Mesék, szép történetek

A csoda
Részlet Wass Albert „Elvész a nyom” című regényéből szabadon

Egy fadöntő látta meg elsőnek a rohanó csónakot a hat idegen gyerekkel. Ahogy később kiderült, a gyerekek a nemzetközi cserkésztáborhoz tartoztak s a Csiribókról jöttek alá a folyóra, játszani. Meglelték az öreg Hiribi csónakját az égerek között, beleültek s beeveztek vele a víz közepéig. Ott eltörött az ócska evező s az ár sodra elkapta a csónakot. Mikor a fadöntő meglátta a bajt, már alig negyven-ötven lépésnyire volt a csónak az átszakadt gáttól. A vízesés dübörgésétől nem lehetett hallani, hogy kiáltoztak-e a gyerekek vagy nem és látni sem lehetett tisztán az arcukat, olyan iszonyú sebességgel ragadta a víz a csónakot. A fadöntőbe beleakadt a rémülettől a szó. Csak szürkére vált arccal meredt a látványra. A csónak a hat gyerekkel rohant neki a vízesésnek és az ember ott a parton tudta, hogy nincs földi erő, ami megállíthatná.
És ekkor történt a csoda.
Később így mesélték el a szemtanúk: a csónak szédítő sebességgel rohant, már ott volt a vízesés fölött szinte, már a következő pillanatban alá kellett volna zuhanjon a mélységbe... és akkor hirtelen megállt. Megállt a harsogó víztömeg közepén, mintha megakadt volna valamiben. És állt mozdulatlanul. A fadöntő kiáltozására felrohantak a tutajosok a gát alól és kimentették a hat gyereket. Nem ment gyorsan a mentés, beletelt egy óra is, de a csónak állt mozdulatlanul, csak remegett minden deszkája a víz erejétől. Hanem abban a pillanatban, amikor az utolsó gyerek is kimászott belőle a fölötte átdobott kötélen: megrázkódott, elejével a magasba emelkedett és alázuhant a mélységbe. Forgáccsá ment szét alul a sziklákon. De a gyerekek akkor már biztonságban voltak.
Még aznap elterjedt a csoda híre a környező kis havasalji falvak babonás népe között. Baradlay tiszteletes este tudta meg a kovácstól. Érdeklődve hallgatta végig a történetet és bólogatott hozzá, ahogy ilyenkor szokás.
- Isten - mondta - az Úr hatalma végtelen.
Másnap reggel valahogy eszébe jutott megint. Véletlen? Vagy Isten? Vagy mind a kettő ugyanaz? Napközben többször visszatért hozzá ez a gondolat és olyankor mindég valami furcsa nyugtalanságot érzett. Baradlay tiszteletes az Istenre gondolt, aki ott van valahol minden titok mögött és lassan haladt megszokott ösvényén a folyó felé. Szeme a vízesés felé kalandozott. És akkor újra az eszébe jutott a csónak dolga, amiről a kovács beszélt volt. Hát itt, persze, itt történt a dolog. Valami furcsa kíváncsiság a gát felé irányította a lépteit. S akkor a szeme egyszerre csak megakadt valamin. Egy ember ült ott mozdulatlanul és a vízbe bámult.
Ahogy közelebb ment, megismerte. Az öreg Hiribi volt, a halász. Időbe telt, amíg a vén Hiribi átkerült a pallón. Amíg döcögve végigjött a gáton s megállt a pap mellett.
- Adjon Isten, Hiribi - köszönt reá a pap.
Az öreg csak morgott valamit, hangját elnyelte a zúgás. Aztán előre hajolt és görcsös, száraz kezével odamutatott a rohanó ár közepére.
- Lát ott valamit?
Majd közelebb hajolt a paphoz és úgy ordította a fülébe a kérdést:
- Lát valamit ott?
A pap odanézett, ahova a Hiribi keze mutatott. A vastag, sima víztömb zöldessárga volt és átlátszó, mint az üveg. Látni lehetett alatta a simára csiszolt köveket s a kövek között megkapaszkodó sötét vizifüvet, melyet csapkodva lengetett a víz ereje.
- Nem! - ordította bele a vénember fülébe. - Semmit se látok!
- Na azért! - recsegte vissza az öreg Hiribi és szeme jelentősen nézett a pap arcába. Egyesen a szemébe nézett, sokáig. Különös nézése volt, a pap nyugtalan lett tőle.
- Mi kellene ott legyen?
Az öregember tekintete titokzatos lett. Aztán odahajolt egészen közel a pap arcához.
- Ott akadt meg tegnap a csónak! Pontosan azon a helyen! Hát miben akadt meg, azt mondja meg nekem?
A papot valami furcsa szédülés fogta el egy pillanatra és meg kellett fogodózzék az öregember vállában.
- Na? - horkant rá az öreg - hát mit szól ehhez? Máshol talán lát valamit, amiben megakadhatott volna?
Nem, máshol sem volt semmi. Se cölöp, se szikla, se egyéb. Csak a rohanó vízoszlop s alatta a simára csiszolt talaj.
- Az Úr csodálatosan működik - mondta gépiesen a szája, de ugyanakkor érezte, hogy amit mond, az élettelen és üres.
- He! - reccsent egyet az öreg Hiribi hangja - ha mást nem tud, akkor hallgasson ide: van Isten, vagy nincs Isten? Lássa ez a kérdés. És ezt nem lehet csak úgy elintézni, hogy betanulok mint a mátyásmadár néhány szót, amit mások leírtak s azt aztán mindég elmondom. Mert ide hallgasson: én valamikor azt hittem, hogy van. Ez még akkor volt, régen, gyermekkoromban. Aztán fölnőttem, megházasodtam, családom lett s akkor már nem voltam többé biztos a dolgomban, hogy van-e vagy nincs. Na és aztán akkor történt az velem. Tán hallott róla maga is. Több mint huszonöt éve már annak. Betegség verte le mind a három fiamat egyszerre. A doktor, akit kihoztunk volt a városból, azt mondta: olyan ragályosság esett beléjük, ami ellen nem találtak föl szert. A pap is eljött hozzánk és azt mondta: Isten az egyetlen segítség.
Tudja, én akkor nem voltam ám ilyen ágrólszakadt, mint most. Volt egy ügyes házam, százhúsz juhom, három tehenem s valami kaszálóim az erdő alatt. Azt mondtam a papnak: ide hallgasson. Van Isten, vagy nincs? Van, felelte a pap. Hát ha van, akkor mit kíván tőlünk ez az Isten? Hogy jókat tegyünk és segítsünk a szegényeken, meg miegyéb, felelte a pap. Elég sok mindent mondott, én biza nem emlékszem már rá, de azt magának úgyis tudnia kell, hogy miket mondanak ilyenkor a papok. Elég az hozzá, hogy én a végin megkérdeztem azt a papot: s ha én Isten kedvében járok, ő is megsegít engem? Meg, felelte a pap. Én pedig még azon a napon szétosztottam mind a százhúsz juhomat a legszegényebbek között, mind a három tehenemet odaadtam egy-egy sokgyermekes özvegyasszonynak, akinek az urát leütötte a fa. Ami kis pénzem volt, szétosztottam azt is s aztán azt mondtam: na Isten, én megtettem a magamét, úgy ahogy te kívántad. Most aztán rajtad a sor! S azon az éjszakán meghótt mégis mind a három fiam.
- Hát lássa, én akkor azt mondtam: nincs Isten. Hazudnak a papok. És egészen jól megéltem a magam módján huszonegynehány évig úgy, hogy nem volt Isten. Mert tudja, az úgy van, hogy csak akkor nem lehet elbírni az életet, ha az ember nem biztos abban, hogy van-e vagy nincs. Ha az ember ide-oda töpreng ezen. Hiszi is, meg nem is, hogy nincs. De ha egyszer tudom azt, hogy nincs, akkor már éppen olyan jól meg lehet élni mellette, mintha azt tudnám, hogy van. Békességben éltem húszegynéhány évig, mert tudtam azt, hogy nincs. És most itt van ni: hat ilyen idegenből idevetődött a gyerek ellopja a csónakomat, a csónakot odahajtja a víz a gáthoz s a hat gyereknek a csónakkal együtt el kell pusztulnia, mert nincs Isten, aki megállítsa azt, ami egyszer a pusztulásba indult. És mégis megállt a csónak. És addig áll, amíg kimentik belőle a hat gyereket. S akkor tovább megy és vége. És nincs se karó, ami kiálljon a vízből, se cölöp, se egy valamirevaló kő, ami megakaszthatná a csónakot. Hogy az ember azt mondhatná: fene nagy szerencséjük volt! Semmi nincs. Hát lássa, tiszteletes úr, ez itt a baj. Nincs Isten. Jó. Az én három fiam meghalt akkor, mert nincs Isten. De akkor miért nem pusztult el ez a hat is? Mitől akadt meg a csónak, ott ahol semmi sincs, ami megakassza? Erre feleljen!
Baradlay tiszteletes azon a napon semmit sem aludt. Egész éjszaka fel s alá járt a szobájában.
szemlézte: Bíró László

Szabadság
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet.
Ez a szabadság.
A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására.
Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Steven Greer - CE-5 film magyarul - Ötödik Típusú Találkozások teljes film
https://bittube.video/videos/watch/a449d1fc-95c0-4ffd-b4fa-b436d3c8b4db?fbclid=IwAR3bslobCg3Jxeprrgu4UUhdKVKwLpsA39OfQyf3k1g5C5E8a5ivEJXstKA

Én csak egy rongybábú vagyok

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!

Hol rontottam el Mester?
Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?…
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mond mit jelent szerinted az hogy “anya”?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lekéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkult, elsorvadt a lángja a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne, Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

Történet a halakról.

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
- Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
- Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- - hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.

Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
- azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
- Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- - hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.

Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!

Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!


(Das Evangélium des vollkommenen Lebens – HUMATA Verlag, CH 3000 Berrn)

UI:

Dr. Arányi Zsuzsanna: Neuropátia, a perifériás idegek betegségei, újdonságok a diagnosztikában
https://www.youtube.com/watch?v=XaYtuinAf1Y

Negyed dollár

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző

Karsay István Negyed dollár kis kiegészítéssel
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8

A Föld elhagyásáról

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

Ne féljetek a haláltól! Feleslegesen terhelitek magatok, mert nem tudjátok, mi vár rátok. A halált babonákkal, félelmekkel vettétek körbe, szépségét magatok csúfítottátok el. Nem veszitek észre, hogy a Földön minden fordított, mint ahogyan azt képzelitek.

Ha valaki eltávozik közületek, jajgatni kezdtek. Csak magatokra figyeltek és nem veszitek észre, hogy az élettelen test mily nyugalmas, csendes. Arcának fakósága megriaszt titeket, pedig csupán a vér távozott belőle. Az anyag törvényeinek engedelmeskedett a test. Féltek a halottra tekinteni, ám ha megtennétek, sok tapasztalatot nyernétek. A halott nem jajveszékel, ti csaptok lármát körülötte. Önmagatokat szeretitek, ezért teszitek. Könnyeitek kérdések Isten felé, melyeknek Atyá¬tok nem örvendhet. Önféltésetek indít panaszáradatot belőletek. Mi lesz velem? Miként élek ezután egyedül? Ki gondoskodik rólam? Ezeket a kérdéseket teszitek fel Istennek, mert nem hiszitek, hogy döntése a leg¬jobb mindenkinek.
A szeretetet birtoklásnak tekintitek. Nem értitek, hogy Istené vagy¬tok valamennyien, földi társaitok csupán utatokon kísérnek. Ezt az egy utat látjátok, amelyen most mentek, és nem tekintitek az előzőeket.
Te, aki koporsó előtt sírsz, emeld fel a fejed és engedd el fájdalma¬dat, melyet magadhoz kötöztél! Képzeld el, hogy előző életedben egy másik testért ugyanígy jajveszékeltél. Az a forma most idegen számodra, ha őt látnád a ravatalon feküdni, könnyet érte nem ejtenél.

Amit a koporsóban látsz, már csak a test. Az anyag marad még pár óráig a Földön, hogy az Atya törvényének engedelmeskedve az enyészeté legyen. Azt mondod, szeretted ezt a testet? Térj vissza melléje há¬rom nap múlva! Tekints a megváltozott bőrre, végy egy mély levegőt a halott közelében! Megcsókolnád-e? Szereted-e most is ezt a testet? Azt feleled, hogy azért rajongtál, aki e testben foglalt helyet. Jól mondod, és ez nem más, mint a lélek. A lélek nem ismer halált. Istentől érkezett e Földre, majd levetve ruháját visszatért Teremtőjéhez. Rendelt idejét beteljesítette, így a testre nincs már szüksége.
Ne tartóztassátok itt erővel a távozni készülőket! Ne legyetek önző¬ek! Aki még az utolsó idők végső perceiben a Földről elmehet, nagy kegyelem részese. Nem kell átélnie járványokat, viharokat, éhséget és fé¬lelmeket. Az Atya kegyelme nyugszik azokon, akik még biztonságban hazatérhetnek. Adjatok hálát Istennek, hogy ők megmenekültek, és kér¬jétek lelküket, hogy imádkozzanak értetek!

Nem számít, hogy a test, mely e Földet elhagyta, idelenn hány évet élt. Ha csecsemődet veszítetted el, őt is kérheted, hogy fohászkodjon számodra erőért. Aki karodban gőgicsélt, lehet, hogy nálad idősebb lé¬lek. Élhetett többször idelenn, mint te, és az utolsó időkben tanítani érkezett téged. Légy hálás ezért, és engedd elmenni mesteredet!
Ha idős anyádat temeted, adj hálát Istennek, hogy a megfáradt test végre megpihenhet! Emlékezz egyre lassuló lépteire, hunyorgó szemé¬re, ráncosodó bőrére! Végy elő egy fényképet, melyen fiatalon reád ne¬vet! Kérdezd meg gondolatban tőle, melyik testben élt szívesebben? Higgyél benne, hogy újból fiatal, betegséget, fájdalmat nem ismer, mert idefenn ebben a kegyes állapotban léteznek a lelkek. A magad kedvére tartóztatnád még őt elrongyolódott ruhájában? Ha azt mondod, szere¬ted, miért tennél ellene?
Kétszer is hibázol, ha a halott lelkét nem engeded el. Jajveszékelése¬det, fájdalmadat érzékeli az éppen csak hazatért lélek. Megifjodott fényteste az Atya felé sietne, de sírásod, rossz gondolataid húzzák le. Felszabaduló lelke a boldog nyugalomra vágyik, ám feltámad benne a segítő szándék. Erős késztetést érez, hogy elmondja neked, ne sírj érte. Visszafordul, és üzenni próbál az idelenn lévőknek, de megtapasztalja, hogy nem értitek. A test nélküli lelkek szavát csak kevesen észlelitek. A távozó tehetetlenséget érez, melytől nyugtalanság tölti el. Segítő szándékát éppen az érte sírók utasítják el.
Sok lélek kényszerül hosszabb időt tölteni földközelben, mert „szerettei" nem engedik el. Ha igazán szerettétek, akitől búcsút kellett vennetek, ne kényszerítsétek ide! Örüljetek, hogy feladatát teljesítve visszatérhet Teremtője közelébe! Kérjétek, hogy imádkozzon értetek, többet ne követeljetek!
Magad ellen is vétesz, ha lelkedet távozóhoz kötöd. Atyád életre hívott ide, és megadta azt a kegyelmet, hogy pótolhasd elmulasztott fel¬adataidat. Nem keseregni, cselekedni érkeztél. Gondolj arra, hogy mögötted még sokan várakoztak a leszületésre, és a többi közül téged talált alkalmasnak az Atya. Így hálálod meg a kegyelmet? Aki a fejlődésben megreked, idelenn sokáig nincs helye. A fájdalom, a siránkozás hátrál¬tatja fejlődéseteket, elvonja figyelmeteket arról, amiért érkeztetek. Ne kövessetek el bűnt a távozó és magatok ellen! Fogadjátok el Isten akaratát, és megtapasztaljátok kegyes jóságát!
Haldokló testtől ne féljetek! Fogjátok meg a gyengülő kezet, és hallgassátok, amit a lélek mond nektek! Az utolsó időkben sokan fogtok búcsúzni. Nagyon lényeges, hogy ez miként történik meg. A lelkek fej¬lettsége dönti el, a távozást az elinduló vagy a kísérő könnyíti-e meg.

Ha érzed, hogy a menni készülőben félelem ébredt, vigasztald meg! Beszélj hozzá csendesen a Mennyei Hazáról. Mondd el neki, hogy ha¬marosan nagy nyugalmat érez, és szeretet öleli körbe. Tudasd vele, hogy ez nem más, mint az Atya tiszta fénye. Ne hazudjatok a haldoklónak! Ne mondd, hogy élni fog, amikor látod, hogy ez lehetetlen! Istenről beszélj neki, mert ez felkészíti a találkozásra, mely megszabadítja innen!
Nagyon fontos, hogy egymásnak megbocsássatok, mielőtt a Földről visszatértek! Ne vigyetek haragot odaátra! Bármit követett el ellened testvéred, bocsáss neki még akkor is, ha nem kéri ezt tőled! Saját érdekedben teszed. Bűnösök vagytok e Földön valamennyien, az Atya irgalma nélkül elvesznétek. Ő nem haragtartó, Teremtőtök megbocsátó. Nyújtsátok kezeteket az ellenetek vétkezőknek, hogy Istenünk az Övé¬be fogadhassa a tiéteket!

Ne vigyétek az Atya elé bűneiteket! Bánjátok meg itt e Földön, és kérjétek bocsánatát! Nagyon fontos a gyónás. A gyónás nem más, mint őszinte feltárulkozás Istennek, melyben kéred, hogy bűneidet elengedhesd. Jól érted: neked fontos, hogy vétkeidtől felszabadítsd lelkiismeretedet. Bűneid az Atya előtt téged égetnének el. Az igazság tiszta fényében a lelkek magukat ítélik meg. A Földön becsaphatod személyiségedet, de idefenn nem.

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE


A túlvilágon találkoztak rokonaikkal
https://tenyek.hu/video/tulvilagon-talalkoztak-rokonaikkal?fbclid=IwAR1XqFATtrT-3fsdYahZAuFAnStrzLmF9uB15ImOgwPI-1OeyMh4OvOzIt0

Büntetés és jutalom
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből


Jót tettél és nem fizettek érte? Mit adtál Te a napnak éltető melegéért? Vagy a földnek, hogy ellát kenyérrel?
Rosszat cselekedtek Veled és nem érte őket semmi büntetés?
Rövidlátó vagy, ha jutalmat és büntetést emberi csereeszközök értékével mérsz. A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom. Mondom, mint ahogy az egyenes út jutalma éppen az, hogy nem tértél le róla.
Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek Veled, azokat sajnálnod kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek.

Az irgalmasság mozdulatai

"..míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel..." (Gal 6,10)
Miután az irgalmas samáriai meglátta az összevert embert, megállt és lehajolt hozzá. Mindkét mozdulat nehezünkre esik.
Megállni azért nehéz, mert rohanunk. Szorítanak a határidők, nem akarunk lemaradni a versenyben, hajszol a kötelesség, a megélhetés, a munkaadónk. A samaritánus is sietett úti célja felé, s időt veszített azzal, hogy segít. Ráadásul megállni is veszélyes volt ott, mégis megtette, mert az irgalmas ember szán időt arra, akiért felelősséget érez. Szán időt a házastársára, a gyerekeire, idős szüleire, beosztottjára, és a lelke, a hite táplálására is. És ezt soha nem bánja meg.
Mivel a sebesült a földön feküdt, le kellett hajolni hozzá. Az irgalmas ember nem leereszkedik, hanem lehajol. Aki leereszkedik, az a másikat alázza meg, aki lehajol, önmagát. De esetleg piszkos lesz a ruhája, véres lesz a keze, s ha az áldozat már halott, vallásilag is tisztátalanná válik. Ez azonban együtt sem nyom annyit a mérlegen, mint az, hogy életmentő segítségre van szükség. Ő nem önmagáért aggódott, hanem a másikért.
Az tud lehajolni, aki nem tartja magát különbnek másoknál. Aki tudja, hogy adósa lett Istennek, és mindenkire úgy néz: én tartozom neki, nem ő nekem. Aki le szokott térdelni Isten előtt, annak könnyebb letérdelnie sebesült felebarátja mellé is.
Mire van időm? Mire szánok időt? Mire nem lenne szabad időt áldoznom, hogy a fontosabbakra jusson? Kész vagyok-e lehajolni? Kit féltek ilyenkor: magamat vagy a másikat?
Jézus olyan mélyre hajolt utánunk, hogy két rablógyilkos között végezték ki a kereszten. De utolsó perceit is másokra áldozta: a gyilkosaiért imádkozott, s az egyik rablót beutalta a mennyországba. Irgalmasságot is tőle tanulhatunk igazán.
szemlézte: Bíró László

hétvégi filmajánló

After Thomas-Thomas után(teljes film, magyarul) https://www.youtube.com/watch?v=-y2bYAEmoqw&feature=youtu.be&fbclid=IwAR0D_ghUIAZ3OuCxttbzMEhvtlKk00Dkt5frGPCKCAawiqtSfuGbS0N8nMA
Egy autista kisfiúról szól....

Egy anyós emlékére

Tudjuk, hogy a ráérő, engedékeny nagymamával nehéz versenyezni, és ha nem figyel arra, amit kérünk tőle, sok mindent el tud rontani, de nagyon. Egy háromgyermekes családanya a saját bőrén érezte ezt. Aztán az anyósa hirtelen meghalt, ami mindent megváltoztatott. Az anyukában is. Nyilvánosan gyónta meg érzéseit. Érdemes odafigyalni rá!
"Mindent megadtál nekik, amit kértek. Második adagot a desszertből, édességet vacsora előtt, még néhány percet a fürdőben, pénzt fagyira, amikor én nem szerettem volna. Amire rámutattak, az övék volt, hogyan fognak így bármit is értékelni - gondoltam mindig.
Nehezteltem azért, mert a születésnapokon megvetted nekik a legdrágább ajándékokat. Hogyan tudtam volna így versenyezni veled, és megtanítani, hogy a legszebb ajándékok nem a tárgyak?
Hogyan tudtam volna azt felülmúlni, amikor te készítettél nekik vacsorát? Három gyereknek háromfélét! Hogyan lett volna időm minden áldott nap apró ajándékokat beszerezni, ahogy te szoktad?
A nagymamák feladata az, hogy elkényeztessék az unokáikat? Nevetséges!
Meg kellett mondanom nekik, hogy meghaltál. Hogy nem leszel ott a szalagavatón, a ballagáson, az esüvőjükön. Nem voltak felkészülve rá, de meg kellett tennem.
És nekem csak most kell rájönnöm, hogy mindig csak arra gondoltam, mennyire elrontod, s nem pedig arra, hogy mennyire szereted őket. Pedig csodálatos átéléssel főztél nekik, mindig meghallgattad a legkisebb problémájukat is, megdicsérted az iskolai hangversenyen előadott hamiskás produkciójukat, csillogó szemmel ültél minden meccsükön, s fáradhatatlanul mentél velük mindenhová, ahová mi nem tudtunk.
Mindig csak arra gondoltam, mi abban a rossz, amit csinálsz, nem láttam meg a nagylelkűségedet.
Most tanulom tőled a bölcsességet és a szeretet. És hiányzol. Nekem is, nekik is! Amikor büszke vagyok rájuk, mert valamit jól csináltak, te jutsz az eszembe. A rajongásod, az odaadásod.
Mindent csak azért tettél, mert szeretted őket. Menedék voltál nekik, aki mindig ott volt, amikor szükségük volt valakire.
Jó lenne, ha mindez még mindig így lenne.
Köszönök mindent!"

Kérdésre felelet…..

Valóban jól tudod,
vannak a földnél
szebb világok is
és úgy véled sokszor,
joggal kérdheted:
„miért vagyunk akkor
mégis itt?”…

Nem lep meg ez a
kérdésfeltevés,
vagyis, hogy sorsod
inkább fájlalod,
köszönet helyett
amiért újra
itt lehetsz!

Igaz, a múltad
kegyelmi tényként
mélyen elfedett,
de az ismeret
utáni vágyad ám
- mint egykor - próbád
is lehet!

Mert bizony a tudás
egymaga hideg fény,
csak olyan villanás,
mely átfut a légen,
s ha társra nem talál,
szívmeleget adni
nem tud ám!…

Csak amikor együtt
a fény és a hő,
a gondolat mellett
a szív is tényező,
értheted tisztán
az élet szép szavát:
boldogság!…

Ez volt és lesz majd
a fenséges lét,
amiért küzdened
naponta kell még
ütközés során:
ezért vagy itt, semmi
más okán!

írta: Dr.Pataky Árpád spirituális író - tanító barátom
UI:
Földönkívüli találkozás - Itt vannak (2020) Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=KrTzKnsCnSQ

"Kinyílni egy beteg világban: veszélyes.
Finomnak lenni a durvához: fájdalmas.
Szeretni a közönyben és a gyűlöletben: gyötrelmes. Mitévők legyünk?
Önmagunkon kell kezdeni.
Egy betegség akkor nem fertőz, ha erős az immunrendszerünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem leheljük be a baktériumokat, hanem azt, hogy nem leszünk tőlük betegek.
Nem kerülünk a hatásuk alá.
Minden adáshoz kell egy vevő is. Minden sugárzáshoz egy rezonancia.
Minden 'kívülről' jövőhöz egy 'benső' hangoltság.
Csak ami belülről jön - mondja Jézus - az fertőz.
Ahol az ember erős, ott nem lehet megingatni. Ezért az igazi háborúság önmagunkban zajlik.
Aki lelkileg valóban rendben van, azt kívülről nem lehet megzavarni.
Nem tudod úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy ne szerezné vissza."
Müller Péter


UI:

DTK: Elviszlek magammal - Hodász András katolikus pap
Youtube: papifrankó
https://www.youtube.com/watch?v=0nATxF9rfE0


Az Elviszlek magammal vendége: Hodász András, római katolikus pap. Katolikus
családból származik, szülei és két bátyja mégis meglepődtek, sőt, kicsit
kétségbeestek, amikor a magyar-kommunikáció szak elvégzése után úgy döntött,
hogy jelentkezik a papi szemináriumba. Viszonylag későn, 33 éves korában
szentelték pappá, majd két évig Rómában tanult ösztöndíjjal, és már akkor
blogot írt. Később egy katolikus oldalnak írt, majd készített videókat, majd
egy barátjával közösen 2018-ban elindította a Papifrankó YouTube csatornát
(https://www.youtube.com/c/papifranko), ami az élet "papos" oldalát mutatta
be. Az elmúlt években több olyan ügyben állt ki, amiről mást gondol, mint
ami a magyar egyház hivatalos álláspontja (szexuális nevelés,
LMBTQ-kérdések, politika és vallás viszonya), és nagyon sok támadás érte.
Többek között ezért döntött úgy, nem sokkal az Elviszlek magammal interjú
forgatás előtt, hogy nem folytatja a Papifrankó videók forgatását.
Kiégésről, társadalmi problémákról, pszichológushoz járásról, egyházi
kérdésekről mesélt D. Tóth Krisztának, aki pont a pszichológustól vitte az
utolsó Papifrankó video forgatására.

Önkéntes száműzetés
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Kérlek, ne nevezd magadat sem kiüldözöttnek, sem bujdosónak, sem menekültnek. És főleg ne sajnáltasd magad. Amit magadra vállaltál, annak a neve: önkéntes száműzetés. És csak akkor lennél sajnálatra méltó, ha nem lett volna erőd és bátorságod ezt a sorsot magadra venni.
Nem tűrted el, hogy birkaként tereljenek a közösség nevében olyan emberek, akiknek erkölcsi értékében kételkedel. Nem voltál hajlandó lemondani a Veled született önrendelkezési jogról. Nem vállaltad, hogy nevedben olyan tetteket hajtsanak végre, melyektől irtózik erkölcsi felfogásod. Bűnösnek és erkölcstelennek érezted az irányt, mely felé vezetői indultak, és ezért otthagytad a közösséget, melybe tartoztál.
Mindehhez jogod volt.
De nincs jogod ahhoz, hogy öntudatos lépésed következményeiből mártírglóriát kovácsolj a fejed köré, s kiülj vele a templom küszöbére, alamizsnát koldulni azoktól, akikből hiányzott ehhez a lépéshez a bátorság és az öntudat.


Hétvégi filmajánló

Nyugaton a helyzet változatlan . A film alapja Erich Maria Remarque 1929-ben írt regénye
https://www.youtube.com/watch?v=p74vgHtRm3Y&feature=youtu.be&fbclid=IwAR069I_884N7qTVm6O_jSup9aVcMwlN4OZYUPPL1YvOgetm0GkIRqOwiYVE

Névtelen Szellem
A keresztény vallás lelki vallás
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

A keresztény vallás, a Krisztus igéje már nem testi, hanem kizárólag lelki vallás, mely a bűnösnek nem megtorlással, hanem bocsánattal áll elébe. Nem üldöz, hanem védelmez. Nem átkoz, hanem áld és imádkozik érte. Nem gerjeszt félelmet, hanem felbátorít. Nem vesz el semmit, hanem mindent ad, de semmit a testnek, hanem mindent a léleknek. Nem ítélkezik, hanem elsimít. Nem sebesít, hanem gyógyít. Nem ejti kétségbe a hívőt, hanem a reménység üde életharmatával felemeli a lelket: a bűnös lelkét.
Aki tudja, hogy bűnös és tudja, hogy méltó az ítéletre, az a keresztény vallásban, ha megtér az ő testiségéből, bűneiből a halál éjszakájában fényes életet s az ítélet ellen felmentést talál.
A keresztény eszme, mint vallás, nem lehet a fejlődő lelkeknek s egyszersmind a hernyókhoz és egyéb kártékony rovarokhoz hasonló lelkeknek a gyülekező helye, mert éppen a keresztény eszme --- a bűnösöknek a bocsánatot és a kegyelmet hirdeti --- nagyon kívánatos azoknak a részére, akik a megtérést ugyan nem fogadják el, de az ezzel járó előnyökben felfuvalkodva bűneiket szinte joggal folytatják tovább. A keresztény eszme elnézést és türelmet hirdető igéit a maguk részére szinte kisajátítják, s maguk felett semmiféle igazságos ítéletet el nem tűrnek, magukat meg nem alázzák sem Isten, sem ember előtt. Ezek a lelkek azok az élősdi férgek, akik tápláló erejüket bekérgesedett vallási eszmétől el nem nyerhetik.
szemlézte: Bíró László

A jó spiritista.
A jól fölfogott, de mindenekfölött jól átérzett spiritizmus erőteljesen vezet a fenti eredmények elérésére, amelyek egyformán jellemzik a jó spiritistát, mint a jó keresztényt, ugyanaz lévén az egyik, mint a másik. A spiritizmus nem teremt új erkölcstant, csak megkönnyíti Krisztus erkölcstanának a megértését és érvényesítését, szilárd és felvilágosult hitet adva annak, aki kételkedik, vagy ingadozik.
Sokan vannak azonban, akik hisznek ugyan a szellemnyilatkozatok valóságában, de sem azok morális horderejét, sem a belőlük folyó következményeket fel nem fogják, vagy ha felfogják is, önmagukra egyáltalán nem alkalmazzák. Kit okoljunk ezért? Talán a tan hibája ez? Nem, mert ebben sem allegóriák, sem szóképek nincsenek, amelyeket tévesen lehetne értelmezni; lényege éppen a világosság, s ebben rejlik ereje, mert egyenesen az értelemhez szól. Nincs benne semmi titokzatosság és a tan beavatottai semmi olyan titoknak nincsenek birtokában, ami a köznép elől el volna rejtve. Talán rendkívüli intelligencia kell a felfogásához? Nem, mert hiszen látunk elismert tehetségeket, akik nem fogják fel, míg ellenben egyszerű értelmi képességű emberek, sőt alig felserdült ifjak csodálatraméltó világossággal értik meg a legfinomabb árnyalatait is. Onnan van ez, hogy e tudománynak bizonyos fokig anyagi része nem igényel egyebet, mint szemeinkkel való megfigyelést, míg a benső lényegbeli rész bizonyos mértékű szenzitivitást, mondhatnók erkö1csi érettséget kíván, ami független a kortól és a tanultság fokától, mert ez bizonyos értelemben véve velejár az inkarnált szellem fejlettségével. Némelyeknél még nagyon erősek az anyagi kötelékek ahhoz, hogysem el engednék távozni a szellemet a földi dolgoktól. Az a köd, amely körülveszi, megfosztja őket a végtelen látásától. Ezért nem szakítanak könnyedén ízlésükkel és szokásaikkal, nem értvén meg, hogy valami más dolog jobb lehessen, mint amivel bírnak.
A szellemekben való hit számukra egyszerű tény, ami nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem változtatja meg ösztönszerű hajlamaikat. Nem látnak benne a világosságnak egy sugaránál egyebet, ami nem elég ahhoz, hogy vezesse őket, s hathatós vágyakozást adjon nekik, amely legyőzhetné hajlamaikat. Jobban ragaszkodnak a jelenségekhez, mint az erkölcsi tartalomhoz, amely banálisnak és egyhangúnak látszik előttük. Szakadatlanul új misztériumok föltárására nógatják a szellemeket anélkül, hogy megkérdeznék maguktól, vajon méltók e egyáltalán behatolni a Teremtő titkaiba. Ezek a tökéletlen spiritisták, akik közül némelyik megáll útjában, vagy eltávolodik hittestvéreitől, mert visszariad attól a kötelességtől, hogy megváltozzék, vagy pedig csak azok iránt őrzi meg rokonszenvét, akik osztoznak gyöngeségeiben, vagy előítéleteiben.
Pedig e tan elfogadása az első lépés, amely könnyebbé teszi a másodikat a következő egzisztenciában. Az, akit méltán lehet igazi és valódi spiritistának minősíteni, az erkölcsi haladás magasabb fokán áll. Szelleme, amely sokkal teljesebben uralkodik az anyag fölött, tisztább fogalmat nyújt neki a jövő tekintetében. E tan elvei oly érzéseket rezegtetnek meg benne, amelyek az előbbinél némák maradnak, vagyis a szívüket érintik, s ezért hitük megrendíthetetlen. Az egyik olyan, mint a zenész, akit bizonyos akkordok föllelkesítenek, míg a másik nem hall egyebet hangoknál. Az igazi spiritista az ő erkölcsi átalakulásáról, s abbeli igyekezetéről ismerhető fel, hogy rossz hajlamait elnyomni törekszik. Míg az egyik meg van elégedve korlátolt látókörével, addig a másik, aki egyet s mást jobban felfog, igyekszik magát kiszabadítani e korlátokból, ami mindig sikerül is neki, ha megvan hozzá az eltökélt akarata.
szemlézte: Bíró László

MAGYAR SZELLEMKUTATÓK TÁRSASÁGA

Körünket 1916-ban a kassai származású Trombitás Gyula testvérünk alapította, ugyancsak csodás égi irányítás mellett. Gyula testvérünk 53 éven át volt körünk vezetője, mindenkor az evangéliumi spiritizmus eszmeiségét tartva szem előtt. Mondhatom, Krisztus lánglelkű követője volt, akire a tagság mint követendő példaképre szeretettel és tisztelettel emlékezik.

Mi magunkat, hasonlatosan a többi evangéliumi spiritizmussal foglalkozóhoz, a Névtelen Szellemtől vett kifejezéssel élve, elhullott kalászoknak tekintjük. Mindannyian kihullottunk a vallások kévéiből és most az utolsó időkben a Szentlélek láthatatlan munkásai igyekeznek bennünket betakarítani a mennyei csűrökbe, a megmentettek táborába.

Kezdetben a tagság a századforduló után kivándorolt magyarokból tevődött össze. Mi '56-ban bevádoroltak 1960-tól kezdődőleg csatlakoztunk a körhöz. Volt idő, amikor százon felül volt a kör létszáma, ma azonban már csak 27 tagból álló közösség vagyunk. Sajnos ebben a materialista világban az anyag jobban érdekli az embert, mint a magasrendű szellemi igazságok. Még 1960-ban is három rendszeresen működő médiumunk volt, köztük Mészár Józsefné, a mi drága Anna testvérünk, 1981 óta azonban feleségem, Zita személyében csak egy médiumunk van. Talán mondanom sem kell, ezt a munkát nem lehet komoly felelősségtudat és elkötelezettség nélkül végezni, ami - hála Istennek! - nem hiányzik Zitából. A kör vezetője, Gyula testvér 1969-ben bekövetkezett halála óta, én vagyok.

Az Égi Világosságnak már kezdetek óta előfizetői voltak testvéreink, ezért könyvtárunkban annak minden példánya megtalálható.

A Szellembúvárok Pesti Egyletével Anna néni közvetítésével tartottak fenn kapcsolatot az 1930-as évekre visszamenőleg. Ő öt alkalommal látogatott haza, ismerte Pátkai Pál testvért is, és Eszti nénihez igen szoros kapcsolat fűzte. Pali bácsiról még annyit, hogy ő a múlt század első felében a szellemtan kimagasló alakja, a Névtelen szellem könyveinek, valamint az Égi Világosság szerkesztője, és médium volt. Mi 1965-ben ismerkedtünk meg Eszti nénivel, illetve közvetlen környezetével, köztük Herminke nénivel, Gulden Lászlóval és feleségével Kata nénivel, és Vay Valikával, aki Adelma médium rokona volt és 2002-ben hunyt el.

Valika szerkesztésében 1982 és 2002 közöt, Társaságunk az alább felsorolt, Névtelen Szellem - Pátkai Pál testvér halála után létrejött - tanításait tartalmazó könyveket adta ki:

• Elszórt kalászok III kötete 1982.
• Örökértékű igazságok 1988.
• A hegyi beszéd szellemi magyarázata 1991.
• Az őrállóknak 1994.
• Kiáltás az utolsó órában 1997.
• Úton hazafelé I-II-III. (két részes) 1998-99
• A „Maradékhoz” I-II-III-IV. 2000.
• Ime előre megmondtam néktek I-II-III. 2003.
• Ha a só megízetlenül 2003.
• Az út végén I-II 2003.


Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:
• Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben elhangzott tanítások, Zita médium útján:
• Krisztus az Úr 2000.
• A Szentlélek az utolsó időkben 2002.
• Korszakzárás előtt 2005.
• Lélekben és igazságban I- II. 2007.

Ezek a könyvek Herminke néninél kaphatók.

(Saját kiegészítés: a könyvek egy része tőlem áthetelők ingyen, pár már sajnos elfogyott)

Isten különös kegyelmének tartjuk, hogy a könyvek kiadásával járó tevékenységből mi is kivehettük részünket és nagyon remélem, hogy ezzel egy kicsit mi is hozzájárulhattunk ahhoz a szellemi kibontakozáshoz Magyarhonban, amiről a Szentlélek küldöttei évtizedek óta szólnak.

Magunkról még annyit, hogy hazánkat a forradalom leverése után, 1956 novemberében hagytuk el feleségemmel és sógorommal. Két felnőtt lányunk van. Foglalkozásra nézve gépszerkesztő vagyok, de karrierem során 1974-től, 2003-ban történt nyugdíjazásomig vállalati ügyvezető igazgatóként dolgoztam. Az evangéliumi spiritizmussal 1960-ban ismerkedtünk meg, sógorom súlyos –majdnem halálos kimenetelű- betegsége kapcsán. Akkor, Isten különös gondviselése révén, találkoztunk egy kedves testvérrel és az ő közvetítésével kerültünk a Körbe. Itt egy csodálatos világ tárult ki előttem. Amikről tudomást vettem, - úgy a könyvekből, mint a Kör médiumai által – azok rám a valóság erejével hatottak. Isten ezen csodálatos kijelentésének megvilágításában ismertem meg igazán Krisztus szeretetének és áldozatának nagyságát, ismertem meg életem valódi értelmét és célját.

Pőecze József
Körvezető
Magyar Szellemkutató Társaság
695 Northfield Road
Bedford, Ohio 44146
Tel: 440-461-4148
jpoecze@sbcglobal.net






UI:

Halál-látók: halálközeli élmények | Pilling János
https://www.youtube.com/watch?v=qKSiP0hSiCE

Sziasztok, egy rövid beszámoló a raktárkönyvekről:

A könyveket régem egy volt Szellemi Búvár Egylet tagnál tárolták, Herminke néninél, kevesen tudtak sajnos róla, csak a „beavatottak”, így páran hoztunk csak el könyveket.
Sajnos nem tudtam elhozni őket csak darabra ha megvettem, ellentétben a Pataky könyvekkel, amiket vittem az előadásaimra és több ezret eladtam.

Herminke néni meghalt fiatalon, 103 évesen (!), csodálatos nő volt, nála lakott Eszter médium is, sok tanítást kaptam tőle annak idején.

Megjegyzés: Eszter duál párja Lajos volt, Lajos médiumi közleményei a „Mese a sokszínű Zsókáról van bőven a raktárban, tőlem átvehető).

Utána a fia vitte tovább, de kevés könyvet tudtak így eladni. Csak aki ismerte a lehetőséget, így alig fogytak.
Szilárd is meghalt, unokái örökölték meg.

Az egész könyvtár a Clevelandi szellemkutatók társasága tulajdona volt, volt amit utólag nyomtattak – ezek a mostani „kék könyvek” és ők segítették a Szellemtani Közlemények kiadását is, a régebbi könyvek, a háború előttieket pedig úgy küldték Amerikából annak idején!
A régebbi könyvek is kapható Molnár Zoltánnál, akit érdekel írjon nekem, de Ő pénzért árulja!

Örökösödéskor az unokák megtartották a régi könyveket, mert itt nem volt bebizonyítva a tulajdonjog, a többi könyv egy raktárba került, de senki nem tudott róla, csak pár beavatott. Ezek kaphatók tőlem meg ingyen.

Január környékén Eszter médium aki a Névtelen Szellem rengeteg tanítását átadta Nekünk szólt odaátról, hogy a könyveket ingyen át kell adni az érdeklődőknek, mert nagyon kevés a hátralévő idő, és minél több lelket meg kell menteni. Több ezer könyvről van szó, és nagy értékről, de..az érték anyagi része a fizikai világhoz tartozik, az eszmei tartalma a lelki világhoz, és ez a fontos!

Elárulom a korszakváltásig max. 10 év, de a „pontos időt az Atya tudja egyedül”, így az kiszámíthatatlan, de a legfrissebb közlések szerint az is lerövidült az emberi gonosz tettek miatt (Kovid, háború stb..) így keletről egy félreérthetetlen égi jellel bármikor várható lesz Jézus második eljövetele, amit az egész világon majd látni lehet.

A szellemtan újra ekkor fel fog lángolni, mert az emberek akkor kapnak észbe, gyorsan meg akarnak térni majd sokan a szokásos megoldás miatt, hogy a nyertes csapatba kerüljenek érdekből, de.. addigra a megtérés ideje lejárt!

itt is MOST van rá lehetőségünk!

Ami szerencsés, hogy aki olvassa az írásainkat, átéli a gyakorlatban, „élővé teszi az Igét”, az már a nyertes csapatban van, mint Te is kedves Barátom, aki ezeket a sorokat olvassa!

Meghalunk, nem tudni ki éli túl, ki mikor hal meg, de ami FONTOS: nem mindegy, hogy a halálunk után hova kerülünk, ez határozza meg a további SORSUNKAT!

1. Az emberiség nagy százaléka most kiélheti a vágyait, anyagi – erkölcsi – lelki, de akkorát fog bukni halála után, hogy évmilliárdokra egy alsóbb Napkörbe kerül, és nagyon soká fog tudni erre a világra visszaszületni ahol most élünk. Emberiség kétharmada minimum ha nem több!

2. Páran felsőbb világokba születnek vissza.

3. Páran visszaszületnek majd a megtisztult Földre…

Most sok barátom meghalt az utóbbi egy évben, sőt a héten is, egyiktől nemrég búcsúztam el még élve. De tudtuk, hogy többet nem tudunk beszélni, Svédországban lakott.
Másik barátom felhívta, a kórházban, orvosa vette fel a telefont, mondta ha várok 2 mp (!) –et és bejelenti a halálhírét, és jelezte is a háttérben a műszer sipoló hanggal, hogy meghalt.

Nemrég megtudtam, hogy meghalt az egyik legkedvesebb barátom és szinte utolsó rokonom 72 éves volt.
Tesókának hívtuk egymást….

A 84 éves mozgásszervi betegségben szenvedő svéd barátom, tolókocsis, nemrég volt a születésnapja, nem írt vissza, ma felhívtam, hogy él-e még...
Tudtam beszélni vele, de szegénynek agyi problémája is van, készül elmenni.
Elbúcsúztunk egymástól, hogy nagy eséllyel most beszéltünk utoljára egymással, több mint 20 éve ismertem, szellemtannal foglalkozott, és többször is találkoztunk!
Megköszöntük egymásnak, hogy megismerkedhettünk ebben az ÉLETben.....
De a SORS megadta, hogy elbúcsúztunk egymástól....és Ő se fél a haláltól, én se, Ő már nagyon várja mert szenved, így nyíltan tudtunk erről beszélni és őszintén.
Megbeszéltük, hogy ma beszéltünk utoljára ebben az életben…

Egy ismerősöm kérdezte, hogy miért adok át ingyen könyveket, ennek a történetét írtam most le, és a végén lett belőle egy komoly tanítás…

Mindenkinek fog jutni, kiválasztott engem a könyvek miatt a szellemvilág, nagy és kiterjedt a baráti – tanítói köröm, és így eljut mindenkihez aki méltó rá!
Én szolgálok, és ez egy csodálatos szolgálat.

Bevallom egy hónapja megállás nélkül ezzel foglalkozok, pihenés nélkül, rámegy minden hétvégém, alig tudok dolgozni, de majd kipihenem magam a halálom után..kevés az IDŐ, most is éjfélkor felkeltem és megírtam ezt a levelet.

Két barátom nagyon sokat segít nekem, Völgyi Gergő és a feleségem.

Hát így hirtelen ennyi lenne a könyv beszámoló és tanítás is lett egyben a jövőről és a könyvekről.

Zárásként egy érdekes példa:
Lajos médium, Eszter duálja, írásai az ingyen könyvek közt a - Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000. - címmel található, olyan komoly közlések vannak benne, hogy amikor beleolvastam leesett az álam!
Amikor régen megvettem ezeket a könyveket a „mese” könyvet nem vettem meg, azt hittem, hogy egy szellemtani mesekönyv!

Az összes könyv komoly mediális tanításokat tartalmaz és ami több részes az is önállóan olvasható és értelmezhető. Akár a mese Zsofkáról is!

szeretettel.

Karsay István


UI:

Hangoskönyv válogatás
https://www.youtube.com/user/1zsul1/videos


Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat 20 kötetből áll: ebből három kötet Zita általi tanításokat, illetve látomásokat, a többi pedig Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Íme a könyvek listája:


Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- Az őrállóknak 1994.

- Úton hazafelé III. III/2 1998-99

- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.

- Íme előre megmondtam néktek I-II-III 2003

- Ha a só megízetlenül 2003.

- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított
könyvek:

- Krisztus az Úr 2000.

- Korszakzárás előtt 2005.

- Lélekben és igazságban I-II. 2007

Jelentkezni a Karsay István karsayistvan@t-online.hu címen lehet. Nagyon kérek mindenkit, hogy a nevét, e-mail címét, elérhetőségét (telefon - lakcím) feltétlenül tüntesse fel.

Fontos: a könyvek Budapesten vannak, így érdeklődés miatt írom, hogy azokat itt lehet átvenni. Vidéki postázást azonban - annak komplikáltsága miatt - esetlegesen futárszolgálattal tudom megoldani, ennek a költségét annak kell fizetni akinek szüksége van rá.
Budapesti szállításban ingyen tudok segíteni.

Továbbá nagy segítség lenne, ha működő ezoterikus klubok igényt tartanának rájuk,
Ha ismertek ilyet, vagy esetleg könyvtárat, ahol egy vagy több sorozat elhelyezhető lenne, kérlek benneteket tudassátok velem.
Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába, így aki ott él keressen meg, és megdom az elérhetőséget.

Előre is köszönök minden segítséget ebben a tevékenységünkben!

Van még nagyon sok Szellemtani Közlemények vegyesen, különböző évjáratokból, ezekből a könyvek mellé érdemes vinni párat, nem foglal sok helyet!
Vagy önállóan kérni, csodálatos válogatott szellemtani írások vannak bennük, szemlézve régi könyvekből, vagy friss mediális közlések, szellemvilági mediális tanítások.

Ezeket külön egy kisebb dobozban össze tudom állítani az érdeklődőknek!

Szeretettel.

István

"Azt mondják a legnehezebb dolog az életben, elveszíteni valakit akit szeretsz. Valakit, akivel együtt éltél és láttad minden nap. Valakit, aki megmutatta Neked, hogy kell szeretni. Ez a legrosszabb dolog, ami valaha történhet Bárkivel. Feleségem váratlanul halt meg. Olyan sok örömet hozott az életembe. Ő volt a mindenem. Az a 16 év, amíg a férje voltam, megtanította nekem, hogyan kell feltétel nélkül szeretni. Meg kell állnunk és hálásnak kell lennünk a házastársunknak. Mert az élet nagyon rövid. Tölts időt a házastársaddal. Légy jó hozzá. Mert egy nap, mikor felnézel a telefonodból, nem lesz ott többé. Amit többek közt igazán megtanultam, élni és szeretni minden nap úgy, mintha az utolsó nap lenne. Mert egy nap az utolsó nap lesz! Élj a lehetőségekkel, és éld az életed. Minden nap mondd el azoknak akiket szeretsz, hogy szereted Őket.
Ne tékozolj el egy pillanatot sem abból, ami megadatott.
Az életet megéri élni."
( Liam Neeson )


UI:

A lélek nem hagyhatja el a testet, csak a halál pillanatától! Akkor mi a testelhagyás?
https://www.youtube.com/watch?v=K8FoYYXhd0Q

Az elfojtott vágyak erős kísértések
A kísértések elleni küzdelem valójában a szeretetlenség, az önző vágyak, hajlamok és szokások elleni harc, melyet minden fejlődésben lévő emberi szellem meg kell vívjon önmagával szemben. Sokan erőszakos módszerekhez folyamodnak a küzdelemben, valósággal elfojtják és kiűzik magukból vágyaikat, mondjuk egy remetei vagy zárdai élettel kizárják a vágy beteljesedésének még a lehetőségeit is. Tehát könyűnek tűnik leszokni valamiről, amiről tudjuk, hogy még álmunkban sem teljesülhet.
A legeredményesebb, ha tudatosan hagyjuk beteljesedni a vágyunkat és az erkölcsi törvényeket betartva kiéljük míg elegünk lesz belőle. Többé soha nem fog zavarni, viszont ha erőszakot alkalmazunk lelkünkön, látszólag minden szép és jó, amíg a próbatételre sor nem kerül. Ekkor hétszeres erővel jelentkezik újra, aminek már képtelenek vagyunk ellenállni.
"Akkor elmegyen és vészen maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál és bémenvén, lakoznak ott"..."És lészen annak az embernek utolsó állapota gonoszabb az elsőnél..."
Az üres lakás kívánja a lakót és a szépen feldíszítettben kellemes elhelyezés található; így aztán az előbb kiűzött vágyak fokozott "hétszeres" erővel kerítik hatalmukba azt, aki nem tud ellenállani, vagy mondjuk más jobb "lakóról" gondoskodni. Tehát a visszaesés a régi betegségbe - a bűnben lévőséget is ennek lehet nevezni - sokkal rosszabb állapotot létesít, mint volt az első.
Ez a magyarázata annak, hogy miért kell a megváltásért reménykednünk azzal, hogy: "de szabadíts meg a gonosztól", mert a visszaesés után sokkal nehezebben tudunk a jó útra térni, mert "hétszeres"-en erősebben hatnak reánk a visszafogadott alantas vágyak, megerősödve az alantasok sokaságával.
Ezt nagyon sokan észlelték már, amikor ideiglenesen lemondván egy-egy szenvedélyükről, melyet annak ismertek el, bár csak egészségi okokból, de ha aztán - elmúlván az okozat - ismét ráadták magukat arra, nemcsak hogy másodszor le nem tudtak szokni, hanem ezen szenvedélyük fokozottabb mértékben uralkodott rajtuk. Íme a visszatérő gonosz lélek, aki "hét más lelket" veszen maga mellé !
Hétvégi filmajánló

Mi a csudát tudunk a világról?
https://www.youtube.com/watch?v=DbZ-8tlYTg8

Arról, ami időnként megfertőzi körülötted a levegőt
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Találkoztál már valaha az erdőn bomló állati hullával? Amin férgek ezrei nyüzsögnek? Aminek nehéz, bűzös szaga széles körben megfertőzte körülötted a levegőt, hogy csak lélekzetvisszafojtva tudtál mellette elhaladni? Ugye siettél, hogy elkerülj undorító közelségéből?
A gyűlölet közeléből mért nem sietsz el éppen olyan undorral? Még fertőzőbb a párája, mint bomló állati hullának.
Valakinek sebet kap a lelke. Aki adta, nem is tud róla talán. Aki kapta, alig rezzent meg belé. De a seb marad és nem heged be. Vannak emberek, akiknek a sebei nem hegednek be soha. Valami belécseppent talán az ilyen sebbe, valami fertőző baktérium, vagy a léleknek valamiféle mérges váladéka. Nem lehet tudni. Ezt már a babonás rontó hatalmak teszik.
Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem heged be. Gennyezni kezd. Az ember töpreng és rágódik azon, ami vele történt. Ez a lelki sebek gennyezése. Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül. Gonosz sajgás támad. A seb gyulladásba jön. A gyulladás terjed. Láz keletkezik és egyre nő. Már nincs segítség: a méreg benne van a lélek vérkeringésében. A lélek elpusztul. Hulláját ellepik a férgek, zöldhátú legyek szállanak rá és hordják szét a fertőző csírákat. A halott lélek körül széles
körben fertőzött a levegő. Aki ebbe a körbe belekerül, elég, ha csak egy karcolást hordoz a lelkén valahol, a seb megfertőződik.
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.
Kerüld el a fertőzötteket. Könnyen megismered őket, mert a lázas ember félrebeszél. Akit a napsütésben is ráz a hideg, aki nem látja meg az útszéli virágokat, nem hallja meg a hajnalban ébredő rigót: az olyan ember közelében ne tartózkodj, mert gyanús, hogy ragályhordozó. Óvakodj azoktól, akik leszegett fejjel járnak Isten szabad ege alatt. Akik langyos és puha nyári estéken is csak arról akarnak beszélni, hogy mi az, ami rossz ezen a világon. Akik el akarják hitetni Veled, hogy élni nem érdemes, a világ csúnya és az ember bűnben fogantatott.
Kerüld, messzire kerüld el azokat, akik aszerint ítélik meg az embert, hogy milyen nyelven beszél. Vagy milyen templomban imádkozik, vagy milyen jelvényt visel a gomblyukában. Az ilyen ember lelke bomlik már, mint az állati hulla, és gyűlölettel fertőzi meg maga körül a levegőt.
És végül fuss, menekülj az okos gyűlölet közeléből. Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvosságos szer. A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet. A megfontolt gyűlölet. Az emberségesnek látszó, a megértő gyűlölet. Amelyik így kezdi: igaz, hogy ők is emberek, de...
Ha ilyennel találkozol, fuss, mintha szemedet vették volna. A szent gyűlölködők gyújtják föl mindig a világot.
szemlézte: Bíró László

UI:
https://www.youtube.com/watch?v=Ihkiw2qEVHQ

A megnyilatkozások értékmérője
Nem elegendő ismerni a szeretet törvényét, nem elegendő alázatosságot viselni az ajkakon, szeretetet kell nyújtanotok, alázatosságot kell gyakorolnotok. Ne forgassátok szemeiteket farizeusok módjára, és ne látszassatok önmagatok előtt másoknál jobbaknak. Ne keressétek felebarátaitok szemében a szálkát annak dacára, hogy saját szemeitekben a gerendát észre sem veszitek. Ne ítéljetek, hogy majdan ne ítéltessetek. Tépjétek ki az érzékenykedést szívetekből, mert önzés és gőg gyermeke az!
Az ellenségnek nem csupán megbocsátani, hanem érette imádkozni is kell, így mutatta ezt az úr is tündöklő példájában az emberiségnek. Sarkpontja ez Krisztus tanának, és e tantételt kívüle más hitalapító nem is tanította, Ő maga pedig nemcsak tanította, hanem követésére ragyogó példát mutatott kínos, vonagló fájdalmai közepette a keresztfán.
A hatalmas és jóságos Isten a szellemekkel való közlekedésben is gondoskodott egy olyan parányi kis pontocskáról, amelyre a gonosz szellemek nem is számítanak, de amely bűnös célzataikat elárulja, leleplezi. Íme, elárulom e titkos pontot. A gőg az. Hogy előjöjjön elég hozzá egy parázs feleselés.
A médiumi ülések némelyikén a szellemei vezetők megengedik tanító célzattal némely kevésbé fejlett szellemnek is a megnyilvánulást. Egyik-másik esetben a szellem a templomok szószékeibe illő dörgedelmes prédikációt tart, de a körvezető felismeri a megnyilatkozó szellemi tudásának hiányosságait, a dogmákból fakadó tévedéseit. Ha a körvezető ezt szóvá teszi és kérdéseket tesz fel a szónokló szellemnek, az valósággal felhördül és kikel magából. Ömleni kezdenek belőle a szidalmak és fenyegetések a megfélemlítés jegyében.
szemlézte: Bíró László

Az ár ajándéka

Az öreg cipész odalépett a kis kandallóhoz, tett rá néhány hasábfát, majd végigsimította őszes üstökét. Majd ránézett bozontos ebére, és azt mondta:
- No, nyitunk.
Végignézett a sok munkán, csizmák, cipők papucsok álltak garmadával az öreg mesternél. Ötven éve lesz lassan, hogy a bőr illata magával ragadta, és belegondolt, hogy vajon mennyi utat tettek meg az általa készített lábbelikkel az emberek. Elmosolyodott, sokat, nagyon sokat. Aztán kibandukolt a ház kapujához, és a bőrből készített tábláját "nyitva" oldalára fordította. Ment is volna befelé, de észrevett két alakot, kik mintha erre vártak volna. Egy anya volt egy tucatforma éves kisfiúval. Oda is szólt:
- Tessék, csak tessék. "Nálunk az ár a mi fabatkánk." - mondta a közel ötvenéves szlogent.
- Igen, Szép jó napot mester úr! Valóban idejöttünk. Ez a kópé tönkretette a bakancsát, mit még ön talpalt meg tavaly.
- Tessék velem fáradni. Megnézzük, mit tehetünk az ügy ügyében.- mosolygott a mester a kedves szavakra, miközben egy baráti barackot nyomott a "kópé" fejére.
Mikor beértek a melegbe leültette ügyfeleit, majd elkérte a nevezetes bakancsot. Ez biza tönkrement, morfondírozott, miközben az anya szavait figyelte.
- Igen, sajnos tönkrement. Mert focizni jobban szeret, mit gondolkozni, és szétrúgta a vizes pályán... Most a lábán kölcsöncipő van, mert másikra nincs pénz, mióta férjem elment, nem olyan könnyű...
- Asszonyom, ennek a bakancsnak vége. Nem tudok mit hova talpalni már. Nincs mivel, és nincs mit...
- Nincs újra pénzünk...
Mielőtt válaszol volna az öreg cipész szinte berobbant az ajtó, és egy drága ruhába öltözött parfümfelhő libbent be, kezében finom kesztyű. Fejhangon így szól:
- Jöttem a cipőmért.
- Önnek is szép napot. Máris adom. - szólt az öreg, majd a készpolcról levett egy gyönyörű cipőt. A nő fizetett, majd még odakaffantotta kifelé menet:
- A fiamnak meg nem kell a bakancs. Aztán elviharzott.
A nyugodt mesterben felment kicsit a pumpa, mert sokat dolgozott azon a bakancson már előre. De ilyen az élet, és máris az asszonyra és a fiára figyelt.
- Nézze, hagyja itt, és megpróbálok csodát tenni.
- Nézze ön is, őszinte leszek, nem tudom majd most kifizetni, csak fizetéskor, és megértem, ha addig nem adná oda, de nem tudok a lábára mit adni.
Az öreg töprengett, közben a fiút nézte, aki a kaptafákat simogatta, és hevesen fürkészte a furcsa szerszámot. Majd a mester meglepődésére a fiú felkelt, és odament a kandallóhoz, majd tett rá.
- Rendben. Holnap este tessék elküldeni a gyereket érte. Te miért keltél fel, és tettél a tüzemre?
- Mert kellett rá tenni, és mi is melegedtünk mellette.- válaszol a fiú élénkzöld szemével állva az öreg acélkék szemének tekintetét.
Az asszony a fiúval elköszönt. Az öreg cipész pedig nekiállt a munkájának. Jöttek mentek emberek egész nap, de az öreg szemét valahogy vonzotta az a rossz bakancs, szinte idegesítette. Levette, nézegette, megint ledobta, felvette, és megint csak csóválta a fejét.
- Ebből hogyan csináljak valamit, amikor ez már a semmi? Mi vagyok én, varázsló?- fordult öreg kutyájához, ki a a kandalló mellől figyelte gazdáját.
Aztán az öreg mester elmosolyodott. Igen, ő varázsló lesz, mert a kutya felett polcon meglátta a parfümfelhő fiának félkész bakancsát. Odament, levette, elővette a kaptafáját és a tönkrement bakancsot. Mintha ikrek lettek volna, csak egyik a jómódban, másik a nyomorban felnőve. Az öreg elmosolyodott. Majd elhunyt felesége képére nézett, mi a halála óta ott volt a műhelyében, és mintha elmosolyodni látta volna az asszonyt a képen.
Az öreg mester félretett mindent, a selejt bakancsot eldobva a felsőrészt vette kezelésbe, öregeres keze serényen járt, és addig nem engedte a Napot lemenni sem, míg el nem végzett.
- No... Ez kész. Olyan amilyen, mert olyannak kell lennie. Majd megsimogatta a bakancsot. Aztán bezárta a műhelyét.
Másnap olyan volt mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap, várta a délutánt, és várta a fiút.
Az idő malmai akkor őrölnek a leglassabban, mikor a legértékesebb pillanat felé viszik az embert. Így vánszorgott el nap, és lett belőle délután. Majd egyszer csak nyikkant az ajtó és a fiú állt benne.
- Csókolom! Megjöttem, ahogy meg lett ígérve.
- Jól van gyerekem húzódj le, aztán próbajárat lesz.- majd a kézpolcról levette az új bakancsot.
- De hiszen ez nem az én bakancsom!
- De ez a tiéd.
- Nem az...
- Vitába szállsz velem, vagy felpróbálod?- mosolygott az öreg.
- Nem, nem...- húzta is le azonnal a kölcsönlábbelit a gyerek, majd felpróbálta a bakancsot. Mintha ráöntötték volna. A gyerek csak ott állt a műhely közepén. A lámpa alatt, csak állt, és nézte az öreget, ki pedig úgy csinált, mintha ezt nem vette volna észre.
- Köszönöm...
- Jól van fiam, most menj, csak vigyázz is rá.
A gyerek már kilépett volna az ajtón, de megtorpant, visszalépett, és odaszaladt az öreg cipészhez, majd szorosan átölelte. Az öreg szólni sem tudott, csak a lehető legjobb érzés szaladt végig az arcán, majd arról legördülve a kezébe cseppent. A fiú elindult kifelé, de a kandalló előtt megállva, némán tett rá megint. Majd elköszönt, és elsietett.
Az öreg nézte a tenyerét, és a benne csillogó érzést, a könnycseppjét, mit most ő kapott ajándékba. Csak ült ott, és nézett ki az ablakon, kint pedig szállingózni kezdett a hó. Csak ült, és olyan jó volt jónak lenni. Még mindig ebben az érzésben taposta az útját, mikor nyílt az ajtó. A fiú tért vissza az anyjával.
- Mester úr... ez egy új bakancs. Ennek mégannyira sem tudom kifizetni az árát. Visszaadjuk.
- Nem. Az egy régi bakancs. Az árát pedig már meg is kaptam.
- Kitől?- kérdezte megrökönyödve az anya.
- A fiától.
- Tőlem?- szólt a fiú elvörösödve.
- Tőled. De mondok én valamit. Láttam, jól érzed itt magad. Volna kedved iskola után kicsit eljönni hozzám segíteni. Öreg vagyok én már, és a fürgeség csak a kezemben van már meg. Fizetség is dukál érte. - mosolygott.
A fiú az édesanyjára nézett...
- Ha akarod fiam, gyere nyugodtan.- mosolygott az anyja a gyerekre, kinek azonnal a füléig ért a szája.
- Jajjj, ezt el is felejtettem.- szólt az anya, és a kabátja alól egy kis csomagot vett elő.
- Krumlispogácsa, a nagymamám receptje szerint, a fiam azt akarta, hozzuk el, ő nem is evett belőle...
- No akkor itt az ideje, hogy együtt együnk.- nevetett fel az öreg.
Azzal a kis csomagot kibontva megkínálta a leendő segédjét.
Kedélyes beszélgetés, és falatozás vette kezdetét. Csak az öreg cipészmester nézett időnként oldalra, egy fotóra mosolyogva.
"Varázslónak lenni jó..."

Suttogó Gabriel
minden jog fenntartva


UI:

Ki lehet-e élve kerülni a pszichiátriáról?
https://www.youtube.com/watch?v=Ktwa-fFZhG4

A végrehajtó.

Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45. 000 Ft, egy db használt színes Tv 32. 000 Ft, két olajkép 16. 000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van! Nem hallgattam rá.
–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy árúba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105. 000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!
Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a jóisten!

UI

A rovás jelrendszer lelke. I. rész Juhász Zsolt előadása https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=GYNdu7IBI2c&feature=youtu.be&fbclid=IwAR0GyTVNNre6xY5DgFOoGv412hHNIIVxzkzcRari0rbcJJHb3gWvWHWYFAQ

A fiatalember és az angyal

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel
megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta: "Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi."
"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a
lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal. Az ember bólintott. "Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál. Az ember szégyenkezve bólintott. "Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira
tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette. Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok
gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a
történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk
az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá
magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az
előttünk álló lehetőségeket. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

UI:

A Teozófia és a Teozófiai társulat - Felolvas: Nagy Gergely Miklós
https://www.youtube.com/watch?v=7YQV4HqaGvI

Amikor mégis egyedül vagy
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztód a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Másvilág
https://onvideo.hu/video/9141/mas-vilag-online-teljes/?fbclid=IwAR0S0B3GI7isfHwy5OXllPySfIthpAMGCr23FhnyvZRMo0NVJ9TE8dlkJrQ