Ezoterika

Példabeszéd

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.
Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit. Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek. Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.
Szabó Judit: Az Egység hívása, 63-64. oldal

Istár, a szerelem ősi istennője és a tudat fejlődése
Téma: szerelem
Megjelent: Elixír magazin

A szerelem és a tudat fejlődésének összefüggése már régóta foglalkoztatja az embert. A különböző kultúrák értékrendszerüktől függően más-más jelentőséget tulajdonítottak e két fogalom viszonyának. A mi keresztény hagyományokon nyugvó kultúránk többnyire ellentétesnek, egymást kizárónak tartotta a szerelmet és a tudat kibontakozását. Voltak a történelemben azonban olyan korszakok és kultuszok, ahol nagyon is összekapcsolódott az emberi élet e két igen fontos területe. Pillantsunk most egy kicsit vissza az időbe, és nézzük meg, hogy mit üzen ma nekünk Istár, a nagy istennő.
Istár, a szerelem és a csillagok babiloni istennője a nagy Csábító, a szerelmen és a szexualitáson keresztül segíti a tudat fejlődését.
Istár megjelenhet profán szinten (prostitúció, pornográfia) és szent módon is (szakrális prostitúció). Az első esetben nem a tudati fejlődés áll a középpontban, hanem a felgyülemlett szexuális energiák levezetése. Ez a fajta kielégülés csupán a testet érinti, és nem hoz feloldódást a léleknek, sem kiteljesedést a tudatnak. Amiért ősidők óta tengernyi híve van mégis, annak az lehet az oka, hogy az Istárral való találkozáskor a legegyszerűbb földi halandó is megérzi, hogy egy-két percre több lehet önmagánál, feloldódhat, és egy megváltozott tudatállapotba kerülhet. Ez a rövid ideig tartó örömérzés emlékezteti valamire, ami ott él benne, de amihez nem tud hozzáférni. Érzi, hogy ha eljutna az öröm eme központjába, akkor minden baja megszűnne, boldog lenne, és szeretetben élne. A szexualitás profán szintjén azonban ebből a pillanatokig tartó révületből visszazuhan a „valóságba”, s nem tudja tartósan elérni a boldogságot. Egy hasonlattal élve olyan ez, mint, amikor a börtönből a rabot egy pillanatra felengedik a napfényre, majd visszatoloncolják a cellába. Érthető, hogy a rab mindent megtesz azért, hogy minél többször láthassa, akár pillanatokra is a napot.
Évezredek óta rengeteg rituálé és „szent” orgia van azért, hogy a résztvevők eljuthassanak abba az önfeledt állapotba, ahol gyönyört éreznek a testükben, ahol megszabadulnak a szorongásaiktól és a korlátaiktól, ahol úgy érzik, hogy lényük kitágul, és mindent átfog – s ezzel párhuzamosan nagyon mélyen megnyílnak, egyszerre adják át magukat, és fogadják be a másikat. Vagyis transzcendens élményre vágynak, de ezt – jó esetben is – csak a testükkel képesek átélni. Addig, amíg azt hiszik, hogy csak a test létezik, s amíg nem képesek lelkükkel, szellemükkel összekapcsolódni a mindenséggel, addig a szexuális erők csak korlátozottan, testi szinten tudnak működni. Istár, a szerelem nagy istennője, megérinti a testet, hogy felébressze a lelket és a tudatot – s hogy ezzel az egyesülés ne csak testi szinten történjen meg, hanem az „én” feloldódhasson Teremtőjében. Érdemes tudni, hogy az a néhány megvilágosodott, aki beszámolt lelki-szellemei állapotáról, a megvilágosodottságot leginkább egy folyamatos orgazmushoz tudta hasonlítani, ahol állandó örömben, feloldódásban, szellemi kiterjedtségben él, s mindeközben tudata tiszta és éber, teste pedig egészséges.
Istár nagy hatást gyakorol az ébredező tudatra (15-20 év), amely már elindult, hogy elhagyja az anyaölet, a szülői házat, de még könnyen eltéved az úton. A nagy szerelem fellobbanása mindig emlékezteti a lelket igazi, ősi állapotára, az egységre. Így Istár az emlék felélesztésével a valódi végcél irányába tereli a tudat fejlődését, és arra ösztökéli, hogy mindent tegyen meg az egység állapotába való visszatéréshez. A szerelem és a szexualitás természetesen ennek csak a kezdeti lépéseihez tartozik, de hatalmas hajtóerőnek bizonyul évezredek óta.
Természetesen bele lehet fulladni Istár ölébe is. Ez azoknál következik be, akik az első mámor után azt hiszik, hogy már megérkeztek, és nincs ennél jobb a világon. A szexualitás fülledt, bomlasztó energiái akkor bontakoznak ki, amikor már tovább kellene jutni ennél a szintnél, de nem sikerül. Ilyenkor az érintett nem érti, hogy most miért nem kapja meg azt a gyönyört, amit kezdetben. Vagyis az utat összetéveszti egy állomással. Az ebből kialakuló lelki válság, sivárság-érzés továbblendítheti a tudat fejlődését, hogy az örömöt és a tartós boldogságot ne csak a szexualitásban keresse, hanem a szívében, lelkében, tudatában is.
Tegyünk most egy kis kitérőt, s nézzük meg, hogy Istár profán aspektusa hogyan működik ma. Első ránézésre azt mondhatjuk, hogy nagyon működik, rengeteg hódolója van. A profán szexualitás elterjedése (férfi, női, gyermek prostitúció, homoszexualitás, transzveszticizmus, perverziók, erőszakok stb.) számomra azt mutatja, hogy kimondhatatlan üresség, szenvedés, boldogtalanság van az emberek lelkében. Ijesztő és döbbenetes, hogy mennyi fiatal esik áldozatul az erőszaknak, s annak a tudatnak, hogy a szexualitás pusztán a nemi szervek találkozásáról szól. A reklámokban és az utcai plakátokon szereplő nők arcáról az olvasható le, a szexuális örömök tetőfoka kapcsolódik ahhoz a termékhez, amit éppen reklámoznak (fogkrém, autó, mosópor stb.) A köznyelvben elterjedt igen durva stílus csak egy jelzőt ismer, ami a „prostituált” szó másik ismert kifejezése, a kötőszók helyett pedig a coitus népi elnevezését használják. A nagyvárosi fiatalok szókincse becslésem szerint kb. 100 szóra zsugorodott, amelyből 80-90 a nemi és a kiválasztó szervek működésére és végtermékére vonatkozik. A modern élet egyik központi törekvése a gyönyör és az élvezetek. Semmit sem bír már elviselni, amihez nem kötődik legalább egy orgazmus. – Mindezeket azért soroltam fel, mert e sok torz jelenség (gyönyör minden áron) mögött mélységes kielégületlenség húzódhat. Lao-ce óta tudjuk, hogy ami megvan bennünk, arról nem beszélünk, ami nincs, azt viszont folyton emlegetjük. Vagyis minden bizonygatás ellenére – vagy éppen ezért – nagyon valószínű, hogy az emberek (a mi civilizációnkban) soha nem voltak még ennyire kielégületlenek, boldogtalanok, örömtelenek, kiégettek és lelkileg, szellemileg éhezők, mint ma. Ezt pedig hiába próbálják egyre gyakoribb és technikásabb szexuális élettel megoldani – nem fog menni, hiszen a probléma és a megoldás nem a test szintjén van. A csömör, a kiábrándultság, az undor jelzik, hogy az egyre vadabb kísérletek ellenére a szexualitás eme formája zsákutcába vezet.
Istár azonban erős, nem fogja hagyni, hogy a fejlődő tudat megrekedjen ezen a szinten. Addig hoz szenvedést, keservet és kiúttalanságot, amíg a szexualitásba fulladt tudat azt mondja, hogy ebből elég, nem ezt keresem, hanem valami mást, ami nem romlik meg. Ezután természetesen gyakran a másik véglet következik be, ahol az ébredező tudat elfordul a testi örömöktől, és minden erejét a lélek felszabadítására fordítja, s ezzel kapcsolatos örömöket él meg. A fejlődés azonban tovább tart, és az Istennő előkészíti a tudatot arra, hogy elérje a fejlődés legfelső szintjét is, ahol először a misztikus egyesülést éli át a mindenséggel – majd ha akarja, akkor a testét, s lelkét is bevonhatja ebbe az élménybe. Az Istennel való mély, belső találkozás csillapítja azt a hiányt, azt a szenvedést és űrt, amelyet a tudati fejlődés kezdetén a szexualitással akartunk betölteni. Ha ez megtörténik, akkor a szexualitás elnyerheti méltó helyét az ember életében, ahol nem pótszer, kábítószer lesz már, hanem a valódi öröm tiszta forrása. Ide vezet el Istár, és így lesz a profán szexualitásból szakrális, vagyis megszentelt és teremtő.
(Részlet a szerző Sophia – A női bölcsesség c. könyvéből
írta: Szabó Judit

Nyeregben maradni
Téma: Ezoterikus félreértések sorozat
Megjelent: Ezo-tér

Pár éve jelent meg a hazai ezoterikus körökben az az irányzat, amely a magyarság eredetével és küldetésével foglalkozik. Jómagam nagyon hamar találkoztam jeles képviselőikkel, és az igazán kellemetlen tapasztalataim miatt azóta csak távolról figyelem munkájukat. Mivel azonban egyre több helyen jelennek meg ide vonatkozó információk, néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni az esetleges félreértések megelőzéséhez, és ahhoz, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, hanem végre sikerüljön nyeregben – középen – maradnunk.
Gyökereink
Először is az irányzat legpozitívabb oldalát szeretném megemlíteni, ami nem más, mint az a felhívás, hogy találjuk meg saját nemzeti vallásunkat, saját hitvilágunkat, rituáléinkat, és alakítsuk ki egészséges identitás-tudatunkat. Vallástörténetileg ez rendkívül fontos egy nép életében, hiszen csak az a kultúra és az a nép tud fennmaradni a történelem forgatagában, akinek nagyon erős szellemi gyökerei vannak. Jelenkori tapasztalatok is igazolják ezt: Ismeretes, hogy a fehér ember civilizációja tönkretett minden hagyományos kultúrájú népet, amelyet csak megérintett. Így volt ez számos amerikai indián törzzsel is, ahol a civilizáció hatására az őslakosok elvesztették vallásukat, hagyományaikat, és megjelent közöttük az addig ismeretlen alkoholizmus és bűnözés. Az egyik ilyen törzs vénei úgy döntöttek, hogy véget vetnek ennek a behatásnak, és cselekedtek. Visszaállították hagyományaikat, ünnepeiket, vallásukat, rituáléikat, fiataljaikat pedig bevezették mindebbe. Döbbenetesen rövid idő alatt szűnt meg az alkoholizmus és a bűnözés, a betegségek száma pedig minimálisra csökkent.
Ez csak egy mai, kiemelt példa arra, hogy mit jelent egy népnek a saját szellemi élete: ha ez elvész, akkor elvesztik kapcsolatukat Istennel, a kozmosszal és végül tönkremegy fizikai életük is.
Napjainkban, amikor egyre jobban fenyeget bennünket a nagy beolvasztás réme, az, hogy elveszíthetjük magyarságunkat, szellemi-lelki értékeinket, hagyományainkat, kiemelt jelentősége van annak, hogy visszatérjünk a mi legtisztább forrásunkhoz, saját hitvilágunkhoz, vallásunkhoz. Ezt szellemi, lelki és testi szinten is meg kell tennünk, méghozzá minél előbb.
Saját vallásunk és eredetünk keresése közben nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azokat a tényeket, amelyeket már ismerünk az egyetemes vallástörténetből. Ezek közül azt szeretném kiemelni, amely szerint a hagyományos társadalomban (földművelő, pásztor) élő vallásos ember világképében is megjelenik a teremtés - már a legősibb kultúrszinten is -, amelyet önmagára is vonatkoztat. Az archaikus ember teremtésmítoszai elbeszélik, hogy hogyan került az ember a Földre, ami legtöbbször úgy történik, hogy a legfőbb Isten megteremti a világot, az életet és az embert, majd visszahúzódik, és átadja a helyét fiainak, vagy valamilyen földi helytartóknak, akik befejezik a teremtés művét. Így a legfőbb, teremtő Isten helyét más istenségek, mitikus ősök foglalják el. Ezek az istenségek biztosították az életerők reprodukálását és bőségét, a normális időkben. Ilyenkor az emberek el is feledkeztek a legfőbb Istenről, és kéréseikkel az istenségekhez fordultak. Válsághelyzetben azonban, amikor létük, fennmaradásuk forgott kockán, visszatértek a legfőbb Istenhez, és megerősítették a vele való kapcsolatukat. Ez a mitológiai motívum rendkívül széles körben él ma is a világban, mind az öt földrészen.
Joggal ismerhetjük fel ezt a törekvést napjainkban, a saját országunkban is. Nálunk is nagy veszély van – szellemünk és lelkünk elvesztésének veszélye – és ilyenkor vissza kell találnunk a legősibb, legtisztább forráshoz, hogy megerősítve vele való kapcsolatunkat, tovább tudjunk élni, immár megújult szellemmel és lélekkel. Ezért rendkívül áldásos, ha felismerjük: 1. a Teremtővel való közvetlen kapcsolatunkat, 2. a magyarság őseivel való folyamatos kapcsolatunkat. Ez bizonyosan át tud segíteni bennünket e nehéz időszakon.
Az egyetemes motívumok felismerése hazai törekvéseinkben egyszersmind azt is jelenti, hogy nem mi vagyunk az egyetlen és kiválasztott nép, akinek közvetlen kapcsolata van a Teremtővel, tehát nincs alapunk arra, hogy többnek érezzük magunkat másoknál.
A másik, félreértésre alapot adó kijelentés az, hogy a magyarok ősei egy bizonyos csillagról érkeztek ide a földre, tehát mások, mint azok, akik már itt voltak. Tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, de ehhez az állításhoz is ismerni kell az egyetemes vallástörténet néhány idevonatkozó részét, valamint tisztában kell lenni a szellemi síkokkal.
A fent említett, igen elterjedt teremtésmítoszok nagy többsége (uránikus struktúrájú mitológiák) szintén azt állítja, hogy az emberek, vagy az adott nép ősei a csillagokból jöttek ide, megteremtették az embert, majd visszahúzódtak az égbe. A vallásos, szellemi életet élő embereknek ez azt jelentette, hogy tőlük fejlettebb szellemiségű lényektől származnak, és hozzájuk vágynak vissza, az ő tetteiket utánozzák életükben. Ez a mítosz szellemi értelmezése. A fizikai értelmezést modern korunk teremtette meg, amely egy percig sem kételkedik abban, hogy mindez csak arról szól, hogy egykor űrhajók szállták meg a Földet, a fejlettebb intellektusú lények kísérletezéssel megteremtették az embert – akit azóta is ellenőrzésük alatt tartanak - , majd visszahajóztak a saját csillagukra.
Természetesen elképzelhető, hogy jártak már idegen lények a mi bolygónkon, de véleményem szerint az ősi, vallásos népek mitológiáját nem high-tech szemüveggel kell olvasni, azaz a szellemi síkot ne tévesszük össze a fizikaival. Ha ezt megtesszük, azzal csak magunknak ártunk, mert, ha azt hisszük, hogy idegen lények teremtményei és „kísérleti nyulai” vagyunk, akkor nincsen értelme semmilyen szellemi erőfeszítésnek, hiszen kívülről manipulálnak bennünket. Következésképpen felelősséggel sem tartozunk cselekedeteinkért, mert minket csak irányítanak.
Lehetne még sorolni e felfogás szellemileg káros következményeit, de térjünk vissza a csillagokból származó magyar ősökre. Láttuk, hogy ez a meggyőződés szintén nemcsak a mi hitvilágunkra jellemző, ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy erről vagy arról a csillagról jöttünk, és ezek és ezek a félistenek az őseink – de tudjuk, hogy más népek is így hiszik, és ez rendben is van, hiszen minden nemzet a sajátos tulajdonságai alapján jobban kapcsolódik bizonyos mitológiai hősökhöz, mint másokhoz.
A nyelv
A nyelv szoros kapcsolatban áll a szellemiséggel, és bizonyos szintig le is tudja képezni azt. Ezért fontos, hogy fennmaradjon egy nép anyanyelve, hiszen elő kapcsolatot biztosít szellemi hagyományaival. Talán ezért is terjedt el az utóbbi időben az a szokás, hogy meglepő dolgokat magyaráznak meg magyar szavakkal, amelyeket még meglepőbb módon értelmeznek.
Sok évet töltöttem nyelvtanulással, majd tanítással, fordítással és időnként tolmácsolással. A sok gyakorlás alatt rájöttem, hogy az idegen nyelvet csak úgy tanulhatom meg, ha egyre jobban tudok magyarul, így mind jobban el kellett mélyednem saját anyanyelvemben is. Ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon szép, nagyon gazdag és szellemiséggel telített a magyar nyelv, amit megőrizni legfőbb feladataink közé tartozik. Az a tendencia azonban, amely arra használja a magyar nyelvet, hogy bebizonyítsa mindenek fölöttiségét (már olyan kijelentést is hallottam, hogy Isten magyarul beszél) nemcsak nacionalista, hanem fittyet hány a nyelv legalapvetőbb törvényeire, ezért megalapozatlan. Csodálatos nyelvet örököltünk, nincsen szükségünk arra, hogy bármit is bebizonyítsunk „felsőbbrendűségéről”, hiszen a nyelv és használója önmagáért beszél. Fontosabbnak tartanám, hogy tudatosan küzdjünk a hétköznapokban nyelvünk tisztaságának visszaállításáért, aminek első lépése lehet a káromkodásról való leszokás, az artikulált beszéd, a szókincs bővítése és a helyesírási szabályok alkalmazása.
A források megbízhatósága
Saját keserű tapasztalatomon okulva azt javaslom, hogy ha igazán fontos dolgot szeretnénk beépíteni hitrendszerünkbe, életfilozófiánkba, akkor vegyük a fáradságot, és járjunk utána azoknak az információknak, amit egy könyvből olvastunk, vagy egy előadótól hallottunk. Velem is megesett, hogy egy teljesen hivatalos publikációból merített természettudományos állítást elhittem – mivel pontosan beleillett ezoterikus elképzeléseimbe – és nem nyomoztam utána. Több évig éltem ennek tudatában, míg felsejlett bennem, hogy valami nincs rendjén ezzel a tudományosan megalapozott kijelentéssel. Végül találtam egy spirituális szemléletű természettudóst – aki nagyon szívesen bebizonyította volna azt, amit én hinni akartam – de sajnos kijelentette, hogy kutatásai szerint tudományosan hamis e széles körben publikált állítás. Leforrázva álltam, és megtanultam, hogy ami lényeges, annak járjak utána. – Ezt tudom ajánlani mindenkinek, aki jóhiszeműen elhiszi azt, amit egy könyvben olvas, vagy egy szakértőtől hall (ami nem jelenti azt, hogy a könyv vagy a szakértő rosszindulatú). Közgazdasági egyetemet végeztem, így közelebbi ismeretségbe kerültem a történelemmel és a statisztikával, és tanulmányaim közepette rádöbbentem, hogy történelemmel és statisztikával szinte mindent be lehet bizonyítani, meg annak az ellenkezőjét is. Pedagógiai tanulmányaim során pedig azt kellett felismernem, hogy ezek a bizonyítások mindig a fennálló hatalom érdekeit szolgálják. Azaz, ha be akarunk valamit bizonyítani, igen könnyű tényekkel igazolni, főként, ha sokan akarják ezt hallani. Ez ugyan megrendítő tény, de ha visszagondolunk az orvostudomány kutatásaira az elmúlt 10-15 évben, akkor világosan látjuk, hogy már mindenről bebizonyították, hogy rákkeltő, meg azt is, hogy nem rákkeltő.
Visszatérve a magyarság eredetét bizonyító tényekre, azt gondolom, hogy még a hivatalosan objektív történészeknek is van saját meggyőződésük, amit nem tudnak véka alá rejteni. Ez nem is baj, hiszen szükségünk van az egészséges nemzettudat kialakulására, aminek egyik alapja történelmünk. Meg kell azonban őriznünk szellemi éberségünket, és be kell vallanunk, hogy dicső történelmet, kiemelkedő személyiségeket szeretnénk tudni a magyar történelemben, mert ez megerősítené magyarság tudatunkat, és lelkünknek lenne miből merítenie. Remélhetőleg nem esünk abba a hibába, hogy a cél szentesíti az eszközt, és nem eszményítünk hétköznapi történelmi figurákat. Ezért úgy gondolom, hogy nem bizalmatlanság, ha előbb utánajárunk annak, amiben nagyon hinni akarunk. Ez csak a javunkra válhat, hiszen ilyenkor elmélyedhetünk az adott témában.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy közös szellemi és lelki feladatunk magyarság tudatunk helyreállítása, szellemi gyökereink felelevenítése, hiszen csak az ebből nyert erővel és tisztasággal tudunk megbirkózni a modern kor durva anyagi világának eseményeivel. Ennek során szellemi éberséggel kell különbséget tennünk a szellemi és anyagi síkú értelmezések között. De talán a legfontosabb, hogy visszataláljunk ősi hitünkhöz, Teremtőnkhöz, hiszen ha ez helyreáll a tudatunkban, akkor önmagunktól megtaláljuk nemzeti erényeinket, és példát tudunk mutatni szellemi tisztaságból, összetartásból, együttérzésből, szeretetből és a testi egészség helyreállításából. Bízom benne, hogy ezzel szolgáljuk legjobban hazánkat és az egész világot.
Írta: Szabó Judit

Őszintébben az
Téma: Ezoterikus félreértések sorozat
Megjelent: Ezo-tér

Néhány éve ismerjük az „indigó” gyerekek fogalmát, amivel kapcsolatban több félreérthető nézet terjedt el. Ezekre szeretnék most kitérni.
Az „indigó gyerekek” fogalma Amerikából került hozzánk a New Age közvetítésével. Az első, ezzel a témával foglalkozó szerző azért nevezte így az elmúlt 10 évben született gyerekek egy részét, mert aurájukat indigókéknek látta. Megfigyelve ezeket a gyerekeket viselkedésük alapján spirituális következtetéseket vont le. Magatartásukat így jellemezte:
Rendkívül intelligensek, született felsőbbségi tudatuk van, amit közölnek is környezetükkel, ellenszegülnek minden autoritásnak, antiszociálisak, ha számukra nem megfelelő társaságban vannak, sokszor hiperaktívak, problémáik vannak a tanulással.
A levont spirituális következtetések:
Ezek a gyerekek rendkívüli spirituális képességekkel jöttek a világra (mert látják az aurát), nincsen karmájuk, bizonyos, igen fejlett bolygókról inkarnálódtak ide, olyat tudnak, ami nagyot fog lendíteni a mi fejlődésünkön.
A témáról sok könyv és cikk is megjelent, amelyek sokszor a fent leírt magatartást nagyszerűnek és a felsőbbrendűség jelének tekintették, és kimondva vagy kimondatlanul azt sugallták a szülőknek, hogy akinek így viselkedik a gyereke, az büszke lehet, mert nem akárkit nevel, sőt nagy spirituális tanító érkezett hozzájuk a gyerek személyében.
Természetesnek tartom, hogy minden szülő a saját gyerekét tartja a legszebbnek és a legokosabbnak – és ez jól is van így – viszont vannak tények, amin érdemes elgondolkodni.
Nagyjából azóta beszélünk indigó gyerekekről, amióta az Uránusz belépett a Vízöntőbe (mára már elhagyta). Ez azt jelenti, hogy a 1995. április – 2003. december között született gyerekek Vízöntő Uránuszúak, amelynek gyakorlati megnyilvánulásai igen emlékeztetnek arra, amit az indigó gyerekek fogalmán értenek. Magatartásukban, de főleg annak zavaraiban az Uránusz és a Vízöntő diszharmóniája fedezhető fel. Mit jelent ez konkrétan?
Az Uránusz, mint planéta és archetípus a személyiségen túli tartományba tartozik leginkább, tehát nagy hatása van a kollektív tudatra és annak áramlásaira. Főbb ismérvei a változékonyság, a rendkívül sok elektromos energia, a hirtelen események. Alapelve az újítás, a dolgok megjavítása, a haladást gátló, idejét múlt rendszerek megdöntése. Gondolkodásmódjára az idealizmus, a madártávlatból való szemlélés, és a rendszer egészének átlátása jellemző, és nem szeret a hétköznapi, túl földies dolgokkal foglalkozni. Célja a „szabadság, egyenlőség, testvériség”, a kötöttségektől, korlátoktól való megszabadulás. Érzései visszafogattak, hűvösek. Viselkedésmódja különleges, nem azonos a tömegekével.
Hosszasan lehetne még jellemezni az Uránuszt és otthonát, a Vízöntő jegyét, de most csak azokat a diszharmóniákat szeretném kiemelni, amelyeket az „indigó” gyerekeknél megfigyeltek.
Való igaz, hogy ezek a gyerekek rendkívül intellektuálisak, gyors felfogókészségűek. Ezt tökéletesen indokolja a Vízöntőben lévő Uránusz, amely égi minőség, a szellemet, a gondolkodást, a találékonyságot, a magasröptű gondolatokat és megoldásokat hozza magával. Ezért természetes, hogy az ilyen konstellációjú gyerekeknek nagy esélyük van a kimagasló szellemi beállítottságra. (Ahol a szellemi nem azonos a spiritualitással.) Ismerek olyan idős embereket, akik akkor születtek, amikor az Uránusz legutóbb – a múlt század elején – a Vízöntőben járt. Iskolai végzettségüktől függetlenül mindannyian különösen intelligensek, találékonyak, sziporkázóak, még így a 90. életévükhöz közeledvén is. Tehát ez nem mai jelenség.
Az erőteljes uránuszi energiák egyik kellemetlen megnyilvánulási formája lehet a hiperaktivitás és a figyelemzavar. Tudományos oldalról ez még nincsen teljesen tisztázva, de az egyik elmélet szerint az ilyen gyerekek agyában túl sok dopamin (ingerületátvivő anyag) termelődik, de kapcsolatba hozzák érzelmi megrázkódtatással, vagy születéskori oxigénhiánnyal. Ami komolyan elgondolkodtató: Kísérletek igazolják, hogy a hiperaktivitás tünetei jelentősen csökkennek, ha a gyermeket hipoallergén diétára fogják. Ezen elmélet szerint a hiperaktivitáshoz nagyban hozzájárulnak az élelmiszerszínezékek, a tartósító szerek, az ízfokozók, a szalicilátok, a fenolok, és nem utolsó sorban a foszfáttartalmú adalékanyagok. Amint ezeket kizárják az étrendjükből, javulás következik be, amit csak növel, ha bioélelmiszert adnak nekik. Mindez arra utal, hogy ezek a gyerekek egyoldalúan sok égi (levegő, tűz) energiával rendelkeznek, és nincs annyi földi energiájuk (víz, föld), ami ezt kiegyenlíthetné. Ezért használ nekik az olyan diéta, amely elsősorban föld energiát ad nekik (burgonya, rizs, zab) és tudatosan kikerüli a levegő és tűz energiákat (foszfátok megvonása a hús és a kóla kiiktatásával). Ezt erősítik meg azok a gyógynövények is, amelyeket sikeresen alkalmaznak az ilyen gyerekeknél: macskagyökér, citromfű, galagonya. Ezek nyugtató és az idegrendszert kiválóan erősítő (macskagyökér) gyógynövények, amire a hiperaktív, diszharmonikusan uránikus gyereknek idegrendszere leföldeléséhez van szüksége.
A túl sok levegő elemet kiegyenlítő víz elem hiányához sorolható az a tény, hogy az „indigó” gyerekek sokszor küzdenek megoldatlan érzelmi problémákkal, és hajlamosak távolságtartóan, hűvösen viselkedni. Az Uránusz egyik diszharmonikus megnyilvánulása az elszigetelődésre való hajlam, és az, hogy ellenáll minden kényszernek, szokásnak és autoritásnak. Ezek összefüggnek egymással: Az uránikus személy gyakran érzi úgy, hogy ő szellemileg embertársai felett áll, többet tud náluk, és felsőbbrendűségének tudatában nem akar együttműködni ezzel az „alantas világgal”, így elszigetelődik és érzelmileg is egyedül marad. Az uránikus hajtóerők mindig szabadságra törekszenek, és ellenségüknek tekintik az autoritást, ami a szemben álló jegy, az Oroszlán egyik jellemzője. Ezért ezek a gyerekek sokszor nem hajlandóak engedelmeskedni szüleiknek, tanáraiknak, és külön bánásmódot követelnek. Ez azonban nem nagyszerűségük jele, hanem a diszharmonikus uránikus energiáké. A tanulással pedig vélhetően sokszor azért van gondjuk, mert uránuszi beállítottságuknál fogva a rendszer egészét érintő tanításokat tudják jobban felfogni, és ezért sokáig nem tudnak mit kezdeni a részinformációkkal. Ha például meg akarjuk tanítani nekik a számítógép működését, akkor nem az apró kis alkatrészek leírásával kell kezdeni, hanem az összkép és a legfontosabb összefüggések bemutatásával. Kétségtelen, hogy a jelenlegi oktatási rendszerre nem ez a megközelítési mód jellemző.
A fentiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy nagyon sokszor nem különleges adottságokról, hanem kiegyensúlyozatlan, diszharmonikus viselkedésről van szó. Sajnos ezt még tetézi egy fontos tény:
A gyerekek valóban nagyon érzékeny kis lények, akik reagálnak minden külső hatásra. Véleményem szerint az indigó gyerekek egy részénél nemcsak kiegyensúlyozatlanságról van szó, hanem arról is, hogy uránuszi többletük miatt fogékonyabbak a kollektív áramlatokra, és azt átvezetik magukon, így ami megnyilvánul, az nem mindig az ő személyiségük, hanem a korszellem. Konkrétan: A helyzetet súlyosbítandó, jelenleg uránuszi korban élünk, ahol a kollektív tudatban is több az uránikus energia, mint 400-500 évvel ezelőtt. Emellett a fogyasztói társadalom hatására olyan diszharmonikus marsikus energiák töltik be a köztudatot, amelyek szintén nem ismernek határt, csak önmagukra vannak tekintettel, rendkívül agresszívek és pusztítóak. Ez összekapcsolódva az Uránusz tekintélyt és határokat nem ismerő energiáival (bár az Uránusznál más határokról van szó), rendkívül destruktív viselkedést alakítanak ki a kollektív tudatban. A kollektív tudat mindannyiunkat érint, de mindenki olyan módon és mértékben vezeti át magán ezeket a minőségeket, amilyen az egyénisége. Tehát, ha valaki nem hajlamos az agresszív, tekintélyt nem ismerő viselkedésre, az valószínűleg a kollektív hatásra sem is fog így viselkedni, bár érezhet magában erre ingereket. Aki viszont természeténél fogva hajlamos erre, az fokozottabban fogja kifejezni saját magán keresztül. Ezt csak egy kifejlett, egészséges személyiséggel lehet kivédeni, ami a gyerekeknek koruknál fogva még nem lehet. Ezért hajlamuk és koruk miatt sokkal fogékonyabbak a kollektív áramlatokra, amit ki is fejeznek diszharmonikus viselkedésükkel. Erre számomra a legjobb bizonyíték az, hogy a fővárosban – ahol sajnos elég sok diszharmonikus marsi és uránuszi energia van a levegőben – a gyerekek sokkal nyugtalanabbul és erőszakosabban viselkednek, mint egy vidéki városban, vagy faluban, ahol jóval több a nyugalom és az érzelmi biztonság. Tehát az „indigó” gyerekek ebben az esetben a kollektív áramlatok közvetítői és sajnos áldozatai is, mert nem tudják megakadályozni, hogy a nyugtalanító erők átjárjanak rajtuk.
És végül a különleges, szellemi képességekről: A szellemtanból közismert tény, hogy minden gyerek érzékeli a nem anyagi világ erőit: látja az aurát, az energiák mozgását, a szellemlényeket, a manókat, törpéket, és még sok minden mást. Ez természetes dolog, hiszen a láthatatlan világból érkeztek, ami nem egyik napról a másikra zárul le bennük. Általában 7 éves korig „látnak át” a másik világba, de nem ritka az sem, hogy 10-12 éves korig. Ez legkésőbb a pubertás kor előtt megszűnik, és ez jó is, mivel a gyereknek nem a szellemi világgal való kapcsolatát kell építenie, hanem a fizikai testét. Ha nem ezt teszi, akkor egészsége megbomlik, betegségek léphetnek fel. Ezért is tilos gyerekekkel ilyen tevékenységet folytatni, tilos őket aura nézésre és hasonlókra „használni”. (Sajnos sok szülő hajlik erre.) A gyerekek ezen képessége tehát természetes, és ősidőktől fogva adott. A környezet azonban sok mindent befolyásolhat. Ha a gyerek materialista környezetben él, akkor előbb-utóbb elfojtja magában ezeket az élményeket, igyekszik nem látni, hogy megfeleljen szülei elvárásainak. Valószínűnek tartom, hogy ma azért tűnik különlegesnek ez a gyermeki képesség, mert már sokan elfogadják, hogy ilyen van, és elhiszik a gyerek beszámolóit. Ez jót tesz a gyereknek, és ha a szülők nem csinálnak ebből különlegességet, akkor a maga idejében ez a képesség háttérbe húzódik, hogy a gyerek teljesen megérkezhessen a földre. Vagyis: rájöttünk valamire, ami mindig is volt. Ez nem baj, csak nem kell túlértékelni. Nagyszerű, ha a gyerekekkel lehet angyalokról, törpékről, mennyországról és egyebekről beszélni – de csak, ha igénylik. Így természetessé válik nekik, hogy van egy finomanyagi és egy földi világ is, és ez a kettő nem zárja ki egymást.
Azt nem tudom, hogy az „indigó” gyerekeknek valóban nincs-e karmájuk, de erősen kétlem. Az a gyanúm, hogy a Megmentő és a Megváltó utáni vágyat vetíti ki rájuk a New Age, hiszen azt mondja, hogy ők majd tanítani fognak bennünket olyan tudásra, ami nagyon magas szintről származik, és egy új világot hoznak el a Földre. Bár úgy legyen. A gyakorlatban azonban a fent említett diszharmonikus uránikus energiák olyan világot hajlamosak létrehozni, amit Huxley már régen leírt a Szép, új világ c. könyvében. Ez pedig hátborzongató, mivel egy érzelmeket kiikatató, kizárólag az értelem és a praktikum által vezérelt, programozott világot mutat be. A legszomorúbb az, hogy e felé haladunk.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy azok az ismérvek, amikkel az „indigó” gyerekeket jellemzik, erősen utalnak egy archetípus diszharmonikus megnyilvánulására, nem pedig különleges, szellemi lények inkarnálódására. Természetesen nem kétlem, hogy nagyon sok gyerek okosabb, szebb, különlegesebb, mint a többi, de ezt egészségesnek és normálisnak tartom – főleg, ha a szülők felismerik saját vágyaikat és kivetítéseiket ebben.
Nem tudom pontosan és részletesen megmondani, hogy hogyan kell nevelni az ilyen típusú gyerekeket, csak támpontokat tudok adni, amelyek mentén a kicsi egyéni szükségleteihez igazódó módszereket lehet kialakítani. (Mivel uránikus gyerekekről van szó, számítsunk rá, hogy váltogatni kell az eljárásokat.)
Az elemek szintjén általánosan abból lehet kiindulni, hogy e gyerekeknek sok elektromos energiájuk van, amit nem lenyomni kell gyógyszerekkel, hanem a föld és víz energiájukat megemelni ugyanilyen szintre. A föld energiát többek között megfelelő táplálkozással (lásd pl. kínai öt elem tana, ájurvéda stb.), sok pihenéssel (ezek a gyerekek nagyon stresszérzékenyek lehetnek), nyugodt környezettel (a kereskedelmi tévék és rádiók helyett stresszoldó, nyugtató zene, veszekedések, hangoskodások beszüntetése), sok természeti energiával (fák, erdő, zöld mező), idegerősítő teákkal, homeopátiával, Bach virágcseppekkel lehet erősíteni. A hiperaktív gyerekeknek segíthet egy olyan mozgás, amiben levezetik energiáikat, de nem „pörögnek fel” túlzottan.
A víz elem pótlása és növelése nagyon fontos. Ezek a gyerekek nagyon igénylik az érzelmi biztonságot, a stabilitást, ezért is reagálnak olyan érzékenyen a veszekedésre, a válásra, a cserbenhagyásra. Abban kell nekik segíteni, hogy merjenek érezni, engedjék érzéseiket megnyilvánulni, tanulják meg ezeket kifejezni, és mindenek előtt kezelni. Fontos megtanítani nekik, hogy hogyan dolgozzanak fel egy-egy nehéz helyzetet, főleg olyat, ami megingatja biztonságérzetüket, és ahol magányosnak érezhetik magukat. Az uránikus személyek hadilábon állnak a testi érintéssel, így az „indigó” gyerekek sem mindig lelkesednek a dédelgetésért. Ennek ellenére fontos, hogy megtanítsuk nekik az érintés fontosságát, hiszen nagyban hozzájárulhat biztonságérzetük erősítéséhez. Figyeljünk oda, hogy a gyerekek elegendő mennyiségű és jó minőségű folyadékot fogyasszanak naponta.
Ezen kívül a segítségükre lehet bármilyen olyan módszer, ami segít leföldelni nyugtalan, ideges energiáikat, és segít megtalálni saját középpontjukat.
Szellemi szinten abban kell őket segíteni, hogy megtalálják a nekik megfelelő tanulási módot, és abban, hogy egyéni meglátásaikat hogyan tegyék közkinccsé – és hogyan viseljék el, ha nem értik meg őket.
Mindezekből látható, hogy nem kis feladat vár az „indigó” szülőkre, akiknek valószínűleg saját életmódjukon és szellemi beállítottságukon is változtatniuk kell, ha kiegyensúlyozott, egészséges embert akarnak nevelni csemetéjükből. Biztos vagyok benne, hogy az erőfeszítés megéri, és nagyszerű művészek, tudósok, fejlesztő mérnökök, feltalálók és újítók válnak ezekből az uránuszi gyerekekből.
írta: Szabó Judit

Párra várva
Téma: a szingli élet
Megjelent: Elixír magazin


Olyan korban élünk, ahol minden gyorsan és alapjaiban változik meg. Ezt érzékelhetjük globális, társadalmi és egyéni szinten is. Ezek az átalakulások érintik a hagyományos nemi szerepeket és a családmodellt is: napjainkban egyre kevesebb a tartós és jó házasság, megváltoztak a nők feladatai és életkörülményei, és nem utolsó sorban tömeges méreteket öltött az elmagányosodás. Ez utóbbinak számos összetevője van, amelyek közül most csak azokat a spirituális okokat emelem ki, melyek mélyebb síkokról befolyásolják a jelenségeket.
Több ezer éve élünk patriarchális társadalomban, ami azt jelenti, hogy értékrendszerünk is ennek van alávetve. A patriarchátus a férfi erényeket és energiákat tartja a legnagyobb értéknek, amit vallása is tükröz: istene az égben lakik, és férfi. A kereszténység elterjedésével ez kiegészült azzal, hogy az ördög és a démon fogalmába szinte csupa yin tulajdonságot sűrítettek bele: érzések, vágyak, szexualitás, érzéki örömök, a láthatatlan világgal való kapcsolat.
A patriarchális berendezkedés a yang uralmán és túlsúlyán alapul, amit természetesen meg lehet élni harmonikusan és diszharmonikusan is. Az olyan patriarchális társadalmak, ahol ez az égi yang minőség emelkedett szellemiségben nyilvánult meg – mint pl. Tibetben – magas szinten élik meg a yang túlsúlyt. Az olyanok viszont, ahol a tiszta szellemiség helyett hatalmi harcok, háborúk és állandó versengések vannak, diszharmonikusan. A mi kulturális környezetünkre sajnos ez utóbbi jellemző, aminek káros következménye a yin és a yang egyensúlyának kollektív eltorzulása.
Az ilyen társadalmi berendezkedés és értékrendszer a saját érdekében határozza meg a nemi szerepeket is, ami a keresztény-patriarchális rendszerben a következő: a férfi az első és az irányító, ő képviseli az isteni minőséget, ő az erős, az okos és a tökéletes. A nő pedig a férfi alárendeltje (egy középkori pápai kinyilatkoztatás szerint a nő tökéletlen állat), és kizárólag akkor elfogadható, ha alázatos, szemérmes, csak a családjának él, mindenben a férjét követi, és elfogadja a patriarchális szabályokat.
Mindezek a szokások, törvények – amelyet emberek alkottak – olyan régen működnek, hogy mélyen beleíródtak a kollektív tudattalanba, így automatikusan meghatározzák a közgondolkodást, még a nem vallásosak körében is. Így az emberek többsége nem kérdőjelezi meg hitelességüket, és nem kutat eredetük után. Ez azt jelenti, hogy az életüket olyan alapvetően meghatározó elvek szerint élik, amit örököltek, és gondolkodás nélkül vettek át másoktól.
A patriarchális berendezkedés egy kiegyensúlyozatlan, megtört tudatállapotot tükröz, ahol a két alapminőség, a yin és a yang nincsen egységben. Ez tisztán látható azon, hogy a legfőbb istent hímneműnek tekintik. Az isteni minőség soha nem szűkül le egy alaperőre, hiszen a teljesség és tökéletesség állapotát hivatott képviselni. Egy ilyen megtört, beszűkült állapotban – amit több ezer éve élünk meg – sem a yang, sem a yin energiák nem tudnak a maguk teljességében és pompájában megnyilvánulni. A férfiaknak előírták, hogy csak a yang minőséget testesíthetik meg (tilos a gyengeség bármely jele), a nőknek pedig azt, hogy csak yin energiákat élhetnek meg (tilos határozottnak, döntésképesnek és önállónak lenniük).
Ez a régen becsontosodott, diszharmonikus állapot a múlt század közepe táján elkezdett felbomlani. Az 1920-as évektől kezdve a nők egyetemen is tanulhattak, majd az iparosodás – és az elszegényedés – a nők tömegét kényszerítette arra, hogy a családjuk mellett munkát vállaljanak. Ennek számos lelkileg, testileg káros következménye volt, aminek elemzése vaskos köteteket töltene meg. Ehelyett azokra a kevésbé nyilvánvaló ősi folyamatokra szeretnék utalni, amelyek most a felszínre törtek, és a jelenségek megértéséhez nagyon hasznos tudni róluk.
Eredendően mind a yangnak, mind a yinnek önmagában is van teremtő energiája, de természetesen együtt hozzák létre a teremtés misztériumát. Az eltorzult patriarchális állapotban a yangnak túl nagy feladata lett, a yint pedig megfosztották teremtő ereje jelentős részétől. Az egyik erő tehát túl lett terhelve, a másik viszont energiahiányossá vált. Ez tükröződött társadalmi és egyéni szinten is, vagyis a női erők működése nemcsak a közösség életében volt elfojtva, hanem az egyénében is.
Korunkat a két korszak közötti nagy átalakulás időszakának tekintem, ahol az egyik legjellegzetesebb és legmélyebb folyamat az, hogy ez a diszharmónia megmozdul, és az eddig elfojtott yin erők megkísérelnek visszatérni eredeti, egészséges állapotukba. Ezt éljük meg társadalmi és egyéni szinten is. Ezek a változások azonban ellentmondanak az évezredek óta gondolkodás nélkül elfogadott és követett értékeknek és elképzeléseknek – amiről ráadásul még azt is hirdetik, hogy ezek az örök, isteni törvények. A hétköznapokban azzal találkozunk, hogy a hagyományos nemi szerepek már nem működnek, és az új rend még nem alakult ki. Egy nagy változás közepette, amikor a régi már kicsúszik a lábunk alól, az újba pedig még nem kapaszkodunk, a túlélési ösztön első reakciója, hogy megpróbálja visszahúzni a régi, jól bevált rendszert. Ilyenkor hatalmas energiát fektetünk abba, hogy megreformáljuk a megszokott dolgokat. Ha viszont a változás erőteljes és mély, akkor ez a mentőakció halálra van ítélve, és a bizonytalanságot kell megélnünk. A pánikba esett emberi elme ekkor megpróbálja megkeresni – a felszínen – a hibát, de legfőképpen a felelőst, mert úgy gondolja, hogy ha megbünteti, akkor minden visszaáll a régi rendbe.
Korunkban ez a folyamat többek között úgy nyilvánul meg, hogy egyre több fiatal – főleg nő – él egyedül, nem találva párt magának. A társadalom elvárása pedig az, hogy egy bizonyos kor alatt kötelező férjhez menni – sokszor bármi áron – mert ha nem, akkor a megvetett vénlány sors vár rá, amihez a savanyú, csúnya nő képzete társul, aki senkinek sem kell. A társadalom ítélete és büntetése a ma egyedül élő fiatalokra is kiterjed. A tudattalanul követett patriarchális értékeknek megfelelően az ilyen lányokban bűntudatot keltenek, mondván, hogy túl modernek, túl önállóak, túl függetlenek, és nem hajlandók a családnak élni, és felnézni a férfiakra. Ha az érintetteknek még nincsen stabil önismeretük, akkor könnyen elhiszik, hogy csakis kizárólag ők a hibásak, és megpróbálnak megváltozni, ami azt jelenti, hogy egyéniségüktől idegen viselkedést és értékrendszert vehetnek fel.
Nagyon sok fiatal, intelligens, szép, meleg szívű, bájos lányt hallottam panaszkodni a fentiek miatt. A közös az volt bennük, hogy egyikük sem gondolkodott el azon, hogy vajon, miért akar feltétlenül és minden áron férjhez menni. Amikor felteszem nekik a kérdést, hogy mi az a jó, amit a házassággal akarnak elérni, akkor gyakran döbbent csönd a válasz. Sokan nem is tudják, hogy mi az, amit valójában ők akarnak, és mi az, amit a család, a baráti társaság és a társadalom nyomására szeretnének elérni.
Természetesen többféle megoldási kísérletet is láttam a problémára – de eredményeset sajnos csak nagyon ritkán. Az egyik leggyakoribb döntés az, hogy az olyan fiatal lányok, akik könnyedén megállnak a saját lábukon is, és tudják, mit akarnak, elfogadják, hogy ők nőietlenek, és ezért nem kellenek egyetlen férfinak sem. Ha tehetik, beiratkoznak egy olyan tanfolyamra, ahol megerősítik bennük a patriarchális értékeket, és megtanítják, hogy hogyan kell kacéran öltözködni, viselkedni, és milyen praktikákkal lehet megszerezni és megtartani a férfit. Az ilyen megoldást választó fiatal lányokon azt látom, hogy ugyan nagyon szeretnének boldogok lenni, de ez nem az ő megoldásuk, nem a saját egyéniségükből fakadó viselkedés, hanem egy felvett szerep. Ami emiatt nagy erőfeszítést igényel, és előbb-utóbb felmondja a szolgálatot.
Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy én ilyen vagyok, és kész, akinek nem tetszem, az ne is közelítsen. Vagyis fájdalmukban kaktusz tüskéket növesztenek, és valóban férfias viselkedést vesznek fel. Talán mondani sem kell, hogy ez sem vezet el a boldog párkapcsolathoz.
Azokban a – sajnos ritka – esetekben, ahol valóban tartós és boldog kapcsolatot láttam, mindkét fél tisztában volt saját egyéniségével, valódi vágyaival, hiányosságaival és azzal, hogy hol a helye a másiknak és a kapcsolatnak az életében. Ezt pedig nem húszévesen hozták létre magukban, hanem élettapasztalatok során, egyre közelebb kerülve önmagukhoz és a másik felükhöz.
Rengeteg okot lehetne még felsorolni az egyedüllét elemzéséhez, amivel valószínűleg nem oldanánk meg a helyzetet. Megemlítenék azonban néhány pozitív következményt, amely az átmeneti, vagy hosszasabb egyedülléthez kapcsolódhat:
Aki úgy áll hozzá ehhez az állapothoz, hogy kihasználja az időt önmaga megismerésére és fejlesztésére, az nem fogja áldozatnak tekinteni magát, és nem lesz kisebbrendűségi érzése sem. Jelenleg a fogyasztói társadalom viharában élünk, amely nélkülöz minden szakralitást és spiritualitást. Aki tehát az egyedüllétet nem magányként éli meg, és csendes óráiban befelé fordulva erősíti kapcsolatát a szellemi vezetéssel, az nemcsak önmagának tesz jót, hanem az egész társadalomnak. Ezt az időt fel lehet használni azoknak az érzelmi blokkoknak és mélyebb hiedelmeknek a feloldására is, amelyek megakadályozzák a megfelelő társ megtalálását. Mindenek előtt azonban egyedül kell tisztáznunk magunkban, hogy mit szeretnénk megvalósítani a párkapcsolattal, milyen típusú kapcsolatra vágyunk, és hogyan tudjuk feloldani magunkban az esetleges ellentmondásokat. Nagyon fontos végiggondolni azt is, hogy miként tudjuk elkerülni a nemek párviadalát, és hogyan tudjuk megvalósítani a férfi és nő harmóniáját. Ez utóbbit először magunkban kell megteremtenünk, saját yin és yang oldalunk kiegyensúlyozásával és összekapcsolásával. E folyamatba tartozik a tudatos és tudattalan, az értelem és az érzelem, a test és a szellem, az ego és az isteni vezetés ellentétének feloldása, összhangjának megteremtése. Nem kis feladatra vállalkozunk tehát, ha boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyunk – de megéri belül keresni az igazit, hogy aztán kívül is megjelenhessen.
A divatos, idegen szóval „szingli”-nek nevezett egyedüllétet tehát nem hibának és nem csökkent értékűségnek érdemes tekinteni, hanem egy olyan helyzetnek, amely törvényszerűen bekövetkezik ma a világméretű átalakulásban. Ez az állapot lehetőséget ad a régi, már nem működő hiedelmek és szokások tudatosítására és megváltoztatására. De legfőképpen arra, hogy ne kívül, másban keressük azt a boldogságot, amit csak belül találhatunk meg.
írta: Szabó Judit

Szabó Judit:
TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK

Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.

A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.

A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

Szabó Judit
Az Egység hívása

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.

Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit.
Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek.

Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.

Szabó Judit

Az Egység hívása



Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.



Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit.

Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek.



Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.

És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.

--

Szabó Judit
Az Egység hívása

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.

Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit.
Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek.

Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak

HANG - EGY ÁLOMRÓL


Kérdező: Egy álmomról szeretném hallani a HANG véleményét. - Azt láttam álmomban, hogy akiben szeretet van, az fénnyé változik.
HANG: "Gyermekem! Álmod arról tudósított, ami lényegében valóság. Hallottál te már sokszor szeretetről, és tudattalanod egyértelműen hordozta benned azt az igazságot, hogy a szeretet nem más az erkölcsi rendben, mint a fizikai rendben a fény.
Álmod hatása nem konzerválható. Az igazság ilyen. Át tud melegíteni, fel tud dobni, de állandósítani csak akarattal lehet. A szeretet akarat kérdése! Szeretni annyit jelent, mint jót akarni. Tehát akarni kell a jót, ha azt akarod, hogy szereteted éljen, állandósuljon.
Amit te az álom után átéltél, az érzelmeidnek sodrása volt. Jó az, ha valakit jó irányban mozgatnak érzelmei, de a Földön minden emberben hullámzó érzelmek kavarognak, melyek gyakran a körülmé¬nyek függvényei. Legtöbben azért hibáztatják körülményei¬ket, és azért akarják a körülményeik megváltoztatásával biztosítani boldog¬ságukat, mert összekeve¬¬rik az érzelmeket az akarattal.
A kettőnek már a születése is ellentétes irányból ered. Aki érzelmeire hagyatkozik, az nagyon sok rosszat képes elkövetni, csakhogy jól érezze magát, tehát aláveti érzelmeinek az értelmét (gondolj a narkósokra!). Aki viszont az akaratát akarja erősíteni, annak szellemi munkával, értelmi belátással erősítenie kell a felismert jót, hogy aztán az akarata, még érzelmi hullámzások ellenére is, vállalja a meglátott jó irányában meghozandó áldozat nehézségeit.
Hidd el, hogy aki szeret, az szeretetté változik! Ez egy soha véget nem érő folyamat. Ez a boldogok útja! Ezt kell értelmeddel nagyon alátámasztanod, ha boldog akarsz lenni, tehát ha akkor is szeretetben, jót akarásban akarsz élni, amikor már érzelmeid másfelé szeretnének sodorni.
Tanulj meg elmélkedni, és biztosíts magadnak minden nap időt erre, akár visznek efelé érzelmeid, akár nem. Minden elmélkedés lényege, hogy felébressze a meditáló akaratának működését abban az irányban, amelyet értelmével boldogítónak ismert fel.
Vak az érzelem is, vak az akarat is. A kettő között a lényeges különbség az, hogy míg az akarat elszántan veti magát az értelem irányítása alá, addig az érzelem még az értelmet is vezetni akarja. Ilyenkor valósul meg az a szomorú eset, hogy vak vezet világtalant. Az eredmény csak katasztrófa lehet! Az igazán sikeres meditáció az, amikor az akarat annyira hatása alá tud kerülni az értelmileg meglátott jónak, hogy ehhez még az érzelem is kénytelen felzárkózni. Így nem akadályozni, hanem elősegíteni, erősíteni fogja a célba törekvőt, az elmélkedőt.
Örülj az álmodnak, s törekedj arra, hogy a szeretet akkor is valóság legyen benned, ha ez áldozatba kerül, tehát akkor is, ha bizonyos esetekben negatív érzelmekkel kell számolnod. Arra vagy teremtve tehát, hogy az erkölcsi rendben fénnyé, szeretetté válj!
Megáldalak SZERETETEM ÁLDOZATOS EREJÉVEL!"

HANG - Egy apa közlése és tanácsai a túlvilágról

Kérdező: Hőn szeretett apám közúti baleset áldozata lett. Felőle érdeklődöm. Hogy történt a baleset? Sokat szenvedett, mielőtt meghalt? Mi van vele?
HANG: "Közvetlenül ő szólhat most hozzád.
'Leányom! Ezt a balesetet senki sem szándékolta. Nem bűnért járó büntetés. Nem történt olyan értelemben szeretetlenség, melyért jogosan bárkit is felelősségre lehetne vonni. Az, aki közvetlen oka volt, szenved miatta éppen eleget. Egy életre beléivódik az, ami történt. De most nem szabad róla bővebben beszélnem, mert egészen más problémákkal kell foglalkoznom.
Annyit mindenesetre mondhatok, hogy ez a világ egyszerűen fantasztikus. Bár nem láthatom még ŐT színről színre, de SUGÁRZÁSÁBAN élek. Majd ha árnyékom megszűnik, akkor kerülhetek arra a pályára, amelyre teremtve vagyok.
Földi életem utolsó napja egyben nagy fölébredés is volt számomra. Egyszerűen föl sem tudom idézni, hogy szenvedtem-e a baleset miatt. Itt nincsenek meg azok a feltételek, melyek ezt lehetővé tehetnék. Más miatt van itt nekem is és másoknak is bizonyos szenvedésünk. Hidd el, leányom, a mulasztással elkövetett hibák, a föl nem használt talentumok égetnek itt bennünket. De ez a szenvedés nem olyan, amiről bármelyikünk is lemondana. Ó nem! Ez már az Isten fájdalma bennünk! Ez már olyan, mint mikor a földet kapálják, hogy szép legyen a virágoskert. Ha a föld érezhetné, bizonyára azt mondaná, hogy bár fáj a kapavágás, de abba ne hagyd, mert ez a feltétele az én virágba borulásomnak. Igen, ez a tudat hallatlanul boldogít. Erkölcsi bizonyosságom van afelől, hogy Aki teremtett, ÖNMAGÁRA teremtett. Amit Ő tesz, abban semmi kivetni való nincs soha. Önmagának farag engem. Ennél boldogítóbb érzést itt el sem tudnék viselni.
Itt minden szeretetből van, minden a SZERETETÉRT van. Tudom, hogy e szavak csak zörgő csontvázak ahhoz képest, amit itt megélhetek. Egy pillanatra se sajnáljatok engem! De ez nem jelenti azt, hogy ne gondoljatok rám szeretettel! Minden szeretet által elindított gondolat innen van és ide tér vissza. Ezt most kezdem érteni. Nagyon jó az értés. Itt csak ez visz előbbre a szeretetben. Bárcsak tudtam volna akkor azt, mit most ajánlok neked. Ezt ajánlom: Egy-egy nap, vagy hét, vagy hónap elteltével kérdezd meg magadtól: 'Mit tanultam az elmúlt időben, ami előbbre vihet a szeretetben?'- Igen, ezt kérdezd meg magadtól! Igazán majd akkor fogsz örülni tanácsomnak, mikor már te is itt leszel, együtt leszünk, s tapasztalni fogjuk, hogy nem szülő-gyermek a mi kapcsolatunk, hanem testvérek vagyunk, és édestestvérünk Jézus, aki áldott örökké, aki a FÉNY és ERŐ, aki csodálatos helyet készít itt mindannyiunknak. Mi itt nem tétlenkedünk. Mi itt szeretünk, és azt szenvedjük - legalább is ezen a szinten, ahol én vagyok –, hogy nagyobb szeretetre vagyunk teremtve, mint amennyit eddig befogadtunk magunkba. Persze, nem a nagyobb szeretet miatt szenvedünk itt, hanem amiatt, hogy e nagyobb szeretet útját leszűkítettük magunkban.
Bár közhely, de mégis elhanyagolt, hogy a szeretet léte és növekedése azonos. Csak ott van, ahol növekszik. Igen, mert ahol van, ott kiárad, és éppen azáltal növekszik, hogy kiárad. Csak továbbított szeretet létezik. Minden más csupán ámítás.
Leányom! Ne engedjétek elhatalmasodni magatokban halálom körülményeit! Inkább engedjétek elhatalmasodni magatokban az egymás iránti jóindulatot, megértést és szolgálatot.
Feltétlenül találkozni fogunk! Itt senkitől senki nem kér számon semmit. Itt mindenki csak önmagától kéri számon földi életének döntéseit. Ha helyesen akarod szeretni önmagadat, akkor mondjál le arról, hogy bárkitől is bármit számon kérjél. Nagyon örülni fogsz annak, hogy hallgattál rám, ha hallgattál rám. Gondolj csak arra, milyen nagy ÉGI ajándék számodra már az is, hogy így, itt és most szólhatok hozzád!
Imádkozzunk! Vagyis emeljük gondolatainkat ŐHOZZÁ, aki a SZERETET."

Egy elhunyt feleség üzenete a Földön maradt párjához

Drága „Papa”!
Boldogságomat szeretném szavakba önteni, de olyan nehéz ezt a boldogságot, szeretetet - ami tulajdonképpen az ételünk, az italunk, ami tulajdonképpen a minket ölelő Isten személyesen, és mi, akik visszaöleljük Őt - a tér-idő dimenzióba átültetni.
Ez az ÉLET! Soha, sehol nem is volt ehhez fogható! Ezer szállal kötődünk ide, itt minden rezdülésünk célba talál, minden mosolyunk ott ragyog mindenki arcán. Itt mindenki ezt mondja minden percben: „Testvér, csodálatos, hogy hazatértél, hogy visszajöttél, csodálatos, mert már alig bírtuk nélküled, mert hozzánk tartozol, mert egyek vagyunk, mert szomjasak és éhesek voltunk rád, mert leghőbb vágyunk az volt, hogy szerethessünk téged. Örök vágyunk volt, hogy te is viszontszeress minket!"
Szent és igaz minden szava Égi Édesanyánknak, aki azt ígérte övéinek Medjugorjében, hogy aki hallgat szent szavára, és szerető szívére bízza magát, az halált nem lát sohasem! Annak az átmenet ebbe a világba észrevétlen és könnyű lesz. Az utolsó időkben bizony még ez is meg fog történni veletek. Sosem látott kegyelem ez! Élitek mindennapi életeteket, és egyszer csak itt találjátok magatokat az örök Fényben!
Drága „Papa”!
A Fény téged is vár! Éhesek és szomjasak vagyunk nélküled! Égi szeretetünk már ott visszhangzik benned is. Már készítjük szívünket a minden képzeletet felülmúló nagy találkozásra veled. Nagyon boldoggá teszel bennünket. Képzeld, egy egész Mennyország örül neked! Örül szelídségednek, derűdnek, jóságodnak. Tiszta szíved fénye simogat bennünket. Imáid megérintenek minket, és áldásként hullanak vissza rád.
Amikor kisfiú voltál az volt a dolgod, hogy megtanuld az alapvető illemszabályokat, megtanulj írni, olvasni, játszani. Amikor fiatal férfi lettél, akkor a családalapítás gondjai kötöttek le. Most, hogy őszbe csavarodik a fejed, most az a dolgod, hogy készülj hazafelé!
Eltelt az életed „Papa”! Lassan lejár az időd. Ugye milyen rövid volt? Ugye milyen gyorsan elrepült? Tudom, hogy hiányzom neked, hogy szeretnél már találkozni velem, de kérlek ne siettess semmit! Lelked fejlődési ütemét ne akard siettetni! Teljességgel indulj napi teendőid felé!
Semmi más dolgod nincs, csak annyi, hogy reggeltől estig megtedd azt, amit meg kell tenned.
Tudom, hogy tudod, hogy én veled, veletek vagyok mindig. Drága Jézusunk megengedte nekünk, hogy bizonyítsuk a világnak, hogy a halál sem választja el egymástól a szerető szíveket.
Én ébresztelek, én ringatlak álomba, és napközben eszedbe juttatom elvégzendő feladataidat. Simogatom öreg arcodat, fehér hajadat, és szíved szeretetét Urunk elé viszem.
Drága Testvérem!
Ha majd megérkezel, gyémánt réteken fogunk kéz a kézben sétálni, ezüst folyókban fogunk gázolni, és aranyos virágok nyílnak majd lépteink nyomán. Minden ragyogó fényt áraszt körülöttünk és bennünk. A csillagok között élünk majd lépéseink nyomán. A gyöngy-fényű csillagok és a gigantikus bolygók lesznek örök boldogságunk tanúi. Az örök fiatalság forrása buzog majd fel bennünk, és a bölcsek köve lesz az eledelünk. Nem lesz betegség, félelem, jaj, nem aggódunk soha többé, hisz nem lesz többé olyan, amit elveszíthetnénk. Örökre, visszavonhatatlanul OTTHON leszünk! OTTHON, NÁLA!
Mindnyájatokat így várunk haza!
Örök szeretetettel ölel „Mama”!

HANG – Egy kapcsolatról


Kérdező: Helyes kapcsolatot tartok fenn barátommal?
HANG: "Drága Gyermekem!
Kérdésedre a válaszom egyértelmű: NEM, NEM ÉS NEM!
Ezzel be is fejezhetném e levelemet. Igen, mert a további szavaim csak e háromszoros NEM-et tudják variálni.
Nemcsak arról van szó, hogy korban nem vagytok egymáshoz valók. Nemcsak arról van szó, hogy naivitásod áldozata lettél. Arról is szó van, hogy mások boldogtalanságára akarod építeni azt az életedet, amelyet azért kaptál Tőlem, hogy az Én békémre találj rá!
Te teljesen összekevered a bódultságot a boldogsággal! Iszonyatos árat kell majd ezért fizetned! Minél később jössz erre rá, annál nagyobbat. Téged sem szabadíthat meg más, mint az IGAZSÁG. Az igazság pedig az, hogy nagyon nem jó úton jársz!
E kapcsolatod borzalmas súlyát természetesen elsősorban neked kell majd felvállalnod, de iszonyatosan megnehezíted mások életét is. Nem is beszélek most arról, hogy mennyi jót mulasztasz el ezzel a kapcsolattal. Mennyi jóban részesülhetnél te is, mások is, ha az erkölcsi mocsok helyett a szív tisztaságára tennéd a hangsúlyt!
Ártasz magadnak, ártasz annak a felelőtlen embernek, ártasz egész családjának, ártasz mindenütt Isten ügyének, és még ragozhatnám.
Az Én, Jézus, szeretete nem szűnik meg soha irántad, de szívem vérzik miattad.
Várom megtérésedet!

HANG – Egy édesanya részeges fia miatti bánata

Kérdező: Idős, özvegy édesanya, aki sokat szenved részeges fia miatt.
HANG: "Drága Gyermekem! A te fájdalmad az Én fájdalmam is. Vedd ezt kitüntetésnek! Ha valakinek lehetősége van bármiben is osztozni Velem, az egészen biztosan lelkileg gazdagodni fog ezáltal. Igen. Minden olyan rossz, amiről nem tehetsz, és neked fájdalmat okoz, az Nekem is fájdalmat okoz. De amint Én, úgy te sem tehetsz mást, mint ezt az áldozatot, ezt a fájdalmat felajánlod Atyámnak, annak a Végtelen szeretetnek, aki az ártatlanul szenvedők szeretete által képes elviselhetővé tenni számotokra azt a poklot, melyet ti földi életnek neveztek.
Veszekedésnek csak akkor és ott van értelme, ha az, aki miatt a dorgálás történik, nem veszi észre, hogy fájdalmat okoz magatartásával annak, azoknak, akiket szeretnie kellene. Úgy nem szabad a veszekedést kikerülni, hogy abból a vétkes azt magyarázza ki, hogy a másik beleegyezett a vétkes gonoszságába. De ha azt látod, hogy fiad tudva tudja, hogy ő neked ellenséged - mert ellenség az, aki tudatosan rosszat akar -, ha tehát ő ezt tudva tudja, akkor nincs értelme ezt újra elmagyarázni neki. Amit valaki tud, azt nincs értelme magyarázni neki. De fájdalmadról állandóan tudnia kell. Csak így jöhet rá, hogy ő gonosz. Ez pedig nagyon fontos, mert e nélkül nincs önismeret, és nincs helyes Istenismeret sem.
Amiatt ne aggódj, hogy mi lesz fiaddal, ha te már nem leszel itt a Földön. Először is, Én jobban szeretem és ismerem fiadat, mint te, másodszor pedig innen, ha ide kerülsz, segítheted őt, még jobban, mint most. Igen, mert itt tisztábban fogsz látni, és jobban meg fogod tudni érteni, hogy az igazi szeretet részben türelmes, részben pedig nagyon kemény. Csak így lehet a legtöbb embert ráébreszteni arra, hogy nem szabad felelőtlenül élnie.
Bízzál Bennem! Nagyon szeretlek, és nagyon szeretem fiadat is. Hidd el, eljön az az idő, amikor együtt fogtok boldogan örülni egymásnak Bennem!
Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL. "

HANG – Egy példa a párbeszédimára

"Drága Gyermekem!
Médiumom csak azokat a kérdéseket hozza Elém, amelyeket maga is megért, és jónak látja, hogy Elém hozza. Kétségtelen, hogy Én, Jézus, nélküle is mindenkit meg tudok érteni, de ha hozzá fordultok, akkor ő kénytelen mérlegelni.
Ahhoz, hogy valaki „párbeszédimát” tudjon folytatni Velem, Jézussal, tehát a benne boldogító módon élő Istennel, az szükséges, hogy az illetőben legyen legalább egy kis hit és egy kis alázat.
Egy kis hit azért szükséges, mert csak hittel lehet bizonyos mindenki abban, hogy Én, Jézus, az Atyával és a Szentlélekkel nemcsak létben-tartó módon, hanem boldogító módon is benne élek minden szellemi teremtményemben, tehát minden emberben is. Aki nem boldog, az nem azért boldogtalan, mert a Szentlélek nincs benne boldogító módon, hanem azért, mert ő ezt nem hajlandó komolyan tudomásul venni. Olyan ez, mint amikor valakinek tele van a zsebe pénzzel, de erről nem tud. Akkor számára ez olyan, mintha nem is lenne pénze.
Egy kis alázat pedig azért kell, mert csak akiben van némi alázat, az képes elfogadni azt, hogy minden olyan gondolatnak, amely őt építi, buzdítja, vigasztalja, a benne lévő Isten a forrása.
Tehát, ha te olyan gondolatokat mondasz magadnak, amelyek téged építenek, buzdítanak, vigasztalnak, akkor maga az Isten szól hozzád, természetesen, általad. Mondok egy példát. Ha te például ezt mondod magadban:
- 'Istenem! Tudom, hogy bennem vagy, de ha így van, akkor miért jönnek olyan gondolatok a fejembe, amelyekről tudom, hogy rosszak?'
- 'Drága Gyermekem! Te is és mindenki ki van téve a Földön olyan erőknek, amelyek valamikor nagyon uralkodtak rajta, s ezek most is próbálkoznak. De ne félj, mert Én, a te jóságos Istened, aki benned vagyok, mérhetetlenül nagyobb vagyok, mint akik téged támadnak. Az ő próbálkozásuk eleve kudarcra van ítélve. De mivel valamikor te tudatosan is ezek mellé álltál, hát most nem akarják tudomásul venni, hogy te már végleg és igazán az Enyém, a te Istenedé vagy! Tehát, te most bizonyos értelemben, előző életeid helytelen lépései miatt vagy kénytelen „adósságot” törleszteni azzal, hogy szenveded ezeket a zaklatásokat. De ne félj! Te a győztes oldalán állsz! Ezt azzal tudod legjobban tudomásukra hozni a téged zavaró szellemeknek, ha egyre többször ilyen gondolatokat fogalmazol: + Dicsőség neked, Istenem! Szeretlek téged, Istenem. Imádlak azok helyett a szellemek helyett is, akik zaklatnak engem! + Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat egészen biztos, hogy képes vagy gondolni!'
- 'Köszönöm Istenem, hogy bennem vagy, és köszönöm a buzdító, vigasztaló gondolataidat. Kérlek, juttasd gyakran eszembe, hogy így dicsérjelek és áldjalak Téged. A jövőben, ha erősebben akarnak zaklatni engem az ilyen zavaró erők, akkor pont ők lesznek azok, akik a Te jóságodat, a Te bennem lévő boldogító szeretetedet eszembe fogják juttatni, s így ők még segíteni is fognak, hogy Téged dicsőítselek! Hála Neked ezért!' - Hát így hangzik egy párbeszédima! -
Drága Gyermekem! Te valóban a Győztes oldalán állsz, s csak idő kérdése, hogy ez a bizonyosság megerősödjék benned. A nagy megtévesztő, a Gonosz, mindent el akar követni, hogy elbizonytalanítson. De bízzál Bennem, a te Jézusodban! Én legyőztem a világot! A benned lévő jó szándékú világodnak legyőzhetetlen KIRÁLYA vagyok!
A fenti sorokkal mindkét kérdésedre válaszoltam.
Megáldalak az ÉLŐ HIT és az ALÁZAT LELKÉVEL!"

Hang – Egy rákos édesanyáról


Kérdező: Egy háromgyerekes édesanya rákos beteg.
HANG: "Drága Barátom!
Amint a két lator azonos kereszten függött, s az egyik tudta, hogy paradicsomi körülmény várja, a másik pedig e reménynek nem lehetett birtokában, úgy a legsúlyosabb betegségek hordozói között is azok, akik helyet adtak magukban Nekem, az örök boldogság reményét hordozzák szívükben. Kimondhatatlan tehát az a boldogság, ami erre az édesanyára, az Én édes gyermekemre vár!
Azok pedig, apa és gyermekei, akiknek a földi élet poklát tovább kell szenvedniük, szintén úton vannak Felém! Csak rövid idő kérdése, és mindannyian meg fogjátok érteni, hogy mit is jelent a gyakorlatban ez: A SZERETET ISTENE AZ ATYÁTOK!
Ha hisztek Nekem, akkor el tudjátok fogadni azt, hogy földi életetek nem valami véletlen műve, hanem nagyon is benne volt ebben minden Földre születettnek beleegyezése! Nagy vonalakban feltétlenül, de gyakran még részleteiben is akkor, amikor tisztán láttatok, tudatosan vállaltátok azt, amit most esetleg nagyon nem kívánatosnak gondoltok.
Hidd el, te is, feleséged is, a gyerekek is, ha újra kellene kezdenetek, újra ezt a sorsot vállalnátok magatokra, mert amit akkor láttatok, azt látnátok újra a legoptimálisabb körülménynek ahhoz, hogy megtaláljátok lelketek üdvösségét.
Te tudod, hogy Isten nem lehet kegyetlen, csak kegyes! Csak nem érted, hogy hogyan van ez. Ilyenkor lehet nagyon rádöbbenni arra, hogy milyen mérhetetlen nagy kincs az a HIT, ami élő kapcsolatot tud fenntartani Velem a legnehezebb körülmények közepette is.
Imáid áldásként szállnak vissza rád és családodra! Csak egy kis idő, amíg távol kell lennetek egymástól!
Hiába adnám meg a lehetőséget feleségednek, hogy visszamehet hozzátok, ha ide érkezett. Nem élne e lehetőséggel két ok miatt. Az egyik ok az, hogy innen is tud, sőt jobban és többet tud segíteni nektek, mint tehetné, ha a test börtönében élne tovább közöttetek. A másik ok pedig az, hogy itt már nincs szenvedés, nincs fájdalom, nincs nyugtalanság, nincs bizonytalanság. Itt minden nagyon világos, nagyon tiszta, nagyon átlátszó és nagyon boldogító.
Drága Barátom! Egyetlen imád, egyetlen fohászod sem hiábavaló!
Megáldalak a HIT-BIZONYOSSÁG LELKÉVEL!"

HANG - EGYEDÜL A KERESZTÉNYSÉG ÜDVÖZÍT?


Kérdező:
1. Mi biztosítja legjobban lelki, szellemi fejlődésemet?
2. Vállalkozásom sikertelenségéről szeretnék hallani, és most hogyan tovább?
3. Egyedül a kereszténység üdvözít?
HANG: "1. Neked is az biztosítja legjobban benső világod fejlődését, ami minden emberét: ÉN. Aki Velem jár, az nem jár sötétben, mert övé az élet világossága. Én vagyok az a FÉNY, mely nemcsak megvilágosít mindent, hanem úgy világosítok meg mindent, hogy ennek hatására kénytelenek lelepleződni mindazok, akik e FÉNYBE kerültek.
Számodra tehát, és az egész világ számára nincs másban megoldás, csak Bennem. Ez gyakorlatban nem jelent valami különleges, valami rendkívüli magatartást. Éppen ellenkezőleg! Ez a legtermészetesebb életforma. Úgy teremtett titeket a TEREMTŐ, hogy mindenki annyiban valóságos ember, amennyiben Velem azonosítható. Csak abban és csak annyiban tudok bennetek élni, amennyiben vállaljátok azt a természetes emberi életet, amely értelmileg örök távlatokban gondolkodik, akaratilag pedig a jelen pillanatot szenteli meg azáltal, hogy azt a jót akarja másnak, amiről meggyőződött, hogy neki is jó.
Csak az ÉN békém biztosíthat biztos lelki, szellemi fejlődést minden Földön élő embernek. Az Én békémnek pedig az a lényege, hogy vállalja a mulandó élet elvesztését abban a biztos tudatban, hogy csak az marad meg örökre, amit szeretetben másnak odaadott. Ennek az életformának kidolgozása az, amiért leszülettél a Földre.
2. Vállalkozásaid sem lepleződnek le megfelelő módon az Én fényem nélkül. Én nem azért jöttem a Földre, és nem azért maradtam itt köztetek és bennetek, hogy megszüntessem a munkanélküliséget és elhalmozzalak benneteket feladatokkal. Azért sem jöttem, hogy karba tett kézzel várjátok, hogy a sült galamb a szátokba repüljön. Azért jöttem, hogy elmondjam és megmutassam: "Keressétek az Isten országát és az ő igazságát. A többit megkapjátok hozzá." Nem az, aki mondja Nekem Uram, Uram, megy be az Isten országába. És az sem, aki nem mondja. Isten országa azé, aki azt keresi (Máté 6;33).
3. Egyedül ÉN üdvözítek. Nem intézmények. De tudomásul kell vennetek, hogy intézmények nélkül nem élhettek a Földön. Az az
intézmény, mely önmagát Velem tökéletesen azonosnak mondja, nem mond igazat! Amikor Én LÉTAZONOSSÁGRÓL beszélek veletek kapcsolatban, akkor ezt kizárólag az erkölcsi létrendre vonatkoztatva mondhatom, tehát a SZERETET megélésének létrendjére. Ez a ti boldogságotok területe.
Mivel természeteteknél fogva a Velem létazonos SZERETETRE vagytok teremtve, ezért nagyon is lehetséges, sőt szükséges, hogy a kereszténységen kívül is megtalálható legyen az üdvösség. Mint ahogy a kereszténységen belül nem található meg akkor, ha valaki sem Rám, sem a természetéből felismerhető szeretetre nem hajlandó odafigyelni.
Megáldalak a BUZGALOM LELKÉVEL!"

HANG – Egyházak, rend, szertartások


Kérdező: Zavaros a családi életem. Szeretnék Istennel élni!
HANG: "Drága Gyermekem!
A Földön a különböző egyházak úgy gondolják, hogy ők azok, akik által Hozzám tudnak jutni a jó szándékú emberek. Szinte mindenkit arra nevelnek, hogy vannak bizonyos egyházi törvények, amelyek segítségével egyre közelebb lehet kerülni Hozzám. Te sem vagy kivétel. Akkor is hat ez a fölfogás rátok, ha nem gyakoroljátok vallásotokat. Úgy gondoljátok, hogyha az egyházi előírások legtöbbjét nem is teljesítitek, de azt, hogy ÉN jelen vagyok egyházatokban, ezt szeretnétek lelki haszonnal elfogadni, s szeretnétek úgy találkozni Velem, ahogy ez egyházatokban az általános gyakorlat.
Drága Gyermekem! Három dologra hívom föl a figyelmedet.
1. Én nem vagyok egyházakhoz kötve, de azok, akik Velem találkoznak, feltétlenül be akarnak tagozódni abba az egyházba, amelyet magukénak gondolnak.
2. Rendnek lennie kell, ezért minden egyház fontos feladatot tölt be a lelki rendfenntartás területén. Ez azt jelenti, hogyha te valami egyházi előírás meg nem tartása miatt - pl. templomi házasság után elváltál, és újra együtt élsz valakivel, akivel már templomi házasságot nem köthetsz -, emiatt nem teheted meg azt, amit annak az egyháznak törvényei tiltanak. Tehát olyan gyónáshoz nem járulhatsz, amilyen gyónáshoz csak azok járulhatnak, akiknek egyházilag rendezett a házassága.
3. De ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy te nem lehetnél szorosabb kapcsolatban Velem, mint akárhány azok közül, akik gyónhatnak! Nem, mert Nekem nincs megkötve a szeretetem semmiféle szentséggel! Én mindenkit szeretek, és Engem mindenki szerethet abban a keretben, amelyben neki ez engedélyezve van. A közvetlen kapcsolatfelvétel bárkinek lehetséges Velem, ha bűnbánatot tart, és a lehetőségeihez mérten együtt akar élni Velem!
Drága Gyermekem! Hidd el, a szentáldozásnak sincs semmi értelme önmagában! Mint ahogy nem volt semmi értelme önmagában a Velem való találkozásnak azok számára, akik ugyan láttak Engem, hallottak, sőt, csodát is tettem velük, de szeretetemet be nem fogadták.
Szeretetem befogadása nem függ a szentáldozástól! Van és fontosabb a lelki áldozás! Sőt e nélkül a másik mit sem ér! Ez viszont képes pótolni a fizikális szentáldozást!
Ha te őszintén elmondod nekem hibáidat, és kéred Tőlem azt a békét, amit csak Én tudok adni szívednek, akkor meg is fogod ezt tapasztalni. De ahhoz, hogy ide eljuss, az szükséges, hogy kezdd átalakítani gondolkodásodat. Vagyis, kezdd elhinni, hogy téged semmi kár nem érhet, ha Én benned élek. Kezdd elhinni, és kezdd ezt magadnak megmagyarázni, hogy Én képes vagyok mindent a te javadra formálni, ha szeretsz engem, és életedben mindent el akarsz követni, hogy ne árts senkinek, hogy megbocsáss mindenkinek, és segíts ott és úgy, ahol és ahogy lehetőséged van rá!
Minden életmegoldásnak ez a kulcsa! Nem szertartásokat, hanem magatartást kívánok Én tőletek. A szeretetnek olyan magatartását, amely által az enyéim Engem képviselnek ott, ahol élnek!
Örülök imáidnak és annak a jó törekvéseidnek, amelyek családod felé és mindenki felé az Én szeretetemből táplálkozik.
Megáldalak a HIT, REMÉNY, SZERETET LELKÉVEL!"

HANG - EL KELL HAGYNOM TÁRSAMAT?


Kérdező:
1. El kell hagynom társamat ahhoz, hogy Jézushoz közelebb kerüljek?
2. Mettől kezdve vagyok házastársa társamnak? (Fontos a
templomi esküvő?)
3. Egy álmom értelmét szeretném tudni, melyben keresztény üldözött voltam!
4. Egy küzdelmemre adj tanácsot!
HANG: "1. Szó sincs róla, hogy társadat vagy bárkit is elhagyj, amíg benned élek! Amikor Én valakit arra szólítok fel, hogy hagyjon el bárkit is, akkor annak a megkötözöttségnek felszámolására gondolok, mely akadályozza az illetőt abban, hogy Hozzám közelebb kerüljön. Az Enyéim soha senkit nem hagynak el más okból. Az Én Lelkem a kapcsolatok Lelke, míg az ősellenség, a Diabolosz annyit jelent, hogy Szétdobáló.
A Földön minden ember fő feladata az, hogy küzdjön minden megkötözöttség ellen, mert amint 2Kor 3;17-ben olvashatod, az Én Lelkem a szabadság Lelke. Szabadnak pedig csak az mondható, aki leoldott magáról minden külső és belső köteléket, mely akadályozta őt a felismert JÓ megvalósításában. E téren is igaz: Az a szabad, aki szabadságra törekszik, tehát aki küzd a megkötözöttségei ellen. És itt mindjárt a 4-dik pontra utalok. Az nem vészes, ha valaki az Enyéim közül úgy érzi, hogy pocsolyába került. A fontos, hogy ne érezze ott jól magát!
2. A házasságról tudnod kell, hogy az nem cél, hanem eszköz. Bármennyire is szereted és tiszteled nagyanyádat, nem fogadhatod el egy az egyben azt, amit mond, mikor a másik félről beszél.
Igaz, hogy Isten férfiak és nőnek teremtette az embert, de nem egymás számára teremtette őket, hanem Önmaga számára. Ezért aki jobban szereti házastársát, mint Istent, az nem méltó Istenhez, és nem való házastársnak sem. Ez azért van így, mert az ilyen személyben szeretet helyett önzés uralkodik, mely pokollá teszi az életét házasságban is és azon kívül is. Azt pedig mondanom sem kell, hogy nem pokolra vagytok teremtve, hanem Istenre, tehát BOLDOGSÁGRA. Istenen kívüli boldogság nem más, mint fából vaskarika.
Mivel a házasság megkötése közösséget érintő aktus, ezért nem elég az, ha valaki csupán belül, szívében mondta ki a nagy igent. De azt is tudnod kell, hogy ha valaki belül nem mondta ki, akkor a kifelé megtörtént házasságkötés nem valóságos. A házasságok nem az égben köttetnek, bár Isten az, aki köti azokat. Keresztény ember számára ez a templomban történik. A házasság nem boldogításra való, hanem a szeretetben való növekedésre, levizsgázásra, tehát áldozattá válásra való. Aki nem ezért köt házasságot, az feltétlenül pórul jár. Csak ott van remény arra, hogy egy házasságkötés hűségben megmarad, ahol mindkét fél így köt házasságot. A házasságkötés nemcsak nem boldogít, de arra sem való, hogy az egyik megjavítsa a másikat. Csak az önnevelés célját szolgálhatja. Bizony van olyan boldog ember, aki boldogtalan házasságban él! Igen, mert Én mindenkit képes vagyok boldogítani, akár házasságban él, akár nem, csak Engem tartson életében abszolút ELSŐNEK. Tehát bízza rám, hogy életében ki a második, illetve ki az, aki a teremtmények közül itt és most neki a legfontosabb kell, hogy legyen. Egyáltalán nem biztos, hogy a házastársa lesz az! Aki ezt nem érti meg, az boldogtalan lesz, bármilyen is a házastársa. Aki ezt megérti, az átveheti Tőlem az Én békémet, bármennyire is pokollá teszi házasságát az Engem megérteni nem akaró társa.
3. Az álmodról annyit, hogy a benned és körülötted lévő feszültséget öltöztette képekbe. Itt említem meg, hogy a szülői tisztelet nem annyit jelent, hogy engedelmeskedned kell szüleidnek, hanem annyit, hogy ki kell kérni tanácsukat. A tanácsra hallgatás vagy nem hallgatás, ez már a te felelősséged. De tanácsot kérned kell tőlük. A szülők kedvéért sem siettetni, sem késleltetni nem kell a házasságkötést. Az időpontot lehet közösen megbeszélni, de csak akkor hallgass a szülői tanácsra, ha jónak ítéled. Nem a szülő a felelős a te döntésedért, hanem te magad!
4. Amikor egy megkötözöttséget valaki nem tud leoldani magáról, akkor ez azért van, mert maga a megkötözöttség nem gyökér-probléma, csak maga a megkötözött gondolja annak. Másutt van a baj gyökere. Ennek megkeresése, felismerése, tehát a helyes elfoglaltság, áldozattá válás, ezek hozzák meg azt a következményt, melynek másik neve: szabadság.
Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL!"

HANG – Életemről


Kérdező: Mi az értelme az életemnek?
HANG: "Kedves Barátom!
Az élet értelmével kapcsolatban általában úgy vagytok, mint egyik filozófustok, aki mikor megkérdezték tőle, hogy mi az idő, akkor ezt felelte: "Ha nem kérdezed, tudom, ha kérdezed, nem tudom!"
Ha nem kérdezed meg magadtól, hogy mi az életed értelme, akkor tudod. Tudod, hogy a reggelnek az az értelme, hogy felkeljetek, s elinduljatok életutatokon. Tudod, hogy a napodnak az az értelme, hogy olyan feladattal töltsd ki, amire valamiképpen kötelezve vagy. Tudod, hogy az estének az az értelme, hogy lezárd napodat. Tudod, hogy az éjszakának az az értelme, hogy kipihend magadat.
Azt, hogy miért kell reggel felkelni, elindulni, feladatot elvégezni, napot lezárni, éjjel aludni, csak az az ember tudja megválaszolni önmagának, aki többnek gondolja magát egy higiénikus istállóban kitenyésztett állatnál. Csak az ilyen ember tud arról, hogy ő az örökkévalóság gyermeke, és azért van a Földön, hogy benső világában Általam, Jézus által, segítsen Nekem, Jézusnak, abban, hogy megteremthessem benne azt a szívbékét, amire teremtődött, amiért a Földre született. Tehát csak az ilyen ember tudja, hogy szeretni és szeretni tanítani született a Földre.
Csak az ilyen ember tudja és érti, hogy számára a Föld egy kifutópálya, egy ugródeszka, egy hidacska, egy villanás csupán ahhoz a világhoz képest, amely reá vár, s amelyről Én, Jézus, elmondtam, hogy odamegyek és helyet készítek számára.
Bárkire áll ez a kijelentésem: Vagy Én, Jézus, vagyok valaki életének értelme, vagy nincs életének értelme!
Az életed értelmét tehát ne keresd magadon kívül. Ne, mert ha akarod, akkor van, ha akarod, akkor nincs!
Megáldalak az ÉRTELEM LELKÉVEL!"

HANG – Elfogadom Isten akaratát


Kérdező: Férjem élete, halála Isten akarata számomra is?
HANG: "Drága Gyermekem!
A halál ura Én, Jézus, vagyok! Én, Jézus, legyőztem a halált, s így soha nem fejeződhet be senkinek az élete olyankor, amikor számára ez ne lenne a legalkalmasabb arra, hogy a legoptimálisabb helyzetbe kerüljön.
Valakinek a halála mindig próbatétel és leleplező azok számára, akik a Földön maradtak. Leleplezi az itt maradottakban hitük szintjét.
Ti mindannyian halálra ítélten az örök élet várományosai vagytok. Minél mélyebben átéli ezt valaki, annál reálisabban tudja rendezni földi életét. Igen, mert megvilágosodik előtte a CÉL, és értelmének használatával ki tudja választani azokat a naponta felkínált lehetőségeket, mint eszközöket, e CÉL elérésének érdekében.
Bármennyire is veszteségnek élitek meg bárkinek is a halálát, a halál mindenkinek NYERESÉG! Egyetlen kivétel van. Ez pedig az, amikor valaki tudatosan vet véget földi életének! Ez azért kivétel, mert erőszakkal, saját maga vette saját kezébe további sorsát. Mintegy kiragadta azt a szerető Isten kezéből. Tehát olyan területen helyezte magát Isten helyébe, amely területen soha nem lehet Isten!
De az öngyilkosokkal kapcsolatban is tudnotok kell, hogy a Földön maradottak csak nyerhetnek ezzel is, ha istenszeretők! Azt is tudnotok kell, hogy képtelenek vagytok egyértelműen megítélni azt, hogy ki mennyire volt beszámítható akkor, amikor földi életének véget vetett. Az emberi sorsok megítélésében legyetek mindig nagyon óvatosak!
Férjed sorsa kegyelmi szinten nem szakadt meg veled. Ő is részévé vált annak a nagy egésznek, amely jó sugallatokkal akar tovább is segíteni téged a CÉL felé!
Megáldalak az ÉLŐ HIT LELKÉVEL!"

HANG - ELHAGYTAK!


Kérdező: Akit szeretek, elhagyott, s nélküle semmit sem ér az életem!
HANG: "Kedves Barátom! Kemény szavakat mondok, mert szeretlek, s nem beszélhetek mellé!
SEM ÉN, SEM AZ ÉLET NEM VETT EL TŐLED SEMMIT! Amíg ezt föl nem fogod, addig nem tudjuk megérteni egymást, illetve te nem tudsz megérteni Engem. Mert Én megértelek, de nem adok neked igazat! Megértetni Magamat csak azzal tudom, aki a fejével gondolkodik, mert az való arra, és nem érzéseivel, amelyek nem arra valók! Megismétlem: Sem Én, sem az élet nem vett el tőled semmit! Te amiatt vagy bajban, mert nem tudsz megtartani sem Engem, sem az életet! Azért nem tudsz megtartani, mert még nem adtál oda sem Nekem, sem az életnek SEMMIT!
Kész őrület! Te olyan valakihez akarod kötni életedet, aki szórakozni akar, és nem szeretetből áldozattá válni! Ember! Hol élsz!?! Mi lenne veled, ha ilyen életet választanál? És mi lenne leendő családoddal, ha azt hallanád feleségedtől, hogy neki elege van az egészből?
Drága Barátom! Mindaddig, amíg azzal hitegeted magad, hogy körülményeid megváltozása lehet alapja benső békédnek és boldogságodnak, addig nagyon ostoba vagy, amíg jó szándékú vagy. Ha aztán már jó szándékú sem leszel, akkor azt kell mondanom rád, hogy nemcsak ostoba vagy, hanem gonosz is vagy, tehát nincs közünk egymáshoz.
Barátom! Hozzám tartozni, az nagyon komoly dolog! Az Én életem megnyerése Nekem sem ment olcsóbban, mint mulandó életem elvesztése árán. Gondolod, hogy te olcsóbban meg tudod úszni? Gondolod, hogy te okosabb, különb vagy Nálam? Gondolod, hogy majd te megmutatod Nekem, hogy nincs igazam? Gondolod, hogy te jobban tudod, mi kell a boldogsághoz, mint Én? Gondolod, hogy Én hazudtam, amikor azt mondtam, hogy Én vagyok az út, az igazság és az ÉLET!?
Drága Barátom! Nagyon szeretlek! Én igazán szeretlek! Azért ajándékozlak meg azzal, hogy szabadon dönthess Mellettem vagy Ellenem. Te egyáltalán nem szereted azt, akiről beszélsz! Te önmagadat szereted!!! Ha igazán szeretnéd, akkor örülnél annak, hogy az illető szabad tőled! Örülnél annak, hogy úgy dönthet, ahogy akar, és nem úgy, ahogyan te akarod, hogy döntsön. Engem is az tesz boldoggá, hogy nem uralkodok fölöttetek, hanem szabad döntéseitek határozhatják meg, hogy boldogok vagy boldogtalanok akartok-e lenni.
Amíg valaki valamihez ragaszkodik, valamit birtokolni akar, addig rabszolgája annak. E téren pedig az ilyen rabszolga nem ember, hanem nagyon ember alatti lény!
Én azért jöttem közétek, hogy Isten gyermekei legyetek, és aki e lehetőséget eljátssza, az valóban ember alatti lénnyé válik. Erre mindenkinek megvan a lehetősége, és ez nem sajnos, hanem feltétele annak, hogy boldog legyen az, aki boldog akar lenni, és átkozott, kárhozott legyen az, aki átkozott, kárhozott akar lenni!
Szenvedésedet enyhíteni nem tudom. Csak azt tudom mondani, hogy az élet LÁTÁS kérdése. Ha majd kezded LÁTNI, hogy mennyi hálálkodnivalód van (de ez csak akkor lesz, ha lesz szemed mások nyomorára és az Én szenvedésemre), akkor kezdődhet el benned valami, ami szívedet az ÉLETHEZ kapcsolhatja. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, csak várlak szomorúan.
VÁROM A TALÁLKOZÁST VELED!"

HANG - Elhagytam vallásomat. Most megvetnek.


A legjobb helyre fordultál, hogy Hozzám jöttél. Most megvilágítom előtted, hogy Én, Jézus, miért lettem számkivetett saját vallásomban, és miért jövendöltem meg azoknak - akik életükkel Engem követni akarnak - azt, hogy az ő sorsuk sem lehet különb az Enyémnél. Figyelj hát!
Minden vallás, minden felekezet egy olyan speciális hitet követel magának, mely a saját vallását fölébe helyezi a többi vallásnak. Ez alól nincs kivétel!
Én, Jézus, nem azért jöttem közétek, hogy a sok speciális vallás mellé még egy másikat állítsak. Nem! Én, Jézus, elmondtam, és elétek éltem azt, hogy hogyan kell egy valódi embernek emberivé lenni. Én azért jöttem közétek, hogy azt az univerzális hitet szítsam fel bennetek, amely mindenkiben az emberi természetével teljesen szinkronban van, amelyet egyetlen speciális hit sem tud tagadni, de egyetlen speciális hit vezetői sem néznek jó szemmel.
Az univerzális hit azt jelenti, hogy minden ember hisz abban, hogy ő ember, és joga van ahhoz, hogy ezt másoktól is elvárja. Emellett kötelessége minden embernek, hogy a másik embert is embernek tartsa, és ne akarjon senkinek olyat, amit önmagának nem akar, tehát ne alkalmazzon semmiféle erőszakot senkivel szemben. Ahhoz, hogy erre képes legyen, vállalnia kell azt az alapalázatot, amely mindenkor úgy áll ki az általa legjobbnak látott mellett, hogy nyitott marad a jobb irányában. Tehát az a meggyőződése, hogy bárki mondhat jobbat is, mint amit ő képvisel, de azt meg kell érvelnie, mégpedig nem a Bibliával, mert nem a Biblia a forrás, hanem Én, Jézus, aki az evangéliumaimban tökéletesen meg- és felismerhető vagyok. A Bibliából is csak olyan érv fogadható el, amely valamiképpen - tehát vagy magjában vagy kifejtve -megtalálható az evangéliumaimban.
Tehát az univerzális hit és az alapalázat az a két pillér, amelyre épül azoknak az élete, akik valóban Engem, Jézust, fogadják el Uruknak és Megszabadítójuknak. Aki e pillérekre építi életét, az teljesen mindegy, hogy melyik felekezethez tartozik, mert mindegyikben bántani fogják azáltal, hogy mindent el fognak követni, csakhogy a speciális hitükbe beszorítsák, csakhogy elhitessék vele, hogy van egy mindenek feletti felekezet, vallás.
Ne lepődj meg hát! Ha valóban szeretsz Engem, akkor kényszerülni fogsz sorsodban hasonulni Hozzám (Jn 15;20), bármelyik speciális valláshoz tartozónak is tudod magadat!
Bármelyik valláshoz tartozol, csak azt a tanítást fogadd el hitelesnek, amely az Én, a te Jézusod szavaival alátámasztható (és nem a Biblia különböző részeivel). Az egész Bibliában csak azok a tanítások hitelesek, amelyek nem mondanak ellene a Tíz parancsnak, a Hegyi Beszédnek és az Általam elétek tárt új parancsnak (Jn 13;34)! Tartózkodj a különböző hitvitáktól. Inkább vállald fel az univerzális hitet és az alapalázatot, mert ezeknek természetes következménye az Égi Béke a Földön, amelyről már az angyalok énekeltek születésemkor (Lk 2;14).
Nagyon szeretlek, és megáldalak az ERŐ és BÉKE LELKÉVEL!"

HANG – Ellentmondások vannak a Bibliában


Kérdező: Pál leveleiben súlyos ellentmondásokat találok!
HANG: "Kedves Barátom!
Én, Jézus, nagyon örülök, hogy figyelmesen olvasod a Bibliát. Így könnyen belátod, hogy a Bibliában rangsorolni kell, mert aki nem rangsorol, az képes mindent kiolvasni belőle, meg az ellenkezőjét is!
Pál, amikor isteni sugallatra írt, akkor önmagából is, korának hagyományaiból is belevitt írásaiba olyan gondolatokat is, amelyeket nem lehet szinkronba hozni Velem, Jézussal! Sok ilyennel találkozhatsz a páli levelekben!
Aki nem rangsorol a Bibliában, az könnyen játékszerévé válhat a vallásosság ördögének. Ez a legördögibb ördögök egyike! Ez idézte elő az első testvérgyilkosságot is, amelyben "oltárvita" okán Káin megölte Ábelt. Szinte minden felekezet a Bibliára hivatkozva öli, gyilkolja, gyalázza a másikat! A vallásháborúk a legkegyetlenebb háborúk szoktak lenni! Ne csodálkozz hát, ha ellentmondást találsz azokban a bibliai írásokban, amelyek nem az Én, a te Jézusod szájából hangzottak el!
Tanácsom az, hogy az ellentétes helyek közül ahhoz igyekezz tartani magadat, amely lelkiismereted szerint nem sérti a szeretetet, tehát nem személyválogató! Fontos tanácsom az, hogy az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben olvasható, tehát az Én, a te Jézusod által megfogalmazott mondatokhoz mérd a Biblia többi részét. Így meg fogod tudni állapítani, hogy mi az, ami Istentől sugalmazott, és mi az, amit a szent író, mint sajátját vitt bele az írásába. Egyetlen szent író sem volt bábu a sugalmazó Szentlélek kezében!
Megáldalak továbbra is az
ÉRTELEM LELKÉVEL!"

HANG – Elvesztettem minden reményemet


Kérdező: Letargikus, kiábrándult és céltévesztett vagyok.
HANG: "Helyes! Az általad megfogalmazott három negatív tartalmú szó talán rá tud venni téged arra, hogy ráébredj a gondolkodás-átalakí¬tás mérhetetlen fontosságára!
Drága Gyermekem!
Én, Jézus, megjelentem közöttetek a Földön úgy kétezer évvel ezelőtt. Most ne azon okoskodj, amin feltétlenül okoskodni fognak többen is, akik a HANG 25-dik könyvében olvassák e sorokat, mondván, nem kétezer éve, hanem már pár évvel több annál. Mondom, ne ezen okoskodj, de igenis érdemes elgondolkodnotok azon, hogy vajon miért rendeztem úgy a dolgokat, hogy ne tudjátok pontosan a születésem dátumát?! Megmondom! A születésem TÉNYE a fontos! Azért rendeztem így mindent, hogy főleg ne a mikor-ral foglalkozzatok, hanem a miért-tel!
Pontosan azért jöttem közétek, hogy ne csak ábrándozhassatok arról, milyen jó is volna tudni, hogy hogyan kell másképpen gondolkodni, hanem ennek megvalósítására lehetőséget is adjak nektek.
Amíg nem jöttem közétek, addig csak egy lehetőségetek volt. Úgy kellett gondolkodnotok, ahogy a fölöttetek trónoló hatalom azt megkívánta. Az erő világában mindig annak szokott igaza lenni, aki erősebb!
Amióta Én, Jézus, eljöttem közétek, azóta két lehetőség között választhattok. Az egyik az előbb említett, tehát, 'aki erősebb, adjunk mindig annak igazat', vagyis behódolás a mindenkori hatalomnak, a másik pedig az, hogy van lehetőségetek szóba állni Velem, Jézussal!
Ne érvelj azzal, hogy minden egyház másképpen mutat be Engem. Egyházakon keresztül soha nem jutsz el Hozzám! Az egyház, kivétel nélkül mindegyik, olyan, mint egy képkeret, és egyik sem azonos a képpel, tehát Velem! Igen, az Egyház az Én Titokzatos Testem. De Én nem vagyok titokzatos! Én ÚT vagyok, aki tisztán és világosan bemutatkozom annak, aki vállalja Értem azt az életáldozatot, amelyre Lelkem őt bensőleg indítja. Vagyis szóba áll azzal az új paranccsal, amit Én adtam nektek (János 13;34).
Mondhatod erre, hogy ez szubjektivizmus. Feltétlenül az! Csak szubjektív Mennyország van! Mennyország nincs Mennyországban lakók nélkül! Mint ahogy pokol sincs pokolban lakók nélkül!
Már annyiszor megfogalmaztam, de a te kedvedért újra megfogalmazom: A nemártás, megbocsátás, segítés, ez vagyok Én, Jézus, mint ÚT! Ez az ÚT az egyetlen állapota annak az erkölcsi igazságnak, hogy szeretnetek kell egymást úgy, ahogy Én szerettelek benneteket. Így vagyok az IGAZSÁG. Életre csak annak van jogos reménye, aki tudomásul veszi, hogy az ÚT, az IGAZSÁG velejárójaként vagyok Én az ÉLET! Bár e három együttesen vagyok Én, de a földi életben gyakorlatilag az ÚT-ra kell tennie a hangsúlyt annak, aki ÉLNI akar!
A Bibliában az evangéliumok és a "Merre menjek?" című hittankönyv segíthet benneteket a legjobban, hogy ne csak Rólam tanuljatok, hanem ENGEM tanuljatok, vagyis a gondolkodás-átalakításban.
Megáldalak a TISZTÁNLÁTÁS LELKÉVEL!
Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"