Mesék, szép történetek

Én jelen vagyok

Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.
Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én, mint olyan szív, amely mindig érted dobog.
Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együtt érez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.
Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.
(Szerzője ismeretlen)

Jó tanács

Az a tanács számodra, hogy meditációval, vagy imával töltsd az időt, mert a béke és öröm nem lelhető meg a külső természetben. Ezek olyan kincsek, melyek az ember belső birodalmában mélyen el vannak rejtve. Ha egyszer fellelte, többé nem szomorú, nem nyugtalan.
Ezért tökéletesen használd ki e szent légkört, e ragyogó esélyt, ezeket az értékes napokat. Minden egyes lélegzeteddel Isten dicsőségét mondd. Élj Istenben, Istenért, Istennel.
Hogy elérd és megértsd az Isteniséget, kezdj lelkigyakorlatba, és úgy viselkedj, hogy Istennek tetsszen.
A kérdés - Hol van Isten? - manapság gyakran felmerül. Isten mindenütt jelen van. Hibás állítás az a kijelentés, hogy - Isten csak itt van; Isten nincs ott. Az Igazság megértése csak intenzív lelkigyakorlat által jöhet el.
Manapság az emberek viselkedését a "mindent magamnak" gondolat vezérli. Ez azért alakult így, mert az emberek nem tudják, hogy Istenben minden egy. Eme Igazság felismerése a lelkigyakorlat, és az ebből eredő lassú növekedés eredménye.
(Ismeretlen szerző)
--

Saját szemüvegünkön keresztül nézünk mindent
Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta. - Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.
Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész. Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a helyzeteket, és Istent is!
Wayne Rice “Fején a szöget” c. könyvéből

UI:

Utazás a halálon túlra: A túlvilág végső bizonyítékai
https://www.youtube.com/watch?v=QKsvFVUAZ10&t=52s

Megváltó segítség a túlvilági lelkeknek az emberek részéről
Bertha Dudde írómédium közlései összefűzve
Megszámlálhatatlan lélek küzd a túlvilágon, hogy magasabbra jusson. Ezek a lelkek igen nagy szükségben vannak, mert az erőtlenségük teszi felemelkedésüket lehetetlenné, és az erőtlenség felismerése végtelenül kínozza őket, mert nem tudják hogyan szüntessék meg. Épp a hiányos ismeretük a bajuk, mivel az örökkévalóság törvénye értelmében csak azt lehet elvezetni hozzájuk, amit akaratuk megenged, és akaratuknak megfelelő mértékben. (A szellemvilágba távózók, akiknek lelkében a szeretet és a szellemi tudás alacsony szinten állt, egyrészt homályt esetleg sötétséget ugyanakkor erőtleséget éreznek.)
A teljes letargiába süllyedt lelkek is hasonlóan végtelen hosszú ideig kénytelenek kínos sorsukat eltűrni, ha valahonnan nem kapnak segítséget, mivel akaratgyengeségük miatt képtelenek magukon segíteni. Ezt a segítséget csak azok a lények hozhatják meg nekik, akik szeretetből akarják őket megváltani a sötétségből - földi emberek, vagy túlvilági lények, akik már a világosságban állnak, vagy már valamivel magasabb tudásfokon vannak, és így segítségnyújtásra képesek. Megszámlálhatatlanul sok lélek van ebben a helyzetben, akiken az embereknek kellene megkönyörülni. De épp az emberektől kapnak kevés segítséget, mivel az emberek nem hisznek a halál utáni életben.
Az emberek számára nagy tevékenységi terület nyílna meg szellemi területen, ha a szenvedő túlvilági lelkekhez közelednének, és felsegítenék őket a mélyből, és e túlvilági lelkek segítsége is kiterjedne az emberekre, mikor azok testi vagy lelki szükségbe kerülnek. De az emberek csak nagyon szerényen vesznek részt ebben a megváltó munkába, és ezáltal a maguk szeretteit is nagy szükséghelyzetben hagyják, akiken különben segíthetnének.
A Világosságból való lények is megváltó módon közreműködnek annyiban, hogy ott időznek, ahol szeretettel gondolnak a túlvilág szerencsétlen lelkeire, és segítségnyújtásuk nyilvánvaló, amennyiben védőn a földi emberek elé állnak, amikor a sötét szellem-lények tolakodása veszélyezteti a Megváltás Művét. Mind a túlvilági léleknek, mind a földi embernek van védőszelleme, aki - ha veszély fenyegeti - az illető akarata szerint közbelép. És ahol emberek megváltó módon tevékenykednek, ott az ellenség mindig leselkedik, és zavart akar okozni, ahol a sötétségben vándorlók számára világosságot akarnak nyújtani.
Ti emberek nem tudjátok, mennyire szegény egy ilyen még sötétségben tartózkodó lélek, és mekkora irgalmas szeretetre van szüksége, hogy segíteni lehessen rajta. Könyörüljön mindenki ezeken a lelkeken, adjatok nekik szeretetet - különben soha nem kapnak megváltást, mert egymagukban túl gyengék, és erőt egyedül a szeretet ad nekik. A lelkek ezt a szeretetet az emberektől várják és remélik.
A világossággal teli szellemi már csak akkor támogathatja ezeket a lelkeket, ha készek a többi lélek szenvedésének enyhítésére. De hogy fel lehessen ébreszteni bennük ezt a segítőkészséget, először az akaratukat kell felerősíteni, és ezt csak az a szeretet hozza létre, amivel a földi emberek látják el őket. Megváltatlan lelkek, tehát akik nem használták ki a földi életet, akik szellemi törekvés nélkül éltek a Földön. Nagy szükségben vannak, mert teljesen erőtlenek, és teljesen legyengült az akaratuk.
Az ilyen lelkek támogatása az egyik legnagyobb szeretet-cselekedet, amit az ember megtehet. Imádkozzon folyton ezekért a lelkekért, tárja eléjük a gondolatot, hogy a túlvilágon nekik is szeretetteljesen kell tevékenykedniük. Újra és újra prédikálja nekik a szeretetet, gondolatban beszélgessen velük, és szeretete által adjon erőt nekik, amit a lelkek jólesően éreznek, mert szenvedésük enyhül általa. A lelkek ezt örökké köszönni fogják majd annak az embernek, aki szeretetével megváltja őket kínos állapotukból. Szánjátok meg a tévelygő lelkeket, tekintsétek betegnek őket, akiken segíteni kell, és ne engedjétek nyomorogni szellemi szükségükben. Óriási jelentőségű ez a cselekvő szeretet, amikor megszánva a tévelygő lelkeket segítséget próbáltok vinni nekik.
A szellemi halottakat életre kell ébresztenetek: az életteleneket a mélyből fel kell emelnetek, és életet kell lehelni beléjük.
Valami pazar dolog fölött rendelkeztek, adomány, aminek csodatévő hatása van - szellemi erő van birtokotokban, és így halottakat tudtok életre támasztani. De ahogy az "Örök Szeretettől" kaptátok, úgy kell szavaimat szeretetben tovább adnotok. Kell hogy segítőkészség hajtson benneteket, hogy ami benneteket is életre ébresztett, azt a többieknek is kiosszátok. Ekkor állandóan eredményesek lesztek, és munkátok egyaránt áldásos lesz a Földön, és a Szellemi Birodalomban.
Mindenhol nagy a sötétség, és ebben a sötétségben megszámlálhatatlan szellemileg halott lélek tartózkodik. Hogy valaki él - az világosságot jelent. Életre ébredni csak az a lélek tud, akit érint a világosság sugara, mert az a szeretet melegét sugározza - tehát elevenítően hat az elmerevedett lélekre. Kell hogy a szeretet fénye érintse ezeket a halott lelkeket, és akkor biztosan életre ébrednek.
Ezt a szeretet-fényt és világosság-sugarat ti adjátok, mert oda ajándékozzátok szavaimat, ami fölöttébb jótékonyan érinti őket, amint szeretetből adjátok át. És a sok túlvilági lélek, kik még szellemi sírjaikban fekszenek, őket is fel kell segíteni a halál éjszakájából az élet világosságába! Ezek gondolatban még a Földön vándorolnak, szellemileg halottak, és nyomasztó sötétségben vannak. Körülvesznek benneteket ezek a lelkek, és nekik is segítséget kell nyújtani. Hatásos eszköz van a kezetekben, amely tud rajtuk segíteni: szavaim birtokában vagytok! Ez az én fény és erő-sugárzásom, amely soha nem marad hatás nélkül, csak érinthesse a lelkeket! A lélek ajtaját egyedül a szeretet nyitja ki úgy, hogy szeretet-erőmmel a lelket magam érinthetem. Így hát a ti szeretetetek nyitja meg nekem az ajtót, amint azon fáradoztok, hogy a halott lelkeknek segítséget vigyetek, és teljes szeretettel közlitek szavaimat.
Gondoljátok meg - micsoda hatalom adatott nektek: szavaimmal halottakat tudtok életre kelteni! És ha tisztán a szeretet hajt hogy szavaimat terjesszétek, megáldom fáradozásaitokat. Vigyetek világosságot a sötétségbe - bárhol legyen is az. Forduljatok mindazok felé, akik szellemben halottak, gondoljatok halott embertársaitokra, és a túlvilági halottakra is. Akarjátok hogy felébredjenek az életre, és szeretetben adjátok nekik szavaimat. És szavam ereje csodákat művel majd - a lelkek életre és világosságra ébrednek, és az életet már többé soha el nem vesztik.


UI:

Szondi M Miért járta meg a poklot?
https://www.youtube.com/watch?v=uaOav4BSVOU

"...Mert a barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogtatása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen..."
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - részlet)

UI:

Evangéliumi spiritizmus mediális közlések lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

A szeretet örökké él...

"Ha valakit szerettünk, úgy adhatunk neki örök életet, ha mindig szeretjük. Mert a házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szeretet örökké él."
"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia."
“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
“Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
“Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen, senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.”

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Tranzit a mindenhatóhoz
https://videa.hu/videok/film-animacio/tranzit-a-mindenhatohoz-1991-teljes-albert-brooks-defending-your-life-NJx2OCsz77yMbyyq?fbclid=IwAR2Pz9KKxp1bYK8dcd6v3GMYqzgV_q2CuqoXbVj28_DsMxdYO9eHdOIM004

Vedd ki a gerendát...

Minden esetben vedd ki szemedből a gerendát, mielőtt embertársad szemében elkezdenéd keresni a szálkát!
Nem vagyunk különbek egymástól, csak különbözőek. Gondoljátok el, milyen sivár, egyhangú lenne az életünk, ha valamennyien uniformisba bújtatott lélekkel élnénk!
Mindannyian Isten imádott gyermekei vagyunk. Ő nem tesz különbséget, atyai szeretettel viseltet irántunk.
Valamennyiünkben ott van a jó és a rossz. Nincs ember, akit mindenki egyformán szeretne. A mi feladatunk, hogy eldöntsük, hogyan élünk az Isten adta lehetőségekkel. Ha nem megfelelőképpen, akkor csak magunkat hibáztathatjuk és csak magunknak tartozunk számadással.
Ha elrontasz valamit az életedben, akkor először magadban keresd a hibát, csak azután másokban!

Szeretettel Bíró Laci

Az együttérzés a szeretet balzsama

Az együttérzés a szeretet balzsama, amely gyógyítja a félelemtől vérző és ítélkezéstől tépett szív sebeit.
Amikor szeretetet kérünk, felfedezzük, mennyi irigységet, bosszúszomjat és rosszindulatot hordozunk a szívünkben, azaz csupa olyasmire jövünk rá önmagunkkal kapcsolatban, aminek tudomásulvétele nem túl kellemes.
Mielőtt részesülnénk abban a szeretetben, amelyre igényt tartunk, ki kell takarítanunk a szívünket a fogadására.
A szeretet az, az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!


Szeretettel Bíró Laci

Jézus Könnye...
Még nem voltam tíz éves sem, mikor a szüleim Németországba mentek dolgozni pár hónapot. Vonzotta őket a jó kereseti lehetőség, mint sok más embert is. Én abban az időben igen csodálkoztam magamban ezen. Ugyanis az iskolában, azt tanultuk, hogy a németek rossz emberek, nem egészen húsz évvel előbb még a "hazámat" sanyargatták - kizsákmányolták, az embereket pedig koncentrációs táborokba hurcolták és kínozták - kivégezték őket. Sokszor felolvasta nekünk a tanár néni azt a tragédiát, ami Kragujevácon történt. Mikor a német megszálló csapatok több ezer diákot és tanárt mészároltak le. Sokszor láttam álmaimba, miként mennek a velem egyidős kisgyerekek egymás kezét fogva, diákdalokat énekelve, mígnem a géppuska tüze beléjük fojtotta csengő hangjukat. Sok mindent nem értettem már abban az időben sem, de nem kérdeztem senkit, csak olvastam, bújtam a könyveket és még jobban összekeveredett minden bennem. Nem értettem miért van a német embereknek több pénzük, mint nekünk. Hiszen ők voltak a rosszak, mi pedig a jók.
Szó, ami szó átmenetileg Tatámékhoz lettem költöztetve. Az ő fiuk lettem. Nem is nagyon bánkódtam én e végett, sőt inkább örültem ennek a fordulatnak. Ugyanis jött, a nyár, a szünidő, Tatáméknak pedig hatalmas kertjük volt teli szőlővel, gyümölcsfákkal és más finomságokkal. Ott aztán kedvemre bóklászhattam, találtam is mindig valami újat és érdekeset. Nem is szólva Gyurka unokabátyámról, akivel nagyon jól kijöttem. Csak azért haragudtam rá, mert kis mitugrálsznak hívott mindig. Ő akkor már 19 éves volt és a szövetkezetben dolgozott mint traktorista. Legtöbbször magával vitt, olyankor egész napot elzötykölődtem a vaskerekű, körmös Hoffer sárhányóján kialakított ülésben, szalonnát ettem vöröshagymával és boldog voltam. Felnőttnek éreztem magamat.
Számomra a legnagyobb rejtélyt mégis Tatám szobája jelentette, ami mindig kulcsra volt zárva, ezért mint a titkok birodalma lebegett képzeletembe. Bizony több hétnek el kellett múlnia ahhoz, hogy bejussak abba a helységbe is.
Történt egyszer egy meleg nyári délelőttön, benn feküdtem a hálószobában és olvastam valami kalandregényt Verne Gyulától, ugyanis abban az időben ő volt a kedvenc íróm. Feküdtem, mert előző napon túlzásba vittem a fagyizást és bedagadt a torkom, lehet egy kis lázam is volt.
Egyszer csak valami neszezést hallottam a titokzatos szoba felől.
Hirtelen felültem és fülelni kezdtem.
Először azt hittem képzelődöm, de a hangok megismétlődtek, mintha valaki járkált volna abban a helységben. Elfogott valami különös pánik, de végül is kíváncsiságom legyőzte félelmemet. Óvatosan leereszkedtem a hatalmas parasztágyról, vigyázva arra is, hogy még abban az időben matrac helyett használt szalmazsákban lévő friss szalma se zörrenjen meg.
Lábujjhegyen osontam a titokzatos szoba ajtaja felé.
Nyitva volt.
Óvatosan belestem rajta.
Azt vártam,valami különös, rejtelmes dolgot fogok megpillantani.
A szívem a torkomban dobogott.
De nem láttam semmi különöset "csak" Tatám állt háttal nekem az ablak előtt. Sötét körvonala kirajzolódott, ahogy kis locsoló kannát tartott a kezében, mert a beáramló erős fény elvakított. Egy faállványon levő virágot locsolt éppen.
-Te vagy az Joci fiam? - kérdezte meg sem fordulva.
-Igen...- válaszoltam meglepődve, mert nem gondoltam, hogy meghallja halk lépteimet.
- No, gyere be akkor, te kíváncsi gyerek.- folytatta mély érdes paraszthangján. Még mindig bűntudatosan, lábujjhegyen mellé surrantam és megfogtam bal kezének vastag, munkától kérges kisujját. Mindig így tettem, ha kedveskedni akartam neki. Befejezte az öntözést és a kannát letette az állvány melletti székre, de tovább néztük szótlanul a hatalmas faládában lévő virágot, ami sűrűn körbefonta-futotta a számára nádból készített tám rendszert. A vastag és húsos, viaszos, sötétzöld levelek között fürtökben csüngtek az apró hófehér virágok, végeiken pedig "harmatcseppek" lógtak, melyekben különös fényben csillogtak az ablakon beáramló napsugarak.Tatám jobb kezének mutatóujjával letörölt egy ilyen cseppet és a számhoz tette.
- Kóstold meg.- mondta.
Valami különösen jó, olajosan illatos, édeskés ízt éreztem az ajkaim között szétáramlani, amit a mai napig sem felejtettem el.
- Viaszvirág.- folytatta kis idő múlva. - De nekem jobban tetszik az eredeti neve: Jézus Könnye. Nem sok van belőle felénk. Eredeti élőhelye az a hegy volt a mondák szerint, ahol Jézust keresztre feszítették. Állítólag az illatos könnycseppek is azon a napon jelentek meg először a virágain, amikor Ő meghalt. Ezért is nevezték el azon a tájon Jézus könnyének. Az ottani népek nagyon őrizték ezt a virágot és csak keveset sikerült idegeneknek megszerezni belőle. Én is az én apámtól örököltem, ő pedig az övétől, így ment ez évszázadokon át visszamenőleg egy ősünkig, aki nagy utazó és különös ember volt, bejárta egész Ázsiát. Ő hozta egyszer kalandos útjáról, azóta generációkon keresztül őrizzük .Egy családunkhoz fűződő történet is jár szájról-szájra a virággal kapcsolatban, de azt majd egy másik alkalommal mondom el. Kihúzta kisujját izzadó tenyeremből és gyöngéden megsimogatta a hajamat.
- No, de most már bújj vissza az ágyba, mert nem gyógyulsz meg soha - nézett rám fénylő szemekkel és az ajtóra mutatott.
Ezek után több év is elmúlott, felnőttem. De Tatám többé nem beszélt a csodálatos virágról. Még 19 se voltam, mikor az ő útravalójával a Légióba mentem. Utána is katonáskodtam más országokban.
A csodálatos virágról pedig megfeledkeztem....
Avatar
Josic Julien
a Láthatatlan
UI:
Miért csak akkor imádkoznak az emberek Istenhez, mikor bajba kerülnek?
https://filantropikum.com/miert-csak-akkor-imadkoznak-az-emberek-istenhez-mikor-bajba-kerulnek/?fbclid=IwAR0MD68huGaA0wmvWfZyKzQBnFpMxCOZ4jN9DcM5Fe1xT8pRIPm3r5c7yns

A szőlősgazda fiai
Egy szőlősgazda a halálos ágyán szerette volna fiaival megosztani életének nagy titkát, ezért maga köré gyűjtötte őket és így szólt hozzájuk:
- Fiaim, hamarosan meghalok. Szeretném ha megtudnátok, hogy a szőlőskertünkben egy elrejtett kincs nyugszik. Ássátok fel, és megtaláljátok.
A fiúk, azon nyomban, hogy meghalt az apjuk, ásót és villát ragadtak majd ismét és ismét feltúrták a szőlőskert földjét, hogy megtalálják az elrejtett kincset, amelyről azt hitték, hogy a föld alá temetve rejtőzködik.
Semmit sem találtak, de a szőlő, amelyet igen alaposan felástak, olyan gazdag termést hozott, amelyet sosem láttak korábban.
Nincs gazdagság erőfeszítés nélkül.


UI:


Kincs - Ő , ne hagyd elrontani - Kincső, Szecsei Miklós
https://www.youtube.com/watch?v=zXL8utNB4yI

A koldus gyermek
Jókai Mór

Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázat kapott, meghalt. A kis fiú egyedül maradt még alig volt négy esztendős.
Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kis fiú elgondolta magában: „már most ki fogja nékem mondani: kedves kis fiam? ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogy ha valamim fáj?”
A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, a kiknél ha megjelent a kis fiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz? mit keres itt? takarodjál innen!”

El is takarodott szegény, kiment az utcára, a hol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövő menő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelő gyerekekre ügyelni. A ki mai világban valamit akar kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldus gyerek jobban érti a mesterségét; az utánok szalad a cifra uraknak, hozzájok keni feni magát piszkos condráival; azok azután csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, a ki csak sírni tud, meghalhat éhen.
Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcsárus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, a melyikhez ő szegődött. ez csak elnézte, mit ácsorog az a kis fiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza!
A kis fiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s a hogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.
Akkor pedig már este volt, és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú elsirdogált magában a mikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; ő reá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.
Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sirtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, a mi olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte s azt mondta neki: „édes anyám.”
Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél, s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya.
Másnap megint felkereste az jó kofa-asszonyt, a ki láva, hogy olyan bús szegényke, ismét neki adta étel maradékát.
Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt. Ötöd nap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.
A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól, (nagyobb urat nem mert megszólítani):
– Hol van most a jó néne?
– Ma nem fog itt árulni, fiam, felelt neki a koldus, mert ma ünnep van.
– De hát miért van ünnep?
– Mert ma született a Jézus, látod kis fiam, hogy mennek az emberek a templomba.
A hová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, a minél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s el lenni a sok ékes öltözetű úr között.
Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.
Úgy elhallgatta volna napestig, a mit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.
Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukor angyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.
A kis árva úgy eltudta azokat nézni.
Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, kiki vitte haza, kis fiának, kis leányának, – a mit a kis Jézus küldött nekik.
Olyan szép a kis Jézus születésnapja!
Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, a kik meleg kályha mellett édes anyjaik keblén hallgathatják a szél süvöltését; de a ki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!
Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:
– Édes Jézuska, – a ki úgy szereted a gyermekeket; – ha volna szükséged olyan kis szolgára, a milyen én vagyok, vennél engemet magadhoz. …
S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kis gyermek és felébredt – a mennyországban. …
Ti, kik vigadtok s örültök szent húsvét napján (bocs, itt egy szót javítottam, karácsony helyett húsvét) , emlékezzetek meg azokra, a kik éheznek és szomorkodnak!

UI:

HÁLÁSNAK LENNI AZÉRT, AMIT ISTEN NEKEM ADOTT
https://www.youtube.com/watch?v=ogN9Hx1a5ts

Vass Albert
A barátságról

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett. De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben. Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:
- Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.

Szeretettel Bíró Laci
--

A boldogságot csak az bírja el...

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
- Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
(Hamvas Béla)

Valami jobbat...?

Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál.
A fiatalember ezt válaszolta:
Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;
Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;
Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;
Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;
Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;
Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;
Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;
Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni, akkor küldje el mindezeket nekem a lehető leggyorsabban.
Herold

Étterem mese
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz.
„Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle.
„Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi.
„De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.”
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”


UI:


Halálközeli élmények Dokumentumfilm
https://www.youtube.com/watch?v=YcaA66YLETM

Egy férfi, aki asztalos munkát végez. Ez az ember minden reggel átmegy egy templom előtt munkába menet. Egy nap meghozta a döntést, hogy be kell mennie a kápolnába, hogy üdvözölje Jézust, mielőtt munkájába indul.
Tehát minden nap, amikor elmegy a templom mellett, elmegy a kápolnába, és azt mondja, hogy ′′ Jézus, azért vagyok itt, hogy üdvözöljelek téged sok éven át ezt tette, és része lett. Egy nap a szokásos munkába ment, leesett a tetőről, ahol dolgozott, gerincvelő sérülést szenvedett, sok kórházba vitték, és nem volt orvosság az egészségére, lebénult.
Egy nap a kórházban, ahol reménytelenül feküdt betegágyán, felesége magára hagyta a szobában, hogy hozzon valamit a házból. Egy fehérbe öltözött férfi besétált a szobába, és üdvözölte őt, mondván: ′′ Barátom, eljöttem, hogy üdvözöljelek téged. Jézus meglátogatta őt, mivel nem tudott eljönni meglátogatni, mint mindig. Erre a beteg ember megköszönte, elment a látogató, és ez a férfi elkezdte észrevenni a testén a változásokat, és legnagyobb meglepetésére felállt és leült az ágyra, és azt gondolta, hogy álom volt-e, amikor a felesége jött és látta Leült, azt hitte, hogy szellem volt, és riasztást keltett, kiszaladt a szobából. A doktor és nővérek siettek a szobába, azt gondolva, hogy a beteg ember meghalt, amikor a doktor először lépett be, és meglátta a férfit kényelmesen ülve, ő is visszaszaladt, mielőtt eldöntötte, hogy megkérdezi tőle, mi történt, és a gyógyult férfi elmondta neki, hogy mi történt, Sok éven át naponta látogatta Jézust, de Jézus egyetlen látogatása reménytelenségét örömre változtatta!


UI:
Isten akarata- Jézus tekintete
https://www.youtube.com/watch?v=DhvqT6puz4Q

Angyal mese leszületés

Egy kerekasztalnál ülve BÁTOR és ERŐS lelkek tanácskoztak: - Én azért megyek a földre, hogy megtanuljak megbocsátani. Ki segít nekem ebben?

A lelkek együttérzéssel, és egy kicsit megrémülten megszólaltak:

- Ez az egyik legnehezebb lecke...Egy élet alatt nem lehet vele megbirkózni Sokat fogsz szenvedni. De szeretünk és segítünk...

Egy lélek ezt mondta neki:

- Készen állok arra, hogy veled menjek a Földre és segítsek neked. A férjed leszek. A családi életünkben sok probléma az én hibám lesz, és megtanulsz megbocsátani nekem.

A második lélek sóhajtott:

- Én is szüleid egyikévé válhatok, nehéz gyerekkort adhatok neked, akkor beleszólok az életedbe, megnehezítem a dolgokat, és megtanulsz megbocsátani nekem.

A harmadik lélek ezt mondta neki:

- És én leszek az egyik főnököd, és sokszor igazságtalanul, arroganciával fogok bánni veled, hogy megtanuld érezni a megbocsátás érzését. Más lelkek vállalták, hogy különböző időpontokban találkoznak vele, hogy megerősítsék a leckét...

Tehát mindegyik lélek kiválasztotta a leckét, kiosztották a szerepeket, elkészítették az élettervet, ahol majd megtanulják és kiképzik egymást, és leereszkedtek a Földre, hogy végrehajtsák őket.

De van egy különlegesség a lelkekben: a születés pillanatában törlődik az emlékezetük. És csak néhányan jönnek rá, hogy sok esemény nem véletlen, és minden ember pont akkor lép az életünkbe, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, hogy megtanuljunk egy leckét...
UI:
Mit gondolok az életről és a halálról
https://www.youtube.com/watch?v=9glSSNJSCEc

Evezz a folyón

A világ egy fékevesztett folyó. A mennyországhoz felfelé kell evezni a folyón, keményen küzdeni azért, hogy odaérj.
Nincs helye az önteltségnek, vagy az olyan elégedettségnek, amely tulajdonképpen lustaság. Nem maradhatsz tétlen!
Vagy evezel és felfelé haladsz, vagy mozdulatlanul ülsz, és visz a víz lefelé. Ha nem csinálsz semmit, a víz elsodor, ki a mély, sötét óceánra, ahol megfojtanak az élet aggodalmai és égető vágyai. Ha lefelé evezel, ez a sors még hamarabb a tiéd lehet.
Evezz szembe az árral! Küzdelemben és fájdalomban lesz részed, de jutalmad a Szeretet békéje és öröme lesz, amelyet senki és semmi nem vehet el tőled.

Szeretettel Bíró Laci

Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

(Ismeretlen szerző)

Kisfiú meg az üres virágcserép

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt.
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat és kihirdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom.
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Az egyik kisgyermek is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott, a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" álmélkodott a kisfiú, s végül az édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültetned őket tanácsolta az anyja.
A kisfiú átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a soksok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő kisfiút, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút.
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.
A kisfiú hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek. A király ennek hallatára karjába kapta a kisfiút és boldogan kiáltotta.
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett.
- Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
- Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

Szeretettel Bíró Laci

Gondoltál már erre?
Száz év múlva például 2123-ban mindannyian el leszünk temetve, beleértve a rokonainkat és barátainkat is.
Idegenek fognak élni az otthonainkban, az otthonainkban, amelyekért olyan keményen küzdöttünk.
Idegeneké lesz minden, amink ma van.
Minden tulajdonságunk, ami volt és ami még nem született meg teljesen, ismeretlen lesz.
Többek között egy olyan autó, amire egy vagyont költöttünk, ami valószínűleg fémhulladékba vagy egy ismeretlen gyűjtő kezébe kerül.
Az utódaink alig fogják tudni, kik voltunk, és többé nem fognak emlékezni ránk. Ki ismeri közülünk a nagyapám apját?
A halál után néhány évig emlékezni fognak ránk, aztán már csak portré leszünk valakinek a könyvespolcán (ha egyáltalán).
Néhány évvel később képeink és tetteink a történelem feledésébe kerülnek.
Többé már nem is leszünk senkinek az emlékei.
Ha egy nap megállnánk és elemeznénk ezeket a kérdéseket, talán megértenénk, mennyire tudatlan és gyenge volt az álom, hogy mindent megkapunk.
Ha gondolkodni tudnánk, biztosan a megközelítéseink, a gondolataink megváltoznának, más emberek lennénk.
Mindig egyre többre és többre törekszünk anélkül, hogy lenne időnk olyan dolgokra és emberekre, pillanatokra és kapcsolatokra, amik igazán számítanak ebben az életben.
Mindezt megváltoztatnánk, és nagyon élveznénk az életet.
Élveztük volna a sétákat, amikre sosem mentünk volna.
Élveznék az öleléseket, amiket sosem kaptak meg. Azokban a csókokban a gyermekeinknek és a szerelmünknek.
Azokban a csínyekben, amire nem volt időnk. Bizonyára azok lennének a legszebb és legjobb pillanatok, amikre emlékezni fogunk és mélyen magunkba vésődünk. Így töltenénk meg az életünket örömmel. Most nap mint nap megtöltjük kapzsisággal, türelmetlenséggel.
Még van idő ránk, ránk, rám, rád. Gondolkodj el ezen.
Ismeretlen szerző
Ilyen közel van ez az idő, amikor a testünk már nem lesz, gondoljunk bele...

UI:

Boros Lajos -Élet és halál a nyelv hatalmában
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=bXFZsldsb78&t=86s&fbclid=IwAR3OojkOPtCThDrLbJzZCZvgC6KK7vC06NTDEgYIRNf7NTqfke3EMssnxLI

Hazatérés

Heten voltak. Nem tudta hányad magával van ebben a kellemes meleg és sötét kuckóban, csak azt érezte hogy nincs egyedül.
Aztán furcsa sikamlós érzés élményét élte át, és hirtelen világosság támadt. A túl erős fénytől ki sem tudta nyitni a szemét. Mikor ezt a fényt kis szemhéján át megszokta, lassan kinyitotta ablakocskáját a nagyvilágra. Hat fekete szőrcsomó volt rajat kívül a meleg anyaölben. Finom volt az anyatej, és a meleg test amihez simulhatott, biztonságot nyújtott neki.
Eggyel többen vannak - hallotta többször az emberi hangot. Telt-múlt az idő. Lassan kicsit már ugatni is megtanult, mint a testvérei is. Majd eljött a nap, mikor dobozba tették - s elvitték a biztonságos helyről - hiába tiltakozott nyüszítve. Valamit a nyakába kötött a Gazda, és egy elhagyatott parkban egy kerítéshez kötötte.
Az ismert parancsszó is elhangzott: Maradsz! és a Gazda elment.
Várt... már éhes, szomjas volt de nem jött érte az ember. A kötél fogva tartotta, pedig biztos hazatalálna - érte sem kéne jönni! Később elaludt... Puha kezek simogatására ébredt. Kedves kis hang szólt hozzá és egyre Buksikámnak nevezte őt. Jó illata volt, olyan IGAZI GAZDI-szagú volt a kislány. S az orra nem csapta be!
A kislány elkötötte a kerítéstől a rabságot okozó spárgát, kis karjaival ölbe vette és csak annyit mondott:
Most Hazamegyünk!

UI:

A Világegyetem Misztériuma
https://www.youtube.com/watch?v=bbce9m2BbYo

--"A szüleim 55 évig voltak házasok.
Egy reggel, amikor anyám lement apámnak reggelit készíteni, szívrohamot kapott és elesett.
Apám felemelte, ahogy tudta, és betette őt az autóba.
Teljes sebességgel , a közlekedési lámpákat figyelmen kívül hagyva hajtott vele a kórházba.
Mikorra megérkezett, a felesége halott volt.
A temetés alatt apám hallgatag volt,
tekintete a ködbe veszett.
Alig sírt.
Aznap este mi gyerekek is csatlakoztunk hozzá.
A fájdalom és a nosztalgia légkörében szép történetek jutottak eszünkbe.
Apànk megkérte a bátyámat,
aki teológus, hogy mondja meg neki, hol lehet anya most ebben a pillanatban.
A bátyám beszélni kezdett a halál utáni életről, mi pedig találgattunk, vajon anyánk most hol lehet.
Apám mindezt figyelmesen hallgatta....
Hirtelen megkért minket, hogy vigyük ki a temetőbe.
Apa!- válaszoltuk,
este 11 óra van, most nem mehetünk a temetőbe!
Felemelte a hangját,
és merev tekintettel azt mondta:
Ne vitatkozzatok velem kérlek,
ne vitatkozzatok azzal az emberrel, aki most vesztette el 55 év után a feleségét.
Egy pillana alatt tiszteletteljes csend termett, és nem vitatkoztunk tovább.
Kimentünk a temetőbe, és engedélyt kértünk az éjjeliőrtől, hogy bemehessünk.
Zseblámpával botorkáltunk el a sírig.
Apám megsimogatta a halmot, imádkozott és ezt mondta... mi gyerekek, meghatódva néztük a jelenetet:
Eltelt 55 év ... tudjátok?
Senki sem beszélhet igaz szeretetről...
ha fogalma sincs arról, milyen egy nővel megosztani az életet.
Szünetet tartott, és megtörölte az arcát.
Ő és én, együtt voltunk abban a válságban amikor..
munkahelyet váltottam...
- folytatta.
Összepakoltunk amikor eladtuk a házat,
és elköltöztünk a városból.
Megosztottuk az örömöt, hogy láthattuk a gyerekeinket befejezni az iskolát és karriert csináltak...
egymás mellett gyászoltuk amikor szeretteink távoztak, s együtt imádkoztunk néhány kórház várótermében.
Támogattuk egymást a fájdalomban, megöleltük egymást karácsonykor,
és megbocsátjuk a hibáinkat...
Gyerekeim ez most már elmúlt...
és én boldog vagyok, tudjátok miért?
Mert előttem ment el.
Neki nem kell átélnie ezt a kínt és fájdalmat,
hogy eltemessen,
hogy egyedül maradjon a távozásom után.
Én vagyok az, akinek ezt át kell élnie, és hálát adok Istennek.
Annyira szeretem őt, hogy nem szerettem volna, ha szenvednie kell..."
Amikor apám befejezte a beszédet, a testvéreimnek és nekem könnyek csordultak végig az arcunkon.
Megöleltük, és ő vigasztalt meg minket:
Semmi baj nincs...
hazamehetünk,ez egy szép nap volt.
Azon az estén megértettem.
Hogy mi az igazi mély szeretet...
ami távol áll a romantikától, nem sok köze van az erotikához, vagy a szexhez.
Inkább ahhoz a munkához kötődik ami kiegészít.
A törődéshez és minden máshoz ami az igaz szeretethez kapcsolódik, amelyet két igazán elkötelezett ember vall."

Írta: Papp Ildikó

UI:

Hogyan tudunk elveszni a saját elménkben?
https://www.youtube.com/watch?v=fXvGRtl9Uuc

Kérdőív

Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni - mert felelni kell ! -
Az életedet hol hibáztad el ?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett ?
Felelj ! Tudod az átkozott helyet ?

Ha menned adná isteni csoda,
Mondd : visszamennél még egyszer oda ?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd ?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy maratont ?
Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is ?

Miért ? Miért ? Új célokért ? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy ?
Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint ?
Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért ?
"Nem mindig játék, de mindig igaz !"

Ismeretlen költő
--

A szív titkos kamrái

Az emberi szívnek vannak titkos kamrái, amelyekben a jóság pihen. Itt van elrejtve a készség a jóságra, az odaadásra, az áldozat hozatalra, a lemondásra, az önlegyőzésre, a segítésre. Benne pihennek a nagy és fennkölt gondolatok, amelyek az élet elhatározó pillanataiban nagy tettekre sarkalnak bennünket, amelyekre magunktól vállalkozni nem mernénk.
Vannak azonban a szívnek másféle kamrái is. Bennük lakik az irigység, a gyűlölet, az áskálódás, az alattomosság, a bosszúvágy. Bennük lakik mindaz, ami a szenvedély pillanataiban olyan tettekre sarkal bennünket, amelyektől a nyugodt megfontolás óráiban visszaborzadunk.
Ha az emberi szív jó tulajdonságainak kapuja fölnyílik, s ha ezen a kapun keresztül az emberi szív jóságának minden képessége előtérbe lép, akkor a gyűlöletnek, bosszúvágynak és irigységnek el kell tűnnie. Mint ahogyan a sötét felhő elvonul a felkelő nap sugarai elől. Ha azonban a szív másik kamrájának ajtajai nyílnak föl, akkor a gonosz és szeretetlen indulatok úgy támadnak a lelkünk jóságos gondolataira, mint amikor a vadállatok a magatehetetlen ember nyakára ugranak, hogy összetépjék.
Vannak emberek, akik a szívük jóságkamráját állandóan nyitva tartják. Boldogok, akik ezek közé tartoznak. Azonban vannak mások, akik a szívjóság kamráját annyira elzárják, hogy szinte berozsdásodik. Az ilyen elzárt szíveket ki sem lehet nyitni. Szerencsétlen ember, akinek a szíve el van zárva.
Hiszitek, hogy ti talán nem kerülhettek az elzárt szívűek nagy sokaságába?
Vannak gyermekek, akik apjuktól és anyjuktól sohasem tapasztaltak egyebet, csak szeretetet. Aztán kimentek a nagyvilágba, fejükön az édesapa áldásával, homlokukon az édesanya keresztjelével, tele voltak reménységgel és fölujjongtak az élet láttára, aztán úgy tértek haza mint tékozló fiúk és mint elkallódott leányok. És ha a szülők haja idő előtt őszült fehérre, az csak figyelmeztetés akart lenni, mintha a szív jóságkamrájának rozsdás zára nyikorgott volna és nyögve, sóhajtva kérte volna: Nyiss föl!
De hát ki ne ismerné a régi történetet: - Késő! És ismeritek a régi közmondást, mikkor a gyerekkéz láthatatlan szögeket ver a szülők koporsójába. A meghalt apa, a meghalt anya sírkövére ezt a rövid szót szokták vésni: Meghalt. A valóságnak azonban sokszor ez a fölirat felelne meg: Megölték!
Drága, jó Istenem! Sokszor milyen semmiségek miatt különböznek össze az emberek! Az egykori jó barátok halálos ellenségek lettek.
Szabad-e a barátainkra akkora szeretetlenséggel rátörni, hogy a szívük beleszakadjon? Pláne akkor, ha ellenségek állnak egymással szemben, akik az emberszív lobogó gyűlöletével gyűlölik egymást. Miféle őrületekre képesek sokszor az emberek, ha egy kellemetlen versenytársat letörni, ha egy kiállhatatlan szomszédot halálra bosszantani, ha...

Szeretettel Bíró Laci
--