Mesék, szép történetek

A szőlősgazda fiai

Egy szőlősgazda a halálos ágyán szerette volna fiaival megosztani életének nagy titkát, ezért maga köré gyűjtötte őket és így szólt hozzájuk:
- Fiaim, hamarosan meghalok. Szeretném ha megtudnátok, hogy a szőlőskertünkben egy elrejtett kincs nyugszik. Ássátok fel, és megtaláljátok.
A fiúk, azon nyomban, hogy meghalt az apjuk, ásót és villát ragadtak majd ismét és ismét feltúrták a szőlőskert földjét, hogy megtalálják az elrejtett kincset, amelyről azt hitték, hogy a föld alá temetve rejtőzködik.
Semmit sem találtak, de a szőlő, amelyet igen alaposan felástak, olyan gazdag termést hozott, amelyet sosem láttak korábban.
Nincs gazdagság erőfeszítés nélkül.

Szeretettel Bíró Laci



Hétvégi filmajánló

szív hídjai
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-sziv-hidjai-1995-clint-eastwood-drama-fGJjZdN3SnzVCE5D?fbclid=IwAR1b57UKgpgZm--SmBP2cs6KM4_XTFmQhfjAzn4_rn1ijkQaR3tfi8FNLXY

Vigasztalj engem



Vigasztalj engem Jézusom, mert

Szomorú a lelkem,

Adj erőt és örömöt, segíts

Vinni a keresztem!



Szívem legyőzni oly nehéz,

Mikor bűnnel bántanak,

Segíts, mert félek, hogy érzelmeim

Bűnbe rántanak!



Világosíts meg Istenem, hogy

El ne tévedhessek,

Vezess el engem utadon, hogy

Mindenkit szeressek!



Segíts legyőzni vágyaim, ha

Megkötik a lelkem,

A bölcsesség szellemével áldj meg

Minden nap engem!



Felébredt lelkem bátorítsd, mert

Oly tétova, gyáva,

Bűneim kínjától ments meg, és

Takarj fényruhádba!



Adj erőt nékem Istenem,

Hogy mindent elviseljek!

Kinyitom szívem ajtaját,

Hogy segítő lehessek!



Vigasztalj engem Jézusom,

Ölelj magadhoz engem,

Boldog szeretnék lenni újra

A Szent Kegyelmedben!

(Kalina Valeria)


Véletlen nincs



Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?

Van-e mértéked és szűrőd hozzá, hogy a rosszat a jótól, a valótlant a valótól, a sarlatánt a beavatott bölcstől megkülönböztesd?

A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és soha sem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?

Mi a szereped abban, ha egy emberi kapcsolatod elmérgeződik?

Morális és szellemi elkötelezettségeddel összhangban mi a tennivalód e konfliktusban?

Szerinted az ősi népek miért nem féltek a haláltól?

Álmodban jártál-e olyan tájakon s örvendezve találkoztál-e olyan hozzátartozóiddal, akiknek a jelenedben a közelükbe sem kerültél?

Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?

Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött, kívánnak?

Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést tartalmaz számodra?

Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen “varázsolj" életed minden vonatkozásában?

Egy új inkarnációban milyen szülőket választanál magadnak?

Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?

Ráébredtél-e már arra, hogy néha éppen fordított módon próbálod elérni céljaidat: érzéseid, gondolataid hevesen forgó centrifugájával inkább messzire taszítod, mint közel vonzod őket?

Forrás: Kérdések Szepes Mária műveiből

Az Élet Vonata.
Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították. Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik… Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Írta: Karsay István

UI:

Tudatosság és teremtés Szabó Judit
https://www.youtube.com/watch?v=qmXM6LE6ckg

Sok évvel ezelőtt Kati néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Rostás Kálmi olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Kati néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Kati néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Kálmánt előző tanítóinak bejegyzésein. "Kálmi tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" – írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: '' Kálmi kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Kálmi számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Kálmi visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Kati néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Kálmi ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Kati néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Kálmi csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Kati néni felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Rostás Kálmáni egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: "Kati néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Kati néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Kati néni különös figyelmet szentelt Kálminak. Ahogy dolgozott vele, Kálmán elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Kálmán az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Kálmán lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Kálmántól, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Kálmántól. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Kati néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Rostás Kálmán.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Kálmán elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Kati néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Kati néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Kálmán úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Rostás Kálmán Kati néni fülébe súgta, "Köszönöm, Kati néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."
Kati néni könnyekkel a szemében visszasúgta, "Kálmán, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

UI:

Papp Olivér - Emlékül Istennek.
https://www.youtube.com/watch?v=QIjC2DQhB08&t=241s

Eléd megyek Uram...

Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(Szerzője ismeretlen)



Hétvégi filmajánló

Jézus forradalom
https://nicelife.hu/galeria/film/jesusrevolution.php?fbclid=IwAR3EnWVCkpUKNZqHwXjWh6wMwMCZ6zDzVfN1aIW0dyb8V3gWPy4PVktNc64

Beszélgetés a Világosság és az Anyag között



Világosság: Különböző alakokban fogva tartod a hozzám tartozó embereket.

Anyag: Tévedsz! Nem én tartom őket fogva, hanem ők saját magukat, mert rám vágynak és belém kapaszkodnak. Látod, jobban szeretnek engem, mint téged.

Világosság: Tévedsz, árnyék. A te anyagi formáidban is engem keresnek és kívánnak, és csak azért nem tudják felismerni az igazi lényüket, mert lényed szerint elvakítod és beborítod őket. A valódi lényük világosság, éppen úgy, ahogyan az én lényem is világosság.

Anyag: Ha igaz, amit mondasz, akkor miért vannak nálam és élnek belőlem? Miért teremtettek maguknak egy saját világot? Igen, teremtő lények. Nem ez az, amit mindig is akartál?

Világosság: Azt akartam, hogy világosságommal kiterjesszék a teremtésemet. Azonban árnyékot hoztak létre, egy sötétséget, melyben most tévelyegnek, és aminek már a foglyaivá is váltak. Ez a sötétség pedig te vagy.

Anyag: Mindazt, ami én vagyok, sötétségnek nevezed?

Világosság: Így van. Formáid csak illúziók és te magad tévedés vagy. Nem engeded be a világosságot, nem az igazságban vagy és ezért nem is vagy valós.

Anyag: De én igenis valóságosnak érzem magam. Már csak az is erről tanúskodik, hogy beszélgetünk egymással.

Világosság: A jelenségeid tartják életben a világodat, de ez egy árnyékvilág. Létezésed csak a világosság hiányára vezethető vissza!

Anyag: Akkor add meg végre azt, amire olyannyira vágyom. Engedj világossággá válnom!

Világosság: E gondolat volt az oka, hogy anyaggá lettél, és egyáltalán létrejöttél.

Anyag: Miért zárod el előlem a világosságod? Hiszen ismered legmélyebb kívánságomat.

Világosság: Természetesen.

Anyag: Akkor miért nem teljesíted azt? Olyan világosság akarok lenni, mint te!

Világosság: Szeretnél gyertyafény lenni a napsütésben? Kinek lenne az hasznára? Ismerd fel az elvakultságodat, anyag!

Anyag: Akkor én akarok lenni a nap!

Világosság: A nap már létezik. Miért nem fogadod el a lehetőségeket, melyek a te területeden rejlenek? Légy az egész része - akkor összeköttetésbe kerülsz a világossággal és mindennel. Add fel az önfejűségedet!

Anyag: De én vagyok az önfejűség! Ezt már oly gyakran mondtad nekem. Az önfejűség fel tudja adni a saját akaratát?

Világosság: Van erre egy út. Már gyakran beszéltünk róla.

Anyag: Kell lennie egy másik útnak is!

Világosság: Már évmilliók óta ezt keresed.

Anyag: És meg is találom!

Világosság: Nem. Tudod, hogy csak ez az egyetlen út létezik. Add nekem magad, ajándékozd ide magad. Add fel a látszatot és a formákat. Akkor benne leszel a világosságban. De sohasem lehetsz magad a világosság.

Anyag: De hát te is az vagy.

Világosság: Én vagyok minden mindenben, és mégsem vagyok. Ha te „nem” lennél, akkor te is lehetnél minden.

Anyag: Hogyan válik valaki „semmivé”?

Világosság: Már elmondtam neked. Semmit se kényszeríts ki, engedj el mindent, még magadat is, és ajándékozd nekem magad, akkor segíthetek neked a megszabadulásnál.

Anyag: De ha ezt teszem, akkor többé nem létezek. Semmivé válok!

Világosság: Az óceánba hulló csepp megszűnik cseppnek lenni, de sokkal több lesz annál! Ha ezt halálnak vagy meghalásnak nevezed, akkor valami félreértésről van szó, nemde? Gondold meg, hogy ez a csepp végtelen lesz és feloldódik a határtalan tengerben. Csak a különálló csepp állapotát veszíti el. Talán a tengert, az egybefűzött cseppek egységét akarod semminek nevezni?

Anyag: Félek!

Világosság: Mitől?

Anyag: Semmivé válni.

Világosság: Hiszen már az vagy! Mihelyt feladod magad, és belém merülsz, „minden” leszel.

Anyag: Jó, ha minden úgy lenne, ahogyan mondod. Ha mindaz igaz lenne, amit magyarázol nekem, akkor se tudnám magam olyan egyszerűen feloldani, még ha akarnám se. A lényeknek kell feloldódniuk, melyekből állok. Velük beszélj hát, ne velem.

Világosság: Ha veled beszélek, hozzájuk szólok. Mert te és a teremtményeid egyek vagytok.

Anyag: Az előbb éppen azt mondtat, hogy hozzád tartoznak. Most pedig azt állítod, hogy az én teremtményeim lennének. Ellentmondasz magadnak.

Világosság: A gyümölcs magjai nem azonosak a héjjal, együtt mégis egy gyümölcsöt alkotnak.

Anyag: Vagy úgy, azt hiszed, hogy csak a magok vannak belőled. A héj meg az enyém, és azt meg is tarthatom? Hogyan gondolod?

Világosság: Az egész gyümölcsöt szeretem, és nem csak a magot vagy a héjat. Ha a gyümölcs húsa romlott, akkor sem fogom elválasztani a magjától.

Anyag: Hát mindenemet el akarod venni? Az egész gyümölcsöt akarod, és legszívesebben engem is vele együtt. Valld be.

Világosság: Igen, mindkettőtöket akarom, téged és a gyümölcseidet is, de nem azért, hogy megsemmisítselek benneteket. Ne feledd, hogy az én lényem szeretet. A gyümölcsök átváltoznának, hogy ismét az élet fájának gyümölcsi legyenek, amely középen áll. Azt kívánom, hogy térjetek vissza. Akkor újra egyek lehetnénk.

Anyag: Elgondolkodom rajta.

Világosság: Igen, tudom. Várni fogok…



Aquarius Kincsei, 2010 Május 20

Az első gondolat



Semmi nem fájdalmas önmagában és önmagától. A fájdalom a hibás gondolkozás eredménye. A fájdalom mindig abból az ítéletből származik, amelyet egy bizonyos dologról mondasz. Ne ítélj, és megszűnik a fájdalom.

Az ítélet többnyire a megelőző tapasztalatokon alapul. Az elképzelésed valamely dologról egy korábbi elképzelésből ered. Az előző elképzelésed pedig egy azt megelőző elképzelésből az, az elképzelés pedig megint egy másikból, és így rakódnak tovább egymásra az elképzelések, mint az építőkockák, egészen addig, amíg vissza nem jutsz a “tükörterembe", ahogy az első gondolatot nevezem.

Minden gondolat alkotó, és nincs hatalmasabb gondolat az eredeti gondolatnál. Ezért mondják olykor eredendő bűnnek.

Ara Rauch
Megértés
Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.
Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.
Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából. A házigazda kisfiú visított: a vendég el akarta venni kedvenc játékát. A vendég kontrázott: elszánta magát, hogy mindenáron azzal a rendkívül értékes és érdekes Darth Vader bábuval játszik, amilyen neki nincs otthon. A látogató asszony felpattant, és berontott a gyerekek közé; a házigazda utána.
- Mit csinálsz? Nem szégyelled magad? - támadt a vendég a saját fiára. - Nem szabad elvenni a más játékát, ha nem adja oda!
- De nekem kell! - toppantott a gyerek. Az anyja agresszívan megmarkolta a vékony kis kart.
- Teszed le azonnal?!
- De nem!
A feszültség kibírhatatlanná fokozódott. A kisfiú arcán a dac, görcsbe merevülő izmain az ellenkezés - majd szétvetette a harag. Az anyja tehetetlen dühében, hogy rákényszerítse akaratát a gyerekre, már emelte a kezét: mindjárt megüti.
- Kati, várj egy pillanatot - szólt közbe a vendéglátó asszony. Odasétált a gyerekhez, leült mellé a székre. Nem ért hozzá.
- Mit érzel, Marci? - tette fel az első kérdést halkan.
A gyerek dühödten meredt valamerre, fintorgó arccal, nem nézett a nőre, nem válaszolt.
- Dühös vagy, ugye?
Dacos bólintás.
- Olyan, mintha szétfeszítene a méreg - mondta ki, amit a gyerek nem tudott szavakba önteni. - Legszívesebben toporzékolnál, vagy megütnél valakit. Szeretnél hangosan ordítani, visítani, igaz? - együtt érző hangjára a gyerek már folyamatosan bólogatott. Az asszony óvatosan a kezébe vette a gyerek kezét. - Nagyon rosszul érzed magad, mert Tomi nem adta oda neked a játékát, és te szeretnél játszani vele. Ekkor valami átszakadt a fiúban. Kitört belőle a zokogás, az arcát a kezébe temette, és csak sírta, sírta ki magából a feszültséget. Az asszony átölelte, simogatta a hátát.
- Na, ne bőgj, odaadom - ajánlotta váratlanul Tomi. Egymásra néztek. A megrendült pillanatban szeretethíd épült közöttük; angyalszárny érintette arcukat.
- Neked adom, hazaviheted.

UI:

Szégyen
https://www.youtube.com/watch?v=eY4hGmSd6yE

Legyél tó!
Az idős hindu mester belefáradt abba, hogy a tanítványa folyton folyvást panaszkodik neki. Így, egy szép napon elküldött a bosszús fiúnak egy kiló sót.
A tanítvány, ahogyan az ’ajándékot’ megkapta, - mivel nem tudta mire vélni, - azonnal a mesteréhez sietett. Amikor a tanítvány megérkezett, a mester arra kérte őt, hogy tegyen egy jó marék sót egy pohár vízbe, és igya meg.
- Na, hogy ízlik? – kérdezte a mester.
- Nagyon rossz! – köpködött a tanítvány.
A mester jót kuncogott magában, azután azt kérte a tanítványától, kísérje le őt a közeli tóhoz. A feladatot kiadta a fiúnak. Ezúttal egy jó marék sót a tóban kellett feloldania.
- Nos, most meríts a tó vizéből egy pohárkával, és azt idd meg! – kérte a mester. Ahogy a víz leért a fiú torkán, azonnal megkérdezte tőle:
- Na, hogy ízlik?
- Finom, friss! – válaszolta a fiú.
- Érezted benne a sót?
- Egyáltalán nem! - felelte a tanítvány.
Ekkor a mester leült a komoly tekintetű fiatalember mellé, – aki annyira emlékeztette őt fiatalkori önmagára. Kedvesen a tenyerei közé vette a fiú kezét, és a szemébe nézve így magyarázott:
- Az élet fájdalma színtiszta só, nem több, és nem kevesebb. A mennyisége teljesen mindegy. A szánkban hagyott íze abban fog különbözni, hogy mekkora edényben oldjuk föl. Tehát, ha fájdalom ér az életben, az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy tágítsd ki az érzékelésedet. Ne legyél többet pohár, legyél tó fiam!

UI:

A lapos Föld modell az a meggyőződés, hogy a Föld alakja egy sík vagy korong. Számos ősi kultúrában, köztük Görögországban is léteztek elképzelések a lapos Földről. Jellemzően az amerikai kontinens őslakos kultúráiban is ezt tartották. Ők egy lapos Földben hittek, amelyet egy fordított tál alakú égboltozat kupolázott. Manapság sokan hisznek abban, hogy a Föld kerek, de még sosem látták távolról. Még egy repülőgépen sem tudná felfedni a valódi alakját annak, aki nem ismeri. A legmagasabb hegy tetején sem segítene. A NASA és barátai hazudnak nekünk a világról? (Produkció/elbeszélés: Mark Sargent)
és akkor még nem beszéltünk a GYIK emberekről!

https://rumble.com/v2c6l12-under-the-dome-teljes-dokumentumfilm.html?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR2ckt_MNZII7KZ_JX6Xa-bcVECfQ99I5vwsKicWbHIgRhK7fNa5l5Yp3DE_aem_AdJlKUmKXhBhguzMd42_6_XYybF6FSRy9_wPOEnzL3soWynuxSSpaJU2SlAIhogwAreHF4SqpV4G893wX23MFyOV


ide tartozik ez is:
https://telex.hu/techtud/2024/04/28/lapos-fold-altudomany-tudomanyos-ismeretterjesztes-tudomanykommunikacio-iskola?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR2HaCvgROEjYMlVUBuS4umhwS2UcZRJh9xo03oI735uLuvWwllGTAROLAc_aem_AdJN-9dMHB0u3Srzm-YQALc1BJJvSxzZUC6JXu2-A5Zk9dEiFsHonjtafyahvbNPAVaxfGTNnxpDXmDbyqQgzhBh

Ha már nyár van és kirándulunk, akár lehetne szellemtani könyvekért is kirándulni!

Rendszeresen reklámozom az ingyenes szellemtani könyveinket, csak fel szeretném hívni Amerikában és Kanadában élő barátaim figyelmét, hogy ott is hozzá lehet jutni, engem keressenek!

Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat a Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Budapesten 2023 február 2.-án elfogytak a könyvek!

Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába,és Amerikában, így aki ott él keressen meg, és megadom az elérhetőséget.
Amerikában vannak régi háború előtti könyvek is!

A könyvek a határ mellett vannak, így megéri elmenni autóval értük!
Komárom és Nagyvárad mellett, de Szerbiai raktár is közel van
Illetve Marosvásárhely mellett, Erdély közepén.

Itt a kinti könyvek listája, eredetileg ezek voltak Budapesten is, de elfogytak:

Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- Elszórt kalászok III kötete 1982. (korlátozott számban)
- Örökértékű igazságok 1988.
- A hegyi beszéd szellemi magyarázata 1991.
- Az őrállóknak 1994.
- Kiáltás az utolsó órában 1997.
- Úton hazafelé I-II-III. 1998-99
- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.
- Íme előre megmondtam néktek I-II-III. 2003.
- Ha a só megízetlenül 2003.
- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított
könyvek:

- Krisztus az Úr 2000.
- A Szentlélek az utolsó időkben 2002.
- Korszakzárás előtt 2005.
- Lélekben és igazságban I-II. 2007.
- Advent (füzet) 2001.

Örömhír: Egy barátom jóvoltából és Pataky árpád lányának felajánlásával kerültek könyvek Erdélybe,
3 részes Bevezetés a Spiritológiába
4 részes Evangélium szellemi magyarázata
4 része Égi Világosság

Ezek is díjmentesen átvehetők!

szeretettel.

István

UI: Erdélyben Nagyvárad mellett Reiner Ágoston jóvoltából vannak még különleges könyvek, ezek már antikváriumban se kaphatók!

Johannes Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával

Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek

Balogh Dezső: Hittitkok megnyíltak

Emánuel szellem nyilatkozatai

Elérhetőségek:
Szlovákia:
Golha Matyi Szlovákia - Komárom mellett.

golhamatyas@gmail.com

+421917961750

https://www.facebook.com/matej.matyi

Erdély:

Könyvek, melyeket Erdélyben szándékozunk szétosztani nem nálam, hanem Váradtól néhány kilométerre, Cefan vannak raktározva Ambrus Gergőnél és Lillánál. Ők Erdélyből bárkinek elküldik csomagban a futárszolgálattal, vagy ha valaki felkeresi őket, személyesen. Az érdeklődők keressék Ambrus Gergőt a (+40 vagy 00 40) 743526355-ös telefonszámon és vegyék fel vele a kapcsolatot
https://www.facebook.com/ambrus.gergely

ambrusgergely@yahoo.co.uk

Reiner Ágostontól közvetlenül rendelhető könyvek (Pécs):
Johannes Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával
Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek
Balogh Dezső: Hittitkok megnyíltak
Emánuel szellem nyilatkozatai

Oldala: http://www.hittitok.hu/teljes.htm

elérhetősége:
reineragoston@gmail.com

Itt pénzért lehet rendelni olcsóbban régebbi könyveket:
Szellemtani könyvek vásárlási lehetősége:
https://konyvek.evangeliumispiritizmus.hu/

Kedves Barátaim!

Örömmel közölhetem, hogy Zita médiumék átadtak könyveket a Püski Kiadónak, itt Budapesten személyesen is, és interneten utánvéttel is lehet vásárolni!
Legegyszerűbben a könyveket úgy lehet elérni, hogy a keresőbe beírjuk a könyv nevét (pl. Névtelen Szellem, vagy a Könyv címét, a Vallás - filozófia könyvek között érdemes csemegézni!
interneten keresztül történő megrendelésnél, akkor 15% kedvezmény jár mindegyikből. Az utánvétes küldés 1400 forint, de személyes átvétellel is meg lehet rendelni és akkor nincs postadíj.

Az alábbi könyvek lettek átadva:

Névtelen Szellem művei:

- Örökértékű igazságok.

- A hegyi beszéd szellemi magyarázata.

- Az őrállóknak -

- Kiáltás az utolsó órában.

- Ha a só megsízetlenül.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I.
- Mese a sokszívű Zsofkáról II. .


A körünkben Zita által elhangzott tanításokból szerkesztett könyvek közül:

- Krisztus az Úr.

- Korszakzárás előtt.


https://puskikiado.hu/

Püski Könyvesház, 1013 Budapest, Krisztina krt. 26

Telefon, Fax: 214-3905, Telefon: 214-3905, 375-7763


Letölthető szellemtani könyvet tárháza (Reiner Ágoston anyagai,
és könyvek is rendelhetők!
http://hittitok.hu/teljes.htm

Az egér és az egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

Görög Rita Dalma

UI:

A sötét erő
https://www.youtube.com/watch?v=_2Uh3KcV9Qs

Egy álom üzenete

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg ?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám soksok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az, az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!




Hétvégi filmajánló

Örökké
https://videa.hu/videok/film-animacio/orokke-1989-drama-nyT2mMCQPG9lnpng?fbclid=IwAR3L5gL3O51k_nKNM4tmcoaK88P1tco7yQYlNWZT4FXZd2GScaokkbYyt70

Mutasd ki szeretetedet



Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.

Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.

Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutatjuk.

Szeretettel Bíró Laci

A lehetőségek...



Kockáztatnunk kell, csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.

A boldogság sokszor áldás, de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér, de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk -, meghallja, amit a szíve súg:

"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Istened? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Szeretettel Bíró Laci

Egyik este felhívott egy kedves barátom. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, nem tudom, miért azt mondtam neki:
- Nagyon magányosnak érzem magam.
- Akarsz beszélgetni? - mondta nekem. Akarod, hogy elmenjek hozzád?
Igent mondtam.
Alig telt el 15 perc, már kopogtatott az ajtómon. És így órákon át társalogtam vele mindenről, a munkámról, a családomról, a kétségeimről, a problémáimról, és ő végig figyelmesen hallgatott.
Jól esett a társasága, főleg a figyelme, és végül elköszönt:
- Most megyek, dolgoznom kell.
- Egész éjjel ébren tartottalak. Próbáltam bocsánatot kérni.
Azt mondta:
- Semmi gond, erre valók a barátok!
Kikísértem a kocsijához és érdeklődtem:
- Amúgy, miért hívtál olyan későn tegnap este?
Felém fordult és halkan azt válaszolta:
- Voltam orvosnál és nem tudtam, hogy mondjam el neked, de rákos vagyok.
Ledöbbentem, de ő mosolyogva mondta:
- Majd beszélünk róla, ne aggódj miattam. Vigyázz magadra.
Eltartott egy darabig, míg felfogtam a helyzetét, és többször is megkérdeztem magamtól: amikor megkérdezte, hogy vagyok, miért feledkeztem meg róla, és csak magamról beszéltem? Hogy volt ereje mosolyogni, bátorítani, meghallgatni?
Attól a naptól megfogadtam: próbálok kevésbé drámai lenni a problémáimmal, és több időt tölteni azokkal, akiket szeretek. Eszembe jutott valami, amit egyszer olvastam, és csak abban a pillanatban értettem meg igazán: Aki nem azért él, hogy szolgáljon... nem is él valójában.
Az élet olyan, mint egy lépcső, ha felnézel, mindig utolsó leszel a sorban. De ha lenézel, látod, hogy sokan vannak, akik bárcsak a te cipődben járnának.
Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző

Gyökössy Endre
AZ IDŐSEBBIK FIÚ PEDIG...
(Lk 15,25-32)
Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.
Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa. De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.
Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.
Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.
Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.
- Öcsi!
- Apa.
Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.
- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.
- Te élsz?
- Látod.
- Miért nem adtál hírt magadról?
- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek.
Bár nem öltem embert.
- Hol bujkáltál?
- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.
- Mit csináltál?
- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...
- S most?
- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.
- Így? - horkant fel a bátyja.
- Így.
- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.
- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.
- Mosogatni még tudok.
- Meg beülni a készbe, mi?
- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig - csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebből nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!
- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.
- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.
- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?
Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.
- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja.
Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón.
- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel! - És az olvasni kezdte:
"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.
Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.
Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."
Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn.

Egy gyermek üzenete szüleihez

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!
Taníts engem a jóra, és mondd el, mi a rossz! Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem! Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani.
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól, és a drogoktól. Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!
Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat.
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is. Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg!", "Kérlek szépen...", "Köszönöm.", "Sajnálom a történteket." - szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál.
Mondani fogok majd mást is, pl. hogy "Szeretlek Benneteket!".
Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, hitre és az emberek, országunk tiszteletére!

Szeretettel Bíró Laci

A favágó és Hermész

Részlet az „Aiszóposz meséi” című kötetből



Egy favágó beleejtette a fejszéjét a folyóba, és a víz elsodorta. Ő erre a partra ült, és ott jajveszékelt, míg egyszerre csak Hermész megszánta őt, és megjelent előtte. Mikor megtudta tőle, hogy miért jajgatott, leszállt a folyó mélyére: először egy aranyfejszét hozott fel neki, és megkérdezte, hogy ez-e az övé. Mikor azt felelte, hogy ez nem az övé, másodszorra egy ezüstfejszét hozott fel, és ismét megkérdezte, hogy ezt vesztette-e el. Tagadó válaszára harmadszor már a saját fejszéjét hozta fel neki; azt fel is ismerte. Hermész méltányolta becsületességét, és mindet neki ajándékozta. A favágó el is vitte, és mikor társaihoz ért, elmesélte nekik a történteket. Az egyik megirigyelte, és szerette volna ugyanezt elérni. Ezért fogta a fejszéjét, elment ugyanahhoz a folyóhoz, nekilátott a favágásnak, aztán szándékosan beledobta szerszámát a vízbe, leült, és jajgatni kezdett. Hermész meg is jelent, és megkérdezte, mi történt; a favágó elmondta, hogy elvesztette a fejszéjét. Hermész felhozott neki egy aranyfejszét, és megkérdezte, hogy ezt vesztette-e el: a favágó a kapzsiságtól megszállva kijelentette, hogy ez az. Az isten azonban nem ajándékozta oda neki, sőt még saját fejszéjét sem adta vissza.

A mese bizonyítja, hogy az istenség, amennyire segíti az igazságosokat, annyira ellensége az igazságtalanoknak.

Az ajándék
********
Bennet Cerf említi az alábbi megindító történetet az autóbuszról, amely egy mellékúton zötyögött valahol a déli államokban.
Az ablak mellett keszeg öregember gubbasztott, ölében nagy csokor friss virág. A másik oldalon fiatal lány ült, s tekintete minduntalan a férfi bokrétájára tévedt. Egy idő múlva az öreg leszálláshoz készülődött. Hirtelen ötlettől vezérelve a lány kezébe nyomta a csokrot.
- Látom, nagyon szereti a virágot, azt hiszem a feleségem sem bánja, ha itt hagyom. Majd megmondom neki, hogy magának adtam.
A lány elfogadta a kedves ajándékot, s a buszról figyelte, amint az idős férfi leszáll, és elindul az út menti kis temető felé.

UI:


TÚLVILÁGI ÚTIKALAUZ: AZ EGYIPTOMI ÉS TIBETI HALOTTASKÖNYV LÁTOMÁSAI a halált követő utazásról
https://www.youtube.com/watch?v=Iu-HuivpXGU

A tanítókról

Egy fiatal szamuráj, Zembu beleszeretett az ura feleségébe. amikor a férj rajtakapta őket, az ifjú önvédelemből leszúrta őt, és egy távoli tartományba menekült. Hiába keresett munkát, így hát útonálló lett belőle. Egyik reggel aztán hirtelen rádöbbent, hogy mit tett az életével. Őszintén megbánta minden gaztettét, és hogy jóvátegye a bűneit, eltökélte, hogy ezentúl csak jót fog cselekedni.
Nem sokkal ezután, amikor egy meredek sziklafal fölötti veszélyes úton baktatott, amely sok ember halálát okozta, elhatározta, hogy alagutat ás a hegyen át. Nappal ételt koldult, éjszakánként pedig egyre csak ásott. Így telt el harminc év. Az alagút már hatszáz méter hosszú volt, és csak pár hónapnyi munka maradt hátra, amikor egyszer csak elébe állt egy fiatal szamuráj, Kacuó, hogy megtorolja apjának, annak a nemesembernek a halálát, akinek az életét sok évvel korábban Zembu oltotta ki.
Zembu rezzenéstelenül állt Kacuó kivont kardjával szemben, és így szólt:
- Boldogan neked adom az életem, ha megengeded, hogy előbb befejezzem a munkámat.
Így hát Kacuó türelmetlenül várakozott a következő hónapokban, amíg Zembu csak ásott és ásott. A fiatalember, belefáradván a semmittevésbe, és látván, hogy közeledig a munka vége, beállt segíteni az öregnek. Ahogy egymás mellett dolgoztak, Kacuó egyre jobban kezdte tisztelni az idős férfi kitartását és szilárd jellemét. Végül elkészült az alagút, amelyen az utazók immár biztonságosan átkelhettek.
Zembu ekkor odafordult az ifjú harcoshoz:
- Most már kész a munkám. Levághatod a fejemet.
Ekkor könnyek szöktek Kacuó szemébe:
- Hogyan fejezhetném le a tanítómesteremet?
Egy ősi mondás szerint „nincsenek barátaink, sem ellenségeink, csupán tanítóink”. Bármilyen alakot öltsön is, lássuk meg mindenben a bölcsességet.
Dan Millman: Élj céltudatosan! – részlet

UI:
Bocsáss meg magadnak! Így lépj túl a múltadon!

Nem azért szeretlek



Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

(Ismeretlen szerző)

Minden megtörténhet velünk

Minden megtörténhet velünk? - kérdezte kis társától az aggódó születésre váró, majd átölelte őt, tudatván ezzel mennyire szereti, s hogy valójában nem fél az úttól, hiszen ott is együtt lesznek, bár kimenetelében kételkedik.
- Azt hiszem, igen, minden, ami emberi, megtörténhet velünk.
- Ó, minek ez az egész, hiszen itt is látunk és hallunk mindent.
- Hát - tűnődött el barátságos társa - talán azért kell megszületnünk, hogy személyesen is átéljük mindazt, ami a többiekkel megtörténik. Amikor hazatérünk, lesz miről mesélnünk egymásnak. Más az élet itt, és más amott - a földre mutatott. - Az itteni szép és nyugodt, az ottani izgalmas és változatos. Még sosem vágytál arra, hogy magad is kipróbáld?
- Nem.
- Még sosem vágytál arra, hogy amit itt tanultál, a földön is megtapasztald?
- Nem.
- Még sosem gondoltál arra, hogy más valamit nézni és elképzelni, és más megélni?
- Nem, nem gondoltam még erre.
- Akkor mire vágysz igazán?
- Nem is tudom. Egyet tudok csupán, hogy nem tudok semmit.
- Épp ez az, ezért kell megszületnünk, hogy magunk is megtapasztaljuk, mennyire más a szeretetről beszélni, mint szeretni.
- Ó, - sóhajtott az aggódó, - bárcsak tudnád, mennyire szeretlek téged, s hogy ehhez nincs szükségem a földi világra.
- Tudom - mosolygott a másik, - hogyne tudnám, hiszen a szeretethez nincs szükségünk semmire önmagunkon kívül, én éppúgy szeretlek téged.

Szeretettel Bíró Laci

Egyedül Isten..



Egyedül Isten adhatja a hitet,

de a hitedről te is tanúságot tehetsz.

Egyedül Isten adhat reményt,

de te is felkeltheted a bizalmat testvéreidben.

Egyedül Isten ajándékozhat meg szeretettel,

de te is bizonyságát adhatod szeretetednek embertársaid előtt.

Egyedül Isten ajándékozhat békét,

de az egység magvait te is elhintheted.

Egyedül Isten adhat erőt,

de a csüggedőt te is felkarolhatod.

Egyedül Isten az Út,

amelyet te is megmutathatsz testvéreidnek.

Egyedül Isten a Világosság,

de te is fényt gyújthatsz vele a többiek szívében.

Egyedül Isten az Élet,

de te is életkedvet fakaszthatsz testvéreidben.

Egyedül Isten képes a lehetetlent megvalósítani,

de a lehetségest te is megteheted.

Egyedül Isten elégséges önmagának,

mégis szeretné, ha számíthatna rád.

(Szerzője ismeretlen)

A rendőr leállítja a 120-szal száguldozó autóst.
András még egy hosszú pillantást vetett a kilométerórára, mielőtt a villogó rendőrautó előtt lelassított; 120 km/h a kitáblázott 90 helyett. Ez már a negyedik ebben a hónapban, mint oly sokszor máskor is. Hogy lehet, hogy valakit ennyiszer lemeszelnek?
Amikor a kocsi lelassított, András lehúzódott, de nem teljesen az út szélére; hadd izguljon csak a zsaru a mellette alig fél méterre elhúzó autók miatt.
Megállt.
A rendőr kiszállt a kocsijából, és egy mappával a kezében előrejött.
József? József a gyülekezetből? Még csak ez kellett! András próbált minél jobban elsüllyedni az ülésben. Ez rosszabb, mint a közelgő büntetés maga. A keresztény rendőr éppen a saját gyülekezetéből való gyorshajtó embert fogott meg. Egy embert, aki egy hosszú, fárasztó és zaklatott nap után sietett hazafelé a munkahelyről.
Szinte kiugrott az autóból, és ment a rendőr felé, akivel minden hétvégén találkozik a gyülekezetben, de eddig még soha nem látta egyenruhában.
– Hát, szia, József! Örülök, hogy látlak! Milyen érdekes, hogy itt találkozunk!
– Szervusz, András. – Semmi mosoly.
– Hú, de szigorúnak látszik a biztos úr, éppen most kapta el a felebarátját, aki siet haza a feleségéhez és a gyerekeihez.
– Igen, úgy tűnik, elkapta. – József kissé zavartan felhúzta a szemöldökét.
Jó jel!
– Nagyon húzós és hosszú napom volt ma. Azt hiszem, kissé túlléptem a limitet; de csak most az egyszer, he-he!
András lefelé sandítva arrébb rúgott egy kavicsot az aszfalton.
– Az asszony finom vacsorát készített, már nagyon vár haza. Érted, mire gondolok?
– Tudom, mire gondolsz. És azt is tudom, hogy már kétes hírnévre tettél szert a körzetünkben az őrsön.
Ajjaj, nem jól áll a dolog, itt az ideje taktikát váltani.
– Mennyit mértél?
– 115-öt. Volnál szíves visszaülni az autóba?
– Várj egy kicsit. Amint megláttalak, én azonnal megnéztem az órát, és épp csak súrolta a 100-at.
A hazugság kegyesnek, célravezetőnek tűnt, és „magától” jött.
– Legyél szíves, András, ülj be a kocsiba.
András zavartan bemászott a kocsija ajtaján, és becsapta az ajtót. Bambán bámult előre a műszerfalra. Eltelt egy perc, kettő. Lassan, kelletlenül nyúlt az ablaktekerőhöz, de végül nem tekerte le az ablakot, mert látta, hogy József ír a mappán. Vissza a műszerfalra.
„Miért nem kérte el a jogsimat? Bármi történjen is, az tuti, hogy egy-két hónapig nem ülök ennek az embernek még a környékére sem hétvégén.
Eltelt még két-három hosszú perc, majd egy kopogás az ablakon. András kinézett balra, József volt az, a kezében egy félbehajtott papírdarabbal. A bűnös mintegy három centire lehajtotta az ablakot, éppen csak annyira, hogy a papír beférjen.
– Köszi! – András nem nagyon tudta leplezni a gúnyt az arcán és a hangjában.
József szó nélkül ment vissza a rendőrautóhoz.
András csak nézte a visszapillantóban.
Felemelte a papírt. „Nnna, nézzük, mennyi. Álljunk csak meg. Ez meg mi? Tréfa? Nem büntetőcédula, az biztos.”
András olvasni kezdett.
„Kedves András! Egyszer volt egy kislányom, akit 6 évesen elütött egy autó. Kitalálhatod, egy gyorshajtó. Pénzbírság, három hónap a fogházban, és az illető szabad volt; mehetett haza magához szorítani a kislányait, mind a hármat. Nekem csak egy volt, és most várnom kell a feltámadásig, amíg újra megláthatom. Ezerszer próbáltam megbocsátani annak az embernek, és ezerszer gondoltam, hogy meg is tettem. Lehet, hogy így van, de újra és újra meg kell tennem.
Most is.
Imádkozz értem, és hajts óvatosan; nekem egy kisfiam maradt.
József”
András hátranézett, és látta, hogy a rendőrautó megfordul, és elindul visszafelé az úton. Csak bámult a távolba, amíg a kocsi eltűnt. Szétesve ült a kocsiban húsz percig, aztán beindította a motort, elindult, és lassan, az Úrhoz bűnbocsánatért esedezve hajtott hazafelé, hogy aztán otthon percekig szorongassa magához a meglepett feleségét és gyerekeit.
Ne ölj!
Ne kockáztass!
Esélyt se adj erre !

Isteni találkozás
Az ősi legendák szerint egy nap mindenki találkozni fog a Teremtő egy küldöttjével. Bármilyen alakban jelentkezhet, lehet akár egy koldus, egy öregember, de egy macska is. A sorsunk pedig attól függ, hogyan viselkedünk abban a percben.
Egyszer volt egy férfi, akinek három nagy álma volt: egy jól fizetett munkahely, hogy egy szép nővel utazhasson a világban, és hogy híres legyen. Egy hideg téli napon a férfi épp egy igen fontos interjúra sietett egy népszerű céghez, amikor pontosan előtte összeesett egy öreg ember. A férfi úgy tett, mintha mi sem történt volna, arra gondolt, biztosan részeg volt az idős ember, és tovább rohant, hogy elérjen az interjúra. Viszont az állásinterjún nem volt szerencséje, nem vették fel.
Egy este az utcán sétált a férfi, amikor meglátott egy színi csoportot, akik épp a járókelőket szórakoztatták. Megállt, hogy ő is hadd mulasson egy keveset. Az előadás rövid volt, de szórakoztató, az emberek tapsoltak, ezután továbbálltak. A darab főszereplője egy öreg bohóc odament a férfihez, hogy megkérdezze, mennyire tetszett neki az előadás. A férfi viszont undort érzett, mikor a bohóc odament hozzá, elfordult, és faképnél hagyta.
Egy esős éjszaka, a férfi a barátja születésnapjáról rohant haza, alig várta, hogy beüljön a kádba, és vegyen egy forró fürdőt. Mikor a háza elé ért, látta, hogy egy nő ül a zuhogó esőben, és sír. Arra kérte, hogy, ha tud segítsen neki, egy baleset következtében problémákkal küzd. Csak hallgassa meg, azt kérte tőle, a férfi szeme előtt viszont a forró fürdő lebegett, és faképnél hagyta a hölgyet.
A férfi egész életében nagyon boldogtalan volt, majd eltávozott. Az égben találkozott az őrangyalával, és így szólt…
– Három álmom volt, de egyik sem sikerült.
– Felettébb sajnálom- mondta az őrangyal. – Mindent megtettem azért, hogy örömtelibb legyél, de szükséged lett volna a szívedre, a szemedre és a kezedre.
– Hogyan?
– Emlékszel arra a férfira, aki elesett az utcán? Az volt a cég igazgatója, akin, ha segítettél volna, lehetősége lett volna, hogy felvegyen téged. Csak a segítő kezedre lett volna szükséged. A bohóc valójában egy szép nő volt, vele beutazhattad volna a világot, és még gyerekekkel is megajándékozott volna. Csak a szemedre lett volna szükség, hogy meglásd a festék mögött a szerelmes hölgyet. Az a nő pedig, aki a házad előtt a padon ült, egy népszerű író volt, aki épp egy családi válságon ment keresztül. Ha segítettél volna neki, akkor könyvet írt volna rólad, amely által a harmadik kívánságod is sikerült volna, végre híres lettél volna. A szívedre lett volna szükség csak, hogy át tudd érezni az elesettségét – felelte az angyal.
Mottó: az élet rengeteg lehetőséget kínál mindenkinek, csupán észre kell venni őket. Nem csak azért kell segíteni másokon, hogy megkapj valamit, hanem hogy boldogabb lehess!

filantropikum

UI:

Mediális közlés a dualításról - Gizi médium és Kotányi Ottó
https://www.youtube.com/watch?v=TXa3cTjJs44