Mesék, szép történetek

"Volt egy fiú, aki nem szeretett az apja házában lakni az állandó „fegyelmezés” miatt.
– Ha nem használod, kapcsold ki a ventilátort!
– A szobádban megy a tévé, te meg sehol nem vagy. Hallgattasd el!
– Zárd be az ajtót!
– Ne pazarold a vizet!
A fiú nem szerette, ha az apja ilyen aprósággal zaklatta.
El kellett viselnie ezt, egészen addig a bizonyos napig, amikor úgy döntött, hogy elmegy egy állásinterjúra.
„Amint megkapom ezt az állást, elhagyom a várost – gondolta. – Nem akarok többé panaszt hallani az apámtól.”
Amikor az interjúra ment, az édesapja ezt tanácsolta neki.
– Válaszolj a feltett kérdésekre habozás nélkül. Ha nem is tudod a választ, akkor is mondd meg bizalommal.
A fiú megérkezett az interjú helyszínére, és rájött, hogy nincsenek biztonsági őrök az ajtóban. Habár nyitva volt az ajtó, valószínűleg kellemetlen volt az át- vagy belépő embereknek. Ezért becsukta az ajtót, és belépett az udvarba. Gyönyörű virágok voltak az út mindkét oldalán, de a kertész nyitva felejtette a csapot, és a tömlőből folyt a víz. Túlcsordult a víz az úton. A fiú felkapta a tömlőt, és más növény mellé tette, amelynek vízre volt szüksége.
A recepción senki sem volt, azonban értesítés jött, hogy az interjú az első emeleten lesz.
A fiú lassan felmászott a lépcsőn.
Délelőtt 10 órakor még égett a lámpa, valószínűleg előző este felejtették úgy. Emlékezett az apja figyelmeztetésére. „Miért hagyod el a szobát anélkül, hogy lekapcsolnád a villanyt?”
Úgy tűnt, mintha most is hallaná őt. Még a gondolattól is bosszankodva, megkereste a kapcsolót, és lekapcsolta a villanyt. Az emeleten egy nagy teremben látott több embert állni, várva a sorukra.
Megszámolta az embereket, és megkérdezte magától, van-e esélye arra, hogy megkapja az állást.
Némi szorongással belépett a terembe, és az ajtó melletti üdvözlőszőnyegre lépett, de rájött, hogy fejjel lefelé van fordítva. Átfordította a szőnyeget az eredeti helyzetébe.
A szokást nehéz elfelejteni.
Sok férfit látott belépni a kihallgatószobába, majd azonnal egy másik ajtón távozni.
Tehát senki sem tudta, hogy mit kérdeznek az interjún.
Amikor sorra került, némi aggodalommal megállt a munkáltató előtt.
Az illetékes elvette az iratait, és anélkül, hogy megnézte volna, ezt kérdezte.
– Mikor kezdhet dolgozni?
Ő így szól.
– Ez egy beugratos kérdés, amit az interjúmon feltesznek, vagy nehéz megkapni az állást?
– Maga mit gondol? – kérdezte tőle a főnök. – Itt nem teszünk fel kérdéseket senkinek, mert úgy gondoljuk, hogy azokon keresztül nem tudjuk értékelni valakinek a képességét. Ezért a mi tesztünk az ember hozzáállásának értékelése. Lefuttattunk néhány tesztet a jelöltek viselkedése alapján, és megfigyelőkamerákon keresztül figyeltük őket. Egyikük sem jött ma ide, hogy tegyen valamit, és becsukja az ajtót, lekapcsolja a villanyt, elhelyezze a tömlőt, helyre tegye az üdvözlőszőnyeget. Maga volt az egyetlen, aki ezt tette! Szóval, úgy döntöttünk, hogy magát választjuk a munkára – közölte a főnök.
A fiú mindig küzdött az apja fegyelmezésével, de ekkorra rájött, hogy ennek révén kapta meg az első munkáját.
Minden, amit a szüleink mondanak nekünk, csak a saját javunkat szolgálja, szép jövőt kívánva nekünk!
Ahhoz, hogy értékes emberi lénnyé váljunk, el kell fogadnunk a rossz szokást és viselkedést megszüntető dorgálást, korrigálást és útmutatást. Ezt csinálják a szüleink, amikor fegyelmeznek minket.
Az apánk ötévesen a tanítónk; huszonévesen „rosszfiú”, de útmutató az élethez.
Az anyák elmehetnek a gyerekeik házába, ha megöregszenek, de az apa nem tudja, hogyan kell ezt csinálni.
Nincs értelme bántani a szüleidet, amikor még élnek, nehogy megbánd, amikor majd elmennek.
Mindig tisztelettel bánj velük!"
(Forrás: Ébredők)

UI:

Bányai Gábor, aki odaát a Jóistentől kapott gyógyulást. „Mondd el nekik, mennyire szeretem őket!"
https://www.youtube.com/watch?v=SUDQO3MVR3Y

Szász Tibor András
Igaz tanmese egy vadfalmafáról

Volt, egyszer hol nem volt egy ember, ki Istennel nem törődött és embertársait megvetette. Senkit nem szeretett: talán még magát sem. Dolgozott naphosszat, de ruhája rongyos, háza szegényes maradt. Még saját magától is irigyelt mindent ami szép és jó. Felesége belerokkanva az egyhangú életbe, idő előtt sírba roskadt, gyermekei mihelyt felcseperedtek siettek szétröppenni a nagyvilágba és örökre elfelejteni a sivár családi fészket, melyben születtek és felnőttek.
Volt ennek az embernek egy gyönyörűséges szép oldalban egy kis kaszálója a Sóút mellett. Két kis boglyácska széna termett rajta. Ha nyomásba esett a határrész, a szelíd tehénkék szívesen legelésztek arrafelé. Egy hatalmas vadalmafa tartott ott hűs árnyékot: a pásztor nemegyszer ott deleltetett és keresett menedéket a nyári nap forrósága elől. Nőtt is a fű a következő évben a bőséges trágyától! Ha száraz év jött, és a fű kiperzselődött, a fa körül zöldellő maradt a dús gyep…
Minden tavasszal elsőként borult virágba: valósággal felragyogott tőle a határ. Az úton járók néha nem tudtak ellenállni varázsának: megálltak, megpihentek alatta, bármily sietős is volt útjuk. Majd mikor tovább mentek, áldást mondtak haló porában is arra ki ültette , és kicsit irigykedve, sóhajtva mondták: "Milyen boldog lehet e földnek gazdája, ki ilyen szép helyet birtokol és itt élheti e varázslatos tájon nyugodt életét!"
De az ember, akié a föld volt, mégsem volt boldog, hanem éppen ellenkezőleg tele volt haraggal és gyűlölettel. ”Elintézem én ezt a mocsok, haszontalan fát -káromkodott- ne dögösködjön itt minden jöttment és tapossa nekem a füvet alatta. Csak az árnyékot tartja, hitvány almája cefrébe se való: még a gyökerét is kiirtom." És úgy is cselekedett.
Egy napon két hasonszőrű cimborával, egy mocskos utánfutós traktorral és gonoszhangú motoros láncfűrésszel felfegyverkezve pár óra alatt végzett a fával. Kidöntötték, feldarabolták, gyökerét csörlővel kirángatták a földből, majd az egészet ágastól, virágostól elszállították.
Azóta kopár az oldal: a nap heve perzseli, gyors záporok mossák évről évre szikesebbé a helyet. Gazdája már nem törődik vele: attól a naptól fogva nincsen szerencséje. Piros arca egyre sápadtabb lett, hirtelen megöregedett, büszke tartása megroppant, ereje napról napra fogyatkozni kezdett. Járja az orvosokat, de mindenik csak csóválja a fejét, nem találják baját. Ő pedig ül fájdalmaktól gyötörve, elgyöngülten kapujában, és puszta szívvel várja a halált.

UI:

Idegen hangok a fejben? – minden, amit a skizofréniáról tudni érdemes
https://www.youtube.com/watch?v=PoC7Ko3cHzk

Bordenline
https://www.youtube.com/watch?v=z2-L_llGEN4

Platón allegóriája a barlangról

Egy barlangban azok az emberek, akik életüket a kívülről érkező fény felé fordították, csak az állatok, emberek és tárgyak árnyékát látják maguk előtt.

Ezek az árnyékok jelentik az egyetlen valóságot ezeknek az embereknek, akik soha nem látták valódi formájukat.

Egy napon a barlangban élők egyikét hirtelen kiengedik. Találkozik a barlangon kívüli világgal. Ennek az embernek a szeme, aki teljesen ismeri a fényt, vagyis az igazságot, szinte vakságot tapasztal.

Idővel kezd rájönni, hogy az eddig valóságosnak hitt árnyak nem valóságosak, és csak az igazság sötét tükörképei.

Felismerve az élet igazságát, ez a személy visszatér a barlangba, és megpróbálja elmagyarázni másoknak, hogy az árnyékok hamisak, és az igazi igazság kívül van.

Ezek az emberek azonban, akik soha nem látták a külsőt, nem tudják felfogni, amit mondanak, és dühösen tiltakoznak...

Platón a filozófusok képtelenségét akarta a nyilvánosság elé tárni, akik elkezdtek megérteni valamit a barlangi allegóriában, vagyis az analógiában.

Ez a metafora a mai világban és rendben is érvényes.

Mert az emberek elfogadják, amit meg tudnak érteni, és nem fogadják el azt, amit a saját értelmükön túl mondanak.

Ezért vannak valahogy elnyomva a társadalomban azok, akik igazat mondanak.

Zavaró látni az igazságot a fényben és hallani az igazságot. Ezért választja az elme a sötétséget és a rabságot. A tudatlanság áldás. Bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk az igazsággal és szabadok legyünk.

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen bátor egy nap kijutni a barlangból...

UI:

Álom
https://www.youtube.com/watch?v=f7y7fkkrNI4&feature=youtu.be

Az Isten Báránya

Egy idős házaspár Finnország egyik falujában sokszor beszélt Jézus szeretetéről. Ez részben bosszantotta az embereket, részben kiakasztotta őket. Nagy gyűlöletet is kiváltott, különösen a fiatalok között. De ők beszéltek tovább Jézus szeretetéről.
Legtöbben nevettek rajtuk. S páran a fiúk közül - ahogy ez általában lenni szokott - kitervelték azt, hogy majd ők megvakargatják ezt az idős hívő házaspárt, hogy igazi-e ez a hit vagy nem.
Egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, amijük volt, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk.
Biztos megéheznek. És megterítettek ott nekik, és kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát. Azok ott összekacsintottak, hogy na hát, ezek az öregek még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.
Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és el is viszik a cserepet, és nem rakják vissza. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ az a farkastörvények mentén rendezkedik be, de időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság?
Nem az van, hogy per, bíróság, és majd öt év múlva ítélet, amikor a ház esetleg már régen összedőlt. Arról nem is beszélve, hogy az idős házaspár mennyi mérget spórolt meg magának. Nem? Nem kellett illetékeket befizetni, fellebbezésre, mert nem kellett a perköltséget sem fizetni.
Úgy fogták fel, ahogy ezt igazán kellett. Mindent egy lapra tettek fel - lehet ezt is mondani. Hátha bejön. Most nekik éppen bejött. Ez volt ott Isten akarata.
És nagyon sokszor így áll hozzá valaki, és nem az történik, hogy a másik fél sírva, zokogva megbánja, hanem esetleg még jobban megkeményedik, és még gonoszabb lesz. Mert a sötétedő világban lassan ez lesz a természetes, és nem az előbbi.
Mennyi bajt, nyomorúságot és bosszúságot spóroltak meg maguknak. Tudtak bárányok lenni egy farkastörvényű világban. Egyszerűen azért, mert ők ismerték a Bárány Jézust. Jó barátságban voltak vele. És akkor az ő Bárány Jézusuk ezt mondta nekik, hogy vendégeljétek meg őket, s majd meglátjátok, hogy mi lesz.
Biztos nem volt sok ereje a két öregnek, már mozogni is alig bírtak. Ha tényleg leszedik a cserepeket, s ott maradnak egy beázó házzal, akkor mi lesz? De ők inkább engedtek az Isten akaratának, mint a saját indulatuknak. Tudták is, hitték, hogy értük is, meg a fiúkért is meghalt Isten Báránya ott a Golgotán.

Szeretettel Bíró Laci

Az élet himnusza

Az élet egyetlen- ezért vedd komolyan.
Az élet szépség- csodáld meg.
Az élet boldogság- ízleld.
Az élet álom- tedd valósággá.
Az élet kihívás- fogadd el.
Az élet kötelesség- teljesítsd.
Az élet játék- játszd.
Az élet érték- vigyázz rá.
Az élet vagyon- használd fel.
Az élet szeretet- add át magad.
Az élet titok- fejtsd meg.
Az élet ígéret- teljesítsd.
Az élet szomorúság- győzd le.
Az élet dal- énekeld.
Az élet küzdelem- harcold meg.
Az élet kaland- vállald.
Az élet jutalom- érdemeld ki.
Az élet Élet- éljed.

A négy szeretetkönyvecske története



A BÖLCS EMBER KÖNYVE karácsony előtt elküldte négy kis SZERETETKÖNYVECSKE UNOKÁJÁT, hogy vigyenek SZERETETET az otthonokba.

Az ÉLETBÖLCSESSÉGEK, a TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, A BÖLCSESSÉG ÁBÉCÉJE, és AZ ÉLET SZÉP AJÁNDÉKAI kiskönyvek keltek útra.

Magukkal vitték a SZERETETET, a BÖLCSESSÉGET, a MEGÉRTÉST és a BÉKÉT.

Szép hazánk négy városába mentek, négy különböző gondolkodású, habitusú személyhez. Egy közös vonás azonban van bennük, mégpedig az, hogy szeretik a szépet, a szép és igaz gondolatokat.

Teltek, múltak a napok, s a BÖLCS EMBER KÖNYVE úgy gondolta, találkozóra hívja unokáit. Ennek célja pedig az volt, számoljanak be fogadtatásukról.

Az ÉLETBÖLCSESSÉGEK kezdte a beszámolót: Nagyon aranyos, kedves, élettapasztalattal is megáldott, kétgyermekes családhoz kerültem. Munkája közben kapott meg engem, s amikor kibontott a csomagolásból láttam az arcán, hogy nagyon örül nekem. Szeretettel megsimogatott, s elhelyezett a karácsonyfa alá. Telefonon keresztül megköszönt engem. A bennem lévő gondolatokat csak az ünnep után tudta elolvasni - sokszor megállt, visszaolvasott, s láttam rajta, elraktározza tudatában azokat. Örömről, megelégedettségről tudok beszámolni, tehát jó helyre kerültem.

A TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK folytatta a beszámolót: Idősebb házaspárhoz kerültem, akiknek gyermekei már kiröppentek otthonról - igaz, unokájuk még nincs, de remélem lesz hamarosan - a fiatalok nem kapkodnak el semmit. Ők azonnal megkaptak, mivel egyikük éppen otthon volt, készülődött az ünnepekre. A csomag kibontása után kis meglepetést láttam az arcán, de miután belém olvasott a meglepetés mosollyá változott. Alig akart letenni, majdnem odaégette az ételt is miattam. Éreztem, hogy örült nekem, s telefonbeszélgetést folytatott a feladómmal. Nyomban a karácsonyfa alá rakott, s ahányszor elment előttem, szemével szeretetet küldött felém. Jó volt látni, hogy így ismeretlenül is szeret.

Harmadikként a BÖLCSESSÉG ÁBÉCÉJE tette meg beszámolóját: Egy kis szorongás töltött el, mert nem volt otthon, akihez küldtek. Szomorúan várakoztam a postán arra, hogy átvegyenek. A postás kisasszony odajött a polchoz, s kezébe vett. Ekkor egy nagyon jó érzés futott át rajtam, s örömmel nyugtáztam, értem jöttek. Hazafelé az úton éreztem, hogy melegség árad felém, s ez kíváncsivá tett.

Alig vártam, hogy hazaérjünk, mert igen furdalta oldalamat a kíváncsiság - hogyan fogadnak. Azt éreztem, hogy nagyon szeretni fognak, mert a feladó nevének elolvasása után nagyon, erősebben szorítottak a szívhez. Elérkezett a nagy pillanat, hazaértünk. Nagyon gyorsan, türelmetlenül hámoztak ki a csomagolásból. Még sohasem tapasztaltam olyan nagy örömöt, mint amellyel engem fogadtak könnyek között. Igyekeztem szeretetemet kisugározni, hogy elapadjanak az örömkönnyek és lapozgatni, ismerkedni tudjon velem. Közben a telefon után nyúlt és könnyeivel küszködve felhívta feladómat. Mindkettőjük hangjából egymás felé az igaz szeretet áradt.

Mondanom sem kell, úgy tettek a fa alá, hogy egyszer teljes egészében kiolvastak, s azóta többször is. Öröm volt nézni, ahogyan teljes szívből örültek nekem. Azóta bővültünk, már nem vagyok egyedül, mert időközben hozzánk került egy új jövevény formájában AZ ÉLET SZÉP AJÁNDÉKAI is.

Utolsónak AZ ÉLET SZÉP AJÁNDÉKAI folytatta: Engem is azonnal átvettek, mert otthon voltak. A sorozatból több könyvecskét ismertek, bár szerencsére én még nem voltam a birtokukban. Megelégedéssel nyugtáztam a csomag kibontása után, hogy nagyon jó helyre kerültem. Nagy szeretettel fogtak kézbe, s azonnal olvasgatni is kezdtek, na még nem teljesen, csak úgy bele-bele nézősen. Eközben egyre több örömöt fedeztem fel új gazdácskám arcán. Meglepődtem, hogy egyszer csak letett, s a telefon után nyúlt. Kíváncsivá tett, ki lehet fontosabb nálam. Nem sokáig tartott kíváncsiságom, mert Őt hívta, aki feladott engem. Öröm volt hallgatni szeretetteljes beszélgetésüket. Mindkettőjükből a tiszta szeretet sugárzott. Ünnepi hangulatban kerültem a fa alá, s ez teljes megelégedettséggel töltött el. Azóta is érzem, amikor rám néz, amikor kézbe vesz szeretet tölti el szívét.

A beszámolókat követõen a négy kis SZERETETKÖNYVECSKE szótlanul várta a BÖLCS EMBER KÖNYVÉNEK megnyilvánulását.

Ő megdicsérte unokáit, bíztatást kaptak , hogy továbbra is sugározzák ki magukból azt a SZERETETET, mellyel írták Őket. Ezek után újból útjukra bocsátotta Őket, s megelégedés töltötte el szívét. Ahogy egymást követve eltávoztak tőle,

SZERETETTEL nézett utánuk.

Letette szemüvegét, s az unokái szeretetében fürödve elszunyókált.

(Táltos)

"Krakkó városában élt egyszer egy Izy nevezetű jólelkű, megértő öregember. Izy éjszakákon át azt álmodta, hogy Prágába utazik és ott a folyót átszelő hídhoz ér. Azt álmodta, hogy a folyó egyik oldalán, a híd alatt van egy dús lombú fa. Azt álmodta, ő maga ásni kezd a fa mellett, és a gödör mélyén talál egy kincset, amely egész életére jólétet és nyugalmat hoz neki.
Izy eleinte nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak. Ám, amikor heteken keresztül megismétlődött az álma, úgy értelmezte, hogy ennek üzenete van, úgyhogy elhatározta, hallgat a jelzésre, amely Istentől, vagy ki tudja honnan érkezett, miközben aludt.
Úgyhogy, megérzéséhez híven föl is nyergelte az öszvérét, hogy nekivág a hosszú útnak és elmegy Prágába.
Hatnapi poroszkálás után az öregember meg is érkezett Prágába, és nekiállt keresni a folyón átvezető hidat a város határában.
Nem volt ott sok folyó, híd sem, úgyhogy hamar ráakadt arra, amelyet keresett. Minden ugyanolyan volt, mint álmában: a folyó, a híd, a fa, amely alatt ásnia kellett.
Mindössze egy elem nem szerepelt az álmában: a hidat a királyi gárda egyik katonája őrizte.
Izy nem mert ásni, amíg ott volt az őrszem, úgyhogy sátrat vert a híd közelében és várt. A második éjjel a katona már gyanúsnak találta a híd közelében táborozó embert, úgyhogy odament hozzá, hogy kikérdezze.
Az öregember nem látott okot rá, hogy hazudjon neki. Ezért elmondta, hogy messzi városból jött, mert azt álmodta, hogy Prágában egy ilyen híd alatt, mint ez elásott kincset talál.
Az őrszem harsányan felkacagott:
- Ennyit utazni egy ostobaság miatt! - mondta neki. - Én már három esztendeje minden éjjel azt álmodom, hogy Krakkó városában, egy Izy nevű vén bolond tűzhelye alatt találok elásott kincset. Hahaha! Szerinted nekem is Krakkóba kellene utaznom, hogy megkeressem ezt az Izyt, és nekiálljak ásni a tűzhelye alatt??Ha-ha-ha!
Izy kedvesen köszönetet mondott az őrszemnek és hazatért.
Ahogy hazaért, ásni kezdett a tűzhelye alatt, és megtalálta a kincset, amely mindig is ott volt elásva."
Jorge Bucay: Életmesék


UI:

Csoportos katasztrófák szellemi magyarázata. A 150 fős svájci baleset magyarázata.
https://www.youtube.com/watch?v=2rs-nwTbe10&feature=youtu.be

Khalil Gibran gondolatai a szeretetről:

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek Őt, jóllehet minden útja nehéz és
meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a
belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti
álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni
is.
Amiként növekedéseket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való
kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának. Kicsépel
benneteket, hogy mezítelenné váljatok. Megrostál benneteket, hogy
megszabadítson a pelyvától. Fehérre őröl benneteket. Megkeleszt benneteket,
míg képlékennyé nem lesztek, és azután szent tüzére vet benneteket, hogy
szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi veletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás
által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
[-]
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán
önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek
elég a szeretet. Amikor szerettek, ne mondjátok: <Isten a szívemben lakik>;
mondjátok azt: <Isten szívében lakom>.
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet,
ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát. De ha szerettek,
és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az
éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját. Hogy a szeretet megértése
ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok. Hogy hajnalban szárnyra kelt
szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok
őt dicsérje."

UI:

HANGOSKÖNYV Mennyei Kezdeményezések - Dennis Walker
https://www.youtube.com/watch?v=gwSIOEeNtTE

A nevetésről



A nevetés az élet művészete. Ha képesek vagyunk bármely helyzetben, bármilyen körülmények között nevetni, akkor legyőztük az életet.

A nevetés ellazítja az izmokat és megnyugtatja az idegeket. Még a szív érzelmeit is lecsillapítja. Lecsendesíti a lélek viharait.

A mosoly fakadhat elragadtatásból vagy humorból. Kiválthatja egy szép emlék vagy egy sugárnyi betekintés. A humor megmutatja a lélek ritmusát és dallamát.

Humor nélkül az élet unalmas és nyomasztó.

A humor az isteni élet és nap visszatükröződése, ami életünket napfényes nappá varázsolja. Az az ember pedig, aki az isteni bölcsességet és isteni örömet visszatükrözi, kiteljesíti gondolata kifejezését, amikor elképzeléseit vidámsággal fejezi ki.

Az Ember lénye maga a boldogság.

(Szerző ismeretlen)

Bölcs rabbi



"A bölcs rabbit megkérdezi a tanítványa, hogy miért van az, hogy ha valaki a szegényhez fordul, az segít, ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja? Azt mondja a bölcs:

- Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz?

- Utcát, jövő-menő emberekkel, állatokkal, járművekkel.

- Most lépj a tükörhöz. Mit látsz?

- Csak magamat.

- Látod, az ablak is üveg, a tükör is üveg, csak a hátán van egy kis ezüstréteg. De az már elég ahhoz, hogy az ember semmi mást ne lásson tőle, csak saját magát. "

Tanító szeretet



"Azzal tanítunk szeretni, hogy szeretünk. A földkerekség legnagyobb felfedezése az, hogy nincs nagyobb hatalom a földön a szeretetnél. Mert a szeretet is lecke amit meg kell tanulnunk itt és most!

A szeretet egyetemes univerzális életenergia, ami egyformán sugárzik igazra és igaztalanra egyaránt.

Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára. Mi akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le egónk páncélját, sosem ismerhetjük meg a szeretet erejét. Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezerszirmú lótuszvirág. Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.

A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet. Vajon miért van az, hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel? Miért nem tudjuk hogyan bánjunk a szeretettel? Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna. Ezért egyetlen napot se töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.

Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán. Az éntelen, egótlan lény, akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.

A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén. Nem csak egy dolog a fontosak közül. Még csak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden. Mert ahol szeretet van, minden van. Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az életnek."

(Szerzője ismeretlen)

Indiában négy szabályt követnek.
Az első azt mondja:" Aki az életedbe jön, az a megfelelő ember." Senki sem jön véletlenül az életünkbe, a körülöttünk lévő emberek, akik velünk érintkeznek, hogy találkozunk, okkal vannak ott.
A második azt mondja: " Ami velünk történik, annak pontosan meg kell történnie." Semmi, abszolút nincs abban ami az életünkben történik, nem történhetett volna másképp. Még a legjelentéktelenebb részlet is. Nincs az: " Ha másképp csináltam volna... Minden másképp történik.." Nem. Pontosan az történt, aminek történnie kellett, és így kellett lennie, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket és továbblépjünk.
A harmadik azt mondja: " Bármikor elkezded, az a megfelelő idő." Minden a legjobbkor kezdődik, nem előtte, nem utána. Amikor készen állunk valami új kezdetére az életünkben, akkor kezdődik.
És a negyedik és végső szabály azt mondja: " Ha valami véget ér, akkor véget ér." Csak úgy. Ha valami véget ért az életünkben, az a saját érdekünk volt, így jobb, ha otthagyjuk és továbblépünk, már gazdagodva azzal a tapasztalattal.
Azt hiszem, nem véletlen olvasod ezt, és ha ez a szöveg ma eléri az életed ... ez azért van, mert hajlandó vagy megérteni, hogy egy hópehely sem esik rossz helyre!
(Ismeretlen)

UI:

Az Önmegértés és a szeretet kozmikus kapui: Nyissuk ki Együtt!
https://www.youtube.com/watch?v=8p_NfXnGQ2Y

Tesla szavai:
"Az anyag abból az eredeti és örök energiából jön létre, amelyet Fényként ismerünk (Isten). Ragyogott, és megjelentek a csillagok, a bolygók, az ember és minden a Földön és az Univerzumban. Az anyag a végtelen Fényforma kifejeződése - mert az energia ősibb mindennél.
MINDEN körülöttünk Fény! A Fényből származik az anyag, amely különböző formákra oszlik fel és amely az Univerzum és a Föld minden aspektusát képviseli."
"A legtöbb betegség forrása a szellemben rejlik. Ezért a szellem MINDEN betegséget meg tud gyógyítani."
"Miképp lehetne az emberek szívét úgy feltüzelni/fellelkesíteni, hogy végre felismerjék és megértsék, hogy ők valójában ISTENEK?"
/ NIKOLA TESLA ~ részlet az "Everything is Light" nevezetű interjúból, amely 1899-ben az Immortality magazinban lett publikálva /


UI:

Karma és újjászületés
https://www.youtube.com/watch?v=g_CunVdg0D0

Így imádkozik egy abortuszra ítélt magzat

I. Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott az életre. Egyedül Isten szeret engem!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortusz beutalót a kórházba. A meg nem születettnek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak... Valaki talán imádkozik értem?!
III. Jézus először esik el a kereszttel
Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!
V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!
VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni! Kérlek benneteket erre!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha élek. És mennyi gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram, Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tőrvetés... - Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon!
Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?
X. Jézust megfosztják ruháitól
Uram, Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, és én mennyire reszketek ettől!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!
XII. Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában.
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek téged, a Feltámadottat, csak ez mentheti meg őket! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Ámen.
(Bongyi)

Isten csodásan működik



Egy királynak volt egy minisztere, aki minden alkalmas és alkalmatlan helyzetben azt mondta: "Isten csodásan működik."

Egy idő után a király olyan sokszor hallotta ezt a mondatot, hogy már elege lett belőle. A király és minisztere vadászatra indultak. A király lőtt egy szarvast. Mindketten éhesek voltak, így tüzet raktak és megsütötték. A király nekilátott az evésnek, de a nagy sietségében levágta egy ujját. A miniszter most is azt mondta: "Isten csodásan működik."

A királynál most már betelt a pohár. Elbocsátotta miniszterét és megparancsolta neki, hogy tűnjön el a szeme elől. A miniszter elment. A király, a szarvas sülttel jóllakva, elaludt. Vad rablók, Kali istennő imádói törtek rá. Megkötözték, fel akarták áldozni istennőjüknek - majd elfogyasztani. De az utolsó pillanatban észrevette egyikük, hogy a királynak hiányzik egy ujja. A rablók tanácskoztak, és úgy találták: "Ez az ember nem tökéletes. Hiányzik egy testrésze. Istennőnk csak tökéletes áldozatot kaphat." Így futni hagyták.

A király visszaemlékezett minisztere szavaira: "Isten csodásan működik." És megértette, hogy ebben az esetben is igaza volt. Bűnösnek érezte magát, hogy száműzte, és megparancsolta, hogy keressék meg.

Hosszú idő után rátaláltak. A király bocsánatot kért tőle és kérte, álljon újra szolgálatába.

A miniszter azt válaszolta: "Nem kell bocsánatot kérned. Hálás vagyok, hogy elküldtél magadtól. Különben engem áldoztak volna fel a rablók. Nekem megvan minden ujjam. Isten csodásan működik."

Valódi értékeink: a szeretet



Mindenki azt akarja, hogy azért szeressék amilyen. Amikor másokat teljes mértékben értékelek, akkor az önbecsülésük erősödik és segít nekik abban, hogy ők is szeressenek másokat. Még ha nem is látom az eredményt azonnal, a szeretet átalakító ereje mindig működik.

A szeretettel kapcsolatban született a legtöbb vers, ének, színdarab a világtörténelemben. Nagyon sokféle szeretet van, a legkülönbözőbb kapcsolatokban és formában; férj-feleség, anya-gyerek, fiú-lánytestvér, tanár-diák.

A mai világban még a szeretet vonatkozásában is kereskedőkké váltunk. Alkudozunk; "ha ezt vagy azt megadod, vagy megteszed nekem, akkor majd szeretni foglak."

Az igazi szeretetben nincs alkudozás, az igazi szeretet feltétel-nélküli, nem ismer korlátot, nem ismer határt. Az igazi szeretet a lélekből fakad; "Én egy szerető lélek vagyok, a szeretet a legmélyebb, igazi természetem."

A szeretet a legnagyobb átalakító erő, amely még a követ is képes vízzé változtatni. Képes eltüntetni az összes gyengeséget.

Ha gazdag vagyok, de nincs szeretetem, akkor balga vagyok. Ha bölcs vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában szegény vagyok. Ha erős vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában gyenge vagyok. A szeretet az egyik legnagyobb erő, képes félretenni a saját szükségleteinket, és előtérbe helyezni mások szükségletét. Az igazi szeretet önzetlenül szolgálja az egész emberiséget.

Az igazi szeretet megbocsátó, és felejtő. Nem tart meg semmilyen rossz érzést a szívben, eltünteti a múlt összes keserűségét.

Amikor szeretettel cselekszem, tisztelettel beszélek, az emberek erejére, és nem a gyengeségeire gondolok, akkor a szeretet erejével töltöm fel a világot.

A szeretet az adás által növekszik. Minél több szeretetet adok, egyre inkább érzem, hogy még többet kell adnom.

Az igazi szeretet szabaddá tesz.

Érints meg



Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!

Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!

Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!

Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!



Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,

öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!

Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,

Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!



Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,

s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.

Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,

helyemet nem találom, sok még az új dolog!



Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!

könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!

Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,

mesélő érintésed álomba ringató!



Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!

Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!

Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.

Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!



Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,

az élet viharához így alkalmazkodom.

Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,

viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!



Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!

megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!

Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.

értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.



Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!

Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.

Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,

legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,

érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.

Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.

Ezer félelmem kerget a karjaidba még.



Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,

lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!

Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.

Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.



Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,

s van már saját családom, kiket ölelhetek.

Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.

Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.



Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,

így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.

Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.

Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.



Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.

Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!

Érints meg, ahogy egykor érintettelek,

amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.



Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,

simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!

Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,

te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

Aranyosi Ervin

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
- Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
- Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
- Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! - dobja fel a témát, kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
- Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik, igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol:
- Fogalmam sincs.
Erre a kislány:
- Nos, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor még a szarhoz sem értesz!


UI:
Szabó Judit Sorskorrekciók
https://www.youtube.com/watch?v=weatNNa7kbY

A roskadásig tömött buszon egy feltételezhetően "egyetemista"srác nem sajnálta az időt, hogy megmagyarázza egy mellette ülő idős úrnak, miért nem képes megérteni az idősebb nemzedék a fiatalokat.
- Maguk egy más, majdnem primitív világban születtek és nőttek fel!
- mondta elég hangosan, hogy mindenki jól hallhassa.
- Mi, mai fiatalok az internet, a tévé, a számítógépek, a szuperszonikus repülők, az űrutazások, a Holdon járó ember korában nőttünk föl. Űrszondáink a Marson járnak, atom hajtotta hajóink, villanyárammal és hidrogénnel járó autóink, szinte fénysebességgel számoló számítógépeink vannak. Sőt.
Egy kis csend után az idős ember így felelt :
- Igaza van, fiatalember, nekünk mindez nem volt meg amikor fiatalok voltunk, következésképpen feltaláltuk őket!
És most mondja meg nekem, MAGUK mit készítettek a következő nemzedéknek?!
Falrengető tapsot kapott.
Ilyen világban élünk.

UI:

Bocsáss meg, hogy elmegyek! Bocsáss meg, hogy meghalok!
https://www.youtube.com/watch?v=f4prFzwWmYM

A békák versenye



Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

- Úgy sem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le is esett a földre.

- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.

- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!

Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.

- Le fog esni - morogta a farkas de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.

- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.

- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.

- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET, ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:- Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.

Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt sulykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra.

Hallgatni arany



Az egymásra figyelés fontosságáról

Figyelj és hallgass meg. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te tanácsot adsz nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet, és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy Te süket vagy.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem amit nekem kell megtennem, csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet. De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek még ha ez az érzés számodra érthetetlen is, lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság, mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást, figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát Te is, kérlek figyelj rám, és hallgass meg. Ha szólni akarsz, várj egy ideig és akkor már én is tudok Rád figyelni.

(Ismeretlen szerző)

Egy édesanya sorai, aki tízéves kislányának ír:

Drága Csillagom!



Tegnap, miután kikiabáltad és álomba sírtad magad, még sokáig néztelek. Néztem az aranyszínben úszó zabolátlan hajkoronád, pisze orrocskád, arcod huncut kis szeplőit, dacosan összeszorított ajkaidat, filctollas ujjaidat, békésen meg-megemelkedő mellkasodat, és arra a pillanatra gondoltam, amikor megtudtam, hogy úton vagy.

Emlékszem, nem érdekelt, hogy fiú leszel-e vagy lány, csak annyit éreztem, hogy kiválasztott vagyok, hogy megannyi sikertelen próbálkozás után végre úgy döntött egy élet, hogy engem akar édesanyjának. Emlékszem, akkor ott tettem egy fogadalmat – pont úgy, ahogy rajtam kívül megannyi nő –, hogy jó édesanyád leszek, és mindent megteszek azért, hogy boldog ember lehess.

Az ágyad mellett most erre a fogadalmamra gondolok, és azt érzem, kudarcot vallottam. Tízéves kislányom nemhogy nem boldog, de meg akar halni, mert rútnak és kövérnek érzi magát. Szemei villámokat szórnak, ha meglátja magát a tükörben, és velem kiabál, mert dühének szüksége van egy céltáblára.

Minden gondolata a teste körül forog, titkon arról álmodik, hogy ő is pont olyan vékonyka, mint kedvenc Barbie-ja, aki ha felnő, gyönyörû balett-táncos lesz. Színes álmokat sző a karcsúságról, szép ruhákról, hercegekről, amikor pedig a mese a végéhez ér és visszazuhan saját kis valóságába, vad viharként tombol, mert annyira távoli és elérhetetlen az a test, amiről álmodik.

Lassan három hónapja már annak, hogy minden este sírsz, mert gonosz osztálytársaid, ésmég gonoszabb tanáraid éreztetik veled: nem tartozol a nádszál királykisasszonyok közé. De hogyan is tartoznál, hiszen alig múltál tízéves. Még nem menstruálsz, nem bimbódzik a tested, még nem kezdődött meg tested érése – te mégis elemi erővel gyűlölöd. Felfoghatatlan, de már most egy felnőtt fájdalmának súlyát cipeled: ugyanazok a gondok aggasztanak, mint a huszonéves, harmincas vagy épp az ötvenes nőket, akik fintorognak a tükör előtt, mert boldogtalanok azzal, amit látnak.

Elképzelni nem tudod, mennyire fáj ez egy édesanyának. Olyan érzés, mintha minden egyes keserves kiáltásoddal egy nyílvesszőt szúrnál a szívembe, fájdalmad elviselhetetlen, és bármint, de bármit megadnék azért, hogy neked jó legyen.

Próbálom nem elveszíteni a fejem, igyekszem megérteni, hogy mi az, ami bánt; keresem, kutatom az okát, hogyan tudnék segíteni, de eljutottam arra a pontra, amikor segítséget kell kérnem, mert egyedül már nem megy.

Nem tudom megértetni veled, - hogy nem kell hinni az osztálytársaidnak, akik malacnak és dagadéknak csúfolnak; - hogy nem létezik olyan, hogy tökéletes test, mert a jóisten – akiben hiszel – minden embernek más és más testet ajándékozott; - hogy szeretni kell a testedet, mert egészséges és ép; - hogy mindössze tízéves vagy, tested még formálódik, nyúlik és alakul; - hogy tízévesen ne a fogyókúrán járjon az eszed, hanem a játékon; - hogy ne utálj azért, mert 40 éves édesanyád nádszálvékony, csak mert ezt kapta örökül.

De tudod mit? Most újra a fogadalmamra gondolok, bebizonyítom neked, hogy nem duci vagy, hanem egy hercegnő!

Az elme hatalma!
A tudós egy elméletet akart bizonyítani, és önkéntest keresett.
Talált egy halálra ítéltet, akire villamosszék várt. Felajánlotta neki, hogy részt vehet egy tudományos kísérletben, amely abból áll majd, hogy egy kis bemetszést ejt a karján, hogy lassan folyjon ki a vére az utolsó cseppig.
Azt mondta neki, hogy meg fog halni, de szenvedés nélküli halál lesz, és észre sem veszi a fájdalmat. A fegyenc beleegyezett, mert a ez a halál jobb volt, mint a halál egy villamosszékben.
Hordágyra tették, és megkötözték a testét, hogy ne tudjon mozogni. Ejtettek a csuklóján egy kis vágást, és egy kis alumínium poharat tettek a keze alá. A vágás sekély volt, de elég volt a férfinak, hogy elhiggye, hogy az ereit elvágták.
Az ágy alá helyeztek egy kis adagolót, amely cseppek formájában állítja be a folyadék áramlását.
Az elítélt hallotta a cseppeket, és minden cseppet megszámolt, azt hitte, hogy az az ő vére. A tudós úgy, hogy az elítélt ne lássa, lassan csökkentette a cseppek számát az adagolóval, és emiatt a fegyenc azt hitte, hogy a vére lassan fogy. Idővel a külseje színt vesztett, felgyorsult a pulzusa, és zihálni kezdett.
Amikor a kétségbeesés felért a csúcsra, a tudós teljesen elzárta a szelepeket, a fegyenc szívrohamot kapott és meghalt.
A tudósnak sikerült bebizonyítania, hogy az emberi elme szigorúan tele van mindennel, ami elfogadható, legyen az pozitív vagy negatív, az emberi lény egész szellemi és szerves részére hatással van.
Bár azt hisszük, hogy az elmének nincsenek határai és nem csalja meg önmagát, de amikor néha nem ért meg valamit, létrehoz valami mást, ami nem is létezik.
Bármit is mutat neked a média, bármit mond a rádió, ne engedd, hogy a hitrendszeredet megingassák.
Érdemes vigyázni arra, amiben hiszel, mert valóban valóra válik.
Mert a tudatalatti a legnagyobb erő az emberben.
Mentalkomm Kft.

UI:

Igaz szerelem
https://www.youtube.com/watch?v=97KxEevPtTA

-Légy szíves, mondd el, milyen az Isten.
Részlet Dr. Christinane Northrup "Női test, Női bölcsesség" című írásából
Azok az újszülöttek, akikkel gyengéden bánnak, gyönyörűek. A szemükbe nézve bölcs, kortalan lelkeket láttam Istentől frissen kapott pici testükben. A rendelőmben hallottam a következő igaz történetet.
Egy párnak megszületett a második kisfia és a négyéves idősebbik fiú arra kérte szüleit, hadd maradjon egy kicsit egyedül a babával.
A szülők vonakodtak, azt hitték, hogy a testvéri rivalizálás lehet a kérés oka. De a kisfiú tovább kérlelte őket. Végül a szülők beleegyeztek, hogy pár percet egyedül tölthet a picivel. Csendben hallgatóztak az ajtónál, így fültanúi lehettek, amint a gyerek így szól a babához:
„Légy szíves, mondd el, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni.”



UI:

Milliárdok meghalni a 2024-es tervezett járványban
https://rumble.com/v3yvgh4-millirdok-fognak-meghalni-a-2024-es-tervezett-jrvnyban.html?fbclid=IwAR1LFXuGkKGzw-Qv6xP05U0jm7bO3P76PJEj4dkwOo6nymD3MtQAdQVPBZg

Egy beszélgetés szerelemről, házasságról
Két fiatal lány véletlenül kihallgatja, amint két férfi beszél a feleségéről.
A diáklányok a parkban a fűben ülve készültek a másnapi órákra. Nem messze tőlük két férfi ült le a padra, kezükben egy sakk készlettel, de játék helyett beszélgetni kezdtek az életről, a feleségeikről. Percekkel később mindkét lány könnyekben tört ki, és nagy leckét tanult a szerelemről.
A két éltes férfi régóta nem látta már egymást, ezért sakkozás előtt elmesélték egymásnak az elmúlt éveket. Mindketten beszéltek a feleségükről is, de amikor a második kezdett a történetébe…
„21 voltam, amikor találkoztam vele. Megláttam a helyiség másik végében a testérével, és nem tudtam, ki ő. De a barátaimnak már akkor azt mondtam: ott megy a feleségem… A többi már történelem.
Ez a lány annyira más volt, mint a többi. Minden egyes nap, amikor hazaértem a 12 órás munkából finom vacsorával várt. Miután a gyerekek elaludtak, és mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy csak annyi erőnk volt, hogy beessünk az ágyba, mindig átöleltem, és boldog voltam, hogy a karomban tarthatom. Minden este elmondtam neki, hogy ő az én királynőm. És az én királynőm minden egyes nap biztatott, hogy kövessem őt, és szeressem tiszta szívvel. Segített, hogy jó apa legyek, hogy szorgos munkával az egyről a kettőre juthassunk. Csodálatos volt minden egyes nap.
Aztán egy nap megbetegedett. Nem aggódtuk túl a dolgot, mert mindenki megbetegszik néha. De az orvosoknak úgy tűnt, valami komolyabb dolog van a háttérben, ami miatt aggódnunk kell. Nos, testvérem, igazuk volt.
Megkérdezte, elvennék-e mást, ha ő majd meghal. Annyira aggódtam miatta, el sem tudtam képzelni magam másik nővel. Mondtam is neki, hogy soha ne lehet egy második királynő.
De tudod mit? Nem hitt nekem. A szemembe nézett, és azt mondta: tudom, hogy találsz jobbat, mint én. És minden embernek szüksége van egy nőre az oldalán. Te sem lehetsz boldog egyedül!
Néztem őt… belenéztem a nagy barna szemébe és ezt mondtam: drágám, nekem nem kell más nő az életembe, te vagy az egyetlen, akire szükségem van. Te vagy számomra az egyetlen.
Nos, egy évig komolyan meg kellett harcolnunk a betegségével. Nem várt több vacsora az asztalon, amikor hazaértem, még többet dolgoztam, majd kihoztam a feleségemet az ágyból, az asztalhoz, amire olyan ételek kerültek, amiket én főztem. Ott ültünk, vacsoráztunk, és figyelt rám. Úgy beszélt, és úgy szerettük egymást, mintha semmi nem változott volna.
A rosszabb napjain etetnem kellett, és ő sírt emiatt és bocsánatot kért, de mondtam neki, hogy nincs ebben semmi rossz. Annyira beteg volt… Alig tudott valamit csinálni, négy óránként be kellett vennie a gyógyszert…
Amikor megvacsoráztunk, visszavittem az ágyba, és tartottam csendesen, mint régen. És minden rendben volt. Csakúgy, mint régen, mondtam neki, hogy semmi nem számít, csak hogy a karjaimban tarthatom.”
Aztán itt egy kis csend következett be, a férfi mélyeket sóhajtozott. Majd folytatta.
„De a teste hiába küzdött. Amikor megint betegebb lett, mindketten tudtuk, hogy nem jön vissza belőle.
Egy nap még ott volt a karomban, másnap pedig elment…
Nem kellett több gyógyszer, nem kellett többé etetnem, nem kellett elviselnie a szörnyű főztömet…
Nem tudom, mit tegyek a cuccaival. Úgy értem… nem tudok megszabadulni tőle. Minden ruhája még a szekrényben van, képek az ő oldalán az ágy mellett, ahol hagyta.
Szeretném hinni, hogy még mindig itt van. A lányaim azt mondják, hogy egy részüktől meg kellene válnom, vagy legalább levinni a garázsba, de… ez még mindig a mi otthonunk, és érzem, hogy ő is itt van velem.”
Ismét csend lett, csak egy madár dalolt messze az egyik fán. Egyikünk sem hallott még férfit ilyen abszolút tisztelettel és csodálattal beszélni a feleségéről. Nyilvánvaló volt, hogy ő valóban nagyon szerette, imádta ezt a nőt, és ez mindig így lesz.
Ekkor a másik idős férfi törte meg a csendet és ezt mondta:
„Barátom, ez annyira nehéz lehetett neked. Úgy értem… vigyázni rá, és mindent megtenni érte”
Egy mosoly kúszott át barátja arcán, majd elmosolyodott és ezt mondta:
„Barátom, ez egy kiváltság volt számomra. Kiváltság, hogy addig szolgálhattam a királynőt, ameddig élt.”
Hát csoda, ha a két lány ezután teljesen átírta magában a férfiakról és a házasságról addig alkotott véleményét?!

UI:

Légzés = Isten? A lélegzés élet- és teremtő ereje
https://www.youtube.com/watch?v=yt6jDJAeJw4