Szellemtudomány alapjai

2022.június havi szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék


Szentlélek lélekemelő munkája 2

Könyvreklám, ingyen kapható könyvek 9

Dimenzióváltás és a medence kapcsolata 11

Egy érdekes cikk 23

Kotányi Ottó és Jókay István emlékére 24

Ajánlott havi web. lapok 27


https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169521&ithint=file%2cdocx&authkey=!AGPN9m7KVQ7TeGw

https://data.hu/get/13312924/SBK_Hirlevel_208.doc

Víz

Sokan az olaj hiányától félnek a legjobban, de arra az emberek nagy része nem is gondol, hogy a VÍZ nagyobb kincs lesz akkor, amikor még javában lesz olaj.
Olyan szinten szennyezzük az élő vizeinket, hogy lassan nem lesz élvezhető ivóvíz.
Oroszországban például az atomreaktorok szemetét olyan helyeken tárolják, hogy szép lassan belefolyik a meglévő folyókba a talajon keresztül, és onnan megy egyre lejjebb a tengerekhez, amit amúgy is sorra szennyezünk a nagy hajók rakományainak elsüllyedésével, és helyrehozhatatlan károkat okozunk ezzel a környezeti katasztrófákkal.
Magyarországon is rengeteg helyen folyik a Dunába a tisztítatlan szennyvíz, még Budapest területén is!
A vízbe belekerülnek az egész világon olyan szennyező anyagok is, amik befolyásolják felszívódásukkal az emberi szervezetet, ilyenek a hormonális szerek, mint például a kidobott fogamzásgátlók, és még hosszú a lista, ami veszélyezteti szervezetünket.
Az emberi test nagy százaléka vízből van, és fontos számunkra folyamatos vízpótlás.
Ha ez megszűnik, vagy szennyezett víz kerül az információjával a szervezetünkbe komoly egészség problémák lépnek fel, amik nagyon hamar hatással lesznek ránk, és hosszútávon gyermekeinkre, unokáinkra. Lehet, hogy még lesz olaj, csak már nem lesz aki vezesse az autókat, ha így folytatjuk.
És amire még sokan nem gondolnak:
A globális felmelegedéssel a víz is felmelegszik, és olyan bacilus és vírus tenyészetek fognak feltűnni, amik komolyan veszélyeztetik majd az emberiséget. Az ivóvíz olyan szinten el fog párologni, és elfogy az utánpótlás, hogy pár évtized, és a víz nagyobb kincs lesz a földön, mint az arany! Cseppenként fogunk rá vigyázni, és majd egyszer visszaemlékezünk, hogy mennyire pazaroltuk, amikor még volt.
De most élünk abban a korban, amire visszaemlékezünk egyszer majdan…
A Föld sorsát már megpecsételtük, de a víz sorsa még a kezünkben van!
Védjük meg ezt kincset!

Karsay István

Budapest, 2014.

A Szentlélektől való újjászületés - Felvezetés

Részlet a „Mikor a lélek ünnepel” című kötetből, mely a Névtelen Szellem tanításait tartalmazza Eszer médium útján

A mi Urunk mondja, mint megmásíthatatlan végzetet, mint a mindenkor élő ember áthághatatlan törvényét, hogy: „Valakik nem születnek újjá víztől és Szentlélektől, semmiképp sem mehetnek be a mennybe.” Az emberi lélek el van fáradva, ki van merülve, sokszor kétségbe van esve jövője felől. Mert ugyan mit ad neki végzete a születéstől haláláig? Küzdést, szenvedést, csalódást, megpróbáltatást, súlyos csapások terheinek hordozását, és mindennek kilátástalan a vége, mert hiszen az Úr beszéde szerint hiába jön a halál, hiába jön a változás a sorsában: ezektől a terhektől, ezektől a fájdalmaktól és szenvedésektől semmiképp meg nem szabadulhat, ameddig lelki vágyaival, lelki érzéseivel ehhez a Földhöz, a bűnöknek és tévelygéseknek e világához van kötve.
Ezek a szenvedések, ezek a fájdalmak nem szűnnek meg a halállal; és a szellem nem helyezkedhetik egy más létállapotba addig, amaddig ez a lélekben való újjászületése meg nem történik, ameddig ezen át nem esik, ameddig egy új világ meg nem nyílik lelki szemei előtt; az az új világ, amelyet Ő, a mi Urunk hozott a Földre, amely világgal kapcsolta össze a szenvedő embereket. Mert csakis Rajta keresztül, Általa juthat el az emberi lélek a megbékélés, a boldogság, az enyhület világába. Ennek a feltétele pedig az, hogy újjá kell születnie víztől és Szentlélektől, máskülönben semmiképp nem juthat el odáig. Testvéreim, nektek van tudomásotok arról a halálon túli életről, amelyet más életnek, más világnak neveztek; van tudomásotok arról, hogy ott nem a látszat szerint, hanem az igazság szerint ítélik meg az emberi lelket, elkövetett tévedései, bűnei és cselekedetei alapján.
Van tudomásotok arról, hogy ez a bizonytalanságban imbolygó földi élet szilárd és állandó életté emelkedik valahol, egy más dimenzióban, a láthatatlanban, amelyet éreztek, amelyről tudjátok, hogy van; hiszen a ti látható világotokban jeleket és csodákat hoznak létre azok az erők és hatalmak, amelyek a láthatatlanból félremagyarázhatatlan bizonyságokat tudnak nektek adni. És ti tudjátok azt is, hogy ezek a megnyilvánulások nem mindig kedvező és boldog állapotokról számolnak be előttetek, hanem túlnyomórészt szenvedésektől szorongatott lelkek keresnek egy-egy pillanatra enyhületet a ti társaságotokban (a médiumi körben), a Földdel, a testtel való kapcsolódásban, hogy tévedésben eltöltött életük következményeit elmondják, tőletek várva enyhületet, megkönnyebbülést, reménysugarat, amely őket a bizonytalanságból kiemelje, és nagyobb biztonságba helyezze.
Isten az Ő meglevő igazságával, valóságával hatalmas, kikutathatatlan titoknak az áradatát sugározza a teremtett mindenségbe: az élet titokzatosságát. Annak, hogy Isten van, a legnagyobb bizonyítéka és legmegmásíthatatlanabb igazolása az, hogy élet van: mert az élet Istenből folyó áram, ami hatásában életet ébreszt, a nem létezőből, a semmiből valamit teremt; s ez az élet a legmélységesebb és legkikutathatatlanabb forrásból: Istenből ered. Az Isten kisugárzása tehát maga az élet; és így ahol élet van, ott Isten mindenütt jelen van. A mindenütt jelenlévő Isten mindenütt törvényt tart fenn; ezek a törvények pedig megmásíthatatlanok, áthághatatlanok és teljes egészükben kikutathatatlanok.
Nekünk hinnünk kell! Hinni, és nem tudni! A tudás Istennél van, az Ő bölcsességében van elrejtve; teremtett lénynek csak hinnie lehet és kell mindvégig hinnie, bíznia és várnia, hogyan és mint rendelkezik felőle az ő Teremtője, hová küldi, és milyen célt szab eléje. Maradjunk csak az emberi létnél, mert hiszen itt, ebben az állapotban éltek, vagytok, mozogtok, ténykedtek, örültök, szenvedtek és szomorkodtok.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A Szentlélektől való újjászületés
Adai közlés – “Aki utánam akar jönni…”
Az élet
Egy szellem spontán híradása
HANG - Hogyan éljek Jézusnak
A lélek titokzatos mélységei
A szeretet nem féltékeny


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqwuqJC2Pfy3-WQcGQ?e=I0aZ3L
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=5sN86hXRbg0
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000. Január. 18.

https://www.youtube.com/watch?v=X0eiC3Hmj2k
Ludmilla mama – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=VJhzZ82Uo-0
Hit, remény, szeretet – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=NCttnH8IpA0&t=124s
Jelenések 76. – Jézus az okkultizmusról - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=EMVmVI80Gfo&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=19
Karácsony Kánaánban – Romantikus film

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!"
Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet.
Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.
Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!
Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele... Elváltak.
A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.
A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt - több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét. Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. És én is - ha azt hiszem.

(Müller Péter)

UI:

Alois Irlmaier jövendölése - A jövőbeni "nagy háború" (Alois a német "Nostradamus")
https://www.youtube.com/watch?v=J9VhOdQfCZI

PÜNKÖSD 1/3

Zita médium 2008. május 11.

A Napszellemnek csodálatos tanítása, amely a legnagyobb igazságra vezet minden hivőt és keresőt. Az Igazság tudása a Világosság, ami nem más mint a szellemi tudás és ne feledjük, hogy a mi urunk a Jézus Krisztus önmagát a Világ Világosságának nevezte meg. A Pünkösd ünnepe pedig arról szól, hogy mi is szabad akaratból igyekezzünk, hogy részesülhessünk ebből a világosságból.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Égnek még a pünkösdi tüzek kiolthatatlan lánggal, melegséggel és fénnyel. Meggyújtattak Jeruzsálemben az első pünkösd napján. Meggyújtattak azok részére, akik várták a mi Urunk, Jézus Krisztusunk igéretének beteljesedését, hogy a hazakívánkozók az ígéret szerint ne maradjanak árván, hanem mindenki Szentlelket vehessen, hogy annak világosságánál lássa az utat, annak melegségénél összekapcsolódhasson embertársaival, és ajándékaiban részesülhessen.
Azóta hol gyengébben, hol erőteljesebben, de égtek a pünkösdi tüzek és ha meggyöngültek vagy majdcsak nem kialudtak: az az ember hibája volt, mert a tűzre vigyázni kell. A tüzet őrízni kell. A tűz felett örködni kell. De az ember időnként megfeledkezett az életet adó tűznek táplálásáról. Megfeledkezett a krisztusi igéretről és világosságért, a vezetésért nem a Szentlélek munkásaihoz fordult, hanem a maga elképzelése és téves igazsága szerint próbálta életét és jövőjét alakítani.
Kétezer földi esztendő alatt a teremtő Isten és a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindig gondoskodott arról, hogy a pünkösdi tüzek véglegesen ki ne aludjanak, az utolsó időkben pedig különösképpen felszította azokat. Az 1800-as évek derekától nagy csoda megy végbe a földi világban, a földi ember részére: a Szentlélek újabb és újabb hasábokat rak a pünkösdi tüzekre, hogy annak fényénél a sötétedés beállta előtt mindazok, akiknek elegük volt a földi világ fájdalmaiból, betegségeiből, csalódásaiból és a halálból, hazatalálhassanak.
Ki is, mi is tulajdonképpen a Szentlélek? Többnyire az egyházak nem tudnak helyes és pontos választ adni erre. Kijelentik, egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Csakhogy ez minden természeti jelenségnek és törvénynek ellene mond. Ugyanis egyben nem lehet három különböző személy, három különböző szellemiség. Tehát ha valamiben egyek, akkor egyek azokban az isteni tulajdonságokban, amelyek az egész világot fenntartják és kormányozzák. De mind a három különböző egységet alkot. Tehát így is mondhatnám, hogy természetben hasonlóak, de külön-külön egyéniségekről van szó. Egy az Isten öröktől fogva, aki örökkön-örökké lészen.
A Fiú nem egyetlen szellem, hanem az elsőd teremtményeknek kimondhatatlan sokasága, akik minvégig hűek maradtak az isteni törvényekhez és beérkeztek a tökéletesség állapotába. Közülük az egyik legkiválóbb fiú, elsődteremtmény, a mi Urunk, a Jézus Krisztus. A Szentlélek meghatározása már kicsit összetettebb. Tehát lélekről, azaz életerőről van szó. A teremtéskor az Isten lelke töltetett ki a meg nem lévőre, a semmire, a nincsre, hogy ezáltal az termékennyé váljék, élettel telítődjék és ezáltal létezzen, legyen. Tehát Istennek lelke kiáradt és ezáltal a semmi élővé, fénylővé, csodálatossá vált. Az Isten Szentlelkének csak azt a meghatározást adhatjuk, hogy ahol Istennek kiárasztott lelke be nem szennyeződött, az maradt meg isteni Léleknek.
Mindazt, ami a teremtmények bukása által szennyessé vált, már világlélekként definiáljuk. A világlélekben már sokminden benne van, mert a bukás által sok minden belekerült. Ezekre a bukott világokra, így a ti földetekre is - amely nem az én világom -, pünkösd napján eleven, élő, lángoló nyelvek alakjában újra és újra kitöltetik az Isten Szent Lelkéből, tehát a tisztából, a tökéletesből, annak minden csodálatos isteni tulajdonságával együtt. Akik pünkösd napján átadott, nyitott lélekkel várják a Szentlélek kitöltetését, és azt képesek vonzani, azok annak új és új csodálatos ajándékában részesülhetnek.
Az utolsó időkben - a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint - különös erővel töltetett ki a Lélek, ezért új és új helyeken, új és új emberi lelkekben, újra fellángoltak a pünkösdi tüzek. A mai nappon ezen a szent helyen is, amit Istennek igéi szentelnek meg, meggyújtottuk a pünkösdi tüzeket. A pünkösdi tüzekben, ti is mindnyájan részesülhettek, meggyújthatjátok a magatok lelkében is a pünkösdi tüzet, amely felégetheti az ember alacsonyrendű, így is mondhatnám emberies, bűnre hajló természetét, megszokott ferde szokásait, és helyette újat, egészen újat, a megváltásához szükségeset adhatja, hozhatja.
Az úrvacsorához hasonlatosan lelkesedést is hoz az ember jól felkészített lelkébe. A krisztus-parányok is csak azoknak lelkén tudják elvégezni a megújhodást, akik megbánták bűneiket, akik erős elhatározást tettek bűneik elhagyására és összeszedett akaraterejükkel képesek vonzani a krisztusi erőket, hogy általuk átalakuljanak. Valahogy ehhez hasonlatos folyamat megy végbe az emberi lélekben a Szentlélek kitöltetésének alkalmával, amikor az ember jól felkészített lelkével képes magához vonzani a friss, a lángoló, a lelkesedésre gyújtó erőket, amelyek ilyenkor jelen vannak.
Az apostolok már a három és fél éves tanulás ideje alatt is hihetetlenül sok mindent kaptak, csodálatos ismeretekben, élményekben részesültek az Úr Jézus Krisztus részéről. Azt a szellemi erősséget, az a szellemi szintet azonban még nem érték el, amelyre a koronát, a pünkösdkor kitöltött Szentlélek tette. Addig kevesebb volt a bátorságuk, lelkükben még nem égett olthatatlan tűzzel a lelkesedés a mi Urunk, a Jézus Krisztus iránt, még nem tudtak ördögöket űzni és halottakat feltámasztani, ahogy azt az Úr igérte nekik, mert még bizonyos mértékig gyengék voltak a hitben. Hisz ezért történhetett meg a hitben erős apostollal, Péterrel is, hogy az Úr elfogatásának éjszakáján mielőtt a kakas kétszer kukorékolt, háromszor tagadta meg őt. De az első pünkösd napján, a Szentlélek erőt, csodálatos képességeket, lángoló lelkesedést adott mindnyájuknak. Ezután lelkük valóban lángban égett az Úrért és a világmindenség legmagasabbrendű eszméjéért, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igéiért, amelyek a legmagasabb fórumról, a mi Atyánk, Istenünktől valók.
Mi is az ige? Az igen nem más, mint isteni lényeg. Az isteni lényeg pedig nem fejezhető ki egyetlen szóval, csak legfeljebb körülírható. Mert az Istennek lényege a teremtmény számára felfoghatatlan és megérthetetlen. Különösképpen megérthetetlen a bukott teremtmények, így az ember részére is. Az Isten, lényegében maga a tökéletes, tiszta szeretet. A világokat teremtő, a világokat átformáló, a világokat ujjáalakító, a világokat kormányzó, a világokat egyesítő, a világokban harmóniát, boldogságot vivő erő. Ettől azonban még sokkal, de sokkal több az isteni szeretet. Az Isten lényege pedig az igazság. Az igazság nem más, mint a meglévő dolgok valósága. A meglévőké. Tehát semmiképpen nem azoké a dolgoké, amelyeket a későbbiek folyamán a bukottak a maguk képzeletvilágában létrehoztak, amikor a nem létezőt valósággá akarták tenni. Ezáltal azonban a nem létező nem vált valósággá, csak ők hitték annak. Ezért ragaszkodtak és ragaszkodnak ma is a bukottak ehhez a képzethez, ehhez az általuk kiszínezett álomvilághoz, mert az bennük nagyon is a valóság érzetét kelti. Persze csak addig, amíg mindez bűneik következtében össze nem omlik.


szemlézte: Bíró László

PÜNKÖSD 2/3
Zita médium 2008. május 11.

Tehát már a bukás kezdete óta szükséges volt, hogy Istennek Szentlelke újra és újra kitöltessen a bukottak részére, még a kárhozat világaiban is, hogy oda új és friss erőket, új lehetőségeket vigyen. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ott be ne következzen a teljes, a végleges lemerevedés, a teljes halál, hogy ott ez az állapot ne állandósuljon, hanem ha végtelen hosszúnak tűnő idő alatt is, de mégis lehetőség nyíljon a feltámadásra, a feltisztulásra, a visszatérésre.
Tehát Isten szeretetéből, kegyelméből adódóan, a Szentlélek már réges-régóta - már a földi világ első pünkösdje előtt is - a bukottak világában volt. Tulajdonképpen innen veszi kezdetét a kegyelem, amikor a szerető mennyei Atya szíve megesett a gyötrelemben, a szenvedésben, a sötétségben, a tévelygésben, a halálban, az ismeretlenben, az idegenben veszteglőkön és utánanyúlt eltévelyedett gyermekeinek. Így tehát a Szentlélek a bukottak világában is lassan, fokozatosan, de folyamatosan felszedte azokat a lelkeket, akiknek elegük lett a tévelygésből, mindabból amit önszántukból a teremtő Isten ellen cselekedtek. Ezek a megtért, megtisztisztult lelkek felvételt nyertek, először csak a Szentlélek közösségének külső peremébe.
Ugyanis a Szentlélek közösségében hihetetlenül sok fokozat van. Hihetetlenül sok, finom árnyalatra bomlik, illetve nem is bomlik, hanem a törvény maga regisztrálja a központot, ami tulajdonképpen mindenre jellemző, A központban a teljesség, tökéletesség van jelen és ahogy onnan távolódunk, a közösség tagjai és erőik is kevésbé tökéletesek, kevésbé kristálytiszták és átlátszóak, kevésbé vannak a teljes ismeret, tudás és képesség birtokában. Náluk még tapasztalhatók bizonyos, a bukásból visszamaradt elváltozások, amiknek feltisztítása, fénylővé, kristálytisztává tétele szintén a feladatkörükhöz tartozik.
Tehát az Szentlélek közössége, a Szent szellemek sokasága, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusunk közbenjárásával kapcsolódik a mi Atyánk, Istenünk Lelkéhez. Ez a kapcsolat hol szorosabb, hol gyengébb, aszerint, hogy akik oda felvételt nyertek milyen vehemenciával, milyen erővel szolgálják az Úr Jézus Krisztust. Mert szolgálat és szolgálat között szintén különbségek vannak. De minden szolgálat, ami az isteni jónak érdekében történik, az a kegyelmes Isten világának újra létrejöttéhez nyújt segítséget. A cél az, hogy mindenki visszakerüljön oda, ahonnan lebukott.
Mindenkinek a maga helyét kell elfoglalnia a világmindenségben; az a hely mással betölthetetlen. Mindenkinek a tökéletességet kell kihoznia önmagából: neki kell fénylenie, mint a Nap és a maga boldogságával az összesség, az egész teremtettség boldogságát elősegíteni és szolgálni. Amennyit a teremtmény ebbe a tevékenységbe belead, a törvény annyit mér neki vissza. Az igazság törvényén esett csorbát a kegyelem törvénye tölti ki, tehát többet ad, mint amennyi az embernek igazság szerint járna. Soha nem annyit mér, amennyit az ember vagy a bukott teremtmény a jóra való változások révén a jónak, az isteni jónak érvényesülése érdekében a világlélekbe belead, mint tisztát, mint üdvöset, mint használhatót, hanem mindig bőségesen többet. Ez a kegyelem. Mitöbb, amikor a bukott teremtmény még semmit sem tett, a kegyelem már előlegben részesíti azáltal, hogy sok mindent lehetővé tesz számára.
A kegyelem új és új bolygókat, félanyagi és anyagi világokat hozott létre a káoszból, hogy ott élet sarjadhasson. Először csak a piciny fű formájában, amely megjelent a kőzetek repedéseiben, azután mindig jobban kiteljesítve az életet, hogy a bukottak ott a maguk fejlődési, tisztulási lehetőségeit megkaphassák, és tisztulásukat elvégezhessék. Senki egyetlen pillanatnál, egyetlen percnél sem marad tovább egy félanyagi vagy anyagi égitesten, csak addig, amig lelki fejlődése során elérte az ott elérhető legmagasabb fokozatot. Mihelyt az ember a föld porát sarujáról lerázta, mihelyt a föld pora lehullott róla, nem kell többé emberként megszületnie, és a következő lépcsőfokot már nem csak a szférák világában, hanem más bolygón is elérheti.
A Szentléleknek ereje, tűze minden világon ég és világít. Itt a földön, az első pünkösd alkalmával töltetett ki teljességgel, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint. Ha megfigyeltétek a felolvasást, hallottátok, hogy a Jeruzsálemben időző sok, más és más nyelvet beszélő ember mind a saját nyelvén hallotta a mennyei üzenetet, azaz, amit Péter apostol elhangoztatott, mert abban az órában a Szentlélek áradt ki a jelenlevőkre.
Az 1800-as évek közepétől pedig, amit utolsó időknek nevezünk, a Szentlélek feltünő módon, médiumokon keresztül is megnyilvánul, a világban van, és az emberek érzés- és gondolatvilágára, álomaira is nagyobb hatást gyakorol. Ez tény, ez letagadhatatlan. Mindenki a saját „nyelvén”, vagyis a saját lelki beállítottsága alapján érzékeli, fogja fel a Szentlélek szavát, ami személy szerint csak neki szól. Tehát itt most már nem arról van szó, hogy angolul, németül, magyarul vagy franciául hangzik- e a beszéd, hanem hogy személy szerint külön-külön az ember mennyit képes átvenni a Szentlélek üzenetéből, figyelmeztetésből, a Szentlélek világosságából, erejéből, ajándákaiból.
Akkor álmokat álmodhatnak véneitek, az ifjak látomásokat láthatnak és prófétálhatnak. A hangsúly nemcsak azon van, hogy a Szentlélek alapkijelentései feltünő módon, eszközökön, médiumokon keresztül elhangzottak, bár az is nagyon fontos, de ma már fontosabb, hogy minden ember a „maga nyelvén”, azaz felfogóképességén keresztül jusson el a nagybetűs Igazság felismerésére. Ha erre a pontra el nem jut, akkor tévelyeg, akkor a hazugság „óriáskigyója” köréje tekeredik és összeroppantja őt.
Ezt látjátok ma a világban. Akik hitetlenek, akik nem vettek és nem is kivánnak új és új pünkösdök alkalmával Szentlelket venni, azok a hazugság hálójában, az óriáskígyó szorításában vergődnek, és onnan a maguk erejéből soha ki nem juthatnak. Azok hazugságot hazugságra halmoznak. Azok előtt teljesen idegen az egyenes, az igaz szó, és az isteni igéretnek hatalma és ereje. Pedig az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket. A hazugság gúzsba köt. A hazugság az első emberpárt is egyre súlyosabb állapotokba, egyre szomorúbb világokba sodorta. Az igazság szelleme lángpallóssal űzte ki őket a paradicsomi világokból, mert az igazság világaiban nincs helye a hazugságnak.
A Szentlélek minden igazságra elvezet benneteket. Mindent érthetővé tesz. Mindent megmagyaráz. Feltárhatná a régmultat: Mú, Atlantisz, Egyiptom, vagy a mayák világát, sőt a magyarság igaz őstörténetét is, de mára, az utolsó időkben kevésbé vagy egyáltalán nem lényeges ezeknek ismerete. Tudhatja az ember, de a megtérés mindennél fontosabb, szükségesebb, mindennél lényegesebb, mert az idő rövid. Az ember hajlamos a beképzeltségre, ha tudomása van múltja dicsőgéről, és a kelleténél többet gondol maga felől. Ezért nem bölcs dolog a múltnak dicsőségéből élni, mert az elmúlt, lezárult. A jelen adatott az embernek a megtérésére, a hazatérésére.
Kétezer év alatt Izrael fiainak és gyermekeinek réges-régen be kellett volna érniük, dehát megkötötte, megfogta őket az anyag. Júdáson keresztül megfogta őket az árulás szelleme. Nehezen válik az úgynevezett keresztény ember is, különösen a nyugati keresztény ember a Szentlélek ereje által megtért emberré, mert sok mindennel foglalkozik, sok minden érdekli, csak a legfontosabb nem. Sokan semmiről sem akarnak tudomást venni, mert azt hiszik, ha valamit nem tudnak az nem ró rájuk semmiféle kötelezettséget. Nem így van! A jó tudására, ismeretére szükség van!
Ma, amikor a földi tudomány a természettörvény müködéséből oly sok mindent már feltárt, méginkább szükséges lenne lebontani a butaság korlátait. Mert a butaság, a nem tudás korlátozza az embert lelki fejlődősében és hajlamos visszatérni a babonákhoz. A mai ember a régiekre mondja, hogy babonásak voltak, pedig azok tisztábban látták az igazságot, mint ő. Tisztábban látták és tisztábban érezték az egy Isten jelenvalóságát és fontosnak tartották törvényeinek megtartását. De a Krisztus óta eltelt sötét időszakokban, amikor lefedték a Szentlélek világosságát, a pünkösdi tüzeket, a valóság helyett, a jó tudása helyett, mindenféle babonák burjánzottak.
szemlézte: Bíró László

PÜNKÖSD 3/3
Zita médium 2008. május 11.

Ma, a nyugati keresztény világ még azt merészeli mondani, hogy a mi tanunk, a mi világosságunk, az általunk közölt igazság babona és sötétség? Nem! A világosság a világban van! Krisztus a világ világossága. Mi a világosságunkat, ismereteinket Krisztustól vesszük, tehát az nem babona és nem sötétség! A mi ismereteink hazavezethetik az embert oda, ahonnan lebukott. Tehát nem ezt a fénylő Harmadik isteni kijelentést kellene elvetni és ostorozni és mindenféle jelzőkkel illetni, hanem a rossz tudást. Mert miről is volt szó az első emberpár esetében, amikor ettek a tiltott fának gyümölcséből? A rossz tudásának fájáról. Mi az, hogy rossz tudás? Lehet jó a tudás és lehet rossz? Igen, lehet. Mert a bukást megelőző időkben, azzal a tudással, amellyel a teremtő Isten megajándékozta teremtményeit, szellemi fejlődésüket, majd tökéletességüket, örök boldogságukat akarta eléretni.
A rossz tudás az lett, amit Lucifer és a többi bukottak önmaguktól kigondoltak, mert az nyomorúságot, sötétséget, értelmetlenséget, szenvedést, kárhozatot, halált, nyomorúságot hozott rájuk. Ettől a már kialakult rossz tudásától akarta védeni az isteni Gondviselés a másodteremtményeket vagy paradicsomi teremtményeket, hogy ne az alulról jövő rossz tudásnak szirén hangjaira, hazugságaira hallgassanak, mert az elbukásukat okozza.
Ma is van a világban jó és rossz tudás. Sokan nagyszerűen kiképezték magukat abban a tudásban, amely másokkal szemben pillanatnyilag előnyhöz juttatja őket, de végsősoron fájdalmas következményekkel kell majd szembesülniük. Tudniillik tövény, hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa, rossz gyümülcsöt terem. Jónak csak jó, a rossznak pedig csak rossz lehet a következménye. A következmények törvénye maga is az igazság müködésének eredménye. Tehát valamilyen következménye a teremtmény minden gondolatának, érzésének, minden vágyának, minden cselekvésének van.
A kérdés csak az, hogy annak milyen hosszú a kifutási ideje, mikor érik az be, mert mindennek érési ideje van. A bukott világokon, az anyag, az idő, a tér világaiban mindennek kifejlődéséhez időre van szükség. A születéstől a koporsóig - viszonylag rövid időt ölel fel, így ezalatt a rövid idő alatt az ember nem mindig láthatja meg a következmények beérését, teljes kibontakozását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az nem is következik el, mert annak törvény szerint el kell következnie. Mert ki milyen magot vetett, az sarjad ki számára, és azt arathatja.
Ezért bölcs dolog az isteni jót cselekedni még akkor is, hogyha annak következménye a jelenben megaláztatást, vessszőfutást, nehéz helyzetet jelent is, mert a jó végsősoron győzelmet arat a rossz felett. Ha az ember azt hiszi, hogy fejlődése törvényes menetének megkerülésével, lépések, részletek kihagyásával egérutat nyerhet, nagyon téved. A hiányok először csak hajszálrepedésekként muatkoznak, de a későbbiek folyamán ezek a repedések mind szélesebbek lesznek.
Idővel, ha az emberek észhez nem térnek, ezek széles repedések elnyelik azokat, akik ezeket a hajszálrepedéseket létrehozták. Mert a hasonlóság törvényénél fogva ezekbe a hajszálrepedésekbe sok minden belekerül, ami azokat egyre szélesebbé teszi. A korszakzárás idejére a rossz következtében létrejött hajszálrepedések már széles szakadékokká váltak, mint amilyennek ezt ma már látjátok. Ezek a szélesedő repedések, amelyek már elnyeléssel fenyegetik az emberiséget, úgy a láthatatlanban, mint az emberek világában érzékelhetők.
Mindaz, ami a világlélekben jelen van, az mindenben fellelhető. Ezen az alapon hatással lesz a fizikai világra, így a földetekre is. Ezért ezek a repedések az óceánok, a tengerek mélyén, a magas hegyek vagy egész hegyvonulatok alatt törésvonalakat hoznak létre. Miként az előbb ecseteltem, ahogy ezek a törésvonalak a lélek világában egyre szélesednek, a földeteken is hatalmas tengeri áradatokat, hatalmas óceáni hullámzásokat, földrengéseket hoznak létre. Más szóval a föld összetartó erői megrendülnek, aminek következményeit hatalmas kataklizmaként éli meg az emberiség. Ez azonban nem Isten akaratábol fog megtörténni, mert minden bolygó sorsa a rajta élők érzései, gondolatai, cselekedetei szerint alakul.
Ezért lett volna szükséges minden korban, és lenne szükséges ma is, hogy égjenek a pünkösdi tüzek! Égjenek a földi világban, az emberi lelkekben és felperzseljék, elégessék a rosszat, ami minden ember életben és földetek számára is könnyebbséget hozhatott volna.
Mi és személy szerint én a Nap szellem, ma felkínálom néktek drága testvéreim az Úrban, a Szentlélek erejét és világosságát, mert az csodákat vihet végbe életetekben. Visszaadhatja vagy ha van, erősítheti hiteteket és ha csak annyit erősít a hiteteken, mint egy mustármag, azzal már hegyeket lehet elmozdítani, azzal az ember gonosz természetét le lehet rombolni és újat, istenit lehet építeni. Tehát megerősíthet benneteket hitben, reménységben, szeretetben, tisztánlátóvá tehet benneteket, megnyithatja a jó tudását számotokra, ismeretszerzésre ád alkalmat, így felismeritek célotokat, és az odavezető legrövidebb utat: a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak útját.
Képességekkel láthat el benneteket: egy talentumból kettőt, öt talentumból tízet vagy akár többet szerezhettek magatoknak. Szilárd tartást, erkölcsi bátorságot ad nektek az ellentéttel vívott harcban és küzdelemben. Megsemmísíti, felégeti a félelmet. A félelmet, amely az egész jelenlegi világot gúzsba köti. Az ember fél a holnaptól, fél a csalódástól, fél a betegségtől, fél a haláltól, fél a jövőtől. De okkal és céllal fél, mert hiszen a világ képe félelmetessé vált.
Felkínálja ma a Szentlélek nektek Istennek Lelkét, és testvéreim, ha Isten velünk, ugyan ki ellenünk? Hisz nincs az Istennek egy ellenlábasa, nincs egy személy szerinti, hatalmas ördög, aki legyőzheti a mi Atyánkat, Istenünket. De van rossz, van gonoszság a földön, amit a bukott teremtmények hoztak létre. Igen a gonosz szétjár a világban ordító oroszlánként, hogy kit nyelhet el. De elnyelheti-e azokat, akik új és új pünkösd hajnalán, újra és újra megerősítik magukat a Szentlélek által, újra és újra felcsiholják lelkükben a Szentlélek tűzét, a lelkesedést.
Mert szükséges tinéktek, hogy újjászülessetek víztől és Szentlélektől, mondom néktek én is az Úrral. Értitek? Víztől és Szentlélektől. A vízkeresztséggel pecsételi meg az ember azt, amikor a zsidó vagy a pogány lelkületből kereszténnyé válik, amikor Krisztus láthatatlan, élő, eleven egyházához kapcsolódik. És újjá kell születni tinéktek Szentlélektől is. Pünkösd napja a mi, a ti és mindazon emberlelkek ünnepe, akiket a Szentlélek felszedhet, akik a Szentlélek által nyújtott ismeretek, sugallatok, álmok, alapkijelentések révén megtérnek, élik Istennek igazságát, gyakorolják szeretetet.
Igen, az igazság szeretet nélkül, a szeretet pedig igazság nélkül csak félkarú óriás. Az igazság a szeretetnek lágy, mindent befogó, mindent odaadó, mindenre hajlandó szándékát mérsékli, hogy eddig az áldozattal és ne tovább. Különben a rossz, a gonosz kihasználhatja azokat, akikben több a szeretet. Az igazság törvénye azonban megszabja: eddig és ne tovább! És az igazság ítéletet hirdet, ítéletet mond és az ítéletet végrehajtja: „ki nem jössz onnan addig, még meg nem fizetsz az utolsó fillérig” - és ez méginkább vonatkozik a Szentlélek elleni vétekre. Mert a Szentlélek ellen elkövetett bűnre nincs bűnbocsánat, azaz nincs kegyelem.
Tehát a Szentlélek ünnepén bátorítani akarlak benneteket, hogy maradjatok hűségesek, hallgassatok a Szentlélek szavára, intésére, figyelmeztetésére. Jöjjetek ide Atyámnak áldottjai amíg az idő, a lehetőség fentáll, hogy mi gyarló emberi eszközön keresztül elhangoztathassuk néktek figyelmeztetéseinket, oktatásainkat, tanításainkat. Elhozhassuk néktek megszentelt erőinket, amelyek betegségeitekben gyógyuláshoz, vagy könyebbséghez juttatnak benneteket, vagy halálotok óráját megkönnyítik. Így gondolkodjatok mindarról, amit Isten kegyelméből a Szentlélek által kaphattok. Mert a Szentlélek egyben végrehajtó szerv is, amely mindazt, ami Isten akaratában benne van - nehézségek árán, a rossz ellenállásával szemben is - kivitelezi, és a jónak végső győzelmét biztosítja.
Az én Atyám, az én Istenem legyen véletek! Most pedig az én megszentelt érzéseimből, az én világosságomból, amit a Napból hoztam, hintem meg a ti lelketeket, hogy abban békesség és világosság honolhasson. (megáldja a gyülekezetet)
Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!
Áldás, békesség az egész gyülekezetnek!

szemlézte: Bíró László

MUNKÁLKODÁS ISTEN SZERETETÉBEN
Névtelen Szellem közleménye

Az isteni szeretet nagysága és milyensége felfoghatatlan azok előtt, akiknek még a Földre kell jönniük. Számukra még nem érkezett el az a pont, melynél megvilágosodik és visszatükröződik a lélekben Isten nagysága és hatalma. Ez a szeretet Jézus Krisztuson át sugárzik le ránk. Istenbe, az Örök Titokba teremtmény belelátni nem képes, mert semmi értelem fel nem fogja. Minden Benne van, Ő küldte Urunkat, hogy a teremtett szellemek megismerhessék Őt. Tanulmányok ezrei próbálnak ebbe az Örök Titokba belesejteni, a mindenkori képességek és szellemi szintek határai között, szellemi Tanítók nyitogatják az emberi szíveket-lelkeket már sok évtizede.
Nézzük, mit mondanak erről a legújabb, mediális úton kapott tanítások.

"Teljesen érthető, hogy akik a Föld bukott világába kerültek vezeklésük és javulásuk végrehajtására, azok oly távol estek az égi, szellemi szeretettől, hogy még ezen a földi fokozaton meglévő szeretetet sem tudják gyakorolni egymás között. Hát még Isten felé! Ez a szeretetlenségi-fok akadályozza a legnagyobb, a felmérhetetlen isteni Szeretet nagyságának megértését. Szavak szólnak erről, az értelme világos az emberek előtt, de maga a szeretet nem! A Földre lesugárzott voltában sem fogható fel, hát még az eredetében! Ez a szeretet világokat teremt és tart fenn, kormányoz és felemel, mindig azon szellemtömegek haladására, akiket Isten Magához akar felemelni, szeretetével Magába ölelni.
Akik a Földön élnek, vagy a szféráiban tevékenykednek, azok még annak a vonzáskörébe tartoznak. A földi vonzáskör magába rejtetten tartalmazza mindazt az ellentétes hatást, amitől itt kell tisztulnia a szellemnek. Mert ez a szint a sajátja, ezt kell kidolgoznia magából. Itt a magyarázata annak, hogy ezen a távolesett szellemi szinten és minőségileg távolesett bolygón a szeretet még a legmagasabb fokán is csak árnyéka a valódi szellemi szeretetnek. Aki már arra képes és gyakorolja is, annak a testetöltés már felesleges a maga szükségleteit tekintve. Világfontosságú az emberi szeretet minél szélesebb kiterjesztése, kapcsolva a már tisztán szellemi állapothoz.
A szeretet ellentéte a harag, gyűlölet, megvetés és sok más árnyalat, melyeket mind ki kell dolgozni a lélekből, a gyűlölettől az öntúlértékelésig. Ettől kezdődik valójában a szeretet kiépítése. A szeretet egyesítő, eggyé olvasztó közösségi érzés, mely a fokozataiban egyre magasabbra emelkedik, egészen az önfeláldozásig, másokért! A földi szeretet fokozatainak megnyilvánulása az, ahogy a lélek a szeretetlenség ellentétbe fordulásától felküzdi magát az egyre magasabb állapotba, megismerve és átalakítva magában minden addigi ellentét árnyalatot. Ha csak rövid ideig is képes átérezni a kitisztított lelkiállapotot, megvilágosodik az az érzés, mely már igazi szeretetnek mondható.
Ez a felvillanó szeretetfény az, amit a szellemi hierarchia már oly régen vár az embertől! Az alsótól a legfelsőig mind ezt szorgalmazza, erre építhető az a szellemi haladás, mely ezen a láncolaton elvezet a célig: az abszolút szeretet fényéig! Az elérése nem könnyű, elsőként minden ellenkezőt át kell alakítani magában az embernek. Még itt a Földön, hisz az idetartozóknak mindaddig vissza kell térni, amíg ezt a pontot el nem érték.
Ezt a pontot az embernek magában meg kell szilárdítani, mert rendíthetetlennek kell maradnia, mégpedig a Földön, a földi társak és az ellentétes hatások megkísértő, hátráltató közegében. Ez a kezdetleges, de már valódi szeretet próbája, kiindulása a más kezdetének. Ekkor, amikor az ellentétbe fordult szeretet vissza tudott alakulni az eredete felé, veszi észre az ember a saját lelkében, hogy minden más hibája, gyengesége mintha enyészni kezdene. Az ütközés már nem akkora, mint amit addig tapasztalt. A felfelé induló szeretetérzés, visszanyerve eredeti pozíciójának erőit, minden más hibás érzést átvilágít, felismerhetővé, kikerülhetővé, hatástalanná kezd tenni. Ilyen hatalma van már az induló, tiszta szeretetérzésnek! Ez a hatalom az életgyakorlatban éppen úgy megmutatkozik, mint a belső lélekvilágban is.
Ez a lélekvilág jut el egyszer csak arra a bizonyos pontra, mely megsejtteti vele: mennyire szereti őt az Isten! Az Ő mindenütt jelenlévő szeretetéből ekkor fog fel egy szikrányit az emberlélek. Ekkor tudja elhomályosultságában megérezni Őt, önmagában. Az eredeti, elvehetetlen isteni szeretet a szellem örök tulajdona, Istentől ered. Az Ő szeretete hozta létre a szellemgyermekét, az beleépült, téphetetlenül összeköti Alkotójával, biztosítja a visszatérést. Mindennek ez a kiindulási pontja, ez vezet ki a Föld ellentétes hatóköréből és elérhető vele a tovább-vezetés. Ez a megérzett, meglátott pont ismétlődni fog, ahogy az ember igyekszik megtartani és rögzíteni az elért szeretet-eredményt. Egyre többször és egyre erőteljesebben.
A gyakorlati életbe áttett változás a rögzítője a fellelt érzésnek, a próbát kiállva földi hatások el nem vehetik, nem rongálhatják a bizonyossá vált érzésminőségét. Az Istenhez kötöttségét az Őhozzá hasonulni kívánó érzéseivel sejti meg a lélek, hogy mindent megad, amit fel kell használnia ahhoz, hogy Teremtője közelébe juthasson. Ámul annak gazdagságán és alázatos hálával fordul eme gazdagság adományozója felé. A szavak valóságtartalmát csak az kezdi igazán felfogni, aki eljut a megértésig.
A sorrend: az eltorzult szeretetet tiszta szeretetté kell visszaalakítani, minél kevesebb torzulással, aztán megerősíteni a gyakorlattá válással. Ennek rögzítője a tanítások életté tevése, az értelem és érzelem felismerési fényében. Az Istenhez kötő szeretetkapcsolat szorossá tétele emeli ki a Földtől azzal a tudattal, hogy a megvalósulás csakis őrajta áll. Ezért tenni kíván és kezd a lélek, magában és maga körül egyaránt.
Ekkor a lélek magába tekintve felfedezi, hogy a Teremtője ott van, ott is volt mindig, csak eltakartan. A rásugárzó szeretetet teljes erejéből igyekszik visszatükrözni, amint észlelte ezt. Tükörré válik a lélek: a rásugárzottat szórja szét maga körül, még a földi létében, amennyire tudja.
Felfedezi Isten nagyságát és hatalmát, melyek összetartoznak. A mindenre kiterjedő bőséges áradásnak, a Szeretet nagyságának szélére jutott el a lélek, mert teljesen felfogni nem tudná, csak megsejteni. Ennek nagysága arra indítja a lelket, hogy elfogadva belehelyezkedjék, és magában tudatosítva az áradó isteni szeretetet, maga is szeretetté váljon, minél közelebb az eredetihez. De ez már nem a testi létben veszi komolyabban a kezdetét, hanem a tisztán szellemi tartományban.
Isten szeretetének felfedezett nagysága párosul annak hatalmával, mert a szeretet hatalom. Teremtő, fenntartó, intéző hatalom, mely ott és oly mértékben nyilvánul meg, ahol az isteni szeretet nagysága érvényesülni kezd, vagyis az emberlélekben és annak körzetében, lebontva az elakasztó ellentétes sűrűségeket. Mindig Isten szeretete az, ami a bűnbe merült lélekben annyit bont le a sűrűségekből, amennyit a lélek a szellemi szabad akaratának hozzácsatolásával ki tudott fejteni. Isten szeretete és az ember akarata összefogottan működik ezen a téren, Isten szeretete nélkül semmi eredmény el nem érhető. Ez a szeretet az Elsődjén, Jézus Krisztuson át folyvást árad az emberhez. A Föld Messiása, Megváltó Ura hozta létre azon körülményeket és lehetőségeket, melyeket áldozatával az ember számára megragadhatóvá alakított.
Istenbe, az örök Titokba ember belelátni nem képes, behatolni semmiféle értelemmel nem lehet, mert senki, akit Ő teremtett, soha nem képes azonosulni Ővele úgy, ahogy ez értendő. A legmagasabb fokon sem Istenné, csak istenivé lesz, mert Istenben minden tulajdonság a legmagasabb hatványban örökké, hiánytalanul létezik. Teremtettjei az Ő tulajdonságaiból, erőiből, hatalmából részesülnek, és mint akik Belőle valók, örökéletű mindenik. Mivel azonban ˝részek˝, a teljeset átfogni, megérteni, belátni nem képesek, csak a maguk ˝része˝ szerint.
Mindezt a teljességében belátni semmiféle értelemmel nem lehet. Isten maga a legfőbb szeretet, melynek nagyságáról, hatalmáról fogalom nem képezhető, az értelem ehhez kevés! De a szeretet a maga legfelsőbb, elérhető fokán Hozzá hasonulni, simulni tud. Az Ő szeretetének foka nagyjából megközelíthető, de teljességében elérhetetlen épp úgy, mint bármely más tulajdonsága.
Ez az isteni Szeretet küldte el Urunkat, Jézus Krisztust a Földre, mert eme mélyre hullottakat már csak a Legnagyobb Szeretet volt képes kiemelni.
Mindezt azért, hogy megálljt parancsoljon a teljes zuhanásnak, megkapaszkodhasson a mélybekerült szellem, ha akar és tud. Isten Fia, Elsődje, a Messiás-szellem volt az, Aki Atyjának képviseletében, legnagyobb erőivel és szeretetével a földi világra tért át. Az isteni szeretet ömlött általa ide, mely képes a befogadó szellemet kitéríteni az addigi útjából és felemelni eredeti helyére. Az odavaló teljes felfejlődés végpontján éri el a szellem a hatalmas Elsőd magasságát. Ez a megismerés a legmagasabb elérhető helyzet!
Urunk "megismerésével" a legelérhetőbb Isten-megismerés is végbemehet.
Az utat az ismeri meg, aki magában kialakította, tökéletesen végbevitte azt a fejlődési folyamatot, mellyel magával hasonlatosnak fedezheti fel Őt - magában. Senki nem válik tehát Istenné, nem lesz Elsőd-szellem, de Hozzá hasonulva a legközelebb kerülhet Hozzá. Mint teremtett szellem, megismerve Őt önmagában, hiszen Belőle való!"

Akik csak valamennyire is meg tudják érteni Isten szeretetének nagyságát, azok lelküket kitárva, egyéniségüket feláldozva odaadják magukat, hogy ez az isteni nagyság bennük minden más érzést megszüntessen és majdan ők közvetítsék tovább ezt az Igazságot, szeretetet, bölcsességet.

"Az előzőekben a lehetőség lett megemlítve, itt a folyamat. Az Isten megértésére törekvés a fejlődő szellemek sajátossága. Akik megérteni igyekeznek Istent, a kiindulási ponton már túljutva, elindulnak a számottevő fejlődésben, hiszen Hozzá, az őseredethez kívánkoznak. Új szakasz veszi a kezdetét, melynek szintén megvan a sajátos kívánalma.
Első tehát a törekvés Isten megértésére, mely nem lehet a szeretet nagyságának megértése nélkül, minden más ebből bomlik ki. Enélkül semmi más isteni tulajdonság meg nem érthető, fel nem fogható. A teljes felfogás és megértés még nem következik be, amíg a szellem nem fejlesztette ki a saját szeretetének bizonyos fokú mértékét, hogy aztán a következő szakasz kiépítése is elkezdődhessék. Mindezek alapja az emberi szeretetből kiemelkedő, átfogóbb szellemi szeretet. Ez nem a Föld "porából" érhető el, de a vele való ismerkedés, ráhangolódás már itt kezdődik. Az átlagember, aki nem törődik lelki életével és egyéni, más megoldást választ, (esetleg vallási életét mélyíti el) ezekkel a kérdésekkel nem tud, vagy nem akar foglalkozni.
A lelkileg keresőknek, a spiritizmus szellemi tanulmányaival foglalkozóknak feltétlenül rá kell hangolódnia ezekre a már megemeltebb érzésekre, lelkiállapotokra, Ez nem azt jelenti, hogy elérik, teljességében megvalósítják ezt a folyamatot, de kialakítják magukban azokat a lelki vonásokat, melyre felépülhet a fejlettebb, hasonló érzés-sorozat. Mert itt egy érési folyamat sorozata van, a saját szeretet kifejlesztésével megérteni az isteni szeretetet. Ez olyan élménnyel jár, mely teljes valójukat járja át a legkisebb atomig, kitárulkozva Isten valamennyire megértett szeretet-nagysága előtt. Az hatja és mossa át a lélek még meglévő minden olyan tulajdonságát, mely akadálya lehet a rohamosabb fejlődésnek.
A lélek megérzi, hogy még sok átalakítani való van benne. Nem bűnök és hibák, hanem tökéletlenebb vonások ezek, minden figyelemmel és érzéssel felfelé, de a hatásaival már lefelé, a rászorulók felé irányulva. Ami addig kialakított érzés és tudás van benne, azt igyekszik átadni oda, ahol szükség van rá. Felülről átvesz, alulra átad, mert valamelyest megértette Isten szeretet-nagyságát.
Ezen munkálkodó lelkek az egyéniségüket feláldozva haladnak tovább. Ez nem azt jelenti, hogy elvesztik azt, hiszen a külön hatóképességeikkel válnak alkalmassá Istentől kapott külön feladataik elvégzésére. Az egyéni vonás nem megsemmisítő! Ismeretes az Elsődök bukása, mely az egyéni vonások érvényesíteni akarásával indult el. Az érvényesíteni-akarás és vele-hatás már más a lehető tökéletességének elérése előtt és után. Az ÉN egyéni törekvéseinek az átalakításáról van itt szó, a felsőbb Akarathoz simulásról, hogy az érvényesüljön, nem az egyéni, külön irányultság.
Ez nem jelent szolgai semmit-nem-akarást, hanem azt akarni, ami a nagyobb! Emberileg ez talán nehezen érthető, de azon a fokozaton már magától értetődő, a rá való törekvés is teljesen világossá válik. Tehát csak a külön törekvéseit áldozza fel a szellem, nem az egyéniségét! Ezzel adja oda magát a lehető legteljesebben Istennek, szabad akaratból működve a folyamaton.
Hozzáadják magukat Isten Akaratához, hogy az övék Isten akaratával egy legyen. Ezzel nemcsak Isten szeretet-nagysága vált bennük hatalmasabbá, hanem Isten más tulajdonságai is lassan beépülnek. Az alacsonyabb érzéseknek át kell alakulniuk isteni mértékűvé.
Ezen érzések, minőségek kialakulásával és az addigiak elhagyásával érkeznek el az egészen más állapotukhoz, mellyel Isten munkáinak végrehajtói lehetnek, annak nagyságát átvenni és továbbítani tudják. Isten rajtuk át cselekszik, jelen van bennük minden tulajdonságával, erejével, hatalmával.
Tevékenységeikben egyek lehetnek, mert isteni megnyilatkozásokra képesek. Átadják Isten Igazságát, mint a valódi élet kifejezését, a magukon áteresztett szeretetével és bölcsességével. Tudást, erőt, mindent, ami lehetővé teszi a szellemtömegek fejlődését.
Az Ezotériák könyvéből idézve:
"Ezek a szellemek a Szentlélek hatalmasságai, akik véghezviszik azt a munkát, amelyet az Örökkévaló Hatalom, a Nagy Titok tudomásukra hoz. Az Ő hatalmukban áll oldozni és kötözni, mert bennük él a Fiú szeretete, igazsága, bölcsessége. Amit Ők akarnak, azt nem Ők akarják, hanem rajtuk keresztül az Atya!"

Közreadja: Kotányi Ottó

UI:

Müller Péter - A várakozás művészete ( hangoskönyv )
https://www.youtube.com/watch?v=WKk1UiQX3O8

HOGYAN KÜZDHETÜNK SIKERESEN ROSSZ TERMÉSZETÜNK ELLEN? 1 rész
"Névtelen Szellem" tanítása

Ha az ember a külsőkben túlzott igényekkel lép fel, akkor a gőgnek és önzésnek úgyszólván olyan észrevevő nyúlványai keletkeznek a lelkében amelyek mohón keresnek maguknak táplálékot a külső körülményekben, és ha egy-egy ilyen nyúlvány kielégül, akkor ez ismét újabb táplálékot keres. Így ezek az észrevevő szervek elszaporodnak és ezek mindegyike ismét arra törekszik, hogy újabb meg újabb felfedezett területrészeken élhesse ki magát. Ez folyton így folytatódik ahhoz a mesebeli hétfejű sárkányhoz hasonlóan, amelynek ha egy fejét levágják, hét másik nő helyébe.

Céltalan tehát a sárkányfejekkel harcbaszállni; azaz a bűnt büntetéssel nem lehet megsemmisíteni és elsorvasztani, mert az csak annál terebélyesebben lép újra a küzdőtérre, amikor mód és alkalom kínálkozik a számára. Belülről kell ezt a hétfejű sárkányt megtámadni, még pedig mindenkinek a saját magában elrejtett jóval; mindenki csak önmagában tudja ezt a harcot megvívni a benne elrejtett jó lelkiséggel, a jobb, a tisztább után való erőteljes vágyakozással.

Mindenesetre előbb ennek a jó lelkiségnek biztosnak és erősnek kell lennie, hogy harcba szállhasson a hibás, elfajult lelki természettel.
Az ember megszokja, hogy ez a benne lévő elfajult lelki természet, mint valami élősdi, mind többet szív el egyrészt a világból, másrészt pedig - mivel ez a természet önállóan akar élni - a jobb és igazabb behatások élvezetétől, a pihenéstől, az elmélkedéstől; sőt az önmagába tekintéstől is elvonja a lélek figyelmét úgy, hogy azután már a lélek úgyszólván kizárólag ennek a törekvésnek a szolgálatába lép, hacsak magához nem tér és ki nem szabadítja magát ennek az elfajult természetnek kényszerítő elvei alól.
Mit tesz ezzel ellentétben a bölcs? S egyáltalában miért nevezik bölcsnek azt, aki kevéssel beéri, aki nem akar semmit, mert igényei nincsenek? Azért, mert ha az embernek valamiben nincsenek vágyai és igényei, akkor abban nincs is hiányérzete, azon a téren megszűnnek a kötelezettségei és a lelkének nagy része felszabadul; az a része t. i., amely mint valami gépezet, éppen azoknak az igényeknek a kielégítésére volt úgyszólván átcsoportosítva. Az ilyen ember nem akar semmit, nem hiányzik neki semmi, mert kevéssel is beéri; így nem látja a külvilág ridegségét és igazságtalanságát; nem ütközik össze más önző, gőgös és hitvány természetekkel, mert az ő csekély igényeivel elsiklik ezek mellett. És miután így nem tűnik fel másoknak, az ő igénytelenségét sem irigyli meg senki. Így nincs mit féltenie, mivel nem vehetnek el tőle semmit, mert az ő igénytelensége mások szemében nem kívánatos. Ezért nagy részben nyugalmat élvezhet ott, ahol más embernek fáradságos küzdés nyugtalan érzés, hiábavaló erőpazarlás az osztályrésze.

Az embernek első lépése tehát ahhoz, hogy a földi életben nyugalmat és pihenést élvezhessen: a kevéssel való megelégedés.
Nemcsak az anyagiakat értem ez alatt; a lelki igényeket is a legkisebbre kell visszafejleszteni. Mert ha az ember nem vár senkitől semmit, akkor nem csalódik, hogy nem kapja meg azt, amit nem is várt; ellenben mindig újabb és újabb örömökre talál, amikor olyanfélét kap, amire nem gondolt, amit nem várt. Így gazdagnak érzi magát, mert mindig feleslege van.
Tulajdonképpen az embernek a szeretettel is úgy kell bánnia, mint az anyagi embernek a gazdagságával: nem szabad várnia, nem szabad igényelnie, hanem önmagában kell elég szeretetnek lennie, sőt annyinak kell lennie, hogy abból másnak is adhasson. És hogyha nem vár és mégis kapott, az számára mindenesetre újabb tőkefelesleget jelent, amelyet mint értékes ajándékot könyvelhet el.
Nemcsak anyagi értelemben kell ám venni a szeretetet, mivel a szeretetnek is vannak élősdijei. Ezek először csak a szeretetre éhesek, mivel bizonyos emberek szeretete és becsülése bizonyos kilátást nyit számukra, hogy ezen a szeretetszálon keresztül az illetőket a saját céljaik szolgálatába állíthatják.

Bizony nem minden ember előtt szent dolog a szeretet és a bizalom! Az önző és gőgös emberek a szeretetet is úgy minősítik, hogy az ő életük, az ő testi megjelenésük körül keretet kívánnak alkotni a mások szeretetéből.
Persze ezt a keretet a saját gondolkozásuk és ízlésük szerint alakítják ki, hogy ebben a keretben minél inkább kiélhessék hiúságukat, dicsvágyukat, önzésüket és gőgjüket.
Nézzetek csak szét azok között az emberek között, akik anyagiakban nem szűkölködnek, az ú.n. magasabb társadalmi osztályban: milyen nagy értéke van ott a tehetségeknek, legyenek azok bármilyen terén a lelki életnek! A gazdag emberek igyekeznek a tehetségeket a maguk számára megvásárolni, hogy körülöttük a keretet szebbé, fényesebbé és művésziesebbé alakítsák át. A hiú embernek mennyire fontos és szükséges, hogy megszerezze magának a hízelgőket, hogy ezek hazug szavaikkal az ő lelke számára édes italt készítsenek, amelyet ő minden pillanatban szürcsölhet és tőle megrészegedhetik, hogy az ő lelkében élő hiúság kinyújtózkodhassék és önmagát különbnek, igazabbnak, érdemesebbnek, jobbnak, szóval a többi felett állónak érezesse és láthassa az életben!
Nézzétek meg még azoknak az embereknek a csoportját is, akik éppen a szellemvilág kapuja előtt állnak, hogy tülekednek, hogy verekednek egy-egy kis dicsőségért, az átlagból való kiemelkedésért s ha már másért nem, legalább a hiúságnak azért a kicsiny kielégüléséért, hogy elhitessék, hogy ők helyesebben, okosabban gondolták el a dolgokat. S egynek mindig ez a
refrénje: "ugye, hogy nekem volt igazam, ugye hogy én helyesebben ítéltem meg?" Ezért a kicsiny kielégülésért mennyit izgulnak, mennyit áldoznak fel az emberek a lelki érzéseikből!
És ez mind a szeretet leple alatt történik, a szeretet jelszavával, amelynek a dicsőségvágyó, hiú lelkek felülnek. Mert hiszen a bűn nem mindig ott kezdődik, ahol az eszmék, a gondolatok, a szavak élesre fent pengéjével vívják meg a harcot az elsőségért az emberek, hogy a bennük lévő hiúság, a bennük meghúzódó uralkodni vágyás és feltűnési vágy kielégülhessen. Az ilyen ember, amikor nem elégülhet ki, amikor nem talál érvényesülési teret, megsebzetten magába zárkózik és dacosan visszavonul, s egy szót sem szól, ha kínálják is a szeretettel, hanem ridegen visszautasítja azt azzal, hogy nem kell neki, nem szorul rá. Belül pedig gyötrődik és kínlódik a lélek, mert nem találta meg a kielégülést, nem sebezhette meg, nem szenvedtethette a másikat, nem téphette le róla azt a csillogó köntöst, amelyet magára szeretett volna felölteni.

Éppen az ilyen kielégülésre alkalmat nem találó lelkek azok, akik a legtöbbet hangoztatják a szeretetet és a legtöbbet cselekszenek azért, hogy ők maguk minden körülmények között nagyobbak, kiválóbbak lehessenek másoknál, sőt még szolgálatokat is hajlandók tenni, csak hogy elismerjék róluk, hogy ők nem olyanok, mint az átlagemberek, hanem jobbak, igazabbak, fénylőbbek.
Sok jónak látszó cselekedet jön létre a hiúság indíttatására. A világ szerint jóknak tartott emberek nagy része önmagának tetszeleg, önmaga előtt hivalkodva igyekszik azt a bizonyos jót magából kitermelni, láthatóvá tenni, csak azért, hogy a világ előtt mint jó és igaz ember tűnjék fel.
Ez a lélek alakoskodása. Az ilyen lélek azonban olyan, mint a sebesen rohanó hegyi patak, amely mihelyt ellenállásra talál, zúgó örvényt képez s ha csak egy kavics áll is rohanó sodra elé, magasra szökell a vize és mert megütközött, kivág a sodrából.
Az emberi lélek érzései is: a jó a rosszal, a tökéletes a tökéletlennel együtt így hömpölyög az élet eseményeiben. Amikor a körülmények kedvezően alakulnak körülötte, bármilyen szennyes legyen is az a víz, ha a nap rásüt, csillogóvá válik. Így az emberi léleknek is vannak alacsonyabbrendű érzései és ha azok számára kedvező alkalom kínálkozik, hogy kiélhessék magukat - t.i. ha a nap rásüt, azaz a körülmények éppen úgy alakulnak, hogy a látszatot fel lehet használnia, - akkor szívesen felveszi magára a csillogó leplet, azaz a szeretet látszatát, hogy a hiúsága ilyen kedvező formában élhesse ki magát. A jobb érzései talán éppen a lélek mélyére vannak fordulva, s úgy azok nem csilloghatnak elő, mert a körülmények nem az ő jobb érzéseinek, hanem éppen a felszínre kerülő rossz érzéseinek kedveztek s így azok élhették ki magukat.
Azért titeket ne tévesszen meg a látszat szerint való jó és ne vessétek meg a látszat szerint való rosszat, mert sokszor a látszat szerint való rossz alatt a léleknek csillogó érzése húzódik meg, legfeljebb talán a körülmények nem voltak kedvezők arra nézve, hogy ez a jobb felszínre kerülhessen, hanem ahelyett valami ütközés folytán a rossz került felszínre és maga a lélek szenved ettől a rossztól, ettől a sötéttől és fájdalmasan menekül a vigasztalás gondolatához. Az ilyen embert, aki sokszor rosszat cselekszik, aki sokszor nem tud a rosszal megküzdeni és elbukik, egy kis jóakarattal, egy kis biztatással, egy kis szeretettel meg lehet menteni; egyszerűen lekaparjátok a lelkéről azt a neheztelő, duzzogó érzést és nem egyszer a legszebb, a legigazibb érzést találjátok alatta; és hogyha megbecsülitek, ha elnézitek és nem veszitek észre a hibáját, hálás és szeretettel ragaszkodó barátotokká válik.
Sokszor, amint mondom, a látszatos rossz alatt több a valódi jó, mint a látszatos jó alatt, mert a látszatos jó alatt sokszor ott van a gonosz érzés, a hiúság. Azért az ember sohase legyen előítéletes, ne tévesszék őt meg az emberek cselekedetei és beszédei, mert nem az adja meg az ember valódi értékét itt a szellemi világban, ami a földön látszott és látszik, hanem az, hogy mi volt az indító, mennyire van kifejlődve és milyen erős a benső én. Mert mondom, nem az a fokmérő, hogy ki mit cselekedett és hogyan állta meg a próbákat; mert nem mindenkinek egyformán vannak ütközései és nem mindenki egyenlő fokozatról öltött testet a földön! Hanem az a mérvadó az ember lelkének a megmérésénél, hogy tulajdonképpen mennyi benne a leszűrt jó, azaz a megpróbált, az önmaga által is teljesen átértett, megértett és céljához siető jó.


folyt. köv…

UI:

MAGYAR NEMZETI DIGITÁLIS ARCHÍVUM
https://mandadb.hu/

Pünkösd - Felvezetés
Zita médium 2008. május 11.

A Napszellemnek csodálatos tanítása, amely a legnagyobb igazságra vezet minden hivőt és keresőt. Az Igazság tudása a Világosság, ami nem más mint a szellemi tudás és ne feledjük, hogy a mi urunk a Jézus Krisztus önmagát a Világ Világosságának nevezte meg. A Pünkösd ünnepe pedig arról szól, hogy mi is szabad akaratból igyekezzünk, hogy részesülhessünk ebből a világosságból.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Égnek még a pünkösdi tüzek kiolthatatlan lánggal, melegséggel és fénnyel. Meggyújtattak Jeruzsálemben az első pünkösd napján. Meggyújtattak azok részére, akik várták a mi Urunk, Jézus Krisztusunk igéretének beteljesedését, hogy a hazakívánkozók az ígéret szerint ne maradjanak árván, hanem mindenki Szentlelket vehessen, hogy annak világosságánál lássa az utat, annak melegségénél összekapcsolódhasson embertársaival, és ajándékaiban részesülhessen.
Azóta hol gyengébben, hol erőteljesebben, de égtek a pünkösdi tüzek és ha meggyöngültek vagy majdcsak nem kialudtak: az az ember hibája volt, mert a tűzre vigyázni kell. A tüzet őrízni kell. A tűz felett örködni kell. De az ember időnként megfeledkezett az életet adó tűznek táplálásáról. Megfeledkezett a krisztusi igéretről és világosságért, a vezetésért nem a Szentlélek munkásaihoz fordult, hanem a maga elképzelése és téves igazsága szerint próbálta életét és jövőjét alakítani.
Kétezer földi esztendő alatt a teremtő Isten és a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindig gondoskodott arról, hogy a pünkösdi tüzek véglegesen ki ne aludjanak, az utolsó időkben pedig különösképpen felszította azokat. Az 1800-as évek derekától nagy csoda megy végbe a földi világban, a földi ember részére: a Szentlélek újabb és újabb hasábokat rak a pünkösdi tüzekre, hogy annak fényénél a sötétedés beállta előtt mindazok, akiknek elegük volt a földi világ fájdalmaiból, betegségeiből, csalódásaiból és a halálból, hazatalálhassanak.
Ki is, mi is tulajdonképpen a Szentlélek? Többnyire az egyházak nem tudnak helyes és pontos választ adni erre. Kijelentik, egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Csakhogy ez minden természeti jelenségnek és törvénynek ellene mond. Ugyanis egyben nem lehet három különböző személy, három különböző szellemiség. Tehát ha valamiben egyek, akkor egyek azokban az isteni tulajdonságokban, amelyek az egész világot fenntartják és kormányozzák. De mind a három különböző egységet alkot. Tehát így is mondhatnám, hogy természetben hasonlóak, de külön-külön egyéniségekről van szó. Egy az Isten öröktől fogva, aki örökkön-örökké lészen.
A Fiú nem egyetlen szellem, hanem az elsőd teremtményeknek kimondhatatlan sokasága, akik minvégig hűek maradtak az isteni törvényekhez és beérkeztek a tökéletesség állapotába. Közülük az egyik legkiválóbb fiú, elsődteremtmény, a mi Urunk, a Jézus Krisztus. A Szentlélek meghatározása már kicsit összetettebb. Tehát lélekről, azaz életerőről van szó. A teremtéskor az Isten lelke töltetett ki a meg nem lévőre, a semmire, a nincsre, hogy ezáltal az termékennyé váljék, élettel telítődjék és ezáltal létezzen, legyen. Tehát Istennek lelke kiáradt és ezáltal a semmi élővé, fénylővé, csodálatossá vált. Az Isten Szentlelkének csak azt a meghatározást adhatjuk, hogy ahol Istennek kiárasztott lelke be nem szennyeződött, az maradt meg isteni Léleknek.
Mindazt, ami a teremtmények bukása által szennyessé vált, már világlélekként definiáljuk.

összeállítottra: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Pünkösd
Adai közlés - Újjá kell születnetek
Harc a sátán ellen
A színekről
Héra szellem intelmei
HANG - Szilárd talajra vágyom
Atlantisz és a migránsok vándorlása



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxGJRnBvE3U6yYFBw?e=VGlFkw
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=X0eiC3Hmj2k
Ludmilla mama – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=cQpOJLpjIBE
Egy leprás nő és az ő orvos fia – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=gI0l3cotsro
Üzenet a szellemi szférából készülve leszületésre – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=FmFLkafuU4g
Ítélet önmagunk felett – Dombi Ferenc

https://www.youtube.com/watch?v=k5rFXBXqIH0&t=56s
Jelenések 77. – Minden rossz véget ér - Reisinger János

HOGYAN KÜZDHETÜNK SIKERESEN ROSSZ TERMÉSZETÜNK ELLEN? 2 rész
"Névtelen Szellem" tanítása


Hogyha ebből a jóból elég van a lélekben, de még a rosszból is van, akkor az isteni Gondviselés módját ejti annak, hogy ez a jó elvégezhesse a maga harcát azzal a rosszal, amely nyilvánvalóvá lesz a szellem előtt. És hogyha az ilyen ember megtalálja a lelkének azt a biztatását és a hit által megvilágítva látja maga előtt azokat az igazságokat, amelyekre az egész bizalmát felépítheti s amelyekbe az ő egész lelkét belehelyezheti és amelyek előtte mint nagy értékek jelennek meg: akkor az ilyen lélek azokon a próbákon, amelyek eléje adatnak, diadalmaskodni is fog.
Azonban igen sokszor van az, hogy alacsony és fejletlen lelki képességekkel rendelkező szellemek a földön jó és kedvező talajba ültettetnek, hogy a lelkükben lévő kicsiny jóakarat, kicsiny jóindulat megerősödhessék s az életben egy kissé elhelyezkedhessék, hogy megszeresse az életet magát, megszeresse azt a bizonyos jót, amit az ő lelkében még ki kell képezni. Az ilyen emberek nem szenvednek megpróbáltatásokat, vagy csak nagyon ritkán; simán élik végig az életet és sok nagy és szép tapasztalatra tesznek szert. De igen sokszor visszaélnek a kedvező életkörülményekkel, mert ha a lelkükben le is van takarva a rossz nagy, vastag erős takaróval - mert a természettörvény segítségével letakarja azt a Gondviselés, hogy túl erős kilengések ne jöhessenek létre - mégis úgy érzi a lélek természete, hogy most kiélhetné magát - de mivel meg van kötözve és nem tud szóhoz jutni, mert a sárkánynak mind a hét feje le van szegezve, azért csak hánykolódik, csak mozgolódik, azonban a benne felsorakozó érzéseknek nem tud nevet adni. Szeretne valami nagy jót vagy valami nagy rosszat elkövetni, azonban sem az egyikhez, sem a másikhoz nincs elegendő ereje, felkészültsége, vagy emberileg kiképzett intelligenciája, sem pedig olyan lehetőségei nem adódnak, hogy kiváltságos helyzetbe kerülhessen - egyszóval nem éI próbát - tehát bárhogyan vágyódik is, az ilyen mégsem tud sem nagyon elbukni, sem nagyon felemelkedni.
Természetesen a lélek minden állapotban kifejtheti a maga vágyait és válogathat az ő vágyai szerint a lehetőségekben. Mert hiszen minden életnek vannak jóra, vagy rosszra való lehetőségei és a lélek mindenféle állapotban kiválaszthatja magának a jót vagy rosszat, hogy azokkal az ő vágyai szerint éIhessen. Azonban minden egyes ilyen élet után megérik a rossz és a jó a maga következményeivel együtt, habár a szellem sokszor maga sem tud róla.
Hiszen nem világos ítélőképességgel és nem világos látással indul bele az életbe és nem is világos értelemmel fejezi azt be. Mások vannak hivatva az ilyen emberek lelkében szétválasztani a jót a rossztól és tisztázni az ő szellemi helyzetét aszerint, hogy amit cselekedett, amiben magát kiképezte, azért megkaphassa megérdemelt jutalmát, vagy bűnhődését.
Tehát az emberi lélekben együtt van a jó a rosszal egészen addig, ameddig vagy az egyiknek, vagy a másiknak túlsúlyban való kifejlődését elő nem segíti a saját szellemének a munkálkodása, vagy renyhesége. Az ébren munkálkodó szellemek az átélt tapasztalatokból következtetéseket vonnak le; ezek a következtetések azután bölcsességgé tömörülnek. És hogyha a szellem sok szenvedésen megy keresztül és a sok szenvedés eredményeképpen valami piciny igazságot megsejt és ezt az igazságot az élete folyamán annyira tudja kamatoztatni, hogy abból hit fejlődjék ki, akkor, legyen bár a legmélyebben süllyedt szellem, ez a hit, amely őt az igazság keresésére indítja, ha belekapaszkodik az Isten kegyelmébe, nagy és hatalmas eredményeket hozhat hétre.
Éppen ezeknek a küzdő, szenvedő, sok megpróbáltatást tapasztalt szellemeknek van szükségük a kegyelemre; ezekért jött az Úr, hogy az ilyen lelkeket, akik hiába akartak és akarnak minden erejükkel és képességükkel felemelkedni azokból a nyomasztó állapotokból, amelyekbe minden egyes alkalommal jutottak, megvilágosítsa és elvezesse a gyötrő és kínzó helyzeteikből, hogy ezekből kiemelkedve, az igazságnak nagyobb mértékét ismerhessék meg, a lelküket ahhoz mérjék és tapasztalhassák, hogy a lelkükben megnövekedett az igazság. És amikor már az ő igazságuk annyira megnövekedett, hogy munkát tudnak vállalni a náluk még nyomasztóbb helyzetben lévők megmentéséért, akkor az Úr munkába küldi őket és megbocsátja, eltörli bűneiket, gyengeségeiket, gyarlóságaikat, hogyha azt a munkát, amelyre őket kiküldte, minden emberi hiúságtól, minden emberi dicsőségvágytól mentesen végzik el.
Talán mondanom sem kell, hogy azoknál a szellemeknél, akik már lelkükben kiépítették az igazságot, de még nem tisztultak meg azoktól a káros lelki behatásoktól, amelyek még mint tévedések, mint felbontatlan homály ott időznek a lélek redőiben - mivel a munkálkodás ideje és folyama alatt a léleknek sokszor szüksége van az ő összes erőkészletére - ezek a hibás, addig meg nem világított lelki rétegek egy pillanat alatt átvilágíttathatnak anélkül, hogy ők maguk abban próbát szenvednének. Az ilyen szellemek a mások próbáiból, a mások vereségeiből vonják le a következtetéseket, amikor segítségére sietnek olyan szellemeknek, akik ezeken a hibákon elbuktak.
Pedig ezeket a hibákat még a segítők maguk is alig-alig fedezik fel önmagukban; még megpróbáltatást nem is szenvedtek bennük s éppen azért még nincsenek is azok az ő lelkükben sem jónak, sem rossznak minősítve. De az ilyen lélek az ő jóakaratával és igaz törekvésével a mások eseteiből tanulva, magára nézve is már eleve kötelezővé tette az ilyen hajlamok esetlegesen felmerülő terjeszkedési vágyának a kiirtását. Így tehát ezek a homályos rétegek anélkül is kitisztulhatnak, hogy ezekben próbát kellene szenvednie a léleknek, mert az Úr mintegy megvilágítva megmutatja előtte azokat a rétegeket, amelyek ugyan még homályosak a lelkében, de a mások lelkében látva, megirtózik tőlük és megutálja azokat a bűnös hajlandóságokat és egy pillanat alatt, mint égető tűz vonul végig a léleknek ezen a rétegén az az elhatározás, hogy minden effélétől távol tartja magát, mert megutálta és meggyűlölte azokat anélkül, hogy bennük kellemetlen visszahatásokat kellett volna átélnie.
Így a szemlélődő, éber lélek sokszor olyan hibáktól is megszabadul az Úr kegyelme által, amely hibák még az ő lelkében tudatosakká sem váltak. Ez a jutalom azokért a munkákért, amelyeket igaz szívvel és lelkesedéssel, hiúságtól mentesen végez a lélek az Úr szőlőjében.
Az Isten kezében sok olyan megoldás van a megtérő és bűnbánó lélek számára, amiről az ember az ő értelmével fogalmat sem tud alkotni magának.
Azért mondom én nektek emberek, akik némi ismeretre eljutottatok a természettörvény igazságában és a rideg törvény betűit, kiálló szögleteit megjegyezvén magatoknak, megtanultátok, hogy a bűnnek következménye a bűnhődés, és ebből magatoknak egy formát, egy szabályt alakítottatok ki és sötétet, világosat, kicsinyt és nagyot, tökéleteset és tökéletlent, mindent erre az egy formára húztok rá és így alakítjátok ki magatoknak az igazságot:
ne ragaszkodjatok az ilyen igazsághoz, amit emberi ésszel okoskodott ki a halandó ember! Mert az a szögletes igazság nemcsak abban a formában él és van, amit ti láttok a földi világban, hanem van ennél sokkal komplikáltabb, sokkal körülményesebb eredménye a rossznak; sokkal gonoszabb elszenvedni valója van annak, aki az igazságot megkerüli és gonoszul cselekszik, olyan, amilyenről tinéktek embereknek még csak képzeletetek sem lehet. A szenvedéseknek, a gyötrődéseknek olyan állapotai és világai várnak a gonosszal telített szférákban, amilyenekről nektek, embereknek, fogalmaitok sincsenek. A bűn nem itt, a látszatvilágban büntetődik; az igazság nem itt teljesedik be, hanem a lélek mélyén, ahonnan az ok származott, ott teljesedik be a mérték, ott telik meg a pohár, a szenvedések pohara.
Ezzel szemben az Isten kegyelmi tényében, amelyet az embereknek felkínált a megtérés által, olyan világok születtek, olyan körülmények alakultak, ahol minden legkisebb jó, minden legkisebb igaz kiteljesedhetik, felszaporodhat és eredményekben meggazdagodhat; és az ember lelkének mindenütt bőséges alkalom kínálkozik, hogy a lélek abból táplálkozhassék, erősíthesse és gazdagíthassa magát. Ismeretek, lehetőségek sokrendbeli formákban állnak a lélek elé, hogy minden oldalról megvilágítva szemlélhesse azokat és megtanulhassa mindazt, ami az ő lelkének tisztulására, javulására, erősödésére és boldogulására szolgál.
Az Isten gondviselésében olyan felkészült munkálkodó szellemek csoportjai vesznek részt, akik eltelve Isten szeretetével és jóságával, nem találják soknak a fáradtságot, nem találják hiábavalónak a munkát azokért, akik a jóhoz kapcsolódva ahhoz ragaszkodnak, és azt szeretnék, azt óhajtják követni. És hogyha a szenvedések világa gazdag a gyötrelmek, a rettegések, az üldöztetések, a nyugtalanságok sokaságában: az Isten világa, a kegyelem világa ezerszerte gazdagabb az enyhülés, a pihenés, a javulás, a boldogság felkínálásában. Mert a jóban mindenütt Isten lelke él és mindent kiáraszt azokra, akik Őt keresik és Hozzá akarnak tapadni.
E között a két világ között áll a természettörvény világa, az a bizonyos szűk és lapos kárma világa, amelyet ti emberek, hogyha a ti hibás természetetekkel kezdetek megismerni, az merev, szűk és keskeny keretet rajzol bele a lelketekbe; és ti beleszorítjátok önmagatokat és másokat is ebbe a szűk keretbe és azt mondjátok, nincs tovább! Behunyjátok a szemeteket, nem néztek fel a nap, a világosság, az igazság felé, de nem láttok le a szenvedések sötét világába sem.
Az emberi lélek minden egyes hibás hajlama számára külön-külön megvannak a lehetőségek, hogy a felszínre kerülhessenek és kiélhessék magukat. De az emberi szellemnek minden egyes ütközésből, minden egyes próbából le kell vonnia a következtetést és a legpontosabban elkönyvelnie a lelkében azokat az eredményeket, amelyeket elért, legyenek azok jók, vagy rosszak. És ha ilyen szorgalmasan elkönyveli azokat, végeredményben mégis csak tanul belőlük még akkor is, ha nem rajzolódnak ki előtte olyan tisztán azok az igazságok, amelyeket az Úr itt hagyott az ő lefektetett törvényébe.
De én mondom néktek: higgyetek és bízzatok azokban az ígéretekben, amelyeket Isten adott a megtérő földi ember számára. Ragaszkodjatok erősen ezekhez az ígéretekhez; higgyetek bennünk a lelketek egész erejével és bízzatok abban, hogy nem vagytok elhagyatva. És ne tekintsétek a földi életet annak az alkalomnak, hogy mindent megfizethettek. Nem fizettek meg semmit, mert lépésről lépésre az Isten kegyelmére szorultok még akkor is, ha a legjobbat akarjátok cselekedni. Magatok nem vagytok képesek semmire, ami jó.
Higgyétek el, hogy az Isten segíti meg a jóratörekvő lelkeket! Csak nem abban a formában, amelyet az emberek akarnának előírni, hogy ezen vagy azon a módon segítse meg őket az Isten. Legyen az ember szerény és alázatos és várja az Isten kegyelmét, hogy az az ő életében megnyilatkozzék; keresse a jót és igazat és cselekedje azt; ne törődjék vele, hogy milyen eredmény jő reá; ne törődjék azzal, hogy a világ és a gonosszal telt emberiség mit felel rá, hogyan fogadja azt; ő cselekedje a legjobbat belátása szerint, a megismert jó és igaz szerint. Ez a fontos. Mert mindenkinek a maga megismerése szerint való jó és igaz a maga törvénye.
Mert ha az ember nem úgy cselekszik, amint ő jónak és igaznak tartja, akkor már ítéletet cselekszik magának, mert a saját lelke ítéli el őt az általa elfogadott törvény alapján.
Tehát minél több jót és igazat megismertek, annál magasabbrendű törvény őrködik és ítélkezik felettetek, mivel azt a ti lelketek elfogadta.
Ha pedig így cselekedtek, aszerint az igazság szerint, akkor ez a törvény az ő világos és melegítő sugaraival bearanyozza az életeteket, megelégedéssel, örömmel és boldogsággal hinti be a lelki világotokat. Ha ti adtok a külső világnak bizonyos mennyiségű jót, bárha csak látszat szerint valót, s ha úgy látszik is, hogy az a jó elkallódott, megsemmisült, ne higgyetek ennek a látszatnak, mert ami jó van, ami jót a lelketek érzésben, meggyőződésben, igazságszolgáltatásban, munkában és szeretetben kitermelt és széthintett, azt meg nem semmisítheti a gonosz, az érték marad, éppen olyan érték, mint az arany, amely vékony erek alakjában elrétegeződik a kő között, a vas között. Ugyanúgy a jó is, ha a rossz közé téved és nem jut is felszínre a ti életetekben, mindegy, az nem vész el, hanem magához vonz másik jót, amely valahonnan máshonnan, ismeretlen személytől, ismeretlen lélektől indult ki a világba, és összetapad azzal. És ha csak egy lélek találja is meg azt az elrétegeződött aranyerecskét, az felfigyel rá és azt
mondja: aranyat találtunk a vas között, a kőzet között. És nézzétek meg:
felrobbantják a hegyeket, kiássák a bányákat, hogy az elrétegeződött aranyerecskéket kibányásszák onnan. Mindig lesznek, akik az aranyért leszállnak a mélybe és felhozzák a felszínre, bár sok kőtörmeléket, súlyos vastömegeket kell az útból elhordaniuk. Így a lelkeknek is sok súlyos és nehéz terhet el kell hordozniuk, sok fájdalmat el kell szenvedniük és elfogyasztaniuk a szenvedések világaiban, ameddig egy kicsiny igazra, egy kicsiny jóra, egy kicsiny aranyerecskére találnak. De az arany nem vész el, azt kibányásszák a salak közül, összeszedik és kincstárakba helyezik el, hogy a világ gazdagságát szaporítsák vele.
Ne sajnáljátok hát a jót, a megismert jót és igazat szétszórni az emberek között, ameddig itt, a mulandó világban éltek, mert az a ti lelketek terméke marad, azt nem veheti el tőletek senki és semmi; bármilyen földinduláson menjen is keresztül az a réteg, amelyben ti azt az igazságot elhelyeztétek, bármily vastag por és kőréteg rakodjék is reá: a természettörvény köteles azt nektek visszaadni. És ha az ég és föld összeomlik és minden megsemmisül is körülöttetek, amit a ti isteni jótól és igaztól áthatott lelketekből elhintettetek a világba, arról a természettörvénynek be kell számolnia. Mert Isten gondviselő törvénye, Isten gondviselő szeretete és igazsága számon kéri azt, ami az övé, ami örökkévaló; visszaveszi azt a mulandótól és senkinek sem adja, egyedül annak, aki az ő nevében cselekedte azt.
Így tehát semmi sincs elveszve, semmi sem megy kárba; előttetek az örökkévalóság és hogyha Istenben éltek nincs idő, nincs tér, sem halál, sem az életeknek egész sorozata, ami elvehetné tőletek, amit egyszer az Istenhez kapcsolódva, Istenbe helyezkedve megszereztetek magatoknak és megcselekedtetek. Felettetek talán örökkévalóságok múlhatnak el, talán eleshettek, talán a mélyre bukhattok, de a jó cselekedetek, az igaz hitből fakadó imák, az igaz szeretetből eredő munkák tieitek maradnak, azokat nem veheti el senki tőletek. Érdemes tehát a mulandó világban a magatok számára örökkévaló értékek magvait elhintenetek, mert velük hattok elsősorban a változások világára; a változások világában pedig az ütközések által a jó is szétbomlik, hogy befogja a rosszat. És lehet, hogy a jónak csillogó köntösében egy idő múlva a rossz, a tévelygés jelenik meg és szedi össze a maga számára a dicsőséget és a dicséretet - talán éppen azzal az igazsággal, amelyet ti adtatok a világnak.
De ez ne tévesszen meg titeket, mert az a csillogás elmúlik, mert el kell válnia a változások világában egymástól a fénynek, amely megy a fény hazájába, az árnyéktól, amely pedig megy a sötétség hazájába.
Azért tisztítsátok meg magatokat az árnyéktől és öltözködjetek fel a fénybe, hogy az Istentől kapott igaz és jó rajtatok ragyogjon, a ti érzésvilágotokon, a ti gondolataitokon és a ti cselekedeteiteken, hogy ez a lelki ruházat megnyissa számotokra a fényhazát, hogy annak polgáraivá lehessetek és ott eltűnjék a lelketekből a fájdalom és kétség, eltűnjék a szenvedés és bizonytalanság, mert az örök igazság hazájában megszilárdulva és megerősödve a ti hitetekben valóságot találtok és megrögzítitek az életeteket az örökkévalóságban.
Azután többé nem hánytorgat benneteket a sors kereke hol fel, hol le, hanem egyenes út áll előttetek az örökkévalóságban: megtisztult, felmagasztosult és megdicsőült élet, amelyet csupán azzal szereztetek meg magatoknak, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, elfogadtátok az Isten megkeresését és megálltatok a bűn útján, nem makacskodtatok, nem téptétek ki magatokat az Isten kezéből, amikor megfogta a kezeteket, hogy hazavezessen benneteket.
Ne kételkedjetek hát, és ne helyezkedjetek szembe azzal a jósággal, amely jóság áldozatot hozott, mikor leszállt ide, a sötétség birodalmába, a bűnök és tévelygések hazájába, hogy elhintse azokat az Igéket, amelyek minden egyes lélek részére a megváltást és a szabadulást hirdetik.
Fogadjatok szót. Ne keressétek a lehetetlent, amikor a lehetőség itt áll előttetek Istentől adva, hogy az életnek minden percét, minden körülményét felhasználhassátok a magatok részére.


+ + +
Közreadja: Koltai István

Forrás: EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS I. kötet (105-120 oldal) A "Névtelen Szellem" tanításai Eszter médium útján.

UI:
Tolmács hologram (Magyar felirattal)
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=ncfw0amXv98&feature=youtu.be&fbclid=IwAR2DXWNqXvkKe8-cq1BOkRHyc6X6CqLtHAe0waxae9QeMGNfTcj8gVIVYpQ

PÜNKÖSDI SZÓZAT


Ima

Mindenható, mindeneket átfogó és éltető hatalmas Istenség! Mély és kifejezhetetlen alázattal borulunk le a végtelenséged előtt, hogy teljes lényünkkel megköszönjük az Életet, melyet Önmagadból hoztál létre. Atyám, Te magad vagy az Élet, az Örök élet és minden Belőled származik ami él, mert Te élteted a Te lényed kisugárzásával. Tehát ahol Élet van, ott Te jelen vagy az életnek a legmagasabb hatványában. És ahol Te jelen vagy, ott jelen van a Te Lényed és lényegiséged, gyakorlatilag a Te Országod. Így mindenütt a Te Országod jelen van, így bennünket is Ez vesz körül, csak az Előtted lelkileg zárt ember ezt az isteni jelenlétet nem tapasztalhatja, esetleg a jelenlétednek, az éltető erők jelenlétének nyomaiból következtethet a mindenütt jelenvalóságodra. De ahogy tisztul a lélek, úgy nyílik meg Előtted és tapasztalja a Belőled kisugárzó, mindeneket éltető Szeretetet, vagy legalábbis annak egy kicsiny sugarát. Ha többet fogadna be, mint amekkora a nyitottsága Feléd, nem tudná elviselni és belehalna. De ahogyan tisztul a lélek a szenvedések, fájdalmak, majd a szeretetnek a gyakorlása által, úgy mind többet befogad a Te Lényedből és annál nagyobb mértékben támad fel a lelke és gyorsul fel a fejlődése.

*

Kedves földi testvéreink, barátaink, az Úr Jézus nevében köszöntünk benneteket Isten szeretetével, tiszta bölcsességével és erejével átitatott és áthatott világából, a Szentlélek világából, szférájából.
Azzal a céllal küld bennünket Isten közétek, mint a Szentlélek munkásait, hogy diadalra vigyük közöttetek, emberek között Istennek, vagyis az Úr Jézusnak akaratát, amely nem más, mint az, hogy minden bukott szellem meghallja és kövesse a hazahívó szót, amelyet Isten harsonáin, azaz rajtunk, Szent Szellemeken keresztül folyamatosan sugároz a bukott világokon élő szellem-gyermekeihez.
A Szentlélek, mint isteni erő, mint az Úr akaratának megnyilvánulási formája, mert nem csak az Istenről szóló beszédnek van ereje, hanem az Úr akaratának is, egy isteni erő, amelyet ha kellő mértékben, hittel (és itt van jelentősége a hitnek) magához képes vonzani az emberi lélek, megérezheti Isten akaratát és lesz kellő ereje annak követésére. Ebben segítünk mi nektek, a Szentlélektől áthatott szellemek, akik képviselni és megvalósítani vagyunk hivatva az isteni elgondolást. A Szentléleknek tehát az a feladata, hogy kiemelje a vesztébe rohanó emberiséget a világból, és kimunkálja benne egy magasabb igazságnak a talaját, illetve alapjait, amelyre aztán az ember fel is építheti magában, mint alapra azt a magasabb igazságot, amely átvezeti őt egy tisztább világba, az eljövendő megújult földre. Mert ugyanis ahhoz, hogy az embert be tudja vonzani,- merthogy a hasonló hasonlót vonz-, ez az elkövetkezendő világ, olyan beállítottságúnak kell lennie. Ameddig viszont az embert ez a kárhozatra ítélt világ vonzza, ameddig a vágyvilágában ott él a paráznaság, falánkság, gőg, az uralkodni vágyás stb, addig még ehhez a jelenlegi világhoz tartozik és vele együtt kárhozatra ítéli az igazság törvénye. Ebben az esetben a lelki ruhán még nagyon sok foltozni való van és sok a megtisztítandó felülete, területe a léleknek. Ekkor, vagyis a számadás napján lesz az, amikor senkit, így Istent sem lehet becsapni, mert mindenki oda vonzatik be, ahova a lelke vágyódik és tartozik. Ekkor már nem lehet szépíteni az embernek magát senki előtt, mert mindenkinek a vágyvilága oda fogja szállítani őt, ahová valójában tartozik.
A Szentlélek már az Ószövetségben is munkálkodott, de igazából hathatós munkát csakis azóta végez, amióta az Úr elküldte a földre az Atyától a Szentlelket. Tehát több mint 2000 éve munkálkodik a Szentlélek, az emberiség folyamatos feltámadásáért, a krisztusi képmásra való átformálódásáér, egyetlen egy pillanatért, az utolsó próbán való helytállásotokért, mert mielőtt elhagyhatná bárki is a földi szférákat, próbáknak van kitéve, mint egy alkalmassági teszt gyanánt, hogy vajon a teher alatt is hű tud-e maradni a lélek az ő Istenéhez, vagy csak akkor, amikor nincs megkísértve. A próbák ugyanis meg tudják mutatni a lélek valódi állapotát. Hiába a tudás és hiába büszke az ember a tudására, ha a próbákban elhasal, akkor az azt jelenti, hogy a tudása még nem vált gyakorlattá, még nem tudta a gyakorlati életben kivitelezni az ember. A tudás ebben az esetben éppen, hogy nem előre segítője, nem a megmentője az embernek, hanem a sírba eresztő kötele, mert a tudás kötelez. Isten ugyanis azt kéri számon a lélektől, hogy amit megtanult, azt az értelemből le tudta-e vinni a szívbe, vagyis, hogy a lelkének alkotó elemévé tudott-e válni a megismert igazság. Ebből az okból mondja boldognak az Úr azokat, akiknek a tudásuk fejlődése együtt halad a szellemi szintjük fejlődésével, mert akkor nem áll fenn az, hogy a túlzott tudásgyarapítás a kárára van a léleknek, mert a plusz tudás többet követel, mint amennyire a szellem képes, ezért az ember elbukhat, vagy elbukik. Ha meg viszont nem bukik el, akkor meg kellő alázat híján elbizakodik és mégis csak elbukik.
Az a helyes fejlődési menet, amikor a léleknek a saját tisztulásával párhuzamosan nő a tudása, a befogadóképessége, mert ahogy tisztul a lélek, úgy fogadja be az isteni Igazságokat.
Az Úrnak az a kijelentés, hogy elküldi az Igazság Szellemét, aki elvezet benneteket a teljes igazságra, az csakis így valósulhat meg, mármint a lélek tisztulási folyamatai által. De ehhez élő hitre és hitből fakadó engedelmességre van szükség. Ha azonban egy emberi lélek sokkal több világosságot kapna, akkor az történne hogy a több világosság több negatívat hozna fel az alsóbbrendű énből, mint amennyinek az elviselésére a lélek képes, és így elbukna. Ezért van az, hogy mindenkinek a saját szintjének megfelelő világossága van.
Amikor az ember olvas egy szellemtankönyvet és azt tapasztalja, hogy egy- egy mondat különösen megragadja, az azért van, mert a léleknek a lelki tisztaságánál fogva arra az igazságra már van befogadóképessége. A többit is raktározhatja ugyan a lélek és egy- egy élethelyzetben segítség gyanánt előhívhatja, de az az igazi, amikor valami konkrétan megragadja az embert. Ez is a Szentléleknek és a Szentlélekben dolgozó szellemek munkájának a hatására történik, mert az ember neveltetése és vezetése a Szentlélek irányítása alatt áll. De ahhoz, hogy működjön is a dolog, mint mondtuk, engedelmességre van szükség. Az előrehaladás első feltétele az Istennek történő engedelmesség! Ugyanis az ős bukás első bűne az engedetlenség volt, tehát ahhoz, hogy haladni tudjon az emberi lélek, engedelmeskednie kell a vezetésnek. Azért is küldi az Úr az „utolsó napon” a juhokat a jobb oldalra, mert a juhok hallgattak a Pásztorra, ugyanis a juhoknak valóban olyan a természetük, hogy követik pásztorukat, vagyis elfogadóak az isteni életelvvel szemben, míg a kosok, vagy kecskék, alaptermészetüknél fogva inkább ellenállók az isteni akarattal szemben, vagyis inkább a saját akaratukat érvényesíteni igyekvők. A szabadakarat elsősorban az isteni akarat elfogadására szolgál, ugyanis akkor van előrehaladás, ha az ember saját akaratából az isteni akaratnak a követése mellett dönt. Ennek a kimunkálása bizony komoly erőfeszítést jelent a Szentléleknek, mert minden körülményt úgy kell rendeznie, hogy az ember felismerje Isten akaratát és hogy kövesse is azt. De ha ez még nem működik akkor jönnek a „kényszerítő körülmények”, vagyis a szenvedéssel történő tisztítása a léleknek, amikor Isten a lelket a törvény erejével kenegeti meg, melynek hatására annyira meg kell, hogy tisztuljon a lélek, hogy akarja követni az isteni elgondolást. Ha ez nem így lenne, vagyis ha az ember a saját maga akaratára lenne bízva az isteni elgondolást illetően, soha sem tenné azt, hanem a saját bűnös természetét követve a kárhozatban maradna. De mivel létezik fejlődés törvénye, ezért a bukott szellem Isten jóvoltából fejlődésre van meghívva az alacsony szférák taszítása és hazahívó szó, vagyis a felső szférák vonzása által. De ezek lelki tisztulási, majd fejlődési folyamatok által valósulhatnak csak meg.

A Szentlélek munkája mindennek a megvalósításában rejlik, vagyis abban, hogy az ember el tudjon jutni a jónak és a rossznak, a jónak és a jobbnak a megkülönböztetni tudására. Ekkor indulhat csak be a fejlődés, addig nem, amíg az emberben különválasztatlanul együtt van a jó a rosszal. Ez lelkileg, vagyis a lelki életben még csak a gyermekkort jelenti. Amikor már valamennyire is különbséget tud tenni az emberi lélek a jó és a rossz között, az a lelkileg ifjúkor kezdetét mutatja és csak akkor tud felnőtté válni az ember, ha felismerve a benne rejlő gonoszt, valamennyire is leküzdötte azt. Akkor jut el a lélek a majdani tökéletességre, ha az alsóbbrendű énjét annyira megtisztítja, mint amilyen tiszta a felsőbbrendű énje. Tehát a fejlődés sajnos a lelki kisgyermekkornál kezdődik, de az Úr szemében nem elvetendők a lelkileg gyerek szinten lévők, sőt mi több azt mondja az Úr: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa.” Ha nem hívta volna magához a kisgyermekeket, soha sem indult volna be ezek fejlődése, ugyanis nem kívánja Isten a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Tehát a lelki értelemben, a lelki élet szempontjából vett kisgyermekek fejlődésének folyamata az Úr „ölelésével” vagyis egy kegyelmi kiáradással, a megtéréssel veszi kezdetét. Tehát a lelki élet, a bűnök felismerésénél veszi kezdetét. Ez az a pillanat, amikor azt mondja nekünk az Úr: „Menjetek ki az utak szélére, az útkereszteződésekhez és szedjétek össze a bénákat (lelkileg megbénultakat) a vakokat (a lelki vakságban szenvedőket) és a sántákat (a fejlődésre képteleneket) és őket vezessétek el a menyegzőre.” Ez az az „ ölelés” úm. amikor a lelket elindítja a kegyelem a fejlődés, a rossz és a jó közötti megkülönböztetni tudásnak az útján, hogy eljuthasson a lelki ifjúság állapotára. Ugyanis a paradicsomi világban a nagykorúság próbáján bukott el sok szellem és lépett a bukásnak az útjára. De az Új világba való bejutáshoz, csakis a lelkileg kimunkált, azaz nagykorúvá vált szellem juthat be. De ennek a szellemi nagykorúságnak is fokozatai vannak.

Ez az imént, a fentebb említett példa is, a szolgáknak a sebesültekért történő kiküldésének példája pontosan olyan, mint amikor a gyilkos, de bűneit megbánó jobb latornak mondta az Úr: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Pedig ez a lélek sem ismerte a jó és a rossz közötti különbséget és az Úr mégis alkalmasnak látta őt arra, hogy megpihenjen és elinduljon a fejlődés útján. Ez az Úr által megnevezett paradicsomi állapot valóban egy pihenő paradicsomi állapotot jelentett, amelynek a lehetőségét akkor nyitotta meg az Úr, de nem a tökéletes paradicsomot jelentette, hanem viszonylagosan, a latornak az akkori állapotához viszonyítva.
Természetesen az Úrnak a kisgyerekekről szóló példája mást is jelent, történetesen azt a gyermeki ártatlanságot és tisztaságot amellyel a paradicsomi szellemeknek kell rendelkezniük, valamint azt a feltétlen bizalmat, amelyet egy kisgyermek a szülei iránt érez, kell hogy érezzen egy szellem Isten iránt. A fejlődésben lévő lelkeknek is ilyen Istenben bízóknak és ártatlanoknak kell lenniük, ha el akarnak jutni az Isten Országába.
A jó és a rossz közötti tudásnak a felismerése a lélek szellemmé válását segíti elő: „Most már olyan az ember, mint egy közülünk, mert tudja azt, hogy mi a jó és mi a rossz.” A rossznak a leküzdése a jónak, az erényeknek az érvényre jutása által, az emberi lélek a lelki semlegesség és ezáltal a duálkapcsolat erősödése és a duál másik felének a felismerése felé is vezet. Ez is a Szentlélek ajándéka és a lelkekben történő munkája gyanánt valósulhat csak meg. De ezért is nagyon komoly erőbevetéssel valósulhat meg, mert a lélekből ki kell irtani a rosszat, a törvénytelent ahhoz, hogy a jónak, a törvényesnek a magvát bele palántálhassa a lelki világába az ember. „Az Emberfia magvető, a mag az Isten Országának fiai (vagyis a Szent Szellemek, vagyis ez az a kijelentés a Szentlélek korszakának a megjövendölését jelenti.) … a talaj a világ, melynek különböző a minősége, de a mag ugyanaz, vagyis a Szentlélek munkája ugyanaz: megtisztítani a lelkeket a rossznak és a jónak a megkülönböztetni tudására és a megtisztulás által elvezérelni őket egy magasabb, a Szentlélek igazságainak a megismerésére, hogy azokat magukévá téve, bejuthassanak az Isten Országába. Ez a munka folyik még egy darabig, ami nem más, mint harc a sátán ellen, amíg le nem taszíttatik a sátán, hogy minél több lelket ki tudjunk menteni a karmai közül, de ezt csakis a bűnös hajlamoktól való megtisztulással lehetséges. Ezért nem olyan egyszerű az Isten Országába való eljutás, mert az embernek a bűnre vezető hajlamait kell feláldozni érte. Sokan azt hiszik,hogy a megtéréssel már be is jutottak az Isten Országába, pedig még nagyon messze van a világ az Úrnak ama kijelentésétől, miszerint: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok.

A rossznak és jónak a felismerési- és levetkőzési lehetősége megjelenik már az első szférákban és az Isten Országáig, a negyedik szférával bezárólag tart. „Engedjétek hadd nőjön együtt a konkoly a búzával az aratásig.”
A rossz mint tudattalan rossz a tudattalan jóval párosulva jelenik meg és ez alkotja az első szférát. Amint valamelyest tudatosodik a jó és leveti magáról a rosszat, a rossz visszaesik az első szférába, míg a tudatossá vált jó még sok tudattalan rosszat visz magával egy lépcsővel feljebb és megalkotja a második szférát. Ami ebben a szférában tudatossá válik mint jó, szintén a jó tudatosodásával felismert rosszat leveti magáról és az visszahull a második szférába, a jó viszont megalkotja a harmadik szférát a fejlődő lélekben. A harmadik szférában tudatossá vált jó révén felismert rossz szintén visszamarad a harmadik szférában és a lélek felemelkedik a negyedik szférába, de ide már olyan kevés mennyiségű rosszat visz magával, hogy azt már könnyen levetkőzi, sőt megjelenik Isten bűnbocsátó kegyelme és megszünteti és feloldja azt a kevés rosszat az ember lelki világából.
A konkolyt tehát magának az emberi léleknek kell felismerni és kitépni a lelki világából, de mindig csak a felismert jó révén. Mert ha azt a tudattalan rosszat, amely még a tudattalan jóhoz kötődik, ha kitépi a szellemi vezetés, kitépi vele együtt a tudattalan jót is. Ezért mondja az Úr, hogy ne tépjük ki a konkolyt, mert kitépjük vele a jót is, hanem nőni kell hagyni a konkolyt, a tudattalan rosszat, hogy hatásaiban és megnyilvánulási formáiban tudatossá váljék és maga a lélek felismerve azt kiirthassa magából a jónak a követése által. A konkoly tehát az aratásig, vagyis a negyedik szféráig növekedhet a lélekben, ahol már végérvényesen kiirtást nyer. De értendő ez az Új világra is, azaz a nagy aratásra is, amikor letaszíttatik a konkoly és ezzel az Új világban már nem lesz neki létlehetősége.

A világot az önzés törvénye uralja, így a lelket is olyan mértékben, amilyen mértékben a lelkében ott él az önzésnek a világa, mint tudatlan rossz. Amint tudatosodik, folyamatosan meg kell tőle szabadulni. Szinte minden bűnös megnyilvánulása a léleknek önzésen alapul. Az önzés viszont a bukás következménye, ami abból áll, hogy az ember a közös helyett mindent maga köré akar gyűjteni, magának akar megszerezni. Ide tartozik az anyagiasság, az anyagnak a szükségen felüli megszerzése, a luxus minden megjelenési formája, mely
e-világhoz köti a lelket. Ugyanilyen az érzékiségnek a rendeltetésén felüli kiélése és nem utolsó sorban az ínyencségekhez való helytelen ragaszkodás. Ezek mind e-világhoz kötik a lelket. Ebbe a kategóriába tartozik a húsfogyasztás is, amelynek szintén az önzés bizonyos formája lehet az alapja. Mivel az ember nem veszítette el teremtő képességét, ezért minden gondolatával teremt. Így jöttek és jönnek létre az állatok és minden lélek, amelyet nem Isten teremtett, mert Isten ugyanis csak szellemeket hozott létre önmagából, kizárólag messiás szellemeket. A messiások viszont paradicsomi szellemeket teremtettek. A többi a bukásban lévő szellemek alkotása, így az állatok is. Mivel az állatok teremtése bukott szellemek produktuma, ezért maguk a teremtmények sem tökéletesek, tehát meg kellene a lelkeiket úm. semmisíteni az Istennek, de Ő semmit nem semmisít meg, hanem minden „teremtménynek” megjelenési, vagyis fejlődési formát biztosít a földön. Amikor az ember levágja az állatot, gyakorlatilag a saját tökéletlen teremtményeitől vonja meg az Isten által biztosított fejlődési lehetőséget.

Szólottunk volt már arról, hogy Káin hozta be a földre a húsevést, mert Ábel megölésével olyan negatív erőket vont magára, hogy a gyümölcsösei és a szántói nem termettek semmit, tehát kénytelen volt húst fogyasztani. Ez egy nagy süllyedést hozott a világnak, mely süllyedés által a nép is nagyon megsüllyedt és paráznákká stb váltak, kitermelvén ezzel a vízözönt. Ez a süllyedt állapot hozta magával a vízözön után is a húsevést. Ugyanis a vízözön után Isten „megengedte” a húsevést. De ezt mint mondám, a süllyedt állapot eredménye vonta maga után, ami nem marad következmények nélkül. Ugyanis az ölésnek és bármi nemű bűn elkövetésének, ha Isten tanulságként és gyógyulásként nem engedne vissza következményeiből, az ember süllyedt állapotában soha nem ismerné fel a bűnt bűnnek! De ha viszont nem bocsátaná meg a következmények többi részét, a lélek nem tudna továbbhaladni a fejlődésben.
El tudjátok- e képzelni a végtelenül szerető Istenről, hogy bünteti gyermekeit, vagy inkább azt, hogy megbocsátja a bűnöket?
A hitből való követése az isteni elgondolásnak magasabb szintet követel, pedig a lehetőség minden szinten megvan arra nézve, hogy az embernek ne legyen szüksége a megtapasztalásokra, hanem csak a hitből történő engedelmességre, ugyanis a Szentlélek ajándékai között ott szerepel a hit, mint ajándék. Csak komolyan kérni kell a hitnek ajándékát és megadatik, ha Isten azt úgy látja jónak.
Ebből a süllyedtségéből az Úr Jézus által ki kellett volna emelkednie az emberiségnek, de mivel nem volt tökéletes az Istennek történő engedelmesség és a lelki vezetés, ezért nem sikerült az önzésnek ezt a fentebb említett fajtáját (a hús fogyasztását) felismerni. De a III. kijelentés már behatóan foglalkozik a hús nélküli táplálkozás fontosságával, mint az önzésnek egyfajta megnyilvánulásának levetkőzésével, hogy tudatosuljon a lelkekben ez a levetkőzendő tulajdonság és levetkőzvén eme hajlamot, ne gátolják meg az állatok fejlődési lehetőségét sem.

Eme önzetlenségi szintnek a kimunkálása, a Szentlélek munkájának egy részét képezi az emberi lélekben. Tehát ne álljatok ellen, ha a húsnélküli táplálkozásra hív benneteket az Isten, pontosabban ama szeretetnek a kimunkálására, amely meggátolja a lelketekben az állatok ölését és a húsuknak az elfogyasztását. Ugyanis, ha még hiányos is egy ember tudása, de ha már rendelkezik akkora szeretettel, hogy nem fogyaszt húst, akkor elérte a föld legfelső fokának a szintjét és el tud jutni az üdvösségre.
Drága gyermekeim, kedves emberek, hangsúlyozni szeretném, hogy a Szentlélek az utolsó pillanatig, amíg vissza nem vonatik, ameddig a kegyelem tart, vagyis ameddig a szférák kapui be nem zárulnak, körbe - körbe jár a világban és keresi a nyitott lelkeket, a nyitott szívű embereket, azokat, akiknek a lelkében még nem halt ki minden jó és jóra való törekvés, hanem mutatkozik némi alap a Szentlélek befogadására, amelyet fel lehet „turbózni” bűnbánat, tisztulás és a szeretet gyakorlása által. Minél nagyobb a gonoszság elhatalmasodása a földön, annál intenzívebb munkát kell végeznie a Szentléleknek, de ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a fluidok szétválása miatt, és az ebből adódóan a tiszta fluidok felemelkedése miatt, hogy a Szentlelket befogadhassátok, nektek is fel kell emelkednetek úgy érzésekben, mint cselekedetekben magasabb szférákba. A Szentlélek befogadásához viszont ki kell takarítani a lelketeket, mert: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek.” Ha a bűnök felé vonzódtok és arrafelé fejtetek ki törekvéseket, nem tudjátok magatokhoz vonzani a Szentlelket. Pedig ha nem vonzzátok magatokra az Úr lelkét, nem mentek át a halálból az Életre, mert a Szentlélek ereje az, ami megelevenít, a többi nem használ semmit. Aki tehát bevonzza a Szentlelket és az szerint él, átment a halálból az Életre! Hiába van bárki is beírva bármelyik felekezethez, lehet akár spiritiszta is, de ha nem vonzotta magába az Úr Szentlelkét, halott marad a lelke és ameddig el nem dönti azt, hogy az Úr akarata szerint él, nem fog feltámadni a halálból az Életre…
Erre a feltámadásra törekedjetek!
A kegyelem utolsó sugarainak, fluidjainak a visszavonása eredményezi az elragadtatást.

„Az idő közel vagyon!”

Ada, 2022 VI. Pünkösd

Egyszerű, józan, becsületes élet
a duálérzés kibontakozásának melegágya 1/2
A “Névtelen Szellem” kinyilatkozásai Eszter médium által. - Részlet.

Az ember ne akarjon szent lenni, ameddig őt az Isten kegyelme meg nem szentelte. Élje a maga emberi életét Isten törvénye szerint; szeresse a házastársát, áldozza neki az életét; éljen és munkálkodjék azokért az eredményekért, amelyeket a szerelme létrehozott: éljen a gyermekeiért, és végezze el azt a feladatot, amelyet a jó Isten eléje szabott; nevelje a gyermekeit istenhitben, istenfélelemben, egyszerűségben és igénytelenségben, gondoskodjék számukra a betevő falatról: és akkor elvégezte a munkát, amelyet egy ember e1végezhet.
Eközben az ő érzéki fluidjai észrevétlenül szellemesülnek és átolvadnak abba a szeretetbe, amellyel önmagát megtagadva a családért dolgozik és áldoz.
Ne legyen az apa zsarnoki hatalom a felesége és a gyermekei felett, de ne is legyen pipogya nádszál, hanem józan és erős, Isten útján haladó, öntudatos lélek, aki bölcsen és szeretettel kormányozza azt a kis világot, amelyet az Isten kegyelme reá bízott; legyen igazságos, legyen jutalmazó, de legyen büntető is, amikor arra szükség van; azonban legyen megbocsátó, bölcs és szeretetteljes, amikor azt látja, hogy a büntetés elvégezte a maga munkáját azon a lelken, akinek az szánva volt.
Hogy valaki szeretetteljes férj és bölcs apa lehessen, ahhoz sokat kell tanulnia; az apának és az anyának jól kell nevelnie gyermekeit, hogy a következő nemzedék magasabb rendű lelki és szellemi tulajdonságokkal tudjon megállni az életben, hogy azokban a próbatételekben, amelyeket Isten ezeknek a kiegyensúlyozatlan szellemeknek ad itt a Földön, meg tudják állni a helyüket, és a mulandóban örökkévaló értékeket szerezzenek maguknak.
Mert nem az az érték, amit itt ezen a Földön elértek - ez is valami, de még a legnagyobb érték is mulandó, - hanem az, amit önmagatokkal visztek a lelketekben. Ez az, amit senki és semmi el nem vehet tőletek.
Mert nem azért kell itt a Földön élnetek, hogy itt valami nagyot, valami hatalmasat műveljetek, hanem hogy a ti lelketek gyenge erőivel az igazihoz hasonló mulandó értékeket próbálgassatok létrehozni, hogy amikor itt ebben az életben levizsgáztok, s az örökkévalóhoz valamennyire is hasonló értékű munkát végeztetek, ezzel a lelketekben képesítést nyerjetek, hogy majd az örökkévalóban is bízhassanak rátok olyan munkát, amellyel a ti ottléteteket megrögzítve a magatok békéjét, boldogságát is kimunkálhatjátok.
Mert ha itt a mulandóban haszontalan életet éltek, ha a munkátok semmit sem hasonlít az örökkévalóhoz, akkor újra meg újra vissza kell jönnötök, hogy a kísérletezésből tanuljatok meg a mulandóban az örökkévaló élethez hasonlóan érezni és élni.
Mert itt minden mulandó; mulandó az összetartozás a házastárssal, a gyermekkel, a szülővel, a testvérrel. Mindezek a léleknek csak apró szárnypróbálgatásai a szeretet törvényében. Hiszen minden újraszületéssel új feladatok, új lehetőségek nyílnak meg, amelyekben a léleknek a maga erejével kell az általa kialakított eszményhez igazodnia és az életet és az életnek különböző viszonylatait megoldania.
Rajongva szereted a feleségedet, vagy a férjedet, és odaadnád az életedet is érte, s ez a szeretet felolvasztja az egész lényedet, hogy benne felolvadva önmagadat is odaadd, s a szeretet oltárán hamvadj el, de boldogtalan vagy, mert nem találsz megértésre? Ne gondolj vele; te magadért élsz, magadért szeretsz, ennek az érzésnek a magad lelkében kell a tökéletesség színvonalát elérnie. Mert ha elérted, és egészen fel tudsz olvadni a szeretetben, akkor már alkalmassá váltál arra, hogy majd ha a tiéddel találkozol, aki téged megért, aki a te lelked minden gondolatával, vágyával és törekvésével eggyé olvad: vele a teljes boldogságot élvezhesd.

folyt. köv…

szemlézte: Bíró László

Egyszerű, józan, becsületes élet
a duálérzés kibontakozásának melegágya 2/2
A “Névtelen Szellem” kinyilatkozásai Eszter médium által. - Részlet.
Fel tudsz olvadni a gyermekeid iránt való szeretetben, oda tudod értük adni magadat, mert mindennél drágábbak neked? Az Isten nagy titkával, az élet titkával állasz szemben, s neked abban kell levizsgáznod, ami teáltalad nyilvánul meg, amit általad akar az Isten véghezvinni: a teremtés folytatásában, abban a szeretetben, amit te érzel a gyermekeid iránt; hogy az Istennek ezeket a nagy élettitkait, amelyeket rád bízott, hogyan, miként tudod megvalósítani, hogyan tudod feldolgozni abban a szeretetben, amit az Isten beléd helyezett el, hogy te folytasd azt, amit Ő meg akar valósítani.
Ő a lét nagy titkát bízta reád, a továbbfejlődést, a továbbteremtést. És hogyha te az egész lelkeddel nem tudod magadat ebbe a boldogító munkába beleadni, akkor hogyan bízhatja majd reád az Isten az ő Szentlelke szeretetének, akaratának továbbfolytatását?!
Láthatjátok a Földön, hogy ha a házasfelek nem szeretik egymást, ha nem az egész lelküket olvasztják bele a szeretetbe, akkor a gyermekeik megjelenési formái is tökéletlenek, nem szépek, nem vonzók; valami hiányzik belőlük, valami tökéletlenség ül ki a vonásaikon, a megjelenési formájukon; nem erőteljesek, nem ellenállók, nem éles elméjűek; hanem gyengék, tompa a fogékonyságuk a jóra és az igazra; sőt az ilyen szülők bűnre és tévelygésekre való nagymértékű hajlandóságot adnak át a gyermekeiknek.
Nagy titkok vannak a természetben, amelyeket az ember nem képes megérteni, mert nem tud belemélyedni azokba az apró, kicsiny törvényekbe, amelyekben benne él, amelyek az. ő életét is hordozzák, amelyek továbbviszik azokat az eredményeket, amelyeket itt ezen a Földön is percről percre megpecsétel a maga életével és cselekedeteivel, amelyeknek a gondolataival, érzéseivel, vágyaival ad formát, alakot.
Az emberi értelem és érzés az Isten törvényét csak mint üres vázat látja, és nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért van ez így, és miért van amaz úgy. Csak akkor látja a kiteljesedést, amikor már belenőtt, amikor lényével az Isten törvényének ezeket a vázait már kitöltötte; akkor álmélkodik, és bámulattal szemléli, hogy az Isten milyen bölcs, milyen igaz, milyen szeretetteljes, és mennyi jót, mennyi áldást helyezett el azokban a ridegnek látszó törvényekben, amelyek az embert körülfogják, de amely törvényektől az ember bukottságánál fogva mindig messze akart elmenekülni, hogy ezek a törvények utol ne érjék.
Csak amikor már engedelmesen meghajtja a fejét az Isten rendelkezései előtt, és azok minden pontjának alárendeli magát, és amikor azok eredményeit az ő szelleméletében látja és szemléli, akkor ad hálát az Isten jóságáért, mert akkor már a maga életének eredményeiben látja a legérthetőbben és legfelismerhetőbben az Isten jóságát.
Addig hiába beszél neki egy másik szellem ezekről az isteni nagy mélységekről és gazdagságokról, mert a lélek ezeket fel sem tudja fogni, el sem tudja képzelni. Csak amikor már szemléli, amikor már körülötte az Isten kegyelme sok-sok sugárban való ragyogással testet öltve jelenik meg, akkor csodálkozik el, s ez adja a léleknek a mindig több és több boldogságot: az isteni kegyelem fokról fokra való kitöltésének a szemlélése.
Azért én azt mondom nektek, emberek: bárha hibáztok, mert gyengék, gyarlók, tökéletlenek vagytok, de Isten megkeresett titeket: hajtsátok a fejeteket engedelmességgel Isten törvénye alá, s ne féljetek attól, hogy szenvedés, megpróbáltatás, nélkülözés és nyomorúság vár reátok az igazság betöltése során. Hogyha mindezzel nem törődtök, ha mindennek ellenére igazak vagytok, mindennek ellenére engedelmeskedtek, akkor meglátjátok az Isten dicsőségét az életetek eredményeiben ragyogni. És ez a legnagyobb és legigazibb ajándék a ti részetekre.

szemlézte: Bíró László

A hitről
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján

Médium: (a megszokott üdvözlés után elbeszéli a vezető-szellemnek, hogy egy testvér a tudomány jelszavával el akarja törölni a hitet, mert szerinte a hit mindig vak és az emberiségnek évezredek óta csak kárára volt, mivel félremagyarázták. A "hit" helyébe a "megismerést" kívánja helyezni, mert akinek megismerése van, az helyes úton jár).
V. szellem: Mi nem azt hisszük, amit látunk, hanem amit érzünk. A látás nálunk már felesleges, mert az érzéki világból kinőtt szellem számára az érzékekkel érezhető hatás megszűnt és így a mi beszédünk a földi emberek előtt sok tekintetben érthetetlen. Azok, akik nem értik a dolog lényegét, elvitatkoznak rajta sokáig, fecsérlik drága idejüket az eszme ruházatára, a szavakra, a helyett, hogy igyekeznének az eszmét minden ruha nélkül megismerni.
Én a hitet igenis használom, mint oly érzést, amely még nem talált biztos helyére, amely mire kiforr valami tökéletes valósággá, azaz míg tudássá, bölcsességgé kristályosodik ki, még sok változásnak és alakulásnak van kitéve. Ez a munka, ennek a helyét nem talált érzésnek kikristályosítása a szellemre vár, mert mindenki a saját egyéni értelme, szeretete és akarata szerint kristályosíthatja ki.
A szellem értékére, fokozatára, egyéni haladottságára hitéből lehet következtetni, mert tudnivaló, hogy mindnyájan csak egy-egy részecskéi vagyunk a nagy tökéletes egésznek; s ha mi még nem vagyunk azok, akik egyénileg is a legtisztább tökélyt sugározzák ki magukból, akkor bizonyára annak elérésére törekszünk, mert ez lebeg cél gyanánt lelki szemeink előtt, ez a messze távolból felénk intő ideálunk.
Mi tudjuk, hogy utak vezetnek oda, de mivel azokat még nem jártuk végig, tehát nem rendelkezhetünk ezirányú egyéni tapasztalatokkal, sem eredményekkel, és így mi az Úr segítségében és szeretetében bízva hisszük, hogy oda is elérünk egykor; sőt mivel eddig szerzett tapasztalataink minket erős hittel ruháztak fel, tehát bizonyosak is vagyunk benne. Ez még nagyobb erőt fejleszt s még mindig csak hisszük azt, gyermekem, mert mi gyengék és bukottak vagyunk, amely körülmény alázatossá és gyermekiessé tesz bennünket.
Legyünk bár a legmagasabb fokon, még mindig van felettünk egy magasabb, bölcsebb, elérhetetlen Valaki, akinek teremtményei vagyunk. S mikor ezt megállapítottuk, akkor már egészen bizonyosságban élünk, utunk egyenes és a Teremtő szeretetsugarainál fejlődünk, de még mindig hiszünk; azonban ezt a hitet már nem az ész, hanem az érzés adja. Azért a földi ember ne szégyelljen hinni, mert a hit mindenkinek egyéni terméke, s ha vakon hisz valaki és sok tévedésbe sodorja vak hite: ez őt nem érinti érzékenyen, mert nem él világos szellemi állapotban. Ekkor még csak dereng lelki szemei előtt az igazság, de ha látja, hogy csalódott, más úton keresi azt.
Hogy ki mit és menynyit hisz, az egyéni fejlődésének fokozatától függ, mert a hit ennek eredménye. Világító fáklya az, mely az ember szellemi fejlődésének útjain előre veti fényét; de az ember ne hunyja be szemét, hanem igenis kémlelje ki az utat, biztosítsa minden előre tenni szándékolt lépését, s ha már tapasztalatokra tett szert és az utat jónak találta, haladjon tovább is rajta.
Én a megismerést ott használom, ahol a hit már megvilágította a célt, és amikor a hozzá vezető utat már megjártam, ott ismeretet és tapasztalatot szereztem, mely jó vagy rossz lehetett, de előbb hittem, még pedig nyitott szemmel. Amikor olyan jó tapasztalatokra tettem szert, hogy a folytonos kémlelés feleslegessé vált: néha körül is tekintettem és mondhatom, boldogságot élveztem.
Ilyen a hit világa, de az emberek a visszatérés útját is telehintik tökéletlenségük egyéni termékeivel és így nem egy vándort térítettek már le az egyszerű és legközelebbi útról, nem egy haladni vágyó, ki hitéből megismerést és meggyőződést akart kristályosítani, megijedt a nagy tökéletlenségtől, sőt gyakran gonoszságtól, és visszafordult a haladás útjáról. E szerencsétlenek most a bűn posványában fetrengve szenvednek a törvény szigorúságától, jajgatnak az ébresztő korbácsütések alatt.
A földi tudomány éppen olyan, mint a földi hit: egyik sem jobb, sem rosszabb a másiknál. Az emberek csak hiszik, hogy ők tudósok és ebben a hitükben nagyon sokszor csalódnak, mert a tudomány mitsem ér itt, ahol valódi mértékkel mérik az emberi erényeket. A földi hit és földi tudás csak első bizonytalan, remegő kézzel festett vonása annak a nagy útnak, amely az ébredező emberi szellem előtt áll és amelynek a jóra való visszafejlődés a neve. Ezen az úton nem mehet előre senki segítség, azaz kegyelem nélkül; de ebben hinni kell.
Ezt mondom nektek én, az Úr gyenge szolgája, az eggyé lett szellem, aki magában hordja az Úr nagy kegyelmét, hogy mindenkinek adhasson belőle, aki hiszen az Úr beszédjének, mert a hit erő és az erő cselekedetekre, beszédekre ösztönöz, melyekből szeretet sugárzik és boldogság árad. Azért mi dicsérjük az Urat örökkön-örökké! Amen.
szemlézte: Bíró László

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 1. rész


Áldott legyen az Úr, a mi Istenünk és Atyánk, aki megtekintette az ő népének nyomorúságát, és valósággá tette az ő ígéretét, amelyet azoknak adott, akik hisznek és hittek Benne.
Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
Áldott legyen a mi Istenünk, és legyen dicséret és dicsőség Neki mindörökké; amiért elhozta az időt, amikor beteljesítette az ígéretet, amelyet tett a mi atyáinknak. Ámen.

Az eljövendő testté lett Ige immár az ajtó előtt áll, hogy az idő elhozza annak az isteni ígéretnek a megvalósítását, amely e világ fundamentumának felvettetésekor kijelentetett, hogy Ő nem hagyja el megtévelyedett gyermekeit, nem engedi, hogy elvesszenek, megsemmisüljenek azok, akik az övéi, akiket Ő a boldogságra, az élet megismerésére teremtett.
Az eljövendő világosság, az eljövendő öröm, az eljövendő dicsőség áll az ajtó előtt, és kér bebocsátást most e későkor emberré lett szellemgyermekei előtt is, hogy megismerjék Rajta keresztül Atyjukat, Teremtőjüket befogadják az ő törvényét a szívükbe, hogy meghajtsák a fejüket és térdüket az ő szeretete előtt, és kövessék az ő akaratát, az ő rendelését, mígnem ők maguk is megtisztulnak, ők maguk is fölemelkedhetnek az atyai hajlékig.
Áldott legyen a mi Istenünk, aki minden korban, minden időben megnyitotta az egeket, hogy a földön tévelygő, a sötétségben bukdácsoló emberlelkek felébredhessenek arra a világosságra, amely az ő atyai trónjától sugárzik alá a teremtettségbe, feleszméljenek és megtérjenek bűneikből, tévelygéseikből, és megismerjék Teremtőjüket, hogy Általa megtalálhassák létük célját, a boldogságot, hogy ismét Atyjuk kebelére siethessenek.
Isten ígérete beteljesedéshez közeledik, az emberek világában a fény lassan áttöri a sötétséget, és az emberi lelkek készülnek valami ismeretlenre, valami nagyra, valami elképzelhetetlenül dicsőségesre, de nem tudják, honnan jön az el, mert az ő tekintetük elfordult az ő Istenüktől.
Várnak, keresnek, bolyonganak, de nem találnak, bárha ez az idő régen elkövetkezett, bárha a Megváltó rég testbe öltözött, régen itt hagyta az Igét. És ti, e későkor gyermekei, még mindig itt vagytok a sötét földön, mert az Ige előtt bezártátok a szíveteket, és az Ige nem tudott a ti lelketekben olyan erjesztő folyamatot megkezdeni, ami elválassza a tisztát a salaktól, hogy a tiszta fölemelkedhessék, és a salak lemaradhasson róla.
Tárjátok ki tehát most, a mai napon, e mostan percben a szíveteket-lelketeket, hogy a Megváltó, Aki föld légkörében keres-kutat mindennap, minden percben, hogy lakozást vehessen azokban a szívekben, amelyek megnyílnak az ő befogadására, hogy munkába vehesse azokat a lelkeket és átformálhassa a bűn emberét a Menny gyermekévé.
Nyissátok meg a szíveteket-lelketeket az Úr előtt, és várjátok Őt, mert közel van az Őt várókhoz az ő szabadításával és fölemelő tekintetével.

Tárjátok ki a lelketeket azok előtt a szellemek előtt, akik Isten dicsőségét hirdetik és az örök jó diadaláért harcolnak, hogy felvegyenek titeket abba a munkába, amely nemcsak erre a mulandó életre, hanem az örökéletre hozzáfűz titeket ahhoz a nagy és igaz jóhoz, amely sohasem múlik el, sohasem lesz színtelenné, kopottá, hanem mindig újabb meg újabb ragyogással hinti szét az isteni igazságot, hogy a világnak és az örökéletnek tartalmat adjon, és az életet boldogsággal árassza el.
Rajtatok áll, testvéreim, hogy mennyit vesztek ki a magatok részére abból a munkából, amely előttetek van, mert hiszen már régen megmondatott, hogy "az aratnivaló sok, az arató munkás azonban kevés."
Mindenkire szükség van ebben a munkában; s akinek lelkét csak egy szemernyi jó és igaz hatotta is át, kamatoztassa azt a szemernyi jót a maga részére minél hathatósabban, hogy ezeken a kamatokon megvásárolhassa a lelke nyugalmát, békéjét és boldogságát.

Amikor én közétek jöttem, és amikor nektek szóltam test szerint az által az eszköz által, aki által jelenleg is szólok, ezt mondtam: az Igazság Szelleme bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, amelyeket én beszélek, tőle valók. Az Igazság Szelleme maga tesz bizonyságot, hogy mindaz, amit én szólok nektek, tőle való-e, avagy pedig az ellentétnek megkevert italából, amivel én a ti lelketek igazság után való szomjúságát csillapitani kívánom.
Az Igazság Szelleme bizonyságot tesz, és nektek is bizonyságot kell tennetek arról, hogy azokat a beszédeket, azokat az igazságokat hová helyeztétek el a
lelketekben: szentélyt nyitattatok-e nekik, oltárt emeltek-e nekik, mert fölismernétek, hogy azok Istentől valók, és Istenhez emelik a lelketeket; hogy úgy vettétek-e azokat, úgy ismertétek-e meg, úgy imádkoztatok-e azért, hogy az Igazság Szelleme a ti lelketeket is felnyissa, s megadja a ti lelki szemeiteknek a látást, a világosságot, hogy megítélhessétek, hogy ezek a beszédek valóban lélek és élet.
Ha én Krisztus beszédét, Krisztus igazságát, az igét adom nektek, akkor az lélek és élet; akkor az nemcsak mulandó érték részetekre, hanem akkor erre az igazságra a ti lelketek üdvösségét építhetitek, hogy az üdvösséget a magatok lelki törekvésével, munkájával ki is érdemelhessétek, el is érhessétek.
Mert ha ezt az igazságot csak itt e mulandó világban hallgatjátok a ti testi füleitekkel és a itt testi ítélőképességetekkel, a ti értelmetekkel tesztek róla tanúságot, akkor ez elmúlik, megsemmisül, és sem nektek, sem nekünk semmiféle eredményt nem hoz; akkor hiábavaló munkát végeztünk, mert nem hoz termést az örökélet részére.

folyt. köv.

UI:

Anyag és Szellem
https://www.youtube.com/watch?v=0Z5Qqtw1Avk


-------

https://echo.forumotion.me/viewtopic.php?t=676