Ezoterika

123 HANG - Oka voltam gyermekem halálának? Nem tudom feldolgozni!
Nem voltál oka gyermeked halálának! Csak akkor mondható az, hogy valaki oka egy másik ember halálának, ha ezt tudatosan, egyértelmű szándékkal csinálja. Ha valaki önkezével vet véget földi életének, az részben rosszul, részben pedig jól jár. Rosszul jár, mert majd egy keservesebb életet kell vállalnia. Jól jár, mert olyan önismeretre jut, amelyet földi életében elhanyagolt, s így jobban tudja majd kezelni önmagát, mint öngyilkossága előtt.
Te semmiképpen sem felelsz senkiért, csak magadért! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sem boldogabb, sem boldogtalanabb nem lehet senki attól, amit mások tesznek vele. Nem, mert az Istent szeretőnek minden a javára válik, s az Istent nem szeretővel pedig az Isten sem tud mit kezdeni. Igenis valóság az, hogy Isten a szeretet körén belül mindenható, s a szeretet körén kívül magatehetetlen.
Ha makacsságod miatt nem fogadod el az Én, a te Jézusod békéjét, vagyis azt az igazságot, hogy számodra nem lehet döntően fontos gyermeked mindenképpen mulandó földi életének hossza, akkor nem tudok rajtad segíteni. Akkor magadra vess! Én, a te Jézusod hitet adni neked sem tudok. Hitet Én kérek tőled! Hidd el, hogy boldogító módon vagyok benned! Nem is tudok senkiben másképpen lenni! Ha ezt nem hiszed el, akkor ez számodra annyi, mintha nem is lennék benned! Márpedig, ha nem lennék benned, akkor te nem is létezhetnél!
*****
124 HANG - Hogy nézheti Isten tétlenül az ártatlanok szenvedését?
Szó sincs róla, hogy Isten érzéketlenül nézi az ártatlanok szenvedéseit! Sőt! Minden szenvedőben Isten szenved (Mt 25;35-45)!
Azok az ártatlan szenvedők, akikben Én, Jézus, jelen vagyok, ha hisznek jelenlétemben, akkor olyan erőforrásnak vannak birtokában, amelynek alapján nagyon is megértik e mondatot: „Mi ez az örökkévalósághoz képest?”
Azok pedig, akik nem hisznek - igaz, boldogtalanul -, egy olyan adósságtörlesztést valósítanak meg, amelynek alapja ez: a szeretetnek igazságban, az igazságnak pedig szeretetben kell megnyilvánulni.
Mindaddig, amíg valaki csak a felszínt látja, szükségszerűen téves következtetéseket von le magának az eseményekből. Az igaz ember a hitből él (Róm 1;17)! A hit pedig olyan szeme a szívnek, amely mindenkor képes belelátni abba a mélységbe, ahol megleli szíve nyugalmát. Aki így lát, az megérti szavaimat: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket!” (Mt 11;28)
*****
125 HANG - Isten szolgája az ördög is?
Mivel Isten a szeretet körén belül mindenható, ezért mondható Gondviselő Istennek. Ezért mondható az, hogy az Istent szeretőnek minden a javára válik.
A Földön „piszkos” munkának nevezitek a háborúk, kegyetlenkedések borzalmait. Ezeket semmiképpen sem a Szeretet hozza létre. Mindezeknek forrása az önzés, a gyűlölet, a hatalom imádata. Tehát a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. A kéjvágy, a bírvágy és az uralomvágy, tehát a BŰN! Vagyis a sátáni erők hozzák létre ezeket.
Ha ezek nem lennének, akkor a földi élet nem lenne siralomvölgy. Nem is lenne földi élet! Ha ezek nem lennének, akkor nem lenne lehetősége az Isten boldogságát visszautasítóknak arra, hogy megbánva tettüket, megtapasztalva vétkük gyászos következményeit, igyekezzenek éppen a számukra kegyelemnek felfogott szenvedések révén visszaszeretni embertársaikban az Istent. Nem kevés a száma azoknak, akik ennek a „piszkos” munkának a következtében döbbennek rá arra, hogy rossznak lenni rossz, még akkor is, ha könnyű, és jónak lenni jó, még akkor is, ha nehéz.
A sátáni erők tehát éppen az Isten boldogságát visszautasítók megjavulásának malmára hajtják a vizet. Így szolgálja a Rossz is a Jót!

HANG – Szeretnék megjavulni


Kérdező: Sok hibám van, melyeket szeretnék levetkőzni!
HANG: "Drága Gyermekem!
Nem ajánlom, hogy harcba szállj hibáid ellen! Miért? Azért, mert az ilyen hozzáállás az élethez azt eredményezi, hogy vagy tönkremész idegileg, vagy pedig elembertelenedsz, mert még több hibádnak bukkansz nyomára, s nem leszel felszabadult, boldog, békés ember soha!
Semmiféle gonosznak nem jó ellenállni. A külső gonosznak azért nem jó, mert megerősödik, ha küzdesz ellene, a benső gonoszt pedig vagy megszelídíted, vagy narkotikumokba menekülsz előle, de legyőzni nem tudod, mert ő a te árnyék-éned! Csak a Napnak nincs árnyéka, mert belülről és állandóan ég!
Ha engeded, hogy Én legyek benned életed Napja, akkor a benned lévő gonosz megszelídül, mert elfogadtad magadat olyannak, amilyen vagy, tehát az alázat őszinte fénye átvilágítja árnyék-énedet, s nem küzdelemre, hanem az Általam felkínált feladatra serkent. Igen, mert elfordít magadtól, és mindenben igyekszik átadni a helyet Nekem!
Drága Gyermekem! Hidd el, önismerete csak annak van, aki tudatában van annak, hogy együtt kell élnie hibáival, és bíznia kell abban, hogy az Én irgalmam éppen abban fog megnyilvánulni, hogy irgalmassá teszem őt. Ha felismered, hogy mennyire rászorulsz irgalmamra, akkor azt is felismered, hogy mennyire rászorulnak a te irgalmadra azok, akik általad végül is az Én irgalmam fényében tudnak átmelegedni és megvilágosodni, tehát helyes önismeretre jutni!
Ne légy irgalmatlan magaddal, akkor remélheted, hogy irgalmas leszel másokhoz!
Megáldalak IRGALMAS SZÍVEM SZERETETÉVEL!"


https://www.youtube.com/watch?v=r0PNUlTcNdM

88 HANG - Anyagi gondjaink vannak.
Mivel az istenszeretőnek minden a javára válik, ezért joggal élheted meg azt, hogy Isten a te gondviselő Istened. Tehát van Gondviselőd! Márpedig, ha valakinek van gondviselője, annak komoly gondja nem lehet! Csak azt kell elhinned, hogy többet érsz a verebeknél! Ajánlom, elmélkedd át egy kicsit a Mt 6;25-től 34-ig terjedő részt, mely így szól:
„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. ”
****
89 HANG - Az apostolok sem tudtak Jézus tanítása szerint élni.
Soha nem szidtam volna az apostolok kishitűségét, ha nem lettek volna képesek megvalósítani azt, amit Én, Jézus, kértem tőlük! Azért, mert ők nem valósították meg tanításomat, ez elég baj, de nem ok arra, hogy te úgy gondold, nem is valósítható meg. Egy normális szülő sem kér olyat gyermekétől, amire képtelen. Hogyan gondolod, hogy Én, a te Jézusod, nem érném el egy normális szülő szintjét sem?! Amikor azt kértem tőletek, hogy legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes, akkor sem kértem lehetetlen. Nem azt kértem, hogy legyetek mennyei Atyák, hanem azt, hogy amint a mennyei Atya a maga szintjén, úgy ti is a magatok szintjén legyetek tökéletesek. Vagyis, igazi, Isten szerinti, természeteteknek megfelelő emberek! Azon a napon és abban a döntésedben, amelyben tökéletlen voltál, egyben embertelen is voltál. Hogy volna képtelenség vállalnia egy embernek, hogy legyen emberséges?
*****
90 HANG – Az önzés és az önszeretet
Az önszeretet nem önzés, hanem törekvés arra, hogy mindenkor Istennek tetsző állapotban tartsd magadat. Soha nem kell „másra vigyáznod” saját lelked kárára. A gyakorlati szeretet ugyan abban mutatkozik meg, hogy valaki nem önmagáért él, hanem másokért. De ez a másokért élés Értem - a te Jézusodért - kell hogy történjen. Az, akiben Én, Jézus, élhetek, szerethetek, az minden látszat ellenére is „menyegzős ruhában” van.
*****

126 HANG - A tanítás egyben nevelés is?
A tanítás nem azonos a neveléssel. Tanítás lehet nevelés nélkül. Nevelés nem lehet tanítás nélkül. A tanítás bizonyos ismeretek átadása. A nevelés bizonyos ismeretek átadása mellett „faragás” is! Ez pedig csak ott működik, ahol ezt a „faragást” elfogadják.
A szeretni tanítás bár legfőbb hivatása mindenkinek, de ennek hatékonysága csak akkor és ott érvényesül, tehát csak akkor és ott válik neveléssé, ahol jó talajba hull, vagyis ahol önnevelésbe vált át! Így működik együtt a két törvény. Mindenkinek feladata a szeretni tanítás, de nem mindenki tapasztalhatja meg annak gyümölcsét. Akinél nem az eredmény, hanem a forrás a fontos, az a szeretni tanítás által mindenképpen békét hordoz a szívében.
*****
127 HANG - Barátnőmet valaki megcsalja. Elmondtam neki.
Súlyosan vétettél, mert nem vigyáztál a szádra! Jakab apostolnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy aki a beszédében nem vigyáz, az olyan, mint aki erdőtüzet okoz. „Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt. A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.” (Jakab 3;5-6) Bizony, a pokol fogott tüzet benned, amikor barátnődet figyelmeztetted arra, amihez nem volt jogod! Mert senkinek sincs joga ahhoz, hogy másokról olyan ítéletet mondjon, ami az illetőt mások előtt elmarasztalja (Lk 6;37)!
Ne te akard „megmenteni” barátnődet! Csak akkor mondj másokról ítéletet, ha ezt jogosan kéri valaki tőled. Különben a megszólás bűnébe esel. Tehát nemcsak másoknak ártasz, de magadnak is! Az ítéletet bízd rám! Nagyon nem jó az, ha valaki a teremtmények közül Isten szerepét akarja magára vállalni! Egyedül Engem illet az ítélet fölöttetek! Azt pedig tapasztalatból tudnod kell, hogy Én, a te Jézusod nem azért jöttem közétek, hogy elítéljelek benneteket, hanem azért, hogy irgalmas szeretetemmel magamhoz édesgesselek benneteket. Neked is JAJ lenne, ha ítéletet mondanék fölötted!
Nem elég az, ha valaki jót akar! A jót akarásnak mentesnek kell lennie minden olyan magatartástól, amely bárkinek is árthatna. Ismétlem: Olyan rosszat, hibát, aminek elmarasztaló következménye lehet bárkire is, nincs jogotok mondani senkiről! Bizonyos értelemben még magatokról sem!
Nagyon szeretlek, és arra kérlek, hogy igyekezz jóvá tenni vétkedet!
*****
128 HANG - Máriáról szeretnék tiszta képet kapni!
Mivel Nekem testvéreim vagytok, ezért Mária a ti égi édesanyátok (Mt 28;10). Ő, mint jóságos édesanya, a kapott szerepéhez méltóan mindent elkövet, hogy gyermekei, tehát az egész világ Engem felismerjen, Nálam tanuljon, és Lelkem által újjászületve állapotszerű örömforrás legyen minden gyermeke számára az a „felismerés”, hogy be van írva nevetek a mennyben (Lk 10;20).
Mária soha nem ijesztget úgy, hogy attól bárki is reményt vesztetté válhatna! Számára az alapalázat, tehát a mindenkori nyitottság a JOBB irányában olyan lételem volt, amely soha nem hiányzott belőle. Ő mindenkor szívébe véste szavaimat, és el-elgondolkodott azokon (Lk 2;19). Ő ma is - mint annak idején - mindenkit Hozzám, Jézushoz, szeretne irányítani (Jn 2;5).
Máriának is, mint minden embernek a Földön, fejlődő szeretete volt. A földi életben a fejlődő szeretet gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy választania kell: vagy áldozattá válik másokért, vagy másokat áldoz fel önmagáért. Mária mindig az önmaga feláldozását vállalta. Ezért szubjektív bűne soha nem volt. Ezért nevezhette őt az angyal kegyelemmel teljesnek.
Tőled nem az igazi Mária áll távol, hanem az a torz Mária-kép, amely Tőlem, a te Jézusodtól is távol áll!
Mária nem gondolkodik speciális hitvallásokat megfogalmazott keretekben. Ő valóban az univerzális hit talaján áll! Neki ezért ma is kivétel nélkül minden ember édes gyermeke, mint ahogy minden ember testvére a másik embernek, és gyermeke a mennyei Atyának!
Máriának kétségtelenül egyedülálló szerepe az, hogy rajta keresztül jöttem el Én, Jézus, közétek. És az is kétségtelen tény, hogy rajta keresztül jut el a legtöbb jó szándékú ember Hozzám, Jézushoz.
Azok számára, akik bár a gondolkodás-átalakítás szándékával születtek a Földre, de különböző külső hatásokra lemondtak a kezdeti nyitottságukról, tehát az alapalázatról, valamely speciális hitet képviselők javára, azok számára Mária sokat tesz a megbékélés érdekében, mint a BÉKE KIRÁLYNÉJA!
Részedről Mária semmi rendkívüli tiszteletet nem kíván. Bőven megelégszik azzal, hogy szeresd őt úgy, mint kettőnk édesanyját! Az Én és a te édesanyádat! E szereteted kimutatására főleg olyankor nyílik alkalmad, amikor döntened kell: te szenvedj másért, vagy más szenvedjen érted! Könnyen kitalálhatod, hogy Mária hogyan döntene helyedben.
*****

129 HANG - Elvált vagyok. Akivel most élek, nem tudja fiamat elfogadni.
A Szentlélek, aki a kapcsolatok Lelke, csak ott van jelen, ahol a mindenkire kiáradó szeretetet, jót akarást egyik fél sem akadályozza. Mivel élettársad nem fogadja be szívébe előző házasságodból született gyermekedet, ezért arról tesz tanúságot, hogy ő elsősorban önmaga pillanatnyi, mulandó érdekeit tartja szem előtt, tehát Lelkem irányítását nem veszi figyelembe. Pontosan ezért áldásomat nem hordozhatja e kapcsolatod. Tehát vagy meg kell térnie, vagy el kell válnod tőle, mert nem engedheted meg, hogy magával rántson egy olyan szakadékba, amely bármennyire is bódító, boldogító soha nem lehet, mert Isten nélkül képtelenség a boldogítás!
Te is csak úgy tudsz értelmet adni e kapcsolatodnak, hogy elzárod magadat Tőlem, Jézustól. Én, Jézus, nemcsak szertartásokat követelek tőletek, hanem olyan életátadást, amely a boldog örökkévalóságnak előízét már itt és most tudja éreztetni veletek. Ez a szívbéke! Nálad ez hiányzik. Így csak olyan értelmet tudsz adni e kapcsolatnak, amely múló érzelmekre épít, és nem arra a kikerülhetetlen valóságra, hogy egyszer szemtől szembe, színről színre találkozni fogsz azzal a Szentlélekkel, akinek irányítását nem fogadtátok el.
Drága Gyermekem! A földi élet nem más, mint döntések sorozata. Ha boldog akarsz lenni, tehát ha szívbékére törekszel, akkor a legfontosabb döntésednek arra kell irányulni, hogy Velem, a te Jézusoddal élő kapcsolatot alakíts ki Lelkem segítségével.
Imádkozz naponta a BÖLCSESSÉGÉRT! Az a döntés, amelyből a bölcsesség hiányzik, már eleve nem lehet jó! Csak az olyan döntés mondható bölcs döntésnek, amelyről elmondható, hogy örömet, szívbékét eredményez.
*****
130 HANG - Az önzéssel nem tudok mit kezdeni.
Az önzés és az önszeretet között különbséget kell tudnod tenni. Önző az, aki más kárára akar előnyökhöz jutni. Az önszeretet nem más, mint a második főparancs: Szeresd felebarátodat, MINT ÖNMAGADAT! Az önszeretet tehát csúcsérték! Akkor szereti helyesen önmagát valaki, ha arra törekszik, hogy a szeretetet igazságban, az igazságot szeretetben élje meg. Tehát nem buta módon, hanem bölcsen kell szeretni másokat ahhoz, hogy az önszeretet Istennek tetsző módon történjék. A szeretés, vagyis a jót akarás tartalma ez: senkinek nem ártani, mindenkinek megbocsátani, és segíteni ott, ahol erre lehetőség van. Aki erre törekszik, az biztos, hogy leoldja magáról az önzés béklyóját!


**************

HANG – Helytelenítem a katonai szolgálatot


Kérdező:
1. Fiamnak megmondhatom, hogy helytelenítem a katonai
szolgálatot?
2. Bölcsességért könyörgöm Hozzád, Uram!
HANG: "Kedves Barátom!
1. Nemcsak szabad, de meg is kell mondanod fiadnak és mindenkinek, akivel erről beszélsz, hogy helyteleníted a fegyveres katonai szolgálatot, mivel az szöges ellentétben áll e parancsommal: "Inkább szerességek ellenségeiteket!" (Lukács 6;35).
Sajnos, annyira eltorzult az elmúlt évezredekben az Én szeretetparancsom, hogy nemcsak nem képviselitek, de kifejezetten ünnepet szoktatok rendezni, és kitüntetésnek veszitek, ha gyermeketek, unokátok megesküszik arra, hogy nem tartja meg e parancsomat. Pedig Nekem ez az egyetlen egy parancsom az, ami értelmet ad a többinek! Igen! Ha ez nincs, akkor a többi értelmetlenné válik!
Nagyon szomorú dolog, hogy az Én HEGYI BESZÉDEM elé, sőt helyébe állítottátok a Büntető törvénykönyvet, vagyis csak azt tartjátok rossznak, amiért bezárnak benneteket, ha elfognak, s azt, hogy inkább ti haljatok meg (ami előbb-utóbb úgyis meg fog történni), mint mást öljetek meg, ez ma már meg sem fordul a fejetekben!
Annak érdekében, hogy ne kelljen vállalnotok Engem, kitaláltátok, hogy Nekem azért kellett meghalnom, hogy megváltoztassam Isten szándékát veletek szemben, és nem azért, hogy példát adjak nektek! Pedig Isten szándéka mindig a felétek áradó szeretet volt, és Én életem minden mozzanatában példát adtam nektek, hogy hogyan szeressetek, és mindig tiltottam, hogy gyilkoljatok (Máté 26;52). Az a kard, amit valaki kiránt, hogy embertársát megölje, az pontosan azt juttatja a kárhozatba, aki a kardot kirántotta. Ezt jelenti az, hogy elvész a kirántott kard által a kardot rántó! Azt pedig remélem, nem kell magyaráznom, hogy a kard minden gyilokszerszámot szimbolizál!
2. Örömmel adja a ti mennyei Atyátok a Bölcsesség Lelkét, ha őszinte vágy él bennetek erre a bölcsességre! De ehhez bátorság is kell! Igen! Tanúságot kell tenned Mellettem gyermekeddel szemben is!
Kedves Barátom! Semmiféle kényszert nem szabad alkalmaznia annak, aki szeret. De azt sem szabad megengedned, hogy más kényszerítsen téged arra, aminek Én pontosan az ellenkezőjét kívánom. Bár tudnád befolyásolni gyermekedet abban, hogy ne vállalja az embergyilkosság megtanulását. De ez csak annyiban függ tőled, hogy elmondod véleményedet, és azt is, hogy számodra szomorú dolog az, ha valaki gyilkosságra esküszik föl. A katonaságnál ugyanis ez történik!
A gyermekedtől annyiban tudsz szabad lenni, amennyiben rákényszeríted magadat arra, hogy feladatokban gondolkodj! E téren helye van az erőszaknak. A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják meg azt (Máté 11;12). De ez az erőszak saját magadon vett erőszakot jelent.
Megáldalak a BÖLCSESSÉG és BÁTORSÁG LELKÉVEL!"

https://www.youtube.com/watch?v=7icRVoy4BkE

Mi is a boldogság? Egy kis szünet a boldogtalanságban!

Egyes felfogások szerint a karma szemszögéből nézve egy börtönbolygón élünk, ami akár még fedheti is a valóságot, ha az Isteni sík szemszögéből nézzük.
De egy „börtönben” is a helyzethez képest jól lehet érezni magunkat, erre nagyon jó példa volt számomra a katonaság, ahol be voltam zárva kerítéssel körbevéve, nem lehetett kimenni, parancsokat és feladatokat kellett végrehajtani, amik ellenkeztek az elveimmel, de beilleszkedve a legjobbat hoztam ki belőle a helyzetemhez képest.

A keleti filozófia szerint a boldogság a vágynélküliség állapota.
Ez valóban fontos dolog, mert ezzel elérhetjük a fizikai síkról történő végleges elszakadást, a kötéseket el tudjuk vágni. Létünknek a fő célja, hogy megváltozzunk. Elérni a megvilágosodást, újjászületni a fizikai testünkben akár ebben az életben!

Nagyon fontos egy cél kitűzése életünkben, mert minél boldogtalanabb egy lélek, annál értéktelenebbek a vágyai, sokszor pusztán kapaszkodók, menekvések, fájdalomcsillapítók, az önfeledtség kijáratai.

Sajnos a szokás az nagy úr! Ha egy féllábú ember élete végéig abban bízik, hogy egyszer kinő a másik lába, akkor végtelenül boldogtalan életre kárhoztatik.
Itt fontos felismerni a sorsunk és végzetünk kapcsolatát. El kell fogadni azt, hogy hogyan és hova születtünk, és rajtunk múlik, hogy a feladatunkat hogyan végezzük el.
A baj az, hogy az emberek nem fogadják el saját magukat és a dolgokat olyannak amilyenek.

Ha az ember boldogtalan, akkor gondoljon ara, hogy a lelke mélyén valójában semmi másra nem vágyik, mint egy jó nagy pofonra, és bűnhődésre. Ha a bűnös menekülni próbál, ha nem vallja be töredelmesen a vétkét, ha nem adja fel magát – akkor még nagyobbat kap!

A pár éve felfedezett halálközeli élmények tanulságai ugyanis megrendítő azonosságú üzeneteket tartalmaznak. A valóság felé való boldog önátadás ideig – óráig magas tűzön lobogó pillanatai. Ezek a pillanatok a hétköznapok egyszerű ruháiban járnak, nem kíséri őket taps, és zajos elismerés, pusztán visszatértek, mert boldogok. A halál küszöbéről visszatértek gyakran megvilágosodott emberekké lesznek, akik az életükkel tanítanak.

„A boldogság, tudod boldogságot szül.
S a Teremtő trónján arany király ül.
Hallgat mosolyogva, nem szavakkal beszél
Derűs, szép üstökét átfújja a szél”

(A boldogság)


A fenti gondolatok egy része Paulinyi Tamás Karma és szabadság c. írásából lettek szemlézve.

A vágyaink fő ellensége a boldogságunknak. Nagyon fontos a vágytalanság megélése, az elengedés.

De sok esetben nézzük csak meg, hogy mi is a vágyaink célja?

Nagyobb autót szeretnék, mert a szomszédnak már jobb van, kevés a Fiat nekem, kell egy Opel, utána egy BMW, majd egy Ferrari.

Kicsi a lakás, kevés a 4 szoba, és csak egy kacsalábam van, és nagyobbat szeretnék.
Emlékszem egyszer felsóhajtottam a teraszomon, hogy milyen jó lenne egy nagyobb családi ház, és a csöves, híd alatt lakó és éppen vendégségben nálam lévő barátom megszólalt, hogy sokan megelégednének ilyen házzal ami nekem van, van akinek lakótelepi lakásra se telik, Ő is a híd alatt alszik. Azonnal elszégyelltem magam.
Ilyen gyarlók vagyunk mi emberek.

Sok esetben az irigység vezérel minket, mert a szomszédnak jobb és nagyobb van, vagy sokkal többet utazik, és mi is ezt szeretnénk. Vágyaink nagy része irreális, és nincs rá valóban szükségünk.

Van egy keleti mondás, amikor két ellenség megfenyegeti egymást:
Tudod mit, azt kívánom, hogy minden vágyad teljesüljön!
És ha megkapjuk, sok esetben hozzákapjuk a boldogtalanságot is!
Mennyi lottónyertesnek lett boldogtalan az élete.

Egy barátom vágyott egy drága autóra, és megvette erején felül. Nagyon tetszett neki egy darabig, majd rájött, hogy ez a csoda csak egy hétig tart, utána már nem érdekel senkit se, ma már bánja, hogy egy többmilliós autóra költötte a pénzét, ami felesleges volt!

Ingyen lehet kapni vásárlókártyákat, és kiélhetjük a vágyainkat, mindent megveszünk amit csak lehet, és nem kell érte fizetni! És jön a következő hónap, amikor megérkezik az előző havi elszámolás, és akkor döbbenünk rá, hogy milyen árat kellett fizetni vágyaink kiélésért, a sok felesleges dologért, amit addigra már meguntunk.

Egy ismerősöm férje 3 ilyen bevásárló kártyát is igényelt, ma már több a törlesztő részlet, mint a havi bevételük, és természetesen azóta a házasságuk is ráment erre a kalandra, a család tönkrement a sok vásárlásba, megélhetési gondjaik voltak, viszont volt digitális fényképezőgéptől kezdve a számítógépig minden, amit persze negyedáron kellett eladni később ennivalóért.


folít.köv...

És most nézzük Müller Péter csodálatos megfogalmazását a Boldogságról:

A boldogság az aranykor emléke, mindenkiben benne van az igény.
Jézus amikor elkezdi a tanítási időszakát, a boldogsággal kezdi, a boldogság mondásokkal.

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.”

Isten országa bennünk van! Sokan kívülről keresik a boldogságot, külső dolgokat vesznek igénybe, látszat dolgokat tekintenek fontosnak, miközben elfelejtkeznek a legfontosabb dologról, hogy a boldogság állapot, és minden bennünk van.

Müller Péter megemlített két érdekes esetet, ami nagyon jól mutatja példával a boldogság elérésnek állapotát.

folyt. köv..

Dayka Margit:

Meghalt az édesanyja a délután folyamán, amikor este fellépése volt, a Rómeó és Júliában játszotta a dajka szerepét, kirobbanó sikerrel, sokat nevettek rajta.
Eközben édesanyja holteste még ott volt a lakásában, mert nem tudták elvinni.
Belépett a színházba, elfelejtett mindent, és átélte a szerepét, boldog volt, mert Ő játszotta a dajka szerepét, és megnevetette a közönséget!

Elérte magában a boldogság állapotát.

Márkus László:

Már nagyon beteg volt, amikor még szerepelt egy színdarabban. Müller Péter attól félt, hogy a színpadon fog meghalni, és ezt nem szerette volna. Megkérdezte az orvost is, hogy hagyja-e játszani, vagy maradjon el a darab. Az orvos megnyugtatta, hogy hagyja nyugodtan, nem lesz semmi baj a színpadon.
Márkus László amint fellépett a színpadra megjött a hangja, visszajött a színe, és csodálatosan lejátszotta élete utolsó játékát, mert utána a betegsége miatt nem tudott fellépni, és nemsokára meg is halt.
Átélte a szerepét, boldog volt a színpadon, és ez visszaadta az életét kis időre.
Átélte magában a boldogságot!


folyt. köv..

Zenész példa:
Van egy zenész, akinek mondjuk Mozartot kell játszania. Őt nem nyomaszthatja játék közben, hogy be kell fizetnie a gázszámlát, vagy az, hogy csalja a felesége. Neki belülről kell átélnie az isteni zenéz és érzést, és így kell játszania.
Egy igazi zenész ha a süllyedő Titanicon játszik, akkor észre se veszi, hogy süllyed a hajó.
Ugyanezt a boldogságot meg tudjuk magunkban is teremteni. Egy művész vagy egy író így működik, megteremeti a saját világát. Az ember nem csak külvilágfüggő, hanem belvilág függő, csak elfelejtettük önmagunkat, a saját belső napunkat, bennünk nincs fény, és külső fényre várunk! Pedig minden embernek van egy napja, és ezt a belső ÉN -nünket kell felfedezni, megtalálni. És ha ezt megtaláljuk, ez a boldogság, és ha megtaláljuk, ennek az alapállapota a boldogság.

Minden rajtunk múlik.

Ha van egy kis lakásom, fedél van a fejem felett, van ennivalóm, és a vágyaimat reális talajon tartom, akkor könnyen elérhetem a boldogság érzését, bármilyen élethelyzetben is vagyok!

Krisztus azt mondja, hogy Isten országa bennünk van, a lelkünk mélyén, és itt lakik a boldogság, és ez az igazi önismeret!

Rá kell döbbeni, hogy van egy középpont ami nem forog, ami állandó, hogy Isten bennünk van, és semmi nem változik, csak mi. Meg kell feledkezni az egónkról!

Ne a külvilágban keressük a boldogságot, hanem magunkban, és ne akarjunk külső hatásokkal elérni boldogságot, mert ezek csak önámítások, önbecsapások, mint például az alkohol.



"Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet..."


(Forrás: Seneca - Erkölcsi levelek)


folyt. köv..

"... nem az boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz, hanem aki minden javát lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, az embernek egyedül emberi oldalát értékeli, a természetet fogadta tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, s úgy él, ahogy ő írta elő; biztos ítéletű, rendületlen, rettent¬hetetlen, megmozdíthatja valamilyen erő, de nem kavarhatja fel, s ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti feléje, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg, s az előbbit is csak ritkán: mert az emberi nemet térdre kényszerítő többi dárda neki csak ugrabugra jégeső - ha a tetőre pattan, nem okoz bajt a bennlakóknak, csak koppan egyet s olvad is."

(Seneca)




Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...

Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.

Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...

Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...

"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!

(Forrás: Seneca - Erkölcsi levelek)




folyt.köv..

HANG - Sok a félbehagyott munkám


Kérdező: Szeretném látni életem problémáinak gyökerét. Visszatértek azok a keserű érzések, fejfájások, melyek egy időre elhagytak. Önbizalmam nagyon fogyóban. Apám sem bízik bennem. Nagy szükségem lenne anyagi segítségre. Tőle kérhetek-e? A függőségi érzést nehezen viselem. Sok a félbe maradt munkám, de nem akarok kötelességekből összeállított életet.
HANG: "Már első mondatodban ismét a dolgok könnyebbik részét akarod megragadni. Problémáid gyökerének meglátását kéred Tőlem, hogy aztán minden egy szuszra megoldódjék. Hát ez nem megy. Legalább is úgy nem megy, ahogyan szeretnéd. Problémáid gyökere ugyanis éppen az, amit utolsó mondatodban fogalmaztál meg. Nem akarsz kötelességekből összeállított életet. Pedig életnek csak az ilyen nevezhető. Szívesen végzett munka a Földön csak akkor van a szeretet világán belül, ha az kötelességekből összeállított, és akkor is befejezett, ha ez már nagyon nem tetszik annak, akinek ezt végeznie kell. Minden keserű íz, minden fejfájásod onnan van, hogy tudatod alatt benned is az él, hogy ember vagy, és nem félember. A be nem fejezett munkák félemberei mind pszichés emberek, vagyis lelkileg betegek. Csak áldozatvállalások révén lesz mindenki teljes ember. Neked tudnod kell, hogy ez a földi élet sokkal inkább pokol, mint mennyország. Jól csak azok tudnak aludni itt a ti Földeteken, akik vállalják a hétköznapi élet nehéz munkájának a rosszul fekvését is. Annak az élet¬elvesztésnek, melynek eredménye az élet megnyerése, éppen az a lényege, hogy mindenben teljességre kell törekedni, és nem kedélyes jó¬- érzések konzerválására. A kapkodó életben, bármennyire is akarnám, nem tudom létrehozni azt a szívbékét, mely nem jár sem fejfájással, sem keserűséggel. Ha csak egyetlen munkát végzel el, de azt jól és egészen elvégzed, akkor már nem éltél hiába a Földön. De bármennyit vállalsz, ha nem valósítod meg vállalt ténykedéseidet, boldogtalan maradsz ezen és a másvilágon egyaránt. Fél emberekkel nem lehet egész-séget teremteni. Igenis, szürke kötelességekből álló élet az igazi az Én szememben. Nagy igazság van e mondatban: Nem a nagy tettekhez, hanem a mindennapi élet apró bajainak elviseléséhez kell a bátorság. A félmunkák mögött félemberek vannak. A félemberek mindig gyáva emberek. Félnek félelmükkel szembesülni, mert tudják, hogy áldozattá kéne válniuk olyasmiben, ami nem látványos. Az ilyen emberek álmaikban igyekszenek sikerélményekhez jutni, de maguk is tudják, hogy önámításban élnek. - Kérlek, ne akarj ilyenek közé tartozni. Ha pedig úgy gondolod, hogy köztük vagy, mielőbb hagyj föl az ilyen életvitellel, még mielőtt teljes depresszióba juttat.
Ne éld meg magad számára megalázónak, ha apádtól anyagi támogatást kérsz. Megbecsülni és nem kikerülni kell az ilyen lehetőséget. Ez a normális, és ez az emberi. Viseld csak el a függőségi érzést, ha ez a valóság. Amíg a valóság talaján maradsz, addig Veled vagyok, addig a legmélyen csak Velem vagy függőségi kapcsolatban. Ez pedig, remélem nem nagy baj. Nem baj, ha nincs önbizalmad. Honnan is lenne? Bennem bízzál. Én bízom benned!
Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL

https://www.youtube.com/watch?v=MOidussZVy4

Mindig, amikor megérkezik és szól hozzád a kísértés,
mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot kötést
ígér, tudjad: az anyag, amelyből az ilyen kötés készül romlandó,
mert emberi anyag.
Ami ma eskü, holnap nyűg, ami ma szenvedély és vágy,
holnap érthetetlen és torz emlék,
ami ma hűség, holnap szomorú kötelesség.
Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés.
Hasztalan él szívedben a vágy, teljesen
és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel.
Nincs módod erre, mert ember vagy.
Mindig tudjad ezt.
(Márai)



Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre."

(Goethe)




"A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük."

(Berzsenyi Dániel)









folyt.köv...

Most nézzük meg Popper Péter gondolatait ebben a témakörben:

Idézek tőle:
„Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kel lennünk…”

és csak gondoljuk az Isteni Szenvedés céljaira, amikor sok esetben vállalásként jövünk le a fizikai síkra, és egy alacsonyabb „lénynek” segíteni, mondjuk feleségként, és a boldogság ebben az életben elkerül minket, mert törvényszerű, hogy nem tudjuk megkapni társunktól, vagy az adott élethelyzetben.

Nézzük tovább a gondolatokat:

Vajon kitűzhet-e az ember ilyen célokat maga elé? Amint már említettem, a boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Elérhető néha, de akkor is egy pillanat, ráadásul legtöbbször váratlanul jön.

Például Jancsi és Juliska, akik nagyon szeretik egymást, ásó –kapa, vagy ahogyan a pap mondja jóban – rosszban együtt, míg a halál el nem választ egymástól.
Aki ezt elhiszi nagyot bukik!
Három év múlva a válóperes tárgyaláson egymásra se tudnak nézni, úgy utálják egymást!

Elhatározni sok mindent lehet, de a megvalósulás csak nagyon kis százalékban függ tőlünk.
Az ember akaratlagos szabályozása alatt áll cselekvése, viselkedése, de az is csak akkor, ha ne következik be valami rendkívüli állapot. Nem véletlen, hogy még az emberölésnél is van egy olyan kitétel, hogy „erős felindulásból”, és az ilyen bűncselekményeket máshogy ítélik meg, mint azokat, amiket nyereségvágyból, vagy bosszúból követtek el.

Érzelmeinknek nem lehet diktálni, ha elmegyek egy társaságba ismeretlen emberek közé, akkor látok rokonszenves arcokat, közömböset, vagy ellenszenveset!
Ez a legsötétebb része az egész lélektannak.
Létezik például egy olyan tragikus kapcsoltforma, ahol két ember között őszinte szeretet van, de szexuálisan nem illenek össze, testileg nem vonzzák, sőt esetleg taszítják egymást. Ez igazi tragédia, mert senki nem határozhatja el, hogy akinek az illata vagy habitusa benne testileg ellenérzéseket kelt, az neki erotikusan vonzó legyen péntekre.
Nem határozhatja el azt sem, hogy a számára ellenszenves, hétfőn utált embert csütörtökre szeretni fogja. De azt sem, hogy gyűlölni.

Egy lány egy csoportban arról beszélt, hogy a barátja becsapja, átveri.
A csoport felháborodva kérdezi:
- Remélem kirúgtad!
- Dehogy rúgtam ki, vele élek.
- de miért?
- mert szeretem.

A nő tudja, hogy lehet szeretni egy aljas, bűnös embert, sőt egy stricit is, aki rosszul bánik vele, és becsapja. A szerelem nem döntés kérdése.

Saját megjegyzés: egy ilyen kapcsoltban vagy a nő áll nagyon alacsonyan spirituális fokon – lásd duál törvény – és minden körülmények között ragaszkodik egy férfihoz mindenáron, mert alacsony fokon áll, és még ezt kell megélnie, vagy feladattal született le, és ezért van mellette, bár az ilyen kapcsolat nem tart sokáig általában, ha a férfi nem tud a nő után emelkedni.
Én nemrég tapasztaltam ezt meg egy ismerősöm kapcsolatában, ahol a nő ragaszkodott egy olyan férfihoz aki becsapja, lenézi, de rájöttem a női tag komolyabb megismerésénél, hogy a nő nagyon alacsony fokon áll spirituálisan, és még sok hasonló megaláztatásban lesz része, de most ez a Sorsa.


folyt. köv...

A nyugati kultúra nem éli meg teljes intenzitással a jelen állapotát, elmenekülnek a múltba vagy a jövőbe. Ezt a keletiek lelki fegyelmezetlenségnek tartják, és igazuk van.
Hamvas Béla úgy látja, hogy a nyugati kultúra rákfenéje, hogy állandóan jobb és jobb kellékeket akar. Nagyobb autó, lakás stb…
A szerzés és birtoklás leköti az ember egész életét.

A szerzés és birtoklás ösztöne a modern kultúrában valóban mindennél erősebb lett, ám az igazi baj, hogy ez átszivárgott az emberi kapcsolatokra is.
A szerelemben például az ember meg akar szerezni egy nőt vagy férfit. Ha megszerezte birtokolni akarja, egészen addig, amíg úgy véli, hogy a másiknak nem is lehet öröme nélküle! Ebből kialakul a rabság, egy rabságban pedig nem lehet boldognak lenni.
Én például azt gondolom, hogy a párkapcsolati boldogság legnagyobb akadálya a szerzés és birtoklás.
Ha egy pár nem bírja elviselni, hogy lehetnek programjaik egymás nélkül is, az nem azt jelenti, hogy ennyire szeretik egymást, hanem azt, hogy bizonytalanok egymásban.
Nem merik elengedni a másikat egyetlen percre sem. Lehet így boldognak lenni? Azt hiszem hogy nem!
Ahogyan úgy se , hogy van egy Zsigulim, és állandóan egy Mercedesre kacsingatok, mert ez egy frusztrált állapot.
A szerzés és birtoklás őrülete meghiusíthatja az embernek még a lehetőségét is arra, hogy boldog lehessen, hogy elérjen egy totális, felszikrázó pillanatot az életében. További nagy akadály, hogy ha valaki képtelen arra, hogy elfelejtse élete negatívumait, kudarcait, sérelmeit. (lásd megbocsátás fontossága)

Egy ismert hazai közéleti személyiség mondta: „én mindent meg tudok bocsátani, de semmit nem felejtek el”.


folyt. köv...

Buddhistáknak van egy jó gyakorlatuk:
Hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak röviden, emlékeztető szavakban.
Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincsen jelentősége a számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha megdöbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával más semmi jelentőségük sincs.

Nem véletlen, hogy a Bibliában az áll: „a bosszú az enyém, mondá az ÚR”. Vagyis te ne őrizd a sérelmeidet, és ne azzal foglalkozz, hogyan adod issza azokat a pofonokat, amiket az élettől kaptál. Bízd ezeket Istenre!



Van egy novella, ami arról szól, hogy sok ezer év után Káin és Ábel találkoznak, és leülnek beszélgetni.
- Te Ábel, emlékszel arra, hogy én valamikor megöltelek téged? – Kérdezi Káin.
Ábel elgondolkozik és azt mondja:
- Káin, én nem emlékszem. És ezen az úton kellene neked is járnod. Mert ameddig tart az emlékezés, addig tart a bűn, és a bűntudat is.

Ha meg akarsz szabadulni a bűntudattól vagy a bűntől, el kell felejtened. Ha nem tudod elfelejteni, az nem dicsőség, hanem fogyatékosság, és állandóan hurcolod magaddal életed összes negatívumát.



folyt. köv..

"A náci koncentrációs tábor egyik túlélője meglátogatta a barátját, aki
szintén kivette a részét azokból a megpróbáltatásokból.
- Megbocsátottál-e a náciknak?
- Igen.
- Hm. Én nem, engem még most is emészt az irántuk érzett gyűlölet.
- Akkor - válaszolta gyengéden a barátja -, téged még most is fogva
tartanak.
... (nem azok az ellenségeink, akik gyűlölnek bennünket, hanem akiket mi
gyűlölünk) ..."

Forrás: Anthony de Mello, A szív ébredése (135.-136.o.)
Sokan összekeverik az öröm és a boldogság fogalmát, holott a kettő nem ugyanaz. Az ember például nagyon megörülhet egy jó borjúpörköltnek is, de szabad ezt a boldogságnak, vagy akár apró boldogságnak nevezni?
A boldogsághoz hasonló, totális állapot a szerelem is. Ebben az eksztázisban mindenki a legpozitívebb fantáziáját vetíti rá a másikra, és beleszeret a saját fantáziáiba.
A pszichológus sokszor azt látja egy szerelmi kapcsolt rekonstruálásakor, hogy a páciens nem az adott illetőbe szeretet bele, hanem a saját kivetített fantáziáiba, amikor pedig kiderül, hogy a másik mégse olyan, akkor őrá haragudott. Ilyenkor jön a válóper, mert ezek a totális érzelmek be is csapják ám az embert. Ha egy érzelem megszállja a lelket, akkor hajlamosak vagyunk csőlátásúvá válni.

Szeretni valakit azt jelenti,
megtanuljuk a dalt, ami a szívében rejlik,
és elénekeljük neki
amikor nem emlékszik rá...
-ismeretlen szerző

folíyt.köv...

HANG – Papokról, Máriáról


Kérdező:
1. Hittant tanítok, és református könyveket is olvasok.
2. Egy "próféta" nagyon megvetően beszélt a papokról.
3. Egy másik pedig Máriáról szólt megvetéssel.
HANG: "Drága Gyermekem!
1. Nagyon jó könyveket olvasol! Nem az a lényeg, hogy milyen hitvallásban él valaki, hanem az, hogy mennyire veszi komolyan a gyakorlati életben a Velem való kapcsolatot, és mennyi képes áldozatot vállalni azért, hogy az Én szeretetem benne életté váljék! Ez a lényeg! Nem a szertartások és hitvallások, hanem a magatartások és tanúságtevések azok, amiket Én várok tőletek!
2. Annak aki szidja az egyházadat, a papokat, sajnos, gyakran igaza van, de tudomására kell hoznod, hogy a fát nem az árnyékáról, hanem a gyümölcseiről lehet megismerni. A te egyházad kétezer éves, tehát a nagy fának nagy az árnyéka is, de gyümölcsei a szentek!
Drága Gyermekem! Sajnos, szinte minden felekezet a másik felekezet hibáiból él! Te ne állj be ezek sorába! Ne bántsd a papokat, de ne is védd! Te Velem törődj, és erre tanítsd azokat is, akiket tanítasz. Ne tanítsd őket sem dicsőíteni, sem gyalázni a papokat.
Ha a papok tiszteletét akarod hittanosaidba beleplántálni, rosszat teszel, mert ha ezeknek a gyerekeknek megjön az eszük, rájönnek, hogy becsaptad őket. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy Én vagyok a megoldás, és nem a papok!
Kivétel nélkül minden felekezetben vannak jó és nem jó vezetők. Ne a vezetőkkel foglalkozzatok. Velem foglalkozzatok, és Engem fogadjatok el ÚT-nak! Az a gyanúm, hogy ha ezt nem teszed okosan, akkor hamarosan el fognak köszönni tőled a papok. Igen, mert ők nem fogadnak el engem ÚT-nak. Szinte egyik sem veszi komolyan az ellenségszeretetet, az életelvesztést, az erő-nemalkalmazást, a kicsiséget, a kiszolgáltatottságot, a szegénységet!
3. Mária nem azáltal lett nagy, hogy engedelmes volt, hanem azáltal, hogy alázatos volt. Az engedelmesség: butaság! Az engedelmesség a kaszárnyák világa! Engedelmeskedni annyit jelent, hogy nem gondolkodni! Felelősséget nem vállalni. Embertelenné válni azért, hogy más ember istentelenné váljék, vagyis, hogy uralkodni tudjon. Anyám nem ilyen volt!
Én soha nem kívántam enyéimtől engedelmességet! Az kívántam, hogy hallgassatok Rám! Ez egészen más, mint az engedel¬meskedtetés. Aki hallgat Rám, az csak azáltal tudja ezt tenni, hogy használja az eszét. Aki engedelmeskedik, az csak azáltal tudja ezt tenni, hogy nem használja az eszét! Anyám nagyon is használta az eszét. Ha elolvasod az evangéliumokat, akkor Anyámmal kapcsolatban ezt olvasod: "Mária szívébe véste e szavakat és el-elgondolkodott rajta!"
Engedelmeskedés csak az uralkodás világában van! A szeretet, a szolgálat világában a másokra, másikra hallgatás van!
Alázatos az, aki vállal minden gyalázatot a felismert jó, igaz érdekében, s ugyanakkor nyitott mindig a jobb felé. De jobb csak az lehet számára, ami egyben értelmes is. Anyám ilyen!
Drága Gyermekem! Leveledben még említetted a szombat megszentelését és a bemerítkezést.
Az nem lényeg, hogy egy napnak mi a neve. A lényeg az, hogy a hét napból egyiket a nyugalom napjának éljétek meg, mint Isten kívánságát, mely a ti érdeketeket szolgálja. A ti szabbatotok a vasárnap!
A bemerítkezéssel kapcsolatban pedig képtelenség azt gondolni, hogy a víz mennyisége döntő lehetne, mikor arról van szó, hogy ki szeret Engem és ki nem szeret Engem. Aki március 15-én nemzeti színű ruhába öltözik, nem lesz nagyobb magyar annál, aki egy szerény kokárdát tűz csupán a gomblyukába! A szombat és a bemerítkezés hangsúlyozása olyan hitvallásra vezethető vissza, amely sokkal jobban lehet gyűlölet forrása, mint a szeretet növekedésének eszköze. Bizonyos szinten a nagyvonalúság hiánya olyan konokságot eredményez, amely képes szétmarni, tüskékkel borítani a szeretet rózsaláncát. Jól teszed, ha tartózkodsz az ilyen emberektől!
Megáldalak az OKOSSÁG és ÓVATOSSÁG LELKÉVEL!"

Majom és a méz:
A majom látja, hogy a méhészek egy bödönt cipelnek magukkal. Hirtelen leszökken a fáról, majd ellopja a legnagyobb boldogságban, mert tudja, hogy tele van mézzel!
És amikor kinyitja kiderül, hogy tele van darázzsal, amit előtte összeszedtek, és nemcsak hogy boldogtalan lesz, hanem szerencsétlen is.
Minden egy pillanat műve! Egyszer fent, egyszer lent!!

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

(Paulo Coelho)

"Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert az a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbbekről, mert szereti őt. Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennük. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennük, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj nincs."

(Nagy Endre: Szerelemesek kalauza)


Adj Uram békességet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtatni.
Adj Uram bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amin változtatni tudok.
Adj Uram bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közt a különbséget.

HANG – A bennünk lévő rendről


Kérdező: Kinek van rend a fejében?
HANG: "Kedves Barátom!
Ismert köreitekben a generális hit, a speciális hit és az univerzális hit fogalma. Csak röviden:
Generális hit alatt azt értitek, hogy mindenki hisz valamiben. Aki azt mondja, hogy ő nem hisz semmiben, az azt hiszi, hogy nem hisz semmiben!
Speciális hit az, amely egy néphez, nemzethez, fajhoz, valláshoz, szellemi irányhoz kapcsolódik.
Univerzális hit alatt azt értitek, hogy minden ember hisz valamiképpen emberségében. Minden ember, mert ember, hisz abban, hogy joga van önmagát embernek gondolni, joga van emberi bánásmódot követelni magának.
Én, Jézus, ezt a harmadik hitet céloztam meg, s meg akartam értetni veletek, hogy azt, hogy az Isten EMBERKÉPŰ! Az univerzális hit alapján tehát minden embernek rend van a fejében! Senkire nem lehet tehát azt mondani úgy általánosságban, hogy nincs rend a fejében. Csupán arról lehet szó, ha valaki felmérést csinál, és konkrét kijelentésre rámutatva mondhatja, ez és ez, itt és most semmiképpen nem támasztható alá az Én evangéliumaimmal, s bár szubjektíve, tehát az univerzális hit alapján mondhatja és joga is van mondania, hogy rend van a fejében, de objektíve, tehát Rám, Jézusra, hivatkozva, egy jelenleg képviselt témában nem képes álláspontját Velem alátámasztani.
Ha Engem, Jézust, elfogad valaki egyedüli biztos alapnak, tehát IGAZSÁGNAK, akkor a fejében lévő szubjektív rendet, tehát azt, hogy joga van az emberi méltóságra, képes hozzáigazítani az Én, a ti Jézusotok fejében lévő rendhez, tehát az objektív RENDHEZ, vagyis hogy minden embernek joga van ehhez.
Objektív rend csak az Én fejemben van. Ilyen értelemben viszont azt mondhatom, hogy senkinek sincs rend a fejében. Ti mindig fejlődésben lévő szellemek vagytok. Ti soha nem mondhatjátok, hogy aki titeket lát, az látja az Istent! Én, Jézus, nem vagyok szellemileg fejlődő lény, mert egylényegű lévén az Atyával, az Isten nem fejlődő lény!
Annak a RENDNEK, amelyet, mint univerzális hitet, szubjektíve mindenki joggal képviselhet, csak akkor mondhatjátok elfogadhatónak, ha olyan nyitott, jó szándékú ember képviseli, aki nyitott arra, hogy Felém, tehát az objektív fejlődés irányát felvállalja. Éppen ezért nem az optimizmus az, ami iránymutató, hanem a pozitív gondolkodás! Igen, mert az optimista ember a jövőt látja szépnek, míg a pozitív gondolkodó itt és most, a jelenben látja meg azt, ami önmagára vonatkoztatva érték, vagyis számára jó. Optimista lehet egy embertelen ember is. A pozitív gondolkodó az mindig csak emberséges ember lehet.
Ezért nem elég, ha valaki - úgy, mint Én - az univerzális hitet tartja lelki élete alapjának. Szükséges az is, hogy Én, Jézus, mint tökéletes ember, legyek életének iránymutatója. Ezért nem elégedhettem meg azzal, hogy igazságnak, életnek mondjam magamat. A ti számotokra, éppen az igazság és az élet elfogadásának érdekében, ÚTNAK is meg kellett fogalmaznom Magamat!
Amikor a római pápa azt mondja magáról, hogy ő csalhatatlan, akkor ezt nyugodtan el lehet fogadni az univerzális hit alapján. Ezen az alapon mindenki csalhatatlan! Miért lenne a római pápa ez alól kivétel. De ha erről az alapról elindulva olyan irányt vesz valamelyik kijelentése, rendelete, amely nem támasztható alá még magjában sem az Én szavaimmal, akkor nyilván nem csalhatatlan, mert embertelen és istentelen egyaránt. Amikor azt mondja, hogy embert ölni nem szabad még akkor sem, ha az az ember még meg sem született, de mert ember, ezért az univerzális hit alapján joga van az élethez, akkor bizony, csalhatatlan igazságot jelent ki. Ha azt igazolná valaki, hogy a meg nem született magzat, még csírájában nem ember, mert lehet még belőle valami más is, akkor természetesen azt kellene csalhatatlanul mondania, hogy bár az embert nem szabad megölni, de a magzatot igen, mert az még csírájában nem ember.
Ha a római pápa azt mondja, hogy valamelyik nemzet katonáinak joga van más nemzet katonáit parancsra megölni, akkor semmiképpen sem csalhatatlan. Ebben az esetben nemcsak azért nem csalhatatlan, mert irányt tévesztett, hanem azért is, mert lelépett az univerzális hit talajáról, tehát arról a talajról, amelyen minden embernek joga van saját földi létéhez.
Mivel a római pápa, bár sokszor mondott olyat, ami embertelen és istentelen egyaránt, tehát ellene mond az univerzális hitnek, de még soha nem mondotta, hogy az ilyesmit Velem igazolhatóan csalhatatlanul állítja, ezért nyugodt szívvel gondolhatja, mondhatja magát csalhatatlannak. Ha azt állítja magáról, hogy ő Isten szolgáinak a szolgája, hát, „adja Isten, hogy úgy legyen”. Ha mégsem az, akkor sem a kijelentése hibás, mert e kijelentés az univerzális hit talaján áll, és Velem alátámasztható. Az, hogy a gyakorlatban e kijelentést miképpen éli meg, bizony ő felel érte. Állítása mindenképpen helytálló. Egy állítás akkor is helytálló, ha nem valósítják meg!
Egyenlőre ennyit a fejetekben lévő rendről.
Megáldalak benneteket a LELKI, SZELLEMI FEJLŐDÉS VÁGYÁVAL!"

HANG – A cukorbetegségről *


Kérdező: A cukorbetegségről szeretném hallani a HANG véleményét!
HANG: " Drága Gyermekem!
Minden betegségnek elsődleges célja nem a gyógyulás, hanem a megtérés. A megtérésnek az a formája, amelyet pályamódosításnak lehet nevezni, feltétlenül célja minden betegségnek. Ma nagyon gyakori nálatok az, amit cukorbajnak neveztek. Vannak közöttetek különböző természetű emberek, de abban sajnos egyet kell értenetek Velem, hogy mai életetekből kiesett az önfegyelem.
A cukorbaj valójában nem is betegség. Egy olyan hormonhiányról van szó a szervezetben, amely hiánnyal nagyszerűen lehet élni, ha valaki megtanul parancsolni önmagának. De ezt meg kell tanulnia. Igaz, ezt mindenkinek meg kellene tanulni, de akinek vércukor problémája van, az olyan szerencsés helyzetben van, hogy szinte rá van kényszerítve a fegyelmezett életre. A fegyelmezett élet áldásai kimeríthetetlenek!
Minden betegség kegyelem! A földi élet egészét nézve nincs is egészséges ember. Csak olyan van, hogy valakiben lappang a betegség, és valakiben már előjött. Akiben lappang, az egészségesnek gondolva magát, könnyen elfelejti, hogy halálos beteg. Minden ember halálos beteg. Akinél már előjött a betegség, az ezt könnyebben belátja.
Nem egészségre teremtett benneteket Isten, hanem Önmagára! A Földön senkinél sem lehet a szó legszorosabb értelmében egészségről beszélni. Egészség csak ott lehetséges, ahol bár fejlődően, de mindig teljességet él meg az, akit Önmagára teremtett az Isten. Ez a Földön nem lehetséges. A Föld soha nem lehet Mennyország!
A cukorbaj nemcsak önfegyelemre kényszerít, hanem az élet értékeinek helyes sorrendjét is segíti meglátni, s így az önismeret olyan Isten-ismeretté válhat, amely valóságos békét és boldogságot tud előidézni.
Aki tehát cukorbeteg, az ne azon keseregjen, hogy cukorbeteg, hanem adjon hálát azért, hogy könnyebben átteheti a hangsúlyt a mulandó élet hiábavalóságáról az örök értékek keresésére. Ha nem ezt teszi, akkor ezt a kegyelmet is hiába kapta. De még mindig jobban jár, mintha nem kapta volna, mert e nélkül a helytelen életszemlélet jobban elhatalmasodott volna rajta, mint így. Tehát nagyobb bajba került volna halála után, ahol semmiféle felelősség nem hárítható át másra.
Itt említem meg, hogy HANG-médiumom közel egy évvel ezelőtt 27-es vércukorral került kórházba. Azóta sokkal nagyobb önfegyelemben él, s ennek köszönhető, hogy alig több mint egy év alatt tíz könyvet tudott kiadni.
Szeretettel kérlek benneteket tehát, ne a gyógyulás legyen a legfőbb cél, hanem az olyan fegyelmezett élet, amely az Irántam való szeretetben nyilvánul meg. Aki ezt célozza meg, az nyugodt lehet, hogy mindig meg fogja kapni azt az egészséget, amelyre szüksége van szeretetének kimutatására, a szeretetben való növekedésre.
Legyen szemetek minden figyelmeztető jelre - minden betegség ilyen -, és legyetek hálásak akkor is, ha keresztnek élitek meg e jeleket.
Hozzám jöjjetek mindnyájan, akik az élet terhét hordozzátok! Én megenyhítelek titeket. De ennek feltétlen feltétele az, hogy vegyétek magatokra az Én igámat, és tanuljatok Tőlem, mert szelíd és alázatos vagyok. Csak így tudom átadni nektek az Én békémet (Máté 11;28-30).
Megáldalak benneteket az ÖNFEGYELEM LELKÉVEL!"

HANG – A duálpárról

Kérdező: 1. Találkoztam-e Jézussal a bibliai időben?
2. Gyógyítás terén jó úton járok-e?
3. Szeretném megtalálni a duál-páromat!
HANG: "Aki Engem kérdez, az nem mindig kap olyan feleletet, amilyet szeretne. Amilyen válaszokat szeretnél kapni, olyan válaszokat Én neked adni nem tudok.
Azért jöttem közétek, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Ehhez tartom magamat.
Te említetted a leveledben, hogy nem jársz templomba, hogy más is lássa. Mert te nem vagy olyan hívő, aki templomba jár imádkozni, a templomon kívül pedig tovább űzi bűnös tevékenységét. Te, mint írod, magadban szoktál imádkozni, ahogy Én tanítottam.
Te nagy tévedésben vagy! Én szoktam templomba járni, és ebben is példát adtam nektek. Aki kerüli az Én házamat, annak az otthon végzett imája - enyhén szólva - fabatkát sem ér! Én nem tanítottam soha senkit arra, hogy ne járjon templomba, hanem ehelyett imádkozzon otthon. A templomba járók nem azért mennek templomba, hogy imádkozni lássák őket az emberek, hanem azért, mert van egy olyan megjelenési formám, amellyel csak ott lehet találkozni így Velem. Az pedig már a jó szándékodat is megkérdője¬lezi, amikor azt állítod, hogy a templomba járók a templomon kívül bűnös tevékenységet űznek. Mérhetetlenül több és gonoszabb tevékenységet űznek a templomba nem járó, az otthon imádkozók, mint az Én házamba járók!
Szeretettel kérlek, ne csinálj erényt a bűnös hanyagságodból! Ne akard megideologizálni a rosszat! A templomba járás sohasem volt és nem is lesz soha rossz. Akkor sem, ha a templomba járók között súlyos bűnösök is lesznek. Tehát akkor sem lesz rossz a templomba járás, ha te eljársz oda! Engem nem lehet félrevezetni!
Ha életeden az Én áldásom van, akkor gyógyításaidon is az áldásom van. Én nem tevékenységeket áldok meg, hanem személye¬ket. Az Én áldottaimnak áldást közvetítő erejük van, akár gyógyíta¬nak, akár nem.
Nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Szeretnélek megmenteni egy nagyon káros csalódástól. Sajnos, az általatok hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságotok nem a Velem való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általam vetett alapot, vagyis azt, hogy Én mindenkit Önmagamra teremtettem, és éppen ezért az Isten-szeretők¬nek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duál¬párja.
Nagyon szeretlek. Csak azt fogadd el igazi szeretetnek, ami igazságban is képes megnyilvánulni. Melletted vagyok, hisz érted élek! Imádkozz azért, hogy soha ne érezd magadat felhatalmazva elmarasztaló ítélethozatalra. Az ítélkezést bízd Rám! Te fogadd el, hogy szíved békéje attól függ, hogy mennyire vagy képes Velem élő kapcsolatban maradni.
Megáldalak az ALÁZAT LELKÉVEL!"

HANG – A hajléktalanokról


Jézusom! Egyik testvérem, aki hajléktalanokkal is foglalkozik, szeretné hallani véleményedet erről a társadalmi méretű problémáról.
Hang: "Barátom! A társadalmi problémákat sem felülről, sem alulról megoldani nem lehet. Aki ilyesmire vállalkozik, az ezt valójában fedőnévnek használja. Vagy arra, hogy anyagi gondjai enyhüljenek, vagy arra, hogy hiúsági ambíciói érvényesüljenek, vagy naiv az illető. Az első kettő természetesen együtt járhat.
Hajléktalanok mindig lesznek köztetek, mert létezésüket kettő kiapadhatatlan forrás táplálja. Az egyik forrás azok, akik gazdagodni akarnak. A másik forrás pedig azok, akik nem akarnak dolgozni. Mindkét forrás kiapadhatatlan. De a hajléktalanok között vannak olyanok is, akik nem önhibájuk miatt hajléktalanok, illetve már nem önhibájuk miatt azok. Így a súlyos betegek, a haldokló hajléktalanok. Ezért Nekem segít az, aki ezeken segít.
Nincs sok mondanivalóm országotokban a hajléktalanokról, mivel egyéni döntéseikben nem Tőlem szoktak tanácsot kérni. Legtöbbször akarják és igénylik, hogy sajnálatra méltóknak ismerjék el őket mások.
Mikor keresztemmel vállamon hajtottak a kivégzésem helyére, s találkoztam Engem sajnálatra méltónak tartott asszonyokkal, akkor világosan tudtotokra adtam: nem vagyok, és soha nem voltam sajnálatra méltó. Igen gyakran sokkal sajnálatra méltóbbak vagytok ti azoknál, akiket anyagi nyomorúságaik miatt sajnálni szoktatok. Nektek azt kell megértenetek, hogy az igazi hajléktalan ÉN vagyok, s ezért a sajnálatra méltók ti vagytok.
Amíg azt hiszed, hogy benned hajlékra leltem, addig még ne légy biztos ebben. Majd ha környezeted tesz erről neked tanúságot, hogy ÉN benned élek, akkor mondhatod, hogy otthont találtam benned.
Állandó melléfogásotok, hogy emberek felől akartok Hozzám jönni, s nem Tőlem indulva az emberekhez. Nem a hajléktalanoktól indulva találsz Hozzám, hanem ha hajlékot adsz Nekem, találsz megfelelő teret a szolgálatomra.
Gyakran mondjátok, amit Én mondtam: "Éheztem, s enni adtatok... amit egynek tettetek, nekem tettétek." Azt mondjátok:' Lám, mégis embereken kell segítenünk, ha Jézushoz akarunk jutni, s nem Jézushoz kell mennünk, ha embereket akarunk fölkarolni'. Nincs igazatok. Mondjátok tovább, amit akkor mondtam, mikor azonosítottam Magamat a nincstelenekkel. Így mondtam tovább: "Azok pedig majd kérdezni fogják: Urunk, mikor láttunk Téged éhezni...stb."
Ők tehát nem is tudták, hogy Nekem segítenek. De hogy bennük élek, mint Szeretet, azt tudták magukról, és tudták róluk mások.
Tehát azok, akikkel együtt élsz, azok vegyék észre, hogy te Én vagyok, és te tudd, hogy Én te vagyok. Akkor minden hajléktalanban Engem úgy fogsz szolgálni, arra fogsz hatni, hogy befogadjanak Engem úgy, mint te befogadtál Engem.
Te ne árts soha senkinek! De neked előbb-utóbb feltétlenül ártani fognak az Engem be nem fogadók, ha te befogadtál Engem. Ismétlem: Te ne bánts senkit, de ha téged sohase bántanak, akkor tudd, nem élek megfelelő módon benned. Ez így igaz az idők végezetéig. - Saját háza népe lesz ellensége annak, aki Engem befogad.
Azt, hogy miből élsz meg, ne keverd össze azzal, hogy segítened kell a rászorulókon, ha egyszer benned élek.
Isten Országát és annak igazságát keresni, amihez minden hozzáadatik, azt jelenti, hogy az Engem keresés, a Velem foglalkozás kiszorítja a miből élés, a gondban levés lehetőségét.
Kérdező testvérednek üzenem: éles kritikai érzékkel rendelkezik. Önmagában ez nem érték. Egyetlen képesség sem érték önmagában. Minden képességet a cél minősíti, amire használják, és a szándék, amivel átitatják. SZÁNDÉK ÉS CÉL! Ez dönti el azt is, hogy mennyire építő valakinek a kritikai érzéke. Az lényegében nem érdekes, hogy MIT csinál valaki. Hogy MIÉRT ÉS HOGYAN csinálja. Ez a döntő. Aki nem erre teszi a hangsúlyt, az lelkiismeretét megnyugtatni próbáló pótcselekvéseknek adja át magát. Ne játszadozzatok Velem! Vegyétek magatokat komolyabban!
Szeretlek benneteket. De ez nem elég! Ha bennetek, a szívetekkel szeretek, ez boldogíthat csak titeket. Ez semmivel sem pótolható. Így vagyok pótolhatatlan mindegyiktek számára.
Ha testvéred ezt megérti, akkor mindenre lesz ideje. Ahol Én megjelenek, ott megáll az idő, bármennyire is gyorsuljanak föl az események. A Velem való kapcsolat akkor életszerű, ha állapotszerű, vagyis ha időtlen."

HANG – A HANG-könvekről

Kérdező: A Hang-könyvekben található tanítások meddig érvényesek?
HANG: "Drága Gyermekem!
Immár kétezer éve elmondtam és elétek életem egy tanítást, amelynek lényege a soha senkinek nem ártás, a mindig mindenkinek megbocsátás és a szolgáló szeretés felvállalása egy Általam - Jézus által - megkívánt alkalmazkodás, békességteremtés jegyében.
Ég és Föld elmúlnak, de az evangéliumokban, a HANG-könyvekben leírt igéim soha el nem múlnak. Ezeken nem fog az idő vasfoga. Időtlen szeretetem fogalmazódik meg ezekben igazságban, és időtlen igazságom szeretetben.
Sajnos a valóság az, hogy az elmúlt két évezredben a tanításom és életem igazi értelme nem vált helyes módon ismertté előttetek. Elmondom ennek okát.
Én, Jézus, attól az Atyától jöttem a Szentlélek által, aki a szellemi teremtményeit nem bábúnak teremtette, hanem isteni partnereknek.
Minden, ami él, belülről építi önmagát. A Földön az a megszokott, hogy már induláskor, tehát születése pillanatától kezdve, minden szellemi lény kívülről kénytelen elviselni azt, hogy vele foglalkozzanak. Ha ezt nem tennék vele, el is pusztulna. Később viszont, éppen abban sérül, abban rándul görcsbe lelkileg, hogy a neki járó szabadságban is kívülről igyekeznek őt formálni.
Sajnos, isteni természetetek abban kezd megnyilvánulni, hogy saját képetekre és hasonlatosságotokra akarjátok formálni azokat, akik ennek vagy képtelenek, vagy bizonyos önző érdek hatására, nem is akarnak ellenállni. Hatalmi szintérré, vallási harctérré válik a világ!
E szintéren azok az erők vonulnak fel, amelyek saját igazukat igazságnak, saját érdeküket közérdeknek, akár erőszakkal is, próbálják feltüntetni. Ennek legkisarkítottabb formája az, amikor ezt Isten nevében, vagy akár az Én, Jézus nevében teszik.
E hatalmi érdekek minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználtak és felhasználnak arra, hogy személyemet tanításomtól leválasszák, s valami egészen mást, életemmel és tanításommal ellentétes tartalmat hirdessenek meg az Én nevemben.
Meg kell mondjam, hogy ezzel szemben Én, Jézus, tehetetlen vagyok! Aki így akar tenni, az erre képes is! Igen, mert ÉN csak nem-ártást, csak megbocsátást, csak szolgáló szeretést ismerek.
Bizony, bárányokként kell élnetek a farkasok között, s e farkasok között a legveszedelmesebbek éppen a báránybőrbe bújt farkasok, tehát a különböző vallások urai és parancsolói, akik szolgálatnak mondják uralmi vágyaik kiélését, s bizony volt idő, amikor olyan máglyák világították be az égboltot, amelyeken embereket égettek el az Isten nevében!
Tehát az, ami képessé tett benneteket arra, hogy leválasszátok Rólam tanításomat, az önzésnek az a formája, amely az önuralom helyett a másik emberen történő uralkodást tűzte zászlajára, és a másikra próbálva áthárítani a felelősséget igyekezett megnyugtatni saját lelkiismeretét.
Biztos lehetsz abban, hogy az evangéliumaim alapján megfogalmazott HANG-könyvek felett soha nem száll el az idő!
Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"