Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-22, 06:52
Íme, egy mai, tanulságos élettörténet:
„Majd tíz esztendővel ezelőtt egy barátomnál múlattam az időt. A középkorú, ereje teljében lévő férfi kőkemény materialista, az üzleti világnak hírhedt cápája volt; a többdimenziós látásmódomat évtizedeken át hanyag legyintéssel, és egy 'Végül is jó ember vagy!' - mondattal minősítette. Ketten ültünk a hatalmas nappaliban, a családja még nem ért haza. Jól ismertem kedves, csinos feleségét és nyolcéves gyermekét - a kislány értelmi fogyatékos volt, s noha a maga módján tudott kommunikálni, állandó gondoskodásra szorult. Ott voltam a kórház folyosóján, amikor a barátom megtudta, hogy a lánya milyen betegségben szenved. Egyetlen arcizma sem rándult: míg az érzelmeket csak a kémia átverésének, kimutatásukat a kémia által átvert ostobák gyengeségének tartotta ~ a lelke köré fonódott az akarata fala, akár egy görcsbe merevedett ököl. Amikor a családja hazaért, a gyerkőc odarohant hozzám majd a maga sajátságos, artikulálatlan nyelvén köszönt. Megölelt. Ajkán torz mosoly, szemében szikrázó melegség honolt. Hamarosan magunkra hagytak minket: hallottam, ahogy az emeleten megengedték a fürdővizet. A barátom meg sem rezdült. Csak ültünk. Némán. Beesteledett, de nem kapcsoltuk fel a lámpát … - Tudod! – szólt hirtelen -, a múlt héten kint voltunk a majálison. A ligetben. A szokásos sör-virsli ünnepély volt, az aktuálpolitika heveny szélkakasa. ~ Hallgattam ... - És … és ahogy ott lökdösődtünk a tömegben, arra gondoltam, mit keresek én itt a sok proli között. Üvöltöztek, lökdösődtek, az izzadt testükkel hozzám dörgölőztek; tudom, hogy hangzik, de az az igazság, hogy még a szaguk is undorított. Próbáltam hazaterelni a családot, de akkor meghallottuk a zenét. A klasszikus kocsmazenekar játszott: tehetségtelen, alkoholista zenészek tolták a lakodalmas rockot, az „úri” közönség pedig tapsolt, ha épp letették a műanyag poharas sört és a zsírtól fröcsögő kolbászt. ~ Hallgattam ... - De tudtam, hogy oda kell mennünk. Mert a lányom … a kislányom imádja a zenét. Ő … nos, hát nincs mit magyaráznom. Sophia különleges gyerek. Gyakran bezárkózik a saját világába, de a zene mindig előcsalogatja a csigaházából. S amikor odaértünk a tákolt színpad elé, a kislányom elkezdett táncolni. Persze nem tud táncolni… ~ Még a sötétben is láttam, ahogy sebtében letörölte a szeme sarkából alágördülő könnycseppet. - Csak görcsösen rázta magát. És … egyszer csak észrevettem, hogy egyre messzebb állok tőle. Hogy távolodom. Hogy szégyellem a saját lányomat. ~ Hallgattam... Nem tehettem mást. - S ekkor a zenészek letették a lantot, majd csatlakoztak a zabáló tömeghez. Sophia pedig eltűnt, majd hirtelen megjelent a színpadon, és elkezdte püfölni a dobokat. Ütemtelenül persze, csak úgy verte őket, de olyan földöntúli mosoly ragyogott az arcán … és … ~ már meg sem próbálta titkolni a könnyeit ~ - és mindenki rá figyelt. Mindenki látta, hogy Ő más … s akkor a zenészek egy emberként emelkedtek fel, odamentek a hangszereik mellé, és elkezdtek játszani … a kislányommal… az én Sophi-mal. ~ Hallgattam ... Nem tehettem mást. - És amikor befejezték, az emberek elkezdtek tapsolni … sokan állva tapsoltak … ~ már a tenyerébe temette az arcát, miközben zokogva dadogott ~ - Én … én próbálok jó apa lenni. Akarok jó apa lenni. De ott, látva a lányom ragyogó arcát, megértettem, hogy azok az idegenek, azok a tanulatlan, nincstelen idegenek, akiket lenéztem és semmibe vettem, többet adtak neki, mint én valamikor adhatok. És akkor hirtelen rádöbbentem, hogy a szeretet az Isten … hogy ott van a szívünkben … és csak arra vár, hogy előtörhessen … hogy a miénk lehessen. ~ És én hallgattam ... Vele sírtam én is. Nem tehettem mást.”
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-24, 06:28
Idézet szellemi tanításból ******* "Mindenki ateista, aki nem ismeri fel, hogy őbenne Isten lakozik. Isten nem a mennyekben ül és uralkodik, hanem szétszórtan él minden teremtményében. Valamilyen szinten mindenki ateista, aki Istent önmagán kívül keresi. Az igazi teista tudja, hogy Isten fényét (energiáját) magában hordozza, úgy hívjuk: Szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot. (Isten, Igazság, Fény, Egyensúly, Rend, Értelem, ezek azonos fogalmak. Talán a legérthetőbb, ha az Egyensúly fogalmánál maradunk.) Az ember vagy Egyensúlyban van, vagy egyensúlyát elvesztve él. Aki Egyensúlyban van, békében, megelégedésben él, és bármit tesz is szeret. Ha az ember kizökken az Egyensúlyból, elhatárolja magát, falakat épít maga köré, amelyek eltakarják a fényt. Sötétségben (tudatlanságban) zűrzavar keletkezik, az embert elfogja a bizonytalanság, a félelem. Félelemben nem lehet szeretetteljes életet élni, vagyis visszatalálni az Egyensúlyba. Mivel a falakon belül nem látszik a fény, sokan azt hiszik, a fény nem is létezik. A sötétségben élés szenvedéssel jár. A fájdalmaktól egyetlen módon lehet megszabadulni: tudatossággal. A tudatosság réseket vág a kőfalakon és átszűrődik a fény. Ahol a fény megjelenik, ott visszaáll az Egyensúly. Az ember teljes szabadságot élvez abban, hogy eldönthesse, szeretetben (megelégedésben), vagy félelemben (fájdalomban) szeretne élni. A döntés meghozatalára (saját magad és a világ megváltására) minden pillanatban megvan a lehetőség."
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-25, 01:00
A szobor és a szeretet
Történt egyszer, hogy az ember felkeresett egy szobrászt, aki épp egy hatalmas kőtömbön munkálkodott. A látogató azért érkezett, mert meg akarta nézni, hogyan készülnek a szobrok, ám semmiféle erre utaló jelet nem vett észre, csupán annyit látott, hogy a szobrász néha lefarag egy-egy kődarabot a tömbből a vésője és a kalapácsa segítségével. -Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte a szobrászt. - Nem egy szobrot készítesz? Én azért jöttem, hogy lássam, hogyan készülnek a szobrok, de csak azt látom, hogy egy sziklát farigcsálsz. A művész így felelt: -A szobor már eleve ott rejlik ebben a kőtömbben. A szobrot soha nem kell "elkészíteni". Valahogy le kell választani róla a felesleges kőmennyiséget és akkor majd megnyilvánítja önmagát. A szobrokat nem elkészítik; a szobrokat felfedezik és e felfedés során kerül napvilágra az alkotás. A szeretet is eleve ott rejlik minden ember lényében, egyszerűen csak napvilágra kell hozni.
UI:
Hétvégi filmajánló
Nosso Lar
Az Otthonunk – Our Home – Nosso Lar – Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be. A film Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium. A film annak a léleknek a történetét meséli el, aki neki ezeket a könyveket sugallta. Médiumitása azzal kezdődött, hogy 1959-ben ú.n. keresztírás eredményeként, vagyis úgy, hogy Andre Luiz elhunyt orvos neki és tőle 800 km. távolságban lakó Waldo Vieirának úgy diktálva a “Fejlődés két világban” című művet, hogy egy fejezetet Chicónak, a másikat Waldónak, és tovább felváltva, anélkül, hogy az egyik tudná, mit kapott a másik. Utólag azután Chicó utasítást kapott szellem-vezetőjétől, Emánueltől, hogy lépjen érintkezésbe Waldo Vieriával, és illessze össze egy egésszé a könyv fejezeteit. Mi más ez, mint komoly bizonyíték arra nézve, hogy a létrejött közlemény a médiumtól idegen, még pedig a földön valamikor jól ismert, de időközben a szellemvilágba távozott lénytől származik.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-26, 01:11
Minden nap különleges
A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle ami selyempapírba volt betekerve. Ez, mondta, nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű. Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre. "Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha." Egy "különleges alkalomra" tartogatta. Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom. Odament az ágyhoz, és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg. Felém fordult és azt mondta: "Semmit ne takargass egy különleges alkalomra, minden nap amit élsz egy különleges alkalom." Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat, anélkül hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt dolgozva. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha így döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig amikor csak akarom. A szavak, mint az "egy napon..." és a "majd legközelebb" kezdenek eltűnni a szótáramból. Tudom, hogy érdemes megnézni, meghallgatni, vagy csinálni most. Nem tudom mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna hogy nem lesz itt "holnap", amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját, vagy a közeli barátait,... talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. Bántana, mert elszalasztottam a lehetőségét annak, hogy lássam a jóbarátaimat akiket majd meg akartam keresni "egy napon". Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket "majd egyik nap" meg akartam írni. Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyerekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket. Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést, vagy jókedvet adhat az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap. Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.
szemlézte: Bíró László
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-27, 02:16
Egy csésze tea
Az egyetemi professzor ellátogatott egy híres zen-mesterhez. Amíg a mester csendesen felszolgálta a teát, a professzor a zenről csevegett. A mester színültig töltötte vendége csészéjét és tovább öntötte. A professzor nézte a túlcsorduló csészét egészen addig, míg nem bírta tovább türtőztetni önmagát. „Ez túlcsordul! Több már nem fér bele!” - fakadt ki. „Ön épp olyan, mint ez a csésze,” – válaszolta rá a mester. „Hogyan lennék rá képes megmutatni önnek a zent, hacsak nem kezdetnek kiüríti az ön csészéjét!”
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-28, 07:20
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-09-29, 07:00
Minden tettünkért felelni kell
Egyszer egy birodalom rendjének őrei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket. A bölcs éppen meditációját végezte, igy tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekről, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtőztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdőre vonták: - Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy! Na, gyere csak a biró elé! Azzal tömlöcbe vetették a tolvajokat Manduka Munival együtt. A bíró a bölcset lándzsa általi halálra itélte. A hír eljutott a király fülébe, aki azon nyomban kiadta a parancsot, hogy kegyelmezzenek meg az elítéltnek, hiszen az egy nagy bölcs. Éppen jókor jött a királyi futár, mert a hóhér már arra készült, hogy leszúrja Mandukát. A király aztán személyesen könyörgött a bölcshöz, hogy nézze el emberei tévedését, és bocsásson meg nekik. Manduka Muni nem haragudott rájuk, annál inkább neheztelt Jamarádzsra, aki az élőlények sorsáért felelős félisten. Rögvest el is indult hozzá, hogy kérdőre vonja. Jamarádzs aztán a következö felvilágositást adta: - Semmi sem történik az élőlényekkel véletlenül. Soha nem kerültél volna ilyen helyzetbe, ha gyermekkorodban el nem követed azt a butaságot! Emlékszel, egyszer egy kis hangyát szalmaszállal felnyársaltál. De látod, ártatlan gyermekkorod tettéért, mivel akkor még nem egészen tudatos az ember, nem járt olyan súlyos büntetés, hiszen végül is megmenekültél. De jól jegyezd meg: amit te okozol másnak, azt előbb-utóbb neked is el kell szenvedned, de a jó tett sem marad nyomtalanul
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-01, 01:39
Ezoterikus életszemléletem.
Létezik az anyagon túli világban egy hatalmas Erő, akit sokan Istennek hívnak. Minden vallás, felekezet nevet adott neki a saját nyelvén, elismeréssel és tisztelettel beszélnek róla. Az eldugott, nemrég felfedezett bennszülött törzsek között is megtalálható a Teremtő Fény kultusza valamilyen formában.
Ha kiemelkedünk a vallások kötöttségeiből és felismerjük szellemi valónkat, megtalálhatjuk Önnön Istenségünk apró jeleit . Minden egyes ember egy megismételhetetlen csoda és pótolhatatlan. Komoly feladattal születünk a Földre – csiszolni szellemünk tökéletességét. Minden nemzetiség, a különböző vallások egy gondolatban megegyeznek a föld minden táján. Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be:
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat….. Az Út keresése mindenki számára nagyon fontos dolog. Minden percet ki kell használnunk tudásunk fejlesztésére. Nagyon fontos dolog, hogy amit tanulunk a gyakorlatban kell megélni, akkor érjük el vele célunkat. Most, hogy újra birtokába jutottál a ritkán és nehezen elérhető emberi testnek, jól gondold meg, hogy merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra !
Nagyon fontos a napi meditáció és imádkozás. Mindig érdemes egy pár percet a rohanó életben kiszakítani az életünkből, hogy szellemünknek odaadjuk az éltető táplálékot, feltöltsük energiával. Ha imádkozunk mi szólunk Istenhez, ha meditálunk Isten szól hozzánk.
A vallások közül a keleti kultúra áll a legközelebb a valósághoz. Jézus eljövetelével hidat vert a dimenziók között és lehetőséget adott a szellemeknek, hogy szabad akaratuktól vezérelve átmehessenek a másik világba, kiszakadva az anyagi kötöttségből és vonzásából. Az Evangéliumok kitűnő útmutatót adnak a keresők számára és meditáció alatt belső Mesterünk is segíti szellemünket. A keresés, az Úton való haladás egy fáradalmas, szenvedésekkel, vérrel és könnyel szegélyezett ösvényt mutat a számunkra, de több terhet nem tesznek a vállunkra, mint amennyit elbírunk. Szellemiségünket felismerve az utolsó pillanatig emberként kell élnünk és viselkednünk. A feltétlen szeretet fogalmát meg kell ismernünk és lépcsőzetesen magunkévá kell tenni, életünket ehhez kell kialakítanunk. Nem szabad elmenekülni a problémák elől, hanem elfogadva azokat együtt kell élnünk velük. Az önzetlen szeretetnek végig kell kísérnie életünket. Ne feledjük: két ember között a legrövidebb út a mosoly! Minden ember élete különbözik. Karmikus vállalásaink és előző életeinkből áthozott karmatikus dolgok döntően befolyásolják életünk alakulását, Mindig a saját tetteinkért vagyunk felelősek, mások életébe nincs jogunk beavatkozni, se szelídséggel , se erőszakkal. Szellemi vezetőnk érettségi fokunktól függően segíti életünk alakulását, feladataink elvégzését. Sokszor, ha valamit rossznak találunk, gondoljunk arra, hogy minden az érdekünkben történik, véletlenek nincsenek. Ha megnyílunk a másik világ felé, akkor észrevesszük, hogy megváltozik az élet körülöttünk. Jönnek sorra a segítségek, könyvek, előadások, magasabb szellemi szinten lévő barátok, sokszor ott vannak a szemünk előtt, de eddig nem vettük észre. Azon ne lepődjünk meg, ha egy magasabb szinten álló tanító nem mond el mindent nekünk, a megfelelő információkat, tudást mindig a legalkalmasabb pillanatban kapjuk meg.
Régi mondás az, hogy : aki sokat beszél az keveset tud, a ki keveset beszél, az sokat tud. Ne legyünk türelmetlenek, az életünk egy magasabb szintű terv alapján irányítás alatt van, a szabad akaratunk teljes meghagyása mellett. Életünkre, feladatainkra csak földi halálunk után lesz alkalmunk rálátni, addig a meglévő Isteni és szellemi Törvényeknek megfelelően kell kialakítani napjainkat. Törekedni kell arra, hogy minél kevesebb karmikus csirát vigyünk magunkkal, meg kell tanulni az anyagi világtól történő elszakadás művészetét, nem szabad olyan emberi kötéseket létrehozni ami veszélyeztetné szellemünk fejlődését. Érdemes elindulni késlekedés nélkül az Úton, mert minden anyagi világban eltöltött fölösleges percre később szomorú szívvel fogunk visszagondolni.
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Most, amikor elküldtek, az útra bocsájtó hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, Segíts, adj enni , adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsájtalak téged is mint mindenkit, felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, s minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!”
Tiszta szívemből kívánom mindenkinek, hogy találja meg és ismerje fel magában az Isteni erőket és ha elakad Úton és szüksége van segítségre, tudásom legjavával a segítségére sietek, ha kéri.
A Teremtő áldását kérem arra, aki most e sorokat olvassa!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-02, 07:11
Megigazulás Részlet Leslie Abraham "Amit a lélekről mindenkinek tudnia kellene" című könyvéből
A „megigazulás” lényegében a „valódivá” (igazán valóságossá, minden „ál”-tól avagy hamisságtól mentessé) válásnak felel meg. Az ember ebben az állapotában már biztosan tudja, hogy ő eredetileg Isten szellemi tudatának (Lelkének) egy magára ideiglenesen fizikai testet öltött, bizonyos szintű önállósággal (saját akaratú személyes énnel) is felruházott „szikrája”, azaz Isten Lelki Egészét mintázó részegysége illetve tagja. A megigazulás útját járó ember éppen ezért többé már nem ölt fel magára az eredetitől más, azaz különféle hamis arculatokat, hanem már Isten, de minden embertársa felé is csak a valódi, csak az igazi személyiségét mutatja illetve „adja” is. A megigazulással egyazon tökéletesedés útja azonban igen nehéz, mert a különféle hamis személyiségeink közül (valójában „mögött”) nem valami könnyű fellelni a valódi énünket, vagyis az eredeti, és már csak ezért is „igaz” énünket. Ehhez ugyanis függetleníteni kell magunkat az embertársaink rólunk szóló illetve szólható véleménye (elképzelése vagy megítélése) miatti minden aggodalmunktól. Az „igaz ember” tehát már soha többé nem a másik emberek által elvárt arculatával (viselkedésével) fordul Isten, és a többi embertársai felé is, hanem már mindig csak a valódi énjével, vagyis az eredeti igaz természetével. Igazán „igazak” azonban csak akkor leszünk, ha önmagunk viselkedésében Krisztus, a valóban „igaz ember” viselkedését fedezzük fel. Ahhoz tehát, hogy mi magunk is „igazak” legyünk, meg kell látnunk magunkban a krisztusi jellemvonásokat, vagyis lényegében magát Krisztust. Ki kell tehát irtanunk magunkból minden olyan tulajdonságot, viselkedést, azaz minden jellemvonást, amely nem azonos vagy rokon Krisztuséival, hogy mi magunk is „igaz emberek”, vagyis Krisztus képmásai lehessünk. A megigazulásunk érdekében tehát mindenképpen az kell, hogy Krisztus szavait, és a szentírásokból megismert tulajdonságait, viselkedését magunkban is megvalósítsuk, azaz mi magunk is megnyilvánítsuk magunkon illetve magunk által. Az igazuló embernek ehhez azonban nem csak a felületességet (a külsőségekkel való elsősorbani törődést) kell magáról fokozatosan levetkőznie, hanem arra kell törekednie az élete minden pillanatában, hogy olyanná váljon, amilyen a legjobb pillanatában van, vagyis amikor mindenkire (Istenre és minden létezőre) nézve csak jót, csak az igazat hoz, illetve ad elő magából. Amikor Krisztust tehát már nem csupán csak a külső megnyilvánulásaiban próbáljuk meg utánozni, hanem mikor már a belső lényegünkkel is olyanná válunk, mint amilyen Ő maga. Nos hát, ekkor leszünk majd mi magunk is „christ”-ek, vagyis olyan igaz keresztények, akik maguk is kétségbevonhatatlan tanúbizonyságot lesznek képesek tenni az egyedül igazán valóságos Isten létezése, illetve ennek a mindenek fölötti Istennek mindenhatósága mellett. Csakis ez esetben állhatunk tehát meg mi magunk is az Igaz Isten előtt, és ajánlhatjuk fel magunkat Istennek egy olyan testben, mely már tökéletesen engedelmeskedik a benne ideiglenesen helyet foglaló lélek indíttatásainak. Ez tehát a tökéletességünknek már egy olyan fokát képezi, amikor is már tudatában vagyunk annak, hogy még csak részben vagyunk valóságosak, viszont már képesek vagyunk az Istennel való egységre lépésre Krisztus Jézus példájára, azaz maga Krisztus Jézus által. Istennel viszont abban, ami Ő maga, mi is már mindig csak olyan mértékig részesülhetünk, amennyire Ő ezt megosztja velünk. Mindenható Istenek azonban még mi emberek sem lehetünk. Ezt pedig nagyon is jó lenne végre már minden embernek egyaránt belátni a tulajdon megigazulása érdekében. Ellenkező esetben ugyanis csak a hazugság illetve hamisság igaz valósággal soha nem is létezhető, és ezért pedig csak múlandó lehetőségű istenségének lesz az örökös tagja, az Igaz Istennek, a valóban örök Istennek viszont talán már sohasem.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-03, 05:25
Karsay István Öreg halász és az unokája
Emlékszem 1985-ben amikor Bulgáriában voltam Burgasz mellett egy campingben, a tengerparton volt mellettem egy nagyobb sátor. Egy idősebb korú "nagypapa" lakott benne az unokájával, nyárra kiköltöztek a tengerpartra. Mindennap elmentek halászni, általában azt ették amit fogtak, a sátor mellett a kifeszített kötélen száradtak kisebb halak a farkuknál felakasztva. Az öreg ellátta a fiatalt, ő meg ott segített neki ahol tudott, csodálatos volt az összhang közöttük. Az unoka kb. 14 éves lehetett, az öreg szerintem kb. 70 éves. Akkor - 27 évesen - az jutott eszembe, hogy milyen szép lenne idősebb koromban így leélni az életem, hogy gondoskodhatnék valakiről a legjobb tudásom szerint. Milyen érdekes az ÉLET, a nagy rendezés! Ez pont ma hajnalban jutott eszembe. Mindig korán kelek, ma is 2-kor felkeltem, reggeli előkészületek, majd egy kávé, és felteszem a tanításokat. Utána - vagy közben - előkészítem a reggelit, ebédet megfőzőm, és egyéb háztartási dolgok, ma a mosást készítettem be előre, de majd csak 6-kor indítom be a gépet, amikor elindulok vásárolni, és addigra pont lejár a kukta is a finom tyúkhúslevessel. Közben hallgatom feleségem szuszogását, aki hozzám képest gyerek, pont 33 évvel fiatalabb, és a segítségemre szorul. Ekkor rájöttem, hogy megkaptam mindent amit csak szerettem volna "idősebb" koromra, teljes erőmből és tudásomból tudok gondoskodni egy rám szoruló fiatalról, és ez nagy öröm nekem, erre vágytam már akkor, amikor szinte én magam is ennyi idős voltam! Nekem a kis ujjamban van a háztarás, a főzés és sok minden ami a mindennapi fennmaradáshoz, napi ÉLETHEZ szükséges. Minden fáradság nélkül örömmel csinálom, tudom mire van szüksége, mit szeret, mik a kedvenc ennivalói, szokásai, és minden reggel egy nagy örömmel kezdődik, boldogsággal, minden reggel egy karácsony hajnala! Vannak problémái is, amit nehezen tudtak kezelni az indigósága miatt az iskolában, és ez nekem nagy kihívás, és egyben öröm! Aki ismer tudja, hogy nem szeretem az unalmas - hétköznapi - életet, azt szeretem ha mindennap más és más, mindennap egy igazi KIHÍVÁS az életemben, és tudom azt a tudást amit megszereztem a gyakorlatban is alkalmazni, és nagy sikerrel! Ettől olyan csodálatos ez az ÉLET, hogy lehetőséget ad mindenre, amire vágyunk, ha megteremtjük azt, persze úgy, hogy közben másnak is jó legyen. Asztrológus barátaink egyöntetűen azt mondták, hogy két ilyen horoszkópot mint a mienk ritkán látni, hogy ennyire "összeraktak" minket, hogy ennyire minden tökéletesen stimmeljen. Ez magyarázza azt is, hogy miért jó ennyire így összedolgoznunk, hogy mindenkinek meglegyen a szerepe a háztartásban, a családi munkában. Feleségem más feladatokat kap, és Ő ott tud kiteljesedni! Néha még spirituális tanítóként én is csodálkozok - pedig nagyon nem kellene - a szellemi vezetés tökéletességén. Isten Törvényein, ami energia rendszereken alapul, és a szellemi energiákat ilyen tökéletesen tudja párosítani! Hiába, a TÖKÉLETESNÉL nincsen TÖKÉLETESEBB, és ehhez az EGYSÉGHEZ tartunk mi is itt a fizikai és szellemi síkon! Minden tanulás a számunkra. A MÚLT emlékeit el kell tenni tapasztalatnak, a Jövő még nem a mienk, a mostani tetteinkkel alakítjuk ki. Nem biztos a jövője se az öregnek, se a fiatalnak. Nem mondhatja egy fiatal se egy öregnek, hogy "Te hamarabb fogsz meghalni", mert ez nem igaz. Mindig a Jelent kell megszentelni, a Jelen feladatait, szépségeit, keserűségeit kell megélni a legjobb tudásunk és tapasztalatunk szerint. Halálunk után egy idő nélküli "állapotba" fogunk kerülni, ahol a számunkra létező 10-100 év csak egy Pillanat. Nekünk is ezt a PILLANATOT kell megszentelni, és a legjobb tudásunk szerint megélni! Tudnunk kell, hogy nem "véletlenül" nézünk ki úgy, ahogyan a mostani fizikai testünkben vagyunk, nem "véletlenül" élünk abban az élethelyzetben családban, ennek mind oka van. De azt is tudni kell, hogy a Teremtő erőnknek is nagy szerepe van, sokszor mi magunk okozzuk a saját élethelyzetünk rosszabb körülményeit. Ezen a gondolkodás módunkkal, tetteinkkel tudunk változtatni, és szerencsére a szellemi tanításokat is ezért kapjuk segítésként!
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-04, 04:33
Karácsonyi kívánság Karácsony estéje volt, és az Úr lenézett gyermekeire. Már majdnem 2000 év telt el Fia világra jötte óta. A legfiatalabb angyalához fordult és így szólt: "Menj le a földre és hozd el nekem azt a dolgot, ami a legjobban mutat minden jót, amit ennek a napnak a szellemében tettek." Az angyal meghajolt az Úr előtt és szárnyait kitárva ereszkedett az emberek világába, közben gondolkodott a küldetésén. Annyi minden történt már Jézus születésének dicséretére. Erre a napra háborúk maradtak abba, katedrálisok épültek, és nagyszerű könyvek íródtak. Vajon ilyen rövid idő alatt mit találhatna ő, ami mindezt mutatja? Ahogy a föld felett szárnyalt, meghallotta egy templom harangjainak hangját. Annyira szépen szóltak, hogy Isten hangjára emlékeztették. Lenézve egy kis templomot látott, aminek a harangjai a Csendes éj vidám dallamát játszották. Ahogy az utolsó hangjegy is elhalkult, felváltotta egy templomból hallatszó magányos éneklő hang. Hamarosan egy második hang kísérte teljes harmóniában, és még egy, míg egy egész kórusnyi hang nem szólt az éjszakában. Észre sem vette, de addig hallgatta elvarázsolva a dalt, míg véget nem ért. Ahogy folytatta röptét örült, hogy hasonló hangokat hallott mindenütt, a legnagyobb városoktól a legkisebb falvakig. Hallott dalokat hatalmas zenekaroktól és őrhelyükön lévő magányos katonáktól. Akárhol is szóltak a dalok, ott reményt talált az emberek szívében. Megragadta a szálló dallamot, kezében tartotta (az angyalok képesek erre is) és azt gondolta, hogy talán ez az-az egy dolog, ami tényleg leírja a karácsonyt. Hangot ad az emberek legnagyobb örömeinek és reményt a kétségbe esetteknek. Bár elsőre, egy pillantásra úgy tűnt, hogy ez a válasz arra, amit keresett, de a szívében érezte, hogy a zene egyedül nem elég. Még kellett hogy legyen valami más is. Folytatta hát útját az éjszakán át. Hirtelen, megérezte egy apa imáját útban a menny felé. Lenézett hát, és egy embert látott, aki a gyerekéért imádkozott - már régen nem halott felőle, és nem lesz otthon karácsonykor sem. Az angyal az imába kapaszkodott és az elvitte az elveszett gyerekhez, akiről az ima szólt. Egy sarkon állt a csendes hóesésben, és kicsinek, elveszettnek tűnt a nagyvárosban. Vele szemben az utca túloldalán volt egy régi bár. Az a fajta, amiről úgy tűnt, hogy csak az elveszettek találják meg. A bár vendégei ritkán néztek fel az italaikból, úgyhogy nem vették észre a fiatal lányt. A csapos már olyan régen dolgozott ott, hogy senki nem is emlékezett mikor kezdte. Nem hitt semmi másban, csak a bárban és a pénztárgépében. Sohasem nősült meg, nem járt szabadságra, és a vendégeinek nagy része még nem is látta a pulton kívül. Ott volt, amikor jöttek, és ott volt, amikor elmentek. Nem adott semmit hitelre, és 75 centért tiszta wkiskeyt szolgált fel olyanoknak, akik az italt várárokként használták az életük körül. Számukra egy biztonságos állandó világot jelentett. Hirtelen tágra nyílt az ajtó és egy gyerek sétált ebbe a világba. A csapos már nem is tudta mikor volt gyerek utoljára ezen a helyen. De még mielőtt még megkérdezhette volna a gyerektől, hogy miért jött be, a gyerek kérdezett tőle. Azt kérdezte, tudja-e hogy egy lány van a bárral szemben, és nem talál haza. Kipillantva az ablakon látta a lányt az út túloldalán. Visszafordulva a fiúhoz megkérdezte tőle, hogy honnan tudja. "Éjnek éjjelén áll ott.…. ha haza tudna menni, már hazament volna" - válaszolta a gyerek. A csapos még egyszer ránézett a lányra. Egy kis gondolkodás után lassan a pénztárgéphez ment, kivette a pénz nagy részét. Kijött a pult mögül és a gyerekkel együtt átment az út túloldalára. A bárban mindenki nézte, ahogy beszél a lánnyal. Néhány perccel később leintett egy taxit, beleültette a lányt, és azt mondta a sofőrnek - "a reptérre". Amint a taxi elment körbenézett, hogy hol van a gyerek, de sehol nem látta. Ami még különösebb volt, hogy saját nyomait látta a hóban, de a fiúét nem. Mikor vissza bement, megkérdezett mindenkit, nem látták-e hova ment a gyerek. Mivel mindenki az induló taxit nézte, senki sem látta. Később valaki elmondása szerint, ami még ennél is különösebb volt, azon az estén senkinek nem kellett fizetni az italért. Később az angyal visszatért a mennybe, és az Isten kezébe adta az egyik lélek jóakaratát egy másik lélek felé. Az Úr erre elmosolyodott
nzyang likes this post
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-06, 05:18
Ha megdobnak kővel ...
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: "Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!" "Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta: "Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. "Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát." Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-08, 08:22
Gyurcsok József egy érdekes, ellentmondásos személy volt, volt idő amikor nagyon jól működtek a tanításai, még a tv-én keresztül is, amikor megjelent egy cd-je az annak volt köszönhető, hogy egy híres zenész különleges betegsége így gyógyult meg, és hálából készített neki egy meditációs cd-ét.
Én voltam a riasztószerelője, később nagyon jó barátok lettünk!
Sok ember meggyógyult mellett.
Voltak rossz tulajdonságai- de kinek nincs, nekem is van – és ezekből is lehetett tanulni, hogy ugyanazokat esetleg mi (én mint tanító) ne kövessük el. Ez a múlté, így ezekről nem kívánok beszélni, de a mai cikkem írása egy barátom átküldött anyaga adta az alapötletet, elmesélem a fiam gyógyítását, Elixir Magazinban jelent meg a cikkem még régebben.
Annyi kérésem lenne a fecabook olvasókhoz, hogy negatív kommenteket ne tegyenek fel tiszteletből, emlékből!
És akkor nézzük a cikkemet:
Évekkel ezelőtt történt, hogy kisebbik gyermekem focizás közben eltörte a karját, pontosabban a karja alatti vékony csontot. (gally) Természetesen azonnal elvittem kórházba, ahol begipszelték, és közölték, hogy egy hét múlva vigyem vissza és rátesznek 6 hétre egy komolyabb gipszet. El lehet képzelni gyermekem örömét, mert ez a nyár kellős közepén történt. Másnap beszéltem „gyógyító” barátommal, aki mondta, hogy vigyem el hozzá a gyereket. Elmentem hozzá (vidéken lakik) és beszélgettünk egy 10 percet, közben Ö simogatta a gyerek karját, majd elküldött, hogy: „vetesd le a gipszet, semmi baj nincs a gyerekkel”. Én pár nap múlva bementem a kórházba a gipsz cserére és kértem az orvost, hogy röntgenezzék meg a gyermek karját a nagygipsz felrakása előtt. Az orvos mosolygott, mint aki egy „hülyét” lát és közölte, hogy a csont gyógyulási ideje 6 hét, ezen nem lehet segíteni. Próbáltam magyarázni, hogy a gyermekemnek „öröklés” miatt gyorsabban gyógyul a törése, mert nem akartam részletezni a másik gyógyítási folyamatot, mert ebben az időben még kinevettek volna. (lehet, hogy most is!) Az orvos csóválta a fejét, majd megadta magát és elküldött röntgenre. A másik fejcsóválás a röntgen eredményének láttán következett be, mert nemcsak a törést, de a nyomát sem lehetett látni. Nem tudott rá magyarázatot, de gyermekem nem kapta vissza a gipszet, hanem mehetett játszani vissza a játszótérre a barátaihoz.
Hát ennyit a láthatatlan gyógyításokról!
Karsay István
Csömör, 2001-08-08
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-09, 06:39
Karsay István Isten keresése.
Istenhez nagyon sok út vezet, és kijelenthető, hogy ahány ember, annyi út létezik! A sorsunk, hogy végig kell járni a tisztulás, tanulás útját, a végzetünk az, hogy ezt miképpen járjuk végig! „Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”, mondja Jézus. Az emberi agy képtelen azt felfogni, hogy a másik (a szellemi) világban annyi világ létezik, ahány ember (szellem) van! Mostani életünk, tetteink alapján alakítjuk ki a saját világunkat, és küldjük oda magunkat, ahova tetteink és gondolatink alapján bedolgozzuk magunkat. Halálunk után addig tartózkodunk a tisztítótűz „hajlékában”, míg megtisztulunk, és átmehetünk a VALÓDI asztrálsíkra, a lakóhelyünkre. Csak ekkor találkozunk a barátainkkal, szereteteinkkel.
Megjegyzés: A halál után nem sokára a léleknek van egy fontos feladata. A legapróbb lészletekig fel kell dolgozza életének mozzanatait, eseményeit. Erre az asztrálsík, azaz az érzelem síkján van fenntartva egy lakhely, amelyet a szellemi tanítók "cellának" neveznek. Itt teljesen egyedül marad és senki sem zavarja, bár ott is figyeli titokban őrangyala, azaz szellemi vezetője. Itt a lélek halála pillanatától visszafele, fordított időrendi sorrendben vetíti ki elmúlt életének emlékeit, mint egy gyöngysor jellegű fűzérét az emlékeinek. Itt az érzelmi síkon minden emlék érzelmi töltete hatványozott erővel hat vissza a lélekre. Minden bántás vagy fájdalom, amit másnak okozott, visszahat lelkére, úgy fáj, mintha ő neki okozták volna, persze asztrális erővel törnek rá a fájdalmak. A jó földi kimagyarázó szokás szerint a lélek nem ismeri be sok esetben a hibáját és felelősségét. Ekkor az emlék még erősebben, fájdalmasabban tör rá. Ha többeket, mondjuk családokat vagy közösségeket is megérintett és kihatott rájuk is önzésből fakadó, fájdalmat okozó tette, külön-külön át kell érezze valamennyi megbántott érzéseit. Szóval emléksorának minden gyöngyszemén van dolga, akár boldogító, akár fájdalmas, a beismerés szintjéig fel kell dolgozza. Csak akkor oldódik meg a nemezisz fájdalmas nyomása, ha őszintén beismeri hibáját, bűnét és erős szándékkal megfogadja, hogy ha lehetőséget kap erre, akkor föltétlenül jóvá teszi. Hány és hány olyan életet látunk magunk körül, ahol tapasztalható a jóvátétel esete, amikor egy-egy lélek rengeteget szenved, de tűr, kitart szenvedtetője mellett és minden áldozatot meghoz, amelyet, ha öntudatlanul is, meghoz, hogy jóvátegye valamelyik életében elkövetett hibáját.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Ég és föld között - Shirley Maclaine - Találd meg önmagad
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-10, 06:56
Lelki ébredés. Mik a jelei a lelki ébredésnek? Gárdonyi Géza: Égre néző lélek – részlet
Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajával nem azonositotta magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól: A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesbedtek. Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát? Ha a testem egyes részei elveszhetnek annélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús. Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik. Igy válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem. Dehát mi vagyok én, és mi a testem? Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi. A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk. Aktáink be vannak pecsételve, és ismeretlen levéltárban hevernek. Emlékezetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegyház irattárában. Hol az az irattár? Hol az a levéltár? Hol itélnek el bennünket? Miért? Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön.
Bejegyezte: Andra Kalem
szemlézte: Bíró László --
Lovas kocsi hasonlat az életünk megoldására, megértéshez.
A kocsi a fizikai ÉN A ló a lélek. A kocsis a szellem. Vagy alszik, vagy bóbiskol, esetleg éber. Isteni szikra. Az Isteni szikra megmondja, hogy hova kell menni, de azt nem mondja meg, hogy hogyan.
és egy csodálatos másik idézet: Az elnyugvás, amikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a lélek, a rendíthetetlen, örök Hatalmas. …….
A szél, a felhő, a menydörgés és a villámlás testetlenek. Feszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat. Hasonló módon száll ki a testből a lélek, a mélyálomban. A legfelsőbb fénybe száll, így ölti fel alakját. Itt kószál a legfőbb lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik, és nem törődik a testtel. ….…
Tudd meg hát: a lélek a kocsiban ül, a test pedig a kocsi. Az ész a gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti. Az érzékek a lovak, az út az érzékek érzéklete, az élvező a lélek, az ész és az érzékek együttese. Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal, úgy küszködik az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal. Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal, messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal. Hisz ki értetlenül él, nem gondolkodón, tisztátlanul, az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.
Upanisadok
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-11, 04:44
Böjte Csaba Talán egyszer hableányt is tetováltatok a mellemre
A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez. Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet? Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak. Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a." Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan ’bizgették’, míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt." Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik. Nagyon sok mondat van az életünkben, mit nem tudunk befejezni. Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve van nálunk, az osztály második tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most úgy beszél, mint más a nyaralásról: "Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el." És mondja, és mondja. Úgy látom, hogy a víz, a játék, nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa s remélem viszi messzire. Aztán odasodródik két testvér, a harmadikat végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tíz percenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a ’galibát’. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba jön az édesanya, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt. Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránt érzett szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek első áldozására a 18 km-re lakó anyuka, azokkal a lakkozott körmeivel és még egy szent szívét is megdobogtató szerelésével, nem tudott eljönni, bár meg volt beszélve és meg is ígérte. A fiúk kérésére egy pár perccel később kezdtük a misét. De nem jött el az évzáró szereplésre sem, és azóta sem jött egyszer se felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát. Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek, és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeket nem kielemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon a további életük. Egy labda telibe talál, és szinte észre sem veszem, ott vagyok a Csónakos tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forrik a sok gyermek csapkodásától a víz. Tudom, hogy nem megoldani kell a problémákat, hanem kacagni, és eltalálni azt a tenyérnyi kék eget a gyermekek karjai között, hogy nehogy megint én legyek a cica. Játszunk, kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgyse vevődik észre. Végül is Jézus nem azt kérte, hogy megértsük ezt a csodálatos szép világot, hanem azt, hogy szeressük, szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet. Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-12, 05:06
2021. Október 10. - Gazdag ifjú:
"Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Mk 10,17
Ki ne olvasta volna A rút kiskacsa című mesét? A minap az egyik aranyos kislányunk mesélte a társainak, és én csendben hallgattam a kis történetet. A mese közben azon gondolkodtam, hogy végül is ki a szép és ki a rút? A kiskacsák szépek önmagukban, aranyosak, de a mesében az elutasító, kitaszító vonásuk rút s ez teszi számunkra visszataszítóvá őket? A pici hattyúban nekünk nem a hattyú tetszik, hanem a rászabott szomorú szerep. Milyen könnyen beleég a személybe a rá kiosztott szerep és csúf, hápogó, gonosz lesz minden kacsa, ugyanakkor vonzóvá válik minden elutasított, szenvedő kis hattyú. Az író tanít, a papíron sikló tollával arcot ad a világnak, a kis vízi szárnyasoknak szerepeket jelöl ki. A mesélő jót akar, de azzal, hogy megszólal, teremt s a létbe hívott vonásai hús-vér élőlények közül egyeseket a szeretetünkbe ajánl, a másikat meg ítélet alá von.
Az igazi bölcsesség az Isten által teremtett ember és a ráaggatott, vagy akár tudatosan is vállalt szerep szétválasztása. Teremtőnk alkotása jó, minden élőlény értékes, de a szerep, amelybe akarva - akaratlanul sodródunk, rossz is lehet. A rossz tulajdonság jóvá nem változik, de az irgalom szelíden képes széttörni a maszkot, lefejtve a rosszat, lemossa a bűnt és felszabadítja az Isten által megálmodott embert. A kislány lassan a mese végére ért. Megköszöntem és én egy új mesébe kezdtem, melyben a kiskacsák anyjuk szavára hallgatva bölcsen megértik, hogy a másik elfogadása, szeretete a mi dolgunk ezen a földön. Nem az ítélkezés, hanem a figyelmes megismerés útján kell elindulnunk, melyből őszinte tisztelet, szeretet fakad. Nem vagyunk egyformák, s ha társam arcán számomra csúf, elfogadhatatlan vonás is tűnik fel, én akkor is köteles vagyok őt szeretni, és szeretetemben türelmesen fürdetni, míg ő is tiszta, szép nem lesz.
A bűn és az ember elválasztható, a bűnt én is elvetem, de az emberért, akiért Krisztus a kereszten meghalt, küzdök, az ő istengyermeki tisztaságáért, szabadságáért mindent megteszek. Bármennyire is nehéz, ezért az igazságot szeretetbe, és a szeretetet igazságba öltöztetem, s koronát a fejükre az irgalom szép virágából fonok.
12.30 Szentmise: Ma a bérmálkozókért imádkozunk, azért, hogy a szentlélek tüzében mindannyian felnőjünk és nagykorú keresztények legyünk! Az egyházban nem a 18 év betöltésével leszünk automatikusan nagykorúak, hanem csak akkor, amikor készek és képesek vagyunk a lelkiismeretünk csendjében a saját életünket kézbevenni, megfontoltan jó döntéseket hozni, a Szentlélek akarata szerint irányítani lépteinket!
20.00 Rózsafüzér: Az imádság csendjében tisztul, szépül, növekszik lélekben az ember! Lelki egészségünk, befelé fordulás, imádságos lelkület nélkül nem lesz. Ezért szoktassuk magunkat, gyermekeinket tudatosan az elcsendesedésre, Isten jelenlétében életünk egy - egy szeletének átgondolására!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-13, 05:14
Ötvös tüze
Egyszer egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt, amikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, és a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "Leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejezhet ki ez az állítás, Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogy, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. -Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.) Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben elmagyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle. A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "Leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt, mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül. A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne.
Bizony Isten is így tisztít bennünket, ha kell olyan mélységeket enged meg az életünkben, amelyek a mi javunkra vannak. Mélységeket ad, de mindezen idő alatt is mellettünk van, ahogyan az ötvös ül a tűz mellett, nehogy elégjen az ezüst. Megtisztít bennünket úgy, hogy teljesen Őrá hasonlítsuk, hagyni kell, hogy az Úr formáljon bennünket!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-15, 05:54
Isten! Miért engeded?
Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja. Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna. De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz. Istent hibáztatta,, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek. Szemrehányást tett Istennek, mondván, - Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon? Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát: - Már tettem. Megteremtettelek Téged. "
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-16, 05:09
Zentai Anna Hogyan és mikor találunk társra?
Ideje a témának, gondoltam, ezért elkezdtem teleírni pár A/4-es lapot, aztán rájöttem: felesleges. Maradjunk a lényegre törő, egyszerű mondatoknál. Csak azért, mert annyi sok erre vonatkozó kérdés jön, aminek minimum 90%-át fel sem kellene tenni, ha tisztában vagyunk az alapvető működésekkel. Akinek újat mondok, az tehát mélyüljön el e gondolatokban és lehet, hogy nem lesz több kérdése. Akinek nem, az meg ugorja át. Mielőtt a lélek leszületik, két földi élete között, az eddigi tapasztalatok alapján, megtervezi következő életútját. Kiválasztja a helyet, családot, ahova le szeretne születni. Leszerződik a társával, gyermekeivel, barátaival. A dolog tehát már itt eldőlt: ha szerződtem egy társsal (vagy többel), akkor vele találkozni is fogok. Hogy mikor, az nem évben és hónapban mérhető időmennyiség, hanem egy bizonyos időminőség, rezgésállapot. Ha elérem ezt a rezgésszintet, állapotot, akkor a társam egyszerűen megjelenik. Felismerem őt, ott lesz mellettem. Nem érdemes tehát keresni őt, mert az akarás egyben ellenerő is és nem az hozza közelebb, hogy keressük, hanem az, hogy ha saját magunkon dolgozunk, a saját életünkben törekszünk a kiteljesedésre, jóban vagyunk önmagunkkal, tudunk "boldogulni". Az is lehet, hogy egy adott szituációba kell kerülni ahhoz, hogy a társam megjelenjen. A leszületés során konkrét dolgokat is eltervez a lélek. Ezeket a konkrétumokat (ki a társ, milyen tevékenység a hívatásom, stb.) a szívébe kódolja. Vagyis a konkrétumok érzésként jelennek meg! Ezt azért fontos tudni, mert ha ennek tudatában vagyunk, akkor nem fogjuk félretenni a szívünk hívását, ami pedig a legigazibb hívás. A szív tudja csak előre, hogy miből mi következik és kivel van konkrét dolgunk. A születés pillanatát a lélek úgy választja meg, hogy a számára legmegfelelőbb képességeket, erőket, teremtő energiákat megkapja. A születési képletünk (horoszkóp vagy asztroszkóp) megmutatja ezt az energiakészletet. Olyan ez, mint a tarisznya, amit az úton való indulásunkkor a nyakunkba akasztunk és amiben pontosan az van, amire itt és most szükségünk van. A képletben tehát nem a gyakorlati történések láthatók, nem is a konkrétumok, hanem az az energiakészlet, amit működtetünk, a konkrétumok pedig a szívbe kódolva, érzésként vannak jelen. Ezért van az, hogy az életutat járva, szabad akarat szerint több lehetőség közül választhatunk – ám a szív érzéseit nem írhatjuk fölül. A társsal való egyesülés első lépése a szív felismerése. Érzésként mutatkozik meg: „ő az!” „mellette hazaért a lelkem”! (Lehet több ilyen felismerés, lehetőség is.) A második lépés az igazi egyesülés felé a tudatos felvállalás. Ez az érzelmekre való ráébredést követően bármennyi idő elteltével megtörténhet. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy már nem bizonytalankodunk, nem kételkedünk, amikor nem kérdezzük, hogy ő-e a társ, hanem kijelentjük önmagunk felé és tudatosan vállaljuk ezt – akkor fonódnak igazán egybe az utak. Amikor nem hagyunk nyitva több lehetőséget, akkor a külvilág is tükrözi ezt. Harmadik lépésként jelenhet meg az egyesítő szertartás (nem feltétlenül emberi törvények szerinti esküvő), ami már erősebb védelmet is nyújt a kapcsolatnak.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-17, 05:39
Egy pillanat hatalma A duálok találkozásának élménye
Eljött a pillanat, egymással szemben voltunk képtelen voltam nem mosolyogni, :) ő pedig életében először szégyenlős volt, még kicsit bele is pirult mikor ránéztem. amikor megint összeért a tekintetünk megint ugyanez a reakció. Egyszerűen azért mert amikor a szemébe nézek akkora sokkoló energiahalmazt kapok amekkorát nem tudok hirtelen feldolgozni. Elhozta az életem hiányzó elemeit. Éveken keresztül kerestem, kutattam magamat, nagyjából összetettem egy képet, amit el tudtam fogadni, de ahogy belenéztem megint, újra és újra a szemébe, volt benne valami, hozott nekem valamit, elhozott engem. Ő az én másik felem. Nem is. Ő is én vagyok. Tudatának minden kódja azonos az enyémmel. Ahogy a szemébe nézek, ezek a kapuk megnyílnak és minden elveszett tudatrészem rámzúdul, elveszek benne. Eltemetett a rengeteg élmény, amit mind együtt éltünk át. Elhalmozott a rengeteg érzés amit rajta keresztül kaptam. Órákon keresztül hallgattunk, és kiüresedett fejjel, mint amit éppen egy hurrikán tépett szét, romokban hevert a saját énképünk, egymás előtt meztelen szándékkal csak álltunk a végtelen semmiben. Ő én vagyok, érzem és én ő vagyok, ezt is egyszerre érzem és tudom, és akarom, és cselekszem. Mikor hozzáérek, megkapom az érintésével testének minden mozzanatát. teste érzése ugyanolyan mint a sajátom, ugyanolyan természetes, egyszerű, és közvetlen érzés. Minden érintéssel tudatosul bennem hogy minden amit eddig hittem, az illúzió volt. Soha sem voltam egyedül. Ahogy szemébe nézek, és fogom a kezét, milliónyi élet szikrája tör elő a fénybe, ahol számtalan élménnyel, érzéssel együtt szenvedtünk, éltünk, haltunk, a végtelenségig, soha nem volt kezdete és soha nem volt vége sem. Kinyílik az örök megtapasztalások mezője, minden lehetőség a miénk, ahogy eddigis a miénk volt. A világ mint egy rózsa elénk hajlik, és megmutatja leírhatatlan szépségét, és bódító illatát. Mi egy lélek vagyunk két testben, egy lélek két szándékkal. Ahogy telnek a percek, egyre többet vagyunk képesek felfogni ebből és ahelyett hogy tapasztalataink során vágyunk vagy szenvedélyünk a megismerésre kiapadni látszana, még dúsabb és virágzóbb lesz, mint Siva és Sakti szerelme, amelyből létrejött a világ, és az ő együttlétük végtelen és leírhatatlan. Ahogy szerelmük kitárul, úgy jön létre a számtalan érzékelés, idő és tér. Ez egy adás, egy frekvencia, amit amikor közelítesz egyre tisztábban tudod befogni, és tudatoddal "magadévá tenni" és megélni. Cselekedetek, szándékok és idő összemosódik, nem helyezhető el egymás viszonyában. Életeink sora ezeknek az elemeknek a rendeződése, keveredése, szándékaink és képzeletünk határozzák meg, hogyan akarjuk érzésben visszakapni és felfogni. Így a világ magunkon keresztül kitárul és elénk vetül, pulzál, mint az örök szerelem orgazmus érzése, amikor a dimenizók tudata összesűrűsödik. Pösztörce
Szemlézte: Bíró László
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-18, 06:06
Száraz György Az egységhez vezető út - Kulcs az élethez
Közeledik a tavasz. Minden megújul, megfiatalodik és virágba borul. Jó volna, ha az ember önmagát is egy picit megfiatalítaná, mert mindenkinek szüksége van egy kis felfrissülésre. Hogyan érhető el ez az állapot? Az egység megteremtésével. Mely összetevők alkothatnak az emberben egységet és melyek nem? Nos, az ezotéria szerint a hasonló a hasonlót vonzza. Egységre kelhetnek bennünk az azonos polaritású dolgok, de egységet alkothatnak az egymást kiegészítő alkotóink is. Előbbire jó példa a lélekben rejtőző megannyi érték: a szeretet, a béke, a bölcsesség és a hit. Az közös célokban és eszmékben hívők egy egységet képezhetnek, mert közös a nevezőjük és képesek egyediségük integritását (épségét) megőrizve kiegyezni egymással. Az értékek mentén kompromisszumok születhetnek az emberekben. Másfelől az emberben meglévő hármasság is akkor, és csak akkor működik jól, amennyiben harmonikus egységet alkot bennünk a test, a lélek és a szellem. A harmónia megteremtéséhez mindig tisztaság, rend és egység szükségeltetik. Az egység valaminek az összefoglalt, több részből összeillesztett értékét jelöli. Ez az embernél, mint spirituális lénynél úgy jelentkezik, hogy minél többféle erőhatásból áll össze az aura, annál sokszínűbb, sokoldalúbb a személyiségünk, ami nagyban gazdagítja sorsunk variációinak tárházát. Természetesen mi, emberek, a 21. századi életvitelünk közepette nem vagyunk egyformák, s nem vagyunk egységben önmagunkkal. Így az energiáink sincsenek egységben. Manapság nagyon sok önfejlesztéssel, tisztítással lehet csupán elérni, hogy rend legyen az auránkban és a minket alkotó sokféle energia összessége, egy valódi egységet alkosson bennünk. De ez a feladat ránk vár, senki sem végezheti el helyettünk. Ezért ne habozz, láss hozzá mielőbb a saját egységes mivoltod és életed megteremtéséhez! A múlt, a jelen és a jövő együttesen az egység része. Ha a múltra gondolsz, az beköltözik a jelenedbe és átveszi a jövő helyét, s annak szerepét megváltoztatja. Sokan tévednek, amikor abban a hitben ringatják magukat, hogy sok idejük van dolgaik rendezésére, életük kitakarítására és rendbe tételére! A társadalomban élnek lelki szempontból megfontoltak, érettek és nagyon sok fiatal. Fiatalként nem siet az ember túlzottan, mert azt hiszi, hogy mindenre van ideje. Idősebbként, tapasztaltabbként, közelebb jutva a tudáshoz, már rohanni fogsz, mert akkor már tudni fogod, hogy semmire sincs időd. Jómagam az ősi egyiptomi önfejlesztő technikákat részesítem előnyben, mert ez belátható időn belül, szellemi és energetikai esszenciákat hatékonyan kombinálva képes megtisztítani, tehermentesíteni, felemelni és győzelemre juttatni a lelket az önmagával vívott küzdelmeiben. Így a befektetett erőfeszítések arányában mindenki maga döntheti el, hogy milyen ütemben hajlandó és képes elérni az egység és a szabadság létélményét ebben az életében.
szemlézte: Bíró László
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-19, 05:30
A káromkodás lelki és szellemi hatásai Megjelent: Ezo-tér
Hazánkban, de különösen a fővárosban az elmúlt tíz évben tragikusan romlott a magyar nyelv használata. Ennek legfőbb jelei, hogy jelentősen beszűkült az átlag ember (különösen a fiatalok) szókincse, a másik szomorú tény pedig a trágárság rohamos térnyerése. Sajnos a hétköznap használatos szókincs magvát a nemi és kiválasztási szerveket és azok funkcióit jelző szavak alkotják, amit többnyire – az adott helyzettől függő – kívánság vagy értékítélet egészít ki az anyai vérvonalú rokonság megemlítésével. Ezt hallani a tömegközlekedési eszközökön és az autósok között, de akár piacon vagy az iskolák szüneteiben is. E hihetetlen mérvű szellemi pusztulásnak több oka is van, amin érdemes elgondolkodni. Az egyik legrosszabb hatás a (főleg) kereskedelmi rádiókból és tévékből áramlik, ahol már régen „kihaltak” a magyar nyelvet ismerő és beszélni tudó műsorvezetők. Ehelyett a színvonalat (szókincs, kifejezési mód stb.) egyre inkább a társadalom legbeszűkültebb tudattal rendelkező rétegéhez igazítják, amiből tudattalanul az sugárzik, hogy ez a normális, és a jó. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek óriási befolyásoló hatása van mindenkire, aki rendszeresen hallgatja, nézi ezeket az adásokat, ami alól egyféleképpen lehet hatásosan kivonni magunkat: a készülék kikapcsolásával. A szókincs leszűkülése a nemi szervek megnevezésére és a már kötőszóként használt működésükre, szintén a tudat erőteljes beszűkülését jelzi. A hazánkat elöntő fogyasztói társadalom „istene” a gyökér csakra legmélyén lakik, az anyagban, amit pénz, test és szex formájában imádnak alattvalói. Az tehát, hogy a leggyakrabban használt szavak ezekkel a fogalmakkal kapcsolatosak, azt mutatja, hogy a beszélő tudatának központi, kiemelt részén ezek az „értékek” vannak, tehát figyelmét, energiáját, törekvéseit ezek felé fordítja. Foglalkozásom révén közel húsz éve foglalkozom nyelvekkel, és szerencsém volt igen fejlett nyelvet is megtanulni. Tapasztalataim is azt mutatják, amit a spirituális hagyományokban olvashatunk: a használt nyelv pontosan kifejezi a beszélő szellemi szintjét, tudatának állapotát. A nyelv visszahat a használójára, így egy körfolyamat indul be, amely lehet pozitív és negatív is. Minél gazdagabban, árnyaltabban, kifejezőbben választjuk meg szavainkat, alkotjuk meg mondatainkat, annál tisztábban, magasabb szinten rezeghet tudatunk – és megfordítva. Spirituális szempontból meg kell említenünk, hogy a kimondott szó nemcsak szellemi szinten rezeg, hanem természetesen asztrális szinten is, ahol szintén visszahat a beszélőre. Azt, hogy mit és hogyan beszélünk, az Olvasó leginkább úgy tudja lemérni, ha egy-egy „zaftosabb” párbeszéd során vizuálisan elképzeli pontosan azt, amit a beszélők a szavakkal megneveznek. Egy-egy ilyen „gyakorlat” döbbenetes felismeréseket hozhat, rájöhetünk, hogy mit is beszélünk valójában. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a szónak teremtő ereje van, így amit gyakran emlegetünk, azt magunkhoz vonzzuk: ez érvényes az áldásra és érvényes a rossz indulatú kívánságokra. Amit kimondunk, az előbb-utóbb megjelenik auránkban, és visszahat az életünkre. A káromkodás és a trágárság spirituális hatásához hozzátartoznak a kimondott szavak által keltett igen alacsony rezgésű energiák, amelyek körbeveszik a beszélőt és a hallgatót. Aki tehát káromkodik, az sűrű, nehéz, ragacsos, visszataszító energiákkal burkolja be magát és a másikat. Ez teljesen megfelel az asztrális környezetszennyezés fogalmának. Természetesen itt is az intenzitás és az előfordulás sűrűsége határozza meg az általános állapotot. Aki gyakran beszél így, annál állandósulhat ez az energiaminőség és -szint. Akinek csak ritkán csúszik ki a száján ilyesmi, az természetesen könnyebben meg tud szabadulni a következményeitől. A Bibliából tudjuk, hogy „Ahol a szíved, ott a kincsed”, és a magyar nyelvben van egy olyan szólás is, hogy „Ami a szívemen, az a számon” – ami természetesen a szókimondásra utal, de talán nem áll messze e két megállapítás egymástól. Kétségtelen, hogy, amit a szívünkben hordozunk, arról szívesen beszélünk, így kifejezi értékrendünket is. Mit tehetünk a nyelvpusztítás megállítására? Először is azt, hogy tudatosan figyelünk a beszédünkre, szóhasználatunkra, és szellemi erőfeszítést teszünk (mert erre szükség lesz) szókincsünk bővítésére, a megfelelő szavak megtalálására és a kerek mondatok megalkotására. Ez valóban szellemi energiát követel, hiszen egy beszűkült szintről kell felemelnünk a nyelvhasználatot egy magasabb szintre, ami mindig nehezebb, mint lepusztítani egy nyelvet. Ugyanúgy energiát és kitartást követel, mint a tudat felemelése, de hatása áldásos. Lehet, hogy úttörő munkát kell végeznünk munkahelyünkön, baráti körünkben, de az emberek sokszor követik a jó példát is (ha nem erőszakoljuk rájuk), ezért bátorítok mindenkit a feltűnésmentes, csendes, tudatos példamutatásra. Váljon ez mindannyiunk szellemi-lelki javára!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-20, 05:31
Jézus könnye
Még nem voltam tíz éves sem, mikor a szüleim Németországba mentek dolgozni pár hónapot. Vonzotta őket a jó kereseti lehetőség, mint sok más embert is. Én abban az időben igen csodálkoztam magamban ezen. Ugyanis az iskolában, azt tanultuk, hogy a németek rossz emberek, nem egészen húsz évvel előbb még a "hazámat" sanyargatták - kizsákmányolták, az embereket pedig koncentrációs táborokba hurcolták és kínozták - kivégezték őket. Sokszor felolvasta nekünk a tanár néni azt a tragédiát, ami Kragujevácon történt. Mikor a német megszálló csapatok több ezer diákot és tanárt mészároltak le. Sokszor láttam álmaimba, miként mennek a velem egyidős kisgyerekek egymás kezét fogva, diákdalokat énekelve, mígnem a géppuska tüze beléjük fojtotta csengő hangjukat. Sok mindent nem értettem már abban az időben sem, de nem kérdeztem senkit, csak olvastam, bújtam a könyveket és még jobban összekeveredett minden bennem. Nem értettem miért van a német embereknek több pénzük, mint nekünk. Hiszen ők voltak a rosszak, mi pedig a jók. Szó, ami szó átmenetileg Tatámékhoz lettem költöztetve. Az ő fiuk lettem. Nem is nagyon bánkódtam én e végett, sőt inkább örültem ennek a fordulatnak. Ugyanis jött, a nyár, a szünidő, Tatáméknak pedig hatalmas kertjük volt teli szőlővel, gyümölcsfákkal és más finomságokkal. Ott aztán kedvemre bóklászhattam, találtam is mindig valami újat és érdekeset. Nem is szólva Gyurka unokabátyámról, akivel nagyon jól kijöttem. Csak azért haragudtam rá, mert kis mitugrálsznak hívott mindig. Ő akkor már 19 éves volt és a szövetkezetben dolgozott mint traktorista. Legtöbbször magával vitt, olyankor egész napot elzötykölődtem a vaskerekű, körmös Hoffer sárhányóján kialakított ülésben, szalonnát ettem vöröshagymával és boldog voltam. Felnőttnek éreztem magamat. Számomra a legnagyobb rejtélyt mégis Tatám szobája jelentette, ami mindig kulcsra volt zárva, ezért mint a titkok birodalma lebegett képzeletembe. Bizony több hétnek el kellett múlnia ahhoz, hogy bejussak abba a helységbe is. Történt egyszer egy meleg nyári délelőttön, benn feküdtem a hálószobában és olvastam valami kalandregényt Verne Gyulától, ugyanis abban az időben ő volt a kedvenc íróm. Feküdtem, mert előző napon túlzásba vittem a fagyizást és bedagadt a torkom, lehet egy kis lázam is volt. Egyszer csak valami neszezést hallottam a titokzatos szoba felől. Hirtelen felültem és fülelni kezdtem. Először azt hittem képzelődöm, de a hangok megismétlődtek, mintha valaki járkált volna abban a helységben. Elfogott valami különös pánik, de végül is kíváncsiságom legyőzte félelmemet. Óvatosan leereszkedtem a hatalmas parasztágyról, vigyázva arra is, hogy még abban az időben matrac helyett használt szalmazsákban lévő friss szalma se zörrenjen meg. Lábujjhegyen osontam a titokzatos szoba ajtaja felé. Nyitva volt. Óvatosan belestem rajta. Azt vártam,valami különös, rejtelmes dolgot fogok megpillantani. A szívem a torkomban dobogott. De nem láttam semmi különöset "csak" Tatám állt háttal nekem az ablak előtt. Sötét körvonala kirajzolódott, ahogy kis locsoló kannát tartott a kezében, mert a beáramló erős fény elvakított. Egy faállványon levő virágot locsolt éppen. -Te vagy az Joci fiam? - kérdezte meg sem fordulva. -Igen...- válaszoltam meglepődve, mert nem gondoltam, hogy meghallja halk lépteimet. - No, gyere be akkor, te kíváncsi gyerek.- folytatta mély érdes paraszthangján. Még mindig bűntudatosan, lábujjhegyen mellé surrantam és megfogtam bal kezének vastag, munkától kérges kisujját. Mindig így tettem, ha kedveskedni akartam neki. Befejezte az öntözést és a kannát letette az állvány melletti székre, de tovább néztük szótlanul a hatalmas faládában lévő virágot, ami sűrűn körbefonta-futotta a számára nádból készített tám rendszert. A vastag és húsos, viaszos, sötétzöld levelek között fürtökben csüngtek az apró hófehér virágok, végeiken pedig "harmatcseppek" lógtak, melyekben különös fényben csillogtak az ablakon beáramló napsugarak.Tatám jobb kezének mutatóujjával letörölt egy ilyen cseppet és a számhoz tette. - Kóstold meg.- mondta. Valami különösen jó, olajosan illatos, édeskés ízt éreztem az ajkaim között szétáramlani, amit a mai napig sem felejtettem el. - Viaszvirág.- folytatta kis idő múlva. - De nekem jobban tetszik az eredeti neve: Jézus Könnye. Nem sok van belőle felénk. Eredeti élőhelye az a hegy volt a mondák szerint, ahol Jézust keresztre feszítették. Állítólag az illatos könnycseppek is azon a napon jelentek meg először a virágain, amikor Ő meghalt. Ezért is nevezték el azon a tájon Jézus könnyének. Az ottani népek nagyon őrizték ezt a virágot és csak keveset sikerült idegeneknek megszerezni belőle. Én is az én apámtól örököltem, ő pedig az övétől, így ment ez évszázadokon át visszamenőleg egy ősünkig, aki nagy utazó és különös ember volt, bejárta egész Ázsiát. Ő hozta egyszer kalandos útjáról, azóta generációkon keresztül őrizzük. Egy családunkhoz fűződő történet is jár szájról-szájra a virággal kapcsolatban, de azt majd egy másik alkalommal mondom el. Kihúzta kisujját izzadó tenyeremből és gyöngéden megsimogatta a hajamat. - No, de most már bújj vissza az ágyba, mert nem gyógyulsz meg soha - nézett rám fénylő szemekkel és az ajtóra mutatott. Ezek után több év is elmúlott, felnőttem. De Tatám többé nem beszélt a csodálatos virágról. Még 19 se voltam, mikor az ő útravalójával a Légióba mentem. Utána is katonáskodtam más országokban. A csodálatos virágról pedig megfeledkeztem....
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-22, 06:43
A gazdag és a koldus – Tanmese
Egy nap egy gazdag ember meglátogatott egy aszkétát, aki egyfolytában imádkozott és böjtölt. A vagyonos kereskedő meghatódott a másik Isten iránti alázatától és felajánlott neki egy zacskó aranyat. - Tudom, hogy jó célra fogod költeni, ezért azt akarom, hogy fogadd el tőlem! - mondta. - Egy pillanat - felelt az aszkéta -, előbb tudnom kell, nem tilos-e elfogadnom a pénzed. Mondd, van még neked elég otthon? - Persze, legalább ezer ilyen zacskóm! - És mondd, szeretnél még egyszer ezer ennyi aranyat? - Természetesen! Mindennap keményen dolgozom, hogy több pénzem legyen - válaszolta a kereskedő. - És mégsem elég az, amennyid van? - Nem; mindennap imádkozom, hogy több legyen. Az aszkéta ekkor visszaadta az arannyal teli zacskót a kereskedőnek. - Sajnálom, de nem fogadhatom el a pénzed. Nem volna tisztességes, hogy egy gazdag ember elvegye a koldus pénzét. - Engem nevezel koldusnak, s magadat gazdagnak?! - Természetesen. Gazdag vagyok, hisz megelégszem mindazzal, amit Isten ad nekem. Te pedig koldus vagy mert mindegy mennyit ad neked az Urad, mindig elégedetlen vagy és többért könyörögsz.
Kezdőlap 
