Mesék, szép történetek

A kisfiú felöltözött a hidegre, majd azt mondta az édesapjának:
"Oké, apa, készen állok"
Az apja, a lelkész azt mondta: "Készen mire? "
"Apa, ideje kimenni és szétosztani a szórólapjainkat. "
Apa azt válaszolta: "Fiam, nagyon hideg van odakint és szitál. "
A gyermek meglepődve nézett az apjára, és így szólt: „De apa, az embereknek az esős napokon is tudniuk kell Istenről. "
Apa azt válaszolta: "Fiam, én nem megyek ki ebben az időben. "
Kétségbeesve azt mondta a gyermek: "Apa, mehetek egyedül? Kérlek! "
Az apja várt egy pillanatot, majd azt mondta: "Fiam, elmehetsz. Itt vannak a szórólapok, légy óvatos. "
"Köszönöm, apa! "
És ezzel kiment a fiú az esőbe. A 11 éves végigjárta a falu összes utcáját, szórólapokat osztogatva azoknak, akiket látott.
2 óra esőben, hidegben séta után, és az utolsó szórólapjával a kezében megállt egy sarkon, hogy lássa, látott-e valakit, akinek odaadja a szórólapot, de az utcák teljesen kihaltak voltak. Aztán az első házhoz fordult, amit meglátott, a bejárati ajtóhoz ment, többször csengetett és várt, de senki nem jött ki.
Végül a fiú megfordult, hogy távozzon... de valami megállította. A gyermek visszafordult az ajtó felé, és csengetni kezdett, és erősen ütögette az ajtót az ujjperceivel. Folyton várt. Végre finoman kinyílt az ajtó.
Egy hölgy nagyon szomorú tekintettel jött ki, és finoman megkérdezte:
"Mit tehetek érted, fiam?
Ragyogó szemekkel és ragyogó mosollyal azt mondta a gyermek:
"Hölgyem, sajnálom, ha felzaklattam, de csak azt akarom mondani, hogy Isten nagyon szeret, és azért jöttem, hogy odaadjam az utolsó szórólapomat, ami Istenről és az Ő nagy szeretetéről szól.
A fiú aztán odaadta neki a szórólapot.
Csak annyit mondott: "Köszönöm fiam, Isten áldjon meg! "
Nos, jövő vasárnap reggel a pulpituson volt a lelkész, és amikor elkezdődött az istentisztelet, megkérdezte:
"Van valakinek vallomása vagy valami, amit meg akar osztani?" "
Finoman, a templom hátsó sorában felállt egy idősebb hölgy. Amikor beszélni kezdett, sugárzó és dicsőséges tekintet csírázott ki a szeméből:
"Senki sem ismer ebben a templomban. Még sosem voltam itt, még múlt vasárnap sem voltam keresztény.
A férjem nemrég halt meg, teljesen egyedül hagyott ebben a világban. A múlt vasárnap különösen hideg és esős nap volt, és a szívemben is ott volt, hogy azon a napon az út végére értem, mivel már nem volt reményem, és nem is akartam tovább élni.
Aztán fogtam egy széket és egy kötelet, és felmentem a házam padlására. A tető gerendáihoz kötöttem egy hurkot és a kötél másik végét, majd felmásztam a székre és nyakam köré tettem a kötelet.
Aztán felálltam a székre, olyan egyedül és összetört szívvel, épp le akartam vetni magam a székről, amikor hirtelen meghallottam az ajtó hangos kopogását.
Ezért arra gondoltam: "Várok egy percet, és bárki is az, menni fog"
Vártam és vártam, de az ajtó kopogtatás minden alkalommal egyre hangosabb volt. Olyan hangos lett, hogy már nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Szóval azon tűnődtem, ki lehet az?
Soha senki nem jön az ajtóm közelébe, vagy jön meglátogatni!
Kiengedtem a kötelet a nyakamból, és az ajtóhoz mentem, miközben a csengő még csengett, és az ajtón még kopogtak.
Amikor kinyitottam az ajtót, nem hittem el, amit a szemem látott, az ajtóm előtt volt a legsugárzóbb és legangyalibb gyermek, akit valaha láttam.
Mosolyog, óhh, nem tudom leírni! A szavak, melyek elhagyták a száját, oly rég halottá tették a szívem, újra életre kelt, amikor CSERUB HANGJÁVAL mondta: "Hölgyem, csak azt akarom mondani, hogy Isten tényleg szeret téged"
"Amikor a kis angyal eltűnt a hideg és az eső között, becsuktam az ajtómat és elolvastam a szórólap minden szavát.
Aztán felmentem a padlásra leszedni a széket és a kötelet.
Már nem volt rájuk szükségem. Ahogy látod. Most a király boldog lánya vagyok.
Mivel a fiú, amikor elment, ebbe a templomba vezetett, személyesen jöttem köszönetet mondani annak a kis isten angyalának, aki épp időben jött, és valójában megmentette az életem a pokolban lévő örökkévalóságból. És helyette egy örökkévalósággal Isten színe előtt. "
Mindenki sírt a templomban.
A pásztor lejött a szószékről a front első padjára, ahol a kis angyal ült, karjaiba vette a fiát, és fékezhetetlenül sírt.
-
Ne feledd, Isten üzenete nagy változást hozhat valaki életében, soha ne félj terjeszteni.

UI:

EGYEDÜL VAGYUNK ?
https://www.youtube.com/watch?v=l-yITJwg6hg

Karma vers

"ELSŐ FEJEZET

Megyek az utcán. A járdán mély gödör.
Beleesem.
Elvesztem... Tehetetlen vagyok.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság mire kimászom.

MÁSODIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Úgy teszek, mintha észre sem venném.
Megint beleesem.
Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.
De nem tehetek róla.
Még most is sokáig tart, mire kimászom.

HARMADIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán. A Járdán mély gödör.
Látom.
Beleesem... amolyan megszokás... pedig számítottam rá.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kimászom.

NEGYEDIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Megkerülöm.

ÖTÖDIK FEJEZET

Másik utcán megyek." :)


UI:

Mi az élet értelme? (csak erős idegzetűeknek)
https://www.youtube.com/watch?v=PqQq6Es8uiw

Fekete - fehér története

Ez a jelenet a British Airways London-Johannesburg közötti járatán történt meg.
Egy ötvenes fehér asszony egy fekete mellett ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst. A légikisasszony kérdezi:
- Mi a probléma, Asszonyom?
A fehér nő:
- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést. Kérem.
A légikisasszony:
- Nyugodjon meg, a gépen majdnem minden ülés foglalt. Megnézem, hogy van-e még szabad hely.
A légikisasszony elmegy és néhány perccel később visszajön.
- Asszonyom, mint ahogy gondoltam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a bussiness classon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon.
Mielõtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetne, a légikisasszony folytatja:
- A mi légitársaságunknál egyáltalán nem szokás, hogy egy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön.
A légikisasszony a feketéhez fordul:
- Nos, kérem Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, mivel az első osztályon a szabad hely Önre vár.
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak.
(Szerzője ismeretlen)


Roswell 1994 (Teljes Film Magyarul)
https://www.youtube.com/watch?v=x3nIbJGierU

Nem azért szeretlek

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.
Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
(Ismeretlen szerző)

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:
" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket?
Ha a megfelelő helyen világít életünk akkor igazi a mi Krisztus várásunk.
(Szerzője ismeretlen)
--

Hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében.
Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi telefonja volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát.
Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja? Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: Ne tessék veszekedni, csak szeretni! Én veszekedtem és már nem szerethetek! Képtelen voltam megszólalni. Nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót.
Forrás: internet

UI:

Hogyan befolyásolják az árnyékszemélyiségeid az életedet?
https://www.youtube.com/watch?v=w4n82_1D3QI

Ian Stevenson
Visszatérő lelkek – Részlet a könyvből

Emlékezett előző életére egy másfél éves kislány
Susan Ganem alig volt tizenhat hónapos, amikor kiejtette az első szavakat: "halló, Leila?". Később a kislány előző életéről annyit mesélt szüleinek, míg azok elvitték ahhoz a bizonyos "előző" családhoz. Susan mindannyiuk nevét első látásra felsorolta.
A reinkarnációról szóló történeteket általában nagy kétkedéssel fogadjuk. Ian Stevenson sem volt elkötelezett híve ennek a témának, amikor pszichiáterként felfigyelt egy napilapban arra az interjúra, amelyet ezzel a kislánnyal készítettek.
Az orvos odautazott, s számos kérdést tett fel Susannak, míg annyi bizonyíték nem gyűlt össze, hogy ő maga is elhitte: ez a gyerek tényleg emlékszik valamire, előző életére.
A lány kiskora óta állította, hogy őt Hanan Masszurnak hívják, két lánya van és férje, ő maga egy szívműtét következtében halt meg. Felsorolta az összes rokona nevét, illetve olyan információkkal is rendelkezett, melyről utólag kiderült: csak Hanan néhány családtagja tudott róluk.
Az "igazi" Hanan Masszur életútja teljesen megfelelt a Susan által elmondottaknak, két gyermeket szült, amikor szívbetegsége miatt Amerikba utazott, hogy ott operálják meg. A műtétbe azonban belehalt, ám még előző nap próbálta felhívni lányát, Leilát. Hát innen a kislány első mondata ("halló, Leila?").
Az asszony holttestét hazaszállították Libanonba, s rá tíz napra megszületett Susan. Édesanyja még a vajúdás előtt megálmodta, milyen nemű a csecsemő, s megjelent neki egy körülbelül negyvenéves nő is, aki ezt mondta: "hozzád megyek".
Amikor már a szülők is kezdték komolyan venni gyermekük állításait, felkeresték a Masszur családot, s Susan mindenkit felismert, elmondta nevüket, s hogy milyen rokonságban áll velük.
Húsz év múlva Stevenson professzor újra felkereste az ekkorra már fiatal nőt, aki azt mondta, a tényekre már nem emlékszik, de valamilyen furcsa érzés a mai néha hatalmába keríti.
Ian Stevenson csak Burmában huzsonöt ilyen esetet talált még, amikor adatokkal, nevekkel tudták alátámasztani a gyerekek, hogy előző életükben kik voltak, s szinte mind az 1945-ös japán-brit összecsapásban vesztették életüket. Egyikük még régi lakáscímére is emlékezett, pontosan.
Természetesen a kételkedés mindanyiunkban bennünk él, de azért elgondolkoztató, ennyi gyerek és ennyi bizonyítható, pontos adat vajon lehet-e véletlen vagy csalás?


UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=zoBC7GT25mM

Beteg kislány

Egy kislány haldoklott egy olyan betegségben, amiből nyolcéves bátyja valamivel korábban felgyógyult. A doktor így szólt a fiúhoz:
- Csak a véred transzfúziója mentheti meg a kishúgod életét. Kész vagy vért adni neki?
A kisfiú szeme tágra nyílt a félelemtől. Habozott egy darabig, aztán azt mondta:
- Rendben van doktor bácsi, kész vagyok.
Egy órával a transzfúzió végeztével a kisfiú tétovázva megkérdezte:
- Mondja doktor bácsi, mikor halok meg?
A doktor csak ekkor értette meg azt a pillanatnyi félelmet, ami elfogta a fiút:
azt gondolta, hogy ha a vérét adja, az életét adja a kishúgáért.


UI:

Karsay István karma előadások:
https://www.youtube.com/results?search_query=Karsay+Istv%C3%A1n+karma

Egyedül Isten..

Egyedül Isten adhatja a hitet,
de a hitedről te is tanúságot tehetsz.
Egyedül Isten adhat reményt,
de te is felkeltheted a bizalmat testvéreidben.
Egyedül Isten ajándékozhat meg szeretettel,
de te is bizonyságát adhatod szeretetednek embertársaid előtt.
Egyedül Isten ajándékozhat békét,
de az egység magvait te is elhintheted.
Egyedül Isten adhat erőt,
de a csüggedőt te is felkarolhatod.
Egyedül Isten az Út,
amelyet te is megmutathatsz testvéreidnek.
Egyedül Isten a Világosság,
de te is fényt gyújthatsz vele a többiek szívében.
Egyedül Isten az Élet,
de te is életkedvet fakaszthatsz testvéreidben.
Egyedül Isten képes a lehetetlent megvalósítani,
de a lehetségest te is megteheted.
Egyedül Isten elégséges önmagának,
mégis szeretné, ha számíthatna rád.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

Hiszel? (Teljes film, magyar felirat) // Do you believe? (full movie
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=7evaKJg6EOI&fbclid=IwAR0VGCu4DyHkBkB4WzUV7LZu_pbIri5S53N_UwBX9EwV_5wXzFjjrAtXF_E

Névtelen Szellem
A szellemek túlvilági sorsa

A szellemek sorsa földi életükben elkövetett cselekedeteiktől, lelki vágyaik megvalósításától függ, - ki miben találta örömét, ki mire váltotta be a földi élet kegyelmi ajándékát. Nem mindegy az, hogy ki milyen eszmét, milyen irányt követ, mert élete végén megérzi azt áldás vagy átok formájában. De ha élete végén nem is, de halála óráján már látja annak a jövőnek képét, amelybe át kell lépnie, ha akarja, ha nem. Ekkor javítani azonban már késő, mert ekkor már nem cselekedhet sem jót, sem rosszat, így nem változtathatja meg senki utolsó óráján szellemi sorsát.
A jónak, hasznosnak cselekedete meghozza a maga hasznát, annak a célnak elérésében, ami őt ilyen cselekvésre indította. Amikor szellemi értelmével beletekint és meglátja cselekedetei értékes vagy értéktelen voltát, akkor örül vagy elcsügged. De okul és tanul belőle és a szellem az isteni kegyelemhez fordulva megtalálja az igaz értéket, az igaz célt és más ember lesz belőle a jövőben. De kegyelem nélkül nem tud tájékozódni, mert az elvek a vágyakat más irányba fordítják, amelyek új csalódásokkal gazdagítják a tapasztalatlan, boldogságot, megnyugvást kereső lelkeket. Mindenfelé tévelyegve eltékozolja az isteni kegyelem ajándékát: az életet, és a szegény koldusoknál is szomorúbb állapotba kerül, nyomorúságosabb világba.
Az emberi lélek világa ő maga, és ez a saját szellemi alkotása.

Szeretettel Bíró Laci

Az érintés hiánya

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt. A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés,a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk- fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.


Szeretettel Bíró Laci

Megható történet egy párról,
akik hármasikreket fogadtak örökbe…

A nevem Kata a férjem neve pedig István, nyolc éve vagyunk házasok. Az esküvőnk csodálatos volt, a vendégek szerelmet, megértést és gyerekeket kívántak nekünk.
A legnagyobb álmunk egy ház volt és 2-3 gyerek, akiket szerethetünk. Az első terhességem különböző egészségügyi okok miatt vetéléssel végződött, elkeseredtem de ez még nem jelentette a véget.
Boldogok voltunk amikor ismét teherbe estem, de sajnos nem tartott sokáig a boldogságunk, mert ezt a terhességet se tudtam kihordni. Az orvosok a beavatkozás után közölték velem, hogy többé nem lehet gyermekem.
A fájdalmunk leírhatatlan volt, próbáltuk elfogadni a helyzetet. Mindenünk meg volt, ház, két autó, kétszer egy évben nyaralni mentünk, de az életünkből mégis hiányzott valami.
A férjemmel egy napon az örökbefogadásról beszélgettünk. István megkérdezte tőlem mit szólnék hozzá, ha örökbe fogadnánk egy gyereket, minden barátunknak van gyereke, csak a pelenkáról és a rajz filmekről beszélnek.
Már én is sokat gondolkodtam ezen a dolgon, de féltem felhozni ezt a témát.
– Szeretnéd, ha örökbe fogadnánk egy gyereket? – Kérdeztem a férjemtől.
– Kisfiú legyen vagy kislány?
– Azt szeretném, ha lányunk lenne – mondta a férjem és úgy nevelnénk mint egy hercegnőt.
– Nem mondhatok ellent neked – válaszoltam.
Minden iratot elintéztünk az örökbefogadáshoz, mivel stabilak voltak az anyagi körülményeink rövid idő alatt elintéződtek a dolgok és mehettünk az árvaházba.
A gyerekek az udvaron játszottak amikor odaértünk, messziről néztem őket.
Egyszer csak egy kislány meghúzta a szoknyámat és mosolyogva azt kérdezte, hogy én vagyok-e azanyukája. A kislánynak szőke haja volt, és 3-4 év körüli lehetett.
Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, majd könnyes szemmel ezt feleltem:
– Igen azért jöttem, hogy hazavigyelek.
A férjem az ölébe vette őt, majd az árvaház igazgatójához mentünk. Amikor meglátott bennünket az igazgató, a kislányt átadta a nevelőnőnek, minket pedig az irodájába vezetett.
– Nem olyan egyszerű a dolog ahogy azt önök gondolják – mondta az igazgató, ez a gyerek nincs egyedül, van még két lánytestvére, hármasikrek.
– Így is örökbe fogadják őket? - Nem jött, hogy elhiggyük azt amit hallunk.
A szüleik elhagyták őket? – kérdeztem én. – A lányok anyukája óvónő volt az árvaházban, nagyon fiatalon maradt terhes, a szülésnél az orvosok nem tudták őt megmenteni. Senki sem akarta a családból örökbe fogadni őket. – mondta az igazgató. Nehéz három gyereket örökbe fogadni, de nem választhatjuk el őket egymástól.
– Mi örökbe fogadjuk őket – válaszoltuk. Odamentünk a lányokhoz, megöleltük őket, ők pedig rengeteg kérdést tettek fel nekünk. Néhány nappal később mind az öten otthon voltunk, végre együtt, mint egy család. A lányok jelentik a boldogságot a számunkra, így már van értelme az életünknek..

UI:

Above Majestic magyarul | David Wilcock magyar teljes filmje https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=ngHkpuxRa5o&fbclid=IwAR0AbnEhFoQIvKXSCedFaev831m8tRr28jeXM8TAHkLiTvxsPscPqQo0y6M

Ha megdobnak kővel ...

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján.
Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
"Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog
menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
"Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
"Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
"Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és
a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni,
hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a
tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt
emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs
időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak
kővel?

UI:

Csillogás - Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményéről
https://www.youtube.com/watch?v=62XcO-6BN1o

Az újjáépült világnak új emberekre van szüksége

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában” című könyvéből

Új világnézetek alapjait rakják le gondolkozó emberek és keresik a megértő közegeket, akik nem a maguk dicsőségének keresésében fáradoznak, hanem használni akarnak az összességnek, akik most vannak és akik majd munkálkodni jönnek. Most, éppen most ne engedjétek át magatokat a csüggedésnek, mert azok a napok, amelyek nektek nem kívánatosak, azok hozzák meg az egész emberiségnek azt az eredményt, amire épülni fog egy új korszellem, amire sokan várnak, de sokaknak csalódást fog hozni, amikor megérkezik.
Az újjáépült világnak új emberekre van szüksége, akik nem a régi elkorhadt igazságra támaszkodnak és nem arra a fejszére, amellyel kivágták az elkorhadtat, hanem az épen maradt, mellette felserdült csemetékre, akik a szellemi hitre támaszkodva a formáktól mentesen a lényeget tartják fontosnak, és azt engedik érvényesülni az életükben és cselekedeteikben. Ők tisztítják meg minden részletében az elsekélyesedett életformát.
Ezeket a csemetéket ne a testileg fiatalokra értsétek, akik fiatalos hévvel és szent lelkesedéssel vetik bele magukat az élet átformálásába. Elanyagiasodott hitetlen tagadók nemcsak azok között vannak, akik nyegle hősködéssel sietnek kigúnyolni az isteni törvényben élőket, hanem nagy számmal vannak a dogmákban élők úgynevezett vallásos emberek között és az egyéni kiemelkedést kereső spiritiszták és médiumok között is.

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló


Hiszel? (Teljes film, magyar felirat) // Do you believe? (full movie
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=7evaKJg6EOI&fbclid=IwAR0VGCu4DyHkBkB4WzUV7LZu_pbIri5S53N_UwBX9EwV_5wXzFjjrAtXF_E

Egy idegsebész húsvét előtti gondolatai

Az emberi agy is csak egy kivitelező szerv, igaz - a legmagasabb szinten differenciált. Olyan, mint az autó kormánykereke. Ahogy a kormányos is a kormánykerék mögött ül, az emberi személy lényege is az agy mögött van. Tehát az emberi személy lényege – szabad akaratunk – nem az agyunkban van, de azt az agyunk segítségével közöljük.
A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet, a megbocsátás nem az agyban van, ahogy az Istenkapcsolatunk sem. Ezt Szentágothai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok átmentek a bölcsészkarra és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák. Így szól a legenda.
Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem VALAKIK, nem csak az agyunktól függ. Hát akkor mitől? Erre eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni, a megfeszített majd feltámadt Krisztus. Vagy elfogadjuk - vagy nem, ez már a szabad akaratunktól függ.
Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon (amibe a politika tudománya is beletartozik) keresztül, uralni tudja a problémákat. Kimaradt az EU alkotmányából a kereszténységre való hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római kultúrára, sőt a felvilágosodásra való hivatkozás is.
Jó példát hallottam egy templomi prédikációban a Mária Rádióban, kicsit kiegészítve közvetítem a gondolatot.
- Ha ide jönne egy marslakó és körbenézne, nyilván megkérdezné, hogy miért írtok ti 2013-at. Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk Krisztus után és ehhez igazítjuk az időszámítást.
- Aztán megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő ünnepetek. Megmondanánk neki, hogy akkor volt a feltámadás és ezt ünnepeljük. Ezt az orosz nyelv szépen megőrizte, mert a vasárnap "voszkreszenyie" szó feltámadást jelent. Tehát amikor Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap találkozunk a Vörös Téren a díszszemlén, akkor azt mondta, hogy a feltámadás napján találkozunk ott.
- Aztán megkérdezné a marslakó, hogy mutassátok meg a szép épületeiteket Európában, és mi elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni, firenzei, milánói és természetesen a római Bazilikát, a párizsi Notre Dam-ot. (Aztán), kérdezné tovább a kultúrát, a festészetet, a szobrászatot és mi mutatnánk Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano műveit és a mi Munkácsynk Trilógiáját - mindegyik keresztény ihletésű mű.
- Aztán kérdezné, hogy a fantasztikus tudományos eredményeink hogyan lettek és mi idéznénk Einsteint: "A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak", Max Plankot és Heisenberget: "Amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten" vagy Pascalt, akár a mi Neumann Jánosunkat is, akit a tudósok az emberiség eddig élt legnagyobb géniuszának tartanak, nagyobbnak mint Einsteint. Ő igazi matematikus módon közelítette meg a hitét, de logikus és helytálló: "Ha úgy élek mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet".
Szóval mindezek után a marslakó azt kérdezné: szerencsétlen európaiak, nektek teljesen elment az eszetek? És ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra épülve született meg, végképp csodálkozna.
Arra már csak megdöbbenten legyintene, hogy (a világon) egyetlen vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet és ez a kereszténység. Az iszlám a feltétlen engedelmességet, a buddhizmus a belső kiüresítést, a hinduizmus a szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő szeretetre képtelen.
Ehhez Teréz anyának kellett elmenni Indiába, hogy megmutassa.
Ezzel szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy olyan alkotmányt, amiben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre utalva. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett nyugatnak.
Az EU még nem tért le a fogyasztásban való tobzódás bűvöletéből, az élvezetek halmozásáról. Súlyos dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós vagy alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot. Igaz ez nagyobb léptékekben is.
Tehát a súlyos szenvedélybeteg nyugat a fogyasztási mániájában kénytelen minket is és akit lehet kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani valója. Az elmúlt 3 évben óriási dolog történt. Ezzel az árral fordult szembe népünk, országunk. Ha csak ennyi történt volna, az már az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on kívül, folytatnunk kell, hogy rajtunk keresztül térjen meg Európa újra a gyökereihez, a kereszténységhez.
Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra csatlóssá akarnak tenni minket. Istennek jó a humora. 1955. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás napján szavazták meg egyhangúlag, az EU zászlót, a 101 beérkezett pályázatból. Kikötés volt, hogy nem lehet sem politikai, sem vallási utalás a zászlóban.
- A kék a Szűzanya színe,
- a 12 csillag a Jelenések könyvéből a „napba öltözött asszony” fejét díszíti.
A szavazók egyike sem gondolt erre.
„Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba - sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe” mondta Ferenc pápa nemrégiben. Ne adjuk fel, ne fáradjunk bele, és a jó úton haladó hazánk tovább fog emelkedni!
Csókay András idegsebész

UI:
Mennyei csodák
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/mennyei-csodak-teljes-film-80BsZw6PNEYogS5S?fbclid=IwAR3JajI4CEggQBSkGA2TjYUVU7BIpTdhp9u5FJHZOf-KeRmKdJGY9A-tqkk

A parancsolatok őre a lelkiismeret

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

A bűnt nem lehet materiális szempontból megítélni, mert se az indítása, se a reakciója nem materiális. Megölhetek egy embert, elrabolhatom vagyonát, az ő megkárosításán láthatólag gyarapodom, ez a materiálisan megfogható rész. Az indulat azonban, mely engem tettre serkentett, lelki természetű és ugyancsak lelki természetű a reakciója is. Ki tudhatná, mi megy végbe a diadalmas bűnösben, akit nem ért utol a földi igazságszolgáltatás keze? A remegés, mely befelhőzi legderűsebb óráit, a leleplezéstől való félelem, mely felriasztja legmélyebb álmából, mind azt bizonyítja, hogy le van láncolva bűnéhez és nem tud elszabadulni tőle. Ez azonban még csak helyhez kötöttség kicsinyes, egyéni félelem. A gyötrelem csak akkor bontakozik ki teljes valójában, amikor lelkiismerete, a parancsolatok őre, háborogni kezd.
A lelkiismeret furdaláshoz hasonlatos fájdalom nem fordulhat elő az emberi életben, mert minden fájdalomban van vigasztalás, minden szenvedésben nemes szépség, csak a lelkiismeret háborgásában nincsen semmi vigasztaló, semmi szépség. Mintha egy salakkal teli üst volna, mely folyton forr, sistereg, mert az ember szüntelenül a bűnével foglalkozik, azt látja maga előtt, képzeletében újra meg újra elköveti. Az áldozat jajgatása, könnye, átka, ezer helyről üldözi és ő nem tud elmenekülni, mert az hurok, amelyet másnak vetett, ott feszül a saját nyakán.
Mennyivel irigylésreméltóbb az áldozata, akinek a lelkéhez nem férkőzhetett hozzá, míg ő magával viszi szenvedését a halálon túl is, ahol a gátló testtől felszabadult lélek, mint egy hatalmas érzéskomplexum, kiszámíthatatlanul hatványozott mértékben veszi tudomásul az igazságot, melynek ellene szegült. Nem. A lelkiismeret furdalásban az ember magára nézve nem talál semmi vigasztalót, - másra nézve természetesen lehet megindító, mert a mindent elnéző, megbocsátó szeretet csak a szenvedést látja meg és nem a bűnt, amely előidézte.
De hát ezzel szemben ott vannak a tompalelkű bűnösök, - mondjátok - akik nem tudnak betelni a vérrel, a többszörös gyilkosok, rablók, akik életük legnagyobb részét az igazságszolgáltatás kezei között töltik. Ott vannak a háborúk és forradalmak előidézői, felelőtlen vezetői és hiénái, - hát ezeknél miért nem lép fel bűnük reakciójaképpen a lelkiismeret furdalás gyötrelme? Természetesen, kikerülhetetlenül fellép ezeknél is, csak hosszabb úton jutnak el odáig és még sokkal több szenvedés árán.
A reakció náluk eleinte meg-megújuló indulatok dührohamaiban jelentkezik, melyekben széjjel akarják rombolni rémképeiket is, - ezt pedig csak a bűneikkel szerzett anyagi ellenértékek narkotikumával érhetik el. A dózis a szükséghez mérten mindig nagyobb lesz, hatóereje azonban egyre jobban gyöngül, míg végül, mint minden narkotikum, egészen elveszti hatását és a lélek petyhüdt lesz. A ruganyosságától megfosztott lélek felfrissítésre szorul, új pezsdítőszerre van szüksége; ekkor jönnek a fájdalmak, sorscsapások, ezek felszántják a lelkét, mely a szokatlan felrázásra koncentrálja erejét és visszavág, új bűnt követ el, de akkor már a reakció szokott módja és rendje szerint közvetlen utat talál a lelkiismeretéhez. Persze, a rövidlátó emberi szem csak egy életen át kísérheti a folyamatot, amely életsorozatok alatt alakul ki. Kiragadnak egy mondatot egy műből, a mondat maga is csak egyetlen gondolatnak talán század része, mégis abból a mondatból ítélik meg az egész munkát anélkül, hogy megértésére a legcsekélyebb időt fordítanák. De mi közünk a nagy bűnözőkhöz, - mondják az emberek - hiszen ezek az átlagban felmérhetetlenül kevesebben vannak az ártatlanoknál!... és ez a tévedés, mert a Földön nincsen ártatlan ember, csak kisebb és nagyobb bűnös van.
De igen valószínű, hogy a fejlettebb lélek a maga látszólagos kisebb bűneivel szigorúbb elbírálás alá esik, mint a nagy bűnös, akit még hatalmas szenvedélyek lendítenek. Minél szenzibilisebb (érzékenyebb) a lélek, annál kisebb emóciókra (érzelmekre) reagál, mert lelkiismerete, ez a csalhatatlan szeizmográf, a legkisebb igazságtalanságra is élénken jelez. Az irigység, a megszólás, az ítélkezés, a rosszhiszeműség mindmegannyi bilincs, amellyel embertársának szabadságát akarja gúzsba kötni, hiszen ítélkezésével, irigységével abban szeretné elgáncsolni, ami annak egyéni életével és feladatával együtt járó szabadságában áll.
Azonban csak saját magát kötözi meg, mert nem tud kimozdulni az indulatából. Hiába keres magának mentséget a külsőségekben, ezek nem oldják le róla a bilincseket, melyek belül a lelkiismeretben kapcsolódnak; és végül maga a lelkiismeret furdalás sem más, mint sejtelem, a leszámolással járó procedúra megsejtése. Ez az a hatalmas fal, amelyet a bűneitekből építettetek fel, és amelyet nagyon könnyen kitapogathattok, hiszen a sebek, amelyek a lelketekben tátonganak, ennek a falnak az ütéseitől származnak. És ezt a falat szünet nélkül tovább építitek, beboltozzátok vele börtöneiteket, sőt traverzeivel (kereszttartóival) át meg átszövitek a többi falat is úgy, hogy a lebontás is csak együttesen, céltudatos felosztásban történhetik meg, - mert az ember a bűneit beleszövi a tévelygéseibe és a vágyaiba is.

Szeretettel Bíró Laci

Beszélő fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom, és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.


UI:

Meditáció
https://www.youtube.com/watch?v=_X3Hcv1ABfM

Majom és a méz:
A majom látja, hogy a méhészek egy bödönt cipelnek magukkal. Hirtelen leszökken a fáról, majd ellopja a legnagyobb boldogságban, mert tudja, hogy tele van mézzel!
És amikor kinyitja kiderül, hogy tele van darázzsal, amit előtte összeszedtek, és nemcsak hogy boldogtalan lesz, hanem szerencsétlen is.
Minden egy pillanat műve! Egyszer fent, egyszer lent!!



UI:

Dudde
A betegség mint áldás?
https://www.youtube.com/watch?v=cYORWy532Uo


https://www.youtube.com/watch?v=TGT7yGGtbwU

A fiatalság mércéje a szellem és a lélek állapota, nem a kor!



Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége azóta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült. És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.



A fura öreg



Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,

Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?



Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,



Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:



A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!



Phyllis McCormack



UI:



A láthatatlan erő / Genevieve Behrend / TELJES hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=LZjaFi8wsKw



UI2:



Mielőtt bárkinek kétsége lenne a jövőről, a Svéd miniszterelnök annak idején összefogva Merkellel, Amerikával, és ilyen a mostani vezetés is elárasztotta és folyamatosan árasztja el iszlám vallású emberekkel Európát! Svédországban sok helyen leszedték a kereszteket, sok templomból mecset lesz, és pár év, és elkezdődik a kereszténység felszámolása, kiirtása!
Ezt pontosan tudom mediális közlésekből!



Vatikánról és sajnos átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/megis-milyen-cirkuszi-banzaj-folyik?fbclid=IwAR1ticNyQ_DB4kIDRddK4JZ6TBxs526zKIdqpWqzpBHzJ4agJXvlEWiEz3A

Bruno Ferrero
Nem vásárolható

Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.
- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is.
- Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj.
- Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette. Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.
Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.
Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" Itt kezdődik minden nevelési feladat.
Tejet akartam,
És szörpöt kaptam.
Szülőket akartam,
És játékot kaptam.
Beszélni akartam
És televíziót kaptam.
Tanulni akartam,
És bizonyítványt kaptam.
Gondolkodni akartam,
És eszmécskét kaptam.
Függetlenséget akartam
És fegyelmet kaptam.
Szeretetet akartam,
És erkölcsöt kaptam.
Szakmát akartam,
És állást kaptam.
Boldogságot akartam,
És pénzt kaptam.
Szabadságot akartam,
És autót kaptam.
Tehetséget akartam,
És érvényesülést kaptam.
Reményt akartam,
És félelmet kaptam.
Változni akartam,
És szánalmat kaptam.
Élni akartam.



Hétvégi filmajánló

Hiszel?
https://www.youtube.com/watch?v=7evaKJg6EOI

https://www.youtube.com/watch?v=pCH-7XvsAqc

Senki nem tud neked ártani, miután ezt elolvasod: Buddhista tanmese a nyugalomról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek volt egy minisztere. A miniszter nagyon bölcs volt; gyakran mondása volt: “bármi történik, az végül jóra fordul”. Egyszer a király éppen egy hibájás döntését javította, és a miniszter is mellette ült. A közelében levő kard azonban a király lábára esett, és a lábának egyik ujját levágta. A miniszter ekkor megismételte a mondását: “Bármi történik, az végül jóra fordul”. A király ezt hallva nagyon megharagudott. Megkérdezte a minisztert: “Levágták az ujjamat, és te azt mondod, hogy ez jóra fog fordulni. Mi ebben a jó?” A király dühös lett, és elrendelte, hogy a minisztert börtönbe zárják. Ő viszont nem bánkódott emiatt, és miközben a börtönbe távozott, ismét azt mondta: “Bármi történik, az jóra fordul”.
A király elámult, amikor ezt hallotta. Azt gondolta: “Milyen különös ez az ember! Börtönbe megy, és azt mondja, hogy bármi történik, az jóra fordul. 2 hónap telt el az eset után. Egy nap a király vadászni ment a katonáival. Lovakon ülve mindannyian bementek a sűrű erdőbe. A király, miközben egy szarvast üldözött, beljebb ment a mély erdőbe, és elszakadt a katonáitól. Az általa üldözött szarvast azonban nem tudta elkapni, helyette viszont eltévedt, és bolyongania kellett a sűrű erdőben. Amikor a király ezt észrevette, keresni kezdte a kiutat. Hirtelen körülvette őt egy csapat törzslakó, akik abban az erdőben éltek. Eze a törzs nem volt a király területén, és nem is ismerték el a királyt, ezért elfogták a és elvitték a törzs vezetőihez.
Ez a törzs épp egy embert keresett, akit feláldozhatnak, hogy megbékítsék az istenségüket. A király könyörgött nekik, hogy engedjék el, de azok a törzsbeliek nem értették a király nyelvét. Boldogságukban dobolni kezdtek. Megfürdették a királyt, új ruhába öltöztették, virágfüzért tettek a nyakába, és felkészítették a szertartásra. Amikor már éppen véget akartak vetni a király életének, a törzsfő meglátta, hogy a hiányzik az egyik ujja. Ezt látva megparancsolta, hogy állítsák le az összes dobot, és azt mondta: “Ezt az embert nem lehet feláldozni, mert nem teljes, és ha egy nem teljes embert feláldoznak, az istenség ahelyett, hogy örülne, haragudni fog.” A király nem tudta, hogy ez nem így van. Ezért végül úgy döntöttek, hogy elengedik a királyt.
Ezután a király boldogan tért vissza a palotájába. Miután megérkezett, arra gondolt, hogy ha a lábának egyik ujja nem tűnt volna el, akkor azok a törzsek megölték volna. Ez azt jelenti, hogy a miniszternek igaza volt, bármi is történt, az végül jóra fordul. Megparancsolta a katonáknak, hogy hozzák ki a minisztert a börtönből. Visszaadta neki a miniszteri állását, és megkérdezte: “Miniszter, mondd, amikor aznap levágódott az ujjam, az a javamra történt.
Ezt megértettem, de két hónapig börtönben voltál, és nagyon sokat kellett szenvedned. Mi lett volna veled, ha ez nem történik meg?” A miniszter elmosolyodott, és azt mondta: “Uram, én voltam a miniszterelnököd, és mindig veled voltam. Ha nem lettem volna börtönben, akkor aznap is veled lettem volna. Elhagytak téged.”
Az a gondolat, hogy “bármi történik, az végül jóra fordul”, elterjedt, és könnyű belátni, hogy miért. Életünk során sokszor tapasztalunk olyan helyzeteket, amelyeket kezdetben negatívnak vagy károsnak élünk meg, de amikor később visszatekintünk rájuk, rájövünk, hogy valójában pozitív kimenetelűek voltak a fejlődésünk szempontjából.
Gyakran próbálunk értelmet adni ezeknek a helyzeteknek a saját korlátozott intelligenciánk segítségével, de az igazság az, hogy a méltányosság vagy igazságtalanság megítélésének képessége is korlátozott. A világ a karma elve alapján működik, ami azt jelenti, hogy aki jót cselekszik, boldogságot kap, míg aki rosszat tesz, az bánatot tapasztal.
Ha nehéz időszakon mész keresztül, ne feledd, hogy szenvedésed a múltbeli negatív karmád eredménye lehet. A természet azon munkálkodik, hogy a fejlődés felé vigyen téged azáltal, hogy hagyja megtapasztalni tetteid következményeit.
Fontos megérteni, hogy a világot nem az ellenségünk teremtette, és hogy semmi igazán rossz nem történhet ebben a világban. Ha azon kapod magad, hogy arra gondolsz, valami rossz történhet veled, ne feledd; ez csak egy gondolat, és hogy az univerzum mindig a végső jó érdekében dolgozik.
Lehetnek olyan időszakok, amikor úgy érzed, hogy valami szörnyűséget élsz át, de ne feledd, hogy “bármi történik, az jóra fordul”. Még ha nem is látod azonnal a jót egy helyzetben, bízz abban, hogy az univerzumnak terve van veled, és hogy a végén minden megoldódik.

UI:

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

Charles Leadbeater
A test nem egyéb mint egy tartály

"A test nem egyéb, mint egy tartály, egy műszer, mellyel a valódi ember azon sajátságos anyagkörben tevékenykedhet, melyből a látható világ alkotva van.
Van még más, finomabb anyag is, nemcsak az éter. És az ember képes e véghetetlen finom rezgéseket is észlelni. Az éter minden eddig ismert anyagot áthat, de másfajta még ennél is finomabb anyag is létezik, ami ismét az étert hatja át, úgy mintha az valami szilárd, durva anyag lenne.
Csakhamar meggyőződünk, hogy az emberi összetétel is sokkal több, mint elképzeltük volna. Nem csak, hogy a lélekben lakozik a szellem, hanem, hogy e lélek különféle rezgési fokú tartályokkal bír, melyek közül a fizikai test a legalsóbb rendű. Ezen különféle tartályok, műszerek az anyag különféle rezgési síkjának megfelelő testei.
Bátran mondhatjuk, hogy körülöttünk egy egész világ-sorozat létezik, egyik a másikat áthatva. Az áthatást úgy értelmezzük, hogy térbeli helyük egy és ugyanaz, csakhogy az anyaguk atomjainak rezgési finomsága különböző. A következő példa szolgáljon a fogalom tisztázására. Ha pl. egy erős vastag falú üvegből a levegőt amennyire lehet, kiszivattyúzzuk, úgy ez majdnem teljesen üres. A palack űrtartalma mondjuk egy liter. Töltsünk az ilyen palackba egy liter vizet, a palack vízzel van tele. Midőn ez megtörtént, egy liter szénsavat nagyon könnyen beletölthetünk a már vízzel telt palackba. Ezek után még egy liter ammóniák-gázt, ezután egy liter benzin-gázt lehet ebbe az egy palackba tölteni.
Hogy lehetséges ez? A tudomány egyszerű felelete: „elnyelték egymást”. Ezt úgy kell érteni, hogy az anyagok atomjai közötti tért töltötték ki, mivel az atomok nagysága a test sűrűségéhez vagy finomságához mérten nagyobbak vagy kisebbek, és mivel az atomok közvetlen érintkezésben egymással nincsenek, tehát mindig van köztük bizonyos szabad tér, melyet finomabb rezgésű, kisebb atomokból álló anyag kitölthet. Így vannak a világok is, azaz a „létsíkok” közül egyik finomabb atommal bír, mint a másik, így egymást áthatva mindenki saját rezgési síkjában jut csak érvényre. Ezek a létsíkok pedig lakottak, úgy, mint más bolygók is.
Mindaz, amit itt mondok, bebizonyított tényeken alapulnak, mely tényekről nagyszámú kutató közvetlenül a saját tapasztalatai révén nyert meggyőződést. Bizonyosak vagyunk annak igaz voltáról, tudjuk azt, amiről beszélünk. Ezt nem a hit, hanem a kísérletezés alapján tudjuk és szavunk ezért oly határozott és biztos!"

Mivel én a fenti kérdéskört a saját tapasztalataim által és a földönkívüli létformák közeledése által próbálom értelmezni, s mindig továbbadni, sajnos még mondig nagyon-nagyon sokan vannak olyanok, akik ezt nem értik.
Hiába keresik a válaszokat, ha a szellemtan alapjait sem fogadják el. Pedig enélkül,a saját magunkon belüli kutatás és értelmezés nélkül,nem érthetjük meg a többi világot sem. DOGMÁK NÉLKÜL! Dogmákkal márpedig tele van szórva az az út, melyet az ember nem saját magán belül próbál járni, hanem külső információk által tapasztalni. A buddhizmusban van egy nagy jó tanítás, melyet most nem tudok pontosan idézni, de a lényege abban van, hogy az ember csak akkor juthat el a megvilágosodáshoz, ha mindent ledob magáról. De ehhez sok mindent fel kell szednie az úton, hogy ezt felismerje.

Szeretettel Bíró Laci

Az érvelés mestere

Az érvelés mestere akkor vagy, hogy ha látod egy emberről, hogy nyilvánvaló tévedésben él, és te találsz egy olyan közös pontot, amivel még egyetért veled, s te erre a pontra úgy építed rá állításodat, hogy apró kis lépésekre bontod, s egyik lépés szükségszerűen következzék a másikból, (utóbbi az előzőből), és haladsz célod felé. Végül észre sem veszi, hogy eljutott veled arra a végállomásra, ahol már nem azt vallja amit azelőtt, hanem amit te.
Ennek a művészetnek két jellegzetessége kell legyen. Az első az igazság, a második a szükségszerűség.
Mert igazad kell legyen abban amit ezen az úton igyekszel bizonyítani, hiszen ha tévedsz, érvelésed közepén fogsz megszégyenülni. (Bár ez sem tragédia, ilyenkor ismerd el tévedésedet, hisz te is nyersz azzal, ha végre az igazság irányába fordul szemléleted) Ha viszont igazad van abban amit bizonyítasz, az igazság jellegénél fogva erősebb a hamisnál, (mert ti. összhangban van a valósággal, s ha neked igazad van, azt mondod ami a való), így eleve vesztes nem lehetsz.
A dolog szépsége végül az, hogy szavaidat jóra használod. A második dolog a szükségszerűség: ez a hibátlan módszer arra, hogy az illető semmilyen más útra futni ne tudjon, csak a következő lépcsőfokra, amit te helyeztél lábai elé. Mert ha valaki a fehérről azt állítja, hogy fekete, úgy elvezetni őt apró lépésenként oda, hogy a fehéret fehérnek mondja, és közben minden lépcsőfokra ő maga tette rá szükségszerűen lábát, - ez a művészet.
Az érvelés mestere akkor vagy, ha hézagmentesen beszélsz, tehát úgy, hogy hallgatóságodban nem marad kérdés, amikor befejezed mondandódat. Ennek útja az, ha nagyon kicsi lépésenként haladsz a beszédben és egyik átmenetből a másikba úgy jutsz el, hogy logikailag következzék egyikből a másik, előbbiből az utóbbi. Itt a legfontosabb a hézagmentesség, vagyis, hogy a mondandó állításai egymásból nőjenek ki természetes zökkenőmentességgel.
A másik szempont, hogy a témán belül igyekezd minden oldalról végigvezetni a hallgatóságot, mert így nem csak logikus, de hiteles is leszel, mint aki nem húz paravánt mondandójában, akár a bűvész, hogy a mutatvány hátterét ne lássák. Végül kell hogy tudj a hallgatók fejével gondolkodni, mert így szinte kitalálod az ellenérveket, és megválaszolva beillesztheted szavaidba, s a kérdések, már feltételük előtt megválaszoltatnak.

Szeretettel Bíró Laci
--

Wass Albert
ISTEN
Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket.

Szeretettel Bíró Laci

Elé kell menni a dolgoknak

Elé kell menni a dolgoknak és nem megvárni, amíg utolérnek bennünket, s főleg nem hagyni, hogy váratlanul és felkészületlenül meglepjenek minket.
Ez alatt azt értem, hogy amikor látszólag minden nyugodt és felhőtlen (az élet bármely részén), már akkor előrelátóan fel kell mérni annak lehetőségeit, ahol ez elromolhat, ahol a látszólagos biztonság a legtörékenyebb. Miután felmértük, biztonsági lépéseket kell tennünk, hogy amikor megjön a baj (mert az megjön és általában a legváratlanabb és legrosszabb időben) ne érjen villámcsapásként, hanem felkészülten.
Van munkánk? Jó a létbiztonságunk, az egzisztenciánk? Nem biztos, hogy holnap is az lesz! Biztonsági terveket kell hoznunk, hogyha meginog, hogyan mentsük a menthetőt. Amikor eljött a baj, már késő!
Egészségesek vagyunk? Ebbe sem elég belenyugodnunk, hanem megfelelő életvitellel (mozgással, megfelelő táplálkozással, szenvedély-mentes életvitellel) őriznünk kell azt, mert ha megérkezik a baj, már késő. Azt se tudjuk ilyenkor, hogy mihez kapjunk. Boldogok vagyunk, van aki szeret minket, stabil családban élünk? Már a konfliktusok megjelenése előtt mindent meg kell tenni az állapot fenntartásáért. Ápolni kell a jót, és karban tartani.
S végül: Ha egy elkerülhetetlen baj fenyeget (az élet bármilyen terén) először azt kell vizsgálni, hogy vajon tényleg elkerülhetetlen-e. Mert lehet , hogy komoly erőfeszítés, és bölcsesség segítségével elkerülhető. Ha így van, azonnal hozzá kell fogni a feladathoz, nem szabad késlekedni, mert lehet, hogy ez az utolsó figyelmeztetés. Ha viszont egészen biztosan elkerülhetetlen a dolog, menjünk elébe, ne halogassuk, essünk túl rajta.

Szeretettel Bíró Laci