Mesék, szép történetek

Bálványosvár
Részlet Wass Albert “Válogatott magyar mondák és népmesék”
című kötetéből
Sok-sok évszázaddal ezelőtt egy vándorló hittérítő aléltan összeesett Anna-tó partján. Lelkét Istennek ajánlva lecsukta szemeit, készen a halálra. Egyszerre csak szelíd hangot hallott, s ahogy kinyitotta fáradt szemeit, nyolc nefelejcs-virágot látott a tó partján, s a virágok egyike így beszélt hozzá:
Az én nevem Anna. Egyike vagyok annak a nyolc szerencsétlen székely leánynak, akiket elnyelt ez a tó a gonosz testvérekkel együtt. Állj lábra, Isten embere, és eredj népemhez, a székelyekhez, akik jó emberek ugyan, de még pogányok mindég. Térítsd meg őket Jézus hitére, s építtess velök templomot itt, ezen a tóparton. Ezzel felszabadítod meggyötört lelkünket, s felmehetünk mind a nyolcan Isten mennyországába. S nevezzétek ezt a tavat vértanúságom emlékezetére Szent Anna tavának!
Az erő visszatért csodálatos módon a hittérítő zarándok testébe. Felkelt, fogta vándorbotját, s indult megkeresni a székelyeket. Mihelyt meglelte őket, téríteni is kezdett. Jóféle nép volt a székely, figyelemmel hallgatta a tanítást, s rendre meg is keresztelkedtek mindannyian. Fel is építették a templomot, ahogy a hittérítő kívánta volt, ott a tó partján, melynek neve mindaddig székely szóval Imoka volt.
Mindössze Opur, Torja várának ura maradt meg pogánynak. Nem félt ő még István király haragjától sem. Vára bevehetetlen volt, mert óriások építették azt, sok ezer évvel azelőtt. Nem is csak egyszerű óriások ám, hanem az óriások királya, maga Behemót!
Réges-régen ugyanis, mikor ember még nem volt a földön, Behemót, ahogy céltalanul kószált, rátalált arra a helyre ott a hegyek között, s úgy megtetszett neki, hogy nyomban várat is épített magának. Engedve lánya siránkozásának, az ő számára is épített egy másikat, a szomszédos hegyen, szemközt az övével. Így keletkezett Torja vára és szemközt vele Bálványosvár.
Hogy leánya könnyebben átjöhessen látogatóba, Behemót színes híddal kötötte össze a két várat, s ott éltek békében sok ezer éven át.
Egy napon aztán Behemót lánya szaladva jött át a hídon, hogy megmutasson valamit apjának.
Ide nézz, apám, mit leltem odalent a völgyben! - kiáltott izgatottan. - Van ott több is belőlük! Apró barmaik is vannak, és házakat is építenek maguknak! Nézd!
Kinyújtotta a kezét apja felé, s hát a tenyerén ott volt egy kétökrös fogat, járommal, ekével s az eke mögött egy ijedten bámuló székellyel.
Óriások királya, Behemót, nagyot sóhajtott, amikor meglátta, mit tartott lánya a tenyerén.
Hát már ide is eljutottak, mi? - csóválta gondterhelten a fejét. - Úgy látszik, eljött az emberek ideje mindenütt. Tedd szépen vissza oda, ahol találtad. Nem játék ez, hanem Isten embere, édes lányom. Övék a föld. Minket, a tündéreket és a törpéket rendre elűznek mindenünnen, ez Úr-Isten akarata.
Minket, óriásokat ezek az apróságok? - csodálkozott az óriáskirály lánya. - Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy az Úr-Isten lelket adott nekik - felelte Behemót. - Szedd össze a holmidat, leányom, keresnünk kell magosabb hegyeket magunknak, ahova nem jut el az ember.
De az óriáskirály lánya nem vitt magával egyebet a távoli, magos hegyekbe, csupán a színes hidat, mely váraikat összekötötte. Néha ma is látni lehet a messzeségben. Az emberek szivárvány hídjának nevezik. Ilyenkor tudni lehet, hogy az óriások királya még mindég a vállán cipeli azt a hidat, mert hiába kereste keresztül-kasul a földet, Erdélynél szebb helyet még mindég nem talált leánya számára.
A magukra hagyott várakba beköltözött az Opur és Mike család. Az Opurok Torja várába, a Mikék Bálványosvárra. A két család békében élt egymással mindaddig, amíg István király parancsára Mike György áttért a keresztény hitre, míg Opur hű maradt a régi valláshoz. Haját varkocsban viselte, fehér lovat áldozott, menedéket nyújtott várában az üldözött táltosnak, és halálos ágyán megeskette a három fiát, Sándort, Endrét és Jánost, hogy soha el nem hagyják az ősi hitet.
Az Opur testvérek meg is tartották fogadalmukat. Magányos életet éltek, ritkán hagyták el a torjai várat, és így is haltak volna meg rendre, ha Sándor véletlenül meg nem látja egy szép napon Mike Imolát. De meglátta, és beleszeretett. S attól a naptól kezdve Sándor magábavonult lett és szomorú. Bátyjai aggódni kezdtek, s megkérdezték, hogy mi a baja.
Amióta Mike György leányát, Imolát megláttam - panaszolta Sándor -, se éjjelem, se nappalom nincsen.
Vagy olyan úr te is, mint egy Mike - borzolódtak föl a testvérei -, Mike özvegye bizonyára szívesen lát, ha leánynézőbe mégy hozzájok!
Nem olyan egyszerű - szomorkodott Sándor -, Imola keresztény. Családja nem engedi meg soha, hogy pogányhoz menjen férjhez.
Ha nem kéred meg a kezit, sohasem tudod meg a választ - biztatták bátyjai.
Sok biztatás után végül is díszbe öltözködött Sándor, s átlovagolt
Bálványosvárába. De bizony az özvegy még csak be sem engedte a kapun. Ha Imola kezét akarja, térjen át a keresztény hitre! - így üzent ki a cselédekkel.
Szégyenkezve kotródott haza Torjára Sándor. Felberzenkedtek bátyjai erősen.
Akkor hát a magunk módja szerint kell cselekednünk - jelentették ki. - Elraboljuk Imolát, ahogy az ősi szokás kívánja!
Sándor tanácsot kért a táltostól, de az is csak ezt felelte:
Kövesd szíved kívánságát, fiam. Boldogságot csupán az erős és a bátor talál ezen a földön!
Húsvét vasárnapján éppen a templomból jöttek ki a népek odalent a völgyben, amikor megpillantották a három Opur testvért, ficánkoló lovaikon, a templomtéren. Sokan még arra is gondoltak, hogy lám, meg akarnak térni az Opurok, amikor mindannyiok elszörnyedésére Sándor egyszerűen nyeregbe kapta Mike Imolát, és testvérei élén elnyargalt vele.
Az elképedés haragra változott, s ahány férfiember csak volt, mind nyeregbe pattant a leányrablók üldözésére.
Az első útkanyarodásnál Opur Endre várta őket egy szikla mögött. Onnan nyilazott reájok, míg minden nyila kifogyott, s akkor kardot rántva állta el az utat. Derekasan harcolt, de végül is győzött a túlerő, s Endre holtan esett össze.
Szabad az út! Utánok! - ordították az üldözők, és lóra kaptak újra. A torjai hídnál János állta útjokat. Értett a kardforgatáshoz ő is, de a túlerővel nem bírt. Mikor több sebből vérezve összeesett, még ennyit mondott:
Ne féltsétek Imolát. Öcsém szereti őt, s holtig hűséges lesz hozzá!
Ezalatt fent a torjai várban, ősi szokás szerint eskette a táltos Sándort és a mosolygó Imolát. Éppen áldását adta reájok, amikor a vár kapuja elé megérkeztek a székelyek a két Opur testvér holttestével. Voltak, akik azt javasolták, hogy ostrommal vegyék be a várat, úgy szabadítsák ki Imolát az utolsó pogány fészekből, de Mike György özvegye lecsöndesítette őket.
Nincs régi Isten és új Isten, csak egy Isten van. S ha ő így rendelte, kik vagyunk mi, hogy ellene tegyünk? Ha Imola leányom Opur Sándort választotta urának, akkor mindegy, hogy táltos eskette meg őket, avagy pap. Éljenek boldogan!
Két évre rá, ugyancsak húsvét vasárnapján, a templomba igyekvő népek csodálkozva álltak meg az utcán. Torja felől négylovas hintó közeledett. A hintóban Imola ült, bársonyba, selyembe öltözve, fején gyöngyös főkötővel, s mellette, vállán párducbőr kacagánnyal Opur Sándor hozta ölében kis fiúgyermeküket. Keresztelni hozták a templomba.
Így történt, bizony így. Az Opur és Mike családok leszármazottai ma is élnek Erdély ősi földjén. A Szent Anna-tó partján virágzanak a kék nefelejcsek, s a székely nép emlékezik még a régi időkre.
Bálványosvár helyén ma már csak romok vannak. Baglyok s denevérek lakják. Mert bizony, akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat, kastélyok, kunyhók, mind mulandó dolgok. Csupán hegyek, völgyek, folyók és népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette.
szemlézte: Bíró László

Bölcsességek Böjte Csabától
Böjte Csaba testvér időről-időre megörvendeztet bennünket egyszerű, könnyen befogadható, ugyanakkor nagyon is elgondolkodtató gondolatokkal. Ezekből gyűjtöttük össze a tíz legnépszerűbbet!
1. Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről.
2. Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk.
3. Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!
4. Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.
5. Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.
6. Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (…) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.
7. Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.
8. Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.
9. A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.
10. Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.

A baleset....
Egy fiatalasszony autóval ment haza a munkahelyéről.
Nagyon figyelmesen vezetett, mert az autója még új volt. Előző nap vették át, nagyon sokat spóroltak és a férjének nagyon sok munkájába került, hogy megvehessék ezt a modellt.
Mégis, az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony egy pillanatra nem figyelt, és ahogy hátra tolatott, nekiment a mögötte álló autónak.
Elsírta magát. Hogyan fogja ezt megmagyarázni a férjének?
A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott hozzá, hogy az asszony ismerje el, ő volt a hibás és ezt dokumentálják is.
Ezután az asszony remegő kézzel kereste a papírokat egy nagy barna műanyag irattartóban, amelyből egyszer csak kiesett egy darab papír.
Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta :
"Baleset esetén emlékezz, drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!"

UI:

Buddha beszédei - Amit szeretünk
https://www.youtube.com/watch?v=HWHzXZ6pqIg

"Egymásban lakni még akkor is nehéz, ha szeretjük egymást. Az 'együtt' még így is börtönné válhat. Egyetlen pillanat alatt - ha megtörik a varázs."
Mi ez a varázs? Az a vágyálom, hogy az enyém vagy, és én a tiéd. Nem lehet.
Nem tudunk egymásba úgy elkeveredni, hogy a pirosból és sárgából narancssárga legyen. Ha pirosnak születtél: piros maradsz, és én sárga. Van egy pillanat, amikor egymásba mosódnak a színeink, de aztán újra visszatér a saját "alapszínünk".
A szeretkezésben is van egy pillanat, ami széttéphetetlen egységnek tűnik - ez a "soha el nem válunk" pillanata. Tényleg nem több mint egy pillanat. Azt is inkább lélekben, mint testben éled át, de utána hazamész, magadba, és én is. Így vagyunk megteremtve.
Már az anyaméhben önállóak vagyunk. Anyánk méhében saját univerzumot hozunk létre, és bőgve kiszakadunk belőle.
Mint minden ember, te is külön Mindenség vagy. A szeretet néha összeköt másokkal - de lazán. Saját Napod körül forogsz. Ha így van - márpedig így van! -, fontos, hogy figyelj a Napodra.
Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk.
Sajnos, egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról, nem is tudja, mi az, hogy "belül". Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod: te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.
Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.
Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.
Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.
A magányod: szent.

(Müller Péter)


UI:

Kimondott szó ereje hangos könyv
https://www.youtube.com/watch?v=aoqoWxBVwNI

Élet és halál a szellemvilágban
„A Szentírásban nagyon sok szó esik a halálról és a holtakról. De a halált csak nagyon kevés helyen értik földi értelemben. A Bibliában a holtak nem a földi életüktől megvált személyek. Ha a Biblia halálról beszél, akkor nem a szellem és a test szétválásáról van szó, hanem arról, hogy a szellem elhagyta Istent. Istennel eggyé válni, hozzátartozni, ez az élet. Istent elhagyni a halál.”
„Ez a tan az Ó- és Újszövetség összes írására vonatkozik.”
„A holtak tehát azok, akik Istent elhagyták: a szellemi halottak, akár a túlvilági szellemek közt tartózkodnak, akár mint Istentől eltaszított emberek földi életre kelnek.”
„Amikor Mózes földi halála előtt búcsút vett népétől, a következő figyelmeztetést adta nekik: »Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá«
„Aki tehát Isten népéhez akar tartozni, annak nem szabad kapcsolatba lépni az Istentől letaszított szellemvilággal. Nem szabad a holtakat megkérdeznie. Ez a legnagyobb árulás Isten ellen, és elfordulás az igazságtól. Az igazságot nem lehet a holtaknál megtalálni. A holtak nem tudnak semmit. Amit mondanak, az hazugság és csalás, és arra számítanak, hogy az Istenhez hű embereket a mélységbe lerántsák.”
Hiszen a haldokló szellemét a már korábban meghaltak szelleme fogadja már a halálos ágyon, és köszöntik őt, ha az életben közel álltak egymáshoz. Ők tanítják és figyelmeztetik, mielőtt arra a helyre jutna, ahova osztályrésze alapján tartozik. Ez a szellemvilág éppoly magától értetődő törvénye, mint amilyen magától értetődő számotokra az, hogy egy idegen országban a kikötőből elhozzátok barátotokat, ha ti már régebb óta vagytok abban az országban. Ennek ellenére lehetséges, hogy a Ti sorsotok abban az országban jelentősen különbözni fog barátotok sorsától.”
„Az őskeresztényeknél a Isten szellemei mondtak meg mindent, az emberek semmit.
A későbbi katolikus egyházban mindent az emberek mondtak meg, Isten szellemei semmit.”
szemlézte: Bíró László
hétvégi filmajánló

Szeretet szimfóniája
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szeretet-szimfoniaja-2007-1p$ENslISZE9eVtzj?fbclid=IwAR2qSf87LgEKJK3OwAIvE_7ukxg9S0eeVT4HLKzy4G83WN7AccrcYG0fdXU

Egyesülés a székelyekkel
Részlet Wass Albert “Válogatott magyar mondák és népmesék” című kötetéből
Erdélyi hegygerincekről évszázadokon keresztül székely őrszemek vigyázták a kanyargós völgyek mentét készen arra, hogy veszély jöttén megkongassák a lármafát, s arról álmodozva, hogy egy szép napon talán valóra válik a régi jóslat, és kelet felől hazatér Csaba vezér a megtalált testvérnemzettel. Fiak apjuktól örökölték a vigyázó helyeket a reménységgel együtt, s mikor idejük betelt, továbbadták mindkettőt az ő fiaiknak nemzedékről nemzedékre.
Aztán egy ködös reggelen az Őrkő tetején vigyázkodó őrszem megpillantott hirtelen egy hosszúra elnyúló lovas-sereget, ahogy kibukkantak odalent a völgy torkából, s lassan haladtak fölfele a patak mentén. Hegyes kucsmát viseltek a lovasok, akárcsak maga az őrszem, ott fent a gerincen. Zászlójukon a Turult hozták magukkal, a hunok ősi szent madarát.
Rohant az őrszem esze nélkül a lármafához, és odvas törzsét döngetni kezdte nehéz, erdőirtó baltájával. Szállt a kongó híradás erdők, hegyek felett, néma völgyek felett kongott az üzenet:
- Valóra vált a jóslat! Készüljetek örömre, székelyek! Csaba vezér hazatért keletről!
A kis, eldugott falvak népe abbahagyta a munkát, és figyelte a kongó híradást összeszoruló szívvel. A lármafa kongása rendszerint veszedelmet jelentett, s aki meghallotta, összekapkodta a holmiját s indult fel családdal, jószággal a járhatatlan havasba.
De ez alkalommal szokatlan ütemet kongatott odafent a baltafok. A falvak jogurjai elő kellett vegyék a rovásbotot, hogy megfejthessék a híradás szavát.
- Örvendezzetek, székelyek! Adjatok hálát az Úrnak! A veszedelmek ideje eltelt! Beteljesült a jóslat! Csaba királyfi hazatért!
A falvak népe díszbe öltözött. Mindenütt örömrivalgás fogadta az érkező lovasokat.
Azok meglepődve bámulták a falvak népét. Mintha csak saját népüket látták volna. Még egymás beszédét is megértették, bár a falvak népe más zengéssel ejtette a szavakat.
- Kik vagytok? - kérdezték a lovasok tisztjei.
- Székely hunok vagyunk, Csaba vezér népe - felelték büszkén a falvak lakói. - S kik vagytok ti, ha nem Csaba vezér hozott ide?
- Magyarok vagyunk - felelték az érkezők -, Csaba vezér véréből való Álmosfia Árpád az urunk, s eljöttünk, hogy visszavegyük Attila örökségét!
De tova Erdély északnyugati részein, a szelíd dombvidék új települői megijedtek a magyarok jöttére. Bolgárok voltak ezek, mén-marót népéből. Keresztényekké szelídítve s megfélemlítve szakállas papjaik által, rettegve vették a pogány magyarok érkezésének hírét.
Hogy megvédjék telepeiket a jövevényektől, a bolgár harcosok összegyűltek a Szamos folyó partján és várták az ellenséget. Hamarosan lovasok jelentek meg fent az erdőszélen. Tíz, száz, ezernél is több. A bolgárok rámeredtek az érkezőkre. Mintha kísértetet láttak volna. Délibáb lett volna? Nem saját magukat látták felsorakozni odaát, a folyó túlsó partján, hegyes kucsmákkal, bivalybőr páncéllal, prémes mentében? Még az arcok is mintha ugyanazok lettek volna a folyó mindkét partján. Még a kucsmák formája, a görbe kard, a nyergen csüngő csákány, még azok is azonosak voltak.
- Jézus, Jézus, Jézus! - tört fel a harci kiáltás bolgárok szájáról a Szamos nyugati partján.
- Isten! Isten! Isten! - felelt reá a túlsó partról a visszhang.
Öreg bolgárokban felködlött az emlékezés, hogy valamikor régen ők is ezen a néven ismerték az Egek Urát.
Bolgárok vezére, Mén-Marót lejött lovával a víz széléig. A túlsó oldalról két lovas közeledett, egy öreg és egy fiatal. Begázoltak lovaikkal a sekélyes folyó vizébe. Ugyanezt tette a bolgár vezér is. A folyó közepén találkoztak.
- Az én nevem Árpádfia Jutas - szólalt meg elsőnek a fiatal lovas -, én parancsolok a magyar hadak keleti szárnyának. Békével jövök.
- Én a székelyek rabonbánja vagyok - mondta az öregebbik -, az én népem szíve megtelt örvendezéssel, mert megérkeztek végre Keletről testvéreink. Csatlakoztunk hozzájok, és hűséget fogadtunk Árpád úrnak s magyarok népének.
- Én Mén-Marót vagyok - mondta a bolgárok vezére -, törzsfőnöke azoknak, kik elszakadtak a bolgár nemzettől, hogy itt telepedjenek le, ebben a szép országban. Testvérek voltunk a hunokkal, s testvérek vagyunk így a magyarokkal is. Ha békével jösztök, békével fogadunk benneteket s hűséget esküszünk uratoknak, akárcsak a székelyek tették.
Mindjárt azon a helyen, a Szamos folyó partján, egy magyar táltos és egy görög pap előtt Mén-Marót és a székelyek rabonbánja elmondták az eskü szent szavait, a szövetség ezzel a bolgár telepesek és a magyarok között megpecsételődött, és utána ökröket sütöttek, s három álló napig ünnepelték magyarok, székelyek és bolgárok Árpád úr országának megalapítását.
A vén Szamos hallotta az eskü szavait, s körös-körül a dombok tanúi voltak a vezéri kézfogásnak. Azon a helyen, ahol mindez történt, ma dés városa áll.
Szemlézte: Bíró László

A boldog ember nem bánt
Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, hogyan kellene cselekednie. Sőt! Meg is sértődik, ha nem eszerint cselekszel. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatsz rá.
Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Sokan ezt tapasztalatnak nevezik. De be kell látnunk, hogy mindenki más megtapasztalásokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, nekünk mit kell felülírni, meggyógyítani, "kijavítani" magunkban. Éppen ezért a lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk.
Mások felébreszthetnek bennünk érzéseket, és segíthetnek döntéseket hozni azzal, hogy megerősítenek, vagy rávilágítanak arra, amit belül érzünk. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy nem helyesen cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudat alatt igyekszünk "visszaadni" neki.
A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy megbocsátok, felismerem a tanítást, és legközelebb tudatosan figyelek arra, hogy kiállok magamért ezekben a helyzetekben. Éppen ezért a boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz és nem bánt. Nem fogja a karmára cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre.
Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldönteni, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy boldog legyek a saját világomban. Az elégedett ember a boldogságnak szenteli a figyelmét, nem pazarol éveket a bosszúra, nem vár éveket senkire, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik.
A boldog ember a jelen pillanatnak él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli. Hálás az életéért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja.
A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit önmagától. A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával...
Forrás: Mohácsi Viktória

Gyógyítási javaslatok a szellemvilágból.



1. Meleg tengerparti homok, ha lehet meztelenül kell feküdni a homokon, gyékény, takaró nélkül. Érdemes pár napot, de ha lehet, akkor hetet eltölteni, komoly feltöltődést jelent! Nem a déli időben!
2. Tengerben történő feltöltődés.
3. Holdvilágos éjszakákon nyugodt tempójú séta, bizonyos fokú meditációval párosulva. A meditáció inkább relaxációs, gyenge fokozatú legyen.
4. Bizonyos fűfélékben is vannak delejes erők, ilyen például a hárs, és még hosszú a sorrend.
5. Homeopátiás gyógymódok alkalmazása, előnybe részesítése.
6. Az elektromos készülékek nincsenek jó hatással a szervezet elektromos rendszerére, mint például elektromos párna, takaró, és az elektromosságban történő fekvés se ajánlott! Érdemesebb inkább rétegesen takarózni.
7. Érdemes a vizet delejezni. Ismert az asztali áldás, és így lehet vizet is megáldani. Felkelés után egy szélesszájú tiszta üvegben lévő tiszta vizet lehet delejezni, és ezt a vizet beosztani egész napra. A felkeléskor a lélek még fel van töltve szellemi energiákkal, ezért jó ekkor alkalmazni! A vizet lehet inni, vagy a beteg testrészre önteni. Ha a delejes vizet gyógyításra alkalmazzuk, akkor fontos az imádkozás.

Imádkozás:

Első szakasz:
A legszebb, lakhálásabb, legmagasztosabb érzéseket szedjük csokorba.

Második szakasz:
Ha van kérnivaló, akkor azt áhítatos érzések között kell feltenni a Teremtőnek.

Fontos hozzátenni az imához, hogy: „legyen úgy, ahogyan azt a Teremtő jónak látja”
Ima után fogyasszuk el a delejes vizet.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

szemlézte: Karsay István


UI:

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4

Ez a hamis világ most arra kér Téged, hogy vagy légy teljesen hamis, vagy akkor semmi közöd ne legyen ő hozzá.
Ez azért van így, mert az időnk lejárt, és aki eddig még nem tudott dönteni valamilyen irányba, az már nem halogathatja tovább. Végérvényesen el kell köteleződni vagy erre vagy arra, amiről mindenkinek számot is kell adnia, méghozzá fizikai formában: Megcselekedted vagy nem cselekedted meg?
Valójában mindez a lelkek ideje, kiknek választani kell, akár felkészültek erre akár nem. Ahogy a búzát is lekaszálják aratás idején, hiába maradt benne egy-két pár éretlen szál. Minden léleknek el kell most dönteni, hogy a hamissággal alkuszik meg, és ideológiákat gyárt a maga megnyugtatása érdekében, vagy pedig a saját belső világát felismerve inkább önmagára hagyatkozik, és a belső megérzésre figyel.
Tehát vagy eljut lénye önmagához, és lelkében az egységet és az empátiát felismerve, mások szolgálatába áll, vagy pedig az elkülönült világ elhitetése győzi meg: a fizikai kényelem, a bőség luxusa és a versenyszellem izgalma, ami az önszolgálat és az egoizmus irányába billentheti őt.
Az aratás után a világ meg fog változni, és vagy emezeknek vagy amazoknak nem lesz már tovább itt maradásuk. Ezért értük égi mentőakció fog érkezni, mint arról a Jelenések könyve is beszámol a Bibliában. Ugyanakkor a világ már erre is felkészült, hiszen már gondoskodott arról, hogy ijesztőnek és rémségesnek állítsa be mindazokat a számunkra, akik az égből érkezhetnek hozzánk.
De szerencsére a belső lelki kapcsolat nem enged e világnak hozzáférést. Bármennyire is szeretné a világ a befolyást, nem jut hozzá. Így a valódi mindig látni fogja a valódit, ahogy felismeri az igaz az igazat egymásban, mindegy milyen hamisság ölt odakint testet. Ugyanis a hamis és az igaz, bárhogyan is hívjuk őket, csak látszólag különbözőek, mert ők közös ügyet szolgálnak, amelyről már jó előre meg is állapodtak egymással, és „kettőjük” szövetségről vaskos forgatókönyv is készült.
Így szemléld hát az elkövetkező heteket, és tudd, hogy egy napon vagy így vagy úgy, de minden beérik és a legjobb helyére kerül. Az egység az egységbe az elkülönült az elkülönültségbe, ahol már soha többé nem fog tudni senki megülni két lovat egyszerre, és e világ hamissága is végleg feleslegessé válik.

Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Szabó Judit honlapja
https://www.spiritualis-tanitasok.hu/

A falka törvénye
Az első három a leggyengébb és a legbetegebb farkas. Ők adják a falka ritmusát. Ha fordítva lenne, ők elvesznének egy esetleges támadás esetén. Ők elöl mennek,létrehozzák az ösvényt, így a hátsók energiát spórolnak. Őket követi 5 erős farkas, ők az élcsapat, középen a falka vagyona, 11 nőstény, aztán még 5 farkas, a végén.
Az utolsó, aki szinte elszigetelve mögöttük lépked, a falkavezér, aki az egész falkát láthatja, hogy vezesse, szervezze azt és a szükséges parancsokat kiadja.
Ennyi, a farkasok mindenfajta elméleti tudás vagy tanulás nélkül pontosan megmutatják, hogyan működik egy jól szervezett társadalom, ahol a gyengéket támogatják az erősebbek és védik azokat, akik védelemre szorulnak.

Hétvégi filmajánló

Ha igaz volna
https://videa.hu/videok/film-animacio/ha-igaz-volna...-just-like-fantasztikus-romantikus-vigjatek-IrVHvU8BgU0KnmaR?fbclid=IwAR1qBZYdOqxQo5_AxOApnBUylEpe_U6vXop2HLyf__1MDQPyDiINzwqXL0M

Buddha nem volt buddhista

"Buddha nem volt Buddhista,
Jézus nem volt keresztény.
Mohamed nem volt muszlim.
Ők tanítók voltak,akik
a szeretet tanították, az volt az Ő vallásuk"
Idézet Wanye Dyer amerikai szerzőtől.
Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked ( A nagy vallások végső üzenete ):
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak?
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

Egy zen történet
Volt két templom, amelyek versengtek egymással. A két mester - mesternek nevezték őket, de valójában minden bizonnyal papok voltak - olyannyira szemben állt, hogy a követőiknek még azt is meghagyták, soha ne nézzenek a másik templomra.
Mindkét papnak volt egy szolgája, két kisfiú, őket szalasztották az apróbb dolgokért, kisebb megbízatásokat teljesítettek.
Az első templom papja azt mondta a szolgájának:
- Sose beszélj a másik fiúval. Azok az emberek veszélyesek.
De a gyerekek csak gyerekek. Egy napon szembetalálkoztak az úton, és az első templomszolga megkérdezte a másikat:
- Hová mész?
-Ahová a szél visz - felelte a másik.
Bizonyára nagyszerű zen tanításokat hallgathatott a templomban, ezért mondta: „Ahová a szél visz." Csodálatos kijelentés, színtiszta tao.
Az első fiú azonban nem értette a szavait, megsértődött, és nem tudta, mit válaszoljon. Csalódott volt, dühös, és némi bűntudatot is érzett... „A mesterem azt mondta, ne beszéljek ezekkel az emberekkel - gondolta. - Ezek az emberek valóban veszélyesek. Miféle válasz ez? Megszégyenített vele." Visszament a mesteréhez, és elmesélte neki a történteket.
-Nagyon sajnálom, hogy beszéltem azzal a fiúval. Igazad volt, azok az emberek veszélyesek. Miféle válasz ez? Megkérdeztem tőle, hová megy, feltettem egy egyszerű, udvarias kérdést, pedig tudtam, hogy a piacra megy, ahová én is. Ő pedig azt felelte: „Ahová a szél visz."
A mester azt mondta:
-Figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Most jól figyelj. Holnap menj el ugyanarra a helyre. Amikor odaér a fiú, kérdezd meg tőle: „Hová mész?" Erre ő azt feleli majd: „Ahová a szél visz." Akkor aztán te is légy egy kicsit filozofikusabb. Kérdezd meg tőle: „És ha nem lenne lábad? Akkor mi volna?" Hiszen a lélek testetlen, és a szél nem tudja magával vinni sehová.
A fiú tökéletesen fel akart készülni; egész éjjel a kérdést ismételgette magában. Másnap reggel korán elindult, ott álldogált a megfelelő helyen, és pontosan ugyanakkor, mint az előző napon, megjelent a másik szolga. Az első fiú nagyon boldog volt, meg akarta mutatni a másiknak, milyen az igazi filozófia. Meg is kérdezte tőle:
- Hová mész?
És várta a választ... De a másik azt felelte:
- Zöldségért megyek a piacra.
Most mit kezdhetett volna az első fiú a filozófiával, amit bebiflázott? Ilyen az élet. Nem tudsz felkészülni rá, nem tudod előre kiszámítani. Ebben rejlik a szépsége, ezért csodálatos, mert mindig meglep valamivel, mindig váratlan dolgokkal áll elő.
Ha használod a szemedet, észreveszed, hogy minden pillanat egy-egy meglepetés, és előre gyártott válaszokkal nem jutsz előre.

Gyerekverés és karma

"A szüleim megvertek, amikor gyerek voltam, és nem vagyok traumatizált" - mondja egy férfi alkoholista, akinek a párja feljelentette őt fizikai bántalmazás miatt.
"Gyerekként sokat büntettek, és jól vagyok" - mondja a férfi, aki minden alkalommal panaszkodik, amikor hibázik.
„Amikor gyermekként engedetlenkedtem, apám bezárt egy szobába, és ezért ma hálás vagyok neki” – mondja a nő, aki pánikrohamokat és a szűk helyektől való félelemtől szenved.
„A szüleim arra kényszerítettek, hogy tanuljak ebben a szakmában, ahol sok pénzt keresek, és ezért nagyon hálás vagyok” – mondja a férfi, aki alig várja a pénteket, mert utálja a munkáját.
"Amikor kicsi voltam, a szüleim addig ültettek az asztalhoz, amíg mindent meg nem ettem" - mondja egy nő, aki nem érti, miért küzd étkezési zavarokkal.
Itt az ideje áttörni a generációs traumán és tudatosítani a múlt mintáinkat. Itt az ideje, hogy együttérzőek legyünk magunkkal és gyermekeinkkel.
A gyermek beszélgetésen keresztül tanulja meg megoldani a problémákat, ha így oldjuk meg a családban kialakult konfliktusokat. Ha megoldódnak a fenyegetésekkel és büntetésekkel kapcsolatos problémák, egy nap ugyanígy fog cselekedni.
Egy gyermek akkor tanul együttérzést, ha együttérzünk vele.
A gyermek megtanul másokat hallgatni, amikor a gyerekre hallgatunk, amikor érdekel, hogy érzi magát, és hogy néz ki a világa.
Egy gyerek megtanul hinni magában, ha hiszünk benne.
Nem nekünk kell felnevelnünk a gyermekeinket, hanem szeretettel kell nevelnünk őket.


forrás: internet

UI:
Engem apám rendszeresen véresre vert (8-18 éves voltam, folyamatos volt) ) , volt, hogy nem engedettt emiatt iskolába mert tornaórán látták volna...megegyzem anyám partnere volt ebben.. még élvezte is...én megbocsátottam, többi Isten (szellemi vezetés - karma) dolga!
18 éves koromban ütött meg utoljára, addigra képzett karatés voltam, szóltam, ha mégegyszer hozzámnyúl, eltöröm a kezét... addig bírtam.. akkor lett vége...

„Nem is olyan rég még én vezettem az orvosegyetem gyermek- és serdülőpszichológiai rendelését. Jött két zokogó szülő beutalóval az iskolaorvostól, és hoztak egy tökmagot, aki első osztályos volt. ’Tisztelt Klinika! Kérem kivizsgálását! Diagnózis: exhibicionizmus.’ Kérdezem a tökmagtól: mit csináltál, aranyoskám? Azt mondja, a szünetben letolta a nadrágját és a bugyiját, a meztelen fenekére csapott, és azt mondta: „Ide süssetek, most kezdődik az úttörő televízió adása!” Tessék mondani, ki beteg itt? A gyerek, vagy az, aki beutalta? De kaptam érettségiző gyereket is: ’Tisztelt Klinika! Kérem szíves vizsgálatát! Pszichopátia?’ Az érettségi előtt álló gyerekeket ugyanis arra tanították éppen, hogyan kell önéletrajzot írni. Ez hasznos dolog. Ám ez a gyerek versben írta meg az önéletrajzát. A vers így szólt – máig is tudom szó szerint:
Szerettem játszani,
Nem lehetett.
Volt, aki rám nézett. Felnevetett.
Egyszer, egy hétig
Nem volt székletem.
Íme az életem!
Nem elég ez tizennyolc évre? Ezen én csak röhögnék, de nem küldeném be egy klinikára, a pszichoterápiás osztályra a gyereket. Szóval az intoleranciára és a humor hiányára szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis ezeknek az a következménye, hogy az iskolának konfliktusmegoldó szerep helyett konfliktusteremtő szerepe lesz.”

Popper Péter: Sorsdöntő találkozások.

UI:

AZ ARANYKOR GYERMEKEI - KRISTÁLYGYERMEKET NEVELNI
https://www.youtube.com/watch?v=49EoXHzVtFc

Müller Péter szavai, amelyek megváltoztatják az életedet!

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.
Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek!
Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi!
A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”
Nem értettem, s ezért még hozzátette:
“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!
Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”
szemlézte: Bíró László
UI:
Hétvégi filmajánló

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4&feature=share&fbclid=IwAR0Io-3WuvUa1G4qlowX8qyHIkIEsfu-CJ_SPKVf_5qUtLYU3wBHbYmD0B4

A gondolat ereje
Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.
Így szólt: "Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"
"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"
A tanítványa csodálkozva nézett rá. "Mégis hogyan"?
"Gyere, ülj ide mellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi így szólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".
A jógi behúnyta a szemét. Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte. Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt.
"Gyere, menjünk" - szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egy jólöltözött férfi lépett hozzájuk.
"A hotel vezetője vagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igen van. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunk éjszakára, és enni is kapnak."
"Nagyszerű" - felelte a jógi.
A tanítvány döbbenten kérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolat ereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem áll ellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat, pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit meg akarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára. Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatot eresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebb befolyást az életedre."

Történet az elfogadásról és a szeretetről
Az alábbi történetet egy édesapa írta le:
Egy reggel álmosan támolyogtam le a nappaliba, amikor olyat láttam, amitől meghűlt bennem a vér! A lányom meztelenül aludt a kanapén egy sráccal!!! Először nem tudtam, mit tegyek. De aztán döntöttem!! Halkan reggelit készítettem, és szóltam a család többi tagjának, hogy jöjjenek le reggelizni! Figyelmeztettem őket, hogy legyenek csendben, mert még van, aki alszik!!
Mind leültünk az étkezőasztalhoz, és egyszerre kiabáltuk az étkezővel szomszédos nappaliba: “JÓ REGGELT!!!!!”.
A srác azt se tudta, hol van!!!! Soha életemben nem láttam még senkit így kipattanni az ágyból!!!
“KÉSZ A REGGELI!”-mondtam… Próbáltam kedves lenni, de a feleségem szerint ez úgy hangzott, mintha arra készülnék, hogy kitépjem szegény srác szívét.
A srác elküzdötte magát a kanapétól az étkezőasztalig, ahol a ruháit hagyta. Felöltözött és leült közénk, az asztalhoz. A fiam (aki elég magasra nőtt) megveregette a srác vállát, ránézett és megrázta a fejét…. Most már aztán tényleg megfagyott a vér a szegény fiú ereiben.
Erőltetett kedvességgel a sráchoz fordultam: “Felteszek neked egy kérdést. Nagyon fontos lesz a válasz. Már a számodra.” szegény fiú teljesen lefagyott.
“Szereted a kutyákat?” – kérdeztem…
Szerencsére a srác jó választ adott :-)…Ez volt az a pillanat, amikor mind elfogadtuk őt!
Aztán teltek a hónapok, és jobban megismertük őt. Kiderült, hogy nagyon kedves fiú. A lányommal nagyon bensőséges volt a kapcsolatuk és imádták egymást.
Nyolc hónap múlva a fiam odajött hozzám azzal, megtudta a srácról, hogy a csórinak nincs hol laknia. Az apja és az anyja is alkoholista volt, és mindketten öngyilkosok lettek. A srác parkokban és hajléktalan szállón alszik.
Szíven ütött, amit megtudtam. Itt ez a 18 éves fiatalember. Nagyon keményen és becsületesen dolgozik, hogy többre vigye, mint a szülei. Mindig mosolyog és nagyon boldoggá teszi a lányomat! Ráadásul mi is nagyon megszerettük! Rádöbbentem, hogy aggódom érte. Jobb sorsot érdemel.
Másnap adtam neki egy lakáskulcsot: „Fiam, érezd otthon magadat nálunk!!”
Ez úgy 15 éve történt, és mostanra a “befogadott fiam” és a lányom közös céget vezetnek, ami nagyon felfutott. De ami ennél is sokkal fontosabb, megajándékoztak minket három gyönyörű unokával.
Meg akartuk osztani ezt a történetet Veletek is, mert szépen megmutatja, hogy ha SZERETETTEL fordulunk mások felé, mi is jót kapunk vissza tőlük!
Ne várjunk a másikra, kezdjük el mi!

A visszatérés

Egy meditációval és tanításokkal teli nap végén egy üzletember jött kérdezni a mestertől:
- Mondd, mit kell tegyek, hogy ezt a sok jót és tiszta gondolatot megőrizhessem?
- Ahogy a hal a hálóba úszik és a szárazföldre vetve elpusztul, úgy fogsz te is belegabalyodni a világ ügyes-bajos dolgaiba ismét.
A halat el kell engedni, hogy visszatérjen a folyóba, neked meg vissza kell térned a tiszta gondolatokhoz.
Az üzletember ijedten kérdezte:
- Vonuljak kolostorba és adjam el minden üzletemet?
- Nem, tartsd meg a boltodat, de térj vissza a szívedbe, Önmagadhoz.

Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?

Felejtsd el ezt a versemet!


https://parameter.sk/faludy-gyorgy

hétvégi filmajánló és mese
Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált..
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Nagyon sok a dolgom..
- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
- Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. – felelte a nő
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.
- Bennem vannak.
- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit... Ő a nyelvem..
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király.. De nekem meg kell szelídítenem...
Ő az ego.


Angyal
https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-angyal-az-asztalomnal-1990.-9bkOZgzUNTgDkRtb?fbclid=IwAR0kMm7IjBXM0g-lCtzOpX-aBTaibwLfISjqG6RmqICTDLnSh_tuOBWXTgY

Teremtés

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén…
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.
Ekkor még nem tudta, milyen fát választott.
Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.
Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…

Egy béka egész életében egy kútban élt. Amikor megpillantott egy másik békát is ott, nagyon meglepődött.
– Hát te honnét kerültél ide? – kérdezte.
– A tengerből. Én ott élek – mondta a másik.
– Milyen az a tenger? Van olyan nagy, mint az én kutam?
A tengeri béka nevetett:
– Össze sem lehet vele hasonlítani – mondta.
A kútban lakó béka úgy tett, mintha érdekelné, amit látogatója a tengerről mesélt. De magában azt gondolta:
– Kétségtelenül ez a legnagyobb hazug, akivel valaha is találkoztam életemben. És a legarcátlanabb is.
Hogyan beszéljünk az óceánról egy kútban élő békának? Vagy a valóságról egy ideológusnak?
Mello

Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát.
Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne.
Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot.
Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny. Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja. Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette.
Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

(Jack Kornfield: A bölcs szív)

UI:

Átok - Négy csapás (EP) 2022.
https://www.youtube.com/watch?v=_4M9EcHYufY


Átok zenekar

A zenekar egy éves születésnapját az első EP elkészítésével ünnepeljük. A "Négy csapás" címet viselő hanganyag a pécsi FHT'78 Hangstúdióban készült, a felvételek 2022 január végén kerültek rögzítésre. Fidó mester nem csak, mint hangmérnök segítette a munkánkat, hanem a keverést is ő végezte, sőt, produceri teendőket is ellátott. Köszönjük neki, nagyszerű munkát végzett!
Az EP elsősorban digitális formában, az interneten keresztül hallgatható. Az EP-n szereplő számok: 1. Átok (zene: Átok, szöveg: Nagy László "Költő") 2.
Halálod óráján (zene: Átok, szöveg: Szakács Attila "Heavy") 3. Jelen (zene:
Átok, szöveg: Szakács Attila "Heavy") 4. Senki sem ért (zene: Átok, szöveg:
Szakács Attila "Heavy")

EMBERSÉG

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek…
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
- A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?
Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.
- Azt hiszem - folytatta az apa -, amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.
Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte:
- Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta:
- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni.
Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni:
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba!
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.

UI:

Teozófiai könyvek letöltési lehetősége:
https://www.teozofia.hu/olvasnivalok?fbclid=IwAR2M9oKVDO37qIjPEjZnV0gzp7FcoLterrmLEIFA2G89bA6sfP6xGL_lOJc

Halállal kapcsolatos tapasztalatok
12 élettapasztalat egy olyan embertől, aki több mint 12 ezer embert látott meghalni!
Az 1908-ban, az indiai Varanasi városban alapított Kashi Labh Mukti Bhawan azon három szálláshely egyike a településen, ahol az emberek nem azért jelentkeznek be, hogy eltöltsenek egy kellemes hetet, hétvégét, hanem szó szerint meghalni térnek be, remélve, hogy életük utolsó napjaiban megnyugvásra lelnek a panzióban.
Bhairav Nath Shukla 44 évig vezette a helyet, aki most 12 élettapasztalatot oszt meg annak apropóján, hogy mit tanult ez idő alatt, amikor több mint 12 ezer ember sorsát és halálát követhette figyelemmel.
1. Simíts el minden konfliktust, mielőtt távoznál
Shukla elmesélt egy esetet Shri Ram Sagar Mishr-ről, aki egy szanszkrit könyvkereskedő volt. Mishr volt a legnagyobb a hat testvér közül, és a legkisebbel volt a legszorosabb kapcsolata, de egyik évben csúnyán összevesztek, és egy magas falat is felépítettek házaik mellett, hogy ne lássák egymást. Mishr, mikor érezte, hogy közel a vég, elment a panzióba, és kérte, hogy a 3-as szobát adják ki neki. Meg volt győződve arról, hogy 16 napra rá fog meghalni. A 14-ik napon arra kérte Shuklát hogy hívja be az öccsét, akivel 40 éve nem beszéltek. A 16-ik napon megjelent a testvére, akitől Mishr azt kérte, hogy bocsásson meg, és bontsa le a falat. Mindketten sírtak, majd pár perc után Mishr megnyugodott, és örökre lecsukta a szemét. A lelke készen állt, hogy elhagyja a testét. Shukla ezért azt tanácsolja, hogy halálunk előtt minden konfliktust igyekezzünk lezárni, elintézni.
2. Egyszerűen élni
Érdekes volt megfigyelni, hogy utolsó órájukban a gazdag emberek is felhagytak az ínyenc ételek fogyasztásával, és az egyszerűséget választották mindenben. Akkor miért élnénk fényűzően, ha kevesebb pénzből, egyszerűen is lehetne? – kérdi Shukla.
3. Ne figyelj az emberek negatív tulajdonságaira
Shukla úgy tartja, hogy minden emberben van jó és rossz. De miért a negatív dolgokkal foglalkozunk, ha a jót is észrevehetnénk. Inkább koncentráljunk azokra az emberi tulajdonságokra, amelyek pozitívak. Ezzel sokat javíthatunk közérzetünkön, életminőségünkön.
4. Tudj segítséget kérni másoktól
Lehet, hogy erősebbnek tűnsz, ha mindent egyedül intézel, de ezzel megfosztod magad attól, hogy új dolgokat tanulj másoktól. Shukla úgy hiszi, hogy segítenünk kell egymásnak, és tudnunk kell segítséget kérni, ha rászorulunk.
5. Találd meg a szépséget az egyszerű dolgokban
A kritikus, egoista, büszke emberek csak nehezen tudják felfedezni az egyszerű dolgokban a szépséget, mert őket legtöbbször csak egy dolog érdekli: a vagyon, a pénz, a külsőségek. Egy hangban, egy virágban, egy gesztusban nem látják meg a jót.
6. Az elfogadás egyenlő a felszabadulással
Csak akkor válhatunk szabad emberré, ha elfogadjuk magunkat, az életünket, érzelmeinket. Ha ez nem megy, akkor mindig is valamilyen korlátok közé leszünk szorítva. Mikor eljutunk oda, hogy elfogadjuk azt a bizonyos dolgot, érzést, stb, és nem tagadjuk, na akkor válunk szabaddá és erőssé.
7. Fogadjunk el mindenkit egyenlőnek, és ezzel máris könnyebb lesz az életünk
Shukla elismeri, hogy nagyban megnehezítette volna az életét, ha a “vendégeit” megkülönböztette volna, akár társadalmi, faji, vagy szexuális beállítottság szempontjából. A kategorizálás senkinek sem hasznos, sőt ártalmas dolog. Könnyítsük meg a saját életünket, és mindenkit kezeljünk egyenlően.
8. Ha tudod a célodat, kezdj el dolgozni rajta
Sok ember tudja, hogy mit szeretne csinálni, mégsem tesznek egy lépést annak érdekében. Ezen változtatni kell, ha jobb életet szeretnénk magunknak.
9. A szokás értékké válik
Shukla azt tanácsolja, hogy vigyázzunk és fejlesszük a jó szokásainkat. Ez olyan, mint az edzés: ha szeretnénk nagyobb izmokat, akkor meg kell dolgoznunk a sikerért. A lelki befektetés mindenképp megtérül.
10. Azt tanulj, amit szeretnél
Rengeteg lehetőség közül választhatunk, csak arra kell odafigyelnünk, hogy mit érzünk a lelkünk mélyén, és aszerint döntsük el, hogy mit akarunk tanulni, miben akarunk sikereket elérni. Szerezz tapasztalatokat, kísérletezz és halld meg a szíved szavát.
11. Ne az emberekkel szakítsd meg a kapcsolatot, hanem a negatív gondolatokkal
Vannak esetek, mikor eltávolodunk szeretteinktől, barátainktól. Ennek oka sokszor a fejükben élő negatív gondolatok, a kommunikáció hiánya, és az ebből adódó konfliktusok. Shukla szerint a válás nem azért történik meg, mert gondunk van a másik emberrel, hanem mert olyan gondolatok fogalmazódnak meg a fejünkben, amelyek ellenszenvet váltanak ki a környezetünkből.
12. Jövedelmünk 10 százalékát fordítsuk a spiritualitásra, a jó dolgok támogatására
Shukla szerint lelkünk akkor érzi jól magát, ha valami jó cselekedett hajtunk végre. Bárkinek segíthetünk, szüleinknek, gyermekünknek, a szomszédnak, vagy egy hajléktalannak, csak tegyük mindezt szívvel és lélekkel.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Mi maradt Tibetből?
https://www.youtube.com/watch?v=J2_-0pHSoB8&feature=share&fbclid=IwAR0-9bXZBrieHUGAAeWOuaeuN7qXHX41AUTvTRxJIOHjjZXRnKM5l4Hh7EI