Mesék, szép történetek

A gondolat ereje

Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.
Így szólt: "Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"
"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"
A tanítványa csodálkozva nézett rá. "Mégis hogyan"?
"Gyere, ülj ide mellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi így szólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".
A jógi behúnyta a szemét. Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte. Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt.
"Gyere, menjünk" - szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egy jólöltözött férfi lépett hozzájuk.
"A hotel vezetője vagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igen van. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunk éjszakára, és enni is kapnak."
"Nagyszerű" - felelte a jógi.
A tanítvány döbbenten kérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolat ereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem áll ellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat, pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit meg akarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára. Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatot eresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebb befolyást az életedre."


Hétvégi filmajánló

Beszélgetések Istennel
https://www.bing.com/videos/search?q=besz%C3%A9lget%C3%A9sek%20istennel%20film&view=detail&mid=07106E6B5BF3C76A2A3807106E6B5BF3C76A2A38&FORM=VIRE&fbclid=IwAR3bPAtLGM6_FGqfPgb-hDqcU4ZVkWH1-sZbzMN503Z5IcmfRCB_CB12KYA

Erdély népei

Részlet Wass Albert „Tizenhárom almafa” című regényéből

Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.
Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram - mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak - mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékravaló magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így, ni - mondotta -, ezzel is megvagyunk.
De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.
- Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? - hökkent meg az Úr.
- Hásze emberek, azok most már vannak, instálom - okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között!
De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!
Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.
- Na - lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hásze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindég hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? - mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram - bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.
Így kerültek a székelyek oda Háromszékbe, a Feketeügy mellé, s így adódhatott, hogy Táncos Csuda Mózsit pásztornak szerződtették a kommandói erdőkhöz. Ennek a Mózsinak ördöngös tudományai voltak s akkora híre, hogy a brassói prefektus is eljött hozzá vadászni egyszer. Mert hogy szavamat ne vétsem, akkor éppen a románok voltak fölül a veszekedésben, s a főispánt prefektusnak szólították. Ami azzal a különbséggel járt, hogy a felhőbámulók uraskodni tanultak, s az uraskodók felhőt bámulni.


szemlézte: Bíró László

Berg Judit
Meseleves vagy nyakleves?

Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány.
- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.
- De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája.
Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:
- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.
Máskor alkudozott vele:
- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.
Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:
- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!
Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg. Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:
- Meseleves.
- Az mi? – tátja el száját a kis copfos.
- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.
- És mit mesélsz?
- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.
Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:
- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?
Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.
- Ma nagyon finomat főztél! – dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?
- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?
- De mesélsz hozzá? – aggodalmaskodik a kislány.
- Hát persze.
- Nem vagy normális – mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. – Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.
A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.
- Kóstold meg a szilváslepényt – kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. – húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem – makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó – egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?
Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz?

szemlézte: Bíró László

„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak.
Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni!
Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.
Aki kapni akar, annak először adni kell.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végig járni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.
Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”
/Szepes Mária/

UI:

A spirituális ego - Ködoszlató előadások a misztikáról Egedi-Kovács Melinda
https://www.youtube.com/watch?v=iM4EMlfTRgI

Megható....

A betegeskedő asszony megkérte élete szerelmét, hogy vegyen le a polcról egy dobozt, ezt korábban soha nem nyitották ki...
A doboz tele volt papírpénzzel. Amikor a férfi megtudta, hogy honnan van ez a kisebb vagyon, nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen...
A férj és a feleség már 60 éves házasok voltak. Mindent megosztottak egymással. Semmilyen titkuk nem volt egymás előtt, csak az, hogy a feleségnek volt egy cipős doboza a szekrény tetején. Azt mondta a férjének, ezt ne nyissa ki és ne is kérdezősködjön róla.
A férj nem foglalkozott ezzel a dobozzal. De egy nap a felesége nagyon beteg lett és az orvos azt mondta, már nem fog felépülni.
Egy idő után a feleség úgy gondolta, itt az ideje, hogy férje megtudja mi van a dobozban. Mikor kinyitotta, két horgolt baba volt benne és 500 000 svéd korona. A férj megkérdezte, mit jelent ez.
“Mikor összeházasodtunk, azt mondta nekem a nagymamám: A jó házasság titka az, hogy ne veszekedjünk. Azt mondta, ha bármikor mérges vagyok rád, akkor maradjak csendben és horgoljak vagy nemezeljek egy babát.”
Az idős férfit annyira meghatotta ez a történet. A dobozban ugyanis csak két baba volt. Tehát amíg együtt voltak, a hatvan év alatt csak kétszer volt rá mérges. Rettenetesen örült ennek. ” Édesem, ezt értem. De mi itt ez a rengeteg pénz? – kérdezte.”
“Az a pénz, amit a babák eladásával kerestem!”

Forrás: Zsuzsa Tóth Obonya

UI:
Létezik egy gonosz Isten? - Kovács-Magyar András, Jakab István

https://www.youtube.com/watch?v=yVaVUNILJIE

https://www.youtube.com/watch?v=MOZuo3rhpSc
https://www.youtube.com/watch?v=Xa5lbcia4pU

A gonosz mostoha
Részlet Pátkai Pál „Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján” című kötetéből
A jelenségek mindegyikében van olyan elem, amely a józan megfontolással élő, de hinni kész emberi elme előtt az anyagi síkon túli életet kétségtelenül bizonyítja. Aki hinni akar, hitét ezeknek olvasásából meggazdagíthatja és megerősítheti. Aki hinni nem akar, annak nincs kivel vitatkoznia, mert sem a médium, akinek a lelkén keresztül ezek a bizonyságok létrejöttek, sem én, aki ezeket egyszerűen leírva továbbadom, nem hadakozunk azért, hogy bármit is elhitessünk valakivel. (Pátkai Pál)
A szellemi szimbolisztika szempontjából igen tanulságos látománya Eszternek delejes álomban az, ami a következőkben van leírva.
Ennek kellő megértésére előre kell bocsátanom, hogy a feleségemnek még egész kicsiny leányka korában meghalt az édesanyja, a mostohaanyja pedig — akit én nem ismertem — vele és két testvérével nagyon gonoszul bánt. Nagyon sokszor elkeseredéssel beszélt róla, mint olyanról, aki gyermekéveit és fiatal leányéveit teljesen tönkretette és nemcsak az érzésvilágát rabolta meg, de nagy vagyonukból is kifosztotta őket s nagyon szeretett édesapját lelkileg teljesen összezúzta és korai halálba kergette. Elmondta még, hogy ez az ő mostoha anyjuk külsőleg szép asszony volt, dús, vastagszálú hajjal, amely olyan fekete, hogy szinte kékes volt, stb. stb.
Minderről az azóta lepergett két évtized alatt meglehetősen megfeledkeztem; az általam sohasem látott személlyel különben sem foglalkoztak a gondolataim még a feleségem életében sem, annál kevésbbé beszélgettem róla Eszter médiummal.
És most átadom a szót a delejes álomban lévő Eszternek :
„Egy szép, de gonosz asszonyt látok koporsóban feküdni; a koporsó itt van a szobában, az íróasztal végé nél keresztben. A halott arccal lefelé fordulva fekszik a koporsóban. Vastagszálú, hosszú, fekete haja van, amely olyan sötét, hogy szinte kékbe játszik(!). Az öntudata teljesen halott.
*
Rögtön tudtam, kiről van szó.
Arra a kérdésemre, hogy mit keres ez a halott a koporsójával éppen itt az én szobámban, mikor én őt nem is ismertem, sőt a feleségem leírása alapján tudni sem kívántam róla, így felelt a szomnambula: „Az Isten jósága cselekszi ezt vele, mivel itt imádkozó emberek laknak, ahol naponta sok szó esik Isten könyörülő irgalmáról és kegyelméről, és a levegő úgyszólván telítve van ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Isten gondviselő irgalma intézte úgy a dolgot, hogy ez a mélyen elesett, sőt úgyszólván elvetemült lélek, amikor felébred, legelőször az Isten nevét hallja, imádságot halljon, és halljon az Isten bűnbocsátó és könyörülő irgalmáról. Mert az ő ébredése mennydörgés, villámlás és szörnyű égiháború jelenségeinek kíséretében fog bekövetkezni és ez egészen a paroxizmusig fokozná a kétségbeesését. Isten szeretete tehát közbenyúl, hogy mérsékelje azt a kétségbeesést és rémületet, amely őt ébredésekor hatalmába fogja keríteni.“
*
Mily éles világosságot vet ez arra a kimondhatatlan jóságra, amellyel Isten az ő mélyen elesett gyermekeit fölkarolja, még azokat is, akik egész életükben az ő szent törvényei ellen vétettek!
*
Nb. nem tudtam, hogy ez a nő életben van-e még, mert a feleségem halálakor még jó egészségben, s aránylag elég fiatal is volt. Most tudakoztam csak utána s tényleg beigazolódott, hogy néhány évvel ez előtt a látomány előtt halt meg.
Az a különös jelenség, hogy a holt szellem arccal lefelé fordulva fekszik a koporsóban, azt jelképezi, hogy a felsőbbrendü világtól lélekben egészen el van fordulva.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Csodás álmok jönnek
https://videa.hu/videok/film-animacio/csodas-almok-jonnek-1998.-sg4BBJw4LRmSDAXC?fbclid=IwAR3L0RRnQRpJNMFSsbOmKZLf7BwEsHjUCjSdUDmZz7qY7x7RDSbtLahvSE4

A koldus 1
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből
„Én egykor egy nyomorék koldus voltam a Földön és nagy fáradtsággal mankóra támaszkodva, jártam ide s tova és nem tudtam dolgozni. Egy utcasarkon ülve - hol sok ember jár s kél - koldultam. Látásom is gyenge volt. Reggelente egy fiú kísért ide az utcasarokra, pontosan oda, ahol a sétány kezdődik és este eljött értem.
Zsebemben egy darab kenyérrel, várakoztam az előttem elhaladók, a járókelők enyhülést hozó adományaira. Így bőven nyílt alkalmam a megfigyelésre, tanulásra, tanulmányozásra. Némelyek szívesen adtak alamizsnát, mások pedig nem szívesen, szeretetlenül morogva; ismét mások elfordították a fejüket, ha engem megláttak, sőt némelyek így szóltak: „Ez az utálatos koldus.”
Itt-ott akadt egy-egy nemes szívű lélek is, akik részvéttel, együttérzéssel, részvétteljes pillantással adták alamizsnájukat és ez mindenkor nagyon jólesett nekem és sokkal kedvesebb volt számomra, mintha még oly sokat adtak volna. Vasárnap sok ember vonult el előttem; fiatalok, öregek, szegények és gazdagok de sok-sok gyermek is. Legtöbbnyire vidámak és gondtalanok voltak, finom öltözékben és így rólam megfeledkeztek.
Vasárnap rendszerint rossz bevételem volt, de ezt is türelemmel kellett fogadnom, úgy ahogy azt Isten nekem küldte! Különösen egy édes, kékszemű leánykára emlékezem, ki olyan volt, mint egy angyal s ki gyakran hozott nekem kalácsot vagy zsemlét és barátságosan mosolygott és ezt mondotta: „Ezt az én reggelimből takarítottam meg.” Egyszer csak elmaradt ez az édes kicsi leányka s mivel éppen tél volt, azt gondoltam, hogy a hideg időjárás miatt maradt távol!
Azonban a tavasz is eljött s a kisleányka nem jelent meg többé! De hol is lehetett ő?! Gyakran kaptam alamizsnát szegény emberektől, munkásoktól, kik meg is állottak és néhány kedves szót szóltak hozzám egy krajcárt adva s arra kértek: imádkozzam érettük. Nagyon előkelő emberek nem állhattak meg, mert az nem illő.
Nagyon jól emlékszem egy jószívű hölgyre, ki minden hónapban két forintot adott nekem. Ő egy idősebb úrnak a karján haladt és oly sápadt, szenvedő és bánatos volt az arca, mint akinek nagy szomorúság nyomja a szívét. Egy napon ez a jóságos hölgy is elmaradt és nem jött többé!
Egyszer jóval később az idős úr egyedül jött az úton és amikor megpillantott, megfordult nagyot sóhajtva; majd később visszajött és öt forintot adott nekem. Vajon az öreg jóságos hölgy hol maradt? Ha az idő esősre fordult, gyakran jobban ment a sorom, mint szép időben; mert az emberek megálltak és egy-egy pénzt dobtak.
Ilyenek az emberek. Napfényes időben megfeledkeznek a nyomorúságról, ellenben a rossz időjárás kiváltja részvétüket. Valószínűleg ilyenkor még siralmasabban festek, mint egyébkor. Már ismerem az embereket. Olyanokat, kik engem megvetnek s kik számára borzadály voltam; de olyanokat is, kik jók voltak énhozzám.
Egyszer egy fiatal hölgy nagyon elszomorított, amikor így szólott az ő kísérőjéhez:
- „Az ilyen utálatos koldusokat nem volna szabad megtűrni itt e sétányon. Hogy tűrhetik az ilyent? Az ilyenek számára nincsen egy gondozóház vagy intézet?! Én elvből nem támogatom a koldusokat.”
- „Önnek tökéletesen igaza van” - viszonzá a hölgy kísérője.
Én pedig azt gondoltam magamban: „Te kedves fiatal hölgy, építtess egy gondozóházat az ilyen utálatos nyomorékok részére és bizonyos, hogy én örömmel bevonulnék oda, ahelyett, hogy itt egész napon át üljek, a kemény hideg kövön, fázva, fagyoskodva.”
Rögtön ezután jó emberek következtek és krajcárok csörögtek a sapkámban. Ekkor megbocsátottam a fiatal hölgynek. Nincs két egyforma ember e Földön! - Végül megkönyörült rajtam a jóságos Isten és elszólított innen a Földről, a nyomorúságból. Átszunnyadtam a túlvilági létbe; úgy éreztem, hogy egy angyal zárta le szemeimet.
szemlézte: Bíró László

A mennyországba utazó kislány
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége.
- De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:
- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Az az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen:
Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást?
Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?
Szemlézte: Bíró László
Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/videos/680565092097754

,,Mit keresel...

-Te mit keresel egy férfiben? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő férfi.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt:
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen! - mondta a férfi.
- Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül
nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, én felelősségteljes
felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok,
a gyerekeimet nevelem. Mindezt egy férfi segítsége nélkül.
Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz Te az életembe?
A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment:
- Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre.
Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre
ösztönöz.
Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot.
Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az
elmémet is.
Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként,
de elég erős ahhoz, hogy védelmezni, ápolni tudjon.
Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéletest keresem és végképp nem azt, akivel felszínesen
élhetnénk egymás mellett. És hogy miért nem?
A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet.
- Sokat kérsz! - mondta a Férfi.
- Mert sokat érek! - válaszolta a Nő"

UI:

KARMIKUS SZERZŐDÉSEK (VIZSGÁLATA)
https://www.youtube.com/watch?v=xHmimHT5rU0

A sebészorvos

A doktor sietve érkezett meg a kórházba. Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
- Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem? - kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodott kedvesen és hozzátette:
- Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.
- Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? - kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
- Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabbítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el."
- Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű! - morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
- Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le. - mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
- Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára! - szólt vissza az ajtóból.
- Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? - morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
- A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát. - válaszolta szomorúan a nővér.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?


UI:

Egy páratlan édesapa története
https://www.youtube.com/watch?v=_QZ23e3VCpA

A törvényekről és a jogról
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Fontos, hogy meg tudjad különböztetni: kétféle törvények vannak. Amit az emberek alkottak s amit az Isten.
Az elsők aszerint váltakoznak, hogy egyetlen ember állította-e föl őket, vagy egy kisebb csoport, vagy pedig egy többségi csoport. Ezek tulajdonképpen nem is törvények, csupán az emberi közösségek játékszabályai, melyek mindig valakinek vagy valakiknek az érdekeit védik, éppen ezért nem örökérvényűek. Tiszteld őket, mert Neked is hasznod van abból, ha mások tisztelik.
Az igazi törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. A Dolgok Rendjének egymásba kapcsolódó láncszemei zárják ezeket magukba s Te együtt születsz, sőt: beleszületsz ezekbe a törvényekbe, melyek megszabják sejtjeid működését és helyedet a világban. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok. Meghatározzák, hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz, megéreztetik Veled a különbséget jó és rossz, szép és csúnya között. Korlátokba szorítanak, bezárnak születés és halál közé, őrködnek fölötted ösztön és lelkiismeret formájában.
A játékszabályok betartása tetszésedre van bízva. Ha megtanulod és tiszteletben tartodőket: békében hagynak embertársaid. Ha nem: kellemetlenségeket szerzel magadnak.
De ha ki akarnád játszani a természet törvényeit: megölnéd azt, aki vagy.
***
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni.
De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.

szemlézte: Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Pár lépés a mennyország
https://videa.hu/videok/film-animacio/par-lepes-a-mennyorszag-.-film-teljes-mGgGrWxXNuQI5yak?fbclid=IwAR2zY7r18BZydorrDf3NxOaK_CbPN502UV6H_syCiwTm-1lAWwMV2ivgDAc

A tojás

Épp hazafelé tartottál, amikor meghaltál. Autóbaleset történt. Nem különösebben rendkívüli, de azért végzetes, mindenesetre. Két gyereked és a feleséged hagytad hátra.Fájdalommentes halálod volt. A rohammentősök megpróbáltak ugyan megmenteni, de nem sikerült nekik. A tested annyira megsérült és összetört, hogy jobban jártál így, elhiheted.
És akkor találkoztál velem.
-Mi… Mi történt? – kérdezted. – Hol vagyok?
-Meghaltál. – válaszoltam tárgyilagosan. Nem érdemes bűvészkedni a szavakkal.
-Jött egy teherautó… Keresztbe csúszott az úton.
-Bizony. – mondtam.
-Meghaltam?
-Úgy van. De ne bánkódj. Mindenki meghal. – mondtam.
Körülnéztél. Nem volt más, csak a semmi. Csak te és én. –Mi ez a hely? – kérdezted. –Ez már a túlvilág?
-Többé-kevésbé. – mondtam.
-Te vagy Isten? – kérdezted.
-Úgy-úgy. – válaszoltam. – Én vagyok Isten.
-A srácok… A feleségem… - motyogtad.
-Mi van velük?
-Kibírják?
-Na, ez tetszik. – mondtam. –Épp most haltál meg, és a legnagyobb gondod, hogy mi lesz a családoddal. Ez itt jó pontnak számít.
Elragadtatva néztél rám. Bár számodra nem tűntem Istennek. Inkább egy átlagembernek. Vagy átlagos asszonynak. Valamiféle tekintélyszemély lehettem számodra. Amolyan gimnáziumi tanár-féle, semmiképpen sem a mindenható. –Ne idegeskedj – mondtam – minden rendben lesz velük. A gyerekeid emlékeiben tökéletes apaként fogsz élni. Nem volt idejük rá, hogy kiábránduljanak belőled. A feleséged sírdogál majd egy keveset, de legbelül titokban megkönnyebbül. Ha őszinte akarok lenni, a házasságod úgyis szétesőfélben volt. Ha ez megnyugtat téged, a feleségednek szörnyű lelkifurdalása lesz a megkönnyebbülés miatt.
-Oh! – szakadt fel belőled egy meglepett sóhaj. –Akkor most mi történik? Mennybe megyek vagy pokolra jutok?
-Egyik sem. – mondtam. – Újjá fogsz születni.
-Aha. – vágtad rá. – Szóval a hinduknak igazuk volt.
-Minden vallásnak igaza van a maga sajátos szemszögéből. – magyaráztam. – Gyere, tegyünk egy sétát.
Követtél, ahogy gyalogoltunk a végtelen ürességben. – Hova megyünk? – kérdezted.
-Sehova. – feleltem. Csak kellemes sétálgatni beszélgetés közben.
-Szóval, mi a lényeg? – érdeklődtél. – Amikor újjászületek, tiszta lap leszek, nem? Egy csecsemő. Minden tapasztalatom, minden élményem, amelyben ebben az életben részem volt, nem számít majd.
-Ez nem igaz. – mondtam. – Ott van benned előző életeid minden tudása és tapasztalata. Egyszerűen csak nem emlékszel rá ebben a pillanatban.
Megálltam és átkaroltalak. – A lelked nagyszerűbb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint azt el tudod képzelni. Az emberi elme csak kis részét tudja befogadni mindannak, ami vagy. Olyan ez, mintha egy pohár vízbe merítenéd az ujjad, hogy megtudd, a víz hideg-e vagy meleg. Egy kis részedet meríted a tartályba, hogy aztán, miután visszahúzod, gazdagabb légy egy nagyon fontos tapasztalattal.
-Az elmúlt 48 évet egy emberi testben töltötted, úgyhogy még nem tudtál kinyújtózni és megélni hatalmas tudatosságodat. Ha elég hosszú ideig maradnánk itt, elkezdenél emlékezni mindarra, ami korábban történt. De nincs túl sok értelme annak, hogy ezt mindig megtedd két élet között.
-Hányszor születtem már újjá?
-Sokszor. Nagyon sokszor. Különféle élethelyzetekbe. – meséltem. - Ezúttal kínai parasztlány leszel, 540-ben.
-Várj csak, mit mondtál? – akadt el a szavad. – Visszaküldesz az időben?
-Végül is, technikailag igen. Az idő, amiről beszélsz, csak a te univerzumodban létezik. A dolgok másképp vannak ott, ahonnan én jövök.
-Miért, honnan jössz? – kérdezted.
-Jó kérdés. – feleltem. – Valahonnan. Valahonnan messziről. És vannak még olyanok, mint én. Értem, hogy tudni szeretnéd, milyen ott az élet, de őszintén szólva, hiába magyaráznám.
-Oh! – szakadt fel belőled kissé csalódottan. – De várj csak! Ha különféle helyekre és időkbe reinkarnálódtam, lehet, hogy találkoztam saját magammal.
-Persze. Mindig megtörténik. És amiatt, hogy mindkét élet csak a saját személyiségével van elfoglalva, még csak észre sem vevődik.
-Mi a lényege ennek az egésznek?
-Ez most komoly? – évődtem veled. –Tényleg az élet értelmét akarod tudni? Nem sztereotip egy kicsit ez a kérdés?
-Szerintem elég fontos kérdés. – erősködtél. Mélyen a szemedbe néztem. – Az élet értelme, amiért megteremtettem ezt a világegyetemet, az, hogy fejlődhess.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem az emberiség. Csak te. Neked teremtettem ezt az univerzumot. Minden új élettel növekszel és fejlődsz. Egyre érettebbé és bölcsebbé válsz.
-Csak miattam van ez az egész? Mi a helyzet a többiekkel?
-Nincsenek többiek. – vágtam rá. –Ebben a világban nincs más, csak te meg én.
Üres tekintettel bámultál. – De az a sok ember a Földön.
-Te vagy mind. Különböző inkarnációidban.
-Várj egy percet! Én vagyok… mindenki?
-Kezded kapizsgálni. – mondtam és barátságosan vállon veregettelek.
-Én vagyok minden emberi lény, aki valaha élt?
-És valaha élni fog, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És a gyilkosa, John Wilkes Booth is. – tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler? – kérdezted megrettenve.
-És a milliók is, akiket meggyilkolt.
-Én vagyok Jézus?
-És mindenki, aki valaha követte őt.
Hirtelen elcsendesedtél.
-Minden alkalommal, amikor bántottál valakit, magadat bántottad. Minden alkalommal, amikor jót tettél valakivel, magaddal tettél jót. Minden boldogság, vagy szomorúság, amelyet bármelyik ember megtapasztalt vagy meg fog tapasztalni, a te boldogságod vagy szomorúságod lesz.
Hosszú ideig gondolkodtál.
-Miért? – kérdezted. –Mi értelme van mindennek?
-Mert egy napon majd olyan leszel, mint én. Hiszen ilyen vagy legbelül. Az én fajtám vagy. A gyermekem vagy.
-A mindenit! – kiáltottál fel hitetlenkedve. – Isten volnék?
-Még nem. Magzat vagy. Fejlődsz. Amikor már végigélted az időszámítás összes emberi életét, akkor megszülethetsz.
-Akkor az egész világ, egy… - töprengtél. - Nem más, mint egy…
-Egy tojás. – fejeztem be a mondatot. – És most itt az idő, hogy tovább lépj.
Azzal utadra bocsátottalak.

Asztalos István
A KISDOBOS

Szolnok alatt táborozott Damjanich vörös-csákós serege, és a holnapi csatára készülődött. A katonák a tábortűznél ültek. Egyikük levelet írt, más a puskáját pucolta, sokan meg beszélgettek.
Egyszer csak az egyik katonának megakad a szeme egy kis mezítlábas, tizenkét éves forma fiúcskán, aki zsebredugott kézzel állingált a tábortűz mellett, s hallgatta őket.
– Hát te mit keresel itt? – szólt reá a katona. – Mész azonnal haza! Anyád eddig sírva keres. A fiú azonban nem mozdult.
– Nincs anyám – mondta halkan, és lesütötte a szemét.
– Akkor apád üt agyon, ha ilyen későig tekeregsz.
– Apám sincs – válaszolta a gyermek.
A katona most már sajnálkozva kérdezte:
– Akkor ki tart el téged?
– Szolgálok a gazdáknál.
– S minek jöttél ide?
– Megvédeni a hazát! – egyenesedett ki a gyermek, s látszott a tűz fényénél, hogy fellobog a szeme.
A katonák nevettek ugyan, de tetszett nekik a válasz. Egyik nagybajuszú, öreg őrmester odament mellé.
– Na fiam, ezentúl a haza a te édesanyád! – s egy vörös csákót nyomott a fiúcska fejére. Nagy volt a csákó, füléig szaladt, de a fiúcska viselte boldogan, s ott is maradt a Damjanich seregénél kisdobosnak. Sok csatában részt vett, tüzes szívvel dobolta harcra a honvédeket. Egyik csatában aztán mellén találta egy osztrák golyó.
Lerogyott a gyermek, s az öreg őrmester ijedten szaladt oda:
– Mi van veled, kisfiam?! – hajolt le hozzá, s vette ölébe a fejét.
– Itt, itt! – suttogta a gyermek, s a mellére mutatott. Aztán mélyet sóhajtott, és vér buggyant ki a száján.
Így halt meg a hazájáért és népe szabadságáért a kis szolgafiú.

Kedves Barátaim, Ismerőseim, volt és jelen Tanítványaim!

Ezt a levelet azért kapod tőlem, mert az elmúlt 15 évben valamilyen előadásomon, vagy általam tartott rendezvény kapcsán regisztráltál a Szintézis Szabadegyetem honlapján, a www.tuzonjaras.com vagy www.napkapu.com oldalon, vagy közvetlen e-mailben jelezted, hogy érdeklődsz az általam tartott programok és előadások iránt.

Most mindössze azért írok, hogy minél szélesebb körben megosszam veletek az örömhírt, hogy így 15 ÉV UTÁN MEGSZÜLETETT a méltán nagysikerű "PARTTALAN KIKÖTŐ" című ELŐADÁSSOROZATOM újraszerkesztett HANGANYAGA és SZÖVEGKÖNYVE, ami az alábbi linken INGYEN elérhető és LETÖLTHETŐ!

A HANGOSKÖNYV (A teljes előadássorozat összes részének gépelt szövegkönyve) INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ: http://www.napkapu.com/documents/parttalan_kikoto_hangoskonyv_2022.pdf

Az elmúlt 15 év alatt több százan kértétek tőlem ezt, - így mondhatom, hogy közkívánatra teszem ismét közzé ezeket a tanításokat, amik így lejegyezve több, mint 170 gépelt oldalt tesznek ki. Végül is csak másfél évtizedet kelett várni rá...

Mély TISZTELETTEL és SZÍVBŐL AJÁNLOM figyelmetekbe!

"CSÍNY LETUDVA!" ;

Bence

LEÍRÁS és RÉSZLETEZÉS:

A Parttalan Kikötő, Tarr Bence László filozófus, kulturális antropológus, buddhista tanító előadása a révbe juttató megismerésről. Fókuszában a MEGVILÁGOSODÁSHOZ vezető út, és az ehhez szükséges helyes létszemlélet áll. A sorozat lépésről lépésre vezet végig az emberi "értelmet" meghaladó, szellemi felébredés tanösvényén, megismertetve a megvilágosodáshoz vezető "villámút" tanításával.

Elhangott 2007. tavaszán.
A PARTTALAN KIKŐTŐ előadásorozat részei:
1. RÉSZ: PARTTALAN KIKÖTŐ: HOGYAN ÉRJÜK EL A MEGVILÁGOSODÁST? https://youtu.be/9094xVuLMto
2. RÉSZ: AZ "ÉN-CSINÁLÁS" MŰVÉSZETE - A Perszóna fogalmáról. https://youtu.be/-QB5VmastOk
3. RÉSZ: ÉNTELENSÉG ÉS ÜRESSÉG - Út az Önvaló megtapasztalásához. https://youtu.be/BYzaEjR9S8Q
4. RÉSZ: ÖNMEGVALÓSÍTÁS VAGY ÖN-MEG-VALLÁSOSÍTÁS? ; Hogyan meditáljunk? https://youtu.be/asb5xzKh8uo
5. RÉSZ: LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG – a téridő tükörlabirintusában. https://youtu.be/lL9XOMAa1n8
6. RÉSZ: ISTEN ÉS ISTENSÉG - a transzcendencia lényegéről. https://youtu.be/H8GJMjtsNyc
7. RÉSZ: SORS, AKARAT, VÉGZET - Életfeladatod éber (el)fogadása. https://youtu.be/JNWb7EGhcW4
8. RÉSZ: A NINCS KAPU - MEGVILÁGOSODÁS ITT ÉS MOST! https://youtu.be/dajvhBnnn90
9. RÉSZ: A KICSI ÖRÖM ÉS A BOLDOGSÁG - csupán a lényeget.
https://youtu.be/ZZ9ifHoF0EU
10. (BEFEJEZŐ) RÉSZ: A LÉTÖRÖM - Hogyan légy valóban Boldog? https://youtu.be/_c--KZJUUlA
"Minden kérdés alfája és ómegája a: „Ki vagyok én?” Ennél általánosabb és mégis őszintébb kérdés aligha létezik, amit ember feltehet magának. A mai kor emberének a kérdés éppen úgy életbevágóan fontos és aktuális, mint bármely más történelmi korban élőnek. Vágyak és megérzések, hitek és filozófiák megannyi veszejtő útvesztőjét végigjárva, az út végén ott a Világ. Csupa világosság és a túlpartra vezető éber felismerés.
Tarr Bence László, filozófus, kulturális antropológus, buddhista tanító több mint 25 éve tart előadásokat az egyetemes kultúrhistória, vallásbölcselet, metafizika, és spirituális önismeret témaköreiben. Gondolatvilágát megismerhettük a "Belülről Izzó Tűz" https://youtu.be/pwljaBT-T58, és "Hétköznapi Mintáink" https://youtu.be/ZWS6jv89Xqw című portréfilmjeiből, a Világokon Át https://youtu.be/0XkM-v2IzWo című tévésorozatból, valamint az Elixír magazinban 15 éven át havi rendszerességgel megjelent cikkein keresztül."
A teljes lejátszási lista itt érhető el: https://www.youtube.com/playlist?list=PLyLwWpt-lqPpY2p_O8fxZgjaBuPTjslLZ

Fogadjátok nagy szeretettel!

Szerencsés partotérést!

Bence

Tarr Bence László
+36208078071
www.napkapu.com

Az öreg kenyéradó

Az idős férfi meredten bámult maga elé. Végre. Végre meggyógyult. Ma engedik ki a kórházból. Ült a padon, várta lányát, hogy hazamenjenek. Igazából boldognak kellett volna lennie, de mégsem volt az. Mert pontosan tudta, hogy régi életének vége, az eltelt hónapok és betegsége elvette azt, mire egész eddigi életét feltette. Kenyéradó volt, kenyeret adott nekünk embereknek, mit igazi hivatásként élt meg. Büszke volt magára, jó pék, ki jó kenyeret sütött. Jó szíve volt mindig, nem is anyagilag gazdagodott meg, hanem lelkileg. De most hogyan tovább? Hónapokig tartó betegsége felemésztette családi kasszát és pékségét is. Élt, de miért eddig élt, már nem volt többé, szürke volt még a kék ég is.
Nyugdíjba vonulok, gondolta, de belül tudta, hogy ő még azon emberek egyike, ki sose tudnak nyugdíjba vonulni. Élete a pékségben volt, az éltette.
Lenézett két kezére, összesimította, és magában érezte a liszt finomságát ujjai közt, levegőt vett és orrában a kovász szaga jelent meg. Arcán a kemence melege érződött, keze ekkor önként mozdult oldalra. A lapátért... Sóhajtott, maga előtt látva a sok mosolygós arcot, ki hozzá reggelente betért friss péksüteményért. Hiányzott neki, hiányzott a soha nem múló várakozás, hogy hogyan sül az Ő kenyere.
Tudta, hogy az ő kenyerét tízezrek szegték meg, ő még sütött hagyományos kemencében, hová az asszonyok hordták a sütnivalót. Hallotta az egymás közt mókázó asszonyok hangjának dallamát. Ő ebben nőtt fel, apja is pék volt, a pólyában is liszt volt, a szívében pedig egy életre összegyúródott ezzel a mesés közeggel. Menni alig tudott, de tudta melyik liszt mire való. Négy évesen olyan, de olyan perecet csavart...Mikor kérdezték mi akar lenni, ha nagy lesz, csak értetlenül bámult a kérdező arcába, s vágta rá a világ legegyértelműbb válaszát a kérdésre. Pék. Tanulta és kitanulta minden csínját-binját a szakmának. Most ez már mind hiábavaló. Most lassan nem lisztből sütnek a pékek kenyeret, üzlet lett, s nem hivatás. Bosszankodott...
Pedig ez az, hivatás, mint egy orvosé, vagy tűzoltóé, mert ők álmukban is azok, akárcsak ő. Ez szolgálat. Mi lesz vele éjjel és hajnalban? Tudta, hogy lánya és veje szereti, unokája odáig van érte, de mégis mit fog csinálni?
Meglátta lányát és a padot megveregetve állt fel onnan, honnan heteken keresztül csak nézett valamerre. A kemence felé.
Kocsiban ülve nézte a suhanó tájat, elmélázott, hogy mennyit változik a világ, és mennyire feledni akarja, mi volt, mi jó volt, a bizonytalan újért.
Megérkeztek, lánya segítségére a veje és unokája jött ki a házból. Ölelve köszöntötték itthon. Majd elindultak befelé.
Azt ajtónál viszont megálltak, a csomagok a teraszra hullottak és várták az öreg mester lassú lépteit.
Csodálkozott. Miért nem megyünk be? Aztán unokája belékarolt. Gyere velem papa, mutatok Neked valamit!
Lassan vezette hátrafelé. Mikor befordult a ház mögé elakadt a lélegzete...
Egy kemence!
Míg ő a kórházban volt, addig a család és hű barátok, építtettek Neki egy kemencét. Neki! A kemence nem állt egymagában, pirospozsgás arcok vették körül, emberek, kik Rá számítottak.
Az öreg kenyéradó nem tudott szólni, csak sós könnye szaladt végig arcán. Csak némán széttárta karjait, mintegy megölelve mindenkit. Meredt tekintete, már nemcsak a könnytől volt csillogó, az ég is kékebb lett, a Nap is melegebben sütött, úgy érezte. Pedig csak a mellében lobban láng a hamuban rejlő parázsból.
Odalépett a kemencéhez, megsimította oldalát, nyelt egyet, majd még egyet és megfordulva annyit mondott:
- Köszönöm!
Unokája hozzábújt, és cserfesen kérdezte meg:
- Papa, sütsz nekem kalácsot...mazsolást?
- Igen, sütök, sütök Mindenkinek...

Suttogó Gabriel
Minden jog fenntartva

UI:

Szavaid ereje hangoskönyv
https://www.youtube.com/results?search_query=Szavaid+ereje+hangosk%C3%B6nyv

,, Mikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed sorsodat: egyszerre csak érted üzen az otthoni erdő.
Először egy szellővel üzen, amelyik csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőszagából már alig érezhetsz valamit, s meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
Üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak a fák...Illatukat neked gyűjtik a rét virágai...Hívnak az őzek és a nyúlfiak..a pillangók és a harmatcsepp a fűszál hegyén. Jöttödet lesi az ösvény. Jöjj, siess.
Fájva megdobban akkor a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy, és megtölt fájdalmas szomorúsággal. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok. A rossz emberek láncai.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kis bolyhos, fehér felhőt az égen. És tudni fogod, hogy újra üzen az otthoni erdő. És látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig. S végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosnak lábaid elé az idegen emberek között, és te elindulsz rajta Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív."

Wass Albert – Aranymadár

UI:

MÉDA: A TESTET ÖLTÉS CÉLJA (EMBER / ISTEN SZEMSZÖGÉBŐL
https://www.youtube.com/watch?v=6KGDfeuUJEk

Névtelen Szellem
A gonosznak a fegyvere a félreértés
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Borzasztó fegyvere a gonosznak a meg nem értés, vagy félreértés, és ez a rettenetes nagyhatalom nem szűnt meg hadakozni ma sem. Nem szűnt meg a gúny, a tomboló őrület a keresztfa körül, mely mindenkorra szimbólumává lett az igazság sorsának a földön. Ezer meg ezer apróbb nagyobb keresztet ácsol a bűn, a meg nem értés. Ezer meg ezer ütést mér percről-percre, óráról-órára a tévelygés, a vakhit, a rosszakaratú rágalom és irigység az igazság arcára és vadul vigyorogva várja, hogy majd megmondja az igazság, ki ütötte meg és hányat ütött rá.
Az ördögi eszmétől fűtött szellemi csőcselék, legyen az bár az út porában fetrengő koldus, vagy bíborba öltözködő hatalmas, vagy a tudomány büszke lovagja: mind az ő tévelygéseit, bűneit, hazugságait akarja az igazság köntösébe takarni: de előbb megöli az igazat. Meggyalázza, gúny tárgyává teszi, hogy a kicsiny fejlődő lelkek elforduljanak tőle és ez által az ő hazugságainak, félrevezető eszméinek akadálya ne legyen.
Mindig ez volt a cél a gonosztól áthatott emberi lelkekben, kikben a gonosz eszme terjeszkedésének akarata, vágya él. Mindaddig, míg az ősbűnt, az ősellentétet az ember magában fel nem ismeri és ki nem írtja, elevenen tartja a lelkekben a szomorú emlékű nagypénteket.
A szellemi csőcselék csak akkor hatalmas, ha nagy tömeget alkot, akkor is csak úgy, ha egy eszme uralkodik felette, ha egy vágya, egy akarata van. Ez a hitvány fajzat nem pusztult ki, nem fogyott el és nem kisebbedett. Hatalmas parancsolója a sátán, erős hámba fogva uszítja hol ide, hol amoda, ahol a neki nem tetsző s az igazságtalanság ellen lázadó lélek bontogatja a szárnyát.
Vigyázzatok, hogy bele ne tévedjetek a tömegbe, a tömegnek örökké éhes, elégedetlen forgatagába, mert azokon a testi vágyakon és törekvéseken, amelyek a tömegeket mozgatják, a sátán az úr!

szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

Felhőatlasz
https://www.youtube.com/watch?v=pYnsIwvPSJg

Wass Albert
A viharról, ami időnként jön és elmegy

Figyelted, hogy kezdődik?
Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a
lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.
Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná
még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.
A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél,
valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak
adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint
akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel.
Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.
Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a
hegyen meghallod a fenyvest zúgni.
Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja
karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és
rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket
vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.
Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok
csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld
remeg. Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán
szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.
Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert
ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban,
emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.
Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene
semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös
szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.
És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem
sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a
virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van
valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát
belenyomja mélyen a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

szemlézte: Bíró László

A kísértések szükségszerűek
„Ne kísértsed a te Urad Istenedet!” felelé az Úr.

Isten az ember gondozására bízza a testet, hogy szellemének szolgáljon rendeltetése elvégzésében, ugyanis az anyaghoz kötődő vágyaitól és tévedéseitől csakis ebben a földi világban tud megszabadulni, ha végül legyőzte a velük kapcsolatos kísértéseket. Hogyha az az Istentől reábízott testét gondozza, a jó Isten is segítségére lesz.
Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk kísértéseink elől, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt, amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.
Még a szellemi tudás is kísértést jelent, hogyha birtoklói túlzott buzgóságból elragadtatják magukat és fanatikusok módjára kezdik el hirdetni szellemi tudásukat és igyekeznek meggyőzni az embereket, térítgetni. Ez pedig nem Isten akarata és nem ez a mi dolgunk.
Nap-nap után mindjobban meggyőződhettünk vezérszellemeink bölcsességéről, akik folyton arra oktatnak, hogy a spiritizmus terjesztése nem a mi dolgunk, hanem az ő hivatásuk: a mi egyedüli feladatunk az önmagunkon való munkálkodás: önnemesítés, tudásunk, akaraterőnk és erkölcsi erőnk gyarapítása.
Ne bocsátkozzunk egetverő hódító hadjáratokba, amire mindannyian képtelenek vagyunk, hanem bízzuk a hódítást magasztos hitünk igazságosságára.
Mi pedig járuljunk a hódításhoz: az önmagunkon való munkálkodással. Az eleven példaadásnál nincs hatalmasabb hódító fegyver. Azzal győzött Urunk és Megváltónk, azzal győztek az apostolok is. Nem volt-e elég tizenkettő, hogy példájukkal meghódítsák a pogány világot ? „Lám, — mondák, — milyen emberek! Az olyan hit, amely ilyen embereket képes teremteni, csakis igaz, Istentől származott hit lehet. „

szemlézte: Bíró László

Wass Albert: Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak, és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

UI:


Lelkünk útjai
http://lelkunkutja.atw.hu/

" Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít.
Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról.
Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.
Mert csak a szeretet gyógyít.
Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.
A többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás.
Ha szeretek, jó élni. Ha nem... csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem... Jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő."
Müller Péter

UI:

369 pozitív szó | létállapot | érzés | tudatos teremtés
https://www.youtube.com/watch?v=Y1L0ywv6wEc

Bizonyíték Isten létezésére!

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
- “Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.”
Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!
A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

Bádonyi András

UI:


Traumáinkon innen és túl - teljes film official
https://www.youtube.com/watch?v=CO9urY5OPjg&t=418s

Biegelbauer Pál
Az adás törvényei

1. Csak szabad létező adhat
2. Minden adás - ajándék. Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő. A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja
3. Minden adásban önmagamat adom. Ha nem "én" vagyok a tárgy, ha nem "én" vagyok a cselekvés, üres díszdobozt adtam. Cselekvésem a lét malomköveinek üresjárata
4. Minden adásban létem teljesedik ki. Minden adás révén szegényebbé válok, ám a szeretetben gazdagodom
5. A folyamatos adás - áradás. Minden egyes adás a teljesség fényének villanása, az áradás - a folyamatos ragyogás.
6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség. Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés. És ami hiány, ami nincs, az nem adható.
A rossz - adáshiány.
A rossz - áradáshiány.
A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.
7. Akkor vagyok, amikor áradok.
Az adás aktusai valóságom apró megnyilvánulásai. Az adások közti szünetek megvalósulásom ígéretei, fényre váró sötétség, áradáscsend.
szemlézte: Bíró László

Confuciusz tíz tanítása

Confucius a keleti világ minden idők legnagyobb filozófusa volt. Értékrendje kiterjed a személyes illetve politikai életre is. Az ő tanításai mind a mai napig utat mutatnak az embereknek abban, hogy hogyan kell viselkedni a szociális életben, az igazságszolgáltatásban és abban, hogy hogyan lehetünk hűek.
1. Nem számít milyen lassan mész. Csak az számít, hogy soha ne állj meg!
2. Soha ne köss barátságot olyan emberrel, aki nem jobb nálad.
3. Ha megjelenik a düh, mindig gondolj a következményeire.
4. Mikor már tisztán látható, hogy céljaidat képtelenség elérni, akkor ne azokat változtasd meg, hanem az idáig vezető lépéseket.
5. Ha utálsz valakit, az győzedelmeskedett feletted.
6. A bölcs emberek magukban keresik a válaszokat, a bölcsködők pedig másokban.
7. Bármit is teszel, szívből tedd azt.
8. Csak azok számára mutass utat, akik már rájöttek, hogy tévedtek.
9. Kis lépések vezetnek nagy célok eléréséhez.
10. Ha utánad köpnek, azt jelenti, előttük jársz.
szemlézte: Bíró László

UI:

Mi a bűn? Van-e eredendő bűn? 20 kérdés
https://www.youtube.com/watch?v=a4l4rY6TRPQ

Ráérünk?

Egy régi mese szerint gyűlés volt a pokolban. Az ördögök beszámoltak tevékenységükről. Az egyik arról szólt: „Én mindenütt azt hirdettem, hogy nincs Isten, nincs mennyország, mindenki élhet nyugodtan a bűneiben!”
Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Jó, jó. Régi propagandaszólamunk ez. Csak az a bökkenő, hogy ha bajba jutnak, még a leghitetlenebb ember is azt mondja: „Jaj, Istenem!” Ráadásul a lelkiismeretük is gyakran megszólal:„Hátha mégis…”
Felállt egy másik ördög, s így beszélt: „Én azt hirdettem, hogy a Biblia a papok találmánya; nem érdemes olvasni; divatjamúlt könyv.”
Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Ez is régi propaganda-anyagunk. De látjátok, ez a könyv mégsem veszít hatásából. Újra meg újra fölfedezik; naponta milliók olvassák.”
Már-már úgy tetszett, hogy senki sem mer a munkájával dicsekedni, de végül is megszólalt egy kisördög: „Én azt súgom az emberek fülébe, hogy van Isten, és igaz a Biblia, szép dolog a megtérés, de még ráérnek megtérni!”
Erre a főördög már azt mondta: „Nagyszerű! Te csinálod a legjobban!”

szemlézte: Bíró László

Egy érdekes megközelítés egy másik vallás nézetéből!

Jézusnak fel kell benned támadnia! I Sadhguru
https://www.youtube.com/watch?v=QQ_LfQSAiaw

Életem egyik legszebb filmje, mi lenne ha ma találkoznál Jézussal és a Sátánnal!
Tökéletes magyarázatok az ÉLETünkre, történésekre.
A találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U



Vígjáték, ami komoly igazságokat tartalmaz.

Jézus szeret engem
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6ByP0A&feature=youtu.be&fbclid=IwAR1FsU

Egy csodálatos rokkant ember, aki nem vesztette el a hitét, hanem a betegsége megerősítette benne, és ezáltal énekelve hirdeti Isten szeretetét!

Tony Melendez magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=Ce_oCLUykrE