Mesék, szép történetek

A hűséges barát
Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért. Egy nap visszavonulás közben az egyik barát halálos lövést kapott és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele. Menet közben ö is halálos lövést kapott. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba. A parancsnoka ismét ismét mondta neki;
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked? A barát már annyit tudott mondani:
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá így szólt! Tudtam, hogy eljössz értem!


UI:

Dobronay László: Odaát megtapasztaltam, hogy mindent a szeretet vezérel
https://www.youtube.com/watch?v=ZrbIMZwQ380

Az angyalok elvesztett krajcárja

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek.
A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus

UI:

Családtagok szétválasztódása
https://www.youtube.com/watch?v=pGQdf7Vb_rA

Az aranydoboz

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, hogy a lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. A következőket mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
- De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt. Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belőle, így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktől, családunktól, barátainktól.
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra, hogyan kell repülni.

Szeretettel Bíró Laci

Szellem ország rajzfilm
https://videa.hu/videok/film-animacio/chihiro-szellemorszagban-O3qe9GWncBRTWO3e?fbclid=IwAR2m4npnmZX1kU8OIdstRIn0s2oOt1_ETkf1TgFXWje7gIIyCGWhsq3Fu_U

A herecegnő

Az egyszeri királynak volt egy gyönyörű és nagyon okos lánya. Sajnos egy ismeretlen betegség gyötörte. Ahogyan növekedett, úgy gyengült keze és a lábai, látása és a hallása is csökkent. Sok orvos igyekezett gyógyítani, de hiába volt minden.
Egy öreg bölcs is jelentkezett, hogy meggyógyítja a hercegnőt, mert ő ismeri az élet minden titkát. Az udvarnokok kérték az öreget, hogy segítsen. Az idős bölcs adott a hercegnőnek egy fűzfakosarat, amelynek fedele is volt. “Vigyázz rá és meggyógyulsz!” hangzott az ígéret.
Az hercegnő nagyon örvendett és várakozástól fűtve nyitotta ki a kosár fedelét. Amit látott, nem volt megnyugtató, sokkal fájdalmasabb volt, mint az ő esete. A kosárba ugyanis egy csecsemő feküdt fekélyes kiütésekkel, szinte reménytelen helyzetben. A hercegnő szívében a részvét a gyermek irányt annyira megerősödött, hogy nagy elhatározás született.
Gondozni fogja a csecsemőt és embert nevel belőle. Ápolta, gondozta, ringatta és kényeztette. Minden finomsággal elhalmozta és mosolyogva öltöztette mindennap. Lázas betegségében ápolta és tisztába is tette, éjjel-nappal mellette volt. Mindez nem volt ám egyszerű, ő is érezte, hogy fáradt.
Hét esztendő múltán valami hihetetlen dolog történt. Egy szép reggelen a gyermek nevetve ébredt és elkezdett járni is. A hercegnő ölébe vette, énekelt, táncolt és nevetett örömében. Szinte megszépülve tartotta a meggyógyult gyermeket a kezébe. Észre sem vette, hogy ő is meggyógyult.
(Bruno Ferenc nyomán)

‘’ Most kezdődik a 22. évem középiskolai tanárként.
A tegnapi nap valószínűleg életem egyik legmeghatározóbb napja volt.
Kipróbáltam egy új dolgot, a "Csomag játékot". Megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent az, hogy mindenkinek van egy van csomagja, és a legtöbben azt mondták, hogy bántó dolgokat cipelünk a vállunkon.
Megkértem őket, hogy írják le egy papírra, mi bántja őket, mi nyomja a szívüket, stb. Nevek nem kerülhettek a papírra. Összegyűrték a papírt, és átdobták a terem végébe.
Ezután mindenki felvett egy darab papírt és felváltva felolvasták hangosan, amit az osztálytársuk írt. Miután egy tanuló felolvasott egy papírt, megkérdeztem, hogy aki írta, fel szeretné-e vállalni, hogy ő volt.
El kell mondanom, hogy soha nem voltam még annyira meghatódva, hogy könnyekig hatódtam, ahogy ezek a gyerekek megnyíltak és megosztották az osztállyal a gondjukat.
Olyan dolgokat, mint öngyilkossági gondolatok, börtönben lévő szülők, drogok a családjukban, hogy elhagyták őket a szüleik, halál, rák, háziállatok elvesztése és még sorolhatnám.
A gyerekek, akik felolvasták a sorokat, sírtak, mert amit olvastak, az kemény volt.
Az a személy, aki megosztotta (ha úgy döntött, hogy elmondja nekünk, hogy ő volt az), néha szintén sírt. Érzelmileg kimerítő nap volt, de szilárdan hiszem, hogy a gyerekeim kicsit kevesebbet fognak ítélkezni, kicsit többet szeretni és kicsit gyorsabban megbocsátani.
Ez a szatyor az ajtóm mellett lóg, hogy emlékeztesse őket arra, hogy mindannyiunknak van csomagja. Az ajtóban hagyjuk. Amikor elmentek, azt mondtam nekik, hogy nincsenek egyedül, hogy szeretik őket, és hogy kiállunk egymásért.
Megtiszteltetés számomra, hogy a tanáruk lehetek."
Történet: Karen Wunderlich Loewe

Szabó Judit
Mese az üvegablakról és a Fényről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár - de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!" És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény:
"Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie.
Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek - amiket ő épített ki magában - ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne. Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei - amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel - fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon.
Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán.
És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában.
Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét

UI:

Digitális antikrisztus

https://www.facebook.com/messenger_media?attachment_id=1143556596610362&message_id=mid.%24cAABa9SQOiD2SJ0mZGGL9gREv4-0E&thread_id=100010344693220

http://titkokszigete.hu/q-az-egesz-vilagot-romba-dontheti-amit-most-raeresztenek-a-vilagra-mindenki-kongatja-a-veszharangot/?fbclid=IwAR1Do1KMw63BID1M_lDck5DBZf4aHd6jqXihvK5vLG1XdF7FtWe1L4M26DU

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!


UI:

Az új évezred gyermekei: Z és ALFA generáció
https://www.youtube.com/watch?v=ZwS7g41WvkQ

A szeretet rendje

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző?
Hadd válaszoljak egy történettel.
Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában.
Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte:
- Miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.
A szerzetes elmosolyodott és azt felelte:
- Neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.
A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett?
A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet.
"Aki elveszíti önmagát, az megtalálja." Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik önmagának.
Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

Mária Magdaléna
https://videa.hu/videok/film-animacio/maria-magdolna-hun-2018-teljes-Vtt6kSTzMeT0ou0h?fbclid=IwAR0txCc1gYlLZQhML4SJBNjZuwl5jpack9g7Gbtm60o5QXwePTSER6rWXdM

Alázat

Az alázatosságot megtestesítő személy erőfeszítést tesz, hogy másokat meghallgasson és elfogadjon. Minél inkább elfogadunk másokat és minél több az önbecsülésünk, annál jobban tudunk odafigyelni másokra.
Egy alázattal kimondott szó néha többet jelent, mint ezer másik.
Az alázat szó sokakban rossz képzeteket ébreszt: megalkuvást, megalázkodást, gyávaságot, alávetettséget. Valójában ezekkel pontosan ellentétes jelentésű: tiszteletet és öntiszteletet, valós ismereteket és önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését hordozza.
Az alázatos hozzáállás alapja az önismeretből fakadó öntisztelet. Minden ember értékes és értékeit kifejezni igyekszik. Ez adja különlegességeinket. De ugyanígy kifejeződésre törekszik a bennünk lévő képzelt én-kép, az enyém- tudatosság vagyis az ego. E két oldal összeütközéséből keletkeznek konfliktusaink önmagunkkal és a világgal.
Az alázat az értékeket képviseli és azokat segíti megformálódni. Egy alázatos személy minden körülmények között képes ellátni feladatát függetlenül attól, hogy környezete mennyire ellenálló vagy negatív. Az alázat éppen ettől ellentéte a megalkuvásnak és a megalázkodásnak.

Szeretettel Bíró Laci

Az oszlop

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze és az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél és nem döntötte össze. És jött a második szél: és nem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló.
És egy napon berohantak az udvarra, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. és az oszlopot nem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

Szeretettel Bíró Laci

„Az angyalok elálmélkodnak, amidőn hallják, hogy vannak emberek, akik mindent a természetnek és
semmit sem tulajdonítanak az Istennek. És olyanokon csodálkoznak legfőképpen, akik azt hiszik,
hogy testük, amelybe a menny annyi csodálatra méltó dolga van felhalmozva, a természetből folyt
össze, s hogy még az ember értelme is onnan származik; holott, ha egy kissé szellemüket felemelnék,
láthatnák, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok Istenből, nem pedig a természetből erednek, és hogy a
természet csupán a szellem betakarására teremtetett, és hogy ezt a rend legutolsó fokán megfelelő
módon ábrázolja. Az ilyeneket ők a baglyokhoz hasonlítják, amelyek a sötétségben látnak,
nem pedig a világosságban.”
( Emanuel Swedenborg 1688-1772)


UI:

Víz fontossága
https://rejtelyekszigete.com/egy-orvos-tortenete-aki-szembeszallt-a-gyogyszeriparral-betegeinek-ugyanis-gyogyszer-helyett-vizet-adott/?fbclid=IwAR1W7j0ju4itKQNJBFKw1jk0VOkdK-1zZ4nsbWDrqOsVNqh6treg_FsWT8k

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy
bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Tudva, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos, kértem, hogy foglaljon helyet. Miközben a rendelőben tettem-vettem, figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, megtehetném, hogy leveszem a
kötését, és megnézném, miről van szó.
... A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Eldöntöttem hát, hogy fertőtlenítem, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem az öregúrral. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésével. Ő azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, mire kedvesen elmesélte, hogy Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".


UI:

Ara Rauch az útkeresők írónője. A Csak engedd meg, Megnyugvás és az Álomfejtés éppen azoknak szól, akik még keresik a bizonyosságot, még csak figyelik az Angyal érintését, még nem teljesen vannak tudatában annak, hogy tényleg mindig ott van, és vigyáz rájuk.
E három novella meghallgatása után, egy érzelmileg felemelkedett, töltött állapotba kerülhet a hallgató. Mondanivalója tovább él az emberben. Olyan gondolatokat, érzéseket szabadít fel, ami által biztosan gazdagabbnak érezhetjük magunkat.

https://www.youtube.com/watch?v=86gEYw2c2q4

2024.március havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Jó és rossz. mediális közlés 2

Megtérés 5

Átok 9

Gondolat teremtő ereje 9

Vegyes komoly írások 10

Telepatikus hallás 12

Mediális közlés evangéliumi magyarázata 13

Leszületésről 14

Szemelvények 15

Ajánlott havi web. lapok


https://data.hu/get/14118455/SBK_Hirlevel_229.doc

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiswfo9WkDrwsV7D2Ng?e=4FZfqx

A mag

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.
De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?"
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
(Osho)

Hétvégi filmajánló

Beszélgetések Istennel
https://www.youtube.com/watch?v=7yqEvHLfQTk

A rossz kovász...

"...Milyen az, amikor a rossz kovász bekerül egy közösség életébe?
Egy jónak mondható osztály kap egy vagy két bukott gyereket, akiknek magatartási zavarai vannak. A pedagógusok talán megerősítik, hogy egy-két gyerek igen hamar át tudja alakítani az egész osztály légkörét. Amúgy jó tanuló, csendes gyerekek csapódnak a rossz magatartásúhoz, és egészen megváltoznak.
Öt jó tanuló, eminens diák soha nem tudja az egész osztályt jó irányba vinni, de két rossz, deviáns, hangadó személy az egész légkört megváltoztatja.
Aztán egy munkahelyre bekerül egy intrikus, gunyoros, hangadó ember. Hetek alatt összekuszálja a munkahelyi közösséget. A légkört rontja meg.
Egy rossz gondolat bekerülhet egy család életébe, rokonok közé, de bekerülhet egy intrikus gondolat, vagy a békétlenség kovásza egy gyülekezet életébe. Megkeleszti a tésztát. Egy rossz példa, vagy egy rossz nyilatkozat egyházközi kapcsolatokat tehet tönkre. Vagy akár népek között egy meggondolatlan nyilatkozat, vagy néhány gúnyrajz, parányi kezdet, egy kicsi provokáló szándék, és látjuk milyen hatása van!"
(Református prédikáció, Máté evangéliuma alapján.)

Szeretettel Bíró Laci

Egy szép napon....

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz Ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét
(ismeretlen)


Karma és újjászületés
https://www.youtube.com/watch?v=g_CunVdg0D0

Szózat a lelkemhez

Rettenetes pokoli viharban,
Mely alatt sírva nyög, remeg a föld,
Lelkem oh vigyázz! Állj őrt, meg ne rettenj,
S hitednek kelyhét úgy tartsd a kezedben,
Mint szentségtartót... Oh jaj, el ne törd!
E drága kelyhet neked Isten adta;

Szent kegyelmének bora benne forr; -
Hogyha áldozol naponta hűn ezzel:
Megtartatol, bár titáni kezekkel
Tép is a vihar, téged el nem sodor...
De hogyha hozzád sötét kétely férne,
S nem csüggve már az Istenen,
Elejtenéd a drága égi kelyhet: -

A pusztulásod lelkem akkor teljes
S nem lesz, mi megtart: erő, kegyelem.
A kiválasztás munkáló törvénye,
E zúgó vihar üstöködbe kap
S a leroskadó világ bábel-romján
Mint értéktelen lim-lomot mogorván
A szürke szennyes törmelékbe csap...
Oh légy hát erős! Őrhelyed álld meg
Rendületlenül, mint egy Grál-lovag,
Kit körül vehet bár a poklok árja:
Egyetlen eszme-szikrát önmagába
A sátán elvéből el nem fogad!

Tisztaságodnak szent erődjét védve,
Lehet, hogy végső harcod harcolod,
S rőtt tüzében az ellentét-viharnak
Köntösöd: a test rólad leszakadhat
S a mulandóság mély sírjába rogy...
De mi mulandó: te ne törődj véle.
Ne remegtessen meg a néma sír;
A pusztulásból emelkedj az Égbe,
Ahová tiszta honvágyad zenéje
Halkan, zokogva úgy is visszasír...!

Vitovszky István
Forrás: Égi Világosság

UI:

Szondi Miklós Golgota
https://www.youtube.com/watch?v=09qKRLoRzxw

Ördög és Angyal
Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
- A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?
A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
- Én is! Én is! Én is!
- Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
- Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt:
- Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
- Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
- Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
- Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt:
- Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal.
Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
- Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
- De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.
Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
- Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
- Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
- Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
- Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott:
- Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyalt és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.
- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.

Szemlézte: Bíró Laci

UI:
A szellemvilág üzenete
https://www.youtube.com/watch?v=UkodwaUmoCs

Tiszteld a nőt
A titkos tibeti evangélium – Jézus ismeretlen élete
Részlet Nicolas Notovitch azonos című kötetéből

Kiemelek egy gyönyörű tanítást a nőkről, mert számomra ez a legszebb része az evangéliumnak, és aktuális. Szerintem nincsen női szív, melyet nem dobogtatnának meg Üdvözítőnk szavai, de az érző férfiszíveket sem hagyja érintetlenül.
Előzmények: Issa (Jézus) tanításait tömegek hallgatják és közöttük elvegyülve ott vannak a hatalmukat féltő papság kémei is. Kérdéseket tesznek fel neki, amellyekkel zavarba akarják hozni, hogy sarokba szoríthassák.

Amikor ideért szavaival, a kémek félretoltak egy öregasszonyt, aki azért közeledett a csoporthoz, hogy jobban hallhassa Issát, majd elébe álltak. És Issa folytatta: "Nem megengedhető, hogy egy fiú félretolja az anyját és elvegye annak helyét. Aki nem tiszteli az anyját, a legszentebb lényt Isten után, az nem méltó a fiúi névre.
Hallgassátok hát, amit most mondani fogok: Tiszteljétek a nőt, mert ő a világegyetem anyja, és minden ami igaz az isteni teremtésben, benne rejlik. Ő minden jónak és szépnek az alapja, ő az élet és a halál magja. Az ember léte tőle függ, mert ő annak természetes és lelki támasza.
Fájdalommal ad néktek életet. Homloka verejtékével felnevel és haláláig csak gondokat okoztok neki. Áldjátok és imádjátok őt, mert ő az egyedüli igaz barátotok és támaszotok a földön. Tiszteljétek őt, becsüljétek őt. Ha így cselekedtek, meghódítjátok szeretetét és szívét. Ez Istennek tetszeni fog és sok bűnötök fog ezáltal megbocsáttatni.
Ugyanúgy szeressétek és tiszteljétek feleségeteket, mert holnap anya lesz és később egy fajnak ősanyja.
Legyetek írgalmasak a nővel. Szeretete megnemesíti a férfit, meglágyítja kemény szívét, megszelidíti a benne lévő vadállatot és báránnyá változtatja.
A feleség és az anya felbecsülhetetlen kincsek, amelyeket Isten nektek adott. Ők a leggyönyörűbb díszei a létnek és ők szűlik majd a világ lakosságát.
Ahogyan a Seregek Istene elválasztotta a fényt és a sötétséget, a szárazföldet és a vizet, a nőben benne van az isteni tulajdonság, hogy a férfiben szétvélassza a jó és a rossz gondolatokat. Azért azt mondom néktek, Isten után a legszebb gondolataitok a nőé legyenek és a feleségeké, mert a nő az a templom számotokra, ahol a legkönnybben elérhetitek a tökéletes boldogságot. Engedjétek, hogy ebben a templomban áthasson benneteket a lelki erő. Itt el fogjátok feledni bánataitokat és hibáitokat és visszaszerzitek azt az elveszett erőt, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy szomszédotokon segítsetek.
Ne tegyétek őt ki megaláztatásnak. Ha őt megalázzátok, saját magatokat alázzátok meg és elveszítitek a szeretet érzését, amely nélkül itt lenn semmi sem létezik. Védjétek a feleségeteket, hogy ő megvédhessen benneteket és családotokat. Minden amit feleségetekért, édesanyátokért, egy özvegyért vagy más, bánatban lévő asszonyért tesztek, Istenetekért teszitek.

Bíró Laci

UI:

https://www.facebook.com/watch?v=738104141853675

Nőnapi ajándék film

Szív dallamai
https://videa.hu/videok/film-animacio/a.sziv.dallamai.-drama-zenes-RL7hUfC3bQCd05U7?fbclid=IwAR0-CHG2a3QsK7koVT1H2FF2WofzraPN61xjm_AyRGZEFKAenemtv7ThmdU

Hallgasd meg imánkat

Istenünk, bevalljuk, hogy mi inkább várjuk másoktól, hogy szeressenek, értsenek meg, bocsássanak meg és adják meg nekünk azt, amire szükségünk van, vagy amit sokszor úgy fogalmazunk: ami nekünk jár.
Előtted állva segíts felismernünk, hogy nekünk nem jár semmi. Olyan sokat kaptunk Tőled, hogy egészen eladósítottál minket.
Köszönjük, hogy az irántad érzett hálánkat kifejezhetjük azzal, hogy egymást szeretjük és segítjük. Segíts ebben növekedni!
Szabadíts meg minket az önzésnek, kapzsiságnak, fukarságnak a bűnétől, és szabadíts fel arra, hogy áldozatok árán is szeressünk másokat.
Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan elmondhassuk: hálából Neked adtuk magunkat. Önmagunkat adtuk az Úrnak. Ezek után hadd legyen sokkal könnyebb ez a szolgáló élet.
Könyörgünk hozzád a szenvedőkért, betegekért. Könyörgünk azokért, akik erejüket meghaladó terheket kell, hogy hordozzanak.
Könyörgünk népünkért, országunkért, jövőnkért. Köszönjük, hogy Te jövőt és reménységet készítettél nekünk. Őrizz meg minket hamis illúzióktól, de segíts reménységünket a Te ígéreteidre építeni, és bízni abban, hogy ez a fajta reménység nem szégyenít meg.
Kérünk, segíts ebben a csendben folytatni a magunk imádságát és hallgasd meg azt jobban, mint ahogy azt elképzelni tudjuk.
Ámen.

Szeretettel Bíró Laci

Miért csodálatos a nő?

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.
Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson.
Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.
Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
(Ismeretlen szerző)

Szeretettel Bíró Laci

JÚLIA LEVELEI - VILÁGOSSÁG A TÚLVILÁGRÓL W.T. STEAD
https://www.youtube.com/watch?v=PYVln4O9wuk

TARTALOMJEGYZÉK

00:00 Bevezető
00:19 A forditó előszava
02:00 Az írómédium előszava
17:52 ELSŐ SOROZAT - Barátnőjéhez
1. A határ átlépése
30:02 2. Az új élet meglepetései
37:33 3. A menny áldásairól
44:06 4. A holtak utáni gyászról
53:38 5. A szellemi növekedés törvénye
1:06:06 MÁSODIK SOROZAT - Az íróhoz
1. A határ átlépése után
1:35:04 2. A túlvilági élet
2:11:08 3. Hogyan tágíthatók a rések?
2:41:53 4. A szellemekkel való közlekedés helyes útja s az azzal való visszaélés
3:16:42 5. Nyitott ajtó egy nyitott titokhoz
3:50:30 6. A lélek elvesztéséről és újra megtalálásáról
4:06:09 7. Búcsúszavak
4:21:11 Töredékek – A földi és a túlvilági életről

A pap és a buszsofőr

Volt egyszer egy buszsofőr, aki járta az ország útjait, de nagyon merészen, sőt lehet azt is mondani, hogy életveszélyesen vezetett. A buszon lévő utasok nagyon féltek, de nem tudtak mit tenni, hogy ne találkozzanak ezzel a buszsofőrrel, mert csak ez az egyetlen közlekedési eszköz volt a falujukból kifelé. Így a mindennapjaikat reggel azzal kezdték, hogy ha felszálltak a buszra, s míg le nem szálltak csak imádkoztak, hogy ne essen semmi bajuk, mert nagyon féltek amíg a buszon voltak. Hazafelé jövet ismét elkezdtek imádkozni, amíg le nem szálltak a falujukban. Ez így ment nap, mint nap.
A pap is rendszeresen tartotta a szentmiséket a falu templomában, de nem tolongottak az emberek. Míg egyszer eljött az idő, hogy a pap is és a buszsofőr is meghalt. Mind a ketten oda álltak az Isten elé és elmondták, hogy az életükben mit csináltak.
A pap mondja, hogy ő minden reggel korán kelt és misét tartott, esketett és a temetési szertartásokat is ellátta a faluban. Nagyon sok embernek prédikált.
A buszsofőr is elmondja szerényen, hogy ő nem csinált semmi mást az életében, csak amivel a munkahelyén megbízták, hogy vezesse a buszt.
Erre az Isten azt válaszolta a papnak, hogy nagyon szép minden cselekedete amit a földön elvégzett, csak nincsen neki gyümölcse, mert az emberek akiknek prédikált a templomban nem fordultak az Isten felé. Ellenben a buszsofőrt megdicsérte az Isten, hogy mennyi lelket megmentett a pusztulástól.
Az Isten mondja a papnak, hogy míg te a templomban csak prédikáltál, az emberek csak szunyókáltak, ellenben akik a buszon utaztak azok állandóan csak imádkoztak Hozzám.


Szeretettel Bíró Laci

Péntek délután volt. A távolsági busz zsúfolásig megtelt a munkából hazafelé tartó emberekkel, és egy kisebb gyerekcsoport is feltuszkolta még magát indulás előtt. A busz elhagyta a végállomást, és ahogy útja során egyik kisvárost érintette a másik után, úgy fogytak el róla szép fokozatosan az emberek. Végül már csak néhányan maradtak: a kis gyerekcsoport a busz végében cseverészett, az első ülések egyikén pedig egy titokzatos idegen ült. Egy negyvenes éveiben járó férfi volt, ruhája kopott, arca beesett. Az egész út során kifelé bámult az ablakon – nem úgy tűnt, mint aki bárkivel is beszélgetni akar. A gyerekek figyelték egy darabig, miközben halkan sugdolóztak, és félelemmel vegyes kíváncsisággal találgatták, ki lehet az ismeretlen férfi. Végül egyikük, egy életvidám kislány összeszedte a bátorságát, előre ment, majd a titokzatos idegen melletti ülésbe huppant.

- Kérsz csokis kekszet, bácsi? – szólt hozzá kissé bátortalanul, de szélesen mosolyogva.
A férfi ránézett, arcán halvány mosoly jelent meg, és megköszönte a kislány kedvességét. Beszélgetni kezdtek. A többi gyerkőc is hamar csatlakozott: kíváncsian figyelték, ahogy a titokzatos idegen mesél a csodálatos feleségéről, a régi munkájáról, és arról, hogy három évvel ezelőtt mindent elszúrt. Börtönbe került egy ballépése miatt, és csak most szabadult, épp hazafelé tartott. A gyerekek feszülten figyeltek. A férfi elmesélte, hogy annyira szégyellte magát azért, amit tett, hogy úgy érezte, nem érdemli meg a feleségét, ezért azt kérte tőle, hogy míg a börtönben van, ne is keresse, még levelet se írjon neki. Nagyon szereti őt, csodálatos nőnek tartja, és remélni sem merte, hogy megbocsát neki. Amikor három éves büntetése leteltével megszületett a jogerős döntés a szabadulásáról, egyből papírt ragadott, és megírta feleségének, hogy ha még meg tud neki bocsátani, ha még mindig szereti őt és visszavárja, akkor arra kéri, hagyjon neki egy jelet. A házuk előtt áll egy nagy tölgyfa, ami előtt a busz is elhalad. Ha az asszony feltesz rá egy sárga szalagot, férje tudni fogja, hogy még nem veszítette el őt, és azonnal leszáll a buszról. Ha nem lesz jel, akkor elfogadja felesége döntését, tovább megy, és nem zavarja őt többet. A gyerekek hallgatták, ahogy a férfi csak mesél és mesél a feleségéről, a családjáról, az együtt töltött évek szépségéről, miközben szemei megtelnek könnyel. Már közel jártak a kisvároshoz, ahol a férfi lakott. A gyerekek heves izgalommal a busz ablakaihoz tapadtak, keresve a nagy tölgyfát, és reménykedve, hogy ott lesz majd rajta a sárga szalag. A férfi szíve is hevesen kalapált. Nagyon félt, hogy végleg elveszíti azt, akit a legjobban szeret.

A busz lassított, és ahogy befordult egy kereszteződésnél, már messziről látszott a hatalmas tölgyfa. Tele volt aggatva sárga szalagokkal. A gyerekek ujjongva ünnepeltek, a férfi pedig egyesével megölelte mindegyikőjüket, majd a buszról leszállva boldogan rohant otthona felé.
Van, hogy csak ennyin múlik minden: a második esélyen. Sok kapcsolat hal meg az ego, a düh és a hosszan őrizgetett neheztelés miatt. Nem a romboló kapcsolatokról beszélek, amelyek csak mérgezik a lelkét annak, aki beleragad, hanem azokról, amelyekben két ember elkövet ugyan hibákat, de folyamatosan törekszik a fejlődésre. Mert ha ez megvan, és a kapcsolat őszinte szeretetre épül, akkor talán jár még egy esély. Akkor talán van még helye a bizalomnak. Talán a törés nem életre szóló fájdalom marad, hanem életre szóló emlékeztető arra, hogy mi az, ami igazán fontos.

Néha szükségünk van emlékeztetőkre. Mert egyikünk sem tökéletes

UI:

Eckhart Tolle 10 plusz 1 tanítása
https://www.youtube.com/watch?v=uxbkWSUOMlI

"Krakkó városában élt egyszer egy Izy nevezetű jólelkű, megértő öregember. Izy éjszakákon át azt álmodta, hogy Prágába utazik és ott a folyót átszelő hídhoz ér. Azt álmodta, hogy a folyó egyik oldalán, a híd alatt van egy dús lombú fa. Azt álmodta, ő maga ásni kezd a fa mellett, és a gödör mélyén talál egy kincset, amely egész életére jólétet és nyugalmat hoz neki.
Izy eleinte nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak. Ám, amikor heteken keresztül megismétlődött az álma, úgy értelmezte, hogy ennek üzenete van, úgyhogy elhatározta, hallgat a jelzésre, amely Istentől, vagy ki tudja honnan érkezett, miközben aludt.
Úgyhogy, megérzéséhez híven föl is nyergelte az öszvérét, hogy nekivág a hosszú útnak és elmegy Prágába.
Hatnapi poroszkálás után az öregember meg is érkezett Prágába, és nekiállt keresni a folyón átvezető hidat a város határában.
Nem volt ott sok folyó, híd sem, úgyhogy hamar ráakadt arra, amelyet keresett. Minden ugyanolyan volt, mint álmában: a folyó, a híd, a fa, amely alatt ásnia kellett.
Mindössze egy elem nem szerepelt az álmában: a hidat a királyi gárda egyik katonája őrizte.
Izy nem mert ásni, amíg ott volt az őrszem, úgyhogy sátrat vert a híd közelében és várt. A második éjjel a katona már gyanúsnak találta a híd közelében táborozó embert, úgyhogy odament hozzá, hogy kikérdezze.
Az öregember nem látott okot rá, hogy hazudjon neki. Ezért elmondta, hogy messzi városból jött, mert azt álmodta, hogy Prágában egy ilyen híd alatt, mint ez elásott kincset talál.
Az őrszem harsányan felkacagott:
- Ennyit utazni egy ostobaság miatt! - mondta neki. - Én már három esztendeje minden éjjel azt álmodom, hogy Krakkó városában, egy Izy nevű vén bolond tűzhelye alatt találok elásott kincset. Hahaha! Szerinted nekem is Krakkóba kellene utaznom, hogy megkeressem ezt az Izyt, és nekiálljak ásni a tűzhelye alatt??Ha-ha-ha!
Izy kedvesen köszönetet mondott az őrszemnek és hazatért.
Ahogy hazaért, ásni kezdett a tűzhelye alatt, és megtalálta a kincset, amely mindig is ott volt elásva."
Jorge Bucay: Életmesék

UI:

Szabó Judit
A karácsony spirituális jelentése
https://www.youtube.com/watch?v=0AIGLs3xALM

Minden mindennel összefügg
Tanmese

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: “Egérfogó, egérfogó”! A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.


UI:

6 negatív tulajdonság, ami megváltoztatható
https://www.youtube.com/watch?v=hehvPgCge_U