Ezoterika

HANG – Boldog akarok lenni!


Kérdező: Hogyan lehetnénk végre boldogok?
HANG: "Drága Gyermekem!
Sokkal könnyebb és egyszerűbb megtalálnotok boldogságotokat, semmint gondolnátok! Igen, mert mindenki saját boldogságának a kovácsa. Igen, mert mindenki önmagában hordja boldogsága forrását, és csak látás kérdése, hogy ezt felfedezze önmagában.
Fogalmazhatom ezt negatív módon is. Senkit nem lehet boldoggá csinálni. Senki helyett nem tud senki boldog lenni. Senki helyett nem lehet üdvözülni, nem lehet hinni, remélni, szeretni! Ezt mind-mind vagy vállalja mindenki önmaga, vagy nem fog megvalósulni.
Mi hát a teendő? Három pontban foglalom össze.
1. Mindenkinek csak azt kell megtennie, amit meg tud tenni. A boldogság nem más, mint szívbéke. Aki megtette azt, amit megtehetett, annak csak akkor nyugtalan a szíve, ha ezt ő maga is akarja. Igen, mert Én, Jézus, mindig szívbékével jutalmazom azt, aki megteszi azt, amit meg kell tennie, és soha nem kívánok senkitől olyat, amit nem tud megtenni. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak önmagáért felel, mert szíve békéjét mindenki csak önmaga tudja önmagában felfedezni, ha hisz Bennem, aki benne boldogító módon élek.
Amikor felszólítottalak benneteket arra, hogy gyertek Hozzám (Máté 11;28), és átadom nektek azt a szívbékét (János 14;27), amit senki nektek nem adhat, de el sem veheti tőletek, akkor arra szólítottalak fel benneteket, hogy higgyétek el szavaimat, higgyétek el jelenlétemet magatokban (János 14;23)!
2. Legyen olyan reggeli imátok, amelyben megbeszélitek Velem, Jézussal, az elinduló napotokat, és kérjétek e megbeszélt programra áldásomat, kérjétek az angyalok segítségét!
Este adjatok hálát, hogy Velem élhettétek napotokat, hogy Veletek voltam, hogy erősítettelek és bátorítottalak benneteket.
Ha komolyan veszitek a reggeli és az esti imát, ha nem azon keseregtek, amiről nem tehettek, hanem megteszitek azt, amit megtehettek, akkor feltétlenül átélitek a Tőlem kapott szívbékét, ami a Földön elérhető legnagyobb boldogság másik neve.
3. Akár öröm, akár bánat ér, az istenszeretőknek minden javukra válik. Én, Jézus, a körülményeknek is az Istene vagyok az enyéim számára. Minden, ami körülöttetek van és történik, olyan tükör, amelyben egyre jobban fel tudjátok ismerni nemcsak magatokat, hanem azt is, hogy mi a teendőtök ahhoz, hogy szebb legyen az életetek.
Higgyétek el, hogy veletek kapcsolatban sem vétkezik az Isten mulasztással! Én, Jézus, az Atyával és a Szentlélekkel mindent megteszünk, hogy már itt a Földön magatokban tudjátok hordani a mennyek országát!
Megáldalak benneteket SZÍVEM SZERETETÉVEL!"

HANG – Boldog házasságban szeretnék élni


Kérdező: Házasság előtt állok.
HANG: "Drága Gyermekem!
Szabad döntéseitek területén kétségtelen, hogy a házasságra lépés a legnagyobbak közé tartozik, ha nem a legnagyobb! Sem születésetek, sem halálotok a Földön nem földi döntésetek, így nem is tartozik felelősségetek keretébe. De a házasságra lépés, az igen!
A házasélet vágyaitokban megkönnyíti, a valóságban pedig megnehezíti napjaitokat. E megnehezítés abból áll, hogy állapotszerű tükröt tart elétek a másik élete, s így szinte kikerülhetetlen bizonyos önismeretre jutás még akkor is, ha valaki nem megjavulni akar házasságában, hanem a másikat megjavítani, s így rendre a tükör elhomályosítására, esetleg összetörésére állítja be életét. Az ilyen emberek a hitetlen emberek, akik maguk is tudják, hogy menekülésben vannak, és a boldogság helyett a bódultságot választják. Éppen ezért mondom a következőket:
Boldogtalan házasságban is lehet valaki boldog. Igen, mert boldog házasságnak csak az mondható, ahol mindkét fél nem egymásban, hanem Istenben akarja kibontani önmagát. Ahol ezt csak az egyik teszi, az békét tud szívében hordani akkor is, ha szenvedéseibe belehal.
Az készül föl jól a házasságra, aki jól készül fel a halálra. Nem azért, mert e kettő ugyanaz, hanem azért, mert Isten mindenkit Önmagára teremtett, s így a házasság nagyszerű eszköz az önismeret, az önfeláldozás oltárán arra, hogy újjá akarjatok születni (János 3;3), és tanúságot tudjatok tenni arról, hogy a mennyek országa bennetek, és nem rajtatok kívül van!
Ha azt akarjátok, hogy Istenben kibontakozó életetek legyen, akkor igyekezzetek TISZTELNI egymást. Nem azt mondom, hogy szeretni! Szeretni mindenkit kell. Szeretni annyi, mint jót akarni. Azt kérem, hogy igyekezzetek TISZTELNI egymást. Igen, mert tisztelni csak azt lehet, aki tiszteletre méltó.
Valójában mindenki tiszteletre méltó, de erre csak az lát rá, aki úgy igyekszik alakítani gondolkodását, hogy egyre jobban észrevegye a másikban azt, ami a másikban tiszteletre méltó.
Meg kell tanulnod jobban tisztelni párodat, mint önmagadat! Igen, mert önmagadhoz nincs távlatod, és így nem lehetsz elég tárgyilagos magadhoz, amikor azt kell felismerned, hogy mi benned a tiszteletre méltó. E téren legtöbb ember önbecsapásban él!
Mivel Isten még bűneiben is tiszteli az embert, és nem semmisíti meg, ezért feltétlenül szilárd alapon állsz, ha nemcsak keresed, de meg is találod azt, ami a másikban tiszteletre méltó. De ahhoz, hogy ne csak keresd, de meg is találd ezt, feltétlenül szemléletváltásra, pozitív irányú szemléletváltásra van szükséged azzal szemben, akinek árnyéka naponta rád esik.
Boldog csak Általam, Velem és Bennem lehetsz, ha engeded, hogy a házasságod a földi halálra készítsen fel téged.
Nagyon szeretlek, és megáldalak a HŰSÉG LELKÉVEL!"

HANG – Csak Veled Uram!


Kérdező: Uram! Nélküled összeroppanok!
HANG: "Drága Gyermekem!
A lelki szenvedések részben sokkal súlyosabbak, mint a testi szenvedések, részben pedig elviselhetőbbé lehet tenni ezeket narkotikumok nélkül is. Jobban, mint a testi szenvedéseket.
A lelki szenvedések súlyát általában mások értetlensége okozza. De ebből kiindulva kell rálátnia minden lelki szenvedőnek arra, hogy saját feladatát mindig el tudja végezni az, aki lelkileg szenved. Igen, mert legtöbb esetben bizonyos értelemben „adósságtörlesztésről” van szó.
A te életed sem a születéseddel kezdődött. Előző életedben annyi szeretetlenséget, annyi meg nem értést tanúsítottál környezetedben, hogy jelen körülményeid keresztjének súlyát magad vállaltad, miután előző életed halála után megfelelő önismeretre jutottál.
Valamikor elmondtam egy példabeszédet a dúsgazdagról és a szegény Lázárról. Ebben van egy ilyen mondatom: „Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem” (Lukács 16;25).
Drága Gyermekem! Ne érts félre! Nem akarom kicsinyíteni szenvedésedet. De tudomásodra kell hoznom, hogy te vállaltad azt, amit most meg kell élned.
A jelen életedben Én, Jézus, feltétlenül melletted vagyok, de nem akkor, ha úgy gondolod, hogy Nekem átadhatod problémáidat, hanem akkor, ha átadod magadat Nekem! Ezt akkor valósítod meg, ha lélekben férjedtől és gyermekedtől egyaránt igyekszel szabaddá válni. Helyesen csak az tud szeretni, aki lélekben szabad!
Boldoggá senki senkit nem tud tenni. Én sem tudok senkit boldoggá tenni! Mindenki csak önmagát teheti boldoggá azáltal, hogy Rám talál szívében! Rám, aki vagy abszolút ELSŐ vagyok valaki életében, vagy nem is vagyok ott!
Amíg valakinek fontosabb a gyermeke, társa, barátja, testvére vagy bárki, mint Én, addig Én, Jézus, nem is vagyok, nem is lehetek jelen, boldogító módon az életében! Rajtad áll, hogy ezt meg akarod érteni vagy nem! De ez az IGAZSÁG az egyedüli valóság, amely képes mindenkit, így téged is mindentől megszabadítani, ami benső békédet akadályozni akarja.
Nemcsak megértened, de át is kell élned, hogy Én, Jézus, hűséges Isten vagyok akkor is, ha ti hűtlenné váltok ígéreteitekhez, önmagatokhoz, másokhoz, Hozzám!
Kimondhatatlanul szeretlek! Benső békéd azon múlik, hogy mennyire hiszel Bennem, és ennek a hitnek pontos mértékét mindig megmutatja az, hogy mennyire nyugtat meg az, amit naponta kér tőled az Isten. Igen.
Azt mondanom sem kell, hogy Isten akarata rád vonatkozó részének megvalósítását senki nem akadályozhatja meg életedben! Isten soha nem kér senkitől lehetetlent! Sokkal bölcsebb, és sokkal jobban szeret téged annál, semmint olyat kérne, amire képtelen vagy. Egyedül és kizárólag csak Isten akaratának megvalósítása képes boldoggá tenni szellemi teremtményeit, tehát minden embert, tehát téged is!
Drága Gyermekem! Bizony, megkötözöttségeidet fel kell számolnod, és erősítened kell magadban azt a hitet, amely nélkül nem lehetsz képes arra, hogy megértsd szavaimat.
Nagyon szeretném, ha többé nem kellene megszületned a Földön, mert minden újraszületés egyre nehezebb körülmények között történik. Igen, mert másképpen nem tudlak rávezetni benneteket arra, hogy megértsétek: csak Általam, Jézus által, tehát csak az Isten által elgondolt módon lehettek boldogok!
Megáldalak az ÉLŐ HIT LELKÉVEL!"

HANG – Sokszor rágalmaznak


Kérdező: Sokan és sokszor rágalmaznak. Mit tegyek?
HANG: "Drága Gyermekem!
Engem, Jézust, is sokan és sokszor rágalmaztak, és Én azt kértem tőletek, hogy amikor rágalmaznak benneteket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok Miattam, akkor adjatok ezért hálát, mert ez alapja lesz annak az örömnek és boldogságnak, amit megad az Én Atyám mindazoknak, akik Hozzám kapcsolták életüket (Máté 5;11).
Ha nehezen tudod elviselni a rágalmakat, ez annak a jele, hogy még sok hiúsági komplexum van benned, s ezeket föl kell oldanod magadban.
Engem, az Isten Fiát, ördögnek neveztek, és Én mégsem gyötrődtem emiatt, bár fájt, de nem Magam miatt, hanem azok miatt, akik bántottak. Igen, mert ők voltak tévedésben, és nekik volt ezáltal elferdült lelkiismeretük.
Neked is meg kell értened, hogy attól te nem leszel jobb, ha dicsérnek, és nem leszel rosszabb, ha gyaláznak. Soha nem lehet a boldogságotok, illetve boldogtalanságotok alapja az, amit mások mondanak rólatok, vagy tesznek veletek.
Ez nem jelenti azt, hogy mindegy legyen számodra mások véleménye. Ó, nem! Főleg mások véleményének tükrében kell meg¬vizsgálnod magadat, hogy milyen vagy! Ha rosszat mondanak rólad, akkor vizsgáld meg, hogy van-e alapja ennek benned. Ha van, akkor légy hálás, hogy másokon keresztül helyes önismeretre tudtál jutni. Ha nincs, akkor pedig azért adj hálát, hogy te nem élsz tévedésben, és imádkozz azokért, akikről úgy látod, hogy tévedésben vannak veled kapcsolatban. Arra semmiképpen sem kell törekedned, hogy ne rágalmazzanak! De arra igenis törekedned kell, hogy mások rágalmá¬nak ne legyen valós alapja benned!
Nagyon szeretlek, és megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"

HANG – Családi gondok


Kérdező:
1. Szívbeteg gyermekünk miért olyan, amilyen?
2. Hogyan tudjuk életünket megfelelő pályára állítani?
3. Bíztató gyógyulást, gyógyuló biztatást várunk.
HANG: "Drága Gyermekeim!
Először is örülök annak, hogy nyitottak vagytok. A nyitottságotok Felém feltétlen feltétele annak, hogy leoldódjanak rólatok bizonyos fájdalmas kötelékek.
1. Ne az indító-okot, hanem a cél-okot kell látnotok ahhoz, hogy szívetek békéjét megtaláljátok. Ez aztán indító-oka lesz mindannak a jónak, ami vár reátok!
Mindhármatok érdeke a jelen állapot. Mindhármatoknak meg kell tanulni azt, hogy mindig a másik a fontos. Ezt legnehezebben gyermeketek tudja fogni jelenleg. Utána jön az édesanya, majd az édesapa.
Egy család lelki fejlődésénél pontosan a fordított sorrendet kell figyelembe venni. Az édesapának a legnagyobb a szabadságköre, tehát ő éli át legjobban saját felelősségének fontosságát. Ez azt jelenti, hogy neki a legnehezebb segíteni ebben. Ezután jön az édesanya. Az ő szabadságkörének határait már az édesapának is látnia kell, és nem az apának kell az anya után menni, hanem az anyának kell jobban hallgatnia az apára! A legkisebb szabadságköre a gyermeknek van. A szülők feladata, hogy rászorítsák gyermeküket arra, hogy a gyermek a saját szabadságkörén belül felelős önmagáért.
Eleve rossz pedagógia, ha egy beteg gyermek azt élheti meg, hogy neki több van megengedve, mert beteg. Pont fordítva van! Azért beteg, mert adósságot kell törlesztenie előző életének helytelenségei miatt! Ha erre nem vigyáznak a szülők - mondván, mert a gyermek beteg, ezért többet engedhetünk meg neki -
akkor adósságát sem tudja törleszteni, és idővel lelkileg el fog torzulni. Nem áldássá, hanem átokká fog válni mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerül.
Más a betegség, és más a helytelen vagy helyes viselkedés. Más az egészség, és más a helyes vagy helytelen viselkedés. A betegség nem erkölcsi kategória. A jó, a rossz, ez erkölcsi kategória. Lehet valaki boldog betegen is, és lehet valaki boldogtalan egészségesen is!
Amennyire igaz az, hogy a szülőknek nem önmagukért kell élni, úgy áll ez a gyermekre is! Sajnos, a szülők - éppen gyermekeikkel való megkötözöttségük miatt - szeretetlenségnek élik meg beteg gyermekükkel a helyes szigort, holott éppen ártanak gyermeküknek, ha a megfelelő szigort - vagyis azt, hogy gyermekük szabadságkörét figyelembe nem véve, e kört átlépni engedve - nem alkalmazzák.
Mindenki - tehát ti sem vagytok ezalól kivételek - csak akkor állítja helyes pályára életét, ha felmérve saját szabadságkörét, e körön belül él teljes felelősséggel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy semmiféleképpen sem szabad aggodalmaskodni, mert mindenkinek csak azt kell megtennie naponta, amit jó szándékkal megtehet a másikért.
Ki kell tehát kapcsolni azt, hogy többet kellett volna tennetek, mint amit tettetek. Minden este ki kell tudnotok mondani: ma ennyi tellett tőlem, s ezt köszönöm Neked, Istenem. Soha nem az eredmény a fontos! Mindig a jó szándékkal felvállalt napi feladat elvégzése a fontos! Tudnotok kell, hogy mindannyian Isten kezében vagytok! Tudnia kell mindenkinek, akik családban élnek, hogy egyik családtag sem istene a másiknak. Minden családtagnak az az Isten az istene, aki Bennem, Jézusban, megjelent közöttetek azért, hogy életemmel aláhúzott tanításom szerint alakítsátok át gondolkodásoto-kat. Ezt kell megtennie mindenkinek saját szabadságkörén belül!
Mindenkinek ott ér véget a szabadsága, ahol a másiké kezdődik. Minél érettebb valaki, annál tisztábban képes e határt meglátni. Nagyon természetes, hogy a gyermek a legkevésbé képes erre, ezért ő „idomításra” szorul.
3. Boldogságotok feltétlenül biztosítva van, ha igyekeztek Rám, Jézusra, hallgatni! Újra és újra mondom: Teljesen fölösleges bármiféle aggodalmaskodás, mert nemcsak a beteg gyermeketek számára, de kivétel nélkül minden ember számára is, nem az egészség vagy betegség a lényeg. A lényeg az a benső béke, amelyet betegségben, egészségben mindenki meg tud találni Nálam, Jézusnál, ha önmagában Engem keresve elhiszi, hogy az istenszeretőnek minden a javára válik. A rövid földi élet - akár egészségesen, akár betegen éli meg valaki - nem alkalmas arra, hogy szívbékét teremtsen bárkiben is. Erre csak Én, Jézus, vagyok alkalmas, és meg is valósítom mindazokban, akik ezt Nálam keresik: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. (Máté 11;28)"!
Nagyon szeretlek, és megáldalak benneteket
SZÍVEM SZERETETÉVEL!"

HANG – Családi problémáim vannak


Kérdező:
1. Mit kell tennem férjemmel kapcsolatban?
2. Mit kell tennem leányommal kapcsolatban?
3. Mit kell tennem édesanyámmal kapcsolatban?
HANG: "Drága Gyermekem!
1. Amint egy fatörzs három ága ugyanarra a gyökérre támaszkodik, így támaszkodik a te három kérdésed ugyanarra a gyökérre. E gyökeret így fogalmazom meg: Úgy gondolod, hogy boldogságotok, tehát szívetek békéje attól függ, hogy a három kapcsolat rendeződik-e vagy sem. Még pontosabban: Úgy gondolod, hogy ha külön-külön, mindhárommal, olyan beszélgetést tudsz folytatni, amelynek következménye a kölcsönös megértés lesz, akkor béke lesz szívedben.
Ha ez az elgondolásod helyes lenne, akkor Istent semmiképpen sem lehetne JÓ Istennek nevezni. Nem, mert a téged boldogságra teremtett Isten a te boldogságodat mások döntésétől tette volna függővé! Vagyis bár boldogságra teremtett, de Ő ennek megvalósítására képtelen. Ő ehhez nem elég! Tehát Isten és te ehhez nem vagytok elég! Tehát ennek megvalósulása szinte lehetetlen, mert Isten és te bármit tesztek, szíved békéjének megszerzése mindig bizonytalan marad.
Van ugyan még egy gondolatsor, amelyet viszont nem tételezek fel rólad. Ez így hangzik. Az Isten GONOSZ! Igen, mert boldogságra teremtett téged, de sem te, sem Ő nem képes ennek lehetőségét biztosítani számodra, s mégis boldogságra teremtett!
Én, Jézus, egy harmadik gondolatsort ajánlok neked! Arra kérlek, hogy erre a GYÖKÉRRE állítsd rá életed törzsét, tehát magát az életedet, amely a fent leírt kérdéseid három ágát hordozza!
Isten maga a SZERETET! Isten mindenkinek lehetővé teszi azt, hogy szívében Mennyországot hordozzon, tehát azt, hogy a Földön elérhető legnagyobb benső békének, boldogságnak hordozója legyen. Ehhez - mivel nem vagytok bábuk - csak az kell, hogy vállaljátok azt a gondolkodás-átalakítást, amely nélkül nincs életátalakítás, nincs boldogság, nincs benső béke sem! De aki vállalja azt, hogy Velem, Jézussal, rálép a gondolkodás-átalakítás útjára, tehát vállal egy komoly szellemi munkát, egy komoly megtérést, az feltétlenül rendeződni fog idegileg, s megtapasztalja Bennem, Jézusban, már itt a Földön az égi békét!
Ennek az útnak vállalása gyakorlatban azt jelenti, hogy el kell hinned: Az istenszeretőnek minden a javára válik, tehát bármi történik veled, te csak ezt a kérdést teheted fel: „Ez miért jó nekem?” Ha elhiszed, hogy Én, Jézus, benned élek, ha elhiszed, hogy Én, Jézus, legyőztem a világot (a világban minden emberben uralkodni akaró gonoszt), akkor csak arra kell rászánnod magad, hogy mindig olyan gondolatokat engedj uralkodni magadon, feltörni magadban, amelyek építenek, buzdítanak és vigasztalnak téged. Ennyi az egész!
A fentieket kimondani könnyű, de ennek megvalósításához komoly szabadságharcot kell vállalnia mindenkinek a megkötözöttségei ellen, ha valaki boldog akar lenni. De ha tudod, hogy Isten plusz egy fő mindig abszolút többség, akkor nincs mitől tartanod! Nincs, mert akkor te a Győztes oldalán állsz!
Megáldalak az ERŐ és a BIZALOM LELKÉVEL!"

HANG - CSALÁDOM JÖVŐJÉRŐL...


Kérdező:
Családunk jövőjével kapcsolatban kérdezem a HANG-ot.
HANG: "Drága Gyermekem!
Te nem problémákat akarsz megoldani, hanem jósoltatni akarsz magadnak Velem. Szoktam jósolni is, de mindig csak boldogságotok érdekében, és sohasem kíváncsiságtok kielégítésére. Én nem azért vagyok, hogy érdekes legyek, hanem azért, hogy hasznos legyek!
Az, hogy mi lesz családoddal a jövőben, az lényegében nem érintheti boldogságodat, mert előbb-utóbb mind-mind meg fogtok halni, és akkor folytatódni fog az a sorsvonal, amit itt és most, tehát a jelenben kiépítettetek magatoknak. Ez azt jelenti, hogy egyetlen dolog a fontos, a jelen!
Te írod, de csak úgy a végén mellesleg, hogy félted a gyermekeidet. Pedig ez valóban lényeg! Erre válaszolnom kell!
Nem jó, ha félted a gyermekeidet. Nem jó, ha bárkit féltesz magadon kívül! Csak magadat kell féltened, éspedig önmagadtól! Mindenkinek csak önmagát kell féltenie önmagától, mert senki nem képes sem boldoggá, sem boldogtalanná tenni senkit, csak önmagát! Aki élő kapcsolatban van Velem, az boldog, aki nincs élő kapcsolatban Velem, az boldogtalan! Boldogtalan akkor is, ha jól érzi magát. Igen, mert csak azért érezheti jól magát, mert nem használja az eszét arra, amire kapta, amire az esze való!
Amíg ezt nem értetted meg, addig semmit nem értettél meg sem abból, hogy miért jöttél a Földre, és abból sem, hogy Én miért jöttem a Földre!
Drága Gyermekem! A jelenre koncentrálj! A jelent kell megszentelned. Ennek az egyik nélkülözhetetlen eszköze a komoly, bensőséges reggeli imádság! Ha velem indulsz reggelenként, ha napközben Értem teszed azt, amit tenned kell, ha este Nekem adsz hálát az elmúlt napért, akkor nemcsak életed utolsó napján nem leszel gondban, de hátralévő egész életed - függetlenül attól, hogy családodnak milyen az élete - az Én békémnek lesz hordozója! Számodra ez a fontos!
Kimondhatatlan szeretettel szeretlek, és megáldalak
SZERETŐ SZÍVEM BÉKÉJÉVEL !

HANG – Csalódások sorozatát éltem át


Kérdező: Sok és nagy a lelki fájdalom bennem!
HANG: "Drága Gyermekem!
A te vergődésed az Én vergődésem benned! Ami téged lehangol, elszomorít, az a körülötted élő, halódó világ, amely boldogság helyett a bódultságot keresi. Ahelyett, hogy Értem élne, önmagát, mulandó semmi életét eléje helyezi azoknak az örök értékeknek, amelyek a honnan, hová, miért kérdésekre megnyugtató választ tudnának adni szívének, lelke nyugalmának biztosítására.
Én szenvedem benned azt a rohanást, amelyben nézni lehet, de látni nem, hallani lehet, de meghallani nem, érezni lehet, de átérezni nem, őrjöngeni lehet, de örülni nem, vihogni lehet, de kacagni nem, és még folytathatnám azokat az elembertelenedett megnyilvánulásokat, amelyek annyira természetellenessé teszik világotokat.
Csak a benned Énrám találás a megoldás! Igen, mert a körülötted tapasztalható kényszer-rohanásban látni Én segítek, meghallani azt, amit meg kell hallanod, Én teszem lehetővé, az Én békémet átérezni, ezt csak Tőlem veheted át, és az az öröm és derű, amit a világ nem adhat, sem el nem vehet, csak Általam, Velem és Bennem lehetséges!
Hogy is kérhetném tőletek azt, hogy rajtatok keresztül építsem, buzdítsam és vigasztaljam az embereket, ha ezt nem tenném meg közvetlenül veletek?! Szent és igaz minden szavam, amit Máté 11;28-ban olvasol! Ne csak kifelé, de befelé is akarj látni a szíveddel! Rám nem rajtad kívül találsz! Csak magadban! Szeretetem által létezel! Hogy is lehetnél más által boldog?! Ha ezt megértetted, akkor mindent megértettél! Mindent megértettél még akkor is, ha teljesen kilátástalan és reménytelen körülötted az élet. Igen, mert akkor nem arra teszed a hangsúlyt, hogy te otthont találj Bennem, hanem arra, hogy Én otthont találjak benned!
Irántad való mérhetetlen szeretetemmel várom, hogy elfogadd Tőlem az Én békémet. Azt a békét, amely nem csupán a rend nyugalma. Az is! De még inkább a különbözőségek dinamikus harmóniája, tehát közös munkánk eredménye!
Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"

HANG - CSALÓDOTT VAGYOK A TANFOLYAMOK UTÁN

Kérdező:
1. Különböző ezoterikus tanfolyamok elvégzése után is
bizonyos csalódás él bennem.
2. Egy csodás kereszt-látomás után szeretnék reális maradni!
HANG: "Drága Gyermekem!
1. Azok a tanfolyamok, melyeket elvégeztél, olyan eszközök, amelyek nem pótolhatják a lényeget, csupán pótcselekvésekre használhatók a lényeg nélkül. Mi a lényeg?
Felvállalása a gondolkodás-átalakításnak! Ennek pedig feltétlen feltétele: rendszeres tanulmányozása az evangéliumaimnak, az ezekben foglaltaknak megbeszélése Engem szerető és kereső emberekkel, és a párbeszédimában, tehát élő hittel Hozzám emelni a lelkedet.
Ha ezeket vállalod, akkor a különböző ezoterikus tanfolyamok nagyszerű eszközöknek bizonyulnak arra, hogy szívbékédet megtaláld, s másoknak is eredményesen mutasd a Hozzám vezető utat.
De ha nem vállalod, akkor egy idő után magad előtt is lelepleződsz, és belátod, hogy az elvégzett tanfolyamok által nem váltál hiteles emberré, és pótcselekvések irányába visznek ezek a különben nagyon is alkalmas eszközök annak az útnak a vállalására, amellyel Én, Jézus, magamat azonosítottam, amikor ezt mondottam: "Én vagyok az ÚT!"
A tanulás és a józan imádkozás tehát az a sínpár, amelyen biztonságosan tud haladni életednek vonata, amely boldogságod hordozója. Minden más úton ki vagy téve a kisiklás veszélyének. A gondolkodás-átalakítás és a józan imádság útján soha! Ez az egészséges ALÁZAT útja!
2. Látomásodat Tőlem, Jézustól kaptad! Soha nem fogod elfelejteni! Bizonyos értelemben neked Veronika kendőjévé kell válnod, hogy verejtékes arcomat, amely időnként annyira szomorú, Irántam való szereteteddel megtöröld. Valóban az olyan utolsó időket élitek, amelyet Én éltem, amikor keresztutamat jártam, amikor a kereszten függtem. Az idő betelt. Megváltásotok közel van már! Vállaljátok föl életemet, halálomat, hogy dicsőséges feltámadásomnak is részesei lehessetek!
Megáldalak
SZÍVEM KIMONDHATATLANUL NAGY SZERETETÉVEL!"

HANG – Csöbörből vederbe


Kérdező:
Egy csalódás után kialakult kapcsolatom is csalódásba torkoll?
HANG: "Drága Gyermekem!
Életed legnagyobb problémájának tartod azt, hogy olyan párkapcsolatban találd meg életed értelmét, amely nemcsak elviselhetővé, de boldogítóvá is tudja tenni napjaidat. Ez a vágyad nagyon természetes! Boldogságra vagy teremtve, s erről, még ha akarnál, sem tudnál lemondani! Amire fel kell hívnom a fegyelmedet, az az, hogy ne keverd össze az eszközt a CÉLLAL!
A CÉL valóban a teljes boldogság! A teljes boldogság nem részekből áll! Aki rész-boldogságokból akarja összeállítani a teljes boldogságát, aki úgy gondolja, hogy sok-sok boldog nap jelenti a boldogságot, az a csalódások olyan sorozatát vállalja fel, amelynek következtében előbb-utóbb feltétlenül menekülésben, narkotikumokban, bódultságokban próbálja elviselhetővé tenni a földi élet nehézségeit.
Ha azt a boldogságot akarod megtalálni, amire teremtve vagy, akkor a párválasztás, bár nagyon fontos, de csupán eszköz lehet számodra! Eszköz arra, hogy a CÉL, aki ÉN VAGYOK, egyre tisztultabban legyen elérhető, megtapasztalható, átélhető számodra! Éppen ezért nemcsak a leendő párod eszköz, hanem te is eszköz kell hogy légy az ő számára annak a CÉLNAK elérésére az ő számára, aki ÉN VAGYOK! Isten mindenkit Önmagára teremtett Bennem. Ezért mindaddig nyugtalan marad szívetek, amíg Bennem meg nem találjátok igazi otthonotokat!
Most egy nagyon fontos igazságra hívom fel figyelmedet! Ha valaki számára a főhangsúly az eszközön van, akkor a CÉLT soha el nem érheti. Ha valaki számára a főhangsúly a CÉLON van, akkor feltétlenül rátalál arra az eszközre, tehát az igazi párjára, aki aztán boldogságának nem kerékkötője, hanem segítője lesz további életükben. Ha ezt megérted, akkor tudod, mit kell tenned. Ha nem értetted meg, akkor nem tudok segíteni rajtad.
Nagyon szeretlek, és megáldalak az ÉRTELEM LELKÉVEL!"

CSOPORTUNKAT NEM JÓ SZEMMEL NÉZIK


Kérdező: 1. Ha kérdezem Jézust, ő válaszol nekem, de szeretném válaszát papíron is látni. 2. Kis csoportunkkal szemben idegen körülöttünk a világ. Ez rossz nekünk is, rossz másoknak is. 3. Családom tagjai rosszul szeretnek engem, tehát nem segítenek, hanem féltenek.
HANG: "Drága Gyermekem! Nagyon megértelek. Tudom, hogy a benső bizonytalanság mennyire gyötrő lelki fájdalommal jár. Közös Ősellenségünknek az elbizonytalanítás a leghatásosabb fegyvere. Bízzál jobban Bennem! Kaptál Tőlem olyan szívósságot, mely át tud segíteni a nehézségeken. Ha pedig úgy érzed, hogy kevés az erőd, akkor, mint most is, adok lehetőséget arra, hogy másképpen juss hozzá szavaim erejéhez. Ameddig Enyém akarsz lenni, addig biztonságban vagy minden látszat ellenére is.
Ne lepődj meg, hogy nem hisznek neked. Gondolj arra, hogy még Nekem sem hittek, és nem hisznek ma sem sokan. Számodra nem is az a lényeg, hogy higgyenek neked, hanem az, hogy te higgy Bennem. Ha pedig azt észleled, hogy visszautasítanak, amikor jó szándékkal tanácsot akarsz adni, hát ne adj addig tanácsot senkinek, míg nem kérik azt tőled. Légy türelmesebb mások fejlődésével szemben. Én is türelmes vagyok velük és veled szemben is. Légy hasonló ebben is Hozzám!
Az is a földi élet velejárója, hogy az a kis csoport, melyben összetart benneteket a barátság érzése, sokszor ki van téve, mint a tengerben a kis sziget, a hullámverésnek. Én képes vagyok lecsendesíteni a szívek hullámverését, ha ezt valaki őszinte hittel kéri Tőlem. Csak azt ne akarjátok, hogy ezt a földi életet, mely annyira átmeneti hidacska, annyira nyomorúságos siralomvölgy, olyanná próbáljam tenni, mintha ez lenne az örök hazátok. Nem. A ti hazátok a mennyben van. Ott, ahol már nincs könny, és nincs semmiféle benső nyugtalanság. Hidd el, még így is nehéz sok embernek elhagyni ezt a mulandó, félreértésekkel fölhasogatott életet.
Ha boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod reményből élni. A reménynek jele a horgony. Aki az Én szerető szívembe akasztja reménye horgonyát, az Bennem csalódni nem fog soha, de el kell hagynia azokat a torz képeket, melyeket eddig Rólam kialakított magában. Én nagyobbra teremtettelek téged is, semhogy a mulandóság ki tudna elégíteni. És ne feledd: az emberektől kapott megértés is mulandó!
Jól szeretni talán a legnehezebb dolog a világon. Nem a szeretet megnyilvánulása miatt nehéz, hanem amiatt a gyökér miatt, melyből képes a helyes szeretet kinőni. E gyökérnek neve: SZABADSÁG.
Ti annyira meg vagytok kötözve különböző terheltségekkel, hogy bizony ezektől megszabadulni a legnehezebb a világon. De Én éppen azért jöttem, hogy szabaddá tegyelek benneteket. Amennyiben befogadsz Engem életedbe, annyiban tudlak szabaddá tenni. A szabaddá válás tehát folyamat. Nem megy máról holnapra. Légy türelmesebb másokkal és önmagaddal szemben is! Veled vagyok. Nemcsak tudok rólad! És nemcsak Én vagyok veled. Angyalaim is ott vannak életed minden mozzanatában. Rajtuk keresztül is hatni akarok rád, és szeretni akarlak téged. Fordulj hozzájuk többször. A jó szellemek, tehát a segítő angyalaim örülnek, ha segíthetnek. Légy hozzájuk közvetlen és bizalmas. De velük szemben is tudnod kell, hogy nem azért vannak körülötted, hogy a mulandósággal engedd magadat leterhelni, hanem azért, hogy lehetőleg mindent ahhoz mérj, amit a halálod óráján értéknek fogsz tartani.
Megáldalak: NE FÉLJ! HIGGY!"

HANG – Édesapám meghalt


Kérdező: Egy hőn szeretett édesapa halála nagyon megráz bennünket.
HANG: "Drága Gyermekeim!
A halál, az elválás nem az Én találmányom! Én az életnek vagyok Istene! Sőt! Én vagyok az Élet. A halál a ti találmányotok. Ti akartátok azt, hogy legyen lehetőségetek lecserélni a boldog örökkévalóságot azzal a szenvedékeny mulandósággal, amely lehetőséget ad nektek arra, hogy visszataláljatok Hozzám!
Nem arra kell hát törekednetek, hogy belenyugodjatok a halálba, hanem arra, hogy felismerjétek azt a csodás valóságot, mi szerint az, aki Bennem hisz, halált nem lát sohasem (János 11;26)!
Nagyon szeretném, ha megértenétek, hogy megnyugvást csak Nálam lehet találni. Bárhol próbálkoztok, csak homokot szórtok a sebre. Ennek pedig semmiképpen sem a gyógyulás a következménye!
Nincs nép és nincs kor, amely naponta ne tudná megtanulni azt, ami a legtermészetesebb a földi életben, mégpedig azt, hogy halálra jött le mindenki a Földre!
Halálra születtetek! Ezt soha senki nem kérdőjelezheti meg közületek. Még az orvostudomány is kezd kacérkodni korotokban azzal a gondolattal, hogy nem csupán az életre, hanem a jó halálra kell segítenie benneteket. A probléma az, hogy számukra a jó halál nem azonos azzal, amit Én gondolok annak!
Drága Gyermekeim! Neves írótoknak igaza van abban, hogy csak a Földön élők halandók. A holtak örökké élnek! Nektek nem az a feladatotok, hogy megváltoztassátok a megváltozhatatlant, az sem, hogy meghatározzátok a halál pillanatát. A ti feladatotok csak az, hogy a Velem való élő kapcsolatot ápoljátok, mert minden emberi és nem emberi kapcsolat erre való! Az emberi kapcsolatok csak annyiban fognak létezni az örökkévalóságban, amennyiben segítik bennetek elmélyíteni a Velem való kapcsolatot. Ennek már a Földön el kell kezdődnie. Sőt! Csak itt tud elkezdődni. Amíg ez meg nem történik, addig nem találjátok meg szívetek nyugalmát sem itt a Földön, sem a másvilágon!
Nem azt mondom tehát, hogy próbáljatok beletörődni a halál gondolatába, hanem azt, hogy ne akarjatok belenyugodni abba, amit természetellenesnek tartotok! Soha ne akarjátok befejezettnek tekinteni a Velem való kapcsolat elmélyítését! Higgyétek el, hogy aki Bennem hisz, az halált nem lát sohasem!
A földi élet nagyon rövid! Ezért nem érdemes gondban lenni!
Aki elkezdi keresni az Isten országát és annak igazságát, az megért Engem. Aki mást tart életében fontosabbnak, azt csak sajnálni tudom. Állhatatosan várom, hogy megértsetek!
Megáldalak benneteket SZERETETEM LELKÉVEL!"

HANG – Egy aggódó édesanyához


Kérdező: Aggódó édesanya távollevő fiáról kérdez.
HANG: "Drága Gyermekem!
Én, Jézus, így áttételesen, nem mondhatok semmit fiadról, mert bármit mondanék, az vagy közhelynek hangzana, vagy lehetőséget adna sok félreértésre. Csak akkor, ha ő kérdez, és egy meghatározott helyzetkép alapján tudok érdemben válaszolni. Ha nem látja szíve békéjének biztosítását, ennek hogyanját el tudom mondani neki.
Neked viszont van mondanivalóm! Az a szeretet, amely fiadért való aggódásodnak alapja, hiányolja azt a hitet, amely megerősítene téged abban, hogy a te gyermeked az Én gyermekem is. Sőt, miután már felnőtt, sokkal jobban az Én gyermekem, mint a tiéd. Te már nem vagy az ő gondviselője, de Én igen! És hidd el, hogy Nálam jobb gondviselő nem létezik!
Ne aggódj hát, hanem tégy meg mindent, hogy megértesd magaddal a következőket: a/ Sem jobb, sem rosszabb nem lesz gyermeked sorsa a te aggodalmaskodásod által, de te felőrlődhetsz benne. b/ Én mérhetetlenül jobban szeretem gyermekedet, mint te. c/ Az Istent szeretőknek minden a javára válik!
Drága Gyermekem! Számodra nem lehet fontosabb annál, hogy szívedben az Én jelenlétemet biztosítsd, tehát az, hogy szíved békéjére vigyázz! Ennek első lépése az, hogy ne kívülről várj megoldást a magad számára, hanem belülről. Ha Istent az tenné boldoggá, hogy gyermekeinek milyen a sorsuk, akkor pokol lenne az élete. Márpedig Isten maga a Mennyország! Senkinek, tehát egyetlen anyának sem szabad aggódnia gyermekéért, ha az már felnőtt, és saját sorsáért felel. Az természetesen fájhat, ha azt látod, hogy gyermeked rosszat tesz önmagának, de ez egészen más, mint az aggódás.
Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL!"

HANG - EGY ÁLDATLAN ÁLLAPOT


Kérdező: Áldatlan az állapot a férjem és leányom között.
HANG: "Mindig férjed oldalára kell állnod! Soha, soha nem állhatsz gyermeked oldalára, ha jót akarsz gyermekednek és magadnak, amikor arról van szó, hogy kihez tartozol elsősorban!
A gyermeked választott téged. Ő tudja, miért. Te a férjedet választottad, s neked tudnod kell, hogy miért. Azért, hogy EGY legyél vele. Ezt az EGY-séget egy gyermek elárulhatja, de soha meg nem szüntetheti, míg a Földön éltek!
Neked tehát elsősorban nem gyermekeddel van bajod, hanem saját magaddal! Gyermekedről úgyis le kell válnod, ha akarod, ha nem. Férjedtől soha nem válhatsz le. Te legfeljebb tudomásul veheted azt, hogy ő levált rólad, de te ezt nem teheted meg anélkül, hogy ne háborogna lelkiismereted, tehát anélkül, hogy ne háborognék Én benned.
Arra kérlek hát szeretettel, hogy férjed és gyermeked problémáját csak olyan mértékben akard megoldani, amennyiben ezt férjeddel megbeszélted. Soha és semmiképpen sem férjed ellenére! Erkölcsileg nem lehet igaza gyermekednek veletek szemben, mert egyetlen erkölcsi igazság létezik: szeretni kell! Férjedet azáltal szereted, és ezt még a leglehetetlenebb helyzetben is meg kell tenned, ha mentegeted! Gyermeked akkor szereted helyesen, ha neveled. Most nevelés alatt azt értem, hogy meg kell értetni vele, hogy felelősséget kell vállalnia szavaiért, tetteiért. Te nem falazhatsz neki! Nem lehetsz bűnrészes!
Az Én édesanyámnak sem volt könnyű megérteni, hogy szabaddá kell válnia Tőlem olyan értelemben, hogy meg kellett tanulnia, hogy hol végződik az ő szabadságának határa, és hol kezdődik az Enyém! Azt gyermeked nem tudja magától kitalálni, hogy hol kezdődik a te szabadságodnak határa, és hol végződik az övé. Erre neked kell megtanítanod, és nem elméletileg, hanem kemény megtapasztalások útján. Egyértelműen tudomására kell hoznod: eddig és ne tovább! Ezt másképpen sem te, sem ő megtanulni nem tudja. Ne feledd: aki rosszul szeret, az GYŰLÖL, és aki jól gyűlöl, az SZERET!
Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL!"

A biológia nem végzet

"Arra rájönni, hogy a másik annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyunk." – Húsz perc Feldmár András pszichiáterrel.
Czvitkovits Judit

A biológia nem végzet
Legtöbbünk miért nem működik egyedül?

Mert „szociális állatok” vagyunk, szükségünk van valakire. Úgy teremtettek minket, hogy kapcsolatok nélkül nem tudunk élni.

Társfüggők vagyunk?

Nem. Ez egy kölcsönös függőség.

A függés gyengeség?


Semmiképp nem az. Az emberi fejlődésnek nem lehet csúcsa a boldog egyedüllét. Senki sem az egyedüllétre hivatott.

Mégis sokan vannak, akik szeretnek függetlenül élni.

Akkor azok válasszák ezt az utat! Sokan vannak, akik ezt teszik. Ismerek egy férfit. Tizenöt éve senki nem lépte át a lakása küszöbét, csak ő. Otthon csak a könyvei veszik körül. Szeret így élni. Szereti a könyveit, mert azokkal nincs gond, nem bántódnak meg, ha félig olvasatlanul otthagyja őket.

Ez egészséges így?

Mi az, hogy egészséges? Ez egy álcázott programozás. Ha valakinek ez a vágya, akkor azt kell megvalósítani. Ha hűséget akarsz, akkor olyan társat kell keresni, akinek szintén ez kell. Ha valaki tradicionális házasságot akar, éljen abban! De ehhez tisztázni kell, hogy mire vágysz.

Az nem is mindig könnyű…

Persze hogy nem, mert túl nagy a zaj, túl sok a vágy, ami körülvesz minket. Ahol éppen vagyunk, akivel élünk, a család, a munkahely… elárasztanak minket idegen vágyakkal. Az egész olyan, mint egy trójai ló, amivel nem kívánt vágyakat csempésznek az életünkbe. Nagyon nehéz dolog ez, hiszen a szeretőd, a gyereked, a férjed vágya gyakran erősebb, fontosabb, mint a tied.

Fotó: MTI
Fotó: MTI
Sokan képtelenek megfogalmazni a vágyaikat. Miért van ez?

Sok embernek egyszerűen bezárul a szíve, mert soha nem figyeltek rá. Szófogadóak voltak, szívük helyett a szüleikre, a környezetükre hallgattak. Aztán hirtelen előállnak az ötlettel, hogy megkérdezik a szívüket: mire vágysz? Egyszerre elvárják, hogy válaszoljon, hogy üzenjen. Tudod, mit gondol ilyenkor a szív? „Mi a franc? Hol voltál eddig?” És nem válaszol, bezárva marad, nem hisz abban, hogy hallgatnak rá. De aki kitartóan és sokáig jár hozzá, annak üzenni fog. Persze bátorság is kell ahhoz, hogy az ember kimondja, mire vágyik, hátha elítélik érte. Az ilyen félelmek forrását otthonról hozzuk. A legtöbb családban erény az engedelmesség, és megszégyenítés jár, ha valaki ellenszegül.

Miért nem tudunk kötődni?

Vagy mert nem akarunk, vagy mert nem tudunk. A szanszkrit nyelvben a házasságot ugyanazzal a szóval illetik, mint a halált, hiszen meghal az élet, amit eddig éltél. Jónak kell lennie annak a házasságnak, amit választasz, hiszen minden igen millió nemet követel.

Ma sokan a világhálón keresik a társukat. Normális módja ez az ismerkedésnek?
Egyáltalán nem rossz dolog. Egy páciensem például elhatározta, hogy nyár végén férjhez megy. Hirdetést tett fel a netre, amire több mint négyszáz választ kapott. A jelentkezők körét különféle szempontok alapján kétszáz főre szűkítette, majd a kétszáz levélíró adatait alaposan átvizsgálta és kiválasztott százat. Velük elkezdett e-mailezni, amivel a potenciális férjjelöltek száma ötvenre csökkent. Telefonon mind az ötvennel felvette a kapcsolatot, a beszélgetések alapján tizenöt férfit választott ki. Mindegyikükre szánt fél órát, s megivott velük egy kávét. A találkozás után mind a tizenöt férfi újra látni szerette volna, ő pedig mindegyiktől megkérdezte: „Miért?” S míg az egyik a nő szépségére, a másik a kedvességére és a közös érdeklődési területre hivatkozott, addig csak egy férfi mondta azt, hogy „Gőzöm sincs! Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg”. A nőt ez a férfi érdekelte. Három hónap múlva összeházasodtak. Amit ezzel mondani akarok: a világhálón társat találni olyan, mint tűt keresni a szalmakazalban, de ahogy a példa is mutatja, gyorsan át lehet jutni rajta.

Mit gondolsz, kell a boldogsághoz gyerek?

Azt gondolom, transzformáló ereje van annak, ha szülünk, de a biológia nem végzet, fel lehet lázadni ellene. De ha nő lennék, elgondolkoznék azon, hogy az evolúció évezredek óta a gyermekvállalásra programozott be. Sokan későn ébrednek rá arra, hogy nem élték meg a nőiességük, biológiai sorsuk lényegét. De nem szabad elfelejteni, hogy soha nincs késő. Számtalan formája létezik annak, hogy egy nő, aki kifutott az időből, gondoskodjon egy gyermekről. Ha egy gyermek felnőtt nélkül nő fel, az mindenképp veszteség, de ha a felnőtt gyermek nélkül öregszik meg, az is.

Az (El)eset(t) tanulmányok című programsorozat keretei között a szakember szeptember 19-én, egy másfél napos élő csoporttal, a résztvevők által hozott eseteken keresztül azt vizsgálja, hogy mi az a “radikális terápia”, amit Feldmár András negyven éves praxisa során kialakított.

Ezo-Pláza - avagy a fogyasztói társadalom és az ezoterikus piac
Megjelent: Ezo-tér

Életünkbe egyre erőteljesebben igyekszik bevonulni a fogyasztói társadalom értékrendszere, amelyet nem kerülhetnek el a spirituálisan gondolkodók sem. Hol van a határ a környezethez való egészséges alkalmazkodás és a szellemi törvényekhez való hűség között? Ehhez a kérdéshez szeretnék néhány gondolatot fűzni.
Mára már tagadhatatlan, hogy a fogyasztói társadalom szokásrendszere vaskosan megjelent a spirituális törvényeket követők életében is. A fogyasztói társadalom térnyerése ellen nem sokat tudunk tenni, de a legfontosabb, hogy szellemileg éberek maradjunk. Osho szavait idézve ez azt jelenti, hogy „Eljátszhatsz bármit, de tudd, hogy játszol!”. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A fogyasztói társadalom a tökéletes Fogyasztó „kinevelésére” törekszik, aki nem sokat gondolkodik, csak megveszi azt, amit a reklámok harsognak. Életét és energiáit a vásárlás oltárán helyezi el. Én ezt magamban zombi* gyártásnak nevezem, ami számomra a lélek és tudatosság nélküli test előállítását jelenti abból a célból, hogy ezek az egykor emberi testek szellemi, lelki és testi energiáikat pénz formájában az őket előállító és irányító erőknek adják. Természetesen ez nem új jelenség, de mi itt, most a modern formájában találkozunk vele. Ennek szellemi szempontból talán a legsajnálatosabb velejárója az emberi tudat erős beszűkülése a létért való mindennapi harcra, ami mára a pénz egyeduralmára redukálódott. A tudatosságukat és gondolkodásukat megőrizni kívánóknak viszont szembe kell nézniük a reklámok és a „modern viselkedés” tudat alatt ható kényszerítő erejével. A reklámok gátlástalanul használnak minden olyan eszközt, amellyel kijátsszák az éberséget, és rejtett szuggesztiókkal kényszerítik vásárlásra a célkeresztben álló személyt/réteget.
Hogyan jelenik meg ez a számunkra érdekes területeken?
Talán a legelső lépés az volt, hogy létrejött az ezoterikus piac, ahol mára már dömping van a könyvekből, kártyákból, lemezekből, kristályokból, füstölőkből és egyéb csecsebecsékből. Pénzközpontú üzletemberek hamar rájöttek, hogy mi minden eladható a szellemi magaslatokra vágyóknak. Ami még nem is lenne baj, ha mindez célhoz vezetne. Nemrégiben egy ezoterikus könyvesbolt közepén állva úgy éreztem, hogy megfulladok a kínálatban, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezelőtt 15-20 évvel, miért volt elég nekünk 2-3 spirituális könyv? Mert elég volt, ma is abból táplálkozom, amit azokból tanultam – semmi újat nem olvastam azóta. Több ismerősömnek ugyanez a tapasztalata. Ebből nem nehéz rájönni, hogy mi a lényeges, és mi nem. És itt jön be a fogyasztói társadalom módszere: az intellektus kielégítése. Az intellektus, amelyet a mi kultúránk mindenek fölé helyez, akkor érzi erősnek és kompetensnek magát, ha bőven van választási lehetősége. Ha ebben kiélheti magát, akkor nem gondolkodik el azon, hogy egyáltalán szüksége van-e arra, amiből hatalmas választékot kínálnak fel neki – hiszen nem az a kérdés, hogy valóban szüksége van-e tejfölös-hagymás chipsre (avokádós samponra, algás fogkrémre vagy tibeti angyalkártyára), hanem az, hogy melyiket vegye meg az új sorozatból. Ennek természetesen az ad alapot, hogy a szükségleteket nem a megfelelő síkon elégítik ki. Azaz: a hihetetlenül hiányzó szellemi és lelki síkot a Fogyasztó testi síkon akarja kielégíteni („Még, még, még, semmi nem elég….”). Tudjuk, hogy ez soha nem fog sikerülni, de a materiálisan gondolkodó Fogyasztó erre nem jön rá. Itt viszont elgondolkodhatunk, hogy a saját életünkben mennyire keverjük össze a síkokat. Amikor már a huszadik olyan angyalos könyvet vesszük meg, amelynek háromszáz oldalából csupán két mondatot tudunk használni, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában mit keresünk, mi hiányzik a szellemünknek és a lelkünknek, amit angyalos könyv formájában próbálunk pótolni?
A szellemi éberség elaltatásának tehát az intellektus a központi szereplője, amelynek másik fontos megjelenési formája az információ-éhség. A fogyasztói társadalom azt tanítja a Fogyasztónak, hogy az információ hatalom – és minél többen elhiszik ezt, annál inkább így lehet. A Merkúr (az intellektus legfontosabb archetípusa) típusú embernek az ad biztonságot, ha elég információja van valamiről. Ennek diszharmonikus megnyilvánulása az a Fogyasztó, aki válogatás nélkül töm magába minden lehetséges információt (rádió, tévé, napilapok, utcai plakátok, bolti akciók stb.), miközben reszket, hogy kimarad valami fontos eseményből, és akkor lemarad a létért való küzdelemben.
Sajnos ez a viselkedés is megjelent az „Ezo-Plázában”. Sok olyan útkeresővel beszéltem, aki büszkén mondta, hogy már egy könyvtárnyi könyvet elolvasott, mindenről tud, minden hétvégén más tanfolyamon ül, és hatalmas „tudás” van a birtokában. Ez a tudás és az információ gyűjtés összekeverésének tipikus esete, ami természetesen felszínességet von maga után. Az elolvasott információk többnyire csak az intellektus szintjén dolgozódnak fel, és nem jutnak el a lélek mélységéig, a cselekvés szintjéről pedig már nem is beszélve.
A rengeteg könyvet és tanfolyamot „fogyasztók” körében tapasztalom időnként a Fogyasztói viselkedést. Ennek az az alaptétele, hogy a „pénzemért mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök”. Én nagyon szeretem a budapesti ezoterikus könyvesboltokat, amelyek dolgozóit többnyire személyesen is ismerem, ezért el tudom mondani, hogy szerencsére általában olyanok ülnek a pult mögött, akik személyükkel, életükkel is példát mutatnak a szellemi úton való haladásban. Ezért meglepő, amikor egy Fogyasztó lép be az ilyen boltba, és úgy viselkedik, mint egy hipermarketben (azonnal felháborodik, ha nincsen az, amit ő keres, elvárja a folyamatos akciókat, színes katalógusokat, tolakszik a pénztárnál, stb.), ahol látszólag minden a vevőért van. De sajnos a tanfolyamokon is megjelenik a Fogyasztó, és nem veszi észre, hogy nem egy plázában van, de azt sem, hogy nem azért jött ide, hogy kényelmesen kávézgasson a teraszon, és közben bájcsevegjen.
Amit a fentiekben megemlítettem, szerencsére nem általános, és azért emeltem ki, hogy ne is legyen az. Úgy gondolom, hogy aki a spirituális úton jár, keres, az éber tud maradni, nem keveri össze a testi szükségleteket a szellemivel (legalábbis törekszik erre).
Az Ezo-Pláza elkerülésének másik fontos tényezője az emberi értékek megőrzése, és a tisztelet. Ha tiszteljük embertársainkat, és ennek megfelelően kommunikálunk velük, akkor emberi kapcsolataink is javulhatnak, hiszen az egymás tisztelete nagyon hiányzik a mai hétköznapi viselkedésből. A tisztelet hiánya viszont gyakran visszavezethető a fogyasztói társadalomban eluralkodott, az intellektus hatalmán nyugvó gőgnek. A felfuvalkodott, öntelt, gátlástalan egó térnyerése nem lebecsülendő, különösen a jól befolyásolható fiatalok körében. A fogyasztói társadalom minden erejét bevetve igyekszik az embert Isten fölé helyezni, ami mögött a kiszolgáltatottságtól való iszonyatos rettegés húzódik meg.
Aki a spirituális úton igyekszik előre, az nagyon hamar megtapasztalja Isten és ember valódi viszonyát, ami nemcsak a tudatát nyitja meg, hanem kifejleszti benne az alázatot a Teremtő, és az együttérzést minden teremtmény iránt. Ebben a belső állapotban őrizhetjük meg szellemi éberségünket, tudatosságunkat, amelynek birtokában nyugodtan sétálhatunk bármely pláza káprázatos világában.
*Zombi: a vudu hiedelemvilágban olyan holttest, amelyet varázslat révén újra életre keltenek. A zombi úgy cselekszik, mint egy robot, nincsen intelligenciája, sem szabad akarata.
Írta: Szabó Judit

Nem is tudod milyen szerencsés vagy...
Amikor felkelsz reggel és süt a nap. Kényelmesen kinyújtózol a puha ágyikódban, mert van hol aludnod. Amikor felkelsz pislogva, és újabb nap vár rád, újabb lehetőségekkel. Egészséges vagy, csak itt-ott ropog ez-az, de tudsz járni, el tudod látni önmagad. Nem is tudod milyen szerencsés vagy, hogy átgondolhatod, és megtervezheted, hogy mit fogsz csinálni a nap folyamán, mert van jövőd, vannak terveid és céljaid.
Ha kapsz egy ölelést, vagy jó reggelt kíván valaki, ha van családod, akikről gondoskodhatsz, és fontos vagy nekik. Ha van gyermeked, akinek reggelit készíthetsz. Ha van munkád, és ha nem gyomorgörccsel indulsz el oda, hanem pozitív gondolatokkal, mert szereted amit csinálsz, és a kollégáid is már várnak, hogy együtt folytassátok a napot, akkor is nagyon szerencsés vagy.
Ha át tudsz élni élményeket, az eső friss illatát, a virágok, a világ csodáit, a víz morajlását a parton, ha el tudsz utazni akárhová ahonnan szép emlékekkel tudsz visszatérni a mindennapokba. Ha elolvasol egy könyvet, megnézel a színházban egy előadást, vagy a moziban egy filmet popcornt ropogtatva. Ha van aki azt mondja neked, hogy szeret. Ha van akár csak egy olyan barátod, aki úgy fogad el, amilyen vagy, és bármilyen helyzetben számíthatsz rá, mindig meghallgat, és támogat ha szükséged van rá. Ha édesanyád főztjét eheted vasárnap délben, hiszen semminek nincs olyan jó íze, mint annak, és összegyűlik a család is. Este megpihenve átgondolhatod a napod, hogy mennyi jó dolog történt veled. Ha hozzábujhatsz valakihez.
Nem is tudod milyen szerencsés vagy, hogyha ezek közül bármit is megtehetsz, de sajnos csak akkor fogod tudni, hogy igazán mennyire, ha valamiért nem teheted meg...értékelj kis dolgokat is az életedben, és gondolja arra, hogy mennyien vannak, akiknek ez hatalmas dolog lenne...
EbugattaKriszti

Fegyvertelenül
Téma: gyengédség
Megjelent: Elixír magazin

Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy a gyengédség hiánycikk a mai korban és társadalomban. Ha közelebbről szemügyre vesszük ezt a fogalmat és korunk eszményképeit, akkor kiderül, hogy miért.
A gyengédség, mint a szó is mutatja, a gyengeséggel, a lágysággal és a finomsággal függ össze. Legismertebb példái az anyai gyengédség és a szerelmesek egymás iránti gyengédsége. Ezoterikus szempontból mindkét viselkedés a második csakrához tartozik, és mindkettő szorosan összefügg a legősibb női energiákkal. Az anyai gyengédség a Hold minőséghez, a szerelem pedig a Vénusz minőségéhez kapcsolódik. Mindkettőnek köze van a szeretethez, a testiséghez, az intimitáshoz és a szoros közelséghez. A gyengédség érzése és kimutatása tehát női oldalunk megnyilvánulása.
További jellemzője, hogy az erő fitogtatásának ellentéte. Aki gyengéd, az tudja, hogy van ereje, de azt nem demonstrációra, és mások megfélemlítésére használja, hanem a szeretet és gondoskodás kifejezésére. Gyengédnek lenni csak úgy tudunk, ha hátat fordítunk az élet csatamezejének, letesszük fegyvereinket, levesszük védőpáncéljainkat, és szívből, nyitottan fordulunk a másik élőlény felé. Ez a másik élőlény pedig nemcsak ember lehet, hanem állat és növény is, ahogy azt a hétköznapokban megtapasztalhatjuk. Nekik is jár ez az érzés, sőt ők is ki tudják fejezni irányunkban.
Végül pedig a gyengédség kapcsolódik a Neptunusz archetípusához is, annak a felső, harmonikus oktávjához, elsősorban a finomságával, tapintatával, és a mások gondolatainak megérzésével.
A gyengédség megéléséhez tehát csaknem tisztán női energiákra van szükségünk: önzetlen szeretetre, közelségre, melegségre, bizalomra, nyugalomra, nyitottságra, védtelenségre, tapintatra, finomságra, érzékenységre.
Ebből kiindulva talán érthető, hogy miért van kevés gyengédség mai világunkban. A mi kultúránk erőteljesen a yang energiákat éli meg, azt is többnyire diszharmonikus formában. A média éjjel-nappal azt sugallja, hogy ahhoz, hogy életben maradhassunk erősnek (de leginkább erőszakosnak), dinamikusnak (azaz kíméletlennek), függetlennek és modernnek kell lennünk. Ezt fokozzák még a horror-hírek, amelyek arról gondoskodnak, hogy a félelem szintje egy percre se csökkenjen az emberekben. Közben pedig gyorsul az idő, aki nem akar „lemaradni”, annak folyton rohannia kell, nem ér rá emberekkel bajlódni. Ha pedig netán egy társ vagy érzelmek hiányoznának e modern ember életéből, akkor ott vannak a pótszerek: gépek (számítógép, autó), amelyeket már úgy is reklámoznak, mint megbízható társat – és végül a „lemaradottaknak” a nikotin, alkohol és drog.
E drámai helyzet tisztán mutatja, hogy hogyan zártuk ki – önként – az életünkből azokat az érzelmi minőségeket, amelyek emberi szintre emelik a vegetációt. Elhittük, s még ma is elhisszük, hogy a műszaki haladás és a fejlődés a legfontosabb cél az ember életében. Ennek a következménye, hogy ma már sokszor a gép a fontos, nem az ember – ami azzal fenyeget, hogy a gépek uralkodnak felettünk, és nem megfordítva.
Hiszem, hogy minden szélsőség kiváltja saját ellenpólusát – legalábbis, amíg az emberiség a polaritás világában él. Ezért bízom abban, hogy a sivárságtól és a szenvedéstől egyre több ember szívében megmozdul valami, ami arra ösztökéli, hogy visszahozza életébe a legszebb, legemberibb tulajdonságokat. Ehhez azonban bátorság kell, nem is hétköznapi.
A bátorság ahhoz kell, hogy szembe merjünk fordulni korunk eszményképeivel: az egyre inkább eldurvuló, önző, törtető, érzéketlen, cinikus ember példaképével, aki-ami szüntelenül körbevesz bennünket a képernyőkön, plakátokon, újságokban. Bátrak pedig akkor leszünk, ha tudatosul bennünk, hogy nem kell így élnünk, nem kell ezt választanunk, akkor sem, ha a korszellem ezt sugallja. Ha tudatosan megfogalmazódik bennünk, hogy elég volt ebből a ridegségből, embertelenségből, akkor lesz erőnk és akaratunk, hogy másként éljünk.
De sajnos nemcsak a műanyag-bábu arcú robotemberek eszményképével kell dacolnunk, hanem a médiából ránk zúduló félelmekkel is. Mint észrevettük, már sok éve csak rossz hírek vannak, sőt szinte már csak horrorisztikusak. Ezek pedig azt sugallják: ez a szörnyűség (földrengés, árvíz, robbantás, rablás stb.) legközelebb velünk is megtörténhet, semmi és senki nem véd meg tőle. Csak és kizárólag a véletlen műve, ha a mai napot megússzuk szerencsétlenség nélkül. Természetesen minél gyakrabban hallgat valaki ilyen híreket, annál masszívabban beépül tudatába a félelem és a kiszolgáltatottság. Ennek következménye, hogy már nemcsak a robbantásoktól és természeti katasztrófáktól „kell félni”, hanem a szomszédtól és a munkatársunktól is, mert ki tudja, mikor támad ránk valami rossz indulatú rágalommal. A félelem és a védekezés így egyre jobban beszivárog az életünkbe, és lassan eléri intim szféránkat is. A napközben „begyűjtött” stresszt hazavisszük, és kiengedjük a családra (szomszédra, kutyára, stb.), ami lehetetlenné teszi a meghitt családi légkör megteremtését. A feszültség nem kedvez az intim kapcsolatoknak, az érzelmi megnyílásnak. Az olyan mély és finom érzéseink, mint amilyen a gyengédség is, csak akkor mutatkoznak meg, ha egész lényünk biztonságban, nyugalomban és békében érzi magát. Vagyis, ha egy olyan helyen és környezetben vagyunk, ahol nem kell félnünk semmiféle külső támadástól. Ez a külső támadás pedig nemcsak bombamerényletre vonatkozik, hanem elsősorban szeretteinkre. Gyengéden akkor tudunk közelíteni a másikhoz, ha bízunk abban, hogy nem fog ridegségével, cinizmusával, gőgjével bántani, hanem örül a mi kitárulkozó szívünknek, és talán ő is gyengéd lesz velünk. Mert úgy kell nekünk a gyengédség, mint egy falat kenyér. Annyira hiányzik az életünkből, hogy már fáj. Ez a hiány és ez a fájdalom ül ki az egyre keményedő arcokra.
Mit tehetünk hát, hogy meggyógyítsuk lelkünk e sebét?
Az első lépés a tudati felismerés: annak a tudatosítása magunkban, hogy nincs, vagy nem olyan mértékben van jelen az életünkben, ahogyan azt szeretnénk. Ha ezt megfogalmaztuk, akkor valószínűleg azt is érezni fogjuk, hogy milyen mértékben lenne rá szükségünk. Azt kicsit nehezebb eldönteni, hogy adni vagy kapni akarjuk inkább, mivel mindkettő boldogsággal tölt el. Ha úgy érezzük, nincs kitől kapjuk, akkor nézzünk szét, hogy mi kinek adhatjuk (itt jönnek szóba a már említett egyéb élőlények: állatok, növények).
A következő lépésben magunkba nézve megállapíthatjuk, hogy mi akadályoz leginkább abban, hogy gyöngédek legyünk legalább egy-két emberrel. Ez segít félelmeink és védőpáncéljaink felismerésében. Sokan szégyenlik a gyengédséget, mert elhiszik, hogy a mai modern életben ennek már nincsen helye, és nevetségesnek, gyerekesnek, ódivatúnak tartják. Ez egyszerűen egy téves hiedelem, aminek nincsen köze az ember érzelmi szükségleteihez. Természetesen nem a vezérigazgatóhoz kell gyengédnek lennünk, hanem azokhoz, akikhez a legközelebbi és legbensőségesebb szálak fűznek. A gyengédség elsősorban a privát szféra érzelme.
Amikor az akadályokat kutatjuk magunkban, számolnunk kell azzal is, hogy ennek a viselkedésnek nincsen nálunk nagy hagyománya, így nem biztos, hogy találunk példaképeket. Nem mindenki nőtt fel meleg, családi légkörben, ahol a gyerek két nyargalászás közben kap egy puszit a fejére. És nem minden szülőpár beszél kedvesen, meghitten egymással. Ezt be kell látnunk, és el kell fogadnunk. Ha valaki gyerekkorában nem látott példát maga előtt, még nem kell lemondania erről a szép érzelemről. Meg lehet tanulni, fokozatosan, figyelmesen.
A gyengédség megélése és gyakorlása kezdeményezőkészséget igényel részükről. Ha azt akarjuk, hogy visszatérjen az életünkbe, akkor tennünk kell érte. Megkereshetjük az életünkben azokat a személyeket (élőlényeket) és alkalmakat, akikkel és ahol szívesen lennénk gyengédek – és merünk is. Nem kell merev edzéstervet kidolgoznunk a gyengédség gyakorlására, hiszen ez belülről jön, és spontán. Elég, ha tisztázzuk magunkban, hogy vágyunk erre, hajlandóak vagyunk megnyílni, le merjük tenni fegyvereinket és páncéljainkat, és az sem baj, ha nem kapunk viszonzást. Gyengédséget adni legalább olyan gyönyörűség, mint kapni. Amikor ezt tesszük, az olyan, mintha puha, meleg energiákat adnánk a másiknak. Szemben a hétköznapok rideg, szúrós lándzsáival. Puha meleget osztogatni pedig nemcsak meghitt kapcsolatokban lehet, hanem a munkahelyen, az utcán és mindenhol, ahol érző embereket látunk magunk körül. Ezzel talán hozzá tudunk járulni egyre ridegebbnek, érzéketlenebbnek tűnő világunk meggyógyításához.
Írta: Szabó Judit

Aminek ellene vagy,annak saját erődet adod át,
az megerősíti azt és nem tűnik el.
Kezembe került Szepes Mária A fény evangéliuma c. könyve, a halála után Kovács Julianna válogatásának segítségével került kiadásra.
Megkapott belőle egy pár gondolat.

„A tökéletesség állapota nem lehetne teljes, ha nem volna lehetőség a tökéletlenségre, ez a szabad akarat gyökere”
Ez így van, például a boldogság érzése nem teljes, ha nem érezzük meg a boldogtalanságot, a szenvedést. Egy férj elvesztése, vagy egy társ elvesztése kapcsolatban megerősít minket sok esetben érzéseinkben. Jobban tudjuk becsülni utána egy másik kapcsolatban a társunkat sok esetben, mert már tudjuk azt, hogy milyen érzés a másikat elveszteni, és milyen fontos megtartani akit szeretünk, még kompromisszumok árán is.
Ez vonatkozik a szabadság elvesztésére is akár, mert a szabadság érzése nem teljes, ha nem érezzük annak elvesztését. Itt gondolhatunk egy rossz házasságra is, mert sokan ugyan családban élnek, de magányosan, és ez nagyon kiemelkedő százalékos arány a mostani időkben. Ha valakit börtönbe csuknak – akár ártatlanul is – az érzi, hogy milyen elveszteni a szabadságot, és milyen csodálatos dolog azt visszakapni. Ezt az érzést is csak azok ismerik, akik végigjárták ezt az utat. Én tavaly kerültem be (2011) egy rendőrségi fogdába, majd pár óra múlva kiengedtek amikor bebizonyosodott az ártatlanságom, de pár órás elzárás után (melyet egy magáncellában töltöttem kilátástalan és kiszolgáltatott állapotban) szinte öröm volt újra szabadnak lenni, és azt csinálni amit akarok!
„Az élet célja nem a boldogság elérése, hanem annak kialakítása;az alkotás mágikus teremetés!”
Mert mi is a boldogság? Egy kis szünet a boldogtalanságban! Viccet félretéve, mi magunk vagyunk életünk kialakítója. Létezik a Sors és a Végzet.
Sorsunk, melyet karmikus életjátékunkban színről színre alakítunk magunknak, ez elkerülhetetlen. A tudatos ember már most alakítja ki a következő életét. A Sorsunkat elkerülni lehetetlen, ebben az Isteni Színjátékban mi vagyunk a főszereplők. De a Végzetünk, hogy ezt hogyan hajtjuk végre! Sok szenvedéssel, vagy felismerve az élet adta helyzeteket , elehetőségeket, átvesszük az irányítást, és mi magunk alakítjuk életünket tetteinkkel, gondolatainkkal pozitív irányba. Kihasználjuk akár a bolygók adta születési lehetőségeinket, és magunk mellé állítjuk azokat.
Régi mondás: „ a balgát irányítják, a bölcs uralkodik csillagjain”!
Említi Mária néni írásában a Küszöb Őrét. „Minden tilos iránynak és minden síknak van őrzője, amely különleges feladatok, próbák elé állítja a behatolni igyekvőt, vagy a rémület fegyverével riasztja el. A szellem fejlődési fokozatait egészen az utolsó küszöbig Cerberusok őrzik. Ezek transzcendens próbák, néha pánikot okoz, mert fizetni kell mindenért, amit a múltban elkövettünk, a teljes elszámolás vonala, az elodázás vége”
Ide illik egy csodálatos anyag:


folyt. köv....

Büntetés és jutalmazás.
(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! összeállította: Karsay István)
Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.
A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:
„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.
Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:
„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.
Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni.
Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!
Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.
A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.

Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.
Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.
És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.
Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.
A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!
És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?
És most egy fontos dolog:
Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!
Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.

Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!
Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!
Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.
Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!
Persze lehetőségünk van halálunk előtt is feldolgozni a múltunkat.

„Egy tapasztalatokban gazdag lény készíti fel erre a találkozásra (találkozásokra). A tanítvány a törvényes fejlődés útján jut el addig a pontig, és tudja meg a szörnyeteg asztrálszörnyeteg. saját megjegyzés) nevét. Tudja, hogy fantommal áll szemben amelyet ő maga teremtett elmúlt életei öntudatos vagy öntudatlan fekete mágiájával. Esetleg valamelyik régi szenvedélye kobratojásából kelt ki, léte tehát tőle függ. A teremtmény nem uralkodhat teremtőjén, csak ha félelemből, tudatlanságból aláveti magát neki”
Igazi karma megfogalmazás! Minden, amit teszünk energia, és a negatív karmikus energiákat mi magunknak kell megsemmisíteni, mert belőlünk keletkeztek. Most egy pillanatra gondoljunk bele, mennyi ember átkozódik, káromkodik, szidja a másikat. Akár gondolatban. Ezek mind elementálokat, energiákat teremtenek, melyeket magunknak, azaz a teremtőjüknek kell semlegesíteni!
"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a földet, és figyelik, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen", és a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a
fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen", és a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Az optimista, jóra készülő emberek dolgai általában valóban jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem, mert csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a dolgok pozitív
alakulásába vetett bizalom." Popper Péter

Egy másik nagyon jó ideillő idézet, ami tanítás is egyben:
„Méltányos volna, hogy mielőtt az annyira jelentős magasba endülést keresnénk, először arra törekednénk, hogy magunk mögött hagyjuk a hús bűneit, az érzések gyöngeségeit, a szenvedélyeket, amelyek az anyaghoz kötnek. Másodszor, hogy megtanuljuk a módot, amellyel a tiszta szellem létráján felhághatunk, állandó kapcsolatot tartva a magasabb hatalmakkal. Ezek segítsége nélkül sem titkos dolgok tudományát, se a valódi csodákat alkotó mágiát ne nyerhetjük el.”
Tremitus: Titkos dolgokról és rejtett szellemekről.

A nagy tételek.
„A Pistis Sophiát Jézus három jelentős tanításával zárjuk. Egyikük a tévtanok hirdetéséről szólt:
Mondjátok meg azoknak, akik tévtanokat tanítanak, és mindazoknak, akik tanulnak tőlük: jaj nektek, mert ha nem vezekeltek, nem adjátok fel a tévedéseiteket, a nagy Sárkány büntetését vonjátok magatokra, és a külső sötétségre vettettek. Soha nem fogtok a világ felszínére kivetődni, hanem annak örök végéig öntudatlan dermedésben vesztegeltek”
Nagyon jó és rövid leírása annak a korszakváltásnak, amiben most benne vagyunk. Sokan dimenzióváltásnak hívják, de a lénye nem is ebben van. A „nagy ezoterikusok” sincsenek tisztában a korszakváltás igai komolyságával, ahol az emberiség nagy része el fog bukni – mostani cselekedeteinek eredményeképpen – év milliárdokra egy alsóbb síkra lesz száműzve, ahol szellemének ereje (lelke) le lesz kötve. Ha minden mocsok, negatív bűn kiég a lelkéből akkor azon a síkon életre kell pár milliárd év múlva, és elkezdi elölről szellemi evolúciós útját, és sok milliárd év lesz, mire eléri újra a Föld nevű bolygót, és innen folytatja tovább a megkezdett szellemi utat. A lenti síkon akkor lehet majd életre ébredni, amikor a bűn minden csírája kiég a nyugvó, pihenő lélekből. Mondjuk a”pihenést nem szó szerint kell érteni, mert a föld mélyében a 3000 fokos lávában jelenleg is lelkek tisztulnak!
Ha belegondolok, hogy jelenleg mennyi szellemi tanító van, és ontják sorban a legnagyobb ellentmondásos butaságokat! Nincsenek tisztában a felelősséggel. Nem rég elmentem egy nagyon híres tanító előadására, a célom az volt, hogy a kis feleségem megismertessem vele, hogy tapasztaljon. Olyan show szerűen megy nála az előadás, egyházat is alapított.
Előadáson elmondta, hogy Isten mellénk teremtette a démonokat, hogy szolgáljanak nekünk, és az egész jelképes Teremtéstörténetet kifigurázta. Tele volt fiatallal a terem, több százzal, és tanulták az ostobaságot 2000 Ft-os belépődíjért.
Megjegyzem, mindenki azt kapja, amit spirituálisan megérdemel, mert azon a szinten van, és aki ezeket a sorokat olvassa az már biztonságban érezheti kicsit magát.
„A nagy Sárkány a démonvilág,a félelem és a sötétség, de az anyag alvilága is. Jaj annak, aki nem állhat be a generációk sodrába, hogy a leszűrt tapasztalatok Ariadné – fonalán megtalálja a labirintusból kivezető utat. A gyilkos visszatérhet, hogy áldozattá válják, de a tévtanok hirdetői, a lélekgyilkosok a lét legnagyobb bűnösei. Ők az embersík alá zuhannak, az anyag lappangó dermedésébe, és száműzetésük addig tart, amíg elkövetkezik a világkorszak vége, Brahma éjszakája, a „világ végezetén”. Ezek a feloldatlan potenciák azután megint előömlenek a lét újabb és újabb változataiban, hogy más, súlyosabb körülmények közt vezekeljenek és tisztuljanak.”
A második tanítás hatalmas, kozmikus hátteret ad egy eddig más értelemben ismert krisztusi mondatnak:
„Megmondtam néktek..hagyjátok el szüleiteket, a csillagképek urait, hogy a Kimondhatatlan misztériumának fiai lehessetek mindörökre”
A harmadik tanítás a Messianisztikus Testvériség rendjére, és egyetlen lényeges alaptörvényre vonatkozik:
„Akik majd hozzátok jönnek és szavaik a teljes megismerésről azonossak azzal, amit én mondtam néktek, azokat befogadom, és hozzánk tartozónak nyilvánítom.”


Karsay István

Feledésbe merült spirituális erőforrásunk: a Kegyelem
Megjelent: Ezo-tér

A hétköznapok kisebb-nagyobb harcait vívva szükségünk van szellemi-lelki erőforrásokra, amelyekből feltöltődhetünk. A Kegyelem fogalmát ismerjük a kereszténységből, de kevesen használják ki azt a lehetőséget, amit ez a spirituális erőforrás kínál az embernek.
Nemcsak tiszteletből írom nagybetűvel a Kegyelmet, hanem azért is, mert tulajdonnévnek tekintem, pontosabban egy olyan isteni minőségnek, amelyet akár meg is személyesíthetünk magunknak. Ezt a közelebbről megfoghatatlan lényt-minőséget szeretném most néhány szempontból bemutatni, hogy minél jobban megnyílhassunk előtte, és befogadhassuk.
A Kegyelmet a legtisztább, legfinomabb, legemelkedettebb női minőségnek tartom, amelyet sok vallás egy nagy istennővel azonosít, a kereszténységben pedig Máriával kapcsolják össze.
A yin és a yang szempontjából nézve, a jelenlegi yang túlsúly többek között agresszióban, durvaságban, kegyetlenkedésben is megnyilvánul. Ez utóbbi szó egyértelműen kifejezi a Kegyelem hiányát. A szigor, a törvény, a büntetés, a szenvedés a yang oldalhoz tartozik, amelyet napjainkban eltorzultan tapasztalhatunk meg. Véleményem szerint ez egyenes arányban van a női energiák megtagadásával, elfojtásával. Vagyis nincsen egyensúly a határok, a törvény, a büntetés, a szigor és a megbocsátás, a feloldozás és a határok feloldódása között. Mindkét oldalra szükség van, hogy tudatában legyünk cselekedeteink következményeinek, de a hibázás ne nyomorítsa meg örökre a lelkünket.
Amire most világunkban és lelkünkben egyaránt nagy szükség van, az a Kegyelem megbocsátó, felemelő, feloldozó, elfogadó és áldást osztó ereje. Ezt a minőséget a szív csakrával hozom kapcsolatba, amelyet egyébként is a jelenlegi egységesülési folyamatok középpontjának tartok. A hétköznapok szintjén ez azt jelenti, hogy életünk sok szempontból jelentősen javulhat, ha növekszik bennünk az együttérzés, a közösségi tudat, az összefogás, egymás segítése – amit a törtető egó menedzser-korszaka jelentősen háttérbe szorított. Ezen kívül nagyon fontos, hogy lélekben a Kegyelem mindent átható erejéhez forduljunk, és kérjük a segítségét. Tapasztalataim szerint csodákat művel.
A Kegyelem ellenpólusát, a bűntudatot, a büntetést és a szenvedést kiváltó évezredes hiedelmeinket nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni. A Kegyelemmel való kapcsolatunkon azonban sokkal rövidebb idő alatt javíthatunk. Amíg régi, büntető hiedelmeink lassan változnak, addig növelhetjük az ellensúlyt, vagyis egyre nagyobb kapukat nyithatunk meg a lelkünkben és tudatunkban a Kegyelem előtt. A Kegyelmet tehát nem kell kiérdemelni, hanem csak kérni, és elfogadni! Egy dolog akadályozhatja meg bennünk a Kegyelem szétáradását: ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. Ezért nem elég kérni, hanem be is kell tudni fogadni. Ha egy adott helyzetben bűntudatunk van, s úgy érezzük, csak büntetés árán tisztulhatunk meg, akkor egészen egyszerűen, meggyőződésünk ellenére, vagy amellett, kérjük a Kegyelmet. Amikor már eljutottunk oda, hogy megbántuk, amit tettünk, akkor tiszta szívvel fohászkodhatunk Kegyelemért, hiszen nem áll szándékunkban az esetet megismételni. Gyakoroljuk minél többször a Kegyelemmel való kapcsolatot, mert ezt is ki kell építeni, s minél többször kapcsolódunk vele össze, annál könnyebben működhet.
A másik élethelyzet, ahol nagy segítséget kaphatunk a Kegyelemtől az, amikor egy emberi problémát semmilyen módon nem tudunk megoldani. Ha úgy érezzük, már minden tőlünk telhetőt megtettünk, de mégsem sikerült kiutat találnunk, akkor hívhatjuk a Kegyelmet, és átadhatjuk neki problémánkat. A segítség nem marad el.
A Kegyelemmel kapcsolatban van egy vicc, amelyet inkább tanmesének neveznék. Ha valaki megérti a történet mélységét, jelentős felismerései születhetnek:
A Farkas megy az erdőben, kezében egy lista, amire fel van írva, hogy melyik állatot kell felfalnia. Találkozik az Őzikével.
Őzike, te rajta vagy a listámon, fel kell faljalak! – mondja a Farkas. Az Őzike megszeppen, nem szól egy szót sem, a Farkas pedig felfalja. Megy tovább, majd találkozik a Fácánnal.
Fácán, te is rajta vagy a listámon, most felfallak! – azzal hamm, bekapja a megrémült Fácánt. Sétál tovább, és egyszer csak találkozik a Nyuszival.
Nyuszi, rajta vagy a felfalandók listáján, most nem menekülsz! – szól hozzá a Farkas.
Te, Farkas, ki lehetne engem húzni erről a listáról? – kérdezi a Nyuszi.
Ki, Nyuszi! – mondja a Farkas, és egy lendületes mozdulattal törli Nyuszi nevét a felfalandók listájáról, majd tovább sétál az erdőben.
Az hiszem, az elmúlt több ezer évben kevesünknek jutott eszébe kihúzatni magát a listáról. Ez a kőkemény Törvény és a megváltó Kegyelem régi konfliktusa lelkünkben. Mikor erre rádöbbenünk, megindulhat bennünk az átalakulás, s be tudjuk fogadni a Kegyelemet.
A Kegyelem felébresztése önmagunkban nemcsak személyes ügyeinket viszi előre, hanem jótékony hatással van az egész emberiségre. Minél többen és minél befogadóbban fordulnak feléje, annál nagyon mértékben áradhat az emberekre, és annál inkább jelen lesz a hétköznapokban is.
Írta: Szabó Judit

Félelem űzte szenvedély
Téma: féltékenység
Megjelent: Elixír magazin

A féltékenység kínzó érzése talán egyidős az emberi kapcsolatokkal, ezért joggal feltételezhetjük, hogy mélyről fakadó, ősi erők táplálják. Előbb jelenhetett meg, mint ahogyan az intellektus kifejlődött, hiszen számos példa van arra, hogy félresöpri a racionális érveket, és szélsőséges cselekedetekre ösztönzi „áldozatát”. Olyan mélyről fakad, hogy lehetetlen észérvekkel megszüntetni – ezért érdemes figyelmünket azokra az érzésekre irányítani, amelyek a „zöld szemű szörnyet” táplálják.
A legtöbb ember ismeri a féltékenységet, hiszen valamilyen formában előbb-utóbb mindannyiunkat megkísért. Van, aki kistestvére születésekor találkozik vele, van, aki szakmai versengés közben, de a legtöbben a párkapcsolaton belül tapasztalják meg. Az ember többnyire vérmérséklete szerint éli meg: feltűnően, agresszíven, fantáziálva vagy éppen csendesen emésztve magát. A féltékenység megjelenési formái és megnyilatkozásai széles skálán mozognak. A sokféleség mögött azonban szinte minden esetben azonos mozgatóerők állnak: a félelem és/vagy az önbizalom hiánya. Néhány közismert példa rávilágít erre:
Ha egy kisgyerekkel közlik, hogy hamarosan kistestvére érkezik, a gyerek könnyen féltékennyé válik, hiszen érzi, hogy a „betolakodó” miatt ő kevesebb szeretetet és figyelmet fog kapni szüleitől. Hasonló a helyzet egy olyan párkapcsolatban is, ahol az egyik fél a számára szükséges szeretetet kizárólag a másiktól várja – és kapja is. Ha ilyen esetben felbukkan egy harmadik személy, akire a másik figyelme hirtelen ráirányul, akkor az érintett fél nem kapja meg azt a szeretet- és figyelemmennyiséget, amire szüksége van. A féltékenység hajtóereje ilyenkor az a vágy, hogy visszaállítsa a megszokott helyzetet, és ismét hozzájusson ahhoz, amire nagy szüksége van.
A másik alapesetben, ha egy pár egyik tagja a szokottnál nagyobb figyelmet fordít az ellenkező nem képviselőire, akkor társa könnyen arra gondolhat, hogy „Már nem vagyok elég szép/jó neki, és az a másik biztosan túltesz rajtam mindenben!” Ilyenkor természetesen az önbizalomhiány indítja meg a féltékenykedést, aminek nagyon gyakran rossz kommunikációból származó félreértés az alapja.
Hosszan lehetne elemezni a féltékenység pozitív és negatív hatásait és erkölcsi határait, érdemes azonban megvizsgálni, hogy mivel lehet megelőzni, s ha már kialakult, hogyan lehet „megszelídíteni”.
Kezdjük ez utóbbival! Adott egy helyzet, amiben úgy érezzük, hogy féltékenyek vagyunk – akár szakmailag, akár párkapcsolatilag. A mardosó érzés lelkünk egy üzenete, amivel valamilyen félelmünkre akarja felhívni a figyelmünket. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Ha valóban úgy van, ahogyan gondolom, és az a másik személy tényleg olyan okos/szép, akkor ez mit jelent rám nézve? Ha ő olyan, akkor milyen vagyok én? Konkrétan mi az, amiben ő jobb nálam?” Őszintén válaszolva e kérdésekre sok, fontos dolgot tudunk meg önmagunkról, önértékelésünkről.
Sokat segít, ha konkretizáljuk, egészen pontosan megnevezzük, hogy miben nem vagyunk olyan jók, mint „az a másik”. Ha rájövünk, hogy a szakmának csak egy részterületén tűnik ki ellenfelünk, akkor nem gondoljuk azt, hogy semmit sem érünk szakmailag, hanem azt, hogy pillanatnyilag ahhoz a területhez nem értünk annyira, mint kollégánk.
Hasonlóan járhatunk el, ha egy azonos nemű személyre vagyunk féltékenyek. Derítsük ki, hogy véleményünk szerint mivel vonja magára társunk figyelmét. Vajon mit tart benne olyan vonzónak? Én milyen vagyok ebből a szempontból?
Ne feledjük, hogy a megkapott önértékelő válaszok meglehetősen szubjektívek. Eltekintve azoktól az egyértelmű esetektől, amikor kollégánk felfedezett/kifejlesztett/megalkotott valamit, amire mi még csak nem is gondoltunk, nem biztos, hogy a dolgok úgy vannak, ahogyan mi, a saját szemüvegünkön keresztül látjuk. Ezért van nagy szerepe a megfelelő kommunikációnak, amely segítségével sok félreértés megelőzhető, vagy utólag tisztázható.
A párkapcsolaton belül kialakult féltékenységnél az egyik fél messzemenő következtetéseket von le a másik egy megnyilvánulásából. Vagyis egyenlőségjelet tesz egy bizonyos viselkedés és az adott cél közé, mert ez az ő gondolkodásában egy és ugyanaz. Az a nő, akivel párja nem táncol egy baráti összejövetelen, sírva panaszkodik, hogy mennyire megbántva és semmibe véve érezte magát, miközben társa – a saját gondolkodásának megfelelően – mindent megtett azért, hogy felesége barátai ne tartsák őt morcos medvének, aki folyton csak az asszony szoknyáján ül.
Érdemes tehát őszintén megbeszélni, hogy valójában mi és milyen szándékkal történt. Egy társasági összejövetel előtt a pár meg is egyezhet abban, hogy mennyi időt kívánnak kettesben együtt tölteni, és mennyit a társasággal. Ugyanez vonatkozik a párunk baráti körével folytatott „kötelező” beszélgetésekre is.
A féltékenység megelőzésében igen jó szolgálatot tesz, ha tisztázzuk magunkban, hogy mivel és hogyan fejezzük ki társunk iránt érzett szeretetünket és megbecsülésünket. Érdemes ezt aprólékosan végiggondolni, majd ugyanerre megkérni a párunkat. Mivel jelentős különbségek vannak a nők és a férfiak kommunikációjában, igen nagy meglepetések érhetnek bennünket – de társunkat is. Közismert, hogy a nők szeretnék napjában többször is hallani, hogy párjuk még mindig és ugyanúgy szereti őket, mint tíz évvel ezelőtt – a férfiak viszont kerülik a fölösleges fecsegést, és úgy gondolják, hogy ha ezt egyszer – tíz éve – megmondták, akkor az hosszú távra érvényes, és minek azt folyton ismételgetni. Hasonló a helyzet a szeretet kifejezésével is, ahol könnyen előfordulhat, hogy a nő könnyes szemmel ránéz párjára, és aggódva megkérdezi: „Már nem szeretsz?” Mire a férfi: „Hát, levittem a szemetet ma is, nem láttad?!”
A féltékenység kezelésében és megelőzésében az egyik legjobb módszer az önismeret, a féltékenység valódi mozgatójának feltárása. Ha többet tudunk magunkról, jobban átlátjuk, hogy mit miért teszünk. Hiányosságaink pedig nem szólnak egy életre: elmaradásainkat fokozatosan pótolhatjuk akár terápiával, akár tanulással. Az önmagunkhoz és társunkhoz való növekvő őszinteség bátorságunkat fejleszti, amellyel merjük vállalni tökéletlenségeinket, emberi hibáinkat. Ha ilyen lelkierők birtokában nézünk szembe a féltékenységgel, akkor
Írta: Szabó Judit

Iránytű
Megjelent: Ezo-tér
Motto: „Kötelességed minden életben egy van csupán:

Légy hű magadhoz.

Hűnek lenni bármi, vagy bárki máshoz: nemcsak lehetetlen,
Hanem ismertető jegye a hamis messiásnak.”
Richard Bach: Illúziók

Nem könnyű eligazodni a mai, materializmussal beoltott ezotériában. Sokan teszik fel a kérdést – és nemcsak kezdő útkeresők –, hogy a jelenlegi „kínálatból” melyik a helyes út, ki az igazi mester vagy tanító? A spirituális hagyományokból összegyűjtöttem olyan útmutatókat, amelyre biztosan lehet támaszkodni e kérdés megválaszolásához. Mielőtt azonban ezt részletezném, fontos tudnunk néhány jelenkori jellegzetességet.
Sajnos olyan időket élünk, ahol az ezoterikus tanításokból és a spirituális hagyományokból sokan „üzletet” csinálnak. A rejtett tanítások közkinccsé tétele minden lehanyatló kultúra sajátossága, amit legfeljebb csak tudomásul vehetünk, sokat nem segíthetünk rajta. Az „ezo-pláza” nemcsak magyar jelenség, hanem ahhoz a kultúrához kapcsolódik, amelyhez mi is csatlakoztunk.
A jó szándékú, tiszta szívű útkeresők joggal teszik fel a kérdést, hogy hogyan tudják megkülönböztetni a csalókat a valódi tanítóktól? „Gyümölcséről ismeritek meg a fát”, vagyis a dolog hitelessége mindig abban van, aki képviseli. Sokan kérdezik, hogy kinek higgyenek, milyen irányzatban bízhatnak. Nem szükséges megnevezni konkrét személyeket és irányzatokat, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa belső értékeit.
A legelső tanácsom mindig az, hogy nézzük meg annak az arcát, és egész megjelenését, akiről az eszünkkel nem tudjuk eldönteni, hogy valódi tanító-e? Ha az arca tiszta, sugárzó, harmonikus, akkor nagy valószínűség szerint megéli a spirituális tanításokat. Hogy legyen megfelelő összehasonlítási alapunk, javaslom, hogy előzetesen nézzük meg alaposan néhány ismert nagy mester fényképét. Csak néhányat említek: Jogananda, Sri Jukeszvár, A Himalája Szentje, Gandhi, Rabindranath Tagore vagy Sri Ramana Mahrshi. Az ő arcuk, kisugárzásuk mindent elárul belső minőségükről. Velük hasonlítsuk össze azt a személyt, akiről nem tudjuk, hogy megbízható tanító-e. A különbség többnyire magáért beszél, hiszen „mint bent, úgy kint”.
Az alábbi ismertetőjegyeket tanácsként, javaslatként adom tovább, ami alapján mindenki maga döntsön, szíve legtisztább hangjára hallgatva, és tartsa tiszteletben mások véleményét.
A „hamis próféták” ismérvei, vagyis kit és mit tanácsos kerülni:
- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra.
- Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, szerinte minden más „rossz útra” vezet.
- Duálisan gondolkodik, ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
- Fanatikus, misszionárius, inkvizítor vagy önsanyargató szerepeket játszik mások előtt.
- A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
- Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartattja magát.
- Nem hiteles, mert olyat hirdet, amit nem élt még át, csak könyvekből ismer.
- Azt hirdeti, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
- Álszent.
- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot is kezdeményez velük.
- Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
- Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
- Pszichés zavarai vannak.
Ha viszont az alábbi ismérveket tapasztaljuk valakin, vagy valahol, akkor valószínűleg megbízható az illető, vagy dolog:
- Tömören, egyszerűen, világosan, érthetően beszél és gondolkodik.
- Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesíti alaptalanul a többieket.
- Szakmailag felkészült, felelősségtudattal végzi feladatát.
- Tanítványit nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.
- Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait lépten-nyomon természetfeletti képességeivel és tudásával.
- Tartózkodik minden hatalmi drámától.
- Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
- Jó humor érzéke van.
- Kiegyensúlyozott.
- Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
- Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.
- Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
- Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
- Szeme és arca tiszta, sugárzó.
- Szexuális vonzerejét nem az ezotéria tanítása közben veti be.
- Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
- Nem veti meg a földi életet, hanem igyekszik egyensúlyba hozni az égi és a földi pólust.
- Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.
- Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni”, „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?”, „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!”
- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.
- Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
- Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.
- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el tanítványnak. (Fontosabb tanításokhoz feltételeket szab.)
Ezoterikus tanácsadás (látók, asztrológusok, számmisztikusok, stb.):
Előzőleg informálódjunk arról, akihez menni szeretnénk. Akkor megbízható az illető, ha nyugodtan megvárja, amíg feltesszük a fő kérdést, és nem rohan le azonnal, hogy ő mit lát (a képletből, a számokból, az elmúlt életekből). Jó jel, ha nem kelt félelmet, szorongást, bűntudatot, hanem segít kilábalni a problémából úgy, hogy az lehetőleg minden érintett személynek jó legyen. Nem ijesztget, hogy 5 év múlva nagy baj fog érni bennünket, de nem is hiteget, hogy nem kell semmit tennünk, majd az új állást fel fogják ajánlani nekünk. Talán a legfontosabb pozitív ismérv, hogy a jelenre koncentrál, és a mostani problémákat segít megoldani, az adott keretek között.
Meginoghat a hitünk benne, ha kinevez valakit problémáink legfőbb okának, és lázít, uszít ellene. Akkor sem ajánlatos hinni neki, ha dagályos stílusban adja elő egyiptomi vagy a sumér életünket, ahol királyok/főpapok/hercegek stb. voltunk, és nagyot buktunk. Szintén megvonhatjuk tőle a bizalmat, ha azzal támad ránk, hogy „Neked már nem itt kellene tartanod, már régen gyógyítanod/festened/táncolnod stb. kellene!”. Ez elterjedt bűntudat keltési módszer. Akkor is gyanús az illető, ha a saját nézetét akarja ránk erőszakolni, és a sajátján kívül minden más felfogást rossznak tart. A legrosszabb jelek közé tartozik, ha határozottan kijelenti, hogy neki hetente kétszer megjelenik Jézus/az Atya/Szűz Mária, vagy azt, hogy az ő szellemi vezetője valamely igen ismert történelmi személyiség. Végül pedig, ha észrevesszük, hogy a hatalmi dráma bármely változatát játssza, akkor legjobb, ha nem kérdezünk tőle többet.
A tanácsadáson kapott információkat megfelelően kell értékelnünk. Ehhez figyelembe kell vennünk, hogy senki sem tökéletes, mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot és bennünket, és mi sem mindent úgy értünk, ahogy a másik mondani akarja. Ezért torzulások következnek be a kommunikációban. A tapasztaltabb tanácsadók azt szokták javasolni, hogy a kliens vegye fel az egész beszélgetést magnóra. Ez azért is hasznos, mert emberi mivoltunkból fakadóan hajlamosak vagyunk csak azt meghallani, amit akarunk. A hangszalag pedig mindent megőriz. Legjobb, ha higgadtan végiggondoljuk azt, amit hallottunk, hagyjuk egy kicsit leülepedni magunkban, és nem vakon követjük mások útmutatását, hanem saját magunk hozunk döntést.
Ezen ismérvek alapján valószínűleg leszűkül a megbízhatónak tartott könyvek, tanítók köre, de azok nagy segítségünkre lehetnek a spirituális úton.
Írta: Szabó Judit