálna és elkövetne, hogy tisztába jöjjön legalább a saját jövőjével. Egyeseknek különösen a népjóléti társadalmakban van jövőképe, a földi világ más területein viszont annyira nehézzé, elviselhetetlenné, szomorúvá és bizonytalanná vált az élet, hogy az ott élőknek már jövőképük sincs. Nem mintha szükséges lenne a jövőt ismerni, de fontos lenne az, hogy reménykedni tudjon egy szebb és boldogabb jövőben, hogy ezzel a reménnyel a jelen munkáját, legalább részben, képes legyen helyesen elvégezni. Ha azonban valakitől elveszik a jövőképét, annak elveszik a reménységét is abban, hogy ha most nehézségeken megy is keresztül, de majd a közeljövőben, vagy esetleg a távolabbiban ebből a helyzetből kiszabadulhat, élete jobbra fordulhat. Ugyanis ez a reménység adna erőt neki ahhoz, hogy a jelen nehézségeit elviselje és a sok fáradtsággal járó munkát elvégezze.
Vannak, akik jóslatokban bíznak, de az ilyen emberek sem képesek a valóságos jövőt látni. Mindenki szeretné, hogy a jövője boldogabb, békésebb, nyugodtabb legyen, hogy betegségeitől, nehézségeitől, félelmeitől megszabadulhatna és egy rózsásabb jövő várna rá. Én azonban azt mondom, hogy a jövőt csak úgy lehet biztonságosabbá, és szebbé tenni, ha az ember betölti az isteni parancsolatokat és hajlandó a jelenben a munkáját becsületesen és apró részleteiben is elvégezni.
Sokan, mivel számukra a jövő bizonytalan, a múlthoz fordulnak erőforrásként. Nem egészen megfelelő módon keresik gyökereiket, és ha tudomásuk lesz róla, akkor elmúlt földi életeiket is ismerni akarják. A földi ember múltja azonban okkal és céllal van lezárva az ember előtt, mégpedig azért, hogy a jelen munkájában és feladatának elvégzésében ne zavarja. Ugyanis, ha a múlt életének eseményeivel és történéseivel az ember tisztába jönne, akkor ezekre a történtekre próbálna építkezni, azaz ami tetszetős lenne a számára, azt visszasírná és dicsekedne vele, ami kényelmetlen, fájdalmas vagy szégyenteljes volt, azt pedig kizárná gondolatvilágából, és így ismeretét nem arra használná fel, hogy amit a múltban helytelenül cselekedett és elrontott, azt a jelenben kijavítsa és a maga lelki fejlődése érdekében átalakítsa. Ezért tehát nincs sok értelme az elmúlt életek visszapergetésének, illetve annak alaposabb megismerésének.
Legtöbbször mindaz, amit az ember a múltról tudni vél, csak képzelgés; elképzeli, hogy és mint élhetett, és abban többnyire a maga előnyös oldalát akarja látni és kidomborítani. Abban a tudatban tetszeleg önmaga előtt, hogy a történelemből mindenki által ismert nevekhez vagy hősökhöz kösse a maga múltját. Ez azonban nem így van, nem ilyen egyszerű. Ugyanis általában egy elrontott földi élet után nem egy, hanem több olyan földi élet következik, amelyben ennek az elrontott életnek következményeit kell feldolgoznia az embernek. A legtöbb ember ugyan szeretné a következményeket kikerülni vagy másokra hárítani, de ez nem lehetséges, mert mint mondottam, a lelki javulás nehéz munkáját mindenkinek magának kell elvégeznie. Több élet alatt kell fáradoznia azon, hogy amit egy életben elrontott, - legyen az életmód, vagy emberi kapcsolatok - azt helyre hozza.
Így a hat munkásélet után a hetedik, a vasárnapi testetöltést a lehetőségek és tehetségek fénye ragyogja be. Mindazok a képességek, amelyeket a lélek addig megszerzett, a vasárnapi testetöltésben mind rajta ragyoghatnak, mindezzel rendelkezhet. De hogy a hetedik testetöltésben ezek a képességek az övéi lehessenek, ehhez hat földi életen keresztül nehezen, szorgalommal és becsületesen el kell végeznie neki mindazt, amit egy-egy életre az isteni gondviselés a számára kijelölt. Sajnos, ez többnyire nem történik meg, mert az ember hanyag és lusta munkás, életének napjait nem arra használja, hogy a mindennapok gondjait, bajait vállaira vegye, a mindennapi munkáját elvégezze, hanem könnyelműségekbe bocsátkozik. Ha lehetőség és alkalom kínálkozik rá, akkor a napot átmulatja, olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek a szellemi fejlődés szempontjából teljesen lényegtelenek, sőt arra is képes, hogy ezekben az időkben is megint eleven parazsat gyűjtsön a fejére. Tehát csakis a jelen, azaz a mai nap az emberé!


Összeállította: Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:


A titokzatos jövő
Adai tanítás - A kivonulás könyve
A szeretet es igazság szolgálataról
A pusztító fegyverek alkotóiról
Gondolatok virág vasárnapján
A gyarlók társaságáról
HANG - Válogatott gondolatok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis1Dan3TycIvY6ypfg?e=cvkW19
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=U8cAQCsmOu4
Szellemnyilatkozatok Vay Adelma által – Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=ES_WWdbADfg
Tragikus hirtelenséggel elhunyt súlyemelő Erzsike médium által – 1997.május 8.

https://www.youtube.com/watch?v=-t6hZCdwa9w
A bűnök és a betegségek összefüggése – Részlet a „Titkos tanítások”-ból
Hangoskönyv (Mónika)

https://www.youtube.com/watch?v=Ppm33RBt_yo&t=11s
Végtelen lehetőségek – A gondolat hatalma, motivációs film

Nem a cselekedetben van a nagyobb bűn, hanem a lélek természetében
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvének harmadik kötetéből

A szellemi életben az alantas befolyásnak a jóval szemben az a nagy előnye, hogy az emberek túlnyomóan nagy része alacsonyrendű érzésvilággal rendelkezik, és fogékonyabb a gonoszra, mint a jóra. Azért még a jó felé haladó embert is könnyen kizökkenti egy kis felgerjedés a haragra, a sértődésre, félremagyarázásra okot adó cselekedet, vagy szó és ezekből származnak a nagyobb dolgok.
Nem a cselekedetben van a nagyobb bűn, hanem a lélek természetében. A lélek természete pedig nem változik meg azzal, hogy szabadjára eresztheti haragját és dühét, hanem ha a fék kellő erővel működik. Megakadályozni és megelőzni jobb és célravezetőbb, mint tombolni hagyni a gonoszt, mármint a gonosz sugallatú befolyást. Azért minden óvó és védő intézkedést, ami a féket működésbe tudja hozni, fel kell használni. Csak gonoszságot és igazságtalanságot nem szabad használni. Amíg az értelemre, az érzelemre, lehet hatni, az a leghelyesebb, mert itt a lélek első fokon kapja a tanítást.

A helyes spirituális úton járók közül mindenki nagyon érzi; főképpen a nagyon érzékeny lelkek, hogy az ellentétes erők nagyon nagy támadást intéznek és erre felhasználják mindazokat, akiknek csak némi eshetősége is van arra, hogy megakaszthassák a szabad mozgási és választási lehetőségeket.
Megjegyzés: A fejlett lélek olyan a szellemvilág számára mint a fáklyafény a sötétben, amely odavonzza a nemkívánatos szellemek egész seregét. Ezek hatni rá már nem tudnak a magas rezgésszintje miatt, de megkeseríthetik földi életét a környezetének negatív befolyásolásával és sajnos szinte mindig találnak a közelben olyan fejletlen embereket, akiket fel tudnak hergelni valamilyen úton-módon a fejlett lélek ellen. A szellemi tanítók tanácsa szerint a jó úton járó lelkek körültekintően és óvatosan kell az emberi kapcsolataikban megnyilvánuljanak, mert soha nem tudhatják, hogy környezetükben valamilyen félreértésből vagy más okból kifolyólag mikor irányul rájuk valakinek a dühe, rosszindulata, sértései vagy megalázása. Az ilyen embert könnyű ugyanis megalázni és bántani, mert ő képtelen a másik alantas eszközeit és harcmodorát használni. Ha ezt tenné, akkor a másik szintjére alacsonyodna le, de ezt fejlett lelki finomsága már nem engedi meg.

MEGJEGYZÉS:
EZEK A KÖNYVEK AMIBŐL EZ ÉS A TÖBBI ANYAG IS VAN INGYEN ELÉRHETŐK!

UI:

Szabó Judit Sorskorrekciók
https://www.youtube.com/watch?v=weatNNa7kbY

A halálról
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 66

A halál törvénye arra való, hogy minden, ami a földé, a mulandóságé, az enyészeté legyen, és mindazt átsegítse a feldolgozás műhelyébe, ami az ember körül mint életkeret felhalmozódott, és amely keretben a lelkének fejlődését, tanulását kellett elvégeznie. A múlandóság és a halál törvénye a bűn következtében állott elő.
Azért kell minden ideiglenesen alkotott formának meghalnia, elmúlnia, mert minden formát, amelyet az élet egy rövid időre kialakított és összerakott, az ellentét gondolata, az ellentét elve is segített megépíteni. Mivel tehát az ellentét elvének, mint teremtő elvnek és eszmének is része van benne, mindaddig szükséges az emberi lélek számára, hogy a mulandóság világait és állapotait végigízlelje, ameddig az abszolút jóhoz, a változatlan, örökkévaló igazsághoz nem tapad, és azzal át nem itatja a lelkét.
Az ember lelke nagy változáson megy keresztül a halállal, mert úgy érzi, hogy mindenét elveszítette. Azért kell az embernek idejekorán olyan erős lelki, szellemi hitre szert tennie, amelyeket nem rombol szét az enyészet hatalma, amelyeken nem fog a halál törvénye, hogy ezen a nagy, nehéz változáson ne kelljen keresztülmennie.
Aki hirtelen, minden előkészület nélkül hal meg, ha hirtelen ébredne fel annak a tudatára, ami vele történt, és az emberi én hirtelen jutna öntudathoz a szellemvilágban, akkor rettenetes, kétségbeejtő állapotba zuhanna alá. Azért az ilyen lélek lassanként tér magához. Beletelik bizonyos idő (sokszor nagyon is hosszú idő), ameddig a tudata — t. i. a legutóbbi életnek az emlékezete — gyéren átszűrődik a szellemi tudatába. Ez ismét csak a kegyelem, az isteni gondviselés féltő és szerető gondoskodása és intézkedése, hogy akiknek hirtelen kellett itthagyniuk a földi életet, lassan szakadjanak el azoktól, amik őket a földhöz kötötték.

Szeretettel Bíró Laci

A médiumítás mint természeti tünemény
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 67

Az életszalagnak (az éteri test képlékeny, nyujtható részének) a megnyújtott állapota hozza létre a médiumitást és ez minden egyénnél más- és másként nyilatkozik meg. Sőt ez még ugyanannál az egyénnél is állapotok szerint változik, azaz az életnek különböző hatásai szerint alakul ki. Az élet behatásaival szemben nem fejt ki ellenállást, hanem igyekszik a lélek az élet hiányait kipótolni, mintha egy másik én képződnék benne, azaz az ő énje megosztódik. Ezek a megosztódott ének különböző felvevő állomásokat képeznek, és a szellemfluidoknak különböző behatásait érzik meg, és továbbítják az agynak, az agyon keresztül pedig az emberi tudat, vagy a féléber tudat vesz róluk tudomást.
Azért a médiumitást sohase tekintsétek befejezett dolognak, hanem csak tünetnek, mert ez olyan természeti tünemény, amelyet sem megfejteni, sem megmagyarázni nem vagytok képesek. Azért tehát csak úgy vegyétek ezt a dolgot, mint természeti tüneményt, mint olyan meggyőződést, amely egy másik világ létezését, életét és működését adja tudomásul, és ennek mintegy meggyőző bizonyítékául szolgál. Úgy vegyétek, mint Isten ajándékát.
Azért legyetek résen a médiumitás törvényén keresztül mutatkozó jelenségekkel szemben, mert bárha meggyőző bizonyítékok jelentkeznek is az értelem- és érzelemvilág számára, mégis minden ember lelkében külön ki kell alakulnia egy bizonyosság-félének. Ez azt jelenti, hogy bármilyen bizonyító erővel bíró jelenség is az, azt mindig a maga helyére kell állítani szellemi érték tekintetében. Azután meg azt sem szabad soha szem elől téveszteni, hogy a médium szelleme sem mindig egyenlő mértékben tolható félre és a szellem mondanivalója a szavakban és gondolatokban való feldolgozás alkalmával veszít a maga tisztaságából, és többé-kevésbé a médium lelki színeiben tűnik elő.

Megjegyzés: Úgy kell elképzelni, hogy a médium képes tudatosságát megosztani olymódon, hogy a saját világi, egós tudatosságát a háttérbe tudja állítani bizonyos mértékig, a médiumi tudatosságot viszont akaratával előtérbe helyezi. Így a médiumításra hangolt tudatossága képes fogadni a szellemvilágból érkező hatásokat, gondolatpkat és azokat az agyban fizikai szinten is tudatosítva mondja el, vagy írja le a közlést. Ha az egós tudat nincs kellően félreállítva hangulat vagy más okokból, bekavarhat a maga módján értelmezve, a saját gondolataival megtoldva, "fűszerezve" a közlés szövegét. Ez odáig fajulhat, hogy szinte egészen mást mond mint a közlés eredeti tartalma.


Az egész médiumitás nagyon laza talajon álló tulajdonság. Tehát az ember ne legyen vakhitű a szellemvilágból jövő igazsággal szemben se, de feltétlenül szükséges, hogy mindig figyeljen az ő emberi énjéből rávetődő árnyékokra, hogy azok fel ne tartóztathassák az igazság világosságát, és ne szűrje azt az ő emberi énjének árnyékain keresztül. Különben éppen az intuitív médiumitás alkalmas arra, hogy a folyton ellenőrző tudat ott álljon és figyeljen.

Hiszen mi nem adhatunk a médiumnak szavakat, csak érzéseket és gondolatokat, sőt a gondolatokban is sokszor csak olyan formákat, amelyeket éppen rá lehet illeszteni a médium gondolataira. A médiumi tevékenység feltétlenül szükségessé teszi a léleknek a jó irányban való teljes akarását, és a jónak bizonyos fokú ismeretét. Nem mindig egyenlően intenzív az összeköttetés a szellem és a médium között, hanem az folyton hullámzik. A szellem ugyanis nem képes minden percben és minden pillanatban urává lenni a médium lelki természetének, mert a médium egyéni lelke nem minden pillanatban hajlandó semleges állásponton maradni. Ne higgyétek, hogy olyan könnyű dolog a szellemnek különböző médiumok által megnyilatkozni! Ezer meg ezer akadálya van annak, amit le kell küzdenie egyiknél-másiknál. S ha nem tudja leküzdeni, akkor nagy hézagok keletkeznek, úgyannyira, hogy alig tudja magát kifejezni.
Ezért szükséges a médiumi ténykedéshez az engedelmesség, a passzivitás kifejlesztése, nagy nyugalmi állapot, azt mondhatnám, bizonyos fokú nemtörődömség, azaz a hatni akarás ellentéte. A médiumi természet a saját lelketek érdekében adatott. Mert minden emberi léleknek meg van szabva a maga haladási útja, sebessége, iránya; nem valahol tőle messze, láthatatlan világban, hanem a saját lelkében; és minden lélek csak azt teheti, amire a saját természetében megvan a képesítése. Tehát a médiumi megnyilatkozások nem mentenek föl benneteket a kutatás, a munka és az éber megfigyelés kötelezettsége alól. És az Isten ezt azért adja, hogy élénkebb tevékenységre szorítsa a haladni kívánó emberi lelkeket. Mert ne feledjétek el, hogy az idő közel van!
Az olyan dolgot, amit nem tudtok megérteni, amit nem tudtok a lelketekben elhelyezni, úgy ahogy van, mindenestől tegyétek félre, és várjátok meg a válaszokat, melyek így, vagy úgy megérkeznek. A médiummal szemben minden körülmények között óvatosnak kell lenni, mert a médium lelkén keresztül megnyilatkozó szellemek részére sokszor csak egy gyenge kapcsolat, egy keskeny híd vezet, amelyen keresztül lehet, csak az ő gondolatának egy töredékét tudja átadni.
A médium lelkének kisebb vagy nagyobb passzivitásán múlnak sokszor a legjobban meggyőző jelenségek. Azért ezt a passzivitást, ezt az egyensúlyi helyzetben lévő lelki hangulatot, ezt a nyugalmi helyzetet nem szabad megzavarni sem érzésekkel, sem erőteljes gondolatokkal, annál kevésbé szavakkal. Különösen olyan médiumnál, aki inkább az érzésekre reagál, az első érzésbeli megzavarodás a körben mintegy kiszorítja a médium erőiből a szellemet. És abban a pillanatban ezt az űrt, amely így támad a szellem és az átvevő médium-lélek között, a médium a saját énjének kialakított gondolatával tölti be. Ez olyan természetes és magától értetődő folyomány, ami ellen sem ti, sem mi nem tehetünk semmit.

Szeretettel Bíró Laci

A médium lelke olyan mint egy szűrő
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 68

Ha valami zavar titeket, ha a lelketekben olyan érzések vannak, amelyek nem tudnak nyugton maradni, hanem befolyásolják a gondolataitokat, mint képzelődések, feltevések, előítéletek, akkor inkább ne tartsatok ülést, mert az eredmény nem lesz kívánatos. Csak teljesen passzív lélekkel, Isten felé vágyódással ülhettek le és várhatjátok, ami következik, amit az örökélet folyóvize kivet ennek a világnak a partjaira. Azt is jegyezzétek meg magatoknak, hogy a médiumnak módjában áll elutasítani, vagy magához vonzani azokat a szellemeket, akik a közelében vannak és az ő fluidjaiba gondolatokat, érzéseket és vágyakat dobnak bele.
A médium lelke olyan, mint egy szűrő; ez a szűrő lehet ritkább, vagy sűrűbb. Ha sűrűbb, akkor kevés megy át rajta a szellem énjéből és gondolatából, és az a kevés sem tud határozott körvonalakat felvenni. Fontos hogy a médium finom műveltséggel, szóbőséggel és kifejezésmóddal rendelkezzen. A tudatnak a szűrőképessége az a médiumi tulajdonság, amelyen keresztül a lélek áthozza azokat a tapasztalatokat, azokat a fogalmakat, amelyeket beleírunk, belenyomunk, belevetítünk a médium lelkébe és tökéletlenül képzett tudat tökéletlenül adja azokat vissza. Az ilyen tudat a leghelyesebb, legszíndúsabb, leggondosabban körülrajzolt gondolatokat és fogalmakat is hiányosan fogja visszaadni. Azután ha ez a tudatszűrő sűrű, akkor csak olyan félig művelt, félig képzett eszköz lesz a saját egyénisége számára is.

A másik eset az a médiumitásnál, hogy a szellem annyira hozzá van kötve a saját földi énjéhez, hogy nem képes messze elhúzódni, nem tudja magát a testi éntől eléggé függetleníteni. Ilyenkor tehát az életszalag kevésbé nyújtható, aminek az a következménye, hogy nem lehet egy közbülső tudatnak kifejlődnie, tehát nem hagyhatja el a saját én az asztrálvilágot, hogy abban a világban egy másik szellem is belekapcsolódhasson az ő tudatával, és mint irányító erő részt vehessen a földi énnek gondolat- és érzésvilágában. Ilyen az úgynevezett sugalmazott médium. Itt a saját szellem tudata impregnálódik az idegen szellem tudatával, s lassú és finom szűrődéssel vegyül össze a kétféle gondolattartalom.
Az intuitív médiumitás átváltoztatja a gondolatot a saját színeire. A saját gondolatértékeivel ad neki kifejezést. Itt a külső szellem nem másíthatja meg, nem teheti hatályon kívül a médium véleményét, egyéni gondolatát, hanem csak más színt ad annak, s úgy folyik be a tudatba, hogy ott emberi kifejezésekben jelenjen meg.

A mechanikus médiumnál megint egyéb akadályok vannak. Az is előfordul, hogy akkor, amikor a kapcsolódás bekövetkezik, a médium emberi tudata a külső világból meg van töltve ideges feszültséggel. Ilyenkor ez az emberi tudat megmerevedik, és az agy kevésbé használhatóvá válik. Ilyenkor a szavak csak a legközönségesebb, a leghétköznapibb formában, a legkönnyebben hozzáférhető alakban állnak rendelkezésre és így a megnyilatkozás színtelen, hiányos, akadozó, határozatlan formában jön létre. Időközönként, amikor a megnyilatkozó szellem nagyobb uralmat tud venni a testi tudaton, ilyen pillanatokban jönnek létre azok a meggyőződést nyújtó szavak, gondolatok, emlékekre való hivatkozások, amelyek a földi emberek előtt a meggyőződést szolgáltatják.

Azért mondom: figyeljetek, és ne akarjatok erőszakkal meggyőződést szerezni, ahelyett a meggyőződés lehetőségét igyekezzetek előmozdítani azáltal, hogy mint passzív szemlélők vegyetek tudatotosan részt, és mindig elégedjetek meg annyival, amennyit kaptok. Még a sugalmazott médiumnál is úgy van az, hogy a tudat az egyik pillanatban egészen elsötétül, a másikban majdnem egészen világos, ami megint nem zárja ki, hogy a következő pillanatban a szellem ismét urává ne legyen annak a tudatnak. A napidegfonat izgatottsága, merevsége és feszültsége is határozhat ebben a kérdésben, mert a médium szelleme, bárhogy akar is, nem tud teljesen passzív maradni. Az akarat itt nem határoz semmit. Azonban van még egy eset: ez az, amikor a médium testi tudata akar. Ez az akarás, mégha a legjobb indíttatásból táplálkozik is, erősen és nem előnyösen befolyásolja a lelki működését.

Szeretettel Bíró Laci

Nyílt levél sokaknak - Nem
ünnep a húsvét!?

Neked írok, akinek a nagymamája még serényen készült erre a csodálatos ünnepre. Ezernyi dolga volt, hiszen a Nagyhét, a szenvedés hete az otthoni, gyakorlati felkészülést, majd a szent három nap szertartásai a lelki felkészülést jelentették. Nem volt könnyű összeegyeztetni, hiszen készülni kellett, mert jött a család. Kalácsot sütött, sonkát és tojást főzött, kitakarította a házat, és a kertet, a veteményt is gondozni kellett. Mindezt persze, nem egészen a család kedvéért, hanem a szenvedő, majd a halottak közül feltámadt Krisztus iránti szeretetből tette.
Te már úgy emlékszel minderre, hogy jött a Húsvét, elutaztatok a mamához, ahol remekül érezted magad, igaz, a szombati vacsorával várni kellett, mert a mama a templomban volt, de ti addig néztétek a tv-ben a sok ostoba műsort. Templomba már nem mentetek, mert a szüleid fáradtak voltak… és különben is: otthon is lehet imádkozni… Azt, hogy hogyan és kihez, miért és egyáltalán érdemes-e, azt már nem tanították meg. Egyedül a mama, ott vidéken akart elvinni a templomba, de neked nem volt kedved. Locsolni azért még elmentél, mert az aprópénz, amit ott vidéken kaptál, nem jött rosszul. De, később már azt is szégyellted.

Ma megint elkezdődik a Nagyhét. A mama már rég nem él, a házát is eladták a szüleid, és abból lett lakásod. Te már tősgyökeres városi vagy, jó állásod van, és már péntektől lefoglaltad a wellness-szállást és odautaztok a gyerekkel péntek reggel. Nagypéntek reggel!
Fogalmad sincsen, miért mennek az emberek a templomba, ott, ahol te és a családod wellnesseztek. Valami talán még rémlik… Talán a kereszt, amelyre azt a Jézust, vagy kit feszítettek föl valamiért. Ez a keresztények jelképe, vagy mi?... A gyereked már ennyit sem tud. Nem tudja ki volt Jézus Krisztus, mit tanított és miért kellett meghalnia. Nem ismeri, mert nem tanítod meg neki, mi az a tisztelet, a szánalom, a fájdalom, és nem érzi át – ahogyan Te sem –, hogy milyen szörnyű, amikor ártatlan embert vádolnak hazugsággal, és megölik, mert sok ellensége van a hatalomban. Sem a gyereked, sem te nem tudjátok felfogni azt a szeretetet, amikor egy ember az életét adja a többi emberért, mert te már nem vállalnál ilyen „baromságot”. Másért meghalni? Mindenki ott dögöljön meg, ahol van… neked jó a fizetésed, és mindened megvan, így, az sem érdekel, hogy a gyereked osztályában vannak, akik szegényebbek, szerényebben élnek… te és a gyereked lenézitek őket. Pedig, hidd el, ezek a gyermekek is érnek annyit, mint a tied, és ők érzik mi a szeretet, mert ők nem tudják megkapni a legújabb telefont, hanem helyette szeretetet kapnak… és talán elmennek a templomba a wellnessezés helyett, és otthon, családi körben eszik meg a húsvéti vacsorát.
Mert hidd el, aki nem ismeri Jézus tanítását, szenvedését és feltámadását, csak a jólétnek, a dúskálásnak él, szeretni sem tud igazán! Hiszen, te is kihagyod a szüleidet az ünnepből, mert te megérdemelsz egy kis pihenést… lehet, hogy ők már elmennek a templomba és bánják, hogy téged nem vittek gyermekkorodban.
Ki, és hol rontotta el a nagymamád által képviselt szellemiséget, hitet, ünnepet? Mindenki! Egyszerre!
Az oktatásügy, azaz, az állam, a szüleid, akik a saját, majd a te jólétedért álltak bele a mókuskerékbe, ahol csak a pénzhajhászás, a megélhetés hamis indoka volt, de a templomra, Istenre nem szakítottak időt. Járattak ugyan egy darabig hittanra is, az angol, a karaté, a boksz-tanfolyam, a művészi torna, és az úszás mellett. Rombolt az egyház is, amikor valami jól képzett vénlány azzal rémisztgetett a hittanórán, hogy porrá fogsz égni a Pokol bugyraiban, ha rosszul viselkedsz. Így többet nem is mentél hittanórára, és emiatt az emléked miatt, a gyerekedet is távol tartod a hitoktatástól. Pedig nem ez a jellemző!
Mindennap látsz valami szörnyűséget a tv-ben, ártatlan emberek pusztulását, terrorcselekményeket, rombolást, bombázásokat, és azzal riogatnak, hogy itt is lesz háború. Ám, egyetlen televíziós csatorna, egyetlen rádió sem hív templomba, nem mondja el neked, Jézus szenvedéstörténetét, a tanárok az iskolában nem beszélnek erről a fájdalmas, de a feltámadás örömével végződő ünnepkörről. Sőt: ma már az egyházi iskolások sem kapják meg a teljes Nagyhetet szünetnek, mint a kommunista diktatúra alatt, mert ma már az oktatási kormányzat határoz meg mindent… és igyekszik a vallási ünnepeket megsemmisíteni. A katolikus és protestáns sajtóorgánumok is csak belterjes pletykalapok csupán, ahelyett, hogy magazinokat, képes kiadványokat adnának a világiak kezébe, hogy megismerjék Jézust és az Ő tanítását! Mindenre van pénz, de a hitterjesztésre, a világ lelkének a megmentésére nincs! Ennek vagy az áldozata te is!

Veled együtt elvesztette a magyarság keresztény hitét, és te, azon rengeteg ember közé tartozol, akik majd később bánják, hogy ide jutott a nemzet, a magyarság. Mert hittél a jólét mindenhatóságában, hitted a politikai álkereszténység nagy szavait, az új világ tanításait, de nem ismerhetted meg Jézust, a szeretetet, a méltóságot, az alázatot, a másik ember tiszteletét, a kereszténységet, hanem egy idegen, és lélektelen, pénzcentrikus, kapitalista moslék, értékromboló világának áldozata lettél.
Ám, ne aggódj! Majd amikor a gyereked miatt, a feleséged hűtlensége miatt, vagy az egyedül töltött öregkorod miatt szenvedsz, akkor óhatatlanul eszedbe jut a nagymamád által mesélt történet Jézusról, az Ő tanításairól, szenvedéséről, haláláról. És eszedbe jut majd a nagymama ragyogó szeme, amikor a feltámadási miséről hazaérve örömmel terített meg, s tette föl az asztalra a szentelt ételeket a lepattogzott szélű, réges-régi pecsenyéstálon, amit csak az ünnepeken vett elő. És akkor eszedbe jut majd maga a Megváltó is, Akihez fohászkodhatsz, és Aki akkor, a te fájdalmadban és megalázottságodban lehajol hozzád és átölel azzal a szeretettel, amellyel vállalta érted a halált, és megadta a Feltámadásban az örök élet ígéretét. Neked is. Csak te nem foglalkozták ezzel. És megbocsájtja, hogy a gyerekedet is erre a sorsra juttattad a pénzhajhász, istentelen, hitedet elhagyó életeddel, a jólét imádata okán. Bár, lehet, hogy a gyereked meghallja az Ő hívását és az unokád már ministránsként szolgál ezeken a szent napokon… Hiszen, Isten útjai kifürkészhetetlenek.
A Nagyhét elkezdődött… ha olvastad ezeket a sorokat, akkor csak egy kicsit nézz magadba, idézd fel a nagyi húsvéti örömét és kérd Jézust, hogy amit kihagytál eddig az önző életedből, engedje pótolni…
Áldott Ünnepet kívánok
minden Kedves
Olvasómnak!

—Stoffán György—


UI:

Szondi M Megváltás
https://www.youtube.com/watch?v=gsPDpcaqHgo

AZ ÖRÖK TAVASZ ORSZÁGA

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból

Az idén a Földön késik a tavasz. Látom, hogy mindazok a virágok, amelyek siettek kibontani kis fejüket, szirmaikat az ünnepre, többnyire elfagytak. Nálunk mindig tavasz van. Én az örök tavasz birodalmából jöhettem ma közétek. Itt mindig kellemes és szép a természet; de az Úr feltámadásának ünnepe táján különösképpen csodálatos. Ilyenkor különösen tobzódik virágzásban, üdeségben, vibráló színekben...

Talán az teszi ezt a világot az örök tavasz világává, hogy itt mindannyian olyanok élünk, akik az élet diadaláért szenvedésteljes, erőszakos és nehéz halálon estünk át. És mivel a lelkünkben él a vágy az örökös megújhodásra, a réginek elhagyására, mindig újabb, frissebb, gyengébb gallyak kihozására a lelkünkből, ez teszi a természetet is ilyen állandóan megújhodóvá, a tavasz színeit, a tavasz jegyeit magánviselővé.
Mert valóban itt mindannyiunknak az a célja, hogy ne húzzuk az időt, ne várjunk a magunk átalakításával és átalakulásával, hanem a bennünk felfedezhető legapróbbnak és jelentéktelennek látszó - hát nem is mondom, hogy rosszat - inkább gyengeséget, gyarlóságot, tévedést vagy tévedésre való hajlandóságot magunkból kitisztítsunk. Az a célunk, hogy az árnyékok eltűnjenek; hogy a fény mindenen visszatükröződjék; hogy a Nap állandóan süssön, hogy a levegő a virágok balzsamos illatától csodálatos legyen; hogy a légkör a ti oxigénetekhez hasonló életfontosságú elemekkel telítődjék; hogy a légben se legyen semminemű szennyező. Emlékszem arra az időre, amikor idekerültem, hogy milyen nagy volt a légszomjam, hogy mindig gyorsan és mélyeket lélegeztem. Mert annyira kívántam, annyira vágytam ennek a légkörnek ezt a csodálatos, életet adó levegőjét.
Ez felpezsdítette bennem a jóhoz való ragaszkodást, az akaraterőben a jónak megvalósítását és a vágyat, hogy ellene tegyek mindennek, ami a bűn eredményeként jön létre, amely betegségeket, fájdalmat, szomorúságot, levertséget, mélabút és minden mást hoz nemcsak az emberre, hanem az emberben élő szellemre is. Létrehozta bennem is azt a depressziós állapotot, amelyben nem tudtam lelkesedni, nem rendelkeztem kellő energiával.

De azután egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy megtelítődtem ennek a szférának balzsamos, életet adó levegőjével. Bennem is erőteljesebb a megújhodás utáni vágy, miként itt azt az egész természet, ez a csodálatos tavasz állandóan reprezentálja (képviseli). Ezt a tavaszt nem lehet megunni, ebben a tavaszban mindig újabb szépségek keletkeznek és jönnek életre. Itt minden nap másként süt a Nap, de sohasem égető és perzselő, sohasem olyan, hogy az üde, zöld füvet kiégetné, vagy a virágot lelankasztaná.
Itt valahogyan minden esőcsepp más. Itt az eső is más: zivatar és villámlás nélküli, üdítő eső és harmat, ami újra és újra felfrissíti a levegőt és az egész természetet körülöttünk. Itt, ha egy esőcseppet megnézek, ebben az esőcseppben meglátom Isten nagyságát és Isten hatalmát. Ha akarom, ebben az esőcseppben meglátom az én Krisztusomnak is egész földi életét. De csak az Ő földi életét, mert az Ő szellemi életébe nincs bepillantásunk, az az Ő privát élete. De az Ő földi életét megláthatom a születése pillanatától a mennybemenetelének dicső pillanatáig. És ha megfogok egy szál virágot, akkor ez a virág minden csodálatosságában mutatja meg magát előttem. Egy egész külön világ minden kis virág, ha közelről nézem.
Ha távolból nézem e világot, minden pici, minden csodálatos; innen nézve alig látom meg azokat a kis, egyszerű, szerény virágokat, mint az ibolya, a hóvirág, vagy a gyöngyvirág; és én olyan nagy és erős vagyok hozzájuk képest. De nem azért vagyok nagy és erős, hogy letapossam, leszakítsam őket, kárt tegyek bennük, hanem hogy ők velem, és én is velük - alacsonyabb rendű társaimmal - örülhessünk az életnek, örülhessünk a lehetőségnek, örülhessünk az élet diadalának a halál felett, amelyet a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk győzött le azzal, hogy a halálból diadalmasan feltámadott az életre.

Három vándorral jöttem... ez a három vándor még bizonyos fokig téliesen van öltözve. Bizonyára zordabb, hidegebb vidékről, távoli északról jöttek. Bár az egyiken már a tavaszi felöltő azt mutatta nekem, hogy számára is elérkezett a kikelet. Szeretném őket ma megvendégelni az otthonomban, de ez nem lehetséges, mert nekem erre a mai napra szegényebb és szerencsétlenebb és még ridegebb vidéken lakókkal van elkötelezettségem. Most ezek a szegények körülvesznek, hogy azután tovább menjenek, mert a feladat, a munka szólítja és várja őket. Az a munka, amely leginkább önmagukkal van, hogy azután egykor majd ők is élvezhessék az élet csodálatos dicsőségét a halál felett. Ezt ők most még nem észlelik, mert még bizonyos fokig fogva tartja őket a halál törvénye.
De a három vendég közül egyik sem a halál birodalmába való. Ők az életre szántak közé tartoznak így hát menjünk tovább, hogy ti is Krisztus békéjével elmehessetek, szívetekben ünnepelhessetek és megérezzétek az élet diadalát, amit a feltámadás jelenthet a számotokra is és ti is feltámadhassatok majd lélek szerint, mint ahogyan én feltámadtam a mi Urunkban, a Jézus Krisztusunkban. Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

UI:

Szondi M Belső gyermek
https://www.youtube.com/watch?v=CL_bha-yLXg

Előképek jelzik a jövőt - Felvezetés
Zita médium közlése

A teremtő Isten mindég, minden bukott világon számíthatott és építkezhetett a „maradékra”. Így természetesen a Földön is minden korszakban voltak „maradékok”, vagyis azok, akik alkalmasak voltak a Földön a jó terjesztésére és példát és utat mutassanak azoknak, akik nem engedelmeskedtek az isteni akaratnak, hanem térdet hajtottak Baál istennek - ezt képletesen mondom - tehát a világ fejedelmének. Voltak, akik tudatosan, önként váltak az ellentét eszközévé és voltak, akik az ellentét kényszerítő hatása alatt váltak eszközzé. De akár így, akár úgy váltak az ellentétes elveknek az eszközeivé, azon voltak, hogy megakadályozzák a „maradék”-hoz tartozók munkáját, akik híven, becsülettel azt az isteni törekvést, szándékot kívánták az életben megvalósítani, amiről tudták, hogy az egyetlen járható út, ami a nyomorúságok világaiból, a halál völgyéből a boldogság és békesség világaiba vezet.
Ha megfigyelitek, a drámáknak, operáknak bevezető része, prológja van. Ugyanígy, ha megfigyelitek, előszó van a kiadott könyvekhez is, ami felvázolja, hogy mi a cél a kiadott könyvvel, miben és hogyan szeretné az olvasót tájékoztatni. A Föld történetében ugyanígy észre lehet venni, hogy mindig voltak előképek arra vonatkozóan, hogy amiatt a kettősség miatt - a jó és a rossz - amivel beszédemet kezdtem, akár a közeljövőben, akár a távoli jövőben mi és hogyan fog megtörténni.
A teremtéskor már megmutatkozott annak a lehetősége, hogy mivel Isten teremtményei nem robotok voltak, hanem szabad akarattal rendelkeztek, tehát elbukhatnak. Fennállt az a lehetőség, hogy érzéseikben, gondolkodásukban eltérnek a kijelölt úttól és a „nincs”, a nemlétező felé fordulnak és helytelenül úgy gondolják, hogy a „nincs”-et „van”-ná lehet tenni, és a saját téves elgondolásaikat akarják megvalósítani.

Tehát már az elsődök teremtésekor bizonyos terv volt arra vonatkozóan, hogy akik eltérnek az isteni akarattól és a maguk helytelen útját kívánják járni, azok részére lehetőség álljon fent a visszatérésre és hogy ez a lehetőség minél előbb létrejöjjön. Így keletkeztek a paradicsomi világok és így keletkeztek a másodnapok, amelyekbe a bukottak még bepillanthattak, de bejárásuk már nem volt. Az volt a cél, hogy ezekbe betekintve, megkívánják, hogy oda visszatérhessenek.
Tehát az előképek megmutatták, hogy van lehetőség a visszatérésre. De van olyan előkép is, amely azt mutatja meg, hogy a gonosz indulatú ember mire képes a jóval, a tökéletessel, a tisztával, a hatalmassal szemben, amikor a hatalmánál fogva a gonosz erőit kiöntheti rá. Ez előre mutatja, hogy íme, ez vagy te ember! Próbálj úgy gondolkodni, próbálj úgy érezni, hogy ezek a dolgok, amiket az előkép mutat, ne következzenek be. És volt olyan előkép, ami azt mutatta, hogy a szolgaság és a bűn világaiból is van kiút.
Minden világra, tehát az alsóbb napok rendszerére is értendő és egy-egy fejlődési turnus végezetével mindig szükséges, hogy akik a fejlődést ilyen nagymértékben gátolják, és a „maradék”-nak a továbbfejlődését veszélybe sodorják, akkor egy korszakváltás, egy korszakzárás következzék be. Ilyen korszakzárás előtt áll ma a Föld, amikor már azt sem mondhatom, hogy a 24-ik órában van a Föld, illetve hogy még az egész 24-ik óra a rendelkezésére áll a Föld lakóinak.

Valójában már nagyon sötétedik, a nap már lemenőben van, egészen lent van a horizonton és már nagyon megnyúltak az árnyak. Egyre kevesebb az a világosság, aminél még a hitetlen emberek tájékozódni tudnának. És egyre nehezebben lesz majd látható az út és egyre kevesebb lesz a lehetőség, amibe a gyengehitű vagy a hitetlen világ megkapaszkodhatna. Napjaitokban egyre inkább - ahogy az időben előre mentek - bekövetkezik, hogy akik az isteni akarat letéteményesei voltak, vagyis a különböző vallások és a különböző egyházak, nem lesznek képesek továbbra is világosságot adni a sötétségben, félelemben és bizonytalanságban ide-oda imbolygó emberlelkeknek.
Ráadásul ezek az imbolygó emberlelkek nem is keresnek, nem is kutatnak, nem is zörgetnek, nem is nyitják ki a szemüket, nem is figyelik az utolsó időkben az égből küldött jeleket, hanem a testi énjük kielégítésével vannak elfoglalva. Az egyházak mint odvas fa dőlnek majd össze. Az odvas alatt azt értem, hogy az odvasság a fának a belsejében van. Tehát a rothadás nem kívülről, nem külső támadás miatt történik, hanem belülről, a magból, vagyis a vezetőség részéről indul meg.
Ma már világosan látni lehet, amikről az Úr beszélt, hogy nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, ember ember ellen, szülő gyermek ellen, gyermek szülő ellen támad, itt vannak. Ezek az utolsó időknek a jelei és ezek nyilvánvalóan nem válnak jobbá.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Előképek jelzik a jövőt
A kikutathatatlan nagy titok
Adai tanítás - Mária „lelke”
A hivő és megtért emberlelkek munkája és kötelessége
A segítségnyujtás határai
Kevesen vannak, akik Jézus keresztjét szeretik
Miért nem haladunk spirituálisan



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis1qovZ32ygRgjiGmA?e=4lggPN
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ErzbAI4GdX0
Élet a magasabb világokon Zita médium által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=hAsiLBnOWHM&t=137s
Mese a sokszívű Zsofkáról_Lajos és Zsofka-Eszter története – Hangoskönyv (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=jH5a-KxVyMg
Krisztus a világ világossága a „Kárma és kegyelem” c. Könyvből – Hangoskönyv (Mónika)

https://www.youtube.com/watch?v=b9pOldV2zOM&t=52s
Kiből lesz a cserebogár – Romantikus film

Feltámadás testben?
Krisztusi csodák a tudatkutatásban, szeretet és újjászületés a lélekben

Húsvét a kereszténység nagy ünnepe, amikor a hívők Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek. A krisztusi csodák a próféta életútját végigkísérték, betegeket gyógyított, vízen járt, ételt sokszorozott, sőt a leírások szerint a halott Lázárt is feltámasztotta… De vajon túl a vallásos hiten, vajon valóságnak tekinthetünk-e ebből bármit is, létezhetnek-e, magyarázhatóak-e racionális világunkban ilyen csodák?
Bármilyen meglepő is lehet, az idézett csodák nem példanélküliek, a pszichikus kutatások XIX. századi kezdeteitől hasonlóan elképzelhetetlen jelenségekre derítettek fényt, a mai tudatkutatás perifériáin pedig a tudat és valóság viszonya teljesen új megvilágításba került.
Mítoszokat, néhai vallási csodákat racionálisan elemezni nem könnyű feladat, nyilvánvalónak tűnhet, hogy nagyrészük leginkább a legendák körébe sorolható. Nem is igen tudnánk mit kezdeni velük, ha a jelenkor ismeretei között nem szerepelnének olyan képtelen jelenségek, amelyeket nyugodt szívvel nevezhetünk csodáknak. Ezekkel a különös képességekkel, ma a tudományos parapszichológia foglalkozik, ami százhetven évvel ezelőtt született meg, egy Amerikában felbukkant misztikus jelenség okán.
1848. március 15-e ugyanis nemcsak a magyar történelem jeles napja volt, hanem az első olyan csoda tudományos igényű megfigyeléséé is, ami a pszichikus kutatások, majd később a modern pszi kutatások kezdeti dátumát is jelentette. A New York állambeli Hydeswille falucskában a Fox nővérek házában, ugyanis mintegy „megbolondult” a tárgyi környezet, bútorok mozogtak, rejtélyes kopogások hallatszottak a falból, ezt ráadásul tanúk serege igazolta. A Fox lányok hamar kifejlesztettek egyfajta morze ábécét, amit a „szellemekkel” való közvetlen kommunikáció követett, így alakult ki az újkori médiumitás, amire a korai pszichikus kutatások koncentráltak.
A „túlvilági közvetítéseken” túl, azonban más, olyan elképesztő jelenségekre is felfigyeltek a kor kísérletező tudósai, amit akár Jézus csodáihoz is mérhetünk. Ilyenek voltak Daniel Douglas Home amerikai parafenomén példátlan képességei, köztük a legdöbbenetesebbel, vagyis azzal, hogy Home nemcsak tárgyakat tudott lebegtetni, de olykor maga is több méternyire a levegőbe emelkedett. Csalásról itt nemigen lehetett szó, ugyanis Home-ot az akkori tudomány legelismertebb tudósai is vizsgálták, soha, semmilyen trükköt sem találva a bemutatókon.

Száz évvel később, egészen másutt, a Szovjetunióban, egy egyszerű háziasszony került a pszi-kutatás célkeresztjébe, aki Home-hoz hasonló, mondhatni krisztusi csodákra volt képes. Nyina Szergejevna Kulagina szintén tudott az akaratával tárgyakat mozgatni, de ami ennél is fontosabb, hatni tudott élő szervezetekre, például élő békaszíveket tudott megállítani, illetve újraindítani, betegeket gyógyított és kiemelkedő telepatikus képességei is voltak. A vele végzett kísérletekről dokumentum felvételek készültek, elfogulatlan amerikai kutatók vizsgálták eredményesen, képességeinek valóságosságához tehát nem férhetett kétség.
De vajon mindezek után valósnak tekinthetjük názáreti Jézus csodáit is, egyáltalán, a magas fokú vallásos hit ilyesfajta manifesztációit máshonnan is ismerhetjük? A válasz: - Igen! Árnyaltabban fogalmazva, jelenkori ismereteink alapján legalábbis valószínűsíthetjük, hiszen szinte minden csodára találhatunk példát, a vízenjárást nevezhetjük levitációnak, az ételsokszorozást teleportációnak, a csodálatos gyógyításokat pedig nemcsak Nyina Kulagina képességeivel, de a szintén eredményes természetgyógyászati módszerekkel is összevethetjük. Más vallások prófétáinak életútját ugyanígy csodák övezték, azonban a régmúlt ködébe vesző legendás esetek helyett bizonyítóbb erejűek a közelmúlt megfigyelései.
A távol keleti vallások szerzeteseit, például a hinduista és buddhista papokat, a hasonló szellemiséget képviselő jógikat és fakírokat az elmúlt évtizedekben gyakran vizsgálták kísérleti körülmények között és megint csak a tudat és a lélek csodáira bukkantak. A lényeg itt a tudat magas szintű kontrolljának a testi folyamatokra és a környezet fizikai állapotaira gyakorolt megmagyarázhatatlan hatását jelenti, amit a mai tudományos parapszichológia ismeretei nélkül a képtelenségek területére kéne sorolnunk. A tudat, a psziché, vagy nevezzük akár léleknek, úgy tűnik képes felülírni az objektívnek nevezett valóság alapvető törvényszerűségeit, amit a spontán esetektől eltekintve (Home, Kulagina) leginkább a szellemi-lelki letisztultságból eredő erő tesz lehetővé.
Mit is jelenthet mindez a krisztusi csodákat illetően? Leginkább azt, hogy a letisztult lélek hatalmas varázserőket képes életre kelteni, a szeretet ereje pedig ebben is a legnagyobb energiákat tudja mozgósítani. A kétségek és fenntartások nélküli hit, a parapszichológiában is alapvető feltétel a pszi képességek aktivizálásához, ennek minősége azonban már-már emberfelettivé is válhat egy prófétai sorsban. Jézus karizmatikus, megváltó lénye pedig ilyen volt. Hogy feltámadt-e testben, nem tudjuk, de hogy a szeretet erejével, az emberi lélek újjászületéséhez nyújtott és nyújt segítséget, tanításai kezdetétől máig, az bizonyos.
Hogy igaz lehet-e a sok csoda, a lényeget illetően szinte mindegy, ám, mint az igehirdetés bizonyosságának tanúsága, mégsem elhanyagolható. A valóság a szellem és a lélek különös tükre, amiben az újjászületésre – a mindnyájunk újjászületésére – szólító üzenetet a názáreti szavainál egyszerűbben és szebben úgysem tudnánk leírni: - Kelj fel és járj!

Paulinyi Tamás

UI:

Szabó J Húsvét szellemi tartalma
https://www.youtube.com/watch?v=ZWhXSQzkNIQ

A spiritizmus a szellemvilág eszköze
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 69

A spiritizmus világossága az utolsó időkben mint különös kegyelmi ajándék azért sugárzik alá a földre, hogy azok, akiknek lelkében elhomályosult a hit, az utolsó idők küzdelmében talpra állhassanak, hogy itt ne maradjanak; s akiket tévelygéseik rossz irányba tereltek, kitérítettek haladási vonalukból, azokat a szellemeket a hitben megerősödöttek az ő hitük fényével és világosságával magukhoz vonzzák és szintén kiemelhessék. Mert az idő rövid; már nincs arra idő, hogy az emberi léleknek lassú, aprólékos fejlődésével, tapasztalatok gyűjtésével lehessen megszereznie azokat a bizonyosságokat, amelyekre támaszkodva elvégezhesse a maga fejlődését. Most már csak erőfeszítéssel, fáradhatatlan munkával, önmunkálkodással, és azon keresztül a példaadással lehet valamit elérnetek, hogy itt ne érjen benneteket a pusztulás, a vihar. Mert még így is alig hogy meg tudtok állani, hát még ha majd a pusztító szélvész ideje itt ér benneteket! Az letör titeket, mint gyenge palántákat, és nem tudjátok bevégezni munkátokat.
Nem a ti külső megjelenésetekre, a ti emberi, testi erőitekre pályázik a megtévesztés szelleme, hanem a lelketekre! Mert mit használ az neki, ha a testeteket meg is nyeri? A testetek előbb-utóbb az enyészet karjába dől, s akkor ő elveszítette a talajt a lába alól. A lélek világába törekszik, a lélek világát akarja meghódítani, az érzéseket, a gondolatokat; ott akar zavarokat előidézni, ott akarja hazug színeivel a festett mennyet a földi ember szeme elé varázsolni! Amit itt a testi szemeitekkel láttok, és amit a ti érzékeiteken keresztül tapasztalhattok, e felett már ki van mondva az ítélet, ez veszendőbe megy minden tudományával, minden elért eredményével, minden vívmányával, gazdagságával, eszményeivel együtt; ez mind az enyészeté.

Az akarat és a passzivitás kérdésében helyesen kell disztingválni; ezt a kettőt szét kell választani a lelketekben. A jóra való akarat, a jóra való nemes törekvés, az a lobogó vágy és szent lelkesedés, amely az ember lelkét eltölti és kitartásra ösztönözni, nem áll útjában a jobbnak, vagyis annak, hogy az ember elfogadó legyen. Az olyan lélekben — amelyben már nincs meg a gyermeki hit, a gyermeki bizalom, mert már nincsen mit várnia — az eshetőségek világa megszűkül, a passzivitás meggyengül, és az aktivitás foglalja el annak a helyét. Itt már mindig van a léleknek egy olyan része, amelyet védeni kell, amelyet már eleve szétesésre ítél az igazság törvénye, amelyet az igazságnak szét kell rombolnia. Azért mondja az Úr: „Legyetek olyanok, mint a kis gyermekek”. Nem a gyermeki tudatlanságot jelöli meg az Úr ebben a kijelentésben, hanem a léleknek azt a gyermeki bizalmát, az Istennel való azt a kapcsolatát, amely mindent hisz, mindent feltételez, mindent vár, mindennek örül, minden új neki, amit Istentől kap az ő hitén keresztül. Az ember lelkéből nem szabad kihalnia a gyermeki érzésnek, az eshetőségekkel szemben való várakozásnak.
Különösen pedig rajta kell lenni, hogy ápoljátok az evangéliumi szellemben való szeretetet, a hitet és azoknak az igazságoknak az érvényesülését minden lélekben külön-külön a saját természete szerint. Senki sem mondhatja el magáról, hogy ő többet tud, több eredményt ért el, mert megszégyenítheti őt az az utolsó, aki csak az elhullatott morzsákból táplálkozott. Így aki médium, de ezzel az adományával nem az Úr szolgálatában helyezkedik el, annak jobb lett volna, ha a médiumitását elzárták volna, és nem nyitották volna ki a szellemvilág felé. Szolgáljatok és legyetek utolsók, legyetek alázatosak, mert ha elsők akartok lenni, akkor éppen utolsókká válhattok. Ezt mindazoknak mondom, akik szolgálatot teljesítenek.
A médiumokkal szemben kétféle eshetőség van, és pedig mind a kettő káros. Az egyik az, hogy a médium saját magának mindent elhisz, s ugyanebbe a tévedésbe esnek az őt körülvevő hallgatók is. Ebből származhat a csalhatatlanság érzése, a hallgatókban pedig a vakhit. A másik pedig az, amikor túlságosan éles kritikával élnek, amely visszautasításban, vagy gúnyolódásban nyilatkozik meg. Ez viszont a médium lelkében a saját képességeibe vetett hit megrendüléséhez, esetleg tökéletes megsemmisüléséhez is vezethet. E két véglet között kell megmaradnia úgy a médiumnak, mint a hallgatóságnak. Mindent meg kell vizsgálni, mindent éber szemmel figyelni, s amit a hallgató fel tud fogni, meg tud érteni, ami világos, és hogy úgy mondjam sikerült — mert hiszen nagyon sok olyan médiumi eredmény van, amely nem a kívánt formában jelenik meg — azt fel kell dolgoznia úgy a médiumnak, mint a hallgatóknak. Mert a médiumitás annyira sokféle, hogy még árnyalatilag is különböznek egyugyanazon természetű médiumitások is. A test a saját léleknek sem tökéletes eszköze, annál kevésbé lehet az az idegen szellem számára. Csak a legnagyobb szimpátia, és a gondolatok és érzések hasonlósága folytán alakulhat ki az a bizonyos képlet, amely a szellemvilágból a médium lelki világára vetítődik.

Szeretettel Bíró Laci

Az aktív és a passzív természetről
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 70

A lélek aktív és passzív erőket tartalmaz és nem közömbös, hogy ezek milyen arányban vannak meg a lélekben. A passzív természet arra való, hogy hatásokat fogadjon el, az elfogadott hatásokat minősítse, és ezt a minősítést átvegye az aktív természet. Mert az aktív és a passzív természet egy egészet képez, s ennek a kettőnek egymást ki kell egészítenie.
A passzív természet minősítéséből vonja le magának a szellemi tudat azt, ami helyesebb, jobb, célravezetőbb, vagyis állapítja meg a lélek egészén keresztülfolyt munkának értékét. És így ezen keresztül szűrődik le az a bizonyos bölcsesség, amivel a szellem rendelkezik. Az aktív természet cselekvésre indító erő, amely mindig az önmagáéból ad, azzal akar hatni, azt akarja továbbadni; mégpedig mindenesetre mindig úgy, ahogyan ő jónak látja.

A passzív természet a külvilágból, a szellemvilágból és az emberi énből eredő hatások elfogadására van beállítva. A tulajdonképpeni énnek is van egy belső körforgása, amely a passzív természeten keresztülhaladva, ezeket a hatásokat elfogadja és viszi egyenesen az egyén magasabb ítélete elé, amely nem más, mint a szellemi értelem, a szellem megérzése a szerint a bölcsesség szerint, amelyet már megszerzett magának. Hiszen ha az embernek nem volna passzív természete, sohasem tudna előrehaladni, sohasem tudna feljebb emelkedni, jobbá, tisztábbá lenni, mert sohasem tudna magának a tapasztalatokból eredményt leszűrni, s így sohasem tudna bölcsebbé lenni. Ennélfogva a passzív természet elhanyagolása egyoldalú erőkifejtésre ösztönzi a lelket, és ez előbb-utóbb izgalmakra és az idegszféra túlságos kiélésére vezet.
Ez az állapot elsősorban lelki megbetegedést, azután ennek kísérőjeképpen testi megbetegedést is okozhat. Olyan a passzív természet, mint valami finom műszer, amelynek ha eltompul az érzékenysége, azután már nem sok hasznát lehet venni. Viszont nem egészséges dolog a passzív természetet sem túlfejleszteni. Mert ha valaki csak a hatások elfogadására rendezi be a lelkét, akkor a hatások, túlhalmozzák az elfogadó és észrevevő idegerőket, s így a lélek túlérzékennyé válik, ami életuntsághoz, letargiához, félénkséghez vezet, s az egyént visszatartja minden aktivitástól, mivel mindent hiábavalónak ítél, mert egyoldalúvá lesz az ítélőképessége is. A passzív természetet nem lehet az embernek magában akarattal kifejlesztenie. A nyugalomban, a békében, a hitben, a reményben, a bizalommal növekedik és erősödik az meg.


Megjegyzés: Ebből a tanításból kitűnik, hogy a lélek természete analógikus a férfi és a női természettel, vagy a kinai hitvilág jing-jangjával. A lelki bölcsesség eléréséhez elsődleges szerepe van a női befogadó természetnek, viszont, hogy a megszerzett bölcsesség kifejeződhessen és hathasson a környező világban, ahhoz az aktív férfierő hatékonysága szükséges. Ahhoz, hogy a lélek fejlődése optimális lehessen, ez a két természete harmonikus egységben kell legyen, egymást kiegyensúlyozva, mert, amint láttátok bármelyikük túlpörgése károsan befolyásolja a fejlődést és fizikai szinten betegségekhez vezet.

Szeretettel Bíró Laci


UI:

Ha igaz volna
https://indavideo.hu/video/Filmvilag2_Ha_igaz_volna2005?fbclid=IwAR39bnkY2BB3xJOn5LdhIapqmhrgg-V8UP8sferNPXBCwOERi02faTwye-w

A böjt fogalma, ahogyan Jézus értette
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 71

Az emberi test a szellemnek harmadik rendű életrétege, amely által összeköttetésben áll a természetes világgal. Így a test neki nemcsak eszköze, hanem egy külön világa is. A testben a természetes világnak mintegy felsőbb rendű tükörképe képződik. Hogyha a szellem ebben a világban nagyon jól érzi magát, ha ebbe nagyon beleéli magát, akkor az ő szellemi világossága meghomályosodik, szellemi állapotáról való fogalmai és emlékei elmosódnak s elfelejti azt, hogy ő tulajdonképpen szellem. Ilyen esetben azután nagyon beleéli magát ebbe a természetbe és nemhogy felemelné azokat, hanem éppen ő süllyed le lassan-lassan azoknak a járulékoknak a színvonalára, amiket együttesen állati testnek mondanak. És ez tényleg állati test is, mert az állati életnek vonatkozásait viseli magán.


Megjegyzés: Az emberek nagy része, akiknek minden figyelme és érdeklődése a test szükségleteinek és vágyinak kielégítésére irányul, fel sem fogják, mennyire az állatokhoz hasonló életet élnek. Számukra nem létezik szellemi élet, mert ők csak a múlandó anyagi életet szeretik és akarják élni. Ezekre mondta Jézus Urunk, hogy (szellemi szempontból) "halottak". Az Újszövetség irányvonala a halottak felébresztése és szellemi életre keltése, míg az Ószövetségé a szellemi halottak kordában tartása a törvények erejével. A legalacsonyabb emberi állapotot a legmagasabb állati létállapottól csak egyetlen tényező választja el, éspedig az állatot kizárólag az életprincipium élteti, míg az embernél már jelen van a szellemi éltető principium is. Ezért nem lehet az állat, mondjuk a majom soha sem ember, de az ember viszont mélyen lesüllyedhet az állati szint alá viselkedésében és magatartásában pontosan az értelmének segítségével, ha a rosszra és a gonoszságra adja magát.


Ezeknek az öntudatlan ösztönöknek nyomán bizonyos állatiasság ragad a lélekre, s nem a testet használja fel eszközül arra, hogy az ő magasabb rendű lelki tulajdonságainak érvényt szerezzen, hanem a testet tekinti célnak. S ezzel tulajdonképpen lefelé süllyedt, mert hiszen magasabb rendű lelki tulajdonságait az állati test szolgálatába állította. Ilyen az ösztönök túlságos kihasználása. Pl. az ember sokat vétkezik az evéssel és ivással és az érzékiség más formáival. Mert míg az állat csak az éhségének csillapítása céljából eszik, addig az ember az ő lelkének képességeivel kifejleszti a test vágyait, és a testnek szükségleteit sokszor lelki vágyakká emeli. Ilyen az ínyencség, a torkosság, a falánkság, a tobzódás ételekben és italokban.
Az élet kényszerítő körülményei mindenkit bizonyos anyagi kényszermunkába fognak be, ha meg akar élni. Tehát mindenképpen dolgozni kell, ez az élet kényszere. De vannak az embernek vágyai, amelyeket kényszer nélkül kíván munkálni. Ez a munka már élvezet és szórakozás. Ilyen szórakozások a különböző játékok, utazások, sportok, a mulatozások és a kedvtelésnek mindenféle válfajai. Az ember tehát, hacsak teheti, magának a kívánatosabb és kellemesebb tevékenységet: a szórakozást akarja megszerezni, másokra pedig a kényszert, a munkát, a terheket, a szükségeset kétszeresen reárakni.
Tehát az ember ragaszkodik ahhoz, hogy mindezeket a dolgokat, amelyeket bűnösen továbbfejlesztett, mint amennyire szabad lett volna, minél tovább élvezhesse, és a maga számára megtarthassa. Azért önzésében feláldozza a szeretetet, amelyet esetleg érez és maga helyett szívesen áldozatul dobja a mások életét, mert a mások élete reá nézve nem képvisel értéket, annyira elkülöníti magát embertestvéreitől. Így önzésében szívtelenné és önzővé válik s nem egyszer a másik halálából, a másiktól elvett életlehetőségekből akarja a saját életlehetőségeit megtoldani, az élvezésekre való lehetőségeket megnövelni.
Nos tehát, amikor böjtölésről szól az Úr, az Üdvözítő, nem csupán az ételnek a megvonását, hanem az életösztönök (testi érzékiség) túlfejlesztésének visszaszorítását, vagyis a lemondást ajánlja a „böjt” név alatt az embernek. Szükséges az embernek a mindennapi kenyér, a rendes napi táplálék, de nem szükségesek az ínyenckedő lakomák, a fényűzés; nem szükséges az, hogy az ember az ínyének kedves dolgokat keresse; hanem keresse az egyszerűt, a táplálót, a test fenntartásához szükségeset. Azon túl pedig, amit az ember magához vesz, minden bűn.

Szükséges a pihenés, az álom, és azért szükséges, hogy az ember a természet viszontagságai ellen védve legyen; ezért szükségesek a hajlékok, de nem szükségesek a fényűzően berendezett paloták. Szükséges a tiszta és rendes ruházkodás, de nem szükséges a drágaságokkal való ékeskedés. Nem szükséges az, hogy egyik ember húzza az igát, a másik pedig örökösen csak a saját kedvtelésének és a szórakozásnak éljen és a testét minden fáradtságtól megkímélje.
Szükséges a fajfenntartó ösztön a családban, hogy emberek születhessenek a földre és a családi összetartozás, a szeretet növekedjék a lelkekben. De nem szükséges a paráznaság, amely csak az örömöket keresi anélkül, hogy a fény után következő árnyékra is gondolna. Az örömöket a terhekkel együtt kell hordozni, és a jogokat a kötelességekkel együtt gyakorolni.
Szükséges, hogy az ember féltse az életét az alacsony-rendű támadásokkal szemben, de nem szükséges, hogy féltse az életét, amikor nagy és nemes eszmékről, célokról és tettekről van szó, hogy azokat szolgálja vele, és azokért feláldozza azt. Mert az életnek a féltése itt már gyávaság. Nem szabad az élettel könnyelműen játszani és azt haszontalanságokért feláldozni, de nem szabad ott félteni, ahol isteni gondolatok, magas, nemes eszmények szolgálatáról és megvalósításáról van szó.
Amikor az ember ezekkel tisztába jön, és a lelkében számot vett magával akkor állt be számára legelső sorban a böjtölésnek, vagyis a lemondásnak szükségessége maradandó céljainak elérése érdekében. Ez betegségek gyógyításánál is alkalmazható, valamint az akaraterő kifejlesztésénél.

Szeretettel Bíró Laci

Aminek ellene vagy,annak saját erődet adod át,
az megerősíti azt és nem tűnik el.”

Kezembe került Szepes Mária A fény evangéliuma c. könyve, a halála után Kovács Julianna válogatásának segítségével került kiadásra.
Megkapott belőle egy pár gondolat.

„A tökéletesség állapota nem lehetne teljes, ha nem volna lehetőség a tökéletlenségre, ez a szabad akarat gyökere”
Ez így van, például a boldogság érzése nem teljes, ha nem érezzük meg a boldogtalanságot, a szenvedést. Egy férj elvesztése, vagy egy társ elvesztése kapcsolatban megerősít minket sok esetben érzéseinkben. Jobban tudjuk becsülni utána egy másik kapcsolatban a társunkat sok esetben, mert már tudjuk azt, hogy milyen érzés a másikat elveszteni, és milyen fontos megtartani akit szeretünk, még kompromisszumok árán is.
Ez vonatkozik a szabadság elvesztésére is akár, mert a szabadság érzése nem teljes, ha nem érezzük annak elvesztését. Itt gondolhatunk egy rossz házasságra is, mert sokan ugyan családban élnek, de magányosan, és ez nagyon kiemelkedő százalékos arány a mostani időkben. Ha valakit börtönbe csuknak – akár ártatlanul is – az érzi, hogy milyen elveszteni a szabadságot, és milyen csodálatos dolog azt visszakapni. Ezt az érzést is csak azok ismerik, akik végigjárták ezt az utat. Én tavaly kerültem be (2011) egy rendőrségi fogdába, majd pár óra múlva kiengedtek amikor bebizonyosodott az ártatlanságom, de pár órás elzárás után (melyet egy magáncellában töltöttem kilátástalan és kiszolgáltatott állapotban) szinte öröm volt újra szabadnak lenni, és azt csinálni amit akarok!
„Az élet célja nem a boldogság elérése, hanem annak kialakítása;az alkotás mágikus teremetés!”
Mert mi is a boldogság? Egy kis szünet a boldogtalanságban! Viccet félretéve, mi magunk vagyunk életünk kialakítója. Létezik a Sors és a Végzet.
Sorsunk, melyet karmikus életjátékunkban színről színre alakítunk magunknak, ez elkerülhetetlen. A tudatos ember már most alakítja ki a következő életét. A Sorsunkat elkerülni lehetetlen, ebben az Isteni Színjátékban mi vagyunk a főszereplők. De a Végzetünk, hogy ezt hogyan hajtjuk végre! Sok szenvedéssel, vagy felismerve az élet adta helyzeteket , elehetőségeket, átvesszük az irányítást, és mi magunk alakítjuk életünket tetteinkkel, gondolatainkkal pozitív irányba. Kihasználjuk akár a bolygók adta születési lehetőségeinket, és magunk mellé állítjuk azokat.
Régi mondás: „ a balgát irányítják, a bölcs uralkodik csillagjain”!
Említi Mária néni írásában a Küszöb Őrét. „Minden tilos iránynak és minden síknak van őrzője, amely különleges feladatok, próbák elé állítja a behatolni igyekvőt, vagy a rémület fegyverével riasztja el. A szellem fejlődési fokozatait egészen az utolsó küszöbig Cerberusok őrzik. Ezek transzcendens próbák, néha pánikot okoz, mert fizetni kell mindenért, amit a múltban elkövettünk, a teljes elszámolás vonala, az elodázás vége”
Ide illik egy csodálatos anyag:

Büntetés és jutalmazás.
(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! összeállította: Karsay István)
Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.
A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:
„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.
Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:
„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.
Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni.
Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!
Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.
A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.

Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.
Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.
És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.
Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.
A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!
És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?
És most egy fontos dolog:
Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!
Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.

Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!
Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!
Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.
Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!
Persze lehetőségünk van halálunk előtt is feldolgozni a múltunkat.

„Egy tapasztalatokban gazdag lény készíti fel erre a találkozásra (találkozásokra). A tanítvány a törvényes fejlődés útján jut el addig a pontig, és tudja meg a szörnyeteg asztrálszörnyeteg. saját megjegyzés) nevét. Tudja, hogy fantommal áll szemben amelyet ő maga teremtett elmúlt életei öntudatos vagy öntudatlan fekete mágiájával. Esetleg valamelyik régi szenvedélye kobratojásából kelt ki, léte tehát tőle függ. A teremtmény nem uralkodhat teremtőjén, csak ha félelemből, tudatlanságból aláveti magát neki”
Igazi karma megfogalmazás! Minden, amit teszünk energia, és a negatív karmikus energiákat mi magunknak kell megsemmisíteni, mert belőlünk keletkeztek. Most egy pillanatra gondoljunk bele, mennyi ember átkozódik, káromkodik, szidja a másikat. Akár gondolatban. Ezek mind elementálokat, energiákat teremtenek, melyeket magunknak, azaz a teremtőjüknek kell semlegesíteni!
"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a földet, és figyelik, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen", és a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a
fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen", és a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Az optimista, jóra készülő emberek dolgai általában valóban jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem, mert csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a dolgok pozitív
alakulásába vetett bizalom." Popper Péter

Egy másik nagyon jó ideillő idézet, ami tanítás is egyben:
„Méltányos volna, hogy mielőtt az annyira jelentős magasba endülést keresnénk, először arra törekednénk, hogy magunk mögött hagyjuk a hús bűneit, az érzések gyöngeségeit, a szenvedélyeket, amelyek az anyaghoz kötnek. Másodszor, hogy megtanuljuk a módot, amellyel a tiszta szellem létráján felhághatunk, állandó kapcsolatot tartva a magasabb hatalmakkal. Ezek segítsége nélkül sem titkos dolgok tudományát, se a valódi csodákat alkotó mágiát ne nyerhetjük el.”
Tremitus: Titkos dolgokról és rejtett szellemekről.

A nagy tételek.
„A Pistis Sophiát Jézus három jelentős tanításával zárjuk. Egyikük a tévtanok hirdetéséről szólt:
Mondjátok meg azoknak, akik tévtanokat tanítanak, és mindazoknak, akik tanulnak tőlük: jaj nektek, mert ha nem vezekeltek, nem adjátok fel a tévedéseiteket, a nagy Sárkány büntetését vonjátok magatokra, és a külső sötétségre vettettek. Soha nem fogtok a világ felszínére kivetődni, hanem annak örök végéig öntudatlan dermedésben vesztegeltek”
Nagyon jó és rövid leírása annak a korszakváltásnak, amiben most benne vagyunk. Sokan dimenzióváltásnak hívják, de a lénye nem is ebben van. A „nagy ezoterikusok” sincsenek tisztában a korszakváltás igai komolyságával, ahol az emberiség nagy része el fog bukni – mostani cselekedeteinek eredményeképpen – év milliárdokra egy alsóbb síkra lesz száműzve, ahol szellemének ereje (lelke) le lesz kötve. Ha minden mocsok, negatív bűn kiég a lelkéből akkor azon a síkon életre kell pár milliárd év múlva, és elkezdi elölről szellemi evolúciós útját, és sok milliárd év lesz, mire eléri újra a Föld nevű bolygót, és innen folytatja tovább a megkezdett szellemi utat. A lenti síkon akkor lehet majd életre ébredni, amikor a bűn minden csírája kiég a nyugvó, pihenő lélekből. Mondjuk a”pihenést nem szó szerint kell érteni, mert a föld mélyében a 3000 fokos lávában jelenleg is lelkek tisztulnak!
Ha belegondolok, hogy jelenleg mennyi szellemi tanító van, és ontják sorban a legnagyobb ellentmondásos butaságokat! Nincsenek tisztában a felelősséggel. Nem rég elmentem egy nagyon híres tanító előadására, a célom az volt, hogy a kis feleségem megismertessem vele, hogy tapasztaljon. Olyan show szerűen megy nála az előadás, egyházat is alapított.
Előadáson elmondta, hogy Isten mellénk teremtette a démonokat, hogy szolgáljanak nekünk, és az egész jelképes Teremtéstörténetet kifigurázta. Tele volt fiatallal a terem, több százzal, és tanulták az ostobaságot 2000 Ft-os belépődíjért.
Megjegyzem, mindenki azt kapja, amit spirituálisan megérdemel, mert azon a szinten van, és aki ezeket a sorokat olvassa az már biztonságban érezheti kicsit magát.
„A nagy Sárkány a démonvilág,a félelem és a sötétség, de az anyag alvilága is. Jaj annak, aki nem állhat be a generációk sodrába, hogy a leszűrt tapasztalatok Ariadné – fonalán megtalálja a labirintusból kivezető utat. A gyilkos visszatérhet, hogy áldozattá válják, de a tévtanok hirdetői, a lélekgyilkosok a lét legnagyobb bűnösei. Ők az embersík alá zuhannak, az anyag lappangó dermedésébe, és száműzetésük addig tart, amíg elkövetkezik a világkorszak vége, Brahma éjszakája, a „világ végezetén”. Ezek a feloldatlan potenciák azután megint előömlenek a lét újabb és újabb változataiban, hogy más, súlyosabb körülmények közt vezekeljenek és tisztuljanak.”
A második tanítás hatalmas, kozmikus hátteret ad egy eddig más értelemben ismert krisztusi mondatnak:
„Megmondtam néktek..hagyjátok el szüleiteket, a csillagképek urait, hogy a Kimondhatatlan misztériumának fiai lehessetek mindörökre”
A harmadik tanítás a Messianisztikus Testvériség rendjére, és egyetlen lényeges alaptörvényre vonatkozik:
„Akik majd hozzátok jönnek és szavaik a teljes megismerésről azonossak azzal, amit én mondtam néktek, azokat befogadom, és hozzánk tartozónak nyilvánítom.”


Karsay István

UI:


Makk István Tér és idő
https://www.youtube.com/watch?v=VkPXyI15EQU

A FELTÁMADÁS ÜNNEPÉRE
1993. április 11.

Istenemnek nevében köszöntelek benneteket testvéreim.

Amíg az ember fiatal, nem veszi észre az idő múlását; és ha egyáltalán foglalkozik is az idővel, akkor szeretné azt siettetni, szeretne gyorsan és minél előbb felnőtt lenni. Többnyire azért, hogy belevethesse magát a világ által kí¬nált lehetőségekbe és örömökbe.
De még azok is, akik nem vágyakoznak a világ örömei után, szeretnék azokat az eshetőségeket és lehetőségeket minél előbb megkapni, amelyekben úgy érzik, kiélhetik, megvalósíthatják mindazt, ami bennük szunnyad. Mert amikor a lehetőségek világába kerülnek, mindez eleven erővel tör fel belőlük a felszínre, és ők türelmetlenül vár¬ják, hogy az életben megszerezzék a boldogságot.

Az idő múlásával azonban a boldogság egyre késik, egy¬re távolodik. Percekre, pillanatokra, talán napokra boldog¬ságot éreznek, hogy azután az megint gyorsan tovaszálljon, és maradjon számukra a szomorúság, a csalódottság, a keserűség, a mások részéről feléjük áramló rossz és bán¬tó szándék.
Így azután úgy érzi az ember, hogy az élet nem felelt meg mindannak a nagy-nagy várakozásnak, amivel az élet¬ben útnak indult. Ahogy azután az élet delelőjén is túl jut, egyre inkább érzi, hogy a lehetőségei, amikre oly nagyon várt, amikor még fiatal volt, egyre inkább szűkülnek. Egy¬re szorosabbnak érzi az élet korlátait: az élet terheit, nyomását, és egyre kilátástalanabbá válik előtte az élet. Hi¬ába tekintget visszafelé; az elmúltba visszamenni nem le¬het, a jövő pedig egyre kilátástalanabbnak látszik előtte. Észreveszi, hogy már nem is érdeklik azok a dolgok, amik addig érdekelték; észreveszi, hogy mindaz, amiben addig kedvét lelte, ami neki örömet jelentett, már nem kívánja többé.
Csak egy kis megnyugvást, egy kis békességet szeretne érezni. Szeretné úgy érezni, hogy az egész élete nem fecsérlődött el; az időt okosan, bölcsen, ügyesen használta fel és a földi élet által nyújtott lehetőségekkel jól sáfárko¬dott és nem jön a földi élet után újabb keserűség és újabb csalódás.
Sokan nem tudják – sem mint tényt, sem mint lehetősé¬get – hogy a test halálával, ez után az életük után, amely olyan sokkal adós maradt nekik vágyaiknak és elképzelé¬seiknek, egy másik élet következik. Nem tudják, hogy ez a földi élet egy másik életbe torkollik, és nem szükségszerű, hogy amilyen nehézségeken és csalódásokon kénytelenek voltak keresztül menni a földi életben, azok várják őket ebben a másik életben is.
Akik az élet delelőjén már túl vannak, azoknak egyre in¬kább érezniük kell, hogy milyen sokat adott, sokat ad és még sokat adhat nekik Krisztus Urunk húsvét vasárnap¬ján történt feltámadása.

Hála legyen, kibeszélhetetlen hála a mi Atyánknak, te¬remtő Istenünknek azért, hogy Krisztus feltámadt!
Krisztus a feltámadásával bizonyságot nyújtott az elcsüg¬gedt, az élet nehézségeibe elfáradt és a bűntől megcsö¬mörlött emberlelkeknek, és bizonyította, hogy a halál után új életszakasz kezdődik, amelynek nincs vége. Ez az, amit örökéletnek hívnak.
Örökélet! Az ember kimondja ezt a szót, de képtelen annak belső lényegét megérteni: mi az, hogy örök? Mennyi időt ölel fel az, hogyan lehet, hogy nincs vége, hogy nem múlik el soha? Kedves testvéreim, Krisztus feltá¬madása mutatja, sőt bizonyítja az ember előtt, hogy a föl¬di élet 30, 40, 50, 80, vagy 100 esztendeje után egy új lét¬állapot kezdődik, amelyben visszanyerheti a szellem a tel¬jes vitalitását, erejét, szépségét, üdeséget, fiatalságát; el¬nyerheti azt a boldogságot, amelyre emberkorában vá¬gyott; azt élvezheti, megtarthatja, és annak soha nem lesz vége. Mindezt a mi Urunk, Jézus Krisztus tette lehe¬tővé a földi ember számára.
Sok szép ünnepe van a léleknek, és ezeket egy csodála¬tos csokorba gyűjtötték össze hazai testvéreitek a „Mikor a lélek ünnepel” című könyvben. Ebben a tanítás sorozat¬ban mindannyiunk vezetője, a nagy Halász, a Névtelen Szellem, a régi Péter apostol, akire Krisztus Urunk rábízta az Ő egyházát, végigvezet benneteket Krisztus születésén, halálán, feltámadásán és mennybemenetelén a Szentlélek eljöveteléig, a csodás pünkösdig. Az egész olyan, mint egy csodálatos tavaszi virágcsokor, amely a természet újraéle¬dését, az élet diadalát hirdeti a tél hidege, fagyos szele, a halál felett.

Hallgattam ezt az eszközt, amint férjével beszélgettek otthon, és nekem is az jutott az eszembe, meg lehet-e mondani, hogy a léleknek melyik a nagyobb és csodálato¬sabb ünnepe: Krisztus születése, szenvedése és feltámadá¬sa, vagy a Szentlélek eljövetele?
Nem nagyobb egyik sem testvéreim, mert mindez így együtt teljes, így együtt egész. Krisztus a születése nélkül nem tudta volna elvégezni azt a csodálatos munkát, amit elvégzett minden ember és minden bukott teremtmény érdekében azért, hogy megválthatók legyenek, és örökéle¬tük legyen a halál, a szomorúság, az elmúlás, a kárhozat helyett. Igen, mindez így egységes; az Ő születése, növeke¬dése, gyarapodása bölcsességben Isten és ember előtt. Így teljes, hogy amikor Krisztus a világ elé áll, amikor Ő meg¬keresztelkedik a Jordánban, akkor Isten az egész világ előtt kijelentheti: „ez az én szerelmetes Fiam, akiben né¬kem kedvem telik, Őt hallgassátok”. (Máté 3,17) Ahogy az írás mondja, Krisztus „széjjeljárt jót téve, tanítva az embe¬reket és a szegényeknek az evangélium prédikáltatott”. (Lukács 4,18)
Krisztus mindenkinek példát mutat, hogyan kell az em¬bernek helyesen eljárnia, helyesen élnie, gondolkodnia, cselekednie, hogyan kell elviselnie a bántást, hogyan kell türelmesnek lennie, hogyan kell a jó érdekében az elmé¬leti elgondolásait a gyakorlatban megvalósítania. Krisztus széjjeljár jót téve és meggyógyítja a csonka-bonkákat, akiknek nemcsak fizikai testük szorul gyógyításra, hanem a lelkük is, mert lelkileg is vakok, lelkileg sincs fülük a hal¬lásra, tehát nem oda viszi a lábuk őket, ahová menniük kellene, hanem a világ örömei után. Nem képesek észre¬venni a csodálatosan megújuló természetet, amelyben megtalálhatnák Istent; ellenben a lelkük nyitott az ellentét mindennemű varázslatára, ami mögött mindig valami rossz van.
Ezeket a csonka-bonkákat gyűjti össze az Úr, ezeket a csonkabonkákat viszi fel a hegyre és hangoztatja el részük¬re a „Hegyi beszédet” (Máté 5,1-11); ezeket a csonka-bon¬kákat gyógyítja meg testi-lelki nyavalyáikból, hogy „sze¬mük legyen a látásra és fülük legyen a hallásra”, ezeket a csonka-bonkákat keresi ma is az Úr, a feltámadott Krisztus.
Titeket is, mint csonka-bonkákat szedett fel ez a Harma¬dik Kijelentés, a Szentlélek Kijelentése, amit gondoskodó szeretetből szintén az Úr küldött el hozzátok a világba, hogy halljátok továbbra is az Ő szelíd hangját és kérelme¬it, hogy miként éljetek, miként cselekedjetek; hogy meg¬épülhessetek és az örökélet várományosai lehessetek, hogy ne szomorkodjék a szívetek az öregedés, a testi élet elmúlása, a halál közelsége miatt.

Mert elvégeztetett dolog, hogy aki test szerint megszüle¬tett, annak meg is kell halnia. De aki Krisztusban él, aki Krisztusban hisz, az feltámadhat Krisztussal az örök életre, amely csodálatosabb lehetőségeket kínál, mint amilyene¬ket az ember gyermekkorában kiszínez magának a földi élet adottságairól és lehetőségeiről. Ebben nem kell csa¬lódnia, mert amilyen utakat, amilyen lehetőségeket az Úr nyitott ki az Ő eljövetelével, munkájával, kereszthalálával és feltámadásával, azok soha el nem múlnak.
„Halleluja", mondják és énekelik ma is az emberek ez¬rei, tízezrei, százezrei, de ha a lelkükben nem érzik a feltá¬madás szükségességét, nagyszerűségét és csodálatosságát, akkor ők nem az élethez vannak közel, hanem a halálhoz. Akkor, még ha a lehetőségek között élik is az életüket, és az élet mindent meg is ad nekik; mégis rajtuk van a halál, az elmúlás pecsétje, és eljön az az idő, amikor temetni kell őket. És az a szomorú benne, hogy nemcsak test szerint, hanem lélek szerint is el kell temetni őket a kárhozat tör¬melékei alá, a gyötrelmek világaiba. Erre mondja az Úr, hogy „a halottak csak temessék el az ő halottaikat.”
Ő, az élő Krisztus, az életre igyekvőkhöz szól. Ő az élet fejedelme, Ő győzedelmeskedett a halál felett, mert hús¬vét vasárnapján feltámadott a halálból az életre. Ezt Rajta kívül soha senki nem volt és nem lesz képes megtenni. Amikor az Ő megkínzott, meggyötört testét a sírba tették, akik Őt szerették, akik az Övéi voltak, úgy képzelték, hogy elérkezett a szomorú vég, mert a Mestert megölték, és ők itt maradtak árván.
Testvéreim, ha valaki nagyon-nagyon közel van a szíve¬tekhez, és azt egyik pillanatról a másikra elveszi tőletek a halál, ti is szomorúságot és fájdalmat éreztek. Így vette el az Urat is a halál, az ellentét az Őt szeretőktől.

Képzeljétek el a tanítványok elárvultságát, akik hittek Benne, akik bíztak Benne, akik biztosak voltak abban, hogy az Úr megmenekíti őket és szabadulást hoz részükre. Nagycsütörtökön még elköltik együtt a vacsorát, és pénte¬ken délután három órakor már az Úr kileheli a lelkét, és a halál bizonyságaként a római katona átdöfi oldalát, amiből víz és vér folyik. Bebalzsamozzák, eltemetik, és nagy követ hengerítenek a sír elé. A hatalommal bírók őröket állíta¬nak a sírhoz, hogy véletlenül se történhessék meg, hogy az, aki azt mondta magáról, hogy a lerombolt templomot harmadnapra felépíti; aki azt mondta magáról, hogy Ő az Isten fia, az Isten helytartója; aki azt ígérte, hogy feltámad, ez lehetővé váljék. Ezt a sírt a tanítványok, a hatalomtól és a római katonáktól való nagy félelmükben meg sem merik közelíteni.
Ki megy először a sírhoz? A szeretet! Mert aki igazán és nagyon szeret, mint Mária Magdaléna, aki az egész átala¬kult, új életét az Úrnak köszönheti, nem tud megnyugod¬ni a halálban. A szeretet keresi azt, akit szeretett, aki meg¬halt, hogy hová lett és mi történt vele? A szeretet tehát el¬megy a sírhoz ezen a vasárnap hajnalon, hogy megnézze, történik-e valami a sírnál, hogy mi lesz az Úrral és mi lesz velük, akik hittek, bíztak Benne, és főképp szerették Őt.

Íme, a félelem összeszorítja szívét, mert nem találja az Urat, és félénken kérdezi a kertészt, aki tulajdonképpen az Úr volt, de aki a feltámadás után már nem az, aki volt, amikor még ember fiának nevezte magát: - „Mondd meg, uram hová lett? Ha te vitted volna el, mondd, hová tetted őt?” (János 20,15) Félve, aggódva keresi Őt, és akkor rádöb¬ben nagy-nagy örömére, hogy az Úrral beszél; hogy az Úr¬nak minden szava igazság, valóság volt, hiszen feltámadott a halálból az életre; hiszen újra itt van, újra megérinthető, újra érezhető, hogy van, létezik, soha el nem múlik. Vele újra lehet találkozni, és ha ők meg is halnak test szerint, újra találkoznak Vele, hiszen az Úr is meghalt és mégis él.
Ezért gyorsan elmegy és hírül viszi a többieknek is, hogy az Úr feltámadott és él, hogy a halál nem úr többé rajtuk és nem úr többé egyetlen emberen sem, aki az Úrban, Krisztusban hisz, aki az Úrnak, Krisztusnak nagy paran¬csolatait megtartja: „szeressétek egymást, miként én sze¬rettelek benneteket...” (János 13,34) „szeressétek Istent mindenek felett, és felebarátotokat, mint önmagatokat; szeressétek ellenségeiteket”. (Máté 5,44) Mert az ellenség¬nek egyszer baráttá kell válnia, az ellenségnek is egyszer Krisztushoz kell térnie, és Krisztuson keresztül fel kell tá¬madnia dicsőségesen az örökéletre! Az örökéletre, amely¬ben egyetlen parány nincs a halálból és a halál leheleté¬ből, ami mindent elpusztít.
Ha a halál rálehel egy csodálatos virágra, nincs többé. Ha láttok egy kis csecsemőt, vagy egy tízéves fiúcskát telít¬ve az élettel, ha rálehel a halál, nincs többé. Látjátok az öreg aggastyánt is a halál jeleivel: kihullott fogakkal, kihul¬lott hajjal, ráncos bőrrel, töpörödött testtel, mozgásra, beszédre, gondolkozásra képtelenül; ezt teszi az ember¬rel, testvéreim, a halál.
Az ember mégis görcsösen ragaszkodik a halálhoz azzal, amit tesz, amit mint bűnös gondolatot, érzést, cselekedetet és vágyat kiad magából. Mindez a halált hozza rá, amely őt a szeretteitől elragadja, és őt ebbe a világba átszállítja, míg a másikat otthagyja szomorúságban, kese¬rűségben, mert el kellett válnia attól, akit szeretett. A halál a bűn következménye!
Kívánom néktek, hogy ne ismerjétek meg soha a poklok nyomorúságát, emésztő tüzét, fájdalmát, szomorúságát, amelyben tehetetlen a lélek, amelyből nem lát kiutat!
Kívánom, hogy ismerjétek meg a feltámadás után lévő csodálatos életet! Ott minden él, minden vibrál, minden rezeg, mindennek fénye - saját fénye van. Ott minden tün¬dököl, minden fiatal, minden újra és újra megújhodik; soha nem öregszik meg, mint ahogyan a testben elöreg¬szenek a sejtek; nem megy tönkre, mint ahogy tönkre¬megy mindaz, amit az ember a tudásával, szorgalmával a földön megépít; nem emészti meg a rozsda és a moly. Olyan átváltozást ad a feltámadás, amelyben nincs szomo¬rúság, amelyben nincs keserűség, nincs semmi a halálból. Mindezt a mi Urunk, Jézus Krisztus tette lehetővé.
Amikor életetek nehezen megy, amikor a szíveteket a fájdalom és félelem szorítja össze, gondoljatok Rá, milyen elhagyott volt Ő, a zsidó főpap, Kajafás házában. Senki nem volt körülötte azok közül, akik Őt szerették, akik Őt némileg, csak némileg is megértették, akik egészen addig kísérték, és mindenhova követték. Az egész világ ellene van; akárhova tekint, mindenütt kaján arcok követelik: „fe¬szítsd meg Őt!... ha meg nem teszed” - mondják a nagy pogánynak - „nem vagy a császár barátja, és beárulunk a császárnál!... ennek az embernek mindenképpen meg kell halnia!” (Máté 27,11-31) Ekkor Pilátus Barabást, a rabló¬gyilkost kínálja, és a tömeg Barabás szabadon bocsátását követeli. Bárkit, csak nem az ártatlant. Az ártatlan vérét akarják, az ártatlannak kell pusztulnia!

Ki van Krisztus mellett? Senki! Így Krisztus megkínzott testtel cipeli a keresztet a Koponyák hegyére, ahol megfe¬szítik Őt.
De a megkínzott testnél nagyobb a lélek kínja, az a tu¬dat, hogy nincs senki, aki szólna mellette: „vak voltam és most látok... béna voltam és mozgok”... nincs senki, aki mondaná, „valóban Isten Fia Ő”. Senki nincs mellette!
Amikor kilehelte a lelkét, nem a választott nép ajkáról, hanem egy pogánytól jön az elismerés, a római százados ajkáról hangzik el: „valóban Isten Fia volt”.
(Márk 15,39)

De a feltámadás után a tanítványok ebből olyan erőt merítettek, hogy már többé az ellentétnek nem volt hatal¬ma felettük. Amíg az Úr fel nem támadt, féltek; amikor az Úr feltámadott, megerősödtek. Megerősödtek szellemben, lélekben és testben, hogy annak a nagy missziónak eleget tegyenek, amelyet az Úr bízott rájuk és az őket követőkre: „menjetek szét a világba; keletre, nyugatra, északra és dél¬re; hirdessétek, amire én tanítottalak benneteket! Az én nevemben csodákat tehettek. Ha engem hívtok segítségül, ugyanazokat a csodákat tehetitek, amelyeket én cseleked¬tem köztetek és érettetek. Így megnyeritek őket az én ne¬vemben!”
Akiket pedig így megnyertek, azok ezen túl már nem az ellentétnek adják erejüket, hanem erejükkel, jó szándé¬kukkal, akaratukkal az Urat követik, „aki Poncius Pilátus alatt meghala és eltemetteték, de harmadnapon feltáma¬dott”. Ez a keresztény ember hitvallása azóta is, mind a mai napig.
Igen, az Úr harmadnapon feltámadott fényben és dicső¬ségben, hogy ennél a nagy-nagy világosságnál, amit az Ő feltámadása hozott, az emberek megláthassák Őt, az élő, eleven Krisztust. Feltámadt, hogy higgyenek, kövessék Őt, tartsák be mindazt, amit Ő tanított, hogy mindenki egytől-egyig és külön-külön megigazulva feltámadhasson a nagy napon a halálból az életre.
Ezeket kívánom mindannyiótoknak ezen a csodálatos, nagy ünnepen, testvéreim! Legyen a ti ünneplésetek szent és áldott!
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek.
* * *
Forrás:
KRISZTUS AZ ÚR ÉS A BOLDOGSÁG VILÁGAI
Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium útján
(175-184. oldal)
KIADJA: Magyar Szellemkutatók Társasága (Hungarian Spiritual Society)
695 Northfield Road, Bedford, Ohio 44146 - Cleveland, 2000. április.

UI:

Emberek a kereszt körül
https://www.youtube.com/watch?v=3xsMbMeZDq8

Út Isten országának kapujához - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből
Emlékezzetek vissza, hogy nem azoknak adja az Isten az Ő kegyelmét, akik gőgösen hirdetik a maguk dicsőségét és eredményeit, hanem azoknak az alázatos és megtört szíveknek, lelkeknek, akik nem tudnak és nem is akarnak világi sikereket elérni, hanem mélyen meghajolva várják az Isten kegyelmét. Tehát keressétek az Isten Országát, keressétek az Isten kijelentéseit, keressétek mindazokat az igazságokat, amelyekkel meggazdagodtok és a lelketek megtelik örömmel, boldogsággal és mindazokkal az eredményekkel, amelyeket csak akkor láttok meg - mert csak akkor valósulnak meg a ti lelki szemeitek előtt - amikor ti a földi test levetésére készültök.
Bármennyire valóságnak hiszi is az ember minden eredményét és dicsőségének minden ragyogását, az az ő részére megszűnik abban az ítéletben: hogy porból lettél és porrá válsz. - Mert a testnek minden dicsősége elvész a porban, a hamuban. akik már földi életükben felfelé emelkedtek a porból, hamuból, azoknak a részére a földi csillogás annyi, mint egy visszhang: nem valódi, csak visszatükröződött valahonnan. Tehát valami, ami úgy látszik, mintha lenne, azonban: nincs. - Akik Istent megtalálták, akik lelkükben hordozzák azt az eleven vágyat, hogy csakugyan a valóságát ismerjék meg mindennek, ami bennük van, ami rájuk vár, amire vágynak, ami után törekszenek: ezek az emberlelkek idejében felébrednek, felébrednek mielőtt még az éjszaka eljön.
A mindenható Isten elindított egy kis hajót, elindított egy gyenge csónakot a nagy tengeren. Ebben a gyenge csónakban - amire azt mondják, hogy lélekvesztő - ebben egy lélek indult útnak keresni a célt a másik partot. És az Úr engem küldött ki, hogy előtte járjak, kormányozzam azt a kis hajót - azt a kis lélekvesztőt hogy elérkezzünk a partra, ahová az Úrral való rendeltetés küldött mindegyikünket. És ezen az úton már-már látszik a kikötő, már látszik az élet, a mozgás, a munka és a munkának az eredménye.
Ezt a kis hajót újra és újra megtöltjük emberlelkekkel, hogy azok is velünk együtt célhoz érjenek és újabb és újabb kis hajók induljanak meg a nagy óceán, az élet óceán tengerén: keresni azt a kikötőt, azt a partot, ahol az Isten kegyelmével: a Szeretettel összetalálkozik a lélek, amit egész földi életében - sőt sok földi életében - hiába keresett, amiért küzdött, fáradott, evezett és mégsem érte el a partot, hogy ott kössön ki, ahová vágyai vezérelték.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


Út Isten országának kapujához
Adai tanítás - Felkészülés a feltámadás ünnepére
Adatik annak, akinek van
A szeretet természetes lelki öröm
A sötétkamra elve a létsikok között
A megszálltsági eset gyógyításához
HANG - Válogatott gondolatok




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis4sTkMbOIGPiAG0xw?e=fSuojv
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=W1YrcZKIJ8Q
Gondolatok a katarzisról Zita médim által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=NgzsotZjjGU
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 1998.04.12.

https://www.youtube.com/watch?v=autdZUD33bo
Az utolsó idők jelei – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=2vKSlDaGp5U
Tökéletes nő a nyakamon – Romantikus vígjáték

A gondviselésről
Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2006.11.14.
A gondviselés az emberi életek során nem azt tartja fontosnak, ami a földi ember javát szolgálja, hanem azt tartja elsődlegesen fontosnak, hogy az emberi lélek tudjon fejlődni. Meg tudjon szabadulni attól a megkötözöttségeitől, amit évtizedeken keresztül magáévá tett, vagyis fontosnak tartotta az életében. Ezek lehetnek jó tulajdonságok is de legtöbbször az ember saját maga alkotta rossz berögződéseiből adódik az emberek megkötözöttsége.
Mindig arra kell elsődlegesen gondolnotok, hogy bármit akartok azt ne magatok akarjátok, hanem a lelketekben élő Jézus legyen az, aki irányít benneteket. Az irányítás leginkább abból áll a részetekről, hogy elhiszitek, hogy van gondviselőtök, de már a valóságban nem mindig tudtok úgy élni és cselekedni mintha lenne gondviselőtök.
Arra kellene a hangsúlyt helyeznetek, hogy mindig arra figyeljetek, amit a lelketekben megéreztek és a szerint is cselekedjetek. Van amikor nem tudjátok felismerni a tiszta égi tanítást, amit küldünk a számotokra, mert mással vagytok elfoglalva, a lelketek nem hangolódik a Jézus adta lehetőségek irányába. Mindig nagyon nehéz az amikor a lelketek elidőzik valami mellett, ami akadályozza a felismerését a jónak a tisztának. Ehelyett mindig a másik akadályozó feladatot válasszátok, ami szerint nem tudtok mást tenni csak idegeskedni vagy éppen feszültségben élni.
Próbáljatok elgondolkozni azon, hogy valóban érdemes-e a nehezebb feladatokat vállalni a helyes és a könnyebben élhető feladat helyett. Mindig az Isten gondviselő szeretete az, ami elvezet benneteket arra az útra, ahol nem kell mást tennetek csak az Istenre figyelve élni az életeteket és az Isten megad hozzá mindazt amire csak szükségetek van.
Mindig rá figyeljetek és akkor nem kell aggódnotok a mindennapjaitokért, hogy hogyan fogtok megélni és egyéb dolgokat elrendezni. Mindig az Isten az, aki elrendezi az Ő gyermekei sorsát, csak figyeljetek rá és hagyjátok a lelketeket szabadnak, hogy Ő mindig eltudja érni a ti szíveteket és meglágyítja, ha egy kicsit megkeményedett, vagy elkeseredett.
Ő mindenben a ti javatokat akarja, de nem tudja megtenni, ha hiányzik belőletek az a meggyőződés, hogy van Istenetek és Ő az, aki elrendezi a mindennapjaitokat és annak gondjait is, ha valóban reá figyeltek. Mindig van kiút és nem kell elkeseredni még a legnehezebb esetekben sem, mert Isten mindenható és mindent tudó. Tudja, hogy nektek mire van szükségetek a lelketek fejlődése érdekében. Van, hogy ez nem egyezik meg a ti akaratotokkal, mert ti másként szeretnétek élni, de Ő látja, hogy a többi feladat megoldásához mit kell elvégeznetek, hogy sikeres legyen a földi életetek. Ez mindig attól függ, hogy mennyire vagytok elkeseredve, mert a vigasztalás az állandó, csak nem tudjátok észre venni sem, mert az elkeseredés erősebb a lelketekben mint az élő hit, ami elvezet benneteket arra az útra, ahol megtaláljátok a ti gondviselőtöket.
Mindig az legyen az elsődleges a számotokra, hogy tudjátok magatokat az Istenre bízni, ez olyan értelemben nagyon fontos, hogy ne legyen bennetek olyan akadály, ami miatt megakad bennetek az a jó érzés, hogy van Istenünk, aki a mi gondviselőnk és még a hajunk szálait is számon tartja. Mindig gondoljatok arra az igerészre amikor az erdők és a mezők liliomairól beszél Jézus, hogy mennyire igaz, mert azokat senki sem táplálja és gondozza és mégis milyen szépen fejlődnek és virágoznak. Őket is az Isten az ő gondviselőjük tartja életben, illetve gondoskodik róluk bőséges esővel és napfénnyel. És mindenük megvan amire szüksége van egy növénynek, hogy éljen és fejlődni tudjon. Hát akkor az Ő gyermekeiről miért ne gondoskodna, örömmel teszi azt, mert Ő veletek együtt örül, ha látja, hogy ti elégedettek és kiegyensúlyozottak vagytok.
A gondviselésről szóló példabeszéd az egyik alapja az evangéliumoknak, mert ebben ténylegesen kell az embereknek megtenni azt, ami abban le van írva, ahhoz hogy az Isten valóban a segítségükre tudjon lenni, mert a hit az alapja a gondviselésnek. Ez olyan mint az ház építkezése, ahol az alapokat kell nagyon megerősíteni ahhoz, hogy a többi rárakott terhet eltudja viselni, illetve megtartani azt.
Testvéreim a hit olyan mint a kőkemény fa, amit nem lehet egykönnyen elvágni sem, mert a keménysége miatt az ember néha akadályba ütközik szerszámaival. De a megkeményedett hit is meglágyulhat, meglazulhat, ha az ember nem fordít rá kellő időt annak ápolására. Az ápolás az abból áll, hogy mindig az Istenre figyelve élitek az életeteket. Az élet az nagyon fontos eseménye a mindennapjaitoknak, mert az élet egyenlő az Isteni szeretet adta lehetőséggel. Ámen.

UI:

Szondi M Halál ellen orvosság?
https://www.youtube.com/watch?v=Mk-C-vD0Zpw

A böjtölés céljai és ezek veszélyei
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 72

Nincs semmi szükség a kilengésekre. Az összes ösztönöket, amelyek a földi életben a test által felébrednek, tartsa meg az ember a szükséges színvonalon, mert az Isten azt úgy adta neki, és ne essék túlzásba se az egyik, se a másik irányban. Mert ameddig fehér mágiába akarja átfejleszteni a jóra törekvéseit, nem tudja, hogy az erők keveredése folytán a fekete mágiából, vagyis az őt környező természeti erők világából is mennyit ébreszt föl.

A testi erők letompítása, meg a táplálék és a pihenés elvonása az asztrálvilágba helyezik át az ember lelkét. Itt azonban ezer meg ezer veszedelem fenyegeti az éretlen lelket, mert az asztrálvilág képe még nem a valóságos világ képe. Ezekbe az erőkbe csak hatalmas, magasan fejlett szellemek nyúlhatnak, akiknek erős hitük és Istenben hatalmas támaszuk van. Mert az asztrálvilágnak egyik része felfelé, a fehér fény felé, a másik része pedig lefelé, a sötétség felé vonzódik és a lehetőségek óriási csábító hatást gyakorolnak az ingadozó, gyenge lélekre. A lélekben levő gőg, az önzés, a szenvedélyek és indulatok tombolása olyan mérveket ölthet ebben az állapotvilágban, hogy az egyén elveszti a szellemi egyensúlyát és zuhan lefelé!
Azért én azt mondom, gyermekeim, hogyha ezt a mértékletességi fokot nem tudjátok még elérni sem az önmegtagadásban, sem a tudományban: maradjatok meg azon a helyen, ahová titeket az Isten helyezett; tudjatok ott engedelmesek lenni, tudjátok ott megtalálni mindig a helyes irányt: és ez lesz a legjobb cselekedet, amit tehettek, mert akkor megtettétek azt, amit emberileg a legnehezebb megtenni. Legyetek elsősorban alázatosak; az alázatosság első foka pedig az engedelmesség Isten akaratával szemben. Azután igyekezzetek szelídségre, jóakaratra, szerénységre, türelemre, elnézésre, megelégedésre és a háládatosság érzésére. Ezek a lélek legszebb virágai.
Éljetek okosan és használjátok a föld javait. Ne mondjatok le semmiről se, de maradjatok meg mértékleteseknek, maradjatok meg embereknek, akikben az Isten Lelke lakozik. És akkor nem vetitek meg a jót, nem utáljátok meg a szépet, nem kerültök ellenkezésbe a saját testetekkel, nem juttok kísértésbe sem szellemileg, sem lelkileg, sem testileg, mert nem akartok önmagatokat felülmúló tetteket véghezvinni, mert nem bizakodtok magatokban, s így nem juttok kísértésbe a saját erőitekkel. Hanem amit szereztetek, közöljétek mindenkivel, aki körülöttetek él, hogy áldásává váljatok korotoknak, és akkor megtettétek a legnagyobbat, amit ember tenni képes.

A böjtölés nem más, mint a lemondás egyik alakja. Az ember sokszor böjtöl akkor is, ha ott áll előtte az enni- és innivaló, és mégis kénytelen böjtölni, mert a lélek tart böjtöt. Például nem ízlik az evés és ivás, ha a léleknek bánata, szomorúsága van. Minden szenvedés böjtölés. A testtől való táplálékmegvonás annyit jelent, hogy a lélek kezdi a maga akarata szerint gyakorolni az őt megillető uralmat a test fölött. A böjtölésnél mindenkor tekintetbe kell venni a test hajlandóságát, képességeit és kellő erőben tartását is.
Amikor böjtöltök, sokat imádkozzatok, mert a böjtölés imádkozás nélkül ferde útra való kilépés. Mert amikor a lélek a legkisebb eredményt észreveszi, amit megmozdulásával kierőszakolt az erők világában, nem lehet benne biztos, hogy a sátán befolyása ellenében tud-e vele rendelkezni is? Mert a sátán azon van, hogy minden megszerzett erőt és képességet, amellyel az ember rendelkezik, a maga céljára használjon fel. Lehet, hogy amikor megpróbálod az akaratból való böjtölést, olyan kísértésekben lesz részed, amilyenekről eddig talán fogalmad sem volt; olyan hullámzások kerülgetnek meg, amelyekről sokszor már azt hiszed, hogy képtelenség ellenük védekezni. Ha ez bekövetkezik, akkor imádkozzál és egyél, kérd Istent, hogy emelje fel a lelkedet és tisztítsa meg a szívedet minden olyan érzéstől, gondolattól és befolyástól, amely az általad megismert igazsággal és világossággal ellenkezik.
Az ún. ráböjtölés azt jelenti, hogy az ember erőket von el a testtől, és áthelyezi azokat az asztrálvilágba, hogy ott a lélek azokkal az erőkkel dolgozzék és hasson. Azt mondom nektek, hogy ne ezen az úton akarjatok hatni az asztrálvilágra. Sokkal közelebb jut céljához a lélek, ha a test erőit meghagyja a test világában, vagyis a földi világban, és mindenestől Istenhez kapcsolva magát, az ő akaratához simulva az életét úgy éli vagy úgy szenvedi végig, hogy abban a lehetőség szerint mindig békesség legyen. Az ember ne akarjon még betegért se böjtölni. Sokkal többet használ, ha imádkozik Istenhez segítségért. Könyörögjetek és imádkozzatok a betegekért, és éljetek mértékletesen. Ne tápláljátok túl a testeteket se evéssel, se ivással, se túlontúl való pihentetéssel és kíméléssel. Ne legyen a testetek az első, hanem legyen a léleknek a szolgája. Azért a testi életben a minél nagyobb egyszerűséget ajánlom

.
Szeretettel Bíró Laci

A kegyelem ereje
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 73

Az Isten Szentlelkének igazsága és világossága egyformán árad minden teremtett lélekre, és hogy abból ki mennyit és hogyan fog fel, az az egyéni lélek önmaga odaadásának, mértékétől függ. Minél engedelmesebb, minél inkább alárendeli magát Isten akaratának, annál nagyobb teljességgel telítődik meg az igazság lelkével, és annál inkább fel tudja fogni azt az igazságot és világosságot, amely Istentől reásugárzik. Annál inkább tudja mindig, hogy mit hogyan cselekedjék.
Mikor odáig eljutottunk, akkor az Istennek a Lelke vezet bennünket mindig oda, ahova Ő a legjobbnak látja, ahol minket a legjobban tud felhasználni. Én titeket a Krisztus szellemében akarlak új életre kelteni. Én a ti halhatatlan részeteket akarom vezetni, és nem a ti külső embereteket. Én tehát csak a ti halhatatlan részeteket tudom és akarom megtölteni világossággal és szeretettel.

Ameddig ti a külső, emberi énetek okoskodása, bölcselkedése, fontoskodása szerint éltek, addig csak félmunkát, végeztek, mert addig a ti földi embereteknek is van beleszólása. Ha ezt feladjátok és elfogadjátok a Gondviselés irányítását, a lélek fogékonyabbá és érzékenyebbé válik és megérzi, hogy Isten kezében van, Isten vezeti őt és bízza meg azokkal a munkákkal, melyeket itt a földi életben, a mulandóságban el kell végeznie. És amikor az emberi lélek ezt átérzi, akkor az emberi cselekvés, az emberi fontoskodás igazán piciny, jelentőségnélküli semmiséggé zsugorodik össze, de naggyá és hatalmassá terjeszkedik ki a lelki szemei előtt az a látókör, amely a szellemvilágban, a lelki világban eléje tárul. Én titeket ide, ebbe a világba akarlak felemelni. Ne dogmákat alkossatok, hanem hirdessétek a lelkiismeret szabadságát és a lelkiismeret felelősségteljes elkötelezettségét mind a mulandóban, mind az örökkévalóságban.
Én azt mondom nektek, hogy ha ti azokat az igazságokat, amelyeket én hirdetek nektek, a lelketekbe befogadjátok, akkor ezek az igazságok bennetek új világot építenek. Az emberi lélek kötött, azért azt mondjátok: én ezt keresem, ez az én vezetőm. Névhez, formához, megjelenési alakhoz kötitek azt a szellemet, akit a saját ízlésetek szerint kiválasztatok, hogy ő legyen a vezetőtök. Ez helytelen.

Az Isten Szentlelke érzi és látja a ti lelki sóvárgásotokat és teszi a dolgát, mindig akkor és azt nyújtja a léleknek amire éppen szüksége van és annyit amennyit befogadni képes. És sokszor, mielőtt kigondolnátok, vagy csak a vágy is kialakulna bennetek, Ő máris készen tartja számotokra az irányító erőket és a szükséges segedelmet.
Csak rajtatok múlik, az alázatotok szintjén, mikor mennyit fogadtok el belőle. Azért az emberi lélek helyesen teszi, ha ilyen tekintetben nem „akar”, hanem hagyja az ő mennyei Atyját akarni őáltala. A legnagyobb erény, amit az emberi lélek önmagából mint eredményt kifejthet: az engedelmesség. Mi nem adhatunk semmit, amit ne ő adott volna, csak egyet adhatunk a mi szabadakaratunkból, azaz abból, ami a miénk, és ez az, hogy a mi engedelmességünkkel hozzákapcsolódunk Istenhez. A többit mind ő végzi el mirajtunk.
Sokszor nagy, gondolkodó elmék körül összeroppan a világ, mert szükséges, hogy az a nagy emberi bölcsesség semmivé váljék, hogy az előtte fekvő igazságot megtalálhassa.
Amikor a lelkek valami igazságra rájönnek, valami igazságot megtanulnak, azt a szférákban nem érvényesíthetik, mert elméletileg nem lehet előrehaladniuk. Az ember bűnei, tévelygései hozták létre a természetes világot, és ez szükségképpen vonja maga után azt, hogy neki a természetes világon újra meg újra meg kell jelennie, ki kell venniük a részüket a természetben való munkából is, és a megtanult szellemi igazságot itt a természetben kell érvényesíteniük.

Ezeket az igazságokat kell nektek itt a földi életben érvényre juttatnotok. Azaz ha megtagadjátok magatokat, amikor másoknak szolgáltok és mások lelkéhez a jót, az igazat hozzáférhetővé teszitek: akkor olyan munkát végeztek, amely a legnagyobb eredményeket termi a földi ember számára.
Isten megváltó kegyelme kárpótol titeket minden olyan fáradozásotokért, minden megaláztatásotokért, minden szenvedésetekért, minden testi és lelki nyavalyáért, amelyet az ilyen földi életben el kell szenvednetek. Isten kegyelme kiszámíthatatlan mértékben hullatja rátok az ő áldását. Az én programom az, hogy a figyelmeteket felhívjam arra, hogy a földi életet minél jobban kihasználjátok az igazságnak és a szeretetnek érvényesítésében, az alázatosság gyakorlásában, a bűn megismerésében, megismertetésében és felbontásában, hogy védekezhessetek ellene.

Szeretettel Bíró Laci

A terméketlen fügefa példázata
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 74

Ha az Úr valamit cselekedett, azt sohasem az ő emberi személyének kiemelésére, hatalmának megmutatására tette, olyankor mindig csak azoknak engedte meg, hogy jelen legyenek a csodálatos jelenségek létrejötténél, akikről meg volt győződve, hogy lélekben fel is tudják fogni azoknak horderejét. Nem az utca népének cselekedte az Úr a csodákat, hanem azoknak, akiknek a lelke ki volt nyitva az Isten nagyságának és hatalmának elismerésére és befogadására. Mindennek megvolt a maga, célja, hogy az Úr mit, miért, és mikor tett.
A terméketlen fügefával azt jelképezte az Úr, hogy ha a földi élet, mint ez a képletbeli fügefa, nem mutat semmiféle gyümölcsöt, sem hajlandóságot arra, hogy rajta gyümölcs, egyáltalában teremhessen, akkor azt még az isteni akarat sem veheti ki az igazság törvényének kezéből. Így sorsukra kell hagyni mindazokat az emberlelkeket és világlelkeket, akiken és amelyeken a múlandó élet nem tud felmutatni semmit, az a sorsát, a végzetét korábban fölidézheti, azaz arra hamarább elkövetkezhetik végzete, mint amikorra azt földi szemmel és földi számítással várni lehetne.

Ez a fügefa igen-igen szomorú előképe a hitetlen világnak. A hitetlen világ a fejlődés útján Isten által mintegy elültetve, felnövelve, megterebélyesedve, kifejlődve itt áll, mint a terméketlen fügefa; az ő ideje, mint a terméketlen fügefáé, még nem jött el, hogy kivágattassák. Isten célja minden lélekkel és minden teremtménnyel az, hogy gyümölcsöt teremjen. Ehelyett azonban, ha fejlődik és nagyobbodik is az élet és csak önmagáért akar élni, itt áll az életúton, és hiábavaló életet él. És akkor találkozik Krisztussal.
Az Isten Fiának megéhezésében a Megváltó emberi eljövetelének és az emberi élet fáján való gyümölcskeresésnek szimbólumát tartalmazza a terméketlen fügefa története. Krisztus, ha azon a fügefán akár csak az elmúlt évről ottfelejtett egyetlen fügét, vagy pedig akár egy még bimbójában rejlő termést talált volna is: ezt mutatta volna meg azoknak, akik az övéi voltak. Kihozta és megérlelte volna a gyümölcsöt. De mivel a fügefán nem volt termés, és még csak hajlandóság sem mutatkozott, hogy valaha termést hozhat, így Krisztus nem mutathatott más példát, mint hogy sorsára bízta a fát.

Isten nem igazságtalan sem az emberlélekkel, sem a természet lelkével szemben. De mindennek ki kell hoznia a maga gyümölcsét; minden léleknek ki kell termelnie azt a kicsiny, vagy nagyobb eredményt, amiért számára Isten lehetőséget adott, amiért a nap világossága megérinthette. És minden léleknek — mégpedig nemcsak az ember lelkének, hanem az állat lelkének és a növény lelkének is — fizetnie kell az életért a fejlődésnek azzal az eredményével, amelyet tőle a fejlődés törvénye elvár. S hogyha már minden léleknek fizetnie kell, mennyivel inkább fizetnie kell az ember lelkének, az egyénesült szellemnek!
Mert tudnivaló, hogy az ember az Istenhez mindig csak az engedelmesség szálán keresztül kapcsolódhat. S ha az ember lelke így kapcsolódik az Istenhez, akkor keresnie, kutatnia kell az ő Teremtő Istenének akaratát, hogy megszűnhessen felette az ellentét törvénye, amely őt ellentétes irányba igyekszik terelni, és akkor az Isten gondolata, az Isten akarata lesz úrrá a vágyaiban, gondolataiban és cselekvéseiben és a lélek áldásává válhat a világnak.

Amint kezdjük megismerni létezésünk célját, ráeszmélünk arra a boldogító igazságra, amiért Isten nekünk az életet, a létezést ajándékozta. S ez maga az üdvösség. Ehhez az üdvösséghez a testnek és vérnek semmi köze. A test és a vér nem vehetnek abból részt. Akik a testben és a vérben keresik és találják meg életük célját, azok azt elvesztik, azok terméketlen fügefák, akik minden pillanatban a halál martalékaivá lehetnek, mert nincsen bennük az isteni életnek lényege.

Szeretettel Bíró Laci

Nemzetünk jövője a szellemvilág tudása szerint

A spiritiszta mozgalom és eszme világviszonylatban kereken 150 éves múltra tekinthet vissza. Itt nálunk 20 évvel kevesebbre, de annak tartalombani kihatása óriási többletet mutat más országokhoz képest. Ennek történetét pontosan és hitelesen igyekeztünk közreadni, de nem árt annak kihatását az Egylet világi alapítójának, Doktorbácsinak odaátról elhangzott alábbi kijelentéseivel alátámasztani.

Az Egylet 1921. pünkösdi ülésén Doktorbácsi Béla médium útján az alábbiakat mondotta:
„Itt van elvetve a szellemi felébredés és megvilágosodás magvacskája, ezen a most még megvetett, letiport, meggyalázott kis magyar földön, ti pedig a kertészinasok vagytok, akiknek elő kell készítenetek a saját és a tesivéreitek lelkét ennek a magvacskának befogadására. Ezzel a dicső feladattal szemben milyen mélységesen messze maradhatna minden fájdalom, gond és kétségbeesés, ami olykor a lelketeket eltölti, mert nem úgy van, ahogy ti szeretnétek! Kérdezem: inkább akartok-e a világ előtti nagy Magyarországot mint azt, hogy ez a haza legyen szülője az emberiség szellemi boldogságának? Tudom, hogy ti ez utóbbit választjátok, és ez az, ami feljogosít engem most annak a kijelentésére, hogy amit Isten bölcsessége jónak látott annak idején kijelenteni, mint magyar hazátok jövendőjét, az be fog következni, mert azt az igazság szelleme mondotta, ez pedig győzni fog, mert az Úrból indult ki és Hozzá kell vissza is térnie.
"Óh te gyönyörű ország... most még kicsiny vagy te és kezdetleges; most még gyenge vagy és keveset számítasz a népek soraiban; sok most a te földeden a könny, az ínség, az igazságtalanság; most még csak a remény lelkesít téged, erőd azonban nem elég arra, hogy czeket a reményeket megvalósíthatnád! Kicsiny vagy te még most és gyenge! De majd nagy leszesz te a nemzetek sorában, - nem ugyan területben s népességben, hanem nagy leszesz szellemi és anyagi gazdagságban. Büszkén fogod felemelni fejedet, és tisztelettel fognak adózni neked az összes népek; meg fognak hajolni anyagi és szellemi erőd előtt, mert gazdag leszesz és magas polcon fogsz állani a fejlődésben. Hadd múljanak csak az évek, ne olvasd azokat; te most még álmodol, de ébredésed örömujjongás lesz! Éjszakára fény derül, vihar után napsütés következik! (Szellemi vezetőink a Névtelen szellem 1873. évben elhangzott kijelentése.)"
Legyetek tehát türelmesek, és békességben várakozók. Ápoljátok a testvéri szeretet kötelékét szívetek tiszta vágyakozásával, hogy minket is képesítsetek arra, hogy közöttetek lehessünk, gyógyíthassunk és taníthassunk benneteket, egykoron pedig innen induljunk vissza együtt újból a földre megszámlálhatatlan erőshitű testvéreinkkel együtt megvívni az utolsó győzedelmes harcot a sötétség fejedelmével. Az Isten kegyelme, jósága és szeretete segítsen meg mindannyiunkat ebben a munkánkban!”
1924-ben pedig a fentieket ugyancsak Doktorbácsi így erősítette meg:

„Ennek a maroknyi népnek messze kiható és fontos feladata, rendeltetése van. Ne felejtsétek el, hogy ebben az országban vannak lefektetve a szellemi világosság és megismerés előkészítésének dicső előfeltételei, vagyis hogy az Úr akarata és parancsa az, hogy ebből a kis országból induljon ki, terjedjen szét és győzzön a világosság!...
Vajon nem sejtitek-e, hogy éppen azért, mert ez így van, sújt le hazátok¬ra is olyan hatalmas erővel az ellentét? Bizony így van! És ezt az Isten kegyelme megengedi, mert a szenvedések és megpróbáltatások tisztító tüzén át akarja az ő gyermekeinek a lelkét megacélozni, és így előkészíteni őket a jövendőben reájuk váró magasztos feladatra. De ha ez így van, nyugodjatok bele mindenbe, ami veletek és országotokkal történik.

Szép, nagyon szép lesz a sorsa ennek az országnak, mert nem mulandó, semmitmondó, hitvány kincsek után nyújtja ki a kezét, hanem szellemi kincsek után. A sötétség hatalma egykor teljesen le fog hanyatlani és akkor szét fog terjedni a világosság: az emberek meg fogják érteni, hogy nincs más út, mint a szeretet útja. Küzdjünk hát bátran és félelem nélkül; a jutalom el nem maradhat, Isten meg fog áldani!”
Lassan háromnegyed évszázados szavak és mondatok ezek, de bizonyít¬hatóan igazak. Az elhangzást követően ugyanis nemsokára szinte megújult, kibővült a Szellembúvárok Egylete, s az így kialakult tiszta légkör valóban lehetövé tette „a mi tisztább testvéreink”: a „Névtelen szellem”, „Laurencius” - világviszonylatban egyedülálló - bölcseleti kijelentéseiknek meg¬születését, amelyek a korábbi közlések bővítése mellett teljes összhangban állnak az evangélium egészével, miért is azok könyvalakban méltán kaphatták az „evangéliumi spiritizmus bölcselete” címet (a Névtelen szellem 21 kötete, Laurentius 4 kötete).

Nem létezik a többi szellemi mozgalom ese¬tében ehhez hasonló, a lét alapjait ennyire érthetően és logikusan megvilágító egységes irodalom, amit a már mondott „meghurcolt” név miatt nemcsak vétek lenne véka alá rejteni. Ellenkezőleg: a fent idézett atyai tanácsra is tekintettel, azt egyenesen kötelességünk napfényre hozni, és felhasználni a sötétség elleni küzdelemben.
Azt kell látnunk ugyanis, hogy a „meg nem próbált” népek ilyen irányú mostani lépései - az utolsó idők jelei ellenére - még mindig arra irányulnak, hogy mindössze felkapott kuriózumokként és hangzatos új nevek alatt ismét csak elméletekkel nyugtatgassák az anyagias felfogástól szabadulni nem tudó embereket az előforduló érzékfeletti jelenségeket illetően, holott ezek Mindig is az emberek sorsát féltőn irányító szellemvilág tudatos felhívásai kívántak-kívánnak lenni a minél előbbi megtérésre!

Forrás: Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből

UI:

Makk István A lét ősproblémái
https://www.youtube.com/watch?v=c6K-VjWrgOw

A Houdini-Ford szellemi bizonyíték
A „The National Spiritualist” és az „International Psychic Gazette” nyomán.

Harry Houdini, a volt hírneves New York-i bűvészkirály, halálos ágyán megállapodott a feleségével egy titkos mondatban, melyet ő majd egy médi¬um útján az özvegyének fog megüzenni - ha ugyan van továbbélés, és köz¬lekedési lehetőség holtak és élők közt. Sok médium kísérletezett ezirányban, de mindig teljesen eredménytelenül, míg végre most (1928) Reverend Ford Arthurnak, a New York-i Első Spiritualista Templom pásztorának, Amerika egyik leghírnevesebb médiumának, az összeköttetés sikerült
A részletekre nézve, a sorrend szerint, először Mr. Harry Houdinivel kell foglalkoznunk, akiből a felhőkarcolók árnyékában felcseperedvén, igen ügyes ezermester lett. Sokoldalúságát azzal is akarta mutatni, hogy felcsa¬pott ádáz antispiritisztának, és súlyos harcokat vívott velük, sőt beállt médi¬um leleplezőnek is. Különösen a hírneves Margery médiumot szerette volna pellengérre juttatni. Azonban egy szeánsz alkalmával, midőn Houdini már azt hitte, hogy megfogta a médiumot, Walter, a vezető szellem, csúfosan le¬leplezte, mert Houdini maga akart csalni; ezután a nagy blamázs után felha¬gyott a további ellenségeskedéssel a spiritizmussal szemben.

Ellentétben Houdinivel, az anyja és felesége sokkal nagyobb jóindulattal viseltettek a spiritizmus iránt. Midőn vagy 15 év előtt az anyja készült a jobb hazába megtérni, - lévén már hosszabb ideje spiritiszta, - a fiának megígér¬i hogy titkos jelszó segítségével fog neki megnyilatkozni, ezzel bizonyít¬ván a spiritualisták igazát. Houdini várta anyja jelszavát, kapott is sok médi¬umtól üzenetet, sajnos, nem a helyeset, s mindinkább csökkent a reménye, hogy megkapja a üzenetet. Szegény rövidlátó Houdini holtáig sem kapta meg anyja üzenetét. Úgy látszik azonban, lelke mélyén mégis csak őrzött egy kis kételyt, ha nem is reményt, hogy a halál után nincs vége mindennek, s ebből kifolyólag megegyezett Beatrice-vel, nejével, egy titkos mondatban, aminek segítségével csak neki bizonyítani fogja személyazonosságát a halála után. Ez a mondat lepecsételt borítékban egy közjegyzőnél, tanúk előtt, helyeztetett el.
Ismét megindult a médiumok ostroma, és találgatás a titkos jelmondat körül; a szegény özvegyet azonban egyik sem bírta szeretett férjével összeköttetésbe hozni. Mint már említettük, ez most végre sikerült Ford médium és tiszteletes úrnak. 1928. november elején, egyik New York-i spiritiszta kör, Rev. Ford médiumitása révén; azaz ennek szellemi vezetőjétől, Fletchertöl, kapta a „Rosabelle” szót, mint a Houdini jelmondat első szavát. Két héttel később kapták a jelmondat második szavát, és így tovább, a következő üléseknél - végezvén szombaton, január 5-én - megkapták az egész jelmondatot, szó szerint, a következőt: „Rosabelle - felelj - mondd - kérlek - felelj - nézd - mondd - felelj - felelj - mondd!”
A „küldő” azt állította, hogy ő Houdini, s kérte a körvezetőt, hogy az üze¬netet vigyék el a feleségének. Másnap Mr. Fast és Mr. Stafford, a „ Tudományos Amerika ” folyóirat szerkesztői elvitték az üzenetet Houdini özvegyé¬hez, és alig hogy az özvegy az írást olvasta, nagy izgalom vett rajta erőt, és felkiáltott: „Igen, helyes!” Később erre még esküt is tett.
Két nappal később Houdini özvegye és két barátnője szeánszot tartott Rev. Forddal; Fletcher nemsokára bejelentette, hogy Houdini itt van és kö¬szöntötte özvegyét. Megemlítette, hogy a jelmondat egyike azoknak a szó¬lásmódoknak, miket „gondolatolvasási” előadásaiknál használni szoktak volt. Megkérdezte özvegyét, hogy helyes volt-e ez a 10 szó? „Igen, helyes!” mondá Mrs. Houdini. Fletcher azután kijelentette, hogy Houdini mosolyog és azt mondja: „Köszönöm, most már mehetek!”
Végül Houdini még a következőket adta elő: „Mondd az egész világnak, hogy Harry Houdini él, és még ezerszer fogja bizonyítani ezt. Mondd min¬dazoknak, akik elvesztették hitüket, hogy őszintén tévedtem, s ők emi¬att újból merítsenek reményt, s éljenek azzal a tudattal, hogy az élet folytatólagos!”
Képzelhető, hogy a spiritualizmus volt főellenségének ez a csodálatos üzenete az egész amerikai kontinensen roppant feltűnést keltett és széjjelsürgönyözték mindenfelé, s mindenhol hasonló szenzációt keltett. A sajtó az egész ügyet méltányossággal és komolysággal kezelte, kivéve az egy New York-i „Evening Graphic”-ot, amely azt állította, hogy az egész dolgot Ford és Mrs. Houdini eszelték ki. Erre dr. John Heiss, New-York állam „Általá¬nos Gyülekezetének” elnöke széleskörű vizsgálatot indított, mely azzal vég¬ződött, hogy Mr. Ford semmiféle inkorrektséget nem követett el, az „Evening Graphic” cikkei egy hóbortos riporternő és egy megvesztegetett hivatásos médiumleleplező naplopó hazugságain épültek fel, és "Houdini üzenetének hitelességéhez semmiféle kétség nem fér."

De az etikai spiritualisták is megelégedéssel fogják konstatálni a „girák” példabeszédjének el nem évülő, örökbecsű igazságát: szegény Houdini Harrynak kevés vagy semmi hite nem volt, tehát azért nem léphetett az any¬uval összeköttetésbe. Amije volt, elvétetett; özvegyének pedig van hite, „te¬hát neki adatik és bővelkedni fog!” és ezért kapta meg férje üzenetét és te¬hetett nagy szolgálatot a spiritizmus ügyének. /EV. 1929/6. sz./

Forrás: Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből

UI:

Mi lenne ha ma lenne életed utolsó napja?
https://www.youtube.com/watch?v=guU1JzwH-y8

A Houdini-Ford szellemi bizonyíték
A „The National Spiritualist” és az „International Psychic Gazette” nyomán.

Harry Houdini, a volt hírneves New York-i bűvészkirály, halálos ágyán megállapodott a feleségével egy titkos mondatban, melyet ő majd egy médi¬um útján az özvegyének fog megüzenni - ha ugyan van továbbélés, és köz¬lekedési lehetőség holtak és élők közt. Sok médium kísérletezett ezirányban, de mindig teljesen eredménytelenül, míg végre most (1928) Reverend Ford Arthurnak, a New York-i Első Spiritualista Templom pásztorának, Amerika egyik leghírnevesebb médiumának, az összeköttetés sikerült
A részletekre nézve, a sorrend szerint, először Mr. Harry Houdinivel kell foglalkoznunk, akiből a felhőkarcolók árnyékában felcseperedvén, igen ügyes ezermester lett. Sokoldalúságát azzal is akarta mutatni, hogy felcsa¬pott ádáz antispiritisztának, és súlyos harcokat vívott velük, sőt beállt médi¬um leleplezőnek is. Különösen a hírneves Margery médiumot szerette volna pellengérre juttatni. Azonban egy szeánsz alkalmával, midőn Houdini már azt hitte, hogy megfogta a médiumot, Walter, a vezető szellem, csúfosan le¬leplezte, mert Houdini maga akart csalni; ezután a nagy blamázs után felha¬gyott a további ellenségeskedéssel a spiritizmussal szemben.

Ellentétben Houdinivel, az anyja és felesége sokkal nagyobb jóindulattal viseltettek a spiritizmus iránt. Midőn vagy 15 év előtt az anyja készült a jobb hazába megtérni, - lévén már hosszabb ideje spiritiszta, - a fiának megígér¬i hogy titkos jelszó segítségével fog neki megnyilatkozni, ezzel bizonyít¬ván a spiritualisták igazát. Houdini várta anyja jelszavát, kapott is sok médi¬umtól üzenetet, sajnos, nem a helyeset, s mindinkább csökkent a reménye, hogy megkapja a üzenetet. Szegény rövidlátó Houdini holtáig sem kapta meg anyja üzenetét. Úgy látszik azonban, lelke mélyén mégis csak őrzött egy kis kételyt, ha nem is reményt, hogy a halál után nincs vége mindennek, s ebből kifolyólag megegyezett Beatrice-vel, nejével, egy titkos mondatban, aminek segítségével csak neki bizonyítani fogja személyazonosságát a halála után. Ez a mondat lepecsételt borítékban egy közjegyzőnél, tanúk előtt, helyeztetett el.
Ismét megindult a médiumok ostroma, és találgatás a titkos jelmondat körül; a szegény özvegyet azonban egyik sem bírta szeretett férjével összeköttetésbe hozni. Mint már említettük, ez most végre sikerült Ford médium és tiszteletes úrnak. 1928. november elején, egyik New York-i spiritiszta kör, Rev. Ford médiumitása révén; azaz ennek szellemi vezetőjétől, Fletchertöl, kapta a „Rosabelle” szót, mint a Houdini jelmondat első szavát. Két héttel később kapták a jelmondat második szavát, és így tovább, a következő üléseknél - végezvén szombaton, január 5-én - megkapták az egész jelmondatot, szó szerint, a következőt: „Rosabelle - felelj - mondd - kérlek - felelj - nézd - mondd - felelj - felelj - mondd!”
A „küldő” azt állította, hogy ő Houdini, s kérte a körvezetőt, hogy az üze¬netet vigyék el a feleségének. Másnap Mr. Fast és Mr. Stafford, a „ Tudományos Amerika ” folyóirat szerkesztői elvitték az üzenetet Houdini özvegyé¬hez, és alig hogy az özvegy az írást olvasta, nagy izgalom vett rajta erőt, és felkiáltott: „Igen, helyes!” Később erre még esküt is tett.
Két nappal később Houdini özvegye és két barátnője szeánszot tartott Rev. Forddal; Fletcher nemsokára bejelentette, hogy Houdini itt van és kö¬szöntötte özvegyét. Megemlítette, hogy a jelmondat egyike azoknak a szó¬lásmódoknak, miket „gondolatolvasási” előadásaiknál használni szoktak volt. Megkérdezte özvegyét, hogy helyes volt-e ez a 10 szó? „Igen, helyes!” mondá Mrs. Houdini. Fletcher azután kijelentette, hogy Houdini mosolyog és azt mondja: „Köszönöm, most már mehetek!”
Végül Houdini még a következőket adta elő: „Mondd az egész világnak, hogy Harry Houdini él, és még ezerszer fogja bizonyítani ezt. Mondd min¬dazoknak, akik elvesztették hitüket, hogy őszintén tévedtem, s ők emi¬att újból merítsenek reményt, s éljenek azzal a tudattal, hogy az élet folytatólagos!”
Képzelhető, hogy a spiritualizmus volt főellenségének ez a csodálatos üzenete az egész amerikai kontinensen roppant feltűnést keltett és széjjelsürgönyözték mindenfelé, s mindenhol hasonló szenzációt keltett. A sajtó az egész ügyet méltányossággal és komolysággal kezelte, kivéve az egy New York-i „Evening Graphic”-ot, amely azt állította, hogy az egész dolgot Ford és Mrs. Houdini eszelték ki. Erre dr. John Heiss, New-York állam „Általá¬nos Gyülekezetének” elnöke széleskörű vizsgálatot indított, mely azzal vég¬ződött, hogy Mr. Ford semmiféle inkorrektséget nem követett el, az „Evening Graphic” cikkei egy hóbortos riporternő és egy megvesztegetett hivatásos médiumleleplező naplopó hazugságain épültek fel, és "Houdini üzenetének hitelességéhez semmiféle kétség nem fér."

De az etikai spiritualisták is megelégedéssel fogják konstatálni a „girák” példabeszédjének el nem évülő, örökbecsű igazságát: szegény Houdini Harrynak kevés vagy semmi hite nem volt, tehát azért nem léphetett az any¬uval összeköttetésbe. Amije volt, elvétetett; özvegyének pedig van hite, „te¬hát neki adatik és bővelkedni fog!” és ezért kapta meg férje üzenetét és te¬hetett nagy szolgálatot a spiritizmus ügyének. /EV. 1929/6. sz./

Forrás: Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből

UI:

Mi lenne ha ma lenne életed utolsó napja?
https://www.youtube.com/watch?v=guU1JzwH-y8

Az utolsó idők hívőinek feladata - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Olyan a földi élet, mint a homoksivatagban való vándorlás: kietlen, zord és reménytelen, olyan mintha nem volna az ember lelki szemei előtt olyan lehetőség, ahol úgy érzi, hogy valamit az úthoz, valamit a további fáradtság terheinek elviseléséhez hozzá tud szerezni. Mert itt van a megpróbáltatások helye és ideje, itt van az az idő, amikor minden lélek az ő maga hitével, hitének erejével, megvilágosodásával, megszerzett tudásával és kitartásával kell, hogy mintegy kierőszakolja, kimunkálja azt a létlehetőséget, amelyet lelkében hordoz, mint vágyat, mint álmokat, amelyeknek beteljesülését várja.
Az emberi lét nem olyan könnyű és nem lehet olyan könnyelmű lélekkel azt végigjárni, mint ahogyan azt sokan teszik. A földi élet komoly, halálosan komoly. Olyan, mint egy szerencsejáték, amelyen mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet veszíteni. Akik már sok veszteséget szenvedtek, akik már odáig viselték azokat a terheket, amelyeket magukra zúdítottak - könnyelműen elfecsérelt földi életük után - azok óvatosabban lépnek egyet előre, kikémlelik az utat jó előre, hogy a hiábavaló fáradságtól megkíméljék magukat, nehogy vissza kelljen nekik térni, ha hamis útra tévedtek. Testvéreim! az, hogy az ember az igazságot megismerte, még nem menti meg attól, hogy az igazságtalanságba bele nem téved.

Az ellentét jogot formál minden egyes földi életet élő lélekhez, mert az ellentét magának akarja a Földet a rajta lévőkkel egyetemben, hogy azokat, akiket az isteni gondviselés próbákba küld, elcsábítva a maga rabszolgaságába hajthassa és ezeken a rabszolgákon keresztül uralmat tartson fenn a Földön, a földi életben és a Földet körülvevő szférákban, hogy szolgáltassa magát ezekkel - és ezeknek az életerejével - ezeknek a kegyelemből adott ajándékaival, az ő maga gazdagságát felszaporítsa és hatalmát megduzzassza.

De az ellentétnek nincs hatalma semmiféle teremtett lény felett, ha ezek a teremtett lények önmaguk nem szolgáltatják át magukat ennek az eszmének: a mennyből kivetett tévedésnek. - Tehát az a földi embernek a feladata és célja, hogy ettől a tévedésre való hajlamtól megtisztuljon és önmagában azt a természetet alakítsa ki, amin már nem fog az ellentét hatalma és csábítása és amikor már ezt a természetet kialakította, akkor már meggyőzte ezzel a földi élettel a világot és a világnak hatalmait és így felülemelkedik mindazon, ami még előtte van, ami még megpróbáltatást jelenthet a lélek részére. Ezért vagytok a Földre küldve, hogy mindezeket a tévelygésre és tévedésre való hajlandóságokat, hibás nézeteket semlegesítsétek magatokban, mert ha ezek semlegesítve vannak, akkor a megsemmisített ellentétes hajlandóságokból kiemelkedve, a menny boldogságát vonzzátok magatokhoz, vagyis a mennyei természet lesz úrrá a lelketekben.
És ha már a mennyei természet uralkodik felettetek, akkor már nem tartoztok többé a Földhöz, hanem a mennyhez. Ezt a nagy harcot jött az Úr vállalni, a földi ember előtt járni, hogy diadalmasan kerülhessenek ki a Föld lakói abból a nagy harcból, amelyet az ellentéttel kell vívniuk. Ezért vette fel Ő is az emberi test nehéz - mintegy - ércruháját, hogy ezen az ércruhán keresztül az Ő szellemének fényét átsugározva, tündökölve haladhasson azok előtt a szellemcsoportok előtt, akik hadakozni vannak a Földre küldve. Ő tehát a földi ember vezetője, vezére maradt mindvégig, ameddig a Föld ezt a hivatását tölti be.
Harcolni kell az ellentéttel, harcolnia kell a ti lelketeknek mindazokon a megpróbáltatásokon keresztül. Isten jóságában, Isten kegyelmében rendületlenül hinnetek kell, hisz ez a ti hitetek minden szenvedéseteket, minden megpróbáltatásotokat megaranyozza, besugározza és áldásként hullatja vissza rátok. De higgyetek és reméljetek, mert az Úr itt jár közöttetek, veletek érez, veletek szenvedi át azokat, amit ti a ti reménytelenségetekben, csüggedésetekben szenvedtek, de az Ő szeretete lehajol hozzátok és megrövidíti a napokat tiérettetek, akik hisztek, bíztok és reméltek.

Összealította: Bíró Laci:

A csatolt anyagok listája:


Az utolsó idők hívőinek feladata
Adai tanítás - Hozsanna Dávid fiának
Az Isten akarata
A jó és rossz tudás
Bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség
Ötven év távlatából
HANG - Válogatott gondolatok 4


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis5JGHaiGD7crpXiEg?e=ooSotS
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Mp9tN5Dg2Ec&t=25s
Lélekben és igazságban_A lényeg a név, a küldetés – Hangoskönyv részlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=6EZ-LP-W8SI
Krisztus tanításai és a mai kereszténység – Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=icsCdKn4cl0
Kölcsönbaba visszajár – Romantikus vígjáték

Az Igazi szőlőtő
Részlet Imre Margit médium közléseiből - 2006.11.14.
Minden igerész az evangéliumban nagyon fontos, de ennek a jelentősége nagyon nagy mélységig hatol az emberi szívekben. Mert nem arról beszél Jézus ebben az igerészben, hogy mennyire nem lehet az életben megélni a jót, a Krisztusi Élet által adott életet, hanem éppen abban mutat példát, hogy az ember szeretet által tudja elérni a legnagyobb sikereket az életében.
Az emberi szív nagyon nagy eseményeket képes létrehozni, még ott is ahol néha lehetetlennek látszik. Az Isten kegyelmével az emberek hegyeket tudnak megmozgatni, azért mert nem lehet egyetlen embernek sem azt tenni, hogy nem foglalkozik az Isten adta lehetőségekkel. Mert abban az esetben elzárja magát attól a kegyelemtől, segítségtől amit az Isten felkínál az embereknek.
A felkínált életben bizony nem mindig azok az események történnek meg az emberekkel, amelyeknek mindig örülni tudnak, mert azok a lehetőségek, feladatok is, az ő lelki fejlődését segítik elő, csak éppen nagyon nehezen tudja megélni azokat. Így történnek meg azok az események, amikor az emberek már nem a legjobbat akarják tenni, mert bennük eltorzult az igazi jóra való törekvés, ahhoz viszonyítva, amiben a kegyelem őket útjukra indította. Ekkor történnek meg azok a bizonyos “metszegetések”, amikor az emberi okoskodás miatt az emberekben eltorzult az, az érzés ami őket a jóra irányította.
Az embereket az Isteni kegyelem úgy próbálja metszegetni, hogy előbb csak figyelmeztetgeti őket a jobb irányba, de ha erről nem vesznek tudomást, mivel akkor a gőgjük már nagyobb az Isteni szeretetnél. Akkor bizony megtörténik az a bizonyos metszés. Lemetszegeti az emberekről azokat a részeket a kegyelem, ami akadályozza őket abban, hogy termést hozzanak. Ezek a metszegetések bizony nagyon fájdalmasok is szoktak lenni az emberek életében.
Jézus így mondta : “Én vagyok a szőlőtő és ti vagytok a szőlővessző.” A “metszegetések” az egész földi élet során történnek, mert az emberi gyengeség következtében az emberek nagyon nehezen képesek arra, hogy valóban az Isteni akarat szerint tudják élni a földi életüket. Az embereknél a metszés szó hallatára egyeseknél elindul a gyűlöletig való hajlandóság, hogy mindenkiről letudják metszeni az általuk vélt felesleges tulajdonságokat. Ezek azok az események amikor az Isteni kegyelem segítségére siet az embereknek, hogy valóban megtalálják a helyüket az életük során. Ebben az esetben segítséget kap a földi ember, ha ő figyelmes arra, akkor fel is tudja ismerni, és ezáltal ő képes a hibáitól megszabadulni.
Jézus folyamatosan arra figyelmeztette a tanítványait, és ezáltal minden földi embert, hogy “…úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket.” Ezzel a beszédével elmondta a lényeget az embereknek, hogy mindenki, mindenkit szeressen, és ne legyen ember a másik embertársa ellensége. És ne legyen gyűlölet ellenségeskedés az Ő bárányai között.
A mindennapi élet nehézségei közepette az emberek nem képesek arra, hogy meglássák az életükben az Istent, az Ő általa küldött segítséget. Mindig csak másban látják meg a hibákat, holott a legnagyobb hiba mindig abban az emberben található, aki nem a saját magában található hibáit keresgeti, hanem a testvéreiben. És ezáltal nem is törekszik annak a kijavítására, mert nem is ismeri fel a saját magában meglelhető torz tulajdonságait. “Aki bennem marad és Én benne, az bő termést hoz.”
Testvéreim törekedjetek arra, hogy az Isteni kegyelem által kapott földi életetekben az legyen a számotokra az elsődleges, hogy a kapcsolatotokat az Istennel ne szakítsátok meg, mert akkor nem tud bennetek a lélek olyan formában élni és dolgozni, hogy valóban maradandó gyümölcsöt teremjetek. A lelketekben éljétek meg a Jézusi szeretet által felkínált lehetőségeket és szeretetben, békében, és egyetértésben tudjatok élni egymás mellett.
Jézus azt mondta, hogy “azt a parancsot adom nektek, szeressétek egymást.”
--

UI:

Makk István Pünkösd misztériuma
https://www.youtube.com/watch?v=VkPXyI15EQU