Mesék, szép történetek

A gondolat ereje
Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.
Így szólt: "Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"
"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"
A tanítványa csodálkozva nézett rá. "Mégis hogyan"?
"Gyere, ülj ide mellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi így szólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".
A jógi behúnyta a szemét. Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte. Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt.
"Gyere, menjünk" - szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egy jólöltözött férfi lépett hozzájuk.
"A hotel vezetője vagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igen van. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunk éjszakára, és enni is kapnak."
"Nagyszerű" - felelte a jógi.
A tanítvány döbbenten kérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolat ereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem áll ellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat, pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit meg akarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára. Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatot eresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebb befolyást az életedre."

Teréz anya imája a kereszt alatt



Szabadíts meg, ó, Jézus,

a vágytól, hogy szeressenek,

a vágytól, hogy magasztaljanak,

a vágytól, hogy tiszteljenek,

a vágytól, hogy dicsőítsenek,

a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,

a vágytól, hogy kérjék véleményemet,

a vágytól, hogy helyeslésre leljek,

a vágytól, hogy népszerű legyek;

a félelemtől, hogy megaláznak,

a félelemtől, hogy megvetnek,

a félelemtől, hogy megütnek,

a félelemtől, hogy megrágalmaznak,

a félelemtől, hogy elfelejtenek

a félelemtől, hogy bántanak,

a félelemtől, hogy kigúnyolnak,

a félelemtől, hogy meggyanúsítanak!

Jön a víz

Egy nap hatalmas esőzések következtében kiöntött a falu mellett kanyargó folyó. Az emberek ijedten csomagolták össze holmijukat, s ki tutajon, ki csónakban próbált menekülni. Az áradás egyre nőtt, már minden víz alatt volt, csak a háztetők s a fák koronái látszottak ki.
Három csónakos evezett a távoli part felé, amikor egy hatalmas hullám mindnyájuk ladikját felborította. Kiváló úszó hírében álltak, mégis úgy tűnt, csak egyikük képes fennmaradni a víz színén.
- Ti vagytok a legjobb úszók a faluban, hogyhogy nem birtok fennmaradni? - kiáltott társainak.
- Az arannyal teli zsákot rákötöttem a hátamra, nagyon súlyos, de nem tudok megválni tőle, mit sem ér az életem nélküle! - hörögte az első.
- Egy vasládikóban őrzöm a nemesi levelem és a diplomáimat, ha elvesznek, hogyan bizonyítom előkelő mivoltomat? Meg kell mentenem mindenáron! - kiáltott a másik, s egyre fáradtabbnak látszott.
Aki teher nélkül, könnyedén szelte a habokat, hamarosan partot ért, onnét kiáltott vissza:
- Kérlek benneteket, dobjátok el terheteket, s megmenekültök! - De nem hallgattak rá...
Az anyagi lét mulandó értékeihez ragaszkodót megfojtják "kincsei", s nem lesz képes átszelni az élet tengerét. Az önbecsapásnak nincsen határa.
(Elias Canetti)


Pio atya Exumálása
https://www.youtube.com/watch?v=lUJAROG5UcA

Ó, miért van az?



Ó, Istenem, miért van az,

Hogy az oroszlán, melyet teremtettél,

Ha napi prédáját már megszerezte,

Tovább nem vadászik, hűvösben henyél?



A mókus is annyit gyűjt csak,

Ne éhezzen, míg a zord tél véget ér.

A madár is tudja, mennyi kell, lesz mag holnap is,

Így este boldogan nyugodni tér.



Csak az ember olyan teremtmény,

Kinek még a sok sem elég.

Ha rájön a szerzés ízére,

Nincs határ, csak a csillagos ég.



Az oroszlán zsákmányából a sakált,

A keselyűt is részelteti,

Csak az ember az, ki testvérétől, hogy néki

Még több legyen, az utolsót is elveszi.



Ó, Istenem, hogy lehet, hogy az ember

Míg eszével a végtelent ostromolja,

Azt, hogy a természet kincse mindenkié,

Szívében elrendezni mégsem tudja?



Ó, Istenem, miért engedsz ily sátáni törvényt,

Mely emberi szívvel fel nem fogható?

Milliók éheznek, s ha száz élete volna, sem

Élhetné fel harácsolt vagyonát sok képmutató.

(Csabai Lajos)

Minden tettünkért felelni kell
Egyszer egy birodalom rendjének őrei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket. A bölcs éppen meditációját végezte, igy tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekről, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtőztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdőre vonták:
- Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy! Na, gyere csak a biró elé!
Azzal tömlöcbe vetették a tolvajokat Manduka Munival együtt. A bíró a bölcset lándzsa általi halálra itélte. A hír eljutott a király fülébe, aki azon nyomban kiadta a parancsot, hogy kegyelmezzenek meg az elítéltnek, hiszen az egy nagy bölcs. Éppen jókor jött a királyi futár, mert a hóhér már arra készült, hogy leszúrja Mandukát. A király aztán személyesen könyörgött a bölcshöz, hogy nézze el emberei tévedését, és bocsásson meg nekik.
Manduka Muni nem haragudott rájuk, annál inkább neheztelt Jamarádzsra, aki az élőlények sorsáért felelős félisten. Rögvest el is indult hozzá, hogy kérdőre vonja. Jamarádzs aztán a következö felvilágositást adta:
- Semmi sem történik az élőlényekkel véletlenül. Soha nem kerültél volna ilyen helyzetbe, ha gyermekkorodban el nem követed azt a butaságot! Emlékszel, egyszer egy kis hangyát szalmaszállal felnyársaltál. De látod, ártatlan gyermekkorod tettéért, mivel akkor még nem egészen tudatos az ember, nem járt olyan súlyos büntetés, hiszen végül is megmenekültél. De jól jegyezd meg: amit te okozol másnak, azt előbb-utóbb neked is el kell szenvedned, de a jó tett sem marad nyomtalanul

UI:

Miért fontos számunkra a szellemtan? Rudolf Steiner gondolatai.
https://www.youtube.com/watch?v=tTaS7pdFa6w&feature=youtu.be

Ha megdobnak kővel ...
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján.
Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
"Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog
menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
"Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
"Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
"Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és
a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni,
hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a
tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt
emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs
időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak
kővel?

UI:

jóslás, és a jósokról
https://www.youtube.com/watch?v=kgCZUrrXGyE&feature=youtu.be

Petike
A tanárnő elsírta magát az osztály előtt, amikor megtudott valamit Petikéről, aki az első padsorban ült…
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója. Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele. "Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."
Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.
Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:
,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé. "Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani. Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen. Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel. Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást. A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték. "Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

UI:

Gyereknevelésről pár mondatban szellemi megközelítésből.
https://www.youtube.com/watch?v=SGs4hUt4pY8&feature=youtu.be

NE ÍTÉLKEZZ!

Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól. Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett. Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett. Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek. Ezek a felületes kirohanások, nagyon mély sebeket okoznak… Jézus Krisztus világosan elmondta nekünk:
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! Mt. 7,1”
Ami elgondolkoztat, az az, hogy ez az ítélkező, mindent leszóló, nyafogó vírus, feltartóztathatatlanul ott burjánzik a közösségeinkben, mondhatni szívesen látott vendég lett! Az ebola vírus is támad, de ellene összerándulunk, védekezünk, próbáljuk bölcsen legyőzni azt! A büntetés nélkül társait elítélő, megszóló, kigúnyoló ember, a társadalmunk ebolája, mely biztosan szétrágja, megöli közösségeinket, ha nem védekezünk ellene! Régebb azt mondták, hogy egy tisztességes polgár, egy úriember, nem beszélve keresztényről, nem engedhet meg magának bármilyen stílust, mert aki nem tud vigyázni a modorára, az nem való tisztességes emberek közösségébe, azzal nem ülünk le egy asztalhoz. Jó lenne megtanulni ezt őseinktől.
Böjte Csaba

Upanisadok - idézet

Az elnyugvás, amikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a lélek, a rendíthetetlen, örök Hatalmas. …….
A szél, a felhő, a menydörgés és a villámlás testetlenek. Feszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat.
Hasonló módon száll ki a testből a lélek, a mélyálomban.
A legfelsőbb fénybe száll, így ölti fel alakját. Itt kószál a legfőbb lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik, és nem törődik a testtel. ….…
Tudd meg hát: a lélek a kocsiban ül, a test pedig a kocsi.
Az ész a gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.
Az érzékek a lovak, az út az érzékek érzéklete,
az élvező a lélek, az ész és az érzékek együttese.
Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,
úgy küszködik az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.
Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,
messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.
Hisz ki értetlenül él, nem gondolkodón, tisztátlanul,
az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.

UI:

Az élet arra való, hogy éljük - IGAZÁN!
https://www.youtube.com/watch?v=OyZz_voFF94&t=6s

Ahelyett, hogy a szeretetet keresnéd,

engedd azt az életedbe érkezni



Mi lenne, ha abbahagynánk a szeretet keresését, hajszolását? Ehelyett a jelenbe érkeznénk – az itt és mostba. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha azt tudnánk mondani: „Ez vagyok én, és rendben vagyok.” Végső soron, minden cselekedet, amit a szeretet keresése érdekében teszünk, lefáraszt. A szeretetet magunkon kívül keresni nagy erőfeszítést követel, amely üressé, bizonytalanná és nevetségesen bolonddá tesz. Ritkán vagy sohasem történik meg az, hogy a külső világ félelmeinket enyhítse. Amikor ezt akarjuk, a vágyott teljesség érzése helyett, csak a csalódással maradunk.

Ismered a szeretetnek azt az édes gondolatát, amelyet a dalok, filmek és a társadalom mutat? Hát, ez nem a valódi. Amikor abban a hitben élünk, hogy egy másik személy vagy tapasztalat megadja nekünk (végre) azt a lehetőséget, hogy teljesnek érezzük magunkat, csak bajba sodródunk. Hiszen ez az, amit oly gyakran teszünk életünkben – elvárjuk, hogy valami más tegyen minket teljessé.

Amikor azt hisszük, hogy az értékünk kívülről jön, mindig azt fogjuk érezni, hogy még több szeretetre van szükségünk. Ez nem újdonság, csak őszinte információ – bármennyire is szeretnénk, hogy ez ne így legyen, senki sem lesz elég ahhoz, hogy minket teljessé tegyen, ha mi nem tudjuk teljessé tenni önmagunkat. Az ironikus az, hogy amikor valamit hajszolunk, az nagy léptekkel egyre csak eltávolodik tőlünk. Nem mindent tudunk irányítani. Egyáltalán, miért is szeretnénk egy olyan dolgot irányítani, mint a szeretet?

A buddhizmus azt vallja, hogy minden változik. Nincs hatalmunk a változás fölött. Ez a tanítás fogja letenni egy sokkal nagyobb igazság elfogadásának alapjait: a mulandóságét. Ha el tudjuk fogadni a mulandóságot, nem fogunk meglepődni, hogy a külső világunk olyan, amilyen – megbízhatatlan. Ennek az elfogadásával, a felszín alatt valami szilárdra és valódira bukkanunk.

A buddhisták azt mondják, hogy az egyedüli dolog, amire számíthatunk, az mi magunk vagyunk. A buddhizmus, az élmények és emberek hajszolás helyett, megtanít arra, hogyan legyünk jelen. Ezt megtehetjük, ha a pillanatnak ajánljuk magunkat.

Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy valami más tesz minket teljessé, válasszuk azt, hogy együttérzéssel felfedezzük saját teljességünket – a jelenben. Figyelmünket magunk felé fordítjuk, és elkezdünk befelé nézni.

A szenvedés megszűnése magunkban rejlik. Szabadságra lelünk, amikor nem más szíve, hanem saját szívünk felé fordulunk. Hát nem arra vágyunk mindannyian, hogy most érezzük jól magunkat? A szeretet hajszolása távolinak fog tűnni, mert rájövünk arra, hogy a szeretetet már megkaptuk, és nem fogjuk többet azt hinni, hogy valamiben hiányt szenvedünk.

Képzeld milyen lenne, ha egész életünkben így élnénk! Mennyire éreznénk teljesnek magunkat? Ahelyett, hogy arra lennénk kondicionálva, hogy ne szeressük magunkat, ítéletmentesen és elfogadással viszonyulnánk magunkhoz.

Az önelfogadás megengedi a szeretetnek, hogy megérkezzen. Ez nem fog azonnal megtörténni. Időre van szükségünk, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni. Erre a buddhisták a meditációt használják. Elcsendesednek, és a jelenre figyelnek. Amikor együtt vagyunk azzal, ami éppen bennünk van, elkezdünk békében lenni önmagunkkal. Egy szeretetreméltó lényként tekintünk magunkra, hiszen ez az, amit éppen teszünk: szeretjük önmagunkat.

Amikor elindulunk önmagunk szeretetének útján, mások is vonzódni fognak hozzánk. Amikor már teljesnek érezzük magunkat, ez leveszi másról is a a terhet. Ezért szeretnének velünk lenni. A vicces az, hogy most már nem is fog annyira ez érdekelni. Már nincs szükségünk arra, hogy visszaigazoljanak.

Ezért, kérlek, kockáztass – add fel az szeretet örökös keresését! Találd meg a szeretetet a saját szívedben. Tartsuk egymást a tenyerünkben és csodáljuk egymást. Csak figyeljük egymást, anélkül, hogy ítélkeznénk. Teljesek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy ez másképp legyen. A dolgok úgy vannak jól, ahogyan vannak.

Most már elkezdhetjük megismerni a szeretetet, hiszen ez a szeretet a szívünkből érkezett.



Forrás: ismeretlen

Dr. Stella Leontin
Egy angyal, aki nem akart énekelni
**
Karácsony éjszakáján az angyalok, Jézus születésnapjára emlékezve Istent dícsőítve hangosan zengeni kezdtek. A hatalmas kórusban egyszer csak elhallgatott az egyik angyal. Szomszédjai mindjárt észre is vették, hogy a társuk elhallgatott és meglepetésükben ők is elnémulva csodálkozva néztek rá. A kórust vezető Főangyal odaszólította magához az elnémult angyalt és kérdőre vonta, hogy miért hagyta abba az éneklést.
Az így válaszolt:
- Én nagyon szeretek énekelni. Erősen, tisztán énekeltem még azt is, hogy "Dicsőség a magasságban Istennek", de amikor az következett, hogy "a földön békesség" - azt már nem tudtam énekelni, mert látom azt a sok sok békétlenséget ami betölti a földkerekséget.
Kedves Főangyal és ti többiek, nézzetek körül a Földön és lássátok meg, hogy milyen békétlenség van odalent. Milyen sok katona és fegyver van minden országban. A gazdagok és szegények, öregek és fiatalok, rokonok és szomszédok, munkatársak között, de a családokban az emberi szívekben belül sincs békesség. Az emberek nem tudnak megbékélni egymással, egy kicsit hallgatni és tűrni, de nem tudnak megbékélni sorsukkal és önmagukkal sem... Szabad ebben a háborgó világban békességről énekelni?
- Igaza van, - mondták néhányan a kórusban. A Főangyal azonban megdorgálta őket és megparancsolta, hogy énekeljenek tovább. Az elnémult angyalhoz pedig így szólt:
- Megértem az engedetlenségedet, mert tudom, hogy szomorúság, aggódás és jóakarat van mögötte. De ha jobban odafigyelsz Urunk gondjára és gondolataira, te is örömmel fogod énekelni a békeség himnuszát. Amikor Urunk embert teremtett, azzal emelte minden más teremtménye fölé a maga közelébe, hogy szabad akaratot adott neki. Szabad engedelmes-kednie és szabad lázadnia is. Az ember hatalmat kapott arra, hogy oltalmazza az életet, de arra is, hogy kioltsa. Tud védeni és támadni, elvenni és adni, gyűlölni és szeretni. Mit lehet a bűn ellen tenni? Urunk próbálkozott özönvízzel, kemény ítéletekkel, de egyik sem használt. Az ember minden ítélet után ugyanaz maradt, aki volt. Azt viszont nem engedi meg Urunk szeretete, hogy erőszakkal valósítsa meg a Földön a mennyei világ rendjét és annak békességét. Szabad döntést és engedelmességet kíván, és ez csak egy úton-módon valósulhat meg: hidat épített a mennyei világ és a földi világ között Fiával: Jézussal.
Ő a békesség fejedelme, ő a béke megteremtője. Csak ő adhat békét a nemzeteknek, a családoknak és az emberi szíveknek. Azok az emberek akik rá hallgatnak, Jézust követik, azok békében élnek, és önzetlenül a béke apostolai tudnak lenni, minden nehéz földi körülmény között is. Ők hiszik, hogy van ennek értelme és a reményt soha nem adják fel. Ők még áldozatok árán is meg tudják teremteni és őrizni a belső és külső békesség harmóniáját. Ez pedig már az örök boldogság kezdete. Isten bízik bennük, számít rájuk. Nekünk ezt kell hirdetni, bele nem fáradva, hogy meghallják, erőt kapjanak, ők is ezt dalolják és összefogva egy szebb, igazabb, tisztább, békésebb és boldogabb világot tudjanak építeni, annak erejében, akinek születésének napját karácsonykor ünnepeljük. Ez a mi feladatunk, az pedig az ő feladatuk.
Az elnémult angyalban fölragyogott az isteni értelem és most már a többiekkel együtt ő is boldogan énekelte a teljes karácsonyi evangéliumot: Dicsőség a magyasságban Istennek és békesség a földön minden jószándékú embernek.



UI:

Mediális közlés a dualításról - Gizi médium és Kotányi Ottó
https://www.youtube.com/watch?v=TXa3cTjJs44

Mi a szeretet? - Gyermekek válaszai
„Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.” Rebeka - 8 éves
„Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.” Zsolti - 4 éves
„A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.” Karesz - 5 éves
„A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.” Kriszti - 6 éves
„Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.” Teri - 4 éves
„A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e.” Dani - 7 éves
„A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak.” Emília - 8 éves
„A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.” Robi - 7 éves
„Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz.” Nikolett - 6 éves
„A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.” Nóri - 7 éves
„A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.” Tomi - 6 éves
„A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem.”Csilla - 8 éves
„A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom.” Klári - 6 éves
„A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak.” Eszter - 5 éves
„A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford.” Krisztián - 7 éves
„A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.” Marika- 4 éves
„Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni. Laura - 4 éves
„Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.” Judit - 7 éves
„A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.” Márk - 6 éves
Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: „Semmit, csak segítettem neki sírni.”


UI:

Tündérek
https://www.youtube.com/watch?v=W4IpKXKrTYI

"Vakon" élünk ezen a világon
**
Egy hideg téli reggel volt, amikor egy férfi (Joshua Bell világhírű hegedűművész) megállt a Washington DC egyik metró állomásán és hegedülni kezdett. Negyvenöt perc alatt a zenetörténelem hat egyik legnehezebb Bach darabját játszotta, a mintegy három és fél millió dollár értékű Stradivariján. Amikor vége lett, csend lett. Se egy tapsot, se egy hangos éljenezést nem lehetett hallani. Több ezer ember sétált el mellette úgy, hogy füle botját sem mozdította a világ egyik legjobb zenészére.
Vajon mi minden más csoda mellett megyünk el nap, mint nap úgy, hogy tudomást sem veszünk róla?
A mai nap csodáját is vegyük észre hétköznapjainkban, embertársainkban!

UI:

A Lélek Szava | Angyali védelmezők a szellemi harcban
https://www.youtube.com/watch?v=yYCGLOuN3Mc

. Bölcsességsziporkák

Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.
*
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni. Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni. Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok.
*
Ha öröm ér, fogadd örömmel, ha bánat ér, viseld türelemmel, amihez idő kell, ne siesd el, ami megérett, ne szalajtsd el.
*
Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.
*
Nem mindenki lehet a barátom, de mindenki lehet a tanítóm.
*
Aki nem tudja magát túltenni a sértéseken, az nem elég bölcs és az önbizalma is kevés.
*
Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.
*
Tanulj meg szeretetet adni és kapni feltétel nélkül, és elfogadni az embereket olyannak, amilyenek.
*
Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.
*
Tegnap okos voltam ezért meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, ezért meg akarom változtatni önmagam.
*
Elvezethetsz egy embert a helyes útra, de nem kényszerítheted, hogy rajta is maradjon.
*
Az ember teremtője, hordozója és túlélője saját sorsának.
*
Az aki nem ad, az nem is kap, aki nem vet, nem is arat.
*
A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik.
*
Fejlődni csak akkor tud az ember, ha valamely cél felé tart.
*
A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja a gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.
*
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul.
*
Mindenkivel úgy viselkedj, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.
*
A tegnap történelem, a holnap rejtély, a mai nap ajándék.
*
A világ csak tükör, mely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza.
*
A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.
*
A barát az, aki ismeri minden hibádat, és ennek ellenére szeret.
*
Amikor megszülettél mindenki örült, te sírtál. Élj úgy, hogy ha meghalsz mindenki sírjon, csak te örülj.
*
A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni az emberbe.
*
Nem minden öröm vezet Istenhez, de Isten mindig az örömhöz vezet.
*
Azok az emberek akik szívből szeretnek, nem öregednek meg.
*
A mosoly olyan fény, amely az arc ablakán mutatkozik és jelzi, hogy a szív otthon van.
*
Ahol túl sok a kritika, ott kevés a szeretet.
*
Szeressük embertársainkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
*
Jegyezd meg, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni, ez az élet.
*
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
*
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordozunk magunkba csendesen.
*
Hallgatni mikor beszélni kell ugyan olyan nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.
*
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
*
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
*
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.
*
Az élet egy nyitott könyv, de sajnos nagyon gyakran rossz oldalon nyílik ki.
*
Semmi sem olyan jó, mint amilyennek előzőleg hittük.
*
Az életünk egy olyan mondat, melyet nem mi kezdtünk el, nem is mi fejezzük be, de rólunk szól.
*
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.
*
Azt mondják az álom valósággá válhat, ha ez igaz lenne sose lenne bánat.
*
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
*
A leckét az ISKOLA adja fel , és az ÉLET kérdezi ki.
*
Boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka: adni. Mindig csak adni! Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.


Szeretettel Bíró Laci

Otthon [2018/02]
Egyik éjjel csendes magányomban
Furcsa, mély álomban vándoroltam.
Megkértem a fényes nagy Eget,
Jobban szeressen eztán Tégedet.
Ne csak nehézségek közt mutassa meg kegyét,
Hanem több szépségnek is adja végre jelét.
Kértem Neked békét, biztosat és nagyot,
És kértem még egy Otthon Csillagot.
Kértem Fényt az otthon közepébe,
Hogy ne kelljen soha elmenni belőle.
Aztán pedig kértem Neked egy padot,
Hogy velem üldögélhess, amikor ott vagyok.
Egy olyan otthont kértem én Neked,
amit Soha Tőled elvenni nem lehet.
Mindannyian vándorolunk házról házra, lakásról lakásra, társról társra, és mind az igazi otthont keressük, mely nem létezik ebben a fizikai világban.
Felépíthetjük, otthonossá tehetjük, belakhatjuk, de valahogy mindig elvehető egy rossz szóval, hazug tekintettel, irigységgel vagy csalárdsággal.
Egyszer csak már nem érezzük otthon benne magunkat, mintha nem is a körülmények, de maga az otthon válna hűtlenné hozzánk. Mert az otthont emberek jelentik. Gyakran csak egy. Hiszen egy is elég, hogy otthon érezzük magunkat végre.
Mi emberek keressük az otthont egymásban életeken keresztül.
Egy olyat, amelyik nem zár ki, és nem zár be. Csak lakni lehet benne, mint egy meleg fészekben. Fejlődni benne, felnőni a feladathoz, és szeretve lenni, ahogy a fészkekben szokás, mert van bennük melegség és összetartó erő.
Ezért aztán egy igazi otthon lakói könnyebben vannak messze egymástól a fizikai világban is, mert a szálak elszakíthatatlanok.
Andrea Weaver

UI:

A tudatos álmodás veszélyei
https://www.youtube.com/watch?v=9xDzd71LPZ0

Hypatia, a görög filozófus élve megnyúzva kagylókkal

A tudás csodálatos dolog lehet, de az alexandriai Hüpatia ókori filozófus és matematikus esetében a végzetéhez is vezet.
Hüpatia a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb értelmiségije volt a 4. században, és nő is volt.
A története egyszerre inspiráló és rémisztő.
Hüpatia 355 körül született, amikor a római birodalom szétszakadt, Alexandriát a vallási és társadalmi zavargások szétszakadt állapotában hagyva.
Minden vallás tagjai - keresztények, zsidók és pogányok - most örökös viszályban éltek együtt.
Az elkövetkező néhány évtizedben folyamatos összecsapásaik még többet töröltek ki a könyvtár tartalmából, miközben új határaik meghatározásával küzdöttek.
Alexandria egyiptomi városát Nagy Sándor alapította i.e. 331-ben - mintegy 600 évvel Hüpatia születése előtt.
Alexandria meglehetősen rövid idő alatt a világ kulturálisan kifinomult régiójává vált.
Nem csak gyönyörű város volt, de megtartotta a több mint félmillió ókori tekercset tartalmazó Alexandriai Könyvtárat is.
A város túlcsordult a műtárgyakkal, és olyan hellyé vált, ahol a tudatlanság, a rabszolgaság, az erőszak és a vallási viszály mindig jelenlévő foka ellenére is boldogulhatott az intellektualizmus.

Alexandria felajánlotta az embernek a lehetőséget, hogy kihúzza magát a félelem mocskából, és a gondolat erejével a magánál nagyobb dolgot fogadjon el.
És Hüpatia esetében a nők is.
Hüpatia a legmagasabb rendű gondolkodó, tanár és feltaláló volt - de pogány is volt, és nem félt kimondani a véleményét a vallási szeparatizmus, konfliktus és félelem táján.
Intelligens, szépség és erő nő létére nem tudta megmenteni attól a sokkoló végtől, amellyel saját népe keze által találkozna.
Egy veszélyes időszakban, amikor a tudományt és a vallást gyakran egymás ellen fordították, pontosan az ő tudása és a félelem nem ismerete volt az, ami céltáblát vetne a hátára.
Kiváló élete semmit sem érne, mivel a hatalmas emberek összecsapása a történelem egyik legtragikusabb bűnbakjává tette.
Hüpatiának sok csodálója volt, akik közül az egyik a város polgári kormányzója, Oresztész volt.
Többnyire pogány volt, gyakran szövetkezett a zsidó közösséggel, akik nem akarták egész Alexandriát átadni a keresztény egyháznak.
Bonyolult meggyőződése ellenére támogatta az egyház és az állam szétválasztását, és megvédte Hüpatiát és édesapját, Theont is.
Természetesen Ciril és Oresztész összecsaptak, különösen akkoriban, amikor a zsidók erőszakos konfliktusba kezdtek a keresztényekkel.
Ennek eredményeképpen Ciril agresszíven fordult a zsidók ellen, és kiűzte őket a városból, kifosztva otthonaikat és templomaikat.
Oresztész megdöbbent és panaszt tett a római kormánynál Konstantinápolyban.
Cyril megpróbált bocsánatot kérni elhamarkodott döntése miatt, de Oresztész visszautasította a kibékülést, és ezt követően Cyril 500 veszélyes szerzetesének célpontja lett.
Bár Hüpatia közvetlenül nem is vett részt ebben az eljárásban, Oresztész barátja volt és a nem keresztény teológia birodalmában nagyképű volt - két dolog, ami könnyű célpontjává tette egy egyre dühösebb szekta számára.
Egy ilyen férfi-domináns politikai küzdelemben volt értelme azt a nőt célba venni, aki nem fogadta el a domináns paradigma útjait, de intelligenciáját felhasználva kétségbe vonta odaadásukat.

Hypatia intelligens és teljesítményű nő volt - ami elég szokatlan az akkori nőknél.
Egy olyan nőt, mint Hüpatia, sokan rettegtek Alexandriában.
Emiatt - és amiatt, hogy hitt a pogányságban - sokan azzal vádolták, hogy imádja a sátánt. Végleg el kellett hallgattatni.
Egy Lektor Péter nevű magisztrátus összegyűjtötte vallási fanatikus társait, és levadászta őt, miközben az egyetemi előadás után tartott.
Kitépték a kocsijából, majd a ruháit tépték, hajánál fogva húzták végig a város utcáin.
A csoport ezután bevonszolta őt egy közeli templomba, ahol levetkőztették, és mindent elvittek, amit csak találtak, hogy elpusztítsák.
Ebben az esetben a frissen épített épület körül tetőcserepek és osztriga héjak hevertek.
Velük tépték le a húsát a testéről, élve megnyúzták az egész kereszténység nevében.
A maradványait ezután szétszaggatták és elégették az oltárnál.
Az alexandriai egyetemet, ahol édesapja, Theon tanítottak, porig égették az intolerancia jeleként.
Gyilkolása után tömeges kivonulás következett be a saját biztonságukat féltő értelmiségiek és művészek.
A nagyvárosban újonnan megvilágított keresztény hatalom érzéke került be......
Néha a halál egy szimbólum, amely túléli az idő próbáját.
Hüpatia több száz évvel meggyilkolása után, az egyház és az állam szétválasztását védő reneszánsz stílusú értelmiségi él tovább, a szabadságharchoz kötve.


UI:

A hellingeri családállítás spirituális nézőpontból
Szabó Judit
https://www.youtube.com/watch?v=RoQpzqdbhdw

Az Élet - Bankja

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:
1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.
2. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.
A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?!
Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled.
Csakhogy ez a mennyei mannaeső vagy játék - ahogy tetszik, bármikor véget érhet.
Érted?!
A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
- Elköltenéd, az utolsó fillérig?
- Önmagadra?
- Azokra, akiket szeretsz?
- Idegenekre?
Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: IDŐ. A múló másodpercek bőségszaruja!
Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.
A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?
- Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.
- Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa.
- Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.
- Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást.
- Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba.
- A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet.
- És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.
AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG!
HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED!
Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
- A Tegnap történelem.
- A Holnap rejtelem.
- A Ma ajándék.

Egyek vagyunk

"Gyakran hangoztatjuk azt, hogy 'Mindannyian egyek vagyunk', illetve 'Egységben az erő', és ezalatt általában azt értik az emberek, hogy gyűljünk össze egy nagy csoportba, akik ugyanúgy gondolkodnak, és vegyük rá a többi embert valahogy, hogy ők is csatlakozzanak hozzánk: gondolkodjanak, érezzenek, szeressenek úgy ahogy mi, vallják ugyanazokat az értékrendet mint mi. Ám ez a nézet még mindig az elkülönültségen alapul.
A 'Mindannyian Egyek vagyunk' azonban nem ezt jelenti. Sokkal mélyebbre megy ennél. Olyan mélyre, amit az emberek rendszerint zsigerből elutasítanak. A Mindannyian Egyek vagyunk, azt jelenti, hogy VALÓBAN EGYEK vagyunk. Ugyanannak az EGYNEK a különböző kifejezési formái méghozzá úgy, hogy azt nem torzítja a személyes akarat, vagy a vágy.
Megadjuk magunkat az Életnek... ennek az EGYNEK. Feloldódik az ego. Ez az utolsó dolog amit az emberi lények hallani akarnak. Egyek vagyunk. Ugyanannak az Egynek a kifejezési formái. A szent ugyanannak az Egynek a kifejezési formája, mint a terrorista vagy a bűnöző. Nincs homogén EGY a kifejezési formák tekintetében, ne akard, hogy mindenki ugyanazt akarja, vagy ugyanúgy éljen. Ha az ellen harcolsz ami Van, az Élet ellen harcolsz.
A gonoszságnak nevezett cselekedetek szintén csak címkék, de igazából tudattalanságról van szó. Az emberek 99,9%-a olyan mértékben azonosult a gondolataival, érzelmeivel és hiedelmeivel, hogy nem látja meg a Lényeget - hogy végső soron ő és az Egész EGYEK... hogy nincsen ő és nincsen Egész, csak az EGY Létezik. Ennek felismerését a mentális szűrői blokkolják. Ez ellen nem tehetsz semmit. Fogadd el az Életet úgy ahogy van, add meg magad, engedd el a személyes akarásod, a vágyaid, mindent amit önmagadnak hittél, mindent... és csak Figyeld a Jelent. Valami meg fog nyílni. Egy merőben új, definiálhatatlan perspektíva, ami már nem a személyes énre korlátozódik... a Megnevezhetetlen Lét kezdi feltárni magát és ennek részese vagy itt és most."
Adyashanti

Gondolatok

Árassz szerető energiát és bízzál benne, hogy a világegyetem pontosan azt adja neked, amire abban a pillanatban szükséged van. Amit elutasítasz, rád tapad.
Ha békét akarsz a világban, légy békés önmagadban.
Az érzéseket, az álmodozást és a képzeletet gyakran azonosítják az időpazarlással vagy a képzelgéssel. A képzelőerő az elmével való munka kulcsa, ami megengedi, hogy belépjünk a spirituális világba és visszaszerezzük az ősi tudást. A képzelőerő a magasabb látomás/felismerés és a jövőbe-látás képessége.
Ha nem ébredünk fel ebben a fizikai világban, nehézségeink lehetnek a felébredéssel a túlvilágon.
A dogma és az ideológia gyökerei a félelem talaján növekednek.
Ha ismerni akarod elmúlt életedet, nézd meg jelenlegi körülményeidet;
Ha ismerni akarod jövendő életedet, nézd meg jelenlegi cselekedeteidet.
(Varázskert)

Tél volt. Az asszony csak kóborolt az erdőben… próbálván maga mögött hagyni a fájdalmát. Egy idő óta már havazott, de ez nem érdekelte, nem féltette a nyomokat. Nem akart hazatalálni. Nem volt hová hazatérnie. A férfire gondolt, akinek az otthont teremtette és aki már soha többé nem hajtja álomra mellette a fejét.
Megint átjárta a szívét ez a mély fájdalom. Potyogtak a könnyei… Magának sem akarta beismerni, hogy meghalni indult. Egyszerűbbnek tűnt csak elveszni az erdőben…
Feltámadt a szél és rázni kezdte a fákat. Csörrentek az ágak. Időnként egy-egy kupac hó is alázuhant. Ahogy felnézett egy pillanatra, észrevett egy szempárt. Egy farkas szemét. De mire jobban megnézhette volna, az állat tovatűnt. Néhány perccel később azonban megjelent hozzá kicsit közelebb. Aztán megjelent még egy.
– Egy falka… – suttogta szinte magának Szélszava és tudta, mit jelent a természet törvénye. De nem volt benne semmi félelem. Követte a farkasokat. Aztán felhangzott az első üvöltés és vagy egy tucat válaszolt rá. Egy tisztásra ért. Ott álltak, szinte körben. Nem mozdultak. Megállt egy pillanatra és aztán hirtelen megérzett valamit. Egyfajta mély szenvedést. Más fájdalom volt ez, mint az övé… Ez itt a test fájdalma volt, nem a léleké. Fogalma sem volt, hogy mi viszi közelebb, de elindult a farkasok gyűrűje felé és aztán meglátta: Ott feküdt egy hatalmas, gyönyörű állat és a jobb melső lábával egy medvecsapdában. A farkasok utat nyitottak neki. Mellé térdelt. Mély volt a seb, sok vért vesztett és napok óta szenvedhetett. A zár a csapdán akadt, látszott, hogy más sokan próbálták nyitni azt, foggal, karommal. Ahhoz, hogy érdemben tehessen valamit először keresett egy vastagabb ágat, aztán lassan a kése pengéjével elkezdte szétfeszíteni. Tudta, hogy az állat nem érti, de azért beszélt hozzá. A leglágyabb hangján, amivel egy gyermekhez szólna…
– A Létezés Ura azt akarja, hogy élj! Családot adott neked, akik szeretnek! Mindaz a fájdalom, amit rád mér, erősebbé tesz. Mindaz a kín, amit megélsz, az életre tanít. Falkád van, néped van. Most szétfeszítem a vasat és te választhatod az életed. – Azt remélte, hogy a farkas legalább érzi, hogy mikor kell megemelnie a lábát, ő ugyanis már nem tudott érte nyúlni, mindkét kezére szüksége volt, hogy nyitva tartsa a csapdát.
A farkas azonban nem moccant.
– Élj hát! Mozdulj! – kiáltott rá. – Nem kapsz több lehetőséget, becsüld meg azt, amid van! Mozdulj! – kiáltotta újra, mert a vas lassan elnyírta a fadarabot, amit beékelt.
– Farkas! – kiáltott rá megint. – Mozdulj! Értük! – és a szemével körbe intett.
A tekintetük találkozott. Az állat lassan három lábra állt és elkezdte leemelni a vasfogakról a mancsát. Alig vette ki, összecsattant a csapda. Szélszava pedig lerogyott és zokogott. Megértette, hogy mindaz, ami történik, tanítás. Ahogy a farkas is része a falkának, úgy része ő is a törzsnek és önzés az, ha csak magát választva meghal. Mert akkor mindazt, amit tapasztalt, megértett a világból veszni hagyja. Amíg él, hírdetője annak az igaz érzésnek, milyen volt szerelemben tapasztalni a létet, hogy milyen egy férfit szeretni, milyen érzés követni őt.
Egy halk nyöszörgés rezzentette fel… Az állat még mindig előtte feküdt. Gyorsan letépett egy csíkot a szoknyájából és óvatosan bekötötte a lábát, két fadarabbal sínt adva neki. Ahogy hozzá ért, érezte, hogy teljesen kihűlt a mancs. Elkezdte hát lehelni. Aztán felsejlett benne, hogy ez kevés és ha valamelyik harcost találná itt a törzsből, hogy mit tenne még meg. Meglazította magán a prémeket és a farkas mellé feküdt, betakarva őt.
– Most vagy túléled az éjszakát vagy együtt halunk meg – suttogta neki és annak bundájára hajtotta a fejét.
Aztán újra hullani kezdett a hó.
Szélszava napkeltével ébredt, vékony rétegben borította a hó, de nem fázott, mert körbe körülötte, a testéhez bújva s melegítve azt, farkasok feküdtek, s örömmel vette észre, hogy az, amelyiket átöleli: lélegzett.
– Terve van veled a Létnek – súgta a fülébe. – Teljesítsd be!
A net bugyraiból....

(Forrás: Batka Péter)

UI:

Sadhguru a hamis próféta ?
https://www.youtube.com/watch?v=IElEhQJWEDc

Teremtés
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén…
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz. „Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten. Most már hangosan mondta ki: „Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék.
Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja. Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt. „Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét. Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.
Megjegyzés: A teremtés alapja az élő hit, amikor már biztosak vagyunk abban, hogy működik, tudjuk, hogy amit elképzelünk az valóra válik. Lelki szemeinkkel már látjuk, érezzük, ülünk benne vagy használjuk. Érezzük az illatát, az ízét vagy a tapintását és azt is tudjuk, hogy csak idő kérdése, hogy a gondviselés lehozza a fizikai síkra teremtésünket, legyen az bármi. A teremtésnél körültekintőnek kell lennünk és a részleteket is figyelembe kell venni, hogy ne érhessenek saját teremtéseinkből adódó kellemetlenségek.
Például egyik ismerősöm megteremtette a kicsi piros családi autót. Egy hónapon belül valaki fel is ajánlotta megvételre álmai autóját. A gondviselés folyamányaként pontosan annyi pénzzel rendelkeztek, amennyi a kocsi ára volt. Ki is fizették, de a teremtésnél nem gondoltak az átíratási költségekre, ezért külön kálvária és kölcsönkérés révén tudták elrendezni, hogy végre járhassanak vele.

UI:


Szellemes videók
https://www.youtube.com/watch?v=4pAi3ERsdnU

Az utolsó út:

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..."

UI:

Negyed dollár
Egy érdekes történet, és érdemes önismeretet is tartani.
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8&feature=youtu.be

Lábmosás vagy fejmosás?

Drága Testvéreim!
Az egyik helyen a lábmosásról olvastam. Az én meggyőződésem, hogy az Úr Jézus nem hiába mosta meg a tanítványok lábát. Tudjuk hogy a tanítványokat mindig az foglalkoztatta, ki a nagyobb és nem az, hogy ki a kisebb. Más szóval az emberi gőg azt kívánja gyakorolni, hogy valakinek a fejét mossa meg (agymosást csináljon).
Ha valaki megtehette volna, az Úr gyakorolhatta volna a legjobban fejmosást. Péter, a tanítványa kérte Jézust, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét is mossa meg, de az Úr ebbe nem egyezett bele, hanem Péternek is csak a lábát mosta meg.
Amikor valakinek a fejét akarjuk megmosni, feljebb vagyunk, mint akin a fejmosást tesszük, más szólva lenézzük. De ha valakinek a lábát mossuk, le kell alacsonyodjunk.
Ha a mi életünkben a lábmosást cselekednénk szellemi értelemben, a gyülekezetek sokkal telibb lennének. Nem lenne annyi megbotránkozás, gőg és sokkal többen ismernék meg bennünk az Úr szeretetét és kívánnának csatlakozni az üdvözülők seregéhez.
Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy Ő szelíd és alázatos volt és ez által magasztaltatott fel.
Ámen.


Szeretettel. Bíró Laci

Mit jelent mindennel EGYnek lenni?

Tudtad te azt, hogy amikor érzékeled a mások érzelmeit, gondolatait vagy az állatokat, növényeket, esetleg entitásokat és szellemlényeket, mestereket, istenségeket, stb... akkor tulajdonképpen a kivetített mezőn belül önmagaddal társalogsz?
Mivel minden az EGYből nyit, tárul fel előtted, s osztódik szét darabjaira előtted, körülötted az mégsem különálló egység, hanem az egynek kivetült részegysége, melyet a 3D-ben fel tudsz fogni az elkülönülés során is.
Amikor te hallod, látod, érzékeled a más síkokat, akkor gyakorlatilag nem meghülyültél, hanem a magasabb intelligencia lép működésbe, s az lesz az ,amely kapcsolódva Felettes Énedhez bekapcsol egy szoftvert, mely programot kell futtatni hagyni, mert aktuálissá vált. Ugyanis tévedés sosincs!
A megírt életed egy kalauz neki oda fent, és minden előző inkarnációd egy-egy mozzanata és a még be nem végzett feladata felvillan a kijelzőn ami navigál.
Az Erők, Istenségek, Lények, planéták minőségei szintén ebben navigálnak. Ez egy akkora pontosságú óra és Tervezés, hogy az agyad itt elmésen fel sem tudja fogni, mennyire aprólékos, minden részletben illeszthető programot viszel te is mindenkivel, a helyen, ahol élsz, akikkel találkozol, stb...de nem csak te, hanem a világunkban mindenki más is!
Mint egy óriási puzzle illeszkedik össze a sok-sok apró rezgés, mint energia és ez az, ami életben tart mindent.
Mikor megszólítanak fentről, s te információkat kapsz akár a múltból, akár a jövőből- mely egyébként csak nekünk elkülönült verzió a nagy egészben-, akkor minden, ami megjelenik a te komplett programod kivetülése.
Ha képes vagy manókat látni, sziklákat beszédre bírni, az is a terved része és egyként veled rezegve válik érthetővé, felfoghatóvá számodra, hogy mit üzen.
Nem képekhez ragasztott ikonok a valóságaid, hanem az érzésvilágodban tudva tudott energia megnyilvánulások.
Tehát: nem bemutatkozott és formált lényeket érzékelve vagyunk a helyünkön, hanem akkor biztosan sikeres a felismerés, a szűrés, ha már képes vagy megérezni, ki szól hozzád, anélkül, hogy vezetne bárki.
Némely tanítás kifejezi azt, hogy nem társalogsz senkivel, akiről gondolod -az is ego játéka-, hanem mind a te belső hangod, mert benned van elhelyezve és segítőd utadon.
Ez jelenti azt is, hogy akár Jézussal társalogsz, akár Luciferrel, vagy Thoth-tal, Amon Re-vel, teljesen mindegy; ha hatása alatt vagy, elszállhatsz tőle...mind benned rezeg és várja, hogy előhívd.
Annyi helyen hogyan is lehetne egy entitás vagy lény a világon, ahányan szólítják?...
A szuper hologramm azért olyan elérhetetlen emberi elménknek, mert nem bírjuk tárolni, sem kibontani az egész mindenséget. Így lehetnek részigazságok a világokban, mert amit kap valaki, az számára igaz és így tovább...vagyis: nem hiba egyik teória sem, a hiba inkább az, ha valamit nem ismerünk, nem tapasztaljuk és elítéljük.
Miután megéltük, s tárolt emlékünk is van előző életeinkből sok-sok szituról vagy tézisről, máris könnyebben megy az elfogadás, mert tudni fogjuk: valaki ott tart, járja az útját.
Egyébként sincs két azonos út. Összeérhetnek és egymást segíthetik, de a trauma azért válhat valóra egy 'ütközéstől', mert nem akar a két fél kompatibilisként működni, más a rendszer, s nem tud illeszkedni....addig futják majd köreiket, míg ki nem javítják a hibát, mert a Teremtésben hibás alkalmazás nem marad...sem vírus...életképes lehet egy ideig, de az nem írhatja felül az alapvető Tervet, Rendezést.
Így tud létrejönni egy olyan élet, melyben átszerveződik kollektívan a dns is, és a másolatok törlődnek.
Gondolj csak bele, meddig marad életben egy vírus, ha nem táplálják? Ha leválnak egy hibás rendszerről, már nincs miből energiát elvonnia, s így pusztulni fog.
Ha a szoftverben hiba van, s nincs kijavítva, felülírva, akkor betegségeket, galibákat okoz földi létezésünkben, s a hardvert teszi életképtelenné, mely a test-hardver- halálához vezet...
Olykor döcögős kissé a feltérképezése ennek a más világnak és bonyolultnak tűnik, hogyan lehet összehangolni földi életünkkel, azonban képzeld el úgy, hogy az egészet magadra Tervezted, s beleférsz, benne vagy, meg sok minden más is, így csak meg kell ismerned, hogy érteni tudd működésed és ha már önmagad érted önismereted által, akkor majd érteni fogod könnyebben a többiét is...
Ráeszmélni arra, hogy a világban minden csak egy-más, de nem különül el túlságosan, kiegyensúlyoz és megérted ekkor Jézus tanításait is, hogy miként légy elfogadóbb, ne ítélj, stb..., hiszen része vagy sorstársaiddal az EGÉSZnek!
Áldásos felfedezést kívánok ehhez az utazáshoz neked is!

Szeretettel Bíró Laci

Ajándékok, melyek nem kerülnek semmibe



Egy jó szót szólni,

Egy beteget felvidítani,

Valakinek kezet nyújtani,

Óvatosan csukni be az ajtót,

Apróságoknak örülni,

Mindenért hálásnak lenni,

Jó tanácsot adni,

Egy levél megírásával örömet szerezni,

Apró túlzásokon nem rágódni,

Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,

Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,

Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,

Levert hangulatot nem venni komolyan,

Nem sértődni meg egy félresikerült szón,

Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,

Együtt érző szó a megalázottnak,

Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,

Elismerni az elkövetett helytelenséget,

Örülni a holnapi napnak,

Bizonyos dolgokra aludni egyet,

Mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és

MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!



(Szerzője ismeretlen)