Mesék, szép történetek

Edgar Cayce, Az ember szellemi fejlődésének útja c. könyvből.

''Igyekezzetek önmagatokban kifejleszteni a szeretetet, amely jelen van mindazokban, akik Isten által próbálják megtalálni a fény világába vezető utat!"
Az isteni szeretet nem ismer határokat. Ahogy a Nap süt mindenkire és mindenre megkülönböztetés nélkül, az isteni szeretetet is bárki megérezheti. A Teremtő épp úgy szereti a jó embereket, mint a vétkeseket, az erős hitűeket és a hitetleneket, azokat akik szeretnek és akik gyűlölnek. Az isteni szeretet minden körülmények között elérhető, jelen van az egész világegyetemben. Istenünket teljes szívvel és értelemmel szeretni, felebarátunkat úgy szeretni, mint önmagunkat; ez az isteni törvény. Ez az értelme a lét e szintjén való tartózkodásunknak.
"A földre azért léptetek, hogy ünnepelhessétek az Ő jelenlétét. Az Ő szelleme bennetek tartózkodik. Céljaitokat akkor éritek el, ha nap mint nap, találkoztok és kinyílvánítjátok a szeretetet."
"Emlékezzetek vissza, hogy az élesztő, aminek köszönhetően megkel, megnő a tészta. Ismétlem: céljaitokat nem éritek el egy ugrással, lépésről lépésre haladtok előre. Nem mintha az ember nem tudná, hogy mit kell tennie, de szükséges újra és újra emlékeztetni, hiszen mindannyian az utunkat kereső gyerekek vagyunk. Néhányan eltévednek... Tárja ki a szívünket, nyissa fel a szemünket és az elméjüket az a szeretet, amit Isten ad az ember gyermekének."
A szeretet nem nézni kell, hanem együtt kell élni vele. Az isteni szeretet a szeretet legmagasabb formája. Olyan tudatállapot, ami lehetővé teszi hogy Isten rajta keresztül nyilvánulhasson meg. Nem támaszt feltételeket és nem akar birtokolni. Nem féltékeny és nem bizonytalan.
Függetlenül attól, hogy most a fejlődés melyik fázisában vagyunk küldetésünk annak az elérése, ami miatt megteremtődtünk. Mindenki képes itt a Földön az isteni tevékenységek közvetítésére. Csak így tudunk együtt működni az alkotóerőkkel vagy Istennel. Isten gyermekei vagyunk, és a szellemét kötelességünk elhozni a Földre.
Cayce azt mondja, hogy állítsuk fel az eszményképünket, és tegyük lehetővé Krisztus szellemének, hogy rajta keresztül nyilvánulhasson meg. A helyes gondolatok és cselekedetek révén nő a hitünk, és vele együtt a képességeink is a szellemének közbenjárói lesznek. Életünk erényesebbé válik, és megértőbbek leszünk.
Minden lélek a tökéletesség egy azon mintaképét közli. A felebarátunk iránt érzett szeretet révén utat találunk Istenhez. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor az isteni szeretet megváltoztathatja az életünket. Krisztus szeretete mindig pillanatnyi tudatunk ajtajában áll. Isten mindenben megtalálható ami létezik, és ebből az következik, hogy ami létezik, az Isten. Önzetlenségükkel érhetjük el és élhetjük át ezt az egységet. Ez az egység tudat Isten legnagyobb adománya.
"Aki nem veszti el a hitétét, megkapja a fénykoronát, és a neve minden név felett fog állni. Hiszen azok, akik észrevették a fényt, tudják, hogy kiben hihetnek, ismerik a saját elméjüket és testüket, amely Isten temploma, és tudják, hogy a többiekkel való kapcsolataik a fény folyói és a tudás szökőkútjai lehetnek.
Ne ítéljetek el senkit, hagyjatok magatok mögött minden olyan dolgot, ami nincs összhangban az ő előírásaival, és fordítsátok arcotokat a fény felé. Így az erény és a megértés útján találjátok magatokat. Megtaláljátok önmagatokban a szeretetet, a felebarátotokban és a Teremtőtökben...
A Föld nem kísérletek, felhívások és koldusok helye, hanem az Ő szeretetteljes szolgálatának a helyszíne. Igyekezetünkben megerősödve elérjük a céljainkat. Mondjunk köszönetet a megértésnek, annak, hogy közülünk mindenki az egész része!"
Isten társai és társalkotói vagyunk. Ettől a pillanattól fogva kinyilvánítjuk az Ő szeretetét és lehetővé tesszük ennek a szeretetnek, hogy életre keltse az egész Földet. Végre fogjuk hajtani az Ő akaratát, felebarátunk számára az ő áldásának közvetítői leszünk, hogy végül Isten gyermekeinek nevezhessük magunkat.
"A szeretet türelmes, jóságos, önzetlen nem tudálékos és nem felfuvalkodott. Nem kezd bele semmi illetlen dologba, nem keresi a saját dolgait, nem szegül ellen, nem gondol rosszat. Nem örül a jogtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elvisel, mindent reménykedve és türelemmel kivár.... Aztán marad a hit, a remény, a szeretet, ez a három dolog, de mind közül a legnagyobb a szeretet."
Korinthoszi Szent Pál I. episztolája


Edgar Cayce Jövendölések a XXI. Századra könyvből

Az utolsó jóslatokat 1941-ben tette e témában, egy 60-as évei közepén járó nőnek. Cayce ekkor egy igen részletes Amerika térképet írt le. Időzítése ekkor sem pontos hiszen azt mondta az elkövetkezendő néhány évben már tanui lehetünk bizonyos változásoknak, ám az általa megjelölt időszak már elmúlt. De ne feledjük, a jelenségek felsorolása előtt mondta, hogy 'az átmenet fokozatos lesz", azaz a jelzett események nem azonnal történnek, kibontakozásukhoz idő kell. Cayce utolsó próféciájában a következőket említette a bolygó jövőjéről:
1. Amerika arculata megváltozik. A legnagyobb átalakulásra a partvidékek mentén lehet számítani, de a folyamat Közép-Amerikában is érzékelhető lesz.
2. A két nagy óceánból új szárazföldek emelkednek ki, bizonyos partszakaszokat pedig elnyel a víz.
3. Nem csupán Amerikát fenyegetik az áradások. A második világháború (épp e jövendölés idején zajlott) csatatereit is elönti a tenger.
4. New York is a keleti partidéket sújtó árvizek áldozatává esik, de nem a többi jelenséggel egyidejűleg, csak évtizedekkel később.
5. A keleti partvidék déli részén jóval hamarabb megindul a változás. Észak- és Dél-Karolina, de Georgia egész területe és víz alá kerül.
6. Az Észak-Amerika középső területein húzódó vízelvezető medence átalakul, így a Nagy-tavak vize a Mississippi medencéjébe (és a Mexikói-öbölbe) ömlik majd, nem pedig a Lőrinc-folyóba.
7. New york tragédiáját jóval megelőzően Los Angeles és San Francisco is súlyos csapást szenved.
8. Lesznek "biztonságos területek", például Virginia dél keleti része (itt található Virginia Beach, ahová Cayce épp egy látomását követően költözött az 1920-as évek közepén, igaz e döntését számos más tényező is befolyásolta), Ohio, Indiana és Illinois bizonyos területei, illetve Kanada déli és keleti vidékei.

Edgard Cayce jövendülései a XXI. Századra c. könyvből

1934. januárjában Cayce e sorozat 15. közlését adta át a hallgatóságnak. Megerősítette, hogy a várható jelenségek a bolygó egészére kihatnak majd. Ekkor tett kijelentéseit minden más próféciájánál gyakrabban idézik. Az 1958 és 1998 közötti 40 éves időszakról beszélt, amely során az alább felsorolt jelenségek kezdete várható. Ezt a kezdőpontot gyakran kihagyják a próféciáiról szóló cikkekből és könyvekből. A szövegben nem az áll, hogy ezen események mindegyike végbemegy 1998 előtt. Inkább arról van szó hogy az 1998-al záródó időszak alatt indul el a globális átalakulások láncolata. Arra számíthatunk, hogy a felsorolt események a 21. században is folytatódnak. Íme a jóslatok:
1. Amerika nyugati része darabokra szakad.
2. Japán nagyobbik fele a tengerbe süllyed.
3. Éjszak-Európában "a pillanat tört része alatt'' bekövetkező változásokra lehet számítani.
4. Amerika keleti partvidékétől nem messze új szárazföld emelkedik ki az Atlanti-óceánból.
5. Az Északi- és Déli-sarkon egyaránt gyökeres átalakulás kezdődik.
6. Vulkánok törnek ki, főként a tróposokon.
7. A mágneses pólósok felcserélődése megváltoztatja az éghajlati viszonyokat, például a hideg vagy féltrópusi vidékeken trópusi klíma köszönt be.

Edgar Cayce: Az ember szellemi fejlődésének útja
Szeretet

"Teljes szíveddel, elméddel, lelkeddel szeretni fogod Istened; felebarátodat úgy, mint önmagadat, hiszen ez a törvény."
Ha meghalljuk a szeretet szót, általában romantikus szerelemre vagy szenvedélyre gondolunk, esetleg a szüleinkkel, a barátainkkal vagy a gyerekeinkkel való kapcsolatunkra. Ez azonban a szeretet igazi jellegét csak elégtelenül írja le, hiszen a szeretet lényegesen emberi emóció. A valódi szeretet önzetlenül nyújt valamit a másiknak. Legmagasztosabb formájában ez az állapot lehetővé teszi Istennek, hogy rajtunk keresztül nyilváníthassa ki minden áldását. Cayce értekezéseiben életünk értelme az, hogy Istennek lehetővé tegyük, hogy rajtunk keresztül kinyilváníthasa a szeretetét a Földön. Ezért a szeretet a legnagyobb dolog, amit másoknak nyújthatunk:
"A szeretet gyermekeihez, elsősorban a szeretet tartozik, rendelkezhetek a jóslás adományával, beszélhetünk ismeretlen nyelven és feláldozhatom a testem, ha nem rendelkezem az ember fiának szellemével, Krisztus tudatával, akkor senki vagyok."
A materiális élet minden követelményének dacára, még mindig a szeretet az igazán fontos. Az alkotóerők csak akkor lesznek képesek rajtunk keresztül megnyilvánulni, ha készek vagyunk kinyilvánítani a feltétlen szeretetet. A szeretet a szellem gyümölcse. Azt jelenti, hogy átnyújtjuk a legfontosabbat ami bennünk van, a legjobbat amit ismerünk. A szeretet hatalmas gyógyító erő is. Nagyszerű tanító. Lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük életünk értelmét, hiszen a szellem csak szeretet révén nyilvánulhat meg a Földön.
A feltétel nélküli szeretet - az isteni szeretet - univerzális. Az igazi szeretetet senkit sem részesít előnyben. Edgar Cayce szerint erős kapcsolat van az egység és szeretet között, hiszen az isteni szeretet összekötő kapocs közöttünk a többi ember és az egész világ között. A Teremtő szeretetét a lekülönfélebb módon élhetjük át:
"...a szeretet a gyermek nevetésében nyilvánul meg. Észrevehetjük a rózsán is, ami a Teremtőt ünneplő szépség. Rátalálhatunk az olyan barátságban is, ahol nincsenek önző gondolatok. Rábukkanhatunk az olyan énekekben, amik a lélek kifejezőeszközei, vagy annak az embernek a tetteiben, aki nemcsak a saját hasznát lesi. Jelen van a kedves szavakban, amelyekkel a hozzánk közel állókat illetjük vagy ha egy üveg vizet adunk a szomjazónak. Nem követünk el hibát, ha mindig a lehető legjobb dolgot tesszük, ha nem feledkezünk meg erről, ahogy a legkisebb teremtményekkel szemben viselkedünk, akkor úgy viselkednek velünk szemben. Ez az élete része mindenkinek, aki tudatára ébredt annak, hogy minden egyes nap alkalom arra, hogy másokkal szemben nyájasan viselkedjünk és az életünkbe örömöt csempésszünk."
Másképpen: a szeretet olyan állapot, amit az ő tudatában élünk át. A szeretet mindig kifejeződik, ha igyekszünk az ő áldásának eszköze lenni és helyesen cselekedni. Előbb vagy utóbb meglátjuk, hogy a szeretet forrása isteni és mindenütt jelen van ahogy ő is.
Szemlézte: Balatoni Móni
UI:
Az előadásomban elmondom többek közt, hogy az Adriai tengerből majd egyszer egy nagy tó lesz. Pontos időt nem tudjuk, előrementem az időben 2-300 évet.

Nemrég volt egy földrengés Magyarországon (is), és akkor elmondta egy geológus, hogy ez azért van, mert Afrika és Európa földrésze elkezdett közeledni egymáshoz, eddig erről nem is tudtam!
Néha utálom, de eddig minden bejött amit 20 éve elmondok....nagy rése már megvalósult..va amit 100 éve mondtak el, és már bizonított mert megtörtént, és sorban jönnek a történések amiről beszélek a videón.
Most néztem videót 2013-ban készítetem.

Az az érdekes ebben a videóban, hogy ez a videó 2013-ban készült, akkor javában építették a horgásztanyákat..itt is parkoló készült miközben készítetem az előadást,.. 2017-ben jártam erre újra itt, azóta a környék horgász paradicsoma egy mocsárrá változott, elhagyták a házakat, minden szétrohadt, az enyészetté lett.... Pár év kellett csak hozzá.. eltűnt a tengervíz, lehet, hogy gátat építettek közben valahol, vagy valami más történt..... furcsa volt sétálni az akkori gyönyörű faházak között, most minden szétesett, viharok, időjárás elvégezte a maga munkáját... kicsit találóan a Föld is így fog átalakulni, és rövid idő alatt!


A Föld várható katasztrófái
https://www.youtube.com/watch?v=Ko9ssE6MgLw&feature=youtu.be

Isten! Miért engeded?
Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt,
és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek
megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.
Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra
is méltatta volna.
De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a
gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva
kislányhoz.
Istent hibáztatta,, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek
emberek.
Szemrehányást tett Istennek, mondván,
- Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy
segíts ezen a kislányon?
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
- Már tettem. Megteremtettelek Téged. "

UI:

Szégyen
https://www.youtube.com/watch?v=eY4hGmSd6yE

Szánj öt percet erre, és olvasd el ezt a történetet!
A kisfiú felöltözött a hideg idő miatt, majd így szólt az apukájához.
– Apa, készen állok!
Az apja, a lelkész ezt mondta.
– Készen állsz, fiam?
– Apa, ideje kimenni és szétosztani a szórólapjainkat.
Az apa ezt válaszolta.
– Fiam, hideg van odakint, és esik az eső.
A gyermek csodálkozva nézett az apjára, és így szólt.
– De apa, az embereknek tudniuk kell Istenről az esős napokon is!
Az apa ezt felelte.
– Fiam, nem megyek ki ebben az időben.
A gyermek ekkor ezt mondta.
– Apa, mehetek egyedül? Kérlek, kérlek, kérlek!
Az apja várt egy pillanatig, majd így szólt.
– Fiam, elmehetsz. Itt vannak a szórólapok, legyél óvatos.
– Köszönöm, apa!
Ezzel a fiú elindult az esőben. A 11 éves gyerek végigjárta a falu összes utcáját, szórólapokat osztogatott azoknak, akikkel találkozott.
Két óra séta után az esőben, hidegben és az utolsó szórólappal a kezében, megállt az utcasarkon, hogy lát-e még valakit, akinek átadhatja a szórólapot, de az utcák néptelenek voltak. Azután visszatért az első házhoz, amit látott, egészen a bejárati ajtóig sétált, többször megnyomta a csengőt, és várt, de...
Mivel senki sem válaszolt, elindult, de valami megállította. Az ajtó felé fordult, újra megnyomta a csengőt, és dörömbölni kezdett az ajtón. Várt. Végül kinyitották az ajtót. Kijött egy hölgy nagyon szomorú tekintettel, és megkérdezte.
– Mit tehetek érted, fiam?
A gyermek ragyogó szemekkel és gyönyörű mosollyal ezt mondta.
– Asszonyom, sajnálom, ha megzavartam, de csak azt akarom mondani, hogy Isten igazán szereti önt. Azért jöttem, hogy önnek adjam az utolsó szórólapomat, amely Istenről és az Ő nagy szeretetéről beszél.
A fiú ekkor átadta neki a szórólapot.
A hölgy köszönetet mondott.
– Fiam, Isten áldjon!
A következő szombat reggelen, amikor elkezdődött az Isten-tisztelet, a lelkész ezt kérdezte.
– Van-e valakinek bizonyságtétele vagy valami, amit meg akar osztani velünk?
Az imaterem utolsó sorában felállt egy idősebb hölgy, és ragyogó szemel elkezdett beszélni.
– Ebben a gyülekezetben senki sem ismer engem. Soha nem voltam itt, és nem is voltam keresztény. A férjem régen meghalt, teljesen egyedül hagyott ebben a világban. A múlt szombaton különösen hideg volt, és esett az eső, a szívemben pedig mélységes csüggedés honolt. Úgy éreztem, az út végére értem, nem volt reményem, és nem akartam élni. Egy székre álltam, és egy kötelet a mennyezetre erősítettem; majd felmásztam a székre, és a kötél másik végét a nyakam köré tettem. Magányos és összetört szívű voltam. Éppen ki akartam rúgni magam alól a széket, amikor hirtelen meghallottam a csengőt és a kopogást. Ezért arra gondoltam, várok egy percet, hogy aki csenget, végre elmenjen. Vártam és vártam, de az ajtón valaki egyre erősebben kopogtatott. Olyan nehéz lett a szívem, hogy már nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Az asszony néhány percre megpihent, majd folytatta a bizonyságtételt.
– Szóval, azon tűnődtem, vajon ki lehet az. Senkit nem vártam, aki meg akart volna látogatni! Levettem a nyakamról a kötelet, és kinéztem az ajtón, miközben a csengő még mindig szólt, és az ajtón még mindig dörömbölt valaki. Amikor kinyitottam az ajtót, nem hittem el, ami a szemem elé tárult! Az ajtóm előtt a legsugárzóbb és legangyalibb gyermek volt, akit valaha is láttam. A mosolya, ó, soha nem tudom leírni! Azok a szavak, amiket szelíden mondott, az olyan régen halottá lett szívemet újra életre keltették! „Asszonyom, csak azt akarom mondani, hogy Isten igazán szereti önt!” Amikor az angyali gyermek eltűnt a hideg, esős időben, becsuktam az ajtómat, és elolvastam a szórólap minden szavát. Aztán bementem a szobába, hogy levegyem a kötelet a mennyezetről. Már nincs szükségem arra. Amint látják, a Király boldog lánya vagyok. Amikor a fiúcska elment, eszembe jutott, hogy személyesen jöjjek el köszönetet mondani Isten angyalának, aki időben jött, hogy megmentse az életemet az örök megsemmisüléstől, és megismertessen az örökkévalósággal! Ó, Istenem, köszönöm!
Mindenki sírt az imateremben.
A lelkész lejött a szószékről, a karjaiba vette a fiát, és felzokogott.
Kérlek, tedd lehetővé, hogy ezt az üzenetet elolvassák azok, akik várnak erre; miután elolvastad, add tovább másoknak is.
Ne feledd, Isten Igéje nagy változást hozhat valakinek az életében, soha ne szégyelld terjeszteni! Egyszerűen nem tudhatjuk, kinek az életét változtathatjuk meg a tetteinkkel vagy a szavainkkal.
Szóval, ne tegyünk különbséget! Isten szemében minden ember értékes.

A jelen megélése

"Mindennapi életedben úgy gyakorolhatod ezt a tudatosságot, ha teljes figyelmedet egy olyan rutintevékenységednek szenteled, ami csupán eszköz valamilyen célod eléréséhez, s így maga a rutintevékenység válik a céllá. Valahányszor pl. lépcsőn közlekedsz, figyelj intenzíven lépéseidre, minden mozdulatodra, a lélegzést is beleértve! Légy teljesen jelen! Vagy amikor kezet mosol, figyeld meg minden érzékelésedet. ami ezzel a tevékenységgel kapcsolatos! A víz hangját és érzetét, kezed mozdulatait, a szappan illatát stb! Vagy amikor beszállsz a kocsidba. miután becsuktad az ajtót, várj néhány pillanatot, és figyeld meg lélegzeted áramlását! Tudatosítsd a jelenlét hangtalan, mégis erőteljes érzetét! Gyakorlásod sikerességét egyetlen dolog jelzi megbízhatóan: a bensődben érzett béke intenzitása."
Eckhart Tolle

Ha a lényedben otthonosan és kényelmesen érzed magad, ha szeretsz önmagadban megpihenni, akkor bárhová mész, bárkivel vagy, bármit is csinálsz, ezt a mély biztonság- és komfortérzetet viszed magaddal. Ha ez nincs meg, csak menekülsz önmagad elől: élményekkel, adrenalinnal, kapcsolatokkal, drámával, anyagi dolgokkal, munkamániával, másokon való túlzott segíteni akarással próbálod feltölteni a benned lévő űrt - ami lehetetlen, bármennyire is próbálod elhitetni magaddal, hogy sikerülhet, végül kimerülsz. Előbb-utóbb rájössz, hogy nincs hová bújnod, nem tudsz olyan gyorsan futni és olyan dózisú adrenalinlöketet adni magadnak az új élményekkel, ami pótolhatná ezt a Belső Otthont, amit csak a Jelenben találhatsz meg. Az Otthonod most is ott van benned. Mélyen, belül, a szüntelen gondolkodás és (élmény)keresés alatt...
Komáromi Mikós


ui:

Hétvégi filmajánló

levelek a túlvilágról
https://www.youtube.com/watch?v=npGUDefPa-E

Miért neveljük félelemben a gyerekeinket?

Azaz, többször és jobban félünk, mint kellene. A neveltetésünknek, az eltúlzott félelmeinknek, a stresszfaktornak, az állandóan aggódó természetünknek és pesszimista hozzáállásunknak köszönhetően a természetes ösztöneinket felülbírálja az agyunkba „szerelt” túlérzékeny riasztó. Ez sokszor inkább tudatos, betanult minták alapján működő, nem gyárilag belénk táplált, hanem a kéőõbbiek során lett oda beszerelve.
A pánikgombok világában élünk.
Értem én, hogy jobb félni, egyébként is túl nagy a feszkó, na meg ez a Fluimucil reklám is totál kikészít, de a nyugati világban élő ember ott is potenciális ellenséget és veszélyforrást lát, ahol nincs is. Ez az állandó bizalomhiány félelmet szül, a félelem pedig aggressziót. Ezekre a frusztrációkra egész iparágak, politikai stratégiák és hatalmi machinációk alapoznak, hiszen a félelemben élő emberek többet fogyasztanak és könnyebben manipulálhatók.
A gond ott kezdődik, hogy a szülők ezeket a frusztrációkat már egészen kicsi koruktól a gyerek fejébe verik, a túl sok szabállyal úgy blokkolják le őket, mint a huzat, és a saját félelmeiket tálcán kínálják a következő generációnak.
Vigyázz, nehogy eless! Megütöd magad! Óvatosan!
Ezekben az intelmekben (nevezzük inkább ijesztgetéseknek) mind-mind benne van a bukás és a kudarc lehetősége. Ha a gyereket állandóan arra emlékeztetjük, hogy megütheti magát és az fájni fog, akkor nagyobb az esélye, hogy mindez végül tényleg megtörténik.
Ha félelemmel állunk neki valaminek, nagy valószínűséggel nem fog sikerülni. Ez is csak fejben dől el.
Miért neveljük akkor félelemben a gyerekeinket?
Azt hisszük, hogy ezzel megvédjük őket, de nem vesszük észre, hogy ez a mi harcunk, nem az övék. Nem azt mondom, hogy faarccal hagyjuk, ahogy a gyerek szabadon összetöri magát – nyilván a szülő dolga, hogy vigyázzon rá és megvédje, de a túlzott féltés és védelmezés sem segít.
Az afrikai faluban található gödörbe ugyanis azért nem esik bele senki, mert nem hívják fel rá a figyelmet. A gyerekeknek, bár még nem olyan körültekintőek, mint a felnőttek, mégsincsenek önpuszító hajlamaik, ellenben az önvédelmi reflexük már működik – így a maguk módján tudnak magukra vigyázni. Ha ott egy gödör, nem mennek a közelébe. De ha állandóan arra figyelmeztetnék őket, hogy bele is eshetnek és körbe is kerítenék, akkor az addig természetesnek látott gödör egy villogó „ne nézz ide” táblává válna.
Engedd, hogy a gyerek néha elessen, piszkos legyen, horzsolásokat szerezzen, hiszen úgysem óvhatod meg mindentől. Legyél a támasza, aki segít, ne pedig a vészmadár, aki korlátozza. Hiszen csak az tanul meg felállni, aki el is esik.
Ja, és persze a nagy félelmek közepette ne felejts el élni.
Forrás: apu-kalipszis.blog.hu / Írta: Ficza János

Az Isten tenyerén

Harsog a végzet szirénája;
Elérkezett a végveszély...
A pokoli tűz-ciklonokban
A menekvésre csak egy mód van
Minden embernek, aki él:
Öltözzön a hit páncéljába
S a rettenetes viharzásba’
Kigyúlva mint szent égi fény
Álljon az Isten tenyerén...

A világ nem nyujt semmi bázist,
Hiába minden menhelye,
Ki megérett az ítéletre:
A kegyelemből ki lesz ejtve
S elsodorja a sors szele...
Csak az kit táplál az Ég malasztja,
S magát sátánnak el nem adta,
Marad meg a vész éjjelén
Az élő Isten tenyerén...

A múló eszmék, földi elvek
Csalékony lidérc-tüzei
Csak ingoványok fölött égnek –
S nem nyujtanak semmi menedéket
Azoknak, akik küzdeni
Érettük álltak csatasorba: -
Elvesznek mint veszendő csorda,
Hogyha szívükben nincs erény
S nem állnak Isten tenyerén...

A tudományok büszke tornya
S a művészetek csarnoka
Lehet csodás és tündöklő szép,
De hogyha Isten közelségét
Nem érzetetik, ostoba
Minden törtető szív és lélek
Ki bennük keres menedéket
Most, midőn élni nincs remény
Csak Isten áldó tenyerén...

A vallások is gyenge aklok;
Szent céljuk betelt, nincs tovább;
Elérkezett az idők vége
S a világ-vihar zord szelébe’
Eloszlanak mint délibáb –
És nyájaik mind szétszélednek,
Belőlük csupán az marad meg,
Amely a vészek idején
Állni tud Isten tenyerén...

A világ minden ereszetéke
Recseg és ropog... itt a vég...
Fusson Istenhez, aki futhat!
Az Ő ölén még révbe juthat;
Mert nincsen másban menedék...
Boldog, szerencsés lélek az, ki
El tud a világtól szakadni
S ott érzi magát biztonságban
A legerősebb menhelyén:
Az élő Isten tenyerén...

Vitovszky A.
Forrás: Égi Világosság (Köszönet érte clevelandi testvéreinknek és Mónikának, ki eljuttatta hozzánk ezeket a verseket.)

Mi a szeretet? - Gyermekek válaszai

„Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.” Rebeka - 8 éves
„Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.” Zsolti - 4 éves
„A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.” Karesz - 5 éves
„A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.” Kriszti - 6 éves
„Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.” Teri - 4 éves
„A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e.” Dani - 7 éves
„A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak.” Emília - 8 éves
„A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.” Robi - 7 éves
„Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz.” Nikolett - 6 éves
„A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.” Nóri - 7 éves
„A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.” Tomi - 6 éves
„A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem.”Csilla - 8 éves
„A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom.” Klári - 6 éves
„A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak.” Eszter - 5 éves
„A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford.” Krisztián - 7 éves
„A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.” Marika- 4 éves
„Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni. Laura - 4 éves
„Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.” Judit - 7 éves
„A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.” Márk - 6 éves
Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: „Semmit, csak segítettem neki sírni.”


UI:

Szondi Miklos vers
https://www.youtube.com/watch?v=MuoaI0DYGSg

Kire hat az átok?
Zen tanítómese az átkozódásról

Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyengepontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.
Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.
A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték? – Mester, hogy tudtat elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást? Erre a Mester így felelt:
– Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?

UI:


KAPCSOLATBA AKARNAK LÉPNI VELÜNK AZ ELHUNYTAK? 7 JEL!
https://www.youtube.com/watch?v=7uQwAYHetKQ
--

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
Van kiút a legnehezebb bajból is,csak óriási erő és akarat kell hozzá és ami a legfontosabb a hit, hogy meg tudjuk valósítani.
Érzéseinket a körülményekre való reagálás határozza meg. Képesek vagyunk mindannyian elviselni a negatív történéseket,a tragédiákat és ha muszáj le is győzzük őket. Talán képtelennek tartjuk magunkat rá,de csodálatos belső tartalékaink vannak,amik segítenek,ha felhasználjuk őket. Sokkal erősebbek vagyunk,mint azt gondolnánk.
Néha azért zuhanunk a mélységbe, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

UI:



Honnan tudod, hogy szellem van rajtad?
https://www.youtube.com/watch?v=MERThVFx7mw

Hinned kell

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

Szeretettel Bíró Laci

UI:


A hellingeri családállítás spirituális nézőpontból
Szabó Judit
https://www.youtube.com/watch?v=RoQpzqdbhdw

Betekinthetünk a mennybe - A MENNY - hangoskönyv, Gégény Éva
https://www.youtube.com/watch?v=sXzPAD4TCsA

A tudatos álmodás veszélyei
https://www.youtube.com/watch?v=9xDzd71LPZ0

Csodák tanítása ego és szeretet
https://www.youtube.com/watch?v=7BFzNhArRXw
Előrevételezet gyász Almási Kitti
https://www.youtube.com/watch?v=OvbeBLfvxUo

Útban egy szebb világ felé

A sátánnal én nem barátkozom;
Krisztus szelid nyájához tartozom,
Mely minden gonosz elvet megtagad,
S a szűk ösvényen ég felé halad.

E világhoz nincs már túl sok közöm,
Csupán csak egy kis múló közön,
Ahol megszerzem szűkös kenyerem,
Szenved surlódást véle életem.

Oh jöjj hát Uram, élet Fejedelme!
Égi vezérem, üdvöm, életem!
S örökre szólón lakozzál szívembe’,
Hogy bűntelen szent gyermekeddé váljak
S a földi porból föl, ragyogva szálljak
Égi hazámba győzedelmesen!

Vitovszky István
Forrás: Égi Világosság

Isten temploma

Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Ő szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )

Egy idős orvos tanácsai:

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket, Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek. Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet, Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed. Meglátod, azt reggel, sohasem találod, Föloldó hatását szájtátva csodálod.

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján, Teaként iszogasd, pisiled momentán.

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása, Tízezer közül sincs kettő gyógyulása. Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat, Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak. Teaként használják, piros borban főzve, Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve. Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle, Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben, Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben. Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven, A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben. Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle, “Krumplipüre” nem jó, vízben van az főzve. Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed, Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled. Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve, Nem emészthet attól senkinek a bele. Beleknek bolyhait vakolattal vonja, Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva. Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod, Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod, Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod. Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod, Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod. Ennyit fogyasztván, a többit olajozd. Sebed a sült krumpli mentesíti savtól, Szigetelő fedőt kap az az olajtól. Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed, Ez sivár életben még örömed lehet.

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya, Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya. Kaphatod szárazon, esetleg vizesen, Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen. Cirokseprő magját kifőzni teának, Egészséget szerez hamar az magának. Tetős evőkanál kerül egy literre, Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre. Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre, Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve. Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle, Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre. Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet, Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy, Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy. Egyszerű tünete: rebeg gyomra szája, Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája. Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak, Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak. Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál, Azt is marod most már, kinek udvaroltál. Pokol ez az élet, családodé sem más, Testvér, az élet cseppet sem pompás. Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre, Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre. Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek, Fizethetsz százasból akár egy türetet. Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz, Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez. Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből, Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből. Környezetváltozás csillapítja dühöd, A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd. Sok az arzén benne, szaporítja véred, Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban, Bár fiatalon is bekerülsz a sorba. Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted, Panaszolja ajkad : “oly gyakran szédülök, Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök.” Sűrű lett a véred, gyönge a folyása, Egyensúly idegnek nincsen locsolása. Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje, Száraz az agyad is, így jutsz szédületre, Öreg ereidben vérkavicsok lesznek, Itt az orvossága, attól széjjel esnek. Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset, Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted, Hegyek szelíd alján termett elég “dicske” Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben. Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad, Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd. Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron. Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agyalágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő… Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve. Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot, Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot. Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod, Oly erős, e főzet szüli ájulásod. Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle, Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve. Nyelés kínos tőle, mandulád van tele, Fulladás környékez, hangod csak suttogás, Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás. Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre, Forrón váltogatva torkodra jön tőle. Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál, Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám. Egy kettő kifakad, áldod istenedet, Hogy hyperol helyett bugát juttat neked. Kitűnő hatású idült állapotban, Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász. Ellene, testvér, tudod mit csinálsz? Savanyú káposztát melegíts magadra, Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva. Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig, Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

/Napi útravaló/

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=ILYlqb2fWfU

Értékesebb mint a drágakő

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta, a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
„Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”


UI:

A Teremtővel való kapcsolaton múlik minden!
https://www.youtube.com/watch?v=k1ZvYRE6Yi0

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel.
És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni.
Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról,
magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat...
Ahogy telik az idő-
Mások is felszállnak a vonatra,
és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink,
életünk szerelme is.
Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is),
kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.
Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy
nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal,
új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel.
A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal
úgy, hogy a legjobbat adod magadból.
Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le.
Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg!
Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról,
csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat...
Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást.
Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon.
És ha le kell szállnom a következő állomáson,
örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled!

Jean d'Ormesson

UI:

Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/videos/680565092097754

Minden megtörténhet velünk

Minden megtörténhet velünk? - kérdezte kis társától az aggódó születésre váró, majd átölelte őt, tudatván ezzel mennyire szereti, s hogy valójában nem fél az úttól, hiszen ott is együtt lesznek, bár kimenetelében kételkedik.
- Azt hiszem, igen, minden, ami emberi, megtörténhet velünk.
- Ó, minek ez az egész, hiszen itt is látunk és hallunk mindent.
- Hát - tűnődött el barátságos társa - talán azért kell megszületnünk, hogy személyesen is átéljük mindazt, ami a többiekkel megtörténik. Amikor hazatérünk, lesz miről mesélnünk egymásnak. Más az élet itt, és más amott - a földre mutatott. - Az itteni szép és nyugodt, az ottani izgalmas és változatos. Még sosem vágytál arra, hogy magad is kipróbáld?
- Nem.
- Még sosem vágytál arra, hogy amit itt tanultál, a földön is megtapasztald?
- Nem.
- Még sosem gondoltál arra, hogy más valamit nézni és elképzelni, és más megélni?
- Nem, nem gondoltam még erre.
- Akkor mire vágysz igazán?
- Nem is tudom. Egyet tudok csupán, hogy nem tudok semmit.
- Épp ez az, ezért kell megszületnünk, hogy magunk is megtapasztaljuk, mennyire más a szeretetről beszélni, mint szeretni.
- Ó, - sóhajtott az aggódó, - bárcsak tudnád, mennyire szeretlek téged, s hogy ehhez nincs szükségem a földi világra.
- Tudom - mosolygott a másik, - hogyne tudnám, hiszen a szeretethez nincs szükségünk semmire önmagunkon kívül, én éppúgy szeretlek téged.

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

A Jézusi hit megment egy házasságot!

Tűzbiztos házasság
https://videa.hu/videok/nagyvilag/tuzbiztos-hazassag-fireproof-PictXCoZOS7afIER?fbclid=IwAR0gpuWgbdisXTTiQXjxK3rRJNI3Jod0f1EAK7dtKCpHIu1COlSB44vUZ8U
Caleb és Catherine két éve házasodtak össze. Az egykor boldog párt azonban mára reménytelenül eltávolították egymástól a karrierrel, a házimunkával és az anyagiakkal kapcsolatos viták. Miközben arra készülnek, hogy elindítják a válási procedúrát, az apja arra kéri Calebet, tegyen még egy utolsó próbát a házassága megmentésére. A "The Love Dare"-program valójában negyven napos kísérlet a párkapcsolat rendezésére. Caleb rááll erre, ám megkeseredett felesége elutasítja ezt a lehetőséget

Az élő ige – Részlet

Szeretnénk egy olyan ember életére pillantást vetni, aki arra volt hivatott, hogy együttműködést vállaljon a világért végzett műben. Őt is szolgálatra hívták, de azt gondolta: „Előbb magamnak kell magasabbra kerülnöm, onnan aztán jobban tudok majd dolgozni.”
Nehéz utat választott, tele szakadékokkal és éles kövekkel. De be akarta járni, azt gondolván, előbb neki kell sokat elérnie, hogy másoknak adhasson valamit. Pedig a szolgálat helye, melyre hívták, sokkal közelebb volt, nem pedig oly magasan, de ő előbb el akart érni valamit! Emberfölötti erőfeszítéssel elérte célját, noha sziklás útján minden lépésnél a lezuhanás fenyegette.
De ó, keserű csalódás, céljához érve, és az emberiséget messze maga mögött hagyva, egyedül ült ott a rideg magányban. Úgy látszik, őt senki sem hiányolta, mialatt tanítói, akikről úgy vélte, hogy munkájukat a fellegek magasságában végzik, messze lent felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak azoknak, akik nem az annyira magasban kerestek. A hivatott azt hitte, feladatát jobban megérti és teljesíti majd, ha a dolgok fölött áll. A nagy magányban azonban csak arra jött rá, hogy az emberszolgálatra lent az anyagban, a létért folytatott küzdelem közepette van szükség.
Tétlenül kellett mindent szemlélnie, s magányosan, elhagyottan meredt a láthatáron lenyugvó vérvörös napba. Munkájára ekkor már nem volt szükség, pedig annyi erőfeszítést tett. Teljesen üresen ült ott. A hegy lábánál kimondott szavak az ő számára, aki oly magasan akart keresni, teljesen érthetetlenek voltak.
Vajon milyen következtetéseket vonhatunk le ebből?
A küzdő természetűek az emberszeretettől hajtva vagy az anyagbeli állapotok, az anyagi lét megjavításáért kardoskodnak, vagy bizonyos telítettség után visszazuhannak az önelégültségbe, ami miatt idővel használhatatlanokká válnak. Vagy pedig állhatatos törekvésük révén annyi lelki minőséget halmoznak fel, hogy a világosság erőit szükségszerűen magukhoz vonzzák. Ezek az erők aztán megtanítják őket a krisztusi útra. A lélekminőség a világosság megismeréséhez és Isten-ismerethez vezeti őket.
Aki azt hitte, hogy ezt belső tisztasággal és szellemi ismeretek révén, mások nélkül is elérheti, annak keserves leckét kell megtanulnia: egyéni gyarapodása nem vitte közelebb őt az Isten-fogalomhoz. Az egyéninek és a közösnek együtt kell haladnia, és együtt kell rezegnie a fejet és szívet összekötő láncszemmel, hogy a szellemi célhoz vezető lélekmegszabadító ösvényt jó véghez lehessen vinni.
Az Önök életének megvalósítása tehát azon alapul, hogy belső képességeik együtt fejlődnek ki az emberiség Krisztusban történő felemelésével.
Ha bennem maradtok, mondja Krisztus, akkor megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
Catharose de Petri: Az élő ige

Az élet csodája

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.

Szeretettel Bíró Laci
--

– "Végtelenül sajnálom, asszonyom (...). Önnek, a leletei alapján, már csak hat hónapja van hátra."
Ezt meghallva, először nevetek. Hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Majd percekkel később, véget nem érő zokogás... Ez a gyász. A nevetés is a gyász egy sajátos megnyilvánulása.
Álmomban sem hittem volna, hogy az egész életem gyökerestül megváltozhat fél másodperc keretében...
– "Értem. Tehát a rák már ilyen ijesztő mértékben elterjedt bennem..."
– "Még létezik egy alternatíva... Tudja. A kemoterápiával jó eséllyel kitolhatjuk ezt az időkorlátot egy évre."
Nos, talán egy ilyen hír hallatán nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, de egyben mégis megingathatatlanul biztos vagyok... Nem csinálok kemoterápiát! Még csak fontolóra sem veszem.
– "Kösz doki, nem! Én élni akarok a hátralévő hónapokban, nem csupán létezni!"
– "De a gyógyszerkez...."
– "Ég áldja Önt, doktor úr!" - vágok a mondata közepébe és kisétálok a praxisából.
A kocsim felé veszem az utat... Már épp meglepődöm magamon, hogy a keserves sírás abbamaradt, amikor is beülök az autóba, s mintha gátat törtek volna át, újra potyognak a könnyeim...
"Mitévő legyek? Mégis mit kéne tennie az embernek egy ilyen helyzetben?! Miért szánta ezt nekem a sors ilyen fiatalon? Miért? MIÉRT?!"
Csak püföltem a kormányt dühösen, miközben ezeket a válasz nélkül maradt kérdéseket magamnak szegeztem...
"Rendben, ha ezzel kell megküzdenem, hát ezzel küzdök meg! Itt az önsajnáltatásra már nincs idő..... Idő. Idő. Haha, mennyivel más értelmet nyer ez már mind ezek után.
Nos mi legyen az első lépésem most? Hazamenjek a családomhoz és mondjak el nekik mindent...?"
Végül hazaindultam. Könnyáztatta arccal rendkívül lassúra vettem a tempót, még gondolkozási időt szerettem volna nyerni, mi is lenne a helyes döntés... És akkor a rádióban megszólalt a kedvenc zeném(...). Lehúzodtam az útról, leállítottam a motort, s felnyomtam a hangerőt. Sírtam. Már ezerszer hallottam ezt a dalt, de most ebben a szent pillanatban mégis úgy hat rám, mint még soha azelőtt... MOST hallom csak a zenét IGAZÁN!
Kinézek az ablakon, felnézek az égre, és eláll a lélegzetem...
"Mindig is ilyen elbűvölő volt a felhők játéka? Mindig így ragyogtak a fák lombkoronái a napsütésben? Mindig melegséggel töltött el, ha megláttam egy idős párt kézenfogva?
Nem... Eddig nem is láttam ezeket. Semmit nem vettem észre ezekből. Miért csak most ébredek fel, mikor fél év múlva örökre aludnom kell??!!"
Borzasztó nehéz ilyenkor eldönteni, hogy az ember haragudjon, hogy MÁR csak hat hónapig láthatja így a világot, vagy örüljön, hogy MÉG hat hónapig ilyen csoda tárul elé...
Megérkeztem. Itthon vagyok. A ház üres, amiért némi hálát érzek. Kinézek a függöny mögül, s a családom látványa fogad, kint vannak a kertben. Már fizikailag érzem, ahogy a szívem összeszorul...
"Miért, Istenem? Miért nem engeded, hogy lássam a két kislányom felnőni? És Ők? Nekik miért szántál ilyen sorsot, hogy ily fiatalon elveszítsék az édesanyjukat?! És a férjem... Akit a világon a legjobban szeretek, én okozzam neki a legnagyobb fájdalmat?! MIÉRT az Ég szerelmére?!"
Leülök egy székre, de nem veszem le a tekintetem a családomról...
"Hiányoznak. Máris hiányoznak nekem!"
Hiányozni fog, hogy a lányok úgy tudnak örülni az apróságoknak, hogy egy hét után is fülig ér a mosolyuk. Hiányozni fog, hogy mikor a férjemmel beszélgetünk, úgy néz rám, mintha nemcsak a fülével, hanem a szemeivel is magába szívná, amit mondok. Hiányozni fog, hogy mind leüljünk a tópartra, s megosszuk egymással a csendet...
Ha elmondanám nekik, hogy mind erre csupán hat hónapunk maradt..... Nem őszinte boldogság töltené ki a mindennapokat, hanem a gyász érzete...
Két jelentőségteljes döntést hoztam meg:
Az első, hogy nem szólok senkinek a helyzetemről.
A másik, hogy az elkövetkező hónapokban az életem minden egyes szegmensét rendbe rakom, miközben ügyelek arra, hogy a családom és én kivétel nélkül minden nap önfeledt boldogok legyünk...
Az elkövetkező hónapokban bocsánatot kértem mindenütt, ahol bocsánatot kellett kérnem, s megbocsátottam ott, ahol meg kellett bocsátanom...
Édesanyámmal már három teljes éve nem beszéltünk. Őt emésztette a bűntudat, engem pedig a harag. De most, hogy végre őszintén kibékültünk egymással, most, hogy újra átöleltük egymást, mindketten újra szabadnak éreztük magunkat.
A bakancslistámon nem hagytam tovább sorakozni a céljaim. Mind megvalósítottam!
A munkahelyemen, amely már hosszas évek óta nap mint nap szorongást váltott ki bennem, beadtam a felmondásomat. Soha nem éreztem még magam ilyen bátornak, ilyen felszabadultnak. Szárnyra keltem!
"Oh miért nem így éltem ezidáig az életem...?
Miért van szükségünk nekünk embereknek egy átkozott betegségre ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni mind azt a szépet, ami körülvesz minket?! Miért kell meghallanunk a halálos végítéletünket ahhoz, hogy ne féljünk többé más véleményétől? Miért csak ilyenkor vagyunk képesek törődni magunkkal? Miért csak ilyen helyzetben vagyunk képesek felülkerekedni az Egónkon és megbocsátani?! Miért ilyenkor fordulunk csak az Égiekhez válaszokért...?"
5 hónap telt el, mikor egy leírhatatlanul váratlan dolog történt...
Kiderült, kisbabát várok.
Az összeomlás szélén állok. "Nem akarok senkit magammal vinni a túlvilágra!!"
Sírok, ömlenek a könnyeim. Ami normális esetben a leghatalmasabb örömet váltaná ki belőlem, most drámaian mély szomorúságot váltott ki belőlem...
Nem bírom el ezt a fájdalmat...
Elvesztettem az eszméletem.
Egy kórházban ébredek fel.
A férjem mellettem ül.
Azt mondja, elvégeznek minden vizsgálatot, hogy kiderítsék, miért ájultam el. Én persze tudtam... De mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, belépett az orvos, aki meglepő udvariassággal megkérte a férjem, hogy fáradjon ki pár percre...
– „Doktor úr, én gyermeket várok“ , jelentem ki suttogva, majd kétségbeesetten elpityeregem magam.
– „Ez pontosan így van, asszonyom! De kérem árulja el, miért szomorítja így el ez a hír.“
– „Mert rákos megbetegedésem van. Alig egy hónapom van hátra.“
– „Hölgyem, pont ez okból vagyok most itt. Ön tökéletesen egészséges! A rákos sejteknek, melyek pár hónappal ezelőtt még jelen voltak, mára már nyomuk sincs! Kifogástalan egészségnek örvend!“
Aznap éjszaka egy álmot láttam. Egy gyermek jelent meg előttem fehér ragyogó angyalszárnyakkal.
A következőt mondta:
– „Gyógyult vagy. Szabad vagy!"
– „Nem értem... Hogy lehetséges ez? Hiszen Nem vettem igénybe semmiféle kezelést“ - adtam válaszul.
– „Saját magadat gyógyítottad meg! Az ok, amiért a rák kialakult nálad, az oly sok éven át tartó harag és szorongás volt. S amikor kibékültél mindenkivel, amikor otthagytad a munkahelyed, abban a pillanatban elindítottad a gyógyulásod. És amikor új szemmel kezdtél nézni a világra, amikor nem féltél többé az emberek véleményétől, amikor megtanultad értékelni ami körülötted van... Na ekkor jött el a gyógyulásod!"

UI:

Szondi M energiaáramlás
https://www.youtube.com/watch?v=Azd4ks7ftEM

A kialudt gyertya

A vak ember vendégségben volt a barátjánál, és ráesteledett. Amikor elindult, már egészen besötétedett.
- Vigyél magaddal egy lámpást! - szólt neki a barátja.
- Minek? - kérdezte a vak ember. - Számomra egyformák a nappalok meg az éjszakák.
- Tudom, barátom, de azért csak vigyél magaddal egy lámpást, nehogy a sötétben neked menjen egy látó.
Így is lett. A vak ember fogta a bambuszrudat, aminek a végére egy papírlámpást akasztottak. A barátja meggyújtotta a lámpásban lévő gyertyát; a vak ember hazafelé indult.
Már majdnem hazaért, amikor váratlanul nekiütközött egy ember.
- Nem látsz? - kiáltott a vak. - Nem látod, hogy ég a lámpásom?
- A gyertyád, barátom- felelte a járókelő - már kialudt.
Gyújts fényt, ha azt akarod, hogy lássanak

UI:

Nagy Zoltán írások
http://szeretetvalosaga.hu/irasok.html

Christine Craig
Éjjeli telefon
**
A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára - mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.
- Mama? - alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.
- Mama, tudom, hogy késő van. De.... ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilóméterrel odébb csaknem lehajtottam az útról és...
Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!
- ... és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én... én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem... féltem.
Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt.. - Azt hiszem...
- Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!
Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.
- Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom... különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!
A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.Férjem hangtalanul kérdezte: - Ki az?
Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza
Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte.
- Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.
Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.
- Itt vagyok, nem teszem le -mondtam.
- Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám.
- Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel" irományokra. - Figyelek rád - suttogtam.
- Tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni... Taxit hívtam, haza akarok menni.
- Ez nagyszerű drágám - mondtam megkönnyebbülten.
A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.
- Azt hiszem, már tudnék vezetni.
- Nem! - vágtam rá. -kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.
- Haza akarok menni ,mama!
- Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.
Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.
- Hazamegyek, mama - Kattanás, a telefon elnémult.
Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította. Letöröltem a könnyeimet.
- Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá -mondtam.
- Minden rendben - fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátraléptem, lenéztem az ágyra.
- Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? - kérdezte a férjem.
Ránéztem az alvó lányunkra.
- Talán nem is volt olyan rossz az a szám.
- Mama, papa, mit csináltok? -szólt egy hang a takaró alól.
Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe.
- Gyakorolunk - válaszoltam.
- Mit gyakoroltok? - motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.
- Hogy odafigyeljünk rád - suttogtam és megsimogattam az arcát..

UI:


Karsay István videók
https://www.youtube.com/@Karsayistvan

Nem tudom neked adni a napot

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét.
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet.
Ha fontos neked, kezedbe veheted.
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.
(Ismeretlen szerző)

UI:

Hétvégi filmajánló

Levelek Istenhez
https://www.youtube.com/watch?v=eYHdyO1Y89Q

Délután a parkban

Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte.
A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!
Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak. Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy haza menjen. Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.
Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.
- Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.
- Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: - Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!
Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:
- Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
- Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

Nem értjük meg

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
(Tatiosz)

Eljött az éjszaka

A férfi kivett egy kis gyertyát a dobozból, meggyújtotta és elindult felfelé
a lépcsőn.
- Hová megyünk? - kérdezte a kis gyertya.
- Felmászunk a torony legfelső pontjára, hogy fényünkkel irányt mutassunk a
hajóknak a kikötőbe –mondta halkan a férfi.
- Dehát egyetlen hajó sem fogja látni az én fényemet – válaszolta erre a kis
gyertya.
- Még ha gyenge is a fényed, te csak égj továbbra is, - mondta a férfi-
világíts csak amilyen erősen tudsz. A többit bízd rám.
Így beszélgettek amíg fel nem értek a torony tetején lévő nagy lámpához. A
férfi a kis gyertyával meggyújtotta a nagy lámpát. Ekkor a lámpa körül lévő
tükrök segítségével a kis gyertya fénye eljutott messzire a nyilt tengerre,
hogy utat mutasson a hajósoknak.
Ha egy kis gyertya fénye, a gyufa apró szikrája képes óriási tüzet gyújtani
és bevilágítani az utat az embereknek, akkor a te lelked szikrái, szíved
melegsége és jóságod példája is képes gyökeresen megváltoztatni a körülötted
élő emberek életét, sorsát, életszemléletét, még ha ők ezt nem is értik
teljesen.
Ezért tehát légy fény azoknak az embereknek akik körülvesznek, ugyanúgy
ahogy a világítótorony a sötétben is és viharos éjszakákon is egyformán
világit mindenkinek.

Vesna Krmpotics: Fény a sötétben / Ford: Toholyevity Mária /


UI:

A halál is csak egy módosult tudatállapot? – Paulinyi Tamás, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=qbyZaSrTAeQ