Mesék, szép történetek

A nagy kő

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát.
Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.
A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte - de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait.
Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem, fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem.
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

Neked vannak-e „kövek" az életedben, amelyeket ki kellene venni? Azt tapasztalod, hogy egyedül nem vagy képes felemelni azokat? Istenhez mindig odafordulhatunk, és Ő kész megadni nekünk azt az erőt, amire szükségünk van az akadályok leküzdéséhez és ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez őérte. „ Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. " (Zsolt 46,2).

Bíró László

Illúzió vagy valóság?

A rendszerépítés szükségszerűsége
Vannak emberek, akiket több éve ismerek, s ezért gondolataikat is régóta figyelemmel kísérem. Kijelentéseikből, megnyilvánulásaikból és viselkedésükből tisztán látom elveiket, gondolataikat. Ezek a gondolatok gyakorta ellentmondásosak. Sokszor egy-egy rövidebb gondolatritmus is ellentmondásokat tartalmaz, de én most nem erről kívánok beszélni.
Inkább arról, amikor semmilyen ellentmondás nincsen szavaikban, de később, valamely más élethelyzetben, vagy más kontextusban ugyanarról a dologról teljesen ellenkezőt állítanak, mint korábban.
Az ellentmondásosságnak két oka van:
1. Nincs meggyőződésük a dolgokról, ezért az adott pillanatban, az éppen elméjükben lévő gondolat (ötlet, érzés) ellenőrizetlenül kerül felszínre.
2. Nincs rendszerük, hogy azt a valamit - amiről épp azt gondolják, amit éppen gondolnak -, elhelyezzék benne.
Így aztán össze-vissza beszélnek, cselekszenek, s folyton meghasonlásban élnek.
No persze ez nem zavarja őket, mert észre sem veszik, hiszen ha észre vennék, talán tennének az illúzió ellen, amiben élnek! Ezt az állapotot (ami ellen nem tesznek) azért hívom illúziónak, mert a "látszatigazságok keveréke", látszatvalóság-képet alkot, s ez, illúzió.
Nem jó a "fejünkben képzelt illúziók" cselédeivé lennünk. Nem jó önmagunkkal meghasonlásban, s az elődjét éppen kioltó "ügyeletes áligazságok" képzetében élünk. Magamat is tetten érem ellentmondásokon, és ilyenkor újra vizsgálom a fogalmakat (amelyek ellentmondtak egymásnak), a teljes rendszert (amelyben elhelyezkednek), és a rendszerben elfoglalt helyüket. Mert muszáj rendszerben gondolkodnom, ha nem akarok ellentmondásokba bonyolódni.
Rendszer nélkül, az elröppenő évek kitakarják szemünk elől, hogy miről mit állítottunk, s miben és hányszor mondtunk ellent önmagunknak, s milyen mértékben váltunk illúzió áldozatává. Az illúzió, csalás, amellyel megcsaljuk magunkat, elhitetvén elménket azzal, hogy hiteles képünk van a valóságról.
Én viszont nem szeretem a csalást, bárkitől jön is, legkevésbé ha önmagamtól.

Bíró László

Jeruzsálem királya

Árgyusi Imre: II. András - JERUZSÁLEM királya című könyvéből idézek:

“András a szíriai johannita Margat és Crak des Chevaliers várának- amely apósáé volt- fenntartására a szalacsi (erdélyi) sóból származó jövedelmét ajánlotta fel, évente .... 500 ezüstöt. ...... III. Béla (királyunk) is vásárolt várat Észak-Sziriában, Emmaus közelében tízezer aranyért. E földrajzi terület közelében olyan ősi földrajzi nevek találhatóak, mint Árpád (Arvad), Emese (Emesa), Arad, Mari, Ana városa. ......
Manik-el-Adil egyiptomi, szíriai és mezopotámiai szultán nyugtalanul fogadta a vitéz és harcos magyar király (II.András) közeledtének hírét. A babiloni szultán, aki hatalmas területeken uralkodott (Iraq, Irán, Egyiptom), kivonta Jeruzsálemböl hadait, mert híre ment II. András érkezésének. ..... - A mohamedánokat meglepte a hasonló felfogásban harcoló magyarok jelenléte. A kurd származású Ajjúbida uralkodó is kerülte a döntö ütközetet, de többször előfordult, hogy a keresztény hadak megdöbbenésére, a magyar vezérek a csata megállítására adtak utasítást, mivel a velük szemben álló muzulmán csapatok török, kurd, kun, besenyő harcosaiban rokonnépeket láttak......
Sem a magyar király, sem az arabok nem erőltették az összecsapást, a pápai követ és a pátriarka hiába fenyegette egyházi átokkal és kiközösítéssel Andrást,...... Nem tudjuk, kiktől, hol és milyen körülmények közt kapta II. András a JERUZSÁLEM királya címet, amit történelem könyveink említeni sem szeretnek. Tény azonban, hogy megkapta, és annak jogosságát később sem vitatták a címekre igen érzékeny uralkodók. Az is cáfolhatatlan, hogy a cím öröklődött a Magyar Szent Koronával, hiszen 1918-ig, az utolsó koronázásig minden magyar király viselte a rangot. A magyar királyok Bosznia (Ráma), Szerbia, Bolgárország, Moldva és Nagy-Oláhország (Comania, Kumánia), Galicia, Lodoméria és II. Endrétől (Andrástól) kezdődően JERUZSÁLEM uralkodói voltak."

szemlézte: Bíró László

A tudós tesztelni akarta az elméletét...

Szüksége volt egy önkéntesre, aki az utolsó pillanatban meghal. Végül megtalálta, villamosszékre kész elítélt volt.
A tudós azt javasolta az elítéltnek: részt vesz egy tudományos kísérletben, amely a pulzusszám minimálisra csökkentéséből áll, miközben a vér lassan folyik és az utolsó cseppig kifolyik a szervezetből.
Kifejtette, hogy az elítéltnek csak minimális esélye van a túlélésre, de halála minden bizonnyal szenvedés és fájdalommentes lesz.
Az elítélt beleegyezett, mert jobb így meghalni, mint villamosszékben véget vetni az életnek. Hordágyra tették és megkötözték, hogy ne tudjon mozogni.
Az orvos ezután egy kis bemetszést ejtett a csuklóján, és egy kis alumínium tálat tett a hóna alá.
A vágás lapos volt, csak az első bőrrétegeken keresztül, de az elítélt szerint az ereit elvágták.
A tál fölé egy idegen folyadékkal ellátott tartály került, kis szeleppel, ami cseppek formájában szabályozta az áramlást.
Az elítélt hallotta és megszámolta minden cseppjét annak, amit a vérének hitt.
Míg a tesztelt nem figyelt, a tudós megfeszítette a szelepet, hogy a cseppek lassabban folyhassanak, azzal a szándékkal, hogy meggyőzze, fogy a vér.
Percekkel később az elítélt arca elhalványult, pulzusa pedig emelkedett.
Amikor a kétségbeesés elérte a csúcsát, a tudós teljesen elzárta a szelepet, az elítélt szíve pedig hamarosan megállt - és meghalt.
Ez a tudós bebizonyította, hogy minden, amit érzékelünk, pozitív vagy negatív hatással van ránk, az egész pszichológiai és szomatikus apparátusunkra.
Amikor azt mondják az embereknek, hogy halálos vírusuk van, az emberek puszta félelem miatt halnak meg.
Amikor a médián keresztül tájékozódunk, éjjel-nappal tele vagyunk félelemmel, és az immunitást gyengíti ez a félelem.
Ma már köztudott, hogy a vírus általi halálozás kockázata valójában alacsony - de az elméd mást csinál. Komplikációk valójában csak akkor léphetnek fel, ha az immunitás nagyon gyenge.
Egyetlen vírusnak sincs ereje, ha jó az egészséged, és nem félsz a betegségtől.
Talán ez az oka annak, hogy sok gyerek nagyon súlyos helyzetben él, mert az elméje nem ismeri a halálfélelmet.

Tehát nagyon vigyázz a gondolataidra, félelmeidre és arra, hogy mibe helyezed a meggyőződéseidet és a hitedet.


szerező ismeretlen

UI:

Nem kell feladnunk a játékot! - Laár András, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3Zk2VFezOCU

A szeretet és a szobor allegóriája

Történt egyszer, hogy az ember felkeresett egy szobrászt, aki épp egy hatalmas kőtömbön munkálkodott. A látogató azért érkezett, mert meg akarta nézni, hogyan készülnek a szobrok, ám semmiféle erre utaló jelet nem vett észre: csupán annyit látott, hogy a szobrász néha lefarag egy-egy kődarabot a tömbből a vésője és a kalapácsa segítségével.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte a szobrászt. - Nem egy szobrot készítesz? Én azért jöttem, hogy lássam, hogyan készülnek a szobrok, de csak azt látom, hogy egy sziklát farigcsálsz.
A művész így felelt:
- A szobor már eleve ott rejlik ebben a kőtömbben; a szobrot soha nem kell "elkészíteni". Valahogy le kell választani róla a felesleges kőmennyiséget, és akkor majd megnyilvánítja önmagát. A szobrokat nem elkészítik; a szobrokat felfedezik, és e felfedés során kerül napvilágra az alkotás.
A szeretet eleve is ott rejlik minden ember lényében; egyszerűen csak napvilágra kell hozni.


UI:

ALLAN KARDEC - SZELLEMEK KÖNYVE - A spiritizmus alapelvei - I.KÖNYV
https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4

Egy túlvilági szellemi tanító üzenete

“A HIT, mely téged felemel, és reményt ad, nekem régen tudás, melynek gyümölcse hullik rád néha éretlenül, vagy túléretten, néha elterül melletted, és rád fröccsen.
Ami nekem HIT, az az Angyaloknak a mindennapi élete, természetes része napjaiknak, és egyszer neked is olyan lesz, mint ma egy embernek egy pohár víz. Ezt a vizet adom nektek nap – mint nap, de van aki elüti a kezem, de van olyan is, aki szomjasan nyujtja ki kezét érte.
Minden embernek meg kell szomjaznia ahhoz, hogy kérjen, és ha kér, akkor neki adatik, de addig nem adok a csapból neki semmit se, míg nem lesz szomjas, vagy méltó rá, mert nem jár mindenkinek ebből a vízből, mert elpocsékolják sokan vagy beszennyezik!
Menj át a „sivatagon” és „szenvedj meg a vizemért”, és ha látom, hogy méltó vagy rá, a kezemből itatlak!”

Seng,


Karsay Istvánon keresztül, akkori szellemi tanítója
Budapest, 1998.évében.


Bíró László


UI: már nem is emlékeztem ere, akkoriban nagyon működött a mediálitásom, megjegyzem ma is! 

Egységben a szeretet

Együtt utazott egyszer egy perzsa, egy arab, egy görög és egy török a sivatagon keresztül. Csak mentek, mendegéltek, egyszer csak azonban mind a négyen rettenetesen megéheztek és megszomjaztak. Mivel csak egyetlen pénzérme volt náluk, azonnal vitatkozni kezdtek.
– Angurt kellene ennünk – mondta a perzsa.
– Nekem uzum kell inkább! – vágta rá határozottan a török.
– Az inab csillapítja leginkább a szomjúságot és az éhséget – kontrázott az elhangzottakra az arab.
– Bolondok vagytok, a stafil a legjobb – ellenkezett a görög.
Ekkor a vándorok útjába egy hosszú, fehér ruhás férfi került, aki elvitte az érmét és fél órán belül egy láda szőlővel tért vissza: “angur” perzsául, “uzum” törökül, “inab” arabul és “stafil” görögül. A négy utazónak tátva maradt a szája, hiszen nem sejtették, hogy végig ugyanarról a gyümölcsről beszéltek, csak a neve volt más.
A történet Dzsalál ad-Dín Rúmí, a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő tollából származik, akiről az ELTE Orientalisztika tanszékén hallottam először, amikor különféle elvont kurzusokkal szórakoztattam magam, Arab varázslástól a Középkori szerelemtanokon át a Nő az iszlámban címűig.
Rúmí szerint a négy vándor a különféle vallások képviselőit szimbolizálja: mindegyikük azt hiszi, hogy csak neki lehet igaza, holott voltaképpen mind ugyanazt akarják, a szőlőt. A vallások is mind ugyanahhoz a magasabb rendű spirituális igazsághoz vezetnek, csak a nevük más. A négy vándor feladata tehát nem az, hogy egymással vitatkozzanak, hanem hogy valóra váltsák mindazt, amiért útra keltek: borrá varázsolják a szőlőt, vagyis kihozzák magukból mindazt, ami legjobb tudásuk szerint kihozható.
Miért írtam le ezt az 1250-es évekből származó parabolát? Mert én a különféle hitrendszerekben és filozófiai iskolákban soha nem a különbözőségeket láttam, hanem kezdettől fogva a közös pontokat. Ha a társadalmak és kultúrák rituáléin túllátunk, a hasonlóság jóval több, mint a különbség: kell léteznie egy közös tudattalannak, ami nyilván nem írható a vak véletlen számlájára.
Sokan vannak, akik meglátják ezt a megdöbbentő egységet, és onnantól fogva mélyen megvetik az embert merev szabályrendszerbe kényszerítő, hatalmi eszközzé vált karámot, tehát valamennyi vallást. Minek a keret, ha a kép művészi értékéhez nem tesz hozzá semmit? Én nem tartom szűklátókörű angur,- uzum-, inab-, stafil-zabálónak azokat, akik most a saját kultúrájuk nyelvén ízlelik meg a szőlőt: a rituálék számukra fontos eszközök egy önmagukhoz visszavezető úton.
szerző: Barok Eszter

Reményik Sándor
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Látod - mondta hirtelen az öreg, két kanál leves közt -, úgy vagyunk itt, mintha a menyem lennél. Vagy az unokám felesége. Mert lehetnél az is. Aztán később:
- Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
- Magának nincs családja? - kérdezte az asszony.
Az öreg befalt egy marék puliszkát, lassan megrágta, levest hörpölt rá. Evett. Mintha nem is hallotta volna a kérdést. Aztán letette a kanalat a tányér mellé.
- Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelén múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.
- Hát mi tartja össze?
Az öreg lassan fölállt a székről. Tarisznyájából előkotorta a pipát, a dohányzacskót, és visszaült a kemence mellé.
- Semmi. Ha nem úgy indultak, akkor semmi.

A funtineli boszorkány - II. könyv


Wass Albert


UI:

90 nap bátorítás nehéz időkre - ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=zSG8HOpTlRo&t=9s

"Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját ..
A diák azt mondta a tanárnak: „Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni. "
Aztán a tanár így válaszolt: "Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával." De mivel gazdag vagy, élvezheted a következő tényt - tegyél egy aranyat minden cipőbe, aztán elbújunk a bokorban, és figyeljük a reakcióját. "A diák ezt tette, és elrejtőztek a bokorban. A paraszt hamarosan befejezte a munkáját és elment arra a helyre, ahol otthagyta cipőjét és kabátját.
Amikor felvette a cipőjét, érzett valamit a cipőjében. Először azt hitte, hogy ez egy kő, de hamar rájött, hogy ez egy aranyérme. Csodálkozva látta az aranyat, egy ideig elgondolkodva nézett körül, de senkit sem látott. Betette az érmét a zsebébe, és elkezdte felvenni a második cipőjét, de csodálkozására ott is talált egy aranyat.
Hirtelen, mélyen csodálkozva térdre esett, arca az ég felé fordult. Imádkozni és hálát adni kezdett.
Imájában megemlítette súlyos beteg feleségét, gyermekeit, akiknek nincs mit enniük, és most egy láthatatlan kéznek köszönhetően, amely az érméket adta neki, végül megmentik őket.
A diák döbbenten, könnyes szemmel ült és nézett. A tanár megkérdezte tőle: "Ha úgy tréfálkozol, ahogy szeretnél, boldogabb lettél volna, mint amit most érzel?"
A fiatalember így válaszolt: „Professzor úr, olyan leckét adott nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni! Most már megértettem azokat a szavakat, amelyeket korábban nem értettem: aki ad, az boldogabb, mint aki fogad! Ezért, ha jót akarsz tenni, nem fogod megbánni. Kövessed lelkiismereted hangját, és ne térj le az erény útjáról. "


UI:

Párkapcsolat
https://tundersziv.hu/blog/397-ne-hidd-hogy-egy-eletre-valasztottad-tarsul-valojaban-minden-nap-ot-valasztod?fbclid=IwAR2chdZh9Gg1qFh9UGNnAVGbAgctekgBsi1L0MD9wgsDG9JI3vRWHzKR5Ro

Az idegen..

Ki az?! Ordította rekedt hangon az öregasszony, majd sietve kikászálódott az ágyból, belelépett a mamuszába és a szoba felé igyekezett. Ki van itt? Nem hallja? Úristen.. betörők.. suttogta egész halkan. Hát mit akar innen elvinni? A koldússágot?? Nem szégyelli magát?! Hordja el magát de tüstént, mert rendőrt hívok!
Nem azért jöttem. Szólalt meg a hang. Hát persze.. egyszerű.. nagyon is.. egyszerű.. kirabolni egy védtelen öregasszonyt. Tudja mit.. üssön agyon! Na! Itt helyben! Maga még egy fiatalember.. hát hallom a hangján.. na mi lesz? Legyünk túl rajta.. mert a szívlapátot megemelni, ahhoz nincs.. ahhoz bezzeg nincs ereje.. elmehetne udvarosnak is.. hát a söprűt csak elbírja.. de nem.. dolgozni azt Isten ments.. inkább gyilkolászik az éjszakában..
Nem azért jöttem. Szólalt meg ismét a hang. Az öregasszony fel akarta kapcsolni a villanyt, de nem volt hozzá ereje.. na fene.. mi van velem? Mi a jó Isten.. Akkor biztos Béla küldte a telek végett! Hát mondja meg az én drágalátos fiamnak, hogy nem adom a telket! Arra nincs ideje hogy idetolja a pofáját.. de hogy elfurikázza az asszonykáját a jó levegőre.. arra lenne.. Hát nem! Nem adom!
Én.. nem azért jöttem. Szólalt meg a hang, most már sokkal határozottabban. Hát akkor ki maga? Ávós? Vagy az IKV küldte a beázás miatt? Mikor.. de már mikor bejelentettem! Nem.. nem.. az nem lehet.. ma telefonáltam... igen.. ma telefonáltam annak a gyenge hangú nőcskének.. de hát akkor..
Ön özvegy Boldis Mihályné.. született Krausz Erzsébet, lakcím.. Budapest, Mester utca nyolc, földszint hármas szám?
Igen.. felelte csodálkozva az öregasszony. De mit akar? Velem kell jönnie. De hova? Hát legalább annyit mondjon. Azt se tudom kicsoda maga.. hát legalább a képét láthatnám.. de semmit.. ebben a k@rva sötétben.. Kérem induljunk. Még máshova is mennem kell a házban. Kihez? Flóris Zsigmond, első emelet 8 szám. A Zsigához? De hisz az ajtóig nem tud kimenni.. ember.. maga normális? Én aztán be nem ülök vele egy autóba.. azt most felejtse el.. hát összehugyoz mindent.. maga a tanácstól van.. hogy is nem jöttem rá eddig.. hát persze.. a kölkök.. bevágnak minket a kriplik közé és kezdődik az aranyélet. . A gyereknek kéne a lakás.. hát persze.. meg a moszkvics.. ahha.. mind ilyen.. az összes.. Béla is már vágná a füvet amíg az asszonyka iddogál a teraszon.. az.. amit az apjával építettünk.. na neeem.. az bezzeg kéne.. de hogy eljöjjön és megkérdezze.. anyám.. van mit enned? Van elég gyógyszered? Tudja mennyi gyógyszert szedek? Na csak várjon.. megmutatom..
Ahogy belépett a szobába.. szinte kővé dermedt... de hiszen.. hiszen én ott fekszek az àgyon.. úgy mintha nem is.. fiam.. kisfiam.. hol vagy.
.
2023. 02. 07

Sebestyén József


UI:

Leölthető szellemtani könyvek
http://nevtelenszellem.hupont.hu/5/letoltheto-szellemtani-konyvek?fbclid=IwAR2O7bmgLTEtB6MkRxdy0bQuTI-7O4AMBtB1dvrjmvPJ-LqiNboPSCrInxE

Leégett egy öt emeletes lakóház

Leégett egy ötemeletes lakóház.
Egy muzulmán család élt az első szinten, mind meghaltak.
Egy cigány család élt a másodikon, ők is elpusztultak.
Egy fekete család a harmadikon, szintén odavesztek.
Egy pakisztáni család a negyedik szinten meghalt.
Egy fehér házaspár az ötödik szinten lakott, ők megmenekültek.
A muzulmán közösség vizsgálatot követelt, hogy állapítsák meg, miért csak a fehérek élték túl a katasztrófát?
A cigány szervezet is vizsgálatot szorgalmazott a fehérek ellen.
A fekete egyesület szintén kérte a vizsgálatot.
A pakisztáni menekülteket védelmezők is ordítottak nyilvános vizsgálatért.
Végül is megkérdezték a tűzoltófőnököt, mondjon véleményt, hogy lehet, hogy a fehérek életben maradtak?
- Hát kérem, azok reggel elmentek dolgozni.

Wass Albert
Hagyaték - Részlet
„…Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát! Az Úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik Őbenne bíztak, akik az Ő törvényei szerint éltek, akik az Ő parancsolatait követték? Soha! Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat! Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok, magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt pusztul a nép.
- Tiszteld a te Uradat, Istenedet és rajta kívül más isteneid ne legyenek! Minden bajodnak Ő az orvosa és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
- Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj. Minden erőd Tőle való és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
- Tiszteld Őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
- Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
- Szeress minden magyart, akárcsak önmagadat, és légy jóindulattal másokkal szemben is.
- Légy becsületes, tisztességes és igaz, mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
- Soha el ne feledd, egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr. Ameddig Őt tükrözöd tettedben és gondolataidban, az Ő ereje lakozik benned. Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
- Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozgatni vele!”

A hintó és a parasztszekér

Egyszeriben Mátyás király deáknak öltözve járt-kelt a nép lányai és fiai közt. Amidőn már elfáradt a gyaloglásban, felkéredzkedett egy parasztember szekerére. Az atyafi jó szívvel fel is vette, úgy mentek tovább. A terménnyel megrakott szekeret két láthatóan megviselt ló húzta. Nem sokkal később egy hatlovas, aranyos hintó jött vélük szembe, amelyben a kevély báró ült, nagy pöffeszkedve. Odaszól a kocsis a parasztembernek:
- Hallja-é kend, térjék ki a hintó elűl!
Mátyás király a szekéren elébb húzódott, megfogta a gyeplőt, s meghagyta a parasztgazdának, hogy ki ne térjen. Erre már a báró is kihajol a hintó ajtaján, így kiált a kocsisnak:
- Cserdíts oda az ostorral, fiam, hátha abbúl érteni fog a paraszt!
A kocsis már emelné az ostort, de ebben a pillanatban Mátyás király tüstént a hintó mellett terem, s a rongyos ruhát levetve királyi díszben állt előttük. Mindjárt megértette a báró a helyzetet, s máris térden állva könyörgött a kegyelemért. Imigyen szólott erre igazságos Mátyás:
- Te kocsis, fogj ki a lovak közül kettőt, s kösd a szegény paraszt két lova elé, elbírja a hintódat négy is. Ma kihirdettetem, hogy az üres hintó fog kitérni a teherrel megrakott szekér elől.

Tanmese .

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
„Szia!” – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádni való fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.
„Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!” – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. „Most mit csináljunk?”
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
„Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!”
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. „Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!” – imádkoztam magamban. Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert „vegyél fel” babapozícióba helyezkedett. Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát. Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. „Nagyon vigyázzon erre a fiúra!” – mondta szilárd meggyőződéssel.Nagy nehezen kinyögtem, hogy „megteszem”. A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: „Isten áldja asszonyom! Ez volt a születésnapi ajándékom.”
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy „Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!”
Tanúja voltam Isten szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott.


UI:

GMO spekulációval meghekkelhető-e a teremtés? - Prof. Dr. Bardócz Zsuzsanna, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=1UEYPH2FBJM

A friss diplomás fiatalember állásra jelentkezett egy mérnököket foglalkoztató nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia.
Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem – válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen – válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is, ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg, mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni és kitakarítani a műhelyben. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele, kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet, hogy nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak, rájöttem, hogy feláldozta értem az életét. Felismertem, hogy nélkülük nem vittem volna semmire. Nem lett volna diplomám.... Apám és édesanyám, családom adott meg nekem mindent, amelyet meg kell hálálnom. Eddig nem tettem... A legfontosabb egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja családja tiszteletét, egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem csak saját maga és a pénz jelenti az egyedüli életcélját.


UI:

Kun Magdolna - A megbocsátás napja
https://www.youtube.com/watch?v=aX-j7RkWreQ

A KÍGYÓ ÉS A SZENTJÁNOSBOGÁR TÖRTÉNETE...

A legenda szerint egy kígyó üldözött egy szentjánosbogarat, hogy felfalja azt.
A kis rovar megtette a lehetetlent, hogy elmeneküljön a kígyó elől.
Napokig intenzív üldözés volt.
Egy idő után a fáradt és kimerült szentjánosbogár megállt, és azt mondta a kígyónak:
Feltehetek három kérdést?
A kígyó így válaszolt neki: - "Nem szoktam senkinek sem válaszolni, de mivel úgyis megeszlek téged, kérdezhetsz!". -
- "Első kérdés: tartozom-e a táplálékláncodhoz?" - kérdezte a szentjánosbogár.
"- Nem!" - válaszolta a kígyó.
- "Második kérdés: Csináltam valami rosszat veled?" -
- "Nem, egyáltalán nem!" - Válaszolt a kígyó.
- "Harmadik kérdés: És akkor.... miért akarsz megenni engem?"
- "Mert nem bírom elviselni, hogy ragyogsz!"
Tanulság...
Biztos veled is előfordul hogy olyan emberekkel találkozol, akik kritizálnak, elítélnek, megbélyegeznek, pedig soha nem tettél semmi rosszat velük... csak kedves voltál hozzájuk.
Mindez azért történik, mert mint a szentjánosbogár, birtokában vagy a belső fényednek, megvilágítod az utadat és sokak útját...
Te fényesebben ragyogsz mint mások... mint a szentjánosbogár éjszaka... ezt néhány ember nehezen viseli, mert nekik nincs meg ez a belső fényük, a saját fényük, és szenvednek attól hogy látnak téged ragyogni.
Ők olyan emberek, akik boldogtalanságban élnek.
Te soha ne hagyd abba hogy önmagad légy... ragyogj a fényeddel még akkor is, ha ez zavarja azokat akik teljes sötétségben élnek.

UU:

Takács Tibor: Boldogság
https://www.youtube.com/watch?v=EqGipwF1U7k&list=PLDoWhdj5ZF-eLpDZKW-n_zz-UTTZwnXWr

Eszmefuttatás

Vessünk egy pillantást ezen fogalmainkra: meggyőződés, fanatizmus, állhatatosság, csökönyösség, kitartás, konokság, elvhűség, megátalkodottság, hit, vakhit.
Mindegyik fogalomban "erő" van. Mindegyik jelentéstartalom szilárd, stabil, és megingathatatlan, de mégis, csak a felét tartjuk pozitívnak. Mert ha egy kicsit közelebbről szemlélődünk, azonnal láthatóvá lesz, hogy amíg a meggyőződés pozitív fogalom, a fanatizmus nem az. - De mért nem, - hisz a fanatikus is meg van győződve saját hitéről?! Akkor miben különbözök egyik a másiktól?
Ha valakire azt mondjuk: kitartó, állhatatos, hűséges, akkor ezek jelentésében épp olyan erőt és szilárdságot érzünk, mint ezekben: konok, csökönyös, megátalkodott - De mért érezzük negatívnak az egyik halmazt, és mért pozitívnak a másikat? Mért erény a hűség és mért hitványság a megátalkodottság, mért dicséretes a hit, s mért megvetendő a fanatizmus?
Talán a mértékben lenne a megoldás kulcsa?
Azért pozitív a hit, mert ebben "egy kicsi" van abból, amiből a fanatizmusban "sok"? De ha a mérték az elválasztás útja, akkor, hogy törjünk utat a megértéshez az állhatatos-csökönyös, vagy a hűséges-megátalkodott fogalmi ellentétekben?
Talán itt jól látszik, hogy nem a mértékben kell a megoldást keresnünk. Mert nem mondhatjuk azt, hogy addig hűséges valaki, amíg csak "egy kevés" van belőle abból, amiből ha "sok lenne" benne, - csökönyös lenne. És azt sem mondhatjuk, hogy ha valaki állhatatos, akkor csak mértékkel legyen az, mert ha túlzásba viszi, megátalkodott lesz. Eszerint ezt a megközelítést, hogy ti. a halmazok közötti különbség a mértékmennyiségben-különbségben van, - elvethetjük. Ha viszont a mértékben nincs különbség, akkor a bennük rejlő "erő" és "energia" azonos.
De akkor újra az alapkérdésnél vagyunk: mi a különbség a halmazok között?
Az első halmaz: meggyőződés, állhatatosság, kitartás, hűség, hit, elvhűség stb.
A második halmaz: vakhit, fanatizmus, csökönyösség, konokság, megátalkodottság.
A megoldáshoz egyetlen kiút van: Az elválasztás kritériuma, az igazság. Ekörül fordul meg minden. Mert valami jóhoz ragaszkodni, valami nemes dologban hűnek lenni erény, míg valami rosszhoz ragaszkodni, valami álnokságban kitartani hitványság. Ezért tartjuk megvetésre méltónak a megátalkodottságot, és ezért követendő példa az állhatatosság.
Ha viszont valami nemesben és jóban kitartani erény, akkor már csak a "minden nemes és jó" gyűjtőfogalmát kell megadjuk, hogy válaszunk lényegéhez érjen. Ez a gyűjtőfogalom az igazság. Mert ha a "minden pozitív dologban kitartani" eredményezi az első halmazba tartozottságot, és ha a "minden pozitív fogalom" (legyen az erény, jóság, nemesség stb.) behelyettesíthető az "igaz", vagy "igazságos" fogalommal, akkor a legmélyebb lényegig hatoltunk.
A teszt elvégezhető: ha azt mondom, valami nemesben kitartani, ugyanaz, mintha azt mondanám, valami igazban kitartani, nem tévedek. Ha azt mondom, valami erényben hűnek lenni, ugyanaz, mintha azt mondanám, valami igaz ügyben hűnek lenni, ismét igazam van. Így végső soron, az igazság behelyettesítésével sérülés- és torzulásmentes állításokat tehetek az állítások eredetiségére nézve!
Így hát minden az igazság körül fordul meg.
Valami akkor pozitív, ha szerves összefüggésben van az igazsággal. És akkor negatív, ha nincs összefüggésben az igazsággal, és mivel ezen fogalmakban erő van, így nem lehetnek passzívak, s ezért nem pusztán "nincsenek összhangban az igazsággal", de az igazságtalansággal vannak szerves összhangban!
Így már kiválóan értelmezhető, mért pozitív a hűség, hiszen igaz dolog kitartani amellett, akit szeretek, viszont negatív a megátalkodottság, ugyanis igaztalan dolog a rosszban, vagy egy bűnben kitartani.
Nemes dolog az állhatatosság, hiszen egy igaz ügyért érdemes állhatatosnak lenni, de ez egyáltalán nem mondható el a csökönyösségről, ahol benne érezzük a fogalomban a "hát már igazán beláthatnád, hogy nincs igazad" ízét.
S végül, a drámákat is megtudjuk magyarázni, hogy mért csodálatos dolog az elszánt hit, mikor pl. anyák és apák adják életüket, hogy gyermekeiket megmentsék, viszont mért visszataszító a vakhit, a fanatizmus, amikor pl. nekirepülnek egy utasszállító repülővel a Világkereskedelmi Központnak. Ezáltal a választ elnyertük.
Minden pozitív erkölcsi fogalmunk az igazságba-tartottságból nyeri létét és erejét, és minden negatív erkölcsi fogalmunk az igazságtalanság gyökeréből táplálkozik. A különbség tehát nem az erőben és nem a mértékben van.
Az eddigiek végső konklúziója pedig az lehet, hogy minden az igazsághoz-viszonyulásból létezik. Még az igazságtalanság is, ami azzal viszonyul az igazsághoz, hogy elfordul tőle. Így tehát egyetlen lényegre vezettünk le minden morális jelentésösszefüggést, s ez az egy, az igazság viszonyában "színeire bomló" morális létezésformákban fejeződik ki.
De honnan jön ilyen elemi erővel, az igazság és igazságosság stabil, mozdíthatatlan viszonyítási pontja, melyhez értelmünk akarva, akaratlanul hozzámér mindent a mindennapok történéseiben? Mi által teremtődött lelkünkben ez a személyiségünknél magasabb, tökéletesebb és igazabb pont, amihez viszonyítunk, amiből a bennünk létező erény lélegzik, de sőt, ami jelentékeny területet szakított ki magának énünkből, s ezt a területet úgy hívjuk: morál?
Az emberréválásból - ha igaza van Darwinnak -, a fajfenntartásból, a "tapossuk le a gyöngébbet, mert ez kell a túléléshez" fejlődéselméletéből, - ez nagyon nem következik! De akkor honnan? Marad más válasz ezen kívül?

Bíró László

Joel Osteen
Minden lében kanál emberek

Sokan olyan nehéz terheket cipelnek az életben, hogy ezek a terhek teljesen megfosztják őket a békességtől és az örömtől. Az egyik ilyen "teher" a mások dolgaival való foglalkozás terhe.
Nem ismerlek téged, de nekem éppen elég a saját életem, nemhogy mások ügyeibe avatkozzak.
Ha a szomszéd egy évben négyszer megy vakációzni, nem rám tartozik. Ha egy barátom minden ujján gyűrűt visel, a lábujjain pedig kettőt, nem tartozik rám.
Nem tudjuk élvezni az életet, ha mindenbe beleütjük az orrunkat. A minden-lében-kanál-emberek általában kritizálnak is. Minden részletet tudni akarnak. Ilyenekkel állnak elő általában: ,,Tudod, mit hallottam? Hallottad, mit mondtak?" Ilyenkor a válaszunk legyen valami ilyesmi: ,,Nem, de nem is akarom hallani. Nem akarom pletykával mérgezni magam. A fülem nem szemetes, amit tele lehetne tömni szeméttel!"
Ne légy passzív! Ha kell, állj fel és hagyd ott az illetőt. Légy bátor, és ne hagyd, hogy az emberek mérgezzenek. Ha a barátaid, kritizáló, a kákán is csomót kereső és minden-lében-kanál-emberek, akkor ideje új barátokat találnod. Ne hagyd, hogy a kritizálás szelleme mérgezzen.
Ahelyett, hogy mindenki más dolgával foglalkoznál, foglalkozz Isten dolgaival! Az Ő dolgai: szeretni, helyreállítani, bátorítani és meggyógyítani az embereket. Ha Isten dolgaival foglalkozol, akkor Ő foglalkozni fog a te dolgaiddal! Amit megteszel másokért, azt Isten megteszi érted. Ne felejtsd, hogy minden szavaddal és minden cselekedeteddel egy magot vetsz. Vesd a szeretet, a támogatás és a bátorítás magjait. Könnyíts a terheden, hogy Isten áldásait arathasd, melyeket már kikészített számodra!


Bíró László

UI:

Angyalok városa
https://videa.hu/videok/film-animacio/angyalok-varosa-1998.-cage-ryan-varos-VJgGMyHtawGps036?fbclid=IwAR2L2o4eb2oCbzm80zuWfIreFj4r8IBUaojarXx3A6kMAFQ33FOCw7q6-zY

Megbocsátás - Ne cipeld magadon a múlt terheit!

Bizonyára te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben napokon át duzzogni: „Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én majd megmutatom neki!”
A fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba lendüljön: az egó értelme a harc.
Életünknek jelentős részét azzal töltjük, hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak, akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra? Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”
Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.
Mi történik akkor, amikor megharagszunk valakire?
Megtörténik egy alkalommal, amikor lelki fájdalmat, megalázottságot, dühöt okoztak nekünk, de mi a sérelmünk történetét újra- és újra felelevenítjük. Újra és újra megtapasztaljuk mentális filmként a fejünkben, s bosszankodunk rajta.
Az elménk nem tud különbséget tenni a valóság és az elképzelés között.
Újra és újra lejátszod a mentális filmedet, s minden alkalommal érzed a hozzá kapcsolódó keserű érzelmeket. Az ismétlődő történet ismétlődő valóság az elmédnek: újra és újra megtapasztalod a sérelmet.
Kinek árt valójában a sértődés?
Könnyű belátnod: csakés kizárólagosan csak neked. Senki másnak nem árt az, hogy te duzzogsz, csak rád van kártékony hatással.
Egyszer történt meg az esemény, már csak emlékkép, múlt, s te mégis minden alkalommal, amikor duzzogsz, újra és újra lejátszod elmédben a mentális filmet, s minden alkalommal vérig sértődsz. Életenergiáidat így fölöslegesen fölemészted.
”Egyszer két zen szerzetes sétált egy patak mentén. A séta közben megláttak egy arrafelé haladó fiatal, szexi nőt, aki ugyan szeretett volna átkelni a patakon, de esze ágába sem volt összevizezni a szép ruháját.
Az egyik szerzetes szó nélkül, gyöngéden fölemelte a hölgyet, és átvitte a patak túlsó oldalára. Majd letette, és továbbment.
Így mentek-mendegéltek egymás mellett a két szerzetes, mígnem a másik, aki nem vett részt a nő-költöztetésben, kifakadt:
– Testvér, hogy is van ez? Megszegted a szabályt, hogy nőkhöz nem érhetünk!
A másik erre így válaszolt:
– Én már letettem magamról őt. Te még mindig magadon cipeled?"

A zen szerzetesnek az a feladata, hogy jelen legyen, s ne a múltba révedjen. Ez az egyetlen fontos dolog, amit tennie kell. De nem tette, helyette elméjében azon méltatlankodott, hogy a múltban a nő megérintésével a társa megszegte a szerzetesi szabályzatot.
„Én már elengedtem magamtól a hölgyet” – válaszolja – „Elengedtem magamtól, testileg is, és lelkileg is. Átvittem a patakon. Megtörtént. Haladok tovább. Nem nézek vissza. Nem az emlékeimben élek, hanem itt és most jelen vagyok, tudok magamról. Te még mindig magadon cipeled a múlt terheit? Ezért nem vagy jelen, ahol valójában minden van, létezik s ahol a valóság megtörténik.”
Meg kell értened azt, hogy mindenki azt cselekszi, amit a tudatossági szintjének megfelelően a legjobbnak tart. Ha te is hozzá hasonló tudatosságban élnél, akkor te is hasonlóan gondolkodnál és te is hasonlókat tennél, mint az, aki fájdalmat okozott neked.
Ha megbocsátasz, szabadon engedsz, nem kötődsz senkihez sem sérelemmel, intenzív emocionális energiával, nem csimpaszkodsz belé: „Akarlak téged, mert te elégíted ki az én titkos mártíromsági vágyamat!”
Lehet, hogy azért ragaszkodsz ahhoz, hogy sértett fél legyél, azért nem tudsz megbocsátani, mert szükséged van rá, függővé váltál egy érzelemtől.
Lehet, hogy már annyira hozzászoktál ahhoz, hogy mártírnak érezd magad, s hogy szenvedj, lehet, hogy annyira gyakran merülsz bele sérelmeid filmjeibe, hogy valósággal függővé váltál tőlük.
Függőségi viszonyba keveredsz egy negatív érzelemmel, s ekkor mindent megteszel tudattalanul, hogy olyan helyzeteket produkálj, amiben megalázottnak érezheted magad, s ezzel kielégítheted az „örökös áldozat vagyok”- érzelem iránti függőségedet.
„Jajj, ma még nem kaptam meg az adrenalin-adagomat! Nosza itt a feleségem, van egy kis problémám vele”
Lehet, hogy függő vagy attól, hogy mindig áldozatnak kell érezd magad. S ez neked nagyon rosszat jelent.
Energiáid jelentős részét az zabálja fel, hogy kielégítsd az „áldozat vagyok” érzés iránti függőségedet.
Tudattalanul olyan szituációkat hozol létre, amelyek „balszerencsések”, létrehozod azokat a körülményeket, amelyekben áldozatnak érezheted magad - s így elégíted ki a mártíromsági függőségedet.
Ez az önsorsrontás igazi értelme.
Nincs mit tenned. Meg kell bocsátanod. Máskülönben a mérgező múlttal megmérgezed a jelen pillanatot is: azt, ami most van, s nemcsak egy elme-alkotta kép.
Nézz csak szembe bátran önmagaddal: Haragszol magadra bármiért is? Van benned bárminemű neheztelés önmagadra vonatkozóan azért, mert a múltban bármit is elmulasztottál? Haragszol bármiért is önmagadra?
Igencsak gyakori az, hogy nem vagyunk jó barátságban önmagunkkal, neheztelünk, haragszunk azért, mert „nem ilyennek kellene lennünk, mert nem teszünk meg mindent azért, hogy”.. s így tovább.
Számtalan indokot találhatunk arra, hogy miért nem tudjuk magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk. Nem tudunk megbocsátani önmagunknak.
A megbocsátást kezd önmagaddal. Bocsáss meg önmagadnak, s engedj el minden magaddal szembe támasztott, „kőbe vésett” elvárást, szabadulj meg azok terhétől.
Bocsáss meg önmagadnak, engedd el a múltad, hadd legyen csak emlék. Ne legyen többé rád hatással a múlt, ne befolyásolja többé az életedet.
Amikor teljesen megbocsátasz önmagadnak, akkor elengeded a magaddal szembe támasztott elvárásokat, s megszabadulsz a megfelelési kényszertől – szabaddá válsz. Elengeded magadtól a múltat, szabadon engeded a sérelmeidet s ezáltal te is szabaddá válsz.
Nem kell cipelned a sérelmek terheit vállaidon, s nem roppansz meg az élet súlya alatt.
Ekkor kiegyensúlyozott vagy és élvezed a létezést..

(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket – válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
– Őt kérem!
– Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod – reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
– Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
– Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog...


UI:

Mi az álmok jelentősége? | Sadhguru
https://www.youtube.com/watch?v=gUT0Q_LeXh8

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
- Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
- Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
- Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! - dobja fel a témát, kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
- Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik, igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol:
- Fogalmam sincs.
Erre a kislány:
- Nos, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor még a szarhoz sem értesz!


UI:

Végidők jelei
https://www.youtube.com/channel/UCzbwETXNP_7GWzPEPaCoDKw

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben.
Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta:
– Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel.
A fiatalember azt válaszolta:
– Nem tudok vezetni!
A kapitány azt mondta:
– Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik!
A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott …
És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta.
A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír.
Ahányan voltak, mind:
– Szeretnénk szolgálni azt az Istent!
A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt?
A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor.
A fiú alázatosan azt mondta:
- Kapitány Úr! Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges.
Ha hiszel te is Isten erejében oszd meg ezt a történetet!

UI:
Az elme ereje, működése és lecsendesítése [spirituális előadás az elme hatalmáról a karanténból]
https://www.youtube.com/watch?v=ZfibR3b0FOo

Hétvégi filmajánló

Feltétel nélküli szeretet
https://www.youtube.com/watch?v=yjlm08G6he0

Az érintés hiánya

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt. A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés,a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk- fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.

Bíró László

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4