Szellemtudomány alapjai

ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 1.rész

Zita médium által 2016. november 6.

Az én Atyám, Istenem nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
A történet nem itt, ezen a Földön kezdődött. Az élet nem itt, hanem fent a magasban, a mi Atyánk, a teremtő Isten közelségében kezdődött. Mindennek kiindulópontja Ő, a hatalmas teremtő Isten: Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Isten nem betegségekkel teli embereket teremtett, akik a bűnnek és annak következményének, a halálnak hordozói, hanem tiszta, csodálatos szellemeket.
Kezdetben, az isteni gondolat formát öltve, a formaképzés törvénye szerint minden fényes, minden tiszta, minden szép, jó és boldogító volt az örök életben. Mindent és mindenkit, amit és akit Ő teremtett, örök életre és örök boldogságra hívott elő. Minden érzést, gondolatot, vágyat és törekvést, ami a teremtményben élt, azt mind tökéletességre vihette volna. Ez volt az isteni cél, mert Istennek mindennel célja volt. Isten ezt a célba érést szerette volna az Ő akarata, vagyis törvényeinek betöltése révén a boldogság és boldogulás elérése érdekében minden teremtményénél megvalósítva látni. Tehát ha a teremtmény az isteni akaratot követi, minden gondolatát és minden érzését tökéletességre vihette volna.
Ha Isten tökéletesnek teremti teremtményeit, nem csak a tökéletesség elérésének lehetőségével, akkor a szellemnek nem kellett volna megküzdenie mindazért, amit az örökkévalóságban elérhetett volna, igy nem tulajdonított volna kellő jelentőséget sem annak, ami felett rendelkezett. Nem lett volna helyes az sem, ha a szellem nem rendelkezik szabad akarattal, mert így lehetősége sem lett volna, hogy válasszon mindazon lehetőségek közül, amelyek a világmindenségben eléje tárultak. Tehát mind a szabad akarat, mind annak érvényesítési lehetősége, hihetetlenül nagy érték volt ott a magasban, de még a mély, sötét világokon is. Az ehhez viszont szükséges, hogy Isten minden teremtménye szabadságot élvezzen, és így lehetőség nyíljon számára szabad akaratból folyó választási lehetőségre is. Az alantasabb világokon mihelyt a gonosz szándékú emberek korlátozzák a szabadságjogokat, az szenvedésteljes helyzeteket teremt az ott élők számára, mert így lehetőség sem lesz arra, hogy az élet szebbé, boldogabbá, varázslatosabbá változhasson.
Ezért folyt el az ilyen alantas bolygón is, mint a Földetek, hihetetlenül sok vér a szabadságot szerető emberek és nemzetek részéről, hogy nem a szabadosság, hanem az igazi szabadság megvalósulhasson. Ebben a küzdelemben különböző időkben, különböző vezető egyéniségek maguk is próbát szenvedtek, de a megpróbáltatások idején érezték és tudták, hogy mindazok a szabadságjogok, amiért küzdenek, a lélek, a szellem fejlődése szempontjából milyen óriási jelentőséggel bírnak.
Hosszú-hosszú idők, eonok járódtak le azóta, mióta a bukás, a tévedés, a téves választás, a tiszta, ragyogó, értelmes, szeretettel rendelkező teremtmények lelkében sajnálatos módon végbement. Lassan, fokozatosan ugyan, de ti emberek is így jutottatok ide, és maradtatok itt egészen az utolsó idők, utolsó percéig. Miért? Azért, mert nem voltatok képesek átlátni és átérezni a megtérés szükségességét.
Sajnos és igen szomorú dolog, hogy még a vallások vezetői sem voltak képesek ezt átlátni, bár már réges régen rá kellett volna jönniük, hogy az élet nem a fizikai síkon való megjelenéssel kezdődött, vagyis nem a gyermek megszületése pillanatában történik. Rá kellett volna jönniük arra, hogy a tökéletes Isten nem teremthetett ilyen tökéletlen teremtményeket, mint amilyenek a bűnökkel, fizikai betegségekkel, különböző nyomorúságokkal és mindenféle tévelygésekkel, téveszmékkel, elvekkel terhelt az ember, aki a maga életét sem tudja irányítani, úgy kormányozni, hogy egy idő után halált ne kelljen látnia. A vallások vezetőinek, az egyháztudósoknak különösképpen rá kellett volna jönniük arra, hogy Isten nem ilyen csonka-bonkákat teremtett, hanem királyfikat. Nem fizikai vagy lelki, gyakori esetben mindkét sérültséggel terhelt embereket, akiket e világban láthattok. Még ha valakinek az élete egészségesen kezdődik is, és ez aránylag egy igen vékony rétege az emberiségnek, a legtöbb embernek rövid időn belül különböző fogyatékosságai, bűnei, tévedései, tévelygései, betegségei lesznek. Ezért van az, hogy az emberek nagy többsége álarcot visel, és mindenáron mást akar bizonygatni a külsejével, mint ami az ő benső lelki világa a valóságban.

folyt. köv…

UI:
Rövidfilmek a demenciáról - összefűzött anyag (Koltai)
https://www.youtube.com/watch?v=T7segwiIYbY

Az értelem nem elegendő a szellemi dolgok értelmezéséhez - Felvezetés

Zita médium által 2018. április15.


Eljövök - mondotta az Úr, és úgyis lesz.Tehát ebből adódóan ezt a mai élő emberiség is tudja, és a második eljövetelére készülnie kellene minden embernek. Ugyanis, amit Krisztus megígért, az mindenképpen teljesedésbe megy.
A kétezer esztendő csakis arra adatott, hogy az embernek elegendő ideje és alkalma legyen, hogy az Úr második eljövetelére elkészülhessen. Világosan és érthetően beszélt mindenről mindenkoron, de ha az az emberek többsége részére érthetetlen, annak oka mindig az volt, hogy az emberek nagy része testi ember volt. Az Úr korában sem érzelmileg, sem értelmileg nem voltak még kellően érettek az emberek arra, hogy az Ő egyszerű kijelentéseit vagy példabeszédeit helyesen értelmezzék.
Voltak olyan beszédei is, amelyeket még az általa kiválasztott tanítványok sem értettek, ezért újra és újra rákérdeztek arra. Jelenleg a Szentlélek kijelentéseivel is ugyanez a helyzet. Az emberek legnagyobb része nemhogy tanulmány tárgyává tenné, de még érdeklődést sem mutatott sem az elmúlt idő alatt, sem most, hogy azt megismerje, és így legalább részben megértené.
Elmondható, hogy az ember értelmi képességének növekedése, tisztulása nem elegendő ahhoz, hogy a szellemi dolgokban otthonosan mozogjon, azonban az elmúlt időkben minden ember fejleszthette volna értelmi és érzelmi képességét, hogy az Újszövetségben leírtakat, vagy azoknak legalábbis egy részét, helyesen értelmezze.
Igen, ahogy hallottátok, mivel a Biblia többször is, és többféle módon fordításokon esett át, veszített az eredeti, a valóságnak megfelelő mondanivalójából. Ugyanis, aki fordít, annak mindkét nyelvet anyanyelvi szinten kell beszélnie, de otthonosan kell mozognia az értelmezésben is, mivel hiába ismeri valaki a két nyelvet megfelelően, ha magát azt, amit fordít, nem értelmezi helyesen, akkor a fordítás nem felel meg a valóságnak.
Ez még a különböző tudományágak szakirodalmával is így van; akinek egy adott szakterületen nincsenek ismeretei, és a szakma szakkifejezéseit nem ismeri, az a két nyelvet hiába érti és beszéli, magát a tudást, a szakkönyv anyagát a fordítással nem tudja helyesen visszaadni a könnyebb érthetőség kedvéért. Az Úr mindig az akkori mindennapi életből vett példákkal fejezte ki mondanivalóját, hogy ezáltal az akkori emberek előtt is világossá válhasson tanítása, az isteni igék, amelyek közléséért és érthetőségéért a teremtő Isten elküldte Őt.
A legtöbb esetben még a lelkészek, a papok sem az igazságnak megfelelően adják át az isteni igét híveiknek, hogy azzal megragadnák azok érzés- és gondolatvilágát, és így megnyernék őket Krisztusnak. Egész egyszerű példával támasztom ezt alá: az emberek többsége a Bibliából a hatalomra vonatkoztatva azt olvassa ki, hogy a hatalom Istentől van, hisz a Szentírásban az olvasható, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus Pilátusnak azt mondotta: „Semmi hatalmad sem volna, ha onnanfentről nem kaptad volna.”(János 19,11). Ez azonban kimondottan Pilátusra vonatkozó kijelentés volt Krisztus részéről.
Pilátus a nagy pogány, abban a helyzetben azzal a hatalommal élt, amely erre az életszakaszára Istentől adatott. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden hatalom, amivel a Földön emberek rendelkeznek, az mind Istentől lenne. Legtöbb esetben a Földön a hatalmat az emberek vagy erőszakkal ragadják magukhoz, vagy választások alkalmával különböző megtévesztő ígéretekkel félrevezetik a választókat, és így elnyerve a szavazatok jelentős részét, hatalomba jutnak. A későbbiekben az is előfordulhat, hogy hatalmuk megtartása érdekében az őket szolgáló médiát használják fel a tömegek befolyásolására, félrevezetésére.
Itt a Földön azoké az igaz testvériség, akik a mi Urunkat, a Jézus Krisztust elfogadták, vagy majd elfogadják megváltójuknak. Éppen ezért az ember látókörének nem beszűkültnek, nem egyoldalúnak, hanem nagyon is széleskörűvé kellett volna már válnia, hiszen az isteni tudás a mi Urunk Jézus Krisztus Földön való megjelenése óta a világban van.
Bár csak nagyon kevesen, de minden időben voltak a Földön, akik még emlékeztek azokra az állapotokra, azokra a világokra, amelyben valaha éltek, sőt érzés és értelmi világukban legalább részben fel tudták fogni és dolgozni azt, hogy mi az isteni igazság, mi az isteni ige, mi az isteni törvény és hogyan működnek a szellemi és a természeti törvények. Ezek a régi időkben elöljáróivá és vezetőivé váltak azoknak, akik már némi fejlődést értek el, akiknek már némileg füle volt a hallásra és szeme a látásra, hogy azokat fokozatukhoz mérten a magasabb világok határaira, illetve azok részleges ismereteire tanítsák. Erre külön-külön jöttek rá egyes emberek, akikből aztán, hol próféták, hol papkirályok lettek, akik a helyes utat mutatták a rájuk bízottaknak.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az értelem nem elegendő a szellemi dolgok értelmezéséhez
Adai közlés- „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér”
Az Úr ajándékai
Az én igám könyű
Ami a testnek jó, nem jó a léleknek
HANG - Nagyon szenvedek
Hogyan gondoljunk a jövőre?


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq0krlMgcnH9TMq-ww?e=kcEfFu
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiq0O-3ZFaM21WeaVuQ?e=cyWX0F
Karsay István 2022. juliusi szellemtani hírlevele

https://www.youtube.com/watch?v=IUCK10ZypWY
Új világrend – Zita médium közléseiből – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=6-ye3pPh3LE
Gizi médium – Válogatott tanítások Kotányi Ottó által

https://www.youtube.com/watch?v=MrKukM6LPqs
A történelem rejtélyei – Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=rd7jo--gfgg&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=96
Bimbózó szerelem – Romantikus film

ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 2..rész

Nyilvánvaló, hogy az élet nem itt kezdődik a Földön, nyilvánvaló, hogy az életnek magasabb, hihetetlenül magasabb formái és szintjei voltak és vannak. Ha az ember nem a bűneinek áldozott volna, és ha csak a mózesi időkre megyünk is vissza, nyilvánvaló, hogy a teremtő Istennek nem kellett volna a Tízparancsolatban tiltania az ember tíz legsúlyosabb bűnét. Mert miért kellene tiltani azt, ami az emberben nincs? Ha az ember Isten formáló keze alatt akkor teremtődik és kerül a létbe tisztán és bűntelenül, amikor a Földre születik, akkor miért kellett pont ezekkel a parancsolatokkal a tiltást a teremtő Istennek Mózes révén kőbe és az emberi szívekbe vésetni?
A vallások vezetői némi gondolkodással, következtetéssel arra a felismerésre is eljuthattak volna az elmúlt évezredek alatt, hogy mivel Isten a szeretet Istene, akkor semmiképpen sem lehet személyválogató, és míg az egyiket felemeli és annak könnyű sorsot ajándékoz, addig másiknak a legnehezebbet adja. Vagy ha Isten igazságos, akkor nem lenne lehetséges az, hogy az egyik embernek csak egy rövid, a másiknak hosszú életet ad a megtérésre. Tehát az egész annyira ellentmondásos, hogy ilyen hosszú idő alatt ezek már réges régen tisztázásra szorultak volna. Éppen így, mivel Isten öröktől való, és Ő az életnek forrása, ezért semmiképpen sem származhatott, azaz születhetett volna valakitől, azaz nem lehetett anyja. Nem lehet továbbá az sem, hogy a bűnnel terhelt emberi lélek egyetlen földi élet alatt, némely esetben egy rövid gyermekkor, vagy akár még a leghosszabb kor alatt is elérje azt a hihetetlenül nagy változást, aminek következtében a szennyes tisztává, a rossz jóvá, és az igazságtalanság, a hamisság igazsággá váljon, mert ezeknek a mélységeknek az áthidalására sokkal több időre van szükség.
Egyszóval sok zavaros tévigazságot, tévtant hoztak létre, fogadtak el a vallások vezetői, amelyekkel az emberek a megtérését nemhogy elősegítették volna, vagy némileg felgyorsították volna, hanem inkább elodázták azt. Ezért vált szükségessé, hogy Istennek küldöttje, a mi Urunk, a Jézus Krisztus fizikai testben a Földre szülessen. Ugyanis az előző korokban, korszakokban, a különböző fél anyagi és anyagi világokon, tehát mindenképpen a bukottak lakóhelyein, mint itt a Földön is, az ott élők nem találták meg a helyes, azaz a hazavezető utat, és a maguk tévelygései, tévigazságaik mellett nem ismerték fel, hogy mi is az isteni igazság. Voltak ugyan kivételes esetek, olyanok, akik a világ felé való kitekintés helyett befelé fordították tekintetüket, és ezáltal a benső szemlélődés alapján, a befelé való vizsgálódás alapján, vagy messze távoli emlékek, esetleg emlékfoszlányok alapján rájöttek arra, hogy csak az lehet igaz, az az igazság, ami a valóság. A kettő egymástól el nem választható. Az igazság mindig a valóságra épül. Kezdetben nem az anyagi világok voltak a valóság világai. Ezt csak a rajta élők téves képzete keltette bennük, de a bizonysághoz semmi kézzel foghatót nem tudtak találni vagy felmutatni.
Tehát az élet egy sokkal magasabb szinten, Isten országában és környezetében kezdődött, és Istenből áradt ki a semmibe, hogy a semmi az Általa kibocsájtott gondolat-, érzés-, tudás- és akaratbeli erők által megtermékenyüljön és ezáltal a valóság világaivá váljék. Ezek csodálatos világok voltak, és ma is azok. Mert hiszen ott minden tiszta, minden átlátható, minden a teremtmény boldogságát és örömét szolgálja. Ott minden a szeretetért és a szeretet jegyében zajlik, történik. Ott nincsenek olyan akadályok, amelyeket nehézségek árán, vagy semmiképpen sem lehet leküzdeni. Az akadályokat, a bezártságot a bűn hozta létre; az akadályozta a tisztánlátást, akadályozta az egyenes úton, a tökéletességhez vezető úton való haladást, elzárta a tiszta gondolkodás lehetőségeit, amivel a tiszta szellem fényévekre vetíthette előre a gondolat sebességével, amely a fény sebességénél is gyorsabb, azokat az átlátásokat, amit pillanatok alatt képes volt felfogni.
Ezzel szemben a rossz irányú változások, a bűnös gondolatok és érzések lassúvá, tunyává, tompává, sötétté tették a bukottak érzés- és gondolatvilágát. Ezekhez a gondolatokhoz és érzésekhez igazították akaraterejüket, és azzal már nem a boldogság útját járták, hanem tévutakra kerültek. A tévutakon egyre több akadállyal találták magukat szembe. Az akadályokat egyrészt az isteni törvény, a további bukás feltartóztatása érdekében hozta létre, másrészt a bukott teremtmény a maga rossz, téves, tévelygő bűnös érzéseivel és gondolataival, amivel nem tudott a benne lévő szürkületen, és a későbbi sötétségen áthatolni. Így a saját fénye, világossága, a jóra való készsége, hajlandósága és ereje egyre gyengült, fogyott, mivel erőit az Istentől elvetett rosszra használta. Nem látta már tisztán, hogy hol is van az ő Teremtője, hol van az ő Istene, hogy hol keresse, hol találhat rá, és hogyan tudna Istentől a maga részére erőket levonni. Nem a teremtő Isten zárta el ezeknek az erőknek az útját, amelyek belőle szüntelenül és szünet nélkül kiáradnak az Általa létrehozott világmindenségre, az abban élő teremtményeire, hanem a teremtmény zárta el azáltal, hogy megvakult a saját fényétől, és ezáltal elvesztette látási képességét. Erre a legjobb példa, ami Luciferrel, a fény hordozójával történt: nem Isten veszejtette őt el, hanem a saját fényétől megvakulva nem látta többé a nagyobb fényt, vagyis a teremtő Istent, és azokat a lehetőségeket sem, amelyeket a teremtő Isten a szabad akarattal ajándékozott minden teremtménye számára.

folyt. köv…

UI:

Szexuális úton támad a majomhimlő?
https://www.youtube.com/watch?v=1kUpZBgR_74

A gazdagság terhe

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Az élet mindenkinek rejteget megpróbáltatást. Csak nem mind egyszerre jön. Nincs egy sem, aki kivétel volna a sors kezében. Balga az az ember, aki beleringatja magát a kiváltságosság állapotába, mert bizony mindenkinek mindenből le kell vizsgáznia. Úgy a gazdag, mint a szegény próba alatt van, tehát sem az elbizakodásra, sem a kétségbeesésre nincs oka az embernek.
Fel kell ébrednie úgy a jóból, mint a rosszból, tudatára kell ébrednie annak az igazságnak, hogy csak azok az érzések, azok a cselekedetek maradnak meg részére értékeknek, amelyeket ezekben az állapotokban az isteni törvénnyel összhangban érzett, vagy cselekedett. Minden állapot mulandó, még a szférákban is.
Még a zavartalan békesség világa is eltűnik a lélek elől, ha nem szerzett földi életében a hosszabb ott-tartózkodásra érdemeket. A szellemvilágban nem lehet sokáig tétlenül élni, mint a földön, mert a haladás törvénye új vágyakat olt a lélek érzéseibe, új feladatok elé állítja az egyént, és a jövő homályából új célok tűnnek elő. Mindez a boldogságra törekvő lelki természet sarkalására történik. Tehát nincs megállás.
A ma szenvedői lehetnek a holnap élvezői, és a ma boldogjai az elkövetkezendő jövő elégedetlenkedői, zúgolódók. Ezek azonban, mint mondám, mind múló dolgok; nem érdemelnek nagyobb gondot és fáradságot, mert nincs a földön sem a jólétben, sem a boldogságban megközelítőleg sem a léleknek az a kielégülése, mely után sóvárog. Mindent csak addig lát kívánatosnak a földi jókból az ember, míg azokat a vágyak szemüvegén át szemléli. Amikor elérte, vagy ha esetleg nem is nélkülözte azokat, észre sem veszi, hogy megvannak.
Minden mulandó. A földi jóknak csak az ember hibás természete tulajdonít nagy fontosságot. Ezek után a jók után való vágyak a bűn természetének váladékai, hogy megállapíthassa a lélek, milyen bűnben szenved. A gazdagság legtöbbször szegénységet eredményez, mert a gazdagságban túltengő, önző, mindent összeharácsoló természetű emberek maguknak és családjaiknak kiváltságos életet akarnak biztosítani. A földön ez aránylag könnyű, mert vagy erőszakkal, vagy ravaszsággal keresztülvihető.
És bizony kevesen vannak olyanok, akik Isten áldásaként a saját szorgalmuk és takarékosságuk révén gazdagodtak meg; már csak azért is, mert az emberi képességek különbözők: egyik ember könnyelmű, a másik talán kevésbé értelmes, a harmadiknak meg talán éppen a sorscsapások következtében hull ki a kezéből az a rész, melyet neki az isteni Gondviselés a földi javakból kimért. S mint az éhes vadak a prédára, úgy esnek rá az úgynevezett élelmesek ezekre a földi értékekre.
És mindez azért van megengedve, hogy a gyarló emberek életének tartalma legyen. Mert ezeknek a számára csak önző szeretet van még, a másik embert, vagy általában az egész mindenséget csak annyiben értékelik, amilyen mértékben őket szolgálják. Ez pedig valójában nem szeretet, hanem önzés. S ha ez az önzésük tápot nem nyerhetne, nem volna, ami őket a sötétségből kiragadja. De ők még nem tudják, hogy mindez átmeneti állapot, csak a jelent nézik és minden törekvésük az, hogy önzésük kielégüljön s az, amit megszereztek, ha mindörökre nem is lehet övék, legalább a vérükből való vér örökölhesse azt. De éppen ez az, ami igen hamar kigyógyítja őket harácsoló természetükből, mert igen gyakran azt tapasztalja a szellem, hogy az a véréből való vér, aki az ő fáradozásainak gyümölcsét élvezi, nem más, mint egy régi haragosa, ellensége.
És sokszor az ilyen sajnálatraméltó ember még élni is elfelejt; csak dolgozik, csak gyűjt a maga módja szerint, és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy meghalt. A következő fordulónál pedig a sors, - amikor újra testtel ruházza föl, - már a nyomor állapotában ébreszti föl.
Minden dolognak két oldala van a földön: fény és árnyoldala. Azért nagyon vigyázni kell, hogy az ember el ne tévedjen a fényben, mert könnyen az árnyékoldalon jut ki belőle. Úgy a szegénységben, mint a gazdagságban egyformán vannak bűnök és erények. De mégis könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni a mennybe; csak azért, mert a jólétben a hibák és bűnök könnyebben terjeszkedhetnek, mint a szegénységben. De ami az emberek előtt lehetetlen, az Isten előtt lehetséges; mert aki mint gazdag nem juthatott be a mennyeknek országába, az mint szegény bejuthat.
És így, amit mint gazdag elrontott, - mint szegény helyrehozza. Tehát ha a gazdagság, a földi jó meg nem tartható, kár ennek nagy fontosságot tulajdonítani, mert a sír mélyén alvó test úgy elfelejti azt, mintha sohasem tudott volna róla. A lélek pedig gyötörtetik azok által a törvénytelenségek által, melyeket a gazdagság magával hordoz. És e szenvedés hatása alatt mohó szomjúság lepi meg a lelket a valódi, nagy, örökké tartó gazdagság után, melyből nincs már felébredés, amely már nem hoz sem csalódást, sem szenvedést, mert ebből a gazdagságból a legteljesebb öröm, a legteljesebb béke és boldogság árad a szellemre.
Ez a felébredt vágy ösztönzi a szellemet az újabb és, újabb testöltésékre, hogy az örökkévaló értéket megszerezze. Sokszor megismeri a nyomorúságot, a szegénységet csak azért, hogy a mulandó gazdagság veszedelmétől megtisztulhasson. Ez alatt az út alatt húzódik a kényelmeskedők, vagy éppen pihenő lelkek útja.
De a meredek úton haladó fáradt vándor ne tekintsen le a kényelmeskedők útjára fájó szívvel, ne szomorítsa el a látvány a saját sorsának mostohasága felett, mert azok, akik még ott haladnak, messze vannak a céltól. Azonban ezeknek az útja is ebbe az útba torkollik, mert az ő útjukról nincs közvetlen bejárat a magasabb világokba. Itt csak egy rövid pihenőt tarthatnak azok, akik még nem értek el a teljes megismerés fokához.
A földön minden mulandó. És így mindenből ki kell gyógyulni, még az önző szeretetből is, mert ez is még igen hamar gyűlöletté vagy esetleg közönnyé változhat. A közönytől pedig nehéz szabadulni, mert ebben az állapotban elhalnak a lélek tevékenységét előmozdító vágyak. Már pedig, ha a lélek nem tevékeny, akkor stagnálás és egyben lelki tompulat áll be. Isten azonban nemcsak jó, hanem mindenekfelett bölcs is és így észrevétlen húzódik át a szál egyik törvényből a másikba, amely a szellemet a magasabb célok felé vezeti.


szemlézte: Bíró László

A lélek hétköznapi és vasárnapi ruhája
Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Semmi sem változtatja el az embert jobban, mint a hétköznapi élet, a mindennap terhe, melyet hordoznia kell. Ha a mindennap dolgába, szokásába beleviszi az ember a lelki életének célját, azt teszi, amit a régi alchimisták: arannyá változtatja a nem nemes ércet. A embernek sincsen nagyobb feladata, mint ünneppé változtatni az élet egyszerű hétköznapjait.
A szép, a jó ne csak ünnepi ruha legyen a lelken, hanem nélkülözhetetlen ruhadarab, melyet a lélek minden nap újra felölt, hogy védje őt az időjárás, viszontagságai ellen. Minden munkában, minden gondolatban és minden érzésben benne kell ennek lennie, úgy a vasárnapi áhítatban, mint a hétköznapi közönséges életben; mert ha ez nem így van, hanem a vasárnapi embert el kell választani a hétköznapi embertől, akkor ezt a hibát mint szellemek már nem pótolhatjátok.
Sokszor a szellemvilágban is a külső formát veszik értékesnek, és így van az, hogy a földi szférák szellemei az álszenteskedők között jól érzik magukat. De a szellemek is csalódhatnak az emberekben, mert az ember be van vonva egy burokkal és ez a burok, ha a jónak látszatával bír, könnyen megtévesztheti az embereket és a hozzájuk hasonló szellemeket. Csak a gyakorlott szem veszi észre azt a delejes kisugárzást, mely a burok belső részeiből halványan tör elő a jónak és igaznak megismerése alkalmával.
Ez a mi belső ismertetőjelünk. De ez nem mindig vezet bennünket a földi embereknél biztos eredményre, mert a burok levetése után megváltozik az egész kép. Sokszor, ha le is hámlik a külső teljesen, egy még vastagabb homály burkolja be azt a fényt; ez ott mutatkozik, ahol nagy a jóra való törekvés és a szellemek felé erős a vágy, de a testi célok, a földi szokások, hiábavalóságok, szenvedélyek elnyomták a lélek jobb felé törekvő hajlamait, és kivihetetlenné váltak azok az életben. Ilyenkor csalódnak a szellemek is az emberek lelkében.
Azért legyenek a ti beszédeitek és cselekedeteitek olyanok, mint az érzéseitek és gondolataitok, főképp pedig a lelki tisztább vágyaitok. Ne legyetek hétköznapi emberek, hanem ünneplő ruhátokat mindig felöltsétek, valahányszor az élet jelentéktelenebb alkalmával is egymással érintkeztek, hogy semmi helytelen beszéd, vagy cselekedet el ne torzítsa a ti szép, lelki ünneplő ruhátokat. Minden gyengeség a lélek lefokozottságáról tesz tanúságot; és minél éretlenebb valaki, annál nehezebb belátásra bírni.
Aki figyelmeztet, annak edzve kell lennie a visszhang elviselésére; viszont a saját hibáinak az elhordozásához is hozzá kell szoknia, hogy ha őt mások figyelmeztetik. Aki bele akar nyúlni a darázsfészekbe, az húzzon fel kesztyűt, és minden részét jól fedje be, mert a megbolygatott darázsfészekből több elszabadul, mint amennyit elpusztítani sikerül. Tehát aki ilyenre vállalkozik, az jól fegyverkezzék fel türelemmel, elnézéssel és kitartással, mert az eredmény mindaddig rossz, míg az illető belátást nem nyert.
Könnyebb egy országnak egy elveszettnek hitt háborút megnyernie, mint egyetlen emberi lelkét meggyőzni az ő bűnéről, tévedéséről, ha az gőgje miatt azt beismerni nem tudja. Azért ez nagy körültekintést és óvatosságot igénylő munka, és ezt sohase végezze egy, hanem többen: kettő-három; mert több ész többet tud ajánlani. És ha az illető elfogadó hangulatban van, mindig akkor kell ezt intézni, mert az éretlen gyümölcs megrothad a fán, de mégsem pottyan le. Ez olyan dolog, hogy aki egyet ilyent megment a bűnétől, az nagyobb munkát végzett, mintha egy országot nyert volna, mert aki országot nyert, azt el is vesztheti, de aki megnyerte a felebarátjának lelkét a jónak és igaznak, azt soha el nem veszítheti, mert Istennek nyerte meg és Istenben mindenünk megvan és megmarad.

szemlézte: Bíró László

A lélek kész ugyan, de a test erőtlen


Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A lélek kész ugyan, de a test erőtelen: az emberi lélek telve van ugyan a legszebb és legmagasztosabb érzésekkel és elhatározásokkal, de amint az anyagi világban csak egy kis akadályt talál is, már megtorpan, mert fél és nem bízik magában annyira, hogy el tudna feledkezi a körülötte folyó események befolyásairól, és a fontosabbra, a maradandóra tudna figyelni, hanem ő maga hívja ki önmaga ellen az eshetőségeket, melyek nemcsak megzavarják, hanem teljesen eltérítik abból az irányból, amelyet maga elé vett, s amely felé haladt.
Nagyon szomorú dolgok ezek, amelyek erős dokumentumai annak - az emberek előtt kételkedéssel elfogadott állításnak -, hogy az ember nem ura önmagának, mert mást cselekszik, mint amit akart, amit jónak ítélt és igaznak tartott. Egy kis fuvallat érintse csak meg a lelkét az ellentét részéről és már elvész a gondolatok kaotikus zűrzavarában, mert gyenge a hite az igaz jóra.
Mindennek megvan az ideje és minden vetésnek eljön az aratása, mind a Földön, mind a szellemi életben. Boldog lehet az a halandó, akit ez az aratás itt ér a Földön, mert a szellemi életben már nem gyűjtik kévékbe az elhullajtott kalászokat, hanem ha itt nem üti meg az igazság mértékét, akkor a polyvával együtt a tűzre vettetik. Azt pedig tudja mindenki, hogy az mit jelent... Akik pedig ezeket a kiválasztódásokat a Földön élik át és az isteni kegyelemre támaszkodva várják a felettük tomboló vihar elmúlását, azok a vihar után egybegyűjtetnek és új feladattal, új munkával lesznek megbízva, mellyel új életet kezdhetnek és az átélt vihar tapasztalatokban gazdag emlékeivel nagyobb hittel és nagyobb bölcsességgel, új nemzedékek útbaigazítói lehetnek.
Mert tulajdonképpen az az értéke az emberi életnek, hogy olyan életet éljen, hogy más hozzá hasonló kortársainak támasza, útbaigazítója legyen a jóban, az igazban.
Az Isten országát nem a haszontalan tudományokkal, sem az úgynevezett művészetekkel, vagy ferde irányban haladó felfedezésekkel építi meg az emberiség, hanem a lélekben és igazságban való élettel, mely nem a külső látható világ előtt való látszatos jó és igaz élet, melyben csak kívülről csillog a vallásosság máza: az igazság külső formája, belül pedig a kétszínűség hamis törekvései, amelyben az igazság leple és a kegyesség álarca alatt a legkirívóbb bűnök találnak menedéket, mert gondosan el vannak rejtve a külső forma takarói alatt. Sőt körül vannak bástyázva és a vallás igazságai, mint védő fegyverek készenlétben állanak, hogy a netán tisztán látó külső világ szót se kockáztathasson meg a látottak felett, és meg ne botránkozhasson.
Ezek voltak azok az okok, amelyek a viharokat újra és újra felidézték. Az igazság elnyomatása a hatalomért, az elsőségért való harc, mely mindig a jónak és igaznak a vereségével és legyőzetésével végződött. Nemcsak az egyesek, hanem az embercsoportok leigázása az olyan bűnök által, melyek mesterségesen lettek terjesztve, hogy egy - vagy néhány - jótól elrugaszkodott ember, vagy család, esetleg nemzet jobban élhessen, uralkodhassék. Ezeket az igazságtól egészen elfordult gondolkodású embercsoportokat a sátáni elv hatalmába kerítette és ezek a békességes élet megmételyezett mocsarában, mint az erősebb és uralkodó hüllők az apróbbakat elemésztették.
Ez tulajdonképpen minden korban és minden nép között megismétlődik. A kicsinyben, a kevésben éppúgy, mint a nagyban és a sokban, mert a bukott emberi természet nem tud újabbat magából kihozni, csak azt ismétli újra és újra, ami benne van. Nem tud boldog lenni még akkor sem, ha vágyva vágyott, célját el is éri, mert mindenütt betöltetlen hiányok keletkeznek és így boldogítani sem tud, mert semmi újat nem tud előállítani csak a meglévőt fogyaszthatja és így újabb zavar, újabb káosz keletkezik.
A földi ember erőlködése a sátáni elv diadalra jutását hozza létre, és az pedig nem kedves, mert a legderekabb munkásának is gonosszal fizet. Ezek a korszak-lezáró tünetek folynak le szemeitek előtt és meghasonlanak az emberi lelkek egymás iránt, mert nem mernek hinni egymás jóindulatában sem. Ezek gyermekeim nehéz idők, mert mindenki próbára van téve, mert nem is lehet másképpen. El kell választódnia az igaztól a hamisnak, az isteni Lélektől vezetett emberlelkeknek a sátáni elvektől vezetettektől, hogy az isteni tervek megvalósulhassanak a Földön, mielőtt a nagy korszaklezáródás megtörténik.
Én ezeket jó előre megmondtam, hogy úgy készüljetek, hogy nagy próba elé állít az élet mindenkit, és boldogok lesznek azok, akik az Istenben bízva úgy élik végig ezeket a „napokat”, hogy az igazság mérlegén nem találtatnak könnyűeknek, - mint az értéktelen polyva hanem az igaz Isten szerint való cselekedetek is lehúzzák a mérleget, hogy értékek legyenek azokban a lelkekben, akik a viharok elmúltával az új korszak bölcsőjét ringatják és ebben az új korszakban kialakuló elvek szerint helyet foglalhatnak a maguk tudásával és lelki eredményeivel.
Ez pedig nincs messze, már csak az ajtó előtt és egy nehéznek tetsző éjszaka után egy nem is sejtett reggel következik, amelyben egymásra ismernek azok, akik az éjszaka sötétjében nem ismerték egymást, mert lelküket nem merték kitárni, de az új reggel új világosságában már boldogan köszöntik egymást. A polyvát pedig messze viszi a szél, a boldogtalanság, a szenvedés helyére, hogy a hosszú éjszaka és a reménytelenség reggelére következő terhes nap megkezdődjék részükre.
Ma még tart ez a vihar és a világ kételkedői, okoskodói, tagadói, feltalálói tágra nyitott szemekkel nézik az ő dicsőségük elmúlását és mellüket verve üvöltik, hogy nem így akarták, de ez minden későn lesz akkor már. Azért mondom, legyetek békességgel és türelemmel. Az Isten vele van mindazokkal, akik megtartották a tiszta hitet az igaz, Isten törvénye szerinti, életet. Nem cselekedtek gonoszt nem vezettek félre senkit, nem fosztottak meg senkit semmitől és nem álltak kegyetlen bosszút senkin, hanem várják az Úr szabadítását... Az Isten szent Lelke segítsen, erősítsen és támogasson benneteket és egymáshoz megértő szeretettel legyetek. Isten veletek!

szemlézte¨Bíró László

ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 3.rész


Talán ti is képesek vagytok elképzelni, hogy ezekből a csodálatos világokból, ahová Isten titeket is teremtett, ahol az anyag a legfinomabb fluid állagában van jelen, hová is süllyedt az ember, hogy egy ennyire sűrű anyagi, fizikai testben találta magát, ami tulajdonképpen börtönbe zárja őt. De ezt az anyagot, ami bezárja őt, az isteni kegyelem sejtesítette, vagyis minden sejtet külön életerővel látott el ahhoz, hogy ez a bezártsága is hasznára lehessen a bukott embernek azáltal, hogy itt, az anyagi világban munkálkodhat, tevékenykedhet szellemi előrehaladása érdekében.
Az ide száműzött bűnös bukott teremtményeknek, vagyis emberlelkeknek nem lett volna szabad tekintetüket levenni a magasabb világokról. Ezzel szemben az ember itt sem felfelé néz, és nem fentről várja a segítséget és a megvilágosodást, hanem lefelé tekint a földiekre, hogy azok mit adhatnak neki. Annak ellenére, hogy a földet nézi, mégsem tud úgy lépni, hogy meg ne botlana, nem egy esetben el ne esne, az elesésből pedig fel sem tud állni, mert ehhez meg ereje nincs. Így aztán a földi világ sok útja közül nem találja a hazavezető utat. Pedig, mint ahogy az Úr születésekor csillag támadt keleten és mutatta a helyet, ahol a megszületett gyermek Jézus volt, azok is, akiknek szemük volt a látásra, megtalálták a jászolban fekvő kisdedet. Éppen így, ha minden ember az eget, a magasabb világokat fürkészné, akkor megtalálhatná Krisztust, és Általa a sok téves út, a zsákutcák helyett a hazavezető utat. De tekintetével inkább az anyagi világ lehetőségeit keresi, kutatja, hogy ott miként "boldogulhatna", és ezzel a nagy boldogulási vágyával és akaratával egyre inkább a saját, nem egy esetben a mások boldogtalanságát idézi elő.
Éppen ezért világosan beszél a mi Urunk Jézus Krisztus. Igéivel - bőrszín, faj, nemzetség vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül - a hazavezető útra, a csillag útjára kívánja terelni az összemberiség figyelmét. Mert egy a mi Istenünk, a mi Teremtőnk, akinek gondja van még a legmélyebbre hullottakra is, mert a mai világban még egy rendkívül fontos: a mi Megváltónk igéi. Hiszen az utolsó idők nagy baját pont az idézte és idézi elő, hogy az ember elfordította a tekintetét a mi Urunk Jézus Krisztus igéiről, vagyis a könyvek könyvéről, a Bibliáról is.
A könyvnyomtatás tette lehetővé, hogy ne csak az akkori kor „írástudói” és „farizeusai”, hanem minden ember olvashassa a Szentírást. Ez a mai időkben is nagyon fontos lenne, hogy mindenki ismerje mindazt, amit a szent iratok, az Ó- és legfőképpen az Újszövetség mond az ember számára. A hangsúlyt az Újszövetségre helyezem, ami Krisztus szeretet parancsolatáról szól.
Az egyházi vezetők - tisztelet a kivételnek - sajnos továbbra is megmaradtak hiányos ismereteikben, pedig megjelent egy újabb fénylő, hazavezető csillag, a Szentlélek, Akit a mi Urunk Jézus Krisztus ígért meg és küldött el, de ezt a fénylő csillagot is letagadták az égről. Mindarra, amit a Szentlélek Isten ingyen kegyelméből, mint igazságot, mint világosságot az emberiség megmentése érdekében a földi világba sugároz, azt mondták és mondják még ma is, hogy az az ördögtől van, démonoktól származik, az nem világosság, hanem sötétség. Továbbra is állítják, hogy maradjon csak minden ember az ő értelmezésük mellett, miszerint egy Istenben három személy van, hogy Istennek anyja van, hogy az embernek egyetlen élete van, hogy az élet akkor kezdődik, mikor egy csecsemő a Földre születik, és így tovább.
Egyesek állítják, hogy a francia forradalommal az emberi gondolkodás felvilágosodott. Úgy gondolják, hogy az 1700-as évek felvilágosodása elhozta az emberiség részére a szabad gondolkodás, a tudás megszerzésének lehetőségét, és ezáltal megszabadította őket a vallás béklyóitól. Nem hozott semmit, amit hozhatott volna! Hiszen az egész elgondolás nagyon is testies volt; csupán szerepcserékről, királyság helyett köztársaságról volt szó. Jelenleg demokráciát exportálnának más országokba, hogy aztán meg lehessen nézni azon országok polgárainak életminőségét, hogy ott jelenleg demokrácia helyett milyen borzalmas háborúk folynak, milyen nyomorúság van, mennyi rombolás történik, hány emberi élet pusztul el a demokrácia nevében.
Mindezt csak azért mondom, hogy az ember megértse: nem elég, hogy tud valamit, az a fontos, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Az a fontos, hogy hova fordítja tekintetét; az a fontos, hogy miben hisz, hogy iránytűként milyen hite van, mert a vakhittől kezdve a tévhitig sokféle hite lehet az embernek, egészen addig a hitig, amely szerint a másik ember életét „jogosan” elveheti. Így sokféle változata van mindennek. Kérdés, hogy valami az Istentől, vagy pedig az ellentéttől, a világ fejedelmétől való-e? Mert ha Istentől való, akkor az embernek az isteni jót kellene cselekednie és megvalósítania. Ha isteni tudása lenne, akkor a gyógyítástól kezdve a különböző fél anyagi világok szellemi ismeretének, tudásának felfedezéséig is eljuthatott volna. Nem a Holdra, és nem is a Marsra jutással, hanem ez az ember benső értelmi és érzelmi világában alakulhatott volna ki.
Természetesen nem olyan mértékben, mint az Úr Jézus Krisztusban, hiszen az ember bűnös lény és nagyon messze van Tőle, de mégis ez a tisztább ismeret, tudás kialakulhatott volna benne olyan mértékig, hogy végre az utolsó időkre tudná, mi a jó és mi a rossz. És ha nem is képes csodákra, mint az Úr Jézus Krisztus, de mindenesetre a felsőbb világok törvényköreiből már ismerhetne annyit, amennyivel megkönnyíthetné a maga és a mások életét is. Sajnos, ami könnyebbséget Isten kegyelméből a tudomány a mai ember számára felfedezett, sok esetben az sem válhatott közkinccsé. Nem válhatott azért, mert akik tudásuk révén annak birtokába jutottak, vagy ahhoz egyesek lopás révén jutottak, vagy úgy, hogy valakik „jókor voltak jó helyen”, és így jutottak ahhoz, azt nem közkinccsé, hanem a maguk kincsévé tették. Ez alatt azt értem, hogy ők ezen keresztül az anyagi világból óriási értékeket, milliárdokat voltak képesek elvonni, míg a másik oldalon a hihetetlen szegénység és nyomorúság ütött tanyát.
Az emberek a gépesítés eredményeként felszabadult energia- és időmennyiségüket sem jól használták fel. Ugyanis, ha jól használták volna fel, akkor nem lennének még ma is olyan helyzetek a Föld különböző országaiban, ahol emberek, sőt gyermekek éhbérért, valóságos rabszolga sorsban élnek és dolgoznak, holott a munkás méltó a bérére. Így valósult meg a mi Urunk Jézus Krisztus mondása, miszerint „szegények mindig lesznek veletek” (Máté 26,11). Ez azonban nem törvény testvéreim, hogy szegényeknek mindig kell lenni az emberiség életében. Ez az emberek önzéséből, erőszakos szerzési vágyából, hatalomvágyából, a mindent nekem és semmit a köznek mentalitásából és bűnös hajlamaiból jött és most az utolsó időkben még inkább jön létre, hiszen ez a materializmus kora.
Mert volt idő, amikor az egyházon belül a hatalom a tévtanokhoz ragaszkodó béresek kezében összpontosult, akik sok Szentlélektől megvilágosított embert küldtek máglyára és vérpadra. Azután később az egyházi hatalom összefonódott a világi hatalommal, majd ezt követően jött a tudomány, a felfedezések kora, de egyik sem hozott örömet, boldogságot, békességet, megnyugvást az emberiség széles tömegei részére.
Az egyházi hatalom és a világi hatalom egy ideig megfértek egymás mellett úgy, hogy az egyik az emberek lelke felett, a másik pedig a társadalom felett gyakorolta hatalmát. De a későbbiekben a világi hatalom a tudománnyal karöltve elavultnak nyilvánította mindazokat a vallási tételeket is, amelyek a valóságon, az igazságon épültek. Helyettük a tudomány olyan állításokkal állt elő, amelyek mindent az anyaghoz vezettek vissza, mondván, csak abban hihetünk, amit öt érzékszervünkkel képesek vagyunk érzékelni. Mindegy, hogy ez ellentmond magának a tudománynak is, hiszen nagyon jól tudja, hogy sem a hangot, sem a rádióhullámokat, vagy a mikrohullámokat nem lehet látni, tapintani, szagolni, és mégis van, mégis létezik. Ez az ember. Amikor csak egy nagyon keveset is tud, amikor csak éppen megfogja az igazságnak csücskét, máris azt hiszi, hogy anélkül, hogy igazán mesterévé vált volna, mesterként taníthatja azokat, akik azt a tudományt vagy szellemi igazságot még nem ismerik, talán nem is hallottak róla.
Mára a Földön a materializmus már olyan erősen megvetette a lábát, hogy néhány dollárért hajlandó az egyik ember megölni a másikat. Ma már csak az a fontos, ha minél nagyobb vagyonnal, anyagi értékekkel rendelkezik valaki, mivel fényezheti magát. Sokszor minden tudás, jó szándék, minden értékes erkölcsi érzék nélkül, ami az élet gerince kellene, hogy legyen.

folyt. köv…

UI:
Grihasta-mudra - A jólét, pénz-energia bevonzása; új lehetőségek befogadása; vágyaink teljesítése https://www.youtube.com/watch?v=bpwlCY9GYLU

[quote="Karsay"]ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 3.rész


Talán ti is képesek vagytok elképzelni, hogy ezekből a csodálatos világokból, ahová Isten titeket is teremtett, ahol az anyag a legfinomabb fluid állagában van jelen, hová is süllyedt az ember, hogy egy ennyire sűrű anyagi, fizikai testben találta magát, ami tulajdonképpen börtönbe zárja őt. De ezt az anyagot, ami bezárja őt, az isteni kegyelem sejtesítette, vagyis minden sejtet külön életerővel látott el ahhoz, hogy ez a bezártsága is hasznára lehessen a bukott embernek azáltal, hogy itt, az anyagi világban munkálkodhat, tevékenykedhet szellemi előrehaladása érdekében.
Az ide száműzött bűnös bukott teremtményeknek, vagyis emberlelkeknek nem lett volna szabad tekintetüket levenni a magasabb világokról. Ezzel szemben az ember itt sem felfelé néz, és nem fentről várja a segítséget és a megvilágosodást, hanem lefelé tekint a földiekre, hogy azok mit adhatnak neki. Annak ellenére, hogy a földet nézi, mégsem tud úgy lépni, hogy meg ne botlana, nem egy esetben el ne esne, az elesésből pedig fel sem tud állni, mert ehhez meg ereje nincs. Így aztán a földi világ sok útja közül nem találja a hazavezető utat. Pedig, mint ahogy az Úr születésekor csillag támadt keleten és mutatta a helyet, ahol a megszületett gyermek Jézus volt, azok is, akiknek szemük volt a látásra, megtalálták a jászolban fekvő kisdedet. Éppen így, ha minden ember az eget, a magasabb világokat fürkészné, akkor  megtalálhatná Krisztust, és Általa a sok téves út, a zsákutcák helyett a hazavezető utat. De tekintetével inkább az anyagi világ lehetőségeit keresi, kutatja, hogy ott miként "boldogulhatna", és ezzel a nagy boldogulási vágyával és akaratával egyre inkább a saját, nem egy esetben a mások boldogtalanságát idézi elő.
Éppen ezért világosan beszél a mi Urunk Jézus Krisztus. Igéivel - bőrszín, faj, nemzetség vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül - a hazavezető útra, a csillag útjára kívánja  terelni az összemberiség figyelmét. Mert egy a mi Istenünk, a mi Teremtőnk, akinek gondja van még a legmélyebbre hullottakra is, mert a mai világban még egy rendkívül fontos: a mi Megváltónk igéi.  Hiszen az utolsó idők nagy baját pont az idézte és idézi elő, hogy az ember elfordította a tekintetét a mi Urunk Jézus Krisztus igéiről, vagyis a könyvek könyvéről, a Bibliáról is.
A könyvnyomtatás tette lehetővé, hogy ne csak az akkori kor „írástudói” és „farizeusai”, hanem minden ember olvashassa a Szentírást.  Ez a mai időkben is nagyon fontos lenne, hogy mindenki ismerje mindazt, amit a szent iratok, az Ó- és legfőképpen az Újszövetség mond az ember számára. A hangsúlyt az Újszövetségre helyezem, ami Krisztus szeretet parancsolatáról szól.
Az egyházi vezetők - tisztelet a kivételnek - sajnos továbbra is megmaradtak hiányos ismereteikben, pedig megjelent egy újabb fénylő, hazavezető csillag, a Szentlélek,  Akit a mi Urunk Jézus Krisztus ígért meg és küldött el, de ezt a fénylő csillagot is letagadták az égről. Mindarra, amit a Szentlélek Isten ingyen kegyelméből, mint igazságot, mint világosságot az emberiség megmentése érdekében a földi világba sugároz, azt mondták és mondják még ma is, hogy az az ördögtől van, démonoktól származik, az nem világosság, hanem sötétség. Továbbra is állítják, hogy maradjon csak minden ember az ő értelmezésük mellett, miszerint egy Istenben három személy van, hogy Istennek anyja van, hogy az embernek egyetlen élete van, hogy az élet akkor kezdődik,   mikor egy csecsemő a Földre születik, és így tovább.
Egyesek állítják, hogy a francia forradalommal az emberi gondolkodás felvilágosodott.  Úgy gondolják, hogy az 1700-as évek felvilágosodása elhozta az emberiség részére a szabad gondolkodás, a tudás megszerzésének lehetőségét, és ezáltal megszabadította őket a vallás béklyóitól. Nem hozott semmit, amit hozhatott volna!  Hiszen az egész elgondolás nagyon is testies volt; csupán szerepcserékről, királyság helyett köztársaságról volt szó. Jelenleg demokráciát exportálnának más országokba, hogy aztán meg lehessen nézni azon országok polgárainak életminőségét, hogy ott jelenleg demokrácia helyett milyen borzalmas háborúk folynak, milyen nyomorúság van, mennyi rombolás történik, hány emberi élet pusztul el a demokrácia nevében.
Mindezt csak azért mondom, hogy az ember megértse: nem elég, hogy tud valamit, az a fontos, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Az a fontos, hogy hova fordítja tekintetét; az a fontos, hogy miben hisz, hogy iránytűként milyen hite van, mert a vakhittől kezdve a tévhitig  sokféle hite lehet az embernek, egészen addig a hitig, amely szerint a másik ember életét „jogosan” elveheti. Így sokféle változata van mindennek. Kérdés, hogy valami az Istentől, vagy pedig az ellentéttől, a világ fejedelmétől való-e? Mert ha Istentől való, akkor az embernek az isteni jót kellene cselekednie és megvalósítania. Ha isteni tudása lenne, akkor a gyógyítástól kezdve a különböző fél anyagi világok szellemi ismeretének, tudásának felfedezéséig is eljuthatott volna. Nem a Holdra, és nem  is a Marsra jutással, hanem ez  az ember benső értelmi és érzelmi világában alakulhatott volna ki.
Természetesen nem olyan mértékben, mint az Úr Jézus Krisztusban, hiszen az ember bűnös lény és nagyon messze van Tőle, de mégis ez a tisztább ismeret, tudás kialakulhatott volna benne olyan mértékig, hogy végre az utolsó időkre tudná, mi a jó és mi a rossz. És ha nem is képes csodákra, mint az Úr Jézus Krisztus, de mindenesetre a felsőbb világok törvényköreiből már ismerhetne annyit, amennyivel megkönnyíthetné a maga és a mások életét is. Sajnos, ami könnyebbséget Isten kegyelméből a tudomány a mai ember számára felfedezett, sok esetben az sem válhatott közkinccsé. Nem válhatott azért, mert akik tudásuk révén annak birtokába jutottak, vagy ahhoz egyesek lopás révén jutottak, vagy úgy, hogy valakik  „jókor voltak jó helyen”, és így jutottak ahhoz, azt nem közkinccsé, hanem a maguk kincsévé tették. Ez alatt azt értem, hogy ők ezen keresztül az anyagi világból óriási értékeket, milliárdokat voltak képesek elvonni, míg a másik oldalon a hihetetlen szegénység és nyomorúság ütött tanyát.
Az emberek a gépesítés eredményeként felszabadult energia- és időmennyiségüket sem jól használták fel. Ugyanis, ha jól használták volna fel, akkor nem lennének még ma is olyan helyzetek a Föld különböző országaiban, ahol emberek, sőt gyermekek éhbérért, valóságos rabszolga sorsban élnek és dolgoznak, holott a munkás méltó a bérére. Így valósult meg a mi Urunk Jézus Krisztus mondása, miszerint „szegények mindig lesznek veletek” (Máté 26,11). Ez azonban nem törvény testvéreim, hogy szegényeknek mindig kell lenni az emberiség életében. Ez az emberek önzéséből,  erőszakos szerzési vágyából, hatalomvágyából, a mindent nekem és semmit a köznek mentalitásából és bűnös hajlamaiból jött és most az utolsó időkben még inkább jön létre, hiszen ez a materializmus kora.
Mert volt idő, amikor az egyházon belül a hatalom a tévtanokhoz ragaszkodó béresek kezében összpontosult, akik sok Szentlélektől megvilágosított embert küldtek máglyára és vérpadra. Azután később az egyházi hatalom összefonódott a világi hatalommal, majd ezt követően jött a tudomány, a felfedezések kora, de egyik sem hozott örömet, boldogságot, békességet, megnyugvást az emberiség széles tömegei részére.  
Az egyházi hatalom és a világi hatalom egy ideig megfértek egymás mellett úgy, hogy az egyik az emberek lelke felett, a másik pedig a társadalom felett gyakorolta hatalmát. De a későbbiekben a világi hatalom a tudománnyal karöltve elavultnak nyilvánította mindazokat a vallási tételeket is, amelyek a valóságon, az igazságon épültek. Helyettük a tudomány olyan állításokkal állt elő, amelyek mindent az anyaghoz vezettek vissza, mondván, csak abban hihetünk, amit öt érzékszervünkkel képesek vagyunk érzékelni. Mindegy, hogy ez ellentmond magának a tudománynak is, hiszen nagyon jól tudja, hogy sem a hangot, sem a rádióhullámokat, vagy a mikrohullámokat nem lehet látni, tapintani, szagolni, és mégis van, mégis létezik. Ez az ember. Amikor csak egy nagyon keveset is tud, amikor csak éppen megfogja az igazságnak csücskét, máris azt hiszi, hogy anélkül, hogy igazán mesterévé vált volna, mesterként taníthatja azokat, akik azt a tudományt vagy szellemi igazságot még nem ismerik, talán nem is hallottak róla.  
Mára a Földön a materializmus már olyan erősen megvetette a lábát, hogy néhány dollárért hajlandó az egyik ember megölni a másikat. Ma már csak az a fontos, ha minél nagyobb vagyonnal, anyagi értékekkel rendelkezik valaki, mivel fényezheti magát. Sokszor minden tudás, jó szándék, minden értékes erkölcsi érzék nélkül, ami az élet gerince kellene, hogy legyen.

folyt. köv…

UI:

Dr. Eben Alexander előadása
https://www.youtube.com/watch?v=tUSHJ4sbvYk

ISTEN TEREMTMÉNYEI A SZELLEMEK 4.rész

Mi nem emberi paragrafusokra építünk, mi nem azt akarjuk, hogy arra épüljön az ember élete, hanem a szellemi igazságokra, az erkölcsi törvényekre. Mivel ez így van, ezért semmiféle pénzügyi, politikai vagy más elv, elgondolása vagy követelmény nem lehet fontosabb az ember részére, mint az erkölcsi törvények betartása. De ez az embernek nehezére esik, hisz a Földön nem tiszta, hanem bűnökkel terhelt szellem testesüléseként él. Tehát éppen ezért még a legnemesebb szándékú emberek is tévedhetnek, helytelen elgondolásaik lehetnek, netán ítélkezések, melyek az igazság szempontjából nem állják meg a helyüket. De nem is ez a fontos. A fontos az, hogy az ember szellemi fokozatához mérten minden jó szándékát, minden akaraterejét összeszedve, az isteni jó megvalósításán és önmaga tisztításán dolgozzék. Ez a legfontosabb!
Különben az ember letehet akármit a társadalom asztalára, amivel önmagát fényezi, amivel elismerést akar kiváltani embertársaiból, mégsem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy olyat tegyen, ami a szellemi ember kibontakozását segíti, mozdítja elő akár családban, ahogy a gyermekeit szeretetben, békességben, Isten-hitben neveli, ahogy a vallások egyes lelkészei, papjai, vagy egyes tanítók a jóra intik, nevelik, és a jónak megvalósítására sarkalják a rájuk bízott gyermekeket, az ifjúságot. Így valósulhat meg és terjedhet tovább a jó emberről emberre, nemzedékről nemzedékre. Értitek ezt testvéreim? Nemzedékről nemzedékre úgy, ahogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus is tette, amikor a Föld mind a tizenkét nemzetsége közül választott magának tanítványt a tizenkét apostol személyében. Mindegyiket elhívta, mindegyiket szólította, mindegyik csatlakozott hozzá, és három és fél éven át mind vele élt, tőle szívhatta magába a legtöbbet: a legcsodálatosabb isteni igazságot. Nem tett közöttük különbséget, bár nagyon is tisztában volt hibáikkal, gyarlóságaikkal, amelyektől nekik is meg kellett szabadulniuk. Ezt a célt szolgálták a kisebb-nagyobb kísértések, amelyekben ha helyt állnak megedződnek, megerősödnek a jóban, ha nem, akkor gyengeségük nyilvánvalóvá vált előttük és ez arra ösztönözte őket, hogy még tudatosabban küzdjenek fogyatékosságaikkal szemben, és eljöhessen az idő, amikor az Úr azt mondhatja nekik: „menj el békességgel és többé ne vétkezzél.” Azt akarta az Úr, hogy minden akkori és jelenlegi tanítványa erre a pontra juthasson el.
És most kérdem, az öt világvallás milliárd és milliárd híve eljut-e erre a pontra a Föld átalakulásáig? Ha nem, akkor ugyan miért nem? Vettek-e Szentlelket? Mert mi, a Szentlélek küldöttei itt vagyunk embertestvéreim a világban! Még „idézni” sem kell bennünket „szeánszokon”, hisz ez nem is méltó hozzánk. Itt vagyunk a világban, hát akkor miért nem vesz az ember Szentlelket? Hisz az megszabadíthatná, megvilágosíthatná, és eltávolíthatná őt a tévelgondolásoktól, a tévhittől, babonáktól, fekete mágiától, kuruzslástól, bűneitől.
Ezért embertestvéreim nem a mi Atyánk Istenünkön, nem az Úr Jézus Krisztuson, és nem is a Szentlelken múlik, hogy ki lesz érett kalásszá, vagy ki marad kint a hitetlenség tarlóján. Hiszen a mi Atyánk Istenünk mindenkit hazavár, és minden megtérő tékozló fiúnak megbocsájt úgy, hogy rovott múltjáról emlékezés többé nem lészen. Hiszen a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindenki szívének ajtaján kopogtat, és feltámadásával minden egyes embert, és minden egyes bukott teremtményt megváltani kívánt a halálból az életre, mert Ő az élet fejedelme.
Rajtunk sem múlik, mert ilyen hihetetlenül nehéz körülmények között és káoszban is mindent elkövetünk: védünk, óvunk, figyelmeztetünk, időnként fájdalmat is kénytelenek vagyunk előidézni betegség vagy csalódások formájában, hogy az ember végre halljon és lásson, hallja, hogy mit mond a Lélek személyesen neki is. Ezzel, hogy minket csak pár emberből álló gyülekezet hallgat, szegénységi bizonyítványt állít ki magáról a mai emberiség.
Tudta ezt a mi Urunk, a Jézus Krisztus előre, hisz Ő a jövőt is látta, és ezért mondta, hogy nem tízen, nem húszan, nem huszonöten, hanem „Ahol ketten, hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté18,20). Mert eljött az idő, hogy bár a templomok tele vannak, de ott esetleg csak ketten vagy hárman vannak olyanok, akik igazán az Ő nevében vannak jelen, az Ő igéjét szomjúhozzák, és onnan eltávozva az Ő igéjét valósítják meg életükben.
Ha az emberek sokasága továbbra is jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot, akkor senkit, sem a teremtő Istent, - pedig de nagyon szereti Istent okolni és káromolni minden bajáért, gondjáért, nehézségéért - sem a mi Urunk Jézus Krisztust, Aki a keresztet minden bukottért elhordozta és életét is feláldozta, sem minket nem okolhat az ember végzetének, - figyeljétek, amit mondok! - végzetének beteljesedése miatt.
Ezért én azt mondom, hogy a 24. óra utolsó perceiben meg kell, meg kellene térnie az embernek a teremtő Istenhez, a mi Urunk Jézus Krisztushoz, és a Szentlélek munkásaihoz. Fontos, halálosan fontos ez testvéreim, mert aki meg nem tér, arra üdvösség helyett a kárhozat vár.
Búcsúzom. Az én Atyám, az én Istenem megmentő kegyelme tartson meg benneteket az utolsó pillanatokig, mert aki mindvégig kitart, helytáll, csak az üdvözülhet.
Isten legyen mindnyájatokkal, Isten veletek!

UI:
Anita Moorjani halálközeli élménye és gyógyulása
https://www.youtube.com/watch?v=0Dk6Bk_9WBY

Az örökélet útja- Felvezetés
1938. május 30. (Évzárás előtt)

Az iskolákban évzárás előtt szokásos az addig ismertetett anyagot még egyszer átismételni, hogy amit a tanulók fogyatékosan fogtak fel, vagy amit az idő múlásával elfelejtettek, kiegészítsék és felfrissítsék, hogy lehetőleg semmi hézag se maradjon abban az anyagban, amelyet elsajátítottak. Most a kapuzáráshoz közel, én is ezt az általános szokást fogom követni.
Istennel kezdem, mindenek teremtő Atyjával, akié mind az egész teremtettség, s mi is teremtményei vagyunk, gyenge, gyarló szellemek. Isten teremtette a szellemet; és mivel a szellem Istenből való parány, ha parányi mértékben is, de részese mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek az Atyában tökéletesen és végtelenül vannak meg.
Így a szellem is, mint az Atya, folyton-folyvást teremt; szünet nélkül sugároznak ki belőle erők, gondolatok, érzések, elvek, vibrációk - és a megteremtett szellem, aki a maga tisztaságában él, mindabban, amit magából kibocsát, örömét leli, mert látja, hogy mindaz szép, tiszta, jó és igaz. Amit a szellem kibocsát magából, az mind az ő tulajdona marad, tehát minél jobban sokasodnak körülötte az ő produktumai, annál hatalmasabb, annál több felett rendelkezik, annál többre képes, s annál több az öröme, annál nagyobb a boldogsága. Ti is, amikor valami munkán dolgoztok és azt bevégezve látjátok, hogy az jó, örömöt éreztek felette. Ha ehhez még az is hozzájárul, hogy azt, amit alkottatok, magatoknak alkottátok, akkor ez az öröm kettős: a jól végzett munka öröme és a gazdagodás öröme.
Ha pedig az alkotás még itt, ebben a mélyen lesüllyedt létformában is örömöt keltő a lélek számára, mily hasonlíthatatlanul nagyobb, tisztább, intenzívebb örömöt és boldogságot jelent a bűntelen szellem számára az, amit megalkot, ami belőle megállás nélkül folyik, ami mind az övé, amiben önmagát szemléli, amiben önmagát folyton hatalmasabbnak, gazdagabbnak, erősebbnek, még többre képesnek látja!
Ez a szakadatlan gazdagodás, erősödés, növekedés volt az, ami a teremtettség egy részénél az elhomályosodást okozta; és lassacskán önmagát olyan nagynak látta, hogy nem látta meg a saját nagyságától az egyetlen Nagyságot, az Abszolútot, Akiből minden, tehát ő maga is származik, végeredményben tehát az is, amit ő, a teremtett szellem hozott létre, - mert hiszen azt abból merítette, abból termelte ki, amit maga is az Atyától kapott.
Ezen elhomályosodás következményeképp a szellem nívója süllyedt.
Bár amikor ezekről az eszmékről beszélünk, a tér-idő-anyag fogalmát ki kellene zárnunk, mit nemlétezőket, de mivel a tárgyi világban, a tér-idő-anyag világában mozgunk, tehát hogy érthetővé tegyem a gondolatot, a tér-idő-anyag világból vett analógiákkal kell megvilágítanom tanításaimat, hogy ezekhez az analógiákhoz az emlékezet útján bármikor visszatérve, mindent felújíthassatok a lelketek tükre előtt.
Képzeljétek el tehát a bukást, mint felülről való folytonos alászállást.
Az első meghomályosodás folytán a szellem arról a síkról, amelyben tiszta korában élt, alásüllyedt, de minden, amit ott fenn létesített, ott maradt azon a magasabb létszinten.
A szellem teremtőképessége ezzel a süllyedéssel nem szűnt meg, csak csökkent, tovább homályosodott az az őserő, az az őstulajdonság, amely őt teremtőképessé tette. Azok az erők, amelyek belőle kisugároznak, már nem olyan ragyogók, nem olyan intenzívek, nem olyan örömöt keltők, mint azelőtt. Az alkotások a szellemben már nem keltenek akkora örömöt, mert nem is olyan tökéletesek. Ez pedig még nagyobb meghomályosodást eredményez, újabb árnyékot vet, és az ismét egy szinttel lejjebb süllyeszti a szellemet, s ismét az elhagyott felsőbb szinten maradnak azok a produktumai, amelyeket ott alkotott.
Így folytatódik tovább ez a bukásnak nevezett folyamat, mert hiszen a bukás nem máról-holnapra következik be, hanem idővel nem mérhető örökkévalóságokon keresztül folytatódik.


összeállta: Bíró László



A csatolt anyagok listája:


Az örökélet útja
Adai közlés – Szeretet az Isten
Mi az oka az emberiség szenvedéseinek?
Az élet fejlesztő iskolája
Látomány a túlvilági pályaudvarról
HANG - Valóban az utolsó időket éljük-e?
Mit akar tőlünk Égi Anyánk?


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq0zxAsfxdH74wj8_Q?e=vhqsud
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9c8GItnnnCA&t=257s
A mai kor vallása - Névtelen Szellem Eszeter médium útján_Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=vOF8X0JZHB8
André a vulkanológus és vezetője Atua – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=-f-qr5qKLho
Egy katona, aki foglyait szökni engedte – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=ra-TRFaxuLU&t=7395s
Tökéletes világ – Spirituális filmdráma

„Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”


Ima


Mindenható, teremtő Atyám, a mindenség Atyja és középpontja, mélységes hálával és alázattal borulok le Előtted, mint Teremtőm előtt, és adok hálát az Életért, az én életemért és azokért, a boldogító szeretet érzésekért, amelyek Feléd emelkedve betöltik lényemet.
Hálát adok Jóságos, mindeneket üdvözítő Atyám, azokért a lehetőségekért, amelyeket gyermekeid üdvözülésükre biztosítottál, amelyeket mi tölthetünk be munkáink által. Köszönöm Atyám, hogy szeretetünknek munka és kiterjeszkedési lehetőséget biztosítasz, miáltal részt vehetünk a bukott világra kiterjedő újjáteremtési folyamatokban.

Köszönöm Uram, hogy úttörője vagy az újjá teremtésnek és hogy követhetjük a Te lábad nyomát ebben a munkában. Köszönjük, hogy Benned lejöhetett közénk az Atya és ezáltal megismerhettük Őt. Megismerhettük az Atyát a jelenlétednek minden mozdulatában, a cselekedeteidben, a tanításaidban, hisz mindenben az Atya nyilvánult meg Általad, mert itt a földön az ő tökéletes médiuma voltál.

Örök hála és dicséret az Atyának Máriáért, a néma tanítóért, Aki többet szólott és tanított hallgatásával, mint bármelyik tanító.

Amen


*


Erősen hallatszik felénk kétezer év távlatából is, mit sem veszítve erejéből, az Úr által kimondott Ige, egyszer és mindenkorra meghatározván ezzel az üdvösség útját a földi ember számára: „Aki hisz, üdvözül…” Nincs más útja és módja az üdvözülésnek, csakis a hitnek az útja!
A bukott szellem ugyanis annyira messze esett Istentől, hogy megszakadt Vele szinte minden kapcsolata és olyan lett ,mint egy üldözött, hontalan vad a sivatagban, akit folyton folyvást űz és üldöz a bukott természete egyik elesésből a másikba, nélkülözve minden reményt a szabadulásra. Hiába is törekszik az ember a szabadulásra, ha a saját erejére támaszkodva akarja ezt megtenni, mert ha sikerül is egy bizonyos szintre felemelkednie, hamar múló délibábbá válik minden törekvése, mert nem Istenből, a végtelen erőforrásból merítette az erőt és emiatt a következő pillanatban már zuhan alá a mélységbe és ott találja magát minden erőfeszítése ellenére is, ahonnan elindult, vagy még lejjebb zuhan a mélybe, mert a véges erői elégtek a felemelkedés alatt történő küzdelemben és nem tudta honnan pótolni azokat, mert gátló tényezők vannak a lelkében, amelyeket le kell küzdenie ahhoz, hogy erőhöz jusson. Ez az erőforrás nem más, mint maga az Úr megtisztított és itthagyott erői, amelybe csak hittel, élő hittel lehet belekapaszkodni. Tehát hiába az ismeret, a tudás, ha az ember képtelen, első sorba belátni az ő vétkeit és nem tud erőt meríteni csak önmagából. De az emberi erőforrás véges, ha nem tölti meg újra az ember. Ahhoz viszont, hogy egy folytonos táplálkozási lehetősége legyen, meg kell tudni kapaszkodni az örök, soha nem bukott erőforrásba, Jézus Krisztusba: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…” Ez annyit jelent, hogy az emberi léleknek hozzá kell tapadni az Úrhoz, hogy szinte „össze tudjon nőni Vele, hogy azok az erőáramok, amelyek az Úrban vannak, az emberi lélekbe is át tudjanak áramlani. Abban mutatkozik meg gyakorlatilag az ember hite, hogy ezt meg tudja-e tenni. A másik erény, amelynek az élő hit révén ehhez a kapcsolódáshoz ki kell fejlődnie, az az alázatosság, az emberi én „teljes” megsemmisülése. Hinni mindenek felett Istenben és az ő szeretetében, Aki nem akarja megtorolni az embert vétkeiért, - ezt csak az ember teszi - hanem szeretetből kiemelni igyekszik az embert halált okozó vétkeiből és elvezetni az Ő Országába, a boldogág honába. Ha nem így lett volna, akkor Isten nem küldte volna el az Ő elsődjét, mint pásztort, aki haza vezeti a századikat: „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát küldte el…” De Isten már a bukáskor kihirdette a messiások között ezt a hatalmas missziót és az Úr, aki soha nem bukott, tehát a szellemben ott él minden szükséges elem a fejlődéshez, vállalta ezt a feladatot, hogy haza vezesse az eltévelyedett és szellemben degradálódott és a bűn következtében deformálódott szellem sereget a boldogság világaiba. De mivel oda csak a hajlamok levetkőzésével és az erények helyreállításával lehet visszaemelkedni, ezért hirdetett annakidején, és jelenleg is hirdet Keresztelő János bűnbánatot, mert csakis bűnbánó és a bűnöktől teljes egészében szabadulni szándékozó lélek kapcsolódhat az Úr Jézushoz. Ker. János szelleme ma is munkálkodik, rávilágít az emberi lelkek hibáira, bűneire, bűnös hajlamaira, mert az emberek nagyon hajlamosak arra, hogy más szemében észrevegyék a szálkát, míg az ő szemükben (lelkükben) gerenda van. Általában azt látják meg az emberek a másikban, ami bennük is bennük van. De a „szálkát leső” emberek a másik ember számára a kivezető utat is tudni vélik, csak a maguk számára nem, pedig ha már azt látták meg a másikban, ami bennük van, akkor a kivezető utat is ismerik. De igazából a kivezető út az a megtisztulás, a szabadulás útja: „Azért jöttem, hogy szabadulást hirdessek…” Idáig eljutni, viszont hitre van szükség. Ezért mondja az Úr, hogy: „Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”

Az ember ugyanis fejlettségi szintjénél fogva nincs olyan helyzetben, hogy bele tudjon kapcsolódni a mennyei áramlatokba, ugyanis nagyon messze esett az Isten Országától, és ezáltal kiesett az Isten által nyújtott lehetőségekből is. De ahhoz, hogy az emberi lélek mégis csak meg tudjon kapaszkodni Istenben, hozta le az Úr az élő hitet. Tehát, amit nem lehet elérni és nem lehet megtenni ezzel a fejlettségi szinttel, amelyen a földi világ van, azt hittel el lehet érni és meg lehet valósítani. Így az Isten Országába való eljutást is hittel el lehet érni, mert az Ő személyében a legmagasabb Isten Országa érkezett le a földre: „Elközelgett hozzátok az Isten Országa.” Tehát ismételten csak azt mondom, hogy a tudás nem elég az Isten Országába való eljutáshoz, mert a tudás csak száraz tápláléka a léleknek, szükséges a hit, mert aki hisz, az üdvözül. Hittel lehet ugyanis bekapcsolódni azokba a mennyei hatalmakba, amelyeket az Úr képvisel: „Nékem adatott minden hatalom Mennyen és földön.” Szellemi értelemben a hatalom nem leigázást és a mások felett való uralkodást jelenti, hanem éltetést, mert aki uralkodik, az éltet, Életet sugároz ki magából, életet hoz létre és vezeti a megteremtetteket, nem pedig kizsákmányolja őket.

A hittel történő megkapaszkodás Istenben megváltoztathatja az ember életét, mert hittel közelebb hozhatók az egyébként távollevő pozitív történések és eshetőségek. Ezáltal megszűnhetnek a bolygóknak a lélekre gyakorolt hatásai, megdől a „karma” elmélete, a sors hatása, mert a hívő ember élete irányítását, annak az irányvonalát a hit által Isten veszi a kezébe, hogy kimunkálja az emberi lélekben az igazi szeretetet, mert csak az élő, a formanélküli hit képes szeretetté fejlődni. Kétezer évvel ezelőtt hitet hozott az Úr, hogy amikorra Ő újból eljön, akkorra a hit szeretetté tudjon felnövekedni. A hit tehát egy élő alap, amelyre a szeretetnek fel kell épülnie, mert az Isten Országába szeretettel teli szívvel lehet eljutni. De ehhez mindent el kell tudni hagynia az embernek, ami földi, mert csak akkor juthat tovább a fejlődés útján. Ameddig a lélek tele van mindenféle földi dolgokkal, pontosabban a földi dolgokhoz való ragaszkodással, addig nincs hely a lelkében a magasabb dolgoknak. Az ember ugyanis azt hiszi, hogy a saját világán túl nincs semmi és ha valamiről lemond, akkor üresen marad a lelke. De amennyiben élő hite van az embernek, akkor rá meri magát bízni a mennyei vezetésre és el meri hagyni a földi dolgokat, hogy a helyébe magasabbak kerülhessenek és léphessen egyet előre a fejlődés útján, mert a lelki telítettség határozza meg az erkölcsi szintet. Erre mondja az Úr: „A szív bőségéből (telítettségéből) szól a száj.” Tehát ha le tudtok mondani erről a világról, akkor a mennyek Országát kapjátok meg érte. Igaz, magas szint ez, de ha tovább akartok lépni a fejlődésben, el kell tudni hagyni az előző szintet.

De nem csak anyagi dolgokról szól a lemondás „igazsága” hanem például az ember nagyon ragaszkodik a saját igazához, amiről talán sok esetben a legnehezebb lemondani, -pedig hozzá tartozik az „Aki hisz üdvözül…” kitételéhez az Úrnak- hogy átadja másnak az igazat, pedig csak hit és szeretet kérdése az egész. Mindehhez azonban bizonyos fejlettségi szint szükséges, vagy legalábbis a fejlődés útján történő előrehaladás, amely út egy bizonyos ideig közös, mint ahogy ti szellemhívők a szellemtan által vagytok meghívva az üdvösségre, de amikor már elértek egy bizonyos szintet, - mondanám - amikor a meghívottakból választottakká lesztek, amikor kiemeltettek az átlagos szellemhívők közül, akkor léptek rá gyakorlatilag az egyéni, vagyis a lényegtörvényetek útjára, arra az Útra, amelyen lebuktatok és ez mindannak ellenére, hogy mindannyian a hatodik napkörbe süllyedtetek alá és hogy a földön öltöttetek testet, a visszafelé vezető út egyéni, azaz személyre szabott út, amely úton nem máshoz, nem egymáshoz, hanem magához a fejlődő szellemhez méri Isten a haladást. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert amikor egy emberszellem elindul a fejlődés útján és vezetést tapasztal, azonnal önmagához méri a másik embert, a bukdácsoló embert és természetesen ő maga a helyes úton járó és fejlettebb, míg a másik a lejjebbvaló. Látszólag azért van ez így, mert egyugyanazon időben két egymás mellett levő, vagy egy csoportba tartozó szellemeknek, akik már elindultak a saját lényegtörvényük útján, nem ugyanazok a hajlamaik vannak felnyitva! Mert mi is lenne akkor, ha egy közösségben mindenki egy ugyanazon hajlammal küzdene? Nem tudnának egymásnak segíteni és lezüllene a társaság! Ebből kifolyólag, ha valaki, aki magát erősebbnek, tisztábbnak látja a másiknál, egyáltalán nem biztos, hogy jól lát, mert nagy valószínűséggel, hogy benne le vannak zárva a másikban megítélt hajlamok és ha felnyitnák a lezárt hajlamokat, lehet, hogy mélyebbre bukna az ítélkező, mint a megítélt.

Aki viszont a hit szemüvegén nézi és látja a dolgokat, - mert aki hisz üdvözül- az az egyén főként saját magát nézi és vizsgálja, mert nem a másik javulásától, vagy bukásától teszi függővé a saját előrehaladását, hanem a saját maga lelki - szellemi munkájától. Aki még a másikat igyekszik javítani, - főként itt az utolsó időkben fontos ez, amikor meg vannak számlálva a kegyelem napjai - és nem saját magát, annak a hite még nem élő hit, mert ugyanis az élő hit befelé fordítja az embert és amint meglátja a saját hiányosságait, nem jut neki sem ideje sem ereje a másikat vizsgálgatni, hanem örül annak, ha ő maga el tud jutni az üdvösségre. Ráadásul, aki a saját világosságához mér másokat, még ítélkezik is, ami szintén nem nevezhető: „Aki hisz üdvözül.”- nek, mert e-képpen csak a hitetlen ember cselekszik, hanem ítéletet von magára és megnehezíti saját helyzetét, mert az egyéni útra meghívott emberlélek csak saját magával foglalkozik, a másik felé az a feladata, hogy szeressen! Ha mégis feladatának érzi valaki azt, hogy figyelmeztessen bárkit is a hibáival kapcsolatban, azt szeretetből kell, hogy tegye és nem felindultságból és gyűlöletből. De mint mondom, indíttatást kell hogy érezzen rá.

A lelki élet elengedhetetlen alkotóeleme az ima. Úgy is mondhatnám, hogy az ima -és itt elsősorban egy Istennel történő kapcsolatra gondolok- a lélek oxigénje. Tehát nincs lelki élet, és nincs Istennel való kapcsolat ima nélkül. Az ima tehát az istennel való kapcsolatteremtés eszköze, de ez sem működik hit nélkül, mert az Úr szavai szerint: „A hitből fakadó imádság az, amelyik meghallgattatik.” Aki viszont hit, vagy kellő hit híján imádkozik, nem jut el az üdvösségre, mert nincs kellő hite az Istennel történő kapcsolatteremtéshez és akkor erőt sem tud magának gyűjteni a harcokhoz, pedig az embernek napi szinten meg kell harcolnia azokat az akadályokat, amelyeket a sátán eléje rak és ezt csakis isteni erővel lehet megtenni vagyis „Aki utánam akar jönni, naponként vegye fel keresztjét…” Ehhez viszont isteni erőre van szükség, amelyet az Istennel történő kapcsolatteremtésből nyerhet az ember. Ehhez is hitre van szükség. Ha nincs az embernek igazi hite, akkor olyan dolgokat kér, amelyek nem igazából hallgattatnak meg. De ha mégis meghallgatást nyer egy ilyen könyörgés, akkor az éppen a hitnek a megerősítését szolgálja. De az effajta imameghallgatás később kárára van a léleknek, mert ha olyat kapott meg, ami nem azonos az isteni elgondolással, akkor az gátolja a fejlődést és később le kell vetkőznie a léleknek, amit megkapott.

Azt is mondhatnám, hogy a hit és a hitből fakadó ima, gyakorlatilag „köldökzsinór”, amellyel az emberi lélek hozzá van kötve Istenhez. Ez ugyanazt az igazságot fedi, mint a szőlőtő és a szőlővessző példája, melyet az Úr a szőlőmunkásoknak mondott.
Végezetül azt kell mondanom, Pál apostollal együtt, hogy a hit ajándék, a Szentléleknek az ajándéka, tehát a Szent Szellemek munkálják ki az emberben, de ha nem engedi magát Általuk vezetni az ember, akkor nem fejlődik ki és nem erősödik meg az ember hite, tehát el fog kárhozni. De soha nem lehet Istent vádolni azzal, amit nem engedett kifejleszteni az ember, mert Isten soha nem kér többet, mint amennyit az ember elbír. Tehát a megfelelő szintű hithez kapja az ember a megfelelő szintű megpróbáltatásokat, hogy tovább tudjon haladni a fejlődés útján. De ha elbukik az ember, az nem az Isten felelőssége, hanem az emberé, mert már előbb valahol valamit elvétett és megcsapolni engedte az ellentét által a hitét, vagyis a szintjének megfelelő erőket, azaz valahol engedetlen volt és elbukott. Ezért fontos az Istennek történő folyamatos hűség, amelyet az ember a szüntelenül történő imával tud kifejleszteni magában a Szentlélek, azaz a Szent Szellemek munkájának történő engedelmesség révén: „Szüntelenül imádkozzatok.” A hitből mondott ima ugyanis, örvényeket képez az erők világában és így változtathatja meg a történések menetét az ember életében és minél többet imádkoztok, azaz: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek…” annál több és nagyobb örvényeket idézhettek elő. Ha másokért imádkoztok, akkor mások életében idéztek elő ilyen örvényeket, melyek meg tudják változtatni azok életét.
(Sajnos az átok, a gyűlölet és a harag is örvényeket, sőt mi több elektromos kisüléseket hoz létre, amelyek ha furcsák is szintén változásokat idézhet elő az ember életében, de a negatív irányban! Mind a két örvény, a pozitív és a negatív megteremtése felelősséggel jár. A pozitív örvények pozitív, míg a negatív örvények negatív hatást váltanak ki, nem csak a másik emberre, hanem a megalkotójukra is.)

Ezért hát azt mondom, hogy „szüntelenül imádkozzatok” és akkor komoly változásokat idéztek elő úgy a saját, mint mások életében, valamint hittel tapadjatok rá a mindenható Istenre, hogy az imáitok meghallgatást nyerjenek, hisz a hittel mondott imának van akkora ereje, hogy a Szent Szellemek segítsége által fel tud csapni a kegyelem trónusához.

Adja Isten kedves gyermekem, hogy mind többen és többen megérezzétek az élő hit szükségességét, amely nem egy befejezett állapotot ad, hanem elősegíti a fejlődést, az Isten Országához való közeledést és az oda való bejutást, mert a hit által kapcsolódik Istenhez a szellem. Ugyanis aki nem hisz, vajon hogyan kapcsolódhat az ő Atyjához?


„Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”

Amen
Ada, 2022. VII. 10.

A csodák 1/2
Zita médium közlése

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim. Joggal mondható-e ma, hogy a csodák kora lejárt? Igen, mert egyre kevesebb azon emberek száma, akik járatosak a természetfölötti törvények működésében, amellyel a csodák létrehozhatók. Ugyanis a csodák létrehozásához ezen törvények ismerete feltétlenül szükséges. Sok kultúra létezett és lehanyatlott már az emberiség történelme folyamán, de annyi csodát, mint az Úr Jézus Krisztus, senki nem tudott véghez vinni. A mai tudomány már sok mindent felfedezett a természettörvény titkaiból, azonban mégsem képes minden esetben átlátni a törvények összefüggéseinek láncolatát. Krisztus csodái, mint például halottak feltámasztása, egészen más törvényeken alapszik. Az ember el sem tudja képzelni, hogy milyen óriási jelentőséggel bír az emberi szervezetre nézve a levegő, és azok a kozmikus erők, amelyek a levegőt áthatják és élettel telítik. Ezt a tudomány ma még sem elfogadni, sem meglátni, sem bizonyítani nem képes. Tudja, hogy a légzéshez nélkülözhetetlenül szüksége van oxigénre, de hogy az mit hordoz ahhoz, hogy a fizikai test élete fennmaradhasson, azt nem tudja. Azt sem volt még képes kikutatni és megmagyarázni, hogy a csecsemő életének első esztendejében tapasztalható gyors növekedés, minek alapján és hogyan jön létre, mert ha ki tudná kutatni, akkor ezt az ismeretét a betegek, sőt a halálos betegek gyógyításánál is képes lenne alkalmazni.
Tehát képes lenne bizonyos fokig feltartóztatni, megakadályozni, netán visszaforgatni az öregedéssel járó, a szervezet működésében tapasztalható lassulási folyamatot, amely végül is a halálba torkoll. Különben a kutató és gondolkozó emberi elméket mindig érdekelte és foglalkoztatta az örök fiatalság titka, hogy milyen erők lennének szükségesek az öregedés folyamatának lelassításához, netán visszaforgatásához. Krisztusnak minden csodájával nem az történt és nem úgy történt, ahogy az emberi tudomány cselekszik. Tudniillik az emberi tudománynak szüksége van valamilyen gyógyszerre, vagy valamilyen eszközre aminek segítségével a gyógyulás folyamatát elindíthatja, de végleges gyógyulást nem képes előidézni. Csupán a szimptómákat képes mérsékelni, egy bizonyos időre lenyomva tartani, vagy a betegségbe jobbulást hozni. Mivel a betegségek valódi okát, azok lelki hátterét nem ismeri, azért a halál felé való menetelést képtelen feltartóztatni, a halálból való feltámasztást pedig semmiképpen sem képes elérni. Tulajdonképpen, ahogy mondottam, mindazok az erőparányok, amelyek a csodákhoz szükségeltetnek, a láthatatlan, íztelen és szagtalan levegőben találhatók.
Ha az ember tudná a módját, mint ahogy a mi Urunk a Jézus Krisztus tudta, hogy hogyan kell ezeket a különböző erőparányokat a levegőből kivonni és a szervezet részére hatékonnyá tenni, akkor az ember is csodálatos eredményeket lenne képes elérni a gyógyítás terén. De nem ismeri, ezért csak álom marad részére, hogy ez valaha az emberiség számára elérhető legyen. Krisztus első csodájánál Kánaánban, amikor a menyegzőn a vizet borrá változtatta, ami egy igen komplikált vegyi folyamat volt, semmit nem adott hozzá, hanem egyszerűen azt a parancsot adta ki a szolgáknak, hogy a kőkorsót töltsék meg közönséges vízzel, és íme, mikor a násznagy megízlelte, csodálkozott azon, hogy az első pillanattól nem ezt a kitűnő minőségű bort szolgálták fel a vendégeknek. Tehát a legkitűnőbb ízű és aromájú bort hozta létre a mi Urunk a Jézus Krisztus az Ő csodája által, amikor mindazokat az erőket, amelyek az ízhez, az aromához, az illathoz, a bornak színéhez szükségeltettek, a levegőből kivonta. Ugyanígy cselekedett, amikor a többi csodáit véghezvitte. Ha pedig valamelyik csodához bizonyos erőtöbbletre volt szükség, mivel a kívánt erőparányok nem mindig ugyanazon mennyiségben vannak jelen egy-egy helyen, akkor saját erőivel pótolta ki azokat. Az ember erre képtelen, hisz egész erőállománya fertőzött a bűntől; ezért ha saját erőivel próbálna ilyen hiányt pótolni, akkor - például gyógyítás esetében - a hatás minősége szenvedne kárt.
Gondoljatok csak arra, hogyan adta vissza a születésétől vak látását: közönséges porból, saját nyálával sarat készített és azzal megkente a születésétől vaknak szemét, és azt mondta: „Menj, mosakodjál meg Siloe tavában.” Az elment és ép szemmel tért vissza. Lázár feltámasztásánál fontos, hogy az ember felfigyeljen arra a tényre, hogy negyednapja halott volt és már szaga volt. Trópusi, vagy melegebb éghajlatú vidékeken a természet gyorsabban bontja fel elemeire a testet, amelyből a szellem eltávozott. Ez a bomlási folyamat különböző gázok felszabadulásával jár, ezért érződik a holttest szaga. Nagy csoda volt ez azoknak az embereknek részére, akiket Isten abban a kegyelemben részesített, hogy szemtanúi lehettek Lázár feltámasztásának. Krisztus Urunk számára azonban ez aránylag könnyű feladat volt, mivel Ő a tiszta életprincípiumok egész tárházát hordozta magában. Tehát a levegőből is kivont erőket, de ugyanakkor, ha kellett, önmagából is adhatott. Először is szükséges volt, hogy Lázár sírjából az ott megszorult levegőt, és ezeket a széthulló, halált hordozó erőket, amelyek a bomlás folyamata alatt keletkeztek, eltávolítsa és mintegy légüres teret hozzon létre. Ezután a sír vastag falain keresztül be kellett hoznia mindazokat az életet hordozó és élettel feldúsított erőparányokat, amelyek biztosították a megfelelő környezetet ahhoz, hogy a feltámadás lassan és folyamatosan bekövetkezhessen. Ennél a csodájánál a saját erőit is munkába kellett szólítania. Nem tudom felfigyeltetek-e, akár a feltámasztás tényénél, akár a gyógyításoknál, vagy a ti esetetekben a szenvedő szellemekért való könyörgéseteknél: lényeges és fontos a kívánságnak, vagy a parancsoló akaratnak hangos szóval való kifejezése és ezzel a természettörvény működésének beindítása.


szemlézte: Bíró László

A csodák 2/2
Zita médium közlése

Ezért mondta az Úr hangosan, „Lázár jöjj ki”, vagy ezért mondta hangosan, parancsolóan és teljes határozottsággal, amikor az ifjúból a megszálló lelkek egész légióját űzte ki, hogy „parancsolom, menj ki!” Itt, ez a határozott hang, az akarat, a szándék kifejezője, ami elváltozást hoz létre a beteg vagy a feltámasztásra váró egyén környezetében. Ennek hatására ezek az életparányok szinte utat fúrnak az illetőhöz, hogy a szellemet a halál állapotából visszahozzák, és a fizikai test működését visszazökkentsék eredeti állapotába. Ha viszont azt nézitek, amikor az Úr húsvétvasárnapján önmagát támasztotta fel a halálból az életre, ez egy sokkal nehezebb folyamat volt, hiszen az Ő tiszta erőparányai a megkínzatás, a keresztrefeszítés, a kereszten való kimúlás következtében a halál állapotába kerültek, tehát testének holt életerőit kellett életre keltenie. A benső életerőt nem tudta úgy alkalmazni, mint csodáinál, például Lázár feltámasztásánál, ezért Krisztusnak, mint szellemnek, kívülről kellett összpontosítania az erőket egyetlen pontba. Az erőknek ez az egyetlen pontban - a holt testre - való hatványozott összpontosítása, oly nagy intenzitású fényt - életerőt - hozott létre, aminek hatására bekövetkezhetett a mi Urunk, a Jézus Krisztus feltámadása. A fizika törvénye szerint is, ha valamit egy pontba sűrítünk, ott annak ereje meghatványozódik, és annak megfelelő hatás keletkezik. Így mivel, a hit is koncentrált erők összessége, minél nagyobb és minél erősebb valakinek a hite, annál nagyobb csodákra képes. Az Úr mondja: „Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, hegyeket mozdíthatnátok el vele.”
Tehát ha az emberi lélek hitével a gyógyulása vagy a szellemi fejlődése érdekében képes a feltámadott Krisztus erőibe erősen belefogódzni, akkor mindenek lehetségesek lesznek számára. Krisztusnak a fizikai halál előtti élete és a feltámadását követő élete, az a negyven nap, amíg nem csak itt a Földön, hanem annak atmoszférájában is tartózkodott, más és más erőket képvisel. Az Úrnak élete első időszakában szükségszerű volt, hogy Názáretben, a világtól elvonultan éljen, hogy az emberek ne tudjanak róla, ne ismerjék Őt, és lehetővé váljon számára, hogy a magára vett megrontott, tisztátalan erőket átvilágítsa, áttisztítsa, fénylővé tegye, és ezáltal mesterüknek engedelmes erőkké váljanak. Miért éppen Názáretben kellett nevelkednie? Azért testvéreim, mert Názáretnek, Galileának lakói egészen mások voltak, mint Júdea lakói, akik belemerevedtek a külsők szerint végbevitt ceremóniákba, aminek következtében a hasznos belső értékek teljesen elkallódtak és elvesztek. A zsidók hiába nézték le Galilea népét, hiába mondták, hogy Názáret a bűnös város, mégis ez a hely volt az, ahol a keménység, a merevség sem a természeti világban, sem az emberi szívekben nem érződött. Ezért ott az erőket is könnyebben lehetett szellemesíteni, tisztítani és alkalomként, ha szükséges volt, helyesen és jól felhasználni. Amikor a hegyen az Úr elhangoztatta a boldogság nyolc kritériumáról szóló tanítását, több mint ötezer férfiember és a hozzájuk tartozó asszonysereg és gyermekek hallgatták figyelemmel. Ekkor az öt árpakenyérből és a két kis halacskából mindannyian megelégültek és jóllaktak.
Mindezek csak mint eszközök álltak az Úr rendelkezésére, hogy azokat életerővel felduzzasztva megsokasítsa. Hiszen az élethez - ezt most nem földi értelemben mondom - nem csak fizikai táplálékra, hanem életerőre és szellemi táplálékra is szükség van. Ha az ember képes lenne a levegőből az életerőt vagy pránát, Krisztus igéjéből pedig a szellemi táplálékot kivonni és azzal táplálkozni, akkor jóformán fizikai táplálékra nem is lenne szüksége. Ez magyarázza azt a tényt, hogy mielőtt az Úr a nyilvánosság elé lépett és készült a nagy és hatalmas megváltói feladata elvégzésére, negyven napon át a pusztában semmit nem evett. Ezt tetőzte az a tény, hogy a pusztában, a tikkasztó sivatagi hőségben, a böjt mellett, vizet sem fogyasztott. Az ember jogosan kérdezheti, akkor mégis hogyan maradt életben? Úgy, hogy tudta szervezete fenntartásához hogyan és miként vonja ki az életerőt abból az erőkonglomerátumból, amely nemcsak a Föld atmoszféráját, hanem az egész világmindenséget betölti, és ami tulajdonképpen az élet titka, mert ezek az erők Istenből áradnak alá. Ezek adják a teremtményeknek a lehetőséget az örökéletre és örök boldogság elérésére. Tehát ezek az erők éltették fizikailag, és erősítették Őt szellemileg is. Később is megtehette volna, hogy fizikai étellel egyáltalán nem táplálkozik, de szükséges volt, hogy a test törvénye szerint következzék be az Ő halála, tehát a fizikai testnek emiatt bizonyos mennyiségű földi táplálékra is szüksége volt.
De még a feltámadása előtt is képes volt a saját erőparányait sűríteni, illetve lazítani. Mit gondoltok testvéreim, hogy tudta megtenni azt, hogy amikor, az Írás szavaival, „a tömeg szorongatta őt”, vagy amikor az emberek el akarták fogni, mivel még nem jött el az ideje, egyszerűen átment közöttük és eltűnt? Ezekben az esetekben a test sejtjeit, annyira fel tudta lazítani, hogy nemcsak a tömegen tudott átmenni észrevétlenül úgy, hogy az egyik pillanatban még látták, hogy köztük van, a másik pillanatban pedig már nem volt ott, hanem vastag kemény falakon is képes volt áthatolni, akárcsak a szellem. Mert bár ember fia volt és Márián keresztül fizikai testhez jutott, de mégis Istennek fia volt Ő; emberi testiben is hatalmas, erős, tiszta szellem. Ebből következik az, hogy minél nagyobb, minél tisztább, minél ragyogóbb és erősebb egy szellem, annál nagyobb csodák létrehozására képes. Nemcsak látja a jövőt, a jelent vagy a múltat, amiből minden ered, hanem mindent hasznosítani tud, ami e világban a szellemi fejlődésre vagy a földi világban az ember megmenekítésére adatott. Ezért ebben a földi világban nem is annyira a tudományon és annak fejlődésén kellene legyen a hangsúly, hanem az ember megtérésén, mert aki megtér, az a feltámadott Krisztushoz tér, tehát ő maga is feltámadhat Krisztusban, és ezáltal számára is, ha nem is minden, de sok minden megnyílhatna. Akkor imájával, különösen hangosan elmondott imájával, ahogy erről az imént beszéltem, valamint ahogy érez az imádság ideje alatt, képes rezgésbe hozni a levegőben jelenlevő erőket, és ezt a rezgést olyan irányba terelni az ő akaratával, aminek a fizikai világ is kénytelen engedelmeskedni és engedni. Mert a magasabb rendű, mindenkor uralja az alacsonyabb rendűt.

szemlézte: Bíró László

A delejezésről
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján

Az ember nem kötheti magát egy bizonyos igazsághoz a földön végérvényesen, mert az embernek minden igazsága csak a neki legközelebb eső igazság elérését jelenti. Ezért nem helyes az ítélőképessége az embernek. Ugyanegy dolog felől öt embernek ötféle véleménye lehet a nélkül, hogy a helyeset értené meg valamennyi. Mert nem a dolog lényegét tekinti kiindulási pontul, hanem a saját elméletét. Mindig ezeken a helytelen elméleteken lovagolnak azok, akik a lényeget nem ismerik. A delejezés is ilyen kérdéses pont azoknak; de hogy csakugyan megismerhesse mindenki a delejezés lényegét, megpróbálom megmagyarázni.
Egy erő van, melyből minden erőforrás fakad és táplálkozik, ez az isteni erő, az Abszolútnak ereje. A mindent felölelő szeretet, a mindent éltető élethullám, mely nem szűnik meg mindaddig hatni és éltetni, míg csak a sűrűsödés folytán lassúbb mozgásra nem kényszerül s végül megállni látszik a kőben, a vasban és a többi holtnak hitt anyagokban. De a kristályosodás által már itt is tanújelét adja életképességének és rotál vissza, felfelé.
Már pedig ha a kőben vagy a vasban is működik ez az élethullám, akkor a még feljebb jutott állati életet vezető princípiumban, sőt a szellem burkát képező emberi testet éltető erőkben és az ezen felül haladó lelki tulajdonságokat fejlesztő szellemi princípiumban még nagyobb mennyiségben megtalálható ez az erő. Hiszen ez az, ami kérdőre vonja az ember szellemét, hogy és mint rendezte ezeket az erőket, milyen alakulatokat hozott vele létre: törvényeseket-e vagy törvényteleneket?
Ezek az alakulatok mutatják meg a bűn és az erény fejlődését. Ez az erő, mint felsőbbrendű teremtő eszköz, az emberi szellem kezében is megvan. Vele hat és hatásokat fogad el, akarja vagy nem akarja. Ez törvény. Viszont aki tudatosan fejleszti akaratát és vele erejét: az is törvényes, ha több ereje lesz, mint azoknak, akik mindezekről semmit sem tudnak. Sokan nem tudják, hogy van magnetikus erejük, és mégis hatnak vele, magával a jó szándékkal; de a hatás nem állandó, mert a tudat nem rögzíti meg azt sem az adónál, sem az elfogadónál. Viszont vannak, akik a kevesebb erőt is jobban tudják kamatoztatni, mert tudatosan rögzítik. E földön a jelenségek világában pedig ez elég ahhoz, hogy hatásokat váltson ki.
A lelkek nagy tábora e földi létben két véglet között mozog, különböző rétegeket alkotva. Egyik ilyen, a másik amolyan erőkkel töltve vagy villamossággal sűrítve, vagy a fejlettségi fokozatának megfelelően delejességgel (Ma inkább magnetizálásnak mondhatjuk.) megkeverve futja be pályáját, hatást elfogadva vagy hatásokat adva át. Tehát mindenki készen lehet arra, hogy hatásokat fogad el vagy ad át az ő egyéniségéből, mert ezek a hatások az emberek érzései szerint asszimilálódnak, s aki némileg lehetővé teszi ezt az asszimilálódást, már hatni is tud a másikra.
Nem áll tehát az, hogy az alsóbbrendű delejezés hatástalan, sőt ha jól van irányítva, jól is hathat, mert mindenkire nézve csak az fontos, hogy elfogadóvá váljék. Sőt így csempészi be a gonosz is az ő hatásait az emberekre, hogy elfogadóvá teszi őket. Ami nem képes asszimilálódni, az taszítja egymást. Ha nincs elfogadó, még a legjobb sem képes hatni, tehát az egyének elfogadó képessége, fejlettsége, egyéni intelligenciája az, ami feldolgozza a hatást. De hogy biztosabb legyen a jónak győzelme: a megkívánt szellemi világossághoz lelki fejlettség a jóban, és testi együttműködés, a szervező életerő bősége és tisztasága is elengedhetetlen kelléke a delejezőnek, mert kívánatos, hogy ha a hatás megvan, az jó legyen, úgy a lélekre, mint a test erőire nézve.
Harmóniátlan lélek nem képes harmóniát teremteni a másikban, csak zavarokat idézhet elő, de nem okvetlen szükséges, hogy a rossz bekövetkezzék, ha az elfogadó mint jót dolgozta fel az erőket. Ebben az esetben az ő hite szerint hat és nem a delejező lelkiállapota szerint. Érzékenyeknél, kik finom megérző idegszférával bírnak, a valóság uralkodik és igen rosszhatású a megtévesztés. Az ilyeneket csak igazán asszimilálódásra alkalmas, rokonszenves egyéneknek szabad delejezniük.

szemlézte: Bíró László

Előszó.

Ez a jegyzet előadásaim áttekintő vázlatát mutatja be. A Teremtéstől a várható jövőig, karmikus feladatainkat, a megoldásokat. Rámutat olyan területre is, ami sokak számára szinte nem is ismert, ilyen a duál – törvény megismerése, mely legalább annyira fontos, mint a karmikus feladatok összessége, ugyanis soha nem egy feladat miatt születünk le a fizikai síkra. Rámutatok a test – lélek – szellem kapcsolatára, mely még sok ember számára zavaros és érthetetlen.

Nagyon fontos dolog, hogy ez csak rövidített része a tanulmányoknak, nagyon sokat érdemes hozzáolvasni. Ehhez segítséget adok a honlapomon megtalálható és letölthető anyagokkal, ezek az anyagok a http://sbk.gportal.hu/ címen elérhetők, és folyamatosan bővülnek.

A tanítások nagy része a Szellemi Búvárok Pesti Egylete (1871) anyagaira épül, kiegészítve a szellemtudomány többi tanításaival.
Javasolt honlap ebben a témakörben: www.spiritualitas.hu web. oldal, ahol szintén letölthető szellemtani anyagok találhatók, tanítások, valamint az ajánlott szellemtani irodalom listája.

A szellemtani könyvek nagy része nem kapható üzletben, mert önköltségi áron kerülnek forgalomba (vagy még az alatt!), és nem akarjuk, hogy azok ne tudjanak hozzájutni kiknek fontos, így árban elérhetően kerülnek azoknak, akik valóban tanulni és fejlődni szeretnének. Akit esetleg érdekel nálam lehet érdeklődni.

Jelenleg nagyon sok szellemtani könyv ingyen elérhető, nálam lehet jelentkezni és elküldöm a listát!!

Elérhetőségeim:

Tel: +36-309-324-920
karsayyistvan@t-online.hu


Több száz előadásom megtalálható a youtuben, https://www.youtube.com/results?search_query=karsay+istv%C3%A1n

Nagyon fontos, hogy a változások korát éljük, és ezt mindenki lassan észreveszi a saját környezetében is, és erről már a 20. században is beszéltek a mediális közlések, és ehhez sok segítséget adtak, ez az írásom is ebben akar segíteni, eligazodni, sok mindent megmagyarázni.



Szeretettel:



Karsay István










Budapest, az ÚR 2009. éve.
Tartalomjegyzék


Felhasznált és ajánlott irodalom 3

A Teremtés története 4

A korszakváltás szellemi magyarázata, és a várható jövő 8

Szellemi szférák, égi lakóhelyünk 13

Csillagok felé. Élet a bolygóvilágban 17

Test – lélek – szellem kapcsolata, összefüggések. 21

Kegyelem törvényvilága 22

Karma törvénye 26

Duál –törvény 33

Megszállottság. Felismerése, védekezés és gyógyítás. 41

Élet a halál után. 44

Megoldások a mindennapi életünkben a szellemi felemelkedéshez 47

Megbocsátás fontossága. 48

Pozitív gondolkodás. 49

Ego és az ÉN illúziója 52

Kilenc napos karmaoldó program 55

Apró gondolatok 56

Makk István Gömbszimbolika könyvből részlet 57

Névtelen Szellem közlése a szellemvilágról 59

Korszakváltás – dimenzióváltás és megoldások 62

Segítség az utolsó időkre, Hegyibeszéd részlet. 66

Nagy vallások végső üzenete 69

Megvilágosodás 70

Utószó 72
Felhasznált (és ajánlott) irodalom.


Domokos László: A szellem élete
Makk István: Gömbszimbolika
Rudolf Steiner írásai.
Buddha tanításai.
Upanisadok.
Szellemi Búvárok Pesti Egylete tanulmányai
Kapcsolat Isten szellemvilágával (Johannes Greber)
Szellemek könyve (Allan Kardec)
Evangélium a spiritizmus megvilágításában (Allan Kardec)
Tanulmányok a spiritizmus köréből I-II. kötet (Grünhut Adolf)
Emánuel szellem nyilatkozatai
Szellem, erő, anyag
A kegyelem törvényvilága
Titkos tanítások I–III. kötet
Mai kor vallása
Duáltörvény
Kárma és kegyelem
Szférák
Az utolsó óra munkásaihoz I-IV. kötet
Névtelen szellem közleményei I-III. kötet
Ezoteriák I-II. kötet
Evangéliumi spiritizmus I-III.
Hit, remény, szeretet
Elszórt kalászok I-III. kötet
Mikor a lélek ünnepel
Misztériumok
Médiumi élmények
Elmélkedések könyve
Müller Péter
Szepes Mária
Emanuel Swedenborg
Szász Ilma tanulmányai
Reisinger János tanításai
Örökértékű igazságok 1988.
A hegyi beszéd szellemi magyarázata 1991.
Kiáltás az utolsó órában 1997.
Magyar Szellemkutatók Társasága (Cleveland). Zita médium közlései
Emmerich Anna Katalin Jézus krisztus kínszenvedése
Dr. Pataky Árpád
Kotányi Ottó
Kuklis Kálmán
Kuklis Ferenc
Váradi Tibor


És még hosszú a sor az elmúlt 10 év tanulmányaiból, és részemre érkezett szellemi - mediális közlésekből.

folyt. köv….

A Teremtés 1

A nagy robbanás, a Kozmosz keletkezése 15 milliárd évvel ezelőtt következett be.
A csillagászok távcsöveikkel 9 milliárd fényévre látnak el, számítások alapján jött ki visszaszámolva a 15 milliárd év, ami egyezik a szellemi közlésekkel is. Az - Ősbukás - kiszakadás az Őstisztaságú világrendből, mely csak messziről látszik óriásnak. Isten szemében csak egy apró bárányfelhő - a Szentírás szerint "elveszett egy", a 99 igaz között - a táguló Kozmosz.

A Kozmosz egyik legmélyebbre zuhant pontja a Föld.

Az Ősbukás rövid (nagyon rövid) szellemtani története:

Isten szellemeket teremtett 150 milliárd évvel ezelőtt, ők voltak az elsődteremtett szellemek, melyek duál - szellemek voltak, két részből álltak, adó és befogadó részből. (Jin és Jang, a mi nyelvezetünk szerint, vagy úgyis mondhatnánk lefordítva teljesen az értelmezési szintünkre, hogy férfi és nő, de ez igaziból nem fedi így a valóságot, mert a szellem adrügön, így nincs szüksége nemiségre.)

Ezeket a szellemeket a körforgás tartotta össze, és ez a körforgás a SZERETET energiája volt, ez összefogta a szellem két részét, ami így képezte az egységet.

A szellemek egyéni névvel és feladattal lettek az ÉLETRE hívva, és Isten szeretete járta át gyermekeit! Isten feladatot adott gyermekeinek, segített nekik ebben törvények megalkotásában, de annyira szerette őket, hogy szabad akarattal is felruházta őket, hatalmas teremtő erővel, és útjára bocsátotta gyermekeit. Gyermekei egy része letért az útról. Ennek a letérésnek törvényszerűen a szabad akarat is részese volt, mert hagyta a szellemet, hogy megtapasztaljon mindent, amit szeretne, így a tiltás ellenére a rosszat is. A teremtett elsőd szellemek egy része nem tartotta be a Törvényeket, ennek oka volt részint a kíváncsiság, de sajnos más szellemek ráhatása, megtévesztése is, így sajnos egy részük eltérve az isteni úttól egyre lejjebb süllyedt, belesűrűsödve fluidjaiba egyszerűen megdermedt a maga által létrehozott közegbe.
Isten egy darabig hagyta őket dermedésükben, majd felébresztette az alvó, pihenő szellemeket, melyek kényszerből, mint a börtönben aludtak hosszú évmilliárdokon keresztül, a saját maguk által létrehozott közegben. Ez volt az első "bukás", ellenszegülés Isten törvényének!

Isten, miután felébresztette szellem gyermekeit, elmondta újra a törvényeket, és azt, hogy miképpen kell élni, és lehetőséget adott gyermekeinek, hogy visszatérhessenek hozzá, de ugyanazon az úton, amelyen letértek, visszaszerezve erejüket, tudásukat.
A szellemek nagy része felismerte hibáját, és elindul visszafelé a teremtett világokon keresztül, melynek ők voltak a lefelé süllyedésükben a teremtői, és szép lassan visszatértek a "mennyekbe", Isten igaz országába, ahonnan lesüllyedtek! Ellenben a teremtett elsőd szellemek egy része, amikor fel lettek ébresztve hosszú "álmukból", még ezek után is ellenszegült Isten törvényének! Ez volt a legfontosabb, a második bukás! Ugyanis itt már tudatosan szegült ellen a szellemek egy része!

Ezek a szellemek lent maradtak büntetésből és a méltatlanságuk miatt a lenti világban, ami az akkori lesüllyedés szintjének megfelelt, és addig, míg nem érték el a megfelelő tisztulási folyamatot, nem jöhettek át Isten országába, a fenti szintekre. Sajnos nagy részük a mai napig is itt tartózkodik, őket hívja a szellemi nyelvezet ellenerőnek, ellentét erőnek, az emberek pedig Luciferi, Sátáni, Gonosz és Fekete erőnek!

Szép lassan a teremtett elsőd szellemek azon része, mely felismerte hibáját elindult vissza a hosszú úton, és szép lassan, évmilliárdokon keresztül visszatért a kiinduló ponthoz megerősödve tapasztalatban, a szeretet hatalmas erejével felismerve minden hibáját, és minden jót, és tudatosan kezdett el élni újra Isten országában!
S így lassan, minden megjavult, jó útra tért szellem visszatért Isten világába, a letért szellemek (ellenerők, sötét erők, sátáni vagy luciferi szellemek, elvek) viszont lent maradtak ebben a világban (szellemi nyelvezet szerint Napkörben).
A köztes világok kiürültek, melyek akkor jöttek létre, amikor a szellemek lassan egyre –egyre lejjebb csúsztak, és a végén már nem volt olyan szellem, akinek már ott lett volna a helye.

Pedig ezek a világok is paradicsomi világok voltak csodálatos élettérrel. Ekkor Isten gondolt egyet, és elhatározta, hogy ezeket a paradicsomi világokat benépesíti újabb, teremtett szellemekkel, akiknek feladatul tűzte ki, hogy mentsék meg a lent rekedt gyermekeit. Így a teremtett elsőd szellemek segítéségével közösen benépesítették a paradicsomi síkokat is a másodteremtés szellemeivel, melyek egy részét a teremtett elsőd szellemek, a másik részét Isten alkotta! Ettől nem lettek kevesebbek ezek a szellemek, ugyanakkor temető és életerővel bírtak, ezt csak azt bizonyította, hogy az elsőd teremtett szellemeknek is mekkora erejük volt!

És itt kezdődődik a Biblia teremtés története is, amikor a másodteremtett szellemek egyharmada is letért az isteni útról, és lesüllyedt a lenti szférák anyagába, és ugyanúgy belesűrűsödött az anyagba!
(a bukott szellemek elhagyták a paradicsomi világokat). Az Isteni szeretet felébresztette szellemeit egy idő után, amikor látta újra tehetetlenségüket, lehetőséget adott a felemelkedésre, törvényeket alkotott, melyek segítségével lehetőséget kaptak a másodteremtett szellemek a visszatérésre, karöltve a teremtett elsőd szellemekkel, akik annak idején nem követték társaik útját! És ennek már több milliárd éve! De Isten húzott egy határvonalat, és azt mondta, hogy kaptok időt, de amikor újra felelni kell tetteitekért, akkor már nincs bocsánat; kellő időt hagytam mindenkinek a megtérésre, a felismerésre, és aki az utolsó vizsgán nem felel meg, annak komoly, több milliárd évre kiható következménye lesz, és lesznek, akit meg fog semmisíteni!
Tévesen ezt hívják sokan „világvégének”, de helyesen korszakváltásnak kell nevezni.

Hat napkör alakult ki, a messiási sík az első napkörben helyezkedik el, a második napkör volt a paradicsomi sík, ide lettek teremtve a paradicsomi szellemek, a másodteremtés szellemei.
A harmadik napkörbe kerültek a szellemi „bukást” következményeként az ellenszegülő szellemek, akik annyira szétszakadtak később energiájuk alacsony rezgése miatt, hogy kialakult még három napkör, ahova érettségünk alapján kerültek, azaz rendeződtek a bukott szellemi lények, akikben a bűnös tulajdonságok voltak a mérvadók, a legutolsó napkörbe a szellemileg legszennyezettebb szellemek kerültek. Itt található a mi Kozmoszunk a Föld bolygóval együtt.

Szellembukásunk fő okai a gőg, harag, irigység, hazugság, düh, féltékenység megjelenése volt, nagyravágyás, és még hosszú a sor.. sajnos.

De mi is a BŰN? Mi a BŰN fogalma?
A bűn a törvénytelenség. „A törvény betöltése a szeretet” (Rm. 13:10) Nem Isten Törvényének betöltése az, ha csak egy valakit szeretünk, amint az sem, ha másokat szeretve mi magunk tönkremegyünk! A bűn a szeretettől való eltérés!

folyt. köv.

UI:

Az utolsó prófécia - GH Anon (Herczeg Gabriella), Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=AjDjIff20lA



Sokan jövendöltek már világvégét. Bár a legtöbb elmaradt ugyan abban a
formában amit jósoltak, amiben vártuk, amiként értelmeztük a jövendölést, de
most tagadhatatlanul globálisan benne vagyunk valami rendkívüli folyamatban.

GH Anon egy különleges médium, próféta, aki teljesen egyedi módon kapja az
égi világ üzeneteit. Kifejezetten a végidőkre kapott isteni információkat.
Tudható-e, hogy lesz-e katasztrófa, hogy megmarad-e az emberiség, vagy ismét
el kell pusztulnia ennek a civilizációnak is?

Megkapjuk-e az esetleges kipusztulásunk előtt a tiszta tanításokat, a
hiányzó információkat, a válaszokat, azokra a már annyiszor feltett
kérdésekre, mint például Isten, a teremtéstörténet, amelyekkel kapcsolatban
még mindig nincs egyértelmű bizonyosságunk.

Isten GH Anont választotta, hogy átadja a végső tanításokat az emberek
részére.

GH Anon - Herczeg Gabriella és Jakab István beszélgetése

Az emberi élet szent áldozata - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket, testvéreim! Tékozló fiak szegényes lakomáján a legalacsonyabb rendű étel mellett lakmározik a világ. Táplálkozik a bűn, a tévelygés, a gonosz elgondolás, a rosszhiszemű gyanúsítás és minden, amit a lélek önmagából ki tud vetni, amit eredményképpen fel tud mutatni, azt szürcsöli, azt csámcsogja, azt fogyasztja ki-ki a maga életével. Azt fogyasztja a világ, amit hosszú idők alatt felgyújtott szorgalmas hangyaként.
Emellett a lakoma mellett, melyet rongyos ruhákban ülnek végig, ott ül a sátán és az emberlelkekben tovább és tovább gyújtogatja a tüzet, hogy a fáradt lelkekben, akik már megelégelték a moslékot, a tévelygés eredményeivel elteltek, azoknak lelkében, akik már mindezeket megutálták: újra csak újra, tovább és tovább szítsa a gyűlölet lángját, az Isten elleni pártütést, hogy tovább szítsa azt a pokoli tüzet, amely megemészti az emberi életek virágját, szent áldozatát, amelyet be kellene mutatnia az Isten oltáránál.
Mert a ti életeteknek be kell mutatni azt az eredményt, amelyet, mint gyümölcsöt - mint érett gyümölcsöt - a mennyek asztalán az angyalok szolgálnak fel. Ezekben a gyümölcsökben benne kell lennie mindannak, amire a mennynek szüksége van, hogy azokat a gyümölcstermő fákat, akik ezt eredményképpen magukból kitermelték: az életre érdemesítsék. Nem arra a megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel megrakott életre, hanem mindezektől mentes olyan életre, amelyet a teremtés pillanatában az isteni szeretet az Ő teremtményeinek, mint osztályos részt nyújtott. Mindegyiknek külön-külön és az egésznek együttvéve. Igen. - Ezeket a gyümölcsöket kellene a földi életben kitermelnie minden egyes léleknek, amelyet oda kellene adnia a szeretet oltárára, az engedelmesség, a hűség oltárára, amellyel az ő Teremtőjének mintegy kötelezettségképpen kell, hogy szolgáljon. Mert ezekből a gyümölcsökből a teremtő Isten gazdag áldást hint szét a teremtettségben.
De minden esetre kell, hogy ezek a termések az isteni törvényen, mint egy szűrön keresztüljutva az Isten szent törvényében, mint az igaznak, a jónak, az Isten elgondolásának megfelelőek legyenek. És ehelyett mit cselekszik az ember? Ahelyett, hogy az Isten boldogító törvényében képezné ki magát, és folyton folyvást önmagából magasabb rendű törvényt igyekezne formálni, ehelyett hallgat a csábító sátáni hangra, mely alacsony rendű, rossz természetében újra és újra megszólal. Hogyha pedig a csábításnak a lélek nem enged, követelőző erőszakosságával igyekszik betörni a rabszolgát jármába, hogy az ne az isteni jót és igazat, hanem a sátáni gonoszt szolgálja, azért, hogy a Földön a megpróbáltatás világában az Isten uralmát megdöntse, s helyébe a maga uralmát állítsa fel, s hogy ebben az uralomban ő dacolhasson az Istennel, mindenek Teremtőjével.
Nem látja az emberiség, nem veszi észre, hogy bármennyit halad előre a gonoszban, bármennyire ellenszegül az Isten szent törvényének, nemhogy boldogabb, nemhogy megelégedettebb, nemhogy jobb lenne az élete, hanem folyton-folyvást nagyobb szenvedéseket, nagyobb gyötrelmeket kell átéreznie és a sátán nem szűnik Isten ellen izgatni ezeket a szenvedő és gyötrődő lelkeket. A sátán nem szűnik meg a jót és igazat ócsárolni és helyébe a maga alacsonyrendű, kárhozatra kitaszított elveit magasztalni az emberek előtt. Ez ellen a rabszolgaságba süllyedt emberi lélek nem tehet semmit, mert amikor ott van a kezében és a szeme előtt eleibe adva a szeretet és a gyűlölet: a gyűlöletet választja, és a szeretet elveti. S amikor eléjük van adva az igazság: helyette a hazugságot választják és azt cselekszik.

Összeállítota: Bíró László



A csatolt anyagok listája:


Az emberi élet szent áldozata
Adai közlés - Legyetek Isten követői
Spiritiszták, nagyon vigyázzatok
Tanítás a kómás állapotról
Utolsó idők előestéje van
HANG - Kislányom beteg
Vigyázzatok a nyelvetekre



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq1DO1Qp_tCPk70Obg?e=pd9HPL
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=yPB9KkMVSJk&list=PLxGxor4f0-UO5B35U0XSX7OoE-1ylKDoJ
Misztériumok_Különös élmények és jelenségek Eszer médium útján –
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=pU7AxPwfXrI
A legszebb emberi vonások – Az előítéletmentesség – Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=EdR9RzHl9NE
Reisinger János – A megpróbáltatásokról - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=Hg1huplG1tc&t=279s
A szeretet könyve - Filmdráma

Teremtés 2. rész

Most nézzük meg egy másik megközelítésben a Teremtést:

Az első teremtés lényei, vagyis az elsődszellemek (angyalok) között sok olyan akadt, aki az erő és a hatalom teljében érezvén magát, megszédült saját dicsőségétől. Az ótestamentum, mint Istenhez legközelebb álló szellemnek, a világosság hordozójának (lux fero) Lucifert nevezi, de akinek lelkébe belopódzott a gőg és démonná tevé. (Ésa. 14 12-14.) Ez igazság! Egy gondolat lopódzott az elsődökbe s ez a gondolat a gőg volt! A gondolat, Istennel egyenlővé lenni, a törvényekkel szembeszállni, új mozgási irányt kezdeni, kettősségükből kilépve istenként egyedül képezni "én"-t és önállóan alkotni! Csekélyebbet nem láttak maguk alatt, ők voltak az alkotás legkitűnőbbjei és előttük az ő változhatatlan, hasonlíthatatlan egyéniségével, egyedül csak az Isten állt. Ők Isten visszfénye lévén, követniük kellett volna Isten törvényeit. Jelességük közepette azonban előállt a túlzás, a gőg, az Istennel egyenlővé lenni akarás törekvése. Így nyert a rossz életet, vagyis tért.
Ez az ellentéteszme, a bűn keletkezése.
Isten szabad akaratot adott az elsődöknek és ezáltal lehetővé vált az ellenszegülés, amivel szembeni bármily közvetlen fellépés a már megkapott akaratszabadság módosulását jelentette volna, így az el is maradt. Az ellenszegülőket azonban nem követte valamennyi elsőd.
Voltak olyanok is, akik a törvényes rotációt követve hűek maradtak Istenhez és önmagukhoz. A hű elsődök az ő delejes áramukat, erejüket a maga őstisztaságában megtartották, míg az ellenszegülők ereje a változhatatlannal való összeütközésben megtorpant, eloszlott és tájékozatlanul álltak abban a nagy káoszban, melyet ellenszegülésükkel maguk körül csináltak.

Az ellenszegülők és a tőlük származott káosz, Isten kegyelmi akaratából bevonatott a természet fejlesztő törvényeibe, a hü elsődök közreműködésével pedig létrejött az első bukott-világ fokozat. Ennek világtestein - az első napokon és azok bolygóin - új élet kezdődött a bukottak számára. Meg volt adva nékik a mód a megtérésre, de szabad akaratuknál fogva meg volt hagyva a mélyebbre süllyedés lehetősége is. Voltak, akik megtérvén visszamehettek az ősnapokba, de sajnos akadtak olyanok is, akik az ellenszegülésben itt sem álltak meg. Ezek tűzkarikákban kivettetvén, egy második világfokozat anyagául szolgáltak, ahol a keményebb természettörvények alkotta mostohább viszonyok voltak hivatva őket észre téríteni. És így tovább hatszoros bukáson át hat világfokozat alkottatott az ellenszegülés megfékezésére. Földünk a hatodik világfokozat egyik naprendszerének bolygója,

A bukott elsődök az ellenszegülésben levének kitűnővé, azokká lettek, akiket mi gonosz szellemeknek démonoknak nevezünk. Amilyen tökéletesek voltak a hű elsődök a törvényben és jóban, épp olyan tökéletesek voltak az ellenszegülők a gonoszságban és az ellentétben. Ők buktatni, felülmúlni, törvényt kényszeríteni akartak.

Az ellenszegülés a természet törvényeiben nem maradhatott többé gépiesen lekötve, hanem törvényesen lett kényszerítve, szellemileg megzabolázva azzal, hogy Isten kimondta a kegyelem szavát! Amit Ő teremtett, ami belőle és a mindenségből származott, s bár önakaratúlag fajult is el, megsemmisíteni nem akarta, hanem az ellenállók számára kegyesen és következetesen meghozta az engesztelés törvényeit, hogy általa azok önmaguktól működve és magukat fejlesztve tisztulhassanak.

A hű elsődök közül lettek kiküldve a különféle világfokozatok naprendszereinek vezérszellemei, a Messiások. Mivel azonban a Messiások és a démonok között áthidalhatatlan űr tátongott, szükség volt egy öntudatos békítő izülékre. Ezt az összekötő izüléket Isten az embrió-szellemek (Ádám-Évák) teremtésével hozta létre.Az elsődök Istenhez, míg az embrió-szellemek a Messiásokhoz voltak hasonlók, kiknek tökéletességi foka ő előttük mint elérendő cél lebegett s erre nézve az embrió-szellemek az elsődökével egyenlő képződési szellemi adománnyal és eszközzel lettek felruházva.

Ők tehát ősvilágossági születésük ellenére az oktatást és képződést az ősnapokban az elsődöktől, míg az elsődök ugyanezeket az ősvilágosságban Istentől nyerték. Ennyi a különbség az első és másod-teremtés között. Az embrió-szellemek öntudatra ébredésükkor már tudatával bírtak annak hogy ellenszegülő szellemek vannak s hogy megkísértést kellene legyőzniük ott, ahová aztán rendeltetésük betöltéseként vitettek, nevezetesen a paradicsomokba. Ezek nem mások, mint azok a helyek, ahonnan a bukott elsődök egy része bűnbánóan visszatért az ősnapokba, illetve másik részük pedig - mivel a kegyelmi törvény általi ébresztés után sem volt hajlandó a megtérésre, főhajtásra - a rend újabb megzavarásának elhárítása érdekében - innen erő-anyagjukkal együtt kidobattak alacsonyabb szintű helyeken (a másodrendű napokon) történő fejlődésre.

Az első bukás helyei kiürültek és alkalmassá váltak a másod-embrió teremtmények befogadására, amit így lehet összehasonlítani Mózes paradicsomával:

Ádám és Éva a kettős szellemek (duálok: isteni szikra, gondolat /1/ + életprincípium /2/ = duálszellem /3/) képe. Olyanok, mint egy háromszög, mely alapjában véve egy /▲/, de a szakítás, mármint a személyes bukás által két egyessé lesz / /, illetve lett mind a bukott elsőd-, mind a másod- teremtmények esetében.


UI:

Kísértet filmben
https://player.hu/kult/james-may-show-kisertet?fbclid=IwAR2M99fq_PEbv0uHMoNqqOnUjKjAL2E7QRAwwz9dXWkwGMgZqd4f2fR9sGA


Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek.
https://www.youtube.com/watch?v=jK_pWB27IWY

Ha a megbocsátást választjuk, lemondva a jogos neheztelés és harag mámorító ízéről, ezzel kikapcsolunk minden ehhez társuló gondolatot és sérelmet, valamint ezek többszöri elemzését és emlékezetünkben való tárolását is megszüntetjük.
~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 110. oldal ~

Megbocsátás tanításaim. Karsay István

https://www.youtube.com/watch?v=Nhko7nA0MQY&t=10s

https://www.youtube.com/watch?v=5G2kOE5DdkQ

https://www.youtube.com/watch?v=xcfrdD4pR_w&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=AtljaenvliQ

• Bibliai idézet
• Vezető szellem gondolatai
• Egyetemes lélek erő és az emberi lélek erő hasonlósága és kapcsolódása, hogyan kapcsolódhat a jövőben össze?
• Idézet: "Ahoz,hogy tud tégy úgy mintha tudnád. A nem tudot, nem válik tudattá az imitálással...Ha nem rendelkezel valamivel, tégy úgy mintha rendelkeznél vele és magadhoz fogod vonzani " - pozitív hozzá állás és önbizalom
• A szeretet és a félelem kapcsolódása egymáshoz
• Idézet: "A magasabbra jutottnak vissza kell térnie alacsonyabbra, hogy ujra átélje a felemelkedés élvezetét" - Miért szükséges ezt folyton átélni?
• Az Evangéliumi spiritizmus jövője
• Záró ima

Teremtés 3. rész


Még közelebbről:
Az embrió-szellemek a bukott elsődök létéről tudomással bírtak és képletesen ez az ismeret, a tudás fája. Angyalok (főleg a bukott, de visszafordult) elsődök jöttek hozzájuk és lettek az ő védőszellemeik. Itt nincsenek vadállatok, se mérges növények és tavaszuk örök volt. Lakóik nem ismerték sem a halált, sem a bűnt, tökéletességük felé az út előttük nyitva állt.

Ezen békés természet közepette azonban, - amint az alsó világokba tekintettek - észrevették az ellenszegülő szellemeket. Azokban rejlett a tilalom, ez volt a tiltott gyümölcs.
Aminthogy betekintésük volt a Messiásokhoz a felső világokba, (élet fája) éppen úgy volt betekintésük az alsó világokba is (a jó és gonosz tudásának fája) és pedig a tilalom tudásával. Világosságot, életet, oktatást felülről nyertek; míglen a megpróbáltatás alulról jött.

Az embrió-szellemek gyermekkorukból az érett ifjúságba a nélkül mentek át, hogy hibáztak volna. Teljes fejlődésükben voltak az ő szellemeik. Dicső fejlődésnek indulva engedelmesen rotáltak (haladtak) törvényeikkel és világaikkal együtt. Ott álltak Isten és az ellenszegülők között. A kettős-szeretet kifejezését önmagukban bírták. Szellemi szeretetben és ölelésben kellett, hogy az oda jövő embrió-szellemek szülei, vagy jobban mondva: fluidba öltöztetői legyenek, ami küldetésük volt, ezekké kellett volna válniuk, de hátráltatóan lépett közbe az ellenszegülők befolyása és a bukás.

A tiszta szellemek megjelenése dühbe hozta a démonokat - rádöbbentek a természettörvénnyel szemben kifejtett ellenállásuk tehetetlenségére, alkotási képességük tökéletlenségére. A paradicsomi tiszta szellemek megjelenése megszégyenítette és elöntötte őket irigységgel.

Az uralkodó természettörvény és amazok tiszta fluidja ugyanis számukra áthághatatlan akadályt képezett, és nem engedte meg, hogy a paradicsomokba betörjenek; elkövettek hát mindent, ami csak az ő szabad akaratuktól ellenszegülő értelmiségüktől és behízelgő érzékiségüktől kitelt, hogy amazok kíváncsiságát keltsék föl s ezáltal az ellenszegülés megízlelésére vágyat ébresszenek bennük. Sajnos, ez részben sikerült is nekik. Az embrió-szellemek egy része lépre ment s kivettetvén a paradicsomi világokból, a bukott elsődök sorsára jutottak, vagyis ők alsó világokba kerültek. Földünk a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb fokozatú világtestek egyike.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a spiritizmus nagyon is számol a bűnesettel és tudja, mi az igazi ok, de azt is érthetőnek találja, hogy Mózes, tekintve az ő kortársainak értelmi fejletlenségét, nem is adhatott volna a föld és emberei származásáról másmilyen tájékoztatást, mint aminőt könyvében írva találunk.

Ha ugyanis úgy írta volna meg, mint ahogyan az a "Szellem, erő, anyag"-ban olvasható, ki értette volna meg? Hiszen ekkor a földet általánosan valami nagy sík korongnak tartották, és azt hitték, hogy a nap jár-kél az álló föld felett! A csillagokról meg azt gondolták, hogy azok csupán a földfeletti égboltozat ékesítésére való csecse-becsék.


"...minden, ami rajtunk kívül van, idegen nekünk; csak amit ismerünk, amit tudunk, amit érzünk, az a miénk. Mert hiába van a legnagyobb szépség, ha mi vakok vagyunk, nem gyönyörködhetik a lelkünk benne, ha benne élünk is. Hiába járunk a tavasz illatos virágai között, ha a szaglásunk tompa, nem élvezhetjük az illatot."

UI:

Kérdések és tanítások Gizi médium által
https://www.youtube.com/watch?v=VXouduUdFhg

00:00 Vezető szellem gondolatai
8:23 Tanács kérés a kérdések feltevéséhez
17:13 A rossz kisugárzású tárgyak,épületek hatásai
27:58 A magyarsag feladatai es a balsors okai
39:57 A kis én és a felsöbbrendű én találkozása-kapcsolata
50:00 Pátkay Pál gondolatai
01:00:00 Záró ima

https://www.youtube.com/watch?v=Mf58M--Jn_4

00:00 Eszter könyve 4 rész
06:02 Névtelen Szellem válaszol a kérdésekre
10:34 Az ellentétes és a hasonló lelkületű emberek vonzalmáról
14:50 Tamás evangéliumának keletkezéséről,fontosságáról,hitelességéről
19:59 Lélek vándorlás , lehetséges e emberből állatba vissza születni?
27:08 A delfinekről
31:33 Szükség esetén le születhetnek-e a Földre más bolygóról jövő magasabb szellemek?
33:23 Mesterséges nem megváltoztatás okai
36:23 A szürke zonából kisegített szellemek esetleges elakadásainak megoldása
42:10 Többszöri inkarnálódás ugyanabba a népcsoportba
46:36 Az ember által készített elektronikai berendezések kisugárzásainak szennyezése és ezek terjedésének határai
51:30 A szellem nehézségei a Földön, a hozott eszme kibontásában, megélésében
55:07 A fény pozitiv értelmezése és a "fényhozó Lucifer" közti különbség tétel
58:56 Megoldások ima elakadásoknál
01:11:50 Eszter médium
01:22:18 Záró ima


A szellem igazi otthona a világmindenség 2/2
Részlet az 2001.02.20-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem

TSZ.: Soha senkit nem küldenek, soha senkinek nem parancsolnak, nem mondják, hogy kell. Felhívják a figyelmét: nem gondoltál még esetleg arra, hogy ott jobb lenne?! A másik pedig a következő, amit még nem beszéltünk meg, és ami mégis ide tartozik!
Ez pedig, amikor azt mondjátok, hogy a szellemnek a Mindenség a hazája! Egyúttal bele tartozik az is, hogy akárhány példányban pontosan ugyanott, úgy, ott tud lenni! És ezt nagyon jól tudjátok, ezt nem kell bizonygatni! Csak emberileg úgy van ez elképzelve, hogy magából kiszed, és ideküld és odaküld. Nem így van, nem darabolódik szét! Ez csak olyan teljesen földi és anyagi elképzeléssel jár.
Nem, teljes egészében, és teljes értékében ugyanígy itt van, ott van, amott van, ebben a testi kivetítésben, abban a testi kivetítésben, abban a világban, ezen földi körülmények között pontosan ugyanaz az egyetlenegy összefogott, egybefüggő, szétbonthatatlan szellemi egység! Ez az, amit emberileg nem lehet érzékelhetően átadni, csak megemlíteni! Amit hol ilyen, hol olyan szavakkal fejez ki egy-egy szellemi közlő, mert rákényszerül, és mindig olyan szavakkal, amelyet éppen felhasználtatni tud!

Ez nem azt jelenti, hogy homlokegyenest ellenkező, vagy ellentétes szétdaraboltságról van szó, a magyarázat nem ez. Valami sokkal hatalmasabb, sokkal fenségesebb, sokkal egységesebb dolog az, ami ezt a széthullottságot, vagy szétdaraboltságot, kiküldöttséget jelenti! Még valami szükséges ehhez? Nagyon nehéz lenne, akár még egy mondattal is többet mondanom!
KV.: Akkor csak annyit, hogy amit elmondtál, abból magától értetődik, hogy akkor egyszerre, egyidőben több világokon, tehát nemcsak egy világon belül, hanem egyszerre több világon is...
TSZ.: Lehetséges! Ha úgy ítéli, csak itt ebben a naprendszerben, egy időben csak a Földön van mondjuk tíz testesülése, ugyanakkor ebben a naprendszerben valamely más bolygón van másik jó néhány, és egy másik naprendszerben is van egy-kettő. Mert mind ezeknek az egybevetett tanulsága, egybevetése, ami az itteni tíz által teljes árnyalt¬sággal megszerez, hozzá kiegészítés mondjuk a Jupiterről, vagy a Vénuszról, és ugyanakkor elmegy más csillagrendszerekbe, a Plejádokra, amit annyiszor említenek.
Ezeknek az összehasonlításával alakíthat ki egy olyan egységet magának, amelyre szüksége van. Ha nem lenne ott, ha nem küldte volna ki magát oda, akkor csak itt egy rész, ott egy rész len¬ne, de nem tudná ezt a szintézist, ezt az összefüggést igazán helyesen és teljesen, vagy csak későbben elintézni!
Az egyidejűbe, ami egy nagyon veszedelmes szó, ne menjünk bele, mindenütt van egy idő! Ha egyidőben ezeket az összehasonlításokat sokkal tartalmasabban és jobban létre tudja hozni és megvalósítani, akkor miért csak a földi körülmények között legyen lekötve?! Óriási dolog a Föld porából eszközül valamit kiemelni, de ki tudja azt, hogy másutt, egy magasabb szempontú összehasonlítással egészen másképp látja, és másképp hasznosítja! Ezek szellemi dolgok, bízzuk rájuk!
KV.: Igen, ezek azok a csodálatos dolgok, amire azt mondják Tanítóink, - innen is, odaátról is - hogy ezek már kozmikus méretek! Az ember számára felfoghatatlan! Nemcsak mint méret, hanem igazságok, kozmikus tanítások.
TSZ.: Összefüggések vannak, hihetetlen tömegű összefüggések! Hogyha azt mondtam, hogy a szellem hazája a Mindenség, akkor annak minden lehetősége, minden felhasználható apró eszköze úgyszintén, és akkor még nem tettem hozzá azt, ami a leghatalmasabb, és ami ebből kifejlő tapasztalatszerzés, a szellemi egység, amit olyan könnyedén lehet mondani.
Felfogni, hogy mit jelent a szellemi egység, csak egy parányit említettem meg az ún. őrizőkkel kapcsolatban, minden ilyen tapasztalatnak az összevont egysége és kicserélése, egymásnak adása, és természetes módon abba olvasztása! Ezt nevezitek kozmikus dolgoknak, amelyhez lassan el fogunk jutni, mert ismereteket kell szerezni még ember voltban is, mert ha nagyon sok ún. kozmikus dolgot nem értetek meg, csak egy kicsit alapfokon is, nem értitek meg önmagatokat! Erre szükség van, és egyre inkább szükség lesz, de még nem tartotok ott, hogy ezzel foglalkozzatok, de megé¬ritek!
KV.: Óh, köszönjük! Beleszédül az ember ezekbe a nagyságrendekbe
TSZ.: Ne szédüljetek, mert akkor elestek!)
KV.: Megint tetten értük azt a sokszor elmondott fogalmat és igazságot, hogy még földi viszonylatban is csodálatos dolog testvéreknek lenni, de itt sokszor elhangzott, és ezt valljuk és hisszük, hogy a szellemi testvériség százszor több! Amit most elmondtál, azt is tettenértük, hogyha egyszerre több helyen ugyanannak a szellemnek testetöltött, bár nem is tudom, hogy az testöltés-e…
TSZ.: Nem biztos, hogy annak nevezhető!
KV.: Tehát egyszerre több kiküldött, tapasztalatszerző része munkálkodik, akkor valóban a szellemi testvériség itt tökéletesen érthető!
TSZ.: Talán a tapasztalatszerzéshez még hozzátennék egy másik kifejezést, ami rokonítható! A megtekintés! Nem olyan nagyon biztos, hogy az a fajta tapasztalatszerzés, amelyet itt földi körülmények között most már kezdtek egy kicsit jobban érteni, hogy az teljesen azonos mondjuk egy másik körülmény között, inkább megtekintése és beérlelése, megismerése a dolgoknak. De talán ne menjünk annyira bele, mert itt úgyszintén összefüggések vannak, sokkal tágasabb és sokkal szélesebb körű a szellem számára megszerezhető, és az általa igényelt és meghatározott módszer, mint hogyha csak egy hasonlóhoz lehetne kötni! Nektek itt most egy másfajta megtapasztalású sorrend és módozat van.
KV.: Így van! Csak olyan csodálatos dolog azt tudni, hogy szellemtestvéreink vannak a világmindenségben mindenütt, akik szó szerint is szellemtestvérek, mert egy szellemtől kiküldöttek, de maga a szellemi testvériség is! Szóval többszörösen! Ezt megint nem tudjuk kifejezni emberi szavakkal, ne is menjünk bele!
TSZ.: De kifejezi azt, amit fel tudtok fogni és értelmezni vele, ez nagyon fontos! Legalább alapvetően egy nagyon jól és világosan áttekinthető fogalmatok legyen belőle!

szemlézte: Bíró László

Névtelen Szellem

Korszakváltás, világvége mítosz magyarázata.
A FÖLD sorsa:

A János Jelenések elég szépen beszámolnak a Föld várható sorsáról, a változások sorrendéjéről.
A Bibliában minden segítséget megtalálunk sorsunk legjobb alakulásához, ilyen a legszebb rész, a Hegyibeszéd tanítása is, és az intelmek a különböző Gyülekezetekhez, ami az emberiség rossz tulajdonságait célozza meg.

Nézzük röviden, hogy mi fog történni?

A „pontos időt az Atya tudja egyedül”, így minden időpont az emberi gondolatok műve mindenféle következtetésekkel. Annyit tudunk, hogy a változások már Jézus megjelenése előtt elkezdődtek, de a vége felé lesznek nagyon látványosak, észrevehetőek.
A szerető atya nagyon sok időt adott gyermekeinek a megjavuláshoz, de elhatározta, hogy azokat a gyermekeit, akik nem tudnak megfelelő Isteni Törvények szerint élni, különválassza a tanulni vágyó fejlődő szellemtestvéreitől. Ezt hívja a vallás hibásan „végítéletnek”, a Föld pusztulásának!
(A világvége érdeklődés hiányában elmarad J)

A lelkek érettségüknek megfelelően szellemi szférákban tartózkodnak, amikor nincsenek a fizikai testben. A szellemi szférák hét különböző fejlettségű részből állnak, az első részben a kimondottan gonosztevők, gyilkosok, bűnöző hajlamú lelkek tartózkodnak, de itt vannak az öngyilkosok is.
A második szféra felépítése hasonló a fizikai világ felépítéséhez, ebben a szférában tartózkodik az emberiség 80%-a. A harmadik szférában már a fejlett szellemek tartózkodnak, és az első szférából még kötelező a testetöltés.

A negyedik szférától felfelé már a nagyon fejlett lelkek tartózkodnak a szférákban, én onnan segítésként, önálló vállalásként születnek vissza a lelkek. A hetedik szférából már a paradicsomi világba távoznak a lelkek.

A földi síkon tartózkodnak az ellenerők, melyek a Föld anyagából el lesznek távolítva teljesen, a Föld megtisztul az ellenerős, sötét lelkektől. Ezek kidobódnak a Föld anyagából tűzhányók és egyéb természeti jelenségek következményeként. A sötét szellemi erők egy külső körre kerülnek száműzetésre, sorsukra még gondolni is szörnyű!

Az 1-es szférában tartózkodó lelkek követik őket, az ő sorsuk is ugyanaz lesz, mert alkalmatlannak bizonyultak a megtérésre, az Isteni Törvények befogadására, megélésre.
A Föld komolyabb – hirtelen bekövetkezendő – átváltozásakor a 3. szféra lakói mély álomba merülnek, és onnan Isten kegyelme ébreszti fel őket a változások után, és ők visszaköltöznek a megtisztult földre, itt fognak újra testetölteni. A Föld mellett kialakul majd egy kisbolygó, és erre a bolygóra lesznek száműzve a 2. szféra megpecsételt lelkei.(vagy egy meglévő bolygóra elkülönítve) Miután a Föld emberi lakosságának a 80%-a ide tartozik, sokan nem fognak még erre a kisbolygóra se eljutni, hanem száműzve lesznek a sötét erővel együtt a külső körre. (nagy valószínűséggel egy alacsonyabb szintű Napkör (Kozmosz) fog számukra létrejönni, ami sokkal rosszabb, mint a mostani 1. szféra, amit „pokolnak” is nevezünk.

Most folyik az emberek „megpecsételése”, ami azt jelenti, hogy nagy próbák elé vannak állítva a földi emberek, amikor is szint kell vallani önmagukról, tetteikről, felerősítik a belső – rejtett tulajdonságaikat, és ezzel megmutatják igazi Énjüket a külvilág, és a szellemi vezetők felé. Most a gonosz erő szabadjára van engedve szándékosan, mert aki ilyen körülmények között is helyt tud állni, az méltó arra, hogy „megpecsételtessék”, és megmeneküljön.
A szellemi segítők most azon dolgoznak, hogy az IDŐPONTOT kitolják, és minél több lelket megmentsenek!

Sajnos nagyon szörnyű emberi életek (és lelkek) estében statisztikáról beszélni, de meg kell tennem:

100 emberből 25 ember biztosan megmenekül. Most a többiek megmentéséért megy a harc, ami levetítve a statisztikában azt jelenti, hogy még kb. 8 emberi lélek megmenthető 100 emberből, vagy esetleg szerencsés esetben kicsit több!
Most erről szólnak napjaink történései! És erről szólnak a szellemi tanítások, sok lélek magas szintről ideszületett közénk, hogy segítsen rokonainak, barátainak, testvéreinek.
Az 1. szféra lakói szintén a külső sötétségre lesznek száműzve (Hetedik napkör) több milliárd évre!

folyt. köv..

UI:

A jó és a szép festője – Elisabeth Bauerstein-Wildbolz – teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=KGq-RjnbOLU

A Föld jövője 1/3:

A Föld szellemi tisztulása után, miután helyreállt minden természeti működés az anyagi világban, a 3. szféra felébresztett lelkei testetöltenek a Földön, és elkezdik további munkájukat. Ez lesz a Biblia szerinti ezer éves béke (szellemi ezer év, ami nem azonos a fizikai sík ezer évével) időszaka. Ami régen az 1-es szféra volt, annak a helyét most átveszi a mennyei 4. szféra, így a földön dolgozó lelkek ebbe a szférába mennek át a fizikai test halála után, és onnan fognak visszaszületni, és fejlődni tovább a megtisztult Földre.
A 2.szféra megpecsételt lelkei akik megmenekültek, ezt az időszakot egy másik bolygón töltik, és ott fejlődnek tovább, és szenvednek törvényszerűen, de még így jobban jártak, mint a többi testvérük, akik száműzve lettek a hetedik kialakuló napkörbe!

Az ezer év letelte után (itt nem földi ezer évről lesz szó!) a bolygón élő lelkek lehetőséget kapnak, hogy a Földre szülessenek vissza, és tovább fejlődjenek magasabb szintű testvéreik között. A Biblia szerinti a „Sátán eloldatik fogságából” időszak fog következni, ami szintén hosszabb időszakig fog tartani. Itt gyakorlatilag a sátáni elvekkel szennyezett szellemi lények azok, akik gondolataikkal, tetteikkel újra jelen lesznek a földön egy újabb megpróbáltatás céljából, és egyben próbára teszik a fizikai síkon élő szellemi lényeket tisztaságukban.

Ezután lesz egy a mostanihoz hasonló, újabb nagy megmérettetés. És aki ezen a vizsgán nem megy át, az követi azokat a testvéreket, akik a sötét erőkkel együtt száműzve lettek a hetedik napkörbe, mert így ők se méltók, hogy visszatérjenek az Atya világába, mert évmilliárdok alatt képtelenek voltak a megjavulásra!
És itt beszéljünk azokról, akik nem lesznek a Kozmoszunk lakói!
Azok a szellemi lények, akik ki lesznek dobatva a hatodik napkörből átkerülnek a hetedik napkörbe, ahol geológiai szférákba kerülnek, erőik le lesznek kötve az anyagba, és onnan fogják újra elölről kezdeni. A Földön sokan még a testetöltés állapotáig se jutottak el, erőik le vannak kötve a föld anyagában, és az anyag – miután megemelkedik a rezgése – kidobja magából a bűnnel szennyezett erőket. Látványosan tűzhányók alakjában távoznak az erők a forró láva, gázok alakjában. Szellemi közlések szerint olyan helyeken is lesznek tűzhányók, ahol eddig még soha se volt. Pár éve a föld összes tűzhányója egyszerre működött. Az utolsó időszakba a Tsunami óta lépett be a Föld, ez a végső fázis, és 2030 – 2050 között fog globálisan kiterjeszkedni. A Kegyelmi időszak sokak számára már lejárt, és utolsó életüket töltik a fizikai síkon!
Isten soha meg nem semmisíti a Belőle való életet! Szellem nem semmisülhet meg! Az állapotváltozás más. Az anyagi test halála nem a kegyetlen eltörlése valaminek, hanem felszámolása egy olyan helyzetnek, melytől már nem várható jó eredmény. Elérkezett a szükséges átalakítás ideje, hogy utána létrejöjjön a jobb, mely elvárható. Ez a lényege ennek! Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az Utolsó Idők bekövetkeztéről. Lázas igyekezettel folyik az ˝Elszórt kalászok˝ begyűjtése a földi ˝mezőkről,˝ mert sürgető! Az ember látszatos világában nem tudható, hogy szellemileg ki milyen fokozaton van, éjszakai szellemi helyzetében mit tanul, milyen állapotú, miközben nappal még mindig birkózik sokféle hibájával. Minden világtest, a rajta lévő Természettel együtt, egy bizonyos időre megérik. Az elért eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak. Megadatik a kiteljesedés ideje, hogy beérjen mindaz, ami benne van. Akik eddig a fordulópontig sem termelik ki magukból azokat az értékeket, melyek a szférakörükben elvárhatók, alábbszállnak, és nem kapnak lehetőséget a földi megjelenésre. A haladás mindig egy bizonyos időhöz van kapcsolva, melyben minden rendelkezésre áll, hogy az azon a világon élők végrehajthassák a kitűzött feladataikat.
Ha ez nem ment végbe, ennek oka felméretik, az elért eredményekkel, ill. hiányokkal együtt.
A fejlődési turnusok különböző hosszúak az egyes világokon, mert mások a lehetőségek és a bennük munkálkodók is. Semmi sem egyforma mindenütt, az egészet a Fejlődés-törvény intézi aprólékosan, különböző módszerekkel, a cél azonban azonos: a tökéletesedés előbbre vitele.
Amely ˝világ” ideje lejár, nagyobb lendülettel kezdődik a számbavétel: mire érett meg az a világ, az eredmény és az idő mérlegében mennyi valósult meg az elérhetőkből, ki hol tart az érés-folyamatában. Az együttes az egyedekből áll, tehát részletes felmérés szükséges. A számbavétel átmeneti ideje lehetőség az adott világon élők számára: tud-e még valamit tenni a maga és mások számára, a világa érdekében. Van egy bizonyos ˝mérce,˝ melyen alul nem, de felül már lehetséges a továbblépés azoktól, akik már semmiképpen nem érnek el valami jót, megálltak, sőt visszaléptek a saját fejlődésútjukon. Az eredmények alapján következhet minden további fejlődés-munka.
Az isteni életáramok szellemcsoportokat ébresztenek életre a halálos dermedtségükből, hogy lehetőséget kapjanak a Természet-törvény által előzőleg már fellazított állapotukból való kilépésre. Ha ez nem következik be velük és általuk, elölről kell kezdeniük ugyanezt, de már keményebb körülmények szorításában. A plusz életáramok kivonulnak belőlük és ők visszarendeződnek a korábbi szintjükre, mert nem gyűjtöttek eleget a jobb körülmények közötti fennmaradásukhoz. Ez áll most a Földre és lakóinak szellemcsoportjára is. Akiknél ez a visszaminősítés megtörténik, azok bizony végítéletként élik meg, bár nem az! Rájuk nézve sincs vég, csak a javulásuk később következik be. A pusztulás csak azon állapotokra vonatkozik, melyek a továbbiakban alkalmatlanok a jó eredmények elérésére. Ezek valóban lezárulnak, pusztulnak.
folyt. köv…

UI:

Tanítások a végső időkről
https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!5844&ithint=file%2cdocx&authkey=!ALdfctf2Ru3oxj0

Mindennek következménye van - Felvezetés
Zita médium által 2010. január 24.

Abból kell kiindulni, hogy minden, ami a világmindenségben és így a földön is végbemegy, az a teremtő Isten tudtával, de nem mindig az ő akaratából történik. Sőt az ilyen világokon, mint a Föld, többnyire és legtöbbször nem az ő akaratából történnek meg dolgok, mert a bukott teremtmények, így az emberek is, a maguk akaratát igyekeznek mindenáron kivitelezni és megvalósítani. Ugyanakkor, mivel bűnnel terheltek és bizonyos szabad akarattal rendelkeznek, ezért a bűn állapotában nem a jót, nem a helyeset kívánják megvalósítani, hanem mindig azt, ami bennük van. Így sok minden megtörténik, aminek nem szabadna megtörténni, aminek pedig feltétlenül meg kellene történnie, az nem történik meg.
A teremtő Isten nem robotokat teremtett, hanem mint tudjátok, szabad akarattal rendelkező lényeket. A szabad akarattal a legalsóbb, legalacsonyabb világokon élők is bírnak, bár bizonyos fokig a bűnbeesésük, tévedésük és a tévelygésük következtében korlátozottan, de mégis mindenkor van választási lehetőségük a jó és rossz között. Persze ha a teremtmény olyan mélyre süllyedt, hogy már nem tudja a különbséget megtenni az isteni jó és a sátáni rossz között, akkor nyilvánvalóan, legtöbb esetben a helytelent, a rosszat válassza és valósítja meg, mert az van közelebb hozzá, azzal van telítve a lelke.
Ebből adódóan van szabad akarat és van kárma, van sors és van végzet. Sorstalanság nincs. Az isteni gondviselés a földön, nagy vonásokban, mindenkinek egy bizonyos sorsot határoz meg, ezen belül az egyén szabadon rendelkezhet idejével, képességeivel, tudásával, a maga akarata szerint választhat és cselekedhet. Ezért természetesen minden gondolatáért, érzéséért, cselekedetéért önmaga felel, és nem más. Nem mondhatja, hogy ezt vagy azt az ördög mívelte vele, illetve, hogy ami vele történt, vagy történik az az Isten akaratából történik.
Ami rossz, ami kellemetlen, ami fájdalmas, és félelmetes, az a bűn következménye. A teremtő Isten ugyanis nem ad rosszat, nem ad szenvedést, mert Ő nem a rossznak, hanem az igaz jónak, a szeretetnek Istene, aki mindenkinek csak örömet, boldogságot, békességet, megnyugvást, és az örömnek kiapadhatatlan forrását nyújtja. Minden rossz, amit az ember tapasztal, azt ő maga hozta létre önmaga, sőt mások számára is. Ugyanis, cselekedeteivel hatással volt és van embertársaira, így azok életét is elronthatja, mert rossz példájával a rosszra befolyásolhatja őket és bennük azt az érzést kelti, hogy az a helyes és nekik is hozzá hasonlóan kell cselekedniük.
Az emberek tévesen beszélnek jó és rossz kármáról, de a kárma szó alatt valójában a rossznak következményeit értjük. Tehát minden, ami az ember szabad akaratából megtörténik, annak következménye van; jónak, rossznak egyformán. A jónak jó, a rossznak rossz. Ez az igazság törvénye. A jóra jó, a rosszra rossz a felelet.


összeállította: Bíró Láőszló

A csatolt anyagok listája:

Mindennek következménye van
Adai közlés - A hit fontossága
A hit mibenlétéről és jelentőségéről
Akik lélekben már felébredtek a valóságra
Hajók az élet vizén
HANG - Istentől vagy bennem van-e egy nagy kötődés?
Bali Nóra – Napkelte



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq1ZMrqH5KHO6sQUfg?e=vMiohq
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Mf58M--Jn_4&t=4938s
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.03.9.

https://www.youtube.com/watch?v=9JOwKpJ2YWA
Agatha nővér 1937 Németország

https://www.youtube.com/watch?v=wh3NaXR1x48&t=2s
Anya csak egy van – Romantikus filmdráma