Szellemtudomány alapjai

Rendben, minden rendben!

A halászfaluban egy lány még „leányfejjel"gyermeket szült, s néhány verés után végre elárulta, hogy ki a gyermek apja: nem más, mint az a zen mester, aki egész nap a falun kívül épült templomban meditál.
A lány szülei és a falusiak egy csoportja kivonult a templomhoz, durván megzavarták a mestert meditáció közben, kigúnyolták képmutatása miatt, majd közölték vele, hogy mivel ő a gyermek apja, gondoskodjék is róla. A mester csak ennyit szólt:
— Rendben van, minden rendben van.
Miután a csoport eltávozott, felvette a padlóra helyezett gyermeket, és megkérte az egyik falusi asszonyt, hogy gondozza az ő költségein.
A mesternek persze odalett minden tekintélye. Senki sem fordult többé hozzá tanácsért.
Egy év telt el így, amikor a lány, aki a gyermeket szülte, már nem bírta tovább, és végül bevallotta, hogy hazudott: a gyermek igazi apja a szomszéd fiú.
A lány szülei és a falusiak bűnbánatot tartottak. Leborultak a mester lábai elé, bocsánatáért esedeztek, és visszakérték a gyermeket. A mester, miközben visszaadta a gyermeket, csak ennyit mondott:
— Rendben van, minden rendben.
Megjegyzés: Ebben a tanításban arra a titokra derül fény, hogy az ember lelkében a szenvedéseket, a dühöt, a haragot, a bosszúvágyat vagy bármilyen más érzést nem a külső körülmények és helyzetek okozzák, hanem az, ahogyan reagálunk rájuk. Ezért csak az a lélek képes felemelkedni és megvilágosodni, aki gondolatait és érzelmeit képes uralni, amikor a külső hatásokra regálásait a bölcsesség és a szeretet vezérli.

UI:

Remélem nem éljük át!

Mire kell felkészülnünk egy gazdasági összeomlás esetén - Egy túlélő "vallomása" a 2001-es Argentin válság idejéről https://systema.blog.hu/2014/12/30/mire_kell_felkeszulnunk_egy_gazdasagi_osszeomlas_eseten_egy_tulelo_vallomasa_a_2001-es_argentin_vals?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR2MZU0dtodKtYUOghDafUphN9IG7yV72ya1Z4dyZDvVZnXfenO8vQ4KCqI

Bandi bácsi szellemének tanítása a szellemtanosoknak

Részlet az 2000.02.22-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


Bandi bácsi: Kedves barátaim! Tanácsadó voltam, engedjétek meg, hogy tanácsadó le-hessek most is. Körötökben, és általában ismerősök, barátok között, amerre megfordul¬tok, sokszor felmerül az a kérdés, hogy akik vallásukat követik, nem kívánnak foglal¬kozni szellemi témákkal, mert ők azt hiszik, elég amit ott kapnak. Egy kicsit furcsa talán most, hogy tőlem ilyen magyarázatot kaptok, de a következőt kell hozzáfűzzem.
Akinek hite, teljes bizodalma abban a vallásban fekszik melyet követ, ott a ti számotokra nincsen közlendő, mert akkor már csak rajta múlik, hogy a hitét követi-e, és úgy él-e valóban, a-hogy a vallása tanítja. Van, akinek nem elégséges, amit a vallása tanít, vagy azért, mert nem élte addig is, de előfordul igen sokszor, hogy titokban, mondhatni hangtalanul, a lelkében érzi, hogy valami többre és másra van szüksége.
Ő már keresni kezd, neki már felhív¬hatjátok a figyelmét arra, hogy aki a szellemi tanításokkal kezd foglalkozni, és a vallási tételeket már kezdi egy kicsit elhagyni, annak sokkal inkább szükséges mind a vallási tételeket, azoknak erkölcsi tanításait, mind az általa újonnan felfedezett, és szinte mohón magába szívott új szellemi tanításokat a gyakorlatba áthelyeznie! Mert aki szellemi tanításokkal foglalkozik, és azt a gyakorlatba át nem teszi, több rosszat tesz magával, mintha megmaradt volna egy félkezű és féllelkű val¬lási életben.
Más olyan esettel is találkozhattok, mert fogtok még találkozni, ahol teljességgel vallási képzés nélküli, minden erkölcsi tanítást mellőzött nevelésben ré¬szesült emberek keresnek szellemi tanításokat. Sokkal nehezebb a feladat, bár őve¬lük is foglalkoznotok kell, mégpedig azért, mert nekik már szinte a teljes nihil¬ből és a semmiből kell, hogy felépítsék azt, ami a másiknak már alapozva volt.
Mind a két ebbéli változatban, amelyet tirátok bíz a szellemi világ, tehát akinek elégte¬len az eddigi alapozása, a másik pedig semmiféle alapot nem kapott még, mind a kettőt nagyon óvatosan, és nagyon sok szeretettel kell kezeljétek. Mind a kettő¬nél a lényeg a szellemi tanításokban való hitet, bizalmat. bizonyosságot lehetőleg olyan erőssé fo¬kozni - persze csak akkor, ha ő azt keresi - ami már szinte rákészteti, rákényszeríti a hétköznapi életben való megmutatkozásra, amikor már egész valóját annyira formálni kezdi, hogy a gyakorlatban megmutatkozik az, amit átadtok neki.
Amint mondtam, a harmadik esethez nem szükséges nyúlnotok, nem is szabad mélyen és igazán. A saját tapasztalatomból veszem azt és adom át nektek, micsoda óriási jelentősége van a megbizonyosodás, a tanulás utáni megvalósításnak! Ha ez elmarad, abból olyan lelki problémák és elferdülések keletkeznek, hogy akár el se kezdett volna a szellemi tanitásokkal foglalkozni, mert annál több rosszat tesz neki.
Az elhajlási lehe¬tőségek szinte sokszorosak. Ezt jegyezzétek meg, nem a magatok, hanem azok számára, akik keresnek, és akiktől el nem zárhatjátok a szellemi tanításokat! De az igaz, hogy akiket mintegy a szárnyaitok alá vesztek, azokra gondolnotok kell, hol tartanak. Néha meg kell kérdezni őket, hogyan haladnak, mint ahogyan azt egy jó hitoktatónak és jó lelkipásztornak is ugyancsak meg kell tennie. Kicsiben, alapvetően ezt nektek is meg kell tenni akkor, hogyha, mint mondom, tényleg indulni segíttek valakiket az úton!
Rendkívül fontos ezekben az időkben ezeknek az induló lelkeknek az istápolása, és az egyáltalán indulása, amelyet nem egy esetben tirátok bízunk. Mindig meg fogjátok érezni, kivel szemben lehet olyan bizalmatok, hogy olyan anyagot, olyan tanítást adtok a kezébe, amely neki valóban hasznos, amellyel dolgozhat, és mely az, ami még nem való neki. Egyvalamire felhívom a figyelmeteket, kik most itt vagytok és hallgatjátok szavaimat! Van egy rejtett beépítettség, egy érzékenyített valami, egy olyan csodálatos érzékelő szerv, amellyel pontosan megérzitek, hogy a hozzátok forduló kérelmezők közül kinek mit adhattok oda egymásutánjában!
Aki az "A"-t kéri, az az "A"-t kapja, a "B"-t még nem kaphatja meg, nem beszélve a "C"-ről! Lassú fo¬lyamatossággal, egy csekély kis gondossággal, elegendő egy találkozás, egy rákérdezés: hogy haladsz, tetszik-e, mit tudtál belőle a magad számára használni? És az a belső, beépitett, kis érzékenyített szerv jelzi majd számotokra, hogy igen, valójában a hasznára vált-e, feldolgozta-e, és lehet-e neki egy kicsit többet mondani abból, amit már úgyis ke¬resni kezd.
Ezt szerettem volna nektek bizalom¬mal elmondani, nagy biztonságot építve bennetek e téren, mert reátok sok hasonló feladat vár. Tudva, vagy tudatlanul, észre fogjátok venni majd, amikor o¬lyan lehetőség tárul elétek, hogy valakinek nagyon sokat használhattok ilyen vonat-kozásban. Ezt a kétféle típust, amit említettem, fel kell ismernetek, meg kell tudno¬tok határozni azt, hogy melyik csoportba tartoznak, és aszerint tudtok a számukra a¬kárcsak néhány biztató és érdeklődést keltő mondatot mondani, vagy a kezébe adni egy könyvet.
Ezt meg fogjátok érezni, mert ott állunk mellettetek, ott va¬gyunk mi is, amikor ilyen eset történik, és igyekszünk minden lehető segítségünkkel a számotokra könnyebbséget nyújtani, hogy ez a bizonyos belső, beépített, finom kis jel¬zőcsengő megszólaljon úgy, ahogyan az hasznos, szükséges és jó!
Remélem nem túl körülményesen fejeztem ki magam, hisz tudjátok jól, hogy közérthető és egyenesen voltam mindig. Most is, remélem, az esetleges kissé mesés kifejezések nem bagatellizálják el azt, amit mondani akarok, hanem inkább egy kicsit színesebben, érdeklő¬dést, figyelmet jobban megfogóan fejezik ki, amit mondani szerettem volna nektek! Kedves tanítványaink, kedves, szeretett, további tanács-osztogatóink, az Isten áldjon benneteket!

UI:

ÉLET AZ ÉLET UTÁN - RAYMOND A. MOODY Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=i4adzsY-SrY

A tudatos rossz képviselői - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Uraim, Barátaim! Magunkban, a legbensőbb teremben vagyunk... Mindenki mást kint hagytunk az előcsarnokokban, kint hagytunk a külső páholyokban; minden zavaró dolog kint rekedt és most teljes figyelmet kérek... mindenki részéről teljes figyelmet... A tömeggel nem kell sokat foglalkoznunk; a tömeg idomítható állat. Idomítjuk úgy, hogy akik úgy helyezkednek el, hogy értelmük csillogásával, csillogtatásával írni tudnak, azok írni fognak. Akik a szó emberei, azok szavaikkal hajtják a vizet a mi malmunkra.
Az a lényeges és fontos, hogy a jelszó: az „Isten halott” meginduljon. Ezt a jelszót kell teljes mértékben és a legszélesebb körben terjeszteni. Tehát nem azt mondjuk, mint elődeink, hogy Isten nincs; azt mondjuk, hogy az Isten halott. Az a lényeges és fontos, hogy minden úgy legyen bemutatva példákkal, a Földön történő igazságtalanságokkal, hogy még a legegyügyűbb ember előtt is természetesnek tűnjék, hogy ez a világ, ami állítólag Istennek a teremtettsége, nem tökéletes. Mert ha tökéletes lenne, akkor ugyebár nem történnék ennyi tökéletlen dolog;
Továbbá szükséges, hogy többé ne merüljön fel olyan kirívóan az ünnepek és a vasárnapok kérdése sem. Szükséges, hogy akik jól élhetnek, azok összekeverjék a vasárnapokat a hétköznapokkal, azaz úgy éljenek, azaz úgy éljünk, hogy mindennap a pihenésnek, a felüdülésnek, a test élvezetének az ideje legyen.
Hirdessük keleten, hogy a kelet és nyugat harcában szükséges, hogy nem maradhatunk le a nyugati demokráciák mögött. Fontos és szükséges, hogy a nyugati demokráciákban pedig arra hivatkozzunk, hogy a versenyben elsők és utolérhetetleneknek kell hogy maradjunk.
Ezzel a tömeg meg van fogva. Tudniillik, a tömeg nem lát az orránál tovább, a tömeg nem tud gondolkodni; a kommunikációs eszközeinken keresztül a tömeget - szószerint tessék érteni - agymosni kell. Szó szerint tessék érteni: keleten, nyugaton egyaránt, szünet nélkül ismételni kell nekik: „ez a jó... ez az üdvös... ezt kívánja a jövő... ezzel építi ki ezt, ki azt...” Azután jöhetnek bele azok a hangzatos jelszavak, hogy ezt, vagy azt, vagy amazt építjük vele. És a tömeg, ha sokat ismételjük neki, ha újságok lapjain ezt látja, ha a gazdasági kimutatásoknál ezt olvassa, ha a nemzeti jövedelemre hivatkozunk, elhiszi.
Hisz meglátja-e, hisz ért-e hozzá, hogy lemérje, hogy az elhintett magvaink hogyan kelnek ki és hogyan erősödnek meg? Nem érti, nem tud távlatokban gondolkodni. Nagyon fontos, hogy az indító rugókat, az igazi okokat a legteljesebb titokban kell mindig tartani és egész mást kell mondani, hogy mit, miért kell csinálni, és egész mást kell harsognunk, hogy minek milyen jó eredményei lesznek Ez számunkra fontos és számunkra nélkülözhetetlen.
Azt az embert, akinek hite van, nem tudjuk, mint eszközt a magunk részére felhasználni! Abban az emberben nem kelthető fel elég erősen a jobblét, az anyagiak után való vágy. Mert vallása azt mondja, elégedjék meg a kevéssel; tűrjön, ha úgy hozza a sorsa és mindazért majd az Isten neki megfizet. Nos, hát ha örökösen erre az Istenre apellálunk, akkor komoly veszteségünk és kárunk lehet.

A médiumot más szellem foglalja el:

Kedves embertestvéreim! A tudatos rossz egyik volt földi képviselőjének gondolataiba pillanthattatok bele. Ez rendkívüli idők jele már! A rendkívüli időkre való tekintettel engedtünk ilyen bepillantást ebbe! Mert a hívők seregei, az Istent szeretők el vannak foglalva azzal, hogy a mennyegzői ruhájukat maguknak megszerezzék-, és mindarról, amit a tudatos rossz művel a Földön, csak csekély ismeretük és fogalmuk van. És különben is, azok olyan titkos és a fekete mágia berkeiben lejátszódó dolgok, amiktől minden Istent szerető és Istent félő embernek tartózkodnia kell. A hatásait észlelhetitek, a hatásait láthatjátok, valamint azt is, hogy az isteni igazság hogyan szorul vissza egyre kisebb és kisebb területekre a Földön, és egyre kisebb lesz ez a terület a jövőben….

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A tudatos rossz képviselői
Adai közlés - Aki hisz, ha meghal is élni fog
A bukás
Az élettárs nélküliekhez
HANG - Szüleim problémát jelentenek
Ezért utálnak minket Európában
El kellene menni innen


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqY5zy7QjIywyjCPuA?e=nlanbF
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=pgITEAyflkA&t=91s
Jelenések 35. – A három és fél nap - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=lhDRtfLFS9M&t=16s
Jelenések 36. – A hetedik trombitaszó - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=VHfotDKEipM&list=PLxGxor4f0-UNZy7t-zVMC6D73UJiEwZys
Manna a hit táplálásához – Hangoskönyv - Első rész

https://www.youtube.com/watch?v=B_5Z3MzrkRQ&list=PLRVq3nHSVcea92AtwXU6f67pfpQgMptgr
Szertan – Ősi magyar szimbólumok

https://www.youtube.com/watch?v=tvAdXGx1L0Y
Szerelemvidék – Romantikus film

Szellemvadászat





Szellemvadászok

A szellemvadászat nem új keletű tevékenység – az első szellemvadászok egyike Joseph Glanvill II. Károly király lelkésze volt az 1600-as években. Glanvill a brit szigeteken előforduló paranormális, elsősorban kísértetekkel kapcsolatos jelenségeket vizsgálta. Az ő híres esete volt a tedworth-i dobos, és kutatásának eredményeit a "Saducismus Triumphatus" című könyvben adta ki 1681-ben.
A szellemek egy másik vizsgálója Friedrich Nicolai filozófus – könyvkereskedő volt. A természetfeletti jelenségek iránt azután kezdett érdeklődni, hogy halott emberekről szóló látomások gyötörték. Nyomozásba kezdett, hogy gyógymódot találjon kínjaira. 1799-ben kiadta "Emlékiratok kísértetekről avagy fantomokról, melyeket kór okozott" című könyvét, melyben amellett, hogy beszámolt különböző paranormális tapasztalatairól, annak a nézetének is hangot adott, hogy mindezeket piócák segítségével gyógyítani lehet.
De ezután is közel száz évnek kellett elmúlnia, míg a természetfeletti jelenségeket igazi nyomozócsapat kezdte firtatni. Az eredetileg Szellem Társaságnak nevezett Látnoki Kutatás Társaságát (Society of Psychical Research) 1882-ben, állítólagos paranormális jelenségek vizsgálatára hozták létre. Az alapítók elismert tudósok voltak, és a szervezet mindmáig folytatja a paranormális jelenségek tudományos, elfogulatlan vizsgálatát.


Szellemvadász felszerelés

Ma a szellemvadászat műszerigényes hobbi, amelyre űzői gyakran hatalmas összegeket áldoznak. Egyetlen önmagát valamire is tartó szellemvadász felszereléséből sem hiányozhat egy elektromágneses érzékelő, amely kimutatja a statikus elektromosság jelenlétét, ami állítólag a szellemek megjelenését előidézi. Egy másik felszerelési tárgy a digitális hőmérő, melyet a helyszín hőmérséklet-ingadozásainak mérésére használnak. Közvetlenül a szellemek megjelenése előtt megmagyarázatlan okokból hirtelen jelentősen csökken a hőmérséklet, így egy pontos hőmérő nagyon fontos lehet. Egy szellemvadásznál hang-, páratartalom- és fénymérő berendezések is lesznek, melyekkel a helyszínt figyeli a vizsgálatok során.
Elengedhetetlen a jó minőségű felvevő berendezés, így magnókat, diktafonokat kell használni. Minél jobb minőségű a felhasznált felszerelés, annál jobb esély van a sikeres elemzésre a felvétel későbbi feldolgozása során. A legtöbb kutató infravörös kamerákat is használ a vizsgálat során. Ezek különösen alkalmasak a köd és a fényanomáliák rögzítésére.
A legigényesebb felszerelési tárgyak – mint a sugárzásmérők, hőkamerák – szintén megvehetők, de hatalmas összegekbe kerülhetnek. Peter Greenwood a híres szellemvadász egyszer kijelentette, hogy látott már szellemvadászokat, akiknek egy autónyi felszerelésük volt, de mégis az találja meg a bizonyítékot, aki csak egy magnóval vág neki a feladatnak. De hát ilyenek a paranormális dolgok.

Gömbök - bizonyíték vagy por?

A digitális fényképezés megjelenése óta heves vita folyt a Gömbök eredetiségéről. Ezek a kör alakú pacák digitális és 35mm-es filmen készült fényképeken egyaránt megjelennek. Az első Gömböket ábrázoló fényképeket temetőkben készítették amerikai szellemvadászok az 1990-es évek elején. Ők úgy hitték, a Gömbök a halottak sírkövek felett lebegő lelkei voltak. A körök később kísértetjárta helyeken készült fényképeken is megjelentek, ami azt sugallta, hogy valamilyen, a paranormális jelenségekkel kapcsolatban álló energia formái.
Éveken át kész tényként ismerték el, hogy a Gömbök paranormális tevékenység bizonyítékai, de hamarosan több kutató is bebizonyította, hogy nem azok, aminek kinéznek. Brit kutatók egy csoportja rájött, hogy a kamera típusától függően eltérő szerkezetű és színű köröket kapunk. Ráadásul a levegőben lévő pára és por hasonló jelenségeket okozott.
Több kísérletet is elvégeztek különböző anyagokkal, köztük homokkal, porral és párával. Az eredmények bebizonyították, hogy Gömb-képek ezrei megmagyarázhatók ilyen módon. A fényképezőgép-gyártók is felfigyeltek a Gömbök által okozott gondokra, és újabb digitális gépeiket Gömb-mentes szűrőkkel is felszerelik – bizonyítva ezzel, hogy a Gömbök nem mások, csak egy kis műszaki baki eredményei.

ITC

Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdik a kutatók felhasználni a modern technológiát is a szellemek vizsgálatában. Az instrumentális transzkommunikáció (ITC) kutatói tévékészülékek segítségével készítenek képeket olyanokról, akik már meghaltak. Úgy hiszik, hogy túlvilágról érkező bizonyítékokat rögzítenek.
Klaus Schreiber német ITC kutató úgy gyűjti állítólagos szellemek képeit, hogy videókameráját a TV-készülékre irányítja, és a kamera kimenő jelét visszavezeti a TV-be. A folyamatos kör képein gyakran megjelentek homályból kiemelkedő arcok. Az egyik felvétel során Romy Schneider, osztrák színésznő is megjelent a felvételen, évekkel a halála után.
Egy másik furcsa eset Svédországban történt Friedrich Jürgenson temetése során. Egy ITC kutató egy ember képét látta megjelenni a TV-képernyőn. Lefotózta, és alapos vizsgálattal kiderítette, hogy az alak valójában Jürgenson volt.
Az instrumentális transzkommunikáció nem csak a televízióra korlátozódik. A kutatók ma rádiókat, számítógépeket, telefonokat, sőt faxokat is használnak. A technológiát csak arra használják, hogy jelentőségteljes információt – hangokat, képeket, szövegeket – szerezzenek. A tudósok már egy évtizede vizsgálják a bizonyítékokat, de nem tudják egykönnyen elvetni, megcáfolni a jelenséget.

EVP

Az elektronikus hangjelenség (EVP) az, amikor állítólag magnók és hasonló készülékek segítségével kommunikálunk a halottakkal. Az EVP-be vetett modernkori hit akkor erősödött meg, mikor az 1980-as évek elején az amerikai Sarah Estep azt állította, hogy férje magnója segítségével hangok ezreit vette fel. Ezután megalakult az Amerikai EVP Szövetség (American Association of EVP), melynek mára 20 különböző országban vannak tagjai.
Húsz évvel korábban Dr. Konstantin Raudive volt az elektronikus hangjelenség úttörője, aki számos könyvben számolt be arról a 70.000 üzenetről, amelyeket évtizedeken át tartó kutatásai során rögzített. Munkássága olyan népszerű lett, hogy az EVP-t gyakran "Raudive-hangoknak" is nevezik. 1972-ben hang- és rádiómérnökök Európa minden tájáról együttműködésbe kezdtek a Paranormális Kutató Társasággal (Society of Paranormal Research) és kísérleteket hajtottak végre az elektronikus hangjelenség vizsgálatának előmozdítására. R.K. Shergold, az SPR akkori elnöke úgy hitte, a kísérletek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a jelenség valóban létezik.
A kétkedők hamar rámutattak az EVP legnagyobb problémájára, mégpedig arra, hogy bármilyen elektronikus berendezés felvehet kósza üzenetfoszlányokat, melyek más rádióhasználóktól erednek. Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy minden elektronikus hangjelenség keresztmoduláció eredménye, de nagy a valószínűsége, hogy így keletkeznek.
UI:

Igazolták a halál utáni élet valóságát! Egy harvardi idegorvos megrázó információkat közölt!
https://mindenegyben.co/19280-igazoltak-a-halal-utani-elet-valosagat-xl54kfwsz2/

Szeressétek a természetet
Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Aki a természetet nem szereti, az az életet sem szereti. Az az életben is a halált, a kárhozatra vivő bűnök alkalmát szereti. Minden jóra és igazra törekvő léleknek szeretnie kell a természetet, azt a tiszta anyát, amely kivétel nélkül életet ad mindennek, ami megteremtetett, s legyen az jó vagy rossz, egyformán bánik magzatával, neveli, táplálja őket, míg erre rászorulnak.
De ha elválasztódnak e föld anyai tápláló erőitől, mint felnőtt gyermekek, akkor már ezeknek a felnőtt gyermekeknek kell az egykoron tápláló anyjukat segélyezniük azokkal a szellemi erőkkel, melyekre fejlődésük folyamán szert tettek. Minden olyan lélek, aki a természet törvényeit betöltötte és a kegyelmi törvényben él, nyeresége a földnek, azaz a természetnek.
Mi szép a természetben? - az egyszerűség és az a harmónia, mely kibékíti egymással az ellentéteket. Szép az az ártatlan igazság, mely mindennek az alapját képezi, de mindennél szebb a szellemi jó és a szellemi igaz, mely belenyúl a természetbe, és merész kézzel alakítja, formálja azt. Honnan jön ez? Istentől. Csak Isten adhatja a szellembe azokat az átalakító erőket, amelyekkel először önmagát, azután környezetét teszi a jónak és az igaznak szolgájává. Először önmagát kell a szellemnek átalakítania s a természet lassú rotációjából felküzdenie a gyorsabb ütemben haladó törvénybe. Majd ha már az idősebb gyermek szemüvegén nézünk, akkor az élethullám alsóbbrendű megjelenését segítjük felfelé. Ez a segítés a szeretet: szeretjük a minket körülvevő állat- és növényvilágot, mely bennünket szolgál, értünk él, hogy a saját célját elérje.
De fájdalom, mit látunk a földön? Öldöklést, az élet terjeszkedésének minden lépésnél való megakadályozását. Az ember ellenségévé lesz önmagának és pusztítja saját haladásának segítőeszközét, a természetet, mert a benne élő gyílkos elvek kényszerítik erre. Pedig amennyi jót kiszorít a földi létből a tudatos szellem, ugyanannyi rossznak nyit kaput, hogy azokon keresztül betolakodhassék a törvénytelen, a gonosz.
Aki a lét problémáját ismeri, az, ha emberi értelmében nem is jelenik meg tisztán, de érzelmi világában érezhetően tiltakozik minden szeretetellenes cselekedet ellen.
Az ember tévelygésének következménye a bűn, a rossz, mely kifejezésre jut a természetben is. Ami szép van benne, az mind tiszta emlék, a jobb világok természetének maradványa, jobb szellemek alapgondolatai után épült alakulat. Ehhez az ember még nem fért hozzá, hogy megfertőzze a saját romlott, bűnt szolgáló ízlésével.
Ezt lehet szeretni; sőt aki szereti az igazat, az ezt is szereti. A kicsiny fűszálban, az illatos virágban, a kéklő égboltban, a hullámzó tengerben, a sötét felhőben mind egy-egy rész van belőled, a te természetedből, a te életedből. A jelenségek keretei az életfolyamnak, ami kiadja, és magába szívja azokat az életformákat, melyek megszülettek.
Alkossatok szép, Isten törvényének megfelelő életformákat. Ezzel pusztítjátok a bűnt, elzárjátok előle a lehetőséget, hogy érvényesüljön. Szeressétek a természetet magáért és ő is szeret titeket, mert minden életforma a tökéletesedés után vágyik és az Isten törvényében nyeri el azt. Nyesegessétek a vadat, a törvénytelent és megkönnyítitek az isteni akarat terjedését. De először az élő, eleven lelkeken kell ezt elvégezni és csak úgy alakul utána a természet. Ez nagy és szép munka. A szeretet boldogító ereje legyen a ti munkálkodásotoknak érlelő napja, és majd egy oly világban ébredtek fel, melynek természete csodálatos bájjal hinti be életeteket. Ez a természet pedig mint régi ismerőstök, hálás követőtök marad, míg csak ti el nem hagyjátok őt, hogy fejlődési utatokon a még fejlettebb természettel találkozzatok, mert mindenütt ott van ő. A természetben akkor tudtok igazán gyönyörködni, ha a ti munkátok gyümölcsei benne érnek.


szemlézte: Bíró László

Népek szenvedésének oka és célja

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

A tömeglelkekre sohasem lehetett úgy hatni, mint az egyénre. Az egyiptomi rabszolgaság idejében is csak azért lehetett a szabadulást egyöntetűen keresztülvinni, mert mindenki egyformán szenvedett. Azóta is csak azok jutnak jobb meggyőződéshez, akik szenvednek.
Az olyan emberi lelkek, akik nem szenvednek, begyepesedett és gazzal benőtt kemény területek a nemes mag számára. Mi haszna van, hogyha a szél el is viszi oda a nemes mennyei magot? Ha ki is kel, virágot, gyümölcsöt sohasem hoz, hanem csak ott, ahol a szenvedés kiirtotta a gaz gyökerét. Így tehát kell a szenvedés a bűn erejének lokalizálására.
Ha szenvedés nem volna, semmi jó és igaz meg nem fogamzanék a tömegekben, mert amíg az emberi lélek éretlen, addig csak a durva igazságok kötik le figyelmét, de ebből is kizárólag csak az, ami éppen az ő egyéni önzésének kedvez. Minden önzés pedig szigorúan csak az ént szolgálja, mert amikor egy másik én érdekeit érinti, akkor kénytelen valamely rossznak a létrehozására. Ez a sok összeütközés és súrlódás pedig a melegágya mindannak a tömegszenvedésnek, ami oly rettenetes, pokoli panorámát tár sokszor a szemlélő elé s amely szenvedések azért minden kornak megdöbbentő szégyenfoltjai maradnak.
A tömegszenvedés és tömegnyomor a bűnnek újabb nemzedékét termi, és ebben a bűnben, eredményeinek létrehozásában mindenki hibás, aki csak abban a korban élt és él. Tehát nemcsak azok hibásak, akiknek elméjében az átkos gondolat megfogamzott, hanem mindenki hibás, aki gondolkozásával, érzésével támogatta, vagy éppen uralomra juttatta. Nemkülönben bűnös az, aki vétkes közömbösséggel halad el gondolataival és érzéseivel népek és tömegek szenvedése mellett. Mert ha a sok közömbös lélek felemelné a szavát valamely gonosz terv ellen, amely sokaknak szenvedését célozza, akkor nem volna a sátán oly nagy tekintély a földön.
De éppen itt keresendő sok bűnnek és bűnhődésnek a csírája. Az ember nem látja rossznak az okot, amely nem közvetlen neki okoz fájdalmat. Nem látja meg a maga önzésében azt a nagy, átfogó, isteni és természeti igazságot, hogy bármily meszsze legyen is térben és időben az egyéntől egy bizonyos jó vagy rossz: hatását közvetve érezteti. Mert a láncszemek egymásba kapcsolódnak és együttvéve alkotják a világot, s ennek a világnak az én éppen olyan láncszeme, mint a te vagy az ő.
Az én, a mulandó értékű én szintén elmúlik és az általános éneknek egy számjegye lesz csupán; és ki tudná megmondani, hogy azt a számot hol, milyen állapotban s milyen feladattal hívja elő a Gondviselés a mulandó életre, hogy az örökkévalóság nagy titkát, törvényét tovább tanulja. Aki ma rosszul oldotta meg feladatát, meri-e remélni, hogy holnap jobban fogja megoldani?
Igen, küzdve, szenvedje tanulja meg a lélek azokat az isteni igazságokat, amelyek az ő életfeladatai; és aki nem küzd, nem szenved, mert vagy a rosszba menekült vagy közömbösen nézi kedvezőbb helyzetéből a küzdőket, bizony az kétszeres súlytól megterhelten tér újra vissza a föld porába. A tömegek lelki hangulatára igenis hatni kell, a jónak, a szépnek, az igaznak minél kívánatosabbá tételével. Aki ezt cselekszi, aki ebben elől jár, az elvégezte földi hivatását. De nemcsak beszédben, hanem cselekedetekkel és az egész élettel kell ezt bizonyítani, mert sokszor egy-egy jó szó, egy őszinte tekintet többet ér, mint egy hazug alamizsna.
Egy részvétteljes, könyörületes, titkon maradt cselekedet, egy igaz, meg nem alkuvó szó sokszor népek, nemzetek jövőjét megteremtő lökés előre, a fejlődés útján. Minden a maga helyén és idején. A nemes, Isten szent Lelkétől átitatott lélek a favágó testében is nagyot, hatalmasat tud cselekedni, mellyel e világ sorsát megjavíthatja. Az önző, uralomra vágyó, dölyfös, Isten igéjétől elfordult lélek a hatalom magas polcán is átkozottá teszi a percet, amelyben a világra jött.
Isten mindenkitől egyformán számon kéri a talentumokat. Mindenkinek a maga erejéhez, világosságához mérten kell Isten útjain járnia, Isten akaratát teljesítenie. Akire az engedelmesség ruháját adta, az engedelmeskedjék; ne úgy, mint embernek a földi haszonért, hanem mint Istennek, ki őt abba a sorsba vagy állapotba helyezte. Akinek uralkodást mért, uralkodjék; de úgy, mint aki tudja, hogy Isten népén, Isten gyermekein uralkodik, mert akire ez bízatott, annak tudnia kell, hogy Isten kipróbálja megszerzett igazságának erejét.
Így hát akire Isten anyagi munkát bízott, végezze azt legjobb tudása szerint, mert mindenkinek abból kell áldozatot bemutatnia, amivel rendelkezik. Ha mindenki híven munkálkodik, ha mindenki csak becsületesen érez és gondolkodik: akkor csak tisztítja a haladás útját önmaga előtt. Mert akkor a sok bűn következményei: a bajok, a szenvedések, a nyomorúságok, melyek csupán törmelékek az élet útjain, mint akadályok megsemmisülnek. Ezek pedig néha olyan nagy tömegekben fordulnak elő, hogy járhatatlanná lesz az út a tömegek részére. Az egyes ember, a kevésigényű földi vándor kevéssel is beéri. Nem hiányzik neki a széles út, amennyiben nincsenek olyan vágyai, amelyek beleütköznének a törmelékbe, de a tömeg nem tud áthatolni a szoros úton, annak kitaposott, könnyen járható széles út kell.
Vannak ugyan csaló és ravaszlelkű vándorok is az élet útjain, akik bizony földi haszonért mindig kaphatók a fondorkodásra és a megalkuvásra. De jaj azoknak, akik eltorlaszolják az igazság útját! Mert minden hazugság, minden mesterkedés, melyet az egyéni önzés épített, felrobban s az építőt mélyen, bűneinek, tévedéseinek törmeléke alá temeti. Aki pedig már sínylődik, nyög alatta, annak segítőkezet kell nyújtani. Fel kell világosítani, hogy mi okozta gyötrelmét.
Ez a munkája minden kiküldött munkásnak. Igaz, hogy a segítőre is sokszor rászakad a törmelék, de a legnagyobb szabadító önmagát áldozta fel; mit kíméljünk hát mi a mulandóság öltözetén ?! Isten mindnyájunknak szabadítója a bűntől s annak következményeitől; és mi kicsiny, őrségen álló katonái csak az ő törvényeit teljesítjük, ha olyanok vagyunk, amilyeneknek Ő akarja azt.


Szemlézte: Bíró László

Rokonvonás emberi és állati lelkek között
A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Kérdés: Kedves Vezetőnk, arra a felfedezésre jutottam, hogy az állatok lelkében sok, az emberi lélekben is feltalálható rokon vonás van. Megmondanád, hogyan lehetséges ez?
Felelet: Minden lélek fejlődése útján bizonyos fokokat, állomásokat érint, amely állomások egyben pihenőül és ismeretgyűjtésül is szolgálnak. Ugyanez áll az állati lélekre is, amely éppen úgy fejlődik és végzi körforgását a törvényben, amely alá tartozik, akárcsak az emberi lélek.
A rokon vonás emberi és állati lelkek között az, hogy az ő lelkűk is bukott élethullám és a fejlődésnek ezek az állomásai az állati lelkeknél is megvannak a szellemi lét, a szellemi életrezgés nélkül. Ami azonban az embernél sem ezeken a bizonyos állomásokon található fel, mert ez úgy az egyeseknél, mint a csoportok életében villanásszerűen tűnik fel.
A lelki élet a szellemi életnek visszfénye, míg a testi élet a lelki életnek időről időre való materializációja, melybe ezek a villanásszerű szellemi rezgések beletükröződnek és megváltoztatják a léleknek eddigi irányát vagy mozgását, miáltal az anyagi erőknek nagy mennyisége felszabadul, szellemiesül, amely állapotban könnyebb munkát teljesíthet.
A lélek természetszerűleg mindig a szellemi erők irányítását várja, s mivel ez a szellemi irányítás a bukott világokon csak nagyon lassú mozgást képes létrehozni, tehát egyöntetű természettörvény fejlődött ki, mely gépiesen végzi körforgását.
Nagy időközönként a szellemi és lelki körforgásban az erők érintik egymást, s bárha ez az érintkezés egymásra kölcsönös hatást gyakorol, mégis ritkán történik, mert úgy a szellemi, mint a lelki erők külön törvénybe vannak zárva. A szellemi erők irányítják a formák kialakulását, melyek az éltető erők közreműködésével szervezett életműködést fejtenek ki, de nem öntudatosat, hanem közös törvénynek engedelmeskedő, gépiesen cselekvő, mindamellett bizonyos cél eléréséhez siető alakulatban jelennek meg azok.
Ezek az élethullámnak különböző változataiban megjelenő lelkek az állatok lelkei. Ezek gépiesek és ösztönösek, gondolkodó szerveik fejletlenek, a szellemi életnek nem részesei; éltetőjük, parancsolójuk a természet lelke, a természettörvény. Ezek is az életnek bizonyos részét képezik, de nem maguk végett élnek. Lelküknek nincs magasabb világossága, mely őket irányíthatná, csak a bennük életet nyert erők törekvéseinek tekinthetők.
Hogy az állat lelki élete hasonlít az ember lelki életéhez, ez valóság, mivel minden az embernek mint a földön legtökéletesebb lénynek életére törekszik, mert a legtökéletesebb élethullám az emberé. Azonban, ha az állati lélek a szellemi élet sugarát felvenni nem képes, a tökéletes lelki élet nyilvánulásait nagyon is érzi, mert a legfőbb lelki jó, a szeretet az állat lelkére is jó hatással van.
A szeretetnek ezt a megnyilvánulását az állati lélek is viszonozza, mert szeret ő is a maga alacsony lelki foka szerint, gépiesen engedelmeskedve a rajta uralkodó és egyben őt irányító természettörvénynek. Ugyanis a természet a jót jóval, a rosszat rosszal viszonozza; ez voltaképpen a szellem tükre. A természet mindig jó és tiszta, és ha a szellemi elv, mely őt irányítja, szintén ilyen lenne: akkor a földön harmónia és béke honolna. Azért az állati lélek még akkor is tiszta, ha gonosz állatot éltet, mert az állat csak megjelenési formája a léleknek.
Az ember a maga lelki életében hasonlatos az állathoz, mert ugyanaz, csak magasabb fokon áll; és bizony a hajlamok sokszor - ami a törvénytelen szellemi behatások következménye - inkább az állati fok alá süllyesztik, mint föléje emelik a lelket. A szellem azonban szabad akarata által esik mélyebbre, ha lelkét megtölti gonosz vágyakkal és ezáltal a természetes ösztönök tisztátalan, és undorító lelki kinövésekké fajulnak.
Amilyen szép a fejlett emberi lélek a szellemi sugarakban ragyogva, oly visszarettentő a züllött lélek a szellemi visszaesésben, a természettörvény igazságos tükrében nézve. Bizony egy állat az ő fejlődő lelkével - mely legközelebbi állomása felé halad - kedves jelenség, mert tiszta és ártatlan. De egy emberi lélek, mely már volt jobb állapotban és lesüllyedt, visszataszító jelenség. Azért az állatok gyámolítása, lelkük jobb állapotba való segítése szép dolog, mert ezzel a természetnek segítünk.
Az emberi lélek gyámolítása, a jó és rossz felől való felvilágosítása és ezzel szellemének felemelése nemes és nagy dolog, mert ezzel már Istennek segítünk. Istennek segíteni annyi, mint magunkat segíteni, mert bennünk is Isten lelke él. A természetet irányíthatja az ember, ha a rosszat előbb a szellemi síkon (az értelemből) irtja ki, mert akkor a lelki síkon nem nyerhet gonosz formát az élethullám, vagyis a létrehozott erő.
Ha az anyagban csak az anyagi jelenségeket látjuk, mi sem vagyunk különbek az intelligens állatoknál, mert azok is lelki életet élnek és mi is; mi azoktól csak annyiban különbözünk, hogy felettünk nem áll őrt a természettörvény, bennünket nem hordoz karjain, nem óv, nem védelmez, mint az állatot. Mi nem vagyunk az életnek lankás oldalán, mely a széltől is véd, s a napsugárnak felkínál. Mi szellemek az életlehetőség legmagasabb csúcsán állunk. Felettünk napsugaras kékség, alattunk feneketlen mélység.
A földi emberi élet vagy szárnyakat növel és szállunk a magasba, vagy botor fejjel lépünk és esünk a feneketlen mélységbe. Mi szellemek hatalmas lények vagyunk; a mi törekvésünk vagy erőt és hatalmat, vagy a rabszolgaságnál is alacsonyabb sorsot eredményez. Ezért kell tehát hasonlíthatatlanul feljebb értékelni az embert az állatnál, mert a mélységből hangzó kísértésnek szava is csak az embernek szól a maga ravaszságával, gonoszságával, hogy tőrbe csalja a szellemet, a hatalmast.
Mélység és magasság az emberben ér össze. Isteni és ördögi csak az ember természetében találkozik, mert minden te vagy, ó ember! Te vagy a napsugár, mely Isten trónjától hull a földre. Te vagy a termékeny föld, mely illatos virágot, ízletes gyümölcsöt terem. Te vagy a havas bérc, mely tisztaságával tündöklik a fényben. Te vagy az erdő, melyben vérengző vadállatok, sima testű kígyók tanyáznak. Te vagy a mélység, ahol a rémek búvóhelyet találnak. Te vagy a háborgó tenger, a villámok és dörgések hazája. Te vagy az élet! Az életnek millió és millió változata benned élt és él, mert rólad mintáz, téged utánoz minden. Tebenned él a természet és te a természetben; de ha leveszed tekintetedet a téged teremtő Nagyról, az egyetlen Egyről, ki néked mindenben irányítód: megszédülsz és esel, zuhansz a mélybe s veled együtt e dicső világ, mely benned él azért, hogy veled, általad egykor egy ragyogóbb világra ébredjen


.
szemlézte: Bíró László

~ Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok vitába szálltak vele: „Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya. Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat – felelte Jézus. – Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája. ~
/ Jn 8, 12-20 /

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
Egyszer történt, amikor még a gyerekeink kicsik voltak, egy nagy hóvihar miatt áramszünet lett. Először nagyon féltek a sötétben. De mikor feleségemmel meggyújtottuk a tartalék gyertyáinkat, nagyon élvezték a fényt és a táncoló lángokat. A fény elfoglalta a sötétség helyét, miközben megvacsoráztunk, és esti mesét olvastunk nekik.
Van valami vigasztaló a fényben, amikor minden sötét és bizonytalan. A fény távlatot nyit, látást és reménységet ad. Jézus a "világ világossága" függetlenül attól, hogy a világban mekkora sötétséget tapasztalunk.
Ő azt ígérte, ha őt követjük, sohasem járunk sötétségben, mert az ő világossága utat mutat és bőséges élettel ajándékoz meg. Krisztus világossága átragyog rajtunk, ha hűségesen követjük őt. Lassan belépve az adventi időszakba hagyjuk, hogy ez a krisztusi fény ránk ragyogjon és megvilágítsa sötét világunkat!
Köszönjük Urunk, hogy Te vagy a világ világossága. Segíts most ebben az időszakban és mindig rád figyelnünk! Ma is engedem, hogy Krisztus világossága átjárhasson.
Ámen.
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY AZ ADVENTI IDŐSZAKBAN MÉG INKÁBB KRISZTUSRA FIGYELJÜNK!

https://www.youtube.com/watch?v=5SnAMzYDikU

~ Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok vitába szálltak vele: „Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya. Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat – felelte Jézus. – Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája. ~
/ Jn 8, 12-20 /

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
Egyszer történt, amikor még a gyerekeink kicsik voltak, egy nagy hóvihar miatt áramszünet lett. Először nagyon féltek a sötétben. De mikor feleségemmel meggyújtottuk a tartalék gyertyáinkat, nagyon élvezték a fényt és a táncoló lángokat. A fény elfoglalta a sötétség helyét, miközben megvacsoráztunk, és esti mesét olvastunk nekik.
Van valami vigasztaló a fényben, amikor minden sötét és bizonytalan. A fény távlatot nyit, látást és reménységet ad. Jézus a "világ világossága" függetlenül attól, hogy a világban mekkora sötétséget tapasztalunk.
Ő azt ígérte, ha őt követjük, sohasem járunk sötétségben, mert az ő világossága utat mutat és bőséges élettel ajándékoz meg. Krisztus világossága átragyog rajtunk, ha hűségesen követjük őt. Lassan belépve az adventi időszakba hagyjuk, hogy ez a krisztusi fény ránk ragyogjon és megvilágítsa sötét világunkat!
Köszönjük Urunk, hogy Te vagy a világ világossága. Segíts most ebben az időszakban és mindig rád figyelnünk! Ma is engedem, hogy Krisztus világossága átjárhasson.
Ámen.
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY AZ ADVENTI IDŐSZAKBAN MÉG INKÁBB KRISZTUSRA FIGYELJÜNK!

https://www.youtube.com/watch?v=5SnAMzYDikU

Részlet Helene Wambach „Élet az élet előtt” című írásából

Éppen a legújabb kutatások bizonyítják a szellem önálló létét, ha valaki még kételkednék benne. Az is igaz viszont, hogy a szellem önálló léte még nem ad magyarázatot a hipnózisra, mint ahogyan az alvásra, álomra sem. Számomra különös és megfoghatatlan, hogy a szellemtan által tálcán kínált megoldáson miért nem kaptak sem a pszichiáterek, sem a filozófusok. Túlságosan egyszerű és magától értetődő?
A szellemtan ugyanis azt állítja, hogy a szellem állandó és örök, aki Isten teremtménye, de szembe fordulva Teremtőjével, sorozatos bukások so-rán bezárta önmagát saját megsűrűsödött, anyaggá merevedett erőibe és gondolataiba. Ő az elkóborolt, a szakadékba esett bárány, az elveszett egy, a tékozló fiú. Önmagától soha nem is lenne ereje visszatérni “az atyai házba”.
Isten azonban maga a szeretet, és ez az áradó szeretet kezdi ismét kibontani az anyagból a tehetetlenségre, pokoli állapotra jutott szellemet. Előbb, évmilliárdokon át, erőit bontja ki szilárddá merevedett ásványbörtönéből, majd a növény- és az állatvilág evolúcióján át teremti meg végre a lehetőséget, hogy a szellem testbe öltözhessék, hogy most már közvetlenül és felelősen részt vehessen az anyagból, illetve az anyagiasságból való ki-bontakozásában.
Hosszú életsorozatok tapasztalatszerzése, bűnök, vétkek, hibák elhagyása, az erények kifejlesztése során jut el a szellem arra a szintre, hogy a testet öltés kényszeréből kilépve, az idő és a tér kötöttségeitől megszabadulva szellemi fejlődése felgyorsulhasson. Még ezután is jó ideig a Föld vonzáskörében marad mindaddig, amíg az itt rászabott feladatokat maradéktalanul nem teljesítette.
Itt meg kell álljunk egy pillanatra, és az előbb nagy vonalakban vázolt fejlődési menetre hivatkozva el kell oszlatni egy félreértést. A hinduk által vallott “lélekvándorlás” szerint egy súlyosan elrontott élet után az ember akár állati testben is születhetik újra. Minthogy azonban az állatnak nincs tudata, csak éltető lelke, képtelen volna ismét emberi szintre emelkedni.
A szellemtan világossá teszi, hogy az emberi szellemnek a geológiai és a biológiai világban csak az erői, gondolatai, indulatai stb. testesülnek meg. Maga a szellem csak emberként ölt testet, még a legalacsonyabb szinten is.
A testet öltött szellem itt a Földön magán viseli a gondolataiból, érzéseiből és szándékaiból, valamint tetteinek eredményeképpen létrehozott – mondjuk így: félanyagi, legalább is a szellemnél sűrűbb állagú – ruháját, burkolatát. Ez az úgynevezett asztrális teste jelenti egyben az auráját, amelyet a clair voyant-ok látnak, amelyet a Kirlian-fotók láthatóvá tesznek, és amelyet az érzékenyebb idegrendszerű emberek megéreznek az illető közelében, amitől első látásra ellenszenves vagy rokonszenves valaki.
Tulajdonképpen még sok mindent el lehetne mondani itt ahhoz, hogy a kép teljesen világos legyen, de ez nem egy rövid összefoglalás dolga. Minden esetre ennyire szükség volt, hogy megkísérelhessünk közelebb kerülni annak megértéséhez, hogyan tud a pszichiáter betekintést nyerni, illetve nyújtani valakinek a korábbi életeibe.
Visszatérve a lélekhez: ez az a részünk, amelyik a komputer memóriájaként hordozza minden korábbi életünk minden pillanatának emlékét, és amely szoftverként magában foglalja távolabbi és közelebbi céljaink programját. Ez a program azonban igen rugalmas, olyan sokrétegű, hogy a szabad akarat eredményeképpen létrehozott legelképesztőbb bakugrásokra is van új lefutási menete.
Nagyon fontos azonban tudni, hogy a korábbi életek átélései, tapasztalatai erre az életre letiltott anyagnak számítanak benne. A korábbi következtetések be vannak építve ennek az életünknek a programjába. A letiltott anyag az úgynevezett tudatalatti, ahonnan csak különleges kulcsokkal lehet feloldani az ismereteket.
A feloldás módjától függően vannak mágikus és misztikus kulcsok: a hallucinogén gombáktól és készítményektől (amilyenek a drogok is!) a relaxációs gyakorlatokon át a jógáig és a szentek misztikus elragadtatásaiig, a sámánok és a varázslók elrévülésétől az agykontrollon át a transz-állapotig. Mindegyiknek az a lényege, hogy a test és a szellem között meglazul a kapcsolat. Sohasem szakad meg, mert ha a test és a szellem között megszakad a kapcsolat, az a test halálát jelenti.
A klinikai halál állapotában is csak a szakadás határáig nyúlik meg a félanyagi természetű “köldökzsinór”, amelyen át a szellem a fogantatástól a halál bekövetkeztéig élteti a testet. Ennek a szalagnak a megnyúlásakor a léleknek bizonyos memória-, illetve egyéb mezői hozzáférhetővé válnak, akár magának a test tulajdonosának a számára, (meditációban például), akár a megfelelő technikával közeledő pszichiáter részére, (ez a hipnózis), esetleg egy más szellem részére (ez a transz-állapot).
A szellemtől a testhez vezető, a lélek “anyagából” álló szalag csupán a lét fenntartását, valamint az utasítások motorikus végrehajtását biztosítja – mint azt a befogadó képes pszichiáterek és agykutatók egybehangzóan állítják.
Csak aki nincs tisztában vele, hogy a szellemi állapot a természetes, és a testbe kényszerült szellem korlátozva van szabad mozgásában és észlelésében a test által, az állíthatja az álom, illetve az alvás állapotáról, hogy öntudatlanság. A test ugyanis csak öt érzékszerve közvetítésével képes benyomásokat szerezni, míg a szellem és a lélek számára nincs akadály, és a tapasztalás módját csak azért nem tudjuk megfelelően leírni, mert nincsenek rá fogalmaink. Itt következik az a bizonyos szó: valamiféle. A klinikai halálból visszatértek kétségbeesett igyekezettel próbálják körülírni, és azok is, akik a testet öltések közötti időszakról számolnának be.
Ugyanígy vagyunk a mély alvásból – ritkán – áthozott álmainkkal. Már a gyors szem-mozgás (REM) állapotában látott álmaink is szimbolikus képekben szólnak hozzánk, de ezeket hellyel-közzel le tudjuk fordítani testi életünk nyelvére, (álmoskönyvek, álomszótár, mélylélektani álommagyarázatok stb.), azonban a mély alvás szintje, a szellemi sík csak nagyon sok körülírás, és a mintha segítségével fejezhető ki, és a megfejtett kép akkor se tökéletesen éles.
Egy hipnózis-szeánsz részvevője így ír erről felébresztése után: “Tudom, hogy furcsán hangzik, még magamnak is. Nem ismerjük, vagy nem értjük meg a … mit? Hát igen, amikor hipnózisban voltam, olyan világosnak tetszett számomra, hogy testben élni azt jelenti, hogy az ember el van szigetelve valódi énjétől, és el van szakítva az igazi megismeréstől, ami hozzáférhető a számunkra, ha nem vagyunk testben. Tudtam, hogy szükséges ennek az életnek a tapasztalatait megélnem, de bizonytalan voltam afelől, hogy miért. És mégis, tragikusnak éreztem, hogy anyámnak, az orvosnak, meg a többieknek nincs valódi ismerete az életről.”
Mint valami megvilágosodásról, úgy számolnak be jó néhányan élményeikről olyanok, akiket életcéljuk felől kérdeztek meg hipnózisban. Átélésük alapvetően megváltoztatta életüket. Úgy érzik, azzal, hogy életcéljuk tisztán villant fel előttük, jobban megértették életük lényegét, és a továbbiakban környezetükkel szemben több megértést fognak tanúsítani

Szemlézte: Kuklis Iván

UI:

Kereszty András György A HALÁL Reménység és bizalom az élettel kapcsolatban.
https://www.youtube.com/watch?v=3pgMPGBaaCs

Velünk az Isten - Felvezetés
Zita médium által 2018. május 13.



Az elhagyatottság fájdalmas és nehéz érzés. A bukottak világában mindennapos az elhagyott, a magukra hagyott beteg emberek egész sokasága, de a mi Atyánk, Istenünk senkit soha egyetlen percre sem hagyott magára, hagy árván.
Amikor a bukás megtörtént, szükségessé vált, hogy a teremtmények ne érezzék elhagyatottságukat, ezért a teremtő Isten szeretetével és kegyelmével újra és újra utánuk nyúlt, de egy idő után szükségessé vált a bukottak kirekesztése. Szükségessé vált, hogy azokban a világokban, amelyekben ők a bűnhöz pártoltak, nehogy tönkretegyék azt a világot is. Tehát nem azt a világot kellett megszüntetni, hanem azokból a világokból kellett eltávolítani, száműzni azokat, akik ott a káoszt, a felfordulást Isten akaratától eltérő elgondolásaikkal, ideáikkal, elveikkel létrehozták.
Itt a kialakított új világokban viszont már szükség volt arra, hogy a teremtmény érezze, mi az, amit nem szabad, és mi az, ami a megmentésüket szolgálja. Így itt már bizonyos fokig korlátozva volt szabad akaratuk, azaz a törvény világosan mutatta, hogy mi az, amit nem szabad megtenniük és mi az, ami szabad nekik. Így ezekben a világokban újra és újra feltartóztatta őket az isteni szeretet, hogy még mélyebbre és még nagyobbat ne essenek.
Azonban bármilyen mélyre esik is a bukott isteni teremtény, Isten szeretete és gondoskodása mindig vele marad, még a legmélyebb mélységekben, sőt a kárhozat világaiban is. Természetesen minél mélyebbre esett/esik a bukott teremtmény annál nehezebb onnan az eszmélés, a kijutás és annál lassabban megy az a folyamat, amikor már olyan szintre jut, ahol az isteni napsugár őt „életre csókolhatja”.
A bukás időleges. A bukással jött létre az idő, így az idő egykor megszűnik, de csak azok részére, akik a hazavezető úton már hazataláltak. Addig azonban, amíg az idegenben vesztegelnek, az idő nagy lehetőségeket tartogat a bukottak számára, hogy az időben újra és újra ismerkedhessenek az isteni jószándékkal, szeretettel, a segítségükre levő törvényekkel, hogy a nehéz helyzetből kikerülve, ha nem is önállóan, de kevesebb segítséggel lépéseket tehessenek előre, a hazavezető úton.
Isten legnagyobb küldöttje, bárki bármit állít, a mi Urunk, a Jézus Krisztus volt, akiről egyesek még ma is azt állítják, hogy csak egyszerű ember, talán próféta volt. Nem! Ő Isten fia volt, aki értünk Emberfiává lett, meghozva érettünk a nagy áldozatot, amellyel hihetetlen nagy fényt és világosságot hozott minden bukott teremtmény, így az egész emberiség részére, mert Ő a világ világossága. Ha Ő a világosság, akkor az embernek ehhez a világossághoz kell közel kerülnie, ehhez a világossághoz kell tartoznia. Ez a világosság adhatja meg számára, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is, ne csak a külső köntöst, hanem a látszat mögött meghúzódó lényeget is észrevegye és láthassa. Mert az a fontos, hogy az embernek füle legyen a hallásra és szeme legyen a látásra.
Jézus Krisztus után már a Szentlélek is közbelép. A Szentlélek a Szent szellemeknek gyülekezete, akik azért küldetnek minden bukott emberlélek mellé, hogy őt segítsék a hazavezető út megtalálásában, rálépésére és azon való megmaradására. A Szentlélek hatalmas munkát végez az egész emberiség megmentése érdekében.
Így ma a világban vannak olyan erős és hatalmas szellemek, mint Gábriel, Keresztelő János, vagy a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak földi édesanyja Mária, és mindazok a szellemek, akik az igazságot vannak hívatva szolgálni, de mint az ember mindig tette, így az utolsó időkre itt maradottak is - akiknek jelentős része már ocsú - azok figyelmét ezek a határozott, erős, kemény intések, figyelmeztetések sem tudják odafordítani, ahova az szükséges lenne, mert a ma élő emberiséget még nehezebb felébreszteni, felrázni hihetetlenül mély évezredes álmából.
Lényegtelen, hogy a tudomány mit tanít a hitetlen világnak, ha nem az igazságot szólják, ha nem a valóságról beszélnek, ha nem azt mutatják meg, amit szellemi haladása érdekében el kell érni az embernek, hanem beszédjükkel az ellentét malmára hajtják a vizet, akkor jaj nekik.


összeállította: Bíró Lászéó


A csatolt anyagok listája:


Velünk az Isten
Adai közlés - Várakozás ideje és felkészülés 1
Állapotok a szférákban
Alsóbb és felsőbb természetű emberek
HANG - Közös lelki örökségünk
Elme-karantén
Himnusz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqZJNNbSqLunVh5hRw?e=XBiiZZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=A-njEK8jZZA&t=42s
Jelenések 37. – Jézus hatalomhoz nyúl. Népek_Isten haragja - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=9VwusO82PVA&t=26s
Jelenések 38. – Jutalom kicsinynek és nagynak - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc&t=7s
Fel a magasba – Szellemtani regény - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=ulR9f9QxkrA
A levélíró – Spirituális romantikus film

http://www.sentfilm.hu/play/mi_lenne_ha-what_if?fbclid=IwAR3gnumffGG1BuwM0639ltgoknw977sF93yES-8hOulqRS326Qv_J5wft_A
Mi lenne ha... – Spirituális romantikus film - feliratos

Csak az életben megvalósult szellemi tudás érték

Részlet az 2000.04.18-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Az első kérdésünk az írásban kapott tanításokból van. „Akinél csak elméleti a tájékozódás, és a megismert szellemi úton nem indul el, annál súlyos következ¬mény, hogy az energiapályák stagnálnak, majd elsorvadnak, meghal számukra a lehetőség.” Akkor hogyan tölti be a fejlődés törvényét, hogyha meghalt számára a lehetőség? Hisz teljesen elveszett lélek nincs! Esetleg ezek a korszakzáráskor az osztályismét¬lők, ezek a „meghaltak?”
TSZ.: Nem, minden bizonnyal befejezetlen, ill. csak sejdített és befejezet¬len mondatokról van szó, amely rátok lett bízva, hogy telje¬sen értsétek. Teljességében ez a következő. Azok, akik már a maguk lelki-szellemi életével kívánnak foglalkozni, tehát olyan tanulmányokba fognak, olyan előadásokon vesz¬nek részt, és az érdeklődési körük a szellemiek felé fordulnak, akkor nem a földi agynak és idegrendszernek az erőivel, a földies és sűrű állapotával történik ez, mint egy földi iskolai tanulás, hanem kinyílik egy olyan lehetőség, ami bővebb befogadó képessé teszi az idegrendszernek és az emberi agynak az ún. félanyagi részét. Ez feltétlenül olyannak képzelhető el, talán kinyílásnak, kitágulásnak ne¬vezhetném, amely már másabb energiákat vesz fel, természetes és magától értetődő mó¬don.
Amikor azonban ezek a tanulmányok az életben nem tükröződnek, mint átvett és megélt gyakorlatok, vagyis egy félkész állapot nem fejeződik be, és nem válik tel¬jessé, nem válik igazán az emberévé, hanem félúton megáll, az csak egy elmélet, érte¬sítés, tudástartalom, egy adat. Amikor ez többször is ismétlődik és nem válik tel¬jessé, nem alakítja át a maga finomabb rezgéseivel az ember testi éle¬tét, akkor az energiapályákban egy változás történik. Elindult egy folyamat, de nem fejeződött be, és ott hirtelen egy megállás történt.
Ezt nem tudjuk átadni nektek úgy emberi szavakkal, hogy az teljesen kifejezze, és megérthetővé tegye azt, ami való¬jában történik. Nem lesz abból fizikális baj, nem történnek az életben olyan lehetőségek és eshetőségek, hogy balesetek, bajok, vagy valami különösebb rossz for¬duljon elő. De ha ezek a félig teljesült és félig leállt energiák, amelyek először elindítottak egy kitágulási folyamatot, majd megálltak, és nem mentek át egy olyan folya¬matos fejlődésen, ami minden irányban kitágító és nagyobb erőket befogadható, éppen a gyakorlatukkal kapcsolatban, akkor ezek a megmerevedések és megállások ott állnak és várnak, hogy most hogyan tovább. Ezek a későbbiekben aka¬dályozzák azt, hogy ezeken a járatokon nagyobb és szélesebb erők hatol-hassanak át, éppen azért, mert nem valósultak meg, nem váltak valóra, nem lettek tel¬jesek, hanem csak olyan „felesek” maradtak.
Ez nem azt jelenti, hogy az az ember, ember¬lélek tönkremegy, vagy hogy nem haladhat, mert még mindig megvan a számára az, hogy egy földi életben levő tapasztala¬tok, események feldolgozása még mindig fejlesztheti és előbbre vi¬heti az emberéletet, annak a lelki életét. De ez nem egy felülről történő, finom erők¬kel való változtatás és átalakítás, hanem egy alulról jövő tanulság, a szellemi gondolkodás és megértés folyamán keletkezett benső meg¬értés, amely egy cseppet nem alábbvaló, mint a másik, nem jár olyan lezáró le¬hetőséggel, mint az.
Ezért van az a sok, már nagyon régi figyelmeztetés, hogy aki a szellemi világ kapuján kopogtat, az kötelességeket von maga után, és annak meg kell változnia! Azért, mert aki a szellemi útról akar olyan tanulságokat, megértéseket kapni, amiket ő a földi életében hasznosítva teljessé, tökéletessé, megéltté tesz, ha ezt nem teljesíti, akkor következik be, amiről most szó van.
És ez bi¬zony nagyon komoly figyelmeztetés arra nézve, amit felsoroltunk, és nem kizárólag azt jelenti, hogy aki a szellemi világ kapuján kopogtat, és onnan különféle szellemi érte-sítések, jelentkezések történnek, előfordulhat, hogy esetleg olyan jelenlét és olyan jelentkezés történik, ami nem kifejezetten hasznos az emberek számára, a régi elbe¬szélésekben ilyenre akadhattok. Ez is az ún. szellemi kapukon va¬ló kopogtatáshoz tartozik, de amiről itt most szó van, az tisztára energia ügy, ener¬gia kérdés, energiapályáknak a megváltozása és leállása, ami így jelentkezik.
Ha jobban meggondoljátok, ugyan miért is érdeklődne értelmes emberi lény a szellemi világnak olyan tudás-tartalmai iránt, amit csak úgy meghallani kíván, de nem alkal¬mazza, és nem használja fel a saját, vagy a mások érdekében. Ez a kettősség, hogyha valaki felnyújtja a kezét és kap valamit, és azután abból semmi nem lesz, az érthető, hogy - nem azt mondom, hogy következményeket von maga után - az egy felesle¬gesség, és nem kifejezetten jó eredménnyel zárul.
Nem tönkremenetel, nem betegség, nem arról van szó, hogy aki gyakorlatban egy-egy felszedett és megértett szellemi értesí¬tést nem tesz át a gyakorlati életébe, az büntetést kap, hanem sajátmagát bünte¬ti azzal, hogy ezt nem teljesítette ki, nem vált a hasznára, és annak már csak a má¬sik megoldás marad: az anyagi síkon a fizikai dolgokból való felszedegetése és át¬hasonítása szellemi értékekké, ami kissé nehezebb!

KV.: Az írásban most kapott tanításokból szó szerint idézve: „A földi lét eredményei nem a léleké, mert az a porban marad vissza, életfokozatok is elenyésznek, az sem a léleké." Ami minket itt megdöbbentett, az, hogy a porban visszamarad, és nem a léleké az elért eredmény, és a fokozatok sem. Hiszen az a cél, hogy fokozatról-fokozatra menjünk, azok is elenyésznek? Az anya¬gi eredmények valóban elporladnak, de épp a földi munkálkodással kell megszereznünk a lelki-szellemi értékeket, melyeket életek sorában visz magával a lélek. Itt arról van szó, hogy elsorvadnak, ahogy a folytatás is mondja: „A testben töltött állapotok nemhogy kiesnének, hanem fontosak, mert átalakítóvá válhatnak az ember szá¬mára a lelke érdekében." Itt egy ellentmondás látszik az előzővel.
TSZ.: Csak és kizárólag szóértelmezési hibáról van szó, és amint megemlítem az értelmét, rög¬tön rájöttök, hogy miből alakult ki. A Földön elért eredmé¬nyeken mit ért az ember? Az anyagi hasznot, testi egészsé¬get, hírnevet, munkát, minden olyat, ami a Földhöz kapcsolódik. És ebből természetesen egymagában földi mindaz, ami a Földéhez hasonlatos és oda vonatkozik.
Ez nem kerül át a szellemi síkra, teljesen fölösleges, hogy kinek milyen vagyontárgya van, vagy milyen tudományos eredményeket ért el, amellyel hírnevet szerzett magának, az a porban, a Földön marad. Ami szellemi értelemben átvihető, azok mindig, minden körülmények között azok a lelki-szellemi eredmények, értelmek és ér¬zelmi megélések, amelyeket éppen a testben és a földi létben tudott magának, nem is kiharcolni, hanem úgy megélni, hogy abból valami szellemi javadalmat tudott kinyerni. Ezek a szellemi értelmi nyereségek átvihetők, és amelyek tényleg ott értéket jelentenek, nem anyagi értelemben véve. Itt éles különbséget kell tennünk a földi élet anyagi jellegű eredményei, és a földi életben elérhető lelki e¬redmények között.
Erről feledkeztek meg, és így csatolódunk ahhoz, hogy: földi fokozatok, élet-fokozatok. Mit értünk élet-fokozaton ebben az esetben? Most ebben az értelemben ha¬sonlítsuk hozzá az élet-fokozatnak mindazon eredményeit, azo¬kat a fokozatokat, amelyeket az ember a testi létében és annak érdekében ért el. A tes¬ti létének! Ez nem sokat számit a másik oldalon! Itt csak egy kis értelmezési hiba van, amelyet már régóta nagyon jól tudtatok, csak éppen most valami újat vár-tatok, valami más értelmű magyarázatot, holott ez még mindig a régihez kapcsolódik.
KV.: Itt azt hiszem az volt a félreértés, hogy ez csak a földi eredményekre vonatkozik. Egy kicsit megzavart, hogy az élet-fokozatokat sem tudjuk továbbvinni.
TSZ.: Tehát ez földi értelemben értendő. A másik, amire újra és újra, mindig vissza kell térjünk, Nem azért, mintha ti, akik már régebben foglalkoztok ilyen tanul¬mányokkal, benneteket kellene folyton-folyvást inteni ilyesmire, nem erről van szó! Mert nem tartom valószínűnek, hogy egyikőtök valami olyan óriási gazdasági fel¬lendülést jelentő munkába fogna, ami vagyonosodással járna, és utána azzal kellene folyton foglalkoznia!
De azoknál, akikkel kapcsolatba léptek, még mindig nagyon sok¬szor előfordul hasonló, anyagias szemléletű értékrend. Vagy azoknak, akik ezeket a tanításokat valaha is kézbeveszik, elgondolkodtatásul lesz, hogy mérsékeljék azo¬kat a törekvéseiket, amelyek a földi vagyonszerzésre, és a földi eredményekre vonat¬koznak, a földi sikerekre és a földi szenzációkra, vagy az olyan földi tudományokra, amelyekről szembetűnik, hogy csak a Földön használható, és csak odavaló. Ezekre a dolgokra kell felhívnunk a figyelmet rajtatok keresztül, nem nektek szól, de néha még nektek sem árt!

UI:

A barátság fontossága!!!
https://www.youtube.com/watch?v=z4RYUIet_VY

Ki mennyit ér?

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Mindennek le kell kopnia az emberről, mielőtt a tiszta valóságot megismerhetné, mert a legjobbnak látszó dolog is földi szemüvegen keresztül nézve téves; de ebben nem a lényeg, hanem a szemüveg a hibás. Azok az igazságok, melyek valahogyan, valamilyen formában egyszer érvényesültek, más formában mindig nehezen találnak maguknak utat, mert a földi embernek, aki maga is a formák keretein belül él, a formák fontosabbak, mint a lényeg, annyira, hogy csak bizonyos korszakokra osztva bírja befogadni a teljes igazságnak különböző részeit.
Ezért vannak a sokféle vélemények árnyalatok és színek. Ha jó példával jártok elől, többet tudtok tenni, mint a beszéddel. Aki hazug, azt az igazsággal győzöd le; aki kétszínű, azt az őszinteséggel. Akiről látod, hogy visszaéléssel fizetne a jósággal szemben, azzal éreztetned kell, hogy a keresztényi jóság nem együgyűségből fakad, melyet kihasználhat az élelmesség, hanem tudatosan cselekszi a jót, de nem vég nélkül.
Egyszóval lehet védekezni az élősdiek ellen is a nélkül, hogy a krisztusi elv csorbát szenvedne. Azonban hangoztatni kell azt, hogy mindenki annyit ér, amennyi becsületesség, jóság és igazság van benne. Mindenki csak annyit várjon a felebarátjától, amennyit ő adni vagy tenni képes neki. Ezek olyan elvek, amelyekkel majd mindenkit gondolkodóba ejthettek, és majd nem mernek az élősdiség bűnébe átlépni, mert látják, hogy nem tehetik anélkül, hogy rossz véleménnyel ne legyenek felőlük. Az emberek hiúk és gőgösek: erre tehát sokat adnak.
Imádkozzatok az emberekért, hogy jobb belátással áldja meg őket az Úr. Ha imádkoztok, magatok felé hajtjátok őket, mert az imádság nagy erő, de ti azt még nem tudjátok. Majd ha megtudjátok, sajnálni fogjátok, hogy keveset kértetek és keveset zörgettetek, mert minden igaz és jó kérés meghallgattatik. Ha nem is gyors az eredmény, de biztos, ha az Úrhoz fordultok.
Azt mondom én, imádkozzatok sűrűn, igyekezzetek az imádság által összekötve lenni az isteni kegyelemmel, mely a világot forgatja és kidolgozza Isten terveit. Nagy és szent titkok pihennek azokban a kezekben, melyek az Isten kegyelmének hordozásával vannak megbízva, s ontják azt le az emberi szellemek közé. De ha nincsen befogadó állomás, ismét visszavonzatnak.
Azért legyetek ti jó befogadók, hogy Istennek nagy és szép tervei az emberi lelkekkel teljesedésbe mehessenek. Adjátok tovább, amit ti kaptatok: ott és annyit, amennyit lehet. Többet ne! Ezzel előkészítitek a talajt azokban a lelkekben, akik erről ti általatok tudtak meg valamit, mert nagy dolgok vannak készülőben; fordulóhoz érkezik a világ. Akkor ti, akik ebben már dolgoztatok, lesztek a munkának vezetői és irányítói. Vele együtt részesei is a jónak, az igaznak, ami ezzel jár.
Ezt a szép előjogot ne adjátok ki a kezetekből, mert az olyan, mint egy nagy örökségnek záloga, mely nektek jár. Legyetek az emberek és szellemek világának lámpásai, kik az utat világítjátok a szegény eltévedt bűnös világnak az utolsó időben. Először azonban nektek kell a jóság ruhájába öltözködnötök, s csak azután másokról gondoskodnotok, hogy azok se járjanak mezítelenül, és akkor látjátok, mennyi jó, mennyi öröm fakad ebből.


szemlézte: Bíró László


hétvégi filmajánló

Mária Magdolna - A szeretet győzelme a bűnök felett - Teljes film magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=MLdX-uHq138

Közvetlen a halál után

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Sok szellem látja a saját temetését, mert hiszen az élet nem szűnik meg a halál pillanatában; minden szellem annyit lát, amennyi az ő látókörén belül esik. Például ha földi életében valaki azokkal a gondolatokkal foglalkozik, hogy vajon milyen temetést rendeznek neki a hozzátartozói, akkor ez mint szellem látja a temetés reflexképét azokon a lelkeken, akik ott résztvesznek. Esetleg ismerősökre kíváncsi, vagy hogy ki sajnálja és ki nem? Ezt mind láthatja.
Sok szellem látja a testét, mint élő a holtat, míg az az erő, mely őt a földhöz kötötte, teljesen át nem alakul. Leköti még a szellemet az is, ha nagyon siratják; ilyenkor az elhalt szelleme, mint közbeeső kapocs, hol ide, hol oda vonzatik. És sem a testétől, sem a fizikai világtól szabadulni nem bír. Ez szenvedő állapot. Az igaz hittel telt szeretet az Úr Jézus gondjaiba és pártfogásába ajánlja a szeretett távozót, mert senki, aki hisz, nem költözhetik el a földről úgy, hogy az Úr gondjaiba ne venné a lelkét.
Azért az ember ne zúgolódjék fájdalmában, és ne rángassa vissza a megholtat földi hüvelyébe, hanem imával és reménységgel búcsúzzék a hívő. Az ilyen búcsúzás meghozza a viszontlátást. Aki hisz és tud a másvilágról, ha nem is a felső szférák lakója, az mihelyt a lélek teljesen kivonult az anyagból, egy bizonyos félálombeli állapotra ébred fel, amelyben felismeri magát, állapotát, de többé- kevésbé tompultságban él addig, míg a külső hám, a földi test képzete le nem kopik róla.
Sokan el is alusznak; különösen azok, akik idegtompító és részegítő italokkal éltek. Ebben az állapotukban mély áloméletet élnek végig és nincs róla tudomásuk, hogy élnek-e vagy meghaltak. Ezek az idegszféra felszabadult erőiben élnek és rendszerint nagyobbodó szenvedések közepette ébrednek fel. Ezeknek úgyszólván újra kell születniük, hogy szenvedéseik emlékétől szabaduljanak. De a hívő lélek, kit esetleg hosszabb betegség készített elő a halálra, az, mint egy folyton gyengülő életköteléket, magával hordja a halált, s amikor az anyag teljesen megszűnt vonzani a szellemet, a lélek már a szellemi részhez csatlakozik és a szellemvilág iránt lesz érzékeny.
Így jönnek létre a haldoklók előérzetei, látásai, sőt megjegyzései; mert bár a szellem még össze van kötve lazán a testtel, de a testi erők már teljesen átvitettek a szellemi szférákba. Egyszer-egyszer azonban lát a szem és felismeri hozzátartozóit, de a szellemeket is látja. Ez azért van, hogy a távozó meg ne ijedjen a magányosságban és nem is ijed meg, mert mindjárt jól érzi magát. Az ilyet nem lehet visszasírni vagy lekötni a földhöz és jelentkezhetik médium által is.
Az élet befejezése hit nélkül borzalmas és ijesztő, és sokan ebben az állapotban jutnak át a halál tornácába, amelyen minden szellem átvonul, aki már a testét levetette. Itt nem szeret senki időzni, még a jobb szellemek közül valók sem. Azok, akik hit nélkül éltek, magukat mint valami sötét folyosóban képzelik, melyen segítség hiányában maguknak kell átvergődniük. De a hívők és Istent szeretők útja más. Ezekre a sötét folyosó helyett ragyogó nyitott kapu vár, amelyen egy sóhaj szállítja keresztül őket.
A halál tompa érzéketlenségének itt híre sincs; itt élet van; gyors és lüktető élet, amelynek forgataga magával ragadja az érkezőt és szállítja a maga szférájába. Hangos itt az élet; az Úr nevét dicsőítő csoportok folyton újabb és újabb dallamokba kezdenek, hogy meg ne szűnjék annak dicsérete, akitől az élet sugárzik alá. Az összhangba rögtön beleillik itt mindenki; mintha mindig azt tanulta volna, olyan nagyszerűen hangzik az éneke; mintha csak ő hiányzott volna. Bizony innen hiányzanak mindazok, akik még a halál tornácában remegnek, akik szenvednek, és azok is, akik még bűnben élnek.
A harmónia akkor lesz tökéletes, ha ezek mind megtérnek. Ezért hozott áldozatot az Úr, ezért munkálkodik a szigorú természettörvény, és ezért küldenek minket is az emberekhez, hogy őket a boldogabb világba segítsük, ahol nem kell már szenvedni, gyötrődni. De amíg a bűn édes, ez a világ zárva marad előttük. Segítsen azonban bennünket az Úr, hogy a bűn csaló édességét leleplezhessük, hogy még mielőtt meghalnának az emberek, térjenek meg Krisztushoz. Ez a munka vár reátok is.

Szemlézte: Bíró László

Miért szenved többet a jó?
A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Az Isten szent nevét hirdető és magasztaló csoport nevében üdvözlünk téged. Nem tehet veled kivételt a föld, itt nincs két, vagy szükség esetén háromféle életelv, azaz természettörvény; itt nem lehet kiváltságos semmiféle szellemlény, itt a magas ősnapok lakójának, a mi Megváltónknak is kellett szenvednie; itt csak az élvezhet előnyt, aki az ellentét törvényét követi, azaz bűn árán vásárol magának ideig-óráig való gyönyörűséget, mert ez az ellentét világa, gyermekem.
Itt minden korlátok között mozoghat csak, mert igen szűk a fluid törvénye. Az egészet hasonlítom a földi anya méhéhez, ahol a magzat életre kelhet, s kifejlődhetik; de amint kifejlődött, az élettörvény összehúzza a méh szövetjét és csakis egy nyílást hagy nyitva; ide tolja ki az érett testet nagy fájdalmak és szenvedések között és megszületik a föld jövendő embere.
Ilyen a földanya is, mert a kicsi törvény a nagynak másolata. A földi ember születése jelképezi az egész emberi faj születését, és az egész természetet önmagában hordja mindenki, így ha ezt megértitek, gyermekem, nem fogtok csodálkozni azon, hogy éppen azoknak, akik immár felülemelkedtek az átlagembereken, többet kell szenvedniük amazoknál.
Veletek szemben megkezdődött a föld természetének vajúdása, hogy titeket, a földanyának érett magzatait megszülje a szellemi életre. Mert miként a gyermek sem tudja születése percében, miért szorítják őt kifelé, miért e nehéz pillanat: úgy ti sem tudjátok, hogy miért bánik veletek e föld oly mostohán. Azonban a földi természet-fluidok is szenvednek ezáltal, éppúgy mint a föld anyái, mert érett magzataik már nem elégednek meg az anyagcsere által kapott táplálékkal, hanem erőteljesebb táplálék után kutatnak és az ő testéből szedik el a nékik szükségeset.
Itt csak ez az egy természettörvény van, mert e föld még fiatal világ ahhoz, hogy többrendbeli testesüléseket tudjon önmagában eltartani. A fluidok még kemények és az érzések is nagyon nyersek. Majd egykor igen; ha az átalakulás megtörténik, akkor kétrendbeli életelv lesz; egy az anyagi életekre, és egy félanyagiakra mint a Marson. Addig azonban még sokat kell dolgozni és szenvedni e földön a föld segítőinek. Ám az Úr megjutalmazza az ő munkásait, akik e földet bírják örökös lakhelyül, de nem mint emberek, hanem mint intéző szellemei e világnak.
Ők az Úr megváltottai, akik az első átalakulásnál már tiszta ruhában jelennek meg; róluk írt János apostol a mennyei jelenésekről szóló könyvében. Ezek az Úr fényében és dicsőségében osztozó felek lesznek azok, kiknek arcáról a könny felszárad, és az Úr dicsőségének napja fényesíti meg orcáikat. Ezek az igaznak követői, akik az Úr után megvívták a csatát az ellentéttel és száműzték a sátánt, a hamisságot.
Ezek, akik megállnak a hitben, és nem ingadoznak, ha az ellentét orkánja bármint tombol is a fejük felett; ők nem rettegnek, ha a halál árnyékában kell is járniuk, mert érzik, tudják, hogy a világnak ábrázata elmúlik, de az Úr beszéde fennmarad örökké és ezt lelkükben hordják, az igazságot cselekszik. Ez a hit él a sírom túl is; ez élteti őket is mind itt, mind ott, ahová érkeznek.


Szemlézte: Bíró László

https://www.magyarokvilaga.hu/gabriel-uzenete-2021-12-05-vasarnap/?fbclid=IwAR2IgP3_s5qB7y0HRpDB38u0fBYP-0QXtY13ZDkdfIvTZEW8oJskdevFy_Y

TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK


Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.
A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alkját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.
A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

UI:

Génterápia - Gyógyító kulcstechnológia, vagy veszélyes biológiai fegyver? - Dr. Bardócz Zsuzsanna
https://www.youtube.com/watch?v=sjx9gtruDCg


https://www.magyarokvilaga.hu/gabriel-uzenete-2021-12-05-vasarnap/?fbclid=IwAR2IgP3_s5qB7y0HRpDB38u0fBYP-0QXtY13ZDkdfIvTZEW8oJskdevFy_Y

A SZÍNEKRŐL

A Névtelen Szellem tanításai Eszter médium által

Bíborvörös, lángoló sárga, vakító fehér, mélykék, könnyű lila, átlátszó vízszín és kápráztató rózsa, ezek a hangulatkeltő színek. Mély, boldogító érzések alatt e színek szivárványa játszik a fluidban. Zenében, dalban, költeményben, olvasmányban és színdarabban, ha ezek nincsenek meg, egyhangúvá válnak.
Minél tisztábbak a színek, annál mélyebbek az érzések és annál gazdagabb a színvegyülék, ami a fluidban vibrál és ez a valódi élet: a fluidban levő sugarak összhangzatos mozgása és átsimulása árnyalatokra. Minél több árnyalatot tud kihozni, annál boldogabb a szellem, mert környezete visszaveri, és ezt a környezetet valódi mennyországnak lehet nevezni.
A sötét színek rémes árnyakat hoznak létre és azok annak, ami a halvány színekben gyönyört okoz, az ellentétesei. A vakítóan fehérnek ellentéte a sűrű fekete sötétség. A bíborszínből, ami lelkesedést, valamely eszme iránt való odaadást jelképez (de ez pillanatonként is változó), a hirtelen düh és méreg ártani kívánó, semmit sem néző érzésében sötét bordó feketés pontos lesz. A lángoló sárga, a napszín az önzetlen és tiszta szereteté; ennek ellentétese a feketével megkevert és tompává tett barna az önzés, a kapzsiság, fösvénység és általában minden anyagiasság, anyagnak élés színe.
Azután a mélykék, amelybe minél tovább nézünk, annál inkább belemélyedünk a boldogságba, mert végét sehol sem látjuk, ez az ég-szín; ez a saját áttisztult sugárzásában a hűség, kitartás, hit és az örökkévalóság színe; ennek ellentéte a sötétkék (amelyet a fekete tompít) a hűtlenség, az állhatatlanság, csapodárság, hazugság és minden bizalommal való visszaélés.
A könnyű lila, az, ami közvetíti az egyikből a másikba való átváltozást, a hasonulást, a könnyen való felemelkedést, a megbocsátást és mindennek jóvátehetését és kielégítését, rendbehozatalát; a jövő színe ez, amely szín a leggyorsabban változik. Ez nem állandó soha, mert mikor állandóvá válnék, vagy kékbe, vagy rózsába megy át, a sárga által tisztul. Ennek ellentéte a sötétviola szín, ami nehéz tépelődést, gondot, kétségbeesést, reménytelenséget, állandó haragot és bosszút is mutat, ha a bordóval egyesül.
A víz színe a világos zöldnek, a sárgának és kéknek rokona. A bizonyosság színe, amiben csak hinni lehet. Tehát ebben a reményben él mindenki, hogy eléri az egyetlen, változatlan örök boldogságot; máskülönben a tudást és a világos értelmet is mutatja. Ennek ellentéte a sötét, tompazöld; a hitetlenség, kételkedés, az anyagiasság, a borzalom, az ijedtség, a féltés, az irigység, álszeretet, hamisság színe.
Azután a halványrózsaszínű; ez tiszta szeretetet és szerelmet mutat; a szülő és a gyermek, a férj és feleség vagy a jegyesek között van otthona. Máshol nincs sehol, mert csak ebben a szoros szeretetben képes létezni. Ez áll fenn Isten és a tiszta angyalok között is, mert tudnivaló, hogy mindnyájan az Istenhez vagyunk a legközelebbi hozzátartozók. Mindenkinél és mindennél előbb Istenünk, lelkünk Atyja jön; Őt kell legjobban szeretnünk, mert mindenkinél Ő szeret minket legjobban. A Teremtő színe, akaratának kisugárzása, a legfénylőbb fehér világosság. A duálösszefüggés, és ennek továbbképződése: a káprázatos rózsapiros, a boldogság egyesülése; a beteljesedett vágyak, valóra vált remények, az öröm, a hála és az önfeláldozó szeretet, a léleknek az ő Istene iránt való teljes odaadása ez.
Ebben a rózsaszínben él az egész világ haladásának fejlődése, az élethullám továbbjutása, az adó és elfogadó áram mozgása és az egész teremtés, egyszóval a lét. Ennek ellentéte a sötétbordó, a haragos feketével és a barnával vegyesen; a tagadó elem, az ördög a maga kétszínűségével, haragjával és romboló megátalkodottságával, a konokság, gazság, gyilkosság, minden élőnek elpusztítása, részegség, minden undok paráznaság, istenkáromlás, gőg és hamis esküvés Isten nevére, a halállal való elmúlásban vetett teljes hit és minden gonoszság, szeretetlenség, zsarnokság ezeket a színeket viseli.
Földi világotokban meglehet szépnek ítélitek a tárgyak színezésénél, de az más; fluidban csúnya és bűzös, olyan, mint a rothadó hús és a szaga is olyan. Azonban a vérszín még nem rossz szín; az nagy szenvedélyek színe. A szürke már a vezeklés színe és szenvedők, sírók, jajgatók ilyent sugároznak ki. A betegségek színei is ilyen szürkésbarnák.
Jegyzet: A vezető szellem tanítása szerint minden ember és szellem fluidokat sugároz ki maga körül. A kisugárzott fluid színeiről ismerni fel kinek-kinek szellemi állapotát. Így a gonoszéletű ember fluidjai sötét színeket mutatnak, míg aki megtér, annak fokozatos javulás útján tisztábbak, világosabbak lesznek a színei.
E színek nagy szerepet játszanak a szellemvilágban, hol a vonzás törvényénél fogva, fluidkisugárzásaik minősége szerint, egymástól teljesen elkülönítve élnek a szellemek. Már a Földön, az emberek között is (kik tudniillik nem egyebek testesült szellemeknél) láthatók ilyen osztályozódások. A korhelyek csak korhelyekkel barátkoznak, míg a józanok csak józanok társaságát keresik. A különféle vallási és politikai pártok és egyesülések mindmegannyi rokonfluidú egyének társulásai. Ez az elv még fokozottabb mértékben van meg a szférákon, és éppen ez gördíti ott a haladás útjába a legnagyobb akadályt.

szemlézte: Bíró László

UI:

A nagyvonalúság ereje - Vekker élő közvetítés
https://www.youtube.com/watch?v=TEsYVm0Bcew

Az igazság ismerete kötelezi a lelket – Felvezetés

Részlet Névtelen Szellem A „Maradék”-hoz című könyvének negyedik kötetéből


Az élet Isten ajándéka, amelynek Istentől meghatározott célja van itt a Földön. Az élet nem szűnik meg a porhüvely levetésével, az ideiglenes megjelenési forma elváltozásával, mert a lélek tovább is végezheti a maga feladatát a halál után, ahol minden külső eszköz nélkül éli életét. De a földi életben, az anyagi, testi formában, egy más, külön rendeltetést is be kell töltenie az emberré lett szellemnek, amely nehéz, kemény harcok elé állítja őt. Azonban, ha ezeket győzedelmesen megharcolta, az eredmény a test levetése után tudatos valósággá válik a lélek részére. Mert az anyag élete - látszólag - mintha külön törvényt követne, és annak engedelmeskedve nem mindenben és mindenkor ismeri el útmutatónak azt a szellemi irányt, amelyet a Teremtő eléje szabott.
Ez azonban csak látszat. Ugyanis az anyag fejlődése hasonlíthatatlanul sokkal lassúbb menetben halad a szellemi lények és az azok körül alakult szellemi világuk fejlődési lehetőségei mögött, úgyannyira; hogy amíg azok az eredmények, amelyeket az emberi lélek magából - akár jókat, vagy rosszakat - egy élet folyamán kitermelt, mint megmásíthatatlan valóságok ott állnak előtte és körülötte, benépesítve vele az ő lelki világát, addig az anyag leforgásában sokszor hosszú évszázadok múlnak el, amíg egy-egy átformáló, teremtő gondolat az anyagi világban megnyilvánulhat.
Ez képezi azt a nagy kísértést az anyagba mélyen beletapadt emberi szellemek részére, amely előbb csak a kételkedésbe, azután a tagadásba viszi az embert minden szellemi eredetű dolgokkal szemben. Ez az, ami nehéz és kemény harcra, próbára hívja ki a szellemet a Földön. Ez az, ami földi értelmét megfejthetetlen talányok elé állítja, mert milliónyi felmerült kérdésére nem tud választ adni a lerögzített tudomány, se semmiféle emberi okoskodás. Csak a bizonytalanul imbolygónak látszó „hit”, amely a látható mögött a láthatatlan, de létező valóságokról beszél.
Titokzatosnak látszik, de nem az, hiszen benne foglaltatik a látható a láthatatlanban, mint csepp a tengerben. A testben élő ember benne él a szellemi világ legteljesebb egészében, mert a kicsiny, látható világot úgy hordozza a nagy, a végtelen, a láthatatlan, mint a kicsiny sajkát az óceán. Úgy tükrözi vissza a látható világ a gazdag láthatatlannak egy-egy kicsiny részecskéjét, mint a tükördarab az égbolton megjelenő felhőket.
Mivel az emberi életek mind csak kicsiny zárkába szorított részei a nagy egésznek, és a többi zárkába szorított életrészekről csak annyi tudomása van, amennyit gyarló érzékelő szervein keresztül tapasztal, tehát elgondolásai és fogalmai is hiányosak a tulajdonképpeni életről, a valóságról. Az ember az életének tulajdonképpeni eredményeiről csak akkor vesz tudomást, amikor a zárkából kiszabadult, és lelki érzékelő képességét már nem fogja be a test nehézsége.
A megtért lélek megszerzett tudásával, hitével felfegyverkezve fényt, világosságot, jót, igazat és szeretetet bocsát ki a világba még akkor is, hogyha onnan csak rossz eredményeket kap is vissza ebben az időleges életben és szenved. Ez nagyon megpróbálja az ember hitét. Ezért szükséges, hogy az ember hite alázatossággal párosuljon, hogy megmaradhasson abban az egyensúlyi helyzetben, és se jobbra, se balra le ne térjen az útról, hanem egyenesen haladjon a cél felé. A hit alázatosság nélkül nagyon gyenge palánta, és nagyon sovány, híg táplálékot nyújt csak a léleknek.
Egy út van előttetek, amíg a Földön vagytok. Az isteni igazság útja, a Krisztus útja, a szeretet útja. Ezen az úton minden tévelygésnek, minden homálynak, minden félreértésnek el kell oszlania, meg kell semmisülnie, és a ti tudásotokkal, ismeretetekkel erre vagytok elküldve, hogy ezen az úton a célt elérhessétek.
Mert ne higgyétek, hogy munka nélkül valami eredményt el tudtok érni, csak azért, mert hisztek. Nem! Az ismeret kötelez, és a hit is kötelez. Az igazság ismerete kötelezi a lelket.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Igazság ismerete kötelezi a lelket
Adai közlés - Advent második vasárnapjára
A végidőkről
Egy megtért
A féltő szeretetről
A szeretet nem otromba
Földvári Károly telivére



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqdxJvCn78UsFkzKvg?e=FIgp90
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqdgdoOdTua9z_-HTA?e=26ZLIq
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_202

https://www.youtube.com/watch?v=_Jf03L2xpDU&t=9s
LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN -I. kötet 5.rész Túlvilági állapotok 1/2
Hagoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=2vz0ceXFGbw
Ezoteriák – A Névtelen Szellem bölcsészete I. Kötet 5. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/kapcsolat-a-mennyorszaggal-1.-resz-saigqNz4TXzMv0SJ?fbclid=IwAR3pL-cMpIhE99y_0sanzLKbYfkhSqyV6D-6WS6ebGa_1hzi3Z6gfj92Ni4
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/kapcsolat-a-mennyorszaggal-2.-resz-bhfSuqf9zR4l6geu
Kapcsolat a mennyországgal 1-2 rész – Spirituális izgalmas thriller

https://www.youtube.com/watch?v=hoTVAKnLFEo
Emlékezetes szerelem – Romantikus film

Idő magyarázata.

Most dolgozok fel egy jó anyagot, itt egy rész belőle:
"Ez következik abból, hogy Isten nemcsak teremtő Szellem, hanem maga a tökéletes élet. Az Élet pedig = alkalmazkodás = Kiegyenlítés. A tökéletes élet így kiegyenlíti azokat a változásokat, amelyek eltérnek törvényeitől. Mindennapos tapasztalat, hogy a szabad-akarat folytán az öntörvényű szellemek állandóan megsértik az élet szellemi törvényeit. A kozmikus Élet azonban egy magasabb szintről kiegyenlíti azokat a változásokat, melyek eltérnek törvényeitől.
KIEMELEK EGY FONTOS RÉSZT:
- Mivel a kiegyenlítés nem történhet a bűnnel egy időben, szükség van a tér és idő elválasztó szerepére. -
Ebből az a fontos következtetés adódik, hogy a tér és idő dimenziók keletkezése szoros kapcsolatban állhat a szellem szabad-akaratával, a bűnnel és az Univerzális Élet kiegyenlítő hatásával: Az isteni élet kiegyenlítő tevékenysége így a tér és idő dimenziójához van kötve. Mondhatjuk úgy is, hogy: a tér és idő az Univerzális életnek az a dimenzió szintje, ahol nemcsak a bűn, hanem annak kiegyenlítése is megtörténhet"
JÓ MAGYARÁZAT, MOST EZT DOLGOZOM FEL!
Na, ezért élünk az IDŐ-ben, "odaát csak állapot van idő nélkül!

Karsay István



Az idő

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Emberek és szellemek! Gondolkozzatok az időről: Vajon mi az idő, miből áll az, és kinek a számára létezik? Nekünk az idő csak egy szó; mert mi az örökkévalóságban élünk, amely telítve van jó cselekedetekkel és Isten dicsőségével. Az emberek a Földön az időt órákra, napokra, évekre osztják be; nekik az idő hosszú vagy rövid, aszerint amint szerencse vagy szerencsétlenség tölti azt ki. A vezeklő szellemeknek, az idő soha véget nem érő örökkévalóságnak tetszik! Megszűnése után sóhajtoznak, holott rájuk nézve az idő aranyat ér, mert tisztulásukat csakis a bánat és a vezeklés útján érhetik el. Azért emberek és szellemek ne veszítsetek el egyetlen pillanatot sem, hanem használjátok fel azt önmagatok meggyőzésére és Isten szolgálatára. Hányan pazarolják el életüket, a számukra engedett időt, amelynek semmi értéke nincsen Isten előtt, s azért az életet újból elölről kell kezdeniük.
Hányan maradnak több földi életen át ugyanazon a fokozaton, önfejűen a homályba burkolózva! Számukra az idő nem hoz haladást, mialatt mások túlszárnyalják őket. Hányszor szeretnétek a jelentől szabadulni, mint szellemek pedig a múltak egyes korszakait kitörölni, de nem tehetitek, mert mindent csak bánat, vezeklés és gyakran igen keserves munka árán lehet jóvátenni. Azért lássatok gyorsan a munkához; ne hagyjátok az idő homokóráját haszontalanul leperegni, hanem gondoljatok mindig szellemetek előhaladására. Múltatok szolgáljon tanulságul, jelenetek a szorgalmas munkálkodásnak szentelve, hogy jövőtök tisztább, szebb és boldogabb, és az idő nektek is csak egy szó és többé már ne valóség legyen; hogy akkor azután ti is az örökkévalóságban - hol nappal és éjjel, most és előbb már nincs, - az erények örökös ragyogásában egyesülve éljetek.
szemlézte: Bíró László

UI:

Azt állítja egy nő, hogy évekig zaklatta szexuálisan egy szellem
https://tenyek.hu/cikkek/azt-allitja-egy-no-hogy-evekig-zaklatta-szexualisan-egy-szellem?fbclid=IwAR2AkPGw4Xa2WHEmns1qjhetp94l6ca4ZI4qtqbFmdaChSo-HHzZwTl5VvE


Sajnos valós dolog, volt erről egy film, ami ezt komolyan bemutatta, de volt MO-n ismerősöm, akivel ez megtörtént!

A végső állomásról

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Ti emberek a látszat világában éltek. Nem olyan a valóság, mint hiszitek. Nem onnan indul el a törvény szála, ahonnan ti gondoljátok. Sokkal mélyebb gyökerei vannak a bűnnek s az erénynek, hogysem ti azokat követni tudnátok. Azért nem végérvényes a földi ember ítélete, ha még olyan bölcsnek és még olyan igaznak látszik is.
A földi jólét, öröm, boldogság nem jutalom, s a szenvedés, a bánat sem szükségképpen büntetés. A földi élet a szellem fejlődésének átmeneti szaka: csupán talaj, mely az erény vagy a bűn magvát fejleszti, érvényre juttatja és átmeneti állapotában időt és alkalmat nyújt a szellemnek a bűnre vagy az erényre, hogy szabad akarata teljesen érvényesüljön a saját jövőjének megteremtésében.
A földi élet iskola, ahol tanítók és tanulók vannak. Ki mit óhajt megtanulni, ki mihez akar csatlakozni, azt megteheti. Természetes, hogy mindenkit vágyai irányítanak, és így az ember vágyainak szárnyán járja be a boldogság és boldogtalanság világait, hogy helytelen tetteinek következményeit is érezhesse. Ezek aztán belátásra ösztökélik a szellemet, amely tökéletlenségével nem tudja az igazi jót a hamis jótól megkülönböztetni. Mert minden, ami a mulandó életben kellemes és kívánatos az emberi szemnek és szívnek: az örökkévaló igazban szenvedést teremt.
Így lassan kényszeríti a törvény az emberi szellemet a dolgok mélyére való tekintésre, mert az ember e látszatvilágban sohasem gondolna ezzel és sohasem tudna eljutni egy jobb életre, ha a keserű tapasztalatok gondolkozóvá és kutatóvá nem tennék. Így azonban sajgó szívvel, vérző homlokkal kénytelen keresni, kutatni azok után az okok után, melyek majdnem mindenkor önmagában vannak meg, s mint a szenvedések tűzhányói mindaddig lökik ki magukból a különböző testi és lelki fájdalmakat, míg törvénytelen állapotát fel nem ismeri és meg nem tér Isten törvényéhez.
Ha megtért, elveszíti lelke forrongó állapotát, mert nem ad új tápot a különböző bűnök izgató tüzének. A reménység, a kiengesztelődés hűs szellőjével hűti, gyógyítja, megnyugvásra, tűrésre inti; s mivel nem vár a mulandó világtól már testi és érzéki örömöket, a testi élet vágyai elveszítik erőszakos érvényesülésüket s vele erejüket, hogy az elveszett erők a lelkiekben éledjenek újjá.
Az alázatos lélek nem követel és nem vár sokat. Minél alázatosabb valaki, annál többet nyer ezekből a lelki eredményekből, mert ismerete növekedik, befogadóképessége tágul; nagyobbodik bölcsessége, szeretete és ezzel arányban növekedik boldogsága, mert tevékenységéhez mérten nem sejtett jutalmakra ébred fokról-fokra, lépésről-lépésre, ahogyan előrejut a haladás útján.
A tökéletlen lélek azonban szenvedéseitől menekülni akarván, letipor mindent, és mindenkit okol, csak önmagában nem tudja felismerni a hibát. Lázadozik, türelmetlenkedik, kapkod, bűnt bűnre halmoz, és egy kis egérutat nyerve azt hiszi, most már elmenekül az igazság szenvedtető törvénye elől. Pedig téved, mert hiába hazudik, hiába csal, hiába bástyázza körül magát hatalommal, dicsőséggel - ha az emberi látszattörvény elől meg is menekül - a természettörvény mélyen ágazó szálai megfogják, elgáncsolják és leszállítják a mélységbe, ahol kínosan látja és tapasztalja, hogy saját bűnei azok, melyek fogva tartják, gúzsba kötik a lelkét, míg az utolsó szálak is fel nem oldódnak.
Mire az ismeretnek erre a fokára jut a lélek, megpuhul. Minden gőg lecsiszolódik, és a vágyak elhalnak; a szenvedélyek kialusznak, az okoskodások elcsöndesednek, és csak egyetlen vágy marad ébren: a béke utáni vágy, a pihenés boldogsága.


szemlézte: Bíró László

Az utolsó óra jól fizetett munkásai

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Én azt mondom és mondtam mindig: nem lehet vallás a spiritizmus. Nem lehet azzá azért, mert megállítaná vele a fejlődés lehetőségét, és ebben az állóvízben elposhadna az igazság és minden élősdinek lakóhelyet nyújtana a spiritizmus mint vallás. A spiritizmus nem lehet tenyésztelepe a vakhitűségnek, a tévelygésnek, a dicsőségvágynak, az érvényesülni és hatni vágyásnak, a tespedésnek, az uralkodásnak, a nagyképűsködésnek; egyedül csak a munkának, a szolgálatnak, a szeretetnek, az igazságnak, alázatosságnak összekötő hivatását kell betöltenie az anyagias hitetlenség és a hitben élők csoportjai között.
Mert akik hisznek az ő vallásuk szerint és úgy is élnek, ahogyan az azt előírja, lélek szerint járnak. Azoknak nincs szükségük spiritizmusra, mert ők ebben erősek. De azonnal szükségessé válik a spiritizmus, ha meginognak, és hitükben kételkedni kezdenek. Amikor nagy megpróbáltatásaikban a külső hit, a beléjük nevelt vagy velük született egyházi formák már nem elég erősek, hogy a lelket a lefelé eséstől visszatartsák, akkor a bizonyítékok, a meggyőződések súlya fenntartja az esni készülőt, és feljebb juthat egy lelki megrázkódtatás által, mint ha élete végéig böjtöl vagy zárdába temetkezik.
De ez a spiritizmus legyen tiszta és szent fölhevüléstől átitatva, készen a szeretet munkájára, az áldozatra, mert egyrészt a hitetlenséggel, másrészt a vakhittel folytonos harcban kell állnia. Nem szabad tespednie vagy egy végigazságra, támaszkodva megállnia, mert csak így fogja betölteni hivatását az emberiség szolgálatában az utolsó időben.
Ha így töltik be a spiritisták hivatásukat, akkor lesznek az utolsó óra jólfizetett munkásaivá, mert éppen annyit kapnak, mint akik az egész nap terhét hordozták, akik t. i. az igazságot vérrel, könnyel és sok szenvedéssel ültették el e romlott, eldurvult világban. Az első keresztények s a pogányokat felkereső missziósok mind nehezen dolgozlak.
Vajon az utolsó óra munkásai ingyen kapják-e a bért? Nem! Mégis mily kevés az igazi spiritista, aki felszentelt lélekkel adja át magát a mentőmunkának; aki előbb önmagán végzi el a megtérés munkáját, és csak azután adja tanácsait szenvedő szellemtestvéreinek. Aki először maga uralkodik testi vágyain, szenvedélyein s csak azután alkot véleményt mások hibáiról. Mert tudnivaló: előbb az orvos legyen egészséges, azután gyógyítson másokat. Előbb ő álljon meg a lejtőn, így tudja csak feltartóztatni utána szédülő ember- és szellemtestvéreit. Sajnos, az átlagember spiritizmusa nem más, mint a rejtekházakba való húzódás és csodavárás. A könnyelmű, élvezetekbe és csalódásokba beleunt emberek találkozása.
A spiritizmus tehát még gyermekkorát éli. Teljes munkálkodási ideje akkor jön el, amikor az egyházak - amelyek ezidő szerint még üldözik - ismét ellankadnak. Mert minden akkor omlik össze, amikor a legszilárdabbnak látszik. Most egy kevéssé megtatarozták, felfrissítették a különböző egyházakat. Újjáébredések, vallásos mozgalmak vannak. Míg ez tart, mi lassan készülünk a munkára.
Ehhez erős, tanult, meggyőződéses emberi lelkek szükségesek, hogy az igazság mécsei ki ne aludjanak, s az emberek eszeveszetten ne rohanjanak a mélységbe, mert akkor még a csillagok is eltűnnek az égről. Értve ez alatt azokat az igazságokat, amelyek valaha szentek és hozzáférhetetlenek voltak. De a szellemtan felfogja a hulló csillagot és az emberiség elé állítja, hogy ismerje meg a világosságáról, mennyből való-e vagy emberi csinálmány, s aki az életre van elhíva, az felismeri benne a szentet, az igazat.
Aki a kárhozatra van jelölve, az meg sem nézi, mert az utolsó idők fejlett emberi értelme vagy tisztát, vagy semmit sem fog keresni. A spiritizmus mai formájában nem maradhat meg. Csak e tespedő idők alatt élhetnek a spiritizmusban azok, akik e nyugalmas állapotot véglegesnek hiszik, mert megforgatja őket a “forgószél,, és egyszerre csak az ajtón kívül találják magukat.


szemlézte: Bíró László

Tiszta boldogságot ne a földön keressünk
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján

Gyermekem! Az a boldogság, amivel a világ kínálja az embereket, olyan, mint a kirakatba tett szép és étvágygerjesztő reklámétel, - merő szemfényvesztés! Formája és máza hasonlít az igazihoz, de mikor az éhes lélek bele akarna kóstolni, csalódva látja, hogy csak cserép. Te tudod, hogy itt (=a szellemvilágban) minden van, amit utánoz a föld: van szépség, de sokkal nagyobb fokban. Van gazdagság, fény és pompa; van ragyogás, örökifjúság, szeretet, szerelem, van tudás, bölcsesség és igazság ott, ahová a lélek megtér, ha az ő próba álomideje a földön lejárt, de csak annak adják meg a valódiban, aki az álomvilágban rászolgált.
A földön az ellentét az úr, és a mi Urunk is szenvedett itt az emberektől emberekért. A szellemek emberekké lesznek és ismét szellemekké; tehát az a sors, amit egy készülődő szellem kaphat az ellentét e világában, nem lehet kedvező. Aki valamely táborban egy másik tábor vezéréhez húz, azt megbüntetik, sőt megölik, tehát aki nem a gonoszt szolgálja, az is így jár, mert ez a föld javító hely. A jó szenved a rossztól, a rossz szenved a jótól.
A gonoszságnak is van határa, amikor a jó fogja szorosra vele szemben a zablát. Kit-kit saját természete kapcsol bele a természettörvénybe, és ez a természet, hidd el gyermekem, senkinek sem marad adósa, mert éppen a saját hibái büntetnek mindenkit. A jónak nincs vége soha, mert ha valami igazán jó, az nem lehet rossz soha, és ha a hamis jó elmarad, azon mit se búsulj, mert jobb egy igazi rossz, mint egy hamis jó.
Ezt az életben tapasztalhatjátok. És ha a képzelt hamis jó a maga valódi formájában áll előttetek, örüljetek a helyett, hogy bánkódtok, mert ez egy lépés, haladás már az igazság felé. Ha pedig már valami az igazság felé tart, az következetesen a jóvá levés felé is halad. A jónak is vannak apró, alig észrevehető fokai; enélkül a jó megszűnnék fejlődni az emberi lélekben. Azért mondom, ha valaki a saját rosszaságát elismeri rossznak, ez már a javulásnak csírája.
Ez még távol áll a jótól, az igaz, de aki még nem meri nyíltan beismerni a rosszat, hanem a bűnnek még szép leplet keres, felaggatja a jónak külsőségével és a rosszat, mint jót követi, sőt még érdemet is tulajdonít neki: az messzebb van a javulástól. Így a nyílt ellenség mindig egy fokkal tisztességesebb a hamis barátnál.
A nyílt ellenséggel hamarább rendbe jöhet a dolgod, mint azzal a baráttal, aki egy kicsit ugyan szeret, de egy kicsit irigykedik is; egy kicsit dicsér, de egy kicsit rosszul esik neki, ha más is azt teszi veled. Az ilyen még nem tiszta érzésű, mert a kedélyhullámok hol az ellentétnek kedveznek, hol a törvénynek. Ez az álláspont bizonytalan és ezen az állásponton áll a mai emberiség; a gonosszal él egy kenyéren, de e mellett az Istentől küldött kegyelmet is akarná: szeretné elnyerni a békességet és boldogságot.
A világbékét tervezték, mert az szép és jó, de az irigységet, a kapzsiságot és gőgöt is megtartották és így ellenkezőleg ütött ki: az elsőt elvesztették, a többitől pedig szenvednek az emberek. (Itt a vezető szellem az akkor folyó világháborúra céloz.) Miért nem fordítva gondolták? Miért nem az okot vették előbb, miért az okozatot? Hiszen ha nem irigy, nem kapzsi és nem gőgös az ember, nincs háborúság, szenvedés, ínség, csalódás!
De eltértem beszédem tárgyától. A jót mint kis atomot elsősorban az igazságban kell keresni, mert ami egyszer igaz, az szükségképpen jó is, mivel egyszerűsítette magát. Apró árnyalatokra lehet felbontani a föld és a földhöz közel álló szférák igazát és jóját, és ezer meg ezer szám jön ki belőle. Ezeket a számhalmazokat, gyermekem, az embernek kell megfejtenie. Minden egyes alapszámhoz apróbb és megszámlálhatatlan mennyiség tartozik; ez alkotja a természetet, ami ismét egy gépiesen rotáló nagy számmennyiséget szed fel és megint megtisztítva, összeszedve adja vissza a földnek.
Ilyen a külső és belső világotok; a testetek is ilyen számmennyiséget képvisel, s mint alapszámoknak, nektek nem volna szabad összekeverni és még nehezebbé tenni az összeállítást, hanem segíteni kellene vele a gépies haladást. De éppen itt van az ellentét hatalma. Ha a nagy alapszámokat megzavarhatja olyan összevissza bogozódás és zűrzavar támad utána, hogy hosszú évszázadok kellenek, míg egy-egy erősebb alapszám ismét némi rendet, azaz összhangot képes létrehozni.
Így volt ez régen és így van ez ma; azért a gazság sohasem nyugszik, hogy az Úrnak, a Megváltónak, az egyetlen igaz és jó, tiszta alapszámnak a munkáját megronthassa. Először a nyelvezet átültetésében zavarta meg az egyszerű lelkeket, másodszor a hatalommal, azután földi gazdagsággal s később igazságában csalhatatlansággal vette fel a legádázabb harcot az Úr ellen; és ami vér, könny elszáradt, panasz és átok elhangzott, mind, mind az ő nevében jött létre.
Láthatod, hogy ez nem tarthat soká és az idők teljessége igen közel áll, amikor a jónak minden erejét össze kell szednie, hogy jó maradhasson; mert a hazugságon épült jó összeomlik, és akik alkudoztak az ég tornácában is, azoknak keservesebb dolguk lesz, mint amazoknak, akik kint tülekedtek, veszekedtek. Míg a pogányok egy tört és tökéletlen alapszám eszméit elfogadták, addig a, tökéletes alap szám követői a menny tornácában is zavarognak, és a hamis jókat hirdetik, mint igazakat. Azonban minden, amit nem a mennyei Atya ültetett, kiszaggattatik ama nagy napon, amelyen megítéltetnek az igazak az igazság szerint és a gonoszok az ő gonoszságaik szerint.
Mert amiképpen ti mértek másoknak, azonképpen mérnek tinéktek azok a mennyei törvények, amelyek igazak és változhatatlanok. Az igazak az igazság jutalmát kapják, a hamisak a hamisság jutalmát veszik el. Tehát ha elnézed a gonoszt, hogy a te gonoszságodat is elnézzék az Úr angyalai, akkor a gonoszság jutalmát veszed csak el, az pedig szenvedés. De ha nem nézed el a gonoszt, hanem felemeled az igazság szavát, az igaznak jutalmát kapod. - Ez csak tiszta beszéd? - De viszont a szálkáról és a gerendáról szóló példázat magyarázata egészíti ki az ítéletről szóló magyarázatot. (Ha tolvaj valaki és őt lopják meg, az ne menjen keresni, mert viszont nála több lopott holmira világít rá az igaz törvény.)
Az egyszerű ember nem képes a magas rangúak ebédjének minden fogását végigélvezni, és így a lélek sem képes a magasabb fogalmakat magáévá tenni. Így mondom, az abszolút jónak még a részben jó is bizonyos pontokon túl ellenségévé válik. "Hamar eljövök", azt mondja! az Úr, és már oly rég elmúlt a hamar, hogy azóta egész nemzetek kihaltak, s helyükbe újak keletkeztek. Mégis hamar eljön ő ahhoz, aki várja, megérti, szereti Őt és követi parancsát. Olyan hamar múlik a boldog reménységben az idő, és a szegény lélek észre sem veszi, ki áll előtte égi fényben tündökölve, az igazság sugarától átvilágítva és felmenti az ő nevében harcolót a földi szenvedésektől.
Nem is gondol rá, csak készíti szívét-lelkét a nagy találkozóra és már előtte is áll, hogy az élet koronáját átvehesse. Hiszen csak egy röpke pillanatig tart az, hogy a földi szemek lecsukódnak és a lelki szemek felnyílnak, hogy a halálból az életre feltámadjon valaki. Ti pedig mégis késlekedtek az úton várni rá? Ti még mindig másra várakoztok? Olyanra, aki e földi szemeitek előtt jelenik meg? Úgysem hinnétek neki.
Ő hamar eljön, és ha nem az ő útján talál benneteket, hanem a bűn útján: akkor kinn maradtok a vendégházból, ahova pedig újólag hívogat mindenkit. "Térjetek meg bűneitektől és keressétek az égieket, ne az odalent valókat, mert én hamar eljövök, és aki készen van, bejön velem az én Atyám házába és az én vendégem lesz, s velem vacsorál az én Atyám asztalánál.”
Így hangzik a szó a szférák felett, és a földre visszhangzik le sokszor; de a földiek azt hiszik, minden öröm, boldogság csak e sötét földön van, és nem térnek meg. Az Atya asztalának vendégei pedig sok bűnnek bocsánatát kapják, és sok örömöt, boldogságot osztogat ki az ő Szent Fia az övéinek. Ezek mind tiszták, jók, igazak és örökké tartóak.
Ő tehát hamar eljön érted is és mindenkiért; azért ne zúgolódjál, kedves gyermekem; ne keresd a földön, amit úgysem találhatsz (t. i. a tiszta boldogságot), mert az nem a földre való, hanem várjad az Urat!


szemlézte: Bíró László

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 1. rész

A megismerés hegyére felkapaszkodni szándékozó ember számára biztos fogódzót ad Névtelen Szellem, akinek közleményei, tanításai Eszter médium közvetítésével jutottak el hozzánk.
Az önismeret útja is erre a hegyre vezet. A helyes út megtalálásához, az azon való előbbre jutáshoz kérjük fel útitársnak Névtelen Szellemet. Az ő tanításai, tanácsai lámpásként világítják meg előttünk az önmagunk megismerésének gyakran göröngyös útját. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a Kedves Olvasónak ezzel az összeállítással, amely az emberi erények közül az alázatosságról szóló, mindannyiunk által megszívlelendő és szellemi fejlődésünket szolgáló ismereteket és tanításokat tartalmazza.
Testvéreim, arról a nagy dologról akarok ma beszélni nektek, amelyet minden teremtett szellemnek meg kell ismernie, magáévá tennie, önmagában kifejlesztenie: az alázatosságról.
Az alázatosságról fogok beszélni, arról az alapról, amely feltétlenül szükséges az emberi lélek helyes fejlődéséhez.
Minden erények között a legnagyobb és leghasznosabb erény az, amit olyan nehe¬zen tud az emberi lélek elsajátítani és magáévá tenni: az alázatosság.

Az alázatosság az erények között legkisebbnek szá¬mít, mert nem kimagasló
ragyogás, hanem inkább össze¬húzódó erő, amely a lelket nem annyira hatások kelté¬sére, mint inkább hatások elfogadására képesíti. És éppen mivel ilyen, az emberi léleknek bűnös természeténél fogva ez nem rokonszenves, mert ő nem kíván hatásokat elfogadni, hanem inkább arra van beállítva – mivel a bűn terjeszkedni akar - hogy hatásokat keltsen, hatáso¬kat ébresszen, és ezek által a hatások által uralkodhasson mindenkin és mindenen.
Ez a természet annyira bele van ivódva az emberi lélekbe, hogy e miatt nagyon nehéz a jóban megmozdul¬nia, nagyon nehéz a jóban eredményeket elérnie, mert a földi ember lelki természete mindannyiszor úgy érzi, hogy ha megalázkodik, ugyanakkor valamiről le kell mondania, valamitől meg kell magát fosztania. Ez pedig az ő részére nagyon nehéz dolog.
Ha tudnátok, hogy mennyi bajtól megszabadulhatnátok az egyszerű és semmitmondónak látszó alázatosságnak a gyakorlásával, ha tudnátok, mennyit építhetnétek e kevés képességgel egy élet alatt is: megtelnék a lelketek szelíd békével, és hálát adnátok még a szenvedésekért is. Higgyétek el, hogy jobb egy nap az életből alázatossággal, mint egy öröklét az ellentét birodalmában.

Az alázatosság az a pecsét, amellyel Isten öröktől fogva elpecsételte azokat, akiket üdvözíteni akar. Az alázatosság pecsétje jelöli azokat, akik a lelkük¬ben összerezzennek, amikor Isten szavát hallják, akikben szégyenérzet támad, amiért bűnt cselekedtek. Ők azok, akiknek találkozniuk kell Krisztussal, legyenek a világ¬nak bármely táján, bármely nemzetségben, bármely fele¬kezetben. Őket összegyűjti Krisztus a világ minden tá¬járól és egy akolban egyesíti őket, mert ők azok, akik meghallják az ő hívó szavát s akik elismerik az ő pásztor¬ságát és engedelmeskednek Neki, mert lelkükben visszhangot kelt, rezonál az Isten szava azzal a kicsiny rezgéssel, amelyet úgy hívnak, hogy alázatosság.
Az alázatosság az a hatalmas erőforrás, amellyel le lehet győzni a tomboló gőgöt, ki lehet fárasztani az aktívvá fejlesztett erőket, és ki lehet várni a győzelem megérését. Mert az alázatosság nem türelmetlen, nem sietteti a dolgok érését és mégis idejében ráér mindenre, mert mindennek megvan a maga elrendelt ideje.
Nem mondom én nektek, testvéreim, hogy valami na¬gyot cselekedjetek, hogy valami önmagatokat felülmúlót vigyetek végbe; én csak azt mondom, hogy próbáljátok mind jobban kifejleszteni a lelketekben azt a kicsiny, de hatásában óriási erényt: az alázatosságot. Ez az, ami felemel, nagyob-bakká és érdemesebbekké tesz a többi embertestvéretek¬nél, mert azt mondja az Úr: „aki magát megalázza, fel¬magasztaltatik, és aki magát felmagasztalja, megaláz¬tatik".
Az alázatosság az isteni kegyelem ajándéka, az üd¬vösségre való elhivatottság záloga. Boldog az, aki aláza¬tos, mert az alázatos lelket nem lehet megalázni.
Az alázatos¬ság az a csírázásnak induló mag a lélekben, amely bár a földből szedi táplálékát, de ez a gyökér olyan törzset hajt, amely ellenáll a szélvésznek és a viharnak, s ágakat és leveleket hajt, virágokat és sok gyümölcsöt terem.
Az alázatosság az, ami elfogadóvá teszi az ember lelkét a jobb iránt.
Az alázatos lélek pedig, mivel elfogad, hozzátapad Istenhez, keresi, kutatja az igazságot, keresi a kegyelmet, keresi a szabadulást.
Az alázatos lélek imádságával megérzi azokat a le¬hetőségeket, amelyekkel Isten az Ő eltévelyedett gyermekei után nyúl, hogy kimentse őket a halál, a kárhozat torkából.
Ezek a lel¬kek megsejtik Isten jóságát, öntudatlanul is keresik és kutatják az Istennel való összekapcsolódás lehetőségeit, bár ez őket harcokba, szenvedésekbe, fájdalmakba és csalódásokba viszi bele; de érzik a lelkükben Isten kegyel¬mét, mert megnyílik előttük a hit világossága, amely őket a teljes igazsághoz, Isten igazságához vezeti.
Ha a lélekben nincs alázatosság, vagy mélyen el van rejtve azok alá a tévelygések és homályosságok alá, amelyek fogva tartják a lelket, lehet hite - hiszen az ember mindig hisz valamiben - de hitével csak a csalódást találja, mert a csalódásban teljesedik és bizonyul be az ő hitének káros volta.

Nem az a fontos, hogy hisz az ember, hanem az, hogy mit hisz! Mert ha a lelkében nem érzi az Isten¬től való elhívatottságot, ha a lelkében nem hiszi mélyen azt az igazságot, hogy kell léteznie a Jónak, az Igaznak (és ez a Valóság, ez az Isten), akkor minden megmozdu¬lása, minden kezdése, minden kutatása tévelygésbe fog vezetni.
Az alázatosság áldozat. Áldozat, mert az ember a maga világában úgy van beállítva, hogy az ő szemében a gőg, az önzés, a hazugság, a gyűlölet, a testiség és az anyagiasság a valóságok.
A testi ember törekvése a világban az, hogy minél nagyobbá legyen, minél szélesebb hatáskört teremtsen magának. Ezzel szemben a szellemiek felé törekvő ember számára mindinkább csak befelé nyílnak meg azok a lehe¬tőségek, hogy az ő szellemi törekvéseinek élhessen és ezekben magát kiképezhesse, naggyá tehesse.
Eljött az Ember Fia - ahogyan Ő Magát nevezte -, ¬hogy igazán nagyot cselekedjék, hogy mindent odaadjon, hogy megmentse az embert ezektől a nagy emberi és testi eredményektől. Mindent odaadott: hatalmat, dícséretet, dicsőséget, gazdagságot és fényt, és leszállt a nyomorú¬ság világába azért, hogy ennek az eltévelyedett szellem¬csoportnak szolgálhasson.
Ő volt az önfeláldozás példaképe. Az alázatosság a szolgálatban, az önmaga odaadásában éli ki magát. A tökéletes alázatosság teljesen megsemmisíti a lélekben lévő gőgöt. És amikor meghalljátok ebben az életben az Ő hívó szavát, akkor a lelketek megsejti, hogy Ő az igaz, Ő az egyetlen, mert látjátok, hogy Ő mit cselekedett; látjátok, hogy Ő alázatos és engedelmes volt egészen a kereszt-halálig.

Nektek tehát nincs mitől félnetek; lerakhatjátok a gondotokat, a félelmeteket és aggodalmatokat az ő ke¬zébe, mert Ő megy előttetek az alázatosság útján, felveszi vállára a keresztet és azt mondja nektek: „Kövessetek engem!
Akik tehát meghallottátok az ő hívó szavát, köves¬sétek Őt egész lelketekkel, egész szívetekkel; hagyjátok magatok mögött a világ hangos hívogatását, csalóka fé¬nyét, hazugságát, káprázatát.
A belső út, az alázatosság útja, az odaadás útja az, amelyen Őt követhetitek, ame¬lyen mindjobban megérthetitek Őt, amelyen leolvad a lel¬ketekről a világ vonzása, a bűntudat, a szégyenkezés, mert az alázatosság palástja betakar titeket, az alázatos¬ság fénylő ruhája alatt új lélek képződik, tisztább, iga-zabb életcéllal.
Mivel az első főbűn az Isten akaratával szemben az engedetlenség volt, amellyel a szellem megmásította az Isten rendelését, azaz nem pontosan és hűen töltötte azt be az ő cselekvéseiben, tehát az alázatosság első vonása az Isten akarata iránt való engedelmesség. Az engedelmesség az Isten akarata iránt a megtérés első és főkelléke. Mert ha az Isten törvényével és akaratával szemben en¬gedetlen az emberi lélek, akkor hogyan tudná magában a többi erényeket kifejleszteni? Tehát az engedelmesség az irányító erő az ő egész lelki világának a felépítésében.

folyt. köv…

UI:

Keresztút járás, az egyén keresztútja. Pap Gábor
https://www.youtube.com/watch?v=uKYub0cKSDo

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 2. rész


Ehhez a felépítéshez azonban szükséges kellék még a szelídség. Mert hiába tudja valaki a jót és az igazat, hogyha ezt a jót és igazat nem képes lehetőleg tetszető és könnyen asszimilálható formában érvényre juttatni az ő életében, mert e nélkül minden szóval, mozdulattal fáj¬dalmat, félreértést és meg nem értést eredményez. A szelídség olyan, mint a járművek vagy a gépek kerekeinek forgásához használt olaj, ami a sima haladást és működést biztosítja. Azonban a szelídségnek nem szabad pusztán külső formának lennie, hanem azt a lélek bensejében kell érezni s meg kell látszania az emberen mindannak a jó¬akaratnak, jóratörekvő készségnek, amit az ő szelíd, nyugodt hangjával, modorával és mozdulataival kifejezni akar és ki is fejez.
A harmadik szükséges kellék a szerénység, ami megóvja attól az embert, hogy - ha tapasztal is az ő jó és igaz cselekedeteiért, az ő engedelmességéből kifolyó hatásaiért köszönetet, hálát, vagy általában a teremtett világban bármiféle jó és igaz eredményt - ezt az önmaga lelki vagy szellemi értékének vagy előnyének a javára könyvelje. Mert szükséges, hagy a lélek ne tulajdonítson önmagának ezekből kiválasztottságot, mert hogyha a lé¬lek különbnek érzi magát .a többi embernél, vagy talán éppenséggel annál, akivel jót tett, akkor már az ő ered¬ménye meg van fertőzve. Mert jóllehet a másiknak jót cselekedett, jót tett, mert helyesen és igazán cselekedett, mégis amikor ő lelkében túlértékeli magát, vagy csak bele is fog a saját maga értékelésébe, lehetetlen, hogy az elbizakodás be ne következzék s akkor annak dacára, hogy jót cselekedett, a lelkében mégis kárt vall. Ezért szüksé¬ges, hagy a lélek a szerénység erejét kifejlessze magában, hogy az ő cselekvéseiért ne kívánjon dicséretet vagy di¬csőséget, mert minden dicséret vagy dicsőség egyedül Azt illeti meg, aki őt hozzásegítette ahhoz, hogy jót cseleked¬hetett.
Hiszen ti magatok is látjátok a ti földi életetekben, hogy aki nem rendelkezik a szerénység erényével - bár¬ha a legjobbat és a legszebbet cselekszi is - maga körül mintha valami elviselhetetlenül kellemetlen, piszkos, po¬ros levegőt verne föl, amely nem csak az ő lelkét lepi be, hanem az őt körülvevő lelkeket is, akik őt szemlélik. Az ilyen lélek, ha ezt a várt dicsőséget és dicséretet nem kapta meg, akkor belefog az önmaga dicséretébe, amivel minden lélekben visszatetszést kelt. Mert az ember soha¬sem tudja, hogy az ő cselekedete, vagy az ő ténykedése az emberek különböző fejlettségi foka szerint kifejlődött ízléseknek megfelel-e és hogy az a másik lélek is úgy ta¬lálja-e, hogy az ő cselekedete érdemes a dicséretre és az elismerésre? Azért minden munkában és cselekedetben törekednie kell az embernek a legtisztább és a legigazibb jóra, hogy az a munka, az a cselekedet dicsérje önmagát s az embernek a megelégedése a jól és helyesen elvégzett munkából mint megnyugvás szülessék meg. Tehát a szerénység olyan feltétlen kelléke az alá¬zatosságnak, hogy ha a lélek e nélkül szűkölködik, semmi¬képpen sem mondható alázatosnak.
Az alázatosság következő kel¬léke az elnézés. Tudjátok-e, mi az elnézés? Sokan úgy gondolják, hogy az elnézés annyi, mint nem venni észre valamit, illetőleg úgy tenni, mintha nem venné észre s azért nem tenné szóvá és nem büntetné és így nem siet¬tetné a rossznak a rossz eredményét. Az igazi elnézés a lélekben való elnézés, amely a hibákat nem akarja észre¬venni.
Azonban ne tévesszétek össze a hibákat a bűnökkel; ezeket nem lehet ugyanazzal a névvel jelölni. A hibák mulasztások, az ember tökéletlenségéből, tudatlanságából, fejletlenségéből előálló olyan hézagok, amelyeket a lélek nem úgy tölt ki, ahogy azt az élet a maga teljességével megkívánná. Ezzel szemben a bűnök nem csupán mulasz¬tások, hanem sok ilyen hibából összerakott kirívó, ellen¬tétes cselekedetek, amelyek az ellen¬tét törvényét és az ellentét világát erősítik, és harcba ál¬lítják az Isten törvényével.
Tehát az elnézés csak a hibákkal szemben érvénye¬síthető, de a bűnök, amelyek kifejezetten szemben állnak az Isten törvényével, az Isten akaratával, ezek már nem számíthatnak elnézésre. Hiszen a bűnnek elnézése, sőt pa¬lástolása, ami ezeket még jobban megnöveli, már maga is a hibákhoz tartozik.

Én csak a hibákról beszélek, amelyek sokszor az ember jóakarata ellenére is jelentkeznek, olyan hibákról, gyengeségekről és gyarlóságokról, amelyekkel harcot vív a földi ember énje és mégis sokszor nem képes azokat tel¬jesen kiirtani az életéből, mert vagy nem is tud róluk, mert fejletlenségénél fogva elkerülik a figyelmét, vagy ha tud róluk, nem sikerül mindig résen lennie, s azért hol egyszer, hol máskor érvényre jutnak.
Ezek iránt a hibák iránt az elnézés a lélekben bizonyos jóakaratot, finomságot, tapintatosságot, a fejlett léleknek olyan megnyilvánulását feltételezi, amely a közönséges, nyers, fejletlen ember előtt szokatlan. Olyan ez a lelki tulajdonság, mint valami finom, színes kristály, amely finom színekre bontja az emberi lelket, mint ahogyan a csiszolt kristály a nap sugarait a szivár¬vány színeire bontja. Az elnéző ember lelke puhaságot, melegséget, az élet szépségeinek a jelenlétét érezteti a másik emberrel. Az ilyen nem veszi észre a hibát, vagy ha észreveszi is, igyekszik azt a hézagot ő maga betölteni. Nem veszi észre a mulasztást, nem rója meg a hibázót, nem figyelmeztet, nem fedd, nem dorgál, és ha mégis szükség van rá, akkor igyekszik azt olyan puhasággal, melegséggel megtenni, hogy fájdalmat ne okozzon a másik léleknek. Az ilyen ember nem haragszik meg, nem sér¬tődik meg a másik lélekben lévő tüskének érintése által, hanem igyekszik a másik lélekből eredő nyers és éles karcolást önmagában észrevétlenül bekötözni, hogy az ne fájjon és a szeretet csorbát ne szenvedjen. Ez az a bizonyos elnézés, a jóra törekvésnek a legigazibb, legtisztább megnyilvánulása az emberi lélekben a másik ember hibáival, gyengeségeivel és mulasztásaival szem¬ben.
Az elnézés ikertestvére a türelem. Türelmes csak az alázatos ember lehet. A türelem hiánya mindig az alázatosság hiányát árulja el.

folyt. köv…

UI:

Visszatért a halálból a fiú, hogy elmondhassa édesanyjának: a túlvilágon találkozott 2 testvérével
https://twice.hu/featured/visszatert-a-halalbol-a-fiu-hogy-elmondhassa-edesanyjanak-a-tulvilagon-talalkozott-2-testverevel?fbclid=IwAR0lXrBDbw9sAzEb12rEWDSQCpoP-DHwnQ6FKZXPRHxM5urpwqcggWnE8wg

„...Király vagyok, ...de az én országom nem e világból való.”
Felvezetés

Adai közlés – 2021.11.21.

Amikor az ember királyokról hall vagy olvas, mindjárt zsarnokokra, véreskezű uralkodókra gondol, mert az esetek többségében a nép sanyargatására alacsony szintű egyéneket helyezett trónra az Isten. Szinte nem is gondol másra az ember, mint az ilyen királyokra és szinte eszébe sem jut az, hogy talán lehettek olyan uralkodók is, akik valamilyen formában mégiscsak a nép javát igyekeztek szolgálni.
Az Úr Jézus, mint király, meg végképp kevés embernek jut eszébe a király szó hallatán, mert a szűk fogalomköre szinte kizárja azt, hogy talán mégis csak létezett és létezik egy olyan Király, aki a szeretet hatalmával uralkodott és uralkodik ma is, és nem csak a világegyetemben, hanem az emberi szíveken. Egy olyan király, aki az életét áldozza azért, hogy nektek életetek legyen és bőségben legyen. Aki elsősorban és csakis szellemi síkon király, mindannak ellenére, hogy az egész világegyetem a hatalma és irányítása alá tartozik és azon munkálkodik, hogy az anyagi világ átszellemesüljön és visszatérhessen Istenbe.
Igaz hódítani jött Ő is, ha teljesen emberi szemmel nézzük a dolgokat, visszahódítani mindazokat, akik a bukás által a bűn és a sátán foglyai lettek és képtelenek szabadulni a sátán ideiglenes birodalmából. De az Ő módszerei egészen mások voltak, mint bármelyik királyé itt a földön, mert az életét áldozva az áldozatkész szeretet oltárán ontotta ki a vérét a foglyok szabadulásáért, de az ellentét erre nem volt felkészülve, ugyanis az ellentét azt hitte, hogy Júdás árulásával, a kereszt halállal végérvényesen hatástalanította az isteni küldöttet.
De nem így történt, mert éppen akkor omlott össze az ellentét minden erődítménye, birodalma, amikor Jézus átadta a „szellemeknek” a folytatást: „Amidőn az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni” és kilehelte lelkét a kereszten. Ezáltal megszűnt a gonosz hatása azon lelkekre, akik bekapcsolódtak az Ő megváltás művébe. Úgy „harcolt” mint bárány, de úgy jön el, mint oroszlán, mint Király és ez lesz a végső győzelme a gonosz felett, mert a természettörvény által kilöki a tüzes gyehennára mindazokat, akik nem akarták Őt megismerni, befogadni és ezáltal nem jutottak el az üdvösségre.
Pilátuson kívül addig senki nem tette fel neki a kérdést a királyságára vonatkozóan, de ő is csak azért, mert féltette a saját és a császár hatalmát, akihez mindenáron hűnek kellett lennie. Ezért tette fel a kérdést az Úr Jézusnak: „Valóban király vagy te?” Erre hangzik Jézus egyöntetű válasza: „...Király vagyok,... de a királyságom, nem e világból való.” De ezt már Pilátus nem értette meg, ezért mindenféle babonás hiedelemhez fordult válaszért, de feleletet, csakis magától a Királytól kapott és senki mástól, kivéve feleségétől, Claudia Prokle-tól, aki egész éjszaka az Úrról álmodott.
Álmában látta Jézus életének főbb eseményeit, a születésétől kezdve a heródesi gyermekgyilkosságot, a szent család Egyiptomba való menekülését, Jézus nyilvános fellépését, a kánai menyegző csodáit, a kenyérszaporítást, betegek bűneinek megbocsátását, halottak feltámasztását, a vízen való járását Jézusnak stb, amit el is mesélt Pilátusnak és meg is ígértette vele, hogy nem fogja halálra ítélni, mert valóban Ő a Messiás. De mégis győzött Pilátusban a hatalomvágy és hatalomféltés és nem hallgatott feleségére, hanem kivégeztette Jézust. Ekkor Claudia el is hagyta férjét és még azon az éjszakán Jézus követői táborához csatlakozott.
Végül is amitől Pilátus félt, vagy amit féltett, azt éppen Jézus elítélésével veszítette el, mert megtudta a császár, hogy Pilátus ártatlan embereket, többek között Jézust is halálra ítélte és így visszarendelte és lefokozta őt.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Adai közlés - Az én országom nem e világból való
A beismerés értéke
Akié az egyház és a lélek
Az ember titokzatos belső énje
A halálról való elmélkedés
HANG - Lelkiismeretfurdalásom van
A hét alma



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqgBuBQC8-7YIlPAGw?e=qhaaS0
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=yPB9KkMVSJk
Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján I. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cgSfyY9yZTg&t=29s
Jelenések 39. –Életpusztítóknak pusztulás - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=t5KgGeWFoLQ&t=17s
Jelenések 40. – A mennyei templom - Reisinger János

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-harmadik-csoda-1999.-GuZ1RCMS1rLGGiCG?fbclid=IwAR1gTYqchVX75gX5X6lH4pgN-GDavP7hlmC9eeZ3EHQGVeWYg7HKK7DxKjE
A harmadik csoda – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=jI8QpfOf4b4
Carl és Bertha – Romantikus családi film