Mesék, szép történetek

Véletlen nincs

Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?
Van-e mértéked és szűrőd hozzá, hogy a rosszat a jótól, a valótlant a valótól, a sarlatánt a beavatott bölcstől megkülönböztesd?
A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és soha sem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
Mi a szereped abban, ha egy emberi kapcsolatod elmérgeződik?
Morális és szellemi elkötelezettségeddel összhangban mi a tennivalód e konfliktusban?
Szerinted az ősi népek miért nem féltek a haláltól?
Álmodban jártál-e olyan tájakon s örvendezve találkoztál-e olyan hozzátartozóiddal, akiknek a jelenedben a közelükbe sem kerültél?
Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?
Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött, kívánnak?
Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést tartalmaz számodra?
Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen “varázsolj" életed minden vonatkozásában?
Egy új inkarnációban milyen szülőket választanál magadnak?
Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?
Ráébredtél-e már arra, hogy néha éppen fordított módon próbálod elérni céljaidat: érzéseid, gondolataid hevesen forgó centrifugájával inkább messzire taszítod, mint közel vonzod őket?

Forrás: Kérdések Szepes Mária műveiből

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Amiről a fák suttognak - rendezői változat
https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw

Önszeretet és önbecsülés

"Önbecsülési problémákat és az önszeretet hiányát nem lehet megoldani hagyományos pszichológiai módszerekkel. Nem működnek a megerősítések, nem működik az sem hogy megpróbáljuk szeretni önmagunkat. Ezek a kísérletek azért nem válnak be, mert nem a gyökerénél kezelik az okot.
Az önszeretetet általában úgy értelmezzük, hogy vannak dolgok amiket szeretünk, vagy elfogadunk magunkban (megpróbálunk ezekre figyelni, hiszen ez jó érzés) és vannak dolgok amiktől szabadulnánk, vagy legszívesebben kizárnánk magunkból (ezektől megpróbálunk elfordulni, mert rossz érzéseket keltenek). Ezzel azonban máris kettéosztjuk magunkat, dualitást teremtünk, tehát soha nem leszünk Egységben.
A Valódi Önszeretet és Önbecsülés azt jelenti, hogy mindennek teret engedünk magunkban ami megjelenik. A 'jónak' és 'rossznak' is, bár ezek is csak címkék. Nem menekülünk többé egyetlen érzelem elől sem, nem akarunk kizárni semmit magunkból, nem akarjuk megjavítani magunkat, csak hagyjuk hogy a pillanat olyan legyen, amilyen. Az Önszeretet és Önbecsülés pedig ezzel párhuzamosan megjelenik, magától. Úgy, hogy nem tettünk érte semmit, csak elfogadtuk azt Ami Van."
Adyashanti

Otthonunk film
https://videa.hu/videok/nagyvilag/n-l-NpYCP78eAyeXO$INY?fbclid=IwAR0QQCD3pzNpMGK20MWMkN1uBgshAEzIvs_maYx1Jh5XTasxoHcH_6XILv8

Ne ítélj

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7:1)
Az alábbi történet legyen épülésünkre:
Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban.
Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba
becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők…


szemlézte: Bíró László

A csillagszemű baba

Egyszer egy kisleány nagyot sóhajtott, és így kiáltott fel:
- Cili, bárcsak volna egy csillagszemű kicsi babám, amelynek úgy ragyog a szeme, mint sötét este az ég gyémántcsillagai.
- S ugyan miért kívánsz magadnak egy ilyen babát? - hallotta ekkor a kérdést a háta mögött.
Megfordult, és öklömnyi emberkét látott erdei mohába öltözötten, fakéreg-csizmába bújtatott lábbal.
- Hogy miért? - csillogott fel a leányka szeme - Mert olyan babája senkinek sincsen, és én nagyon szeretném, ha mindenki megcsodálná, és irigyelne érte.
- Legyen hát meg a kívánságod! - mondta az apró emberke - Csak meg ne bánd azután!
- Ugyan már miért bánnám meg? - kacagott nagyot a kis leány, és boldogan szorongatta kezében a csillagszemű babát, melyet az öklömnyi emberke nyújtott át neki.
Vitte is magával mindjárt, hogy kis társainak eldicsekedjék vele. Bizony szájtátva nézte mindegyik. De nem azért, mert rózsalevelekből volt a ruhája, aranyszálakból volt a haja szőve. Hanem mert a két szeme két igazi ragyogó gyémántcsillag volt, mely csak úgy vakított a nagy fényével.
- De szép, de gyönyörű! - kiáltotta minduntalan, és nem bírt betelni a baba nézésével.
Alig várta, hogy este legyen, és maga mellé tegye az ágyába. Amint a párnájára fektette, megsimogatta, átölelte, aztán lehunyta a szemét, és aludni próbált. Fordult jobbra, balra, ásítozott, sóhajtozott, nyögdicsélt is, mert olyan fáradt és álmos volt már, hogy alig bírt magát. De aludni bizony nem tudott. A baba két szeme ragyogott, csillogott, akárcsak sötét égen a gyémánt-csillagocskák, és úgy belevakított a szemébe, hogy a végén már azt sem tudta, merre is forduljon. Kibújt hát az ágyból, hogy eltegye maga mellől. De hiába dugta akárhová, a baba két csillagszeme mindenhonnét előragyogott, és nem hagyta őt aludni.
- Oh, Istenem, mit- tegyek? - sírt fel ekkor, mert szemei majd leragadtak az álomtól, és aludni mégsem tudott.
- Kicsi emberke - siránkozott keservesen, - de jó volna, ha hirtelen itt teremnél! Örömmel visszaadnám a babát neked, és soha többé nem kívánnék olyat, ami senki másnak nincsen. Dehogy is vágyakoznék még egyszer az után, hogy csodáljanak és irigyeljenek. Alighogy ezen szavakat kimondta, egyszerre kopogást hallott, és megjelent-előtte az öklömnyi emberke.
- Na látod, kisleány, pedig ugyancsak figyelmeztettelek, hogy meg ne bánd, amit kívánsz. Most magamhoz veszem a babát és visszaviszem. De máskor jól gondold meg, hogy mi után vágyakozol, mert vannak olyan elhamarkodott kívánságok is, amelyeket utólag nem lehet jóvátenni. Ezen szavak után eltűnt az apró emberke. A csillagszemű baba is eltűnt vele. A leányka pedig édesen, mélyen aludt, és reggelig elfelejtette, hogy az előző nap mi történt vele.


UI:

Életre szóló szerelem - ingyenes hangoskönyv

Az Életre szóló szerelem c. hangoskönyvben olyan gyakorlati tanácsokat kapsz a házasságodhoz, amely a Biblia értékrendjén alapul!
Ez a hangoskönyvünk Bob Gass által írt Életre szóló szerelem c. kiadványából készült.
Bob Gass több évtizednyi házassági tapasztalattal a birtokában osztja meg azokat a bibliai valóságokat, melyek mindannyiunk életére döntő hatással lehetnek.
Leplezd le a házassági mítoszokat, és erősítsd meg Istennel és a pároddal való kapcsolatodat ezzel a hangoskönyvvel!
Kezdd el már most az első fejezetnél, vagy válaszd ki a számodra legaktuálisabb részt!
https://www.youtube.com/watch?v=0UjSMJMgfXM

"Egy nő megérkezett a pszichoterápiás órára, és körülnézett, hova tehetné le a bundáját.
Első órán.
– Dobja csak le a díványra!
– Nem, nem! A felsőruhát nem szabad kárpitozott bútorra tenni!
– Honnét veszi ezt?
– Magától értetődő. Így nevelt az anyám.
– Kérem, a következő alkalomra kérdezze meg tőle, hogy miért.
Második órán.
– Na, mit mondott a mama?
– Azt, hogy ezt mindenki tudja. Így természetes.
– Ő honnét tanulta?
– A mamájától. Az én nagymamámtól.
– Él még a nagymama?
– Persze.
– Tegye meg, hogy őt is megkérdi.
Harmadik órán.
– Mit mondott a nagymama?
– Tudod – mondta –, gyerekkoromban mellettünk egy nagyon szegény család lakott. A gyerekek átjártak hozzánk játszani. Anyám csak ahhoz ragaszkodott, hogy a kabátjukat ne tegyék a díványra vagy egy fotelbe, hanem akasszák fel a fogasra, mert attól félt, hogy a ruhatetű belemegy a kárpitozott bútor szövetébe.
Íme, egy szabály, amelynek valaha értelme volt, de az idők során elveszett mögüle az értelem, és mechanikusan ismételgették generációk. Hagyománnyá, szokássá, rítussá vált. Tele vagyunk ilyen mechanizmusokkal, és viszonylag kevés ember vergődik fel arra a szintre, hogy automatikus reagálásait tudatosan átgondolja, revízió alá vegye, és egyes inadekvát reakcióktól megszabaduljon, másokat, amelyek racionális megítéléssel beváltak, megerősítsen magában."

Popper Péter: Felnőttnek lenni

UI:

Szabadulás a legalattomosabb függőségből
https://www.youtube.com/watch?v=oPMFFleagrc

Az anya fohásza

A kicsi fiú az esti mese varázsszőnyegén már álomországba érkezett. A nagyobbacska lányka Duci babáját rejtegeti a paplan alatt, de az ő szemei is álomra nehezültek. Apró szusszanásaik átszövik a csendet. A fiatal anya imádkozik, miközben lelkéből érzések és gondolatok áradata száll az ima szárnyain az égbe.
MIATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY, de úgy érzem, szent lelked most is itt van velem és átölel engem.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED, ami nem más mint a színtiszta szeretet.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, adj nekünk megértést, békét és tiszta szíveket.
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, segíts, hogy Hozzád hűséges és hitben erős legyek
MIKÉPPEN MENNYBEN, áldanak és dicsőítenek Tégedet az üdvözültek,
AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS legyen áldott és dicsőséges a Te neved.
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA és adj hitet a hitetlennek, hajlékot a hajléktalannak, békét a békétlennek, boldogságot a boldogtalannak, szerencsét a szerencsétlennek, világot a világtalannak, gyermeket a gyermektelennek, tehetősséget a tehetetlennek, gyógyulást a testi és lelki betegeknek.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, mert néha harag tölti el szívemet, mert írígy vagyok és telhetetlen, mert öntelt vagyok és kérlelhetetlen, mert lusta vagyok a jóra, mert felelőtlen vagyok a gyönyörök keresésében, mert álszent vagyok, mert nem vagyok ura a gondolataimnak és nem minden szavam igaz.
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK, akik éppen olyan gyarlók mint én, ezért megbocsátom hamisságukat, írígységüket, önzésüket, álszenteskedésüket, kérlelhetetlenségüket. Elfelejtem igazságtalanságaikat, szeretetlenségüket és felelőtlenségüket. Adj erőt, hogy meg tudjam tenni !
ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE, mert gyanútlan és megtéveszthető vagyok Nélküled !
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, aki figyel, csábít és környékez engem. Ezért kérlek sohase vedd le rólam a tekintetedet !
AMEN.
https://www.youtube.com/watch?v=L2MTVs74qSo
Wass Albert – Nagypéntaki sírató

Az egyenlőség természetellenes elmélete

A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma ember. Az egyenlőség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a tehetetlenek találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék az erőset, a nagyot és a tehetségeset. Kísérletezhetnek vele ezer évig, akkor sem sikerül.
A nagyból csak úgy csinálhatnak alacsonyat, ha levágják a fejét.
Wass Albert


Életem egyik legszebb filmje, mi lenne ha ma találkoznál Jézussal és a Sátánnal!
Tökéletes magyarázatok az ÉLETünkre, történésekre.
A találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U

Jézus Élete. Moldvai Csàngó-Magyar nyelvjáràsban.
https://www.youtube.com/watch?v=52NaqgEBB6E

Ausztrál bennszülött imádság

"Egyetlen Örökkévaló, aki dalolsz nekünk a csendben, aki egymás által tanítasz bennünket, vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban-keltemben hadd tanuljam tisztelni mindenkinek a célját.
Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon, nyelvemnek, hogy lélekből szóljon, engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.
Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon zene, szépség a látogatásom után, amikor visszatérek az örökkévalóságba."



Cecelia Ahern: Két lépés a menny
https://videa.hu/videok/film-animacio/cecelia-ahern-ket-lepes-a-qyQcsNOzq0SMMQoO?fbclid=IwAR1mrLue0XbBiEQIKrXeeSq9EPb6Q-8vMdoCehOFZ0wEc8XjX0qoMhXNluk



Vígjáték, ami komoly igazságokat tartalmaz.

Jézus szeret engem
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6ByP0A&feature=youtu.be&fbclid=IwAR1FsU

Messiások

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Arra a kérdésre: „Hol volt Krisztus duálszelleme az emberi megtestesülés alatt?” a szellemek Adelma írómédium által így válaszoltak:
Jézus, az a szellem, aki az Atyát mindig és mindenkor szerette, duálszellemét a világosság hazájában hagyta, hogy a Földre jöjjön és itt emberi alakban a földi lakóknak a szeretet ősrégi tanát emlékezetükbe visszaidézze. Keresztre feszítése és a fényhazába való felvitele után ott találta az Őt kitartóan váró és bensőségesen üdvözlő duálszellemét, akitől erőt kapott a Földön is, hiszen szellemileg egységben maradt vele.

A duálfogalom adjon nektek a szellemi házasságról képet a két alapelvnek, adó és elfogadó szellemnek egy fluid burokbani egységéről. India az emberiség bölcsője. Amikor Európa még víz alatt állott, Amerika az óceán hullámaiból kiemelkedett - a mi időnk előtt 20 ezer, illetve 14 ezer évvel -, India már virágzó állam volt. Most nagy antropológiai felfedezések lesznek; tapasztalni fogjátok a szanszkrit tudomány által a brahman vallásra vonatkozó ismeretben, hogy India, mivel az emberiség bölcsője, a legrégibb vallással, a legrégibb Istenfogalmi kinyilatkoztatásokkal rendelkezik.

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, hogy Christna, az indiai megváltó, 6800 évvel a názáreti Jézus előtt - egy szűztől, Davana-gujtól Madurában született - ugyanazt tanította, mint később Mária fia, Jézus. Hogy mindketten Messiások voltak, bizonyítsa nektek azt, hogy Isten elsődjeit a bukott világra küldi, hogy az egyetlen Isten tanához térjenek meg az emberek.

A magas szellemeknek nincs szükségük a megtermékenyítés útján való testesülésre - ők saját magukat inkarnálják, mivel a fluidok tudományát bírják, egy tiszta szűzbe, akitől minden érzékiség idegen. Tehát azok, a jövőben nagyon elterjedt szanszkrit tudomány és az indiai Jezeus Christna - akárcsak a názáreti Jézus tanai - nem fognak semmivé válni, hanem ellenkezőleg, az embereknek bizonyítani fogják, hogy Isten, a Megváltó elsődjeit évezredről évezredre küldi szét a bukott világokra, hogy a bukottakat ébren és igyekvőn az Ő ösvényén megtartsa.

Hogy ezzel ellentétben az emberek állandóan az isteni szeretet ezen képviselőinek tanításait kiforgatják és az ő önző céljaik érdekében ezekkel visszaélnek, az egészen más dolog. - Az egyetlen Istent imádni, elismerni, küldött Elsődjeinek példáját pedig megfogadni és követni lenne illő.
Mostanában a négy evangéliumban is kételkednek. János a sajátját biztosan maga írta; a többi evangélisták is hagytak írásokat maguk után, amelyeket összegyűjtöttek. Mindenesetre mindaz, ami ezekben a könyvekben áll, istenien igaz és szép. A szellemek, akik Isten engedélyével a három médiumon keresztül ezt a négy evangéliumot megismertették, keresték az igazságot és igyekeztek az embereknek az isteni szeretetet és bölcsességet, mint a törvény és haladás kinyilatkoztatásait felfoghatóvá tenni.
Az indusok tehát ugyanabból a forrásból kapták igazságaikat, amelyekből ti ma azokat kapjátok. Ne veszekedjetek a betűkön, egyesüljetek az Isten, az Atya, a Teremtő, a mindenség Szellemében való egyetlen igaz hitben: fogadjátok meg a Messiások tanításait, legyetek az üdvösség és szeretet szellemei!
Mivel tehát 6800 évvel a názáreti Jézus előtt Indiában Jezeus Christna éppúgy egy szűz által született, mint Messiás lépett fel, ezért Jézus Krisztus nem fikció vagy beképzelés, hanem ugyanúgy Messiás, ugyanazon törvények szerint született, jelent meg, halt meg a Földön, mint Isten minden Messiása!

szemlézte: Bíró László


Stefano & Mr Joe Szeretet fegyvere
https://www.youtube.com/watch?v=FL_rIBmNkGM

Tesla kamerája érzékeli a halott lelkeket

Találtam egy cikket, és erről eszembe jutott egy 90-es évekbeli komoly
médiumi közlés. Sajnos a cikk már nem érhető el.
A médium további közlései már megvalósultak!

A korszakváltás utolsó részében, amikor már nagyon közeledünk a
végkifejlethez lesznek olyan szerkezetek, melyek alkalmasak lesznek arra,
hogy lássuk a másik világot, sőt kapcsolatba kerüljünk velük, akár mint egy
laptop, tudunk beszélgetni velük és látjuk őket...

Ekkor majd sokan meg akarnak térni, nagy része érdekből, mert rájönnek sok
mindenre, Jézus létezésére és így sorban, de.. addigra a kegyelem ajtai
bezárulnak pont ezért.

És nagyon közeledünk már felé, max. 10-15 év.
Sajnos sok szenvedéssel fog járni katasztrófák, tüzek, járványok...


Karsay István

kiegészítés:

Névtelen Szellem: Ezotériák 2. kötetében is szó van van erről, A spiritizmus
hivatása a végítélet előtt - című fejezetben: "Mindaddig, ameddig az isteni
kegyelem még egy utolsó fényvillanással be nem világít
ebbe a titokba, s akkor a tudomány is rá fog jönni, és
meg tudja majd határozni azt a mozzanatot, amikor az emberi
testből elköltöző lélek útra kél. A tudomány ezt meg
fogja rögzíteni. A tudománynak erre az igazságra rá kell jönnie,
mielőtt még a vég bekövetkezik. Isten dicsőségének újra
helyre kell állnia, és az emberek lelkén úrrá kell lennie. És ez
lesz az idő, amikor a tudomány a maga hatalmával a légkör
erőit mozgatja meg, hogy azokat is a maga szolgálatába
állítsa. Ugyanakkor fogja a tudomány megfigyelni az eltávozó
lelket, és kézzelfoghatóan és szemmel láthatóan bebizonyítani,
hogy van élet a síron túl. Ezzel befejeződik a tudomány korszaka.
És akkor azok, akik ezeknek a bizonyosságoknak láttára és
hallatára megtérnek, és lehántják magukról a külső ember
minden kívánságát, minden önző igazságát és hazugságát, s
felismerve a bűnt, a porba és hamuba ülve megtérnek és az
utolsó időkben felajánlják szolgálatukat az Istennek, hogy az ő
igazságát szolgálják vele: azok, valamint akik nekik hisznek és
általuk megtérnek, meg lesznek mentve ennek a kornak úgyszólván
utolsó órájában."

Zita médium "Korszakzárás előtt" című könyvében is beszél erről "A föld
átalakulása" című fejezetben: Testvéreim, valóban úgy van, hogy a tudomány
bizonyítani fogja a lélek és a szellemvilág létezését (lásd "Látomány a
lélekkutatásról" c. fejezetet is). De ez csak az utolsó napokban fog
megtörténni, amikor már nem lesz sok idő a vég bekövetkezéséig, Krisztus
második, ítéletet mondó eljöveteléig. Akik akkor a bizonyságok hatására
ezeket elfogadják - mert kénytelenek elfogadni - az nem jelenti azt, hogy
meg is térnek. El lehet valamit fogadni úgy, hogy valaki a bizonyságok
hatására lélekben összeomlik, bűneit úgy bánja meg, hogy minden, amit ezután
érez, gondol, vagy amit a cselekvések világában még véghez tud vinni,
bizonyítsa is ezt. De a legtöbb ember nem ezért fogja elfogadni majd a
szellemvilág létezését, mert hinni akar, hanem mert kénytelen, mert a tény
letagadhatatlan, a napnál is világosabb lesz. Ugyanis azok, akik hinni
akartak - még ha a hitben gyengék voltak is, vagy a hitüket elvesztették is
- mielőtt a tudomány ezt bizonyította, keresték és kutatták azokat a
lehetőségeket és azokat az igazságokat, amelyek hitre vezetnek és hitet
megerősítő eszközökké válhatnak részükre. Ne feledjétek, hogy a Szentlélek
utolsó időkre szóló kijelentése már kétszáz évvel ezelőtt a világba jött,
hogy aki hinni akar, meggyőződésekhez és bizonyságokhoz juthasson, aki
hitben gyenge, annak ideje legyen a hitben megerősödnie, és aki a hitben
megerősödött, az a hitének megfelelő gondolatokat, érzéseket termeljen ki
önmagából és cselekedeteivel mindezekre rányomja a pecsétet. Akik csak a
kényszerhelyzetben kénytelenek valamit elismerni, azok, mint mondottam, nem
azért fogadják el, mert szeretnének megigazulni, vagy szeretnének
megtisztulni és "fehérré lenni, mint a hó", hanem, mert a tudomány
feltalálásai és bizonyításai sarokba szorították őket. De lesznek olyanok -
bár kevesen - akiket az utolsó pillanatban mentenek majd meg és szállítanak
biztos helyre azok a szellemek, akiket a mi Urunk, a Jézus Krisztus
mozgósít."

UI:

HOGYAN MENTEK VISSZA A LELKI VILÁGBA?
KÜLÖNLEGES TÖRTÉNETEK A VÉDIKUS TUDÁS TÁRHÁZÁBÓL:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLn5rptnGEXZ_OqvmvcXCBeSoYwNgE_AsV

A pincérlány

Abigail Sailors, egy 18 éves pincérlány a nebraskai Lincolnban. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Mosolygósan, kedvesen leültette a vendégeket, felvette a rendeléseiket, majd kiszolgálta őket. De ezen a napon két öltönyös angyal is érkezett az étterembe. Leültette a két férfit a 222-es asztalhoz, majd felvette a rendelésüket. Pulykát, salátát, kolbászt és tojást kértek.
Amikor a lány felszolgálta az ételt, egyikük megkérdezte, mindig ilyen mosolygós-e, majd az igenlő válasz után tudni akarta mi az oka rá. Innentől egy hosszabb beszélgetés vette kezdetét, mert kérdést kérdés követett.
A lány elmesélte – kesergés nélkül -, hogy négy testvére van, de sokáig nem élhettek együtt, mert amikor a legkisebb testvére csupán 7 hónapos volt, szülei autóbalesetet szenvedtek el, amiben édesanyja agysérült lett, édesapja nem tudta nevelni őket egyedül. Nevelőszülőkhöz kerültek, szám szerint háromhoz.
Ő és nővére együtt maradhattak, de horrorisztikus volt a helyzetük ott. Az élet úgy hozta, hogy 9 évnek kellett eltelni ahhoz, amig Sailorsék mind az öt gyereket magukhoz vehették, és szeretettel, gondoskodással árasztották el Őket. Abigail nagy tisztelettel beszélt róluk, és elmondta, hogy nagyon hálás Istennek és nevelőszüleinek, ezért is vette fel a vezetéknevüket önszántából. Úgy fogalmazott: “Ők formáltak olyanná, amilyen vagyok.” Édesapja ez alatt börtönbe került.
Érettségi után elkezdte a főiskolát, de pénz szűke miatt nem tudta befejezni, ezért is helyezkedett el ebben az étteremben, hogy fizetni tudja majd a költségeket.
A férfiak csodálattal hallgatták ennek az optimista, vidám lánynak a történetét, akinek hangjában, tekintetében, semmiféle csalódottság vagy keserűség nem volt, az elszenvedett dolgok ellenére sem. Megkérdezték tőle, valóban túltette magát a történteken? Mire a lány azt válaszolta:
“Jól vagyok! Hálás vagyok azért, amin keresztülmentünk. Úgy állok hozzá, hogy Isten megáldott egy csomó dologgal. Csak ez számít!”
Az egyik férfi elővette csekkfüzetét és három csekket töltött ki. Az egyiket 5000 dollárról, hogy a lány fedezni tudja a tanulmányait, a másikat 1000 dollárról az egyéb költségeire, a harmadikat pedig 100 dollárról, további borravalóként.
„Megpróbáltam megköszönni nekik, de ők azt mondták: köszönd istennek!” – mesélte a lány.
Ezzel teljesen megváltoztatták Abigail életét az Ő angyalai, mert napokon belül visszatérhet a főiskolára és folytathatja tanulmányait.
„Ez örökre megváltoztatta az életemet és az érzéseimet. Határozottan másképp látom az életet. Mindig adhatsz többet” – mondta a lány.

Forrás: internet

UI:

Megjegyzem szinte az összes bolygó lakott, csak azért nem látjuk, mert nem anyagi dimenzióban vannak!

LAKHATÓ BOLYGÓT TALÁLTAK A SZOMSZÉDBAN
https://www.youtube.com/watch?v=3KWBteqcSeM

Teréz anya imája a kereszt alatt

Szabadíts meg, ó, Jézus,
a vágytól, hogy szeressenek,
a vágytól, hogy magasztaljanak,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsőítsenek,
a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,
a vágytól, hogy kérjék véleményemet,
a vágytól, hogy helyeslésre leljek,
a vágytól, hogy népszerű legyek;
a félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy megvetnek,
a félelemtől, hogy megütnek,
a félelemtől, hogy megrágalmaznak,
a félelemtől, hogy elfelejtenek
a félelemtől, hogy bántanak,
a félelemtől, hogy kigúnyolnak,
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak!


UI:

Hétvégi filmajánló

Milton titka

Eckhart Tolle, spirituális tanító első mesekönyve! Kisiskolás gyerekeknek kulcsfontosságú útravalót ad a mesekönyv, de furcsa módon még felnőttek számára is beszédes.Milton okos és vidám kisfiú volt, aki szerette az életet. Szerette az anyukáját, az apukáját és a szép házukat. Szerette a cicáját, Mircit.A 11 éves Milton Adams magányosan tölti napjait. Szülei folyton dolgoznak, ráadásul a szomszéd fiúk is állandóan piszkálják. Egy nap Howard nagypapa érkezik hozzájuk látogatóba

https://videa.hu/videok/film-animacio/milton-titka-gEzeg5zwCUUrHK0h?fbclid=IwAR0KqESFn45o40wzD37gjXo6RxYhJXzo5C-LYuPhweAN0dqq1ppcZdFDKfY

Váratlan segítség

Volt egy üzletember, aki nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket.
És egy nap az üzletember elcsigázottan ki ült egy parkba, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.
Ahogyan ott elgondolkodva üldögélt, egyszer csak leült mellé egy öregember, aki észrevette, milyen elkeseredett és így szólt:
– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?
Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját.
Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.
– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.
Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:
– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem.
Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között.
Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől, ugyanis a csekk fél millió dollárról szólt, és a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!
– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!
Aztán elgondolkozott, hogyha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége, hiszen ez a vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja.
Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe.
Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni hiteleinek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött.
Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.
Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel, tele hálával és meleg érzésekkel a szívében.
– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, amíg várakozott.
Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor az egyik ápoló odalépett hozzá.
– Remélem nem zavarta önt meg ez az úr itt, ugyanis nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. Azt a csekket pedig jobb, ha nem próbálja beváltani, higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.
Az üzletember csak állt ott megrökönyödve, hiszen Ő végig abban a hiszemben volt, hogy egy fél millió dolláros csekk lapul a széfjében.
És ekkor rádöbbent, hogy a saját önbizalma volt az, ami kisegítette őt a bajból. Ahhoz, hogy minden helyzetet megtudjál oldani az életedben először az önbizalmadat tedd hozzá sziklaszilárddá.

szemlézte: Bíró László

UI:

Az óceánjáró zongorista legendája-Teljes film
https://videa.hu/videok/zene/az-oceanjaro-zongorista-legendaja-teljes-legend-christian-ennio-morricone-qRtVCVvsHKbyvquK?fbclid=IwAR3XtCCmh9N2Kxq3ztqt-_DJwqcbn93AhtQVgqCoJSKYZlOeLqrqhQfmdNs

Lelki problémák

Nagyon sok emberrel találkoztam, aki lelki problémákkal küzd. Búskomor lelkiállapotban van és él, nem tud kimenekülni a problémák alól. Nagyon jó, ha az ember meghallgatja őket.
Én hiszek Istenben és olvasom a Bibliát. Ilyen emberrel, ha találkozom, nagyon sokat beszélgetek Jézus Krisztusról, a mi megváltónkról. Isten csodálatos szeretetéről. Egy depressziós ember önsajnálatba burkolódzik. Isten szava a Biblián keresztül így szól hozzánk, hogy ne a mi problémánkkal törődjünk, hanem másokra figyeljünk. Vegyük észre a mások nyomorát és elesettségét, és szembe ötlik, hogy mi életünk még sokkal jobb helyzetbe van, mint másoké.
A lelki váltság, sokkal mélyebbre is kerülhet, amit nem szabad megengedni. Tudni kell, hogy van lehetőség visszafordulni, ha még ebben az állapotban nem is látszik. Itt van Istenben vetett bizalom, tiszta szívből bízni Istenben, mert Ő a nagy gyógyító senki más.
Ha megtaláljuk ezt az utat, akkor biztos a gyógyulás. Istenbe vetett hit, megtanít szeretni a másikat, megtanít helyesen élni ebben a világban, mert rádöbbent bennünk, hogy van értelme az életünknek, mert van kibe bízhatunk és támaszkodhatunk, és kapaszkodhatunk. Ha ezt megtaláljuk lelkünk, megnyugszik és kikerülünk a depresszióból.
Vannak depressziós gyógyszerek, amik lenyugtatják a beteget, de sajnos elvesztik az önkontrolúkat. Lelassul gondolkodásuk, és lassan értelmüket elvesztik. Olyanokká válnak, mint egy élő bábu.
Nagyon sokan kicsúfolják, hogy Istenben bízni, Isten útján járni! Hidd el ez az egyetlen kivezető út létezik az életben semmi más.
Ismerek olyan egyént, aki nem akarta elfogadni Istent, mindenféle agykontrollon, természetgyógyászaton keresztül ment nagyon rossz állapotban került, és végül itt van velem, hittel bízva Istenben és nap, mint nap látom micsoda csodálatosan gyógyul. Elméje és mozgása már nem olyan zavarodott, hanem összehangolt és tisztább, pedig csak fél éve beszélgetünk Istenről a Biblia alapján.
(Szerzője ismeretlen)

szemlézte: Bíró László

"Nem szeretsz engem"

tovább próbálkozom
Ahogy mindig is szoktam
nem működik
Nem, egyszerűen nem fog működni rajtad

továbbra is szeretek
Olyan szívvel, amely elvesztette büszkeségét Még mindig tartom Minden belül.

nagyon sajnálom
Én vagyok a hülye, mert nem látok
Hogy bántani fogsz
Túl sok, mielőtt elvérzek

Mert nem szeretsz
Ahogy Isten a remény fölöttem
Tudom, hogy nem szeretsz
Ó, kicsim, nem szeretsz

Elviselem a rossz időket
Elviszem, amit kapok
Elviselem a jó időt
Lépésről tört lépésre

Mert nincs szükséged rám
Nem, nem is látsz engem
Hideg szemed elpusztít engem
Törj meg és csalj meg

Kicsim, nem akarsz engem
Tudom, hogy nem akarsz engem
Bárcsak megérinthetnél
Talán még mindig szeretsz

Nem rám gondolsz
Kérlek, ne tarts ki velem
Nem bírod elviselni, ha nem akarsz engem De te nem rám gondolsz

Ó, kicsim, nem szeretsz
Ahogy Isten a remény fölöttem
Tudom, hogy nem szeretsz
Kicsim nem szeretsz...

Ó, kicsim, nem szeretsz
Mit tehetek, hogy szeressen
Ó, azt akarom, hogy akarj engem
De te nem rám gondolsz

Ó....Szeress engem,
Mit kell tennem, hogy szeress
Csak még egyszer szeress
Azt akarom, hogy gondolj rám
Oh, oh...szeress...

https://www.youtube.com/watch?v=NRt6YZV0Fz0

A TEHÉN

Igaz történet

Özvegyasszony volt Marja, anyjával éldegélt és hat gyermekével. Szegénységben éltek. Utolsó pénzükön vettek egy barna tehenet, hogy tejük legyen a gyermekeknek. A nagyobb gyermekek legeltették Burenuskát künn a mezőn, s ha hazaterelték, moslékot is adtak neki..
Egyszer az édesanyjuk elment hazulról; a legidősebbik fia, Misa, felmászott a kenyérért a polcra s levert egy flaskót. Eltörött a fiaskó, s megijedt Misa, hogy most megszidja az anyja, felszedte az üvegdarabok nagyját, s elásta a trágyadombon, az aprókat összeszedte, s beledobta a moslékos dézsába. Az édesanyjának hiányzott az üveg, kérdezgetni kezdte, de Misa hallgatott, így hát a dolog annyiban maradt.
Másnap ebéd után kiment az anyja, hogy moslékot adjon Burenuskának a dézsából. Látja: Burenuska csak áll búsan, nem kell neki moslék. Gyógyítgatni kezdték, odahívták nagyanyót is. Azt mondta nagyanyó: - Nem marad meg ez a tehén, le kell hamar vágni. - Elhívtak egy parasztembert, elkezdte a tehenet taglózni, hallották benn a gyermekek, hogy bőgött künn az udvaron Burenuska. Összebújtak a kemencén s ott elkezdtek sírni.. Mikor letaglózták Burenuskát, lenyúzták a bőrét, s a testét feldarabolták, üvegszilánkot találtak a torkában.
Most már tudták, hogy azért pusztult el, mert üvegszilánk került a moslékba. Mikor meghallotta Misa, keservesen sírva fakadt, s bevallotta az anyjának, mi történt a fiaskójával. Az anya nem szólt egy szót sem, de hullni kezdett a könnye. Azután megszólalt:
- Megintettük Burenuskát, más tehenet venni pénzünk nincsen. Hogy lesznek meg a szegény kicsi gyermekek tej nélkül? - Misa még hangosabban sírt, s le nem szállt a kemencéről, mikor a tehén fejéből készült kocsonyából enni kezdtek. Mindennap látta álmában, hogy vitte Vaszilij bátya Burenuska barna fejét a szarvánál fogva, nyitva volt a szeme, vörös volt a nyaka. Attól kezdve nem volt tejük a gyermekeknek. Csak ünnepnapokon jutott, mikor Marja kért a szomszédoktól egy-egy kis köcsöggel.
Történt, hogy a falujukban lakó földesúrnak szüksége volt gyermekgondozóra. Azt mondja az öregasszony a lányának: - Eressz el, elmegyek én oda, téged talán megsegít az Isten, hogy egyedül is elvesződhess a gyermekekkel. Én pedig az Isten kegyelméből leszolgálok egy esztendőt s megkeresek egy tehénre valót.
Úgy is tettek. Nagyanyó elment a földesúrhoz, Marjának még nehezebb lett hat gyermek mellett a sorsa.
A gyermekek tej nélkül éltek egy évig: csak savanyú kenyérlevest és ciberét ettek. Megsápadtak és megsoványodtak.
Elmúlt az esztendő, hazajött az öregasszony s húsz rubelt is hozott.
- No, leányom! - mondja. - Most tehenet veszünk! - Megörvendett ennek Marja, megörvendtek a gyermekek. Elindult hát Marja az öregasszonnyal a vásárra tehenet venni. Megkérték a szomszédasszonyt, vigyázzon a gyermekekre, Zahar szomszédot pedig megkérték, menjen velük jó tehenet választani. Az Istenhez fohászkodtak, s elindultak a városba..
A gyermekek megebédeltek, s kiálltak az utcára, hogy lássák: nem hozzák-e még a tehenet. Találgatni kezdték, milyen lesz a tehén - fekete vagy barna. Arról beszélgettek, hogy fogják etetni. Várták egész nap, csak várták. Egy versztát is mentek, hogy hamarabb lássák, de már alkonyodni kezdett, vissza kellett térni. Egyszer csak mit látnak - ott jön az utcán egy szekér, nagyanyó ül rajta, a hátsó kerék után meg, a szarván kötéllel, egy tarka tehén ballag, s hátul jön az anyjuk s száraz ággal biztatgatja.
Odafutnak a gyermekek, nézegetik a tehenet. Kenyeret és füvet hoznak neki, elkezdik etetni. Anyjuk bemegy a kunyhóba, levetkőzik, kimegy az udvarra sajtárral, törlőruhával. Ott leül a tehén mellé, megtörli a tőgyét.
- Áldd meg, én Istenem! - Odaül a tehén alá, a gyermekek körbeülnek s nézik, hogy fröccsen a tej a tőgyből a sajtár oldalába, szinte süvölt édesanyjuk ujja alatt. Félig megtelik a sajtár, leviszi a pincébe s egy kisköcsögbe tölt belőle a hat gyermeknek vacsorára.

UI:

A szavaid ereje - Florence Scovel Shinn - TELJES hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=HgYnm_zj4Sk

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány
igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában. Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
- Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és
lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
- Mit művelsz? Hová mész? - vicsorgott vissza rá a szél.
A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban
elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük. Egyikük rámosolygott.
- Szia - mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva.
- Szia. Az én nevem Felhő - mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne - hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél... Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És
a tied?
- Nap és szél... nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék..
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:
- Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok - mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső.
Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy
....fű... és ...virágok...
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha - fejezte be szavait a
dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:
- Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet...
- De akkor meghalsz...
- Te pedig kivirulsz - szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony
esővé. Másnap a kis dűne csupa virág volt.
"Uram, tégy engem lámpássá. Elégek ugyan, de világítok másoknak!"

UI:

Hihetetlen hitetlenség korunkban, kihasználatlan lehetőség a Földön
https://www.youtube.com/watch?v=VahHn3TO3b0

Jön a víz

Egy nap hatalmas esőzések következtében kiöntött a falu mellett kanyargó folyó. Az emberek ijedten csomagolták össze holmijukat, s ki tutajon, ki csónakban próbált menekülni. Az áradás egyre nőtt, már minden víz alatt volt, csak a háztetők s a fák koronái látszottak ki.
Három csónakos evezett a távoli part felé, amikor egy hatalmas hullám mindnyájuk ladikját felborította. Kiváló úszó hírében álltak, mégis úgy tűnt, csak egyikük képes fennmaradni a víz színén.
- Ti vagytok a legjobb úszók a faluban, hogyhogy nem birtok fennmaradni? - kiáltott társainak.
- Az arannyal teli zsákot rákötöttem a hátamra, nagyon súlyos, de nem tudok megválni tőle, mit sem ér az életem nélküle! - hörögte az első.
- Egy vasládikóban őrzöm a nemesi levelem és a diplomáimat, ha elvesznek, hogyan bizonyítom előkelő mivoltomat? Meg kell mentenem mindenáron! - kiáltott a másik, s egyre fáradtabbnak látszott.
Aki teher nélkül, könnyedén szelte a habokat, hamarosan partot ért, onnét kiáltott vissza:
- Kérlek benneteket, dobjátok el terheteket, s megmenekültök! - De nem hallgattak rá...
Az anyagi lét mulandó értékeihez ragaszkodót megfojtják "kincsei", s nem lesz képes átszelni az élet tengerét. Az önbecsapásnak nincsen határa.
(Elias Canetti)

Hétvégi filmajánló

Az óceánjáró zongorista legendája-Teljes film
https://videa.hu/videok/zene/az-oceanjaro-zongorista-legendaja-teljes-legend-christian-ennio-morricone-qRtVCVvsHKbyvquK?fbclid=IwAR3XtCCmh9N2Kxq3ztqt-_DJwqcbn93AhtQVgqCoJSKYZlOeLqrqhQfmdNs

Az optimista

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól.
Szülei a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték. A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!
A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videó játék mindjárt összetörik. Ezeket utálom. Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is.
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgy sem csapnak be, kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!

szemlézte: Bíró László

Eléd megyek Uram...

Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(Szerzője ismeretlen)

A BŐRÖND!

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.
– Fiam, elérkezett az időd…indulnod kell – szólt az Úr.
– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.
– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.
– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
– A te javaid – felelte Isten.
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
– Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.
– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.
– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.
– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.
– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.
– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.
– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.
– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…
– Tévedsz, a lelked az enyém!
A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
– Nem volt soha semmim?
– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.
– Akkor, mégis miért éltem?
– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.
A tanulság
Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.
Éppen ezért:
Éljünk most!
Éljünk meg minden egyes percet!
Tegyünk boldoggá másokat!
Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!
Szeressük magunkat, fogadjuk el magunkat, vigyázzunk a lelkünkre!

forrás: internet


UI:

Dudde
bennünk élő Isten lelkiismeretünk hangján akar hozzánk szólni
https://www.youtube.com/watch?v=_I3cDqgh8VQ&list=PLAqUEkfqvWAxUtBnRPGWSFCmjPawv-lEP

Gárdonyi Géza
Mese a hangyáról

A hangya nem lát csak emberarasznyira.
Tavasz volt Rómában. A nap megmelegitette a falak déli oldalát. A kertekben piroslott a mandulafa virága. A bogarak előjöttek a föld alól.
Szent Péter temploma alján hangyanép nyüzsgött ki egy földalatti repedésből: apró fekete hangyák, amilyen legtöbb van a világon. Egyik csoport a másik után jött. Ásitoztak, nyújtózkodtak. Némelyek megálltak a napfényben és melegitették a hátukat. Mások vidáman beszélgetve haladtak tovább a verőfényben.
- Új korszak virradt reánk - mondotta az egyik. - Itt telepedjünk meg e meleg kősziklák között. Itt a mi nemzetségünknek a legalkalmasabb ország.
Az öregek bágyadtak voltak a téli nagy alvástól. Szemük még nem szokta meg az erős napfényt. Azonban a fiatalok vigan mászkáltak ide-oda.
- Gyerünk fel a magasba! - mondotta egy fiatal hangya, akit az életerő a legjobban mozgatott. És megindult fölfelé az alapkövön. Mikor a nagy márványnak a felső széléhez érkezett, elcsodálkozott az egyenes vonalon.
- Lelkemre mondom - kiáltott a társainak, - ezt a kősziklát nem a természet alkotta!
Azok is odaérkeztek és bámulva vizsgálták a nagy márványkocka egyenes vonalát, s a másik márványt, amely ezen feküdt.
- Valóban - mondották, - a véletlenség nem alkot kőbe ily hosszú egyenes vonalat.
A tudás vágya további vizsgálódásra inditotta őket. Ismét új meg új négyszögletű követ találtak.
- Ez a végtelen magasság rakva van! - mondotta az egyik. - De ki rakhatta?
Miért rakhatta? Micsoda őrült gondolat ekkora köveket egymásra rakni, holott a természet maga nyit repedéseket, amelyekben mindenki meghúzódhatik.
- Céltalan alkotás - mondotta a másik a fejét rázva.
- De csak láthatnánk, hogy hol a vége!
- Végtelen ez - mondotta ismét a másik. Új hangyák jöttek és részt vettek a vitában.
- Az igaz, hogy csodálatos kőhalmazat - szólt egy fialatal, - de hogyan keletkezhetett volna másképpen, mint a természet játékából!
- De hátha van nálunknál nagyobb hangya is - vélte egy gondolkodó. - Hátha van akkora, hogy milliószorta nagyobb, erősebb és eszesebb, mint mink vagyunk!
A HANGYÁK KINEVETTÉK.
A hangya nem lát csak egy emberarasznyira. Az ember nem lát, csak egy istenarasznyira.

szemlézte: Bíró László

UI:

Quadrupani a Kísértésekről és a Bűnbánatról
https://www.youtube.com/watch?v=XHEfYogalXo

A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél-idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr Zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, Ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, Amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld Babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot .... Nagyon jól néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire egy elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen .... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és mikor legközelebb erre jársz, Hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van még két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért, vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado Államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a "csere" üzletét.
Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Amikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk, a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan voltak felöltözve. Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk, férje koporsója mellől.
Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, Amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetét, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően, eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat ...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát. Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
A szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom van számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben. Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat találd ott, ahol keresed.
Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt, mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.

Ismeretlen szerző

UI:

Mi történik, amikor álmodunk?
https://www.youtube.com/watch?v=AsL21eZICXg

A természettől tanulok

Tanulni járok a vízhez, amely soha nem áll meg.
Tanulni járok a virághoz, amely felvidít, illatozik, és érintetlenül hagyja a csöndet.
Tanulni járok a gyökerekhez, amelyek a föld sötétjében hisznek a napnak.
Tanulni járok a madarakhoz, amelyek a világban vannak, de nem belebonyolódva a világba.
Tanulni a partoktól, amelyek híven őrzik egymást.
Tanulok a fától, amely elviseli a hőséget és frissességet ad másoknak.
A fűszáltól is tanulok: ha letapossák, felemelkedik, és így néz az égre, mint sajátjára.
A vízcsepptől is tanulok: magában rejti a szivárvány minden színét.
Az olajfától is tanulok,: annyi mindenen ment keresztül, mégis továbbra is bőségesen adja az olajat, és az ezüstös fényt.
Tanulok a fénnyel körülvett csúcsoktól, melyeket a csönd burkol be.
Tanulok a hajnaltól, amely újra és újra megszületik, ha nem is látja senki a látványát.
Tanulok a növényektől: lábon maradva halnak meg.
Tanulok a szántóföldektől: mindig adnak és nem igényelnek semmit.
Tanulok: a teremtett világtól.
(Szerzője ismeretlen)


Hétvégi filmajánló

Gyógyító érintés (2010)
https://videa.hu/videok/film-animacio/gyogyito-erintes-2010-2vjbBwcACRWvKjl9?fbclid=IwAR1t7IEQsipwjkvsiP_V1_HaaDWoEeiBNbIhsyqu7REEJMkoz_0JeFwObkQ


Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=fhW3bjtzALk

A vándor és a pásztor

- Van egy nagy titok.
- És mi az a titok ? - kérdezte a vándor.
- Hogy nincs nagyobb öröm, mint adni. Adni azt, ami a miénk. Jó szívvel adni testvéreinknek. Mindenkinek!
A vándor hallgatott, s tűnődve nézett maga elé. Aztán még egyszer megkérdezte csöndesen:
- De mit tudtok Ti egymásnak adni ott fenn a hegyen, ahol semmi nincs? Hiszen senkinek sincs semmije, amit adhatna?
A pásztor elkacagta magát, vidáman, derűsen.
- Jaj, de buta vagy Te! Hátha azt hiszed Te, hogy csak holmikat lehet adni egymásnak, értéktelen holmikat, mint egy lábbeli vagy bicska, meg mit tudom én mi?
- Földet is lehet adni- felelte a vándor kimérten, és kissé sértődötten - birtokot , vagyont. Az akinek van adhat annak, akinek nincs.
A pásztor arcán csodálkozás és döbbenet volt. Nem nevetett már.
- Földet? - kérdezte ijedten - miket beszélsz? Birtokot mondasz, vagyont. Nem érzed, hogy ezek csak üres szavak, hogy nem jelentenek semmit? Az ember csak azt adhatja, ami az övé. Ami benne van! A fejében és a szívében.
A többit csak az Isten adhatja, mert az, az övé!!
Vass Albert

Dudde Végidő túlélése
https://www.youtube.com/watch?v=mwSaP6caXGg