Mesék, szép történetek

Próbakapcsolat!

Egy szűk körű esküvői ebéd után történt. A fiatal pár már elautózott „mézeshetezni”. A gyerekek játszottak-kergetőztek, a fiatalabbak zenét hallgattak és táncoltak. Mivel lemenőben volt a nap, a többség már hazafelé kászálódott.
A család idősebbjei és meghívott komáik kiültek a tornácra. Iszogattak és a régi időkről elmélkedtek. Valaki felemlítette, hogy az ő szüleik idejében még szokásban volt a próba-házasság. Amikor, házasságot tervező legény és leány előbb egy ideig „együtt élt”, hogy kiismerjék egymást. Ha nem illettek össze, vagy a lány nem esett teherbe, akkor szétváltak. Ezt akkoriban nem tartották szégyennek. Azt sem, ha a lánynak férj nélkül gyermeke születet, mert ez bizonyította a lány termékenységét, amit nagyon fontosnak tartottak. Persze a papok ezt bűnnek hirdették, de a hagyomány és a családi érdek erősebb volt a bibliánál. Meg aztán olyan nagy bűn mégsem lehetett, ha a papok is félre léptek. Abban viszont mind megegyeztek, hogy hasznos volt ez a szokás. Mert, a fiatalok együtt lakva kiismerték egymást. Így, a házasság már nem volt „zsákba-macska” és olyanok kötődtek össze akik „egymás kedvérre tudtak tenni”.
Éjfélre a vendégek szétszéledtek, családtagok is hazamentek. Csak a ház özvegy gazdája és a szomszédságában egyedül élő komaasszonya (a gazda fiának keresztanyja) maradt a házban, hogy eltakarítsák a vacsora „romjait”. Ismét szóba került a próbaházasság. Ekkor, a gazda elmondta a komaasszonyának, hogy: bizony nagy kár, hogy az ő házasságát nem előzte meg egy próba. Mert, akkor bolond lett volna elvenni olyan asszonyt, aki csak húzódozik, és mindent kitalál, csak hogy ne kelljen csinálnia. És, ha nagyritkán engedi magát, akkor olyan, mint a „faszent”, hogy az embernek elmegy a kedve az egésztől. Ezért járt szívesen át a szomszéd faluba napszámba aratni és szüretelni, mert „valahol csak enni kell, ha nincs otthon vacsora”. Igaz, hogy özvegyen megvan a szabadsága, de megfelelő asszonyt a faluban még nem talált.
Ezzel a komaasszonya is egyetértett. Mondván, ő sem kelt volna egybe a férjével azért, hogy utólag elváljanak. Mert, bolond lett volna hozzámenni egy olyan emberhez, aki ha iszik, utána már nem akar szerelmeskedni. Ha meg józanul próbált – ami elég ritkán történt - az is „semmit érő” volt. Simogatni sem tudott a szerencsétlen. Ezért – hogy az Úr bocsássa meg – ő bizony nem ellenkezett, ha szénagyűjtéskor vagy szüretkor „valaki hátulról elkapta”. Legalább néha érezhette, hogy asszonynak született. Ezért vált el a férjétől, és hogy ne igya el feje felől a házat. Igaz, hogy megvan a szabadsága, de hozzá illő szabad férfit a faluban még nem talált.
Ezután, a történet folytatása már könnyen kitalálható. Mert, mi is az alaphelyzet? Két hasonló problémákkal küszködő, egymás szomszédságában lakó férfi és nő, akik komaságban állnak, ami hagyomány szerint: komoly dolog. Mert a komák kötelesek egymást támogatni, amijük van megosztani, egymás gondjain segíteni. Sőt szükség esetén vigasztalni és kedvébe járni.
A rendrakással hamar végeztek. A gazda és komaasszonya pedig úgy gondolta: ideje lenne végre komolyan venni a komaságot. És - ha már fiatalként erre nem volt lehetőségük - a próba-házasságot is ki kéne próbálni. Elvégre, nem illik a régi hagyományokat sutba dobni. Így aztán hajnalra az is bebizonyosodott, hogy a próbaházasság nemcsak hasznos, de kellemes. Nem is kerestek ezután más magukhoz illőt, a faluban.


Szeretettel Bíró Laci

Mennyit is ért akkoriban és mennyit érne ma a 30 ezüstpénz

Az akkori 30 ezüstpénz (ami a dénár másik neve = 30 x 13,6 g ezüst = 466 g = 30 x 1 tetradrachma /ezüst státer/ = 30 x 4 drachma =), ami egy szakmunkás 120 napi fizetésének (mert akkor egynapi bér egy drachma volt), avagy egy napszámos 5 havi munkabérének, avagy egy mező árának (a főpapok később a „vérmező”-t vették rajta egy fazekastól) felelt meg, tehát: 30 ezüstnek, ami ma kb. 30 x 166,66 mai amerikai dollárnak feleltethető meg, ami kb. 5.000 dollár.
Akkoriban (korábban) Mária 300 dénárért vesz (=4,66 kg ezüstpénz! – kb két-három évi kereset – valószínű az összes spórolt pénze benne volt) értékben olajat – a Himalájából származó nárdusolajat (kb 33 dkg-nyit).
30 ezüstből akkoriban kb. 480 kenyeret, vagy 260 liter bort lehetett venni, s egy római katona csak 5/8-ad dénárt keresett egy nap, vagyis 5/8-ad ezüstpénzt. Tehát 30 ezüstből 50 napig lehetett szolgálatban/ zsoldban tartani egy római katonát.
Ma kétszer-háromszor jobban keresnek az amerikai katonák: 50 napra 13.562 USD a zsoldjuk, s ez mintegy 741 gramm ezüst ára mai árfolyamon.
Forrás: Székely Idő 2017/9

Esetleg ha valaki ma nagyon unatkozna, filmajánló:

Ég és Föld között
https://www.youtube.com/watch?v=CrV9J7SEdgo

Isten keresése

Szólt a tanítvány a mesterhez:

Hogyan juthatok el az érzékfeletti élethez, hogy Istent lássam és halljam beszélni?
Szólt a mester:
Ha egy pillanatra oda tudsz szárnyalni, ahol semmilyen teremtmény sem lakozik: akkor meghallod, mit mond Isten.
Szólt a tanítvány:
Közel van-e ez, vagy távol?
Szólt a mester:
Ez benned van, és ha egy órára el tudod némítani minden akarásodat és minden érzékedet: úgy hallani fogod Isten kimondhatatlan szavait.
Szólt a tanítvány:
Hogyan hallhatok, ha érzékektől és akarástól mentesen csendben állok?
Szólt a mester:
Ha önvalód érzékeitől és akarásától elcsendesedve állsz, akkor megnyilvánul benned az örök hallás, látás és szólás, és Isten rajtad keresztül hall és lát. Saját hallásod, akarásod és látásod akadályoz abban, hogy Istent lásd és halld.
Szólt a tanítvány:
Mi tart engem vissza, hogy oda elérjek?
Szólt a mester:
Saját akaratod, hallásod és látásod, és hogy az ellen törekedsz, ahonnan jöttél. Saját akaratoddal elszakítod magadat Isten akaratától, és saját látásoddal csak a saját akarásodat látod. És akarásod eltorlaszolja hallásodat a földi természet dolgainak érzékelésével, és szakadékba vezet, és beárnyékol téged azzal, amit akarsz, azért, hogy el ne érkezzél a természetfelettihez, az érzékfelettihez."

/ pentagram 1999/1 #Jakobböhme /

UI:

Nyisd meg elmédet a fogadásra / Catherine Ponder/ TELJES hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=45vGJC1uufA

Halálos golyócskák

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas- újrahasznosítónál.
Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.
Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében.
Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.
A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.
A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg.

UI:

Szavakon túl - Almási Kitti (Klubrádió)
https://www.youtube.com/watch?v=XdVtYFfun98

Költemények a szellemvilágból

Látomás
Médiumi írással Ábrányiné Várnay Róza

Látok szennyes, enyves mocsártengert,
Melyben hemperegnek díszöltönyös, kitüntetett,
Gőgös, büszke, nagyhatalmú, kegyetlen emberek.
Lábuk az iszapot táncolva tapossa;
És nem is érzik, hogy talpuk hozzá van ragadva...
Nem érzik, mert bűnös mámortól részegek.
Látok tőlük elforduló kicsi hadat,
Égre emelt, elgyötört, sápadt arcokat,
Kulcsolt kezeket, imát rebegő ajkakat,
És szemük folyó könnypatak.
Szabadulni vágyón a mocsárból minden áron,
De a múlt még tartja őket rabláncon.
Látok maroknyi, elszánt hadat,
Átszellemült, boldog arcokat
Rálépni egy hosszú, keskeny útra,
Melynek végén nagy keresztfa,
Vakítóan, dícső fényben
Világít a sötétségben.
Oldalt a lelkes kis csapat.
Az arcok boldog pirban kigyúltak,
Szemeik túlvilági örömtől ragyognak,
Mert ők az Úr által kiválasztottak.

1940. nov. 30.

A „Régi ösvény” 1950. Márciusi számából


UI:

Nem félek a haláltól! - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=GVFKN9ZOOo8

Isten nem halott 1 (2014) - feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/isten-nem-halott-1-2014-hit-gZmHo6rRX35AxVV7?fbclid=IwAR3yjp9UP-ODIIvF0bpe-2iynRPCeVQfYfNyrX2IrzlM6-tLg6Xvmuob2DA

Az elsőéves egyetemista, Josh Wheaton (Shane Harper) számára nem indul jól a tanév, ugyanis rögtön élete első filozófia előadásán szembekerül tanárával, a dogmatikus és arrogáns Radisson professzorral (Kevin Sorbo), aki arról szeretné meggyőzni diákjait, hogy Isten nem létezik. A mélyen vallásos fiú nem hajlandó megtagadni hitét, ezért inkább vállalja a konfliktusokat professzorával, és bebiznyítja, hogy Isten létezik, él, nem halott.

Isten nem halott 2 (2016) - feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/isten-nem-halott-2-2016-hit-9mmxa61xGHu7OG0b?fbclid=IwAR1VC9Q1wRtmg9fBrVhgBJvEJ3xaMFfe5c5QMcPFg3QQ9FU7YvxXSOa-brc

A középiskolai tanárnő egy történelemórán felvetődött kérdésre idézi Jézus szavait a Bibliából. Az erről készült okostelefonos felvétel alapján megtámadják őt, hogy példát statuálva megalázzák és tönkretegyék . Az ügy bíróság elé kerül, és széles nyilvánosságot kap....de....Isten nem halott!

Isten nem halott 3 (2018)- feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/isten-nem-halott-3-2018-hit-4ciOf4lNdGCv4TlO?fbclid=IwAR2SJoT5APDZpIVL2nWWOb7Z-7McG8Q0fr9ENUCvU-kG8VH2D_OP9d7Cs1o

Fény a sötétben - Dave pásztorra nehéz napok köszöntenek: egy barátját elveszti, a templomot pedig el akarják bontani az új egyetemi szemlélet nevében. Sötét időkben keresi a kiutat, miközben saját indulataival is meg kell birkóznia. Isten nem halott !

Feltámadás és a test enyészete
Részlet Bertha Dudde írómédium szellemi közléséből

A teste szerint mindenki meghal, aki él. De a lélek feltámad a szellemi életre - vagy ha a Földön nem törekedett az "életre", akkor a túlvilágon tartózkodik a szellemi halálban. Tehát a feltámadás mindenki számára biztos, aki vágyódik az életre. Akik nem hisznek a feltámadásban, azok nem is vágyódnak lelkük életére, és csak a földi élet kívánatos nekik. Ezt kívánják, amennyire csak lehet, meghosszabbítani.

Meghalnak ők is testileg, de ha lelküknek nincs élete - örökké a halálban marad, habár a föltámadás egyszer nekik is biztos lesz. Aki lelke életét keresi, és törekszik rá, az biztos lehet hogy a testi halál után az örök életre talál. Erre Jézus szolgáltatta a bizonyságot, amikor harmadik napon feltámadt a halálból, a halált legyőzte, és azt is, aki a halált a világba hozta. A feltámadásban a hívők és a nem hívők is kételkednek, mert maguk a hívők sem képesek megérteni ezt a csodát. Amíg valaki még csak hívő, de hite még nem eleven hit, addig hajlamos a kételkedésre, mert hite még nem ébredt az igazi életre. De amint az emberben hatni kezd a Szellem, elmúlnak kételyei, és Jézus Krisztus feltámadása a saját feltámadásának lesz a bizonyítéka. Tudja, hogy nem hal meg, hanem az e-világból átmegy a túl-világba, ahol örökké él.

Jézus Krisztus feltámadása állandó problémája az embereknek. Egyrészt mert kételkedni akarnak benne, másrészt, mert a "test" föltámadását akarják belőle levezetni. Azt hiszik ugyanis, hogy Jézus harmadnap szintén testben támadt föl. Még nem világos előttük, hogy Jézus csak azért lett látható előttük, hogy őket a hitre segítse. Látni viszont mindig a SZELLEMI-TESTET LÁTTÁK, amely szellemi szemeiknek látható lett. Kereszthalála által földi testének minden szubsztanciája átszellemült. Tehát az "ember" Jézus szellem-ruhában volt, amikor láthatóan a tanítványok elé lépett. És ezt a szellem-ruhát ti emberek is felveszitek, amikor feltámadtok az életre. Az anyagi test pedig visszamarad, a hús-test elenyészik, és szubsztanciái újabb formákat elevenítenek meg, mert még a fejlődés kezdetén állnak.

A föltámadás mindenki részére biztos. De az idejét, hogy mikor, azt magatok határozzátok meg. A föltámadást helyesen kell elképzelnetek. Mert igaz, hogy föltámadásotok az anyagi testben végbevitt tetteitek kiértékelése alapján lesz meg. És vagy feltámadtok az életre, vagy - ha tetteitek ellenetek tanúskodnak - feltámadtok a halálra, a szilárd anyagba való száműzetésre. Ez utóbbi pedig végtelenül hosszú ideig tartó állapot, mert a Földön magatok törekedtetek rá, mivel nem volt hitetek, nem hittétek el, hogy a szellemi életre vagytok rendelve, és nem a szellemi halálra.

Szeretettel Bíró Laci

Verbális etikett
Mindig válaszolj a kérdésekre

Amikor feltesznek neked egy kérdést törekedj mindig válaszolni rá, ha a kérdés nem nyilvánvaló provokáció, vagy rosszakarás (mert ez esetben kitérhetsz előle), hiszen azzal, hogy kérdeznek, egyben meg is kérnek arra, hogy válaszolj. Egy kérést pedig – ha szeretet van benned – nem szabad visszautasítani, figyelmen kívül hagyni, kivéve akkor, ha kára származna válaszodból a hallgatóságnak.
Ám ha nem így áll, akkor:
1. felelj a kérdezőnek és
2. a kérdésre felelj meg!
Mind a két szempontnak tégy eleget, és ne csak az egyiknek. Mert ha nem az adott témában a konkrét választ adod meg, akkor felelsz ugyan a kérdezőnek, de mégsem a kérdést válaszolod meg, így nem mondhatod azt, hogy válaszoltál a kérdésre, hiszen te nem a kérdésre feleltél, csak a kérdezőnek. Ez viszont nagyon rosszul tud esni a hallgatóságnak, sőt általában azt is érzik ilyenkor, hogy "hülyének nézed őket".
Ha például Kiss Gábornak hívnak és megkérdezik a nevedet, a kérdésre egyetlen válasz létezik, mégpedig az, hogy "Kiss Gábor". Az összes többi válasz csak mellébeszélés, amivel kitérni igyekszel a válaszadás elől. Ha így teszel a hallgatóság roppant kínosan fogja érezni magát és ne csodálkozz, ha indulatokat váltasz ki viselkedéseddel. Mert ugyan van lehetőséged kitérni és jogod is van hozzá, de ezt is tedd korrekt módon. Mondd azt, hogy "Bocs, de nem akarok erre felelni", vagy azt, "Nem tudok erre válaszolni" (ha olyan a kérdés, hogy tényleg nem tudsz), és indokold meg, hogy miért nem tudsz. Vagy mondd azt (ha így áll a helyzet), "Most még nem tudok, de ekkor és ekkor fogok" és akkor ne felejtsd el azt amit ígértél!
Így becsületesen jársz el, a válaszadás kikerülésére is van lehetőséged, s nem nézed ostobának hallgatóságodat aki nagyon is átlát mesterkélt mellébeszéléseiden mely sérti őket.
Ha több kérdés hangzik el, ne csak úgy ímmel-ámmal kiragadván egy-kettőt válaszolgass, hanem felelj mindre, hiszen neked sem esne jól, ha pl. nyelvórán 5 dolgot nem értesz, s a tanár 4-ről azt akarná, hogy találd ki magad.
A kérdezőt egyben "választ kérőnek" is fogd fel, és ne tagadd meg kérését.
Amikor az van soron, tudjunk hallgatni a párbeszédben
Ha valaki érvel, és kifejteni igyekszik mondandóját, fontos, hogy tudjuk türelemmel végig hallgatni őt, hiszen ha folyton belekotyogunk szavába, akkor úgy cselekszünk, mintha félig nyers, vagy félig tisztított ételt akarnánk enni, s nem volna türelmünk megvárni a tálalást.
Hagyni kell tehát, hogy a gondolatsor folyamatosan terítékre kerüljön, mert ha nem így tesszük, nem győzi majd "újra kötni" a szavak fonalát, s ezért centinként csomózott kibogozhatatlan gombolyagként fog állni előttünk az, ami folytonos és egyszerű is lehetett volna.

Szeretettel Bíró Laci

Az Élet Vonata.

Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!


Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/videos/680565092097754

HALOTTAK NAPJA

Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben – kapott szellemi tanítást adunk közre.

KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból

KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanok¬tól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor vala¬miféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a síroknak a kidíszítésével. A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás "szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár az otthonunkba is.

TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek. Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.
A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen – meglepődéssel - néha egy-egy alak látható.
Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető. Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, – és itt nem naptári napról van szó! – hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi forgal¬ma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással telt embe¬ri lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők ilyen¬kor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor. Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok felesle¬gesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!

Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg. Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szó¬laló, a szellemi síkról odakerült látogató bizony¬ságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szerete¬tünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul! Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető, ez már az ő egyéniségétől függ. A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.

KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is, és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik tulajdon¬képpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk után, amikor szel¬lemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők már a helyükre eltávozhatná¬nak, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen a¬zért, mert ők már tapasztaltabbak, – talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély¬szolgálatosok melletti kiegészítőül. Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt – évszázadokat – ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre

"A Szeretet

Amikor Einstein ezt a levelet a lányára bízta utasította, hogy halála után „évtizedekig” ne tegye közzé, amíg a társadalom nem elég fejlett ahhoz, hogy elfogadja annak tartalmát.
Bár az emberiség tragikusan nem eléggé fejlett ahhoz, hogy elfogadja”, amit Einstein írt de ez a pillanat elengedhetetlen.
„Ha azt akarjuk, hogy fajunk fennmaradjon, ha értelmet akarunk találni az életben, ha meg akarjuk menteni a világot és minden érző lényt,akkor a szeretet az egyetlen válasz . ”
--- EINSTEIN LEVELE LÁNYÁHOZ LIESERI –hez

"Amikor a relativitás elméletet javasoltam, nagyon kevesen értettek meg engem, és amit most elárulok, hogy továbbítsd az emberiségnek, az ütközni fog a világ értésével és előítéleteivel is.
Arra kérlek hogy őrizd ezeket a leveleket,
amíg szükséges, évekig, évtizedekig, amíg a társadalom nem elég fejlett ahhoz, hogy elfogadja azt, amit az alábbiakban elmagyarázok.
Van egy rendkívül hatalmas erő, amelyre eddig a tudomány nem talált hivatalos magyarázatot.
Ez egy olyan erő, amely magában foglalja és irányít mindenkit és még többet is olyan jelenség,
amely az univerzumban működik, és amelyet még nem azonosítottunk.
Ez az egyetemes erő a SZERETET.
Amikor a tudósok az univerzum egységes elméletét keresték, elfelejtették a legerősebb láthatatlan erőt.
A szeretet az gravitáció, mert egyes embereket vonzódásra késztet mások iránt.
A szeretet hatalom, mert megsokszorozza a rendelkezésünkre álló legjobbat, és lehetővé teszi, hogy az emberiség vak önzésükben se oltsa el.
A szeretet kibontakozik és feltárul.
Éljük és belehalunk.
A szeretet Isten
és Isten a szeretet.
Ez az erő mindent megmagyaráz és értelmet ad az életnek.
Ez az a változó, amelyet túl sokáig figyelmen kívül hagytunk, talán azért,
mert féltünk a szeretettől, mert ez az egyetlen energia az univerzumban, amelyet az ember nem tanult meg akaratosan irányitani.
A szeretet láthatósága érdekében a leghíresebb egyenletemben ezt egyszerűen helyettesítettem.
Ha az E = mc2 helyett elfogadjuk, hogy a világ meggyógyítására szolgáló energia megszerezhető a szerelem által, szorozva a négyzet fénysebességével, arra a következtetésre jutunk, hogy a szeretet a legerősebb erő, mivel nincsenek korlátai.
Miután az emberiség kudarcot vallott az univerzum erőjének használatában és irányításában, sürgősen másfajta energiával tápláljuk magunkat. …
Ha azt akarjuk, hogy fajunk életben maradjon, ha értelmet akarunk találni az életre, ha meg akarjuk menteni a világot és minden érző lényt, aki ott lakik, akkor a szeretet az egyetlen válasz.
Talán még nem állunk készen arra, hogy szeretet bombát készítsünk, egy olyan eszközt, amely elég erős ahhoz, hogy teljesen elpusztítsa a bolygót pusztító gyűlöletet, önzést és kapzsiságot.
Azonban minden egyes ember magában hordoz egy kis, de erőteljes szeretetgenerátort, amelynek energiája felszabadulásra vár.
Amikor megtanuljuk adni és befogadni ezt az egyetemes energiát, kedves Lieserl,
megerősítettük hogy a szeretet mindent legyőz,
és képes mindent és bármit meghaladni, mert a szeretet az élet lényege.
Mélyen sajnálom hogy nem tudtam kifejezni,
mi van a szívemben, ami egész életemben csendben szenvedtetett.
Talán már késő a bocsánatkérés, de mivel az idő relativ, el kell mondanom, hogy szeretlek és hála neked,
eljutottam a végső válaszig!
Apád,
Albert Einstein"

UI:

Drunvalo Melchizedek – Élet és halál
Új-Mexikóban laktam, a Taos-tól északra található, magasabban fekvő sivatagos területen. Ha jól emlékszem, 1992-őt írtunk. Még mindig emlékszem a tiszta, kék égre, és még mindig a számban érzem a száraz, sivatagi levegőt, amint finoman és ritmusosan ki-be lélegeztem. Aznap reggel hosszabbra sikeredett a meditációm, mint általában, és ahogy szépen lassan visszatértem a testembe, valakinek a jelenlétét éreztem, közvetlenül magam előtt. Kinyitottam a szemem, édesanyám volt az.
folytatás:

https://szilvitudat.blog.hu/2023/07/16/drunvalo_melchizedek_elet_es_halal?fbclid=IwAR1gLDUnQIBgL_XqbTkIo95SkZwhffqB3wSVJq7cGRCc4TFi4Tmj4tvm1Gs



UI2: és friss anyag:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

https://www.youtube.com/watch?v=_x6hfvkA4Fo

https://www.youtube.com/watch?v=AgCU_Fg1S8E

https://www.youtube.com/watch?v=w2cGtHy9FlI

https://www.youtube.com/watch?v=W2x1nhRV68U

https://www.youtube.com/watch?v=Hg86sY5uUvM

https://www.youtube.com/watch?v=Jp41XuW0I-Y

https://www.youtube.com/watch?v=viPK2Y-lzFM

https://www.youtube.com/watch?v=J1JYXxwYZvA

https://www.youtube.com/watch?v=NHURhp2tSDg

https://www.youtube.com/watch?v=JgpAl8yrPHk

Mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít magának!

Amikor azt hallod, "erre nincs időm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szakítson rá. Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart.
Nincs az a zsúfolt élet, ami ez alól a törvényszerűség alól kivétel lenne, hiszen a legelfoglaltabb embernek is lenne ideje elmenni az orvoshoz, ha megtudná, hogy halálos beteg!
Ha így állna a dolog, azonnal képes lenne időt szakítani erre, mert fontos számára az, hogy éljen! De ezzel azt is bizonyítottnak vehetjük, hogy arra van időd amit elég fontosnak tartasz, hogy szakíts rá.
A miheztartás végett azzal is számolj, ha valamit kérsz valakitől, és azt mondja, hogy nincs ideje teljesíteni kérésedet, ezt nem azért mondja, mert tényleg nincs ideje rá (lásd az előzőket), hanem azért, mert nem vagy elég fontos számára, hogy teljesítse azt amit kérsz.
Jó, ha ismered ezt a lelki hátteret, - sok további szenvedéstől kímélhet meg.

Szeretettel Bíró Laci

2023.novemberi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Harcmodor az ellentétben szemben. mediális közlés. 2

Apró gondolatok 8

Swedenborg életéről 10

Karma törvénye 28

Jövőről 38

Ajánlott havi web. lapok 39

https://onedrive.live.com/?authkey=%21AAxFJjtyEFZorvM&id=8627752B1B3312C8%21172919&cid=8627752B1B3312C8&parId=root&parQt=sharedby&o=OneUp


https://data.hu/get/13928205/SBK_Hirlevel_225.doc
Van ingyenes letöltés, 3 perc..

Repedések

Együtt vagyunk, egyek vagyunk. Sokan, egy baráti társaságban, egy „közösségben”. Hasonló célokkal, hasonló érdeklődéssel, hasonló aktivitással. De nem tudjuk kiben mi lappang. Kiben milyen rejtett célok, rejtett vágyak vannak, még önmaga előtt is. Ezek sok láthatatlan hajszálvékony repedésként futnak szét azon az építményen, amelyet úgy hívunk „közösség”.
Csak idő kérdése, hogy a repedések megvastagodjanak. Először csak meglátjuk őket egyen-egyenként. Azután már szélesebbek is és végül összetörik magát a közösséget. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy a „kiben mi a vágy, mi a cél” különbsége évek alatt eltávolítja az embereket egymástól. Az egyik imádja a gyerekeket, s 10 év múlva 3 gyermeke van, s életcélja lesz a nevelés, az örökbe fogadás. A másik színházba, múzeumokba szeret járni, élete a művészet. Ez az ember előbb utóbb megtalálja élete párját, aki ugyanilyen, és komoly energiával ássák bele magukat a művészetekbe. A harmadik sportoló lesz, és kiderül, hogy megalapozhatja a szerencséjét az élsporttal. A negyedik emigrál egy idegen országba, és csak 20 év múlva jön haza, amikor már egy új és idegen kultúra átmosta elméjét, lelkét és már a nyelvet is alig tudja. Az ötödiknek meghalt a gyermeke, és mélyen vallásos lesz…
Aztán valahogy úgy szervezik, hogy találkoznak. Újra együtt a közösség. Talán ez egy osztálytalálkozó, talán csak egy születésnapi összejövetel, vagy bármi. És nem tudnak miről beszélgetni. Más célok, más tervek, és más feladatok mindegyikük szívében. De azért udvariasok, elbeszélgetnek, no nem képmutatásból, hanem szeretetből, s a régi szép emlékek kedvéért. Nosztalgiáznak. Persze csak azok, akik tudnak. A többiek, meg csak sajnálják emezeket, és érzelgősöknek tarják őket. Honnan is tudhatták volna, hogy kiből mit hoz elő az idő? Egyikben romantikát, a másikban semmit, csak sajnálkozást emezek felett. Az emigráns úgy érzi: „Istenem, hogy tudtam én ebben az országban élni?” Mások lelkük mélyén szemrehányást tesznek neki, hogy hogyan volt képes elhagyni őket, és családját, hazáját, mikor mennyi szépet terveztek ifjúkorukban együtt.
Ez a társaság már nem az aki volt. Idegenek. Milyen rettenetes, hidegen csengő ezt kimondani: "idegenek". Szétmosta kötelékeiket az idő, szétzilálta egységüket a távolság. Pedig csak hajszálrepedéseket lehetett látni azon a boldog építményen, amely „ők” voltak, vagy talán még azt sem, Olyan ez, mint egy halál…, mert meghalt valami…

Szeretettel Bíró Laci

Különbség Vallásos és Hivő ember között
Egy novella Vámos Anna 2002-ben megjelent kötetéből
(A szerzőnő felajánlásával)

A keresztények gondolatában gyakran felvetődik hogy mi a különbség a vallásos és a hívő ember között. Érdemes közelebbről megvizsgálni, mert nem könyű ez a kérdés.
Ha bármelyik keresztény vallás keretében megkeresztelnek egy gyermeket, az annak tanításai, törvényei szerint köteles élni. Ezt a megkeresztelt emberke, lépésről lépésre sajátítja el neveltetése folytán. Szüleitől, hitoktatójától megtanulja, hogyan kell vallást tennie hovatartozásáról. Templomba kell járnia, rendszeresen imádkoznia és jó embernek lennie, a bűnt el kell kerülnie. Vallásos neveltetése nyomán rengeteg korlátot építenek lelke köré és nemes szép kilátásokat ecsetelnek elé, jutalmul, ha minden regulát maradék nélkül teljesít. Azt is belé nevelik, hogy ha mindezeket nem tartja be, jön a büntetés, a pokol, az elkárhozás. Bármennyire is akarjuk szépíteni a vallásosság gyakorlását, ezekből a tanításokból senki nem merít hitet. Márpedig hit nélkül semmit nem ér a vallásosság!
A hivő ember egészen más indíttatással éli meg Istenhez tartozását. Tudomásul veszi ugyan a regulákat, hisz törvények nélkül nem lesznek élete során kapaszkodók, melyek magyarázatot adnak kérdéseire. Azonban mivel a hitet senki nem tudja megtanítani, ezért a hitet át kell élni, soha nem ésszel, hanem szívvel kell felfogni. S ha már valamit átéltünk az isteni erők ránk vetüléséből, akkor megszületik szívünkben a hálás szeretetből fakadó hit és egyre többet szeretnénk belőle meríteni. Isten felénk áradó szeretetére hálából viszont szeretetből hitre jutunk, melyet értelemmel felfogni nem lehet.
A vallásos embernek örökös szorongás, félelem az élete. Ha komolyan veszi a tanult igazságokat, akkor a törvények dzsungelében szinte elvész a szabadsága, örökké akadályokba ütközik. Előbb-utóbb szabadulni akar a sok tiltó szabálytól, s mivel hitet nem merített a vallásosságból, elhagyja annak gyakorlását, és csak magában kezd bízni.
Az viszont, aki különös isteni kegyelemből átélt már megmagyarázhatatlan erőkiáradást, életét jobbá formáló szeretetet, az soha nem fogja a törvényeket figyelni, az már a szeretet parancsainak engedelmeskedik és nem görnyed meg a tilalmak alatt. Olyan szeretettel és nem félelemmel akarja szolgálni Istenét, mely alkalmassá teszi a valóságos jó emberi élet formálására.
Tehát arra jutottam, hogy a vallásos ember félelemből akar jó emberré lenni, míg az igazi hívő ember Isten iránti végtelen szeretetből. És ez a szeretetből fakadó hit teszi alkalmassá az Örök Élet elnyerésére.

Szeretettel Bíró Laci

Egy indiai lány története

- Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány.
A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
- Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható.
- Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni.
- Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem! Anyád halála óta csak te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött. - Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót - válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek.
Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük.
- Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát. Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: - Mutatok neked valamit.
Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe. Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötét folyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg. Egy terembe értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott. Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele.
Az apa örült: - Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyült össze és öröklődött. Mindez a tiéd. Nincs más örökösöm. De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet.
Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés. Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban kárt vall". Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta: - Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél. Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön?
Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés. Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól?
Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett. Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát.
Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet: - Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak akarsz.
- Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá. Isten szeretete tölti be a szívemet, és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is.
- A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni. Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned?
- Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám.
- Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz. Add fel új hitedet és terveidet!
- Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért?
- Ezt először be kellene bizonyítani.
Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá. - Apám, te ezt most nem érted, talán később. Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.
Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre.
Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejestál felé.
A szolga rémülten nézte. - Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa. - Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott: Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vágyik rá. Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek.
Al Singh hangja remegett: Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten. Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni. De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról


UI:

Történelmi paradigmaváltás szemtanúi vagyunk? – Fricz Tamás
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=0Lt_rPeUOuU&feature=youtu.be&fbclid=IwAR22S7eU7FE9QxjBIEqL-2Xtesdyeg2DZWjorHZaBnIncqHsmC_fxSU6kFo

A KOLDUS
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

„Én egykor egy nyomorék koldus voltam a Földön és nagy fáradtsággal mankóra támaszkodva, jártam ide s tova és nem tudtam dolgozni. Egy utcasarkon ülve - hol sok ember jár s kél - koldultam. Látásom is gyenge volt. Reggelente egy fiú kísért ide az utcasarokra, pontosan oda, ahol a sétány kezdődik és este eljött értem.
Zsebemben egy darab kenyérrel, várakoztam az előttem elhaladók, a járókelők enyhülést hozó adományaira. Így bőven nyílt alkalmam a megfigyelésre, tanulásra, tanulmányozásra. Némelyek szívesen adtak alamizsnát, mások pedig nem szívesen, szeretetlenül morogva; ismét mások elfordították a fejüket, ha engem megláttak, sőt némelyek így szóltak: „Ez az utálatos koldus.”
Itt-ott akadt egy-egy nemes szívű lélek is, akik részvéttel, együttérzéssel, részvétteljes pillantással adták alamizsnájukat és ez mindenkor nagyon jólesett nekem és sokkal kedvesebb volt számomra, mintha még oly sokat adtak volna. Vasárnap sok ember vonult el előttem; fiatalok, öregek, szegények és gazdagok de sok-sok gyermek is. Legtöbbnyire vidámak és gondtalanok voltak, finom öltözékben és így rólam megfeledkeztek.
Vasárnap rendszerint rossz bevételem volt, de ezt is türelemmel kellett fogadnom, úgy ahogy azt Isten nekem küldte! Különösen egy édes, kékszemű leánykára emlékezem, ki olyan volt, mint egy angyal s ki gyakran hozott nekem kalácsot vagy zsemlét és barátságosan mosolygott és ezt mondotta: „Ezt az én reggelimből takarítottam meg.” Egyszer csak elmaradt ez az édes kicsi leányka s mivel éppen tél volt, azt gondoltam, hogy a hideg időjárás miatt maradt távol!
Azonban a tavasz is eljött s a kisleányka nem jelent meg többé! De hol is lehetett ő?! Gyakran kaptam alamizsnát szegény emberektől, munkásoktól, kik meg is állottak és néhány kedves szót szóltak hozzám egy krajcárt adva s arra kértek: imádkozzam érettük. Nagyon előkelő emberek nem állhattak meg, mert az nem illő.
Nagyon jól emlékszem egy jószívű hölgyre, ki minden hónapban két forintot adott nekem. Ő egy idősebb úrnak a karján haladt és oly sápadt, szenvedő és bánatos volt az arca, mint akinek nagy szomorúság nyomja a szívét. Egy napon ez a jóságos hölgy is elmaradt és nem jött többé!
Egyszer jóval később az idős úr egyedül jött az úton és amikor megpillantott, megfordult nagyot sóhajtva; majd később visszajött és öt forintot adott nekem. Vajon az öreg jóságos hölgy hol maradt? Ha az idő esősre fordult, gyakran jobban ment a sorom, mint szép időben; mert az emberek megálltak és egy-egy pénzt dobtak.
Ilyenek az emberek. Napfényes időben megfeledkeznek a nyomorúságról, ellenben a rossz időjárás kiváltja részvétüket. Valószínűleg ilyenkor még siralmasabban festek, mint egyébkor. Már ismerem az embereket. Olyanokat, kik engem megvetnek s kik számára borzadály voltam; de olyanokat is, kik jók voltak énhozzám.
Egyszer egy fiatal hölgy nagyon elszomorított, amikor így szólott az ő kísérőjéhez:
- „Az ilyen utálatos koldusokat nem volna szabad megtűrni itt e sétányon. Hogy tűrhetik az ilyent? Az ilyenek számára nincsen egy gondozóház vagy intézet?! Én elvből nem támogatom a koldusokat.”
- „Önnek tökéletesen igaza van” - viszonzá a hölgy kísérője.
Én pedig azt gondoltam magamban: „Te kedves fiatal hölgy, építtess egy gondozóházat az ilyen utálatos nyomorékok részére és bizonyos, hogy én örömmel bevonulnék oda, ahelyett, hogy itt egész napon át üljek, a kemény hideg kövön, fázva, fagyoskodva.”
Rögtön ezután jó emberek következtek és krajcárok csörögtek a sapkámban. Ekkor megbocsátottam a fiatal hölgynek. Nincs két egyforma ember e Földön! - Végül megkönyörült rajtam a jóságos Isten és elszólított innen a Földről, a nyomorúságból. Átszunnyadtam a túlvilági létbe; úgy éreztem, hogy egy angyal zárta le szemeimet.

szemlézte: Bíró László

UI:

Történelmi paradigmaváltás szemtanúi vagyunk? – Fricz Tamás
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=0Lt_rPeUOuU&feature=youtu.be&fbclid=IwAR22S7eU7FE9QxjBIEqL-2Xtesdyeg2DZWjorHZaBnIncqHsmC_fxSU6kFo

"A zsidók és Allah gyermekei között nem fog megszűnni az ellentét
Krisztus földje csatatérré válik
De a hitetlenek mindenhol meg akarják védeni hitük tisztaságát
De csak kétellyel és hatalommal találkoznak majd
Miközben a halál nyomul előre, mint az új kor zászlóvivője.

Amikor elkezdődik az az évezred, amelyik ezt az évezredet követi
Sok ember ki lesz zárva az emberi életből
Nem lesznek jogaik, nem lesz tető a fejük felett, és nem lesz kenyerük sem
Meztelen testük lesz csupán, amit áruba bocsátanak
De Bábel gazdag tornyai elutasítják őket.
Ők pedig fenyegetően morognak e bűnért
Egész országrészeket foglalnak el, és szaporodnak.
Jövendölést hallanak majd a bosszúról
Ledöntik a büszke tornyokat
Ekkor kezdődik a barbárok inváziójának korszaka."

https://omniverzum.hu/jeruzsalemi-janos-profeciaja/?fbclid=IwAR0nX4EUr9t-EckzMJ719GYRRkyokmT6KlHq8QJi9-rj_Kcjdan2gtD3g8Q

Két hullám

Két hullám a part felé sodródva beszélgetett egymással az óceánban. A nagyobbik végtelenül szomorú volt, a kisebbik azonban békésen sodródott mellette.
- Ha látnád, amit én látok innen fentről - mondta a nagyobbik hullám a kisebbnek -, nem lennél ilyen vidám.
- Miért, mit látsz?
- Hamarosan partot érünk, és akkor végünk.
- Vagy úgy - mondta a kisebbik hullám -, akkor hát minden rendben.
- Megőrültél!?
- Nem, csak tudok valamit, ami azt súgja, minden rendben lesz - mondta a kicsi hullám. Ha szeretnéd, neked is elmondom.
Nagyobbik barátunk egyszerre kíváncsi és gyanakvó.
- Sok pénzembe kerül majd e titok?
- Nem, egyáltalán nem.
- Harminc évig kell tán zazent ülnöm érte lótuszülésben?
- Nem, dehogy - feleli a kisebbik hullám. - Az egész csupán öt szó.
- Öt szó!!? Bökd már ki végre!
Mire a kicsiny hullám csendesen így szól:
- Nem hullám vagy, hanem víz.
(zen tantörténet)

Hétvégi filmajánló

Megbocsájtás útja
https://www.youtube.com/watch?v=DSE3vvRnuzA

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Ne ítélj

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7:1)
Az alábbi történet legyen épülésünkre:
Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban.
Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők…

Szeretettel Bíró Laci

Beszélgetés a halálról
https://www.youtube.com/watch?v=EMjKxiQaTNI

Buddha idézet:

"Melyek azok a fölösleges tanok, szerzetesek, amelyekkel foglalkoznak?
Ha egy tannal való foglalkozás következtében feltámad a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig erősödik, az ilyen tan fölösleges, és ők ezzel foglalkoznak.
Melyek azok a fontos tanok, szerzetesek, amelyekkel nem foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében nem támad fel a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig megsemmisül, az ilyen tan fontos, és ezzel nem foglalkoznak.
És mivel a fölösleges tanokkal foglalkoznak, a fontos tanokkal viszont nem foglalkoznak, feltámadnak bennük a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek.
Az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja: "Léteztem én régebbi korokban, vagy nem léteztem régebbi korokban? Mi voltam régebbi korokban? Hogyan léteztem régebbi korokban? Miből mivé lettem régebbi korokban? Létezni fogok-e jövendő korokban, vagy nem fogok létezni jövendő korokban? Mi leszek jövendő korokban? Hogyan fogok létezni jövendő korokban? Miből mivé leszek jövendő korokban?" És a jelenben is kétségei támadnak saját maga felől: "Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ezek az élőlények honnét jöttek, és hová fognak távozni?"
Miközben az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja, a következő hat tévhit valamelyike alakul ki benne: "Van énem" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Nincs énem" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg önmagamat" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg azt, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Azzal ismerem meg önmagamat, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy pedig ez a tévhit alakul ki benne: "Jelenlegi énem itt és itt el fogja nyerni jó és rossz cselekedeteim jutalmát, és ez az énem állandó, szilárd, örökkévaló, változatlan, mindenkor ugyanaz marad."
Ezt nevezik, szerzetesek, tévhitek útvesztőjének, tévhitek sűrűjének, tévhitek bozótjának, tévhitek szemfényvesztésének, tévhitek zűrzavarának, tévhitek béklyójának. A tévhitek béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg a születéstől, öregségtől, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserűségtől, kétségbeeséstől, nem szabadul meg a szenvedéstől, mondom nektek."

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a szíve se jó, se rossz nem volt, csak olyan, mint a legtöbb emberé.
Ez az ember vásárokra járt a maga készítette bábuival és azokat olyan ügyesen tudta használni, velük olyan lelkes és nevelő történeteket játszatott és mondatott el, hogy örült a szív, amelyik előadásain jelen lehetett. Ő ezekről azt hitte, hogy mind az ő tehetségéből származnak.
Minden játékának ugyanis egy célja volt: Megismertetni a falusi néppel az igaz szeretetet és Felém vezetni őket. Minden története happy-end-del végződött, vagyis a jó elnyerte jutalmát, a gonosz, pedig méltó büntetését.
Tódult a nép, öregek, fiatalok a sátrába, mert mint a szomjúhozónak a tiszta forrásvíz, úgy hatott az a lelkek sóvárgására. Felüdült a lélek egy-egy előadás meghallgatása után. A közönség akárhányszor is ment, mindig új történetet hallott, a játékos soha egyet sem ismételt meg, amit egyszer lejátszatott bábuival azokat el is feledte. Számára ott volt az Élő Forrás, ahol újakat meríthetett s ez a forrás Én voltam.
A játékos ezt nem tudta s természetesnek vette, hogy minden belőle való. De amikor egyszer eldicsekedett vele, hogy őneki nem kell sem gondolkozni, sem betanulni, mert ő már olyan, hogy dől belőle a sok történet, egy időre magára hagytam.
Ekkor jött rá, hogy nincs benne felhalmozva a tudás, és hogy bizony ő is üres, mint a többiek és csak az Én kegyelmemnek köszönheti adottságát.
Történt egyszer egy kicsiny városkában, hogy odajött hozzá egy szomorú ember, hogy megvigasztalódjon a kedves játékokon. És a történet, amit akkor játszottak – nem véletlenül – az ő története volt s ez úgy meghatotta, hogy sírva hagyta el a sátrat.
Elmondta ezt egy barátjának, az is elment a sátorba, és a bábos tudta nélkül megismétlődött az eset, mert csak Én tudtam, hogy mit beszéltessek a bábos ajkain keresztül.
Híre ment a dolognak és jöttek, mint a jó kútra, a bánatos, szomorú emberek s attól kezdve, hogy még tanácsot is adattam nekik, hogy mit tegyenek, még többen jöttek.
A bábosnak jól ment, megnagyobbította üzemét és alkalmazottakat vett fel, aki a sátor egy másik részében játszotta játékát, de onnan legtöbbször átjöttek őt meghallgatni. Ezért el is bocsátotta emberét, újat vett fel, de azzal is ugyanúgy járt. Mindenki csak őt akarta hallani.
Ő pedig már fáradt volt, szerette volna abbahagyni, de Én nem engedtem meg, szükségem volt rá. Nem azért, mintha másnak nem adhattam volna adományomat, de Nekem éppen őreá volt szükségem.
Maradt tehát és csinálta tovább, míg egyik este nagyon fázott, rosszul érezte magát, és ennek ellenszeréül leitta magát. No, nem nagyon, de ez is képtelenné tette őt az átvételre. Zúgolódtak az emberek és a gyermekek, mert zavaros, unalmas volt az előadás.
Ekkor bánatában, a Gonosz sugallatára megint ivott s ettől kezdve elmúlt a tehetsége. Ő ezt úgy magyarázta, hogy elfogyott belőle a mese.
Pedig ez nem így volt, hanem a mese helyett a Gonoszt fogadta be. Lassan elzüllött, tönkrement és a szegényházban halt meg.
Akinek van füle a hallásra, okuljon belőle és vigyázzon, hogy tehetségével ő is úgy ne járjon.
Ámen.

"Két hullám a part felé sodródva beszélgetett egymással az óceánban. A nagyobbik végtelenül szomorú volt, a kisebbik azonban békésen sodródott mellette.
- Ha látnád, amit én látok innen fentről - mondta a nagyobbik hullám a kisebbnek -, nem lennél ilyen vidám.
- Miért, mit látsz?
- Hamarosan partot érünk, és akkor végünk.
- Vagy úgy - mondta a kisebbik hullám -, akkor hát minden rendben.
- Megőrültél!?
- Nem, csak tudok valamit, ami azt súgja, minden rendben lesz - mondta a kicsi hullám. Ha szeretnéd, neked is elmondom.
Nagyobbik barátunk egyszerre kíváncsi és gyanakvó.
- Sok pénzembe kerül majd e titok?
- Nem, egyáltalán nem.
- Harminc évig kell tán zazent ülnöm érte lótuszülésben?
- Nem, dehogy - feleli a kisebbik hullám. - Az egész csupán öt szó.
- Öt szó!!? Bökd már ki végre!
Mire a kicsiny hullám csendesen így szól:
- Nem hullám vagy, hanem víz."
zen tantörténet

UI:

Halál
https://www.youtube.com/watch?v=yRAQpAIJZW8

Boldog vagyok, ha másokat boldoggá tehetek

Egy szép, drága, egyedi ruhát viselő nő panaszkodik a pszichológusának, hogy
úgy érzi, férjével az életük üres lett, már semmi nem olyan, mint régen. Azt
szeretné, hogy végre újra boldog legyen.
A pszichológus megkéri a nőt, aki a mellette levő irodát takarítja, hogy
jöjjön be.
– Hallgassa meg Mary történetét, ő megtalálta a boldogságot.
A takarítónő leteszi a porrongyot az asztalra, leül a székre és beszélni kezd:
– Nos, miután a férjem meghalt rákban, 3 hónap múlva a fiamat elütötte egy autó… senkim nem maradt. Nem tudtam enni, nem tudtam aludni, nem tudtam senkire sem mosolyogni, el akartam dobni az életemet.
Egy hónappal később egyik este munka után bejött a házba egy kiscica.
Megsajnáltam. Hideg volt kint, hagytam, hogy bent maradjon, adtam neki egy kis tejet, mire tisztára nyalta a tányért. Aztán dorombolt és a lábamhoz dörgölőzött. És hónapok óta először mosolyogtam. Eszembe jutott, ha ezt a kis állatot boldoggá tudtam tenni, másoknak is okozhatok örömet.
Másnap sütöttem néhány süteményt és átvittem az egyik szomszédomnak, aki
beteg volt sokat kellett feküdnie. Minden nap próbáltam valami jót tenni valakivel. És rájöttem, hogy az tesz engem boldoggá, ha másokat boldoggá tehetek. Ma nem tudom, hogy van-e bárki, akinek jobb az étvágya, mint nekem és jobban alszik nálam. Megtaláltam a boldogságot, mások boldogságában.
Mire a takarítónő a története végére ért, a gazdag nő már zokogott. Rájött, hogy pénzen nem lehet boldogságot enni. Rájött, hogy az élet szépségét akkor tükrözi a legjobban vissza, hogy mennyire boldogok másik rajta keresztül.
Egyszerű, mégis erőteljes szavak. Nem szabad, hogy figyelmen kívül hagyjuk,
mi tehet bennünket – és másokat – egy kicsit boldogabbá.

Szeretettel Bíró Laci