Szellemtudomány alapjai

„Szeretet az Isten”


Isten szent szeretetének a nevében köszöntelek
benneteket földi testvéreim!

Ima

Mindenható mennyei Atyám, Mennynek és földnek alkotó Istene, mélységes hálával borulok le Előtted ama hazahívó szóért, amelyet egységesen ugyan, de mégis személyre szabottan sugárzol ki a bukott világokra, a szeretetből fakadó fejlődés törvénye által. Vajon hogyan is juthatna el egy mélyre süllyedt, talán a föld gyomrában lévő szellem egy jobb állapotba, ha nem a mindeneket megbocsátó szereteted által, amely lehetőséget nyújt a fejlődésre minden olyan szellemnek, aki megbánta bűnét és javulni szeretne. Az emberi lélek, aki teli s teli van megtorlásra való hajlammal, soha nem fogja megérteni a Te mindeneket feloldó szeretetedet, mert a lelkéből hiányoznak a szeretetnek elemei , ezért inkább úgy tud elképzelni Téged is, mint egy a bűnös szellemeket, embereket bűneikért megtorló Istent. Ezért inkább hisznek a visszafizetésben, a bűnök letörlesztésében, mint a Szeretet hatalmában. Köszönöm Atyám, hogy Te magad vagy az Örök Szeretet, és feloldozod a bűneit megbánó emberlelkeket, mert ugyanis azt a tömérdek mennyiségű bünt, amelyet kitermelt az emberiség, sosem lehet levezekelni. Ezért rá vagyunk szorulva a te Bűnbocsátó Szeretetedre.
Add, kérlek ó Atyám, hogy mindannyian kiemelkedhessünk az önszeretetből, azaz az önzésnek az emberiség alkotta törvényéből és eljuthassunk a szeretetnek arra a szintjére, ahol már úgy tudunk szeretni másokat, mint saját magunkat, vagy még annál is jobban, pontosabban, hogy még az ellenségünket is szeretni tudjuk.

Amen

*

Isten szeretete keresztülsugárzik az Őt körülvevő tiszta, majd ezeket a világokat körülvevő bukott világokon egészen a legmélyebb állapotokig, a szellemi és fizikai halál birodalmáig és hathatós munkát végez az ő mindenütt jelenvalósága által. Ott ahol ébresztgetni kell, ott ébreszt, ahol éltetni kell, ott éltet, ahol rombolni kell ott rombol, csakis azért, hogy minden szenvedésteljes állapot megszűnjön, és Isten boldog birodalmává alakuljon át. Isten mindaddig munkálkodik, amíg egyetlen egy gyermekét is bűnözni és a bűneinek következményeitől szenvedni lát, mert a benne élő szeretet arra készteti, hogy megszűnjön minden bűn és a bűn okozta szenvedés. Mivel a szenvedésteljes állapotokat, és azok törvényeit, így a halál törvényét sem Isten hozta létre, hanem a bukásban lévő szellemek produktumai azok, ezért, ahhoz, hogy ezek az állapotok megszűnjenek, a „lakóikat” kell kivezetni az állapotaikból. Egy állapotot semeddig sem tartana Istennek megszüntetni, de akkor újra megteremtenék azt a szellemek a belőlük kisugárzandó fluidok által és egy zárt közösséget alkotva újból megteremtenék saját világukat. Az alacsony, zárt világokat elsősorban az önzés törvénye hozta létre, mert ugyanis minél alacsonyabb egy világ, akár testben, akár a szellemvilágban, annál zártabb és minél fejlettebb egy világ, annál nyitottabb és átjárhatóbb. Ezt a zártságot, vagy nyitottságot a szellemek állapota határozza meg. Ha önző egy szellem, a saját világát bezárja mások előtt. Így van ez a földön is és a szellemvilágban is. Hiába zárja be a lelkét, mégis abba a szférába kerül, ahol az önző szellemek világa él, vagy éppen hal, hogy másoktól, mások önzésétől hatásokat tapasztaljon és elkezdjen megnyílni az önzetlenség felé. Amilyen mértékben nyílik a lélek az önzetlenség felé, olyan mértékben nyílik az Élet, azaz Isten felé. Tehát minél nyitottabb egy lélek, annál nyitottabb, szeretetteljesebb szférába kerül és annál nagyobb mértékben van jelen abba a szférában az Isten, akár testetöltött, vagy a testétől megvált szellemről legyen szó, mert a test levetése nem változtat semmit a lélek, illetve szellem állapotán, sőt a teljes valóságot mutatja meg egy átköltözött állapotáról, mert a halál lerántja a tettetés álarcát. A földön ugyanis kidolgozhat olyan módszereket egy lélek, amelyekkel eltakarja a takargatni valót, hogy az emberek ne ismerjék az ember valódi énjét, de ezt a szellemvilágban már nem teheti meg senki, mert a test levetésével megszűnnek azok a lehetőségek is, amelyek mint a lélek takarójául szolgáltak. És ez a szörnyűbb állapot, mert Isten és az ő angyalai előtt kell szégyenkeznie a szellemnek, és nincs lehetősége már arra, hogy a dédelgetett hajlamokat levetkőzze, hanem az ítélet vár a lélekre a sok takargatásért és mindazon tett elkövetéséért, amelyeket földi életében elkövetett. De ha sikerül kibontani, megvallani és leküzdeni az önző természetét az embernek, akkor az isteni ítélet nem elmarasztal, hanem felment. Minél többet sikerül levetkőzni a földön ezekből az ún. bűn-termékekből, annál magasabbra emelkedhet a lélek Isten Országa felé és annál nagyobb mértékben élheti meg a szellem Isten szeretetét, mert amennyire önző, azaz zárt a lélek embertársa felé, olyan zárt Isten felé is. A zárt, vagyis az istentelen állapot egyben élet nélküli állapot is. És minél inkább nélkülözi egy lélek az életet, annál inkább megjelennek a lélekben a hiányállapotok, mint a depresszió és annak különböző megnyilvánulási formái, attól függően, hogy a léleknek mely része szenved hiányt. A bűnök különböző kiélési formái is az Istent és az Isten szeretetét nélkülöző hiányállapotok következménye. És még sorolhatnánk a hiányállapotok végeláthatatlan megjelenési formáit, de egy a lényeg, hogy mindenben, mindenre Isten szeretete a gyógyír! Isten szeretete ugyanis a leghatalmasabb és egyedüli éltető erő, és amely mértékben nélkülözi egy lélek a mindenható Istent, olyan mértékben „halottnak” tekinthető a lélek.

Amennyiben a lélek képes elfogadni Isten szeretetét, gyógyulásnak indul a lelke. De miből is kell kigyógyulnia a léleknek, ha nem a bűnös hajlamokból, mert ott ahol, akár testi, vagy lelki betegség észlelhető, a háttérben fellelhető a bűn is. Tehát a betegségek elsősorban önmegtagadással gyógyíthatók, szinte minden betegségnek szellemi háttere van. Ha meg viszont nem lelhető fel bűnös hajlam (habár olyan nincs), akkor vissza kell menni az előző életbe és ott keresni a betegségek gyökerét és mégis csak az önmegtagadásnál köt ki az ember. „Ha nem így lett volna, előre megmondtam volna néktek” Ha más út vezetne el az üdvösségre, mint a halált okozó hajlamok megtagadása, akkor az Úr holt biztos, hogy azt az utat mutatta volna a szabadulni vágyó embernek. De mégis csak azt mondta, hogy aki Őt követni akarja, annak naponként meg kell tagadni önmagát. Az önmegtagadás által ugyanis tisztul a lélek és minél tisztább, annál többet képes befogadni Istenből és az ő szeretetéből.
Mindennek a felismerésére és a benne történő eligazodásra adatott 2000 éven keresztül a Szentlélek.
Mivel minden kornak megvan a maga nyelvezete és igazsága, ezért mindig újra és újra gyúlnak a pünkösdi tüzek. Figyeljetek oda az újra gyúlt pünkösdi tüzekre, mert a szellemtan az utolsó fellángolása a Szentléleknek,- amely immár szintén kialvóban van - mert rövid idő alatt sokat kell változnotok ahhoz, hogy elérjétek azt az állapotot, amellyel a megmentettek táborába tartozhattok. A külvilág eseményei viszont mind nagyobb terheket rónak a vállaitokra és ha nem elég erős a hitetek, minden tudásotok ellenére is az ellentét áldozatává válhattok. Mind erősebb hitre van szükségetek, mert eljön az az idő és már itt is van a küszöbön az ajtó előtt, amikor nem kérhettek senkitől olajat a lámpásaitokba, hanem az addig megszerzett hitetekkel tudtok csak világítani magatok körül. ezért mondja a kedves Vezetőtök, hogy jobb hinni mint tudni, az Úr viszont azt mondja, hogy:
„Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?”

Ha ezt a két krisztusi kijelentést egymás mellé helyezitek, mindent elárulnak a jövőtökkel kapcsolatban, mert az idő múlásával mind nagyobb és nagyobb megpróbáltatásban lesz részetek, az ellentét mind nagyobb mértékben, kis szünetekkel ugyan, de bezár benneteket, hogy neki nagyobb mozgási tere lehessen és ehhez mindenféle eszközt megragad. Tehát a folyton erősödő megpróbáltatások elviseléséhez, legalább egy fokkal erősebb hitetek kell, hogy legyen. A másik ami szintén fontos, az az, hogy ne higgyetek a hazugság szellemének!!! Mert ki miben hisz, azt vonzza közelebb magához. Figyeljétek meg, hogy elsősorban azok betegedtek meg, akik az ellentétnek hittek. De ne is kutassátok az ellentét cselszövéseit, mert amíg vele foglalkoztok, addig őt magát jelenítitek meg magatok előtt. „Ne fessétek az ördögöt a falra, mert megjelenik.”- mondja a népi közmondás. Ti magatokkal és kiküszöbölendő hibás és bűnös hajlamaitok leküzdésével foglalkozzatok, hogy az ellentétnek ne legyen hatalma felettetek! Hiába csak a tudás, ha az embernek mély hajlamai vannak, akkor egy váratlan pillanatban a lelki hézagain keresztül mégis csak beszivárog, vagy behatol, a folyton erősödő ellentétes támadás a lelketekbe, mert az ellentét jól ismeri a bűnös hajlamaitokat, hisz az ő tanácsára sebeztétek meg magatokat és így ott támad, ahol a leggyengébbek vagytok. Támad globálisan is és az egyéni hajlamaitokon keresztül is. Ezért nagyon fontos az Isten iránti hűség. Ha sikerül engedelmeskedni az isteni elgondolásnak, vagyis hűnek maradni az isteni elgondoláshoz, akkor könnyebben árad rajtatok keresztül az isteni szeretet és még egy rövid ideig mások is világosságot kaphatnak rajtatok keresztül. Az isteni szeretet van ugyanis hivatva újjá teremteni a világot. De sajnos a megpróbáltatások hatására emberek milliói fogják megtagadni az Istent, kiszolgáltatva magukat ezzel a sátánnak, aki mindinkább kimutatja a foga fehérjét. Az egyéni lélek esetében nem egyből támad, hanem, - ahogy mondani szokták - először kéri a kisujjatokat, hogy később vigye az egész lelketeket. „Csak most az egyszer nem imádkozom, mert fáradt vagyok; csak egy kicsivel veszek el többet a megérdemeltnél; csak egy kicsivel kevesebbet adok a másiknak a megérdemeltnél, hogy nekem több maradjon; csak egy kicsit nézek bűnös vággyal a másik nemre, merthogy „hűséget esküdtünk, de vakságot nem”; csak gyönyörködöm a másik nem szépségében minden hátsó szándék nélkül stb” merthogy az ember azt hiszi, ha csak kicsit alkuszik meg a sátánnal, az még nem bűn, pedig nem tudja azt, hogy az első kompromisszummal már „aláírta a szerződést” az ördöggel és hogy ebből a hálóból önmaga erejéből soha nem fog tudni szabadulni, csakis bűnbánattal és bűnbocsánattal. Nagyon sokan itt buknak el, a megalkuvás, a megtévesztés szellemének az első cselje, amellyel behúzza az embert a csőbe. Azt hiszi az ember, hogy a kis csapda, az nem csapda, abból még játszi könnyedséggel szabadulni lehet. Sokan úgy hiszik, hogy tudnak magukon uralkodni, merthogy csak akkor isznak, vagy bármi mást csak akkor tesznek, amikor azt ők akarják, pedig az ördög játéka ez, mert észre sem veszik azt, hogy utána már „mind többször akarnak” legyen bármilyen káros szenvedélyről szó. Nem más a helyzet a vakcinákkal sem. Figyeljétek meg, hogy esetek nagyon nagy többsége, még ha előzőleg vakcina ellenes volt is és csak valami külső kényszerítő hatásnak engedve vette fel az oltást, utána már oltáspárti lesz, mert átadta a lelkét a sátánnak.

Vigyázzatok tehát, mondom vigyázzatok, mert a sátán nem alszik, hanem megkeresi a lelketek gyöngéit és megfélemlít hogy hitetlenné váljatok és akkor már az övéi vagytok. A hitetlenség gyökere meg viszont a levetkőzendő bűnös hajlamokban keresendő. Amíg az emberi lélek nem ismeri fel a bűnt bűnnek, csak hatásaiban, vagy még abban sem, addig még messze áll a lelke a hit fogalmától, holott az Úr már 2000 évvel ezelőtt mintegy előrevetítette, hogy akinek nincs hite már eleve elkárhozott. Ezért támadja oly vehemensen a hiteteket a sátán. De ahhoz, hogy ne tudjon rátok hatást gyakorolni, azokat a hézagokat kell a tiszta, a minden szempontból történő tiszta élettel és a Szentlélek erejével begyógyíttatni. Arra tehát, hogy mi az isteni követelmény, a felsőbbrendű énetek tud rávilágítani, ha kéritek Isten Szentlelkét, mert a Szentlélek a felsőbbrendű énetekhez kapcsolódik hozzá. Az ellentét viszont az alsóbbrendű éneteket veszi célba, tehát az alsóbbrendű énetekből feltörő követeléseket kell leküzdenetek a tisztuláshoz, illetve a megtisztuláshoz.

Vigyázzatok, nagyon komolyan mondom, hogy vigyázzatok, mert a sátán előretörésével növekszenek a kísértések, a támadások, melyek benneteket sem kerülnek el, ha a lelketekben ott a talaja azoknak a negatív tulajdonságoknak, melyeknek a sátán a fejedelme. Mindebből kifolyólag nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, de apa fia ellen fordul, a meny az anyós ellen, azaz meglazulnak az emberi kapcsolatok, megoszlik vele a családi és az egyéb közösségi egység és mindenki a saját szférájához, csoportjához kapcsolódik. Az ellentétes hatalom részéről éppen az a cél, hogy megbontsa az egységet, mit sem tudva arról, hogy az örök kiválogatódás törvényének tesz vele szolgálatot. De az viszont, hogy ti melyik csoportosításba dolgozzátok bele magatokat, kizárólag rajtatok áll. Isten ugyanis nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, vagyis a lehetőségeket az alkalmakon keresztül felkínálja Isten arra nézve, hogy a felfelé emelkedő fluidokba tartozzatok, vagyis hogy egységre juthassatok az üdvözítő igazságokkal, mert Istenben egység van és az ellentétes törekvés ezt az isteni művet akarja szétrombolni. De a belső egységhez nem fér hozzá, tehát csak a külsőségekben tud kárt okozni. A külsőségek viszont egyébként sem juthatnak be az Isten Országába. Tehát az ellentéttel végezteti el az Isten a krisztusi hit megtisztítását, hogy alkalmassá válhassanak a külsőségek követői az Isten Országára. Tehát ha megmaradtok a hitben és nem engedtek ennek a romboló, vérre szomjazó csőcseléknek, akkor meg tudtok maradni egy eszmében a formanélküli hit eszméjében Istennel is és felebarátotokkal is szellemi egységben. Istennel, vagyis az emberiséget megmentő szellemi egységgel, a szellemi áradattal egységben lenni viszont a legfontosabb, mert a nehéz időkben, egy konkrét esetben jó ha az ember rá tud érezni a felső irányításra, mert sorsdöntő is lehet.

De amit viszont nem tudunk elégszer és eléggé hangsúlyozni, az az, hogy mindehhez élő hitre és a szellemvilággal élő kapcsolatra van szükségetek! Az ellentét a hitet is támadja, ezért igyekszik mindent szétmarcangolni, úgy bennetek, mint a világban, ahogyan azt fentebb is említettük, de ezzel a fejlődéseteket szolgálja, ha ellen tudtok állni az alulról jövő áramlatoknak, mert itt az ellentétek világában a fejlődés a belsőben és külsőben megjelenő ellentét legyőzése által történik.
Mindannak az elviselésére, ami a világban fog történni, szintén erős hitre lesz szükségetek, mert a fluidszétválások és a sötét fluidok kiemelkedése a földalatti szférákból, valamint a földi világban történő átvonulásuk, bizony komoly változásokat hoznak bele az emberi létbe. Mindazok, akik ezeket a történéseket, megpróbáltatásokat nem tudják Istenbe vetett hittel kezelni, hátat fordítanak az Istennek. Így emberek milliói tagadják meg Atyjukat és hullanak bele a sötétség óriásian kinyitott torkába, hogy megeméssze őket a sötétség hatalma. Azért lesz nagyon sűrű a megpróbáltatás, mert az elmulasztott kétezer év fejlődést hozó megpróbáltatásait két- három évtizednyi időbe kell belesűríteni, hogy ugyanazokat az eredményeket elérjék általuk az emberek, mind amit az előző fejlődési korszaknak hosszabb időszakában kellett volna elérniük.

Azt mondja az Úr, hogy aki bűnös szándékkal asszonyra (másik, vagy történetesen az azonos nemre) néz, azzal már paráználkodott az ő szívében.
Az Úrnak ez a kijelentése történetesen a kiindulási pontja a lelki életnek, azaz a bűnök levetkőzésének, amely kijelentés nem csak a paráznaságra vonatkozik, hanem mind a hét főbűnre.
Az emberi bűnök részt kívánnak az emberi lélekben, sőt megvalósításra törekednek, mint a bukás által létrejött eredmények az erények degradált formáiként. És a fizikai síkon történő megjelenési formáik először az ember vágyvilágában jelennek meg.
Tehát nem akkor válik valaki bűnössé, amikor bűnt követ el, hanem azért követ el bűnöket, mert bűnös, vagyis, mert a bűnös hajlam benne él a lelkében! A tisztulást, vagyis az önmegtagadást tehát itt kell kezdeni a hajlamok, vagyis a vágyak leküzdésénél, kiirtásánál. Nem szabad megengedni azt, hogy a bűnös hajlamok ellenőrizetlenül maradjanak, mert akkor már a felszínen való megjelenésük formába öntést kíván és megszületik a bűn elkövetése, ami aztán következményeket von maga után.
Sajnos azonban az ember annyira gyarló, hogy nagyon sok esetben már csak akkor ismeri el a bűnt bűnnek, amikor tapasztalja annak a cselekedetnek az alacsony szintű hatását. Ugyanis amilyen szintű egy érzés és az abból fakadó cselekedet, olyan a kisugárzása, mai nyelven a frekvenciája, mely erőknek hatásaik vannak, ezek a hatások pedig aztán, mivel negatívak,úgy lelki, mint testi betegségeket eredményeznek. Amíg az ember csak a hatásaiból ismeri meg a bűnt bűnnek, addig nem marad más, mint tapasztalni a negatív hatásokat, melyeket nem büntetés gyanánt enged meg Isten, hanem abból kifolyólag, hogy az emberi lélek megérthesse azt, hogy mi a bűn és mi az erény és elindulhasson az önmegtagadás útján előre.
Az olyan emberlelkek szabadulásáért jött az Úr, akik már rájöttek a bűnnek lelket, testet romboló hatására, csak képtelenek úgy a hajlamoktól, mint a következményektől való szabadulásra. Ebből a célból szól a megfáradt emberekhez: „Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, Én felüdítelek titeket.”
Tehát a felüdülés, éppúgy mint a szabadulás, a lelki - testi gyógyulás, csakis Ő általa, az ő kínszenvedésének eredményei által történhet. Hiába minden emberi beavatkozás, ha a gyógyulás nem a fentebb említett módon történik, csak felszínes az, mert a bűn által okozott sebeket nem tölti be Krisztus Urunk Szentlelke, vagyis azok az újjáteremtő erők, amelyek Belőle áradnak ki az egész beteg világra.
Mivel azonban sok esetben a következményekből tanul csak az ember, ezáltal sokat kell szenvednie. De mindezt Isten szeretete adja így, mert másként nem tanul sajnos a földi ember. A bűn zsoldja, fizetése, velejárója tehát a szellemi halál. Ha az ember mérget iszik, megmérgezi magát vele és meghal. Így van ez a bűnnel is.
De mi is valójában a bűn és hogyan vehető észre?
A bűnös vágyak, gondolatok vagy cselekedetek megjelenése az emberi lélekben erőket von el a lélektől. Az erők elvonása és így a hiánya révén aláhull a lélek arra a mélységre, amely szinten az a bűn van, amelyet megcselekedett az emberi lélek. A fejlődés útján történő felemelkedéshez tehát lelki vagyonra, lelki erőkre van szükség, hisz ez képezi a „szárnyakat” és ezeknek a hiánya miatt, szárnyszegetten zuhan le lényegében véve a szellem a sötét mélybe. Ez az erőhiány legnagyobb mértékben járul hozzá a betegségek kialakulásához. Ez visszahatás-e szerintetek?

A delejezéssel gyakorlatilag ezeket az elveszített, elpazarolt és kiégett életerőket tudjátok pótolni és így érhettek el gyógyulásokat.
Habár a lélek számára az esetek legnagyobb százalékában a szenvedés, mint hűségpróba van jelen. „Mielőtt gyermekévé fogad valakit az Úr, előbb próbára teszi.”
A sátán azért utazik arra, hogy elrabolja az erőiteket, hogy neki legyen lelki tápláléka a szenvedéseinek enyhítésére, mert a sátán nagyon szenved, valamint azért, hogy benneteket ne engedjen fejlődni. Mivel azonban a fejlődésbe az ellentét be van kapcsolva, ezért akkor haladtok előre, ha legyőzitek a sátánt, vagyis a bennetek lévő hajlamokat. Ezáltal azt az ellentétet, amelyre hallgatva lebuktatok, húzzátok magatok után a fejlődés útján. De most a korszakváltáskor viszont mégis csak ketté válnak a dolgok. Mindezzel ellentétben az erények gyakorlása táplálja a lelket és kinöveszti a „szárnyaitokat”.
Mivel „szeretet az Isten” ezért nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen és hogy ezt minél kevesebb szenvedéssel érje el, mert a szenvedés leterheli a lelket, ezért elküldte a Szent Szellemek tanát, az Igazságot („…Mert néktek megadatott, hogy megértsétek a Mennyek országának a titkait…”), hogy a tudásotok révén ismerjétek fel a bűnt bűnnek,- habár itt is szerepet játszik a fejlettségi szint - és az ismeret által meg tudjátok azt, hogy mit kell önmagatokból kiirtani és ezáltal minél kevesebb mérget, azaz szenvedést kelljen elfogyasztani.

Ez nagyon fontos itt az apokaliptikus időkben, hogy eljuthassatok a szenvedésmentes, vagyis a bűntelen állapotba, hogy az ellentétnek ne legyen hatalma felettetek, mert akit magával bír ragadni, azt lerántja a fekete lyukba, az örök sötétségbe.
A negyedik szféra szintjét kell kidolgozni magatokban ahhoz, hogy bejuthassatok a megújult földre. Mivel a negyedik szféra már a föld első három szférájához viszonyítva teljesen légies, anyagmentes, mert már mindenben elszakadt a föld légkörétől. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy gyümölcsöt, amelynek a magja a föld, a húsa a földet körülvevő első három szféra, míg a negyedik szférát már csak a gyümölcsnek az illata képezi. Ez azt jelenti, hogy nektek- ha a meghívottakból választottakká akartok lenni - el kell szakadnotok a földi szféráktól, levetkőzni minden földit és átszellemesülni, hogy a felfelé emelkedő fluidok magukkal emelhessenek benneteket és ezáltal eljuthassatok az üdvösségre.
Amen

„Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint tenmagadat,...”

„Szeresd ellenségeidet”

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, örömét az igazság győzelmében leli…”



Ada, 2022. VI. 12.

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 2. rész


Én kezdettől fogva megmondtam, hogy én nem a ti mulandó éneteket keresem, én az örökéletre előhívott énetekhez kívánok szólani; én azt keresem, ami bennetek isteni szikra, ami bennetek mennyei érték. Ahhoz akarok szólni, azt akarom fölébreszteni, hogy megértsétek az örökélet szavait, azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus hagyott itt az emberek világában, hogy az emberek lelkei megigazulhassanak és megtisztulhassanak azok által az igazságok által, hogy elhagyhassák a mulandó világ sivár, szenvedéssel teljes zarándokútját, és elérhessék azt, amit Isten az ő részükre fenntartott és tudomásukra adott abban az ígéretben, amelyet szent Fia által tett, hogy valakik hisznek Benne, "semmiképpen el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek."
Mert Ő elvezeti őket az örökéletre, megbocsátja bűneiket s felöltözteti őket mennyei ruhákba, és országlást ad nekik örökön-örökké - nem az ő érdemeikért, nem az ő igazságukért, nem az ő cselekedeteik jutalmául, hanem azért a hitért és az által a hit által, amely hittel az Általa megvilágosított igazságba belekapcsolódnak.
Mert akik hisznek, azok megtérnek bűneikből, és ezen a megtérésen keresztül vehetik az Isten bűnbocsátó kegyelmének ajándékát; és ebben az ajándékban, amelyet Ő ad a bűnös földi embernek, megtisztulhatnak, megerősödhetnek és fölemelkedhetnek Hozzá.

Én erről a bűnbocsátó kegyelemről akarok előttetek bizonyságot tenni az én beszédeimben. Erről beszéltem kezdettől fogva, és erről fogok beszélni mindvégig; egészen közel akarom ezt a ti lelki szemeitek elé hozni, hogy láthassátok, milyen nagy az Isten, és milyen kicsiny az ember; milyen tökéletes és jó a Teremtő Atya, és milyen hálatlan és teljességgel érdemetlen az ember, aki Istennek minden jóságát félreteszi, Istennek minden hívogató szavát elengedi a füle mellett anélkül, hogy Feléje fordulna, megbánná vétkeit; és rálépne arra az útra, amelyet Ő mutat az ő törvényében és abban az áldozatban, amelyet az ő szent Fia hozott a bűnös világért, hogy megmenthesse azokat, akik kezdettől fogva elhívattak az üdvösségre.


Én azt mondom nektek, testvéreim, ne legyetek idegenkedők ezzel az atyai hívogató szóval szemben, mert nem a kérlelhetetlen igazság szavával szól Ő hozzátok a kegyelem napjaiban, hanem az ő szeretetének hangján, amellyel titeket megkeresett a világban, és. elétek adta a bizonyságokat, amelyekkel megállított titeket az élet útján, hogy felfigyeljetek arra az igazságra, hogy van élet a síron túl, mégpedig tökéletesebb, igazabb élet, mint amilyet a látszatvilágban élhet az ember.
Tökéletesebb és igazabb ez az élet, mert ebben az embernek el kell számolnia földi életében végzett munkáiról és törekvéseiről; el kell számolnia mindazokról a jókról, mindazokról az ajándékokról, amelyeket mulandó földi életében kapott.
És ha az Isten jósága ilyen nagy, ilyen kibeszélhetetlen, ilyen végtelen, akkor nektek, földi embereknek, meg kell értenetek, meg kell látnotok ezt, s akkor meg kell állanotok a rohanó élet árjában, hogy felfigyeljetek a szóra, amely felülről hangzik.
És ha a ti lelketekben elrejtett isteni mag, isteni igazság megérzi azt, hogy a ti Atyátok szól hozzátok, hogy a szeretet Istene szól hozzátok azon a hangon, - amely bár nem közvetlenül, csak közvetve jut hozzátok, s emberi közvetítéssel isteni gondolatokat igyekszik kifejezni - akkor álljatok meg, és ti is tekintsetek magatok körül és magatokba, és lássátok be, hogy sok dologban tévedtetek, sok dolgot elhibáztatok, sok dolgot félreértettetek. Bár keresitek az igazságot, bár keresitek a kiengesztelődést, de mégsem értettétek meg minden szavát annak a nagy akaratnak, annak a nagy szeretetnek, amely titeket megkeresett, és szólt hozzátok a szellemek hangján azokban a jelenségekben, amelyekkel többé-kevésbbé mindannyiótok részére meggyőződést és bizonyságot nyújtott.
Én azt mondom nektek, hogy ha ez a hang a lelketekben visszhangot keltett, s megéreztétek, hogy ez csakugyan az Isten akaratából jött létre, az Isten igazságát szólja nektek, és Isten felé akar vezetni benneteket azoknak a törvényeknek megismertetése révén, amelyekkel kapcsolatban mi fáradozunk, hogy az Isten igazságát nektek felbontsuk és érthetővé tegyük:
akkor ti is tegyetek bizonyságot a lelketek érzéséről, hogy mennyire hatotta át a lelketeket, menyire tett benneteket bizonyossá afelől az igazság felől, amelyre az életetekben szükségetek van.
Mert hiába beszélünk mi akár angyalok nyelvén is hozzátok, ha a ti lelketek azt meg nem érti, fel nem tudja fogni, mivel nektek arra még nincs szükségetek. Az emberhez mindig az az igazság van legközelebb, amelyet az életében fel tud használni, fel tud dolgozni, és amelyből megnyugvást, tisztulást és megigazulást szerezhet.


folyt. köv..

UI:

Dolores Cannon feltárja az univerzum titkait Dolores Cannon a regressziós hipnózis módszerét alkalmazva beszélgetett Nostradamusszal, megismerte a Föld történetét, a 2012-es év jelentőségét, és az Univerzum számos alaptörvényét.
https://www.youtube.com/watch?v=tb9-RDLNbpg

Való Zénó és Dombi Ferenc szellemének beszélgetése - Interju
Felvezetés
FB - Dombi Feri bácsi
Z - Való Zénó

Kedves Feri bácsi!
Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívás erre a rövid interjúra. Kérdéseket tennék fel neked, te, pedig ha jónak látod, válaszolhatsz rájuk. Lassan tíz éve, hogy égi otthonodba költöztél, azóta nem beszéltem veled. Kicsit izgulok ennyi év után vajon milyen lesz az újbóli találkozás?
Első kérdésem a következő: Milyen érzés volt a fizikai halált megélned?
Fb: Először is drága Zénókám nagy szeretettel köszöntelek, nekem nem tűnt fel, hogy már tíz év eltelt volna, alig volt az egész egy szempillantás. Mégis egy egészen új és különleges állapotba kerültem, ami egyszerre volt otthonos és merőben más, mint a földi élet.
Z: Látom, hogy fehér ruhát viselsz és ragyogó fény van benned és körülötted is!
Fb: Igen, itt ahol vagyok mindenki ilyen tiszta és átlátható, de azért ne gondold, hogy itt csak fehér szín létezik. Tehát amikor elhagytam a testem, a tudatom már előrement és kísérőket kapott a fogadásomra. A testemből nem volt nehéz kilépnem, kicsusszantam belőle és kész. Nem fájt semmi és nem bántott semmi, olyan érzés volt, mint amikor súlytalanná válsz és elrepülsz az ég felé.
Z: Sokszor hangoztattad viccesen, hogyha meghalsz, elmész a Hold túlsó oldalára, hogy ne találkozz senkivel. Jártál ott?
Fb: Nevet. Nem, nem jártam, mert innen nézve nincs a Holdnak túlsó oldala, másrészt pedig itt minden pont olyan finom egyszerű és tapintatos, figyelmes, és mindent áthat a béke ereje, hogy itt megfeledkezik az emberi lélek a bújócskáról.
Z: Aggódtál a Hangközösség miatt, amikor elmentél?
Fb: Még a földi testemben elengedtem a közösséget, nem is volt más választásom, de biztosan mondhatom, hogy voltatok egy páran, akikért külön imádkoztam, és imádkozok ma is.
Z: Ott is lehet imádkozni?
Fb: Imádkozni mindenhol lehet, csak míg a földön az ember az elméjével keres és a szájával imádkozik, itt inkább a szívébe helyezi azokat, akiket össze akar kötni az égi szeretettel. Itt minden olyan egyszerű!
…. Fb: Az Istenhez vezető út a testi halál tapasztalatán keresztül vezet. Itt válik valósággá a test mulandósága, a lélek és a szellem örökléte. Az a helyzet, ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot valaki megszerezze, nem kell feltétlenül a fizikai testének felbomlania. Nem csak Jézusnak, hanem még nagyon sok szentnek a teste sem bomlott fel, hanem olyan élettel lett telítve, amely kiállja az idők próbáját. De az elmúlás, a megsemmisülés próbája az emberi tudatosságban kikerülhetetlen.
Zénókám! Jézus keresztre feszítése annak az erőnek a szimbóluma, amely ezt a világot uralni akarja, illetve annak az isteni lényegnek a jelképe, melyben mindenki számára egyértelmű, hogy Jézusnak hatalma van odaadni az életét, hogy utána felvegye azt. Tehát soha ne csak a halálra, soha ne csak a feltámadásra, hanem inkább a kettő közötti útra koncentráljunk. Az a fajta szellemi minőség, amelyik hatalmas, megállíthatatlan erővel emeli az emberi tudatosságot, úgy is leveszi Jézust a keresztről. De megint csak azt mondom, hogy sokan vannak, akiknek szükségesek a kapaszkodók és nekik először a halállal kell szembesülniük, hogy később megérthessék az életet is.
Tehát azoknak, akik úgy tudják, hogy van halál, azoknak segítségül lehet a megfeszített Jézus, hogy el merjék fogadni azt, amit Jézus is vállalt. Azoknak pedig, akik már meghaladták a halál félelmét természetes, hogy nem a szent helyeken felállított keresztre feszített Jézus az elsődleges istenkép, hanem számukra az emberi szívben és tudatosságban van, élő, teremtő módon jelen.
Jézus odaadott élete nagyon nagy hatalommal bíró teremtő szimbólum és erő, így még egy jó darabig meghatározza a vallási kultúrátokat, tudatosságotokat. Ám, ahogyan növekszik az ébredő emberek tudata egyre univerzálisabbá, egyetemesebbé, úgy fog változni az Istenről alkotott kép minősége is.
Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Interju Dombi Ferenc szellemével
Adai közlés - Pünkösdi szózat 2022
A hitről
A magvak természete
A lelketeken végzett munka
HANG - Párkapcsolatról Jézussal
A törvényes szellemtan rendeltetése és célja


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxZh3elO3GqJsgC-g?e=vc61DV
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=CuVhFIMuajM
A lélek nem élhet csak önmagának – Hangoskönyv_Részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=EdR9RzHl9NE
Reisinger János – A megpróbáltatásokról.

https://www.youtube.com/watch?v=ncaNIP6AH84
Tanítások a végső időkről 2. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 3. rész


Kezdettől fogva intettelek benneteket, imádkozzatok, hogy az Isten Lelke megvilágosítsa a lelketeket, hogy fel tudjátok ismerni, mi van Istentől, és mi van a mulandó világból. Elmondtam nektek azt a példázatot, amikor Krisztus azt kérdezte a tanítványaitól, hogy: "Kinek tartanak engem az emberek?" A tanítványok azt felelték, hogy az egyik Illésnek, a másik Mózesnek, és vannak, akik egynek a próféták közül. "És kinek tartotok ti
engemet?"- kérdezte tovább az Úr. Egyik tanítvány erre így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". Tehát ez a tanítvány vallást tett a lelkének igaz érzéséről, és ez az igaz érzés örökké tartó erősséget jelentett, örökké tartó alapkővé avatta az Úr ezt a bizonyságtételt, és ez mindaddig alapkő marad, ameddig embernek meg kell térnie, ameddig embernek az igazságot el kell ismernie. "Nem a test és vér adta ezt neked tudtodra, hanem az Isten Lelke" - felelt reá az Úr.
Én is erre számítok, én is erre építek, hogy mit mond az Isten Lelke a ti lelketekben, milyen bizonyságot tesztek az igaz Isten előtt, az ő szent angyalai előtt és azok előtt a szellemek előtt, akik titeket körülvesznek.

Ne higgyétek, hogy közületek csak egy is el volna vetve. Nem, mindenkire szükség van, minden lélek külön érték Isten előtt és a szellemvilág előtt, mert minden lélek Istennek egy-egy gondolatát, egy-egy titkos gondolatát őrzi magában, amely gondolatnak ki kell világosodnia, és ragyogásával bele kell írnia a történések világába azt a nagy és ragyogó titkot, amelyet Isten véghez akar vele vinni.
És így minden lélek egyformán értékes. Nincs egy sem, aki kivetnivaló volna közületek; sőt, még akik az ő gondolataikkal és érzéseikkel ma még mint ellenséges érzületű támadók vesznek körül benneteket, azok sem feleslegesek, mert nincs senki, aki felesleges volna. A szeretet minden lélekért külön fájdalmat érez, aki ellene fordul, aki nem tud beleolvadni a nagy egységbe.
A mi lelkünk minden egyes eltávolodott lélekért külön-külön könnyeket sír, mert mindenkire szükség van. Mindegyikőtök lelkére, mint egy-egy külön drágakőre szükség van, hogy az együttesben ragyogjon mindenki a maga lelki egyéniségével, s a maga lelki egyéniségének eredetiségével mintegy értéket adjon az egésznek.
De igazaknak, őszintéknek kell lennetek; a ti lelketeknek éreznie kell azokat a gondolatokat, amelyek sokszor szegényes emberi szavak mögött vannak, hatni akarnak, és ezt a hatást a ti lelkeitekben akarják elvégezni.
Azért ne csak a testi füleitekkel hallgassátok az én mondanivalómat, hanem a lelki füleitekkel, hogy inkább a lelketek értse meg - ne a szavakat, hanem azokat a gondolatokat, amelyeket én a szavakon keresztül akarok kifejezni előttetek.

Szükség van továbbá arra, hogy köztetek olyan egység kovácsolódjék össze, amely nem tesz különbséget ember és ember közt, mert nem szabad köztetek nagynak és kicsinynek, erősnek és gyengének, értékesnek és értéktelennek lennie. Köztetek nem szabad földi, emberi előnyöknek kidomborodniuk, hogy elhomályosítsák azoknak az egyéniségét, akiknek nincsenek ilyen előnyeik, akik talán szegényesebb külsővel kénytelenek ezt a földi életet leélni.
Az a szeretet, amely a felső világból felétek árad, az az erő, amellyel titeket ez a felső világ segíteni és emelni akar, tegyen benneteket eggyé.
Mert szükséges, hogy ez a szeretet a ti lelketekben is kikeljen, megsokasodjék, és úgy át- meg átszője minden egyesnek a lelkét, hogy az erős a gyengét támogassa, a nagy a kicsit emelje, hogy köztetek különbség ne legyen.
A szeretet tegyen titeket eggyé; mégpedig nem az a szeretet, amelyet földi ember érez a másik földi ember iránt, amely érdekekhez és érdemekhez fűződik, hanem az a szeretet, amely a ti lelketekben azt parancsolja, hogy ha Isten úgy szerette e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte váltságul, akkor ezt a szeretetet lélekről-lélekre tovább kell adni, mert ez a szeretet építi meg az új világot, az új eget és az új földet. Ez a szeretet népesíti be azt az új világot, ez a szeretet alakítja át és teszi boldoggá benne egyiket úgy, mint a másikat.
És az a szeretet, amely új eget és földet kíván, keresse meg a másiknak lelkében azt a vágyat, amely felfelé tör, és keresi az utat. Ez a szeretet keresse meg a másik lelkében az igazság után való szomjat, és keresse meg egyúttal mindazokat a gyengeségeket is, amelyekből ő maga is gyógyulóban van, vagy már meggyógyult belőle, hogy szolgálatára lehessen a másiknak.
Szolgálni ebben a szeretetben: ez legyen a jelszó! Nem elvárni, hogy titeket szolgáljon a világ, hanem mindenki első legyen abban a törekvésben, hogyan tud többet segíteni a másikon. Támogassátok egymást lelkileg és testileg azokban az igazságokban, amelyek titeket eggyé tesznek.
Mert mint ahogyan a testvérek egy anyától és egy atyától származnak, akiket egy anya táplált, akikről egy atya gondoskodik, olyanoknak kell lennetek nektek is, testvéreim.
Míg erre a lelketekben nem vagytok megérve, addig nem is várhatjátok, hogy az a magasabb szellemvilág, amelynek tagjai a ti megsegítésetekre készek, felvegye a ti gondjaitokat, hogy a ti lelketeket feljebb és feljebb emelje. Mert ameddig meg nem érzitek, és meg nem értitek, hogy tulajdonképpen mit is akar tőletek az isteni kegyelem, és hogy nektek ki kell a kezeteket nyújtanotok, hogy segíthessenek rajtatok, addig nem is számíthattok a segedelemre. Ha pedig a kezeteket kinyújtjátok, akkor nem tudtok egyidejűleg a ti hiábavaló gondolataitokkal, a ti földi törekvéseitekkel is törődni, nem tudtok a földnek élni.
Tehát vagy a szellemieknek éltek, és lélekben átadjátok magatokat Istennek, vagy a földnek éltek, és elfordultok Isten igéjétől; de akkor nem is számíthattok azoknak az ígéreteknek beteljesülésére, amelyeket Isten adott az ember részére, hogy fölemeli, megtisztítja és megigazítja őt.

Én nem mondom meg nektek, ki vagyok, mert az a ti részetekre teljesen felesleges; én az igazság szellemében szóltam hozzátok, és Isten, aki mindeneket lát, látja a lelkemet, hogy én Róla teszek bizonyságot előttetek.
Én pusztán az ő igazságát beszélem, és az ő igazságával a ti lelketeket akarom felemelni, megtisztítani, meggyógyítani a tévelygésektől. Ő látja ezt, és bizonyságot tesz rólam tielőttetek és mindenek előtt!


Forrás:
EZOTERIÁK
A "NÉVTELEN SZELLEM" KINYILATKOZÁSAI ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN AZOK SZÁMÁRA, AKIK AZ IGAZSÁG BENSŐ LÉNYEGÉNEK MÉLYSÉGEIBE BEHATOLNI KÉPESEK. (3-13.
OLDAL)
KIADJA: A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE - BUDAPEST, 1940.

UI:

Mi történik egy ember leszületése előtt, és mi történik a halál után
https://www.youtube.com/watch?v=1qDgjZM5vMw

"Azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal."
Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.
Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.
Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül.
Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg, megvalósítja.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé.
Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is.
Müller Péter

Az emberi élet hét éves ciklusai

Hétévente egy új életszakaszba lépünk. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alakítják az életünket, ezek határozzák meg, hogy milyen mértékű sikereket fogunk elérni, vagy hogy épp mennyire leszünk boldogak, ezért nem árt tisztában lenni ezekkel a 7 éves szakaszokkal.
A születéstől 7 éves korig
Édesanyánkkal szoros a kapcsolat, ekkor fedezzük fel a környezetünket, alakulnak ki az érzékeink. A kezdetben szoros kötelék az év múlásával lazulni fog, hiszen elindulunk felfedezni a közvetlen környezetünket.
7 és 14 éves kor között
Szoros kapcsolat alakul ki édesapánkkal, kezdetét veszi a személyiségünk fejlődése, amelyben nagy szerep jut édesapánknak is, aki a legjobb szövetségesünk lesz. Szeretjük édesanyánkat, de édesapánkat már imádni fogjuk.
14 és 21 éves kor között
A lázadás időszaka ez, amikor megkérdőjelezzük az adott társadalmi rendszert, politikai berendezkedést. Az intellektuális képességeink indulnak fejlődésnek. Összetűzésbe kerülünk a szüleinkkel, a társadalommal, mert úgy gondoljuk, hogy lehetne ennél is jobban élni. Ilyenkor anarchikus érzések dúlnak bennünk, amelyek fokozatosan alábbhagynak és megszűnnek, ha már kirepültünk a családi fészekből és saját lábunkra álltunk.
21 és 28 év között
Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, mert be kell látnunk, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, de arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, mint elődeink. Ez érvényes a munkahelyre, a családalapításra is.
Vége az első 4×7 időszaknak és kezdődik a következő 28 év
28 és 35 év között
Adott a lakás, az autó, a család, de ha az elmúlt 4 ciklusban több kudarc is ért bennünk, nagy az esélye annak, hogy a házasságunk, párkapcsolatunk válással, szakítással fog végződni. Ha a szülőkkel nem volt rendezve a viszony, most konfliktus pattanhat ki emiatt. Ez egy nehéz időszak lehet az életben, bekövetkezhet a munkahely elvesztése, valamint a depresszió is kialakulhat.
35 és 42 év között
Minden a nulláról indul. Tanultunk a hibáinkból, így sokkal tapasztaltabban tudjuk kezelni a nehézségeket, válságokat. Megtörténik a családunkkal való viszonyrendezés, kibékülés. A munkahely keresés során már nem az fog számítani, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mennyi lesz a szabadidőnk.
42 és 49 év között
Itt már megtörténhet a társadalmi szerepvállalás, azaz, hogy valamilyen ügy mellé állunk. Azonban gyakran krízis alakulhat ki, amikor megkérdezzünk önmagunktól, hogy kik is vagyunk valójában, mit tettünk le idáig az asztalra, és mi a jövőben szerepünk.
49 és 56 év között
Ebben a korban már az érzelmeinkre kezdünk figyelni, az anyagi javak háttérbe szorulnak. Életünk új értelmet nyer, amely idős napjainkig is elkísérhet.
Vége a második 4×7-es időszaknak
Következik egy újabb 7 éves ciklus, de már más szemszögből, perspektívából nézzük az életet, még akkor is, ha sokszor ugyan azokkal a problémákkal és gondokkal találkozunk.

A kínzó bizonytalanság okai

Lajos 1960. május 16.

Nagyon szép az élet ígérete, a bájoló tavasz a Földön is, de olyan ez is, mint az ifjúság álmodó időszaka a testben, azonban a lélek nyarában nem vált be semmit az ígéretből, csak az átálmodás emléke marad meg belőle. Amikor eljön a tél dere csak száraz kórót lenget a hideg fuvallat és mit visz magával az örökkévalóba a lélek? Csak a csalódásokat és hideg közönyt minden ígérettel szemben.
Én sajnos sokat időztem itt, ezekben a világokban és ezek között az emberlelkek között. Elfásult a lelkem nekem is és minden reménységem elfáradva omlott össze. Az emberi lélek bizony nagyon elfárad a szenvedésekben, ha az eleven hit nem táplálja a reménységet. Nem mindenki tud hinni, ha egyszer megcsalódott valamiben, vagy valakiben, ahonnan valami jót, vagy legalábbis reménykeltőt várt. Ez az a kínzó bizonytalanság, ami az ember lelkét elfárasztja, ha nem tud hinni benne, hogy mégis elérheti egyszer, valamikor.

De az emberi lélek türelmetlen, mert megszokja azt, hogy maga cselekedjék a maga érdekében. Ez a türelmetlenség viszi bele az elhamarkodásba és kapkodásba, nem tudja megvárni, amíg megérik számára a gyümölcs, hanem éretlenül akarja leszedni. Nem tudja az önző természetével kivárni az érés idejét, mert úgy gondolja, hogy addig más szedi le; pedig senki a másét büntetlenül le nem szedheti, el nem veheti, mert mindenki, aki igaztalanul jut valamihez, az a sajátját rongálja, azt lopja el éretlenül és ennek csalódás az eredménye, de nem csak a Földön, hanem a lélek világában is. Sőt ott még nagyobb a fájdalma és csalódása.

Azért jó, ha az ember az élete idején megtanul lemondani mindenről, amit nem az isteni gondviselés adott az életébe, mert akkor több igaz örömöt ad neki sorsa és ezek vonzzák a többi nagyobb örömöket is magukhoz. Mindenkinek vannak az életében félretéve örömök és igaz eredmények, csak azt ki kell várni. De mindenki csak kapni akar, adni: alig. - Van, aki a többől is juttat azoknak, akiknek természet szerint nem jutott. Pedig aki bele tett valamit a perselybe, az - ha megszorul - elő is vehet belőle. De ha soha nem tesz be senki semmit, az üres perselyből nem kaphat soha semmit. Hátha még el is lopja, amit más fáradtságos munkájából beletett?! Bizony nagyon szomorú sors vár az ilyenekre, mert a szegénységből nem lehet fényes palotát építeni.
Az ilyenek hosszú bojtos életeket élnek át kényszerlemondással és irigy szemekkel nézik a mások jobb és könnyebb életét. Ezek az igazi szegények, mert nem lehet reménységük sem arra, hogy ezt elérhessék, sem a Földön, sem a haláluk után. A földi életben is olyan helyzetbe, olyan életkörülmények közé ékelődnek, hogy még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy a jobbat elérhessék.

Nem az Isten, nem a többi emberek veszik el tőlük, hanem a saját megteremtett törvényük. Itt hiába a fondorkodás, hiába az ügyeskedés, sokszor nem is tudják a Földön élve, hogy van egy jobb is. A bűn önmagát bünteti a saját maga által létrehozott törvényével. - Az irigység is ilyen önmagát sanyargató, gonosz érzés, mely megemészti nemcsak a jobbat és a szebbet, hanem saját magát is. Azért az ilyen beteg lelkű emberek árasztják maguk körül az ő száraz reménytelenségüket és rosszindulatú kedélytelenségükkel mások reménységére is szárítólag hatnak.
Ezeknek a lelkivilágában nincs tavaszi ígéret, nincs bizakodás, mert ezek érzik, hogy az nem valósulhat meg, mert a lelkükben a talaj nincs hozzá megmunkálva. De egyszer mindenkinek jut egy ilyen ígéretes élet és eredményes aratása a kívánatos jóknak. Azt meg kell ragadni, kamatoztatni kell, hogy amikor eljönnek a böjti napok, legyen hová fordulni, mert eljönnek mindenkire a lemondásra kényszerítő idők. Ilyenkor is lehet félretenni sok értéket, amit a lélek hittel kitermelt magának. Ezt sokszor értékesebbnek találja az igazság törvénye, mint a sokból való adakozást. Az élet gazdagabb, színesebb, mélyebbre tekintő képességekkel ajándékozza meg ezeket a lelkeket, mint akiket lágyan az ölében ringatva hordozott, mert ezeknek van, vagy lesz sokat ígérő tavaszuk és ha nem is nagyon dús, de kielégítő termése az életüknek.


Ezzel a terméssel már megalapozhatják az örökéletükhöz szükséges kis biztonságos életüket, mire tovább építhetnek, mert van miből. Ez mind hitből való cselekedetekből fakad, mert akinek van hite, annak van reménysége is, mert szereti azt, amiben hisz, t.i. az igazságot. Ez pedig az örökélet kapuja. Igaz jót cselekedni: ez az építkezés a jövőben: új világ, új otthon, új remény egy boldogabb életben. Ez az igazság és valóság az Isten ígérete a szenvedő, gyötrődő eltévelyedett világnak. Ebben higgyél te is és meglátod, nem lesz okod semmitől félni.
Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

UI:

Egy férfi és egy nő és megkezdődik a világmindenség izgalmas játéka.
Kalo tv.
https://www.youtube.com/watch?v=f-DgcR1keI8

A tiszta lelkiismeretű ember öröme

Részlet Kempis Tamás „Krisztus követése” című könyvéből


A derék ember dicsősége: a tiszta lelkiismeret. Legyen tiszta a lelkiismereted, s mindig jókedvű leszel. A tiszta lelkiismeret sok mindennek elviselésére képessé tesz, és jókedvű a balsorsban is. A rossz lelkiismeret mindig félénk és nyugtalan. Nyugodtan alszol, ha szíved nem vádolhat. Különben ne örvendj, csak amikor helyesen cselekedtél. Soha sincs igazi örömük, sem belső békességük a gonoszoknak, mert „nincs békéjük az istenteleneknek” - mondja az Úr.
Még ha azt mondják is: békében vagyunk, nem félünk semmi bajtól, ki merne ártalmunkra lenni! - ne higgy nekik! Mert hirtelen fölkél Isten haragja, és semmivé válnak tetteik, szándékaik pedig elenyésznek. Helyt állni a megpróbáltatásban nem nehéz annak, aki szeret: mert így helyt állni annyi, mint Krisztus keresztjében dicsekedni. Tünékeny dicsőség, amit emberek adnak, tőlük fogadunk. Az evilági dicsőséget mindig szomorúság kíséri.
A jó emberek dicsősége lelkiismeretükben van, nem az emberek ajkán. Az igazak öröme Istentől ered és Istenben van, az igazságnak örvendenek. Aki az igaz és örök dicsőségre szomjazik, az nem fut az ideigvaló után. Aki pedig az ideigvaló dicsőséget keresi, vagy szívből meg nem veti, az a mennyeit bizonyosan nem becsüli eléggé.
Nagy szívbeli nyugalmat élvez, aki nem sokba veszi a dicséretet és a szidalmat. Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy, az vagy, s nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy.
Ha arra figyelsz, mi vagy odabent, önmagad előtt, akkor nem gondolsz azzal, mit beszélnek rólad az emberek. Az ember a külsőt látja, Isten pedig a szívedben olvas. Az ember a tetteket méri le, Isten pedig a szándékokat. Aki mindig jót tesz, de ugyanakkor kevésre tartja önmagát, az alázatos lelkű ember.
Aki semmi teremtett lénytől nem vár vigasztalást, az nagy tisztaságról és belső biztonságról tanúskodik. Aki semmi külső tanúságot nem keres a maga védelmére, arról nyilvánvaló, hogy egészen Istenre bízta magát. Mert azt mondja Szent Pál: „Nem az a kipróbált ember, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.” A lelki ember állapota az, hogy bensejében Istennel járjon, és semmi külső vonzalom fogva ne tartsa.

szemlézte: Bíró László

A magyar sors magyarázata - Felvezetés
A Gondviselés fejlesztő munkája
1983. április 24.

Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium által

Az emberi szívek mélyéről sokszor felszakad a kérdés „miért Uram, miért? Rosszabb lennék, gyarlóbb lennék, szemed előtt elvetettebb, lennék, hogy nekem jut a szenvedés, a nehézség, hogy mindenben én húzom a rövidebbet és a mások élete sokkal könnyebb?” És legtöbbször ezekre a kérdésekre nincsen felelet, illetve van, csak az ember nem talál rá. Sokszor évtizedeknek, néha egy egész emberéletnek kell eltelnie ahhoz, hogy bizonyos kérdésekre és miértekre az ember feleletet kaphasson. A hitben élők, még ha nem is találják meg a feleletet a kérdéseikre és miértjeikre, mégis egészen másként vannak ezzel, mert hinni tudnak abban, hogy Isten a szerető Atya és hogy Isten az ő javukat akarja. Hiszik, hogy mindennek, ami velük történik, célja és oka van. Hiszik, hogy a szerető Isten semmit sem azért ad az ember életébe, hogy azzal az embert kínozza, gyötörje, kételkedéseket ébresszen benne, nehézségeket okozzon neki, fájdalmakon vezesse keresztül, hanem azért, hogy abból a tanulságot levonhassa; azért, hogy valamitől megmentse, hogy valamire a figyelmét ráirányítsa.
A hitben élő ember nem lázadozik Isten végzése ellen, nem hitetlenkedik, nem tagadja meg a szerető Atyát, nem fordít hátat az Ő igazságának, hanem a mi Urunk, a Jézus Krisztusunkhoz hasonlóban kiüríti a szenvedések poharát, felveszi vállára a keresztet és hagyja, hogy ezen a kereszten elvérezzék az ember. Elvérezzék az ember mindennemű törtetésével, anyagias kívánságaival, bűneivel, hiúságból fakadó természetével és minden olyannal, ami Istentől eltávolította őt. Ha előbb nem, utóbb; ha bölcsesség által nem, a szenvedések által kell mindenkinek, aki elbukott, megtalálnia a hazavezető utat. Ha az ember fél a szenvedésektől, a csalódásoktól és a nehézségektől, akkor úgy menekülhet meg ezektől, hogy betölti a parancsolatokat, hogy megtér. Úgy menekülhet meg, hogy szakít az anyagi emberrel és hagyja magában megerősödni a szellemi törekvéseket, megerősíti a szellemnek azon tulajdonságait, amelyek hasonlóvá tették és majd megint hasonlóvá tehetik őt az Atyához, a Teremtőhöz.
A magasabb világokra nem lehet szennyes érzésekkel, tülekedéssel, könyökléssel, önzéssel, birtokolni vágyással, gőggel, hiúsággal, irigységgel bejutni. A magasabb világokra nem lehet bejutni szeretet nélkül, mert azokat is megfertőzné, és azokat is hamarosan a fájdalmak világává tenné, így tehát Istennek a szeretete és bölcsessége a hasonlót a hasonlóval vonja össze és mindenhol a megfelelő létlehetőséget adja nekik. Ha az egyik világon sikeresen vizsgáztak, magasabb világokon való testöltésre nyerhetnek lehetőséget. Még ugyanazon a világon sem keveri össze Isten az ott lehetőséget kapott gyermekeit úgy, hogy egyiknek a másikra nézve abból kára szármázhassék.
Mivel hozzátok a Föld áll közel, és mivel nagyobb részben a Föld lakói földszellemekből adódnak, ezért hát nézzük meg közelebbről, milyen is a helyzet a ti Földeteken. Mint mondom, a Földet nagyobb részt földszellemek népesítik be, ami azt jelenti, hogy a kezdeti időktől fogva azokba az anyagokba lettek bezárva, amelyek még ma is a Föld anyagát képezik. Azaz az itt lévő légkör, talaj, természeti viszonyok mind az ő érzéseiknek, gondolataiknak és cselekedeteiknek a meganyagiasodott, megmerevedett formái. Emellett természetesen a Föld átmeneti világ is: alulról is jönnek a Föld színére és síkjára - és sajnos - felülről is. Felülről kerülnek ide az ebbe a naprendszerbe tartozó olyan bolygók lakói, ahol a szünet nélküli bukás következtében időnként szükségessé válik a bukottaknak nem a kiközösítése, hanem az onnan való ideiglenes eltávolítása, és egy alacsonyabb, tehát a Földetekre való utalása.
Az, hogy valaki a Földön milyen népfajban ölthet testet, az attól függ, hogy érzés, gondolat és törekvés szerint, valamint a bűnben és rosszban kikkel azonosult, kikhez hasonló. Az egy fajban testetöltöttek rendszerint a rosszban is hasonlók és a kardinális hibáik is hasonlók. Rendszerint nem egyetlen életet éltek abban a fajban, hanem az a faj hordja őket testöltésről testöltésre. Ha a legmagasabb fejlettségi fokot elérik egy alacsonyabb fajban, akkor még itt a Földön egy magasabb fajba utaltatnak át.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A magyar sors magyarázata
Adai közlés - „Ti vagytok a világ világossága”
Az idő közel van
Akik az Urat szeretetből szolgálják
Az igazi nyereség
HANG – Szimbólumokról
Amerikai magyar szellemkutatók társasága


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxswCWCDDHV-V4D8A?e=fZLmuA
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=PYVln4O9wuk&t=1190s
Julia levelei – Világosság a túlvilágról

https://www.youtube.com/watch?v=hSvNUMnM3ok&t=613s
Élet és halál – Egy magyar prédikátor szellemének közlése

https://www.youtube.com/watch?v=1WxsOePp1rQ
Egy akaratos megszálló szellem Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=ctAGpIwrsMg
Kérdések és tanítások Gizi médium által 1998. Szept.1.

„Én vagyok a mennyből alászállott kenyér”



Kedves földi testvéreim, az Úr Jézusnak szent nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahol már kiteljesedett az Úrnak minden kijelentése, mert nincsen szinte semmi olyan tényező, ami ezt meggátolná.

Az én Uramnak eme kijelentése: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér” kétezer év távlatából folyamatosan sugárzik felétek, mintegy rámutatva elsősorban arra, hogy az emberi léleknek táplálékra van szüksége, mert ha nem így lenne, akkor nem mutatott volna rá a lelki táplálékra. A másik nagyon fontos és lényegbevágó, az az, hogy saját magát határozta meg élő eledelként, merthogy az ember annyi mindennel tömi a lelkét, annyi mindent „megeszik” főként a jelen időben, amikor információ túltengés van, és ezzel megy minden szennyes dolog is, ami éppen hogy nem élteti és nem gyógyítja a lelket, hanem egyenesen mérgezi, de ez is a cél: megmérgezni a lelket, hogy ne éljen, hanem hogy „meghaljon” „örökre”. De Isten nem kívánja a bűnös halálát, (azt a szellemi halált, amelybe belezuhant és aminek csak következménye a fizikai halál), hanem azt akarja Isten, hogy megtérjen a bűnös és Éljen. Ennek az Életnek a felébredési folyamatát gátolják, akadályozzák meg azzal a rengeteg (hamis és bűnös) információval, amelyet az emberiség elé tárnak. Az ember mivel kíváncsi és információéhes, ezért ráharap a kínálatra és maga „fogyasztja el azt” még kényszeríteni sem kell rá, mintegy kiszorítva ezzel a mennyből jövő táplálékot a lelkéből. Ugyanis a „kínálat” nagyon jó lehetőséget nyújt a rejtett hajlamoknak a felébresztésére és kiélésére. Mindenki megtalálja a saját hajlamainak megfelelő kínálatot. Amióta ezek a dolgok működnek, és még fejlesztik is őket, azóta hatványozottan megnőtt a bűn a földön. És nincs megállás, folyamatosan szedi áldozatait és dönti szellemi halálba az a lehetőség, amelyet az emberek elé tárnak az ellentétes érdekeltségű kezek.

Ami még fájdalmasabb ebben az egészben az az, hogy még az „igaz hívők” körében is be tudott törni ez a sátáni cselszövés és kontrolálatlanul ki tudja hozni a mélyen fekvő hajlamokat, amelyeknek a legyőzésére már nincs kellő ereje az embernek, mert a bűnök felszínre hozatala az ördögi eszközök által nem természetes folyamat, vagyis nem a fejlődés törvénye szerint történik, hanem sokkal nagyobb mértékben. Így majdhogynem lehetetlen a mesterségesen, nagy tömegben felszínre hozott hajlamok leküzdése, csakis a forrás megszakításának nagyon komoly elhatározásával és megtagadásával valósítható meg a szabadulás, hogy a fejlődés menete visszaállhasson a normális kerékvágásba. Ehhez viszont Szentlélekre van szükség! elsősorban ahhoz, hogy az ember rájöhessen arra, hogy mekkora veszélynek van kitéve, valamint ahhoz, hogy megvilágosodhasson neki az, hogy már mennyire rabjává vált bizonyos ördögi „beszélő képeknek”, amelyek mind lejjebb és lejjebb húzták őt a lejtőn. Mert ugyanis még egyetlen egy ember sem vallotta be magának azt, hogy milyen mélyre süllyedt a szenvedélyekben. Pl. egy alkoholista sem ismeri el azt, hogy rabja az alkoholnak, merthogy ő akkor iszik, amikor akar.

Tehát nagyon vigyázzatok, hogy mivel tápláljátok a lelketeket, mert a sok felesleges információ, még ha ártatlannak tűnik is, nagyon leterheli a lelket és nem mindjárt húzza le az embert a mélybe, hanem fokozatosan.
Szokták mondani az emberek, hogy „lassan még a békát is meg lehet főzni”. Így van ez a kísértésekkel is. Nem támadnak azonnal eget rengető dolgokkal, hanem minél mélyebbre süllyed az ember, annál nagyobb kísértései vannak és annál nehezebb ellenállni és kiemelkedni egy - egy mélyre süllyedt állapotból, de nem lehetetlen, ha az emberi lélekben megszületik a szabadulási vágy, és kellő elhatározással és kellő erős szabadulni vágyással segítségért kiált, a segítség megjön, hisz azért jött az Úr, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. Az Úr azokért jött, akik belefáradtak a bűn testének és a lelkünknek a bűnök által való táplálásába, valamint a bűnök nevelő hatású következményeinek a cipelésébe, az igazság törvényének könyörtelen voltába és szabadulni szeretnének, de nincs meg hozzá a kellő erejük, sem a kellő világosságuk. Tehát szükségük van az Úrra, mint lelküknek és sok esetben a testüknek is a táplálékára, és mint fényforrásra. Ez a megtérés első fázisa gyakorlatilag, amikor az ember rádöbben a helytelen életirányra és Istenhez fordul segítségért. Igaz nem mindig sikerül folyamatosan megkapaszkodni a kegyelemben és emiatt vannak visszaesések, de mind kevesebb és mind hamarabb kiemelkedni igyekszik belőlük a lélek. Fontos az ilyen esetben, hogy mennyire komoly az elhatározása a léleknek a jó mellett, mert ettől függ a további előrehaladása. Ugyanis időnként próbára tétetik az emberi lélek, és ha hűségesnek bizonyul, léphet egyet előre. Isten ugyanis nem mértékkel méri a „büntetést”, mert Isten nem büntet, hanem nevel, az elkövetett bűn bünteti önmagát hatásaiban, de a kegyelmet sem érdem szerint méri, mert akkor senki sem juthat el az Isten Országába. Így hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet. Nagyon fontos az, hogy amikor az ember kegyelmi állapotban van, akkor se feledkezzen meg a lelkét táplálni az Úr által adott lehetőségek szerint, magával a Mennyből alászállott kenyérrel, az az a mennyből alászállott élő táplálékkal, mert időnként hűségpróbának van kitéve a lélek és ettől függ, hogy megállja-e a helyét a próbában. Megpróbáltatások meg viszont mindaddig lesznek, amíg a lélek hibás természete meg nem gyógyul a bűnös hajlamokból, ugyanis mindaddig kísérthető a lélek, amíg bűnös hajlamai vannak. Tehát egyszóval, amíg az ember a földön él, addig mindig kísértéseket kell szenvednie, mert nincs olyan ember, akinek nem lennének kárhozatra vivő tulajdonságai. De ha az ember szorosan hozzákapcsolja magát Krisztus Urunkhoz - és itt sok függ a szabad akarattól -, akkor sokkal könnyebben viszi át a kísértéseket. Ha az Úr azon kijelentését vesszük figyelembe, miszerint: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők”, akkor ez a legszorosabb kapcsolatot, Belőle való táplálkozási kapcsolatot, mint táplálkozási lehetőséget jelenti, vagyis a „teremtő” és a teremtett lény közötti kapcsolatot. És az ősbukás volt az, amely erről a Tőről lemetszette a bukásban lévő szellemet. Azért jött le az Úr gyakorlatilag, hogy ezt a Közte és „teremtményei” között lévő megromlott viszonyt helyreállítsa. Ezért szenvedte el azt a tömérdek mennyiségű negatív erőket, amelyek Ő és a bukott lelkek közé ékelődik és indította be a fejlődési menetnek egy magasabb szintjét, a szeretet elsajátításának a szintjét. Ugyanis a lélek legnemesebb és legmagasabb tápláléka az isteni szeretetből való táplálkozásnak a megélése és a gyakorlatban történő kivitelezése. A tudás, még a szellemtani tudás is csak száraz tápláléka a léleknek, hiába válik úm. fölényessé másik emberekkel egy szellemhívő, ha nincs meg a kellő szeretete, mit sem ér a tudás, mert a fölényessége már eleve azt igazolja, hogy híjján van a legfőbb erénynek, az egyedüli isteni erénynek, vagyis, a mindeneket éltető és fenntartó szeretetnek, minek következtében kívül marad az Isten Országán. Tehát a tudás még nem biztosít ki senkit arról, hogy be fog jutni az Isten Országába, csak a lehetőséget kínálja fel a hajlamok komolyabb felismerésére és levetkőzésére és a szeretet gyakorlása által annak, hogy az emberben a próbák által kifejlődhessen úgy az isteni, mint a felebaráti szeretet. „Aki jobban szereti … mint engem, az nem méltó hozzám.” Tehát az Úr első és egyedüli feltételként szabta meg a Hozzá való visszakapcsolódás lehetőségét, az Isten és a felebaráti szeretetet. Megígérte ugyan, azt amit már Joel prófétán keresztül megjövendölt, az Igazság lelkének a megjelenését, Aki elvezet benneteket a teljes Igazságra, de nem mint végérvényes üdvösségfeltételt, hanem csak mint segítséget a fejlődésben, a hajlamok könnyebb felismerése által. A szeretetet megelőzően, amely úton el lehet jutni az üdvösségre, az a hit. „Ki hisz üdvözül, aki viszont nem hisz, már eleve elkárhozott.” Mert elsősorban hittel lehet bekapcsolódni az isteni szeretetbe, mint a lélek táplálékába.

„Én vagyok a mennyből alászállott (táplálék) kenyér.” És ahogyan tisztul a lélek, úgy gyarapodik ő maga is a szeretetben és úgy vezeti őt a „Jó pásztor”, aki életét adja a juhok üdvözüléséért, mind magasabbra a szférákban, vagyis a mind tisztább legelőkre. A szellemi magyarázata ugyanis a „Jó pásztor” által történő vezetésnek az, hogy felfelé vezeti a szférákon az ő juhait a mind tisztább igazságokon át a mindinkább megtisztult szeretet felé. Tehát a pásztor vezetése nem csak egy életre szól, hanem a bukás legalsó állomásától a felfejlődés legmagasabb fokáig. Mindez Isten szeretetének a következménye és annak az Úr Jézusban történő megjelenési formájának az eredménye. Habár a földalatti és a földet körülvevő szférákban Isten és az Úr szeretete a szenvedtetve nevelő törvény formájában jelenik meg, mint a tisztulás és gyógyulás lehetőségeként , és a tékozló fiú példáját alapul véve a kegyelmi és az ebben megnyilvánuló bűnbocsánati lehetőségek már csak a magasabb szférákból közelednek a bukott ember felé, vagyis egy magasabb állapotban jelennek meg, amely állapotokban a szenvedtetve nevelő törvény már nem érezteti hatását, hanem a szenvedés, amely addig inkább a külsőben jelent meg, behúzódik a lélek mélyébe és az addig elkövetett bűnök felett való benső fájdalmakká alakul át, amelynek gyakorlatilag a bűnbocsánatot kell kiizzadni.

Amint ez a fentebb említett példa is igazolja, a földi ember akkor indul már el Isten felé, amikor már megutálta a bűnnel való táplálkozás által kitermelt fluidoknak az elfogyasztását és ezáltal elindul a tisztulás útján felfelé az Örök Haza, az Isten Országa felé. Ezek a fejlődés alkotta szintkülönbségek, amelyek a szférákat megalkották, eredményezik Jézus azon kijelentését, miszerint a rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának (mint üdvözítő eszmének) nincs hol a fejét lehajtania. De ha igazából táplálnák a lelküket a „Mennyből alászállott kenyérrel”, akkor ezek a szintkülönbség előidézte nézetkülönbségek áthidalhatóak lennének a szeretet által. Önzőségükben az emberek azt hiszik, hogy az Úr Jézus (mint eszmeiség) kisajátítható és ezáltal csak az övék az igaz és senki másé nem lehet az egyetemes Igazság, ill. szeretet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ne valósuljon meg az egyetemes „Mennyből alászállott kenyér”.

Az Urat, az Úr igazságait ezáltal darabokra akarják szedni, mert azt hiszik, hogy ez lehetséges. De aki így gondolkodik és nem az egyetemes szeretetben hisz, már eleve „keresztre feszíti” az Urat, mielőtt még megszületett volna, hisz azt mondja, hogy senki sem mehet az Atyához, csakis Ő általa. Ebből is kivehető az, hogy bárki, aki az Atyához akar járulni, Ő általa megteheti. Tehát felesleges minden fölényeskedés és elmarasztalás, mert az Urat nem lehet „kibérelni”, még akkor sem, ha bárki is többnek hiszi magát a másiknál. Minél közelebb hiszi valaki magát Istenhez, annál távolabb esik tőle, mert az Istenhez való közeledés elsősorban alázatosság kérdése, ami éppen fordítottan működik: Minél kisebbnek és méltatlanabbnak érzi valaki magát Isten előtt, annál közelebb áll Hozzá, mert annál kevesebb van benne az emberből és annál több a „Mennyből alászállott kenyérből”, vagyis az Úr Jézusból.
Ezért hát tagadjátok meg magatokat, az emberi önös éneteket, hogy minél több égből alászállott kenyeret magatokba tudjatok fogadni. Ide is alázatosságra van szükségetek, mert ameddig az ember Isten nélkül bölcs, ügyes és okos, addig ezt vonatkoztatja rá az Úr: „Hálát adok neked mennyei Atyám, hogy elrejtetted mindezeket az önmagukban bölcsek elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.
Igyekezzetek levetkőzni a fölényességet, a vádaskodást egymással szemben, mert az nem az egyetemes szeretnek a követelménye és így kívül maradhattok az Isten Országán, ahol alázat, egység és szeretet, vagyis „egy akol és egy pásztor” lelkület uralkodik. Az „egy akol” viszont a szeretet szintjére vezeti el követőit, a föld feletti szférákba, ahol már megszűnik minden gyűlölség, szintkülönbség, mert a szeretet mindent áthidal, még az igazságbeli nézetkülönbségeket is, mert itt már mindenki egy ugyanazon eszmét vallja. De mindezt a földön kell kidolgozni magatokban, amikor támad a szeretetlenség, a gyűlölség stb, amit ha nem fogadtok el zokszó nélkül, nem tudnak ezek a hatások átváltoztatni benneteket a krisztusi képmásra. Ugyanis, ha az embert bárminemű lelki bántalmazás éri, amit ha visszavágás nélkül elfogad, tisztítólag hat arra a kárhozatra vivő tulajdonságra, amelyet támadás ért. Azért mondja az Úr, hogy akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van, mert ugyanis az effajta tisztulási módszereket, csakis Istenbe vetett hittel és irányába táplált szeretettel lehet zokszó nélkül elviselni, vagyis ha az ember kapcsolatban áll az Istennel és folyamatosan táplálkozik a „mennyből alászállott kenyérből”.

Az Úr kegyelme legyen veletek és használjátok ki a kegyelmi időt, és addig táplálkozzatok, ameddig be nem zárulnak a mennyek kapui. Utána már csak az addig megszerzett („bespájzolt”) lelki táplálékból tudtok csak táplálkozni. És addig béküljetek ki egymással, addig bocsássatok meg egymásnak, amíg erre kegyelemadta lehetőség van, mert az elragadtatás után már erre sem lesz lehetőségetek, ugyanis amint a kegyelmi erők visszavonatnak, azzal ez a lehetőség is megszűnik, és akkor már csak az igazság törvény fog működni, tehát nem lehet bosszút lihegve várni ezt az időt. Az igazság törvénye azonban mindkét irányban működik, mert ugyanis azt mondja az Úr: „Engedd el a mi adósságainkat az igazság törvényével szemben, miképpen mi is elengedjük mások tartozását.” Tehát csak akkor bocsát meg a kegyelmi időben is az Úr, ha mi is megbocsátunk másoknak és ha ez nem történik meg, akkor az Igazság törvényének korszakában már azé az egyéné sem lesz megbocsátva, aki nem tud a másiknak megbocsátani. Tehát igyekezzetek minden szálat még a kegyelmi időben rendezni , mert később hiányozni fognak azok az erők, amelyek feloldják a negatív erőket és ezáltal mindkét egyénre komoly hatást fognak gyakorolni a fel nem oldott negatív erők.

Sajnos azonban az, hogy amikor az ember haragszik a másikra, nem is gondol arra, hogy a dolog kettős, vagyis, hogy feltételhez van kötve az ő bűneinek a megbocsátása is. Erre nagyon figyeljetek oda, valamint arra, amit fentebb közzé tettünk, hogy ha lejár a kegyelmi idő, már nem lesz lehetőségetek a másiknak megbocsátani, de ez azzal fog járni, hogy ti is megmaradtok vétkeitekben, amelyeket azután már csakis az igazság törvénye fog elszámoltatni veletek.
Aki nem tud megbocsátani, az tekintsen magába, hogy vajon ő rá van-e szorulva mások bocsánatára, mert általában azok nem tudnak megbocsátani, akik nem érzik magukat vétkesnek, hanem mindenben csak a másikat hibáztatják. Ezzel ellentétben, akik tudatában vannak bűneiknek és érzik azok súlyát és szabadulni szeretnének, azok tudnak igazából megbocsátani másoknak, azaz azok fel tudják oldozni a másikat, mert ők maguk is feloldozásra szorulnak.
A megbocsátás alapja a szeretet! Aki nem tud megbocsátani, abban nincs szeretet. Aki meg tud bocsátani, önmagából ad, hogy a másikban elősegítse a szeretet kifejlődését, mert azért tud valaki megbántani valakit, mert nincs benne szeretet. Ugyanis Isten is önmagából ad, amikor megbocsát. De ezt megelőzően, már ahhoz, hogy az ember ne vádaskodjon, szintén szeretetre van szükség, mert a szeretet mindent elhisz, az az megérzi azt, hogy vajon az ember igazat mond-e vagy sem, vagyis a szeretet nem bíráskodik, hanem szeret és a többit Isten ítélőszékére bízza. Mert főként a hamis vádaskodással az ember ítéletet von magára, ami szinte biztos bukást jelent. De ha nem tudjátok megtenni azt, hogy ne ítéljetek, akkor legalább, mielőtt pálcát törnétek mások felett, előbb győződjetek meg a dolgok hiteles, vagy hamis voltáról és utána alkossatok véleményt, nehogy a másik helyett, önmagatok felett törjetek pálcát. Az ember ugyanis mindig azt látja meg a másikban, ami önmagában is benne van, főként ha alaptalanul ítél és vádol. Ezért tükrei vagytok egymásnak. Ezért mondtuk azt, hogy aki nem tud megbocsátani, forduljon önmagába és vizsgálja meg önmagát, mert lehet, hogy alaptalan az ítélete és csak tükör gyanánt szerepel az a másik ember.

A megbocsátási folyamatnak a törvényszerűségeiről közöltünk már le tanítást, a lényege az, hogy amikor az emg tudja vívni a harcot és meg tud bocsátani, akkor gyakorlatilag a megbocsátás törvényébe dolgozza bele magát és ezáltal bocsáthatnak meg az ő bűnei is. Ekkor tud a megbocsátás törvénye rajta kiteljesedni.


„Bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.”

„Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nincs annak közössége velem.”

„Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…”

Amen

Ada, 2022. VI. 19.

A halálról
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján
Mindenkinek végig kell mennie a, saját természetének megfelelő szférákon, le kell vetkőznie minden földit. Az utolsó kapun csak a lélek legmagasabb érzéseivel lehet átjutni. Az, amit halálnak neveztek, nem más, mint az első természetes burok leválása, amit követ a többi, mert az első légkör fluidjaiban új halállal kell megismerkednie annak, aki a földön nem mint lélek, azaz szellem élt.
Az anyagok leválását nevezzük halálnak. Azoknak, akik nem tudnak arról az életről, amelyet magasabb régiókban kell átélniük az embereknek és szellemeknek, igen terhes az anyagtól való megválásuk; de akik úgy élnek a földön, mint szellemek, akik hitük, értelmük és akaratuk szerint javulnak, tisztulnak, azok többé-kevésbé olyan átváltozási folyamatot kezdenek meg az anyagban, amely a halál által teljesen befejeződik; azok átmennek a halálból az életbe. Mindenkinek más és más a halál és a halál utáni ébredés.
Akiket földi életükben szeretet és jótörekvés hatott át, azok a halálból átszenderednek egy pozitív életre; mintegy megtalálják önmagukat, mert a testi én a pozitív énnek csak durva másolata, mely a valóságban az egyénnél lehet jobb vagy rosszabb. Azért egy a cél: a világosság utáni törekvés; azon dolgozni, hogy a világosság fényében tiszta érzések és gondolatok tükörképei létesüljenek.
A halál nem borzasztó, csak a bűn, ami létrehozta. Elhagyni a bűnt annyi, mint végképpen megszabadulni a haláltól. Ha féltek a haláltól, inkább féljetek a bűntől, mert a halál csak okozat, míg a bűn maga az ok. Legyetek egymásnak szerető jó testvérei és a szenvedőknek is legyetek részvétteljes és erős pártfogói; mert a szeretet oldja a bűnt, az szabadítja meg a lelkeket a pokol tüzétől? Mely benne ég minden lélekben, aki a földön keresi az üdvöt.
A harag, bosszú, irigység, kevélység, mások iránti szívtelenség, érzékiség, rágalom, az igaz úton el nem érhetőknek bármilyen kerülő úton való megszerzése, t. i. a lopás: ezek képezik a pokol szövőszékét; ezek kerítik be a lelket, és a háló csak a halál pillanatában nyílik meg, de nem azért, hogy elengedje, hanem hogy lejjebb szállítsa a lelket a szenvedések helyére. Ti kerüljétek ezeket! Isten ad néktek erőt, hogy a háló köteleit elkerüljétek; de ha már meg is fogott, szakítsátok el magatokat a test kívánságaitól és éljetek a magasságból jövő és tiszta boldogság felé vivő törvényekben.
Ha fáj is a testnek, ha szenved is a lélek, a háló egyre gyengébb lesz, míg végre elszakad, és a tiszta eszmék hazájába szállít titeket a rút halál, mely mire közel ér hozzátok, átváltozik szép, tiszta angyallá, akitől nem kell rettegni, hanem az Úr kiküldött postását látni benne, aki a felmentő üzenetet hozza néktek. Az egyesek élete a csoportok életétől különböző módon nyer kifejezést.
A tisztaságban való egyesülés az Úr akarata, míg a bűnben való egyesülés a sátán akarata. Láttok az Úr akaratát követő igen kicsiny tömörüléseket, de láttok a sátán eszméje szerint való nagykiterjedésű tömörüléseket is; ez utóbbiaktól vonjátok el magatokat, mert az ő sorsuk a halál; csatlakozzatok az Úréhoz, mert övék az élet!
Isten megadja a mindennapi kenyeret és megadja a mindennapi szabadulást, Ő azt akarja, hogy az emberek szeressék egymást, az ördög ellenben azt akarja, hogy gyűlölködjenek. Az ember él és keresi az üdvöt, de ahol megtalálná, az a hely az ő természetének nem rokonszenves; mert a földi ember csak félig Isten fia, másik fele a sátán szülötte; ez a test. Akik az emberi természetnek élnek, azok nem Isten fiai és leányai, azok a földéi és testüknél fogva halál a sorsuk és a halál lelkük üdve vagy kárhozata.
szemlézte: Bíró László

Korszellemek 1/2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az ember gőgjében és elbizakodottságáéban azt hiszi, hogy mindent ő teremt, hogy ő írja a történelmet, ő alkotja a korszellemet, és azért szemléli önhitten és elbizakodottan azokat a hatásokat, amelyeket magából kibocsát, ha azok a hatások a korszellem irányával azonosak, azaz kedvező talajba hullottak, tehát megnövekednek. Ilyenkor azt hiszi, hogy az eredményt mind ő hozta létre; holott, ha nem kedvező korszellemben indítja el a hatásokat, akkor látnia kell, hogy a legragyogóbb elmével és a legnagyobb ékesszólással felfegyverkezve is semmi, vagy igen jelentéktelen hatásokat tud csak produkálni.
Az élet örökös áramlása felveti a korszellemet, mint a folyam árja a hullámokat, hogy annak lehanyatlása után egy másik korszellem emelkedjék fel a helyébe. Azok az emberszellemek, akik egy-egy korban élnek, rendszerint úgy vannak bekebelezve egy-egy eszmekörbe, mint ahogyan a lepke bábja alussza álmát. Amikor a fejlődés folyamata felvet egy korszellemet, akkor abban megszületnek a benne — hogy úgy mondjam — bebábosodott szellemek is, hogy az élet ragyogásában sütkérezzenek és érvényesíthessék azt a hatást, amely annak a korszellemnek megfelel.
Megjegyzés: Minden korszellemnek van egy sajátságos rezgésjellege, akárcsak a szellemvilág minden egyes tagjának. A vonzás törvénye alapján minden korszellem hívására leginkább azok a szellemek rezonálnak és óhajtják az inkarnálódást, akiknek rezgései hasonló mintájuak. Például most a vaskor tetőfokán azok a lelkek, lélekcsoportok és népek élik legjobban világukat, a legsikeresebbek, akik vaskori rezgésüek. Az aranykor rezgésével rendelkező népek valóságos kálváriát, a Krisztusi útat járják ilyenkor.
Ahogyan a vegetáció évenként ciklikusan újraszületik az elhullott magokból, teljesen így váltja fel egyik korszellem a másikat. Egy-egy hódító gondolat, amely hatalmába ragadta az emberek felfogását és a társadalom felett uralkodott, lassan-lassan kiéli magát. És amikor aláhanyatlik, és folyton süllyed az enyészet felé, az új korszellem eszméi már ott vannak és felveszik a harcot a réginek eszméivel. Mivel pedig a régi korszellem már kiélte magát, erőben gyönge, az új pedig még telve van duzzadó erővel, szükségképp az újnak kell győzedelmeskednie a régi felett.
Az evolúciónak óriási hullámzása ez, amely a szellemek végtelen tömegeit veti felszínre és süllyeszti ismét alá a láthatatlanba, amelyben a szellem csak annyi, mint a hullámzó tengerárban egyetlen fövényszem: amikor a hullámhegy a napfényben fürdik és felemeli magával. Nem az egyéni lélek hozza tehát magával a korszellemet, hanem a Világlélek hullámzása veti fel a korszellemet s benne az egyéni lelkeket. És nem azért jön a szellem újra meg újra az élet hullámzása folytán a napfényre e földi világban, a kegyelem világában, hogy itt visszacsinálja azt a múltat, amit előzőleg cselekedett, amely összes eredményeivel együtt elmerült a múltban, hanem azért, hogy az új hatásokból okulást szerezzen magának.
Az a korszellem, amely elmúlt, elvégezte a maga munkáját; és az egyéni lélek, amikor itt ebben a világban szemléli a múltnak tévedéseit, amelyeknek létrehozásában neki is tevékeny része volt, öntudatlanul is vágyik az ellenkezőjét cselekedni annak, amit előző életében cselekedett, és aminek olyan kárhozatos következményei lettek. Tulajdonképpen ez a vágy hajtja őt a testöltésbe, hogy két korszellem határán, amikor az egyik hullámhegy aláhanyatlott, és a hullámvölgyben már emelkedni kezd a következő hullámhegy, a fölemelkedő korszellem munkásai közé állva, jelentéktelen erőivel eltakarítani segítsen a romokat, amelyek egy elpusztult, elkorhadt, kivénült korszellem után, mint üres hüvelyek, mint életnélküli vázak maradtak hátra, amelyekben még legfeljebb annyi élet van, amennyit a haladás tehetetlenségi nyomatéka hagyott bennük.
Ebben a küzdelemben sok erő őrlődik fel, mert az a rövid turnus, amely két korszellem közti hullámvölgyben játszódik le, a legkeservesebb a szellemek számára. Ahol a régi küzd az újjal, a tegnap a holnappal, ott állni a kettő közt a mában hullámtörőképp, kicsiny erővel óriási hatások ellen küzdeni: nagy feladat, ami sok türelmet igényel és vajmi kevés látható, és közvetlen eredménnyel kecsegtet. De nem is arravaló ez a mélypont, ahol az ilyen szellemek küzdenek, hogy nekik újból felragyogjon a dicsőség napja. Abból elég volt nekik, hiszen éppen az hozta ezt az ő mostani nehéz kőtörő-napszámos munkájukat, mert egykor a maguk dicsőségét, a maguk fényét, a maguk hírnevét, a maguk hiúságát szolgálták.
Itt ebben a hullámvölgyben, ebben a mélységben, az elmúló és megszülető korszellem közt őrlődik, puhul és csiszolódik a szellem; ebben a lélekzetnélküli küzdelemben, amelyben mintha üres malmot húzna, jut a legkönnyebben annak megismerésére, hogy ő jelentéktelen senki, akit a körülmények, a körülötte lévő erők idestova hánynak-vetnek, és azokkal szemben teljességgel tehetetlen, nem pedig lángelme, nem az a nagy valaki, akinek azelőtt hitte magát.
szemlézte: Bíró László

Korszellemek 2/2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Embertestvéreim! Ti egy ilyen hullámvölgy harcosai és munkásai, vagy inkább azt mondhatnám: napszámosai vagytok. Az elmúlt évszázad igen jó termőtalaja volt egy korszellemnek: a materializmusnak. Az azt megelőző kornak üressége, a hit külső dogmáit kidomborító, de belsőleg tartalmatlan ígéretei, s ezekkel az ígéretekkel sáfárkodó egyének (papság) törpesége lassan-lassan kioltotta az emberekben az eszményi, a magasabb rendű iránt való hódolat és tisztelet érzését, kioltotta a hitet, sivárrá tette az emberlelkek benső életét.
A fejlődés szükségképp emelte fel a materializmus hullámát és hozta napfényre, a földi világra. Ezzel a hullámmal együtt aztán testet öltöttek, feljöttek a kegyelem világába azok a szellemek, akiknek a lelkében ennek a korszellemnek szikrája élt. Ezek kimondták a szót, a szó továbbrezgett, a kritikára kevésbé képes lelkek befogadták a szót és a tant, az továbbhullámzott, s lélekről-lélekre elborította az üres, formai hitnek még azt a kicsiny csillogását is, amelyet még az előző korszellem, mint utolsó nyomokat itthagyott.
Rohamosan hódított tért a materializmus az összes rétegekben: a tudományban, a társadalmi felfogásban, a gazdasági, politikai és minden egyéb eszmekörben, úgyhogy lassan-lassan magába zárta úgyszólván az akkor élő egész emberiséget. Ez a korszellem sem hibáztatható, mert szükségképen való következménye volt az azt megelőző elkorhadt, elvénült korszellemnek.
Az egyének, akik a materializmusnak lángoló apostolaivá lettek, túlnyomórészt a legjobb meggyőződésükkel mondták azt, amit mondtak. Azonban pusztán anyagilag akarni boldogítani az embereket, Isten nélkül akarni emberszeretetet, méltányosságot és igazságot hirdetni képtelen és abszurd vállalkozás, ami máris megpecsételte a materialista korszellem sorsát, amely így már megszületésekor magában hordotta a halál csiráját. Amilyen magasan ragyogott még csak néhány évtizeddel ezelőtt is ez a korszellem, olyan rohamosan süllyedt alá és fogyott belőle az élet. Tehát testbeöltözésében ez a korszellem is elvénült, elaggott, halódik. Nincs tovább: utolsó rángásait végzi, de az új vegetációnak nyomai már látszanak, az új korszellem reménysége, az a friss zöld hajtás már bújik ki a romok alól.
Az új hitélet, amely bizonyságokkal alátámasztott idealizmusnak lenne nevezhető, mindenütt az egész földön, itt is ott is csoportonként bontakozik ki a réginek romjai alól. És mivel a régiből az élet már elszálló-félben van, az új pedig még fiatal és életerős, könnyű megjövendölni a kettő közti küzdelem eredményét: az új legyőzi és eltemeti a régit.
Az egyik korszellem halálának és a másik születésének határmesgyéjén álltok ti, embertestvéreim. Értsétek hát meg az új korszellem szavát, amely a szellemhez szól, és a lelkeket hívja munkára; amely nem a testi embernek a filozófiája többé, hanem a léleknek, a szellemnek a filozófiája, amelynek a test csak szolgája, amelynek számára a földi élet a maga összes körülményeivel, kedvező és kedvezőtlen hatásaival és lehetőségeivel együtt csak termőtalaja és ideiglenes tartózkodási helye. Hogy még csak meg se lehessen ismerni a testi embert, azt, aki, mint a materializmus hirdeti, „mindenhez jogosult, minden az övé lehet, csak akarnia kell, és el kell vennie attól, akinek több van.”
A testi embernek ezzel az okoskodásával élesen szembenáll a bizonyítékokra támaszkodó idealizmus kategorikus parancsa: „add oda másnak azt, amiből neked több van; áldozd fel magadat a szeretet oltárán, áldozd fel a te anyagi, testi, társadalmi és mindenféle előnyeidet; ez a lehető legelőnyösebb számodra, mert így ideigvaló értékekért örök értékeket kapsz.”
Két korszakkal ezelőtt azt mondták: „higgy, ember, és üdvözülsz.” A lemúló korszellem azt mondta: „ne higgy ember, élj jól”; és az új korszellem ezt mondja: „ember, az örökélet be van bizonyítva, ott készítsd meg a jó életet, ahol örökké fogsz élni, és annak érdekében áldozd fel ezt a te ideigvaló életedet.”
A bizonyított idealizmus a Tamások számára adatott, hogy higgyék el, hogy érdemes az üdvösségért munkálkodni, érdemes lemondani, megalázkodni, tűrni és szenvedni; érdemes a másik orcát odanyújtani, ha az egyik orcát megütötték: mert mindennek boldogító következményei lesznek abban az életben, amely nem egy pillanatnyi kérész élet, hanem az örökkévalóság élete.
Látnivaló tehát, hogy abban az óriási erőhullámzásban, amely korszakokat vet a felszínre, és korszakokat merít alá a láthatatlanba, az ember, mint ható tényező annyi, mint egy porszem.
szemlézte: Bíró László

Az őrállókra szükség van

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem, hogy veled virrasszak a sötét éjszakában, amikor úgy látszik, mintha kialudtak volna a remény csillagai, melyek új kezdetet, új lehetőséget, új értelmét mutatnák meg a földi életnek. Ne feledd el, hogy vannak ilyen időszakok, amikor minden úgy látszik, mintha meghalt volna, ami a jó és az igaz felé vezeti a Földön vándorló lelkek csoportjait, mintha minden a gonosz győzelmét szolgálná.
Ezek az éjszakák sötétek és zordak. De mégis szolgálni kell az őrt állóknak, mert felülről való meghagyásuk van erre, hogy el ne aludjanak és meg ne szökjenek őrhelyükről, mert eljön a reggel, és azok akik alusznak, új megbízatással ébrednek és elfelejtik a tegnap gondját baját és rettegését. Új utakat keresnek a holnap céljait megvalósítani, és azok akik a tegnapot és a mát emlékeikben, mint egymásból folyó következéseket, magukban hordozzák, ők mutatják meg azt az utat, melyet emlékezéseikben megőriztek a tegnapból.
Azok, akik őrhelyükről nem távoztak el, tudják azt, hogy melyik út hová vezet, azok látják és hallják a körülöttük zajló harcok dübörgését, ha nem is vettek részt abban, mert hivatásuk máshová állította őket. De mégis, fontos szerepet töltenek be a harcok kimenetelében, mert a folytonosságot ők tudják az egymással való találkozásban pontosan összekapcsolni.
Az éjszaka és a nappal két különböző élet, két különböző világ. Ezt a két különböző világot és különböző életet a virrasztó őr hordozza magában, mert ő látja mind a kettőt, ő éli át mind a kettőnek az élményeit és megőrzi mind a kettőnek emlékeit, hogy beszámoljon azokról, amik történtek, mert be kell számolnia hűségesen és pontosan azokról a történésekről, melyeket az örökkévalóság ugyan megőriz a maga igaz valóságában, de hogy az emberi lélek szemszögéből nézve milyen hatást, milyen eredményt hozott létre mindaz ami megtörtént, és ha megtörtént, miért történt meg.
Mi okozta, mi hozta létre azokat az okokat, melyek az okozatokat teremtették meg. Mindezekről ők számolnak be. Mindezek olyan nagy és mély tanulmányt képeznek az emberiség fejlődésének történetében, melyek felett sok szellemi vélemény alakul ki, amíg egy-egy ilyen mozgalmas korszak lezárul. Mert nem elég az, hogy az emberek és a szellemek leélik, átszenvedik az ilyen korszakokat, hanem azoknak keletkezését lefolyását és befejezését is tökéletesen át meg át kell tanulmányozni.
Ki kell bontani, szét kell szedni ezeknek a folyamatoknak minden kis halvány vonalát, amit az örök Törvény a maga részére fel tud használni, azt kiválasztja, megóvja és félreteszi az egyéni lélek hasznára, hogy új emberré támassza fel az elrontott élet szenvedő alakítóját. Azért vannak azok az érthetetlennek tetsző életek a Földön, mert az isteni nagy törvényben nincsen semmi eldobni való. Mindent felbont, mindent osztályoz és újra beoszt, újra meg újra, az igazság nagy törvénye és csak az egészen használhatatlan salakot dobja ki magából az „élet”, hogy megsemmisüljön és az életet többé ne zavarja.
Fel ne tartóztassa fejlődési útjában. Jaj azoknak, akiknek az életének ilyen használhatatlan salakja van és ilyen salakos környezetben kell az utat megtenniük. Jaj azoknak, akik az ilyen életeket megsokasítják maguk körül félrevezető gonosz eszméikkel, beszédeikkel, példáikkal és cselekedeteikkel. Mert minden ilyen salak az összetört életek emlékeiből képződik keménnyé és nehezen átalakíthatóvá, mert elveszti a lélek a jóban és igazban való hitét, és reménységét. Ezért hozzáférhetetlenné válik az átalakító jónak és igaznak.
Azért én nem szűnök meg a földi emberek figyelmét felhívni az igazsághoz való ragaszkodásra, az alázatosságra, mert ebből a kettőből alakul ki a hit és a bizalom, amelyből kihajt a reménység biztató örökzöldje a lélekben. Az emberek ne akarjanak hatni, ne akarjanak semmit nagyon, mert nem tudják, mi válik javukra. Ne akarjanak tanítani sem felettébb, mert a másik ember úgyis csak azt „akarja” megtanulni, ami az ő értelmi és érzelmi énjének - és ezek szerint kialakított céljainak - megfelel.
Mindnyájan úgyis csak részei vagyunk az egésznek. A mi részünket senki be nem töltheti, senki el nem veheti, csak egyedül mi vagyunk azok, akik azt betölthetjük, amikor az örök élet törvényét a mi lelkünkön keresztül tökéletesen sugározza majd szét az Örökkévalóság Ura, a nagy Istenség akarata. Addig csak szolgái vagyunk a nagy egésznek, és egyben részesei is. Aszerint, amilyen fokban szolgáltuk az Ő akaratát. Körülöttünk dübörög a harc. Sóhajok, jajok, diadalordítások, kárörvendők, hamis dicsőségek, hazugságok, jelszavak, hatalmi őrjöngések, megtévesztések, félrevezetések kavargó egyvelege rohan, zúgva, tombolva lefelé a lejtőn és sodorja magával azokat a lelkeket, akik közösséget vállaltak ezekkel a bűnökkel, ezekkel szennyezték be lelküket.
Felvették azt az egyenlővé tévő közösséget, az Isten ellen lázadó szellemek pusztító és pusztulást okozó természetét, amellyel felvették a Káin bélyegét, és ezzel kirekesztették magukat a boldogság és békesség világaiból. Mert nemcsak a Földön, hanem a Földön túli életben sem találhatják meg a békét, sem a megelégedést, vagy a megpihenést. Az Isten pedig a világ ura, békességre hívja az embereket, mert békességet csak Ő adhat.
Ezt a békességet keresi ugyan a világ, mert a békétlenség zavart, bizonytalanságot, háborgattatást, félelmet, veszteséget, szenvedéseket, nyomorgattatásokat, testi és lelki üldöztetéseket okoz, de az emberiség nem tudja és nem akarja megérteni azt, hogy a nyavalyáikat: az elromlott sebeket nem lehet külső, szépnek tetsző takarókkal meggyógyítani, hanem ki kellene tisztítania a lélekből az önzést, a hatalmi törekvést, a hazugságot, kegyetlenséget, a haragot, a bosszút és minden hamisságot.
Meg kellene keresnie az igaz Istent és az Ő törvényét, hogy abban élve megismerje egymást a lélek, abban a jóra törekvésben, ami az ember lelkét egymáshoz fűzi és eggyé teszi. Ez az a mód, amellyel a békét és megértést a földi emberek is magukévá tehetnék. De amíg az emberi szívek ez előtt a boldogító isteni üzenet előtt el vannak zárva és zárva maradnak, addig folyton tart a harc, addig az őrállókra szükség van, akik az éjszakában és a reggelben is jelt adnak a világnak. Mert a csillagok felkelésével, az éjszaka kezdődik, de a nap felkelésével a csillagok eltűnnek. Az őrök pedig tudják, hogy már reggel lesz és hírt adnak, üzenetet küldenek azoknak, akik tájékozódni akarnak.
A reggel közeledik, mert már a csillagok eltűntek, azért az őrök álljanak a helyükön, amíg leváltja őket az ő Uruk, mert most jön még a nagy beszámolásuk. Az őrök beszámolása után indul el a kor nagy osztályozása. Azonban erről majd későbben írok. Most az Úr békéje szálljon minden reggelre váró, igazságért harcoló ember lelkére, aki az igaz békességért dolgozik, tűr és várja az Úr ígéretének beteljesülését. Legyetek azért éberen várók, mert az Úr meghallgatja az igazak imádságát. Beteljesíti azt. Isten veletek!


****************
Ez a könyv, és még sok másik könyv ingyen kapható nálam, íme a lista:

Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:
- Az őrállóknak 1994.
- Úton hazafelé III 1998-99
- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.
- Íme előre megmondtam néktek 1-2-3 2003
- Ha a só megízetlenül 2003.
- Az út végén I-II. 2003.
Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:
- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.
A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított könyvek:
- Krisztus az Úr 2000.
- Lélekben és igazságban I-II. 2007.

Akinek szüksége lenne rá írjon e.mailt a karsayistvan@t-online.hu címemre, postázás is lehetséges futárszolgálattal, kb. 5-6 eFt a költsége.
Budapesten nálam minden könyv átvehető!

UI:

Definiálható-e a szeretet energetikai szempontból? - Körkérdés Az Istenkor születése konferencián
https://www.youtube.com/watch?v=Q6VM6cl2_hs

„Aki engem követ, nem jár sötétségben.”


Ima



Mindenható mennyei Atyám, mennynek és földnek teremtő Istene, teljes alázattal borulok le a te hatalmasságod előtt, hogy örök hálámat fejezzem ki Neked magáért az Életért és minden kegyelemért, amellyel a bukott szellemgyermekeidért lenyúltál, hogy haza vezesd őket a mennyei hajlékba és onnan tovább vezesd a végcélba, az abszolút tökéletesség állapotába, gyakorlatilag Önmagadba. Óriási és örök hálát érzek feléd ó Istenem, örök Atyám, amiért az Örök hajlékba való eljutásunkhoz törvényrendszereket alkottál, mert ugyanis ezek nélkül soha, de soha nem találnánk meg a Hozzád, a te hajlékodba vezető utat. Ezeken a törvényeken keresztül sugárzik felénk a te hazahívó szavad, mely törvények rendszerei először igen szigorúak és a szenvedéseken keresztül tisztítanak, majd ahogyan fejlődik a lélek, úgy enyhülnek a szenvedések és mindinkább kidomborodik Isten szeretete. Ez a szeretet főként Jézus Krisztusban rajzolódik ki, aki lehozta a bukott világra ezt a szeretetet.
Ezért, a bennünket bukottakat megmentő szeretetért vagyok hálás az én Teremtő Istenemnek.
Hálatelt szívvel mondok köszönetet Neked is megváltó Jézusom, amiért lehoztad Isten szeretetét, amely nélkül soha sem juthatnánk el a mennyei hazába. Köszönöm Neked a megváltást, annak a temérdek szenvedésnek a békén való tűrését, amelyet mi kitermeltünk és Te helyettünk elszenvedtél annak érdekében, hogy kivilágosodhasson felettünk a szellemvilág ege, valamint, ha követünk Téged nem járunk sötétségben.
És nem utolsó sorban, hálát sugároz Feléd a „lelkem” azért, mert a hazahívó szavadnak történő engedelmességhez küldtél Szentlelket, mint a te hatalmas erődet, amely a te akaratodnak megtartását van hivatva elősegíteni. És köszönöm Neked ebben az erőben az értünk munkálkodó hatalmas és tiszta szellemeket, akik arra hivatottak, hogy a mi lelkünket átformálják a krisztusi képmásra, hisz Ő a végcél, amit el kell érnünk.

Amen

*


Kedves földi testvéreim, az Úr Jézusnak szent nevében köszöntelek benneteket a szellemi, azaz az örök hazából, pontosabban abból a szférából, az olyan szellemek tartózkodási helyéről, akik elhagyva mindenüket, követték az Urat és ezáltal nem jártak sötétségben, hanem Mellette Világosságra jutottak. És én most ebből a világosságból, a Szentlélek által a szívetekbe szeretnék sugározni egy - egy fénysugarat a lelketek megvilágítására, a nyitottságotoktól függően. Sok esetben az ember hitetlenségében löki el magától az üdvösségére kibocsátott kegyelmi eszközöket és lehetőségeket.
„Ha hiszel meglátod az Isten Országát” - mondja az Úr.
Tehát az embernek mindenekelőtt hitre van szüksége ahhoz, hogy ne járjon sötétségben, vagyis, hogy követni legyen képes az Urat és ezáltal világosságra juthasson és hogy eme világosságnál megláthassa az Isten Országát. De eddig a legnehezebb eljutni, mert annyi buktató van az életben, amelyet a test igazsága diktál, hogy sokszor előszörre nem is tudja ezeket átlépni az ember, csak többszöri nekifutásra, amikor már tapasztalja a bukása következményeit, akkor jön rá a lélek, hogy mégsem tévedett volna el, ha követi azt az utat, amelyet a kegyelem tárt fel előtte. A félelem ugyanis mindig az Istenbe vetett hitnek a hiányát mutatja. És a sátán éppen hogy a félelmet igyekszik az emberben naggyá tenni, minek következtében elszakad a lélek az ő Istenétől és szárnyszegetten hull alá a sötétségbe, ahol felemészti őt a világ, vagyis a sátán molochja és hitetlensége következtében pokolba jut.

Ezért továbbra is a hitnek fontosságát szeretném kihangsúlyozni, főként az utolsó időkben, amikor a sátán ki akar kérni titeket, (hogy megrostáljon), de mi imádkozunk értetek, hogy meg ne fogyatkozzék a ti hitetek.” „Mert nemzet nemzet ellen támad … de aki mindvégig kitart az üdvözül.” Aki a jelen időben is követi az Urat, az nem jár sötétségben. Tehát Őt követni annyi, mint utána menni, vagyis, „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem” és „az nem jár sötétségben”. Tehát ahhoz, testvéreim, gyermekeim, hogy valaki ne járjon sötétségben, azaz világosságra juthasson, meg kell szabadulnia a test igazságától, vagyis a kárhozatra vivő hajlamoktól. Hogyan Is lehetne bejutni az Isten Országába a bukás által degradálódott erényekkel, vagyis bűnös hajlamokkal? Hát sehogy! Az Isten hatalmas Országában nincsenek kompromisszumos megoldások, ott már nem él az a közmondás, miszerint: „ A kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.” Maga az Úr is mondta, hogy egyszerre nem lehet két nyerget megülni, vagyis egy ugyanazon időben az önző testnek, az az a mammonnak is és Istennek is szolgálni. Az Isten Országába, csakis a bukás produktumaitól megtisztult és a szeretetre eljutott lélek juthat el! Tehát jól vigyázzatok, hogy be ne csapjátok magatokat, mert az igazság ismeretére eljutott „igazságosztó” lélek még csak várományosa sem lehet az Isten Országának, mindannak ellenére, hogy a tudás, vagyis a szellemtani ismeretek által vagytok meghívva az üdvösségre. De ahhoz, hogy a meghívottakból választottakká legyetek, el kell jutnotok a szellemi világosságra, amelynek alapja a szeretet. „Ismerhetem az összes titkokat, de ha szeretet nincs bennem, mit sem ér.” A test, sőt mi több az ember vélt, vagy valós igazságának a szeretet oltárán el kell égnie ahhoz, hogy el tudjon szakadni az önzés világától, a földtől, mert addig, ameddig bármihez is kötődik az ember, addig ide kötik őt a földi vágyakon keresztül a fluidkötelékek, amelyeket kiépített magának az ember a bűnhöz történő ragaszkodással. Ezért mondja fizikai síkra értelmezve önmagáról az Úr: „A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának nincs hol a fejét lehajtania.” Sőt éppen azért is választotta a születése helyszínéül a legszegényebb körülményeket, hogy tanítsa az anyagba tapadt emberlelkeket az anyag semmis voltáról és a szeretet fontosságáról. Igaz a születését sok titok övezi, de ha követitek Őt, akkor nem jártok sötétségben és megvilágosodnak a lelketekben ezek a titkok.

A szellemtanból is csak annyit képes a lélek befogadni, amekkora rés van a lelkén a magasabb igazságok befogadására, azaz amilyen szinten van az igazság befogadóképessége. A szellemtan ugyanis arra adatott, hogy átformálja az embert a krisztusi képmásra, merthogy tartalmazza az ehhez szükséges erőket és tisztánlátást is. Aki még nem erre a célra használja ezt az üdvözítő tant, az még nem értette meg sem a saját életének, sem a tannak a célját és rendeltetését. A szellemtan ugyanis lerántja az isteni titkokról a leplet és beenged tekinteni a tiszta állapotokba és megmutatja az odavezető utat is, de aki nem él ezzel a lehetőséggel, az kívül marad az Isten Országán. Mi be tudjuk mutatni a szinteteknek megfelelő tiszta igazságot és a levetkőzendő bűnös hajlamaitokat is fel tudjuk tárni előttetek, de a tisztulás útján helyettetek nem tudunk tenni lépéseket, ezt nektek kell megtennetek. Ehhez viszont teljes értékű lelki életre van szükségetek. A Szentléleknek a lelketeket megvilágosító ereje főként a magányban tud hatásokat kiváltani a lélekben, de az utat megtenni nektek kell, ugyanis az anyagi lét adatott a hibák felismerésére és levetkőzésére. Ezért is jött el testben az Úr a földi létbe és nem maradt meg szellemi állapotban, hogy az emberi lélek, a testbe zárt szellem a bukás produktumát, a „bűnnek testét” valamilyen szinten maga is úgy tudja tekinteni, mint a bűn fészkét és melegágyát és a bűnös hajlamok levetkőzésével nemesíteni, átformálni igyekezzen, mert magának az anyagnak is vissza kell kerülnie az eredeti ős állapotába, az ősvilágosság szintjére. És ezt a folyamatot csakis maga a szellem végezheti el, aki bukásával lesűrűsítette, azt a saját maga fokozatos nemesítésével, a hajlamok levetkőzése és az „anyagnak” a szeretet oltárán történő feláldozása révén érheti el . Erre vonatkozóan mondja az Úr, az általunk több alkalommal is emlegetett és fontosnak tartott, mint életcélt meghatározó igét: „Aki utánam akar jönni…” és ehhez immár hozzájön az is, mint eredmény gyanánt: „…nem jár sötétségben”, hanem megvilágosodnak neki - főként erre az időkre vonatkozóan - a levetkőzendő hajlamok és az isteni titkok, mint eszközök a negatív hajlamok levetkőzésére.

Itt említeném meg - nem állítva fel fontossági sorrendet - azt, hogy az emberek nagy százaléka túlsúlyos. Ezt a jelenséget rá lehet írni sok mindenre, (ami talán indokolt, az a hormonális gyógyszerterápia) de az alapja mégiscsak a falánkság, az ízekhez való ragaszkodás, amelynek az önzés az alapja. A test a bukás produktuma, a bukás által lesűrűsödött fluidproduktum, melyet nem éltetni kell úm. hanem legyőzni. Erre vonatkozóan mondja az Úr: „Test és vér nem vehetik Isten Országának az örökségét.” Fizikálisan is igaz, mert hogy testestől nem lehet bejutni az Isten Országába és szellemi síkon is igaz, ugyanis erős testiséggel, mint hajlammal sem lehet bejutni az Isten Országába. Erre is vonatkozik: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…” Tehát a testet mint anyagot, ami gyakorlatilag a testiség produktuma, minél nagyobb mértékben le kell vetkőzni, (meg kell tagadni), át kell szellemesíteni, mert csakis így lehet haladni előre az Isten Országába vezető úton. Mindig is érvényes volt ez az igazság, de főként fontos szerepet játszik az utolsó, a megpróbáltatásokkal teli időben, amikorra nagy éhinséget jövendölt az Úr, ami általánosságban is igaz, de ha mégis lehet némi különbséget tenni arra vonatkozóan, hogy kiket érinthet jobban, akkor én azt mondanám, hogy talán azokat, akik már valamennyire előre elfogyasztották az Isten által kirendelt élelmiszer mennyiséget, vagyis a falánkságból keletkezett „túlsúlyosokat”. Az önmegtagadásból adódik eredmény gyanánt az, hogy az az ember tud valamennyire az Úr által lehozott Ige révén megvilágosodni, aki meg tudja tagadni önmagát, mert ezáltal a testiség képzete már nem von a lélek köré az isteni fény számára áttörhetetlen réteget. De mindezt mégiscsak felülírja a kegyelem.

A testiség, pontosabban a falánkság témakörében szeretném megemlíteni az általunk már többször is említett és sokak által keményen ostorozott témát, a húsnélküli táplálkozást, mint a szeretet egyik megnyilvánulási formáját, ugyanis nem csak Istent és embertársaitokat kell szeretni, hanem az állatokat és növényeket egyaránt. Aki eljutott az állatok iránti szeretet azon fokára, hogy szeretetből nem öl állatot és nem fogyasztja el a húsukat, az az egyén már eljutott a földi szférák legmagasabb fokára, még ha tudásban talán visszamaradott is. Komoly lemondást igényel ugyanis a hús nélküli táplálkozás, hisz nagyon sok ínyencség készíthető húsból és ennek a skálája csak nőni fog ezután is, de az ezekről történő lemondás bizony komoly előrehaladást eredményez a testiség megtagadását illetően. De elsődleges mégiscsak az állatok iránti szeretet. Nézzetek szét a világban, milyen nagy mértékben áramlik szét a különböző állatok házi kedvencként történő tartása, mint egy túlzásba vitt oldalirányú kilengés, de a másik oldalon viszont a hús fogyasztása is mind nagyobb méreteket ölt egy bizonyos rétegében az emberiségnek. Ahhoz, hogy az ember -hasonlóan mint Éva és Ádám idejében - harmóniában tudjon élni a természettel, szeretnie kell azt. Ennek a szeretetnek nem csak abban kell megnyilvánulni, hogy nem szennyezi a környezetet, hanem abban is, hogy nem öli le és nem fogyasztja a természetben megjelenő állatokat, akár farmon, akár gazdasági udvarban, vagy kint a természetben kapnak Istentől fejlődési lehetőséget ezek az állatok. De a legnagyobb „szennyezése a természetnek” az, amikor az ember bűnt cselekszik és ennek negatív produktumai kisugároznak a természetre. Tehát akkor óvja és védelmezi az ember a legnagyobb mértékben a természetet, ha tisztán él. A „természetnek” beerőszakolása kis helyre, szintén nem a szeretetnek, hanem az önzésnek a jele.

Az önzés világában éltek, mert mindenki oda vonzatik testetölteni, amilyen a természete, mert ott kaphat a negatív tulajdonsága, a másik hasonló típusú embertől hatásokat a tisztulására. Ezért könnyebb az előrehaladás a földön, mint a szférákban.
Az önzésnek a megnyilvánulása többek között az érzékiség is, amely egy ideig ugyan mintha összekötne két embert, de hatásaiban egy idő után már negatív eredményt fejt ki, hisz a duálérzés oszlásnak indult hullájaként van titulálva, mert a duálszétválás egyik mellékterméke. Tehát ahhoz, hogy egy kapcsolat, illetve duálkapcsolat épülő lehessen, ki kell iktatni a szétválás termékeit éppúgy, mint a szétválást előidéző okokat is, mert az elkövetkezendő világban, ahova hivatalosak vagytok, már épülő duálkapcsolattal lehet csak eljutni.

Az, hogy azokból a visszahatásokból, amelyeket az érzékiséggel termel ki az ember, mennyi bocsáttatik meg és mennyi marad meg, már részletkérdés. De nem csak ezzel, hanem minden kitermelt negatívval így van.
Vegyük figyelembe a mai kor népbetegségét, az „idegességet”.
A szellem, ha testet ölt magára, mindig érik különböző hatások. Amikor neki kedvezőek, még ha alapjában véve negatív hatások is, az emberi lélek elégedett az élettel, a külső körülményekkel. De ha az ember elgondolásával ellenkezőek az őt ért befolyásolások, akkor az emberben negatív reakciókat váltanak ki a dolgok. Ezen hatások kezelésére adatott elsősorban az alázatosság és a türelem. Magasabb szinten azt mondja az Úr: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja.” De az ember, mivel tele van önzéssel, ezért az önzés törvényszerűsége szerint ítéli meg az őt ért hatásokat. Azt hiszi az ember, hogy ami neki, vagyis az emberi énjének kedvező, az biztos, hogy valóban jó az ő számára. De hol érik az embert negatív hatások? Ott ahol sebezhető. A sebeket viszont nem az erények, hanem a bűnök elkövetése okozza. Ezeknek a mélyedéseknek a feltöltésére hívja fel a figyelmet Keresztelő János: „…minden mélyedést töltsetek fel, hogy simává váljon.” A vájatok tehát, erőhiány állapotokat képeznek a lélekben, amit imával, bűnbánattal és erényes élettel lehet helyreállítani.
A negatív hatások viszont arra szolgálnak, hogy „elvérezzen” az emberben a gőg, az önérzet és helyébe felépülhessen az alázat, a szelídség és a békességes tűrés. Akkor „ideges” az ember tehát, ha valami olyan dolog történik vele, amely valamilyen szinten a lelki sebeit érinti, vagyis, amikor ott érik hatások, ahol sebezhető. (De amennyiben békésen el tudja tűrni az ember a feléje sugárzandó hatásokat és szeretettel tud visszaválaszolni: „Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” - akkor az ember hozzásegít a másik embernek az üdvösségéhez.)
Ez jellemző sajnos a mai világra, mert fogyóban a hit, ezáltal fogyóban van az alázat, a szelídség és a békességes tűrés is.

De én, mint akit pásztorotokul rendelt ki az Ég, mégis csak azt mondom, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van, sőt pontosabban megfordítanám a dolgot és azt mondom, hogy: „Akiket Isten szeret, azoknak minden a javukat szolgálja”. Isten viszont mindenkit szeret és így mindenkinek azt adja, amire szüksége van, csak az a kérdés, hogy kinek van akkora hite, hogy ezt teljes egészében hinni tudja és ne zúgolódjon, ha csapás éri, hanem a problémák közepette bele tudjon kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mint valóságba. De ha a tékozló fiú példáját vesszük figyelembe, akkor viszont az Isten szeretete a negyedik szféránál „kezdődik”, ugyanis a visszafelé vezető út feléig jön le az Isten, pontosabban ezen a szinten már tisztultabbak az érzések, enyhébbek a törvények és szenzitívebb a szellem, tehát meg tudja érezni a szívében Isten gondviselő szeretetét.
Most az utolsó idők kezdetén nagyon fontos lenne az, hogy erős hittel bele tudjatok kapaszkodni Isten szeretetébe, pontosan abba, hogy: Akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van.” Vagyis abba, hogy: „Akiket Isten szeret, azoknak minden a javukra van.”-mondom én teljes alázattal. Annyira szereti az „övéit”, hogy mielőtt a nagy csapások bekövetkeznének, szétküldi az Úr az ő angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy összegyűjtsék az Övéit és „biztonságos” helyre szállítsák, pontosabban a földfeletti szférákba, ahol már nyoma sincs a földön zajló apokaliptikus eseményeknek. A földön maradottakért, mint választottakért, viszont „megrövidülnek ama napok”. Nem Isten szeretete mindez?

Továbbá nagyon fontos tudni és hinni abban, hogy az apokaliptikus eseményeket fentről irányítja a tizenkét apostol Péterrel az élen, tehát a történések nem maguktól zajlanak, hanem törvények által irányítottak. Ha ezt tudja az ember, akkor meglátja, illetve megérzi mindez felett Isten gondviselő kezét.
De ami a legfontosabb az utolsó időkben is az az, hogy: „Aki engem követ, nem jár sötétségben … hanem övé lesz az élet koronája.” Ebből az ígéből is látszik az, hogy a „Jó Pásztor”, aki életét adta a juhaiért, magasabb és tisztább legelőkre (szférákba) vezeti el juhait, azaz az Őt követőket, ahol övéké lesz az „Élet Koronája”. Az Élet koronáját az kapja el, aki legyőzi a kárhozatra vivő hajlamokat, vagyis a föld légkörét és felemelkedik magasabb szférákba. A földön ezt a koronát először Mária nyerte el a Szentlélek kiáradásakor, ugyanis amíg minden jelenlévő szájába lángnyelvek szálltak bele, addig Mária feje felett ezekből a fluidokból koronát képezett az Úr. A szellemvilágban Névtelen Szellem is meg van koronázva. Tehát ha az Urat követitek és ebből kifolyólag naponként megtagadjátok magatokat, (nem jártok sötétségben) titeket is meghív az Isten eme szóban forgó koronázásra, és tiétek lesz az Élet koronája Tehát olyan magas állapotokba vezet el benneteket az Úr, amilyen szinten ezek a „koronázások” történnek.
A saját világosságomból szerettem volna nektek egy fénysugarat nyújtani úgy az értelmetekbe, mint a szívetekbe, hogy be ne csapjátok magatokat és el ne tévedjetek, hanem a „nem jár sötétségben” által világosságot kaphassatok, amit ha követtek, tiétek lesz az „Élet Koronája.”

Az Úr adjon nektek mindehhez élő hitet és Szentlelket, mert az idő közel van!


Ada, 2022. VI. 26.

Vissza az eredethez: Istenhez - Felvezetés
(Eszter testvér megnyilatkozása)
Zita médium által 2008. Február

Ahogy Magyarhonban körülnéztem, azt kellett látnom, hogy vannak ugyan, akik olvassák, de mégis egészen másként gondolkodnak és mást tartanak fontosnak az életükben. Mitöbb, tudásukkal, amit a Névtelen szelleméből, az én kedves vezetőm tanításaiból merítettek, azzal valahogy magukat szeretnék előtérbe helyezni.
Én mindig úgy éreztem, hogy kicsiny, jelentéktelen eszköz vagyok csupán az ő kezében és nem az a fontos, hogy én mit tudok és amit tudok, arról hogyan tudok beszélni, hanem az a lényeges és fontos, hogy amikor arról beszélek, azzal mindig az ő személyét, az ő tanítását helyezzem előtérbe, mert hiszen az övéből vettem, ő pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztuséból.
Nagyon fontosnak tartottam és tartom ma is ideát a szellemvilágban, hogy a teremtmény úgy a földön, mint ideát, minden tekintetben visszajusson a forráshoz, mindenek eredetéhez: a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz, az Ő törvényeinek, akaratának megismerésében. Tehát ne valahol félúton kezdje a dolgok megismerését, vagy ami már a forrástól messze esik, hanem próbálja a forrást megtalálni, a forrásra rátalálni és a forrásból meríteni, mert ott a legtisztább, ott még semmi meg nem fertőzte, útjából még semmi ki nem térítette.
De ugyanez a véleményem arról is, hogy a másik forráshoz, a másik eredethez, tudniillik a duáljához visszajusson, és vele a kapcsolatot újból helyreállítsa. Az ember számára ez is nagyon fontos. Azonban nem úgy, ahogy én ezt ma a spiritiszták körében látom, hogy aki a szemnek kellemes vagy aki testies vágyat ébreszt, arra ráfogja, illtve bizonyítgatni próbálja, hogy az az ő duálja és ezért a régit, a meguntat el kell hagynia, mert fontosabb, hogy a duáljával éljen együtt. Nem így gondolom, hanem a párkapcsolatban úgy a férfi, mint a nő, mindig azt érezze, úgy gondolkodjon, és arra törekedjen, hogy akivel az életét összekötötte, ahhoz hűséges, szeretetteljes legyen és megtartsa a tisztaságát. Ezek legyenek a fő szempontok, mert így jut majd el a forráshoz, a kiindulási ponthoz vagyis ahhoz, akivel Isten őt egy fényburokban, egynek teremtette.
Így van ez szeretett testvéreim az igazsággal is. Minél messzebbre került az ember annak eredetétől, Istentől, annál inkább bepiszkolódott, besározódott, hazugsággá változott. Az emberek pedig ezeknek a felismerhetetlenségig elferdített igazságoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget és az emberi igazságot tartják a nagybetűs Igazságnak. Az egyházaknál és a társadalomban is úgy vélik, hogy a maguk igazsága a fontos; ez az, ami kell nekem, ez az ami érdekel, ezzel értek egyet, ennek érdekében vagyok hajlandó dolgokról lemondani, vagy netán áldozatot hozni.
Talán azért van ez az emberben, mert lelkülete szennyes és ezáltal könnyebben azonosul azzal, ami érzés,- és gondolatvilágához közel áll. Pedig, mint mondom az igazság eredeti, tiszta forrásához, a kiindulási ponthoz kellene minden embernek, minden korban, minden életében eljutnia. Ha ez így lenne, akkor óriási lépésekkel haladhatna az ember a lelki fejlődés útján a mi Atyánk, Istenünk közelségébe, de ugyanígy közel kerülne a többi emberhez is, és nyilvánvaló, hogy közelebb juthatna az ő duáljához is.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vissza az eredethez: Istenhez
Adai közlés - Pünkösdi szózat
A testet öltés nagy próbája
Az isteni ígéret beteljesedésének feltételei
HANG - Van-e megoldás szociális ügyben
Karsay István - Tanítás
Az elhagyott háromgyermekes anyuka története

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq0DlMtD7cJ5E6qhGQ?e=rs4LQW
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=IrifM5ZVdzM
A tisztaszívűek – Zita médium közléseiből – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Er4l4PAjl24
Az utolsó idők – Zita médium közléseiből – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Bvftoax40C0
Alexander és médiuma Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=Vrt4NNKoAsg
Kérdések és tanítások Gizi médium által 1998.május.18.

2022.júliusi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Magvak természete 2

Névtelen Szellem közleménye 5

Hang 9

A természettörvény hatalma 11

Hamis világ 12

Szülői kapcsolat 13

Az őrállókra szükség van 15

Tanít a szellemvilág. Spontán égés 18

Fogadd el magad. 21

Ajánlott havi web. lapok 23


https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169614&ithint=file%2cdocx&authkey=!APt2RWjNtVnmlbk


https://data.hu/get/13338009/SBK_Hirlevel_209.doc

A lélek alakulásának színjátéka
Névtelen szellem írásaiból Eszter írómédium útján
Szomorúan látjuk, hogy az életben annyi más előbbrevalónak tünik föl az embernek, mint a lelkének ápolása. Pedig amit legkevésbé tart fontosnak az ember, az válik sorsának tényezőjévé. Mert gyermekeim: a lélek és annak alakulása a legnagyobb figyelmet igénylő színjáték, a legérdekesebb tanulmány, amit a földön szerezhettek, mert ezt hozzátok el magatokkal a szellemvilágba.
Sokan nem tudják, hogy a lélek érzései, tapasztalatai alakítják a jövöt és a mindenkori jelent. S mert csak az igaz érzéseknek lehet létjoga a jövöben, jaj, ha azok az érzések nem ütik meg a mértéket.
Hogy hol kezdődik a jó és hol végződik a rossz, azt valójában mig a földön vagytok, nem tudjátok pontosan megállapítani. Hiszen a jónak igen sok ágazata a rosszból nyeri táplálékát, s a rossz szintén a jónak alakjában rejtőzve lesi prédáját.
Nehéz volna megállapítani ki a bünős, amikor egy csoport egymás büneitől, gonosz szokásaitól és tulhajtott igyekezetétől szenved.
Egy egy tévedés, mely a tökéletlenség szülöttje, rengeteg áldozatot követel, mig felismerik. És mi végtelen hálával tartozunk az isteni gondviselésnek, hogy kihozott bennünket a tökéletlenség homályából a világosságra az ő szent Fia által, hogy megismerve az Igét a Világosság fiaivá születhettünk .
Az Ige nélkül végnélküli céltalan vándorlás az élet úgy a földön, mint a szellemvilágban. Mert a lélek minden kis tévedésből jövő indítatásait nem bírná végigtapasztalni nagy szédülések és esések nélkül, amik végül elfárasztják a vágyat, hogy a szellem újabb vállalkozásba bocsátkozva a boldogság keresésére induljon. Tompa letargiába esve az élet többé már nem érték neki, hanem teher. Felette elmulik az idő. Évezredek zuhognak alá a multba és az élet vándora pihen az enyészet ölében.
szemlézte: Bíró László
hétvégi filmajánló

Szeretet szimfóniája
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szeretet-szimfoniaja-2007-1p$ENslISZE9eVtzj?fbclid=IwAR0eSm4bp40Lgkpr5IsnWFiwR1AgWb3OoUciDwIs6Y3LimzpS-qPuty000w

A magyar szellemtan kezdetei
Az ezernyolcszázas évek derekán a Kárpát medencébe is beszívárgott a spiritizmus fogalma és ismerete leginkább Franciaországból és rohamosan terjedt, ha kezdetleges módszerekkel is. Alajos, a későbbi fejlett médium is először csak hallomásból értesült, hogy van valaki Pesten, aki egy francia tanártól tanult egy közlekedési módszert. Azonnal felkereste az illető hölgyet és megtudakolta a módszer használatának lényegét, aztán kísérletezni kezdett önállóan.
Nővérétől egy szál hajat kért, annak végére sima karikagyűrűt kötött. A hajszál szabad végét két ujja közé fogva a gyűrűt egy üres pohár fölé olyképpen tartotta, hogy a gyűrű a pohárban szabadon lengett. Csendesen tartotta a szálat és várva várta az eredményt. Az utasítás ugyanis úgy hangzott: hogyha a gyűrű mozogni fog és a pohár oldalához ütődik — esetleg; többször — az biztos jele annak, hogy benne is lappang a leányéhoz hasonló tulajdonság és ebben a reményben folytassa a kísérletet.
Nem sokáig kellett tartania a hajszál végét és lesnie a gyűrű megmozdulását, mert már néhány perc múlva észrevette, hogy a gyűrű csakugyan mozogni kezd. Mozgásokat tett jobbra-balra —hasonlóan az óra ingájához — mindig élénkebben addig, míg a pohár oldalához ért. A gyűrű végre gyors tempóban, nem csupán jobbra balra, hanem körbe is kezdett mozogni. Néha meg-megállt: egy-két pillanatra, majd újra folytatta ezt a játéknak tetsző mozgást.
Midőn egy ízben megállt, a kapott utasítás szerint azt a kérdést intézte a mozgó gyűrűhöz: „Hogyha egy elhunyt ember szelleme vagy: nyilatkozhatol-e? Ha igen, akkor érintsd a pohárnak egyik oldalát háromszor egymásután”.
Alig, hogy azt kimondta, a gyűrű megmozdult és háromszor ütődött a pohár oldalához. E siker után már több kérdést, illetőleg kérést intézett a láthatatlan intelligenciához, mert hiszen kétséget kizáróan olyant kellett a jelenségekben felismernie. Továbbá abban állapodott meg, hogy a gyűrű jelölje meg a tagadó választ egy ütéssel, az igenlőt két ütéssel és a kétest három ütéssel. Ezzel a három jelzéssel már egész társalgást folytathatott. Ekképpen tudomást szerzett egyről másról, amiről ezelőtt fogalma sem volt. Igaz, hogy hosszadalmas volt és sok időbe került az ezúton folytatott társalgás, mindamellett (lévén alapvető munka) érdemes volt a fáradság, mert bizonyítékot nyert az elhalt emberek szellemeivel való érintkezés lehetőségéről.
A válasz abc- szerinti kibetűzéséből találó, intelligens, néha megkapó feleletek jöttek. Piacetnak (a francia tanárnak) tehát megvolt a nagy öröme, hogy elhalt leánya szellemével érintkezhetett s e mellett sok elfátyolozott elméjű embert segített a világosság elnyeréséhez.
Alajost azonban a gyűrű megmozdulása révén létrejött közlekedés, illetőleg médiumitás sehogy sem elégítette ki; más sokkal hatékonyabb módját óhajtotta tehát a médiumításnak.
Megkérdezte a szellemet, hogy ez lehetséges-e számára, meg van-e engedve? Pozitív választ kapott szellemi vezetőjétől és nem sokára a szellemvilági erők kezelésbe vették testének a médiumításhoz szükséges átalakítását, így nemsokára egy remek médium vált belőle. Alajos nyilvánvalóan nem született, hanem képzett médiummá vált. Ekkor már működtek nálunk nagyon fejlett született médiumok is, például Vay Adelma írómédium.
szemlézte: Bíró László

A csillagok felé…

A mennyei szinten teremett szellemek egy részének bukásával keletkezett káosz rendezése nem más, mint a különböző égitestek létrehozása, évmilliárdok alatti alakítása, és ott a saját erő-anyagjukba zárt lázadóknak ébresztése, megtérésre indítása Isten kegyelmi, természet-törvényének, a messiások irányításával történő működtetésével.
Ez azt jelenti, hogy nem az anyag és a világok lettek előbb, hanem mindkettő a szellemek esési fokozata és működésük kifolyása szerinti anyagból alakultak a már mondott isteni törvények működtetésével.
Vagyis a világok anyaga és minden egyéb nem más, mint a szellemek működésének kifolyásai. Az így keletkezett anyagi világokon a bukott szellemek vezeklés és tisztulás céljából különböző sűrűségű anyagi testet öltenek fel magukra azáltal, hogy a természet-törvények működése (evolúció) a megfelelő formákat létrehozza. – és ezzel máris biztosítva van a visszafordulás lehetősége, és az elindulás a csillagok felé, ahonnan földünk is valamikor lehullott.
A hatodrendű napok, amilyen a mi Napunk is, a legkisebbek és legsűrűbb anyagúak voltak, de rotációjuk megsokszorozódott, szolarításukat pedig a háromszoros kiválásból centripetális erejükkel vonzzák magukhoz. Így váltak a szoláris csírák napokká és lettek a hozzájuk tartozó világok táplálójává.
A mi napunk bolygóinak alakuló, fejlődő világai – közte földünk – szintén egy – egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szellemi erejüket a duál - szakadással és az érzékességgel vesztették el.
Sűrűsödés, sötétség képződött közöttük, míg lassan szellemi álomba merültek, s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
A Föld a bukott szellemeknek egy közbenső helye, hogy mielőtt mélyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyiféle emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhe, mert a különböző salakokból különböző bőrű szellemek váltak ki és testesültek.
Megjegyzés: ezek a közlések és magyarázatok mind a tiszta szellemvilágból származnak!
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulásra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti. A bűnök kényszerítik a szellemet az alacsonyabbrendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége és a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhulnak, hogy ismét a föld légkörébe kerülhet, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is, és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat mélyéről megszabadult.

Mars
A föld szellemi fokozatához legközelebb áll, a rajta testesült szellemek kevésbé anyagiak, mint a földi ember. Ellentétek világa ez is. Ami jót megszerezhet az erősen tartja, a rosszat nagy erővel löki ki magából.
Óriási hegységek, mély völgyek, szakadékok állják útját az összeolvadásnak. Álló vize kevés van, de annál több folyója, patakja, melyek a mély völgyeket elárasztják. Tűzhányói folyton ontják magukból az égő, folyékony salakot, mely új alakulásokat hoz létre.
Az élet kétféle: anyagi és félanyagi, amennyiben a fennsíkok lakói magasabb szellemek, és bolygójuk életfeltétele félanyagi testeket is képes éltetni.
A lapályokon élő anyagi testű, fejlődő szellemek, akik mindenben a magasabb testvéreket igyekeznek utolérni. Ezért a Mars haladottabb világ a földnél, mert anyagi törekvéseivel is a szellemi célt szolgálja, s ezzel van magyarázva lakói fokozata.
Bűneik, hibáik nekik is vannak, tüzesvérűek, de vétkeik tudatával bírnak, és igyekeznek elhagyni azokat. Ebben nagy segítségükre van az anyagi test, amelyben a betegségeket, szenvedéseket éreznek, mégpedig nagyobbakat, mint a földiek, mert erősebb a szervezetük és hosszabb életűek. Nagyon tudnak szeretni, és nagyon tudnak gyűlölni, szenvedélyes természetűek, de ha nyugodtak a kedélyek, akkor nagyon törekvő, kellemes emberek, akik okosan megfejtik a természeti jelenségeket és sorsukkal megbékélve haladnak tovább.
Iparuk fejlett, irodalmuk elsőrendű, anyagias tudományuk, a felfedezések, a természetismeretük a földiéhez nem hasonlítható, oly magasan áll afelett, de nem használják olyan korlátlanul, mint a földi emberek, mert felfedezték annak hátrányát, helyette a súlytalanítást vitték tökéletesre, s földjük kipárolgását használják.
A földi ember szelleme is ölthet a Marson testet, ha valami nagyobb tudományt óhajt megszerezni a föld részére, hogy legközelebbi testetöltésében megajándékozza szegény földi testvéreit vele. Feltalálók, írók, orvosok, természettudósoknak való hely, itt lehet tanulni.
Megjegyzés: Rudolf Steiner írta egyik művében, amikor Jézus és Buddha munkásságának a párhuzamosságáról írt, hogy Buddha a Marson ugyanazt cselekedte meg, amit Jézus a földön
Szaturnusz
Tudományban nem, de erkölcsileg fejlettebb világ. Csendes, hűvös hely, ahol pihenni lehet, csend és béke honol-e bolygón.
Lakói elfáradt, meggyötört szellemek, akik földi vagy más bolygókon a megpróbáltatásokban megfáradtak. Ide testesülnek azok, akik nem bírják tovább az utat, és a Megváltó szeretete pihenteti a szellemeket, a vezető szellemek gondjaira bízza őket.
Egyszerű szép itt az élet, a test nem nehéz, a szív nem hevül, az indulatok szenderegnek.
Az egész nagy bolygó olyan, mint egy nagy üdülőhely, a természet enyhe. Tudomány tekintetében a földdel egy színvonalon áll, de erkölcsileg még a Marsnál is fejlettebb, mert itt nem sértések, gyűlölködések, rászedések, gyilkosságok, lopások, sem paráznaságok nincsenek.
A földről is látható az úgynevezett gyűrű, a Szaturnusz kipárolgása, belső ereje, mely a földről jövő delejesség és az alulról jövő villamosság által összenyomódik, és a gyors forgás, által gyűrű alakot mutat. Ebben az összeszorított erőben forog a bolygó, mely saját mozgása által mintegy elválasztja magát tőle. Ha még néhány kísérőt (holdat) kivet magából, lassúbb forgásba megy át, az erő eloszlik a felületen, és lesz belőle felsőbbrendű világ, egy hatalmas tiszta bolygó, mely egyszer hivatva lesz a napköziséget fénnyel, villamossággal ellátni.
Merkúr
A Merkúr napunk legkisebb és legszerencsétlenebb bolygója. A rajta élő szellemek mélyen süllyedt bűnösök, töredelmetlenség, és makacság a bűnük. Gőgjük nem is gőg már, hanem valóságos bűnhődés, mert önmagukban őrjöngenek a dühtől és a rettenetes elvetemültségtől.
Világuk kemény, száraz, terméketlen, mert néha van csak jó időjárás, táplálékuk is csak száraz fű s aszalt húsnemű, melyet a természet kegyetlensége folytán nehezen tudnak magszerezni. Állataik vadak és rettenetesek, zord erdőségeikben alig találni életet. Az év rövid pár hetében alig van alkalma a növényzetnek magát összeszedni, mert a forróság rohamosan megérkezik és leszárít, elpusztít mindent.
A bolygót mintegy átszeli egyetlen vize, amely körül élénk az élet. Az alsó félnek a lakói vadabbak, fékezhetetlenebbek és sokszor háborúskodnak, ami a győző félnek egy időre megszerzi az élelmet, ami többek között az elesettek holteste!
A szomjúságtól szenvednek a legtöbbet, így a nehezen megszerezhető víz látása bizonyos tiszteletet ébreszt bennük, mert az nagy mennyiségben óriási kincsnek tűnik fel előttük. És eme nehéz szenvedéseikben teljes testetöltések képesek csak őket gőgjüktől és dühüktől megszabadítani.
Fenn a magas északon van víz s ez tartja őket esővel. Az emberek mezítelenek, és az állathoz teszi őket hasonlóvá testük szőrzete. Vallásuk a víz tisztelete, papjaik más világokból jött tisztább szellemek Ahol megjelennek, és egy forrást nyitnak ott áldásos lesz az élet.
Fegyverük a robbanószer, mivel ez náluk bőven van az anyagban, egész hegységeket robbantanak fel és szórnak szét az erőkkel.
A Merkúr szigorú büntetőhely, de ha javul a bűnös, akkor megszabadulhat innen, és a földre is jöhet tovább javulni, ahol a leggyötrelmesebb életkörülmény is királyi kényelmet jelentenek a szegény Merkúr lakóinak.
És hány nagy bűnöst kell a földről odaküldeni javulni!
Vénusz
Kedves, kellemes hely, hol az érzések tiszták, a szívek tele vannak szeretettel. Nem éppen nagy, de nem is kicsi világ, olyan, mint egy sietve épült nyári lakás, mely csak egy éjjelre ad pihenőt a vándor szellemnek.
Ez a dal hazája, a költészet s a magasabb zene bölcsője.
A Vénuszon a természet szófogadó jó gyermek, szinte öntudatlanul engedelmeskedik a testetöltött szellemek óhajainak.
Gyönyörű tájak, kristálytiszta patak, bársonysimaságú óriáslepkék, zengő madarak, virágoknak soha nem látott szépsége és özöne borít mindent.
Szelíd állatok, ifjúság van mindenütt, jókedv, ragyogás. Itt mindenki annak örül, ha szeretetmunkát végez, és minél többet ad a köznek.
Tudják, hogy van szellemvilág, és vágyakoznak a még szebb „mennyország” felé. Időnként megnyílik a magasabb szféra, és egy – egy testvér aki innen már elment elmeséli, hogy milyen világ vár majd rájuk.
Médiumításuk tökéletes, magasfokú képzettségük által a szellemi igazságoknak valódi megértőivé vállnak, s ez képezi vallásukat.
A Vénusz szférájába jutott föld ember szelleme nem tud eléggé betelni a sok széppel és vágyva - vágyik, hátha valaki megkínálná testtel, hogy testetöltve ennek a bolygónak a lakója lehessen. Sok évig elvannak itt a szellemek, mert az ilyen helyekre túl sok a pályázó. A félanyagi világokon már nehezebb feltételekhez van kötve a testetöltés.
A Vénusz légköre tiszta és teljes fényével tükrözi vissza a napot.
Azért a Vénusz a legnagyobb, legfényesebb csillagnak látszik a földről, levegője ritkább, ereje vonzóbb, delejesebb. Éghajlata enyhe. Növényzete folyton alakul, és egyre szebb, tökéletesebb formákat, változatokat hoz létre.
Állatvilága csupa szelíd, értelmes emlősökből, gyönyörű tollazatú madarakból áll. Ragadozó és undorító állatok vagy férgek itt nem léteznek.
A Vénuszon is két, sőt háromféle szellemek vannak testetöltve, amire a nekik szánt munkából lehet következtetni. Nem minden szellemcsoport olvad össze, de nem feltűnő módon az átmeneteket kitöltik ott is a bukottak és felemelkedők.
A legmagasabb rendű szellemek a legritkább testtel és a legnagyobb erővel bírnak; szellemi fejlettségük, tudásuk és szeretetük nagyobb kört világit meg körülöttük, amit itt már látni is lehet.
Ez az osztály már átmenetet képez a Napba és a Jupiter magasabb osztályaiba.
Jupiter
Napunk legtisztább és legnagyobb bolygója a Jupiter. A Föld elenyésző, kicsi pontocska csak a folyton nagyobbodó égitesthez képest.
A földtől számítva 9. fokozatban van és világossága is a 9. légkör világosságának felel meg anyagiasítva.
A Jupiter magába fogadja a Szaturnusz, Vénusz, Mars és a Föld szellemeinek legjobbjait. Itt van minden szellemnek végső vizsgája, mielőtt a Nap körébe juthatna.
Itt addig marad a szellem testetöltve, míg céljait el nem érte. Földi ember szelleme csakis úgy ölthet itt testet, ha valamely missziómunkát már elvégzett és a földi testetöltéstől végkép megszabadult. A többi tisztább bolygók szellemei pedig akkor, ha világuk fejlettségi fokát elérték. A Jupiter is félanyagi világtest és életelve csak félanyagi testeket éltet.
Rajta megtalálható minden, ami a többi bolygókon: a Vénusz kötészete, zenéje, a Szaturnusz műveltsége, a Mars irodalma, ízléses műremekei, az építészet leggyönyörűbb alkotásai és a Merkúr fehér szellemeinek önfeláldozó szeretete.
Itt minden tanul és mindenki tanít, hogy a sok tudnivalót elsajátítsa.
Sem anyagi szükséglet, sem kényszerítő körülmények nem léteznek, csak természettörvények, amelyek az egyedüli korlátokat alkotják.
A Jupiteren van a legfejlettebb fokú életelv testesítve, mely ebben a naprendszerben éltet mindent, hozza létre a legértelmesebb állatokat, leggyönyörűbb fajokat. Ugyanúgy a növényzetet is a legcsodálatosabb.
Ezen a bolygón is ölthet testet a földi ember, ha szellemileg a Jupiter szférájához közel van, azaz erkölcsileg és érzelmileg megközelíti azt.

- a Föld első szférájához tartozik a Hold
- a másodikhoz a Merkúr
- a harmadikhoz a Szaturnusz
- a negyedikhez a Mars
- az ötödikhez a Vénusz
- a hatodikhoz a Jupiter
- a hetedikhez maga a Nap
Karsay István

A földi élet mindenképpen ajándék
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján
Az emberek mindig szerették és szeretik kiolvasni a szellemi tanításokból azt, ami részükre kedvező lehet. Ez pedig nagy csalódások szokták követni a szellemi életben. (Eszter kérdez valamit, amire a Vezetőnk ilyen választ ad:) Az a bizonyos dolog sem nem kellett, sem nem büntetés, hogy tudni illik úgy történt. Ez csak az eshetőségekben volt lehetséges, amit az ellentét sietett felhasználni, a hasonló lelkek természetében felszítva azokat a neki alkalmas vágyakat és törekvéseket, amelyek céljának megfelelő eszközöket alakítanak ki a cselekvéshez. Azért kell és szükséges az ember számára, hogy megvizsgálja önmagát, számot vetve a külső és belső énjével, hogy milyen és mennyi az az erő és világosság, amellyel az életének célját képező változásba át tud lépni, mert ha meggondolás nélkül próbálkozik és ezen az úton akarja esetleg a hiúságát kielégíteni, akkor okvetlenül a megtévesztő erők és hatalmak eszközévé válik, mert a hasonlóknak nem tud ellenállni. Nagy önuralom és megfelelő igazságérzet szükséges ahhoz, hogy a lélek önmagába tekintve ne csak a szemnek jóleső, kedvező erényeket vegye észre, hanem azokat a disszonáns létezőket is meglássa, amelyek meghúzódva az erények mögött elég élénken szólnak bele az élete megmunkálásába. Mert az ember a Földön mint új teremtmény jelenik meg a régi életek jó vagy rossz emlékei nélkül és nagyon hamar elhiszi magáról, ha egy kevés előnyös ajándékát élvezi a földi életnek, hogy az neki, valami kiváltságot jelentő ajándékképpen adatott. Ezzel szemben nagyon hajlandó felebarátját, ha az kedvezőtlen állapotban sínylődik, önmagánál hátrabbra vetni, saját ítélete szerint. Ezért kell számolni mindig az emberi állapotban élők között azzal, hogy ilyenféle félreértésekre ne adjunk alkalmat. A földi élet mindenképpen ajándék, akár boldogságban, akár szenvedve tölti el napjait az ember, mert semmi sem valóság a Földön; csak a valóságos élet megjavításához adott alkalom és munka.
Ki mennyit tud elvégezni és hogyan, miképpen oldja meg feladatát a Földön, aszerint élvezi majd azokat az eredményeket, amelyek vagy boldogsággal vagy kétségbeesett gyötrődéssel töltik meg a lelkét azoknak, akik helyesen vagy könnyelműen élték át földi életüket. A földi élet nem a múltak tévedéseinek helyrehozásáért van adva. Mert a megtörténtet meg nem történtté nem teheti senki. A múltak hibái, bűnei már a következményekben élnek tovább és végzik romboló munkájukat. De a jelen és a jövő az ember kezében van, amennyiben megállíthatja és más irányba fordíthatja a rossz következmények további fejlődését. Amit a tudatlan emberek, amíg fejletlen tudásukkal vagy bűnös hajlandóságaikkal rosszul alapoztak meg, azt meg lehet változtatni és igazabb, jobb eredményt ígérő helyzeteket lehet kialakítani, kedvező körülményeket lehet ezáltal teremteni az utánuk következő nemzedékek részére. Ez áll nemcsak az anyagiak, hanem a szellemiek terén is, sőt a szellemi előrehaladással gyorsabb és biztosabb a jó eredmény a világ részére, mert ez mint iránymutató nagyobb világosságot és tisztább, nemesebb törekvéseket kelt életre a jobbra és igazabbra vágyó lelkű emberekben. Az ilyen emberek nem táplálnak bosszút és irigységet a náluk kedvezőbb helyzetben élők iránt, mert békességesebb, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb az életük, mint a kizárólag anyagiasságra törekvő embereknek. Tehát a lelkileg előrehaladott emberek együttese előrehaladást, fejlődést jelent annak a nemzetnek, ahol ezt elősegítették. Fejlődést jelent az anyagi világnak, mert a szellemi fejlődés előfeltételeinek bölcsőjévé tette ezt a világot, és ezzel kevesbítette a szenvedést, a csalódást, a bűnt és az emberek lelkének tévelygéseit is.
Ez a feladata minden Földre született embernek. Minél több igazra és jóra törekvő ember él a Földön, annál tisztább a légkör, annál enyhébb a természet és könnyebb, szebb az élet. A szörnyű önzés és gyilkos bosszú, hiú versengés, vak gyűlölet és kegyetlenség száműzve lesz a lelkekből, mert nem az az Istentől rendelt világ célja, hogy az ember szenvedjen és gyötrődjék a bűnök szabad kiélése miatt, hanem az a cél, hogy megtanuljon élni boldogan és áldásosan. A hibás és még fejletlen lelkű ember azt hiszi, hogy az ő élete nagyobb érték, mint a másiké, de meg kell győződnie arról, hogy az ő élete a másik ember életével egyenértékű és nem lehet boldog úgy, hogy a másik életét boldogtalanná tegye; nem lehet gazdag úgy, hogy a másik nyomorogjon; nem szerezhet magának egészséget úgy, hogy a másik gyötrő betegségben szenvedjen segítség nélkül. Minden ami szenvedés, minden ami boldogtalanság és gyötrelem, ami szerencsétlenség, sőt amit az emberek elemi csapásnak minősítenek, ez minden az egyes emberek és emberek összességének bűnei, hibái, tévelygései, tudva vagy tudatlanul elkövetett mulasztásai és rosszakaratú cselekedetei folytán jöttek létre. Minden visszatér kiindulási pontjához. Ez a természet törvénye! Azért ne örüljön senki annak, hogy most a jelenben nem szenved, és ne essen kétségbe senki, akit az élet talán igazságtalanul olyan nehezen elviselhető őrhelyre állított, ahol méltatlan szenvedések, üldözések és alaptalan vádak miatt az emberektől gyűlöletet és megvetést kell elszenvednie. Mindezek múlandó jelenségei ennek a világnak, mert az idők változásai órákról-órára más fordulatot hoznak a világra és aki fennáll, vigyázzon hogy le ne essék, mert ha nem az isteni igazság állította arra a helyre, nem maradhat ott, ahol magát hiszi. Isten veletek!
szemlézte: Bíró László

Evangéliumi spiritizmus új videó

https://www.youtube.com/watch?v=vOF8X0JZHB8




Péter és Pál apostol ünnepe


Ima


Mindenható Örök Atyám, Mennynek (a magas szellemvilágnak) és a földnek (bukott világoknak) alkotó Istene, mélységes hálával borulok le Előtted minden égi ünnepért, melyet végül is Te adtál kegyelemből, hogy az emberlelkek figyelmét és a lelküket az Ég felé irányítsák. Így a két hatalmas munkásnak, Péternek és Pálnak szentelt ünnep is a szellemvilág felé emeli a lelküket az ünneplőknek. Tehát valamelyest téves az a hozzáállás, miszerint kiiktattak olyan ünnepeket, amelyek égi jóváhagyással születtek meg a hívő nép körében. Köszönöm Atyám, hogy az emberek figyelmét és a lényüket az ég felé tereled azzal, hogy az isteni Ige, (életet adó lényeg) az Igazság és Szeretet apostolaira emlékezhetnek a hívő lelkek.
Add ó Uram, hogy minden ünneplés mögött Téged lássanak meg és Téged imádjanak, mert minden Belőled indul ki és Hozzád tér vissza. Hála Néked minden kegyelmi ajándékért, amelyekkel az emberiség üdvösségét munkálod!

Amen
*


Kedves földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


Ma is ünnepel a keresztény világ, de annál is inkább ünnepelnek a szférák , a magas szférák lakói, hisz olyan két kiváló Krisztust-hirdető apostolról történik megemlékezés, akiknek a nevéhez nagyon nagy százalékban az igaz eszmének a terjesztése fűződik.
Péter először mint Buddha jelenik meg Indiában uralkodó, gazdag családban, mely környezetet elhagyott és szegénnyé lett, mert már akkor érezte a gazdagság lelki terhét. A szegények pártjára állt és megvilágosodva hirdette az akkor tisztának és tökéletesnek hitt igazságot. Már akkor látta, hogy eszméje nem tökéletes, könnyen kiforgatható és félreérthető. Amikor átkerült a szellemvilágba, akkor jött rá igazából eszméje hiányosságaira, egy Megváltó szükségességére, ezért kérte a Mindenhatót, hogy engedné meg neki azt a kegyelmet, hogy az Úr mellett ölthessen testet. Isten meg is engedte neki ezt a lehetőséget és testet ölt Péter személyében, mint az Úr leghűségesebb apostolaként, hogy megismerhesse és hirdethesse az áldozatkész szeretetnek eszmeiségét, mint egyedüli üdvözülési lehetőséget.

Péter 30 éves volt, amikor Jézus született. Édesapjától halász vállalkozást örökölt, amit egész ügyesen végzett. Egy elhunyt halász özvegyét vette feleségül sajnálatból, aki két kisfiút és egy kislányt hozott magával a házasságba.
Péter 60 éves volt, amikor megismerte az Urat. Jézus nem hívta meg azonnal tanítványnak, de amikor az Úr követője lett, vállalkozásait másnak adta át. „Emberek halászává teszlek titeket.”- mondta neki az Úr a meghívás szavait. Mindannak ellenére, hogy majdnem a legidősebb tanítvány volt, mégis a legbuzgóbb követője és majd hirdetője volt az Úrnak és eszméjének. 39 évig terjesztette az élő üdvözítő eszmét az emberek között. Már akkor ő volt az isteni igazságok, vagyis az Úr követőinek az Úr által kijelölt „vezetője”,akit az Úr az ő Szentlelke által irányított. Tanításait csodák követték. Ő támasztott fel talán a legtöbb halottat és ő gyógyított meg legtöbb beteget. Sajnos azonban az Írásokban minderről szinte semmi, vagy nagyon kevés szó esik.

Nagyon hosszú lenne elmondani azt az időszakot, amelyben munkálkodott, de ami a leglényegesebb volt, hogy megvalósította a földön Isten Országát, azt az Országot, amely az Úr személyében érkezett el a földre. „Elközelgett hozzátok az Isten Országa.” Ugyanis az a közösség, amelyet vezetett, egy egészen másik világot testesített meg a földön, mert az Isten Országa igazságai szerint éltek azok, akik beletartoztak ebbe a közösségbe. Ugyanis mindenük közös volt és mindennek ellenére nagy szegénységben éltek, hisz teljes egészében megvalósították az Úr azon kijelentését, miszerint: „A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának nincs hol a fejét lehajtania.” A nagy szegénység ellenére támogatták a szegényeket , habár ők sem voltak gazdagabbak a szegényeknél, sőt sok esetben még annyi sem jutott nekik, mint a koldusoknak, mert nem akartak részt vállalni ennek a világnak a kínálatából. Ezáltal lélekben és szellemben váltak gazdaggá. Amennyiben bárki is megpróbálta kijátszani az „Isten Országa” törvényeit, annak az életével kellett fizetnie. Lásd Anániás és Zafira esetét. De ezért nem Péter volt a felelős, hanem azok a törvények, amelyeket az Úr meghatározott. Ugyanis az „Isten Országában”, melyet a Szentlélek vezetett Péteren keresztül, magas és áthághatatlan törvények uralkodtak. Ha nem így lenne, Isten nem űzte volna ki Évát és Ádámot a paradicsomi állapotokból és nem őriztetné „tüzes kardokat” tartó angyalokkal a Mennyek Országa kapuit. Minél magasabb egy állapot, annál szigorúbbak a törvényei, de akik viszont meg tudnak felelni a követelményeknek, annál boldogabbakká válnak. Maga Péter is csak tétlen szemlélője volt az utolsó vacsora termében lezajlott eseményeknek! Sem Zafira, sem Anániás nem kárhozott el, Isten megkegyelmezett mindkettőjüknek, de lehetőséget adott nekik arra, hogy következő életeikben leküzdjék, az az szeretetre válthassák az anyagiasságot és ezáltal bejuthassanak oda, ahova 2000 évvel ezelőtt nem sikerült. Ha akkor megállták volna a helyüket, már az Isten Országa boldog lakói lennének! Maguk az apostolok, élükön Péterrel, az összegyűlt anyagiakat szeretetre váltották azáltal, hogy sok esetben az éhhaláltól mentettek meg embereket. De ha nem is volt ennyire drasztikus a helyzet, akkor is a szegények támogatása „követelmény” volt, mert Isten egyenlő eloszlást alkotott meg, csak az emberi kapzsiság teremt különbségeket. Az apostolok és az Őt követő tanítványok ezt az anyagi egyenlőséget próbálták megvalósítani. Azt mondja az Úr: „Szegények mindig lesznek köztetek”, éppen a fentiekben megfogalmazott hajlamokból kifolyólag. A szegénynek próba az, hogy ne legyen irigy a gazdagra és ne lopjon, bármennyire nehéz is a sorsa. A jobb módú viszont ott van megpróbálva, hogy tud-e legalább a feleslegéből adni a rászorulónak. Ott a nagy próba, hogy minél több pénze van valakinek, azzal párhuzamosan nőnek az igényei is és ezáltal mindig többet és többet tart a szükségletének, vagyis nincs feleslege, mert mindenre szüksége van amit megvett, másként nem is vette volna meg. Egyik dologból aztán következik a másik és folytatódik a végtelenségig, vagyis ameddig a keretek engedik. A „földi Isten Országában” éppenhogy az ellenkezője uralkodott, vagyis akkora volt a szeretet, hogy képtelenség volt ellenállni a szeretet kényszerének, a szegények támogatásának. De a szegények nemcsak fizikai táplálékot kaptak, hanem szellemit is.


Ezzel is az Úr cselekedeteit folytatták: „Menjetek és mondjátok meg Jánosnak, hogy a bénák járnak, a vakok látnak és a szegényeknek hirdettetik az örömhír.”

Tehát, ha Anániás és Zafira esetét nézzük, akkor azzal, hogy valamennyit visszatartottak vagyonukból, mindenekelőtt a szeretet törvénye ellen vétettek. És ma sincs ez másként gyermekem! Ha nincs is ugyan olyan zárt és a földön a Mennyek igazságát megvalósító közösség, mint amilyet annak idején Péter vezetett, de szegények, rászorulók és sorsüldözöttek (mert a szegénység és az ezzel járó Istenre való hagyatkozás az Isten Országába vezető út) szeretet-próba gyanánt jelenleg is vannak, akik ki vannak téve a módosabbak szeszélyeinek. Az Úr a gazdagokat mindig is „támadta” kapzsiságuk és szeretetlenségük miatt: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek bejutni az Isten Országába.” (A gazdag ifjúnak nevezett ember a következő életében szegénynek született meg, hogy levetkőzze a gazdagság terhét, amely a lelkére rátapadt.) Ugyanis nagyon kevés ember volt a földön, aki a gazdagságot Isten akarata szerint tudta kezelni. Csak olyan missziós szellemek, akiknek az volt a feladatuk, hogy az emberiség számára valami maradandót alkossanak. Ők talán helyesen tudtak bánni a pénzzel, de ők sem tartottak meg a sok pénzből a saját részükre semmit, hanem betöltötték vele Isten akaratát.
Mind ezzel az egésszel azt szeretnénk elmondani nektek, hogy nem kell félnetek a szegénységtől, amely az elkövetkezendőkben rátok vár, mert Istennek célja van ezzel, ugyanis a lelketeket akarja vele megmenteni az Örök életre.
Erről a „szent szegénységről” tettek tanúbizonyságot Péterék az életükkel, mert a szó legszorosabb értelmében betöltötték nagyban azt az igazságot, amelyet az Úr a 72 tanítványnak mondott.
Péter 99 éves koráig hirdette a szabadulást, szolgálta az emberek üdvösségét. Szinte „helyettesítette” Krisztust, mert nagyon sok embert meggyógyított, ha azt akarta, akkor még az árnyékával is gyógyított, sok halottat feltámasztott és enni adott az éhezőknek. 69- ben feszítették keresztre.
De még egy testetöltés erejéig vissza kellett mennie Indiába, hogy amit mint Buddha nem a legtökéletesebben tanított és tett, azt helyrehozza. Nagyon sok embert kapcsolt a Megváltóhoz a keresztség által, hogy erre Isten a Szentlélek keresztséggel válaszolhasson.Szíve teljes egészében Krisztusé volt, ma is az Övé. Ezért a szellemvilágban is végzi azt a küldetést, amelyet az Úr adott neki: „Te kőszikla vagy (Péter) és én erre a kősziklára építem az én anyaszentegyházamat, melyen a pokol kapui nem vesznek erőt.”
Péter az apokaliptikus idők és események levezetésének az élén áll, hogy a földet átvezesse a „halálból az Életre” Az Új földnek is valamilyen formában vezetője lesz, mert a munkája nem ér véget az apokaliptikus idők végével, ugyanis mindazon missziós szellemek, akik szenvedéseikkel, példájukkal és tanításaikkal hozzájárultak a föld szellemsülési folyamatához, „jutalomként” vezetői lesznek az új földnek és szellemeinek.

Pálról lévén szó, Őt is nagy munkásává tette az Úr az igazság terjesztésének. Igaz előbb nagy vehemenciával üldözte Jézus követőit, de amikor már lelke valamennyire kiemelkedett a formákból, megjelent neki az Úr és teljes egészében megfordította őt. Így lett egy száznyolcvan fokos fordulattal az ellentét szolgájából az Úr szolgájává. Isten megmutatta azt ezzel a történettel, hogy egy hű farizeusból is egy pillanat alatt képes az Igazságot követő emberlelket alkotni. Pál lelke kész volt az üdvözítő eszme befogadására és terjesztésére, de azonban volt egy fogyatékossága éspedig a formákhoz való ragaszkodás. Azért is helyezte őt Isten a formák világába, hogy levetkőzhesse eme kárhozatra vivő hajlamát és az igaz eszme követője és terjesztője lehessen. Hasonló volt a helyzet Mátéval, a vámszedővel is. Őt is olyan életkörülmények közé helyezte az Úr, amelyet le kellett vetkőznie ahhoz, hogy követni legyen képes az Urat.
Ezeket ne úgy képzeljétek el, mint valami vastag páncél réteget a lelkeik körül, hanem egy lehelet finomságú árnyalatát talán egy-egy negatív hajlamnak, amelyet le kellett vetkőzniük ahhoz, hogy az Úr munkásai lehessenek. Az esetek többségében azonban tiszta szellemek lévén csak vállaltak magukra bizonyos hajlamokból eredő fluidokat, hogy elszenvedjék és ezáltal segítsenek a „rászorulóknak”. Azon missziós szellemek, akiket egy-egy körülményből emelt ki az Úr, segítőivé váltak a hasonló problémákkal küzdő egyéneknek.
A fentebb említett missziós szellemek azért végezhetik ezt a munkát, mert abból a környezetből, ahova őket is helyezte az Úr, hogy kiemelhesse őket, magukra vettek azokból a fluidokból, hogy leküzdjék, elszenvedjék ezeket a fluidokat és ezáltal tisztíthassák azt a szférát, amelyből vállaltak elszenvedni valót. De ezt a munkát nem csak testben, hanem a szellemvilágban is folyamatosan végzik a missziós szellemek. Ahhoz hogy ezt tehessék, a földön már életüket kellett, hogy áldozzák Krisztusért és az ő Eszméjének a terjedéséért.

Mindkét apostol, tehát Péter is és Pál is Rómában lett vértanú. Pétert fordított keresztre feszítették, Pált viszont lefejezték és ott ahol ez történt Pállal, három forrás fakadt.

Amen

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Ada, 2022. VI. 29.

„Legyetek Isten követői és éljetek szeretetben.”


Ima


Ó drága teremtő Atyám, had fejezhessem ki mélységes hálámat a Te mindenhatóságodért, ugyanis nem találna senki vissza az örök hajlékba, ha Te nem volnál mindenható és nem állanál magasan a bukásból kialakult állapotok felett és nem uralnád az egész teremtettséget, és ezáltal nem lenne egy biztos pont, menekülési lehetőség az ellentét karmai alól. De Te vagy és uralsz mindent, abszolút hatalommal rendelkezel mindenek felett, mindannak ellenére, hogy sokan azt hiszik, hogy az ellentétnek is van hatalma. Közben a bukás elvette a szellemek erejét, tehát nem tömöríthetnek az ellenszegülő szellemek Veled szemben semmiféle erőmegnyilvánulást, és amikor erre rájönnek, akkor legyőzötten kell nekik meghajolniuk Előtted a Mindenható Isten előtt. Ha van erejük, akkor azt az elbukott, fejlődésben lévő szellemektől rabolták el. Így beléd tudunk kapaszkodni, mint erőforrásba, ha kísértést szenvedünk, hogy ne bukjunk el, hanem kövessünk Téged, vagyis a ránk szabott utat, amelyen haza hívsz bennünket a mennyei hajlékba.
Kérlek segíts meg bennünket a mindennapi harcainkban és adj erőt a bűneink következményeivel vívott küzdelemben, hogy nem a sátán rabszolgái legyünk, hanem a Te engedelmes gyermekeid, mert csakis akkor juthatunk el az igazi hazánkba, ha engedelmesek leszünk a Te akaratodnak.
Amen

*

Kedves gyermekem, az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahova ti is hivatalosak vagytok, mert üresen áll a helyetek, amelyről szól az Úr: „elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, mert azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. De ehhez a szellemnek le kell küzdenie önmagában a bukás produktumait, mert csak azáltal emelkedhet felfelé az Örök hazába vezető úton. Isten ugyanis, amikor megalkotta a mennyei állapotokat, nem tervezte bele a bukást, hanem teljesen tiszta világot alkotva, boldog állapotokat hozott létre, ahol nyoma sem volt a szenvedésnek az ellenszegülő érzéseknek, gondolatoknak és cselekedeteknek, hanem mindenki egyformára Isten képmására és hasonlatosságára volt megteremtve. Az volt a feladatuk a tiszta szellemeknek, hogy elérjék az abszolút tökéletességet, amelyet Isten meghatározott: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen a mennyei Atyátok.” Ez a végcél minden nem bukott és bukott szellem számára és amikor eléri egy - egy szellem ezt az abszolút tökéletességet, akkor alkosson maga köré egy tiszta világot és teremtsen rá önmagából Isten által fejlődőképes szellemeket, akik majd szintén elérik az abszolút tökéletességet és alkotnak különálló világokat, hogy terjedjen a teremtettség a végtelenségben. De mindehhez szabad akaratra van szüksége a szellemnek, mert csakis akkor tud mindez megvalósulni, ha a szellem tudatosan mindig Isten mellett dönt. Ő mellette dönteni viszont mindig is áldozattal jár, mert a szellemnek,- legyen a fejlődésnek bármely fokán,- le kell mondania a saját külön elképzeléséről azért, hogy az isteni elképzelés tudjon érvényre jutni. Mindennek okáért Isten a szabad akarat mellé bele teremtette a szellembe a poklot, a tisztító állapotokat és a Mennyek Országát. Azzal a szándékkal tette ezt Isten, hogy azon a haladási vonalon, amelyen szabad akaratból halad a szellem, vagy előre segítse, vagy visszafordítsa, attól függően, hogy helyes irányt követ-e. Amennyiben az isteni elgondolást követi, mennyei érzések támadnak benne, és nem is tudna beilleszkedni a mennyei állapotokba egyetlen egy szellem sem, ha nem lenne bele teremtve a szellembe a Mennyország, mint állapot és nem tudna soha bűnbánatra jutni és megtisztulni semelyik bukott szellem, ha nem lenne a szellemben a tisztító tűz, vagy a pokol, vagyis a pokoli gyötrelmek állapota!!! Tehát minden, amit Isten a szellembe bele alkotott, pozitív céllal tette, a szellemnek a helyes úton való előrehaladása érdekében, mert nem minden tiszta szellem követte az isteni elgondolást, hanem egy sajátságos útra lépett, amely nem a tökéletesség felé vezetett, hanem Istentől és az eredeti úttól ellenkező irányba. Ezért a világegyetem egy része a bukás produktumaival telítődött meg,mely produktumnak vissza kell térnie Istenhez, hogy majdan mégiscsak tiszta teremtés-produktumokkal tudjon telítődni a világmindenség. De ehhez mindenkinek, minden bukott szellemnek vissza kell térnie Istenhez. Isten ez ügyben sem tétlenkedik, hanem hívja vissza bukott gyermekeit az örök hajlékba. Az ítélet, a korszakzárás előtt kétezer évvel elküldte Isten a legtökéletesebb előd szellem-gyermekét Jézus Krisztust, hogy hazavezesse mindazokat, akiknek a neve be van írva az Életnek Könyvébe. „Isten úgy szerette a világot, egyszülött fiát adta áldozatul, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül.” Tehát a visszajutási folyamatban hatalmas szerepe van Krisztus áldozatának.

Ezért hangsúlyozni szeretném azt, hogy követhet az ember bármilyen divatos eszmét, lehet akár spiritiszta is, de ha gondolatban, érzésekben, cselekedetekben és a keresztség által nem kapcsolódott hozzá Krisztus Urunkhoz, nem fog bejutni az Isten Országába, nem fog eljutni az Atyához! Maga az Úr jelentette ezt ki, mint az Isten Országába való eljutás feltételét: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Az Út, az áldozatkész szeretetnek az útja, a másokért, mások üdvösségre való eljutásáért vállalt áldozatnak az útja, amely sok, naponkénti önmegtagadással és keresztfelvétellel jár, mert gyakorlatilag ahhoz, hogy az ember bele tudja magát dolgozni a krisztusi eszmébe, az „embernek” el kell égnie Krisztusnak, vagyis a szeretetnek az oltárán. Az Ószövetségben az oltáron az áldozati állatok testét gyújtották lángra, hogy bűnbocsánatot eredményezzenek a bűnös embernek, míg az Újszövetségben a bűnbánat és vérnélküli áldozat eredményezte mindezt. A III. kijelentés időszakában ez az oltár már a szív belsejében van és a szívek hústáblájára kell lángbetűkkel beírva lennie a Tízparancsolatnak, valamint ezen a benső oltáron kell feláldoznia magát Krisztusnak, hogy maga az ember is fel tudja magát áldozni ezen az áldozatkész szeretetnek az oltárán. De ameddig az ember csak elmélkedik és álmélkodik az Úr áldozatán és tettekben nem követi azokat, („Aki utánam akar jönni…”) akkor kívül marad az Isten Országán. Ameddig el nem jut az ember az önmegtagadással és az áldozatkész szeretet által történő tisztulással ama „félútig”, ameddig a tékozló fiú eljutott, hogy találkozhasson az őt hazavezető Atyjával, addig kívül marad az ember az Isten Országán, vagyis megmarad az önzőségben, az érzékiségben, vagyis a kárhozatban.

Az Igazság, ama krisztusi igazság, amelyet nem fertőzött meg és nem degradált a bukás, nem tűzdelte tele féligazságokkal és nem másította meg, hanem megtartotta eredeti voltában, mert Krisztus soha sem bukott,a végcélt elért előd szellem, Akiben a töretlen Igazság a legnagyobb hatványban megvan. „Sokat mondhatnék még nektek, de nem tudjátok befogadni és elviselni”, mert az Igazság kötelez és ugyanakkor követel, mert az igazságismeret határozza meg az elvárásokat és ha az ember többet tud, mint amennyit be tud tölteni, akkor elbukik. Ezért nevezte boldogoknak Ő a lélekben szegényeket. Tehát boldog az, aki nem tud többet, mint amennyit a fejlettségi szintje diktál. De Krisztushoz közeledve mind több és több, azaz mind magasabb szintű Igazság világosodik meg az ember előtt. „Elküldöm nektek az Igazság szellemét, aki elvezet titeket a teljes igazságra.” Elvezetni valakit a „teljes Igazságra” a fentiek alapján, csakis a tisztulásban való előrehaladás, vagyis a fokozatos megtisztulás által lehetséges.
Az Istenből kisugárzott Élet a bukással a szellemi halálig süllyedt. Ahogyan a fokozatos egyénesüléssel, az ellenszegüléssel záródott be a szellem Isten előtt, úgy záródott be az Élet előtt is.

Mivel az Úr nemhogy nem bukott, hanem elérte az abszolút tökéletességet, ezért az Élet is töretlenül, a legmagasabb hatványban van meg Benne, vagyis olyan mértékben, hogy önálló életet, tudatos szellemet ki tud magából sugározni, létre tud hozni. Ez az Élethullámzás legmagasabb foka, amit teremtett szellem elérhet. És amint tisztul, gyógyul egy szellem, úgy közeledik gyakorlatilag ez a cél felé. Igaz, nagyon messze van még ez a cél, hisz amíg a tisztán maradt szellemek közeledtek eme cél felé, a bukás által viszont kétszeresen távolodtak ettől a bukásnak indult szellemek. Először azt a szintet kell elérni, ahonnan a bukás megtörtént és majd csak utána jöhet gyakorlatilag az igazi fejlődés, csak innen valósul meg igazából Isten eredeti terve a szellemekre nézve, a tökéletesség elérése. Addig van mit haladni előre az Úr Jézusban, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet és senki sem mehet az Atyához, csakis Általa. Minden más erőfeszítés, okoskodás és bölcselet, merő erő pazarlás. Ezért írja az apostol minden Krisztust követő számára hogy: „Legyetek Isten követői és éljetek szeretetben.”
Jézus a főpapi imájában viszont így imádkozik:
„Az Örök Élet pedig az, hogy megismerhettek Téged, az egyedüli igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
Tehát akkor juthat el egy emberi lélek az Örök életre, ha megismeri Istent és a Jézus Krisztust. Az Atyát Jézus által lehet megismerni, mert „Az Aya és én egy vagyunk.” „Mutasd meg nekünk az Atyát: „…már mióta veletek vagyok és nem ismerted meg az Atyát? Az Atya és én egy vagyunk.” De ahhoz, hogy megismerhessétek az Atyát, szorosan Jézus mellett kell élnetek, és Őt követnetek, hasonlóan mint az apostolok, akik Jézusért elhagytak mindent és mindenkit: „Legyetek Isten követői…” Az Igaz Istent követők tábora egy külön szférát jelent, mert szeretetben él, ami annyit jelent, hogy nem az evilági önzés törvényét szolgálja, hanem az áldozatkész szeretetét, amelyről fentebb szóltunk. Ehhez fejlettségi szint kell, de erre hív titeket a III. kijelentés, és ezt kínálja nektek az Úr az Ő áldozatának eredményei és a megpróbáltatások, szenvedések és gyötrelmek által, mert megpróbáltatás céljából van az ember a földre küldve, hogy a szenvedések kohójában szétváljék a nemes érc a salaktól, vagyis, hogy a szenvedések és a megpróbáltatások által kitermelődjék az emberben a jó, vagyis az erény és annak a követése. „…vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem…” - mondja az Úr, hisz ezáltal juthat el az ember a Golgotára, ahol megfeszítheti a kárhozatra vivő hajlamokat, hogy meghaljon az óember és egy „megdicsőült testben” feltámadhasson egy megtért, vagyis az Új Ember.
Mindezek az elmondottak egy összpontosított lelki életet és komoly lelki munkát igényelnek az embertől, amelyet az Istent követő embernek így fejez ki az apostol: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok az üdvösségeteket, amit főként az utolsó időben nagyon nehéz, mert szétszórt az ember a rengeteg információ és egyéb problémák miatt, amit tudatosan kreál a sátán, hogy az utolsó időben, eltántorítsa ha lehet, még a választottakat is, nem csak a meghívottakat.

Mindennek okáért gyermekem, nagyon vigyázzatok a lelki életetekre, mert az örök életre való eljutásotokról van szó, amely lehetőséget utoljára kaptatok meg az Istentől, több már nem lesz, csak azok számára, akik ki tudták munkálni önmagukban a negyedik körgyűrű színvonalát, vagy legalább a 3. körgyűrű hetedik szféráját, mert innen aztán már Isten átvezeti az embert az Isten Országába, vagyis az Igazság világába. De ne feledjétek, hogy fél szívvel nem lehet bejutni Oda, hanem csakis ha megtisztítottátok magatokat, az alsóbbrendű éneteket a bűnöktől, a bűnös vágyaktól és azok megcselekvésétől. Mindezek a megpróbáltatásokban történő hűséges helytállással érhetőek el. Ezért mondja az Úr: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Virrasztani annyit jelent ez esetben, mint valami felett nagy figyelemmel őrködni, valamire nagyon vigyázni.) Az apostolon keresztül viszont így fejezi ki az Úr: „Legyetek éberek és józanok az Úr eljöveteléig.” vagyis az ítéletig.”

Dicsőség a mindenható Istennek!

„Az idő közel vagyon!”


Amen



Ada 2022. VII. 3.

UI: Evangéliumi spiritizmus Uj közlés
https://www.youtube.com/watch?v=-f-qr5qKLho

https://www.youtube.com/watch?v=vOF8X0JZHB8

„Legyetek Isten követői és éljetek szeretetben.”


Ima


Ó drága teremtő Atyám, had fejezhessem ki mélységes hálámat a Te mindenhatóságodért, ugyanis nem találna senki vissza az örök hajlékba, ha Te nem volnál mindenható és nem állanál magasan a bukásból kialakult állapotok felett és nem uralnád az egész teremtettséget, és ezáltal nem lenne egy biztos pont, menekülési lehetőség az ellentét karmai alól. De Te vagy és uralsz mindent, abszolút hatalommal rendelkezel mindenek felett, mindannak ellenére, hogy sokan azt hiszik, hogy az ellentétnek is van hatalma. Közben a bukás elvette a szellemek erejét, tehát nem tömöríthetnek az ellenszegülő szellemek Veled szemben semmiféle erőmegnyilvánulást, és amikor erre rájönnek, akkor legyőzötten kell nekik meghajolniuk Előtted a Mindenható Isten előtt. Ha van erejük, akkor azt az elbukott, fejlődésben lévő szellemektől rabolták el. Így beléd tudunk kapaszkodni, mint erőforrásba, ha kísértést szenvedünk, hogy ne bukjunk el, hanem kövessünk Téged, vagyis a ránk szabott utat, amelyen haza hívsz bennünket a mennyei hajlékba.
Kérlek segíts meg bennünket a mindennapi harcainkban és adj erőt a bűneink következményeivel vívott küzdelemben, hogy nem a sátán rabszolgái legyünk, hanem a Te engedelmes gyermekeid, mert csakis akkor juthatunk el az igazi hazánkba, ha engedelmesek leszünk a Te akaratodnak.
Amen

*

Kedves gyermekem, az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahova ti is hivatalosak vagytok, mert üresen áll a helyetek, amelyről szól az Úr: „elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, mert azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. De ehhez a szellemnek le kell küzdenie önmagában a bukás produktumait, mert csak azáltal emelkedhet felfelé az Örök hazába vezető úton. Isten ugyanis, amikor megalkotta a mennyei állapotokat, nem tervezte bele a bukást, hanem teljesen tiszta világot alkotva, boldog állapotokat hozott létre, ahol nyoma sem volt a szenvedésnek az ellenszegülő érzéseknek, gondolatoknak és cselekedeteknek, hanem mindenki egyformára Isten képmására és hasonlatosságára volt megteremtve. Az volt a feladatuk a tiszta szellemeknek, hogy elérjék az abszolút tökéletességet, amelyet Isten meghatározott: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen a mennyei Atyátok.” Ez a végcél minden nem bukott és bukott szellem számára és amikor eléri egy - egy szellem ezt az abszolút tökéletességet, akkor alkosson maga köré egy tiszta világot és teremtsen rá önmagából Isten által fejlődőképes szellemeket, akik majd szintén elérik az abszolút tökéletességet és alkotnak különálló világokat, hogy terjedjen a teremtettség a végtelenségben. De mindehhez szabad akaratra van szüksége a szellemnek, mert csakis akkor tud mindez megvalósulni, ha a szellem tudatosan mindig Isten mellett dönt. Ő mellette dönteni viszont mindig is áldozattal jár, mert a szellemnek,- legyen a fejlődésnek bármely fokán,- le kell mondania a saját külön elképzeléséről azért, hogy az isteni elképzelés tudjon érvényre jutni. Mindennek okáért Isten a szabad akarat mellé bele teremtette a szellembe a poklot, a tisztító állapotokat és a Mennyek Országát. Azzal a szándékkal tette ezt Isten, hogy azon a haladási vonalon, amelyen szabad akaratból halad a szellem, vagy előre segítse, vagy visszafordítsa, attól függően, hogy helyes irányt követ-e. Amennyiben az isteni elgondolást követi, mennyei érzések támadnak benne, és nem is tudna beilleszkedni a mennyei állapotokba egyetlen egy szellem sem, ha nem lenne bele teremtve a szellembe a Mennyország, mint állapot és nem tudna soha bűnbánatra jutni és megtisztulni semelyik bukott szellem, ha nem lenne a szellemben a tisztító tűz, vagy a pokol, vagyis a pokoli gyötrelmek állapota!!! Tehát minden, amit Isten a szellembe bele alkotott, pozitív céllal tette, a szellemnek a helyes úton való előrehaladása érdekében, mert nem minden tiszta szellem követte az isteni elgondolást, hanem egy sajátságos útra lépett, amely nem a tökéletesség felé vezetett, hanem Istentől és az eredeti úttól ellenkező irányba. Ezért a világegyetem egy része a bukás produktumaival telítődött meg,mely produktumnak vissza kell térnie Istenhez, hogy majdan mégiscsak tiszta teremtés-produktumokkal tudjon telítődni a világmindenség. De ehhez mindenkinek, minden bukott szellemnek vissza kell térnie Istenhez. Isten ez ügyben sem tétlenkedik, hanem hívja vissza bukott gyermekeit az örök hajlékba. Az ítélet, a korszakzárás előtt kétezer évvel elküldte Isten a legtökéletesebb előd szellem-gyermekét Jézus Krisztust, hogy hazavezesse mindazokat, akiknek a neve be van írva az Életnek Könyvébe. „Isten úgy szerette a világot, egyszülött fiát adta áldozatul, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül.” Tehát a visszajutási folyamatban hatalmas szerepe van Krisztus áldozatának.

Ezért hangsúlyozni szeretném azt, hogy követhet az ember bármilyen divatos eszmét, lehet akár spiritiszta is, de ha gondolatban, érzésekben, cselekedetekben és a keresztség által nem kapcsolódott hozzá Krisztus Urunkhoz, nem fog bejutni az Isten Országába, nem fog eljutni az Atyához! Maga az Úr jelentette ezt ki, mint az Isten Országába való eljutás feltételét: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Az Út, az áldozatkész szeretetnek az útja, a másokért, mások üdvösségre való eljutásáért vállalt áldozatnak az útja, amely sok, naponkénti önmegtagadással és keresztfelvétellel jár, mert gyakorlatilag ahhoz, hogy az ember bele tudja magát dolgozni a krisztusi eszmébe, az „embernek” el kell égnie Krisztusnak, vagyis a szeretetnek az oltárán. Az Ószövetségben az oltáron az áldozati állatok testét gyújtották lángra, hogy bűnbocsánatot eredményezzenek a bűnös embernek, míg az Újszövetségben a bűnbánat és vérnélküli áldozat eredményezte mindezt. A III. kijelentés időszakában ez az oltár már a szív belsejében van és a szívek hústáblájára kell lángbetűkkel beírva lennie a Tízparancsolatnak, valamint ezen a benső oltáron kell feláldoznia magát Krisztusnak, hogy maga az ember is fel tudja magát áldozni ezen az áldozatkész szeretetnek az oltárán. De ameddig az ember csak elmélkedik és álmélkodik az Úr áldozatán és tettekben nem követi azokat, („Aki utánam akar jönni…”) akkor kívül marad az Isten Országán. Ameddig el nem jut az ember az önmegtagadással és az áldozatkész szeretet által történő tisztulással ama „félútig”, ameddig a tékozló fiú eljutott, hogy találkozhasson az őt hazavezető Atyjával, addig kívül marad az ember az Isten Országán, vagyis megmarad az önzőségben, az érzékiségben, vagyis a kárhozatban.

Az Igazság, ama krisztusi igazság, amelyet nem fertőzött meg és nem degradált a bukás, nem tűzdelte tele féligazságokkal és nem másította meg, hanem megtartotta eredeti voltában, mert Krisztus soha sem bukott,a végcélt elért előd szellem, Akiben a töretlen Igazság a legnagyobb hatványban megvan. „Sokat mondhatnék még nektek, de nem tudjátok befogadni és elviselni”, mert az Igazság kötelez és ugyanakkor követel, mert az igazságismeret határozza meg az elvárásokat és ha az ember többet tud, mint amennyit be tud tölteni, akkor elbukik. Ezért nevezte boldogoknak Ő a lélekben szegényeket. Tehát boldog az, aki nem tud többet, mint amennyit a fejlettségi szintje diktál. De Krisztushoz közeledve mind több és több, azaz mind magasabb szintű Igazság világosodik meg az ember előtt. „Elküldöm nektek az Igazság szellemét, aki elvezet titeket a teljes igazságra.” Elvezetni valakit a „teljes Igazságra” a fentiek alapján, csakis a tisztulásban való előrehaladás, vagyis a fokozatos megtisztulás által lehetséges.
Az Istenből kisugárzott Élet a bukással a szellemi halálig süllyedt. Ahogyan a fokozatos egyénesüléssel, az ellenszegüléssel záródott be a szellem Isten előtt, úgy záródott be az Élet előtt is.

Mivel az Úr nemhogy nem bukott, hanem elérte az abszolút tökéletességet, ezért az Élet is töretlenül, a legmagasabb hatványban van meg Benne, vagyis olyan mértékben, hogy önálló életet, tudatos szellemet ki tud magából sugározni, létre tud hozni. Ez az Élethullámzás legmagasabb foka, amit teremtett szellem elérhet. És amint tisztul, gyógyul egy szellem, úgy közeledik gyakorlatilag ez a cél felé. Igaz, nagyon messze van még ez a cél, hisz amíg a tisztán maradt szellemek közeledtek eme cél felé, a bukás által viszont kétszeresen távolodtak ettől a bukásnak indult szellemek. Először azt a szintet kell elérni, ahonnan a bukás megtörtént és majd csak utána jöhet gyakorlatilag az igazi fejlődés, csak innen valósul meg igazából Isten eredeti terve a szellemekre nézve, a tökéletesség elérése. Addig van mit haladni előre az Úr Jézusban, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet és senki sem mehet az Atyához, csakis Általa. Minden más erőfeszítés, okoskodás és bölcselet, merő erő pazarlás. Ezért írja az apostol minden Krisztust követő számára hogy: „Legyetek Isten követői és éljetek szeretetben.”
Jézus a főpapi imájában viszont így imádkozik:
„Az Örök Élet pedig az, hogy megismerhettek Téged, az egyedüli igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”
Tehát akkor juthat el egy emberi lélek az Örök életre, ha megismeri Istent és a Jézus Krisztust. Az Atyát Jézus által lehet megismerni, mert „Az Aya és én egy vagyunk.” „Mutasd meg nekünk az Atyát: „…már mióta veletek vagyok és nem ismerted meg az Atyát? Az Atya és én egy vagyunk.” De ahhoz, hogy megismerhessétek az Atyát, szorosan Jézus mellett kell élnetek, és Őt követnetek, hasonlóan mint az apostolok, akik Jézusért elhagytak mindent és mindenkit: „Legyetek Isten követői…” Az Igaz Istent követők tábora egy külön szférát jelent, mert szeretetben él, ami annyit jelent, hogy nem az evilági önzés törvényét szolgálja, hanem az áldozatkész szeretetét, amelyről fentebb szóltunk. Ehhez fejlettségi szint kell, de erre hív titeket a III. kijelentés, és ezt kínálja nektek az Úr az Ő áldozatának eredményei és a megpróbáltatások, szenvedések és gyötrelmek által, mert megpróbáltatás céljából van az ember a földre küldve, hogy a szenvedések kohójában szétváljék a nemes érc a salaktól, vagyis, hogy a szenvedések és a megpróbáltatások által kitermelődjék az emberben a jó, vagyis az erény és annak a követése. „…vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem…” - mondja az Úr, hisz ezáltal juthat el az ember a Golgotára, ahol megfeszítheti a kárhozatra vivő hajlamokat, hogy meghaljon az óember és egy „megdicsőült testben” feltámadhasson egy megtért, vagyis az Új Ember.
Mindezek az elmondottak egy összpontosított lelki életet és komoly lelki munkát igényelnek az embertől, amelyet az Istent követő embernek így fejez ki az apostol: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok az üdvösségeteket, amit főként az utolsó időben nagyon nehéz, mert szétszórt az ember a rengeteg információ és egyéb problémák miatt, amit tudatosan kreál a sátán, hogy az utolsó időben, eltántorítsa ha lehet, még a választottakat is, nem csak a meghívottakat.

Mindennek okáért gyermekem, nagyon vigyázzatok a lelki életetekre, mert az örök életre való eljutásotokról van szó, amely lehetőséget utoljára kaptatok meg az Istentől, több már nem lesz, csak azok számára, akik ki tudták munkálni önmagukban a negyedik körgyűrű színvonalát, vagy legalább a 3. körgyűrű hetedik szféráját, mert innen aztán már Isten átvezeti az embert az Isten Országába, vagyis az Igazság világába. De ne feledjétek, hogy fél szívvel nem lehet bejutni Oda, hanem csakis ha megtisztítottátok magatokat, az alsóbbrendű éneteket a bűnöktől, a bűnös vágyaktól és azok megcselekvésétől. Mindezek a megpróbáltatásokban történő hűséges helytállással érhetőek el. Ezért mondja az Úr: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Virrasztani annyit jelent ez esetben, mint valami felett nagy figyelemmel őrködni, valamire nagyon vigyázni.) Az apostolon keresztül viszont így fejezi ki az Úr: „Legyetek éberek és józanok az Úr eljöveteléig.” vagyis az ítéletig.”

Dicsőség a mindenható Istennek!

„Az idő közel vagyon!”


Amen



Ada 2022. VII. 3.

UI: Evangéliumi spiritizmus Uj közlés
https://www.youtube.com/watch?v=-f-qr5qKLho

https://www.youtube.com/watch?v=vOF8X0JZHB8

ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 1.rész

Zita médium által 2016. november 6.

Az én Atyám, Istenem nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
A történet nem itt, ezen a Földön kezdődött. Az élet nem itt, hanem fent a magasban, a mi Atyánk, a teremtő Isten közelségében kezdődött. Mindennek kiindulópontja Ő, a hatalmas teremtő Isten: Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Isten nem betegségekkel teli embereket teremtett, akik a bűnnek és annak következményének, a halálnak hordozói, hanem tiszta, csodálatos szellemeket.
Kezdetben, az isteni gondolat formát öltve, a formaképzés törvénye szerint minden fényes, minden tiszta, minden szép, jó és boldogító volt az örök életben. Mindent és mindenkit, amit és akit Ő teremtett, örök életre és örök boldogságra hívott elő. Minden érzést, gondolatot, vágyat és törekvést, ami a teremtményben élt, azt mind tökéletességre vihette volna. Ez volt az isteni cél, mert Istennek mindennel célja volt. Isten ezt a célba érést szerette volna az Ő akarata, vagyis törvényeinek betöltése révén a boldogság és boldogulás elérése érdekében minden teremtményénél megvalósítva látni. Tehát ha a teremtmény az isteni akaratot követi, minden gondolatát és minden érzését tökéletességre vihette volna.
Ha Isten tökéletesnek teremti teremtményeit, nem csak a tökéletesség elérésének lehetőségével, akkor a szellemnek nem kellett volna megküzdenie mindazért, amit az örökkévalóságban elérhetett volna, igy nem tulajdonított volna kellő jelentőséget sem annak, ami felett rendelkezett. Nem lett volna helyes az sem, ha a szellem nem rendelkezik szabad akarattal, mert így lehetősége sem lett volna, hogy válasszon mindazon lehetőségek közül, amelyek a világmindenségben eléje tárultak. Tehát mind a szabad akarat, mind annak érvényesítési lehetősége, hihetetlenül nagy érték volt ott a magasban, de még a mély, sötét világokon is. Az ehhez viszont szükséges, hogy Isten minden teremtménye szabadságot élvezzen, és így lehetőség nyíljon számára szabad akaratból folyó választási lehetőségre is. Az alantasabb világokon mihelyt a gonosz szándékú emberek korlátozzák a szabadságjogokat, az szenvedésteljes helyzeteket teremt az ott élők számára, mert így lehetőség sem lesz arra, hogy az élet szebbé, boldogabbá, varázslatosabbá változhasson.
Ezért folyt el az ilyen alantas bolygón is, mint a Földetek, hihetetlenül sok vér a szabadságot szerető emberek és nemzetek részéről, hogy nem a szabadosság, hanem az igazi szabadság megvalósulhasson. Ebben a küzdelemben különböző időkben, különböző vezető egyéniségek maguk is próbát szenvedtek, de a megpróbáltatások idején érezték és tudták, hogy mindazok a szabadságjogok, amiért küzdenek, a lélek, a szellem fejlődése szempontjából milyen óriási jelentőséggel bírnak.
Hosszú-hosszú idők, eonok járódtak le azóta, mióta a bukás, a tévedés, a téves választás, a tiszta, ragyogó, értelmes, szeretettel rendelkező teremtmények lelkében sajnálatos módon végbement. Lassan, fokozatosan ugyan, de ti emberek is így jutottatok ide, és maradtatok itt egészen az utolsó idők, utolsó percéig. Miért? Azért, mert nem voltatok képesek átlátni és átérezni a megtérés szükségességét.
Sajnos és igen szomorú dolog, hogy még a vallások vezetői sem voltak képesek ezt átlátni, bár már réges régen rá kellett volna jönniük, hogy az élet nem a fizikai síkon való megjelenéssel kezdődött, vagyis nem a gyermek megszületése pillanatában történik. Rá kellett volna jönniük arra, hogy a tökéletes Isten nem teremthetett ilyen tökéletlen teremtményeket, mint amilyenek a bűnökkel, fizikai betegségekkel, különböző nyomorúságokkal és mindenféle tévelygésekkel, téveszmékkel, elvekkel terhelt az ember, aki a maga életét sem tudja irányítani, úgy kormányozni, hogy egy idő után halált ne kelljen látnia. A vallások vezetőinek, az egyháztudósoknak különösképpen rá kellett volna jönniük arra, hogy Isten nem ilyen csonka-bonkákat teremtett, hanem királyfikat. Nem fizikai vagy lelki, gyakori esetben mindkét sérültséggel terhelt embereket, akiket e világban láthattok. Még ha valakinek az élete egészségesen kezdődik is, és ez aránylag egy igen vékony rétege az emberiségnek, a legtöbb embernek rövid időn belül különböző fogyatékosságai, bűnei, tévedései, tévelygései, betegségei lesznek. Ezért van az, hogy az emberek nagy többsége álarcot visel, és mindenáron mást akar bizonygatni a külsejével, mint ami az ő benső lelki világa a valóságban.

folyt. köv…

UI:
Rövidfilmek a demenciáról - összefűzött anyag (Koltai)
https://www.youtube.com/watch?v=T7segwiIYbY