Szellemtudomány alapjai

A hetedik napkör


Mint említettem előadásaim folyamán, és a szellemi anyagok is beszámolnak arról, hogy nem lesz világvége, hanem korszakváltás lesz, és a Kozmosz (többek közt a Föld) anyagából és légköréből fizikai és asztrális szinten kidobódik a sötét erő (ellenerő), és onnan majd visszakerülni a fizikai síkra ahol most élünk, (illetve a 6.napkörbe) olyan lesz, mint amikor mi visszamegyünk a „paradicsomi síkra”.
Ami fontos dolog viszont, hogy amikor az újra „elbukott” szellemek lekerülnek, az nem úgy történik, hogy elalszanak, és majd ott ébrednek fel, mint jelenleg ez történik a halálunk után, amikor az asztrálsíkon „ébredünk fel”. Ők újra kezdenek mindent, és beágyazódnak a geológiai szférába, azaz a másik napkör bolygóinak anyagába, ahol újra, a „Kegyelem Törvényvilága” szerint évmilliók (vagy évmilliárdok) alatt, ha méltók lesznek testetölthetnek, és kezdődik újra az első megjelenés emberi testben, és kezdődőik a tisztulási folyamat onnan, ahonnan a Föld esetében 5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.
A „megdermedt” szellemi erők újra egy tisztulási folyamatban vesznek részt, tűz alakjában kiégnek szép lassan a sötét gondolatok, eszmék, elvek, és a megtisztult részecskék (fluidok) újra összeállnak, és kezdődőik minden elölről, elindul az újabb szellemi evolúciós folyamat.
Természetesen nem lesznek magukra hagyva, hanem sok szellemi segítő fog leszületni erre a napkörre, és segíteni fogja ezeket a szellemeket nevelni a jóra, a tisztességre, a szeretetre, ahogyan ezt velünk is megtették a messiási síkokról.
Most lehet látni igazából, hogy micsoda vállalás volt Jézus leszületése, amikor magára vette miattunk a föld terheit, „bűneit”, azaz a fizikai síkon történő megszületése alkalmával végigment az asztrálsíkon fentről lefelé, az erőket magához vonzotta, majd a fizikai síkon is felvette a bűnös energiákat, sátáni elveket, amik jelen vannak.
(Itt bukik meg az az elmélet, hogy a bűneinket vette magára, és mi innentől kezdve bűntelenek vagyunk, és csak a későbbi bűneinkért vagyunk felelősek! Ha akkor bűntelenek lettünk, akkor mindek maradtunk mégis itt?)
Ebből látszik most, hogy hatalmas a tét, és az emberiség kétharmada el fog távozni a másik (egy alacsonyabb) napkörbe szellemi értetlensége miatt.

írta: Karsay István

UI:

Sharon Stone szerint van túlvilág: “Ott volt ez a fényes alagút
http://kritikus24.hu/sharon-stone-szerint-van-tulvilag-ott-volt-ez-a-fenyes-alagut/?fbclid=IwAR2YbvPT4fu4dx7uN6fQTXGCyOJapRAo3v6UZkFza58E-pO2vnYEj__x52A

Emlékezés a régiekről - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 5.

Emlékezzünk régiekről; gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit és azoknak imbolygó fényénél keressük azokat, akik valaha a Földön éltek, de már elmentek innen, akik itt éltek és életükkel nyomokat hagytak e világban. Bizony testvéreim, nem mindegy, hogy távozásával az ember milyen nyomokat és milyen emlékeket hagy maga után. Visszahagy a Földnek és visszahagy azokban az emberi lelkekben, akikkel egy időre összehozta sorsa, összevezérelte az isteni akarat, hogy az életben egymásnak tanulságára, örömére, boldogságára, netán megpróbáltatására legyenek, hogy ami még ki nem alakult mint szép és jó, az kialakulhasson és létrejöhessen. Ha pedig már súlyos, fájdalmas dolgok alakultak ki a múltban, akkor azok feltisztuljanak, elsimuljanak; a szomorúság örömmé változhasson, a rosszakaratú ellenségből jóakaratú, segítőkész barát lehessen.
Minden ember sorsában az alakul ki, az foglaltatik benne, amit előző életével vagy életeivel létrehozott és kialakított magának, meg az is, ahogy az előzőkben mások életébe belefolyt, azokra hatást gyakorolt és őket akár a jó, akár a rossz irányba befolyásolta. Mindenért felelős az ember; minden itthagyott nyomért, minden kimondott szóért, minden hangrezgésért, mindenért, amivel hozzájárult ahhoz, hogy az ittmaradottaknak békésebb, örömteljesebb, őszintébb és igazabb életük legyen, de azért is, ha olyan hatásokat hagytak hátra, amelyekkel nem csak a maguk életét, de az ittmaradottakét is megnehezítették és súlyosabbá tették.
Senki nem mehet ki e világból; ha valaki egyszer e világra született, annak mindazzal találkoznia kell és mindabban részesülnie kell, ami a Földön található. Az igazakra, a jóra törekvőkre is ránehezednek az élet súlyos gondjai, amelyek az elődök tévedései, bűnei következtében jöttek létre, de méginkább nehézséget hoz az emberi életekben az, ami a jelenben történik, amiről úgy gondolja az ember, hogy úgyis elsodorja, elviszi azt az idők szele. Mindaz azonban, ami történik nem múlik el anélkül, hogy az valamilyen hatást ne tett volna mások érzés- és gondolatvilágára, valamiben másokat fel ne lelkesített volna, vagy el ne vette volna kedvüket attól, amiben ők hittek, bíztak, amiben reménykedtek.
Akik a jóban munkálkodnak és az Isten akaratát valósítják meg a Földön, azok a világ sói; a világ sói pedig megízesítik a földi életet, komoly hatást tesznek a jelen korra, sőt a jövőre is; kimozdíthatják emberek csoportjait a tömeglelkek törekvésének irányából. Vannak erősebb emberlelkek, akik az elkövetkező generációra is hatást gyakorolnak, és ez a hatás áldást hint mindazokra, akik nyomdokaikba lépnek, akik utánuk jönnek.
Nem mindegy tehát, hogy az ember hogyan éli napjait; nem mindegy, hogy mit vet el, mert amit elvet az kel ki számára, azt kapja vissza az élettől. Jó példára, igaz hősökre van szükség, olyan hősökre, akik bátrak, amikor egy nemesebb, egy szentebb eszme azt megkívánja, de nem vakmerőek, amivel más emberek életét vagy jövőjét is kockáztatnák. Olyan hősökre van szükség, akik képesek áldozatot hozni; mert addig, amíg az ember csak azért él, hogy önös céljait megvalósítsa, amíg úgy gondolkodik, hogy csak egyszer él és neki az élet által kínált minden lehetőséget ki kell használnia, minden nyíló virágot le kell szakítania a maga részére, addig ez az ember lelki fejletlenségére vall. Az ilyen ember még nem nőtt fel annak tudatára, hogy az élet nagy érték, az élet Isten szent ajándéka, és minden élőlény élete nagy érték, amit becsülni, védeni, szeretni kell, és ha a sors úgy hozza, akkor a mások életéért az önmagunk életét is oda kell tudni adni áldozatul.
Az áldozat idegen fogalom az önző, a szeretetben fejletlen ember előtt, mert ha pillanatnyilag valamiről le is mond - az áldozat a lemondással kezdődik- csak azért mond le, hogy egy rövid időn belül ennek eredményeképp minél több érték, főképp anyagi érték, elismerés, dicsőség vagy hírnév hulljon az ölébe. Hol van ez testvéreim, azoknak az áldozatától, akik képesek megfeledkezni önmagukról, akik nem a maguk földi jövőjét építgetik, hanem a mások részére akarják a jövőt igazságosabbá, szabadabbá tenni.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Emlékezés a régiekről
Adai közlés - Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteld
A tízparancsolat
Mentési munka a pusztító vihar előtt
Hadifogságban
HANG - Isten a világ ura-e?
Élet az élet előtt



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirozZ41yqej_zO8eHg?e=zqg1Ab
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirooeEhHUdVcxGSsDw?e=JM4weS
Karsay István 2023. Januári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_215

https://www.youtube.com/watch?v=24vQX54V7ac
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000.május.30

https://www.youtube.com/watch?v=S2l4nKayyzA
Előképek jelzik a jövőt – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=_K7cPMQB-Rk
Krisztus békéje és háborúja – Zita médium közlése

https://videa.hu/videok/nagyvilag/ne-engedj-el-2010-VWSIRv4T6S3uzb2g?fbclid=IwAR2NFWy1vkX8giszY8ctDIFVi46UV3LG3B6fJ6eotNYdtmHDD3tYXggplkc
Ne engedj el – Spirituális film (az ateisták számára)

Ahol az Ég a földre szállt II.

Ima


Mindenható, jóságos mennyei Atyám, teljes szívvel és hálatelt lélekkel borulok le a Te hatalmas akaratod előtt, amely az emberiség megmentésére irányul és köszönöm meg azt a szellemi Áradatot, amelyet leküldtél a földre az emberiség kiemelésére a sátán hálójából, ugyanis hány és hány ezer éven keresztül gyötri az emberiséget a sátán a bukás produktumain keresztül, mellyel mintegy megmételyezi az emberiséget.
Köszönöm azt az óriási ajándékot, a szellemtani ismereteket, melyet az utolsó időkben elküldtél az emberiség lelkének a megvilágítására, amely világosság révén, a Szentlélek világosságának töredelmes munkájából kifolyólag felismerhetik saját kárhozatra vivő hajlamaikat. Ugyanis, ha nincs az emberekben kellő tiszta ismeret és alázat, hajlamosak arra, hogy kibújjanak az önmegismerés kegyelme alól. Sok esetben a tudásukat arra használják, hogy védőburkot képezzenek a lelkük köré, amelyről visszaverődik a kegyelem lelket megvilágosító fénye.
Ezért kérlek Atyám, küldj minél több munkást az aratásba az Isten Országa fiai és leányai közül a kedves Vezetővel, vagy legalábbis az ő Eszmeiségével az élen, hogy a maradék is bejuthasson a mennyei csűrbe, az egybekötött kévék közé.

Amen


Drága gyermekem! Ama szellemsereg nevében köszöntelek benneteket, amely csapat a ti megmentésetekre küldetett a földre. Nagyon kemény munkát kell végeznünk gyermekem, mert a mai értelmes ember nagyon is hajlamos arra, hogy alázat és az igazi megtérésre való vágyakozás híján kimagyarázza a saját bűnösségét és alkalmasnak tünteti fel saját magát, még ha tudatlanul is, önmaga és mások előtt az Isten Országára. Ennek az önelégültségnek („mivel langymeleg vagy, kidoblak az én számból”) a leépítésére az alázat kifejlesztésére és a bűnös hajlamok beismerésére és levetkőzésére küldött bennünket az Úr. Ez nagyon komoly szellemi munkát jelent, éppen azért is, mert azok maradtak itt az utolsó időkre, akiknek a 2000 év alatt nem sikerült beköttetniük a nagy kévékbe, hanem kihullottak, mert kihúzták őket a mélyen gyökerező hajlamaik.

A spiritizmus igazi célja tehát összegyűjteni és a mennyei csűrökbe begyűjteni az aratás alkalmával az üdvösségre megérett, de a kévékből kihullott kalászokat, még mielőtt beköszöntene a nagy vihar ideje, amely a tarlón kint maradt kalászokat tönkreteszi.
Ez a begyűjtési munka abból áll gyermekem, hogy az embereknek meg kell világítani azokat a hajlamokat, amelyek a földi szférákhoz kötik őket és nem engedik felemelkedni a negyedik szférába, ahol a megmentettek tábora található, vagyis a „csűr”, amelybe kétezer éven keresztül gyűjtötték és gyűjtöttük azokat, akiknek sikerült elérni az üdvözültek szféráját. Mint mondottam komoly és önfeláldozó munka ez gyermekem, de ha Isten velünk, akkor ki ellenünk? Azért is nehéz beláttatni az emberekkel bűneiket, mert az utolsó időkben elengedtetett a sátán és mind nagyobb intenzitással azon dolgozik, hogy az emberek tükrét elhomályosítsa és kivegye lelkükből a bűnbeismerést és az ezzel járó bűntudatot. A mai világban már a bűntudat megjelenését helytelenítik, pedig egyedüli módja a szabadulásnak, ha az ember be tudja látni mindazt, amitől szabadulnia kell. Minél nagyobb mértékben van jelen a bűntudat, annál nagyobb a hajtóerő a szabadulásra.

A bűntudat gyakorlatilag az Istennel való helyes kapcsolatot igazolja, ugyanis nincs befejezett állapot, főleg itt a földön nincs, hanem mindig van tovább és ezt a „továbbot” a további tisztulásban kell meglelnie az embernek. A tisztulás sok esetben fájdalommal jár, mert ahhoz, hogy az ember felismerje vétkeit, azoknak kitermelt negatívumaiból hatásokat kell tapasztalnia. Ezek a hatások bizony szenvedéseket idéznek elő. Ezért ha az embernek fájdalmai vannak, tanácsos beletekintenie a lelki világába, mert minden fájdalomnak, betegségnek az oka a lélek mélyén lappang sok esetben még akkor is, amikor már átkerül a szellemvilágba. Ha az ember kellő bűnbánatra jut, és bűnbocsánatért esedezz, megkaphatja Istentől a feloldozást. A magasról jövő, a feloldozást előidéző fluidok is, az ember fluidjaival ütközve szintén fájdalmat, szenvedést idéznek elő. Minél magasabbról jönnek a szabadulást előidéző erők, annál mélyebbre hatolnak és hoznak fel megtisztítani való erőket. Így növekszik sajnos a fájdalom az emberben. De nem szabad elveszíteni a reményt, mert Ő elment és helyet készített nektek az ő Országában, hisz az az akarata, hogy megtisztuljatok bűneitekből és eljussatok az üdvösségre, arra a helyre, amely részetekre fenn van tartva az Isten Országában.

De ismét el kell mondanom gyermekem, hogy Jézushoz közeledni a keresztelő jánosi üzenettel lehet csak: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa” És Keresztelő János ma is munkálkodik és ma is bűnbánatot hirdet, sőt azon dolgozik, hogy a gőghegyek az alázat révén leomoljanak és az érzékiség okozta mélységek a tisztaság által feltöltethessenek, hogy az Úr be tudjon költözni az emberi szívekbe. Erről szólt a karácsonyra való felkészülés üzenete, ezt hirdették a lélek mélyén megkonduló karácsonyi harangok és ezt hirdetik ma is, mert Isten felé csakis bűnbánó lélekkel lehet közeledni. Ez a lelkület viszont minden szinten érvényes, míg az ember el nem jut az Isten Országba, mert addig mindig van mit kitisztítani az embernek a lelki világából. A bűnös hajlamok ugyanis bűnös vágyakat gerjesztenek az emberben, ami kiszorítja az erényekre való törekvést. Mennyit kell még az embernek szenvednie a bűnös hajlamaitól, hogy ne azokat kövesse, hanem Isten felé forduljon? Meddig akarja még telíteni bűneivel az ember a saját szellemi környezetét, amely telítődés már a gondolat szinten megjelenő vággyal kezdődik? Ugyanis amikor az ember lelkéből egy bűnös gondolat szárnyra kél, megpakolva tér vissza és ilyen esetben az ember már nem ura önmagának, azt teszi, amit nem akar, képtelen parancsolni saját érzésvilágának. Az érzéseket, vagy vágyakat követi az ábrándozás, az ábrándozást követi a tervezés, vagy éppenséggel az ember úgy viselkedik egy- egy adott helyzetben, ahogy éppenséggel nem szeretne, de csak azért, mert az alsóbbrendű énből első alkalommal feltörő vágynak már érzés- és gondolat szinten engedett az ember. Ilyen esetben a bűn mindig pozitív élményként, boldogságot és örömet előidéző tényként jelenik meg. Csak a bűn elkövetése után mutatja meg igazi arculatát a kísértő, amikor már elrabolta a bukás által kicsalt erőket. Nem véletlen világít rá az Úr arra, hogy az már bűn, amikor az embernek a vágy világában megjelenik a dolog: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz…” És ha ezek a vágyak megtagadás híján kisugárzódnak a világba, a vonzás törvénye alapján sok más ilyen kisugárzott erőkkel gyarapodva térnek vissza, amelyen már sok esetben képtelen uralkodni az ember, vagy legalábbis sokkal nagyobb erőfeszítéssel képes ugyanazt az eredményt elérni, amelyet elért volna akkor, ha azonnal reagál a kísértésre. De mivel az ember bűnös, azaz bűnnel átitatott lény, ezért sok esetben nem is akar ellenállni a kísértésnek, hanem alig várja azt, hogy mihamarabb kiélhesse a hajlamait. Sajnos főként az utolsó időkre van ez így, mert ugyanis ahhoz, hogy az ember a bűnt bűnnek fogadja el megtapasztalások nélkül, - pl. hinnie kell a tízparancsolat által történő korlátozásban-, élő hitre van szüksége. Erre az időkre viszont azt mondja az Úr: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Tehát hit nélkül nem marad más mint a megtapasztalás. De a hit már még a kezdet kezdetén is problémát jelentett: „Meddig maradok még köztetek ti hitetlen nemzedék?” Azt hiszem a mai nemzedékre meg főként ráillene az Úrnak ezen kifakadása, merthogy: „Aki hisz … az üdvözül, aki viszont nem hisz, az eleve elkárhozott.” Úgy látszik, főként az utolsó időkre vonatkozóan, hogy a hitetlenség útja, a megtapasztalások útja már nem vezeti el az embert az üdvösségre, mert nincs már kellő idő arra, hogy a bűnök visszahatásai beérjenek, hanem csakis az elragadtatás után, akkor meg viszont hatványozott erővel fog rázúdúlni minden bűnösre a bűneinek következménye.

Azért szorgalmaznánk közöttetek, igazi szellemhívők között a bűnbánat szükségességét, mert az elragadtatás után már nem lesz bűnbocsánat, hanem a bűn maga után fogja vonni teljes egészében a „következményeket” és már nem lesz feloldása a következményeknek. Igaz nehéz az embernek szembenézni önmagával, de megéri, mert most még Isten szeretete feloldja a kellő mértékben megbánt bűnöket hatásaikban, de amikor a kegyelmi idő véget ér, akkor már még a kellő mértékű bűnbánat könnyei sem fogják tudni lemosni a vétkesről vétkeinek következményeit. De ha meg nem tisztul meg a lélek a negatív erőktől, hanem kötve marad saját tetteinek következményeihez és nem tud továbbhaladni a tisztulás útján, hanem megmarad bűneiben, akkor a vágyaitól űzetve olyanná válik, mint egy védtelen űzött vad az erdőben. Az elragadtatás után már nem lesz lehetőség, vagy legalábbis sokkal kisebb a javulásra mert a kegyelem ha visszavonatik, minden kis eredményért nagyon meg kell dolgozni. Most még Isten lehetőséget nyújt a bűnös embernek arra, hogy bűnös hajlamait leküzdve, pozitív törekvéseket fejtve ki, benépesítse a lelkét nemes és tiszta érzésekkel és gondolatokkal, amire már, mint azt mondtam is, az elragadtatás után már nem, vagy sokkal kisebb lesz az esély és nehezebb lesz, mert a negyedik szféra fluidjai visszavonatnak, amelyek mindeddig ezt lehetővé teszik. Nem beszélve arról, hogy az elragadtatás után már nem lesz lehetőség lelkileg táplálkozni, egymásnak hitet adni, hanem mindenkinek az addig megszerzett lelki vagyonából kell tudni helyt állni a kísértésekben, Amikor meg bezárulnak a szférák, és nem lesz sem születés sem halál csak egyéni elragadtatás, akkor már végképp a következmények világa fog uralkodni egy ideig a földön. Az elragadtatás alkalmával ugyanis megnyílik az ég, vagyis a 4. szféra és mindenki betekintést nyer oda. Akik dematerializálódnak, azaz felvétetnek, vagy elragadtatnak, azok jól vizsgáztak, mert helyesen használták ki a földi életet és Jézus eljön értük a felhőkig, azaz a 4. szféráig és ott találkoznak vele, Aki elviszi őket arra a helyre, amelyet Ő előkészített a számukra. Akik ellenben a földön maradnak,mert nem érték el a 4. szférát, vagyis ezen a vizsgán nem tudtak átmenni, szintén látni fogják a megnyílt eget és azt a helyet, amelyet az Úr az ő számukra is előkészített, de nem jutottak el arra a szintre, hogy oda felemeltessenek, tehát vissza fognak maradni az elkövetkezendő időszakra, amire azt mondom gyermekem, hogy az Isten mentsen meg mindenkit, mert megszűnik a kegyelem, amely az elragadtatásig némileg visszafogta a legalacsonyabb szinten lévők hajlamait is, de az elragadtatás után már minden gátlás és lelkifurdalás nélkül fog előtörni az itt maradt I. és II. szféra szellemeiből minden borzalom. Elképesztő az amit művelni fognak az itt maradt keresztényekkel. Tehát, amikor nem emeltetnek fel a felhők fölé a III. szférához tartozó emberlelkek, „sír a föld minden nemzetsége” de a késői bánat könnyei már nem hoznak tisztulást, mert lezárul egy megkönnyített fejlődési turnus, amelyet nem használtak ki kellőképpen és így kívül maradnak az Isten Országán. Tehát az elragadtatás alkalmával dől el utolsó alkalommal az, hogy ki vizsgázott pozitívan és ki negatívan az elmúlt 2000 évet illetően. Ugyanis sokan már előbb elhagyták a földi szférákat és vagy teljes egészében elhagyták a földet, vagy visszajöttek misszióba, mert a kiválogatása a juhoknak és a kosoknak folyamatosan tart az elragadtatásig.

Az elragadtatás alkalmával egy szempillantás alatt, mint utolsó kiválogatódási lehetőség gyanánt, a kegyelmi idő végeztével szétválasztatnak a juhok a kosoktól és felvétetnek azok, akik az utolsó pillanatban még alkalmasak az Isten Országára, azok, akiknek a tisztulásukhoz már nincs szükségük mindazokra a gyötrelmekre, amelyek az elragadtatás után indulnak be. Gyakorlatilag már csak az elhullott kalászoknak az utolsó begyűjtési lehetősége lesz az elragadtatás, mert a többi érett kalász már begyűjtetett és biztonságban van.
Az elragadtatást egy. az Isten által megalkotott törvény, mely lehetővé teszi a materializációt és dematerializációt. Az elragadtatás folyamatát szellemek végzik, akik felhatalmazást kapnak Istentől erre a feladatra: „Az Úr szétküldi angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy gyűjtsék össze az övéit.”

A szellemek fejlődési turnusa kezdetén minden egyes vízzel körbezárt földrészen materializálódott egy - egy emberpár, akiken keresztül beindult a fejlődés. A korszakzárás alkalmával viszont ugyanezen törvény alapján dematerializálódnak azok akik elérték az Isten által meghatározott szintet, hogy átemeltethessenek a következő fejlődési fokra, mert a föld miután kilöki magából eme fejlődési szint salakját, belép a fejlődő bolygók soraiba. Az elragadtatást a fluidösszevonás után a negyedik szféra fluidjainak a kivonása idézi elő, amikor ugyanis szinte „vákumszerűen” vonja magával a vele azonos szinten lévő testben lévő szellemeket a földről és a föld körüli szférákból, hogy ne vegyenek részt azoknak a „büntetésén” akik nem tudták, pontosabban nem akarták kihasználni a jelen fejlődési turnust. Az elragadtatás után már csak az első három szféra fluidvilága marad csak a földön. Ezután már csak nagyon komoly szenvedésekkel tudnak üdvözülni azok, akiknek csak egy kevés hiányzott az Isten Országába történő eljutáshoz. Akiknek viszont nem sikerül ezt a szintet elérni, de közel voltak hozzá, Isten nem veti el őket az örök kárhozatba, hanem egy hosszú álom után, minek következtében kitörlődik a lelkükből minden olyan cselekedetük, amivel meggátolták saját fejlődésüket, megszülethetnek az üdvösségre eljutott világban, hogy felzárkózhassanak a megadott szintre, az ott jelenlévők segítsége által. Ekkor két lehetőség lép fel: az egyik az, hogy tovább tudnak haladni ama segítség által, vagy az, hogy a segítőiket visszarántják a saját szintjükre. Ebben az utóbbi esetben , mivel nincs előző szint, úm. a bukott segítők bukásuk miatt kiküldetnek az új holdra misszióba, oda, ahova az első és második szféra kerül majd.

Akik engedelmeskedtek Istennek, ők el tudták érni a fejlődésük azon fokát, hogy ha az utolsó pillanatban is, de a megmentettek táborához tartoznak, ők az ún. „juhok” míg a „kosok” táborához azok tartoznak, akik Istennel szemben nem mint elfogadó, hanem mint adó életelvet képviseltek és nem hajoltak meg Isten akarata előtt. Istennel szemben ugyanis az adó életelvnek is elfogadóvá kell válnia, akkor tud üdvözülni.
Gyermekem minél előbb tisztuljatok meg a bűnbánat ajándéka által, mert amíg az emberi lélek jobban vágyik a bűnre, mint az erényre, addig sokkal több benne a bűnös hajlam, mint az isteni tulajdonság és képtelen elragadtatni és bejutni az Isten Országába.

Azért szükséges a bűnbeismerés, hogy az ember tudatában legyen saját állapotának és se ne helyezze feljebb magát, mint amilyen szinten van, de ne is helyezze magát lejjebb, mert az meg viszont letargiába dönti az embert. Az emberek félnek megalázkodni önmaguk előtt, mert többnek képzelik magukat, mint amilyen a valós állapotuk, valamint félnek a letargiától. De ha helyes a bűnbánat, még ha némi letargiát is idéz elő (habár sok esetben a gőg idézi elő a letargiát, amely többnek tartja az embert mint ami valójában), akkor az ember feloldozást és ezáltal megkönnyebbülést kap Istentől.

Tehát ne féljetek gyermekem bűnbánatot tartani, mert Isten szeretetéből feloldozást kaptok érte. De amennyiben ez nem történik meg, az alsóbbrendű énetekben lévő fel nem oldozott, vagy meg nem bocsátott negatív erők a nehézkedés törvénye alapján lehúznak benneteket az alacsonyabb szférákba, oda ahova az elkövetett bűnötök tartozik és nem fogtok tudni üdvözülni. De Isten szeret benneteket és ki akarja tisztítani a lelketeket a bűnös cselekedetek következményeitől, hogy bejuthassatok az Isten Országába.
Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy lehetőséget ad arra, (a kísértésekben ugyan), hogy pozitív érzésekkel és gondolatokkal telepítsétek be a bűnök helyét, vagyis, hogy az érzékiség mélységeit tisztaság által kitermelt fluidokkal töltsétek meg, valamint a szeretet gyakorlása révén megvásárolhatjátok az útlevelet az Isten Országába. Azért fontos a szeretet gyakorlása, - mert minden egyes bűn elkövetése, Isten szeretetének a kiteljesedését, szétterjedését csorbítja meg- hogy az emberi lélek általa helyreállítsa a megrontott szeretet-áramokat. Tehát ezért a szeretet gyakorlása a legnagyobb mértékben építi újjá a lelket és a világegyetemet is. Ha mindenki a szeretetet gyakorolná, már régen megszűnt volna az önzés, a gőg és sokkal előbb lenne a világ.

Sajnos a világ a vesztébe rohan és csak rohan, magával sodorja mindazokat, akikben gyenge a hit és a szeretet. E vesztébe történő rohanásból kifolyólag nagy a tét, mert az ember észre sem veszi azt, hogy süllyed, csak akkor, amikor már nincs vissza út és lehetetlen a megfordulás és a visszatérés a helyes útra. Elszáll az idő, amíg egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a sátán karmai közé került, mert nem élt lelki életet és nem vizsgálta önmagát, hisz erősebbek voltak a hajlamok, mint az erények. Pedig a kísértések arra adatnak, hogy az ember leküzdve azokat haladjon előre a fejlődés útján. Sajnos azonban a dolgok nem így alakulnak, az ember nem küzd a hajlamai ellen, főként az utolsó időkben nem, mert az ember azt hiszi magáról, hogy tökéletes és minden helyes amit tesz. A bűnt nem érzi bűnnek, a lelkét táplálná belőle, csak akkor tér észhez, amikor már Isten meghúzza az alsó határvonalat, ahol megállítja az embert süllyedésében. Ekkor kezdi az ember csak lassan felfogni azt, hogy milyen nagy mértékű a vétke és kezd rádöbbenni arra, hogy saját erejéből nem tudja megállítani azt a lavinát, amely maga alá temette őt, hanem szüksége van egy felső hatalomra, amely megállítja őt bukásában. Ez a hatalom Isten az ő kegyelmével, amely lehetőség szintén megszűnik az elragadtatás alkalmával.
Ezért kedves gyermekem, addig használjátok ki a kegyelmi lehetőségeket, ameddig erre idő adatik. Ugyanis azt írják a szent iratok, hogy „Idő többé nem lészen.” Tehát megszűnik a kegyelmi idő, és véget ér a kegyelmi korszak, mint tudjátok. A szellemi áradat is addig tud munkálkodni, amíg nappal vagyon. Amikor már a földre ráborul a teljes sötétség, csak az addig megszerzett világosságotoknál tudtok „mindvégig kitartani”. Ezért gyermekem, használjatok ki minden lehetőséget a megtisztulásotokra és ne törődjetek ha a világ, vagy akár a testvériség is kigúnyol benneteket. Noét is csúfolta mindenki, de azokat, akik csúfolódtak és gúnyolódtak, akik ezzel az Igazság ellen támadtak, mindegyiküket elnyelték a habok. Tartsatok ki gyermekem minden támadás ellenére is, mert az igazságnak és a szeretetnek győznie kell, mindannak ellenére, hogy jelenleg orgiákat ül a bűn és diadal mámorban úszik a hamisság, amikor vigyorogva tekint rád az irigység és vad ütéseket mérve rád és eltorzult arccal kérdezi, hogy ki ütött meg.
Ne feledjétek gyermekem, hogy azok az emberek, akik bántalmazásokat szenvednek az isteni igazságaik miatt, a bántalmazások és támadások a kiválasztottságukat jelentik. Erre mondja az Úr, hogy „Boldogok azok, akik háborúságot szenvednek az igazságért …”

Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen benneteket!


Ada, 2023. 01. 15





Evangéliumi spiritizmus közlés
https://www.youtube.com/watch?v=3z5JS3QSpgM

A kísértésről
Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre. Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/arc-powder-drama-9KYzxyaDvHtTHtPk?fbclid=IwAR1GSsPpSWearDPW2FXxPsilm4KkvrUn2dLjH8V6R2t7odwYS_Sn05SLPMI

Mediális közlés:
https://www.youtube.com/watch?v=8aOtGyI1-VA

Az ember káoszt teremt


Részletek a tanításból - Zita médium által 2007. október 14.

Rend a lelke mindennek! Rend szükséges a fejlődéshez is. Ha nincs rend, a fejlődés, a szellemi fejlődés elakad, stagnál, sőt az is előfodulhat, hogy visszafejlődés következik be. Tehát nincs előbbrejutás.
Istennek két alapvető tulajdonsága, amellyel az egész világot felépítette, alkotta: az igazság és a szeretet. E kettőt sem ismeri az ember, s ha itt-ott felrémlik előtte, akkor azonnal tagadni kezdi, vagy kiforgatja úgy, hogy az igazság emberi lesz, a szeretet pedig önzővé válik. Ebből kifolyólag új és új káoszt teremt. Tehát az isteni igazság és szeretet helyett, a maga igazságát és önző szeretetét alkalmazza, ami által kiismerhetetlen káosz keletkezik az emberi lélekben is.
Ennek örökös elégedetlenség, békesség hiánya lesz a következménye, az pedig embertársi kapcsolataiban is káoszt hoz létre. Ezért, az emberek fejlődése, minden isteni beavatkozás ellenére is, az utolsó időkben erősen megtorpant, és az ember a visszaforgó erők martalékává vált. Az igazság helyett a hazugság ül tort a társadalmakban, emberi kapcsolatokban, beszédben, megnyilvánulásban, a szeretet helyett pedig a hihetetlen önzés, a kapzsiság, és mindennemű érték elprédálása és korlátlan elrablása folyik.
Szükséges, hogy az ember a legnagyobb értékként az isteni, a krisztusi igazságot tegye uralkodó elvvé, eszmévé az életébe. Semmilyen körülmények között, semmilyen erőszakos hatásra ne pártoljon el az isteni igazságtól.
Az önző ember nem azért fárad, hogy szebb, jobb, hogy értékesebb legyen a világ, hanem, ha az egész világ tönkremegy is, a lényeg az, hogy abból neki most pillanatnyilag valami előnye származzon. Ha bele pusztul az egész világ, ha minden fa kihal, ha mindent eláraszt a piszok, a szenny, akkor is csak az érdekli, hogy neki pillanatnyilag, miből, milyen előnye származik. Ez dominálja a társadalmakat, ez dominálja az emberi lelkeket, és éppen ezért hűlt ki a földön a szeretet. Soha annyi gonoszságot, annyi szörnyűséget nem követtek el, mint a szeretet nevében.

A kegyelem törvénye lejáróban van, a kapuk záródnak. Már csak itt-ott vannak Isten és Krisztus által kiküldött munkások a Földön, viszont a szellemvilág intése, tanításai szinte minden házban jelen vannak a világháló jelenléte révén. Szinte minden közösség, akár egy-két tagja révén megismerheti az igazságot Jézus tanításai révén. A Biblia Újszövetségi része a világ minden nyelvén, a legnagyobb példányszámban kiadott mű, tehát senki sem mondhatja, amikor a kapu elé kerül, hogy sajnálom, nem hallottam róla. Ott már nem lehet hazudni vagy letagadni, ott minden látható, a szellem maga szembesül minden pillanattal, amikor lehetősége lett volna az igazság megismerésére, de nem tette, mert nem volt benne haszna. (Amúgy is, kit érdekel?)
A szembesítés után besorolódik és érdekes módon a szellemvilág egy rövid időre teljes szellemi világosságban részesíti, hogy teljesen tisztán láthassa a maga kicsinységét és szellemi éretlenségét, hogy megértse, mekkora lehetőséget kapott az utolsó időkben a Kegyelemtől, amellyel nem tudott élni, és most szabad akaratából elkövetett hibái miatt bukik. Ez a tudat őrjítő fájdalmat okoz ezen lelkek számára. Fájdalmas üvöltésüktől zeng a szféra. Most már megbánnák, elviselnék, ha fát hasítanának a hátukon azt is, de nincs már több lehetőség, mert a kapuk záródnak.

szemlézte: Bíró László

A megbocsátás az egyetlen dolog,
amivel jobbá tudjuk tenni az életünket!

Mivel nem vagyunk tökéletesek, ezért követünk el hibákat, sértünk meg másokat, és bántanak mások is meg bennünket. És ez bármikor, bármilyen életszakaszban bekövetkezhet, akár többször is. Azonban ott van a megbocsátás, a feloldozás lehetősége, amely megkönnyíti a lelkünket, szívünket.
Ez viszont nem könnyű, hiszen egy csalódott, megbántott ember számára a megbocsátás az utolsó dolog, ami eszébe jut. Ilyenkor olyan mondatok kavarognak a fejünkben, mint: “Ő nem érdemli meg, hogy megbocsássak neki”, “Ha megbocsátok, az a gyengeség jelének tűnhet.”
Azonban ne felejtsük el, hogy mindannyiunknak jogunk van a boldogságra, és ha úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, akkor nem azért az emberért, hanem önmagunk boldogságáért teszünk egy óriási lépést.
Nem érdemeljük azt, hogy életünket a harag és a gyűlölet töltse ki, ezért BOCSÁSSUNK MEG!
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük azt, amit velünk művelt(ek), és nem jelenti azt, hogy engedélyt adtunk arra, hogy ismét megbántsanak, a megbocsátás arról szól, hogy többé nem a történtek mentén éljük az életünket, nem engedjük, hogy azok a bizonyos események befolyásolják a boldogságunkat. A megbocsátás nem más, mint egy “eszköz” arra, hogy felszabadítsuk magunkat a testi, lelki és érzelmi szenvedéstől.
A sikeres megbocsátáshoz nincs szükség a bántó fél bocsánatkérésére. A megbocsátás egy út ahhoz, hogy ismét teljes embernek érezzük magunkat, és ez egy eszköz, amelyet alkalmazni kell, mert különben az egész életünk a harag, a keserűség színterévé válhat.
A megbocsátás útja hosszú és nehéz, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az életünk mindennél fontosabb, és számtalan csodaszép dolog vár odakint ránk, amit még meg kell tapasztalnunk. Ezért minél előbb BOCSÁSSUNK MEG!

Bíró László

Megbocsájtás
https://www.facebook.com/mikloskomaromifanpage/videos/441253487299650/

Evangéliumi spiritizmus új web lapok

https://evangeliumispiritizmus.hu/evangeliumi-spiritizmus/

https://evangeliumispiritizmus.hu/blog/

https://egivilagossag.hu/

https://nevtelenszellem.hu/

https://evangeliumispiritizmus.hu/

A kivégzés

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
A bűnös cselekedetek legdurvább és legrosszabb gyógyszereként az emberek a halálbüntetést eszelték ki. Mivel nincs bennük szeretet, odaadás és türelem; mivel nem képesek a szegény bűnös emberben saját erényeik szemléltetése útján a megbánás érzését felkelteni, azért alkalmaznak ilyen erőszakos eszközöket. De vajon a kivégzés gondolata tudott egyetlen rossz embert is, aki olyan utakon járt, mint a kivégzett, megtéríteni? És a gyilkost a megtorlás e módja képes-e megbánásra bírni? Nem, szelleme legtöbb esetben bűnnel terhelten került át a másvilágba, és ha ott Isten és szellemei szintén olyan kegyetlenek volnának, mint a földi emberek, akkor ezek a szellemek ott is megvetésre találnának. De nézzétek csak Isten könyörületességét! Szellemei addig oktatják, tanítják az eltévelyedetteket, míg csak az isteni világosság a szegény sötét szellemben derengeni nem kezd.
A kivégzés nem szüntetheti meg a gonoszságot. Annak végrehajtása gyakran izgató látványosságul, érdekes szóbeszéd tárgyául szolgál a népnek, és hozzászoktatja ahhoz, hogy nyugodtan, de sőt érdeklődéssel nézzen végig egy gyilkosságot, amely őt arra tanítja, hogy hasonlót hasonlóval kell megtorolni. De ez nem emberi, nem keresztényi eljárás! Barbár szokás ez, amely - fájdalom - még zsarnoki hatalma alatt tartja a világot. Szeretettel és türelemmel térítsétek meg a szegény bűnösöket. Ha az igazi szellemi tanról beszélhetnétek nekik, ha bűnük szörnyű következményeire utalhatnátok, ha a másvilágról óvó hangokat szólaltathatnátok meg: ez többet használna, mint a kötél és a golyó!
Ha igaz meleg felebaráti szeretettől áthatva felettük és velük együtt sírnátok, akkor Krisztus parancsolatához híven járnátok el! Így azonban a vezekelni nem akaró szellemeket kiűzitek a világból és nem gondoljátok meg, hogy a tett súlyának hordozása nagyobb s a mellett hasznosabb vezeklés volna számukra, mint a kivégzés, amelyet némelyek még örömmel is fogadnak. Vélt „igazságosságotokban” igazságtalanok vagytok; mert az, aki ellenfelét párbajban hidegvérrel megöli, szerintetek nem gyilkos, hanem becsületes ember! Emberek mennyire telve vagytok ellenmondásokkal! Az egyiket felakasztják útonállásért, a másik meg becsületes ember, mert ellenfelét párbajban megölte! Szellemi emberek, mondjátok ki bátran véleményeteket és dolgozzatok azon, hogy e Föld is mielőbb egyike legyen a boldogabb planétáknak.

Karsay István

UI:

Halál
https://rejtelyekszigete.com/amikor-megerkezunk-a-masik-dimenzioba/?fbclid=IwAR01FPYNO-VaaraePGH2HCJqjC9tKHjBE8HO5T73bwSRw552fLkJ_gA3Bzg

ISTEN - Felvezetés

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Ha az ember problémájának megfejtésében nem juthatunk el itt tovább, mint e következtetésig, hogy nem az, aminek látszik, de „ami” valójában, azt fogalmak híján el sem tudjuk képzelni, - mennyivel inkább megfejthetetlen probléma az Isten, aki szintén nem az, aminek látszik, semmiféle elképzelésben és ismertetésben nem az, mégis minden elképzelésben, ismertetésben és vonatkozástan az - aminek tartják. Ott van, ahol hívják; ott van, ahol keresik; ott van ahol imádják és ott van, ahol üldözik. Ott van ahol a bűnt elkövetik, ott van a kicsinyes szóváltásban és a magasztos eszmékben; ott van az elsuhanó gondolatban és érzésben; ott van a gyermek tehetetlenségében, a haldokló aggodalmában, a szenvedő jajkiáltásában, az eltiprott szégyenében és a győző gúnykacajában.
Ott van az esőcseppben, amely áldást hoz; a viharban, amely rombol; ott van a búzaszemben amely táplál, a virágban, amely gyönyörködtet; ott van a vérben, vágyban, sejtelemben; ott van, ahonnan gondosan kizárják és leginkább ott van a csüggedt ember e kifakadásában: „Nem lehet feltalálni, nem lehet megismerni talán - nincs is!...” Mégis, ha e könyv lapjain lefektetett bukás és fejlődési fejtegetést olvassuk, azt látjuk, hogy mi teremtettük mindazt, amit magunkban és magunk körül érzékelünk. Mi teremtettük a jót és a rosszat, mi teremtettük a bűnt és a büntetést, magunknak kell fenntartanunk, illetőleg átalakítanunk azt, amit teremtettünk.
Az öntudatlan virág élete milyen hasonlatos az öntudatlan, létével kapcsolatos gondolatokkal nem foglalkozó ember életéhez. A virágnak fogalma sincs létéről más vonatkozásban, mint amit szegényes érzékeivel észlel belőle. Nem ismeri saját színét, illatát, szépségét, természetét, rendeltetését, nem tudja, mi hatja át, mi fejleszti, mi pusztítja, nem ismeri a talajt, amiből kicsírázott, a Napot, amely érleli, az esőt, amely táplálja.
Az az ember is, - és sajnos ez a típus van többségben, - akit a létével kapcsolatos kérdés nem érdekel más vonatkozásban, mint ami létfenntartására és a velejáró emeletes igényeire tartozik, ugyanolyan, mint a virág, amely szegényes érzékeivel észleli életét és magához szívja a szükségleteit. Hisz az ember is csak ösztönös mozdulatait végzi szükségletei irányában anélkül, hogy fogalma volna rendeltetéséről, természetéről, egész valójáról, anélkül hogy tudná, hogy lelke van és hogy annak színe, illata van.
Nem tudja, mi hatja át, minek tulajdoníthatja létét és annak kifogyhatatlan folyamatát az egész fajban. Egész élete nem más, mint „veszteglés az ismeretlenben.” Az az ember azonban, aki már gondolkozni tud, aki már tisztában van a lét problémáival, legalább is annyira, hogy a tünetek mögé tud nézni - egyszerűen leolvassa az öntudatlan ember életmegnyilvánulásait, beszélni, írni tud róla és vele kapcsolatban mindarról, amiről neki magának fogalma sincs.
A hit - a legnagyobb erő a Földön. Úgy mondom, hogy a legnagyobb erő, pedig köztudat szerint a leghatalmasabb és legmagasabb rendű erő a szeretet. Azonban a szeretet itt a Földön csak olyan mennyiségben létezik, mint a rádium, míg a hit a világossághoz hasonló, amely mindent betölt, amelyet nem nélkülözhetünk és éppen azért mesterségesen is pótolni igyekszünk, ha a természet rendje szerint elburkolja magát.
Az Isten a leghalkabb kérést is meghallja, a legkisebb indítást is megérzi, mert mindenütt jelenvaló erői reagálnak reá. Minden feléje irányuló gondolat valójában egy lépés, amelyet megteszünk feléje, vagy ha így inkább érthető, egy lépéssel beljebb jutunk az Ő erőáramlásába, miáltal izolálva vagyunk az alantas támadásoktól.
Krisztus példázta Őt az embernek elérhető legmagasabb elképzelésben. Megtestesítette Őt, a testetlent, megszemélyesítette Őt, a személyfelettit. Közel hozta Őt egészen az emberek, e kisdedek szívéhez. A nagy család, az emberiség élére állította Őt, mint Atyát, mint szerető, gondoskodó, megbocsátó Atyát.

összeállította: Bíró András

A csatolt anyagok listája:

Isten
Adai közlés - Ahol az ég a földre szállt
Az imádságról
Az egymáshoz vezérlő hatalom
Kronosz, az idő szelleme
Az eskűről
A szeretet megbecsül


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpJg9XwwjrJ70zIaw?e=OJsQYU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=GVx9nbrzjWo
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.jan.5.

https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Kiáltás az utolsó órában – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=ce38L8vgJDU
A szellemvilág nyitott kapui – Zita médium közléseiből

https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VI. rész
Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=aqqfm53zZq0
Jéghotel – Romantikus film

A tanulás fontossága

Minden alkalommal, amikor azt érzed, hogy a lelkedben nincs nyugalom annak az, az oka, hogy mindig csak a jelenben élsz és gondolkodsz, mert mindennek megvan a miértje. Nemcsak azoknak az eseményeknek, amelyek egyre gyakrabban előfordulnak az emberek életében, hanem annak is ami csak nagyon régen megtörtént veled, csak éppen már nem emlékezel rá. Ilyen esetben csak töprengesz és azon gondolkozol, hogy miért történik meg velem ez vagy az, az esemény, ami éppen megtörtént. Mindig előre kell meggondolni az embereknek minden cselekedetüket, amelyekkel olyan eseményeket idéznek elő a későbbi életükben, amire soha sem találják meg a választ, mint ahogyan azt te sem találod már meg.
Nagyon régen, amikor még nem foglalkoztál komolyabban a Krisztusi tanítással, akkor még nem tudtad azt, hogy minden rossz cselekedetnek következményei vannak az embereknek a későbbi életükre nézve. Innentől már csak az a kérdés, hogy mennyire képes az ember visszahozni az életében azokat az eseményeket, amelyeket helytelenül cselekedett meg. Így vagy most te is, hogy fogalmad sincs arról, hogy milyen helytelenül megoldott feladat következményeként éled, most meg azt a számodra igen kényes és nehéz helyzetet, amit nem tudsz magadtól helyrehozni sem.
Minden alkalommal amikor azt érzed magadon, hogy valami rendellenes történik meg veled, akkor az egy elrontott feladat következménye, ami arra vár, hogy kijavítsad és helyrehozzad azt, amit elrontottál. Innentől kezdve már nem nehéz a helyzeted, mert minden alkalommal amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben az egészséged körül, akkor azonnal nézz körül magad körül, vagyis vedd számba azt, hogy milyen hibát követtél abban a feladatban. Ha figyelmes vagy akkor sikerülni fog, mert az ég angyalai akik mellettetek vannak azok segítenek nektek ebben a nehéz helyzetben is.

Ezeknek az eseményeknek azok az előfeltételei, hogy mindenkor legyetek készek és figyeljetek magatokra, hogy minél kevesebb olyan hibát kövessetek el, aminek következményeit is meg kell tapasztalnotok. Mindig van segítség, soha sem szabad elkeserednetek, mert az a számotokra nem előnyös, vagyis inkább károsnak mondható, mert a figyelmeteket, akkor nem az Istenre irányítjátok, hanem inkább az ellentét tart benneteket félelemben a betegségetek miatt.
Legyetek nagyon éberek és mindig nagyon figyeljetek, hogy mennyire lehet benneteket eltántorítani attól a gondolattól, amit eddig magatokénak tudtatok. Csak egy pillanat is elegendő arra nézve, hogy elvonjátok a figyelmeteket az Isteni szeretet adta lehetőségektől, és máris megjelenik bennetek a félelem, ami kiöli belőletek a meglévő szeretetet is. Vigyázzatok…
Ilyen és ehhez hasonló események miatt nagyon fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a cselekedetük súlyosságával. Minden kimondott szó, minden gondolat ami elhagyja az emberi szívet, az már az éterben van, mint energia és az addig várja a tulajdonosát, ameddig az ki nem javítja azt. Vagyis ameddig abban az emberben a szeretet ereje nem lesz akkora, hogy feloldja azt a nehéz energiát, amit megteremtett magának. Ez lehet nagyon régi esemény is, de lehet ebben az életben elkövetett elrontott feladat is. Tudvalevő, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így lehetősége sincs annak aki, ezt elindítja, hogy azt időközben megsemmisítse valamilyen trükkel. Itt nem lehet semmiféle külön utakat járni, az Isten törvényében minden helytelen cselekedetet ki kell javítani, vagyis meg kell, hogy szűnjön az a sok negatív energia, ami megkeseríti az emberek életét.
Az emberek ezt nem úgy érzik, hogy ők ettől szenvednek csak egyszerűen nehéz a földi élet terhe, vagyis elviselhetetlen az éterben az a rengeteg negatív energia, amit az emberek kisugároznak magukból. Ennek az a következménye, hogy egyre jobban nehezedik az emberek élete a földi világban, mert minden szennyezetté válik ezáltal. Mert azt is tudjátok, hogy minden energia, ami körül vesz bennünket, de a szennyezett energia az nem táplálék, vagyis elpusztulnak hamarosan az élőlények, ha az emberiség nem változtat a gondolkodásán, hogy a lelkéből a pozitív energiát, szeretetet sugározza az univerzumba.

Mindezeket a gondolatokat, ha az emberek egy kicsit is odafigyelnek magukra meg tudják cselekedni, hogy egymással szeretetben tudjanak élni, és ne legyen ellenségeskedés az emberek között.
Mindig arra gondoljatok, amikor valamilyen esemény ér benneteket, hogy most valóban helyesen cselekedtem, vagy megint hibát követtem el. Ez nem úgy kell, hogy állandóan rettegésben éljen az ember, hanem természetessé kell, hogy váljon a szeretetben való élet megélése, mert e nélkül nem lehet az embereknek az üdvösségre jutni.
Nagyon fontos, hogy a mindennapját az ember úgy élje meg, hogy azt ha teheti naponta nézze végig, mert akkor frissen még jobban emlékezik rá, és talán az esélye is nagyobb annak, hogy mielőbb kitudja azt javítani.

Ha a földi ember nem eléggé figyelmes, akkor mindig csak gyűjti azokat a helytelenül megoldott feladatokat, amelyeket egykor ki kell majd javítania.
Testvéreim törekedjetek arra, hogy a szeretet lángja járja át a ti szíveteket és ezáltal a mindennapjaitokat békében és szeretetben éljétek meg.

2007.12.12. Imre Margit

UI:

Hasznos tudnivalók a szellemvilágról
https://www.egybenegy.hu/?fbclid=IwAR1z1Blw00q1O7UO0LhWFjtUZYuVo_Lg8vgny4ItZ5jxWXq7iAoZ8Jm0qBo

A hosszútűrés és figyelembenemvevés,
mint Isten hatékony eszközei

Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Az akarat elfajulása előidézi a gondolatok elfajulását; ez a fogalmak összezavarodását, ami viszont eltorzult nézeteket, az ilyen nézetek elferdült megismerést és ez utóbbi ellenmondást szül. Így áll elő az ellenmondás az akarat elfajulásából. Már pedig az akarat: erő. Az ellenmondás tehát ennek az erőnek megnyilvánulása; törvénye: az erőszak; s eredménye: a megsemmisítés! Ekként keletkezik minden gonosz a szellemi mozgatóerő az akarat elfajulásából!
Mivel pedig minden anyagi dolgot szellemi mozgató erők teremtenek és alakítanak át, maguk a mozgatók azonban elfajultak, a teremtés sem lehet egyenes, hanem ferde kell hogy legyen, hasonlóan alkotójához. Ezért nevezik az emberek az általuk lakott világot, szellemük helyes ösztönéből, „felfordult világ"-nak, - mert látják, hogy a világ állapotai felfordultak; de amint arra figyelmeztetjük őket, hogy eme felfordult állapotoknak ők az alkotói, megfordítják a közmondást és arra alkalmazzák, aki merészkedett őket erről felvilágosítani.
Ez az igazi ellenmondás a maga tényleges megnyilvánulásában; ellenmondanak önmaguknak vakon, haraggal telten, anélkül, hogy sejtenék. Ha azután haragjuk lecsillapodott s belátják, hogy a harag által szült ellenmondásuk vak volt, - akkor elszégyellik ugyan magukat, de szégyenüket mindjárt el is takarják egy fügefalevéllel, melynek „csökönyösség" a neve. Ennek a csökönyösségnek az emberek egy szép nevet adnak; ami visszás, elnevezik "következetesség"-nek.
Ezen a zátonyra futott gondolkodásmódon még lehetne segíteni, ha engedné magát visszafordíttatni; a rosszon azonban nem lehet, mert az a segítőt nem engedi a közelébe, sőt még jobban megvadul, ha valaki merészkednék őt rosszaságánál fogva megragadni. Így válik a kezdetben csak visszás ember később vad gonosztevővé.
És vajon mi tette őt gonosztevővé? Csak a büszkeség, mely nem engedte, hogy visszásságát beismerje! A büszkeség rettenetes méreg, mely a kezdetben csak megtévedt embert a pokol vad szolgájává alakíthatja át; olyanná, aki durvább magánál az ördögnél is! Az ilyen tudja, hogy nincs igaza és igaztalanságának teljes tudatában rossz!
Az ilyenen nem lehet segíteni, mert vele szemben kárba vész minden szeretetbeli szolgálat; az ilyennek puhító pácba kell kerülni, s egész kis örökkévalóságokon át benne is maradnia; nem az ellenmondás, hanem a teljes figyelmen kívül hagyás keserű megaláztatásainak kitéve. A megaláztatások eme puhító savai marják őt szakadatlanul, s csak mikor már teljesen szétmarták, annyira, hogy „senki"-nek érzi magát, akkor merészkedhetik a szeretetnek valamely könyörületes szívű szolgája jobb indulattal közeledni hozzá, melyet aztán megtanul becsülni, miután oly sokáig senki sem törődött vele.
Súlyos betegségeknek erős gyógyszer kell; az isteni törvényben pedig a legerősebb gyógyszer a figyelembenemvevés. Azt sokáig egyetlen lény sem állja ki, anélkül, hogy meg ne puhulna ebben az irtóztató erős pácban. A rosszakaratú tagadót, hasonlóképpen megtagadással bünteti Isten, s ez az ő hosszútűrésben nyilvánul meg. Isten hosszútűrése olyan végtelen, aminő egyetlen teremtett lénynek sem lehet. Isten végtelen hosszútűrése alatt végül meg kell puhulnia s teljesen szétolvadnia mindenkinek, bármilyen kemény is legyen.

szemlézte: Bíró László

A mai szellemi sötétség oka
Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által

Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, az emberek már csak név szerint keresztények, a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást és Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban tizenkilencszázados haladás daczára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.
Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponkint látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.
A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!
Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

A szeretet könyve
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szeretet-konyve-JiLWyAEr4qCWPN6L?fbclid=IwAR0x6Jtb1Lm-3rjzgvVhv2UmUSFVoQV2GmZXHI4AdtkGSNvTRMZlsYfJ_B0

Az élet evolúciója
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Két hatalmasság küzd a világon: az élet, meg a halál. Az élet, amelyet Isten a maga Lényéből sugárzott ki, és amellyel megajándékozta gyermekeit. Az igazi élet öröm. Akinek élete Istenben van, hacsak a hit által is, annak a lelkében a homályt derű váltja fel, a félelmet remény; az nem fél a haláltól és az Istentől sem fél, hanem szereti Őt.

A halál kisértete ott lappangott már akkor, amikor az élet az első teremtett szellemek birtokába került, ott lappangott, és kisértés alakjában az első homályt boritotta arra az életre, amely mint ragyogó világosság volt hivatva Isten boldogságát, dicsőségét, fenségét terjeszteni szét az örökkévalóságban. Ennek az első homálynak, mint az ellenszegülő, engedetlen gondolatoknak eredménye és következménye volt az, hogy az engedetlenségből továbbfejlődött hibák és bűnök, a gőg, a dac, a gyűlölet, a gonosz gondolatok, gonosz érzések és gonosz akaratmegmozdulások az első homályt sürü köddé tömörítették, amely sürü ködben többé nem látták az irányt.
Mivel pedig a szellemnek örökké dolgoznia és mozognia kell, dolgoztak, mozogtak, erőket bocsátottak ki a meglévőből és előállt a chaos, mert a rendszer megszűnt, a vezető szál: az Isten akarata nem érvényesülhetett.

Megjegyzés: Tehát a káosz a bukott szellemvilág teremtő tevékenységének az eredménye. A hűséges elsődök kapták azt a feladatot, hogy a káoszban rendet teremtsenek. Ők hozták létre az első napkört, amelyben ők voltak az ősnapok Logoszai (teremtői és fenntartói). Az engedetlenek sorozatos bukásának eredményeként születtek meg a "Rendfenntartás" eredményeként a további napkörök (mi most hatodik napkörbe tartozunk).

Azután ebből a sürü ködből lassanként sűrü világok keletkeztek, egészen odáig, amikor már a szilárd anyagba szorult bele az az élet, amely az Istentől származott. Az anyagi világ, úgy, amint van, nem más mint erők elraktározott, megmerevedett óriási tömege, azoké az erőké, amelyek gondolatok, érzések és akaratmegnyilvánulások formájában indultak útra.
Egy-egy olyan világ, mint ez a szegény Föld is, amely a maga anyagával az életnek óriási tömegét zárja magába, olyan, mint egy sötét koporsó, amely kering a mindenségben, besugározva a kivülről jövő élettel, amely kivülről jövő élet felébreszteni vágyik azt az élettömeget, amely ebben az anyagban, mint halott pihen. Az Élet koporsója ez a föld és az élet koporsói azok az anyagok, amelyek mindenféle variációban, mindenféle megnyilvánulási formában együtt vannak rajta. Ezek a koporsók nehezen engedik ki magukból az Életet, azt a drága halottat, amelyet magukba zárnak.
A kőzet, amely végső eredményben szintén csak erők konglomerátuma, érzések és gondolatok kijegecesedett holt anyaga, maga is él, az Élet ebbe is be van zárva. Mivel pedig ebben a halál a legmélyebb, azért ez az életet nagyon-nagyon lassan, hosszú, örökkévalóságoknak tekinthető időturnusok után tudja csak kiengedni magából. Egészen titokzatos, emberi bölcseség által soha meg nem fejthető átalakuláson megy keresztül az az élet, amely az egyik koporsóból, a kőzet évmilliókig bezárt koporsójából egy új koporsóba: a növény testébe juthatott bele. Mert az az életparány megint csak koporsóban van. A növény teste sem egyéb még, mint az élet koporsója, mint úgyanannak az anyagnak átalakult formája.
A növényi életet felszedi magába az állati élet, és ezáltal az a primitiv élethullám, amelynek a növényben csak egyetlen mozgási lehetősége volt: a növekedés, az állati testben szabad mozgást nyer, de ez a forma is csak koporsója még az életnek. De az életnek ebből a koporsóból is ki kell bontakoznia, hogy új koporsó várjon rá abban a legtökéletesebb szervezetben, amely a földön a szellemet van hivatva magába fogadni, az emberben.
Ezzel az az élethullám, amely az ember testét élteti, a legmagasabbrendüvel lépett összeköttetésbe, amivel egyáltalában öszeköttetésbe léphetett: a szellemmel. Egyszerre végtelenül kitárul a horizont az előtt az élethullám előtt, amely az ember földi életét tölti ki. A gondolatoknak és érzéseknek elgondolhatatlanul nagy skálája, a szeretetnek és gyűlöletnek végtelen változatos árnyalatai bontakoznak ki mind-mind úgyanabból az élethullámból, amely élethullám az eddigi koporsókban elzárva pihent.
A szellemnek, akinek ilyen testet kell magára öltenie, feladata mindezeket a kibontakozó érzéseket, gondolatokat, akaratmegnyilvánulásokat rendezni, minősíteni, általuk magát fejleszteni, edzeni, tisztítani; és szellemesiteni azt az élethullámot is, amelyet az élet leélése céljából eszközül, ajándékul kapott.
Ezzel a koporsón megnyílt egy kicsiny rés, és ezen a kicsiny résen át bevilágít az eltemetett élethullámba annak az Életnek a ragyogása, amelyből kiszakadt. Ez a kicsiny rés az, amit az emberek hitnek neveznek. És minél nagyobb, szélesebb kaput nyit arra, hogy a kegyelem rááradozhassék, annál függetlenebbé válik a koporsótól. Mert ha alá is kell szállania újból és újból, más és más koporsókba — azaz testekbe — azzal a képességgel, amelyet Isten kegyelméből egyszer megszerzett, és amelyet hűségével és ragaszkodásával folyton nagyobbított, végül annyira átvilágíthatja azt a koporsót, azt az emberi burkot, hogy a felett az élethullám felett, amelyet természetes életnek nevezünk, uralomra jut a szellem, az isteni lényeg.
Amikor pedig már ez jutott uralomra a természetes ember akarata, vágya, földhözkötött törekvései felett, akkor feleslegessé válik számára többé a koporsó, s akkor ő, a szellem viszi magával azt az élethullámot, amelyben élt, fel egy olyan hazába, amelyet lassan, lépésről-lépésre ő hódított meg magának

szemlézte: Bíró László

A törvény az élet

Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet
Részlet az Esszénus Evangéliumból
Csodálattal hallgatták a körülötte lévők az Ő szavait, mivel hatalmában állott a beszéd, - és az Ő tanítása egészen más volt, mint a papoké és az írástudóké. És bár a Nap lemenőben volt, nem széledtek szét házaikba, hanem körülülték Jézust és kérdezték:
- Mester, melyek azok az Élet törvényei?
- Maradj még velünk egy kicsit és taníts bennünket. Hallgatnánk a tanításaidat, hogy meggyógyuljunk, és igazakká váljunk.
Jézus pedig leült közébük és mondá:
- Bizony mondom néktek, hogy boldog csak az lehet, aki betartja a Törvényt.
Mire a többiek felelték:
- Mi mindannyian megtartjuk Mózesnak, a mi törvényhozónknak törvényeit, amint azok írva vannak a szentírásban.
És Jézus válaszolt:
- Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes sem írásban kapta törvényeit az Istentől, hanem élő szóval. A Törvény az Élő Isten élő szava az élő prófétákhoz, az élő emberek számára. Mindenben, ami él, bele vagyon írva a Törvény.
- Megtaláljátok azt a fűben, a fában, a folyóban, a hegyekben, az ég madaraiban, a tenger halaiban; de mindenekelőtt önmagatokban keressétek azt. Ezért, bizony mondom néktek, hogy az összes élő dolgok közelebb vannak Istenhez, mint az írások, amelyek élet nélküliek. Isten azért teremtette az Életet és minden élő dolgokat, hogy azok örökkévaló szóval tanítsák az embert, az Élő Isten törvényeire. Isten nem a könyvek lapjaira írta a törvényeket, hanem a ti szívetekbe és a lelketekbe.
- Ott vannak azok a leheletetekben, a véretekben, a csontotokban, a húsotokban, a beleitekben, a szemeitekben, a füleitekben és testetek minden parányi részében. Jelen vannak a levegőben, a vízben, a földben, a napsugarakban, a mélységekben és a magasságokban. Mindnyájan beszélnek hozzátok, hogy megértsétek az Élő Istennek nyelvét és akaratát. De ti behunyjátok szemeiteket, hogy ne lássatok és bedugjátok füleiteket, hogy ne halljatok. Bizony mondom néktek, hogy az írás az ember műve, de az Élet és annak temérdek sokasága a mi Istenünk alkotása.
- Miért nem hallgatjátok az Élő Isten szavait, amelyek az Ő teremtményeibe vannak beírva? - És miért tanulmányozzátok a halott írásokat, amelyek az ember kezének munkái?

UI:

Mai ige hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ULBLqxssBlg

A békesség

Az emberi gondolatok között leginkább a békesség úgy értendő, hogy az emberek egymás között békességben tudjanak élni. Ez is nagyon fontos, de a mi felfogásunk szerint a békesség az, amit minden ember a szívében hordoz, az igazi békesség a szívbéke. Ennek nagyon fontos eleme az emberek között, hogy legyen a lelkükben olyan vágy, ami igényli azt, hogy nekik a békesség legyen a legfontosabb az életükben. Mindig vannak olyan események a földi élet során, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy a lelkükben lévő jó előtérben tudjon kerülni.
Az emberi gyengeség következtében minden embernek el kell jutni odáig, hogy számára az legyen a legfontosabb, hogy a lelkében a békesség és nyugalom foglalja el a legfőbb helyet. Nem arra kell ilyen esetben gondolnotok, hogy mennyi olyan esemény létezik, amely a lelketekben békétlenséget idéz elő, hanem az legyen a legfontosabb, hogy mindig az Isten gondoskodó szeretete legyen a számotokra a legfontosabb. Vannak olyan esetek a földi élet során, amikor mindenki csak a másik ember problémáira figyel és a sajátját pedig figyelmen kívül hagyja, mert az, az ő számára nem tűnik fontosnak.
Mindenkinek csak annyira okoz békességet a körülötte lévő emberek sorsa, amennyire ő képes az ő lelkében elviselni azokat a körülményeket, amelyek ha vele történnek meg, akkor ő rájuk sem figyel. Ilyenkor az emberek nem értik, hogy miért lázong az, az embertestvérük abban a feladatban, amibe éppen belekerül, holott a világ legegyszerűbb dolga azt elrendezni az ő gondolkodása szerint.

Ebből adódnak a legtöbb félreértések és veszekedések a földi élet során, hogy az emberek nem tudják megérteni és elfogadni a másik embertestvérük gondolkodását, holott az ő számára egy nagyon nehéz helyzet az, amit neki meg kell oldani. Ez azért fontos, mert minden ember más életfeladattal és más emberi tulajdonságokkal születik a földre, hogy azzal oldja meg az élettervében lehozott feladatait. Ennek következtében már az emberek elveszítik a szívbékéjüket, mert indulat, harag keletkezik a lelkükben a meg nem értések miatt.
Sokszor, amikor az emberek nem eléggé figyelmesek és hagyják, hogy az ellentét szítsa közöttük a békétlenséget, akkor már nem arra gondolnak sohasem, hogy mennyire rossz döntést hoztak most, hanem a maguk igazát próbálják erősíteni azzal, hogy indulatosan válaszolnak ember testvéreiknek. Itt az ellentét már pontosan tudja azt, hogy ezzel el érte a célját, hogy az embereket kibillentette a lelki békéjükből és ezáltal már könnyen megtéveszthetővé válhatnak a későbbiek folyamán, ha nem figyelnek fel önmagukra.
Mindig az emberek azok, akik nagyon nehezen viselik el másik ember testvérüktől azt a kritikát, hogy most helytelenül döntöttek valamilyen fontos feladatban. Ilyenkor az emberek hajlamosak arra, hogy indulat, békétlenség uralkodjon el a szívükben, mert nehezen viselik el azt, amit nekik, mint hibát ki kellene javítaniuk. Ilyenkor a lélek nem képes arra, hogy azonnal másként döntsön egy régi megszokott gondolkodás helyett. Inkább fellázad és támad, mert még nincs kész a lélek a változásra. Emiatt kerül nagyon sokszor ellentétbe másokkal és ez az ő számára békétlenséget okoz, vagyis elveszíti a szívbékéjét.

Minden alkalommal, amikor hasonlót tapasztaltok önmagatokon próbáljatok elgondolkozni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy indulatossá, haragossá váltatok, mi volt az ami kiváltotta belőletek azt az érzést, ami miatt békétlenségbe sodródtatok. Ha azonnal elkezdtek erről elmélkedni az Isteni segítség által hamarosan ráfogtok jönni arra, hogy mi az oka a lelketekben a békétlenségnek. S ha azt időben elkezditek kijavítani, akkor nem hatalmasodik el a lelketekben a harag és nem gyökeresedik meg bennetek az ellentétnek a sugallatai.
Legyetek mindig nagyon békességes emberek, mert „boldogok a békességre törekvők „ tanította Jézus. Az emberekben a békesség nem mindig úgy jelentkezik, hogy nagyon boldognak érzi magát, hanem a lelkében érzi a nyugalmat, a harmóniát, ami a számára egy kiegyensúlyozott életet mutat. Boldogok a békességes emberek akkor is, amikor mások már haraggal néznek rájuk, mert az ő lelkükben nem indul el a haragra a haragos válasz, hanem továbbra is nyugalomban, békében tudják a lelküket tartani. És a válaszukat a haragra békességes, nyugodt lelkülettel adják meg embertársaiknak.
Mindig az a fontos, hogy soha ne legyen senkiben sem olyan haragtartó érzés, ami nem engedi őt tovább lépni az ő feladatában. Mert minden alkalommal, amikor az ember nem tud békességben megmaradni az Isteni úton, akkor a feladatát félbehagyja, és nem foglalkozik vele tovább, vagy az indulatai által egészen másként éli meg, mint ahogyan az Istenre való figyelés által megtenné.
Ilyenkor már a feladatai is hibásak, nem tökéletesek és a további életvitelére is nagy hatással van minden olyan cselekedet, amely nem az Isten irányításával történt meg.
Legyetek mindig nagyon éberek és figyeljetek magatokra és a bennetek élő Jézusra, hogy a lelketekben megtudjátok őrizni a szívbékét, amit tőle kaptatok.

2007.12.11. Imre Margit

UI:

Nem kell feladnunk a játékot! - Laár András, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3Zk2VFezOCU

Az Istenség és a Szent-lélek - Felvezetés

Részlet Dr. Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből

Antal egyleti médium útján a kezdeti időkben (1875) nyert szellem nyilatkozat-részletek.

Az Istenség hármas fogalom, melyet az emberek nehezen értenek meg. A keresztények Szent Háromságának nevezik, s értenek alatta egy három teremtetlen személyből: Atyából, Fiúból és Szent Lélekből álló Istent.
A Szent Lélektől kapott tanítások szerint azonban a dogma az emberiség mai értelmi fokán már nem állja meg a helyét, mert a felmerülő kérdésekre válaszolni kell és “hittitokra” hivatkozva nem lehet elzárkózni előle. A válaszokat a szellemvilági tanítók adják meg nekünk.
Ebben a szoros szövetségben, az „isteni hármas Egységnek” e benső összhangjában csak Isten, az Atya, minden dolgok teremtője van örök időktől fogva, kezdet nélkül, mint az Istenség kifürkészhetetlen magja. A másik két személy; a Fiú és a Szent-lélek (szellem) összefoglalt egyének(sok-sok szellemből tevődnek össze) teremtett szellemek és mint ilyenek, kezdettel bírnak.
Ők csak hasonlók Istenhez, az Atyához. Kettős lények, duálok és részint olyanok, akik kettősségükből soha ki nem léptek, akik teremtésüktől fogva mindig az isteni törvényben maradtak, és olyanokból, akik, habár buktak és megoszlottak, de nem sokára ismét megfordultak és bűnhődésük folytán az idők folyamán ismét visszanyerték kettősségüket.
Istennek hű elsődei ők. Ők az írás szavai szerint: „Világosság Isten világosságából”, és Isten világos¬ságában élnek. Belőlük áll a „Fiú”: ők, ezek a milliárd szellemek alkotják a „Fiú” fo¬galmát.
Csak a bukás után; midőn már kitombolta magát a káosz, melyben az ellentét kimerülten feküdt, látta Isten szükségesnek újabb szellemek te¬remtését, és teremtett ifjú szellemeket, hogy az ellentétet bukásából meg¬mentse. Az ellentét volt a mélység, és a Messiások, a törvény hordozói, a magasság. Ámde a magasság és mélység nagyon is messze voltak egymástól, szükséges volt tehát hidat építeni az űr áthidalása céljából. Ezt a hidat képezték a másodrendű szellemek(embrioszellemek), kik mint Isten tiszta gyermekei Istenből, minden dolgok teremtőjéből származtak a Messiások közreműködése mel¬lett, minélfogva a Messiásokhoz bizonyos függőségi kapcsolatban állanak; mert valamiként a Messiásokat Isten nevelte, azonképpen a másodren¬dű szellemeket meg a Messiások.
Ezek az apró szellemek is megnőttek a részükre kijelölt munka hűséges elvégzése által, s őket is megpróbálták, miként a Messiásokat, mert közöt¬tük is ellentét támadt, mellyel nekik is meg kellett küzdeniök, s a tűzpróbát kiállaniok. Sokan beváltak és diadalmaskodtak a gonosz fölött és tiszták maradtak a rosszal való érintkezés után és betöltötték hivatásukat az Atya megelégedésére, és Isten, az Atya megszentelte őket és az Istenség (mármint az elsődök) ural-kodótársaivá tette; elnevezvén őket Szentléleknek vagy Szentszellemek¬nek. Ők képezik a válaszfalat a felvilág és az alvilág között, ők a menny ha¬tárlakói, a szentély őrei, ők képezik Isten segédcsapatát, mely közvetítőleg és kibékítőleg működik, hogy kiengesztelje a mélységet a magassággal.

öszeűlította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Istenség és a Szentlélek
A Szentlélek munkásai
A Névtelen szellem munkálkodásának célja - Utolsó idők
Adai közlés - A te hited megmentett téged
1956 jelentősége
HANG - Hogyan segíthetek valakinek
A milliomos és lányának története




https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpT-4fYscWnRVYxKw?e=571lZR
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=YXH9sCl_w10
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.április10.

https://www.youtube.com/watch?v=WwcUwoa64LY
A jelen idők nagy hazudozói – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=WwzSOH1Nd6E
Az emberiséget rossz irányba vivő folyamatok – Zita médium közlése
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=8aOtGyI1-VA
Kórkép a végidők emberéről – Zita médium mediális közlései

https://videa.hu/videok/film-animacio/adaline-varazslatos-elete-.2018-norbi.-110-perc-amerikai-romantikus-drama-2plTGz3Wxa06yQ5A?fbclid=IwAR0Cy34c7Ax0xAKm1r5CkQKQUhHUEm5feLGnhpVKiI6Q9uoahc8MMkrK7-U
Adeline csodálatos élete – Spirituális romantikus film

Egy szellemi összekötő munkáját végző szellem közlése

Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellem világgal"
című közzétett sorozatából.

A szellemi tanításokból tudjuk, hogy a felsőbb szférákba jutott szellemek nem ismerik a pihenést, nem lógatják a lábukat, hanem folyamatosan tevékenykednek és ezt boldogan teszik. A munkák egy része a harmadik szférások esetében az első, a negyedik szférások estében pedig a második szférához tartozó szellemek megsegítése, akár a szellemhazában, akár a földöni testesülésben.
Az alábbiakban közreadott, médiumi úton kapott szellemi jelentkezés nem az ún. klasszikus „szenvedők” közül való. A szellem tisztában van azzal, hogy a szellemi síkon él, onnan szólal meg, a maga helyzete, feladata szerint, mintegy tanítva jelenleg a Földön testetöltött társait.
A szellem amolyan „összekötő” szerepet lát el a szellemi Vezetők és vezetetteik között. A szellemi síkon épp úgy megvannak a feladatok, „munkakörök,” mint a földi életben. A felkészülésünkre hívja fel a figyelmünket, hogy majd mi is maradéktalanul elláthassuk a mindenkori feladatainkat.
“Ebben a földi életben nem ismertetek engem. Tudom, sokszor előfordul, hogy régi ismerősök keresnek fel benneteket, nagy örömmel üdvözlitek egymást, és kicserélődik a szeretet! Ti a szíveteket adjátok, ők tanítanak benneteket, és Ők is szeretnek benneteket. Számtalanszor voltam már körülöttetek a többi testvéremmel, mint megfigyelő, vagy talán inkább segítő, védelmező. Azt az előrehaladást figyeltem - nem kényszerből, hanem mert így diktálja a szívem - amellyel egy-egy ülésen, vagy megbeszéléseteken valamelyest előbbre haladtok.
Olyasmiről kell beszámoljak nektek, amely talán kevéssé ismeretes. Megfigyelhettem, hogyan nyílik szívetek, fogadjátok be az elhangzó tanításokat, melyek addig esetleg nem keltett bennetek érdeklődést, most azonban mégis valami felhívta a figyelmeteket egy-egy szellemi életviteli fontosságra. Ezt megfigyelni, összességében látni - külön-külön és együttesében is - nagyon sok mindent meghatároz. Vezetőink, akik a hierarchia olyan magas pontján állanak, hogy mindannyiunkat vezetik, sokszor rajtunk keresztül küldik értesítésüket, ezért nekünk tudnunk, látnunk kell, mi van bennetek, mi az, ami használt vagy nem, mi az, ami kiegészítésre szorul, mire van szükségetek. A mi dolgunk ezt összegyűjtve, átdolgozva eljuttatni Vezetőinkhez, javaslatot téve, hogy melyik szellemtársunk és mivel jelentkezzen egy rövid tanítással, ami benneteket éppen a legjobban érdekelhet és érinthet. Természetesen a döntés az övék! Mindazoké, akik nálunknál sokkal jobban látják összefüggéseiben is a dolgokat.
Tehát a határozat az övék, a javaslatot mi tesszük meg, mert a mi kapcsolatunk közvetlenebb veletek. Részben megfigyelők, részben felülvigyázók, védelmezők, néha - bevallom - sugalmazók is vagyunk. Mert egy meglehetősen kombinált, sokágú feladatot töltünk be, és amelyet igen nagy boldogsággal végzünk! Mi már nem öltünk testet, kizárólag kérelmünkre, felajánlásunkra, és a legnagyobb gonddal való felülvizsgálattal történhet csak az engedélyezése. De természetesen megtörténik, ha az indokolt, és sokkal jobb és több eredményt hozhat nem nekünk, hanem akik közé testbe alászállunk.
Erről a szféráról, az itteni munkákról nem sokat tudtok, csak annyit, amennyi eddig érkezett, de ami sokkal változatosabb, sokrétűbb. Reményem van arra, és nagyon kérem, hogy időnként egy-egy olyan testvérünk térhessen közétek, aki az olyan munkájáról számol be, ami egy kissé másrétübb, mint amilyen az enyém és azoké, akik körülöttetek vannak. Hogy lássátok, tudjátok, hová kell növekednie az emberi életnek, mi mindent kell tudnia, megtapasztalnia, mi mindenre kell vigyáznia és figyelemmel lennie, akárcsak egy ilyen hasonló munkához, és hogy tudjátok, nemcsak magatokért harcoltok a testben! Olyan értékeket kell összegyűjteni, mely már messzemenően nem a magatoké lesz, hanem majd osztogatni tudjátok akkor, ha ti is ide kerültök.
Amit itt elmondtam, ez csak egy része annak a sokoldalúságnak, sokszínűségnek, amelyre fel kell készülni, ami mindennek az alapja, az a lelki-állapot és minőségszint, melyet ki kell harcolni magatokból! Ehhez kérem most az Úr áldását, megköszönve azt az örömet, hogy én ezt a munkát elláthatom, veletek lehetek. Remélem, méltó leszek arra, hogy egyre több és nehezebb munkát kapjak és ezeket elvégezhessem. Kérlek, imádkozzatok ezért érettem!

Közreadja: Kotányi Ottó

UI:

Carlo Maria Viganò érsek felhívást intézett az emberiséghez! Elfogy az időnk, ha nem fogunk össze!
https://www.youtube.com/watch?v=vnXJX1WCGS0

2023. februári szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék




50 év távlatából. Zita médium közlése 2

Krisztus földre jövetelének misztériuma 6

A másvilág értékmérői 23

Tanít a szellemvilág 24

Ingyenes szellemtani könyvek! 27

Szellemi iskola 39

Haszon oltárán feláldozzuk világunkat 31

Ajánlott havi web. lapok 32

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!171349&ithint=file%2cdocx&authkey=!AK796R_CMUN9D4I

Betekintés a szellemvilágba, melyből származunk
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából

Hadd térjünk itt ki egy kissé az írás szavai egyszerű értelmezésének tulajdonképpeni feladata elől, hogy betekintést engedjünk nektek ebbe a szellemvilágba, melyből származtatok s mely benneteket rövid vándorlástok bevégeztekor ismét befogad. Főleg arra fogunk szorítkozni, ami a ti földetekre vonatkozik, minthogy ezt legkönnyebben fogjátok megérteni és minthogy ez alkalmazkodik más égitestek különleges viszonyaihoz is, ahol ugyanez a dráma játszódik le. Érvényes ez az egész természetre nézve, ahol ásvány, növény, állati szervezet ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, melyek végtelenül módosulnak - alkalmazkodva a legkülönbözőbb egyéniségekhez - de amellett mégis megőrzik az alapelv felséges egységét.
A ti földetek hasonlítható valamely szigethez, az a tenger pedig, mely körülveszi ezt a szilárd anyagból álló magot, az a földi szellemöv (szférák), mely minél messzebb távolodik el a szigettől, annál finomabb, tisztább, anyagiatlanabb lesz. Legelső körzete ennek a szellemvilágnak hasonlítható ahhoz a vízhez, mely magával ragad a szárazföldből földréteget és szerves testeket, lakói közé számlál állatokat és növényeket, melyek félig a vízhez, félig a szárazföldhöz tartoznak. De minél messzebb távolodunk el a szárazföldtől, annál tisztább és zavartalanabb lesz a víz, annál kifejezettebb lesz az azt benépesítő sereg arculata, míg végül föléje teríti a látkör a maga éterikus boltozatát és a szemlélő szeme előtt eggyé olvad a habzó hullám az átlátszó levegővel, ami nekünk jelképezi az átmenetet ahhoz, ami fluidikus, anyagiatlan.
Ily módon a ti földeteket körülvevő első kör is még erősen terhelve van anyagias elemekkel. Az ezt benépesítő szellemek erős kötelékkel tapadnak még a földhöz, az ő perispritjük (lelki testük) még sűrű. A kép, melyet nyújtanak, teljesen hasonlít még az emberekhez, ahogyan itt a földön vándorolnak. Ott a szellemek a különféle benyomásokat idegszellemi érzékek segélyével észlelik, melyek, habár finomabbak is, mégis bizonyos tekintetben hasonlók még a testi érzékekhez.
Ebben az övezetben találtok szellemeket, akik renyhék, tisztulatlanok, az értelmiségnek és erkölcsnek alacsony fokán állnak, épp úgy, mint ravasz, értelmes, mindenféle vétkek- és bűnöktől fertőzött egyéneket, akik magukon hordják az anyagias eltévelyedésnek salakját. Ezeknek az előbbiek - ostoba és durva szellemek - társaságában való tartózkodás (minthogy csak az erkölcsi haladás minősít) nagy kin; vágyakoznak világosságra, élvezetre, eszmecserére; hasonlíthatók azokhoz a kéjelgő ínyencekhez, akiknek nem ízlik a durva proletár étel, melyet éhségük csillapítása végett eléjük tálalnak.
Minden további kör, melyek közül azonban egyik a másikba észrevétlenül, hasonlóan a szivárvány színeihez, beleolvad, egy-egy átszellemültebb világot képez átszellemültebb lakókkal; mert a szellemek, a nehézkedés törvényénél fogva, abba az övezetbe vannak utalva, mely megfelel az ő idegszellemi testalkotásuknak.
Hasonlóan a ti földetekhez, más égitestek is ilyen szigetek a nagy éter-tengerben, mely körülöttük épp olyan köröket vagy övezeteket képez, aminőket földetekre nézve magyaráztunk.
Tovább szőve ezt a hasonlatot, a ti naprendszeretek mintegy szigettengert képez és csak ha a szellem körülhajózta ezen szigettenger összes köreit, jut el magasabb rendszerek egészen nyílt tengeréhez s így örökös haladás útján mindig átszellemültebb világokhoz egészen a végtelenig, mely még teljesen elzárkózik a ti fogalmaitok elől. Az életnek túlnyomó hosszabb ideje ebben a tulajdonképpeni világában jár ki a szellemnek.
Míg az anyagi világokon való testöltések csak rövid próbaállomásokat képeznek az ő életében, ahol azt, amit az igazi világban elméletileg szemlélet és eszmecsere útján tanult, gyakorlatilag alkalmaznia kell, hogy az anyagival vívott harcban leköszörülje, simítsa, acélozza, tisztítsa magát. Sok, sok évezredet töltött el már mindegyiktek ebben a szellemvilágban és ha ismételten vissza is tért a földre vagy valamely más bolygóra, úgy ezek mégis csak rövid látogatások voltak, összehasonlítva az ő szellemi életének idejével.
Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy az elköltözött lelkek csak árnyékszerűleg, céltalanul lebegnek ide s tova, otthon nélkül, test nélkül, nem foglalkozva egyébbel, csak azzal, hogy az ő dolguk volna nézni, hallani, Istent dicsőíteni vagy őt káromolni. Nem így van! Mihelyt a ti szellemetek elvált az ő földi burkától, visszatér rég megszokott vidékekre, elfoglalja ismét az elhagyott helyet, épp úgy, mint ti valamely utazás után.
Azok a rétegek (szférák), melyek neki tartózkodási helyül szolgálnak, nem ködszerűek, nem üres terek, hanem átszellemült világok átszellemült szervezetekkel, ahol társadalmi körök, államok képződnek, ahol dolgoznak, terveznek, élveznek. De mindent ahhoz a fokozathoz képest, melyhez az a szellem tartozik. Ha néha valamely szellem szorosan hozzáláncolja magát a földhöz, ezer idegszállal rajta csüng, ezt nehezen hagyja el, úgy ez megmagyarázható a szokás hatalmával.
Csakhogy ez a hatalom idővel megbénul az által, hogy minden, ami itt drága neki, eltávolíttatik, s ő csakhamar ismét otthonosan érzi magát a régi atyai házban, mely csaknem idegennek tetszett előtte. De amit megkedveltetek a földön, az kedves marad nektek a szellemvilágban is és ti körülrajongjátok azt áldást hozó befolyásaitokkal épp úgy, mint ahogyan gonosz szellemek elmérgezve körülhálózzák a nekik ellenszenves helyeket és személyeket gyűlöletükkel. Ezt a mérges leheletet azonban ismét hatástalanná teszik jó szellemek, akik más érzelmeket táplálnak ezen hely iránt, mert hiszen ez a kis föld lakóhelyül szolgált számtalan szellemeknek és minden földrészecske millióknak képezte otthonát.


Szertettel: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Önzetlen szeretet
https://videa.hu/videok/film-animacio/onzetlen-szeretet-pQh6mznzZygo7BFt

Gondolatok a megváltásról
Rövid részlet "A hittitkok megnyiltak" című kötetből

A tanaiban megújult egyház elmondhatná, hogy: „Földünk a teremtettség szellemi selejtjének egyik visszajavító-nevelő intézete”, ezért van itt annyi szenvedés, mert itt jóformán tömény a törvénytelenség előfordulása, minthogy a bűnös ember nem más, mint bukott angyal.
De Isten nem haragvó hatalmasság, aki a tévelygőket örök kárhozatba taszítaná, hanem szerető mennyei Édesatyánk, aki a bűnöst szent Igéje nevelő hatása alá helyezi, ha kell több földi élet egymásutánjában is. A visszajavulás „tananyagát” az Úr Jézus teljesen önként, az Atya és irántunk való szeretettől indítva hozta el az általa jó előre ismert, szörnyű golgotai kivégzéssel végződő missziója útján és árán! Ennek ellenére közénk jött, hogy nekünk menekülésünk legyen, és visszafogadtassunk az atyai hajlékba. Előbb-utóbb minden tévelygő bűnösnek meg kell térnie, mert Isten az elveszett lelkeket addig keresteti, mígnem megtalálja, mint a példázatbeli eltévedt bárányt és elgurult drachmát megkeresték. (L 15, 4 - 10.)
Istennek nem az Úr borzalmas kínhalála kellett, - (soha meg nem lévő haragjának kiengesztelésére) - hanem az Ő gondolatainak közénk juttatása, hogy éljünk (szellemi életet) megtartásuk által!
A keresztény hittan téves vérközpontúsága abból a majdnem általános emberi fejletlenségből ered, amely a látható mozzanatok mögötti szellemi célt nem képes érzékelni. Így történt Urunk földi működésével kapcsolatban is, amikor a három éven át hintett, minden élet alapját képező szellemi kincs helyett, golgotai véráldozatát látták küldetése lényegének. Ezáltal a kísérő körülményt tették meg jövetele céljának!
Erre már csak azért is hajlamos a földi ember, mert az Úr élete nagyobb történéseit méltatni, évente ünnepelni viszonylag könnyű dolog, míg az Ő tanításainak szellemében minden percet, órát, napot, évet megharcolni, - már teljes lelki-erőbevetést igénylő feladat! Az egyházak tehát a könnyebb részt, a véres váltsághalál méltatását választották tanaik tengelyéül.
Az egyházatyák még teljesen az apostolok ószövetségi szellemiségét szívták magukba, akik haragvó, és csak vérrel kiengesztelhető Istenről tudtak, akinek intézkedései a „könyörülök, akin könyörülök” elv alapján emberi értelemmel nem voltak követhetők. Ez az idézet az egyházatyák előtt Istent szeszélyesnek és személyválogatónak állítja be. Aki pedig ilyen, az miért ne lehetne ridegszívű is (örök kárhozat). Ezekből az összetevőkből állott elő a csak vérrel kiengesztelhető haragvó Isten hirdetése!
A vér mely kiömlött a Golgotán, hitelesítő pecsét volt mindarra, amit az Úr tanított! Csak azok az eszmék élnek maradandóan e bűnös, érdekektől mozgatott világban, amely mártírokat, vértanukat tud felmutatni! Ilyen eszme a szabadság és a szeretet! E világ romlott, önző embere csak annak tud hinni, aki a hirdetett eszmék hitelesítéséért nyugodt megfontolással az életét is oda képes áldozni! Ekkor meggyőzést szerez, hogy nem valamely olcsó vagy hamis érdekből szólt a beszélő, mert a drága pecsét (a vér) ráüttetett a hirdetett tanra!
A megváltás lényege: a lélek és szellem tartalmának törvényesre formálása a türelmes Isten újjáteremtő Igéje által. Isten előtt nincs elveszett ügy!
A megváltás mindaddig tart, míg csak az utolsó tékozló - bukott angyal = bűnös ember - is vissza nem kerül az atyai házba, a „mennyek országába”.
Az ilyen hittan hirdetése már nem vált ki ellenérzést, mert nem tartalmaz a valóság által lépten nyomon cáfolt szólamokat! Ilyen vonzó hittan birtokába kerülhetne minden egyház már a közeljövőben is, ha becsületes átgondolások után az életmentő korszerűsítést önmagán végrehajtva, engedelmeskedne a Szent Szellem jelenkori minden igazságra elvezérlő szándékának.

szemlézte: Bíró László

A jövő vallása
Részlet Emánuel szellem nyilatkozataiból

A kereszténységnek, a spiritizmusnak és a teozófiának, ezeknek a földeteken most végigvonuló nagy szellemi hullámoknak egyesüléséből fog számotokra a jövő vallási kinyilatkoztatása jönni, mely e háromnak igazságait egyesíteni, fogalmaitokat tisztábbakká, mélyebbekké és tágabbakká tenni fogja. Oly szellemek inkarnálódnak most a földre, akik e három szellemi hullám egyesülését magukban már átérezték és az ezen érzelmükből fakadt megismerést hirdetni, terjeszteni fogják ama testvércsoportokban, amelyekkel szellemileg összekötve maradtak.
Nem létezett sohasem oly idő (a ti nyelveteken nincs jobb kifejezés az örökkévalóság egy részecskéjének megjelölésére), amikor az abszolút lét, az abszolút erő, az abszolút élet ki ne áradott volna Istenből – hanem csak oly "idő" létezett egykor, amikor még nem volt sűrűsödés, aminthogy az anyag nem elsődleges teremtés eredménye. Ebben az örökkévalóságban azután időről-időre mintegy "kikristályosodnak" az anyagi formák, mint viszonylagos alkotások, mint következményei a viszonylagos (relatív) létnek, mindannyiszor, valahányszor a fejlődésben ily mozzanat szükségessége beáll. De ezek az anyagi formák azonnal megszűnnek létezni, mihelyt a bennük lakott lényeknek fejlődésük szempontjából ilyen anyagi légkörre többé szükségük nincsen és akkor ismét csak öntudatos, tökéletes egyéniségek fényhullámai veszik körül ama nagy "Központi Nap"-ot, amelynek ragyogását mintegy magukba fogadják és újra visszavetik őreá. Semmiféle hasonlattal le nem írhatom nektek ezt a fönséges állapotot!
Isten létezik! És az ő létét nem szabad "pihenve" avagy lappangva elgondolnunk, hiszen az ő lényisége ugyanaz, mint amit isteni kinyilatkoztatásnak nevezünk, ez pedig folytonosan van. Isten változhatatlan, valamiféle változásnak még csak leghalványabb árnyalata sem képzelhető el Nála. Csak az ő kiáramlása, fényének velünk való közlése bír relatív változandósággal aszerint, amint az valamely, Őt többé-kevésbé asszimilálni képes, vagy őt asszimilni még nem képes létre sugárzik. Minden élet az örök változhatatlanba folyik vissza és mihelyt asszimilálódni képes azzal, relatíve változhatatlanná válik.
Az igazság abszolút és örök, csupán kinyilatkoztatásának alakja relatív, mert föltételezett a ti fejlődési fokozatotoktól. Őrizkedjetek tehát minden dogmatizálástól, valahányszor az igazság egy-egy sugártöredékét magatokba fogadni vélitek!
A kereszténység, teozófia és spiritizmus igazságai egyetlen forrásból erednek és hogy ezekben a formákban történt kinyilatkoztatásoknak egyetlen célja van: szellemi haladásotok. Külsőleg a formáikban lehetnek különféleségek, sőt ellentmondások is találhatók olykor. A bölcs meglátja az egységes szellemet és üdvözli azt, bármilyen formában nyilatkozzék is meg, megtanult "látni", meglátja az elrejtett, isteni igazságot és tudja, hogy ennek át kell világítania minden formán és meg kell ezt semmisítenie, mert ő nincs formához kötve. A formák mint prizmák megtörik, szétszórják és egy látszólagos sokféleségnek tűnik, végül is ahány ember annyiféle színben sziporkáznak az isteni igazság töredékei. Hozzá csak úgy emelkedhetünk, ha lebontjuk a formákat, pontosabban, hagyjuk hogy maga az igazság fénye semmisítse meg őket. Az isteni igazság a kegyelem révén mindig csak olyan szinten mutatkozik meg a fejlődő szellem számára amilyent az el tud viselni, lásd Ikarusz példáját.
Isten és az igazság után való erős vágyakozás tárja ki szellemetek kapuit, hogy a világosság felülről beáradhasson és benneteket eltölthessen boldogsággal és békével! Dogmákat sohase alkossatok, még az ősélet legnagyobb igazságairól sem. Aki azért fogadja el az igazságot, mert dogmaként kényszerítik reá és nem azért, mert olyannak érzi, annak az semmit sem használ. Olyan ez, mintha embereket fakérgekkel akarnátok táplálni és azok éhen halnának!
A formák és dogmák összetörése felszabadítja a szellemet és nem a szellem lenyűgözése formákba és dogmákba "táplálja" az embert! De értsetek meg jól! A meglevő formák és dogmák erőszakos lerombolása sohasem használhat az emberiségnek. A formának úgy kell lehullania, mint a bimbót takaró buroknak, hogy a benne rejlő életet szabaddá tegye. Éljetek az igazság szerint, amelyet megismertetek és az mind hatalmasabbá lesz bennetek és át fog folyni azokon a korlátokon és törvényeken, amelyeket kicsinyes testvéreitek állítottak fel.
Az igazi szabadság szellemi tulajdonság, aminek a külsőségekhez semmi köze. Azért viseled ezt az emberruhát, hogy ezt a megismerést megszerezd és ha megszerezted s az egészen sajátoddá lett, ezt követi azután a nagyobb szabadság, az anyagtól való megszabadulás. Ha szeretetben élsz, a próba könnyű lesz, ahol a próba súlyos, ott a szeretet hiányos.
Igazán felfelé törekvő ember csak akkor kapja meg a gazdagság adományát, ha az magára az emberre nézve teljesen megszűnt értéket jelenteni. Oly gazdag emberekre, akik még csüggenek a gazdagságon, amelynek kényelmét nehezen nélkülöznék, még nagyon sok testet öltés vár, amelyekben gazdagság és szegénység váltakoznak, amíg lassan annak megismerésére jutnak, hogy az úgynevezett gazdagság általában nem kívánatra méltó dolog s még erről a megismerésükről egy anyagi életben is bizonyságot tesznek.
Mi idősebb testvéreitek csak szellemi erőitek fejlődésére várunk s ennek mértéke szerint mindig újabb és újabb munkát fogtok kapni. És nem a külső élet gondnélkülisége a cél, hanem az az igazi szabadság, melyben a szellem minden erejét a felebaráti szeretet szolgálatába állította s a magasabb vezetésre bízza, hogy ez a szolgálat ma és holnap milyen alakot öltsön.
A szabadság virág és gyümölcs, amelynek gyökere és törzse a megismerés. A fejlődés nem ismer ugrást, a magasabb világ csak annak van nyitva, aki az alacsonyabb világot már megismerte és legyőzte. A győzelem pedig csak akkor következik be, ha világa táplálékát már megemésztette és ha egyénisége finomabb táplálék megemésztésére képes lett.
Az igazságot örökös alaktalanságában csak akkor láthatjuk meg, ha a fejlődés útjai már mögöttünk feküsznek és a fejlődés célját már elértük.
Minden ember egy–egy leendő világ! Ezért mondá Krisztus: "Ti istenek, ti a szentlélek templomai vagytok." "Legyetek tökéletesek, mint Atyátok az égben!" Hogyan mondhatta volna ki az isteni ember ezt a parancsolatot, ha nem volnánk az Atyából származó csírák. Hasonló lényeg tesz csak lehetővé hasonló tökéletességet.

szemléze: Bíró László

Testetöltés előtt.

Az Egylet 1914. május 17.-i üléséből József médium útján.

Egy újabb testetöltésre készülő szellem József médium által nyílatkozik. Érzékletesen meséli el utolsó életét s halálát, valamint a szenvedéseit a „tisztítótűzben”, melynek hatására érlelődik meg benne a vágy és az elhatározás, hogy jóvátegye amit előbbi életében elhibázott. Egy nehéz, vezeklő életet kért és kapott meg a Gondviseléstől.
József médium: Sorsom el van döntve. Többé nem lehet visszalépnem legyen tehát meg Isten nevében! Én könyörögtem ki, én vettem magamra, azért kaptam. Legyen tehát az Úr akarata szerint! Olyan szomorú reágondolni. Irtózatos a jövőbe tekinteni. Azután az a kérdés vetődik fel, vajon képes leszek-e teljesíteni, amit elvállaltam?
Milyen nyomorult teremtés az ember! Akar valamit, erős az elhatározásban, azt hiszi, hogy mindent teljesíthet, amit elvállalt; azután jönnek a nehéz órák, elveszti bátorságát, a reménység elhagyja, olyan gyenge lesz, mint a gyermek és tanácstalan; mint valami szegény, nyomorék ember, aki nem tudja, hogy hova forduljon segítségért. - Azután jön a világosság egy sugara, mely belevilágít szívének és lelkének a sötétségébe. És erre összeszedi magát, feltámad benne a reménység és ismét úrnak véli magát, aki mindenre képes. Így váltakoznak az érzések nemcsak a földön, hanem itt nálunk is.

Nem tudom, mióta van ez így; azt sem tudom, hogy mit vétettem. Csak azt tudom, hogy alávaló ember voltam, kinek kemény volt a szíve, haszonleső a gondolata; hogy semmi részvétet sem éreztem embertársaim iránt, bármilyen nyomorban voltak; hogy minden kérés hiábavaló volt és lepattant rólam, mint az ólomgolyó az acélpáncélról. Mindezt tudom. Mindennek el kell vonulnia szellemi szemeim előtt, hogy tudatára jussak annak a feladatnak, melyet elvállaltam.
Látlak benneteket, emberek, kik még földi testben vagytok. Szemem homályos, nem tudok jól megkülönböztetni, de látok különböző árnyalatú emberi alakokat. Nem világosakat és világosabbakat, hanem sötéteket és sötétebbeket, Itt-ott világos sávokkal. Nektek könnyű dolgotok van a földön. Benne vagytok a földi élet forgatagában, nem érzitek a szörnyű terhet, mely reátok nehezedik; azt a terhet, mely engem és a hozzám hasonlókat lenyom. Jobb dolgotok van, mert tudtok még magatokon segíteni. Én azonban még csak a küszöb előtt állok és nem tudom, hogyan fogok magamon segíteni, hogy a terhen könnyítsek, melyet magamra vettem.
Meg tudjátok ezt érteni? Tudjátok, milyen szerencsétlen emberi szellem áll előttetek és beszél veletek?

Körvezető: Sejtjük, kedves testvérem.
József m: Mit sejtetek? Mondjátok meg nekem, hogy mit sejtetek? Talán megkönnyebbülök ez által.
Körvezető: Hogy ismét a földre szándékozol jönni.
József m.: Milyen jól tudsz látni: Miből következteted te azt?
Körvezető: Szavaidból.
József m.: Szavaimból? Tehát elárultam magamat? Tehát olyasvalamit mondtam el, amit nem kellett volna elmondanom.
Körvezető: De el kellett mondanod; hiszen szeretnénk rajtad segíteni, ha tudnánk.
József m.: Rajtam, kedves barátom, nem tudtok segíteni. Csak én magam segíthetek magamon. Ezt már tudom. Ezen már régen gondolkoztam, ezen már régen átküszködtem magamat. Örökkévalóságokon át marcangolta az a tudat a lelkemet, hogy rajtam senki sem segíthet. Legfeljebb Isten az égben. De, hogyan, azt nem tudom. Hírügynök útján azt nyilatkoztatták ki nekem: „Menj le és vezekelj. Ez a te dolgod.” Régen megbántam már mindent. Égettek, kínoztak már sokáig ideát ezek a gondolatok.
Nem tudom, vajon van-e közöttetek keményszívű, aki nem érez részvétet embertársai iránt; aki nem nyújt segítő kezet, ha segítségért kiáltanak felé. Nem tudom, hogy kik és mik vagytok. De azt mondom nektek: Siessetek, pótoljátok, amit elmulasztottatok, amíg a földön vagytok, mert később, ha már átjöttetek, akkor a munka sokkal nehezebb, a fájdalom sokkal nagyobb, a kétségbeesés a mulasztás felett leírhatatlan. Azután fájdalom következik a fájdalomra, minden gondolat egy-egy büntető szózat, ostorcsapás, mely benneteket ér és amelyet el kell viselnetek, mert érzitek, hogy a büntetés, melyben részesültök, igazságos.
Régen volt már, nem tudom, hogy milyen régen, hogy a földön voltam. Olyan ember voltam, mint ti vagytok. Teljes birtokában voltam a földi javaknak és sok, nagy szellemi javaknak is. Amit ember csak elérni kíván, azt mind elértem. Teljesen kiélveztem az életet... Úr voltam. Tudjátok, hogy mit jelent az, ha valaki úr a többi emberek felett? Nem sok emberi arcot láttam, többnyire csak nyakukat, hátukat, meg fejük hátulsó részét, amikor meghajoltak előttem. Úgy rémlik előttem, hogy a keményszívűségért szüleim is felelősek, akik felneveltek s én úr voltam, a többiek pedig szolgák. Még ha nem is voltak született szolgák, akkor velem szemben voltak azok, mert sok vagyon és hatalom felett rendelkeztem.
Utálat fogott el, ha az embereket nyomorogni és szenvedni láttam. Nem tudtam hozzájuk közeledni. Semmit sem akartam hallani a nyomorúságról. A segítség után kiáltó szavakat nem hallottam. Mi közöm volt máshoz? Mit tör6dtem vele? Sorsát jó1 megérdemelte. Miért nem született ö is úrnak?! Nem én voltam az oka, hogy nyomorúságba került.
Ember voltam és nem tudtam, hogy a földi életen kívül más élet is van, mely szintén értékkel bír. És azután eljött az óra, melyet ti halálnak neveztek. Itt volt a szörnyű cimbora, anélkül, hogy hívták, várták volna. Zuhanás a lóról, a ló patájának egyetlen rúgása - és nem voltam földi ember többé. De hogy mi történt velem, azt magam sem tudtam. Azt hiszem, hogy sokáig voltam öntudatlan. És amikor felébredtem, egyedül találtam magamat; egészen egyedül, senki sem volt nálam, sötétség volt körülöttem. Beteg voltam, ki voltam merülve a fájdalomtól, minden úgy égett bennem. És ekkor azt tettem, amit minden ember akár itt, akár ott hasonló körülmények között bizonyára megcselekedne, amit meg ke1lene cselekednie: segítségért kiáltottam. „Segítség! Segítség!” Kiáltottam szüntelenül. Mély csend uralkodott körülöttem, az égető fájdalom pedig mindig erősebb lett. Lassan, mint valami borzongató kísértet, úgy közeledett hozzám a kétségbeesés. Magamon kívül voltam, dühöngtem, azt kiáltottam: „Segítsetek rajtam, különben elpusztulok!” Mély csend körülöttem. Így tehát el voltam veszve. El tudjátok ezt képzelni, emberek? Dehogy tudjátok! Hisz ti csak testeteknél fogva vagytok kiszolgáltatva a szenvedéseknek; de elképzelitek-e azt az állapotot, hogy ha a fájdalom marcangol benneteket és senki sincs közeletekben, aki segíteni tudna rajtatok? Ugye, ez kétségbeesésbe kergetheti az embert?
Ugye rettenetes dolog, ha az ember egyedül van, kiszolgáltatva a borzasztó fájdalomnak? Így voltam én, nem tudva, vajon testi, vagy lelki fájdalom gyötör-e?
Most elsuhannak a múlt képei lelki szemeim előtt. Látom, hogy milyen nyomorult állapotban voltam. Ha képes lettem volna, öngyilkosságot követtem volna el. De hogyan lehetne testnélküli ember öngyilkossá? Szellemi öngyilkosság pedig lehetetlenség. Hiszen a szellemet nem lehet meggyilkolni, megsemmisíteni. Nem tudom, hogy meddig tartott ez az állapot. Végre a messze távolból hangokat hallottam: „Mit kiabálsz? Ki segítsen rajtad? Hozzád hasonló emberi szellemnek kellene rajtad segítenie. Teljesítetted kötelességedet az emberekkel szemben, amikor te lettél volna a segítő és ők szorultak segítségre? Könyörületes voltál-e embertársaddal szemben? Segítettél-e azokon, akik segítségre szorultak? Hiába kiabálsz. Akik segíthettek volna rajtad, azokat elűzted magadtól kötelességeiddel ellenkező életmódoddal.”
Erre így kiáltottam: „Bárki légy, aki ezekkel a büntető, kemény szavakkal sújtasz, azt válaszolom neked, hogy nem azoktól kérek segítséget, kiktől megtagadtam a segítséget, de azoktól, akik hallanak engem és ha nem ismernek is engem, de mégis hasonlók hozzám”. ”Nincsen 'különbség a szellemek között, mindannyian szolidaritásban állnak egymással. Amit az egyiknek teszel, azt érezi a másik is. Egy az egész teremtés, és aki annál egy része ellen vét, az vét az egész teremtés ellen.”. Mit tegyek hát? Hiszen nem maradhatok egészen önmagamra utalva? Teljesen erőtlen vagyok, nem tudok magamon segíteni; ki segítsen rajtam? ”Tanuld meg és ismerd el, hogy miben vétkeztél! Érezd meg a súlyát nagy bűnödnek! Ismerd meg, hogy megszegted azokat a kötelességeket, melyek reád voltak ruházva. Tudd meg, hogy nagy bűnt követtél el! Es ha mindennek a tudatára jöttél, akkor támadjon fel benned a bánat és kérj segítséget abból az egyetlen forrásból, melyből minden segítség árad. Kérj segítséget Teremtődtől, aki elnéző a megtérő bűnössel szemben.”
Hogyan érezzek bánatot, mikor azt hittem, hogy nem követtem el bűnt? Hiszen semmi bűnömet sem ismertem. Csak azt tettem, ami a körülményekből természetes módon következett. Azt cselekedtem, amit mások mutattak nekem, miről azt hittem, hogy meg kell tennem. Hogyan követhettem volna el ezzel bűnt?”

„Nem ismerted a legfőbb törvényt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat?”
„Amint te kimondtad, úgy kimondták azt az én ajkaim is. Hiszen eleget hallottam életemben. Üres szavaknak tartottam, melyek nem jönnek szívből és nem szólnak szívhez, melyeket a kérők mondanak, akik segítségért kiáltoznak. Ezek talán hihették, hogy jó, ha az ember szereti felebarátját, mint önmagát. De én, a magasan álló, mit tudtam én arról? Tudtam én, hogy mi a felebaráti szeretet? Igen, a nőket szerettem! Az anyámat is szerettem. A nővéremet már kevésbé szerettem. Többi embertársain pedig mind szolgám volt”.
Sokáig, igen sokáig tartott, míg vétkeim tudatára jutottam. Bármennyire meg is rettentem minden egyes esetben, mégis mosolyognom kell afelett, hogy úgy meg tudtam ijedni.
Sok fájdalom és kínszenvedés után, amikor minden keresés és kérés hiábavalónak bizonyult és minden reménységet feladtam, hogy ebből a borzasztó állapotból kiszabadulhatok, néhány alakot láttam felém közeledni. Az egyiknek szigorú arckifejezése volt, a másik arca nyugodtabb volt. a harmadik részvétteljesen mosolygott. A szigorú arcú így szólt hozzám: „Megismersz?” „Nem ismerlek.” „Nem tudod, hogy ki vagyok?” „Nem.” „A földön elégszer állottunk szemtől-szemben és te ridegen bántál velem. Szívtelen és szeretetlen voltál az enyéimmel is. Hányszor forraltam bosszút ellened és le akartalak szúrni. Hála az Atyának, hogy nem tettem meg! De most megvan az elégtételem azokért is, akik ide elkísértek, hogy úgy szenvedni lássanak, amint mi szenvedtünk általad. Bűnhődnöd kell azért, amit zsarnokként, és mint rossz ember embertársaidon elkövettél. Meg kell mindent bánnod a szellemi koplalás kínjai közepette, amint azok szenvedtek, kiken nem segítettél és akiknek az éhségét nem enyhítetted. Örvendek kínjaid felett. Megmondhatom most neked, te nyomorult, hogy Isten vissza fogja mindazt neked fizetni, amit ellenem és számtalan más ember ellen vétettél.”
Összeborzadtam attól a hidegségtől, mely ebből az arcból és ebből a szavakból áradt. Nem tudtam menekülni; mintha oda lettem volna szegezve helyemhez és mindaddig el kellett viselnem azt a hideg tekintetet, míg a másiknak az arcába nem tekintettem. Ez egyetlen szemrehányó szót sem szólt, csak hallgatva rázta meg a fejét és a harmadik alakra mutatott, aki mosolygó arccal és résztvevőleg nézett reám. Melegség áradt egyszerre felém, mintha újraszülettem volna.
„Nem haragszom reád,” - így szólt hozzám. - „Nézz reám. Megbocsátok neked mindazért, amit ellenünk vétettél és kérem az Atyát, hogy ő is bocsásson meg neked és világosítsa meg szívedet és érzésedet, hogy megismerjed azt, hogy mikor és miben vétkeztél. Ne essél kétségbe, megjő a megismerés órája, számodra is ütni fog az, te is be fogod látni vétkeidet és meg fogod bánni azokat. A többit majd elvégzi az Atya kegyelme!”
És lássátok, igaza volt. Úgy tetszett már, mintha magam lettem volna oka mindennek. Az előbbinek a szemrehányása halványuló árnyékként mindinkább elvonult és beláttam, hogy én voltam a bűnös. Meddig tartott, amíg odáig jutottam, milyen lassan nőtt és fejlődött ki bennem annak a tudata, hogy én vagyok a bűnös, azt nem tudom. Azt hiszem, sokáig tarthatott. De amint végre felébredt bennem annak az öntudata, akkor már gyorsan ment. És csak azután kezdődtek a kínok, a megbánás fájdalmai, melyek széjjelmarcangolják a lelket és a szellemet és mintha elpusztítanának mindent.

Mennyire fáj az az örökös sírás és jajgatás! És dacára ennek, van benne valami kéjes. Az táplálja ezt a fájdalmat, mert azt mondja: „Megérdemled, hogy szenvedj, mert felébresztetted a bánat démonait, ők pedig befészkelték magukat, most végezz velük.”
És most végeztem velük. A megbánás azt a kívánságot szülte, hogy hibámat jóvátegyem, adósságomat kiegyenlítsem. És ez csak aképp lehetséges, ha újra lemegyek a földre hozzátok, emberek. Volt idő, mikor örültem ennek és teljes bizalommal tekintettem az új élet elé. Hiszen arról volt szó, hogy megfizessem azt az adósságot, melyet csináltam és jóvá tegyem, amit rosszul cselekedtem. Természetesen más körülmények között kell annak megtörténnie, egészen más viszonyok között. Hiszen a föld is megváltozott azóta. És én is más leszek; másnak kell lennem.

Borzasztó lesz, amit a földön el kell végeznem. Nyomor és nélkülözések várnak reám a földön és gyakran majd éheznem is kell; és én el fogom ezt viselni. Nem tudom, vajon el fogom-e viselni? Lesz-e bátorságom hozzá mindazt nyugodtan és türelmesen és megadással elviselni? Mindenki, aki velem érintkezni fog, kitől alkalmam és talán jogom is lesz segítséget kérni, hidegen és könyörtelenül fog bánni velem. És ezt nyugodtan és türelmesen kell majd elviselnem?! Talán elviselem, talán nem. Most akarom, de hogy minden körülmény között fogom-e akarni? - azt nem tudom. Vajon lesz-e bátorságom mindazt nyugodtan elviselni: a hidegséget, a közömbösséget, a visszautasítást? Nem tudom, de akarom és hiszem, hogy megteszem. Nem, nem hiszem ! Egyedül magamért talán elviselném, de azokért is, kiket sorsuk hozzám kapcsolt, hozzám láncolt, ta1án nem.
Emberek! Ti megtanultatok imádkozni. Én is tudom, hogy van Isten felettem, ki mindent a legjobb módon intéz, ki mindent úgy hagy történni, amint annak történnie kell. Tudom, hogy van Megváltó, aki magát feláldozta érettünk és példát adott, hogyan keli az embernek földi feladatait teljesítenie. Ó, bár hittem volna mindezt már egykor a földön! Talán másképpen cselekedtem volna akkor. Nem lehet másképpen, jóvá akarok mindent tenni; nem akarom, hogy a bánat tovább marcangoljon; le akarom zárni számadásomat. Legyen hát Isten nevében! Megadom magamat. Uram, legyen meg a te akaratod! Segíts meg engem; add meg nekem a szükséges erőt, hogy mindent jóvátehessek! Elindulok.
Egykor úr voltam, most szolga leszek-vagyok. Így van ez jól, ha az úr nem teljesítette kötelességeit. Egykor Krőzus voltam, most koldus vagyok. Így van ez jól, ha a Krőzus nem felelt meg hívatásának. Így van ez jól! Nagyon igazságos ez így!
Fájdalmas dolog, ha a múltban teljesítetlenül. maradt feladatokra tekintünk vissza. Sokkal fájdalmasabb ez, mint azt elképzelhetitek. És mit mulasztunk el? Valami. nagyon egyszerűt: hogy szeressünk. Semmi egyebet. Elmulasztottam szeretni. Ezért kell most megtanulnom a földön a szeretetet, mert szeretni az ember csakis a földön tanulhat meg. Ezért kell nekem most ezt az új életben a földön megtanulnom Isten segítségével és számítva, Megváltóm, a te segítségedre! Hiszen Te vagy a szeretet látható példaképe. Remélem segítségedet. Légy velem!

Forrás: Égi Világosság

UI:

“Meghaltam, láttam ahogy a rokonaim ott állnak a koporsónál” – így tért vissza a halálból Tomi
http://kritikus24.hu/meghaltam-lattam-ahogy-a-rokonaim-ott-allnak-a-koporsonal-igy-tert-vissza-a-halalbol-tomi/?fbclid=IwAR1GJ-rc2W2uR2lC_5iBCy31BNG1o8XpVRZkRcLpRO3BXqvbnIGC9pp4NCU

Névtelen Szellem üzenete

Akiben igaz, és élő a hit, azt ez serkenti mindennap, hogy elhagyja régi tévelygéseit, és minden felkelő nappal, amit neki Isten ad, igyekszik jobbá, igazabbá, tökéletesebbé lenni gondolkodásban, érzéseiben és cselekedeteiben is. Nem maguk a cselekedetek emelik fel, nem azok teszik értékesebbé az életet, hanem értékesebbé teszi a hit, amely tökéletesebb és maradandóbb értékű cselekedetekre teszi őt képessé Isten Lelkével áthatottan.
Ha a hitetek nem ilyen élő hit, akkor rabul ejt benneteket a mammon (anyag, pénz), és nem tudtok szabadulni a tévelygések világából, akár igehirdetők voltatok, akár felnézett rátok a világ, akár eltiport titeket; akár dicsőséges, akár gyalázatos életet éltetek; ha spiritiszták, vagy akár médiumok voltatok is.
Még az sem számít, hogy beszédeiteken keresztül hány lélek nyerte meg a világosságot, hány lelket vezetettek az Úrhoz. Hiszen nem látjátok, és nem tudjátok, hogy az ember hányféle szállal van a mulandó világhoz kötözve, és a mulandó világon keresztül hányféle szállal az örökkévalóhoz. Ha százan és ezren nyernek is rajtatok keresztül világosságot és megtérést, de ha magatokban kárt szenvedtek, ha ti nem tudjátok a lelketekben a tökéletes hitet, a tökéletes igazságot úrrá tenni, akkor életeteknek még az emléke is elvész, megsemmisül, és nem nyújt nektek az örökkévalóban lehetőséget a boldogság elnyeréséhez.

Egy a szükséges dolog: hinni egész lelketekkel, szívetekkel, egészlényetekkel az Isten által kijelentett igazságban. Ha ebben nem hisztek, akkor Isten Lelke a ti lelketekben lakozást vesz, és a fejlődés útján vezet titeket. Megmutatja nektek az élet minden értékét, amelyet magatoknak egyetlen testetöltés ideje alatt megszerezhettek, de megmutatja azt a mélységet is, amelyben elveszhettek egyetlen testetöltés alatt is, ha ezt az értéket magatoktól eltaszítottátok, vagy alkudozásba kezdtetek az ellentéttel. (sötét erő, eszme)
Az események mindig egyformák maradnak, mert hiszen az emberi lélek mindig ugyanaz, a testetöltések változatai nem segítenek rajta, sem fel nem emelkedhetik, sem lejjebb nem züllesztik. Az emberléleknek Istenhez való kapcsolódása megteheti azt a csodát, amelyről Szent Fia beszél, hogy kiemeli az embert a mulandó világból, és az Ő gyermekévé teszi, megtisztítja a bűneitől és felöltöztetve mennyei ruhába, Magához fogadja őt.
Amikor az emberlélek ezen keresztülment, küldheti őt a Gondviselés testetöltözésbe, küldheti a szférákon való munkába. Ez a hatalom, az Örökkévalónak a hatalma megvédi mindazoktól az árnyékoktól, amelyek az alacsony világokon uralkodnak és ne lesz szolgájává a mammonnak.

Forrás: Evangéliumi Spiritizmus III. kötet
A „Névtelen Szellem” tanításai Eszter médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete – Budapest. 1936

UI:

Megjárta a poklot, hogy találkozzon Istennel – Csókay András portré
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=VudYvDY_-Tw&fbclid=IwAR1En_DWhcIZZH-wOsS6zjumZ7P5n6HqWHo6dZChhJRRUIkweLiYKVVUBU8

Egy magasabb világ vonzásában


Ima


Mindenható, jóságos Atyám, mint porszem-lény borulok Eléd, a vég nélküli Isten elé, hogy kifejezhessem mélységes hálámat magáért a Belőled kiáradó életfolyamért, Általad létrehozott teremtettségért és a bukott világok, így a mi bűnös és bukott világunk visszatérésének lehetőségéért is, az eredeti állapotba. Örök dicsőség illet Téged mindazért a törvényrendszerért, amely által mindez megvalósulhat és egyszer minden halandó annyira megtisztulhat, hogy visszaemelkedhet a saját, Általad létrehozott hazájába és onnan folytathassa azt a fejlődési útirányt, amelynek valaha hátat fordított.
Folytonos hálaérzés szálljon Feléd és jusson el Hozzád, mindazokért a hatalmas és tiszta szellemekért, akik a Te nevedben, önként, irántunk való szeretetből, a megmentésünk érdekében elhagyták a fényhazát, a tökéletes boldogságukat és leszálltak hozzánk bukott szellemekhez a halál birodalmába, hogy visszavezessenek bennünket az elvesztett boldogságba. Áldd és jutalmazd meg Őket áldozatos munkájukért!
Minden dicsőség és imádás Téged illet meg Atyám!
Amen

*


Tiszta, benneteket megmenteni szándékozó, forró, áldozatkész szeretettel köszöntelek gyermekem, az Úr Jézus nevében!

Az emberi lélek soha ne adja fel a harcot, bármennyire nehéz is a sorsa, ha üdvözülni akar, mert csak az üdvözül, aki mindvégig kitart! A győzelem eljutásához viszont hitre, élő hitre van szüksége az embernek, amivel meg tud kapaszkodni Isten segítségében. Isten ugyanis hűségpróba alá veti az embert, mielőtt gyermekévé fogadja, hogy vajon minden körülmények között ki tud-e tartani az ő gyermeke, azaz elég erős-e az elszántsága ahhoz, hogy Isten gyermeke legyen, vagy elhúzzák az addig le nem küzdött hajlamok.

Tehát a szenvedéseknek és kísértéseknek ez a fő rendeltetése és nem az Isten bosszúja, mint azt sokan hiszik. Gyakori az olyan hozzáállás is az emberi felfogásban, miszerint azt az egyént, aki próbák alatt áll, elhagyta az Isten, holott meg éppen akkor áll az ilyen emberhez legközelebb, hogy segítsen a hűségpróbát kiállni. Ugyanis a próbák az alsóbbrendű énből törnek elő, tisztulás céljából, tehát a próbák ideje alatt, a feltörő hajlamok révén a “sátán” tör elő (pontosabban a hét elemi lélek közül egy, vagy több, attól függően hogy egy, vagy többrétegű a kísértés amelyeket születéskor kap az ember), és ahhoz, hogy a próbát élő lélek is és a kísértő szellem is haladhasson előre a fejlődés útján közelebb, mind közelebb az Istenhez, hűen helyt kell állnia az embernek a próbákban.

Sajnos azonban, hogy sok esetben az ember másokat hibáztat a saját állapotáért, (habár az ember önmagában hordja a kísértéseket) de még ha mások lennének is a hibásak, Isten ad mindig kivezető utat, amelyet ha felismer az ember és elfogad, akkor kiemeli a kegyelem a felszínre. Az a célja a megpróbáltatásoknak, hogy az alsóbbrendű én felfejlődhessen a felsőbbrendű én szintjére, amit csakis lelki munkával, a kísértésekben történő helytállással lehet elérni. Az alsóbbrendű én az ellenszegülés beindulásával alakult ki és erősödött meg. És a leküzdésével kerül vissza a szellem a kiindulási ponthoz, azaz a paradicsomi állapotába. Sajnos azonban, hogy az ember sok mindent még nem tart bűnnek és belemegy olyan helyzetekbe, mondanám kísértésekbe amelyek nem viszik őt előbbre, hanem inkább lefelé húzzák. Ilyen esetben “van szükség” a szenvedésre, hogy az ember beláthassa azt, hogy amit ő erénynek hitt, annak milyen következményei vannak. És mindaddig, ameddig az ember rá nem jön arra, hogy hol a probléma gyökere, a problémák nem igazából szüntethetők meg.

Egyszerűen minden létállapotnak megvan a maga légköre, aminek kisugárzása van és amely állapotba (szférába) zuhan alá az emberi lélek, annak az állapotnak a hatásától szenved. Ezt úgy képzeljétek el gyermekem, mint amikor egy magas hegyvidéki tájról, ahol már a levegő teljesen tiszta és ózondús, egy rossz lépés miatt szakadékba zuhan alá a szellem, egy mocsaras, lápos, bűzös területre, ahol nem a madárcsicsergés hallható, hanem a kígyók sziszegése, a varangyok brekegése stb. mely állapot annak a helynek a természetes megnyilvánulási formája, ahol szenved a lélek, mert nyomasztják az adott külső és belső körülmények. És mindaddig szenvedni fog, míg bűnbánatra nem jut, mert csak akkor emeli ki az embert ebből az állapotból a kegyelem, ha rájön arra, hogy miért zuhant le és megbánván bűneit, felemelkedésért esdekel, Ezt az állapotot, illetve ennek hatásait neveznétek ti karmának, de gyakorlatilag magának az állapotnak, amibe a szellem egy-egy bűn elkövetésével lezuhant, a természetes hatása az ami gyötri az embert, vagy legalábbis a lelkének azt a részét, amelynek a hiányosságai miatt szakadékba zuhant az emberi lélek.

Ha a földön testet ölt magas szférabeli missziós szellem, aki önszántából segíteni vágyásból születik meg, annak a föld legkedvezőbb állapotai is szinte poklot jelennek, de ezeket az állapotokat szeretetből felvállalja a rábízottak megmentése érdekében. Mindezt figyelembe véve, a pokol fogalma egy bizonyos szempontból relatív, habár főként az I. szféra jelenti az igazi pokoli állapotokat a maga hét fokozatával. A II. szférában már tisztábbak az érzések,csökken az erőszak, helyette inkább a furfang, a fondorlat és a ravaszság lép előtérbe. Itt a lélek, még ha dogmatikusan is, de valamennyire már keresi az Isten Országát. De ez a szféra is kilöketik a tűzkarikák kilökése alkalmával. Tehát mégsem üti meg a megmentettek szintjét a II. szféra, ezért a beletartozók kikerülnek a külső sötétségre, ahol bele gyúratnak az anyagba és az I. szféra szellemeivel együtt csak akkor ébredhetnek fel, amikor már alkalmassá válik az új mellékbolygó a fizikai életre.

Tehát a próbáknak nevelő hatásuk van, ha ilyen szempontból közelítjük meg a dolgot. Isten lépésről lépésre, tapasztalatról tapasztalatra és életről életre vezeti és neveli az embert, míg csak el nem jut az üdvösségre. Tehát az ember mellett mindig ott áll az Isten, még ha nem is érzi és nem is látja. De érezheti Isten jelenlétét. Ha nem érzi az Isten közelségét, akkor a hit világosságára kell tudni támaszkodni, mert hinni kell abban, hogy Isten soha sem fordul el az embertől, az ember az, aki hátat fordít Neki és azután tapasztalhatja annak a szintnek adottságait, vagy “áldásait”, ahova süllyedt a bukás révén. Isten tehát mindenütt jelen van és ahol ott van, ott vonzás, azaz vibráció által hat és mindenkit haza hív és vezet, ha az ember engedelmes tud lenni az Istennek. Sajos, vagy éppen öröm az, hogy az engedelmesség révén valaminek meg kell halnia az emberi énből és helyébe valaminek feltámadni az isteni, azaz a felsőbbrendű énből. Ez egy tudatos munkát igényel az emberi lélektől, hogy dolgozni tudjon önmagán, mert Isten semmiképpen sem kívánja a bűnös (szellemi) halálát, hanem azon dolgozik és fárad, hogy minden gyermeke visszakerülhessen oda, ahonnan valaha eltávolodott az isteni elgondolás megvalósításától. Mindennek a felismeréséhez tehát szükség van mindenekelőtt hitre, alázatra és immáron komoly szellemtani ismeretekre.
Ez a fentebb említett vonzás az egész világegyetemre kihat, majd a bolygókon élő emberiségre, a csoportokra, de még a szellemvilágbeli állapotokra, a szférákra is, sőt(az Úr) “Száll alá a poklokra”, tehát még a legelvetemültebb földalatti szférákba, a halál birodalmába is levitte az Úr a halál felett aratott győzelmét.
Ezért mondja az Úr: “Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” Ez az ún. átlagszint, mely megtalálható minden szellemi irányzatnál, így a szellemhívők között is. A szellemtani eszme, egyébként egy kősziklára épített eszmeiség, mert az alapja Jézus Krisztus, a kőszikla. No mármost, ha maga Jézus kőszikla, akkor ebből a sziklaszilárd alapból tovább is tud adni az arra legalkalmasabb valakinek: “Te Péter vagy, kőszikla és én erre a kősziklára építem az én Anyaszentegyházamat.”(Péter apostol = Névtelen szellem)
Amikor azonban valaki túlemelkedik szeretetben és bölcsességben (nem összeolvasott tudásban és világi tudományban: “Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted ezeket az okosok és világi bölcsek elől és odaadtad a kicsiknek”) az átlagon, egyéni elbírálásban és vezetésben részesül. Gyakorlatilag ekkor indul be az Úr vonzása által az egyéni fejlődése a szellemnek. Ekkor emelkedik ki az ember a “Sokan vannak a meghívottak...” állapotból és lép át az egyéni meghívás által a …”kevesen a választottak” kezdő fázisába, hogy tovább haladhasson a fejlődés útján, merthogy mindenkinek egyedi volt a bukásának az útja, így a visszafejlődésnek is egyedinek kell lennie. Onnan tudható meg az, hogy valakinek van egyéni elhívása, hogy egyénileg hallja a Szentlélek hangját, amely hang által az egyéni fejlődés és tisztulás mellett még más feladatokra is meg van hívva, valamint, hogy akár olvasás, vagy más formájú szellemi munka folytán, megérinti a lelki világát a Szentlélek.
Amikor túllépte a fentebb említett határt az emberi lélek ,főleg ettől az állapottól kezdve van szüksége a krisztusi igazságokon alapuló lelki építményre, amelyet már előbb ki kellett építenie,amiről előző nyilatkozatunkban szóltunk
.
Miért is van szükség gyermekem Istenre és az isteni segítségre? Mert mindazokat a lelki - szellemi károkat, amelyeket a szellem az ős bukás és az azóta történő bukások által kialakított magában, csak Isten és az Általa felhatalmazott szellemek tudják csak visszaépíteni, vagyis visszaépíttetni az emberrel. Az ember Isten nélkül csak rombolni tud, amire bizonyíték az egész bukott világegyetem, mint az ős bukás következménye.

Isten megtehetné azt, mert hatalmában áll, hogy mindent és ezzel együtt minden szellemet visszateremt az eredeti ősi állapotba, de akkor a bukott szellem nem tudná megtapasztalni a bukásával megteremtett torz világok következményeit és nem okulna az engedetlenségének következményeiből és újra hallgatna a sátán csábítására, aminek újból bukás lenne a vége és így sohasem lenne vége a bukási folyamatoknak. A bukott szellemnek szembe kell néznie az egyéniesülésnek eredményeivel és alá kell magát vetnie az isteni, szellemet újjáépítő munkájának folyamatai alá, és engedelmeskednie annak a folyamatos, csoportos, majd egyéni hívásnak, mely Istenből árad ki a bukott szellemek üdvössége érdekében. De ahhoz, hogy az ember haladni is tudjon ezen a felfelé vezető úton,a vezetésre hallgatva dolgoznia kell önmagán. A lelke mélyéről feltörő vágyaknak kell ellenállni és a helyükbe beledolgozni az isteni erényeket, vagyis a bűnné formálódott erényeket kell visszaformálni erényekre. Ezért van az emberi lélek a földre küldve. Sajnos azonban, hogy mindez nem megy oly könnyedén, mert az emberi lélek ezer, meg ezer szállal van a bűnhöz kötve és sokkal több a lelki világában a bukás produktuma, mint az erény, amelyet vissza kell konvertálnia erénnyé, mely szellemi munkához komoly lelki erőre van szükség, de a bukással a szellem az össz lelki vagyonát kiszolgáltatta az ellentétes erőknek. A legnagyobb lelki munkát gyakorlatilag a erőknek a visszaszerzése jelenti. Ahogyan szerzi vissza a lélek ezeket az erőket, úgy támad fel gyakorlatilag az isteni én, amely mindaddig latens állapotban szenved, míg fel nem szabadul a bűnrétegek alól. Az ellentétes erőknek kiszolgáltatott lelki vagyon visszaszerzéséhez van szükség a legnagyobb mértékben az isteni segítségre. Még az isteni segítség mellett is azt mondta Isten Ádámnak, hogy véres verítékkel fogja megkeresni a kenyerét, azaz visszaszerezni azt a szellemi táplálékot, amelyet, hallgatva az ellentét csábítására, kiszolgáltatott neki. Nagycsütörtök estéjén, amikor az Úrnak olyan erős ördögi támadásai voltak, hogy a bőrén kicsordult a vér, gyakorlatilag azt az ,,isteni átkot,” amelyet Ádám és Éva a bukásukkal magukra vontak, volt hivatva kiegyenlíteni, amelybe minden bukott szellem belekerült, aki elhagyta a fényhazát. De ahhoz, hogy Jézus felemelhesse a föld szellemeit az ószövetségi, vagyis az ok-okozati és a szenvedtetve nevelő törvényből a szeretetnek a szintjére, nemcsak a véres veríték “igazságát” kellett maximális szinten betöltenie, hanem minden ószövetségi törvényt, de ami még ettől is fontosabb, magára venni elszenvedni a világ bűneit. (Amikor Jézus nagycsütörtök éjszakáján a getszemáni kertben levonult a barlangba, fokozatosan, mint egy óriási lelki teher zúdult Rá a világ összes bűne. Már támolyogva hagyta ott Pétert Jakabot és Jánost és amikor leért, mint egy prés olyannyira szorította ez a teher, hogy a pórusain át kicsordult a vére, le a földre és Ő, mint egy nyomorult féreg vonaglott a földön a saját vérében a világ bűneinek terhe alatt. Ily megterheltségben kellett végig élnie az összes fizikai és lelki gyötrelmet. Ezeket a terheket vitte fel nagypénteken gyakorlatilag a keresztre, hogy megváltsa az emberiséget.) Ezért Jézus munkája nélkül még mindig az Ószövetségben élnénk és nem lenne lehetőség a felemelkedésre, mert az okozati törvény minden egyes bűn elkövetése után azonnal visszahelyezné azokat az erőket, amelyekbe az elkövetett bűn tartozik, magát a szellemet pedig visszataszítaná az elkövetett bűn szférájába, ahonnan mindaddig nem menekülhetne meg, míg mindent vissza nem fizetne és még bűnbocsánatra sem lenne lehetősége, ami kiemelné ebből az állapotból.

Az Úr nemcsak annyit tett az emberiségért, hogy felemelte a földet az okozati törvényből, hanem még az Új és Örök szövetségen túl, -amelyet az utolsó vacsorán kötött az emberrel-, tovább vezeti és vonzza a III. kijelentésbe, amely ebben a világban csúcs, míg az eljövendő világban alap igazság. És még ezen túl is kihat az Ő vonzalma, egészen a messiás világokba. (Ez az, amit egyetlen egy vallásalapító sem tehet meg, csak az Úr.) Ez a vonzalom képezi az oda vezető utat is gyakorlatilag, De ahhoz, hogy ezt a krisztusi vonzalmat megérezze az ember, szükség van Szentlélekre és a Szent Szellemek munkájára, mert annyira távol esett az ember Istentől, hogy egyedül és felső vezetés és irányítás nélkül képtelen a jónak felismerésére és asszimilálására. Pedig amennyiben a fejlődésre van meghívva egy szellem, ismernie kell a jót, hogy meg tudja különböztetni egyiket a másiktól, mert egyébként nem tudja azt, hogy mit kell beépíteni és mit kell elhagyni. Ez a magyarázata az Úr kijelentésének: “Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket”. Tehát az igazság ismerete nélkül, főként a mai időkben, nincs előrehaladás a fejlődésben. Főként ezért volt szükség arra, hogy az Úr elküldje az Igazság szellemét, Aki elvezet titeket a Teljes Igazságra. Ez az igazságra történő elvezetés gyakorlatilag egy folytonosságot jelent, folytonos isteni jelenlétet a szent Szellemek által, Akiknek engedelmességgel tartoztok, ha üdvözülni akartok. De mivel minden ember hivatalos az üdvösségre, ezért az egész törvényszerűség úgy van megalkotva, hogy minden ember eljuthasson az üdvösségre. Tehát a szabad akaratnak nem túl sok szerepe van a fejlődést illetően, mert a felsőbb világokból jövő vonzerő törvénye mindenkit vonz az üdvösségre. Még ha az ember ellen is áll az isteni akaratnak, mert a szabad akaratnak abban van szerepe, hogy vagy ellenáll, vagy meghajol az isteni elgondolás előtt, akkor is ez a törvény addig “kényszeríti” míg az ember fel nem adja az ellenszegülést és igent mond a fejlődés törvényének. Mindezt Isten a Tőle alászállott Szentlélekkel és a Szent Szellemek munkája révén éri el az emberi lélekben. Tehát a Szentléleknek nagyon komoly szerepe van az emberi nem fejlődésében, mert ugyanis, Istennel, az Úr Jézussal és a magas szellemvilággal csakis eme isteni erő révén lehet kapcsolatot teremteni a bukott, de javulni vágyó emberléleknek. Tehát a Szentlélek, mint egy hatalmas, élő erőtömeg, melybe ha bele tud kapcsolódni az ember, képezi az összekötő kapcsot, Isten és az ember között!

A Szent Szellemek jelenlegi munkája viszont az, hogy a végidők előestéjén minden egyes, üdvösségre elhívott embert megkeressenek és megmentsenek a végpusztulástól és az utolsó pillanatban dematerializáció révén kiemeljék az anyagi világból mindazokat, akiknek megvan hozzá a kellő erkölcsi szintjük. Tehát az a cél az utolsó idők előestéjén, hogy minél több ember juthasson át a megmentettek táborába és minél kevesebb maradjon itt a végidők borzalmaira, amit komoly bűn felismerésre való gerjesztéssel, bűnbánattal és a bűnös hajlamok levetkőzésével, majd a megbánt bűnök feloldozásával érhetnek el az embereknél, mert ugyanis a feloldozás is a Szentlélek ereje és a Szent Szellemek által történik. Mert amennyiben nem tisztulnak meg az Isten Országába törekvő emberek, a bűnök kötelékei, amelyeket nem vetkőztek le, visszarántják őket a szenvedések világaiba. “Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” “...Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a Mennyben is…” Tehát az Úr lehozta a feloldozás törvényét és átadta a Szent Szellemeknek, hogy itt a földön ők munkálkodjanak tovább ezzel a hatalommal az emberiség üdvösségén. Azoknak a szellemeknek van joguk és hatalmuk gyakorlatilag a bűnök feloldozására, akik valamilyen formában életüket áldozták Jézusért, pontosabban bizonyos személyekért, illetve kisebb - nagyobb embercsoportokért, vagyis akik tettek le valamit a Krisztus megváltó munkájának asztalára az emberiségért. Azok akik szenvedtek el mások bűneinek következményeiből, netalán meghaltak másokért, azt az űrt, amelyet mások bűneinek az elszenvedésével képeztek, az emberek lelki világában, jogukban áll a saját lelki vagyonukkal és az Úr Szentlelkével betölteni. Tehát semmi sem adatik ingyen, hanem azt amit ti ingyen kaptok, valakinek már ki kellett dolgoznia, izzadnia az igazság törvényében: Legelsősorban és legnagyobb mértékben az Úrnak, majd az Őt a vérkeresztségig követő missziókat vállaló szellemeknek. Az ő missziójuk tehát akkor jelent valamit, ha azt már előre kiszenvedték az ellentét kezei közül. Az összevont testetöltések kegyelmi ajándéka is a Missziós Szellemek kínszenvedéseinek a munkája eredményeként jöhet létre, mellyel gyakorlatilag vonzó hatást váltanak ki úgy a tömegekre, mint az egyénileg meghívott szellemekre is. Az Úr ugyanis megváltotta a világot és ezzel rábízta a földi világ vezetését a missziós szellemekre, Akik az Ő nyomdokait követve folytatják azt a megváltási művet, amellyel a mennybe segítik a bukott emberiséget.

Ez jelenti gyakorlatilag a magasabb világok vonzásának a földre gyakorolt hatását.


Az Úr kegyelme adjon nektek rálátást az Igazságra és erőt a megismert igazságok követésére, hogy mire eljő az Igazságszolgáltatás nagy napja, akkorra megtisztultan állhassatok meg a mindeneket megmérő Igazság törvénye előtt.

Amen

Ada, 2023. II. 05.

Ismerd meg önmagadat - Felvezetés

Zita médium által 2000. december 10.

Csakis akkor történik meg és érvényesül Isten aka¬rata e világban, ha az emberek a jót cselekszik; akkor az történik meg, aminek feltétlenül meg kell történnie, és az események világában az ma¬rad el, aminek semmiképpen nem szabadna megtörténnie.
A következő lépés az, hogy amikor az ember Isten áldozati bárányán, Krisztuson keresztül megismerte az igét, Isten akaratát, Isten igazságát, Isten szeretetét, akkor tegyen összehasonlítást az önmaga és az Isten aka¬rata között. Nézze meg milyen tiszta, milyen fénylő, milyen áldozatkész, milyen szeretetteljes, milyen tökéletes a mennyei Modell, az Isten kül¬döttje, és milyen ő, aki elbukott, aki elfeledkezett az Isten törvényeiről; milyen ő a koldus, az eltévedt, a tékozló fiú. Ismerje meg hogyan, miként, milyen eszközök segítségével válhat majd újra Isten tiszta gyermekévé, a menny teljes értékű polgárává.

Ehhez az szükséges testvéreim, hogy az ember olyan helyeket keres¬sen fel, ahol az igét közlik az emberrel; szükséges, hogy ott figyeljen, hogy hallja, hogy mit mond az Úr és szükséges, hogy minden akadályt el¬hárítson az útból, amikor alkalom kínálkozik ilyen helyre elmenni és ak¬kor ne máshova menjen.
Azután pedig szükséges testvéreim, hogy eze¬ken az ismereteken keresztül megismerjétek önmagatokat. Tehát fontos a helyes önismeret, aminek révén eljuttok gyengeségeitek, gyarlóságaitok, bűneitek beismeréséhez. Amikor idáig eljuttok, átérzitek, belátjátok, hogy miben és milyen sokat vétkeztetek. Vétkeztetek az Isten törvénye, az Isten parancsolatai és a szeretet ellen. Bűneitek tudatában kérjétek az ő bűnbocsánatát, kérjétek, hogy takarja el mindazt, amit az ég és feleba¬rátaitok ellen vétettetek, hogy a bűnbánat és a teljes bűnbocsánat révén lelketek tisztává. Gondoljatok csak Máriára, Isten szolgálóleányára, aki szeplőtelen volt. Ez a szeplőtelensége és az Isten akarata iránti engedelmessége tette őt alkalmassá arra, hogy a Földön is egyre több ember lelkében, egyre több ember cselekedetében, Isten akarata valósulhasson meg, mert hiszen általa kapcsolódott össze a menny a Földdel.

Kivetett világ volt ez a bolygó; halálra szántak világa, ahonnan nem vezettek utak felfelé. Kiközösített világ, kiűzetett emberpárral, Ádám és Éva ivadékaival, akik mindenüket, amivel Isten valaha megajándékozta őket, elvesztették. Nem volt emlékezetük Istenről, nem volt mércéjük, nem voltak lehetőségeik, csak a maguk bűnszomjas természete. Nem volt innen kiút, nem lehetett in¬nen visszatérni; mint egy óriási katlan égette, gyötörte őket és kiáltásuk és sírásuk nem hangzott fel Isten trónusához.
Olyan sötétséget, olyan tunyaságot, olyan tudatlanságot teremtettek maguk körül, hogy semmit nem voltak képesek felfogni, semmit nem voltak képesek megérteni, logikusan levezetni, nem voltak képesek rájönni semminek a nyitjára, nem találták a maga¬sabb világok felé vezető utat, a sötétségben nem találtak rá a világosság¬ra, a káoszban nem voltak képesek rendet teremteni. Tehát beismerés hiányában a Teremtő nem volt képes segíteni rajtuk.
A megígért küldött, az áldozatot hozni tudó, a Világ Világossága fényt, ismeretet, tudást és melegséget hozott szeretete által a didergő, a fagyoskodó, a sötétségben élő emberiségnek. Közölte az emberrel, hogy semmi sincs elveszve, még a legnyomorúságosabb, a legbetegebb, a leg¬szegényebb, a leggyötredelmesebb állapotokban sem, mert íme Fiú tá¬madt. A szerető, a gondoskodó Atya elküldte az ő legkedvesebb Fiát, hogy a többieknek is világosságot gyújtson. Ennél a világosságnál meg¬ismerhetik a Teremtő üzenetét, az ő akaratát, és ennél a világosságnál megszemlélhetik önmagukat is. Nem szívesen tették ezt, sem a Krisztus Urunk idejében élő emberek, sem a ma élők.
Az emberben azt hiszi, hogy neki nincs szük¬sége a Mesterre, nincs szüksége a Teremtőre, mert ő maga is képes a sa¬ját életét elrendezni. Majdnem minden emberben megvan ez a tévhit. Az ember pedig nem szeret önmagába nézni, mert egy téves, egy torz, az igazságnak meg nem felelő képet alakított ki magáról, amit semmiképp nem akar másnak látni. Ezért nem szeret szemlélődni; ezért nem szeret gondolkodni és főként, ezért nem szeret önmagába nézni és az igazság tükrét önmaga felé fordítani. Ezért azt inkább letakarja a hazugság fáty¬lával, csak ne kelljen abba belenézni, mert a kép, amit az igazság tükre tárna eléje, az az ő számára nem lenne tetszetős.

összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Ismerd meg önmagadat
Krisztus küldetésének célja
Adai közlés - Aki kősziklára épít
HANG – Isten és a világ kapcsolatáról
A budapesti szellembuvárok egyletének vezér szellemei
A hivő és megtért emberlelkek munkája és kötelessége
A szeretet engedi a másikat érvényesülni


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpkdOpLvfE4Mns59A?e=g8HEV0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirpVrv3pH8IxQ30Pgg?e=Xc8RnM
Karsay István 2023 februári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_216

https://www.youtube.com/watch?v=B3g98LJTkeE
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VIII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=U2ktG6gT_L0
Más dimenzió, más világ – Zita médium közlése 2005.nov.6.
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=TyY8AeALj8w
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.jan.2.

https://www.youtube.com/watch?v=3SqPOBFc8vM&list=PL1aNT6zo6z25LqP8jHPnF3UTspDa2VTph&index=10
A mennyország kapujában – Spirituális film