Mesék, szép történetek

A dogmák rabigájától való megszabadulás
Ennek élményét Robert G. Ingersoll a következőképpen írta le:
"Amikor meggyőződtem róla, hogy a világegyetem természeti, s az összes szellem és isten mítosz csupán, akkor elmémben, lelkemben, minden csepp véremben szétáradt a szabadság örömteli érzése. Börtönöm falai szétmállottak és ledőltek. Fény árasztotta el a helyiséget, s az összes zár, retesz, rács és bilincs köddé vált.
Nem voltam többé sem cseléd, sem rabszolga. Sem itt a földön, sem a végtelen tér mélységeiben nem volt senki, akit parancsolómnak kellett volna tekintenem. Szabadon gondolkodhattam és szabadon fejezhettem ki gondolataimat, szabadon élhettem saját ideáljaim szerint, a magam és szeretteim örömére, szabadon használhattam összes képességeimet, érzékszerveimet, szabadon terjeszthettem ki képzeletem szárnyait, szabadon vizsgálódhattam, találgathattam, álmodozhattam és reménykedhettem, szabadon ítélhettem és dönthettem dolgok felől.
SZABAD VOLTAM! Egyenesen és félelem nélkül álltam, vidáman nézve szemközt az egész világgal."

A pap, aki nem értette Isten üzenetét

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A falu mentén egy esős évszakban kiáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. A házak egymás után dőltek össze, mindenki próbálta megmenteni családját, jószágait, kis vagyonkáját. Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült, és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik. A falusiak egy csónakkal mentek érte, és így kérlelték:
-Tisztelendő úr, fogja a holmiját, gyorsan szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz, és akkor már nem tudunk magán segíteni!
A pap azonban legyintett:
-Hagyatok csak, én jóban vagyok Istennel, szolgálom őt, ezért bármi történik, ő is vigyáz rám, így nem lehet semmi bajom. Menjetek csak, magatokkal törődjetek!
Másnap a víz annyira megemelkedett, hogy a papnak a templom legfelsőbb ablakába kellett felmásznia, nehogy elvigye az ár. A falusiak újra elmentek érte egy csónakkal.
-Tisztelendő úr, jöjjön velünk, hiszen elviszi a víz, hadd segítsünk magán!
A pap erre csak nevetett.
-Mondtam már nektek,hogy én megegyeztem az Istennel. Életemben szolgálom őt, ezért ő is vigyáz énrám.
Harmadnap már a templom tornyáig ért a víz. A legbátrabb falusiak megint megpróbálták megmenteni, de a pap csak azt ismételgette, ami korábban.
Néhány óra múlva a pap elmerült a vízben és mivel nem tudott úszni, belefulladt.
Halála után Szent Péter elé került,És így szólt hozzá nagy mérgesen:
-Nekem egyezségem volt az Istennel, hogyha bajba jutok, segít rajtam, hiszen rendesen szolgálom. Miért nem segített hát mégsem?
Szent Péter erre így válaszolt:
-Ne Istent hibáztasd, hiszen ő háromszor is küldött neked segítséget, de te egyszer sem fogadtad el azt!
Sok ember él, akik a jelképes üzeneteket nem veszik észre, Isten segítő karját nem fogadják el. Sokan úgy képzelik el Istent, mint egy kedves öregurat, aki egyszer majd személyesen segít rajtunk. Valamennyi ember, valamennyi állat, az összes növény, és minden, ami körülöttünk van, Isten teremtménye. Isten az ő jóságát rajtunk keresztül érvényesíti. Minden ember olyan, mint egy csillag. Megszületik, végigfut az égen, és átadja azt az üzenetet, amit hordoz.

UI:

„Bárki menekül hozzánk, orosz vagy ukrán, megöleljük” – REAKCIÓ Bese Gergő atyával
https://www.youtube.com/watch?v=86QfEvMH5CI&t=432s

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
... de az egyetlen válasz ami érkezik:
- Ki vagy te?
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
... és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!
A fiú ránéz az Apjára és megkérdezi,
- Apa mi folyik itt?
Fiam - válaszolta az Apja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!
... a hang felel:
- Csodállak!
Az Apja azt kiáltja:
- Csodálatos vagy!
... a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!
Majd az Apja elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz.
Az élet tükröt tart cselekedeteidnek, érzelmeidnek, gondolataidnak
Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz.
Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

UI:

Chemtrail beismerés - Kossuth Rádió
https://www.youtube.com/watch?v=sJW5A2ZASkw

Kötelességed magadból a legjobbat adnod
Részlet az "Ezoteriák" című kötetből

Embertestvérem, az egyáltalán nem alacsonyít le téged, vagy nem tesz kisebb értékűvé, ha ezt a te értékedet olyannak adod, aki nem érdemli meg. A te érzéseid, a te vonzalmad az illetőt hozzád kötözik; ki tudja miért, de neked kötelességed magadat adnod, éspedig magadból a legjobbat; mert nem annak adod, akinek adod, hanem önmagadnak; mert az igazság törvényébe adod azt bele, és az igazság törvénye azt adja neked vissza, amit te beleadtál.
Ha te önmagadból jót, igazat, szeretetteljeset, gondosságot, figyelmességet adsz: ugyanazt kapod vissza; ha te a gyermekednek önmagádból a legjobbat adod, ha a legigazabban, legbölcsebben és leghelyesebben igyekszel eljárni, s a te gyermeked mégis gonosz, te akkor is jó, igaz és becsületes szülője voltál neki. Ez te vagy; ha a feleségednek — ha nem is érdemli meg, ha kihasznál is téged — hűséget, szeretetet, egyszóval jót adsz, akkor te jó, igaz, hűséges és becsületes férj vagy, aki a duál törvényben jól vizsgáztál. És azzal a szeretettel, amit odaadsz, találkozni fogsz, hogyha erről az érdemtelen lélekről le is hull. De minden nem hull le; benne is felkeltesz egy érzést, amit ha ő jelenben nem is tud értékelni, de a jövőben sok könnyel siratja meg azt!
A jóval megindítottál egy folyamatot ott is, ahol érdemtelennek adtad, mert a jónak és igaznak egy mélyedést vájtál abban a lélekben, amelyet megtöltöttél a magad jójával és igazával, s amelyet amikor az illető elveszít, akkor lesz csak előtte kívánatossá.


Bíró László

Hétvégi filmajánló

Igazából mennyország. Teljes film magyarul. (Igaztörténet alapján)
https://www.youtube.com/watch?v=Kr0aoM-VllQ

Látományok Atlantiszról
Edgar Cayce, Amerika „alvó prófétája” tanítása Atlantiszról:

Atlantisz Európa és Amerika között terült el. Lakói krisztus előtt 15.000 –ben olyan technikai fejlődést értek el, amilyenben mi élünk manapság. Volt repülőgépük, tengeralattjárójuk, sőt lézer segítségével a napenergiát is hasznosítani tudták. (Mi még csak most próbáljuk)
Ám nem tudtam élni a lehetőségekkel, mindent tönkretettek, éhínség tört ki, természeti katasztrófák következtek be, melyek a kontinenst szigetekre törték szét.
(Saját megjegyzés: jelenleg most az atlantiszi emberek élnek Európa nagy részén, kicsit szétszórva a világon is, Afrika északi részén, és kelet nyugatra eső részén)
A három legnagyobb sziget Poseida, Aryan, és Og volt. A nagy katasztrófa után 5000 évvel azután ezek a szigetek is elsüllyedtek, csupán a Bahamák apró szigetecskéi maradtak meg belőlük.
Az utolsó nagy katasztrófa okozta a nagy vízözönt. Néhány Atlantisz - lakó meg tudott menekülni. Egyiptomba menekültek, ők lettek a fáraók ősei.(hmm, mintha helikopter rajzokat lehetne látni a egyiptomi rajzokon, lehet, hogy ez ezeket ábrázolta? J ) Piramisokat építettek és azokba rejtették titkos tudásukat. Mások a Pireneusokba telepedtek le, az ő utódjaik a baszkok. Voltak akik Közép – Dél Amerikába menekültek és megalapították a maja és inka kultúrát.
Cayce azt is megjósolta, hogy Atlantisz ismét fel fog merülni a tengerből, elsőként a Bimini szigetek környéke, Floridában, Miami előtt. Bimini nem már, mint egy atlantiszi hegycsúcs.

szemlézte: Bíró László

Igazából mennyország
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/igazabol-mennyorszag-heaven-is-for-yDCE0Hc8j6Cb7pNh?fbclid=IwAR0mmdGo-TTIPvC4PmzmKk3y1ikELX9Mbc6DH916SqduPS3UJKqGHDIt_0k

Krisztus és a csend


"Om" - mondja csendesen, alig hallhatóan a megvilágosodott hindu szent.
"Om" - mondta egykoron Buddha, a magasztos bölcs, mikor feleszmélt az örökkévalóság megértésére, az igazságra.
"Om"-ot, a szent szót mormolja a földi léttől felszabadult Jógi - aszkéta életet élő lelke. Megtaláltam az örökkévalóságot.
Ámen - mondta Krisztus imái végén, mellyel kifejezte az örökkévalóságban való békés megnyugvását.
"Legyen meg a Te akaratod." És bátran ment a kereszthalálba, nem törődve a testi és a földi mulandósággal. Lelkileg szabad volt az anyagiasságtól, mert megtalálta a csend megelégedettségének vágytalan, boldog harmóniáját, az örök életet. Tudta, hogy a test mulandó, az anyagi lét változó, a földet előbb-utóbb el kell hagyni, mert maga a föld is mulandó és egykor eljön ennek is a vége és elmúlik vele együtt minden: látható, hallható és érzékelhető jelenség, mint az álom.
A földhöz ragaszkodva, aki fél a testi haláltól, az a mulandóhoz ragaszkodik és a semmitől fél. Mert akik csüggnek a földi javakon, az anyagiasságnak rabjai. Mulandóságban élnek, nyugtalan a lelkük és elvesztik az életüket. Mert az anyagi, földi élet veszendő, mulandó, megsemmisülő káprázat. Ezt tudta a "Mester", hirdette és bizonyította életével. Megmutatta teljesen a ragaszkodásnélküliségét e földhöz.
Nem védte a testi életét! Nem menekült a földi élethez, mely előbb-utóbb úgyis megsemmisül és az örökkévalóságban mindegy az a néhány évtized, melyet a mulandóságban a lelkek élnek.
Egy szempillanatra sem zavarja meg az örökkévalóság nyugalmának csendjét és harmóniáját. Akit nem zavar meg az anyagiasságban, a mulandóságban való élet, annak a lelke a földön is testétől függetlenül szabadon, az örökkévalóság harmóniájának csendjében él.
Krisztus számára is közömbös volt földi tartózkodásának időtartama. A megelégedettség harmóniájából még a kereszthalál testi kínjai sem bírták kizökkenteni. Példa rá kimondott szavai: "Uram, bocsásd meg nékik, nem tudják, mit cselekednek." Későbben azt mondta: "Elvégeztetett" és kilehelte lelkét. Lelke a test, a mulandóság börtönéből visszatért az örökkévalóság üdvösséges állapotába, melyet már e földön megtalált.
Ő nem testi mulandóságban, a halálban élt, hanem az örökkévalóság boldog harmóniájában. A testi halált semmibe sem vette. A földi, anyagi dolgoktól való elfordulást, a vágytalanság békés nyugalmát, az örök életet hirdette.
"Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondotta, és vajmi kevesen értették meg, és vajmi kevesen találták meg: hogy mi a csend harmóniájának elmúlhatatlan boldogsága.
Jaj annak a vak léleknek, mely a földi, testi dolgaiban elmerülve mást nem látva, az anyag sötétségeiben él. Káprázatokat hajszolva, földi dolgokat előbb-utóbb elveszítve megsemmisül, mert az anyaghoz, a mulandóhoz kötötte életét.
Boldog az a lélek, mely az anyagi, testi, földi életét semmibe sem veszi. Elfordulva a földi javaktól, megtalálja a föld felettit, a lelki csendet. S bár a teste még a mulandóságban él, de lelkében már az örök élet üdvössége honol.
Ha teste szertefoszlik a halálban: lelke megtér a vágynélküli nyugalom elmúlhatatlan anyagtalanságába, a harmónia boldogságába: az örökkévalóság csendjébe.

Bíró László

UI:

A Donbassz gyermekei (teljes film, magyar felirattal)
https://rumble.com/v1qtas6-a-donbassz-gyermekei-teljes-film-magyar-felirattal.html?fbclid=IwAR2Pswqmtxpt_5Vo4aLyyKDl7NoQUH4GDU2bpZItsmzdwtGmTY_C3A9IoWI

, - A nagyapád egy cukorkával kérte meg a kezemet. Nem volt semmink, féltérdre ereszkedett, és azt mondta nekem: ′′ Nekem most semmim sincs, csak egy szem cukorka, de ha akarod, együtt felépíthetjük az egészet."
- És te?
- Kibontottam a cukrot, kettéosztottam és megettük. Attól a pillanattól kezdve mindent megosztottunk. Elestünk, felálltunk és építettünk. Együtt. Átéltünk nehéz pillanatokat, sok-sok fáradtságot, de mindig ott voltunk egymásnak.
- Más idők voltak, nagymama.
- Az idő nem változtatja meg azt, ahogyan szeretünk. Ami megváltozott, az az, hogy már nincsenek követendő szép példák.
Most mindentől félnek. Azért nem házasodnak meg, mert félnek, hogy nem tudnak építkezni. Amint összevesznek, elhagyják egymást, mert azt hiszik, hogy találnak egy jobbat. Mindig a tökéletességet keresik, mintha az létezne. Hiányzik az apró dolgokban rejlő boldogság.
Csinálnak egy jó nagy show-t, több ezer pesót érő gyűrűket vesznek, csinálnak egy csicsás videót a lánykérésről, aztán hagyják elillanni a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak két emberre kéne, hogy tartozzon, mindenkivel meg lesz osztva.
Ez az, ami hiányzik nekik. A bátorság, hogy úgy éljék az életet és a szeretetet, amilyenek, és nem úgy, ahogyan azt elképzelik. Csak ők, ketten. Egy cukorka és 71 együtt töltött év.''

Eduardo López


UI:


Az inkognitó módban zajló böngészés nem olyan titkos, mint gondolnánk - így töröljük az előzményeket
https://raketa.hu/inkognito-mod-bongeszes-elozmenyek-torlese?utm_medium=push&utm_source=pushpushgo&utm_campaign=CampaignName

Az igazi nő....

Egy igazi nő nem akar mindenkit meghódítani. Önértékelésében elég erős ahhoz, hogy csupán annak adja oda magát, akihez valódi érzelmek fűzik. Megérti, hogy azok a kapcsolatok, melytől azt reméli, hogy visszaadják önbizalmát, többnyire ártalmasak.
Tudja, hogy a férfi csupán visszatükrözi azt, ami a lelkében él. Ahhoz, hogy valaki megbecsülje, becsülnie kell önmagát. Ahhoz, hogy valaki férfiként viselkedjen, neki igazi nőnek kell lennie.
Egy igazi nő nem erőszakolja magát a férfira, nem folyamodik cselekhez és praktikákhoz, hiszen tudja, hogy minden a maga idejében történik, amikor mindkét fél megérett rá.
Nem próbálja "megtéríteni" a férfit, hiszen tisztában van vele, hogy mindenki a saját sorsát éli, és különbözőségeinkből fakadóan mindenkinek más időre van szüksége a felismerésekhez.
Az igazi nő hisz a férfiben, és tudja, hogy képes megjárni a saját útját. Meghagyja neki a döntés szabadságát.
Nem követel a férfitől, hanem támogatja döntéseiben.
Nem vár senkire, nem állítja meg az életét senki miatt.
Ennél többre becsüli önmagát.
Az igazi nő szereti a férfit úgy, ahogy van. Megérti, hogy az igazi szeretet feltétel nélküli. Nem a kapásról szól, hanem az adásról. Aki szeret, csupán azért teszi, mert neki örömet okoz.
Ugyanakkor az igazi nő nem alázkodik meg, nem hagyja hogy lábtörlőnek használják. Nem akar mindent megoldani, és kézben tartani, nem akarja irányítani a másikat.
Az igazi nő minden helyzetben önmaga, nem fél őszintén feltárni érzéseit, de ha itt az idő, továbblép. Megérti, hogy néha egyedül kell lennie ahhoz, hogy alkalmassá tegye önmagát a szerelem befogadására.
Az igazi nő tudja, ha egyedül van, nem a férfi hibája. Tisztában van vele,
ha ő készen állna rá, már boldog lenne.
S mikor megérti, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal, és szívesen tölt időt önmagával, érezni fogja, hogy felkészült az igazi befogadására.
Egy férfi csak egy igazi nő mellett tud férfi lenni.
Ne feledjük, mindenki úgy viselkedik, amit kihoz belőle a másik.
Így ha megtanulod feltétel nélkül szeretni és csodálni magad, a férfi tiszta tükörként ugyanezt sugározza Rád...

-Mohácsi Viktória



Albert Szuhanics
Nőnapi himnusz

Új himnuszt énekel
hozzád női nem,
hevesen dobbanó
férfiú-szívem.

Pillangó a lelkem,
színes lepkeszárny,
rebbenőn integet
hölgyszívek után.

Tarka virágoskert,
márciusi szél
asszonyok, leányok,
titkáról mesél.

A szépség, a kellem,
szelídség, a báj
mind kincse a nőnek,
kit férfi csodál!

Hisz ő a mi sorsunk,
társunk, végzetünk
ha nincs közelünkben
attól szenvedünk!

Boldog minden férfi
szép nők, véletek,
ha hozzánk irányul
kecses léptetek.
Nőnapon köszöntünk
igaz szívvel mi,
s mindennapi vágyunk
nőink szeretni!

Egy elhunyt kisfiú levele édesanyjához.

Az asszony egyből felugrott a kórházi váróterem székéből, mikor megpillantotta a műtőből kilépő sebészt.
– Hogy van a kisfiam? Rendbe jön? Megnézhetem?
– Nagyon, nagyon sajnálom. Megtettünk mindent, amit tudtunk, de a kisfia nem élte túl az operációt – közölte könnyes szemekkel az orvos.
Abban a pillanatban a nő sírva fakadt. Reszkető hangon a következőt kérdezte:
– Miért halnak meg kisgyerekek rákban? A Jóisten nem törődik velük, nem törődik akkor a kisfiammal, mikor szüksége lenne a segítségére?
– Asszonyom, szeretne elbúcsúzni a fiától? Az egyik nővér beviszi önt a műtőbe – mondta halkan az orvos.
A nő levágott egy tincset gyereke hajából, és a zsebébe tette. Majd odafordult az asszisztenshez:
– Az ő ötlete volt, hogy ha meghal, vegyék ki a szerveit, és ajánlják fel más beteg gyerekeknek. Ezzel az elején nem értettem egyet, de azt mondta: „Anya, ha meghalok, már semmi hasznosat nem fogok tudni tenni, de ha a szerveim segíthetnek másokon, lehet, hogy egy másik beteg kisfiú esélyt kap, hogy édesanyjával több időt tölthessen még ezen a földön.” Mindig is aranyszíve volt, felnőttként gondolkozott, és mindent megtett azért, hogy másokon segíthessen – mondta az édesanya.
A nő végleg elhagyta a kórházat, amely az utóbbi hat hónapban az otthona volt, tulajdonképpen itt lakott, amíg a fiát kezelték. Hazaérve, a kisfiú szobájában rendezni kezdett, elpakolt mindent, megigazította az ágyat.
Az éjszaka közepén hirtelen a nő felriadt álmából. Az éjjeli szekrényen egy levelet talált. A papíron ez állt:

Drága édesanyám!
Tudom, hogy nagyon hiányzom, de ne gondold azt, hogy megfeledkezem rólad, hogy többé nem mondhatod azt nekem, hogy szeretsz, mert nem vagyok a közeledben. Én mindig is szeretni foglak, napról napra jobban. Egyszer majd újból találkozni fogunk. Addig is, ha örökbe szeretnétek fogadni egy kisfiút, tegyétek meg, én nem fogok haragudni érte. Megkaphatja a játékaimat, a szobámat, az ágyamat. Ne légy szomorú, ha rám gondolsz. Itt minden csodálatos. Képzeld, a nagymama és a nagypapa tárt karokkal fogadott engem, angyalok röpködnek mindenhol, fantasztikusan nagy a béke itt.
És ezt hallgasd! Jézus nem úgy néz ki, mint a rajzokon, a festményeken. Mikor megláttam, egyből tudtam, hogy ő az. Elvitt, és bemutatott Istennek is. Ott voltam a lábai előtt, beszéltem vele, megígérte, hogy sok szép ajándékot kapok karácsonyra. Ekkor azt mondtam, hogy had írhassak neked egy búcsúlevelet, annak ellenére, hogy tudtam, ezt már nem szabad. Ekkor Isten egy tollat és egy ívlapot nyújtott át, és hagyta, hogy megírjam a levelet.
Azt hiszem Gábriel arkangyal fogja elvinni a levelet. Isten azt is mondta, hogy írjam meg neked, mikor azt kérdezted az orvostól, hogy hol volt ő, mikor szükségünk lett volna a segítségére. Ő akkor már itt volt velem, ugyanúgy, mikor az ő fiát feszítették keresztre.
Ezt a levelet, amit neked írtam, más nem láthatja csak te. Ha valaki rápillant, egy üres ívlapot lát majd.. Most vissza kell adnom a tollat Istennek. Minden tökéletes, nem érezek fájdalmat, a rák teljesen eltűnt. Boldog vagyok, mert nem fáj semmim. A Jóisten nem tudta tovább nézni, amint szenvedek a műtőasztalon. Ezért angyalt küldött értem, aki elhozott ide. Elhiszed?
Aláírva: Az Atya, Jézus és Én, a fiad!

Gárdonyi Géza
Mese a hangyáról
A hangya nem lát csak emberarasznyira.
Tavasz volt Rómában. A nap megmelegitette a falak déli oldalát. A kertekben piroslott a mandulafa virága. A bogarak előjöttek a föld alól.
Szent Péter temploma alján hangyanép nyüzsgött ki egy földalatti repedésből: apró fekete hangyák, amilyen legtöbb van a világon. Egyik csoport a másik után jött. Ásitoztak, nyújtózkodtak. Némelyek megálltak a napfényben és melegitették a hátukat. Mások vidáman beszélgetve haladtak tovább a verőfényben.
- Új korszak virradt reánk - mondotta az egyik. - Itt telepedjünk meg e meleg kősziklák között. Itt a mi nemzetségünknek a legalkalmasabb ország.
Az öregek bágyadtak voltak a téli nagy alvástól. Szemük még nem szokta meg az erős napfényt. Azonban a fiatalok vigan mászkáltak ide-oda.
- Gyerünk fel a magasba! - mondotta egy fiatal hangya, akit az életerő a legjobban mozgatott. És megindult fölfelé az alapkövön. Mikor a nagy márványnak a felső széléhez érkezett, elcsodálkozott az egyenes vonalon.
- Lelkemre mondom - kiáltott a társainak, - ezt a kősziklát nem a természet alkotta!
Azok is odaérkeztek és bámulva vizsgálták a nagy márványkocka egyenes vonalát, s a másik márványt, amely ezen feküdt.
- Valóban - mondották, - a véletlenség nem alkot kőbe ily hosszú egyenes vonalat.
A tudás vágya további vizsgálódásra inditotta őket. Ismét új meg új négyszögletű követ találtak.
- Ez a végtelen magasság rakva van! - mondotta az egyik. - De ki rakhatta?
Miért rakhatta? Micsoda őrült gondolat ekkora köveket egymásra rakni, holott a természet maga nyit repedéseket, amelyekben mindenki meghúzódhatik.
- Céltalan alkotás - mondotta a másik a fejét rázva.
- De csak láthatnánk, hogy hol a vége!
- Végtelen ez - mondotta ismét a másik. Új hangyák jöttek és részt vettek a vitában.
- Az igaz, hogy csodálatos kőhalmazat - szólt egy fialatal, - de hogyan keletkezhetett volna másképpen, mint a természet játékából!
- De hátha van nálunknál nagyobb hangya is - vélte egy gondolkodó. - Hátha van akkora, hogy milliószorta nagyobb, erősebb és eszesebb, mint mink vagyunk!
A HANGYÁK KINEVETTÉK.
A hangya nem lát csak egy emberarasznyira. Az ember nem lát, csak egy istenarasznyira.

Szemlézte: Bíró László

Kérjük amire szükségünk van

Egyik este egyedül voltam, fáradtan és kimerülten. Sokat utaztam akkoriban, gyakran voltam távol barátaimtól és családomtól. Aznap estére hazajöttem, de mintha észre sem vette volna senki. Az emberek már hozzászoktak, hogy nem vagyok ott.
Késő éjszaka volt, és én vitatkozni kezdtem Istennel:
„Keményen dolgozom. Magányos vagyok. Tudnom kell, hogy van-e valaki, akinek fontos vagyok! Azt mondtad, szóljak, ha szükségem van valamire. Hát most, ma éjszaka, különösen szükségem van egy férfi jelenlétére. Kellene egy barát, akiben bízhatom, aki úgy törődik velem – nem szexuálisan – hogy nem használ ki. Szeretném, ha a karjában tartana valaki. Hol ez az ember?”
Lefeküdtem a díványra és behunytam a szemem. Csak arra voltam képes, hogy elengedjem magam. Pár perccel később megszólalt a telefon. Egy régi kollégám volt, akivel később is tartottam a barátságot. „Szia kölyök! – mondta. – Fáradt a hangod. Hátha szükséged van valakire. Maradj ott, ahol vagy. Átugrom hozzád, és megdörzsölöm a tappancsaidat. Szerintem pont ez kell most neked.”
Fél órával később kopogott. Hozott egy kis üvegcse olajat, gyengéden megmasszírozta a talpamat, elmondta, hogy sokat gondol rám, búcsúzóul megölelt és elment.
Elmosolyodtam. Pontosan azt kaptam, amit kértem.
Istenben mindig meg lehet bízni.
Ma észreveszem, hogy Isten törődik azzal, hogy mire van szükségem, különösen akkor; ha én is ezt teszem.

szemlézte: Bíró László

Levél Istentől
https://www.youtube.com/watch?v=Vg1bDj20hyo

Mi marad a mienk halálunk után?

Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell. – szólt hozzá Isten.
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még.
- Sajnálom, fiam, de most van itt az ideje: menned kell.
- És mi van a bőröndben?
- Minden, ami a tiéd volt.
- Ami az enyém volt? Azt akarod mondani, hogy a holmijaim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom, fiam… de az anyagi javaid sosem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor… az emlékeim?
- Sajnálom, fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor… a tehetségeim…
- Azok sem voltak a tieid. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor… a barátaim… a családom?
- Sajnálom, fiam, de ők sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem… és a gyerekeim?...
- Sajnálom, fiam, de még ők sem a tieid. A szívedhez tartoztak.
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd. Az a poré.
- Akkor… a lelkem?
- Sajnálom, fiam, de a lelked… a lelked sem volt sohasem a tiéd. A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte Isten kezéből a bőröndöt és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim?
- De igen, fiam… minden pillanat, amit megéltél, csakis a tied volt. Minden pillanat a tiéd, te döntöd el, mihez kezdesz velük. Most élj !

UI:

"Láttam magam a halálom pillanatában"- Reinkarnációs hipnózis- Visszajelzések 5.
https://www.youtube.com/watch?v=tKAk4e2vNuo

Szenteste történt

Javában dúlt a háború. Fegyverropogások és bombarobbanások hanghullámai rázták az aprócska falut. Egy német asszony úgy döntött, gyermekeivel átköltözik egy biztonságos házikóba az erdő sűrűjébe, távol a falutól. Miután begyújtottak a kandallóba, a család nekilátott megünnepelni az áldott napot, hiszen aznap volt Szenteste Németországban.
A kéményből felszálló füst azonban odavonzotta a látogatókat, és hamarosan dörömbölni kezdett valaki az ajtón, ami megrémítette az asszonyt.
– Ki lehet az? – gondolta magában, majd bátran ajtót nyitott. Ám kiderült, hogy három amerikai katona állt odakint – az ellenség!
– Eltévedtünk és éhesek vagyunk, ráadásul a társunk megsebesült. Bejöhetnénk egy kicsit melegedni? – kérdezte az egyik fiatal katona. A német családanya szívét kételyek mardosták:
– Vajon mi történne a családommal, ha a németek megtudnák, hogy lepaktáltam az ellenséggel? – tétovázott magában, majd meglátta a didergő fiatalembereket és az édesanyjukra gondolt.
– Jöjjenek be! – szólt tört angolsággal, miközben szemügyre vette fegyvereiket az oldalukon.
– Kérem, tegyék a puskákat a farakás mellé. Még megijednek a gyerekek – mondta, miközben a tűz mellé segítette a sebesültet. Miután az asszony étellel kínálta őket, mindnyájan a tűz köré ültek és a tőlük telhető legjobb módon beszélgetésbe elegyedtek. Különös találkozás volt.
Ám nemsokára ismét kopogtattak az ajtón, és egy sürgető, német hang azt kiáltotta:
– Engedjenek be! Nagyon fázunk! – Az asszony elsápadt a félelemtől.
– Most mit tegyek? – gondolta ijedten – ezek német katonák!
A dörömbölés tovább folytatódott, így odasietett, és mivel nem volt más választása, ajtót nyitott és elmondta a katonáknak, hogy itt van három amerikai is, akiket szintén beengedett.
– Annyira fáztak, ráadásul az egyikük megsebesült. Ma Szenteste van, ma éjjel nincs helye a harcnak és vérontásnak – mondta.
A két német katona lerázta a havat a csizmájáról és belépett a házba.
– Kérem, tegyék a puskákat az amerikaiaké mellé – kérte, mire a katonák leszedték magukról fegyvereiket és a fal mellé helyezték. A német és az amerikai katonák együtt ücsörögtek a tűz körül.
Az egyik német katona orvos volt, így ellátta ellensége sebét. Éjfélkor együtt énekelték el a „Csendes éjt”, boldog Karácsonyt kívántak egymásnak és egymás mellett aludtak el a padlón. Reggel a német háziasszony, aki barátokká tette az ellenségeket, útbaigazította az eltévedt amerikaiakat, a német katonákat pedig búcsúzóul megölelte.
A barátság az egyetlen erő, mely összetartja a világot. Az ember testvérisége és Isten atyasága az, amely tartós békét hoz a világnak.

UI:

Szeret? A maga módján..
https://www.youtube.com/watch?v=ypBRbuqdRTA&t=1s

HANG – Reinkarnációval kapcsolatos problémáimról


Kérdező:
1. Ha már be van írva nevem a Mennyben, akkor mi van előző
életeimmel?
2. Az összes szülőmmel fogok találkozni?
3. Ha már születésem előtt Jézus mellett döntöttem, akkor már nem is
dönthetek másképpen?
HANG: "Drága Gyermekem! Nagyon örülök kérdéseidnek! E kérdések arról tanúskodnak, hogy értelmedet megnyugtató válasz nélkül nem akarod építeni további életedet. Ezért most Én, a te Jézusod az átlagnál kicsit bővebb választ adok kérdéseidre. Teremtéseddel kell kezdenem.
Isten szabadon, mindenkitől függetlenül teremtett meg téged. De mivel saját boldogságára teremtett, ezt már csak a te beleegyezéseddel érhette el. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet! Két lény között a boldogság - és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll - a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.
Azokat a szellemi lényeket, akik igent mondtak az Isten által felkínált boldogság befogadására, angyaloknak nevezitek. Akik pedig nem-et mondtak erre, azok a bukott angyalok.
A bukott angyalok közül azok, akik megátalkodtak a nem-et mondásukban, ördögöknek nevezitek. Ezek vezérét és természetesen csapatát is láttam lehullani az égből (Lk 10;18). Azok számára, akik a nem-et mondó döntésüket megbánták, lehetővé vált a földi élet megteremtése után az, hogy valós bűnbánatuk igazolása jeléül vállalják azt, hogy a Földön visszaszeressenek Engem, Jézust, aki minden rászorulóban ott vagyok (Mt 25;42-46)!
Az eredeti bűn tehát, amelyet Ádám és Éva bűne szimbolizál - az önzés és a felelősség áthárítás -, valójában a ti személyes bűnötök! Olyan Isten nincs, aki más bűnéért bárkit is, s főleg szent Fiát vonná felelősségre! Aki ezt nem fogadja el, az ugyancsak nem meri használni az Istentől kapott értelmét! Aki ezt nem fogadja el, az Istent még egy átlagembernél is gonoszabbnak gondolja!
Tehát azok, akik a megtérés, tehát a gondolkodás-átalakítás szándékával születnek a Földre - vagyis vágykeresztséggel -, lehetőséget kapnak arra, hogy a Szentlélek által újjászülessenek. A mennyek országába csak azok juthatnak, akik újjászülettek! (Jn 3;3)! Mindaddig újra kell születnetek, amíg újjá nem születtek! Ez alól kivétel nincsen! Veletek és értetek mindent, de helyettetek semmit! Ne áltassátok magatokat! A szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia ahhoz, hogy Isten Lelke által új szellemi lények legyetek! Nem elég hát az, hogy valaki kijelenti: „Jézus! Elfogadlak Megszabadítómnak!” Ezt igazolni is kell! Nem elég Engem, Jézust, elfogadni igazságnak és életnek! Valójában csak az fogad el Engem, aki ÚTNAK, IGAZSÁGNAK ÉS ÉLETNEK fogad el! Az UTAT nem lehet elsíbolni! A soha senkinek nem ártani, a mindig mindenkinek megbocsátani, és a lehetőség szerint másokat szolgáló szeretettel segíteni, nem maradhat ki azok életéből, akik valóban újjászülettek!
Az ALAPALÁZAT és az UNIVERZÁLIS HIT nélkül senki sem juthat az Atyához! Az van az ALAPALÁZAT birtokában, aki a felismert jó mellett kiáll, de ugyanakkor nyitott a jobb irányában. A JOBB pedig csak Én, Jézus, lehetek! Nem Pál, nem Mózes! Csak Én! Csak arról mondható ez el, aki tudja, hogy nem a Biblia a forrás, mivel a Bibliában minden benne van, meg az ellenkezője is! Szinte minden felekezet a Bibliára hivatkozik, és marjátok egymást! A FORRÁS a Szentlélek, akinek segítségével a józan ész határán belül igaznak tudjátok elfogadni az Én, a te Jézusod evangéliumaiban elmondott szavaimat.
Azok, akik nem rangsorolnak a Bibliában, soha nem fognak tisztán látni! Nem, mert képtelenné teszik magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására. Azért teszik képtelenné magukat az UNIVERZÁLIS HIT befogadására, mert nincsenek az ALAPALÁZAT birtokában. Azért nincsenek, nem lehetnek ennek birtokában, mert nem vagytok bábuk, s így minden Istentől jövő sugalmazásba magatokat is beleviszitek. Ezért oly fontos, hogy evangéliumaimat helyezzétek mindenek elé, és úgy értelmezzétek, ahogy mondottam, a józan ész határán belül!
UNIVERZÁLIS HITE annak van, akik hisz abban, hogy ő ember, és joga van ahhoz, hogy mások is embernek nézzék őt. Ugyanakkor tudja, hogy ezt mindenki elmondhatja magáról. Tulajdonképpen az ALAPALÁZAT tartalma az ELSŐ FŐPARANCS. Az UNIVERZÁLIS HIT tartalma pedig a második FŐPARANCS! Igaz, hogy ezt egyetlen speciális hit - ilyenek a különböző vallások - sem cáfolja, de a gyakorlatban egyik sem fogadja el. Azért nem fogadja el egyetlen speciális hit, tehát vallás sem, mert ha elfogadná, akkor megbillenne az alá-fölé rendeltség, az engedelmeskedtetés alapja! Bizony a gyakorlatban nem fogadják el, nem fogadhatják el - csak elméletben - azt, hogy ti mindnyájan egymásnak testvérei vagytok!
Minden speciális hitet valló vallás a többi ilyen vallás hibáiból és a Bibliából él, úgy, hogy azonos súlyúnak mondja Pál vagy akármelyik próféta szavait az Én, a te Jézusod szavaival! Bizony az Általam, Jézus által, Földre hozott égi béke csak akkor és ott valósulhat meg, ahol az egymás szeretését az Én új parancsom megvalósítása által igyekeztek megélni (Jn 13;34), és emellett engeditek, hogy mindenki úgy imádja Istent, ahogy akarja!
Azért írtam e kérdésedre kicsit bővebben, mert a továbbiakban még vissza kell majd utalnom ezekre. Most konkrét választ adok a feltett kérdésedre:
Minden földi ember minden földi élete lehetőséget kínál arra, hogy a gondolkodás-átalakítás (Mk 1;15) által beérjen arra az újjászületésre, amely nélkül nincs üdvösség (Jn 3;3)!
2. Az Isten országában mindenki mindenkivel találkozni fog! Két irányból ölel át itt mindenkit a boldogság. Az egyik Isten színről színre látása, a másik pedig az egymással történő szeretetteljes találkozásaitok.
3. Egy rakétát nem elég egyszer kilőni a cél irányában. A kilőtt rakétát pályamódosításokkal kell segíteni ahhoz, hogy az célba jusson! Az a pozitív döntésed, amelyet már születésed előtt meghoztál, és amelyet vágykeresztség kinyilvánításának lehet mondani, olyan, mint a rakéta kilövése. Az ilyen megtérés kétségtelenül egyszeri! Azok, akik nem hozták meg az ilyen döntésüket - mert ilyenek is vannak -, a Sátán atyától valók, és az ő kedvét keresik (Jn 8;44). Ezekért nem is könyörögtem (Jn 17;9)!
De amint a rakéta is rászorul pályamódosításra, úgy neked is rendre ügyelned kell arra, hogy nem tértél-e el az Általam, Jézus által, megkívánt iránytól!
Az ősellenségetek két nagyon kívánatos csalival igyekszik akadályozni benneteket abban, hogy célotokat, tehát Engem, Jézust, mint UTAT megéljetek. Az egyik csali a különböző speciális vallások. A másik a Biblia! Ezért mondhattam azokra, akik Engem valóban követni akarnak, hogy nem lehet más sorsuk, mint az Enyém volt a Földön (Jn 15;20). Engem, Jézust, nem lehet a prófétáktól elindulva igazán felismerni. Akik ezt megpróbálták, egy sem jutott el közülük Hozzám! Valójában feláldoztak Engem saját igazuk érdekében! De Tőlem elindulva fel lehet ismerni, hogy a próféták hol, mikor és mit jövendöltek, írtak Rólam! Engem csak az evangéliumaimon át lehet helyesen megismerni, ha valaki kéri a Szentlélek segítségét, és használja a józan eszét!
Bizony igaz, hogy nagyon sok jó szándékú léleknek, akik Mellettem döntöttek születésük előtt, éppen a „pályamódosítás” elmulasztása miatt, éppen a Biblia összekuszált értelmezése miatt, éppen amiatt, hogy különböző speciális vallások hatására engedik bebeszélni maguknak azt, hogy nem is kell Engem ÚT-ként vállalniuk, újra meg kell születniük a Földön mindaddig, amíg újjá nem születnek!
Én, Jézus, nem vagyok tudathasadásos! Pedig két kijelentésem alapján feltétlenül az lennék, ha nem lenne reinkarnáció. Egyik kijelentésem: „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják (Mt 7;13-14).” A másik pedig: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a Földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12;32.).” A „kevesen találnak meg és a mindenkit Magamhoz vonzok” ellentétes kijelentéseim az újraszületés elfogadásával könnyen összeegyeztethetők!
E harmadik kérdésedre tehát tömören ez a válaszom: Ti, akik Mellettem döntötteket, mindannyian ki vagytok téve annak, hogy jó szándékotok ellenére is a tévedés áldozataivá váljatok, ha lemondotok az ALAPALÁZATRÓL és az UNIVERZÁLIS HIT elfogadásáról!
Nagyon szeretlek, és megáldalak az ÉRTELMES HŰSÉG LELKÉVEL!"

UI:

A szellemi törvényekről - különös tekintettel a reinkarnációra
https://www.youtube.com/watch?v=hn28G939BaA

A szellemi tanítás nem e világból való tudás

Ennek a tudásnak a megosztása a szellemi tanítók munkája, akik a szellemvilágból mint gyertya, esetleg fáklyafények látszanak, mert szellemi világosság árad körülöttük. Ez a fény a világosságra vágyó szellemeket mint a lámpa lángja a pillangókat, erősen, olykor ellenállhatatlanul vonzza magához, mert ők is részesülni akarnak a fényől.
A földi ember nem is tudja, hogy a szellemi világossága, ha a földi emberekre látszólag nincs is hatással, mekkora hatással van a környező szellemvilágra. A tőle tanulni vágyók hada követi és figyeli szellemi látással. Ezek a szellemek, ha az ő világosságából meríthetnek, nagyot fejlődhetnek lélekben a megértés és megérzés által, mivel lelki tartalmaik finomodnak, tisztulnak és lélekerőik tekintélyesen megnövekednek. Ebből nyernek viszonylagos boldogságot, ami a tanítóikhoz köti lelküket, amely egy örök életen, sok-sok ezutáni inkarnáción át is hálával és szeretettel kapcsolódik össze tanítója szellemével.
Az inkarnálódott szellemek a környezetünkben, ebben a kísértésekkel teli földi életben, mivel elfelejtették, honnan jöttek és valójában hová tartoznak, legtöbbször nem ismerik fel a szellemi tanítóban a Szentlélek fénymunkását, olykor bizonyos hibás és tévelygő hiedelmek miatt kimondottan ellenszenvesen fogadják a szellemi közléseket, legtöbbször burkolt tanításokat.
A szellemi tanítóink figyelmeztettek, hogy az ilyen emberekkel nem kell erőltetni a szellemi kapcsolatot, nem szabad győzködni senkit. Azt mondták, hogy ez nem a földi tanító feladata, hanem első sorban minden ember saját őrszelleméé és a szellemvilágé, amely folyamatosan segíti és érleli a lelkeket.
Itt a földi tudatosságban mi képtelenek vagyunk felfogni, hogy lelkünk tisztuló fejlődése milyen szinten áll. Úgy képzeljétek el a fejlődő lelket mint egy kirakóst, amelyen még nem látszik az összkép, aminek ki kell alakulnia, de a szellemi vezetők látják és tudják, hogy melyik az az elem, amelyik beépítése a a legoptimálisabb valószinűséggel járul hozzá, hogy a fejlődés az időben a legrövidebb uton haladjon. Tehár a szellemi ember, ha leír vagy elmond valamit, azon nem vitázik a hitetlenekkel és a szkeptikusokkal, hanem békével hagyja, hogy mindenki járja a maga útját.

Bíró László

Hétvégi filmajánló

A Hit Erejével
Egy film, amely megmutatja, hogy az ember képes az öngyógyításra. Képesek vagyunk a rákos betegséget is meggyógyítani. Ehhez minden ingyen rendelkezésünkre áll. Aki megnézi ezt az igaz történet alapján készült filmet, látni fogja miként történik ez.

Ez a csatorna a Lélekgyógyító Alapítvány ismeretterjesztő videó csatornája.
Iparkodunk olyan igaz történeteken alapuló filmeket, valamint más hasznos és hiteles videókat megosztanunk itt, valamint a Facebook és Videa oldalunkon, ami segítheti az emberek személyiségének pozitív fejlődését, elgondolkodtató történeteivel hozzájárul a nélkülözhetetlen mélyebb önmegismeréshez.

Az anyagokat folyamatosan töltjük fel, ezért, aki követi az említett oldalakat, rendszeresen jó és igaz történetekkel és hiteles információkkal találkozhat.

https://www.youtube.com/watch?v=ks4pRndt2FM

Két hullám

Két hullám a part felé sodródva beszélgetett egymással az óceánban. A nagyobbik végtelenül szomorú volt, a kisebbik azonban békésen sodródott mellette.
- Ha látnád, amit én látok innen fentről - mondta a nagyobbik hullám a kisebbnek -, nem lennél ilyen vidám.
- Miért, mit látsz?
- Hamarosan partot érünk, és akkor végünk.
- Vagy úgy - mondta a kisebbik hullám -, akkor hát minden rendben.
- Megőrültél!?
- Nem, csak tudok valamit, ami azt súgja, minden rendben lesz - mondta a kicsi hullám. Ha szeretnéd, neked is elmondom.
Nagyobbik barátunk egyszerre kíváncsi és gyanakvó.
- Sok pénzembe kerül majd e titok?
- Nem, egyáltalán nem.
- Harminc évig kell tán zazent ülnöm érte lótuszülésben?
- Nem, dehogy - feleli a kisebbik hullám. - Az egész csupán öt szó.
- Öt szó!!? Bökd már ki végre!
Mire a kicsiny hullám csendesen így szól:
- Nem hullám vagy, hanem víz.
(zen tantörténet)

Különbség Vallásos és Hivő ember között
Egy novella Vámos Anna 2002-ben megjelent kötetéből
(A szerzőnő felajánlásával)
A keresztények gondolatában gyakran felvetődik hogy mi a különbség a vallásos és a hívő ember között. Érdemes közelebbről megvizsgálni, mert nem könnyű ez a kérdés.
Ha bármelyik keresztény vallás keretében megkeresztelnek egy gyermeket, az annak tanításai, törvényei szerint köteles élni. Ezt a megkeresztelt emberke, lépésről lépésre sajátítja el neveltetése folytán. Szüleitől, hitoktatójától megtanulja, hogyan kell vallást tennie hovatartozásáról. Templomba kell járnia, rendszeresen imádkoznia és jó embernek lennie, a bűnt el kell kerülnie. Vallásos neveltetése nyomán rengeteg korlátot építenek lelke köré és nemes szép kilátásokat ecsetelnek elé, jutalmul, ha minden regulát maradék nélkül teljesít. Azt is belé nevelik, hogy ha mindezeket nem tartja be, jön a büntetés, a pokol, az elkárhozás. Bármennyire is akarjuk szépíteni a vallásosság gyakorlását, ezekből a tanításokból senki nem merít hitet. Márpedig hit nélkül semmit nem ér a vallásosság!
A hivő ember egészen más indíttatással éli meg Istenhez tartozását. Tudomásul veszi ugyan a regulákat, hisz törvények nélkül nem lesznek élete során kapaszkodók, melyek magyarázatot adnak kérdéseire. Azonban mivel a hitet senki nem tudja megtanítani, ezért a hitet át kell élni, soha nem ésszel, hanem szívvel kell felfogni. S ha már valamit átéltünk az isteni erők ránk vetüléséből, akkor megszületik szívünkben a hálás szeretetből fakadó hit és egyre többet szeretnénk belőle meríteni. Isten felénk áradó szeretetére hálából viszont szeretetből hitre jutunk, melyet értelemmel felfogni nem lehet.
A vallásos embernek örökös szorongás, félelem az élete. Ha komolyan veszi a tanult igazságokat, akkor a törvények dzsungelében szinte elvész a szabadsága, örökké akadályokba ütközik. Előbb utóbb szabadulni akar a sok tiltó szabálytól, s mivel hitet nem merített a vallásosságból, elhagyja annak gyakorlását, és csak magában kezd bízni.
Az viszont, aki különös isteni kegyelemből átélt már megmagyarázhatatlan erőkiáradást, életét jobbá formáló szeretetet, az soha nem fogja a törvényeket figyelni, az már a szeretet parancsainak engedelmeskedik és nem görnyed meg a tilalmak alatt. Olyan szeretettel és nem félelemmel akarja szolgálni Istenét, mely alkalmassá teszi a valóságos jó emberi élet formálására.
Tehát arra jutottam, hogy a vallásos ember félelemből akar jó emberré lenni, míg az igazi hívő ember Isten iránti végtelen szeretetből. És ez a szeretetből fakadó hit teszi alkalmassá az Örök Élet elnyerésére.


Bíró László

Egyik nap egy nő az utcán sétált, mikor felfigyelt egy reszketeg, idős bácsira, aki lehajtott fejjel bámult maga elé!! A bácsi döbbenetesen szakadt és koszos ruhát viselt!!!
A többi járókelő egy pillantást sem vetett a hajléktalanra, pedig nagyon hideg volt azon a reggelen, és a bácsi testét szakadt ruháin kívül csak egy lyukas pokróc védte!
A nő odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Uram, jól van?
– Nem igazán... – válaszolta a bácsi erőtlen hangon.
A nő elmosolyodott, majd megfogta a bácsi karját... Az öreg megijedt:
– Mit csinál, hölgyem?! Hagyjon engem békén!!!
Egy rendőr észrevette az esetet, majd odament.
– Valami probléma van, hölgyem?
– Nincs semmi baj, csak szeretném talpra állítani ezt az idős urat, segítene?
– Ismerem ezt az öreget, jó pár éve az utcán van már. Mit akar csinálni vele?!
– Látja ott azt az éttermet? Szeretnék venni neki valami meleg ételt, hogy felmelegedjen.
– Maga megőrült!!! Én oda be nem megyek – szólalt meg a bácsi.
De két erős kar körülfogta, és felemelte őt!!
Bementek a kicsi, de puccos étterembe, és leültették a bácsit egy asztalhoz…
Az étterem tulajdonosa rögtön ott termett, és magából kikelve ordította:
– Ide nem engedünk be mocskos hajléktalanokat, mert elriasztják a vendégeket!!!
Szegény öreg szomorúan elmosolyodott:
– Na, ezért nem szeretek ide járni – mondta csendesen.
A nő viszont nem hagyta annyiban!!! Odalépett a tulajdonoshoz és közelről a szemébe nézett:
– Látja azt az irodaházat ott szemben? Az egy nagy multicégnek a székháza!
– Igen, hetente szoktak összejöveteleket szervezni az éttermemben - mondta az étterem tulajdonosa.
– És mennyi bevételt kap ettől a cégtől?
– Miért érdekli az magát?
– Csak azért, mert én vagyok annak a cégnek az igazgatója!! – felelte a nő.
A tulajdonosnak elállt a szava!! A nő pedig nemes egyszerűséggel odafordult a rendőrhöz, és megkérdezte, hogy akarna-e velük reggelizni.
– Nem, köszönöm, szolgálatban vagyok – válaszolta a rendőr.
– Legalább egy kávét igyon meg velünk – kérlelte a nő.
– Rendben, hölgyem, azt elfogadom!! – felelte a rendőr katonásan!
A tulajdonos elment kávét készíteni…
– Jól helyre tette!! – mondta a rendőr elismerően.
A nő mosolyogva a hajléktalan bácsira nézett:
– Maga valamikor itt dolgozott. Emlékszem az arcára. Szét voltam fagyva, bejöttem ide, szinte éhen haltam, annyira éhes voltam. Nagyon rossz periódusban voltam, szinte én is az utcán végeztem mint maga.
– Nem létezik, hogy egy ilyen sikeres üzletasszony, majdnem az utcára került!! – ámuldozott a rendőr.
– Húszéves lehettem. Eljöttem a városba, hogy munkát találjak, de senki sem vett fel! Nem volt, miből fizessem az albérletet, így kidobtak! Nem volt hová mennem. Órákig mászkáltam az utcán, teljesen átfagytam, éhes voltam… Megláttam ezt a helyet, és gondoltam bejövök, hátha kapok egy tányér meleg levest.
– Már emlékszem!!!! – kiáltott a bácsi. – Megkérdezte, hogy pár órás mosogatásért kaphatna-e egy tányér ételt. Azt feleltem, hogy „ez nem egyezik az étterem működési szabályzatával.”
– És akkor maga a világ legnagyobb szendvicsével jött ki a konyhából, meleg volt és isteni finom!!! – folytatta a történetet a nő.
– És hogy jutott ilyen magasra?!- kérdezte ámuldozva a bácsi.
– Azon a napon végre találtam munkát… Rengeteget güriztem, hogy el tudjam indítani a saját cégemet!! Ha végzett a reggelivel, akkor jöjjön át, keresse meg ezt az embert (egy névjegyet nyújtott át a bácsinak). Biztosan tudunk munkát találni önnek, sőt még előleget is adunk, hogy ruhát vehessen belőle!!
– Hogy tudom én ezt meghálálni magának? – kérdezte könnyes szemmel a bácsi?
– Istennek köszönje meg, hogy találkoztunk! – felelte a nő.
Ha a Te szívedet is megmelengette a történet, ne fejeltesd el megosztani


UI:

A háttérhatalom kiirtaná az emberiség legjavát
https://www.youtube.com/watch?v=0AtS8onaTmo

SOKSZOR MINDJÁTOK, HOGY NINCSENEK ILYEN FÉRFIAK. VANNAK…
Mellettem aludt a feleségem és egyszer csak kaptam egy Facebook értesítést , egy nő megkért , hogy igazoljam vissza... szóval visszaigazoltam és küldtem egy üzenetet , hogy ismerjük egymást? Azt válaszolta: Hallotam , hogy megházasodtál , de még mindig gondolok rád... Szeretlek!
Egy régi kapcsolat volt... olyan csinos volt a képen , hogy lezártam a beszélgetést és ránéztem a feleségemre, aki gyorsan elaludt fárasztó munkanapja után. Ránézek , arra gondolok , hogy érzi magát annyira biztonságban , hogy ilyen kényelmesen aludhat velem egy vadonatúj házban. Messze van a szülői háztól , ahol 24 évet töltött családja körében. Amikor szomorú volt vagy szomorú, az anyja ott volt , hogy az ölében sírjon. A nővére vagy a bátyja vicceket mesélt és megnevetette. Az apja haza jött és mindent elhozott ami tetszett neki , és mégis nagyon bízott bennem. Ezek a gondolatok átfutottak az agyamon , ezért felkaptam a telefont és azonnal tiltottam. Férfi vagyok , nem gyerek. Megfogadtam , hogy hűséges leszek hozzá , és így fogok örökké harcolni , hogy olyan Férfi legyek , aki nem árulja el a feleségét , és nem tesz tönkre egy családot..!

/Az interneten találtam/

UI:

Királyok kórsága volt - ma már neked is lehet
https://www.youtube.com/watch?v=Qc73zsrQzJo


UI2:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

https://www.youtube.com/watch?v=JgUfEytp0gs

https://www.youtube.com/watch?v=HnM_LaVjoJE

https://www.youtube.com/watch?v=s987FpzfQHA

https://www.youtube.com/watch?v=Z_ym5T5i_H0

https://www.youtube.com/watch?v=Z_ym5T5i_H0&t=2s

https://www.youtube.com/watch?v=KpoUCcJ4PZU&t=143s

https://www.youtube.com/watch?v=9ilC3XPs7PQ&t=1156s

https://www.youtube.com/watch?v=9ilC3XPs7PQ

https://www.youtube.com/watch?v=nXeMUNnWqRM

https://www.youtube.com/watch?v=LfpKvkDSRDs

https://www.youtube.com/watch?v=kLInHLcFscY

A szeretet hangja
https://www.youtube.com/watch?v=y711yOzd3Zc
https://www.youtube.com/watch?v=i91W54YB8Kc

A lélek csendje

" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked, és amit Te mondasz. Más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy "Igen, ez így van. Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan."
Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat. Mik a kulcsmondatok? Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.
Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."
(Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)

Hétvégi filmajánló

Mennyei Prófécia - teljes film
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/mennyei-profecia-teljes-film-TFCDQdCC2Zb3sbKb?fbclid=IwAR0dVLOTqRrMbZaFy1BWppci-3GgT4cRIvvrylHkfSpNl_5gNlYD6Ygw4Nk

A békák versenye

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
- Úgy sem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
- Le fog esni - morogta a farkas de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET, ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:- Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt sulykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra.

szemlézte: Bíró László

Két világ között
https://www.youtube.com/watch?v=iGx343v5_uE

A szőlősgazda fiai

Egy szőlősgazda a halálos ágyán szerette volna fiaival megosztani életének nagy titkát, ezért maga köré gyűjtötte őket és így szólt hozzájuk:
- Fiaim, hamarosan meghalok. Szeretném ha megtudnátok, hogy a szőlőskertünkben egy elrejtett kincs nyugszik. Ássátok fel, és megtaláljátok.
A fiúk, azon nyomban, hogy meghalt az apjuk, ásót és villát ragadtak majd ismét és ismét feltúrták a szőlőskert földjét, hogy megtalálják az elrejtett kincset, amelyről azt hitték, hogy a föld alá temetve rejtőzködik.
Semmit sem találtak, de a szőlő, amelyet igen alaposan felástak, olyan gazdag termést hozott, amelyet sosem láttak korábban.
Nincs gazdagság erőfeszítés nélkül.

A mennyországba utazó kislány

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége.
- De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:
- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Az az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen:
Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást?
Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

Szemlézte: Bíró László

https://www.facebook.com/sourceforyou/videos/680565092097754

A kislány és az ateista - Vita Istenről
Tom Retterbush

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
-Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal. Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasanválaszol.
-Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
-Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! -dobja fel a témát kárörvendő mosollyal az ateista. A kislány elgondolkodik, és így szól:
-Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol:
-Fogalmam sincs. Erre a gyermek:
-Nos akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor még a szarhoz sem értesz! Zárta le a beszélgetést a kislány, és ment vissza olvasni.


UI:

Honnan ismered fel Istent? - Dienes István, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=JfGn5wZM6vg

Rose

A főiskola első napján a professzorunk bemutatkozott, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt:
- Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
- Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem.
Viccesen azt válaszolta:
- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljak.
- De most komolyan- mondtam. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá.
A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen négy titka van. Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla!
Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel. Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban.
Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte " A rózsa" című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett. Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában. Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál.
EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ, FELNŐNI VISZONT VÁLASZ-TÁS KÉRDÉSE!
Abból élünk, amit kapunk, úgy élünk, ahogy adunk.

UI:

Milyen jövőt jósol nekünk a mesterséges intelligencia?
https://www.youtube.com/watch?v=us0Ttp_YJvc