Szellemtudomány alapjai

A haldoklás tudománya 3 .rész.

Aki nem árt, annak nem ártanak. Az ilyen lélek mágikus bűvkört von maga körül. Láthatatlan bástyát épített, amit az alvilági erők megszámlálhatatlan légiói sem rombolhatnak le…
A nélkülözés miatt pedig ne zúgolódjatok. Szükséges az, és még nincs vége. A minden vagyon újra egyik napról a másikra visszaadhatná a régi bőséget, elveszített javaitokat, de vajon használna-e néktek? A tudatlan ember felpanaszolja: minket még az Isten is elhagyott. Én pedig azt mondom: sohasem volt közelebb hozzátok, mint most a nyomorúság napjaiban. Ilyen alantas világon, mint a Föld, a lélek a megpróbáltatásokon keresztül halad és vizsgázik eredménnyel. A szenvedés a legnagyobb kegyelem. A legnagyobb jó, amit az ember a Teremtőjétől kaphat. Egykor hálásak lesztek érte. Ez égeti tisztára szíveteket, ez csiszolja fényesre az elmét, hogy alkalmas legyen a magasból besugárzó üzenet befogadására. Szigorú aszkézis nélkül nincs szellemi megismerés, mert a tiszta nem kapcsolódik a tisztátalannal! Enélkül pedig nem oldhatnátok meg a feladatot, amit egy másik életben tűztetek magatok elé!
Ismétlem: ne zúgolódjatok tehát, de kérjetek úgy, mint a gyermek Atyjától, s a legszükségesebbek megadatnak.
És miért látjátok olyan sötétnek, oly vigasztalannak a jövőt? Megmondom: a rossz véges, a jó pedig örökké tart. Emberi tájékozatlanág az önámítók kérészéletű véleménye, sohasem szabhatott irányt a Fehér Testvériség munkájának, amely öröktől fogva előírt rendeléseken nyugszik. Azért jöttem, hogy az alapvető tévedéseket tisztázzuk. A mélységben, ahol az eseményeket szemlélitek, rendkívül szűk a horizont, aki látni akar, annak magasabbra kell emelkednie. Minden, ami történik - értsétek meg - a legkisebb mozzanat is a nagy terv szolgálatában áll.
Semmi sem kerülheti el a figyelmét annak, aki az eseményeket irányítja, és nem következhet be más, mint amit a mi Urunk elrendelt. Az Ő akarata szuverén, de nem zsarnoki. Mindenkor alkalmazkodik a testbe öltözött szellem valóságos érdekeihez. Az események rendjét a cselekedetek következményének törvénye határozza meg. Tehát az ember szabadon cselekszik, de tetteinek következményét fejlődése érdekében viselnie kell. Sokan nem hisznek benne, még többen nem is tudnak a láthatatlan világ irányító munkájáról. Ám ez mit sem változtat a való helyzeten. Ez a tevékenység biztosítja a Földön a fejlődést, ami a szellem életének alfája és omegája. Princípium, amely fennáll a teremtés kezdetétől.
Ami él, azt lélek élteti. A léleknek be kell zárnia a kört. Vissza kell térnie a Lét forrásához, ahonnan elindult. Ez az elv, mint törvény jelentkezik az anyagvilágokon. Éppen úgy magával ragadja az alázatos lelket, mint az ellenszegülőt.

Az evolúció meghatározott időciklusait a nap és a csillagrendszerek mozgása szabályozza. Ha szembeállítjuk a Föld precesszióját a művelődés egymás után következő jelentős állomásaival, a fenti tétel minden esetben igazolható. A Föld és az emberiség ez idő szerint egy kultúrkorszak végéhez ért. Amikor ez bekövetkezik, szükséges és törvényszerű a forrongó, vajúdó korszellemnek felszínre dobni a szennyes salakot. Bizonnyal tévedne, aki a pillanatnyi látszatból a Sátán végső győzelmére következtetne. Sőt. Minél hatalmasabbnak látjátok, annál közelebb a perc, amelyben a korbácsot a sarokba veti. Azon órában a fejlődés törvénye elsöpri a föld színéről, akit megmért és könnyűnek talált.
Kedveseim! Legyetek bizalommal, és bátran álljatok a viharban. Szerető tekintet nyugszik e hajlékon, s vajon ki árthat nektek, ha Ő oltalmaz? Tudjátok jól: az Ő akarata még a felvilágosult modern pogányok világában is az egyetlen törvény. Öröktől fogva élő, ható erő, mely Napokat semmisít meg és teremt újjá. Az önhitt államférfi az, aki véli, saját tetszésétől függ népek, földrészek sorsa, ám éljen tovább gyerekes hitében. Hiú báb ő, s ha eljátszotta sivár szerepét, félreállítják. Mert közel a nap, amelyről megíratott: nem hagyom többé beszennyezni az Én szent nevem. Akkor megindul a föld, megindul a hegy, a folyó, a tenger.
Senki sem menekülhet sorsának vastörvénye elől, mert ítéletét önkezével véste szívébe. A nap pedig nincs messzebb a magasban keringő sasnál, amely lecsap áldozatára. Ha a nagy rengés véget ért, ha leszáll a por, a füst, a pernye, új ég és föld tárul a boldog maradék ámuló szemei elé. A választottak kicsiny serege térdre roskad, és hálaéneket zeng. De nem kell aggódnotok. Mindenki választott, aki belépőért vérrel, könnyel bűnbánó szívvel fizetett. A viszályt, önzést, uralomvágyat pozdorjává zúzta a tűzvihar. Indokoltan következik a rohamos fejlődés, a gyors átalakulás. Sorsotok kormánykereke mellé a krisztusi ember áll, aki a Föld urául hivatott a világ fundamentumának felvetése előtt. Ő tudja mit akar, és akaratát képes lesz megvalósítani. Nem kér, nem követel, ehelyett szétosztja összes javait. Lemond az erőszakról. Nem uralkodni, hanem szolgálni jön. Amíg bal kezével sebeket kötöz, jobbjával irányt szab. Erről ismeritek fel Őt. Útját nem lebombázott városok és rabszíjra fűzött népek jelzik. Amerre jár, a szeretet el nem hervadó virágai nyílnak. Szabadság, jólét, kultúra fakad lépte nyomán.
Ne legyetek azért kicsiny hitűek, mert aki nem hisz, önmagát rekeszti ki a Vízöntő korszak küszöbéről. Szeretném szívetekbe sugározni a jövő dalát, hogy éljetek örömmel, bizalommal. "Akinek füle van a hallásra, hallja a lélek szavát." Szellemi célokat nem lehet rohammunkával megvalósítani, csak az Istennel által elrendelt természetes fejlődés, fokozatos haladás útján.
Sokan mondják: szívesen hinnék, ha az élet bizonyosságot szolgáltatna. Állítom: kivétel nélkül mindenki részesül ilyen felvilágosító intelemben, de lelki, érzékszervi fejletlensége miatt nem érzékeli. A hit belülről fakad, nem bizonyítékok, hanem lelki fejlettség kérdése.
Forrás: Fodor Erzsébet: A haldoklás tudása (tudománya), 164 oldal (A5).
A kiadó ismeretlen, de egy beszerzési hely ismert.
Szemlézte: Liptay András
UI:
HALOTTIDÉZÉS, JÓSLÁS LELEPLEZVE - Ex-sátánista főpap, boszorkánymester, John Ramirez
https://www.youtube.com/watch?v=ojm5ZShs4o4
Az elengedés művészete
https://drive.google.com/file/d/1KcFYZFANFFOTI8lWyNAxgeRDCJgXwLag/view?fbclid=IwAR0p7x2XfoWxrawLe1vYfYSc7peAc4BgcpgDhfDOVufNVAAcZJOAXJCeIUQ

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 1. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása
A Szeretet nevében, Isten szeretetének megtestesítője nevében, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szólok hozzátok. Most sokkal inkább az Ő nevére hivatkozva közeledünk hozzátok, mert szükségetek van és szükségetek lesz a fokozottabb szeretetre, amellyel hozzátok közeledünk, hogy titeket ebben a szeretetben meg is tartsunk, hogy szét ne hulljatok, s ezáltal a mi építkezésünk romba ne dőljön. Mert ti vagytok ennek az épületnek látható pillérei, amelyekre az Isten országát építgetjük.
Isten országát építgetni és tökéletesíteni vagytok hivatva mind, akik itt ezen a földön megértettétek és meg akarjátok érteni az Isten kijelentéseit a földi emberekhez, a népekhez, a nemzetekhez úgy, mint akik meg akarjátok érteni, hogy mit kíván az Isten tőletek, földi emberektől, miért helyezett ide a földre benneteket, miért bízott meg feladattal, és mi az, amit meg kell tanulnotok, mi az, amiben eredményt kell majd felmutatnotok az elszámolás idején.
Akikre az Úr munkát bízott, azokat nem csoportonként hívta el, hanem a csoportokból egyenként szólította nevükön a választottakat, egyenként adott nekik külön-külön megbízatást minden népben és nemzetben; és mindegyiknek el kell végeznie azt a kisebb vagy nagyobb feladatot, amely rá van bízva. Mindenkinek meg kell hoznia azt az áldozatot, amelyet tőle ez a megbízatás követel.

S bárha ebben a világban nem látható az a megbízatás, amelyre az egyes emberi lelkek el vannak küldve: boldogok azok, akik ezt megérzik és megértik, ebben fáradoznak, és ebben némi eredményt tudnak elérni.
Mindenkire munka van bízva azok közül a lelkek közül, akik Isten szavát meghallották, akiknek lelkében visszhangot keltett az az ige, amelyet Isten az egész emberiség megváltására, megtisztítására és fölemelésére adott.
Mert mit használ nektek, ha hiszitek is a síron túli életet, ha hiszitek is az újratestöltés rendjét, törvényét és igazságát, ha a testöltések sorozataiban alig-alig tudtok csak valami kis eredményt is felmutatni. Mit ér nektek a földi életnek minden öröme, dicsősége és hatalma, ha mindazt, mint egy áloméletet élitek végig, mert elbódít benneteket a lelketek tévedése, és visszaéltek a próbául kapott ajándékokkal s vesztek rajtuk magatoknak szenvedést, bizonytalanságot itt, ebben a másik világban?! Hiszen innen mindig csak külön kegyelem folytán küldettek ismét a látható világba, hogy itt testet öltve elfeledjétek a múltat, és a lelketekben a múltnak csupán kicsiny emlékfoszlánya maradjon, amely csak mint a lelketeknek vágyakban és törekvésekben megnyilvánuló nekilendülése élheti ki magát! Mert amik voltatok, amik felett rendelkeztetek, azok itt már mind a múltéivá váltak, és előttetek csak a sivár jelen, a jövőben való reménynélküli bizakodás áll, csak ez vezet benneteket, ha elvesztitek a lelketek lámpását, ha ki hagyjátok aludni a hit világosságát.

A hit világossága az, ami titeket lépésről-lépésre vezet a fejlődés útján; a hit világossága az, ami ha kigyúl a lelketekben, akkor a láthatatlan világ jó felé törekvő szellemeinek csoportját, azoknak gondolatait és segítő érzéseit vonzzátok magatokhoz, hogy abban az időben, amikor a test tudata pihen, a lelketek fölemelkedhessék a megismerés világába, és kereshesse az utat, az erőforrást, amely titeket ébredéstek után ezen a bizonytalan pályán majd előresegít.
A hit lámpása az, amire szükségetek van; s ezt a lámpást, amely az életutat van hívatva megvilágítani számotokra, bőven kell táplálnotok olajjal; ezt pedig csak az Istenhez való erős ragaszkodással és az ő szent Lelkével való összekapcsolódással tudjátok a magatok részére megszerezni, hogy ki ne aludjék a hitetek, hogy éberen maradjon a lelketek, hogy le ne tévedjetek az elétek szabott útról. Mert bizony itt a megpróbáltatások világában könnyen eltévedtek a magatok emberi igazságérzetével; könnyen félrevezet benneteket a szenvedély, a szeretet, a gyűlölet, az akarás, a törekvés, hogyha a hitnek világossága nem világítja be előttetek az utat, amelyet járhatónak mutat az a káprázat, amely minden földi ember szemében valóságnak látszik, mert test szerint ítél és test szerint látja a dolgokat.

folyt. köv…

UI:
BeN Nevis - A múlt, a jelen és a védőangyalok - Szemerey István, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=uOUmDzv8ufE

Hétvégi filmajánló

Levelek a túlvilágról
https://www.bing.com/videos/search?q=levelek%20a%20t%C3%BAlvil%C3%A1gr%C3%B3l&view=detail&mid=F6176F4310B86930746AF6176F4310B86930746A&FORM=VIRE&fbclid=IwAR3Hp-VPKaLe4BHmtSl2oeSx3_Un8_pgwgp76qlFF5Ago1cUj7uxs4O4ck0

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 2. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása

A hit világossága vezérel titeket előre, ha ennek fényénél gondosan körültekintve szemlélitek az előttetek megvilágított utat, hogy valamiképpen félre ne lépjetek, rossz lépést ne tegyetek, amelyet sok keserű könnyhullatással kell majd megsiratnotok. A hit világossága az, amely titeket vigyázókká tesz, hogy magatokra is, meg a rátok bízottakra is nagy figyelemmel legyetek, s gondosan szem előtt tartsátok azoknak sorsát is, akik és amik a ti kezetekre vannak adva, és akiknek sorsa, haladása, testi jóléte szintén a ti előhaladásoktól függ, hogy valamiképpen félre ne billenjetek és magatokkal ne rántsátok őket is, és örömök helyett boldogtalanságot és csalódást ne szerezzetek magatoknak és nekik is.
Minden emberre munka van bízva itt ezen a földön, amelyet el kell végeznie. Minden léleknek megvan a maga megbízatása, amelyet hűen és pontosan be kell töltenie, és el kell végeznie a legkisebbtől a legnagyobbig. De az ember hitének lámpása, ha nem őrködik gondosan felette, könnyen kialszik, és akkor a sötétben bukdácsolva elfelejti a megbízatását, és nemcsak a maga sorsát, hanem a hozzákapcsoltak sorsát is megrontja, s megsemmisíti azokat az eredményeket, amelyeket végezetül majd fel kellene mutatnia, és ahelyett, hogy áldást hozna a földre, átokká teszi az életét.
Tehát ha az embernek nincsen hite, illetőleg, ha a hite vakhit - mivel a lelki szemei még sötétek, még tájékozódni nem képes - akkor nem halad semmit, s megmarad az eredeti fokozatán. Ilyenkor a legkedvezőbb esetben a próbákat úgy ahogy sikeresen elvégzi, azonban nem visz magával semmit, amiből ideát éljen, amiből majd ideát táplálkozzék, amiből a megmozdulásait, a lelki vágyait nagyobb térre sugározhassa szét, és eredményeket hozhasson ki belőle.

Az embernek, ha van is hite, kötelessége ezt a hitet minél világosabbá, ellenállóbbá, erősebbé tenni, hogy minél nagyobb teret világítson be maga körül. Ha bevilágította maga körül a teret, akkor mindazoknak a lelkeknek hite, akikkel összekapcsolódott, akiket a sorsuk, az elrendeltségük köréje sorakoztatott, ebben a világosságban megszépül, s még ha a hitük kicsiny volt is, ha sötétségben és homályban voltak is, megerősödnek az igazságban, s erőben megnövekednek.

Így az ember végeredményben nagy dolgokat művelt a maga kicsiny hitével és alázatos akarásával. S ha mindazok a lelkek, akik hozzá vannak kötve, örömmel és áldással veszik körül a lelkét, ha azzal a szeretettel ragaszkodnak hozzá, amely az ő munkájának az eredménye, ha az életében semmi nagyot nem tett is, ha semmi emberfeletti áldozatot nem hozott is, akkor is nagyobbat végzett, mint azok, akik az életüket áldozták fel egy téveszméért, egy ferde igazságért. Az Istenben hívő, Isten igazságát kereső embernek alázatos lélekkel, Istenbe vetett hittel és bizalommal, csendesen kell megjárnia az élet útját, és mindent felülről várnia, ami az életének kedvező fordulatot adhat. Mert Isten megadja a kedvező fordulatot, ha az ember hisz abban az ígéretben, hogy Isten megelégeli az ő megpróbáltatását, és a szenvedéseit megrövidíti még akkor is, ha azok neki csakugyan kijárnak, ha azok - a ti nyelveteken szólva - a kármájához tartoznak, vagyis, ha a bűneivel és tévedéseivel az okozati törvényben olyan hézagokat vágott, amelyeket csak az életével, az életének nehéz munkájával építhet ki újra, hidalhat át az Isten kegyelmébe fogódzva.
Mert ha az ember nem fogódzkodik Isten kegyelmébe, akkor nem is tud önmagából semmit jóvátenni, semmit kiépíteni, semmit áthidalni; mert ha önmagára van hagyatva, akkor - hogyha mélyen volt - még mélyebbre süllyed, ha pedig a meredeken állt meg, akkor egészen bizonyosan a mélybe zuhan Isten kegyelme nélkül, Isten kegyelmének segítsége nélkül.

folyt. köv..

UI:
Hipnózis Domján András hipnoterapeutával
https://www.youtube.com/watch?v=EG7jRmxi3Ew

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 3. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Tehát, testvéreim, ez a kicsinynek látszó munka, ez a jelentéktelennek látszó lelki megmozdulás, lelki hadakozás a ti feladatotok. Csak akkor látjátok meg, hogy milyen nagy munka ez, amikor szívvel-lélekkel és egész akaratotokkal belevetitek magatokat az élet árjába, és elkezditek ezt a munkát önmagatokon, önmagatokkal szemben, a ti testi emberetekkel szemben, és végigharcoljátok embertestvéreitek tévedésével, rosszakaratával szemben is, de az alázatosság szellemében; ha gyakoroljátok a tűrést, az elnézést; ha a gonoszt nem viszonozzátok gonosszal, hanem a rossz helyébe jót igyekeztek adni, s ha meglátjátok is embertársaitok hibáit - mert okvetlenül meg kell látnotok - de ezekért a hibákért nem rójátok meg őket, hanem a szeretetekkel megpróbáljátok kiépíteni azokat a hézagokat, amely hézagok minden hibázó, elferdült életet követő embertestvéretek lelkében ott vannak.

Ha ezeket a hézagokat át akarjátok hidalni a szeretettel és azzal a jóakarattal, amellyel csakugyan segíteni akartok, mert a felebarátotokat a hibájától, a bűnétől, a tévedésétől csakugyan meg akarjátok szabadítani: mennyi önmegtagadással, mennyi szeretettel, mennyi eltitkolt fájdalommal kell ezt az utat megjárnotok! És amellett nem szabad megmutatnotok, hogy ez nektek fáj, mert különben minden addigi építkezésetek rombadől.
Ha így akarjátok ezt a ti kicsiny életeteket végigélni, és úgy akarjátok betölteni a feladatotokat, hogy Isten akarata teljesedésbe mehessen, akkor meglátjátok, hogy sokka1 nagyobb és értékesebb munkát végeztetek, mint hogyha kiállnátok a világba, és olyan eszméket hirdetnétek, amelyek emberek hatalmát döntik meg, hogy a más elvek szerint élő emberek juthassanak hatalomhoz; ha emberektől jogokat vennétek el, amelyeket ők akár helyesen, akár tévesen magukéinak tartanak, és ezt a jogot más embercsoport kezébe akarnátok juttatni; vagy ha kiállnátok a porondra, és olyan igazságot hirdetnétek, amelyért meg kellene halnotok. Mert hiszen óriási erők ütközését idéznétek elő, ezek az ütközések pedig áldozatot követelnének, és ez az áldozat elsősorban mindig attól veszi el az értéket, aki bizonyos eszmének az igazságától át van hatva.

Sokan az életükkel pecsételik meg egy-egy téveszmének diadalra jutását. Az idők során azután a következményekből látniok kell, hogy tulajdonképpen hiábavaló volt az áldozatuk, hiába akarták az emberiséget boldoggá tenni, hiába akartak nagyobb darab kenyeret juttatni azoknak, akiknek csak kicsiny darab jutott, hiába akarták hatalomhoz juttatni az elnyomottakat, mert amikor azok kerülnek hatalomra, amikor azok diktálnak, azok rendelkeznek a világi javak felett, azok éppoly önzőkké, éppoly visszaélőkké válnak, mint az előbbiek voltak.
Senki sem tehet senkit boldogabbá: senkit sem lehet az üdvösségre vezérelni, ameddig az a lélek meg nem érett a boldogságnak, az üdvösségnek felhasználására, értékelésére. Ameddig az ember önmagában nem hordozza azt az igazságot, amelyet Isten adott az ember megmentésére, fölemelésére, boldogítására és üdvözítésére, addig senki sem tudja azt értékelni; ha millió meg millió ember áldozza is fel az életét azért, hogy boldogabbá tegye az utána következő nemzedéket: ha az a nemzedék még nem érett meg rá, hogy azt megértse, akkor hiábavalóvá válik, semmivé foszlik az az áldozat, mert nem Isten parancsolta, nem Isten írta elő, nem Isten kívánta az áldozatot az embertől, hanem az ember testi tudata diktálta azt az embernek.

folyt. köv…

UI:

Dr. Almási Kitti: A TE döntésed - Prof. Dr. Bagdy Emőkével
https://www.youtube.com/watch?v=rhGDy2cZQCM

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 4. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Testvéreim, az életet élni kell tudni! És hogy ezt az életet élhessétek, meg kell először tanulnotok, hogy mi az élet, miért kell élnetek, és hogy ennek olyan folytatása legyen, amely csakugyan előreviszi nem csak a ti lelketeket, hanem a titeket körülvevő lelkek csoportját is; és a hatás folytán az azokat körülvevő lelkek csoportján is átsugározhat, hogy azok a rétegek se tévelyegjenek a homályban, hanem Isten világossága őrájuk is hasson; és ha kisebb értelműek is, mint ti vagytok, és még ha a bűnbe ragadtak is, de az idők és próbák során nekik is legyen egy vezető eszményük, amely őket a világosság felé vezeti.
Az embernek elsősorban is azt a becsületes őszinteséget kell önmagában kifejlesztenie, amely megköveteli, hogy legelőször önmagában pusztítsa el és vonja meg az életlehetőséget az ellentét törekvésétől, és csak azután lássa meg embertársainak tévedéseit, hogy azok ellen is fölvehesse a harcot; de akkor is úgy, hogy először önmagát, az önmaga jó és igaz értékeit adja oda, még akkor is, ha a meg nem értés folytán fájdalmat, szenvedést, csalódást kell is elviselnie. Elsősorban önmagamban kell megtagadnom a bűn emberét, hogy a lelki ember fölébredhessen, megmozdulhasson és céltudatos irányban munkálkodhassék.
Mert hiába beszélek külsőleg a legszebb, a legragyogóbb igazság szerint is, ha belülről nem ismerem az igazság áldását, ha belülről nem hiszem el azt, hogy az nekem tartós, örökkévaló eredményeket hoz; ha bensőleg nem vagyok képes napról-napra odaadni magamat annak az eszmének, és nem tudom megtagadni a magam szenvedélyét, a magam káros kívánságát, a magam túlkapatottságát, nagyotakarását; ha nem tudom elhinni azt, hogy Isten lépésről-lépésre megvilágítja az utat, és elém hozza azt, amit becsülettel el kell végeznem; ha nem tudom elhinni azt, hogy az Isten gondoskodik az én lelkemről, ha az anyagi világban el is veszítettem a nekem igazság szerint kijáró javakat, amiket az élet adott nekem, amelyeket úgyszólván érdem szerint megkövetelhetek mint megbecsülést, elismerést és mindazt, ami a becsületes és igaz élet velejárója, mert nem értettek meg, mert félreértettek: akkor is tudjak igaz és hű maradni az eszméhez.
Hinnem kell abban, hogy ez az igazság nem csak szó, nem csak frázis, amelyet az emberek az ajkukra vesznek és egy külső formát alakítanak belőle, amely őket széppé, jóvá és igazzá teszi. Hinnem kell abban, hogy ha a jónak ez a látszata le is kopik rólam, az életemről, a cselekedeteimről, az én mennyei Atyám látja ezt, és az az igazság, az a jóakarat, amelyet belevittem a munkámba, az él, az olyan valóság, melyet nem vehet el tőlem senki, és az valahol létező valóság, amivel találkozni fogok; és van, aki ezt számontartja, van, aki ezt látja. Mert Isten mindent tudó, mindent látó, és mindenhatóságával benne él az én jócselekedetemben. Ő tud róla, Ő számontartja azt, és annak dacára, hogy a meg nem értés folytán felhők tornyosulnak felettem, a vihar elmúltával elkövetkezik a napnál világosabb megismerés ideje, és azoknak, akik félreértettek, akik nem értettek meg, látniok kell és meg kell győződniük az én jóakaratomról és igaz voltomról.
E nélkül a hit nélkül az ember semmivé válik, harcképtelenné lesz az életben. Ebben hinnetek kell, embertestvéreim. Ezt a hitet erősíteni, növelni, mind világosabbá és világosabbá tenni: ez a mi feladatunk veletek szemben, a ti lelketekkel szemben. Ezt minden eszközzel, amit a mindenható Isten a kezünkre ad, igyekszünk is veletek szemben elvégezni, hogy erősek lehessetek a hitben, és végigharcolhassátok azt a harcot, amelyet itt, ebben a mulandó életben maguk az életkörülmények adnak elétek.

Ebből nem is vonhatjátok ki magatokat, mert a teherviselés a földi élettel együtt járó kötelesség. Aki ez alól a kötelesség alól kivonja magát, az elszalasztja az alkalmat, annak a kezéből kisiklik a lehetőségeknek az a sorozata, amellyel önmagát feljebb emelhetné.
Ez azt jelenti, hogy aki földi kötelességét nem teljesítette híven és becsületesen, annak meg sem adatik az a lehetőség, hogy újra testbe öltözhessék, hogy aránylag rövid idő alatt megsokszorozhassa azokat a lehetőségeket, amelyekkel a maga szellemi és lelki sorsát megjavíthatná, és megépíthetné magának a béke és nyugalom lakóhelyét.
Ez nehezen megérthető dolog előttetek, földi emberek, mert sokan azt hiszik közületek, spiritisták közül, akik valamit tudnak az újratestöltés lehetőségéről, hogy előttük a testöltések végtelen sorozata áll, hogy abban kiművelődhessenek, tudást szerezhessenek, és végül megerősíthessék magukat azokban a pozíciókban, amelyekre a tapasztalások útján eljuthatnak.

folyt. köv..

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 5. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Nem, testvéreim; ebből a hitből ki kell benneteket gyógyítanom, mert ez tévhit, amelyet nem szabad a lelketekben megrögzítenetek. A testöltések lehetőségei nem rajtatok múlnak; nem a ti akaratotok az, ami titeket idehoz, kedvező, vagy kedvezőtlen körülmények közé; a ti akaratotok semmissé válik azzal a törvénnyel szemben, amely a mindenséget igazgatja és a mindenségnek minden porszemét a helyére állítja. Titeket is a helyetekre akar állítani; titeket is a törvény erejével továbbít, hajt a fejlődés útján.
Nem az a cél, hogy ti a földi élet kölcsönkapott állapotaiban szerezzétek meg és nyerjétek el azokat a képességeket, amelyek titeket majd az örökélet biztonságos révébe vezetnek. Nem. A földi élet sorozatai, mint lehetőségek, próbákul vannak adva azoknak a csoportszellemeknek, akik egy célt kerestek és találtak, akik egy eszmébe dolgozták bele magukat, és fokról-fokra igyekeznek a lelkükben azt a világosságot mind nagyobbá tenni, amely világosság őket mind több és több megismeréshez vezeti, hogy mit hagyjanak el, mit vetkőzzenek le, s mit szedjenek fel a különböző életutakon; milyen következtetéseket vonjanak le, amelyek a lelküket sokoldalúbbá teszik és minden oldalról kiképezik, hogy a jót és igazat minél több oldalról sajátíthassák el. Mert erre van szüksége a léleknek, nem a keretre, amelyre ti földi emberek olyan nagyon sok időt, gondot és érzést pazaroltok. A földi élet a maga körülményeivel csak keretet képez a lélek körül; ebben a keretben sorakozik fel a gazdagság, a testi jólét, a hatalom a maga formáival; a szépség, a dicsőség, minden kívánatos fény és ragyogás; de ebben a keretben sorakozik fel az árnyoldal is: a szegénység, a nyomorúság, a betegség, a halál, a csapások, a megpróbáltatások és a véget nem érő csalódások sorozata. És valaki a kívánatosért kinyújtja a kezét, magához vonja a nemkívánatosat is. Valakinek zsarnok természete van, és igényei vannak az élettel szemben, és a végzete meg is adta neki a lehetőséget, hogy ezt a természetét kiélhesse: amikor kinyújtotta a kezét ezekért a lehetőségekért, ugyanakkor a dicsőséggel együtt a megaláztatást és a meggyaláztatást is magához vonzotta. Tehát ha kívánatos az egyik, hordozd el érte a másikat is: ezt mondja a földi igazság. Szükséges-e hát, a szellemi igazságot megismert földi emberek, hogy magatokat azokért a múló örömökért törjétek, amelyek mint a fény az árnyat magukkal vonják, magukkal vonják a nehéz megpróbáltatásokat és a szenvedéseket is?
Egy a szükséges dolog: megismerni az igazságot, megismerni az Isten kegyelmét, az Isten vezetését; megismerni a kijelentések által azt, hogy az Isten az ember lelkét jobb, tökéletesebb létállapotba, el nem múló dicsőségbe, boldogságba és megelégedettségbe akarja vezérelni, ahol árnynélküli fény, gyalázat nélküli dicsőség, és szegénység nélküli gazdagság várja azokat, akik hittek az ő igéjében, az ő beszédében és levetkőzték a mulandó földi embert minden kívánságával, minden haszontalan törekvésével együtt, és mulandó földi életüket ennek az egy szükséges dolognak a megszerzésére áldozták. Az ő életük ezzel az áldozattal nem semmisült meg, nem múlt el, hanem az árnyak világából átlépett a fény birodalmába.
Az ilyen földi élet, legyen bár szenvedésekkel, megaláztatásokkal, csalódásokkal és nyomorúságokkal megrakva, mégis dicsőséges élet, mert Isten dicsősége fénylik és ragyog rajta, és ez bearanyozza, átsugározza az egész lelket - nem azért, mert az ember valami nagyot cselekedett, nem azért, mert a világnak nagyot adott, nem azért, mert a testi embert jobb állapotba helyezte - hanem azért az egyetlen erényért, hogy hitt az Isten mindenhatóságában, hitt az Isten végtelen erejében, hitt az Isten szeretetében, hitt az Isten kegyelmében és hitt az Isten ígéretében. Ez az ígéret valósul meg abban a dicsőségben, amely az ő kicsiny földi életét besugározza.

folyt. köv..
UI:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

Az útmutató lámpások, az utolsó óra munkásai - Felvezetés
A „Névtelen Szellem” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján az 1953. évből
Részlet „Az őrállóknak” című kötetből


Vannak az Úrnak kiválasztott szellemei, akiket külön utakra, külön célokkal és feladatokkal küld el, melyeket nem közöl senkivel, még azokkal sem, akiket erre az útra kiválasztott. Azért senki sem alkothat véleményt sem önmagáról, sem másról, mert nem tudja, ki ő, sem azt nem tudhatja, ki az, aki mellette él. De tudja az Isten, aki mindent az Ő bölcs elgondolása szerint rendez el mind a Mennyben, mind lenn a Földön.
Bár az ember azt látja, hogy nem jó, nem helyes a Földön élők egymással való együvé kapcsolódása, amit sokszor a vak véletlennek tulajdonítanak, de az valójában nem úgy van. Az isteni elgondolások mindig jók, és mindig célravezetők, de az emberi lélek hibás és tökéletlen törekvéseivel ellene áll az isteni gondolat kiteljesedésének és ezzel megrontja saját és mások sorsát. Legelsősorban a saját sorsát, mert engedetlenségével elzárja a jobb lehetőségektől magát és hosszú időre - amíg a romokat el nem takarítja maga előtt - nem juthat előre. Amikor már ezektől a terhektől megszabadult, csak azután juthat jobb és kellemesebb lehetőségekhez.
Mert senkit ne tévesszen meg az, hogy lám, a gonoszoknak milyen könnyen megy a dolga, milyen könnyen megszerzik maguknak a jó lehetőségeket, hogyan tobzódnak azokban a javakban, amelyet mások munkájának eredményeképpen előállít a földi hatalmasság. Ne tévesszen ez meg senkit, mert ez olyan rövid, csalóka látszata csak a jónak, melyet nagyon hosszú szenvedések és kínos vergődések követnek.
Az egész természet telve van ezekkel a csalfa képekkel, melyeket a megtévesztés szelleme, mint a hazugság diadalát úgy mutatja meg a még tájékozatlan lelkeknek. Minden emberlélek azért van a Földre küldve, hogy mindazokat, melyeket a maga tapasztalatával megszerzett és a szellemi világban a maga értéke szerint megismert igaznak és jónak lenni, ezeket mint valóságokat a maga részére rögzítse, és lelki természetét azok szerint alakítsa. Ezeket pedig csak próbatételekkel tudja megerősíteni.
Amikor már a léleknek nem jelent próbát, mert készen áll az ellenálló érzés és gondolat, akkor a bűnre való hajlandóság gyógyító ellenmérge már megvan a maga lelki természetében. Nem kívánja, nem óhajtja, sőt irtózik tőle. Aki egyszer már ennyire meggyógyult, az már nem esik vissza, sem egyik, sem másik életében abba a bűnbe, amitől már olyan ellentétes érzések kelnek benne életre.
Mert a bűnt a szó szoros értelmében meg kell a léleknek utálnia annyira, hogy mindenkor akaratlanul, gondolkozás nélkül egy visszautasító ellenérzés keletkezzen benne.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Az útmutató lámpások, az utolsó óra munkásai
Adai közlés - Keressétek és kutassátok Isten országát
A szeretet mindenható hatalma
A megbocsátásról
Az új világ gyermekekből épül fel majd
HANG - Rettenetesen szenvedek
Réka királyné köve
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqk-pu74G_s4c11wRQ?e=IqIrOH
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!169122&ithint=file%2cdocx&authkey=!ANBZz0yOM2gU_xc
Karsay István 2022 február havi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_204

https://www.youtube.com/watch?v=dkQwe3npf9s
Evangéliumi spiritizmus I. Kötet, 3. Rész (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cVJnUKfKVX8
Vay Adelma – Szférák a Föld és a Nap között V. Rész (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=6etxzxv3USc&t=64s
Jelenések 51. – Jézus mondja- Értsd meg a 666-ot! – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=eg9hGLwDMWQ&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=14&t=118s
A szerelem mindent kibír – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=uzNxs3bo3CY&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=15
Hit és remény – Romantikus családi film

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 6. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Kedves földi testvéreim! Én erre a keskeny útra szeretném a ti lelketeket elvezérelni ebben az időben is, amely lehet, hogy megpróbáltatásokkal lesz terhes. Azért én azt mondom: legyetek kicsinyek; imádkozzatok, és csendben dolgozzatok, mégpedig elsősorban önmagatokon, azután pedig azokon a lelkeken, akik körülöttetek vannak. Tagadjátok meg minden nap, minden órában önmagatokat, földi, emberi, hiú kívánságaitokat; tagadjátok meg a látszatvilágban azokat a káprázatokat, amelyek csábítgatnak, hívnak, csalogatnak titeket, hogy "jöjjetek, cselekedjünk nagyot, emberek előtt látszatosat; éljük bele magunkat és áldozzuk fel magunkat azért az igazságért, ami nagynak és szépnek látszik."
Ti ne hallgassatok erre. Egy a ti dolgotok: az Isten útján járni csendben, nem hivalkodva a hitetekkel, mert nem tudhatjátok, hogy amikor emberileg hivalkodtok, nem a sátán kíván-e tőletek erőtöket meghaladó áldozatokat, amelyekre nem lesztek képesek. Tehát csendben, önmagatokon dolgozva, Isten igazságát tanulmányozva folytassátok az életet visszavonultan, egymásnak örülve, hogy van kivel megosztanotok a lelketek kétségeit, panaszait, megpróbáltatásait. Örüljetek, amikor egy gondolatban, egy érzésben Istennek hálát adhattok, hogy titeket összevezérelt, hogy együtt lehettek, és egymásnak, mint igazi lelki testvérek támaszul szolgálhattok a megpróbáltatás napjaiban.
Egy a ti utatok, ez a keskeny út, és egy a szükséges dolog, amelyre minden körülmények közt szükségetek van és lesz: hogy Isten akaratát, Isten igazságát tanulmányozzátok, hogy meg is értsétek azt, hogy a hiteteket el ne vehesse tőletek a sátán azok által a megpróbáltatások és csalódások által, amelyekben a földi élet olyan gazdag.
Minél inkább felragyog az emberi értelem, és minél inkább szétszórja sugarait, annál inkább félreismerik és félremagyarázzák majd az emberek az ő anyaghoz tapadt elgondolásukkal az Isten igazságát, és azt a tévhitet, amely zsákutcába vezeti az ember lelkét, dicsőítik és magasztalják majd az embercsoportok.
Ezek az emberek nincsenek beírva az élet könyvébe, ezek az Isten nevét csak az ajkukra veszik, de az ő akaratát nem keresik, az Isten törvényét nem tanulmányozzák, hogy abban a lelküket kiképezhessék, és maguk is törvénnyé válhassanak. Ezek az emberek, akik bár fényes értelműek és e világnak talán sokat adnak, elmúlnak egy szempillantás alatt; velük szemben pedig azok, akik az Isten igazságát keresték, és abba beledolgozták magukat, fénylenek a pusztulás napjaiban is, mert Istennek gondja, hatalma és akarata van arra, hogy ezeket kiemelje annál az igazságnál fogva, amely rajtuk keresztül hatóerővé vált a földi világban.
Ilyenekké akarlak titeket átalakítani, testvéreim. Adjátok hát át a lelketeket a mi Urunknak, aki veletek van ebben az órában is, és az érzéseiteket vizsgálja, a szívetek elhatározását és felajánlását szedi össze. Adjátok át a szíveteket, lelketeket, és szűnjetek meg hibázó, káprázat után futkosó, a maguk igazságában bizakodó emberek lenni; legyetek egyszerű, kicsiny gyermekek, akik nevelhetők, alakíthatók, hogy az Isten népévé, az Isten gyermekeivé nevelhessünk benneteket, hogy bevezethessünk majd abba az örökkévaló hajlékba, amelyet Isten elkészített azoknak, akik hittek az ő beszédének és az ő ígéretének, és hűek maradtak az ő igazságához.

+ + +

Közreadja: Koltai István

Irodalom: EZOTERIÁK - II. kötet. A "NÉVTELEN SZELLEM" kinyilatkoztatásai Eszter médium útján azok számára, akik az igazság benső lényegébe behatolni képesek.
A Szellemi Búvárok Pesti Egyletének kiadása - Budapest, 1941.

UI:
Miről árulkodik az aurád a férfi-női energiákkal kapcsolatban?
https://www.youtube.com/watch?v=MOSv7h461oA

Ha eltűnne a facebook itt egy alternatíva
https://www.vg.hu/hirek/2022/02/a-meta-cafolja-az-europai-kivonulasukrol-szolo-pletykakat?utm_medium=Social&utm_campaign=vilaggazdasag&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR3lbK_fe1AUlMXyMHepVitU8ZEXFTX2EHYneO9nJGc-R4wVlxO0SzdFLnU#Echobox=1644410828

https://mewe.com/group/5ffe88d6b5600812b1f721be

Az utolsó idők munkálkodó óráiról


Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Áldott legyen az Úr, aki az Ő szolgájának könyörgéseit meghallgatja, mert könyörögtem érted, - október 26-i operációjára céloz - gyermekem, hogy egy kis ideig hagyjon meg téged az én eszközömül, amíg az Ő törvényeivel az embereknek kis részét megismertetem. Sokan vannak ugyan a hivatalosok de sajnos kevesen a választottak, akik nem csak hallják, hanem meg is értik hogy mit akar az Úr mondani a gyülekezeteknek, és az egyeseknek, aki vágynak és várnak a bebocsátásra.
Sokan vannak, akik még most is a külsőségekben keresik és találják meg lelkük vágyának és törekvéseinek kiteljesedését és makacsul ragaszkodnak a külső formákhoz. Ragaszkodnak még mindig, hogy hogyan, miképpen kell a magot elvetni, pedig már itt van az aratás ideje és a mag betakarításának mikéntjéről kellene gondolkozniuk, hogy kint ne maradjon a szabad szántóföldön, mert ha idejében be nem takarítják és csűrbe nem takarják, a vihar felemészti mindazt, amit elődeik elvetettek és ami abból kikelt, az lesz majd az éhínség idején az életmentő.
Tudva és látva mindezt az utolsó idők munkálkodó óráiban, minden isteni Lélektől áthatott törekvő léleknek nagy és súlyos gondot okoz az, hogy hogyan lehet menteni azokat az értékeket, amelyeket az Úr idejében gazdagon szétszórt a világban élők között, hogy ha valaki éhezik és szomjazik, megelégíttessék azokkal az igazságokkal, melyek oly pazar módon hullottak alá a nélkülözők részére.
Mert eljönnek az idők, mikor hiába keresik, kutatják azt a megtartó igazságot az emberek, amelyek megmutatják a kibontakozás útját abból a káoszból, amelyet a sátáni törekvések okoztak a világban, nem tudják megtalálni, mert megzavarodik még az is, aki teljes odaadással keresi azt az igazságot, amellyel meg lehet nyitni a jó felé törekvők lelkét, hogy helyesen és bölcsen tudjanak cselekedni, amikor egyik ember nem tud hinni a másik embernek, mert hamisságban találtattak bűnösnek, amikor félelemmel kell takargatni a pihenőhelyet az igazságban élőknek, nehogy alattomosan rátörjenek az árulkodók, akik feladják még testvéreiket is a gonosz hatalomnak csak azért, hogy önmaguk életét mentsék vele.
Ezek azok a rémes következmények, melyeknek előfutárai azok a kisebb-nagyobb lelkiismereti hibák és bűnök, amelyeket a hit nélkül élők még most is, mint csírákat, magukban hordoznak. Kívül tetszetős és szépen feldíszített szónoklatokban mutatják meg emberi képzettségüket. Belül a lelkükben azonban a félelemmel vegyes felfelé törekvés és hiúság aggódó figyelmével tekintenek szét, hogy hogyan hatott az emberek között az ő kijelentésük, mi az, amit nem kellett volna mondania, és mit kellett volna meggyőzőbben kiemelnie, nehogy félremagyarázzák. Ezek csak halvány vázlatok a jövőből, ha az emberek elvesztik lábuk alatt a talajt, mely biztonságot nyújtott.
Az Úr nem ezt akarta örökségül hagyni az emberi lelkeknek, hogy a félelmekkel teljes életekben összezsugorodott lélekkel járjanak az úton, amely a menny felé vezet, hanem szeretetben teljes bizalommal legyenek egymáshoz, támogassák egymást a javulás útján és bölcsességgel igyekezzenek megoldani azokat az összekuszált csomókat, amelyek az isteni lélektől eltávolodott emberek helytelen törekvéseivel és bűnökre hajló lelkükkel így lehetetlenné tették a más ember előrehaladását.
Az embereknek szükségük van arra, hogy igaz, jóra törekvő elöljáróik legyenek, akik megmutatják az utat előre, a boldogabb jövendő megalapozásához. Ezek pedig az isteni igazságot kereső és megértő lelkek legyenek, akik szolgálatot teljesítsenek az isteni akarat megvalósításában a Földön.
Ilyen emberlelkekre nagy szükség van, és akik idejében felkészülnek arra, nagyot lendülnek ők maguk is előre és magukkal emelik azokat a bűntől megundorodott lelkeket, akik ezekben a sötétedő időkben sietnek begyűjteni a termést, hogy a nagy vihar meg ne eméssze azokat az értékes, de elmaradt kalászokat, akiket a hanyag aratók veszni hagytak.
Még egy kis idő van, de már nem sok, és ezért van szükségem rád gyermekem. Kis pihenés után megerősödve, újra munkára szólítlak. Az Úr megáldja és megjutalmazza a szívesen munkába álló munkásokat. Jönnek idők, amikor még fontos számot jelent a te ittléted. Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

Bűnök és következményeik –
Természet átalakítás

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Amíg a földi emberek lelke mind belsőleg, mind külsőleg számításokkal, elvárásokkal áll munkába, addig nem lehet érdemleges munkát végezni. A földi munkásnak először is el kell feledkeznie arról, hogy munkájáért valamit elvárjon. Legyen az a hibás, meg nem tisztult lélek számítása, amit a szellemi életre akar a saját számára biztosítani, vagy legyen az a földi énnek a többi ember fölé emelkedésének vágya, avagy az elsőségben, a kiváltságosságban, magát kiélni akaró hiúság sokszor tudat alatti vágya ezeket, mint az embernek a születésével együtt magával hozott betegségi hajlamokat nagyon is figyelembe kell venni, ha a lelki és szellemi munkára munkásokat keresnek a komoly és nagy célokért lelkesedő szellemek.
Sokan vannak, akik a szellemi világban keresik azokat a megoldásokat, melyeknek segítségével a világot jobbá, boldogabbá, igazabbá - és a halál utáni életet is, mint bizonyossággá emelt valóságot, megrögzíthetővé - kívánják tenni, hogy ezzel a földi élettel együtt járó szenvedéseket a testbe öltözöttek elkerülhessék. Ezeket a megoldásokat elsősorban minden sokat szenvedő emberlélek keresi, kutatja. De amikor megvilágosodik előtte a szenvedések oka és célja és beletekint önmaga lelkébe és látja azokat az ellentmondásokat önmagában és a vele egyenszerű sorstársaiban, akkor megérti azt, hogy a próbára tett emberi lelken nem lehet segíteni, amíg az az isteni világosságot be nem fogadja és azokat az igazságokat meg nem érti, amelyek mind az egyeseknek, mind az összességnek a törvényét magukban foglalják. Ez az egyedüli gyógyszere az emberiség nagy szenvedéseinek. Ez építi fel újra a teremtett világot, a szellemi és testi romokból.
Ez szüli újjá az egész természetet, mert hiába vannak a bűnökkel terhelt emberlelkeknek nagyszerű - a természetet átalakító - találmányai, ha ezekkel nem a jót és igazat szolgálják, az eredmény megromlik és vele együtt minden, ami az emberi gőgöt, az önmaga fölé emelkedést elősegítette. Azért jobb az embernek egyszerűbbnek és kevesebbet tudónak lenni, mint a természet megrontójának és kárhozatba vivőjének. Mert az idő hamar lejár mind az emberek, mind a világaik felett és nem fogadja be egyik világtest sem azokat az isteni világosságtól elforduló, magát rombolásra beállító szellemeket, akik csak veszedelmet és pusztulást hordoznak magukban.
Az ilyen lélek minden látszólagos jóra törekvése mellett is veszedelmeket hordoz magában, mert a gondolatok és törekvések, ha más irányba tévednek el, mint az egyedüli, Istenben való hit szerinti megoldások, máris az ellentét erejét és hatalmát növelik, ami örök harcban áll az isteni igazsággal. Azokban amikor a teremtett lélek az isteni igazság utolsó pillanatait is felégeti maga alatt, visszazuhan az időtlen idők mélységeibe, ahonnan a kegyelem, életre keltő sugarai csak egy új teremtés reggelén ébresztik fel. Mit használ akkor a tudás és a nagy akarás, ha mindez semmivé vált, és a léleknek újra a saját szenvedésein keresztül kell megtanulnia a kezdetleges durva természettel való harcot, mert minden vele együtt alakul át olyanná, amilyenné a lélek - az isteni boldogító törvény nélkül visszafejlődött és elfajult lélek alakult. Nincs megállás a természetben.
Minden él, még az is, amire azt mondják az emberek, hogy nincs benne élet. - A halálban is van az életnek egy bizonyos alsóbbrendű folyamata, amelyet sem megállítani, sem útjából kitéríteni nem lehet. Az életnek pedig Istentől kirendelt céljai vannak. Ezek a különböző célok mind egy nagy célban kell, hogy találkozzanak: a megelégedésben, a boldogság kiteljesedésében.
Minden boldogtalan, szenvedő ember megtalálja az ő szenvedéseinek enyhülését abban a bizonyosságban, hogy részére az élet célja nem abban volt, hogy szenvedjen, hanem hogy boldogan, szenvedés nélkül élhessen. Ezt azonban az élete nem így rendezte el, nem így váltotta be. Miért? - miért van rossz, miért van szenvedés, miért van bűn, miért van szívtelenség, kegyetlenség? - igazságtalanság, hazugság, csalás, lopás, árulás, gonoszság, felületesség, szeretetlenség és mindenfajta szenvedést okozó gonoszságra beállított lelki törekvés?! - Ezek a lélekgyilkos bűnök a testek világában a Földön, a testi szenvedésekben találnak menedéket. Nem keresik azt, ki termelte ki őket, osztódnak, szóródnak, mérgeznek és halált okoznak... De jaj azoknak, akik ezeket a maguk lelkében kitermelték és érvényre emelték, mert az Igazság Törvénye kérlelhetetlen szigorral mind a bűnt és mind a jót hasonlóval fizeti vissza mind a földi életben, mind a lelkek világában.
Az isteni törvény nem igazságtalan, nem siet, de nem is felejt el semmit, mert minden emberlélek magán viseli bűneinek, tévedéseinek a történések idején megrögzített képét. Csak a megbánással, a kiengesztelő jóvátenni akarással és az ebben való - önmagát átadó - törekvéssel halványulnak el azok a rögzített képek, amelyek addig a lélek egyéniségének élethű másolatai. A kegyelem új formába öltözteti, új életprogramot, új irányt és új sorsot szab eléje. Ezt pedig csak az isteni törvénybe való belehelyezkedéssel, az abban való élettel, a kegyelemben való hittel és reménységgel érheti el az emberi lélek.
Gyógyító, javító, újjáteremtő, boldogító, világokat megmentő hatalmas méretű munka gyermekeim, amelynek munkásaivá hív és szólít mindenkit az a testté lett Ige, Akinek születését ünneplitek egy-két nap múlva. Ez a munka a Földön testté lett Igének a Földön testet öltött szellemeknek meghívása, hogy aki hallja ma az Úr szavát, az ne késlekedjék, hanem vegye fel a munka eszközeit, és ahová az Úr állítja, ott teljesítse az azzal járó kötelezettséget. Mindenkinek adja meg, ami annak jár és ne zúgolódjék a munkával járó nehézségek ellen, mert a jutalom nagy. De a munkás legyen mindig szerény, és megelégedett azzal, amit sorsa juttatott neki. Ez: az én munkám jutalma az Úrnál, ez lesz a tiéd is gyermekem és meglátod, sokkal nagyobb és boldogítóbb lesz az, mint amennyire a legigényesebb hiúság is gondolni mert.

szemlézte: Bíró László

Fény és árny
Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének első kötetéből.

Minden emberi léleknek vannak vágyai, amelyeket szeretne beteljesedve látni és vannak céljai, amikért érdemesnek tartja küzdeni, dolgozni, fáradni. Amikor már nincsenek céljai, akkor a lélek elernyed, az életszalag összébb húzódik. Ha pedig az életszalag veszít nyújthatóságából, akkor a lélek nem tud magának elegendő erőt levonni az asztrálvilágból, ahonnan az élet napról- napra táplálkozik és merít. Ez esetben aztán a test elhervad, mert az éterikus test is összébb- és összébb húzódik, s végül mint élettelen valami összeesik és bekövetkezik a halál.
Ilyenkor aztán, ha az éteri test már annyira összeroskad, hogy nem képes kinyújtózkodni, azaz nem tud kiegyenesedni, mert nincsen neki célja, hiába gyógyítják a testet, hiába tesznek vele akármit, nem használ, mert a lélek céltalansága és az élet elértéktelenedése elerőtlenítette a szervező életerőt. Azután már nem lehet vele semmit sem kezdeni.
Láthatjátok, hogy vannak sokszor nagy betegségek, amelyek emberi számítás szerint már nem gyógyíthatók. Azonban, ha a lélek ismét megtalálja önmagát és felismeri eltévesztett célját, felismeri a feladatát, akkor minden erejét összeszedve még egyszer új lángolásba kezd és a test minden emberi számítást megcsúfolva felépül és meggyógyul minden néven nevezendő gyógyszer alkalmazása nélkül is.
Sokszor egészen a halál közeléből menti ki egy világosságsugár, egy megismerés, egy felismert cél és visszahozza a távozni készülőt a halál kapujából a földi síkra. Sok ilyen csodáról tud nektek az élet beszámolni. Azonban az is előfordul, hogy a szellem nem bírja az élettel való küzdelmet, és felhagy minden erőfeszítéssel; sokszor hosszú és nagy betegségekben sínylődik. De talán éppen az életerő utolsó fellobogásával, utolsó erejének összeszedésével felismeri a szellem az ő célját. Azonban mivel már minden erejét elpazarolta, vagy felemésztette a küzdelemben: vágyódnék ugyan vissza az életbe, de már nem lehet, mert már az éterikus test utolsót lobog, és a test meghal. A szellemnek még volna célja, de a test már tönkre van téve, s az többé megújulni nem képes.
Az éterikus test éppúgy elmállik, mint a ruha, ha sokáig viselitek, és nem kímélitek. És minden rossz, amit az ember végigszenved, végigküzd — legyen bár az a testi erők felettébb való elhasználása munkában, fáradságban vagy szenvedésben, vagy a lelki erőké a szomorúságban, vagy bánatban — mindez felőrli és felemészti az éterikus testet, azaz a harmadlagos szervező életerőt. Ez az egyiknél hamarább, a másiknál később következik be, de ezer meg ezer oka lehet így a halálnak.
Új életerőt a lélek csak önmagából tud kitermelni, ha már megismerte a célt, vágyakozik azt megvalósítani, s azért ég és lobog. Ehhez a kitermelt lelki erőhöz a környezetből csak azok az alacsonyrendű erők járulnak, amelyekből ő kiválasztja azután a neki megfelelőt, és azzal táplálkozik, vagyis abból táplálja az ő szervező életerőit. Ez mind a testi én tudatán és akaratán kívül megy végbe az álom ideje alatt.
Az álom idején keresi össze a lélek éterikus testének a táplálékát, mert az álom alatt megújul a test. Minden egyes éj után, amit nyugodt álomban tölt el a beteg, jobban és többet gyógyul, mint a táplálkozás és a levegő által, amelyet az éber állapotban vesz magához. Azért az alvás minden betegségre jobb és hatékonyabb orvosság, mint bármi, amit a világ összes tudománya és gyógyszere tudna a betegnek nyújtani. Ezért a lelket nem szabad megzavarni a munkájában, hogy az alvás alatt elvégezhesse a maga táplálékának megszerzését az éteri testen keresztül.
***
Kinek mi a kitűzött útja, kinek mit szabott eléje végzete, azon keresztül kell mennie, akár felemelt fejjél, akár mellét verve, akár négykézláb mászva, vagy nyomorékon csúszva, de végig kell mennie. S hogyha ez az út nem engedi, hogy emelt fejjel haladjon rajta az ember, akkor hajoljon meg; és ha még meghajolva sem engedi meg, akkor próbálkozzék annyira meghajolni, hogy négykézláb mehessen; s ha még úgy sem tud keresztüljutni, akkor csúszva kell az utat megtennie.
És én azt mondom: minél inkább szembehelyezkedik valaki a végzetével, minél inkább egyenesen akar állni, annál inkább megszűkül előtte az út, úgy, hogy végeredményben nem marad más hátra, mint hogy csak nyomorékon csúszva, lassan és szenvedve teheti meg az utat.
Isten kegyelme azonban az ember lelkét kezébe veszi, s hogyha az ember a maga lelkét teljesen az Isten kezébe helyezi, meghajtja a fejét az Isten rendelkezése előtt, és úgy fogadja az életet és az eseményeket, ahogy azok jönnek, lehajtott fejjel, Isten akaratában való megnyugvással, akkor — higygyétek el — sokkal jobban jár, mint hogyha ő maga keresgél és válogat azokban az eshetőségekben, amelyek előtte állnak. Mert nem tudja, hogy amikor azokban az eshetőségekben talán a feketét kikerüli, s helyette a pirosat választja, nem éppen az a piros viszi-e őt a szenvedésekhez közelebb? Ki akarja kerülni a sötétet, a fehérhez húzódik, és éppen a fehér viszi őt bele a tévelygésekbe.
Az élet eseményei, az élet eshetőségei, amelyek előttetek állnak, burkoltak és ti emberi ésszel nem tudjátok, hogy a világos burok alatt nem éppen a keserű gyümölcs van-e elrejtve, és talán amitől irtóztatok, amit nem kívántatok: a fekete, sötét, az ütött-kopott rejti magában azt az örömöt és boldogságot, ami után vágyódtatok? Bizony nem mindig az hozza meg a boldogságot, amit emberileg jónak és előnyösnek láttok és gondoltok. Bízzátok hát a lelketeket Istenre, ajánljátok fel Neki a ti életeteket és amit ő nyújt nektek, amit a Gondviselés hoz elétek, annak örüljetek, ha az feketének látszik is, vagy kopottnak, színehagyottnak, hiányosnak, vagy nyomorúságosnak.
Fogadjátok el a Gondviselés kezéből, amit kaptok, és ne keresgéljetek, ne finnyáskodjatok, ne ócsároljatok, mert amit Ő nyújtott, éppen az való tinéktek, az szükséges a ti életetekbe, mert az gyógyít meg benneteket lelki betegségeitekből, tévelygéseitekből és hibáitokból.
Mindennek van fény- és árnyoldala. Az ember elgondolása hibás, mert mindig csak a fényoldalát szeretné a dolgoknak maga felé fordítani, az árnyékosat nem kívánja. Pedig a fénnyel velejár az árnyék. És ti, emberek, nem tudjátok, hogy azért a kis fényért, amit megkívántok, milyen óriási árnyékot kell elszenvednetek! Hiszen ha egymásban csak az árnyéknélküli fényt keresitek, akkor soha nem tudtok örülni, mert azt el nem érhetitek, különösen nem a földön, ahol, minden legkisebb fényhez óriási árnyék tapad: a tökéletlenség árnyéka.
Nektek egymást a fényért az árnyékával együtt kell elviselnetek. Tehát ne ütközzetek meg azon, ha az árnyék, is elétek áll egyik-másik embernél, mert nem lehet és nincsen is egyetlen földi megjelenés, egyetlen élet sem, amely árnyékot ne vonna maga után. Nézzétek meg a mi Urunkat, aki tiszta és igaz volt, aki makulátlan, aki bűn nélkül való volt, aki fény volt a fényből! De az árnyékok világában sokkal nagyobb árnyék követte Őt, mint amilyennel egy kisebb életmegjelenés szokott járni. Éppen mert fény volt, az árnyék beleütközött, követte Őt, s amikor a mi Urunk meghalt, a Fény eltűnt, elment a fényhazába, az árnyék pedig itt maradt.
Akik nem látták meg a Fényt, akik nem fogadták be a Fényt, azok ma is az árnyékban vannak, azok számára hiába halt meg, hiába adta a legnagyobb szeretetet, ők nem találták meg Benne az üdvösséget, és nem találják meg ma sem.
Az ő számukra a Megváltó élete árnyékot teremtett. Azok, akik az ő emberi hiúságukat, hatalmukat, földi pozíciójukat látták veszélyeztetve Krisztus igazságának megjelenésével, csak az árnyékot látták és ma is ez az árnyék kárhoztatja őket. De akik az ő lelkük fényével, az igazság felé törekvő lelkükkel látták Krisztus igazságát, azok üdvösséget találtak Benne.


szemlézte: Bíró László

Az ellentét világhatalmi szándékai és működése
Részlet a "Krisztus és a Törvény" című Zita médium általi tanításból
A nemzet államoknak a szétverése is egy ördögi kigondolás, ami tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy népek, nemzetek mindennemű szellemi és anyagi értékeit elkobozhassák, ellophassák a maguk részére azok, akik ezeket a rendszereket és ezt a rendszerből kifolyó hatalmas, nagy világhálót irányítják. Ez a világháló ugyanúgy láthatatlan, mint a mögötte lévő irányítók, az ellentét eszközei is, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Hiszen sok dolog van a földi világban, amit az ember a szemével meglátni képtelen, a sas viszont meglátja, és sok hang van, amit állatok képesek észlelni, de az emberek nem. Tehát sok olyan dolog van a földi világban, ami hallhatatlan és láthatatlan.
Mégis azt kell mondanom, hogy a hallhatatlanból és láthatatlanból, ami a valóság világa, keletkezik minden, és éppen ezért nagyobb a valóság, mint a földi élet, ami csak káprázat, csak árnyképe mindannak, ami az igazi, az örök hazában, a magas világokban létezik, ami megváltoztathatatlan igazságként él és uralkodik. Csak a földön lehetséges, hogy az emberek ezeket a valóságokat, vagyis az igazságot -mert az igazság a valóság- nem ismerik, és ha ismerik is, úgy érzik, hogy azt hazugságokkal lehet megkeverni, és ezekkel a hazugságokkal egyre nagyobb mértékben tévútra terelhetik az embereket, a tömeglelkeket.
Az ellentét eszközeinek az a célja, hogy az emberek ne váljanak egyéniséggé a földi életben, hanem elfogadják azokat a dolgokat, amik az ellentétnek kedvezők, azokban higgyenek és azokban reménykedjenek. Tehát, hogy a gondolkodásuk a tömeglélek gondolkodási és érzésvilági nívójára süllyedjen, mert a tömeglelkeket könnyebb irányítani, kontrol alatt tartani, és könnyebb minden értékétől, főképpen szellemi értékeitől, -amiket ingyen kegyelemből kapott és fel sem ismer- de anyagi értékeitől is megfosztani. Szándékosan félelmet akarnak az emberekben kelteni, mert a félelem bénít, és aki megbénul, az képtelen a cselekvésre. Képtelen a dolgok átgondolására, és ezáltal a helyes cselekvésre. Tehát mind az az erő, ami az ellentéttől való, nyilvánvaló, hogy a világot rossz irányba mozgatja.
Ehhez hozzájárul a jelenlegi kommunikációs világ is, ami a világháló részévé vált, és amivel az ellentét eszközei tudják karámba -de ez nem egyenlő az egy akollal! - terelni a tömeglelket, az embereket. De ez is természetellenes, mert a természettörvény -a Tízparancsolat- tiltja, de nekik természetes, hogy amit megkívánnak, amit a maguk részére megszerezni óhajtanak, azt minden lelkiismeretfurdalás nélkül elvegyék. Miért? Mert azt gondolják, hogy Isten halott. De nem Isten halott, hanem az ő lelkiismeretük, azaz megölték a saját lelkiismeretüket. Tehát nekik emberi életek, nyomorúságok, betegségek, laboratóriumban kitenyésztett betegségek is kimondottan a cél, hogy az emberektől, akik túl sokan vannak - ők mondják így!- azoktól ezt az életet is megvonják. Tehát nemcsak a "ne lopj.." hanem a "ne ölj.." parancsolatot is nap mint nap megszegik.
Tulajdonképpen a háborúk is ezt a célt szolgálják. És azt mondja az ember: a háború a földi világban szükséges rossz. Én azt mondom, semminemű ölésre nem mondható, hogy az ölés szükséges rossz. Mert mindenki Istentől kapta az életét, és mindenkinek joga van a megbecsült, tisztességes élethez. Mindenki részére megadja Isten a termést, a természettörvény által tisztító folyamatokat, amik szükségesek a Földön való éléséhez, de ezeket is elveszik az ellentét eszközei.
De ezek holt lelkek - mert csak annak mondhatom őket - mert élni látszanak, de valójában, lélek szerint holtak. Mert a látszatos élet és a valódi élet között óriási különbség van, és a mi Urunk, Jézus Krisztus ezekre a lelkileg holtakra mondja: "A halottak csak hadd temessék az ő halottaikat, de te jöjj és kövess engem!" És azt is mondja: „Vedd fel a keresztedet mindennap és úgy kövess engem”, és azt is mondja: "az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges."
Az utolsó idők utolsó pillanataiban az utolsó csata, ami megvívatik, a harmadik világháború, már nem úgy fog történni, mint eddig: Amerikától távol, úgy, hogy Amerika termelhetett, építkezhetett, terménye megadta a megadnivalókat és a háborúk Európa és némileg Ázsia területeit sújtották.
Ez a nagy háború Közép-keleten fog bekövetkezni, de természetesen sokfelé fog elterjedni, mert nép nép ellen, nemzet nemzet ellen fog támadni. Tehát sok helyen lesznek háborúk annak a következményeként, amit az előbb említettem, hogy az ellentét hálója, az úgynevezett nagy nemzetközi háló, - és itt nem a számítógép hálójára gondolok, bár az is hihetetlen gyorsasággal viszi a híreket - hanem az ellentétnek ama erős hálójára, amelyben az emberek nagy sokasága vergődik már ma is, és vergődni fog még inkább.

szemlézte: Bíró László

UI:
A halál és újraszületés körforgása
https://www.youtube.com/watch?v=4tkG7NCFax8

Hatodrendű napok

Részlet a "Szellem, erő, anyag" című Adelma médiumításával született kötetből.


Azt mondtuk, hogy a hatodrendű napok a legkisebbek és a legsűrűbb anyagúak voltak, amelyeknek rotációja megsokszorozódott. Szolaritásukat a háromszoros kiválásból centripetális erejükkel vonták magukhoz, így váltak a szoláris csirák napokká és lettek a hozzájuk tartozó világok táplálóivá.
Ezek közé a hatodrendű napok közé tartozik a ti napotok is, amelynek, mint látjátok sok testvére van, amelyeknek ugyanaz a rotációja és sűrűsége. Van napotoknak mindenféle fokozatú testvérnapja: parány, csira, embrió, tojás, üstökös és gördülő vagy tengelyforgást végző égitest alakjában. Vannak féltestvérei is. Vagyis olyan napok, amelyek még átmeneti stádiumban vannak; sőt más naprendszerekben messze elágazó rokonsága, mindenféle fokozatú öccsei és húgai, de még a fejlődés minden fokozatában levő gyermekei is vannak.
Tekintsétek naprendszereteket úgy, mint mikrokozmoszt a makrokozmoszban, vagyis az egész nagyot ebben a legkisebben, amelyben, minden meglevőt viszonylagosan és kicsinyben megtalálhattok. De lássátok meg óh emberek megfordítva is naprendszeretekben a kis világot a nagy mindenséghez képest, vagyis a kicsinyt a nagyban, ezt a kicsinyt, amelyet az ember egykor mindennek tartott!
De most már fel kell nyílnia szemeteknek és eszeteknek és mikrokozmikus világotok életturnusából új fogalmakat kell merítenetek; és meg kell ragadnotok annak a szálnak a végét, amely titeket a szellem, erő, anyag princípiumain és a számtörvényen át, keresztülvezet a mindenségen. Hogy kis világotok szellemi princípiumaként együtt rotáljatok és kövessétek a törvényes életturnust.

Isten jelen van ezekben a világokban is, mert mindenhol jelen van, az ősvilágosság lefokozódásaiban és az erő sokféle nyilvánulásában. Ebben a rendszerben is, mint a többiben, megvan a világalakulás minden állapota, vannak parányok, csirák, tojásvilágok üstökösök, gördülő világok és szoláris átalakulásban levő bolygók. Ebben a különböző állapotban, éltető ellipszisekben és a sűrűség különféleségében él és fejlődik minden. Mindezt szellem, erő, anyag élteti, mozgatja, fejleszti.
A hatodik naprendszer legfőbb hatványai, legerőteljesebb egyedei a napok; ezek szoláris fejlődésük folyamán szintén tűzkarikákat dobtak ki és így szabadultak meg rendszerük és fokozatuk molekuláris és csíra-feleslegétől, amelyek ennek következtében halmozódtak és elhelyezkedtek. A szoláris fejlődés folyamán ez alacsony fokozat jobb szellemei, a tisztább delejesség, nagyobb melegség és vonzóerő a hatodrendű napokban összpontosultak.
Előbb a napok képződtek a tűzkarikák kidobásának utolsó tisztulási folyamata útján, azután pedig fokozatosan a rendszer világtestei. Itt először a halotthoz hasonló érzékies szellemi princípiumnak a napokban való felébredését írjuk le. A felébredés elmélete és módja minden szellemre nézve egyforma; ez az adequat világok fluidjaiban és anyagában történik.
Ezek az érzékies és gőgös szellemek mindig az anyagban ébredtek fel, miután képződésük alatt lekötött állapotban voltak. Ezekkel a világokkal adequat testtel és szervezettel ébredtek fel, amely őket érzéki életre képesítette. A legelfajultabb szellemek sűrűbb és anyagiasabb testben ébredtek fel, mint aminőt eddig leirtunk. Testetöltésük a világaikban képződő szervek motorikus vonzása útján ment végbe, amely szervek elfajulásuk és az érzéki kielégítés vágya következtében állatemberiesek voltak és csak a szellem hosszas tisztulása, a test és a fajok sokféle változása után váltak emberivé.
Szervezetek képződését minden világon ugyanaz a törvény vezeti és a szellemek első, tömeges testet öltése a szellembukás következéseként a meglevő szervezetekben és anyagokban történik és csak azután lép az önálló egyéni szaporodás útjára. A hatodik kör világainak a természete ezekhez az anyagi testet öltésekhez hasonlított; fejlődése kezdettől fogva anyagi volt.
Elvben a képződés módja mindig hasonló, még ha változataiban lefokozottabb, anyagiasabb és durvább is. Ekképp az ily mélyre bukott szellemek durva, anyagi szülő szervek közepette találták magukat, amelyekhez a leszármazás törvényénél fogva szervileg és anyagilag hasonlókká váltak. Megtartván szellemi egyéni mivoltukat és átmenetet, kapcsolatot képeztek az állat és az ember között, állatembereknek neveztetvén.

Ilyen mélyre bukott szellemek a szellem, erő, anyag törvényénél fogva, - amely ugrásokat vagy kivételeket nem enged meg, hanem mindig igazságosan és hasonlókat alkot, - másképpen nem ölthettek első ízben testet. A rotáció és a turnusok folyamán a hatodik kör először kialakult világai hatványozódtak és tisztultak; de a bolygókon mindenütt, ahol az ellentétes szellemek az ellenszegülés határáig jutottak, első ízben állatemberi testet öltés történik.
Ezek a szellemek természetesen testet öltésük alatt múltjukra semmit sem emlékeznek, átszenvedik a halál kínját és küzdelmét és testet öltésük előtt szellemi kábultságon mennek át. A nő fájdalom közepette szül, életturnusa rövid, de sokféle, a testet öltések állandóak, amíg csak a szellem az ész, értelem és jóakarat bizonyos fokát el nem érte.
A duálok ezeken a világokon teljesen elválnak egymástól; de mivel a törvény szellemileg összeköti őket, számos testet öltés és a szellemi szeretet felébredése után és annak vágyakozása révén törvényesen egymásra kell találniuk. Ezek a szellemek gőgjük által elvakítva és érzékiség által leigázva, elfelejtették Isten fogalmát, és szellemi fokozatuk szerint alkottak maguknak ilyet.
A magasabb szellemekkel való közlekedés itt egészen megszűnt volna, ha Isten elsődei magukat feláldozva, e hatodik körben isteni küldetéseket nem vállaltak volna. De ezek a küldetések mindig csak igen rövidek és csak nagy időközökben történnek. Kevésbé hibás szellemek utolsó megtisztulás vagy bűnhődés céljából kapnak feladatokat e világokon. Amikor a negyedik és ötödik világok szellemei e világokon csoportosan öltenek testet, az alacsonyabban állóknak példát mutatnak és műveltséget terjesztő hivatást töltenek be.

A magasabb szellemekkel való közlekedés csak közvetve, testet öltés vagy médiumok útján történik. Ez a teljes képe az egész hatodik naprendszernek minden fokozatában, ahová Földetek is tartozik. Ezzel elértünk az ellentét határáig az utolsó lefokozódásban, az utolsó spirálkörben. A spirálmozgás most már belső körökben hatványozódva visszatér a kiindulási ponthoz.
Amint a szellem, erő, anyag irányította a számtörvényben a lefokozódást, úgy kell annak a hatványozódást is irányítania. Látjátok fokról-fokra az állatember leszármazását a bukás következtében a paradicsomi szellemből, lássátok visszatérését is és kövessétek ízről-ízre felfelé az állatembertől eredetéig: a paradicsomi szellemig.
Ha az állatemberben nem rejlene a magas szellem szellemi csírája, ha nem volna elfajulás terméke, akkor "nem" volna képes a természeti törvény szerint magas szellemi fokozatra emelkedni. Szellemi származása azonban fejlődőképessé teszi őt, megkülönbözteti őt az állattól és fokozatos haladásra képesíti, hogy paradicsomi fokozatát elérhesse. Ez rejlik a szellemi eredetben.
Ha az állatemberben nem rejlene az egyéni, szellemi csira, akkor nem volna előre haladó átalakulás, előre haladó leszármazás, hanem csak folytonos visszafejlődés. De mivel a szellemi princípium, az egyéni szellemek csoportosan előre haladnak és erő és anyag között elhatároló mozgató elemet képeznek. Azért láthatjuk az állatemberből kiinduló fejlődést egész a műveit a jólformált emberig.

szemlézte: Bíró László

UI:

Lao-ce: Tao Te King, Az út és erény könyve (Hangoskönyv)
https://www.youtube.com/watch?v=InAUjluMrXw

Krisztus áldozatos szeretete és az emberi önértékelés – Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Testvéreim! Az örökkévalóságban meg van írva, hogy az Isten előtt egy nap, vagy egy éjszaka annyi, mint ezer esztendő. És ezer esztendő annyi, mint egy éjszaka. Egymás után peregnek le a napok, a hónapok az évek az emberek életében és ez nem jelent semmit az örökkévalóságban, mert hiszen örök jelenben élünk - éltek ti is, hiába van körülöttetek a napok és órák jelzése, az évek forgása - az örökkévalóság mint egy kicsiny sajkát, hordozza az időt magában és ti ebben a kicsiny sajkában csak tájékoztatást nyertek a magatok életében.
Ahogyan a partot látjátok az őszre a tél következik, és a tél után tavasz, és a nyár megújulását, a virágok, a bimbók pattanását majd levelek hullását: ettől számítjátok az éveket. Innen számítjátok a magatok lelkében, hogy van múlt és van jövő. Van egy múlt, melyet ismertek és sokszor bánjátok. És van egy jövő, amelyet még nem ismertek, amelyben még ezután léptek bele. - Mert hiszen a sajka halad, tovább ring az örökkévalóság tengerén: az örök jelen élteti. Születik, megújul és elhervad a test lehullik, mint ahogyan lehullik a falevél, a virág, lehull az élet formája, de a ti lelketek tovább ring az örökkévalóság tengerén, új formát, új alakot öltve és új alakba öltöztet titeket a természet törvénye.
Nem az idő a fontos. Bár számítjátok magatokban, hogy már hányszor szökkentek azóta a fák bimbóba, hányszor jött a nyár, hányszor jött és sárgult az ősz, hányszor esett a hó azóta, amióta ti nem részesültetek abban a megújított szövetségben, amelyet most ebben az órában elhatároztatok és elhatároztunk mi veletek együtt, hogy az Úrral való szövetséget megújítva és megerősítve, azt jelenné tegyük és tegyétek. Az idő nem határoz semmit, hiszen a mi Urunk, Üdvözítőnk nem kötötte időhöz, hogy mikor legyen az és hányszor legyen az.
Csak az a fontos, hogy a lélekben hogyan és miképpen alakulnak ki azok a vágyak, azok a szent törekvések, amelyek az emberi lelket mind nagyobb és hatalmasabb erővel Isten felé viszik, emelik, hogy minél nagyobb elhatározással legyen képes az ember a maga életébe és lelkébe bele vájni azt a mélységet, amelyben mind jobban el tudja rejteni azt a nagy és drága kincset, amelyet a mi Urunk adott az összemberiségnek, akik a Földön élnek, hogy ezáltal a drága kincs által mind jobban és jobban értékesíthesse az örökkévalóság számára, a tulajdon földi életét. Mert valóban az örökkévalóság számára cselekszitek ezt, nem a földi élet számára, amely múlandó.
Mert minden múlandó, minden szenvedésével, gyötrelmével és minden bajával, kicsiny és szegényes boldogságával, ez mind elröppen. Hanem az örök élet számára cselekszitek, amely megmarad, amely értéket jelent, amelyet még a jövő vált be a ti részetekre, aszerint amely értéket ti magatokban a Földön kialakítottatok abban az érzésben és abban a szent elhatározásban, amellyel ti fokról-fokra a magatok lényét az Isten törvényéhez kapcsoljátok, amely fokban ti Istent és az Ő szent törvényét magatokhoz vonzzátok, magatokban feldolgozzátok, hogy fokról-fokra meg kell haljon a külső, a múlandó világ embere és feltámadjon az örök életre előhívott gyermek, az örök életre feltámasztott Isten Fia. Mert valóban: Isten nem erre a Földre, nem erre a nyomorúsággal teljes múlandó, földi boldogságra és örömre teremtette az embert.
Krisztus az Ő rövid - időben rövid - életével az örök élet kérdését oldotta meg az ember számára. Az Ő kicsiny időbe beleszorított földi életével az egész Földnek szabadságot, megújulást, átalakulást hagyott itt, mert az embereknek - akik ideszületnek ennek a földi világnak törvényébe kell egy világító oszlop, Aki előttük járjon, mert sötét, sivár és táplálékban szegény a földi élet, még akkor is, ha dúsan terített asztalok mellett töltik idejüket a földi emberek.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus áldozatos szeretete és az emberi önértékelés
Adai közlés – Magánnyilatkozat
Az ítélkezés veszélyéről
Az íróórákról
Eszter nyolcvanharmadik születésnapjára
HANG – Meditációimról
Az élet – kaland


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlOEM3oidNQHuaKrQ?e=Ov5KCU
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9b5yoBz8XWo
https://www.youtube.com/watch?v=XmUsRZE-J3E
Jelenések 74-75 – Jézus a fogyasztói társadalomról I.-II. – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4&list=PLxGxor4f0-UPPZISTv83JgTOVKoimYdQ9
Allan Kardec – Szellemek könyve – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=JPmEtwk1XaQ
Csángó asszony egy napja – Egyszerű tanítások a teljes életet élt régiekről, Petrás Máriától

https://www.youtube.com/watch?v=0cONX4Ik5CA
Kate Fford – Karácsonyi csoda New Yorkban – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=52NaqgEBB6E
Jézus élete – Csángó-Magyar nyelvjárásban szinkronizálva a film egész szövege

Mit bánnak a leginkább a haldoklók?
[origo]
|
Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a
haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A férfiak leggyakrabban azt
sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.
Bronnie Ware, palliatív ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt
végstádiumú betegeket. Betegeivel az utolsó hetekben igyekezett arról is
beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak, hogy úgy
alakult az életükben, ahogy alakult. Az először a blogján közzétett, öt
megbánást tartalmazó listát kibővítette könyvvé is, amely angolul idén
számos országban jelent meg, és már több millió példányt adtak el belőle.

A megbánások között sok visszatérő akadt, a nővér szerint a leggyakoribb az
alábbi öt volt:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások
elvárásainak megfelelni.


"A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és
őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette
be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van
annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye" - írja a nővér a blogján.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.

"Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az
életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden
általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka
taposómalmában töltötte."

3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.

"Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az
érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak
azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés
sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett."

4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.

"Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel,
amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be
arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során
fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról,
hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a
barátai élete végén."

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.

"Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése.
És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi
mintákba, szokásba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet
képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett
hogy magukkal és másokkal is elhitessék, hogy tulajdonképpen elégedettek az
életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágyták, hogy újra bolondozhassanak,
és felszabadultan nevethessenek."

UI:
Utaztatás előző élet(ekben) - Interjú Sápi Gergely utaztatóval
https://www.youtube.com/watch?v=RRk5naRdtxc

A sátán rabszolgaságában

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Az, hogy valaki érdeklődik a túlvilág iránt, még nem jelenti azt, hogy most már okosabb és bölcsebb annál az embernél, aki ma még nem érdeklődik. Egyáltalán nem! Ez olyan, mint a gereblyével összeszedett maradéka azoknak a hitre előhívott lelkeknek, akiknek el kellene jutniuk az ígéret földjére, mielőtt a nagy elválasztódás megtörténik.
Ti, akik ebben a korban éltek, a nagy nap előestéjéhez készültök. Ehhez a nagy előkészülethez szükségesek a gyertyagyújtók és a többi munkások, akik a régi lim-lomokat elhordják és helyettük új gondolatokat és új törekvéseket tűznek ki. Ha nem is egészen kifogástalanok ezek, de mindenesetre újak, megtisztítottak. Az új korszak elindulásánál már ti ott világítotok a magatok gyertyáival, hogy az ebbe a korba belépő szellemcsoportoknak megvilágosítsátok az utat, a jobb, az igazabb és az őszintébb élet felé.
Természetesen, hogy ez sem fog a tökéletesség ragyogásában tündökölni, de ez az újjászületés a régi kor dohossá vált, tettető és álszenteskedő, kívül csillogó, belül rothadó igazságának megújhodását jelenti. Azért mondom, hogy álszenteskedő, mert úgy az elgondolásaiban, mint az erkölcseiben az igazságot csak az igazságtalanság és erkölcstelenség takarójául használta és az alatt a valójában rothadó lelki termékek mérgezték meg az emberi életet úgy a törvényben, mint a cselekedetben és a felfogásban. Ezért a gyenge és tudatlan lelkekben kitermelődött az istentagadás szörnyű elfogadása.

Amikor már írásban és szóban kifejezésre jutott ez az elgondolás, a lelkek mélyén már ott élt a felszínen csillogó igazsággal szembe való meghasonlás és annak erejében való hit rommá válása. Ezért volt olyan könnyű a tömegek lelkében a tagadás elhintése, ezért lett a tömeg a sátán rabszolgája, mert az Isten igazságában való hitet megölték, a lélek fogalmát megsemmisítették, a halál utáni élet lehetőségét megmosolyogták, kigúnyolták.
És amikor szembe kellett nézniük torz szellemi eredményeikkel, akkor ocsúdtak fel képzelgő, hiú álmodozásaikból azok, akiknek a mulasztása, könnyelműsége és lelkiismeretlensége felszínre hozta ezt a szellemi szörnyszülöttet. Ez a korszak lejárt és rövid idő múlva megszületik a tisztább, jobb, igazabb, becsületesebb és emberhez méltóbb elgondolás, melyhez hozzá kell fejlődniük azoknak, akik elmaradtak és nem tudták megszerezni a jóban és igazban való hitet és reménységet.
Ez a kisegítő kegyelmi idő bizonytalan, nem tudhatja senki, hogy mikor, mely pillanatban ér véget; hogy a természettörvény forrongó, önmagát tisztító nagy feszítőerejét meddig tartja szorosan kezében a kegyelmet osztogató, gondviselő isteni akarat, és mikor találja elégnek azok számát, akiket ki akar emelni a kitörni kész természeti erőkből. Mert akkor valamennyi természeti erő megmozdul és lehányja magáról a kultúra minden nagyzoló, dicsekvésre kész vívmányát, és elsöpri azoknak a tudományoknak minden eredményét, amelyek az örökkévaló Isten igazságát tagadták, semmibe vették.
A tengerek elhagyják medrüket és betöltik a szárazföldet. Új, eddig ismeretlen szárazföldek keletkeznek, új emberekkel, akik egyszerűek és becsületesek lesznek. Ezek építenek majd új kultúrát; új fejlődési irányt vesznek és új, tiszta, tettetés-mentes istenhitükkel új ösvényt vágnak a rengetegben és közelebb jutnak a végtelenséghez, az örökkévalósághoz, mert Isten velük lesz és az Ő Szentlelke vezeti őket eredményről eredményre, boldogságról boldogságra.
Azért munkálkodunk veletek, érettetek, hogy nektek is részetek legyen abban az új életben, abban a boldogabb létállapotban, ahonnan mindazok kirekesztetnek, akik a kegyelmi időkben nem tértek meg az ő bűneikből, akik nem hittek az Úr beszédének, hanem tovább lopnak, csalnak, hazudnak, önzésük rabságából szabadulni nem tudnak és nem akarnak. Akik gyűlölködők, bosszúállók, gyilkosok és paráznák; a bálványoktól várják meghallgattatásukat, a testüket mindenekfelett szeretők, irigyek, gonoszok, gőgösek, uralkodni vágyóak, engedetlenek és engesztelhetetlenek.

Ezek hiába mondják, hogy hisznek. Ha hinnének, nem cselekednének így, mert aki tudja, hogy a törvény felette kimondta az ítéletet és holnap a halál vár reá, az igyekszik szabadulni, ha módja van rá. A hívő lélek örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy bűneitől szabaduljon Krisztus kegyelme által, mert tudja, hogy a bűn a halál szolgája és a halálba viszi a lelket; tehát szakít a bűnnel, hogy szabadulhasson a szenvedéstől, a haláltól.
Akik hisznek, azok megtérnek és megtérésükkel az igazság törvényébe kapcsolódnak. Ezeknek a halál nem árt többé, mert bármi jöjjön is, bárhogyan forduljon is az idő, Isten kezében nem érheti őket veszedelem; ezeknek nem árt az ítélet, ha ég és föld összeroppan is, Isten védett helyre helyezi őket, mert kegyelemben vannak; amazokat pedig, akik nem hittek Isten nagy hatalmában, akik nem kérték az Ő segítségét, akik önmaguk okoskodtak, hibás elgondolásuk szerint éltek, ezek elhagyatva a segítő erőktől, a bűn rabszolgaságában, a Földhöz kötözve kénytelenek végigszenvedni borzalmakat.

Most még van ideje mindenkinek az Istenhez való megtéréshez, hogy beléphessen az új világformálásba munkásnak, hogy része legyen majd az eredményben is. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

Az a cél, hogy Isten útján haladjunk

Névtelen szellem írásaiból Eszter írómédium útján

Ha az egész világot elsötétíti is a sátán az ő hamisságával, egy kicsiny rést hagy az égboltozaton, mert azt hagynia kell, míg jobb szellemek is ölthetnek testet a földön. Az a kicsiny rés is elég lesz, hogy az igazság leszivárogjon azokhoz, akik azt keresik. A sok hamis és tökéletlen nyilatkozat csak jobban felkelti a vágyat az igazság után. Aki elesik, mert sötét van, vigyen lámpást, ne induljon útnak idegen világban vezető nélkül, ne keressen ott kincseket, ahol a járást nem ismeri és ne keressen ott igazságot, ahol még a föld pora, piszka befogja a lelkeket.
Azt tartsa szem előtt az ember, hogy van sirontuli élet, van a létnek folytatása, a jónak jó, a rossznak rossz, és javuljon, ez a feladata. Hogy ez az élet mennyi tarkaságot, mennyi tökéletlenséget tud a földre önteni, azt a józan ítéletű ember is el tudja képzelni, de nem szükséges ezt a tarkaságot mind megfogni belőle, nevetséges dogmát csinálni, mert akkor a spiritiszták messzebb estek az igazságtól, mint a világi felekezetek tagjai.
Nem az a cél, hogy a világ elismerését vívjuk ki magunknak, hanem hogy Isten útján haladjunk. A ti hitetek alá van támasztva és táplál a reménység, de ha Isten megáldja a mi fáradságainkat, sok hajótöröttet vehetünk hajónkra. Azután már csak igaznak és jónak kell lenni s Isten segítségére bízni a többit.


szemlézte: Bíró Laci És Gitta

A Névtelen Szellem intő szava

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A gondolatok mind olyan erők hordozói, melyeket a lélek érdemesnek tart, hogy azokat megrögzítse, és alkalomadtán felhasználja. Minél többet és minél mélyebben járó kérdéseket rögzít meg a lélek magában, annál biztosabb az, hogy ha rögtön nem is érti meg azokat a válaszokat, de nem messze van az idő, hogy meg fogja érteni, mert olyan gondolatformákkal telítődik meg, melyek önmaguk vonzzák a megvilágosodás felé az ember lelkét.
Ezek a megvilágosodások mindig tisztább fénykörbe emelik a gondolatokat formákba öltöztető szellemet és az alig érthető nagy kibontakozás megtörténik, ha az értelem teljes egészében nem is tudja befogadni azokat az igazságokat, de az érzésvilágában mint tiszta valóság jelenik meg. Így jön létre sokszor az a Földön is, hogy az értelmileg alig fejlett emberek a maguk természetes eszével egyszerűen megérzik azt az igazságot, melyet a nagy tudósok elvetnek, mert nem értik azt meg. A természet nagy titkait, melyeket hosszú idő előtt már az egyszerű emberek megértettek, a tudomány elvetette.
Mindennek eljön az érés ideje és így az emberi léleknek is meg kell arra érnie, hogy az ég titkait, és annak törvényeit megismerje, hogy ne harcoljon ellene, mert minden látszólagos győzelme az emberiség süllyedését eredményezi. Még van adva egy kevés idő, hogy az ember visszaléphessen az elhagyott, Istentől kijelölt útra, de azt az utat meg kell ismerni, magában az emberi természetben megnyilatkozó eredményekben, amelyeket feleletül kap azokra az aggodalmas próbálkozásokra, melyekkel az élet nagy problémáját szeretné megoldani. Szeretnének boldog, békés, fájdalom és fáradalmak nélküli életet megteremteni, de minden kísérlet még nagyobb kérdések elé állítja őket, mert az anyag hatalma leküzdhetetlen a testben és a testnek élő embernek.
A lélek idáig még fel nem fedezett titkos világa nélkül vakon keresgélik azokat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével úrrá lehetnek az anyag hatalmas, nyomasztó erején, amely minden kísérleteiket romba dönti, mert a boldogtalanságot, a szenvedéseket, a nyomorúságokat megszaporítja a földi életben. Ezeket egyedül csak a krisztusi igazságoknak a lélekben feldolgozott erőivel lehet meggyógyítani, kiegyenlíteni és a gyakorlati életben felhasználni az egész földi életet átalakítani. Jobbá, igazabbá tenni az emberek lelkét, hogy egymás életét megszépítve, megjobbítva boldogabbá, megelégedettebbé és szeretetteljesebbé tegyék a Földön az életet.
Egészségesebb, vidámabb, tisztább, bensőségesebb és szeretetteljesebb lenne a földi élet és sokkal egészségesebb, szebb, erősebb és ellenállóbb lenne a test szervezete is. Kevesebb betegség és lelki egyenetlenség kísérné a földi életet. A természet titkai önként megnyilatkoznának és könnyebb, boldogabb volna az élet. Nem volna büntetés a Földre születés, hanem emelkedés a magasabb világok felé. Ezért sóhajt öntudatlanul is a földi ember lelke az Úr imájában: „Jöjjön el a Te országod!” Az Úr országában már tudatos a jó és igaz, már benne van a lélekben és kivetíti a külső világra is a jót, az Isten szerint valót és élvezi a külső világ is azt.
Mi is ezért dolgozunk mindnyájan ebben az Istentől elpártolt világban, hogy akiknek füle van a hallásra, azok hallják meg az Isten üzenetét, hogy térjenek vissza szeretet és igazság útjára, mert az idő közel van, hogy elválasztódnak a juhok a kecskéktől. A juhok a mennyei otthonokba helyezkednek el, a kecskék pedig, akik csak ökleltek és gonoszt cselekedtek az isteni ajándékul adott lombokat elpusztították, hogy árnyékot ne adjanak a fáradt vándoroknak, ezeket a kecske lelkű embereket, akik az élet ajándékait felhabzsolták, a mélységbe száműzik az igazság angyalai, ahol lesz sírás és jajgatás és kétségbeesés. - Azonban ez mind hiába lesz, mert megvetették az isteni Törvény nagy áldozatát, kigúnyolták a haza hívó szót és gőgösen megtagadták az Istent, nemcsak szóban, hanem tetteikben is.
Nem fenyegetés ez, hanem intő szó az elbizakodott emberiség részére. Boldognak mondom azért azokat, akik a múló időben felfigyeltek az Úr szavára és megálltak megfordultak a lejtőn lefelé haladtukban. Még van egy kis idő, de nem sok. Hogy ha nehezen is, de visszatérésükben felfelé haladjanak. Lehet, hogy amit eddig észre sem vettek vad tüskés bokrok állják útjukat és veszedelmes viperákkal kell megküzdeniük, ellenséges vadállatok csattogtatják fogaikat feléjük, de ne féljenek az isteni győzelem velük van, hogy segítsen a fáradt vándoroknak.
Az életre vivő út ilyen veszedelmekkel van tele még most, de eljön az idő, amikor megtisztul és boldogan folytathatja útját a kegyelembe vettek tábora. Ezért imádkozunk mindnyájan, akiket az Úr kiküldött az aratásra. Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

Való Zénó és Dombi Ferenc beszélgetése, riportja.
FB Dombi Feri bácsi
Z Való Zénó
Kedves Feri bácsi!

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívás erre a rövid interjúra. Kérdéseket tennék fel neked, te, pedig ha jónak látod, válaszolhatsz rájuk.
Lassan tíz éve, hogy égi otthonodba költöztél, azóta nem beszéltem veled. Kicsit izgulok ennyi év után vajon milyen lesz az újbóli találkozás?
Első kérdésem a következő: Milyen érzés volt a fizikai halált megélned?

Fb: Először is drága Zénókám nagy szeretettel köszöntelek, nekem nem tűnt fel, hogy már tíz év eltelt volna, alig volt az egész egy szempillantás. Mégis egy egészen új és különleges állapotba kerültem, ami egyszerre volt otthonos és merőben más, mint a földi élet.

Z: Látom, hogy fehér ruhát viselsz és ragyogó fény van benned és körülötted is!

Fb: Igen, itt ahol vagyok mindenki ilyen tiszta és átlátható, de azért ne gondold, hogy itt csak fehér szín létezik. Tehát amikor elhagytam a testem, a tudatom már előrement és kísérőket kapott a fogadásomra. A testemből nem volt nehéz kilépnem, kicsusszantam belőle és kész. Nem fájt semmi és nem bántott semmi, olyan érzés volt, mint amikor súlytalanná válsz és elrepülsz az ég felé.

Z: Sokszor hangoztattad viccesen, hogyha meghalsz, elmész a Hold túlsó oldalára, hogy ne találkozz senkivel. Jártál ott?

Fb: Nevet. Nem, nem jártam, mert innen nézve nincs a Holdnak túlsó oldala, másrészt pedig itt minden pont olyan finom egyszerű és tapintatos, figyelmes, és mindent áthat a béke ereje, hogy itt megfeledkezik az emberi lélek a bújócskáról.

Z: Aggódtál a Hangközösség miatt, amikor elmentél?

Fb: Még a földi testemben elengedtem a közösséget, nem is volt más választásom, de biztosan mondhatom, hogy voltatok egy páran, akikért külön imádkoztam, és imádkozok ma is.

Z: Ott is lehet imádkozni?

Fb: Imádkozni mindenhol lehet, csak míg a földön az ember az elméjével keres és a szájával imádkozik, itt inkább a szívébe helyezi azokat, akiket össze akar kötni az égi szeretettel. Itt minden olyan egyszerű!

Z: A búcsúztatódat egy nagy örömünnepnek álmodtam meg, aztán úgy sírtunk, mint egy taknyos gyerek. Még Gyurka bácsi is, aki mellettem ült a pódiumon, úgy zokogott, hogy csak na! Idősek mondták, hogy most látták először sírni életében.

Fb: Zénókám, az elme okoskodik, de nem érez semmit, a szívetek viszont nagyon jól tudta, hogyha az elmétek nem látja az egységet, akkor a lelketeket elönti a szomorúság.

Z: Gondolom Gyurka bácsival azóta már találkoztál?

Fb: Tud róla, hogy most találkozunk, jelentőségteljesen biccentett rá. Ő most keveset beszél, de az sokat ér.

Z: Mit szólsz ahhoz, hogy könyvet írnak rólad?

Fb: Mindenki azt tesz a szellemi termékével, amit jónak lát! Szerencsére nem nekem írják, inkább önmaguknak! Annyiban fog értéket képviselni, amennyiben Felfelé, Jézusra mutat. Túl nagy energiát nem érdemes beletenni, mert ami tegnap voltam, ma már nem az vagyok Én, biztos nem írnék magamról könyvet, nem untatnék vele senkit. Nevet.

Z: Jómagam is nehezen álltam kötélnek, ha nem látok álmot ezzel az írással kapcsolatban, akkor most nem beszélgetünk. Így hát hálás vagyok annak a testvéremnek, aki nem hagyta annyiban.

Fb: Zénókám, neked ki kell nőni végre a múlt cipeléséből. Azért kapod az álmaidat és a lehetőségeidet, hogy tedd azt, amire fel vagy készítve, és amit vállaltál: - kösd össze az eget a földdel. Én is ezt tettem és ezt vállaltam! Nem a körülmények számítanak, azokat amúgy is mi teremtjük magunknak, hanem az számít, hogy milyen tartalommal töltjük meg a keretet.

Z: Pedig sokak számára ezt csak az egyházban lehet hitelesen tenni!

Fb: Mindenkinek toll a fülébe, aki azt hiszi, hogy keretek közé lehet szorítani a végtelen szeretetet. Én is átléptem az egyház kereteit abban, amiben felelősséget vállaltam és amiben nem láttam meg a jézusi szabadságot. Én eddig jutottam! Ti, akik utánam jöttök, és akik ti utánatok jönnek, sokkal nagyobb szellemi szabadságot fognak képviselni, mint mi tettük. Ez a dolgok rendje. Minden fát kivágnak, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, mindegy, hogy milyen egyház a neve.

Z: Mit szóltál ahhoz, hogy abbahagytam a misézést?

Fb: Jézus sem misézett. Azt kellett tenned, amit a lelkiismereted diktált. Én is azt tettem és a kettő nincs ellentmondásban. Krisztusról szinte mindenki szeretne hitelesen hallani, de vállalni a jézusi szerepet csak kevesen tudják. Minden azonos tudatossági szinten lévő társaság megtalálja a maga vezetőjét, akitől a boldogulásukat várják.

Itt befejeztük a beszélgetést, elnapoltuk későbbre.

Z: Köszöntelek kedves Feri bácsi. Folytathatjuk a tegnapelőtti beszélgetést?

Fb: Természetesen, már nagyon vártam, de mielőtt belekezdenénk, valami lemaradt az előző beszélgetés során.

Z: Mivel kapcsolatban?

Fb: A földi halálommal kapcsolatban, az a helyzet, hogy nem csak ti sírtatok a búcsúztatómon, hanem én is sírtam veletek. Annyira szép és őszinte pillanat volt ez nagyon sokatok életében, hogy én is megrendültem belé. Látjátok, a halál pillanata nem csak engemet leplezett le, hanem ti is lemeztelenedtetek. Mégis csak ti voltatok a földi nagy családom.

Z: Hát ezt tényleg kár lett volna kifelejteni a beszélgetésből, szerintem ezzel mindenkinek örömet szerzel.
A misézésnél tartottunk. Több hónapon át vajúdtam, mire ki mertem állni a testvérek elé, és elmondani, hogy én ezt így nem csinálom tovább. Amit biztosan tudtam, hogy nekem előbb tanítvánnyá kell válnom, csak ennek tükrében van értelme bármiféle külső szertartásnak. De hogyan válik az ember tanítvánnyá istenigazában, arra nem tudtam a választ. A következményt ismered, szinte teljesen magamra maradtam.

Fb: Zénókám, az a társaság nem arra volt felkészítve, hogy elhagyja a vallás kereteit. A nagy többség örömmel vett részt a szertartásokon, hiszen én magam is ezt tanítottam nekik. Képtelenség azt várni egy több éve jól működő közösségtől, hogy egyvalaki döntése miatt elhagyja azt a formát, amit eddig a magáénak tudott. Szükségszerű, hogy egyedül maradtál, hiszen bármilyen üdvös is az új tömlő és az új bor, annak kell az odavezető ösvényt kitaposnia, akinek az Isten ezt a feladatot adta, vagyis neked. Számodra a régi már nem működött, az új még nem működött. Neked menned kellet, mert erre vagy rendelve, és sokan fognak hasonlóképpen cselekedni, ha eljön az idejük. Egyébként én is hasonlóan jártam, mikor megszólalt bennem a Hang. Nagyon sokan elhagytak, szembefordultak, még le is hülyéztek, akik akkor nem értették, nem érthették a benső világomat. Nekem is nagyon fájt, mégsem volt más választásom, mint, amit a lelkiismeretem diktált. Most már te is tudod, hogy akik nem értettek meg téged, ők is a lelkiismeretükre hallgattak. Mivel mindenki elméjében máshol van az igazság, és az elme valósága beárnyékolja a lelkiismeretet, mégpedig mindenkinek ott, ahol éppen tapossa a tapasztalatok útját.

Z: Tudom, hogy így van, már nem látom kettőnek azt, ami egy. Mindenki ott teszi a dolgát, ahová a tudata helyezi. Úgy is a gyümölcseiről ismerni meg a fát, nem arról, mit magyaráz.

Fb: Ha a jó szándék ott van és nem adja fel a keresést az ember, akkor biztosan meg is találja azt, amit keres. Először mindenki kívül keres, aztán, mielőtt végképp belehalna, rájön, hogy belül vannak a lényeges dolgok, a maradandó dolgok. Minden más csak eszköz. Ám, ha az eszközzel azonosul az ember, vagyis hozzáköti magát az eszközhöz, akkor onnan el is kell oldania magát. A kötés is és az oldás is az ember dolga. Ha tiszta szívvel teszi, akkor az ég ezt tudomásul veszi és támogatja mind a kettőt, ami lényegében egy tanulási folyamatnak az eleje és a vége. Aztán úgy is következik a következő kötés és oldás, egészen addig, míg nem marad más kötés, csak a szeretet. Ezt már nem lehet feloldani, mert valódi szeretet csak valódi szabadságban létezik. Tehát ez már nem is kötés, hanem átlényegülés, újjáteremtődés, megistenülés. Hiszen erre az egységre hív bennünket Jézus.

Z: Ma még ilyen megkötő eszköz a szentáldozás is. Bár szerintem ez csak az ember elméjében elültetett téves gondolattársítás, hogy valami szent is, meg egyben Istent kiengesztelő áldozat is. Ez csak a gyilkos isten trükkje lehet, ahogyan Jézust szentáldozatként azonosítják az ostyával. Ha a szívembe nézek, jelenlegi tudatosságommal állítom, hogy Jézus bennünket, a mindenkori tanítványokat személyesen akar élő kenyérré változtatni a szeretet igéje által, az Isten világosságával és mindazzal, amivel teljes mértékben azonosítja magát. Nem pedig az ostyát akarta jézusivá tenni, amit kiszolgál egy intézményesült harmadik fél, persze csak azoknak, aki megérdemlik, vagy elfogadják a feltételeket.

Fb: Drága Zénókám! A szívében ezt szinte minden jó szándékú ember tudja, csak az emberi tudatot kellene megtanítani erre az egyszerű látásmódra. Nagyon nehéz és nagyon ősi kötések vannak, amelyek szinte önálló életre keltek. Ilyen kötés az egyház is. Mindenki tudja, hogy ma milyen elértéktelenedett világban éltek és ebben az egyház is kivette a maga részét, mégis amikor az ember benne van és a sajátjának éli meg akkor nagyon nehéz az ellen döntened, amivel azonosultál. Sőt, azt szeretnéd és minden jó szándékú ember azt szeretné, hogy olyan képet kapjon arról a keretről, ami körbefogja a saját lényegét, amire méltán büszke lehet, és ami másoknak is vonzó. Csak később jön rá, hogy mindenki önmagáért felel és csak addig vállalhat azonosulást a körülményeivel, jelen esetben az egyházzal, míg nem sérül az egyén szabadságköre. Ha a szabadságát elveszíti az ember, akkor megette a fene, nagyon nehéz visszaszerezni, mert egyből ráépítik mások a saját érdekeiket. Maguktól pedig nem fogják azt visszaadni. Papként én is megharcoltam a magam szabadságát, semmiféle tekintélynek nem rendelődtem alá, kivéve egy dolognak, a szerepemnek.

Z: Ez volt az oka a csuklásodnak is?

Fb: Azt hiszem, igen! Sem erőm, sem időm nem volt már arra, hogy úgy változtassak a szerepemen, hogy ne veszítselek el benneteket és ne forduljak szembe azzal, amit addig képviseltem. Azt hiszem a mi Urunk azért hívott el engem papnak, hogy az egyházon belül gyógyítsam a szíveket és emeljem az emberek tudatát azzal, hogy gondolkodás átalakításra sarkallom őket. Tőlem ebben az életemben ennyi tellett!

Z: Jómagam senkit nem ismerek az egész országunkban, aki annyi embernek lett volna elindítója a jézusi úton, mint te. Jelenlegi élethelyzetemben sok emberrel találkozom megint, de tízből hét-nyolc biztosan kapcsolatban volt veled, vagy tudott rólad és a Hang könyvekről. Légy áldott a közöttünk megélt földi életedért!

Fb: Talán sokaknak különös az, amit mondok, de nem én vezettelek benneteket, hanem én csak vigyáztam rátok.

Z: Ezt hogy érted?

Fb: Jézus vezetett benneteket, Téged is Zénókám, én csak arra ügyeltem, hogy ne széledjetek szét, vagyis vonzóvá tegyem számotokra azt, akit szeretek. Az általam elképzelt egyháznak ez lenne a dolga! Így hát ez nem jelenti azt, hogy az én földi egyházam, bármivel is többet jelentene az Isten előtt, mint az az egyház, ahol ketten hárman összejönnek az Úr nevében. Innen nézve nincs különbség, mert itt senki sem nézi a létszámot, csak a szíveket. Tőletek, az emberi elmék oldaláról óriási különbségek vannak, hiszen alig nézik a szíveket, annál inkább a létszámot, így a tekintélyelvűség köré fonódik szinte minden.

Z: Sajnos pont e tekintélyelvűség tartja fenn Jézust még mindig a kereszten! Abban az egyházban, ahol nincs tekintélyelvűség, nincs érdekében senkinek, hogy Jézus továbbra is fenn maradjon a bitófán. Halott Isten hogyan vezethet élő közösséget? Ha egy átlagember felnéz a keresztre, az első két dolog, ami eszébe jut, a következő: Aki sokat ugrál, ő maga is így jár, illetve azért kell az embernek szenvednie, mert Jézus is sokat szenvedett. Bennem egy olyan ősi család, közösség képe él, ahol Jézus közöttünk jár, bennünk van, nem pedig élettelenül néz le egy kivégző keresztről, és ha találkozni szeretnénk vele, akkor úgy kell külön megidézni Őt. Nekünk olyan élő életet illene élnünk már most a földi életünkben, ahol valósággá válik mindenki számára, hogy aki valóban Jézusban él, az nem lát halált sohasem. Úgysem kerülheti el senki sem, aki örök életre van teremtve, hogy ne nézzen szembe a halál misztériumával, és ne győzze azt le önmagában. Ez sem más, mint a teremtő tudatosságunk egyik állomása.

Fb: Az Istenhez vezető út a testi halál tapasztalatán keresztül vezet. Itt válik valósággá a test mulandósága, a lélek és a szellem örökléte. Az a helyzet, ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot valaki megszerezze, nem kell feltétlenül a fizikai testének felbomlania. Nem csak Jézusnak, hanem még nagyon sok szentnek a teste sem bomlott fel, hanem olyan élettel lett telítve, amely kiállja az idők próbáját. De az elmúlás, a megsemmisülés próbája az emberi tudatosságban kikerülhetetlen. Zénókám! Jézus keresztre feszítése annak az erőnek a szimbóluma, amely ezt a világot uralni akarja, illetve annak az isteni lényegnek a jelképe, melyben mindenki számára egyértelmű, hogy Jézusnak hatalma van odaadni az életét, hogy utána felvegye azt. Tehát soha ne csak a halálra, soha ne csak a feltámadásra, hanem inkább a kettő közötti útra koncentráljunk. Az a fajta szellemi minőség, amelyik hatalmas, megállíthatatlan erővel emeli az emberi tudatosságot, úgy is leveszi Jézust a keresztről. De megint csak azt mondom, hogy sokan vannak, akiknek szükségesek a kapaszkodók és nekik először a halállal kell szembesülniük, hogy később megérthessék az életet is. Tehát azoknak, akik úgy tudják, hogy van halál, azoknak segítségül lehet a megfeszített Jézus, hogy el merjék fogadni azt, amit Jézus is vállalt. Azoknak pedig, akik már meghaladták a halál félelmét természetes, hogy nem a szent helyeken felállított keresztre feszített Jézus az elsődleges istenkép, hanem számukra az emberi szívben és tudatosságban van, élő, teremtő módon jelen. Jézus odaadott élete nagyon nagy hatalommal bíró teremtő szimbólum és erő, így még egy jó darabig meghatározza a vallási kultúrátokat, tudatosságotokat. Ám, ahogyan növekszik az ébredő emberek tudata egyre univerzálisabbá, egyetemesebbé, úgy fog változni az Istenről alkotott kép minősége is. De, hogy ennek a változásnak keresztül kell mennie a halál misztériumán is, hogy elvigyen az életre, az egészen biztos. Mert, ahogyan megy Jézusnál, ugyan úgy fog menni az Őt követőknél is. Annyi bizonyos, hogy ebben a tudati átalakulásában már nyakig benne vagytok. Ugyanez a helyzet az áldozati jelvényekkel is. Át kell menniük, át kell minősülniük az emberi szíven és tudatosságon. Minél inkább megvalósul a szeretet, annál inkább lép maga az ember a külső eszközök helyébe. Így is mondhatnám, hogy amíg nem hiszi és tapasztalja meg az ember az istennel való egységét, addig szükségesek a közvetítők és az eszközök, amelyek segítenek ezt az összekapcsolást létrehozni. Mindenkinek saját ébredésén áll, hogy meddig él vele. Az biztos, hogy akinek a tudata legyőzte a halált, minden félelem forrását, az szükségképpen megleli a félelem nélküli tudatállapotot, a boldogságot. Ebben a tudatállapotban, már maga az ember a legszentebb eszköz Isten kezében.

Z: Képzeld el, mostanában ismerkedek a borral. Régebben még a misebort is elajándékoztam, hiába volt a kehelyben Tokaji Aszú. Úgy látom, hogy a bor és én jó barátok leszünk. Persze csak tartózkodva és mértékkel. De azt is mondják, hogy a vödör is mérték, a tartózkodás meg az asztal alatt is lehetséges. Te hogy vagy ezzel?

Fb: Nevet. A Gyurkával szoktunk borozgatni, jól teszed, ha nem állsz ellen a gonosznak! Nevet! Az igazán jó bor az a test, lélek és szellem szintjén hat. A bornak az igazi ereje nem az ízében van, hanem abban a támogató feloldó és erősítő hatásában, amely méltán viseli az öröm szimbólumát. Nem véletlenül választotta Jézus példabeszédjében a szőlőtő és szőlővessző hasonlatot.

Z: Az örömnél maradva had emlékeztesselek az egyik legnagyobb dicséretre, amit tőled kaptam. Pontosan így szólt: Te olyan hülye vagy Zénó! Nem emlékszem, hogy valaha így felmagasztaltál volna bárkit is.

Fb: Tudod Zénókám, te mertél az lenni, aki vagy, és ez bizony néha nagyon humoros volt. Mindenki tanulni járt hozzám, de közben nagyon figyeltek arra is, hogyan viselkednek. Ez sokszor egyáltalán nem volt természetes, így legtöbbször egysíkúvá váltak a találkozók. Én mondtam a magamét, a testvérkék pedig áhítattal hallgatták. Te tudod, hogyan kell úgy figyelni a másikra, hogy ne ess hasra előtte. Inkább az istenit tisztelted bennem, mint az emberit, ezért én is át mertem lépni a szokványos határokat. Ma is látom benned a lélek erejét és a nyitottságot, amelyet akkor megáldottam. Sőt, mára nagy fává növekedett benned. Külső erővel nehéz a biztonságból kimozdítani az embereket, de belső erővel, a szív szavával alig várják, hogy mehessenek! Még ma is éhesek az emberek a tiszta szívre, ha lehet, még jobban, mint bármikor. Te ismered az utat a szívhez, a tudatodban külön tudod választani a hazugság istenét a szeretet istenétől. Külön tudod választani, de már nem fogod külön értelmezni, ezért megtaláltad az Egyet, mely számodra felbonthatatlan.

Z: Mindenre megtanítottál, amit tudtál. Jó mesterem voltál, mert meg merted mutatni gyengeségeidet is. Először, mikor megláttam a hiányosságaidat, megijedtem, aztán elkezdtem rád haragudni, hogy becsaptál. Csak később értettem meg, amikor már nem voltál közöttünk, hogy az igazán nagy embereknek, mint te is vagy, nincs „B” tervük. Csak egy van, amit úgy élnek, ahogy tudnak, És az az egy Krisztusba van helyezve, és semmi sem a tiéd. Te ezt tudtad, és megvártad egy rossz szó nélkül, hogy ezt mi is megtanuljuk. Közben megtanítottál beszélni, megtanítottál osztozkodni, megtanítottál a sorok között a lényeget megtalálni, megtanítottál Jézusivá válni. Látod, most is könnyes a szemem, ahogy a klaviatúrán nyomkodom a bigyókat. Látlak magam előtt csendben térdelni és halkan szuszogva mosod a lábam. A lábam volt a lavór vízben és te azon keresztül a szívemet mostad. Ígérem, nem tartom meg magamnak ezt az örökséget!

Fb: Tudod Zénó, ha rám hallgatsz, akkor azt mondom, ne engem kövess, hanem Jézust! Csak akkor legyél áldozat, ha azzá tesznek! Különben elveszted önmagad. Amikor azt mondtam, hogy az élet alapvetően nem élvezet, hanem áldozat, a két véglet között mozogtam. Az a helyzet, hogy nagyon sok mindenről kellett lemondanom, és nagyon kevés örömet találtam helyette. Olyan kötelékek kötöttek, amelyeket nem tudtam feloldani, de ettől függetlenül vágytam az örömre, s mivel tudtam, hogy nem kaphatom meg, hát maradt a Hold túlsó oldala. Az élvezetek hajszolása ugyanolyan káoszt szül, mint az áldozatiság képével való azonosulás. Az utóbbit is lehet élvezetből tenni, ha nincs más örömforrása az embernek. Te csak maradj meg az Út-ban és szeress. Aki szeret, annak semmi sem áldozat és mindenben talál örömforrást is.

Z: Drága Feri bácsi, legyen ez a végszó, elfáradtam egy kicsit a figyelésben. Újra hozzá kell szoktatnom magam az e fajta koncentráláshoz, hogy legközelebb ne kelljen tíz évet várni a következő párbeszédre. Üzensz valamit a könyv olvasóinak?

Fb: Drága Zénókám! A szeretetem által olyan közel vagyok hozzátok, mint még soha! Akinek fontos vagyok, azzal találkozom, vagy így, vagy úgy! Látod hozzád is elértem azon a testvérünkön keresztül, akinek fontos vagy te is, fontos vagyok én is, de legfontosabb mégis csak a szeretet. Talán ez így nem is volt megfogalmazva önmaga számára, de mégis feltett szándéka az volt, hogy aki akarja, kiolvashatja mindnyájunk életéből azt, hogy SZERETET AZ ISTEN.

Z: Köszönöm Drága Feri bácsi, hogy már ki tudja hányadszor, újból megszelídítettél. Pedig nem vagyok egy idegbeteg ember, mégis csendesebb lett a lelkem, hála Neked!

Fb: Zénókám, az én dolgom az, hogy megtartsalak benneteket az Úrnak. Nem én szelídítelek meg, a szelídség utáni vágy ősidők óta benned van, ha nem így lenne, mondhatnék én bármit, úgysem fogadná be a szíved.

Z: Köszönöm Feri bácsi, az Isten legyen veled.

Fb: Veled is Zénókám, veled is!

Való Zen-O
UI: Interjú videó:

https://www.youtube.com/watch?v=priq7iWga-A&t=16s
Többi rész mellette!

Tegnapi Hang anyaghoz tartozó folytatás!


Kedves Hang!
Karsay István vagyok, 54 éves, spirituális tanító. Ismersz engem, mert tanításaim között szerepelt a Te munkásságod Dombi Feri bácsival közösen.
Életem elején, 35 évvel ezelőtt jelezve lett, hogy leszületik értem egy kislány aki a feleségem lesz, és valóban, a 33 évvel fiatalabb kislány, Karsay Bernadett (21 éves) tavaly a feleségem lett, és Isten színe előtt életemben első alkalommal templomban örök hűséget fogadtam neki.
És vigyázok rá, amíg élek.
Idén januárban komoly beteg lett, és bekerült a pszichiátria zárt osztályára, és nem látom a fényt az alagút végén, nem látok egyenlőre reményt a gyógyulására Az orvosok se tudnak jóval biztatni, a sötétségben tapogatóznak.
Érdekelne, hogy egészségesen kikerül-e a kórházból, és lesznek-e boldog napjaink?
Milyen változásokat kell elvégeznünk életünkben, amire figyelmeztet minket a betegsége?
Mindketten magas szintű Isten hittel rendelkezünk, és az életben gyakoroljuk az IGÉT, és éljük meg.

Köszönöm a válaszod!

Szeretettel:

Karsay István


Budapest, 2012-02-25



Kedves István!

Köszönöm a bizalmadat!

Jelenlegi helyzetedből természetesen van kiút, de nem lesz könnyű
megvalósítanod! Azért nem, mert a tudatodban már nagyon régóta
készültél, predesztinálva vártad a mostani kapcsolatodat, ezért
elvesztetted vele szemben az objektivitásodat. Azt is mondhatnám, hogy
megkötözted magad egy jövőképpel, amely most veszni látszik. Nem is
lehetne másként, hiszen jelenleg, amit te a pároddal szeretet alatt
értelmeztek, abból még hiányzik a lélek szabadsága. Kérlek ettől a
kijelentéstől ne ijedj meg, ezzel így van az emberiség 99% -ka, akár
egyszerű embernek, akár tudósnak, vagy tanítónak vallja magát. Ez nem
foglalkozás kérdése, hanem belső szabadság kérdése, e szabadságból pedig
egyenlőre nem túl nagy a felhozatal. Pontosan ebben szeretnék segíteni
neked, hogy távlatot tudj teremteni önmagadban, hogy megláthasd benne
magadat és társadat is. Ehhez nem kell újra meghalnod ( néztem a
videódat a halálutáni élménybeszámolódról), bőven elég az ott megélt
tapasztalatot alkalmazni magadra. Erre akkor vagy képes, ha az elmédet
félre tudod állítani az útból. Csak a jelen marad számodra és benne a
dolgok tisztánlátása. Szeretnék e tisztánlátáshoz hozzájárulni a
következő észrevételeimmel
.
Kezdem azzal, hogy a szeretet nem ismer semmiféle birtokviszonyt! Úgy is
mondhatnám, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei! Ha e két igazságot
nem ismerjük fel a saját életünkben, akkor a legnagyobb jó szándék
mellett is, csak jajjal, és bajjal fogunk találkozni a
kapcsolatainkban. Amikor Te úgy fogalmazol, hogy leszületik "értem",
egy kislány, akkor az elme nagyon hajlamos arra, hogy kizárólagosságot
lásson a szituációban, mintha egy sajátságos benső megváltás születne
meg éppen miattunk. Az Egyetemesség nem ismeri a kizárólagosságot!
Mindenki azért születik le erre a nagyon sűrű fizikai szintre, hogy
előbb, vagy utóbb boldog legyen, vagyis a tudatosságát felülemelje a
fizikai szint törvényszerűségein. Te ezt nagyon jól tudod! Ám mivel
elméd erősen kötődik egyfajta küldetéstudathoz, ezért még mindig a külső
dolgok változásában látja a megoldást a boldogság irányába. Ehhez
önigazolásra van szüksége, így nem látja, nem láthatja meg kapcsolatában
saját maga és a társa valódi szerepét sem. Gondolatunk hatalmas teremtő
erő, körülményeinken keresztül minden esetben megmutatja nekünk azt,
hogy valóban a boldogság, másnéven mondom, a Szabadság irányába
haladunk e, vagy valamilyen más irányba. Ha azt látjuk, hogy "nem ilyen
lovat akartunk", amilyenen ülünk, akkor akár tetszik, akár nem, át kel
alakítanunk a gondolkodásunk.

Tehát folytatom azzal, hogy minden gondolat, amit bármilyen lény, nem
csak ember valaha kigondolt, minden hang, amit bármilyen lény, nem csak
ember kimondott, mind - mind Isten előtt történt! Amikor te úgy
fogalmazol, hogy Isten előtt a templomban örök hűséget fogadtál, akkor
legalább három alapvető tudati tévedésedről számolsz be.

Először is, azt gondolod, hogy a templomban kimondott szavaid vannak
Isten előtt, a máshol elmondott szavaid pedig nem annyira hangsúlyosak.
Erre Jézus azt válaszolja, hogy eljön az idő, sőt, már itt is van, hogy
az Istent nem szent helyeken imádják, hanem Lélekben és Szabadságban!
Hogy az emberiség tudatában miért van mégis az ellenkezője, hát ez a
papok "huncutsága", "küldetéstudata", nehogy kimaradjanak a buliból!

Másodszor: alapvetően nem emlékszel arra jelentéstartalomra, mit jelent
az a szó, hogy örök! Ha az Isten komolyan venné akármelyikőnk ilyen
fogadalmát, ugyanis ilyenkor a biztonságunkat keresve, személyekben
gondolkozunk, akkor Önmagától zárna el minket, vagyis a Végső és
Egyetemes Istenné válástól. Tudom, hogy a lelked ez utóbbira gondolt,
mikor hűséget fogadott, de a tudatod nem engedte ezt az információt
felszínre kerülni, mert birtokviszonyban értelmezte és személyhez
kötötte a szeretetet.

Harmadszor: A legjobb esetben is, mindenki csak az önmagában élő
Istenhez képes hűséges lenni, mert erre van teremtve. A társakhoz való
hűség nem törvény, hanem szeretet kérdése. Ha a szeretet szabadságra
épül, akkor szóba sem kerül az a szó, hogy hűség. Ha a szeretetet
összekeverjük azzal, ami nem az, akkor szoktunk esküdözni, ha kell az
égre is, mintha tudnánk felelősséget vállalni a jövőnkért. Ám
szerencsére nem tudunk, mert a jövőnk ,még nincs kész! A jelenben hozott
döntéseink minden pillanatban alakítják a jövőnket.

Gyönyörűen azt mondod társadra vonatkozólag: Vigyázok rá, amíg élek!
Alig házasodtatok össze, és máris nem tudsz rá vigyázni, hiszen betegen
ki van szolgáltatva egy intézménynek. Látod, hogy az elme, mennyire
elfedi a valóságot? De én azt is látom, ami az elméden keresztül a
szivedből átragyog. És ez valóban gyönyörű. Ezért minden esélyed meg van
arra, hogy megtanulj szabadon Szeretni!

Ahhoz, hogy megértsd a következő gondolataimat, a fenti mondatok
elfogadása szükséges. Ha valóban fontos Neked a társad, ha valóban
"érted" született, akkor eljött az idő, bár nem így tervezted, hogy egy
nem akármilyen spirituális emelkedésen menj keresztül. Döbbenetes és
ragyogó lehetőséget teremtettél arra, hogy megismerd az Igaz szeretetet!

Bármit, amit akarattal akarunk, csak idő kérdése és elveszítjük azt. Ám
az életet, főleg a nagybetűset, csak akarat nélkül lehet élni! Társad
gyógyulása és a te tudatosságod azon múlik, hogy ezt meg tudod e
valósítani. Magyarul kapcsolatodat szabadítsd fel mindenféle elvárás
alól, akár önmagaddal, akár társaddal szemben áll fenn. Úgy is
mondhatnám, hogy az egót állítsd félre az útból, hogy a Lélek valósága,
mely Mindenkinél Egy és Egyetemes, megnyilvánulhasson. Ha az akarat, az
elvárás eltűnik marad a tiszta szeretet. Hidd el, hogy az Istenen kívül
nincs senkire szükséged ahhoz, hogy azzá válj, aki szeretnél lenni. Ez
nem társtalanságot jelent, hanem Szabadságot, akár kapcsolatban, akár a
nélkül él az ember. Szó szerint vissza kell vonulnod attól az
elképzeléstől, hogy Társad azért jött, hogy Téged erősítsen! Egyáltalán
nincs abban a helyzetben, hogy ennek a szerepnek megfeleljen,
bármennyire is akar! Akarással nem lehet segíteni! Akarásba, csak
beleroppanni lehet. Ez történt vele is. Szeretet éhsége és kisebbségi
komplexusa kondicionálja arra, hogy Neked megfeleljen! Az Ilyen irányú
partnerséget úgy érdemes feloldanod, hogy emeld őt ezáltal, ne pedig még
kisebbnek érezze vagy gondolja magát. Erre csak a szeretet képes! Tehát
úgy kell őt elengedned, szabaddá tenned, hogy közben kinyíltok, mint egy
virág, nem pedig úgy, hogy egymástól függővé váltok. Tudom, varázslat ez
a javából, de azt is tudom, hogy képes vagy rá! Amikor kisebbségi
komplexusról beszélek, akkor ezt a terheltséget igaznak gondolom Rád is!
Ezért is választottál olyan tanítói pályát, ahol ezt elrejtheted.


Kedves István!

Engedd el azokat a képzeteidet, miszerint alkalmatlan vagy a a
szeretetre, és hogy ezt elfedd, mindent elkövetsz azért, hogy teljesítsd
Isten akaratát! Hidd el, az Isten boldogságához te is hozzá tudsz adni
egy végtelennyit, és nem kell válnod semmilyenné sem ahhoz, hogy az
Isten a te boldogságodhoz is hozzá tudjon adni egy végtelennyit. A
szeretet a Mindenségben mindenkinek alanyi jogon jár, a Lét Egyszerűen
ilyen! Ha megérted ezt a misztériumot, megérted társadat is és eltudod
őt engedni úgy, hogy "örökre " veled marad!

Imádkoztam Társad gyógyulásáért, Isten áldjon Mindkettőtöket!
Szeretettel: Való Zénó

UI:
Kedves Pisti!
Ez a Zénó nagyon bölcs választ írt, nem semmi muki lehet...
Ismeretlenül is nagyon megkedveltem...:-)
De félek, hogy félreérted a mondatait, ezért kiemelek egy pár részt és írok hozzá egy-két dolgot.
Remélem segít, hogy legyőzd az Egódat...!
Ha hülyeségnek tartod, nyugodtan töröld ki...
Én akkor is a Barátod leszek...
Legfeljebb majd jól nyakonváglak valamivel...:-))))))
Üdv : Buddhista tanító barátod Szatyi


UI:
Így kezeld a kritikát, az irigységet és a rosszindulatot
https://joportal.hu/johirek/6132/tartsd-tisztan-szivedet-igy-kezeld-a-kritikat-az-irigyseget-es-a-rosszindulatot?fbclid=IwAR2KPliuRRwSYGnuwo3faG0S70Xj3VUc5YOfl5AA_P91PVK0fwFusV7ov7s

Az Ige „történelme” - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Isten örökkévaló Isten, akiben van a kezdet és a vég egybefoglalva, egybehangolva és így nincs sem kezdet, sem vég, hanem Te vagy, örök Isten, önmagadban, oszthatatlan egy, ki voltál, vagy és mindörökké leszel, Dicsőség legyen Teneked. Minden élőktől jövő, Tehozzád vágyó, magasztaló érzésekkel Hozzád emelkedve kérünk, légy irgalmas, kegyelmes, az elsötétült földi világ lakóihoz, hogy lássák, érezzék, s önmagukban megérteni igyekezzenek azt, hogy rajtad kívül nincs senki és semmi a nagy teremtettségben, aki valamit is cselekedhet, aki valamit is létrehozhat. Mert Tebenned van a kezdet, Tebenned van a vég, és ez egyben az örök jelen, amely az örökkévalóságot mutatja.
Minden élő, aki érez és gondolkodik erre az örökkévalóságra az életnek erre a folytonosságára vágyik. Ezért könyörög, ezért cselekszik, gondolkodik, hogy hogyan lehet az örökkévalósághoz valamiképpen hozzájutnia, hogy éljen. Dicsőség legyen Neked, Te örök valóság Ura, dicséret, dicsőség, hálaadás. A múlandó ember és az örökkévaló lényeg részéről, amely egyben van kifejezve azzal a szóval: Ember.

Ember, akit Te teremtettél, akit Te hívtál életre az idők kezdetétől az idők végezetéig és Te adtad neki az életet, a tudást, Te adtad neki a világosságot, amellyel kereshet, kutathat a titok után, amelyben él, amelyben mozog, s amelyben mindent megtalálhat, de el is veszíthet, amikor Teveled szembekerül, amikor Téged megtagad, amikor Téged félre akar állítani az életből, mert ő akar az élet ura lenni.
Embertestvéreim! Az Úr nagy titok. De csak az emberek előtt titok, akik a sötétségbe hullott csillagokhoz hasonló fényjelenségek voltak. Az emberek, akik testbezártan, mintegy fogságban, élik le múlandó napjaikat, gondolkodnak, éreznek, keresnek, kutatnak a végtelenben, hogy megtalálják a végtelennek az eredetét és végét.
Mert evvel a végtelennel akarnak ők hadakozni, ezt a végtelent akarják legyűrni, hogy ők léphessenek annak állapotába, mert ebben a tévhitben vannak, voltak és lesznek mindaddig, amíg meg nem világosítod nekik magadat, amíg fel nem fedezhetnek, amely felfedezésben meglátják megérzik és megtudják, hogy az ő erőfeszítéseik mind hiábavalókká válnak. A megsemmisülésbe, a semmibe hullanak alá akkor, amikor ebben az igyekezetben, ebben a nagy harcban kihívják maguk ellen az ítéletet. Az ítéletet, amely ítélet őbennük, magukban van, az ő saját természetükben, az ő saját énjükben, az ő saját jelenükben, amelynek nem urai és nem is lesznek. Mert nem lehetnek uraivá soha a végtelenségben sem.
Hiába kergetik, hiába keresik. Hiába az agy legkisebb kis szikrájának egyetlen eggye sem világítja be nekik azt a valóságot, azt az igazságot, ami őket az élet uraivá tehetné. Az Isten örökkévalóságának, az Isten végtelen szeretetének önmagából kisugárzó soha meg nem szűnő könyörületének nagy bizonysága az, hogy mindazokat a teremtményeket, akik voltak, és akik majd lesznek, Ő a maga akaratából hívta életre az Ő saját elgondolásából, szeretetéből adott nekik életet és az önmagához hasonló képességeket adta, hogy azokkal együtt éljenek boldogságban, hatalomban, hogy egybetartozón mind jobban benépesítse velük a mindenségnek nevezett semmit. Mert hisz a semmiben van a mindenség, mert a semmiben minden lehetséges, ameddig az Isten kegyelme, az Isten gondolatának szikrája meg nem világítja: addig semmi. Ha az Isten kegyelme és szeretete, akarata megvilágítja az Ő világosságával, akkor létrejön a mindenség, létrejön a nyüzsgő világok sokasága.

És ezeken a világokon élő lelkekben lévő élet az Övéből való, amely ugyanazzal az akarattal, ugyanazzal a gondolattal kívánja szintén a teremtést, mert teremteni akar, olyat, ami még nem volt, azt kívánja valóvá tenni az ő akaratával, elgondolásával. S ez a valamivé tenni akarás azt, ami nincs és ami nem volt, ez hajtja, űzi a teremtményeknek beláthatatlan és elképzelhetetlen sokaságát, hogy hasonlót cselekedjenek. Olyant, amilyet, aki őket az élettel felruházta cselekedett, ahhoz hasonlót cselekedjenek és az Ő cselekedeteikkel boldoggá tudjanak lenni. Mert ez a boldogság a hatalomnak a megteremtését is jelenti.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Ige “történelme”
Adai közlés – Égi kezek
Az összetartozás törvényéről
A kecskék közül valókról
A szellemi mozgalomban résztvevők nagy felelőssége
HANG - Jézus és a művészet
A csákvári huszárkaland



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlccF4OS496XqAUlQ?e=VvnyL4
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=yls8q2UsX2k&t=29s
Jelenések 52. – Ki is a kőszikla - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=h6Jm7Yz4o7k&t=33s
Jelenések 53. – Bárány a Sionon – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=kxC69-SnBik&t=677s
Alfa az őrangyal - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=G0VZ3LrcXv4&t=822s
Fényjelek a túlvilágról - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=wUaffBS8VL0
A választás szabadsága – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=J_F3SESdSvY
Mindenki gyermeke – Izgalmas családi film

Idő magyarázata.

Most dolgozok fel egy jó anyagot, itt egy rész belőle:
"Ez következik abból, hogy Isten nemcsak teremtő Szellem, hanem maga a tökéletes élet. Az Élet pedig = alkalmazkodás = Kiegyenlítés. A tökéletes élet így kiegyenlíti azokat a változásokat, amelyek eltérnek törvényeitől. Mindennapos tapasztalat, hogy a szabad-akarat folytán az öntörvényű szellemek állandóan megsértik az élet szellemi törvényeit. A kozmikus Élet azonban egy magasabb szintről kiegyenlíti azokat a változásokat, melyek eltérnek törvényeitől.
KIEMELEK EGY FONTOS RÉSZT:
- Mivel a kiegyenlítés nem történhet a bűnnel egy időben, szükség van a tér és idő elválasztó szerepére. -
Ebből az a fontos következtetés adódik, hogy a tér és idő dimenziók keletkezése szoros kapcsolatban állhat a szellem szabad-akaratával, a bűnnel és az Univerzális Élet kiegyenlítő hatásával: Az isteni élet kiegyenlítő tevékenysége így a tér és idő dimenziójához van kötve. Mondhatjuk úgy is, hogy: a tér és idő az Univerzális életnek az a dimenzió szintje, ahol nemcsak a bűn, hanem annak kiegyenlítése is megtörténhet"
JÓ MAGYARÁZAT, MOST EZT DOLGOZOM FEL!
Na, ezért élünk az IDŐ-ben, "odaát csak állapot van idő nélkül!

Karsay István

Az idő

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Emberek és szellemek! Gondolkozzatok az időről: Vajon mi az idő, miből áll az, és kinek a számára létezik? Nekünk az idő csak egy szó; mert mi az örökkévalóságban élünk, amely telítve van jó cselekedetekkel és Isten dicsőségével. Az emberek a Földön az időt órákra, napokra, évekre osztják be; nekik az idő hosszú vagy rövid, aszerint amint szerencse vagy szerencsétlenség tölti azt ki. A vezeklő szellemeknek, az idő soha véget nem érő örökkévalóságnak tetszik! Megszűnése után sóhajtoznak, holott rájuk nézve az idő aranyat ér, mert tisztulásukat csakis a bánat és a vezeklés útján érhetik el. Azért emberek és szellemek ne veszítsetek el egyetlen pillanatot sem, hanem használjátok fel azt önmagatok meggyőzésére és Isten szolgálatára. Hányan pazarolják el életüket, a számukra engedett időt, amelynek semmi értéke nincsen Isten előtt, s azért az életet újból elölről kell kezdeniük.
Hányan maradnak több földi életen át ugyanazon a fokozaton, önfejűen a homályba burkolózva! Számukra az idő nem hoz haladást, mialatt mások túlszárnyalják őket. Hányszor szeretnétek a jelentől szabadulni, mint szellemek pedig a múltak egyes korszakait kitörölni, de nem tehetitek, mert mindent csak bánat, vezeklés és gyakran igen keserves munka árán lehet jóvátenni. Azért lássatok gyorsan a munkához; ne hagyjátok az idő homokóráját haszontalanul leperegni, hanem gondoljatok mindig szellemetek előhaladására. Múltatok szolgáljon tanulságul, jelenetek a szorgalmas munkálkodásnak szentelve, hogy jövőtök tisztább, szebb és boldogabb, és az idő nektek is csak egy szó és többé már ne valóség legyen; hogy akkor azután ti is az örökkévalóságban - hol nappal és éjjel, most és előbb már nincs, - az erények örökös ragyogásában egyesülve éljetek.
szemlézte: Bíró László

UI:
Pszichedelikumok kerekasztal, Frecska, Gánti, Bokor, Kiss 2021
https://www.youtube.com/watch?v=OVSw9uIfTtc

A földi élet helyes betöltéséről

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Vannak sorsok, amelyek könnyebb és tisztább utakon vonulnak át, de ez nem azt jelenti, hogy az úgynevezett karma szerint nincs levezekelni valójuk - mint azt az ilyenek hinni szeretik - hanem azt jelenti csak, hogy vagy pihenő életet él: amikor a bűne le van takarva és erőgyűjtés végett egy ilyen könnyűnek látszó utat fut meg a lélek; vagy próba életet él és akkor pazarolja el a hat munkanapon megszerzett kis vagyonát a tetszetős és kívánatosnak látszó szerepben.
Előttetek áll az életnek fény és árnyoldala, csak az okot nem látjátok: mindez miért van. Miért születik az egyik már egy kiképzett, kívánatos, irigylésre méltó helyzetbe és miért a másik a nehéz küzdelmekre. Egyszerű a magyarázata ennek is, mert akinek már lehet küzdeni, az már tudja lélekben azt is, hogy miért. A hasznavehetetlen embereket nem tudják semmiben alkalmazni, így a lélek is, amíg nem fejlődött ki annyira, hogy hasznavehető munkás lehessen, addig vagy dajkálja a sors, vagy jól leejti, vagy az úgynevezett csapások pörölye alá kerül az ilyen és bizony a sok kedvező után elég kemény leckében van része.
De ez sem a dolgok fontosabb része, hanem az, hogy a lélekből milyen szikrát lobbant ki a jóval, vagy rosszal való ütközés. Felismeri-e a jóban vagy a rosszban azt, amire neki szüksége volt, vagy van. Mert nem mindig az a jó, ami a földi életben kívánatosnak látszik és nem mindig rossz az, amitől az ember szabadulni szeretne. Mindenkinek meg kell tanulni dolgozni, munkálkodni a jóban és igazban, hogy amikor valóban munkát bíznak rá a Gondviselés Angyalai, azt csakugyan jól végezze is el, mert akkor hibázza el a legtöbb ember a dolgát, amikor azt „hiszi”, hogy tud valamit elméletben, de a gyakorlatban még nincs jártassága. Azért igen sokszor meg kell ismételni egy-egy feladatnak elvégzését, hogy jó - minél tökéletesebb jó - jöhessen ki belőle.
Azonban nehogy azt gondolja valaki, hogy a keretek mindig ugyanazok maradnak körülötte, mert ez nagy tévedések kiinduló pontja lehetne és már csak a keret kedvéért is rengetegen pályáznának az ilyen feladatra. Nem akarok senkit tévedésbe ejteni; a földi élet nem érdemszerinti következmények igazságos elosztása - mint azt a pogányok hirdetik - hanem az érdemeket megszerző alkalmak kihasználására adott kegyelmi ajándék, azaz próba. Tanulásra, javulásra adott lehetőség és egyben vizsga is, hogy megértette-e az élet célját.
Hogyan használta ki az adott alkalmakat. Előtanulmány ez mind, amiben a lélek beleadja önmagát és az eredményt is önmagában találja meg. Nem az a fontos, hogy kiről hogyan vélekednek a földi emberek, hiszen akkor a hanyagságot és felületességet elnéző emberek a legjobb lelkek volnának az ilyen természetű alattvalók előtt, de csak addig, amíg valamelyiknek kára nem származik belőle.
Tehát az igazságos szigorúság nagyobb és messzebb kiterjedő jóság, mint a felületességet elnéző gondatlanság. A felettébb való igazságosság pedig egy megfeszített húr, ami előbb-utóbb elpattan és visszavág, mert a túl kiélezett igazság már igazságtalanság. Azért nem fontos, hogy az emberek milyen véleménnyel vannak egymásról, hanem az a fontos, hogy az isteni Igazság tökéletes Törvényébe beleilleszthető-e az én igazságom?! Ha nem illeszthető bele, akkor még csiszolni kell rajta, hogy az elgondolásaim és cselekedeteim hasznavehető eredményeket hozzanak ki az összesség részére. Már csak az az első, hogy megbotránkozást, kárt fájdalmat ne okozzak senkinek.
A felületesség, gondatlanság miatt emberéletek estek áldozatul, tengernyi munka és fáradság veszett kárba és ezt nem is lehet rosszakaratnak minősíteni, csak a lélek tudatlanságából származó rossz eredménynek. Ilyen eredményekkel a lelkek alkalmatlanok a munkára. Tehát a tömegmunkának pontos elvégzése idomítja a lelket a gondosság megtanulására. A rosszakaratú ténykedés szembehelyezkedés az igazsággal. Az igazságtalanság pedig önmagában egyenetlen és önmagát pusztító fejlemények forrása.
Ebbe a káoszba veti bele magát a lélek, aki már valamennyire meg tud állni a lábán és bizonyos egyensúlyi helyzetet tud teremteni magának. Ez a rengeteg tökéletlenségből és határozott rosszirányú ténykedésből létrejött rossz eredménynek tömegei ütköznek, kavarognak, örvényeket alkotnak és bizony sokszor lesodorják a mélyre azokat, akik meg akarják mutatni az ütközések okát azoknak a szédült lelkeknek, akik már elvesztették egyensúlyukat.
Ezek közül ha csak egyet is sikerült kimenteni a káoszból, már nem volt hiábavaló a vállalkozás. Ez nagyon szép munka, de nagyon fáradságos és szenvedéssel járó, tehát ne csodálkozzál azon, ha csak ilyen volt az életed, de már egészen közel van az a jutalom, melyet a jó Isten félretett részedre, hogy a káoszból egy nyugodtabb és békésebb parton köt ki élethajód és akkor elmaradnak az ütközések, bizonytalanságok, félelmek és rettegések. Vannak az életnek jutalmai is, melyeket egyeseknek még földi életükben, egyeseknek csak haláluk után oszt ki a végzet. Neked jut a földi életre is belőle, mert éppen nem kívánod. Nem múlik el nyomtalanul a lelki szenvedés, ráüti bélyegét a lélekre és a testi szervezetre is. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

A földi élet próba, vizsgatétel

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből


Semmi esetre sem szabad az életet céltalannak látni, még a legjelentéktelenebb életnek is sokszor nagy céljai vannak és az a nagy jelentéktelenség éppen előkészítője egy nagyjelentőségű életnek. - Az Isten bölcs és igazságosan gondoskodó az Ő kicsiny gyermekeiről, hogy valamiképpen kárt ne szenvedjenek. Idő előtt nem adhatja kezükhöz mindazokat az értékeket, amelyeket félretett részükre. Az embernek meg kell tanulni azokkal az értékekkel bánni, hogy a gonosz ki ne csalja, vagy ki ne csikarja kezükből, még mielőtt azt értékelni és megbecsülni tudnák.
Ne feledjétek soha el, egyetlen pillanatra sem, hogy ti emberi állapotban csak próbára vagytok küldve: mit és mennyit tudtok megvalósítani azokból a nagy és nemes elhatározásokból, amelyeket testbeöltözése előtt minden lélek maga elé vett, hogy azt véghez is viszi. - Álom ez a földi élet mindvégig, mely a lélek erényeit és fogyatkozásait tükrözi vissza azokban az érzésekben és törekvésekben, amiket a Földön a cselekvésekben megvalósít. Az álom néha küzdelmes és ilyenkor örömteljes az ébredés, mert a küzdelem véget ér, s boldog megnyugvással állapítja meg az ébredő: milyen nagyon jó, hogy mindez csak álom volt.

A természet felruházza a mezők liliomát kecses formával és pompás, ragyogó színekkel, hogy a Nap sugaraiban tündököljék. A szemek gyönyörittasan tekintenek a színeknek egymásba olvadó harmonikus szépségeire és azt hiszik: ez a valóság! - Nem! - Ez, a valóságnak vetített képe csupán, mely egyik napról a másikra meghervad és elmúlik, porba vész, mert onnan vétetett.- Az élet változó szépsége és kívánatos jósága, látszatos boldogsága: csak vetített képe a valóságnak. A valóság tibennetek van, mert tiérettetek van minden, ami van.
A látszatot valósággá az ember lelke teheti, ha az örök isteni Igazságot keresi és a múlandóban érzéseivel és cselekedeteivel megpecsételi. Azért próba és vizsgatétel a földi élet, hogy mennyit értett meg, mennyit valósított meg az isteni jóból az áloméletben a lélek. S amit megvalósított a jóból, az igazból, azt magával vihesse ébredéskor, mert a valóság a lélekben van. A külső világ ábrázata elmúlik, a leggyönyörűbb virág elhervad, a legszebb emberi test is megöregszik, meghal és semmivé válik. A lélek azonban az isteni jó és igaz sugaraiban tündöklik, mert nincs az elmúlás törvényéhez kötve. A megvalósított jó egyéni sajátjává válik, amit nem vehet el senki tőle.
Az élet örök. Csak az élet formája változik. A változhatatlan romolhatatlan jót és szépet az ember is éppen úgy magában hordja, mint az egyéni lélek, csak a változások torlódásában nem tudja mindig úgy kifejezni az emberi testen keresztül, mint azt a maga világában, a határtalan szabadság birtokában, megteheti. A Föld a bukott szellemek próbául készített ideiglenes helye és állapota. A szellemileg haladó emberi csoportok mögött - mint a jól ápolt kertekben az elfajzott vadhajtás - úgy burjánzik elő azoknak a testet öltötteknek csoportja, akiket a vadság világának törvénye mint hasznavehetetlent, nem foglalkoztat és így szegényen, ődöngve, a jobb élet eshetőségei után kutatnak, ezeket a földi síkon használja fel a Természet Törvénye. Ezeket a jótól és igaztól elmaradott, tudatlanságba esett lelkeket a kegyelem mintegy utolsó kísérletként, engedi a Föld szféráiba, de mivel lelkükben túlnyomóan az ellentétes törekvés érvényesül, így a Földön nem kívánatos és nem óhajtott vendégek. Bár sokszor előfordul, hogy ellentétes hajlamaik megszelídülnek és beleilleszkednek a földi törvényekbe, azonban ezek okozzák a legtöbb bajt a Földön, nemcsak a saját ellentétes cselekedeteikkel, hanem ravasz, bujtogató, rosszra, ellentétesre hangoló befolyásukkal, nagy hatásokat tudnak elérni a jóban még nagyon gyenge emberlelkeknél. Ilyenek okozzák a nagyobb megpróbáltatásokat a szenvedéseket, mert magukkal hozzák a saját robbanásra kész villamos atmoszférájukat. Az ilyenek sokszor nagy pozíciókat töltenek be, vezető szerepet játszanak mindenben. Kiverekedik a maguk részére a világ javait, mert egyedül ez a vágyuk, a törekvésük: hogy ezt elérhessék.
Cselekedeteik eredménye nyomán nagyon ritkán kerülik el a földi igazságszolgáltatást. Ezzel bezárul mögöttük a földi világ kapuja és az utolsó kísérlettel a „külső sötétségre” kerülnek, ahonnan nincs többé visszatérés. Ezek magukban hordozták a saját sorsukat. Amit ők saját lelkükből a világra kivetítettek, csak az történt velük. Azért nem lehet közömbös senki számára az, mit ad a világnak! Mit sugároz szét a természetre? Mit épít, vagy mit rombol embertársai szívében, lelkében? Mik a vágyai, a törekvései? Gyógyít-e, vagy sebez? Használ-e vagy árt beszédeivel, cselekedeteivel? Áldás vagy átok fakad megmozdulásai nyomán?

A Természettörvény a tükör, ami aki a lélek: azt tükrözi vissza. Ha a kegyelem mennyei leple le nem takarná ezt a tükröt, senki nem szabadulhatna meg az ítélettől. De a kegyelem letakar, megbocsát, meggyógyít és életre hív. A megtérő ember lelkét Isten az új életben bőségesen elárasztja ajándékaival, hogy ékes legyen jó és igaz cselekedetekkel és nemes elhatározásokkal. A lélekben, - ha nem is teljesen, de hogy rá lehessen ismerni - kiábrázolódhasson a Krisztus arca. Mert akinek a lelkéből hiányzik a kiábrázolódott Krisztus, az nem mehet be a Valóság Országába, az Istentől elkészített Örök Boldogság Hazájába.
A földi világ nem egy külön szenvedtető hely, nem a vezeklésnek - az úgynevezett „visszafizetésnek” vagy „jóvátételnek” a helye és ideje, hanem a megpróbáltatásoknak, a vizsgatételeknek. A szépnek, a jónak, a kívánatosnak a megismerésére adott hely és alkalom. A szeretet és az igazság gyakorlására való ideiglenes állapot. És ha a szellem ezekben bizonyos előrehaladást tud elérni, nagyon sokszor kincsekkel megrakodva térhet vissza szellemi hazájába. A beteg és tévelygő lelkek tömegei ellepik a Földet és nem gondolnak semmivel, amikor vágyaik teljesülését közeledni gondolják.

Ezek a nehezen tanítható lelkek makacsul ragaszkodnak fix ideáikhoz és előre törnek mindenen keresztül. Mivel nem tudják azt, hogy mindez csak álomkép és látomás a részükre, hibás mozdulataikkal ütnek, vágnak maguk körül és mindenkit megbántanak és megsebesítenek, aki közelükbe kerül. Csak amikor életük gyertyája kialszik és felébrednek a szellemi életre, akkor látják, hogy mindaz, amit ők nagy értéknek hittek, semmivé vált, mert csak por és füst volt az, ami olyan tetszetős színben tűnt fel előttük. A valódi érték is ott van előttük, de nem közelíthetik meg, mert közéjük áll a sok szenvedés, - azoknak szenvedése, akiket vad törtetésükkel hátralöktek, akiket megcsaltak, akiket hazugságaikkal félrevezettek, akiket erőszakosan eltaszítottak, mert ők akartak boldogok lenni, ők akartak hatalmasok, parancsokat osztogatók lenni, ők akartak irányítani, az élen lenni. Egyszóval a földi élet kívánatos javait ők akarták megszerezni maguknak. Ezek az elgondolások és kivitelezésük mikéntje választják el az igazitól, amire vágyakozott.
Nincs a valódi életben választás, csak belenyugvás a változhatatlanba. Amíg ezt a lélek megérti és kikísérletezi, hogy meggyőződjék arról az egyszerű igazságról, amit meg nem változtathat az időtlen idők végtelenében sem, addig sok hiábavaló erőpazarlást visz véghez, de végtére mégis csak belátja, hogy nincs más útja a szenvedésektől való szabadulásnak, mint az isteni Törvényekbe való beleilleszkedés és a lépésről-lépésre való előrehaladás. Ez az előrehaladás azt jelenti, hogy a lélek csak úgy juthat előre, ha maga után felszedi a lerombolt Törvénynek hulladékát és mindent a helyére visszarak, hogy a káosz megszűnjék körülötte.
A földi síkon nem csak az egyéni lélek belső világának harmóniában tartása a legfőbb cél, hanem a Földön megjelenő mindenféle életformákban magát kifejező élethullámzás alakot öltötteivel is bizonyos összeköttetésbe kerül és ez az összeköttetés mindig más és változó kötelességeket rak a testet öltöttek vállára. A Földön jól elvégzett munka képesíti a szellemet nagyobb és nagyobb megbízatások elvállalására, mind nagyobb örömök, nagyobb boldogságok megismerésére és elnyerésére. Mert csak azután jelent az ő létezése „valamit”, amikor már hasznavehető munkát tud végezni. Addig kell a Földön gyakorolni ezeket, amíg meg nem felelnek annak a Törvénynek, amely már átminősíti a magasabb rendű életek világainak törvényébe.
A sors is csak elvégzendő munka, mert az előrehaladás kerekei sokszor megakadnak, ha nincsenek értelmes mesteremberek, akik hozzáértőén nyúlhatnak a bűnberagadt lelkek csoportjainak a kiemeléséhez. Ha vannak ilyenek és megértik az idők jeleit, akkor ha nehéz is a munka, mégis vállalják, mert tudják azt, hogy az ilyen kiváltságos nagy munkáért az Úr bőséges fizetést ad. A bűnbe ragadt emberi lelkek csoportjaival való érintkezés nem boldogító, nem örömteljes és főképpen nem tiszta munka, hanem küzdelmet jelent a bűnnel, amely az emberi lelkeken keresztül harcol az igazság és a szeretet ellen.

A megtévesztés és hazugság fegyvere ellen, a sötétben nehéz védekezni, de minden éjszaka után eljön a ragyogó reggel és a világosságban mindenki megszégyenül, aki ezekkel az undokságokkal védekezett az igazság világossága ellen. Minden jól végzett becsületes munka után meg kell a földnek is adnia a maga termését és meg is adja minden munkásnak a mindennapi kenyeret a test szükségleteihez mérten, hiába akarják elvenni a harácsolók. Aki elveszi a másét, az a magáét szórja szét, mert mindenki, aki a másét elveszi, a magáét elveszti. Végeredményben csak a maga törvényét sietteti a beteljesedéshez, mert beteljesedik minden, hogy az igazság uralkodjék a Földön is.

Szemlézte: Bíró László

UI:

Hogyan ismerjük fel a tudattalanunkban működő, családi mintákat? - Önismereti feladattal - 1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=T0B8O3HzYR0

A jónak vagy a rossznak fogalmáról

Részlet Tóvölgyi Titusz „A lélek mint egyén” című könyvéből


Hogy mi a jó? Erre a kérdésre megadja a választ Krisztusnak ez a mondata: „Ne kívánd másnak, a mit magadnak nem kívánsz. Ne tedd másnak, a mit magadnak nem tennél.”
Ebbő1 annak kellene következni, hogy mert tudva, magunknak csak is jót kívánunk; és tudva, magunknak csak is jót igyekszünk cselekedni, tehát: ha azt kívánjuk másnak is, amit magunknak, ha azt teszszük másnak is, a mit magunknak tennénk? Akkor jól cselekszünk.
És ha bár a dolog nem teljesen így áll is, habár az ember, az ő tévedhető és gyarló vágyai következtében nem egyszer kíván magának károsat és helytelent, valamint hogy cselekedetei által is gyakran ártalmára van önmagának, habár a legjobbat akarta cselekedni, Isten, nem az emberi gyarlóság öntudatlan tévedéseit, hanem az emberi jó szándék és akaratot jelölvén irányul, a jó szándék és jó akaratból kiindult cselekedetet bírálja el.
A dolog azonban még nem csak eddig van. Én ugyan is, kívánhatok magamnak olyan jót is, a mi kárára van másnak; ugyan így kívánhatok olyan jót másnak, a mi kárára van egy harmadiknak, egy negyedik ötödiknek s így tovább. Ha magamnak egy oly jólétet kívánok, mely a más avagy mások rovására megy? És ugyan ily jólétet kívánok egy másik felebarátomnak is? Hát ha bár neki tulajdonképpen jót kívántam: a kívánság lényegében véve rosz volt mégis.
Hogy Krisztus szavait értelme szerint teljesítsük, tehát annak kijátszásával, a jó cselekedetek terén nem érünk célt. Kijátszani csak a földi törvényeket lehet, az égieket nem. Jó cselekedet, a szó szoros értelmében véve az: amely rosz következéssel összekötve nincs, hatása jó, és az illetőre nézve kedves.
Midőn tehát jót akarunk tenni, ne csak azt gondoljuk meg, hogy használunk vele Pálnak, de azt is, valyon nem ártunk-e vele Péternek?
De valamint hogy a jó cselekedet mindig kevesebb, mint a rosz, amelyet vele esetleg elkövethetünk, a tévedés is kevesebb; ámde hány oly feslett erkölcs azaz rosz cselekedet van, amely jó cselekedet számba akar vétetni? Hány a becstelen ember, aki a becsületesek sorai közt foglal helyet? Hány a bűntény és a gonosz cselekedet, mely jutalomban részesül? Hány százezer és millió, mely kikerüli a földi igazságszolgáltatás (!) kezét?

Szemlézte: Bíró László