Szellemtudomány alapjai

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 3. rész



A türelmes ember mindenben a dolgoknak a végére jár, nem intéz el felületesen semmit, mert a türelmes em¬bernek van ereje ahhoz, hogy mindent a maga helyére tegyen, a legkisebb részlettel is úgy törődjék, mindent úgy intézzen el, hogy az rendes és pontos legyen, hogy abból jó eredmény származzék és hogy az semmiféle formában törvénytelen ne legyen.
Az emberi lélek számára a türelem kifogyhatatlan erőforrás, amellyel a legjobban előmozdíthatja úgy az önmaga, mint a más lelkek fej¬lődését és az egész emberiség fejlődését. A türelmes ember nem felületes, nem intéz el semmiféle munkát félig-meddig és nem mondja rá, hogy kész, nem sietteti a dolgokat és mindenre hagy időt.
A türelmes ember természete, ha sokszor kicsinyes¬nek és aprólékosnak látszik is, mégis mindenkor elvégzi ¬a maga munkáját teljesen és helyesen és ami a legfonto¬sabb: foglalkoztatja a lelkét és foglalkoztatja az agyát; és ameddig a jó, helyes és becsületes munkát elvégzi, a helytelenre, a felületesre, a világ szerint való örömökre nem gondol s így nem teszi ki magát kísértéseknek. Mert a kísértések általában a felületesen dolgozó emberlelkek¬hez közelebb vannak, mint a türelmes, mélyenjáró, mélyen kutató emberlelkekhez.
A türelem Istentől ajándékozott nagy erénye a lé¬leknek, mert türelem kell mindenhez, ha valamit az ember jól és helyesen akar megtanulni, vagy abban munkál¬kodni. Nagy türelem kell a tanuláshoz, mert ha va¬laki nem tanulja meg helyesen azt, amiben később majd dolgozni akar, akkor nem tud jó munkát végezni
A türelmes ember embertársaival szemben is türel¬mes. Nem sietteti embertársai lelkében a jónak és igaznak tűzzel-vassal való érvényesítését. A türelmes ember tudja, hogy az igazság mennyei mag, amelynek felpuhított talajra van szüksége, hogy benne gyökeret verhessen és megnövekedhessék.

A türelmes ember munkálkodik és ébren vigyáz. Nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, ahol a jót megra¬gadhatja és cselekedheti. A türelmes ember tud várni és bízni.
Mivel pedig a türelmes ember tud várni és így nem siettet semmit, ennélfogva az ő lelkében szükségképpen megelégedettség van. Csak az alázatos ember tud megelégedett lenni a kevéssel is. A gőgös, a türelmetlen, a sze¬rénytelen, az engedetlen, a makacs lélek sohasem ismeri meg a megelégedettséget, annak minden kevés, mert minél nagyobbra törekszik és minél felületesebben dolgozik, annál nagyobb ürességet érez ténykedéseinek visszahatásaként. A megelégedettség úgyszólván az alázatosság többi vonásainak a kiegészítője, mert a megelégedettséggel bizonyos békességes érzés jár együtt.
Mivel pedig az ilyen lélek megelégedett, ennélfogva hálás tud lenni az eredményekért, amelyeket elért. S bár¬milyen kicsinyek legyenek is az eredmények, meg tudja látni és észre tudja venni azokat s mivelhogy a legki¬sebbre is ki tud terjeszkedni a türelménél fogva, ennél¬fogva a legkisebb eredményeket is számon tartja és minden kicsiny eredmény nagy örömet szerez neki és mindenért hálát tud adni Istennek. Az alázatos és türelmes ember megismeri az élet nagy célját és megismeri az utat is, melyen ezt a célt megközelítheti és megismeri a küzdel¬meket, amelyekkel ezt az utat végigjárhatja. Azért örül, azért boldog, azért tud hálás lenni, mert tudja, hogy az el¬lentét világában minden kis eredmény az Istentől kapott erőnek, az Istentől nyert segítségnek az ajándéka.
Az alázatos lélek szép, nemes, magasztos lelki öltözetben jelenik meg, amely az emberi értelem által meg nem álla¬pítható és nem jellemezhető méltóságot kölcsönöz a meg¬jelenésének. Nem azt a méltóságot, amelyet a gőgös lélek akar önmagára erőszakolni és amelyet gőgjében önmagá¬ból akar kivetíteni az őt körülvevő lelkekre és a világra; nem azt a méltóságot, amelyet erővel csoportosít és sűrít maga körül a gőgös ember s amellyel ellenszenvet és utálatot terjeszt a hasonlók között, hanem azt a méltóságot, amely hozzá vonzza a többi lelket, amelynek nem tudnak ellenállni, amellyel megnyeri a lelkek vonzódását, szerete¬tét és bizalmát.
Mindemellett az alázatos lélek nem földön csúszó, nem szemforgató élősdi, hanem az alázatos lélek úgy fent, mint alant uralkodik az őt körülvevő emberlelkeken az ő szeretetének erejével, az ő jóakaratával, amely uralkodást az az isteni ragyogás adja az ő lelkének, amelyet ezekkel az erényekkel önmagából kivetít.
Ezek az erények pedig nem a teremtett egyéné magáé, hanem az egész világmindenségé, mert ennek az áldása hull mindenre az egyén körül és ez nyitja meg számára a mélységeket és magasságokat; ez képezi számára az összekötő lehetőséget a szférák és a bolygók között, mert aki ezekkel az erényekkel fel van ékesítve, az szabad szellem, akinek számára nyitva áll az út a mindenségben mindenfelé.
Ezek nélkül az erények nélkül a hit sem végezhet munkát, sem befelé, sem kifelé, mert ezek nélkül az egyén nem képes maradandó hatást kiváltani az emberlelkekben, mert nem képes magához vonzani őket.
Ezek nélkül a reménység is tartalmatlan és üres, mert nem teljesedhetik be, mert ezek nélkül az erények nélkül csak csalódás lehet az egyén osztályrésze.
És vessen bár szeretetet a lélek, az gyümölcstelen ma¬rad, mert ezek nélkül az erények nélkül az a mag nem hull termő talajra, azaz befogadó lélekre.
Az egész földi élet csak egy rövid próba: egy álom, amely rövidesen véget ér. S ha az igaz jó követői voltatok, akkor számotokra az isteni jó következik az örökkévalóságban. Isten az Élet, az Igazság, a Boldogság, a Szeretet. Éljetek Őbenne, akit Krisztus által megismertetek és akkor Benne éltek a mennyben már itt, mulandó életetekben is.
+ + +
Összeállította: Koltai István
Felhasznált irodalom:
1. A „Névtelen Szellem” közleményei – Eszter médium útján II. - III. kötet.
2. Elszórt kalászok I. – II. kötet. A „Névtelen Szellem” 1933-1939. évi kisebb tanításainak gyűjteménye – Eszter médium útján.
3. Evangéliumi spiritizmus III. kötet – A „Névtelen Szellem” tanításai - Eszter médium útján.

UI:

A MESTER ÚTJA MISZTÉRIUM ISKOLA HANGOSKÖNYVEK (KRISZTUSI TANÍTÁSOK MAGYAR
FORDÍTÁSBAN)
https://www.youtube.com/c/kozmaalexandra

A tékozló fiúk 1/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében sok szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim!
Ha körülnéztek e világban, mindenütt azt kell látnotok, hogy a bűn teljes erővel, teljes vehemenciával tombol; az emberek, mintha csak vesztüket éreznék úgy táncolnak a vékony jég hátán, és nem gondolnak arra, hogy a jég beszakadhat alattuk és ők a hideg, jeges, mély vízben lelhetik halálukat. Pedig már a régieknek megmondatott, hogy az embernek a Földön meg kell ismernie a mi Atyánk, Istenünk akaratát, amely a törvényeiben van lefektetve, és fel kell használnia a teremtő Isten szeretetéből folyó lehetőségeket a menekülésre.
Az ember Isten szeretetével is szünet nélkül visszaél. Isten szeretetből adja a kegyelmet, a kegyelem viszont nem más, mint hogy előlegezi Isten mindazt, amit az ember eljátszott, tehát újra lehetőségeket ad a megfordulásra, az Ő akaratának megismerésére, és hosszú tűrésével még meg is hosszabbítja ezeket a lehetőségeket, hogy az ember ezzel élve újra kimunkálhassa a maga boldogságát. Azonban ezeket a kegyelemből kapott lehetőségeket az ember újra és újra eljátssza.
Minden új testetöltés új szerep, az igazsággal való megismerkedésre adatik és azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember megtérjen és ezáltal újra élhessen. Az embert viszont rendkívül izgatja a halál és méginkább a bűn gondolata. Számára a bűn valami izgalmasan tiltott dolgot jelent, valami olyasmit, amiről azt gondolja hogy azért van attól eltiltva, hogy ne lehessen boldog.
Abban a tévhitben ringatja magát, hogy a bűn édes, mert az örömet és boldogságot nyújthat számára; pedig a bűn halált nemz, de az embernek mint mondom, a halálról is valami hátborzongató, különlegesen izgalmas elgondolásai vannak. Persze csak addig, míg hatalmával a halált ő osztogathatja másoknak. Mihelyt azonban ő kerül közel a halálhoz, mint a fába szorult féreg, úgy remeg és mindent ígér, csakhogy új lehetőséget kaphasson, életének meghosszabbítására, a továbbélésére.
Hányszor próbálkozott már a földi ember, hányszor kapott új és új lehetőségeket, és ezekkel minduntalan és mindenkor visszaélt, eljátszotta és újra eljátssza az újabb és újabb lehetőségeket. Mivel a kegyelem ereje ezekben az új lehetőségekben van, így is mondhatnám, hogy - visszaél Isten kegyelmével és visszaél az Isten könyörülő, irgalmas szeretetével.
Minden, amit a Földön láttok, ami a Földön összejön, ami mint megáradt folyó szenvedéssel árasztja el az emberi életet, az ember egész világát, az ennek az úgynevezett édes bűnnek gyalázatos, szomorú és kikerülhetetlen következménye. A következmények beéréséhez azonban idő kell, és amíg ez az idő folyamatban van, tehát amíg a következmények nem érik utol a bűnöst, addig lubickol, mint mély vízben a halak, és közben nem veszi észre, hogy a víz lassan kifogy alóla, víz nélkül marad és elpusztul, azaz kifogynak alóla a lehetőségek által szabott időterminusok és szemben találja magát az ekkor már elodázhatatlan következményekkel. De, amíg a következmények be nem érnek, addig ahelyett,hogy megfordulna és az időt és alkalmat bölcsen a maga megtérésére és az Isten törvényeinek betöltésére, a kegyelem nyújtotta lehetőségekre használná fel, inkább újabb és újabb bűnöket követ el.
Összehasonlítja magát azokkal, akiket már a bűneik következménye utolért, és azt a konklúziót vonja le, hogy ő bizonyára jobb ember lehet, mert az szenved, amannak nincs ez, az, amaz, annak komoly hiányai vannak, neki pedig jól, könnyen, gördülékenyen megy az élete. Sokszor azonban néhány nap, néhány év, néhány óra választja csak el attól, hogy a következmények beérjenek és az égő ház rászakadjon. Az ember azonban még ekkor sem látja a veszélyt, még mindig abban a tévhitben ringatja magát, hogy neki mindenek szabadok, mert ő ügyes, ki tudja játszani a törvényt, ő egérutat nyerhet, őt nem fogják utolérni a gyötredelmes következmények.
Amikor pedig mégis utolérik, haragos és indulatos lesz, és semmiképpen nem magát, hanem Istent okolja minden szenvedéséért, mert ostobán így okoskodik: ha Isten van és Isten jóságos, akkor hogy tűrheti, hogy ő ilyen szomorú és nyomorúságos helyzetekbe kerüljön, és vele ilyen dolgok történjenek meg. Tehát úgy gondolja, nincs Isten, vagy ha van, akkor semmiképpen sem a szeretet Istene; mégcsak nem is az igazságé, mert íme amannak igazságtalanul ad, tőle meg mindent elvesz. Annak jól megy sorsa, neki meg tűrni, szenvedni és gyötrődnie kell.
Pedig a legbensejében megérezhetné, hogy valaha ő is rendelkezett azokkal a lehetőségekkel és alkalmakkal, de azokkal ő visszaélt és a javakat elpazarolta. Kikérte az atyai jussát, tehát a kegyelmet, abból jól élt, azt meggondolatlanul elpazarolta és egy napon, azt kellett észrevennie, hogy semmije sincs. Ha makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki van igaza, elpusztul; ha jobb belátásra jut, hasonlatosan a példabeszédbeli tékozló fiúhoz úgy kezd gondolkozni, hogy ha most nincs is, de ha visszatér az ő Atyjához, Istenéhez, akkor még neki is lehet valamije; ha nem is kerülhet abba a helyzetbe vissza, amiben valaha élhetett és sütkérezhetett, de még mindig egy jobb helyzet alakulhat ki a részére, ha az ő Atyjától, Istenétől bocsánatot kér.
Persze nem felületesen, nem felében-harmadában, amikor azt mondja, hát igen vétkeztem Atyám ellened és az égiek ellen, de most már megbántam mindazt, amit tettem, bocsáss meg tehát és add vissza a jussomat. Ez nem elég! Valóban át kell éreznie, hogy mi mindent tett tönkre cselekedetével, mi mindent zúdított önmagára, és mennyi fájdalmat, szomorúságot okozott ezzel az ő Atyjának, Istenének is; hogy milyen zűrzavart teremtett ezáltal a harmonikus, az egységes, a szeretetben fejlődő világmindenségben. Elpazarolta azt, ami eredetileg nem is az övé volt, hanem az ő Atyjától, Istenétől kapta. Tudniillik elpazarolta az életet, elpazarolta a lehetőségeket, az alkalmakat, a szellemi javakat, az isteni érzéseket, amelyek valaha őt is áthatották.
Sötétséget teremtett a világosság helyett, haragot és indulatot a békesség helyett, önzést az önzetlenség helyett, türelmetlenséget a türelem helyett, és Isten törvényei helyett a maga bűnös vágyait valósította meg. Azonban bármilyen hosszútűrő is a mi Atyánk Istenünk, kellett hogy határt szabjon a rossznak, hogy a teremtmény az ő megátalkodottságában, a bűnhöz való ragaszkodásával meddig mehet el; mert nem lehet a végtelenségig elmenni ezekkel a dolgokkal; mert akkor önmagára és másokra nézve is olyan következményeket teremt, amely nemhogy általa, de az áldozatot hozók által sem lehet egyszerre felbontható és feldolgozható.
Tehát a szeretetnek új és új áldozatokat kell hozni azért és azokért, akik eltékozolták mindenüket. A szeretetnek kell a magáéból adni újra és újra azoknak, akiknek erre szükségük van, akiknek nincs semmijük, akiknek valami induló tőkére van szükségük, hogy újra kezdhessenek.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

A tékozló fiúk 2/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Tehát a szeretetnek új és új áldozatokat kell hozni azért és azokért, akik eltékozolták mindenüket. A szeretetnek kell a magáéból adni újra és újra azoknak, akiknek erre szükségük van, akiknek nincs semmijük, akiknek valami induló tőkére van szükségük, hogy újra kezdhessenek.
Ez az induló tőke mindannyitok részére a kegyelem, szeretett testvéreim. A kegyelmet pedig csak akkor tudja magához vonzani az ember, ha a következmények, a nyomorúságok, az éhezés, a szenvedés, a betegségek, a halál annyira megtörik, hogy minden büszkesége, minden nagyotakarása, minden hatalmi vágya, minden beképzeltsége, minden tobzódása a feslett életben kimerül és elgyengül. Így elég alázatos lesz és belátja, hogy a legmélyebb pontra jutott el, amelynél mélyebbre már nem süllyedhet.
Tehát ha ebből a mélységből ki akar jutni, akkor valakinek a segítsége kell ahhoz, hogy őt felemelje, hogy neki újra adjon a magáéból, amivel most már újra kezdhet, másként gazdálkodhat, mint ahogy eddigi értékeivel gazdálkodott. Kezdetben a teremtmények tiszták voltak, de nem bölcsek. A bölcsességhez bizonyos tapasztalat kell; tapasztalat úgy a jóban, mint a rosszban. Akiket Isten megteremtett, azok csak a jót, a csodálatosat, a hatalmas, nagy gazdagságot ismerték, amit nékik adott az ő Teremtőjük és semmiben hiányuk nem volt. Nem hitték, hogyha nem Isten akarata szerint járnak el és használják ezeket az ingyen kapott javakat és csodálatos értékeket, akkor azok el is fogyhatnak, ki is merülhetnek, annak súlyos következményei lesznek.
Nem véletlenül, hanem nagyon is nagy előrelátással tette a mi Atyánk Istenünk a törvényt, az Ő tiszta teremtményei elé és megmondatott, hogy ne egyenek a jó és a gonosz tudás fájának gyümölcséből. De mint mondom, akinek tapasztalata nincs, azt mindig izgatja, - mint azt az embereknél is láthatjátok - mi az, ami tiltva van, miért van az tiltva, miért nem lehet ahhoz hozzányúlni, és úgy okoskodnak, minden bizonnyal valami olyan, ami mögött még nagyobb öröm, még nagyobb hatalom, még nagyobb boldogság, még nagyobb gazdagság várja őket és feltételezik, hogy a szerető Atya ebből ki akarná zárni őket.
A kígyó pedig suttog: „ha esztek a tiltott fának a gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten!” Nem Istennek teremtménye, aki Istentől mindig függőviszonyban lesz, hanem olyan, akinek nincs szüksége Istenre, mert ő maga lesz az Isten. Ez a téves gondolat juttatta a bukottakat a kárhozat világaiba, hogy azt hitték nincs szükségük Istenre, nem kell az Isten akaratából folyó törvényeket követniük, nem kell azokat betölteniük, hanem tehetnek, amit akarnak. De lehet-e fejlődniük, lehet-e tanulniuk, lehet-e előbbrejutniuk a fejlődésben úgy, hogy a teremtmények tehessék azt, amit csak akarnak?
Nem lehet, mert mint mondottam, mivel nem bölcs és nem tökéletes, ebben a mindent akarásban olyat is elképzel, ami az ő romlására lesz. Persze ő ezt akkor még nem tudja, csak a vágyat, az izgalmat érzi a tiltott, az ismeretlen iránt. Az ismeretlen vonzza az emberi lelkeket is; hogy amit nem ismer, azt felfedezze, de a felfedező útra nagyon óvatosan lehetne csak elindulni, mert nem tudhatja az ember, hogy mi van a zárt ajtó mögött, nem tudhatja, hogyha egy-egy zárat sikerül feltörnie vagy egy-egy ajtót, netán kaput kinyitnia, hogy akkor az ismeretlenből mik áramolhatnak feléje.
Amit Isten ad az embernek, tehát ami Isten akaratában benne van, hogy az ember azt megismerhesse, és a megismerése révén könnyítsen a maga állapotán és helyzetén, azokat a kapukat és ajtókat a teremtő Isten tárja ki az ember előtt. Isten olyan lelkeket, szellemeket küld ide ezekbe az alacsony világokba, mint amilyen a Föld is, akik tudást, ismeretet, felfedezéseket hoznak, hogy azzal megajándékozzák és könnyebbé tegyék az emberek életét itt lent, a nyomorúságok világában, amely a bűn következményeként jött létre és vált ily hiányossá és nyomorúságossá. Itt, ahol a bukott teremtmények tették úrrá a „nincs”-et, a „van”-nal szemben.
A másik lehetőség arra, ha az ember szeretne valamit megismerni, hogy kopogjon és zörgessen. Mert aki keres talál; aki zörget, annak megnyittatik, annak adatik. De az ember nem kér, hanem, mint a sötétben rablásra induló tolvaj, tolvaj kulccsal és minden furfanggal próbálja feltörni a bezárt ajtókat, mellyel aztán az ismeretlen homályból a földi világba ömleszt olyan dolgokat, amelyek tiltottak és amit Isten szándékosan zárt el az Ő gyermekei védelmére, mert még nem elég érettek, nem elég tapasztaltak, nincs elég világosságuk ahhoz, hogy az innen kiáramló ismeretlent helyesen használják fel. Mégis megteszi az ember és ezáltal és úgy a maga életére, mint e földi világra újabb szenvedéseket, gyötrelmeket ömleszt.
Amikor később aztán rájön arra, hogy olyan zsilipet nyitott meg, amely elárasztja az ő termő területét is, akkor már szeretné ellenkező irányba terelni a rázúduló vizet, vagyis a következményeket, de már nem lehetséges, mert ha a számtörvény betelt, a következmények rázúdulnak úgy az egyénre, mint a csoportra vagy az egész emberiségre. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint kivárni a következmények elmúlását; de ezt kivárni csakis úgy lehet, ha az emberben ezen helyzetben világosság gyúl, ha Isten felé fordul és Istenre bízza magát és nem ő akarja mindenképpen a sorsát, nehéz helyzetét megoldani.
Akik ezekben a helyzetekben, tehát a következmények rázúduló állapotaiban sem képesek Isten felé fordulni, hanem makacson megmaradnak bűneikben, azaz tudatosan megmaradnak a rosszban, azoknak élete elvész. Elvész néhány tízezer vagy százezer évre; csak a teremtő Atya tudná megmondani, milyen hosszú-hosszú időkre. Mert mint mondom, minden rossznak határt kell szabni, semmit sem lehet határtalanul, a végtelenségig cselekedni. A bukott teremtmény azonban még ezekben a nyomorúságos állapotokban is dölyfös; minél nyomorúságosabb az állapota, annál inkább visszautasítja az isteni segítséget, és ezáltal teszi tönkre önmagát és a maga környezetét is, mivel a következmény az okkal, a teremtmény a környezettel összefügg. Emberi sorsok is egymáshoz kapcsolódnak, és amikor egy tartóoszlopot valaki meglazít vagy az utolsó cseppet tölti a pohárba, a következmények rázúdulnak az ott élőkre, azaz a környezetre is.
A következmények azon fajta működésének, ahogy a keleti karma magyarázza azt, semmi értelme nincs. Ugyanis lehetetlenség időben, állapotban, térben, lehetőségekben az embernek pont azt visszakapni az élettől pontosan úgy, és pontosan annyiszor, ahányszor és ahogy azt ő másokkal megcselekedte. Azután, a bűnnel terhelt ember élete folyamán egyetlen óra, egyetlen perc, egyetlen pillanat alatt is a bűnök sokaságát követi el, ha nem is mindig tettben, de gondolatban és érzésben. Viszont egyetlen bűnnek a feldolgozásához, egyetlen bűnös tulajdonság átalakításához, úgyszintén, hogy azokat, akik ellen vétkezett, és a törvényt is a maga bukottságában képes legyen kiengesztelni, kibeszélhetetlenül hosszú időre van szükség.
Tehát a törvénynek komoly hatóereje van és a következmények törvénye, vagyis a karma törvénye valóban működik, de nem úgy, ahogyan azt az ember elképzeli, hanem úgy, hogy a beérett következmények - ha nem is ugyanabban a formában -; addig sajtolják, addig gyötrik őt, míg jobb belátásra jut és megtér. Erre a pillanatra, a belátás pillanatára vár a szerető, a teremtő Isten; erre a pillanatra várt a tékozló fiúnál is.
Addig nem tudott mit kezdni vele, amíg a tékozló fiú jól érezte magát a bűnben, amíg volt mit eltékozolnia; addig nem gondolt az ő szerető atyjára, addig nem gondolt arra, hogy bűnt követett el, hogy vétkezett az ő atyja ellen azzal, hogy atyai jussát mind eltékozolta. Tehát a mennyei Atyának várnia kell, hogy tékozló gyermekei eljussanak odáig, amikor már semmijük sincs, amikor korgó gyomrukat már a sertések eleségével sem tölthetik meg, és akkor újra eszmélni kezdjenek isteni származásukra.

folyt. köv..


szemlézte: Bíró László

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=hrkxQYBLyBY

A tékozló fiúk 3/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Nézzétek meg ezt a mai kort; a mai kor embere sem eszmél. Talán nem tagadja meg ő is isteni származását, amikor olyan elméleteket állít fel az ő származásáról, amely az állathoz köti őt, amelynek sem szabadakarata, sem értelme nincs? Talán a mai ember nem tagadja meg az ő Atyját? Talán gondol arra, hogy a teremtő Atya miért hívta őt e létbe, mit kíván tőle? Gondolt arra, hogy a tékozlás után majd szűk esztendők jönnek rá? Vajon tud-e olvasni a mai ember az idők jeleiből vagy táncol továbbra is a vékony jégen és azt hiszi, hogy övé a világ hogy most megy jól, mert azt tesz, amit akar; csalhat lophat, hazudhat?
Elhiszi, hogy mindent tehet, csak az a fontos, hogy az anyag, amit összeharácsolt el ne fogyjon, mert ha az elfogy, akkor honnan szerez újabb induló tőkét? Az ember összeharácsol mindent a maga számára, és így egy kis területen kevesek kezén óriási értékek halmozódnak fel, a másik oldalon pedig ugyanannyival nő a szegénység, a nincstelenség. Ahol a nincstelenség nő, ott többnyire nem Istentől várják a segítséget, mivel nem hisznek Istenben és nem képesek Istenre bízni az ő életüket, hanem felébred bennük az irigység, a gyűlölet, az erőszakos vágy: elvenni mindent onnan, ahol van. Dolgozni egyik sem akar azon, hogy a jövő szebbé alakulhasson, hogy ne az adósság szaporodjon, hanem a szebb, a jobb.
Az emberek a történelem folyamán mindennel próbálkoztak, hogy a törvényt kijátsszák, pedig a törvény mindenképpen bölcsességhez akarta juttatni, fel akarta ébreszteni őket, de - legalább is azok, akik még ma is a Földön időznek - képtelenek voltak idáig eljutni. Mert éberség helyett kábán alusznak, józanság helyett részegeskednek, mindennel, - nem csak kábítószerrel és alkohollal, hanem - mindennemű bódító elvvel, amely az ellentétes világokból lövell az emberek világába, megcélozva a homályos emberi értelmet és a kihűlt emberi szíveket.
Az ember balgán az utolsó kártyáját is kijátssza, és azt a lehetőséget is odaadja az ellentétnek, ami felett most, ma rendelkezik. A mai napot, ami az övé, odaadja a holnap zavaros ideáiért, zavaros elképzeléseiért, hogy tudniillik majd neki Istenen kívül is lesz lehetősége a boldogságra. Nem kell Istent elismernie, nem kell Neki hálásnak lennie, nem kell Isten törvényét betöltenie, neki csak a maga eszére kell hallgatnia és akkor holnap minden jó lesz.
Dehát a holnap a mára épül. Ha ma nem él helyesen, akkor a holnap hiányai, a szakadékok, a nincstelenség még nagyobbá válik, és miként ha ma a falban vagy a fundamentumban látható kis repedést nem javítják ki, az holnapra vagy tavaszra mégnagyobb lesz, és veszélyeztetheti a ház épségét, sőt össze is dűlhet a ház és maga alá temetheti mindazokat, akik abban biztonságban érezték magukat. Igen!
Az erkölcsi fundamentumok is alaposan megrepedtek. Az ember nem akarja hallani, hogy ne tedd ezt, és ne tedd azt; nem akarja látni a tilalomfákat és nem akarja látni a jelzést sem, hogy állj meg! Az ember mindent akar és hogy ezt elérje rohan, mert azt hiszi, hogy ott majd valami érték várja, holott szakadék vár rá. Azt hiszi, ha nem ad mások véleményére csak a magáéra, az a legokosabb, az a legbölcsebb dolog, holott sok esetben nem is látja és nem is ismeri az összefüggéseket és azok láncolatait. Azt hiszi, ha ma neki jól megy, vagy ahol él ott jól mennek a dolgok, akkor az úgy is maradhat. Globalizálná a világot, amit azért tesz, hogy a mi Atyánk Istenünk akarata ellenére, az ő elvével, az ő eszméjével, az ő termékeivel, az ő istentelenségével, az ő hatalmával árassza el a világot. Mert nem azt akarja az Úr, amit az ember akar, mert magasabbak az Ő gondolatai az ember gondolatainál, az ember terveinél, és éppen ezért, az ember bármennyire is tervez, Isten végez. Végez felette is.
Eljő az idő a földi világra is, és ez az idő már közel van, amikor nincs tovább, amikor nemcsak az egyének, a fajok, a nemzetek életében következnek el a terhes, a vésztjósló következményeket hordozó idők, hanem eljő az egész emberiség életére is. Akkor pedig csak azokat veszik fel, akik - aláhúzom - végig kitartanak. Mert eljuthat-e az ember az egyik városból a másikba, eljuthat-e a Földről a lakodalmas házba, ha az utat csak negyedében, harmadában vagy felében tette meg és ott megrekedt, leül mert elfárad, túl nehéznek és hosszúnak találja a hátralévő távolságot és nem megy tovább.
Testvéreim végig ki kell tartani, minden próba és minden, számotokra előállt helyzetben. Az embernek ne legyenek illúziói a bűnről és a halálról se, mint ahogy a mai kornak vannak; az ember a mai korban örömét leli a gyilkolásban, édesnek találja a bűnt és újra és újra elköveti azt. Ne legyenek illúziói! Mert a bűn a halálba torkoll és akármilyen izgalmasnak találja a halál képét, amelyet szeret megfesteni és azt közszemlére tenni, amibe szeret beöltözködni, amit szeret osztogatni, de ha a törvény az ő életét követelné, akkor fellebbez, akkor embereket fogad fel, hogy kimentsék őt, akkor megrémül, fél a haláltól, mert nem tudja, mi van amögött az ajtó mögött.
Én megmondom néktek, hogy mi van amögött az ajtó mögött: sírás és fogak csikorgatása, azokakik halált vetettek, most halált aratnak; akik konkolyt vetettek, a halál utáni állapotban konkolyt aratnak, és ki nem szabadulnak onnan, amíg a törvény szerint meg nem fizetnek az utolsó fillérig, mert ekkor már nincs kegyelem! Volt kegyelem a részükre is, de a kegyelmi időt, a kegyelmi lehetőségeket, amik a Földön adattak nekik eljátszották, csúnyán visszaéltek vele; megcsúfolták Isten szeretettörvényét, amivel lehajolt hozzájuk is, amivel egyengette útjaikat, indító tőkét adott nékik, felkészítette őket, hogy vigyázz, nehogy a síkos útra térj. Igen, mert amikor az ember keresi a hírnevet, a dicsőséget, ez az út nagyon síkos és csak kevesen és nehezen érik el a csúcsot. A legtöbben visszazuhannak, és akik elérik, mivel magasra tornászták fel magukat, nagyot eshetnek. Istené minden dicsőség, nem a sárban élő emberé, aki ingyen kegyelemből él, mert mindenét eljátszotta, mindent, ami a kezére adatott tönkretett, mindent a rosszra használt fel.
Egy utolsó lehetőség még, hogy a szellemek világából az Isten által elküldött Szentlélek e világba kiált, mint Keresztelő János a pusztaságban, hogy most, most térjetek meg, mert holnap már késő lesz; most tegyetek megszorításokat az életetekben, hagyjátok el a bűnt, mert a mai nap még a tiétek! Holnap? Ki tudja, mit hoz a holnap? Ki tudja éltek vagy haltok-e, ki tudja milyen súlyos betegség jön rátok, ki tudja az ellentét hol, milyen zsilipet nyit meg, mivel árasztja el a világot és abban a sárban, abban a szennyben sokan életüket vesztik és belefulladnak majd?
A holnap bizonytalan, a ma a tiétek! Használjátok hát helyesen Isten akarata szerint azt, amit Isten néktek adott! Néktek és nem e világban élő ellentétnek! Néktek adatott a kegyelem az igazság megismerésére, hogy örök életetek legyen a mi Atyánkban Istenünkben, Krisztusban a Megváltóban, és a Szentlélekben, aki az utolsó órában a hitetlen világból felszedi azokat, akik még megmenthetők. De ne feledjétek! Csakis a megtérő tékozló fiú lelkületével lehet a végítélet elől megmenekülni.
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten legyen veletek!

szemlézte: Bíró László

NÉVTELEN SZELLEM
A KARÁCSONY BENSŐSÉGES ÉRTELMEZÉSE 1.rész
Az emberlelkek elvesztett irányérzéke. - A Karácsony em¬beries megünneplése. - A szellemvilágban csak a benső lényeg jő tekintetbe. - A kétezer év előtti állapotok. - A ma embere érzésben ugyanaz, mint a kétezer év előtti volt. ¬Mária és József. - Isten szent Fiának megszületéséhez nem veszi igénybe az adó fél magvát. - Máriában a föld duális kiegyenlítődést nyert Istennel Krisztusban. - Kiknek szüle¬tik meg Krisztus? - Az új Babilon összeomlása. - Ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig nem te¬remt, hanem rombol. - A békétlen lelkek békétlenséget ébresztenek másokban is.
1939. december 25.

Dicséret, dicsőség és örök hálaadás legyen a mi Istenünknek, Atyánknak, aki elküldte egyszülött Fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy megkeresse azo¬kat, akiket a kegyelem révén össze akar gyűjteni arra a nagy aratási napra, amikor a földnek be kell szol¬gáltatnia a maga termését. Ez a termés azokból a lel¬kekből áll, akiket megérlelt a szenvedés, a próba, de megérlelt elsősorban Isten kegyelme.
Hála legyen a mi Megváltónknak, aki Magára vette a föld nehéz terhét, bűntől súlyos törvényét, hogy meg¬váltsa mindazokat, akik a bűn hullámaiban elsüllyedtek.
Ezek a lelkek erőtlenül nyugszanak a mélyben, és a sűrű, nehéz anyag, amely körülveszi, megsebzi és beteggé teszi őket. Az Úr ide, a bűn mélységébe merült alá, hogy itt valami jót, valami igazat hintsen szét. Isten egyszülött Fia magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy lehozza a kegyelmet a tévelygő földi emberek ré¬szére, hogy ezáltal világosságot derítsen a sötétben, utat vágjon a sűrű szövevényben, ritkítsa azt a sötét rengeteget, amely a menny világosságából egyetlen su¬garat sem enged át.
Az Úr már elejétől fogva készült erre az áldozat¬ra a bűnbeesett szellemekért, akik száműzve a mennyei békességből, kénytelenek időtlen idők óta a siva¬tagban bolyongani, mert elvesztették a lelkük irány¬érzékét, amely visszavezethetné őket az elhagyott mennyei Paradicsomba. Ezt az irányérzéket akarta a mi Urunk az itt vándorló emberek lelkében újra feléb¬reszteni.
Az emberi léleknek szüksége van erre az irány¬érzékre, hogy hazataláljon, hiszen ezer sebből vérzik, ezer hiánnyal küszködik, szenved a bűn következménye¬képpen. A helyes utat pedig nem találta meg, mert attól már régen eltért, s az irányérzék elhomályosodott a lelkében.
Ezt az irányérzéket meg kell tisztítani a rárakó¬dott tévelygésektől, hamis igazságoktól, hogy a szellem megérezze, mi a helyes, mi a jó, mi az igaz, és mit kíván tőle Isten. Ha ezt megérti, és Isten kívánságát teljesíti, akkor nem kell reménytelenül bolyongania a földön, hanem hazatalál a mennyek országába.
Kedves testvéreim! Én is azon fáradozom, hogy a lelketekről letakarítsam a ködöt, a port és füstöt, amely az irányérzéketeket elhomályosítja, és ezáltal fogva tart benneteket a hiábavalóságok világában.
A Karácsony a Megváltó születésének emlékezetére szentelt ünnep, a szeretet ünnepe. Le akarom azonban venni lelki szemeitekről a hályogot, hogy megértsétek, hogy nem annak a szeretetnek az ünnepe, amellyel ti ünnepeltek, amelytől a magatok boldogságát reméli¬tek ezen a világon: nem a testnek kedvező szeretet ün¬nepe.
A testet dédelgető szeretet túlontúl eltölt titeket, és ti tévelyegtek, ahogyan ezt a szeretetet gyakoroljátok a gyermekeitekkel és hozzátartozóitokkal szemben. Ezt a nem is egészen szívből jövő szeretetet szokásba vet¬tétek, és ez a szokás súlyos terheket ró reátok. S amíg ezek alatt a terhek alatt roskadoztok, addig elfeledkez¬tek a lelketekről, és elfeledkeztek arról a szeretetről, mely nektek ezt az ünnepet ajándékozta, elfeledkeztek arról az áldozatról, amelyet az a szeretet értetek hozott.
Az ünnep ugyan ünnep a ti részetekre is, de én szeretnélek titeket a külsőséges ünneplésből kiragadni, és a benső énetekre terelni a figyelmeteket, hogy a lel¬ketek megszentelt tiszta érzését vigyétek oda a jászol¬bölcsőhöz.
Hiszen az Úr azért szállt alá a földre, hogy a lelketekben ezeket az érzéseket világossá tegye, hogy ezál¬tal titeket Magával vihessen az Ő mennyei otthonába. Ezeken a fénylő, sugárzó érzéseken keresztül szólni tud hozzátok, s vezethet titeket az Ő útján, amelyet életé¬vel mutatott meg a földön.
Nem akarom azt, hogy amikor majd elhagyjátok ezt a világot, ennek minden vallásos megmozdulásával, szokásával, külsőséges kereteivel együtt, ott álljatok a bizonytalanságban, és ne tudjátok, hogy hol találjátok meg a ti üdvözítő Krisztusotokat.
A Karácsony ünnep, mert szokássá vált; ünnep, mert a gyermek szüleitől látja, a szülők pedig az egyházak¬ból merítik azokat az emlékeket, amelyek ezt az ünnepet ünneppé tették.

Menjünk azonban vissza kétezer évvel, amikor még ez az ünnep nem létezett. Ugyanaz az állapot állhat elő számotokra is az utolsó napon, az utolsó órában, ami¬kor majd számon kéri tőletek az Úr azokat az igazságo¬kat, melyeket belétek ültetett, mint azok számára, akik abban a régmúlt időben is a szokásoknak eleget tettek, de a lelkük nem ismerte fel a megszületett Messiást. Alá kell tehát merülnötök ezeknek a megszokássá vált igazságoknak mélységeibe, s meg kell találnotok a külső formák mögött a lelki lényeget, mert odaát a valóság világában csak a lényeg számít. Ott külső forma nincs, ott nincs semmi, ami a lélekben hangu¬latot ébresszen. Ott minden lélek magára van hagyatva, önmagában kell a szentélyt felállítania, hogy Istentiszteletet tartson. Ott hiába keresi a lélek az orgonaszót, a művészi karéneket, hiába keresi a külső, csillogó fényt, a pompát, hiába keresi a többieket, hogy össze¬olvadjon velük az éneklésben, az imádkozásban, hogy egymást támogassák: mindez nincs. Odaát csak a lényeg segítségével lehet az Istennel való kapcsolatot megteremteni.
Nem tudom, hogy a magukat keresztényeknek ne¬vező embercsoportokból hány lélek viszi majd magá¬val az örökmécsest, a lényeg világosságát. Sokan van¬nak, akik számára a hit csak külső forma, külső cere¬mónia, megszokás, a gyermekkorból magukkal hozott emlék, amelyet később az élet kitöröl a lélekből.
Az ember csupán a halál küszöbén, vagy valami súlyos megpróbáltatás idején – amikor csakugyan érzi a lélek, hogy nincs semmi, ami őt a szokás korlátai közt megtarthassa – várja a csodát, hogy Isten megmenti őt azoktól a borzalmaktól, amelyek bűnének, tévelygé¬sének következményei.
Hit nélkül úgy jár az emberi lélek, mint a Krisztus születése idején élt rómaiak jártak, akik túltengő ha¬talmukkal még további győzelmekről álmodtak. Meg¬korbácsolták a rabszolgákat, egymásnak meg hízeleg¬tek. Pedig a vég már közel volt számukra.
Ugyanez volt a zsidó papi fejedelmek sorsa. Ők is nagyok akartak lenni, és a rablánc eldobásáról álmo¬doztak. Mózes törvényét, amelynek fontos hívatása lett volna arra vonatkozólag, hogy az egy Isten iránt való engedelmességre szoktassa a lelkeket, csak abból a szem¬pontból fúrták-faragták, hogy számukra kedvezőbb ki¬jelentéseket találhassanak benne, amelyekkel hatalmu¬kat és jövedelmüket szaporíthassák, és a néptől tiszte¬letet követelhessenek maguknak.
Kétezer évvel ezelőtt a bűn még tombolt a vilá¬gon. A fiatalok szívében a vér szava uralkodott, egymás legyőzéséért, az elsőség megszerzéséért, kiváltságokért és elismerésekért küzdöttek.
A hatalmasok arra törekedtek, hogyan múlhassák felül egymást a fényűzésben, pompában és az érzéki örö¬mökben. A szegények, az elhagyottak, az elnyomottak pedig várták a szabadulás percét, amikor valami csoda történik, és ők kerülhetnek majd felül, ők hatalmaskod¬hatnak, ők parancsolhatnak, és ők élvezhetik azokat a testi gyönyöröket, amelyeket most nélkülözniük kell, mert sorsuk ezt írta elő számukra.
Csak kevesen voltak olyanok, akik nem a külsősé¬gekben keresték a szabadulást, hanem hittek Isteni ígére¬tében, és nemzedékről-nemzedékre várták Isten ígéreté¬nek megvalósulását. Ezek a lelkek sejtették, hogy meg¬jön a szabadulás, amelyet Isten ígért. Tudták azt is, hogy ez nem az a szabadulás lesz, amelyről a test álmodik, hanem a lélek szabadulása mindentől, ami a testnek ked¬vez, amivel azonban szenvedések vannak egybekötve.

Ezek a lelkek azt várták, hogy új világba, új életbe léphessenek át, ahol megszűnnek a válaszfalak, megvalósulnak a jó és igaz törekvések, jó cselekedetek veszik körül a lelkeket, és mennyországot teremtenek számukra. Ezek a lelkek fel tudták fogni az angyalok által hirdetett isteni ígéretet. Ezek meg tudták érteni, hogy a föld fordulóponthoz jutott, a régi igazságok, a kemény törvények elavultak, új élet veszi kezdetét. Felismerték a jászolban fekvő kicsiny gyermekben Isten egy¬szülött Fiát, aki által hatalmas dolgokhoz jut el a világ, aki az élet megvalósulását hozza a földnek.



Kedves testvéreim! Ha visszatekintetek a kétezer év előtti időre, és azokat az időket összehasonlítjátok a má¬val, láthatjátok, hogy az emberek ma is meg vannak ter¬helve érzéki vágyakkal, bűnökkel; a ma embere sem bol¬dogabb a régi embernél. Bár a keresztény világban a sze¬retet forma szerint uralkodik, de valójában az emberi lelkek nem változtak meg.
Vajon lemond-e a mai ember is a maga hasznáról, elsőbbségéről, dicsőségéről, vagy talán csak a kényelméről is, amikor arról van szó, hogy valamit áldozzon a szeretet oltárán?! Vajon többet tesz-e a mai ember az ő sokat emlegetett civilizációjával, mint azok a hívő em¬berek, akik akkor éltek, mikor a mi Urunk a földre szállt?! Vajon nem ölik-e egymást ma is az emberek? Nem százat és ezret, hanem százezreket és milliókat pusztítanak el! Nem égetik-e el az Isten áldását, hogy nagyobb ára legyen a terménynek, és több hasznot hajt¬son a föld annak, ki azt birtokában tartja?!
Vajon boldogabb, elégedettebb-e ma az ember? Nem tagadják-e meg százezrek és milliók Isten nevét, mert szerintük nincs Isten?! Az ember eszével teremthet jót és gonoszat. A hivők, akik ünnepelnek, vajon képesek-e a legkisebb áldozatra, ha abból számukra semmiféle el¬ismerés, semmiféle dicsőség, nem fakad?!
Nagyon kevés azoknak a száma, akik csakugyan lélek szerint ünneplik meg a Karácsony ünnepét, akiknek lelkében csakugyan megszületik Isten eszméje. Ez az eszme ezeket a lelkeket belső világukban olyan cseleke¬detekre ösztönzi, amelyek a világot jobbá, igazabbá tehetik.

folyt. köv..

UI:

Sleeping at Last - Saturn magyarul |HD
https://www.youtube.com/watch?v=est9a0MMByI

NÉVTELEN SZELLEM
A KARÁCSONY BENSŐSÉGES ÉRTELMEZÉSE 2.rész


Az emberek ma is éppúgy a testnek élnek, mint Krisz¬tus Urunk idején. Kevés azoknak a száma, akik alázatos hálával sietnek a betlehemi jászol-bölcsőhöz, hogy ott egyszerűséget és áldozatosságot tanuljanak.
Mária, az Úr szolgálóleánya, akit az angyal boldog¬nak mondott, csakugyan boldog volt, hiszen beteljese¬dett az angyal ígérete, egyszülött Fia ott volt karjai között és Isten áldása velük volt. Isten rendelt melléjük gyámolítót a férfilelkek közül, aki egyszülött Fiának felnevelésében Máriának segítségére volt. Kiválasztott szellem volt Üdvözítőnk nevelőatyja is, akit a Szentlélek álomban igazgatott, hogy mit hogyan cselekedjék, hogy a Gyermek életét megóvhassa a gonosz ármánykodásá¬nak ellenében.
Istennek nem volt szüksége a férfi adó természetére egyszülött Fiának születéséhez. T.i. mivel az emberiség Istentől eltávolodott szellemek csoportja, tehát az adó fél a maga aktivitásával, Istennel szemben ellentétes irányt vett fel. Azért Isten nem vette igénybe az adó fél magvát, mert Ő a föld megtérő szellemeiből kívánta for¬málni Magának azt a csoportot, amely csoport magát megalázza Előtte. Isten azután ezt a csoportot népévé fogadta.
Isten mindenekelőtt a szellemi egységnek elfogadó részét emelte fel Máriában. Máriában nyert duális kiegyen¬lítődést a föld Istennel Krisztus által. Nagy titok ez a földi ember előtt, amelyet semmiképp sem érthet meg a lélek, aki a "föld igazságá"-nak birtokában feleselni akar az isteni kijelentésekkel. Könnyen érthető azonban azok számára, akik belátják azt, hogy az emberiségnek szüksége van megváltóra.
Isten Krisztusban lehajolt az elfáradt, szenvedő, csalódott emberiséghez. Mária tiszta, felfelé törekvő fluid¬jában összpontosult az emberek minden vágya Isten felé. Mária a bukott emberiség felemelt keze Isten felé. Ebbe a kézbe teszi le Isten az ő igazságát az ő egyszülött Fiában. Máriában valósult meg azoknak a lelkeknek vágyakozása, akik hittek abban, hogy eljön az idő, amikor Isten lehajol hozzájuk, és elküldi a Messiást.
Isten nem keresi a hatalmasokat, mert azoknak szíve bemohosodott; nem keresi a tudósokat, sem a győzteseket, hanem keresi az egyszerűeket, a kicsinye¬ket és alázatosakat, akik testi életüket Istennek szente¬lik. Ezek részére születik meg Krisztus, az ő részükre jön létre az összekapcsolódás Istennel; ők elmondhat¬ják, hogy ettől az időtől fogva Isten velük van. Ezekbe a lelkekbe Isten beírja a Nevét, és ez a Név megtartja őket.
Vannak olyan lelkek is, akik ma még az elsőbbsé¬gért törtetnek, tehát tévelyegnek, de Isten eleve kiválasz¬totta őket; ezeknek lelkéről egy sorscsapással letörli a hiábavalóság füstjét, s a felébredő lélek meglátva Isten kegyelmét, elhagyja a világ útjait, lelkében megtér Is¬tenhez, és cselekszi Isten akaratát.
Az ilyen ember földi élete többé nem testi élet, nem a test igényeinek kielégítése, hanem Isten akara¬tának betöltése. Ennek eredményeképpen pedig a meg¬tért lélek beléphet Isten országába, amelyet Isten egy¬szülött Fiának születésével nyitott meg a földi ember ré¬szére.
Ez az a nagy ajándék, amelyet ezen a napon kapott az emberiség, ez az a szeretet, amely nem kedves a test¬nek. Ha Isten kedvezni akart volna a testnek, könnyen felszabadíthatta volna a választott népet; naggyá tehette volna Izrael népét, de Isten nem a mulandónak akart ajándékot adni, hanem az örökkévalónak, az éhező, fázó, nélkülöző léleknek.
Új igazság, Isten igazsága, a szellem igazsága gyúlt ki a betlehemi jászol felett a bölcseken vezető csillagban. Ez az új világosság fénylik ma is azok számára, akik lélek szerint keresik Üdvözítőjüket.

Testvéreim! Nagy és titokzatos dolgok, ezek, amelyek el vannak rejtve a közönséges testi ember szeme elöl. Ameddig még itt vagyok veletek, ameddig még szólhatok hozzátok, azt akarom, hogy bepillantást nyerhessetek Isten igazságának, kegyelmének világába, hogy kétségbe ne essetek, amikor a megpróbáltatások viharai szágul¬danak el felettetek, hogy ne veszítsétek el majd a hiteteket, mert Isten nem a testnek akar kedvezni, hanem a ti örökkévaló részeteknek, a ti szellemeteknek.
Isten egyes pontokat megvilágított a ti életetek útján mennyei világossággal. Ha keresitek ezeknek a dolgoknak magyarázatát, ezáltal hozzákötitek magatokat ezek¬hez a pontokhoz, és így nem tévedhettek el. Ebből lát¬hatjátok azt, hogy Isten titeket immár elég éretteknek talált arra, hogy ki akar benneteket emelni a tömegből abban az időben, amikor még nem következik be Babilon összeomlása.
Mert hiszen minden, ami test, összeomlik, megszű¬nik; hiszen az egész föld, úgy ahogy van, a maga rom¬lottságával eltöröltetik és megszűnik. Isten beszéde, Isten igéje azonban mindörökké megmarad. Új ég és új föld keletkezik azok részére, akik hittek Isten igéjében, és mulandó földi életükben megvalósították Isten igaz¬ságát.
Isten igazságát megvalósítani nem annyit jelent, mint bizonyos időben bizonyos emlékeknek ünnepet szen¬telni! Gondolkozni, elmélkedni, önmagunkat átadni Is¬tennek: erre van szükség!
Tehát nem a külsőből, nem a körülmények megvál¬tozásától, nem az emberektől kell várnotok boldogságo¬tokat. Ne azt mondjátok, hogy „majd ezt meg azt véghez-viszem, ha a külső világ kedvez, és ha az én sorsom így, vagy amúgy jobbra fordul." Nem a külső világ esemé¬nyei tesznek titeket boldogokká; minden embernek ön-magában kell felépítenie a maga világát, miden ember¬nek önmagában kell megtérnie Krisztushoz!
Ha Isten igéjéhez alkalmazkodva lelkemben megöl¬dökölöm a külső ember vágyát, apró testi igényekhez való ragaszkodását, ha a belső világomban csend van, akkor a hitem nem rendül meg, mert Istenben nyugszik. Ha az embertársam hibáját és bűneit nézem, de ugyan¬azokat a bűnöket magamnak is megengedem, vajon szolgáltam-e a világnak és Istennek?
Nem, testvéreim. Gondolkozzatok úgy, hogy maga¬tok legyetek igazak, jók, feddhetetlenek. Ha így éltek, akkor közelebb jutottatok ahhoz a titokzatos világhoz, amelyet Isten nyitott meg a számotokra. Rajtatok keresz¬tül azután ez a világ kitárul és kiteljesedik az embe¬rek előtt; ezt a világot pedig nem rombolja le semmi¬féle ellenség, ezt a világot nem teszik tönkre a csapások, mert ez a világ a tietek, ezt bárhová magatokkal vihe¬titek.
Mindenki magában, nem a hozzá közelállókban igye¬kezzék Isten világát megvalósítani; nem szigorúsággal, nem erőszakkal, hanem azzal a szolgálattal, amelyre minden egyes ember lekötelezi magát az Istennel való szövetségben.
Mindenkinek számot kell vetnie a külső és belső én¬jével, mert Isten a ti belső világotokat akarja felemelni és megszabadítani a gonosztól, amely a testen keresztül megteremtette a gyötrelmek, a szenvedések, a megpró¬báltatások világát.
A testi emberen, az önző emberen keresztül terem¬tődik meg a pokol; mert ameddig az ember más felett uralkodni akar, ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig a lelki világa mindig sivárabb és sivá¬rabb lesz; nem teremt, hanem rombol maga körül, rombolja azokat az erőket, amelyeket Isten adott neki a születés pilla¬natában.
Ugyanis minden emberlélek egy-egy titokzatos világot hoz magával, Isten kegyelmének világát. Ezt az Istentől kapott ajándékot fertőzi meg, ha bűnt bűnre halmoz. Akik ilyen elrontott világot hordanak magukkal, azok akaratlanul is, egyszerűen a maguk közelségével rom¬bolnak, égetnek, csak azért, mert rosszal, békétlenség¬gel, haraggal teli atmoszférát hordoznak maguk körül. Az ilyenek akaratlanul is felébreszthetik bennetek a hasonló érzéseket, mert a ti lelketekben is megvannak ezeknek az érzéseknek a csírái, amelyek az ilyen fluidok közelségére fel¬ébredhetnek még akkor is, ha minden erőtökkel igyekeztek azokat megölni.
Az ilyen lelkeket, bármennyire törekednek néha a ti imádságaitokból egy kis nyugalmat szerezni, kénytele¬nek vagyunk sokszor eltávolítani tőletek, mert nem vagytok képesek az ő légkörüket elviselni.
Gondoljátok el, milyen szerencsétlenek azok a lel¬kek, akik szeretnének önmaguktól megszabadulni, de nem tudnak, mert még amikor a megkívánt nyugalom közelébe jutnak, akkor is eltávolítják őket.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus felvette ezt a gyötrő, kínzó atmoszférát a testtel együtt, hogy szolgálhasson a világnak. Nekünk is kötelességünk tehát a szolgálatun¬kat felajánlanunk az ő terveinek megvalósítása érdeké¬ben. Nekünk is alá kell merülnünk hosszabb-rövidebb időre a szenvedések világába, és hirdetnünk kell a sza¬badulást, Isten kegyelmét.
Figyelmeztetnünk kell titeket arra a nagy ajándékra, amelyet Isten adott nekünk a Megváltó elküldésével. A Megváltó áldozatot hozott a mi lelkünkért, hogy minket fölemelhessen, megtisztíthasson, és bevihessen az üdvösség honába. Hagyjátok tehát el a külső, emberi szokásokat, hagyjatok el mindent, ami emberi, s keres¬sétek fel Megváltónk bölcsőjét, és ajánljátok fel mulandó életeteket az ő szolgálatára. Hagyjatok el mindent, amit megszoktatok, amit hittetek, hagyjatok el mindent, ami a testé, és a lelketeket kapcsoljátok Hozzá, aki veletek van és marad mindörökké.

* * *
Forrás:
EZOTERIÁK
A „NÉVTELEN SZELLEM” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján
Kiadja:
A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE – 1941

UI:

Jézus film
https://www.youtube.com/watch?v=m7ZwYKWpttE

Harcmodor az ellentéttel szemben - Felvezetés
Zita médium 1981. május 17.


A sok csalódás, szenvedés, nyomorúság, amelyet az ellentét zúdít a világra, annyira megtöri őket, hogy azt hiszik, az igazság halott. Némely esetben a hit is annyira alászáll bennük, hogy azt gondolják, Isten is halott. Ez még inkább megerősíti őket abban a gyanúban, hogy nekik kell mindent megtenni, hogy az életük jobbra fordulhasson. Csakis önmaguktól várhatnak mindent; mert a hideg, számító, önző világ nem törődik velük, az Isten pedig elfordította az orcáját felőlük. Tehát nekik szabad az igazság törvényeit kikerülni, és az ellentét által felkínált lehetőségeket kihasználni.
Ez az ember legnagyobb tévedése: mert ha időszakokra, esetleg évtizedekre is meg tudja kerülni az igazság törvényét, de ha előbb nem, utóbb, utoléri őt és számonkér tőle mindent. Mivel nem hitt az igazságnak, és nem hitt a világosságnak, és nem hitt Krisztus kijelentéseinek, hanem hitt a sötétség fejedelmének, ezért a sötétség fejedelmétől veszi a bérét.
Testvéreim, az erkölcsi törvény, a szeretettörvény, a természettörvény, az igazság ma is él. Ma is kötelező, hogy az ember a Mózes által küldött Tízparancsolatot és a Krisztus által hozott szeretet-parancsolatot betartsa és betöltse. Ma is kötelező, hogy türelmes, elnéző, megbocsátó legyen a felebarátjával szemben. Ma is áll, hogy mindent az igazság törvénye szerint kell megcselekednie. De a harcmodor változott; az ellentét élesebb megfigyelő ma, mint valaha. Az ellentét erősebb és erőszakosabb. Nagyobb mennyiségben, nagyobb erőszakkal-és mivel kegyelmi időket élünk - nagyobb lehetőségekkel tódul bele innen az asztrális és mentális világból a fizikai világba, ahol nektek is élni kell az életeteket.
Mivel más a harcmodora, mivel még inkább felveszi az igazság köntösét, mivel nagyobb számban jönnek az antikrisztusok, mivel az igazságot ma jobban éhezik és szomjúhozzák a lelkek, ezért rafináltan, igazságnak látszó hamisságot kínál nekik. A tiszta, egyszerű igazság helyett hazugsággal, képmutatással, álszenteskedéssel a szeretet törvényére hivatkozó segítőkészséget kínálja, de valójában hurok van annak a végén, amivel az emberi lelkeket megfogja és magával cipeli az alantas szférák világaiba.
Tehát ma jobban résen kell lenni, mint valaha! Mint mondom, más harcmodort kell felvenni az ellentéttel szemben! Ma nem lehet az ember naiv, ma nem lehet az ember tudatlan, amikor ez a nagy mennyiségű ismeret és tudás tódul a világotokba akár az igazság területén, akár a társadalmi területeken, akár a tudomány terén. Az embernek ezek között mozogni kell tudnia; tudnia kell, minek ad hitelt, mit fogad el és mit utasít vissza. Ma nagyobb bűn, mint valaha a tudatlanság bűne, mert a lehetőség meg van a legnagyobb és legmélyebb titkoknak az ismeretére is, mivel a Szentlélek a világotokban van; a Szentlélek kijelentései itt vannak, a Szentlélek, ahogy Krisztus mondotta, minden igazságra elvezérel benneteket.
Krisztus szava, Krisztus igazsága erőteljesen és nagy mennyiségben tódul be az emberek életébe; hiszen ezres és százezres példányszámban lát az napvilágot és hirdetik azt az utcák sarkain, a háztetőkön és a templomok falai között.Tehát nem mondhatja az ember, hogy nem volt lehetősége Krisztus igazságának megismerésére.
Tehát ha akar, tanulhat; ha akar, ismerkedhetik az ismeretlennel, a lehetőségek ma fennállnak és megadattak. Rajta múlik, hogy miért nyújtja ki a kezét, mivel tölti meg az érzés, vágy és gondolatvilágát, mivel foglalkozik, mit tart fontosnak és lényegesnek az életben. Miért képes és hajlandó lemondásra és áldozathozatalra; a világi dicsőségért vagy Krisztus dicsőségéért; világi tudásért vagy a szellemi tudás többletért; a Mammonért vagy Istenért.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Harcmodor az ellentéttel szemben
Adai közlés - A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük...
Lajos önéletleírása I.
Lajos életének regénye II.
A bizalmatlanság káros
HANG - Jézus és a művészet
A sziu főtáltos imája
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqgVbR9--cOcSmkUJg?e=tAMhyu
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA&t=18631s
Korszakzárás előtt – Oktatások, látományok Zita médium által
Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=F0sdLJ774v8&t=18s
Jelenések 41. – Nagy jel az égben - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=uqEr_ecYtE8&t=52s
Jelenések 42. – Sátán és Mihály - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=yoNrxzFbTBQ
Mese az életről – Az élet értelme, mese nagyoknak

https://www.youtube.com/watch?v=GhshnVaoeR0&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=12&t=335s
Ezüst csengettyük – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=ae_TImNoQ4o
Szerelem a sorok között – Romantikus film

Karácsony
A karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep és fokozatosan szekuláris színezetet ölt.
Létrejöttének főbb motívumai
A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. De a karácsony az ünnepe Krisztus előtt is létezett már, csak akkor más vallási színezete volt. Ez pedig a pogányok téli napfordulós ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A Római Birodalom is ünnepelt, hiszen terjedőben volt a Napisten kultusza, valamint számos más vallási ünnep. Ebbe az ünnepi légkörbe illesztették be a kereszténységet. Itt van például a karácsonyi jászol története, amelyhez a keleti bölcsek egy fényesen ragyogó csillag révén jutottak el. Krisztus, mint egy fényforrás és aki legyőzte a halált. A kereszténység térhódításával egyre inkább szükségessé vált egy olyan ünnep, melyet liturgikus elemekkel lehet szebbé tenni, ami kiválthatja a pogány ünnepi hangulatot, ami népszerű lehet az emberek között. Ezért, miután a kereszténység államvallás lett, a niceai zsinat határozata révén keresztény ünnepként ünnepeljük. A niceai zsinat december 25-ét jelölte ki Jézus születésének időpontjául, így lett a győzedelmes nap ünnepéből az üdvösség napjának ünnepe. Ebben a liturgikus keretben maradt sokáig ez az ünnep, mígnem a 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek Bibliát kaptak, már otthon is imádhatták Istent és Krisztust, és az ünnepek is hazakerültek. Igy jött létre a karácsonyfa állításának szokása az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett megtelepedni a keresztény világban.
A fákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. Erre egész iparág fejlődött ki.
Etimológiája
A magyar karácsony szót a hivatalos nyelvészet a szláv korcun (átlépő) szóból származtatja[1]; s e szó arra utal, hogy amikor a Nap a téli napfordulót átlépi, újból hosszabbodni kezdenek a nappalok. (Egyes elképzelések szerint egy olyan időszámításból ered, ahol a téli napforduló volt az új év kezdete; a karácsony eszerint az új évbe való átlépést jelentette.) Magyarországon a 13. században már a mai, keresztény értelmében használták. Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja.
Időpontja
A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. (Jézus mint történeti személy vitatott, és az is, hogy milyen mértékben hasonlít a Bibliából ismert személyhez; a kérdésről bővebben a Jézus történetisége cikk ír.) A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették[2]. Számtalan más időpont is használatos volt.
Később az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezető törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Az időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.
• A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.
• Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták.
• Más feltételezések szerint a korabeli keresztények Jézus születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani, március 25-re vagy április 6-ra jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt, illetve január 6-ot kaptak.
• A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i.e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.
• Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel angyal megjelenése Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jom Kippur idejére esett. Ez azon a(z evangéliumban nem szereplő) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június 24-re teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.
Az ünnep
Maga az ünnep jeles vigasságokkal volt tele a régi pogányoknál, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük állt rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, mig a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka volt. Az ókori Rómában december 17-24-között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét, ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak országszerte. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették. Ennek helyébe lépett be a keresztény karácsony. A kereszténység a szeretet ünnepe lett, hiszen már nem Szaturnusznak hódolunk, hanem Krisztus Jézusnak. Már nem a jövő évi termésért aggódunk, hanem az örök élet lehetősége jött el. Az ünnep mára egy kicsit az ajándékozás felé hajlott el, hiszen első kérdés az iskolában - általában a "mit kaptál karácsonyra", mégis fontos ünnep ez az embereknek. Elgondolkodtat az életen, egy kicsit mindenki megáll, kicsit jobban odafigyel a másikra.
Karácsony a Biblia fényében
Semmilyen igehely nem található az Újszövetségben, mely szerint a keresztény hívőknek meg kellene emlékezniük a Megváltó születéséről. A katolikus nézőpont szerint azért kell karácsonyt ünnepelni, mert szerintük karácsonykor született meg a megváltó, aki halálával megszabadított minket a bűneinktől. Ugyanakkor azt, hogy Krisztus születésének időpontja december 25. lett volna, semmilyen tudományos bizonyíték sem támasztja alá.
UI:

A szeretet életbe vágó emberi szükséglet! - Szollár Szilvia, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=jFGncx25200

Krisztus megszületett 1/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

A megszületett Megváltónk nevében köszöntelek benneteket testvéreim! Az évezredek során milliárd és milliárd ember született e világra. Percenként, sőt, pillanatonként új és új ember születik a világra, de olyan, mint amilyen a mi Urunk, a Jézus Krisztus születése volt, csak egyetlenegy volt. A Föld az éggel, a magasság a mélységgel, a szeretet az igazsággal kapcsolódott össze, hogy újat alkosson; újat, amely megígértetett, amely szükségeltetett.
A mi Urunk, a Jézus Krisztusunk eljövetele nélkül az ég a Földdel, a magasság a mélységgel, a hatalmasságok a gyenge, bukdácsoló emberrel, a teremtő Isten az elbukottak világaival nem létesíthetett volna kapcsolatot. Mindez csakis egyedül a mi Urunk, a Jézus Krisztus által történhetett meg. A bukással a magas világok, a menny bezárult az anyagi és félanyagi világok elől, mert a bűnbeesés által a bukott teremtmény elválasztotta magát az ő Teremtőjétől.
A Földön az emberi társadalmakban a természettörvény, az igazság kemény, szilárd, megváltoztathatatlan törvénye uralkodott, és csak alig-alig volt felfedezhető benne a szeretet. A mi Urunk, a szeretet Messiása hozta el, hintette szét, ajándékozta oda e bűnös világnak Isten szeretetét, hogy az itt veszteglőknek élete legyen, hogy megtérjenek és teremtő Istenükhöz visszatérhessenek.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus a menny polgárából a Föld polgárává vált; Isten Fia ember fiává lett; a mennyei polgárságát felcserélte a földi polgárságra; mennyei birodalmairól lemondott, hogy idelent a földi világban még egy istállót se mondhasson a magáénak. Fent mindene meg volt, lent az első pillanattól kezdve üldözőbe veszi Őt Heródes hatalomvágya. Krisztus odafent akaratban, szeretetben egy volt a Teremtővel és mindazokkal, akik tisztán maradtak; idelent kibeszélhetetlenül egyedül volt: senki és semmi fel nem ért Hozzá, meg nem érthette Őt; senki fájdalmában, munkájában, áldozatában nem osztozhatott.
Annak ellenére, hogy egyszerűen, érthetően, világosan beszélt az égiekről, az emberek mégsem értették meg Őt, mégsem fogadták szívükbe. Születése pillanatától kezdve egészen drága vérének kiontásáig üldözték az Urat, mert süketek és vakok voltak a mennyeiek iránt. Nem értették meg Őt, mert az Ő országa nem e világból való volt, Ő a menny királya, a Földnek és a bukott világoknak pedig a megváltója, Messiása volt.
Értheti-e a véges értelmű ember a végtelent? Amikor az ember önzésénél fogva még a legcsekélyebbről sem képes lemondani másokért, megértheti-e azt a nagy áldozatot, amelyre csak a legnagyobb szeretet képes? Az ember sohasem azt nézi, mit adhatna a másiknak, mivel tehetné őt boldoggá, mivel engesztelhetné őt ki, hanem azt tartja szem előtt, hogy ő mit kaphatna, hogy őt hogyan engeszteljék ki az emberek. Krisztus pedig a megváltoztathatatlan törvény kiengesztelésére is képes volt.
A törvény Isten alaptulajdonsága, mert Isten maga a törvény. Amikor Krisztus kiengesztelte a törvényt, akkor a mi Atyánkat, Istenünket engesztelte ki. Amikor Krisztus a bukottak érdekében e Földre született, akkor megnyitotta a magas világok kapuját és távozása után is nyitva hagyta azt. Ezen a kapun közlekedtek az ég angyalai szent karácsony éjjelén, amikor hírül vitték a pásztoroknak az Úr születését. Ezen a nyitva hagyott kapun juthat vissza az ember a pokol tornácáról a magasabb világokba, a paradicsomi állapotokba.
Igen, az Úr által az ég összekapcsolódott a Földdel; igen, a teremtmények legnagyobbja, leghatalmasabbja jött el az égből, a féregéletet élő, sötétben botorkáló emberek közé, hogy hírt hozzon Atyánkról, Istenünkről, hogy hírt hozzon az Ő szeretetéről, az Ő bűnbocsátó kegyelméről; hogy hírt hozzon a menny világaiból, a magas világokról, ahol a hatalmasok, az erősek, a tiszták, a fénylők, az Istent szolgálók, a szeretetben élők élnek örömben, harmóniában és boldogságban.
Kibeszélhetetlenül nagyot cselekedett mindannyiunk teremtő Atyja minden bukottal szent Karácsony éjjelén, amikor a mi Urunk, a Jézus Krisztus megszülethetett e sötét, bűnökkel terhelt, önző, gonosz világra. Megszületett azért, hogy a gonoszság feloldódjék és lassan-lassan átalakuljon; hogy a sötétséget világosság és fény váltsa fel; a nyomorúságot és a szenvedést gazdagság és békesség váltsa fel; a halált, a kárhozatot újra az élet dicső feltámadása váltsa fel a mi Urunk, a Jézus Krisztus által.
„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberek között jóakarat!” (Lukács 2:14) Leszállt közétek a mennynek polgára, feladta az isteni világ polgárságát a Földért, ahol oly sok a szenvedés és oly sok a nyomorúság. Hány és hány Karácsony éjszaka járódott le azóta, amióta a Jézus Krisztus e Földre született, és az emberek még mindig nem értik meg Őt. „Ha a földiekről szólok és nem értitek, hogyan érthetnétek mindazt, amit a menny szépségeiről, törvényeiről szólok, amelyek mellett tanúbizonyságot teszek néktek” - mondja az Úr. (János 3:12)
A mai korban is értelmes, művelt, jól képzett emberek, kitűnő kommunikációs képességeikkel adják tovább mondanivalójukat és fogadják be mások közléseit. Azonban, amikor valaki az égiekről szól nekik, jóformán semmit nem értenek belőle. Amikor szent Karácsony estén összejönnek a családok, hogy együtt legyenek egymás szeretetében és krisztusi békességben és valaki felhoz valamit Krisztus igazságából, az égiekről, az emberek elhallgatnak vagy gyorsan másra terelik a szót.
Fél órát, egy órát, két órát sem képesek eltölteni Krisztus születésének szent ünnepén azzal, hogy Róla, a Hatalmasról, vagy arról beszéljenek, amit Ő mutat meg a mi Atyánkról, Istenünkről. Az emberek nem érzik halhatatlan lelküket. Testnek, lüktető vérnek érzik magukat földies gondolatokkal, anyagias törekvésekkel, testnek kedvező dolgokkal, és egy rövid kis időre sem képesek az égiekre koncentrálni.

folyt. köv…

szemlézte: Bíró László

Krisztus megszületett 2/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

Karácsony táján az ember ünnepet ül a gyomornak, a testnek; különböző rendezvényeken vesz részt, ahol az elmúlt év sikereit ünnepli, és nem is gondol arra, hogy kinek szól az ünnep Karácsonykor, vagy ha értelmileg fel is fogja, hogy Karácsony Krisztus emlékünnepe, csak ennyiben marad. Nem gondolkodik el afelett, hogy mit kapott az emberiség és mit kapott ő is külön, mint csodálatos ajándékot a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól. Az ember ajándékot ad és kap, de elfelejti, hogy ennek az ajándékozásnak az eredete Krisztus mérhetetlenül nagy áldozata volt. Ő megajándékozta az egész emberiséget és minden bukott teremtményt, és a békesség, a gazdagság tárházát nyitotta meg az ember előtt, amikor kinyitotta a menny ajtaját.
Onnan nemcsak az angyali üzenet hangzott el, nemcsak az angyalok jöttek, hogy ellepjék a mezőt, ahol a pásztorok tanyáztak, hanem a mennyből azóta is, szünet nélkül tiszta erő, harmónia, békesség, szeretet, és olyan megnyugvás árad alá a földi világba, amely kétezer évvel a mi Urunk, a Jézus Krisztus születése után is lehetővé teszi az életet a Földön.
Rengeteg ember él ma is a Földön magasra fejlett értelemmel, de annál satnyább érzésvilággal; él Krisztus erejéből, Krisztus kiontott véréből; él a mennyből azóta is zuhatagként alááramló erőkből. Az embernek nem azért kellene élnie, hogy csak éljen, hanem hogy „megtérjen és éljen”, és ezáltal örök élete legyen. Az lenne a cél, hogy ezeknek az erőknek a segítségével megtérjen, hogy lélekben és igazságban megismerje a törvényt, a mi Atyánk, Istenünk akaratát, megismerje a maga lelki világát, megismerje, ami égen és Földön található, hogy ezáltal lássa a maga kicsinységét, jelentéktelenségét, lássa, hogy mennyire senki ő.
Megértse, hogy a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz képest ő milyen porszem, és a kicsinyből, a jelentéktelenből, a porszemből akkor válik tényezővé, valakivé, amikor megtelítődik a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk szeretetével, áldásával, békességével, fényével, ragyogásával, tisztaságával, és akkor „immáron él nem ő, hanem él benne Krisztus, az Ő ereje által”. (Gal. 2.20) Amíg ez meg nem történik, ezer és ezer évek, örökkévalóságok járódhatnak le, testöltések sorozatai múlhatnak el, és a szenvedések is elmúlhatnak anélkül, hogy eredményt hoznának. Mindezt azonban elérheti az ember a megszületett Messiás, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk ereje által.
Krisztus az örök tavasz, Krisztus az örök élet, Krisztus az örök feltámadás; Krisztus a mi Atyánk, Istenünk örök dicsősége, Aki az isteni akarattól semmilyen körülmények között a pillanatnak töredékére sem tért el. Pedig testvéreim, amíg Krisztus a mennyből a Földre, a magasságból a mélységbe ért, kibeszélhetetlenül sok fertőzött, beteg, halált megismert erőrétegen ment át. Azt mind magára vette, az azokban rejlő kísértést mind leküzdötte, a magára vett erőket mind megtisztította és fénylővé tette.
Az ellentétnek még bepillantása sem volt a magas, tiszta világokba, mivel onnan a bukás pillanatában kirekesztetett tévgondolataival, érzéseivel, megfertőzött, megkeményedett, megsűrűsödött erőivel együtt. De idelent, az ellentét világában, követhette Krisztus Urunkat szünet nélkül, mint fényt az árnyék. Az Úr környezetében még az árnyék is megelevenedett, a halott is feltámadt, az Ő ereje által minden forrásba és mozgásba jött; az ellentét újra élénkké vált és újra hatóerővel rendelkezett. Amikor Mária, az Úr édesanyja Betlehemben a jászolbölcsőbe fektette Őt, Ő akkor is, abban a kis földi testben is Isten küldöttje volt. Az ellentét már az Ő megszületése pillanatában érzékelte ezt.
Ez az esemény az egész Földet és a Föld körüli szférákat, sőt mi több, az összes félanyagi és anyagi világokat is megrázta; mindent mozgásba hozott. Minden érezte ezt az eddig soha meg nem történt nagy változást, hogy Isten küldöttje, az egek Királya a Földre tette a lábát. Az emberek bűneikkel terhelten mélyen alusznak, nem realizálják azt, amit már realizál a testhez nem jutott ellentét, realizálnak a pokoli világok, a kárhozat világainak lakói, akik egész légiókban tömörülnek a betlehemi jászol körül. Ennek ellenére az Ő fénye messzire hatol; az Ő fényét, az Ő csillagát meglátják Keleten is, mert sugárzik Belőle a fény.
Neki nem csak Istentől kapott fénye, hanem - mivel tökéletességre jutott szellem - saját fénye is van; ebbe a fénybe nem lehet belepillantani, mert aki belepillant, megvakul. Az angyali fényességre, amely Krisztus születésének fényessége, ébredeznek a pásztorok és Krisztus csillagának feltűnésére megmozdul az emberek világa is.
Mikor a keleti bölcsek Heródeshez érnek, Heródesnek is tudomása lesz a rendkívüli eseményről; Heródes is érzi hogy az ő világa, a test, a hatalom, az anyagiasság világa nagy veszélybe került. Érzi, hogy van féltenivalója, érzi, hogy mindaz, ami a testnek fontos, elveszíthető; érzi, hogy most az örökkévalóság világából jön valaki e világba, aki mindent, amivel a test embere bír, lerombolhat.
Mit tehet egy bűnökkel terhelt, hatalomhoz ragaszkodó valaki? Minden kisgyermeket megölet, hogy elpusztítsa a menny küldöttét. És az írástudók, a farizeusok, a nép, mind-mind érzékelik, hogy valami olyan dolog történt a világban, ami sem ezelőtt, sem ezután nem fog történni, és mindegyik a maga természete szerint csoportosul az isteni gyermek és a későbbi nagy tanító, Krisztus körül.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

https://www.facebook.com/jezus.krisztus.a.messias/videos/4990562040970519

Krisztus megszületett 3/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

Az egyik pillanatban ámulják, a másik pillanatban káromlással illetik; az egyik pillanatban elismerő szót szólnak Mellette, a másikban gyalázzák; az egyik pillanatban felemelik, a másikban keresztre juttatják, mert úgy gondolják, Ő nem az, akit vártak. Ő merőben más valaki, valami kiismerhetetlen nagyság, és Ő meg is mondja: az Ő országa nem e világból való; az ember pedig csak ezt az országot, ezt a világot, a test világát ismeri.
Krisztus kéri őket: „jöjjetek hozzám atyámnak áldottai... jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok... jöjjetek hozzám, akik betegek vagytok... jöjjetek hozzám, akik nincstelenek vagytok... jöjjetek hozzám és én megvigasztallak, meggyógyítlak és feltámasztalak benneteket...” (Máté 11:25 - 12:1) És az ember csak néz, és csak kevesekben indul meg az a lelki folyamat, amiért a mi Urunk, a Jézus Krisztus emberré lett.
Vajon a mai világban, ezen karácsonyon hány ember lelkében indul meg ez a folyamat? Hány ember lesz ezzel a szent Karácsonnyal mássá, mint amilyen eddig volt? Hány ember vetkőzi le magáról a földi polgárságot, a test világát, hogy a menny polgárává legyen, hogy felöltözködjék azokba a szellemi erőkbe, amelyek itt a magasabb világokon szükségeltetnek? Mert a bűneiben elhunyt ember nem a magas szellemvilágba tér meg. A halállal semmi más nem történik, mint hogy leválik a lélekről a legkülső erőburok, a test, és ideát ugyanabban a nyomorúságban, fájdalomban, szenvedésben, nélkülözésben, bizonytalanságban, szeretetlenségben találja magát, mint amiben a földi élete folyt.
A szellemvilág csodálatos világait csak az ismerheti meg, aki Krisztushoz tért, akinek nem azok a gondolatai, érzései, vágyai, törekvései, mint a testi emberé, hanem már itt a Földön szellemi emberré alakult át; megtért bűneiből, tévelygéseiből, haszontalan szokásaiból, emberszólásából, önzéséből a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz.
Azok a pásztorok, akik e szent éjjelen elzarándokoltak Betlehembe az Úr Jézus jászolbölcsőjéhez, más emberekként tértek haza; tudták, hogy lehetséges a mennynek összekapcsolódnia a Földdel; tudták, hogy ez a kapcsolat megtörtént; tudták, hogy vannak csodálatos, hatalmas angyalok, akiknek gondjuk van reájuk; tudták, hogy megszületett a várva várt Messiás.
A keleti bölcsek is tudták, hogy mindaz, amit az égi jelek jeleztek, megtörtént; a mi Urunk, a Jézus Krisztus megszületett, emberré lett. Sem a pásztoroknak, sem a három keleti bölcsnek, sem a tanítványoknak, sem az Urat követőknek nem kellett többé visszatérniük a Földre; ünnepeiket ezentúl a mennyei Jeruzsálemben ülték meg. Akik pedig a test emberei voltak, azok újra és újra születnek, újra és újra meghalnak, újra és újra eltékozolják a drága időt, amely hol lassan ballag, hol pedig gyors iramban tovaszáll, és nem változik bennük semmi.
Lehet, hogy a külső körülmények, a korszellem változik; lehet, hogy mások a divatos eszmék, de lélekben semmi sem változik. Adnak, vesznek, esznek, isznak, alusznak, paráználkodnak, önző céljaiknak élnek; a testi füleikkel mindent meghallanak, hogy hol, mikor, milyen befektetéseket kell csinálniuk, de szellemi füleikkel nem hallják az angyali üzenetet: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat!” (Lukács 2:14)
Nem hallják Krisztus hazahívó szavát, nem hallják az Evangélium szavait, vagy ha hallják, nem értik a mondanivalóját. Ezért kell ide visszajönniük, miközben lejáródik számukra a drága idő. A kétezredik év küszöbén is átlép az emberiség és még mindig megtéretlenek. Keresztelő János minden beszédét ezzel kezdte: „térjetek meg, mert elközelgett Isten országa”. (Máté 3:2) Igen, elközelgett; igen, a menny összekapcsolódott a Földdel; igen, a mi Urunk, a Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy elközeledjék Isten országa és lehetővé tette azt is, hogy megtérjen az ember.
Van még néhány évtized, térjetek hát Hozzá! Van még néhány évtized, alakuljatok hát át! Van még néhány évtized, legyetek tehát igazán, lélek szerint Krisztus követői! Legyetek alázatosak és kicsinyek önmagatok előtt és mások előtt; legyetek nagyok és erősek az erények gyakorlásában és bízzátok életeteket Krisztusra, mert Ő a ti közbenjárótok Istennél! Ne legyen gondotok a jövőre; ne legyen gondotok arra, hogy mit egyetek, mit igyatok, mibe ruházkodjatok, mit hoz a jövő. Mert akárhogy aggódtok, akkor sem tudjátok megváltoztatni az eljövendőt. De ha Krisztushoz tértek, Neki gondja van az övéire!
Köszönöm, hogy eljöttetek; köszönöm, hogy velem és velünk ünnepeltek; köszönöm, hogy kinyitjátok fületeket a menny üzenetének és az angyalok énekének meghallására; köszönöm mindannyiótoknak, akiknek még fontos, hogy lélekben és érzésben velünk ünnepeljétek Karácsonyt, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak Földre születésének az ünnepét. Isten áldása, Krisztusnak békessége nyugodjék meg rajtatok és maradjon veletek halálotok órájáig! Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

A szeretet nem otromba

Semmi sem bosszantja olyan gyorsan fel az embereket, mintha valaki otrombán viselkedik. Az otrombaság az, hogy szükségtelenül olyasmit mondunk, vagy teszünk, ami egy másik személy számára kellemetlenné teszi a társaságunkat.
Otrombának lenni annyi, mint illetlenül, zavarba ejtő módon vagy bosszantóan viselkedni. A házasságban jelentheti a rossz leheletet, a gusztustalan viselkedést az asztalnál, vagy a már szokássá vált gúnyos csipkelődést. Bárhogy nézzük is, senki sem szeret egy otromba, tapintatlan ember társaságában lenni.
Lehet, hogy az otromba viselkedés jelentéktelennek látszik annak, aki elköveti, de nagyon is kellemetlen azok számára, akik kénytelenek elszenvedni. Mint mindig, a szeretetnek erről is van mondanivalója. Amikor egy férfit szeretet vezérel, szándékosan úgy viselkedik, hogy a felesége szívesen legyen a társaságában. Ha a feleség arra törekszik, hogy kimutassa férje iránti szeretetét, akkor tudatosan kerüli mindazt, ami frusztrálná, vagy kényelmetlenül érintené a férjét. A lényeg az, hogy az igazi szeretet ad a jó modorra.
Ha ezt a gondolatot magadévá teszed, azzal felfrissülést hozhatsz a házasságodba. A jó modor azt üzeni a feleségednek vagy férjednek: "Eléggé értékellek ahhoz, hogy a jelenlétedben némi önuralmat tanúsítsak. Olyan ember szeretnék lenni, akivel öröm együtt lenni." Amikor engeded, hogy a szeretet megváltoztassa a viselkedésedet - még ha csak a legapróbb dolgokban is ezzel helyreállítod a megbecsülés és a tisztelet légkörét a kapcsolatotokban. Azok az emberek, akik udvariasan és illemtudóan viselkednek, tiszteletteljes légkört képesek kialakítani maguk körül.
Az emberek az esetek többségében merőben más illemszabályok szerint viselkednek otthon, mint a barátok vagy akár még vadidegenek körében is. Megeshet, hogy egész álló nap kaffogsz és zsörtölődsz odahaza, de ha megszólal a csengő, széles mosollyal és kedvesen mész ajtót nyitni. De ha mersz szeretni, akkor a tieidnek is a legjobbat akarod majd adni.
Ha nem engeded, hogy a szeretet motiváljon a viselkedésedben szükséges változások végrehajtására, azt a házastársi kapcsolatotok minősége fogja bánni. A nőknek bizonyos illemszabályokat könnyebb betartani, jóllehet más tekintetben ők is ugyanúgy képesek otrombán viselkedni.
A belátó férfi megérti, hogy mi a helyes, és aztán annak megfelelően alakítja át viselkedését. Két fő oka van annak, hogy az emberek miért viselkednek otrombán: a tudatlanság és az önzés. Természetesen egyik sem jó dolog. Egy gyermek az illemszabályok ismerete nélkül születik; sok-sok segítségre és tanításra van szüksége. Egy felnőttnél azonban a tudatlanság már más szinten nyilvánul meg. Ismered a szabályokat, de arra vak vagy, hogyan hágod át őket, vagy annyira elfoglalt vagy magaddal, hogy nem is érdekel az egész. Sőt, lehet, hogy észre sem veszed, hogy milyen kellemetlen veled együtt élni.
Ellenőrizd magad a következő kérdések segítségével:
• Milyen érzéseket vált ki a társadból az, ahogyan a jelenlétében beszélsz és viselkedsz?
• Milyen hatással van a viselkedésed társad önbizalmára és önbecsülésére?
• Vajon a férjed illetve feleséged úgy jellemezne téged, mint aki áldást jelent számára, vagy inkább lenéző és megszégyenítő a magatartásod?
Amennyiben úgy gondolod, hogy a társad - nem pedig te - az, akinek ezen a területen fejlődnie kell, akkor minden valószínűség szerint a tudatlanság súlyos esete forog fenn nálad, aminek káros szövődménye az önzés. Ne feledd, hogy a szeretet nem otromba, hanem minőségibbé teszi az életedet.
Szeretnéd, ha a társad felhagyna mindazzal, ami zavar téged? Akkor itt az ideje, hogy felhagyj mindazzal, ami őt zavarja. Kész vagy, hogy annyira figyelmes és szerető legyél, hogy észrevedd, és a jövőben kerüld az összes olyan viselkedésmódot, ami kellemetlen a társad számára? Van elég bátorságod, hogy elragadó legyél?!
Bánj úgy a társaddal, ahogyan szeretnéd, hogy ő bánjon veled.
Ne használj kétféle mércét! Legyél ugyanolyan figyelmes és udvarias a társaddal, mint a munkatársaiddal és az ismeretlenekkel!
Tartsd tiszteletben társad kívánságát! Gondold át, mi az, amire már megkért, hogy tedd, vagy ne tedd! Ha bizonytalan vagy, kérdezd meg tőle!

szemlézte: Bíró László

UI:

dr. Kézdi Andrea: 2022 előrejelzés - A válaszút éve
https://www.youtube.com/watch?v=Aaar-Adu2A4

Tanítás gyülekezeteknek

Részlet: A „Maradék”-hoz című könyv negyedik kötetének bevezetőjéből


„A nagy, kimagasló küldetésektől eltekintve az ember éljen rendes, általános emberi életet. Igyekezzék embertársaival összhangban élni, hogy a maga nagyobb és nemesebb lelki céljait elérhesse.
A fontos az, hogy ne okozzon lelki vagy testi károkat, fájdalmakat, ne bántson senkit, ne várjon semmit senkitől, hanem legyen szerény és békességes, igaz és becsületes. A bizalommal ne éljen vissza és ne irigykedjen másokra. Ne akarjon rosszat. Az ellenségeit, ha meggyőzni nem tudja igaz jóakaratával, inkább kerülje ki, mint az ütközéseket keresse.
Igyekezzék megérteni a másik embertársát, és ha ezeket betartja, kevesebb ütközésben lesz része, mintha a saját akaratával beleavatkozik mások életébe, mert az nagy felelőséggel jár. Azok az emberek, akik mint lelkek, már felébredve lelki igényeiket is szeretnék kielégíteni, azok már magasabb fokú érzéseket kell, hogy fejlesszenek magukban. Ezek adjanak egymásnak, de semmit ne követeljenek, még bizalmat és szeretetet sem; mert ezeknek az erényeknek magukban kell, hogy fejlődjenek.
A gyülekezeti életnek ez volna a feladata, hogy azok, akiknek egyféle világosságuk van és egy ajándékuk Istentől, azok barátai lehessenek egymásnak, hogy felüdüljenek egymás társaságában. Ez a szeretetet nagyban fejlődésre serkentő alkalom. Ezt kellene mindenkinek megbecsülni, ezt a testvéri együttest. Ezért kell nagyon átrostálni, amikor egy meglévő együttesbe idegen kapcsolódik, hogy bele tud-e hasonulni abba a meglévő fluidumba. Mert ha nem, akkor egy más csoportban kell keresnie azt a lelki világosságot és pihenőhelyet, amire vágyott. Mert a folytonos megpróbáltatás megrontja az együttest és a médiumot médiumitásával elkoptatja!
A rendes jó körnek emelnie kell a médiumitás fokát, a lelki atmoszférát nyugodttá, békéssé és emelkedetté kell tenni azzal, hogy a tisztább és jobb lelki tanításokat megértik és gyakorolják a tagok. Aki ebben nem tud, vagy nem akar részt venni, az csak tehertételt jelent a többinek.
A kis körök azért tudnak több jó médiumot kitermelni, mint a nagyobb társaságok, mert közvetlenebb a lelki kapcsolat közöttük. A nagyobb csoportokban fordulnak elő rendesen az ilyen nagy összeomlások. Az okoskodás, a gőg, kritika, visszaélések, feltűnni, szerepelni vágyás, diktálás, akarnokság, ez mind kiküszöbölendő. Szolgáljon mindenki azzal, amivel tud és amire szükség van. Érzékenykedés, vagy békétlenkedés nem a lelki közösségbe való. Ha valakiben ilyen van, tartsa kötelességének, hogy abból vagy meggyógyuljon, vagy csendben lépjen ki a közösségből, hogy senkit meg ne botránkoztasson!
A külső keretekhez választott személyek is csak szolgák. Az eszme és megbízóik szolgái. Nem jár vele dicsőség. Istené legyen minden dicsőség! Amikor az ember mindent híven elvégez, Isten megjutalmazza a megelégedéssel, amely így hangzik: „Jól van, hű szolgám, a kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” Ez a legnagyobb dicsőség, amit emberi lélek elérhet, ezért érdemes mindent megtenni."
(Névtelen Szellem 1944. május 8.)

szemlézte: Bíró László

2021 11 28 Eredeti Fény Zen Templom, téli elvonulás megnyitó - Müller Péter
https://www.youtube.com/watch?v=JQPhg-sSdvE

Krisztus földrejövetelének misztériuma - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Ahogyan Isten akaratából. ahhoz, hogy messiási feladatát elvégezhesse az isteni fiúnak fokozatosan ereszkednie kellett napkörről napkörre az első napkörtől ide a hatodik napkörig és ennek is erre az alacsonyrendű bolygójára, a Földre. Komoly szellemi kísérettel teszi meg az utat, akik tisztában vannak a feladat nehézségével és kegyetlen megpróbáltatásaival. Sokan fájdalmakkal, imádságokkal, könyörgésekkel kísérik Őt ezen az úton - Ez az út az, amit most ünnepeltek.
Mert hiszen már közeledik a Föld felé, már közeledik a homályok felé, amely körülveszi Őt és mindig kevesebben és kevesebben kísérik, mert gyengének érzik magukat ahhoz, hogy az útról el tudják takarítani, mindazt a szennyet, piszkot, mindazokat a kellemetlen, gyötrettető gondolatokat, érzéseket, törekvéseket, amelyektől mind meg kellene szabadulni, hogy a lélek felemelkedhessék és kiemelkedhessen, hogy magához vonzhassa mindazt, amivel új életet, új világot alkothatna meg.
És mind ezt az utat, ebben az időben, amit ti most ünnepeltek, mind ezt az utat mutatják meg akkor Krisztusnak, ahhoz a nagy munkájához, amikor Ő még csak a földi testének az első, nem messze lévő megalkotása felé törekszik. Mindig minden pillanatban, minden érzésével közeledik az Isten fia, a Krisztus a szenvedő, bűnös emberek világához, hogy ott az Ő áldozatával megkeresse mindazokat, akik már megértek arra, hogy meg tudják érteni és el tudják fogadni azokat az igazságokat, amelyeket Ő ad ezeknek a lelkébe. Azért, hogy megerősödjenek a jóban, a szent igazságban.
Krisztus ezt akarja, hogy ez a boldogabb világ megteremtődjék. Tehát mindazoknak, akik Őt követik, nem ahhoz kell ragaszkodniuk, hogy a fényt, a pompát, a hatalmat, az erőt - amivel diktálhattak és nagyot alkothattak - bármi áron megszerezzék. Mert hiszen az ember mindig alkotni akar, mindig nagyobbat, dicsőségesebbet akar. Ezzel pedig mindig nagyobb fájdalmat, nagyobb rettegést és félelmet okoz azoknak, akik még nem tudják, hogyan lehet ellene védekezni. És így a földi ember világa ahelyett, hogy gazdagabb és boldogabb lenne, mindig szegényebb és mindig boldogtalanabb lesz.
Ez a bukott emberi léleknek a tulajdonképpeni nagy küzdelme, fáradtsága és gyötrettetése, tudniillik az, hogy: nem adni, hanem elvenni akarják, azt, ami nagy, erős és világos, tisztának látszó. Ezt a nagyot és szépet azonban önmagából kell kialakítania, megalkotnia és mások részére kisugároznia. Mert csak amit magadból kisugárzol, az a tiéd. Ezt a hitet elvesztette az emberi lélek és ezt kell újra naggyá, szebbé, dicsőségesebbé tenni az igazsággal!
Az emberi lélek sokszor kényelmetlennek és nehéznek találja, hogy az igazságot engedje uralkodóvá tenni, éspedig azért, mert az igazságot nem érti meg az az emberlélek, aki önmagát akarja felemelni és ezáltal dicsőségben akar részesedni.
Isten nem teremtett bűnös embereket, nem teremtett gonosz embereket, szeretetlen embereket nem teremtett, hanem szerető szívű, igazságos, dicsőségre teremtette az emberlelkeket, akik felemelkedhetnek és megtisztulhatnak az ő igazi világukban. Odavezetheti őket, hogy azok boldogok legyenek. Ez a nagy feladat, ez a nehezen megérthető nagy feladat az, amit az Úr magára vett és megkezdte az első lépéseket ahhoz, hogy önmagát feláldozva, mindentől megfosztva, leszálljon a bűnösök, a gyötrelmeket felidézők gonosz világába, hogy példát mutasson. Az igazságot hirdesse és visszavezethesse őket az Atyához, a Szeretet Atyjához, Aki teremtette őket és a mind nagyobb és boldogabb életbe akarja őket elhelyezni. Krisztus mindezeket vállalta az Ő nagy szeretetével és áldozatkészségével és útnak indulva keresi azokat a lelkeket, akik leghamarabb megtalálják azokat a szavakat, cselekedeteket, és elismerik Róla, hogy Istentől van küldve, az Isten igazságát hirdeti, az Isten igazságának Ő mintegy nem dicsőségét élvező, hanem áldozatát odakínáló Hatalom.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Krisztus földrejövetelének misztériuma
Adai közlés - Advent IV. Vasárnapjára
Karácsonyi látomány
Látomás - Adventi koszorú
HANG - Mi a művészet
Mi a különbség az ember és az állat között
Karácsonyi varázs
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqdgdoOdTua9z_-HTA?e=26ZLIq
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_202

https://www.youtube.com/watch?v=Dc76lCNn1a0
Zita médium közlései – Adventi gondolatok
Hangosköny (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=hrkxQYBLyBY
MISZTÉRIUMOK - Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján - II.Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=hn_KyjEfz0I&t=66s
A Sátán három titka – Reisinger János előadása; 37-rész

https://www.youtube.com/watch?v=AlTnQVHdpKM
Kemény lecke – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=r8Reft1i_Xs&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=17
Vakvágta a jövőbe – Romantikus családi film

Minden évben, főleg év elején sokan fogadalmakat tesznek, amit persze rendszeresen egy idő után megszegnek, és emlékük a homályba feledve eltűnik.

Most egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani nektek!

Halálunk után a lelkünk az asztrálsíkra kerül, az asztrálsíknak több része van, és arra részére kerülünk ennek a síknak – amit a köznyelv mennyországnak hív – amelyikre mostani fizikai életünk során „bedolgozzuk” magunkat. Hét szellemi szférából áll a „mennyország”, az első szférában vannak, a bűnözök, öngyilkosok, pogány népek, Isten tagadók, a második szféra a vallásosok szférája, akik abban a világban élnek, amit elképzelnek maguknak.
A harmadik szféra már egy fokkal jobb ennél, de még innen is kötelező a testetöltés a fizikai síkra, a 4. szférától már csak vállalás, a negyedik szférát már a „menny előcsarnokának” is hívják. Innen már vállalás a fizikai síkra történő leszületés.
Minden szellemi szféra szintén hét részből áll, a szellemvilágban a hetes osztódást – tagozódást lehet megtalálni.

Most pedig nézzük meg, hogy miért is beszéltem a fogadalmakról, tekintsük át Vay Adelma bárónő – médium – közlését arról a szféráról, ahova azok kerülnek, akik nem tartják meg a szavukat, amihez ígéretet tettek! Katalin a vezető szellem, aki végigmegy a szférákon, és elmesél mindent részletesen. Álljon itt egy közlés a harmadik szféra ötödik részéről!

Íme:


„Hamis eskü, házasságtörés.

Katalin: Az Úr Jézus így szólt: A ti beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem! Ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon.

Csakhogy az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani nem tudnak. Olyan dolgokra esküsznek, amiket sem nem hisznek, sem nem tudnak, tehát hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre, és hitszegésre használják. Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági esküt megszegők is itt bűnhődnek. A különböző Egyházak itt is képviselve vannak építményeikkel és szokásaikkal, csakhogy minden kép hamis és elrútított, olyan, mint amilyenek képviselői voltak.

Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek, de fogadalmukat megszegték elcsúfított hitük és meggyalázott egyházuk képe előtt; és mindazok a szentségtelenségek és gonoszságok, amiket ők, Istennek tett ígéretüket megszegve, elkövettek, lángbetűkkel vannak a templomok falaira felírva és e templomok harangjai keményen, és félelmetesen konganak ezen a szférán végig, vádolva bűneikkel az itt levő papokat.


Szomorú és megható panasz ez: "Megesküdtetek és megszegtétek az esküt, lelkek voltak bízva lelkiismeretetekre. Isten nevével ajkatokon vétkeztetek. Jaj! Jaj nektek!" Néhány szellem bűnbánólag földre veti magát és kéri Isten bocsánatát, mások panaszkodnak és sírnak, ismét mások menekülni, elbújni akarnak, de nem lehet. A képmutató és az álbölcs, aki most már igazi énjét meglátja, ijedtében összeroskad, mintha szörnyet látott volna. Folyjatok bűnbánó és beismerő könnyek! Bűnhődéstek súlyos lesz. Az újra testet öltés és a vezeklés törvénye alá kerültök. Súlyos földi halál vár reátok, amely az esküszegés foltját lelketekről lemossa.

Gyakran történnek a Földön szerencsétlenségek, katasztrófák, amikor egyszerre több ember hal meg, mint pl. hajótörések, színházégések, földrengések, bánya- és vasúti szerencsétlenségek, robbanások és háborúk alkalmával; ekkor sok száz ember hal meg gyötrelmes halállal, amely a szellem bűnhődése. Isten mindegyiket kiválasztotta, akinek ily módon kell meghalnia és ez mindegyiknek szellemi megváltására szolgál.

Azok, akik Istennek a házasság megkötésekor tett esküjüket megszegték, megsemmisülve állnak templomuk előtt, ahol házasságukat kötötték, és a hűségesküt letették.”


Hú, fújjuk ki magunkat!
Azért van egy jó meg egy rosszhírem is.
A jó hír, hogy a szellemi törvények úgy működnek, hogy akkortól vagyunk érte teljesen felelősek, amikortól megismertük, ellentétben a fizikai sík törvényeivel, ahol ugye van egy olyan mondás, hogy a „törvény nem ismerése nem mentesít minket a törvény hatálya alól”.
Így aki csak most ismerte meg ezt a szellemi törvényt és a működését, az csak ettől a pillanattól kezdve lesz felelős a tetteiért, ígéreteiért. Mi a rossz hír?
Abban a pillanatban, amikor megismertünk egy szellemi törvényt, attól kezdve felelősek vagyunk érte, hogy be is tartsuk, és úgy is éljünk. Ezt lehet akár egy kisebb beavatásnak is hívni innentől kezdve kedves Barátom, mert most már te is felelős vagy azért, hogy betartsd a szavad, vagy.. ne ígérj olyat, aminek nem tudsz megfelelni, elő kell venni az erős akaratot, és az ezzel járó lemondást, és akkor sikerülni fog, amit vállaltál.
Különben sok kultúrában ezt az Isteni Törvényt ismerik, például sok bírósági tárgyaláson a Bibliára tett kézzel kell Isten nevére megesküdni! Lehet, hogy akkor, ha hamisan esküszik valaki, akkor azt hiszi, hogy megússza, de Isten nevére hazudni nagy büntetést von maga után, még akkor is, ha nincsen tisztában a következményekkel. Mert a lelkében már mindenki tudja és ismeri ezt a Törvényt, mert több inkarnációs fázist töltött a fizikai síkon, de egy – egy ilyen alkalom, mint a mostani hírlevem is segít az emlékezésben!

Ha valamit szeretnénk – egy rossz tulajdonságunkat – megszüntetni, akkor nem szabad előre kitűzni egy időpontot, mert az elme elkezd kitalálni minden menekülési formát, és mire bekövetkezik az időpont, már kész „menekülési” tervek vannak.
Példádul, amikor évekkel ezelőtt le akartam szokni a cigiről, és egy időponthoz kötöttem, akkor azt történt, hogy a napi fél doboz cigiről 3 dobozra emelkedett az adagom!
Mindig jött egy olyan gondolat, hogy „még utoljára..”. Ugye ismerős?
Most már régóta nem dohányzom, amikor „meguntam magamat”, és a sok kiégetett pólót és a kezdődő köhögést, elhatároztam, hogy „itt és most” leteszem a cigit, felajánlást tettem Jézusnak, és azóta nem dohányzok! És ennek a felajánlásnak már másfél éve és nem is gyújtottam rá azóta se. Érdemes egy komoly felajánlást magasabb erőkhöz kötni, és ez átsegít minket a nehézségeken és a kezdeteken is feltétlenül.


írta: Karsay István

Budapest, 2013.12.31.

UI:
Sikeres fogadalmakat az Új Esztendőre!
https://www.youtube.com/watch?v=zyn1HdV96II

A fejlett, haladott embercsoportok súlyos felelőssége

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Azt hiszed én ezekről a dolgokról nem tudtam előre? Minden embernek megvan a maga szenvedése, gyötrődése, mert nem tudja semminek a kimenetelét, sem a célját, hogy mi miért van úgy, ahogyan van, és miért nem másképpen oldódnak meg azok a dolgok, amelyek őt közvetlenül érdeklik. Ezért mindenki a maga szemszögéből tekinti a világ dolgait fontosnak, vagy éppen lényegtelennek, mert csak addig lát, ameddig a saját érdekei megkívánják.
Az emberek sorsa annyira összebogozott, hogy egyik a másik nélkül nem oldozódhat ki. Hiába sürgeti, hiába rángatja az összekötött szálakat, csak annál inkább összeszorul a csomó. Így kényszerhelyzetben mindenkinek bele kell valamit adnia az egészet fogva tartó kötelékbe, hogy az elfogadható és némileg tűrhető állapotot hozzon ki magából. A lelkek külön-külön természete nagy és mély nyomot tud hagyni a másik lélekben.
Ami kedves, ami boldogító az emlékezésben, az megmarad az időket, az életeket túlélő érzésekben. Mert a szeretet minél messzebbnyúló emlékezéseket őriz, annál nagyobb és erősebb. Hiszen ezek az emlékezések adják az előképét annak a nagy és tökéletes boldogságnak, ami majd a kiegyenlített és mindent helyére állított világban mindenkinek kijár. Erre az örökéletre kell elkészülni azokkal a fájdalmakkal és csalódásokkal, amelyek mint az eleven sebekben a tüskék, úgy szóródnak mélyebbre és mélyebbre, a békére és megpihenésre vágyakozó lélekben.
Azért mondom én mindig a földi embereknek: ne vegyék a földi élet múlandó szenvedéseit olyan nagyjelentőségűnek, hiszen minden csak szerep, csak álomszerű állapota a léleknek, amelyből mindenkinek fel kell ébrednie a valóságra. A valóságban azonban mégis minden visszatükröződik.
Ez a tükörkép azt a jót és annak a jószándéknak a megvalósítását is visszatükrözi, és valósággá teszi, amit ha nem is tökéletesen, de nagy jóakarattal és teljes erővel megkísérelt az ember. Ha nem is tudott eredményt elérni, de valamit mégis adott bele a magáéból, a saját lelkének erőiből. Ha a bűnök miatt nem is sikerül az olyan jól, és nem hozza meg az eredményt, az az akadályozásnak a hátrányára válik - de a jónak csak jó az eredménye.
Azért a Földön nem is kell azonnal várni semminek a kiteljesedését, mert a földi élet nem végcél, csak a végcél megismerésének a lehetőségeit tárja a bűnbe alámerült szellemek elé. Mindenkinek eljön az ideje, így a cselekvések ideje is mindenki részére elkövetkezik. Aki, ahogyan cselekszik, úgy találkozik annak eredményeivel, és hogyha nem sikerül a gonosz szándékú embernek valami, az neki jelent bosszúságot és csalódást.
Ugyanis a szándék maga a domináló hatalom a következmények felidézésében. Ha valamit nem sikerül keresztül vinnie, az csak a lehetőségek hiányából áll elő, de ha a szándék megvan, az már annyi, mintha meg is tette volna. Vagyis éppen úgy felidézte a következményt és a léleknek azért kell szenvednie, mert a szándék megvan benne.
A gonosz ember szándékai azért terhelők, mert a lelkében kárhozatos erők vették át az irányítást. Ezek nem hagyják, hogy másképpen cselekedjék, tehát ezeknek a teljes kiirtásával lehet csak a lélek szabad, hogy más irányban munkálkodó erők és hatalmak jussanak cselekvési lehetőséghez. A jó és igaz felé törekvő emberléleknek küzdelmei vannak a gonosztól irányított emberekkel, mert azok vakon cselekszenek és ravasz félrevezetéssel igyekeznek maguktól a következményeket elhárítani. Ez a Földön nagyon sokszor sikerül, mert az igazságot megérezni nagyon kevés lélek tudja.
Aki tudja és érzi is azt, annak ritkán van bátorsága ellene mondani a gonosznak, mert vagy félelemből, vagy közönyösségből, kényelemszeretetből nem veszi fel a harcot, amikor nem az ő érdekeiről van szó. Így a Földön tág tere van a gonosznak a cselekvéshez. De nem így van a szellemi életben. A folyton szűkülő körülmények folytán mindenki a magához hasonlók táboraiban találhatja csak meg a helyét. Ennélfogva, ha akar, ha nem, csak a magához hasonlók világába érkezik el.
Itt, egymást sanyargatva töltik kilátástalan életüket - végét nem láthatóan - a bűnökben alámerült szellemek. Itt minden tettetés lekopik, elmállik; csak a valóság marad meg. Az itt megtapasztalt elképzelhetetlen gyötrelmek és szenvedések után következik el a második halál, amikor elfelejtenek mindent, és a minősítési törvények forgatagában, mint alsóbbrendű erők felmorzsolódva gépiesen követik a természetet irányító hatalmak rendelkezéseit.
A szellem ezalatt alszik, azaz az öntudat alacsony fokán szemléli a lelki átalakító törvények szigorú munkáját és a felfelé haladás egyes állomásain már szomjas vággyal tekint a fizikai megjelenés lehetőségei felé, mert bármilyen „alantas” életformában való megjelenés már a megpihenés ígéretét sejteti velük. Ezek a lelkek csendesek, félénkek és bizalmatlanok, mert ösztönszerűleg érzik, hogy a bűnökkel való megismerkedés veszedelmet jelent részükre. Ők az egészen alacsony fejlettségű embercsoportok között kezdik meg az életüket. Csak amikor lelkük fejlettebb állapotában képesítést nyert a jó és a jobb közötti különbségtevésre, akkor vezetik át őket a haladottabb szellemcsoportok kiszolgálására.
Ebben a minőségben, ha jó előmenetelt tesznek, akkor nyitják ki részükre a fizikai világban való testet öltés lehetőségeit, de csak az egészen alacsony fejlettségű rétegekben, ahol szűk határok közé szorítva, bizonyos vallásos nevelésben részesülhetnek. Ezek gyermekek módjára tudatlanok még és nagyon nagy bűnt követnek el azok, akik az ilyen, még alig kibontakozó lelkekben a bűn magvát hintik el.
Az ilyenek még nem tudnak különbséget lenni a jó és a rossz között, mert a léleknek ez a része fejletlen. Így lelkiismeretük nincs még kifejlődve, és a tudatlanság sötétjében a bűnre hajló természetük vakon cselekszik és zuhan alá a bűnhődések poklába azokkal együtt, akik ahelyett, hogy nevelték, oktatták volna a jóra és igazra ezeket a nem nagyon régen felébresztett egyéniségüket visszanyert lelkeket, már ismét a bűnhődések világába taszították.
A fejlett, előrehaladott embercsoportok felfedezéseikkel, tudományukkal vezető szerepet töltenek be. Fennen hirdetik kiváltságos rendeltetésüket és elhivatottságukat. Nagyon vigyázzanak, nehogy bűneik miatt és hivatásukkal járó kötelezettségük elmulasztása miatt a mélységbe zuhanjanak azokkal együtt, akiket - az egyszerű és lassú fejlődési lehetőségeikből kierőszakoltak - és a hatalmuk alá hajtottak és a maguk elromlott, lefelé irányuló elméleteikkel, szokásaikkal magukkal rántottak a mélybe.
Mert más a szellemi megismerésre eljutott ember, és más az alig felébredt lélek cselekedete a világ színpadán. A már kiművelt embercsoportok között kiválasztódik a szellemi műveltségre, a tiszta megismerésre jutott magasabb fejlettségű embertípus, akinek lelki nemessége folytán új és nagy tudományok letéteményesévé válik az a nemzet, amelyben született, amelyben dolgozott. A maga körüli átalakító munkáját elvégezve, szelleme átlépi a fizikai világ küszöbét és megtér a saját szellemi otthonába.
De a Földön ottmarad az ő megszerzett tudománya, és szellemi nagyságát hirdetik művei, mellyel az egész emberiség felemelkedését szolgálta. Akinek fejlettsége odáig felért, hogy megérti, magáévá tudja tenni a magasabb eszméket, az vele emelkedhet és részesülhet ezeknek áldást hozó eredményeiben. Tehát módjában van magát szellemileg képezni. De a szegény, még csak „alantas” minőségben megjelenhető emberléleknek ezeknek az „ismereteknek” a befogadására nincsenek meg a lehetőségei és adottságai. Ezek még az egyszerű, lassú fejlődésre küldött lelkek, akiknek szellemileg legalább az alsó fokú élet rendes, becsületes, hiány nélkül betöltött kötelességéig kell kifejlődniük. Az ezzel járó tisztább örömök; a jó és rossz közötti megkülönböztetni tudás; mint a fejlődés felfelé vezető egyenesirányú vonala vezeti a szellemüket már a Földön is egy nagyfokú előrejutás felé, ahol béke és boldogság vár rájuk.
Ez volna az a cél, és a művelt embercsoportok kötelezettsége az alacsonyabb fejlettségű embertársaikkal szemben, melyet az isteni törvény és rendelés rájuk bízott. Mit látunk ezzel szemben? Azt, hogy a fejlődést előmozdító tanítást, példaadást elmulasztják, és a gonoszba alásüllyedt rossz eszméikkel szokásaikkal megfertőzik azoknak tudatát és veszedelmet zúdítanak ezzel önmagukra és a világra. A vezető embercsoportok részéről elkövetett sok és nagy bűn egyik legnagyobbika az, hogy a „gonoszt” terjesztik és megfertőzik vele a tudatlan embereket, akik vak követői lesznek a világtalan tagadóknak.
Nagyon szomorú következményei lesznek ezeknek a hánya-veti ténykedéseknek. Ezért kellett a szellemi híradás hangja a világnak, hogy aki még megtérhet, az térjen meg bűneiből és tévelygéseiből, és éljen a megtérthez méltó életet! Járjon jó példával elől a nálánál tudatlanabb, vagy megtévesztett emberek előtt! Legyen a világ számára áldás, ne pedig az átkokat feltámasztó, okozatokat előhívó ok, mert az idő közel van, a számonkérés ideje hamar elérkezik! Jaj azoknak, akik tudják, hogyan kellene és még sem úgy élnek, mert mindenkit a maga tudása és beállítottsága szerint ítélnek meg és tesznek felelőssé az igazság törvénye szerint.
Az embereknek nagy része ugyan beleszületett egy bizonyos vallásba, de ez csak a kívül ráakasztott felesleges és értéktelen valami. Egyszerre értéknek látják azonban azok, akik a halál előtt állnak, mert érzik, hogy van valami nagyon fontos abban, ami ezzel összefügg, - de már minden hiába, a lélek elmulasztotta a megfelelő utat megkeresni. A halál csak az élet eredményeit váltja be - érték szerint. Azért ne csodálkozzatok azon, ha a ti életetekbe bele esnek ezek az elszámolni valók. Igaz, hogy ti is szenvedtek, de az Úr veletek volt és veletek marad mindvégig. Legyetek megelégedve, mert nem juttok bele az utolsó, nagy elszámolásba! Az Úr békéje és kegyelme legyen veletek! Legyetek tökéletesek! Isten veletek.

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=WozbgJyKTCU
Dícsőség mennyben az Istennek – Karácsonyi dal

A Föld megújulása

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Már itt vagyok és várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Látom a te lelkedben, hogy nagyon elkeseredett vagy valami miatt. Nem láthattok a dolgok mélyére, és nem tudtok tájékozódni abban a homályban, amely körülvesz titeket (a közlés ideje a Rákosi korban volt). A hit lámpását, ha meggyújtjátok ilyenkor, mégis valamennyi tájékozódást nyertek, mert tudjátok azt, hogy mindennek le kell futnia a maga pályáján és meg kell érnie mindennek, ami elő lett hozva a homályból.
Sok dolog van a bizonytalanban, mely még nem érett meg a kiteljesedésre, a próbára. Viszont, ha már megérett, akkor színt kell vallania, vagy jobbra, vagy balra el kell dőlnie. Aszerint nyeri el minden a minősítését. Most ezekben az időkben, nagyban megy a játék, és nagyon komoly oka lehet mindenkinek a meggondolásra, hogy merre vonzza őt a lelki természete; mely irányba indul a maga lelkének vágyait megvalósítani? Mert az nemcsak átmeneti eredményt hoz a lelki és testi világban, hanem tartósan maradandót.
Nem a mostani ember élete az, amit most élnek az emberek, hanem ennek a most lejáró korszaknak az utolsó próbatétele azokkal a benne fejlődő szellemekkel, akiknek most vagy az utolsó vizsgájuk telik le, vagy az utolsó előtti próbájuk, hogy még egy utolsó megjelenésükkel nagy és hosszú időre befejezhessék a Földön való testet öltéseiket. Mert azt mondják sokan a gondolkodó emberek között, hogy a földi világ „megvénhedt”. Nem tud semmi újat, szépet a felszínre hozni.
Ez nem igaz. A világ nem vénült meg, csak a rajta testet öltött szellemek álltak meg a fejlődésükben. Ezért látszik minden úgy, mintha fejlődésében megállt volna - de már készül a nagy, a dicső átalakulásra. Még egy utolsó napsütéses délután következik, és azután az alkony nagy hirtelenséggel leszállva betakar és elnémít mindent.
Az élet megbénul és csak az Úr szavára indul el ismét, hogy új irányban, új tudomány szerint haladjon azokkal a megtért és megtisztult szellemekkel, akik a Földdel együtt megelevenednek és folytatják a szellemi életben megkezdett munkájukat a földi életben.
A Föld megújul, és csodálatos szép világ támad fel az elomló porok felett. Csodálatosan szép emberekkel, akik művészi képességeikkel még szebbé és jobbá varázsolják a földi életet. Ezek az emberek feltámadnak, nemcsak a mostani korszakban élt kiváló tehetségek, hanem más korszakokban élt jó és igaz lelkületű, tisztaszívű, nemes törekvésű emberek is, akikkel együtt benépesítik a földi világot mindazokkal, akik hittek és lelkükben érezték a vágyat a jobb és igazabb élet után, de nem tudták megvalósítani, mert a sátáni erők bár legyűrték őket, de nem tudták igájukba belekényszeríteni. Eltengődtek, felőrlődtek, de nem szolgáltak a sátánnak.
Mindazok, akik megőrizték magukat a sátáni erőkkel való összekapcsolódástól, azok felébrednek a maguk tiszta emlékezésében és megkezdik az új életet. Tudod azt, hogy minden lélek csak egy része az egész egyéniségnek. Minden életben más és más oldalán csiszolódik át, hogy tökéletesebb legyen. Az ember azért nem lehet képes többre, csak annyira amennyit az a része elbír, amelyik éppen fejlődésben van. A többi rész befelé van fordulva. Csak a belső tudatával, az egyetemes tudattal tekinthet bele azokba a befelé fordult képességekbe, melyekre sokszor olyan nagy szüksége volna saját sorsa kérdéseinek megoldásához.
A hívő és alázatos lelkű ember imádságaiban a legbensőbb énjének legtisztább, legszentebb érzéseit hozza elő, és azt küldi hódolattal és alázattal az ő Urának Istenének trónja elé. Ezek az érzések azok, melyek „meghallgattatnak”, mert csak ezeken az érzéseken keresztül rezdül át az isteni „Lélek” szava. Ezeken a rezgéseken keresztül oldódik meg az isteni kegyelem útján a „törvény” kemény ítélete és lesz belőle enyhület, felemelkedés és kiengesztelődés. Ezen keresztül jut el a testi tudathoz is az a megoldás, melyre sokszor a szorongattatások közepette olyan nagy szüksége van a léleknek, hogy egyensúlyban tudjon maradni.
Ezek a belső képességek szükségesek ahhoz is, hogy az „ember” a fejlettebb és magasabbrendű szellemvilággal tudjon kapcsolódni, vagyis hogy ez a szellemvilág a maga érzéseit és gondolatait megfelelő formában át tudja adni és ki tudja magát fejezni. Ez a belső világ szenvedi azokat a fájdalmakat, melyek az igazság megcsúfolásával a szeretet kihasználásával azonnal feltörnek a lélek mélyéből. Sokszor úgy látszik, hogy ezek a szenvedések oktalanok és céltalanok. És mégis, ha szigorúan beletekintünk a dolgok mélyére, ezek a finom lelki fájdalmak jó célt szolgálnak, mert érzékenyebbé teszik a lélek megérző képességeit oly dolgok iránt is, melyek talán még nem képződtek ki eléggé és nem tud a lélek mindenfelől tudomást szerezni, ami a külső vagy belső rétegeiben véghez megy. A szenvedésekkel nagyon sok „faragatlan” nyereség és érzéketlenség válik le a lélekről. Simulékonyabb, megértőbb szeretetre, megértésre, hálára és türelemre sokkal hamarabb hajlékonyabbá válik, mint akinek nincsenek szenvedései.
Azért a szenvedések nagyszerű nevelő, fejlesztő és finomító eszközei a földi életnek. És boldog az, aki ezeket felismerve, hálát tud adni a nehéz próbákért, ha azokat az isteni kegyelem segítségével sikeresen tudta megoldani. Azért mondom én mindenkor tinektek azt, hogy boldogok lehettek, és hálaadással fejezhetitek be ezeket a nehéz időket, mert ezek már lejáróban vannak a ti részetekre, mert ti bizonyos világosságban éltek már.
Ti tudjátok a célt, és ha nem is mindig és mindenben tudtok tájékozódni, de mégis ismeritek az utat, mely egyenesen felfelé, a kibontakozás és a kiegyenlítés felé vezet titeket. Ez a jutalma már itt a Földön a keresésnek és kutatásnak, mellyel az örökkévalók felé vonzódhattok. De jaj azoknak, akik megismerték az örökkévaló igazságokat, és azokat csak a szájukkal hirdetik, de az életüket nem azok szerint rendezik be, hanem a múlandó dolgokat az örökkévalók elé helyezik, és azok szerint élnek. Az igazságot megcsúfolják, mert úrrá teszik felette a hazugságot, a képmutatást. Azoknak rosszabb dolguk lesz, mint akik nem ismerték az igazságot, az Isten igazságát és parancsolatait, melyeknek betartásával gyorsan gördül előre a haladás kereke.
Azért mondom, boldogok lehettek, akik a földi szenvedéseken keresztül megismerhetitek a bűn átkos voltát, mely mind a lelket, mind a testet a gyehennára juttatja. A bűn az élet ellensége, a halál torkába szállító eszköz a Földön és a szellemi világban egyaránt. A reménység nélkül való kétségbeesés elnyeléssel fenyegeti az életet. Aki megismerte a más bűneiből kifolyó szenvedéseket, az tudja, hogy minden bűnnek vannak következményei, és óvakodik a bűnt elkövetni. Az megmenekül a nagy leszámolás elől, mert a kegyelem betakarja, óvja és védi a nagy számonkérés idején.
Az utolsó előtti életek ezek azok részére, akik hittek és hisznek, de nem tudtak eljutni a megtisztulás és megigazulás teljes érvényre juttatásáig. Azoknak nagy próbáik lesznek a jövőben, amikor nem a szenvedésekben, a rettegésekben és az elnyomatásokban, hanem a jólétben, a kedvező életkeretekben kell a krisztusi alázatosságot, a könyörületet, az irgalmasságot gyakorolni azokkal szemben, akik ma eltévelyedve az isteni igazságoktól, a gonosz munkájában segédkeznek.
Az egészen megátalkodottakat elviszi a forgószél nagyon messze, ahol a sötétség és hidegség az uralkodó, de akik megrémülnek tetteik következményeitől és szeretnének még egyszer próbát élni, és könyörögnek érte (mert ilyenek sokan lesznek) - azoknak még egyszer és utoljára megkegyelmez a törvény, de nagyon nehéz életek és sok szerencsétlenség állják ezeknek útját a saját lelkükben, hogy újra el ne bukjanak. Az ilyen valamennyire eljutott lelkek nagy alázatossággal keresztülmennek ugyan az alsóbb fokokon, de azért le kell rombolniuk, amit most építettek.
Ebben a munkában sokan elesnek, de sokan fel is emelkednek. Azok azonban, akik ismerik az isteni igazságot, és mégsem úgy cselekszenek, hanem a bűnnek hódolva megerőtlenítik azt, azoknak nagyon nehéz lesz keresztül jutni az elválasztó tűzön, ami a jelent a jövőtől elválasztja. Azért ne kételkedjenek, ne keseregjenek semmi felett, az Úr elhozza a kiteljesedését mindennek, ha úgy látszik is, mintha késne; de sokak részére még mindig nagyon korán jön el a beteljesedése azoknak a dolgoknak, amelyekről beszéltem!
Nem úgy lesz, ahogyan te gondolod gyermekem, legyél hívő és bízzál! A Jó Istennek gondja van reátok és nem hagyja a benne bízókat. Azért mondtam mindig, hogy készüljetek, mert nem kicsiny dolgokon kell átmenni azoknak, akikre az Isten valamit bízott. Ez mind apróbb-nagyobb akadály, amiben meg kell, hogy a lélek ütközzön. Ez teszi mindet láthatóvá és mindent megérzővé azokat a lelkeket, akik kincseket szállítanak egyik világból a másikba át. (Most még nem mondok semmit. Nem úgy lesz, ne félj.) Isten veled.


Szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=t5MTPEzTxzE
Ó szép fenyő – Karácsonyi dal

A lelki oldalak csiszolásának eszközei

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Természetes, hogy már nem azzal a fiatalos lendülettel végzett munka lesz ezután, de mégis, a megállapodott értelem és a finom szűrőkön átszűrt érzelem indíttatása folytán értékes megállapítás társul azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket a Vezetőd belead abba a lelki központba, amelyben kiformálódik emberi szavakká és mondatokká az az alapgondolat, melyet közölni akar. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint azt az emberi agy elgondolja. Ezekről majd csak olyankor beszélek, ha majd te jól fel leszel készülve, mert egyszerű beszélgetésre könnyen lehet formát alakítani, mivel készen állnak a szavak, de valamit, ami nem a megszokott formát kívánja, az már nehezebben megy. A fáradtság már nehézzé teszi az agyban való gyors alakítást, mert ezt mindenki úgy érzi, hogy a gondolatok önmaguktól jönnek. Azonban nem így van, hanem csak a lélek érzéseinek vibrációja váltja azt ki. Ez nagyrészben a tudat alatt megy végbe, de az indítást a tudat feletti én irányítja. Ehhez a tudat feletti énhez kapcsolódnak a magasabb szellemek és azt befolyásolják. Így születnek meg a tudatos én képességeit meghaladó magasrendű értelmi nyilatkozatok. De a színezést legtöbbször a lélek adja hozzá automatikusan. Ez minden a rezgésszámok variációjának képessége szerint megy végbe. Ehhez szükséges, hogy mind a kettő, a szellem is, meg a médium is, tudjon vele bánni. Ez meglehet, hogy a lélekben megvan, de testben élő szellem sem tudja magát kifejezni, mert nem volt módjában azt kiművelni. Az ilyen lélek olyan, mint a csiszolatlan gyémánt.

Nagy értéket képvisel, de még nem az, ami majd lehet belőle, ha el nem törik. Mert az is előfordul, hogy eltörik, nem állja a csiszolást. Az ilyen csiszolás nem tartozik a jó és kellemes életek közé, mert nagyon sok lelki gyötrelem között érik ki az a bizonyos szellemi bölcsesség, ami egy-egy csillogó lapjával hibátlanul veri vissza a reá vetített mennyei fényt.
Ilyen lapokat csiszol ki lelkünkben az a sok megpróbáltatás, amire mindig azt hisszük, hogy nem érdemeltük meg. Emberileg tekintve nem is érdemeltük meg, mert a szenvedést mindig csak a bűn megtorlásáért tartjuk igazságosnak. Pedig nem egészen úgy van, mert a bűn bünteti önmagát azokban a következményekben, melyek nyomon követik a történésekben. Az igazi nagy fájdalmak, amelyeket a lélek szenved át, legtöbbnyire azután következnek, amikor már a bűn törmelékei is el vannak takarítva a lélek emlékeiből. Mert ekkor már fel lehet használni ama bizonyos példaképül, amit oda lehet és oda kell állítani azok elé, akik még nem ismerik a gyakorlatban azokat az erényeket, melyekről tudnak ugyan elméletben, de a gyakorlatban még idegen fogalom az előttük. Első gondolatuk az az ilyenekkel szemben: hogyan lehetne ebből a maga részére olyan kedvező helyzetet teremteni, hogy azért megmaradhasson az emberek előtt abban a megbecsülésben, sőt talán emelkedjék is benne, és azért mégis, valamiből megrövidíthesse azt, akit úgy néz ki, hogy kezére játszott az úgynevezett sors. Ezek azután az adott helyzeteket kihasználják a saját előnyükre és annak a hátrányára, akit végzete az ilyen környezetbe sodort.

Az ilyeneknek - finomabb érzései, igazabb elvei folytán - nem természetes a még súlyosabb visszavágás. (Mert súlyosabban kellene visszavágni, ha nem akarja, hogy alul maradjon....) Ezért a vesztes fél mindig a jobb, az igazabb lelkületű ember. Amíg azután a következő fordulatnál már változnak az erők és a szerepek és egészen más formát mutat a sors kaleidoszkópja. A sokat vesztett és sokat szenvedett lelkű ember eltűnik a Föld színpadáról, s a maga hazájában már mint kicsiszolt gyémánt ragyog a lelke az új értékes foglalatban. Már nem a csiszolóműhely kemény páncéljában szenved, hanem a többi drágakövek között szikrázik és szebbnél-szebb színárnyalatban pompázik, ha az isteni fény reá vetődik. Mi történik azokkal az emberi lelkekkel, akik örültek a könnyű prédának? - kérdezed te is. Hát igen. Ez már nem olyan nagyon örül a nyereségnek, az elharácsolt, könnyűszerrel megszerzett előnyöknek. Mert amikor el kellett számolnia azokról, amit kapott: a rendes, igaz úton szerzett javakról, akkor több volt, mint amit az Igazság Törvénye becsülettel adott. Ezek mint feleslegek ott vannak és nem lehet őket elhagyni sehol. Van ott nagy sürgés-forgás, spekulálás: hogyan rejtse el, hogy fel ne fedezzék. Hiába minden. A valóság minden spekuláló, magamentési gondolatok, érvek ellenére is, kimutatja, hogy nem az isteni Törvény igazsága szerint jutott hozzá földi életében. Tehát jogtalanul élt vele. Ellopta a másét!

Ez nem csak az anyagi dolgokra szól, hanem mindenre, ami érték, ami az emberi lélek előtt kedves és értékes. Ebbe beleesik az intrikálás, a pletyka, a rágalom, az igazságtalan kritika, rosszakaratú ténykedés, ellenségeskedés, szerelmi hűtlenkedés, csábítás és minden, ami nem becsületes az isteni Igazság Törvénye szerint. Aki bármit elvett másoktól, az rajtamarad, mert azzal nem számolhat el. Azt nem veszi le senki róla, pedig nagyon panaszkodnak, hogy nehéz és szégyenteljes a másoktól elvett javakat hordozni. Ezt, amikor megérik, mint a gyűlt kelevény, akkor a lélek leszületik a Földre és nem veszi el senki róla ezeket, hanem amíg ő tetszeleg benne, meghagyják rajta. Egyszer csak jönnek a nagy összeomlások, a hasonlókkal való ütközések, békétlenkedések, csalódások, fájdalmak, bosszúállások. Ha azonban megtért és békén eltűrte ezeket, akkor az isteni Kegyelem sokat letöröl ebből. De még hátra van a csiszolás művelete. Amikor már nincsen semmi ilyenre sem hajlama sem vágya, sem törekvése, hanem éppen ellenkezőleg: szeretne a jó és tiszta elvekben valami igaz jót cselekedni, akkor jön az ellentétes támadás. Ez a tulajdonképpeni munka. A rossz ellenére is a jóban megmaradni. Ez nagyon nehéz, de ilyenkor ad az isteni Kegyelem segítséget, hogy végig diadalra segítse a küzdő emberlelket, hogy elszabadulhasson a Föld vonzásából. Senki nem menekülhet el ezek nélkül a küldetések nélkül, muszáj valami jót és szépet itt hagyni azok részére, akik még nem tudnak különbséget tenni a jó és rossz között. Isten veled!

Szemlézte: Bíró László


https://www.youtube.com/watch?v=OFhJ8x0FmZw
Csendes éj – Delhusa Gjon

" Éljünk úgy, hogy a nap végén mindig elmondhassuk: megtettem ami tőlem telik.

Nem "Új Évi " fogadalmakat kell tenni, hanem egész évben lelkiismeretesen tiszta lélekkel élni. Ha már segíteni nem tudsz, ne árts másnak!

Mielőtt az önző saját hiányosságát, másokra vetíti ( irigység, pletyka, mások mögötti kavarás, ) bántva alattomosan az önzetlent, nehogy a másiknak jobb legyen , ha már neki nem jó, csak képmutató mód él, szerepet játszik álarcot hord, hisz egyáltalán nem boldog csak színészkedik, addig az önzetlen sose adja ezt vissza. Míg a hazug, képmutató embert pont olyan árulja el aki közvetlen közelében van. Nem gondolván arra hogy a *falnak is füle van * . És mindig vannak olyan emberek mindenhol akik a jót szolgálják. Akkor kapja a legnagyobb pofont az ilyen ember a legnagyobb tanítótól az Élettől.

"Mindannyiunk életében vannak támogató emberek, akik megjelennek, hogy megvilágosítsák számunkra az utat."
Úgy hogy fogadalmak helyet lelki tükröt tartsatok magatok elé, és vizsgáljátok meg magatok kívülről is... Mielőtt mások alatt áskálódtok, akár unalomból, akár irigységből.
" A szeretet bátorságot ad, a szeretet távol tartja a félelmet!"
" A belső értékek, mint: a barátság, a bizalom, és a becsületesség, mindig boldogságot és erőt adnak."

Nem Karácsonykor kell képmutatóan pózolni, szeretetet adni, hogy mások ezt lássák . Drága dolgokkal/ pénzzel nem lehet szeretet se venni ! Külvilág felé hiába mutatják mikor mögötte csak az üresség van, és a gondolataikban csak az: * mikor tudok újra ártani a másiknak.*

Egész évben úgy kell élni, hogy évvégén is tiszta lélekkel legyünk, és a másik szemébe merjünk nézni, és nem elkerülve a szemkontaktust, mert csak rosszindulat volt benne egész évben.

..." A természet és az angyalok mindig készen állnak arra hogy segítsenek!" - azoknak akik önzetlenek. Az önző csak önzőséget szül maga köré, és nem hogy saját magát nem veszi észre hanem azt se hogy mit árt másoknak, mert a rosszindulat vezéreli.
"Ha egyszer eldöntöd hogy követed álmodat , az Univerzum melléd áll hogy valóra válthasd." - azoknak akik nem mások kihasználásával, felhasználásával teszik ezt. Hisz a bumeráng vissza száll amikor nem is gondolnák, olyantól akire nem gondolnának.

Az önzetlen sose adja vissza azt mit az önzőek művelnek. a karma törvénye viszont dolgozik. És minden a helyére kerül.
"Az élet valójában nagyon egyszerű, amit adunk, azt kapjuk vissza."
Csak míg az önzőeket a " rosszmájúság" motiválja, a karma dolgozik az önzetlen mellett. Amit éveken át szőtt azt a karma pár perc alatt ledönti.
" Amit csinálsz visszatér . Jó és rossz tett egyaránt. Mindegyikért három jár. Hat szavas a Nagy Szabály:
- Tégy mit akarsz csak ne árts! Tartsd észben és szívedben, így lesz igaz életedben."
" Légy erős ,és kitartó, és nem mutasd ha fáj. Légy titkos mint a Holdon túli táj."

Írta és az idézeteket szerkesztette: Hacskó Andi

UI:

Égerházi Imre - Meghaltam és élek
https://www.youtube.com/watch?v=SWZH1UQgAww

2022.január havi szellemtani hírlevél

Gondolatok az evangéliumi spiritisztákról. 2
Válságban a világ! 8
Földi öröm: kárhozatos vég. 10
Ár ajándéka. 14
Bölcsességek 18
Idő. 21
Csoda 22
Fogadalmak. 23
Aggódó gondolatink hatása Mediális közlés. 25
Ajánlott havi web. lapok 26

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!168998&ithint=file%2cdocx&authkey=!AJq4jVSrehHjRWs


https://data.hu/get/13136360/SBK_Hirlevel_203.doc

AKIK ISTENT SZERETIK,
AZOKNAK MINDEN JAVUKRA VÁLIK

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből
Nem kell aggódnod, az Úr Isten minden gyermekéről gondoskodik és sokszor csak a kezét kell kinyújtani egyiknek-másiknak, máris ott találja a mentőövet, hogy magához ragadhassa és megmenekülhessen a veszedelemtől. Nem mindenki részére rejt veszedelmet még a tengeri vihar sem. Még a hajótöröttek is megmenekülnek idejében, ha igen, ha az az eshetőség sorsukban van. A sorsukban lévő nagyon rossz dolgoktól is megmenekülnek sokan, ha idejében elérik azt a fokot, amelyen túl már nincs hatalma a karmának felettük. Szándékomban volt ezt a dolgot az emberekkel közelebbről ismertetni, hogy felettébb el ne keseredjék az, akinek úgynevezett rossz karmája van; és el ne bizakodjék az, akinek látszólag igen előnyös kilátásai vannak a földi életben.
Mert minden rossz karmát meg lehet javítani, ha nem is egészen, de valójában mindent a maga helyére és idejére lehet állítani és ott valójában beteljesedik, ami meg van írva: „...akik az Istent szeretik, azoknak mindenek javukra válnak.”
Az isteni Kegyelem azt, ami rossz, úgy engedi lefutni, hogy az nem tesz nagyobb horzsolást a lélek falán, mert előre átitatja azt az isteni Kegyelem azzal az elhordozó erővel, világossággal és bölcsességgel, hogy amikor már átesett rajta, akkor látja: milyen nagyszerűen oldotta meg feladatát és milyen jó eredmény származott belőle. Mert nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy minden rosszat csak annak kell elszenvedni, aki azt valamikor előhozta és mindenki okvetlen méltán szenved a világon, vagyis saját maga okozta a bajokat, melyek miatt szenvednie kell. Nem így van! Az emberi bűnök, mint az árnyék úgy bevonják a lélek világát és mivel sötétségben van, nem is tudja, hogy bűnt követ el bizonyos elgondolásaival és cselekedeteivel.
A Természettörvény nem egyéni sorsokat kalkulál, csak a beszennyezett erőket osztja el az egyénekre, még pedig úgy sorakoznak ezek, mint ahogyan a fényképeket készíti el a mai ember a napfény hatásokkal. Ez is magától sorakozik a fény és árny szerint, amint a meglévő dolgok a maguk képét önmagukon és önmagukban hordják. Ez nem előre elkészítése a sorsoknak, hanem csak kivetítődése a belső énből egy-egy résznek, mely a nap fényében a Törvény szerint formát nyer. Lehet egy nagyszerű és szent elhatározása az egyéni léleknek, amivel esetleg egy hatalmas árnyékot akar a belőle kisugárzó fénnyel felbontani, de az árnyék nagy és tömörségével ellenáll a fénynek. Az árnyék felfalja a fényt és az eltűnik, mielőtt felbontotta volna az árnyékot. Ilyenkor azt mondják az emberek: nem sikerült a jónak diadalra jutnia a rosszal szemben. Ilyenkor, amikor a jó eredmény nélkül bukik el a világi színtéren, azt mondják, az emberek: nem jött még el az ideje.
Ebben is tévednek, mert amikor már előlép valaki valami jobbal, mint ami már megvan, annak máris itt van az ideje, csak a tudatlanság még sötét árnyékban tartja az emberek lelkét és nem értik meg, mivel nem is akarják megérteni a jobbat, hiszen azon gondolkozni és annak érdekében valamit cselekedni és áldozni kellene. Ez az áldozathozatal nagy gyengéje a Földön élőknek és nehéz megértetni velük azt, hogy áldozat nélkül nem várhatnak semmi javulást sorsukban. Csak az áldozat eredménye hozhatja meg azt a kézzel fogható és érezhető jobbat, amire mindenki várt és mindig vár. Mert minden idők terhesek voltak bizonyos várakozással, aminek el kell jönnie, aminek ki kell teljesednie. Hiszen a történések világában minden percben változik a kép, minden pillanatban történik valami; vagy jó, vagy rossz, ami a képet másnak mutatja.

Szemlézte: Bíró László

UI:

A Ragaszkodás Valójában Ellenállás - Engedd, Hogy Valami Jobb Történjen
https://www.youtube.com/watch?v=aE97auWxMqg&t=125s

HANG (3682.) - Hol az igazság? – Felvezetés

Kérdező: HOL AZ IGAZSÁG?
A sok információ közül melyik az igaz és melyik a hamis?
HANG: "Kedves Barátaim!
Mérhetetlen sok információ árasztja el ma tudatotokat a tekin¬tetben, hogy honnan jöttetek, miért jöttetek, hová tartotok. A médiák és a különböző előadók szinte versengenek azért, hogy minél érdekesebben tálalják elétek a honnan, miért, hová kérdésekre adott válaszokat. Ugyancsak kapkodhatjátok a fejeteket, ha mindenre reagálni akartok, ha mindent fel akartok mérni, be akartok fogadni.
De ne gondoljátok, hogy ez most van először így az emberiség történetében. Ó nem! Pilátus, aki előtt álltam, s bejelentettem, hogy tanúságot jöttem tenni az igazságról, azért kérdezte szkeptikusan: "Mi az igazság?", mert akkoriban is sok filozófus, értelmiségi tette pontosan azt, amit most a médiák, a jelenlegi szónokok, előadók. Mindegyik arról beszélt, hogy ő az igazság bajnoka, és aki reá hallgat, az átveheti tőle, és lenyelheti általa a bölcsek kövét.
Nincs új a Nap alatt. Csak a ruhák, az öltönyök változnak. Az ember marad ugyanaz, csak egy kicsit bonyolultabb környezetben érezheti magát, mint voltak ősei. Ennek oka ma is az ember gondolkodásmódja.
Azok a találmányok, amelyek egyre több embert tesznek feleslegessé a gazdasági termelésben, lehetővé teszik azt is, hogy egyre többen akarják magukat tökéletesíteni az egymást becsapásban. Ez vezet szükségszerűen az egyre komplikáltabb élethez. A komputerek és az általuk vezérelt gépek, robotok előnyerői lettek a mulandó életnek, és ezeknek szolgálatában áll az ember! Ott lett szolgává, rabszolgává, ahol úrrá akarta tenni őt az Isten!
Ebből az ördögi körből csak ott és úgy van kiút, ahol az emberek ráébredve istengyermeki méltóságukra, a szeretetszolgálat vállalásával egyidejűleg uraivá válnak az ember alatti világnak, és egyszerűségükkel kezdik felszámolni a már szinte átláthatatlan komplikáltságot, tehát egyre értelmesebb élet magvait hintik el! Ez az elvi alapja Isten országának, a szeretet-közösségeknek a Földön.
Eljöttem közétek. Eljöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról. E tekintetben Köztem és a régi és mostani bölcsek között a nagy különbség az, hogy a bölcsek fölfedeznek bölcsességeket, Én pedig elhoztam nektek, vagy inkább így mondom: Velem elérkezett hozzátok az a bölcsesség, mely által képesek vagytok rátalálni életetek értelmére, tehát arra, hogy honnan, miért, hová?! Aki befogad Engem, az befogadja az Én békémet, amely elválaszthatatlan útitársa lesz annak, akiben működhetem, akiben kifejthetem az ÖRÖK SZERETET földi mását!

összeállítota: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

HANG – Hol van az igazság?
Adai közlés - 2021 Karácsonyán
Aki már gondolkodik
Akikre az Úr munkát bízott
Az evangéliumi spiritizmus értéke
Az ütközések céljai
Dobozi Mihály és hitvese
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqg20c5Hl6zmgUgMwg?e=0wudPx
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqgmmriNVKt6EeNFaw?e=oZXtl8
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_203

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA
Korszakzárás előtt – 4. Fejezet Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=uaL3JcWyc-c&t=38s
Jelenések 54. – Öt jellemzés – Gondolkodjunk együtt 146. – Reisinger János
Milyen jellemzői vannak az igazi hitnek Isten szemében, amely az üdvösségünk záloga?
Az emberek többnyire tévhitbe ringatják magukat, mert nem ismerik a bibliát és a vallások is félrevezetik őket. Azt hiszik, hogy eleget tesznek az üdvösség feltételeinek, de nem veszik figyelembe, hogy a biblia szerint milyen jellemzés a mérvadó, tehát mit vár el tőlünk Isten és mi a feltétele, hogy elpecsételtessünk a végidőkre.
Nagyon fontos azok számára, akik sok fele kutatnak és nagyon sok tudást összeszedtek, amelyet szeretnek megosztani másokkal is. A jellemzés mindannyiunkra érvényes, így rájuk is, ezért gondolkodjanak el azon hol és miben tévelyegnek és amíg lehet rakják rendbe a szellemi szénájukat.

https://www.youtube.com/watch?v=7ZJdeyP1nn0
Nyár Cipruson – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=jaYmnLUgsjc&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=35
Mindig és mindörökké – Romantikus film

Ki teremtette a bűnt és a rosszat?


Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesanyjának intuitív médiumitása révén jött létre


Ki teremtette a bűnt? - Ki teremtette a rosszat? - Ki teremtette a szenvedést?

Az öntudat ébredése. - Anyaság. - Születések. - Dematerializálódás.

Az ősembernél az öntudat az értelem egy kis ablakán át nyilvánul meg, azon keresztül szerzi meg, illetve építi ki a primitív fogalmakat, amelyek mind létfenntartása és önvédelme körül csoportosulnak, de ösztöneiben, igényeiben és indulataiban még teljesen megtartja állati természetét. Sőt ezeknél kegyetlenebbé válik éppen azáltal, hogy értelmével föléjük kerekedett és mérlegelni tudja az esélyeket, melyeket saját érdekében felhasználhat. Azonban az ébredésével a szenvedések is nagyobb arányokat öltenek és a kiegyenlítődések is nagyobb áldozatokat követelnek. Az ember már óriási harcokat kénytelen folytatni az önfenntartásáért, rengeteg viszontagság és veszély környezi a saját indulataiban, amelyek kívülről támadnak reá a természetben és a testvér állatvilágban. Belülről pedig a test sürgető szükséglete és mögötte a megfékezhetetlen hajtóerő, az életakarat, amely minden viszontagság dacára árad, mint a magnetikus fluidum, ellenállhatatlan vonzást fejtve ki... És e fluidum nyomában mindenütt új élet fakad. Most elérkeztünk e fejezet lényegének, az „érzékiségnek” kifejtéséhez, amit leghelyesebben úgy végezhetünk el, ha a bukott, illetőleg ébredező szellemi élet szempontjából egy kissé betekintünk az emberek egymás közötti viszonyának, szaporodásának, a nemiség egymásrautaltságának, a fajfenntartás legyőzhetetlen ösztönének titkaiba. Az okot illetőleg már nem sok újat mondhatok, hiszen amit ezen a téren tudatnom lehetett, már elmondottam eddigi fejtegetéseimben. Itt már csak az akarattal, nevezetesen a fajfenntartással akarok foglalkozni és csakis ebből a szempontból pillantsunk vissza a fent említett kuszált gombolyagra, hogy kifejtsük, kibogozzuk belőle azt az egy szálat, amely a mi saját egyéni létünk fonala. E kibogozást másképpen, mint áldozatokkal elérni lehetetlen.

Márpedig ki kell azt bogoznunk, mert amíg ezt el nem értük, életfonalunk kisszerű, kötött és állandóan ki van téve rázkódtatásoknak, melyeket a mások életfonalából folyó mozgalmak, mint a mi életfonalunkkal kapcsolatos kötöttségek, gyakorolnak reá. A kuszált gombolyag, - ha jól emlékezünk - a sok önzésből fakadó egyéni akarat, erőszak és ellenszegülés, szóval gyűlölködésből kifolyólag jött létre. A kuszáltságot az egymásba csomósodott szálak (a különálló szellemlények) okozták. Említettem, hogy a szellemlényeknek mindazt, amit teremtettek, akárhány változaton át is, éltetniük és fenntartaniuk kellett, hiszen ami egyszer van, nem eshetik ki a világűrből, respektíve (illetőleg) a mindenségből. A szellemlények tehát kénytelenek voltak és kénytelenek ma is mindazt, amit teremtettek, ami szellemi erőikből alakult, éltetni és fenntartani, lekötött erőiket foglalkoztatni - a mások lekötött erőit kiszolgálni, majd a kötöttségeket fájdalmakon és belátásokon át feldolgozni. A sűrű rezgéseket átfinomítani, az erőket átszellemiesíteni, vagyis az egyes szálakat a gombolyagról úgy lefejteni, hogy azok ne összecsomózva, hanem harmonikusan egymás mellett haladva elhelyezkedhessenek abba a hatalmas hálózatba, amely az egységes mindenség képét adja ki. De hogyan oldjuk ki azt a számtalan csomót, amely az egyes szálakat összekötve, egymásba hurkolva tartja? Születések, azaz áldozatok által. Az egymásba hurkolt szálaknak egymás között, egymáson keresztül kell kibogozódniuk, áldozatokon át kiegyenlítődniük.
Ezt pedig úgy érhetjük el, ha azoknak a szálaknak (szellemlényeknek), amelyek áthurkolva tartanak bennünket, vagy amelyeket áthurkolva tartunk mi, módot adunk arra, hogy rajtunk keresztül, erőink igénybevételével, jobban mondva áldozatok provokálásával, átvonuljanak; és megfordítva, a sajátmagunk életfonalát úgy vezetjük át ezeken a hurkokon, hogy ezáltal azoknak módot adjunk a feloldozásra. A teremtőkészség, mely állandóan a kiegészülést sürgeti, ebben az akcióban úgy vesz részt, hogy széjjelhinti az öröm ígéreteit az egymás keresésében, azaz kívánásában (szerelem) és beteljesíti azt az alkalmi egyesülések egy-egy pillanatában, amely pillanat voltaképpen lendülete a mögötte várakozó akciónak, a felelősséggel és áldozatokkal járó kibontakozásnak. Ezt az akciót, illetve felelősséget, ugyancsak pillanatokban, szintén megérzi a lélek a kielégülés reakciójában - a szomorúságban, amely azonban nem mindenkor jelentkezik ilyen felismerhetően, hanem inkább kedvetlenségben, fásultságban, kiábrándulásban, esetleg csalódásban, megbánásban, szégyenérzetben vagy ingerültségben. E lendülettel pedig csaknem egyidőben sorozatosan, majd fokozódva jelentkeznek az áldozatok is: az anyasággal járó küzdelmek, a terhesség, a betegség, a fájdalmas szülés, családi és társadalmi kötelezettségek, gondok, aggodalmak. De mindezen jelenségeket elkíséri a névtelen igazság hatóereje, amely vigasztalást, reményt, örömet fakaszt a várakozókban és olyan érzésekkel halmozza el őket a gyermek, a testet öltött lélek megszületésével, amelyek semmiféle más érzéssel össze nem hasonlíthatók, mert mindenen felülemelkednek. Az anyai szeretethez például - főképpen, amíg a gyermek tehetetlenségében rászorul, semmiféle más érzést nem lehet hasonlítani, sem az apait, sem a testvérit, vagy akár a gyermek érzését a szülőhöz.

Mert mindegyik lehet valamilyen téren provokáló, csak az anyai szeretet nem kíván semmi mást, mint hogy odaadja magát a gyermekéért. Ez az érzés később, amikor a gyermek felnevelkedett, talán eltolódik az érdek és hiúság területeire, de ez már mit sem változtat a végzett kötelességen. A kibontakozás érdekében a legnagyobb áldozatot tehát az anya hozza meg és pedig azért ő, mert e minőségében képviseli a Földön az elfogadó elvet, amely ellenszegülésével kiforszírozta, illetve elősegítette a szakadást. A kiegyenlítődésben minden számon tartatik, ha tehát az anyára nagyobb teher esik, bizonyos, hogy a kötelezettsége is nagyobb lehet. Az anyaság feladata lehet ösztönös, - kényszerből, vagy bizonyos fokig önként vállalt, de minden megnyilvánulásában a főtörekvést, a szeretet kitermelését szolgálja. A Földön a szívet nevezték ki a szeretet kifejezésének eszközéül. Ha valaki irgalmas, gyöngéd, megértő, azt mondják rá: „jószívű ember.” Nos, minden szimbólumnak és fogalomnak van szellemi háttere, transzcendens jelentősége. Ez a szimbólum az anyaság feladatában fejeződik ki, legjobban akkor, amikor gyermekét önnön vérével táplálja, „szíve” alatt hordozza és amikor testet ölt, olyan nagyon befogadja azt szívébe - a szeretet kifejezésének ez eszközébe, - hogy az utolsó zugig betölti azt az iránta való gondoskodás, megértés, elnézés és önfeláldozás. Pedig... ha a megnyilvánuló élet kulisszái mögé néznénk, azt látnánk, hogy ezek a szellemlények, akik mint gyermekek születnek meg egy-egy anyánál, családnál, többnyire legnagyobb ellenségei a szülőknek, amit az eddigiek szerint természetesnek is fogunk találni, hiszen azokon a „hurkokon” kell keresztülvonulniuk, amelyekkel erőszakoskodásukból, gyűlölködésükből kifolyólag leginkább össze vannak csomózva.

A kiegyenlítődés a törvény feltétele. A törvény a Teremtő alkotása és miután a Teremtő minden gesztusában benne van a bölcsesség, amely magában foglalja a tudást, akaratot és szeretetet, a törvény útján érintkező, vagyis a kiegészülési-vágyban egymásfelé törekvő két szellemlényre, az összehangolódás pillanatában - azaz a törvény betöltése alatt, vonzást gyakorol. E vonzás vonala pedig megtelik a bölcsesség, a szeretet rezgéseivel, e rezgések felpezsdítik a szellemlény termékét, a magasabb rendű vágyat, a szeretetcsírát, amely ebben a légkörben fejlődni kezd. Fejlődése pedig kihat azokra a szellemlényekre, amelyekkel össze vagyunk hurkolva, és amelyekkel a gyűlölködésből való kioldódás csak úgy lehetséges, ha azok rajtunk keresztül vonulnak át, igénybevéve segítségünket, odaadásunkat, azaz áldozatainkat. Az áldozatok azonban a szeretet légkörében nem is megterhelők, hiszen melyik anya panaszolja azt, hogy neki terhes dolog gyermekét szeretni, érte dolgozni, áldozni? Ellenkezőleg, az okoz neki szenvedést, ha nem tehet meg érte mindent, amit szeretne. Ha mármost tekintetbe vesszük a születésekkel járó kiegyenlítődési lehetőségeket, meg fogjuk érteni, hogy minden turnussal több és több területet nyerünk, egyre jobban felszabadulunk. Meg fogjuk érteni, hogy ez a folyamat a fejlődés alatt különböző változatokon megy keresztül, hogy ugyanúgy, ahogy mi most alkalmat adunk szellemlényeknek, hogy általunk megszülessenek és ezzel életfonalukon egy csomót megoldjanak, - a haladásban, a további kibogozódásban talán mi szorulunk rájuk, hogy rajtuk keresztülvonulva, mint az ő gyermekeik oldódjunk ki a kuszált gombolyagból. Mert... nagyon szűk látókörre vall az, ha az emberi életet egyetlen tünetből akarjuk megítélni, vagy megérteni (materializmus); de ugyanolyan korlátolt felfogás az is, hogy a fejlődés szempontjából egyetlen földi élet elégséges a feloldozóshoz (vallásdogma).
„Bizony mondom, szükség néktek újonnan születnetek...”
- mondja Jézus Nikodémusnak. Persze, ez a beszélgetés se terjedelmében, se teljes vonatkozásában nem található meg a nyilvánosságra hozott feljegyzésekben, - de elég a kiinduló pont:
„Bizony mondom, szükség néktek újonnan születnetek…”
Sok csomó van egy-egy süllyedt szellemlény életfonalán és sok születés szükségeltetik ahhoz, hogy ezek a csomók kioldódjanak. Ezekre az újjászületésekre, a reinkarnációra nem akarok itt bővebben kiterjeszkedni, hiszen mindabból, amit eddig mondtam, tudni lehet, hogy minden dolog, viszony, helyzet és élet ok és okozati összefüggésben van egymással. Hogy holnap abban lesz részünk, amit ma elkészítettünk magunknak, hogy senki semmiféle vonatkozásban sem kerül össze emberekkel véletlenül és miután az okot tőlem telhetőleg, tekintetbe véve az emberi felfogás lehetőségeit, megmagyaráztam, a kioldódás etikai, kiviteli lehetőségét pedig igyekeztem minden oldalról megvilágítani, most már visszatérhetünk a testhez és a benne uralkodó nagy szenvedélyhez, az érzékiséghez. Csupán arra kérem az olvasót, hogy az embert ezután már ne csak determinált, érzékelhető jelenségnek nézze, hanem számoljon hatalmas lelkével, szellemével is, amely széjjelterjed a világban, amely ma is éltet emberi létformájába össze nem zsugorítható erőfeleslegéből, illetve lekötött erőiből számtalan élőlényt, az állatvilágban éppen úgy, mint e világ minden összetételében. Hiszen csak születéseivel hány kapcsolatot teremt, melyek erőit igénybe veszik. Ha csak legközvetlenebb személyiségét vizsgáljuk, hány elhullott testét kell erőivel táplálnia, hogy azok minden folyamaton keresztül felfejlődve, átszellemiesülve visszakerüljenek hozzá. De hová teszi ezt a minden oldalról hozzá visszatérő, felfejlődő erőt, csak azt is, ami életek tapasztalataiból, tudásából, hivatásaiból felgyülemlik? Nemde kikerülhetetlenül számolnunk kell az ember mögött működő széles - az öntudatnál nagyon sokkal szélesebb - tudattal, intelligenciával, amelynek az öntudat, jobban mondva a feltudat, csak egy kis sarka, csak annyi, mint az az akta, amely egy hivatalos személyt az aktuális időben egészen leköt.

Mert a feltudat is csak lemorzsolódott része az általános tudatnak, csak annyi, amennyi egy-egy feladat teljesítésére szükséges. Azaz csak egy átszűrődésre való koncentráció. Persze, a feltudat is kiszélesedhetik az emberben abban a mértékben, amint felszívta lekötött erőit, de ezzel egyidejűleg altudata is kiterjeszkedett annyira, hogy a fejlődésben felszabadult és túlsúlyba jutott szellemi erőivel már az élő emberi testben is tudatosan végzi a dematerializálást. Ezt úgy kell értenünk, hogy a test határain tudatosan túlterjeszkedő lélek már uralma alatt tartja a testét, revideálja (felülvizsgálja) szükségleteit, ökonomikusan beosztja, fékezi, sőt leépíti indulatait, amivel voltaképpen testi állapotát, emberi létformáját oszlatja széjjel. Mint ahogy az öntudat, mely az ösztönből szűrődött le, kiköltözött az állati testből, hogy egy megfelelőbb létformában, az emberi testben folytassa fejlődését, azonképpen a transzcendens gondolkodású, magasabb eszmevilágban élő ember is szétfeszíti a lélek szűk keretét, a testet, hogy egy más, megismerésének, szellemi igényeinek megfelelőbb létformában éljen és haladjon tovább. Az ilyen embernek hogy úgy mondjam, már nincs „gyökere” a Földön. Indulatait nagyrészt feldolgozta, kiélte, ami azt jelenti, hogy egy csomó élőlényt és élősdit is felszabadított és magához vonzotta náluk lekötött erőit. Itt rámutathatok arra is, lévén a testtel összefüggő kérdés, hogy az állati szenvedés, amely sokak előtt annyira érthetetlen, de a jelen ismertetésem szerint teljesen indokolt, mennyiben hat ki a szellemlényre, amelynek erői által élnek az állatok és miért nem vesz erről tudomást az emberi testben élő lélek? Nos, amíg öntudatlan volt a szellemlény, az életet csak a lemorzsolódott részeiben érzékelte, még pedig külön-külön koncentráltan, mert az átfinomulásnak ez a föltétele.

De amint eljutott az öntudatig, már csak testben nem érzékelte a máshol lekötött, illetve megnyilvánuló erőit, azonban a test levetése után minden oldalról érezte a nyugtalanságot, a fizikai testek kívánság- és fájdalomérzeteinek visszahatását a lélekre. Ha határozott tudata nem is volt ennek okáról, mégis elmenekült ez érzések elől egy-egy újabb emberi testbe, ahol koncentráltan, legnagyobbrészt csak e fizikai testtel járó szenvedéseket kellett érzékelnie. Persze, a tudat kiszélesedésével, a szellem fejlődésével szenzitivitása megnövekszik, és bizony sokat szenved az emberi öntudat küszöbén túl, de e szenvedéseket tudatosítva, nagy tevékenységet fejt ki az erők felszabadításában. Innen egy-egy ember intenzív lelki élete, amely a tudatalattiból hat fel hozzá. Maga a test felöltése és hordása is szenvedést okoz a szenzitív léleknek, ezért mindjárt amint felöltötte, szabadulni is kíván tőle. Nem öngyilkossággal, vagy szándékos lerombolással, hanem átszellemiesítésével, amint már említettem. Pl. Ami a fizikai testbe betokosított feltudatnak jó - mondjuk a testi kényelem, jólét, gyönyör - a szenzitív altudatnak terhes, ezért szabja olyan rövidre a fiatalság örömeit. Viszont a test leépítése, amely a feltudatnak sokszor gyötrelmet okoz, az altudatnak megkönnyebbülés, bár sok munkával jár, mint az aratás után való betakarítás; a tapasztalatok, tanulságok és már effektív lelki értékek betakarítása. Ennyi - azt hiszem - elég ahhoz, hogy fogalmunk legyen a test szerepéről és most lássuk, mi történik körülötte abban a mámorban, amelyben az érzékiség tartja.


UI:

Ha én Lennék Az..az ördög
https://www.youtube.com/watch?v=9hL5bbobDCk

Egy porszemben benne van a világ

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Egy porszem nem a világ, de azért abban is benne van a világ. Egy csepp víz nem a tenger, de abban is éppen úgy benne van a tenger egész természete, mint az óceánban, a cseppek összességében. Az állatok és növények éppen úgy testesülései azoknak az életformáknak, amelyeknek természetét viselik, mint az emberek azoknak a szellemeknek, akik bennük élnek.
Minden létállapotban van valami az elkárhozott szellemből, vagyis annak tulajdonságából. Minden növénynek van valami rendeltetése, amellyel a felette lévő állatvilágot szolgálni köteles, és minden ásvány vegyi átváltozást szenved, amikor a növény tapogatódzó gyökereinek bűvkörébe kerül. Az élet vegyi elrendezettségét rögzítik az ásványok, de a még helyhezkötött növény szerves életének kiegészítőjévé lépnek elő. A magasabb szintű növényi életben az ásványok belekerülnek a számukra lehetséges fejlődés körforgásába. Az állatban már az élet szabadságát élvezi az életerő és számtalan formában jelenik meg tükrözve a szellemi tudattartalmak sokféleségét az idilli széptől a legrusnyábbig.
De maga a lelki elem nem felelős a bűnért, mert nem ő alkotta meg önmagát, hanem megalkotta őt a bukott szellem, akinek meg kell ismernie az alkotását, hogy megirtózzék tőle. A vérengző vadak és mérges növények mind az ember lelkének világához tartozó kiegészítő részek, mert az ember lelkében él a nagy világ, és ez a világ ő maga: egy csepp a tengerből. De mivel mindennek az anyagi világban, ami rossz, el kell múlnia és át kell változnia a jónak természetébe, tehát mindenütt ez a törvény uralkodik, az átszellemesítés törvénye.
Az ember a maga fejlett vagy fejletlen fokozatával nagyban befolyásolhatja ezeknek a szegény ösztöni lényeknek előbbre jutását, vagy a természetükben való visszamaradását. Minden állat csodálattal és rettegéssel tekint az emberre, illetőleg a benne élő szellemre. Az ő homályos tudatával isteni lényt sejt benne (jól sejti) és mintegy bűvöletbe esik az első pillanatra.
De mivel az ember gonosz, és ellensége mindennek, ami él, így minden alárendelt életnek urává teszi magát. De éppen mert urává lett, így módjában is áll az életük könnyítésére vezetni azokat az; életformákat, amelyek szorosan hozzátapadva, vele egyidőben jelennek meg a földön.

szemlézte: Bíró László

hétvégéi filmajánló

Az otthagyottak 1. - Az elragadtatás után
https://videa.hu/videok/nagyvilag/az-otthagyottak-1.-elragadtatas-utan-x14WJNOwzOwQloKH

A gyülekezeti tagok felelőssége

Lajos szelleme Eszer médium által 1955. július 11-én

Angyalom, egyáltalán nem érzek semmit abból, amire te gondolsz. Sőt, hogy nyugodtabbnak látlak nagyon elégedett vagyok. Örülök neki, hogy hívsz, ezek után a gonoszban átvirrasztott napok után. Csak arra kérlek, ne engedd át magad a félelmek zsarnok uralmának, hogy rajtad uralmat vehessenek, mert ezek csak félelmetes árnyak, melyek minden megmozdulásod után képződnek az emberi lelkek gonoszra hajló természetében.
Még azok is, akiknek lelkében már-már utat vájt a jófelé való vágyódás, még egy-egy rossz mozdulattal megbántják azt a törvényt - amit ők maguk is tisztelnek és szeretnének, ennek áldásaiban részesülni –t.i. a szeretet és megértés, az elnézés és megbocsátás törvényét. Sajnos az emberi élet süppedékes iszapjában a lélek hamar egyensúlyt veszít és megbotlik még a jóban is, mert azt nem ismeri fel. Hát még, ha a jónak csak a látszata van meg.
Az ilyen egészen eltévedt lelkek meg egyenesen az élet dzsungeljének a ragadozói, akik azt hiszik, hogy nekik mindenhez joguk van, csak az emberek rosszasága gátolja őket abban, hogy hozzájussanak. És csak a fennálló törvények szigorúsága tartja vissza őket attól, hogy vágyaikat a maguk módja szerint kiéljék. De mindent kihasználnak, amit csak lehet, hogy akaratukat érvényesítsék. Hát ezeknek még meg kell tanulni gondolkozni.
Ez is úgy jött létre, hogy a fejlettebb, de hasonló lelkületű ember cselekedete kinyitotta a lehetőséget előtte. A sátáni elvektől irányított lelkek, mint a víz,vagy mint a levegő, úgy tódulnak be az ilyen nyitott ajtón. Azért kell nagyon vigyázni, hogy a jóra törekvő emberek közé ne juthasson egy is ezekből a fertőzött emberekből, mert ez nagy rombolást végez különösen ott, ahol az emberek már bizonyos jobb törvények szerint rendezkedtek be.
Azért nagyon nagy vigyázattal kell lenni, amikor az ilyen gyülekezeti együttesbe új tagot vesznek fel. Azért, mert valakinek hozzátartozója, vagy barátja még nem jelenti azt, hogy mindenképpen megbízható-e. És nem lehetnek különböző véleményen bizonyos dolgokban, mert az széthúzást és egyenetlenséget hoz létre és pártoskodás áll be. Az pedig nem az Isten útján haladókhoz méltó.
Előbb-utóbb szét kell hullnia az olyan gyülekezetnek, amelyben csak egy vagy kettő van ilyen, hátha még több is van. Az ilyeneket ki kell gyomlálni. Ha megbánja és megtér, akkor meg lehet bocsátani, de régebbi fokozati szintjén nem maradhat meg, csak ha már tanújelét adta teljes megtérésének. A teljes megtérésnek az a biztos ismérve, hogy nem is törekszik erre, hanem csendességben marad.
Ezek a te mostani, izgalmat okozó feltorlódott bajaid rövidesen elmúlnak, mert az ok elmarad. Letűnik a napja a gonosz lehetőségeinek és ezek a te ellenségeid örülni fognak, ha te nem emlékezel rá. De a további lehetőségeket ne engedd közeledni magadhoz. Most pihenj és jól aludj, hogy friss erőben köszönthessed az új és jobb eshetőségeket, mert most már jönnek.
Isten veled. Az Úr vezérelje minden gondolatodat és érzésedet az Ő útján.

szemlézte: Bíró László

UI:

Üzenet az SBK tagoknak
https://www.youtube.com/watch?v=76-zHObpFe0&t=14s