Mesék, szép történetek

Beszélt-e Krisztus az apostolokkal a szellemvilágról?

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
Milyen elvakultak vagytok emberek, hogy ebben csak egy pillanatig is kételkedhettek! Ő, aki olyan sokat beszélt nekik a szellemi világról és az Atya országáról, kinek jelenlétében ezernyi szellemi, földöntúli esemény történt, Ő a szellemvilág ura, aki ígéretéhez képest halála után velük, mint szellem közlekedett, aki az átváltozások országáról beszélt, hogyan hallgathatott volna szellemi világról? E szavairól „mindnyájatoknak át kell változnotok” tárta fel előttük a szellemi világ számtalan fokozatát. Világos jele ez annak, hogy Krisztus bizonyára behatóan beszélt velük róla. És nem mondja-e János evangéliuma végén: „Jézus még sok egyebet tanított és cselekedett; ha minden egyenkint le akarnánk írni, akkor úgy vélem, a világ nem fogadhatná be a könyveket, amelyeket meg kellene írni.” És ez így is van; Krisztus élete folytonos emlékeztetés volt a szellemvilágra.
Születését, azt, hogy Egyiptomba kell menekülniük, magas szellemek, azaz angyalok tudatták. A két fényes alak az Úr színeváltozásakor szintén szellem volt: Mózes és Illés. Ezt Krisztus bizonyára nyomatékosan megbeszélte az apostolokkal és megmagyarázta nekik, amint megkísértetését a pusztában szintén elmondhatta. Hogyan tudhatták volna ezt meg máskülönben? Igen emberek, Krisztus helyeselte, sőt maga és tanítványai is gyakorolták a közlekedést a szellemvilággal. Azért ragaszkodjatok a szellemtanhoz, én amint gyakran gondoltok az elhaltakra és imádkoztok értük, éppen úgy szabad a velük való közlekedés is.
szemlézte: Bíró László

UI:
1949 tavaszán betegek és szenvedők tömege áramlik a westfáliai Herfordba. Ugyanebben az évben, ősszel naponta 30 000 ember megy Rosenheimbe a Traberhofhoz. Mindegyiküknek ugyanaz a célja: Bruno Gröning.
Sokak számára ő az utolsó remény. A háborútól megtörve, az orvosoktól feladva már csak egy kívánságuk maradt: meggyógyulni. Bruno Gröning segítségére várnak. A hihetetlen megtörténik - számtalan beteg meggyógyul. Ez mélyen megérinti a háború utáni németországi embereket. Még orvosok is veszik a bátorságot, hogy segítséget kérjenek pácienseik számára, ahol ők már nem tudnak segíteni. Másoknak szálka a szemében, és úgy gondolják, küzdeni kell ellene. Akkor is és most is csődöt mondanak ezek a próbálkozások.
Ennek a filmnek is ez a célja, hogy a "Bruno Grönig a fenomén" körüli eseményeket tényszerűen felgöngyölítse és autentikus beszámolók alapján, valósághűen bemutassa. Több mint 2000 ember vett részt, mint statiszta, színész vagy a filmes stáb részeként. Több mint 9 év alatt 1995 óta több mint 70 órányi filmanyagot forgattak. Változatos, részben drámai jelenetekben mutatják be az életének állomásait és működését az eredeti dokumentumok, a filmpasszázsok, fotók, az akkori időből származó tv-film részletek, folyóirat-tudósítások, újságcikkek, és nem utolsó sorban a több mint 50 kortárs beszámolója.
https://youtu.be/gf0130abNvk

" A szamár azt mondta a tigrisnek:
- A fű kék.
A tigris válaszolt:
- Nem, a fű zöld.
A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik a dolgot, ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé járultak.
A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
- Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?
Az oroszlán válaszolt:
- Igaz, a fű kék.
A szamár sietett és továbbment:
- A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntesd meg.
A király ekkor kijelentette:
- A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.
A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
- A fű kék ...
A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
- Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld.
Az oroszlán válaszolt:
- Valójában a fű zöld.
A tigris megkérdezte:
- Akkor miért büntetsz engem?
Az oroszlán válaszolt:
- Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel engem zaklat.
A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot mutatunk is be, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk."

Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat. A te békéd és nyugalmad többet ér.

UI:

Hűtlenség | Almási Kitti
https://www.youtube.com/watch?v=zNMyuEFa7vQ

Üzenet a pokolból

Mottó:
Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!
Üzenet a pokolból

Nem költemény ez, mely most folyik a tollból,

Egy elhunyt barátom üzent a pokolból:

„Halálos ágyamon megígértem,
Üzenetet küldök, hogyha majd leértem.
És most ne csodálkozz, ha szemedbe vágom;
Hogy szívem mélyéből gyűlöllek, barátom!
És gyűlölöm minden kedves cimborámat,

Akiket szerettem a földi világban.
Gyűlölöm anyámat, mert nem láttam rajta,
Hogy az Istent kérné imádsággal ajka.
Hogyha tudott ezer csecsbecsét hozni,
Miért nem szoktatott engem imádkozni?
Miért mondta nekem, hogy „angyalom, szentem”,
Hogyha nem tanított hinni az istenben?

Most minden örvénylik, támad bennem nagyon...
Gyűlölöm apámat! Ütött volna agyon!
Vagy fojtott volna meg s hagyott volna holtan,
Mikor a legelső misét mulasztottam.
Vagy mikor előtte hencegő kínomban
A legelső káromlást kimondtam!
Vagy halt volna meg ő, mielőtt még így szólt:
„Nagy vagy már, kell, hogy a véred kitombold!”
És láttam naponta, Óh de sokszor láttam,
Hogy ő sem volt soha semmivel jobb nálam!
És most szemem előtt lebeg a te képed...

Tudd meg, hogy leginkább gyűlöllek én téged.
Te tudtad életem, te tudtad a harcom,
Bár sokszor nevettem a titkolt kudarcon
Mikor birkóztál, hogy tudjak én is hinni.
Tudtam, hogy mit akarsz... az Istenhez vinni!
De nem voltál olyan jó, sugárzó szellem,
Mint szívemben a bűnre hívó kellem.
Még komolyra vetted az utolsó szómat...
Bár szemed sírt, de hagytad, hogy ne gyónjak.
Kíváncsi vagy most, hogy mi van a pokolban?
Hát tudd meg a valót, nem úgy mint gondoltam.
Milliók körében kín egyedül lenni,

Várni, várni s tudni, hogy nem lesz már semmi!
Szidni, szidni Istent... Majd megbánva sírni...
Mindent eljátszottam! Örökké kell égni!
Zokogni ördögök gúnyos röhejében,
Hogy nem lesz már ennek soha-soha vége!
Szörnyű, hogy nem lehet itt sehol pihenni,
Csak az egyik kíntól a másikba esni.
Itt nem maradhat már soha semmi veszteg...
Tulajdon fogaddal marcangolni tested!
Érzed a kínod mindig egyre jobban...
Borzalmak-borzalma amíg ki nem robban...
Majd üvöltve üvölt milliónyi gége:
Nem lesz ennek soha-soha vége!

Lenne a pokolnak csak egy pillanatja,
Amidőn lehullna börtöne lakatja...
Hová menne? Bizony nem kérdezné senki,
Csak futna egyszerre kifelé mindenki.
Ha levágnák akkor lábamat tőben,
Vonszolnám magam vérző két könyökkel,
És a karomat is, ha levágnák vállban,
Még akkor is, csúf csonkává váltan
Nem szólnék, nem néznék mellettem menőre,
Fogammal vonszolnám magamat előre.

Ha így kellene száz évig mászni,
És az egész földet csúszva körüljárni...
Ezer csillag útját végig-végig róni...
Majd minden fűszálnak bűneim meggyónni...
Csinálnám örömmel... Csinálnék én mindent,
Csak egyszer, csak egyszer szabadulnék innen!
Ha minden porszemre vérem cseppje folyna,
De egyszer csak mégis, mégis vége volna...
Százezer vezeklés és hála...
Mindent elvállalnék, de késő... Hiába!!!”

Ismeretlen szerzőtől médiumilag közvetítve 1990.

UI:

Lucifer lelepleződése - Valóban van lélekvándorlás?
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=Ts1ITCj36lk&fbclid=IwAR3vwACkYbQCv6xRIOadL7XFfaF5eR5PUG0HgJ0JPAnwWgrZ-_KeH97hEXs

Csak óvatosan értelmezzük!

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye
1905 - 2004
amerikai háziasszony és virágárus, aki emiatt az egyetlen verse miatt vált világszerte híressé

Húsvéti gondolatok


Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Nagypéntek. Én, Maria akarok a mai beszélni nektek. Szívesen emlékezünk meg a földi szenvedésekről, különösen, ha azok a szellemet felemelték, a lelket megtisztították. Gyermekeim, ezen a napon fejeződött be Krisztus megváltó munkája. Beteljesedett! Mennyit szenvedett szellemem akkor ezen a napon! mert csak gyenge nő voltam, aki szenvedni látta fiát, aki annyira szeretett! Hiszen földi ember voltam én is és emberi módon szerettem! Az embert szerettem benne, szellemét azonban csodáltam, éreztem és elismertem hogy mennyire felettem áll! A testet, amely általam jött a Földre, úgy szerettem, amint a többi földi anya is szereti gyermekét. Láttam Őt kimúlni a keresztfán, összetörve a fájdalomtól. Ha Urunk, Istenünk nem adta volna nekem a tisztánlátás és a forró áhítat világos perceit, akkor kétségbe kellett volna esnem! De így kinyilatkoztatta a mennyei Atya nekem fiam halálának célját. Magam előtt láttam a megváltás munkáját beteljesedve, és örömteljes hála töltött el az emberiségért! Az emberi gyenge anyai szívnek el kellett némulnia, imádkozva, hálával telve kellett leborulnom a kereszt előtt, amelyen az én testemből való test szenvedett, amelyre szeretetem tárgyának emberi része felfeszítetett, fel kellett feszíttetnie; - ez volt az én áldozatom. De mennyire semmivé törpült az én áldozatom az Övé mellett! Mindvégig vele voltam, emberi testének utolsó leheletét fel akartam fogni.
Mikor azt mondta Jánosnak: „Lásd ez a te anyád!” akkor értettem meg az egészet! Ezzel szűnt meg anyai feladatom, és ez volt a legnagyobb áldozat! Ő meghalt, nem volt többé fiam. Szelleme Istentől jött és Hozzá tért vissza! Én csak szolgája, testöltésének eszköze voltam. Köszönöm Neked Istenem! Mária a szolgáló leányod dicsőít Téged! Imádattal telten köszönöm Neked, hogy akkor méltónak találtál arra, hogy vele és érette szenvedhessek! Gyermekek, bár képes volnék az akkori események hű képét ecsetelni! Amint halálakor a sírok megnyíltak s a szellemek rokonaiknak megjelenve, hozzájuk szóltak, nekik Isten halalmát kinyilatkoztatták, akkor sokan kezdtek hinni és imádkozni. Gondoljatok emberek az Ő türelmére szenvedései közepette! Azután amikor a holttestet eltemettük, ó mennyi könnyel áztattam azt! Szellemem azonban akkor többnyire az elragadtatás állapotában volt; sőt később is egészen halálom bekövetkeztéig vigasztaló és erősítő látományaim voltak. Gondoljatok teljes komolysággal a mai nap jelentőségére, melyet az égben is megünnepelnek, gondoljatok szüntelenül Reá és sohase felejtsétek el.
Húsvét vasárnapja. Elbeszéltem nektek a Jézus halálakor átérzett fájdalmakat, hogyan szenvedett szeretetem emberi része és miként kellett felolvadnia, elmerülnie az isteniben. Amikor pedig harmadnapon a hű Mária Magdolna és Salome az Ő sírjához mentek, akkor már a test eltűnt. Igen, gyermekeim, ez így történt! Krisztus, Isten fia, Isten szellemének erejéből vette magára az én érdemtelen testemben az emberi ruhát; eszközként használt fel engem az emberi testet öltéshez. Így tehát maga a test sem úgy jött létre, mint az emberek teste, Isten akarata keltette az életre bennem. A keresztrefeszítése és halála után pedig (mert úgy halt meg, amint az emberek meghalnak, a szellem elvált a testtől, a végküzdelem megtörtént) Krisztus szelleme ismét felöltötte testét, hogy velünk még negyven napig közlekedjék.
A próféták szavainak be kellett teljesülniük! De ebben az alakjában csak mi láthattuk Őt, csak nekünk jelent meg. Azt a benyomást keltette bennünk, mintha a legtisztább szellemmel beszélnénk; egészen más érzés volt az, mint amikor még a Földön élt köztünk, már nem az az érzésem volt iránta, mint az anyáé gyermeke iránt. A hitetlenek azt mondják: hogyan volt lehetséges, hogy Krisztus visszatért testébe, mi művel most a test az égben? Emberek, vannak olyan tiszta és hatalmas erők, hogy önmagukat is képesek felosztatni és újra láthatóvá tenni. Krisztus teste már átszellemülve jött a Földre, másképpen mint a tietek, azért amikor meghalt, másképp oszlott is az fel, mint ahogyan a ti testeitek fel fognak oszlani. Ezt az igazságot fogadjátok el és az evangélium szolgáljon nektek zsinórmértékül, mert mi is csak azt akarjuk előttetek világosan érthetővé tenni.

szemlézte: Bíró László.

UI:

Ez történik a testünkkel a halálunk után
https://erdekescikkek.otpercpiheno.com/15192-ez-tortenik-a-testunkkel-a-halalunk-2g63olhy0g/

Az önvizsgálat

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Minden jelen egy kellemes vagy kellemetlen emlékezéssé válik, minden ma egy tegnappá merül alá, és ahol ez a sok ma el van mintegy süllyedve, össze van gyűjtve, egy virágos holnap megválaszolja ennek alapján a sötét árnyakkal betemetett tegnapok, titokzatossággal bevont miértjeit.
Mert minden elmúlt nap elvitt valamit és hozott újat; addig nem ismertet, vágyottat, olyan eseményt, ami nagyobb örömök kútforrása lehet a lélek folyton kereső érzései számára, amelyet kíváncsian szeretne megtekinteni és betekinteni az addig nem ismert következmények világába.
Az életnek minden megismert eseménye bizonyos csalódásokba hullik vissza, és ezeket a lélek megunja, elfárad azoknak a felbontásában. Az ember azért nem akar a múltakba visszatérni, mivel fárasztónak találja. Pedig érdemes a múltba néha visszatekinteni, hiszen csak úgy tudja értékelni a jelent, ha összegezi az eredményeket.
Noha ez meg van világítva, az ember mégis homályosan látja, mert ő a tulajdon esetét mindig újnak látja, mivel az az ő számára most van, és a saját életét mindig eltérőnek látja a másikétól, tekintve hogy azt ő éli át. Pedig nem olyan óriási nagy az eltérés az egyik és a másik ember életének leforgása között, csupán az a másik azt éli át, amit ő nem érezhet, mert az érzéseket ki-ki a tulajdon lelkében érzi és ez a felfogó és közvetítő készülék másképpen látja és érzi át a tulajdon feldolgozandó feladatát, és a másét ettől nagyon-nagyon eltérően láthatja.
Ez okozza azokat az eltéréseket, amelyek az embert az embertől elválasztják. Az ember a saját hibáját nagyon kicsinek, jelentéktelennek ítéli meg, a másét nagynak; míg ellenben a saját erényeit és érdemeit nagyon is kiemelkedőnek, addig viszont a másét elenyészően kicsinek látja, avagy észre sem veszi.
Ezeket az árnyalati megkülönböztetéseket az ember ritkán fedezi fel önmagában, mivel nem tudja és nem akarja a tisztánlátó szemüvegen saját magával szemben használni, mert meg akarja kímélni önmagát a kellemetlen önvizsgálódástól. Pedig sokkal kevesebbet csalódnék az ember a saját életének rossz következményei miatt, ha nem a mások életét vizsgálná nagyító szemüvegen keresztül.
Mindenkinek vannak tévedései, hibái, amelyeket nem lát, olyan kicsinek tűnnek fel előtte. Ezzel csalja meg magát az ember és ezzel tartóztatja fel előrejutását a haladás útján. Ezért jönnek a fájdalmas vezeklő életek, mert mindenkinek fel kell ébrednie az önalkotta, a saját énjének kedvező ítéletéből. Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

UI:
VNTV Az út önmagadhoz program segítője Szilárd László, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=mRF14piUEDI

Karácsonyi gondolatok

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Megmondatott már nektek, hogy Krisztus, Isten egy szikrája, Istennek fia egy nő testében csupán isteni akaratának erejével vette magára a testet, és így szellemi módon jött a Földre. Miképpen fluidjaitokat használjuk fel a médiumi íráshoz és minden túlvilági megnyilatkozáshoz, úgy használta fel Krisztus is Mária testét, és az ő fluidjait, az emberi testet öltéshez. Olyan hihetetlennek tetszik ez nektek? Pedig ez olyan fenséges és igaz! Mária szellemének természetesen tisztának, testének minden bűntől mentesnek és neki magának Isten engedelmes szolgáló leányának kellett lennie. Krisztus születése Isten mindenhatóságának és az emberek iránti nagy szeretetének a megnyilvánulása!

Krisztus kereszthalála után teste szintén szellemi módon oszlott széjjel, nem rohadt el, mint az emberi testek. Amikor pedig fölment a mennyekbe, akkor az ottani hatalmas tiszta ódok mindent, amit még a Földről magával vitt, teljesen felszívták magukba. Krisztus teljesen tisztán tért vissza az Atyához. Krisztus szeretetműve az önmegtagadás magasztos példájaként áll a szellemek előtt; azért borulunk le előtte mindnyájan, dicsőítvén Őt és hálálkodván neki. Az Ő példaadása legyen számotokra a legfőbb cél, amelyet elérni igyekezzetek.


szemlézte: Bíró László

UI:

Glory Dicsőítő Zenekar - Ne félj mert megváltottalak (Élő videó)
https://www.youtube.com/watch?v=c04xIqA37TU

Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.

Müller Péter

UI:

http://mullerpeter.hu/

"Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek. De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye 'egy anya mindig szereti a gyerekét'. Tényleg? 'Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének'. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek."

Popper Péter: Lélekrágcsálók

UI:

AWS - Lelket vennék // Papifrankó cover
Különleges a szöveg, érdemes odafigyelni rá!
https://www.youtube.com/watch?v=O-y4PkniphU

"Einstein egy nap órát tartott egy egyetemen. Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:
1×9=7, 2×9=18, 3×9=27, 4×9=36, 5×9=45, 6×9=54, 7×9=63, 8×9=72, 9×9=81, 10×9=90
A közönség az első pillanattól fogva észrevette, hogy az első szorzást elrontotta és nagyon kinevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak: “Biztosan hülyül már az öreg!”
Azonban ő megfordult és a következőt mondta:
“Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást. Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa arra, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg!
Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam. Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam.
Ez tehát a lecke:
A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, eléred-e a célodat!
Hatalmas taps tört ki a teremben és nagyon sokan szégyellték el magukat."
☆☆☆
Ne a hibát, ne a rosszat vedd észre a másikban, hanem a jót!
Mit mondott a legnagyobb tanítónk?
Mindenki anyám, apám, testvérem!
Hogy miért? Mert mindannyian EGYEK vagyunk és Egyként kell, hogy szeressük egymást. Mint ahogyan megbocsátasz és elnéző vagy gyermekeddel, úgy légy elnéző és megbocsátó embertársaiddal szemben is.
Gondoljuk ezt át, mielőtt ítélkezünk és kövét dobálunk a másikra. Emlékezzetek a szálka és gerenda történetére.
Cselekedjünk jó szándékkal, megértően, szeretettel egymás iránt.

Életfestők bejegyzése

UI:

Hogyan működik egy piramisjáték? - Így ismerd fel, ha át akarnak verni
https://www.youtube.com/watch?v=q7jqdAHek3I

Sok szellem látja saját temetését
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

A halál nem borzasztó, csak a bűn, ami létrehozta. Elhagyni a bűnt annyi, mint végképpen megszabadulni a haláltól. Ha féltek a haláltól, inkább féljetek a bűntől, mert a halál csak okozat, míg a bűn maga az ok. Legyetek egymásnak szerető jó testvérei és a szenvedőknek is legyetek részvétteljes és erős pártfogói, mert a szeretet oldja a bűnt, az szabadítja meg a lelkeket a pokol tüzétől, mely benne ég minden lélekben, aki a földön keresi az üdvöt.
A harag, bosszú, irigység, kevélység, mások iránti szívtelenség, érzékiség, rágalom, az igaz úton el nem érhetőnek bármilyen kerülő úton való megszerzése, t. i. a lopás, ezek képezik a pokol szövőszékét, ezek kerítik be a lelket, és a háló csak a halál pillanatában nyílik meg, de nem azért hogy elengedje, hanem hogy lejjebb szállítsa a lelket a szenvedések helyére.
Sok szellem látja saját temetését, mert hiszen az élet nem szűnik meg a halál pillanatában: minden szellem annyit lát, amennyi az ő látókörén belül esik. Például ha földi életében valaki azokkal a gondolatokkal foglalkozik, hogy vajon milyen temetést rendeznek neki a hozzátartozói, akkor, mint szellem látja a temetés reflexképét azokon a lelkeken, akik ott jelen vannak. Esetleg az ismerősökre kíváncsi, vagy, hogy ki sajnálja és ki nem? Ezt mind láthatja.
Sok szellem látja testét, mint élő a holtat, míg az az erő, mely őt a földhöz kötötte, teljesen át nem alakul. Leköti a szellemet még az is, ha nagyon siratják: ilyenkor az elhalt szelleme, mint közbeeső kapocs, hol ide, hol oda vonzatik, és sem a testétől, sem a fizikai világtól szabadulni nem bír. Ez szenvedő állapot.
Az igaz hittel telt szeretet az Úr Jézus gondjaiba és pártfogásába ajánlja a szeretett távozót, mert senki, aki hisz, nem költözhetik el a földről úgy, hogy az Úr gondjaiba ne venné lelkét. Azért az ember ne zúgolódjék fájdalmában és ne rángassa vissza a megholtat földi hüvelyébe, hanem imával és reménységgel búcsúzzék a hívő. Az ilyen búcsúzás meghozza a viszontlátást.
Az élet befejezése hit nélkül borzalmas és ijesztő, és sokan ebben az állapotban jutnak át a halál tornácába, amelyen minden szellem átvonul, aki már a testét levetette. Itt nem szeret senki időzni, még a jobb szellemek közül valók sem. Azok, akik hit nélkül éltek, magukat mint valami sötét folyosóban képzelik, melyen segítség hiányában maguknak kell átvergődniük. De a hívők és Istent szeretők útja más. Ezekre a sötét folyosó helyett ragyogó nyitott kapu vár, amelyen egy sóhaj szállítja keresztül őket, A halál tompa érzéketlenségének itt híre sincs, itt élet van, gyors és lüktető élet , amelynek forgataga magával ragadja az érkezőt és szállítja a maga szférájába.


szemlézte: Bíró László

Otthonunk
https://www.youtube.com/watch?v=TDu2pAgxqDA
https://indavideo.hu/video/Nosso_Lar_-_indavideo?fbclid=IwAR0GU1K3n8ei3PuZhnWQ6102tezxGYioO9tCeD8ZIUb-GzHBb0nx-fm1dYs

Névtelen Szellem
Szeretet nélkül nincs élet
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

A szeretet egy végtelen hatalom, egy birodalom, amelyben minden léleknek akkora hatalma van, amennyit az illető a maga részére meghódított. Aki gazdagságra, hatalomra vagy dicsőségre vágyódik, annak itt végelláthatatlan alkalom nyílik ezeket megszerezni.
Szeretet nélkül nincs élet! Ha szeretet nem volna, még az anya sem szülné meg gyermekét, s ha meg is szülné, nem nevelné fel. Azért az Úr az anyai szeretetet, mint a szeretetnek egy szükséges mennyiségű fokozatát, külön mértékkel adta a természettörvény kezébe. Ebben a szeretetben még a legbűnösebb lélek is megszépül, és fenséges glóriával vonja be lelkét.
Az anyai szeretet után jönnek a különböző többi szeretetek, amelyek mind, egy nagy egésznek részekre tört darabjai. Hatalmas vonzást fejt ki a duálszeretet is, ez már nagyobb szabadságban mozog, mert kevesebb benne az ösztöni lekötődöttség, ezért nagyobbak is benne az esélyek felfelé és lefelé, az emelkedés vagy a süllyedés felé is.
Ezután jön a faji és az igazi felebaráti szeretet. Ha valaki ezekből már jól vizsgázott, akkor lehet beszélni az Isten iránti szeretetről. Mert Istent szeretni e szeretetek kifejlődése nélkül igazán nem lehet.

szemlézte: Bíró László

UI:

Jézus szeret engem
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6ByP0A&feature=youtu.be&fbclid=IwAR1FsU

Adjatok jót a világnak

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Ameddig az emberek azt hiszik, hogy az alamizsnaosztogatással kimerítették a jócselekedetek sorozatát, addig igen távol vannak az igazság megértésétől. Ha valaki, aki már nem beteg, nem a bűn nyomorultja és a maga lábán meg tud állni, ha a nyomorultak közül csak egynek is a hóna alá nyúl, hogy kisegítse az egyenes útra, a tévelygésektől megtisztított útra, az ilyen többet tett az igazság szerint, mint aki egész életében alamizsnát osztogat, de senkinek a gondját nem veszi fel.
Senki sem mondhatja, hogy hiába élt, hacsak egy kis jót tudott is elszórni a világban; mert akármilyen kevés is az, helyet keres az emberek lelkében, és a jó az igazzal összeolvadva teremt, alkot és terjeszkedik tovább. Mert mindig voltak és vannak szenvedők, mindig vannak fájdalmas szívűek és elfáradt lelkek, akik abban a kicsiny jóban megkapaszkodnak, és nem sodorja el őket az ár. Így az egymástól kapott jó érzés új erőt ad az elfáradt izmokba s új reményt a szabadulásra.
Azért aki jót tud adni a világnak, annak élnie kell, amíg csak a test törvénye az enyészet felszívó erejének hatása alá nem kerül, mert az ilyennek élete áldás még akkor is, ha önmagának semmi öröme sincs az életből. Ez a célja az olyan ember életének, aki már tudja, hogy nem e föld nyújtotta örömök élvezetére van itt, hanem azért, hogy mások szenvedéseit kevesbítse.
Mert igen kevesen töltik úgy be a földi életet, hogy abból másra szenvedés ne származzék. De ez természetes is, hogy így legyen, mert mindenki csak azt szórja szét, amije van. Így akinek csak tüskéi vannak, az életúton tüskéket szór széjjel, akinek virágja van, az virágot, akinek a lelke áldást tartogat, az áldást hint szét. Isten áldása a jóság, az igazság, az erények virágai; ezeket kell széjjelhintse a lélek akkor is, ha könnyezve járja végig az utat, mert az ilyen élet igazi örömöt és el nem múló boldogságot terem részére.

szemlézte: Bíró László

UI:

Mi a boldogság?
https://www.youtube.com/watch?v=fKQLWEOFAfQ

Nézz fel film
https://www.youtube.com/watch?v=VT-WEzFBwZM

Ada mediális közlés Magánnyilatkozat


Kedves Feleségem!

Amióta átjöttem a másvilágra, folyton égetik a lelkemet a köztünk kialakult problémák eredményei, mint maró méreg hatol bele a lelkembe a sok félreértés és nem megértés, az eskü megszegése, amelyet ellened és végül a család ellen elkövettem. Harangok hirdetik bűneimet, amelyeknek minden kongása egy-egy ütés a lelkemre. Szinte szabadulni sem tudok még egy kis időre sem a folytonos lelki marcangolásoktól és gyötrelmektől, ama temérdek bűn miatt, amelyeket ellenetek elkövettem.
Ideát egészen más az értékrend, ugyanis nem lehet csalni, csalással bármit is megszerezni, mert mindenütt az Igazság vaskeze munkálkodik, amely könyörtelen. A szép lakások és birtokok helyett szegényes az otthonom, amelyben nagyon hideg van, hisz nem fűti be a szeretet, családom szeretete. Azt mondták itt, hogy ha sikerül valamilyen módon bocsánatot kérni tőled akkor talán enyhülhetnének az lelkemet mardosó fájdalmak.
Az amit a földön megvalósítottam anyagi téren, a földhöz cövekelték a lelkemet, amely kötelékeket talán az enyészet fog elszaggatni. Amit szívből és szeretetből adtam, az enyhületet és örömöt jelent, de ez nem terjedt ki mindenre.
Az előző életemben nagyon szegény voltam, mert egy még előbbi életemben mindenemet elherdáltam a bűneim kiélésére. Így kerültem akkor át a másvilágra. A mostani életemben a szeretetre kellett volna fordítani nagyobb figyelmet, de az anyagi jólét megszédíti az embert és azután már olyan hajlamok is előjönnek, amelyekre nem számít az ember. Az anyagi jólét sok kapcsolat megrontója az életben. Én is ezek közé tartoztam. Megromlottak a családi viszonyok miatta. Az ember ha gazdag, felsőbbrendűnek érzi magát másokkal szemben, ami kiütközik a családban is.
Amikor átkerültem és „észhez tértem” azt hittem, hogy itt is lesz majd egy hatalmas közönségem, de itt egészen más a környezet. Van ugyan egy színpad, de erre angyalok jönnek tanítani.
Őrülten hiányzik a közönség, az elismerés ami helyett itt szenvedés és gyötrelem várja az embert.

Mindezért a fentiekben leírtakért, kérlek, hogy amennyire csak tudsz, bocsáss meg nekem minden veled szemben elkövetett bűnömet, hogy megenyhülhessenek a lelki gyötrelmeim.
Nagyon szép voltál fiatalon, most is az vagy. Ideát, ahogyan leperegtek előttem az események, arra jöttem rá, hogy a szeretetem ideát növekedett irányodba. Úgy érzem, hogy a szeretet szálak összekötnek veled, nem szakadtak el ideát sem.
Született egy lányunk, akinek akkor és most is nagyon örültünk és örülünk, akit jelenleg is szeretek, minden félreértés ellenére is. Tőle is szeretnék bocsánatot kérni minden kisebb és nagyobb perpatvarért. Az unokámat is szeretettel üdvözlöm.

O.S.

UI:

Hogyan szeretsz? - Miért ilyen az anyám? Kötődés és leválás
https://www.youtube.com/watch?v=drr3NEQaFR0

Mária már egy éve az idősek otthonában élt, szomorúan és elkeseredetten. Három gyermeke volt, de egyik sem akarta a gondját viselni, a fiát már néhány éve nem látta és nem is hallott róla semmit.
A lányai a saját életükkel voltak elfoglalva, nem volt helye az idős asszonynak náluk. December utolsó napja volt, Mária születésnapja. Az idős asszony becsukott szemmel és keserű mosollyal emlékezett a régi időkre. Nagyon szerette a férjét, sokat dolgozott, nevelte a gyerekeket és nagyon jó háziasszony volt. Szinte mindenben sikeres volt ezért a körülötte élő emberek csodálták őt, sőt néhányan irigykedtek is rá.
Később a férje meghalt, a lányok pedig férjhez mentek. Máriának volt egy szobatársa az idősek otthonában, aki most hirtelen eltűnt valahová. Az idős asszony úgy gondolta, hogy egyedül maradt ezen a számára fontos napon. Egyszer csak kopogtak a szoba ajtaján, a társai voltak a szomszéd szobákból, akik egy tortával és kötött zoknival lepték meg az idős hölgyet.
– Boldog születésnapot kívánunk Mária!
– Jaj, de szép, most már tudom, hová tűntél el egy ideje!
– Ünnep van mondták a társai, fújd el a gyertyákat.
Ezután pedig leültek majd beszélgetni kezdtek, tortát ettek és teát ittak, így ünnepelték Mária születésnapját. Néhány órával később együtt köszöntötték az újévet, majd mindenki visszavonult a saját szobájába. Mária egyedül maradt a szobatársával aki azonnal el is aludt.
Mária azt álmodta, hogy a fia hangját hallja.
– Anya ébredj, itt vagyok, boldog születésnapot kívánok! – mondta a fia, aki az anyja ágya mellett állt.
Mária csak mosolygott, közben pedig potyogtak a könnyei.
– Anya beteg vagy? – kérdezte a fia
– Nem, a születésnapját ünnepelték a barátaival – mondta az igazgatónő igazgatója. Mária kinyitotta a szemát és meglátta a fiát, Mátét.
– Ez nem álom, azt hittem álmodom.
– Nem álom, válaszolt a fia, anya érted jöttem!
– Ébredj fel anya, isten éltessen.
– Köszönöm fiam!
Mária megölelte a fiát közben pedig keservesen zokogott.
– Ne sírj anya, mondta a fia, hazamegyünk hozzám, nem tudtam, hogy a nővéreim itt hagytak, ahogy megtudtam elhatároztam, hogy érted jüvük.
– Anya van egy menyed és egy unokád, ők már várnak téged.
Mária csendben figyelte az otthon igazgatóját és próbálta elfogadni, hogy nem álom, hogy elmehet innen. Az igazgató pedig a következőket mondta Máriának: Egy igazi férfit neveltél a fiadból.


Ismeretlen szerző.

ÖNPROGRAMOZÁS az Életenergia emelésére * Depresszió és kimerültség esetén is
https://www.youtube.com/watch?v=sWYhnHa42gU

Ara Rauch
Megértés

Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.
Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.
Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából. A házigazda kisfiú visított: a vendég el akarta venni kedvenc játékát. A vendég kontrázott: elszánta magát, hogy mindenáron azzal a rendkívül értékes és érdekes Darth Vader bábuval játszik, amilyen neki nincs otthon. A látogató asszony felpattant, és berontott a gyerekek közé; a házigazda utána.
- Mit csinálsz? Nem szégyelled magad? - támadt a vendég a saját fiára. - Nem szabad elvenni a más játékát, ha nem adja oda!
- De nekem kell! - toppantott a gyerek. Az anyja agresszívan megmarkolta a vékony kis kart.
- Teszed le azonnal?!
- De nem!
A feszültség kibírhatatlanná fokozódott. A kisfiú arcán a dac, görcsbe merevülő izmain az ellenkezés - majd szétvetette a harag. Az anyja tehetetlen dühében, hogy rákényszerítse akaratát a gyerekre, már emelte a kezét: mindjárt megüti.
- Kati, várj egy pillanatot - szólt közbe a vendéglátó asszony. Odasétált a gyerekhez, leült mellé a székre. Nem ért hozzá.
- Mit érzel, Marci? - tette fel az első kérdést halkan.
A gyerek dühödten meredt valamerre, fintorgó arccal, nem nézett a nőre, nem válaszolt.
- Dühös vagy, ugye?
Dacos bólintás.
- Olyan, mintha szétfeszítene a méreg - mondta ki, amit a gyerek nem tudott szavakba önteni. - Legszívesebben toporzékolnál, vagy megütnél valakit. Szeretnél hangosan ordítani, visítani, igaz? - együtt érző hangjára a gyerek már folyamatosan bólogatott. Az asszony óvatosan a kezébe vette a gyerek kezét. - Nagyon rosszul érzed magad, mert Tomi nem adta oda neked a játékát, és te szeretnél játszani vele. Ekkor valami átszakadt a fiúban. Kitört belőle a zokogás, az arcát a kezébe temette, és csak sírta, sírta ki magából a feszültséget. Az asszony átölelte, simogatta a hátát.
- Na, ne bőgj, odaadom - ajánlotta váratlanul Tomi. Egymásra néztek. A megrendült pillanatban szeretethíd épült közöttük; angyalszárny érintette arcukat.
- Neked adom, hazaviheted.

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=xeW4-fjBZHs


Lélekvándorlás a magyar irodalomban
https://dszilvia.blogspot.com/2020/08/lelekvandorlas-magyar-irodalomban.html

"Egyik nap egy nő az utcán sétált, mikor felfigyelt egy reszketeg, idős bácsira, aki lehajtott fejjel bámult maga elé!! A bácsi döbbenetesen szakadt és koszos ruhát viselt!!!
A többi járókelő egy pillantást sem vetett a hajléktalanra, pedig nagyon hideg volt azon a reggelen, és a bácsi testét szakadt ruháin kívül csak egy lyukas pokróc védte!
A nő odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Uram, jól van?
– Nem igazán... – válaszolta a bácsi erőtlen hangon.
A nő elmosolyodott, majd megfogta a bácsi karját... Az öreg megijedt:
– Mit csinál, hölgyem?! Hagyjon engem békén!!!
Egy rendőr észrevette az esetet, majd odament.
– Valami probléma van, hölgyem?
– Nincs semmi baj, csak szeretném talpra állítani ezt az idős urat, segítene?
– Ismerem ezt az öreget, jó pár éve az utcán van már. Mit akar csinálni vele?!
– Látja ott azt az éttermet? Szeretnék venni neki valami meleg ételt, hogy felmelegedjen.
– Maga megőrült!!! Én oda be nem megyek – szólalt meg a bácsi.
De két erős kar körülfogta, és felemelte őt!!
Bementek a kicsi, de puccos étterembe, és leültették a bácsit egy asztalhoz…
Az étterem tulajdonosa rögtön ott termett, és magából kikelve ordította:
– Ide nem engedünk be mocskos hajléktalanokat, mert elriasztják a vendégeket!!!
Szegény öreg szomorúan elmosolyodott:
– Na, ezért nem szeretek ide járni – mondta csendesen.
A nő viszont nem hagyta annyiban!!! Odalépett a tulajdonoshoz és közelről a szemébe nézett:
– Látja azt az irodaházat ott szemben? Az egy nagy multicégnek a székháza!
– Igen, hetente szoktak összejöveteleket szervezni az éttermemben - mondta az étterem tulajdonosa.
– És mennyi bevételt kap ettől a cégtől?
– Miért érdekli az magát?
– Csak azért, mert én vagyok annak a cégnek az igazgatója!! – felelte a nő.
A tulajdonosnak elállt a szava!! A nő pedig nemes egyszerűséggel odafordult a rendőrhöz, és megkérdezte, hogy akarna-e velük reggelizni.
– Nem, köszönöm, szolgálatban vagyok – válaszolta a rendőr.
– Legalább egy kávét igyon meg velünk – kérlelte a nő.
– Rendben, hölgyem, azt elfogadom!! – felelte a rendőr katonásan!
A tulajdonos elment kávét készíteni…
– Jól helyre tette!! – mondta a rendőr elismerően.
A nő mosolyogva a hajléktalan bácsira nézett:
– Maga valamikor itt dolgozott. Emlékszem az arcára. Szét voltam fagyva, bejöttem ide, szinte éhen haltam, annyira éhes voltam. Nagyon rossz periódusban voltam, szinte én is az utcán végeztem mint maga.
– Nem létezik, hogy egy ilyen sikeres üzletasszony, majdnem az utcára került!! – ámuldozott a rendőr.
– Húszéves lehettem. Eljöttem a városba, hogy munkát találjak, de senki sem vett fel! Nem volt, miből fizessem az albérletet, így kidobtak! Nem volt hová mennem. Órákig mászkáltam az utcán, teljesen átfagytam, éhes voltam… Megláttam ezt a helyet, és gondoltam bejövök, hátha kapok egy tányér meleg levest.
– Már emlékszem!!!! – kiáltott a bácsi. – Megkérdezte, hogy pár órás mosogatásért kaphatna-e egy tányér ételt. Azt feleltem, hogy „ez nem egyezik az étterem működési szabályzatával.”
– És akkor maga a világ legnagyobb szendvicsével jött ki a konyhából, meleg volt és isteni finom!!! – folytatta a történetet a nő.
– És hogy jutott ilyen magasra?!- kérdezte ámuldozva a bácsi.
– Azon a napon végre találtam munkát… Rengeteget güriztem, hogy el tudjam indítani a saját cégemet!! Ha végzett a reggelivel, akkor jöjjön át, keresse meg ezt az embert (egy névjegyet nyújtott át a bácsinak). Biztosan tudunk munkát találni önnek, sőt még előleget is adunk, hogy ruhát vehessen belőle!!
– Hogy tudom én ezt meghálálni magának? – kérdezte könnyes szemmel a bácsi?
– Istennek köszönje meg, hogy találkoztunk! – felelte a nő."


UI:

Homo Notikusz - Az Új Ember (csillag gyerekek) - Mary Rodwell-el
https://www.youtube.com/watch?v=5Bi_qk7ekLA

Édes kitalált történet szerintem, de aranyos….

Egy 15 éves fiút lopáson kaptak egy amerikai üzletben. Szökési kísérletként a fiú egy polcot is véletlenül felboritott.
Az ügy tárgyalása után a bíró megkérdezte a fiút:
- Valóban elloptál valamit? Lopott kenyeret és sajtot, és felborított szökés közben egy polcot? ”
A fiú szégyenkezve, lehajtott fejjel így válaszolt:
"- Igen ".
Bíró: „Miért lopott? "
A fiú: "Szükségem volt rá."
Bíró: "Nem tudná megvenni őket lopás helyett?"
A fiú: "Nem volt pénzem"
Bíró: "Kérhettél volna szüleidtől pénzt"
A fiú: „Csak az anyám van, aki beteg az ágyban, és nincs munkája. Elloptam neki a kenyeret és a sajtot. "
Bíró: „Nem csinálsz semmit, nincs munkád? "
A fiú: „Egy autómosóban dolgoztam. Szabadnapot vettem anyám megsegítésére, ezért kirúgtak. ”
Bíró: Miután befejezte a beszélgetést a fiúval, a bíró kihirdette az ítéletet:
"A lopás, különösen a kenyérlopás nagyon szégyenteljes bűncselekmény. És itt mindannyian felelősek vagyunk ezért a bűncselekményért. Ma ebben a teremben mindenki, beleértve engem is, felelős ,hogy ilyesmi még ma is meg törtenhet. Így az összes jelenlévőt 10 dolláros bírsággal sújtom. Senki nem fog innen távozni, amíg meg nem adja a 10 dollárt. "
A bíró kivett egy 10 dolláros bankjegyet a zsebéből, elővett egy tollat és elkezdte írni:
"Ezen felül bírságot szabunk ki a kérdéses üzlet tulajdonosának, akit 1000 dollárra büntetem mert fel adta a rendőrségnek az éhes fiút. Ha egy órán belül nem fizetik ki a bírságot, az üzlet zárva marad. "
A jelenlévők elnézést kértek a fiútól, és átadták neki az összes összegyűjtött pénzt. A bíró könnyeit rejtve távozott a tárgyalóteremből.
Az ítélet meghallgatása után a teremben lévőknek könnyes volt a szemük.
Kíváncsi lennék, hogy társadalmunk, rendszerünk, bíróságunk képes lenne-e ilyen ítéletet kiadni?
A bíró hozzátette: "Ha valakit elkapnak kenyérlopással, annak a közösségnek, a társadalomnak és az államnak minden emberét szégyellni kell!"

UI:

Kathy: A Te feladatod (fontos: VÉGIG kell nézni, 2 perc)
https://www.youtube.com/watch?v=Sl6Z4lcRkoM

Az alacsonyabb rendű elítéli a magasabb rendűt

Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének harmadik kötetéből.

Az emberiség legnagyobb tragédiái (így a Megváltó elítélése és keresztre feszítése is) ugyanazon az elven keresztül történnek meg: az alacsonyabb rendű elítéli, a magasabb rendűt. A magasabb rendű azonban nem ítéli el az alacsonyabb rendűt, mert felülről szemlélve látja, hogy az képtelen másra a saját igazságából kifolyólag.
Az igazság nem különböző, mert az igazság egy; de hogy az alsó lépcsőfokon álló nem látja azt, amit a magasabb fokon látni lehet, az még nem jelenti azt, hogy mást lát az, aki a felső lépcsőfokról nézi, mint aki az alacsonyabbról néz, mindössze más-más szemszögből látják ugyanazt.
Igazság Mózes igazsága is, sőt mi, több, igazság még a pogányok igazsága is; és mégis Isten igazsága más arculatot mutat, mert másként lát az, aki alulról felfelé tekint, és másként, aki felülről tekint lefelé.
Az igazság önmagát rétegekre bontja, hogy a sűrűségbe a fény behatolhasson; s ami a sötétséget átvilágítja, felbontja, az a fény a sötétséggel vegyülve csak félhomályt, szürkületet hoz létre; de a fénytől távolabb haladva mindig sűrűbbé válik a homály, egészen a teljes sötétségig. Ennek dacára, aki a fénynek legszélső rétegében áll, az még látja a fénynek azt a felvillanását, amely az ő észrevevő képességét izgalomba tudja hozni. Ez azonban azt a nagy fényt, azt a nagy világosságot, amelyet még nem tört meg a sötétség hatalma, fel sem bírná fogni, mert az a fény az ő látószerveit megsemmisítené.
Az emberi értelemnek is egy pillanat alatt meg kellene semmisülnie, ha beletekinthetne Isten igazságának ragyogó világosságába. És nektek, emberek, akik még a ti lelki szemeitekkel alig-alig tudtok csak körültekinteni is a világban, akik még alig-alig bontakoztatok ki az önzésből, a test igazságából, hogyan lenne lehetséges Isten ragyogó világosságába, a végigazságba beletekinteni?! Nem, gyermekeim, ilyet ne is kívánjatok, ne is akarjatok. Isten bölcsen gondoskodott arról, hogy mindig csak annyi táplálékot nyújtson az alig megszületett lelki csemeték számára, amennyivel a fejlődésükhöz szükséges erőt magukhoz vonhatják.
Azonban amint a lelkiségen keresztül a szellemi én valamennyire öntudatra kezd ébredni, és a világosság után kutat, mind jobban és jobban magához vonzza azokat az igazságokat, azokat az elméleteket, amelyeket neki meg kell valósítania. Így ti is minden egyes lépéssel, amit előre tesztek, mindig jobban és jobban magatokhoz vonjátok Isten kegyelmének mindinkább táguló és fényeskedő világosságát, és megtanultok abban mozogni, ténykedni, munkálkodni, hogy ennek a világnak igazán számottevő polgáraivá válhassatok. Mert minden világban munkálkodni, dolgozni kell, hogy abban a világban része legyen a léleknek. Azért tehát nem haladhattok visszafelé, és nem állhattok meg, hogy az emberi kicsinyes kigondolásokkal és elrendelésekkel számot vessetek, amikor titeket az Isten szent Lelke hív és munkába szólít. Mert az idő nagyon közel van, és a szemeiteket ki kell nyitnotok, hogy meglássátok, mennyi munka vár reátok, amit még el kell végeznetek, mielőtt beesteledik.
Ti e két világ közt éltek, gyermekeim! A felső világ szellemei túláradó bőséggel hintenek felétek azokból a mennyei drágaságokból, azokból az igazságokból, amelyekkel ők rendelkeznek, amelyek őket szabadokká teszik, amelyek kibővítik a látóhatárt.
Tehát ne álljatok meg ezen az úton behunyt szemekkel és bezárt fülekkel, hanem életeteknek minden napján, minden órájában nyitott szemmel és nyitott füllel járjatok, hogy azokból a drágaságokból, amelyek körülöttetek lehullanak, sokat gyűjtsetek magatoknak, és azokat az: igazságokat, amelyeket így megismertek, meg is valósítsátok itt a ti életetekben. Mert amennyit ti itt megvalósítotok, az mind a tiétek, azt mind beváltja nektek az Igazság Törvénye abban a világban, ahova törekedtek.
*
Hogyha egy pillanatra beláthatnátok ebbe a világba, hogy egy-egy ilyen kijelentésre milyen öröm, milyen forrongás, milyen gyors életpezsdülés indul meg a szellemvilágban körülöttetek, mintha ezer meg ezer szív új lüktetésbe kezdene, várva a módot és alkalmat, hogy a fizikai világba visszajöhessenek. Hogy megküzdhessenek a maguk gyengeségeivel és hibáival, hogy ők is a valóság reggelére ébredhessenek majd fel, amikor a fizikai világ újból becsukódik mögöttük: akkor értenétek csak meg a ti hitben való munkálkodásotoknak óriási jelentőségét, s akkor láthatnátok, hogy mily nagy és szép munka az, amit ti végezhettek, testvéreim, azzal az ismerettel, amit nektek a Kegyelem juttatott.
Amikor majd azok a szellemek, akik körülöttetek vannak, akik nektek testvéreitek, szintén át lesznek hatva az életnek ezekkel a ragyogó ajándékaival, amikor megértik, hogy tulajdonképpen mi is az ő életük célja: akkor boldog megértésben, egymást segítve és támogatva olyan munkát végeztek, amely messze bevilágítja a sötétség országait mögöttetek. És mikor bevilágítja a sötétség országait, akkor még sokkal messzebb sugárzó fényt vet előre, és titeket gazdagokká, hatalmasokká tesz a szeretetnek az a munkája, amit itt a földön végeztetek.
Tehát a törvény szerint nem szabadulhat meg senki; az igazság törvénye nem engedi egyetlen lépéssel sem előre a szellemet. Csak az haladhat előre, csak az juthat ki a sűrű rengetegből, a bizonytalanságok világából nemcsak itt a földi életben, hanem a szellemvilágban is, aki elfogadja Krisztust szabadítónak.
Hogyha az a közbülső világosság, amely az isteni és emberi között kialakult, mint Buddha, képes lett volna kivezetni az emberi lelket a bizonytalanságok világából, nem kellett volna Buddhának egy nehéz és terhes életet az igazi, mennyből jövő Világosság mellett élnie, hogy a lelke megteljék fénynyel, világossággal, erővel és szeretettel! Mert hiába az ismeret és a bölcsesség; az igazság meg nem szabadíthatja az ember lelkét; azt fogva tartja a földiség, fogva tartja a benne lévő emberi, ellentét-természet.
Nincs olyan bölcsesség, amely ne szorulna megvilágításra, amely ne szorulna a kegyelemre, hogy az ő igazságaiból teljes egészet alakíthasson ki magának a lélek, egyedül csak az Istentől jövő igazság. Az Istentől jövő igazságot pedig senki, aki a földön él, aki a földről igyekszik felfelé, nem tudja kialakítani, nem tudja magának az utat kiépíteni, egyedül csak Az, Aki mennyből szállt alá.

szemlézte: Bíró László

Még a moha is virágzik
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.
Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.
Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.
Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.

szemlézte: Bíró lászló

Wass Albert
Részlet a „Te és a világ” című kötetéből

Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.
Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.
Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.


szemlézte: Bíró László

UI:

Miért vágynak az erős nők erős férfiakra?
http://www.imani.hu/2015/05/az-alabbi-iras-maja-storch-miert.html?m=1&fbclid=IwAR38RvgMI1MOZ6lg4nvzR6a8uOGI9dFdCeSYYMe9nA-MkWhLkcnj8Q0O3Zg

Mindent újra kezdünk
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. Újra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda. Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.
Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra. A természet örök rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról. Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.

Te és az Isten

Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot. A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot. Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép. Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra. Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.
Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél.
Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.


szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Az Emberfeletti (2020) film rendezőjétől. A többszörös díjnyertes, az évek során összesen 12 díjat elnyert „Földönkívüli Találkozás – Itt Vannak” című film messze túlszárnyalja az általában földönkívüli témákban készült filmeket. A tudatosság és a földönkívüliek tudományos összekötéséről szól, olyan egyedülálló módon, amiért az „Emberfeletti (2020)” rendezőjének újabb magyar feliratos, full HD dokumentumfilmje Steven Greer és David Wilcock exopolitikai filmjeivel egy szinten említendő! A leírás a kapcsolódó filmek alatt folytatódik!


Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan: Tudatunk Természetfeletti Képességei
https://indavideo.hu/video/Emberfeletti_2020_-_Lathatova_tett_Lathatatlan?fbclid=IwAR1anT3HXH9Y7vQ_KGBXrTxByw4YCIi7l-kMG6WE1D47GgI-PxEEag5c_OI

Névtelen Szellem
Tévelygés a csodák labirintusában
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Akit az evangéliumnak még csak a külseje köti le, tehát nem a belső lényeg, az Ige, hanem csak a csodák, a gyógyítások, és a halottak feltámadása érdekel, az még csak a testi szemeivel nézi a megváltót. Az még csak a külsőséges nagyság előtt hajol meg, még ha hiszi is, hogy Krisztus Isten fia volt. Azt még tévedésbe ejti a hatalom és a titkos dolgok tudása. Azt még a gonosz félrevezetheti.
Aki belemélyed az isteni bölcseletbe, az Igébe, az Ige hatalmas erejének, igazságainak emberi okoskodással meg nem dönthető valóságának szemléletébe , az már nem emberi szemmel néz és nem emberi füllel hall, hanem szellemi látásával szerez biztos tudomást a felől, hogy „hatalom adatott Neki mennyen és földön” és nincs más hatalom amely azt megdönthetné, mert Krisztusban az isteni bölcsesség és szeretet öltözött testbe mi érettünk, hogy minket megmentsen.
Aki így látja a vallást az Igétől átvilágítva, legyen az bármely felekezetű, nem téved bele oly könnyen a csodák labirintusaiba, mert keresni fogja azt az ő gondolatainak megfelelő, magasabb gondolatokat kibocsátó szellemi társaságot, hogy vele egybeolvadva, biztos léptekkel haladjon célja felé.


Lelkünk útjai
http://lelkunkutja.atw.hu/

A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem, és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok, pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban! Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.
A békesség és a megnyugvás időszakaiban haladhat a lélek a jóban, akkor hozhatja magából felszínre azt, ami benne megért, illetve ami kialakult benne. Ez az az idő, amikor maga körül telehinti a világot lelkének eredményeivel; és ha ezek Istennek tetszők - akár érzések, akár gondolatok vagy cselekedetek formájában nyilatkoznak meg - akkor ezek számára áldást hozók.


szemlézte: Bíró László