Szellemtudomány alapjai

Gyógyítási javaslatok a szellemvilágból.

Meleg tengerparti homok, ha lehet meztelenül kell feküdni a homokon, gyékény, takaró nélkül. Érdemes pár napot, de ha lehet, akkor hetet eltölteni, komoly feltöltődést jelent! Nem a déli időben!
Tengerben történő feltöltődés.
Holdvilágos éjszakákon nyugodt tempójú séta, bizonyos fokú meditációval párosulva. A meditáció inkább relaxációs, gyenge fokozatú legyen.
Bizonyos fűfélékben is vannak delejes erők, ilyen például a hárs, és még hosszú a sorrend.
Homeopátiás gyógymódok alkalmazása, előnybe részesítése.
Az elektromos készülékek nincsenek jó hatással a szervezet elektromos rendszerére, mint például elektromos párna, takaró, és az elektromosságban történő fekvés se ajánlott! Érdemesebb inkább rétegesen takarózni.
Érdemes a vizet delejezni. Ismert az asztali áldás, és így lehet vizet is megáldani. Felkelés után egy szélesszájú tiszta üvegben lévő tiszta vizet lehet delejezni, és ezt a vizet beosztani egész napra. A felkeléskor a lélek még fel van töltve szellemi energiákkal, ezért jó ekkor alkalmazni! A vizet lehet inni, vagy a beteg testrészre önteni. Ha a delejes vizet gyógyításra alkalmazzuk, akkor fontos az imádkozás.

Imádkozás:

Első szakasz:

A legszebb, lakhálásabb, legmagasztosabb érzéseket szedjük csokorba.

Második szakasz:

Ha van kérnivaló, akkor azt áhítatos érzések között kell feltenni a Teremtőnek.
Fontos hozzátenni az imához, hogy: „legyen úgy, ahogyan azt a Teremtő jónak látja”

Ima után fogyasszuk el a delejes vizet.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Karsay István

UI:

A spirituális ego - Ködoszlató előadások a misztikáról Egedi-Kovács Melinda
https://www.youtube.com/watch?v=iM4EMlfTRgI

A haladáshoz alázatosság kell
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján
Előttem mindig az a fontos, hogy amit földi énetekből adtok, az értékes és használható legyen a mi céljainkra. Mert hiába vagytok a legodaadóbbak, ha lelketek állapota nem felel meg annak a követelménynek, melyet ez az ügy tőletek, úgyis mint emberektől, úgyis mint szellemektől megkíván. Mert nem a nyers erőről vagy időről van szó, hanem a lélek érzéseiről, áthasonuló erőiről, melyek elfogadják, és híven visszatükrözik azokat a gondolatokat, amelyek a magasabb eszmék világából lesugároznak. Azért van annyiféle vallásfelekezet és csoportosulás is, mert az emberi lelkek különbözőképpen értelmezik az igazságot. Ezt rögtön pontokba foglalják, leszögezik és kész a dogma, mely egész csoportokat leköt magához mindaddig, míg csak a fejlődés során ki nem növik, túl nem haladják.
Így születtek meg lassan mindazok a tévedések, melyek az igazság áldásosztó virágai mellett mint félelmetes tövisek megtépték az emberek lelkét. Hol van csak egy igazság is, mellyel nem vagdalództak az emberek? S hol van csak egy pont is, mely minden embernek egyformán kellemes, tetsző és örömmel elfogadható? Olyan igazság nincs! Mert az emberek lelkei különböző fokozatokon állnak. Érdekeik, érzéseik és vágyaik is különbözők; s ami egyiknek kedvez, a másiknak hátrányos. Bár úgy a kedvezés, mint a hátrányosság múló állapot, mely hamar változik, mégis mint a jelen állapota reális valóság az ember részére, mert igaz és maradandó érzéseket vált ki a lélek mélyéből. Ezek az érzések befolyásolhatják, sőt minden esetben befolyásolják a jövőt, az eseményeket, melyek következésképpen jönnek, - mert jönniük kell! Minden visszatér ugyanahhoz a ponthoz, amely még mint valóság áll fenn az igazság világában, hogy ütközés és súrlódás által lényegének egy magasabb rendű kisugárzását hozza létre. Nem ugyanaz az alak, forma vagyis állapot materializálódik a jelenségek világában, hanem mindig az az utolsó sugár, melyet a lélek mint hatást kiszikrázott. Így fejlődhetik a lélek útja felfelé és lefelé.
De bárhogyan téved is, egyszer minden tévedésnek meg kell szűnnie, mert az eredmények önmagukban viselik a tévedések magvát, ami előbb-utóbb rávezeti a tévelygő szellemet hibájának forrására. Aki azonban érzi és tudja, hogy rengeteg hibával van telve, és azoktól szabadulni akar, csak utakat, módokat keres: már óriási előnyben van tévelygő testvéreivel szemben. Azért kell az alázatosság, a belátás, az engedelmesség okvetlenül a haladáshoz, hogy bármilyen kedvezőtlenül érintse is az egyént a hibáiból kifolyó vereség, csalódás és fájdalom: el tudja viselni, és lelkének javára fordítsa még az igazságtalan vádakat is. Ily módon könnyen és hamar megtalálja az utat, melyen helyes irányban haladhat az, aki elszakítja magát hibáitól, és tévedéseihez nem ragaszkodik mint igazságokhoz, hanem az általa jónak ismert igazat feláldozza a jobbért. Olyan lelkekre van szükség úgy az anyagi, mint a szellemi világnak, akik az igazságért lelkesedve önmagukból a legszebbet, legjobbat adják az ügy szolgálatára, akik nem emberi kicsinyes külsőségeikkel, hanem a szívük, lelkük meleg érzéseivel állnak oda, ahol a szolgálatokat kiosztják. Ezek nem tülekednek apró kicsiségeken, hanem azon vannak, hogy minden erejükkel, képességeikkel szolgálhassanak az ügynek. Akik nem a dicsőségért, az elismerésért vagy bármiféle érdekért szolgálnak a testnek vagy léleknek, hanem csak azért, hogy a szép, a jó és az igaz diadalra jusson az életben. Az ilyen lélek felismerte kötelességét és jóra való törekvésével szaggatja azokat a szálakat, melyek őt a földhöz kötik.
szemlézte: Bíró László

Háború van!
Ada, 2022. 03. 09.
Háború van! Háború van a földön és az alacsony szférákban. Minden háború a szellemvilágban kezdődik. Ha egy szellem, amikor átmegy a szellemvilágba és nem veti le legalább valamennyire is a nemzeti identitását, népének szokásait, nyelvjárását, az ebből adódó gyűlöletét más nemzetekkel szemben és a területekhez való ragaszkodását, akkor a szférákban is megjelennek a lelkében ugyanezek az érzések, de még intenzívebben, mert nincs a test, amely gátolná az érzéshullámzások megnyilávánulását.
És amikor találkozik két ilyen egymással érzésbelileg szembehelyezkedő szellem, a lelkükből kisugárzott negatív érzések megütköznek egymással és ezek villamos kisüléseket eredményeznek, amelyek hatására a földi világban is háború keletkezik. Sőt az ilyen szellemek „beleülnek a földi testvéreik nyakába” és harcra, a háború kitörésére ösztönzik őket. (Hasonló a helyzet minden más bűnös hajlam esetén is.) Így keletkezik a háború. A szellemvilágban is vannak országhatárok és amikor átlépik az államhatárt, „kiüt a háború” a szellemvilágban.
Ha a békéért akartok imádkozni, akkor elsősorban ezek a szellemek között lévő békéért kell imádkoznotok, valamint azért, hogy a földön ne leljenek ezek az ártó szellemek cinkosokra a hasonló hajlamokkal rendelkező testvéreikben. Vagyis, hogy az emberek ne hallgassanak a kísértőikre, hanem a védszellemeikre.
Nektek mint szellemtan-hívőknek ezt meg kell értenetek.
Tanulmányozzátok a szellemtant minél behatóbban és igyekezzetek a tanultakat kivitelezni, mert amikor ide átkerültök, erre már nem lesz lehetőségetek. A tanulás örök! Időnként jönnek hozzánk angyalok és tanítanak minket. De hiányzik a megtanultak kivitelezésének lehetősége. Akik eltökélik magukat arra, hogy a gyakorlatban ki akarják vitelezni az elméletet, azokat az angyalok viszik testetölteni, ha van a számukra megfelelő életlehetőség.
Én most látom azt, hogy sokkal komolyabban tanulmányozhattam volna a szellemtani igazságokat, mint azt valójában tettem. Sok mindent tanulmányoztam a szellemtan mellett, de csak egy a fontos, a szeretet tanát magunkévá tenni. Művelt lettem, széleskörű tudással, de a lelkem nem gyarapodott vele szinte semmit, csak a pénztárcám, ugyanis újságíró voltam először lent délvidéken, majd felmentem Magyarországra és még egy rövid ideig onnan tevékenykedtem. Az ismereteim nem érték el azt bennem, hogy megmaradjak a törvényes úton. Ez fáj, nagyon fáj. Szeretnék testet ölteni, hogy tisztulhassak a törvénytelenségtől, de valószínű, hogy erre már nem lesz lehetőségem az idő szűke miatt.
Addig dolgozzatok, amíg nappal vagyon…
Látod, hiába az „ember” összegyűjtött tapasztalattára, sokszor már nem hallgassák meg még a családtagok sem, főként ha a szellemvilágból jelentkezik, hogy megossza az újonnan szerzett tapasztalatait, mert a szellemet összekötik azzal az „öregemberrel” aki kínjaiban és erőtlenségében már sokszor kiállhatatlanná válik és olyanokat mond és tesz, amiket legszívesebben nem mondott és nem tett volna és amit később meg is bán. Dehát egyszer (többször is) mindenki átkerül az igazi hazába és akkor lehetősége lesz arra, hogy másként lássa a dolgait.
Most búcsúzom, mert lejárt a szellemi vezetés által meghatározott jelentkezésem ideje. Isten veletek. Imádkozzatok a békéért és a békétlenséget szító szellemekért.
F.G.

A koldus 2
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből
A szellembirodalomban való felébredésem dicsőséges volt! Édes volt az érzés ismét egészségesnek lenni, kellemes külsővel bírni, éhséget, szomjúságot és hideget nem szenvedni! Óh, köszönöm Istennek! Két szép szellem elvezetett engem rendeltetési helyemre. Különösen az egyik angyal volt nagyon kedves és szeretetteljes, ki nagyon ismerősnek tűnt előttem.
- „Nem ismersz engem?” - kérdé tőlem. „Én vagyok az a kisleányka, ki neked oly gyakran hozott kalácsot. Én nem feledkeztem meg rólad, te szegény, ki a Földön oly elhagyatott voltál. Én egy szép országba akarlak téged vezetni. Ismered-e e másik angyalt?”
- „Igen, ő is ismerősnek tűnik számomra”, - felelém én.
- „Nos”, - mondá az angyal, - „ő az én szeretett édesanyám a jóságos szív, ki igaz szeretetből fakadóan az én halálom után téged gyámolított a földi életben. Amikor én a Földön haláltusában feküdtem, reád gondoltam és megkérdeztem anyámat: „Ezután ki fog annak a szegény koldusnak kenyeret vinni?” S így adott neked pénzt az én anyám, mígnem ő is átjött ide”
- „S mi lett a jóságos öreg úrral, ki nekem egyszer öt forintot adott?” - kérdém én.
- „Ő az én apám”, - válaszolá az angyal.
- „Szegény, ő még a Földön van! Tudod, nem volt képes reád nézni, mert a te megpillantásod nagy fájdalmat okozott neki, az ő drága, tőle elragadottjára emlékeztetvén őt! De hogy tudj róla: ő a te földi hüvelyedet tisztességesen eltemettette és megvásárolta a koporsódat. Pillants csak le a földre.”
Valóban: leláthattam a Földre és láthattam egy csendes temetést. És a koporsó után egy jóságos öregúr és egy fiúcska lépkedtek. Az a fiúcska volt az, ki engem önzetlenül vezetett. Az idős úr sírt!
- „Óh apám, ne sírj!” - kiáltotta az angyal. „Anyám és én élünk a fényben, világosságban és nagyon szeretünk téged és egy napon érted menve, elhozunk ide a Mennybe!”
Az idős úr egybekulcsolta kezeit és felnézett a kék égre. Egy sóhaj hagyta el keblét és megvigasztalódott. Nos, ezután a két angyal és én a szellembirodalomba vezető útra tértünk s ekkor egy szürke, görnyedt alak jött velünk szemben, ki alig vonszolta magát és elveszettnek, elhagyatottnak tűnt.
Egyedül volt s mellette nem volt a könyörületesség angyala, ki vezette volna őt. Az ő ruhái súlyosan csüngtek rajta, mikor levetette azokat. Amikor jobban megnéztem, felismertem őt: ő volt az a hölgy, ki soha alamizsnát nem nyújtott és engem utálatosnak talált. Megnéztem őt és így szóltam: nem segíthetnénk rajta, kérém az angyalt.
- „Nehéz lesz,” - viszonzá ő, - „mert lásd, ez asszonynak még mindig nagyon kemény a szíve, ő kapzsi, fösvény és pénzszerető volt. Őt a fösvénysége, pénzszeretete töltötte be, ami itt a lelki hüvelyben még sokkalta nehezebbé teszi őt! Nincs barátja sem a Földön, sem itt a másvilágon. Aki nem ad szeretetet, nem is kaphat viszont.”
- „Nos, mi lesz tehát ővele?” - kérdém én.
Felelé az angyal: „A szellembirodalomban is vannak utak és utcák; most ez a szegény szellem egy ilyen utcasarkon meg fog állni és szellemi alamizsnáért fog könyörögni az előtte és mellette elhaladóknak, kik nem veszik őt észre, mígnem a keménység és szeretetlenség az ő szívéből el nem tűnik és az meg nem lágyul. Ez az ő vezeklése, szenvedése!”
Én ekkor a szellemhez lépve így szólottam hozzá: „Ismersz-e engem?”
Ő ostobán megnézett és így szólott: „Nem, én senkit sem ismerek.”
- „Nos” - viszonzám én. „Nem emlékszel-e a sétány sarkán ülő utálatos koldusra? Nos, ez a koldus én vagyok!”
- „Óh!” - sóhajtá ő. „Valóban? Te nagyon szép lettél, én meg sem ismertelek volna.”
Én pedig válaszolám: „Isten szeretete és nemesszívűsége megváltoztattak engem. Én meg vagyok váltva a gonosztól, legyen dicsőítve érette Isten szent Neve!”
- „Isten!?” - kiáltotta ő. „Szeretet? Mindezeket én nem ismerem! Csak ne haltam volna meg, csak visszatérhetnék az én testembe!”
Az angyal és én hangosan imádkoztunk e szegény szellemért.
- „Ez jólesik” - mondá ő. „Mily jó, ha valaki a másikkal törődik. Köszönöm nektek.”
Erre, mi továbbmenve addig haladtunk, míg ama bizonyos szférába nem jutottunk. Óh emberek! Legyetek készségesek! Ne kérdezzétek, hogy vajon az a szegény méltó-e vagy sem? Adjatok örömmel és szeretettel.
Szemlézte: Bíró László

Anyagi és szellemi világ

Utána egy előadás:
Laár András Buddhizmus a mindennapi életben!
Teljesen egyezik a mi gondolatmenetünkkel.


ŐEMINENCIÁJA
GARCHEN TRIPTUL RINPOCSE
108 LÉNYEGI TANÍTÁS
A VADZSRAJÁNA ÖSVÉNYÉN
5. TANÍTÁS

"Kétfajta főbb nézet létezik a világban, az anyagi és a Szellemi. Ez a két nézet olyan, mint két szem, így fontos, hogy mindkettőt ismerjük. Fontos, hogy ezen nézetek lényegét ismerjük. Néhány ember vissza utasít mindenféle Spirituális dolgot, ők csak a tudomány fejlődésében hisznek.
Ez egy kis félreértés. Igenis szükségünk van a tudományra, ám ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a Tudatunkat.
És még a különböző hittrendszerekben is van egyet nem értés.
Részemről minden vallás szükséges, és jó. Nagy rajongója vagyok a tudományoknak is.
Szeretem nyitva tartani mindkét szemem.

Az ember, aki csak ezzel az életével foglalkozik, olyan, mint valaki, aki cél nélkül bolyong egy úttalan sivatagban, nem tudva, merre menjen.
Aki megérti a Karmát, okot és okozatot, olyan, mint aki egy úton megy, tudva, hol van és hova megy, de még ki kell kerülnie a hegyeket és más nehézségekkel is szembe kell néznie.
Az ember, aki felkeltette a Bódhicsittát olyan, mint aki vonaton utazik.
Egyenesen keresztül megy a hegyen, és az útján nem akadályozzák zavaró tényezők. Gyorsabban is éri el a célt.
Az ember, akinek szeretet van a szívében, könnyebben el tudja vágnia zavaró tényezők folyamatát.
Ha valaki már felkeltette a Bódhicsittát, akkor a más Lények javát beteljesítő nagy cselekedetek végrehajtásában nagyon erőteljessé és hatékonnyá válik.
Ahogy a szeretet meg fogja semmisíteni az Önmagunkhoz való ragaszkodást, a bölcsesség természetes módon meg fog jelenni, és így az ember tévedhetetlenül tudni fogja, hogy mit fogadjon el, és mit utasítson vissza.

Vonaton utazni olyan, mint felkelteni a viszonylagos Bódhicsittát
.
Amikor az Önmagunkhoz való ragaszkodás megsemmisült, és meglátjuk a Tudat természetét, akkor megvalósítottuk a Belső Bódhicsittát, az ürességet.
Ez olyan, mintha repülővel utaznánk. A repülő a felhők fölött száll, a felhők olyanok mint a gondolatok, és a felettük lévő tér Dharmakája kiterjedése. Az Éber Tudatosság repülője zavartalanul halad keresztül a Dharmakája terén. Látja az egész világot és a felhőket is maga alatt, de mivel felülkerekedik rajtuk, azért nem zavarják a felhők, esők, viharok.
Hasonlóan, amikor valaki felismeri a Tudat természetét, a továbbiakban már a vágy és gyűlölet felhői semmilyen módon sem befolyásolják. A Tudatosság felülemelkedik ezeken a felhőkön. Mivel a Dharmakája olyan, mint a tér, változatlan. A tér nem megy vagy jön, a tér mindig az, ami.
Ha felismerjük ezt, akkor a haláltól való félelem is megszűnik; a tér nem hal meg és nem is születik.
A Szamszára és a Nirvana jelenségei olyanok, mint a felhők, hirtelen keletkeznek, de azok amik: összetettek. Mulandóak, ki vannak téve a felbomlásnak, felbukkanásnak és eltűnésnek. Ezen felhők fölött aki repül, nem fog a jelenségek létező valóságához ragaszkodni, és így nem fog belekapaszkodni a vágy és a gyűlölet gondolataiba.
Meglátni ezt a természetet csak egy pillanatra is, az maga a Mahamudra. Soha többé nem fogsz már semmi újat tapasztalni.
A Tudatosság olyan mint a tűz: a kezdetén egy szikra, a végén lobogás. De a tűz, mindig tűz. Te nem egy nagyszerű tudatot hozol létre, amivel még nem rendelkezel.
Meglátni ezt csak egy rövid pillanatra, az még mindig csak meglátás, de természetesen ehhez hozzá kell szoktatnunk Magunkat. Csak akkor fogjuk elérni a nagy boldogság és béke állapotát - ahol már nincs több szenvedés - , amikor folyamatosan meg tudjuk őrizni ezt az állapotot. "

Buddhista Béke-Szentély Alapítvány
Zalaszántó

UI:

Laár András Buddhizmus a mindennapi életben!
Teljesen egyezik a mi gondolatmenetünkkel.

https://www.youtube.com/watch?v=Y_tgxNqsevE&t=21s

A BUKÁS

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Az első teremtés lényei, vagyis az elsődszellemek (angyalok) között sok olyan akadt, aki az erő és a hatalom teljében érezvén magát, megszédült saját dicsőségétől. Az Ótestamentum, mint Istenhez legközelebb álló szellemnek, a világosság hordozójának (lux fero) Lucifert nevezi, de akinek lelkébe belopódzott a gőg és démonná tevé. (Ésa. 14:12-14.)
Ez igazság! Egy gondolat lopódzott az elsődökbe s ez a gondolat a gőg volt! A gondolat, Istennel egyenlővé lenni, a törvényekkel szembeszállni, új mozgási irányt kezdeni, kettősségükből kilépve istenként egyedül képezni „én”-t és önállóan alkotni! Csekélyebbet nem láttak maguk alatt, ők voltak az alkotás legkitűnőbbjei és előttük az ő változhatatlan, hasonlíthatatlan egyéniségével, egyedül csak az Isten állt.
Ők Isten visszfénye lévén, követniük kellett volna Isten törvényeit. Jelességük közepette azonban előállt a túlzás, a gőg, az Istennel egyenlővé lenni akarás törekvése. Így nyert a rossz életet vagyis tért. Ez az ellentéteszme, a bűn keletkezése.
Isten szabad akaratot adott az elsődöknek és ezáltal lehetővé vált az ellenszegülés, amivel szembeni bármily közvetlen fellépés a már megkapott akaratszabadság módosulását jelentette volna, így az el is maradt. Az ellenszegülőket azonban nem követte valamennyi elsőd. Voltak olyanok is, akik a törvényes rotációt követve hűek maradtak Istenhez és önmagukhoz. A hű elsődök az ő delejes áramukat, erejüket a maga őstisztaságában megtartották, míg az ellenszegülők ereje a változhatatlannal való összeütközésben megtorpant, eloszlott és tájékozatlanul álltak abban a nagy káoszban, melyet ellenszegülésükkel maguk körül csináltak.
Az ellenszegülők és a tőlük származott káosz, Isten kegyelmi akaratából bevonatott a természet fejlesztő törvényeibe, a hű elsődök közreműködésével pedig létrejött az első bukott-világ fokozat. Ennek világtestein - az első napokon és azok bolygóin - új élet kezdődött a bukottak számára. Meg volt adva nekik a mód a megtérésre, de szabad akaratuknál fogva meg volt hagyva a mélyebbre süllyedés lehetősége is.
Voltak, akik megtérvén visszamehettek az ősnapokba, de sajnos akadtak olyanok is, akik az ellenszegülésben itt sem álltak meg. Ezek tűzkarikákban kivettetvén, egy második világfokozat anyagául szolgáltak, ahol a keményebb természettörvények alkotta mostohább viszonyok voltak hivatva őket észre téríteni. És így tovább hatszoros bukáson át hat világfokozat alkottatott az ellenszegülés megfékezésére.
Földünk a hatodik világfokozat egyik naprendszerének bolygója. A bukott elsődök az ellenszegülésben levének kitűnővé, azokká lettek, akiket mi gonosz szellemeknek démonoknak nevezünk. Amilyen tökéletesek voltak a hű elsődök a törvényben és jóban, épp olyan tökéletesek voltak az ellenszegülők a gonoszságban és az ellentétben. Ők buktatni, felülmúlni, törvényt kényszeríteni akartak.
Az ellenszegülés a természet törvényeiben nem maradhatott többé gépiesen lekötve, hanem törvényesen lett kényszerítve, szellemileg megzabolázva azzal, hogy Isten kimondotta a kegyelem szavát! Amit Ő teremtett, ami belőle (az atyai férfi minőségből) és a mindenségből (azaz annyai női principiumból) származott, s bár önakaratúlag fajult is el, megsemmisíteni nem akarta, hanem az ellenállók számára kegyesen és következetesen meghozta az engesztelés törvényeit, hogy általa azok önmaguktól működve és magukat fejlesztve tisztulhassanak.
A hű elsődök közül lettek kiküldve a különféle világfokozatok naprendszereinek vezérszellemei, a Messiások. Mivel azonban a Messiások és a démonok között áthidalhatatlan űr tátongott, szükség volt egy öntudatos békítő ízülékre. Ezt az összekötő ízüléket Isten az embrió-szellemek (Ádám-Évák) teremtésével hozta létre.
Az elsődök Istenhez, míg az embrió-szellemek a Messiásokhoz voltak hasonlók, kiknek tökéletességi foka ő előttük mint elérendő cél lebegett s erre nézve az embrió-szellemek az elsődökével egyenlő képződési szellemi adománnyal és eszközzel lettek felruházva. Ők tehát ősvilágossági születésük ellenére az oktatást és képződést az ősnapokban az elsődöktől, míglen az elsődök ugyanezeket az ősvilágosságban Istentől nyerték.
Ennyi a különbség az első és másod-teremtés között. Az embrió-szellemek öntudatra ébredésükkor már tudatával bírtak annak hogy ellenszegülő szellemek vannak s hogy megkísértést kellene legyőzniük ott, ahová aztán rendeltetésük betöltéseként vitettek, nevezetesen a paradicsomokba, amelyek nem mások, mint azok a helyek, ahonnan a bukott elsődök egy része bűnbánóan visszatért az ősnapokba, illetve másik részük pedig - mivel a kegyelmi törvény általi ébresztés után sem volt hajlandó a megtérésre, főhajtásra - a rend újabb megzavarásának elhárítása érdekében - innen erő-anyagjukkal együtt kidobattak alacsonyabb szintű helyeken (a másodrendű napokon) történő fejlődésre, miáltal az első bukás helyei kiürültek és alkalmassá váltak a másod-embrió teremtmények befogadására, amit így lehet összehasonlítani Mózes paradicsomával: Ádám és Éva a kettős szellemek (duálok: isteni szikra, gondolat /1/ + életprincípium /2/ = duálszellem /3/) képe.
Olyanok, mint egy háromszög, mely alapjában véve egy /▲/, de a szakítás, mármint a személyes bukás által két egyessé lesz / /, illetve lett mind a bukott elsőd-, mind a másod- teremtmények esetében. Még közelebbről: Az embrió-szellemek a bukott elsődök létéről tudomással bírtak és képletesen ez az ismeret, a tudás fája.
Angyalok (főleg a bukott, de visszafordult) elsődök jöttek hozzájuk és lettek az ő védszellemeik. Itt nincsenek vadállatok, se mérges növények és tavaszuk örök volt. Lakóik nem ismerték sem a halált, sem a bűnt, tökélesbülésük felé az út előttük nyitva állt. Ezen békés természet közepette azonban, - amint az alsó világokba tekintettek - észrevették az ellenszegülő szellemeket.
Azokban rejlett a tilalom, ez volt a tiltott gyümölcs. Aminthogy betekintésük volt a Messiásokhoz a felső világokba, (élet fája) éppen úgy volt betekintésük az alsó világokba is (a jó és gonosz tudásának fája) és pedig a tilalom tudásával. Világosságot, életet, oktatást felülről nyertek; míglen a megpróbáltatás alulról jött. Az embrió-szellemek gyermekkorukból az érett ifjúságba a nélkül mentek át, hogy hibáztak volna. Teljes fejlődésükben voltak az ő szellemeik. Dicső fejlődésnek indulva engedelmesen rotáltak (haladtak) törvényeikkel és világaikkal együtt. Ott álltak Isten és az ellenszegülők között. A kettős-szeretet kifejezését önmagukban bírták.
Szellemi szeretetben és ölelésben kellett, hogy az oda jövő embrió-szellemek szülei, vagy jobban mondva: fluidba öltöztetői legyenek, ami küldetésük volt, ezekké kellett volna válniuk, de hátráltatóan lépett közbe az ellenszegülők befolyása és a bukás. A tiszta szellemek megjelenése dühbe hozta a démonokat - rádöbbentek a természettörvénnyel szemben kifejtett ellenállásuk tehetetlenségére, alkotási képességük tökéletlenségére.
A paradicsomi tiszta szellemek megjelenése megszégyenítette és elöntötte őket irigységgel. Az uralkodó természettörvény és amazok tiszta fluidja ugyanis számukra áthághatatlan akadályt képezett, és nem engedte meg, hogy a paradicsomokba betörjenek; elkövettek hát mindent, ami csak az ő szabad akaratuktól ellenszegülő értelmiségüktől és behízelgő érzékiségüktől kitelt, hogy amazok kíváncsiságát keltsék föl s ezáltal az ellenszegülés megízlelésére vágyat ébresszenek bennük. Sajnos, ez részben sikerült is nekik. Az embrió-szellemek egy része lépre ment s kivettetvén a paradicsomi világokból, a bukott elsődök sorsára jutottak, vagyis ők alsó világokba kerültek. Földünk a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb fokozatú világtestek egyike.


UI:

A Jégkorszak biztos menedéke - Szükség lesz még rá?
https://www.youtube.com/watch?v=5j0W8Vo-OHE

A tékozló fiúk - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Ha körülnéztek e világban, mindenütt azt kell látnotok, hogy a bűn teljes erővel, teljes vehemenciával tombol; az emberek, mintha csak vesztüket éreznék úgy táncolnak a vékony jég hátán, és nem gondolnak arra, hogy a jég beszakadhat alattuk és ők a hideg, jeges, mély vízben lelhetik halálukat. Pedig már a régieknek megmondatott, hogy az embernek a Földön meg kell ismernie a mi Atyánk, Istenünk akaratát, amely a törvényeiben van lefektetve, és fel kell használnia a teremtő Isten szeretetéből folyó lehetőségeket a menekülésre.
Az ember Isten szeretetével is szünet nélkül visszaél. Isten szeretetből adja a kegyelmet, a kegyelem viszont nem más, mint hogy előlegezi Isten mindazt, amit az ember eljátszott, tehát újra lehetőségeket ad a megfordulásra, az Ő akaratának megismerésére, és hosszú tűrésével még meg is hosszabbítja ezeket a lehetőségeket, hogy az ember ezzel élve újra kimunkálhassa a maga boldogságát. Azonban ezeket a kegyelemből kapott lehetőségeket az ember újra és újra eljátssza.
Minden új testetöltés új szerep, az igazsággal való megismerkedésre adatik és azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember megtérjen és ezáltal újra élhessen. Az embert viszont rendkívül izgatja a halál és méginkább a bűn gondolata. Számára a bűn valami izgalmasan tiltott dolgot jelent, valami olyasmit, amiről azt gondolja hogy azért van attól eltiltva, hogy ne lehessen boldog.
Abban a tévhitben ringatja magát, hogy a bűn édes, mert az örömet és boldogságot nyújthat számára; pedig a bűn halált nemz, de az embernek mint mondom, a halálról is valami hátborzongató, különlegesen izgalmas elgondolásai vannak. Persze csak addig, míg hatalmával a halált ő osztogathatja másoknak. Mihelyt azonban ő kerül közel a halálhoz, mint a fába szorult féreg, úgy remeg és mindent ígér, csakhogy új lehetőséget kaphasson, életének meghosszabbítására, a továbbélésére.
Hányszor próbálkozott már a földi ember, hányszor kapott új és új lehetőségeket, és ezekkel minduntalan és mindenkor visszaélt, eljátszotta és újra eljátssza az újabb és újabb lehetőségeket. Mivel a kegyelem ereje ezekben az új lehetőségekben van, így is mondhatnám, hogy - visszaél Isten kegyelmével és visszaél az Isten könyörülő, irgalmas szeretetével.
Minden, amit a Földön láttok, ami a Földön összejön, ami mint megáradt folyó szenvedéssel árasztja el az emberi életet, az ember egész világát, az ennek az úgynevezett édes bűnnek gyalázatos, szomorú és kikerülhetetlen következménye. A következmények beéréséhez azonban idő kell, és amíg ez az idő folyamatban van, tehát amíg a következmények nem érik utol a bűnöst, addig lubickol, mint mély vízben a halak, és közben nem veszi észre, hogy a víz lassan kifogy alóla, víz nélkül marad és elpusztul, azaz kifogynak alóla a lehetőségek által szabott időterminusok és szemben találja magát az ekkor már elodázhatatlan következményekkel. De, amíg a következmények be nem érnek, addig ahelyett,hogy megfordulna és az időt és alkalmat bölcsen a maga megtérésére és az Isten törvényeinek betöltésére, a kegyelem nyújtotta lehetőségekre használná fel, inkább újabb és újabb bűnöket követ el.
Összehasonlítja magát azokkal, akiket már a bűneik következménye utolért, és azt a konklúziót vonja le, hogy ő bizonyára jobb ember lehet, mert az szenved, amannak nincs ez, az, amaz, annak komoly hiányai vannak, neki pedig jól, könnyen, gördülékenyen megy az élete. Sokszor azonban néhány nap, néhány év, néhány óra választja csak el attól, hogy a következmények beérjenek és az égő ház rászakadjon. Az ember azonban még ekkor sem látja a veszélyt, még mindig abban a tévhitben ringatja magát, hogy neki mindenek szabadok, mert ő ügyes, ki tudja játszani a törvényt, ő egérutat nyerhet, őt nem fogják utolérni a gyötredelmes következmények.
Amikor pedig mégis utolérik, haragos és indulatos lesz, és semmiképpen nem magát, hanem Istent okolja minden szenvedéséért, mert ostobán így okoskodik: ha Isten van és Isten jóságos, akkor hogy tűrheti, hogy ő ilyen szomorú és nyomorúságos helyzetekbe kerüljön, és vele ilyen dolgok történjenek meg. Tehát úgy gondolja, nincs Isten, vagy ha van, akkor semmiképpen sem a szeretet Istene; mégcsak nem is az igazságé, mert íme amannak igazságtalanul ad, tőle meg mindent elvesz. Annak jól megy sorsa, neki meg tűrni, szenvedni és gyötrődnie kell.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A tékozló fiúk
Adai közlés - Azért jöttem...
Az őrállókra szükség van
Mindent meg kell fizetni az utolsó fillérig
Új eget és új világot teremtsetek
HANG - Hogyan befolyásol a külső hatás
Misztikus gyermekeink


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqpVRsgkvhZjFEsSvg?e=pdD2t4
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqpG2Wb9oMwsu6CGtw?e=7M2XTB
Karsay István 2022 áprilisi szellemtani hírlevele SBK-Hírlevél-206

https://www.youtube.com/watch?v=zlGQ8Q6JLb0
Kérdések és tanítások Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=ntnjSi0v6ro
Ki az Isten? Kérdések - Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=Xa5lbcia4pU
A születés misztériuma – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=wUaffBS8VL0&t=455s
A választás szabadsága – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=fZ_suxSFwEA&t=1655s
A halál után – Családi film

Wagner Nándor életéről:

Amikor egy buddhista szerzetessel voltam együtt, aki a pápánál is volt, ő elmondta nekem, hogy hogyan történik a megvilágosodás, amikor megkapja a szatorit. A szatori - a beavatás. Elmondta az összes részletet. Egy évig, két évig szigorú testi fegyelemmel dolgoznak az előkészítésen. Például negyven kilométert megtesznek naponta egy liter vízzel, es mikor elérkeztek egy bizonyos fokra, akkor egy kis kápolnába, - így nevezem, hogy érthető legyen, - bemennek, ott imádkozik az ember, és amikor a szatori állapotát eléri, akkor megüti a csengőt. A főpap és a többiek, akik kint imádkoznak a nagy csarnokban, megnézik a testén levő nedvességváltozást. Es velem is ez történt, amikor ezt a Krisztus fejet mintáztam, ez az a Krisztus fej volt, ami aztán teljese n tönkrement, a beszáradás miatt tönkrement.
Akkor történt ez, főiskolás korunkban, hogy beugrottam a Dunába, nem volt kapupénzem, járkáltam a Dunánál egész éjszaka, nem tudtam hazamenni, aztán itt beugrottam a Dunába, ott meg kijöttem. Amikor aztán kapunyitás volt, bementem a népi kollégiumba, fölmentem, lefeküdtem az ágyba és abban a pillanatban egy jelenséget láttam. Teljesen ébren voltam! Tudjatok, hogy nem voltam miszticizmusra hajlamos. Megnéztem, ébren vagyok-e, Csonka Lajos feküdt alattam. Es közben ott állt el6ttem a LÁTVÁNY! Azon gondolkoztam előzőleg, hogy milyen lehetett a homloka, az arcéle. Krisztusnak. És ott a szobában megjelent előttem először egy pont, hatalmas sebességgel kezdett forogni, kezdett megdőlni, kezdett a közepe kitisztulni, kezdett a fényes pont közeledni hozzám, közvetlen közelségbe, es ott volt egy homlok es az arc! És elöntötte a testemet a hideg veritek! Még akkor említettem ezt neked, meg Magdinak, akik hoztak nekem a főiskolára ennivalót.
Na most figyelj! A buddhista szerzeteseknél a megvilágosodáskor a külső szimptómák teljesen azonosak azzal, mint ami velem történt! Amikor elmondtam a szerzetesnek, azt mondta, hogy ez tökéletesen azonos.
Forrás: Országépítő 2002/2. melléklet)á
Wagner Nándor az életéről mesélve egy különleges tapasztalásáról is említést tesz. Tisztként szolgált akkoriban (1944) a fronton. „Hideg eső esett, fújt a szél, fáztunk és izzadtunk. (…) Vállaltam a visszavonulás vezetését. Korom sötét volt. Egymásba kapaszkodtunk. Fél kilométeres embersor élén álltam, mögöttem Miltényi alezredes és a többiek egymás övét fogva haladtunk. Imádkoztam, mondván jó Istenem beláthatod, hogy hány ember van itt, kegyelmezz ezeknek az embereknek! Amikor elérjük a szakadék szélét, Uram adj egy villámot, soha többet benned nem kételkedem! Kijutottunk az erdőből, éreztem, hogy hidegebb a szél, közel a szakadék. Abban a pillanatban megszakadt az ég. Olyan villámot még életemben nem láttam. Ott álltam az átjáró előtt. Hatalmas magasságban villámlott s tartott, míg az utolsó emberrel át nem értem a túlsó oldalra. Leborultam, veríték öntötte el a testemet. haladtunk tovább… autóbuszok vártak minket (…) Kékkői László főhadnagy mellett ültem. Ilyen villámot, mint az éjszaka még nem láttam. Csoda volt, mondta a főhadnagy.”
(Forrás: Ághegy 30. szám, 2010. 4111. old.)

kiegészítés:

híres szobrászként Japánban élt és szobrait sokfele felállították. Egyik leghíresebb kompozíciója a filozófusok csoportja, amelyből egy másolat Pesten is megtalálható. Nagy hazafi és igaz magyar volt egész életében.
Felesége méltó volt hozzá, kedves művelt nő japán kivitelben. Mivel gyermekeik nem voltak ezért döntött úgy, hogy tetemes vagyonát egy alapítványba fekteti, hogy támogassa a Kárpát-medence fiatal művészeit.


A filozófia fia kertje Japán
https://www.youtube.com/watch?v=DYcZRDhGlQM

2022. április havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék

A látszatok és valódi értékek 2
Látomány a földről. 7
Gyökössy Endre írása 10
A halál és a kisleány 12
Mit bának leginkább a haldoklók? 15
Csoda 17
A kinyilatkozásokról. 18
A Tudat kivetülése a reinkarnációba. 20
Ingyenes szellemtani könyvek! 22
Lajos médium önéletírása 24
Lajos médium életének regénye 27
Ajánlott havi web. lapok 30

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169286&ithint=file%2cdocx&authkey=!ANlm_aDMLLughrc

https://data.hu/get/13243329/SBK_Hirlevel_206.doc

A szellem a fény felé törekszik 1/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

A rokonszenv alapú kapcsolatok a szellemek részéről, kiknek tájékozottsága és erői nagyobbak az emberénél megfelelő körülmények között aránylag könnyen kialakíthatóak.
Ilyenkor körül vesznek olyan földi embert, kiben felismerik a hasonlóságot magukkal. Nem, nem megszállókról emlékezem meg most, hanem a gondolataink hasonlósága folytán sugallmazó lehetőségekkel. Mert minden szellem a testesülésében is képes felfogni a szellemi gondolatokat, csak mindössze a különféle és egyéni okokból egyedülálló erősségi fokokban. Az egészen elhanyagolható és a sajátnak vélt apró gyenge gondolattól egészen a kifejetten megerősödö késztetésekig. Kérdezhetnétek tőlem, mi jót talál magára nézve ebben az a ható szellem? Ne feledjétek el, hogy ő tenni kíván ezzel valamit, mégpedig az anyagban. Mivel ráhatása erre nincsen, egy másik szellemen át végezi el és az is több a számára a semminél, amelyet ő egymagában egyáltalán elérhet.
A szellem folyton mozog, folyton tenni kíván, eleme, élete a tevékenység a mozgás. Tehát valamely tevékenység létrehozása a célja. Ezt nevezzük úgy, hogy alkalmat keresnek gondolat és érzés erői megragasztására, valamely módon, hogy az tetté változhasson át.
Ezek a gondolatok és érzésminőségek, hasonlók persze azokhoz, melyet előzőleg régebbi testükben a földi létük alatt átéltek, és amelyet helyesnek tartottak, elfogadtak a maguk részére. Kérdés volt az részedről, hogy ezek a földies törekvések meddig hatékonyak emlékezetekben arra a szellemre nézve, úgy az életébe, mint a szellemi síkján. Amíg a lelki rétegeinek a sűrűbb, anyagiasabb hibásabb erőrétegeiből a lassú fokozatos és életről életre haladó, felemésztő munkáival, a szemlélete és egész lelki természete meg nem tisztul annyira, hogy ebből már kiemelkedhetik egy jobb helyzetben és egy jobb szemléletben. Pedig nem is elvetendően és nagyon bűnös emberek szellemi létéről beszélek ezzel, nem vad emberi minőségekről, hanem a tévelygő, anyagba sülyedt szemléletűekről, mely szemlélet javításra vár.
Ehhez szükséges megpillantani valami mást, valami jobbat, valami világosabbat, mégpedig a gyakorlatban. Élő elevenségében, melyre ők várnak már, hogy bekövetkezzék a számukra is, tehát emberi közelség példája kell, hogy elébük táruljon ehhez, mivel az emberi és a szellemi sík, nincsen úgy elválasztva egymástól, hogy észrevétel ne lehessen bármely oldalról is, csak az emberi érzékszervek a testben olyanok, hogy a szellemi sík legtöbbször nem érezhező a számára, ezért a testi világot, az azt irányító szellemi indításokkal együtt igen jól észelelő szellemi környezet részére az tűnik fel leginkább, ami más, mint ő maga.
Mi az ami más lehetne homályos gondolatú, alacsonyabb rezgésű szellemtömeg számára a mozgásaik alkalmával és észrevehetőbb, mint az addigi körülményeik? A fény, melyből nekik maguknak kevesebb jutott.
Alaptétel. A szellem a fény felé törekszik a maga kevésbé fénylő voltában, mert az vonzó a számára. Útjelző, irányító, mágnesesen vonzó a fény, a már azt felfogni képes szellemi érzékszervek számára. Mely felfogó képesség, ha eltompulttá vált is, akkor is visszaállítható fokozatosan. Egyre többet felfogva, és egyre felfogóbbá válva, egyre erősebben vonzatva erre a fényre.
Most érkeztünk el azon testbesült emberszellemekhez, akik elindultak már a szellemi magaslatok felé vezető útjukon, hiszen ez az út már nem is homályos, derengő fény jelzi az ösvényeit, és kevesebb a kavargás rajtuk mint az eddig leírt és alacsonyabb helyzetű szellemek homályos útvonala folyamán. A szellemi léttel (szellemtannal) való ismerkedés és az ezzel járó felvilágosodás, az ezt követő gyakorlati életben megnyilvánuló jobb fluidok és erők, magának az ember szellemnek a világosodó fényei, sőt sokszor a messzire fénylő ragyogása mint a mágnes úgy vonza a más szellemek figyelmét magához. A legkülönfélébb minőségekben, és a legkülönbfélébb célzatokkal.
A minőségkülönbségek a külön célokat is meghatározzák. Mert a jobbak figyelme a védelem és a segítség erőit mozgatják meg és a körbevetteket ezek támogatni igyekeznek a haladásában, de a rosszabbak, éppen az ő ellentétüket látva meg benne, lökni, rontani, gátolni igyekeznek a törekvéseikben, sülyeszteni az embert a jobb törekvéseiben.
Az ennél kevésbé eltérő minőségeket, de az embernél még azért gyengébbeket az érdeklődésük vonzza oda, meg bizonyos fokú támppont keresés, a saját meglévő bizonytalanság érzetük ellen. Mert bizonyosság úgy a nagyon rosszban, vagy a jóban található, az ingatag bizonytalanság érzet az átmeneti minőségekre jellemző a leginkább.
A szellemében haladó és lelkileg tisztuló testi ember körül olyan erősségű fény ragyog, melyet a szellemi síkról etéveszteni, vagyis nem látni nem lehet. Különösen, ha a jó szándékú igyekezet mellé társul az erős akarat is. Ez az erő aláhúzza, kifejezi, megteremti a szándékolt szellemi cél elérését. Melyhez hozzátársul a szándékolt megértési törekvés és a megteremtő gyakorlati megvalósulás. Mert annak a fluidjai és a bele dolgozott erői már sokkalta magasabbak, mint a világos megértésé.
Tehát a sorozat ebben az erős akarattal kifejezett gyakorlati megvalósulás melyet a megértés előzött meg. Erre van szüksége nemcsak magának az embernek, de erőteljes és jól látható hatásaira a szemlélődö szellemeknek is. Mert ezek azon mérhetik le azt, hogy a tudati megvilágítás mely szellem szemekkel látható, mit ér azon a fokozaton mint megvalósító tényező melyen a megszemlélt ember éppen tartózkodik. Minden megvilágosító és tájékoztató megértés csatolható kell legyen az ember meglévő fokozatától függő és kiharcolt jelenlévő saját benső tartalmaihoz, mert e csatolhatóság nélkül nem valósul meg életté, mert megmarad üres tudásnak, földi okossággá válva, melynek nyoma se marad és értéke elenyészik semmivé a köztes létben már. Csakis a megemelt minőségű életbe megnyilvánuló és gyakorlattá vált szellemi tudás tartalom az, amely érték a szellemi síkon. (Tehát az, hogy rendszeresen olvasom a szellemi tanításokat és meg is értem ezeket, de nincs hozzá elég akaraterőm, hogy az életemben megvalósítsam a tanítások tanácsait, üzeneteit, azaz megváltozzak, akkor szinte semmire sem jutok ezzel a gyakorlati megtapasztalást nélkülöző tudással, így szellemi szempontból ez sem ér többet mint a világi tudás.)
A földi tudás lelki értékmegvalósulás nélkül a föld porába temetkezik vissza a test halálával. Ezen látvány állíthatja meg azon mozgó szellemi tömegeket melyek odasodródva e fények vezette úton az ember köré sereglenek. Látniok kell, vonzaniok kell, mert észrevétlen és elmellőzött nem maradhat az, amely feltűnt a fényeivel. Megfigyelők és tanulmányozóknak hada vesz körül egy-egy erőteljesebben fénylő emberpéldányt, mely a sodródásukból kiemelte és megállította ezeket.
Az észrevétel és a megállás csaknem bizonyosságát tudja adni az ő példavevésüknek. Szabadakarati döntésük még ugyan hátra van, a figyelésük azonban már folyamatos és evvel végbe ment a mértékétől a megfigyelés és az egyéni mérlegelés, a szabadakarati elszakadástól függően, egy seregnyi irányváltoztatás. A megállás, már egy fokozatnak számít ebben, a figyelmi állapotban maradásuk által. Az irányváltás erőssége és az eltérítő volta nem csak a megfigyelőn múlik, azonban az eredményeknek a másik fele a példaadón áll. Minél erőssebb jó példát ad az ember, annál csábítóbb a követésre. Ugyanis a testben végzett szellemi haladás, a lelki tisztulás, a tudatosodással végbemenő fény, egyúttal megvilágítja azt is, a minőségében emelkedő fokozati helyzetet is, amely a testben nem látható és érezhető, de világosan megmutatkozik a lélekburkolat állapotában.
Ezzel az a szemlélődő szellem összehasonlíthatja magát, a magáét, a különbözőség indítja őt arra, hogy maga is keresse és el is érje azt a példamutató állapotot.
Hogyan tegye ezt meg? A szemlélt földi életbe ott áll előtte a követendő módszer is. Az emlékezetébe minél teljesebben beleépül, belerögzül az a kép amit maga előtt lát, minél erősebben vágyik maga is elérni azt a minőséget, annál erőteljesebb késztetést, vágyódást érez majd a leendő testi életében maga is bár a konkrét kép nem marad meg nála a testesülésében, a földi emlékezetben, de a késztetés erősségi foka igen és elébb csak bizonytalanul, majd egyre tisztábban kialakulva magában is, határozott körvonalakkal a földi útja során.


szemlézte: Bíró László

A szellem a fény felé törekszik 2/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

2000 március 12.

Tovább haladunk ugyanebben a fejezetrészben, ez az eddig tárgyalt tehát egy határozottan irányból való kitérést jelent azáltal, hogy a jobbat mutatja meg a tévelygő előtt a maga gyakorlatában megvalósultan, miközben a példamutató maga is fejlődik. Többszörös tehát a keletkezett jó, különös tekintettel arra is hogyha az ember nem automataként hanem tudatosan teszi az alakulásait, márpedig ez így van. Tudva a szellemi környezetnek reá tekintő sokaságáról, szellemi oldalon rejtekezés és elkülönülés nincsen, mindenki mindenről tud, a felfogó képességének állapota szerinti mértékben.
Ezt is tudni kell és beszámítani.
Itt térek ki a te írásod előtti kérdésedre, melyet a tetszésetek szerint hagytok meg, vagy vesztek ki az eredeti ezotériák szövegéből.
Ird most le ide a te kérdésedet.
Tudom, hogy a bennünket környező szellemeink látnak és hallanak bennünket, több személyes tapasztalatom mondatja ezt velem, nem tanult szöveg. De amikor hozzám szól közvetítő szellemünk és tanításait adja át, vagy csak valami jó gondolatot keltett bennem, felismerést vagy magyarázatot ad, az ő síkjukról szól ő, de hallják-e a kísérőim vagy csak én? A cél csak az ember lenne ilyenkor és nem ők is? Tudnak-e épülni egyenesen a tanító szellemi gondolatok által?
Kérdés, melyre feleletet már az előző sor is, de most adok és bontsuk fel kissé.
Minden gondolat és érzés nyomot hagy, úgy a fluidi világon, az erői abba nyomódnak bele, hiszen a szellem a fluidi világban él és mozog, ahol ezek a nyomok felvehetők, tehát világos és jó gondolataitok még a testesült voltotokban is, hiszen ez szellemi kisugárzás, felismerések, megértett más gondolatok, mint amilyenek a mi tanításainknak ismerete és befogadása, átgondolása is, hiszen szintén minőségi nyomot hagynak a fluidok között. A szférákban lakozó bármiféle eseményeket, és egyebeket megtekinthetnek, éppen ezért, és képileg is világosan előttük áll vélem, ezt nevezik egyesek Akása krónikának. Bár a megnevezés mindegy, a lényeg ez lehet.
A kérdés az, hogy amikor például a szellemi tanító, közöl valamit az emberi értelem számára, és az felismerni tudja és befogadni a közölteket, az azonnal megjelenik mint gondolat, ha nem is az ember sajátja lenne ez, de a környező kisugárzásokat élesebben és tisztábban mint az emberi agy egyáltalán felfogta, ugyanis, a szellemi gondolat a közlés folyamán nem teljesen kerül át az anyagi agyba, csak az, amit az agy, az anyag felfogni tud a tisztasági foka szerint. Tehát az egészséges, fejlett agy ilyen idegi, vagy agyi leterhelések, mérgezések stb. nélkül érvényes e tekintetben. Mert betegen, vagy bármi más roncsoló hatásra még kevésbé.
Ugyanekkor az agynak és az egész idegrendszernek vannak fél anyagi részei, melyek egybe kötöttek és összhangzatos működésűek az anyagibb részekkel, ezek többet fognak fel az anyagnak viszont felvehetetlen részeiből, és ki is sugározzák magukból azt. Ez is jól látható a szellemi környezetben, sőt, ez igazán jól. A környező szellemek ezzel világosan tudomásul vehetik ezt is, és épülhetnek általa. Ráadásul ők is kisugározzák a gondolataikat, melyek ezáltal emelkedhettek a minőségükben, és az ember, ha nem is világos tudatossággal, de veszi ezeket is a visszahatásokat.
Ezt nevezitek sokszor megérzéseknek, bizonytalan körvonalú de megérzett gondolati lehetőségeknek, melyeket nem kizárólag a felső énetek küld felétek, a kis szellemin keresztül a testi agy felé, hanem ezen szellemi környezetek gondolat kisugárzásai ezek. De megkérdezhetitek azt is, hogy a magasabb szellem miért nem közvetlenül tanítja ezeket a kóbor tévelygőket hiszen egy síkon van velük, a szellemin? Részben, mert ők inkább a szeretet sugárzásait veszik és fogják fel, és élvezik is és hálásak érte, de az értelmi kisugárzásai, vagyis a felvilágosító gondolatai nehezebben, mert éppen az értelmi lekötöttségei, merevségei és anyagba rögzülései nagyobbak annál.
A szeretet univerzális és mindenre reá ható hatalom, erő, ez észrevétlen nem marad senki előtt sem, de az értelmi fénynek gátat vet a megbontatlanabb sötétségi állapot. Annak nevezem ezt a helyzetet, amely még magából, magától nem fejleszt ki olyan vágyakat, lehető és fejleszthető erőket, amelyek nem a megrögzült és egyéni véleményeken, tudásrészeken alapulnak, hanem éppen, hogy fejlődni, változni, növekedni kívánnak. Ennek a kívánalomnak a bővülés, terjedése felé, mely a bővebb tudásra és tájékozódásokra vonatkozik, és nem elégszik meg a meglévővel, hiszen azt már biztosnak és véglegesnek és elegendőnek tekinti a megrögzült, olyan ereje van, mely a kezdettől a haladás felé sodorja azt a szellemi tudatot, ez a tévelygőknek mondott szellemek, az ő bolygó útjaikon, ha a haladó és a náluknál befogadóbb ember szellemek fényeihez vonzódnak, ezek lennének a szellemileg haladóbb embereknek kisugárzó fényei, ez leköti őket, majd irányt változtat velük, későbben a példa nyomán szinte tanítja is ezeket a szellemeket, úgy, ahogyan az imént elmondottam. Mert a maguk rögzültségei ezzel fellazulnak, maguk is befogadóbbá alakulnak ezáltal, hogy közvetve megkapták azt, amit közvetlenül befogadni nem tudtak volna, vagy csak igen lassú fokozatokban.
Igy ezáltal egyszerre kapják a felvilágosítást, a késztetést, a gyakorlatban alkalmazható módszereket, és végül látják azt is, hogy az ilyettén munkálkodásokkal milyenné változik át az az emberszellem. Ez pedig az eredményeknek ugyancsak csábító látványa a számunkra ha abból azt jegyzitek meg leginkább, hogy az általatok befogadott és gyakorolt szellemi tanítások, de még a magatokból kifejtett saját és jó gondolatok és érzéstömegek is közvetve szellemtömegek számára felvehető jó táplálékmunkává akkor tisztává válik az a kérdés is előttetek, melynek mélyen rejlő alapja a szellemi közösségnek egymásra hatóságában rejlik. Mely a különféle fokozatokban mind érvényesen működnek.
Most azonban rátérünk a következő szakaszra.
A példaadó emberszellemek szeretete vonzó, a hite világító kell legyen ahhoz, hogy a sötétebb útjaikon tévelygők felfigyelhessenek rá. Elsősorban ezen haladó voltotokban magatokat javítjátok elvégre, mert elsősorban is magatokért vagytok felelősek, azután ezáltal másokért is, ameddig a lelki munkálkodásaitok még kezdeti fokon állnak, az érthető, hogy gyengébb a hatásotok is. Amint azonban ez emelkedik és ezt szorgalmazzuk mi is erőssen, megváltozik ez a helyzet. Megnő ez az erő, a kifelé és befelé való hatások javulnak.
A szeretet, melyet a földön jobb lenne az egyetértés a másik ember felé való fordulás és egyéb névvel illetni, de hát ez mind különböző fokozatú szeretet, az igazinak csak az előzménye. Ez a haladó emberekből kisugárzik, mert fejlődött a delejes vonzhatalmában, a delejes vonzó, ezt tekintetbe kell venni, minél erősebb, a megértő és sugárzó szeretete, annál nagyobb a magához húzó hatalma. Ez a húzás, delejes vonzás, hat a környzetre úgy emberileg mint szellemileg, az áramlatokkal sodródó és bolyongó szellemek melyekről szól ez az egész rész is, ezen vonzás erőkre szakadnak ki az áramlataikból és kényszerülnek megállani majd megfigyelni azt ami az odavonzásukon túlmenően ott észlelhető. És ez az értelem, a gondolati másokat megértés fénye, mert ha a szeretet vonz és meleg, az értelem világos, és e kettőnek együttese erőteljes változásokat hoz létre pontosan a változtatásokra való késztetés az, ami ezeknek a szellemeknek is szükséges. De ezt elébb nekik be kell mutatni a működésében.
Mindez már túlmegy az egyszerű megálláson, mert ez az első, a megállani azon az úton, amely túl lassú a fejlődésükben bár mégis folyton halad de nagyon apránként. Csakhát vannak korszakok melyekben ez már erős hátrányt képez. A ilyettén megállás szinte egyértelművé válik a szellemi felgyorsúlással, mert elébb még figyel ez a szellem és tanulmányoz. Tanulmányozza azt amit körülöttetek és bennetek lát, ezzel új út nyílik meg előttük, más tennivalóval és annak már az iránya is más mint ahogy eddig volt előttük. Kibontakozik előttük az az út és az az irányon is túl mely egy új cél is.
Ezzel már van egy határozott törekvésük is mely erőket igényel, de erőket fejleszt maga is. Kezdetben szemléli csak azt, hogy ti mit és hogyan tesztek és már az is felismerhető nekik, hogy miért és mivel látják világosan az emberlélek érzéseit, az abból keletkező törekvéseik és e törekvéseknek igazságait is, hiszen a törekvések a megvalósulásuk folyamán a legapróbb részletekig is megmutatják az eredményeknek értékeit, és az igazság voltukat szintén.
Ez a három egymást követő és folyamattá rendeződő lelki tevékenység a bizonyosság az ő számukra is, hogy ez a követendő út. A törekvések a megvalósulásukkal és az eredményeikkel fejezik ki igazság voltukat és bizonyosságukat. Nem elméleteket szemlélnek tehát tibennetek hanem a bizonyosságokat. Cáfolhatatlan fénnyel ál előttük az, amit tenniük kell maguknak is, ha el kívánnak érni oda amit bennetek megszemléltek. Igazságát látják maguk előtt annak, hogy mire mi következik, mi által érhető el, hogyan, mert elérhető az bárkinek.
Ez a megállás, ez a megfigyelés és ez a későbbeni pédakövetés, olyan nagy jelentőségű folyamat összelemi világra nézve, hogy most hosszasabban kellene magyaráznom, hogy a részletei is rögzülhessenek és elnyerjék valódi jelentőségüknek méltó helyét a ti emlékezetetekben is. Mert ti az életetekkel mutatjátok meg magatok és ő előttük is és mi előttünk is azt, hogy mennyire értettétek meg a mondanivalóikat. Ez az eszerint irányított életen át, nem a tiétek már, nem elkülönült mert a felelősége is, a haszna is már többrétű, és közösségivé vált. A ti életeredményeitek fényei átterjednek tehát másokra is, a ti fényeitek és eredményeitek másokban is tükröződnek, megszaporodnak és terjednek. Ez az amit el akar érni az aki addig csak megfigyelő volt. Mennyire akarja? Amennyiben azt ti erősségi fokban kifejleszteni és továbbadni tudtátok magatokból másoknak.


Szemlézte: Bíró László

A szellem a fény felé törekszik 3/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

Újabb kérdésem eltér az eddigiektől, de ide tartozik. Kettős szellemi állapotot vehetünk tudomásul mi testben élők.


1. Most ezzel azt, hogy nem emeltebb és nem másabb a köztes léti szellem annál, mint amilyen testben és Isten tudja hányadik inkarnációjában már és a köztes léteinek magasabb szellemi tanitói hatására is a fizikai létben kialakult értelmi, érzelmi szintjén elért. Ez egy lassú és szomorú állapot, hiszen életről életre csak nagyon lassan halad. Tehát az a lényege ennek, hogy éppen úgy emberies a gondolkodása sok szellemnek, mint ahogyan a mi tudatunk is lassan fejlődik.
2. Amikor a szellemi látogatóink űléseken, beszámoltam jobb felvilágosodásukon és a szellemi tanítóik vezetéséről is, de ezen kívül van más egy szélsőséges eset is, a klinikai halálból visszatértek oly hatalmas értelmi és érzelmi kitágulásról s megvilágosodásról számolnak be, mely mind a kettő előzőnek ellentmondani látszik. Mert ha az egyik egy lassu javulás, és elsötétőlt tévelygők, hiszen kikről szól ez az egész rész és a ragyogó fényben eszmélkedők, mint az utóbb leírt klinikai halálból visszatértek beszámolóiból ez van, ezek között nagy különbözőség van. Igaz az is, hogy a halálból visszatértek a testben ujra már nem tudnak beszámolni részletesen az ottani megvilágosodásukról, csak arról, hogy ez hatalmas volt. És csak annyit tudnak áthozni, hogy felmérhetetlenül minden világosabb a tudatukban volt ott. Hol van e kettő között az eltérés, vagy tévedés lehetőség, a mi felfogásunkban erről. Figyelembe vehető az is, hogy a kérdésben különböző fokozatúak írattak le. De az is, amit ehhez még hozzáfűznék, ez pedig az, hogy valóban különbséget kell tenni a két létsík között. A fizikai és a szellemi közötti érintkezésről van itt szó, melyben az ember nem észleli a szellem környezetet, de a szellem igen az ember szellemi síkot. A különbözőségekhez hozzá tartozik a létállapot is a fizikai és a szellemi között, mely lét állapot különbözőség megnyilvánul a felfogás, az érzékelés, a gondolkodás, a kapcsolódás különbözőségében is.
Úgy mondjátok, másik dimenzió, holott az élet egy, de az élet tudatosultsága felfogása és a benne lévő gondolkodása másként és eltérőleg működik. Még csak az sem mondható, hogy a fizikai világban élés alacsonyabb rendű lenne a szellemihez, hiszen éppen e sorozatunk magyarázatai világítanak tá arra, hogy csak más, vigyázni kell alacsonyabb rendű cím adományozásával, mert nem egyértelmű a dolog. Nem annyira minőségi szintkülönbözőségeknek vehetők, mert van más mellékhangja is ennek. Az anyag mely a földön van, az emberi test is tehát lassúbb rezgésű és áthatolható, felfogható a magasabb rezgésű szellemek számára. A lassúbbtól kiinduló felfelé, vagyis a szellemsík felé hatoló viszont nem hatékony. Anyagban élhet viszont olyan magasabb rezgésű szellem, mely szintén és szellemre nézve hatékony az alacsonyabb minőségű és fokozatú és tisztán szellemi állapotú bármennyire is itt már a minőség fokozat számít. Uralja azt az alacsonyabb fokozatú és más minőségű szellemet, illetve elutasíthatja hatásait a magasabb szellem még a testben létében is.
Tisztultabb szellemű ember ugyan kísérthető egy alacsonyabb szellem hatásai által a rosszra, de neki választási joga van és ha a jó mellett marad, a jó mellett dönt, az az alacsonyabb semmiféle erőhatást nem alkalmazhat feléje. Akarat ereje szinte lepattan a magasabb rezgésű tisztább fokozatúról. De itt, emez eltérés után visszamegyünk a létállapotokhoz, mert testben, vagy test nélkül de együtt élünk mindannyian különböző fokozatokon bár, de együtt. Szellemek vagyunk, szellemek suhannak, haladnak a fizikai világ életterében is, mint ahogyan onnan is a szellemi dimenziókra hatások kerülnek át ide. A tudat felfogás az amely a határvonal ebben és nem más. Más tudatállapotban a testi ember is már számtalanszor megtapasztalhatta a szellemi létet olyan síkon ahová egyáltalán át tudott kerülni az egységen belül.
Most térek rá a különböző szellemi tudatállapotokra.
A szürke zóna zavaros és homályba borult földi felfogású állapotai és ezek okai ismeretesek előttetek. Hogy éppen az értelmi erők mennyire sűrűek de most az ezen már átjutottak mégis földies tudatú és szabad szellemeiről van szó, ne mondjuk azt, hogy alacsonyabbak, mert ez elválasztóként tűnik fel közöttük és ez nem igaz. Inkább azt, hogy a gondolkodásuk szellemi állapotuknak ellenére még emberi. Miért áll ez elő? Hiszen ez hátrányos a szellemnek?
Szellemmódban emberibben élni mint az lehetne, ez hátrány mert kötődik még emberi, földi, testi életének emlékhatásai erősebbek mint a szellemi tudatának világossága és felismerése arról, hogy kettős életet él. Szellemvoltában és testies tudattal ez kettős, ez lehúzza a szellemet a föld felé, földi vágyak, elképzelések, tervek világába. A szemei vakok szinte arra a lehetőségre, mely önmagába rejtve már létezik, de nem veszi észre. Ne szidjuk folyton az anyag lehúzó és romboló hatását, mert az csak azt köti le, aki e köteléket ápolja, meghagyja, de el nem szakítja. De ez a kötelék szakítható, mint erre a szellem rálát abban a pillanatban.
Éppen erről van szó, a kötelék meg nem pillantásának hatásáról, mely szellemekről, mit tévelygő és áramlatokkal sodródó, történt megemlítés a könyv szövegében. Amint ezt a lekötöttséget észreveszi, illetve valami észre véteti vele és ez az embernek fénye, azonnal megkívánja a lebontását, mely nem tehető meg csakis testben. Minden megvilágosító és tájékoztató megértés csatolható kell legyen az ember meglévő fokozatától függő és kiharcolt jelenlévő saját benső tartalmaihoz, mert e csatolhatóság nélkül nem valósul meg életté, mert megmarad üres tudásnak, földi okossággá válva, melynek nyoma se marad és értéke elenyészik semmivé a köztes létben már. Csakis a megemelt minőségű életben megnyilvánuló és gyakorlattá vált szellemi tudás tartalom az, amely érték a szellemi síkon.
A földi tudás lelki értékmegvalósulás nélkül a föld porába temetkezik vissza a test halálával. A kifejlesztése ugyan nem villanásnyi, de alaposabb ennek a fénynek. A halálból visszatértek esetében más, ők olyan hirtelen váltanak át egyik helyzetből a másikba amely a különbözőségeknek olyan éles nagyságrendjét jelenti mely óriásira felduzzasztja a tudatfény jelentőségét. Testi tudat számára az úgynevezett dimenzió váltás traumája, mint aminő a visszatérésüknél adódik, nem csak elnagyítja a szellemi tudat emlékét, de nem tudja áthozni azt. Hiszen más és eltérő a két létsíknak tudat megélése. Nem hozza át, mert a különbözősége miatt nem lehet. A lét tudat mássága jelenti az ember számára az ismeretlenséget. Holott szellemként az emberi lény tudat viszont ismerős marad számára akkor is ha nem érdeklődik már az emberi dolgok után, ha már felvilágosultabb a szellem, de nem vész el az emberi ismerete. Ám szellemként más a léttudata, vagyis a dimenziója, és abban kell lennie akkor már. Azok a szellemek, akik emberekkel foglalkoznak, mint a tanítók, a jó sugalmazók, őrizők és egyebek, ismerik és tudják az emberi életet, az emberi felfogást, a földi dimenzió ismeretét is, felhasználhatják az eredményes munkájukhoz. Már nem emberek, de emberül ismerik a földi érzéseket és gondolatokat, a testi helyzeteket, a fizikális történéseket és a törvényeit is. Szükséges is a számukra.
Szeretném, ha vezérfonalul ehhez megjegyeznétek a kérdés válaszaként, hogy a létsíkok közötti másság sokmindennek a magyarázata, de ezen belül mindkét létsíkra nézve érvényes a haladottsági fok, éppen úgy, mint a pillanatnyi kibontakozásotok folyamata is valamely helyzeten belül.
Az, hogy az emberi tudat számára kitágulás és növekedés érzettel és felvilágosultabbsággal jár a szellemi tudatba való áthelyezkedésnek még az emlékezete is, mindez a klinikai halálból visszatértek esetében, gondoljátok meg, évezredeknek tudatosulása és visszafényesedése, a szellemi állapotnak teljes belehelyezkedésébe ez is fokozatos, még a saját helyzetén belül is, mennyivel nagyobb és tágasabb a megélt és feldolgozott tapasztalatok leszűrtségében mindaz a kis nyúlfarknyi és ráadásúl még a rövid lejáratúsága mellet is emberi és kis összegyülemlett tapasztalat és tudásanyag is fény szikrájával összehasonlítottan. Hiszen a földi tudás, még a szellemileg megszerezve is anyagi tudást értve ezalatt, olyan csekély ahhoz képest, és ez az ahhoz képest van óriásira kitágulva és nagynak látva a szellemi síkon már.
Ekkor felszólítást kaptam, hogy rövid időre hagyjam abba és pihenjek. Mondanom se kell, az állandó jelenlétet felhasználtam ekkor is arra, hogy kérdezek. Mégpedig a közvetítések szellemi adását kértem összehasonlítani a csak magánbeszélgetéseinkkel, kértem, hogy melyik a fárasztóbb és miért? Egyáltalán miért állítottak most félre? Magán magyarázatot adott szellemi tanítóm. Nem az írásos értesítéseknek az állapota a fárasztó néha, hanem a közöttünk lévő erőknek kiegyenlítése tesz szükségessé néhány percnyi szünetet a rendezésre. Néha ez előfordul és nem a te hibád ez.
A közben lezajlott magánbeszélgetésekben pedig úgy tűnik, hogy nem fárasztók, de miért van ez? Mert felfogni emberi aggyal a gondolatainkat és megértve azt ez más. Amikor azonban írásba kell ugyanazon szellemi gondolatokat rögzíteni már ez az agynak más területét veszi igénybe és más erőkkel is jár. Hozzájárul még az is, hogy a gondolatátvétel és megértés valóban villanásnyi csak a földi agyban és kizárólag csak agymunka. De a leírása ez időbeli. Fizikai mozgást is igényel, külön figyelmet, a szemek munkáját is, a környzeti hatások is belépnek zavarólag sokszor, melyeket automatikusan az idegrendszernek ki kell küszöbölni. Egyszóval bonyolultabb, idő és erőigényesebb mint a mindenen felül emelt pillanatnyi közlés és megértés.
Mégis, éppen az írás rögzíti a legkitűnőbben a szellemi gondolatok átvételét. Ehhez tartozik a fel nem tett kérdésed is, hogyha hallasz minket, lehet-e azonnal hangszalagon rögzíteni az írást kihagyva, hiszen volt aki ezt megpróbálta már, persze abba is hagyta rögtön, mert a közlésnek szóbeli kifejezése már annyira anyagias, hogy külön erők támogatása szükséges hozzá és nem véletlen a kör együttesek kialakulása e téren, ez bizonyítja és ez biztosítja az erőket és az együttes színvonalának megfelelő lelki emelkedettségével is a minőséget is, az időpontot is.
Egy két fő jelenlétével rövid és határozott értesítések lehetségesek csak, mint Margitnál. Több létszámú együttes esetén ugyan kevéssé fontos közlések, illetőleg közlők igénybe veszik az erőket, a fölös fecsegésükkel is, ilyen volt Sanyi bácsi, jelentősebb közlések viszont már összehangolt, erős, emelkedett kör esetén nem túlsok jelenlévővel történnek mindig. Klasszikus létszám a nyolc és a tizenkét fő.

szemlézte: Bíró László

Szeretet, összetartó ereje nagyon fontos a különböző bolygókon is.
Evangéliumi spiritizmus (szellemtudomány) fontossága kiemelt, segítséget ad nekünk….

Fontos: nincs időnk tétovázni, nagyon kevés van hátra..

Egy ide illő idézet:

A szeretet energiamezejében szeretettel vagyunk körülvéve, és ez hálával tölt el bennünket. Hálásak vagyunk életünkért és az élet összes csodájáért. Hálásak vagyunk a kutyusokért és a cicusokért, hiszen a szeretetet képviselik. Hálásak vagyunk mások kedvességéért, szeretetéért, törődéséért és figyelmességéért.
Végül mi magunk válunk a szeretetté. Mindent, amit csak teszünk és mondunk, a legkisebb megnyilvánulásunkat is a lényünkben ott szunnyadó szeretetteljesség ruház fel erővel. Akár egy nagy közönség előtt beszélünk, akár a kutyánkat simogatjuk, érezzük a szeretet energiájának kiáradását. Meg akarjuk osztani azt, amit megtapasztalt bizonyosságként a szívünkben tartunk; a szívünkben hordozunk azért, hogy bárki és bármi megérezhesse. Azért imádkozunk, hogy körülöttünk mindenki megtapasztalhassa a végtelen szeretetet, beleértve az állatokat is. Életünk áldás mindennek, ami csak körülvesz minket. Egyaránt elismerjük másoknak és az állatainknak is azt az ajándékot, amit a létük jelent számunkra.
David R. Hawkins: Elengedés, 12. fejezet: Szeretet, 164. oldal)


FIGYELMESEN OLVASD EL !
AZ ÉLETED FÜGG TŐLE !
FOGADD EL AZ ÉLETET, AZ ÖRÖK ÉLETET !


LEGNAGYOBB A SZERETET

"Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Korinthus 13,13

A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlõdõ, növekvõ élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz. Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját a szeretet. Azért a legnagyobb! Ha véget ér a hit, ha véget ér a remény, ez az egy megmarad. "Legnagyobb a szeretet." De a legnagyobb bûn visszautasítani ezt a szeretetet. Ennél nagyobb bûn nincs. Erre mondja a Biblia, hogy halálos bûn. Aki visszautasítja, a legnagyobb bûnt követi el. Nem tudom, mit csinálsz majd egyszer, ha utolér a visszautasított golgotai szeretet? Bár itt érne utol, nem az örök kárhozatban. Tudod, mi a kárhozat? Egy örökkévalóságon keresztül éget majd a golgotai kereszt, az átszögezett két kéz, a könnyes szempár, a töviskoronás fõ. M egbocsáthatatlan bûn visszautasítani Isten Jézus Krisztuson keresztül keresõ szeretetét. Nagyon kérlek, meg ne tedd! Meg ne keményedjen most a szíved! Isten még egyszer felmutatja neked Jézust: így szerettelek! Senki nem fog elkárhozni bûneiért, de azért igen, hogy visszautasította Isten megváltó szeretetét. Nagyon bánt, ha az Isten szeretetérõl szóló Ige nem érhette el a szíved. Fáj, ha nem tudtam igazán elmondani, hogy megértsd, mekkora a szeretetadósságod Istennel szemben.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Küldte: Kotányi Ottó

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

LÁTOMÁS A VILÁG VEZETŐIRŐL

Zita médium által 2022. március 27.

Egy kép van kialakulóba előttem a hátsó falon, ahol az óra van. Ez a terem nem elég széles ahhoz, hogy itt ez a sok ember, akiket látok elférjen. Két sorban állnak egymáshoz nagyon közel és sűrűn. Néhány nappal ezelőtt láttam egy ehhez hasonló képet a televízióban a NATO és az EU csúcstalálkozójáról, ahol a világ úgynevezett vezetői álltak, ők azok, akik ezeken a csúcsértekezleteken részt vesznek és elhatározásaik és egyességeik fognak majd számítani.
Most itt állnak, de mögöttük állnak olyanok is, akiket még én sosem láttam, nem ismerek, és akik az első két sorban állókra hátulról erős hatást gyakorolnak. Az első két sorban állók előtt viszont egy piros vonal látható. Ennek a piros vonalnak a felém eső részében azt látom, hogy itt van az isteni jó, az isteni igazság és akarat, amit, ha ők akarnának, kéznyújtásnyira el tudnának érni. De nem erre nyújtják ki a kezeiket, hanem a hátuk mögött lévők hangjára, követelésikre, utasításaikra figyelnek.
Emellett nem mindenki, mert vannak ugyan itt kivételek, de a többség erősen mellhez szorítva karba teszi a kezét, ezzel is kifejezésre juttatva ez irányba, ahol a vonal van azt, hogy ők annak ellentmondanak. Tehát, hogy azt nem kívánják sem megismerni sem elfogadni vagy isteni követelményként e világban most, vagy a jövőben megvalósítani. Tehát ezzel a mozdulattal azt akarják kifejezni, hogy tagadják mindazt, ami a világra nézve és az egyes emberekre vagy akár a tömegekre nézve is némi enyhülést és tisztán látást hozhatna.
Elhomályosították már a világ világosságát, vagyis a mi Urunk, a Jézus Krisztus igazságának érvényesítésének lehetőségét, és nagyon gyorsan fújnak ezek a szelek keletről nyugatra, nyugatról keletre, északról délre, délről északra és ez forgó szeleket idéz elő.
Érdekes, hogy olyan nyugodtan és fényesen kiöltözködve állnak itt a „világ urai”, mintha nem éreznék és nem is tudnák - de valószínű így is van - azt, hogy itt rövid időn belül micsoda szörnyűségek következnek be, aminek szándékosan ők az elindítói. Továbbra is nyugodtan szinte mosolyogva állnak itt.
UI:

Hit, remény, szeretet - Bevezetés a Biblia tanulmányozásába
https://www.youtube.com/watch?v=Pvbe_0aaIck

A szellem és a lélek működése - Felvezetés
Részlet Dr. Pataky Árpád a „Bevezetés a spiritológiába” című könyvéből.

Kedves gyermekeim! Ti tudjátok régebbi oktatásokból, hogy az emberi szellem Isten teremtménye, akit felruházott a szükséges szellemi tulajdonsá¬gokkal. Ezek arra képesítik, hogy az egyéniségének megfelelő úton haladva önállóan fejlődjék és munkálkodjék. Az emberi szellem rész Isten szellemé¬ből, minélfogva van akarata Isten akaratából és szeretete Isten szeretetéből. De mindezek csak relatívak, azaz csak olyan mértékben vannak meg, ami¬lyen mértékben emberi teremtmény ezeknek az isteni tulajdonságoknak ré¬szese lehet.
Eme szellemi tulajdonságok következtében az ember maga is teremtőké¬pes és teremt is. De vajon mit teremt? Gondolatokat, amelyek benne feltűn¬nek és amelyek mindazt tartalmazzák, amit a szellem akar, óhajt, kíván, ami biztos vagy bizonytalan tudattal belső vagy külső indíttatás következtében feltódul benne.
És ha egyszer ezek a gondolatok megszülettek, ezekből fejlődnek az érzé¬sek. Ameddig a gondolat gondolat marad, nem más mint eredménye a szel¬lem teremtő képességének, de amikor érzéssé válik, akkor már egy részét ké¬pezi a szellemi továbbhatásnak, a tevékenységnek. Ez már nem szellemi, ha¬nem lelki működés. Ha pedig az érzés felébred az emberben és mindjobban továbbfejlődik, akkor ez alakot vesz fel, hússá és vérré válik: jelenség lesz belőle, ami él. Ezért mondtuk már többször, hogy a gondolat él.
A gondolat tehát, ha érzéssé alakult át és továbbfejlődött, az emberi szellemnek olyan teremtése, amely él, jelen van és addig él, míg a kölcsönhatások meg nem szűnnek. A szellem, Istennek ez az önálló gondolata, nem csak az egyén erőköz¬pontja, hanem birtoklója Isten első teremtő aktusával létrehozott életprincipiumnak, avagy életerőnek is. A szellem tehát két tényezőből áll: egy folytonos teremtőerővel felruházott isteni szikrából és az azt körbevevő életerőből, ami aztán egyéni lélekké fejlődik.
Amikor a szellem önállóan kezd működni, önmagából erőket sugároz ki, ezzel érzelmi és értelmi szférát alkotva maga körül. Van tehát: a szellem, s az azt körülvevő lélek két szférája, amit ti itt asztrál- és mentálrétegnek neveztek.
Amikor a szellem hatása még messzebbre terjed, akkor az akarat megnyilvánúlásának rétege képződik körötte, azt ebben a világban éterinek mondva.
Mármost a szellemnek ez a sugárzása mindaddig tart, amíg a bukás következtébeni bűnök tömege, mint erő-anyag sűrűsödés a szellem bénultságát nem eredményezi.
Amikor azt mondom, hogy sugárzás, én egy egészen magas világban élő tiszta szellem típusát veszem fel. Ez a sugárzás, amint az első réteget érinti, érzelemmé változik, a másodiknál értelmi tényezővé lesz, a harmadik, az éteri réte¬get érintve pedig erőben nyilvánul meg.
A szellemet kívülről érő ráhatás ugyanígy működik. A legkülső éteri ré¬teget érintő impulzus erőhatás formájában jelentkezik; azután érinti az értel¬mi szférát, gondolatokat keltve, és behatol az érzelmi szférába, ott érzelme¬ket ébresztve, s így érintkezik a szellemmel azt állásfoglalásra késztetve.

Összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A szellem és a lélek működése
Adai közlés - Nézzétek az ég madarait…
Legyetek okosak…
Isten az Ő országát megtérő bűnösökkel akarja benépesíteni
HANG - Jézus hogyan harcolt a Sátánnal
Isten közelsége felé
Legenda Zacheusról
https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdHYH9Q&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=66
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagok az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában találhatók.
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists
Evangéliumi spiritizmus – Közlemények és hangoskönyvek

https://www.youtube.com/watch?v=in3sgr8XAiU&t=1815s
Kérdések és tanítások Gizi médium útján

https://www.youtube.com/watch?v=MOZuo3rhpSc
Dráva-parti fiú Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=0M4JqgEZi5k&t=76s
Jelenések 58. – „Eljött az ő ítéletének órája

https://www.youtube.com/watch?v=3V_UZCYsElw&t=60s
Jelenések 59. – „Imádjátok a nyugalomnapot adó Istent

https://www.youtube.com/watch?v=cYv0e2F2KEw&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=44
Beléd zúgtam tévedésből – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdHYH9Q&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=66
Éjféli románc – Romantikus film (felíratos)

Romboljátok le a templomot és én harmadnapra felépítem!


Ima


Mindenható teremtő Atyám! Szívbéli hálámat szeretném kifejezni, amiért egy újabb lehetőséget adsz szolgádnak arra, hogy munkálkodhassak a Te Országod építésén. Nincs ettől nagyobb öröm és boldogság, mint a te Országod terjedésén dolgozni! Szívből szeretném Neked azt is megköszönni, amiért megérezhettem a Te akaratodat és hogy követhetem azt, ugyanis Te nem erőltetsz senkire semmit, az óhajodat szelíd érzésekben fejezed ki felénk és ha kellő alázatosak vagyunk, akkor meg tudjuk érezni akaratodat.
Köszönök Neked minden létező létformát, amely bennünket körülvesz, amely a Te Nevedet dicséri, Rólad regél és a Te beláthatatlan nagyságodról és hatalmadról tanúskodik minden megmozdulásában. Minden tökéletes alkotás Alkotójáról tanúskodik, csak sajnos ezt nem látja a földi ember, mert hályogot von a lelki szemére a test képzete, a bűn produktuma, vagyis a gőg, ami érzéketlenné teszi az embert és a szellemet Irányodba és testvérei irányába. Éppen ezért kérlek ó Atyám, áldd meg szolgádat, hogy Téged oly mértékben nyilváníthassalak ki, hogy megérezhessék lelkükben a Te lényednek egy harmatcseppjét, mint gyógyító balzsamot és követni tudják akaratodat, hisz Te vagy az örök és abszolút tökéletes Szeretet, Aki nem kívánod bukott, Hozzád hűtlenné vált gyermekeid halálát, hanem visszavársz mindenkit a Te Országodba. Nem tudok elég hálás lenni a Te Szent Fiadért, a mi Urunk és Megváltónk eljöveteléért, pedig az Ő áldozatának köszönhetünk minden elért eredményt, de főként, amiért betöltötte a természettörvényt és ezzel kiemelte belőle a világot és felemelte arra a szeretet szintre, amelyet ha betartanak az emberek, el tudnak jutni az üdvösségre.
Köszönlek Jézus Krisztusom Téged a mennyei Atyának, amiért bemutatta Önmagát Tebenned, amiért Benned testet öltött és Általad megismerhettük Őt.
Köszönöm Neked Uram, hogy mint az Atya küldötte, és „megszemélyesítője” gyanánt jöttél le a földre megváltani az emberiséget bűneiből. Köszönöm azt az áldozatkész egyetemes szeretetet, amelyet lehoztál és itt hagytál, mint megtanulandó tantárgyat a mi üdvösségünkre. És köszönöm, hogy szívem teljes szeretetével szerethetlek Téged, mint a szeretet forrását, hogy belőled táplálkozhatom. Köszönöm Neked, hogy hirdethetem a Te Országodat.
Köszönöm az eszközt, az ő adományát, amelyet az Atyától kapott, akin keresztül szólhatok! Ugyanakkor köszönöm a kritikákat is, amelyeket kaptam és kaptunk embertestvéreinktől.
Egyszóval mindenért, de mindenért csak is hálát mondhatok Neked ó Felség, hisz az örök imádat és örök hálaadás elkötelezettje vagyok!
Hálás vagyok Máriáért, mert a méhébe fogadott és megszült Téged a világ üdvösségére. És sorolhatnám még nagyon sokáig, hogy részleteiben mi mindenért vagyok hálás, de nem tudná az emberi szív befogadni és csak kicsordulna belőle, mint egy teli pohárból, ha még szeretnének hozzáönteni a tartalmához.

Amen


Kedves földi testvéreim, igen megbotránkoztató kijelentést tett az Úr már több alkalommal, így jelen esetben is, amikor azt mondta, hogy rombolják le a templomot és Ő három nap alatt felépíti azt. Az emberek teljesen értetlenül álltak Jézus kijelentése előtt, sőt ez a kijelentése egyik vádpontként szerepelt Jézus ellen a nagytanács előtt. Senki, még az apostolok sem értették azt, hogy Jézus mire gondol. Mindenki a fizikai templomra gondolt és így templom ellenesnek tüntették fel az Urat.

Mindannyian tudjátok azt, hogy Jézus a saját testéről beszélt, arról a testről, amelyet mint a bűn, a halál produktumát magára öltött és a saját lényével a legmagasabb szintű fluidokká formált át. Nem fizikai építményre, templomra gondolt, mert annak a lerombolását már előbb megjövendölte, hanem a tulajdon testére, amelyet halála után harmadnapra újjá épített egy még tökéletesebb és ritkább formában, ami a fejlődős törvényét mutatja be. Még kérte is a népet, hogy rombolják le a „templomot”, amit nagyon brutális módon meg is tettek, hogy Ő felépíthesse azt, mint jövőbeli „templomot” az emberiség számára. Ugyanis feltámadása után még negyven napig az új és köztes szférák kialakításán dolgozott, de amint letelt a negyven nap, Jézus visszament az Ős Napok világába, de itt hagyta magát, a szeretetté vált testét, mint „templomot” mindazoknak, akik közeledni szándékoztak Feléje. Ugyanis amikor az ember (szívből) imádkozik, a Szentlélek által kapcsolatot teremt egy felsőbb világgal, ahol az Úr Jézus a mennybemenetele alkalmával szétsugározta, fluidparányokká alakult testét. És az ima alatt gyakorlatilag ezekbe a krisztus parányokba, mint egy „templomba” emelkedik fel az Isten felé vágyódó lélek, amely hatásokat gyakorol magára az imádkozó lélekre.

Így vált a Krisztus teste a gyakorlatban is „templommá” az Isten felé közeledő lélek számára. Tehát ezek a megtisztított fluidok, krisztusparányok képezik a „templomot” testvéreim és nem a hideg falak.
Amikor Jézus a hegyi beszédét kezdte, azt mondta az Őt körülvevő néptömegnek, hogy most itt a templom, mert itt hirdettetik az Isten Országa. Tehát nem feltétlenül maga az építmény határozza meg a templomot, hanem annak belső tartalma, vagyis a „krisztusi templom” jelenléte és a szív állapota.
De, mivel Jézus tanítása több szintű volt, ezért ennek még egy magyarázatát előtökbe adjuk.

Ha figyelembe veszitek azt, hogy Jézus kínszenvedése gyakorlatilag csütörtök este kezdődött, majd rá nem egész egy napra meghalt, majd halálakor alászállott a poklokra és vasárnap hajnalban feltámadt, akkor azt láthatjátok, hogy ezek a megváltási események a kezdettől fogva a feltámadásig, valamivel több mint két napot vettek igénybe. Ez gyakorlatilag a több mint kétezer évet jelenti,(kétezer, meg egy harmad század), amelyet a kínszenvedésével munkált ki gyakorlatilag. A feltámadásával viszont az új Világot, pontosabban azt, hogy a több mint kétezer év alatt az emberek eljuthassanak az Új világba. Vagyis a „harmadnapra felépítem” Krisztus dolgozik a szellemek feltámadásán, az Újjáalakult föld kialakulásán az emberi szívekben, hogy ez az idő alatt minden meghívott eljuthasson az (első ) feltámadásra. Így értelmezhető az, hogy „Ha Krisztus nem támadt volna fel, nekünk sem lenne semmi reményünk (a feltámadásra).” Vagyis ha Krisztus nem támadt volna fel, egyetlen egy szellem sem juthatott volna el a feltámadásra. Tehát gyakorlatilag minden az Ő kínszenvedésének és feltámadásának köszönhető!
Említettük volt már, hogy Krisztus testének az ószövetségi jövendölések szerint három és fél napig kellett volna a sírban nyugodnia, de Mária könyörgésére ez az idő lerövidült. Ezáltal az elragadtatástól számított három és fél év a választottak kedvéért le fog rövidülni. Így lett a három és fél nap alatt felépítem-ből, „harmadnapra felépítem”.

Az emberi lélek ezen fentebb említett templomba való felemelkedés nélkül nem is tud érdemben imádkozni, mert nincs meg hozzá a kellő védelme és a saját szintjének megfelelő „átszellemesülése” mert gyakorlatilag az ima hatására valamennyire a léleknek feljebb kell emelkednie egy magasabb szférába és valamilyen szinten a magasabb szféra hatására mintegy a saját szintjéhez képest átszellemülnie, vagyis egy - egy rövid, vagy hosszabb időre szellemmé válnia. Az imának az az egyik feladata, hogy az imádkozó embert kiemelje az anyagi világ vonzalmából és érvényre juttassa azt a felülről, Istenből kiáradó vonzalmat, amelyet úgy fejez ki az Úr, hogy: „Ha felemeltetem, akkor mindeneket magamhoz vonzok.” Ez a vonzalom teszi lehetővé a hívő ember számára a felemelkedést és a fejlődés útján történő előrehaladást. Ennek a vonzalomnak a munkáját úm. elősegíti a Krisztus „templomába” történő imádkozás. És minél többet „tartózkodik” úm. az emberi lélek ebben a templomban, annál többször emelkedik ki az anyagi világból és annál több erőt tud összpontosítani a naponkénti önmegtagadáshoz és kereszthordozáshoz. Sőt azt mondja az Úr: „Szüntelenül imádkozzatok!” Azaz minél többször, ha lehet folyamatosan emelkedjetek fel a „templomba” és védve lesztek az ellentét külső és belső csábításaival szemben, vagy legalább is kevésbé tud hatást gyakorolni rátok.

De ebbe a temploma való meghívás és részvétel nem csak az egyénnek, hanem a közösségnek, azaz „Ha ketten vagy hárman, ha a nevemben összejöttök, én veletek vagyok.”-nak is szól! Minél többen vesznek részt ebben a krisztusi fluid jelenlétben, „templomban” annál hatalmasabbá válik a templom és annál nagyobb hatást tud kifejteni úgy az egyénre, mint a közösségre, a fizikai és szellemi környezetre. De ami még fontos egy ilyen közösség életében, aki a „templomban” igyekszik megélni a krisztusi jelenlétet: egy tiszta életű, (hús nélkül táplálkozó) médium, mert: „Az Istenről szóló beszédnek ereje van.” - mondja Jézus. Egy jó médium munkája hatványozottan erősíti a közösség erejét. A hús nélküli táplálkozás viszont nem csak a médiumra, hanem mindenkire vonatkozik. „Jó az embernek hússal és szeszes itallal nem élnie.” - írja Pál apostol.

Az ember teste a Szentlélek templomává válik, ha Istennek él, mert az Úr Szentlelke nyilvánul meg rajta keresztül. De ez is csak azáltal történhet meg, hogy maga az Úr teste az Atya temploma volt, mert magában hordta az Atyát, eggyé vált Vele. Sőt az Atya médiuma volt. Ebből kifolyólag az Úr testét maga az Atya hatotta át, nem csak Krisztus szelleme. Amikor viszont az Úr teste templommá lett, ez a „templom” úm. az Atya jelenlétét is tartalmazza. Ez a kegyelem által, amelyet az Úr munkált ki a fentebb említett jelenségekkel, válhat az ember a Szentlélek templomává. Tehát az Úr teste úm. az Atya temploma volt, a ti testetek viszont a Szentlélek templomává lehet, ha nem tagadjátok meg a Szentlelket. Az Ő „romlandó” teste átment a halálból az Életre, mert nem volt benne semmi a romlandóságból és a ti testetek ez felé halad, ha a Szentlélek hordozójává, templomává lesztek.
Törekedjetek hát a szentségi életre, a test megtagadására, és az erények gyakorlására, nehogy a testiség kiűzze belőletek a Szentlelket.
A ti részetekre segítség gyanánt adatott a Szentlélek ajándékai közül az igazságnak ismerete, a Szentlélek korszaka, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól. A tudás ugyanis elsősorban ezt a célt szolgálja: segít felismerni azt, hogy mi a bűn és mi az erény a saját szinteteken. Ádámra és Évára vonatkozóan mondja az Írás: „Most már olyan az ember mint egy közülünk, mert tudja, hogy mi a jó és mi a rossz.” És ez a lényeg: felismerni és leküzdeni a bűnös hajlamokat, mert csakis a megtisztult és kimunkált lélek juthat el az Isten Országába. Azért adatott a szellemtan, hogy ellensúlyozza a mai, az embert mindinkább a romlásba vivő, az ellentét által kimunkált és a köztudatba fokozatosan és folyamatosan bevitt elferdült tömegfelfogást, amely minden kétséget kizáróan a kárhozatba viszi az embert. És sajnos sok esetben a mai ember nem jut el a felismerésig, minden tudás ellenére sem, mert a lelkének ajtaja be van rozsdásodva. Nem nyitogatja azt mert nem él lelki életet, vagy legalább is nem oly mértékben, mint ahogy kellene és az ismereteit nem a saját, hanem kellő tapasztalatok híján mások „megjavítására” szeretné fordítani. Pedig csakis abban tud segíteni valaki is a másikon, ha ő maga már legyőzte azokat a hajlamokat, amelyeket másokból szeretne kiirtani.

Amikor már leküzdött az ember bizonyos hajlamokat, a lelkének azon a területén már megtisztította a fluidokat és tud belőlük adni másoknak is. De ellenben, ha még nincs kimunkálva a lélekben a szóban forgó erény, csak nyers és megtisztítatlan fluidokat tud közvetíteni az ember.
Tehát a bennetek rejlő Szentlélek templomát bizony tisztítani kell és nem csak tisztítani, hanem meg is tisztítani, ha be szeretnétek jutni az Isten Országába.
Kérjétek Isten Szentlelkét, hogy világosítsa meg azokat a hajlamokat, amelyek nem ütik meg a negyedik szféra szintjét és kérjetek Tőle erőt ahhoz, hogy át tudjátok formálni a bűnös hajlamokat erényekké.

Amen

Egy túlvilági barátod

Ada, 2022. 04. 03.

A sátáni elv 1
Részlet Laurenciusz "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetéből

Amit ti sátánnak vagy ördögnek neveztek, az valójában nincs; illetőleg, hogy egy olyan hatalmasság, amely mint valamely sötét ellenisten irányítaná az ő hadseregét az emberiség ellen való támadásra, csak a képzelet szüleménye, mert hiszen minél mélyebbre süllyed a szellem, annál tehetetlenebb.
Hiszen ti magatok vagytok rá a bizonyság, mert még amikor világosság és hit nélkül szűkölködtetek, abban az állapototokban is messze álltatok gonoszságban attól a képzelt hatalmasságtól, amit ördögnek vagy sátánnak neveztek, s mégis milyen szük volt a ti hatókörötök, milyen kevés volt az az erő, amelylyel rosszat cselekedhettetek! Annál inkább kézenfekvő tehát, hogy olyan szellemek, akik még nálatok is mélyebbre buktak, még jobban korlátozva vannak, még kevésbé képesek kifelé való hatást kifejteni.
A szellemek, akik bukásuk folytán Istennel, a Teremtővel szembehelyezkedtek magukból ellenszegülő, ellentétes, gonosz érzéseket és gondolatokat árasztanak ki. Mivel ezek az érzések és gondolatok fluidokat termelnek, a fluidok pedig körülöttük anyaggá sűrűsödnek össze, bukásuk folytán tehetetlenül az anyagba záródnak bele. És így az anyagban vannak összetömörítve az ellentétes erők, úgy hogy azt lehet mondani, hogy az anyag az ellentétes erők akkumulátora. Tehát ezek a személytelen erők, amelyeknek kibocsátói régen a szellemi halálban szenderegnek, itt vannak ebben az anyagi világban.
Ezek az egyensúlyi helyzetükből kimozdított energiák azonban nem olyanok, mint a mechanikai erők, hanem — mivel személyektől származnak — érzésbeli és értelmi elemekkel vannak telítve, ahogy ti mondanátok, asztrális és mentális tartalmuk van.
Maguk a fluidok is képesek médium által értelmesen megnyilatkozni, holott a fluidok maguk nem személyek, csak személyekből kisugárzott erők. Éppen azért azonban, mivel ezek az erők szellemek lelkeiből sugároztak ki, a fluid legparányibb része is magán viseli a kibocsátó szellem karakterét (értelmi, érzelmi és akarati jellegeit).
Ennek a világnak, és általában az ilyen alantas világoknak szellemi atmoszférája tehát telítve van ilyen (fluidikus) erőáramlatokkal, amelyek gondolatokat és érzéseket hurcolnak magukkal, amelyek a hasonlóság törvénye folytán kapcsolódni kívánnak, és kapcsolódnak is élő egyének gondolataival, érzéseivel és felerősítik azokat.
Szükségesnek tartom erre rámutatni, mert a spiritisták nagy tömegében lépten nyomon az a gondolat érvényesül, hogy minden, a mit cselekednek, szellemek befolyására történik. Természetesen, ha rosszat, helytelent és törvénytelent cselekednek, azt a gonosz szellemek rovására írják, ha pedig jót cselekednek, azt inkább hajlandók a saját számlájukra írni.
A mélyen bukott szellemek azonban korlátozva, gyötrődve, fájdalmas és nehéz veszteglésben élnek rabságukban; azok a cselekedetek, érzések és gondolatok tehát, amelyek nem állják meg helyüket az igazság törvénye előtt, amelyek ellentétben állnak Isten akaratával és a szeretet törvényével, mindig magának az egyénnek a terhére írandók. Amennyiben pedig az egyén ezeken uralkodni nem törekszik, ezek ellen tudatosan fel nem veszi a harcot, ezek az erők hatásukban, fokozatosan erősbödni fognak, mindig kárhozatosabbakká lesznek, és az egyént fokról-fokra mélyebb színvonalra vonszolják le.
Példát is hoztam fel annak illusztrálására, hogyan növekedik ezeknek a rossz, helytelen és törvénytelen érzéseknek az intenzitása. Egy fiatal párt hoztam fel példának, akiket a szerelem hozott össze egymással. Ez a ragyogó és meleg érzés elfödte mindkettőben a másik lelkében fellelhető hibákat, amint azonban a szerelem kezdett fogyatkozni egyszerre elkezdik észrevenni egymás hibáit. Mihelyt egy kis hibát észrevesz valamelyik — és nem igyekszik önmaga előtt mentegetni a másikat — az az erőáram (sátáni elv), amely „mint ordító oroszlán széjjeljár, keresve, hogy kit nyeljen el”, rögtön kéznél van, odakapcsolódik a lelkéhez, és felerősíti azt az érzést, amely már ott is sötéten lát, ahol még egészen világos van. Ugyanez történik a másiknak a lelkében is.
Megjegyzés: Végül is nem történt semmiféle szellemi beavatkozás az életükbe, de a lelkükben lévő fejlődési elégtelenségek csírái alacsony rezgéseikkel a vonzás törvénye alapján kötődtek azokhoz a fluidikus erőáramlatokhoz, melyek a sátáni elvet képviselik és azok kifejtették áldatlan hatásaikat a fejletlen lelkekre. A sátáni elv erőáramlatai tehát semmiképpen nem okolhatók az általuk előidézett lelki rombolásokért. Ők léteznek, mert mi hoztuk létre őket és végzik a dolgukat természetük szerint. Az egyéni lélek az egyedüli felelős a sátáni elvekhez kapcsolódásért, de hosszú távon hasznos számára ez a kapcsolódás, mert lerombol benne olyan megkövesedett hibás tartalmakat, melyek visszahúzzák a fejlődésben. Ahhoz, hogy szebbet, jobbat építhessünk, a régi elavultat le kell bontani, aztán az újat még meg is kell próbáltatni szilárdságában. Így szolgálja Istent és az embert a sátáni elv.

szemlézte: Bíró László

A sátáni elv 2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Akik ma itt vannak a földön testesülve, azok két tábort képeznek. Az egyik tábor mint ennek az ellentétes és sátáni elvnek a reprezentánsa utoljára tombolja ki magát, hogy elveszítse azt a gonosz hatóerőt, azután alámerüljön az örökkévalóságig tartó álomba, amelyből majd mint új ember ébred fel. A másik tábor pedig azokból áll, akik azért jöttek ide, hogy segítsenek amazokon, vagy pedig önmagukon még egy utolsó erőfeszítéssel.
A sátáni elv erőivel szemben, kedves embertestvéreim, csak egyetlen dolog segít: a hit ereje. Az a hit, amely az ember magára hagyott szegény lelkét összeköti a Teremtővel. Aki hisz, az, még ha nem szeret is, de észokokból igyekszik az isteni törvényt betölteni, észokokból és félelemből tartózkodik a gonosztól. És amikor a lelkét ez a névtelen, sötét hatalmasság gonosz, ártó, kárhozatos érzésekkel igyekszik megtölteni, akkor a lelkében élő hit és a hit nyomán felébredő félelem arra kényszeríti, hogy inkább önmagát gázolja le, inkább még az önmaga szenvedése és tönkremenetele árán is megtartóztatja magát a gyűlölet cselekedeteitől, mint hogy a gonoszt engedje érvényesülni.
Milyen kevés azonban a hit, és milyen kevés volt mindenkor a hit a földön élő emberek között! „Hiszen ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, hegyeket mozdítanátok el helyükből” mondta az Úr Jézus.
Csak a hit erejével tudtok ellenállni a sátáni ösztönzéseknek, mert ezek célja mindig az egyén elvesztése. A „bűn zsoldja a halál"; valaki a bűnnek hódol, az máris a (szellemi) halál zsákmányává tette magát.
Az emberiség tehát ilyen sűrű, sötét, viharzó, gondolatokkal és érzésekkel telített fluidvilágban él; olyan sűrű ködben, amely elhomályosítja minden egyes ember látását, s így egyik sem ismerheti fel a másiknak lelkében a testvért. Ebben a sűrűségben botorkálnak, ebben a sötétségben ütnek-vágnak maguk körül, és sokszor nem tudják, hogy éppen azt sebzik halálra, aki a lelkükhöz a legközelebb áll. (A fluidvilág asztrális és mentális tartalmakkal telített.)
A magasabb világok lakói, s a magasabb szférák szellemei szánalommal és forró segíteni vágyással szemlélik ezeket a szegény testvéreiket, akik ebben a viharzó áradatban élnek, vergődnek, küzdenek, és valóban nem tudják, hogy mit cselekszenek. Felülről ez a sötét réteg nem törhető át úgy, hogy ennek hatását meg lehessen semmisíteni, mert hiszen ezeket az erőket folytonosan gyarapítják azok az alantas szellemek és emberek, akik a lelkűkből hasonló érzéseket és gondolatokat termelnek ki.
Segíteni itt csak úgy lehet, ha azok, akik felette élnek ennek a kárhozatos elemnek, ebbe alámerülnek, hasonlókká teszik magukat azokhoz, akik ebben — hogy úgy mondjam — természet szerint élnek, és tiszta lelkükkel kiteszik magukat a sátáni erőknek, hogy azok rajtuk törjenek meg. Mert hiszen, ahogyan ezek a sátáni erők a hasonlókhoz kapcsolódva fölerősödnek és megnövekednek, úgy a velük ellentétes tiszta erőkkel megütközve felbomlanak, illetőleg átalakulnak.
Évezredek során ezren meg ezren szállnak alá a magasabb világokból, hogy szegényebb testvéreiken segítsenek, ki több, ki kevesebb talentummal. Akik alászállnak és itt valami olyat, alkotnak, aminek a későbbi emberiség hasznát veszi, ami alkalmas arra, hogy a később következő generációkat közelebb vigye a világossághoz, az igazsághoz, az örömhöz, azok mind ez ellen a sátáni elv ellen küzdve vitték véghez itt a földön a maguk munkáját. Az egyik a szépnek bizonyos formáit alkotta meg, a másik talán a filozófiát alapozta meg az igazságról való nagyobb tudásával és világosságával. A harmadik egyes tudományágakat rögzített meg, amelyek az életet emberségesebbé, jobbá, kényelmesebbé tehették; és így tovább a végtelenségig.
Minden szépet, jót és igazat olyanok hozlak ide, akiknek volt fogalmuk a magasabb rendűről; akik azért jöttek ide, hogy feloldják egy-egy parányát annak a kárhozatos sátáni elvnek. Mindazok, akik valaha lelki és szellemi értelemben számottevőt adtak a földnek, rendszerint legalulról kezdték, úgyszólván úgy nőttek ki a földből. Nem fent, az irigyeltek, a dicsőítettek, a magas rangúak között születtek, hanem egészen lent kezdték el a maguk életét, csendben munkálkodtak. És halhatatlan eredményeiket részben annak köszönhetőek, hogy ezzel a szerénységgel, szegénységgel és egyszerűséggel, mint jótékony palásttal takarták be magukat. Hogy a sátán nyilai idő előtt le ne teríthessék őket, hogy úgyszólván észrevétlenül vihessék véghez azt a parányi részletmunkát, amelyet számukra a Gondviselés kegyelemből megengedett.
Emlékezzetek csak arra, amit az imént mondtam, hogy szellemek légiói százezer éveken keresztül termelték ki azt a sátáni fluidot, azt az elvet, amely uralkodóvá lett a hitetlen embereken, s amely túlnyomó részben ma is hatalmat gyakorol az emberi lelkek felett. És gondoljátok el, hogy ha az Isten ezeket a sátáni erőket mind az idők végezetéig szabadjára engedi, hová juttathatták volna ezek azokat a lelkeket, akik erre a földre vannak utalva! Kétségtelen, hogy réges-régen a megsemmisülésbe, a bűnben való teljes elpusztulásba.
Ezért gondoskodott az Isten a világ fundamentumának felvettetése előtt arról, hogy ennek az óriási sátáni erőtömegnek felbontására, feloldására olyan Valakit küldjön, aki Önmagában egyedül egy egész külön világ.
A megváltás műve nemcsak értem, érted, vagy a harmadikért ment végbe, hanem az egész nagy szellembirodalomért; nemcsak azokért, akik itt élnek a földön és a földkörüli szférákban, hanem azokért is, akik aeonok előtt hullottak ide alá, és akik ma még a porban alusznak; akiknek csak kárhozatos hagyatékuk van itt körülöttetek a megromlott fluidokban, amelyet beszívtok a levegővel, amelyet magatokba vesztek az étellel és itallal.


szemlézte: Bíró László

UI:

Otthonunk
https://videa.hu/videok/nagyvilag/n-l-NpYCP78eAyeXO$INY?fbclid=IwAR3J6ouBMgURKeZZd_uV0TcsLLV_e3Vn2A5dxWYuwBf8JnBMvQbuoJDr1No

Érdemes lecsapni rá amíg le nem törlik!

A sátáni elv 3
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A megváltás műve nemcsak értem, érted, vagy a harmadikért ment végbe, hanem az egész nagy szellembirodalomért; nemcsak azokért, akik itt élnek a földön és a földkörüli szférákban, hanem azokért is, akik aeonok előtt hullottak ide alá, és akik ma még a porban alusznak; akiknek csak kárhozatos hagyatékuk van itt körülöttetek a megromlott fluidokban, amelyet beszívtok a levegővel, amelyet magatokba vesztek az étellel és itallal.
Mindezek megváltásáért, felemeléséért jött Ő, az Isten Fia, az egyedül való, Aki Maga egyedül egyensúlyban tartja ezt az egész kárhozatnak indult világot. Az ő megváltási műve már akkor kezdődött, amikor ez a világ alásüllyedt erre a színvonalra, ahol most van, és az ő megváltási műve akkor fog bevégződni, amikor ez a világ visszatér örömben, boldogságban, kiegyenlítettségben és üdvösségben a Mindenható Atya kebelébe. Krisztus Megváltó munkája ott van az őstörténet minden mozzanatában.
S amikor eljött az idő teljessége, amikor a sátáni erők megint túlsúlyra látszottak jutni a törvény szellemének ereje felett, eljött Ő Maga testben. Ő is úgy tett, hogy a legalacsonyabb sorsban, szegénységben és szerénységben, észrevétlenül jelent meg e világban. Ebben a szerénységben meghúzódva, az alázatosság és egyszerűség palástjával betakarva várta az időt, amikor ki kell lépnie a világ elé.
Jövetelét a sátán, e világ szellemi elve, azonnal érezte, és ez az elv volt az, amely Heródesen keresztül már csecsemő korában ki akarta irtani. Harminc évig élt az ismeretlenségben, harminc esztendeig készült arra a műre, amelynek betetőzését a Golgotha jelenti.
Amikor a harminc év letelt, és Ő visszavonult a pusztába 40 napig böjtölni és imádkozni, hogy előkészítse Magát a nagy Műre, e világ szellemi elve meg akarta előzni a kihívást, és megkísértette Őt. Megkísértette Őt a testen, a lélken és a szellemen keresztül.
Jézus áldozatos példaadásával és tanításával új erő áradt a világra, a megváltásnak az az ereje, amely azelőtt egészen ismeretlen fogalom volt, az, hogy a roszszat jóval kell viszonozni. Hihetetlen gondolat és elképzelhetetlen parancs volt az, hogy „ha valaki megüti az egyik orcádat, fordítsd oda a másikat is", „ha valaki a te felső ruhádat kéri tőled, add oda az alsót is", „ha valaki egy mérföldre kényszerít, kísérd el őt kettőre". Azelőtt a törvény szelleme azt mondta: „fogat fogért, szemet szemért"; ha valaki megütött, üsd vissza, ha valaki elvesz tőled valamit, pereld vissza, és vedd vissza kamatjával. Tehát az örök harc és bosszúállás igazsága uralta addig a lelkeket.
Ebből a nyitott koporsóból, amelyből az Isten Fia felemelkedett, új igazság áradt ki a világra, amely egyetlen igazság és egyetlen lehetőség a sátáni elv megsemmisítésére: „ne állj ellene a gonosznak gonosszal, hanem a gonosz helyébe tégy jót".
Kedves embertestvéreim! Képzeljetek el magatoknak egy embert, aki gonosz, elvetemült; mindig csak a rossz, az önzés, az erőszak jegyében cselekszik és él. Most gondoljátok el, hogy mellette él valaki, aki szelíd, aki alázatos, aki tűr, aki a könnyeit befelé sírja el. Azután képzeljétek el, — hiszen ilyenek az életben is előfordulnak, — hogy ez, aki szenved, egyszerre csak meghal, itthagyja e világot. És akkor az a valaki, aki olyan soknak tartotta magát, aki maga körül a többi embert csak staffázsnak tekintette, mert mindent úgy tekintett, mint az ő életének a járulékát, az az ember, mint akit főbeütöttek, megszédül, nem találja helyét a világban; ettől a főbeütéstől leroskad, térdre esik, és imádkozni kezd...
Megfordul, az életét egészen másképp rendezi be. Attól fogva igaz emberré lesz, tűri a bántalmakat, jót tesz, ahol csak lehet, háttérbe vonul, hogy mások előre jutassanak stb. S mindezt azért, mert az az egy valaki nem tud elmúlni a lelkéből; az a példa, amelyet az az egy valaki mutatott neki, némaságával hatékonyabb volt előtte minden néven nevezendő hatalmas demonstrációnál. Ilyen példát láthattok az életben. Ilyen példához hasonlítom e földet az ő gonosz sátáni elvével telítetten, és mellette az Úr Jézust az ő isteni természetével.
Ti azt hiszitek, mert úgy látszik, hogy mint a régi időben, most is a gonoszság tombol a földön. Elfelejtitek, hogy az ő mennybemenetele óta a szellemeknek egész légiói tértek meg a nyugalomba, szellemek egész légiói üdvözültek. Akik ma itt vannak, azok két tábort képeznek. Az egyik tábor mint ennek az ellentétes és sátáni elvnek a reprezentánsa utoljára tombolja ki magát, hogy elveszítse azt a gonosz hatóerőt, azután alámerüljön az örökkévalóságig tartó álomba, amelyből majd mint új ember ébred fel. A másik tábor pedig azokból áll, akik azért jöttek ide, hogy segítsenek amazokon, vagy pedig önmagukon még egy utolsó erőfeszítéssel.


szemlézte: Bíró László

A „MAGVAK” TERMÉSZETE
A Névtelen szellem_Kiáltás az utolsó órában – Az idők jelei - Eszter médium útján

Már vártalak az Úr Jézus nevében gyermekem. Minden nappal közeledsz ahhoz az időhöz, amikor már nem kell alantas beállítottságú lelkekkel bajlódnod, mert eltűnnek a környezetedből. A küldetésszerű életeknél nem lehet az árnyékot kizárni a fény közeléből. Mert maga az árnyékos oldal képezi a munkát, melyre a fényt kell kiárasztani. Oda kell menni, ott kell a léleknek a maga erejével és felkészültségével rést ütni a tévelygések és bűnök sötét kárpitján, hogy a fény és világosság behatolhasson azokba az elrétegesedett, megvastagodott lelki fogalmakba, melyek szokássá válva fogva tartják azokat a lelkeket, akik oda beletapadtak.
Az ilyen életek mindig nehéz áldozatokat követeltek, hogy egy kis eredményt elérhessen az az ember, aki ebben munkálkodott. Az ilyen életeket azután sokan, más alsó fokról való szellemek is követik, akik mint az estélyi lepkék a fény felé röpködnek, öntudatlanul, ösztönszerűen cselekszenek, amikor - ezzel a szándékkal közelebb és közelebb repdesve a lángok martalékává válnak - tulajdonképpen az ellentét szándékát akarják végrehajtani. Mert az ellentét nem bírja a fényt és eloltani akarja, megszüntetni akarja mindazt, ami a fénnyel együtt jár.
Az élet minden további terjeszkedését, a lélek kibontakozását, a szellemi távlatokba való betekintést, mindent, ami a testen túli lehetőségeket jelenti, mindent gyűlöl és elpusztítani igyekszik. Az ilyen egészen alsó fokú élet rétegekben megjelenő szellemek meglehetősen ritkán jutnak abba az állapotba, hogy magasabb fokú élethullámzás régióihoz kapcsolódhatnak.
A földi rétegződéseknél is sokszor csak az egészen alacsony rétegekben helyezkedhetnek el. Most, mivel ez a korszak lejáróban van és a felsőbb rétegek is igen kirostálódtak, annak is csak a salakja maradt itt a korszak végére; tehát az alsó fokon lévők is felemelkedési lehetőségekhez jutottak. Ezekben az utolsó órákban jelentős szerephez juttatja őket is végzetük, hogy hosszú, végletekig tartó tűnődéseikben rájöhessenek majd arra, hogy nem hiába kerültek az alacsonyabb fokú életkeretekbe.
Bár a testet öltés törvénye igazságosan osztja be a földi szférákon azokat a szerepeket, melyekben egyszer fent, egyszer lent bíz rájuk bizonyos feladatokat és bizonyos kötelezettséget, de mégis a fejlettebb emberlelkeket kiemeli az átlagból, mert a jobb és becsületesebb lelkekre nagyobb szükség van a vezetés és ellenőrzés őrhelyén, mint az alsó fokozatokon. Minél alacsonyabb rendű a lélek természete, annál jobban vágyik a vezetésre, a diktálásra, de csak azért, hogy parancsoló hajlamát kiélhesse és hatalmával visszaélhessen.
A korszak végére jelennek meg a Földön - mintegy összegyűjtve azoknak a tömegeknek sokaságába -, akik sem fent sem lent nem tudtak olyan lelki eredményt elérni, ami őket boldogíthatná és egyensúlyban tarthatná. Most a végső felszámolásnál megjelenve, minden gátat lerombolva, a maguk erejére támaszkodva nekiindulnak végzetüknek, melyet ők teremtettek a maguk számára. Ez egy nehéz, sok szenvedéssel elkövetkező út, amelyen most az emberiség halad, de még nem a végső határ, amin túl már nincs semmi.
Még lesz egy utolsó fellobogása a mennyei világosságnak, még sugárzik a kegyelem napjának ereje, melynek segítségével felszikkad az árvíz és megtalálják medrüket a folyók és tengerek. Lesz még mivel eloltani a mesterségesen okozott tüzeket, és megmosni azokat a sebeket, melyeket az ember a tudatlanságával ütött a másik emberen. Lesz még Istennek szolgálni akarók csoportja a Földön, akiknek odaadó szeretete lehetővé teszi a gonosztól való szabadulást, mert ha sötétség van is, ők lesznek azok, akik meggyújtják a hit lámpását és az világít. Előre veti fényét az ismeretlen jövőbe, és a tétova lélek, ha nem is biztos lépésekkel, mégis előre tud haladni.
Vannak a Földön olyanok, aki igaz lélekkel keresik az igazságot. Ha megtalálták, akkor szívesen adják közre másoknak, ha nem is fogadják be azok, akiknek az szánva lett. Tehát ma még nyitva áll Isten országa az „ember” számára is, csak meg kell találnia az utat, amely odavezet. Ma még vannak alámerülések a magasabb szférákból, mert sokan elmaradnak a nagy és lusta lelki elnyújtózkodás miatt, mert azt hitték, ez a világ mindig fennáll és ugyanúgy marad örökké. Ahogyan ők hittek, ugyanúgy hisznek az ő messze leszármazottjaik is.
A lélek tunyasága miatt elszaporodott a kártékony férgek sokasága. A világi élet fejlődött - a halál számára. A tudomány megfertőzte az egyszerű emberlelkeket, és megrontotta a hitet, az erkölcsi felfogásokat. A gátakat lerombolta, a szeretetet, az Istenhitet erőtlenné tette, a lelkiismeretet elsötétítette. A ma embere nem lett boldogabb, megelégedettebb az anyagelvű tudomány birtokában, mint a tegnap vezeklő életet élő embere, aki hitében megtalálta a helyes megoldást és megnyugodott változhatatlan sorsában.
Sokan vannak, akik szeretnének menekülni valahová, ahol bizonyosságot, igazságot találhatnának, még szenvedések árán is, csak megtalálhatnák azt a rögzített pontot, amelyhez újra és újra visszatérhetnek pihenni. Ezekért az imbolygó, kereső lelkekért, akik szeretnének megpihenni a bizonyosság tudatában, még most is jönnek le testbe születni sokan - akiket a szeretet vonz le a Földre -, hogy segítsenek. Ezeknek sem lesz jobb dolguk, mint az előttük munkálkodó emberlelkeknek, mert a gonosz elvek terjesztői mindig ellenséget látnak bennük és mindig kálváriát járatnak velük, amíg az élet ebben a természetben folyik tovább.
Ha a földi élet terhes és szenvedésekkel van is megrakva, az igazra törekvő lélek számára annál nagyobb a jutalom és a boldogság, ami az elmúló élet nyomán, mint az elhullajtott mag kikel a lélek részére. Nem a vallás vigasztaló, kegyelmet árasztó igazságára, hanem éppen a múlandóban megrögzített egyszerű természet igazságára hivatkozva akarok bizonyítani.
A magvak természete minden ponton bizonyít. Azt a számtörvényt még nem kutatták ki - és nem is fogják -, amely félre tudja vezetni a természetet. Az ember tettei az élet elhullatott magvai, melyeket nem másíthat meg, nem semmisíthet meg, mert azok vannak. Életet adott nekik a szellem: az elgondolásával, a lélek vágyával, akaratával kivitelezte, valósággá tette a test eszközével. Ami még nem volt, az valósággá lett a cselekedet által, és ami van, az már helyet vájt ki magának a létben. Az élet tömegében változás állt be, mert hatás keletkezett.
Ez a hatás ütközéseket okozott jó vagy rossz értelemben, mert ha jóirányú és helyes, törvény szerint való a cselekedet, akkor a rosszirányú, törvénytelen hatású rezgésekre kártékonyan hat és pusztítja őket, elveszi létalapját, a továbbterjedés lehetőségét. Következményeket hoz létre és az életet birtokolja a maga részére. Ugyanannyira megtölti az emberlélek a maga szellemi termékeivel az őt környező világot, hogy minden az ő lényének kisugárzott tükörképévé válik. Ez az ő teremtménye, az ő világa.
Ebben a világban minden élő sugárzás és rezgés, mely hatásokat kelt és viszonthatásokat kénytelen elfogadni, ez is ütközést hoz létre. Minden hatás újabb rezgésváltozást okoz, és az élet, mint a föld, a belevetett magot megduzzasztja és megsokasítja eredményeiben. Ezért kell az embereknek látnia, hogy a jó mag, ha elkészített talajba hull, jó és igaz jókat hoz eredményeképpen. A rossz mag pedig meghozza a nem kívánt eredményeket, melyeket nem lehet félretenni, hanem a törvény folyton dolgozó mozgásában, amikor azt az emberéletbe állítja, akkor el kell azt fogadni, fel kell dolgozni, meg kell emészteni.
A rossz helyébe, ha csak lehetséges, jót kell adni, hogy a rossz megszűnjön hatalom lenni. A jó nem válik rosszá, ha az teljes jóakarattal lett átgondolva és kivitelezve. Viszont sokszor az elgondolás iránya jó, de a kivitelezése nem üti meg a „jó”-nak mértékét. Ezen bukik meg a jóban fejletlen lelkek igaz jó eredménye. Ezen morzsolódik fel a harmónia, a megértés, az egyirányú lelkek közösségében. Tehát bár az elgondolás iránya jó, de ha nem talált abban a formában elfogadásra és nem tudott a lelkek összeolvasztó, eggyétevő erejévé lenni, akkor valami hiba történt, valami tökéletlen forma állja útját a „jó”-nak.
Ezt a hibát, ezt a tökéletlen formát kell kiigazítani, hogy életerős hatást érhessen el a jó abban a környezetben, amelynek iránya egyenes és felfelé vezet. Aki ebben fárad, életének nagy értékét ide összpontosítja és arra áldozza, hogy az igaz jónak előrehaladást biztosítson, az ne féljen sem az élettől sem a haláltól. A sátán fogcsikorgató bosszújától sem, mert minden eszközét letöri, hatalmától megfosztja a jónak és igaznak mindenen túlható ereje.
Az ütközések lehetőségei megszűnnek és elváltoznak. Az éle eltompul és az a személy, aki lelki összetétele folytán csak erre az alantas munkára volt alkalmas, az szemben találja magát az önmaga által teremtett világgal, melyet már nem ő irányít, hanem az támadja őt, mert minden akaratlanul is a „jó” felé irányul, mert nem tud a „jó” nélkül létezni. Az esti lepkék elégett szárnyakkal már hiába törnek a lángok felé, az ő erejük megszűnt. Az ilyen élet és életek sokasága: tévedés. És tévelygés az esti lepkék önmaguk okozta halálba sietése is... a földi életek nagy semmibe zuhanása, a krisztusi igazság ismerete és követése nélkül. Mert aki tévelyeg, akár tudva vagy tudatlanul, mindannyiszor önmagát kárhoztató világot alkot magának, ahonnan nem tud elmenekülni, mert az ő maga.
Azért keressétek az Isten országát és annak igazságát, és azok szerint építsétek meg a magatok világát, hogy ez a világ beleilleszthető legyen az isteni törvénybe és a kegyelem elvégezhesse rajta azokat a simításokat, melyek a tudatlanság folytán még rajtamaradtak. Mert ezt adta és hagyta itt az Úr a mi megépülésünkre és megtisztulásunkra, hogy amíg a Földön élet lesz, addig mi az Ő áldozatát, mint egyetlen kegyelmi tényezőt hirdessük és kövessük. Isten veletek.

UI:

Világokon át.

Nem a hagyományos értelemben vett film. Ez egy 12 részes ismeretterjesztő film. Számomra elképesztő érdekes volt hallgatni, hogy már a 90-es években mindarról a változásról beszéltek a tudósok, amelyet most élünk. Beszél a fizikus, a kutató, a teológus, az író, a szociológus.... és még sokan arról a szellemi szintemelkedésről, ami elkerülhetetlen az emberiség életében. S beszélnek - többek között - arról, hogy miként kapcsolódunk össze valahol a végtelen mezőben, mit jelent az, hogy "minden energia"... Szó esik a világ születéséről, az emberi lét véges határairól, anyagról, gondolkodásról, szellemről, lélekről..

https://www.youtube.com/watch?v=nwcietSuQvk&list=PLzDV7RJZqz6ne5VFnZXn2nub1aCLUvpwp&index=15
és mellette a többi rész is

A hatalomvágy következménye

Zita médium által 1997 május 15

Szóval azt mondod, hogy ezzel a kialakulóban lévő új helyzettel meg kell elégedjem, mert csakis ez látszik eredménythozónak a számomra?
Mindent beismertem... megtört az itt fentálló törvény és elismertem minden vétkemet, nagyotakarásomat és gőgömet. Miért szükséges hát az, hogy ha újra alámerítkezem az élet hullámaiba, akkor mindezek megtörténjenek velem? Hiszen rendkívül nehéz éskeserves állapotokon keresztül jutottam el a beismerésnek eme fokozatára. Mennyire megkínzott a gonosz láz, a nemezis; mennyire gyötört és igazán nehezen értettem meg és voltam képes elfogadni, hogy olyan nagy volt a vétkem.
Mert amíg ember voltam, addig a lehetőségek és az alkalmak kedveztek nekem, és úgy alakultak, hogy azok révén a világi életben, a katedrán a helyemet elfoglalhattam. Értelmiképességeim alkalmassá tettek a tanításra, mégpedig nem is akármilyen fokozaton. Mert más elemi iskolás szinten vagy óvodásszinten és más az egyetemek katedrájáról tanítani.
"És én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani". Ezt jelentette ki a nyilvánosság előtt az, aki miatt nekem ennyi szenvedés jutott a halál utáni állapotomban ebben az állapotvilágban. Mert egy forrófejű, de igen szegény és nyomoruságos körülmények között tengődő valakinek úgy éreztem agyába szállt a dicsőség. Mert akkor, ott, annakidején, azon körülmények között úgy éreztem nem engedhetem meg, hogy valaki a jövő nemzedékét tanítsa, nevelje, oktassa –ezt szándékosan szedem három részre akinek ilyen verse jelenik meg a lapban: "Három napja nemeszem, semsokat, semkeveset... vagy "Sem Istenem, sem hazám..."
Mit lehet ebből leszűrni? Akinek nincs Istene, ne is egyék; akinek nincs hazája, mit keresne az ország –erre nem gondoltam soha első katedráján. Arra gondoltam, hogy egyáltalán mit keres a bölcsészszakon, menjen vissza libapásztornak, vagy forduljon –azt hiszem, így hívta: Jocó, de igazán Jolán volt a neve a nővéréhez, aki elégjól ment férjhez, hogy a férje, aki törvénytisztelő, törvényt ismerő, jogi ember volt, kisegítse a család fekete bárányát.

Hát igen, a későbbiek folyamán ugyan minden versét elolvastam, de abban az időben még kevés istenes verse jelent meg, legalábbis tudomásom szerint. Vagy csak azokat figyeltem volna meg, amelyek a fentálló társadalmi rendünket ostorozták? Amelyekkel a proletárvilággal fogott kezet, indult harcba, folytatott volna küzdelmet, mert a kedves mama mosással tartotta el családját és hát kisláboskában hazahozta kegyelmeséktől a vacsoráját?
Zavart ez a felfogás, ez a felforgató nézet; nem láttam semminemü olyan tehetséget benne, amely a nemzetre nézve hasznothozó lett volna. És különben is, a l’art pour l’art költészetet jobban kultiváltam. Most azután mindezekért keserves számadás elé állíttattam és a lepergett évtizedek alaposan meggyötörtek ideát, ebben a világban. Kiváncsiak lennétek a nevemre?...
Körvezető:Tudjuk, ki vagy, mert feljegyezte az irodalomtörténet.
Médium:Igen, utána lehet nézni a "Magyar irodalomtörténet" ben, amely most elég keményen, az itteni igazságtörvényéhez hasonlóan elmarasztal és elmarasztalt engem...
Körvezető:Ezt gondolom, temagad is megérted, miután átestél a nemezis különböző fázisain...
Médium: Most sem látom angyalnak őt... igaz, hogy a törvény nem azért vontleginkább számadásra, hogy egy ember vagy tehetség kibontakozását meggátoltam, hanem hogy az illető életét ezáltal alaposan megnehezítettem. Mert azt mondja itt a törvény, hogy embernek nincs jogában elvenni a mások részére adott ésfenntartott lehetőségeket és alkalmakat. És nem szabad a tehetséget és egyáltalán az egyszerü emberi életek kibontakozását meggátolni.
Tehát úgy gondoltam, az ilyen fajta tehetség kibontakozásának, aki ilyen verseket ír, szükséges útját állni; az magasabb fórumokról ezeket az elveket nem vallhatja, mert lélekről lélekre terjedhet és sokakat megmételyezhet vele. Ma már mindezt másként ítéli és mutatja előttem a törvény. És mondhatom, nehezen oldódik a lelkemben mindaz, amiben valaha hittem, ahogy valaha gondolkodtam, ahogy valaha a dolgokat megítéltem. Igen! Megítéltem és nem elítéltem!

De úgy látszik, mégsem olvadok eléggé. Bizonyára láthatjátok szavaimból, de ez vagyok én. És ez különös világ itt, mert ez nem a tettetések világa és nem mutathatom magamat másnak, mint aki és ami vagyok. És az indítórugókat nem palástolhatom el, hogy nem ezért vagy azért tettem vagy mondtam vagy nyilatkoztam; így vagy úgy tétettem ki valakit az egyetem padsoraiból. Mert a törvény újra és újra, mint nagy, erős tengeri hullám felém tart és nem találok igazolást az önmagam cselekedetére, gondolkodására, értékrendjére és egyáltalán az életemben véghezvitt dolgokra. Mert a gőg eléggé rossz tanácsadó, hogyan kerekedjünk mások fölé úgy, hogy önmagunkat többnek, jobbnak, különbnek, alkalmasabbnak találjuk, mint azt a másikat.
Itt a törvény azt is elém tette az évtize dek során, hogyan is kell tanítani. Nahát, én ebben a tanítási módszerben nem vagyok otthonos és nem vagyok képes otthonosan mozogni. Ez a mód a kicsinyhez és jelentéktelenhez való lehajolás, és hogy tanításunkkal mindenkor a mások javát kell szolgálnunk ésThália papnőjének alázatos lélekkel kell szolgáljunk...Uraim, hölgyeim, vagy testvéreim?... ez nekem nehezen megy... valami a sajátommá lett, egyénemmé vált és ezt az énemet még ennyi évtized után sem voltam képes levetkőzni. A levetkőzés abból, amilyennek láttam magamat, ahogyan viselkedtem, ahogyan öltözködtem, ahogyan a szavamra figyeltek, ahogyan a szavamnak súlya volt.
És ideát mindez semmi! Tépték, húzták, rángatták rólam először ezt a külső ruhát, később a húsomat, véremet akarták átformálni. Önmagamtól akart a törvény megszabadítani. Nehéz dió... Mert vannak hajlékony és engedelmes emberlelkek és vannak kevésbé hajlékonyak. Itt a törvény azt mondja: "aki nem hajlik, az törik".
Mindenesetre tudom, értelmemmel felfogom, hogy éppen ezért ilyen kilátástalan, ilyen szürke, és ilyen "nem szeretem" a jövőm, ami rám vár; ahova és amibe rövidesen alá kell merítkeznem. A szülőket, akiket kiválasztottak nekem, ha lenne lehetőségem, nem őket választanám. Túlságosan egyszerüek, mondhatnám, együgyűek. De ismétlik nekem: "legyen meg Isten szent akarata!" És nem vagyok biztos abban igenis, erős a kétely bennem hogy Isten akarata jó e nekem? Nekem, az embernek, aki én leszek. Mert most már nem a “lenni vagy nem lenni” a kérdés, hanem lennem kell a földit örvényeknek megfelelően. És lennem kell ilyen egyszerü környezetben, ahol most és a jövőben a tudomány, a müvészet nem nagy becsben áll, és az olyan kis írók, költők, mint az a valaki volt, nem tudnának megélni. És íme, nekem még ennyi sem fog jutni. Sem tehetség, sem tudomány, sem éles értelmi képesség nem vár rám.

Sajnos már most, még a bekebelezés előtt észlelem annak a kényelmetlenségét és kellemetlenségét, ahogy az erők összevonatnak körülöttem; máris sokat felejtek ismereteimből, megszerzett és felhalmozott tudásomból. És érzem, hogy tompul az értelmem; és az érzelmi világom még mindig lázadó az ellen, amivé lennem kell. És azt mondják, hogy ez nem Isten büntetése, mert Isten nem büntet, mert Isten a szeretet Istene, és Isten a javamat és minden teremtményének a javát akarja, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehetőleg kevesebb szenvedés árán érje el a boldogságát.
De én most olyan boldogtalan vagyok!.. És nem az adná a boldogságomat, hogy "de szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni, új ruhában járni kelni, s öt forintért cukrot venni". Mint ahogyanaz a valaki írta. Mert nekem a boldogság sokkal mélyebb érzés, sokkal mélyebb dolog; nekem sok sok minden kellene hozzá, ami most nincs, és a közeljövőben, a földi életemben még inkább nem lesz.
Körvezető:Valahogyan azt kellene megértened, hogy pont ez az út ahhoz, hogy azt a maradandó boldogságot megszerezd, amiről odaát beszélnek neked. A földi élet őrlő malma a legalkalmasabb arra, hogy lesúrolja azokat a tulajdonságokat, amelyek megakadályozzák a lelket abban, hogy ezt a vágyva vágyott boldogságát elérhesse.
Médium:Pontosan ezt mondják...és maga uram, valószínüleg őket szajkózza... már elnézést a kifejezésért...
Körvezető:Hát te ezt szajkózásnak veszed... de én elfogadtam, magamévá tettem ezt a gondolatot, mert ez a legnagyobbtól származik...
Médium:Mindenesetre azért annyit megláttattak velem, illetve megláthattam, hogy ez volt neki a kármája. Nem a véletlen műve volt mind az a nyomor és szegénység, de kikerülhetett volna belőle a tehetségén keresztül, ha úgymondják én az alkalmat és lehetőséget olyan mértékekig nem zárom el. Azt, hogy egy ideig csak vegetált, nem tudta, mit kezdjen magával, azt is talán rámvarrnák? Nem neki is felelnie kell azért, hogy az Istentől kapott életet eldobta, ott a Balatonnál a vonat elé vetette magát?
Körvezető:Mindannyian felelősek vagyunk...
Médium:Engem legalább is a törvény alaposan felelősségre von...
Körvezető:Bizonyára őt is azért, amit az igazság ellen tett...
Médium:Beszélnek még dolgokról, nem ugyan az ő esetében, de az én esetemben, hogy olyan dolgok is előfordulnak, hogy amikor az ember Isten céljaiba, Isten terveibe, Isten akaratába belekontárkodik, magasabb szinten nem József Attiláról beszélve akkor talán a Szentlélek elleni bűnt követ el; és így mondják itt: amire nincs bocsánat.

Körvezető:Amire nincs bocsánat...
Médium:Milyen jól tudja... önt is kioktatták... úgy látszik ugyanaz a fórum oktatja... mindezeket értelmileg tudom. Nem tudom, hogy meddig fogom tudni, mert mondom, tompulok, de egyelőre még tudom. Azt mondják, ha alámerítkezem, akkor már nem is az értelmemre, hanem az érzelmi világomra kellene hagyatkozzam, hogy azon keresztül a jóra befolyásolhassanak. És azt mondják, hogy még mindig túl kemény a gőg megjegecesedett páncélja ahhoz, hogy könnyebben és gyakrabban hozzámférhessenek.
Ezeket nem a magam kedvtelésére és szórakoztatására mondom el... és őszintén mondom, szeretnék még egy kicsit irodalomról, történelemről, azon idők történéseiről, elveiről, eszméiről még értekezni, de itt eleve megmondották, hogy az időm kiszámított és nagyon rövidre szabott... Ezt szintén nem szeretem; legalábbis ebben az utolsó életemben nem szerettem.
Hanem azt szerettem, hogy mindenki rám figyeljen; amikor én beszélek, a figyelem rám összpontosuljon, és azt semmiképpen nem szerettem, ha időbeli korlátokat állítanak elém, hogy ekkorra vagy akkorra befejezzem előadásomat.
Körvezető:Erre sajnos nincs alkalom testvérem... mindenesetre én ember vagyokés mint ember mondom neked, hogy kérjük a jó Istent, hogy elfogadó lehess az iránt a segítség iránt...
Médium: A régi muzsika: elfogadó, egyszerü, alázatos...
Körvezető:Azért, mert ez hozza meg neked azt a végleges boldogságot, amire te is vágyakozol... és mindannyian vágyakozunk.
A baj az, hogy mindannyian helytelen úton keressükezt a boldogságot... a helytelen úton való boldogságkeresésünk az, ami még nagyobb nyomoruságba, még nagyobb szenvedésbe taszít mindannyiunkat. Tehát nem bölcsebb dolog az, hogy elfogadjuk Isten akaratát, Isten törvényeit és az Ő törvényeiben működünk? Az hozza meg a harmóniát, a békességet, a nyugalmat, az örömöt, a maradandó végleges boldogságot mindannyiunk számára.
Médium:Azzal biztatnak, hogy ha ez az életem szellemi szempontból sikeres lesz, az élet eléggé meggyúr és ezt a keménységet leszedi rólam, hogy akkor majd... talán...
Köszönöm, hogy meghallgattak...


(A megnyilatkozó Horger Antal, aki a szegedi egyetem tanára volt. Ő volt az, aki József Attilát nem engedte érvényesülni. Ez József Attilát nyomorba döntötte, majd öngyilkosságba kergette)


UI:

Öngyógyítás - ahogyan én gyógyítottam meg önmagam
https://www.youtube.com/watch?v=RbE31FxU8Us&t=16s

A krisztusi szeretet példája - Felvezetés
1993. Április 29.

Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium által
Másképpen világítják meg nekem az áldozat fogalmát ideát, mint amilyen elgondolásaim, elképzeléseim voltak róla, amikor még ember voltam. Itt így mondják: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette.” Az egyszülött Fiát, Aki a legtisztább volt és a leghűségesebb Hozzá. Tudta pontosan a teremtő Isten, hogy mi vár a Földön az ő szerelmetes Fiára és mégis elküldötte; Krisztus pedig vállalta és engedelmes volt egészen a kereszthaláláig. Már a régieknek is megmondatott, hogy az önzés páncéljától csak úgy lehet megszabadulni, hogy ha az ember fel tudja áldozni azt, ami számára a legértékesebb. Ezért kérte az Úr Ábrahámtól is, hogy áldozza fel az ő egyetlen fiát, Izsákot. Nem a vérre volt az Úrnak szüksége, hanem az érzésre, hogy amiben hisz, amiért él, ami az életének a motorját képezte, az olyan erős-e, hogy semminemű áldozattól nem riad vissza.
Azután mindazoktól, akiket szintén a régi korszak, a régi korszellem nevelt, az Úr azt kérte, hogy időnként áldozatot mutassanak be a „nagy Jehovának.” Mindig azt kellett feláldozni, amit leginkább szeretett volna az áldozó önmagának megtartani. Terményeiből mindig az elsőt, a hibátlant, a legnagyobbat, a legszebbet, a legkívánatosabbat. Amikor hosszú várakozás, nehéz munka és az ég áldása vagy átka után végre beérett a termés, akkor nem az volt az első, hogy ő jóllakhassék, korgó gyomrát és éhségét csillapítsa, hanem amit ő olyan nagyon várt, amiért olyan sokat dolgozott, amiért olyan nehéz napokat, hónapokat élt át, amiért a verejtéke hullott, azt fel kellett áldoznia és a termés legjavát és legtökéletesebbjét a hatalmas, a nagy Jehovának adni. Nem a tulkok vérére és a terményekre volt szüksége, hanem az áldozat értékére. Ami igazi áldozat volt, ami szívből jött és igazán kedves volt az Istennek, annak a füstje felfelé szállt és elérte az ő trónusát. Az az áldozat, ami a szív tisztátalanságából származott, annak a füstje lefelé és sötéten gomolygott.
Mert a teremtő Isten az áldozatban is a szív tisztaságát keresi. Az önzéstől, a szeretetlenségtől és a gyűlölködéstől való tisztaságát. Azért kéri Isten ezt az áldozatot, hogy az emberi természet megtagadásával is a jobbat, a nemesebb fejlődését segítse elő. Ez az, amit a teremtő Isten az embertől kér, amikor áldozatot kér tőle. És ez az az áldozat, ami tetszik Neki, és amely értékes Előtte. Az értékes Előtte, amit az ember a maga élniakarása ellenében odaáldoz a jó győzelméért, embertársai, felebarátai megsegítéséért; azért, hogy a teremtő Isten akarata teljesedésbe mehessen. Akkor kezdtem igazán, mélyen és behatóan elgondolkozni az áldozatok különbözőségéről és az áldozatok nagyságáról, amikor velem szemben érvényesült egy nagy-nagy áldozat.
Egészen kis gyermekek voltunk annakidején, amikor őt, az egy életre szóló barátomat megismertem. Úgy kezdődött a barátságunk, hogy fényes, színes üveggolyókkal játszottunk...

..

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A krisztusi szeretet példája
Adai közlés - Ünnep van
A szellemi és az életelv
A fantomok
Az elkésett megbánás
HANG - Mit kell tennem családomért
Emlékeim


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqsA-IjyR53glClLfQ?e=MNnfBl
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/channel/UC0wH8o9gnj2-GFrMhVAllfQ
Dombi József plébános médiumi hanganyagai

https://www.youtube.com/watch?v=yeafLHoANzo&t=172s
Jelenések 60. – „Babilon elesett - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=1YDoanSkMUM&t=83s
Jelenések 61. – A harmadik angyal üzenete - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=kD7HoDOtDg4&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=72
Csodák az áfonyafarmon – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=9KnQZiJIZSc&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=79
Románc kifőzve – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=U3quVtOP5ng
00:00 Királyok 2.könyve 6:1-7 - Elizeus csodatétele
01:36 Tanító szellem magyarázata az idézet kapcsán
10:55 A feltámadás értelmezése Jézus idejében és ma
16:20 A elveszett krisztusi tanítások és azok újraéledése
25:25 Biztatás és az önleértékelés téves szemlélete
29:44 Mennyire meghatározó a szülőktől örökölt gének a tulajdonságainkra nézve?
36:49 Az elsőd és a paradicsomi szellemek
53:51 Biztató üzenet a jövőre nézve
58:20 Vendég tanító a feltámadásról, az ehhez kapcsolódó szemléletekről, valamint saját leszületési tervéről

Jézus Krisztus kínszenvedése:

Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8.-án született a westfáliai Koesfeld melletti Flamske nevű faluban. Tiszta életet élt, apácának állt be.
Kezén és testén megjelentek a stigmák jeleli, sokáig titokba tartották, majd komolyan kivizsgálta az egyház, de nem tudtak magyarázatot adni rá.
Isten őt választotta eszközéül. Látomásában leírta (1818) Jézus Krisztus keresztre feszítését, mely teljesen egyezik Eszter médium közlésével is.
Elmeséli az Utolsó Vacsora pontos történéseit, a Titokteljes Tanításokat és szenteléseket, és elmeséli a teljes megaláztatást, és keresztre feszítést, a teljes szellemi háttérrel, Judástól kezdődően a végkifejletig.

Beszél Jézus „pokolra” szállásáról, a feltámadás utáni találkozásokról, jelenésekről.
Fontos közlés, hogy Jézus beszédében előre megmondta, hogy az egyház mennyire komoly bűnöket fog elkövetni a nevében (bibliai Antikrisztus), mert mindez az emberi gyarlóság miatt lesz, és milyen széthúzás fog majd történni a nevében.

Elmondta Jézus cselekedeteit a vacsoránál, és a vacsora utáni történéseket, a tanításokat, beavatásokat:

1. Létrehozta Jézus az Oltáriszentséget, ami egy régi hagyomány felelevenítése volt: Amikor vendégek jöttek, megkínálták őket kenyérrel, és távozáskor is. Közös kupából ittak a vendégekkel a házigazdák, és ezzel jelezték a barátságukat, a szeretetüket. Jézus ezt kiegészítette egy imával és tanítással, és megkérte a tanítványai egy részét, hogy ezt a hagyományt ápolják az Ő halála után is. (ez lett az Egyház alapja)
2. Jézus, amikor beszélt a tanítványokkal egyszerre a másik világgal is folytatott beszélgetést, mintegy átadva az onnan jövő üzeneteket, tanításokat.
3. Beavatást végzett a tanítványok egy részénél, akik ennek révén képesek voltak később gyógyítani, sőt halottat is feltámasztani!
4. Oktatást adott a Szent olajok elkészítéséről, fölkenésről, utolsó kenetről és ezeknek az erkölcsi hátteréről. Elmondta, hogy milyen módon kell és mely testrészeket kell felkenni (csakrák), és elmondta a pontos technikát is. Péternek és Jánosnak valami „lényegeset” és „természetfölöttit” adott, és megkérte őket, hogy a Szentlélek eljövetelekor szenteljék fel a többi Apostolt. Amiket Jézus ekkor cselekedett az Apostolok felkenésénél mély titokban történt, és ezt később is titokként kezelték.
5. Jézus még ezután hosszú tanítást adott, beszélt az hét egyházról, koronákról, angyalokról egyéb mély értelmű képekről, amikkel bizonyos későbbi időket jelölt meg.
6. Elmondta, hogy ahova megy, oda nem követhetik, és hogy sok szenvedés lesz a részük, de az Ő országában találkozni fognak. Beszélt egy árulóról is, és Péternek itt jósolta meg, hogy megtagadja mielőtt a kakas háromszor fog kukorékolni!
7. Jézus beszélt a Szentlélek eljöveteléről is.
Beszél arról, hogy Lucifer a halála után 2000 évvel, és előtte 50-60 évvel újra el lesz oldozva a fogságából, és vissza lesz küldve a földre tanulás céljából!
(megjegyzés: Ez az időszak egybeesik a világháborúk idejével)

Mel Gibson e közlés alapján készítette a filmet Isteni sugallatra!
Ezzel megosztotta a közönséget, és emiatt sokan színt vallottak akarva – akaratlan érzelmeikről embertársaik és Isten előtt!
Még annyit hozzátennék ehhez a közléshez, hogy először a Passió c. filmet láttam, és csak utána olvastam a mediális közlést, ami egy komoly könyv alakban jelent meg annyira részletes volt. A film brutalitása engem is meglepet, de ezzel is rávilágított arra az élethelyzetre, hogy mit cselekedtünk MI emberek a Megváltóval, aki lejött közénk a szeretetről tanítani. Nagyon sok ember azért is tiltakozott a film ellen, mert méltatlannak találta, hogy „mi” Jézust kínoztuk, megaláztuk!
Amikor elolvastam a szellemi közlést Jézus kínszenvedéséről, bevallom sírtam.
A Passió c. film Jézus gyötrelmeinek csak egy részét adta vissza, a valóságban még gonoszabbul bántunk mi emberek el vele, minden akkori törvényt megszegve!
Elmondható, hogy Mel Gibson rendezés közben még kicsit vissza is fogta magát!

És a rettenetes megaláztatás, kínszenvedés után, még volt annyi ereje, hogy azt suttogja a keresztfáról:
„bocsáss meg nekik Uram, nem tudják, hogy mit cselekszenek”

Halálával újra szembesültünk olyan tényekkel, amiről megint kevesen tudnak:
1. Szinte sehol nem beszélnek arról az egyszerű tényről, hogy a leszületést vállalva milyen komoly „tét” történt az emberiség történetében. Bebizonyította, hogy a tiszta szellemiség mindig legyőzi a gonosz erejét.
2. Komoly tanításokat adott, nagy része nem került publikálásra az elmúlt évezredekben, most már lassan „kiszivárognak” ezek a tanítások, ez köszönhető a Holt – tengeri tekercsek megtalálásnak. Prof. dr. Edmond Bordeaux Székely munkásságának köszönhető például, hogy a pápai könyvtárban félredobva, elfelejtve megtalálta az esszénus tanításokat, amik lassan könyvek alakjában a tudomásunkra jutnak. (például a Béke Evangéliuma, ami komoly gyógyítási módokat tartalmaz)

Karsay István


Húsvéti filmajánló
Szerelempróba
http://www.sentfilm.hu/play/szerelemproba_fireproof_teljes_film?fbclid=IwAR2QWiWkCfIwVtIwdqLLKWr6CktJeOFRgeA-1S7pe2bTvndwwhTOdSux0o0

A kauzális test élete 1
Domokos László_A szellem élete – részlet
A test börtönbe zárt szellem éltének, törvényeit kutatva, külö¬nösen lekötik figyelmünket azok a jelenségek, melyeket álta¬lánosságban idegesség névvel szoktak illetni.
A fizikai test idegessége kétféle eredetű és ehhez képest testi vagy szellemi okokra vezethető vissza. Testi eredetűnek akkor mondhatjuk, ha az idegéleti zavarokat a test betegségi állapota idézi elő. Fertőző, idegen anya¬gok megtelepedése esetén a testben idegen delejes rezgéshullám kelet¬kezik, mely a vörösvértestecskék nyug¬talanságán keresztül és a lép köz-vetítésével átáramlik az asztrális testre.
Az asztrális test nagy energiá¬val lát hozzá a védekezéshez: saját rezgési frekvenciáját jelentékenyen megnöveli és fokozott te¬vékenységre serkenti a fizikai testet a láz által. Amíg a láz és a betegség gyors lefolyású, addig nincsen nagyobb baj. De idült be¬tegségi állapotban a szellem legfinomabb ruhája: a kauzá¬lis test (felső mentál, a forma nélküli, vagy okozati világ, ahol a felsőbb énünk tartózkodik) nagyon szenved a fokozott rezgéshullámzástól. Míg az asztrális test az érzelmek székhelye, a kauzális test a gondolatok termelője; amannál sokkal finomabb és könnyedebb.
Ha tehát a kauzális test hosszabb időn át kénytelen tűrni és elfogadni az asztrál test dur-vább és fokozottabb rezgéseit, akkor zavar támad benne, melyet legelőbb az idegvégződések vesznek át, de ugyanilyen irritáció támad akkor is, ha például a beteg szervezet a szellem erőtlensége miatt nem kapja meg a kívánt delejes erőpótlást, vagyis ha beteg¬ség esetén az asztrál test nem tud lázat produkálni. Hosszabb peri¬ódusos zavaroknál az agy nem veszi jól át a rezgéseket, bizonyos kihagyások állnak be az idegvégző¬dések funkcióiban, s ennek kö¬vetkeztében beáll a testi eredetű ideges¬ségnek valamely ismert tü¬nete: nyugtalanság, levertség, ingerlékeny¬ség vagy mély tompult¬ság.
A kauzá¬lis test a szellem legfinomabb anyagruhája. Alakjára nézve ugyanolyan, mint az asztrális test, vagyis tojás alakú, áttetsző hólyag; külső burka rendszerint egybeesik az asztrális test burkolatá¬val. A kauzális test a szellem emelkedésével folyton tisztul; rezgései egyre finomabbakká és gyorsabbakká vál¬nak. Ha a delejesen ható tes¬ti betegségi állapotok kihagyásokat idéznek elő az asztrális test rezgé¬seiben, ezek a kihagyások meg¬ritkítják a kauzális test anyagát, éppen abban a külső burkolatban, amely az asztrál test sűrűségi állapotához közeledik és ott önálló áramlások keletkeznek.
A kauzális testet részekre kell osztani. Alulról felfelé éppen úgy rétegeződik, mint füg-gőleges főtengelyétől kifelé; rétegeződése tehát egyidejűleg horizontá¬lis és vertikális. E rétegek nem egyöntetű színezésűek, s csak akkor su¬gároznak egységes színt adó rezgéshullámokat, ha a szellem har¬mo¬nikus lelki egyensúlynak megfelelő állapotban van. Ilyenkor a kauzális test rezgései a középpontból kiindulóan, sugárszerűen terjednek szét és a rétegeket egyenletesen hatják át.
Sokszor megtörténik, hogy bár a fizikai test egészséges, a szelle¬met valamely megrázó esemény átélése révén olyan nyugta¬lanság fog¬ja el, hogy a kauzális test egyensúlya ilyen belső izga¬lom által borul fel. Gyakori eset az is, hogy a fizikai test alvása idején az asztrális test olyan szférákba kerül, amelyek alacsonyabb és durvább rezgéseket közvetítenek feléje; ezeket a nyugtalanító rezgéseket az asztrális test közvetítésével a kauzális test is átveszi, minek következtében ott az egyensúlyi állapot megbomlik.
Leg¬könnyebben a vízszintes rétegek legfelsője, a fej felett levő réteg billen meg, mert ez annyira finom, hogy a legparányibb rezgésha¬tás fel tudja borzolni. Amíg a rétegek tökéletesen fedik egymást, addig nincsen baj. A legfelső réteg nyugta¬lansága esetén azonban az ott támadt parányi sűrűsödés lefelé igyek¬szik hatni, megbontja a többi réteg egyensúlyát, s a tisztánlátók ilyen¬kor tölcsérszerű ör¬vénylést figyelhetnek meg, mely felülről lefelé irá¬nyul. A szellem nyugtalankodni, majd süllyedni kezd. Tudna védekezni, de rend¬szerint nem védekezik, hanem tehetetlenül átengedi magát in¬du¬latainak. Így jelentkezik a szel¬lemi idegesség, mely különben normális viszonyok között nem hosszú lefo¬lyású, csak addig tart, míg a kauzális test rétegeinek egyensúlya hely¬reáll. Az álomból való gyors visszatérés rendszerint ideges zavart okoz.
Minél több gond köti le a szellemet, annál nyugtalanabbá vá¬lik asztrál élete: ide-oda bolyong, újabb nyugtalanságokat szerez, és ezáltal saját helyzetét egyre súlyosbítja. Szeretné levetni a tes¬tet, de nem teheti, mert a test bilincsként fogja körül és mindenkor maradásra kényszerí¬ti. Az ilyen természetű szellemi idegességnek következménye rendsze¬rint kétféle formában jelentkezik: vagy túlzott érzékenységben vagy tompultságban.
A szellem akarata a kauzális testben anyagszerű rezgéssé változik át, ez az erő érzés¬hullá-mot vált ki az asztrális testben s innen terjed át a delejes erő¬kisugárzás a fizikai test mozgatóidegeinek végsejtjeire. A fizikai testnek tehát olyan¬nak kell lennie, hogy ezeknek a finom rezgés¬hatásoknak az átvételére alkalmas legyen. Művészet kell a fizikai test felépítéséhez, s ha a szel¬lem nem rendelkezik azokkal az isme¬retekkel, amelyek saját fizikai testének hibátlan felépítésére ké¬pessé teszik, az egész komplikált erő¬átadási művelet veszélyez¬tetve van: a szellem nem képes saját teste felett uralkodni.
Megesik, hogy idegen szférákból a Földre érke¬zett szellemek itt nagy mohósággal vetik magukat az élet lehetőségeire, és minden áron fizikai testhez akarnak jutni még akkor is, mikor a szükséges előismereteket nem szerezték meg, ezt legtöbbször a felsőbb szellemi vezetés megakadályozza, esetleg éppen az anya életfonalának megszakításával, de van amikor hagyják tanítási célból és a fejletlen szellem hibásan építi fel fizikai testét, megszületése után nem tud annak funkciói felett uralkodni, s egész élete szánalmas vergődés, állati vegetálás marad. A születésüktől fog¬va hülyék szomorú esete ez. Ettől az állapottól meg kell különböztetni a születésüktől fogva nyo¬morékok, vakok, siketnémák helyzetét. Az ilyenek rend¬szerint fel tud¬nák építeni testük palotáját hibátlanul is, de valami¬lyen karmikus ok¬ból szükségük van olyan testi alkatra, mely élet¬céljaiknak megfelel.
Az alkoholnak a fizikai testre gyakorolt hatása aránylag cse¬kély; mindössze annyi, hogy bénítóan hat a gátló agysejtekre. A veszedelem azon¬ban abból származik, hogy az alkoholnak igen jelentékeny kiterjedésű asztrál anyaga van, s ez károsan hat az asztráltestre. Ha az alkoholt az al-mához hasonlítjuk, az alma magja az alkohol fizikai anyaga, tehát a pohárban levő pálinka, az alma húsos gyümölcse pedig az alko¬hol asztrál járuléka.
A földi ember asztrálteste az érzelmek szék¬helye lé¬vén, a szervezet asztrálteste átveszi az alkohol asztrál anyagának rez¬géseit, s minthogy a természetes mechanizmussal működő gátló agy-sejtek megbénulnak, ez a folyamat alacsony ér¬zelmeket vált ki az asztrál testben. Nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása esetén az asztrál¬test teljes telítettségig átveszi az alkohol asztrál rezgéseit és a részeg ember mint¬egy szabad prédává válik a kóbor szellemek számára.
Mindig van¬nak ilyen szerencsétlen szellemtestvérek, akik az orvtámadásra ké¬szek. Az élők körül ólálkodnak és szeretnének testi létformához jutni, hogy átadhassák magukat az alkohol élvezetének. Nagy tömegekben rajzanak fejletlen, szánalomra méltó szellemtestvéreink az emberek körül és várják az áldozatokat, hogy azok lefegyverezzék és kiszolgáltassák önmagukat az ő mohó élvezetvágyuknak. A részeg ember asztráltestét az alkohol olyan rezgésekkel hatja át, amely rezgé¬sekkel az ártani kívánó kalandorszellemek telítve vannak; mikor a rez¬gések száma és hullámhossza között már semmi különbség sincsen, a láthatatlan ólálkodók egyszerre, roham szerűen vetik rá magukat a sze¬ren¬csétlen áldozatra.
Ha tisztánlátók megfigyelik az úton dülöngélő részegeket, láthatják, hogy szőlőfürtszerűen rá vannak tapadva a gú¬nyosan kacagó, csúfondárosan tülekedő, sötét alakok, akik má¬morukban tobzódnak az örömtől, hogy egy jobb sorsra érdemes embert sike¬rült maguk mellé levonni a sárba...
Az alkoholiz¬mus egy próbatétel a szellem számára, de sohasem karmikus következmény: mindenkor az egyén szomorú eltévelyedése és lesüllyedése. Szeretettel, ko¬moly odaadással gyógyítható.
szemlézte: Bíró László
UI:

Húsvéti különleges film

Joshua

Leírás
https://online-filmek.me/film/14038-joshua

Joshua-t (Tony Goldwyn) egyszerű asztalosként ismerik egy kisvárosban. Elismerik emberi értékeit, senki sem kérdezi, hogy honnan érkezett. Addig a pillanatig nem is volt ez fontos, amíg Joshua el nem követte az első csodát. Hogyan lehet egyszerre valaki négy helyen? Neki sikerül. Gyógyítania is sikerül, sőt életet, házasságot és gyermeket menteni egyaránt. Hirtelen hisztérikus érdeklődés kezd kibontakozni körülötte. Joshua fullasztó légkörbe kerül, egy idő után bénítónak érzi az emberek heves közeledését, csodavágyát. Megérné-e vajon másodszorra is megváltani az emberiséget?

https://drive.google.com/file/d/1gD7QJrJTFo-ZKAoJ8oEg8CNweoXwgeWR/view