Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-23, 04:47
Wass Albert Karácsonyi mese A költő és a macska, Te és a világ című könyvből Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján: - Aztán tudjátok - é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony? - Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá. - Ez igaz - mondta - mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám. - Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokai megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házát. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az, égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet mohósága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében, én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s meg változtatom az ítéletet, amit kiróttam rája." Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka szárazra fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fia, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem. Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borítottak a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. "Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal.- Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette." - Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok. Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban. - Édesanyám, éhes vagyok - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai köze, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. - Mért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz. - Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam. S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: - Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél! Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez. S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek, pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat. - Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsony estén -, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy, megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-24, 01:23
Wass Albert A magyar nemzet hét parancsolata
Az Úristen kegyelméből nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOL-ATÁNAK: 1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt. 2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében. 3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is. 4. Szeress minden magyart, mert testvéred. Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat. 5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is. 6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van. 7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak. Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz! (1993.május)
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-25, 04:34
Ügyelj e napra
Ügyelj e napra, mert ez maga az Élet, Minden Életek Élete. Kurta ívében ott rejlik valahány Igazság, Léted minden valósága. A Fejlődés Üdve. A Tett Dicsősége. A Szépség Ragyogása. Mert nem több Álomnál a tegnap, És Képzet csak az eljövendő. Ám a jól megélt jelen Boldog álommá teszi a múltat, S a Remény képzetévé a holnapot Ügyelj hát e napra
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-26, 05:53
"Az esti iskolán, ahol tanítok, nemrégiben elkövettem a „megbocsáthatatlant”.
Házi feladatot adtam az osztályomnak! Egész pontosan azzal bíztam meg őket, hogy a következő hét folyamán menjenek oda valakihez, akit szeretnek, és mondják meg ezt neki. Olyasvalakit válasszanak, aki még sohasem hallotta tőlük ezeket a szavakat, vagy ha mégis, akkor már nagyon régen. Ez így nem hangzik nagyon nehéznek, amíg nem tisztázzuk, hogy tanulóim túlnyomó része elmúlt harmincöt, és abba a nemzedékbe tartoznak, amelynek tagjaiba azt sulykolták bele, hogy az érzések kifejezése férfihoz méltatlan viselkedés. Érzelmeket mutatni vagy pláne sírni (Jézus Mária!) egyszerűen nem ildomos. Így aztán egyesek számára rettentően kemény erőpróbát jelentett a dolog. A következő óra elején megkérdeztem, van-e kedve valakinek elmondani, mi történt, amikor végrehajtotta a feladatot. Határozottan arra számítottam, hogy szokás szerint nő lesz az önként jelentkező, de ezen az estén az egyik férfi emelte fel a kezét. Úgy tűnt, nagyon megindult, kissé meg is rázta az ügy. — Eléggé haragudtam magára, Dennis — kezdett bele, miután mind a száznyolcvanöt centijével kihúzta magát —, amikor megkaptuk a házi feladatot. Egyrészt nem jutott eszembe egyetlen alkalmas egyén sem a környezetemből, másrészt meg kicsoda maga, hogy ilyen személyes dolgokba avatkozzék? De hazafelé menet megszólalt a lelkiismeretem. A szememre vetette, hogy pontosan tudom, kinek kellene vallomást tennem. Tudja, öt évvel ezelőtt csúnyán összekülönböztünk az apámmal, s azóta nem is békültünk ki igazán. Kerültük egymást, jóformán csak karácsonykor és más elmaradhatatlan családi ünnepeken találkoztunk, de még olyankor is alig váltottunk egy-két szót. Így hát kedden, mire kiszálltam a kocsiból, már meg is győztem magamat, hogy felkeresem az apámat, és megmondom neki, hogy szeretem. — Szinte hihetetlen — folytatta a férfi —, de már a puszta elhatározástól mintha nagy kő esett volna le a szívemről. Otthon berohantam a házba, a feleségemhez, Már lefeküdt, de felébresztettem. Amikor meghallotta, mire készülök, szinte kirepült az ágyból, átölelt, és házasságkötésünk óta először láttam sírni. Fél éjszaka fenn maradtunk, kávéztunk és beszélgettünk. Csodálatos volt! — sóhajtotta. — Másnap korán reggel magamtól ébredtem. Igazság szerint alig tudtam aludni az izgalomtól. A szokottnál előbb mentem be a munkahelyemre, és két óra alatt többet végeztem, mint az egész megelőző napon. Kilenckor felhívtam apámat, hogy benézhetnék-e hozzájuk munka után. Mikor felvette a telefont, egyszerűen megkérdeztem: „Apa, beugorhatnék ma délután? Mondanom kell neked valamit." „Igen? Na és mit?" — morogta, mire biztosítottam, hogy nem tart sokáig, így végül beleegyezett. Fél hatkor csöngettem be a szüleimhez, azért fohászkodva, hogy apám nyisson ajtó. Féltem, ha anyám jön ki a csöngetésre, inamba száll a bátorságom, és inkább neki mondom, amit apának szántam. De mintha kezemre játszott volna a szerencse, mégis apa jött. Nem vesztegettem az időt, beléptem, és rögtön így szóltam: „Azért jöttem, hogy megmondjam: Szeretlek, apa!" A férfi egy pillanatra elhallgatott. — Apám arca mintha átalakult volna. Vonásai a szemem láttára lágyultak meg, ráncai szinte kisimultak, és eleredt a könnye. Felém nyújtotta a karját, átölelt, és így válaszolt: „Én is szeretlek, fiam, de soha nem voltam képes megmondani." Újabb szünet. Nem akartam megtörni a pillanat varázsát, mozdulatlanná dermedtem. Anyám jött oda könnyes szemmel. Csak intettem és egy puszit dobtam neki. Még egy kicsit átölelve tartottuk egymást apámmal, aztán elmentem. Hosszú ideje nem éreztem ilyen csodálatosan magam, de nem ezért álltam fel most. Két nappal látogatásom után az apám, aki régóta szívbetegségben szenved, de nem árulta el nekem, szívrohamot kapott, és a kórházban kötött ki. Azóta eszméletlen, nem tudom, életben marad-e. Úgyhogy csak azt szeretném mondani mindenkinek: Sose halogassák azt, amit meg kell tenniük! Ha tovább várok az apámmal, talán soha többé nem adódik alkalom. Használják ki az időt, és tegyék meg most azt, amit kell!" Szeretetben eltöltött csodaszép napot kívánok mindenkinek!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-27, 09:25
Egy sokatmondó idézet A Suutari-levelek c. párválasztási tanító regényből:
"Nagyapa még két hónapig élt Ling mama temetése után. Mindig éreztem, hogy különleges ember, ahogy az élete is különleges volt. Számomra ma is úgy tűnik, mintha valójában sosem fogott volna rajta az idő. Fiatalosan élt, és ilyen is maradt. Egészen Ling mama temetéséig. Akkor láttam őt először és utoljára. Emlékszem, hogyan játszotta a temetőben egy indián furulyán annak a Cherokee-szertartásnak fájdalmasan gyönyörű dallamát, amely még sokáig szólt az én lelkemben is tovább. Ez volt az ő utolsó erőfeszítése Ling mama halhatatlanságáért. A temetés után az idő lavina sebességgel vitte el. Nyolcvanegy évesen örökre elaludt a kerti napágyon, a nagy tölgyfa alatt, kezében bőrkötésű naplójával, amelybe még egy utolsó levelet írt Ling mamának…
„Drága Csingi! Kedvesem!
Tudom, hogy itt vagy velem, de sajnos már nem hallom, amit mondasz. Tegnap még úgy éreztem igen, de ma délelőtt, ahogy újra megszagolgattam a pongyoládat, rájöttem, hogy ez már csak képzelődés…, és Te már távolodsz tőlem… Már nem akarom ezt az életet így, Nélküled folytatni, hiába kérted a kórházban, hogy ezt tegyem. Nem megy…, már nem megy…, túlságosan fáj, hogy már egyre kevésbé érzem az illatodat a fürdőszobai törülközőkön. Mindig tudtam, hogy ez egyszer még fájdalmas emléke lesz a szerelmünknek…, hát most bekövetkezett. Csak egy vigasztal kissé…, hogy én mindig azt gondoltam, az ember az élete végén leginkább azt bánja meg, amit nem tett meg, és most úgy látom, mi megtettünk mindent, amit akartunk. Mert jó volt várni Rád és keresni Téged elkerülve az élet túl drága kompromisszumait…, és végre – ötvenévesen - Rád találni ott az oslói katedrálisban. Fontos volt nekem, hogy Rád találjak, és soha nem adtam fel. Ha nem így tettem volna, biztos vagyok benne, hogy most – ezen a gyönyörű áprilisi napon, túl a nyolcvanon – nagyon bánnám. Így a szívem közepében boldog vagyok, mert ismerhettelek és szerethettelek huszonhét hosszú és csodálatos éven át. Ez valójában sokkal több, mint amennyi örömre negyvenévesen számítottam az életben. Tudod, mennyire szerettem volna én is, ha gyermekeink tragédiája semmivé foszlik, hiszen a saját életemet is odaadtam volna ezért; erre könnyes párnáink a tanúk. Emlékszem a zokogásodra, és ez már így marad…, de jövök utánad, Kedvesem, és hiszem, megtalállak ebben a galaxisban, hiszen nem lehet ez olyan nagy. Több mint két évtizedig kávéztunk együtt, megannyi hűséges kávéfőző kíséretében…, és ezek az illatok, a reggel fényei, és azok a csodálatos lassú számok, amelyekre reggelente minden áldott nap táncoltunk, felejthetetlenné varázsolták annak a közösségnek a hétköznapjait, amelyet Mi alkottunk: Te és én. Azt hiszem, ennyi közös év távlatából újra el kell mondanom Neked, hogy életem legnagyobb öröme Te voltál. Azt hiszem, hogy ezt Te is így élted át velem kapcsolatban. Annyira akartuk, hogy a másik boldog és elégedett legyen, hogy elfelejtettük legyőzni egymást. Emlékszem, ahogy a lényeddel körül öleltél, és megtanítottál újra a bizalomra. Sosem felejtem el Neked ezt, és az életed ajándékát sem: hogy megosztottad azt velem. Kérlek, gyere vissza értem, maradj itt!... Mindnyájan visszajövünk. Én, ígérem, megkereslek. Ezt soha ne felejtsd el! Találkozunk…, találkozunk…” A levelet már nem írta alá…, nem volt rá szükségük… - találkoztak. A temetésen kiderült, hogy a világ minden táján voltak barátai. A csodálatos indián furulya őt is elkísérte utolsó útjára, és amikor a dallamok elértek a végső csendességhez, a furulyát szertartásosan kettétörték és elégették. Sosem felejtem el. Az idő olyan titkokat tárt fel azóta a számunkra (azt hiszem, a testvéreim számára is), amelyek az ismeretlenség homályába vesztek volna, ha a végrendelet nem említi meg őket..."
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-29, 06:57
Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: -"Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?" A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat." "De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent. A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ. Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi." A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást." Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-30, 07:46
Történet a szerelemről és a házasságról fiataloknak és időseknek
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”. „Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” - válaszolta a tanár. - „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” - tette hozzá. A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” - mondta rögvest tanárnő. - „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.” „Akkor mi a házasság tanárnő?” - kérdezte a tanuló. „Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” - felelte. - „A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” - tette hozzá. A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába. „Ezúttal hoztál nekem kukoricát.” - fogadta a tanárnő. - „Kerestél egyet, ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod mind közül.” - tette hozzá. - „Ez a házasság!”
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-10-31, 02:06
Tűnődések Részletek Popper Péter: Tűnődések napról-napra című kötetéből
Egész életünk egymás mellé sorakozó napok láncolatából áll. Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.
A dolgoknak legtöbbször nem annyira végzetesek a következményei, mint ahogyan fantáziánk felnagyítja azokat. Az emberek respektálják a bátorságot. Csak gyávaságunk bátorítja fel őket arra, hogy visszaéljenek helyzetünkkel.
Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.
Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül.
A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen. Régi sérelmeinken rágódunk vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba: az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk.
A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket. A megbocsátás... elfelejtést jelent.
Hallgassunk minden olyan dologról, ami egy kapcsolat szempontjából jelentéktelen, s a másiknak csak fájdalmat, megaláztatást vagy féltékenységet okoz. Ne légy gyáva és gyenge, viseld egyedül a terheidet, ne akard a partnered vállára lőcsölni. Ám köteles vagy beavatni a partneredet, ha érzelmileg komoly dologról van szó, például beleszerettél valakibe, vagy más okból el kell hagynod! Nem szabad becsapni senkit, aki fontos vagy egykor fontos volt a másiknak.
Tulajdonképpen nem baj az időnkénti veszekedés. De arra vigyázni kell, hogy az agresszivitás ne váljon hatalmi igénnyé. Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett kell lennie mosolynak, közös nevetésnek is. Fontos, hogy ne aludjatok el, ne váljatok szét, ne utazzatok el haragban. Sőt, azt is tudni kell, hogy mi vehető komolyan. Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad kétnaponta újra meg újra bemagolni.
Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Viselkedésünk szabályozása a hatalmunkban van, tőlünk függ. így fonódik össze életünkben a determináció és a szabadság.
Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.
Az önmegismerés és ezen keresztül mások megismerésének legnagyobb akadálya a félelem és a hiúság. Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van „lelki zsákunkban”.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-01, 05:38
Laár András A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk
A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok. Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől. Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat. Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás: „NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!” Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-02, 06:48
"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani." (Müller Péter)
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-03, 07:42
A Teremtő üzenete a haldokló emberiséghez
Mi kell még nektek emberek, hogy felnézzetek az Égre?! Mit kell ahhoz végbevinnem, hogy ébredjetek végre?! Hát nem láttok át a "hatalom" hazug árnyán? Hogy hamis vezetőitek, maguk a sötét ármány?!
A legelbukottabb lelkek diktálnak nektek, S ti mindent elhisztek, megalkudtok ennek?! Hova lett belőletek az Igazság, a SZERET?! Hamis, földi jólétért, eladtátok HITETEK!
Azért suhint rátok a hazug rendszer Ostora, Hogy szemeteket felnyissa, ez az Elhitetés fénykora! De Ti egyedül a javaitok akarjátok vissza, És ennek mocskos levét most mindenki megissza!
Hallgattatok halk szavamra? Kerestetek engem? Nem elég mély számotokra a hazugság tenger?! Holnap, ha az ördög kéri, csukott szemmel meneteljél, Azt is végrehajtod, csakhogy, megint egy kis pénzt keressél?!
Hova lett a méltóságod, gondolkodó képességed? Hova lett az Égből hozott Teremtői Lelkiséged? Miért adsz még enni, a téged kínzó Erőnek? Így tovább élteted a földön tomboló sötétet!
Itt minden rossz érted van, értsd már meg végre! Hogy ELFORDULJ ettől és felnézz az Égre! Én mindenkin segítek, ki SZÍVÉBŐL kéri, Ki nem a földi javait, hanem LELKÉT félti!
Küzdelmes idők jönnek most Ti rátok, Türelmes voltam, de tovább nem várok, Itt létetek céltalan lett, csak Egotok tombol, Olyan Erőt szültetek, mi MINDENT lerombol.
Kínzó szenvedés és nyomor jön a Földre, Mert minden halott szívet, önzés ölel körbe, Kialudt a Szeretet utolsó, kis lángja, A haldokló életet egy Új Korszak váltja.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-05, 07:35
Fahéjas kávé...
A férfi belépett a kávézó ajtaján. Nyoma sem volt rajta lehetetlen divatnak, hóbortos frizurának, csupán lezser eleganciának. Körbehordozta a tekintetét a kávézón, a pultoson, a berendezésen. Tekintete semmit sem keresett, de minden részletet megfigyelt, majd elindult egy ablak melletti asztalhoz. A pincér hozzálépett: - Szép délutánt. Mit hozhatok önnek? - Egy kávét kérnék. Azaz nem, várjon csak, van olyan maguknál, hogy fahéjas kávé? Ajánlották... - Hogyne lenne, a specialitásunk. Máris hozom. - Köszönöm, és egy rostos gyümölcslét is kérnék, magára bízom. A férfi ezek után elővette a telefonját, és tényszerűen konstatálta, hogy bőven van még ideje. Várt valakit. Valakit, akit még ezeddig nem várt. Egy nőt. Egy találkozó, amiből bármi is lehet, vagy semmi sem. Így gondolkozott, majd a kihozott kávét kortyolgatva elégedetten csettintett a nyelvével. A telefonjára tekintett, aztán többször tekintett rá. Az a valaki késett. De ő rendületlenül várt. Azt érezte várnia kell, mert van miért várnia. Néha kitekintett az ablakon, és elgondolkozott a sietős emberi lépteken. Megpihent szeme embereken akik bejöttek, majd kimentek, nézte hogyan találkoznak, vagy válnak el az utcán. Csak ő nem találkozott, még mindig nem. Azzal akire várt. Az ablakon kitekintve meg-megakadt a szeme embereken. A kedélyes szótlansága szomorúságba kezdett váltani. Maga mellé nézett, nézte a téglavörös rózsát, mit annak hozott, akire várt. A percek száguldottak, órákká álltak össze, és felépítették a férfiban a menni kell érzését. Szólt a pincérnek, hogy kérne egy lapot, mert írni szeretne. Miután megkapta, belső zsebéből szépívű tollát elővéve sorokkal kezdte megtölteni az papír fehérségét. Majd így szólt: - Pincér, fizetnék... A lelkiismeretes pincér hozzásietett, tekintetében benne volt az együttérzés, mert pontosan tudta, miért vár a férfi. Azaz kire vár, és miért vár. - Volna egy további kérésem. Szólt a férfi, és néhány kérést fogalmazott meg a pincérnek. Majd a levélkét összehajtva a rózsával együtt az asztalra tette. Vette a kabátját, még egy pillantást vetett az ablakon kívüli világra, ahová kilépni készült. Majd vissza az asztalra, mi néhány óráig a remény hona volt neki. Aztán elköszönve kilépett az ajtón. Nem telt el sok idő, egy fiatal nő lépett be a kávézóba. Majd leült a rózsával otthagyott asztal mellé, és megbűvölten nézte a virágot, és a kis levélkét. A pincér hozzálépett, és így szólt: - Mit hozhatok önnek hölgyem? Egy fahéjas kávét? - Honnan tudja, hogy azt akartam?- csodálkozott a nő. - Az úr mondta, aki ott ült annál az asztalnál. A kávéja ki van fizetve, a virág is, és a levél is az öné. Mindjárt hozom a kávéját. Ezzel a virágot, és a levélkét is odatette a nő elé. A nő megbűvölten nézte a virágot, és a levelet is, majd remegő kézzel kinyitotta, és lassan olvasni kezdte: "Kedves Te... Sajnálom, hogy nem tudtad legyőzni a félelmeidet. Sajnálom, hogy nem hagytad, hogy segítsek elűzni őket. Sajnálom, hogy nem mertél bejönni az ajtón. Sajnálom, hogy annyira félsz a múlt miatt, hogy megijedtél a jövőtől. Sajnálom, hogy nem vetted fel a telefont, mikor annyiszor hívtalak. Te ültél ott a padon. Majdnem három órán át, és nem mertél bejönni. Most én azért mentem el, hogy te bejöhess, hogy ezt elolvashasd. Majd nézz ki oda, arra a padra, ahol te ültél. Ott ülök, és rád várok. Én..." A nő a levél felétől már a könnyein keresztül olvasott, és mikor ideért döbbent arccal nézett fel és ki. Igen. A férfi ott ült, és őt nézte. Rá várt. A nő elmosolyodott. A könnyáztatta arcon furcsa táncot járt mosolya. Majd felállva ránézett a pultosra, aki őt nézte, és hangtalanul csak ennyit mondott: - Menjen már.... A nő életében talán először igazán megkönnyebbülve az ajtó felé iramodott, a könnycseppjei leestek arcáról. Majd kilépett, és elindult a férfi felé, mikor odaért csendben leült mellé. Nem szóltak, van amikor nem kell, van amikor sokkal beszédesebb, csak ott ülni valaki mellett. Valamiért, és ez a valami a fontos. Majd halkan annyit mondott: - Sajnálom. - Én is, hogy sajnáltam volna, ha nem jössz ide. Majd a férfi a nő felé nyújtotta a kezét, a nő pedig csendesen beletette. Mindketten sóhajtottak. Aztán a férfi azt mondta: - Van a közelben egy kávézó. Valaki azt mondta, hogy finom benne a fahéjas kávé. De csak félig volt igaza. - Miért? - Mert azt kávét együtt kéne meginni, és nem külön. Úgy lehet az igazi... Jössz? - Megyek. Aztán csendben felálltak, de egymás kezét el nem engedve elindultak, de nem csak a kávézó felé...
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-06, 08:50
Gyógyító szavak Részletek Dr. Rüdiger Dahlke azonos című könyvecskéjéből
Ami figyelmet kap, az gyarapszik. Mi döntjük el, mire irányítjuk figyelmünket és mit gyarapítunk az életünkben.
A problémák elve adottak és mindaddig ismétlődnek, amíg tudatosan vissza nem nyúlunk a múltba, hogy magunkhoz emeljük őket.
A borús ég olyan a szemünkben, akár a végzet, pedig a Nap továbbra is süt, csupán felhők takarják. Ilyen a megvilágosodás is: mindig elérhető, a kérdés csak az, mi mindennel takarjuk el szemünk elől.
A külső orvosokat számos részlet, a belső orvosokat azonban a teljesség érdekli. A test, a lélek és a szellem egy - ennek felismerése nyugalmat és erőt ad, átélése gyógyulást hoz.
A test a lélek színpada - azokat a darabokat is előadják rajta, amelyeket a lélek megtagad. Mert amit a lélek nem él át, az a testben éli ki magát.
Az atomok, molekulák, sejtek, szövetek és szervek összjátéka olyan zenekarrá egyesíti a szervezetet, amelynek karmestere a lélek. Ha tudatában van a szerepének, harmonikus összjátékot teremt, s szimfóniaként csendül fel az élet.
A testnek a maga világában és a maga módján mindig igaza van. Tünetei és korlátai megmutatják, mit kellene önként és mélyebben megélnünk, és mely feladatainkat nem oldjuk meg kielégítően.
A test valamennyi tünete a lélek egy-egy feladatára utal - az ismeri fel ezeket, aki a testet a teremtés könyveként olvassa.
Boldog az a teljes és tökéletes ember, aki felismerte valamennyi feladatát. Szerencsétlen az, akiből még sok minden hiányzik - mind a testében, mind a tudatában.
Kérdés: Van még feladatod az életben? Válasz: Ha beteg vagy, biztosan!
Kellemes az, amit elfogadunk, kellemetlen, amit nem fogadunk el; a kellem az elfogadásból származik. Aki mindent elfogad, annak minden kellemes - értelmet nyer, és kellemdússá válik az élete.
Kellemetlen az, amit nem fogadunk el. Mindaddig sújt és terhel minket, amíg el nem fogadjuk - vagy káros szenvedélyünkké nem válik.
Az élet kellemetlenségeit vagy elfogadjuk és elviseljük, vagy küzdünk ellenük, és elviselhetetlenné tesszük őket. Az első szabaddá tesz, az utóbbi tragédiába torkollik.
A betegség tünetei magyarázatra és megértésre váró jelek az úton, a fájdalmak pedig figyelmet érdemlő segélykiáltások.
A test csak akkor kiált hangosan segítségért, ha halk szavát nem hallották meg.
A tünetek a fejlődés útjának mérföldkövei - világító fáklyává válhatnak a lélek sötét éjében.
A jelek megfejtés híján értelmetlenek, s nem mutatják az utat.
Aki letér az igaz útról, könnyedén elbizonytalanodhat.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-07, 07:45
Feltaláltad a macskát, jó apát!
Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei. - Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval. - Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi. - A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban. - És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi. - Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség. - Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel van elfglalava. - Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk. - Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni? - Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát –bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott. - Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-08, 06:19
A búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd, avagy az aratásról szóló példabeszéd
Részlet Makk István "Az örök fejlődés kozmikus útja" című könyvéből
(Máté 13:24-30 és 36-40) Megrázó erejű bizonyíték a reinkarnáció mellett.
Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez ki jó magot vetett földjébe. (Máté 13:11) Mikor aludtak az emberek eljött ellensége, konkolyt szórt a búza közé és eltávozott. (Máté 13:25) Amint pedig szárba szökött a vetés és kalászt hozott, felütötte fejét a konkoly is. (Máté 13:26) Erre a szolgák megkérdezték a gazdát. Akarod-e, hogy kigyomláljuk a konkolyt? Nem! Válaszolta. (Máté 13:28) Hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek a búzát is. (Máté 13:29) Hagyjátok. Hadd nőjjön fel mindkettő az aratásig (Máté 13:30)
A tanítványok így szóltak Jézushoz. Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példabeszédet. (Máté 13:36) Jézus így válaszolt. Aki jó magot vet - az Emberfia. A szántóföld - a világ. A konkoly - a gonosz fiai. Az aratás - a világ vége. (Máté 13:37) Az aratás - a világ vége. - mondja Krisztus. (Máté 13:39) Mindkettő’, a búza is, a konkoly is hadd nőj jön fel a világ végéig, az aratásig. (Máté 13:40)
Ebből a parabolából világossá válik, hogy a föld bukott szellemseregei a világkorszak zárásáig - „az aratásig” megkapják azt a kegyelmi lehetőséget, hogy a reinkarnációk sorozatán át önmagukban beérlelhessék a magasrendű tulajdonságokat, „a búzát”. A világkorszak zárásáig, az „aratásig" a parabola szerint igazakká válhassanak, akik fényleni fognak mint a nap. Vagy pedig az involució útját választják és az „aratásig", a világ végéig - a parabola szerinti - gonoszakká válnak. Azonban az aratásig, vagyis a világkorszak zárásáig nem engedi az Úr kitépni sem a konkolyt, sem a búzát. Csodálatos kegyelmi tény. Vagyis mindenki megkapja a reinkarnáció kegyelmét, hogy a világkorszak zárásáig „az aratásig” beérhessen benne a búza. Vagy ha ez nem, akkor a konkoly, amelyre a parabola szerinti tüzes kemence tisztító kegyelmi folyamata vár, egy örökkévalósági ciklusra, egy „Eón”-ra.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-09, 07:34
Egy sokatmondó idézet A Suutari-levelek c. párválasztási tanító regényből:
"Nagyapa még két hónapig élt Ling mama temetése után. Mindig éreztem, hogy különleges ember, ahogy az élete is különleges volt. Számomra ma is úgy tűnik, mintha valójában sosem fogott volna rajta az idő. Fiatalosan élt, és ilyen is maradt. Egészen Ling mama temetéséig. Akkor láttam őt először és utoljára. Emlékszem, hogyan játszotta a temetőben egy indián furulyán annak a Cherokee-szertartásnak fájdalmasan gyönyörű dallamát, amely még sokáig szólt az én lelkemben is tovább. Ez volt az ő utolsó erőfeszítése Ling mama halhatatlanságáért. A temetés után az idő lavina sebességgel vitte el. Nyolcvanegy évesen örökre elaludt a kerti napágyon, a nagy tölgyfa alatt, kezében bőrkötésű naplójával, amelybe még egy utolsó levelet írt Ling mamának…
„Drága Csingi! Kedvesem!
Tudom, hogy itt vagy velem, de sajnos már nem hallom, amit mondasz. Tegnap még úgy éreztem igen, de ma délelőtt, ahogy újra megszagolgattam a pongyoládat, rájöttem, hogy ez már csak képzelődés…, és Te már távolodsz tőlem… Már nem akarom ezt az életet így, Nélküled folytatni, hiába kérted a kórházban, hogy ezt tegyem. Nem megy…, már nem megy…, túlságosan fáj, hogy már egyre kevésbé érzem az illatodat a fürdőszobai törülközőkön. Mindig tudtam, hogy ez egyszer még fájdalmas emléke lesz a szerelmünknek…, hát most bekövetkezett. Csak egy vigasztal kissé…, hogy én mindig azt gondoltam, az ember az élete végén leginkább azt bánja meg, amit nem tett meg, és most úgy látom, mi megtettünk mindent, amit akartunk. Mert jó volt várni Rád és keresni Téged elkerülve az élet túl drága kompromisszumait…, és végre – ötvenévesen - Rád találni ott az oslói katedrálisban. Fontos volt nekem, hogy Rád találjak, és soha nem adtam fel. Ha nem így tettem volna, biztos vagyok benne, hogy most – ezen a gyönyörű áprilisi napon, túl a nyolcvanon – nagyon bánnám. Így a szívem közepében boldog vagyok, mert ismerhettelek és szerethettelek huszonhét hosszú és csodálatos éven át. Ez valójában sokkal több, mint amennyi örömre negyvenévesen számítottam az életben. Tudod, mennyire szerettem volna én is, ha gyermekeink tragédiája semmivé foszlik, hiszen a saját életemet is odaadtam volna ezért; erre könnyes párnáink a tanúk. Emlékszem a zokogásodra, és ez már így marad…, de jövök utánad, Kedvesem, és hiszem, megtalállak ebben a galaxisban, hiszen nem lehet ez olyan nagy. Több mint két évtizedig kávéztunk együtt, megannyi hűséges kávéfőző kíséretében…, és ezek az illatok, a reggel fényei, és azok a csodálatos lassú számok, amelyekre reggelente minden áldott nap táncoltunk, felejthetetlenné varázsolták annak a közösségnek a hétköznapjait, amelyet Mi alkottunk: Te és én. Azt hiszem, ennyi közös év távlatából újra el kell mondanom Neked, hogy életem legnagyobb öröme Te voltál. Azt hiszem, hogy ezt Te is így élted át velem kapcsolatban. Annyira akartuk, hogy a másik boldog és elégedett legyen, hogy elfelejtettük legyőzni egymást. Emlékszem, ahogy a lényeddel körül öleltél, és megtanítottál újra a bizalomra. Sosem felejtem el Neked ezt, és az életed ajándékát sem: hogy megosztottad azt velem. Kérlek, gyere vissza értem, maradj itt!... Mindnyájan visszajövünk. Én, ígérem, megkereslek. Ezt soha ne felejtsd el! Találkozunk…, találkozunk…” A levelet már nem írta alá…, nem volt rá szükségük… - találkoztak. A temetésen kiderült, hogy a világ minden táján voltak barátai. A csodálatos indián furulya őt is elkísérte utolsó útjára, és amikor a dallamok elértek a végső csendességhez, a furulyát szertartásosan kettétörték és elégették. Sosem felejtem el. Az idő olyan titkokat tárt fel azóta a számunkra (azt hiszem, a testvéreim számára is), amelyek az ismeretlenség homályába vesztek volna, ha a végrendelet nem említi meg őket..."
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-10, 07:36
A SAJÁT KERESZTED
Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: „Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.” „Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet. Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. „Azt kérem, ott, ami a sarokban van!” „Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus. Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-12, 06:05
Na kutya, ma megmentettem egy embert
A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem. Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van, és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk. Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és szeretnék valakit szeretni, és valakinek sokat jelenteni. Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége. Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni. Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam. Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz. Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom. Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el. Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált. És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak. Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.
szemlézte: Bíró László
A szellemi tanítások szerint a kutya azért van a földön és az a feladata, hogy megtanítsa az embert a hűségre és az odaadó szeretetre. Sok-sok ember, akinek még nem volt kutya kedvence fel sem tudja fogni mit veszít azzal, hogy lelki gazdagsága hiányos marad élete végéig, pontosan azokkal az érzelmi tartalmakkal lesz szegényebb, melyeket a kutya segítségével lehet kifejleszteni.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-13, 06:54
A szellemi és anyagelvű felfogás Részlet Makk István "Az örök fejlődés kozmikus útja" című könyvéből
A félreértések elkerülése végett egy igen fontos elvet újra tisztáznunk kell! Sokszor esett szó szellemi felfogásról, anyagelvű felfogásról. Ha szellemiekről igen szépen beszélek, ez még nem jelenti azt, hogy szellemi felfogású vagyok! Mert nem az a döntő, hogy mit mondok, hanem, hogy a magasrendű elveket hogyan élem! Lehet valaki - megismerés hiánya miatt - fílozófiailag anyagelvű felfogású, de ha életében az alázatosságot valósítja, akkor lényegében szellemi felfogású! És hiába vallom - vallásilag - a legszentebb elveket és szónokolok az angyalok nyelvén a szeretetről, ha cselekedeteim ennek ellene mondanak! Akkor hangoztatott elveim ellenére anyagelvű vagyok! Sőt, ez a magatartás - Krisztus szerint - a legsúlyosabb megítélés alá eső anyagelvűség! Gondoljunk a farizeusok nyolcszoros jajára, akiket Krisztus a legélesebben elítélt! Akik hirdették a szellemi törvényeket, de cselekedeteik ellene mondtak azoknak! (Máté 23.13-33 ).
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-14, 07:01
A szenvedés vonzza az igazi szeretetet Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza
Az igazi szeretet nem ismer korlátokat, nem olvadozik, de nem is hagyja cserben azokat, akikhez kötve van. Egy megsebzett kis madár közelebb van a lelkedhez, mint az, aki azt megsebzi, még hogyha az a barátod is. Mert az igazság az, hogy a bűn közétek áll, és a hasonlótól elszakít, az igazság pedig összeköt a tőled messze állóval, mert fáj neked az ártatlanul szenvedőnek fájdalma. Tehát először azt vonjuk be a szeretetünkbe, aki szenved. Miután pedig mindenki, aki bűnt követ el, máris magában hordja a szenvedés csíráit — csak még nem érzi, és tovább bűnöz — ennél fogva, míg nem szenved, addig nem fáj sem neki, sem nekünk. De amikor feljajdul, amikor már gyámoltalanul menekülni akar, akkor már egyengetni kell az útját. Azért engedi meg a jó Isten, hogy az igazságért szenvedni kelljen a földön, hogy meglegyen a példa, amely mindenkor reménységgel és bátorsággal tölti el a szegény küszködő és javulni vágyó lelkeket. Azért én azt mondom: minden olyan szenvedés, amelynek az Úrtól rendelt célja van, a szeretetnek gazdag áldását vonja maga után, mert ez már áldozat. De ha kedvét töltő vadászra pazaroljuk a szeretetünket, akkor elfecsérelt erőt szórunk az ellentét zsákjába, és jobb, ha e helyett inkább az általa megsebzett madárkát gyógyítgatjuk. Amazt is fogjuk gyógyítani, ha a bűnének nyila majd őt sebzi meg, mert akkor ő is rászorul a szeretetre.
szemlézte: Bíró László
nzyang likes this post
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-15, 07:07
Az emberi nagyot akarásról
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza
Az embernek nem kell aggodalmaskodnia és semmi felett sem kell töprengenie, mert ha a sorsában nincs az, amit óhajt, úgysem tudja azt megszerezni, vagy elvégezni. Erőt kell kifejteni a jó és becsületes törekvésben, hogy az ember a maga életének az eredményét kihozhassa. De ha minden igyekezete dacára nem tud sikert elérni, akkor sem szabad kétségbeesnie, mert akkor vagy nem tudja az ember a maga feladatát felismerni, és helytelen irányba kapkod, vagy nem érkezett még el ahhoz a ponthoz, amelynél feloldódnak bizonyos kötöttségek, és velük együtt az a törvény, amely az embert még fejletlen felfogása folytán vezetni tartozott. Azért jobb az embernek kevesebbet akarnia, és amit a végzet bízott rá, abban tökéletesen eljárnia, ezzel olyan lelki képesítést nyer, amivel a legnehezebbet is játszi könnyedséggel oldja meg. Ezért a nagyot akaró emberi lélek nem menekül meg soha a fonák eredménytől, mert lehet, hogy egy ideig bírja az iramot, és minden idegszálának megfeszítésével és lelki erejének kihasználásával némi sikereket ér el, de éppen akkor roppan össze, amikor már majdnem célnál érzi magát.
Szemlézte: Bíró László
nzyang likes this post
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-16, 06:02
60 éves kor után, amikor már nincs túl sok idő hátra és úgysem viszünk magunkkal semmit, amikor eltávozunk, akkor kiránduljatok, vásároljatok olyan dolgokat amiket szerettek és amit megengedhettek magatoknak. Ne gondoljatok arra, hogy mindent amit megspóroltatok a gyerekeitekre és az unokáitokra hagytok, mert ugye így van? Ne akarjátok, hogy olyan parazitává váljanak akik alig várják a halálotok napját. Ne aggodalmaskodjatok azon, hogy mi fog történni, hogyan fognak emlékezni rátok, mert amikor már a sírba vagyunk, úgysem halljuk sem a dicséretet sem a kritikát. Ne aggódjatok túl sokat a gyerekekért, mert nekik is meg van a saját sorsuk és biztosan megtalálják ők is a saját útjukat. Ne legyetek a gyereketek rabjai! Tartsátok a kapcsolatot velük, szeressétek, segítsétek őket amikor szükségük van rá, de ne hagyjátok, hogy kihasználjanak. Az élet több annál mint munka, menjetek minél hamarabb nyugdíjba és örüljetek az életnek. Ne várjatok túl sokat a gyerekeitektől, a gyerekek többsége szereti a szüleit, de nagyon el vannak foglalva a munkájukkal és más dolgokkal, ezért nem lesznek nagy segítség a szülők számára. 60 éves kor után már ne pazaroljátok arra az energiátokat és az egészségeteket, hogy vagyonra tegyetek szert vagy addig dolgozzatok ameddig meghaltok. Lehet, hogy a pénzeteknek semmi értéke sem lesz a kaszás előtt. Mondjatok le a versengésről arról, hogy kinek a gyereke a gazdagabb és ki jár több alkalommal étterembe, kávézóba vagy külföldi utakra. Inkább azt mérlegeljétek, hogy kinek van több szabadideje, ki a boldogabb, az egészségesebb és az életvidámabb. Ameddig egészségesek vagytok és jó a közérzetetek addig tervezzétek meg a következő napot és várjátok izgatottan a holnapot. Egy boldogtalan nap az életedben egy elveszett nap. Egy olyan nap amely tele van örömmel az egy nyertes nap. Egy optimista lélek hamarabb legyőzi a betegséget, egy boldog lélek pedig nincs mit legyőzzön, mert nem ismeri a betegséget… Mozogjatok minden nap, sétáljatok a friss levegőn, élvezzétek a nap sugarait, olyan ételeket fogyasszatok amelyek vitaminokat tartalmaznak és minden esélyetek meglesz arra, hogy akár még 20-30 évet éljetek egészségben, jókedvűen! / Jane Fonda /
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-17, 07:52
"Voltak idők, amikor 100 forintért vettem magamnak valamit enni, és volt amikor 10000 forintból vacsoráztam. Aggodalom nélkül tudtam venni dolgokat anélkül, hogy visszatettem volna a polcra. Mindannyian tapasztaltunk hullámvölgyeket az életben. Néhányan biztosan jobban, mint mások, de mindannyian megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Senki sem jobb a másiknál, és a szívem gyászolja azokat az embereket, akik ezt képzelik magukról, és azt hiszik, hogy jobbak. Nem számít, milyen nagy a házad, milyen új az autód, vagy mennyi pénz van a bankszámládon, mindannyian vörösen vérzünk, és végül eltűnünk erről a földről. A halál nem ismeri sem a diszkriminációt, sem az életed egyedül. Légy kedves másokhoz. Tiszteld a többi embert, az állatokat és a természetet. A nagy egód nem fog sehová sem vinni. Légy szerény. És továbbra is légy magabiztos. Kevesen olvasnak eddig, de ha egyetértesz ugyanezzel a véleménnyel, örülnék, ha ezt lemásolnád és feltennéd egy képpel magadról. A legtöbben fognak, mert ők olyan emberek, akikről beszélek..."
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2021-11-19, 05:11
Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír. “Mi történt, mi bánt?” – kérdezte. “Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta.” – felelte. A fogalmazásban ez állt: “Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében.” Ekkor a tanítónő férje azt mondta: “Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak.” A tanítónő kisírt szemmel közölte: “Ezt a fogalmazást a fiunk írta.”
UI:
Takáts P Kvantumfizika és antropozófia 2021 május
Az előadás azt kívánom bemutatni, hogy a kvantumelmélet alapján létrejött új világképnek ma már több közös vonása van a szellemtudománnyal, mint a hagyományos fizikára épülő materialista tudományból levezetett biliárdgolyó világképpel. Ezzel egy olyan helyzet állt elő, hogy napjainkra az Univerzumról alkotott világképében a modern tudomány, ha nem is utolérte, de annyira megközelítette az antropozófiai szellemtudomány világképét, hogy már csak egy kis küszöb választja el attól a felismeréstől, hogy tudását ki kell egészíteni azzal, amit az antropozófia közöl az emberről és az Univerzumról. Keresem a választ arra a kérdésre, hogy hogyan tudná a biliárdgolyó tudatosság fogságába került emberi gondolkodást kiegészíteni, illetve helyes irányba vinni és a szellemmel ismét összekapcsolni egy olyan egyesített elmélet, amely a modern kvantumfizika és az antropozófia eredményeit egyaránt magába foglalj
Kezdőlap 
