Mesék, szép történetek

Ne ítélkezz!

Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól. Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett. Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett. Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek. Ezek a felületes kirohanások, nagyon mély sebeket okoznak… Jézus Krisztus világosan elmondta nekünk:
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! Mt. 7,1”
Ami elgondolkoztat, az az, hogy ez az ítélkező, mindent leszóló, nyafogó vírus, feltartóztathatatlanul ott burjánzik a közösségeinkben, mondhatni szívesen látott vendég lett! Az ebola vírus is támad, de ellene összerándulunk, védekezünk, próbáljuk bölcsen legyőzni azt! A büntetés nélkül társait elítélő, megszóló, kigúnyoló ember, a társadalmunk ebolája, mely biztosan szétrágja, megöli közösségeinket, ha nem védekezünk ellene! Régebb azt mondták, hogy egy tisztességes polgár, egy úriember, nem beszélve keresztényről, nem engedhet meg magának bármilyen stílust, mert aki nem tud vigyázni a modorára, az nem való tisztességes emberek közösségébe, azzal nem ülünk le egy asztalhoz. Jó lenne megtanulni ezt őseinktől.
Böjte Csaba

A világ bonyolult

Egy régi mesében a császár megparancsolta tudósainak, hogy foglalják össze számára a tudományok lényegét egyetlenegy könyvben.
A tudósok hosszú évekig vitatkoztak, míg végül előálltak egy vaskos kötettel. A császár azonban időközben megöregedett, és rájött, hogy már nem lesz ideje megérteni ezt a hosszú könyvet. Megparancsolta, hogy foglalják össze a lényeget a lehető legtömörebben.
Mire azonban ez a mű elkészült, a császár már annyira öreg lett, hogy úgy érezte, már ezt a rövid könyvecskét sem lesz ideje megérteni.
Megparancsolta legbölcsebb tudósának, hogy foglalja össze a könyv tartalmát egyetlenegy mondatban. Hosszú gondolkodás után a bölcs végre jelentette, hogy megtalálta a császár által kért mondatot.
E mondat így szólt: A világ bonyolult.

UI:

Bujka Antal médium bemutatkozása
https://www.youtube.com/watch?v=--WIxXVQeLw

Egyszer egy indiánt meghívta a barátja New York-ba. Az indián amikor beért a városba, olyat érzett, amit soha életében: nyüzsgés, rengeteg autó, tömeg, moraj. Ahogy mentek a járdán, egyszer csak megállt az indián és kérdezte:
– Hallod?
– Mit? Az autókat, az embereket? – kérdezte a barátja.
– Nem. Egy tücsköt hallok!
– Nem hiszem, hogy itt valahol egy tücsök ciripelne!
Az indiánt fülelt tovább, majd odament egy házfalra felfutó növényhez, széthajtotta a leveleit és ott volt a tücsök.
– Biztos, hogy neked sokkal kifinomultabb a hallásod, mint amilyen a mi városi zajhoz szokott fülünk! – álmélkodott a barátja.
– Kérek tőled egy tízcentest – jött a válasz.
Az indián megfogta a tízcentest, majd szépen leejtette a földre. A járókelők egyből felkapták a fejüket, megtorpantak, amint meghallották ezt, a tücsök ciripelésénél nem hangosabb zajt.

UI:

Megtaláltam az élet értelmét
https://www.youtube.com/watch?v=CJSCiXkS7So

Egy kerekasztalnál ülve BÁTOR és ERŐS lelkek tanácskoztak: - Én azért megyek a földre, hogy megtanuljak megbocsátani. Ki segít nekem ebben?

A lelkek együttérzéssel, és egy kicsit megrémülten megszólaltak:

- Ez az egyik legnehezebb lecke...Egy élet alatt nem lehet vele megbirkózni Sokat fogsz szenvedni. De szeretünk és segítünk...

Egy lélek ezt mondta neki:

- Készen állok arra, hogy veled menjek a Földre és segítsek neked. A férjed leszek. A családi életünkben sok probléma az én hibám lesz, és megtanulsz megbocsátani nekem.

A második lélek sóhajtott:

- Én is szüleid egyikévé válhatok, nehéz gyerekkort adhatok neked, akkor beleszólok az életedbe, megnehezítem a dolgokat, és megtanulsz megbocsátani nekem.

A harmadik lélek ezt mondta neki:

- És én leszek az egyik főnököd, és sokszor igazságtalanul, arroganciával fogok bánni veled, hogy megtanuld érezni a megbocsátás érzését.Más lelkek vállalták, hogy különböző időpontokban találkoznak vele, hogy megerősítsék a leckét...

Tehát mindegyik lélek kiválasztotta a leckét, kiosztották a szerepeket, elkészítették az élettervet, ahol majd megtanulják és kiképzik egymást, és leereszkedtek a Földre, hogy végrehajtsák őket.

De van egy különlegesség a lelkekben: a születés pillanatában törlődik az emlékezetük. És csak néhányan jönnek rá, hogy sok esemény nem véletlen, és minden ember pont akkor lép az életünkbe, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, hogy megtanuljunk egy leckét...


UI:

Szenge és Dopeman műsora - Dharmatanítás 1. Buddhista látásmód
https://www.youtube.com/watch?v=k3UeHMHtbGc

Bizalom

A bizalom nagyon törékeny fogalom, ha egyszer összetörik, soha többé nem lehet eredeti állapotára összerakosgatni. Én például, ha egy üveg vagy porcelán dísztárgyam megreped, kidobom. Meg lehetne ragasztani, de soha-soha nem lenne már ép. Mindig úgy néznék rá, mint egy csorba edényre.
Az építő emberi kapcsolatok a bizalomra, szeretetre épülnek. A jó szándékú, embernek meg van az a tulajdonsága, hogy bármikor elesik az élet ösvényén: feláll! Valahányszor elesik, mindannyiszor talpra áll. Máshol, másoknak újra bizalmat szavaz.
Akinek a lelke tele van szeretettel, az nem tarthatja meg magának mindet, szét kell ossza, hogy mások is részesüljenek belőle. A másik ember felé sugárzott szeretet növeli annak önbizalmát, életbe vetett hitét.
Amikor a bizalom csorbát szenved, alapjaiban rengeti meg a Barátságot, még a legmélyebbet is. Ekkor a csalódott ember elveszíti önbizalmát, életkedvét. Ám egy szeretetteljes ember, történjék vele bármi az élete útján, csepegjen bár vér a szívéből, soha nem fogja megtagadni bizalmát embertársaitól. Legfeljebb megkockáztatja az újabb csalódást. Egy vétkes miatt nem lehet a vétlen többség előtt bezárni szívünk kapuit.

szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

Szerelempróba
https://gloria.tv/post/ZoeiHXNXC8SF2yU9gJRYcczKq?fbclid=IwAR0Rk4S3ppF1AhoV2k8o9IwoyRqMt01dK7H9UVMpOmR-LN8bdQjw_b5pyFw

Ahelyett, hogy a szeretetet keresnéd,
engedd azt az életedbe érkezni

Mi lenne, ha abbahagynánk a szeretet keresését, hajszolását? Ehelyett a jelenbe érkeznénk – az itt és mostba. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha azt tudnánk mondani: „Ez vagyok én, és rendben vagyok.” Végső soron, minden cselekedet, amit a szeretet keresése érdekében teszünk, lefáraszt. A szeretetet magunkon kívül keresni nagy erőfeszítést követel, amely üressé, bizonytalanná és nevetségesen bolonddá tesz. Ritkán vagy sohasem történik meg az, hogy a külső világ félelmeinket enyhítse. Amikor ezt akarjuk, a vágyott teljesség érzése helyett, csak a csalódással maradunk.
Ismered a szeretetnek azt az édes gondolatát, amelyet a dalok, filmek és a társadalom mutat? Hát, ez nem a valódi. Amikor abban a hitben élünk, hogy egy másik személy vagy tapasztalat megadja nekünk (végre) azt a lehetőséget, hogy teljesnek érezzük magunkat, csak bajba sodródunk. Hiszen ez az, amit oly gyakran teszünk életünkben – elvárjuk, hogy valami más tegyen minket teljessé.
Amikor azt hisszük, hogy az értékünk kívülről jön, mindig azt fogjuk érezni, hogy még több szeretetre van szükségünk. Ez nem újdonság, csak őszinte információ – bármennyire is szeretnénk, hogy ez ne így legyen, senki sem lesz elég ahhoz, hogy minket teljessé tegyen, ha mi nem tudjuk teljessé tenni önmagunkat. Az ironikus az, hogy amikor valamit hajszolunk, az nagy léptekkel egyre csak eltávolodik tőlünk. Nem mindent tudunk irányítani. Egyáltalán, miért is szeretnénk egy olyan dolgot irányítani, mint a szeretet?
A buddhizmus azt vallja, hogy minden változik. Nincs hatalmunk a változás fölött. Ez a tanítás fogja letenni egy sokkal nagyobb igazság elfogadásának alapjait: a mulandóságét. Ha el tudjuk fogadni a mulandóságot, nem fogunk meglepődni, hogy a külső világunk olyan, amilyen – megbízhatatlan. Ennek az elfogadásával, a felszín alatt valami szilárdra és valódira bukkanunk.
A buddhisták azt mondják, hogy az egyedüli dolog, amire számíthatunk, az mi magunk vagyunk. A buddhizmus, az élmények és emberek hajszolás helyett, megtanít arra, hogyan legyünk jelen. Ezt megtehetjük, ha a pillanatnak ajánljuk magunkat.
Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy valami más tesz minket teljessé, válasszuk azt, hogy együttérzéssel felfedezzük saját teljességünket – a jelenben. Figyelmünket magunk felé fordítjuk, és elkezdünk befelé nézni.
A szenvedés megszűnése magunkban rejlik. Szabadságra lelünk, amikor nem más szíve, hanem saját szívünk felé fordulunk. Hát nem arra vágyunk mindannyian, hogy most érezzük jól magunkat? A szeretet hajszolása távolinak fog tűnni, mert rájövünk arra, hogy a szeretetet már megkaptuk, és nem fogjuk többet azt hinni, hogy valamiben hiányt szenvedünk.
Képzeld milyen lenne, ha egész életünkben így élnénk! Mennyire éreznénk teljesnek magunkat? Ahelyett, hogy arra lennénk kondicionálva, hogy ne szeressük magunkat, ítéletmentesen és elfogadással viszonyulnánk magunkhoz.
Az önelfogadás megengedi a szeretetnek, hogy megérkezzen. Ez nem fog azonnal megtörténni. Időre van szükségünk, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni. Erre a buddhisták a meditációt használják. Elcsendesednek, és a jelenre figyelnek. Amikor együtt vagyunk azzal, ami éppen bennünk van, elkezdünk békében lenni önmagunkkal. Egy szeretetreméltó lényként tekintünk magunkra, hiszen ez az, amit éppen teszünk: szeretjük önmagunkat.
Amikor elindulunk önmagunk szeretetének útján, mások is vonzódni fognak hozzánk. Amikor már teljesnek érezzük magunkat, ez leveszi másról is a a terhet. Ezért szeretnének velünk lenni. A vicces az, hogy most már nem is fog annyira ez érdekelni. Már nincs szükségünk arra, hogy visszaigazoljanak.
Ezért, kérlek, kockáztass – add fel az szeretet örökös keresését! Találd meg a szeretetet a saját szívedben. Tartsuk egymást a tenyerünkben és csodáljuk egymást. Csak figyeljük egymást, anélkül, hogy ítélkeznénk. Teljesek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy ez másképp legyen. A dolgok úgy vannak jól, ahogyan vannak.
Most már elkezdhetjük megismerni a szeretetet, hiszen ez a szeretet a szívünkből érkezett.

Forrás: ismeretlen

szemlézte: Bíró László


Csodás álmok jönnek
https://videa.hu/videok/film-animacio/csodas-almok-jonnek-8UrsV2bgYMzI8X5u?fbclid=IwAR3HKImtTcshY6rzJZP_LMF7QW3EoMsTxM22PRoVhNUCMWG9beMH6NbCcCA

UI:

Kedves barátom,

Tájékoztatom Önöket, hogy május 12-én Ljubljanában új szlovén monográfia jelenik meg Adelma von Vayról.

Kérjük, tekintse meg a további információkat:
https://zahodni-ezotericizem.info/knjige/adelma-von-vay/na-valovih-duha/
https://zahodni-ezotericizem.info/blog/predstavitve-monografije-na-valovih-duha/

Anton Rozman

Beszélgetés a Világosság és az Anyag között

Világosság: Különböző alakokban fogva tartod a hozzám tartozó embereket.
Anyag: Tévedsz! Nem én tartom őket fogva, hanem ők saját magukat, mert rám vágynak és belém kapaszkodnak. Látod, jobban szeretnek engem, mint téged.
Világosság: Tévedsz, árnyék. A te anyagi formáidban is engem keresnek és kívánnak, és csak azért nem tudják felismerni az igazi lényüket, mert lényed szerint elvakítod és beborítod őket. A valódi lényük világosság, éppen úgy, ahogyan az én lényem is világosság.
Anyag: Ha igaz, amit mondasz, akkor miért vannak nálam és élnek belőlem? Miért teremtettek maguknak egy saját világot? Igen, teremtő lények. Nem ez az, amit mindig is akartál?
Világosság: Azt akartam, hogy világosságommal kiterjesszék a teremtésemet. Azonban árnyékot hoztak létre, egy sötétséget, melyben most tévelyegnek, és aminek már a foglyaivá is váltak. Ez a sötétség pedig te vagy.
Anyag: Mindazt, ami én vagyok, sötétségnek nevezed?
Világosság: Így van. Formáid csak illúziók és te magad tévedés vagy. Nem engeded be a világosságot, nem az igazságban vagy és ezért nem is vagy valós.
Anyag: De én igenis valóságosnak érzem magam. Már csak az is erről tanúskodik, hogy beszélgetünk egymással.
Világosság: A jelenségeid tartják életben a világodat, de ez egy árnyékvilág. Létezésed csak a világosság hiányára vezethető vissza!
Anyag: Akkor add meg végre azt, amire olyannyira vágyom. Engedj világossággá válnom!
Világosság: E gondolat volt az oka, hogy anyaggá lettél, és egyáltalán létrejöttél.
Anyag: Miért zárod el előlem a világosságod? Hiszen ismered legmélyebb kívánságomat.
Világosság: Természetesen.
Anyag: Akkor miért nem teljesíted azt? Olyan világosság akarok lenni, mint te!
Világosság: Szeretnél gyertyafény lenni a napsütésben? Kinek lenne az hasznára? Ismerd fel az elvakultságodat, anyag!
Anyag: Akkor én akarok lenni a nap!
Világosság: A nap már létezik. Miért nem fogadod el a lehetőségeket, melyek a te területeden rejlenek? Légy az egész része - akkor összeköttetésbe kerülsz a világossággal és mindennel. Add fel az önfejűségedet!
Anyag: De én vagyok az önfejűség! Ezt már oly gyakran mondtad nekem. Az önfejűség fel tudja adni a saját akaratát?
Világosság: Van erre egy út. Már gyakran beszéltünk róla.
Anyag: Kell lennie egy másik útnak is!
Világosság: Már évmilliók óta ezt keresed.
Anyag: És meg is találom!
Világosság: Nem. Tudod, hogy csak ez az egyetlen út létezik. Add nekem magad, ajándékozd ide magad. Add fel a látszatot és a formákat. Akkor benne leszel a világosságban. De sohasem lehetsz magad a világosság.
Anyag: De hát te is az vagy.
Világosság: Én vagyok minden mindenben, és mégsem vagyok. Ha te „nem” lennél, akkor te is lehetnél minden.
Anyag: Hogyan válik valaki „semmivé”?
Világosság: Már elmondtam neked. Semmit se kényszeríts ki, engedj el mindent, még magadat is, és ajándékozd nekem magad, akkor segíthetek neked a megszabadulásnál.
Anyag:De ha ezt teszem, akkor többé nem létezek. Semmivé válok!
Világosság: Az óceánba hulló csepp megszűnik cseppnek lenni, de sokkal több lesz annál! Ha ezt halálnak vagy meghalásnak nevezed, akkor valami félreértésről van szó, nemde? Gondold meg, hogy ez a csepp végtelen lesz és feloldódik a határtalan tengerben. Csak a különálló csepp állapotát veszíti el. Talán a tengert, az egybefűzött cseppek egységét akarod semminek nevezni?
Anyag: Félek!
Világosság: Mitől?
Anyag: Semmivé válni.
Világosság: Hiszen már az vagy! Mihelyt feladod magad, és belém merülsz, „minden” leszel.
Anyag: Jó, ha minden úgy lenne, ahogyan mondod. Ha mindaz igaz lenne, amit magyarázol nekem, akkor se tudnám magam olyan egyszerűen feloldani, még ha akarnám se. A lényeknek kell feloldódniuk, melyekből állok. Velük beszélj hát, ne velem.
Világosság: Ha veled beszélek, hozzájuk szólok. Mert te és a teremtményeid egyek vagytok.
Anyag: Az előbb éppen azt mondtat, hogy hozzád tartoznak. Most pedig azt állítod, hogy az én teremtményeim lennének. Ellentmondasz magadnak.
Viágosság: A gyümölcs magjai nem azonosak a héjjal, együtt mégis egy gyümölcsöt alkotnak.
Anyag: Vagy úgy, azt hiszed, hogy csak a magok vannak belőled. A héj meg az enyém, és azt meg is tarthatom? Hogyan gondolod?
Világosság: Az egész gyümölcsöt szeretem, és nem csak a magot vagy a héjat. Ha a gyümölcs húsa romlott, akkor sem fogom elválasztani a magjától.
Anyag: Hát mindenemet el akarod venni? Az egész gyümölcsöt akarod, és legszívesebben engem is vele együtt. Valld be.
Világosság: Igen, mindkettőtöket akarom, téged és a gyümölcseidet is, de nem azért, hogy megsemmisítselek benneteket. Ne feledd, hogy az én lényem szeretet. A gyümölcsök átváltoznának, hogy ismét az élet fájának gyümölcsi legyenek, amely középen áll. Azt kívánom, hogy térjetek vissza. Akkor újra egyek lehetnénk.
Anyag: Elgondolkodom rajta.
Világosság: Igen, tudom. Várni fogok…
Aquarius Kincsei, 2010 Május 20

Beszélgetés a Világosság és az Anyag között

Világosság: Különböző alakokban fogva tartod a hozzám tartozó embereket.
Anyag: Tévedsz! Nem én tartom őket fogva, hanem ők saját magukat, mert rám vágynak és belém kapaszkodnak. Látod, jobban szeretnek engem, mint téged.
Világosság: Tévedsz, árnyék. A te anyagi formáidban is engem keresnek és kívánnak, és csak azért nem tudják felismerni az igazi lényüket, mert lényed szerint elvakítod és beborítod őket. A valódi lényük világosság, éppen úgy, ahogyan az én lényem is világosság.
Anyag: Ha igaz, amit mondasz, akkor miért vannak nálam és élnek belőlem? Miért teremtettek maguknak egy saját világot? Igen, teremtő lények. Nem ez az, amit mindig is akartál?
Világosság: Azt akartam, hogy világosságommal kiterjesszék a teremtésemet. Azonban árnyékot hoztak létre, egy sötétséget, melyben most tévelyegnek, és aminek már a foglyaivá is váltak. Ez a sötétség pedig te vagy.
Anyag: Mindazt, ami én vagyok, sötétségnek nevezed?
Világosság: Így van. Formáid csak illúziók és te magad tévedés vagy. Nem engeded be a világosságot, nem az igazságban vagy és ezért nem is vagy valós.
Anyag: De én igenis valóságosnak érzem magam. Már csak az is erről tanúskodik, hogy beszélgetünk egymással.
Világosság: A jelenségeid tartják életben a világodat, de ez egy árnyékvilág. Létezésed csak a világosság hiányára vezethető vissza!
Anyag: Akkor add meg végre azt, amire olyannyira vágyom. Engedj világossággá válnom!
Világosság: E gondolat volt az oka, hogy anyaggá lettél, és egyáltalán létrejöttél.
Anyag: Miért zárod el előlem a világosságod? Hiszen ismered legmélyebb kívánságomat.
Világosság: Természetesen.
Anyag: Akkor miért nem teljesíted azt? Olyan világosság akarok lenni, mint te!
Világosság: Szeretnél gyertyafény lenni a napsütésben? Kinek lenne az hasznára? Ismerd fel az elvakultságodat, anyag!
Anyag: Akkor én akarok lenni a nap!
Világosság: A nap már létezik. Miért nem fogadod el a lehetőségeket, melyek a te területeden rejlenek? Légy az egész része - akkor összeköttetésbe kerülsz a világossággal és mindennel. Add fel az önfejűségedet!
Anyag: De én vagyok az önfejűség! Ezt már oly gyakran mondtad nekem. Az önfejűség fel tudja adni a saját akaratát?
Világosság: Van erre egy út. Már gyakran beszéltünk róla.
Anyag: Kell lennie egy másik útnak is!
Világosság: Már évmilliók óta ezt keresed.
Anyag: És meg is találom!
Világosság: Nem. Tudod, hogy csak ez az egyetlen út létezik. Add nekem magad, ajándékozd ide magad. Add fel a látszatot és a formákat. Akkor benne leszel a világosságban. De sohasem lehetsz magad a világosság.
Anyag: De hát te is az vagy.
Világosság: Én vagyok minden mindenben, és mégsem vagyok. Ha te „nem” lennél, akkor te is lehetnél minden.
Anyag: Hogyan válik valaki „semmivé”?
Világosság: Már elmondtam neked. Semmit se kényszeríts ki, engedj el mindent, még magadat is, és ajándékozd nekem magad, akkor segíthetek neked a megszabadulásnál.
Anyag:De ha ezt teszem, akkor többé nem létezek. Semmivé válok!
Világosság: Az óceánba hulló csepp megszűnik cseppnek lenni, de sokkal több lesz annál! Ha ezt halálnak vagy meghalásnak nevezed, akkor valami félreértésről van szó, nemde? Gondold meg, hogy ez a csepp végtelen lesz és feloldódik a határtalan tengerben. Csak a különálló csepp állapotát veszíti el. Talán a tengert, az egybefűzött cseppek egységét akarod semminek nevezni?
Anyag: Félek!
Világosság: Mitől?
Anyag: Semmivé válni.
Világosság: Hiszen már az vagy! Mihelyt feladod magad, és belém merülsz, „minden” leszel.
Anyag: Jó, ha minden úgy lenne, ahogyan mondod. Ha mindaz igaz lenne, amit magyarázol nekem, akkor se tudnám magam olyan egyszerűen feloldani, még ha akarnám se. A lényeknek kell feloldódniuk, melyekből állok. Velük beszélj hát, ne velem.
Világosság: Ha veled beszélek, hozzájuk szólok. Mert te és a teremtményeid egyek vagytok.
Anyag: Az előbb éppen azt mondtat, hogy hozzád tartoznak. Most pedig azt állítod, hogy az én teremtményeim lennének. Ellentmondasz magadnak.
Viágosság: A gyümölcs magjai nem azonosak a héjjal, együtt mégis egy gyümölcsöt alkotnak.
Anyag: Vagy úgy, azt hiszed, hogy csak a magok vannak belőled. A héj meg az enyém, és azt meg is tarthatom? Hogyan gondolod?
Világosság: Az egész gyümölcsöt szeretem, és nem csak a magot vagy a héjat. Ha a gyümölcs húsa romlott, akkor sem fogom elválasztani a magjától.
Anyag: Hát mindenemet el akarod venni? Az egész gyümölcsöt akarod, és legszívesebben engem is vele együtt. Valld be.
Világosság: Igen, mindkettőtöket akarom, téged és a gyümölcseidet is, de nem azért, hogy megsemmisítselek benneteket. Ne feledd, hogy az én lényem szeretet. A gyümölcsök átváltoznának, hogy ismét az élet fájának gyümölcsi legyenek, amely középen áll. Azt kívánom, hogy térjetek vissza. Akkor újra egyek lehetnénk.
Anyag: Elgondolkodom rajta.
Világosság: Igen, tudom. Várni fogok…
Aquarius Kincsei, 2010 Május 20

Pandora szelencéje

Az idők kezdetén egy Prométheusz nevű titán adta az embereknek a tűz ajándékát. Zeusz isten dühös volt a titánra, amiért nem kérte először az engedélyét, és az emberekre, hogy elfogadták az ajándékot, ezért kidolgozott egy tervet, hogy mindenkit megbüntessen.

Megparancsolta Hefestónak, hogy hozzon létre egy gyönyörű nőt, akit Pandorának hívott. Aphrodité bevéste a szépség ajándékát, Hermész ravaszságot adott neki, Athena különféle művészeteket tanított neki, Héra pedig azt az ajándékot adta neki, amely örökre megváltoztatja az emberek történelmét: a kíváncsiságot. Zeusz ezután megparancsolta Hermésznek, hogy hozza el a gyönyörű nőt a Földre.

Mielőtt a Földre indult volna, Zeusz megajándékozta Pandorát egy aranykötélekkel átkötött drágaköves aranydobozsal, és figyelmeztette, hogy semmilyen körülmények között ne nyissa ki.

Hermész vezette Pandorát az Olümposz hegyről, és bemutatta Prométheusz testvérének, Epimeteusnak. Összeházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak, de Pandora egyszerűen nem tudta elfelejteni a Tiltott Dobozt. Egész nap azon gondolkodtam, mi lehet benne. Vágyott arra, hogy kinyithassa a dobozt, de mindig újra kötötte az arany csipkéket, és visszavitte a dobozt a polcára.

Pandora kíváncsisága azonban átvette a hatalmat, fogta a dobozt, és a csomókat kibontva húzta a szálakat. Meglepetésére, amikor felemelte a nehéz fedelét, csapások raja tört ki a dobozból: betegség, irigység, hiúság, csalárdság és egyéb gonoszságok repültek ki a dobozból molyok formájában. De mind közül egy gyönyörű szitakötő repült szín nyomokban Pandora meglepett szemeiben.

Miközben Pandora fájdalmat és szenvedést engedett a világra, a reménynek is engedte, hogy kövesse őket.
És a remény tartja előre az emberiséget a viszontagságok ellenére is.


UI:

Szenge és Dopeman műsora - Dharmatanítás 1. Buddhista látásmód
https://www.youtube.com/watch?v=k3UeHMHtbGc

Egy japán férfi, aki a házát újította fel, repedést ütött a falon.

A japán házakban általában üres hely van a fa falak között. Meglepetésére tapasztalta, hogy egy gyík van az egyik lábában, amelyet kívülről vert szög ragadt meg. Sajnálatot érzett, amikor ezt meglátta, de ugyanakkor kíváncsi is volt, rájött, hogy ezt a szöget néhány éve, a ház építésekor ütötték be. Mi történt…!?!
A gyík olyan sokáig túlélte ezt a pozíciót!
Évekig zárt válaszfalban, nem mozdul. Lehetetlennek tűnik elhinni. Aztán megkérdezte, hogyan élte túl ez a gyík olyan sokáig anélkül, hogy megmozdult volna, ha egyszer felkarolta a lábát!?
Abbahagyta a munkáját, hogy megfigyelje a gyíkot, hogy lássa, mit csinál és hogyan táplálkozik.
Valamivel később, nem tudni, hol, egy másik gyík jelent meg, egy rovarral a szájában.
Ah!
Ez meglepte és mélyen megérintette.
A szögbe fogott gyíkot évekig etette egy másik gyík...Képzeld! Ezt olyan hosszú ideig folyamatosan csinálta, anélkül, hogy feladta volna a reményt partnere iránt. Végül a japánok sok év fogság után szabadon engedték a gyíkot.
Életlecke: Soha ne hagyd el szeretteidet! Ne mondd el nekik, hogy elfoglalt vagy, amikor szükségük van rád... Lehet, hogy az egész világ a lábad előtt áll.
De te lehetsz nekik az egész világ…!

Román csoportból S.Magdi

UI:

Kalmár János - Tények és bizonyítékok 2 részes

1 rész
https://www.youtube.com/watch?v=uspIQeJWQWw

2 rész
https://www.youtube.com/watch?v=D8uLHIkVRH8

Bruno Ferrero
A kéz és a homok
**
Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi:
- Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet?
Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott:
- Anyám, megértettem. Egy hegyi kis kápolnában találtam egy szentképet, a Madonnát ábrázolta. Valaki elveszítette. A hátulján egy imádság volt: - „Az elfogadás imádsága".
Íme:
Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek,
Aki nem fárad bele a várásba,
Aki jósággal befogad,
Aki szeretettel ad,
Aki nem fárad bele a meghallgatásba,
Aki örömmel hálálkodik.
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,
Ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,
Akihez bárki fordulhat,
Amikor óhajtja;
Hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,
Örömteli békét sugározni,
A Te békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,
Főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így, anélkül hogy rendkívüli dolgokat tennék,
Hozzá tudom segíteni a többieket,
Hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged, minden gyengédség Urát.


Szemlézte: Bíró László

UI:

Az anyaghoz láncoltak csak a világot látják, s szellemileg vakok - 22.
Isteni tanításokból - B.Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=qqHCU22ckGU

Upanisadok - idézet

Az elnyugvás, amikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a lélek, a rendíthetetlen, örök Hatalmas. …….
A szél, a felhő, a menydörgés és a villámlás testetlenek. Feszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat.
Hasonló módon száll ki a testből a lélek, a mélyálomban.
A legfelsőbb fénybe száll, így ölti fel alakját. Itt kószál a legfőbb lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik, és nem törődik a testtel. ….…
Tudd meg hát: a lélek a kocsiban ül, a test pedig a kocsi.
Az ész a gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.
Az érzékek a lovak, az út az érzékek érzéklete,
az élvező a lélek, az ész és az érzékek együttese.
Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,
úgy küszködik az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.
Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,
messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.
Hisz ki értetlenül él, nem gondolkodón, tisztátlanul,
az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló


Öten a mennyországból
https://www.youtube.com/watch?v=nuB75FwMAfU

https://www.youtube.com/watch?v=-1PGEuERo7g

Tündéri

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35. házassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben. Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:
- Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!
- Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel! - kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és abrakadabra, két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli útjára.
Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:
- Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!
A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és abrakadabra - a férj 92 éves lett.

szemlézte: Bíró Laci

Ó, miért van az?

Ó, Istenem, miért van az,
Hogy az oroszlán, melyet teremtettél,
Ha napi prédáját már megszerezte,
Tovább nem vadászik, hűvösben henyél?

A mókus is annyit gyűjt csak,
Ne éhezzen, míg a zord tél véget ér.
A madár is tudja, mennyi kell, lesz mag holnap is,
Így este boldogan nyugodni tér.

Csak az ember olyan teremtmény,
Kinek még a sok sem elég.
Ha rájön a szerzés ízére,
Nincs határ, csak a csillagos ég.

Az oroszlán zsákmányából a sakált,
A keselyűt is részelteti,
Csak az ember az, ki testvérétől, hogy néki
Még több legyen, az utolsót is elveszi.

Ó, Istenem, hogy lehet, hogy az ember
Míg eszével a végtelent ostromolja,
Azt, hogy a természet kincse mindenkié,
Szívében elrendezni mégsem tudja?

Ó, Istenem, miért engedsz ily sátáni törvényt,
Mely emberi szívvel fel nem fogható?
Milliók éheznek, s ha száz élete volna, sem
Élhetné fel harácsolt vagyonát sok képmutató.
(Csabai Lajos)

szemlézte: Bíró László

A tízezres tanítása

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" - minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" - a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa. Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől. Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."
SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"


UI:

A megtestesült Isten elítéltetett, hogy megválthassa ősbűnünket - 21. Isten tanításai B. Dudde által
https://www.youtube.com/watch?v=c8C7eQWaCkU

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '


UI:

Dudde
Végidő közelsége, a gonosz ideje lejárt, szellemi ébresztés
https://www.youtube.com/watch?v=SmcXG2u2Vek


-------
Since too many posts were made, this topic has been divided automatically. You can find the rest of this topic here :
https://echo.forumotion.me/t679-mesek-szep-tortenetek