Szellemtudomány alapjai

Földi öröm: kárhozatos vég
A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Legyetek őszinték; semmiféle takarót ne tűrjetek lelketeken, mert az titeket önmagatokkal, velünk és másokkal szemben tévedésbe ejt, és nehéz a kibontakozás. Az egyszerű lélek, mielőtt új ruhába öltözik, a régitől teljesen elválik, de némelyeken van régi és új is. Egyeseknek az új ruha egy kicsit szűk és sokszor visszatérnek a múlthoz. Miért van ez? Az esze és szíve nem érzi jól magát az új ruhában, s csak a büntetéstől való félelem tartja vissza a múlt felélesztésétől. Ez gyengeség. Ami egyszer bűn volt, az is marad. A cukros vízbe cseppentett méreg is édes, mégis halált okoz. A sors ostora szöges, és ahová sújt, kitép egy-egy fájó részt. A gyermek, szülő, férj vagy feleség elvesztése mind azt a nagy összekapcsoló erőt fájlalja, amit mi úgy hívunk: testvériség.
Az ember gyarló és bűnös szellem, és az emberi állapot ennek a fokozatnak anyagiasított képlete. Aki az ellentét világában keresi az olcsó örömöket, az könnyen hozzájuthat; de a végén a mosolygó szem már könnyessé, a daloló ajak jajgatóvá, az édes íz keserűvé válik. Mert a gyökeréhez érve, a törvény már a maga szigorával áll őrt a lebukni, elsülylyedni induló lelkek előtt.
Ki kell józanodni minden hamis örömből, minden hazug boldogságból és megkezdődik a vezeklés mindenki részére, hogy az igazság felé haladva végigszenvedje, végigcsalódja mindazokat az állomásokat, amelyeket a bűn mámorában észre sem vett. Ilyen állomások mindazok az égből szentesített földi természettörvények, amelyeket a földi emberiség kikerülni igyekszik, mert azt hiszi, hogy csak ott áll őrt a törvény.
Ez a balgasága, örökös gőgje és tévedése az emberiségnek, mert melyik törvény nem sújt, ha igazságos? Ez pedig igazságos, és boldog az, aki a természettörvény betűit megérti, mert akkor esze és szíve megtalálta az összhangot és részére elkezdődik a kibontakozás, ki tudja, mennyi életen összehalmozott bűneiből. Aki nem szenved a sors ostorától, az nem is halad; aki nem küzd, az nem is nyer semmit, mert az olyant úgy görgeti a piszkos hullám lejjebb és lejjebb, mint a csatornába vetett söpredéket.
Az embernek sok akadálya van; a felemelkedés nem könnyű, mert az ellentét erősen belemarkol az emberek életkörülményeibe, és fogva tartja őket a testükkel. De ha legyőzitek a testet, és a lelki szabadságot kivívjátok, meggyőztétek a világ hatalmát, és jogotok van a lelki gyönyörök elnyerésére. Aki azonban testi életében a boldogságot hajhássza, az nem jut célhoz bukás nélkül és akkor is csak az eleje édes, a vége azonban már keserű lesz.
Az ilyennek az a sorsa, hogy csalódjék; ellenben ha valaki hitével rábízza magát az Úrra és keveset vár, az az úgynevezett sorstól többet kap a törvényes igazság szerint, mert az alázatosnak megkétszereződik mindenben az öröme, a kevély léleknek azonban megszűkül a mértéke. Az ellentéttel nem lehet félig egyezkedni vagy cimborálni; még azt is berántja, aki egészen az övé, hát még ha nem is bizonyos a dolgában? Nagyobb erőt vesz igénybe ott, ahol kétes a diadala. Tehát vigyázzatok.

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=pgITEAyflkA&t=91s
Jelenések 35. – A három és fél nap - Reisinger János

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

Ne féljetek a haláltól! Feleslegesen terhelitek magatok, mert nem tudjá¬tok, mi vár rátok. A halált babonákkal, félelmekkel vettétek körbe, szépségét magatok csúfítottátok el. Nem veszitek észre, hogy a Földön minden fordított, mint ahogyan azt képzelitek.
Ha valaki eltávozik közületek, jajgatni kezdtek. Csak magatokra fi¬gyeltek és nem veszitek észre, hogy az élettelen test mily nyugalmas, csendes. Arcának fakósága megriaszt titeket, pedig csupán a vér távo¬zott belőle. Az anyag törvényeinek engedelmeskedett a test. Féltek a halottra tekinteni, ám ha megtennétek, sok tapasztalatot nyernétek. A halott nem jajveszékel, ti csaptok lármát körülötte. Önmagatokat sze¬retitek, ezért teszitek. Könnyeitek kérdések Isten felé, melyeknek Atyá¬tok nem örvendhet. Önféltésetek indít panaszáradatot belőletek. Mi lesz velem? Miként élek ezután egyedül? Ki gondoskodik rólam? Ezeket a kérdéseket teszitek fel Istennek, mert nem hiszitek, hogy döntése a leg¬jobb mindenkinek.
A szeretetet birtoklásnak tekintitek. Nem értitek, hogy Istené vagy¬tok valamennyien, földi társaitok csupán utatokon kísérnek.Ezt az egy utat látjátok, amelyen most mentek, és nem tekintitek az előzőeket.
Te, aki koporsó előtt sírsz, emeld fel a fejed és engedd el fájdalma¬dat, melyet magadhoz kötöztél! Képzeld el, hogy előző életedben egy másik testért ugyanígy jajveszékeltél. Az a forma most idegen számod¬ra, ha őt látnád a ravatalon feküdni, könnyet érte nem ejtenél.
Amit a koporsóban látsz, már csak a test. Az anyag marad még pár óráig a Földön, hogy az Atya törvényének engedelmeskedve az enyé¬szeté legyen. Azt mondod, szeretted ezt a testet? Térj vissza melléje há¬rom nap múlva! Tekints a megváltozott bőrre, végy egy mély levegőt a halott közelében! Megcsókolnád-e? Szereted-e most is ezt a testet? Azt feleled, hogy azért rajongtál, aki e testben foglalt helyet. Jól mondod, és ez nem más, mint a lélek. A lélek nem ismer halált. Istentől érkezett e Földre, majd levetve ruháját visszatért Teremtőjéhez. Rendelt idejét beteljesítette, így a testre nincs már szüksége.
Ne tartóztassátok itt erővel a távozni készülőket! Ne legyetek önző¬ek! Aki még az utolsó idők végső perceiben a Földről elmehet, nagy ke¬gyelem részese. Nem kell átélnie járványokat, viharokat, éhséget és fé¬lelmeket. Az Atya kegyelme nyugszik azokon, akik még biztonságban hazatérhetnek. Adjatok hálát Istennek, hogy ők megmenekültek, és kér¬jétek lelküket, hogy imádkozzanak értetek!
Nem számít, hogy a test, mely e Földet elhagyta, idelenn hány évet élt. Ha csecsemődet veszítetted el, őt is kérheted, hogy fohászkodjon számodra erőért. Aki karodban gőgicsélt, lehet, hogy nálad idősebb lé¬lek. Élhetett többször idelenn, mint te, és az utolsó időkben tanítani ér¬kezett téged. Légy hálás ezért, és engedd elmenni mesteredet!
Ha idős anyádat temeted, adj hálát Istennek, hogy a megfáradt test végre megpihenhet! Emlékezz egyre lassuló lépteire, hunyorgó szemé¬re, ráncosodó bőrére! Végy elő egy fényképet, melyen fiatalon reád ne¬vet! Kérdezd meg gondolatban tőle, melyik testben élt szívesebben? Higgyél benne, hogy újból fiatal, betegséget, fájdalmat nem ismer, mert idefenn ebben a kegyes állapotban léteznek a lelkek. A magad kedvére tartóztatnád még őt elrongyolódott ruhájában? Ha azt mondod, szere¬ted, miért tennél ellene?
Kétszer is hibázol, ha a halott lelkét nem engeded el. Jajveszékelése¬det, fájdalmadat érzékeli az éppen csak hazatért lélek.Megifjodott fényteste az Atya felé sietne, de sírásod, rossz gondolataid húzzák le. Felszabaduló lelke a boldog nyugalomra vágyik, ám feltámad benne a segítő szándék. Erős késztetést érez, hogy elmondja neked, ne sírj érte. Visszafordul, és üzenni próbál az idelenn lévőknek, de megtapasztalja, hogy nem értitek. A test nélküli lelkek szavát csak kevesen észlelitek. A távozó tehetetlenséget érez, melytől nyugtalanság tölti el. Segítő szándékát éppen az érte sírók utasítják el.
Sok lélek kényszerül hosszabb időt tölteni földközelben, mert „sze¬rettei" nem engedik el. Ha igazán szerettétek, akitől búcsút kellett ven¬netek, ne kényszerítsétek ide! Örüljetek, hogy feladatát teljesítve visszatérhet Teremtője közelébe! Kérjétek, hogy imádkozzon értetek, töb-bet ne követeljetek!
Magad ellen is vétesz, ha lelkedet távozóhoz kötöd. Atyád életre hí¬vott ide, és megadta azt a kegyelmet, hogy pótolhasd elmulasztott fel¬adataidat. Nem keseregni, cselekedni érkeztél. Gondolj arra, hogy mö¬götted még sokan várakoztak a leszületésre, és a többi közül téged talált alkalmasnak az Atya. Így hálálod meg a kegyelmet? Aki a fejlődésben megreked, idelenn sokáig nincs helye. A fájdalom, a siránkozás hátrál¬tatja fejlődéseteket, elvonja figyelmeteket arról, amiért érkeztetek. Ne kövessetek el bűnt a távozó és magatok ellen! Fogadjátok el Isten aka¬ratát, és megtapasztaljátok kegyes jóságát!
Haldokló testtől ne féljetek! Fogjátok meg a gyengülő kezet, és hall¬gassátok, amit a lélek mond nektek! Az utolsó időkben sokan fogtok búcsúzni. Nagyon lényeges, hogy ez miként történik meg. A lelkek fej¬lettsége dönti el, a távozást az elinduló vagy a kísérő könnyíti-e meg.
Ha érzed, hogy a menni készülőben félelem ébredt, vigasztald meg! Beszélj hozzá csendesen a Mennyei Hazáról. Mondd el neki, hogy ha¬marosan nagy nyugalmat érez, és szeretet öleli körbe. Tudasd vele, hogy ez nem más, mint az Atya tiszta fénye. Ne hazudjatok a haldokló-nak! Ne mondd, hogy élni fog, amikor látod, hogy ez lehetetlen! Isten¬ről beszélj neki, mert ez felkészíti a találkozásra, mely megszabadítja innen!
Nagyon fontos, hogy egymásnak megbocsássatok, mielőtt a Földről visszatértek! Ne vigyetek haragot odaátra! Bármit követett el ellened testvéred, bocsáss neki még akkor is, ha nem kéri ezt tőled! Saját érde¬kedben teszed. Bűnösök vagytok e Földön valamennyien, az Atya irgal¬ma nélkül elvesznétek. Ő nem haragtartó, Teremtőtök megbocsátó. Nyújtsátok kezeteket az ellenetek vétkezőknek, hogy Istenünk az Övé¬be fogadhassa a tiéteket!
Ne vigyétek az Atya elé bűneiteket! Bánjátok meg itt e Földön, és kérjétek bocsánatát! Nagyon fontos a gyónás. A gyónás nem más, mint őszinte feltárulkozás Istennek, melyben kéred, hogy bűneidet elengedhesd. Jól érted: neked fontos, hogy vétkeidtől felszabadítsd lelkiismeretedet. Bűneid az Atya előtt téged égetnének el. Az igazság tiszta fényé¬ben a lelkek magukat ítélik meg. A Földön becsaphatod személyisége¬det, de idefenn nem.

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE

HALOTTAK NAPJA

Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben - kapott szellemi tanítást adunk közre.

KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból
KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint
máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a
temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanoktól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor valamiféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a síroknak a kidíszítésével.
A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás
"szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már
magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár
az otthonunkba is.

TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan
hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek.
Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja
meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a
szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.

A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok
rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen - meglepődéssel – néha egy-egy alak látható. Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető.
Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, - és itt nem naptári napról van szó! - hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi
forgalma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással telt emberi lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és
oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak
még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők
ilyenkor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor.
Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy
temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok feleslegesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!
Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg.
Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szólaló, a szellemi síkról odakerült látogató bizonyságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szeretetünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul!
Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem
vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető, ez már az ő egyéniségétől függ.
A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával.. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.

KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön
akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most
nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is,
és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb
zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik
tulajdonképpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk után, amikor szellemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők
már a helyükre eltávozhatnának, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen azért, mert ők már tapasztaltabbak, - talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély-szolgálatosok melletti kiegészítőül.
Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt - évszázadokat - ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre

UI:

A halál és újraszületés körforgása
https://www.youtube.com/watch?v=4tkG7NCFax8

Elengedés
https://www.youtube.com/watch?v=VCXlea2EirE&list=RDCMUCwbe5eJwrfz0sShfSHbS5eQ&start_radio=1&rv=VCXlea2EirE&t=47

Elhunyt szerettetünk elengedése
https://www.youtube.com/watch?v=epO3TCkN4H0

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

2021.novemberi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Törvény ereje és a kegyelem. Mediális közlés. 2
Böjte Csaba előadása 11
Halálközeli Élmény 12
Nemzetkarma 13
Elengedés 27
Szabad akaratról. Mediális közlés. 29
Ajánlott havi. web. lapok. 35

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!168678&ithint=file%2cdocx&authkey=!ABS_3781SoDWHLg

https://data.hu/get/13072704/SBK_Hirlevel_201.doc

Krisztussal és Krisztusban élni - Felvezetés
Zita médium által 2010. január 3.

A hála ritkán nyíló virág az emberi lelkekben. Az emberek nagyrésze még a velük jóttevőkkel szemben is nagyon háládatlan. Azonban embertársánál sokkal de sokkal többet kap az ember a mi Atyánktól, Istenünktől és még Vele szemben sem tud hálás lenni.
Igazából nem is tudja, sőt elképzelni sem tudja, hogy mi mindenért kellene hálásnak lennie, és miért kellene hálát adnia mindnyájunk Teremtőjének. Pedig lenne miért. Kezdve a sok-sok lehetőségért, az életért, egészségért, tapasztalatokért, ismeretekért, amelyet a Teremtő még a legmélyebbre bukott emberi lelkeknek is kínál. Pedig az ember mindent eljátszott. Olyan, mint a szenvedélyes kártyás, aki mindent egy lapra tesz fel annak reményében, hogy veszteségeit majd visszanyeri, pedig még ezután elveszti azt is, amivel bírni vélt.
A mi Atyánk ennek ellenére sem szünik meg új és új lehetőségeket és alkalmakat adni az embernek a megtérésre. Sokat levesz mindenki válláról, azokéról pedig, akik a bűn által jobban megterheltek, még többet, a mi Urunk, a Jézus Krisztus által, aki az emberek helyett a bűnök nehéz következményeit is magára vállalta. Tehát, minél többet enged el a teremtő Isten az embernek Krisztus érdemeiért, annál hálásabbnak kellene lennie.
Ennek ellenére pont azok a leghálátlanabbak, a legtiszteletlenebbek, Istentől elfordulók, az ő és Szent Fia nevét káromlók, akiknek legtöbbet engedett el, akikért a mi Urunk, a Jézus Krisztus a legtöbbet szenvedett, akiknek gonosz tetteik ellenére is új és új lehetőséget és alkalmat nyújt a megtérésre. Megtérni sohasem késő, de sokkal jobb ha az ember és minden bukott, minél előbb megtér, mert ezáltal megrövidítheti a maga szenvedéseit és gyötrelmeit. Valamint kevesebb rossz és gonosz dolgot dob továbbra is a világba, tehát így a maga, valamint mások életét sem rongálja tovább.
Ha figyelne és számontartaná az ember azokat a lehetőségeket és alkalmakat, amit mindnyájunk teremtő Istene újra és újra ad néki, akkor bizony nagyon kicsinynek, jelentéktelennek, és porszemnyinek kellene éreznie magát és ebben a tudatban nagyon alázatosnak és nagyon hálásnak kellene lennie. Ha erre rájönne, akkor a fennhéjazás, a magáról való sokat gondolás, az önfejűség helyett az alázatosságot tanulná meg. Arra is rájönne, hogy mindent eljátszott, mindent elveszített és bizony már csak Isten kegyelméből él.
A kegyelem főként Isten szeretetéből, és sajnálatából fakad. A fennhéjazó, gőgős ember azonban nem szereti ha sajnálják. Azt hiszi, hogy őt nem kell sajnálnia senkinek, mert mindent képes megoldani, mindent képes elintézni, mindent képes a maga számára megszerezni. Nincs szüksége mások sajnálatára, mások és Isten segítségére, így Isten kegyelmére sem. Úgy érzi, hogy nem az ő bűneiért feszíttetett meg a mi Urunk, a Jézus Krisztus, hiszen ő nem is bűnős, sőt úgy gondolja bűn egyáltalán nincs is, csak másként gondolkodás, csak másként viselkedés van és az, hogy mindenki más szempontból és szemszögből nézi az életet és önmagát.
Hát igen, önmagát valóban másként látja, másként bírálja meg, önmagával szemben mindig elnéző és mindent megbocsájtó. Mindig másokban véli felismerni boldogtalanságának, hiányainak okát és okozóját. Többnyire mindenért Istent teszi felelőssé. Felelősségre vonja, hogy miért nem adta meg neki ezt, miért nem hárította el felőle a fájdalmakat, a nehézségeket, miért nem figyelmeztette őt időben.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztussal és Krisztusban élni
Adai közlés - Az önmegtagadás fontosságáról
A hegyibeszéd szellemi magyarázata 3
A megértés és jóakarat fontossága
Az irgalmasság cselekedetei
HANG - Hol az igazság?
A szeretet nem önző
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqYCaBIFmQtjaOeZ3Q?e=MWW9zD
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=e9hWBZxfqmE&lc=z23vchqj0u3ozrmrb04t1aokgbh1ldxy5vjekbbmkojprk0h00410
Ezoteriák – Névtelen Szellem bölcsészete I. Kötet 2. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=fgXNqu0dAI8&t=24s
Jelenések 28. – A hatodik trombitaszó I. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=T6qwVVZ_CQQ&t=49s
Jelenések 29. – A hatodik trombitaszó II. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=e2veNwyWDq0
Nyár Skóciában – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=ZhiCvVrly8g
Karácsonyi látogató – Misztikus film

Miért jelennek meg az életedben az emberek?

Az emberek egy okra, időszakra vagy egy életre kerülnek az utadba.
Ha tudod, melyikről van szó, tudni fogod, mit tegyél az illetővel.
Ha valaki egy OKRA jelenik meg életedben, akkor általában egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg.
Azért jöttek, hogy átsegítsenek a nehézségen...
Hogy útmutatást, segítséget nyújtsanak...
Hogy fizikailag, érzelmileg vagy spirituálisan támogassanak...
Talán úgy tűnik, Isten küldte őket - és úgy is van.
Azért vannak itt, mert szükséged van rá, hogy itt legyenek.
Azután anélkül, hogy valami rosszat tennél, egy alkalmatlan pillanatban ez az ember olyat mond, vagy tesz, ami kapcsolatotoknak véget vet.
Néha meghalnak...
Néha továbbállnak...
Néha valamihez hűen arra kényszerítenek, hogy állást foglalj...
Fel kell ismernünk azt, hogy szükségleteink kielégültek, vagy vágyaink beteljesültek...
Az ő munkájuk elvégeztetett.
Imád, melyet az égbe küldtél, megválaszoltatott és most ideje tovább lépni.
Néhányan egy IDŐSZAKRA lépnek életedbe.
Mert eljött a te időd, hogy megossz, növekedj, vagy tanulj.
Ők békét hoznak, vagy megnevettetnek.
Talán olyasmire tanítanak, amit még sosem csináltál.
Általában hihetetlen mennyiségű örömet adnak neked.
Hidd el, ez igaz! De csak egy időszakra.
Az ÉLETRE SZÓLÓ kapcsolatok, életre szóló leckékre tanítanak.
Olyan dolgokra, melyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen.
Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetőt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára.
Azt mondják, a szerelem vak, de a barátság látnoki képességű.
Köszönöm, hogy életem része vagy...
Akár egy ok, egy időszak, vagy egy életre szóló vagy.

(Ismeretlen)

UI:

Visszaélések a pszichiátrián - Dobos János, Bene Koppány, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=-HzZo6tsThI

Szellemi magaslatok 1/3
Zita médium közlése

A Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket. Régen jártam közöttetek. Én vagyok az, aki néha-néha, egy-egy pillanatképpel bemutattam nektek a hegyen épült várost. Mindennek és mindenkinek alulról felfele kell törekednie, a mélységből a magasságba. Fel a magasba! Ez az élet és a természet rendje. Az életé, amely a magasból, a legmagasabb forrásból, Istenből árad alá, Isten által teremtetett, Isten által jött létre.
Az élet nagy érték mindenki számára, azoké is, akik mélységeket láttak és halált kóstoltak. A cél az, hogy a halálból megváltás legyen, és a megváltás által feltámadás és örök élet. Ha megnézitek a földi világot, nemcsak síkságokat, sík vidéket és az óceánok mélységeit láthatjátok, hanem hegyeket, azaz magasságokat is. Igaz, a földi hegyek az emberi gőgből, nagyot akarásból jöttek létre, de mégis fontos, hogy az ember az ő életében szellemi szempontból a hegyeket is megjárja.
Fontos és lényeges, hogy mindenki felérkezzen egykor a csúcsra. Alulról felfele kell törekedni, fel a csúcsra. Az isteni kijelentések, szózatok, intelmek többnyire hegyeken hangzottak el; a hegy tetején, emberi lelkeken keresztül jöttek létre magas, fenséges állapotban, ahol Isten által megérintett szellemi emberként voltak jelen.
Nem az anyagi, a testi ember, hanem a felszabadult, a szellemi ember, aki meghallhatta a magasságok, a magas világok isteni szózatát. Minden embernek fel kell jutni egykor a csúcsra. Hogy feljusson, meg kell járni az életútját, át kell jutnia az akadályokon, a válaszutakon, amelyekhez eligazítást csakis a magasabb világokból nyerhet. A földi életben a nagyon mélyre bukott emberi lélek is érzi, hogy felfele kell törekednie, csak éppen helytelenül gondolja el a felfele való törekvést.
Némely esetben úgy, hogy a másik ember szavát, akaratát, beszédjével, szóáradatával, esetleges hatalmával le kell hengerelnie. Mások úgy gondolják, hogy társadalmilag kell magasra jutniuk. Az ember képzeletvilágában így kialakulnak a hegyek, sokakban a dicsőség, a hírnév hegyei, amelyre feljutni igyekeznek. Az ilyen hegyek viszont nagyon csúszósak, sikamlósak, ezért nehéz elérni az általuk oly nagyon óhajtott csúcsot, azaz a célt. De ez nem az a hegy, nem az a csúcs, amelyet az embernek mindenképp el kellene érnie.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus is a hegyet választotta, amikor három tanítványával felment a hegyre és ott színe elváltozott. Ugyancsak a hegyet választotta, mikor a nyolc boldogságról szóló beszédét elhangoztatta. Ez hegyi beszédként vált ismertté a késő kor gyermekei számára. A hegyről beszélt a sokaságnak, hogy mindenki láthassa Őt, sőt bár halkan beszélt, hallhassa mondanivalóját, megértse és befogadja azt.
Az ellentét is a magaslatot válassza, hogy messzebb lásson, hogy hangja messzebb, nagyobb távolságok áthatolására legyen képes. Amikor mi Urunkat, a Jézus Krisztust megkísértette, Őt is felvitte a templomépület párkányára, majd egy magas hegyre, onnan mutatva neki mindazt, amit a magaslatról a szem belát, és innen az egész világot felajánlotta az Úrnak, ha leborulva imádja őt. Úgy beszélvén az Úrral, mintha minden az övé lett volna, holott az Úr az, aki a teremtő Istentől minden hatalmat megkapott e világ fölött, sőt nem csak e világ fölött, hanem égen és földön. Az ellentét azonban mindig úgy tesz, mintha nem a mélységből, az alantas világokból, hanem magasból szólna.
Tehát különböző magaslatok vannak. Az egyik magaslatot, hegycsúcsot nehezebb megjárni, mint a másikat. A mi Urunk, a Jézus Krisztus mutatja meg, hogyan juthatunk fel a szellemi magaslatokra. Az ellentét is szünet nélkül a magasságokat mutatja az embernek, hogy az alacsonyrendűségből, a szegénységből, az elnyomatásból, gyötrelemből kikerülhet, ha hallgat rá. Nem szükséges, hogy a társadalomban a szegények között, az elhagyatottak között, a nincstelenek között, a megtiprottak között éljed le életed, hanem kitörhetsz abból, ha rám hallgatsz és leborulva imádsz engem.
Az ember kezdetektől fogva ilyen mélységeket látott, mint amilyen ez a földi világ is, és mindenkor a magasságok elérésére törekedett, holott képtelen volt rá, mert nem akarja levetkezni azokat a testies bűnös tulajdonságokat, amelyek őt végeredményben a mélységekhez, az alacsony világokhoz, a hatodnapokhoz láncolják és rabbá teszik. Más úton akar feljutni a hegyen épült városba.
Azt hiszi, hogy a magasságokkal találkozhat, hogy a mélységekből is érintheti az isteni magasságokat, a menny világát, amely végtelen, amelyet nem lehet behatárolni, amely új és új végtelenségeket nyithat meg a lélek előtt, de csak alázattal, lépésről lépésre történő haladással lehet elérni. Az ember pedig, aki az ellentét befolyása alatt áll, téglából, terméskőből, betonból épített tornyokkal, felhőkarcolókkal akarja a magasságok világait elérni anélkül, hogy levetkőzné gőgjét, nagyot akarását. Éppen ezért kellett Babilon tornyának is és minden más toronynak is leomlania. Az Úr mondása szerint, ha csak annyi hite lenne az embernek, mint egy mustármag, hegyeket lehetne megmozgatni vele és ha azt mondaná a hegynek, hogy menj és omolj a tengerbe, az beleomlana oda.
A gőgnek, a nagyot akarásnak, a hatalomvágynak, az önzésnek mindennemű hatalmas építkezését egy pillanat alatt összerombolhatja az isteni végzés, még pedig azért, mert nem azokra az alapokra épül, amelyre a magasságokba, a hegyen épült városba, vagy még ettől is távolabb eső csodálatosabb, nagyszerűbb világokba: az Isten országába vezető utakat lehet megépíteni. Természetesen az építkezéshez hozzávaló anyagokra, értékekre van szükség.
A Földön is, ha az ember házat szeretne építeni magának, előbb anyagi bázist kell teremtenie. Csakis akkorát építhet magának, amekkorára az anyagi alapja, a teherbírása megvan. A láthatatlan világokban az építkezéshez a lélekből kell kitermelni mindazt, amivel építkezni lehet. Istennek az emberi életekkel az a célja, hogy az ember már itt az anyagi világ múlandó körülményei között, kitermelje magából azokat az érzéseket, gondolatokat, azaz építőanyagokat, amivel a láthatatlan világban, a szférák világában építkezni lehet.
Túlvilági építkezését csakis akkorára szabhatja, amit az ő érzés- és gondolatvilágával képes befogni, képes fenntartani, különben összeomlik. A Földön nemcsak elő kell teremteni az építkezéshez valót, hanem azt fent is kell tudni tartani. Ugyanis a ház karbantartásának költségei vannak, hogy ne menjen tönkre, hanem továbbra is biztos otthont adjon annak, aki azt magának megépítette. A szellemvilágban ez még inkább így van.
Ott nem lehet kölcsönt venni az építkezéshez, hanem a léleknek lépésről lépésre kell kitermelnie önmagából ezt az anyagot és úgy kell építkeznie, hogy az neki megfelelő otthont nyújtson. Viszont csak ott építkezhet, ahol abból, amit magából földi életével kihozott képes telket vásárolni az igazság törvényétől, mert ezeknek a magasban lévő telkeknek komoly ára van. Minél magasabb szellemi fokozaton akar építkezni az emberi lélek, annál magasabb a telek ára. Ugyanis annál kevesebb, tisztátalan mehet oda be.
Istennek országába pedig semmi tisztátalan be nem mehet. Sem elgondolás, sem elképzelés, sem érzés, vagy vágy. Tehát az embernek először is erkölcsös életével kell a láthatatlan világban, a szférák világában magának biztosítania azt a helyet, ahova építkezni lesz képes. Ki kell izzadnia, keményen meg kell dolgoznia érte. Nem másokon, hanem önmagán kell keményen dolgoznia, téglát téglára, erős fundamentumot rakva le, és akkor építkezése nem fövenyre, nem homokra épül, hanem biztos alapokra. Mert jön az ár, és jönnek a szelek, jönnek a megpróbáltatások, és megpróbálják a lélek építkezését.

Szemlézte: Bíró László

Szellemi magaslatok 2/3
Zita médium közlése

Tehát lakhelyet kell magának építeni a láthatatlan világban, mégpedig minden testet öltésével egy magasabb szinten, és azt feltisztult érzés- és gondolatvilágával fenntartani. Az előző életekben, az alacsonyabb világokon történt építkezéseiből, egy bizonyos szintig, bizonyos építőelemeket felhasználhat az egyre feljebb való építkezéseihez is.
Igazából még egy-egy szférán belül is vannak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb telkek, építkezési lehetőségek, éppen úgy, mint a Földön. Itt is vannak kellemesebb, szebb, csodálatosabb helyek, ahova építkezni lehet és vannak lepusztult, nyomorúságos helyek is. Azután, ahogy a földi világban, úgy a szférák világában is vannak hajléktalanok, akik az erős Nap hevétől, a hihetetlenül gyorsan változó és ingadozó hőmérséklettől vagy maró hidegtől barlangokban igyekeznek meghúzni magukat, de a törvény a barlangokból is kiszorítja, kilakoltatja őket. Mert a láthatatlan világban mindenki csak ott vehet lakozást, mindenki csak ott lakhat, ahol a minősítési törvény neki engedély ad, ahol az általa helyesen felfogott és megvalósított igazsággal képes volt telket vásárolni és ott az építkezést megkezdeni.
A hegyen épült városban, a hegy lábánál is nagy szó építkezni, mivel a hegyen épült városnak kristály hegyei vannak és ott minden tündöklő és minden átlátszó. Ezért már a hegy lábánál is messzebb lehet látni, mivel az itt építkezőknek már tisztább a szellemi látásuk, és mindazok az építőelemek, amiből felépül lelki hajlékuk: átlátszók, áttetszők, tiszták. Ugyanakkor, ha imára, ha elmélyülésre, az igékkel való foglalkozásra kívánunk magunknak helyet biztosítani, akár hosszabb időre is teljesen elzárhatjuk magunkat ettől az átlátszó, áttetsző, a mindent a valóságnak mutató külső világtól.

Tehát a szellemi építkezéshez szellemi értékeket kell gyűjteni és valamilyen tervvel, valamilyen elgondolással is rendelkeznie kellene a földi embernek, hogy hogyan is alakítsa Isten kegyelméből kapott mindennapi életét, az előtte álló éveket, évtizedeket, hogy amikor ide átkerül, szellemi vagyonnal rendelkezzen és ezzel magának békés otthont, nyugalmat vásárolhasson. Igaz, vannak a magasabb világokon, akik szeretetből lehajolnak szeretteikhez, barátaikhoz, netán a régmúltból egy segítőtársukhoz vagy jótevőjükhöz, hogy azok, az általuk leküldött - minek is lehetne ezt emberi szóval mondani? - léghajón vagy léggömbben feljöhessenek a magasabb világokba, hogy megcsodálják, és vágyat kapjanak arra, hogy ők is odajuthassanak.
Nem lehetetlen az ember részére, hogy azoknak a világoknak boldog lakója lehessen; kemény munka révén eljuthat oda. Az első lépés ehhez az Isten igazságának megismerése. Hogyan, miként ismerhetné meg az ember az isteni igazságot, ha nem is kutatja, ha nem kér, ha nem zörget? Krisztus sokat vállalt minden bukott emberért, de nem mindent. Vállalta a kereszthalált, a csodálatos isteni világból való kilépést, a lemondást és a mélységekbe való lejövetelt; vállalta az ember megváltását a természettörvénnyel szemben. Sokat, hihetetlenül, kibeszélhetetlenül, felfoghatatlanul és átérezhetetlenül sokat vállalt mindnyájunkért. De azt nem vállalhatta át, hogy az ember kiizzadja magából mindazt, ami megtéréséhez, szellemi építkezéséhez szükséges.

Akinek már sok értéke van, akár több helyen, több szférában több otthont is építhet magának. Az egyiket szebbé teheti, mint a másikat, az egyik pihentetőbb lehet számára, mint a másik, vagy építkezhet úgy, hogy közel legyen azokhoz, akiknek érdekében még mindig munkát vállal. Az ember pedig, bár nincstelen koldus, mégsem akar, mégsem szeret dolgozni. Nem szereti a munkát, hanem szereti a kényelmet, csak éppen annyit akar dolgozni, amennyit nagyon muszáj. Pedig nincs semmije és tudnia kell, hogy csak úgy juthat valamihez, ha becsületesen dolgozik.
Az ellentétre hallgató ember kiokoskodta magának, hogy neki nem kell a figyelmeztetést betartani, amely a paradicsomi világokból való kiűzetésekor hangzott el: „Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” Nem akarja ezt így látni, kiokoskodja magának, hogy a becsületes munka, a legapróbb részletekig kidolgozott, jól elvégzett munka nem szükségeltetik, ahhoz, hogy ő gazdag, tehetős ember legyen.
Nem szükségeltetik a mindennapi munka, hanem - így gondolja - okosabb dolog a másét elvenni, a másét elrabolni, amiért más dolgozott meg, amit a természettörvény az elvégzett munka, az erők felszabadítása, az anyag szellemesítése révén másoknak utalt ki. Ha nincs semmije, egyszerűbb dolog tüntetni és erőszakoskodni, hogy a mindennapihoz hozzájusson, mint dolgozni. Elképzelése szerint, úgyis élvezetekhez, kéjes örömökhöz juthat, ha képeket néz, ha elszabadítja a fantáziáját.
A mai világ az anyag imádásával, az anyag előtt való leborulásával, az anyag hihetetlen mennyiségű felhalmozásával, a becstelenek pedig mindennek tönkretétele árán elérik, amit akartak, hogy gazdagok, ismertek, vagy hatalommal rendelkezők legyenek, vagy csak egyszerűen elérik azt, hogy minél kényelmesebben élhessenek.
Nyilvánvaló, hogy így minden kiraboltatik. Senki újat nem alkot, senki újat nem termel, mindenki a meglévőt venné és veszi el. Így az ember a múlt értékeit elpazarolja, a jelent pedig rosszul használja, kizsákmányolja. Ha van az ilyen embernek némi hite, akkor a láthatatlan világban rózsás jövőt képzel magának. Ha nem hisz, akkor csak a mának él; mindent megszerezni, ma a lehető legjobban élni, a holnappal nem törődni, mert a test halála után úgyis teljes lesz a megsemmisülés.
Ha hiszi, hogy a halála után van egy láthatatlan világ, akkor úgy képzeli, hogy nem kell elszámolni földi életével, nem kell hajlékról, otthonról gondoskodnia, hanem rövidesen a halál után megpihenhet az Úr kebelén. Mint mondom sokat tett értünk, értetek testvéreim a mi Urunk, a Jézus Krisztus, de nem tehetett meg mindent. Mert van, amit nem vállalhat át senki, amit még a mi Urunk, a Jézus Krisztus sem vállalhatott át értetek, értünk, hanem nekünk kell megcselekednünk.
Nekünk magunkból kell kihozni azokat az érzéseket, törekvéseket, gondolatokat, nekünk magunknak kell a kemény munkát elvégezni, azaz megtérni bűneinkből. Ha ezt önmagunkon elvégeztük, senki és semmi vissza nem tarthat bennünket attól, hogy a magasabb szférákban, akár a hegyen épült városban is építkezhessünk.
Sőt az igazság törvénye még segíti is ezt az építkezést, mert a minősítési törvény kiszedegeti, megtalálja, megkeresi mindenki számára a legkisebb értéket is, és odaadja neki; a tiéd, te dolgoztál meg érte. Megillet, mert a munkás méltó az ő bérére. De a lusta munkás nem méltó arra. Aki nem akar a jóban dolgozni, nem részesülhet mindabban, amiben azok részesülnek, akik felvállalták és elvégezték a munkát az Úrnak szőlőjében, ha netán, később álltak is munkába. Az Úr, a mi Atyánk Istenünk adhat a magáéból is, és így ugyanazt a bért biztosítja azoknak a szőlőmunkásoknak is, akik csak később álltak munkába. Ugyanazt a bért biztosítja a huszonnegyedik óra munkásainak is.

Ebből pedig megvásárolhatják a szellemvilágban azt a területet, amelyen a törvény is megengedi nekik az építkezést, amely csakis az ő tulajdonukat képezi. Megint más, hogy ami az én tulajdonomat képezi, abból kinek, mit, mikor és mennyit adok. Adni csak abból lehet, ami van. A nincsből nem lehet adni. Az ember ugyan elvárná embertársától, hogy ezt, azt, vagy amazt adjon neki. Adjon tiszteletet, elismerést, előnyt, lehetőséget, részesítse javaiból. Elvárja, szinte kikövetelné, csakhogy nem kötelező mindenkinek, minden célra adni, sőt adatik annak akinek van, akinek pedig nincs még az is elvétetik tőle, amivel bírni vél.

szemlézte: Bíró László

Szellemi magaslatok 3/3
Zita médium közlése

A földi világban nagyon sokan vélnek bírni képességekkel, nemes, szép tulajdonságokkal, erényekkel, tehát felruházzák magukat olyan dolgokkal, amelyek a valóságban számukra még nincsenek meg. De a gyönyörű az egész dologban az, hogy minden lehetséges, ha az ember a krisztusi törvényeket, tehát az igazság és szeretet törvényét megtanulja és betartja az életében. Ugyanis ha az isteni törvények szerint él, akkor Isten vele, és ha Isten vele, ki ellene?
Krisztussal vele volt az Isten akkor is, amikor az ellentét megkísértette Őt, sőt akkor is, amikor Golgotán a kereszten függött és úgy nézett ki, hogy elhagyta Őt a szeretet Atyja. Az ellentét sohasem barátunk, akármennyire barátunknak, jóakarónknak álcázza is magát. Az ellentét mindig ellenség. Az nem a mi szellemi javunkat, nem a mi előbbre jutásunkat akarja, hanem rossz szándékkal a mi elbuktatásunkat. Azért kísért, hogy elbuktasson bennünket. Azért ígér múlandó dolgokat, hogy az örökkévalókat elvehesse, elrabolhassa tőlünk, hogy az örökkévaló értékeket odaadjuk üvegcserepekért, múlandó értékekért. Az ember, aki magát nem ismeri, úgy gondolja, neki nincs és nem is lehet ellensége, mert elhiszi magáról, hogy ő jó ember.
Többnyire nem az! És honnan tudhatná az ember, hogyha nem is szándékosan vagy készakarva, de mégis ellenséget szerzett magának? Az ellenségre jellemző, hogy visszaütni, visszavágni, megtorolni akar. Mivel az emberben még nincs kialakulva a krisztusi ábrázat, ezért több bánatot okoz a másiknak, mint örömet. Másokkal szemben kérlelhetetlen, mindenkitől egyre többet akar. Ha nem kapja meg, elveszi. Márpedig ha hitet, reménységet, jóhiszeműséget, barátságot, vagy bármit az ember mástól elvesz, a másik visszaüt, ellenségévé válik, aki nem tud neki megbocsájtani.
Sokszor indulatával, amit nem tud fegyelmezni, bántja a környezetét, embertársait; lehetetlen, haragos, indulatos, a kákán is csomót kereső emberré válik. Így viszont egyre messzebb esik a megbocsájtás lehetőségétől. Márpedig ez is befolyásolja, hogy ideát hova és hogyan tud építkezni. Senki sem akar szegény, megalázott, beteg lenni, halált látni, senki sem akar szenvedni, legyőzött lenni. Senki sem kívánja a koldusruhát, senki sem kívánja az éhséget, a szomjúságot, a nyomorúságot. Azért ember, ha neked van - a krisztusi tanítás értelmében -, oszd meg azzal, akinek nincs. Mert ha egyet is befogadsz a szegények közül, ha egyet is felruházol, vagy a nélkülözőnek enni vagy inni adsz, az Úr szerint annyi, mintha vele, Krisztussal cselekedtétek volna. Krisztussal, akivel szemben mindannyian örök hálára vagyunk kötelezve.
Örök hálára a mi Atyánk, Istenünk iránt is, aki elküldte az Ő legkedvesebb fiát, aki a szeretetben a legnagyobb volt. Elküldte, elbocsájtotta a mélységekbe, a pokoli állapotokba, gonosz emberek közé, hogy azok újra megismerhessék Krisztuson keresztül az isteni jót, a megbocsájtást, az isteni kegyelmet.
Ti kik apák vagy anyák vagytok, gondoljatok bele, hogy gyermekeiteket, akiket nagyon szerettek, akiket óvnátok mindentől, el kellene kannibálok, gyilkosok közé küldenetek, tudva azt, hogy ott milyen hálátlanságban, gonoszságban részesítik majd őt az emberek. Ennek tudatával küldte el a mi Atyánk, Istenünk Szent Fiát, Aki ezt szintén tudta és mégis a bűnös, a bukott világok megváltását vállalta, hogy dicsőségben, ragyogásban, kristály palotákban, fent a hegyen, a hegyen épült városba juthassatok.
Hívlak és várlak én is benneteket mindnyájatokat a hegyen épült városba. Hívlak és várlak benneteket a szellemi Jeruzsálembe, ahol Isten imádására összegyűlhetünk, ahol tiszta az ég, felhőtlen és minden belátható. Itt mindenki akkora területet hasíthat ki a végtelenségből, amennyit érzéseivel, munkájával, gondolataival, teremtő készségével át tud hatni, be tud fogni és élettel tud ellátni. Mert amit nem tud ebbe az életkeringésbe, ebbe a vérkeringésbe belevinni, az lemarad tőle, az megmerevszik, az leválik, azt többé nem birtokolhatja, az többé nem az övé. Tehát annyi az övé, amennyiért megdolgozott, annyi az övé, amelynek megtartására, a maga tiszta erejéből képes.
Nem úgy mint a földi világban. Tehát a gazdagsághoz hozzátartozik az is, hogy amink van, azért felelősséget kell vállalnunk. A mai ember pedig sokszor még a saját gyermekéért, a munkájáért, sőt önmagáért sem tud felelősséget vállalni. Márpedig felelősséget kell vállalnunk beszédünkért, cselekedetünkért, megnyilvánulásainkért, építkezéseinkért is. Nemcsak az anyagi vagy a láthatatlan világban lehet építkezni. Építhetjük a jót, a szépet, a nemeset mások és az önmagunk lelkében is. Így válik aztán az ember lelke - ahogy az Úr mondotta - a Szentlélek templomává. Tehát építkezni kell és nem rombolni. Márpedig, ha az ember beszédje nem épületes, akkor romboló vagy legalábbis semmi hasznot nem hajtó. Akkor a cselekedetei is olyanok lesznek, mert csak tessék-lássék cselekszi a jót.
Szellemi szemekkel nézve bizony nagy hiányokat lehet fellelni. Ha az ember az önzését levetkezné, vagy csak némileg is visszaszorítaná, máris jobban tudná megosztani felebarátjával mindazt, ami felett egy időre Isten kegyelméből rendelkezhetik. Minél többen és minél többet tudnának megosztani, annál gazdagabbá válhatna ez a földi világ is. Azonban minél jobban elkülönülnek a pólusok, minél inkább a nagy gazdagság és a nagy nyomorúság jön létre a világotokban, annál boldogtalanabb, nyomorultabb, szerencsétlenebb, betegebb lesz az ember, annál kevésbé lesz képes bármit is önmagából kihozni, alkotni, építeni. Egyre nagyobb lesz a rombolás a városokban, a falvakban, a talajban, a folyók vizében, a levegőben és az emberi lelkekben is.
Minél többet akar az ember az anyagból markolni, habzsolni annál szegényebb lesz lélekben. Annál inkább elsivárosodik, elszegényedik, nem lesznek szép, nemes, értékes törekvései. Egy nagy írótok egyszer írt arról, hogy egy gazdag ember annyi földet ígért muzsikjának, amennyi az aznap képes bejárni. Mit tesz erre a szerencsétlen ember? Egyre messzebb megy, nem számolva azzal, hogy estére vissza kell érnie. Visszaér egyáltalán? Hiszen a kapzsisága mindennél nagyobb. Így aztán futva-rohanva, akkora területet jár be, hogy mire visszaér, fáradtan, holtan esik össze, és a sok föld helyett marad számára egy sír nagyságnyi terület, ahová elföldelik.
Mi ebből a tanulság? Aki sokat markol, az keveset fog. Aki nagy akar lenni, törpévé válik. Aki nem dolgozott, hiába lopott, harácsolt össze akármit, itt az igazság világában szegény, nyomorult, hajléktalan koldussá válik. Ezért azt mondom néktek: csodálatosan szép az élet a magasabb világokon, amelyeknek eléréséért érdemes fáradozni. Megéri azt a fáradtságot bőven, hisz végtelen sok jóval vár bennünket, benneteket az Úr. Járjátok hát meg a hegyet, jussatok fel arra a hegyre, arra a magaslatra, amelyet az Úr számotokra fenntart és amely a világmindenségben a tiétek és titeket vár vissza! Ezt kívánom nektek szívem legjobb szándékával és szeretetével.
Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

A Föld elhagyásáról

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

Ne féljetek a haláltól! Feleslegesen terhelitek magatok, mert nem tudjá¬tok, mi vár rátok. A halált babonákkal, félelmekkel vettétek körbe, szépségét magatok csúfítottátok el. Nem veszitek észre, hogy a Földön minden fordított, mint ahogyan azt képzelitek.
Ha valaki eltávozik közületek, jajgatni kezdtek. Csak magatokra fi¬gyeltek és nem veszitek észre, hogy az élettelen test mily nyugalmas, csendes. Arcának fakósága megriaszt titeket, pedig csupán a vér távo¬zott belőle. Az anyag törvényeinek engedelmeskedett a test. Féltek a halottra tekinteni, ám ha megtennétek, sok tapasztalatot nyernétek. A halott nem jajveszékel, ti csaptok lármát körülötte. Önmagatokat sze¬retitek, ezért teszitek. Könnyeitek kérdések Isten felé, melyeknek Atyá¬tok nem örvendhet. Önféltésetek indít panaszáradatot belőletek. Mi lesz velem? Miként élek ezután egyedül? Ki gondoskodik rólam? Ezeket a kérdéseket teszitek fel Istennek, mert nem hiszitek, hogy döntése a leg¬jobb mindenkinek.
A szeretetet birtoklásnak tekintitek. Nem értitek, hogy Istené vagy¬tok valamennyien, földi társaitok csupán utatokon kísérnek.Ezt az egy utat látjátok, amelyen most mentek, és nem tekintitek az előzőeket.
Te, aki koporsó előtt sírsz, emeld fel a fejed és engedd el fájdalma¬dat, melyet magadhoz kötöztél! Képzeld el, hogy előző életedben egy másik testért ugyanígy jajveszékeltél. Az a forma most idegen számod¬ra, ha őt látnád a ravatalon feküdni, könnyet érte nem ejtenél.
Amit a koporsóban látsz, már csak a test. Az anyag marad még pár óráig a Földön, hogy az Atya törvényének engedelmeskedve az enyé¬szeté legyen. Azt mondod, szeretted ezt a testet? Térj vissza melléje há¬rom nap múlva! Tekints a megváltozott bőrre, végy egy mély levegőt a halott közelében! Megcsókolnád-e? Szereted-e most is ezt a testet? Azt feleled, hogy azért rajongtál, aki e testben foglalt helyet. Jól mondod, és ez nem más, mint a lélek. A lélek nem ismer halált. Istentől érkezett e Földre, majd levetve ruháját visszatért Teremtőjéhez. Rendelt idejét beteljesítette, így a testre nincs már szüksége.
Ne tartóztassátok itt erővel a távozni készülőket! Ne legyetek önző¬ek! Aki még az utolsó idők végső perceiben a Földről elmehet, nagy ke¬gyelem részese. Nem kell átélnie járványokat, viharokat, éhséget és fé¬lelmeket. Az Atya kegyelme nyugszik azokon, akik még biztonságban hazatérhetnek. Adjatok hálát Istennek, hogy ők megmenekültek, és kér¬jétek lelküket, hogy imádkozzanak értetek!
Nem számít, hogy a test, mely e Földet elhagyta, idelenn hány évet élt. Ha csecsemődet veszítetted el, őt is kérheted, hogy fohászkodjon számodra erőért. Aki karodban gőgicsélt, lehet, hogy nálad idősebb lé¬lek. Élhetett többször idelenn, mint te, és az utolsó időkben tanítani ér¬kezett téged. Légy hálás ezért, és engedd elmenni mesteredet!
Ha idős anyádat temeted, adj hálát Istennek, hogy a megfáradt test végre megpihenhet! Emlékezz egyre lassuló lépteire, hunyorgó szemé¬re, ráncosodó bőrére! Végy elő egy fényképet, melyen fiatalon reád ne¬vet! Kérdezd meg gondolatban tőle, melyik testben élt szívesebben? Higgyél benne, hogy újból fiatal, betegséget, fájdalmat nem ismer, mert idefenn ebben a kegyes állapotban léteznek a lelkek. A magad kedvére tartóztatnád még őt elrongyolódott ruhájában? Ha azt mondod, szere¬ted, miért tennél ellene?
Kétszer is hibázol, ha a halott lelkét nem engeded el. Jajveszékelése¬det, fájdalmadat érzékeli az éppen csak hazatért lélek.Megifjodott fényteste az Atya felé sietne, de sírásod, rossz gondolataid húzzák le. Felszabaduló lelke a boldog nyugalomra vágyik, ám feltámad benne a segítő szándék. Erős késztetést érez, hogy elmondja neked, ne sírj érte. Visszafordul, és üzenni próbál az idelenn lévőknek, de megtapasztalja, hogy nem értitek. A test nélküli lelkek szavát csak kevesen észlelitek. A távozó tehetetlenséget érez, melytől nyugtalanság tölti el. Segítő szándékát éppen az érte sírók utasítják el.
Sok lélek kényszerül hosszabb időt tölteni földközelben, mert „sze¬rettei" nem engedik el. Ha igazán szerettétek, akitől búcsút kellett ven¬netek, ne kényszerítsétek ide! Örüljetek, hogy feladatát teljesítve visszatérhet Teremtője közelébe! Kérjétek, hogy imádkozzon értetek, töb-bet ne követeljetek!
Magad ellen is vétesz, ha lelkedet távozóhoz kötöd. Atyád életre hí¬vott ide, és megadta azt a kegyelmet, hogy pótolhasd elmulasztott fel¬adataidat. Nem keseregni, cselekedni érkeztél. Gondolj arra, hogy mö¬götted még sokan várakoztak a leszületésre, és a többi közül téged talált alkalmasnak az Atya. Így hálálod meg a kegyelmet? Aki a fejlődésben megreked, idelenn sokáig nincs helye. A fájdalom, a siránkozás hátrál¬tatja fejlődéseteket, elvonja figyelmeteket arról, amiért érkeztetek. Ne kövessetek el bűnt a távozó és magatok ellen! Fogadjátok el Isten aka¬ratát, és megtapasztaljátok kegyes jóságát!
Haldokló testtől ne féljetek! Fogjátok meg a gyengülő kezet, és hall¬gassátok, amit a lélek mond nektek! Az utolsó időkben sokan fogtok búcsúzni. Nagyon lényeges, hogy ez miként történik meg. A lelkek fej¬lettsége dönti el, a távozást az elinduló vagy a kísérő könnyíti-e meg.
Ha érzed, hogy a menni készülőben félelem ébredt, vigasztald meg! Beszélj hozzá csendesen a Mennyei Hazáról. Mondd el neki, hogy ha¬marosan nagy nyugalmat érez, és szeretet öleli körbe. Tudasd vele, hogy ez nem más, mint az Atya tiszta fénye. Ne hazudjatok a haldokló-nak! Ne mondd, hogy élni fog, amikor látod, hogy ez lehetetlen! Isten¬ről beszélj neki, mert ez felkészíti a találkozásra, mely megszabadítja innen!
Nagyon fontos, hogy egymásnak megbocsássatok, mielőtt a Földről visszatértek! Ne vigyetek haragot odaátra! Bármit követett el ellened testvéred, bocsáss neki még akkor is, ha nem kéri ezt tőled! Saját érde¬kedben teszed. Bűnösök vagytok e Földön valamennyien, az Atya irgal¬ma nélkül elvesznétek. Ő nem haragtartó, Teremtőtök megbocsátó. Nyújtsátok kezeteket az ellenetek vétkezőknek, hogy Istenünk az Övé¬be fogadhassa a tiéteket!
Ne vigyétek az Atya elé bűneiteket! Bánjátok meg itt e Földön, és kérjétek bocsánatát! Nagyon fontos a gyónás. A gyónás nem más, mint őszinte feltárulkozás Istennek, melyben kéred, hogy bűneidet elengedhesd. Jól érted: neked fontos, hogy vétkeidtől felszabadítsd lelkiismeretedet. Bűneid az Atya előtt téged égetnének el. Az igazság tiszta fényé¬ben a lelkek magukat ítélik meg. A Földön becsaphatod személyisége¬det, de idefenn nem.

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE

Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.

A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.
" Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."

A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.

De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet.

Dr. Papp Lajos szívsebész

UI:

Spiritualitás és földönkívüliek - Miskolci László - 2021.11.06. Eger
https://www.youtube.com/watch?v=rBLI2sgVTnQ



ÉLET AZ ÉLET UTÁN - RAYMOND A. MOODY Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=i4adzsY-SrY

Gondolatok az Evangéliumi Spiritizmusról - Felvezetés
Eszter testvér megnyilatkozása Zita médium által - 2018. január14.

A vallásoknak megvolt és meg kellene, hogy legyen ma is az a feladata, hogy lelkeket mentsenek. Semmi más feladatuk nincs, de ez a feladat Istentől való és éppen ezért nagyon lényeges. Lelkeket menteni az idegenben való veszteglésből, a bűn és a halál világából, hogy újra az örök élet várományosai és végül polgárai lehessenek és lehessünk mindnyájan. Ez a legfontosabb cél. Ehhez viszont egyetlen út vezet, a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járta óta: az Ő útja, az Általa megnyitott és mutatott út, amely a Földről a mennybe vezet, vezetheti mindazokat, akik hittek és hisznek a beszédeinek. Tehát ez a lényeg, és mind az öt világvallás legmélyebb tantételeiben a szeretet és az isteni igazság helyes alkalmazásának kellene helyet foglaltatnia. Ha ez nincs egy vallásban, akkor külső szerint fenn állhat az a vallás, de az már csak külső keret a belső isteni lényeg nélkül.
Az idők folyamán a különböző vallások különböző helyzetekbe kerültek, sok helyes vagy helytelen átalakuláson mentek keresztül, és az lett volna a fontos, hogy az emberies elgondolásokat elhagyják, az isteni lényeget pedig egyre inkább hangsúlyozzák a tantételeikben.
Mióta azonban a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járt, az idők folyamán azóta létrejött világvallásoknak már egyre többet kellett volna megérteni a Szentlelken keresztül az isteni törvényekből, az isteni igékből, hogy az az embert megtarthassa és a magasabb világokba emelhesse, ami természetesen csakis a lélek tisztulása által mehet, mehetett volna végbe. De a későbbi keresztény vallások mindegyikben még ma is találhatók olyan elgondolások, amelyek nem állják meg helyüket az idők viharában, és így most az utolsó időkben a Szentléleknek feltűnő módon kellett e földi világban megjelennie, hogy a teljes igazságot szólja, és az isteni szeretetet hintse széjjel, és az egység újra helyre állhasson az ismeretetek terén.
Ezzel szemben mit kell látnunk, mit kell tapasztalnunk? A spiritizmus ugyanoda jutott, mint a vallások, ugyanúgy ismét széttöredezett az egység, és megfeledkeztek az egységről való törekvésről és a különböző úgynevezett ezoterikus tanítások eltértek attól, ami a szellemi mozgalom célja volt, hogy az embereket a megtérésre hívja. Így ma már a spiritiszta berkekben is gyakran előfordul, hogy Istenről, a mi Urunk, Jézus Krisztusról, vagy az isteni törvényekről szó sem esik.
Így a spiritizmusnak ezek a szerteágazó részei már nem töltik be azt a feladatot, amelyet a kezdetek kezdetén igyekezett betölteni, mert az akkor élők még érezték, tudták, hogy mi ez a feladat.Voltak olyan dolgok is, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a hitetlen embert a bizonyságok révén megerősítse abban a tudatban, hogy egy láthatatlan világ létezik, és egy láthatatlan világ a maga isteni jójával belenyúlhat az emberek világába, hogy egyrészt a helyes krisztusi útra terelje őket, másrészt, hogy akik azt már észrevették és ráléptek, azokat azon az úton megtartsa.
Tehát a szellemi mozgalom beindulásakor mindazokra a jelenségekre, amelyek a bizonyságokat szolgálták, nagyon nagy szükség volt. Így az is, hogy a médiumok által materializálódjanak szellemek, azaz az emberi szemek előtt is láthatóvá váljanak, és ezáltal higgyenek, mert az utolsó időkre a hitetlenség hihetetlenül megnőtt. A hitetlenség tarlóján viszont még sok értékes, ha már nem is minden esetben kalász, de búzaszem található, és az utolsó időkre elküldött szellemi mozgalomnak az is a fő célja, hogy ezeket a félig érett kalászokat, kihullott magvakat, akik már bizonyos érettségi szintet elértek összegereblyézze, összeszedje, begyűjtse a mennyei csűrökbe, nehogy veszendőbe menjenek.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Gondolatok az evangéliumi spiritizmusról
Adai közlés - Azért jöttem, hogy nekik életük legyen
Tízparancsolat
Gazdag és szegény rokonok a szellemvilágban
A kegyelmi ajándék
HANG - Magamra maradtam
A szeretet gondolatokkal teli és figyelmes
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqYSsr60dIhJCAhjVQ?e=heYIOX
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=JO_2yCBGmmA&t=4s
EZOTERIÁK - A NÉVTELEN SZELLEM BÖLCSÉSZETE - I.KÖTET - 3.RÉSZ
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=4NdmD2JKQr4&t=58s
Jelenések 30. – Közbeékelés- Az erős angyal - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=9OFgzkr9TTQ&t=19s
Jelenések 31. – Elvégeztetett–Elvégeztetik - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=5lLqJaPHNpI&list=PLnb_ENMXrBNPIxIsX7JxEtKfjJSrNwXPX&index=3
A szívem választottja – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=HCi_75GgYcg
Akkor jöttél te – Romantikus filmkomédia

Az emberi és állati álmokról

Részlet az 1998.12.15-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Igen, ez is, és hogy a fizikai mélyalvás mennyi¬ben függ össze a lelki ott-tartózkodással, és hogy amikor nagyobb és több szellemi erő felvé¬telére van szükség abban az időszakban, azért van mélyebb lelki, vagy fizi¬kális alvás?
TSZ.: Erre azt kell hogy válaszoljam: is-is, mert nem kifejezetten csak ez az, ami ezt a szükségletet maga után vonja. Tehát hogy a lehető legmélyebben merüljetek el és a legtöbbet tudjátok meríteni a magatok szféraszintjén, ezért van a test annyira mély álomba. De más okok is közrejátsza¬nak, mégpedig a szellemi erők.
Tudjátok jól, hogy azon a szféraszinten nem is egészen egységesnek mondhatók azok az erőkisugárzások, tehát amikor olyan tanulmányokat és tanulságokat kap, amit magával hoz, olyan erőrétegek ve¬szik körül, amelyek ezt a mély ott tartózkodást biztosítják, rögzítik. De az is lehet-séges, hogy talán nem éppen olyan jelentős és nagyon komoly gondolati javadalmakat hoz magával. Szellemi tudati erők is közrejátszanak ekkor.
KV.: Ezt tulajdonképpen azért kérdeztem, mert hogyha az lett volna a válasz, hogy igen, azért van az, mert akkor több kell, akkor az ember vissza¬felé tud következtetni, és saját magamnak figyelmeztető. Ilyenkor az ember jobban odafigyel, hogy vigyázat, az éjszakai pihenésnél több erőfeltöltésre van szükség, tehát valamit a napi életemben nem jól, nem hatékonyan, nem megfelelően csinálok. Sokszor mond¬juk azt, hogy de jót, mekkorát aludtam, és akkor érzi is az ember, hogy sokkal pihentebb, lelkileg is sokkal frissebb. Nyilván azért kellett, hogy a több erőt meg¬kapjuk, mert a lelki-szellemi erőink kicsit kimerülőben voltak.
TSZ.: Főképpen az elalvás előtti állapot rendkívül fontos, hogy lecsillapodjon, vagyis az átmenet sima és zökkenőmentes legyen. Mert ott, ahol bármiféle akadályok vannak, akkor már eleve az egész ott tartózkodás nem tökéletes, nem teljes és sima menetű.
*****
KV.: A másik az állatokkal, és az állatok alvásával kapcsolatos kérdés. Azt ugye tudjuk, hogy az állatok a mi erőinknek, kisugárzása¬inknak a hordozói. Azt is tudjuk, hogy az állatok nem, illetve nem olyan lélekkel rendelkeznek, mint az ember. Az ő alvásuk ezek szerint csak a testnek szól, vagy van összefüggés az alvá¬suk és a „lelkiségük” között? Ezt a lelkiséget idézőjelbe tudom csak mondani...
TSZ.: Igen, és tartsuk meg ezt a kifejezést, mert ők tulajdonképpen is éreznek, érzéseik vannak, olyanok, amelyeket napközben szedtek fel, napközbeni élményeik voltak. Azokat tudatosan feldolgoz¬ni nem tudja, nem tud uralkodni rajta, de amikor az egész testével elpihenőben van, és már a szervezetével, a testével az anyagára nem kell ügyelnie, akkor ezek az érzések az ő lelkiségében felelevenülnek, és hogyha olyan mély élmé¬nyeik, olyan kívánságaik, egyebeik voltak, akkor ezt tulajdonképpen érzékeli, és ezt a testében némi mozgással vagy rángással ki is fejezi.
Nem egyszer láthattátok, különösen a körülöttetek élő, házhoz, emberhez szokott állatoknál van ez igen jelentősen, mert az emberrel szorosan és sok¬szor érintkező állatnak sokkal nagyobb és erősebb az érzelmi élete, és azok a behatásokat, amelyek őt érik, ily módon is kifejezi. Ezeket rövid időn be¬lül rendezi, illetőleg feldolgozza, átéli, és az átélésével tulajdonképpen ő le is tudja egy olyan állapotban, ahol őneki a testi létére, éhségére¬-szomjúságára-fáradtságára gondolnia nem kell.
Az a lélekrész, lelkiség, érzelmi élet, ami bennük van, kifejezetten legerősebben az ember közelében élőknél, ez i¬lyenkor dolgozódik fel. Ő a következő alkalommal, amikor felébred és már ébertu¬datánál van, akkor már a következő befogadható érzelmi élményekre képes.
KV.: Szoktuk is mondani, hogy minden valószínűség szerint az állat is álmodik.
TSZ.: Talán nem is annyira képekkel, mint érzéshullámokkal, in¬kább ez jellemző rá. A képi álmodás, a képekben, jelképekben látható, kifejezhető, az inkább a magasabbrendüre, az emberre, a szellemre, szellemi lényre jellemző.
KV.: Tehát akkor az ő alvásuk elsősorban a test pihenésére, a fizikai erők feltöltésére szolgál, és egyben ezeknek az emocionális emlékeknek a feldolgozására.
TSZ.: Ezeket az akár jó, akár rossz feszültségeket tudja le, mert hi¬szen a jó is feszültség alatt tartja az állatot, különösen a háziállatokat, mert befogadja azokat a sugárzásokat, amiket a gazdájától, vagy egy jó embertől kap.

UI:

Léteznek párhuzamos univerzumok? | A multiverzum elmélete
https://www.youtube.com/watch?v=RbK8k6CpSNk


Hiperaktivitás + Könyvletöltés
https://cchr.emberijogok.hu/hiperaktivitas-figyelemzavar-pszichiatriai-betegsegek-e-valojaban/?fbclid=IwAR2lfKJagADuX6oQOr5ejCefI73bWoiYhzz01SVDginZRkx3VPYs0Y-oAws

A kegylem törvényvilága 1/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A ma keresztényinek mondott nyugati világ számára az ember értelmi és érzelmi színvonalát meghaladó magasabb szellemi forrásokból az isteni igazság törvényvilága kijelentések formájában három lépésben nyilatkozott meg eddigi írott történelmünk folyamán. Mindhárom lépés kijelentései a megnyilatkozásuk idejében élő emberiség szellemi és lelki fejlettségéhez igazodott.
Az első kijelentés a Mózes törvénye, az ok-okozati törvény (ezzel párhuzamosan keleten a karma törvénye), az Igazság törvénye, vagy természettörvény.
A második kijelentés a Krisztus törvénye: a kegyelmi törvény. Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükrözik.
A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten szeretettörvényét. Ennek célja az, hogy mielőtt a menny kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők, mert a kegyelem korszaka lejár, s akkor elmúlnak mindazok a kivételes lehetőségek, amelyeket ma még meg lehet ragadni s Isten kegyelmébe kapaszkodva el lehet szakadni a kárhozattörvény vonzásától és ki lehet emelkedni abból a tömegből, amely "a külső sötétségre" fog kerülni, "ahol lészen sírás és fogcsikorgatás", s ahol minden munkálkodási lehetőség megszűnik.
Az isteni igazság törvényvilága három rétegű. Hogy ezt megértsük képzeljük el hogy a teremtés első fázisa, tisztán szellemi jellegű létrehozta az őstisztaságú világrendet, ez képezi ma is a példabeszéd pásztorának kilencvenkilenc juhát, azaz azok az istenfiak kik atyjuk mellett maradtak. Ezek törvényvilága az Isteni Törvényvilág amelyben a delejes vonzás a jellemző erő, ez a felső szint. A bukott szellemek folyamatosan sülyedve saját teremtésük foglyaivá váltak teljesen belemerevedve saját gondolataik és érzéseik megkövesedett formáiba. Ők képviselik a pásztor elveszett juhát és az ő világukban a Kárhozat törvénye érvényesül és mint müködő erő a villamos taszítás ereje.
E kettő között született meg Isten kegyelméből a Természet törvényvilága amelyben az életáramlás lehetőséget nyújt a bukott világnak a lassú felemelkedéshez végigjárva a fejlődés útját az ásványi léttől a fizikai életen át a lelki élet szintjéig.
Az anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent. A kegyelem munkája az alsó körzetekben az élethullámmal való telítés, azaz új életre való ébresztés. A felébredt élet folyton mozog és mozgat; dolgozik és cserélődik az egész természet, felszed és lead, mint az emberi szervezet a lélegzés által.
A folyton alakuló erők, melyeket a felsőbbrendű erők mozgatnak és előrekényszerítenek, a latensül pihenő szellem-termékeket felébresztik, formával és alakkal ruházzák fel, s míg ki nem fejlődtek, a felszínen hagyva kedvező körülmények között nevelik. Mikor aztán elérkeztek a fejlődés tetőfokára, a jót a rossztól különválasztják; a jót a jóhoz csatolva feljebb emelik, a rosszat pedig, mint salakot, kilökik. Ez mind gépies mozgás, a magasabb körzetek hatása, ami ellen az alsóbb körzetek nem tehetnek semmit, mert az alsóbb körzetek ereje lefokozott, olyan, amely felett az Igazság ítéletet mondott. Mikor pedig az Igazság ítéletet mond, az élet zsibbadásba és dermedésbe, a világosság sötétségbe megy át, a melegség s az élet kihűl, a halál, mint egy nehéz álom, fokozatosan leereszkedik, és úgy a természet, mint az egyéni szellem elveszti életképességét.
Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek között; az ő élete nem ösztönös, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni szikra él, mely természetében mennyei, s világossága isteni sugár. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön. A test azonban csak a természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden, amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása.
A föld a rajta lévő élettel csak pillanatnyi visszfénye az igazi és tökéletes életnek; álom, mely hamar véget ér a káprázat világában.
Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni. semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a tiéd földi ember, azt Isten kegyelme tartogatja számodra. A jelen a fontos, mert az a tiéd.
*****
Az ellenszegülésben megmervedett elemek törvénye szerint a megsűrűsödött fluidok időről-időre, mint salak leválnak az anyatestről (lehet ásványi, növényi vagy állati), és mint felhasználhatatlan hulladék (kidobódnak) és egy keményebb természetű világtesthez csatoltatnak, hogy annak erősebb villamossága felmorzsolja és bekebelezze azokat a saját anyagai közé.
A kárhozattörvény világába behatoló isteni életerő ahol befogadásra talál ott szellemi szinten mint szervező életerő feltölti élettel, formát és fejlődési célt ad neki és felkészíti, hogy a rotáció (a fejlődés ciklikus változása, mint a kerék forgása az úton) a felszínre hozhassa, ha eljött az ideje. A körforgással eljutunk a testöltés törvényébe s egyúttal azoknak a szellemeknek hazájába, akik a föld természetébe (mely szellemük tükör-képe) öltöznek, azaz testet öltenek, hogy az ideigvaló életben, a mulandóban kezdjék megtanulni és megbecsülni az örökéletet, melyet bukásukkal elvesztettek. Minden jó, tökéletes és céljának megfelelő, amit a természet alkotott, mert minden Isten akaratát, atyai gondoskodását tükrözi vissza.

Szemlézte: Bíró László

A kegylem törvényvilága 2/6

Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Ahogy az ébredés, az élettel való telítés fokról-fokra haladt, azonképpen a kárhozatba való lesüllyedés is csak fokról-fokra történhetik. Az érzések előbb vadakká, majd később fáradt közönyösökké, cinikusakká lesznek; végül már csak a legnagyobb gonoszság elkövetése, vagy látása önt felszökkenő életerőt, mozgási képességet az ennyire lezüllött szellembe.
Ezen a fokon már lehetetlen a szellem megtérése, és sátáni Elvei a gonosz eszme megszemélyesítőjévé teszik őt Isten és az Őt követő szellemek előtt. Az írások "ördög" névvel jelölik meg. Az ördögi állapotig süllyedt szellem nem ölthet testet, mereven megmarad ellenszegülése és tagadása mellett, és így nem részesülhet a kegyelem-nyújtotta örömökben sem. Az így lesüllyedt szellem a háttérben, mint valami sötét árnyék követi a törvényben élőket és nem szűnik meg gonosz vágyait, gondolatait és törekvéseit a testben élők felé lövellni, akikhez lelki természetük hasonlósága folytán kapcsolódni tud.
Az ördög (vagy sátán), amely fogalom alatt az ellentéteszme által átitatott, mélyen bukott ellenszegülő szellemek serege értendő - az anyag szellemesítésében lázadást lát és összes hatóerejével azon van, hogy ezt az isteni akaratot senki meg ne valósíthassa. Munkája roppant könnyű, mert az ellentét-eszmében elbukott szellemek elvesztették akaraterejük nagy részét és értelmük a jó iránt tompult. Azonban hatalmas vonzóerők dolgoznak a fizikai sík felett, melyek lenyúlnak az emberi életbe, felrázzák és kiragadják a tévelygő emberi szellemeket az ellentét bódító álomba ringató hatalmából, hogy megmentsék az életre, ha lehet, szép szóval, vagy figyelmeztetéssel, ha kell, bűnhődéssel és szenvedéssel. A cél mindig az, hogy az ember eszméljen, gondolkozzék.
A földi, fizikai élet az anyagban az anyagért a szellemesítés útján és egyszersmind az anyagtól való megszabadulásért folyik. Az ellentét elvéből táplálkozó szellem önmagától sohasem volna képes megfordulni; de a születés és a halál törvénye, amelyek felszívják és leadják, forgatják és tanítják, valamint a természettörvény amely tapasztalatokkal gazdagítja: a rotáció erejével ragadják magukkal és viszik előre a fejlődésben a szellemeket.
*****
A fizikai élet felelősséggel jár, mert nem lehet büntetlenül sütkérezni az Ég közelségében, és nem lehet a kegyelmet ellopni, mint azt az ördög gondolja. A gonosz világába (pokolra, ami nem hely hanem állapot) jutva, az élet az öntudatos szellemre nézve borzasztó és rémületes, mert amiről eddig sejtelme sem volt, az mint valami rettenetes álom alakul ki előtte. Bűnei, melyeket tudva, szándékosan követett el, mind testet öltenek. Asztrálerőiben bűnei új életet nyernek, és élő alakban száz, meg száz változatban látja megelevenedni azokat. S e megelevenedett rémes alakok mind őt: az öntudatot (a szellemet) üldözik, kérdőre vonják, és bosszúállással gyötrik. Ezen kívül a hasonlóság vonzása folytán alakult bűnhődő szférában mindmegannyi bűnökkel terhelt szellemekkel való együttélés kínos poklot jelent számukra. Mindez addig tart míg az újjászületés törvénye ki nem ragadja ebből az állapotból. Minél gyakrabban kerül ebbe a pokoli helyzetbe valamely szellem, annál nehezebben megy számára az újraszületés.
Az alsó világ tehát borzasztó. Sűrű légköre, mint a rossz levegő az égő gyertya lángját, kioltja az emlékezést. Természettörvényének gyilkos keménysége minden megszerzett jót a rosszal együtt eltöröl. A halál törvénye csak az alsóbbrendű formákra nézve bomlasztó hatású, a felsőbbrendűekre, azaz a lélek öntudatos munkájának eredményeire nézve semmi hatással nincs. A gondolat- és érzésvilág a természettörvény nyomása alatt lassan-lassan érni kezd; a fiatal, rakoncátlan szellemek fokozatosan megtanulják a szellemi igazságokat és betöltik a törvény betűit, s nem zúzzák szét a fejűket azokon. Lassan járó, halkbeszédű, megtört szellemekké válnak, kikben felébred a vágy valami jobb, valami tökéletesebb után.
Ami a földi testben erőt jelentett, az a kegyelmi törvényvilágban gyengeséggé válik; ami testi szépség volt, az rútsággá, ami gazdagság és hatalom volt, az itt nyomorúsággá és alárendeltséggé zsugorodik össze, feltéve, hogy a földi életben ezeket az ajándékokat nem a lelki előhaladásának céljára használta ki a szellem.
A földi életben minden a lehető legjobb és legszebb formában igyekszik megjelenni. A föld felszíne a kegyelem bőségszaruja. A jó és rossz, mint lehetőségek itt találkozhatnak, hogy úgy a jónak, mint a rossznak következményeit megismerhesse a testetöltött szellem. Minden, amit mint jót megismer, az az Isten ajándéka; amit pedig mint rosszat ismer meg és érez, az a szellem magával hozott bűneinek, tévelygéseinek vagy tévelygésre való hajlamainak a következménye.
Minden testies törekvés mögött a lélek hibás természete az indító erő, a kezdeményező, tehát a testben elkövetett bűnök a lelki testen, mint fogyatékosságok, betegségek, fájdalmat okozó hiányosságok ütköznek elő. Ha nem javulnak, akkor a kegyelmi erők elhagyják őket, és ők fokozatosan süllyednek a szellemvilágban. Süllyedésükkel mindig rosszabbá és kellemetlenebbé válik részükre a szellemi élet, míg végül kényszer-testöltés útján jutnak csak a földre.
A kegyelem törvénye alatt munkálkodó szellem már megszabadult a rárakódott sűrű anyagi burok nagy részétől. Az itteni rezgésszint minden ellentéteszmét visszalök, ha az életképes, viszont ha gyenge, erőtlen akkor megsemmisíti, elégeti (megbocsátás), hogy semmi tisztátalanság, semmi hamisság ne juthasson ebbe a törvényvilágba, mert innen nyílik a menny kapuja a szeretettörvény világába.
Az igazság törvénye, mint a kegyelem törvényét megelőző állapot, nem ismer sem megtérést, sem kegyelmet, hanem kérlelhetetlen szigorral tükrözi vissza a valóságot, hogy a szellemet figyelmeztesse kötelességére, arra t. i., hogy a kegyelemben megnyilvánuló isteni hosszútűrést használja fel a saját lelke megmentésére, mert a hosszútűrés sem végtelen. Mert úgy a föld, mint a földet körülfogó szférák elmúlnak és a jónak ellentéte eltöröltetik. Az igazság törvénye leginkább a fizikai síkon érvényesül. A hosszútűrő, megtérésre alkalmat adó, lelki gyengeségeinket elnéző és megbocsátó isteni kegyelem törvénye fejleszti és neveli a szellemi jók megismerésére, és követésére ösztönzi a szenvedésekben elfáradt lelkeket. Isten irgalmassága kiszámíthatatlan, a lélek minél erősebben hisz és ragaszkodik a kegyelemhez, minél alázatosabban s minél nagyobb béketűréssel viseli sorsát, annál hamarabb szabadul fel a törvény nyomása alól, mert a természettörvény csak a bűn burjánzását és fejlődését nyomja el.
Növekedését befejezve, egy, az ő erejét és világosságát kipróbáló munkára küldetik. Ha ezt sikeresen elvégezte a földön, vagy az alsó szférákon, akkor a szeretet törvényébe jut.
A szeretet törvényvilágában az anyagnak semmi nyoma sincs, ahol tisztán szellemi törvények uralkodnak. Az eszmék legtisztább régiói ezek, ahová minden igyekszik. Itt minden tévelygés, minden szenvedés és fájdalom megszűnik, mert minden megtört rész ebben a törvényben kiegészítést nyer.
Isten kegyelmén keresztül juthat ide minden lélek; senki a saját erejéből át nem lépheti e magas szellemvilág küszöbét. A szeretet törvénye nem külsőséges, hanem belső, szellemi erő, mely isteni magasságát az önfeláldozásban éri el, abban, hogy lemond az "én" fogalmáról, az önboldogításról, hogy mások boldogításában nyerje azt vissza a szellem. Nem mindig a máglya és vérpad teszi vértanúvá a szellemet; sokszor egy keresztet hordozó élet békességes tűrése mások megmentéséért nagyobb áldozat, mint a vérpad borzongást keltő látása, és annak tudata, hogy azon kell a test életét befejezni.
Az, aki fenn, minden törvények felett őrködik, bölcsen és igazságosan ítél, s akinek odaadja az élet koronáját, az biztosan megérdemli azt. E törvény legfelső szintje az Isten Országát jelképezi, ahonnan nincs visszatérés többé a földre.


Szemlézte: Bíró László

A kegylem törvényvilága 3/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A fizikai világ létrejöttét szemléltetve képzejük el a bukott szellemek megdermedt szellemi világát amelyben végigsöpör az Istenből áradó életáramlás, egy élő energia.
A halál dermedtségéből mozgásra, életre ébresztett molekulák az élet elfogadásával veszítenek sűrűségükből: az élet mindjobban felhígítja őket. Az így élővé tett molekulák oszlás által szaporodnak s úgy hatványozódnak (rezgésszintjük exponenciálisan megemelkedik és megrezegtetik környezetüket is), hogy 1 életmolekula 100 halálmolekulát is képes megtermékenyíteni. Azután mindegyik molekula, mely életre kelt, képes ismét egyenként százat megtermékenyíteni és így tovább.
Minél jobban terjed a termékenység, annál óriásibb arányokat ölt a hatványozódás; az anyag megtelik élettel és ő maga is életté lesz. A folytonos elfogadással magasabbrendű törvényvilág keletkezik, azaz a bontakozó élet oda emelkedik. Ezzel a fizikai világ készen áll. A lassú, nehéz forgású törvények világában, kötött állapotban nincs meg a lehetőségük a szellemeknek arra, hogy a saját szellemi természetük mozgékonyságát érvényesíthessék. Csak az anyagi erők lassú, terhes körforgásával együtt juthatnak ők is előre, még pedig minél mélyebbre esnek, annál lassúbb és terhesebb természetbe olvadnak bele.
Ha hosszú-hosszú idők multán végigjárták a fejlődés iskoláit a szellemek, újra a testbeöltözés előcsarnokába jutnak, hogy az Élethez szükséges dolgokat megszerezhessék. Itt már elvegyülnek a várakozók tömegében azokkal, akik még nem buktak; azaz itt már nincs különbség azok között, akik csak most fejlődtek föl és azok között, akik bukásuk, vagy bukásaik után újból próbálkoznak.
A fizikai síkon azonban nemcsak olyanok vannak testbe öltözve, akik alulról felfelé fejlődtek, hanem olyanok is, akik fejlettebbek az egész föld fokozatánál. Ezek részben más világok légköréből buktak és a föld természetének vonzáskörébe kerültek, részben pedig küldetésben vannak itt, hogy szellemi fejlettségük által vezetői, irányítói legyenek a föld szellemeinek és ezek továbbfejlődésének. Ezek a szellemek magukkal hozzák az ő természetüknek megfelelő légkört, és rajtuk keresztül összekapcsolódást nyer az emberek világa Isten országával és annak igazságával.
Ezeknek segítségével bontakozni kezd a testbeöltözött szellem érzés és gondolatvilága. Többé már nem a természet ereje az, amitől fél, hogy félelmében engedelmeskedjék, hanem értelmével megsejti az igazságot és a természetet irányító hatalom felé fordul kérelmével. Így születik meg az Isten fogalma.
Sötét és sivár szellemi korszak ez az emberiség életében, mert itt még a tévelygés uralkodik, mivel az ember gyermeki tudatlanságában még nem tudja, mi a bűn, nem tudja, mi a jó, mi a rossz; a természet vezeti és ő vakon, gondolkozás nélkül engedelmeskedik neki. A jóra jó eredmény, a rosszra rossz eredmény a felelet.
Azonban Istennek gondja volt az ő elveszett gyermekeire és belenyúlt a természettörvény világába, kiválasztván egy szellemcsoportot és általa megadván a föld természettörvényéhez és a szellemi igazsághoz vezető legközelebbi utat azok által a szellemek által, akik előre kijelölt életükkel készen álltak arra a küldetésre, melyet most elvégzendők voltak.
Mózessel a törvény ismerete és vele együtt a bűn kárhoztatása jutott az emberiség tudatába. A törvény, illetőleg az igazság megismerése hatalmas terjeszkedésével inkább az anyagi, mint a szellemi téren tevékenykedik, azaz inkább a földi életben, mint a szellemi világban. A krisztusi tanítások nyomán a kemény és rideg törvény világába nagy, feszült várakozás, reménykedés, szenvedések, és megpróbáltatások után bevilágít a kegyelem törvényének sugara, eloszlatja a homályt, a kételyt, a gyűlöletet, s a legteljesebb igazságot: a szeretet törvényét állítja a természettörvény fölé, és az Istent úgy ismerteti meg, mint az emberiség szerető Atyját, akinek szent képviselője megalázza magát, hogy a gonoszban elmerült lelkek előtt például szolgáljon. Feláldozza magát az igazságért, hogy a szeretet feloldja a bűnt, a kárhozatot.
A mennyek országának igazsága a szeretet. Ezt az igazságot kegyelmi törvénnyé alakította Isten a megtérő bűnössel szemben. Ez a törvény már ismeri az engesztelést, a megtérést és a megbocsátást.
Higgyen és reméljen minden földi ember! A sötét és homályos idők elmúltak, a tudatlanság korszaka lejárt. Ez a világosság ideje, a kegyelem korszaka. A földi ember kezében van már a Legteljesebb igazság az Isten igéjében. A Jézus Krisztus által adott újszövetség az Isten szava az ember lelkéhez, amely mindenkit vár, mindenkit hív ebbe az új szövetségbe. Mindenki beléphet az Isten által nyújtott kegyelmi törvénybe, ha megtér bűneiből és elfogadja a szeretet törvényét vezető elvnek földi életében. Ezzel kezében van az üdvösség, a boldogság és a boldogítás kulcsa. Ez az igazi, lélekben való kereszténység tartalma.
A megpróbáltatások tüzében kiválik a lélekből minden, ami törvényes, és a törvénytelen, mint salak, lemarad a lélekről. Béke és nyugalom honol a kegyelmi törvényen keresztül megtisztult lelkek világában. Innen már nincs visszatérés a földre, hacsak a szeretet áldozatkészségéből küldetést nem tölt be a lélek, hogy nála kisebb értelmű és szeretetben gyengébb, boldogtalanságban vergődő testvérein segítsen. Ezek a szellemek éppen úgy végigszenvedik és csalódják a földi életet, mint bármely más szellem. Nincs semmi más ismertető jelük, mint nagyobb szeretetük, türelmük és elnézésük embertestvéreik iránt, meg nagyobb hitük, reménységük és alázatosságuk Istennel szemben. Nem óhajtják a kiváltságosak életét, nem szolgáltatják magukat, hanem inkább ők szolgálnak. Boldogságuk nagy, örömük túláradó, ha sok szenvedés árán is, de sikerül magukkal emelniük egyet vagy kettőt a boldogtalanság világából.


szemlézte: Bíró László

Válságban a világ!
Egy médium üzenete

Válságban van a világ – mondja egyebek között Zita médium, aki az Egyesült Államokban, az Ohio állambeli Clevelandban működik a Magyar Szellemkutatók Társaságában. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a szellemvilág képviselőivel és látomásait megosztja a magyar szellemkutató egyesületekkel, köztük e sorok írójának csoportjával is. Szerinte a Föld lakossága válságban van, mert válságos állapotban vannak az emberi társadalmak, a vallások és az emberi életek.

A földi ember már sem hinni, sem reménykedni nem tud és a szeretet parancsolatában sem képes meglátni azt a nagy értéket, amire neki és másoknak is szüksége lenne – mondja a Zita médium által közvetített tanítás. – Az emberek csak csűrik-csavarják a bűn fogalmát, és többnyire rosszul értelmezik azt. Nincsenek tisztában önmagukkal, a maguk bűnös természetével, és egész életük azzal telik el, hogy a feketét fehérre mossák, hogy ami tévedés, rossz és bűn, az ha felszínre kerül lelkükből, arról bebizonyítsák, hogy az nem is olyan rossz, mint amilyennek az látszik.
Nem hiszünk a világ vezetőinek

Az emberek már nem tudnak hinni a világ vezetőiben sem, és nem hisznek az egyház vezetőinek sem. Mert az egyikben és a másikban is csalatkoztak. Mindegyik ígéretekkel próbálja őket a maga érdekeinek megnyerni. Mint az egyházak, mind az állam a társadalom tagjaitól csak kapni akarnak, holott mindkettőnek az lenne a feladata, hogy felkarolják az emberi lelkeket és adjanak nekik hitet és reménységet.

Az önzés még soha ilyen mértékben nem fogta be az emberi lelkeket, mint manapság. Mivel az erkölcsi korlátokat lerombolták, ezért az erkölcsi törvényeket figyelmen kívül hagyva mindenki a maga hasznát, a maga előnyét keresi és mindent hajlandó megtenni azért, hogy gazdagsághoz, hatalomhoz, befolyáshoz jusson, ha pedig ahhoz eljutott, akkor azt minden áron meg is tartsa magának.

Az egyén élete is válságban van, és válságban van a férfi és a nő kapcsolata is. A házasságok 40-50 százaléka válással végződik, azoknál pedig, akik együtt maradnak, sok esetben mindazok a kellékek, amelyek a házasságot megszentelhetnék, és azt a célt szolgálnák, amiért Isten szerette volna a házasságot törvényesíteni, ha nem is mindkét fél részéről, de egyik fél részéről biztosan hiányoznak. Így a házasság nem azt a célt szolgálja, amiért adatott, tudniillik, hogy a családi közösségen belül a szeretet gyarapodhassék, hanem ott pont az egymástól való eltávolodás, elhidegülés tapasztalható.

Minden válságos állapotban van
Önmagával is válságban van az ember. Nem tudja miben higgyen, nincsenek támpontjai. Amíg fiatal, amíg egészséges, amíg a társadalomban fennálló lehetőségek kedvezőek számára, addig úgy gondolja, jól éli az életét. Mihelyt ezek közül bármelyiket bármilyen okból kifolyólag elveszti, nem tud mit kezdeni magával, mert nincs támasztéka, nincs hite, nincs reménysége.
Az emberek többsége lehangolt, mert sokan betegek, és még többen kedvetlenek. Többnyire jó kedvet csak úgy képes előidézni magának sok ember, ha alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, ha fetreng különböző bűnökben, vagy ha másvalakit képes maga alá gyűrni.
A vallások új és új ágazatokra bomlottak. Az ember azt hitte, hogy ha a régit elhagyja, vagy megreformálja, vagy azt új elgondolás alapján rendezi be, akkor az jobb lesz. Megreformálták a külsőségeket, de a lélek szükségleteivel továbbra is adósak maradtak az újonnan keletkezett vallások és még inkább a szekták. A vallások csak akkor tudnak összefogni, amikor megjelenik valami újabb, amitől mindegyik a hatalmát félti, attól félnek, hogy tőlük ez az új híveket vesz el, ezért összefognak az új ellen anélkül, hogy megnéznék, hogy abban mi a helyes, mi a jó, és mi az elvetendő.

A 20. században elszabadult a pokol. Nem tanultak az emberek a két világháború borzalmaiból, kegyetlenségeiből, amikor ez embermilliók földönfutóvá váltak, amikor sok nép az erkölcsi törvényeket lerombolta.. Nem tanultak a sok-sok véráldozatból, hanem továbbra is azt képzelik, hogy fegyverek egyre nagyobb mennyiségéből és ezeknek gyártásából, a hadseregek fejlesztésével és növelésével, új háborúk kirobbantásával majd egy jobb, boldogabb, békésebb állapotba jut a világ. Amikor az ember látja a rombolást – úgy az emberi lelkekben, mint a hit világában, és az anyagi világban a Föld különböző részein, - akkor még elképzeli azt, hogy mindezeken keresztül lehetséges egy jobb, békésebb, boldogabb világot felépíteni. Nem lehet. Az ember anyagi javait nem arra adja, amire az emberiségnek szüksége lenne: hogy tanuljon, hogy szellemi értékekhez jusson, hogy senkinek ne kelljen nyomorban élnie, hogy elérjen egy olyan életszínvonalat, amikor minden érzését és gondolatát ne a mindennapi kenyér keserves megszerzésére kösse le, hanem legyen elegendő szabadideje, hogy feltekintsen az égre és onnan várjon segítséget. Nagy szüksége lenne az embernek arra, hogy megtanuljon és tudjon gondolkozni, és végre megértse, hogy e Föld lakói mind az ő testvérei, akik mindannyian egy célért, egy feladat érdekében születtek erre a bolygóra azért, hogy minden ember jobbá váljon és ezáltal jobbá és magasabb rendűvé váljék maga a Föld is.
Érdekcsoportok uralják a világot

Ma azonban a különböző érdekcsoportok azon vannak, hogy lehetőleg mindent elvegyenek onnan, ahol van. Így viszont, akik a Nap hevét állták, akik egész életükben dolgoztak, azok idős korukra az utcára kerülnek és nem lesz betevő falatjuk sem. Hol vannak most a vallások?
És az emberekben, akik ezt látják, még inkább megnövekszik a hitetlenség, vagy elfordulnak a vallásoktól, vagy egy másik csoporthoz csatlakoznak, amelyik majd vakhitre neveli őket. Vannak, akik mindent elfogadnak, amit csak felkínálnak nekik, és vakon követik az új vezéreket. Némely esetben a fanatikus vallások vezetői megkövetelik híveiktől, hogy családjukat elhagyják, anyagi javaikat odaadják, a világ bármely részébe, akár még a halálba is kövessék őket.
Ezért ma már senki senkiben nem bízhat, nem hihet, mert a hazugság hatalma olyan nagy lett, hogy még az úgy nevezett vallásos emberek, még az úgy nevezett társadalom vezetői is mást ígérnek és mást mondanak és mást cselekszenek. Látszat szerint elítélnek egy dolgot, amiről később kiderül, hogy az ő kezük is benne volt, hogy azokhoz a dolgokhoz bizonyos szálak fűzik őket és azokra a dolgokra engedélyt adtak.
Zita médium által közvetített szellemtani intelem bizony ráillik mindennapjaink eseményeire, ezért igencsak megfontolandók. Még azok számára is, akik kételkedve fogadják a mediális közlések valódiságát.

Írta: FÁY Gábor újságíró barátom

UI:

Utópia Ébresztő film
https://kialtoszo.hu/utopia-ebresztofilm/?fbclid=IwAR00Z4vDuHdYtfXHZN8Rkwz7-Azl0MILBuh-riFoPBGUv96rPOQIpOdvtPQ

Bölcsességek Névtelen Szellem tanításaiból

Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben
Isten megadja a lehetőséget jónak és rossznak is, mert szükséges, hogy Isten esőt adjon úgy a jónak, mint a gonosznak földjére, hogy a konkoly is felnövekedhessék a gabonával együtt. Mert úgy a jónak, mint a rossznak meg kell érnie. Isten tehát megadja a lehetőséget úgy a jónak mint a rossznak, hogy egyéniségét kimutathassa, hogy minden meghozza a maga virágát és gyümölcsét, mert gyümölcséről ismerni meg a fát és a magjáról a gabonát.
***
A fejlődésből nem vonhatja ki magát senki. A rossznak jóvá, a jónak jobbá kell lennie. A fejlődés folyamán minden jónak meg kell tisztulnia és igazulnia, hogy megdicsőülhessen. Ezt Isten törvénye így kívánja. Amíg megmarad az ember tévedéseiben, addig a salak hozzá van tapadva. A bűnnek ezt a salakját Isten még nem veheti le az ember lelkéről, -- ez igazságtalanság volna. E tévelygésektől magatoknak kell megszabadulnotok és ez másképpen nem lehetséges, csak összeütközések által.
***
A javulásra hajlandó emberi léleknek mindig előremutat az útja a kibontakozás felé, mely kibontakozás pontról-pontra, részről-részre engesztelődésképen jön csak létre. Nem máról-holnapra, nem egyik percről a másikra, mint ahogyan azt az emberek gondolják, hanem csak lassan, fokról-fokra. Mert hiszen a lélek minden részének tisztává, tökéletessé kell lennie, hogy helyet foglalhasson Isten Családjában, a tökéletesek országában.
***
Minden lélekhez más és más úton szól a kegyelem Istene. Nincs két lélek, aki egyformán ébredt volna fel, nincs két út, mely teljesen megegyezne, s így minden léleknek külön-külön kell utat törnie magának a sötétségen és tudatlanságon át. Istennek minden lélekhez külön szava van.
***
Szükséges, hogy a Szentlélek besugárzása által az embernek rossz, hibássá lett természete fokról-fokra megszépüljön, fokról-fokra átváltozzék, újjáteremtődjék. Mert a régi ember a régi természetében nem állhat meg az ígéret szerint való találkozásnál Isten előtt. A régi ember, a föld embere a halálé, a kárhozaté, csak az új ember, aki Krisztusban újjászületett, aki átment tűzkeresztségen, akit átsugárzott a pünkösdi láng: állhat meg az Úr előtt. Mert ő már nem az aki él, hanem él benne a feltámadott Krisztus, aki benne és általa munkálkodik, végrehajtja az ő tervét: teremti, alakítja a földet, tisztítja a megromlott természetet és igazzá teszi a hazuggá vált megromlott életet.
***
Az élet, melyet a földön éltek, a valóságos életnek csak árnyképe, csak másolata. Álom ez csupán, melyből fel kell ébrednetek, bármilyen boldogoknak vagy boldogtalanoknak érezzétek is magatokat. Ha majd az álom véget ér és a ti lelketek a csalódásba hull vissza, akkor látjátok csak meg mennyire nem volt érdemes a tévedések világában egy pillanatig is olyan igazsághoz ragaszkodnotok, mely utóbb mégis csak fájdalommal és csalódással fizetett.
Keressetek olyan igazságot, mely ennek a világnak, földnek és testnek nem kedvez, azonban kedvez a léleknek. A cél mindenkor az a hatalmas nagy törvény: a szeretet törvénye.
***
Egyetlen legszükségesebb dolog van: megérteni Krisztust: betölteni Krisztus törvényét. Cselekedni azt, amit Ő kíván az embertől: hogy szeretetet adjon és szeretetet ébresszen maga körül a lélek.
Nincs más igazság ezen kívül, mely az ember lelkét előbbre vinné a fejlődésben. Hiába emlegetitek a pogány „karmát”, a jóvátételt, a visszafizetést: nem használ semmit. Nem tudtok semmit jóvátenni, nem tudtok semmit helyrehozni, csak ha Krisztus szellemébe beleélitek magatokat, az Ő akaratát cselekszitek, csak ő általa tehettek valamit jóvá a földön. Krisztus lelkének kell a ti életetekben visszatükröződnie, hogy a világ lássa meg bennetek Krisztust: akkor cselekedtetek valamit. Mert a ti akaratotokból a ti igazságaitokból nem tehettek semmit jóvá.
Amikor az Úr benneteket munkára szólít, ne a nagyot keressétek, ahol magatokról megfeledkezve mindig csak a külsőn, a láthatón dolgozhattok: dolgozzatok ti csak magatokon és igyekezzetek arra a tökéletességre, amelyet el kell érnetek, mert amíg magatokon a munkát el nem végzitek, semmiképpen nem válhattok alkalmassá arra, hogy másokon munkálkodjatok.
***
Akik haragosak és a maguk, igazát keresik, saját meggyőződésükből nem képesek engedni, a maguk igazságát akarják másokon viszontlátni azt türelmetlenül másokra kényszeríteni: azokat még nem Isten Lelke irányítja.
A ti igazságaitoknak ne keressetek erőszakos érvényesülést. Hagyjátok Isten lelkét munkálkodni.


UI:

Tudatalattid csodálatos hatalma 1. fejezet: Belsőd kincsestára
https://www.youtube.com/watch?v=edCp0EcDEgo

Keresztelő János ma is a világban van – Felvezetés

Zita médium által 2015. december 13.

A mi Urunk Jézus Krisztus Földre születése előtt megjelent a földi világban egy hatalmas szellem, aki magáról azt mondta, hogy mielőtt én lettem Ő már volt, és arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Keresztelő János, a pusztáknak embere határozott és erőteljes hangon figyelmeztetett a megtérés szükségességére. Ő az, aki az emberi szívekhez egyengeti az utat, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus világba való lépésekor az út tiszta és nyitott legyen az emberi szívekhez.
Fizikailag is robosztus, erős ember volt, aki a pusztában élt, és csakis azzal táplálkozott, amit a puszta adott néki. Eledele többnyire sáska és erdei méz volt. Szőr ruhát viselt. Szeme villámokat és lángokat szórt, és mennydörgő hangjának, figyelmeztetéseinek híre a pusztából eljutott a városokba is, ahonnan egyre többen, egyre nagyobb számban jöttek ki hozzá, hogy hallgassák intelmeit, és akikre hatást tett azokat megkeresztelje a Jordán vizében.
Ő a törvény szellemének, a szemet szemért, fogat fogért törvénynek utolsó láncszeme volt, amely Krisztus eljövetelével lejáródott, és Krisztussal megnyílt az út a Földről a mennybe. A Keresztelő János előtti időkben nem ismerték az irgalmat és a kegyelmet, mert a törvény szigora a rajta esett sérelem miatt büntette a bűnöst. Keresztelő Jánossal ez a korszak befejeződött, de mint mondom, egyben ő az, aki utat nyitott a mi Urunk Jézus Krisztus fellépéséhez.
Tulajdonképpen Krisztusnak, a Megváltónak születésétől harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bukottak különböző félanyagi és anyagi világaiból magára vett bűnös rétegeket átvilágítsa, megtisztítsa. Ezen idő alatt hirdeti Keresztelő János a megtérés szükségességét és, hogy az már halaszthatatlanná vált az emberek számára. Akkor is, és ma is Illés lelkületével járja a világot, hiszen Illés, a nagy izraeli próféta reinkarnációja volt ő, akit annak idején tüzes szekér ragadott el az anyagi világból, hogy aztán most a Szentlélek kinyilatkoztatása idején, mint szellem visszatérjen, és ezzel a tűzzel, ezzel a lelkülettel hívja fel az emberek figyelmét a régi jelszóra: Térjetek meg emberek bűneitekből minél előbb!„Tartsatok bűnbánatot, mert elkövetkezett Istennek országa!” Igen,ma is a világban van, és mindenütt hangosan hívja az embereket a megtérésre, mert rövidesen elkövetkezik Krisztus Urunk második eljövetele e földi világra. Azt kívánja Keresztelő János, hogy minél kevesebb legyen a megtéretlenek száma, és minél többen legyenek azok, akik ha az utolsó percben, mi több az utolsó pillanatokban térnek is meg, és Szentlelket vesznek.
Tehát itt van a mai korban is, és hirdeti az embereknek a keresztség szükségességét - ha nem is azon módon, ahogy ő akkor a Jordánban keresztelt–vízzel, de most Szentlélek által.
Keresztelő János óriási munkát végzett azzal, amit cselekedett, amit hirdetett Krisztus földi világban való fellépése előtt, és végez ma is, mint szellem, az Úr második eljövetele előtt. Egyébként azért munkálkodik most is láthatatlanul a földi világban, mert a bűn elhatalmasodása miatt a kegyelem egyre inkább visszavonatik, és helyét ismét átveszi a törvény szelleme, a szemet szemért, fogat fogért törvény. Ennek a törvénynek ő volt földi testben a legnagyobb és leghatásosabb képviselője, és amikor munkáját, küldetését elvégezte, azt életével is megpecsételte, hisz Heródes a fejét vetette. Ez nem a teremtő Isten akarata volt, hanem ezt az emberi gonoszság tette vele. Sajnos a Földön a jók a rosszaktól, a jobbak pedig a jóktól mindig vesszőfutásnak vannak kitéve, mert még a jó sem képes felmérni a maga fokozatánál nagyobbak szellemi nagyságát, küldetését, és azt az isteni célt, aminek eléréséért az küzd. Így többnyire azokat juttatja bitófára, azokat juttatja máglyára, és veti alá mindennemű szenvedésnek, akik az isteni jónak megvalósításán fáradoznak.

Összeállította: Bíró lászló

A csatolt anyagok listája:

Keresztelő János ma is a világban van
Adai közlés - Szükséges néktek újra születnetek
Az erők világa
Isten ígéinek sziklavára
Megpróbáltatások, a szellem érése
HANG - Isten nehezítheti-e életemet?
Ősmagyar rokonok Kinában
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqYiF-BEWf5y0A2XRw?e=7VNEJL
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=drZRoEbO2GI
Örökértékű igazságok – A Névtelen Szellem bölcsészete 8. Rész
Hangoskönyvrészlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=mmggVvQML18&t=100s
Jelenések 33. – Az ítélet kezdete - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=yLI6_T0QGQ8&t=25s
Jelenések 34. – A tömeges ateizmus kora - Reisinger János

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-batorsag-emberei-2011-szinkronos-rendor-jsAlE4t7V4adQtbJ?fbclid=IwAR0Sm4CbO69XDxoP_rxAklPo28MBPezXI2E01WZWaJIr9MntkOu9s6A-Hj0
A bátorság emberei – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=8oC7IhVGGA4
A legszebb nyár – Romantikus film

A „becsületes” emberek szférája

Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet

Amikor kedves Vezetőnk(Névtelen Szellem) a tízparancsolatról szóló ciklusban a hatodik parancsolat (Ne lopj!) magyarázatát befejezte – nyilván azért, mert a becsületes emberekről nagy méltatással emlékezett meg – fölébresztése előtt Eszternek (médium) a következő látomása volt:
„ Széles napsugaras táj van előttem. Nagyon meleg van, az emberek a verejtéket törülik az arcukról. A nap tikkasztóan hevít; az emberek fölfelé emelkedő úton haladnak, s mindenki alig várja, hogy elérjen egy igen nagy kapuhoz, amely fent ívben végződik.
Amikor az emberek a közelébe érnek, a kapaszkodó megszűnik és boldogok, mert a fáradtság lemarad róluk. Sőt itt egy kissé lefelé lejt az út és én is hozzájuk csatlakozom. Beérünk egy igen szép és gazdag városba. Mindenütt nagy házak és erkélyes villák, nagyon szép széles út. Boldog és megelégedett emberek járnak-kelnek, mert itt mindenki gazdag.
Vezetőnk engem kézen fog és mutatja, hogy ime, itt laknak azok a szegény emberek, akik becsületesen végezték munkájukat. Itt mindenkinek megvan mindene, amire vágyott, amit kívánt, úgy hogy – szinte nevetségesnek találom – még az utcán is lépten-nyomon találnak aranyórákat, meg drága ékszereket, stb. A szegény ember, aki a kapun átjutott, nagyon megörül neki, de mindjárt az első pillanatban arra gondol, hogy bizonyosan elvesztette valaki, ezért nem nyúl hozzá, de aztán megint talál egy másikat, meg harmadikat, míg utoljára rájön, hogy annyi már csak nem veszhetett el!
Itt mindenkinek mindene van bőven. A szegény embereken szép ruhák, ékszerek, aranyóra, stb., amire csak vágytak a földön, de a földön nem érhették el, mert becsületesek voltak, a sorsuk pedig nem juttatott ilyesmit. Vannak úgyszólván lakatlan házak. Végre rájön a félénk jövevény, hogy az az övé és mikor megmondják neki, hogy „ide beköltözhetett”, és ő meggyőződik róla, hogy neki ilyen szép háza van, boldog és megelégedett, sőt első pillanatban még büszkeség is van a lelkében, hogy ő háziúr lett; később azonban megszokja a jó módot.
Általában itt mindenki nagy hálával van eltelve Isten iránt, mert később megismeri, hogy mindezt az Isten adta és ez mind abból a munkából épült, amit ő becsületesen elvégzett a földön.
Szerények ezek az emberek és hálásak Isten iránt. Azért mindig arra vágynak, hogy bár találkozhatnának Istennek egy angyalával, hogy mindezt megköszönhessék neki; mert egyik sem meri gondolni, hogy vele az Isten szóba állna. Legtöbbnyire őrszellemeikkel találkoznak aztán és nagyon hálásak nekik.
Tehát lám, nem kell spiritisztának lenni ahhoz, hogy valaki boldog szellemmé legyen. Egész utcasorok vannak tele virágokkal, mindenki örül nekik és gyönyörködik bennük, de senki sem veszi el, mert mindenkinek van bőven. Ez a becsületes emberek jutalma.”

szemlézte: Bíró László

UI:

Ismerd fel a hamis tanítókat, prófétákat, spirituális szervezeteket, gyülekezeteket!
https://www.youtube.com/watch?v=92HkUxKQkxo

A kegylem törvényvilága 4/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Az igazság megismerése sok hiábavaló próbálkozástól és kísérletezéstől szabadítja meg az embert. Azért az isteni kijelentéseken alapuló hitnek igazsága nagy fontossággal bír az emberi lélek fejlődésére nézve. Aki hisz Istenben, az abszolút Egyben, minden jó és igaz összfoglalatában, aki értelmével képes behatolni az igazságok és eszmék világába és bele tud illeszkedni az isteni kijelentések igazságába úgy, hogy azok az élete folyamán gondolkozásában, érzéseiben és cselekedeteiben megvalósulhatnak: az szellemi életet él, és annak "szellemi természete" kifejlődik. Ez a természet gazdagítja, boldogítja mindazokat, akikkel az élet útján találkozik. Örömöt, boldogságot és áldást hint az ilyen ember maga körül puszta megjelenésével is.
Az igazság világában nem a külső hatások a döntő tényezők a lélek állapotára nézve, hanem a lélek benső természetének a külsőre való kivetítése teremti meg a boldogság, vagy a boldogtalanság állapotait.
A vonzás törvénye hozta létre a szférák világát ahol a szellemek rezgésszintjük hasonlósága szerint illeszkednek be. A hasonlók szférájában tehát vagy boldogság, öröm, béke és megelégedés honol, vagy szenvedés, csalódás, félelem, harag, bosszú és kétségbeesés hajtja a lelkeket egymástól minél távolabb, hogy egy kevés pihenőt szerezzenek maguknak. Ezért a halál után vagy jobbra, vagy rosszabbra fordul mindenkinek az állapota aszerint, hogy milyen érzésvilággal távozik a földről, s mit visz magával, mint eredményt.
A hasonlók világában (a szférákban) hamarosan megismeri mindenki önmagát abban az állapotban, amelybe került. A bűnökkel és hibákkal megrakott szellemek szférájában ritkán fordul elő örvendetes viszontlátás még az egymáshoz tartozók között is, mert nem olyan vonzók azok a lelki tulajdonságok, melyekkel ezek rendelkeznek. De annál megdöbbentőbb - ami igen sűrűn előforduló eset - az ellenségek találkozása. Egymás üldözése, bosszúja elől menekülnek kétségbeesetten ezek a szellemek. Javuló állapotukban megpróbáltatásul sokszor a földön testesülnek s a Gondviselés olyan kiszabott pályára tereli mindkettőt, ahol találkozniuk kell egymással, hogy alkalmat nyerjenek a kiegyenlítődésre. Ezek azok a végzetes találkozások, melyek után vagy emelkedés, vagy még mélyebb süllyedés következik.
Nem is tudja az ember, mily hatalmas ereje van az Isten igéjének, ha azt idejében magáévá teszi. Nem tudhatja, nem láthatja a földön az anya, milyen óriási hegyet bont le, milyen áthatolhatatlan akadályokat semmisít meg azzal, ha gyermekének lelkében idejekorán elülteti a szeretetet, az istenfélelmet, az engedelmességet, a türelmet, a hitet és a szerénységet. A gyermek lelkében megszilárdult istenhit csodát művel; kiegyenlíti, elsimítja az akadályokat, amikor eljön a próba ideje és az ellenségtől, mint jó barát búcsúzhat el, hogy fejlődése magasabb fokán már szeretetben találkozhasson vele.
Mert nem örökre szól az elválás a sírnál, ha a bűn elválasztja is az egymáshoz tartozó lelkeket bizonyos időre. A körforgás törvénye újra testbe szólítja a fejlődő lelkeket, s úgy csoportosítja őket, hogy egymásnak hasznára lehessenek. Ha szeretettel válnak el egymástól, az a szeretet az újabb testen keresztül is sokszor az első látásnál felújul, és kölcsönös rokonszenv fejlődik olyanok között, akiknek különben semmi külső okuk sincs arra, hogy egymást szeressék. Érzésvilágukban úgy tűnik elő, mintha régi szeretet újult volna fel a lelkükben, amelynek kezdetére nem emlékeznek. Akik pedig valamilyen kellemetlen érzést okoztak a múltban egymásnak, és újabb testöltésben találkoznak, azoknak kellemetlen érzés szállja meg a lelkét, ellenszenves vagy félelmetes hatást váltva ki belőlük.
Krisztust követő emberek, legyetek ilyenkor résen, éppen aki nem rokonszenves, azt kell nagyobb körültekintéssel kezelnetek, s nagyobb szeretettel bánnotok vele, hogy a jónak megnyerjétek. Ez az élet nagy nyereség részetekre, ha az ellentéteket kiegyenlíthetitek, mert az a szférákban lehetetlen.
Mindennek megvan a maga helye az életben; így minden érzésnek, minden gondolatnak, megvan a bizalomnak, a kételkedésnek, megvan a kötelességnek, megvan a szeretetnek; csak az ember nem tudja ezeket az érzéseket elrendezni az ő benső világában, mert nem tudja honnan erednek, mi a céljuk?
A rossznak nincs létjoga, és így az életből könnyen ki lehet küszöbölni, ha az ember igyekszik megérteni és szívvel-lélekkel követni Krisztus tanítását: itt a földi életben elvégezni mindent, amit csak elvégezhetünk, betölteni a szeretet törvényét mindennel és mindenkivel szemben, amennyire csak lehetséges; rosszat nem cselekedni még azokkal szemben sem, akik azt "igazság szerint" megérdemelnék.
Földi életében mint egy álomban elfeledkezett a lélek mindenről amit még a bukás előtti paradicsomi időkben magáénak tudott, mert kábultságát a megtévesztés szelleme azzal a hiu ábránddal igyekezett fokozni, hogy mindent elérhet, ha az ő tanácsán jár; megszerezheti a boldogságot, ha azt mástól elveszi; megszerezheti a hatalmat, ha a másikat rabságba hajtja; a dicsőséget, ha mást letipor és megszégyenít; a gazdagságot, ha mást kihasznál, és hogy mindenhez hozzájuttatja, csak neki engedelmeskedjék.
Ez a megtévesztés szelleme így bíztatja őt: ugyan mit használ a hit, amely majd az idők végén bíztat valamelyes kis boldogsággal?! Ez most van, ezt elérheted, csak ki kell nyújtanod érte a kezedet! És a szegény lélek kinyújtja a kezét, de boldogság helyett a háló sűrűsödő fonásában akad meg mindaddig, míg le nem mond a hamis boldogságról, a hiu örömökről, a mulandó jókról. Akkor felveszi a keresztet és halad az igazság útján, melyet a mi Urunk mutatott meg.
Küzdelmes harc, fájdalom, csalódás, könny, vér, fáradság, verejték, születés-halál, viszontlátás-búcsúzás, felemelkedés, lesüllyedés, dicsőség-szégyen, hatalom-nyomorúság egymást váltja fel, míg végül ebben az égi otthonban ébred fel a szellem. Mindaddig, ameddig a szellem az anyagnak csak a legkisebb tapadását is érzi magán — bármilyen eszmétől legyen vezéreltetve, bármily fejlett igazságérzete legyen is — nem tudja a lelkében kitölteni azokat a nyitva maradt kérdéseket, amelyek még a negyedik szférában is ott állanak olyan események bekövetkezésénél, amelyek az „igazság” törvényével meg nem fejthetők. Mert bármilyen részekre bontsa is, bármily apró parányokra részletezze is az igazságot a lélek, mégsem találja meg a feleletet azokra a kérdésekre, amelyek előtte felmerülnek, valahányszor az igazi boldogságot és az igazság legtökéletesebb megvalósulásának az érvényesülését keresi. Mert amit az igazság részletezésében a lélek a maga számára megtalálhat, azt mind el is kell veszítenie, mert mindennek, ami az igazság szerint beteljesülni kívánna, a szeretetben és a megbocsátásban kell felolvadnia.


Szemlézte: Bíró László

A kegylem törvényvilága 5/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A lelki fejlődés törvény. Ebbe a törvénybe bele van kapcsolva az ellentét is a kegyelem által, hogy az ellenszegülésben elfáradt lelkek szabadulhassanak a kárhozattól és megtérésükkel szellemesülést nyerhessenek. Azért az emberré lett ellenszegülő szellemek, mint kegyelmet elfogadó szellemi magvak, saját természetükben ébrednek fel az életre, nem bűnhődni, hanem fejlődni; természetes megjelenésük még nem bűn és így bűnhődésről sem beszélhetünk.
Az alsó természet hat fokozatán keresztül a tudat szendereg. Mire a tudat felébred, mint ember jelenik meg a fizikai síkon. Ez már óriási eredmény és a létállapotban nagy emelkedés, amely emelkedés ismét egy magasabb fokú életlehetőség ígéretét foglalja magában. A fejlődésnek I. fokán az egyszerű gondolkozás van jelölve, mellyel a szellemi mag a tudat által megismeri önmagát, azaz testi énjét. E gondolkozásával összetartja lelki erőit az „én” fogalmában. Ezentúl ebben a fogalomban találkoznak az összes szálak, amelyek a gondolati világban indulnak és érkeznek. Az „én” fogalma előtt eltörpül minden. Ezen keresztül látja a világot, az embereket, állatokat; ő maga a középpont, ami után minden igazodik, mert őérette van minden ebben a fogalomban. Ez az önzés ébredése.
A II. fokon az élet apróbb-nagyobb megpróbáltatásai és a természet mostohasága védekezésre szorítják az embert, s mivel mindenben önmagából indul ki, következésképpen jónak látja kedvében járni annak, akit vagy amit le nem győzhet s akaratával nem irányíthat. Ebből születik a ravaszság, a kétszínűség, hízelgés, alakoskodás és félrevezetés.
A következő III. fokon az anyagnak minél nagyobb megismerése és az „én” érdekében való minél nagyobb felhasználhatása rabul ejti az értelmet, úgy, hogy az anyagot mint célt látja a legnagyobb értéknek a földi ember. A gazdagság után való törtetés korszaka ez. Mikor pedig ebben is elfárad, mert kielégülést nem nyert, belső énjéből, mintegy magból, kelnek ki a lelki fejlődés bódító virágai a IV. fokon: az uralom és hatalomvágy, az önzésből a gőg, a gőgből a hiúság. Mindezekből pedig a különböző fájdalmak, csalódások és szenvedések keletkeznek és a szenvedések szülik meg a vágyat a szabadulás után.
Ezek a fejlődési fokok a legváltozatosabbak, mert az érni kezdő szellemi mag erős hánykolódásaival majd fel a magasba szökik, majd a mélyben hever összezúzott lelki „én” fogalmaival. Majd a tudás és az ismeretek minél nagyobb, mennyiségének megszerzéséért töri-zúzza magát (V. fokon), majd a dicstelen életek csalódásaiban fakul szürkére, bánatosra, szenvedőre, ami őt az igazság keresésére ösztönzi (VI. fokon). És beletéved az abszolút Egy nagy igazságának összetört, apró számtörvényeibe, amelyeknek megfejtésén hamarább összezavarodik harmóniátlan gondolati énje, mintsem egyetlen számot is valódi helyére állíthatná.
De mivel az ember lelki természete az „én” fogalmából fejlődött erre a fokra, képtelen másból kiindulni. Mert azt hiszi, hogy másképpen elveszítené lábai alól a talajt; így hát csökönyösen ragaszkodik kiindulási pontjához minden idáig fejlett lélek. A szentírásban megjelölt „bölcsek és értelmesek” ezek, akik előtt az Istennek titkai rejtve vannak. („Hálákat adok Néked én Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és értelmesektől és megjelentetted a kis gyermekeknek. Máté XI. r. 25. v.)
Az Isten szellem, és gondolatai is szellemiek. Így az alig felserkent öntudat, a szellemi mag még nem képes megérteni azokat. Meg kell érnie, ki kell fejlődnie, a lelki törekvések állapotain keresztül ki kell csiszolódnia, hogy az első isteni sugarakat, a szellemi világosságot vissza tudja tükrözni Isten felé. Csak ha ez bekövetkezett, akkor lett szellemmé a lélek, s akkor ébredt fel szellemi öntudatára (VII. fokon). Ez az a pillanat, amikor megállt lelki fejlődésének tetőfokán és urává lett alsóbb erőinek. A végtelen tér szabaddá lett részére, és az örökkévalóság egyetlen jelenné vált, mert mindazok az erők, amelyek eddig tudásának határt szabtak, most engedelmes szolgáivá lettek, amelyeket akaratával mozgathat.
Eddig a pontig fejlődik mindenki a törvény (rotáció) vezetése alatt. Ezen a ponton túl vagy feljebb emelkedni, vagy bukni lehet. Eddig a föld tápláló édesanyja fejletlen csemetéinek, ezen a fokozaton túl már mostohává válik részükre. A szellemi ébredés minden egyéniség részére új létállapotban való megjelenés lehetőségét nyitja meg. A homály, mely eddig befedte énjének egy bizonyos részét eltűnik, és tisztánlátó szellemi tudattal tekint lényének alsóbb rendű természetét képező járulékaiba. A szellemi világosság, mint egy isteni sugár, átvilágít minden útjába kerülő akadályon és felbont minden sűrűséget és sötétséget.
Megszűnik részére tér és idő, természettörvény és anyag hatalma. Urává lesz mindezeknek a fogalmaknak és felülemelkedik rajtuk. Szellemi fényével behatolhat a magasabb létállapot törvényvilágába is, és éppen ebben van a próba. Ezért az egy pillanatért kell az embereknek és szellemeknek oly sokat tanulniuk, megpróbáltatniuk, szenvedniük, hogy ezzel a pillanattal el ne bukjanak. Mert ha itt elbuknak, zuhannak le elkábulva, szárnyszegetten, hogy elvakult szemeikkel, összeroncsolt lelkeikkel újra kezdjék a lelki fejlődés fáradalmas országútján a zarándoklást.
A kultúra csúcspontjára fejlődött mai emberiség jutott el erre a válaszútra nagy tudásával, rengeteg ismeretével, kifinomult ízlésével és igényeivel. Most vagy elfogadja Istent, és magát lélekben megalázva szerzett képességeit az ő céljának szenteli, vagy a tagadás szelleméhez csatlakozik, s összes Isten kegyelméből szerzett képességeit ennek szolgálatába állítja. Előbbi esetben egy nem remélt boldog szférába jut, utóbbi esetben pedig alázuhan s elölről kell kezdenie ismét a lassú, nehéz fejlődést.
A szellemi „én” felébredése az emberi szellemek között nem megy észrevétlenül, sőt nagy fordulatot hoz létre sokszor nemzetek, népek fejlődésében vagy aláesésében, mert az ilyen emberszellem egyéni megjelenésének varázslatos erejével eszmék és vágyak diadalra juttatását segíti elő. Ezek azok a lelki nagyok, akik hatalmasat, nagyot művelnek szellemük fényével és erejével.
A szellemi „én” felébredése a fejlett lélekben nagy átalakulással jár. Beletekintve lelkének tárházába, felismeri az „önző én”-t, mely rettenetes erővel támad az „isteni én” gondolati és érzési tartalma ellen. Felismeri ellentétes természetét, mely a maga uralmával oly hatalmasnak tetszik, hogy nincs földi ember, aki önmagában bizakodva, önerejére támaszkodva megküzdhetne vele. Ez az alig felcsillanó szellemi öntudat olyan, mint a sötét éjszakában a villámlás. Egy pillanat alatt vakító fény, és a következő pillanatban mélységes sötétség boríthatja be lelki valóját. Felveszi az Isten törvényét és küzd az alsó, „önző én” lelki természete ellen, hogy alsóbb énje feloszoljék, s teljes erejében támadhasson fel szellemi énje. Krisztus megváltó munkájának eredményét ebben a nagy küzdelemben használja fel a lélek. Krisztus meggyőzte e föld lelki természetének törvényét (az ellentétet) és utat nyitott a szellemesülés fokaihoz minden egyes léleknek. „Valaki hiszen, megtartatik, aki nem hisz, elkárhozik”. Mert nincs lélek, aki a maga erejéből megállhatna a szellemesülés fokozatain Krisztus nélkül.
Hit nélkül mindenki zuhan le a lejtőn, és alásüllyedve mindinkább elveszíti a világosságot és a szabadságot, hogy azt rosszra ne használhassa. De ha szellemi világosságával az istenség fényébe kapcsolódik már nem kápráztatja el a saját egyéniségének varázsa, mert úgy találja, hogy ő még igen kicsiny és tökéletlen valaki ahhoz a nagyhoz képest, aki nálánál is kisebbé tette Magát szeretetből. Beletekint ugyan alsóbb természetébe, hogy megismerje önmagát, de csakis azért, hogy a szellemében kiformálódott Krisztus-eszmény után alakítsa át azokat az erőket, amelyek felett uralmat nyert. Így legyőzve az ellentétes erőket, ezek is felszabadulnak a gonosz eszme irányítása alól s feltámadást, szellemi újjászületést ünnepel a szellemvilág.


szemlézte: Bíró László

Kedves lista és csoporttagok!
A jeleket csak a süketek és vakok nem látják és nem akarnak tudomást venni róla, hogy a sátáni erők elszabadultak és egy akkora erkölcsi romlásba süllyed az emberiség, amelyből csak kevesen szabadulhatnak ki. Azért vagyunk még a kegyelem által életben, mert még lehet reményünk a megszabadulásra. Akik elmentek és folyamatosan mennek közülünk, azok már színt vallottak így vagy úgy, nekik lezáródtak a lehetőségeik, de nekünk még van esélyünk a lelkeink megmenekülésére, ha híven követjük azt, aki az Út, az Igazság és az Élet.
Ez a világrendszer egyértelműen kimondhatjuk, hogy nem fenntartható, ennek rövidesen vége lesz és mivel az ellentét erőinek karmaiban vagyunk, ők irányítják a fizikai világ működését és emberfüggő változásait. Hogy miért vannak nyakunkon ezek az erők? A válasz egyszerű. Mert mi emberek saját szabadakaratunkból választottuk, ezért a természeti világ a növény és állatvilággal együtt nincs az sötét erők fennhatósága alatt, csak az emberiség. Ebből a kelepcéből egyetlen szabadulási utunk van, az, amelyet Krisztus Urunk mutatott meg nekünk. Más út nincs és csak általa szabadulhatunk
A rendszer mindenképpen össze fog omolni rövidesen, de a sötét erők mivel mindent a kezükben tartanak és irányítanak, ezt az összeomlasztást is levezényelik a saját érdekeik és terveik szerint. A végidők utolsó fázisában még adatik nekik három és fél év totális hatalom, amikor végleg szabadon kitombolhatják magukat. Ezzel ők is tisztában vannak és azt is tudják, hogy korlátolt az idejük, ami hátra van, ezért taposnak ötszázzal, hogy minél hamarabb megvalósítsák terveiket.
Ne legyenek illúzióitok. Nagyon súlyos megpróbáltatás vár az emberiségre, mert a vallások és a ferde, tehát nem a krisztusi úton járó ezoteria és spiritualítás képtelen lesz vigaszt nyújtani a kétségbeesett embereknek, tehát nagy szellemi ínség fog beállni és az emberek lelkileg indíttatva keresni kezdik az igazságot és csak ott találnak lelki vigaszt és enyhülést, ahol hozzánk hasonló emberekre találnak. Ekkor kimondhatatlan értéke lesz azoknak a szellemi tanításoknak, melyeket itt nap mint nap megosztunk.
A rendszer megváltoztatása annyira titkolva, hazugságokkal és félrevezetésekkel leplezve fog végbemenni, hogy a megtévesztett tömegek semmit sem tehetnek ellene. Gondolom sejtitek, hogy már jócskán benne vagyunk ebben a folyamatban. A számukra fontos és nyilvánvaló átalakító lépések előtt meg fogják szüntetni a tömegkommunikációt és ebben első sorban az internetet, tehát megszakad közöttünk a virtuális kapcsolat és csak az élő kapcsolatok maradnak meg, a szájról-szájra terjedése a tudásnak.
Akik a krisztusi igazságnak köteleztük el magunkat, akik szórjuk a magvakat, meg kell tegyük azokat a lépéseket, amelyekkel a szellemtan túlélését tudjuk valamennyire biztosítani, ezért felhívjuk a figyelmeteket, hogy előkészítettünk egy szellemtani túlélő csomagsorozatot, amelyet 24 nagyjából ötven MB-os részcsomagban le lehet szép sorjában tölteni a tárolóból. Még nem sietős a helyzet, a letöltések nem időhatárosak és amíg a tárolót használni tudjuk élni fognak a megosztások. Ezek a csomagok egy kisebb könyvtárnyi írott anyagokat tartalmaznak; a hanganygok nagyobb terjedelműek, ezért a külön letöltésükre is elküldjük a megosztásokat. Az egész szellemtani irodalom és hangtár nem éri el a 20 GB-ot, tehát egy pendrájvon elfér.
Amit mi megosztunk azok talentumok (lehetőségek) és teljesen rátok bízzuk, mit kezdtek velük, majd valamennyien a felső bíró előtt kell elszámoljunk a talentumainkkal.
Szeretettel Karsay István és Biró László
Szellemtani mentő csomagok a tárolóból
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfl2WZkWvoYaTbm_PQ?e=M5LVnu
Könyvek 1 – HANG és Köri találkozó anyagok
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhf4_AoCDELUG8agzGw?e=l3UPvL
Könyvek 2 – Kardec, Adelma és tóvölgyi Titusz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq1kZKoUPbDaBe6FOQ?e=pY6lB2
Könyvek 3 – Az utolsó óra munkásaihoz, Domokos, Grünhut
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq4AWYI9_EqI8_5TKg?e=cXVKof
Könyvek 4 – Makk István, Nérei Ödön, Pataki Árpád
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq4ZIzUm65mK10Vp_g?e=WaIq6w
Könyvek 5 – Bertha Dudde, Johannes Greber, Atlantisz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrNR30c_c67Ap60cvA?e=8ugKi8
Könyvek 6 – Névtelen Szellem, Zita, Rosemary Brown
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrQjlooqd3ILnfCT_g?e=gbJRs8
Könyvek 7 – Amerikai szellemkutatók, Swedenborg
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrgn2XSWEk6cryYq9A?e=QloUdi
Könyvek 8 – Égi világosság, Szellemtani közlemények
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrp59YTRj1o3WDuX6A?e=YJ94w6
Könyvek 9 – SBK Hírlevelek 1
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrs76Fi9ea5Pg4bw1g?e=w58YtR
Könyvek 10 – SBK Hírlevelek 2
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrtp8_nHCTolnDkd2g?e=ndx4ki
Könyvek 11 – SBK Hírlevelek 3
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrwffMwg2jHo3bQQ0A?e=xg9S8n
Könyvek 12 – Közlések, ítások, cikkek
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhr46ptOH8_JLtNDpLA?e=cB222H
Könyvek 13 – Angyalok, Aura, A szellem testei
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhr9t5pCNI6P47XsIMw?e=47TRId
Könyvek 14 – Szellemi tanítások 1
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsMswqohRedFvFIZ5g?e=gPvskR
Könyvek 15 – Szellemi tanítások 2
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsRcpLyyEKXAYUdLkg?e=khM8vX
Könyvek 16 – Szellemi tanítások 3
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsdXgenKTsoxlds_JQ?e=ssHErH
Könyvek 17 – Szellemi tanítások 4
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsohVPVERMOWKaZUZg?e=nCsQne
Könyvek 18 – Szellemi tanítások 5
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsxV0gRA7lo1AyiWuw?e=YaSigz
Könyvek 19 – Szellemi tanítások 6
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhs9c2jDR1EHxRVWumA?e=cI9nEH
Könyvek 20 – Szellemi tanítások 7
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtF62HUIZJpN5F8pFw?e=oagTuF
Könyvek 21 – Szellemi tanítások 8
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtRfVdfyXjTNXCtizQ?e=z1nE2j
Könyvek 22 – Szellemi tanítások 9
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtZ3I3fFATFJqCDZRg?e=8BzpOm
Könyvek 23 – Szellemi tanítások, Gondolatok, Tanító mesék
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht0Zh-WvJnVhnFnBVw?e=w7ZTUh
Könyvek 24 - Szellemtani könyvek aktív tartalomjegyzékkel Reiner Ágostontól
Médiumi közlések
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg8w4nJgr6qTAKue7Cw?e=9yBj6u
Mediális közlések SBK (632 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hQnTgvRW3I-drqEg?e=hYnfg0
Gizi médium közlései (1,27 GB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg8w5O-J163Yq70lcwQ?e=EHVysc
Adai kör közlései (772 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7g-vAQDSIDCvpdE8g?e=BubMdT
Kisné Szabó Ágnes médium közlései (883 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht1HQbqzXVOaVZogjw?e=ezyD8t
Jézus beszédei és Köri találkozó (45,7 MB)

A kegylem törvényvilága 6/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Mily kicsiny azok száma, akik lelki fejlettségükkel elnyerik szellemi újjászületésüket, s mily nagy azok száma, akik alámerülnek a tisztátalan lelki vágyak szennyes hullámaiba! Isten kegyelmi törvénye által azért adott az alig fejlett lelki palánta mellé szellemi vezetőket minden korban és időben, hogy az egyén ne csak lelkileg, hanem szellemileg is befolyásolva legyen, hogy a lélek önző természete a szellemi fényt és világosságot a maga céljai szerint ne használhassa ki.
Minden népnek, minden fajnak minden korban megvoltak a saját fejlettségéhez való szellemi vezetői, kik ugyan különböző módon, de egyformán egy istenfogalmat és egy halhatatlansági fogalmat hoztak a földre. Úgy az egyesek, mint a népfajok ezekben a fogalmakban éltek, munkálkodtak, fejlődtek, míg a szellemesülés fokához érve vagy alámerültek, vagy feljebb emelkedtek, s eltűntek a föld színéről.
A szellemi öntudatra ébredéssel megváltozik a lélek. Ebben a fokozatban a szellemember mélységes bölcsessége, magas tudása, vonzó szeretete s erős akarata az, amely hatást gyakorol az alsóbbrendű erőkre és megragadva azokat, erős mozgásba hozza velük a természetes világot. Nem önérdekből, sem hiúságból, hanem a benne élő törvény indításából kénytelen immár cselekedni. Mikor a szellemi törvény az egyénben kifejlődött, lassú, de emésztő tűzzel semmisíti meg alsóbb lelki természetét, mely az egyén önzésén épült fel. Mert bár az önzés bizonyos fokig a lelki fejlődés eszköze volt, azonban a szellemi fejlődésnek kerékkötője, mert a „szellemi én” a „lelki én” megszűnéséből, feloszlásából születik.
A lelki vágyak az anyag szellemének forma után való törekvései, a szellemi vágyak pedig Isten leheletének mindent felszívó és boldogító kiáradásai. Minden szellemi törekvés az isteni egység fogalmában oszlik fel, és egyenlőképpen boldogítva hatni kíván. Ebben a törekvésében feláldozza egyéni boldogságát, hogy az összességben folyton-folyvást megnagyobbodva találhassa meg azt. Ezzel szemben a lelki törekvések folyton telhetetlenebbül vetik magukat az egyéni „én”-ben felaprózott és az összességnek szánt mulandó értékekre; ámde minél többet vesz el valaki mástól, annál kínzóbb a vágy: még több után.
Ez a kétféle természet kemény harcot vív egymással mindaddig, míg az alsóbbrendű, a lelki törekvések és vágyak legyőzve nincsenek, és a szellemiek nem diadalmaskodnak. Amikor ezt elérte, akkor a diadalmas szellemi „én”-t kibeszélhetetlen örömmel üdvözli a szellemi egység, az összesség. Ekkor az élet magasabb szintje nyílik fel előtte, s a szellemi világok kimondhatatlan boldogsággal várják az érkezőt. Az erők szellemesülésével gazdagabb lesz a szellemi világ és szegényebb lesz az ellentét világa. A gazdagsággal hatalom jár, a hatalommal erő, az erősödéssel az ellenfél gyöngülése következik be. Ezért igyekszik a sátán minden eszközt felhasználni a földön, hogy a szellemesülést megakadályozza.
A lélek fejlődésével párhuzamosan a szellemi fejlődésre is gondot fordít a Kegyelem, mert a szellemi világosság kibontakozása a lélek fejlesztésénél is hathatós segítő tényező, mert a lélek fejlesztését a rotáció (a természettörvény) magában is elvégezné; azonban a jónak és rossznak még a szellemi tudat kibontakozása előtt való megismerése nemcsak meggyorsítja a lelki fejlődést, de meg is kíméli az egyént a legfájdalmasabb kilengésektől.
Míg a lélek apróbb-nagyobb hibáit le nem köszörülte, szellemileg fejletlen az egyéniség. A fejlődéssel pedig mindig fájdalmak és szenvedések járnak, mert a fájdalom érzete van hivatva figyelmeztetni a szellemet, hogy a helyes utat keresse. Sokan nincsenek tisztában ezzel, és lázadoznak a természet emez irányító befolyása ellen; de minden hiába, ez elől elmenekülni nem lehet sehová, mert minden ajtó, melyet a fejletlen lélek menekülése közben megnyitni próbál, a törvénybe vezet, és ha egy rövid pillanatra el is tolja magától a szenvedések poharát, később maga kéri, hogy kiürítse azt.
Minden lelki igazság önző, és fájdalmat terem akár a jelenben, akár a jövőben. Ha ma más szenved azért, hogy „én” örömteljes napokat lássak, holnap már én szenvedem annak következményeit, mert a természettörvény addig forgatja a dolgokat és a lelkeket, míg pontosan az elkövetett mulasztások kellős közepébe helyezi azokat, akik e bajokat létrehozták.
Az isteni kijelentés, mely legtisztábban Krisztus által adatott, a földi ember részére a legérthetőbben és a legelfogadhatóbban magyarázza meg a lélek egyenes fejlődési útját felfelé, mert szellemileg világítja meg a dolgok lényegét. Isten igazsága: szeretni mindenkit és mindent; mindazt, amit az ember a saját részére jónak, kívánatosnak tart, megosztani azokkal, akiket szeretünk. Így megszűnik az „én” egyeduralma, és embertársamban önmagamat látom, önmagamat szeretem, és önmagamat igyekszem boldogítani.
Ha őt szenvedni látom, magam szenvedek, mert szenved bennem a szeretet, mely vele összeköt, szenved bennem az isteni lényeg, és ezért boldogtalan vagyok. Hogy ez a szeretet ne szenvedjen, igyekszem minden olyan okot kiirtani lelki hajlamaimból, amelyek szenvedtető okozatot teremhetnek. Ezáltal javultam, tisztultam, művelődtem, tudásomat gyarapítottam, képességeimet fejlesztettem, szóval azon munkálkodtam embertársaim és a magam érdekében, hogy az egész szeretetemmel átfogható környezetemet boldogítsam.
A Krisztus által adott igazság még tovább megy: „szeresd ellenségeidet”, „a gonosznak ne állj ellene gonosszal, hanem a benned lévő jó erejével győzd meg azt.” Nehéz feladat az emberi lélek önzéssel átitatott természetének, hogy lemondjon a dédelgetett „én” igazságáról. Minden lélek egyedül Isten kegyelméből lehet igazzá, nem pedig érdem szerint. A megtértek jutalma nem a földön való kivételes élet, hanem a szolgálat, mellyel Isten ügyét előbbre vihetik azoknak lelkében, akiket Isten szólít a megtérésre. Míg a lélek meg nem tér, azaz míg fel nem eszmél anyagi álmából, a bűn kábultságából, addig minden mozdulata bűn, minden vágya, minden gondolata tévedés. Mert még mikor jót akar cselekedni, akkor is önzően cselekszik, nem magáért a jóért, hanem a vele járó dicsőségért.
Az Isten igéjétől áthatott lélek nem fizet gonosszal azoknak, akik hozzá gonoszak voltak, mert ha Isten időt ad a gonosznak a megtérésre és áldásaival árasztja el azokat, akik nem is ismerik őt, mennyivel inkább gondja van azokra, akik ismerik és követik az ő törvényét! Isten megbocsátja a vétkeket, elnézi a tévedéseket.


szemlézte: Bíró László

UI:


Bruno filmek
1. rész : https://www.youtube.com/watch?v=XuGFnHkq2kA
2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=fqFMYcRWvOw&t=3s
3. rész: https://www.youtube.com/watch?v=ysG_KBlpbVY&t=39s

Az emberi fizikai forma a szellemvilág
analógikus letükröződése

Részlet az 2000.12.12-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem

KV.: Mindezek után, amit ma elmondtál, az lenne a kérdés, hogy mi határozta meg az embernek ezt a fajta a¬nyagba sürüsödött testi formáját, tehát ahogy most kinéz külsőleg, fizikálisan az em¬ber? Nyilvánvaló, hogy a feladat célszerűsége is megszabta, hogy a felada¬tait, munkálatait el tudja végezni, de elképzelhető egy másfajta fizikális megjelenési formát is, hogy a testetöltött szellem elvégezze az anyagban a földi feladatát! Mégis, nyilván valami célszerűségből ilyenné alakult.
TSZ.: Részben, részben pedig ún. - egy kicsit furcsát mondok! - hasonlatossági okból. Ha a testi sűrüség az egészen idáig való jutást jelenti, akkor az párhuzamba állítható a lelkileg, szellemileg végezhető legalsó és legkezdetlege¬sebb ponttól kezdve a feljavulásig és a felvitelig. Ez érthető, mert régeb¬ben már volt arról értesítés, hogy ennél sürűbb már nem lesz az emberi test, mert eljutott, és mondhatni már visszafelé hajló ágában van annak a feladatának, a¬mely a számára megadatott.
Tehát, ha maga az emberi test formáját, minden egyéb szervezettségi rendjét tekintjük, akkor egy olyan képet kellene elébetek adnom, amelyet nem láttok, de amelyet csak gyatra szavakkal lehetséges a számotokra átadni, ennek az eszköznek a szókészletén keresztül.
A szellemi világ, maga az egész szellemi szervezettség sejtszerű egyedekből áll. Az újabb imere¬teitekből tudjátok jól, hogy mit jelent az egyes szellem, az egyedi, az egyediség, a személy! Minden egyes szellem egyedi, és magába zárja mindazt, ami az összes! Külön¬féle tudati fokozaton, de képviseli azt, ami az összeset jelenti, a mindent!
Tehát az emberi test is bemutatja, képviseli azt, amit ez jelent. Minden egyes kis sejtjében képviselve van az egész, és mégis egyetlen összefüggő, de szükséges és kellő, ahogyan a Szellemi világban is vannak egyes meghatározott csoportosulások, amelyek szorosan összefüggenek a többivel is, a többi csoportokkal. Azok is mind egyesek tömegeiből állanak, és mégis egyetlen összefüggő szervezet.
Ha most a saját testetek¬re gondoltok, annak a szervcsoportjaira, azoknak a funkcióira, a nagyonis fontos, különálló, és mégis a többitől elválaszthatatlan dolgaira és összműködéseire, akkor ugyanez megvan a szellemi oldalon is, mert szellemi munkát végez! Megvan a tükörképe, függetlenül attól, hogy az egész szellemi világ miriádnyi sejtből, egyes szellemi egyéniségekből, egységekből áll, amely az egész összefüggő, összeolvadható, összedolgozó munkáinak lényegesen fontos csopor¬tosulása is, de az egyes részei is szerepelnek.
Ugyanez tükröződik az emberi szer¬vezetben is, hiszen szellemi munkát végez az anyagban, tehát annak az anyagnak is va¬lami módon képviselnie kell azt a központi gondolatot, azt az eszmét, amelyet végez, ott, amibe, ahová helyezve lett, vagyis az anyagi világok körül¬ményei közé, amely elengedhetetlen, hogy a legvégső pontjától kezdve is felfelé dol¬gozza magát. Tehát alkalmazkodnia kell azon körülményekhez is, olyasféle szerve¬zettségben, amely annak a világnak, azon a világon való anyagi megjelenésében lehetővé teszi ezt a munkát.
Ahhoz alkalmazkodott, annak a légköréhez, körülményeihez, táplál¬hatóságához, minden egyébhez, hogy amíg megjelenik anyagban azon a világon és végzi a szellemi munkáját, az a megjelenő, megformált anyag olyan test legyen, amely végre tudja ezt hajtani, és ugyanakkor önfenntartó, és még annyi minden más egyéb funkciót is ellát.
KV.: Ebből én azt értelmezem, hogy a formai részét a földi célszerűség szabta meg!
TSZ.: Így van, de az egész egy szellemi képet mutat nagyvonalakban!
KV.: Ezt nem is vitatjuk, vagy nem is volt probléma a számunkra. Ezek szerint, ha más világokon ölt testet a szellem, akkor az ott szükségszerü külső formák és működési megjelenés van.
TSZ.: Ha anyagi világ az! Miután vannak másféle megjelenési formák is, tehát ez arra már kevéssé vonatkozik. Ugyanakkor meg kell jegyezzek valamit! Vannak olyan esetek, és erről is volt már szó, amikor emberi szellem áthelyezkedhet, meglátogathat, megtekinthet egy másik bolygót, vagy egy másik létformát. Ritka dolog, de előfordulhat, nem mindennapos! Az a különös és egyáltalán nem meglepő, hogy nem azokat a formákat hozza vissza, mint amilyeneket ott látott, hanem azt, amit ő megszokott, emberileg már tud, mert csak olyan képeket hozhat át, amelyet ismer. Mint az álom megjelenési formájában ez már bizonyított és ismeretes.
KV.: Talán még annyit kiegészítésül, hogy amikor az ember meg¬jelent anyagban a Földön, akkor lényegileg már ugyanez a formája volt-e? Ezt azért kérdezem, mert az állatvilágnál ismerjük, tudjuk, hogy az évezredek, milliók folyam a bizonyos mutációkat, változásokat, célszerűségi formákat hozott létre, pont azért, hogy alkalmazkodni tudjon az életfeltételekhez. Az embernél is így történt, míg eljutott a mai formára, vagy azonnal ebben a for¬mában jelentkezett?
TSZ.: Úgy érted, hogy állati formák egész hosszú során át jutott ide, és állatból lett állatemberré, ősemberré, majd a mai?
TSZ.: Nem, mi mereven elzárkózunk attól, hogy az ember úgy fejlődött ki, hogy előbb növény, aztán állat lett volna! Az emberszellem mindig is emberszellem volt!
TSZ.: És ráadásul nagyon komoly és felelősségteljes szellemi munkára rendelve! Tehát az emberi test, amelybe már beleköltözhetett egy olyan szellemi lény, aki használhatta annak a testnek agyát, nem állattestbõl fejlõdött ki, hanem bizonyos fokig olyan állati testeknek a mintája lett felhasználva szellemi teremtés céljából, segédletére, amely megközelítően valamely hasonlatosságot mutatott, de természetesen egy sokkal fejlettebb, fontosabb, válto¬zottabb formát tudott kialakítani. Mert - és ez ismeretes - a mai emberi testnek a kialakulása egyetlen sejtből indul ki, kettőnek a találkozásából, hiszen a ket¬tősség világában él az ember itt és ma.
A kialakítás ebben a sejtben benne lévő információ gazdagságnak a felhasználásával, de szellemi impulzu¬sok hatására alakul ki, oszlik kettővé, néggyé, és alakul ki egy picike emberi test, amely már életképes, világra jöhet, és elkezdheti azt a munkáját, amelye hivatott. Ha ebből indultok ki, hogy akár egyetlen sejtből is kialakitható egy emberi megjelenési forrna, amelynek van már egy bizonyos olyan mintázata, amely alkalmazkodni képes és tud olyan körülmények között, amelyen megjelennie kell, akkor minden további már csaknem világosan előttetek áll! Bár igen sokféle és változatos dolog történt még vele, amíg idáig eljutott!
KV.: De akkor úgy érzem, hogy amikor az emberi szellem formát ölthetett az emberi testben, az lényegileg már ez a fajta megjelenési forma volt!
TSZ.: A megjelenési formának alkalmazkodnia kellett a körülményekhez, és a már ott élõ magasabbrendű állati megjelenések formájához, mert az volt a célszerû. Az a magasabbrendű állati megjelenési forma már így élhetett ott, és úgy funkcionált, úgy táplálkozott, olyan szokásai voltak, amely segélyére lehetett ennek. Tehát a formához való hasonlatosság, és a között való megjelenés biztosítva volt, de maga az a kezdeti kis anyag, amelyből kifor¬málódhatott, az szellemi síkon vált kiépítetté.
Ez a szellemi úton kiépítés, ahogyan az imént is megjegyeztem, már nem állati test volt, hanem talán finoman úgy lehetne mondani, hogy elõemberi, vagy állatemberi, amely már képes volt a gondol¬kodásra sokkal inkább, mint az a már odáig felfejlődött állati lény. -Szembeszállhatott vele, közötte megjelenhetett, és mégis már másként működhetett, szelemibben, kezdve a legkezdetlegesebb érzelem és gondolatképzési formákkal.

UI:

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE