Ezoterika

A rémület napja
Retteg a világ a tizenegyes számtól?

A New York-i Világkereskedelmi Központ épületei ellen elkövetett merényletsorozat új fejezetet nyitott a népek közötti viszonyokban. A bizalmatlanság légköre vette kezdetét, mert bolygónkon azóta mindenki fél e nap emlékétől és úgy látszik mintha egy világraszóló gyűlölethullám bontakozna ki a világ két vallásának követői között. A muszlim világ mintha leszámolásra készülne a keresztény világgal. A szeptember 11-ei merénylet óta már számos kisebb-nagyobb terrortámadást jegyeztek fel a világ különböző pontjain, ahol főleg ártatlanok haltak meg.
Az ezotéria hívei azóta is törik a fejüket, hogy vajon a nap, a célpontok vagy az időpontok kiválasztása a merényletek szervezője részéről véletlen volt-e, vagy szándékos időzítés. Szeptember 11-ével összefüggésbe hozható több világesemény is a múltból, talán nem számít túlságosan véletlenszerűnek, hogy 60 évvel ezelőtt éppen ezen a napon kezdték meg a Pentagon épületeinek az építését, és ezt a napot jelölték meg az afganisztániak is – ahol egyébként az al-Kaida vezéregyénisége is bujkál - , a nemzeti egységük megvalósításának napjává. De nézzük, mi minden történt szeptember 11-én, az elmúlt évek folyamán:
Szeptember 11-én történt
- 1609-ben Henry Hudson felfedezte Manhattant, ahol később a Világkereskedelmi Központ ikertornyai felépültek
- 1922-ben kezdődött Palesztína fölött a brit mandátum
- 1941-ben megkezdték annak az ötszögletű épületkolosszusnak az építését, amely később Pentagon néven az amerikai hadügyminisztérium székháza lett
- 1948-ban ezen a napon halt meg a pakisztáni iszlám köztársaság alapítója
- 1952-ben Konrad Adenauer német kancellár aláírta a zsidók jóvátételéről szóló megállapodást
- 1964-ben elhatározták Afganisztánban, hogy ezen a napon ünneplik a nemzeti egység létrehozását.
De érdekes egybeesése a dátumnak az, hogy New Yorkban – akárcsak sok amerikai nagyvárosban -, a tűzoltók, a mentők és rendőrség hívószáma 911.
Elemezzük azonban a fönti számokat a számmisztika szempontjából. A támadás dátuma szeptember 11, azaz a 9. hónap 11. napja a számjegyek összege 9+1+1=11. Ugyanez a helyzet a tűzoltók hívószámával is. Ez a dátum egyébként az esztendő 254. napja, vagyis 2+5+4=11. Szeptember 11-e után már csak 111 nap van hátra az évből. Tudjuk azt is, hogy az első becsapódó repülőgép az American Airlines 11-es járata volt, a fedélzetén 92 ember tartózkodott. Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor 11-et kapunk. További érdekesség az, hogy a repülőgép egy 110 emeletes épület 90. emeletébe csapódott be. Ha ezeket a számokat elosztjuk tízzel, akkor 11-et és 9-et kapunk. Lehet, hogy véletlennek számít az a körülmény, hogy a második repülőgép 18 perccel később csapódott a második épületbe. Itt is a két szám öszege 9. Ezen a gépen 56 ember utazott, 5+6=11. A becsapódás ideje 9 óra 2 perc 54 másodperc volt, tehát itt is az összeadások után a 11-et kapjuk. De még a másodpercek számainak az összege is 9-et ad. A déli torony 65 perccel a becsapódás után omlott össze (6+5=11). A Pentagonra zuhant repülőgép utasainak a száma 65 volt, ezeknek a számoknak az összege is 11.



A nevek számmisztikai érdekessége
További számmisztikai érdekességnek számít, hogy New York állam 11-ikként lett az amerikai Egyesült Államok tagállama és New York City neve 11 betűből áll. De a nevek elnevezéseinek elemzése is érdekes. Afganisztán (angolul Afghanistan), továbbá a The Pentagon, George W,. Bush, valamint a merénylők Mohamed Atta, Ramzi Yousef nevek is 11 betűsek. A világkereskedelmi Központ két ikertornya is, ha távolból nézzük (több amerikai filmben még láthatók) két 1-esként hatnak, tehát 11-et jelképeznek.
A számmisztika szerint a számok Sors jelképei, ezek szabják meg mindenki és minden tárgy útját időtlen idők óta. A beavatottak úgy határozzák meg a számokban rejlő varázslatokat, hogy a számokat összeadják és a végösszeget elemzik. A 11-es számot kettesként kell értelmezni, mert a két egyes szám összege adja a 2-őt.
A 2-es szám a Holdat jelképezi. Ez a szám birtokolja a Nap nőies tulajdonságait, ezért emberi viszonylatban a kettes számú emberek gyengéd természetűek. Ugyanakkor a kettes szám képviselői – legyenek azok élőlények vagy tárgyak – szellemi síkon fejtik ki működésüket, nem fizikain. Jellemző még rájuk a nyugtalanság, az izgatottság és a kitartás hiánya.
A 9-es szám a Mars bolygó jelképe. Azok a lények vagy tárgyak, amelyek a kilences szám befolyása alatt vannak létük minden vállalkozásában küzdőknek mutatkoznak. Sikerüket erős akaratuknak és elszántságuknak köszönhetik. Emberi viszonylatban a kilences számúak hirtelenek, heves vérmérsékletűek, impulzivak, függetlenek és a maguk urai akarnak lenni. Amikor a kilences szám az általánosnál jobban uralkodóvá válik életük során, akkor megfigyelhető, hogy nagy ellenségekre tesznek szert, viszályt és ellentéteket szítanak, gyakran megsebesülnek vagy meghalnak, akár háborúban, akár az élet küzdelmeiben. Sajátos módon hajlamosak rá, hogy tűzvészből és robbanásokból származó baleseteket szenvedjenek, ritkán élik le életüket ilyen eredetű károsodások nélkül. Ezek a jellemvonások ráillenek a tornyokra is.
Az okkultisták szerint a 9-es szám az embert képviseli és mindazt, ami az anyagi, illetve a fizikai síkhoz kapcsolódik, tehát az erőhöz, az energiához, a pusztításhoz és a háborúhoz.

Baljós a 11-es szám?
Az okkultisták számára egyébként a 11-es baljós szám. Figyelmeztet a rejtett veszélyekre, az árulásokra. A számnak a szimbóluma az „ökölbe szorított kéz” és a „fátyolos oroszlán”. A 11-es azám viselője olyan ember, akit roppant nehéz legyőzni.
A harmónia és a rezgések törvénye alapján érdekes megfigyelni azokat a számokat, amelyek egy bizonyos dátum számainak az összege. Ha a Világkereskedlmi Központ fatális napjának számait összeadjuk (2001. 9. 11) akkor 14-et kapunk, illetve további összeadás után 5-öt.
Az 5-ös számú teremtményekre jellemző, hogy rendkívüli feszültségben élnek, jellemző még rájuk, hogy mintha kívánnák az izgalmakat. Gyorsan gondolkodnak és döntenek, cselekedeteikben impulzívak, hajszolják a pénzcsinálás lehetőségeit. Született spekulánsok, hajlamosak a tőzsdei tranzakciókra, tudatosan vállalnak kockázatot mindenben, amire csak vállalkoznak. Ha ezeket a jellemvonásokat ázvisszük a két ikertoronyra, akkor, mintha rájuk lenne szabva a számmisztikának erre a számra vonatkoztatható minden jellemvonása. De a számok szimbolikája azokra az emberekre is vontakoztatható, akik szerepet játszottak abban a drámában, ami lezajlott ezen a napon néhány évvel ezelőtt.
Minden esetre sorsforuló ez a nap, egy boldogabbnak hitt világfelfogásnak az utolsó napja volt és egy új világ született ezután, amely tele van rettegéssel félelemmel, kilátástalansággal.
FÁY Gábor

A samanizmus fejlődése
A magyarság őstörténete a sámánok örökségében

Régészeti kutatások már beigazolták, hogy a samanizmus már a bronzkorban is létezett. Így felvetődhet a kérdés, hogyan alakult ez az őshit, ha egyáltalán átalakult-e. Milyen lehetett az ősi samanizmus, hasonlít-e a maira?
A szakértők szerint ma is nyomon követhető a fejlődés bizonyos vonala, mert a samanizmus egyes fázisait csak egyes népcsoportok őrizték meg. A szibériai korjákok samanizmusában még fellelhetők az őshit legkezdetlegesebb formái méghozzá az, hogy a sámánkodást a nemzetség minden tagja műveli. A kutatások szerint ugyanis a régmúltban minden családnak volt külön sámándobja és a család bármelyik tagja sámánkodhatott. Ennek erős maradványai megmaradtak a korjakoknál és a csukcsoknál. Az őszi szarvasvágás ünnepén a család minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy ének- és kiáltozás kíséretében doboljon. Mindenki igyekezett érintkezésbe lépni a szellemekkel.

Az első sámánok nők voltak
Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy némely családtag fogékonyabb volt a megszállottság állapota iránt, mint a többiek, és ezekből lettek a család, majd később a nemzetség sámánjai. Továbbá az is valószínű, hogy a családi sámánkodás legkiemelkedőbb képviselői nők voltak, mert a nők gyengédebb idegzete ezt megkönnyítette. A csukcsoknak van egy mondásuk, mely szerint „az asszony született sámán”. Egy öreg eszkimó is a vadászat főszereplőinek az asszonyokat tartja, akik otthon, olajmécsesük mellett ülve varázslással csalogatják partra a zsákmányt, amelyet majd a férfi fog másnap elejteni.
A sámánok azonban idővel hatalommal is kezdtek rendelkezni. Mivel a törzs vagy a nemzetség minden tagja illő tisztelettel fordult a problémák megoldása céljából a sámánokhoz, ezért a sámán tisztség lassan átszállt a férfiakra.
Tény az is, hogy a révületbeesés gyakori megismétlése, hallucinogén szerek élvezete is nagyban kikezdte a sámánok idegzetét, ezért a modern kor orvosainak véleménye szerint valószínűnek vehető, hogy a sámánok idegbeteg emberek voltak, és lelki rendellenességeik családon belül mindinkább öröklődtek.
A sámánok mai tevékenysége
Mivel is foglalkoznak korunk sámánjai a szibériai népcsoportokban?. A tunguzoknál a sámán gyógyító ember, aki égi és alvilági utazásokat tesz a betegségekért felelős lelkek keresésekor. A tunguz térség sámánjai ezenkívül jövőbe- és távolbalátást is művelik és olykor képesek anélkül megfogni az izzó parazsat, hogy az megégetné a kezüket.
A burjátok különbséget tesznek az istenekkel érintkező fehér sámánok és a szellemeket összehívó fekete sámánok között, míg a jakutok szembeállítják a passzívnak és viszonylag erőtlennek tekintett fenti, és a földdel szorosabb kapcsolatban levő lenti isteneket. A jakutok úgy hiszik, hogy a tűz fölötti hatalmukat a Hatalmas Úrtól kapták, aki nyugaton lakik a harmadik égben. Ez az istenség teremtette a madarakat, az erdei állatokat és az erdőségeket is.
Az altáji sámán lovat szokott áldozni, szavakkal fordul a Tűz Urához, megfüstöli rituális dobját, szellemek sokaságát idézi meg, majd az Ég Madaraihoz kiált, közben hevesen verni kezdi dobját, jelezvén, hogy a halott ló lelkének kíséretében az ég felé tart. Miután látnoki tudatában számos eget jár be, szót vált a teremtő Jajutsival, fejet hajt a Hold és a Nap előtt, végezetül feljut a Magasságos Úr égi lakhelyére, ahol fontos részleteket tud meg az időjárás alakulásáról és az aratás kimeneteléről. A sámán ezután ájultan összerogy.
A csukcsok hiedelme szerint a szellemekkel a sámán álmában lép kapcsolatba, ekkor szerzi vissza a betegek elveszett lelkét, majd álmában megnyitja betegének koponyáját és visszateszi a lelket, amelyet egy légy vagy méh alakjában fogott el.
A goldi sámánok ezzel szemben temetési szertartásokra specializálták magukat és a halottakat az alvilág birodalmába kalauzolják. A goldi sámán segítő szelleméhez fordul útmutatásért, közben a halottat egy élelemmel megrakott szánkón kíséri alvilági útján. A goldi sámán itt felkeresi az elhunyt rokonait, hogy az elhunytat ismerős arcok fogadják majd új környezetében. Az evenki sámánok szintén halott kíséréssel foglalkoznak, szerintük az elhunytak lelkei hasonló életet élnek, mint ebben a világban, amit hátra hagytak, továbbra is halásznak és vadásznak, bár a halandók már nem láthatják őket.
A samanizmus történetének ismertetése során szót kell ejtenünk egy irodalmi alkotáson, amely nagy terjedelműen, összefüggően, térben és időben nagy távolságot fog át, és a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Ez az irodalmi alkotás az Arvisura, amely nem más, mint a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaja leginkább a rege világához áll a legközelebb. A magyarság történetéről szól a mű, a történelem előtti koroktól, tehát a mitologikus időktől kezdődően, egészen a napjainkig.

Hol kezdődik az Arvisura regevilága
Az Arvisura története az elsüllyedt őshaza földjén, Ataiszon kezdődik, és ez az ősföld kísértetien hasonlít a Platón által leírt Atlantiszra, de azzal mégsem ugyanaz. A rege szerint innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol Krisztus előtt 4040-ben megalapították a 24 törzsből álló szövetségüket. Az Arvisura a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre. Ez a hatalmas mestermunka évezredeket fog át, logikus rendbe sorolva azokat az eseményeket, amelyek a minket körülvevő világot létrehozták, bár némiképpen más alapállásból, mint ahogyan a modern kor történelme azt ismerteti. Az Arvisura évezredek átfogó krónikáját adja azokról az időkből, amelyekből írásos emlékeink nincsenek, vagy ha vannak is, egészen más szemszögből mutatkoznak be nekünk.
A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Ez az őstörténet mitológiai korokban kezdődik, a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől kezdve. Ismerteti az emberiség őstörténetét, amely az elsüllyedt földrészen kezdődött, követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokukba vették a mai kontinenseket. Az Arvisura előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, így elsősorban a hun törzsszövetséget, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során a magyar törzs valamilyen módon kapcsolatba került.
Őseink sámánhite szerint kétezer évenként, azaz az egyes világhónapok váltása idején a rokon népeknek át kell adniuk egymásnak a szellemi és hitélet központját, valamint azt a feladatot, hogy gondoskodjanak a hitvilág fennmaradásáról és múlt szellemi örökségének megőrzéséről. A világhónapok folyama során nemrégen a Halak jegyből a Vízöntő jegyébe való lépés következett be, és a manysi nép képviselőinek, akik ezt a feladatot kétezer évig ellátták, át kellett hogy adják megbízatásukat az úzoknak.
Az Arvisura szó azt jelenti, hogy „igazat mondott szó”, azaz igazszólás. Ez a mű a magyar nép őstörténete, évezredes utazás, rege a kalandozásokról, sikerekről és kudarcokról. Ősapáink és ősanyáink tettei, döntései és ezeknek következményei, amelyek a jelenbe vezették a mai kor emberét. Egy rendszeresen feljegyzett és gondosan őrzött hagyomány.
FÁY Gábor

Rendszerek az Arvisurában
Időszámításuk hasonló volt, mint a mai


Az Arvisurában, elődeink sámánhite alapján megírt és a világhónapok cserélődése során a rokon törzseknek átadott feljegyzések sokasága egy bizonyos fajta időszámítást követ. Elődeinknek ugyanis is különálló időmérő rendszere volt, amely a természet ritmusát követte. Az évenkénti holdtölte számítást Ordoszban és Magyarkán, ahol a hun törzsek vándorlásaik során letelepedtek, ünnepélyeken határozták meg az évek múlását, figyelembe véve a havazások beindulását és a csillagok járását. Az Arvisurában egy év 12 holdhónapból illetve a kézművesek havából állott, amely során minden négy évben egy tárkány-napot (istenfiak napját) tartották és minden 100 évben, a legalkalmasabb időben a Nagyszala napot. Így billent helyre a csillagászati babiloni év a holdhónapok számlálásakor mutatkozó különbséggel. A feljegyzések 365 nappal számoltak, míg minden negyedik évben megtartották a tárkányok (istenfiak) vizsganapját, és ezt a napot minden alkalommal megünnepelték, és az elmúlt évhez adták. Minden 100 évben a beavatottak megtartották a Nagyszala napot és ilyenkor az év nem 365, illetve 366 nap, hanem 367 nap.volt. Ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott.


A hónapok nevei
Érdekesnek számítanak a hónapok elnevezése is a Hun Törzsszövetségbe tömörült népek időszámításában.. Így a Medvetor hava volt a mai január, Szarvastor hava a február, Bölénytor, illetve a Fák hava volt a március, Báránytor, illetve a Rügyezés hava volt az április, Borjútor, illetve a Virágzó élet hava volt a május, Gödölyetor, vagyis az Eper hava volt a június, Tehéntor, illetve az Aratás hava volt a július, Aranyasszony, illetve a Bőség hava volt az augusztus, Tigris hava, illetve az Almaszüret hava volt a szeptember, az Oroszlán hava, illetve a Szüretelés, vagyis a Begyűjtés hava volt az október, Disznótor hava volt a november és Istenfiak, illetve a Tárkányok hava volt a december.
Mit is jelképez egyáltalán az Arvisura? Az Arvisura szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy az „igazat mondott szó”, azaz igazszólás. Íródott azért, hogy bemutassa a hun és a magyar rovásírásos krónikákba foglalt regéket. A manysi fősámánok ugyanis rejtegetnek egy régi kincset, amely a hunfajta népek rovásírással feljegyzett őstörténete. Ezt nevezik Arvisurának, Igazszólásoknak, ahogy a régiek nevezték. Ezer évvel ezelőtt még Magyarországon még őrizték ezeket a krónikákat, amelyeket agyagtáblákra, fára, bőrre, kőtáblákra és egyes fejezeteket aranylapokra róttak. A krónika írása 14 280 évvel ezelőtt kezdődött, egy páratlan tudású nő vetette az első jeleket, akit Ardvisura-Anyahitának neveztek. Ő kezdett bele az események írásába. Anyahita egyébként tanítója volt a hunoknak és az anyahit és a szeretet törvénye ettől fogva vert gyökeret az ősmagyaroknál és ebből a hitből származik a magyarok máig is élő Nagyboldogasszony tisztelete is.


A régi emlékeket ki kellett menekíteni
István király azonban, amikor kiadta szigorú rendeletét, hogy a pogányságra emlékeztető rovásokat mind meg kell semmisíteni, ezek a régi emlékek is veszélybe kerültek. Endre, Béla és Levente, a megvakított Vászoly fiai kimenekítették a rovásírásos ősi emlékeket a baskírokhoz. Amikor azonban ott is megnehezültek az idők, a baskír sámánok átadták azokat a manysi fősámánnak. Azóta ez a sok drága emlék fősámánról fősámánra száll.
Az Arvisura eredetileg hitvilági leírás volt, később egészült ki a földművelés, az építészet, a csillagászat és egyéb hasznosítható tudományok eredményeivel és leírásaival. Legvégül kaptak helyet benne a történelmi események.
A vízözön után Anyahita már nem élt a hunok között, de az Igazszólások leírása nem szűnt meg. Rovósámánok tanulták meg az írást a kijelölt beavató központokban és Krisztus előtt 4040-től kezdődően rendszeresen rögzítették a hunok és a rokontörzsek vándorlásait, és a velük kapcsolatos minden fontosabb eseményt.
A krónikában leírt regéket és történéseket lemásolva küldték a beavató központoknak, amelyek az egykori Magyarkánban, a mai Grúzia területén voltak, továbbá az Élet Templomának nevezett helyen, a Góbi sivatagban levő Shamballában volt.
Felmerülhet a kérdés, hol volt az Arvisurában emlegetett Ordosz, ahol megalakult a Hun Törzsszövetség. A legendák szerint a mai északkelet Kínában található területen volt Ordosz és itt újult meg egy törzsszövetség azon népek vezetésével, akik Mú-Ataiszról, a csendes-óceáni hun őshazából menekültek el a tengeráradat miatt. Itt találtak újra egymásra. Az új törzsszövetség hivatalos nyelve az úz volt, amit ma magyarnak ismer a világ.
Izgalmas olvasmány az Arvisura, amelyben sok őstörténelmi adat is van arról, mikor kezdték építeni az első sumér városokat, mikor jártak a Földön a Szíriusz csillag lakói, mikor került a Hold a Föld szomszédságába, illetve vonzáskörébe, mikor alapították Úr városát Mezopotámiában, mikor kezdték építeni az egyiptomi piramisokat, mikor merült el végleg Atlantisz, mikor alakult meg a Magyar Törzsszövetség Álmos sámánfejedelem fennhatóságával, stb.


Az Arvisura kezdetben hitvilági leírás volt
Anyahita kezdetben hitvilági leírásnak szánta jegyzeteit, tanításképpen az emberiségnek, tudván, hogy akinek él az égi szála, akinek megvan a tudása, hogy elhelyezze magát, azaz a mikrokozmoszát a nagy mindenségben, a makrokozmoszban, annak az élete meg van mentve. Az évezredek során ezek a leírások az ős-Tenről, (istenről vagy őstanúról) és világáról kiegészültek olyan praktikus dolgokkal, mint az állattenyésztés, a szakrális építészet vagy az öntözéses földművelés. Ezekre a hitvilági tanok mellett nagy szükség volt. A jegyzetek idővel tovább bővültek a tengerekről érkező jelentésekkel, a csillagászati megfigyelésekkel, a bölcsek titkos beszélgetéseinek összefoglalóival, nagy emberek halálának pontos körülményeivel és az égiek látogatásainak eseményeivel.
Az Arvisurát az eddig ismert források alapján Anyahita kezdte jegyezni. Valószínűleg az is közrejátszott nála, hogy ezt a munkát elkezdje és egy ideig folytassa, hogy gyermekszülésben lebénult és tolószékbe kényszerült. Amikor jegyzetelésre már képtelen volt, a tanok másolását Van fiának adta át, akit a történelem beavatott nevén Atonnak ismer. A tanokat ő kőoszlopokra másolta, de Ataiszon több más beavatott is dolgozott a jegyzetek megörökítésén. 5038-ban, a szigetországot elpusztító vízözön után a szigetlakók szétrajzottak a Föld számos pontjára. A beavatottak Agaba (Agg apa) vezérrel Japán és Kína irányába mentek és Ordoszban később újra egymásra talált több törzs és 4040-ben létrejött a Hun Törzsszövetség. Az Arvisura rovások hagyományát onnantól kezdve rovók és a fősámán intézte. Ez a láncolat máig sem állt meg. Az Arvisura rovások stafétája látástól-vakulásig, vagy élethossziglan tartott. Ezt a megbízatást szó szerint kell értelmezni, mert amikor a fősámán megvakult, akkor a rovásokat egy ideig segédekkel oldották meg, de azután ős is átadta feladatkörét egy fiatalnak, aki még képes volt látni mindent.
Valamennyi fennmaradt jelentés szerint az Arvisurákat rovással írták. A rovások a Föld különböző pontjain és különböző évezredekben különböztek egymástól. Agaba fősámán egységesítette a különböző rovásokat és Krisztus előtt 4040-től kezdve egy elfogadott rendszerben íródtak a jegyzetek. A rovások zömét leginkább a székely rováskészletben lehet felismerni.
FÁY Gábor

Sorsok és események
Büntetés vagy megváltás?

Sok ember feltette már a kérdést magában, miért van az, hogy olykor egy tömeges katasztrófa következtében az emberek százai, olykor ezrei halnak meg. Vajon ezek az emberek valamilyen korábbi bűneikért kapják a büntetést, hogy életük legszebb éveiben távozzanak az élők világából, vagy számukra ez megváltás, esetleg valaki más intézkedik sorsuk felől, mert földi küldetésük ideje lejárt volna? Mit mondanak erről a mediális közlések?
A földön élő emberek sorsa a lét második szférájában pecsételődik meg. Felsőbb utasításra itt történik – többek között -, a sorsok és a sorssal kapcsolatos események eldöntése. Nézzük meg, hogy egy földi katasztrófát milyen esemény és milyen szereposztás előzi meg.
Egyes emberek sorsát egy tragédia – tegyük fel, egy gyorsvonat kisiklása fogja megpecsételni. A szférákbeli összejövetelen az emberi sorsokat irányító őrangyalok és vezetőik erről tanácskoznak.
- Mai összejövetelünk témája egy emberbaráti cselekedet előkészítése lesz. Meg kell szervezni egy vonat-összeütközést, amely során többen el fogják hagyni földi száműzetésüket, tekintettel arra, hogy küldetésük ideje lejárt és lelki fejlődésük érdekében fejlődésük további feltételeit a szférákban fogják megtalálni. – Közben az őrangyalok Európa térképén tanulmányozzák a vasúti pályák vonulatát, majd megjelölik azt a pontot, ahol véghezvihető lesz a vasúti katasztrófa.
- Az összeütközés a hibás váltóállás eredménye lesz. Az első váltóőrt el kell távolítani munkahelyéről, mert jó erkölcsű, becsületes ember. A baleset idején a második őr fog teljesíteni szolgálatot, őt pedig meg kell büntetni javíthatatlan iszákossága miatt. A két váltóőr védangyalai eltávoznak, hogy az utasítások szerint cselekedjenek.
- A gyorsvonat első két kocsija összeroncsolódik, ide azokat kell helyezni, akik a karma rendeltetésének lesznek áldozatai. A mozdonyvezető és a fűtő meghal. Mivel a vonat vezetőjének az ideje még nem járt le, gondoskodni kell arról, hogy valamilyen váratlan betegség miatt munkaképtelenné váljon és hogy találjanak valaki mást helyettesnek. A harmadik és a negyedik kocsi utasai csupán sérüléseket fognak elszenvedni. A szerelvény többi része sértetlen marad.
- Védencem nagykereskedő – állt fel az egyik őrangyal -. Unokahúgának gyámjául nevezték ki, de egy nyereség reményében most kockázatokba készül bocsátkozni. Most a tavaszi lóversenyekre készül.
- A harmadik kocsiban kell elhelyezni – mondja a magas rangú őrangyal. – Kisebb belső vérzés és két napi öntudatlanság fogja megakadályozni őt bűnös szándékában. Mire felépül, a versenyek lezajlanak és megmarad a gyámolt pénzte, ami könnyen elveszthetett volna.
- Az én védencem képviselő – állt fel a következő őrangyal.- Igazi demagóg. Hajszolja a népszerűséget, közönséges karriervadász. Ideje a Földön lejárt.
- Az első kocsiban kell elhelyezni. Agyrázkódás fog vele végezni.
- Az én védencem hivatalnok – szól közbe a következő őrangyal. – Három évvel ezeklőtt nagy összegű pénzt sikkasztott el. Bűne még nem derült ki.
- Kerüljön a harmadik vagonba. Szenvedjen kartörést. Azt a kezét, amellyel ellopta a pénzt, amputálják le.
- Az enyém foglalkozása ékszerész. Ideje lejárt. Feleségével és fiával üzleti ügyben kell, hogy elutazzanak. Fia lelke orvosként vállalt feladatokat.
- A fiút magas láz fogja meggátolni, hogy útra keljen. Anyja mellette fog maradni, apja majd az első kocsiban talál magának helyet.
- Az én védencem eléggé népszerűtlen ügyvéd. Még három éve van hátra.
- Késsen le a vonatról.
- Szelíd, jó embert képviselek. Anyja temetésére utazik, rendelt ideje még tizenkét év.
- Az utolsó kocsiba!
- Az én védencem özvegyasszony. Eljött az ideje, de nem szándékozik sehová utazni.
- Sugalmazd neki, hogy látogassa meg beteg nővérét és üljön a második vagonba.
- Védencem egy újgazdag. Kártyázásban csalt, partnere emiatt öngyilkosságot követett el. Most Olaszországban akar magának menedéket keresni, ott akar maradni, míg a kínos ügyet el nem felejtik.
- Az első vagonban kell őt elhelyezni. Összeütközéskor mellkasa fog összeroncsolódni. Hrom óráig tartó szenvedés után fog belehalni sérüléseibe.
- Az én védencem ünnepelt táncosnő. Gazdag férfiakra vadászik, akiket elcsábításuk után mindenükből kiforgat. Legutóbbi botránya miatt utazik külföldre.
- A négyes számú kocsiba kell őt irányítani. Mindkét lába súlyos zúzódásokat fog szenvedni, később a bal lábát amputálni fogják.
- Én egy nemzetközi kalandorra ügyelek, aki házasságszédelgő, kém és hamiskártyás. Megunt partnernőjét legutóbb a maffia kezére játszotta, akik a nőt meggyilkolták.
- Az első kocsiba kell ültetni. Az összeütközéskor a folyóson fog dohányozni. Az ütközés ereje kitaszítja az ablakon és a kocsi alá fog zuhanni. Életfonalát néhány órát tartó fuldoklás után kell elvágni.
- Az én védencem a titkos rendőrség tagja. Kezéhez sok megkínzott ember vére tapad. Gyilkosságot is elkövetett.
- Az első kocsiba vele. A beszakadó fémváz letépi majd a lábait és szét fogja roncsolni több belső szervét. Haláláig maradjon eszméleténél.
- Az én védencem egy léha, szerelemre vágyó fiatalasszony. Könnyelmű és meggondolatlan. Most legújabb barátjával szökik, hogy zavartalanul éljen érzéki szenvedélyének.
- Üljenek a harmadik kocsiba. A parázna nő arcát az üvegszilánkok vagdalják össze és tegyék csúffá egész életére. Csábítója sérüljön meg a torkán, hangszálai roncsolódjanak el, aminek következtében némuljon meg.
- Védencem egy párt nagy reményű vezető kádere. Nem egyenes ember. Most egy pártkongresszusra utazik.
- Vezesd a négyes kocsiba. Sérüljön meg a homlokán, aminek következtében rövidesen meg fog vakulni.
- Az enyém egy híres bankár. Anyagias és pénzsóvár ember. Húsz évig tartó házasélet után vált el a feleségétől és most újra megnősült. Nászutra utazik Velencébe.
- Utazzanak a feleségével a második vagonban. A nőt a halántékán érje a halálos ütés, fájdalmat ne érezzen. Férjét hátramaradó életében szívbántalmak késztessék gondolkodásra.
Így ért véget egy ülés a második földi szférában. Később minden a szervezés szerint történt meg. Lelkek nagy serege várakozott a kijelölt ponton. Ott voltak a védangyalok, a fehér köpenyes túlvilági orvosok és betegápolók, valamint az átköltözők korábban elhunyt hozzátartozói és mindazok, akik valamilyen formában szerepet vállaltak. Sorsát egyetlen ember sem kerülte el, némelyik számára a halál-büntetés lett, másoknak megváltás. Volt, aki halálával a karmájának adózott, de volt köztük olyan is, akinek egyszerűen a földi ideje lejárt, távoznia kellett.
FÁY Gábor

Cunami
A szökőárak története
A Földet, mint bolygót sok veszély fenyegeti az űrből, de magából bolygónk belsejéből is van sok veszélyforrás. A Föld élő szervezetként létezik és kering a világmindenség egy bizonyos térségében és olykor drasztikus változások mennek végbe rajta, nem kímélve a felszínén létező élőlényeket.
Szökőárak, amelyek megdöbbentették az emberiséget, léteztek régebben is és minden valószínűség szerint lesznek a jövőben is. Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy szökőárak már történtek az ókori Görögországban és a római korban is. A legnagyobb következményekkel járó természeti katasztrófa mégis Krisztus után 365. július 21-én történt a Földközi-tenger keleti medencéjében, amikor az árhullám több százezer embert ölt meg, többek között az egyiptomi Alexandria több ezer lakosát is. A legemlékezetesebb tengermelléki katasztrófák a következők voltak:
- 1775. november 1-én a lisszaboni nagy földrengés után hét méter magas árhullám söpört végig Portugália, Spanyolország és Marokkó partjain.
- 1883. augusztus 27-én a Krakatau vulkán kitörése után egy olyan árhullám keletkezett, amely elpusztította Jáva és Szumátra partjain levő településeket és megölt 36 000 embert.
- 1896. június 15-én a Sanriku névre keresztelt cunami előrejelzés nélkül sújtott le a japán partokra. A hírek szerint 20 méter magas hullámok keletkeztek és ezek elsöpörtek egy vallási ünnepségen részvevő gyülekezetet. A hírek szerint 26 000 ember lelte itt a halálát.
- 1896. december 17-én a kaliforniai Santa Barbara főutcáját és a tengerpart mentén levő városrészét söpörte el egy szökőár.
- 1906. január 31-án egy partmenti földrengés Kolumbiában elpusztította Tomaco városát és az ekkor keletkezett árhullám az ecuadori Rio Verde és a kolumbiai Micay közötti partszakasz minden épületét lerombolta. Az áldozatok száma 500-1500 ember volt.
- 1946. április elsején Alaszkában volt egy földrengés, amely szökőárt hozott létre és ledöntötte a North Cape-i világítótornyot. Az ott tartózkodó 5 ember életét vesztette. A hullámok továbbterjedtek és néhány órával később a Hawaii-szigeteken pusztítottak. 159 ember fulladt a vízbe, az anyagi kárt azonban több millió dollárra becsülték.
- 1960. május 22-én Chilében volt egy földrengés, amely 10 méter magas hullámokat okozott. 1000 ember halt meg a katasztrófában. A hullámok azonban átterjedtek a Hawaii- és a Fülöp-szigetekre, továbbá Okinawa szigetére és végig söpört a Csendes-óceánon. Érdekes megjegyezni, hogy a szökőár a kiindulási ponttól 1700 kilométerre váltotta ki a legnagyobb pusztítást. A japán városokban a hullámverés folytán kis hajók sodródtak a partmenti városok kikötőiből a települések utcáiba.
- 1964. március 28-án szintén Alaszkában rengett a talaj. Az ország egész partszakaszán érezhető volt a földmozgás és a hatalmas hullámverés. Három település semmisült meg teljesen. Alaszkában 107 ember fulladt a vízbe, 4 ember Oregon amerikai államban és 11 Kaliforniában.
- 1976. augusztus 16-án egy cunami a Fülöp-szigeteken pusztított. Körülbelül 5000 ember vált a katasztrófa áldozatává.
- 1998. július 17-én Pápua Új Guinea északi partjain tombolt egy szökőár egy partmenti földrengés után. A hírek szerint 2000 ember halt meg a természeti csapás során. A hajléktalanná vált emberek száma több ezerre tehető.
-
Hogyan keletkezik a cunami
A szökőár hullámai rendkívül nagy gyorsasággal terjednek. Akár 700-800 kilométert is megtesznek óránként. A hullámok terjedési sebessége a víz mélységétől függ: ahol a vízréteg vastagsága nagyobb, ott a szökőár is nagyobb sebességgel terjed. A szökőár hullámai a hajókra semmilyen veszéllyel nem járnak. Nyílt tengeren ugyanis a hullámok magassága körülbelül 5 méter és ekkora hullámokat még a kisebb hajók is következmény nélkül átvészelnek. A szökőár a legnagyobb kárt a partokon okoz. A hullámok romboló hatása abból fakad, hogy a nyílt tengeren a 800 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó hullámverés partot érve hirtelen lefékeződik. Sebessége ekkor 50-60 kilométeres óránkénti sebességre csökken és ez hatalmas energiát szabadít fel. Ahhoz, hogy a hullámok megőrizzék a bennük levő mozgási energiát, magasra kell emelniük a vízréteget, így azután a part alakjától függően akár 20-60 méter magas hullámok keletkeznek és rombolnak. Nagyon veszélyesek a hullámok, ha folyótorkolatokba vagy keskeny tengerszorosokba zúdulnak. Tomboló erejük a folyókon több méter magas hullámokat keltenek és sok kilométeren keresztül visszafelé hömpölyögtetik a vizet, a folyási iránnyal ellentétesen.

A másfél évvel ezelőtti hullámverés
2004. karácsonyának másnapján történt földrengés Szumátra környékén kilences erősségű volt. Ilyen erős földmozgás közel negyven éve nem volt a világon és a rengés nemcsak a térképet rajzolta át, mert néhány sziget 30 méterrel is eltolódott eredeti helyéhez képest, hanem a földgolyót is megingatta pályáján. Az elmúlt száz évben jegyzett földrengések több ízben is megremegtették bolygónkat, de a műszerek szerint következményei nem lettek a megremegtetéseknek. A mostani szumátrai földrengés során a műszerek szerinti földmozgás függőleges irányú volt, ennek következtében az elmozdult szigetek jobban kiemelkedtek a tengerből.
A pusztító erejű hullámokat nem minden földrengés váltja ki, csak a tengerfenék alatt hirtelen bekövetkező kéregmozgás. Az Indiai félsziget alatti kőzetlemez nagyjából 15 métert mozdult el Indonézia irányába és a Burmai mikrolemez alá gyűrődött. A geológusok szerint az Indiai- és a Burmai-kőzetlemezek – ezen terül el Szumátra és a környező szigetek -, eddig is közelítettek egymás felé, de évente átlagosan 6 centiméterrel, tehát nagyon lassan. Az elmúlt 200 év alatt felgyülemlett feszültség szabadult fel most hirtelen. Ezen a vidéken ugyanis 1833. óta nem volt a mostanihoz hasonló erősségű földmozgás.
A tenger alatti földrengések a világon a megszokott természeti jelenségek közé tartoznak, azonban csak ritkán történik meg, hogy ekkora energiát szabadítanak fel. A szakemberek szerint a tengerszint alatti talajban a törésvonal 1200 kilométer hosszú volt és a 9-es erejű földmozgást három egymást követő rengés váltotta ki, amelyek néhány másodperc elteltével követték egymást. A kezdő rengés Szumátra szigetének északi csücskétől nyugatra történt és északi irányban két további rengést indított el.
A felszabadult hatalmas energia meglökte a víztömeget, aminek következtében szökőár alakult ki. Az első hullám az Indiai-óceánon vonult végig és egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra elmúltával megérkezett India és Sri Lanka partjaihoz, majd tovább terjedt Afrika keleti partvidéke irányába. Itt azonban energiája már csökkent és nem okozott akkora károkat, mint az Indiai szubkontinensen és a szomszédos szigetvilágban.
Mi várható a későbbiek folyamán? Lesz-e a rengésnek követője a földgolyó más részein, titok marad. Reménykedni azonban lehet, hogy az emberiséget csak ritkán fogja érni ekkora és ehhez mérhető katasztrófa.
FÁY Gábor

Katasztrófák éve
Üstökösök fenyegetnek bennünket?

Sokan azt állítják, hogy az elmúlt 2005-ös esztendő a katasztrófák éve volt. Az elemi csapások sorozata 2004. utolsó napjaiban kezdődött a délkelet-ázsiai szökőárral, azután folytatódott áradásokkal, szélviharokkal, az ítéletidők változatos megjelenési formáival. Sokan nem tudnak elfogadható választ találni ezekre a csapásokra, a mérések csak azt bizonyítják, hogy az elmúlt 2005. esztendő az utóbbi néhány évtized legmelegebb éve volt. Ennek van-e valamilyen köze a megtörtént természeti katasztrófákhoz, vagy sem, még nem tudjuk.
A katasztrófákkal egyidőben érkeznek a különféle próféciák. Olvashattunk arról, hogy a Föld, mint bolygó egy dimenzióváltás előtt áll, mások az embernek az éghajlattal kapcsolatos káros tevékenységét emlegetik, megint mások előrevetítettek különféle világűri szerencsétlenségeket, amelyek egykor minden bizonnyal már lejátszódtak a Föld történetében.
Az utóbbi években többször is felröppent hír arról, hogy a Földet kiseb-nagyobb üstökös vagy meteorit közelíti, amellyel a végzetes összeütközés néhány év vagy évtized múlva fog bekövetkezni. E sorok írója ismer néhány közmegbecsülésnek örvendő ezotérikust, akik több hónapos élelmiszer-készletet halmoztak fél mélyre beásott pincéjükben, mert várják a világ végével egyenlő kozmikus katasztrófát. Olyasmiról is hallani lehetett, hogy egyesek határidőnaplójukba hat hónappal későbbi feladatokról szóló bejegyzéseket már be sem vezettek.

Az összekoccanás végzetes lehet
Mekkora üstökös vagy meteorit válhat végzetessé a Föld számára egy összeütközés esetén? Ha azt feltételezzük, hogy egy 10 kilométer átmérőjű világűri test becsapódik földünk felszínére, azt mi talán elképzelni sem vagyunk képesek, de a tudósoknak van némi fogalmuk erről. Egy ilyen tragédia ugyanis már többször is lezajlott a Föld történetében. A legutolsó katasztrófák egyike idézhette elő a misztikus özönvizet, vagy pusztította el a dinoszauruszokat.
Miért éppen ezek az őshüllők pusztultak el az utolsó egyedig a Föld felszínén? A feltételezések szerint a becsapódás nyomán keletkezett magas hőmérséklet miatt a víz a tengerek fenekéig gőzzé változott. Hatalmas kőtömbök apró kavicsként röppentek fel a magasba és hatalmas lángoszlopok perzselték fel a talaj felszínét. Máshonnan több ezer méter magas vízhullámok hömpölyögtek végig a földgolyó körül, elborították a partokat, mindent elsöpörtek maguk előtt, míg a szárazföld belseje felé vonulva mindent törtek-zúztak. A különböző hőmérsékleti viszonyok miatt erős szélviharok keletkeztek, amelyek orkánként pusztítottak el maguk előtt mindent. Elpusztult, elégett minden a forró szélben, ami éghető. A folyók vize elpárolgott, a kövek megrepedeztek, a talaj felizzott. A légkörbe emelkedő por és hamu elsötétítette a Napot, hetekig, hónapokig tartott a sötétség. A Föld éghajlata megváltozott, a vízpára későbbi lecsapódása folytán mély, többméter magas hótakaró fedett be mindent.
A hőség hatására nitrogén-oxid és salétromsav keletkezett, amely vöröses barna gáz formájában beborította a Földet. A gázok fokozatosan elvegyültek a még meglevő vízzel és a kipárolgás után savas, maró, vörös eső hullott a felhőkből. Az esetleg még megmaradt élőlények bőrét a csapadék marta szét. Így pusztultak ki a dinoszauruszok is.
.
Bekövetkezik egy újabb földtörténeti hajnal
Noha a Föld nevű bolygó még létezne az esetleges becsapódás után is, felszínén nem maradna meg sem ember, sem állat vagy magasabb rendű élőlény. Az életnek újból ki kellene fejlődnie, mint néhány milliárd évvel ezelőtt, a földtörténet hajnalán.
A csillagászok egy sorrendet állítottak össze, hogy a világűrből érkező égi vándorok mekkora gyakorisággal csapódnak bolygónk felszínére. A borsó nagyságú meteoritekből óránként körülbelül 10-et lehet észlelni, a diónyi nagyságúakból pedig egy esik le óránként. A narancs nagyságú meteoritek már ritkábban érkeznek, 10 óránként hullik le egy. A futball-labda nagyságúak közül havonta már csak egy érkezik az űrből, az 50 méteres átmérőjű darabokból, amelyek 20 000 négyzetkilométeren képesek mindent elpusztítani, száz évenként egy hatol a Föld légkörébe. Az 1 kilométer átmérőjű kisbolygók közül százezer évenként egy érkezik a Földre, az ezektől kétszer nagyobbak pedig megközelítőleg félmillió évenként egyszer ütköznek a Földdel.
Az égi vándorokkal való összeütközés veszélyeit rangsoroló csillagászok szerint, akik az 50 méteres átmérőjű meteoriteket „helyi rombolóknak” nevezték el, 10 megatonna energiával rendelkeznek. Egy ekkora szikladarab képes arra, hogy egy nagyvárost a föld színével tegyen egyenlővé. Erre a tunguz meteorit a legutóbbi példa, amely 1908-ban csapódott be Szibériában és 2000 négyzetkilométer nagyságú területen minden fát fölégetett.
A 100 méter átmérőjű meteorokat a szakemberek már „regionális rombolóknak” keresztelték el. Ez a világűri szikla becsapódáskor már 100 megatonna energiával rendelkezik és képes elpusztítani akár egy földrésznyi területet is.
A „kis pusztító” 1 kilométer átmérőjű meteorit, becsapódáskor százezer megatonna energiával pusztít, megsemmesítené akár a Földgolyó felét is. A leghatalmasabb a „nagy pusztító” amely 10 kilométer átmérőjű kisbolygó, becsapódáskor százmillió megatonna energiát szabadít fel. Becsapódása apokaliptikus hatást váltana ki, mindent elpusztítana a Föld felszínén. Csillagászati szempontból nézve az ilyenfajta kataklizmák gyakoriak voltak a Föld történetében, körülbelül százezer évenként egyszer történt meg.


Hány égitest fenyeget bennünket?
Csillagászati obszervatóriumokban már végeztek felméréseket, hogy a világűrben hány üstökös és kisbolygó fenyegeti a Földet az elkövetkező időszakban. Egyes szakemberek szerint körülbelül 2000 olyan egy kilométer átmérőjű aszteroida kering a világűrben, amelyeknek a pályája esetleg keresztezheti Földünk keringési pályáját a világmindenségben. Bármelyikkel való összeütközés képes lenne elpusztítani a Föld lakosságának egynegyedét. Az 500 méter átmérőjű aszteroidák száma eléri a tíz ezret, de van még körülbelül még 300 000 sziklatömb is, amelyeknek átmérője 100 méter körüli. Valamennyi kisbolygó összeütközhet a mi, életet adó égitestünkkel.
A Föld valóban a mi, életet adó égitestünk? Sokan elmélkedtek ezen a kérdésen és arra a megállapításra jutottak, hogy az emberiség csak kölcsön vehette a Földnek nevezett bolygót, ez az égtest nem az, amelyen a jelenlegi emberiség kifejlődött. Az emberek ősei csak idevándoroltak valahonnan, a kérdés csak az, hogy honnan.
Az ősi vándorlás hívei abból a tényből indultak ki, hogy hány bolygója is lehetett a mi csillagrendszerünknek, amelynek központi égiteste a Nap. Amikor a csillagászok felrajzolják a világűr térképét, feltüntetik benne a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Mars bolygót, amelyek a legközelebb keringenek a Nap körül, akkor jön egy üresség és csak ezután következnek az óriásbolygók. Létezett-e az őstörténelemben egy bolygó, amely a Mars után keringett az űrben a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó előtt? Szétrobbanhatott ez a bolygó és ennek kiválasztott lakossága jött a Földre új kolóniát létesíteni, majd ittragadtak?
Izgalmas a kérdés, erre a választ megpróbáljuk majd a jövő héten ismertetni.
FÁY Gábor

Az elveszett bolygó
A maradványai az űrben keringenek


Keringett-e egykor egy égitest a Mars bolygó után és a Jupiter óriásbolygó között? Ezt a bolygót nevezik egyes csillagászok elveszettnek? Nevet is adtak neki, elkeresztelték Phaetonnak. Létezésére az özönvíz adott választ.
A tudósok azon morfondíroztak, hogyan létezik az, hogy a Föld különböző pontjain, más-más kontinenseken létezik valamilyen legenda az egykori özönvízről, amely elborította a szárazföldet és elpusztított minden élőlényt. A kutatók megállapították, hogy a földgolyón 220 nép legendái között megtalálható az özönvízről szóló történet. Továbbá azt a megállapítást is levonták, hogy ha a világ egymástól távol eső tájain léteznek azonos történetek, akkor azoknak lehet valamilyen valós alapjuk is. Lelkes kutatók kezdtek keresni nyomokat, de amit találtak, az nem volt eléggé meggyőző. Ezért azután kezdtek érdeklődni, hogy mi válthatott ki nagy áradást, majd utána egy apadást, majd egy hirtelen felmelegedést. A csillagászok az irodalmárokkal együttműködve találtak is egy mesét, amelynek lehet, hogy valós okai lehetnek.
Az ógörögöknek van egy legendájuk Phaetonról és halálos kimenetelű kocsikázásáról. Phaeton Helios napisten fia volt, szorgalmasan gyakorolta a kocsihajtás művészetét, hogy méltó utódja legyen apjának. Heliosz ugyanis minden nap végighajtott kocsijával az égbolton, így gondoskodott az idő egyenletes múlásáról. Phaeton kérlelte apját, hogy engedje meg neki is egyszer, hogy végigkocsizzon az égbolton, de Heliosz nem engedte meg. Felkészületlennek tartotta még. A fiú egy napon ellopta apja szekerét és elindult az égbolton. A lovak, amikor megérezték, hogy a gyeplő nem a gazdájuk kezében van, letértek az égi pályáról. A Nap szekere túlságosan is közel került más csillagokhoz, és olyan erősen felmelegedett, hogy a fiút már nagy veszély fenyegette. A Földön nagy forróság következett be, a növény- és állatvilág elégett, sok helyen lángok martalékává vált minden. Az istenek Zeuszhoz fordultak segítségért, aki villámaival elpusztította a Nap elszabadult szekerét. Phaeton elveszítette egyensúlyát és az Eridanusz folyóba zuhant, ott fulladt meg a vízben. A Földön lassan megújult az élet, Zeusz kijavította a megrongálódott égboltot és a fájdalomtól megtört Heliosz újból munkába állt, mint kocsihajtó.
A kutatók szerint ez a történet nem más, mint naprendszerünk egyik bolygójának a megsemmisülése és darabjainak a Földre hullása. A valóságban a Mars és a Jupiter között léteznie kellett egy bolygónak, amely a Jupiter erős gravitációja folytán felrobbant. A robbanásra utalnak egyébként az ebben a térségben keringő aszteroidák – a felrobbant bolygó maradványai. Egyébként már Johannes Kepler 1596-ban leírta a Misterium Cosmographicum című munkájában, hogy a Mars és a Jupiter között természetellenes űr tátong, megtörik a bolygók egymástól való távolságának matematikai szabályszerűsége és ebben a térségben valamikor egy bolygónak kellett lennie.
Sok csillagász és asztrogeológus nevetségesnek tartja ezt az elméletet, a világmindenség korával cáfolják, mert ha ilyen kataklizma meg is történt volna, akkor ez az esemény a Naprendszer nagyon korai időszakában, több milliárd évvel ezelőtt kellett hogy bekövetkezzen. Akkor, amikor nemhogy emberek, de valószínűleg semmilyen élet sem létezett a Földön.
Nem tudja senki sem azonban, hogy a világmindenség milyen idős lehet. Az egyes számítások között sokmilliárd évnyi különbségek vannak és még felbecsülni sem lehet, hogy mikor robbant szét a Phaeton. Aszteroidák pedig vannak egy világűri övezetben, nagyobb darabjai más, Naprendszeren kívülről érkező üstökösök vonzása következtében olykor megváltoztatják évezredes pályájukat és a legközelebbi bolygóval ütköznek össze. Az időtényezőnek talán lehet valamilyen hatása az elméletre, talán nem.

Milyen lehetett egyáltalán az elveszett bolygó?
Az élet minden bizonnyal kifejlődhetett az elveszettnek tartott bolygó felszínén. Megkezdődött az élőlények fejlődése és az emberszabásúak tudása, kultúrája korszakokkal megelőzhette a Föld lakóinak értelmi szintjét. Talán az intelligens lények idővel rádöbbentek arra, vagy képesek voltak kiszámítani, hogy talán végzetes sors vár rájuk, ha maradnak, és ezért átköltöztek a Földre.
Sok csillagász nem hisz a történelem ilyenfajta alakulásában, számításaik szerint a Phaeton 300-350 millió kilométerre keringett a Naptól és ez a helyzet nem éppen kedvező az élet kialakulására és fejlődésére. Ez a bolygó ugyanis annak az ökoszférának a szélén keringhetett az űrben, amelyet a Naprendszer életzónájaként tartanak számon. A földihez hasonló élet kialakulása és az élőlények evolúciója csupán ezen a sávon belül lehetséges. A Naptól ennél távolabb túlságosan hideg van, közelebb pedig megnövekszik a hőmérséklet. A Phaetonon tehát eléggé mostoha állapotok uralkodhattak. Más csillagászok viszont azzal érvelnek, hogy abban az időben, amikor a Phaetonon kialakult és fejlődött az élet, a Nap jóval melegebb volt, így az életzóna határa is eltolódhatott. Lehet, hogy a Phaetonon akkor olyan állapotok voltak, mint a Földön most.
A Phaetonon élő értelmes lények fejlődése millió évekkel tartott tovább, mint földi őseinké. Ismerhették a maghasadást és a fíziót, gyakorolták az űrhajózást. Lehet, hogy expedíciókat küldtek a szomszédos bolygókra, hogy életteret keressenek maguknak. A kisbolygókat is talán megpróbálták hasznosítani és a Föld nevű égitesten is alapítottak egy kolóniát – ez lett volna a titokzatos Atlantisz.

Miért pusztult el a Phaeton
A Phaeton egy kozmikus katasztrófa áldozatává vált. Szétrobbant, lehet, hogy egy kisbolygóval való összeütközés következtében. Lehet azonban, hogy a nukleáris láncreakció levezetése illetéktelen kezekbe került és könnyelmű lakói robbantották szét bolygójukat. A szétrobbant bolygó kisebb-nagyobb darabjai szétszóródtak a Naprendszerben. A szomszédos égitestek felszínén számtalan krátert ütöttek. A legnagyobb darabokat talán a Jupiter, vagy a Szaturnusz, Uránusz vagy a Neptunusz vonzása folytán kerültek az óriásbolygók közelébe, holdakká váltak és most is keringenek körülöttük. A két legnagyobb Phaeton-darab évezredekig keringett elnyújtott ellipszis pályán a Nap körül. Egyikükből lett a kilencedik bolygónk a Plútó, amelynek most is a többi bolygótól eltérő jellegű a keringési pályája. A másik darab üstökösként került a Nap közelébe és az elmúlt néhány ezer év alatt többször is keresztezte a Föld keringési pályáját. Felbukkanása mindig riadalmat váltott ki, mert túlságosan közel száguldott el Földünk mellett. Ilyenkor megváltoztak a sarkok, az évszakok rendjében zavarok keletkeztek, tűzvészek, özönvizek, földrengések pusztítottak, megnövekedett a vulkán kitörések száma. Előfordult olykor, hogy szigetek tűntek el, földrészek alakja változott meg. Sokan úgy vélik, hogy ebből az óriási égitestből lett idővel a Vénusz bolygó.
Habár sokan kételkednek ebben az elméletben, tény az, hogy a Mars és a Jupiter közötti térséget kisbolygók övezetének hívják, ahol számtalan apró égitest kering, a planetoidák és aszteroidák. A legtöbbjük csupán egy nagyobb szikla, de van közöttük néhány, amelynek átmérője több száz kilométer – például a Ceres (1003 km), Pallas (608 km) vagy a Vesta (538 km).
Sokan azért is kételkednek az elméletben, mert hogy az elmélet hívei Vénusz bolygó létezését nem a Naprendszer kialakulásához kötik. Viszont az is tény, hogy az ősi babilóniaiak csak a Szaturnusz, a Jupiter, a Mars és a Merkúr isteneit tisztelték. A Vénusz hiányzik közülük, pedig ez a bolygó a legfényesebb csillagok közé tartozik az égbolton. A legrégibb kínai írásos emlékben az áll, hogy Jao császár idejében a Jin csillagképben egy ragyogó új csillag tűnt fel. Arról is van szó ugyanott, hogy a Nap és a Hold mozgását újra meg kellett határozni, mert pályájuk megváltozott. Egy héber forrásmű szerint Palesztina megszállásakor egy nagy csillag született. Maja szövegek is arról tanúskodnak, hogy ezek az égi események a Krisztus előtti II. évezred közepére estek, amikor a Földön megváltoztak az égtájak, az évszakok, valamint a Nap és a Hold járása.
FÁY Gábor

Ez az írásom 2002. július 18-án jelent meg
Az újvidéki Családi Kör című hetilapban



A meghalás tudománya

Beszélgetés egy könyv szerzőjével

- A legsajnálatosabb dolog az, hogy senkinek sincs fogalma arról, hogy mi vár rá a halál pillanatában és a halál után – írja Fodor Erzsébet szegedi médium Az Égi világ bemutatása. című könyvében. Miért lenne ez sajnálatos? - kérdezzük tőle egy Budapesten tartott előadása után.
- Véleményem szerint, ha az emberek úgy gondolnának a halálra, mint az álomra, minden rettegésük elmúlna. Az emberek esténként ugyanis nyugodtan elalszanak, mert biztosak benne, hogy a következő reggel felébrednek. Ha a halálra is ugyanígy gondolnának, és az életük végére is úgy tekintenének, mint egy napnak a végére, akkor elmúlna minden rettegésük ettől a természetes eseménytől..
Fodor Erzsébetre nem lehet azt mondani, hogy nagyon régóta „médium”, ezzel a különleges látó képességgel megáldott személy. Médiumitása miben nyilvánul meg? – kérdezzük tőle.
- A szellemvilággal gyakran vagyok kapcsolatban és ennek a könyvnek is témája a szellemvilágból érkező sugallatok által jött létre, egy magas rangú őrangyal engedélyével és segítségével íródott. Ő világosított fel arról, mi az ember életének a célja, míg itt tartózkodik a Föld nevű bolygón. Tőle tudtam meg, hogy az ember hatalmas spirituális lény, feladata, hogy jóságot teremtsen a bolygóján. Ezt a jóságot azonban nem vakmerő tettek által kell létre hoznia, hanem a legegyszerűbben, az emberek közötti kedvesség által. Mert csak az apró, egyszerű dolgok számítanak igazán, ezek mutatják meg valójában, hogy kik is vagyunk mi. Az embernek arra is rá kell jönnie, hogy az életben a tárgyak egyáltalán nem fontosak, a szellemi értékek azok, amelyek számítanak. Azok az igazi célok, amelyeknek megvalósítása tettre sarkall bennünket, lelki érvényű tettekre és nem anyagi természetű értékek megszerzésére.
Hogyan jött arra a gondolatra, hogy mégis a halállal foglalkozzon, a halál beállta után?
Azt hiszem, hogy az élő emberek nemigen foglalkoznak azzal a fontos témakörrel, hogy mi fog történni velük, amikor földi „száműzetésük” véget ér és eljön az a bizonyos óra. Én ezután érdeklődtem szellemi tanítóimnál, ők világosítottak fel és a tőlük szerzett tudást próbáltam könyvemben megírni. Remélem, hogy sok élő embernek szolgálhatok kellő felvilágosítással és a legjobban azt szeretném, ha eloszlatnám bennük a halállal kapcsolatos téveszméiket. A halál ugyanis éppen olyan természetes dolog, mint amilyen a megszületés is. Mert aki megszületett, az biztos lehet benne, hogy meg is fog halni. Ki előbb, ki utóbb.
Az elmúlással kapcsolatban sok vallási rituál van. Igaz, nagyon sokat az elmúlt materialista világnézet megszüntetett, sok ember szemében ezek a „hagyományok” fölöslegesekké váltak. Ezek közül csak egyet említenék, az utolsó kenetet. Ennek során a pap a test hét energiaközpontját, amelyek az élet legfontosabb szerveit tartalmazzák, megkeni, hogy segítsen a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy felkészülhessen az ezüstfonalon való teljes eltávozásra. Ezüstfonalnak, ezüstzsinórnak nevezzük azt a vezetéket, amely összeköti a fizikai testet éteri alakmásához. A halottnak „bűneitől” való feloldozásának a szertartását századok óta azért hozták létre, hogy az a bizonyos ezüst fonal biztosan elszakadjon és minden éteri anyag eltávozzon a fizikai testből.
Vannak vallások, ahol más eljárásokat foganatosítanak a halál folyamatának felgyorsítására. Van ahol nyomást gyakorolnak bizonyos idegközpontokra, előfordulnak olyan esetek, amelyek során bizonyos hangokat szólaltatnak meg csengettyűk, gongok ütögetésével, olykor bizonyos fényeket alkalmaznak gyertyák gyújtásával, mantrákat kántálnak halkan, illatos füstölőket égetnek. Mindezek az eljárások arra valók, hogy segítsék a haldoklók érzékeit a távozásra összpontosítani.
A folyamat amely ezután játszódik le, az élő ember számára már láthatatlan. A haldoklót ugyanis asztrális felhőben ködszerű árnyak veszik körül, közöttük túlvilági orvosok is vannak, hogy segítsenek. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat, mint születéskor a köldökzsinórt, az ezüstfonál viszont az ember életének fonala, akinek álla a fonalelvágása után leesik, szeme fennakad és teste élettelenül nyúl ki az ágyon. A túlvilági környezet ezután eltávozik, a lelket szellemi fejlettsége szerint irányítják, elvezetik a szférák birodalmába.
Mi történik a testtel? Sirató asszonyok veszik körül, gyertyákat gyújtanak mellette, megmosdatják és elkezdődnek az elhantolással kapcsolatos szertartások: a koporsóba fektetés, majd bizonyos idő elmúltával a temetés, az elhantolás.
Újabban divatos lett a test elhamvasztása. Erre az eljárásra is megvan a megfelelő magyarázat. Ajánlatos ugyanis a fizikai testet a halál beállta után három napon belül elégetni. A hamvasztás azért hasznosabb, mint az elhantolás, mert felszabadítja az eltávozottat egy kötődés alól, meggátol egy hajlamot, hogy itt maradjon a teste közelében. Olyan esetekben, amikor a túlvilági orvosok nem vágják el az ezüstfonalat, vagy amikor a halál hirtelen, váratlanul következik be – például az öngyilkosoknál -, a hamvasztás ezt a kötődést azonnal megszünteti. A test nem fog lassan oszlani, az elhunyt lelke nem fog hosszú időn át ott lebegni fölötte. Az ember tudata ugyanis nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja sokáig azt a porhüvelyt, amelyről azt hitte, hogy azonos volt vele. Ez a vágy olykor rögeszméjévé is válhat, ezért fontos az újabban szokássá vált hamvasztás.
Az ember után sok minden megmarad a halála után. A lélek éppen úgy lát, mint azelőtt, hall és beszél is, éppúgy, mint korábban. Érzi a szagokat és az ízeket, érzi az érintést, amikor valaki hozzáér. Vágyakozik, sóvárog, gondolkodik, reagál, szeret és követel – éppúgy, mint azelőtt. Amikor ez ember egyik életformából átlép egy másikba, az éppen olyan, mint amikor egyik szobából átmegy egy másikba.
A Földön, mielőtt bármi is elkészülne anyagilag, azt előzőleg létre kell hozni szellemileg. Senki sem találhat ki semmi újat, csak „úgy”, egyedül. Minden alapvető tudás egy felsőbb birodalomból származik, ahonnan valamilyen módon, szellemi átvitellel, sugallattal a földi szférákba kerül, hogy az emberek bizonyos köre azt észlelhesse. Ezért teljesen helytelen az az elképzelés, hogy a túlvilágon örökös a vasárnap, a semmittevés. Ott is feladatok vannak, sok munka folyik, csak mindenki választhat magának munkakört, a munka elvégzésének öröméért. Az ember fizikailag és szellemi mivoltában is egy terv részét képezi, egy olyan tervét, amely során eljut egy magasabb szintre. Az odavezető út néha sötét, de biztosan elvezet a fényre.
- Egyes emberek, akiket a modern orvostudomány képes volt visszahozni a halál torkából, arról számoltak be, hogy látták leélt életüket és szellemi vezetőjük rámutatott azokra a feladatokra, amelyeket jól vagy rosszul oldottak meg…
- Senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy tetteiért meg kell fizetnie. Mindenki úgy fizet, ahogyan vétkezett. Például aki ölt, azt megölik. De nem a jelenben, hanem egy következő életben. Az ember csak fizikai testében, fájdalmán keresztül tanulhatja meg, hogy tartózkodnia kell a fájdalmakat okozó cselekedetektől. Az erőszakos halál gyötrelmét az ember csak testben élheti át, ezért a gyilkosnak is, aki esetleg megszökött a bűnhődése elől, vissza kell térnie egy életbe, hogy elvegye méltó büntetését. A lelket ugyanis kivégezni nem lehet és hasonlóképpen minden bűnt, amit az ember a Földön követett el, a Földön torolják meg rajta.
Érdekes és tanulságos olvasmány Fodor Erzsébetnek Az égi világ bemutatása című műve, sok mindennel megismerkedhetünk benne, amelynek bizonyosságát majd csak egyszer, a jövőben fogjuk megtudni.
FÁY Gábor

Világok összeütközése
Megtörténhet a valóságban is

A csillagászok véleménye megoszlik arról, hogy létezett-e bolygó a Mars és a Jupiter között, de tény az, hogy a világűrben van ebben az övezetben egy aszteroida-öv, amelyben szikladarabok keringenek, olykor összeütköznek egymással, szétpattannak és más égitesteket kezdenek fenyegetni. Egyik-másik sziklatömb mérete hatalmas, mint a múlt héten megírtuk, meghaladja az ezer kilométert, sok meteorit mérete pedig meghaladja a 600 kilométert is. Ha mindegyik aszteroida csak ebben az övezetben keringene, az nem is lenne nagy baj, sajnos azonban van néhány, amely időnként nagyon szabálytalan pályát vesz föl. Az angliai Sheffildben működik egy intézet, amely csak a szabálytalanul keringő aszteroidákat tanulmányozza, térképezi pályájukat, bár ez a feladat roppant nehéz a szikladarabok nagysága miatt. Az intézetben hangsúlyozzák, hogy a kis aszteroidák közé tartozó bármely meteor 6 kilométeres nagyságig, ha a földbe csapódik, az akkora krátert üt bolygónk felszínébe, hogy abban két átlagos méretű nagyváros is kényelmesen elférne.


Katasztrófák pedig már voltak
A nagyobb ókori civilizációk népei – a görögök, a dél-amerikai indiánok, a kínaiak, az egyiptomiak és a zsidók – írásos emlékeiben megtalálhatjuk valamilyen égi katasztrófa nyomát, részletes leírását. A számítások szerint ez az esemény körülbelül 3600 évvel ezelőtt következett be.
A Biblia azt írja, hogy Krisztus előtt 1450-ben a Nap megállt az égen. Az indiánok szerint akkoriban volt egy nagyon hosszú éjszaka, amely több napig tartott. Szakemberek magyarázata szerint egy ilyen esemény akkor következik be, amikor valamilyen nagyobb égitest elhalad anyabolygónk mellett, emiatt a Föld tengelyforgása ideiglenesen lelassul. Ez a jelenség az amerikai kontinensen hosszú éjszaka jelenségében nyilvánult meg, a Közel-Keleten viszont hosszú nappallal érzékelték az emberek. A jelenséget kiváltó üstökös kétszer is elhaladt a Föld mellett, 1502-1450 között, Krisztus előtti időben. Az égi vándor a Nap felé vette útját, ekkor változott meg a Mars bolygó pályája és stabilitása, lehet, hogy a vörös bolygó éppen ekkor veszítette el a légkörét. A Földön is katasztrófák sorozata történt: szökőárak pusztítottak, földrengések és vulkánkitörések voltak, megváltozott a Föld arculata, szárazföldek süllyedtek az óceánok mélyébe, máshol szigetek emelkedtek ki a vízből. Az üstökös a Nap felé haladva elfoglalta saját pályáját, így alakult ki a Vénusz bolygó.
Érdekes tény, hogy a Vénusz azték neve „csillag, amely füstöl”, a görögök lángoló csillagnak nevezték és egy üstökösből származtatták. A zsidók szerint kezdetben csupán a Nap és a Hold volt fényes, az asszírok és a kínaiak tüzes sárkányként emlegették az új bolygót.
Régi mexikói kéziratok az események sorrendjét így adják meg: a Napot megtámadta Quetzalcoatl isten és a világ négy napig nélkülözte a Nap fényét. Az emberek között sokan meghaltak. Quetzalcoatl, az égi tollas kígyó nagy csillaggá alakult át, amely ettől kezdve keleten kel fel. Ezután a napokat, az órákat és az évszakokat másképpen kellett számolni. Az új csillag megjelenése után teljesen más időszámítás kezdődött.
Más források szerint a Kolumbusz előtti Mexikóban a Vénuszt „füstölgő csillagnak” nevezték. De a hozzánk közelebbi Egyiptomban Szemut hadvezér sírjában olyan csillagtérképet találtak, amelyen a maitól egészen eltérő csillagképek láthatók. A csillagok helyzetének ismert lassú megváltozásával ez nem magyarázható. Babilonban is találtak olyan csillagászati táblázatot, amelyen rajta van az év leghosszabb napjának a dátuma. Ez azonban csak akkor helytálló, ha az akkori Babilon körülbelül két és fél szélességi fokkal északabbra volt, mint ma. Valami tehát változtatott a Föld helyzetén a Naphoz viszonyítva.
Hírügynökségek olykor olyan híreket tesznek közzé, hogy a világűrben Földünk keringési pályája felé közeledik egy üstökös, meteor vagy valamilyen más világűri test. Az égitest vagy a Földhöz közel fog elsuhanni, vagy össze fog ütközni bolygónkkal. Az ilyen világűri találkozások valószínűsége felől különféle számítások léteznek.
A közelmúltban, 1989-ben a Mount Palomar-i csillagvizsgálóban fedezték fel, az 1989 Fc nevű aszteroidát, amely roppant felizgatta a szakembereket, tekintettel arra, hogy néhány héttel korábban már egy közel egy kilométer átmérőjű kövekből és porból álló fekete tömeg 720 ezer kilométeres távolságban süvített el a Föld mellett. Ez csekély távolságnak számít, még akkor is, ha kétszer akkora, mint a Föld-Hold közötti távolság.
Ha ez a halmaz nekiment volna Földnek, a robbanás felért volna egy húszezer megatonnás nukleáris bomba erejével. Kiváltott volna szökőárt, félelmetes vulkánkitöréseket, földrengéseket. Képes lett volna megváltoztatni a Föld tengelyének dőlésszögét és ezzel megváltozott volna a Föld éghajlata.
Az 1989 Fc a mi Naprendszerünkben kering, körülbelül 70 ezer kilométeres óránkénti sebességgel kerüli meg a Napot, egy év alatt. 1990-ben újból Földünk környékén járt, most már lényegesen nagyobb távolságra. A számítások szerint ez az aszteroida 2015-ben újból közelebb kerül a Földhöz, hogy mekkora távolságban lesz, azt még most lehetetlen kiszámítani.
A Föld közelében már többször is elsuhantak világűri testek. 1937-ben szintén nagy veszély fenyegette a Földet, mert egy aszteroida 600 ezer kilométernyire közelítette meg bolygónkat. Volt még egy szintén „forró” helyzet Krisztus előtt 170-ben, amikor egy kisbolygóval – utólagos számítások szerint – Földünk csupán egy órával kerülte el az összeütközést.
Sok szakértő már beterjesztett egy javaslatot, hogy a Föld lakosságának meg kell védenie magát az ilyen űrkatasztrófáktól. Egyesek javasolják, hogy a vészesen közeledő égitesteket szét kell bombázni. Ez a védekezési módszer sajnos elfogadhatatlan, mert azonkívül, hogy nagyon nehéz nagy távolságban óriási sebességgel haladó égitestet eltalálni, de ha mégis ez sikerül, akkor a robbanás utáni darabok lehullása csaknem annyi veszéllyel járnának, mint magának az égitestnek a becsapódása. Mások szerint úgy kellene a közeledő égitestek pályáját módosítani, hogy közelükben nukleáris töltetet robbantanának fel, mielőtt még a Föld közelébe érkeznének. Ehhez azonban szükséges lenne egy állandó aszteroida-figyelő szolgálat létesítése, amely figyelemmel kísérné valamennyi veszélyes pályán keringő világűri objektumot.
A perui Willaru Huayta, aki a kecsua indián nép szülötte, azt mondja, hogy 2013-ban véget ér a mostani inka naptár időszámítása. Jóslata szerint abban az évben egy hatalmas bolygó fog elsuhanni a Föld pályája közelében és az aszteroida vonzereje következtében a földön számos katasztrófa fog lejátszódni. Amikor ez a hatalmas égitest eltávozik a Föld környékéről és a katasztrofális változások végére érnek, újból helyreáll egy egyensúly, az emberiség megmaradt csoportjai új életet kezdhetnek. Huayta szerint ők lesznek az új „magemberek”, ugyanúgy, mint egykoron Noé gyermekei is újból benépesítették a földet. Ezek az emberek – mint új Ádámok és Évák – hozzák majd létre a „hatodik nemzedéket”, ami az inkák egyik alaptétele.
Leszámítva néhány kivételt, senki sem tudja nagy bizonyossággal előre meghatározni, hogy a Naprendszerben ide-oda cikázó meteorok milyen útvonalat fognak befutni. Ki lehet a megmondhatója annak, hogy nagy bizonyossággal valóban mi száguld felénk.
FÁY Gábor

Üzenetek az űrpilótáknak?

A tudományos világ csak nemrég óta sejti, hogy valami nincs rendben
azokkal a feltételezésekkel, amely az emberiség eredetével állnak
kapcsolatban. Darwin elmélete is sántít egy kicsit, igaz megdönteni
még nem tudják, de helyállóságában sokan kétel-kednek. Nemcsak a
laikusok, hanem még a tudós elmék is.
Nem egész fél évszázaddal ezelőtt egy svájci szállodatulajdonos vetett
fel olyan kérdéseket, amelyek óriási felháborodást keltettek bizonyos
tudományos körökben, vi-szont mások igencsak elkezdtek gondolkozni
ezeken. Erich von Danikenről van szó, aki talán elsőnek szögezte le,
hogy a földi emberiség eredete talán mégis kapcsolatban áll-hat a
világmindenségben esetleg létező fejlettebb intelligenciák
beavatkozásával. Emiatt vannak bizonyos alkotások, amelyek eredetével
kapcsolatban nincs elfogadható magya-rázat. Talán ő tette fel elsőnek
azt a kérdést, hogy milyen célt szolgáltak egyáltalán a Dél-Amerikában
található, hatalmas, talajba rajzolt ábrák és vonalak, amelyeket a
földi ember nem láthat, viszont magasból, vagy a világűrből alászálló
űrhajósok igencsak megfigyelhetnek. A Nasca-vonalakról van szó,
amelyeket a nasca indiánok készítettek körülbelül másfélezer évvel
ezelőtt, de még mindig nem tudni miért.
A Nasca-vonalak a 20. század elejéig mondhatni teljesen ismeretlenek
voltak, még a harmincas évekig is csak tájékozódási pontként
szolgáltak a pilótáknak. A vidé-ken, tudományos értékkel bíró
kutatómunkák csak a múlt század negyvenes éveiben kezdődtek és ezeket
ismerhette meg a svájci szállodás.
Pontosan ma sem tudni, hogy mikor is készülhettek ezek az ábrák,
amelyeket csak repülőgép-pilóták láthatnak, mert a kormeghatározó
berendezések nem alkalma-sak talajvizsgálatokra. Csak a vonalak mentén
talált agyagedény-törmelékek alapján feltételezik, hogy a rajzok
keletkezésének az ideje valahol az elő századtól a hatodikig
terjedhet. Abban az időben ezen a területen a nasca indiánok éltek, ők
az inkák előtt népesítették be a mai Peru déli partvidéket, de az idők
folyamán kihaltak, illetve beol-vadtak a területet későbbiekben
benépesítő indián népcsoportokba.
A Nasca fennsík felső talajrétege sötét színű, vastartalmú köveket és
palát, illetve vulkanikus eredetű anyagot tartalmaz, viszont ha ezt a
réteget megkaparják, akkor jut-hatunk a világosabb árnyalatú
talajrészhez. Nem tudni, hogy a bennszülött indiánok, akik mintegy
palatáblának használták ezt a vidéket, milyen módon alkották meg a
ha-talmas ábrákat. Még a mai technikai ismeretekkel is eléggé
bonyolult lenne ilyen rajzo-kat készíteni.
A Nasca-vonalakkal kapcsolatban nem is az a kérdés, hogy hogyan
készültek a monumentális ábrák, hanem hogy miért készítették őket a
majd kétezer évvel ezelőtt élt indiánok. Az elmúlt ötven évben sokan
próbálták megfejteni a titokzatos rajzok értelmét, de egyik magyarázat
sem eléggé meggyőző. Egyesek asztronómiai naptáraknak tekin-tették a
rajzokat, mások az ott élő különböző indián törzsek jelképeit
képzelték a képek-be. Akadt olyan kutató is, aki feltételezte, hogy a
vonalak a föld alatt található vízlelőhe-lyeket jelölik, mások úgy
vélekedtek, hogy a vonalak alkotói ílymódon fejezték ki tisztele-tüket
az ég és a hegyek istenei előtt. Erich von Daniken volt talán az első
kutató, aki leír-ta, hogy a korabeli indiánok ezekkel a rajzokkal
üzentek a földön kívülieknek, akik a múltban is többször ellátogattak
a mi bolygónkra.
Nemrégen kiderült, hogy nemcsak Dél-Amerikában vannak a
Nasca-vonalakhoz hasonló talajrajzok, mert találtak a földgolyó más
kontinensein is hasonlóakat. A brit szi-getek ugyancsak bővelkednek
történelem előtt alkotott ábrákban, ezek közül is talán az Oxford
közelében található uffingtoni Fehér ló a leghíresebb.
A rajz egy 110 méter hosszú futó lovat ábrázol és tudományosan is
bizonyított, hogy kora meghaladja a 3000 évet, valahol a késői bronz
korban készült. De nem tudni miért. Feltételezik, hogy egy helyi törzs
lakói vésték a talajba. A felső sötét színű talajré-teg alatt fehér
mészkő réteg van, ezért fehérlik ki a környezetből és látható nagy
magas-ságokból is. Viszont az is érdekes, hogy Fehér lónak csak a
tizedik századtól hívják a rajzot, korábban egy sárkány ábrájának
gondolták, amit Szent György ölt meg egy lán-dzsával. A 19. századtól
kezdve a domb alatti térségben vásárokat tartanak és a helyi lakósság
7 évenként tisztogatja a rajzot, mert a fehér mészkő igen gyorsan
megszürkül.
.Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a történelmi időkben keletkeztek
talajrajzok a világ több táján. 1998-ban Ausztráliában is felfedeztek
egy talajrajzot Marree település közelében. A kép egy ausztrál
bennszülöttet ábrázol vadászás közben, amint valószínű-leg egy
bumeráng eldobására készülődött. Mérete elképesztő: magassága 4,2
kilomé-ter. A világon ez a legnagyobb talajvéset. A talajba 20-30
centiméter mélyen és 35 mé-teres szélességben vésték a rajzot. A
kutatók a helyszínre érkezve megállapították, hogy a talajvéset
nemrégen készülhetett, valaki talán meg akarta tréfálni a kutatókat. A
véset ugyanis traktor által mozgatott földgyaluval készült, amely a
munkálat alatt 400 kilométernyi utat tett meg és feltételezhetőleg
ezidő alatt 300 liternyi üzemanyagot használt el. Minden esetre a
véset készítője ultramodern helymeghatározó készülékkel is
rendelkezhetett, számítógép irányíthatta munkáját, hogy ilyen méretű
rajzot legyen képes elkészíteni.
A kérdés azonban felmerül: a történelem előtti időkben, vagy egy-két
ezer évvel ezelőtt hogyan sikerült maradandó ábrákat vésni a talajba,
amikor még számítógép sem volt?
FÁY Gábor

Vegánok és húsevők
Mennyire egészséges a növényi koszt?
Levelezőtársaim olykor nagy lelkesedéssel írják, hogy a nagy ünnepek után, mintha megcsömörlöttek volna a húsféléktől és már napok, hetek óta csak növényi koszton élnek. Igazi vegetariánusokká váltak. Ezek a drótpostán érkezett levelek késztették e sorok íróját arra, hogy utánanézzen, mi is az a vegetariánizmus, kik is azok a vegánok, áttérhet-e az ember máról holnapra a hústalan étrendre, lesz-e következménye az új étrend-választásnak.
Először is milyen előnyökkel jár a húsnélküli táplálkozás? Valamennyi szakkönyv hangsúlyozza, hogy a vegetariánizmus nemcsak étrendi változás, hanem másfajta életmód is. Az étrenden kívül fontos még, hogy az ember ne dohányozzon, ne igyon alkoholt és kávét, fordítson nagyobb figyelmet mozgására, pihenésére és relaxációjára. Ezzel az életmóddal jelentősen csökkenhet egyes krónikus megbetegedések kialakulása és előfordulása. Kevesebb az elhízott vegán, mint a húsevő ember. Nem alakul ki magas vérnyomás és érrendszeri megbetegedés náluk, továbbá epe- és vesekövesség. Cukorbetegség is sokkal ritkábban jelentkezik a növényevők táborában. Úgyszintén sokkal ritkábban alakul ki néhány daganatos megbetegedés, mint például a vastagbél-rák, az emlő- és tüdőrák.
Jellemző még a vegánokra az ideális testsúly, olykor a testtömeg is kevesebb, mint az ideális testsúly.
Vegetariánus irányzatok a táplálkozásban
A vegánok csak növényi eredetű termékeket fogyasztanak. Nem esznek semmiféle húsételt, tejet és tejterméket, tojást. Ételeikben nincs megengedve még a tejpor vagy a zselatiin se, nem beszélve a többi állományjavító vegyi anyagról, amit az élelmiszeripar manapság előszeretettel használ. A vegánokhoz sorolják még a gyümölcsevőket és a nyerskosztot evő embereket is.
A nyersevőkre jellemző, hogy semmilyen hőkezeléssel sem fogyasztják a növényi eredetű ételeket, mindent nyersen esznek. Kerülik az iparilag feldolgozott termékeket. Fő táplálékforrásuk a zöldségfélék, amelyek a szervezetet tisztítják, a gyümölcsök, amelyek élénkitenek és a gabonafélék, amelyek táplálnak. Mindent nyersen vagy csíráztatva, illetve áztatva foggyasztanak. Ez a táplálkozási irányzat az első világháború utáni éhinség alatt fejlődött ki és Bicsérdi Béla nevéhez fűződik. A bicsérdisták naponta kétszer étkeznek: napkelte és napnyugta alkalmával.
A gyümölcsevők olyan vegetariánusok, akik csak gyümölcsön élnek, még zöldségfélét sem fogyasztanak. A frutariánusok a gyümölcsök mellett olykor még mézet, olivaolajat és diót esznek.
A makrobiotikus táplálkozás viszonylag nemrégen terjedt el. Ez az irányzat sem kizárólagosan a táplálkozással foglalkozik, hanem egy életmódot fejez ki. A makrobioták úgy válogatják össze az élelmiszerfajtákat, hogy azok összhangban álljanak az ember belső és külső sajátságaival. Az élelmiszereket jin és jang szerint csoportosítják. A jang típusú élelmiszerek például a hús, a hal és a tojás. A jin típusúk pedig a gyümölcsfélék, a paradicsom, a spenót, stb. Filozófiájuk szerint olyan élelmiszerfajtákat kell enni, amelyek az adott térségben teremnek és nem finomítottak. Étrendjük úgy van megválogatva, hogy 50-60 százalékarányban legyenek a táplálékban a teljes értékű ganonamagvak, 20-30 százaklékban az adott területre jellemző zöldségfélék párolva és 5-10 százalékban a hüvelyesek.
Vannak még lakto vegetariánusok, akik olyan vegánok, akik nem fogyasztanak tojást, de tejet és terjterméket igen.
Az ovo-lakto vegánok a húsmentes, de a növényi eredetű termékek mellett még esznek tejtermékeket és tojást is.
A vegetariánusoknak van még egy irányzatuk, ezek a szemivegánok, akik alkalmakként esznek halat és csirkehúst is.
A növényi eredetű táplálkozás veszélyei
Egyes vegetariánus étkezési forma beiktatása életünkbe veszéllyel is járhat, hiánybetegséget okozhat. A szervezet fehérjeszükségleténél a legfontosabb az aminosavaknak a megfelelő mennyiségben való bejuttatása a szervezetbe. Ennek a legjobban az állati eredetű fehérjék amnosav tartalma felel meg. A növényi eredetű fehérjéknél néhány eszenciális aminosav hiányzik, vagy olyan kis mennyiségben van jelen, ami kevés az embernek. Sokáig azt hitték a szakemberek, hogy a szójafehérje minden fajta aminosavat tartalmaz, a legutóbbi kutatások azonban megállapították, hogy ez nincs így. A lakto-, illetve az ovo-lakto, valamint a szemivegetariánus étrend hívőinél ilyen veszély nem fenyeget, de a gyümölcsevőknél, vagy a nyerskosztot fogyasztóknál a fehérjehiány betegségeket okozhatnak. Ha a vegán ügyel arra, hogy étrendjéből ne hiányozzanak a szükséges eszenciális aminosavak, akkor hosszú ideig folytathatja növényevését. Kiegyensúlyoztott aminosav-bevitel biztosítható, ha az étrendben a teljes kiörlésű búza mellett hüvelyes ételek és mogyoró van, a barnarizst hüvelyesekkel fogyaszt, a tejjel búzaféléket is eszik, illetve a tejjel barnariszből készült ételfélével táplálkozik.
A vas a hemoglobinnak fontos alkotórésze, mert ez az elem megköti az oxigént. A vas az állati eredetű élelmiszerekből sokkal jobban, mintegy 20-30 százalékban felszívódik, míg a növényi eredetűekből mindössze 1-3 százalékban. A vegetariánusoknál igen gyakran fennáll a vashiány, ez nemcsak vérszegénységgel fenyeget, hanem gyermekeknél egy éves korig az értelmi fejlődésben is maradandó károsodást okozhat.
Az ember számára a legfontosabb kalcium forrást a tej- és a tejtermékek fogyasztása jelenti. Azok a vegánok, akiknek az étrendjében a tej és tejtermékek fogyasztása nincs megengedve, azoknál igen gyakori a csontritkulás vagy a csonttömeg csökkenése, mert a növények csak igen kis mennyiségben tartalmaznak kalciumot, viszont sok növényfajta olyan anyagokat tartalmaz, amely gátolja a kalcium felszívódását. A csontritkulás és következményei jóval később, 10-20, vagy még több évvel később jelentkeznek, amikor kezelése már majdnem lehetetlen.
A B12-vitamin kizárólag állati eredetű élelmiszerekből kerülhet a szervezetbe. Vegyes táplálkozás esetén ennek a vitaminnak a bevitele 70 százalékban a húsból és a húskészítményekből, 20 százalékban tejből és tejtermékekből, 10 százalékban pedig tojásból történik. Ebből az következik, hogy az állati eredetű ételek mellőzéséből a szervezetben B12-vitaminhiány keletkezik, ami előidézhet vérképzésbeli, idegrendszerbeli és gyomor-bélrendszeri zavarokat.
Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a vegetariánizmusról nem lehet azt mondani hogy jó vagy rossz táplálkozási forma. A vegán táplálkozás szélsőséges formái azonban súlyos veszélyt rejtenek, elősegíthetik különféle betegségek előbbi vagy sok évvel későbbi kialakulását. Szakemberek azt is mondják, hogy a csak növényevés gyermekek, várandós- és szoptató anyák, valamint beteg emberek esetében nagyon veszélyes és káros. A vegán táplálkozás előnyeit csak azok élvezhetik, akik szakszerű előképzettséggel rendelkeznek, étrendjüket úgy állítják össze, hogy szervezetük ne érezze hiányát semmilyen alkotóelemnek. Sok szakember azt állítja, hogy inkább tartsunk hetente egyszer 24 vagy 36 órás, negyedévenként három napos böjtöt. Mert ezidő alatt szervezetünk megtisztul, újabb energiákkal töltődik fel.
FÁY Gábor

Üzengetések a túlvilágról
Túlvilági üzenetvivők is léteznek

A túlvilággal való kapcsolatok lehetséges megteremtése előtt szükség van egy nagyon fontos mozzanatra, mégpedig arra, hogy az érdeklődő hisz-e egyáltalán a túlvilág létezésében. A túlvilággal kapcsolatosan ugyanis vannak nagyon régi feljegyzések, a Szentírásban például szó van arról, hogy Enok „elragadtatott” a Földről, nem halt meg, hanem fizikai lényként került át a túlvilágra.
Sokan természetesen kételkednek a bibliai leírás hitelességében, de nemrégen James J. Hurtak nevű doktor-professzor is jelentkezett, hogy ő is még 1963-ban el lett ragadtatva, sok túlvilági helyen járt Énok-mesterrel, és azóta, a földi világon ő gondoskodik az Énok-kulcsok lefordításáról és közzé tételéről. Énok ugyanis 64 kulcsban ismerteti az emberiség feladatát, magyarázza a számunkra elkövetkező idő titkait, stb. A 64 kulcs közül 12 már tíz évvel ezelőtt megjelent magyar nyelven, de a könyv kifogyott. Hogyan is írja le Hurtak professzor élményeit és elragadtatásának történetét? Erről egyébként az idén januárban több napig tartó előadást tartott Budapesten, mert előkészületben van valamennyi Énok-kulcsnak a megjelentetése magyarul.

Egy túlvilági utazás története
Hurtak professzor elmondta, hogy annak idején imája közben szobáját fény árasztotta el és egy fenséges alak bontakozott ki ebből a világosságból. Közölte vele, hogy ő Ophanin Énok mester és megkérdezte a professzortól, hogy készen áll-e, hogy elmenjen vele az Atyához. Miután a professzor beleegyezését adta a túlvilági utazásba, egy fénymező vette körül és felragadtatott a Mennyek országába.
Először a Muscida és a Merak csillagok tartományába mentek, itt elmondták neki, hogy a földi hatalom jelenlegi birtokosai magasabb mennyekből buktak alá. Ők most a Nagy Medve csillagképként ismert határmezsgyén tartózkodnak, és innen ellenőrzik a bejáratot, amely a magasabb szintű Mennyből a helyi jellegű világegyetemükbe vezet. Látta, hogyan taszították le a korábbi korszakok mestereit ezekre a csillagokra, ahonnan most ők irányítják az alacsonyabb szinten létező bolygóvilágokat. Innen Hurtak professzor az Arcturus nevű csillagra került, ahol a Kilencek Tanácsa székel, és itt hozzák a mi bolygótartományainkra vonatkozó döntéseket.
A földi professzor fizikai teste ezután átkerült különböző fénysűrűségű rétegeken és így jutott el az Orionra. Az Orion ködben a Saip csillagra került, ott találkozott Metatronnal, aki az isteni Atya elé vezette. Itt közölték vele a feladatát, küldetésének a célját, utasították, hogy a Föld nevű bolygón mindenkit meg kell győznie arról, hogy az „idő elérkezett” és az üzeneteket a Kulcsok formájában a harmadik szemébe vésték. A kulcsok ugyanis feltárják a magasabb rendű fejlődés irányvonalát és az emberek fejlődésének az irányát.
Megmutatták neki az Atya házát, majd megismerkedett a Csillagrendszerek Tanácsának rendjével, uralkodásának hatásköreivel, majd közölték vele a Messiás eljövetelének idejét is.
A Kulcsok célja, hogy az emberek megismerjék a tudományok fejlődésének irányát. Mert az emberiségnek rá kell ébrednie arra, hogy nemcsak az embereknek kell együttműködniük egymással, hanem az értelem többi megnyilvánulási formáival is. A Kulcsoknak rendeltetése az, hogy megvalósítsák a Föld nevű bolygó népeinek egységét a Melkizedek Testvériség 144 000 mesterének megérkezéséig, felkészítse őket arra, hogy befogadhassák a mestereket. A Testvériség célja az, hogy megváltsa a szelídeket és az igazakat, hogy felvigye őket az értelem magasabb szintjeire, ahol majd egy új életet kezdhetnek.

A Kulcsok a világmindenség valamennyi lakójára érvényesek
Énok hangsúlyozta Hurtak professzornak, hogy a Kulcsok nem vonatkoznak csupán a Föld nevű bolygó lakóira. Célja a Kulcsoknak az, hogy felkészítse az embereket arra, hogy más bolygókon is munkálkodhassanak, és hogy munkájuk összhangban álljon a magasabb szintű tanításokkal és szellemi igazságokkal. Az emberek megismerhetik nemcsak a bukott lényeket, akik a Fölre látogatnak olykor űrhajóikkal, mert a világűrben léteznek soha el nem bukott élőlények is.
Az Énok-kulcsok meglehetősen összetett tanulmány, fizikai világunk lakói számára talán zavarosaknak tűnnek helyenként. Viszont J.J. Hurtak professzor tevékenysége rámutat arra, hogy a szellemvilág olykor jelentkezik és üzeneteket is tartogat számunkra.. Már amennyire létezőnek fogadjuk el ezeket az üzenethordozókat.
A sámánok, varázslók, spiritiszták, halottlátók, szellemidézők, médiumok, sőt a próféták is azt állítják magukról, hogy kapcsolatot tudnak teremteni a túlvilággal. Vannak olyan emberek is, akik képesek arra, hogy egy rövid kirándulást tegyenek a túlvilágon és utána visszatérjenek fizikai testükbe. Tibetben ezeket az embereket delokoknak nevezik. Ők üzenetvivők és igen népszerűek hazájukban. Tibeti nyelven a de-lok annyit jelent, hogy a halálból visszatért. Olyan ember a delok, aki látszólag belehal valamilyen betegségbe és a bardóban, a túlvilág átmeneti régiójában találja magát. Meglátogatja túlvilági barangolása során a pokol régióit, ahol tanúja lesz a halottak feletti ítélkezéseknek és szenvedéseknek. Néha a delok ellátogat a paradicsomba is, vagy a buddha-mezőkre, olykor egy istenség kíséretében, aki a delokot utazása során védelmezi és ugyanakkor magyarázza is a látottakat. Egy hét elmúltával a magasabb rangú szellemi lények a delokot visszaküldik fizikai testébe, hogy a Halottak Urától üzenetet vigyen az élő világba, hogy szellemi gyakorlatra és jótékony életre sarkallja őket.
A delokok létét a nyugati világ emberei nehezen hiszik el, ő viszont egész további életét azzal tölti, hogy újra és újra elmesélje élményeit, hogy másokat is elvezesse a bölcsesség ösvényére. A híres delokok életrajzát a szerzetesek leírják és Tibet-szerte énekesek adják elő.

Egy delok vallomása
Lingza Csökju híres delok, aki életrajzában elmondja mi, és hogyan történt vele. Egy napon, észre sem vette, és máris halott volt, Arra eszmélt, hogy testén kívül van és látta, saját ágyát, sőt a ruháit is felismerte a halotton. Hiába igyekezett minden erejével családjának üzenni, hogy ő él, azok semmit sem észleltek, csak végezték a temetési szertartást. Emiatt nagyon haragudott. Az is felbőszítette, hogy rokonai nem adtak neki semmit sem enni és inni. Csakhamar elhagyta házát és halotti ágyát, és mérhetetlen boldogság árasztotta el, amikor mestere elé érkezett. Annak meditációjára meg is nyugodott. Egy bizonyos idő elmúltával hallotta, hogy valaki szólítja, felismerte apja hangját, aki hívta őt, és ő örömmel követte. A bardoba, a túlvilág átmeneti régiójába érkeztek, amely éppen olyan volt, mint bármelyik földi, vidéki táj. A bardo a tibeti buddhizmusban egy olyan vidéknek a neve, amely a földi lét és a túlvilág között helyezkedik el. Onnan egy hídon át lehet eljutni a pokol régiójába, oda, ahol a Halál Ura a halottak jó és rossz cselekedeteit mérlegeli. Itt különféle emberekkel találkozott, akik elmesélték neki történetüket, sőt találkozott egy jógival is, aki azért látogatott el a pokolba, hogy megmentse a lelkeket. Végül Lingza Csökjit vissza küldték a földi világba, mert az égiek észre vették, hogy hiba csúszott a nyilvántartásukba, nevét és családját rosszul jegyezték be, és számára az idő még nem érkezett el, hogy meghaljon. Ezért visszakerült fizikai testébe, amelybe már felgyógyultan ért vissza. Magával vitte azonban a Halottak Urának az üzenetét és élete további részét azzal tölti, hogy az élőknek túlvilági tapasztalatait meséli.
A delokok nemcsak a régmúltban léteztek, hanem a jelenség még a mai napon is gyakran előfordul Tibetben. A delokok általában egy hétre hagyják el testüket. Túlvilági tartózkodásuk során rég meghalt emberekkel találkoznak, sokszor olyanokkal is, akiket élő korukban nem is ismertek. Ezek is üzenetet küldenek rokonaiknak. Az üzenetek tartalmából a földi rokonok általában fel is ismerik elhunyt hozzátartozójukat és általában teljesítik a holt lélek kérését, ha az ilyennemű kérést küldött.
FÁY Gábor

Akik a szellemekkel beszélnek
A sámánok és nézeteik

Az ázsiai sámánok elképzelései a túlvilágról meglehetősen egyszerűek, akárcsak maguk a természeti népek. A sámánok szerint a fizikai valóság és a szellemvilág, tehát a túlvilág is velünk együtt létezik. Úgy kell elképzelni a szellemvilágot, mint egy marék nedves homokot. A homokszemeket a kezünkben tartjuk, ugyanakkor a nevesség is ott van a szemcsék között. A homokszemek jelképezik a fizikai világot, a víz, a nedvesség pedig a szellemvilágot.
A túlvilág képes beleavatkozni az evilágiak életébe. És természetesen a halál sem igazán halál, elmúlás, semmi sem marad abba, minden, amit elkezdtünk ott tovább folytatódik. A meghalt ember léte halála után is folytatódik, csak egy másik dimenzióban.. Megmaradnak benne régebbi szándékai, gondolatai, szimpátiái és indulatai. Befolyásolhatja utódai, családtagjainak életét.

A két világ mezsgyéjén
A sámánok és a törzsi varázslók tulajdonképpen azért léteznek, hogy a két világ határán egyengessék a nézeteltéréseket. Megengeszteljék a haragvó és nyugtalan szellemeket és útmutatást és segítséget kérjenek az evilágiak részére.
A sámánok és a törzsi varázslók az élők számára orvosi segítségnyújtásra is képesek, tudásukat a túlvilágiaktól kapják. Ha pedig valamilyen testi problémát képtelenek orvosolni, akkor tudatállapotukat megváltoztatják és révületükben újabb tudást kérnek, beavatkozásukkal mintegy bizonyítják, hogy ők képesek bármikor kapcsolatba kerülni a másik világgal, hogy onnan újabb tudásra, rendkívüli képességekre tegyenek szert.
A sámán látnok és jós is egy személyben. Választ ad azoknak, akik érdeklődést mutatnak valamilyen probléma megoldására vagy egyszerűen azután érdeklődnek, hogy valamilyen cselekedetük milyen eredményt fog szülni.
A megváltozott tudatállapot elérésére sok fajta módszer létezik. Néha hangos dobszó mellett körtáncot lejtenek, máskor ugrálnak a tűz körül, monoton dallamokat énekelnek-hajtogatnak, de előfordul az is, hogy hallucinogén szereket – füveket, teákat, ágakat – rágcsálnak, dohánykeveréket szívnak, növényi eredetű drogokat fogyasztanak. Azok a sámánok, akik magukról azt állítják, hogy látnokok, azok képesek arra, hogy kilépjenek fizikai testükből és lelkükkel asztrálutazásra menjenek, olykor nagy távolságra eredeti helyüktől. A modern szellemtan hívei is képesek asztrálutazásra, ennek megvalósítására különféle technikák léteznek.
Túlvilági utazásra manapság sok ember képes. Ezt bizonyítják a halálközeli megtapasztalások. A Gallup Intézet felmérése szerint az emberek 5-10 százalékának már voltak halálközeli élményeik. Ez a százalékarány Amerikában 8-20 millió embert jelent. A halálközeli állapotból visszatértek százalékaránya csak növekedhet, mert a kórházakban és egyéb egészségügyi intézményekben az újraélesztési technika napról napra tökéletesedik, ennek következtében a túlvilágot járt emberek száma is egyre több.

Kik a spiritiszták
Akik beszélni tudnak a szellemekkel, azok a mi világunkban a spiritiszták. Nevük a latin spriritusból, a lélek szóból ered. A spiritiszta mozgalomról rengeteg dolog terjedt el, gyakran téves hiedelem is. A mozgalom arra az ősi emberi vágyra épült, amely szerint lehetséges a kapcsolat a szellemvilággal, és valakik valahol megtalálták a módját a kapcsolatfelvételnek. Szükség van egy közvetítő lényre, akit médiumnak neveznek. És ő közvetíti felénk a túloldalról érkező információkat. Előfordul olykor, hogy a médium nem emberi hangon mondja el az üzenetet, hanem leír egy szöveget, a túlvilági üzenet szövegét. Olykor ez az írás elképzelhetetlenül gyors, maga a médium nincs is tudatában, hogy mit írt le, csak a végén, amikor a szöveget elolvassa. Előfordult már az is, hogy a médium rajzol vagy fest, mert egy olyan túlvilági személlyel áll kapcsolatban, aki fizikai világunkban festőművész volt.
Téves az elgondolás, hogy a szellemek csak a médiumok közelségére vonzódnak körünkbe, csak akkor jelzik jelenlétüket, ha jelen van egy alaposan felkészült személy is. A spiritiszták úgy vélik, hogy a szellemek folyamatosan jelen vannak, a két világ között nincs is határ. A szellemek jelen vannak a világunkban, mert láthatatlanul ők is részei a világmindenségnek. Csak egy másik dimenzióban léteznek. Az élők egy része vonzza őket, más része taszítja. A szellemvilág részei állandóan figyelik az élő világot, figyelik tetteinket, eljárnak ők is a mi összejöveteleinkre. Ha pedig mi is akarjuk, és ők is, akkor akár egyetlen pillanat alatt létre jöhet a két világ közötti kapcsolat és a kommunikáció.
A spiritiszta szeánszok részvevői gyakran mondják, hogy összejöveteleiken igen gyakran nem jön létre kapcsolat. Ez a helyzet főleg akkor történik, amikor a spiritiszta kör tagjai között egy olyan személy is jelen van, aki „taszítja” a szellemeket. Ahogy az élők sem érzik jól magukat mindenkivel, úgy a szellemvilág képviselőire is érvényes ugyanez. Ha pedig az élő emberekkel vagyunk egy társaságban, akkor sem biztos, hogy olyan is van a társaságban, akinek van valamilyen közlendője. Ugyanez vonatkozik a spiritiszta szeánszokra is. Ezért vannak sikertelen kapcsolatfelvételek, vagy olyasmit mondanak, amik nem lehetnek igazak, a szellemvilágból érkező információk hamisaknak bizonyulnak.
A huszadik század húszas éveiben terjedt el Európában a spiritiszta mozgalom. Az első világháborúban sokan odavesztek vagy tűntek el, vagy maradtak hadifogságban, hadifogolyként ott maradtak, eltűntként tartották őket nyilván. Közben kitört az úgy nevezett spanyol nátha, amely szintén több millió áldozatot követelt. Egyes adatok szerint az influenza járvány több áldozatot követelt, mint a néhány évvel korábban befejezett világháború. Hirtelen nagy igény lett arra, hogy az életben maradottak megtudják, mi lett szeretteik sorsa, akik sem a háborúból, sem a kórházakból nem tértek haza.

Kik akarnak kapcsolatot létesíteni
Számos történet ismert, hogy az élők csak azért akartak kapcsolatot teremteni a szellemvilág képviselőivel, hogy hírt kapjanak eltűnt szeretteik sorsáról. Nagyon sok esetben kaptak is információkat. Hogy meghaltak, vagy hogy élnek, megjósolták az érdeklődőknek, hogy hozzátartozójuk hamarosan hazajön sebesülten, betegen vagy éppen makkegészségesen. Nagyon sokszor előfordult azonban, hogy a hírek pontatlanoknak bizonyultak. A szellemek nem mondtak jót, vagy nem mondtak semmit sem. A források szerint a szellemektől kapott információ gyakran hamis, a szellem ugyanis hazudott.
Hogyan lehetséges az, hogy a szellem nem mond igazat? Már bennük sem bízhat maradéktalanul a fizikai lét embere?
Úgy tűnik, hogy a szellemvilág sem mentes régi, emberi beidegződésektől. Ott is az antipátia irányítja a létet. A túlvilágon is érvényesülnek bizonyos, feltehetően az ebben a világban, az előző életben szerzett rokonszenvek és ellenszenvek. Ilyen szempontból nézve tulajdonképpen a szellemek is felhasználhatók jóslásra, bizonyos pozitív vagy negatív eseményalakulások közlésére.
Egyelőre azonban maradjunk a két világ közötti kapcsolatokon. Léteznek a mi világunkban is olyan emberek, akik megjárták a túlvilág egyes régióit és utána visszatértek a fizikai létbe? Első ilyen történetet Platóntól olvashatunk, aki az Állam című művében ismertet egy harcost, akit a pamphüliai csata után 10 nappal találtak meg. Teste nem indult oszlásnak, ezért rokonai haza vitték és máglyára tették, ekkor az egykori harcos hirtelen feltámadt és hihetetlen dolgokat mesélt arról, hogy elhagyta testét és több lélekkel együtt csodálatos utazást tett meg, azon a helyen értékelték életüket, a jók egy felfelé vezető hasadékon távoztak megmérettetésük helyéről, a rosszakat lefelé küldték. Amikor ő került bírái elé, akkor közölték vele, hogy neki kell hírül vinni az embereknek, hogy mik történnek velünk halálunk után.
FÁY Gábor

Akik a túlvilágot megjárták

Halálközeli tapasztalások

Platón, mint már említettük a múlt héten, meghökkentően ma is elfogadható módon írta le a halálközi állapotból feléledt ember túlvilági élményeit. A halálközi állapotból visszatért emberek elmondása szerint, a meghalt ember megtapasztalja hogyan hagyja el a lelke a testét. Amikor eljut egy bizonyos helyre, akkor ott értékelik befejezett életét, tettei fölött ítélkeznek. Egy bizonyos időt tölt el abban a transzcendens világban, ott esetleg felkészítik földi életébe való újabb visszatérésre. A lélek ott egyfajta eligazítást, tervet is kap további életére vonatkozólag.
Az események leírása a világ valamennyi táján azonos, csak a kultúrák közötti különbségek az egyediek. Így például a sziú indiánok Fekete Jávorszarvas nevű tagjáért két férfi jött a felhőkből, magukkal vitték és odafönn az ősök tanácsa átadta neki a gyógyítás tudományát. Mohamed prófétáért is két férfi jött, két arkangyal, ezután ő kilépett a testéből és hét mennyországon át haladva érkezett Allah elé. Útközben mindegyik mennyben találkozott egy-egy prófétával, úgy mint Mózessal és Ábrahámmal és ők is felvértezték valamilyen tudással. Raymond Moody, aki az ötvenes-hatvanas években jelentette meg híres könyvét a halál utáni életről, szintén szakaszokra bontotta az élményfolyamot, miután több száz halálközeli állapotot dolgozott fel.

A tapasztalat első állomása
A tapasztalat első állomása általában a halál beállta szokott lenni. Gyakran fájdalom, küzdelem előzi meg, vagy a haldokló nem akar távozni a fizikai létből, vagy hozzátartozói szeretetük kinyilvánításával nem engedik a halál bekövetkeztét.. Majd hirtelen hihetetlenül mély megnyugvás és fájdalommentesség önti el a testet. Orvosi értelemben a halál egy folyamat. Úgy kezdődik, hogy az alapvető életműködések fokozatosan leállnak. Ez az első fázis, a klinikai halál állapota. Ilyenkor kezdődnek az újraélesztési technikák. Az illető még hallja, ahogy a feje fölött kimondják: „meghalt”. Ez számára gyakran meglepő és furcsa kijelentés, mert ő közben érzékeli a külvilágot. Próbál jelzéseket adni, csak ezt senki sem veszi észre. A beszámolókból kiderül, hogy a meghalás felemelő, békés, megtisztító élmény. Viszont ez az állapot homlokegyenest ellenkezik sokunk halálelképzelésével.
A megbékélést követi a testenkívüliség élménye, ez a legkülönösebb. Ez bizonyítja a lélek különállóságát, halhatatlanságát, a halál utáni létezést. Ilyenkor a testből, mint a filmekben, kiválik egy másik, súlytalan, mindenen áthatolni képes test és általában felfelé emelkedik. Carl Gustav Jung 1944-ben átélt egy infarktust és a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint ekkor a magasból látta a Földet, mint egy űrhajós, a kontinensek fölött röpködött. Sok olyan szavahihető beszámoló létezik, amelyben az újraélesztett személy szóról szóra visszamondja, ami halála és újraélesztése alatt történt, sőt olyan részleteket is közöl az újraélesztés mozzanatairól, ami a szobában-műtőben történt, amiket nem figyelhetett meg, egyrészt mert halott volt, másrészt mert fekvő helyzetéből még élve sem láthatott. Az újraélesztett vak emberek is elmondják, hogy az orvos milyen színű ingben volt.


Peter Sellers meséje
Peter Sellers, a Rózsaszínű párducból is jól ismert komikus Shirley MacLaine-nek elmesélte, hogy amikor első szívroham érte és meghalt, kilépett a testéből. Látta, ahogy a mentőkocsival kórházba szállítják. „Mentem velük és nem voltam megijedve, mivel remekül éreztem magam. A testem volt az, aki bajba került.”
Ezután következik a híres alagútélmény, amely látható Hieronymus Bosch 16. századbéli művésznek a mennybemenetelt bemutatott képén is. A túlvilági utasok szinte egybehangzóan írják le az alagutat, ami általában egy bejárat, egy hosszú sötét cső, amelyen a legtöbbször suhanva haladnak át, bár van olyan beszámoló is, akiknek lépcsőn, létrán kellett felküzdeniük magukat. Az alagút végén nagy fényesség van, amit mindenki úgy ír le, mint a szeretet és az elfogadottság élményét. Sellers így mesél róla:
„Ahogy körülnéztem, hihetetlenül gyönyörű, vakító, szeretetteljes fehér fényt láttam fölöttem. Mindennél jobban szerettem volna közelebb jutni hozzá. Soha semmit nem akartam ennél jobban. Tudtam, hogy szeretet, igazi szeretet van a fényen túl, és ez hihetetlenül vonzott. Kedvesség és szeretet volt, s emlékszem, akkor arra gondoltam, ez Isten.”


Elizabet Taylor meséje
A beszámolókban itt eltérések vannak. Van, aki elhunyt szeretteivel, barátaival találkozik, mások idegenekkel, megint mások fénylényekkel. Elizabeth Taylor az ötvenes évek végén egy műtét során öt percre a klinikai halál állapotába került. „Egyszer csak azt mondták az orvosok, hogy halott vagyok. Láttam a fényt körülöttem, előttem. Erről nehéz beszélnem, mert olyan elcsépeltnek hat. Találkoztam Mike-kal (Michael Todd, egykori férje és nagy szerelme, 1958-ban halt meg), és vele szerettem volna maradni. De Mike azt mondta, hogy vár rám a munkám és az életem, és ő visszaküldött az életbe”.
A meghaltak általában egy csodálatos tájra érkeznek, egzotikus madarakkal, sok-sok virággal, olyan ez, mint a Paradicsom. A különös ebben a világban az, hogy az emberek, vagy a lények általában nem szavakkal, hanem gondolatokkal, érzésekkel kommunikálnak. Azután felbukkan egy fénylény, aki valamilyen főnöknek tűnik, ő az, aki szavak nélkül kérdéseket tesz fel. Ezek a kérdések soha sem számonkérések, hanem valamiféle megvilágosodást váltanak ki. Ilyenkor szokott az úgy nevezett panoráma jelenség is lejátszódni., vagyis az elhunyt hirtelen az egész életét látja, újra megéli. A legkülönösebb az egészben az, hogy az életsűrítményben az érdekeltek nem a saját életüket látják viszont, hanem az életük és cselekedeteik másokra gyakorolt hatását élik át, hirtelen megértik, hogy az életben a legfontosabb a szeretet és a másokhoz való jóság, kisszerűnek és szánalmasnak látják sok tettüket, amellyel fájdalmat, keserűséget okoztak másoknak..
Végül a fénylény, akit sokan vallásuk istenével, mások egyszerűen a szeretettel azonosítanak, közli a látogatóval, hogy vissza kell mennie a földi létbe, mert neki ott még dolga maradt. Van aki tiltakozik, de a fénylény nem tágít és a halott lénynek mennie kell vissza. Egyes beszámolókban maguk a meghaltak kérik, hogy visszamehessenek, mert szeretnék felnevelni gyermeküket, van még elintézetlen ügyük.
Sellers a következőképpen élte ezt át: „Megláttam egy kezet, amint átnyúlik a fényen. Próbáltam megérinteni, belé kapaszkodni, hogy átemeljen engem a fénybe.”. Ám Sellersnek ekkor sikerült újraindítani a szívét és „abban a pillanatban a kéz hangja mondta: még nem jött el az időd. Menj vissza és fejezd be! Még nem jött el az időd!” Azután a kéz lassan elhalványult, Sellers visszalebegett a testébe és szívében keserű csalódottsággal ébredt fel.
A visszatekintés-jelenet az, ami a halálból visszatérőket gyökeresen megváltoztatja, mert úgy érzik, megértették az élet igazi értelmét. Sokszor a bűnözők megjavulnak a klinikai halálból visszatérve., a menedzserek sem hajtanak már többé olyan nagy tempóval, a pénz számukra elvesztette jelentőségét. E sorok írója ismer több embert is, akik a halálból tértek vissza, sokan közülük emberbaráti intézményekben dolgoznak, természetgyógyászok lettek vagy ezoterikus tanfolyamokat tartanak. A haláltól nem félnek már, mert már egyszer megismerték az elmúlás mibenlétét. Egyikük mesélte, hogy egyszer heves szorítást érzett a szíve táján. Eső gondolata volt, íme egy új szívroham, meg fog halni. De ekkor beléhasított egy emlék, hogy a halál nem fáj. Megnyugodott és a szorítás is elmúlt.
FÁY Gábor

Samanisztika
A természeti népek kapcsolattartása a túlvilággal

A samanizmus olyan hitvilág, amely szerint léteznek olyan természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű emberekké, sámánokká legyenek. Így a kiválasztott emberek, már úgy is születnek meg – több foggal, vagy egyáltalán foggal, fogsorral, hat újjal, stb. jönnek a világra. Ezek szerint nem az lehet sámán, aki kifejezi óhaját, hogy sámán akar lenni, hanem már egy kiválasztott egyén lehet az, akit a természetfeletti lények már születésük előtt kiválasztottak. A kiválasztott ember serdülő korában, a nemi érettség beálltának időszakában váratlanul különös betegségbe esik, hisztérikus rohamokat kap, elájul, látomásai lesznek. Váratlanul megjelenik álmában vagy éber állapotában, de valamilyen sokkos állapotban az őt kiválasztó szellemi lény, aki bejelenti neki, hogy mire lett ő kiválasztva.
Általános jelenség, hogy a kiválasztott egyén nem akarja elfogadni hivatását. A kiválasztó szellem azonban ígérgetésekkel elcsábítja, vagy tovább kínozza választottját. Az úgy nevezett sámán betegség olykor hónapokig tart, a szellemi lény néha évekig gyötri, kínozza a kiválasztottját. Előfordul olykor, hogy a jelölt nem fogadja el kényszerű hivatását, azonban a többség mégis elfogadja. Ezután több napig alszik – három hétig, háromszor három napig -, ezidő alatt a jelöltet a szellemek átvizsgálják, meggyőződnek arról, hogy a kiválasztott egyénnek az adottságai megfelelőek, és ekkor válik igazán sámánná. Némely népeknél – (például a mongoloknál, vagy a mandzsu tunguzoknál) fel is avatják az egyént sámánná. Ilyenkor a kiválasztott egyénnek fel kell másznia az „égig érő fára”, vagy azt jelképező kötélhágcsóra. A jelölt – aki lehet férfi vagy nő -- , ezután sámán lett.

Mi a sámán feladata
Feladatait ezután a természetfeletti lényekkel való kapcsolattartás során valósítja meg. A sámán gyógyíthat, kigyógyíthatja embertársait különböző nyavalyákból, elegendő, ha kapcsolatba lét a szellemvilág képviselőivel és problémát máris megoldhatja. Neki nem kell semmilyen médiumszerű közvetítő után kutatnia. A kapcsolattartás két féle módon jöhet létre, vagy a földöntúli lények költöznek belé és a problémát közvetlenül oldják meg, vagy a sámán megy a szellemi lények birodalmába. Ílymódon teljesíti a sámán a feladatait, kikutat távoli térben és időben történteket, vagy közvetlenül gyógyít.
A samanizmusba vetett hit különbözik a keleti és a nyugati kultúrákban. Az amerikai indián törzseknél a sámán csak gyógyít, ő csak törzsi varázsló. Náluk hiányzik a samanizmus kiválasztottsága előtt végbe menő próbatételek zöme, Kanadában például a sámán maga választja ki hivatását.

A világ sok területén fordulnak elő sámánok
A samanizmus rendkívül elterjedt jelenség és előfordul a világ sok területén. A samanizmus különféle formái előfordulnak Észak- és Dél-Amerikában, az ausztrál bennszülötteknél, Indonéziában, Délkelet-Ázsiában, Kínában, Tibetben, Japánban és nagyon sok afrikai törzsnél. A klasszikus írások azonban főleg a szibériai sámánokkal foglalkoznak és maga a sámán kifejezés is a tunguz saman szóból került az európai nyelvek legtöbbjébe.
A samanizmus ősi hit, amely a természetfölöttit tiszteli, él vele és ugyanakkor retteg is tőle. A természeti ember ugyanis úgy veszi tudomásul a természet erőit, hogy tehetetlennek érzi magát velük szemben és fél tőlük. Képzeletében ezek az erők természetfölöttiek, mert a tudatosan cselekvő ember tudatot ajándékoz ezeknek a félelmetes természetfölötti erőknek és tudatába ezek a félelmetes erők láthatatlan, szellemi lények. A természeti ember fél a halottjaitól is, a személyiség megszűnését nem tudja elképzelni, ezért úgy gondolja, hogy az ember halála után szellemalakban él tovább. Az ősök szelleme vele él együtt és vándorol vele együtt. Amerre a horda, a nemzetség, a törzs vándorol jobb legelőket és termékenyebb földet keresni, ezek a természetfeletti képzelt lények is velük tartanak. A természeti ember mivel tiszteli a természetfeletti lényeket, ezért igyekszik kerülni a haragot velük. A természetfeletti lények ugyanis olyanok, mint a természet maga: lehetnek olykor haragosak is, meg barátságtalanok is. Ezért jó velük jóban lenni.
A természettel való együttélés olyan képzeteket teremt a természeti emberben, hogy a természetfölöttiek bizonyos jelenségtől származnak, mint amilyenek bizonyos növények, hegyek, folyók, állatok. Így keletkeztek a totemek, amelyek a leggyakrabban állati külsővel rendelkeznek és egy nemzetségi totem akkora tiszteletnek örvend, hogy őt tilos levadászni, megölni. Ez lett már a tabu.
Az ember igyekszik valamilyen viszonyba kerülni a természetfölötti lénnyel, mert minden rosszat az ártó szellemek idéznek elő. Ők hozzák a betegségeket vagy egyéb balszerencsét a vadászatban. Ezért kell nekik áldozatot is hozni olykor. De a jó szellemmel jóban is kell lenni, mert ő elárulhatja a jövőt is.
A természetfölöttiekkel való kapcsolattartásra vannak a sámánok, akiket végeredményben maguk a szellemek választottak ki, még megszületésük előtt. Előfordul olykor, hogy a törzs minden tagja is kapcsolatba lép a szellemvilág képviselőivel. Madagaszkár szigetén például egyes asszonyokat szállnak meg a szellemek és így gyógyítják őket. Vannak esetek, amikor az ember titkos szövetségre lép a szellemvilág egyes képviselőivel, mint például Óceániában vagy az észak-amerikai indiánoknál.. Ezeken a helyeken varázslattal kényszerítik a szellemeket bizonyos szolgálatokra, gyógyításra vagy a jövő elárulására. Leggyakoribb azonban az a helyzet, amikor a törzsnek csak egy tagja lép kapcsolatba a szellemvilággal, neki van felhatalmazása a kapcsolattartásra, az emberek gyógyítására. Így keletkeztek a varázslók.

Mire képes a törzs varázslója
A varázslónak olyan tulajdonságai vannak, amelyek megkülönböztetik őt a nemzetség többi tagjától. Ez a tudomány abból áll, hogy képes önkívületi állapotba merülni, amit általában izgató, vagy bódító hatású növények élvezetével segít elő, vagy hanghatások váltják ki ezt az állapotot, mint ahogy egyes afrikai törzsek varázslóinál ez látható még napjainkban is.
Szibéria nomád és félnomád állattenyésztő népeinél a közvetítőket sámánoknak nevezzük. Ő a többi természeti népektől eltérően tetszése szerint érintkezik a szellemekkel, amikor csak akar és addig tartózkodik közöttük, ameddig csak kívánja.
A samanizmusról azonban nem beszélhetünk úgy, mint más vallásokról, mint például a buddhizmusról, a kereszténységről vagy a mohamedanizmusról. Ha egy tunguz embert, aki még ma is a sámánjához fordul ügyes-bajos dolgaiban, megkérdeznénk, hogy mi a vallása, akkor csak érthetetlenül nézne ránk, mert nem tud mit válaszolni a kérdésre. Olyasmit végképp nem mondana, hogy sámánhitű lenne.
A szibériai népeknek általában van egy világképük, amely szerint három világ van és még több ég, egyesek szerint tizenhét ég létezésében hisznek. Úgy képzelik, hogy a szellemek beleavatkoznak az emberek életébe és ez a beavatkozás a sámán révén történik, akit a szellemek megszállnak. A sámán utazásra indul a különböző világokban és ott szellemekkel érintkezik, mindenfélét kérdez tőlük, ezáltal sok mindent megtud. A szibériai sámán gyógyít, tanácsokat ad és jósol.
A sámánt a természeti népek nem tartják istennek, mert nekik az istenbe való hit nem fontos. A nomád pásztorok, állattenyésztők és vadászok a természet zord körülményei között napról napra küzdenek a természet erőivel, az ő társadalmuk nem ismer sem urat sem szolgát.
A samanizmus világtörténetének bővebb ismertetésével azért foglalkozunk, mert a magyar népnek is igen szoros kötődése van a samanizmushoz. Erről majd bővebben később foglalkozunk.
FÁY Gábor

A lélek útja
Mi történik a fizikai test halála után?

Az elmúlt tizenöt-húsz évben sok kutatóorvos foglalkozik a halál témájával. Kórházakban tanulmányozzák mi történik az emberrel a hirtelen bekövetkezett halála után, és aközött az időszakban, amikor - hála az egyre tökéletesebb újraélesztő gépeknek -, az embert visszahozzák az élők közé. Ezt az időszakot hívják a szakemberek halálközeli állapotnak.
Halálközeli élményük sok embernek volt. Hollandiában, Ausztráliában és Indiában végzett felmérések szerint az életbe visszahozott pácienseknek körülbelül 30 százaléka képes visszaemlékezni arra az időszakra, amikor a műszerek kimutatták nála a klinikai halál beálltát. Az ilyen újraélesztett betegek száma ma már eléri a világon a többmilliót. A szakemberek még nem tudják, hogy a többi 70 százaléka az újraéleszetteknek miért nem emlékszik a test halála alatti időszakra. Bizonyára megvan az oka, az ezotérikusok szerint, ezeknek a pácienseknek a tudata, lelki felkészültsége még nem eléggé érett arra, hogy megfelelő módon értelmezze a fizikai halált és a visszatérést az életbe. Nem szabad szembesíteni valakit arra, amire még nem készült fel.
Mi is történik a fizikai halál bekövetkezte után? Az ember – nevezhetjük emberi léleknek is -, egy ideig jelen van, ott, ahol a test halála bekövetkezett. Közlekedési baleseteknél ott van az utcán, a kórházi szülőszobában vagy a műtőben. Általában a test fölött lebeg, felülről lát mindent. Egy eset alkalmával észre vette például, hogy amikor a testet elütötte egy autó, cipője felrepült az utca egyik közeli házának tetejére, megakadt az ereszcsatornában. Később, amikor újraélesztették a kórházban, a vizsgálatot lefolytató rendőröknek megmondta, hogy a cipőjét hol keressék, ahol később meg is találták.

A szemtanú mesél
De nézzük, hogy miként meséli egy újraélesztett ember mély hipnotikus álmában az eseményeket:
- Ó, Istenem! Nem haltam meg igazán…Vagy mégis? Úgy értem, hogy a testem ugyan halott – látom magam alatt -, de én lebegek…Le tudok nézni és látom a testemet, kiterülve a kórházi ágyon. Körülöttem mindenki azt gondolja, hogy meghaltam, holott ez nem igaz! Kiáltanék, hogy: „Hé! Valójában nem vagyok halott!” Olyan hihetetlen…az ápolónők lepedőt húznak a fejemre… Az ismerőseim sírnak. Halottnak kellene lennem, és én mégis élek! Furcsa, mert a testem teljesen halott, miközben én felülről körüllebegem azt. Élek!
Amikor egy időszak elmúlik, a test lelke egy alagúton eltávozik az eset színhelyéről. A halálközeli állapottal kapcsolatos ellenvélemény hangoztatói szerint, az alagút nem más, mint a tudat emlékezete a test megszületésére, amikor a szülőcsatornán a világra jött. Most az utat visszafelé teszi meg.
Az alagút végén a test lelkét egy küldöttség várja, egykori rokonai, barátai, ismerősei, akik nagy szerettel üdvözlik. A lélek ezután egy magasabb rangú lélek elé kerül, aki levetíti előtte életét. Az elhunyt lelke látja élete fontos eseményeit, a felsőbbrangú entitás rámutat jó és rossz döntéseire, majd egy kellemes helyre kerül. Sodródik is, majd elérkezik egy válaszvonalhoz. Sokan ezt kerítésnek, folyónak, határnak írták le, amit már nem léphetnek át, mert valaki közölte velük, hogy feladataik vannak még a Földön, ezeket kell teljesíteniük. És ezután az ember érzi az újraélesztés fájdalmas pillanatait és visszahuppanását fizikai testébe, amelyben korábban már élt.
De mi történik az emberi lélekkel, ha netán átkel azon a bizonyos határon? Vagy kerítésen, folyón?
Dr. Michael Newton klinikai pszichológusként dolgozik. Munkája során sok páciensét hipnotikus kezeléssel rávezette arra, hogy visszemlékezzen a mostani élete előtti időszakra. Majd egyszer teljesen véletlenül úgy fogalmazott meg egy kérdést, hogy „hiányzik-e ismerőseinek egy konkrét csoportja?” Páciense elsírta magát, majd úgy válaszolt, hogy csoportjából néhányan még hiányoznak, de a többiek ott állnak mellette. Kiderült, hogy páciensének a tudata visszakerült a szellemvilágba.

Milyen az elme
Dr. Newton leírja, hogy kutatásai során megállapította, az elmét három egymásban elhelyezkedő, egyre kisebb sugarú, koncentrikus körként kell elképzelni. Ezeket a köröket egymástól csak a hozzájuk kapcsolódó tudatállapot rétegei választják el egymástól. A legkülső réteg a tudatos elmének felel meg, amely elemző és ítéletalkotó, okfejtő, gondolkodásunk forrása. A következő réteg a tudatalatti szintje, ahová hipnózis elején érkezünk meg, hogy hozzáférhessünk az abban raktározódó mostani és korábbi életeinkre vonatkozó emlékekhez. A harmadik, legbelső magot manapság tudatfölötti elmének nevezik. Ezen a részen lehet hozzáférni lényünk legmagasabb szintű központjához, ahol már egy magasabb erő kifejeződései vagyunk.
A tudatfölötti ad otthont valódi lényünknek, amelyet kiegészít a tudatalattink, ahol a számos, korábbi életünkbéli alteregónk emlékei tárolódnak. A tudatfölötti valószínűleg már nem is egy különálló színt, hanem a lélek maga.
Mennyire lehet megbizható eszköznek tekinteni a hipnotikus állapotot az igazság kiderítésekor? Szakemberek szerint a hipnózisban levő személyek a tudatalattijukban látott képekről és hallott beszélgetésekről tényleges megfigyelésként számolnak be. A föltett kérdésekre az alanyok nem tudnak hazugsággal válaszolni, de előfordulhat, hogy félreértelmezik a tudatalattijukban látottakat, ahogy ez tudatos állapotban is előfordul olykor. Hipnózisban az ember nem tud mit kezdeni azzal, amit nem tart igaznak.
Az előző életekbe visszavívő hipnotikus regresszió kezdeti fázisaiban adott leírások összhangban állnak azokkal az információkkal, amiket a néhány percre meghalt, halálközeli élményt átélők adnak. A két csoport között az a különbség, hogy a hipnotizáltak nem emlékeznek vissza az átmeneti halálukban átélt élményekre. A mély hipnózisban levő emberek azt tudják elmondani, hogy milyen is a lét a végleges testi halált követően.
Közös élmények azért vannak. Mindkét csoport arról számol be, hogy furcsa módon lebegnek a testük fölött és megpróbálnak megérinteni szilárd tárgyakat, amelyek az orruk előtt válnak semmivé. Mindkét csoportbeliek átélik azt a bosszantó élményt, hogy eredménytelenül próbálnak élő emberekhez beszélni. Jellemző viszont mindkét csoport tagjaira, hogy olyan erőt érzékelnek, ami elhúzza őket haláluk helyszínéről. Az is közös vonás, hogy sokkal inkább nyugalom és kíváncsiság járja át őket, mintsem félelem.


Hol távozik el az ember lelke
Valamennyien beszámolnak a szabadság lelkesítő érzéséről és az őket körülvevő fényességről. A lélek gyakran már a halál tényleges beállta előtt elhagyja gazdatestét, ha az nagy fájdalmat érez. Mindenesetre nem megy messzire, végig a haldokló test közelében marad. És amikor bekövetkezik a vég, a lélek úgy érzi, mintha levedlette volna a bőrét, egy lehámozott banán lesz belőle. A következő pillanatban már el is veszíti a testét.
Az elmondottak szerint a haldokló lelke a feje búbján keresztül távozik a fizikai testből. Valamilyen erő húzza, később taszítja a testtől.
Dr. Newton szerint, aki a hipnotikus kezeléseket végezte, a lelkek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a halál után mi lesz a testükkel. A lelkek számára ez nem a hátrahagyott emberek iránti érzéketlenségből ered, hanem a halál egy folyamat befejezettségének a felismeréséből. Sokan sietni akarnak, hogy mielőbb meglássák a szellemvilág szépségét.
Erről az izgalmas utazásból azonban a jövő héten többet fogunk megismerni.
FÁY Gábor

A gondolatok ereje
Kívánságteljesítő szolgálat

A gondolatoknak erejük van. A gondolat ugyanis energia, és Einstein óta ma már majnem mindenki tudja, hogy az energia nem vész el, csak esetleg átalakul. Az átalakulással most ne foglalkozzunk, inkább azzal, hogy ha valaminek ereje van, akkor az meg is teremthet valami. Már foglalkoztunk azzal, hogy az ember képes elementárokat alkotni, rossz szokásai élősködőkké válnak és képtelen, vagy csak nagy nehezen tud megszabadulni tőlük. Ha viszont sokan alkotnak gondolatukban vagy képzelnek negatív energiát, az valóságos felhővé alakul át és befolyásolni képes az emberek fizikai világát.
Sok ezoterikus tanító állítja, hogy fontos önmagunkban békét teremteni, és ha sok ember alkot magában békét, akkor környezete is békéssé válik. Erre pedig nagy szükség van. A béke ugyanis a szeretet érzését váltja ki és a szeretet a legnagyobb erő, ami létezik a világmindenségben.
Ellenkező dolgokra is sok példát találunk. A tévé képernyőjén szinte sorozatban nézhetünk úgy nevezet katasztrófa-filmeket. A filmek alkotói katasztrófákat teremtenek a nézők szórakoztatására, hogy egy kicsit izguljanak a képernyő előtt. Láthattunk repülőgépeket elrabló terroristákat, lángoló felhőkarcolókat, földrengéseket, amelyek városokat söpörtek el a föld felszínéről, történeteket valós és valótlan szőkőárakról, vulkánkitörésekről, gátak leomlásáról. De vannak a világűrből érkező gonosz idegenek, üstökösök, aszteroidák.
Nemrégen olyan katasztrófa-filmet is láthattunk a tévé képernyőjén, amelyben az életben maradottak fosztogatták az üzleteket, az életben maradottak vagy az elköltözöttek otthonait, és a fosztogatók ellen bevetették a nemzeti gárdát, katonákat, stb.
És akkor megtörténik a valóság. Egy aszteroida valóban közeleg bolygónk felé, még nem lehet pontosan kiszámítani pályáját, de minden valószínűség szerint az ütközés elkerülhetetlen lesz a Földdel. Nem most, valamikor a jövőben. A terroristák vérfagyasztó tevékenységéről már majdnem, hogy meg is csömörlöttünk, de a legutóbbi szélvihar utóhatásaként láthattuk az üzletek fosztogatását, a katonaság bevetését a rabló bűnözők ellen. A Rita hurikán után a fegyveres nemzetőrök már parancsban kapták, hogy akit rabláson kapnak, felszólítás nélkül lelőhetik.
Gondolatban, leírva, filmre véve megteremtettük azokat a gondolatokat amelyek egy bizonyos idő elteltével valóra is váltak.
Az év vége felé azonban szórakoztatóbb témával kellene foglalkozni, nem a negatív, sötét gondolatok következményeivel. Kellemesebb dolgokról is elmélkedhetünk, mert a gondviselésnek kívánságteljesítő szolgálata is van. Ha kigondolunk valamit és ezt kérjük, akkor meg is kaphatjuk.
A világmindenségben minden embernek létezik egy segítője. Ezt a segítőt lehet gondolatban kérni, hogy tegye lehetővé valamilyen kívánságunk teljesítését, problémánk megoldását. Elképesztő, hogy olykor nagyon gyorsan meg is érkezik a segítség. A kívánság teljesül, vagy problémánk megoldására sugallatot kapunk. Megálmodjuk, vagy egyszerűen eszünkre jut, hogy esetleg, ha így és így megpróbálnánk rendezni a dolgot, akkor… És a dolog rendeződik.

Történet a Szolgálat működéséről
Egy ismerősöm mesélte történetét a kívánságteljesítő szolgálatról. Elmondta, hogy ha életünket a gondolatok szabják meg, akkor gondolatok erejének konkrétan is működnie kellene. Ő azt tervezte ki, hogy a szolgálattól kér egy olyan partnert, aki hozzá illik. Legyen az a fiatalember vegetariánus, antialkoholista, foglalkozzon valamilyen keleti harcművészettel, ne dohányozzon, stb. Kilenc pontot határozott meg és a kívánság teljesítését három hónapban szabta meg.
Három hónap letelte előtt megismerkedett egy fiatalemberrel, akire pontosan ráilletek listájának pontjai. Sajnos azonban más dolgokban nagy volt az eltérés, így a kapcsolat nem lett tartós, de a barátnő megállapította magában, hogy a rendelési technika bizony működik! Később egész sor ”rendelést” adott le és valamennyi sikerrel teljesült. Még pénzrendelése is volt, de ennek megvalósulását saját maga kétkedése gátolta meg. Nem hitt a megvalósítás lehetőségében, ezért a kívánság nem is valósult meg.
A legjobb eredményeket a partner-kapcsolatok esetében könyvelte el a barátnőm. Elkészített egy 15 pontos listát, majd egy 25 pontosat, megszabta a határidőket is, és a szállítmányok minden alkalommal „megérkeztek”. A partnerkapcsolatok azonban valamennyi esetben „megbuktak”, leginkább valamilyen apróságon.
A problémáját megvitatta egy az ezotériában jártasabb barátunkkal, aki azt tanácsolta neki, hogy ne állítson össze kívánságlistát. Hanem bízza az Univerzumra a választást, az pontosan tudja milyen partner kell neki. Ha megalkotja kívánságát, akkor fűzze hozzá, hogy „pont olyan társat szeretnék, aki most nekem a legjobb”. És az ilyen kívánság megvalósítása is működött. Úgy látszik a Világmindenség illetékese nagyra értékeli a kívánság beterjesztőjének bizalmát.
Ismerősöm ekkor állást kért a kívánságteljesítő szolgálattól. Rövid időn belül két állásajánlatot is kapott. Sikerrel járt az autóvásárlása is, mert régi kocsiját korábbi barátja összetörte, és az most fizetett, így vehetett magának egy kis hozzáfizetéssel jobb kocsit.
Megkérdeztem tőle, hogy a rendeléseket hogyan kell leadni?
- Kezdetben nagy feneket kerítettem. Kiültem a holdfénybe, gyertyát gyújtottam, halk zenét kapcsoltam be. De mindez már a multé. Most már teljesen kötetlenül, normális formában „adom le” kívánságaimat, mintha mellettem ülne a teljesítésért felelős ügyintéző. De azért bizonyos komolyságra szükség van. Egy kissé magunkba kell szállni, mert hát azt kapjuk meg, amit rendelünk. Végig kell gondolni a rendelést. Bár sorsdöntő kérdésekben a Világmindenségé a döntő szó, az illetékes erő pontosan tudja mire lehet szükségünk, mit nem kell teljesítenie.
Vigyázni kell és el kell kerülni az olyan megfogalmazásokat, hogy „remélem ez és ez nem történik meg velem”. Általában ez meg is történik. Rendeléskor el kell felejteni a „nem” és a „semmi” szavakat. Végezzünk csak el egy kis kísérletet: Üljünk a lakás egy csöndes sarkába, és szólítsuk fel magunkat arra, hogy két percig ne gondoljunk az elefántra. Minden vaószínűség szerint soha olyan intenzitással nem látunk magunk előtt elefántot, mint azon a két perc alatt. Tehát ha gondolatban megfogalmazunk egy kívánságlistát, akkor ne tűzzük ki magunk elé, hogy az ellenkezőjét annak a dolognak nem akarjuk, mert egész idő alatt pontosan annak a dolognak az ellenkezője fog gondolataink között kószálni.
Persze csüggedni sem szabad, ha valamilyen nagy horderejű kívánság nem valósul meg. Biztosak lehetünk abban, hogy a felsőbb vezetés pontosan tudja, hogy nekünk valamilyen oknál fogva az a rendelés nem tenne jót. Lehet, hogy később ki is derül, hogy mi lett volna, ha azt a lakást, állást vagy partnert megkaptuk volna. Lehet azonban, hogy a világmindenség valami sokkal jobbat tartogat számunkra, mint azt, amit elképzeltünk. Kezdetben, első lépésként kérjünk csak kis dolgokat, ezzel bizalmunk is növekedni fog, miközben kis kívánságaink teljesülnek. Kezdetben talán azt fogjuk hinni, hogy véletlen az egész, véletlenségből teljesült valamilyen óhajunk, de amikor már az ötödik kívánságunk is „bejött”, akkor valószínűleg bizalmunk is megjön és kezdünk hinni a kozmikus kívánságteljesítő szolgálatban. Segíthet talán, ha egy naplót vezetünk kívánságainkról és a véletlenül teljesült óhajokról.
Krizis helyzetekben megoldást is rendelhetünk és az hirtelen, intuitív módon meg is érkezik. Megálmodjuk a tennivalókat, vagy éppenségben eszünkbe jut egy megoldási lehetőség, amire korábban nem is gondoltunk…
FÁY Gábor

Rendszerek az Arvisurában
Az időszámítás hasonló volt, mint a mai


Az Arvisurában, elődeink sámánhite alapján megírt és a világhónapok cserélődése során a rokon törzseknek átadott feljegyzések sokasága egy bizonyos fajta időszámítást követ. Elődeinknek ugyanis is különálló időmérő rendszere volt, amely a természet ritmusát követte. Az évenkénti holdtölte számítást Ordoszban és Magyarkán, ahol a hun törzsek vándorlásaik során letelepedtek, ünnepélyeken határozták meg az évek múlását, figyelembe véve a havazások beindulását és a csillagok járását. Az Arvisurában egy év 12 holdhónapból illetve a kézművesek havából állott, amely során minden négy évben egy tárkány-napot (istenfiak napját) tartották és minden 100 évben, a legalkalmasabb időben a Nagyszala napot. Így billent helyre a csillagászati babiloni év a holdhónapok számlálásakor mutatkozó különbséggel. A feljegyzések 365 nappal számoltak, míg minden negyedik évben megtartották a tárkányok (istenfiak) vizsganapját, és ezt a napot minden alkalommal megünnepelték, és az elmúlt évhez adták. Minden 100 évben a beavatottak megtartották a Nagyszala napot és ilyenkor az év nem 365, illetve 366 nap, hanem 367 nap volt. Ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott.
A hónapok nevei
Érdekesnek számítanak a hónapok elnevezése is a Hun Törzsszövetségbe tömörült népek időszámításában.. Így a Medvetor hava volt a mai január, Szarvastor hava a február, Bölénytor, illetve a Fák hava volt a március, Báránytor, illetve a Rügyezés hava volt az április, Borjútor, illetve a Virágzó élet hava volt a május, Gödölyetor, vagyis az Eper hava volt a június, Tehéntor, illetve az Aratás hava volt a július, Aranyasszony, illetve a Bőség hava volt az augusztus, Tigris hava, illetve az Almaszüret hava volt a szeptember, az Oroszlán hava, illetve a Szüretelés, vagyis a Begyűjtés hava volt az október, Disznótor hava volt a november és Istenfiak, illetve a Tárkányok hava volt a december.
Mit is jelképez egyáltalán az Arvisura? Az Arvisura szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy az „igazat mondott szó”, azaz igazszólás. Íródott azért, hogy bemutassa a hun és a magyar rovásírásos krónikákba foglalt regéket. A manysi fősámánok ugyanis rejtegetnek egy régi kincset, amely a hunfajta népek rovásírással feljegyzett őstörténete. Ezt nevezik Arvisurának, Igazszólásoknak, ahogy a régiek nevezték. Ezer évvel ezelőtt Magyarországon még őrizték ezeket a krónikákat, amelyeket agyagtáblákra, fára, bőrre, kőtáblákra és egyes fejezeteket aranylapokra róttak. A krónika írása 14 280 évvel ezelőtt kezdődött, egy páratlan tudású nő vetette az első jeleket, akit Arvisura-Anyahitának neveztek. Ő kezdett bele az események írásába. Anyahita egyébként tanítója volt a hunoknak és az anyahit és a szeretet törvénye ettől fogva vert gyökeret az ősmagyaroknál és ebből a hitből származik a magyarok máig is élő Nagyboldogasszony tisztelete is.

A régi emlékeket ki kellett menekíteni
István király azonban, amikor kiadta szigorú rendeletét, hogy a pogányságra emlékeztető rovásokat mind meg kell semmisíteni, ezek a régi emlékek is veszélybe kerültek. Endre, Béla és Levente, a megvakított Vászoly fiai kimenekítették a rovásírásos ősi emlékeket a baskírokhoz. Amikor azonban ott is megnehezültek az idők, a baskír sámánok átadták azokat a manysi fősámánnak. Azóta ez a sok drága emlék fősámánról fősámánra száll.
Az Arvisura eredetileg hitvilági leírás volt, később egészült ki a földművelés, az építészet, a csillagászat és egyéb hasznosítható tudományok eredményeivel és leírásaival. Legvégül kaptak helyet benne a történelmi események.
A vízözön után Anyahita már nem élt a hunok között, de az Igazszólások leírása nem szűnt meg. Rovósámánok tanulták meg az írást a kijelölt beavató központokban és Krisztus előtt 4040-től kezdődően rendszeresen rögzítették a hunok és a rokontörzsek vándorlásait, és a velük kapcsolatos minden fontosabb eseményt.
A krónikában leírt regéket és történéseket lemásolva küldték a beavató központoknak, amelyek az egykori Magyarkánban, a mai Grúzia területén voltak, továbbá az Élet Templomának nevezett helyen, a Góbi sivatagban levő Shamballában volt.
Felmerülhet a kérdés, hol volt az Arvisurában emlegetett Ordosz, ahol megalakult a Hun Törzsszövetség. A legendák szerint a mai északkelet Kínában található területen volt Ordosz és itt újult meg egy törzsszövetség azon népek vezetésével, akik Mú-Ataiszról, a csendes-óceáni hun őshazából menekültek el a tengeráradat miatt. Itt találtak újra egymásra. Az új törzsszövetség hivatalos nyelve az úz volt, amit ma magyarnak ismer a világ.
Izgalmas olvasmány az Arvisura, amelyben sok őstörténelmi adat is van arról, mikor kezdték építeni az első sumér városokat, mikor jártak a Földön a Szíriusz csillag lakói, mikor került a Hold a Föld szomszédságába, illetve vonzáskörébe, mikor alapították Úr városát Mezopotámiában, mikor kezdték építeni az egyiptomi piramisokat, mikor merült el végleg Atlantisz, mikor alakult meg a Magyar Törzsszövetség Álmos sámánfejedelem fennhatóságával, stb.

Az Arvisura kezdetben hitvilági leírás volt
Anyahita kezdetben hitvilági leírásnak szánta jegyzeteit, tanításképpen az emberiségnek, tudván, hogy akinek él az égi szála, akinek megvan a tudása, hogy elhelyezze magát, azaz a mikrokozmoszát a nagy mindenségben, a makrokozmoszban, annak az élete meg van mentve. Az évezredek során ezek a leírások az ős-Tenről, (istenről vagy őstanúról) és világáról kiegészültek olyan praktikus dolgokkal, mint az állattenyésztés, a szakrális építészet vagy az öntözéses földművelés. Ezekre a hitvilági tanok mellett nagy szükség volt. A jegyzetek idővel tovább bővültek a tengerekről érkező jelentésekkel, a csillagászati megfigyelésekkel, a bölcsek titkos beszélgetéseinek összefoglalóival, nagy emberek halálának pontos körülményeivel és az égiek látogatásainak eseményeivel.
Az Arvisurát az eddig ismert források alapján Anyahita kezdte jegyezni. Valószínűleg az is közrejátszott nála, hogy ezt a munkát elkezdje és egy ideig folytassa, hogy gyermekszülésben lebénult és tolószékbe kényszerült. Amikor jegyzetelésre már képtelen volt, a tanok másolását Van fiának adta át, akit a történelem beavatott nevén Atonnak ismer. A tanokat ő kőoszlopokra másolta, de Ataiszon több más beavatott is dolgozott a jegyzetek megörökítésén.
5038-ban, a szigetországot elpusztító vízözön után a szigetlakók szétrajzottak a Föld számos pontjára. A beavatottak Agaba (Agg apa) vezérrel Japán és Kína irányába mentek és Ordoszban később újra egymásra talált több törzs és 4040-ben létrejött a Hun Törzsszövetség. Az Arvisura rovások hagyományát onnantól kezdve rovók és a fősámán intézte. Ez a láncolat máig sem állt meg. Az Arvisura rovások stafétája látástól-vakulásig, vagy élethossziglan tartott. Ezt a megbízatást szó szerint kell értelmezni, mert amikor a fősámán megvakult, akkor a rovásokat egy ideig segédekkel oldották meg, de azután ő is átadta feladatkörét egy fiatalnak, aki még képes volt látni mindent.
Valamennyi fennmaradt jelentés szerint az Arvisurákat rovással írták. A rovások a Föld különböző pontjain és különböző évezredekben különböztek egymástól. Agaba fősámán egységesítette a különböző rovásokat és Krisztus előtt 4040-től kezdve egy elfogadott rendszerben íródtak a jegyzetek. A rovások zömét leginkább a székely rováskészletben lehet felismerni.
FÁY Gábor

Korszakváltás vagy világvége?
Változások előtt vagyunk

Már évek óta tartja magát az a hit a határtudományok képviselői között, hogy bolygónkon egy korszakváltás következik be. A forgatókönyv szerint hamarosan véget ér a 26 000 évig tartó Nap- és Fiastyúk csillagrendszerek egymáshoz viszonyított keringésének ciklusa, ezért bekövetkezik egy kataklizma. Ezután a naprendszeren belül természetesen a Föld keringési pályája is megváltozik. Ezenkívül lezárul még a galaktikus középpont körüli keringés 230 millió éves periódusa is, továbbá a nagy központi Nap körüli végtelen hosszúságú körpálya két végpontja közötti keringési útvonal is lezárul.
Bonyolultak ezek a csillagászati megfogalmazások, minket azonban talán jobban érdekel mi fog esetleg történni szűkebb környezetünkben, például anyabolygónkon. A jóslatok szerint először egy pólusváltás fog lezajlani, ami elő fogja idézni a Földnek a Naphoz viszonyított helyzetének megváltozását. A Föld felszínén hatalmas változások történnek, amelyeknek előfutárait már tapasztaljuk. Bolygónk felszíne és szűkebb környezetünk már egyre melegebb, elmúlt az az időszak, amikor télen hideg volt, nyáron meg meleg. Az átmeneti évszakok ma már megszűntek jelképezni az átmenetet egyik éghajlati ciklusból a másikba. Az általános felmelegedés folytán még vidékünkön is gyakoribbak lettek a szélviharok, az orkánjellegű légmozgások, egyre gyakrabban mozdul meg a föld, szigetek tűnnek el a tengerben, nemcsak azért, mert tektonikus erők következtében elnyeli őket a víz, hanem mert az óceánok felszíne is emelkedik. Nincs kizárva, hogy néhány évtized múlva nemcsak a holland partvidék települései, hanem New York és London is víz alá kerülnek.

Mi okozta a klímaváltozást?
A tudósok a klímaváltozást az ember meggondolatlan cselekvésének tudják be. Az ember irtja a nagykiterjedésű erdőket, emiatt fokozódik az üvegház-hatás, olyan üzemanyagokat használ, amelyek szennyezik a légkört, de más tevékenysége is igen káros, mert kiváltja a globális felmelegedést.
Az ezotérikusok ezzel szemben az emberiség letisztulását emlegetik, mint az okok eredőjét. Az emberiség egy része, amely nem kíván megmaradni a Földön, a világmindenség egy másik bolygójára kerül, ahol majd folytatni fogja karmikus leckéinek gyakorlását ugyanolyan háromdimenziós evolúciós környezetben, mint amilyen anyabolygónkon van most. Az emberiség másik része, amely itt akar maradni, annak el kell viselnie a Földön bekövetkező rezgésszínt-változást.
Azok az emberek, akik a távozás mellett döntöttek, azok tulajdonképpen a természeti katasztrófák által bekövetkezett halált választották maguknak, mert felismerték, hogy emberi megtestesülésük túlságosan mélyre süllyedt ebben a látszatvilágban és más módon már képtelenek kitörni innen. De előfordulhat az is, hogy fizikai testük már nem alkalmas arra, hogy az átlépéshez szükséges változásokat meg tudják valósítani a Földről való távozás által.
Más emberi lények, akiknek tudata már elért egy magasabb fejlettségi szintet, éljenek akár olyan területen, ahol hatalmas földrengések temetnek maguk alá mindenkit, vagy a mindent elsodró árvizek pusztítanak minden útjukba kerülő építményt és élőlényt, ők mégis túl fogják élni a katasztrófát. Egyszerűen megemelkedik rezgésszintjük és a halál helyett egyfajta szellemi felemelkedést tapasztalnak meg.

A Föld felszíne nagy változások előtt áll
A tudósok és az éghajlat-kutatók elismerik, hogy a Föld felszínén nagy változások előtt állunk. Igaz, a változásokat nem kötik valamilyen dátumhoz. A folyamat nem új keletű, mert a felmelegedés már évtizedek óta tart. Azt tudjuk már, hogy bolygónk felszínén már több hőmérséklet-ingadozás játszódott le, a legutóbbi a középkorban volt. Ez a periódus nagyjából 500 évig tartott 800-tól 1300-ig. Ekkor olyan meleg volt, hogy a vikingek letelepedhettek Grönlandon és eljutottak az amerikai kontinensre is. A meleg periódust „kis jégkorszakként” emlegetett időszak követte 1850-ig, amikor kemény és hosszú telek voltak. 1780-ban például olyan hideg volt a tél, hogy befagyott New York kikötője is.
Paleoklimatológusok szerint a „kis jégkorszaknak” nevezett időszakot az okozta, hogy az Európában dúló pestisjárványok miatt az erdők nagy területeket visszahódítottak. A növényvilág által kilélegzett gázok megtisztították a légkört, és így nem jött létre üvegház-hatás. A helyzet hasonló volt, mint jelenleg a Mars bolygón van. Ott is az üvegház-hatás csak elhanyagolható mértékű, a felszíni átlaghőmérséklet pedig mínusz 50 fok körül ingadozik.
A 19. század második felétől kezdve a Föld felszíne és az óceánok átlaghőmérséklete 0,75 Celsius-fokkal emelkedik évente. A vélemények erről a felmelegedésről megoszlanak, sok tudós úgy véli, hogy az iparosodás váltotta ki ezt a hőemelkedést. Az is igaz, hogy a felmelegedés felgyorsult a 20. században, különösen az utolsó negyedben. Az elmúlt 30 évben évente nagyjából 0,8 fokkal nőtt a földfelszín átlaghőmérséklete, az óceánoké pedig 0,4 fokkal. Egy NASA jelentés szerint a Föld évtizedenként 0,2 Celsius fokkal melegszik
A szakértők véleménye szerint az elkövetkező években egyre melegebb esztendők jönnek. Azt nem lehet majd mondani, hogy minden év forróbb lesz, mint az előző, de az átlaghőmérséklet az utóbbi évtizedekben felfelé ível. A meteorológusok szerint az 1998. és a 2005. esztendő volt a két legmelegebb év az elmúlt néhány évben, de az idei 2007. esztendőre még melegebb időt jósolnak. Az ENSZ kormányközi éghajlatkutatással foglalkozó bizottsága (rövidített nevén az IPCC) szerint az átlaghőmérséklet a föld felszínén az elkövetkező időszakban 1,4 – 5,8 fokkal fog emelkedni, és ez már katasztrofális következményeket hoz magával.

Az üvegház-hatás okolható mindenért
A szakemberek a globális felmelegedésre fogják ezt a jelenséget és a tudósok úgy vélik, hogy az elmúlt 50 évben tapasztalt klímaváltozásért leginkább az üvegházhatást fokozó emberi tevékenység okolható. Persze más szakemberek más véleményt képviselnek. Nemcsak az emberi tevékenységet okolják. Természetes körülmények is közrejátszhatnak az üvegház-hatás fokozódásában. Egyes tudósok a felmelegedést a korábbi „kis jégkorszak” utóhatásának gondolják. Az sem lehet kizárható ok, hogy a fokozódó vulkanikus tevékenység és a naptevékenység is hozzájárult a körülmények kialakulásához. Mások idézik a Milankovics-elméletet is, aki a Föld keringési pályájában beállt időszakos változásoknak tulajdonítja az éghajlatváltozást. Csak mellékesen jegyezzük meg, meg Milankovics matematika és fizika szakos professzor a mi Starcevic professzorunkkal, aki a hosszú távú időjárás-előrejelzést készíti lapunk számára, a belgrádi egyetemen a szomszédos tanári szobában dolgozik.
Milyen következményekkel jár majd a globális felmelegedés, azt csak jósolgatni lehet. Nagyon is elképzelhető, hogy a sarkokon a jégsapkák csökkenni fognak. Bár a jégsapkák vizsgálata tudományos körökben még nem annyira kiterjedt, mint a hőmérséklet mérése, ezért szakkörökben nagy a bizonytalanság ebben a kérdésben. Tény az, hogy a sarki jégtakarók olvadnak, méghozzá sokkal gyorsabban, mint azt még néhány évvel ezelőtt gondolták volna. Bár nem lehet kizárni, hogy egy erős és hosszan tartó klímaváltozás már ebben a mi századunkban teljesen eltüntetheti a sarki jeget, de a jégsapkák vékonyodása nemcsak azért probléma, mert emelkedik a tengerek vízszintje, hanem azért is, mert a víz több hőt képes elnyelni, mint a jég, ami további felmelegedést eredményez.
A klímaváltozásnak a hatása már most megfigyelhető. Egyre gyakoribbakká válnak a szélsőséges időjárási események, a hőhullámok, a rekord színtű árvizek, a belvizek súlyos kártételei és a szokatlanul erős viharok. A klímaváltozásnak közvetett gazdasági-társadalmi hatása is van. Fokozódik a népek vándorlása, ez kulturális és etnikai konfliktusokat vált ki, fokozódik a harc az energetikai erőforrásokért és az újabbak feltárásáért. Ez mintha alátámasztaná a nemrégen megjelentetett írásunkat, amelyet egy kristálykoponyának mediális úton való megszólaltatása kapcsán tettünk közzé. A koponya őrzőszelleme figyelmeztetett, hogy a Föld lakói nagy változások elé néznek. Primitív tudósainkat okolja, akik játszadozni kezdtek a hang-és fényhullámok rezgésével, beavatkoztak a légkör összetételébe, emiatt pusztulás vár ránk. A mi civilizációnk teljesen félre értette a fénnyel, a hanggal és az anyaggal kapcsolatos felfedezéseket.
FÁY Gábor

Válságban a világ!
Egy médium üzenete

Válságban van a világ – mondja egyebek között Zita médium, aki az Egyesült Államokban, az Ohio állambeli Clevelandban működik a Magyar Szellemkutatók Társaságában. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a szellemvilág képviselőivel és látomásait megosztja a magyar szellemkutató egyesületekkel, köztük e sorok írójának csoportjával is. Szerinte a Föld lakossága válságban van, mert válságos állapotban vannak az emberi társadalmak, a vallások és az emberi életek.
A földi ember már sem hinni, sem reménykedni nem tud és a szeretet parancsolatában sem képes meglátni azt a nagy értéket, amire neki és másoknak is szüksége lenne – mondja a Zita médium által közvetített tanítás. – Az emberek csak csűrik-csavarják a bűn fogalmát, és többnyire rosszul értelmezik azt. Nincsenek tisztában önmagukkal, a maguk bűnös természetével, és egész életük azzal telik el, hogy a feketét fehérre mossák, hogy ami tévedés, rossz és bűn, az ha felszínre kerül lelkükből, arról bebizonyítsák, hogy az nem is olyan rossz, mint amilyennek az látszik.

Nem hiszünk a világ vezetőinek
Az emberek már nem tudnak hinni a világ vezetőiben sem, és nem hisznek az egyház vezetőinek sem. Mert az egyikben és a másikban is csalatkoztak. Mindegyik ígéretekkel próbálja őket a maga érdekeinek megnyerni. Mint az egyházak, mind az állam a társadalom tagjaitól csak kapni akarnak, holott mindkettőnek az lenne a feladata, hogy felkarolják az emberi lelkeket és adjanak nekik hitet és reménységet.
Az önzés még soha ilyen mértékben nem fogta be az emberi lelkeket, mint manapság. Mivel az erkölcsi korlátokat lerombolták, ezért az erkölcsi törvényeket figyelmen kívül hagyva mindenki a maga hasznát, a maga előnyét keresi és mindent hajlandó megtenni azért, hogy gazdagsághoz, hatalomhoz, befolyáshoz jusson, ha pedig ahhoz eljutott, akkor azt minden áron meg is tartsa magának.
Az egyén élete is válságban van, és válságban van a férfi és a nő kapcsolata is. A házasságok 40-50 százaléka válással végződik, azoknál pedig, akik együtt maradnak, sok esetben mindazok a kellékek, amelyek a házasságot megszentelhetnék, és azt a célt szolgálnák, amiért Isten szerette volna a házasságot törvényesíteni, ha nem is mindkét fél részéről, de egyik fél részéről biztosan hiányoznak. Így a házasság nem azt a célt szolgálja, amiért adatott, tudniillik, hogy a családi közösségen belül a szeretet gyarapodhassék, hanem ott pont az egymástól való eltávolodás, elhidegülés tapasztalható.

Minden válságos állapotban van
Önmagával is válságban van az ember. Nem tudja miben higgyen, nincsenek támpontjai. Amíg fiatal, amíg egészséges, amíg a társadalomban fennálló lehetőségek kedvezőek számára, addig úgy gondolja, jól éli az életét. Mihelyt ezek közül bármelyiket bármilyen okból kifolyólag elveszti, nem tud mit kezdeni magával, mert nincs támasztéka, nincs hite, nincs reménysége.
Az emberek többsége lehangolt, mert sokan betegek, és még többen kedvetlenek. Többnyire jó kedvet csak úgy képes előidézni magának sok ember, ha alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, ha fetreng különböző bűnökben, vagy ha másvalakit képes maga alá gyűrni.
A vallások új és új ágazatokra bomlottak. Az ember azt hitte, hogy ha a régit elhagyja, vagy megreformálja, vagy azt új elgondolás alapján rendezi be, akkor az jobb lesz. Megreformálták a külsőségeket, de a lélek szükségleteivel továbbra is adósak maradtak az újonnan keletkezett vallások és még inkább a szekták. A vallások csak akkor tudnak összefogni, amikor megjelenik valami újabb, amitől mindegyik a hatalmát félti, attól félnek, hogy tőlük ez az új híveket vesz el, ezért összefognak az új ellen anélkül, hogy megnéznék, hogy abban mi a helyes, mi a jó, és mi az elvetendő.
A 20. században elszabadult a pokol. Nem tanultak az emberek a két világháború borzalmaiból, kegyetlenségeiből, amikor ez embermilliók földönfutóvá váltak, amikor sok nép az erkölcsi törvényeket lerombolta.. Nem tanultak a sok-sok véráldozatból, hanem továbbra is azt képzelik, hogy fegyverek egyre nagyobb mennyiségéből és ezeknek gyártásából, a hadseregek fejlesztésével és növelésével, új háborúk kirobbantásával majd egy jobb, boldogabb, békésebb állapotba jut a világ. Amikor az ember látja a rombolást – úgy az emberi lelkekben, mint a hit világában, és az anyagi világban a Föld különböző részein, - akkor még elképzeli azt, hogy mindezeken keresztül lehetséges egy jobb, békésebb, boldogabb világot felépíteni. Nem lehet. Az ember anyagi javait nem arra adja, amire az emberiségnek szüksége lenne: hogy tanuljon, hogy szellemi értékekhez jusson, hogy senkinek ne kelljen nyomorban élnie, hogy elérjen egy olyan életszínvonalat, amikor minden érzését és gondolatát ne a mindennapi kenyér keserves megszerzésére kösse le, hanem legyen elegendő szabadideje, hogy feltekintsen az égre és onnan várjon segítséget. Nagy szüksége lenne az embernek arra, hogy megtanuljon és tudjon gondolkozni, és végre megértse, hogy e Föld lakói mind az ő testvérei, akik mindannyian egy célért, egy feladat érdekében születtek erre a bolygóra azért, hogy minden ember jobbá váljon és ezáltal jobbá és magasabb rendűvé váljék maga a Föld is.

Érdekcsoportok uralják a világot
Ma azonban a különböző érdekcsoportok azon vannak, hogy lehetőleg mindent elvegyenek onnan, ahol van. Így viszont, akik a Nap hevét állták, akik egész életükben dolgoztak, azok idős korukra az utcára kerülnek és nem lesz betevő falatjuk sem. Hol vannak most a vallások?
És az emberekben, akik ezt látják, még inkább megnövekszik a hitetlenség, vagy elfordulnak a vallásoktól, vagy egy másik csoporthoz csatlakoznak, amelyik majd vakhitre neveli őket. Vannak, akik mindent elfogadnak, amit csak felkínálnak nekik, és vakon követik az új vezéreket. Némely esetben a fanatikus vallások vezetői megkövetelik híveiktől, hogy családjukat elhagyják, anyagi javaikat odaadják, a világ bármely részébe, akár még a halálba is kövessék őket.
Ezért ma már senki senkiben nem bízhat, nem hihet, mert a hazugság hatalma olyan nagy lett, hogy még az úgy nevezett vallásos emberek, még az úgy nevezett társadalom vezetői is mást ígérnek és mást mondanak és mást cselekszenek. Látszat szerint elítélnek egy dolgot, amiről később kiderül, hogy az ő kezük is benne volt, hogy azokhoz a dolgokhoz bizonyos szálak fűzik őket és azokra a dolgokra engedélyt adtak.
Zita médium által közvetített szellemtani intelem bizony ráillik mindennapjaink eseményeire, ezért igencsak megfontolandók. Még azok számára is, akik kételkedve fogadják a mediális közlések valódiságát.
FÁY Gábor

Szellemek között élünk
Lények vesznek körül bennünket

Minden ember tisztában van azzal, hogy egyszer meg kell halnia. Azt viszont kevés ember tudja, hogy mi is történik velünk halálunk beállta után. A keleti vallások úgy tartják, hogy halála után minden élőlény újjászületik. De hogy ez az újjászületés mikor következik be, arról nincs tudomása egyetlen vallási vezetőnek sem. Nyugaton is mind inkább teret hódit a hit, hogy a halállal nem fejeződik be minden, az örökéletű lélek előbb-utóbb testet kap valakitől és új lényként kerül vissza az élők közé. Mi történik azonban akkor, amikor a lélek nem jut azonnal testhez, egy ideig még itt bolyong körülöttük, olykor zaklatja az élőket, vagy ki is használja őket, vagy esetleg csak tudatja az élőkkel, hogy ő még létezik.

Ne éljünk velük együtt
A szellemtan hívei szerint a szellemek együttélése a fizikai világban élő emberekkel roppant káros. Igen gyakran ezek a szellemi lények közönséges energia vámpírok, mert leszívják energiánkat, rátelepednek éterikus testünkre, onnan vonnak le energiát, életkedvet. Ezek a szellemi lények képtelenek eltávozni a fizikai síkról, vagy a fizikai sík közelségéből, mert valamilyen okból kifolyólag itt ragadtak, de az is lehet, hogy az ember tartja vissza őket. Szeretett halottjának tekinti az eltávozottat, aki idővel az élő ember vitális rendszerére telepszik, tőle von el energiát, megbetegíti és a végén őt el is pusztítja.
Angliában úgy mondják, hogy minden valamirevaló várnak vagy várkastélynak van szelleme, és ha az a régi építmény még vendégfogadásra is be van rendezve, akkor a szellem gondoskodik arról, hogy lánccsörgetéssel, ajtók nyikorgatásával vagy egyéb furcsa megnyilvánulással mindenkinek tudomására hozza létezését. A gyenge idegzetűeket általában szeretik riogatni a szellemi lények. Ezek a szellemek nem tartoznak azok közé, akik rátelepszenek a rövid időre odalátogató turista életrendszerére, ezeket a lényeket a ház, vagy a vár, vagy a hely szellemének hívják a szakemberek.
De nemcsak az angliai várkastélyokban léteznek szellemek, akik csak azért maradtak régi, megszokott helyeiken, mert valamilyen sérelem érte őket fizikai létükben, vagy hátrahagytak valamilyen elintézetlen ügyet, vagy haláluk túlságosan gyorsan következett be, és tulajdonképpen nincsenek tudatában annak, hogy ők már nem ebben a világban léteznek, hanem valahol máshol. Ezeknek neve szenvedő szellem, mert ő nagyon szeretne tovább menni olyan szférába, ahonnan megvalósulhat a cél, az újabb leszületés, az elkövetett hibák esetleges kijavítása az elkövetkező életben a fizikai síkban, jóvátétele az elkövetett bűnöknek.
E sorok írója néhány hónappal ezelőtt Lengyelország egy régi várkastélyában járt. Az idegenforgalmi hivatal fiatal gondnoknőjétől meg is kérdezte, hogy a várkastélynak van-e szelleme. A hölgy, nem kis meglepetésére azt a választ adta, hogy természetesen ennek az épületkolosszusnak is van szelleme, ő nem fél ettől a lénytől, de nem szívesen éjszakázna itt, ha esetleg felettesei erre utasítást adnának.

A Fehér Hölgy legendája
Általában minden szellem létezését egy szomorú történet előzi meg. A lengyel várkastély szellemét Fehér Hölgynek hívják, aki valamikor régen a vár falai között élt, mint a várúr hosszú, szőke hajú lánya. A várúr szigorú, ellentmondást nem tűrő atya volt, a lánya viszont igen csökönyös, vagy inkább önfejű lehetett. Halálosan beleszeretett egy komornyikjába, a várkastélyhoz tartozó falu egy legényébe, de ezt a viszonyt az apa nem engedélyezte. Lányának kiszemelt egy gazdag fiatalembert a szomszédos megyéből, akinek gazdag hozománya is volt. Sokat vitatkozhatott az apa és a lánya, mígnem a bősz várkapitány úgy döntött, hogy a lányát büntetésből befalazza a kastélyvár falába, azzal a zsáknyi arannyal, amit neki hozományul adott volna.
Az esemény utáni több száz év történései nem tudósítanak arról, hogy mi lett a befalazott lánnyal, egészen 1946-ig, amikor a várkastélyt kőműves mesterek el nem kezdték renoválni. Felfedeztek ugyanis egy üreget a vastag falban és amikor kibontották, egy szú rágta székben felfedeztek egy csontvázat, amelynek hosszú szőke haja árulta el, hogy élő korában nőnemű lény lehetett. Persze azon nyomban kiderült, hogy a csontváz csak az egykori Tarlowie nemzetségbeli szépség földi maradványa lehet. Az odasereglett régészek sajnos a zsák aranyat nem találták meg, ami talán bizonyíték is lehetett volna a régi történet valódiságára.
A később Fehér Hölgynek elnevezett szellemi lény hatvan évvel ezelőtti felfedezése óta most már rendszeresen bolyong a várkastély falai között. Egy időben a frászt hozta a kastélyba elszállásolt rendőrökre, akik még géppisztolyból is lövöldöztek rá – , de kárt nem tettek benne. Most már jól érezheti magát az ódon falak között, mert a várkastélyt korabeli bútorokkal és tárgyakkal rendezték be a muzeológusok. A pincében látható a szögekkel kivert vallató szék, nemcsak az ülőkéjéből állnak ki arasznyi hosszúságú vasszögek, hanem a szék támlájából is, de még a szék előtti zsámolyból is. A sarokban egy kalodába zárt torzonborz, hosszú szakállú bábú mutatja, milyen lehetett a középkori várbörtön. A földszinten a konyhát és a különféle kamrákat láthatja teljes felszereléssel nemcsak a szellemi lény, hanem az odalátogató idegen is. Az első emeleten a szépen berendezett nappali szobában korabeli zongorán is lehet játszani, és ha kéznél lenne egy szolga is, aki a fujtatót kezelné, akkor még az orgonát is meg lehetne szólaltatni.

Meddig bolyong a szellem
Sok emberben már felmerült a kérdés, hogy meddig szoktak bolyongani egy bizonyos helyen a szellemek. Mikor kapnak, ha egyáltalán kaphatnak elégtételt sérelmükre vagy lerótták büntetésüket, ha erre valamikor rászolgáltak, és többé nincs semmilyen indoka annak, hogy ott maradjanak, ahol bolyongani szoktak éjszakánként, az úgy nevezett szellemek órájában. Erre azonban csak egy válasz lehet: a szellemi szférákban az idő, mint fogalom, nem létezik. A szellemi lényekkel egy mediális kapcsolat során a következő magyarázat hangzott el:
- Az idő lényegében nem más, mint illúzió. Az időt tulajdonképpen egy magasabb rangú intelligencia alkotta meg, mint az agy és a testi funkciók fölötti ellenőrzés egy formáját. Így védi az anyagot az idő előtti lebomlás ellen, viszont az idő valójában nem is létezik. Példa erre a gondolat, mert ugyanis a gondolati világban időtlenség van. Az idő, mint mechanizmus, csak az anyagra vonatkozik és az elme működésében jut kifejezésre. Az idő, csak a háromdimenziós létben van, kizárólag a Földnek nevezett kis bolygó határain belül.
- Az idő a földi világban számokban jut kifejezésre. A számoknak és az időnek azonban nincs jelentőségük, ezek csak az emberi tudatba vannak beprogramozva, hogy védjék a Földön élő emberiséget, és hogy az idő és a tér korlátain belül tartsa őket. Vannak ugyanis olyan funkciók, amelyek nem az emberi elmére vonatkoznak, hanem csak az agy működésére. A feladata ennek a beprogramozott funkciónak az, hogy az embereket a három dimenziós fizikai világhoz kösse. Mint ahogy azok a viszonylagosságok is, mint amilyenek a számok világa, az idő fogalma vagy a tér képzete. Az ember jelenlegi elméje foglyul tartja az emberiséget a térben, az időben és az anyagi és fizikai világban, és az ember ezt realitásként értelmezi.
A tudósok többsége kételkedik a szellemek létezésében, közönséges hallucinációknak tartják azokat a meséket, amelyek a szellemi lények esetenkénti megpillantásáról vagy megnyilvánulásairól szólnak. Többen kutatják a szellemjárások megalapozottságát és egyértelmű bizonyítékokat keresnek. Ha felfednék ezeket, akkor talán megmagyarázhatnák vagy megcáfolhatnák a halálközi élményeket is, bár ezeket már egyre többen tartják valós eseményeknek. Az újraélesztési technikák tökéletesedésével egyre több beteget képesek visszahozni az élők táborába, akiknek – orvosi kutatások szerint -, mintegy harminc százaléka emlékszik milyen volt a „túloldalon”, mi történt vele a hirtelen halál beállta után.
FÁY Gábor

Angyalok
Körülöttünk létező lények

Az elmúlt hetekben, szinte izzott e sorok írójának ezoterikus levelezési listája a sok hozzászóló írásától. Valaki ugyanis felvetette az angyaltémát, és erről a felvetésről küldtek a lista tagjai érdekesnél érdekesebb hozzászólásokat. A sok levélből ismertetünk néhány érdekes összevont hozzászólást, amelyekből kitűnik, hogy a levélírók igenis jól ismerik a Bibliát.
Egy olyan álláspont kristályosodott ki a levelekből, hogy az angyalokról szóló bibliai tanítás megismerése fontos tényező, mert ennek kettős jelentősége van. Egyrészt megmutatja, hogy egyáltalán nem mellékes az angyalokról szóló eszmefuttatás. Az angyal-téma a megváltásnak, az emberi bűnöktől való szabadításnak központi üzenetében foglal fontos helyet. Ugyanakkor lelepleződnek azok a csalások, ál-tanítások, amelyek elárasztották a világot különféle angyali megjelentetések formájában.
De felvetődhet sokunkban a kérdés, hogy egyáltalán kik is azok az angyalok? A Biblia szerint Isten sokféle értelmes lényt teremtett az ember, illetve az emberiség mellett. Vannak mennyei uraságok, fejedelmességek, hatalmasságok, de hogy ezek mit jelentenek, arról keveset tudunk. A Szentírás szerint a Föld megteremtésének idejében már értelmes lények is „örvendeztek” (Jób 38,4-7), és ezek a lények sohasem fogadták el az önzés elvét, a Sátán törvényét. Megoszlás csak az angyali és az emberi világban támadt később, a lázadókon kívül minden értelemmel rendelkező lény hűséges maradt teremtőjéhez.
Az angyalok éppen olyan értelmes, teremtett lények, mint az emberek. A Biblia tiltja imádatukat, ahogyan az emberimádatot is. Az angyalok testi felépítésükben hasonlítanak az emberre. Tévhit az, ha az angyalokat testetlen, sziluettszerű lényeknek gondoljuk, „göndör hajú pufók gyermekeknek” képzeljük, ahogyan meg vannak mintázva a templomokban vagy kegyképeken. Tény azonban, hogy az angyalok láthatatlanná is válhatnak, sőt többnyire láthatatlanul vesznek részt a földi eseményekben. Hogy láthatatlanok is lehetnek, az nem bizonyítja láthatatlan voltukat, csupán egyik képességükről tanúskodik, amellyel Isten ruházta fel őket. Az ember csak képletesen tud láthatatlanná válni -. Ha szerény, visszahúzódó teremtés, nem a saját érdekeit, hanem például egy jó ügyet képvisel, vagy titokzatosságba burkolózik. Az angyaloknak azonban eleve adott a láthatatlanná válás képessége, amelyről a Biblia egyik igen tanulságos története szól, amikor beszámol Elizeusról és a szíriraikról.
Amikor Elizeus próféta elfogatására a szíriai király csapatokat küldött Izraelbe, Géházi, a próféta segítője megrettent a Dóthán városát körülzáró ellenséges erők láttán. „Jaj, jaj, édes uram! Mit cselekedjünk?” – kérdezte megrémülve a szolgáló. Elizeus ekkor Istenhez fohászkodott, kérte az urat, hogy nyissa ki Géházi szemét, hogy megpillanthassa a védelmükre sereglett láthatatlan angyali sereget „tüzes lovagok és nagyszámú szekerek” formájában.
Felvetődhet az olvasóban a kérdés, hogy miért adta meg Isten teremtményei egyik csoportjának a láthatatlanná válás képességét. Az emberi, a fizikai világban az igazi érték a láthatatlan, tapintatos segítőkészség. A héber nyelvben a malák, a görögben az angelosz (innen ered a magyar angyal szó is) követet, küldöttet jelent. Isten szolgáló lelkeknek, szolgatársaknak teremtette az angyalokat, akik a háttérből végzik fontos küldetésüket, akik mindig tudatában vannak annak, hogy „a szolgák alázatával segédkezzenek akkor is, ha a dolgok menete a főszerepet osztja rájuk”.
Fontos különbség az angyal és az ember között még az is,.hogy az angyaloknak nincs nemiségük. A Biblia szerint az emberek egyik meghatározó jellegzetessége az, hogy Isten „férfiúvá és nővé teremtette” őket.
A láthatatlanná válás képességén és a nemiség hiányán túl még egy harmadik különbség is van az angyalok és az emberek között: az angyalok hihetetlen sebességgel tudnak közlekedni. A szellemi síkon ugyanis nem létezik téridő, mivel az csak az anyagi síkra jellemző, így a szellemi lények a gondolat sebességével változtatják helyüket. Ennek jelzésére szolgált már az Ószövetségben is a szárnyakkal való ábrázolásuk. A frigyláda fedelén megformált két kerubot két szárnnyal ábrázolták. Ézsaiás pedig amikor a szeráfokról tesz említést, ő már háromszor két szárnyról beszél. Ennek a gyorsaság mellett az volt a jelképes értelme, hogy a szeráfok két szárnyukkal a lábukat fedték be, hogy mások ne ezeket nézzék, hanem Istennek adjanak hálát, a másik két szárnyukkal arcukat takarták el, hogy a szeráfok se tekintsenek másokra, csak Istenre, végül pedig a harmadik két szárnnyal helyüket változtatták, mert minden teremtményi cselekvés az első négy szárny nyomán lehet helyes és erőteljes.
Sokan morfondíroztak azon, hogy mennyi lehet az angyalok száma. Dániel próféta szerint az angyalok száma felmérhetetlen, amit az „ezerszer ezer és tízezerszer tízezer” hebraizmussal fejezett ki, ezt végtelennek, megszámlálhatatlannak lehetne ma fordítani.
Az angyalok rendjében még a Föld teremtése előtti időben megoszlás következett be. Erről négy helyen olvashatunk a Bibliában. Ennek nyomán a Bibliából tudhatunk Isten angyalairól, akik hűségesek maradtak az Úrhoz, és Sátán angyalainak munkájáról, akiket hol gonosz angyaloknak, hol démonoknak nevez a Szentírás.
Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor történt az angyalok lázadása, rendjük mikor oszlott meg. Arról viszont van tudomásunk, hogy az Isten ellen fellázadt főangyal a Sátán (Sataniel) nevet kapta, őt az angyalok harmadrésze követte. A Föld megteremtése után a Sátánt és a gonosz angyalokat az ember engedte be a földi szférába. Azóta bolygónkon e két angyali rend között szakadatlanul folyik a harc.
A fellázadt angyalok vezetője tehát a Sátán nevet kapta, ami „ellenséget” is jelent. Ezután a vezetői tisztséget az angyalok rendjében Gábriel vette át, nevének fordítása: „Isten erős lénye”. Az Ó- és az Újszövetség több történetében Gábriel csak a megváltási terv döntő pillanataiban jelenik meg. A Bibliában a Sátán és Gábriel angyalokon kívül más angyalnév nem található. A Sátánnak más elnevezéseit is jelöli a Szentírás, így megtalálhatjuk a Beliál, vagy Belzebub illetve az Abaddon (Apollion) név alatt is.
A Mihály név nem angyalnév, hanem Jézus egyik jelképes elnevezése. Ezt a nevet a Szentírás kivétel nélkül akkor alkalmazza, amikor Krisztus közvetlen küzdelembe bocsátkozik a Sátánnal. A héber Mikáél jelentése is erre utal: Ki olyan, mint Isten?. A Bibliában összesen ötször fordul Mihály neve.
Más angyalnevek, mint amilyen Rafael, Számáel, Uriel, stb. mitologikus nevek, bibliai előfordulásuk nincs.
A héber merkaba – szekér – szó 80-szor fordul elő az Ószövetségben, a Biblia-fordítók ezt kerub elnevezésnek fordították. Itt az angyalok különleges csoportjáról van szó, szemléletes leírásuk Ezékiel leírásaiban találhatók meg. Az angyalok rendjében rendkívüli szolgálat az övék, a bukott emberiség érdekében tevékenykednek.
A szeráf – többes számban szerafim – csak egy helyen jelenik meg a Szentírásban, Ézsaiás látomásában történik róla leírás, sok fordító úgy véli, hogy a szeráfok talán azonosak lehetnek a kerubokkal.
Az angyalok küldetése az, hogy szolgálatot töltsenek be azok érdekében, akik örökölni fogják az üdvösséget. Járnak a Föld egyik végétől a másikig, hogy erőt adjanak a szenvedőknek, védelmezzék a veszélyben levőket, és szíveket nyerjenek meg Krisztusnak. Senkit sem hanyagolnak el, senkit sem mellőznek, az Isten ugyanis nem válogat az emberek között.
FÁY Gábor

Az angyalok munkája
Tanításuk központi része a Bibliának

A múlt héten e sorok írója megemlítette, hogy levelezési listáján az elmúlt hetekben igen sok írás, hozzászólás és tudományosan alátámasztott vélemény jelent meg az angyalokról, ezeket összevonva szeretné megismertetni most a Családi Kör olvasóival is. Adós maradt azonban azzal, hogy milyen szolgálatot töltenek be egyáltalán az angyalok?
Egy írótárs szerint az angyalok szolgálata a bűneset utáni pillanatoktól kezdve az idők végezetéig tart, és számtalan területen folyik. Így például a Sínai-hegyen a mózesi zsidó törvények kinyilatkoztatásában is angyalok segédkeztek, a próféták is angyalok segítségével kapták, illetve értették meg az Úr üzeneteit, de az angyalok hozták tudomására a jövendöléseket is, amelyek a János jelenésekben vannak foglaltatva.
A bibliai jövendölésekben hangsúlyt kap, hogy Jézus Krisztus második eljövetelekor angyalok töltik ki majd a „harag poharait”, segédkeznek az igaz emberek egybegyűjtésében, majd részletekbe menően fogják közölni, hogy maga Krisztus ugyan nem száll alá a bűnök végső következményeinek csapásaitól sújtott Földre, hanem az ő hatalmának angyalai végzik el az egybegyűjtés munkáját.
Az angyalok munkája tehát rendkívül kiterjedt és felelősségteljes, mert az Úr az angyalok révén váltja be számtalan ígéretét. Azt is, hogy „nem hagy feljebb kísérteni annál, mint amit az ember elszenvedhet”, de azt is, hogy ha törvényei útján jár az ember, akkor „hite által biztosítja útját az üdvösségre”
Nem lenne az angyalokról alkotott kép teljes, ha a végrehajtó szerepükön túl figyelmen kívül hagynánk az angyalok megismerő, érző szerepét, mert ők bizony tanulékonyak, fejlődő lények, akiknek betekintésük van az Isten megváltási tervének egészébe és részleteibe is. Isten kedvét leli a jó angyalokban, akár a mennyből induljanak el, akár itt a Földön végezzék küldetésüket.
A Bibliának majdnem minden lapja tanúsítja az angyalok létezését. Ezzel szemben, még a választott nép (a zsidók) történelmében is vannak különféle vitatások és torzítások az angyalokkal kapcsolatban, de a kereszténység történetében is megtalálhatók a végletes következtetések.
Az angyalok imádatát tulajdonképpen a II. niceai zsinat (787-ben) tiltotta meg, de megengedte tiszteletüket az emberek részéről. Ezért alakult ki később a Mihály-, a Gábriel-, a Szent György-kultusz. A kilenc angyali rend felállítása is középkori kitalálás. Minden valószínűség szerint azért alakulhatott ki, mert hát az ember földi életében sokat jelenthetett az a hiedelem, hogy „többen vannak velünk, mint ellenünk”. Sokan imádkoznak is azért, hogy az emberekről gondot viselő Isten küldjön angyalokat a maga és mások megoltalmazására, segítsen utazásainak alkalmával, nehéz helyzeteiben, családi és közösségi problémáinak megoldásában.
Sokat jelenthetett a bölcs Salamon hittapasztalata is, amely megörökítette, hogy Istenen kívül, az emberhez hasonló teremtmények feszült figyelemmel kísérik az élet minden lépését. Ők, az angyalok, elviselhetetlennek tartják egykori társuknak, a Sátánnak rosszindulatú lelkületét és az ember ellen irányuló cselekedeteit. Az angyalok, az ember a rossz feletti győzedelmes életében vállaljanak és nyújtsanak messzemenő segítséget, ezért mindenkinek illik megbecsülni munkásságukat.
Végül, e sorok írójának egyik társa a Sprituális Baráti Körből gyakorlati tanácsot is ad ezen a téren. Ő már évtizedek óta levelezik az őrangyalával. Minden este levelet ír neki, elmondja milyen tevékenységet folytatott, kivel miről beszélgetett. De búját-bánatát is leírja, olykor tanácsát kéri problémáinak megoldására. Az őrangyal – szerinte – segít is neki. Megálmodja a megoldás módját, vagy egy más kötetlen beszélgetés alkalmával elejtett kulcsfontosságú szó elhangzása világít rá, hogy mit is kell tennie.
Mivel szívesen használja kerékpárját nagyobb bevásárlások alkalmával és barátnőinek meglátogatását is gyakran kerékpárra pattanva intézi – annak ellenére, hogy már nem tartozik a fiatal korosztályhoz. Egy nagyobb bevásárlásra is kerékpárral ment, de az áruház bejáratánál hagyott és lezárt biciklijét valaki ellopta.
Otthon elmélkedni kezdett ezen, az is megfordult a fejében, hogy talán őrangyala részéről figyelmeztetés volt ez a lopás, talán már az ő korában túlságosan veszélyes vállalkozás a kerékpáron való közúti közlekedés. Ezt meg is írta szokásos esti levelében és köszönetet is mondott a veszélyre való ilyen utalásra.
Néhány nappal később, egy park melletti bozótos mellett elhaladva észre vett egy ügyetlenül elrejtett tárgyat és megközelítve azt állapította meg, hogy ott bizony az ő elkötött biciklije hever. Fogta és kerékpáron folytatta útját haza felé. Szerinte az őrangyala meghallgatta panaszát és úgy intézte a dolgot, hogy rátaláljon elkötött vasparipájára. Aznap este levelében meg is köszönte őrangyalának segítségét. „Ez váljon kötelezővé mindenki számára, hogy az őrangyalának mindig köszönje meg tevékenységét, legyen ez a probléma pozitív megoldása, vagy esetleg a megoldás elutasítása” – mondogatta történetének elmondása után.
Az angyalokról szóló történeteink lezárása előtt azonban hangozzék el az is, hogy az angyalok csak úgy és csak ott és akkor végezhetik el küldetésüket, amikor az emberek is hajlanak az angyal akaratának követésére. Erről egy szép történet szól Bálámról, a szamaráról és az angyalokról.
Bálám eredetileg Isten igaz prófétája volt, aki Mezopotámiában élt és híre a Krisztus előtti 15. században elterjedt az egész világon. Követséget küldtek hozzá a moábiták és a midiániták, hogy megfelelő mennyiségű aranyért és ezüstért rávegyék, mondjon átkot Izrael népére, amely a honfoglaláshoz készülődve veszélyeztetni kezdte a pogány, bálványimádó népek érdekeit.
Bálám a kérés hallatán megingott hitében, Isten azonban angyalt küldött a próféta feltartóztatására, aki már szamárháton ment megbízói után a Jordán és a Moáb hegyei felé.
A felkínált kincsektől elvakult Bálám nem látta meg az angyalt, a szamara viszont igen, és az angyal intésére letért az útról. Miután Bálám agyba-főbe verte szamarát, amely nem arra ment, amerre ő akarta, hanem sövényhez, kerítéshez húzódott. A szamár engedelmeskedett az angyalnak. Miután Bálám kitombolta magát, végre meglátta ő is az angyalt, de sajnos a sorozatos csodás megnyilvánulások már nem voltak elegendők, hogy Bálám engedelmeskedjék. Dicstelen küldetését ugyan elvégezte, bár átok helyett áldást mondott a zsidó népre. Így lett egyike Bálám a Biblia jelképpé vált személyeinek egyikévé, akit a Jelenések könyve a hatalmi kereszténység eltorzulásának példájául is felhasznált. Leszögezi: az angyali megjelenés nem elegendő ott, ahol az ember mást akar.
FÁY Gábor

A titokzatos kristálykoponyák
Információkat tartalmaznak

Az amerikai őslakos indián törzsek szerint a kristálykoponyák hatalmas, természetfölötti tudás birtokosai. Fontos üzeneteket hordoznak, nemcsak az emberiség eredetével, hanem küldetésével, sőt a jövőjével kapcsolatban is, csak még nem tudni, hogyan lehet őket szólásra bírni.
Egyes legendák szerint a kristálykoponyákat, amelyek a Föld különböző helyein rejtettek el, össze kell gyűjteni, és ha mind a tizenhárom koponya együtt van, akkor lehet őket megszólaltatni. Persze az emberiségnek addig, míg meg nem lelik az összest el kell érni egy bizonyos fejlettségi fokot is, egyrészt azért, hogy megtalálja a megszólaltatás módját, másrészt pedig nem szabad visszaélnie azzal a tudással, amelyet a koponyák megszólaltatásával megszerez.
Jelenleg hét kristálykoponya létezéséről tudunk, hat darab egy ember kezében – illetve birtokában – van, egy pedig múzeumban található. Az első kristálykoponyát 1927-ben találta Albert Mitchell-Hedges archeológus Honduras őserdejében. A vadonban különleges leletek után kutatott és egy buja növényzettel benőtt területen egy maya települést feltételezett. A területet felgyújtotta, a lángokban mintegy háromhektárnyi őserdő veszet oda, viszont miután a füst eloszlott és a hamu is annyira lehűlt, hogy be lehetett hatolni az eléggé durva módon megtisztított területre, elképesztő felfedezéssel szembesült. Feltárt egy páratlanul kiépített és kiváló állapotban megmaradt települést, amelyben számos piramis volt és egyéb épület,. A feltárás során a régész egy egyedülálló alkotásra is bukkant, amely igencsak megosztotta a tudományos világot. A furcsa lelet egyesek szerint fantasztikus ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a 20. század legfontosabb régészeti leletének számít. A vitatott tétel egy kvarckristályból készített emberi koponya volt, arányaiban tökéletes, megmunkálási minőségét tekintve pedig példa nélküli. Korát nem lehet meghatározni, funkciójára sem derült fény és eredete is a homályba vész.
A kristálykoponyáról nem tudni, hogy milyen módon készült. A kvarckristálynak ilyennemű precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A hetvenes években a Hewlett-Packard laboratóriuma alapos vizsgálatnak vetette alá a különleges leletet. Megállapították, hogy a koponyát egyetlen kvarckristályból alakították ki, ám készítői nem használtak semmilyen fémből készített eszközt. A mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolást sem fedeztek fel a koponya felületén. Megfigyelték a továbbiakban, hogy a koponya időnként változtatja színét és a környezeti időjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Sokan vélekednek úgy, hogy a kristálykoponya földöntúli idegen lények hagyatéka, valamilyen módon üzenetet rajtettek el benne az emberiség számára.
Érdekességnek számít, hogy az első felfedezett kristálykoponya iránt roppant nagy volt az érdeklődés a náci Németország okkultista szakértői részéről is. Több ízben kísérelték meg ellopni egy brazil múzeumból. A náci főboszorkány szerint ugyanis a kristálykoponya a Halál Istennőjének a koponyája, egy ősi árja szakramentum, amely még az ősi Atlantiszról származik. A náci ügynökök kétszer is behatoltak a múzeumba, de mind a két alkalommal a biztonsági szolgálat idejében elfogta a tolvajokat. A másodszori próbálkozás után a múzeum egy titkos helyen rejtette el a felbecsülhetetlen értékű műremeket.
Az ezoterikusok szerint a kristálykoponyák élő entitások, élő energiaforrások. Mindegyik más típusú kvarckristályból készült és mindegyiket más-más helyen találták. Az egyikre Oroszországban leltek, de találtak koponyát Mongóliában, Olaszországban, Peruban, Brazíliában, Guatemalában, sőt az egyesült államokbeli Ohio államban élő indián őslakosoknál is. Ma már a tudományos világ hitelesnek tartja őket, miután a kövek ősi és modern kialakulásának szakemberei is megállapították, hogy valósak. Az amerikai indiánok szerint a koponyák űrhajóval kerültek a Földre a Fiastyúk csillagrendszerből. Ezt állítják egyébként a maják leszármazottjai is.
A határtudományok művelői olyan próbát is végeztek a kristálykoponyákkal, hogy jelenlétükben meditáltak. Szerintük páratlan élményben volt részük, megtudták, hogy láthatatlan erők veszik körül a koponyákat, amelyeket „lecsapolhatnának”, saját javunkra használhatnának és ílymódon egy pozitív szervezet részeivé válhatnánk.
A kristálykoponyák körül kialakult rejtélyeket a szellemtan hívei is megkísérelték felfedni. Carole Wilson, Kanada egyik legismertebb médiuma, akinek a segítségét a helyi rendőrség is rendszeresen igénybe veszi a megoldatlan gyilkosságok esetében, megpróbált mediális úton a koponyákban tárolt információkhoz hozzáférni. A szellemtan szokásos módszerével meditatív állapotban megszólította azt az entitást, amelyről feltételezte, hogy a kristálykoponya őrzője, és ekkor a mediális kör tagjai óriási meglepetésben részesültek. A koponya szelleme a médium révén „megszólalt”, a szöveget természetesen magnetofon szalagon rögzítették.
Az üzenet a következő szöveggel kezdődött:
- Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, amelyet ti kristálykoponyának hívtok? Hát elmondom nektek. Ezt a tárolóedényt sok-sok évezreddel ezelőtt alkották meg egy magasabb intelligencia tagjai. Egy olyan civilizáció alkotta meg, amely megelőzte azokat, akiket ti majáknak hívtok. Ez a civilizáció - a mi civilizációnk -, szellemi szintje akkoriban sok szempontból is fejlettebb volt, mint amilyen a tiétek most…
A kristálykoponya őrének meséjéről bővebbet majd a következő héten.
FÁY Gábor

A kristálykoponya meséje
Jóslatai igen fenyegetőek

A múlt század harmincas éveinek elején Honduras őserdejében egy archeológus példátlan leletre bukkant. Az egyik piramisban kvarckristályból készített emberi koponyára hasonlító relikviára bukkant, amelyről ma sem tudni hogyan készült és milyen célt szolgált. Egyes mítoszok szerint ezek az átlagos emberi koponya méretű relikviák beszélni, sőt énekelni is tudnak. Nem tudni, hogy ez a kristálykoponya egy korábbi világ pusztulása után maradt-e hátra, vagy a világűrből érkezett, hogy az idegen lények elraktározzák benne az emberiség valós történetét. Azt a célt szolgálják, hogy az embereket megtanítsák egy magasabb fokú tudásra, ha már fejlődésében elértek egy bizonyos magasabb szintet.
Az őserdőben talált kristálykoponya nem sokkal később társakat is szerzett. A világ egyes helyein újabb koponyákra leltek a kutatók, és jelenlegi tudásunk szerint most már hét darab van belőlük. Eredetüket és rendeltetésüket legendák és modern kutatások próbálják magyarázni. Mert még ma sem tudjuk pontosan, honnan származnak, milyen célt szolgálnak, és hány darab van belőlük a Földön.
Egy ősi amerikai legenda szerint a Földön 13 átlagos emberi méretű koponya létezik, a koponyák beszélni tudnak, fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről és a világegyetem rejtélyeiről. Ez a tudás azonban csak akkor válik majd hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik előkerül, egybegyűjtik őket, és az emberiség elér egy bizonyos fejlettségi fokot. Az eddig előkerült kristálykoponyákat nagyon rejtélyes módon találták, valamennyiüket paranormális tevékenységekről és hihetetlen szellemi, vagy gyógyító hatalmakról szóló történetek lengenek körül.
Egy kanadai médium megkísérelt mediális úton hozzáférni a koponyákban elrejtett információkhoz. Így lehetett megtudni, hogy a kristálykoponya valójában egy „tárolóedény”, sok-sok évezreddel ezelőtt lett megalkotva egy magasabb intelligencia részéről. Ennek a civilizációnak a tudásszintje sokkal magasabb volt akkor, mint amilyen a mai civilizációnak a tudás szintje most. Akkoriban ők sokkal fejlettebbek voltak, mint amilyenek mi vagyunk most. A tárolóedény sokak elméjét tartalmazza és az egy elméjének anyagát is. A tárolóedény nem az általunk ismert fizikai eljárás útján készült, jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte – mesélte a koponya őrzőszelleme
A világ java része is a szellem erejével jött létre - folytatta. Mert a szellem teremti az anyagot. Ha majd az emberiség tudásszintje is megfelelő szintre emelkedik, akkor meg fogjuk érteni, hogy a kristály is élő anyag és a szellem is az anyag szerves része.
A koponyának nevezett tárolóedény azért kristályosodott ki, mert a mai három dimenzió által behatárolt ember számára szükség van látásra, hallásra és tapintásra, hogy a szellem alkotásai az emberi elméhez csatlakozzanak. A mai ember tiszteli a személyiséget, a fejet, az agy keretét, és ílymódon az edény is a koponya formájában maradt meg, a benne elrejtett információk is ebben a formában lettek megőrizve és megoltalmazva. A kristálykoponyának nevezett tárolóedény földi életének hossza 17 000 esztendő, nemzedékek adták át egymásnak, csiszolták homokkal és szőrrel és így maradhatott sértetlen.
A koponya őrzője ezután elmondta, hogy további tárolóedények fognak előkerülni, mert még számosan vannak még, mert miután egyetlen ember sem, így egyetlen szellem sem birtokolhatja az összes tudást. Az edények mindegyike tartalmazza azt az információt is, hogy hol található meg a többi.
- Egyet ott adunk át nektek, ahol jeleket hagytunk a földben, és fent a hegyekben. Egy majd váratlanul kerül elő a régióból, amit ti Dél-Amerikának hívtok. Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok Atlantisznak hívott elveszett civilizáció felmerül előttetek. Arra ösztönzünk benneteket, hogy kutassátok át az általatok Bimininek nevezett területet, mi majd irányítani fogunk benneteket, megmutatjuk nektek azt a helyet is, amelyet ti templomnak hívtok, mert itt volt az a pont, ahol a kapcsolatok létrejöttek a Földnek nevezett bolygó és a világmindenség többi rendszere között. Amikor majd valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává. A fény és a hang rezgése lesz a kommunikáció módja. Amikor majd az ember képes lesz előállítani bizonyos rezgést, akkor majd meg fogja kapni a szükséges utasítást, amelyre szüksége lesz a kapcsolatteremtésre. Ez az idő ugyanis még nem jött el, mert még mindig vannak olyan információink, amelyek még nem nyertek formát, és mások is, amelyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén. Ezeket, a mostani időben még nem találhatjátok meg, mert túl veszélyesek lennének számotokra. Ez a tudás megszerzése még túl korai az emberiség evolúciója szempontjából, az emberiség ugyanis még mindig a pusztítás eszközeinek a jobbításával foglalkozik.
A tárolóedény őrzője ezután elmondta, hogy azért vette fel ezt a formát, hogy bátorítsa az egységre való törekvést és csökkentse az emberekben a széthúzásra irányuló vágyakat. Az ember elméje még mindig a különállásra törekszik, viszont a különállás elvezeti az emberiséget önnön pusztulásához, a széthúzás ugyanis a megsemmisülést és a halált jelenti. A Földön egyre több az erőszak, nemcsak ember az ember ellen harcol, hanem erőszakolja a természetet, erőszakolja a Földet is.
A médium ezután a emberiség eredetéről firtatta a tárolóedény őrzőjét, aki megértéséről biztosította a médiumot.
- Megértjük, hogy nagy az érdeklődés az emberiség eredete iránt. Az ember eredeti formája a gondolat volt, a gondolat ereje, a szellem ereje alkotta meg a fizikai testet. Az emberi civilizáció több mint 15 000 évvel megelőzte az emberek által Atlantisznak hívott terület létesülését. Az elkövetkező 5, 10, 15 éven belül azonban számos felfedezés történik majd, amelyek a megfelelő irányba terelik a kutatásokat. Felfedezések lesznek Dél-Amerikában, Ausztráliában és Egyiptomban. Amit a mai ember sivatagnak hív, ott történnek majd a legjelentősebb felfedezések. A mi civilizációnk nyomaira fog bukkanni a földi ember a szárazföld egyes részein, de a tengerek alatt, különösen az óceánok alatt, amit Atlantinak és Indiainak hív a mai ember. Sok felfedezés lesz az ember által Holt-tengernek hívott hely alatt is. Ott a felszín közelében, felfedezésre várva, megtalálhatók lesznek a mi civilizációnk maradványai. Számos felfedezés még nem következhet be, csak azokat engedhetjük megtalálni, amelyek nem fogják pusztulásba taszítani az emberiséget. Mi ugyanis egy másik világból érkeztünk a Földre, egy másik dimenzióból, hogy megtapasztaljuk a fizikai testnek, az anyagnak a sűrűségét.
Most pedig figyelmeztetünk benneteket, hogy a pusztulásotok máris a kezdetét vette. Súlyos események várhatók, mert számotokra, primitív tudásotokkal olyan dolgokat idéztetek elő, amelyek visszafordíthatatlanok. A tudósok játszadozásával vette kezdetét a hang és a fényhullám elhajítása a Földet körülvevő atmoszférába. Hamarosan még inkább észre fogjátok venni, hogy a világmindenségből mennyi pusztító hullám csapódik majd a bolygótok felszínébe. A légkörbe való beavatkozás sok pusztítást fog elindítani, szokatlan időjárási minták jönnek létre, gyors klimatikus változások kezdődnek és a szárazföld területeinek az elmozdulása is küszöbön áll. Nagy horderejű katasztrófa fog bekövetkezni. A folyamat már elkezdődött. Rájöttök majd, hogy egyre több halál férkőzik az életbe. A háziállatok is nagy számban fognak elpusztulni, a vizeitek megromlanak és felmelegednek, és a szárazföld nagy területei eltűnnek a hullámok alatt. A földtömegek eltűnnek, a tengerek és az óceánok felemelkednek.
A kristálykoponya őrzőjének jóslatai mintha már a megvalósulás előtt lennének, mert a Föld éghajlatának gyökeres változásait mintha napról-napra megtapasztalnánk. A végleges katasztrófa – remélhetőleg -, nem fog bekövetkezni, mert a tárolóedény őrzőjének utolsó mondata úgy hangzott: a katasztrófa nem kerülhető el, de kihatásain még nagyban lehet változtatni.
FÁY Gábor