Mesék, szép történetek

TANMESE:
Egy kígyó átmászott egy éles fűrészen, a fűrész megvágta. Mérgében a kígyó testével rácsavarodott a fűrészre, és elkezdte szorítani azt.
Minden dühös szorítással nagyobb fájdalmat érzett, de folytatta, mert nehogy már a fűrész csak úgy megússza a neki okozott fájdalmat. Nem volt hajlandó elengedni a fűrészt, végül belepusztult; nem tudva, hogy mindez idő alatt csak el kellett volna engednie és jövőjére összpontosítania, és merre tart. Ehelyett a kígyó sajnos életét vesztette!
.
Kontrolláld haragodat, bocsáss meg azoknak, akik bántanak, és ne adj hatalmat embereknek vagy dolgoknak feletted.
ENGEDD EL, HAD MENJEN!!!!
(Dr. TENPENNY oldaláról fordítva)

"Egy nő besétált egy étterembe ebédelni... és amint a fiú elé tette a tányért, észrevette, hogy egy apa és lánya az étterem előtt egy ablakon keresztül nézi a tányérját.
Integetett nekik, hogy jöjjenek be, és mellé ültek.
Megkérte őket, hogy válasszák ki, mit szeretnének enni...
A lány félénken nézte a hölgy tányérját, aki két tálat rendelt az apának és lányának. Örömmel nézte, ahogy esznek, a szeme megtelt hálával...
Miután végeztek, felkeltek, és nem hagyták el dicséret nélkül a nagylelkű hölgyet.
Miután az asszony befejezte az étkezését, felkelt, hogy megigazítsa a hozzáadását.
Meglepődött, hogy üres a számla, és az étterem tulajdonosa írt egy cetli:
"Nincs olyan számológépünk, ami kiszámíthatná az EMBERISÉG árát"
Egy nagyon szép lecke az ÉLETRŐL


UI:

Dr. Vizin Gabriella - A szégyenről
https://www.youtube.com/watch?v=zBbogN-6NGg

Hogy milyen a spirituális élet? Semmiben sem különbözik, más életektől, hacsak annyiban nem, hogy más tudatossággal és értékrenddel élik. Az élet szokványos feladatai a Dalai Lámánál sem mások. Felkel, megmosakszik, meditál stb. Ja, hogy meditál, igen, de ezt bárki megteheti.
Megfigyelő vagy, de tudod-e? Vagy elveszel az életnek nevezett játék nagy illúziójában? Semmi sincs véletlenül. Mindennek fontos üzenete van.
Nem fárasztó így gondolkozni?-szokták tőlem kérdezni.
Talán inkább szokatlan-szoktam válaszolni, de semmikép sem fárasztó. Így éled az életed nap, mint nap és vizsgálod a Téged ért eseményeket, élményeket. Menekülőre fogod? Ok. De legalább tudd, hogy menekülsz valami elől, ami Téged bánt, fáraszt vagy épp félsz tőle. Ismerd fel ezeket az érzéseket is. Légy pillantra kész, na jó legalább napra!
"A langyosakat kiköpi a szájából az ÚR"-monja Jézus
Élj tudatosan és mégis szenvedélyesen: Ha valami gyönyörű gyönyörködj, ha valami felemelő, emelkedj fel, de mindig tudd káprázat! /attól még gyönyörű a tenger/

Kaló Jenő

Ki szólít meg engem?

Ki szólít meg engem Duna hullámhosszán?
Dobogókő? Szíved dobbanását érzem?
Lentről, egész mélyről, honnan csak a Fent szól…
Boldogasszony suttog, rólunk magyarokról:

Ébren vagyok lelkem, szerelmes nemzetem.
Emeld fel a szíved, hogy meghallhass engem.
Üzenetem hangját, csak a tiszták értik,
Kik ezt a nemzetet, szeretik, nem féltik.

Aki félt, nem bízik, aki félt, korlátoz.
Nem engedi közel szívét a Forráshoz.
Latolgat, mehetek? Mondják meg, mit tegyek?
Mi az, amit gyarló nemzetként tehetek?

Engedd meg magadnak, Ember, ki olvasol,
Szívünk dobbanása most összeolvadjon.
Érezd a meleget, sugárzást és a fényt.
Ez a szív senkit, semmitől sose félt.

Vedd át hát, vedd át hát…Anyád szeretetét.
A bizalom megtartó, emelő erejét.
Vedd át és add tovább, oda, hol még sírnak.
Kik magukban, emberként, nemzetként sem bíznak.

És én bízok benned, és szeretlek téged.
Szeretek a Földön minden egyes népet.
És ez a szereted rajtad most átárad.
Ez a dolgod: add tovább az egész Világnak!

Ki szólít meg Téged Duna hullámhosszán?
Dobogókő szíve dobbanását érzed?
Lentről, egész mélyről, honnan csak a Fent szól…
Boldogasszony suttog, rólunk magyarokról.

Most neked, ha hallod. Én átadtam.

Ismeretlen költő (2008-12-04)

Miért csodálatos a nő?

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.
Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson.
Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.
Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Szeretettel Bíró Laci
--

A dolgok amik...

"Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki.
Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért. "
( Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől)

Szeretettel Bíró Laci

Legyél tó!
Az idős hindu mester belefáradt abba, hogy a tanítványa folyton folyvást panaszkodik neki. Így, egy szép napon elküldött a bosszús fiúnak egy kiló sót.
A tanítvány, ahogyan az ’ajándékot’ megkapta, - mivel nem tudta mire vélni, - azonnal a mesteréhez sietett. Amikor a tanítvány megérkezett, a mester arra kérte őt, hogy tegyen egy jó marék sót egy pohár vízbe, és igya meg.
- Na, hogy ízlik? – kérdezte a mester.
- Nagyon rossz! – köpködött a tanítvány.
A mester jót kuncogott magában, azután azt kérte a tanítványától, kísérje le őt a közeli tóhoz. A feladatot kiadta a fiúnak. Ezúttal egy jó marék sót a tóban kellett feloldania.
- Nos, most meríts a tó vizéből egy pohárkával, és azt idd meg! – kérte a mester. Ahogy a víz leért a fiú torkán, azonnal megkérdezte tőle:
- Na, hogy ízlik?
- Finom, friss! – válaszolta a fiú.
- Érezted benne a sót?
- Egyáltalán nem! - felelte a tanítvány.
Ekkor a mester leült a komoly tekintetű fiatalember mellé, – aki annyira emlékeztette őt fiatalkori önmagára. Kedvesen a tenyerei közé vette a fiú kezét, és a szemébe nézve így magyarázott:
- Az élet fájdalma színtiszta só, nem több, és nem kevesebb. A mennyisége teljesen mindegy. A szánkban hagyott íze abban fog különbözni, hogy mekkora edényben oldjuk föl. Tehát, ha fájdalom ér az életben, az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy tágítsd ki az érzékelésedet. Ne legyél többet pohár, legyél tó fiam!

UI:

Hogyan hekkelték meg a halált a halál pillanatában a legszerencsésebbek?
https://www.youtube.com/watch?v=PQG9g83Otm4

Szeszélyes vénasszony
Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve:
"Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz?
Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol.
Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél. Ezt látod.
Nyisd ki a szemeidet. Ez nem én vagyok.
Elárulom neked az életemet.
Tizenhárom gyerek közül én vagyok az utolsó. Szüleim és testvéreim nagyon szerettek.
Alig voltam tizenhat éves és arról álmodoztam, hogy megtalálom életemben az első férfit. Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Szívem erősebben megdobban, amikor az akkori időkre gondolok. Huszonöt éves vagyok és van egy gyermekem, akinek nagy szüksége van rám, mert házat épít magának. Harmincéves lettem és érzem, hogy egymásra vagyunk utalva. Negyven éves koromban tudtam, hogy hamarosan el fog hagyni. Férjem hűségesen kitart mellettem. Ötvenéves lettem és már unokák zajongnak mellettem. Mindenki szeret.
Jönnek a sötét napok, férjem meghal. Félelemtől reszketve gondolok a jövőre.
Gyerekeim nincsenek velem, sajátjukkal törődnek. Visszagondolok az elmúlt évekre, amikor boldog voltam és szerettem. Már megöregedtem. A természet durva játékos: az öregséget együgyűségnek állítja be. Testem szépsége meglöttyen, az erőm is elhagy. Haladnak az évek, és ahol valamikor szív dobogott, most egy darab kő van.
Rozzant testemmel mégis megmaradok fiatalnak, mert érzem, hogy életem újból elkezdődik, mert szeretek. Átgondolom a rövid éveket: milyen gyorsan elrohantak. Elfogadom a könyörtelen igazságot, hogy semmi sem lehet végtelen. Te, aki gondomat viseled, ne a szeszélyes vénasszonyt lásd bennem. Figyelj egy kicsit oda és meglátod!
Óh milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet!


UI:

https://www.youtube.com/watch?v=vCkIA6qIfXg

A Paradicsom és a Pokol
Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.

UI:

Pálmalevelek - Kérdések-válaszok
https://www.youtube.com/watch?v=T-kQ5exq_kI

Isten! Miért engeded?
Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.
Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna. De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz.
Istent hibáztatta, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek. Szemrehányást tett Istennek, mondván,
- Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy
segíts ezen a kislányon?
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
- Már tettem. Megteremtettelek Téged.

Szeretettel Bíró Laci

Amit az élettől akarok

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok.

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok.

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok.

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok.

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

(Ismeretlen szerző)

A lehetőségek...

Kockáztatnunk kell, csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás, de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér, de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk -, meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Istened? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Szeretettel Bíró Laci

Egy apa azt mondta a fiának: Jelesre érettségiztél, ezért itt egy kocsi, amit még sok évvel ezelőtt vettem.
Mostanra kicsit megöregedett, de mielőtt neked adom, vidd el a belvárosi használtautó-üzletbe, és mondd nekik, hogy el akarod adni, aztán nézd meg, mennyit ajánlanak érte.
A fiú elment oda, majd visszatért és azt mondta az apjának: Ezer dollárt ajánlottak érte, mert azt mondták, eléggé lehasznált.
Az apa ekkor azt monda: Most vidd el a zálogházba. A fiú elvitte, majd visszatérve azt mondta: A zálogház csak száz dollárt akart adni érte, mert ez egy öreg autó.
Ekkor az apa megkérte a fiát, hogy menjen el egy autós klubba, és mutassa meg nekik is a kocsit. A fiú elvitte, majd visszatérve azt mondta az apjának: A klubban egyes emberek százezer dollárt ajánlottak, mivel ez egy Holden Torana, egy ikonikus autó, ami nagyon keresett cikk egyes gyűjtők körében.
Ekkor az apa azt mondta a fiának: A megfelelő helyen értékelnek téged a megfelelő módon. Ha nem becsülnek meg, ne légy dühös, mert az csak azt jelenti, hogy nem a megfelelő helyen vagy. Akik ismerik az értékeidet, azok méltányolnak majd… Soha ne maradj olyan helyen, ahol senki nem látja, milyen értékes vagy!

UI:

KARMA - Hogyan lépj ki a szenvedés programjaiból?
https://www.youtube.com/watch?v=t1ceBwccIh4

Dr. Gyökössy Endre: Mégis öröm



“Csúnya volt, tömzsi és púpos is. A negyvennégyes év légibombázásai alatt vesztette el úgyszólván mindenét; így került hozzánk, a parókiára. Lakásunk jórészt üresen állt, a szuterénben húzódtunk meg apró gyermekeinkkel. Az volt az “óvóhely”. Õ egy parányi szobácskában lakott fölöttünk. Júlia testvérnek szólította mindenki. Méltán. Senkije sem volt, így lett sokunk testvére, munkatársa, helyettese, kisegítõje; kis családomnak és egyházközösségünknek, a nagycsaládnak mindenese. Fityula nélküli diakonissza, palásttalan segédlelkész, beteglátogató nõvér.

A frontról érkezõ halálhírek egy részét, amelyet hivatalból nekem küldtek meg a tábori lelkészek, õ kézbesítette. Egyedül nem gyõztem. Ilyenkor késõ estig elmaradt és szótlanul ment be a szobájába. Még légiriadó és bombázások alatt sem jött le, hiába hívtuk. Csak legyintett – és mosolygott. Tulajdonképpen mindig mosolygott. Nem csak az arca, belülrõl ragyogott. Azóta nem láttam olyan csúnya-szép, tündöklõ arcot. Sokáig nem értettem ragyogása titkát. Nap, mint nap vijjogtak a szirénák. Gyárak közelében laktunk, gyakran hullottak a bombák. A házakra is.: 17)


Kántorunkat behívták katonának, így az is õ lett. Úgyszólván minden nap temettünk, felváltva egy idõs római katolikus lelkészzel. Egyre gyakrabban név sem került a hevenyében összetákolt koporsókra. Ki tudta azt akkor, ki milyen vallású lehetett? A legtöbbet romok alól ásták ki. Öreg, katolikus lelkésztársammal a temetõben tanulgattuk akkor az ökumenét.
Egy ilyen alkalommal hárman ugrottunk be az egyik, elõre megásott sírba, mert mélyrebukó repülõk gépfegyverrel pásztázták végig a temetõt. Júlia testvér ott is, akkor is mosolygott. A szorongástól feszülten mordultam rá:
- Most minek örül? - A sír mélyén is ragyogó arccal válaszolta:
- Éppen helyben vagyunk.
Máig sem tudom mire gondolt, arra-e, hogy kitûnõ fedezékben lapulunk vagy arra, ha eltalálnak, csak ránk kell kaparni a földet.
Egyszer – véletlenül – az egyik szoba ablakából kikémlelve megláttam, hogy a kert legeldugottabb sarkában imádkozik. A légiriadót lefújták, s már alkonyodott. Háttal állt a háznak, arcát az ég felé emelte. A Váci úton valamelyik gyár éghetett, mert a tûz verese meg-meglobbant csúnya-szép arcán. Szorosan összekulcsolt kezét félig az égre emelte. Szinte belemártotta a rõtes fénybe. Ezért láttam olyan világosan, hogy elõbb a hüvelykujja emelkedett a szorosan összekulcsolt kézbõl, majd a mutatóujja, fél perc múlva a nagyujja, aztán a következõ. Végül a kisujja. Majd nyitott tenyérrel az ég felé emelte mindkét karját. Úgy állt ott percekig, mint egy szürrealista szobor.
Attól kezdve a késõ délutáni légiriadók lefújása után, ha az ablakhoz léptem, mindig ugyanott és ugyanígy találtam, imádkozva. Akkor is, amikor közvetlenül közelünkben söpört el egy házat a légiakna. Ezután belépett a lakásba és még sugárzóbb volt, mint máskor. Akár lámpát sem kellett volna gyújtanunk. Bár nem is volt szabad. Igaz, õt nem lehetett “elsötétíteni”.
Elmondtam neki, hogy akaratlanul megfigyeltem, s hogy így, ujjait emelgetve még senkit sem láttam imádkozni. Rám mosolygott és azt válaszolta:
- Ez az én olvasóm.
- Az olvasója? - csodálkoztam rá.
- Az. Amikor a hüvelykujjamat nyújtom ki, azokra gondolok, akiket a Lélek szembe juttat.
Azután a mutatóujjam következik, akkor azokért mondok imát, akik Isten felé mutatják utamat. Magáért is akkor imádkozom. Amikor nagyujjamat emelem fel, a világ vezetõiért könyörgök: hagyják abba a háborút. Túl sok vér folyt már. A következõ a gyenge ujjam. Azzal a gyöngéket, az üldözötteket, a kicsinyeket és a haldoklókat ajánlom Isten kegyelmébe. A kisujjam az enyém. Azzal kérem Gazdámat, hogy halálomig vidám szívvel szolgálhassam. Hogy senki ki ne maradjon, ezért tartom két tenyeremet az ég felé, s így kérem Istent, tartsa tenyerén a világot – mégis. Mosolygott és hogy szokott, eltûnt a szobájába.
Hónapok múlva derült csak ki, akkor már nem dörögtek az ágyúk, hogy egy rongyos zsákban az ágya alatt dugdosta a kifosztott rákospalotai zsinagóga hétágú gyertyatartójának és egyéb összetört kegyszereinek darabjait. A vandál pusztítás után, éjjel kilopódzott a házból, s amit a zsinagóga körül talált szétdobálva, zsákba szedte, hazahozta és elrejtette.
Nem felejtem el, hogy késõbb Duschinszki barátom, a rákospalotai rabbi, aki csodamódon megmenekült a bori haláltáborból, hogyan zokogott erre a zsákra borulva, hogyan jajongott héberül az asztalra kiborított törmelék fölött. Amikor megkérdezte Júlia testvért, mivel hálálhatja meg azt, amit tett, õ azt válaszolta:
- Örülök, hogy most örül – és kiment a szobából.
Aztán jóval a háború után egyszer rosszul lett. Kórházba került. Valamikor ápolónővér volt, nem lehetett becsapni. Igaz, nem is akarták, mert megismerték. Amikor ágya szélére ültem és megszorítottam a kezét, olyan derűvel mondta: rák, mintha örömhírt közölt volna. Bármikor meglátogattam, mindig volt jó híre valakirõl a kórteremben: Erzsi néni, a négyes ágyon, már evett. Ez hazament. Az jobban van, amaz már tud aludni. Amikor felõle faggattam, egyféle választ adott: Jobban vagyok, mint érdemlem.

Egy napon üresen találtam az ágyát. Már a lepedõ is le volt róla húzva. Sokáig ültem a csupasz sodronyra meredve, megszokott helyemen; majd bekopogtam az orvosához. Már ismertük egymást. Őszhajú, idős, sok szenvedést megért belgyógyász volt. Amikor meglátott, levette a szemüvegét, és sokáig törölgette. Nem nézett rám, úgy mondta:
- Mielõtt meghalt, a kórteremben mindenkitõl bocsánatot kért, ha valakit valamivel megzavart volna. Tõlem is, hogy gyógyulásával, nem tudott örömet szerezni. Önnek ezt a levelet hagyta hátra. Arra kért, halála után adjam át.
Megszorította a kezem, s valami ürüggyel magamra hagyott. A levélben temetésével kapcsolatban néhány szerény kérése volt Júlia testvérnek. Pár meleg sor, s végül egy bibliai idézet Pál levelébõl, amelyet az öreg apostol betegen, fogolyként, bilincsek közül a filippibelieknek írt: “Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek.” Ezután csak egy szó állt még a levélben, reszketeg, nagy betûkkel kirajzolva: M É G I S.

Azóta fehér fába vésve ott õrzöm ezt az egyetlen szót íróasztalomon. Ha fáradtan, örömtelenül ébredek s nehéz nap vár rám, úgy kezdem, hogy elibe ülök, és hosszasan nézem. A hófehér fa és a belevésett öt betû: M É G I S – hamarosan úgy sugárzik, mint egykor Júlia testvér. És vissza kell mosolyognom rá.


UI:

Okos eszközök-okos emberek
https://www.youtube.com/watch?v=V73zd6iuygo&t=0s

A gyertya meditációja

Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt nyújtok nektek? Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék.
Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok- a feladatomat teljesítem. Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.
Két lehetőségem van:
1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, - akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.
2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, - akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt!
Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is? Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.
Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban, vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem.
Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!
Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.
A FÉNY így terjed.

Szeretettel Bíró Laci

A remete

Élt egy messzi lakatlan szigeten egyedül egy remete. A sziget mindennel ellátta, nem szenvedett hiányt semmiben. A remete hálás volt Istennek, minden nap hangosan imádkozott hozzá. Teltek az évek. Egyszer egy hajó tűnt fel a láthatáron, és hamarosan kikötött a szigeten, hogy friss vizet és némi élelmet szerezzenek az utasoknak, akik között egy rabbi is volt.
Partraszállás után a matrózok elkezdték a vízhordást és gyümölcsöket szedtek. A rabbi is partra szállt, sétált a szigeten, amikor kiáltozás ütötte meg a fülét.
- Átkozott légy Uram! Átkozott légy Uram!
A rabbi odasietett, és meglátta a remetét.
- Mit művelsz itt kérdezte tőle?
- Imádkozom! válaszolta a remete.
- Nem jól imádkozol! - szólt a rabbi. Ha végeztünk a készletek kiegészítésével, megtanítlak imádkozni. Nem akarsz te is velünk jönni?
- Nem, jó nekem itt válaszolta a remete.
A rabbi bólintott és tovább sétált.
Már délután volt, mire végeztek, mindenki hajóra szállt, a rabbi is, a remetéről megfeledkezett. A hajó felszedte a horgonyt és elindult. Még nem jártak messze, amikor a rabbi kiáltozást hallott a víz felől. Kíváncsian kinézett a korlát fölött. A remete futott a vízen a hajó után, és kiáltozott.
- Rabbi, elfelejtettél megtanítani helyesen imádkozni!
A rabbi döbbenten nézte a remetét, majd így szólt:
- Menj vissza a szigetedre derék remete. Ennél jobban én sem tudlak megtanítani imádkozni.

Szeretettel Bíró Laci

A lélek csendje



" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked, és amit Te mondasz. Más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy "Igen, ez így van. Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan."

Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat. Mik a kulcsmondatok? Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.

Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."

(Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21AB84AloMtPMjlEc&id=8627752B1B3312C8%2147563&cid=8627752B1B3312C8

Ha már Trianoni évforduló van:

Látomány Magyarországról.

(1995.szeptember. 28 Zita médium)


Ez a mai Magyarország – egy ilyen hatalmas nagy kapu – ahol állandó fluid csere van, és azt hiszem, hogy ez okozza azt a nagyon erős huzatot, amit észlelek, sok minden beáramlik ezen a kapun, és sok minden kiáramlik innen, és ahol már erőteljesebb a szél, azt gondolom, higy abból később vihar is kerekedhetik….
A különböző elvek és eszmék is itt birkóznak meg Kelet és Nyugat között – értem a Kelet alatt mindazt, amit az összeomlott társadalom Keletről maga után hagyott, és a Nyugat alatt azt az Isten nélküli anyagi világot, amelyet felépített….

És Délről is betör mindaz, ami otthon úgy mondanak: Balkán, de én szellemileg inkább úgy észlelem, mint ami indulat, gyűlölet, harag, ellenszenv minden jóval és igazzal szemben…. Sőt van benne valami harátalan irigység is, és ezek, mint légköri örvények, mint felhők , különböző rétegekben vonulnak, és újabb veszélyt hozhatnak a térségre…bár én nem térségnek, hanem az én édes Hazámnak érzem.

És szintén csak az érzéseimre támaszkodva mondhatom, hogy ez a légkör olyan, amilyen légkör nincs sehol másutt…és ez a légkör az emberi lelkek csoportját – már akik érzékenyek erre – átitatják ezzel a lendülettel, mint ahogyan én is átitatódtam otthon…akik ezzel a lelkülettel átitatódtak és – hát így kell mondanom – ezen keresztül a lelkük érzékennyé válik ezekre a különböző szellemi fluidokra és szellemi behatásokra, azoknak itt a kapuban „szeme lesz a látásra és füle a hallásra”….

És sokakat megérint, megihlet a Lélek, és sokan lesznek – nem mondhatom azt, hogy médiumi képességgel rendelkezők, mert nemcsak ezt értem alatta, akik feltűnő módon médiumokká válnak – akik a szellemvilágba is bele fognak látni, bele tudnak fogódzni, tehát az anyagi világ mögött a szellemi világot is érzékelni fogják…

És mégis – mégis, az egész nemzet nagyon nagy nyomás alatt nyög, és nyögni fog a jövőben is, mert a kapun kívül és belül őröket állít fel az ellentét…..mindent elkövet az ellentét, hogy az Igazság, ami itt jelen van, ne terjedjen, és hogy azok az emberek, akikben megvan a képesség az Igazság befogadására, ezt ne érzékeljék… ezek a felállított örök igyekeznek mindent szétrombolni, hogy ne tudjanak a jó fluidok összegyűlni és újra és újra megkeverik a Délről és Délkelet felől jövő nagyon erős gyűlölethullámokkal….tehát az emberek élete meg lesz fojtva, le lesz fogva…az ellentét meg fogja vonni a javakat mindattól, ami lelkileg fontos lenne…..


DE mégis csak azt tudom mondani, hogy ez a talaj alkalmas – ez alatt nem a földi talajt értem, hanem a szellemi talajt – ennek az Igazságnak a továbbvitelére. Ez az Igazság, mint a pásztortűz az éjszakában, már a világban itt is, ott is, amott is ég, de a tűz központja itt van…ezt a tüzet valahogyan biztosabb helyre kellene vinni, vagy valamivel körül kellene venni, hogy ezek az erősödő szelek el ne oltsák…mert ha kioltják – és ez az ellentétek célja! – akkor nemcsak ez a kis ország, hanem az egész emberiség is sokkal szegényebb lesz és a választottaknak is sokkal nehezebb lesz megküzdeniük azzal, ami még hátra van.

A világosság itt fektettetett le, innen árad… a tűz még mindig itt van, a parázs még nagy tűzzé éleszthető, csak amint mondom, minden olyan huzatos…fúj a szél Keletről Nyugatra, Északról Délre…aggódom, hogy a huzat el ne hordja azt, ami érték, és ez az Igazság nehogy olyan kézre kerüljön, amely a szellemi értéket elprédálja.

Ezt a kaput nem lehet bezárni…ez a kapu nyitva volt, nyitva van, és nyitva lesz…ezen a kapun örökösen vonulnak át az emberek, elvek, eszmék Keletről Nyugatra, Nyugatról Keletre, Délről Északra…ezen a kapun mindenkor beáramlottak azok az eszmék is, amelyek a keresztény elv és eszme ellen törtek, és most beáramlanak azokkal az elvekkel és eszmékkel, amelyek a régmúltban értékesek voltak, de amiket már a krisztusi eszmékre kellett volna becserélni és felváltani…

(saját megjegyzés: A kiválasztott zsidó nép, aki hivatott volt előkészíteni Jézus fizikai testben történő eljövetelét, szintén hatalmas támadásban részesült, amit sokan a történelem könyvekből is ismerhetnek és a Bibliából.

Egy érdekes adalék a történethez:
„A montreáli McGill Egyetem kiváló professzora Wilder Penfield néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a génfajta, amely földünkön alapvető gén. Ez lett volna a feladat, amelyre az egyetemi tanár Óriási, millió-dolláros támogatást kapott. A ki nem mondott, de valódi célja volt a kutatási feladat-adásnak, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsőbbrendű gént.


Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet. Kettőt! Megállapították eme kettőről, hogy ezeket ugyan — akár évszázadokon, generációkon át — el lehet ideiglenesen nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltűnik. Ezek a megtalált gének évszázadok után is feltörnek, s a kettő üti egymást. Pillanatnyilag az egyik gén a másikat elnyomhatja. össze is házasodhatnak de a 3, 4, 5., generáció után feltör egyikük és kizárólagosan fog uralkodni.
A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént, amelyiknek nincs neve. Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és magyarnak nevezett náció, de hozzátette végső tanulmányi jelentésében, hogy földgömbünk öt teljesen szétszórt pontjain ugyancsak megtalálható ugyanez a második gén. Eme, — a szemita barát — Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az Alapítvány azonnal törölte a támogatását, megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását. Erősen kétlem, hogy az valaha is napvilágot lát. "Egy alkalommal kezemben volt ez a zárójelentés. A Bizottság szakértői jelentésében megadott 5 Pont "folt"— ezt teszi hozzá Árkay -— "egészen misztikusan tökéletesen azonos azzal az öt folttal a földgömbön, ahol a pentatonikus ötfokú magyar népzene létezik.
De most jön még a java! "Baráth Tibor professzor kedves barátommal volt 2-3 éve " folytatja beszámolóját Árkay, egy nem mindennapi telefonbeszélgetésem. Ekkor ezeket mondta nekem Tíbor": … ő nem ismeri a népdalokat, nem zenész. Van neki egy világtérképe, amelyen feltüntette, hol találtak az őskortól kezdve, akármilyen ős magyar vagy bármilyen más nyelven olvasható, megfejthető feliratokat. De bevallja nem érti, mert a Föld öt helyén vannak teljesen szétszóródva. "Erre elkezdtem hegyezni a fülemet. "Melyik öt helyen?" kérdeztem " Hát" — mondta T'ibor, 1. Magyarországon és Közép Ázsia Ural környékén, de nem a szláv területeken,
2. A Távol-Keleten Kinában és Japánban. 3. Közép Afrikában 4. Az amerikai indián vidékeken és 5. Skóciában. " Hát majdnem leültem! Ezek a foltok ugyan is hajszálra azonosak a pentatonikus zene 5 nagy foltjával és a Penfield Bizottság féle vércsoport foltokkal!"
Ez három egymástól teljesen külön irányból, a népzenekutatás, a népcsoport kutatás és az ősrégészet teréről származó bizonyítékok adatait hozza egy nevezőre! "Hát akkor miért vagyunk begyulladva?" —kérdezi Árkay. "Minket nem lehet kiirtani, feltörünk, nem vagyunk egyedül! Miénk a jövő!" (Dr. Árkay László: Monográfok /No.5/)”
És egy másik tanulmány a Magyar nyelvről:

„A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak.
Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke.
Amit tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget. miként szállították el, vagy emelték fel a templom tetejéig.
A magyar nyelv eredetisége még ennél is sokkalta csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni, annak is az első tételét: „Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige!”

Sir John Bowring angol nyelvész (1792-1872)

Szellemi közlés a Szellemi Búvárok Pesti Egylete anyagából (1880):

„ a kis Magyarországot választottuk tehát ki magunknak, mert itt találtuk meg az alkalmas munkatársakat, akikkel mi a nehéz, nagyon nehéz, hosszantartó és többnyire láthatatlan munkánkat elkezdhetjük”

1922 április 23.-i ülésen Pál médium által a spiritizmus névadója, Allan Kardec is nyilatkozott, és kijelentette, hogy Dr. Grünhut Adolf (1826-1906) munkálkodásának nagyobb eredménye volt, mint az Ő közreműködésének, mert :

„ott ahol ma az emberi győzelem mámorától elvakultan élnek az emberek, mindennel többet törődnek, mint a szellemmel és ami a földi élet után következik”

És vallóban a magyarországi spiritiszta Egylet az Allan Kardec – féle „Igazság Szellemének” bölcseletét nemcsak folytatta, hanem „evangéliumi spiritizmus néven” meg is koronázta a világviszonylatban egyedülálló irodalmával.

UI:

Ima, imákról.
https://www.youtube.com/watch?v=e7ACCt90grQ&feature=youtu.be

Jézus Krisztus kínszenvedése:

Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8.-án született a westfáliai Koesfeld melletti Flamske nevű faluban. Tiszta életet élt, apácának állt be.
Kezén és testén megjelentek a stigmák jeleli, sokáig titokba tartották, majd komolyan kivizsgálta az egyház, de nem tudtak magyarázatot adni rá.

Isten őt választotta eszközéül. Látomásában leírta (1818 ) Jézus Krisztus keresztre feszítését, mely teljesen egyezik Eszter médium közlésével is.
Elmeséli az Utolsó Vacsora pontos történéseit, a Titokteljes Tanításokat és szenteléseket, és elmeséli a teljes megaláztatást, és keresztre feszítést, a teljes szellemi háttérrel, Judástól kezdődően a végkifejletig.

Beszél Jézus „pokolra” szállásáról, a feltámadás utáni találkozásokról, jelenésekről.

Fontos közlés, hogy Jézus beszédében előre megmondta, hogy az egyház mennyire komoly bűnöket fog elkövetni a nevében, mert mindez az emberi gyarlóság miatt lesz, és milyen széthúzás fog majd történni a nevében.

Elmondta Jézus cselekedeteit a vacsoránál, és a vacsora utáni történéseket, a tanításokat, beavatásokat:

1. Létrehozta Jézus az Oltáriszentséget, ami egy régi hagyomány felelevenítése volt: Amikor vendégek jöttek, megkínálták őket kenyérrel, és távozáskor is. Közös kupából ittak a vendégekkel a házigazdák, és ezzel jelezték a barátságukat, a szeretetüket. Jézus ezt kiegészítette egy imával és tanítással, és megkérte a tanítványai egy részét, hogy ezt a hagyományt ápolják az Ő halála után is. (ez lett az Egyház alapja)
2. Jézus, amikor beszélt a tanítványokkal egyszerre a másik világgal is folytatott beszélgetést, mintegy átadva az onnan jövő üzeneteket, tanításokat.
3. Beavatást végzett a tanítványok egy részénél, akik ennek révén képesek voltak később gyógyítani, sőt halottat is feltámasztani!
4. Oktatást adott a Szent olajok elkészítéséről, fölkenésről, utolsó kenetről és ezeknek az erkölcsi hátteréről. Elmondta, hogy milyen módon kell és mely testrészeket kell felkenni (csakrák), és elmondta a pontos technikát is. Péternek és Jánosnak valami „lényegeset” és „természetfölöttit” adott, és megkérte őket, hogy a Szentlélek eljövetelekor szenteljék fel a többi Apostolt. Amiket Jézus ekkor cselekedett az Apostolok felkenésénél mély titokban történt, és ezt később is titokként kezelték.
5. Jézus még ezután hosszú tanítást adott, beszélt az hét egyházról, koronákról, angyalokról egyéb mély értelmű képekről, amikkel bizonyos későbbi időket jelölt meg.
6. Elmondta, hogy ahova megy oda nem követhetik, és hogy sok szenvedés lesz a részük, de az Ő országában találkozni fognak. Beszélt egy árulóról is, és Péternek itt jósolta meg, hogy megtagadja mielőtt a kakas háromszor fog kukorékolni!
7. Jézus beszélt a Szentlélek eljöveteléről is.

Beszél arról, hogy Lucifer a halála után 2000 évvel, és előtte 50-60 évvel újra el lesz oldozva a fogságából, és vissza lesz küldve a földre tanulás céljából!
(megjegyzés: Ez az időszak egybeesik a világháborúk idejével)

Mel Gibson e közlés alapján készítette a filmet Isteni sugallatra!
Ezzel megosztotta a közönséget, és emiatt sokan színt vallottak akarva – akaratlan érzelmeikről embertársaik és Isten előtt!

Névtelen Szellem közlése a szellemvilágról:

A Föld a megpróbáltatásokkal teli álmok hazája, itt lesz próbára téve a szellem, hogy és mind tudja felhasználni azokat a képzett javakat, tehetségeket, amelyeket ajándékba kapott.
A földön ráálmodhatja fejére a tulajdonképpeni koldus a királyi koronát és uralkodhat.
A hatalmaskodásból és gőgből gyógyulni kezdő lélek alkalmat kap, hogy megmutassa, hogy mennyit javult, a lelki szegény gazdagságot kap, hogy a lelkét gazdagíthassa jó cselekedetekkel. A rút lélek szép testet kap, hogy abban tanuljon szerény lenni.
Szellemi ébredés esetén viszont jaj annak, aki az álomvilágban nem vásárolt magának szeretetet, hanem ahelyett ellenségeket szerzett!
A szellemek birodalmában nem lehet eltitkolni semmit. Itt minden meg van világítva Isten törvényétől. A nemes beleolvad az összhangba, a törvénytelen kiválik onnan és a megpróbáltatások helyére küldik. A rossz mindig taszít, a jó vonz. Ez a világmindenség törvénye és a haladás alapja.
Megszakítás nélküli mozgás van a látszólag holtam heverő kövekben, földben, ásványokban, nővényekben, állatokban, hogy feljuthassanak a hozzájuk legközelebb eső állomáshoz, ami sűrű az megritkul. Felszívódik, alakot és formát vált, de már némileg tökéletesebb és tisztább kidolgozásban.
A földi világ embere, ha testét leveti, hozzá hasonló testvérei közé jut és semmivel se tud többet a nagy mindenség titkaiból, mint amennyit életében tudott. A szellemvilág nagy és hatalmas világ, onnan jön mindenki oda tér vissza mindenki.

UI:

Szeretet himnusza
https://www.youtube.com/watch?v=ORussmF3r80&feature=youtu.be

Egy gazdag ember besétált egy bárba Miamiban. Amint belépett, észrevett egy afrikai (fekete) nőt, aki egy sarokban ül.
Odament a pulthoz, elővette a pénztárcáját és azt kiabálta: "
Pincér! Mindenkinek fizetek a bárban, hogy igyon, kivéve azt a fekete nőt ott.
A csapos fogta a pénzt, és ingyen italt kezdett felszolgálni mindenkinek a bárban, kivéve az afrikai nőt. A fekete nő ahelyett, hogy elsétált volna, csak ránézett a csávóra, és azt kiáltotta: "Köszönöm! "
Ez feldühítette a gazdag embert. Így hát még egyszer elővette a pénztárcáját és azt kiabálta: "Pincér! Ezúttal mindenkinek kínálok üveg bort és ételt ebben a bárban, kivéve azt az afrikait a sarokban! "
A pincér ismét elvette a férfi pénzét, és elkezdett ingyen ételt és bort felszolgálni mindenkinek a bárban, kivéve Africanát. "
Amikor a pincér épp felszolgálta az ételt és az italt, az afrikai nő egyszerűen rámosolygott a férfira és azt mondta: „Köszönöm!
Ekkor a férfi lehajol a pultra, és megkérdezi a csapostól:
„Mi a baj azzal a fekete nővel? Mindenkinek vettem enni- innivalót ebben a bárban, kivéve őt, és ahelyett, hogy ideges lett volna és elhagyta volna, ott ül, rám mosolyog és azt kiabálja: "Köszönöm! ""Ez őrült? "
A csapos rámosolygott a gazdag emberre, és azt mondta:
„Nem, nem őrült. Övé ez a bár. "
Néha az ellenség tudatlanul is a javunkra dolgozik ezért soha sem ítélj meg másokat mert nem tudhatod mi van a dolgok mögött

UI:

Gőg
https://www.youtube.com/watch?v=nCp6jOJC4jQ&feature=youtu.be

A nagymamám mondta:
- "Ne hagyd, hogy a serpenyőid fényesebben ragyogjanak, mint te! Ne vedd olyan komolyan a takarítást!
Amikor felnőttem, a nap legtöbb óráját azzal töltöttem, hogy mindent tisztán és rendezetten tartottam, hátha valaki meglátogat, de aztán rájöttem, hogy mindannyian nagyon elfoglaltak, sétálnak, szórakoznak, dolgoznak és igen, élvezik az életet!
- Mi van, ha valaki hirtelen felbukkan?
Senkinek nem kell magyarázkodnom az otthoni helyzetemről. Az embereket nem érdekli, hogy mit csinálsz egész nap, az emberek sétálnak, élvezik az életet.
Az élet rövid, élvezd!!
Töröld le a port...ha kell.
De legyen időd lefesteni egy képet, vagy verset írni, sétálni, meglátogatni egy barátodat, főzni, amit akarsz, locsolni a növényeidet....
Adj magadnak szabadidőt sörözni, strandolni, hegyeket mászni, játssz a kutyákkal, hallgass zenét, olvass könyveket, műveld a barátaidat és élvezd az életet.
Töröld le a port, ha kell, de az élet kívül megy tovább. Azt hiszem, ez a nap sosem jön vissza!
Töröld le a port, ha kell, de ne felejtsd el, hogy megöregedsz, és sok mindent, amit most megtehetsz, öregkorodban már nem lesz olyan könnyű megtenni.
És amikor elmész, mivel egy nap mindannyian eltűnünk, te is porrá válsz! És senki nem fog emlékezni arra, hogy hány számlát fizettél, sem a házad tisztaságára, de emlékezni fognak a barátságodra, az örömödre és arra, amit tanítottál...”
(Gerarda Rizzo)


UI:

Michael Quist imája
https://www.youtube.com/watch?v=pVJF2RPSSl8&feature=youtu.be

Joel Osteen

Minden lében kanál emberek



Sokan olyan nehéz terheket cipelnek az életben, hogy ezek a terhek teljesen megfosztják őket a békességtől és az örömtől. Az egyik ilyen "teher" a mások dolgaival való foglalkozás terhe.

Nem ismerlek téged, de nekem éppen elég a saját életem, nemhogy mások ügyeibe avatkozzak.

Ha a szomszéd egy évben négyszer megy vakációzni, nem rám tartozik. Ha egy barátom minden ujján gyűrűt visel, a lábujjain pedig kettőt, nem tartozik rám.

Nem tudjuk élvezni az életet, ha mindenbe beleütjük az orrunkat. A minden-lében-kanál-emberek általában kritizálnak is. Minden részletet tudni akarnak. Ilyenekkel állnak elő általában: ,,Tudod, mit hallottam? Hallottad, mit mondtak?" Ilyenkor a válaszunk legyen valami ilyesmi: ,,Nem, de nem is akarom hallani. Nem akarom pletykával mérgezni magam. A fülem nem szemetes, amit tele lehetne tömni szeméttel!"

Ne légy passzív! Ha kell, állj fel és hagyd ott az illetőt. Légy bátor, és ne hagyd, hogy az emberek mérgezzenek. Ha a barátaid, kritizáló, a kákán is csomót kereső és minden-lében-kanál-emberek, akkor ideje új barátokat találnod. Ne hagyd, hogy a kritizálás szelleme mérgezzen.

Ahelyett, hogy mindenki más dolgával foglalkoznál, foglalkozz Isten dolgaival! Az Ő dolgai: szeretni, helyreállítani, bátorítani és meggyógyítani az embereket. Ha Isten dolgaival foglalkozol, akkor Ő foglalkozni fog a te dolgaiddal! Amit megteszel másokért, azt Isten megteszi érted. Ne felejtsd, hogy minden szavaddal és minden cselekedeteddel egy magot vetsz. Vesd a szeretet, a támogatás és a bátorítás magjait. Könnyíts a terheden, hogy Isten áldásait arathasd, melyeket már kikészített számodra!

Önszeretet és önbecsülés



"Önbecsülési problémákat és az önszeretet hiányát nem lehet megoldani hagyományos pszichológiai módszerekkel. Nem működnek a megerősítések, nem működik az sem hogy megpróbáljuk szeretni önmagunkat. Ezek a kísérletek azért nem válnak be, mert nem a gyökerénél kezelik az okot.

Az önszeretetet általában úgy értelmezzük, hogy vannak dolgok amiket szeretünk, vagy elfogadunk magunkban (megpróbálunk ezekre figyelni, hiszen ez jó érzés) és vannak dolgok amiktől szabadulnánk, vagy legszívesebben kizárnánk magunkból (ezektől megpróbálunk elfordulni, mert rossz érzéseket keltenek). Ezzel azonban máris kettéosztjuk magunkat, dualitást teremtünk, tehát soha nem leszünk Egységben.

A Valódi Önszeretet és Önbecsülés azt jelenti, hogy mindennek teret engedünk magunkban ami megjelenik. A 'jónak' és 'rossznak' is, bár ezek is csak címkék. Nem menekülünk többé egyetlen érzelem elől sem, nem akarunk kizárni semmit magunkból, nem akarjuk megjavítani magunkat, csak hagyjuk hogy a pillanat olyan legyen, amilyen. Az Önszeretet és Önbecsülés pedig ezzel párhuzamosan megjelenik, magától. Úgy, hogy nem tettünk érte semmit, csak elfogadtuk azt Ami Van."

Adyashanti

Az anya fohásza

A kicsi fiú az esti mese varázsszőnyegén már álomországba érkezett. A nagyobbacska lányka Duci babáját rejtegeti a paplan alatt, de az ő szemei is álomra nehezültek. Apró szusszanásaik átszövik a csendet. A fiatal anya imádkozik, miközben lelkéből érzések és gondolatok áradata száll az ima szárnyain az égbe.
MIATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY, de úgy érzem, szent lelked most is itt van velem és átölel engem.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED, ami nem más mint a színtiszta szeretet.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, adj nekünk megértést, békét és tiszta szíveket.
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, segíts, hogy Hozzád hűséges és hitben erős legyek
MIKÉPPEN MENNYBEN, áldanak és dicsőítenek Tégedet az üdvözültek,
AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS legyen áldott és dicsőséges a Te neved.
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA és adj hitet a hitetlennek, hajlékot a hajléktalannak, békét a békétlennek, boldogságot a boldogtalannak, szerencsét a szerencsétlennek, világot a világtalannak, gyermeket a gyermektelennek, tehetősséget a tehetetlennek, gyógyulást a testi és lelki betegeknek.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, mert néha harag tölti el szívemet, mert írígy vagyok és telhetetlen, mert öntelt vagyok és kérlelhetetlen, mert lusta vagyok a jóra, mert felelőtlen vagyok a gyönyörök keresésében, mert álszent vagyok, mert nem vagyok ura a gondolataimnak és nem minden szavam igaz.
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK, akik éppen olyan gyarlók mint én, ezért megbocsátom hamisságukat, írígységüket, önzésüket, álszenteskedésüket, kérlelhetetlenségüket. Elfelejtem igazságtalanságaikat, szeretetlenségüket és felelőtlenségüket. Adj erőt, hogy meg tudjam tenni !
ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE, mert gyanútlan és megtéveszthető vagyok Nélküled !
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, aki figyel, csábít és környékez engem. Ezért kérlek sohase vedd le rólam a tekintetedet !
AMEN.

Szeretettel Bíró Laci

Telefonhívás érkezik Istenhez:
- Halló, jó napot kívánok! Beszélhetnék Istennel?
- Jó napot! Kapcsolom!
- Jó napot, Lelkem! Figyelmesen hallgatlak!
- Uram, előttünk az Új Év! Kérlek,teljesítsd a kívánságaimat!
- Természetesen, mindent, amit kérsz! De előtte kapcsolom neked a kívánságokat teljesítő osztályt, igyekezz megérteni, milyen hibákat követtél el a múltban!
… Gépi hang a telefonban: „Kérem, várjon… azonnal kapcsolunk téged a kívánság osztály ügyfélszolgálatosával”
…Várom….
- Üdvözlöm! Mit szeretne megtudni?
- Jó napot kívánok! Engem az Úr átirányított önökhöz és mondta, mielőtt új kívánságaim teljesítését kérném, jó lenne meghallgatnom az előzőeket.
- Értem, egy pillanat…. Megvan! Lelke minden kívánsága. Hallgatja?
- Igen, figyelem!
- Kezdjük a múlt évvel:
1. Unom már ezt a munkát! (teljesítve: „ez a munka megunva!”)
2. A férjem nem figyelmes velem! (teljesítve: „nem figyel!”)
3. Jaj, csak egy kevés pénzt kérek! (teljesítve: „pénzt – keveset!”)
4. A barátnőim hülyék! (teljesítve: „hülye barátnők!”)
5. Bármilyen kis lakás is jó lenne! (teljesítve: „a 10. emeleten a tető alatt, a tető beázik. Kértél: „bármilyent”!)
6. Ha lenne egy kis autóm! (teljesítve: van egy 20 éves kis Polski autód)
7. Jó lenne már szabadságra menni, bárhová, csak menni! (teljesítve: az anyóshoz a telekre, épp most szüksége van munkaerőre)
8. Senki sem ajándékoz nekem virágot! (teljesítve: nem ajándékoz!)
- Folytassam? Itt kb. egy évre való olvasni való van!
- Nem, nem, mindent megértettem! Visszakapcsolna a Teremtőhöz?
- Uram, mindent megértettem! Ezentúl minden gondolatomra odafigyelek, még a legcsekélyebbre is! Kérem, csak pozitív gondolatokat küldj nekem! Kérlek, segíts megérteni, hogy Te mindig segítesz nekem és mindent teljesítesz! És most pedig szeretném alaposan átgondolni. Hívhatlak később?
… nevetés a telefonban…
- Természetesen kedvesem. Amikor csak akarod!
Imáidban ne panaszkodjál az Istennek, hogy neked minden rossz.
Azt gondolhatja, hogy te még nem tudod, mi igazából a ROSSZ, és megmutatja neked.
Mondd az Istennek, hogy nálad minden jó, és te jól érzed magad! Légy hálás mindenért amid van .
Akkor azt fogja gondolni:
„Ej-ej, kedvesem, te még nem tudod, hogy mi az igazi JÓ”
– és megmutatja…

UI:

Alkalmazkodó szeretet

https://www.youtube.com/watch?v=1vASBXbGD3Q&feature=youtu.be

A bánat könnyei
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.
Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

Luther Márton imája
https://www.youtube.com/watch?v=igXePTKxXA8&feature=youtu.be