Szellemtudomány alapjai

LÁTOMÁNY A FÖLDRŐL
1989. OKTÓBER 26.

Az emberek világát most fentről látom, mintha betettek volna egy léggömbszerű dologba... csak a köteleiben kapaszkodom... elég erős a széljárás és innen szemlélem a Földet, illetve azt hiszem, hogy a Földnek csak egyes pontjait...
Vannak területek, amelyek nagyon sűrűn, más területek viszont alig-alig lakottak... az az érdekes, hogy a sűrűn lakott területeken sem lehet sokkal több fényt, vagy néha csak apróbb fényvillanásokat látni, mint a kevésbé sűrűn - mondhatnám ritkán - lakott területeken...
Ezek a fénypontok imbolyognak... van úgy, hogy teljesen ki is alszanak, úgy, mint amikor kémek, katonák a sötétben jelzésekként adnak le fényvillanásokat... néha ilyen fényvillanást látok: négyet, ötöt is egymás után, azután az a terület megint egy kis időre a sötétségbe merül...
Most, ahogy közelebb ereszkedünk, azt is látom, hogy ezek a fényvillanások emberi lelkekből jönnek... olyan emberi lelkekből, akik lelkesednek valami szebb és nemesebb dolgokért, eszmékért, vagy lelkesek, hogy embertársaikon segítsenek...
Azokról a területekről, amelyek ritkábban lakottak, most úgy látom, hogy jobban elvonatnak ezek a lelkek, ezek a fénypontok és a sűrűbben lakott területekre beágyazódnak... annyira beágyazódnak, hogy nincs és a jövőben sem lesz lehetőségük az onnan való eltávozásra... annak ellenére, hogy semmi nem köti őket az emberek világához - dehogyis nem köti; most látom, az a munka köti oda őket, amire és amiért elszegődtek... most ezeknek a fényhordozóknak azon a területen, bizonyos népcsoportban kell maradniuk és a munkát elvégezniük... nincsenek sokan, és többen visszavágynak azokra a területekre, ahol nem volt ez a sok ember, mert ott sokkal könnyebb volt a munkájuk...
Most látom csak, hogy kevés ember között munkát végezni mennyivel könnyebb, mint sok ember között... azt is látom, hogy kevés ember között könnyen kialakul egy érzésbeli szövetség és azok mind támogatják a munkát akkor is, ha vannak közöttük gyengébbek, gyarlóbbak, akadékoskodók... de mégis mindenkor a kisebb csoportokban, ahol nincsen sűrítetten élő tömeg, könnyebb a munka, mint amikor valaki egy ország, egy nemzet, egy nagy vallás, vagy egy kontinens érdekében vállal munkát...
Az ilyen munka feltűnő... nem ők akarnak feltűnni, hanem a belőlük áradó fény az, ami feltűnik... nem a szűklátókörű, vak embernek, hanem ennek a világnak, a lelkek világának...
Itt most nagyon sok ellentétes erő tömörül és már innen, a lelkek világából is erőket vonnak össze, hogy ezeket a világító pontokat megsemmisítsék... azt szeretnék elérni, hogy az embereknek ne legyen megfelelő szellemi vezetőjük az elkövetkezendő évtizedekben... azt szeretnék elérni, hogy a tömeg vezető nélkül legyen, és ezért a megfelelő egyéniségeket igyekeznek félreállítani...
Nem tudom, hogy mivel teszik ezt, de azt hiszem azzal, amit a munkát vállalt lelkek közvetlen környezetének a lelkébe hintenek bele... tehát igazából az ellenségeik nem a messze távolban vannak, hanem a közvetlen környezetükben... de ezt ők nem veszik észre, mert azt hiszik, hogy azok is úgy éreznek, gondolkoznak, lelkesednek, örülnek a jó diadalának, mint ahogyan ők...
De az ellentétnek már a Földön is mindenütt ott vannak a beépített - nem is egyénei - osztagjai... ott vannak az egyházaknál, a templomokon belül, a népjóléti intézményeikben, a különböző kormányokban, az államok irányítói között is...
Mindenütt ott vannak, és azt színlelik és azt mutatják, mintha ezeknek a világító embereknek, ezeknek a világító gócoknak a munkáját meg szeretnék könnyíteni és támogatnák őket... de a valóságban azért vannak ott, hogy minden jót, ami ezekből az egyénekből származik, rögtön, még a kivitelezés előtt megsemmisítsék... a háttérben - nem nyíltan - úgy tevékenykednek, hogy rossz szándékuk ne legyen nyilvánvaló...
Ezért szükséges, hogy mindenki példát véve ezekről a fénypontokról, még időben megerősödjék... mert úgy látom, hogy egészen rövid időn belül annyira nagy lesz a káosz, annyira nagy lesz a fejetlenség, annyira össze lesz keverve a jó a rosszal, hogy ember legyen a talpán, aki ezek között a felszínen lévő látszatos jó mögött meg fogja látni és érezni a rosszat, a gonosz indulatot, az erőszakot és mindazt, ami a jó teljes megsemmisítésére törekszik...
Most még innen szemlélve úgy látszik, mint nyári éjszakán a csillagos ég, még itt vannak ezek a fénypontok és még világítanak... de már látható, hogy ezek a fénypontok el fognak tűnni, mert előbb csak alig, később pedig sehogyan sem fognak ezen a lelki-szellemi érzés és gondolat sötétségén áthatolni...
Na, most kitettek ebből a léghajóból... azt hiszem, hogy visszaérkeztem ...

szemlézte: Abonyi Tibor

AZ UTOLSÓ IDŐK ALLEGÓRIÁJA
1979. NOVEMBER 25.


Ezeket látom:
Köd van és sötétség... három lovas közeledik... az egyik elől jár... fekete lova van, nagy és hatalmas... körülötte félelem...
És ahogy közelednek, mintha magukkal hordanák a sötétséget... mintha belőlük áradna a sötétség... mert ahogy jönnek, ahogy félelmetesen jönnek, még nagyobb lesz a sötétség... a lovak vérben gázolnak... elől - nem tudom, hogy kicsoda ez, aki itt elől egy sötét lovon jön - nagyon öntelt, nagyon büszke, nagyon tisztában van az ő hatalmával... a másik két lovas kicsit hátrább van...
A másik kettő láncokon sok-sok szolgát, sok-sok túszt, sok-sok embert cipel... láncaik félelmetesen zörögnek, nagyon félelmetesen... ezek között vannak teljesen elnyomottak is... vannak, akik bár erőseknek látszanak, mégis félnek... és vannak, akiket ugyanaz a gonosz szellem hat át, mint a három lovast... a színük ezeknek, akik össze vannak kötözve és meg vannak láncolva, fekete, vagy egészen sötét szürke, vagy vörös; de a vörösnek abban a sötétbe játszó változata, amely olyan, mint a megfeketedett vér...
Erről az oldalról nem látni, hogy ki az a vezető, aki ott elől áll fehér ruhában... csak azt látni, hogy nem ő a legmagasabb vezető... mozdulatával, szemével mintha valami magasra hívná vagy akarná felhívni a figyelmet: a béke, az élet és az igazság Fejedelmére... szigorúnak látszik ez a vezető... de annak ellenére, hogy szigorú, mégsem félelmetes... az egész egyéniségében és a szemében különösen, van valami tűz... van valami, amivel mindent megfékez... van valami, amivel uralkodni tud mindazokon, akik vele szemben állnak... olyan a szeme neki is és a vele lévőknek is, mintha valami sugár lövellne a szemükből... és mintha ezzel a sugárral felbontaná vagy felbonthatná mindazt, amit emezek sűrítenek, de mégsem teszi...
De időnként a szeméből áradó fénnyel nagy kavarodást, nagy zavart, nagy sürgést-forgást, nyugtalanságot kelt emezekben... még a lovaikban is, amelyek félelmetesen ágaskodni kezdenek...
Azok közül, akik a láncon vannak, mintha külön csoportokat lehetne látni különböző zászlók alatt, különböző eszmék és elvek felírásával... a különböző eszmék és elvek között mintha külön kiírást képviselne három: jobboldali eszmék, baloldali eszmék és az anyagiság eszméje... ezeken belül is sok-sok zászló és felírás van, olyan furcsán, mint mikor a Földön az emberek tüntetnek és a felvonulásokban különböző zászlókat, felírásokat és táblákat cipelnek...
A jobboldali eszmékből - bár abból sem sokan - de inkább vannak, akik ezeknek a mindent átható fénysugárzásoknak a hatására, amely ebből a másik, de jóval kisebb csoportból feléjük lövell, onnan kiválnak és emerre lassan elindulnak... de úgy tűnik, hogy nagyon nehezen tudják elérni ezt a helyet, ahol itt ezek a fehérebb ruhás valakik állnak és akiknek a vezetőjének a ruhája egészen fehér, de nem ő a fő vezető, mint mondom, mert az láthatatlan...
Időnként mintha amazok fondorlattal, taktikával, hazugsággal emezekre jobban hatnának, és ugyanakkor mintha a láncokat rövidebbre húznák... annyira rövidre, hogy szinte a csuklójukba és a bokájukba vág a láncok, a bilincsek vasa... és mégis vannak, akik mindent elkövetnek, hogy emezekhez átjussanak...
Most innen megindulnak azok, akik nem annyira fehérek, de fel vannak a Föld nívójához, a Föld állapotához, a Föld viszonyaihoz öltözködve... érdekes, mintha most azt a fehérebb leplet levetnék és alatta fém mez van és a szemükből kiáradó fényben megcsillannak ezek a fémek...
Most arra indulnak, aminek a következtében itt ebben a fekete lovasok csoportjában rendkívül nagy félelem és zűrzavar keletkezik, bár aki ezen a fekete lovon elől ül, mindenáron igyekszik bizonyítani az alattvalói előtt, hogy a helyzet magaslatán áll...
Azok, akik a másik két lovon ülnek, most hátraszólnak, és hátul - ni, csak most látni - rengeteg korbácsos van és emezeket korbácsolni kezdik... amazok viszont mintha a bőség kosarából - ez különösen ott, az anyagi eszméknél indul meg - mintha a bőség kosarából és szatyrából nagy mennyiségű aranyat és nagy mennyiségű - nem tudom, hogy mi ez, ezeket a fajta köveket nem ismerem - dobnának azok közé, akik a láncra vannak fűzve... azok éhesen és izgatottan rávetik magukat, és ezektől a dolgoktól, amiket közéjük dobáltak, várják a szolgaságból való megváltásukat... de úgy látom, hogy hiába várják, mert - emezek úgy mondják: „a bűn zsoldja a rabság, a betegség és a halál!”...
Az Igazság ígéri és megadja a szabadságot! Azt kérdi a fehér ruhás: „értitek?., mert amaz csak ígéri; mert ígér az mindent, csak éppen teljesíteni nem tudja...”
Azt mondja a fehér ruhás: „ezek az idők elérkeztek, ezek az idők itt vannak, ezek az idők már egy pillanat késedelmet sem tűrnek; amikor a jó és a rossz nagyobb és hatalmasabb mértékben fog megütközni, mint valaha...” és ennek alapján dűl el az, hogy kik kerülhetnek még a fehér ruhások oldalára addig az időig, amíg ez a láthatatlan béke fejedelme nem mondja: „vége, és nincs tovább; most én jövök, én ítélkezem elevenek és holtak felett; és mindenki előtt nyilvánvalóvá válik az eljövetelem, és mindenki előtt nyilvánvaló lesz a létem, az életem; és hogy élek és, hogy vagyok és ítéletet mondhatok élők és holtak felett!” Ezt mondja az a megbízott, aki a fehér ruhások között elől áll...
Többet nem látok, csak újra a sötétséget, meg a ködöt... sikolyt és jajkiáltást hallok még... hallom a sírást és fogaknak csikorgatását és a láncoknak zörejét, mintha elvonszolnák őket... hallom a láncoknak azt a csikorgó, lassú, vontatott zörejét...
***
Ti engem nem ismertek és én sem ismerlek benneteket... én csak időnként látom, amit láthatok... és azt egy magasabb parancsra, a fehér ruhás parancsolatára itt most nektek elmondottam...


szemlézte. Abonyi Tibor

UI:

Mi a teremtés nagy trükkje? - Dr. Egely György, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3s0XDsBiI7M


Karma és reinkarnáció
https://www.youtube.com/watch?v=JpNdXmV-bvY

Mi az élet célja? - Felvezetés

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Kedves testvéreim, jól figyeljétek meg, amit most mondok néktek, mert hasznát vehetitek az úton, úgy a múlandó, mint az örökéletben. Mert ezek nélkül az ismeretek nélkül sokszor ferde utakra tévednétek. Ezek nélkül az ismeretek nélkül elcsal titeket a tévelygés szelleme, mely a ti múlandó testi életetekben, a sötétségben, a tudatlanságban érezteti leginkább a hatalmát.
A tudatlanság mindig félrevezeti az embert, mert a dolog valódi megismerésének gondolatát, fogalmát nem helyesen alkotja meg, és így hajótörötté válik és az életet nyűgnek, tehernek érzi magán, s amikor reánehezedik a súly, azt hiszi, jobb lenne meghalni, mert ha meghal, kibújik a teher alól. Az élet minden örömével, fájdalmával, szenvedésével együtt képezi azt, amit tulajdonképpen ez alatt a szó alatt értünk. Mert nem az az élet, amit ti emberek életnek gondoltok.
Mert nemcsak a kívánatos, az örömteljes és boldogságot okozó érzések és állapotok azok, amelyekre szüksége van a léleknek, hanem szükséges a fájdalom, a szenvedés, a megpróbáltatás és minden ezzel járó nyomorúság is, hogy az élet teljességet nyerjen, hogy az élet kifejezhesse magát. Az ember lélek; és a léleknek a végtelen, kiszámíthatatlan mélysége tulajdonképpen az élet.
Ez az a titok, amelynek végére az ember az ő gondolataival nem juthat, róla fogalmat nem alkothat, mert az ember nem ismeri a tulajdon életét sem, annál kevésbé ismeri a saját lelkét. S mivel az ő maga lelkét nem ismeri, hogyan ismerhetné a felebarátjáét? Ezek olyan titkok és mélységek, amelyekbe emberi gondolatokkal lemerülni nem lehet. A lehetőségek, és eshetőségek óriási méreteivel kell számolnunk, amikor csak egy ember lelkének a gondját is magunkra vesszük. Óriási lehetőségek számaival kell megbarátkoznunk; és ezeket a lehetőségeket hatásaikban és kölcsönhatásaikban a mi gondolatainkkal - akik szintén teremtett lények vagyunk - nem tudjuk kimeríteni, nem tudjuk felfogni, mert oly óriási ezeknek a számtörvénye, hogy ez egy örökéletet is betölt.
Mi mindnyájan az örökkévalóság gyermekei vagyunk; ez az örökkévalóság betölti a mi lényünket, a mi lelkünket hatásaival, hogy e hatások nyomán mi kölcsönhatásképpen munkálkodjunk, éljünk, teremtsünk, alkossunk olyan lehetőségeket, olyan pozitívumokat, amelyek a mi és az összesség részére boldogságot eredményeznek. Azonban hogyan lehetséges ezt elérni, hogyan lehetséges ezt megvalósítani, amikor az ember nem tudja még azt sem, mi a jó és mi a rossz? S miután e kettő között nem tud különbséget tenni, tehát egyszer az egyiktől vonzatva, a másiktól taszítva, máskor pedig megfordított hatások alatt halad a fejlődés útján, egyszer rosszat, másszor jót cselekedve.
Tehát az ember e két véglet között a vonzás és taszítás törvényének engedve éli le életét, hogy kellő élettapasztalatokat vonjon le tanulságul, és a kellő tanulságok nyomán folytassa az életet tovább. Milyen szomorúnak és nyomorúságosnak látszik az élet addig, amíg az ember lelke e két vonzás között különbséget tenni nem tud, amíg nem határozta el magát, hogy tulajdonképpen hová is tartozzék ! E földi világ azok közé a világok közé tartozik, ahol még nincs kialakulva sem a jó, sem a rossz. Ebben a világban a vándorló lélekcsoportok sok fájdalom lehetőségét tükrözik vissza és hordozzák magukban. Ezek a lehetőségek mindaddig fenyegetik az ember lelkét, amíg az abszolút jóhoz nem tért, magát ahhoz hozzá nem kapcsolta.
Mivel ez a szomorú állapot él, van, tehát az Úr végtelen kegyelme és szeretete lenyúl az emberhez és olyan eshetőségeket ad a földön élő és vándorló lélekcsoportok kezébe és elébe, amely eshetőségeket ők szabad akaratból - jegyezzétek meg jól - szabad akaratból felhasználhatnak a maguk javára, hogy ebben az ide-oda való vonzás és taszítás világában mindig szilárdabb, mindig biztosabb lelki támpontot találjanak az ő lelki megerősödésükhöz és az életben való elhelyezkedésükhöz.
Mert a lélek arra van hivatva, hogy az életben elfoglalja a helyét, s amint mondtam: teremtsen, alkosson és azokban a lehetőségekben munkálkodjék, amelyek mindig előtte állanak, amelyekben benne él, mozog, mert Isten gondoskodó szeretete őt oda állította be. És hogy az emberi lélek túl nagyot ne tévedhessen, azért az Úr megszabta az emberi élet napjait, és egy-egy testben való tartózkodás idejét évekhez kötötte.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:


Mi az élet célja?
Adai közlés - A föld az önzés világa
A jelen ésszerű kihasználása
A spiritisták fogadalma
A jövőért áldozni kell
HANG - Nagyon fáj édesanyám halála
Kós Károly megdöbbentő írása Erdély jövendő sorsáról

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlvMuPhlPOKMgTKNg?e=mQcEyp
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

Karsay István 2022 márciusi szellemtani kírlevele – SBK_hirlevel_205
https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169182&ithint=file%2cdocx&authkey=!AGSzrOLUGC8TUd8


https://www.youtube.com/watch?v=uaL3JcWyc-c&t=38s
Jelenések 54. – Öt jellemzés - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=6eybIDHXfHs&t=112s
Jelenések 55. – Miért a jó hír a legtöbb - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=PyHU0Aru_yg&t=1601s
Az élet maga – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=Xw4sRQUjtPk&t=4338s
Költői szerelem – Megható romantikus film

2022. március havi szellemtani hírlevél


Amikor az ember Istenné teszi magát. 2

Krisztus áldozatának hatása.. 9

Karácsonyfa 15

A haldoklás tudománya 16

A delejezésről 21

Fény és árny 22

Tanít a szellemvilág 25

A spiritizmus nem cél hanem eszköz 27

Ajánlott havi web. lapok 29

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169182&ithint=file%2cdocx&authkey=!AGSzrOLUGC8TUd8

A földön az embernek nincs mire támaszkodnia

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Nem történhetik meg semmi az Úr akarata nélkül, ámbár ez nem azt jelenti, hogy Isten talán hangulatoktól vezéreltetve cselekszik az emberi lelkek sorsa felett, jó, kedvező vagy kedvezőtlen fordulatok szerint, mint ahogyan azt az emberek hiszik és gondolják az isteni gondviselés munkájáról. Az ember hite szerint Isten határozatai talán egy imádság, talán egy óhajtás szerint fordulnak jobbra vagy balra.
Nem! Az Úr előtt, aki az emberi szíveket és veséket szemléli (Jer. 11:20, 17:11, Zsolt. 7:10) nem lehet eltitkolni vagy a változások szerint átalakítani az ember érzéseit, vágyait, törekvéseit. Mert Ő mindent tudott, mindent látott, mielőtt még a gondolat megfogant volna az ember lelkében. Így, előtte nincs titok, sem a letakart múltban, sem az elkövetkezendő jövőben, mert Ő örökkévaló, Ő az Örökkévaló, aki mindent ismer és tud, mielőtt még a múlandóságban élő emberi lélek megsejthetné.
Az emberi lélek csak abban lehet előnyös vagy hátrányos helyzetben, amennyiben átadja magát a bölcs isteni vezetésnek. A számára készenálló kegyelem kezében vagy átadja magát a saját erejében és bölcsességében bizakodó, erőszakra támaszkodó akarásnak, vagy az ismeretlen lehetőségek játékának.
Az emberi léleknek nincs mire támaszkodnia a Földön, mert minden olyan, mint egy álom, amiből előbb vagy utóbb fel kell ébrednie. Boldogabb az, aki előbb ébred fel a valóság megismerésére, még mielőtt a valóság megrögzítődik számára. Minden álomból fel kell ébredni idejében, és nem akkor, amikor már nincs idő a valóság felé vezető út változtatására.
Azért adta az Úr, mint végső figyelmeztetést a szellemeknek az élőkhöz való kapcsolatot (szellemi közléseket), hogy az embereknek, akiknek szeme van a látásra és füle a hallásra, felkeltse figyelmüket és érdeklődésüket az iránt a valóság iránt, amelyeket szeretnének megrögzíteni, hogy ne kelljen félniük és reszketniük azoktól a nemkívánatos eshetőségektől, amelyek sokszor csak egy vékony hajszálon lógnak felettük és nem lehet előlük elmenekülniük.
Az egész emberiség sorsa ez a Földön, amíg a kegyelem tartja ezt a vékony hajszálat felette, hogy a saját tévelygéseiből, bűneiből összeállított rettenetes csapás rá ne zúduljon, mert az elpusztítja minden szépnek, jónak és kívánatosnak tartott eredményeit. Ez a kegyelem hosszútűrő, segítő, áldozatokra kész, ajándékozó, szerető, hívogató isteni akarat, aki nem szűnik meg áldásaival elárasztani a Föld lakóit, hogy azok keressék meg az áldást osztó kezet, és bizalommal tegyék le az ő erőtelen kezeiket az erős isteni kézbe és hagyják magukat vezetni azon az úton, amelyet Ő jelölt ki számukra. Mert az visszavezeti az eltévedteket a boldog életbe, a paradicsomi világokba.
Az isteni szeretet ezt akarja, ezért küldte el az elsőszülöttet, az Ő Fiát, Aki tökéletes és a legkisebb árnyék nélkül való. Az ember pedig tökéletlen, mert nem tudja, mit dobott el magától, amikor keresztre feszítette az isteni igazságot és szeretetet. Lerombolta az éjszaka vándorai előtt a vezető tűzoszlopot. Aki biztos cél felé vezette és vezeti azokat, akik belefáradtak a földi vándorlásba, a bizonytalanságba, a szenvedésekbe, a hiú reménykedésekbe, amelyek csak délibábszerű vágyvilágok felé csábítják a Földnek fáradt vándorait, de soha sem érhetik el, mert az csupán csak visszaemlékezése a léleknek, ami itt a Földön soha el nem érhető.
A lélek álma ez, amelyből újra és újra fel kell ébrednie, mert az álom, nem valóság. A valóság azonban az, hogy az emberi léleknek először hinnie kell abban, hogy van egy élet, amely nem múlandó, amelyen nem uralkodik a halál megsemmisítő hatalma. Hinnie kell azt, hogy a délibáb képe az emberi lélek visszaemlékezése egy múltra, ami volt és van és lesz örökké. Egy világra, egy életre való emlékezés ez, ahova nem léphet be a bűnöktől piszkos lélekkel; de ez van és ez a világ visszavárja mindazokat, akik megelégelték a céltalan bolyongást és szenvedést.
De hol van ez a világ, merre kell tájékozódni, hogy az ember eljuthasson oda? „Ez a világ tibennetek van”, hangzik az örök igazság szava; a ti szívetekben, a ti lelketekben, amikor felépül az Isten temploma, a szeretet építménye és az igazság tornya fejezi be és koronázza meg az építés remekművét. Ilyen nagynak, ilyen dicsőséges remekműnek teremtette meg az Isten minden egyes gyermekét.
És a gyermekekből mi lett? Az élet vándorútján kolduló, minden dicsőségtől megfosztott szellemi nyomorék, aki a bűnös ösztönöktől sugalmazva cselekszik Isten előtt és a Szent Angyalok előtt utálatos dolgokat, hogy boldogságra éhes lelkét a bűn moslékával jólakathassa. Minden bűn azért utálatos Isten előtt mert a tiszta vágyakat is bemocskolja, beszennyezi. Ha igazságra szomjazik a földi életben az emberi lélek, a kétszínű hazugság aranyserlegéből kínálja meg a világ.
Ha a szeretet után sóvárog, a gyűlölet és az irigység tündéri csillogásba öltözködik, hogy kifoszthassa a szívét, minden nemes elgondolásának ajándékozó kedvéből, mert visszaél azzal a szeretettel, amit ajándékképpen kapott. Így a bizalom félelemmé válik és a szeretet gyanakodóan bezárkózik minden szívén kopogtató vándor előtt.
Ha ismereteinek bőséges kincsesházát nyitja meg az emberek előtt, óh, akkor kifosztják és mindenki azt mondja, hogy: ezek az enyéimek voltak és tőlem lopta el az, aki ma dicsekedve emlegeti, mintha az övé lenne. Mindenki mindenkinek az ellenségévé lett; nem hisz, nem bízik senki a másikban, mert a félelem áll őrt szíve ajtaján, hogy az amúgyis összezsugorodott lélek még kevesebb részt vehessen ki a világi életből, hogy lelke tárházából még kevesebb jót és igazat szórhasson szét a múlandó világi élet szűkölködői között.
A földi élet nem a boldogság-keresők pihenő állomása. A földi élet a megpróbáltatások világa és ne csodálkozzék senki azon, ha szenvedés jut a legszentebb törekvésekkel útnak induló lélek osztályrészéül. Istentől messze tévedt juhok találkozó helye a földi élet, akik már régen elfeledték az összetartozandóságukat. Így kevesen emlékeznek arra, hogy van egy örök törvény, amelyre minden léleknek figyelnie kell, ha igazán meg akar pihenni, ha biztonságos otthont akar találni, ahol nem kell félnie és rettegnie a még mélyebbről feltörő pusztító farkascsordától.
A halál nem rettenetes, csak a földi élet széles útján járók részére az, mert a széles úton járók nem látják a veszedelmet, amely a halál mélységeibe, a bűnök és szörnyű tévelygések kegyetlen igazságainak szenvedtető világaiba szállítja őket. Azért keressétek az Istentől megmutatott egyenes utat és a boldog ébredés után a megvalósult álmok hazájában az isteni kegyelem világaiban folytathatjátok az élet szebb, tisztább és boldogabb fejlődését Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A kinyilatkoztatásokról
Magánkörből Marius médium útján. - 1928. november 4-én.

Ugye érzitek, gyermekeim, azt a hatalmas áramlatot, amely áthatja e helyet; ugye érzitek, hogy bele vagytok kapcsolva Krisztus törvé¬nyes munkájába? Gyermekek, mily csodálatos ez a munka, milyen csodálatos ez az áramlat - nem lehet neki ellent állni - akiben csak egy csekély kis jó akarat szunnyad is, azt rabul ejti.
Óh, micsoda boldog¬ság, szabadság; micsoda erő és micsoda munka az ő rabjának lenni! Gyermekeim, ha ti legtisztultabb érzéseitekkel térdre vetve magatokat, azt, ami érték bennetek, felajánljátok Neki, akkor olyan boldogság tölt el benneteket, amelyhez fogható nincsen; s mégis mondom: ti a leg¬boldogabb, az ő szellemével legjobban átitatott pillanataitokban is alig ismeritek az igazi boldogságnak még csak az árnyékát is. Mindaz, amit az emberek Krisztusról tudnak, nevetségesen csekély, pará¬nyi része annak, ami Ő voltaképpen. Az élő Krisztus! De az ember mindig csak annyit tud meg az istenségből, amennyinek a megis¬merésére megérik.

Most elkövetkezett az az időszak, amikor újabb tudást vehet át az emberiség s nemcsak a szellemtannal gyarapszik, nemcsak a Szentlé¬lek tudását szívhatja magába, de meg kell ismernie fokozott mérték¬ben, hatványozottan az Atya hatalmát s meg kell ismernie új, ha¬talmasabb, tisztultabb formájában a Fiút.
Kedveseim, ennek a megismerésnek az útja a hiten keresztül vezet. Azok, akik az Úr Jézust földi útján kisérték, világosan látják, ki Ő. De akik őt csak hírből ismerték, azok nem tudják az ő igazi nagy¬ságát felfogni. Sok mindent tett és mondott az Úr, amit ti nem tud¬tatok meg eddig, mert az emberiség nem érett meg rá. Az Úr, amikor a földön járt, teljességgel kinyilvánította azt, aminek be kell következnie, de gondoskodott róla a Mindenható, hogy csak annyi maradjon fenn az Úr Jézus tanításaiból, amennyit az ember elhordozni képes.
„Sok mindent nem mondok nektek, amit nem tudtok felfogni”. . . mondotta az Úr tanítványainak, mert még azon felül, amit nekik mondott és amit a kívülállók nem tudtak volna megérteni, még azon felül is vissza kellett tartania sok mindent, aminek megértésére még azok a magasan álló apostol szellemek sem lettek volna képesek.
Kedveseim, a kinyilatkoztatás nem egyszer és egyszerre törté¬nik. A kinyilatkoztatás állandó, örök. Soha nem fog az megszűnni, mivel az Atya hatalma végtelen, teremtése kimeríthetetlen, bölcsessé¬ge elgondolhatatlan. Ennek következtében mindig újabb és újabb dolgok lesznek, amiket az ő teremtett szellemei megismernek.
De nincs is két egyenlő formája a kinyilatkoztatásnak. Mózes fel¬ment a hegyre s lejött a kőtáblával a kezében, melybe vésve volt a tízparancsolat. Az Úr Jézus lejött a földre, végigélt 33 évet, tanított, példát mutatott, dicsőségesen feltámadt a szégyenteljes halálból. Ez egy-egy formája volt a kinyilatkoztatásnak.
Most új formában történik a kinyilatkoztatás munkája, nem úgy, mint Mózes által, nem úgy, mint Jézus által: szétszórva, de nem szétszórt erőkkel, sok helyütt, de össze¬tartott, összpontosított szálakkal, apránként, de mind összefüggésben a nagy egésszel. S az Atyának sok más módja van még a kinyilatkoz¬tatásra, - olyan is, amilyenre ti még gondolni sem tudtok - mindig aszerint, hogy mire érik meg az emberiség. De az a kinyilatkoztatás, amely Mózes által jött; azáltal, hogy utána jött Jézus, s Jézus után jött a spiritizmus, nem válik kisebb értékű kinyilatkoztatássá, s Jézus di¬csőséges példája sem veszít jelentőségéből, ellenkezőleg: mindig tisz¬tább értelmet nyer az újabb, a mostani kinyilatkoztatás által.
Most abba a helyzetbe kerültök az új kinyilatkoztatás révén, hogy sokkal magasabbra helyezhetitek a mi jóságos Megváltónkat. Hiába nézték Őt Istennek, hiába tulajdonítottak neki mindenható hatalmat, amely csak az Atyának jár ki, az Ő valódi lényét megérteni nem tud¬ták. Ti már közelebb vagytok az Ő valódi lényének felfogásához, ezál¬tal közelebb juttok az Ő kinyilatkoztatásához, sőt közelebb juttok Mózes kinyilatkoztatásához is. Ahogy ugyanis Mózes az Atyában volt, úgy vagytok ti is az Atyában, ahogy minden az Atyában összpon¬tosul, úgy összpontosul Jézus munkája is az Atyában.

Jézus azóta, amióta testben nyilatkozott meg az emberiség előtt, sokkal fokozottabb mértékben tartja hatalmában a földi szellemcso¬portot. Előbb az Atyának kellett megmutatnia magát az ember¬nek, azután jött Jézus, aki összegyűjtötte az erőket s azután jöhet ezeknek az összegyűjtött erőknek a megnyilatkozása.
Mielőtt Jézus lejött a földre, addig is Isten fia volt ő, hatalmas irá¬nyítója annak a munkának, amely a földi szellemcsoport érdekében folyt, csak éppen ez az alantasabb rétegekben nem válhatott nyilván¬valóvá, csak messiási ígéretként létezett. Mióta viszont Jézus lent járt a földön az itteni embercsoport eleven példával lett gazda¬gabb. Azóta vált mind nyilvánvalóbbá Jézus valódi jelentősége, meg¬váltói küldetése s ennek következtében válnak szorosabbá, hatéko¬nyabbá azok a szálak, amelyek az emberiség minden csoportját ővele összekötik. A mostani kinyilatkoztatás munkája pedig abban áll, hogy a szellemeknek nagy tömege hozza le az igazság gyümölcsét s szálakat fűzzön az emberiség minden rétege s az Atya között.
Ezért van oly nagy jelentősége a ti munkátoknak; a tiétek is egy ré¬sze az új kinyilatkoztatásnak. Kapcsolódjatok minél intenzívebben ebbe a munkába.
Legyen veletek az Úr, áldja meg ezt a munkát s áldjon meg benne¬teket, hogy minél jobban végezhessétek azt és minél jobban szolgála¬tába állhassatok Isten kinyilatkoztató munkájának. Ámen. /ÉV/1928/2/

Forrás: Égi Világosság 2008/2

A szellemi élet tevékenysége
Részlet az "Emánuel szellem nyilatkozatai" című kötetből

Lehetetlen nektek embereknek tiszta fogalmat adni a szellemi élet tevékenységéről. Az anyag alkotórésze az embernek, s minden, amit e testbe öltözött szellem érzékel és érez, ami őt cselekvésre indítja, csak az anyag útján juthat kifejezésre. Sőt, mi több, még az idegen szellem adta gondolat is csak az agy közvetítése útján juthat a testetöltött szellem tudatába. Ennél fogva nem képes tiszta fogalmat alkotni magának olyan életről, amely az anyagból kinőtt.
Csak azt akartam ezzel nektek szemléltetni, hogy mennyivel nehezebb a mélyre süllyedt testnélküli szellemnek ellenállnia azoknak a kísértéseknek, amelyeknek alantas fokozatánál fogva ki van téve, mint a mélyre süllyedt, de emberi testbe öltözött szellemnek, kinek akaratát előbb materializálni kell, hogy tetté válhassék, míg az előbbinek akaratában már a tett is benne van.
A mélyre süllyedt szellem úgy fizikailag, mint erkölcsileg is rosszra indító befolyást gyakorol az inkarnált szellemre, hacsak az nem áll annyival fölötte, hogy az őt körülvevő tiszta szféra lehetetlenné nem teszi a mélyresülyedt életszférájával történő összevegyülést. Itt is igaz a krisztusi mondás: "akinek van, adatik annak, és akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van." (Mt. 25, 29)
Minél tisztább a szellem, annál kevésbé érzi a mélyre süllyedt szellemi világ hullámveréseinek az őt váltakozva vagy folyton érintő nehéz és nyomasztó elemét. Ahogy az egész szellemi életet törvények vezetik és tökéletesítik, úgy a kiküzdött tisztaság, erő és egy bizonyos szellemi fokozat is törvényes határt szab a kísértés lehetőségének, ami nem léphető át.
Az egyház azt tanítja, hogy a testből kivált szellemre nézve lehetetlen a bűn, és e tanában csak egy kis időrészecskével téved, mert nem a testből való kiválás ill. halál képezi a határt, hanem egy elért szellemi fokozat. Minden további fokozattal, lehetetlenné válnak a szellem részére bizonyos hibák és bűnök hasonlóan a szitakötőhöz, akinek fejlődése következtében lehetetlenség még csak időszakosan is újból belemerülnie abba az elembe (vízbe), amelyben fejletlenebb fokozatán életfeltételét megtalálta.
Így az elért tökéletesség kizárja a bukás minden feltételét. Az ilyen tökéletességre jutott szellem működését azonban ti nem érthetitek meg, mert az akaratnak, a tettnek és az ujjongó boldogságnak egysége, ami az Isten belső fénykörében való élet feltétele, messze túlhaladja képzelő tehetségeteket.
A szellem feladata mindig megfelel az ő értékének, és abban áll, hogy akaratát egy bizonyos körre érvényesítse. Itt természetesen egy magasan álló szellemről beszélek, akinek a törvényes életébe benne foglaltatik. a testvér segítésében való örömteli áldozatkézség is. Nehéz a szellemi életet és hatást fogalmaitok szerint tisztán megmagyarázni; nehéz nyelvetekben azokat a szavakat megtalálni, amelyek valamely irányba el ne homályosítaná a fogalmat, amikor azt egy más irányból próbáljátok megvilágítani.
A szellem mindig erő, s ennek az erőnek a hatása megfelel a szellem akaratának és értékének. A szellem feladata vagy tevékenysége mindaddig változik, míg el nem éri tökéletességét, és fogalmaitok nem alkalmasak az ilyen végcélját elért, önálló hatalom törvényes működésének leírására. A jóakaratú szellem e határ eléréséig működésében alá van rendelve az elsajátítás és továbbadás váltakozó periódusú, fejlődést hozó törvényének.
Midőn a szellem vívmányainak megfelelő tiszta vágyával a magasabb szellemeknek lehetővé teszi, hogy a megismerés, az igazság és a jóság szellemi értékében részesítsék, úgy hogy azt törvényszerűen asszimilálhassa és elsajátíthassa, akkor a testvéri körök összekötő tagjaként feladatának, vagy rendeltetésének megfelelt. Mert a továbbadás következő korszakában azt, amit szerzett, érvényesíti ama testvéri körben, amelyből már kinőtt.


szemlézte: Bíró László

UI:

Jézus és a Szentlélek – Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=WGo2nCKXTUA&list=PLuAiL6ufHg61-rppIbzKs5Df8Xeu6TZf7&index=13&t=4s

Az érzéki földi világ célja

Részlet az "Ezoteriák" című kötetből

Itt az érzéki földi világban az érzéki benyomások erősebbek, mint a szellemvilági életben (mert ennek így is kell lennie, hogy valóságnak higgyétek ezt az életet), azért csak félig tud szóhoz jutni az a benső énetek, amely a szellemvilágban él, s csak félig tud hatásokat kiváltani. Mert nektek szükségetek van arra, hogy azokat a mulandó hatásokat a ti benső énetekben feldolgozzátok érzésekre, gondolatokra és végül tapasztalatokra.
Mikorra az egész emberiséget átfogó hazugságnak nagy és hatalmas erői megérnek, az kemény, hatalmas kővé lesz, és nehéz anyaggá válik, amely mikor összeomlik, maga alá temeti azokat, akik felépítették, és borzasztó hatásokat hoz létre az emberi lelkekben. A hazugság mindig igyekszik a valósághoz hasonlót létrehozni; de a valóság elve szerint, az Isten elve szerint nem építkezhetik, mert az Isten hiányzik a lelkéből, vagy ha van is valami istenfogalma, nem a helyes istenfogalom épült ki benne.
Látjátok, hogy a szeretet jelszava alatt mennyi bűn, mennyi félreértés és gonoszság végzi a maga munkáját; látjátok, mint húzódik meg a hiúság, a gőg az alatt a fogalom alatt, amelyet becsületnek és tisztességnek neveznek az emberek; látjátok, hogyan mérgezi meg az emberek lelkét az előítélet. Nem is szükséges, hogy az emberek különösen gonoszak legyenek; nem is szükséges, hogy az emberek lopjanak és gyilkoljanak: egymás lelkében mégis óriási károkat tudnak okozni, és hosszú-hosszú életekre menő csalódásokkal sebzik meg egymás lelkét a tévelygés szellemének hatásától vezettetve.
Isten nem a falak közt van, és Isten nem abban a formában időzik, amit az emberek építettek körülötte; az Isten igazsága szabadon van, él, hat, munkálkodik minden egyes emberlelken. Azért, mert valakik kívül vannak az egyházon, még nincsenek elveszve, mert Isten Lelke kint jár a viharban, kint jár a sötétségben, és keresi az elveszetteket.


szemlézte: Bíró László

UI:

Lélekemelő - segítséget nyújtó videó a bántalmazás ellen.
https://www.youtube.com/watch?v=Gir_Kw11RsI

“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.
Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is.
Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni.
Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted.
Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet.

Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.
Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki!
Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.
Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes viszont szeretni, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.
Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség, és elkötelezettség szintjén.
Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.

Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni.
Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.
Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.
Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához.
Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás.
Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg!
Sokat érdemelsz, ám vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.
A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.
Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.
Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyeken vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.
Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékké, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek lehetnek veled.
Senkiért sem vagy felelős.

Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről.
Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!
Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapsz viszonzást az általad nyújtott szívességekért.
Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.
Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.
Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, ez biztos.
Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időd olyanokra, akik nem értik meg a változást, a szeretetet, az értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”

/Sir Anthony Hopkins/


UI:

Őrangyalok: valaki tényleg fogja a kezünk "odaátról"?
https://www.youtube.com/watch?v=uDav5tZuG0c

Az életerő formái - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Orvosaitok, tudósaitok, lelkészeitek, filozófusaitok, emberek, akik elmélkednek, vajon meg tudnák-e mondani, hogy mi az élet? Akárki elgondolkodik ezek felett vagy elvégez különböző kísérleteket, nem tudja megállapítani, hogy mi az élet. Nem tud életet adni és nem tudja megszüntetni azt. Mert ami élet adásnak vagy az élet megszűnésének látszik, az csupán a felszínen van, de a dolgok és az élet eredete sokkal mélyebbre nyúlik, mint ami az ember vizsgálódó szemei elé kerülhet.
Sajnos a mai világban a legtöbb embernek sem fogalma, sem érzéke nincs a látható világ mögött lévőkről és történőkről, az élet mélyebb régióiról, azokról a különböző létsíkokról, magasabb dimenziókról, amelyekben az élet sokkal nagyobb fénnyel, ragyogással, intenzivitással érzékelhető és ahol rá lehet jönni arra, hogy az élet meg nem szüntethető.
Az élet elpusztulhat, a bűn következményeként egyhangúvá, monotonná, nyomorúságossá, értelmetlenné, örvénylővé, félelmetessé, szegényessé válhatik, de ez is csak a felszínen látszik így, a valóságban az élet megrendíthetetlen. Az élet központjához közel béke, megnyugvás és nyugalom honol. Csak a felületes ember képtelen az élet mélységeibe való lemerüléshez és az életet annak látni és úgy érzékelni, amint és ahogyan az van.
Például, két madár van egy fán. Az egyik eszik, a másik nézi. Azt gondolnátok, hogy az a madár, amelyik csak nézi a másikat és nem táplálkozik, az elpusztul. A valóságban azonban nem így van. Mindkettőnek el kell pusztulnia, de az őket éltető életprincípium örök; mert az élet még szétforgácsolt állapotában sem szüntethető meg, hanem ezek az életprincípiumok és életforgácsok újra összevonatnak és egy magasabb rendű élet részesei lesznek.
Tehát mindaz, ami látható, az káprázat, és mindaz, ami láthatatlan, az élő, eleven valóság, miként a mi Atyánk, a mi Istenünk is láthatatlan, és még sincs nagyobb valóság az egész teremtett világmindenségben, mint Isten. Az élet egyben erő is; az élet fenntartásához ugyanis erőre van szükség, és az életerő forrása Maga a teremtő Isten. Ez az életerő Tőle, Belőle szünet nélkül árad az egész teremtett világmindenségre.
Ez az erő feltölti és dúsítja azokat az életeket, amelyek belőle fakadtak. Tehát, akik a kapcsolatukat nem szakították meg Vele, azok szünet nélkül megújulnak, a magasabb rendű lét állapotaiban foglalnak helyet és üde fiatalság, szépség, csodálatos tulajdonságok hordozóik, akiknek nem múltjuk és nem jövőjük van, hanem mint Istennek, állandó jelenük van, élnek, léteznek. Az alacsonyabb rendű csak élni látszik, csak vegetál, vagy kárhozatba jut, amely a halálnak a legmélyebb és legsúlyosabb állapota, ahol az élet már csak pislákol és a lét tengerétől messze esik. A lét Istennél van, a lét boldogságot nyújt, a lét állandósult - így is mondhatnám - örök, boldogító állapot, visszatérés az egyhez, az Istenhez.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az életerő formái
Ada - Rendkívüli közlemény
Adai közlés - „Én vagyok az Út...”
Látomány az erőkről
A Természettörvény igazságossága
HANG - Van gyógyító erőm?
A léleklátó macska

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqoWeWsduSH4nlDdhQ?e=RKrfw6
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában

Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=s534LwJkWJo

Elszórt kalászok_Névtelen Szellem Eszter médium útján III. kötet 2. Rész
Hangoskönyv (Levente)
https://www.youtube.com/watch?v=fr8SeL2Thp4&t=58s

Jelenések 56. – „Féljétek az Istent! - Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=I6o0VAxeW9Q&t=72s

Jelenések 57. – „Néki adjatok dicsőséget! - Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=rzlQQM9ncOM...

Az a varázslatos vidéki élet – Romantikus film
https://www.youtube.com/watch?v=sWSYGeyk7jU...

A vér nem válik vizzé – Romantikus családi film
https://www.youtube.com/watch?v=sWSYGeyk7jU&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=9

Nem csak test vagyunk

Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni." Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.
Döbbenet...

dr. Papp Lajos szívsebész professzor

UI:

Jiddu Krishnamurti: "Ki vagy te?" (magyar felirattal)
https://www.youtube.com/watch?v=Wn4Oz0aF7u8

Szellemtanos küldetés és felelősség

Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Ti spiritisztáknak-szellemtanosoknak mondjátok magatokat. Nektek a lélek világában ismerősöknek kell lennetek, nektek nem szabad tévelyegnetek, nektek nem szabad hamis tanúságot tennetek, nektek nem szabad hamis igazságokat hirdetnetek, és nem szabad mást cselekednetek, mint amit igaznak és jónak hisztek és annak ismertetek meg.
Nektek sokszorosan kell értékelnetek Isten Szentlelkének ajándékát, mert titeket nem az egybegyűjtött kévékkel emeltek fel, mert azok a kévék, amelyekbe ti tartoztatok, már egybe vannak gyűjtve. Ti elhullatott kalászok vagytok, ti kint vagytok a tarlón.
Halljátok-e már a villámlást és a dörgést, amellyel kezdődik a vég?! Látjátok-e már azt az emésztő tűzet, amely felborít mindent, megsemmisít mindent, amit nem Isten alkotott, amit nem Isten adott a világnak?/ Látjátok-e már tornyosulni a felhőket, amelyek talán idő előtt ideérnek, mielőtt még elkészülhetnétek ti és azok, akik még a ti beszédeitek által hiendők lesznek?!
Az idő közel van, a vihar szele már-már megérinti, meglebegteti a ruhátokat munka közben, amikor a ti igazságotokat, a ti világosságotokat a világnak akarjátok átadni. Előttetek van az út, amelyet a mi Urunk megjárt; előttetek van az ige, amelyet Ő hagyott itt, hogy a földi ember ne tévelyegjen külön okoskodások útvesztőjében, hanem tegye félre az okoskodást, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse Őt azon az úton, amelyet Ő világított meg amelyet Ő járt végig, és amely úton várja az Övéit, hogy Vele találkozzanak.
Mert ha ti az Ő útján jártok, akkor találkoztok Vele, mert Ő lépten-nyomon otthagyta azokat az igazságokat, azokat az eredményeket, amelyekre a földi embernek szüksége van; otthagyta azokat az erőket, amelyek nélkül senki, de senki el nem tudná végezni üdvösségének megszerzését. És ha azon az úton haladtok, amelyet Ő mutatott meg nektek, az Ő segítségével beértek a célhoz, mert Ő veletek van, - de csakis veletek, az Ő útján haladókkal.
Akik még Őt és az Ő útját nem ismerik, azokat más úton-módon ébresztgetik, azok még a küldetésben lévők által, tiáltalatok és mindazok által ébresztetnek fel nyomorúságaikban, szenvedéseikben, kétségbeeséseikben, akik már hisznek, hogy ráléphessenek az Ő útjára.
Tehát nektek egyszersmind küldetésetek van, hogy ti, akiket Ő felébresztett az élet megismerésére, az igazság bizonyosságára, ezt a meggyőződéseteket közöljétek másokkal. Úgy járjatok, és úgy éljetek a földi életben, hogy azok a mások, akik még ma nem ismerik Krisztust és az Ő igazságát, kívánatosnak lássák a ti hiteteket, a ti igazságotokat; kívánatosnak lássák a ti békességeteket, a ti megnyugvásotokat, kívánatosnak lássák a ti lelki és testi életeteket. Mert a ti életetekből, a ti magaviseletetekből, a ti cselekedeteitekből elő kell ragyognia Krisztus mennyei igazságának, amely mindenütt boldogít, mindenütt vígasztal, mindenütt erősít, felemel és megtisztít.
Ez a ti küldetésetek, testvéreim. Nekünk, akik azért küldettünk hozzátok, hogy benneteket a spiritizmus útján vezessünk az igazságra, kemény munkát kell végeznünk, mert a megmunkálatlan, dudvás lelkeken kell elvégeznünk azt a munkát, amely alkalmassá teszi a lelkeket az Úr igazságának befogadására.
Ezernyi kételytől, ezernyi babonától, balhiedelemtől kell a ti lelketeket megtisztítanunk, és azt az utat, módot kell kikeresnünk a lelketekben, amelyen keresztül hozzáférhetők vagytok. De, akiket az Isten Lelke ezen az úton-módon keresett meg, nem szabad a rendezett kévékbe kötött emberlelkek világába tekintgetniük, nem szabad rombolást végezniük azok közt a lelkek közt, akik valamely valláshoz vagy felekezethez belső hit szerint tartoznak.
Belső hit szerint - mondom - nem csak külsőség szerint. Nem szabad azon a területen építenetek, amely terület a másé, más rendhez tartozik. A bűnnek tévelygői közt, a hitetlenek közt - akik kiestek azokból a kévékből, amelyeket egybekötött az a fluid, az az erő, amely Istentől való - ott munkálkodhattok.
Ahogyan más ember lelkére nem építhettek házat, ugyanúgy semmiféle vallásban vagy felekezetben élők közt nem hirdethetitek a spiritizmus igazságát, mert ott nincs szükség, ahol hiány nem mutatkozik. Ahol megéheztek, ott kell kenyérrel táplálni azokat a lelkeket, ahol megszomjaztak, ott adhatjátok csak a ti igazságotoknak cseppjeit azoknak, akik kérik tőletek.
Azonban kint a világban az életetekkel, a példaadásotokkal magatok felé fordíthatjátok a hitetlenek figyelmét. Cselekedjetek jót és igazat, és mindazt, amivel a ti Uratok megbízott titeket, s ha ezzel az elveszettek közül csak egyet is megmenthettek az igazság részére, már nem éltetek hiába, és a ti igyekezetetek meggyőzi azokat, akik hisznek, a ti hitetek helyesebb voltáról.
Legyetek példaképek még azok előtt is, akik a kévékbe vannak kötve. Az életetekkel kell bizonyságot tennetek Krisztus igazságáról, mert ha nem ezt cselekszitek, méltatlanokká váltok az Isten kegyelmére, amely az Ő Szentlelke által megkeresett titeket, a századikat, akik hiányoztatok a teljes számból.

szemlézte: Bíró László

UI:

BISTEY ZSUZSA - VÍZÖNTŐKORI ÚJJÁSZÜLETÉS
https://doksi.net/hu/get.php?lid=1778

A Tudat kivetülése a reinkarnációba
Egy médiumi úton kapott tanítás
Szellemi Tanító: A kivetítés szó helyett jobb a tudat meghatározás, mely összefogó jellegű. A hozzátartozó minden más együtt alkotja az egész szellemi mozgásterületet, az ún. egyéni Lénynek minden kisebb-nagyobb összetartozását. A tudat dönt el sok olyan dolgot, melyet éppen végeznie kell. Ő az, aki meghatároz, aki az energiákat - aki szintén ő maga - megmozdítja. A szellemi tudat az ember tudatához viszonyítva sokkal hatalmasabb, fényesebb, sok mindent magába ölel, de természetesen bármennyire is az isteni tudatnak része, mégsem maga az Isten, vagy az isteni fokozatú tudat. Ebben is vannak fokozatrészek, melyek olyan feladatokat látnak el, amelyek bár kisebbeknek mondhatók, de mégis alapvetően fontosak, vagy ezeket átfogó, magukba foglaló nagyobbak.

A szellemi tudat meghatározott és kozmikus fontosságú, és szükség van ennek a tudatnak egy olyan módosulására, melyet máshol és máként el nem ér, mint magán kívül. Ez csak úgy történhet, ha a saját létsíkja törvényeiből egyszerűen átlép egy másikba, melyet tulajdonképp maga hozott létre, alkotott meg. Ez az ún. testesülés, mert a szellemi lénynek nincs teste. Ha egy olyan területre kíván áthatolni, ahol valami speciális dolgot kell elvégeznie, akkor anyagba lép át, anyagi létsíkba és körülmények közé, mely más, mint az ő létsíkja. Sokszor találja úgy, hogy önmaga ellentétjébe lép, de gyakorlatilag soha nem válik önmaga ellentétévé, hanem mássá! Ezt fontos, mert a más és az ellentét között különbség van.

A szellemi tudat maga nem lép át egy más létsíkra, és egy "nem ő állapotba," a testi létbe, hanem az egyéniesített szellemi tudatának részét áthelyezi, kivetíti egy más létsíki életbe. Ő is él, a testesülés része is él, de abban a más létsíkban más törvények vannak. Nem homlokegyenest ellentétes a sajátjával, de megváltoztak a körülmények, és neki az eredetibe kell az áthelyezett tudatrészét visszatermelni, visszairányítania a másból, a nem neki valóból kiemelkedve.
Amikor ez a másféle földi tudat visszatalál a saját eredeti tudatrészéhez, olyan lehetőségeket hoz a visszadolgozással, amelyre annak a nagy szellemi tudatnak szüksége van, és a maga elhatározott feladata, akarata szerint azt jobban felhasználja. Úgy lehet mondani, hogy a saját tudata még jobban kibővült a lehetőségekben. A földi életbe, a testi tudatba helyezkedett rész nem elzüllött, nem hitványabb, másabb. Ebből kiemelkedve és visszatérve, magával hoz olyan megtehető lehetőségeket, amelyeket különben kevésbé tudott volna abban a maga elé állított speciális helyzetben és feladatban felhasználni.

Felvetül a kérdés, hogy ez a kivetített és örök folytonosságú tudat mennyiben hozható össze a véges, és a folytatást nem ismerő személyes egóval? Az ego nem tudat, nem nevezhető annak. Amit itt a Földön annak neveznek, az nagy vonalakban az eredeti és magával hozott szellemi lehetőségek felhasználása, egy-egy születés és halál közötti inkarnációs testesülés alatt. Mindazon körülmények, melyek ebben a szakaszban rá hatottak, úgy dolgozta fel, amire neki adottsága van, és mely az ő állapotának megfelelően alakítható és alakul. Ezért van, hogy az itteni, földi létsíkú életében a kivetült és más helyzetbe került fényes – mert eredetileg fényes és nagyszerű - szellemi tudat olyan tapasztalatokhoz jusson, amelyekkel magában kinevelheti a visszairányulást. Itt az összefüggés! Ez nem az ego, de az ego segíti a maga inkarnációs életfolyamata alatt kialakuló tapasztalataival és hozzáállásaival ennek a szellemi kivetülési tudatrésznek a változását, emelkedését. Mert itt is változásról van szó! Hiszen az a más létsíkba helyezett és magát másnak ismerő szellemi tudatrész, aki az ember, az éppen az inkarnációs tapasztalatok és egonális behatások alatt, azok ellenébe vagy a miatt tudja magából kiépíteni azt a tudati változást, melyet a forma lebontása után át fog vinni saját magának.

Egy-egy szellemi egyéniség, Isten szellemi részei nem uniformizáltak, mindegyiknek van valami teljesen jellegzetes eltérése. Isten véghetetlenül gazdag önmagában, Benne minden megvan, és ennek a mindennek részei külön és együttesen működnek abban, hogy állandó mozgásban, alakulásban, kivetülésben, és állandó gazdagodásban legyenek. Ez a gazdagság állandó és önmagában változik. Ezt végzik a szellemi egyéniségek, kiknek ide a Földre kivetült testesülés-sorozatai adnak és dolgoznak ki olyan lehetőségeket, amelyeket szükségesnek talál és akar. Szabad akarati döntése határozza meg, mikor, mivel, hogyan ér el valamit, amit az önmaga számára szükségesnek lát. A "szükség" szó helyett jó lenne mást alkalmazni, mert a szükség hiányosságot jelent, holott szellemileg nem az.
A testesülések mindig újabb lehetőségeket bontanak, alakítanak ki maguknak. Itt szólni kell a reinkarnációról, melynek a fogalma hosszú idő óta nem teljesen az, mint ami. Nem hajszálpontosan úgy működik, olyan körülményekkel és eseményekkel, amely az egész szellemi "világ-hangulathoz" idomulva az akkor szükséges szerinti volt. De a világ szellemi felfogása nem áll meg! Most már egy másik oldalt is meg lehet nézni belőle, amely nem mond ellent az eddigieknek, de más. Megint csak meg kell fogadni, hogy az ellentmondás és a más hasonló, de nem ugyanaz! Nehéz szavakkal kifejezni, hogy ne lehessen félreérteni, ezért ezek a kérdések ún. szellemi csemegéknek számítanak.

A reinkarnáció nem úgy történik, ahogy az eddigi beszámolókban elhangzott, mert nem a testek és az egyes testi életek egymásba kapcsolódása a tét. Nem a fizikai testi létek egymásutánja az, ami a lényeg. A reinkarnáció nagyon pontos és szükségszerű szellemi igazság-törvények alapján történik, mely egy külön, átfogó témakör. Természetes, hogy mivel emberi életekről van szó, nagyon sok a hasonlatosság az egyes életek között, és ez olykor csalóka. A lényeg a változás és gazdagodás, amelyet a testi formába helyezett életek alatt a kivetített tudat művelni tud, és amiért kérte és felvállalta az újabb testöltést.

szemlézte: Kotányi Ottó

UI:

Lélekvándorlás bizonyítékai. Reinkarnációs terápiák, tapasztalataim
https://www.youtube.com/watch?v=p_aUGs4kO2U

Szellemi újjászületés

Részletek szabadon összefűzve Bertha Dudde írómédium közléseiből


A szellemi újjászületés feltétele a meggyőződéses hit. Ezt teljes egészében csak akkor értitek meg, ha már újjászülettetek, azaz, úgy alakítottátok magatokat, hogy szellemem munkálkodhat bennetek. Csak ekkor veszitek észre a különbséget a halott és eleven hit között. Csak ekkor tudjátok hogy szeretet nélkül nincs eleven hit, és szeretet nélkül szellemi újjászületés sincs. A hit szoros kapcsolatban áll a szeretettel, nem lehet elgondolni egyiket a másik nélkül.
Az ember akkor juthat szellemi újjászületésre, amikor már teljes a meggyőződése hogy én létezem, és velem tudatos kapcsolatba léphet. Hiszi, hogy körülötte vagyok, gondolatban beszélhet velem, és segítségért hozzám kiálthat. Ez meggyőződéses hit, ez lehetővé teszi hogy Szellemem által munkálkodhassak benne. A csupán formai hit soha nem vezet arra, hogy engem hallható módon megértsen, vagy felvegye az igazságnak teljesen megfelelő gondolat áramlatokat.
Mint szeretetem jele, szavam csak a mélyen hívő emberhez áramolhat, és csak az az ember válhat szellemben újjászületetté, akinek az életútja az én akaratommal - tehát Isten akaratával megegyezik. Tehát a tőlem adott szót elfogadja mint tiszta igazságot, és azon fáradozik hogy aszerint éljen. Mert ez is a meggyőződéses hit kifejezése. Ha nem hinné, nem törekedne komoly lelki munkára, és nem fogadná komolyan a szavakat, amelyek benne mint újjászületése bizonyítéka felhangzanak.
A meggyőződéses hit a gyümölcsöket is megérleli. Azaz, a lélek nem marad meg abban a lelki fokozatban amelyben van, hanem tökéletesedik. Tökéletesedése felé halad. Mintegy a földi élet völgyéből kinőve, belenő a Szellemi Birodalom szférájába.
És ez az egyik Birodalomból való átváltás a másikba - ez a szellemi újjászületés! Újjászületik a lélek. Habár földi szemmel nézve ugyanabban a szférában van mint az előbb - szelleme mégis teljesen e birodalmon kívül van! Szelleme kapcsolatba lépett a lélekkel, és most azt is átvonja a Szellemi Birodalomba - bár teste a testi halálig a Földön tartózkodik. Akinek nincs szilárd, eleven hite az nem éli át a Földön a szellemi újjászületést. Mert a forma szerinti hit - ahol a hit csak a szájban van és nem a szívben - nem hordoz életet magában.
És a forma szerinti keresztény a maga szellemének egyesülését az Atyaszellemmel még kevésbé tudja felfogni, mert nem hatol bele elég mélyen a hit és szeretet szellemiségének erejébe. Így hát ezek az emberek sem a szellemi újjászületés pillanatait, sem szavaim átvételét nem bírják átélni, mert ezek a szellemi értékek tisztán a hiten múlnak, és csak önmaguk által bizonyíthatók.
És ez a bizonyíték mindig csak azoknak ad bizonyítékot, akik rendelkeznek ezzel a meggyőződéses hittel. De nem bizonyíték azoknál akik nem rendelkeznek meggyőződéses hittel, akiknek a hite még élettelen. Náluk elsősorban a szeretet tettei hiányoznak, amelyek magukkal hoznák a mély bölcsességet - másodsorban a mély igazságokkal együtt járó felismerő erő hiányzik. Ezt a képességet azok kapják ajándékba, akik átadják magukat hogy oktatást kapjanak tőlem. Ez utóbbi feltételezi azt a hitet, hogy én az embereket oktatni tudom, oktatni akarom, és meg is teszem, amint az ember teljesíti azokat a feltételeket, amelyekhez ezt az ígéretet kötöttem.
És így egyiket a másik nélkül nem lehet elgondolni - szeretet, hit, kegyelem, erő, szellemi egyesülés - amikor mindez elért egy meghatározott fokot, létrejön a szellemi újjászületés. Ekkor már a Földön boldogok vagytok, mert lelketek a Szellemi Birodalomba emelkedik - az igazi hazájába. Már csak arra vágyódik, hogy eloldódhasson a testtől, és örökké a Világosság és boldogság mezőin tartózkodhasson, és örök egyesülésbe lehessen velem.

A szellemi újjászületés fordulópont az életben. Ez az a pillanat, amikor tudatosan ráébredtek a szellemi erőre, amely szeretetem által ömlik hozzátok. Amint érzitek, hogy elválaszthatatlanul hozzám tartoztok, amint tudatossá válik, hogy nélkülem nincs lét a számotokra, amint közel éreztek magatokhoz, és ennek tudata határozza meg az egész életet. És most egész tudatosan törekedtek hozzám. Felém fordul a gondolat, az akarat és tetteitek is akaratomnak megfelelők.
Olyan a szellemi újjászületés - mint a felkelő nap. Mindig sugárzóbban jelenik meg az égen - majd teljes pompájában ott ragyog. Meleget és világosságot ad, átsugározza a teremtett dolgokat, új teremtményeket ébreszt és tart életben. És amikor már szellemben újjászületett az ember - nincs megállás számára. Mindig sugárzóbb és világosabb lesz körülötte - hiszen szellemem, szeretetem ereje sugárzik át rajta, azért fokozódik a fénye, és erejét és fényét mindenre kisugározza ami körülveszi.

A szellemi újjászületés az örökéletre való felébredés. Életre keltheti az élettelent, mert ahova fénye esik, ott világos sugárral töri át a sötétséget. És ahol világosság van - ott élet van. Magam vagyok ott, és életet hozok mindenkinek aki vágyódik rá, aki tőlem tudatosan kéri, aki vágyakozva fordul felém - tehát aki elismer.
Az újjászületést az akarati változás hozza létre! A lélek ezzel az örökéletre vezető útra lépett. Bár még sok akadálya és veszélye lesz - világi kísértések, és egyéb nehézségek - de egy erőteljes lélek ezeket le tudja győzni. A lelkileg újjászületett ember állandóan nyitott Isten szava iránt - legyen az indirekt, tehát hogy hallja vagy olvassa az isteni kinyilatkoztatásokat - vagy gondolati kapcsolatba lép a bölcsesség Ős-forrásával, tudatosan kapcsolódik ahhoz, aki maga az igazság.
Az ilyen ember gyakran visszavonul a maga csöndjébe, a maga bensőjébe, és ekkor gondolatait a föntről kapott befolyás irányítja helyes mederbe. Lelke táplálékot kap, és erőben és világosságban növekszik. A lelkileg újjászületett ember a szeretetet éli - mert a helyes irányú akaratnak ez a hatása.
Az ember akkor született meg szellemben és földi születésének csak akkor van értelme és célja, amikor a szellemi újjászületés létrejött. A lélek és a szellem egyesülése olyan folyamat, amely anélkül is végbemehet, hogy az ember tudomást szerezne róla, mert ezt az ismeretet csak akkor kapja meg, amikor már végbement. Mert a Szellem csak azután adhat fölvilágosítást a léleknek, hogy ez mit jelent. És a lélek is csak ezután igyekezik mindig bensőségesebben kapcsolódni szelleméhez, és veszi birtokba a folyton gazdagodó ismeretet. Az ember csak most kezd élni, azaz értékesíti tudását, és tudatosan dolgozik Isten Országáért. Azonkívül embertársai között szorgalmasan terjeszti a kapott ismeretet.
Az élet állandó tevékenység. Az ember földi módon akkor is él, ha az isteni szikra még nem ébredt föl benne. Azaz, földi módon tevékeny - a földi életéért, a testéért és földi céljaiért dolgozik. De ez nem az igazi élet. Nem állandó élet - nem az az élet, amelyről Jézus Krisztus beszélt, és megígérte azoknak, akik hisznek benne. Mert az igazi élet, a szellem élete. Ez elmúlhatatlan élet, és ennek az életnek az elnyerése az ember földi célja. Ez a földi életcél akkor kezd teljesülni, amikor az emberben a szellem életre ébred. A szellemi újjászületés a legtörekvésre méltóbb életcél, mert elmondhatatlan nyereséget hoz a léleknek.

Amit az anyagi világ nyújt, az múlandó, csak a testnek jó - de a léleknek soha. Amit a szellem nyújt a léleknek, az felfrissülés, felüdülés, az táplálék - tehát táplálék az élethez, drága kincs, ami már el nem veszhet, valami ami boldogít, és szorgalmas tevékenységre indít. Nevezhetnénk életelixírnek is, mert a halál már nem fog rajta.
Most az isteni szikra veszi át az emberben a vezetést, és ez valóban helyes így. A lélek és szellem már nem állnak ellentétben, hanem egyesülten követik a célt. Habár az ember még a Földön él, de az örök haza felé törekedik, a test vágyait, és minden földi célt figyelmen kívül hagy. Az ember csak most lesz eleven. Bár a földi dolgok iránt közömbös, de szelleme folyton él, és tesz valamit. Az ember már csak a Szellemi Birodalom számára teremt, az Isten Birodalma számára. Dolgozik magán és embertársain, és megállás nélkül tevékeny. A benne lévő szellemi szikra már nem engedi tétlenül nyugodni - mert az romlásba visz, mert az egyenértékű a halállal.
Amit még anyag takar, ami még az anyag kötelékeiben szenved - az fogságban van, és gyönge. Minden erejét arra pazarolja, hogy megint csak az anyagot szaporítsa. Viszont az anyagtól eloldódott lélek kezd szabaddá válni - habár még a Földön él - átsiklik egy másik szférába. Ez az újjászületés nyilvánvaló lesz, amikor egy földi törekvés helyébe szellemi törekvés lép. Amikor a maga követelményeivel a világ már nem áll első helyen, hanem csak annyit gondolnak rá, amennyire a földi élet fenntartásához szükséges.
Tehát, hogy a szellemi újjászületést elérje, a léleknek elsősorban a földi vágyait kell eltemetni. Vágyai és ösztönei által nem szabad a régi burokhoz kötődni, mert azok célja a testi jólét. Gondolkodás nélkül le kell mondania arról, amit a világ nyújt, mert nem lehet egyidejűleg - földi és szellemi szférában. A szellemi világba való belépés csak akkor mehet végbe, ha a lélek hiánytalanul legyőzte a földi világot. Ami újra kezdődik az nem a test - hanem a lélek élete. A test ugyan még a Földön van, de a lélek akaratához kell alkalmazkodnia, ezért a továbbiakban már a lélek rendelkezik vele.

A természetes születés arra szükséges, hogy lehetővé tegye a szellemi újjászületés útját. Lelketeknek újjá kell születni. Az élettelenség állapotából be kell lépnie az élet állapotába. A természetes születés Isten nagy ajándéka, és a léleknek olyan lehetőséget ad, hogy új életet teremtsen magának. Erre kell törekednie. Dolgozni kell önmagán, hogy meg tudjon szabadulni mindattól, ami bizonyos fokig eddig a lélek sírja volt. Ebből kell kilépnie, hogy a halál állapotát felcserélje az élet állapotával.
Tehát az embereknek a szellemi újjászületést kellene életcéljukká tenni. Mert csak az az igazi élet, amely elvisz az újjászületésre, és a lélek feltámad a halál sírjából. Ezzel menekül meg a szellemi sötétségtől, és lép a nappal világosságába. Ezt a szellemi újjászületést biztosítja minden fölfelé irányított tudatos gondolat, és minden tett, amit a szeretet hozott létre.



szemlézte: Bíró László

Miért nem emlékszünk előző életeinkre? Ha belegondolunk - jelen életünket vizsgálva - bizony sok kudarc, traumatizáló élmény juthat eszünkbe a szép emlékek mellett. Mikor az óvónéni megszégyenített, mert nem ettük meg a tökfőzeléket. Mikor apukánk több hét üzleti útra ment, és bőgtünk utána.

Mikor az iskolában kicsúfoltak. Mikor elhagyott az első szerelmünk. Mikor a munkahelyen lefokoztak minden igyekezetünk ellenére. Mikor életünk párja megcsalt, és elhagyott.
Látszólag hétköznapi nehézségek ezek, de ezek is mennyi mindenben hátráltatnak. Ha látnánk előző életinket, nehéz lenne feldolgozni, hogy embert öltünk, bántottunk másokat, esetleg hóhérok, kegyetlen nagyurak voltunk.
Persze biztos lehettek szép testetöltésünk, mikor jó emberek, tudósok, jóságos hercegnők, nagy koponyák voltunk. Ha látnánk előző életeinket, tanulságos is lehetne - de mivel legtöbb ember igen érzékeny - a feledés fátyla elrejti előző testet öltéseinket.
Valamennyire lehet következtetni, hogy miken kell jelenleg dolgoznunk - mi lehetett előző életink jellegzetessége. Ha jelenleg kellemes, tartalmas életet élsz, boldog párkapcsolatban - valószínűleg jutalom életed van, előző életeidben sokat szenvedhettél, de igyekeztél, és szeretetet közvetítettél.

Ha konfliktusoktól terhelt életed van - akkor előző életeidből jönnek elő szereplők - talán anyánk, vagy testvérünk, esetleg nehéz természetű főnökünk képében. Ha kíváncsi vagy előző életeidre, figyeld a jelenlegit! Ha sorozatban nem sikerülnek kapcsolataid, ha ok nélkül bántanak, elhagynak a férfiak/nők, lehet, előző életeidben visszaéltél a vonzerőddel. (Nem feltétlenül biztos persze, ezer más oka lehet, de ez is egyféle feltételezés, ha más magyarázatot nem találunk).
Csak mérsékelten foglalkozz előző életeiddel! Regressziós utaztatást csak akkor végzetes, ha nyitott, kiegyensúlyozott ember vagy, mert labilis páciens csak összezavarodik.

Igyekezz a szeretetet, a megbocsátást gyakorolni, fényt adni másoknak - hogy ne kelljen ide vissza születned!
Ez egy tanuló bolygó - igyekezz jól teljesíteni!

Tudatosság Léleksziget

UI:

Megjárta a klinikai halált, ezt látta a túlvilágon
https://nlc.hu/ezvan/20220127/klinikai-halal-emllekek/?fbclid=IwAR20MuS4Tw2fYZYjv9WrGNUpupOpN-gHhgaGJN7QGOhrZS8NK1VSB1JPZ3c

Anyák gondja

Részlet Müller Péter rovatából

Felejthetetlen pillanat, amikor a kismama újszülöttjét nem is a karjába veszi, hanem amikor először ránéz. Ránéz az arcocskájára. Ki ez? Akit sejtett, akit várt, akit remélt, s akit elképzelt, itt van. Végre meg lehet nézni.
Idáig együtt csinálták végig az egészet, a terhességet, a szülést, a fájdalmat, az örvénylő fészkelődést, mocorgást, rugdosást, sok-sok sejtelemes érzést... de hogy ki az, aki itt a mama méhének sötét őstengerében forgott, nem lehetett tudni. Most itt van. Látni. Ő hát az. De kicsoda? Ki ez az emberke?
Nincs olyan mama a világon, aki ne látná a legeslegelső pillanatban, hogy ő egy VALAKIT hozott a világra. Egy jellemet, egy olyan sajátos és összetéveszthetetlen személyt, aki ha pici is, de mégis teljesen kész van. Ahogy az öntőformából kikerül egy szobor, úgy a mamából is kibújik egy majdnem teljesen kész emberke. Már csak nőni, érnie kell neki, de élete végéig olyan lesz, mint amilyen most. Sok mama mesélte nekem, húsz, negyven, még hatvan esztendő után is, hogy gyermeke olyan ember lett, mint amilyennek a legelső pillanatban látta.
Nem szűz lappal indul az élet. Minden gyermek mögött végtelen múlt áll. Ahogy a genetikus csírák is emlékek határtalan tömegét tárolják, s ezek előrevetítik egy jövendőben kibontakozó lény sokféle titkát, ahogy egy magban benne van a növény, úgy a kisbabában is benne rejlik a jelleme, a sorsa, lelkének előtörténete, melyről a mamának fogalma sincs. Nem tudja, kit hozott a világra.
Ha csak egyszer is körülnéztél már egy szülészet csecsemőosztályán, vagy megfigyelted azokat a bömbölő vagy alvó piciket, akiket sorba mutogatnak a kíváncsi hozzátartozóknak, láttad, hogy ezek a babák mintha nem is fiatalok lennének: kopasz buddhák, gondterhelt vezérigazgatók, ráncos parasztbácsik, szuszogó nénikék, sokat tapasztalt, ráncos, érett emberkék – csak kicsinyek még. Mindenki sajátos valaki.
S ha negyven év múlva találkoznál vele, nemcsak azt tapasztalnád, hogy hasonlít a babaarcára, de azt is, hogy olyasféle személyiség lett belőle, mint akit az első pillanatban sejtettél. Ma már sejtjük, hogy ameddig a lélektan lelát egy emberi lénybe, az szinte semmi.
Már a babakorába, méhen belüli életébe is ritkán lát. Nem szólva arról, amit jóval a születése előtti időkből hozott magával. Egy picurka test sejtjeiben sok millió év emlékei rejlenek.
De ez csak a biológiai információ. A lélek még öregebb. Emlékek végtelen tömegét hozzuk magunkkal, melyektől később olyanok leszünk, amilyenek, s ezért még a legbölcsebb anyai szeretet sem tudja, mit hozott magával a csemetéje s hogyan kell őt nevelni.
Lehet, hogy olyasmihez nyúl hozzá, amit nem is szabad megérinteni. Lehet, hogy olyasmihez, amin nem lehet változtatni, mert sorsszerű oka van. Van gyerek, aki szereti a magányt. A szülő meg kergetné olyan közösségekbe, melytől iszonyodik. Ez csak egy példa a millió közül.
Minden mamának van egy általános képe arról, hogy milyennek szeretné látni gyerekét. S ez a kép rendszerint valami társadalmi elvárás, de nemigen volt rá eset, hogy valaki ennek megfeleljen. Ami a mamából hiányzik, az a mesteri tudás. A mester szeme sok inkarnációt lát vissza ahhoz, hogy tanítványának akárcsak a legközelebbi lépésében is segítsen. A mama szeretetével pótolja az emberismeretét, csakhogy – mint minden tudáshiány – nem elég. Nem tudja, hogy amikor jót akar, az jó-e a gyermekének.
Bölcs anyák tudomásul veszik, hogy még a legmélyebb intuícióval sem érthetik meg teljesen azt az emberkét, akik a világra hoztak, s ezért okosan és óvatosan inkább terelik, mint kényszerítik, inkább figyelik, s finom ujjakkal formálják, mintsem valami elvárás mintájába kényszerítsék.
Minden mama drámája Szűz Mária drámája, akinek fia nagyon fiatalon és iszonyatos körülmények között halt meg, mégpedig úgy, hogy ő ezt a halált hozta magával” – s Máriának bizonyára döntenie kellett, melyik akaratnak kell teljesednie: a gyermekét foggal-körömmel menteni akaró tigrisanyai akaratnak, vagy az Isten akaratának.
Ez egyébként magának Jézusnak a drámája is volt: hogy sorsát élje, vagy az életét. A sors a nehezebb. Anyák nem szeretik, ha gyermekük a sorsát éli, mert az a nehezebb. Anyák azt szeretik, ha gyermekük könnyebben él. Gondtalanul. Felhőtlenül. Hogyha minden simán megy neki.
Csakhogy ember ilyen vállalással nem jön a világra. A sorsfeladat, amit hozunk, mindig nehéz. Ahol vesztesek vagyunk, sikertelenek, ahol nem megy, ahol nehéz, ahol újra és újra kibontatlan csomók feszülnek ránk: az a sorsunk.
Az igazi mama abban segít, hogy gyereke a sorsát oldja meg. Az én anyám például mindig szerette volna, hogy én sikeres és elismert ember legyek – nem azért, mert néki ez volt az eszménye, hanem mert meglátta bennem ezt a sóvárgást.
Szellemi tanítómesterem figyelmeztette anyámat: Ne tessék erősíteni fiának azt a hajlamát, amit le kéne győznie! Úgy tekintsen Péter kudarcaira, hogy azok nevelik. Én állítom elé az akadályokat!
(Természetgyógyász Magazin, 2003. szeptember)

UI:

Eckhart TOLLE - Megvilagosodott kapcsolatok
https://www.youtube.com/watch?v=Z8l1UNqq6Cc

Müller Péter rovata: Anyák gondja (2. rész)

Az előző számban arról beszéltünk, hogy valójában nem ismerjük gyermekünket. Ha veszünk egy új porszívót vagy egy autót, részletes leírást és használati utasítást adnak hozzá: pontosan elmagyarázzák a szerkezetét, s azt is, hogyan kell bánni vele. A Jóisten azonban nem ad gyermekünkhöz szervizkönyvet, s nem tudunk hozzáférni valódi titkaihoz. Nem tudjuk, mit hozott magával, milyen titokzatos múltat, jellemet, sorsot, s ezért nehéz a gyermeknevelés. Van itt azonban egy másik, súlyos gond is. Az, hogy pocsék világban élünk.
A szülő azt szeretné, hogy gyereke rendes, tisztességes ember legyen. Bántja, ha gyereke erőszakos, követelődző, ravasz, rendetlen, önző, kapzsi stb. Ugyanakkor látja, mert éli, hogy a világ dzsungel lett. A tisztességes embert elsodorják, nem viszi semmire, gyakran hülyének tartják.
Vagyis ha túl rendes embert nevel a fiából vagy a lányából, a világ ellen neveli, s kiteszi annak a veszélynek, hogy életképtelen lesz. Mit tegyen hát? A kérdést a nagy spirituális mesterek régóta ismerik.
Az isteni Krisna például, a hinduk Krisztusa a nagy testvérháború előtt egy mindent eldöntő kártyajátékban vesz részt tanítványával. Rokonaival, későbbi háborús ellenségeivel játszik. Krisna nemcsak csalásra tanítja tanítványát, de maga is csal: becsapja ellenfeleit. Én vagyok a csaló csalárd játéka! mondja később az Isteni Énekben, ahol megmutatja lényének kozmikus teljességét.
Magában az ütközetben is csalárd trükköket alkalmaz, ugyanúgy, mint a nagy kínai stratéga, Szun-ce is: egyikük sem a nyílt, egyenes küzdelmet, hanem a kiismerhetetlen ravaszságot részesíti előnyben.
Ez a csúnya taktika átment a világ leghősiesebb katonai nevelés irányadó elvei közé. A szamurájok legfőbb erénye a meglephetetlenség, ami azt jelenti, hogy nem létezik olyan ravaszság, csel, csalás, aljasság, elvetemültség vagy éppenséggel könyörtelen brutalitás, melyre ne lennének fölkészülve, s ne ismernék jól ezeknek a pocsék tulajdonságoknak nemcsak a lélektanát, de a hatásos ellenszereit is.
Amikor Krisnát kérdezik, miért tanítja egy isteni küldött olyan tettekre híveit, melyek az ősi időkben tisztességtelenek voltak s Örök Mércével mindig is azok maradnak, Krisna azt feleli, hogy a világ rohamosan sötétedik, jön a Kali-juga, a vaskor a maga embertelen és gyalázatos életrendjével, s ő nem küldheti tanítványait egy ilyen szörnyű világba, az emberi lélek sötétségének ismerete nélkül, mert akkor védtelenek lesznek.
Orosz László hívta föl a figyelmemet a Mahábháratának és a Bhagavad Gítának e döbbenetes részleteire. De vajon nem ugyanezt mondja Jézus is: „Legyetek ravaszok, mint a kígyó, és szelídek, mint a galambok!”
Hogy jön ez össze? Nehezen. Nagyon nehezen. Mégis meg kell csinálni valahogy, mert különben az ember – ebben a világban – életképtelen lesz. Nincs olyan hiteles spirituális mester, aki tanítványát naivitásra nevelné.
Ahogy nem lenne jó, ha a mai szennyezett levegőben álarccal óvnánk a kicsiket, vagy csakis sterilizált vizet itatnánk velük, és mesterséges csöndkabinban nevelnénk őket, hogy óvjuk a világ tébolyult lármájától. Nem! Itt füst van, zaj, lárma, önzés, hazudozás, törvénytelenség, képmutatás, erőszak, lopás¼ Aki most él, ebben él, s ezért erősnek, okosnak, elővigyázatosnak, bátornak és meglephetetlennek kell lennie. Ha aláír egy szerződést, számítania kell arra, hogy becsapják, ha sportol, arra, hogy ellenfele aljas lesz, ha a hétköznapi életről, hogy átgázolnak rajta. Értenie kell ahhoz is, hogy megkérje az árát mindennek mert a pénzőrült világ átgázol rajta.
Néha azt mondják olvasóim: miért beszélsz annyit a sötétségről? Miért annyit a rosszról, a hazugságról, a sötét világról? Miért nem inkább a szépségről, a fényről, a jóságról és az élet boldog távlatairól?
Pontosan azért, hogy ne legyünk naivak. Tudni kell pontosan, hogy mi a pálya. Meg kell tapasztalni. Nem véletlenül élünk ma. Ez a házi feladatunk, hogy a szelíd galambot és a ravasz rókát egyszerre őrizzük lelkünkben. Tudnunk kell rókák között rókafejjel, farkasokként farkasfejjel, kígyók között kígyófejjel is gondolkodni. Így aztán mindig tudni fogjuk jó előre, hogy mit akar a róka, a farkas és a kígyó. Rendszerint előbb, mint ők.
Mert bennünk még ott a szelíd galamb is, aki bölcsebb, érzékenyebb, nemesebb és tisztább a látása is tisztább, mert nem homályosítja el szemét a rögeszmés önzés. Az angyal ismeri az ördög titkait mondták a középkor bölcsei, ami azt jelenti, hogy tud az ördög fejével is gondolkozni. Nos, erre a kettőre egyszerre kell nevelnünk a gyermekünket. S ez nem könnyű.
Bennem például több a galamb, mint a kígyó, s erre egyáltalán nem vagyok büszke. Sok embernek, magamnak is ártottam ezzel, és számos bonyolult ütközetet, melyben a jót képviseltem, elvesztettem. Ilyenkor azzal áltattam magam, hogy nem baj, maradj te csak jó ember, még akkor is, ha hülyét csinálnak belőled, s vesztes maradsz!
Csakhogy így nem lehetett rám bízni semmiféle komoly csatát. Igaz ügyeket, nemes ügyeket sem tudtam megnyerni. Lelkes voltam, szelíd, mint a galamb s rendkívül naiv. Ezt a különös kettősségre nevelést manapság csakis a keleti harci művészetek néhány ágánál, s ott is csak az igazi mestereknél tapasztaltam.
Ami így leírva ellentmondásos, ott nyilvánvaló. Hogy szeretem de ha kell, fejbe vágom. Hogy alázatos vagyok de rendíthetetlenül elszánt. Puha és kőkemény. Gyengéd és szigorú. Tiszta de a mocsoktól nem riadok vissza.
(Természetgyógyász Magazin Online, 2003. október)

UI:

Az Érzés A Titok: Neville Goddard Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=0cCIaa5f-gg

A megvilágosodás fokozatai - Felvezetés

Részlet Zita médium a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből

Elmúlt már néhány száz esztendő azóta, hogy a Földön éltem és mondhatom, ezalatt a néhány száz esztendő alatt az ember kivetkőzött mindabból a lelkiségből, ami ezt a sejtelmes világot alkothatná körülötte. Istentagadásával, a túlvilágban való hitének megingásával elvesztette azt a csodálatos varázst, amely valaha az embereket befogta.
Régen misztikumnak és misztériumnak érezték, amikor az anyagi világból egy magasabb szintre emelkedtek a gondolatok, az érzések és vágyak színes szárnyain, és érezték, értették és főként értékelték ezt a sejtelmes világot, amely a földi világot és így az ő életüket is keresztül-kasul fonta. Éltem Keleten és éltem Nyugaton is, hogy alaposabban tanulmányozzam és egészen leegyszerűsített formában magamévá tegyem Krisztus igazságát.
Tapasztalatból tudom és mondom, hogy Krisztus igazságánál egyszerűbben, érthetőbben, kézenfekvőbben nem lehet kifejezni azt a csodálatos világot, azt a csodálatos isteni igazságot, amelyről az Úr szólt. A keleti embernek meg van a hajlama a mesék világára, a mesék színes káprázatára, mert a lelke színes, de ugyanakkor a kevéssel is megelégszik, mert igénytelen. Nem a testies igényeit fejleszti, nem akar sokat markolni az életből, nem a testi embert akarja megerősíteni magában és hatalomhoz juttatni, hanem a keleti ember önmaga felett és azon vágyai felett akar uralkodni, amelyek nem ehhez a színes vágyvilághoz tartoznak, amik őt nem a mesék, a szimbólumok világába ragadják el, hanem az „édes élet” élvezésére.
Mivel a keleti ember kis igényű, mivel az anyagi világ felé nyúló vágyait visszaszorítja, mivel napi táplálékul megelégszik egyetlen marék rizzsel, ezért képes inkább a benső világa felé fordulni és ebben jól érezni magát. Éppen ezért nem tüntet, nem követel, nem erőszakoskodik az élet javaiért és a Föld nyújtotta lehetőségekért. A mi Urunk, a Jézus Krisztus igazsága is Keletről indult. Mindazok, akik Őt egy benső, titkos körként körülvették csodálatos, hatalmas isteni küldetésének elvégzésénél, a keleti ember áhítatával, egyszerűségével, csodavárásával, lelki színességével bírtak.
Később azután az Úr igazsága eljutott a nyugati világ embereihez is, hogy azután megismerve Krisztus tanát és igazságát, az ezeken a területeken élő pogány emberlelkek is keresztényekké válhassanak. Bizony-bizony az idők végét figyelve, sokan maradtak vissza, akik bár Krisztus igazságát megismerhették, találkozhattak Vele, de mégsem váltak pogányokból keresztényekké. Az Úr tanítása azért igyekszik minden titokzatos leplet és misztikumot mellőzni, hogy a maga egyszerűségében hozzáferkőzhessék a nyugati ember lelkületéhez.
Minden olyan igazság megismerésének, amely nem e világból való - már pedig Krisztus igazsága nem e világból való - minden ilyen mély titok megértésének, minden bensőséges megvilágosodásnak három szintje van. Ez a három szint tesz különbséget ember és ember között aszerint, hogy a három szint közül melyiket képes megérteni és magáévá tenni.

összeállította: Bíró László



A csatolt anyagok listája:

A megvilágosodás fokozatai
Adai közlés – Isten üzenete
Az őrállók
A példaadás szükségessége
Az alázatos igénytelenség
HANG - Kapcsolat a szellemekkel
A vírusok a rezgéstan tükrében
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqol0yjzphfVHaeb2A?e=W1s1eO
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=pTQ38Ld1NLA
Lélekben és igazságban -I. kötet 6.rész Túlvilági állapotok 2/2
Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=3C3k30VnaRQ
FÖLLEBBEN A FÁTYOL - Judy Laddon - 2. Beduin történetei - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=nJU6XU8xOWI
Bibliai segítség keresőknek, akik a puskaporos hordón ülnek
Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=t-nkQUgjSH4&list=PL8Bx7aFm0dbuapl9iCYbfsq9o62HdL4sZ
Reménysugár - Filmdráma

https://www.youtube.com/watch?v=MLdX-uHq138
Mária Magdolna – A szeretet győzelme a bűnök felett – Spirituális filmdráma

Jiddu Krishnamurti szerint, aki a legigazibb értelemben véve éli az életet, az teljesen félelem nélküli, ő maga a világosság, ezért nincs szüksége keresésre. Ez kétségtelen, hogy így van, legalábbis én nem kételkedem JK szavaiban, de ettől függetlenül a "keresés" témakör sokkal összetettebb. Nem ismerem az eredeti szövegkörnyezetet, ahol ez elhangzott, ezért, akár úgy is lehet értelmezni, hogy már egy beérkezett keresőről beszélt. Általában ezt nem így szokták felfogni, mindenki a "keresés" feleslegességére gondol, és Krishnamurti tanításaiban is van erre utalás.
A születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyvben Evelyne Blau, aki hosszú ideig munkatársa volt, ezt írta: "Ötven éven át tanított, beszélt és utazott szerte a világon. Miért nem változott meg egyetlen ember sem? Őt (Krishnamurtit) bizonyára foglalkoztatta ez a probléma.
Amikor Krishnamurti haldoklott Kaliforniában, egy magnóval rögzítették utolsó szavait. Nem sokkal halála előtt ezt mondta: "Hol rontottam el? Senki sem értette meg?"
Hol ronthatta el? Nehéz megmondani, talán ott, hogy, mint a rövid-ösvény tanítója túlságosan radikális volt abban a tekintetben, hogy nem kell követni semmilyen vallást, szektát, irányzatot, tanítót, gurut stb. Persze meg volt rá az oka, hiszen ő is látta már a burjánzó "spiri" divatot, főleg a nyugati világban, a hosszú ösvény vadhajtásait, mellékvágányait és azt is, hogy rengeteg ember csak a személyes problémáira keresi a választ a spiritualitásban. Az egész egy "ál-alakzattá" vált, az ego búvóhelyévé. "Csak nem felébredni"- ahogyan Hamvas írta, mindent elkövetni, hogy ne kelljen felébredni, még a spirituális gyakorlás jelmezébe is belebújni, jól elrejtőzni az Igazság elől, önmagunk elől. Ezt látjuk most is a divat jógákban, asztrológiában, new age "teremtősdi" technikákban, a felszínes ezotériában, neo-advaita köldöknézésben, régi és új vallásokban stb.
Korábban már írtam erről a "nincs szükség keresésre" témáról, amiből láthatjuk, hogy végső szempontból igaza volt Krishnamurtinak, viszont, azt is láthatjuk nem mindegy, hogy mikortól nincs rá szükség. Manapság nagyon sokan félreértelmezik ezt, aztán az önáltatás csapdájába esnek, azt hiszik, hogy nekik már nincs szükségük rá, pedig még lehet, hogy el sem indultak egy hiteles hosszú-ösvényen, ami még erőfeszítéssel jár. (koncentráció-meditáció)
https://nyilegyenes.blog.hu/2016/07/06/egy_ceyloni_fiatalember_kerdese_a_ramana_maharshi-hez
A Bibliában is benne van, hogy "Légy csendben és tudd, hogy én vagyok Isten". Ennél nincs direktebb tanítás, de amennyire egyszerűnek tűnik, annál nehezebben valósul meg. Ez már tényleg a keresés végén van, de el is kell jutni idáig. Érdemes megemlíteni, hogy pl. Ramana Maharshi is általában minden kérdezőnek először azt mondta, hogy ő már most is az Önvaló, nincs más csak az Önvaló, vagy egy olyan emberhez hasonlította a keresőket, aki nyakig benne áll egy folyóban, de szomjazik. Csak ezek után válaszolt a kérdező tudatossági szintjének megfelelően. Egy egyszerű földművesnek pl. azt tanácsolta, hogy otthon, a házi oltárnál imádkozzon. Nem volt még mindenki alkalmas rá, hogy direktben az Önvalóra, a Tudatosságra hangolódjon, mert mentális hajlamai még szétszórták a figyelmet.
A következő történet jól rávilágít arra, hogy a keresés feladásáig nem egyszerű az út, ráadásul a megvilágosodott mesterek útmutatásai között is vannak eltérések. Berthold Madhukar Thompson német spirituális tanító, író keresése során több híres guruval is találkozott. Az első mestere Osho volt, akinél voltak már megélései, bevillanásai, majd felkereste Papajit Lucknowban. Elmondása szerint jelenlétében egy megsemmisítő, személytelen állapotot élt át, ami óriási boldogsággal járt. Papajairól tudni kell, hogy úgynevezett "shakti" guru volt és nagyon sokan éltek meg vele eksztatikus bepillantásokat, beavatásokat. Az energetikai beavatás során azt tapasztalta, hogy egy hő és fényenergia hullám felment a gerincén, aztán a szemöldökei között (harmadik szem, hipofízis mirigy) vibrálást, majd spirál körök formájában fénykibocsátást tapasztalt. Az élmény közben nem volt képes gondolkodni és nem érezte a személyes énjét sem. A bevillanás egy pontján mélységes szeretet és hála töltötte el. Papaji biztosította róla, hogy elérte a megvilágosodást, de mivel nemsokára visszaállt nála az eredeti állapot, ezért ő nem volt ebben biztos. (valójában csak egy ideiglenes bepillantásban volt része) Mivel elégedetlen volt, ezért felkereste Tiruvannamalaiban Lakshmana swámit, aki Ramana jelenlétében érte el a megvilágosodást, és az ugyancsak megvilágosodott követőjét, Saradammát. Ők azt mondták neki, hogy tényleg nem érte még el az állandó állapotot, ezért gyakorolja az atma-vicharát (önkutatást). Többször is visszament még, miután nem működött nála az atma-vicara, ezért Lakshmana azt mondta neki, hogy már csak Isten segíthet rajta, ezért imádkozzon. Ettől Madhukar teljesen összezavarodott, csalódott volt, többet várt a találkozásoktól, de aztán megértette a swámi tanácsát és jobban el tudott mélyülni a gyakorlás során. Mindezek után kereste fel Ramesh Balsekar advaita tanítót Bombay-ban, (ő Nisargadatta Maharaj megvilágosodott tanítványa volt, egy direkt tanító)
"Különösen a szabad akarat és a predesztináció fontos kérdésében kértem segítséget. Szintén fontosnak éreztem annak megértését, hogy a gyakorlás és az erőfeszítés vajon elősegíti, vagy akadályozza a megvilágosodást"
Madhukar már túl volt négy tanítón, akiknek bizonyos pontokon ellentétes volt a tanítása, ezért nem lehet csodálkozni, hogy elvesztette a fonalat. Balsekar tanításait jól ismerte, könyveit korábban olvasta, de személyesen még nem kereste fel korábban. Közölte vele, hogy a megvilágosodást keresi és mindenre elszánt, hogy elérje.
"Ki az aki keres és mit? Amikor megérted a kérdésedben azt, hogy "ki" és "mit", akkor a keresésed véget ér" - volt Balsekar első válasza.
Ezek után Madhukar felvázolta eddigi tapasztalatait a különböző mesterekkel, Balsekar pedig érdeklődött az indiai név eredetéről, amit még Papajitól kért.
Ramesh: - Ó, értem. Engedd meg, hogy elmagyarázzam az "Én vagyok Madhukar" jelentését!: Én egy Madhukar nevű test-elme organizmussal azonosítottam magam, a szabad akarat és a személyes cselekvőképesség érzésével...
Most nem írom le a teljes beszélgetést, de Ramesh is mondta neki, hogy nem lehet még megvilágosodott, ha kételkedik benne. Ezek után tért rá a lényegre, amiből tisztán megérthetjük a "kereső és a keresés" jelenségét.
Ramesh: - Mielőtt a keresésről és a megvilágosodásról beszélünk, hadd kezdjem az alaptanításommal: Minden ami van, az a Tudatosság. Ha a Tudatosság minden, akkor nincs egy (különálló) valaki, aki cselekedne. Buddha ugyanezt mondta: "Események történnek, tettek bekövetkeznek, de nincs ott egyetlen egyén sem"
Madhukar: - Érthetőbbé tudnád ezt tenni?
Ramesh: - Ha csak a Tudatosság létezik, akkor hogy lehetne ott egy egyéni cselekvő, kereső, vagy döntéshozó? Mégis van cselekvés, keresés, döntés, de ezek a Tudatosság/Teljesség személytelen funkciói. Az ego a személyes cselekvőségérzetével azt hiszi, hogy ő az aki működik. Valójában mindig és kizárólag csak a Tudatosság működik személytelenül egy test-elme szervezeten keresztül.
Madhukar: - Akkor a spirituális keresésnek is egy személytelen történésnek kell lennie.
Ramesh: - Persze. Az igazság keresése és annak végleges beteljesülése a megvilágosodás végső eseményében - az ego, kereső megsemmisülése - olyan, mint minden más cselekedet és esemény. Ezek a Forrás, Totalitás, Isten, Tudatosság vagy hívd bárminek is, személytelen funkciói...
Madhukar: - Ebben a kontextusban, akkor ki az, aki keres? És ki válik megvilágosodottá?
Ramesh: - Nincs senki, aki gyakorolna vagy bármi mást tenne azért, hogy elérje a megvilágosodást.
Madhukar: - Teljesen meg vagyok zavarodva. Akkor mit mondasz, mi a megvilágosodás? Hogyan definiálod?
Ramesh: - A megvilágosodás megsemmisülése annak, aki kívánja a megvilágosodást. A megvilágosodás csak akkor történhet meg, ha Isten akarja, és ez a test-elme organizmus sorsa, azt jelenti hogy az ego, aki meg akar világosodni megsemmisült. Ezért van az, hogy senki nem válhat megvilágosodottá és senki nem élvezheti azt.
Madhukar: - Akkor a megvilágosodás egy esemény a jelenségvilágban, megnyilvánulásban?
Ramesh: - Igen. Ez egy spontán bekövetkező esemény a keresés befejezésének a végén, amiben intuitív, teljes megértés van a spirituális szívben arról, hogy nincs cselekvő és soha nem is volt kereső. Ebben az eseményben az ego, az én teljesen megsemmisül.
Madhukar: - Ha a megvilágosodás sorszerű, akkor minden más, ami történik szintén sorsszerű, beleértve a spirituális keresést.
Ramesh: - Igen, természetesen. Akár a megvilágosodást keresed, vagy egy millió dollárt, egyik sem áll az irányításod alatt. Mind a kettő Isten akaratától függ és része a test-elme organizmus sorsának.
Madhukar: - Ha minden sorsszerű, akkor annak is sorsszerűnek kell lennie, hogy kiből lesz spirituális kereső, és mikor. És minden egyes keresőnél sorsszerűnek kell lennie, hogy megtörténik a megvilágosodást, vagy sem.
Ramesh: - Pontosan. Továbbá a teljes megnyilvánulás minden eseményének sorsa, minden időben azt foglalja magában, hogy a Földön semmilyen hatalom nem tudja siettetni vagy akadályozni a megvilágosodás eljövetelét...Nem te voltál az, aki úgy döntött, hogy kereső lesz. A keresés csak megtörtént. Meséld el, hogy lettél kereső!
Madhukar elmeséli a kezdeteket, amikor Osho jelenlétében átélte az első szatorit, bepillantást. "Látod, ezek az események csak megtörténtek. Nem tervezted őket. Az intenzív keresés csak úgy elkezdődött egy tapasztalattal." - Ramesh
Madhukar: - És ezzel a tapasztalattal megszületett a kereső. De te azt mondod, hogy nincs cselekvő és kereső.
Ramesh: - Nincs cselekvő és kereső, egyénként szabad akarattal és cselekvéssel rendelkező elkülönült entitás. Nincs olyan entitás, hogy "én". Azonban van egy Madhukar nevű test-elme organizmus, ami személytelenül működik a Tudatosság manifesztációján belül.
Madhukar: - Elméletileg, ha Isten azt akarná, hogy megvilágosodjam, az akkor is megtörténne, ha én azt nem akarnám. (mert nincs is akaratom)
Ramesh: - Van akarat, de az a tiéd vagy a Forrásé - Istené? Ez a kérdés. Nem számít, hogy te, vagy bárki más mit tesz vagy nem tesz, mert minden cselekedet Isten akarata szerint történik.
Madhukar: - Legmagasabb szempontból nézve ki a kereső?
Ramesh: - Legmagasabb szempontból nézve a kereső már az, amit keres. Ő a Tudatosság. Csak a Tudatosság van.
Madhukar: - Még világosabbá tudnád ezt tenni?
Ramesh: - Amit a kereső keres, az valójában a keresés tevékenysége. A kereső és amit ő a keresésének hisz az valójában az, amit keres. Minden a Tudatosság. Ennek megértése - nem csak intellektuálisan, hanem totálisan, intuitíven a szívben - a megvilágosodás. Minden a megértés. Ezzel a kereső, az ego megsemmisül.
Amikor Ramesh elmondta ezeket, Madhukar elméje megállt és egy hirtelen beálló, időn túli egységélményben mély megértés történt. Teljesen megszűnt az idő, a múlt, jelen és jövő eggyé vált, amint énje beleoldódott egy fényóceánba. A teljes egységélmény tudatossága elnyelte a személyes tudatot. Megtörtént a tapasztaló nélküli tapasztalás.
A német kereső mögött már meglehetősen hosszú út állt, mire eljutott a megértéshez és azon túl, hogy korábban számos mesterrel találkozott még zen meditációt és vipassanát is gyakorolt. Annak ellenére, hogy minden tanítótól mást kapott, azok is fontos állomások (beavatások) voltak útján, valójában nem is kaphatott mást, csak azt, amire akkor szüksége volt. A rövid ösvényen már nagyon fontos megérteni, hogy nincs szabad akarat, választás, cselekvés, mivel az egyéni törekvés képzetével fel kell hagyni és át kell engedni az irányítást a Kegyelemnek, az Önvalónak, a bennünk élő Istennek .
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
József Attila
UI:

Osho Egyedül az úton A társadalomnak idiótákra van szüksége
https://www.youtube.com/watch?v=Y5l8g1Mal28

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása" című kötetéből.

Felettünk és körülöttünk a világok milliárdjai sietnek céljuk felé, mindmegannyi „hajlék az Atya házában”, a nagy mindenségben. La¬kott, fejlődésben lévő és alakuló világok sokasága az, mely a kék égboltról ragyogva világít a sötét földre, hogy az ember elgondolkoz¬zék a nagy végtelenségen!
A mellettünk és felettünk elsurranó világok pontosan kiszabott pályákon haladnak előre, de hová? Ahová az ember, a szellem és minden élőlény haladni köteles: az Atyához, mert minden élet Tőle jön s Őhozzá tér ismét vissza, ha hatványozódását elérte. (A hatványozódást úgy kell érteni, hogy a szellemi fejlődés rezgésszintbeli változást jelent. A megemelkedett rezgésszint viszont hatványozottan magasabb szellemi erőt, hatalmat és dícsőséget. Tehát a szellemi fejlődés, az hatványozódás.)
A felettünk elhaladó világok légkörébe betekintve, magunknál sok¬kal jobb és tökéletesebb testvéreket látunk, akik eme világokat éltető szellemi elv képviselői s akiket elérni törekvéseink célját képezi. Ilyen tisztább világok a mi naprendszerünkben is vannak számosak, melyek több tisztulási folyamaton mentek már át s bennük az élet tisztább szellemi fokozaton áll. A sűrű villanyos salakot kidobva magukból, (pld. a Jupiter számtalan holdjával) az anyag felszabadult a nyomás alól s az erők fokozottabb mérvben működhetnek.(A napok és bolygók szellemesítésének eredménye a tisztulás, a könyebbedés és légiesebbé válása az anyagi összetevőknek. Ennek a fejlődésnek az eredménye egy bizonyos rezgésszint elérésével a félanyagivá válás. Az ilyen módosult anyagi világot nevezik tanítóink félanyagi világoknak. Természetes, hogy a testetöltések is félanyagiak ezeken a bolygókon.)
Az ilyen világok félanyagi világoknak neveztetnek. A rajtuk testet öltött szellemek tisztább érzésekkel, nagyobb tudással, bölcsességgel bírnak. A természettörvények kevésbé szigorúak ezeken a világokon. Zord vadság, fékevesztett indulatok, szenvedélyek, anyagias törekvé¬sek itt nem találhatók. Nélkülözések, szomorúságok, szerencsétlensé¬gek, betegségek és halálfélelem nem gyötrik őket. Félanyagi világok¬ban félanyagi testeket éltet az életprincípium s félérzéki a születés és a halál is. A testesültek tudatával bírnak szellemlényüknek, ilyen érté¬kekért küzdenek, mivel önmagukkal s világaikkal összhangban van¬nak.
De a mellettünk elhaladó világok között is számtalan a fokozat: ahányféle a szellem, ugyanannyi a világfokozat és annyiféle az életkörülmény is. Az anyagias szellemek szükségét érzik az anyagnak, a kényszernek, szigornak, s hozzájuk hasonló világ alakul körülöt¬tük természettörvényeivel együtt, erős nyomást gyakorolva, úgy¬szólván fogva tartva, rabságba döntve a bűnös szellemet.
Az érzéki világok, az Istent tagadó szellemek bűnhődő helyei. A vadság, az állatias ösztön, a fájdalmas testesülés s a még fájdalmasabb testtől való megszabadulás az, amiktől szenvednek ezen világok lakói. De sehol sincs kényszer a szellemre nézve, mindenhonnan eljöhet, ha javul, minden alantasságból felemelkedhetik, ha akar. Minden világ¬nak megadatott a példa egy legközelebbi szellemi fok elérésére, nem szűkölködik egy sem tudnivalókban. Nincs az az elvetemült szellem, kinek jó nem adatott volna, de amelyet ő nem használt föl javulására. (Nincs szellemi kényszer, csak szabad akaratuk érvényesülhet a szellemeknek.)
A mi napunk bolygóinak - alakuló, fejlődő világai, köztük föl¬dünk is - szintén egy-egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szel¬lemi erejüket a duálszakadással és az érzékiséggel vesztették el. Sűrűsödés, sötétség (szellemi sötétség, azaz tudatlanság) képződött körülöttük, míg lassan szellemi álomba merültek s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki, húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
Ezek a szellemcsoportok az ismételt bukások folytán a Mindenség 6. napköre egyik napjának bolygóira jutottak, ahol a visszaút, a szellemesülés - a materialisták szerint az evolúció - mind a mai na¬pig tart. Ezt a folyamatot a Névtelen szellem a most tálalt közlést kö¬vető 20 év múlva „A kegyelem törvényvilága” című könyvében részle¬tesen fejti ki, igaz, nem a csillagászok szaknyelvén, hanem a tisztább világok logikai érveinek megfelelően és a Biblia allegorikus kijelenté¬seit sem sértve.
- Tehát a Föld is a Nap kilökött salakja, de körforgásában öszszeszedte a régebben kilökött világokból fennmaradt salakokat is, melyek önmagukban nem voltak elég erősek, hogy egy világot alkot¬hassanak, így a fluidok hasonlóságának törvénye összevonzotta a fennmaradt parányokat s tömörítve az anyavilágok közé ékelte, hogy az ezután lemálló hulladékok, szellembukásokkal leváló anyagok csakis ezen erőben mozoghassanak s javulva visszavonathassanak. A Föld a bukott szellemeknek egy közbeeső helye, hogy mielőtt mé¬lyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyifé¬le emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhhület, mert a különböző salakokból különböző bűnű szellemek váltak ki és testesültek.
- Tehát a földön ezért vannak minden rendű és fokozatú világokbóli szellemek és anyagok; persze mindenből a salak, de vég¬eredményben lehet a szemétről is következtetni, hogy milyen anyagot dolgoznak fel ott, ahonnan a szemét előkerül. A földnek is van tu¬dománya, művészete, irodalma, zenéje és vannak jószívű, önzetlen, tisztalelkű emberei, vannak természeti szépségei, virágai és csinos állatai, de milyen lehet mindez a maga hazájában, otthonában, ahol mindennek a java, a tisztája van meg? A mennyei Atya ugyanis nem teremthet rosszat, csúnyát, undorítót és ugyancsak ok nélkül szépet, fenségeset.
De mi által lesz valósággá mindez? A felébresztett életprincípi¬um, a természeti törvény által, ami öntudatlanul, gépiesen követi a haladást, mert célja a tisztítás és tisztulás. A szellemek szabad aka¬ratú lények, megpróbáltatásuk éppen abban rejlik, hogy önakaratúlag követik-e a gépies tisztulást, mert szabadakaratúlag ki is vonhatják magukat a haladásból. De ennek a visszavonásnak is van határa!
Amikor ugyanis eme utolsó határkőhöz ér, ugyanezen természettörvények kiválasztják magukból a gátló akadályokat s mint salakot, használhatatlan anyagot, a világtest kilöki magából. A megtisztult fluidok új erőket hoznak működésbe s a tisztább fluid¬cirkuláció jobb életfeltételeket biztosít. Az anyag ritkább, az erő na¬gyobb s a természet mintegy újjászületve, magasabb fokú életelv¬vé válva szebb, tökéletesebb fajokat hoz létre mindenben. Ezt az átalakulást kínosan érzi minden földlakó s a földi légkörben tartóz¬kodó szellem, mert az erők összevonását, a fluidok tömörülését kü¬lönböző csapások, szenvedések alakjában tapasztalja.
A bukott Vénusz- vagy Jupiter lakó nem ölthet testet a földön a legdurvább típusú népfajban, hanem olyanban, amely leginkább megfelel érzel¬meinek s gondolkozásmódjának. Az alsóbbrendű világok szellemei nem ölthetnek testet a haladottabb népek között, csakis a velük egyenszerü fluidokkal rendelkező népfajnál. Így a földlakó is, ha eléri tisztulásával egy magasabb rendű világ szférájának fokát, ennek a foknak megfelelő világon is testesülhet, mert már a földön meg kel¬lett szereznie az ahhoz legközelebb álló fokozatot és szellemében már mindazt bírja, ami őt ama világok szellemeivel egyenszerűvé teszi, hogy azokon testhez juthasson.
Szellemi elv uralja az anyagot s minden világfokozat saját szelle¬mei útján fejlődik, alakul. Mire a föld elérte szellemi fejlődésének azt a fokát, melyen -vezető szellemei állanak, tisztább szellemek is ölthetnek rajta testet s megváltozik ezzel a külső anyag is. Az emberi test is tökéletesebb, egészségesebb és könnyebb lesz. Szebb formák, lágyabb vonalak képződnek. Tisztább lesz a levegő, átlátszóbb a légkör. Keve¬sebb lesz a tagadás, nagyobbak a felfedezések. A természeti erők engedelmeskednek, hogy az emberek előnyükre felhasználhassák azokat. Nagyobb lesz a hit, szeretet; csodák nem lesznek, mert az emberek a természettörvények pontos ismeretét bírják.
Eljöttek hozzátok testbe öltözni a magasabb világok szellemei. Prófétáltak, hirdették Istent, Aki mindeneket teremtett s mindenek felett törvényt tart fenn. Hirdették Isten egyszülött Fiát, kinek jönni kell, mielőtt a nagy átalakulás megtörténik, hogy megmentsen min¬den teremtett szellemet a nagy borzalomtól, veszedelemtől, mellyel ez végbemegy. Eljött maga a Megváltó, kegyelmet és bünbocsánatot hirdetett minden megtérő bűnösnek, hogy a végítélet napjai itt ne találják azokat, akik Istentől várják az ő megszabadításukat, akik elfáradtak a szenvedésben, kimerültek a sok sikertelen küzdelemben, melyet a földdel vívtak.
Most elküldötte az Őt követő szolgáit, a szellemeket, hogy szed¬jék össze mindazokat, akik megértek a magasabb igazságok és kijelentések befogadására, hogy gyűjtsék egybe azokat, akik me¬nekülni akarnak a földről.
A föld mélyében levő villanyos erők a tömör testeket kitaszítva magukból, hegyek süllyedését, tengerek felszívódását, anyagok égé¬sét, forrását, párásodását okozzák, földrengéseket, világrészek süllye¬dését, levegőbe röpítését hozzák létre a fluidok és erők olvadásai, tisztulásai, míglen az utolsó gonosz ellenálló princípiumtól is megtisz¬tulva, rendes alakuláshoz fog a természettörvény, hogy az őt irányító szellemi elvhez hasonulva folytathassa útját felfelé, a szellemiesülés felé.
A levált salakok azután tovább taszíttatva saját energiájuk s vonzatva a tiszta erők által, egyensúlyban tartatnak és ők is megkezdik pályájukat az őket kiszóró anya-világtest körül. (sűrű anyagi kisbolygók és holdak formájában, a leendő hetedik lefokozott mapkör részeként) A fluidok összeolvadá¬sa, a tűzkarikákban kiégett anyagok nehéz, kemény tömörüléseket, olvadásokat hoznak létre, s hozzá fog itt is a természettörvény a világ¬alakításhoz; ez elsősorban a légkör szabályozása, az erők osztályozása és kiválasztása.
A szellemek eközben tompa szenvedéssel nézik új hazájuk zord kietlenségét, míg a kezdetleges munka tart, mert ké¬sőbb mint éltető, mozgató erők szükségessé válnak világuk fejleszté¬séhez. Mint munkásoknak kell küzdeniük a nehéz, terhes anyagok rendezése, feldolgozása körül, hogy életfeltételeiket előteremthessék, azokat összeszedhessék.
Amikor készen áll új hazájuk, természettörvényük felruházza őket nehéz testtel, hogy most már abban dolgozzanak, abban javuljanak, és azt az anyagot, amelyet ők sűrítettek ilyen keményre, ők lágyítsák is meg, hogy munkájuk árán juthassanak azon szabadsághoz, amelyet oly gonoszul eltaszítottak maguktól.
Nem kényszerítünk tehát senkit elhívésre, csak eléje adjuk, hogy lássa végét annak az útnak, amely az istentagadást hirdeti. Félelemérzés ugyanis nem tesz senkit jobbá, nemesebbé, de az elmél¬kedés, a gondolkodás - igen. És mi ezt akarjuk felébreszteni az embe¬rekben, hogy eszméljenek fel az anyagi életből a tisztább, a szellemi életre. „Mert az idő - az Úr második eljövetele - közel van.”
Kétezer évvel ezelőtt is ezt mondták azok, akik a Szent Lélektől indít¬tatva beszéltek és ugyanezek most is azt mondják, hogy közel van. Az idők jelei mutatják ennek közelségét s ha ma lenne vagy holnap, épp oly készületlenül állnánk mint száz vagy ezer év múlva, mert a szel¬lem életében nincsenek évek, napok, csak korszakok ezek a szelle¬mek számításai. Hogy hány nap, év vagy korszak következik el még addig, azt a mindeneket rendező istenség tudja csak, de az embernek közel van, még ha az Úr megnyújtja is az időt, mert nem tudni mi¬kor, mely órában jön el az Úr ítélni a földi romlottság felett.
Éppen így lesz ez az Úr második eljövetelekor; a magukat tu¬dósoknak, hatalmasoknak tartók épp úgy esznek, isznak, háza¬sodnak az utolsó napokon is, mintha örökélet előtt állanának, pe¬dig a következő óra már a búcsúzásé, a válásé, kapkodásé lészen. Ellenben a jámbor lelkek már most érzik az idő közelségét, érzik a fuvallatot, mely a vihar kitörését jelzi, s igyekeznek magukat védett helyre, az Atya oltalmába helyezni. Vagyis sokan lesznek „a hívottak s kevesen a választottak”. (A hívottak, akiknek emelkedniük kellene, mert esélyük van rá, de nem akarnak, a választottak pedig azok, akik áldozati testetöltést vállalnak egy-egy hívott felemeléséért, hogy magukhoz emelhessék és megmenthessék őket a "konkolyok"sorsától.)
Mielőtt az örök fényhajlékot elérjük, a bünhődés helyeit is kelle¬mes otthonokká, barátságos pihenőhelyekké kell átdolgozni, hogy az „örök kárhozat” megszűnjön. Mert emberi ész találta ki az örök kárhozatot, hogy megrettentse vele a szegény bűnöst, ki maga is örökkévalónak látja gyötrelmeit, ha ezen gyötrődésbe a reménység¬nek egyetlen sugara sem világít be.
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulás¬ra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, mert ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti, a mérték beteltével kényszerhelyzetben kell az el¬mulasztottakat pótolnia. A bűnök kényszerítik őt az alacsonyabb rendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége s a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhultak, hogy ismét a föld légkörébe kerül¬het, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat helyéről megszabadult.

szemlézte: Bíró László

UI:

Öngyógyítás - Megvan az Erőd a Gyógyulásra HD teljes film
https://videa.hu/videok/tudomany-technika/ongyogyitas-megvan-az-erod-a-dokumentumfilm-egeszseg-gyogyulas-HAS15EC6LYrvG4rc?fbclid=IwAR1eviAseO5eSC83-8RS3xMvJNj5HPoXxOIy7icybRsbAyXOhknAD8szLJ0

A NÉVTELEN SZELLEM MUNKÁLKODÁSÁNAK CÉLJA - UTOLSÓ IDŐK


Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A jó Isten megvilágosította a te értelmedet, az ige szerint és megértetted az én akaratomat, hogy szabadon, minden forma nélkül hirdethessem az igazságot és élő, eleven hitvilágban tudjam az emberek lelkét elvezetni a halhatatlanságba, az élő mozgó, gondolkozó, kereső és kutató szellemek világába, oda ahol az emberi lelkek számára új munka, új lehetőségek állnak készen, hogy megkezdett javulásukat tovább fejlesszék és az eredményekben gyönyörködhessenek. Mert minden igaz és jó eredmény meghozza azokat az örömöket is, amelyeket a Földön nem ismerhet meg a földi ember. Így mindenki megtalálja a maga helyét, munkáját és vele a tulajdon boldogulását, mely minden hamis, félreértéstől mentesen a saját értéke szerint érvényesül.
Én azért munkálkodom a földi embereken, az ő lelkük szent törekvésein keresztül, hogy megtisztulva minden hiúságtól és nagyot akarástól már a Földön elkezdhessék egyéniségük szerint azt a munkát, melyet a lélek szent elhatározása szerint képesek lesznek folytatni majd földi testük levetése után is.
Nem a földi testeken keresztül szerzett fájdalmas tapasztalások, vagy a sok földi élet cserélődése adják meg a léleknek azt a bölcsességet, mellyel érvényesülhet a szellemi életben, hanem az a szent odaadás és teljes odaszentelődés az isteni Akarat előtt az adja meg azt a bölcsességet, amelyet hiába hajszol a hiú, gőgös lélek évezredeken keresztül. Ezért van a Földön annyi szenvedés, annyi csalódás, annyi újrakezdés és annyi hiábavaló fáradozás, mert az emberi lélek tévelyeg, mert mindig az hiszi, hogy most találta meg azt a megoldást, amely az emberi életek boldogabbá tételét magával hozza. Nem!

Ezt nem találják meg az isteni törvény betűinek megismerése és követése nélkül, mert ez az alapja a boldog életeknek. Amikor az ember a „Törvény”-ről olvas, vagy hall valamit, szigorú, rideg parancsolatokat, betarthatatlan paragrafusokat képzel el magában és eleve elveti azokat, mert úgy érzi, hogy azok szigorú korlátok közé szorítják vágyait és törekvéseit. Nem sokat foglalkozik azokkal a gondolatokkal, hogy hogyan lehetne összhangba hozni a különböző jónak hitt törekvéseit, azokkal a törvényekkel, melyet az isteni Igazság minden egyes lélekbe beleírt a teremtés pillanatában.

Ezek a törvények benne vannak, kitörölhetetlenül az emberi lélekben és azok uralkodnak felette akkor is, amikor örül, amikor bánkódik és akkor is, amikor szenved, amikor igazságtalannak érzi sorsát és akkor is, amikor a világ urának képzeli magát. Minden fénynek van árnyéka. Minden szépnek, kívánatosnak van egy ellentétes, egy nem kívánatos és félelmetes oldala a földi világban. Ez a kiegyenlítések, a megváltoztatások, az átalakítások világa és élete.
Ezt az átalakítást, megváltoztatást az isteni Törvény a Természettörvénnyel együtt hajtja végre azzal a ráhatással, mely az embert gondolkodásra, megváltoztatásra serkenti. Az önmagában bizakodó ember saját hibás elgondolása szerint fog hozzá a cselekvéshez. A hívő lelkű ember megkeresi a Földön túli legmagasabb bölcsességet sugárzó Létezőt, meghajol előtte, világosságot, útbaigazítást kér, hogy tetteit azok szerint a kiegyenlítő és kiengesztelő igazságok szerint rendezhesse el, melyek még az emberi tudat mélyén szunnyadnak, melyeket még nem világított át az a hatalmas bölcsesség, mely a törvények világát átvilágította volna abban a lélekben.

Az isteni világosság minden magát megalázó lélekbe átszűrődik, még akkor is, ha bűnök és tévedések állják útját és árnyékok keletkeznek abban a lélekben. De az igazság világossága, ha egyszerre nem is teljesen, de fokonkint megvilágosítja azokat a tévedéseket és bűnöket, melyek útját állják az igazság fényének, hogy az terjeszkedhessék. Ez ellen a megvilágosító terjeszkedés ellen, az isteni Igazság ellen indít harcot a bűn és tévelygés vélt igazsága és nem egyszer diadalmaskodik felette, mert sokszor a múlandó test vágyai, céljai győznek az isteni Igazság Törvényével szemben. Ez a győzelem azonban nem végérvényes, mert a lélekben elrejtett „Törvény”, mely a teremtés pillanatában a lelket lélekké, az embert emberré tette - és az értelem és érzelem által minden földi teremtmény fölé helyezte - nem nyugszik meg abban az alacsonyrendűségben, melyet neki a tévelygés és bűn által sorsa juttatott.
A halálba nem tud és nem akar belenyugodni, nem a bűn és kárhozat világában akarja életét tudni. A léleknek törekvése veleszületett szent kötelessége, vagyis a benne elrejtett „törvény” izgató, nyugtalanító hatása az, mely az örökélet felé hajtja még akkor is, amikor a halált keresi. Ezt a törvényt akarom megismertetni a gőgös, elbizakodott tévelygő emberi lelkekkel, mert az idő közel van ahhoz, hogy a mennyek kapui bezáruljanak és a kívül maradottak sírás és jajgatás között átkozzák tévelygéseiket és azokat a földi hatalmakat, amelyek a gondolat és írás fegyverét a kezükbe adták azoknak a megtévedt lelkeknek, akik még nem tudták azt irányítani.

Ez a bűn és megtévesztés hatalmas áradatát indította el, mely megmérgezi a fejletlen emberlelkek gondolkozását és letéríti őket a fejlődés természetes útjáról és a bűn megáradt folyója zuhatagszerűen sodorja ezeket a mélyre. Az emberiség óriási csalódása az anyagban rettenetes véget ír elő azok részére, akiknek a lelkében már tudatossá vált a törvény ereje, de a múló földi kívánatos jó elérésének vágya legyőzte a lélek erejét és az örökélet tudatos hitével felcserélték a múlandó világ hitvány ígéretét.
Az élet most sokkal inkább értékes, mint az egyhangú, nyugalmas lassúsággal folyó évek idején, mert a sok oldalról egybefolyó vizek nagyobb hullámzást és tajtékzó összecsapást hoznak létre és boldog az, aki megáll az Úr útján ebben a tajtékzó örvénylésben. Arra az Úr sokat bíz és hatalmas erők felett rendelkezik tudtán kívül... Most már nem messze van az idő, amikor elkezdhetem a munkát, amint egy kicsit megerősödtél. Minden el van végezve, ami elvégezhető volt, most a jó Isten és a mi Urunk, a Jézus nevében elbúcsúzom tőled. Imádkozzál és gondolkozzál az élet felett, ami az életnek csak árnyéka, de amit az Úr ad helyette azt nem lehet egybe sem számítani. Az élet nem veszett el, hanem nyereséggel végződött részedre.


szemlézte: Bíró László

A holdak születése

Részlet Domokos László "A szellem élete" című könyvéből


A világok „kihűlése“ csak szimbólum; nem más ez, mint a szfé¬rá¬jukban élő szellemi erők eltávolodása az isteni gondolattól. Az egykor szabad szellemek el¬vesztik tiszta szellemiségüket, anyaggá sűrűsödnek, s amint fogy szere¬tetük melege, úgy ejti őket hatalmába a küzdés ri¬degsége és a szeretet¬lenség fagyos áramlása. Az anyag sűrűsödését tehát mindenkor a szel¬lemi erők nagy tömegének elanyagiasodása, érzékivé válása előzi meg.
A világok éppen úgy, mint a magános szellem, tisztulni fejlődni, emel¬kedni akarnak; a rajtuk működő szellemi erők tudatosan kiválasztják a fejlődést gátló, sűrű anya¬gokat és igyekeznek azok tömegét a végtelen¬ségbe kihelyezni. Új világoknak ilyen módon történő születése a már létező világok durvább rezgéseinek kiválasztódása útján következik be.
Szellemi tömegmozgalom ez: az alkotás vágyának küzdelme a rombo¬lás fergetegével. Az anyagi kiválás a szellemi erők nagy tömegét ra¬gadja magával s ezek a lázadozó, forrongó, nyers erők szikrázva feszí¬tik az anyag bilincseit, de tehetetlenül körben keringenek az elvesztett paradicsom, a terhétől megkönnyebbült anyanap körül. A Nap pe¬dig, e felségesen tiszta és nagyszerű fényözön, a lázadók eltávolítása után a maga hódító fényességében folytatja útját a végtelenségen át, melegséget és boldogságot sugározván hűtlen fi¬aira...
Az imént megszületett új égitesten azonnal megjelennek az égi hír¬nökök. Magasabb fejlettségű szellem csoportok ezek, me¬lyek ott nem alkotnak maguknak fizikai testet, csak azért szállnak le az új bolygóra, hogy annak testét tervszerűen fejlesszék és al¬kalmassá tegyék a később testbe öltözendő szellemek számára.

Az ilyen bolygók legbelső magja izzó gázszerű; a magot cseppfolyós anyagréteg veszi körül, míg a felü¬let legkülső rétege, amennyiben az ásványvilág legnagyobb sűrűsödé¬sének feltételei jelen vannak, hamarosan szilárd halmazállapotúvá tö¬mörül. A bibliai szimboli¬kus hat nap s a geológiai korszakok építési munkáját az elemi szellemcsoportok hatalmas tömege végzi magasabb szellemek ve¬zetése mellett. A legelső emberpár fizikai testének megal¬kotása mindig materializáció útján történik.
A bolygók fejlődését irá¬nyító vezető szellemek akaratukat és delejes erejüket összpontosítva, materializálják az első növényi és állati sejtet, majd az idők teljes¬ségé¬ben az első embert. A bolygó legelső lakóinak szintén csak az a hiva¬tásuk, hogy alkalmassá tegyék a terepet a később érkező, nagyobb szellemcsoportok számára.
Ahogyan a naprendszerek szellemi központjai a fénynek, meleg¬ségnek és delejes erőkisugárzásnak örök forrásai: a Napok kiszakítják testükből az összesűrűsödött anyagot, ugyanúgy az egyes bolygók is folyton fejlődni, tisztulni, emelkedni akarnak. A bolygók tehát eltávo¬lítják saját testükből a felesleges szellemi erő¬ket, a fejlődésüket akadá¬lyozó durva anyagrezgéseket és a túl ne¬héz, túlsúlyos anyagot. A kita¬szított részek holdakká válnak és hű¬ségesen kísérik az anyabolygót.
Míg azonban a naprendszerek bolygói, kétféle módon válhatnak ki az anyanapból, va-gyis kisza¬kadhatnak belőle egyetlen nagy tömegben, vagy eltá¬vozhatnak látha¬tatlanul parányi anyagrészecskék miriádjaiban, ad¬dig a holdak kelet¬kezésénél a nagy tömegű kiszakadás esete soha¬sem fordul elő.
A holdak tehát szinte észrevétlenül kezdik meg pályafutásu¬kat. Tör¬vény ez, mely alól nincs kivétel. A holdak keletkezése mindenkor anyag¬parányok kiválasztódásához fűződik. Elhelyez¬kedésüket ugyanolyan törvények szabják meg, mint amilyenek a bolygók helyét kijelölik, a különbség csak az, hogy holdak olykor együttállásba került két bolygó kisugárzott anyagrészecskéiből is alakulhatnak. Ha ezeknek a boly¬góknak tengelyszöge nagy, akkor a holdképzésben csak az egyik boly¬gó vesz részt, és az új hold a nagyobbik bolygó kísérőjéül szegődik; a kis hajlásszög mellett kooperáló bolygók mindketten részt vesznek a képződő új hold megalkotásában és a születendő égitest a kisebbik bolygó vonzási erejének fog engedelmeskedni.
A holdak kiválása mindig evolúciós folyamatot jelent ugyan, de a holdak száma nem fejezi ki a bolygók fejlettségét, ami abból is látszik, hogy a Szaturnusznak és Jupiternek egyenként kilenc holdja ismeretes eddig, a szintén igen fejlett Vénusznak pedig egyáltalán nincs is hold¬ja. A Föld Holdja viszont kétségtelenül a fejlődés folyamán, ennek érdekében vált ki az anyabolygó testé¬ből; a Föld átment tisztulási fo¬lyamatának első nagy epocháján és szükségessé vált, hogy bizonyos sűrű anyagrészecskék tömegétől megszabaduljon.
Napjainkban vége felé közeledik a Föld második nagy epo¬chája, mely ismét új hold kiválásához fog vezetni. A végtelen¬ségbe kiszórt anyagparányok már évezredek óta bolyongnak és ke¬ringnek a delejes csomópont körül. Leheletszerű ködfolt képződik a térben, mely egyre sűrűsödik. Évszázadok, évezre¬dek kellenek hozzá, míg az anyagparányok szakadatlan súrlódása izzó tűzfolyammá alakul.

És a messze jövőben egy távoli kor pásztora esthajnal táján új hold¬sarlót fog megpillantani a nyugati égen, nem messze a régi Holdtól, amint sietve átszeli a látóhatárt és lehanyatlik a kék he¬gyek mögé. A Föld második Holdja lassan élő valósággá lesz, s már csak idő kérdése, hogy megmu¬tassa sápadt arcát az emberi¬ségnek.
Így fejlődik minden a világon, ami sötétségből bontakozik ki, s bel¬ső erejénél fogva emelkedik az örök világosság felé.
Az ilyen folya¬matoknak előre meghatározott irányuk és lendületük van, de nagy ki¬lengések lehetségesek egyes szellem¬csoportok tervszerű munkálkodása erősen érlelheti, vagy hátráltat¬hatja a születendő égitestek evolúciós kiválását. A bolygók és na¬pok megsűrűsödött anyagának kiszakadása rendszerint világka¬tasztrófa jellegét viseli magán, míg az anyagpará¬nyok finom szét-osztódásából és delejes kapcsolatok által történt újabb egyesülésé¬ből mindig olyan világok születnek, amelyeknek jövetelét tudatos és tervszerű szellemi akarat előzte meg.
A teremtés nagy művét földi értelemmel fejezetekre boncolni na¬gyon kevéssé lehet. Nézzetek fel az égre, és ködfoltok millióit fogjátok látni, amint elhelyezkedve valamely delejes gócpontban, szakadatlan forgás közben csiszolják és sűrítik anyagkészletüket. Így keletkeznek az új világok, mikor Isten áldott keze hajlékot épít a végtelenségből előhívott új szellemcsoportok számára. Semmi sem vész el, csak átala¬kul; óráról-órára, percről-percre új szellem¬egyéniségek indulnak hosszú vándorútra, hogy keressék az isteni titkok összefüggését.


szemlézte: Bíró László

Találtam egy érdekes cikket, korszakváltásról szól ami nagyon közeli.
Régi közlések szerint 2035-50 között lett volna, de nem rég 10 éven belülre került a mi emberi gonoszságunk, tetteink miatt, mert ugye a „pontos időt az Atya tudja egyedül”,
és lehet, hogy csak pár év választ el tőle.
Lesz aki túléli, lesz aki nem.
Komoly földrajzi változások is lesznek, katasztrófák.

Mostani cikkünknek az érdekessége, hogy az ateisták is kezdik vakarni a fejüket!

Egy érdekesség: csodálatos félreérthetetlen jellel keletről fog Jézus jele, második eljövetele megtörténni az Égen, és a Föld minden pontján lehet látni és akkor már késő a megtérés!

Most még van rá idő akinek szüksége van rá, és megérett rá spirituálisan a lelkében.

Korszakváltás
http://titkokszigete.hu/ezt-a-polusvaltast-nem-eljuk-tul-mar-menti-az-elit-a-boret-bennfentes-talalt-ki-a-borzalmakrol/?fbclid=IwAR25WL68nQFr-Atu5Kw35Fk4eQ-4UkYK7ygzKNzGQ9ta05CQs1X7XnIeYeQ

Erről különben előadásaimban már 2008 környékén sokat beszéltem!

és könyvek:

Szellemtani könyvtár
https://onedrive.live.com/?authkey=%21AM64ATYr1WMoQx8&id=8627752B1B3312C8%215726&cid=8627752B1B3312C8

Kedves lista és csoporttársaim!

Akit érdekel a szellemtan, azaz szellemi tudás továbbélése a végidőkben nemsokára bekövetkező változások alatt is, tudják, hogy nem lehet tudni mennyi ideig, de van egy hatalmas, jól szervezett és rendbetett tárolónk, amelyből még „vidáman” töltögethetjük a szellemtani anyagokat a saját gépeinkre. Ez nagyon hasznos nagy segítség lehet az inséges időkben.
Bármelyik közösségi tanítási forma, gondolok a levelezéses és féjszes lehetőségekre, nagyon labilis, megbízhatatlan jövő elé néz. Épp nemrég sikerült Istvánnak és Jánosnak megmenteni a levelező listánkat egy másik szolgáltatóhoz, mert a yahoo listaszolgáltatót egyik napról a másikra minden figyelmeztetés nélkül megszüntették. Hasonló módon a féjszen működő csoport sorsa is kritikus, mert szó van ennek a szolgáltatónak a megszüntetéséről is. István már talán több mint egy éve próbálkozik, keresi a szolgáltató alternatívákat, legutóbb a szerbet, ha jól emlékszem, az oroszt és a magyar Hundub-ot próbálta ki, de eddig egyik sem vált be. Persze tovább keresi és próbálgatja a lehetőségeket, de sajnos a hosszas túlélés bizonytalan.
Ezért hívom fel a figyelmeteket a túlélési mentésekre a tárolóból az alábbi megosztásokból. Ugyanakkor felhívom a figyelmeteket, hogy a nemsokára mind sanyarúbbá váló időkben sok emberi lélek érzi tudattalanul is, hogy már kevés az ideje és ösztönzést érez, hogy Istenbe kapaszkodjon és szomjasan keresi a lehetőségeket erre. Ekkor még a hozzánk hasonlók, mint az utolsó óra munkásai nagyon nagy talentumot jelenthetnek sokak számára. Nem utolsó sorban tanultunk már arról, hogy mi szellemtanosok olyanok vagyunk a túlvilági tanulni vágyó testvéreink számára mint a lámpások, mint a példaképek, ezért követnek és hálaérzéseik erősítenek minket, hogy kitartsunk a végsőkig szellemileg emelkedve és őket is magunkkal húzva.

Szeretettel Laci és István

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4Y4VfU9vLJIahCT3w?e=XiVsEh
Szellemtan írásos és audio tartalmakkal a szellemi tudás területéről

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfl1-CvDMqTs5s0diQ?e=H3WinP
Szellemtan a túléléshez írásos tartalmakkal 24 részben. Ez egy mentési lehetősége a szellemi tudásnak.


Az ezredforduló körüli években működött a Budapesti Szellemkutatók Baráti Köre, ahol a gyűléseken elhangzott szellemi tanításokat, beszélgetéseket kazettára rögzítették. A kör vezetője, Kotányi Ottó. A médium, néhai Gebry Gizella.
Ezen hangfelvétel 1999 július 20-án került rögzítésre, amelyen a körvezető beszélgetése hallható egy olyan szellemmel, akit lelkiismerete nem hagy nyugodni, mert beteg gondozóként sokszor türelmét vesztetten, szeretetlenül bánt öreg rokonával.

https://www.youtube.com/watch?v=o9DcxIpWvI4


Az ezredforduló körüli években működött a Budapesti Szellemkutatók Baráti Köre, ahol a gyűléseken elhangzott szellemi tanításokat, beszélgetéseket kazettára rögzítették. A kör vezetője, Kotányi Ottó. A médium, néhai Gebry Gizella. Ezen hangfelvétel 1998 szeptember 29-én került rögzítésre, melyen egy 1983-ban hirtelen autóbalesetben elhunyt svéd lány beszélgetését hallhatjuk a körvezetővel.
Helen Ella öntudatra ébresztése - Gizi médium által https://www.youtube.com/watch?v=wwjWUml4kQk

és így kerülnek fel sorban!

de ezeket én készítettem:

SBK mediális közlések youtube felvételek

A zene és a szellemtan kapcsolata. Dvorzsák zenéjében a tékozló fiú bibliai történetét eleveníti meg. Kotányi Ottó szellemtani magyarázata. 4 részben zenei aláfestéssel.
A felvétel Spirituális Baráti Kör találkozóján készült.
Felvételt szerkesztette és feltöltötte Karsay István.

Tékozló fiú.
https://www.youtube.com/watch?v=rSrrxxsSfA4&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=DxsPdHosBKg&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=Yey_7nyOgtk&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=_gV8TLFOLi8&feature=youtu.be

Dr. Pataky Árpád spirituális író, mediális csoport vezető, spirituális munkás, 2006 májusi előadásának részlete a Spirituális Baráti Körben.
Árpi bácsi dolgozta fel az Égi Világosság folyóiratot, kidolgozta Evangéliumok szellemi magyarázatát, és még sok szellemtani munka fűződik a nevéhez.
3 részes rövid videó
https://www.youtube.com/watch?v=l4Dul3BlAgM&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=36CU-1Pt_4I&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=UZ3Rk4YOovI&feature=youtu.be

Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István

Ima önmagunkért.
https://www.youtube.com/watch?v=LH5CSHAzAZo&feature=youtu.be

Katasztrófák, szellemcsoportok
https://www.youtube.com/watch?v=im43k6xiaow&feature=youtu.be

Ima. Szellemtani magyarázat.
https://www.youtube.com/watch?v=veSsliICIII&feature=youtu.be

Mediális közlés a dualitásról
https://www.youtube.com/watch?v=TXa3cTjJs44&feature=youtu.be

Megbotránkozás és annak feloldása
https://www.youtube.com/watch?v=mIC8MBMUoxg&feature=youtu.be

Reinkarnáció - félelem. Halálközeli Élmény
https://www.youtube.com/watch?v=7r0joMD1UP4&feature=youtu.be

Mediális közlés a reinkarnációról
https://www.youtube.com/watch?v=U0A5TsbGuhw&feature=youtu.be

Változás. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=fBDVmIngbtc&feature=youtu.be

Spirituális tervezés. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=EK74pipnLGE&feature=youtu.be

Isten megismerése. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=hsT4w_9lrlE&feature=youtu.be

Elfogadás. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=5CxQVDnh_rg&feature=youtu.be

Angyali szellemi hierarchia. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=GVha8gWkNDw&feature=youtu.be

Bizonytalanság, félelem, halálközeli élmény. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=VeDMazxRpdY&feature=youtu.be

Eltávozás, meghívás, újraszületés. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=mgbXcZbQ3Fk&feature=youtu.be

Isteni akarat. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=S7Ef5VpdMOs&feature=youtu.be

Mediális közlés a hibákról.
https://www.youtube.com/watch?v=dKe3UW9Aoaw&feature=youtu.be

Az élet nagyon nagy érték és nagy ajándék
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvének harmadik kötetéből

Az élet nagyon nagy érték és nagy ajándék, főképpen a Földön, ahol még a fejletlen lélek alig bír tájékozódni, mert annyi a látnivaló és tanulnivaló, hogy csekély befogadóképessége mellett úgy folyik el mellette a drága alkalmak bősége és sokasága, hogy fel sem ismeri azok értékét, így ki sem nyújtja érte a kezét, csak akkor, amikor a fájdalmak és szenvedések szorongatják, akkor kapkod, össze-vissza és mindig olyan dolgok után, aminek nem tudja hasznát venni.
Az ember éretlensége és értetlensége hozza létre a szenvedések és gyötrelmek sokaságát, melyet minden törekvésével el akar kerülni és másra akarja áthárítani. Ez az igyekezete hozza létre az újabb és nagyobb szenvedéseket, mely elől már nem tud kitérni, mert beleszületik azok közé a körülmények közé, melyeket ő maga teremtett meg helytelen elgondolásaival és hibás irányú cselekedeteivel.
Ez az úgynevezett sorsa, melyet meg kell tapasztalnia, fel kell dolgoznia, hogy az igazságtalanság, a helytelen elgondolása helyébe igazságos és helyes irányban indulhasson el az élet. Azért kell felvenni újra és újra a harcot a földi világban a téves irányban haladó élettel, hogy az emberi lélek megbékélve, a minden irányból feléje siető csábításnak ellene állva, az igaz úton elvégezze a maga feladatát. Maga után egy rendezett irányú életet hagyjon a Földön, s elmehessen abba a békességes világba, ahol már tévedésektől mentes életet élhet, és új lehetőségek birtokában, igazi értékekért munkálkodhat, ahol már nincs szenvedés, nincs csalódás, nincs hazugság és nincs félreértés. Mert az igazság napja ragyog, az világít és ennek fényénél nem téved a lélek tájékozódó képessége.

Minden emberlélek más és más fokozatba tartozik
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvének harmadik kötetéből
Minden emberlélek más és más fokozatba tartozik, más az alantasabb fokozatú léleknek a kötelezettsége és más a magasabb fokozatúnak. Más az ismeretben elmaradotté, és más az ismeretekben előrehaladottabbé.
Ami az egészen primitív lelkeknél nem bűn, csak tájékozatlanság, az már nem lehet mentsége annak, aki már tudja azt, hogyan kellene cselekednie, hogy azzal az ő törvényét betöltse. Minden szellemi fokozatnak megvannak a maga törvényei, aki azt nem tölti be, az onnan lehullik, ha mégolyan nagyon ragaszkodik is azokhoz a fokozattal járó előnyökhöz és boldogságokhoz, azt el kell veszítenie. Nem büntetés ez, csak velejárója a fokozatnak. Éppen ezek a vágyak és leküzdhetetlen törekvési ösztönzések nem hagyják az emberi lelkeket békén, hanem szüntelen sarkallják, hogy előre juthasson, mert hatalmas hiányérzetek keletkeznek benne, melyeket már nem tud betölteni az alacsonyrendű eredmény.
Minden nyitva lévő része a léleknek éhezi és szomjazza az elvesztett jobbat és szebbet, belső elégedetlenséggel tekint élete eredményeire és nem tud megnyugodni, amíg ismét el nem érte azt a fokozatot, ahonnan leesett. Minden lélek előtt nyitva áll az út, a visszatérés útja, de - át kell mennie azokon a próbákon, amelyek akadályként állnak előtte. Ezek az akadályok nem mások, mint azok a törmelékek, amelyeket helytelen elgondolásaival és cselekedeteivel hozott létre, mind a saját lelkében, mind az őt körülvevő világlélek harmonikus megnyilatkozásaiban.
*****

Szemlézte: Bíró László


UI:

A nagy rémálom (a 18.lecke a világról) Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ozulXxwvFXA

Az Ön felelőssége (az utolsó lecke a világról) Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=N9Ej0H3WfQ0

Evangéliumi spiritizmus új hangos könyve
00:00 -- 1.18 Ézsaiás 35: 1-6
01:20 -- Myriam, a kör felügyelője, és egyik vezetője (az alacsonyabb régiókhoz vonzodó szellemkről)
10:30 -- Tanitó szellem
12:15 -- Milyen módon hozzák el a vezetők a szenvedőket a gyűlésre,ha azok nem igazán akarnak jönni és miért nem látja a szenvedő az ő őrizőjét?
20:24 -- A körben megjelenő szenvedő szellem vagy a javuló földi ember hatása az őt környező szellemi csoportosulásokra
26:32 -- Az emberi agy feledékenysége és a lélekben tárolt információ
27:59 -- Más emberek által kibocsájtott idegen gondolatokkal való azonosulás vagy irodalmi alkotások hatása az emberre és azok megtelepedése a szellemi síkon
36:01 A magasabb eksztatikus(önkívületi, elragadtatásban lévő) állapot és annak hasznosítása a viselkedés javulására, kisugárzására
45:42 -- Szellemi tanító (Sai baba) állítása arról, hogy az ő Földi születése isteni inkarnáció
53:58 -- Útravaló támogatás egy elutazó/elköltöző körtagnak

https://www.youtube.com/watch?v=zlGQ8Q6JLb0

Isten ígéretei és a reménység - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem „Hit, remény, szeretet” című kötetéből szabadon


Az egész emberi élet egy jobb jövendő várása. Ez az érzés minden lélekben megvan, ha mégúgy el is temetve. Az Írás szerint, amikor az Úr angyala az első emberpárt kiűzte a Paradicsomból, s bezárult mögöttük az ajtó, Istentől egy ígéret hangzott el, amely olyanformán szól, hogy bár engedetlenségükkel megfertőztették az igazság honát, s azért szükséges, hogy onnan száműzve legyenek, de Isten visszahozza őket a Paradicsomba.
Ezek a lelkek azután a száműzetés keserű napjaiban, keserű éveiben megemlékeznek arról az ígéretről, amellyel a boldogság világaiból kiűzettek. Ezt az ígéretet hordozza minden emberlélek a szívében, ezt az ígéretet, amely mint lehetőség azt helyezi kilátásba, hogy újra visszatérhet, újra boldog lehet, újra békében élhet, és újra annak a hatalomnak birtokába juthat, amelyet elvesztett.
Minden lélek mélyén ott van a vágy, hogy megváltoztathassa a sorsát, átformálhassa az életét, bárhogyan bölcselkedjék is, bármilyen mélyen legyen is elmerülve a tudományban, a munkában, vagy mondjuk, a bűnben és a szenvedésben. Mivel az ember ezt magával hozta, és az ígéretet, ameddig az élete tart, mindvégig magában is hordozza, azért ez a lehetőség nem hagyja őt békében. A reménység az a lelki éhség, amely szeretne kielégülni, szeretne betöltődni azzal a valamivel, amit leginkább nélkülöz a földi életben, amire leginkább vágyik, amit leginkább szeretne elérni.
Hiszen minden ezért történik; ezért esnek bűnbe a próbára küldött szellemek a földi testben, mert azt a kicsiny igazságot, amelyet magukban kialakítottak, itt a változások világában nem tudják megrögzíteni, megvalósítani; nem képesek ebben az örökké mozgó bizonytalanságban leszegezni azoknak az erőknek a haladását, és irányt szabni eléjük, amely erők felett nincsen hatalmuk.
Ezek az erők mozgatják az embert, az ő állapotait; ezek az erők adják meg azokat a létformákat, amelyekben az emberek hosszabb-rövidebb ideig megtalálják a maguk életkereteit. Ezek felett az erők felett uralkodnia kellene az embernek, hogy a sorsát maga intézhesse, s végül uralmat is kell vennie felettük, ha boldog akar lenni, ha be akar számolni valamivel az igazság világában, ahonnan jött, és ahova vissza kell térnie.
Az ember ereje csak pehely az orkánnal szemben, amellyel ő maga áll szemben ezekkel az erőkkel. De ott él a lelkében az Istentől kapott ígéret, és ez az ígéret nem hagyja őt békén, ez az ígéret nem hagyja őt az ő elesettségében, tudatlanságában, hanem munkára, mozgásra kényszeríti, tanulásra hívja fel minden percben s cselekvésre kényszeríti életének minden pillanatában. Így cselekednie kell jót, vagy rosszat aszerint a kifejlődött természet, aszerint a lelki vágy és akarat szerint, amely a szellemében a fejlődés folyamán kialakult.
Igen, a vágyak azok, amelyek az embert majd ide, majd oda hajtják, hogy majd ezt, majd amazt akarja elérni, mert azt hiszi, azt reméli, hogy ha ezt vagy amazt a célt megközelíti, akkor a lelkében eltemetett ígéret megvalósulásához közelebb jut. Mert az emberi lélek, az elesett lélek folyton próbálkozik, és majd az egyik, majd a másik ajtót nyitogatja, miközben szabadulni akar azoktól a terhektől, amelyeket a természet rendje szerint hordoznia kell. Mert hiszen meg van mondva; „Véres verejtékkel keresed meg a te kenyeredet!” Ez a véres verejtékkel való munkálkodás az igaznak lassú felszínre hozása, az igaztalanból való kibányászása.

Összealította: Bíró László


Isten ígéretei és a reménység

Adai közlés – Test és vér
A vasárnap ünnepléséről
A cselekedetekben megvalosított hit döntő fontossaga
HANG - Kapcsolataimról
A gyógynövények gyógyító hatásai
A szeretet nem gerjed haragra
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqo7SA8NdGXeHx-nlA?e=QWGvQa
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9mjaKJCxHLM
Szférák a Föld és Nap között VI. Rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZIpMjQ&list=PLxGxor4f0-UOL87VmWzO3dYzpffO-yEkt
Tanítások a végső időkről – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc&t=7s
Fel a magasba – Szellemtani regény (Hangoskönyv)

https://www.youtube.com/watch?v=fr8SeL2Thp4&t=58s
Jelenések 56. – „Féljétek az Istent! - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=I6o0VAxeW9Q&t=72s
Jelenések 57. – „Néki adjatok dicsőséget! - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=A-Xy9khahAQ
A fiam – Izgalmas családi film