Mesék, szép történetek

Az egyenlőség természetellenes elmélete
A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma ember.
Az egyenlőség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a tehetetlenek találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék az erőset, a nagyot és a tehetségeset. Kísérletezhetnek vele ezer évig, akkor sem sikerül.
A nagyból csak úgy csinálhatnak alacsonyat, ha levágják a fejét.
Wass Albert

Váratlan segítség

Volt egy üzletember, aki nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket.
És egy nap az üzletember elcsigázottan ki ült egy parkba, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.
Ahogyan ott elgondolkodva üldögélt, egyszer csak leült mellé egy öregember, aki észrevette, milyen elkeseredett és így szólt:
– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?
Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját.
Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.
– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.
Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:
– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem.
Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között.
Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől, ugyanis a csekk fél millió dollárról szólt, és a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!
– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!
Aztán elgondolkozott, hogyha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége, hiszen ez a vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja.
Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe.
Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni hiteleinek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött.
Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.
Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel, tele hálával és meleg érzésekkel a szívében.
– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, amíg várakozott.
Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor az egyik ápoló odalépett hozzá.
– Remélem nem zavarta önt meg ez az úr itt, ugyanis nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. Azt a csekket pedig jobb, ha nem próbálja beváltani, higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.
Az üzletember csak állt ott megrökönyödve, hiszen Ő végig abban a hiszemben volt,hogy egy fél millió dolláros csekk lapul a széfjében.
És ekkor rádöbbent, hogy a saját önbizalma volt az, ami kisegítette őt a bajból.
Ahhoz,hogy minden helyzetet megtudjál oldani az életedben először az önbizalmadat tedd hozzá sziklaszilárddá.

Szeretettel Bíró Laci

Farkas Ági
Az őrangyal
**
János a leggyakrabban otthon üldögélt, tévét nézett, csipszet rágott, közben
drága édesanyja minden kívánságát leste. De János egyszer csak elunta magát,
és elhatározta, hogy elindul világot látni. Az anyja könyörgött neki:
- Drága fiam, nincs itthon jó dolgod? A világban annyi baj leselkedik rád!
De János hajthatatlan maradt. Az anyja elment a plébános úrhoz, hogy cserébe
egy új harangért, ( a régi már igencsak fakón kongott) szerezzen Jánosnak
egy őrangyalt. Nemsokára meg is érkezett az őrangyal. János összepakolta egy
nagy utazóládába a szükséges úti holmit, anya és fia nagy sírás-rívás
közepette elbúcsúzott egymástól és János elindult.
Ahogy kiértek a faluból, János leült a ládájára, és töprengeni kezdett. A
világ nagy. Most merre és hogyan tovább? Nemsokára arra jött egy autó. János
inteni akart neki, de az őrangyal felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Az autóval bármikor történhet baleset. Várjunk valami
biztonságosabbra!
János visszaült a ládára, aztán eszébe jutott, hogy akkor elsétálhatnának a
közeli vasútállomásra.
- Jaj, János, ne! És ha kisiklik a vonat? Nem, a vonat nagyon veszélyes.
Elszállt fölöttük egy repülőgép.
- Menjünk repülővel - kiáltott fel János.
- Jaj, János ne. Ha lezuhan a repülőgép, még én sem tudlak megmenteni.
- Akkor menjünk gyalog, mondta mérgesen János.
- Jaj, János ne! Olyan nehéz ez a láda, még meghúzódik a derekad a
cipeléstől.
De János most már nagy dérrel-durral elindult, az angyal meg ott repdesett
körülötte és sápítozott. Nemsokára beesteledett, szállás után kellett
nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta:
- Jaj, János, ne! És ha becsap a fogadós vagy éjszaka ellopják a pénzed?
Mit tehetett János? Ment tovább, pedig már alig vonszolta magát meg a
ládáját. Meglátott egy barátságos kis házat, gondolta ide bekopognak, és
szállást kérnek éjszakára. De az angyal ismét felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Ki tudja ki lakik abban a házban. Ha rossz emberek, nem
leszel biztonságban.
János nagyon fáradt volt már, letette a ládáját és azt mondta:
- Akkor itt alszom, nem megyek tovább egy tapodtat sem. Felfeküdt a ládára,
nem volt ugyan nagyon kényelmes fekvőhely, de János egy pillanat alatt
elaludt. Azt sem hallotta, hogy az őrangyal siránkozik:
- Jaj, János, ne! Éjszaka rablók jöhetnek, kifoszthatnak, meg is ölhetnek.
János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt.
Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót.
János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal.
- Jaj, János, ne! Annyi rosszat hallani ezekről az útmenti büfékről. Lehet,
hogy együtt tárolják a húst meg a zöldséget. Nem ellenőrzi ezeket az ÁNTSZ
se. Menjünk tovább, ha kedves az egészséged.
Bizony sokat kellett kutyagolni, míg a következő faluban egy boltra akadtak.
Jaj, János, ne! Biztosan nem friss az áru, talán még romlott is. Majd
találunk valami jobbat.
De János nem bírta tovább. Meglátott az út mellett egy szép almafát, teli
illatos, mosolygó almával, és leszakított egyet.
- Jaj, János, ne! Hátha most permetezték. Meg is mérgezheted magad.
- Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az
Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én
magam, ha kell.
De az angyal hirtelen sírva fakadt:
- Nem mehetek vissza a mennybe, ha nem vigyáztam rád. Mit csináljak, hová
menjek, ha te elzavarsz magad mellől?
János nagyon megsajnálta szegény angyalt.
- Tudod mit? Szerepet cserélünk. Ezután én fogok vigyázni rád.
És így is lett. Utaztak hajón és repülőn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit
jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot,
hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott
élnek, ha meg nem haltak.
Megosztás
EZEN A NAPON

UI:

Spirituális tanítások az Indus partján
https://www.youtube.com/watch?v=VixunqQHKsk

Kedves Isten!
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:
Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel Meredith
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:
Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Isten

UI:

Aurautazás, előző életek és reinkarnáció – Király Tamás, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=3Vwa6viKEVE

Kevés kell a boldogsághoz

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.
A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.
Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:
– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!
Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.
– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!
/ismeretlen szerzőtől

UI:

A legerősebbek túlélése, mint isteni törvény
https://www.youtube.com/watch?v=bACgnzhWFBI

Lelki problémák

Nagyon sok emberrel találkoztam, aki lelki problémákkal küzd. Búskomor lelkiállapotban van és él, nem tud kimenekülni a problémák alól. Nagyon jó, ha az ember meghallgatja őket.
Én hiszek Istenben és olvasom a Bibliát. Ilyen emberrel, ha találkozom, nagyon sokat beszélgetek Jézus Krisztusról, a mi megváltónkról. Isten csodálatos szeretetéről. Egy depressziós ember önsajnálatba burkolódzik. Isten szava a Biblián keresztül így szól hozzánk, hogy ne a mi problémánkkal törődjünk, hanem másokra figyeljünk. Vegyük észre a mások nyomorát és elesettségét, és szembe ötlik, hogy mi életünk még sokkal jobb helyzetbe van, mint másoké.
A lelki váltság, sokkal mélyebbre is kerülhet, amit nem szabad megengedni. Tudni kell, hogy van lehetőség visszafordulni, ha még ebben az állapotban nem is látszik. Itt van Istenben vetett bizalom, tiszta szívből bízni Istenben, mert Ő a nagy gyógyító senki más.
Ha megtaláljuk ezt az utat, akkor biztos a gyógyulás. Istenbe vetett hit, megtanít szeretni a másikat, megtanít helyesen élni ebben a világban, mert rádöbbent bennünk, hogy van értelme az életünknek, mert van kibe bízhatunk és támaszkodhatunk, és kapaszkodhatunk. Ha ezt megtaláljuk lelkünk, megnyugszik és kikerülünk a depresszióból.
Vannak depressziós gyógyszerek, amik lenyugtatják a beteget, de sajnos elvesztik az önkontrolúkat. Lelassul gondolkodásuk, és lassan értelmüket elvesztik. Olyanokká válnak, mint egy élő bábu.
Nagyon sokan kicsúfolják, hogy Istenben bízni, Isten útján járni! Hidd el ez az egyetlen kivezető út létezik az életben semmi más.
Ismerek olyan egyént, aki nem akarta elfogadni Istent, mindenféle agykontrollon, természetgyógyászaton keresztül ment nagyon rossz állapotban került, és végül itt van velem, hittel bízva Istenben és nap, mint nap látom micsoda csodálatosan gyógyul. Elméje és mozgása már nem olyan zavarodott, hanem összehangolt és tisztább, pedig csak fél éve beszélgetünk Istenről a Biblia alapján.

(Szerzője ismeretlen)

Hétvégi filmajánló

Jézus engem szeret
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6ByP0A

A természettől tanulok

Tanulni járok a vízhez, amely soha nem áll meg.
Tanulni járok a virághoz, amely felvidít, illatozik, és érintetlenül hagyja a csöndet.
Tanulni járok a gyökerekhez, amelyek a föld sötétjében hisznek a napnak.
Tanulni járok a madarakhoz, amelyek a világban vannak, de nem belebonyolódva a világba.
Tanulni a partoktól, amelyek híven őrzik egymást.
Tanulok a fától, amely elviseli a hőséget és frissességet ad másoknak.
A fűszáltól is tanulok: ha letapossák, felemelkedik, és így néz az égre, mint sajátjára.
A vízcsepptől is tanulok: magában rejti a szivárvány minden színét.
Az olajfától is tanulok,: annyi mindenen ment keresztül, mégis továbbra is bőségesen adja az olajat, és az ezüstös fényt.
Tanulok a fénnyel körülvett csúcsoktól, melyeket a csönd burkol be.
Tanulok a hajnaltól, amely újra és újra megszületik, ha nem is látja senki a látványát.
Tanulok a növényektől: lábon maradva halnak meg.
Tanulok a szántóföldektől: mindig adnak és nem igényelnek semmit.
Tanulok: a teremtett világtól.

(Szerzője ismeretlen)

Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/arc-powder-drama-9KYzxyaDvHtTHtPk?fbclid=IwAR1aJyHCs8YHGEXa-oNk4gm9_pVLqtSMxVFcKdtxnPwm8LmaQ4WV3gymCds

A vándor és a pásztor

- Van egy nagy titok, modta a pásztor.
- És mi az a titok ? - kérdezte a vándor.
- Hogy nincs nagyobb öröm, mint adni. Adni azt, ami a miénk. Jó szívvel adni testvéreinknek. Mindenkinek!
A vándor hallgatott, s tűnődve nézett maga elé. Aztán még egyszer megkérdezte csöndesen:
- De mit tudtok Ti egymásnak adni ott fenn a hegyen, ahol semmi nincs? Hiszen senkinek sincs semmije, amit adhatna?
A pásztor elkacagta magát, vidáman, derűsen.
- Jaj, de buta vagy Te! Hátha azt hiszed Te, hogy csak holmikat lehet adni egymásnak, értéktelen holmikat, mint egy lábbeli vagy bicska, meg mit tudom én mi?
- Földet is lehet adni- felelte a vándor kimérten, és kissé sértődötten - birtokot , vagyont. Az akinek van adhat annak, akinek nincs.
A pásztor arcán csodálkozás és döbbenet volt. Nem nevetett már.
- Földet? - kérdezte ijedten - miket beszélsz? Birtokot mondasz, vagyont. Nem érzed, hogy ezek csak üres szavak, hogy nem jelentenek semmit? Az ember csak azt adhatja, ami az övé. Ami benne van! A fejében és a szívében.
A többit csak az Isten adhatja, mert az, az övé!!
Vass Albert

Angyal mese

Csak engedd meg
Bolondnak nézték, amikor beszélt az angyalról, tehát abbahagyta. Amikor először érezte az érintését, látta libbenő mogyorószőke haját, szeretetet sugárzó mogyoróbarna szemét, elmondta a férjének, pedig előre sejtette a várható negatív reakciót, de a csoda élménye kikívánkozott belőle: meg akarta osztani azzal, akit szeretett.
- Micsoda baromság ez? – förmedt rá a férje. – Még a végén asztalt táncoltatsz itt nekem!
A durvaság végigzúdult rajta, összetörte az örömöt és az éledő álmot. Bizonytalanság fogta el, kételkedni kezdett abban, hogy valóban látta-e, amit látott, érezte-e, amit érzett. A barátnője furcsálló tekintetet vetett rá, és óvatosan megkérdezte:
- Amúgy jól vagy? Nem szédülsz? Nem fáj a fejed?
A barátnője férje pedig, aki a másik szobában „véletlenül” meghallotta, miről beszélnek, megállt az ajtóban és kategorikusan kijelentette:
- Képzelődsz. Angyalok nem léteznek, mert nincs a létezésükre tudományos bizonyíték. Álmodtál valamit, vagy fantáziáltál.
Nem vitatkozott, mert az érzés, amit ő akkor érzett, leírhatatlan, megfogalmazhatatlan volt, s az érzés a kőkemény logikával szemben nem állta meg a helyét: szertefoszlott, elillant. Az érzésnek nincsenek logikus észérvei, az csak van. A barátnője férje különben is mindig tudja, mit beszél, rendkívül okos ember, az elmúlt évek alatt minduntalan letorkolta őt a vitákban – biztosan ezt is jobban tudja, gondolta bizonytalanul.
Az angyal azóta nem jelentkezett, pedig már három hét is eltelt, és ő eleinte hívta, várta, de nem érezte többé azt az édes érintést, nem jelent meg előtte a szépséges arc. Gondolkodott, hogyan hívhatná vissza. Akarat, döntött végül. Ha elég erős akarata van, akkor teljesül a vágya, akarattal bármit el lehet érni, gondolta. Szilárd akaratának köszönheti, hogy kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, akarattal kiszámított időben esett teherbe és programozott időben szülte meg a fiát, erős akaratával tartotta remek kondícióban a testét – az akarat mindent legyőz.
Elkezdett hát erősen rákoncentrálni, hogy márpedig ő létrehozza ezt a találkozást, egyre inkább megfeszítette az erejét, egyre görcsösebben, egyre makacsabbul szólongatta, hívta az angyalt – de közben furcsamód mintha egyre távolabb került volna tőle. Kétségbeesett, sírt, könyörgött; az angyal nem mutatkozott. Ravaszul felajánlotta, hogy jó lesz, imádkozni fog, még akár templomba is elmegy, ha kell, de az angyal erre sem reagált.
Miután megjárta a reményt követő kétségbeesés, majd a csalódottság stádiumait, az „úgyis minden hiábavaló” kiégett rezignáltsága uralkodott el rajta, s most már ő is elhitte, hogy valóban csak a fantáziája játszott vele, vagy talán álmodott, és az álmot ostobán valóságnak hitte.
Sokat gyalogolt aznap, kisebb bevásárlásokat intézett, és még nem végzett. Sietnie kellett vissza a munkahelyére, de még az áramszolgáltatóhoz is be akart menni egy eléggé nyomasztó számlaegyeztetés ügyében, ám ezt halogatta, amíg lehetett, éppen a kellemetlensége miatt. Így, mivel kicsit elfáradt a lába a tűsarkú cipőben, és jólesett volna egy kis pihentetés, inkább a park felé kanyarodott, és megörült, hogy talált egy üres padot a homokozó mellett. Leereszkedett rá. A kellemes tavaszban az anyukák és pöttöm gyerekeik kint zsibongtak a játszótéren. A homokozóban, szinte a lába előtt, egy öt év körüli tejfelszőke fürtös kisfiú játszott, lapátolta a homokot egy vödörbe. Az asszony hátradőlt, sóhajtott, megmozgatta a lábujjait a cipőben. A kisfiú rápillantott, illetve nem is rá, hanem inkább mellé vagy mögé, és folytatta a lapátolást.
- Az angyalod beszélni szeretne veled – szólalt meg magától értetődő természetességgel. Az asszony rámeredt a gyerekre. A szíve megállt egy pillanatra, majd vadul kalimpálni kezdett. Képtelen volt válaszolni: kételkedett benne, hogy jól hallotta-e, és hogy egyáltalán hozzá szólt a gyerek. A kisfiú ismét felpillantott, majd újabb lapát homokot borított a vödörbe.
- Azt mondja, nem tud veled beszélni, mert bezártad magad.
Az asszony kalapáló szívvel, kapkodó lélegzettel, óvatosan megpróbált tájékozódni.
- Te látod őt?
- Ott áll melletted – megint felnézett, megint csak egy pillanatra, elmosolyodott, és újra a tevékenységére figyelt – most a válladra tette a kezét. Az asszony behunyta a szemét, az öröm már kezdett fényleni a mellkasában, de még nem tudta, nem merte elhinni. Próbálta elképzelni, hogy egy kéz a vállán nyugszik, de nem érezte azt a súlyt, azt a fogást, amit elvárt volna.
- Azt mondja, nem kell akarni semmit. Ne akarattal próbáld megszerezni, csak engedd meg, hogy eléd jöjjön a lehetőség, és a tiéd lesz. Ne az ő ajtaján dörömbölj, mert az övé nyitva van, hanem a tiédet nyisd ki.
Az asszony nagyot lélegzett. Eszébe sem jutott furcsállni a felnőttes szavakat: tudta, hogy a gyerek üzenetet ad át. Igen, este majd időt szakít, és akkor majd megpróbálja így, a tanács szerint. Most nem ér rá, máris rohannia kell, ezt az áramszolgáltatós ügyet el kell intéznie.
- Bendzsi! – kiáltott egy magas hang, amire a kisfiú felfigyelt, és hátranézett. Egy fiatal nő integetett neki egy távolabbi padról, miközben a másik kezével mobiltelefont tartott a füléhez. – Gyere, apa mindjárt értünk jön, megyünk az uszodába!
A kisfiú leborította a vödröt, hogy a homok kis tornyocskát képezzen, feltápászkodott és az asszonyra mosolygott.
- Nem majd este. Most. Szia – és elszaladt. Az asszony döbbenten utána meredt. Most. Valóban, halogatásnak itt nincs helye. A halogatás miatt esetleg lemarad valami nagyon fontosról. Mi lehet ennél fontosabb? Igen, most van az a pillanat.
Megtámasztotta a hátát, behunyta a szemét, kézfejét a combjára helyezte, ellazította a testét és mélyeket lélegzett. Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség, gondolt vissza az üzenetre. Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Örvénylő energiát érzett a két tenyerében, enyhe, hűs szellőt az arcán. És az angyal szeretetének érintése áthullámzott a testén varázslatos gyönyörűséggel, ugyanúgy, mint akkor, békességet és nyugalmat hagyva maga után. Egymás szemébe néztek, és ő beleveszett a lélegzetelállító szépség és harmónia áradásába.
Úgy érezte, kiterjed a tudata, akkora volt, hogy körbefogta a padot, már játszótér méretű volt és egyre növekedett, beburkolta a várost, folytonosan tágulva, már az egész Földet körülvette, és ő egy távoli pontból nézett rá, miközben tudta, hogy ott ül a padon, hunyt szemmel, az egész világ középpontjaként. Én vagyok a Föld, gondolta, és cseppet sem csodálkozott. Én vagyok a Minden, tehát minden úgy történik, ahogy nekem szükségem van rá. Ez a valóság.
Hosszú ideig ült ott, megélve a Csodát. Amikor kinyitotta a szemét, az előtte elterülő játszótér hihetetlenül színesnek, fényesen ragyogónak tűnt. Lassan felállt, elindult, s mintha valami védőburokban lépdelt volna. Betért az áramszolgáltató irodájába, és csodák csodája, öt perc alatt sorra került a várt egyórás sorban állás helyett. S amikor elővezette a problémáját az ügyintézőnek, kiderült, hogy félreértés történt, nem kell horribilis összeget fizetnie, mert a szomszédja villanyórájának számát összecserélték az övével.
Kilépett az ajtón, és ismét érezte a gyengéd érintést.
Az angyalod ott áll előtted, és a válladra teszi a kezét. Hunyd le a szemed, és érezd…

MERJ ÉLNI!! • mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz, kijavíthatsz...
https://www.youtube.com/watch?v=27sfIoCTvoI

A tojás

Hazafelé tartottál, amikor meghaltál.
Autóbaleset volt. Semmi emlékezetes, viszont halálos. Egy feleséget és két gyereket hagytál ott. Fájdalommentes halálod volt. A mentők mindent megtettek, hogy megmentsék az életedet, sikertelenül. A tested amúgy is annyira szétroncsolódott, hogy jobban jártál így, hidd el nekem.
És akkor találkoztál velem.
-Mi történt? - kérdezted. - Hol vagyok?
-Meghaltál. - válaszoltam tömören. Nem volt értelme szépítgetni.
-Egy teherautóra emlékszem... megcsúszott....
-Beza... - mondtam.
-Szóval... Meghaltam??
-Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt. Mindenki meghal. - válaszoltam.
Körülnéztél. A semmi vett körül. Csak te és én voltunk.
-Mi ez a hely? - kérdezted. - Ez a Túlvilág???
-Többé-kevésbé - válaszoltam.
-Te vagy Isten? - kérdezted.
-Ja... - válaszoltam. - Én vagyok Isten.
-A gyerekeim... a feleségem... - motyogtad.
-Igen?
-Mi lesz most velük?
-Na ezt már szeretem – mondtam. - Épp most haltál meg, és máris a családod miatt aggódsz. Ez jó, nagyon jó.
Csodálkozva néztél rám. Nem tűntem Istennek számodra. Csak mint egy átlag férfi. Vagy talán nő. Csak egy bizonytalan kilétű, hatalmat képviselő személy. Sokkal inkább iskolai nyelvtan tanár, mint a mindenható.
-Ne aggódj! - mondtam. - Jól ellesznek. A gyermekeid emlékeiben mindig tökéletes maradsz. Még nem volt idejük, hogy felismerjék a hitványságodat, és lenézzenek. A feleséged kívül sírni fog, de titokban megkönnyebbül. Legyünk őszinték, a házasságod romokban hevert. Ha ez vigasztal, bűntudata lesz majd, amiért így érez.
-Oh... - mondtad. - Szóval mi lesz most? Megyek a Mennybe vagy a Pokolba, vagy mi?
-Egyikbe sem. Újraszületsz.
-Ahh, szóval a hinduknak volt igazuk.
-Minden vallásnak igaza van a maga módján. Gyere, sétáljunk! - mondtam.
Követtél, ahogy az ürességben siklottunk.
-Hová megyünk?
-Nincs konkrét cél, csak jó érzés sétálni beszélgetés közben. - válaszoltam.
-Szóval hogy van ez az egész? - kérdezted. - Ha újraszületek, mindent tiszta lappal kezdek újszülöttként, ugye? Tehát minden tapasztalatom és tudásom, amit életemben szereztem, nem számít többé.
-Nem egészen! - válaszoltam. - Minden korábban megszerzett tudás benned van, csupán nem emlékszel rájuk.
Megálltam, és a válladra tettem a kezem.
-A lelked sokkal varázslatosabb, szebb, hatalmasabb, mint te azt el tudnád képzelni. Az emberi elme mindössze apró töredékét képes felfogni a létezés valóságának. Mintha csak az ujjad hegyét dugnád egy pohár vízbe, hogy megtudd, hideg vagy meleg. Önmagad egy apró darabját helyezed az edénybe, és mikor kiveszed belőle, magadévá teszed a tapasztalatait. 48 évig éltél emberi formában, ami közel sem elég idő ahhoz, hogy megismerd a tudatod nagyságát. Ha most elég időt töltenénk el itt együtt, elkezdenél emlékezni mindenre. De semmi értelme ezt végigcsinálni minden élet között.
-De mégis, hányszor születtem már újra??
-Ó, rengetegszer. Nagyon-nagyon sokszor. És minden alkalommal különböző életeket éltél. - mondtam. - Ezúttal kínai parasztlány leszel 540-ben.
-Várj, hogy?? Visszaküldesz az időben?
-Nos, technikai értelemben igen, azt hiszem. Az idő, amit ismersz, csak a te univerzumodban létezik. Ahonnan én jövök, ott ez másképp megy.
-Ahonnan te jössz? - kérdezted.
-Bizony. Én egészen máshonnan jövök. Ott mások is vannak, olyanok, mint én. Tudom, szeretnéd ezt a saját szemeddel látni, de az a helyzet, hogy nem lennél képes felfogni.
-Oh... - sóhajtottál kissé csalódottan. - De várj! Ha időben mindig máshova kerülök, nem fordulhat elő, hogy összefutok önmagammal??
-De bizony. És ez folyamatosan meg is történik. De mivel mindkét életed csak a saját létezésével van tisztában, fogalmad sincs az egészről.
-Akkor mi értelme az egésznek?
-Komolyan? - kérdeztem. - Most komolyan azt akarod tudni, mi az élet értelme? Nem egyszerűsíted le egy kissé a dolgot?
-Szerintem érthető a kérdésem – mondtad makacskodva.
A szemedbe néztem, és így válaszoltam:
-Az élet értelme, az ok, amiért ezt az egész univerzumot teremtettem, az, hogy tanulj, fejlődj.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem, csak TE. Ezt az egész univerzumot neked teremtettem. Minden új élet során tapasztalsz, tanulsz, és egyre magasabb szintre emeled az intellektusod.
-Csak én?? És mi van a többi emberrel?
-Nincs senki más. - mondtam. - Ebben az univerzumban csak te vagy és én.
Üres tekintettel néztél rám.
-Na de.... Az a sok ember a Földön...
-Mind te vagy. A te különböző inkarnációid.
-Várj! Én vagyok MINDENKI?
-Na, kezded felfogni. - mondtam, és gratulációm jeléül megveregettem a hátad.
-Én vagyok minden egyes ember, aki valaha élt?
-És aki ezután fog élni, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És John Wilkes Booth is. - tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler??
-És minden egyes ember, akiket megölt.
-Én vagyok Jézus?
-És minden követője!

Hallgatásba zuhantál. Így folytattam:
-Minden alkalommal, amikor becsaptál valakit, önmagadat csaptad be. Minden kedves gesztusodat magaddal szemben követted el. Minden boldog és szomorú pillanat amit bármelyik ember átélt, általad volt vagy lesz átélve.

Hosszú ideig csendben gondolkodtál.
-Miért? - kérdezted végül. - Miért csinálod ezt?
-Mert egy napon olyan leszel, mint én. Mert te is az én fajtám vagy. A gyermekem.
-Hűűű... - reagáltál hitetlenkedve. - Úgy érted, ISTEN vagyok?
-Nem. Még nem. Még csak embrió vagy. Fejlődnöd kell. Ha már minden egyes életet megéltél az időn keresztül, akkor fogsz készen állni a megszületésre.
-Szóval az egész univerzum... Csak egy...
-Egy tojás. - válaszoltam. - Most pedig ideje továbblépned a következő életedbe.
És ezzel utadra bocsátottalak.

-Andy Weir

UI:

HANGOSKÖNYV - Szent Szellem a Kulcs - Gégény Éva
https://www.youtube.com/watch?v=YhTCIdEZCQk

Áldozatvállalás
https://www.youtube.com/watch?v=BZvD6jJzAJE

Emlékeztető
a 2023. november 22-én megtartott Szellemtani Ülésről

„A Mindenható Atya Úristen nevében köszöntünk titeket testvéreink, akik újból eljöttetek eleget tenni felvállalt szent feladatotoknak, és köszöntjük mindazokat, akik hozzátok csatlakozva részt vesznek a szellemtani órán.

Sokan elindultak veletek utatokra, de amikor rájöttek, miféle feladat elé álltok a mai délutánon, azonnal elmenekültek mellőletek. Ők azok a még Krisztusban meg nem tisztult testvéreitek, akik csak a földi jólét élvezetéért csatlakoznak hozzátok, és amint tevékenységetek a magas rezgésű szeretet kisugárzásával telik meg, ők ezt még nem bírják elviselni. Ez a folyamat újra és újra megismétlődik, attól függ, milyen hangulatban és életszituációkban vagytok. Ha energiátok csökken, a magasabb rendű követőitek kitartanak mellettetek, de seregestől kapaszkodnak rátok a még alacsonyabb szinten lévő testvéreitek.

Ha energiaszintetek növekszik, ezek a seregek mind elmenekülnek rólatok, mert még nincsenek olyan fejlettségi szinten, hogy elbírják az emelkedett szintű kisugárzásotokat. Ez a folyamat napról napra, óráról órára váltakozik, amit ti vidámságban, szeretetben vagy fáradtságban és levertségben éreztek meg. Tudatosnak kell hát lennetek, azért, hogy magasabb szintű krisztusi szeretet energiával átitatva, csak az arra alkalmasakat engedjétek magatokhoz, akikkel példát tudok mutatni a távolból a szeretet átjárta kisugárzásotokra áhítozóknak. Följebb, följebb, mindig csak följebb emelkedve tudtok Isten hű szolgájaként segítségére lenni a gonosz hatalom meggyengítésében és letaszításában.

Tudjuk, hogy ezt elmondani oly könnyű feladat, de véghez vinni már embert próbáló tevékenység. Egyik fő pillére az alázatosság, hogy nem tartjátok többnek magatokat másoknál, hisz ti is a földi életbe leszületett, tanulásra engedtetett gyenge szellemek vagytok. Oly sokszor és sokan esnek és estek ebbe a hibába. Második pillér az önzetlen, minden és mindenki felé árasztott szeretet. Még ti is, és oly sok ember a földön képtelen erre. Egy anya, apa jobban szereti gyermekét a másokénál, nem igaz? Jézus tanítása túlmutat mindezen, elmondani könnyű, de betartani oly nehéz.

Ezért kell hát mindannyiótoknak a „gerendát” a saját szemetekből eltávolítani, így tudtok majd csak véleményt kinyilvánítani mások irányában. Azért használtuk a kinyilvánítani kifejezést, és nem az ítélkezni, mert jól tudjátok a tanítást az ítélkezés mibenlétéről! Alkalmazzátok hát! Az önvizsgálódást tegyétek újfent mindennapi rutinná, ezáltal tudtok fejlődni és tisztulni, példát mutatni és segíteni mind élő mind eltávozott és mellétek rendelt testvéreiteken.

Azért, mert a szellemtani órák között van eltolódás, a folyamatos összejöveteleket tartások meg, hisz ha nem is tudunk az eszközötökön üzenni nektek, mi is, a tanulni vágyók mindig itt vagyunk mellettetek. Türelmetlenség, túlzott elvárások ne lakozzanak lelkiismeretetekben, hisz életutatokat már réges - rég felvállaltátok és megterveztétek.
Tudjátok, egy hajszálatok sem görbülhet meg anélkül, hogy Uratok már előttetek ne tudta volna. Az órák rendszeres megtartása, a gyakorlás még mindig az előrehaladás fontos sarokköve, de ha találkoztok is rendszeresen, gyakoroltok, de az óra keretein kívül nem tartjátok magatokat az előzőekben leírtakhoz, nem tudtok előrébb lépni, vagyis az órákon kívüli mindennapi élet gondolatai, cselekedetei határozzák meg a sorsotok alakulását, tudásotok fejlődését.
A szellemtani - imaórák csak felteszik a koronát a megérdemelt munka eredményességeként a lelki fejlődésetekre.

Most búcsúzunk, a tanításunkat szem előtt tartva haladjatok az isteni úton előre rendíthetetlenül, a szeretet energiával táplálva. Áldásunk kövessen utatokon a következő találkozásunkig.

Szeretett tanítóitok, testvéreitek.”
Dererekas Zoltán Egri csoport

Az optimista

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól.
Szülei a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték. A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!
A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videó játék mindjárt összetörik. Ezeket utálom. Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is.
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgy sem csapnak be, kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

A szolgálóleány meséje a jövő Amerikájában, az ultrakonzervatív Gilead köztársaságban játszódik. Egy természeti katasztrófát követően eluralkodik a káosz az országban. A kormány rendkívül szigorú törvényeket vezet be. A zsarnoki megszorítások főleg a nőket érintik: az ország vezetői a gyerekek születéséhez szükséges inkubátoroknak tekintik őket. Az atmoszféra szennyezettsége miatt az asszonyok többsége meddő. A termékeny nőket az uralkodó elit kisajátítja, hogy gyerekeket szüljenek nekik. Kate elvesztette férjét és gyermekét, miközben Gileadból próbáltak megszökni. Az elfogott nőnek most utódot kell szülnie a rezsim egyik vezetőjének, akinek a felesége meddő. A helyzet azonban megváltozik, amikor Kate megismerkedik Nickkel, a sofőrrel és egymásba szeretnek. A férfiről kiderül, hogy a földalatti ellenállási mozgalom vezetője.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szolgalolany-meseje-1990-Ynuh2rookRqhSb6a?fbclid=IwAR09V6AYay-a2qs3_UWyth7XxKUmdUfrIx2rTY1Q8RTXxVSOT_n--3g9d9k

Bizalom

A bizalom nagyon törékeny fogalom, ha egyszer összetörik, soha többé nem lehet eredeti állapotára összerakosgatni. Én például, ha egy üveg vagy porcelán dísztárgyam megreped, kidobom. Meg lehetne ragasztani, de soha-soha nem lenne már ép. Mindig úgy néznék rá, mint egy csorba edényre.
Az építő emberi kapcsolatok a bizalomra, szeretetre épülnek. A jó szándékú, embernek meg van az a tulajdonsága, hogy bármikor elesik az élet ösvényén: feláll! Valahányszor elesik, mindannyiszor talpra áll. Máshol, másoknak újra bizalmat szavaz.
Akinek a lelke tele van szeretettel, az nem tarthatja meg magának mindet, szét kell ossza, hogy mások is részesüljenek belőle. A másik ember felé sugárzott szeretet növeli annak önbizalmát, életbe vetett hitét.
Amikor a bizalom csorbát szenved, alapjaiban rengeti meg a Barátságot, még a legmélyebbet is. Ekkor a csalódott ember elveszíti önbizalmát, életkedvét. Ám egy szeretetteljes ember, történjék vele bármi az élete útján, csepegjen bár vér a szívéből, soha nem fogja megtagadni bizalmát embertársaitól. Legfeljebb megkockáztatja az újabb csalódást. Egy vétkes miatt nem lehet a vétlen többség előtt bezárni szívünk kapuit.

Szeretettel Bíró Laci
--

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
(Ismeretlen)

– "Végtelenül sajnálom, asszonyom (...). Önnek, a leletei alapján, már csak hat hónapja van hátra."
Ezt meghallva, először nevetek. Hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Majd percekkel később, véget nem érő zokogás... Ez a gyász. A nevetés is a gyász egy sajátos megnyilvánulása.
Álmomban sem hittem volna, hogy az egész életem gyökerestül megváltozhat fél másodperc keretében...
– "Értem. Tehát a rák már ilyen ijesztő mértékben elterjedt bennem..."
– "Még létezik egy alternatíva... Tudja. A kemoterápiával jó eséllyel kitolhatjuk ezt az időkorlátot egy évre."
Nos, talán egy ilyen hír hallatán nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, de egyben mégis megingathatatlanul biztos vagyok... Nem csinálok kemoterápiát! Még csak fontolóra sem veszem.
– "Kösz doki, nem! Én élni akarok a hátralévő hónapokban, nem csupán létezni!"
– "De a gyógyszerkez...."
– "Ég áldja Önt, doktor úr!" - vágok a mondata közepébe és kisétálok a praxisából.
A kocsim felé veszem az utat... Már épp meglepődöm magamon, hogy a keserves sírás abbamaradt, amikor is beülök az autóba, s mintha gátat törtek volna át, újra potyognak a könnyeim...
"Mitévő legyek? Mégis mit kéne tennie az embernek egy ilyen helyzetben?! Miért szánta ezt nekem a sors ilyen fiatalon? Miért? MIÉRT?!"
Csak püföltem a kormányt dühösen, miközben ezeket a válasz nélkül maradt kérdéseket magamnak szegeztem...
"Rendben, ha ezzel kell megküzdenem, hát ezzel küzdök meg! Itt az önsajnáltatásra már nincs idő..... Idő. Idő. Haha, mennyivel más értelmet nyer ez már mind ezek után.
Nos mi legyen az első lépésem most? Hazamenjek a családomhoz és mondjak el nekik mindent...?"
Végül hazaindultam. Könnyáztatta arccal rendkívül lassúra vettem a tempót, még gondolkozási időt szerettem volna nyerni, mi is lenne a helyes döntés... És akkor a rádióban megszólalt a kedvenc zeném(...). Lehúzodtam az útról, leállítottam a motort, s felnyomtam a hangerőt. Sírtam. Már ezerszer hallottam ezt a dalt, de most ebben a szent pillanatban mégis úgy hat rám, mint még soha azelőtt... MOST hallom csak a zenét IGAZÁN!
Kinézek az ablakon, felnézek az égre, és eláll a lélegzetem...
"Mindig is ilyen elbűvölő volt a felhők játéka? Mindig így ragyogtak a fák lombkoronái a napsütésben? Mindig melegséggel töltött el, ha megláttam egy idős párt kézenfogva?
Nem... Eddig nem is láttam ezeket. Semmit nem vettem észre ezekből. Miért csak most ébredek fel, mikor fél év múlva örökre aludnom kell??!!"
Borzasztó nehéz ilyenkor eldönteni, hogy az ember haragudjon, hogy MÁR csak hat hónapig láthatja így a világot, vagy örüljön, hogy MÉG hat hónapig ilyen csoda tárul elé...
Megérkeztem. Itthon vagyok. A ház üres, amiért némi hálát érzek. Kinézek a függöny mögül, s a családom látványa fogad, kint vannak a kertben. Már fizikailag érzem, ahogy a szívem összeszorul...
"Miért, Istenem? Miért nem engeded, hogy lássam a két kislányom felnőni? És Ők? Nekik miért szántál ilyen sorsot, hogy ily fiatalon elveszítsék az édesanyjukat?! És a férjem... Akit a világon a legjobban szeretek, én okozzam neki a legnagyobb fájdalmat?! MIÉRT az Ég szerelmére?!"
Leülök egy székre, de nem veszem le a tekintetem a családomról...
"Hiányoznak. Máris hiányoznak nekem!"
Hiányozni fog, hogy a lányok úgy tudnak örülni az apróságoknak, hogy egy hét után is fülig ér a mosolyuk. Hiányozni fog, hogy mikor a férjemmel beszélgetünk, úgy néz rám, mintha nemcsak a fülével, hanem a szemeivel is magába szívná, amit mondok. Hiányozni fog, hogy mind leüljünk a tópartra, s megosszuk egymással a csendet...
Ha elmondanám nekik, hogy mind erre csupán hat hónapunk maradt..... Nem őszinte boldogság töltené ki a mindennapokat, hanem a gyász érzete...
Két jelentőségteljes döntést hoztam meg:
Az első, hogy nem szólok senkinek a helyzetemről.
A másik, hogy az elkövetkező hónapokban az életem minden egyes szegmensét rendbe rakom, miközben ügyelek arra, hogy a családom és én kivétel nélkül minden nap önfeledt boldogok legyünk...
Az elkövetkező hónapokban bocsánatot kértem mindenütt, ahol bocsánatot kellett kérnem, s megbocsátottam ott, ahol meg kellett bocsátanom...
Édesanyámmal már három teljes éve nem beszéltünk. Őt emésztette a bűntudat, engem pedig a harag. De most, hogy végre őszintén kibékültünk egymással, most, hogy újra átöleltük egymást, mindketten újra szabadnak éreztük magunkat.
A bakancslistámon nem hagytam tovább sorakozni a céljaim. Mind megvalósítottam!
A munkahelyemen, amely már hosszas évek óta nap mint nap szorongást váltott ki bennem, beadtam a felmondásomat. Soha nem éreztem még magam ilyen bátornak, ilyen felszabadultnak. Szárnyra keltem!
"Oh miért nem így éltem ezidáig az életem...?
Miért van szükségünk nekünk embereknek egy átkozott betegségre ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni mind azt a szépet, ami körülvesz minket?! Miért kell meghallanunk a halálos végítéletünket ahhoz, hogy ne féljünk többé más véleményétől? Miért csak ilyenkor vagyunk képesek törődni magunkkal? Miért csak ilyen helyzetben vagyunk képesek felülkerekedni az Egónkon és megbocsátani?! Miért ilyenkor fordulunk csak az Égiekhez válaszokért...?"
5 hónap telt el, mikor egy leírhatatlanul váratlan dolog történt...
Kiderült, kisbabát várok.
Az összeomlás szélén állok. "Nem akarok senkit magammal vinni a túlvilágra!!"
Sírok, ömlenek a könnyeim. Ami normális esetben a leghatalmasabb örömet váltaná ki belőlem, most drámaian mély szomorúságot váltott ki belőlem...
Nem bírom el ezt a fájdalmat...
Elvesztettem az eszméletem.
Egy kórházban ébredek fel.
A férjem mellettem ül.
Azt mondja, elvégeznek minden vizsgálatot, hogy kiderítsék, miért ájultam el. Én persze tudtam... De mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, belépett az orvos, aki meglepő udvariassággal megkérte a férjem, hogy fáradjon ki pár percre...
– „Doktor úr, én gyermeket várok“ , jelentem ki suttogva, majd kétségbeesetten elpityeregem magam.
– „Ez pontosan így van, asszonyom! De kérem árulja el, miért szomorítja így el ez a hír.“
– „Mert rákos megbetegedésem van. Alig egy hónapom van hátra.“
– „Hölgyem, pont ez okból vagyok most itt. Ön tökéletesen egészséges! A rákos sejteknek, melyek pár hónappal ezelőtt még jelen voltak, mára már nyomuk sincs! Kifogástalan egészségnek örvend!“
Aznap éjszaka egy álmot láttam. Egy gyermek jelent meg előttem fehér ragyogó angyalszárnyakkal.
A következőt mondta:
– „Gyógyult vagy. Szabad vagy!"
– „Nem értem... Hogy lehetséges ez? Hiszen Nem vettem igénybe semmiféle kezelést“ - adtam válaszul.
– „Saját magadat gyógyítottad meg! Az ok, amiért a rák kialakult nálad, az oly sok éven át tartó harag és szorongás volt. S amikor kibékültél mindenkivel, amikor otthagytad a munkahelyed, abban a pillanatban elindítottad a gyógyulásod. És amikor új szemmel kezdtél nézni a világra, amikor nem féltél többé az emberek véleményétől, amikor megtanultad értékelni ami körülötted van... Na ekkor jött el a gyógyulásod!"

UI:

Gyász
https://www.youtube.com/watch?v=K9fnh9zLsmg

https://www.youtube.com/watch?v=GJYkVipGi4Q

Egy édesanya egyszer egy kis papíroson kapta a kérdést lányától: „Anya, te vagy a Jézuska?” Amit válaszolt neki, abból vallástól, szokásoktól függetlenül mindenki meríthet ötleteket az egyszer elkerülhetetlenül bekövetkező vallomáshoz:
„Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért, és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni.
Ez egy nagy feladat, és nagyon fontos feladat. Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni. Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság. De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek,
Anya”
(Ismeretlen szerző)


UI:


Jézus Karsay István előadása mp3
https://www.youtube.com/watch?v=N3SALE3WmV0&t=1s

A HIT PRÓBÁJA.......

Van egy gyönyörű Cherokee indián legenda a hitről, amely így szól:
- Az apa kiviszi a fiát az erdőbe, beköti a szemét és ott hagyja, egyedül.
A fiúnak egész éjjel egy farönkön kell ülnie, anélkül, hogy levehetné a szemkötőt, amíg a nap sugarai fel nem ragyognak és reggel nem lesz..
Nem tud és nem is akar segítséget kérni senkitől.
Ha kibírja az éjszakát anélkül, hogy összeomlana, férfi lesz belőle.
Ez az egyetlen dolog ami a fejében jár.
A kisfiú egyértelműen retteg.
Sok furcsa hangot hall maga körül. Bizonyára gonosz szörnyek, vannak körülötte.
Talán még veszélyes emberek is, akik bánthatják őt.
Éjszaka erősen fúj a szél, rázza a fákat, de bátran folytatja, nem veszi le a szemkötőt.
Végül is csak így lehet férfivá válni!
Végre egy ijesztő éjszaka után előbújik a nap, és leveszi a szemkötőt.
Ekkor veszi észre, hogy az apja mellette ül a törzsön. Egész éjjel őrködött, hogy megvédje a fiát a veszélytől.
Ott volt az apa, ha a fiú nem is tudott róla .
Mi sem vagyunk egyedül. A legfélelmetesebb éjszakában, a legmélyebb sötétben, a legteljesebb magányban, is ott van velünk Isten, és vigyáz ránk... ülve a fatörzsön mellettünk.
Higgy, benne!


UI:

Átverés, ne dőlj be!
https://www.youtube.com/watch?v=0FEWV3TSE2A

A balga szüzek
(Máté 25, 1-13)

1. Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.
2. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.
3. A balgák ugyanis, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat.
4. Az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.
5. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.
6. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Jöjjetek fogadására'!
7. Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.
8. A balgák így szóltak az okosakhoz: 'Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk
kialszik'.
9. Az okosak így válaszoltak: 'Hátha nem lesz elég nekünk is, meg nektek is: menjetek
inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak'.
10. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.
11. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: 'Uram, uram, nyiss ajtót nekünk'!
12. Ő azonban így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket'.
13. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok.

HANG - A balga szüzek azért voltak balgák, mert olyasmit kértek az okosaktól, amit másnak adni nem lehet. Ez a szeretet áradása. Ezt nem tudja senki odaadni másnak! Maga Isten sem tudja megtenni, hogy más helyett szeressen! Ha valaki azt kéri Tőlem, hogy szeressek helyette, akkor csak ezt mondhatom neki: "Érted és veled tudok szeretni, de helyetted nem!" A balgák tehát azért voltak balgák, mert azt kérték az okosaktól, hogy adják át nekik saját szeretetüket. Az okosak válasza valóban okos volt: "Szerezzétek be magatoknak!"
Az olaj tehát szívetek szeretete! Akkor vagytok okosak, ha arra használjátok földi életeteket, hogy ezt megszerezzétek, őrizzétek és ápoljátok magatokban. Aki nem ezt teszi, aki mindig a másik szeretetétől várja szíve szeretetének föllángolását, az bizony balga!
Szeretni annyit jelent, mint jót akarni! Mégpedig azt a jót akarni, amit Én akarok annak a szívében, aki befogadott Engem életébe.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

Hórusz Szeme - 01 - Misztériumok Iskolája [HD
https://www.youtube.com/watch?v=RLkpi033tVU&list=PLOyIpixwt1PyloC8gUilWuJFHwq7CeN63&index=2

Ember vagy...

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.
Mit is képzeltél?
Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.
Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes.
Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Hálás vagyok
- A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti, és nem valaki mással...
- Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem...
- A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét...
- A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm...
- Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben...
- Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam...
- A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van...
- A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam...
- Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok....
- A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám...
- Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni...
- Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.

Szeretettel Bíró Laci

A csavargó

Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk. Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit. A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten.
Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!"
Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelybôl másoknak is szeretnénk juttatni a gyülekezeti munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül.
Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni.. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek.
Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.
Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.
Távol ültem tőle, nem éreztem az illatát, de tudtam, hogy bűzlik. Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!”
Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltünést keltett.
Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben. Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg ágyrajáró átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!"
Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a pali és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje.
Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt. Dennis a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk."
Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén. "Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta.
Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette.
Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt.
Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát.
Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rámnézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"
Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi:"Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."
Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Dennis csodálkozott, hogy miért sírok és szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nékem!"
Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet nem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas samaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment. Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak.
Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát. Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?"
Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát. Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztyén, aki vak, és egy gyermek, aki látott.
El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?"
Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer átélhetném, vajon mit tennék? Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.
Nancy Dahlberg

UI:

A szeretet könyve
https://www.youtube.com/watch?v=iX9X4_1LR90

Yitta Halberstam, Judith Levental
Hétköznapi csodák
**
Egy történet a könyvből
"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az állatot, és rögtön beleszeretett. Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem birsz egyetlen háziállaotot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát. Úgy megszerettem.
- De Trisha! -vetett ellen az apja. – Hiszen ez egy közönséges, öreg kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát.
- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.
Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szivhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.
Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki-vagy valami- kiboritotta a szemetesvödröt, és a tartalmát szétszórta a padlón. Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:
-Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.
- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, adnjunk neki egy utolsó esélyt!
-Szó sem lehet semmiféle utolsó esélyről. – ordított Tom. - Még ma keress neki egy másik gazdát, mert holnap repül innen.
Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, a puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában landolt.
- Hé, mi van veled? – dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúpositja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.
A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leteritett perzsaszőnyegen. Vajon mit keres most az ágyában? És milyen különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.
- Lefelé innen! Szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját. Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, most még hangosabban fújva, mint eddig.
- Mi az ördög történt veled? –kiáltott rá Trisha. Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbát újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:
- Oké, megadom magam –mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt.
Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, s a bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant azon az ágyon, amelyben néhány pillanattal előbb még Trisha aludt.
Mindez a kaliforniai Northridge-ben történt 1994-ban, a nagy földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbormacska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy a cica azóta nagyra becsült lakója MacEnvoy-ék házának. "

UI:


Farkas Attila Márton: Buddhizmus - A lélek és Isten nélküli vallás?
https://www.youtube.com/watch?v=xMEabB3kQoQ
--

Szabó Judit
https://www.youtube.com/watch?v=wFcN5ded0EM

Élet és halál kérdése, most Karsai Dániel esetén (eutanázia) nagyon aktuális film

Mégis kinek az élete?
https://videa.hu/videok/film-animacio/megis-kinek-az-elete-hc5Tj65nWqvS7UQb?fbclid=IwAR1KLUVTLlJIFdaZUMP_4LZXYVvEV-h8TMu6-bpo92ilJdC3qlVL3MGE2k0

Yitta Halberstam, Judith Levental
Hétköznapi csodák
**
Egy történet a könyvből
"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az állatot, és rögtön beleszeretett. Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem birsz egyetlen háziállaotot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát. Úgy megszerettem.
- De Trisha! -vetett ellen az apja. – Hiszen ez egy közönséges, öreg kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát.
- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.
Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szivhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.
Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki-vagy valami- kiboritotta a szemetesvödröt, és a tartalmát szétszórta a padlón. Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:
-Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.
- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, adnjunk neki egy utolsó esélyt!
-Szó sem lehet semmiféle utolsó esélyről. – ordított Tom. - Még ma keress neki egy másik gazdát, mert holnap repül innen.
Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, a puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában landolt.
- Hé, mi van veled? – dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúpositja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.
A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leteritett perzsaszőnyegen. Vajon mit keres most az ágyában? És milyen különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.
- Lefelé innen! Szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját. Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, most még hangosabban fújva, mint eddig.
- Mi az ördög történt veled? –kiáltott rá Trisha. Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbát újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:
- Oké, megadom magam –mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt.
Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, s a bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant azon az ágyon, amelyben néhány pillanattal előbb még Trisha aludt.
Mindez a kaliforniai Northridge-ben történt 1994-ban, a nagy földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbormacska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy a cica azóta nagyra becsült lakója MacEnvoy-ék házának. "

UI:

Karsay István szellemtani oldal
https://karsayistvan.hu/

Kik azok az angyalok?

Az angyalok szellemi lények, nincs testük, csak lelkük, és sem a tér, sem az idő nem jelent akadályt a számukra.
Érdekes, hogy szinte valamennyi vallásban felbukkannak szárnyas angyali lények, az ősi babilonitól kezdve a görögökön és a zsidóságon át egészen a kereszténységig. Az angyal szó a görög angelos, azaz hírnök kifejezésből ered, ami szintén arra utal, hogy ezek a lények az isteni üzenetet közvetítik a földön.
Az ezoterikus hagyomány szerint születése előtt minden ember kap egy védőangyalt, aki egész életében vigyáz rá.
Az őrangyalunk mindent tud rólunk, így az életfeladatunkat is ismeri. Ennek alapján terelget minket, hogy mindig jó időben legyünk jó helyen, és találkozzunk azokkal az emberekkel, akikkel mindenképpen meg kell ismerkednünk. Előre látja azt is, mikor mire van szükségünk. Biztos mindenki hallott már olyan esetről, amikor valaki, megmagyarázhatatlan módon, egyetlen karcolás nélkül szállt ki a totálkáros autóból, vagy valami bosszantó apróság miatt lekésett egy repülőt, ami aztán lezuhant.
Ezek az esetek mind-mind az őrangyalok hatékony munkájáról tanúskodnak, ahogy a nehéz döntéshelyzetben megszólaló belső hang is az angyaloktól származik.

Szeretettel Bíró Laci

Mindenki jónak születik

Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket.
Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké?
Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.
Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ.
Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?
Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre.
Tömören így hangzanak: igen, lehet jónak lenni, érdemes jónak lenni. A kenyér erősebb fegyver (igenis fegyver), mint a kő. A jóság is fegyver és a jóság kulcs is. Az őszinteség, a szabadság és a tiszta lelkiismeret kulcsa. Nem a megalkuvás a helyes út.
Vesd le a maszkodat! Légy egyszerű! Állj ki a sorból, ne menj a csordával! Légy szabad, tedd azt, amit te magad szeretnél tenni. Akkor boldog és egészséges leszel. Mindig azt tedd, ami igazán, vagyis lelked mélyéből boldoggá tesz!
Nem kell föltétlen mindenkinek hasonlóan dramatikus lelki átalakuláson átmennie. Sokszor ellentétes dolgokat látunk. Ami egyikünk számára szükségszerű vagy hasznos, az a másik számára fölösleges vagy akár ártalmas is lehet. Ezért nem lehet senkinek semmilyen elvárása. Minden emberi élet önmagában egy teljesen egyedülálló, megismételhetetlen út, amelyen az Egyetemes Tudati Lény utánozhatatlan módon éli önfelfedező tapasztalatait az önbújócska játékában.
Bennünk lakik még valaki. Nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.
(Gunagriha)

https://szemlelek.net/varszegi-asztrik-advent/?fbclid=IwAR3MveKl1y0srB2uL3FMaCtzYnqwtBGMsPYqJsvYF1WH6gKfK_lMPpGe5WA