Ezoterika

Angyaltan
Az emberi lét fölötti világ

Az angyalokkal az ember úgy van, hogy ha valakire rákérdezünk, hogy hisz-e az angyalok létezésében, akkor azt feleli, hogy már kinőtt a gyermekkorból, mert csak a gyerekek hisznek az angyalokban, elsősorban a védangyalokban. Pedig az angelológia, az angyaltan a szellemtannak egy fontos ága, fontos szakterülete.
Az emberiségnek van egy ősi tapasztalata, hogy vannak a világon látható és láthatatlan lények. A látható világ megnyilvánulásaival nincs probléma, mert hát kézzel fogható bizonyítékaink is vannak a látható lények létezéséről. A láthatatlan lényekről pedig az az álláspont alakult ki, hogy egy részük jó, másik részük gonosz. Sokan meglepődnének annak hallatán, hogy mennyien foglalkoznak a láthatatlan világgal kapcsolatos témákkal, mert igen sok ember minden rosszat a gonosz szellemek számlájára szokott írni.
A láthatatlan világ lényeivel a Biblia is foglalkozik. A szentírás szerint a láthatatlan világ lakói a kerubok, a szeráfok és az angyalok serege. Ezek erőben és dicsőségben az emberek fölött állnak, de rajtuk kívül vannak még bukott angyalok is, ezek közé tartoznak a démonok. Az Írás szerint az angyalok seregével az embernek nem kell kapcsolatot kezdeményeznie, mert az angyalokat az Isten küldi, a démonok pedig maguktól is jönnek kísérteni.

A föld megteremtése előtt is léteztek angyalok
A Biblia szerint az Istenhez hűséges angyalok már a föld megteremtése előtt is léteztek. Nem szaporodnak és nem is halnak meg. Számuk állandó. Eltérő a rangjuk, mert vannak főangyalok amelyek kijelölt területeken tevékenykednek és eltérő hatáskörrel rendelkeznek. Ezeknek más és más az elnevezésük, mert vannak közöttük uralkodók, fejedelmek, trónok.
A Biblia szerint az emberiség történetében kétezer év alatt 29 embernek és 45 alkalommal jelentek meg, csakis nagyon nagy jelentőségú események alkalmával. A fizikai világban Isten parancsára jelennek meg, olykor viziókban vagy szemmel is láthatóan vagy láthatatlanul, de hallhatóan vagy személytelenül mutatkoztva, teljesen ember módjára viselkedve. Az angyalok imádata tilos és ezt az angyalok is tudják.
Az angyalok hivatásuk szerint szolgáló szellemek, feladataik közé tartozik a közvetítés az Isten és az emberek között, továbbá az embereknek való hírvivés, a meghaltak lelkének vezetése a túlvilágon, valamint a démonok elleni szervezett küzdelem továbbá az Isten ítéletének a végrehajtása.
A démonok eredetileg angyalok voltak, de vétkeztek Isten ellen. Ezért belőlük lettek a gonosz, illetve a tisztátalan szellemek, akik szintén szervezetten küzdenek az Isten, a jó angyalok és a hírvivő angyalok ellen.
A démonok vezetője a sátán (héber jelentése ellenség), aki az Isten ellen fellázadt kerúb volt. Ő gonosz lélek, embergyilkos, a hívő emberek vádlója és rágalmazója, a világ félrevezetője, aki akadályozza az igehirdetést és ő munkálkodik az engedetlen emberekben.
A démonokat nem szabad káromolni, de félni sem kell tőlük, mert az angyalok erősebbek náluk, és ők végeredményben meg is védik az embert. A démonok egyébként mind ki lettek dobva a mennyek országából, mert Krisztus legyőzte őket. Sorsuk megpecséltetett és ezzel ők is tisztában vannak.
Mellékesen megjegyezve a a bibliai daimont és a diaboloszt a régies magyar fordítás ördög szóval adta vissza. A diabolosz értelmezése az össze-vissza dobáló, amit úgy kell érteni, hogy mindenfélét hozzávág az emberhez, mint amilyen például a gyalázkodás. Talán helyesebb értelmezése a diabolosznak a vádló vagy a rágalmazó.

Szellemtani létfelosztás
A szellemtan a szellemi világ tényeinek és lényeinek ismertetése kapcsán foglalkozik az érzékfeletti világban működő hiearchiák tanulmányozásával. Az ember tudati szintje alatt létezik az állatvilág, a növényvilág és az ásványvilág. Ezekkel a természettudományok foglalkoznak. Az ember szintje fölött pedig vannak az angyalok, az arkangyalok és az archék.
A Biblia tanulmányozása során megismerkedhetünk sokféle angyali renddel és az angyalok tetteivel, de az angyalok világát csak a középkorban rendezték a teológusok. A keresztény angelológia Dyonisos Aeropagites, Szent Ambrus és Aquinói Szent Tamás írásai alapján bontakozott ki. A 325-ben megtartott niceai zsinaton egyébként az angyalhitet dogmává tették.
A szellemtan a keresztény ezotéria és az antropozófikus szellemtudomány szemszögéből foglalkozik az angyali hiearchiák működésével. Eszerint az emberi lét fölött kilenc angyali hiearchia működik.
A legmagasabb szinten vannak a szeráfok, akik a szeretet szellemei, továbbá a kerubok, az összhang szellemei és a trónok, az akarat szellemei.
A fenti hármas szint alatt vannak az uraságok, akik a bölcsesség szellemei, az erők, a mozgás szellemei és a hatalmasságok, a forma szellemei.
A legalacsonyabb szinten működnek az archék, akik az idő szellemei, az arkangyalok, a népek szellemei és az angyalok, akik a védelem szellemei.
A hiearchia legfelsőbb hármassága közvetlen kapcsolatban áll a szentháromsággal. A középső hármasság feladata az alsó és a felső hármasság közötti kapcsolat fenntartása. Az alsó hármasság az emberiséggel foglalkozik és a földi világgal áll szoros kapcsolatban.

Az angyalok és az emberek kapcsolatai
Minden ember még a leszületése előtt kap egy védőangyalt. A tisztánlátók, a szellemi látással rendelkező emberek azt láthatják, hogy a védőangyal minden kisgyermek feje fölött tartózkodik, a gyermek 7. csakrájához van kapcsolódva. A gyermeknek 3-4 éves kora táján azonban megszakad ez a kapcsolata. A gyermek kicsiny korában még látja a védangyalát, tisztában van jelenlétével, gyakran el is játszadoznak egymással. Később, amikor a kapcsolódás megszűnik, az angyal a gyermek, illetve a felnőtt ember közvetlen közelében tartózkodik. Csak akkor tud az emberhez közvetlenül visszakapcsolódni, ha az ember tudata elér egy bizonyos rezgésszintet, amely viszont csak akkor érhető el, ha az ember szellemi útra tér, szellemi tevékenységgel kezd foglalkozni.
Ebben a legfontosabb feladata az embernek gondolatvilágának a rendezése. A szorongás, az aggódás, a félelem és a harag által felszabaduló energiák rendkívüli módon akadályozzák a védőangyallal való szoros kapcsolatfelvételt. Csak nemes gondolatokkal lehet becsatlakoztatni a védőangyalt az emberhez.
Az angyalok egyik fontos feladata megtisztítani emberi asztráltestet, hogy az felemelkedhessen szellemi énné. Így fejlődhet ki az emberben a szellemi látás.
A védangyal ismeri az ember korábbi életeit, a magával hozott karmáját és azt az életfeladatot, amelynek teljesítése miatt született le a földre. Azt is lehet mondani, hogy a védő angyal jobban ismeri az embert, mint ő saját magát.
Az angyalok feladata még a földnek, mint bolygónak a megtisztítása asztrálsíkon. A föld asztráltestét elsősorban a helytelen emberi gondolatok szennyezik be. Ha egy angyalnak sikerül felemelni védencét egy magasabb szellemi szintre, akkor ő is továbbléphet, elfoglalhatja helyét az arkangyalok seregében.
FÁY Gábor

Angyaltan
Az arkangyalok világa



Az elmúlt héten az angelológia keretében ismertettük az angyalok helyét az angyali hiearchiában. Az angyalok az alsó hármasság legalsóbb fokozatában vannak és szoros kapcsolatban állnak az emberrel. Mivel még az ember leszületése előtt az angyal már a lélek mellett áll és ismeri a leszületendő ember valamennyi korábbi életét és tudja az is, hogy milyen életfeladat teljesítése miatt érkezik a földre, az angyalról mondhatni, hogy jobban ismeri a reábízott embert, mint az ember önnön magát.
Az alsó angyali hármasság következő angyali rendfokozatába tartoznak az arkangyalok. Minthogy az angyalok feladata egyes emberek vezetése, az arkangyalok feladata egy egy nép irányítása és a népek feletti ügyelet. Minden földi nép fölött egy egy arkangyal található.

Az arkangyalok feladata
A szellemtan szerint vannak szabályosan és szabálytalanul fejlődött arkangyalok. A szabályosan fejlődött arkangyalok révén alakult ki egyes népekre-nemzetekre jellemző vérmérséklet, a szabálytalanul fejlődött arkangyalok közreműködése révén alakult ki egyes népek nyelve.
Az arkangyalok feladata a föld éterikus testének a megtisztítása. A föld eterikus testét elsősorban az emberek beszéde, a hazudozások és a durvaságok, valamint ezeknek beszéde szennyezi be leginkább.
A keresztény ezotériában négy fő arkangyal ismeretes. Ezek: Mihály, Gábriel, Rafael és Uriel.
Miháy arkangyal tevékenységével a muszlim vallás is foglalkozik. Az iszlám hagyomány szerint Mihály arkangyal szárnyai smaragdzöld színűek és az ő könnyeiből alakultak ki a többi angyalok. A Holt-tengeri tekercsekben Mihály a Fény Hercegeként jelenik meg, aki a Sötétség Fiai ellen vezetett háborút. Mihály és legfőbb segítői a mihaeliták küzdenek az ahrimáni ellenerőkkel. Egyébként Mihály arkangyal a modern szellemtudomány kinyilatkoztatója az emberiség felé és ő a modern szellemi tanítások atyja. Általa fog teljesen megszűnni a földön a materializmus és végkép el fog tűnni ez a világnézet tudományokból. Mivel feladatait teljesítette, ezért 1879-ben felemelkedet a korszellemek szintjére és azóta már nem arkangyal, hanem arché.
Gábriel arkangyalt hírvivőnek is nevezik. Ő jelentette be Jézus és Keresztelő Szent János születését szüleinek. Az iszlám vallási hagyományokban Gábriel az Igazság szelleme, ő diktálta le a Korán szövegét Mohamednak, a muszlimok prófétájának. Egyébként ő segíti a természettudományok fejlődését és ő kelti fel az emberekben az érdeklődést saját népük történelme iránt. Szellemi síkon Gábriel arkangyal szabályozza az asztrálpokolba került szellemek tartózkodásának időtartamát is.
Uriel arkangyal volt az, aki figyemeztette a bibliai Noét a küszöbönálló vízözönre, de ő volt az, aki átadta az emberiségnek az alkimiai és a kabbalista tanításokat. Uriel arkangyal az akasa krónika szellemi őrzője és ő határozza meg, ki tekinthet bele ebbe a kozmikus memóriatárba.
Végül Rafael arkangyal adta át az emberiségnek a gyógyítás tudományát. Sugallatára bontakoztak ki a Grál legenda történetei és alakult meg a Templomos Lovagrend. Ő a transzformáció arkangyala is, mert Rafael segíti az alacsonyabb rendű ösztönerők átalakulását magasabb szintű szellemi erőkké.

Az arkangyalok uralma
Minden arkangyal 354 évig van uralmon, ezidő alatt hatása nagyon is érezhetővé válik az emberiség fejlődésében. A szellemtani felosztás szerint Mihály arkangyal Krisztus előtt 600-tól valt hatalmon, az uralkodásban Orifiel követte Krisztus előtt 246-tól. Anael volt a következő, aki uralmon volt az arkangyalok közül, az ő hatalma Krisztus után 108-ban kezdődött. Utána Zahariel arkangyal volt uralmon, időszámításunk kezdete után 462-től. Az uralkodásban 816-ban Rafael követte, majd Samael arkangyal 1171-től. Gábriel 1525-től került uralomra, a hatalomváltás 1879-ben volt, amikor újból Mihály arkangyal lett a vezéregyéniség. Most is az ő korszakát éljük, egészen 2233-ig.
Az angyali hiearchia alsó hármasságának legmagasabb rangú tagjai az archék. Feladatuk már az egész földi emberiség vezetése. Céljuk, hogy a már megtisztított fizikai testet átalakítsák szellemi testté. Ezt azonban már csak az ember fizikai testéből való kiválása után valósíthatják meg. Az emberi szellem a fizikai test halála után már találkozhat az alsó hármasság tagjaival. A fizikai létben azonban csak védőangyalával léphet kapcsolatba.
Sok történet van arról, hogy az angyaloknak nevezett szellemlények segítik a hozzájuk forduló embereket. Volt azonban olyan időszak is az emberiség történelmében, amikor az emberek zöme ostobaságnak tartotta az angyalok létezését és mindent elkövettek annak érdekében, hogy az angyalokba vetett hitet az emberekből kiirtsák. Így sokunkban megmaradt csak néhány főangyal tisztelete és a gyermekekre vigyázó őrangyalok képe.

Milyen segítséget nyúktottak az angyalok
Az emberek fölötti szférák lényeinek közbenjárásáról szóló hit nagyon régi. Már a legrégibb indiai legendákban is találunk olyan részleteket, amikor kisebb istenségek megjelentek és segítették az embereket a kritikus emberi pillanatokban. A görög regék is tele vannak hasonló történetekkel, de Róma ókori történetében is szó van az égiek segítéséről, amikor Castor és Pollux, a fiatal római köztársaság seregét a Regillus tónál vívott csatában győzelemre vitték. A középkorban is nagyon sok történet szól arról, hogy az emberek fölötti hatalmak segítettek bizonyos esetekben. Így például a spanyol ármádiát is Szent Jakab segítette győzelemre. Sok mese van arról, is hogy jámbor vándorokat angyalok segítették az útonállóktól vagy más bajtól mantették meg őket. A magyar mondavilágból is ismert Szent László király legendája, hogyan segítettek neki az égiek a megmenekülésben. Lehet, hogy sokan csak népi banonának tulajdonítják ezeket a történeteket, de mindenütt, ha egy történetben makacsult tartja magát egy hiedelem, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a történetben egy csöppnyi igazság azért mégis van.
A legtöbb világvallás beszél az őrangyalokról, akik szükség esetén és nagy gondokban az emberek mellé állnak. Ebből a hiedelemvilágtól a keresztény vallások nem számítanak kivételnek, bár vannak olyan vallások, amelyek szerint Isten és az ember közötti fokozatokban nincs semmi, azaz senki. Pedig ebben az óriási távolságban lépcsőfokoknak kell lenniük. Mint ahogyan az emberiség alatt is vannak fokozatok, mint az állatvilág, vagy a növényvilág, illetve az ásványvilág. Ugyanígy lehetnek felfelé is fokozatok, lépcsőfokok. Felettünk is ott van az angyalok, vagy a keleti felfogás szerint a devák hatalmas országa. Helytelen az az elképzelés, hogy az ember a fejlődés legmagasabb formája, az ember a legtökéletesebb a teremtmények megnyilvánulásában.
Új fejezetet jelentett, amikor 1989-ben megjelent F.E. Eckard Strohm könyve Atlantisz angyalairól. Itt találkozott a téma iránt érdeklődést mutató olvasó azzal, hogy az angyalok a teremtéssel együtt részeivé váltak a világnak és a fizikai jelenségek mögött ott állnak ők is, illetve egy egész angyali sereg. Így tudtuk meg, hogy az egykori Atlantiszon milyen rituálékkal hívták segítségül az angyalokat, mennyire voltak részei az akkori életnek. Kiderült, hogy az angyalok szeretik, ha segítségül hivják az emberek őket, hiszen a feladatuk közé tartozik az emberek segítése.
FÁY Gábor

Angyaltan
Az arkangyalok világa



Az elmúlt héten az angelológia keretében ismertettük az angyalok helyét az angyali hiearchiában. Az angyalok az alsó hármasság legalsóbb fokozatában vannak és szoros kapcsolatban állnak az emberrel. Mivel még az ember leszületése előtt az angyal már a lélek mellett áll és ismeri a leszületendő ember valamennyi korábbi életét és tudja az is, hogy milyen életfeladat teljesítése miatt érkezik a földre, az angyalról mondhatni, hogy jobban ismeri a reábízott embert, mint az ember önnön magát.
Az alsó angyali hármasság következő angyali rendfokozatába tartoznak az arkangyalok. Minthogy az angyalok feladata egyes emberek vezetése, az arkangyalok feladata egy egy nép irányítása és a népek feletti ügyelet. Minden földi nép fölött egy egy arkangyal található.

Az arkangyalok feladata
A szellemtan szerint vannak szabályosan és szabálytalanul fejlődött arkangyalok. A szabályosan fejlődött arkangyalok révén alakult ki egyes népekre-nemzetekre jellemző vérmérséklet, a szabálytalanul fejlődött arkangyalok közreműködése révén alakult ki egyes népek nyelve.
Az arkangyalok feladata a föld éterikus testének a megtisztítása. A föld eterikus testét elsősorban az emberek beszéde, a hazudozások és a durvaságok, valamint ezeknek beszéde szennyezi be leginkább.
A keresztény ezotériában négy fő arkangyal ismeretes. Ezek: Mihály, Gábriel, Rafael és Uriel.
Miháy arkangyal tevékenységével a muszlim vallás is foglalkozik. Az iszlám hagyomány szerint Mihály arkangyal szárnyai smaragdzöld színűek és az ő könnyeiből alakultak ki a többi angyalok. A Holt-tengeri tekercsekben Mihály a Fény Hercegeként jelenik meg, aki a Sötétség Fiai ellen vezetett háborút. Mihály és legfőbb segítői a mihaeliták küzdenek az ahrimáni ellenerőkkel. Egyébként Mihály arkangyal a modern szellemtudomány kinyilatkoztatója az emberiség felé és ő a modern szellemi tanítások atyja. Általa fog teljesen megszűnni a földön a materializmus és végkép el fog tűnni ez a világnézet tudományokból. Mivel feladatait teljesítette, ezért 1879-ben felemelkedet a korszellemek szintjére és azóta már nem arkangyal, hanem arché.
Gábriel arkangyalt hírvivőnek is nevezik. Ő jelentette be Jézus és Keresztelő Szent János születését szüleinek. Az iszlám vallási hagyományokban Gábriel az Igazság szelleme, ő diktálta le a Korán szövegét Mohamednak, a muszlimok prófétájának. Egyébként ő segíti a természettudományok fejlődését és ő kelti fel az emberekben az érdeklődést saját népük történelme iránt. Szellemi síkon Gábriel arkangyal szabályozza az asztrálpokolba került szellemek tartózkodásának időtartamát is.
Uriel arkangyal volt az, aki figyemeztette a bibliai Noét a küszöbönálló vízözönre, de ő volt az, aki átadta az emberiségnek az alkimiai és a kabbalista tanításokat. Uriel arkangyal az akasa krónika szellemi őrzője és ő határozza meg, ki tekinthet bele ebbe a kozmikus memóriatárba.
Végül Rafael arkangyal adta át az emberiségnek a gyógyítás tudományát. Sugallatára bontakoztak ki a Grál legenda történetei és alakult meg a Templomos Lovagrend. Ő a transzformáció arkangyala is, mert Rafael segíti az alacsonyabb rendű ösztönerők átalakulását magasabb szintű szellemi erőkké.

Az arkangyalok uralma
Minden arkangyal 354 évig van uralmon, ezidő alatt hatása nagyon is érezhetővé válik az emberiség fejlődésében. A szellemtani felosztás szerint Mihály arkangyal Krisztus előtt 600-tól valt hatalmon, az uralkodásban Orifiel követte Krisztus előtt 246-tól. Anael volt a következő, aki uralmon volt az arkangyalok közül, az ő hatalma Krisztus után 108-ban kezdődött. Utána Zahariel arkangyal volt uralmon, időszámításunk kezdete után 462-től. Az uralkodásban 816-ban Rafael követte, majd Samael arkangyal 1171-től. Gábriel 1525-től került uralomra, a hatalomváltás 1879-ben volt, amikor újból Mihály arkangyal lett a vezéregyéniség. Most is az ő korszakát éljük, egészen 2233-ig.
Az angyali hiearchia alsó hármasságának legmagasabb rangú tagjai az archék. Feladatuk már az egész földi emberiség vezetése. Céljuk, hogy a már megtisztított fizikai testet átalakítsák szellemi testté. Ezt azonban már csak az ember fizikai testéből való kiválása után valósíthatják meg. Az emberi szellem a fizikai test halála után már találkozhat az alsó hármasság tagjaival. A fizikai létben azonban csak védőangyalával léphet kapcsolatba.
Sok történet van arról, hogy az angyaloknak nevezett szellemlények segítik a hozzájuk forduló embereket. Volt azonban olyan időszak is az emberiség történelmében, amikor az emberek zöme ostobaságnak tartotta az angyalok létezését és mindent elkövettek annak érdekében, hogy az angyalokba vetett hitet az emberekből kiirtsák. Így sokunkban megmaradt csak néhány főangyal tisztelete és a gyermekekre vigyázó őrangyalok képe.

Milyen segítséget nyúktottak az angyalok
Az emberek fölötti szférák lényeinek közbenjárásáról szóló hit nagyon régi. Már a legrégibb indiai legendákban is találunk olyan részleteket, amikor kisebb istenségek megjelentek és segítették az embereket a kritikus emberi pillanatokban. A görög regék is tele vannak hasonló történetekkel, de Róma ókori történetében is szó van az égiek segítéséről, amikor Castor és Pollux, a fiatal római köztársaság seregét a Regillus tónál vívott csatában győzelemre vitték. A középkorban is nagyon sok történet szól arról, hogy az emberek fölötti hatalmak segítettek bizonyos esetekben. Így például a spanyol ármádiát is Szent Jakab segítette győzelemre. Sok mese van arról, is hogy jámbor vándorokat angyalok segítették az útonállóktól vagy más bajtól mantették meg őket. A magyar mondavilágból is ismert Szent László király legendája, hogyan segítettek neki az égiek a megmenekülésben. Lehet, hogy sokan csak népi banonának tulajdonítják ezeket a történeteket, de mindenütt, ha egy történetben makacsult tartja magát egy hiedelem, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a történetben egy csöppnyi igazság azért mégis van.
A legtöbb világvallás beszél az őrangyalokról, akik szükség esetén és nagy gondokban az emberek mellé állnak. Ebből a hiedelemvilágtól a keresztény vallások nem számítanak kivételnek, bár vannak olyan vallások, amelyek szerint Isten és az ember közötti fokozatokban nincs semmi, azaz senki. Pedig ebben az óriási távolságban lépcsőfokoknak kell lenniük. Mint ahogyan az emberiség alatt is vannak fokozatok, mint az állatvilág, vagy a növényvilág, illetve az ásványvilág. Ugyanígy lehetnek felfelé is fokozatok, lépcsőfokok. Felettünk is ott van az angyalok, vagy a keleti felfogás szerint a devák hatalmas országa. Helytelen az az elképzelés, hogy az ember a fejlődés legmagasabb formája, az ember a legtökéletesebb a teremtmények megnyilvánulásában.
Új fejezetet jelentett, amikor 1989-ben megjelent F.E. Eckard Strohm könyve Atlantisz angyalairól. Itt találkozott a téma iránt érdeklődést mutató olvasó azzal, hogy az angyalok a teremtéssel együtt részeivé váltak a világnak és a fizikai jelenségek mögött ott állnak ők is, illetve egy egész angyali sereg. Így tudtuk meg, hogy az egykori Atlantiszon milyen rituálékkal hívták segítségül az angyalokat, mennyire voltak részei az akkori életnek. Kiderült, hogy az angyalok szeretik, ha segítségül hivják az emberek őket, hiszen a feladatuk közé tartozik az emberek segítése.
FÁY Gábor

Atlantisz elsüllyedése


Kiklopszkapu a kőrengetegben

Atlantisz létezéséről csak szájhagyományok útján van tudomásunk, sok szakember, geológus kétkedéssel fogadja még a mai napig is ennek az óriási szigetállamnak a létezését. Hogy volt-e ilyen nevű kontinensen élő nép, a nyelvészek is megkísérelték bizonyítani, elemezték a földgolyó különböző részein ma is élő emberek ősi szavait, kifejezéseit. Nemrégen az űrkutatást is bevonták az Atlantisz létezése körüli tudományos vitába. Érzékeny műszerekkel tapogatták le a világűrből az Atlanti-óceán talaját. A berendezések egy kiemelkedést is észleltek, egy úgy nevezett hátságot, amely az óceán közepén, az Azori szigetektől délnyugati irányban húzódik és összeköttetésben áll a dél-amerikai kontinenssel is.

Városok nemcsak a tengerben tünnek el

Természetesen régen letűnt népek nagyvárosai, települései vagy országai nemcsak a tenger mélyében vesztek el, az idők folyamán földrengések is pusztítottak a szárazföldeken, valamennyi kontinensen. Az ott élő emberek nagy része valószínűleg odaveszett a katasztrófában, egy kisebb részük máshová vándorolt, más városok, települések vagy országok népeibe olvadt. De egyes történelmi birodalmak lakossága a szomszédos hódító népek hadjárata miatt is elvándorolhatott máshová.
Az mai Pakisztán területén található az Indus folyó, amelyről a történészek csak feltételezték, hogy völgyében létezhettek olyan települések, ahol a lakosság biztos táplálkozási alapra lelhetett, tehát kialakulhattak ősi városok is. Teljesen véletlenül fedeztek fel egy települést az angolok, akiknek irányítása alatt elkezdték építeni az 1500 kilométer hosszú kelet-indiai vasútvonalat Karacsi és Lahore között. A vasútépítés gyorsan haladt, mert a szállítók rengeteg kőanyagot találtak a vasútvonal közelében. Kezdetben a mérnökök kőbányának hitték a hatalmas kőrakásokat, később derült ki, hogy az egykori Harappa romjait képezték a kövek. A várost olyan nép építette az időszámításunk előtti harmadik évezredben – ötezer évvel ezelőtt -, amely még mai szempontból is nézve virágzó volt és messzire kiterjedő kultúrát teremtett.
Azóta, hogy befejezték a vasútvonalat, a romváros nagy részét feltárták. A város utcáinak alapján megállapítható, hogy a házak gondos terv szerint épültek. A szakemberek szerint a feltárt utcák egy gondosan megrajzolt alaprajz szerint épültek, érvényesülni látszik a városi hatóság irányító munkája is. Az épületeket pontos építkezési előírások alapján emelték, és később fel is ügyeltek az előírások tiszteletben tartására. Az utcák egyenes vonalban futnak, derékszögben keresztezik egymást, a magasból nézve olyan benyomást kelt a város, mint egy sakktábla. Ügyeltek arra is, hogy az utcák az Indus folyó irányába is épüljenek, mert a lakosság a forró évszakban csak ílymódon juthatott a folyó felől fúvó, felfrissülést hozó légáramlatokhoz. Sok téglaház szokatlanul vastag alapzatra épült, ami azt bizonyítja, hogy több emeletes épületek lehettek. A házak lapos tetejűek voltak, az emberek napnyugta után itt élvezhették az est hűvösségét, lehet, hogy még ott is aludtak. A romok között járva megfigyelhető, hogy majdnem minden házban volt fürdőszoba. A víz a házakból cserépcsöveken távozott a csatornákba. Mindezek alapján a szakemberek leszögezték, hogy ez a kultúra, amelynek népe az Indus völgyét népesített be a IV. évezred végétől a III. évezred elejéig igen fejlett volt és az adott korban egyedülállónak számított a világon.

Háborúk is megsemmesíthetnek egy kultúrát

A történészek szerint ezt a kultúrát a szomszédos Beludzsisztán harcias lakossága tette tönkre. Az ásatások során sok fej nélküli emberi csontvázakra is bukkantak a régészek, eszerint megtorló hadműveletek is voltak a város elpusztítása során. Az erőszak következtében a települések elnéptelenedtek, a lakosok elvándoroltak, de nem tudni hová, mint azt sem tudják a régészek, hogy ez a nép honnan jött.
Az kétségtelen, hogy már 5000 évvel ezelőtt is léteztek bámulatosan fejlett kultúrák. Az is tény, hogy minden fejlett kultúra egy hosszú fejlődés eredménye és sok ilyen fejlődésről, mint amilyen az Indus folyó völgyében kialakult, alig tud valamit a tudomány. Nem tudni, hogy mikor kezdődött, és az emberi történelemnek milyen mélységeibe nyúlik vissza. Meg azután milyen tragédiák előzték meg a lakosság elvándorlását és eltűnését a történelem homályában.

Kiklopszkapuk

Kis-Ázsia, a nagy ázsiai világrésznek legnyugatibb, félsziget formájú peremvidéke, területe alig nagyobb mint Spanyolországé. Az ókorban számos nép kereste fel, alapított városokat, tekintettel arra, hogy földje termékenynek számított. Számos karavánút is átszeli ezt a félszigetet. Körülbelül 200 kilométerre keletre Ankarától egy Bogazköy nevű falu is létezik, amelynek határában hatalmas, több kilométernyi hosszúságban hatalmas romok húzódnak. Faragatlan sziklatömbök állnak egymásra rakva, a romok arról tanúskodnak, hogy nem olyanok, mint a római korból származó maradványok. A sziklák ugyanis faragatlanul vannak egymásra rakva és még ma is, omladékos állapotukban is gigantikusnak hatnak. A falutól, mintegy három kilométernyire egy sziklás fennsíkon különös alakokból álló domborművek láthatók, a hegyes sapkás, pompás ruhát viselő alakok úgy sorakoznak egymás mellett, mintha valamilyen ünnepélyes menetben vonulnának valamilyen áldozat bemutatására. A közelben van egy sziklakapu is, amelyet két, kőből kifaragott szörnyeteg őriz. A falmaradványokból arra lehet következtetni, hogy ezen a helyen valamikor régen egy eddig még ismeretlen nép rendezte be szentélyét és a vad sziklás vidéket választotta isteneiknek szánt áldozatok bemutatására. A rejtélyes ábrázolásokkal és hieroglifikus jelekkel telerótt sziklacsoportot később Írottkőnek nevezték el. Természetesen folytak egyéb területeken is kutatások, míg a leletekben a hettiták ősi kultúrnépének nyomait ismerték fel a régészek. Ezt a népet a bibliai ószövetség említi többször is, de a tudomány még a közelmúltban is alig tudott valamit a nép valódi történetéről és kultúrájáról. Amit ma tudunk a hettitákról, az az, hogy igen harcias nép lévén meghódította az egész Kis-Ázsiát, a Földközi-tenger partvidékét, hadba került az egyiptomiakkal is, Ramzesz fáraó nagy csatát vívott velük, amelynek utólag vitatható kimenetele volt, és alig negyed század elmúltával újabb harcias népek megjelenésével a hettita birodalom darabjaira hullott szét. A hettiták úgy ahogy jöttek a történelem homályából, ugyanúgy el is tűntek. Városaik romhalmazokká váltak, a bennük élő lakosság pedig elvándorolt, beleolvadt más népekbe.
FÁY Gábor


A műholdfelvételek alapján az Atlanti-óceánban létezik egy kiemelkedés. Vajon ezen a helyen lehetett egykor Atlantisz?

Átok
Fajtájuk és működési elvük

Az átok témája valószínűleg mindenki előtt jól ismert. Mert nincs evilágon olyan ember, aki ne mondott volna átkot valakire, vagy valamire. Lehet, hogy ezek az átkok csak olyan naivak és semmitmondóak voltak, de mégis elhangzottak. Elgondolkozott-e már valaki arról, hogy mi is az átok?
A mágia szakemberei szerint az átok az átviteli mágia közé sorolandó ténykedés. A modern elméletek szerint az átok kizárólag emberi viszonylatban, az átkozódást tényként elfogadó közösségekben vagy egyének esetében működik, tekintettel arra, hogy a rossz kívánság még nem valamiféle pszichikai befolyásolás. Az átok csakis akkor működik, ha a kiszemelet áldozat, a szenvedő alany tudomást szerez az ellene indított mágikus támadásról, vagy legalábbis azt hiszi, hogy valaki elátkozta, vagy megrontotta. Az átok tehát ilyenkor már autoszuggesztió, és bizony sokszor, szélsőséges esetekben az autoszuggesztió valóban ölni is tud. Sok történetről lehet olvasni, hogy még az ésszerűen gondolkodó emberek is lassan sorvadásnak indultak, amikor tudomást szereztek arról, hogy valaki varázslatot művelt az őket ábrázoló viaszbábúval. Ugyanezek az emberek viszont gyorsan és tökéletesen visszanyerték az egészségüket, amikor meghallották, vagy csak hallomásból úgy vélték, hogy képmásuk már nincs többé veszélyben. Az ílymódon értelmezett átok tehát kizárólag akkor fejti ki hatását, ha az áldozat tudomást szerez az ellene irányult varázslatról és hisz annak erejében.

Mi az átviteli mágia?
Az átviteli mágia lényege az, hogy az áldozatot bábúval vagy egyéb képmásával helyettesítik, olyan tárgyakat dolgoznak ezekbe a képmásokba, amelyek hosszabb-rövidebb ideig fizikai kapcsolatban álltak az illetővel. Az átviteli mágiában gyakran kerülnek felhasználásra különböző testnedvek, váladékok, szőrszálak, hajtincsek, körömvagdalékok, fogak vagy más salakanyagok. Lehetnek ezek még ruhadarabok, ékszerek, szerszámok, háztartási eszközök és egyéb használati tárgyak is. Az átviteli mágiát sok esetben a hasonlósági mágiával együtt gyakorolják, például úgy, hogy elkészítik a megrontandó személy képmását, majd elhelyeznek benne néhány olyan tárgyat, amelyek valamilyen módon érintkeztek az illetővel és ezt vetik alá rituális-jelképes tortúrának, illetve kivégzésnek.
Egyes néprajzkutatók feljegyzéseiben számos olyan megrontási esetről olvashatunk, amely során valaki azért süllyedt mély depresszióba, mondott le életéről, betegedett vagy halt meg, mert tudomására jutott, vagy legalábbis feltételezte, hogy egy rosszakarója mágikus támadást indított ellene, démonokat uszított rá, elpusztította képmását, megszurkálta a róla mintázott bábút vagy egyszerűen csak megátkozta.
Kevés a szakirodalom
Az ezoterikus irodalomban a szellemidézésről, a számmisztikáról, a boszorkányságról, a vuduról, a vámpirizmusról, a demonológiáról vagy a halottidézésről megszámlálhatatlan mű létezik, viszont az átkokról szóló tudományról nagyon kevés nyomtatott könyv létezik. Az igaz, hogy az átok gondolata nem nagyon ébreszt kellemes érzést az emberben. Pedig úgy látszik nincs ember, aki életében ne használt volna már valamilyen „hétköznapi” átkot. Hány ember száján „csak úgy kicsúszott” egy kívánság, amely már az átkok közé sorolható. Elhangzanak egy hirtelen felindultság következtében, egy lekésett busz miatt, vagy csak a rossz idő bosszantott fel bennünket és máris elhangzik egy rossz kívánság.
Persze a modern ember nem hisz az átok működésében. Gúny tárgyává válhatnánk, ha nyiltan beismernénk, hogy egy átok hatására történt velünk valami roppant kellemetlen. Ha dühösen kiabáló ellenségünk például elvonja figyelmünket a vezetésről és kocsinkat nekivezetjük a falnak, aligha jut az eszünkbe, hogy az illető a fekete mágia papja lehetett és ő átkozott meg bennünket. Egyes emberek talán elismerik magukban, hogy az átokban „lehet valami”, elhisszük, hogy az átoknak lehet valamiféle lélektani hatása. Lehet, hogy még ma is sokan elhinnék, hogy ha a sámán valakire „rászegezi a csontot”, akkor az illető valóban meg is halhat.
Nézzük azonban, hogy valójában mi is az átok? A fogalom ősi angolszász kifejezése, a „cruisen” annyit jelent, hogy valakire bántást hozunk. A tézis szerint az átok – akár kimondják, akár leírják – azt célozza, hogy valakire szenvedést vagy halált kívánunk, vagy büntetünk valakit csak azért, mert az illető valamilyen tilalmat megszegett, vagy valaki bizonyos fajta veszélyt helyezett kilátásba valamilyen gaztett elkövetése esetén. Az átoknak ez az utóbbi változata nem más, mint az igazságtalan bánásmódot elszenvedők egyik mentsvára. A szegények sújtják vele a hatalommal rendelkezőket, a gyengék kívánsága az erősekkel szemben, mert titokban hisznek az egyetemes erkölcsi világrendben.

Az átkok fajtái
A karma törvnye kimondja, hogy a bűnök elkövetőjére bünhődés vár. Nagyon sokszor ez bekövetkezik nemzedékekkel később. Sok átok ezért úgy hangzik: „megátkozlak hetediziglen”. Erről sok irodalmi műben is olvashatunk, főleg angliai vagy skóciai történelmi regényekben.
Létezik még tiltó átok is. Ez arra irányul, hogy bizonyos következményektől való félelem felkeltésével esetleg megakadályozunk bizonyos cselekedeteket vagy történéseket. Ilyen például: „ha kifosztod a fáraó sírját, el fogsz pusztulni!”, „ha megérinted a király fejét, véged van”. „ha disznóhúst eszel, átkozott leszel”. Ezek az átkok azonban már nem mágikus jellegűek, inkább a társadalmi tiltások közé tartoznak, még akkor is ha a tiltás kimondója természetfölötti hatalmak büntetését helyezi kilátásba, illetve teszi hangsúlyossá a tiltást. A tiltás azon a hiten alapul, hogy a beígért bűnhődés az isteni törvények közreműködésével fog majd megvalósulni.
Az átkokat elmormorhatjuk titokban, de ki is kiálthatjuk a széles nyilvánosság előtt is sötét tekintettel és a megátkozottra szegezett újjal-újakkal. Elhangozhat tehát szóban, megfogalmazható írásban, rábízható valamilyen, az áldozatnak elküldött tárgyra, de foganatosítható mágikus szertartás keretében – az áldozat képmásának elégetésével vagy átszurkálásával. A képmások lehetnek fényképek, vagy fából faragott, illetve viaszból gyúrt bábúk, amelyekbe elrejtették az áldozat hajszálát, levágott körmének darabját vagy valamilyen testváladékát – a lényeg az, hogy legyen tőle-belőle egy darabka.
A New Orleans-i átoknál elegendő az is, ha az áldozat fényképe előtt hét egymást követő napon hét-hét percre meggyújtanak hét fekete gyertyát. A vudu átkok azonban csak akkor működnek hatásosan, ha az átok kimondását a vudu pap megengedi, illetve ha az átok kimondása az ő beleegyezésével történik. Az engedély megadása egyébként ősidők óta a papok és a varázslók fegyvertárához tartozik és többnyire csak akkor hatékony, ha az áldozat tud róla és hisz is benne. A megátkozott személy akkor pusztul bele, ha feladja a reményt és nem veszi fel a küzdelmet. Ez már egy lélektani állapot, mert valójában az áldozat lelkiismerete is rossz és az átoktól való félelelem vagy rettegés szétroncsolja tudatát.
Van olyan helyzet, amikor az átok nem kötődik meghatározott személyhez, hanem bárkire lesujthat, aki valamilyen megátkozott helyen vagy elátkozott tárggyal kapcsolatba kerül, de olyasmi is előfordult már, hogy valaki valamilyen átokkal sujtott családba születik le. Számos eset ismeretes az irodalomból, hogy vannak megbabonázott házak, kocsik, hajók, amelyek ha valakivel kapcsolatba kerülnek, balszerencsét és pusztulást hoznak rá.
FÁY Gábor

Tudatfoglalók
A megváltozott tudatállapotról

A megváltozott tudatállapottal már foglalkoztunk, de mivel az egész világon roppant élénk pszichológiai kutatások folynak ezen a téren, érdemes a témához visszatérni, annál is inkább, mert újabb elképzelések láttak napvilágot. A kutatásokat az tette szükségessé, hogy az egész világon elharapózott az a fajta terrorizmus, amikor az egyén, életének feláldozásával emberéleteket pusztít vagy embereket nyomorít. Erről az elmeállapotról az a vélemény alakult ki, hogy az ilyen cselekedeteket a megfelelő beállítottságú emberek megváltozott tudatállapotban követik el, illetve a terrorizmusra képes emberek valamilyen módon képesek tudatukat oly módon megváltoztatni, hogy életük feláldozása révén is hajlandóak a rájuk bízott célokat megvalósítani.
Milyenek az ilyen beállítottságú emberek? A pszichológusok szerint olyanok, akiket nagyfokú bánat ért, depresszióban szenvednek, gyűlöletet éreznek mások vagy más vallásúak iránt, élvezik mások kínzását szavakkal és tettekkel egyaránt. Az ilyen emberek tetteiket általában megváltozott tudatállapotban követik el.
Az már tudott dolog, hogy a megváltozott tudatállapotot el lehet érni különleges meditációs technikákkal, bizonyos fajta légzéssel kiváltott révülettel, hipnotikus állapotban, amikor a hipnózisba az egyén bizonyos mantrák, imák elmormolásával vagy hangok észlelésével jut el. Primitív embereknél – afrikai bennszülötteknél például – a törzsi varázsló, más közösségekben a sámán, dobszóval éri el az önkívületi állapotot hallgatósága körében. Nem beszélve arról, hogy bizonyos drogok használata is kiválthat megváltozott tudatállapotot.
Arról azonban nincs hír, hogy előfordult-e olyan eset, hogy az egyénben, az öngyilkos merénylőben, az utolsó pillanatban felülkerekedett-e valaha is az élni akarás vágya, meggondolta-e magát. Lehet, hogy vannak vagy voltak ilyen esetek, de erről a széleskörű közvélemény nem tud semmit sem.

Az agy és a tudat
Az elmúlt év októberében Ljubljanában nemzetközi tanácskozást tartottak az agyról és a tudatról. Itt hangzott el egy beszámoló egy érdekes esetről, amely arra buzdította a szakembereket, hogy egészen más úton keressék a megváltozott tudatállapot bekövetkezésének okait. A beszámoló egy budapesti történetről szólt, amely néhány évtizeddel ezelőtt játszódott le. Egy 15 éves Irisz nevű magyar lány súlyos náthalázban megbetegedett és a magas láz következtében meghalt. Mellette levő szülei kétségbeesésükben mindent elkövettek, hogy életre keltsék, és legnagyobb örömükre két-három perc elmúltával a lány ismét lélegezni kezdett. Láza gyorsan csillapodott és néhány óra elmúltával meg is szólalt – de szülei semmit sem értettek szavaiból. Újabb orvosokat hívtak, akik megállapították, hogy Irisz a spanyol nyelvet használja, és egy szót sem ért magyarul. Egy meghívott tolmács azt is megfejtette, hogy a lány egy madridi tájszólásban beszél, Luciának nevezi magát és szüntelenül gyermekeinek a nevét hajtogatja, követeli hogy hazamenjen, mert kórházban képzeli magát. Elmondta magáról, hogy 40 éves és 14 gyermeke van. Hatalmas volt a megdöbbenése, amikor egy tükröt tartottak elébe és onnan egy fiatal lány arca tekintett rá vissza.
A szakemberek az ilyen esetet tudatvándorlásnak nevezik. Irisz agyát, azaz testét egy másik lény tudata szállta meg, aki éppen abban az időben halt meg Madridban. Az idegen tudatot a fiatal lány teste fogadta magába.

Huszonhárom tudat lakozott benne
1977-ben, az Ohio Egyetem parkjában kegyetlen gyilkosság történt. A rendőrség kézre is kerítette a feltételezett tettest, a 26 éves, 180 centi magas 85 kilós William Milligam személyében. Kihallgatása során megállapították a rendőrök, hogy az őrizetes egy rendkívül szelíd, a hatósági szervekkel minden téren együttműködő személy. Néhány nap múlva azonban viselkedése megváltozott, hangoskodott, erőszakoskodott, emiatt pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá. Amikor felszólították, hogy mutatkozzon be, azt mondta, hogy Vadascorinitisnek hívják, 23 éves. Teste közben napok alatt megizmosodott, idegen akcentussal kezdet el beszélni és testsúlya 105 kilóra növekedett. Újabb néhány nap elmúltával már Allen néven mutatkozott be, 18 évesnek mondta magát, testsúlya 82 kilóra csökkent és az eredetileg balkezes Milligam hirtelen jobbkezessé vált. Utána már 19 éves Aprilnek nevezte magát, bostoni tájszólásban beszélt, haja megfeketedett és szeme színe is megváltozott.
Kiderült, hogy Milligam testében 23 különböző személyiség lakozik, mindegyik más és más természettel, közülük egy volt az az agresszív személyiség, aki az emberölést az egyetem parkjában elkövette.
Itt már megszállottságról lehet beszélni. A lényege ennek az állapotnak az, hogy a megszállott embernél átmeneti vagy állandó személyiségváltozás vagy személyiségcsere megy végbe, ami nem két ember közötti telepatikus vagy hipnotikus kapcsolattal történik már, hanem egy másik „dimenzióból” való ráhatásként kell értelmezni. A megszállott embernél olyan helyzet áll be, hogy tudata-lelke részletesen vagy teljesen kiszorul egy vagy több, rendszerint már nem élő - tehát anyagi test nélküli – személyiség tudata által.

A megszállotságot magunk váltjuk ki
A megszállottság tulajdonképpen félrevezető megjelölés, mert sok esetben az egyének önmaguk váltják ki azt. Az afrikai, illetve a brazil vudu vallás szertartásai alatt vad dobolással illetve tánccal kerülnek transzba a jelenlevők, hogy az „isteni” irányítást átmenetileg élvezhessék. A megszállást olykor akaratlagosan is létre lehet hozni nagy mennyiségű alkohol fogyasztásával, 5-10 cigaretta egyszerre való elszívásával, illetve a fekete mágiás csoportokhoz bejáratos lények által kívánt „véres áldozatokkal”. Ilyen esetekben a transzállapotot a csoport tagjai külső tényezők hatására energiájuk leadásával érik el, hogy a testnélküli lények rákapcsolódhassanak az egyén aurájára. A drogosok is hasonló módon nyitják ki tudatukat ezeknek a nem fizikai energiáknak – csak nem tudnak róla, így nem is tudják lezárni magukat a hatások elől. Egyes modern spirituális csoportok, szekták, amelyek tömegeket kötnek magukhoz transzokat kiváltó módszerekkel, és a pszichésen labilis, negatív indulatokkal feltöltött tagjaiknál a lelki kapuk megnyitásával valláspatológiai, azaz megszállottsági eseteket provokálnak ki. Ilyen vallási csoportokat Nyugaton már felismerik és pszichoszektáknak nevezik őket.
Hogyan lehet kiprovokálni a megszállottságot? Itt is érvényesül a hasonló a hasonlót vonzza. A negatív gondolatok és érzületek eluralkodásával az egyén már készenlétben áll egy megszálló lény fogadására. Ez olyan, mint amikor kinyitnak egy vételre beállított antennát a negatív beállítottságú földközelben létező negatív szellemi lények fogadására. Belőlük pedig jócskán van.
Dr Kenneth Ring, a halálközi élmények kutatója elbeszélgetett egy Lynn nevű tizenhároméves lánnyal, aki egy, a rajta végzett szívműtét alatt meghalt. Újraélesztéssel hozták vissza az életbe. Ő mesélte, hogy klinikai halálállapotában a műtő mennyezetéről figyelte felnyitott mellkasát, látta hogyan működnek a benne levő szervek. Elmesélte további élményeit, többek között az alagúton távozva hogyan találkozott már elhunyt nagyszüleivel akik már vártak rá, és hogyan hallotta valamilyen felső lény hangját, hogy vissza kell térnie, mert még feladatai vannak testi életében. Az alagúton, amelyen jött ismét végig kellett haladnia, de most visszafelé. És az alagútban sok-sok embert látott, egyik-másik katonai ruhában volt, valamennyien ijesztőek voltak, bujkáltak az alagút még sötétebb bugyraiban. Látta riadalmaikat, hogy esetleg világosságra kerülhetnek, látta gyűlölettől átitatott, eltorzult arcukat. A tizenhárom éves lány azelőtt soha nem hallott a köztes létről, de mégis megtapasztalta az ebben a szférában bolyongó lényeket, akik megszállókként elfoglalhatják bizonyos emberek megnyitott tudatát. A megszálló lény pedig mindig elhozza magával eredeti lelkületét. A kapuit kinyitó ember olyan lényeket fogad magába, amilyen az ő spirituális szintje.
FÁY Gábor

Közöttünk is vannak
A másfajta tudatállapot gyakori jelenség

Megszállott emberekkel környezetünkben sokszor találkozhatunk. Sokszor azonban ennek nem is vagyunk tudatában, de ők sem. Sok pszichológiai problémák az elmúlt életek traumáiból is eredhetnek. A különféle fóbiák ma, a mai félelmek okai is gyakran a távoli múlt eseményei miatt keletkeztek. A reinkarnációs hipnózissal gyógyító lélekbúvárok szerint jelenlegi életünk problémái múltbéli életeink során felhalmozódott energiák következményei.
A megszállottságról az orvostudományban először Carl Wickland amerikai pszichológus tett említést. Anna feleségével több mint száz pszichiátriai esetet dolgozott fel részletesen. A vizsgálatai három egymás meletti helyiségben folytak. Egyikben tartózkodott a beteg, a másikban dr. Wickland felesége, a harmadikban pedig a vizsgálatot folytató pszichiáter. Anna felesége mediális képességgel rendelkezett, dr. Wickland gondolati úton tett fel egy kérdést, amit a feleség szintén mentálisan továbbitott a beteg, illetve a megszálló lény felé. A válaszadások ugyanigy történtek – csak fordított útvonalon.

A rábeszélés olykor segít
Dr. Wickland a megszálló lényeket jelenlegi tartózkodásuk okairól faggatta, majd különféle módszerekkel rávette őket arra, hogy a megszállott ember testét elhagyják, mert meggyőzte őket arról, hogy a megszállás nekik nem jó. Voltak megszállók, akik igen gyorsan távoztak, de több esetben előfordult, hogy a megszálló lények igen csökönyösen ragaszkodtak a beteg fizikai testéhez. „Olyan jó, hogy ismét érzem a karomat, lábamat” – mondogatták. A távozásra bíró erőszakosabb fizikai módszerek közül a kis feszültségű elektrosokk terápia volt a leghatásosabb, ezt nem kedvelték a helyfoglaló lények, és gyakran emiatt távoztak a beteg tudatából.
Ezt hogyan magyarázták ők maguk? Az egyik megszálló szellemi lény a következőket mesélte dr. Wickland felesége útján, aki mint mondtuk, a médium szerepét töltötte be: „Hoszú ideig nagyon féltem, mert körülöttem villámlott, mennydörgött, és ez nagyon rémísztő volt. Egy percig sem volt nyugtom, borzalmasan idegölő volt ez az állandó mennydörgés és villámlás. A villámlás rossz volt, a mennydörgés kevésbé rossz. A villámlás olyan rossz volt, hogy nem hiszem, hogy ennél több villámlást még kibirnék. Úgy éreztem, mintha a fejemet szüntelenül verték volna ezek a jelenségek. Hogyan képesek az emberek ilyesmit létrehozni?”
Dr. Edith Fiore amerikai pszichiáter „A nyugtalan holtak” című könyv szerzője több mint 30 000 embert tanulmányozott és megállapította, betegeinek 70 százalékánál, tudatukban legalább még egy megszálló lény volt. A legtöbbször betegei nem is voltak tudatában annak, hogy bennük még egy valaki működik.
Ezt a működést pedig úgy lehetett megállapítani, hogy az ember egyszerre megmagyarázhatatlan módon kezd „különcködni”, viselkedni, krónikus fájdalmai keletkeznek, vagy minden ok nélkül megbetegszik, pszichés zavarai keletkeznek, öngyilkossági vágy keríti őket hatalmába, drogot vagy esetleg alkoholt kezdenek el fogyasztani.
A feltételezések szerint a megszálló lények elhunyt emberek lelkei, amelyek – vagy akik – nem törődtek bele abba, hogy már nincsenek az élők sorában, elintézetlen ügyeket hagytak hátra, alantas vágyaik voltak, vagy egyszerűen züllött személyek voltak élőember korukban. A köztes létben bolyonganak. Az ilyen megszálló erők megfelelő beállítottságú emberek nyílt tudatához csapódnak és ott folytatják általában romboló tevékenységüket.

Jószándékú lények is megszállhatnak
Természetesen nemcsak romboló szándékú idegen entitások uralhatják tudatunkat. Dr. Feldmár András pszichológus egy előadásán a következőket mesélte:
- Volt egy bankár páciensem, aki egyszer, ahogy ült a számítógépénél és írt valamit, úgy érezte, hogy olyan gondolatai támadtak, amelyek nem az övéi. (Egyébként azt ajánlotta hallgatóságának, hogy amikor gondolkoznak magukban, kérdezzék meg önmaguktól, hogy azok a gondolatok, amelyek eszükbe jutottak, a saját gondolataik-e, mert ha nem, akkor érdemes azokat leírni.) Ez a bankár is ezt tette. Egy kicsit megijedt, nem tudta mit jelent az, hogy olyan gondolatai vannak, amelyek nem az övéi. Elkezdte azonban írni őket. Egyre több olyan gondolata támadt, amely nem volt az övé. Ez körülbelüül két hétig tartott, úgy érezte, mintha valaki diktált volna neki. De ő csak automatikusan írt és írt. Később már hangokat is hallott. Három hang diktált neki. A lediktált szöveget fejezetekre lehetett bontani. Az így keletkezett könyv afféle csontkovács-tankönyv volt. Mivel bankár volt, soha ez a téma nem érdekelte. Amikor kész lett, a könyvet elvitte egy csontkovács barátjának, aki azt mondta neki, hogy ez egy igen jó kézikönyv. Ezután ez a három hang azt mondta barátunknak „mi csak előkészítettünk téged arra, hogy a következőnek, aki majd jön, az már nemcsak diktálni fog neked, hanem rajtad keresztül beszélni is fog. Át kell majd adnod neki a szádat és a nyelvedet is.” A bankár azt hitte, hogy megőrült, ekkor kereste fel a pszichiátert.
Otthon azonban egy másik hang kezdett hozzá beszélni és lassan megtanította arra, hogy ne csak írjon, hanem billentse egy kicsit oldalra a fejét, engedje összpontosítani a figyelmét, és amikor ezt eléri, a hang rajta keresztül beszélni fog. Semmiféle transzba nem kellett esnie, csak ülni, relaxálni húsz-harminc másodpercig, majd ez a hang elkezdett rajta keresztül beszélni.”
A másmilyen tudatállapot még nem jelenti azt, hogy valakinek a tudata megszállás alatt van. Ilyen másmilyen tudatállapot például a szórakozottság. A szórakozott ember nem meri megmondani, mit szeretne tenni valójában, közben azzal foglalkozik, amit valójában csinál. Nem akarja azt tenni, amit éppen csinál, és közben azon elmélkedik amit szeretne csinálni, ezért ketté válik. A szórakozottság azt jelenti, hogy a figyelmem ott van, amit szeretnék csinálni, de valójában azt csinálom, amiről azt mondják, hogy csináljam meg. A szórakozottság nem agybaj.

Az álmodozás káros időtöltés
Az álmodozás is másfajta tudatállapot. Amikor valaki elhelyezkedik kényelmesen egy fotelban, lecsukja a szemét és elképzeli milyen jó lenne, ha például világhírű zongorista lenne, adna egy teltházas koncertet a Carnegie Hallban, a hangverseny végén óriási ovációval ünnepelnék, szinte hallja is, hogyan tapsolnak az emberek, látja lelki szemeivel hogy meghajol a közönség előtt, és amikor álmodozásának végére ér, akkor kinyitja a szemét és nagyon jól érzi magát. Az álmodozás végén az emberben elmúlik a feszültség. Sajnos azonban az az ember, aki álmodozik, az végeredményben megöli magát, mert nem éli valós életét és nem is tud élni, mert egy elképzelt világban kiélte magát.
Az imagináció ennek az állapotnak pontosan az ellenkezője. Ha az ember elgondolkozik azon, hogy milyen jó lenne egy darabot szépen eljátszani a zongorán, ekkor az imagináció után azonban egy feszültség alakul ki benne és azonnal leül a zongorához, és addig gyakorol, míg úgy érzi most már egészen jól elő tudná adni darabját. Az imagináció motiválja az embert arra, hogy megtegyen valamit annak érdekében, hogy az amit elképzelt valósággá váljon.
Fontos, hogy az ember megkülönböztesse az álmodozást az aktivitást előidéző imaginációval. Nagyon szegényes azoknak az élete, akik sokat álmodoznak és nagyon gazdag azoké, akik az imaginációjukat jól használják ki.
FÁY Gábor

Az évek számlálása

Még néhány óra, és vége az idei esztendőnek. Belépünk egy újba - de
tudjuk-e hogy hányban leszünk? A világnaptár Jézus születésének évétől
számlálja az éveket, a középkorban még úgy is írták, hogy A.D. xxxx.
Annyit jelent, mint az úrnak ennyi és ennyi évében. De vajon tudjuk-e
pontosan, hogy Jézus éppen az évek számlálásától kezdődően a nulladik
évben született?
Jézus születéséről az Újszövetségben két evangélista tudósít: Máté és
Lukács. Máté írásából tudjuk, hogy Jézus születésének idején Heródes
uralkodott Jeruzsálemben. Amikor megszületett napkeleti bölcsek
érkeztek, hogy tiszteletüket tegyék az újszülöttnél, útjukat egy
fényes csillag vezérelte. Így találtak rá Jézusra, de erről Heródest
nem értesítették, és arról sem, hogy a szülők a kisdeddel Egyiptomba
menekültek.
Lukács egészen másképpen tudósít az evangéliumában. Arról ír, hogy
Jézus születése-kor, Quirinius (Cirénius) szíriai helytartó
uralkodott. Megemlíti, hogy Augusztus császár pa-rancsára
népszámlálást tartottak, emiatt érkeztek a szülők Betlehembe. De miért
olyan fontos megemlíteni, hogy ki volt Jézus születésének idejében a
helytartó, vagy a császár?
Az ókorban az eseményeket mindig egy uralkodóhoz kötötték, ez volt
akkoriban a szokás. Ez a gyakorlat senkit sem zavart, mert bizonyos
eseményt mindig kötni lehetett vala-mihez. Így például Rómában a város
alapításától kezdve számolták az éveket, ami Krisztus előtt 753-ban
volt. De ugyanígy az éveket egyes konzulok hivatalba lépéséhez is
kötötték. Jézus születése előtt néhány évvel azonban áttértek egy
másfajta évszámlálásra, egy-egy iste-nített császár uralomra
kerüléséhez is kötöttek valamilyen eseményt. Az ilyen év-meghatározási
módszer volt még a kereszténység első néhány évszázadában is, a
gyakorlat csak a VI. században változott meg. Nagy vita robbant ki
ugyanis az egyházfik között a leg-nagyobb keresztény ünnep, a
feltámadás időpontja körül. Ezért bízták meg Dionysius Exiguus
atyát azzal, hogy dolgozzon ki egy egységes évszámlálási módszert, ami
majd megkönnyíti az évek számlálását és tegyen egy javaslatot, hogy a
keresztények ne a világi hatalmasok trónra lépéséhez igazítsák az évek
számlálását, hanem az Úr megtestesülését, azaz a megszületését
tekintsék az időszámítás kezdetének. Az egyház Dionysius atya
javaslatát el is fogadta, így terjedt el a VII. századtól az A.D.
szerinti datálás.
Bár Dionysius atya kitűnő táblázatot készített a húsvét
megünneplésének időpontjairól, Jézus születésével kapcsolatban azonban
sokat tévedett. Abból indult ki, hogy Lukács evangé-liumában a
Megváltó születése Tibériusz római császár uralmának a 15. évében
volt. Elvétette azonban elődének, Augusztusnak a hatalomra lépését, és
azt sem jegyezte fel, hogy Augusztus Oktavianuszként már 4 évig
uralkodott, mielőtt még felvette volna a császári címet. Ezenkívül úgy
tartotta, hogy Jézus pontosan 30 éves volt, amikor nyilvánosan
tanítani kezdett.
Lukács azonban csak lazán utalt a császárok és helytartók
uralkodásának éveire, és csak azt is mellékesnek tartotta megjegyezni,
hogy Jézus nyilvános fellépései, amikor hallga-tóságát tanította,
harminc éves korában volt, mert ez megfelelt a zsidó törvényeknek,
amelyek bizonyos tisztségek betöltését tapasztaltságon alapuló
küszöbökhöz kötötték. Ezenkívül, a derék atyának a matematikai tudása
is bizonyos kívánnivalót hagyott maga után, mert úgy tartotta, hogy
Jézus születésekor betelt a Krisztus utáni első év, tehát nem iktatott
be egy nulladik évet a Krisztus előtti és a Krisztus utáni évszámlálás
közé.
A VI. század után is történtek olyan események, ami miatt nem
tekinthető pontos kiin-duló pontnak Jézus születésének éve. Amikor
ugyanis Nagy Konstantin alatt a Római Biroda-lomban az üldözött
kereszténységből államvallás lett, szükségesnek mutatkozott régi
pogány ünnepeket is új nevekre átkeresztelni. A régi Rómában ünnep
volt a téli napforduló kezdete, amikor a napisten születését
ünnepelték birodalom-szerte. Ezért ezt a napot keresztény
szim-bolikával kellett feltölteni. A napisten uralkodásának kezdetét a
világ világosságának születési napjává nyilvánították. Mivel ez a nap
volt december 25., sokan úgy gondolták, hogy ezt a napot kell megtenni
Krisztus születésének napjává is. Így lett december 25-éből karácsony
napja.
Johannes Kepler, a híres csillagász és asztrológus 1603-an megfigyelte
a Jupiter és a Szaturnusz együttállását, amelynek közelében egy
szupernóva is felragyogott. Arra a gondo-latra jutott ekkor, hogy a
Máté evangéliumában említett fényes csillag is egy ilyen égi jelen-ség
lehetett. Számolni kezdett, hogy volt-e Jézus születésekor ilyen
bolygó együttállás. Óriási munka lehetett, mert Kepler korában
számítógép még nem létezett, minden számítást "gya-log" kellett
elvégezni. Arra az eredményre jutott, hogy a Halak csillagképben
valóban volt ilyen bolygó-együttállás, méghozzá Krisztus előtt 7-ben.
Asztrológusként felismerte, hogy a babiloni asztrológus papok (a
napkeleti bölcsek, királyok) a Jupiter bolygóban az uralkodói fenség
szimbólumát látták, a Szaturnusz szülöttjeiben pedig az ősi törvények
tisztelőit tartot-ták, amilyenek egyébként a zsidók is voltak, ezért a
Halak világhónapjának első újszülöttjét látogatásukkal akarták
megtisztelni.
A babiloni Marduk templom romjai között az ékírásos táblákon sok
csillagászati ada-tokat is találtak a régészek. Így derült ki, hogy
Keleten évtizedekkel korábban már várták a Királycsillagnak - a
Jupiternek -, és Izrael csillagának - a Szaturnusznak - az
együttállását, mert a próféták jövendölése szerint az égi küldöttek
egy megszabadító király eljövetelét hirde-tik. Ezért érthető Heródes
megrettenése és a hajtóvadászatának elindítása, amikor minden
újszülöttet meg kellett ölni. Heródes szemében a veszély tovább
fokozódott azzal, hogy meg-jelentek még a babiloni mágusok is, és hogy
keresték az újszülött Jézust. Az is tisztázódott, hogy a hatalomféltő
Heródes Krisztus előtti 5. év vége felé, legkésőbb a 4. év tavaszán
halt meg. Hajtóvadászata a kétévesnél kisebb fiúgyermekek után arra
utal, hogy a mágusoktól hallott születési időpont nem lehetett
Krisztus előtt 6-nál később. De a számítógépes pálya-elemzések is azt
erősítették meg, hogy Kepler számítása pontos volt, Krisztus előtt
7-ben va-lóban volt Jupiter-Szaturnusz együttállás a Halak
csillagképben, amely látható volt Jeruzsálem délkörétől délre is.
A mostani tudományos eredmények szerint, amire a tudósok, a
csillagászok, a történé-szek és a Biblia-kutatók jutottak, kétséget
kizáróan megállapítható, hogy a mai naptár szerint Jézus, Krisztus
előtt 7 első felében, de mindenképpen szeptember 15. előtt született.
A napke-leti bölcsek, akik a babiloni Marduk templom csillagász papjai
voltak, még ugyanabban az évben, minden valószínűség szerint november
12-én estefelé lelték meg a keresett csecsemőt. Arra is fény derült,
hogy Máté evangéliumának fordításában is hiba történt. A bölcsek nem
"napkeleten" látták a különös csillagot, hanem az esti égbolton,
amikor a csillag "felkelőben" volt, így lehetséges, hogy a "bölcseket"
Babilonból nyugatra vezérelte a csillag. Ezenkívül Máté szövegében a
csillagra utaló szót nem szabad üstökösként értelmezni, mert abban a
kor-ban és sok száz évvel későbben is a csóvás vándorokat mindig
kedvezőtlen előjelnek tekintet-ték.

FÁY Gábor

Az ima, a meditáció
és a Miatyánk magyarázata


Nérei Ödöntől











A Keleti Csillag-Rend kiadványa
4. füzet
1917.
































A „Keleti Csillag-Rend” kiadványa alapján készített
reprint változat
2004.
Számítógépes szövegbevitel: Fáy Gábor
















Ima vagy meditáció

E két szó használata és értelmezése az okkultizmussal foglalko-zók között némi fogalomzavarra vezet, s ezért célszerűnek látszik, hogy foglalkozzunk azzal, hogy mint és hogyan kellene magyarázni azt a ténykedést, melyet e szavakkal illetni lehet.
Az ima szó az, mely a magyarban semmi kétséget nem hagy hátra, amikor azt jelezzük ezzel, hogy a magát függőségben elismerő emberi lény egy nálánál hatalmasabb Lényhez kíván felemelkedni, avagy e Lénytől valamit elérni óhajt. A magyar szó értelmezésében tehát az imában oly közvetítő eszközt kell elismerni vagy feltételezni, mely az egyént arra képesíti, hogy akár közvetlenül, akár közvetve magasabb erőhöz jusson, avagy arra képesíti őt, hogy segítséget kapjon, hogy kéréseinek teljesítését elérje.
Az ima tehát a közönséges fogalomban erősít, akár úgy, hogy mibennünk fejlődik ki az erő, akár úgy, hogy erősebb, hatalmasabb Erőkkel jövünk az ima segítségével összeköttetésbe.
És tényleg azt látjuk, hogy minden vallásban az imának ez a rendeltetése, mert a vallások az emberiséget arra tanítják, hogy az imá-val az őt teremtő és fenntartó Istenséghez kell fordulnia, mely minde-neket teremtett.
Ha az imának ily értelembeli hatását tekintjük és kutatjuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az, aki magát „gyengének”, vigasztal-hatatlannak, reménytelennek, szerencsétlennek, stb. tartja, de erős val-lási érzülete van és ebben az érzületben olykép tud imádkozni, hogy abban mintegy felolvad, elmerül -, az erősítést, vigaszt, reményt és megnyugvást talál. Így olvassuk ezt sok hiteles leírásban és így kell ennek lennie, mert különben az idők folyamán az imának a szokása kijött volna a divatból, mert csak az tartja magát, aminek létjogosultsá-ga van. Az ima hatásosságára az is vall, hogy kivétel nélkül minden oly vallásban megtalálható, mely egy magasabb Lényt elismer, tanít. Az a körülmény, hogy az ima formájának, szófűzésének, tartalmának, stb. külsőségeinek más és más alakja van – aszerint, amint azon vallás, amely azt előírja, az idők folyamán kialakult – nem változtat semmit a belső értékén, mert az okkultizmus tudja és vallja, hogy nem a szavak betűjében rejlik az erő, hanem azon gondolatban, amely a betűkből álló szavakat formálja. Eltekintve attól, hogy szorosan véve az imát nem is kell hangos szavakban elmondani, mint azt a vallások egyike-másika tanítja, amint azt okkult szempontból el is kell fogadni.
Vannak az imának is elfajzásai, mint azt bizonyos vad népeknél találjuk, vagy amint azt fejletlen népeknél látjuk, amikor az imádkozás könnyebb elvégzésére még gépeket is konstruálnak, mely gépek sem-mivel sem hathatósak annál, ha az imákat szánkkal gépiesen ledaráljuk, anélkül hogy az elmondott szavak értelmével tisztában lennénk, vagy azok értelmére gondolnánk. Az igazi vallási fogalomban elmondott imának tehát teljesen átérzettnek kell lennie, s ilyenkor az emberi lény mintegy az imában f e l o l v a d, az imával e g g y é lesz.
Az okkultizmus ismeri azon hatást, amikor az erős gondolat az ember egész fizikumát átjárva abban kifejezést is nyer, mert a gondola-tok élőlényekké válván az emberi lény ténykedésének felelnek meg. Ily gondolatformák aztán jó vagy rossz, mondjuk inkább így: t ö r v é -n y e s e n, lényüknek megfelelő hatásukat azzal éreztetik, aki nekik életet adott. Az okkultizmus tanításai szerint az ily „gondolat-lények” kiáradván az ember lényéből, ha elég erősek, eljutnak kitűzött céljuk-hoz és onnan ismét visszatérnek azon forráshoz, ahonnan kiindultak.
Azt el kell mondani, hogy az ima is lehet „jó” vagy „rossz” ér-telemben elmondott vagy elgondolt! Így tehát ennek megfelelően fog hatni és működni. Hogy aztán nem minden elmondott vagy elgondolt imának van meg a kívánt hatása, az nem attól függ, hogy van-e egyál-talában hatásos ima, hanem sok oly mellékkörülménytől, melynek tár-gyalása ezúttal elmaradhat. Csak annyit kell megjegyezni, hogy a ha-tástalan imának az oka abban is rejlik, hogy törvénytelen volt és az illetőnek nem is volt meg a kellő lelki ereje, hogy kifelé hatni tudjon. Azonban, és ezt ki kell emelni, miután már egy gondolat-lénynek életet adott, ez élni is kíván s ezért visszaható erejével azon forráshoz tér vissza, amelyből kikerült.
Így aztán egy rossz gondolat vagy ima nem árthat annak, aki el-len intézve volt, de árt annak, aki kigondolta, elimádkozta, mert vissza-térve hozzá, új hasonló gondolatok, vagyis imák szülő okává válnak. A jó gondolat, vagyis ima ugyan szintén nem fog megfogamzani, ha al-kotójának nem volt elég ereje, meggyőződése, de visszatérve a kiindu-lási ponthoz, ott ismét olyan gondolatoknak, imáknak okozója lesz és így folytatólagosan jót és üdvöset teremt.
Ehhez még csak azt kell hozzáfűzni, hogy „imádkozni” vagy gondolkodni lehet anélkül is, hogy a szavakat hangosan elmondjuk és egyáltalán anélkül, hogy sok szót mondjunk, így tehát lehet „egy” szó-val és „szó nélkül” is imádkozni! És – talán – az az igazi ima, ha az emberi lény ily módon tud felolvadni egy gondolatban, mely őt min-dentől, ami rá nézve káros, el tudja távolítani oda, ahol boldogságát és tökéletességét megtalálhatja. Ha így tudunk imádkozni, gondolkodni, akkor az okkultizmus szerint is eggyé tudunk lenni belső lényünkkel, melyet az okkultizmus az Istennel közösnek ismer, mert az okkultizmus is elismeri azt, amit Pál apostol mond (1. Korint.III.16): „….Avagy nem tudjátok-e, hogy ti az Istennek temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik ti bennetek?” Eszerint tehát ha imánkban belső, igazi Lényünkhöz fordulunk és mintegy elmélyedünk magunkba, elfeledve földiségünket, akkor lesz a leghatásosabb az imánk, a gondolatunk.
A kereszténység tanításai alapján álló vallások is így értelmezik az igazi imát.
Lássuk mármost, mit kell értenünk a „meditáció” szó alatt ugyancsak okkult értelmezésben.
A „meditáció” szó nyilván az angolból vagy franciából került az okkultizmus szótárába és szószerinti fordításban: s z e m l é l ő –
d é s, e l m é l k e d é s, g o n d o l k o d á s szavakkal adható vissza.
Nyilvánvaló, hogy az okkultizmus azon igyekezetében, hogy „tudományosan” kutassa a lét problémáit, igyekezett kerülni minden olyasmit, ami őt – az okkultizmust – pietisztikus irányzat színeiben tüntetné fel, és azon látszatot kelthetné, mintha egy új vallást akarna létesíteni, amikor a túlvilági életet is kutatja.
De mert az okkultizmus kutatásaiban megtalálta azon „igazi” belső embert, akit a vallások is többé-kevésbé tanítanak, csak termé-szetesnek kell tartanunk, ha ezen belső emberi lény felismerésében megállapította, hogy ehhez kell fordulnunk, ha az élet rejtélyeinek felismerésére vágyunk. Ezt pedig csakis e l m é l k e d é s, s z e m l é -
l ő d é s, g o n d o l k o d á s útján érhetjük el! Mi sem természetesebb tehát, hogy az okkultizmus erre fektetvén a fősúlyt, egy olyan szót ke-resett, mely egyesítvén magában mind a három fogalmat, kifejezze azt, amit az okkultizmussal komolyan foglalkozónak el kell érnie, ha teljes eredmény a célja.
A „meditáció” tehát ezen értelmezés szerint nem egyéb, mint keresése azon összeköttetésnek, mely a külső embert tulajdon belsejé-vel, igazi Lényével közvetlen összeköttetésbe hozza, hogy ezáltal tisz-tánlátóvá, a mindenséget megismerővé válhassék.
Azon oktatások közt, melyek az okkultizmus szerint, különösen a teozófiai tanokban a meditációra vezetnek, az egyik legelső és leg-fontosabb azon igyekezet, hogy képessé legyünk akképp elzárni ma-gunkat, hogy külső benyomások ne zaklassák gondolatvilágunkat, és teljesen elveszítsük külső környezetünket nemcsak lelki, hanem testi szemeink elől is. De ne veszítsük el azon hatalmat, hogy ezen elzárkó-zásból bármely pillanatban, minden megrázkódtatás nélkül ismét visz-szatérhessünk normális állapotunkba.
A meditáció állapota tehát azon képesség, mellyel tudatos bete-kintést nyerünk nemcsak az asztrális síkra, hanem még ezen túlra is. Ekkor tudunk oly felismerésekre jutni, melyek közelebb visznek létünk céljához. Ily állapotban ismerjük fel azon lelki és szellemi szükséglete-inket, melyeket el kell érnünk, hogy fejlődésünket elősegítsük. A „fel-ismerés”-ben benne van aztán a képesség is azon eszközök megterem-téséhez, melyek a célhoz vezetnek Ezért mondja az okkultizmus, hogy a meditáció erősebb segítőeszköz az imánál, mert t u d a t o s s á ké-pezi az ember belső lényét és így igazolja azon közismert mondást, hogy „segíts magadon és Isten is megsegít”. Mert ha magamban felis-merem, hogy Istentől származtam, már megszereztem a leghatalmasabb segítőtársat, magát az Istent. És azon tudat, hogy „isteni” vagyok, ha igazi értelmezésben jut benső tudatomba, kizárja, hogy alantas gon-dolatok vegyenek erőt rajtam. De – persze – számításba véve az emberi gyengeségeket, nincs kizárva, hogy ezen megszerzett gondolat nagyzóvá tegye az emberi lényt, és a hibás értelemben gyakorolt medi-táció ép oly veszély rejt magában, mint a rossz irányú ima. A meditáció alkalmával is érintkezésbe jutunk az asztrális síkon azon lények gondolataival, akiknek gondolkodása a miénkkel rokon, egyforma és azok megerősítvén a mi gondolatainkat, jó vagy rossz irányba vezetik őket. Ha visszatérünk meditácionális elmélyültségünkből, könnyen azt hisszük, hogy magasabb befolyásoknak engedünk, amikor saját kíván-ságainkat, testi vágyainkat és szenvedélyeinket követjük, mint olyano-kat melyekre felsőbb helyről kaptunk biztatást. Holott nem történt egyéb, mint az, hogy sajátosságunk vonzására feleltek azok a lények, akik velünk egyformán gondolkodnak, s a hasonlóság törvényénél fog-va az ő társaságukban töltöttük el elmélkedésünket és saját gondolata-inkban nyertünk megerősítést. Ez természetesen a jó irányban is meg-történik, amikor aztán előnyünkre vezet.
Az elmondottak szerint tehát „ima” és „meditáció” nem egyéb, mint két különböző formája azon igyekezetnek, mellyel az emberi lény összeköttetést keres egy magasabb Lénnyel. Hogy milyen célból az az egyéntől függ.
Aki imádkozik, az legtöbbször (nem mindig) egy tőle független, külsőleg elképzelt magasabb Lényhez fordul.
Aki meditál, feltételezi, hogy egy nagy mindenségnek parányi, része, és keresi az összeköttetést azon forrással, melyből származik.
Mind a két esetben történhetik ez ö n z ő vagy ö n z e t l e n célból, és eszerint az ima vagy a meditáció hasznos vagy káros lehet.
Így tehát mind a két fogalom alatt egy és ugyanazon tényke-dést, igyekezetet, kísérletet értjük, mely az embert bizonyos tekintetben segítheti, erősítheti, fejlődésre képesítheti, vagy éppen az ellenkezőjét okozhatja. Az emberi lény ebbéli ténykedése attól függ, hogy milyen értelemben, milyen szándékkal és törekvéssel viszi ezt keresztül. Az aztán, hogy a saját tanulmányai alapján vagy pedig mások tanításai, és útmutatásai szerint jár el, teljesen mellékes.
Hasonlítani lehet még az imát azon lépcsőhöz vagy létrához, melyen az emberi lény felfelé törekszik az Istenhez.
A meditációt pedig azon célból végzett gyakorlatnak lehetne nevezni, hogy megszokottsággá váljék az a gondolat, melytől fejlődé-sünket várjuk.
Az ima belsőnket egy külsőleg elképzelt vagy kialakított hata-lomhoz vezeti.
A meditáció gondolatunkat, külsőségünktől, mely csak ideigle-nes, belsőnkhöz kívánja elvezetni, mely örök.
Mind a két módszer eredményes lehet, aszerint amint azt hasz-nálni és űzni tudjuk. De mind a kettő kárunkra van, ha nem helyesen alkalmazzuk.
Minden tehát értelmünktől és azon akaratunktól függ, hogy a helyes utat keressük.
Miután pedig minden emberi lénynek megvan a külön fejlődési útja, mindegyiknek keresni kell a részére megfelelőbbet, mert csak ezen bír haladni.































Az Úr-Imájának okkult
értelmezése

Jelige: Máté VI. rész, 5. – 13. vers: „És ami-kor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és aj-tódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyil-ván. És amikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezek-hez hasonlók, mert jól tudja a ti atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. – Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg ne-künk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, és ne vígy minket a kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen!

Hány millió ember mondja el naponként a Miatyánkot, nem gondolva semmit azon szavak belső értelmére, melyeket gépiesen mormol! Hányan végzik imájukat úgy, mint egy olyan feladatot, melyet kénytelenségből végeznek, miközben üzletükön, avagy szórakozásukon jártatják gondolataikat!
Mindez pedig azért van, mert az emberek nem törekednek min-den szónak és az azokból alkotott mondatoknak belső, úgyszólván tit-kos, föl nem fedett értelmét is magukévá tenni.
Mindenki tapasztalhatta már, hogy ha valamit leír, legyen az bár csak egy egyszerű levél, egyrészt időbeli, másrészt célszerűségi okból nem képes vagy nem szándékozik minden gondolatát, mely a tárggyal kapcsolatos, papírra vetni. Legyen a tárgy még oly alaposan kidolgoz-va, az író bizonyára még többet is tudott volna róla írni.
Ha ezt így elfogadjuk, akkor elképzelhető, hogy egy, szavakban rövid elbeszélésben vagy jelenésben nem foglaltatik benne az írónak vagy az elbeszélőnek minden gondolata, melyet a tárgyról magának elméjében kialakított.
Mindazonáltal a le nem írt gondolatok ott rejlenek a sorok kö-zött, a leírt szavakban, és a figyelmes olvasónak, aki azokat gondolatá-ba felidézni óhajtja, elméjében megjelennek a gondolat-asszociáció törvénye alapján.
Okkult törvény, hogy a mindenségben semmi sem vész el, még a gondolat sem. Így azon gondolat, mely valakinek az agyában meg-született, örökéletű, és rokon-agyban ismét felszínre kerülhet, ha ezt e rokon agy tulajdonosa is úgy kívánja.
Ennek az állításnak helyességét avagy valószínűségét megálla-píthatjuk azon tapasztalat alapján, hogy ha valakinek levelét többször átolvassuk, akkor tartalmát jobban megértjük, mint első olvasáskor. Ez onnan van, hogy a sorok közötti – le nem írt – gondolatok rezgései agyunkban bizonyos képzeteket támasztanak, amelyekről közönségesen számot adni nem tudunk, mert ezt a jelenséget nem részesítjük kellő figyelemben.
Ha ezen szempontból olvasunk valamit, akkor az olvasottat mindig tökéletesebben fogjuk megérteni.
Ha már most a bibliát általában, de a Miatyánkot különösen, ezen úgynevezett okkult szempontból olvassuk és tanulmányozzuk, akkor sok mindent fogunk benne felfedezni, és belőle kiolvasni, ami a felületes olvasás mellett szemünk és értelmünk előtt rejtve maradt.
Így példádul bizonyára kevesen vették észre, hogy a Miatyánk már külső formájára is egy nagy okkult törvénynek felel meg, ameny-nyiben hét fő mondatra oszlik meg, azaz hét fő alkatrészből áll.
Ezen hét részt a következőkben találjuk meg:
az e l s ő részben o d a a d á s t találunk, amidőn azt mond-juk, hogy:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te ne-ved”.
a m á s o d i k b a n m e g n y u g v á s t fejezünk ki imígy: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, azonképpen itt a földön is”.
a h a r m a d i k b a n k é r e l e m foglaltatik: „A mi minden-napi kenyerünket add meg nekünk ma”.
a n e g y e d i k b ű n b á n á s t jelent azzal, hogy: „És bo-csásd meg a mi vétkeinket”,
az ö t ö d i k a k i b é k ü l é s érzésének a kifejezése: „mi-képpen mi is megbocsátjuk azoknak, akik ellenünk vétettek”,
a h a t o d i k b a n v é d e l e m é r t esdünk: „És ne vígy minket a kísértetbe”, végül
a h e t e d i k b e n m e g v á l t á s é r t reménykedünk: „de szabadíts meg minket a gonosztól”.
Ebben a hét mondatban találjuk – dióhéjban – összefoglalva mindazokat a követelményeket, melyek mellett életünket berendezni kellene, hogy Krisztus tanításának megfelelően követői lehessünk. Ha mindazt, amit ezen rövid mondatokban összefoglalva találunk, belső értékük szerint átélni is követni tudjuk, akkor fejlődésünk törvényes és tökéletes lesz.
Kutatnunk kell tehát, hogy mi ezen mondatoknak a belső tar-talma, s ha ez sikerül, tanításait is, aki ezt a felséges imát nekünk adta.
Egyszerűen magyarázva azt találjuk, hogy o d a a d á s s a l kell lennünk Isten törvényeihez.
- m e g n y u g v á s s a l kell lennünk egy felsőbb akaratban,
- k é r n ü n k kell életfenntartásunkhoz a legszükségesebb eszközöket,
- b ű n b á n á s t kell éreznünk azon törvénysértésekért, me-lyeket akár tudatosan, akár tudatlanul is elkövettünk,
- k i k e l l b é k ü l n ü n k embertársainkkal minden kö-rülmények között, ebben rejlik az általános emberszeretet,
- v é d e l m e t kell keresnünk gyengeségünk tudatában, az ellentétes erőkkel szemben, amelyeket mérlegelni sem tu-dunk, mert többnyire láthatatlanok, és végül
- a m e g v á l t á s b a n bízva, ernyedetlenül kell haladnunk kitűzött utainkon.
Lássuk már most, mit mondhatnak nekünk az egyes mondatok, ha azokat okkult értelemben vizsgáljuk, és belső értelmüket keressük.
„Mi Atyánk!” Nemde, ebben a „fiúság” érzetének a felkiáltása van, amikor az elvesztett Atyát megsejti, megérzi, amikor hosszú tá-vollét után az atyai hajlékhoz vezető útra lép és közeledik az atyai ház küszöbéhez. Így kell éreznie annak, aki ezen ima első szavait ajkára veszi. De csak akkor érezheti ezt, ha nem gépiesen, gondolkodás és érzés nélkül mondja ki e szót, hogy Atyánk, mint betanult szót, hanem átérzi annak belső értelmét.
Ugyanis az Atya szó belső értelme az volna, hogy rokonságban érezzük magunkat Azzal, akit e szóval megjelölünk. Földi értelemben sem nevezhetünk mást atyának, mint akitől függő helyzetben érezzük magunkat. Ha már testileg véve elismerünk egy atyát, kitől testiségün-ket nyertük, mennyivel inkább kell elismernünk okkult kutatásaink alapján Atyánkul azt, akitől örökéletű szellemünket nyertük!
Amint tehát földi atyánktól is függünk, földi törvények szerint, annál inkább kell ezen helyzetünket olyannak ismerni el azzal szemben, akit szellemi értelemben vallhatunk Atyánknak. Amint az engedelmes és atyja törvényeit szem előtt tartó gyermek, földi értelemben, az atya kedvencéül tekinthető, akképp kell törekednie a szellemiségét felismerő emberi lénynek, hogy szellemi atyjával is íly kedvező viszonyba jusson.
Az „Atya” megszólítás tehát a legszentebb érzelmeket kell, hogy felkeltse abban, aki hozzá viszonyítva fiú-nak érzi magát és azzal a kifejezéssel, hogy
„s z e n t e l t e s s é k m e g a t e n e v e d” óhajt közeledni ahhoz, akinek hódolatát kifejezni akarja, mert ez a megszólítás a leg-szentebb érzelmeket kelti fel abban, aki magát fiúnak, az Atya fiának kezdi érezni, minden, ezen szóba foglalható értelemben.
Amint földi értelemben vett atyánkkal szemben is a gyermeki hódolatot minden körülmények között kimutatni törekedünk, akképp, sőt még jobban kell törekednünk ezt mennyei Atyánkkal szemben is kimutatni. Mily öröm és boldogság uralkodik egy oly földi családban, ahol a gyermekek szeretettel övezik körül a családfőt, az atyát, meny-nyire törekedik egy atya a hozzásimuló gyermekeit minden tőle telhető kedvezménnyel ellátni, és így a szeretetet viszonozni! Mennyivel in-kább várható ez azon mennyei Atyától, akit mint a legfőbb Szeretetet ismerhetjük meg, ha erre vágyódunk!
Ha tehát mi az Ő nevének megszentelését óhajtjuk és kívánjuk, akkor ezen tényünkkel egyúttal kifejezzük Hozzá való ragaszkodásun-kat, Őt szentnek ismervén el. Szentnek, mert Ő benne látjuk megteste-sülve mindazt, amit emberi lény magasztosnak és követendőnek láthat és tudhat. Ebben az óhajunkban kifejezésre jut az is, hogy érdemesek akarunk lenni az Ő atyai jóságára és hozzánk való hajlamára. Ebben nyilvánul meg azon igyekezetünk, hogy parancsait, törvényeit elismer-ve, azok betartására magunkat köteleseknek tartsuk és így azokat kö-vetni is törekedjünk. Meg volt írva, hogy: „Istennek nevét hiába ne vegyed!” Oly szent volt még a neve is, hogy annak a kiejtése a zsidó törvények szerint meg volt tiltva! Ők féltek az Istentől, mert egy ha-ragvó Istent ismertek csak, akinek a nevét sem volt szabad kiejteni. Krisztus azonban megtanított bennünket arra, hogy nincs haragvó, csak szerető Isten, kit Atyaként tekinthetünk, akit ennek hívhat az, aki ma-gát Tőle származónak ismeri el.
Ezért tanította Krisztus azt, hogy: „Mi Atyánk”-nak nevezzük Őt, ki nekünk a Szeretet törvényét adta, akinek szerető elnézésére és megbocsátó jóindulatára számíthatunk és segélyével bűnös voltunkból ismét kiemelkedhetünk, ha kiküldött szent fiának, Krisztus Urunknak tanításait elfogadjuk és követjük.
Amikor tehát Nevét a megszenteltetés kívánságával vesszük aj-kunkra, akkor azon szándéknak kell bennünket vezérelnie, hogy le ne térjünk többé azon útról, mely Hozzá visszavezet. Ezen erős feltevés-ben mondjuk tehát naponként egyszer, imánk kezdetén: „Mi Atyánk, szenteltessék meg a te neved.”
Azon szavak, hogy „J ö j j ö n e l a t e o r s z á g o d, l e -g y e n m e g a T e a k a r a t o d, m i n t a m e n n y b e n, a z o n k é p p e n i t t e f ö l d ö n i s” – már abbeli szándékunkat fejezik ki, hogy magunkra kötelezőnek ismerjük el azokat a törvényeket, melyeket Isten a világmindenség részére alkotott. Mint a földi uralkodónak alá van vetve az ország lakossága, melyen uralkodik, akképp kell hogy magunkat alávessük a világ uralkodójának akarata alá, ha boldogulni akarunk. Boldog azon ország, melyben uralkodó és alattvalók össz-hangban élnek. Ezért kell azoknak, akik alattvalóságukat felismerik, törekedniük uralkodójuknak akaratát megismerni, hogy azt a legtökéle-tesebben követni is tudják.
Aki Isten országát magában és környezetében kialakítani, annak eljövetelét elősegíteni akarja, az törekedni fog azon törvényeket, melyek mellett ez megtörténhetik, megismerni, és azokat követni.
Mit teszünk a fizikai világban, hogy jól érezzük magunkat? Megismerni törekedünk azon fizikai törvényeket, melyek segítségével előállíthatjuk azon fizikai feltételeket, melyek testi jólétünket, kényel-münket biztosítják. Ha tehát szellemiségünk felismerésében hiszünk egy öntudatos túlvilági életben, meg kell ismernünk azon törvényeket, melyek mellett, testi halálunk után, amikor a testi burkot levetettük, a szellemvilágban is jól éreztetjük magunkat. De bizonyára már itt a fi-zikai síkon előérzetünk lesz ezen állapotról, ha akként készülünk elő, amint azt annak az országnak a felismert törvényei követelik.
Nincs e részben semmi nehézség, csak nem kell szorosan ahhoz ragaszkodni, amit öt érzékünkkel naponként észlelünk, hogy tudni illik nem vagyunk valami elkülönített világ, azért mert nem tudunk tudato-san a túlvilággal közlekedni, hanem tételezzük fel, hogy Isten országá-ban nincsenek elkülönítések, hacsak azt a magunk akaratából nem okozzuk. Érezzük magunkat, mint az Ima első részében kifejezzük, egy nagy isteni család gyermekeinek, akik csak ideig-óráig vannak külön lakásokban elhelyezve. Ján. XIV. 2. szerint: „Az én Atyámnak házában sok hajlékok vannak.” Így nem kell az elkülönítést olybá venni, mintha azokkal, akik külön lakásokban vannak, nem lehetne sohasem együvé kerülnünk, hanem törekedni kell azon törvényeket megismerni, amelyek mellett amazokkal a külön lakásokban közösségbe lehet jutni, hogy ismét egy országban lévőknek érezzük magunkat.
Ez tehát teljesen tőlünk függ. Amíg az elkülönítést magunk nem rontjuk el, addig az fenn fog részünkre állni. Holott, ha egy ország lakói leszünk mi, valamennyi teremtett lény, akkor nem lesznek so-rompók, melyek megkülönböztetéseket képeznek. Törekedjünk tehát arra, hogy beteljesedjék Krisztus Urunk azon oktatása, melyet János ev. X. részében a 16. versben imígy olvasunk: „Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ezen akolból valók, azokat is elő kell hoznom és az én szómat hallgatják. És lészen egy akol és egy pásztor.”
Íme így fog elkövetkezni az I s t e n o r s z á g a, amikor min-den teremtménye az együvé tartozandóságot érzi és abban fogja érezni, hogy az Isten országa itt a földön épp úgy megvan, mint a mindenség-ben bárhol. Csak mi, bukott szellemek, azaz bűnös emberek állítottuk fel azon önző sorompókat, melyek a mi külön országunkat alkotják, ami által nem tudunk részesévé válni mindazon isteni adományoknak, melyek csak az Isten - Atyát elismerő gyermekeinek osztatnak ki, ér-demeik szerint.
Nyugodjunk meg tehát abban, hogy a nagy mindenségnek csak úgy tudunk részeivé válni, ha elismerjük az összetartozást, az egy Te-remtőt, az egy Világot, az egy Országot, az egy Törvényt, és ebben az érzésben egyesülünk mindazokkal, minden nap, minden percben, akik folyton és szünet nélkül kérik, hogy: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is.”
Az anyagi életnek egyik feltétele, hogy az elhasznált testi részek újakkal pótoltassanak. Szükségünk van tehát napi táplálékra. Ezt a körülményekhez képest könnyebben vagy nehezebben szerezhetjük be. Ehhez tehát minden körülmények között annak a segítségét kell kér-nünk, akiben a legjobban tudunk bízni.
Kérésünk tehát abban összpontosul, hogy: „A m i m i n d e n- n a p i k e n y e r ü n k e t a d d m e g n e k ü n k m a”. Amint a szellem tápláléka szellemi, akképp az anyag megújhodásához anyagra van szükségünk, és mert tapasztalatok szerint nem tudhatjuk, hogy megérjük-e a holnapi napot, így elégséges, ha az anyagi rész fenntartására csak a mindennapi kenyeret kérjük, és azért csak a min-dennapi kenyeret kérjük, mert ebben a tápanyagban – feltéve, hogy helyesen van készítve, amit feltehetünk arról, akitől ezúton kérjük – minden együtt van, amire életünk fenntartásához szükségünk van.
Meg vagyon írva Máté VI. rész 25. versében: „…ne legyetek szorgalmatosak a ti életetekről, mit egyetek, mit igyatok…” Azért csak arra kell törekednünk, hogy a mai nap szükséglete legyen kielégíthető, mert a holnap már nem okvetlen biztos, de amennyiben szükségünk lesz, akkor ugyancsak Máté VI. rész 26. verse szerint: „Tekintsetek az égi madarakra, mert azok nem vetnek, sem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak, mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat: Nemde nem drágábbak vagytok-e azoknál?”
Aki tehát bizalommal van aziránt, hogy kérése meghallgatásra talál, az megnyugszik ebben a rövid pár szóból álló kérelemben, mert tudhatja, hogy a gyermekét szerető atya nem hagyja őt ok nélkül szű-kölködni és megadja neki azt, amire szüksége van. Meg van írva ugyanis Máté VI. rész 33. versében az is, hogy: „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak nék-tek.”
Ha azonban a mindennapi kenyérért hosszasan imádkoznánk, kérelmeznénk, úgy ez oly bizalmatlanságnak volna a jele, amely a Te-remtővel szemben semmiképpen sem indokolt, mert akkor mindenha-tóságában és mindentudóságában kételkednénk.
Félreértések elkerülése végett azonban meg kell jegyeznünk, hogy semmiképpen sem értelmezhető az ima erejében való bizodalom akképp, hogy magunk ne járuljunk ahhoz, hogy az életünkhöz szüksé-geseket munka árán keressük meg. Sőt ellenkezőleg: amennyiben testi és szellemi erőnk engedi, mindent el kell követnünk, hogy saját szor-galmunk és munkásságunk eredményeképpen láttassék az, hogy fenn-tartjuk magunkat. Csak ha magunk is hozzájárulunk, kapjuk meg a segítséget, azaz megszenteltetik szellemi és testi igyekezetünk, hogy a szükségessel elláttassunk. Bár tudunk eseteket, amikor az ima hatása-ként beáll a rögtöni segítség a kérelmező előtt felfoghatatlan módon. De az ilyen esetek azok közé tartoznak, amelyeket nem lehet a rendesek közé sorolni, hanem inkább példaadásul tarthatjuk szemünk előtt, megerősítve bennünk azt, hogy még a legkétségesebb esetben is el ne veszítsük bizalmunkat, amint azt megírva találjuk Máté XIX. Rész 26. versében: „…Az embereknél ez lehetetlen, de az Istennél mindenek lehetségesek…”
Épp úgy kell takarékoskodnunk, bármennyire bízunk is az isteni segítségben, mert a takarékosság révén nemcsak magunknak szerzünk meg egy bizonyos megnyugvást, hanem ez képesít bennünket arra, hogy fölöslegünkből szűkölködő embertársainkon segítsünk. Mert az Isten segítsége mindenkor emberi segédkezéssel történik. Tehát az a takarékos ember, aki Istenben hisz, mindenkor adni fog másoknak, mert magát csak a földi javakon való sáfárnak tekinti, érezvén, hogy abból köteles adni azoknak, akik szűkölködnek.
A hívő és a bizalommal bíró meg fogja érteni azon szavakat, melyek Máté XIII. 12. szerint ekképp hangzanak: „Mert akinek va-gyon, adatik annak és inkább bővelkedik…”
Ezek szerint tehát: dolgozzunk és imádkozzunk a „,mindennapi” kenyérért.
Mit jelenthet az, hogy: „É s b o c s á s d m e g a m i v é t- k e i n k e t”? Bizonyára csak azt, hogy egykor az Atya elé járulván, tisztán akarunk előtte megjelenni.
Az ember ezen érzése abból a megismerésből fakadhat, hogy nem vagyunk tiszták. Addig, míg erre fel nem eszmélünk, addig nem is akarunk tisztálkodni. Tehát előbb a tisztátalanságunkat vagy bűnössé-günket kell elismerni, hogy attól megszabadulni akarjunk.
Mi tehát a bűn?
Ezt olyformán határozhatjuk meg, hogy minden, ami ellenkezik az isteni és emberi törvényekkel, az törvénytelenség – vagy bűn.
Isteni törvények alatt természeti és szellemi törvényeket, - em-beri törvények alatt az egyes országbeli törvényeket értjük. A bűnök mindegyikében azt lehet megállapítani, ami az emberszeretettel a leg-szélesebb értelemben ellenkezik. Tehát mindazt bűnnek lehet mondani, ami nem szolgálja embertársainkat, hanem azok érdeke ellen tör, a legtágabb fogalomban.
A bűntől való megtisztulásnak az emberszeretet jelében kell megtörténnie.
Ha földi életünkben bármely okból közeledünk egy oly ember-társunkhoz, akit legjobb belátásunk szerint különbnek, magasabban állónak, kiválóbbnak tartunk, mint amilyenek mi vagyunk, ugyebár akkor törekedünk előtte külsőleg tisztán, kicsinosítva, tehát tetszetősen megjelenni, ezzel azt akarván kimutatni, hogy érezzünk, miszerint a kiválóbbnak, a felsőbbségnek ezen hódolattal is tartozunk.
Érezvén a földiségünkkel járó azon tudatot, hogy bizony telve vagyunk hibákkal és tévedéseinkből származó alantas érzületekkel – akkor, amikor az „Atyá”-hoz kívánkozunk, éreznünk kell, hogy belső lényünket meg kell tisztítanunk és „bűnbocsánatért” esdve tulajdon-képpen érzületünket akarjuk megtisztítani, hogy előtte megjelenvén, méltóak legyünk színe elé járulni.
Tehát a vétkeink megbocsátásáért való esdeklés már magában foglalja azok megbánását és az azoktól való megtisztulás vágyát. An-nak beismerése, hogy hibásak lehetünk vagy vagyunk, már az első lépés a javulás felé.
Mit tesz a tisztaságra tartó egyén, ha ruháján foltot lát? Ugyebár törekedik azt minden kitelhető módon kitakarítani. Így tesz az is, aki belső meggyőződéssel mondja el napi imájában azon fohászt, hogy: „bocsásd meg vétkeinket”, mert megszabadulást kíván azoktól. Azon vágy, hogy közelébe juthasson az „Atyá”-nak, eltölti azon igyekezettel, hogy mind tisztább és tisztább lehessen, hogy a folytonos jelenlétre érdemesnek tartassék.
Ha egyszer megindult azon folyamat, hogy egyik alantas érzést a másik után kivetünk magunkból, akkor ezen érzések helyett más ér-zések, jobbak, nemesebbek és magasztosabbak lépnek és kiszorítják egymásután azokat, melyeket lassan-lassan mint olyanokat ismerünk fel. Amelyek eltávolítottak Tőle, akihez visszatérni óhajtunk.
A nemesítő és tisztító érzésekkel nem egyeznek a lealacsonyító és aljas érzések, és így jutunk a tisztuláshoz, ha kicseréljük vágyaink célját. Az igazi cél pedig a tökéletesedés. S ha belátjuk, hogy nemcsak nem vagyunk tökéletesek, hanem a tökéletességtől mindinkább távolo-dunk, akkor hamar megfordulunk azon az úton, mely célunktól mind távolabb vezet. Ha a „fiúság” érzésének felkiáltásával fordulunk „Atyánk”-hoz, akkor remélhetjük, hogy segítséget nyerünk Tőle. És lebegjen mindig szemünk előtt Lukács ev. XV. Részében leírt példa az elveszett fiúról! A 7. versben meg van írva, hogy: „Mondom néktek, hogy ilyen módon öröm lészen mennyben egy megtérő bűnös emberen, nagyobb, hogy nem kilencvenkilenc igazakon”. Ebben van kifejezve az Atya szeretete, mely a megtérő, elveszettnek hitt fiút örömmel fogadja vissza.
Ebben a hitben – nem, ebben a biztos tudatban – mondjuk el azon napi fohászunkat, hogy: „és bocsásd meg a mi vétkeinket.”
Az a tudat, mely bennünk felismerése után felébred, hogy tudni illik minden lény körülöttünk ugyanazon hibákban leledzik, megértését adja annak, hogy a mi hibánk, törvénysértéseink, mondjuk bűneink, ugyanazon forrásból erednek, mint embertársainké, az önzésből, ami a földi lények eredeti bűne, hibája, mely összefügg anyagiságának érzé-sével.
Ha ezt felismertük, akkor azon megbánással, amit érzünk saját tévedéseink és hibáink folytán, kell hogy elnézés és bocsánat ébredjen fel bennünk azok iránt is, akik ugyanazon okból ellenünk követtek el valamilyen bűnt. Így keletkezhetik bennünk azon ígéret, hogy: „m i
k é p p e n m i i s m e g b o c s á t u n k a z o k n a k, a k i k e l l e
n ü n k v é t e t t e k.”
Csak ha saját bűneinket vagy törvénysértéseinket beismerjük, tudunk elnézők és megbocsátók lenni azok iránt, akik hasonló helyzet-be kerülnek.
A bűneinktől való megtisztulás nemesebb érzéseknek ad helyet és a nemesítő érzések legnemesebbike a megbocsátás. Amíg bennünk a megtorlás iránti vágy uralkodik, addig nem lehetünk jó érzéssel ember-társaink iránt, akik ugyanazon szenvedélynek áldozatai, amikor elle-nünk vétenek.
Már Krisztus urunk tanított arra, Máté V. 39. szerint, hogy: „Én pedig ezt mondom néktek, hogy a gonosznak ne álljatok ellene gonosz-szal, hanem aki téged jobb felől arcul ütnéd, fordítsd annak a másik orcádat is.” Amit azután Pál apostol a rómaibeliekhez írt levelének XII. részében, a 17. versben imígy magyaráz: „senkinek gonosz helyébe gonoszt ne fizessetek.” Nagyon természetesen, ha mindig csak ugyanazon képen cselekszünk, mint ahogyan nem kellene, ha viszo-nozzuk a rajtunk elkövetett sérelmeket, akkor soha sem lesz vége az ellenséges indulatoknak, és az ezekből fakadó visszatorlási szándéknak.
Krisztus urunknak azon kioktatása, hogy: tartsuk oda másik or-cánkat is, azt akarja velünk elérteni, hogy az irányunkban tanúsított ellenséges indulatokat engedjük teljesen lefolyni, mert maguktól meg-szűnnek, ha ellenállásra nem találnak. Az ellenséget nem ellenséges-kedéssel, hanem szeretettel lehet csak lefegyverezni. Addig, míg ellen-ségünk bennünk ellenséges indulatokat fog érezni avagy sejteni, addig nem érzi magát legyőzetve.
Bizonyára nem könnyű dolog saját énünket, amit mindig a leg-fontosabbnak tartottunk, látszólag másodsorba helyezni és mintegy magunkat megtagadni, azonban ha azt kívánjuk, hogy velünk úgy bán-janak, amint azt mi óhajtjuk, akkor nekünk kell a kezdeményezés útjára lépnünk.
Meg vagyon írva Máté VII. 2.-ben, hogy: „Mert a minémű íté-lettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és minémű mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
Ezek szerint nekünk kell az első lépést tenni a megbocsátás felé és ne várjuk, amíg a másik kezdi. Különösen azoknak szól ez, akik minden tanításban keresik azon értelmet is, ami a sorok között olvasha-tó és akik felfogják a szavak belső értelmét.
Ha megértjük azt, ami az első részben azon szavakban jut kife-jezésre, hogy: „Mi Atyánk”, akkor minden élőlényben testvért kell látnunk és testvérrel szemben semmi ellenségeskedésnek nincs helye, mert egy atyától származottnak kell tekintenünk magunkat, és az atya örökébe csak úgy juthatunk, ha testvéreinkkel egyformán tudunk osz-tozkodni, nem pedig ha örökségünkért viszálykodásokat folytatunk, ami által az örökségbe való jutást késleltetjük.
Nem kell tehát azt hinni, hogy a megbocsátással és visszatorlás nélkül magunkat másodsorba helyezzük. Hogy hátrányt szerzünk ma-gunknak! Épp ellenkezőleg! Azáltal, hogy megbocsátásunkkal siettet-jük a kiegyenlítést, elősegítjük azon időpont elérkeztét, amikor Isten teremtményei között ellentét többé már nem lészen.
A megváltás épp abban áll, hogy a teremtmények között kiala-kult ellentétek elsimulnak. Mindenkinek mindenkiben ugyanazon jogosított lényt kell látnia és éreznie, nem különbségek, hanem hason-lóságok jelzik a béke alapját, s ha mindenki csak megbocsátani akar, akkor nem lesz többé mit megbocsátani. Elérkezett itt a földön a mennyország, ahol megvalósul azon ígéret, hogy: „És lészen egy akol és egy pásztor”.
Ha odáig jutottunk, hogy beismertük saját törvénysértéseinket, tévedéseinket, mondjuk: bűneinket, és egy lépéssel tovább jutva meg-tudunk bocsátani azoknak, akik ellenünk vétettek, akkor látjuk be, mily gyarlók, gyengék és visszaesésre hajlók vagyunk. Ezen érzésünk vált-hatja ki bennünk azon kérést, mely ezen szavakban van: „é s ne v í g y b e n n ü n k e t a k í s é r t é s b e”.
Igen, a kísértések azok, amelyek gyengeségeinket és határozat-lanságunkat próbára teszik, és ehhez kell segítséget kérnünk addig, amíg magunkat elég erősnek tudjuk és érezzük.
De ki mondhatja magát elég erősnek ellenállni azon kísértések-kel szemben, amelyek testiségünknek kedveznek? Hisz éppen abban rejlik a veszély, hogy amíg ezen testiségünket azonosnak tudjuk énünkkel, addig a testnek kívánságait és szokásait tartjuk a legszüksé-gesebbeknek és azoknak kielégítését a legfontosabb teendőknek. Ebből erednek azon hibáink és tévedéseink, melyek végeredményben testün-ket és szellemünket romlásba viszik.
Amíg a testi életet tekintjük igazi életünknek, és nem töreke-dünk felismerni, hogy a testünknek csak jó eszköz módjára kell szol-gálnia szellemünket, addig természetesen a testi szükségleteket látjuk fontosabbaknak. Addig nem azt keressük, hogy mi a szellem szükség-lete. Ezért kell arra törekednünk, hogy szellemi erősséget, segítséget kapjunk onnan, ahonnan szellemünk származott, mert csak ha felis-merjük, hogy szellemünknek kell nagyobb fontosságot tulajdonítanunk, akkor a testi szükségleteket azon mértékre szorítjuk le, amely mellett a test természetes céljának a legjobban megfelel, de amely mellett a szellem kifejlődése is megkapja a legelőnyösebb feltételeket.
A kísértés tehát abban rejlik, hogy nem ismerve fel szellemi voltunkat, arra törekedünk, hogy testiségünk legyen mind erősebb és annak vágyai és kívánságai teljesüljenek. Nyilvánvaló, hogy ez esetben szellemi fejlődésünk hátramarad, mert fejlődésére nem jut sem idő, sem alkalom. Annál kevésbé, mert ismert dolog, hogy a test vágyai annál erősebbek lesznek, minél nagyobb súlyt fektetünk kielégítésükre, így azután kifejlesztjük azokat a szükségleteket, melyek háttérbe szo-rítanak minden fejlődést a szellemiség irányában. A kísértés tehát ab-ban keresendő, hogy a testi igények olyképp fejlődnek, hogy a termé-szetes szükségleteket úgyszólván naponként mind jobban és jobban túllépik, így elhatalmasodva fölöttünk úrrá lesznek, rajtunk uralmat nyernek. Mihelyt a testiséget úrrá engedjük magunk fölött lenni, szel-lemünk második helyre süllyed és elveszíti részünkre a fontosságot, illetőleg abba a sorba soroztatik, hogy a testiség szükségleteit teremtse elő. A test szolgájává süllyed, elveszti első rangját, amelyre hívatva van.
Ebből a kísértésből kell magunkat kimentenünk, mert különben nem bírjuk elfoglalni azon helyet, mely minket szellemi voltuknál fogva megillet, ha ezt felismertük. Ebben pedig nem segíthet más, mint azon Nagy Szellem, akitől származásunkat felismernünk kell, hogy boldogulni tudjunk.
De nemcsak a testnek vannak hamis és szükségtelen kívánságai! Ha már ezeket legyőztük, akkor még mindig leselkednek reánk azok a kísértések, melyek személyiségünknek kedveznek. Ezek között találjuk azon lelki felhevüléseket, melyek személyes érzületeinket tolják előtérbe. Mindazon érzületek, amelyek saját magunkat akarják azon központba helyezni, amely körül forogjon napi életünk, amelyek ezen érdekkörnek folytonos szem előtt tartását és fejlesztést teszik szükségessé, ezek még mindig anyagiasságot mutatnak, mert ezek még a testben nyilvánuló „személyiség” fontosságát tolják előtérbe.
A kísértés tehát lehet a testiséggel kapcsolatos, de lehet a sze-mélyiséghez kötött is. Mindkét esetben gátolja a szellem fejlődését, mert oly dolgot tart fontosnak, mely a testi halállal megsemmisül. A személyi érzés ugyanis csak a testhez van kötve. Így tehát mindazt kísértésnek lehet tekinteni, ami nem a mások, hanem csakis a saját érdekeink előmozdítását célozza.
Ebből a kísértésből való mentesítést kell kérnünk, mert ezen kí-sértés ellen tudunk a legnehezebben védekezni, lévén ebben a saját énünk a leginkább érintett, és így a legnehezebben tudunk pártatlanul ítélkezni afölött, ami részünkre jó, ha pillanatnyi nélkülözést kell eltűrnünk, nélkülözést akár testi, akár lelki vágyakban. Pedig a lemon-dás hozza meg a jövőben a legszebb kárpótlást.
Igen, a lemondás már magában foglalja a megváltás fogalmát, mert ha lemondani tudunk, akkor megszabadulunk azon bajoktól, me-lyeket vágyódásainkkal magunkra zúdítunk, miután azokat vagy nem, vagy csak részlegesen tudjuk kielégíteni, ha pedig ki tudjuk elégíteni, akkor meg fokozódásukat kívánjuk, és így új meg új kísértéseknek leszünk kitéve. A kísértéseket pedig egyrészt a mi saját alantas vágya-ink, alantas gondolataink, másrészt pedig vagy testben, vagy csak szel-lemben hozzánk csatlakozó, velünk hasonlóan érző társaink okozzák, akik velünk és általunk akarják a mieinkhez hasonló vágyaikat kielégí-teni és fokozni.
A megváltást tehát abban kell keresnünk, hogy a bennünk szunnyadó és időlegesen csak elnyomott, de mint parázs a hamu alatt, életre keltést vágyó szikra, újra fel ne ébredjen. Ezen élesztést kísérlik meg azok, akik mondhatni „törvényszerűen” a megkísértésünkre van-nak rendelve, hogy meggyőződésünk ereje kipróbáltassék. Addig, míg ily próbát ki nem állottunk, addig nem tudhatjuk, hogy a fejlődésre való hajlam megerősödött-e bennünk. Nem szabad tehát a megpróbál-tatások elől kitérni, nem szabad végettük másokat elítélni, sem ezek végett panaszkodni, hanem a megpróbáltatást alázattal kell fogadni, mint jó alkalmat egyrészt arra, hogy hit- és meggyőződésbeli erőinket a magunk részére is kifejlesszük, másrészt pedig, hogy legyőzve a kí-sértést, a kísértőt magát is meggyőzzük.
Ezen utóbbi ténykedésünkkel, ha tudni illik a kísértőt is meg-győztük helytelen és téves működésétől, egyúttal a jövőben is nyugtot biztosítottunk magunknak az ismétléstől, sőt azt mondhatni, hogy a le- és meggyőzött kísértőből segítő jó barátot formáltunk, aki ahelyett, hogy félrevezetne hasonló veszélyek ellen a legjobban tud megvédeni. Azt lehet mondani, hogy a megváltás egyszerre kettős védfalat épít, mert hasonló esetekben nemcsak a magunk erejével, hanem az egyúttal megváltott kísértő ellenálló erejével tudunk védekezni. A saját meg-győződésünk fokozódik a meggyőzött erejével.
A „Gonosz”-tól való megszabadítás tehát nem abból áll, hogy az úgy nevezett gonosz ne férkőzhessen hozzánk, hanem abban, hogy erőnk legyen azt le-, illetve meggyőzni és őt is a jó útra téríteni. Kér-jünk tehát segítséget ahhoz, hogy ily alkalomhoz jussunk, mert csak így szabadulhatunk meg végleg bajainktól.
Tartsuk azonban folyton szemeink előtt Máté evangélista taní-tását (XII. 43-45.). mely szerint:
Mikor pedig a tisztátalan lélek [a rosszra való hajlam, vagy a rosszra csábító belső avagy külső szózat, inger] … kimegyen valakiből, jár száraz helyeken, [olyanokon, ahol vágyait kielégíteni nem tudja]… keresvén nyugalmat és nem talál”….[A kielégítetlen vágy nyug-talanságot idéz elő].
„Akkor ezt mondja: Megtérek én a házamba, ahonnét kijöttem, és mikor odamegyen, találja azt üresen, [ha az ember alantas érzéseit ideig-óráig ugyan legyőzi, de helyettük nemesebb érzéseket nem keres, akkor ü r e s marad a lelke és a régi vágyak a megszokás hatalmánál fogva újra felmerülnek]…szépen megseperve és ékesítve.” [azaz készen az új jövevény: a nemesebb érzések befogadására].
„Amikor elmegyen és vészen maga mellé más hét lelket, gono-szabbakat ő magánál és bémenvén lakoznak ott,”…[Az üres lakás kí-vánja a lakót és a szépen feldíszítettben kellemes elhelyezés található, így aztán az előbb kiűzött vágyak fokozott, „hétszeres” erővel kerítik hatalmukba azt, aki nem tud ellenállani, vagy mondjuk: más, jobb „la-kóról” gondoskodni]…”És lészen annak az embernek utolsó állapota gonoszabb az elsőnél…”[azaz a „recidiva”, vagyis visszaesés a régi betegségbe – a bűnben levőséget is ennek lehet nevezni – sokkal rosz-szabb állapotot létesít, mint volt az első].
Ez a magyarázata annak, hogy miért kell a megváltásért re-ménykednünk azzal, hogy: „d e s z a b a d í t s m e g a g o n o s z
t ó l”, mert a visszaesés után sokkal nehezebben tudunk a jó útra térni, mert „hétszeres”-en erősebben hatnak reánk a visszafogadott alantas vágyak, megerősödve az alantasok sokaságával. Ezt nagyon sokan észlelték már, amikor ideiglenesen lemondván egy-egy szenvedélyük-ről, melyet annak ismertek el, bár csak egészségi okokból, de ha aztán – elmúlván az okozat – ismét ráadták magukat arra, nemcsak hogy másodszor le nem tudtak szokni, hanem ezen szenvedélyük fokozot-tabb mértékben uralkodott rajtuk. Íme a visszatérő gonosz lélek, aki „hét más lelket” vesszen maga mellé!…












A Keleti Csillag-Rend
Alapelvei.

Odaadás *** Kitartás *** Szelídség

1. Hisszük, hogy nemsokára megjelenik a földön egy nagy szel-lemi tanító és már most úgy akarunk élni, hogy méltók lehes-sünk Őt felismerni, mikor eljön.

2. Ezért iparkodni fogunk, hogy állandóan Ő reá gondoljunk és mindennapi kötelességeinket az Ő nevében a legjobb képessé-günk szerint végezzük.

3. Amennyire rendes kötelességeink megengedik, arra fogunk tö-rekedni, hogy naponta időnk egy részét egy olyan munkának szenteljük, mely alkalmas arra, hogy az ő eljövetelét előkészítse.

4. Igyekezni fogunk, hogy mindennapi életünk három fő jellem-vonása az odaadás, a kitartás és a szelídség legyen.

5. Minden nap munkáját rövid ájtatossággal kezdjük és végezzük, hogy áldását kérjük minden cselekedetünkre, ami Ő érte és az Ő nevében teszünk.

6. Különös kötelességünkké tesszük a kiválóság elismerését és tiszteletét, bárkiben is jelentkezzék, és igyekezni fogunk, hogy együttműködjünk azokkal, kiknek szellemi fölényét érezzük.

7. Gondoljunk ezen elveink terjesztésére.


A Rendbe való felvételhez csak ennek a hét pontnak az elvi elfogadása szükséges. Alapszabályai a Rendnek nincsenek, s tagjainak nem kell tagdíjat fizetniük.









A Keleti Csillag-Rend szervezete:

Védnöke: Annie Besant,
A Teozófiai Társulat elnöke.

Képviselők az öt földrész minden nagyobb országában.

Magyarországi képviselő: Nérei Ödön (Budapest, I. Magyarádi út 55. ) aki készséggel nyújt felvilágosítást az érdeklődőknek és a belépni szándékozóknak.

Bioenergia

Akinek tudata van, annak bioenergiája is van

Bioenergiával minden élőlény rendelkezik, tehát minden embernek van bioenergiája – kivéve a kómában levő embereket. Ezeknek mérhetően nincs energiájuk. De mi is az a bioenergia? Tudatában vagyunk ennek a belőlünk kiáramló energiának? Elképzelni nehezen tudjuk.
Hasonlítsuk össze a bioenergiát – mondjuk a vízzel. Először azonban nyújtsuk ki a karunkat, valaki próbálja meg lenyomni. Nem is olyan nehéz. De most próbáljuk elképzelni, hogy a karunkból erős vízsugár áramlik ki. Nagyon, nagyon erős, olyan nagy erővel tör ki a karunkból, hogy áttöri még a helység falát is. Még nagyobb erővel spricceljük ki, hogy meglocsoljuk az utca túloldalát. Vagy hogy a vízsugár vége a város határát mossa… Vagy még erőteljesebb vízkilövelést képzeljünk el. Most próbálja meg valaki lenyomni a kinyújtott kart. Nem megy?
Tehát, ha a bensőnkből fakadt energiát más módon képzeljük el, olyannak, amit már ismerünk, akkor képesek leszünk összehasonlításokat végezni.
Képzeljük most el, hogy az a bizonyos vízsugár a vállunkból lövell ki. Mind a kettőből és előre tör. Próbáljunk meg gyalogolni, valaki majd elébünk áll. A vízsugár tehát nagy erővel áramlik ki… és képesek leszünk feldönteni bárkit, aki ennek az energiaáramlásnak elébe állt.
Másszóval, ha egy elképzelésbe beladunk mindent, minden energiánkat, még a bioenergiánkat is, akkor semmi sem téríthet el kitűzött célunktól, semmi sem gátolhatja meg annak megvalósítását. Próbáljuk meg terveinket, célkitűzéseinket úgy megfogalmazni, hogy azokat bioenergiánkkal támasszuk alá.

Japán magyarázat

A japánok a bioenergiát KI-nek nevezik. Székhelyét a test középpontjába helyezték, valahová oda, ahol egy a csípőnknél és egy másik a köldökünknél beszúrt kötőtűk találkoznak. Mekkora ez a Ki-energia? Van akinél borsszem nagyságú, van akinél borsószem, ping-pong labda, de lehet, hogy futballabda nagyságú. Ennek az energiaközpontnak van egy jótulajdonsága, hogy a kisugárzása kívánságunk szerint elhajlik. Embere válogatja, ki hogyan képzeli el ezt a kisugárzást. Van aki mint egy elemlámpából kiáramló fénycsóvának képzeli el.
Tegyünk egy kísérletet: a sugárnyalábot irányítsuk oda, ahol valamiféle fájdalmat érzünk. Gyomrunk felé, vastagbelünk felé, vállunk, vagy derekunk felé. Ezzel a csóvával, mint egy ecsettel, kenegessük a fájó testrészt. Hamarosan egy meleg érzést tapasztalunk ott, ahová irányítottuk. Meglátjuk, a fájó testrész hamarosan gyógyulásnak indul. Lehet, hogy sokkal gyorsabban, mint ha nem kezeltük volna bioenergiával.





A kézrátevéssel való gyógyítás

Képzeljük el, hogy valakinek a fájó testrészére helyezzük kezünket, mert a belőlünk fakadó ki-sugarat a tenyerünkből kifelé irányítottuk. És még ha kezünkkel gyengéd jobboldali, az óra járásával megegyező körözést is leírunk, a testrész gyorsabban fog gyógyulni, a fájdalom csökken.
Ez mit jelent? Azt, hogy képesek vagyunk saját bioenergiánkkal valakit gyógyítani, fájdalmán enyhíteni!
Ez nem veszélyes? Nem fog előbb-utóbb ez a mi energiánk elapadni? Még majd kiderül, hogy mi szorulunk energetikai feltöltésre…
Előfordulhat, hogy tényleg lecsökken bioenergia-tartalékunk. Ekkor fáradtnak, aluszékonynak érezzük magunkat, kimerültnek. Ilyesmi azonban nemcsak akkor fordul elő, ha másokat kezelünk. A napi munkánk, feladataink végzésekor is. Kevés lett az energiánk… Pihenésre szorultunk.
Lehet azonban olyankor is hasonló érzésünk, ha meghatározatlan entitások vonják el tőlünk energiánkat. Ezt a jelenséget egyébként energetikai vámpirizmusnak nevezzük. Olyankor fordul elő, ha környezetünkben negatív érzelmekkel feltöltött nem élőlények vannak.

A bioenergia mérése

Lehet-e mérni a bioenergiát? Sajnos, ha nem tudtuk elképzelni azt, hogy mi is az a bioenergia, akkor hogyan tudjuk lemérni annak nagyságát?
Csak úgy, ha viszonyítunk. Ha az enyém ennyi meg ennyi, akkor a tiéd az enyimhez képest mekkora? Nagyobb? Kisebb?
A bioenergiával foglalkozó természetgyógyászoknak vannak mankóik, eszközeik. Ezek az inga, a lengyelbot illetve a varázsvessző, és a Mózes-bot.
Az inga a történelmi időkben is használt „varázsvesszőnek”, illetve az Y-alakú fűzfa-ágnak tökéletesebb változata.Valamikor a XVII. században kezdték használni először. Párizsban egy gyermek játszadozott egy fából készített gömbbel, amelyben gabonaszemek voltak és egy fonalon függött. Amikor a labda fonalát a gyermek megfogta, és kinyújtott kezében felfüggesztette, a labda először néhányszor kilengett, majd szabályos köröket kezdett leírni. A szórakoztató jelenségre sokan felfigyeltek, a Strassburgi Orvosi Főiskolán kezdtek vele tudományos alapon foglalkozni. Megállapították, hogy különleges parancsoknak is engedelmeskedik. Az inga 1810. óta vált versenytársává a varászvesszős kutatók addig használt eszközének, a fűzfa-ágnak. Az inga ugyanis reagál a máshonnan érkező kisugárzások hatására. Ezek a kisugárzások nincsenek kilométerekhez kötve. Minden anyagnak ugyanis megvan a sajátos egyéni alapsugárzása, amely arra az anyagra jellemző és ezekre a sugárzásokra reagál az inga. De nemcsak a sugárzásokra reagál, hanem érzékeli a bennünk levő bioenergia(?) kisugárzását, vagy a mi harmadik szemünk által észlelt és tárolt tudást is. A mi tudatunk ugyanis nemcsak a mi képességeink által felhamozott tudást tárolja, hanem benne van az a hatalmas örökség is, amit az emberiség történelme során felhalmoztunk.




Az ingát tanítani kell

Persze az inga kilengését meg kell tanulni, illetve az ingát meg kell tanítani, hogy mindig azonos módon jelezze a kérdésünkre feltett „igen” vagy „nem” választ.
Az úgy nevezett lengyel bot és a Mózes-bot is hasonló módon reagál tudatunk által tárolt tudás feltárására.
Így tehát megmérhetjük azt is – többek között, hogy mekkora bioenergiája van XY-nak a mi bioenergia-színtünkhöz viszonyítva. Ha bioenergia-szintemet 500-ban állapítom meg, akkor már könnyű lesz az ingára rákérdezni, hgy valaki másnak mekkora a bioenergia-színtje.
Végezzünk el néhány mérést. Határozzuk meg néhányunk energia-szintjét.
Most álljunk fel, végezzünk három-négy körkörös mozgást a karunkkal és mondjhuk ki, hogy a világmindenség energiája töltsön fel bennünket.
Most mérjük meg újból bioenergia-színtünket, meglátjuk hogy többszörösére megnövekedett.
Mi következik ebből? Az, hogy bioenergia-színtünket képesek vagyunk növelni, hogy átadhassuk minden veszély nélkül valaki másnak.
A reikisek egy beavatással képesekké váltak arra, hogy a világmindenségből áramló energiát kanalizálják valaki – a kezelendő páciens - felé, anélkül, hogy a reikis a saját energiáját felhasználta volna erre.
Az előbb kimondtuk, hogy az inga képes észlelni a bioenergia-kisugárzásokat tekintet nélkül arra, hogy honnan érkeznek. Ez megfordítva is érvényes. Mi is képesek vagyunk bioenergia-kisugárzást küldeni bárhová, tekintet nélkül a távolságra. Ezt azonban már távgyógyításnak hívjuk. Ezt láthatjuk, ha a tévében természetgógyászattal kapcsolatos műsort nézünk és olyan emberek panaszát hallgatjuk, akik kérik a természetgógyász segítségét, aki majd a képernyőről segítséget nyújt. Néha ez sikerül neki, ha nem, azt sohasem tudjuk meg. A tévén szereplő természetgyógyászok között sok a szélhámos.

A távgyógyászat működése

Hogyan működik ezeknek a természetgyógyászoknak távgyógyászata?
Megkísérlik a ráhangolódást arra az egyénre, aki hozzájuk telefonon szólt és a rezgések – vagy a kisugárzás – alapján vissza küldik saját, vagy kanalizált bioenergiájukat.
Győződjünk meg erről mi is, de ne távgyógyászattal és ne akarjunk mindjárt más személy rezgésére hangolódni, hanem hangolódjunk a saját testünkre, illetve testünk valamelyik szervére.
Először szükségünk van arra, hogy vizuálisan elképzeljük azt a szervet, amit kezelni akarunk. Legyen ez – mondjuk a vastagbelünk. Képzeljük magunk elé a vastagbelünket . A tudatunkba képzelt képet fantomnak nevezzük.
Hogy az elképzelés könnyebb legyen, hunyjuk be a szemünket



Most tegyük a vastagbél fantomképe alá a tenyerünket és kis mozdulatokkal emelgessük. Néhány perc elmultával egy kis böffenés el fogja árulni, hogy vastagbél-kezelésünk eredményes volt, megindult benne egy emésztési folyamat.
Egyébként minden szervünket képesek vagyunk érintés nélkül kezelni, vagy masszirozni, illetve megmozgatni. Kivételt képez a szív, ezzel ne foglalkozzunk, meg az agy tornája sem ilyen mozgatást igényel.
Ha saját szervünket képesek voltunk érintés nélkül megmozgatni, akkor mi gátolja meg, hogy más ember szervét, hátát, vállát, vagy bármijét ne kezeljük meg, tekintet nélkül arra, hgy mekkora távolságban van tőlünk. A bioenergia számára nincs határ, csak képzeljük el valakinek a testrész-fantomját magunk elé, és kezeljük meg.

Legyünk óvatosak a kezeléssel

Nem árt azonban óvatosnak lenni, ha nem tudjuk biztosan milyen bajban szenved a kezelendő személy.
Tudjuk azt, hogy a rák intelligens negatív energia. Minden gyógykezelést képes legyőzni. A ráknak jellegzetessége az, hogy energiát von el az általa megtámadott szervtől. És ha most mi távkezelésünkkel energiát juttatunk egy rákos beteg szervezetébe, nem csináltunk mást, mint segítettük betegségének erőteljesebb burjánzását, energiát adtunk rákja fejlődésének.
Általunk közelebbről nem ismert személyt ne kezeljünk távgyógyítással.
A bioenergiát saját bajaink kezelésére is eredményesen felhasználhatjuk. Először azonban meg kell tanulnunk a bioenergia érzékelését.
Energia áramolhat ki tenyerünkből – erről meggyőződhetünk, ha valakit eneregiával kezelünk. Energia áramlik ki azonban az újjainkból is. Ezt meg kell tanulni, mert nem mind a két kezünkből áramlik ki egyenlő erősségű energia. Csak az egyik kezünk a „munkás kéz”, a másik energiavételre „szakosodott”. A munkáskéz fogalmával úgy győződhetünk meg, hogy ha imára kulcsoljuk össze a kezünket. Amelyik kezünk hüvelykújja van felül, az a munkás kéz. Tegyük munkás újjainkat a másik kezünk tenyere felé, és ha odafigyelünk, akkor gyenge áramlást, zsibongást tapasztalhatunk meg. Tegyük ezt meg mindegyik újjunkkal. Egyik társunk fülét így kezelték meg a táltosok, hogy harmadik újjukat a fülébe helyezték és energiát áramoltattak ki. Ők ezt „táltosenergiának” nevezték el, véleményem szerint azonban csak bioenergia van.
Tegyük most össze mind a két kezünket úgy, mintha egy hólabdát formálnánk meg tenyerünk között. Gyenge ellenállást tapasztalhatunk meg, ha kellőképpen rá vagyunk hangolódva.

Energia-golyó

Hólabda helyett gyártsunk egy energiagolyót bioenergiánkból. A tisztánlátók szerint ez a golyó fluoreszkálóan kék színű. Tegyük ezt a golyót a fejünk búbjára, a másik kezünket pedig tegyük a torkunk elé. Képzeljük el, hogy ezt a kék színű golyót leküldjük a fejünkön és torkunkon keresztül a másik kezünkbe, onnan küldjük fel, majd ismételjük meg ezta folyamatot – mondjuk tízszer.
Torokgyulladás, köhögés vagy hörghurut esetén megdöbbentő változást tapasztalhatunk meg csak néhány óra elmúltával. Hurutunk, köhögésünk, torok-gyulladásunk enyhülni fog.

Egszség-mérés

A bioenergia tehát kiáramolhat testünkből és ennek a szintjét képesek vagyunk mérni. De milyen célból? Csak azért, hogy megállapítsuk egyes szervünk működésének a százalékát, ezzel megérthessük valakinek esetleges baját. Ennek a mérésére is van egy „mankó”, egy diagramm amely segít a mérés elvégzésére.

Az ingát a félkör alakú diagramm közepébe lógatjuk, és megkérjük mutassa meg annak a bizonyos személy szervének működési hatásfokát. Az inga kilengése megmutatja majd, hogy a sziv kapacitása ennyi meg ennyi, a gyomor is így vagy úgy működik, a vesék működési százaléka mekkora.
Persze sajátmagunkon ilyen mérést nem végezhetünk, egyszerű oknál fogva: esetleges kívánságunk befolyásolni fogja az inga mérésének a pontosságát.
Rögtön helyesbíteni is kell: nem az inga mutatja az eredményt, hanem a tudatunk, amely minden tudás központja, az észleli a rendellenességeket, amiket a mérés eredményeként fog feltüntetni az ingán keresztül.
A bioenergiával foglalkozó egyén tehát csak másokon végezhet méréseket, sajátmagán nem. De vajon mi a valószínűsége annak, hogy az inga pontos választ adott kérdésünkre és a mérendő személy kívánságára?
A kutatási azt mutatják, hogy az inga 80 százalékban ad pontos választ a kérdésekre. De erre is pontos választ ad a fenti diagramm. Ha úgy érezzük, hogy a válaszok nem pontosak, akkor meg kell állapítani a pontatlan válaszadás okát. Ha a pontosság százaléka 50, vagy ennél kevesebb, akkor az ingával való munkát abba kell hagyni, egy másik napot kell választani. Melyek azok a zavaró körülmények, amelyek befolyásolhatják az ingával való munkát?
- Valamilyen külső rendszer nem engedi, hogy az ingakezelő dolgozzon,
- A kérdező nem formálta meg jól a kérdést
- Amikor azt hisszük, hogy az inga adja a választ, nem a mi pszi szemünk
- Pszichikailag nem vagyunk stabil állapotban
- Fáradtak vagyunk
- Szétszórt a figyelmünk
- Nem hiszünk az ingának, bár dolgozunk vele
- Előítélettel akarjuk befolyásolni az eredményt.
- Ha valamilyen érdekünk fűződik a diagnózis felállításához
- Gőgösen, fennhéjázva dolgozunk, tudásunkkal hencegünk
- A vizsgálatnak nincs komoly célja, csak a kíváncsiság hajt bennünket
- A feltett kérdésre a diagnoszta nincs megfelelő tudással felvértezve.
Természetesen ezekre a válaszokra is fel lehet készülni oly módon, hogy az ingakezelő lerajzol egy kört, azt felosztja 12 részre és a kör középpontjába lógatott inga kilengése fogja megmutatni melyik az az ok, amely kizárta a mérés pontosságát.

Daganatos betegségek kialakulásának lehetősége

Ez egy renkívül kényes vizsgálat, mert az eredmény esetleg sokkoló is lehet. Ezért a vizsgálandó személlyel semmiesetre sem szabad közölni az esetleges negatív mérés-eredményt. Inkább tanácsolni kell neki, hogy menjen szakorvosi vizsgálatra, alaposabb kivizsgálásra.
Most is a kiáramló bioenergiát mérjük, egy másmilyen módszerrel.
A vizsgálandó személy tarkójára mentálisan egy óralapot képzelünk és megjelöljük magunkban az óra számlapján a 3 óra helyét, a 9 óra helyét, a 7 óra helyét és az óralap középpontját. Az ingának feltesszük a kérdést, hogy egy egy elképzelt számon a koponya nyitott-e. Ha az inga „igen” választ ad, akkor leírjuk, hogy „+”, ha a válasz „nem”, akkor lejegyezzük, hogy „ - „. Így végigkérdezzük mind a négy koponyapontot. A kiértékelhető válaszok eredménye a következő:

3 9 7 0 számok az előlapon

+ + + + Nincs daganatos betegség

- - + + Jóindulatú daganat kialakítására va-
ló hajlam

- - + - Jóindulatú daganat

- - - + Rákbetegségre való hajlam

- - - - Rák

Természetesen minden méréskor fennáll az a veszély, hogy az eredmény pontatlan, mert az ingával való munka eredménye nem egészen pontos. Ezért kell óvatosan végezni a mérést, előzőleg nem szabad közölni a pácienssel a mérés célját, és ha kérdéseinkre negatív válaszokat kapunk, akkor küldjük az illetőt orvosi vizsgálatra, majd ott közlik vele az eredményt – ha valamit találtak.

Bioenergiával való munka, a fentiekből is látszik, roppant felelős tevékenység. Bioenergiánk és annak színtje mindent elárulhat: betegségünket, egészségünket.

Föld alatti világ
Léteznek a Földön másféle élőlények is?

A szellemtanban a bukáselmélet ad magyarázatot arra a bibliai állításra, hogyan történt a bűnbeesés, miképpen zajlott le a paradicsomból való kiűzetés és milyen módon történt a föld benépesítése. A szellemtan álláspontja szerint az eredendő bűn nem volt más, mint a szellemeknek az isteni törvények ellen való lázadása és cselekvése, és ennek folytán a bűnbeesés nem más, mint a szellemek szabad akaratának okszerű következménye.
Kétféle bűnbeesést ismer a tan. Az elsődökét, és az ő bukásukat követően, az ő mentésük érdekében keletkezett paradicsomi szellemek bűnbeesése. A két bűnbeesés között különbség van, mert az elsődök fölött csak Isten létezett és őket az istenné válás akarásának gőgös gondolata sodorta bűnbe. A paradicsomi szellemek bár maguk fölött érezték Istent, ők látták a hűséges és az Isten ellen fordult elsődöket, és tudatában voltak annak a tilalomnak is, hogy ne engedjenek az elsődök csábításának („a tudás fájáról pedig ne egyetek”). Az ő esetükben, az ő bűnbeesésüknél tehát a csábítás és a kíváncsiság játszotta a főszerepet.
Az isteni akarattal szembehelyezkedő bukott szellemek ennek folytán egy „ellentétes világba” kerültek, a halál országába, (a Biblia szerint: ”valamely napon eszel a tiltott fa gyümölcséből, halálnak halálával halsz”). Az engedetlenek tehát az örök világosság és szeretet honából, a „paradicsomból”, a fájdalmas változások sötét országába kerültek, ahol az élet időleges, ott a születés és a halál törvénye uralkodik. Ez magával vonta azt, hogy a bukott szellemek lelkeinek a testet öltés után arcuk verejtékével kell megkeresniük kenyerüket, maguknak kell vetniük és aratniuk. A tudás fájáról való evés annyit jelent, hogy „jobban tudni mindent”, vagyis engedelmeskedés helyett okoskodni, ilyenformán letérni az Isten által megvilágította útról a sötétség útjára.


A bukott szellemek a Földre kerültek
De hová lettek taszítva a bukott szellemek?
Az örök világosság és szeretett hona, a bibliai paradicsom az univerzumban létezett és az onnan elűzött bukott szellemek számára egy olyan bolygót kellett kiválasztani, ahol a körülmények megfeleltek kárhoztatásuknak, ahol bűneik bocsánatáért tevékenykedhettek. Az Univerzum ura, a Föld nevű bolygót választotta a kiűzetés helyévé, ide telepedtek a bukott lények, akik majd testetöltésük és számtalan újjászületés után dolgozhattak megbocsátásukért.
A szellemtan szerint a világmindenség minden tájáról érkeztek a Földre bukott szellemek, ezek lelkeinek testetöltései népesítették be bolygónkat. Ilyen szemszögből nézve a Földre többféle helyről érkeztek lények, akik természetüknél fogva nem valószínű, hogy csak a bolygó felszínét népesítették be, hanem más közegben is létezhetnek. Talán vízben, vagy esetleg a föld alatt.
Az utóbbi időben két írás is megjelent, amelyeknek érdekessége, hogy a hírforrások a földgolyó két ellentétes oldaláról érkeztek.
Richard E. Byrd (1957-ben halt meg) az első világháborúban az amerikai flotta parancsnoka volt a kanadai vizeken, a háború után pedig repülőgépes sarkkutató lett. Tudományos eredményeinek elismeréseként ellentengernagyi rangot kapott.
Naplói szerint két ízben is berepülte a sarkvidékeket, az északit és a délit is. A Déli Sarkon huzamosabb ideig is tartózkodott, sok értékes felfedezést tett. Egyedül című regénye magyar nyelven is megjelent, igen olvasott volt.
Arktikus, északi sark-i útjáról számolt be fedélzeti naplójában, amelyet 1947. február 19-én írt. A napló szerint 884 méteres magasságban repült rádiósával jó repülési feltételek mellett. Alattuk a havon sárgás elszíneződést pillantottak meg, ezért lejjebb ereszkedtek, észre vették, hogy a csíkok vörös, majd lila mintázatot vesznek, majd ezt az észlelésüket közölték bázistáborukkal és azt is, hogy hirtelen a mágneses és a giroszkópos irányjelző kompaszuk forogni kezdett. További repültek a nap állása szerint.

Zöldellő völgyek az Északi Sark közelében
Egy hegylánc túloldalán meglepő felfedezést tettek. Egy zöldellő völgyet pillantottak meg, amelyben egy folyó is kanyargott. Rádión közölték, ilyesmit látni lehetetlenség a sarkvidéken, de ők mégis tapasztalják. Sőt alattuk megpillantottak egy nagy állatot is, amely igencsak hasonlított egy mamutra. A fényviszonyok megváltoztak, ennek ellenére a rádiózás zavartalanul működött. Észleléseiket folyamatosan jelentették bázistáboruknak, meg azt a körülményt is, hogy a külső hőmérséklet 23 fok. Ezután a műszerek elnémultak. Egy várost pillantottak meg alattuk, a gépük irányíthatatlanná vált, de mintha valaki más kezében lett volna a botkormány. Több, tányér formájú kísérő tűnt fel mellettük, olyan felségjelzéssel, amelyet korábban még sohasem láttak. Majd rádiójukon felhangzott az utasítás, hogy készülődjenek a leszálláshoz. Tengernagynak szólították, tehát az ismeretlenek tisztában voltak azzal, hogy ki van a repülőgépen.
A felszínen néhány magas, szőke férfi közelítette meg a repülőgépet, a távolban egy csillogó várost láttak, amely a szivárvány minden színében pulzált. Byrd tengernagyot és rádiósát kisegítették a gépből, felültették egy járműre, amely olyan volt, mint egy plató. A városhoz érve megállapították, hogy az épületek valamilyen kristályos anyagból épültek. Az egyikbe bevezették őket, majd egy lefelé tartó liftben csak Byrd leereszkedett a mélybe. A liftből egy folyósóra szállt ki, amelyet a falakból kiszűrődő rózsaszínű fény világított meg. Ezután egy ajtón vezették be, ahol egy Mesternek nevezett személy fogadta. Dallamos hangon köszöntötte birodalmában, amelyet Ariannak nevezett. A tengernagy révén üzenetet intézett a felszíni világ népeihez, hogy az emberiség a Föld kérgén veszélyes játékba kezdett a nemrég feltalált és alkalmazott atombombával, de ők az emberiség fejlődési útjába nem fognak beleszólni.


A tengernagynak hallgatnia kellett felfedezéséről
Byrd és rádiósa otthon beszámoltak útjukról a Pentagonban, mindenről jegyzőkönyv készült, tájékoztatták az Egyesült Államok elnökét is, egy csúcsbiztonság 6 óra 39 percig tárgyalt az észlelésekről, majd Byrdet egy orvoscsoport is egészségügyi vizsgálatnak vetette alá. A Nemzetbiztonsági Hivatal elrendelte a tengernagynak, hogy mindenről, amit tapasztalt hallgatnia kell, az emberiség üdve érdekében. A parancsban figyelmeztették, hogy tisztként a felszólításnak szigorúan eleget kell tennie. A hivatal egyébként hónapokon keresztül megfigyelés alatt tartotta Richard Byrd tengernagyot, aki mégis megírta tapasztalatait titkos naplójában, amelyet unokaöccse most ismertet világköri útján, a különféle előadásokon.
Egyébként a földalatti világ mindig is érdekelte az embereket. A közép-ázsiai Buddhisták szerint a titokzatos Agarthába, a föld alá labirintusok és más földalatti ösvények vezetnek. Erről a birodalomról úgy vélik, hogy ott van az intellektuális tudás és a megvilágosodás központja. Agartha királya egyben a világ uralkodója is, aki ismeri bolygónk valamennyi titkát, olvasni tud az emberek lelkében és ismeri a Sors nagykönyvét is.
Gilgames, az egykori asszír-babilóniai király a legendák szerint hosszú beszélgetést folytatott a gonosz szellemével, aki a föld mélyében lakott. Az ókori görögök is sokat foglalkoztak a titokzatos földalatti világgal és létezik egy mítosz is, hogy Orfeusz hogyan akarta kiszabadítani Euridicét, a kedvesét, a Hádeszből, a holtak birodalmából. Homérosz szerint a földalatti térség felfedezése még váratni fog magára és Platón szerint a föld alá széles és keskeny alagutak vezetnek egészen a Föld középpontjáig, ahol a föld köldökén egy istenség trónol. Az egyiptomiak is hittek abban, hogy a föld alatt egy királyság létezik, több évszázaddal később pedig a keresztények a föld alá képzelték el a poklot, ahová a bűnös lelkek távoznak haláluk után.
Legújabban pedig orosz és norvég sarkkutatók állítják, hogy a föld mélyébe fúrva számtalan lélek fájdalmas üvöltését hallották, szerintük ezzel a mélyfurattal eljutottak a pokol bejáratához.
De erről majd a következő számban.
FÁY Gábor

Hangok a Pokolból
Felfedezőiket elhallgatták

A földalatti világ mindig is az érdeklődés középpontjában állt, amióta az embernek szóbeli vagy írásos emlékezete van. Az ókori gondolkodók feltételezéseiről már említést tettünk a múlt heti számunkban, viszonylag újabbnak számít azonban Edmond Halley angol csillagász elmélkedése. Ő azt tanulmányozta – többek között -, hogy miért más a föld délköre a földgolyó hosszúságához viszonyítva, vajon ez a jelenség bolygónk a kiöblösödésének a következménye-e. Halley híres csillagász volt a maga idejében, fel is fedezett többek között egy üstököst, kiszámította pályáját, ezért ezt az égitestet róla nevezeték el. A föld körte alakú kialakulását azzal magyarázta, hogy a Földnek két mágneses pólusa van. Azt feltételezte, hogy bolygónknak van egy külső burka, és emellett külön létezik egy magva is. Mind a két képződmény pólusa külön-külön mozog. Ezt az elméletét a Brit Királyi Csillagászati Társasággal is ismertette. Ezután kifejtette, hogy a belső magnak is szüksége van fényre, hogy kialakulhasson rajta élet, és ilyen fénnyel rendelkezik is, és az északi fény, vagy az Aurora Boreális nem más, mint a belső földmag fényének távozása a külső földburok vékony talajrétegén keresztül.

Hitler is hitt a földalatti világban
Egy amerikai, egy John C. Symmes még a XIX. században világszerte tartott előadásain is azt tartotta, hogy a Föld belsejében létezik egy mag, az pedig lakott és lakói egy nyíláson keresztül, amely a 16. szélességi fok környékén található, kapcsolatban állnak a mi világunkkal. Annyi pénzt gyűjtött össze körutain, hogy egy expedíció elindításával bízott meg egy Charles Wilkes nevű tengerészt, akivel mérnökök, geológusok és más tudósemberek utaztak el a Déli Sarkra, keresték is a földalatti világba vezető nyílást, de nem találták meg. Ezzel szemben több ezer térképpel feltérképezték a Sark szilárd földjének partjait, megállapították, hogy délen akkora területet fed be a jégmező, hogy akár egy kontinensnek is tekinthető.
A múlt század diktátora, Adolf Hitler is nagy érdeklődést mutatott a föld belseje iránt, állítólag megszállottan hitt abban, hogy bolygónk belül üreges, és benne élőlények lakoznak. Sőt megszállottan hitt abban az elméletben is, hogy a Föld nem más, mint egy gömbben elhelyezkedő felület, a gömbön kívül pedig nem létezik semmi. A gömb középpontjában helyezkedik el a Nap, annak sugarait veri vissza a gömb homorú belseje. A Hold sem más, mint csak egy visszaverődés, és a csillagok is csak visszaverődnek a gömb belső felületéről. 1942. áprilisában, a háború tetőfokán dr. Heinz Fischer vezetésével elindult egy titkos expedíció a Balti-tengeri Rugen szigetére. Fischer doktor szakértője volt a vörösön inneni sugárzásnak és expedíciója keretében több napra egy érzékeny fényképezőgépet 45 fokos szögben állított fel, amelyben infravörös sugarakra érzékeny filmet helyezett el, hogy a föld homorú égboltjának visszaverődésében észlelje az angol flotta mozgását.

Hol lehet a Pokol?
A keresztény vallás hívői számára nem kérdéses a mennyország és a pokol létezése. A túlvilági paradicsom létezésének a bizonyítása lehetetlen, de a pokolról a hívő emberek úgy tartják, hogy az valahol „lent” van, tehát valahol a Föld mélyében. Ezt igyekszik alátámasztani egy Dimitrij Azzakov nevű orosz, és egy Barn J. Nummendahl nevű norvég geológus. Felfedezésüket egy finn ismeretterjesztő magazin tette közzé. A cikk szerint az orosz és a norvég geológusok több mint 14 kilométeres lyukat fúrtak Szibéria földjébe és odalentről emberi kiáltásokat hallottak. A Föld legmélyebbre lenyúló üregéből fájdalom és őrület hangjai csaptak fel és a két geológus megrettent, hogy kísérletükkel szabadjára engedték a gonosz erőit.
Dr. Azzakov, a fúrás vezetője az Ammenusastia című finn lapnak kijelentette, hogy a tények, amelyekre rábukkant olyannyira megdöbbentőek, hogy el sem meri képzelni, mi lehet odalent.
- Kezdetben minden rendben volt a fúrással, - mondta az orosz geológus -, majd 14,4 kilométeres mélységben a fúrószár erősen remegni kezdett, amire az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a fúró vége egy nagy kiterjedésű üregbe ért. Ebben a barlangban a hőmérséklet elképesztően magas lehetett, számításaik szerint elérte az ezer fokot. Ez az adat, semmiképpen sem egyezett azzal, amit feltételeztek. Odalent szó szerint a pokol lángjainak kellett égnie.
A geológusok ekkor abbahagyták a fúrást és a norvég társkutató, geológus szakember javaslatára másfajta vizsgálatok kezdődtek. Ezek egyike az volt, hogy egy mikrofont engedtek le, amellyel azt akarták kideríteni, milyen földmozgások és lemezaktivitás figyelhető meg a mélyben. A mikrofonok azonban valami különlegeset is észleltek, amit nem lehetett másképpen leírni, mint ezernyi ember fájdalomüvöltését.
- Ez a legutolsó felfedezésünk annyira megrázó volt – folytatta az orosz tudós -, hogy azonnal felfüggesztettünk minden további kutatást. Amikor érzékeny mikrofonjainkkal talajmozgásokat akartunk felvenni, egy különös, magas frekvenciájú hangot észleltünk. Először azt hittük, hogy az a mi műszereink hibás működéséből ered, de később a hanganalízis kimutatta, hogy egyáltalán nem erről van szó. A letisztított és a különféle zajoktól megszűrt felvételen emberek fájdalmas kiáltásai és sikolyai hallatszottak. Nem mondok számokat, hogy hányan lehettek, de több ezer, ha nem millió emberi hang keveredett egymással.


A geológusokat elhallgattatták
Erről az eseményről egy norvég lap is beszámolt, itt dr. Barn Nummendahl közölte észrevételeit. Ő az Asker című lap munkatársának kijelentette, hogy őket – őt és orosz kollégáját - elhallgattatták. De ő még mindig retteg az életéért, mert megszegte a titoktartási parancsot. Nem is mer visszamenni Oroszországba, mert azonnal börtönbe vetnék. Szerinte a fúrást felső parancsra hagyták abba és a külföldi szakembereket azonnal menesztették, két napon belül el kellett hagyniuk az ország területét. Meg is lettek fenyegetve, ha bárkinek elárulják a fúrás eredményét, végezni fognak velük.
Habár Oroszország a Szovjetunió szétesése után drámai változásokon ment keresztül, sok területen még érezhetők a múlt felfogásai. Bár a norvég, vagy az orosz szakember a mai napig sem érti, miért lett nekik megtiltva a felfedezés közzététele.
- Másnap felkeresett bennünket egy tisztviselő a minisztériumból és megváltoztatva a korábbi fenyegetést, jelentős pénzösszeget ajánlott fel a hallgatás fejében. Amint hazaértem Norvégiába, a teljes összeget – a norvég geológus nem árulta el mekkora volt, de nem cáfolta meg az újságírót sem, akinek a feltételezése szerint hatszámjegyű dollárösszeg volt –, jótékonysági célokra adományozta.
Dr. Nummerdahl szerint az oroszokat igazából nem a föld mélyéből előtörő hangok izgatták, hanem valami ennél is sokkal rémisztőbb esemény, ami a következő éjszaka játszódott le.
- A felfedezés éjszakáján, amikor mindannyian azt találgattuk mit is fedeztünk fel, egy hatalmas, fényes gázfelhő tört elő a lyukból és felvette egy ember arcát. Ebben a gázfelhőben felbukkant egy szárnyas, izzó alak is, és az égen kirajzolódva a következő írás volt olvasható: „Győztem!”.
A táborban leírhatatlan lett a káosz. Egész hajnalban mentőautók szirénáztak és az orvosok olyan nyugtatót adtak be a munkásoknak, amely állítólag törli a rövidtávú emlékezetet és a sokkos állapotú betegek kezelésére szokták használni.
Más újságírók megkíséreltek utána járni a finn és a norvég lapok híradásainak. Sikerült is kapcsolatba lépniük a norvég geológussal, aki meghatározta hol történt a fúrás. Az újságírók helyszíni vizsgálatai azonban nem sikerültek, mert az a terület Szibériában a külföldi kutatók számára tiltott terület, annyit azonban mégis sikerült kideríteni, hogy a megjelölt területen létezik egy elzárt katonai objektum, amelyen csak egy építmény létezik, az is egy vastag betonból épített platform.
FÁY Gábor

Halálközeli élmények
Az írásos emlékekben


A halálközeli élményekről szóló beszámolók kapcsán az egész világon megindult egy mozgalom, hogy összegyűjtse azokat az embereket, akik már megéltek egy halálközeli állapotot, de segítséget igényelnek, hogy feldolgozzák élményüket. A történelmi egyházak kezdetben tiltakoztak az ellen, hogy nyilvánosságra kerüljenek az olyan történetek, hogy a test halála után igenis létezik egy lélek, amely halhatatlan és ez a lélek elkerült valahová, amit túlvilágnak is lehet nevezni. Dr. Raymond Moody elsőnek dolgozta fel a halálközeli állapotokat a hatvanas években azoknál a személyeknél, akik az orvostudomány fejlettségének jóvoltából a klinikai halál álltapota után ismét visszatértek az élők sorába és tapasztalataik elmondását nyiltan vállalták. Az Élet az élet után című Moody könyv magyar nyelven 11 kiadást ért meg, és olykor még most is igen nehéz hozzájutni. Az igaz, hogy a katolikus egyház részben örült egy könyvnek, amelyben beszámolók hangzanak el a túlvilág létezéséről, de egy vatikáni hivatalos állásfoglalásra mégis éveket kellett várni, míg meg nem hoztak egy dogmát erről 1979-ben. Az egyház ebben a dogmában elismerte, hogy az ember halála után nem szűnik meg létezni, lélekké változik és ebben a létformában tovább él. Érdekes azonban az a körülmény, hogy míg Moody könyvének előszava – amelyet Elisabeth-Kübler Ross írt meg – mindösszue 2,5 oldalas, addig a budapesti egyházi Ecclesia Könyvkiadó a Moody könyvben a tartalomnak 16 százalékát teológiai magyarázatokkal látta el.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a régi vallási könyvekben valóban sehol sem találkozhatunk olyan történetekkel, amelyek a haláltapasztalatok különböző szakaszait írták volna le? Vagy olyan emberek elbeszélését ismertették, akik tetszhalottként bepillantást nyertek a túlvilági életbe?

A Bibliában kevés szó esik erről
Kezdjük a Bibliánál, amely a nyugati világban a legolvasottabb és a leggyakrabban idézett könyv. Nyugaton valószínűleg nem létezik egy otthon sem, ahol ne lenne a polcon egy példány ebből a könyvből. A Biblia keveset beszél arról, hogy mi történik a fizikai testtel a halál utáni létezésben, és hogy milyen a halál utáni világ. A Biblia-kutatók szerint az Ószövetségben csak két helyen találkozhatunk egy egy utalással a halál utáni életre. Ezekiel próféta (26,19) a következőket írja: „Életre kelnek majd halottaid és holttestük feltámad. Keljetek föl és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok. Mert … a halottak országa szülni fog.” Dániel próféta könyvében, a 12. rész 2. bekezdésben a következőket írja: „Akik a föld porában alszanak, azok közül némelyek felserkennek, némelyek örök életre, némelyek gyalázatra, örökké való útálatosságra”. Az Újtestamentumban már több helyen is találkozunk halálközeli élmények leírásával. Például Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levelében (2,12) .
Az Ószövetség prófétáinál mind a két esetben szó van a testek feltámadásáról és a test halálállapotát alváshoz hasonlítják a próféták. Moody megemlíti, hogy gyakorlatában több esetben is a halálközelt átélt emberek kifejezetten hívatkoznak a Biblia fogalomvilágára, amikor kalandjukat szemlélteni akarták. Jézus szavát idézték, hogy „én vagyok a világ világossága”, mert tapasztalásuk szerint találkoztak egy fénylénnyel, amit Krisztussal azonosítottak. A következőket mondták: „Ebben a fényben nem láttam személyt, de számomra ez a fény jelentette Krisztust, együttlétet minden dologgal és jelképezte a tökéletes szeretetet”. Egyébként Pál apostol is megemlítette, hogy amikor Damaszkuszba ment „déltájban, a napnál is ragyogóbb világosságot láttam az úton, amely körülragyogott engem is, útitársaimat is”. Egy hangot hallott, amely héber nyelven megszólította és közölte vele, hogy „Jézus vagyok, akit üldözöl. Kelj fel és állj talpra, légy terjesztője és tanúja annak, amit láttál és amit ezután látni fogsz…”

A fénylény személyi léttel rendelkezik
Ez az esemény is bizonyos szempontból emlékeztethet bennünket a halálközelbe jutottaknak a fénylénnyel való találkozására. Valamennyien közölték, hogy a lény személyi léttel rendelkezett, bár testi alakját nem látták. A fénylény kérdéseket tett föl és utasításokat adott. A különbség Pál apostol közleménye és a mai halálközeli állapotból visszatértek elmondásai között az, hogy Pál a fénytől megvakult és három napon át nem látott, a halálközeli állapotból visszatérteknél a leírhatatlan fényesség egyáltalán nem vakított, és senkit sem akadályozott meg abbban, hogy környezetét láthassa. Pál apostol arra is adott választ, hogy milyen a feltámadott test. Az Első levelében Kor 15 fejezet 35-52 bekezdésekben a következőket írja: „Kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a halottak. Isten testet ad, tetszése szerint… Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. Van mennyei test meg földi... Az embereknél ha romlásra vettetik el, romlatlannak támad fel. Gyalázatosságban vettetik el, dicsőségben támad föl, erőtlenségben vettetik el, erőben támad föl. Van érzéki test, van lelki test is… Nem aluszunk el mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantás alatt. Az utolsó trombitaszóra a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, s mi elváltozunk.”
Pál apostol leírása nagyon is jól megegyezik azoknak a közlésével, akik a halálközeli élmény során testükön kívül voltak. Pál azt mondja, hogy ha az anyagi test gyenge és csúnya volt, a szellemi test erős és széppé változik. Ezt említi több halálközeli élmény-beszámoló is, amely szerint a szellemtest egésznek és teljesnek látszik, holott a fizikai test csonka volt. Egy másik ilyen közlés szerint a szellemi testnek nincs kora, azaz a lélek időbeli korlátozottsága megszűnik.


Platón dialógusai
Platón, a görög filozófus Krisztus előtt 437-347 között élt Athénban. Tanítójával, Szokrátésszel folytatott dialógusait és leveleit könyvben írta meg, amely majdnem a teljes egészében ránk maradt. Írásaiban abból a tényből indult ki, hogy létezik a létnek egy másik világa és rendje is, az érzékelhető, tapasztalható, testi világ mellett. Hitte, hogy a testi világot csak arra a másik „magasabb” létrendre való hivatkozással lehet megérteni. Ennek megfelelően az ógörög bölcsész érdeklődése az ember testnélküli, tudatos része felé irányult, és a testet csak a lélek átmeneti börtönének tekintette. Több írásában is a test halála utáni sorsa érdekelte. Platón a halált úgy határozta meg, hogy az nem más, mint a léleknek, az élő ember testnélküli összetevőjének a testből való kiszabadulása. Sőt mi több, szerinte az ember testnélküli része sokkal kevésbé korlátozott, mint a testi része. Kiemeli, hogy az idő semmit sem számít azon a területen, amely a fizikai, érzékelhető világon túl van. Több helyen is azt fejtegeti, hogy a lélek a testből való szabadulása után hogyan találkozik más megholtak lelkével és miként irányítják a segítőkész lények a másik létrendbe való átmenetelét.
A platóni szemlélet szerint a lélek a testbe egy magasabb, öntudatos állapotból egy sokkal kevésbé öntudatos állapotba kerül és eközben elfelejti azt a valóságot, amit testnélküli állapátban birtokolt. Ez a születés. A halállal kapcsolatban Platón még leírja, hogy a lelket a halál után azonnal megítélik, egy isteni lény a léleknek mindent bemutat és feltár, amit életében elkövetett – a rosszat és a jót egyaránt.
Ilyen és ehhez hasonló történeteket mondanak el azok az emberek is, akiknek volt halálközeli élményük, és az orvostudomány fejlődése következtében sikerült őket visszahozni az életbe.
Sok utalást a halál utáni életre a tibeti Halottaskönyvben is olvashatunk, valamint a szellemtan egyik úttörőjének, Emmanuel Swedenborgnak könyveiben is megismerhetünk.
FÁY Gábor


folyt.köv...

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

Halálközeli élmények 2.

Az írásos emlékekben

Az elmúlt héten a Biblia mellett Platón írásaiban fellelhető utalásokkal foglalkoztunk, amelyekben a fizikai testnek a halál utáni útját írta meg. A Respublica tizedik könyvében igen legmegdöbbentő történetet olvashatunk arról, mi történik az emberrel, ha hirtelen halál éri és összehasonlítjuk azzal amit a halálközeli állapotból visszatért mai emberek mesélnek az ilyen eseményekről. Platón történetében egy férfi holtan maradt a csatatéren. Körülbelül tíz nap elmúltával sértetlenül találták meg a sok bomló holttest között. Hazavitték, hogy eltemessék. Amikor a tizenkettedik napon a ravatalon feküdt felébredt és beszámolt arról, amit a túlvilágon látott. Azt mesélte, hogy amikor lelke kiszállt a testéből több lélekkel együtt mendegélt, majd eljutott egy csodálatos helyre, ahol a földön két egymással határos szakadék volt látható és ezekkel szemben az égen is ugyancsak kettő. A kettő között ültek a bírók, akik ítéletet mondtak a lelkek fölött és elkülönítették őket. Akiket igaznak nyilvánítottak, azokat jobbra fel az égi útra irányítottak. A jó lelkek elől viselték jótettük jelét. A gonoszakat balra lefelé küldték, ezek hátul hordták gonoszságuk bélyegét. Amikor ő is odaérkezett, azt mondták neki, hogy közölje a földön élő emberekkel, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a másvilágnak. Az ítéleten neki nem kellett átesnie, hanem vissza kellett térnie a földi léletbe. Hogy hogyan került vissza a testébe azt nem tudja, egyszer csak feltekintett és a ravatalon találta magát.

A tibeti Halottaskönyv útmutatást ad
A léleknek a test halála utáni útjával foglalkozik a tibeti Halottaskönyv. A könyv tartalmát a régi nemzedékek szájról szájra adták tovább, míg végül leírták. Az a szövegváltozat, amely nálunk is ismert, a VIII. századból való, így tehát több mint ezer éves. A Halottaskönyv szövegét hangosan olvasták a haldokló mellett és a temetési szertartás alatt. A szövegfelolvasásnak két feladatot kellett betöltenie: a haldoklót kellett segíteni, hogy minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik és a haldoklóval meg kell szerettetni az új tartózkodási helyét, hogy kedvet kapjon az ottmaradásra, ne tartsa őt vissza semmiféle szeretet és érzelmi kötelék a földi élethez, megszabaduljon minden testi igénytől.
A Halottaskönyv leírása a halál korai szakaszairól teljesen megegyezik azoknak a vallomásaival, akiket a klinikai halál állapotából felélesztettek. A tibeti leírás szerint amikor az ember lelke megszabadul a testtől akkor kis idő múlva „elájul”, azután huzatba (sodrásba) kerül, majd egy szűk völgykatlanba érkezik, amelyben öntudata tovább él. Ott rémes és kellemetlen zúgást és zörejeket hall, önmagát és környezetét szürke, felhőszerű megvilágításban látja. Csodálkozik is, hogy a testén kívül van, látja és hallja rokonait és barátait, akik teste mellett síránkoznak és előkészítik a temetésre. Hiába próbálkozik velük beszélni, őt nem láthatják és nem hallhatják. Még nem tudja, hogy már meghalt, ezért eléggé zavarodott. Később rádöbben arra, hogy meghalt, de nem tudja, hogy hová menjen, mit csináljon. Ezért nagy bánat fogja el és kétségbeesik helyzete miatt. Egy darabig azon a helyen tartózkodik, ahol testi életében volt. Akkor észre veszi, hogy még mindig testben van, de ez már az ő sugárteste, amely nem anyag. Képes a legkisebb akadály nélkül is átmenni falakon, sziklákon, hegyeken. A helyváltoztatás egy pillanat alatt történik, mert ahová menni akar, azonnal ott is van. Gondolatai világosak, értelme kifinomult, jobban kitárult az isteni dolgok iránt. Földi életében lehetett vak, süket, korcs, itt azonban csodálatosan erős. A sugártest minden érzékszerve rendelkezik földi életének minden képességével, sőt azokat fel is múlja. Ugyanakkor más lényeket is megismer ebben a „testi” formában. A Halottaskönyv részleteit felolvasók ekkor azt tanácsolják az elhunytnak, hogy amikor a fényhez közeledik, közölje, hogy szeretettel van mások iránt és együtt érez másokkal. Ekkor tükörszerűen egész életét felvillantják neki, a jó és a rossz tetteket egyaránt. Ebben az állapotban nincs semmiféle hamis kép, mert földi életéről nem lehet hazudni.

A polihisztor a túlvilágon is járt volna?
Emmanuel Swedenborg a XVII. században élt Stockholmban. Korának híres hadmérnöke és polihisztora volt, a természettudományok különböző területein dolgozott. Kezdetben az anatómia, a fizológia és a pszichológia problémáival kapcsolatban írt könyveket, életének későbbi szakaszában viszont olyasmikről írt, hogy kapcsolatban áll a túlvilági szellemi lényekkel. Munkáiban hemzsegnek az eleven történetek, amelyekben a halál utáni életet mutatja be. Ezekkel az írásokkal is lehet végezni összehasonlításokat az ő szellemtani tapasztalatai és a halál közeléből visszatért mai emberek vallomásai között.
Érdekes a leírása az emberi testről a vérkeringés és a légzés megszűnése után. „Az ember még sokáig nem hal meg” – írja – „hanem csak elválik a testétől, amelyre a földi világban szüksége volt. Amikor az ember meghal, akkor csak az egyik világból átmegy egy másikba.” A halál beállta utáni események közül néhányat Swedenborg saját maga is megtapasztalt, amikor testén kívül tartózkodott. „Az összes érzékszervem működése megállt, amikor a halál állapotának a közelébe kerültem. Mégis megmaradt a benső életem és gondolkodásom, fefoghattam és visszaemlékezhettem azokra a dolgokra, amelyek ott történtek velem, és hogyan történtek meg azoknál, akik a halálból újraéledtek. Különösen arra emlékszem, milyen volt az, amikor a lelkem kiszakadt, kirántódott a testemből.”


A lélek nyelve mindenki számára érthető
A lelkek egymás számára felfogható nyelven beszélnek. A lelkek közötti érintkezés nem földi, emberi módon megy végbe, hanem közvetlen gondolatátvitellel. Minden ember erre a mindenki által érthető nyelvre változtatja beszédét, amely tulajdonképpen a saját lelkének a nyelve. Az angyalnak vagy szellemnek a másik emberhez intézett beszéde ugyanolyan hangos, mint egyik embernek a másik emberhez intézett beszéde. Ennek ellenére mások, akik a közelben vannak nem érthetik meg ezt a beszédet, csak az hallja, aki felé irányulnak a szavak. Ez azért van így, mert az angyal vagy a szellem beszéde elsősorban az ember gondolataiba hatol be.
A szellemi állapot alig korlátozott. A felfogás, a gondolatok, az emlékek tökéletesek. A térnek és az időnek nincsenek olyan korlátai, mint a földi életben. A léleknek minden képessége magas tökélyre emelkedik, így a gondolkodás, a tapasztalás és a felfogás is. A haldokló a holtak között olyan lelkekkel találkozik, akiket életében ismert. Ezek azért állnak mellette, hogy segítsenek neki átjutni a túlvilági életbe. Ha valkaiknek a lelke elvált a világtól, barátai és ismerősei azonnal elébe mennek, örülnek és megmagyarázzák neki, hogy az örök életben mi vár rá. Elmúlt életének minden részletére emlékezik és lehetetlenség bármit is eltitkolni. A legkisebb gyerekkortól a legöregebb koráig minden dologra emlékezik és lépésről lépésre mindent feltárnak előtte.
Swedenborg írásaiban – akárcsak a Bibliában, Platónnál vagy a tibeti Halottaskönyvben meglepő párhuzamot fedezhetünk fel azon beszámolók között, amelyeket a mai emberek halálközeli tapasztalataiból már megismertünk. Felmerülhet az a kérdés, hogyan lehet az, hogy Pál apostol látomása és istenélménye, Platón elképzelései és mítoszai, a tibeti lámák bölcsessége és Swedenborg kinyilatkoztatásai, tehát az emberiség írásos emlékei annyira megegyeznek a mai emberek elbeszéléseivel, akik közel voltak a halálhoz. Erre válasz nincs, esetleg az, majd meglátjuk.
FÁY Gábor


Karsay István előadása a Virtuális Szellemi Kikötő 2011.május 21.-i
rendezvényén.
Halálközeli élmény és hasonló történetek, szellemi érdekességek.

https://www.youtube.com/watch?v=2kCN-W2HHaw
https://www.youtube.com/watch?v=W5w97Gv5cxY
https://www.youtube.com/watch?v=KIqBv2e-NYA
https://www.youtube.com/watch?v=G6JnETluPNs
https://www.youtube.com/watch?v=WjVDIjgEjn8
https://www.youtube.com/watch?v=DIdvLFP7IY0
https://www.youtube.com/watch?v=ssosUHGIvsc

Történik valami?
Vészjósló és valós jelenségek

A világvége eljövetelével általában csak a bulvárlapok foglalkoznak, bár tettünk mi is említést erről a jóslatról, amikor az Énok kulcsokat ismertettük, vagy a zétáknak, egy nemrégen feltünt, állítólag valamilyen űrlényeknek az előjelzéseiről írtunk.
Énok bibiliai személyiség volt, a szentírás szerint nem halt meg, hanem Istennel távozott. A Föld jövőjével kapcsolatban jóslatokat tett közzé, amelyeket még csak részben fordítottak le és értelmezésük folyamatban van. Énok szerint amikor majd óriási napkitörések bombázzák a Földet és bolygónk mágneses pólusát, akkor a Föld mágneses mezeinek egyensúlya felborul, ami óriási katasztrófákhoz vezet, a földkéreg elmozdulásával új energiapályák jönnek létre, majd az egyenlítő körül ismét egyensúlyba jutnak. A földi mágneses mezők átrendeződése folytán – mert az északi és a déli sarkok is elmozdulnak -, a földkéreg átalakul. Nemcsak a Földnek, mint bolygónak a keringésében következik be egy változás, hanem naprendszerünk helyzetében is. Naprendszerünk ugyanis egy elektromágnesesen semleges övezet felé tart, ahol majd megváltoznak a teremtő erők. A világ, a jóslat szerint egy új időpályára lép, amellyel egy időkör lezárul és egy másik kezdődik. A megváltozott viszonyok miatt a Föld lakosságának felfogásában is sok változás veszi kezdetét. Ennek eredményeképpen némely emberek a lelkiség felé fordulnak, mások egyre erőszakosabbakká válnak attól függően, hogy egy felfelé ívelő fényspirál vonzásába kerülnek-e, vagy pedig a megszokott elektromágneses hullámok megszűnése miatt ellenkező irányba indulnak. A földi életrendszer átalakulása folytán az ember egy új mágneses és elektromágneses teremtőerő birtokba jut és ezzel bolygónkon megindul az emberi tudat újraprogramozása. Énok 64 kulcsot hagyott hátra és amikor jóslatai beteljesednek, akkor az ősi szellemi és tudományos jóslatok is valóra válnak, amiről a Jelenések Könyvében is szó van, amikor az említett hét pecsét feltörődik.
Ezek a jóslatok a tudomány mai állása szerint eléggé zavarosak, majdhogy nem hihetetlenek, de sok szellemtudományi vagy határtudományi jelenséget manapság a tudomány sem tud még értelmezni.


A zéták jóslatai
A zéták űrbéli lények és az emberiség kiválasztott képviselőinek alőadták, milyen változások érik a Földet, már a közeljövőben. A zéták többek között igen részletesen foglalkoznak a küszöbön álló póluseltolódással, emiatt bolygónk élővilága kataklizmikus változásokat él majd meg. Szerintük a változásokat egy óriási üstökös fogja kiváltani, amely át fog haladni a Föld keringási pályáján. Emlékeztetnek arra, hogy a Föld legutolsó póluseltolódásának a nyomai még mindig láthatók, ez váltotta ki ugyanis a mamutok kipusztulását, amit bizonyítanak egyes példányainak maradványai jégbefagyva, pedig a mamutok nem olyan éghajlati viszonyok között éltek, hogy jégpáncél fogságába kerüljenek. A zéták szerint a Földön először egy üstökös csóvája fog végigsörpörni, a szakértőket ez figyelmeztetni fogja, hogy közeleg a mágneses eltolódás ideje. A közeledő üstökös bolygónk tengelyforgását fogja leállítani, a mágneses megragadás miatt bekövetkezik egy hosszú nappal és egy hosszú éjszaka. A felső atmoszférában óriási villámok fognak csapkodni, a föld felszínén pedig hatalmas viharok fognak tombolni. A villámlások folytán tűzeső fog hullani az égből, a mindent felgyújtó szikrákat a szelek mindenhová elviszik és minden ami éghető, az elpusztul. A Föld mágneses magja az óriási üstököshöz akar majd igazodni, emiatt a földrajzi pólusok eltolódnak, aminek folytán a földkéreg kontinenseinek határvonalai megváltoznak. Újabb hegyek emelkednek ki, máshol pedig a talaj szintje lesüpped. Emiatt gigantikus árhullámok képződnek, amelyek elsöprik mindazt, ami még megmaradt. A kataklizma után a Föld tengelyforgása visszatér, de a póluseltolódás miatt új sarkok alakulnak ki, és természetesen az egyenlítő is máshol fogja átszelni bolygónkat. A Föld életben maradt lakói egy újjászületést fognak tapasztalni, ahogy már elődeik a múltban is megtapasztalhatták.
A gigantikus üstökös jövetelével kapcsolatban jelenleg az a bizonyos, hogy tavaly október 7-én két amerikai csillagász a pasadenai csillagvizsgálóból felfedezett egy kisbolygót, amely a Plutón túl kering és szerintük a transz-neptuni övhöz tartozó égitestek közül ez a legnagyobb, átmérője eléri az 1500 kilométert (a Plutó átmérője 1900 kilométer, a mi holdunké 2900 kilométer). A kisbolygót Quaoar-nak nevezték el (kiejtése: Kua-o-uar), a tongva indián törzsnél a teremtő principiumot jelképezi, ő teremtette meg kozmikus táncával az Égi Atyát és a Föld Anyát. Egyébként a Quaoar keringési ideje a Nap körül 283,78 földi év. Annyi bozonyos, hogy asztronómiai felfedezések még napjainkban is vannak és lehet, hogy egy gigantikus üstökös felfedezése esetleg még várat magára.
Tény az, hogy az ezredfordulóval rengeteg hír röppent fel a világvége eljövetelével kapcsolatban. Sok vallási rend és szekta kapva kapott ennek kapcsán, hogy új tagokat toborozzon magának, hogy tagjait felkészítsék a válogatott katasztrófák túlélésére. Divatos téma lett Nostradamus jövendöléseit újra értelmezni és sok helyen önjelölt próféták hirdetnek küszöbönálló veszélyeket. Ugyanakkor sokan vannak a magukat felvilágosultaknak nevezők is, akik azt hirdetik, hogy nem kell felülni semmilyen rémhír terjesztésének.

Intő jelek
Ha azonban elgondolkozunk a világ folyamatain, akkor feltűnhetnek bizonyos jelek, amelyek szerint valami valóban készülőben van, ha nem is olyan formában, ahogyan a jóslatok állítják. Az emberiség egyre meggondolatlanul rohan a fejlődésének útján. Ha újságot olvasunk vagy a tévé képernyőjét bámuljuk, feltűnhet, hogy az utóbbi időben mnegszaporodtak a természeti katasztrófák, árvizek pusztítanak ott ahol eddig még soha sem voltak, földrengések döntenek romba városokat, falvakat. A Föld egyes részein élő népek egyre gyorsabban sodródnak a puszta létfentartásukhoz szükséges minimális feltételek elvesztése felé. Rég elfeledett járványok ütik fel a fejüket, újabbak keletkeznek, emberek milliói éheznek.
A világ vezető politikusai megpróbálják sok folyamat megállítását illetve visszafordítását, de az eredmény nem biztató. A világ amely a közelmúltig harmonikus és bizonyos egyensúlyi állapotban volt, most felborulni látszik. A világ egyik fele a fizikai kényelmet és az anyagi javakat helyezte előtérbe, ez kiváltotta az ellenpólus kialakulását és megerősödését. A két véglet között véres harc kezdődöt, amely megnyilvánul a merényletekben és a véres leszámolásokban.
Mivel is tesszük tönkre környezetünket és a világot? A vizeket olajszennyezzük, a mosószereknek és tisztítószereknek a vízbekerülésével ezeknek nitrát és foszfor tartalma megnövekszik, több az alga az álló- és folyóvizekben, csökken az oxigénkészletük. A sok gyár szabálytalan működése folytán a légkör savasodik, kén és nitrogénvegyületek gyűlnek fel benne, a savas esők pusztítják a növényvilágot. De táplálékainkban is egyre több a toxikus anyag a kipufogó-gázok miatt, sok helyen feltöltik a mocsarakat, megszűnnek a tavak, átirányítják a folyókat. Nagy a fakitermelés, emiatt az esőerdők területe napról napra csökken. És itt van a felmelegedés is, amit a légkör összetételének a megváltozása okozott. Egyre több az új vírus és baktérium, amelyekről eddig még sohasem hallottak a szakemberek. Az ozonpajzs átszakadása folytán sokasodik a bőrrákban megbetegedett emberek száma.
Valami készülődőben van, de még nem tudjuk mi.
FÁY Gábor

Ingadozó gravitáció
Fenyegető jóslatok


Körülbelül másfél évvel ezelőtt foglalkoztunk az Énok-kulcsokkal, amelyben ez a bibiliai személyiség megjósolta, hogy földünk lakói kötelezően egy változáson mennek majd keresztül és bolygónk is megváltoztatja keringési pályáját, más helyet foglal majd el a galaktikus csillagrendszerben. Később más jóslatok is napvilágot láttak, amelyeket bizonyos űrbéli lények sugalltak az emberiség kiválasztott képviselőinek. Ezek a lények – a zéták -, azt mondják, hogy a Föld fizikai kataklizmán fog keresztül menni. Ez a kataklizma nem pontosan az, amit a bibliában Énok, később Nostradamus vagy a jelenkor egyes látnokai jósolnak. A zéták szerint a Föld erőteljes földrajzi változásokon megy keresztül, egyes kontinensek megsemmisülnek, újabb hegyek fognak kiemelkedni a földből. Ilyen kataklizma már volt a Föld történetében, talán többször is, legutóbb a mondabeli özönvíz idejében játszódott le. A kataklizmát megelőzően nagy szárazság lesz, az emberek rengeteg problémával fognak küszködni, de a beállt megváltozott helyzet ellen nem fognak tudni semmit sem tenni. Elmenekülni ugyanis nem lehet sehova sem, mert a földgolyó minden pontján hasonló lesz a helyzet. Hatalmas földrengések fogják megrázni a talajt, amelyek romba döntik a városokat, és a nagy rengések hatalmas árhullámokat fognak előidézni, amelyek többszáz kilométerig elárasztják a partmenti területeket.

A Pentagon-tanulmány jóslatai
Sokan persze csak megmosolyogják ezeket a jóslatokat. De nemrégen egy Pentagon-tanulmány is napvilágot látott, amely poltikai szempontból vizsgál bizonyos földrajzi változásokat, amelyek nagy bizonnyal előfordulhatnak már a közeljövőben. A tanulmány leszögezi, hogy a Föld klimájának radikális és gyors változása miatt – amelyért elsősorban a globális felmelegedés a felelős – már egy évtized múlva jégkori éghajlati viszonyok fogják uralni bolygónkat. A változások eredményeként a termőföldek kiszáradnak, egész Európában szibériai hőmérsékleti viszonyok lesznek majd.
A Pentagon-tanulmány az éghajlati fordulatot a közeli jövőre teszi. Eszerint, ha az észak-atlanti Golf-áramlat megszűnik, Európa hőmérséklete olyannyira lehül, hogy jéghegyek fognak megjelenni Portugália partjainál. Az optimálisabb forgatókönyv szerint a Golf-áramlat csupán átmenetileg fog megszűnni, így csak egy kis jégkorszak következik be az ó-kontinensen, kemény telekkel, súlyos szárazságokkal és hatalmas viharokkal.
Hasonló jóslatokat tett közzé az ENSZ klimaváltozást vizsgáló kormányközi testülete is tavaly, amelyet mi is ismertettünk annak idején. Szerintük a század végére újabb egy fokkal lesz melegebb a Föld átlaghőmérséklete, ami persze nem jelent mindenhol felmelegedést. Európában viszont igen. Magyarországon például melegebb nyarakra, hideg telekre, nagy hőingadozásokra, kevés csapadékra és szélsőséges időjárásra kell felkészülni. Ugyanilyen éghajlati viszonyokra lehet majd számítani nálunk is.
Az elmúlt száz évben 0,6-0,7 fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete, ami arra utal, hogy a világóceánok jórészt elvezették a megnövekedett hőmennyiséget, de arról nincs semmilyen elképzelés, hogy mi van az elvezetett hőmennyiséggel és mikor fog jelentkezni ennek a hatása.



A tengeráramlatok leállása bizonyos?
A klimaváltozással foglalkozó szakértők szerint a tengeráramlatok leállása már bizonyos tény és hosszú távon valós kockázati tényezőt jelent. Szerintük a trópusi térségből Észak-Európába hőt szállító Golf-áramlatot a sarki jégsapkák olvadása állítja majd le, mivel a belőlük kiolvadó édesvíz megváltoztatja a tengervíz sótartalmát és ezzel megszűnik a hideg-meleg vizek függőleges áramlása.
Máshonnan is érkezik veszélyjelzés. A világűrben – többek között – két különleges műhold is kering, amely a Föld felszínén tapasztalható gravitácót méri és jelzi. A Föld gravitációja ugyanis bolygónk egyes területein más és más. Ennek az az oka, hogy a talaj összetétele is különbözik. Sokkal több anyag van a nagy hegyekben vagy az Atlanti-óceán fenekén húzódó árkok mentén, ahol állandóan új és új anyg bugyog fel a mélyből, mint a sík területeken. A két műhold – GRACE I. és II. a nevük -, azt figyelik hogy hogyan változik a Föld vonzereje, továbbá hol, miként és mennyire.
Tudni való, hogy nemcsak a szilárd anyagnak van gravitációs ereje, hanem a víznek is, valamint a levegőnek is. Ha például valahol az óceánban a szokásosnál több víz jelentkezik, akkor a megduzzadt áramlatnak a vonzereje megnövekszik. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért növekszik meg egy egy áramlat az óceán vizében? Minden valószínűség szerint azért mert hogy az északi és a déli sarkokon nagy mennyiségű jég és hó olvad el. Így hatalmas víztömegek áramlanak dél, illetve észak felé. A megnövekedett gravitáció folytán érthetővé válnak a szelek kialakulásának talányai. De a megnövekedett gravitáció befolyásolja az atmoszféra állapotát is, a viharok, az esők és más időjárási jelenségek előfordulását és erősségét.
Valami persze történik a Földdel. Valami, ami nagy jelentőségűvé válhat, igen rövid idő múlva. A szakemberek egy valamit máris kijelentettek: míg évszázadok alatt a föld gravitációs szempontból állandóan hízott és vastagodott egy széles sávban az egyenlítő mentén, most inkább laposodni látszik. A bolygó hízása annak volt köszönhető, hogy nem volt olvadásos utánpótlása a tengerek vizeinek, így csak a Föld tengely-forgásának, valamint krumpliszerű alakjának volt köszönhető, hogy bolygónk gömbölyödött. Mostanában azonban hirtelen egyre kisebb kezdett lenni a gravitáció az egyenlítő mentén, mert az újabb vízmennyiségek lapossá tették a Földet, hiszen északról és délről egyre újabb és újabb vízmennyiség laposítja a bolygót, illetve a Föld gravitációs mezejét.


A gravitáció növekedésének következményei
A Földön tehát ez a vizes átrendeződés erősen hat a gravitációs erőre. Az ellaposodás valamikor 1998. táján kezdődött. Mik lehetnek ennek a változásnak a következményei?
A gravitáció változása végbemegy az atmoszférában is – viharok keletkeznek, amelyek eddig soha nem látott pusztításokat végeznek. Tapasztalható a vizekben, mert megmagyarázhatatlan áradások alakulnak ki és a tengerek vízszintje várhatóan gyorsan emelkedik. A Föld mélyében is tapasztalható a gravitáció ingadozása és növekedése. Iszonyú erejű földrengések várhatók már a közeljövőben, és ha ezek a kéregtörések a tengerek fenekén keletkeznek, a víz felszínén hatalmas szökőárak keletkeznek, amelyek akár 20 kilométeres távolságra is becsapnak a partvonalon túlra. Nagy vulkánkitörések is keletkeznhetnek, nemcsak a felszínen, hanem a tengerek mélyén is, amelynek következtében szárazföldek tünhetnek el vagy újabbak emelkedhetnek fel.
Maguk a tudósok is megdöbbentek azon, hogy miként keletkezhettek olyan mérhetetlenül gyorsan a gravitációs problémák, de később megértették, hogy a fő bűnös a tengerek hatalmas mennyiségű vize. Sem a szilárd anyag, sem a levegő tömege nem képes ilyen gyors gravitációs változások létrehozására, csak az olvadás folytán keletkezett vízmennyiség a tengerekben. Az olvadékvizek megdöbbentő gravitációs anomáliákat képesek előidézni, miközben erőteljesen nyomulnak északról délre, illetve délről észak felé.
Ilyen szempontból nézve a múlt próféciái, valamint az újabbkori, állítólagosan a zétáknak tulajdonított jóslatok mintha megvalósulni látszanának. Persze hinni és kételkedni lehet mindenkor mindenben.
FÁY Gábor

Az emberiség alkotói
Újabb elméletek

A nemrégen nyilvánosságra hozott Pentagon-tanulmány, amely szerint a Föld klimájában hamarosan radikális változás következik be, ismét felelevenítette a szakemberek érdeklődését arra az eseménysorozatra, amely miatt körülbelül 65 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok rövid idő alatt kipusztultak és eltűntek a Föld felszínéről. Hetvenmillió évvel ezelőtt ugyanis még a csúszómászó óriások uralták a Földet. Gigantikus óriásgyíkok, félelmetes szauruszok voltak ezek, amelyek között voltak szárazföldi óriások, úszó csúszómászók és repülő madárelődök. Uralmuk 150 millió évig tartott.
Hogy ez milyen hosszú időszak, elég ha összehasonlítjuk az emberszabású lények megjelenésével, amelyek legfeljebb 6 millió évvel ezelőtt tűntek fel. Tudományos szemszögből nézve az őslényeknek rengeteg idejük volt arra, hogy alkalmazkodjanak a földi viszonyokhoz és fejlődjenek, sokkal több idejük volt, mint az embernek. Mégis az őslények máról-holnapra kipusztultak. Lehetetlennek látszik az a feltevés, hogy fejlődésükben elértek egy csúcspontra és további fejlődésük vonalán vereséget szenvedtek. Pedig egy százötven évig fennmaradó faj nyugodtan tekinthető tartósan alkalmazkodó fajnak.
A Föld felszínén kevés olyan állatfaj maradt fenn, amelynek kora többszáz-millió évre tehető. Ezek között vannak a rákok, amelyek semmit sem változtak keletkezésük óta, vagy a csótányok, amelyek a mai napon is vidáman élnek és szaporodnak.

A dínókat nem éghajlat-változás pusztította el
Az utóbbi időben olyan nézetek is szárnyra kaptak, hogy az óriáshüllők kipusztulását nem okozhatta valamiféle éghajlati változás, mert egy részük ezeknek a csúszómászóknak az óceánokban éltek, és az óceánok vizére a hirtelen beállt klimaváltozás nincs nagy hatással.
Vagy talán az őslényeknek egy felsőbbrendű élőlény-forma okozta volna a kipusztulását? Ennek azonban bizonyára nyomára bukkanak volna a kutatók a különféle ásatások alkalmával. Az sem feltételezhető, hogy az ember emlősállat-ősei dinoszaurusz tojásokkal táplálkoztak volna, és ílymódon fokozatosan az ősállatok utód nélkül maradtak. De mi van akkor az ichtyoszauruszokkal, amelyek az óceán vizében éltek és tojásaikat olyan helyekre rakták le, ahol egyetlen fajtaellenségük sem férhetett hozzá?
A botanikusok egy része amondó, hogy valami miatt a Föld növényzete alakult át és az új fajták túlságosan keményeknek bizonyultak a régiekhez viszonyítva és emiatt az ősállatok számára nem voltek ehetőek. Más szakemberek ezt a feltevést is kizárják, azzal bizonyítják magukat, hogy a Galapágos szigeten élő óriásteknősök sem pusztultak el a keményebb növényfajok megjelenése után.
Asz sem valószínű, hogy bizonyos fajok, amikor fejlődésük során elérnek egy kort akkor kiöregednek, elaggottá válnak és végül kipusztulnak. A genetikusok szerint azonban a genetkiai kód fenntartó ereje nem engedi, hogy egy faj minden ok nélkül önmaga pusztjon ki. Sem a rákok, sem a csótányok nem pusztultak ki az elmúlt 300 millió év alatt.

Mit okozhat egy kozmikus katasztrófa?
Néhány hónappal ezelőtt felröppent egy hír, hogy egy üstökös-óriás közeledik a Föld felé és ha az emberiség nem tesz semmit sem, akkor a két égitest össze fog ütközni egymással. A föld az ütközés miatt ki fog billenni helyzetéből, más útvonalat fog követni keringési pályáján és eléképzelhetetlen változások következnek majd be bolygónk felszínén. Ez a hír késztetett néhány orosz tudóst annak a véleményének közzétételére, hogy a dinoszauruszok végét is egy olyan csillag szétrobbanása okozhatta, amely viszonylag közel volt naprendszerünkhöz, a robbanás alkalmával keletkezett sugárzás sűrűségét egy szupernóva még meg is növelte.
Az Egyesült Államokban már huzamosabb ideje figyelik és tanulmányozzák azokat a csillagokat a világmindenségben, amelyeknek felrobbanásakor nagymértékű sugárzás keletkezik. A Földet a kozmikus részecskék bombázásától bolygónk mágneses terének intenzitása óvja. A mérések szerint azonban ez a mágneses tér egyre jobban gyengül és másfélezer év múlva a minimumra fog csökkenni. Lehetséges lenne, hogy hetvenmillió évvel ezelőtt egy heves kozmikus bombázás időszaka egybeesett a Föld mágneses terének csökkenésével és ez egy mutációs hullámot idézett elő? Mert ekkor kezdtek kipusztulni a dinoszauruszok – és ekkor születtek meg azok az emlősök, amelyekből az ember is kialakulhatott.


Ezoterikus feltevés
Az ezotéria hívei ezekből az elméletekből kiindulva egy újabb feltevést hoztak nyilvánosságra. Azt, hogy a dinoszauruszokat elpusztító csillag felrobbanása egy mesterségesen létrehozott kozmikus jelenség volt. A robbanás abból a célból történt, hogy elindítson egy másfajta fejlődési vonalat, amelynek a vége egy egészen új értelmes lény. Az embert igen magas fejlettségű lények alkották meg, az ő képességeik úgy viszonyulnak a mai ember képességeihez, mint a mi jelenlegi képességeink a virusokéhoz. A magas fejlettségű lények – nevezhetjük őket isteneknek is, vagy a világmindenség urainak -, jól ismerik a fizika és a genetika törvényeit. Képesek elindítani egy olyan eseménysorozatot, amely talán nem fog véget érni az emberrel, hanem olyan magas fejlettségű istenek születnek majd meg idővel, amilyenek maguk az alkotók.
Étrdekes az az elképzelés, hogy az emberi forma talán nem is számít ritkaságnak a világmindenséágben. Lehetséges, hogy az emberi forma a világegyetem értelmes lényeinek állandó formája. Tény az, hogy a mi civilizációnk még nagyon messze van a tökéletességtől, agyunknak mi még a tizedrészét sem használjuk ki és fogalmunk sem lehet arról, milyen lehet egy civilizáció, amelynek emberhez hasonló lényei agyukat száz százalékban kihasználják.
Van egy elképzelés, amely szerint a világmindenség fejlett lényei hetvenmillió évvel ezelőtt megállapították, hogya Föld nevű bolygón a fejlődés zsákutcába került, a 150 millió évvel korábban megalkotott csúszómászók sehova sem fejlődtek, ezért az értelmes lények, hogy növeljék „eszes testvéreik” számát, megfordították a fejlődés irányát és egy másmilyet indítottak el azzal, hogy a dinoszauruszokat kipusztították és megalkottták az emlősök új vállfaját. Hogy ez a fejlesztés-változás hová fog elvezetni, azt még nem lehet tudni, de kevésbé hihető, hogy a ma élő ember volt a cél…
Lehet, hogy az értelmes lények elhatározták, hogy kiirtják a mi fajunkat is és útjára bocsátanak egy másikat, amely talán nem fog saját pusztításán fáradozni minden cselekedetével azzal, hogy környezetét mérgezi és saját embertársait gyilkolja a legkegyetlenebb módszerekkel.
FÁY Gábor

Jön a világvége?

Minden jelentősebb évfordulón, legyen az ezredforduló vagy másmilyen
évkezdet, felröppen a hír arról, hogy a nyakunkon van már a világvége,
ideje megtérni vagy jelentősen változtatni életvitelünkön, mert
nemsokára már késő lesz. Különböző szekták, rendek és vallási
gyülekezetek már elkezdték fokozott tevékenységüket abból a célból,
hogy minél több hívet gyűjtsenek maguk köré, ugyanakkor kapva kapnak
az alkalmon, hogy magukat titulálják az egyetlen olyan
csoportosulásnak, amelynek tagjai fogják majd túlélni a katasztrófákat
és a különféle szörnyűségek áradatát.
Persze az ellentétes tábor is fokozta már tevékenységét. Gúnyolják a
különféle jóslatokat, az esetleg megnyilatkozó égi vagy más jeleket,
felvilágosultaknak titulálják magukat és úgyszólván minden utcasarkon
azt szajkózzák, hogy nem szabad bedőlni, blöff az egész világvégével
való fenyegetőzés.
Tény azonban az is, hogy az emberiség egyre meggondolatlanabbul rohan
- talán a saját vesztébe. Mert az biztos, hogy valami a környezetünk
körül nem stimmel. A világ egyes tájain megszaporodtak a földrengések,
a szélviharok száma megsokszorozódott, klímánk is mintha másabb lenne,
mint egykor volt. A Föld egyes részein élő népek szinte
megállíthatatlanul sodródnak a puszta létfenntartásukhoz szükséges
minimális feltételek elvesztése felé. Éhínség gyötör sok embert,
ismert és ismeretlen betegségek szedik áldozataikat, már elfeledett
járványok ütötték fel fejüket. Éghajlatunk megváltozott. Ahol
valamikor zöldellő termőföldek voltak, most pusztaság van. Savas esők
esnek és a Föld tüdejét jelképező dél-amerikai esőerdők területe is
évről évre kisebb. Ma már sok az olyan földterületet, ahol egykor
gazdag termést takarítottak be, most már csak öntözéssel lehet termővé
tenni. És az egészséges ivóvíz mennyisége a Föld felszíne alatt egyre
kevesebb. A nyarak szárazakká váltak, a telek enyhék lettek, a téli
zimankó már nem öli ki az olyan kártevőket, amelyek valamikor a hó
vastag leple alatt elpusztultak.
Tény az is, hogy a világ vezető politikusai kísérletet tesznek sok
káros folyamatnak a megállítására vagy visszafordítására, de az
érdekek annyira ellentétesek a gazdaság vezető képviselői között, hogy
semmilyen megállapodás aláírása és végrehajtása nem történik meg..
Az ezotérikusok tudják, hogy a természet folyamatai mindig egyensúlyi
állapotra törekednek. Ez az egyensúly azonban a jelek szerint
felborulóban van. Két végletet láthatunk magunk körül. Egyrészt
sokasodnak magunk körül a világmegváltó terveket hirdető próféták,
másrészt egyre nagyobb a számban vannak a pénzt hajhászó üzletemberek.
A szellemiek és az anyagiakat hajhászó világ képviselői közötti
összecsapás mintha egyre közelebbinek látszana.
Mik azok a jelek, amelyeknek feltűnése most már evidenssé vált és
ugyanakkor felmérhetetlen következményekkel fenyegetnek? A
szakemberek szerint jelenleg a klímaváltozástól kellene a legjobban
rettegnünk. Jeleit már látjuk szűkebb környezetünkben, de vannak olyan
jelzésértékű jelenségek, amelyek nagyon is aggasztják a szakembereket.
Sokuk szerint a tengeráramlások leállása már bizonyos tény, és hosszú
távon valós kockázati tényezőt jelent számunkra is, akik nem is élünk
a tengerek közelében.
A szakemberek szerint ugyanis a klímaváltozás és a tengeráramlatok
között roppant nagy az összefüggés. A trópusi térségből Észak-Európa
felé hőt szállító Golf-áramlatot minden bizonnyal a sarki jégsapka
olvadása állítja majd le, mivel a jégből kiolvadó édesvíz
megváltoztatja a tengervíz sótartalmát és ezzel megszűnik majd a
hideg-meleg vizek függőleges áramlása is. Ennél nagyobb baj viszont
az, hogy a Föld gravitációjában is változások mennek végbe.
Tény, hogy nemcsak a szilárd anyagnak van gravitációs ereje, hanem a
víznek is. Ha például valahol az óceánban a szokásosnál több víz
jelentkezik, akkor ott a magduzzadt vízmennyiség vonzereje is
megnövekszik. Miért növekszik meg az óceánban a víz mennyisége, amely
befolyásolja a Föld gravitációját? Minden valószínűség szerint azért,
mert a sarkokon nagy mennyiségű jég olvad el és ez a fokozott
mennyiségű víz okozza bolygónk vonzerejének a megváltozását. Az elmúlt
századok alatt a Föld gravitációs szempontból állandóan hízott és
vastagodott egy széles sávban az egyenlítő tájékán, most - a műholdas
felvételek tanúsága szerint -, inkább laposodni látszik. A bolygó
hízása annak volt köszönhető, hogy nem volt olvadásos utánpótlása a
tengerek vizeinek, így csak a Föld tengelyforgásának, valamint
krumpliszerű alakjának volt köszönhető bolygónk gömbölyödése.
Mostanában viszont hirtelen egyre kisebb kezdett lenni a vonzerő az
egyenlítő mentén, mert az újabb vízmennyiségek lapossá tették a
Földet, mert északról és délről újabb és újabb vízmennyiség laposítja
a bolygót. És ez miért aggasztja a tudósokat? A szakemberek szerint a
megnövekedett gravitáció játszik közre a trópusi szelek
kialakulásában. A nagyobb gravitáció befolyásolja a Föld légkörének az
állapotát is, a viharok, az esők és más időjárási jelenségek
előfordulását és erősségét.
Lapunk háromhavonként közli a hosszútávra szóló időjárás-előrejelzést,
a diagram fölött az előrejelzés összeállítója feltünteti azoknak a
légköri áramlatoknak az irányát, amelyek azt befolyásolják, hogy azon
a héten enyhe vagy hűvös idő várható, az áramlatok iránya észak felöl
jön-e, vagy az óceán felől, esetleg Afrika irányából, vagy a Duna
torkolata felől érkezik a vidékünkön is igen kellemetlen légáramlat: a
kossava.
A Földön tehát egy vizes átrendeződés van folyamatban, amely erősen
befolyásolja bolygónk gravitációját. A műholdas megfigyelések szerint
a Föld ellaposodása valamikor 1998. tájékán kezdődött. Ennek a
változásnak az atmoszférára is hatással volt. Viharok keletkeztek,
amelyek eddig soha nem tapasztalt pusztításokat végeztek. A tenger
vizében a gravitáció-változás következtében áradások alakultak ki,
mert a tengerek vízszintje magasabb lett. A Föld mélyében is
tapasztalható lett a gravitáció megváltozása. Iszonyú erejű
földrengések képződtek és várható, hogy képződni fognak a jövőben is.
A tenger vize alatti földrengések kéregtörésekhez vezettek, amelyek
víz felszínén szökő árt váltottak ki, amelyek akár 20 kilométeres
távolságra is becsaptak a partvonalon túlra. A kéregtörések a
szárazföldeken vulkánkitöréseket okoztak. Amennyiben a kitörések a
tenger szintje alatt voltak, nem lehetetlen a szárazföldek egyes
részeinek eltűnése, vagy újabbak kiemelkedése.
Maguk a tudósok is megdöbbentek azon, hogy miként keletkezhettek olyan
mérhetetlenül gyorsan gravitációs problémák, de idővel megértették,
hogy a fő bűnös a tengerek hatalmas mennyiségű vize. Ugyanis sem a
talaj szilárd anyaga, sem a levegő tömege nem képes ilyen gyors
gravitációs vonzás terén végbement változás létrehozására, csak az
olvadás folytán keletkezett vízmennyiség a tengerekben, illetve az
óceánokban. Az olvadékvizek megdöbbentő gravitációs rendellenességeket
képesek előidézni, miközben erőteljesen nyomulnak északról délre,
illetve délről északra.
Jelenthet ez számunkra világvégét?
FÁY Gábor

Cunami
A szökőárak története
A Földet, mint bolygót sok veszély fenyegeti az űrből, de magából bolygónk belsejéből is van sok veszélyforrás. A Föld élő szervezetként létezik és kering a világmindenség egy bizonyos térségében és olykor drasztikus változások mennek végbe rajta, nem kímélve a felszínén létező élőlényeket.
Szökőárak, amelyek megdöbbentették az emberiséget, léteztek régebben is és minden valószínűség szerint lesznek a jövőben is. Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy szökőárak már történtek az ókori Görögországban és a római korban is. A legnagyobb következményekkel járó természeti katasztrófa mégis Krisztus után 365. július 21-én történt a Földközi-tenger keleti medencéjében, amikor az árhullám több százezer embert ölt meg, többek között az egyiptomi Alexandria több ezer lakosát is. A legemlékezetesebb tengermelléki katasztrófák a következők voltak:
- 1775. november 1-én a lisszaboni nagy földrengés után hét méter magas árhullám söpört végig Portugália, Spanyolország és Marokkó partjain.
- 1883. augusztus 27-én a Krakatau vulkán kitörése után egy olyan árhullám keletkezett, amely elpusztította Jáva és Szumátra partjain levő településeket és megölt 36 000 embert.
- 1896. június 15-én a Sanriku névre keresztelt cunami előrejelzés nélkül sújtott le a japán partokra. A hírek szerint 20 méter magas hullámok keletkeztek és ezek elsöpörtek egy vallási ünnepségen részvevő gyülekezetet. A hírek szerint 26 000 ember lelte itt a halálát.
- 1896. december 17-én a kaliforniai Santa Barbara főutcáját és a tengerpart mentén levő városrészét söpörte el egy szökőár.
- 1906. január 31-án egy partmenti földrengés Kolumbiában elpusztította Tomaco városát és az ekkor keletkezett árhullám az ecuadori Rio Verde és a kolumbiai Micay közötti partszakasz minden épületét lerombolta. Az áldozatok száma 500-1500 ember volt.
- 1946. április elsején Alaszkában volt egy földrengés, amely szökőárt hozott létre és ledöntötte a North Cape-i világítótornyot. Az ott tartózkodó 5 ember életét vesztette. A hullámok továbbterjedtek és néhány órával később a Hawaii-szigeteken pusztítottak. 159 ember fulladt a vízbe, az anyagi kárt azonban több millió dollárra becsülték.
- 1960. május 22-én Chilében volt egy földrengés, amely 10 méter magas hullámokat okozott. 1000 ember halt meg a katasztrófában. A hullámok azonban átterjedtek a Hawaii- és a Fülöp-szigetekre, továbbá Okinawa szigetére és végig söpört a Csendes-óceánon. Érdekes megjegyezni, hogy a szökőár a kiindulási ponttól 1700 kilométerre váltotta ki a legnagyobb pusztítást. A japán városokban a hullámverés folytán kis hajók sodródtak a partmenti városok kikötőiből a települések utcáiba.
- 1964. március 28-án szintén Alaszkában rengett a talaj. Az ország egész partszakaszán érezhető volt a földmozgás és a hatalmas hullámverés. Három település semmisült meg teljesen. Alaszkában 107 ember fulladt a vízbe, 4 ember Oregon amerikai államban és 11 Kaliforniában.
- 1976. augusztus 16-án egy cunami a Fülöp-szigeteken pusztított. Körülbelül 5000 ember vált a katasztrófa áldozatává.
- 1998. július 17-én Pápua Új Guinea északi partjain tombolt egy szökőár egy partmenti földrengés után. A hírek szerint 2000 ember halt meg a természeti csapás során. A hajléktalanná vált emberek száma több ezerre tehető.
-
Hogyan keletkezik a cunami
A szökőár hullámai rendkívül nagy gyorsasággal terjednek. Akár 700-800 kilométert is megtesznek óránként. A hullámok terjedési sebessége a víz mélységétől függ: ahol a vízréteg vastagsága nagyobb, ott a szökőár is nagyobb sebességgel terjed. A szökőár hullámai a hajókra semmilyen veszéllyel nem járnak. Nyílt tengeren ugyanis a hullámok magassága körülbelül 5 méter és ekkora hullámokat még a kisebb hajók is következmény nélkül átvészelnek. A szökőár a legnagyobb kárt a partokon okoz. A hullámok romboló hatása abból fakad, hogy a nyílt tengeren a 800 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó hullámverés partot érve hirtelen lefékeződik. Sebessége ekkor 50-60 kilométeres óránkénti sebességre csökken és ez hatalmas energiát szabadít fel. Ahhoz, hogy a hullámok megőrizzék a bennük levő mozgási energiát, magasra kell emelniük a vízréteget, így azután a part alakjától függően akár 20-60 méter magas hullámok keletkeznek és rombolnak. Nagyon veszélyesek a hullámok, ha folyótorkolatokba vagy keskeny tengerszorosokba zúdulnak. Tomboló erejük a folyókon több méter magas hullámokat keltenek és sok kilométeren keresztül visszafelé hömpölyögtetik a vizet, a folyási iránnyal ellentétesen.

A másfél évvel ezelőtti hullámverés
2004. karácsonyának másnapján történt földrengés Szumátra környékén kilences erősségű volt. Ilyen erős földmozgás közel negyven éve nem volt a világon és a rengés nemcsak a térképet rajzolta át, mert néhány sziget 30 méterrel is eltolódott eredeti helyéhez képest, hanem a földgolyót is megingatta pályáján. Az elmúlt száz évben jegyzett földrengések több ízben is megremegtették bolygónkat, de a műszerek szerint következményei nem lettek a megremegtetéseknek. A mostani szumátrai földrengés során a műszerek szerinti földmozgás függőleges irányú volt, ennek következtében az elmozdult szigetek jobban kiemelkedtek a tengerből.
A pusztító erejű hullámokat nem minden földrengés váltja ki, csak a tengerfenék alatt hirtelen bekövetkező kéregmozgás. Az Indiai félsziget alatti kőzetlemez nagyjából 15 métert mozdult el Indonézia irányába és a Burmai mikrolemez alá gyűrődött. A geológusok szerint az Indiai- és a Burmai-kőzetlemezek – ezen terül el Szumátra és a környező szigetek -, eddig is közelítettek egymás felé, de évente átlagosan 6 centiméterrel, tehát nagyon lassan. Az elmúlt 200 év alatt felgyülemlett feszültség szabadult fel most hirtelen. Ezen a vidéken ugyanis 1833. óta nem volt a mostanihoz hasonló erősségű földmozgás.
A tenger alatti földrengések a világon a megszokott természeti jelenségek közé tartoznak, azonban csak ritkán történik meg, hogy ekkora energiát szabadítanak fel. A szakemberek szerint a tengerszint alatti talajban a törésvonal 1200 kilométer hosszú volt és a 9-es erejű földmozgást három egymást követő rengés váltotta ki, amelyek néhány másodperc elteltével követték egymást. A kezdő rengés Szumátra szigetének északi csücskétől nyugatra történt és északi irányban két további rengést indított el.
A felszabadult hatalmas energia meglökte a víztömeget, aminek következtében szökőár alakult ki. Az első hullám az Indiai-óceánon vonult végig és egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra elmúltával megérkezett India és Sri Lanka partjaihoz, majd tovább terjedt Afrika keleti partvidéke irányába. Itt azonban energiája már csökkent és nem okozott akkora károkat, mint az Indiai szubkontinensen és a szomszédos szigetvilágban.
Mi várható a későbbiek folyamán? Lesz-e a rengésnek követője a földgolyó más részein, titok marad. Reménykedni azonban lehet, hogy az emberiséget csak ritkán fogja érni ekkora és ehhez mérhető katasztrófa.
FÁY Gábor

Katasztrófák éve
Üstökösök fenyegetnek bennünket?

Sokan azt állítják, hogy az elmúlt 2005-ös esztendő a katasztrófák éve volt. Az elemi csapások sorozata 2004. utolsó napjaiban kezdődött a délkelet-ázsiai szökőárral, azután folytatódott áradásokkal, szélviharokkal, az ítéletidők változatos megjelenési formáival. Sokan nem tudnak elfogadható választ találni ezekre a csapásokra, a mérések csak azt bizonyítják, hogy az elmúlt 2005. esztendő az utóbbi néhány évtized legmelegebb éve volt. Ennek van-e valamilyen köze a megtörtént természeti katasztrófákhoz, vagy sem, még nem tudjuk.
A katasztrófákkal egyidőben érkeznek a különféle próféciák. Olvashattunk arról, hogy a Föld, mint bolygó egy dimenzióváltás előtt áll, mások az embernek az éghajlattal kapcsolatos káros tevékenységét emlegetik, megint mások előrevetítettek különféle világűri szerencsétlenségeket, amelyek egykor minden bizonnyal már lejátszódtak a Föld történetében.
Az utóbbi években többször is felröppent hír arról, hogy a Földet kiseb-nagyobb üstökös vagy meteorit közelíti, amellyel a végzetes összeütközés néhány év vagy évtized múlva fog bekövetkezni. E sorok írója ismer néhány közmegbecsülésnek örvendő ezotérikust, akik több hónapos élelmiszer-készletet halmoztak fél mélyre beásott pincéjükben, mert várják a világ végével egyenlő kozmikus katasztrófát. Olyasmiról is hallani lehetett, hogy egyesek határidőnaplójukba hat hónappal későbbi feladatokról szóló bejegyzéseket már be sem vezettek.

Az összekoccanás végzetes lehet
Mekkora üstökös vagy meteorit válhat végzetessé a Föld számára egy összeütközés esetén? Ha azt feltételezzük, hogy egy 10 kilométer átmérőjű világűri test becsapódik földünk felszínére, azt mi talán elképzelni sem vagyunk képesek, de a tudósoknak van némi fogalmuk erről. Egy ilyen tragédia ugyanis már többször is lezajlott a Föld történetében. A legutolsó katasztrófák egyike idézhette elő a misztikus özönvizet, vagy pusztította el a dinoszauruszokat.
Miért éppen ezek az őshüllők pusztultak el az utolsó egyedig a Föld felszínén? A feltételezések szerint a becsapódás nyomán keletkezett magas hőmérséklet miatt a víz a tengerek fenekéig gőzzé változott. Hatalmas kőtömbök apró kavicsként röppentek fel a magasba és hatalmas lángoszlopok perzselték fel a talaj felszínét. Máshonnan több ezer méter magas vízhullámok hömpölyögtek végig a földgolyó körül, elborították a partokat, mindent elsöpörtek maguk előtt, míg a szárazföld belseje felé vonulva mindent törtek-zúztak. A különböző hőmérsékleti viszonyok miatt erős szélviharok keletkeztek, amelyek orkánként pusztítottak el maguk előtt mindent. Elpusztult, elégett minden a forró szélben, ami éghető. A folyók vize elpárolgott, a kövek megrepedeztek, a talaj felizzott. A légkörbe emelkedő por és hamu elsötétítette a Napot, hetekig, hónapokig tartott a sötétség. A Föld éghajlata megváltozott, a vízpára későbbi lecsapódása folytán mély, többméter magas hótakaró fedett be mindent.
A hőség hatására nitrogén-oxid és salétromsav keletkezett, amely vöröses barna gáz formájában beborította a Földet. A gázok fokozatosan elvegyültek a még meglevő vízzel és a kipárolgás után savas, maró, vörös eső hullott a felhőkből. Az esetleg még megmaradt élőlények bőrét a csapadék marta szét. Így pusztultak ki a dinoszauruszok is.

.
Bekövetkezik egy újabb földtörténeti hajnal
Noha a Föld nevű bolygó még létezne az esetleges becsapódás után is, felszínén nem maradna meg sem ember, sem állat vagy magasabb rendű élőlény. Az életnek újból ki kellene fejlődnie, mint néhány milliárd évvel ezelőtt, a földtörténet hajnalán.
A csillagászok egy sorrendet állítottak össze, hogy a világűrből érkező égi vándorok mekkora gyakorisággal csapódnak bolygónk felszínére. A borsó nagyságú meteoritekből óránként körülbelül 10-et lehet észlelni, a diónyi nagyságúakból pedig egy esik le óránként. A narancs nagyságú meteoritek már ritkábban érkeznek, 10 óránként hullik le egy. A futball-labda nagyságúak közül havonta már csak egy érkezik az űrből, az 50 méteres átmérőjű darabokból, amelyek 20 000 négyzetkilométeren képesek mindent elpusztítani, száz évenként egy hatol a Föld légkörébe. Az 1 kilométer átmérőjű kisbolygók közül százezer évenként egy érkezik a Földre, az ezektől kétszer nagyobbak pedig megközelítőleg félmillió évenként egyszer ütköznek a Földdel.
Az égi vándorokkal való összeütközés veszélyeit rangsoroló csillagászok szerint, akik az 50 méteres átmérőjű meteoriteket „helyi rombolóknak” nevezték el, 10 megatonna energiával rendelkeznek. Egy ekkora szikladarab képes arra, hogy egy nagyvárost a föld színével tegyen egyenlővé. Erre a tunguz meteorit a legutóbbi példa, amely 1908-ban csapódott be Szibériában és 2000 négyzetkilométer nagyságú területen minden fát fölégetett.
A 100 méter átmérőjű meteorokat a szakemberek már „regionális rombolóknak” keresztelték el. Ez a világűri szikla becsapódáskor már 100 megatonna energiával rendelkezik és képes elpusztítani akár egy földrésznyi területet is.
A „kis pusztító” 1 kilométer átmérőjű meteorit, becsapódáskor százezer megatonna energiával pusztít, megsemmesítené akár a Földgolyó felét is. A leghatalmasabb a „nagy pusztító” amely 10 kilométer átmérőjű kisbolygó, becsapódáskor százmillió megatonna energiát szabadít fel. Becsapódása apokaliptikus hatást váltana ki, mindent elpusztítana a Föld felszínén. Csillagászati szempontból nézve az ilyenfajta kataklizmák gyakoriak voltak a Föld történetében, körülbelül százezer évenként egyszer történt meg.


Hány égitest fenyeget bennünket?
Csillagászati obszervatóriumokban már végeztek felméréseket, hogy a világűrben hány üstökös és kisbolygó fenyegeti a Földet az elkövetkező időszakban. Egyes szakemberek szerint körülbelül 2000 olyan egy kilométer átmérőjű aszteroida kering a világűrben, amelyeknek a pályája esetleg keresztezheti Földünk keringési pályáját a világmindenségben. Bármelyikkel való összeütközés képes lenne elpusztítani a Föld lakosságának egynegyedét. Az 500 méter átmérőjű aszteroidák száma eléri a tíz ezret, de van még körülbelül még 300 000 sziklatömb is, amelyeknek átmérője 100 méter körüli. Valamennyi kisbolygó összeütközhet a mi, életet adó égitestünkkel.
A Föld valóban a mi, életet adó égitestünk? Sokan elmélkedtek ezen a kérdésen és arra a megállapításra jutottak, hogy az emberiség csak kölcsön vehette a Földnek nevezett bolygót, ez az égtest nem az, amelyen a jelenlegi emberiség kifejlődött. Az emberek ősei csak idevándoroltak valahonnan, a kérdés csak az, hogy honnan.
Az ősi vándorlás hívei abból a tényből indultak ki, hogy hány bolygója is lehetett a mi csillagrendszerünknek, amelynek központi égiteste a Nap. Amikor a csillagászok felrajzolják a világűr térképét, feltüntetik benne a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Mars bolygót, amelyek a legközelebb keringenek a Nap körül, akkor jön egy üresség és csak ezután következnek az óriásbolygók. Létezett-e az őstörténelemben egy bolygó, amely a Mars után keringett az űrben a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó előtt? Szétrobbanhatott ez a bolygó és ennek kiválasztott lakossága jött a Földre új kolóniát létesíteni, majd ittragadtak?
Izgalmas a kérdés, erre a választ megpróbáljuk majd a jövő héten ismertetni.
FÁY Gábor

Az elveszett bolygó
A maradványai az űrben keringenek


Keringett-e egykor egy égitest a Mars bolygó után és a Jupiter óriásbolygó között? Ezt a bolygót nevezik egyes csillagászok elveszettnek? Nevet is adtak neki, elkeresztelték Phaetonnak. Létezésére az özönvíz adott választ.
A tudósok azon morfondíroztak, hogyan létezik az, hogy a Föld különböző pontjain, más-más kontinenseken létezik valamilyen legenda az egykori özönvízről, amely elborította a szárazföldet és elpusztított minden élőlényt. A kutatók megállapították, hogy a földgolyón 220 nép legendái között megtalálható az özönvízről szóló történet. Továbbá azt a megállapítást is levonták, hogy ha a világ egymástól távol eső tájain léteznek azonos történetek, akkor azoknak lehet valamilyen valós alapjuk is. Lelkes kutatók kezdtek keresni nyomokat, de amit találtak, az nem volt eléggé meggyőző. Ezért azután kezdtek érdeklődni, hogy mi válthatott ki nagy áradást, majd utána egy apadást, majd egy hirtelen felmelegedést. A csillagászok az irodalmárokkal együttműködve találtak is egy mesét, amelynek lehet, hogy valós okai lehetnek.
Az ógörögöknek van egy legendájuk Phaetonról és halálos kimenetelű kocsikázásáról. Phaeton Helios napisten fia volt, szorgalmasan gyakorolta a kocsihajtás művészetét, hogy méltó utódja legyen apjának. Heliosz ugyanis minden nap végighajtott kocsijával az égbolton, így gondoskodott az idő egyenletes múlásáról. Phaeton kérlelte apját, hogy engedje meg neki is egyszer, hogy végigkocsizzon az égbolton, de Heliosz nem engedte meg. Felkészületlennek tartotta még. A fiú egy napon ellopta apja szekerét és elindult az égbolton. A lovak, amikor megérezték, hogy a gyeplő nem a gazdájuk kezében van, letértek az égi pályáról. A Nap szekere túlságosan is közel került más csillagokhoz, és olyan erősen felmelegedett, hogy a fiút már nagy veszély fenyegette. A Földön nagy forróság következett be, a növény- és állatvilág elégett, sok helyen lángok martalékává vált minden. Az istenek Zeuszhoz fordultak segítségért, aki villámaival elpusztította a Nap elszabadult szekerét. Phaeton elveszítette egyensúlyát és az Eridanusz folyóba zuhant, ott fulladt meg a vízben. A Földön lassan megújult az élet, Zeusz kijavította a megrongálódott égboltot és a fájdalomtól megtört Heliosz újból munkába állt, mint kocsihajtó.
A kutatók szerint ez a történet nem más, mint naprendszerünk egyik bolygójának a megsemmisülése és darabjainak a Földre hullása. A valóságban a Mars és a Jupiter között léteznie kellett egy bolygónak, amely a Jupiter erős gravitációja folytán felrobbant. A robbanásra utalnak egyébként az ebben a térségben keringő aszteroidák – a felrobbant bolygó maradványai. Egyébként már Johannes Kepler 1596-ban leírta a Misterium Cosmographicum című munkájában, hogy a Mars és a Jupiter között természetellenes űr tátong, megtörik a bolygók egymástól való távolságának matematikai szabályszerűsége és ebben a térségben valamikor egy bolygónak kellett lennie.
Sok csillagász és asztrogeológus nevetségesnek tartja ezt az elméletet, a világmindenség korával cáfolják, mert ha ilyen kataklizma meg is történt volna, akkor ez az esemény a Naprendszer nagyon korai időszakában, több milliárd évvel ezelőtt kellett hogy bekövetkezzen. Akkor, amikor nemhogy emberek, de valószínűleg semmilyen élet sem létezett a Földön.
Nem tudja senki sem azonban, hogy a világmindenség milyen idős lehet. Az egyes számítások között sokmilliárd évnyi különbségek vannak és még felbecsülni sem lehet, hogy mikor robbant szét a Phaeton. Aszteroidák pedig vannak egy világűri övezetben, nagyobb darabjai más, Naprendszeren kívülről érkező üstökösök vonzása következtében olykor megváltoztatják évezredes pályájukat és a legközelebbi bolygóval ütköznek össze. Az időtényezőnek talán lehet valamilyen hatása az elméletre, talán nem.


Milyen lehetett egyáltalán az elveszett bolygó?
Az élet minden bizonnyal kifejlődhetett az elveszettnek tartott bolygó felszínén. Megkezdődött az élőlények fejlődése és az emberszabásúak tudása, kultúrája korszakokkal megelőzhette a Föld lakóinak értelmi szintjét. Talán az intelligens lények idővel rádöbbentek arra, vagy képesek voltak kiszámítani, hogy talán végzetes sors vár rájuk, ha maradnak, és ezért átköltöztek a Földre.
Sok csillagász nem hisz a történelem ilyenfajta alakulásában, számításaik szerint a Phaeton 300-350 millió kilométerre keringett a Naptól és ez a helyzet nem éppen kedvező az élet kialakulására és fejlődésére. Ez a bolygó ugyanis annak az ökoszférának a szélén keringhetett az űrben, amelyet a Naprendszer életzónájaként tartanak számon. A földihez hasonló élet kialakulása és az élőlények evolúciója csupán ezen a sávon belül lehetséges. A Naptól ennél távolabb túlságosan hideg van, közelebb pedig megnövekszik a hőmérséklet. A Phaetonon tehát eléggé mostoha állapotok uralkodhattak. Más csillagászok viszont azzal érvelnek, hogy abban az időben, amikor a Phaetonon kialakult és fejlődött az élet, a Nap jóval melegebb volt, így az életzóna határa is eltolódhatott. Lehet, hogy a Phaetonon akkor olyan állapotok voltak, mint a Földön most.
A Phaetonon élő értelmes lények fejlődése millió évekkel tartott tovább, mint földi őseinké. Ismerhették a maghasadást és a fíziót, gyakorolták az űrhajózást. Lehet, hogy expedíciókat küldtek a szomszédos bolygókra, hogy életteret keressenek maguknak. A kisbolygókat is talán megpróbálták hasznosítani és a Föld nevű égitesten is alapítottak egy kolóniát – ez lett volna a titokzatos Atlantisz.


Miért pusztult el a Phaeton
A Phaeton egy kozmikus katasztrófa áldozatává vált. Szétrobbant, lehet, hogy egy kisbolygóval való összeütközés következtében. Lehet azonban, hogy a nukleáris láncreakció levezetése illetéktelen kezekbe került és könnyelmű lakói robbantották szét bolygójukat. A szétrobbant bolygó kisebb-nagyobb darabjai szétszóródtak a Naprendszerben. A szomszédos égitestek felszínén számtalan krátert ütöttek. A legnagyobb darabokat talán a Jupiter, vagy a Szaturnusz, Uránusz vagy a Neptunusz vonzása folytán kerültek az óriásbolygók közelébe, holdakká váltak és most is keringenek körülöttük. A két legnagyobb Phaeton-darab évezredekig keringett elnyújtott ellipszis pályán a Nap körül. Egyikükből lett a kilencedik bolygónk a Plútó, amelynek most is a többi bolygótól eltérő jellegű a keringési pályája. A másik darab üstökösként került a Nap közelébe és az elmúlt néhány ezer év alatt többször is keresztezte a Föld keringési pályáját. Felbukkanása mindig riadalmat váltott ki, mert túlságosan közel száguldott el Földünk mellett. Ilyenkor megváltoztak a sarkok, az évszakok rendjében zavarok keletkeztek, tűzvészek, özönvizek, földrengések pusztítottak, megnövekedett a vulkán kitörések száma. Előfordult olykor, hogy szigetek tűntek el, földrészek alakja változott meg. Sokan úgy vélik, hogy ebből az óriási égitestből lett idővel a Vénusz bolygó.
Habár sokan kételkednek ebben az elméletben, tény az, hogy a Mars és a Jupiter közötti térséget kisbolygók övezetének hívják, ahol számtalan apró égitest kering, a planetoidák és aszteroidák. A legtöbbjük csupán egy nagyobb szikla, de van közöttük néhány, amelynek átmérője több száz kilométer – például a Ceres (1003 km), Pallas (608 km) vagy a Vesta (538 km).
Sokan azért is kételkednek az elméletben, mert hogy az elmélet hívei Vénusz bolygó létezését nem a Naprendszer kialakulásához kötik. Viszont az is tény, hogy az ősi babilóniaiak csak a Szaturnusz, a Jupiter, a Mars és a Merkúr isteneit tisztelték. A Vénusz hiányzik közülük, pedig ez a bolygó a legfényesebb csillagok közé tartozik az égbolton. A legrégibb kínai írásos emlékben az áll, hogy Jao császár idejében a Jin csillagképben egy ragyogó új csillag tűnt fel. Arról is van szó ugyanott, hogy a Nap és a Hold mozgását újra meg kellett határozni, mert pályájuk megváltozott. Egy héber forrásmű szerint Palesztina megszállásakor egy nagy csillag született. Maja szövegek is arról tanúskodnak, hogy ezek az égi események a Krisztus előtti II. évezred közepére estek, amikor a Földön megváltoztak az égtájak, az évszakok, valamint a Nap és a Hold járása.
FÁY Gábor

Világok összeütközése
Megtörténhet a valóságban is

A csillagászok véleménye megoszlik arról, hogy létezett-e bolygó a Mars és a Jupiter között, de tény az, hogy a világűrben van ebben az övezetben egy aszteroida-öv, amelyben szikladarabok keringenek, olykor összeütköznek egymással, szétpattannak és más égitesteket kezdenek fenyegetni. Egyik-másik sziklatömb mérete hatalmas, mint a múlt héten megírtuk, meghaladja az ezer kilométert, sok meteorit mérete pedig meghaladja a 600 kilométert is. Ha mindegyik aszteroida csak ebben az övezetben keringene, az nem is lenne nagy baj, sajnos azonban van néhány, amely időnként nagyon szabálytalan pályát vesz föl. Az angliai Sheffildben működik egy intézet, amely csak a szabálytalanul keringő aszteroidákat tanulmányozza, térképezi pályájukat, bár ez a feladat roppant nehéz a szikladarabok nagysága miatt. Az intézetben hangsúlyozzák, hogy a kis aszteroidák közé tartozó bármely meteor 6 kilométeres nagyságig, ha a földbe csapódik, az akkora krátert üt bolygónk felszínébe, hogy abban két átlagos méretű nagyváros is kényelmesen elférne.

Katasztrófák pedig már voltak
A nagyobb ókori civilizációk népei – a görögök, a dél-amerikai indiánok, a kínaiak, az egyiptomiak és a zsidók – írásos emlékeiben megtalálhatjuk valamilyen égi katasztrófa nyomát, részletes leírását. A számítások szerint ez az esemény körülbelül 3600 évvel ezelőtt következett be.
A Biblia azt írja, hogy Krisztus előtt 1450-ben a Nap megállt az égen. Az indiánok szerint akkoriban volt egy nagyon hosszú éjszaka, amely több napig tartott. Szakemberek magyarázata szerint egy ilyen esemény akkor következik be, amikor valamilyen nagyobb égitest elhalad anyabolygónk mellett, emiatt a Föld tengelyforgása ideiglenesen lelassul. Ez a jelenség az amerikai kontinensen hosszú éjszaka jelenségében nyilvánult meg, a Közel-Keleten viszont hosszú nappallal érzékelték az emberek. A jelenséget kiváltó üstökös kétszer is elhaladt a Föld mellett, 1502-1450 között, Krisztus előtti időben. Az égi vándor a Nap felé vette útját, ekkor változott meg a Mars bolygó pályája és stabilitása, lehet, hogy a vörös bolygó éppen ekkor veszítette el a légkörét. A Földön is katasztrófák sorozata történt: szökőárak pusztítottak, földrengések és vulkánkitörések voltak, megváltozott a Föld arculata, szárazföldek süllyedtek az óceánok mélyébe, máshol szigetek emelkedtek ki a vízből. Az üstökös a Nap felé haladva elfoglalta saját pályáját, így alakult ki a Vénusz bolygó.
Érdekes tény, hogy a Vénusz azték neve „csillag, amely füstöl”, a görögök lángoló csillagnak nevezték és egy üstökösből származtatták. A zsidók szerint kezdetben csupán a Nap és a Hold volt fényes, az asszírok és a kínaiak tüzes sárkányként emlegették az új bolygót.
Régi mexikói kéziratok az események sorrendjét így adják meg: a Napot megtámadta Quetzalcoatl isten és a világ négy napig nélkülözte a Nap fényét. Az emberek között sokan meghaltak. Quetzalcoatl, az égi tollas kígyó nagy csillaggá alakult át, amely ettől kezdve keleten kel fel. Ezután a napokat, az órákat és az évszakokat másképpen kellett számolni. Az új csillag megjelenése után teljesen más időszámítás kezdődött.
Más források szerint a Kolumbusz előtti Mexikóban a Vénuszt „füstölgő csillagnak” nevezték. De a hozzánk közelebbi Egyiptomban Szemut hadvezér sírjában olyan csillagtérképet találtak, amelyen a maitól egészen eltérő csillagképek láthatók. A csillagok helyzetének ismert lassú megváltozásával ez nem magyarázható. Babilonban is találtak olyan csillagászati táblázatot, amelyen rajta van az év leghosszabb napjának a dátuma. Ez azonban csak akkor helytálló, ha az akkori Babilon körülbelül két és fél szélességi fokkal északabbra volt, mint ma. Valami tehát változtatott a Föld helyzetén a Naphoz viszonyítva.
Hírügynökségek olykor olyan híreket tesznek közzé, hogy a világűrben Földünk keringési pályája felé közeledik egy üstökös, meteor vagy valamilyen más világűri test. Az égitest vagy a Földhöz közel fog elsuhanni, vagy össze fog ütközni bolygónkkal. Az ilyen világűri találkozások valószínűsége felől különféle számítások léteznek.
A közelmúltban, 1989-ben a Mount Palomar-i csillagvizsgálóban fedezték fel, az 1989 Fc nevű aszteroidát, amely roppant felizgatta a szakembereket, tekintettel arra, hogy néhány héttel korábban már egy közel egy kilométer átmérőjű kövekből és porból álló fekete tömeg 720 ezer kilométeres távolságban süvített el a Föld mellett. Ez csekély távolságnak számít, még akkor is, ha kétszer akkora, mint a Föld-Hold közötti távolság.
Ha ez a halmaz nekiment volna Földnek, a robbanás felért volna egy húszezer megatonnás nukleáris bomba erejével. Kiváltott volna szökőárt, félelmetes vulkánkitöréseket, földrengéseket. Képes lett volna megváltoztatni a Föld tengelyének dőlésszögét és ezzel megváltozott volna a Föld éghajlata.
Az 1989 Fc a mi Naprendszerünkben kering, körülbelül 70 ezer kilométeres óránkénti sebességgel kerüli meg a Napot, egy év alatt. 1990-ben újból Földünk környékén járt, most már lényegesen nagyobb távolságra. A számítások szerint ez az aszteroida 2015-ben újból közelebb kerül a Földhöz, hogy mekkora távolságban lesz, azt még most lehetetlen kiszámítani.
A Föld közelében már többször is elsuhantak világűri testek. 1937-ben szintén nagy veszély fenyegette a Földet, mert egy aszteroida 600 ezer kilométernyire közelítette meg bolygónkat. Volt még egy szintén „forró” helyzet Krisztus előtt 170-ben, amikor egy kisbolygóval – utólagos számítások szerint – Földünk csupán egy órával kerülte el az összeütközést.
Sok szakértő már beterjesztett egy javaslatot, hogy a Föld lakosságának meg kell védenie magát az ilyen űrkatasztrófáktól. Egyesek javasolják, hogy a vészesen közeledő égitesteket szét kell bombázni. Ez a védekezési módszer sajnos elfogadhatatlan, mert azonkívül, hogy nagyon nehéz nagy távolságban óriási sebességgel haladó égitestet eltalálni, de ha mégis ez sikerül, akkor a robbanás utáni darabok lehullása csaknem annyi veszéllyel járnának, mint magának az égitestnek a becsapódása. Mások szerint úgy kellene a közeledő égitestek pályáját módosítani, hogy közelükben nukleáris töltetet robbantanának fel, mielőtt még a Föld közelébe érkeznének. Ehhez azonban szükséges lenne egy állandó aszteroida-figyelő szolgálat létesítése, amely figyelemmel kísérné valamennyi veszélyes pályán keringő világűri objektumot.
A perui Willaru Huayta, aki a kecsua indián nép szülötte, azt mondja, hogy 2013-ban véget ér a mostani inka naptár időszámítása. Jóslata szerint abban az évben egy hatalmas bolygó fog elsuhanni a Föld pályája közelében és az aszteroida vonzereje következtében a földön számos katasztrófa fog lejátszódni. Amikor ez a hatalmas égitest eltávozik a Föld környékéről és a katasztrofális változások végére érnek, újból helyreáll egy egyensúly, az emberiség megmaradt csoportjai új életet kezdhetnek. Huayta szerint ők lesznek az új „magemberek”, ugyanúgy, mint egykoron Noé gyermekei is újból benépesítették a földet. Ezek az emberek – mint új Ádámok és Évák – hozzák majd létre a „hatodik nemzedéket”, ami az inkák egyik alaptétele.
Leszámítva néhány kivételt, senki sem tudja nagy bizonyossággal előre meghatározni, hogy a Naprendszerben ide-oda cikázó meteorok milyen útvonalat fognak befutni. Ki lehet a megmondhatója annak, hogy nagy bizonyossággal valóban mi száguld felénk.
FÁY Gábor

Katasztrófák ideje?
Jóslatok a világ végére

Sokan riogatják az emberiséget, hogy katasztrófák közelednek, bár egyikből-másikból már bizonyos ízelítőt is kapunk, kis mértékben már tapasztaljuk is. A jósok és a látnokok előrevetítenek különféle kellemetlen következményekkel járó eseményeket, de ha belelapozunk az elmúlt korok történeteibe, akkor láthatjuk, hogy az előrejelzések többsége általában nem következett be. Ennek ellenére újabb és újabb, lehetőleg egyre rémesebb katasztrófákkal rémítgetik az újságolvasó, vagy a tévé képernyője előtt ülő emberiséget.
Így például a Krisztus utáni II. század második felében egy Montanus nevű hívő lélek, aki egy keresztény szekta vezetője volt, hírül adta, hogy a világ nagyon rövid időn belül elpusztul. A mennyei Jeruzsálem valósággá válik két frígiai falu határában. A keresztény hívők ezrei tódultak a helyszínre, hogy ott, azon a szent helyen kivárják a világvégét. De semmi sem történt, ezért az emberek később hazatértek.
A jóslatok és a valóság
Később, 999. december 31-én II. Szilveszter pápa reszkető tömeg előtt imádkozott Rómában, mert a jóslatok szerint éjfélkor be kellett volna következni a világvégének. Semmi sem történt, így a pápa kifejezte örömét, hogy lám a közös ima segített, a borúlátó jóslat nem vált valóra.
Nem sokkal később, 1186-ban Toledói János csillagjós is világvégét jósolt. Szerinte az évnek szeptemberében pusztító viharok és földrengések lesznek, ezeknek a kataklizmáknak a kíséretében végbe fog menni a világvége. Jóslatát tömeghisztéria követte, ami egy hónappal később, október hónapban lecsillapodott, mert nem történt semmi, a veszélyhelyzet elmúlott.
Több londoni csillagász 1524-re, az év kezdetére, már február hónapra jósolta meg a világ pusztulását. Emiatt húszezernyi londoni lakos menekült a környező dombokra, mintha azokon a helyeken biztonságban lettek volna.
Neves hitszónokok is foglalkoztak katasztrófák megjövendölésével. Luther Márton például többször is előrevetítette ezt a borzalmas eseményt. Először az 1532-es esztendőre, majd 1538-as évre, végül pedig 1548-ra. William Miller amerikai baptista prédikátor a Biblia alapján kiszámította, hogy a világvége 1843-ban vagy 1844-ben fog bekövetkezni. Amikor azonban 1845-ben a Földdel mégsem történt semmi, akkor a prédikátor bejelentette, hogy minden valószínűség szerint a világvégét előidéző folyamat hosszantartó lesz, az események 1843-ban már elkezdődtek és előbb-utóbb be is fog következni. Azóta létezik egyébként az adventisták szektája is Hasonló állásponton vannak a Jehova tanúi nevű szekta tagjai is. Ők 1967. április 22-én megjósolták folyóiratukban, hogy 1975-ben be fog következni a vég, de a következő évben, mivel mégsem jött el a végítélet napja, bejelentették, hogy a pusztulás időpontja elhúzódik, a folyamat jó ideig még el fog tartani.
Nemrégen, 1999-ben is világot átfogó hisztériának lehettünk tanúi, sok jóslat született, hogy a 2000. év katasztrofális lesz, a számítógépes rendszerek összeomlanak, mindenütt csak pusztulás várható és bizony sokan fel is ültek a jóslatoknak. De ismételten nem történt semmi, a világ azóta is megy a maga útján, bár sok vészjósoló eseménynek lehetünk tanúi nap mint nap.

Marsi modell egy katasztrófa lefolyásáról
A látnokoktól ellentétben a tudósok nem szívesen jósolnak, ők inkább modellezik a lehetséges eseményeket, amelyeknek katasztrofális következményei lehetnek. Carl Sagan és munkatársai jó néhány évvel ezelőtt a Mars bolygót használták fel, hogy előrevetítsenek egy katasztrófa-folyamatot, ha netán egy világűri test csapódna a Föld felszínére. Igaz ők egy lehetséges atomháború következményeit vizsgálták, de megfigyeléseik természeti katasztrófákra is érvényesek lehetnek. Nézzük meg, mi történne, ha például egy Tunguz-meteor esetleg becsapódna, ha a kisbolygó nem az óceán vizébe érne, hanem a szárazföldre. Az események folyamatát egy marsi homokvihar lefolyásával modellezték.
Egy földi, esetleg egy szaharai számumhoz hasonló, de annál sokkalta hevesebb és nagyobb arányú marsi homokvihar azzal kezdődött, hogy megjelent egy fényes, eleinte fehér, később sárgássá váló felhő. A vihar egyre nagyobb erőre kapott. Ezzel egyidejűleg a felszíni részletek láthatósága gyengült. Nem sokkal később a vihar magja már 2400 kilométer hosszú sávot alkotott és egymillió négyzetkilométeres területet fedett el. Ez a terület nagyjából azonos a földi Góbi-sivatag területével. A vihar frontja naponta 1800 kilométert száguldott előre. Húsz nappal később a bolygónak már csaknem a teljes felszínére kiterjedt, és újabb hetek teltek el addig, amíg a Mars légköre tisztulni kezdett és a földi megfigyelők számára a déli, poláris sapka ismét láthatóvá vált. A homokszemcsék ülepedésével Sagan professzoréknak módjukban állott meghatározni, hogy a homokvihar milyen hőmérsékleti változásokat idézett elő. Megállapították, hogy amíg a homokszemek a magas légkörben kavarogtak, ezek megakadályozták, hogy a napfény beáramoljon a bolygó felszínére. A légkörben a felmelegedett szemcsék hőmérséklete emelkedett, az elsötétített felszín azonban jócskán lehűlt. Hónapok teltek el addig, amíg a por és a homok végre teljesen leülepedett, eközben a légkör hőmérséklete lehűlt és a felszín melegedett fel. Így állt lassan helyre az eredeti, a vihar előtti hőmérsékleti állapot.
Ez a modell-folyamat akkor is lejátszódna a Föld felszínén, ha egy hatalmas vulkánkitörés következne be. A Föld ugyanis háborog, a déli földtekén igen gyakorivá vált a tengeralatti vulkanikus tevékenység, emiatt keletkeznek a településeket elsöprő és sok emberáldozatot követelő szökőárhullámok.

A pólus-váltások veszélye
Az emberiséget azonban nemcsak a világűrből fenyegeti veszély, hanem maga a föld felszíne is állandó katasztrófa-gyanús tevékenységet fejt ki. Nyáron óriási hőség égeti a földfelszín növényvilágát, a tavaszi-őszi időszakban pedig a nagy esőzések okoznak áradásokat. A geológusok arra gyanakodnak, hogy az éghajlati változásokat a Föld mágneses erőterének változása okozza. Ennek az összefüggésnek a természete még nem ismert, de annyi bizonyos, hogy egykor teljes állatfajok hirtelen kipusztulását okozták a Föld mágneses erőterének hirtelen történő megváltozása.
A kutatók megállapították, hogy a Föld északi és déli pólusai régen egészen máshol voltak, mint most. A pólusváltozással kiváltott katasztrófasorozat pedig nem is nagyon távoli múltban következett be. A tudósok szerint a földi pólusingadozás nem volt ritka jelenség az elmúlt földtörténeti korszakokban, a számítások szerint a Föld mágneses tere több mint húszszor cserélődött fel. Megállapítást nyert, hogy az utolsó mágneses erőtér-váltás mintegy 2000 év alatt ment végbe. Így például – amióta mérések vannak -, a 17. század első éveiben az északi mágneses pólus nem pontosan északon, hanem a földrajzi sarktól 11 fokkal keletebbre volt. 1643-ban már csak 4 fok volt az eltolódás és 1650-ben ismét egy irányban volt a földrajzi és a mágneses Északi Sark.
A kutatók megállapították, hogy a mágneses pólusok hirtelen átváltása földrengéseket és hatalmas szökőár-képződést váltott ki. A földrengések a meglevő tektonikus törésvonalak mentén mentek végbe, a szökőár pedig az óceán aljának mozgása következtében jött létre. Ilyen kataklizmák során szigetek süllyedtek el, parti területek és alacsonyan fekvő szárazföldek kerültek víz alá, vagy emelkedtek fel és így újabb szigetek keletkeztek.
Ha a Föld tengelye hirtelen megbillenne, akkor az egész bolygón hurrikánok és szökőárhullámok alakulnának ki. Tudományos bizonyíték van erről, hogy ilyen változások már végbementek bolygónk felszínén. Nagy-Britannia hatalmas szénlelőhelyei arról árulkodnak, hogy a karbon-korszakban, amikor a szénrétegek kialakultak, a terület trópusi jellegű volt, azaz páfrányerdők és mocsarak borították a mostani szigetországot. Észak-Amerika nagy területén szintén esőerdők virultak, ugyanakkor Ausztrália nyugati részeit és Dél-Afrikát vastag jégtakaró borította.
Persze ilyen és ehhez hasonló klímaváltozásra talán nem kell számítani, de Földünk történetének alakulásában minden lehetséges. De ez az írás ne legyen profetikus.
FÁY Gábor

A kelta numerológia
Számok misztikája


Az Élet a Titok gyermeke – mondják a misztikusok. Az életnek nem ismerjük az eredetét, a célját, csak homályosan látjuk a végzet szálait, amelyben az ismert dolgok összefonódnak az ismeretlennel, és a legtöbbször nem is értjük, hogy miért. A számok misztikája ősi tudomány és fejlődését mindig az a kérdés serkentette, hogy létezik-e a Sors vagy a Végzet, mi is az, amely meghatározza az ember életét. De nemcsak magának az embernek az élete homályos, mert nemzetek emelkednek fel és buknak el, az emberiség tanítói jönnek és mennek, és az Idő végeredményben beleszövi a Sorsot az Isteni Tervbe, majd pedig az idők végén a Tökéletesség fog átragyogni rajta és ílymódon fog napvilágra kerülni minden dolog mögött rejtőző isteni gondolat.
A történelem folyamán élt népek, közöttük a druidák is ismerték a világ rendjét, megértették és igyekeztek fenntartani a kozmikus egyensúlyt és tisztában voltak azzal, hogy a Sors csak lehetőségeket nyújt, a Sorsot olykor lehet befolyásolni pozitív vagy negatív irányba.
Életünkön csak olyankor tudunk változtatni, ha megértjük a számok misztikáját, megértjük azt a kulcsot, amely képes változtatni a saját életünkön. A numerológia lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük a számok mágiájának alapjait, a mágia megismerésével pedig változásokat indíthatunk el életünkben. Mert olyan sok a kudarcba fulladt, összetört élet, pedig ha az emberek csak csekély ismeretekkel rendelkeztek volna saját hajlamaik felöl, megmenthetők lettek volna.

A számrendszer felosztása
A numerológia a számok alapján megismertethet bennünket az ember jellemével, hajlamaival, megkönnyiti boldogulását az életben. Minden számrendszerben az 1-től 9-ig terjedő számok jelentik azt az alapot, amelyre építeni kell. Az emberiség történelmében több számmisztika létezett, így volt hindu, kínai, egyiptomi, görög, zsidó, kelta vagy a jelenlegi modern. Most megkísérlejük röviden ismertetni a kelta numerológiát, amely némileg különbözik a ma is használatos modern számmisztikától.
Mit is jelképeznek a számok a kelta számmisztika szerint?
Az egyes az ember és a bot jelképe. Ez a kezdet és az isteni megnyilvánulás jelképe, a mágikus hagyományokban a Nap száma.
A kettes szám a kiegészülés, a mozgás, a dualitás és a harmónia jele és a Hold száma.
A hármas az egyik legfontosabb szakrális szám. Az egyes, vagyis az ég és a kettes, mint a föld egyesülése, az ember megteremtése. A kelták egyik legfontosabb száma. Mitológiájuk bővelkedik a mágikus hármasságokban. Luchtaire, Creidne és Goibniu, a három ír mesterségisten, akik három mozdulattal készítettek el egy-egy varázstárgyat, ők maguk is egy hármasságot képeztek. A kelta hagyományok szerint, amit háromszor elvégeznek az emberek az mágikusan olyan erősen létrejön, hogy csak a náluknál nagyobb hármasság kerekedhetett föléjük. Ha ez nem töténik meg, akkor a dolog a világ végezetéig ki fog tartani.


A páratlan számok a kiegyensúlyozottak
A druidák egyébként csak a páratlan számokat tekintették kiegyensúlyozottnak, a páros számokat nem használták mágikus célokra. A hármas az eget, a földet és a tengert is jelképezte számukra. Rendszerükben az ég (levegő) a felső, a föld (fém) a középső és a tenger (víz) az alsó régió volt. Ezek egységéből jött létre a fizikai sík és vált láthatóvá az anyagi világ a tűz szikrájának a segítségével, ami már a négyes számra utal.
A négyes a teremtett világ, az alapelemek, az égtájak és az évszakok száma. A modern numerológiában az Uránuszhoz tartozik. Íroroszág négy tartománya (Ulster, Lenster, Connaught és Munster) megfelel a napkerék négy szeletének, az atlantiszi város alaprajzának. Ahogyan a nép csak a főkirály összefogó erejével élhetett bőségben és termékenyen, úgy a négyes is csak az ötössel, a középponttal lehet harmonikus.
A négyes nem elég kiegyensúlyozott szám, önmagában nem elég szilárd, középpont nélkül nincs megtartó ereje. Kell egy ötödik, kiegészítő elem, ami maga köré rendezi és összefogja a többit. Ez az ötödik elem, a Tér, az indiai tradició akashája. Az indiai mellett a kínai és a kelta tradició is öt elemet különböztet meg, amelyek a világ alapját képezik. Minden ebből az öt erőből épül fel. A druidák szerint ezek a víz (tenger) a föld (fém), a tűz meg a levegő (szél, ég) és a természet (fa). Az ötös szám a mikrokozmosz és az ember jelképe is. Az írországi tartomány-felosztás ötödik tartományában van a királyi vár és az uralkodó székhelye, aki innen suhint a négy égtáj felé, hogy hatalmát biztosítsa és megadja az alapot az uralkodásra. Az ötös megfelelője a modern mágiában az ötágú csillag, a pentagramm.
A hatos számnak nincs középpontja. A nyugati tradicióban ezt a számot a Vénusz uralja. A keltáknak nem volt szerelemistenük, nem tartották szükségesnek, hogy egy ilyen természetes dologhoz isteni segítséget kérjenek. A középkori mágiában a végzet számának tartrották a teremtő és a teremtett közötti különbözőség és ellentét megnyilvánulásának. Az ötös szám az elv, a hetes szám a megvalósulás. A kettő között foglal helyet a hatos, maga a teremtés, mert Isten is hat nap alatt teremtette meg a világot. A zsidó nép által használt szimbólum, a hexagram két egymásba tolt háromszögből áll. Ez az ég és a föld harmóniáját szimbolizálja, a makrokozmosz jelképe. Az idők folyamán a hatos szám a Fenevad, az antikrisztus és a kísértés számává is vált.


A hetes szent szám
A hetes számot minden kultúrában szent számként tisztelik. Hét foka volt a sámánlétrának, hét mennyországot, hét bolygót és a világfának hét ágát különböztették meg. A mesebeli sárkánynak is ennyi feje volt, a zenei hangsorban ennyi hang található és a szivárvány is ennyi színből áll. Egyiptomban a hetest az örök élet szimbólumának tartották. A magyaroknak hét vezére és hét törzse volt, ami szakrális jelentőségű és isten által való küldöttekre utal.
A nyolcas a világmindenség rendjét és a kozmikus egyensúlyt szimbolizálja. A hindu Visnunak ennyi karja volt és Sivának ennyi alakja létezett. A buddhizmusban nyolc küllője van a Tan kerekének. Az ókeresztény tanítások és a Biblia szerint Krisztus a nyolcadik napon támadt fel, így ez a szám az újjászületés jelképévé is vált. A boszorkány-mozgalom, a modern természetvallás, azaz a Wicca nyolc szakrális ünnepet különböztet meg. Az évet nyolc részre osztja, a két napfordulóra, két napéj-egyenlőségre és ezek felezőpontjaira.
A kilences a háromszorosan szent hármas számból vezethető le. A druidáknak kilenc beavatási fokozatuk volt és a hármashoz hasonlóan ezt is szent számnak tartották. Néhány mitológiában, többek között a germán népeknél is nem hét, hanem kilenc égi vagy alvilági szférát különböztetnek meg. Ennyi angyali szféra van és kilenc hónapig tart a terhesség az embernél.
A keltáknak volt még egy szimbólumuk is, ez a kör, azaz a nulla. Ez volt a kozmikus tojás, a meg nem nyilvánult isten és a kozmikus egység jelképe. Ebből a jelképből fakad minden, ami élő, a nulla a lét alapja.
FÁY Gábor