Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-11-28, 06:37
Csak engedd meg
Bolondnak nézték, amikor beszélt az angyalról, tehát abbahagyta. Amikor először érezte az érintését, látta libbenő mogyorószőke haját, szeretetet sugárzó mogyoróbarna szemét, elmondta a férjének, pedig előre sejtette a várható negatív reakciót, de a csoda élménye kikívánkozott belőle: meg akarta osztani azzal, akit szeretett.
- Micsoda baromság ez? – förmedt rá a férje. – Még a végén asztalt táncoltatsz itt nekem!
A durvaság végigzúdult rajta, összetörte az örömöt és az éledő álmot. Bizonytalanság fogta el, kételkedni kezdett abban, hogy valóban látta-e, amit látott, érezte-e, amit érzett. A barátnője furcsálló tekintetet vetett rá, és óvatosan megkérdezte:
- Amúgy jól vagy? Nem szédülsz? Nem fáj a fejed?
A barátnője férje pedig, aki a másik szobában „véletlenül” meghallotta, miről beszélnek, megállt az ajtóban és kategorikusan kijelentette:
- Képzelődsz. Angyalok nem léteznek, mert nincs a létezésükre tudományos bizonyíték. Álmodtál valamit, vagy fantáziáltál.
Nem vitatkozott, mert az érzés, amit ő akkor érzett, leírhatatlan, megfogalmazhatatlan volt, s az érzés a kőkemény logikával szemben nem állta meg a helyét: szertefoszlott, elillant. Az érzésnek nincsenek logikus észérvei, az csak van. A barátnője férje különben is mindig tudja, mit beszél, rendkívül okos ember, az elmúlt évek alatt minduntalan letorkolta őt a vitákban – biztosan ezt is jobban tudja, gondolta bizonytalanul.
Az angyal azóta nem jelentkezett, pedig már három hét is eltelt, és ő eleinte hívta, várta, de nem érezte többé azt az édes érintést, nem jelent meg előtte a szépséges arc. Gondolkodott, hogyan hívhatná vissza. Akarat, döntött végül. Ha elég erős akarata van, akkor teljesül a vágya, akarattal bármit el lehet érni, gondolta. Szilárd akaratának köszönheti, hogy kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, akarattal kiszámított időben esett teherbe és programozott időben szülte meg a fiát, erős akaratával tartotta remek kondícióban a testét – az akarat mindent legyőz.
Elkezdett hát erősen rákoncentrálni, hogy márpedig ő létrehozza ezt a találkozást, egyre inkább megfeszítette az erejét, egyre görcsösebben, egyre makacsabbul szólongatta, hívta az angyalt – de közben furcsamód mintha egyre távolabb került volna tőle. Kétségbeesett, sírt, könyörgött; az angyal nem mutatkozott. Ravaszul felajánlotta, hogy jó lesz, imádkozni fog, még akár templomba is elmegy, ha kell, de az angyal erre sem reagált.
Miután megjárta a reményt követő kétségbeesés, majd a csalódottság stádiumait, az „úgyis minden hiábavaló” kiégett rezignáltsága uralkodott el rajta, s most már ő is elhitte, hogy valóban csak a fantáziája játszott vele, vagy talán álmodott, és az álmot ostobán valóságnak hitte.
Sokat gyalogolt aznap, kisebb bevásárlásokat intézett, és még nem végzett. Sietnie kellett vissza a munkahelyére, de még az áramszolgáltatóhoz is be akart menni egy eléggé nyomasztó számlaegyeztetés ügyében, ám ezt halogatta, amíg lehetett, éppen a kellemetlensége miatt. Így, mivel kicsit elfáradt a lába a tűsarkú cipőben, és jólesett volna egy kis pihentetés, inkább a park felé kanyarodott, és megörült, hogy talált egy üres padot a homokozó mellett. Leereszkedett rá. A kellemes tavaszban az anyukák és pöttöm gyerekeik kint zsibongtak a játszótéren. A homokozóban, szinte a lába előtt, egy öt év körüli tejfelszőke fürtös kisfiú játszott, lapátolta a homokot egy vödörbe. Az asszony hátradőlt, sóhajtott, megmozgatta a lábujjait a cipőben. A kisfiú rápillantott, illetve nem is rá, hanem inkább mellé vagy mögé, és folytatta a lapátolást.
- Az angyalod beszélni szeretne veled – szólalt meg magától értetődő természetességgel. Az asszony rámeredt a gyerekre. A szíve megállt egy pillanatra, majd vadul kalimpálni kezdett. Képtelen volt válaszolni: kételkedett benne, hogy jól hallotta-e, és hogy egyáltalán hozzá szólt a gyerek. A kisfiú ismét felpillantott, majd újabb lapát homokot borított a vödörbe.
- Azt mondja, nem tud veled beszélni, mert bezártad magad.
Az asszony kalapáló szívvel, kapkodó lélegzettel, óvatosan megpróbált tájékozódni.
- Te látod őt?
- Ott áll melletted – megint felnézett, megint csak egy pillanatra, elmosolyodott, és újra a tevékenységére figyelt – most a válladra tette a kezét. Az asszony behunyta a szemét, az öröm már kezdett fényleni a mellkasában, de még nem tudta, nem merte elhinni. Próbálta elképzelni, hogy egy kéz a vállán nyugszik, de nem érezte azt a súlyt, azt a fogást, amit elvárt volna.
- Azt mondja, nem kell akarni semmit. Ne akarattal próbáld megszerezni, csak engedd meg, hogy eléd jöjjön a lehetőség, és a tiéd lesz. Ne az ő ajtaján dörömbölj, mert az övé nyitva van, hanem a tiédet nyisd ki.
Az asszony nagyot lélegzett. Eszébe sem jutott furcsállni a felnőttes szavakat: tudta, hogy a gyerek üzenetet ad át. Igen, este majd időt szakít, és akkor majd megpróbálja így, a tanács szerint. Most nem ér rá, máris rohannia kell, ezt az áramszolgáltatós ügyet el kell intéznie.
- Bendzsi! – kiáltott egy magas hang, amire a kisfiú felfigyelt, és hátranézett. Egy fiatal nő integetett neki egy távolabbi padról, miközben a másik kezével mobiltelefont tartott a füléhez. – Gyere, apa mindjárt értünk jön, megyünk az uszodába!
A kisfiú leborította a vödröt, hogy a homok kis tornyocskát képezzen, feltápászkodott és az asszonyra mosolygott.
- Nem majd este. Most. Szia – és elszaladt. Az asszony döbbenten utána meredt. Most. Valóban, halogatásnak itt nincs helye. A halogatás miatt esetleg lemarad valami nagyon fontosról. Mi lehet ennél fontosabb? Igen, most van az a pillanat.
Megtámasztotta a hátát, behunyta a szemét, kézfejét a combjára helyezte, ellazította a testét és mélyeket lélegzett. Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség, gondolt vissza az üzenetre. Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Örvénylő energiát érzett a két tenyerében, enyhe, hűs szellőt az arcán. És az angyal szeretetének érintése áthullámzott a testén varázslatos gyönyörűséggel, ugyanúgy, mint akkor, békességet és nyugalmat hagyva maga után. Egymás szemébe néztek, és ő beleveszett a lélegzetelállító szépség és harmónia áradásába.
Úgy érezte, kiterjed a tudata, akkora volt, hogy körbefogta a padot, már játszótér méretű volt és egyre növekedett, beburkolta a várost, folytonosan tágulva, már az egész Földet körülvette, és ő egy távoli pontból nézett rá, miközben tudta, hogy ott ül a padon, hunyt szemmel, az egész világ középpontjaként. Én vagyok a Föld, gondolta, és cseppet sem csodálkozott. Én vagyok a Minden, tehát minden úgy történik, ahogy nekem szükségem van rá. Ez a valóság.
Hosszú ideig ült ott, megélve a Csodát. Amikor kinyitotta a szemét, az előtte elterülő játszótér hihetetlenül színesnek, fényesen ragyogónak tűnt. Lassan felállt, elindult, s mintha valami védőburokban lépdelt volna. Betért az áramszolgáltató irodájába, és csodák csodája, öt perc alatt sorra került a várt egyórás sorban állás helyett. S amikor elővezette a problémáját az ügyintézőnek, kiderült, hogy félreértés történt, nem kell horribilis összeget fizetnie, mert a szomszédja villanyórájának számát összecserélték az övével.
Kilépett az ajtón, és ismét érezte a gyengéd érintést.
Az angyalod ott áll előtted, és a válladra teszi a kezét. Hunyd le a szemed, és érezd…
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-11-29, 08:23
Váradi Andrea Alázat
Alázatosnak lenni annyi, mint letérdelni és fölfelé nézni. Felnézni, mert az alázat nem emberi minőség, hanem Isteni. Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy megalázkodni. Alázatosnak lenni annyit jelent, hogy magamba fogadom az istenit. Befogadom azt, hiszen több nálam, túlmutat rajtam, túl mutat mindenen ami emberi, mert az alázat Isteni. Amikor alázatos vagy, akkor meglátod a másikban az istenit, képes vagy azt befogadni, beengedni, önmagadon átengedni, mind abból ahogy áthalad rajtad abból tanulni. Emberként alázatosnak lenni annyit tesz, hogy elfogadom azt ami, és ahogy történik, mert tudom Isten ezt akarja, ezt adja nekem ebben a percben, mert úgy gondolja ez válik leginkább hasznomra. Aki nem képes alázattal élni az életet, az nem tiszteli a legalapvetőbb törvényszerűséget, nem tiszteli a Mindenség rendjét, így tulajdonképpen nem tisztel semmit. Aki nem tisztel semmit és senkit, az nem képes másként tanulni, mint olyan szituációkból ahol térdre van kényszerítve, ahol az Isteni felülkerekedik mindenen, ami emberi. Alázat vagy van benned, vagy nincs…ezt nem lehet tanulni, elsajátítani. Ezzel együtt lehet születni. Aki ezzel együtt születik, az áldott, mert övé az Isteni és tanulhatja az emberit. Aki e nélkül születik az emberi és azért van itt, hogy megtanulja az Istenit. Aki az emberit tanulja, az képes elfogadni, befogadni és a legfőbb tanulni valója, hogy meghúzza és megtartsa határait. Aki az Istenit tanulja, annak azt kell megtanulnia, hogy túl lásson mindenen ami emberi, és meglássa a mögöttes lényeget, rendet,az Istenit. Mindannyian tanulni, bölccsé válni vagyunk itt. Változó világban élünk és egyre nagyobb szükségünk van az alázatra, mert csak így tudjuk meglátni mindazt amit az élet valójában üzen nekünk. Csak így láthatjuk meg a valódi értékeket egymásban és a világban. Ereszkedjünk térdre és nézzünk fölfelé, lássuk meg mindazt ami valótlan világunk mögött rejlik! Láss túl az emberin, nyisd meg szívedet és lényedet a befogadásra, engedd szabadon áradni és áramlani az energiákat. Éld az életedet szeretetben, szeretettel, mutass példát világodban! Világíts és ragyogj, hogy a keresők meglássanak, megtaláljanak.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-11-30, 08:06
Allegória a felemelkedésről
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba." A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!" De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!" És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy "kaland." De ők csak egyre azt kiáltozták: "Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltünt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról. "Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek."
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-01, 08:11
Asha Elijah (más néven Asha & Asher Quinn) a "Walking with Jesus" című számot énekli a "Gospel of Love" című albumából. Ez az album jelenleg készül. CD / letöltés 2021-ben. Ez a dal nagyon személyes nyilatkozat. 5 éves koromban egyedül látomásom volt a hálószobámban, amikor Jézus megjelent a falon keresztül, több ezer, fehérbe öltözött gyermekkel, bevonulva Jeruzsálembe. Csak néhány másodpercig tartott, és mégis örök eseménynek tűnt. Ebben a korban nem tudtam tudatosan Jézusról, de magamban dúdoltam a „keresztény katonákat”, mert az általános iskolában énekeltük. Most általában nem vagyok a himnuszok egyike, mert zeneileg gyakran kissé kínosnak találom őket, és ez nem volt jellemző rám! Nagyobb valószínűséggel dúdoltam Elvist vagy Buddy Holly-t. Sőt, zsidó anyától születtem, és zsidó családba fogadtak. A látomás mégis sírásra késztetett, és a könnyeim a hazaérkezés könnyei voltak. Mondtam anyámnak erről a látomásról, de ő csak halkan suttogta: "Nem imádjuk Jézust". De beleszerettem. Ez a pillanat nagyrészt meghatározta életemet és életcélomat. Abban a pár másodperces látomásban játszottam minden szerepet ... Én magam voltam, mind azoknak a gyerekeknek voltam, és Jézus voltam. Azóta Jézussal és a gyerekekkel járok Jeruzsálembe. Nem vagyok a hétköznapi értelemben vett keresztény, és nincs külső egyházam. Kerülök mindenféle evangelizációt. Összeszorít engem. A szívem a gyülekezetem. Tehát a Jézussal járás belső utazás. Van a Szent Péter templom, amely a külső egyház ... a kereszténység mainstreamje ... és ott van a Szent János templom, amely az élő Krisztus szívében való megtalálásáról szól. Jeruzsálem (arabul Dar-es-Salam; „a béke kapuja”) ebben az összefüggésben belső célpont. Jézussal Jeruzsálembe sétálni annyit jelent, hogy igazodunk a magasabb akarat misztériumához, és hazatérünk az Isten-tudathoz a lélekben. Ehhez nincs szükség vallásra, csak teljes szívű hitre és odaadásra van szükség ahhoz, hogy a magasabb igazság útját minden „időjáráson” keresztül ... kísértésen keresztül kövesse; kétség; félelem; ego; büszkeség; irigység, és mindazok a belső démonok, amelyek megtámadnak minket. Ezek a lélek sárkányai, amelyeket Mihály arkangyal legyőz. Michael ezekben az időkben a felsőbb én hangja. Krisztus lény, nem „út”; a valóság nem hit. Ahogy három dolog marad a végén, a hit, remény és szeretet (és ezek közül a legnagyobb a szerelem), tehát a lélekben három erény van, amely az utat alkotja; szépség, jóság és igazság. A szeretet szépségből, jóságból és igazságból áll, és erre vágyom, miközben „Jézussal járok”. Az élet örök zarándoklat, és a szeretet a cél. A szeretet útján sok ellenséggel találkozunk; sok ellenállás. Ezek külsőnek tűnnek, de valójában belsőek. A régi pátriárkák, Mózes és Ábrahám által lefektetett út „törvény” volt; a parancsolatokat. Van egy „Top Ten”, de apró betűkkel valójában 632. (Ez rengeteg apró betűs!) Jézus megkeresztelkedve befogadta lényébe Krisztust, és útja a szeretet volt, nem a törvény. A szerelem meghaladja a törvényt. Ez pedig fejlemény az emberiség lelkében. Minden egyénnek ez a szeretet magja szunnyad a lélekben, készen áll az ébredésre. Ez megbocsátást jelent, nem pedig bosszút; a megértés, nem az ítélet és az egység nem a kettősség. Ez az út. Ami minket támad, az az álszentség, a megvetés és az istentelen mechanisztikus gondolkodás ... az a fajta szkepticizmus, amely nemcsak a spiritualitás dekonstrukciójára, de akár megcsúfolására is törekszik. Az igazság, az álhírek (hazugságok, torzulások, túlzások és manipulációk) és az intellektuális szűkösség szemben állnak a szeretettel, és sehol sem dacosabban, mint belül. A „vallás” szó a latin „Re ligio” szóból származik, hogy újra éljen, de a vallással leginkább szemben álló dolog gyakran maga a vallás, ha azt a felsőbbrendűség eszközeként használják. Nincs értelme Krisztus körül történeti narratívát felépíteni, és komfortzónás valósággá antropomorfizálni; nincs értelme vitatni a csodák és a feltámadás érvényességét a tudomány szerint, vagy hogy szociopata vagy sarlatán volt-e, vagy szerelmi gyermeke volt-e Mária Magdalénával, vagy meleg volt-e. Ezek pletykák és apróságok. A szívben lévő Krisztus híd a látszólagos és a valóságos között, tévedhetetlen útmutató mindazokhoz, amelyek örök és elfátyolozódnak tőlünk a spirituális világban, amíg be nem tudjuk internalizálni. Van Isten. Vannak angyalok. Szeretünk, és szerethetőek vagyunk. Van az örökkévalóság, és itt az idő húsban és vérben, az idő és a tér pedig azért van, hogy ezt megismerhessük és megélhessük. Fontos elágazás van az úton, amikor Jézussal sétálunk; balra vagy jobbra. Jobbra ez a hitfogalom: "Látom, hogy higgyek. Balra azonban ez:" Hiszek, hogy lássak ". Nem birtokolhatom Isten megértését vagy birtoklását. Ez ego-központú lenne. Csak a bal oldali út vezet Jeruzsálembe; hinni a látás érdekében. https://www.youtube.com/watch?v=TqMd0HSLYKk
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-02, 07:42
Amikor meghalsz, ne aggódj a tested miatt... a rokonaid, bármit megtesznek a lehetőségeik szerint. Le fogják venni a ruháidat, Meg fognak mosni Fel fognak öltöztetni Elvisznek a házadból és elvisznek az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak ". Néhányan lemondják a kötelezettségvállalásokat, és még a munkát is elhagyják a temetésedre.
A holmijaid, még azt is, amit nem szerettél kölcsönvenni, eladják, megajándékozzák vagy elégetik. A kulcsaid A szerszámaid A könyveid A CD-k A cipőid A ruháid... És biztos vagyok benne, hogy a A világ nem áll meg, hogy sírjon érted. A gazdaság folytatódik. A munkádban le leszel cserélve. Valaki, akinek ugyanolyan vagy jobb képességei vannak, átveszi a helyed. A javaid az örököseidhez kerülnek... . És ne kételkedj abban, hogy továbbra is idéznek, ítélkeznek, kérdőjeleznek meg és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél. Azok, akik csak az arcod alapján ismertek, azt fogják mondani: Szegény ember! Ó, nagyon jól érezte magát! Az őszinte barátaid pár órát vagy pár napot fognak sírni, de aztán visszajönnek nevetni. A '' barátok ', akik belerángattak a pachangákba, gyorsabban el fognak felejteni. Az állataid hozzászoknak az új gazdához. A képeit egy ideig felakasztják a falra, vagy néhány bútorra tárolják, de aztán egy fiók aljában tárolják. Valaki más ül a kanapédon és az asztalodnál eszik. Otthonodban a mély fájdalom egy hétig, kettőig, egy hónapig, kettőig, egy évig, kettőig tart... Aztán kiegészülsz az emlékekkel, és akkor vége a történetednek. Emberek között kötöttem ki, itt kötöttem ki, és ebbe a világba kötöttem ki. De kezdd a történeted az új valóságodban... a halál utáni életedben. Az életed, ahol nem tudtál haladni az itteni dolgokkal, mert amikor elmentél, elvesztették az értéküket.
Az új életedben csak a szellemedre lesz szükséged. És az érték, amit itt felhalmoztál, az lesz az egyetlen vagyon, amire ott számíthatsz. Az a szerencse az egyetlen, amit elvennél és szeretni fogsz, amíg itt vagy. Amikor szeretetben élsz mások felé és békében másokkal, akkor a spirituális szerencsédet halmozod fel. Névtelen. Ezért próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Francisco de Assisi mondta; '' Innen nem veszed el azt, amid van. Csak azt veszed el, amit adtál
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-04, 07:12
Étterem mese
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből. Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt. Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. „Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle. „Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi. „De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.” Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-05, 06:50
Tündérszikla Székely népmese
Messze-messze a Kárpátok havas bércei közt van egy különös csúcs. Nem is igen mondható csúcsnak, hiszen a magas hegy teteje, mintha le lenne vágva, kis fennsíkot alkot, rajta egy különös szikla: egy fekvő lányalakra ráborulva egy férfi. Tündérsziklának hívja azt a nép, s a szikla tövében nyíló halványkékbe játszó fehér virágot a Hold Leányának. S mindenki tudja a Tündérszikla történetét is. Réges-régen ez a hegy nem volt ilyen kopár, hanem rengeteg fenyves borította, mint a környező hegyeket. Csúcsa, csakúgy mint a többi hegyé, az eget verdeste. A rengeteg fenyves között volt egy kis tisztás, rajta kis falucska bújt meg. A fenyvesben pedig boldogan élt az erdő tündére. Édesanyja a Hold volt, édesapja az Északi Szél. Gyönyörű volt a Tündér, szeme fényesebben ragyogott, mint édesanyja, a Hold. Légies alakját sokszor látták az erdőben elsuhanni az éjszakai vándorok, könnyű, fehér fátyolruhája kékes színben villant meg a fák között. De mindig csak éjszaka. Ilyenkor járta körbe erdejét: megsimogatta a vén fenyők törzsét, akik megfiatalodva, délcegen mosolyogtak le rá, harmattal szórta be a kis tisztások gyönge virágait, álomport hintett a mókusok és nyuszik szemébe. És minden éjjel elsiratta azokat a fákat, melyeket a falu népe vágott ki. Sokszor ellátogatott az erdő szélére, oda, ahol a kis falucska temetője volt. Szerette ezt a helyet: csöndes volt, nyugodt, kicsit szomorú is. A mohos fakeresztek itt-ott megdőltek, de mindig voltak újak is, és a Tündér az embereket is elsiratta, azokat az embereket, akik kedves fáit ölték meg. Egy este új keresztet vett észre, de vissza is rettent, mert egy emberi alakot látott a sírra borulva. Egy legény volt az, virágot szorongatott kezében, és egyre csak zokogott, zokogott. Összeszorult a Tündér szíve, elfelejtkezett anyja, apja tiltásáról, és odalépett a legényhez. Hűs virágkezével végigsimított a homlokán, álomport szórt a szemébe, s mikor elaludt, ölébe vonta a fejét, dajkálta, kedves dalokat dúdolt neki, édes szavakat sugdosott a fülébe. Elfelejtkezett mindenről és mindenkiről egészen addig, amíg az Északi Szél meg nem suhogtatta a lombokat: édesapja figyelmeztette a hajnal közeledtére. Megrettent a Tündér, óvatosan lefektette a legényt a puha mohára, és elsuhant a fák közé.. A legény hajnalban meglepetten ébredt, nem tudta, mi történt vele, de valami nagyon édeset érzett a szívében. Másnap este is kijött, a Tündér már ott leselkedett a fák között. S minden úgy történt, ahogy az előző nap. Harmadnap a Tündér hiába várta a legényt, az nem jött. Leült a sírhoz, és végtelen szomorúságot érzett a szívében. Rémülten jött rá, hogy szerelmes lett a legénybe. Hiába tiltotta anyja, hiába tiltotta apja. Egyszercsak valaki átölelte a derekát: - Hopp, megfogtalak, szép Tündér! A legény volt az. A Tündér megpróbált kiszabadulni a karjaiból, de fogva tartója nagyon erős volt. Végül feladta, és megkérdezte: - Mit akarsz tőlem? A legény belenézett holdsugarú szemébe, és azt válaszolta: - Nem tudtam, ki volt az, aki megvigasztalt bánatomban. Ki volt az egyetlen, aki megsajnált édesanyám halálakor. Mert az emberek olyan kegyetlenek. Olyanok, mintha nem lenne édesanyjuk. Neked van édesanyád, szép Tündér? A Tündér bólintott. - Van - felelte halkan. - A Hold az édesanyám. - A Hold? Akkor te nagyon boldog lehetsz. Édesanyád örökké él. Akkor már nem kellett a Tündért erősen fogni, egymás mellett ültek, s csak nézték egymást. Hetekig mást sem csináltak, mint ültek éjszakánként a kis kereszt mellett, nézték egymást, és meséltek. A legény mesélt édesanyjáról, a szegény özvegyről, aki hamar elvesztette urát. s látástól-vakulásig dolgozott, hogy egyetlen fiát fölnevelje. Elviselt minden megaláztatást, csakhogy fia ne nélkülözzön. De bizony a sok megpróbáltatás megtörte, s legyengült.. Fia, aki közben felnőtt, hiába hozott kevés megtakarított pénzén mindenféle csodagyógyszereket: édesanyja meghalt. A Tündér is mesélt. Mesélt anyjáról, a Holdról, apjáról, az Északi Szélről. Elvitte legényt éjszakai útjaira, megmutatta az erdő csodavilágát, együtt simogatták az erdő fáit, becézgették az újszülött őzikéket, együtt öntözték harmattal a virágokat. A fiú egy napon megkérdezte: - Hozzám jössz feleségül? A tündér megrettent. - Azt ... azt nem lehet - hebegte. - Dehát miért nem? - kérdezte a legény. - Hiszen szeretjük egymást. - A szüleim azt mondták, hogy nem szerethetek meg földi embert. A legény a szemébe nézett: - És nem szeretsz? A Tündér lesütötte a szemét. - De szeretlek, de... - Akkor meg mi a baj? Hiszen a szüleid is tudják, hogy szeretsz. És szóltak egy rossz szót is? Kérdezd meg őket, kérlek! - mondta a fiú esdeklőn. Másnap a legény remegve ült a temető keresztjénél. - Biztos nem jön el. Biztos megtiltották neki a házasságot. Miért is vetettem fel ezt az ötletet? Talán nem voltunk boldogok? Fölnézett a Holdra. Úgy tűnt neki, mintha szomorúan mosolyogna le rá. A következő pillanatban aztán kivirult, kifényesedett minden, s a Tündér a nyakába borult: - A feleséged lehetek! Nézd, mit kaptam anyámtól! - Egy ezüst virágkoszorút mutatott. - Ez volt az ő mennyasszonyi koszorúja is. Nem volt pap, aki a sehonnan jött leányt hozzáadja a szegény fiúhoz, így a fenyvesek között esküdtek meg, Isten szabad ege alatt. A lakodalomra nem jött el a falu, de ott volt az erdő népe. S este a Hold bevonta sugaraival a legény kis viskóját: ezüst palotában töltötték nászéjszakájukat. Az Északi Szél megzengette a fenyveseket: orgonazúgással köszöntötte az újdonsült házaspárt. A falu népe kerülte a házasok viskóját, de nem is hiányoztak nekik. A fiú nappal fát vágott a többiekkel, de este, ha hazament egy más világ várta. Nem tartott sokáig a boldogságuk. Az országot ellenség fenyegette, s a férfiaknak be kellett vonulni. Egyedül maradt a Tündér, és várta, várta haza urát. Sorra jöttek haza a férfiak: sérülten, fáradtan, bénán, de a legény nem volt köztük. Ha a hazatért katonákat kérdezte uráról, csak legyintettek: - A háborút elvesztettük, sokan odavesztek, nem láttuk őt, lehet, hogy ő is meghalt. Aztán már nem jöttek többé katonák. A Tündér ráeszmélt: szerelmese elesett. És a Tündér elkezdett fogyni, halványodni. Már nem járt ki az erdőbe, a vén fenyvesek megdőltek, a tisztások virágai kiszáradtak, a mókusok, nyulak, őzek elköltöztek más erdőkbe.. A Tündér csak feküdt a kis viskóban, nem látogatta más, csak a Hold és az Északi Szél. A falu népe messziről elkerülte a szerencsétlen asszonyt. Nem jöttek vigasztalni, gyógyítani. - Látod, leányom - mondta szomorúan az Északi Szél -, ezért óvtunk az emberektől. A tündér halhatatlan, de csak addig, amíg az emberek össze nem törik a szívét. Egyszer aztán kihunyt a Tündér szeméből a holdsugár, meghalt. A Hold fekete felhőkkel fátyolozta el arcát. Az Északi Szél pedig fölkapta leánya pillekönnyű testét, gyöngéden a felhők közé emelte, majd rettentő dühvel leomlasztotta a hegy tejetét. Recsegve-ropogva dőltek ki a kiszáradt fenyők, a faluból pedig nem maradt semmi, csak kövek és sziklák. A hegy tetején aztán lerakta leánya holttestét, s a Hold sugaraival lassan kőburkot vont köré. Évekkel később egy rokkant koldus járt arra. Nem lehetett nagyon öreg, de a sok nehézség erősen megviselte: teste összegörnyedt, arca ráncos volt, fél karja és fél lába hiányzott. A falut kereste. Már az úton mondták neki, hogy nem létezik, de nem hitte. Ott ült a sziklák és kőtörmelékek között, ahol faluját sejtette, és zokogott késő estig. Aztán már csak ült kiszáradt szemmel, és nézett maga elé. Végül föltekintett a Holdra: - Az nem lehet, hogy nem él! - kiáltotta. - Hová rejtetted a lányod? Hangja ismét zokogásba fúlt: - Hová rejtetted a feleségem? A Hold hűs sugarával végigsimított a homlokán, és egy fénynyalábot küldött elé. A koldus követte a sugarat egészen a hegy tetejéig, ahol megtalálta feleségét. Ráborult a sziklára, és zokogni kezdett újból. A Hold sugaraival pedig lassan kőburkot vont köré.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-06, 06:53
Világosság - Ne keressétek Istent - mondta a Mester - csak nézzetek, és minden világossá válik számotokra. - De hogyan nézzünk? - Minden egyes alakalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott is van. Mivel a tanitványok nem értették, a Mester megmagyarázta. - Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást. - Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi? - Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-06, 06:54
Az utolsó könnycsepp
Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis, akkor furcsa, semmitmondó tekintetük szinte égetett. Fájt neki ez a tekintet nagyon. Ugyan mit tudják ők, hogy miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig ő több. Ő egy ember, egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó, kipirult arccal. - Te vagy a télapó? – kérdezte, s szemében huncut fény csillogott. Az ősz, öreg emberke megsimogatta szakállát, majd így válaszolt: - Igen én vagyok. S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom és minden rossz emlék, csak a jó maradt. Szívét melegség járta át és boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon. Fáradtan lecsukta szemeit, amiből egy könnycsepp még utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt és reggel mikor rátaláltak, már megfagyott.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-07, 00:26
Leslie Abraham Ha tudni akarod, hogy valósággal mi is a bölcsesség
A bölcsesség minden igaznak, minden lényegesnek, minden igazán előrevivőnek a teljes és helyes ismerete, lényegében tehát egyaránt mindenkinek csak a hasznára szolgáló, legmagasabb szintű szellemi értelmi (tiszta isteni avagy tisztán isteni) tudás. Bölcsnek pedig az előbbiek értelmében már az az ember is nevezhető, aki nem utazik sehová, és mégis mindent, ami létezik, és még csak létezni fog, elér. Az eszünkhöz bölcsességet szerezni pedig annyit tesz, mint Istentől isteni értelmet kapni hozzá, mely isteni értelem az eszünket is mintegy előtte lobogó fáklyaként vezeti, illetve irányítja is, és egyben meg is világosítja, azaz magával egyértelművé, itt a múlandóság világában pedig magával először is egyetértővé, végül pedig szintén egyértelművé teszi. Az igazán bölcs ember tehát nem is csak ismeri, hanem helyesen érti is az Egyet, az egyedül Igaz Istent, Aki a Mindenség is, és Akit csakis isteni értelemmel lehet megismerni és megérteni is. Az igazán bölcsek itt a Földön azok a lelkek, akik az Igaznak tudása (Isten helyes és teljes ismerete) és a Tőle való igaz tudásuk révén egyenlőnek látnak minden lelket, mert világosan (isteni értelemmel tökéletesen tisztán) megértették azt is, hogy a köztük itt látható különbségek egyszerűen csak a tárgyi elméjüknek és testüknek köszönhetőek. Ők ezért pedig már szabadságban is élnek, mert többé már nem adják az elméjük és testük igájába magukat, és bizony könnyű az ő terhük is, mert a „terhük” már csak az Isten velük együttes jelenléte, Akivel ők tehát egységben, azaz közösségben is vannak. Bölcseket pedig azért szólnak ezek a lelkek, mert ők már csak azokat mondják, amiket Isten mond, hogy szólják, és mást pedig már nem mondanak.. A nem igazán bölcsek, vagyis a világi bölcs lelkek viszont a különbözőségük látszatát keltő előbbi eszközeikkel (elméjükkel és testükkel) még mindig meghasonulásban, és így az erejük nekik adásával pedig már az ő hatalmukban is vannak, vagyis mintegy az ő szolgálati rabságukban élnek, azaz maguk is csak azt akarják, amit ők akarnak itt a külvilágban tenni, és azt is teszik. Ők tehát még nem igazi bölcsek, és még csak nem is szabadok, hanem még ezeknek az őket itt hordozni is hivatottaknak is az igavonó és teherhordó szamaraiként viselkednek.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-08, 06:40
Asha ~ Csak te
Asha (más néven Asher Quinn & Asha Elijah) a „Csak te” -t énekli a „Songs of Love and Chains” feldolgozású dupla albumából. Letöltés / CD elérhető itt: http://www.ashaquinn.com/songsofloveandchains.htm
... Vince Clark írta, ez a panaszos dal 1982-ben a Yazoo, majd a The Flying Pickets sikere volt, akik 1984-ben karácsonykor készítettek acapella változatot ... azóta gyakran társítják a havas karácsonyi ünnepekhez. Imádom énekelni, annyira édes, szomorú és csinos. Korábban készítettem néhány filmet a verzióm szerint, de a múlt hétvégén csak arra késztettem, hogy jobb munkát végezzek, ezért kutattam néhány új könyvtári felvételt. Tudom, hogy kissé szentimentális, de megrángatja a szívem húrjait, amikor meghallom a következő szavakat: "Nem bírok tovább ..." és: ... "" Ez sokáig fog tartani. " Most öreg srác vagyok, de a hangom és a lelkem még mindig olyan fiatalnak érzi magát. 2008-ban, 129 éves koromban vettem fel, és a hangom azóta még fiatalabb lett. Én vagyok a pop Benjamin Buttonja! Amint minden kard átfúrja a szívemet a hosszú úton hazafelé ... amint jobban tudatában leszek saját szenvedéseimnek és a világ szenvedéseinek ... heget kapok. Pedig paradox módon, minden egyes heggel elvetem egy kicsit többet testiségemből és anyagi létemből, és visszatérek lelkemhez, amely örökké fiatalos. Ahogy öregszem, egyre fiatalabb vagyok. Van egy szakasz a Márk evangéliumban, ahol Mária Magdolna kinyitja a sírt, hogy megtalálja Jézust eltűntként, de van ott egy fiatal. Ez az ifjúság a Krisztus szelleme, amely a fizikai Jézus halála után is tovább él. Mária Magdolna volt az első, akinek szeme látta ezt, és ez egy mag a világ számára. Az örökké fiatalos Krisztus minden emberben halhatatlan, és miután végeztünk az élettel és elvetettük testiségünket, ez a lényeg marad. És ha a halál előtt igazodunk ehhez az igazsághoz és bölcsességhez, annál jobb. Felkészülhetünk erre az átváltozásra úgy, hogy tudatosan megtisztítjuk magunkat egy életen át, megtisztítjuk azt, amit magunkba veszünk ... ételt, italt, információt és így tovább ... és az edény megtisztításával; a testünk és a pszichénk. Ez az én törekvésem, az biztos. Aztán „gyermekként” válunk, és belépünk a menny Királyságába: „Gyermekként kell lennetek”. Bizonyos értelemben ez egy gyermekdal, minden bizonnyal hangulatban és dallamban. A lírai tartalom egy elveszett szerelemről szól. Személy szerint ezzel azonosulok. A legnagyobb fájdalmat a mély szerelmi kapcsolat elvesztése jelenti számomra, egy ikerláng és múzsáért ... valahogy kivett magamból és egy magasabb síkra. Él, de szerelme már nem nekem él. A fájdalom bölcsességet hoz, de a fájdalom soha nem csökken. Az életemben mindig volt egy "csak te" ... jóval azelőtt, hogy megismertem ikerlángomat, és már régen elment. De ő életre keltette értem, és 12 évre földre hozta értem. Volt egy „csak te”, amikor 6 éves koromban egy születésnapi partin találkoztam vele ... egy Dawn nevű kislány, egy aranyos babával és egy kék báránygyapjú kardigánnal. És volt egy „csak te”, amikor 15, 17, 29, 32, 35 éves voltam. 50 év felett voltam, amikor megismerkedtem ikerlángommal „csak te”. Nem tudom, hogy lesznek-e más "csak te" ... Most 183 éves vagyok ... fiatalos Krisztus. Számomra teljesen lehetséges, hogy Krisztus nő legyen ... az én „lány Jézusom”. Ezek a dolgok túlmutatnak a nemen. https://www.youtube.com/watch?v=2CRdKLVVC8E&fbclid=IwAR3PnLwwfTGIGSKPcdis6918Gx4fK70qZo3g5BBOkifos0PsjHXNtvcJfIA
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-09, 00:42
Ima a szellemi Ember kibontakozásáért.
Végtelen jóságú mennyei Atyánk! Add, hogy benső szellemi látásunk, szellemi szemünk megnyíljon!
Áldd meg értelemvilágunkat! Hogy a végtelen isteni bölcsesség – az élő hit által – bennünk örök bölcsességé váljék!
Áldd meg érzelemvilágunkat! Hogy a végtelen isteni szeretet – élő alázat által - Bennünk örök szeretetté váljék!
Áldd meg akaratvilágunkat! Hogy a végtelen isteni erő – az élő remény által - Bennünk örök erővé váljék!
Áldd meg földi életünket! Hogy testet öltésünk célját, - a szeretet két fő parancsolatának betöltését- minden helyzetben felismerjük és mind magasabb fokon betöltsük!
Áldj meg minden ügyet, melyet szolgálunk!
Áldj meg mindenkit, akivel kapcsolatba kerülünk!
Hogy minden Szent akaratod szerint történjék Bennünk és általunk!
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-10, 00:44
Megfogadtam, hogy a csoportba nem teszünk fel korona vírusról szóló anyagot, de ez annyira különleges és vigyáz a csoport tagjaira is, hogy ezt megosztom veletek! Csak egészség, semmi politika, stb...
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-12, 06:04
A csavargó Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk. Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit. A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten. Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!" Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak. "Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelybôl másoknak is szeretnénk juttatni a gyülekezeti munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül. Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni.. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek. Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek. Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld. Távol ültem tőle, nem éreztem az illatát, de tudtam, hogy bűzlik. Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!” Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltünést keltett. Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben. Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg ágyrajáró átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!" Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a pali és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje. Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt. Dennis a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk." Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén. "Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta. Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette. Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt. Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát. Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rámnézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!" Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi:"Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől." Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Dennis csodálkozott, hogy miért sírok és szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nékem!" Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet nem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas samaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment. Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak. Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát. Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?" Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát. Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztyén, aki vak, és egy gyermek, aki látott. El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?" Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer átélhetném, vajon mit tennék? Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-13, 07:56
Osho Bármit választhatsz
"Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad. Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más. A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel. Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled.. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta. Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy "mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek", bárhogyan legyen is. Eztán, rögtön egy óriási változáson mész majd át. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia. Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen."
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-14, 00:38
Mindenről egy kicsit más szemmel – Félelem
Légy önmagad! Dönts szabadon! Minden helyzetben Te vagy a nyerő, ha van bátorságod a szíved szerint dönteni! Sokszor gúzsba köt a félelem. A tudás felének az ismerete. Félünk megismerni az egészet. Félünk a fájdalomtól, a csalódástól, a sérüléstől. Inkább bele se megyünk a jóba. Próbáljuk elkerülni, mert mi lesz ha...... Csak a felszínt éljük meg pl a szerelemben. Nem adjuk át teljesen magunkat neki, mert mi lesz, ha csalódunk, fájdalmat fogunk érezni, hiányt. A biztonsági játékos nem él, csak majdnem, épp csak egy kicsit. Kis élet, kis fájdalom, kis csalódás. Megélni a szerelmet, átadni magunkat a szerelemnek, eggyé válni vele, félünk. Félelem nélkül szeretni és szeretve lenni. Igen ez élet. Itt önmagad vagy szabadon, teljesen. Csodálatos érzés. Benne maradsz a rossz kapcsolataidban, a számodra örömet nem adó munkahelyen, mert félsz. Inkább a gyomor görcs minden reggel, de mi lesz ha nem lesz munkám? Miből fizetem ki a kölcsönt? Miből fizetem ki a rezsit? Mit teszek az asztalra a családomnak? Mennyi félelem, ami gátol, megkötöz. Félek, nem hiszem el, hogy nem vagyok egyedül, hogy mindig megkapom azt amire szükségem van. Szeretve vagyok és gondoskodnak rólam, ha nyitott vagyok és élek, elfogadok, befogadok. Csak nézz körül a boldog emberek szabadok, nincs bennük félelem. Van hitük és szeretik önmagukat. Tudják, hogy egy magasabb elv, energia, Isten nevezd, ahogy akarod gondoskodó szeretetében élnek, gondoskodik róluk. Vannak itt a Földön emberek, akiket a pénz irányít és az ő érdekük, hogy félj, ne merj önmagad lenni, mert azzal veszélyezteted az ő hatalmukat. Gondolkodj el és dönts a szíved szerint. Válaszd a szabadságot és merj boldog lenni, mert megérdemled. A Te jóléted a záloga a világ jó létének. Én nagyon bízom benned kedves olvasó!
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-18, 07:43
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-19, 08:29
Problémamegoldás a Vonzás tükrében
Fantasztikus, ahogy a Vonzás működik az apró, jelentéktelennek tűnő mindennapi kis problémák tekintetében is. Már csak azért is lenyűgöző ez, mert rendszerint ezek az apró, jelentéktelennek tűnő problémák azok, melyeket aztán hatalmasakká dagasztunk, és melyek miatt képesek vagyunk folyamatos stresszben tartani magunkat. Nekem az elmúlt napokna leginkább a munkám során - munkahelyi és privát egyaránt - voltak ehhez kapcsolódó élményeim. Több ízben is azon kaptam magam, hogy az éppen aktuális munkámmal kapcsolatban, újabb és újabb kis sikeres teremtéseket valósítottam meg. Lépésről-lépésre, ahogyan az a Nagy Könyvben meg van írva! Elképesztő, hogy amikor átadod magad a munkádnak - vagy bármilyen más tevékenységnek - mennyire gördülékenyen tudnak menni a dolgok. Amikor éppen egy kis nehézségbe vagy megoldandó problémába ütközöl, ebben az állapotban már az is elég, ha csak egy pillanatra eltűnődsz azon, hogy "Hmmm! Vajon, mi lehet itt a megfelelő megoldás?", és a válasz a következő pillanatban meg is jelenik az elmédben Isteni szikraként: "Ezt vagy azt megnézted már?", "Próbáltad már átkapcsolni azt a kapcsolót?", "Biztos, hogy minden beállítást jól hajtottál végre?", vagy valami ehhez hasonló, és már ellenőrzöd is, és... ... láss csodát, a probléma meg is oldódott, egyetlen pillanat alatt! Pedig biztos Veled is előfordult már, hogy máskor hasonló helyzetben, nem hogy nem jött Isteni sugallat, hanem inkább még rosszabb lett minden! Ettől pedig Te magad is egyre rosszabbul érezted magad! Hogy mi a különbség a két tapasztalás között? Edzett spirituális keresők, vagy zen gyakorlók most kapásból rávágják: "Mi lenne, hát a Jelenlét mértéke! Hogy az egyik helyzetben sokkal inkább átadjuk magunkat a Jelennek, mint a másikban!". És ez igaz is! De pontosan miben is nyilvánul meg ez a jelenlét? Az csak az egyik aspektusa ennek a Jelenlétnek, hogy teljesen átadjuk magunkat a tevékenységnek és eggyé válunk vele, kiélvezve minden pillanatát. Van azonban egy másik aspektusa is ennek a Jelenlétnek, ami legalább annyira fontos, mint átadni magunkat az élménynek! Ez pedig a választott reakció! Az a mód, ahogy az apró, jelentéktelennek tűnő kis problémákra reagálunk különböző helyzetekben. Mert hiába adjuk át magunkat az élménynek, ha egy "aprócska" nehézségre elutasítóan reagálunk és kellemetlen akadályként tekintünk rá. Egy ilyen reakcióval, egyetlen pillanat alatt szerte lehet foszlatni a "flow" élményt. De szerencsére minden pillanatban meg van a lehetőségünk arra, hogy megválasszuk a reakcióinkat és egy-egy felmerülő problémára, vagy nehézségre, kellemetlen akadály helyett érdekes, megoldandó kérdésként tekintsünk! Ennyi csak a dolgod! Légy Jelen a Pillanatban! Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését, minden apró érzetét, és ha felbukkan egy probléma ne utasítsd el, hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába. Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat. Mert ott van! Csak tégy egy próbát! Megéri! :)
Szemlézte: Bíró László
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-20, 07:18
Menny és pokol
Egyszer meghalt egy önző, irigy ember. Egy lejtős, füves domboldalon ébredt fel halálából, tiszta felhőtlen volt az ég. Nyugatra a kék óceánt látta, keletre egy csodálatos vízesést és szivárványokat. Ez volt a legcsodálatosabb hely, amit csak el tudott képzelni. „Azt hiszem jól csinálhattam a dolgaimat az előző életemben!” gondolta. „De mégis, nincsen itt egy hely, ahol lakhatnék” aggodalmaskodott. „Bárcsak lenne egy otthonom ezen a csodálatos helyen.” Hirtelen, a szeme láttára megjelent egy csodálatos épület! A legszebb otthon volt, amit valaha látott! A férfi izgatottan futott be, és felmért minden szobát. „Imádom az új házamat! Gondolta „De nincsen benne bútor!” panaszkodott. Erre a legcsodálatosabb, legdrágább és legízlésesebb bútorokkal telt meg a háza. Teljesen lenyűgözte! Miután megnézett gondosan minden egyes bútort a házban kezdett éhes lenni. „Elég éhes vagyok!” gondolta, „Hogyan fogok itt ételt találni?” Hirtelen mozgolódás támadt az étkezőben. Átsétált az étkezőbe, ahol egy igen pazar menüt talált az étkezőasztalon. Boldogan ült le és evett míg jól nem lakott és teljesen elégedett nem lett. Miután evett, kezdte egyedül érezni magát. „Ez mind nagyon jó” gondolta, „De milyen jó lenne, ha mindezt megoszthatnám valakivel.” Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtaján. Meglepetésére egy csodálatos nő lépett be az életébe. Minden szempontból olyan volt, mint akivel mindig is élni szeretett volna. Az első pár hét gyorsan eltelt. Sok új dologra tett szert: új ruhákra, szép autókra, barátságos szomszédokra, még egy barátságos házi tigrisre is! Ezek mind boldoggá tették egy időre, de aztán mindig kellett valami új, hogy boldog maradjon. A következő néhány hét lassan telt. Bár egyre gyorsabban tett szert az új dolgokra, rögtön elégedetlen lett velük. Egy idő után már igazán semmi sem tette boldoggá. Egy nap olyan elégedetlen lett, hogy odament a birtokfelügyelőhöz és a következőket mondta: „Nem akarok hálátlannak tűnni, de egyszerűen nem vagyok boldog itt! Jó, hogy mindent megkapok, meg minden, de lehet, hogy egyszerűen nem kellene a mennyországban lennem!” A birtokfelügyelő ere azt mondta: „Ohh, azt gondoltad, hogy ott vagy?”
Szemlézte: Bíró László
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-21, 06:42
A világ bonyolult
Egy régi mesében a császár megparancsolta tudósainak, hogy foglalják össze számára a tudományok lényegét egyetlenegy könyvben. A tudósok hosszú évekig vitatkoztak, míg végül előálltak egy vaskos kötettel. A császár azonban időközben megöregedett, és rájött, hogy már nem lesz ideje megérteni ezt a hosszú könyvet. Megparancsolta, hogy foglalják össze a lényeget a lehető legtömörebben. Mire azonban ez a mű elkészült, a császár már annyira öreg lett, hogy úgy érezte, már ezt a rövid könyvecskét sem lesz ideje megérteni. Megparancsolta legbölcsebb tudósának, hogy foglalja össze a könyv tartalmát egyetlenegy mondatban. Hosszú gondolkodás után a bölcs végre jelentette, hogy megtalálta a császár által kért mondatot. E mondat így szólt: A világ bonyolult
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-23, 03:54
Egy fiatal nő bűncselekményt követett el, és bíróság elé állították. Életfogytiglan volt a bűntény büntetése. Kétségbeesett könnyeket hullott, de senki sem tudott segíteni rajta, A családja és a barátai, akik ismerték, sírni kezdtek, de nem volt remény. De történt valami. Mielőtt egy fiatal nőnek tanúskodnia kellett volna a tanúszékben, az ügyvédje felállt, a tárgyalóterem csendes volt. Mindenki ránézett. Szavakban nemes és szelíd volt. Egy tanúszékben ült, és egy nő helyett beszélt. Nehéz volt az ügy, de minden erejét, energiáját és erőforrását felhasználta, hogy küzdjön érte. Egy ügyvéd és ügyész közötti hosszú jogi csata után kirúgták a fiatal hölgyet. Odajött hozzá és megkérdezte: - Ki vagy te, hogy fizetés nélkül segítettél, de megválaszolatlan volt, és úgy döntött, hogy elmegy. Másnap a hölgy szándékosan újabb bűncselekményt követett el, és ugyanabba a bíróság elé került. Amint belépett a tárgyalóterembe, ugyanazt a férfit látta, aki mögötte egy nappal a tárgyalás előtt. Már nem volt ügyvéd, most bíró volt. Mosolyogva az arcán az asszony azt mondta, hogy újra itt vagyok. Az ember felemelte a fejét és azt mondta: - tegnap az ügyvéded voltam, ezért még akkor is harcoltam érted, amikor bűnös voltál. De ma én vagyok a bíród, és igazságosnak kell lennie az ítéletemnek. Könnyes szemmel a nő másodszor is megkérdezte, hogy ki vagy, mire a férfi válaszolt. Tegnap én voltam a megmentőd. De most én vagyok a játékvezetője... Ma Jézus az ügyvédünk és a megváltónk, de közeledik a nap, amikor igazságos bíró lesz mindannyiunk számára Jézus hamarosan itt lesz, készüljünk fel a találkozásra. Ha hiszel Istenben, hagyd el a drága áment és oszd meg másokkal.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-24, 03:22
Egy idős férfi vonat belsejében állt, felállt, és azt mondta az utasoknak: ′′ JÉZUS HAMAROSAN JÖN!" Egy nő azt kiáltotta: ′′ Fogd be, te nem tudsz semmit, és Jézusod nem is létezik." A az öregember zavarba jött és leült. Isten azonban kitartott a szívére, hogy újra felemelkedjen, és Jézus eljöveteléről beszéljen. Engedelmeskedett Isten szavának, és újra felállt, mondván: Jézus visszatér, bűneink megtérésére van szükségünk, és elfogadjuk Őt ma. Ekkor az asszony, aki előtte kiabált, feltámadt gyermekével mellette az ülésen, és támadd meg szegény öregembert. Ahogy tovább támadt szegény öregemberre, a gyermeke azt mondta neki. , ′′ Ne üsd többé, anyu, ő egy Istentől küldött." Aztán a nő térdre borult és sírni kezdett! Az öreg megkérdezte tőle: ′′ Miért sírsz?" Az asszony azt mondta: ′′ A fiam néma volt és most beszél!" A történet tanulsága: nem számít, mivel nézel szembe az életben, soha ne hagyd abba, hogy bízz Istenben.
Karsay Legaktívabb tag
Hozzászólások száma : 5012 Join date : 2020. Jan. 08. Age : 66 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: Mesék, szép történetek 2020-12-25, 07:08
Karácsonyi ajándék
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villany-vonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt. Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte. A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak. Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé. A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet. Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő. Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta. Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé. A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette. Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott. Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött. A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz. Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt. A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat. - Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés. - Kislányom - dadogta a férfi zavartan. A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást. - Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú. - Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is. A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit. A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel. Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.
Kezdőlap 
