Szellemtudomány alapjai

Az idők jeleiről 1/3
Részlet a “Tanítások a végső időkről” című médiumilag készült kötetből.

Vegyétek észre az idők jeleit! Ne járjatok vakok módjára, hiszen Atyám adott nektek szemet!

Az utolsó időkben mindent a pénz határoz meg. Az embert mint disz¬nókat súlyra mérik. Egy lélek annyit nyom a mérőedényben, amennyi a pénze. Egészen elvakított titeket a Mammonért vehető hatalom. Vala¬mennyien uralkodni akartok. Azért imádjátok a vagyont, mert az előre rangsorol. Gazdagok töltik be a fontos társadalmi pozíciókat, ők veze¬tik a gyárakat, állami intézményeket. Hatalmuk segítségével még több pénzre tesznek szert, melyet újból helyük megtartására használnak fel. Aki egyszer megkóstolta az uralkodás ízét, nehezen engedi el.
A pénz jó. Az energia szellemét testesíti meg az anyagi világban. Ti nem ismeritek az energia természetét, ezért legtöbben magatok fölébe helyezitek vagy megvetitek. Mindkettő helytelen. Nem ismeritek a mértéket. Nem tudjátok, mi az elegendő, mennyi a szükséges. Ha az energiát jól hasznosítanátok, nem szűkölködnétek, nem is dúskálnátok.
Az anyag engedelmeskedik a szellemnek, mert a tudat a szülője. A szabad tudatban akadály nélkül áramlik az energia. Ez vízhez hason¬latos. Betölti a legkisebb sarkot is, hol hiányt észlel, majd tovább halad onnan, ahol már nincs számára hely. Akkor használod jól, ha házad minden ajtaját előtte megnyitod, és a hömpölygő ár mögött nem csukod be a kaput.
Képzelj a házad tövébe vízimalmot! A hegy oldaláról lefolyó kis pa¬tak meghajtja az őrlő kerekeket, melyek búzát törnek. A gabonából a háziak kenyeret sütnek, miközben a víz tovább csörgedez és táplálja a lentebb élőket.
A patak a hegy tetejéről ered. Isten a forrása ennek. Megállíthatatla¬nul hömpölyögne az energia, ha nem akadályoznátok útját szüntelen. Kétféleképpen teszitek ezt. Ha nem hisztek létezésében, úgy cseleked¬tek, mint a molnár, aki a patak mellé szélmalmot épített. Nem bízott a víz erejében, így az őrlőkerekeket a szélnek rendelte. Ám a hegy elta¬karta a ház elől a fuvallatot, és a malomkövek nem mozdultak meg. Ha nem hisztek Isten energiájában, mely mindenkinek megadja, ami szük¬séges, igen keserű az életetek. Ismerem az örök elégedetleneket, akik többet akarnak, mint kaphatnak. Az ilyenek folyton másokat lesnek, fi¬gyelik, hogy azoknak miből telik mindenre. Gondolataikat az irigység, a harag tölti ki. Javaikért hálát nem éreznek. Kevéssé becsülik magu¬kat, annak sem örülnek, amit kínkeservesen szereznek meg. Még töb¬bet, ez a jelszavuk ezeknek, és sok erőfeszítést tesznek, akarásukat mégsem kíséri siker. Nem bíznak Istenben, nem látják a házuk mellett folyó eret.
Mások meghallják a víz csörgedezését és merítenek poharukba. Megízlelik és látják, hogy jó. A kis folyó mellé házat építenek, és egyre több kenyeret sütnek. Esznek, megelégednek, de félnek, hogy másnap majd hiányt szenvednek. Rettegnek, hogy a forrás eredője elapad, és el-veszítik javaikat. Ekkor gátat építenek, és elkerítik maguk számára a vi¬zet. Rosszul teszik ezt.
Az energia intelligens. Önmagát táplálja, irányítja, felismeri, léte hol szükséges. Emberek meríthetnek belőle, de nem rendelkezhetnek felő¬le. Isten dolga az. Aki magának a szükségesnél többet akar, kárt szen¬ved. A tele edénybe tejet ne öntsetek, mert az asztalra kerül a felesleg! Ebek nyalják azt onnan fel, ahelyett, hogy másik korsót töltött volna meg. Ne akarjátok mások elől elrekeszteni a forrást, mert a víz a gát mellett is utat talál! Elhagyja medrét és házadat elkerüli.
Lássátok magatok előtt a hegytetőt, melynek tetejéről az éltető energia forrása ered. A hegy hatalmas legyen előttetek. Tetejét hó fedi, lankáit fenyvesek szegélyezik, máshol napsütötte rétek övezik. Érezzétek, hogy az óriási szikla jó. Nevezzétek a bizalom hegyének, és napközben innen merítsetek, ha félelem ébred bennetek! Legyen hatalmas Isten iránti bi¬zalmatok! Képzeld el a hegy oldalában meghúzódó házakat, és hidd, hogy a tiédet is ezek közé építetted! Lásd, amint a szelíd patak megállít¬hatatlanul hömpölyög az épületek oldalánál, és minden apró malom kere¬ke vígan pörög! Valamennyi egyformán részesül az éltető vízből, szárazon egy sem áll. Légy boldog és tudd, hogy igazat szólok! Bízzál Isten erejében, és nem marad el eredménye! Isten megjutalmaz hitedért.
A jutalom nem azt jelenti, hogy feléd fordítja a vizet. Sosem vonta meg azt tőled. Segít felismerni, hogy te magad miként építettél gátat. Szelíden vezet, hogy az akadályt saját kezeddel bontsd le.
Ne várjátok Istentől, hogy hibáitokat Ő hozza helyre! Erőt kérjetek, hogy magatok tegyétek ezt meg! Amit egyszer erőfeszítések árán meg¬javítottatok, arra jobban vigyáztok. Ha szerelőt hívtok, kevésbé jól jár¬tok. A mester tudja, mi a baj kulcsa, ám ha könnyedén átnyújtja nektek, tapasztalatot nem nyertek. A verítékes munka hozza a jó gondolkodást, mellyel legközelebb elkerülhetitek a hibát.

Használjátok jól Isten energiáját! Bízzatok benne, hogy erőfeszítése¬tek gyümölcse minden nap megterem! Ne dolgozzatok a semminek! Munkálkodjatok örömmel, és a nap végén szüreteljetek! Nézz feladata¬idra, bárhová is helyezett az Atya!
Ha portás vagy, tekints szét a reád bízott javakon hajnalban! Adj há¬lát Istennek, hogy segítségével megőrizhetted az előtted lévőket! Gon¬dolj azokra, akik figyelmedből részesültek! Talán tudnák-e használni a gépeket, amit rongálok keze emésztett meg?
Ha seprűt, lapátot adott kezedbe Isten, tudd, hogy fontos küldetést teljesítesz! Tevékenységed eredményeként megtisztultak a helyiségek, amiket emberek verítéke tölt meg. Gondolj reájuk, halld halk sóhaju¬kat, amint munkájuk fölé hajolnak! Légy hálás Istennek, hogy megte¬remthetted számukra a legmegfelelőbb körülményeket!
Ha bolt pultja mögött állsz, nap végén gondolj örömmel azokra, aki¬kért szolgálhattál! A te kezed adta családok asztalára a kenyeret, tejet. Magad csomagoltad, amiket a háziasszonyok otthonaikba vittek. Mun¬kád eredménye elkíséri otthonaikba őket.
Ha gyár futószalagja mellett állsz, gondolj ugyanerre! A parányi al¬katrész, amit kezed tesz helyére, működteti a gépezetet. Nagyon fontos, amit végzel, hiszen nélküled a készülék nem működhetne. Ha nem jól teszed dolgod, elnémul a magnetofon, nem működik a vasaló.
Ha állatokat nevelsz, hogy más testeket táplálj húsukkal, teljes lélekkel tegyed! Becsüld meg a jószágot, etesd, itasd, hogy hiányt ne szen¬vedjen! Tartsd tisztán, és adj neki annyi helyet, hogy léte állathoz mél¬tó legyen! Gondolj azokra, akiket majd húsával táplál! Sok életért tett így felelőssé téged Isten. Képzeld, hogy legyengült beteget erősített meg a baromfi, mit a te kezed nevelt! Hidd, hogy síró gyermeket vi¬gasztalt meg a pohár tej, amit udvarodról vittek el!

Valamennyien nagyon fontos küldetést teljesítetek. Isten előtt egyelő a munka és igazságos tanítóként osztályozza. Azt tekinti Atyátok, hogy a feladatot miként végeztétek. A szándékot jutalmazza az eredmény¬ben. Legyetek becsületesek és a jót a jóért elvehetitek! Tegyetek sokat, és keveset kérjetek! Felesleges kérnetek. Isten látja, ha gyermekei szük¬ségben szenvednek. Higgyétek, hogy elküld mindent idejében!
Vásároljatok tartós élelmiszereket! Tartósítószer ne érje ezeket! Ve¬gyetek lisztet, cukrot, sót. Készítsetek a száraz kenyérből morzsát! Tart¬satok otthonaitokban víz tárolására alkalmas zárható edényeket! Kam¬ráitok rendesek, tiszták legyenek! Készüljetek azokra az időkre, amikor Isten megpróbál titeket! Ne félelemmel gondoljatok az elkövetkezen¬dőkre! Isten gondoskodását köszönjétek meg, hogy még idejében fi¬gyelmeztetett benneteket!
Szabadítsátok meg otthonaitokat a felesleges dolgoktól! Amiket évek óta nem vettetek kezetekbe, attól szabaduljatok meg! A legszüksé¬gesebbeket tartsátok meg mindenből, és felesleges lomokért már ne tö¬rekedjetek! Kevés dísz legyen otthonaitokban! Tárgyak helyett nevetés és csöndes beszéd töltse meg a helyiségeket! Egymásnak felesleges holmikat ne ajándékozzatok! Vigyetek virágot, ha vendégségbe mentek vagy süssetek lepényt, kenyeret!
Ne keressétek a hivalkodást, ha házatokba másokat hívtok! Egysze¬rűen kínáljatok és keveset, ne az evés, ivás töltse ki időtöket! Beszéde¬tek kevés legyen, hallgassátok figyelmesen, amit a másik mond nektek!
Figyeljetek a gyermekekre! Korán feküdjenek a kicsinyek, édesany¬juk pillantása kísérje álomba őket! Mondjatok mesét és énekeljetek kö¬zösen! Fontos a gyermekeknek a nyugodt otthon, hogy az elkövetke¬zendőkre lélekben felkészülhessenek. Adjatok nekik sok gyümölcsöt és igen kevés édességet! Felesleges a cukor, csokoládé, a zacskóból ehető ropogós élelmiszerek. Legtöbbjük értéktelen. Adjatok nekik lekváros kenyeret, színes gyümölcsöket. Kínáljátok a gyermekeket tejjel és tisz¬ta vízzel! Tanítsátok meg a kicsinyeket a falat tiszteletére! Mutassatok példát, ne dobjátok el a felesleget! A maradéknak keressetek helyet, ad¬játok az állatoknak, vagy újra használjátok fel! Legyetek példamutatók gyermekeitek előtt, lelküket leginkább így védhetitek az elkövetkezen¬dő időkben!

Szeretettel Bíró Laci



Hétvégi filmajánló

Tűzbiztos házasság

https://videa.hu/videok/nagyvilag/tuzbiztos-hazassag-fireproof-PictXCoZOS7afIER?fbclid=IwAR0gpuWgbdisXTTiQXjxK3rRJNI3Jod0f1EAK7dtKCpHIu1COlSB44vUZ8U

Caleb és Catherine két éve házasodtak össze. Az egykor boldog párt azonban mára reménytelenül eltávolították egymástól a karrierrel, a házimunkával és az anyagiakkal kapcsolatos viták. Miközben arra készülnek, hogy elindítják a válási procedúrát, az apja arra kéri Calebet, tegyen még egy utolsó próbát a házassága megmentésére. A "The Love Dare"-program valójában negyven napos kísérlet a párkapcsolat rendezésére. Caleb rááll erre, ám megkeseredett felesége elutasítja ezt a lehetőséget

Az idők jeleiről 2/3
Részlet a “Tanítások a végső időkről” című médiumilag készült kötetből.

Gondoskodjatok az árvákról! Ne éljenek mellettetek szerencsétle¬nek, nyújtsatok feléjük segítő kezet! A gyermeknek nagyon fontos a szerető anyai szív. Tévedtek, ha azt hiszitek, a vér minden. Nem számít, ki szülte a testet. A szeretet számít, ami fejlődését kísérte. A gondosko¬dás, mely körbevette. A szem, mely féltőn figyelte.
Tekintsetek a Földön magatokénak minden gyermeket! Az utolsó időkben egyre több árva él közöttetek. Szűkös napok jönnek. Nehéz lesz beosztani a falatot, ám ha tanácsaimra hallgattok, keveset szenved¬tek. Készítsétek fel lelketeket az utolsó időkre! Neveljétek a gyermeke¬ket szeretetre! Legszebb arcotokat mutassátok feléjük, és adjatok példát nekik minden körülmények között! Ne küldjétek a kicsinyeket intéze¬tekbe! Tartsátok magatok mellett őket, mert küzdelmes órák következ¬nek! Akiktől Isten a szülőket elvette, lépjetek helyükbe! Fogadjátok be az árvákat, mert Isten kéri ezt tőletek! Tekintsd úgy a gyermeket, mint¬ha méhed hordozta volna, mintha lenne veled egy test! Fektesd ágyad¬ba, adj éhes szájának eleget! A gondoskodás felemel titeket és megtisz¬títja a lelket.
Az utolsó időkben látni fogjátok a Golgotát. Hatalmas keresztem ki¬rajzolódik az égre, melyet megpillant a Föld minden nemzetsége. Egy¬szerűen írom le, hogy megértsétek. A háromnapos sötétséget követi e kegyes égi jelenés. A kereszt megválaszt titeket. A hittel teljesek lelkét elönti a boldog megszabadulás érzése, a kegyetlenek kínok között szen¬vednek.
Ezekben a percekben valamennyien lehetőséget kaptok a megtérés¬re. Eletetek nem várt fordulatot vesz, mely Isten közelébe segít titeket.
Fogadjátok el a felétek nyújtott kezet, és keressétek Teremtőtöket. Imádkozzatok Hozzá, kérjétek, hogy a hit felé irányítsa figyelmeteket!
Nagy veszélyben élnek a lelkek. A sötét sereg megpróbál az igazság¬tól elvonni titeket. A kísértések nem tűnnek veszélyesnek, éppen ezért ragadnak el sok lelket. Aki egynek enged, magához engedi a többit is, míg végül elvesz az ember. Legyetek erősebbek, mint a fekete sereg! Ne keressetek előnyöket! A legtöbben közösségben éltek. Ki nagyob¬ban, ki kisebben, de valamennyien mások közelében végzitek tevé¬kenységeteket. Ne engedjétek, hogy a hatalmasok benneteket a többi közül kiemeljenek! Gondolj arra, mi végre érdemelted ki a kegyet? Mérd össze munkádat másokkal és ítélj szigorúan önmagad felett! Valóban te vagy a legérdemesebb? Ne törekedjetek kitüntetésekre! Is¬ten jutalmát várjátok, mely nem több, mint a szív békéje, ám ez a legna¬gyobb kegyelem, mit kaphattok Tőle. Emberek nyugalmat nektek nem mérhetnek, a kiváltságokkal a félelmet veszitek a kezetekbe.
Nehéz a kiváltságoktól megszabadulni nektek. A hatalmat nem eresztitek, mert önmagátokat féltitek. Ne mondd, hogy kis időre elfoga¬dod az előnyöket, majd ha már rövid ideig élvezted, könnyedén lete¬szed. Becsapjátok magatok, ha így okoskodtok. Ne hivatkozzatok csa-ládotokra! Hazudtok, ha azt mondjátok, házastársatokért, gyermekeite¬kért, öreg szüléitekért robotoltok. Isten nem várja tőletek, hogy máso¬kért vegyetek magatokra érdemtelen terheket. A hatalmat szeretitek, a pénzt kedvelitek, ezért feszítitek izmaitokat meg. Higgyetek Istenben, aki kiváltságok nélkül is ad eleget. Segítségével megteremtheted, ami családodnak szükséges. Elégedjetek meg azzal, amit a Mennyei Atya gondoskodása elétek helyez!
Ne higgyetek a rossz nyelveknek! Mások felett ne ítélkezzetek, és ítéletet ne fogadjatok el! Alázattal éljetek ezen a Földön, és imádkozza¬tok a bűnösökért! Legelőször magatokért kérjétek a Mennyei Atyát, hogy láttassa meg veletek igazságát! Nagyon fontos az önismeret. Aki lelke mély vizében megmerítkezett, ritkán mond másra ítéletet. Vizs¬gáljátok meg lelkiismereteteket és számoljatok el bűneitekkel! Vegyé¬tek sorra mindet, és kérjétek Istent, hogy bocsásson meg nektek! Ne álljátok a vádlók soraiba! Gondoljatok a házasságtörő asszony példájára! Azok akarták megkövezni, akik maguk is vétkeztek. A vétkeknek sok a fajtája, de egy az eredője. Isten akaratának megszegése, a szeretet pa¬rancsának elvetése. Miként szeretsz, ha ítélkezni vágyik a lelked?
Ne engedjétek be tudatotokba a félelmet! A félelem bűn, mely Isten¬től messzire űz titeket. Higgyetek jóságában minden körülmények kö¬zött! Vezessétek azokat, akik elcsüggedtek! Legyetek só az ételben! Álljatok mindig készen a segítséghez, de kéretlenül ne tegyetek! Só nélkül ízetlen a leves, de ha túl sokat öntesz a lébe, keserű lesz. Adjatok példát a szükségben! Örüljetek, ha ti juttok nehéz helyzetbe! Atyátok oly erősnek talált benneteket, hogy általatok többeket vezet. Isten a ne¬hézségben mutat fel benneteket, engedjétek, hogy kegyelmét mások példátokból ismerhessék meg!
Ne ragaszkodjatok az utolsó időkben semmihez sem! Alakítsátok át életeteket, hogy könnyedén hagyhassátok el ezt a Földet! Jók a barátsá¬gok, ha a szívet táplálják. Büszkén említitek, ha évtizedeken át sikerült megőriznetek egymás iránti érdeklődéseteket. Békés napok alatt nem nehéz a szabadidőt együtt eltölteni, ám a szükségben és kínban mutat¬koznak meg a valódi érzelmek.
Ne lepődjetek meg! Arra figyelmeztetlek benneteket, hogy szeressé¬tek most ellenségeiteket! Ők tartanak igaz tükröt elétek, aminek nagy hasznát vehetnétek. Forduljatok azok felé, akik átkoznak titeket! Ne csukjátok be fületeket bírálóitok előtt! Hallgassátok meg szavaikat, és belső szobáitokban vizsgáljátok meg azokat! Ha hamisat szóltak, feled¬jétek, ha igazat találtok mondataikban, gondolkodjatok el! Javítsátok meg magatokat, amíg tehetitek!
Oly hamisan értelmezitek a szeretetet, hogy egymással igazat nem szólnak, csupán az ellenségek. A barát inkább hallgat, ha hibát lát. Nem szívesen beszéltek, mert önmagatok féltitek. Tükörbe nézni magatok sem szeremétek.
Tegyetek meg egymásért mindent, ami az utolsó időkben lehetséges! Ismerjétek meg lelketeket és benne Istent! Mondjátok el szeretteitek¬nek, hogy magatokban Atyátokkal beszélgettek. Adjátok kezükbe a Bibliát, és beszélgessetek Immánuelről minél többet! Ott leszek közöt¬tetek és békét szerzek. Nagyon lényeges a lelki béke ezekben az idők¬ben. Ne várjátok, hogy öletekbe hullik a harmónia! Tegyetek meg min¬dent, hogy e kegyes állapotba elérkezzetek! Ne engedjetek be tudato¬tokba semmi rosszat, ne bosszankodjatok, ne keseregjetek! Soha ne csüggedjetek! Ne lássak a szemetekben könnyet, csak örömet! Tárjátok Isten előtt hatalmasra a szíveteket, és mondjatok igent kérésére. Felelje¬tek a hívásra, melyet elküldött felétek!

Szeretettel Bíró Laci

Az idők jeleiről 3/3

Részlet a “Tanítások a végső időkről” című médiumilag készült kötetből.



Hamarosan új nővéri rend alakul a világban. A kegyes asszonyok dolga a lelkek mentése a Végítéletben. Az Evangélium tanításai vezetik őket. Ápolják a betegeket és élelemmel látják el a szenvedőket. Az ételt Isten kegyelméből készíthetik, és víz felett is rendelkeznek. A nővérek különleges jeleket nem viselnek, és nem öltenek megkülönböztető öltö­zetet. Egyszerű emberek, akiket a tevékenységük szentel meg.

A nővéreket az első pillanattól fogva üldözni fogják a központi hata­lom béresei. Isten ítéletét magukra veszik, akik a kegyes asszonyokat kergetik. A nővérek mellé Isten segítőket rendel, férfiak személyében. Ezek dolga, hogy a betegeket összeszedjék, a nehéz edényeket emeljék. Állj magad is ezek közé, ha Isten elhív e szolgálatra! Szükség lesz erős férfiakra, csakúgy, mint vigasztaló szavakra.

Másképp temessétek halottaitokat! Mindegy, mely felekezethez tar­toztok. Lélekből temessetek, ne üres szertartást rendezzetek! Ne menj a gyászolók körébe, ha a halottat alig ismerted! Ne színházi előadásnak tekintsétek a temetői eseményeket! Sokan csak kíváncsiskodni vagy is­merőseitekkel találkozni szerettek. Kedélyesen csevegtek, régmúlt időkről beszélgettek. Ha egy közületek hátat fordít, máris újabb témára leltek. A halottra alig figyeltek. Teste már felesleges, ám lelke imát kér tőletek.

Imádkozzatok a halottakért, hogy Isten bocsássa meg bűneiket! Jót tesztek ezzel a léleknek, mely meglehet, hogy szenved. Ha boldogság öleli körbe, az ima akkor sem felesleges. Odafent ugyanezt ő is megte­szi értetek, és ennek nagy hasznát veszitek.

Temetésekre ne menjetek jajveszékelni! Isten jól hallja a suttogást, nem kell a kiabálás. Őrizzétek meg méltóságotokat, és ne másoknak mutassátok fájdalmatokat! Azt vigyétek Isten elébe, mert rajtatok csak Ő segíthet. Forduljatok el a jajveszékelőktől, mert nem érdemelnek saj­nálatot! Színészek ők, kik csak a közönség előtt játszanak.

Ha saját halottadat temeted, békélj meg Istennel, arra kér Immánuel téged. Ne akadályozd hazatérését feléje nyújtott kezeiddel! Ints neki búcsút kitárt szívvel és örülj teljes lélekkel! Ha tudnád, mily boldog, hogy elszakíthatta láncait! Ha éreznéd, mily békés a lelke, hogy küzdel­meit befejezhette! Hidd, hogy a kegyelem Isten mellé emelte! Kíván­hatnál-e többet szercttednek, mint azt, hogy Teremtőtök közelében le­hessen?

Ha igazán szeretted a távozót, imádkozz érte! Kérd Istent, hogy nyis­sa meg előtte az Új Jeruzsálemet! Ne könyörögj, hogy odafenn találkoz­hassatok! Ne anyádat, apádat lásd az élettelen testben, mert az csak a ru­ha, amit végre letehetett. Testvéredet tekintsd benne, a megszabaduló lelket! Ne tedd reája fájdalmadat, ne kösd ide a távozót, ha valóban sze­retted! Szárnyaljon imád érte, hidd, hogy fohászod emeli még erősebben Isten közelébe! Gyászod öröm legyen, önmagad fájdalmát tedd Isten ke­zébe! Önzésed hullajtatja veled a könnyeket, ezt ne feledd! Kérd Atyád bocsánatát és fordulj környezetedhez! Nézz körül, ki szorul segítségre, és tégy érte! Ha még testben élsz, feladatot kell teljesítened. Kezdj ha­mar munkádhoz, ne várakoztasd Istened! Tevékenykedj azokért, akik veled együtt itt élnek! Ne kiáltozz a távozó után, mert ártalmára teszel!

A temetési szertartásokat a pénz szelleme lengi körbe. Az utolsó időkben megtanultok temetni.

A testeket nem drága koporsókban teszitek a földbe, nem élő fát ha­sítotok fel az élettelen testnek. Lepedőbe csavarjátok halottaitokat és a sírra nem emlékműveket emeltek. A hantra fakeresztet tesztek és nem írtok rá mást, csak a nevet. Elegendő ez. A tisztesség ennyit megköve­tel, de több nem kell. Imák szükségesek, melyek felemelik a lelket. Imádkozzatok és erősen nézzetek egymás szemébe! Imáitok adják át erőtöket! Az élők így támogassák egymást, a távozókat ajánljátok Istennek!

Tudnotok kell, hogy a Halál Angyala jó és kegyelmes. A távozó őr­zőjével köt szövetséget, mielőtt a Földről eltávozik a test. Angyalok ve­zérelnek titeket haza, így nincs mitől félnetek. Ostobaságotok ábrázolja a kegyes halált feketének. Rútnak is festitek, kaszával kezében. Rútak a félelemmel teljes gondolatok, az angyalok szépek.

A halál mindig kegyelmes. Ha az ember sokáig szenved, mielőtt el­hagyná ezt a Földet, magára vessen! Kapaszkodásával vonja fejére fáj­dalmait, ellenszegülése okozza kínjait. Mondjátok, hogy miért szenved súlyos betegségben oly sok kisgyermek? Vállalt feladata ez. Tanítani érkezett környezetét, áldozata vezeti szüleit a tapasztalatszerzésben.

Ne lázadjatok Isten ellen! Fogadjátok el, amit küld nektek, és tegye­tek meg mindent, hogy kérésének eleget tegyetek! Boldogan fogadja­tok mindent, így bármivel találkoztok szembe, abból csak a jót veszitek észre.

A Végítéletben is élnek boldog emberek. Isten szolgái ezek, akik megőrzik békéjüket minden körülményben, mert Teremtőjük lelkét hordják a szívükben. A te szívedben is munkálkodik a Szent Lélek. Ke­resd Őt és szólítsd meg! Élj Benne, és már itt e Földön megtapasztalha­tod az Égi Jeruzsálemet. Immánuel megáld e sorok után titeket.

Ámen.

A reinkarnációról

Részlet az 2000.10.31-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Következő kérdésünk is kapcsolódik ehhez, mert keleti és nyugati felfogásról szóltunk, és megint egy bizonyos felfogásra szeretnék rákér¬dezni. A reinkarnáció a mi számunkra természetes, magától értetődő és bizonyított, de érdekes módon, mint mindenben, ebben is vannak mellékágak. Nem régen jutott a tudomásunkra, hogy van egy grúz népcsoport, ahol a reinkarnáció ismerete, és az a szerinti élés olyan természetes és meghatározó, hogy semmiféle kérdés, probléma, vagy más vélemény fel sem merül!
De ugyanakkor van egy hittételük, ami azt mondja, hogy amikor a lélek elhagyja a fizikai testét, fizikai érte¬lemben meghal, mielőtt egy új testöltésbe kerül az a lélek, akkor egy bizonyos ideig pihen, hiszen el kell számolnia, meg kell ismernie, hogy mit tett jól vagy rosszul, és fölkészülnie az új életre.
Ezen népcsoport szerint ez nem így van, hanem azonnal, ahogy elhagyja az előző testét, abban a pillanatban beköltözik egy másik testbe. Lehetséges-e ilyen azonnali testöltés, az előző élet értékelése és felkészülés nélkül? Hiszen akkor majdnem értelmét veszti mindaz a tapasztalat, amit addig begyüjött! Azt valahogy szintézisbe kell hoznia, és aztán azzal indulni újra, nem pedig csak kilépek, és abban a pillanatban egy másik testben folytatom!
TSZ.: Azt kell mondjam, hogy ennek a népcsoportnak a felfogásában ez általánosítás! Márpedig általánosítani nagyon sokszor nem hasznos és nem jó! Az bizonyított tény, és erről tudtok ti is: előfordul, hogy szinte csaknem azonosnak mondható leszületés érkezik! Ez mindig egy olyan szellemi szükségszerűség, amely különleges eljárást igényel és kap is későbben. Mert mindenképp meg kell legyen annak a szellemnek az áttekintő képessége és kidolgozása az elmúlt életéről! Meg is teszi!
Ez nem az átlag, de előfordul ilyen eset is, és nem kizárólag igen magas minőségű és különleges szellemek eseté¬ben. Ilyenről is tudtok a tibeti papság köréből, de miután ennél a népcsoportnál előzőleg több ilyen eset bebizonyosodott, és mivel mindegyiket teljesen egyformának vélik és kezelik, tehát általános érvényű szabályt állítottak fel arra, hogy ez mindenkire így vonatkozik. A reinkarnáció tana és hite a lényeg náluk. Ez némely alkalommal előfordult és bebizonyosodott esetből kialakított általánosítás!
KV.: Érdekes, hogy azt mondod, néhány eset azért előfordult, hogy a lélek azonnal egyik testből a másikba ment!
TSZ.: Nem kell ahhoz túlságosan távolra mennetek, mondjuk Távol-Keletre, elég köze-lebbi helyre, mert országotokban is előfordult már ilyen, csak ezeket az eseteket nem nagyon hirdették, kevesen tudják.
KV.: Mi erről nem tudtunk, elfogadjuk, hogy ilyen ezek szerint van, de akkor újra felteszem a kérdést : mi van azzal, hogy az elhagyott testi életének a tapasztalatait a lélek feldolgozza, értékeli, és annak a birtokában indul az új életre, felhasználva a tapasztalatokat?
TSZ.: Az a szellem, aki testbe küldi egy őt képviselő részét tapasztalatszerzésre, miután időtlenségben él, és a jövendőt is egy bizonyos távolságra mindegyikük átte¬kintheti, tudomása van arról, hogy ez nem feltétlenül egy hosszú élet után következik, van amikor rövidebb úton történik. Tehát nagy vonalakban tudja azt, hogy mire számíthat. De ugyanakkor terve van, mégpedig olyan környezeti összhatásokban, csillagászati összállásokkal, minden egyébbel kapcsolatban, hogy mondhatni azonnali, ők úgy mondják, hogy pillanat alatti testöltés következik be. De ez még földi viszonylatban sem egy pillanat, inkább rövid szakasz. Tehát amit valójában feldolgoznia kell, az már csak egy finomítás ebben az esetben, és azt a rendkívüli alkalmat ki akarta használni.
KV.: Azt is tudjuk, hogy minden lélek, amikor elindul a testöltésre, megkap minden lehetőséget, körül¬ményt, formát, kapcsolódó dolgokat, ami ahhoz a következő testöltéséhez szükséges. Nem történhet-e meg az, hogy miközben éli azt az életét, a magatartása folytán, vagy más okból kifolyólag úgy alakulnak a dolgok, hogy szükséges elhagynia az előző testet, és egy másikat vegyen fel? Mert annak nyilván mások a körülményei, mások a lehetőségei, mindaz, ami aztán tovább segíti őt. Tehát szükség¬ből, kényszerűségből kellett testet váltania, hogy betölthesse azt a feladatot, amire ő elindult.
TSZ.: Sokféle szempont dolgozik itt össze, és bár nagyvonalakban egyformán és egy okból, egy lefolyással történik minden, de mégis vannak változatok. Mint ahogy az egyének, a szellemek is mind egyediek és változatosak, az esetekben is vannak változatok. Ezt el kell fogadni, mert nemcsak magában a lényben van változás, egyik szellem, másik szellem, egyik ember, másik ember körül, hanem a¬zon eseményekben is, ahogyan érkezik, vagy ahogyan távozik.
Mert bár, mint mondom, nagy vonalakban, összefogottan hasonlatos minden, de mindig lehetnek egyedi változatok és szükségszerűségek is. Mint ahogyan nem a véletlen műve az sem, amikor úgy távozik el valaki, - nem mondom, hogy időnek előtte, mert olyan nem létezik - hogy máris szüksége van, és van is előkészítettsége egy olyan összállásra, egy olyan használható és neki kellő, éppen alakuló helyzetre, amelyet bizony szükséges kihasználnia! Előfordul, de nem kötelező, itt mindig a praktikum és a használhatóság ami dönt, a szellemi előbbre jutás, annak lehetőségei, körülményei!
KV.: És talán a szabad akarat is! Ezt úgy értem, hogy minden léleknek, amikor a testetöltés kegyelmét megkapja, megvan a feladata, amit be kell töltenie itt, a földi életben, és ehhez mindent megkap, de az ő szabad akarata folytán ezeket akadályozhatja, vagy egy jobb esetben fel is gyorsíthatja a történéseket. Vagy gyorsan meg tudta tenni, vagy képtelen betölteni amit kellett neki, és akkor egy másik testben kap lehetőséget, hogy jobban elvégezhesse a feladatát. Ez az ő szabad akaratából történt. Nem az, hogy másik testbe megy, hanem hogy hogyan éli meg az előzőt!
TSZ.: Mindig és minden körülmények között a fő szempont a folyamatnak, a végezhető feladatnak a biztosítása. Nagyon sokszor nehéz emberileg felfogni az eseményeket és történéseket, mert érthetetlennek tűnnek, de szellemileg teljesen logikus, hogy úgy történik. A két szempont nem illik egymáshoz! Hiába is próbáljuk megmagyarázni azt, hogy valamely szellemi oldalról na¬gyon is indokolt esemény miért következett be, amikor az egyrészt szinte átadhatatlan, másrészt az emberi tudatosság és gondolkodásmód pontosan ellene mond ennek. Nem tágít attól, nem fogja fel azt, hogy mi szükség van arra, mert az ő emberi szempontjai szerint az vagy káros, vagy fölösleges, és meg nem értett. Számtalan halál és születés történik, amelyek emberi szempontból nézve megmagyaráz¬hatatlanok, idegenek, elutasítottak.

UI:


Eredendő bún és a Szentlélek elleni bűn fogalma
https://youtu.be/XKc6yP4nwEs

A duálfelek vonzásáról

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Ez az egyik legszebb tanítás a duálszerelemről, a duálkapcsolatról. Ez az a bizonyos házasság, mely “az Égben köttetett”és az egész öröklétre szól.
Angyalom, már nagyon várlak, mert már régen nem tudtam írni, csak akartam, de tudod, hogy nem jutott rá idő. Az idő pénz, azt mondják a földiek, így ha nagyon fösvényen méred az időt nekem, bepanaszollak kártérítésért. Hát úgyis sokkal tartozol nekem, de nem baj, majd valahogyan megfizeted az örökkévalóságban.
Nem leszek irgalmas, ha nem is akarod, akkor is velem kell lenned, mert valamikor régen, az örökkévalóság kezdetén, egy ragyogó harmatcseppben egyszerre éreztük meg, hogy az Isten milyen jó, hogy minket ilyen nagy szépségeknek az ismeretére teremtett meg. És még valami nagyszerű dolgot fedeztünk fel magunkban: azt, hogy annyira egyformán látjuk meg az előttünk megjelenő életet, egyformán érezzük meg mindennek a boldogító jelenlétét és egyformán siratjuk a hiányát.
Nincsen te, meg én, csak én van, mert az én tükörképem vagy te és a te tükörképed vagyok én. Ezt a hűséges tükörképét keresi minden szegény halandó földi ember az ifjúság idején. Erről álmodik, amikor már sok keserű csalódáson keresztül megérti azt, hogy minél lázasabban keresi-kutatja, minél többször merül le az érzelmek kohójába, minél éhesebb vággyal veti bele magát a boldogság kierőszakolásába, annál inkább eltompulnak lelki érzékszervei és nem tud már különbséget tenni, nem képes felismerni, ki való hozzá, kit kellene elkerülnie.
A finom lelki hatásokra már nem rezdülnek meg lelki húrjai, nem tud választ adni, mert a lélek csak a durva anyagban, a szem recehártyáján megjelenő kép hatására, érzékeny egy kicsit. A tetszetős külső, ami egy pillanatra a színek és formák kaotikus tobzódásában, talán valamennyire harmonikus összetételt mutat, már a szépség bizonyos feltételezését ébreszti a testi ember képzeletében és ebbe, a pillanatnyi megjelenésbe szeret bele a szegény, komoly cél nélkül lézengő földi vándor, és nagyokat csalódik, mert bizony a lelki érzéseik, vágyaik és törekvéseik egymással merőben ellenkezőek.

Azért van olyan sok és nagy nyomorúsága ezen a téren is a földi embernek, mert nem tud várni türelemmel, amíg egy hozzá hasonló lélek vonzódásához érkezik el, aki ha nem is „egy” vele, de hasonló vágyaik és törekvéseik nyomán közeli céljaik lehetnek. Ez azért fontos, mert a hasonló célú szellemi-lelki törekvésekben találkoznak gondolatban és érzésben és egy-egy pillanatra megpihenhetnek küzdelmeik fáradságától.
Ezek a pillanatok kellemes közös emlékekké alakulnak, melyek hosszú időre biztosítják mind a két fél részére a lelki együtt haladás eredményeit. Ezek az eredmények új, tisztább és magasabb rendű célokat és törekvéseket tűznek eléjük és könnyebb az együtt haladás. Minden ilyen élet közelebb hozza egymáshoz az együvé tartozó, egymás vonzását már messziről megérező duálfeleket, hogy egy következő életben, vagy a nagy mindenség bármely pontján találkozzanak és azután együtt folytassák az utat felfelé.
Azonban, ha még sok levetkeznivaló van lelkükön, akkor sajnos úgy szétszóródnak, mint a robbanóanyaggal telített kis ládika, és sok idő telik el, amíg ismét összevonzza őket az isteni közös cél, amelyet a Teremtő tűzött elejbük a teremtés pillanatában. Mert nem az ő egyéni gondolatuk, nem is az ő megismert céljuk az, ami őket összevonzza, hanem az a tikos cél, az isteni tervben elhelyezett feladat az, amit egyedül nekik lehet és kell elvégezni, mert erre egyedül csak ők rendeltettek.
Minél közelebb jutnak ehhez a célhoz és a feladat betöltésének lehetőségéhez, annál nagyobb az örömük és a boldogságuk. A lelkükben kiteljesedik valami, amit talán nem is tudnak felfogni, csak azután - később - tudják meg, hogy mi az, de mindig mélyebbre érnek teremtetésük céljához és egymás lelkének mélyén mindig jobban önmagára ismer mindegyik.
Az elválás fájdalma, a találkozás bizonytalanságának reszkető félelme akkor múlik csak el, amikor már nagy utat együtt hagytak el maguk mögött, isteni megbízatásuk feladatának nagy részét együtt töltötték be jól és helyesen. Akkor már nem tudnak messze elesni egymástól, de nem is lehetséges. Így megbizonyosodnak az ő lelki törvényükről, hiszen örömről-örömre lépkednek, boldogságról-boldogságra ébrednek mindig, az élet és egymás lelkének kincsesháza folyton érdekesebb.
Senki sem érti meg a fél szellemet úgy, mint a hozzátartozó, őt kiegészítő, másik fele. A külsőben csak az egész egység önmagát kifejező eredményét látják és értékelik, mert csak az az egységnek tökéletes kifejezője. Azért ez a kötelék felbonthatatlan. De amíg az ember eljut odáig, hogy az igazán hozzátartozó lélekkel találkozhat, de sok keserű fájdalmakat kell elszenvedni! De sok csalódásoktól sebes lélekkel kell a földi életet elhagyni!

Istenem, de sokszor úgy éreztem, hogy éles tőrök járják át a szívemet, amikor én is a színek és formák kaotikus összevisszaságában az úgynevezett „szép”-nek hódoltam. Amikor még én is úgy hittem, ha nem adják hozzám azt a leányt, akit előkelő családja és jónevelése szerint magamnak kiválasztottam, akkor valami nagy megaláztatás ér engemet. Nagyon sokszor megbántam és mégis, újra és újra beleestem ebbe a hibába. Nem tudom, ezért-e vagy más miatt, de mindig megcsalódtam. Még akkor is, amikor sokkal szegényebbet vettem feleségül.
Most már tudom, hogy egy régi bűn átka kísért addig, míg veled nem találkoztam, de lehet, hogy még akkor is az zavarta meg az életemet. De már tudom, hogy ez elmúlt és nem jön vissza az árnyék, ha a valóság megsemmisült. Én már nagyon számolom a napokat, talán sok nap lesz belőle még, de nem nagyon sok év, mert a nagy nélkülözés ideje lejár most már és nekem is színes lesz az életem.
Most már minden ki fog egyenlítődni és a nagy elszámolásnál nekem is jut egy boldog reménység, hogy amiért annyit lemondtam, annyit nélkülöztem, azt nem veszíthetem el. Mert bizony nem kerestem én senkit az én csalódásaim után, aki megértsen; eszembe sem jutott! Sőt! Bizonyos ellenszenvet éreztem minden lányos család iránt, mert tudtam, hogy öregapám után jelentős vagyon marad rám és az szemet szúr az eladósorban lévő lányok anyjánál. Nem, és nem! Én magam akartam élni anyámmal, ha öregapám meghal.
És mégis! Olyan lettem, mint a holdkóros! Ismeretlen vidékeken, farkasos téli időben is mentem órákon keresztül lovon, csakhogy lássalak. Nem én voltam, hanem valaki más, aki ezt cselekedte. A lelkem mélyén felébredt tükörképed: az én lelkem másik fele. A kisgyermek álmainak tündére, akit a végzet mutatott meg akkor, hogy mire megnövök ráismerjek örök végzetemre. A végzet szépnek öltöztetett fel akkor,... de mindegy. Az a szépség elmúlt, mint a reggeli köd.
A jó Isten azóta más, romolhatatlan szépséget adott és ez nem öltözet, nem színek és formák összeállítása, hanem valóságos szépség, mert az isteni jó és igaz törvénye alkotta meg lelked formáját. Ami szép van benned, az az Isten gondolata, terve, kialakuló, bontakozó formája. Ami zavarja ezt a harmóniát benned, azt leveted nemsokára. És lépkedsz virágról virágra, könnyű, színes lepkeszárnyakon. Az én lelkem érzései virágerdőkkel várnak haza téged az örök nagy érzések világába. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

UI:

Megtanulta az asztrális projekciót
https://www.youtube.com/watch?v=t-STuh4yqRs

A pokol, a tisztítótűz és a mennyország - Felvezetés
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által

Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek hívei másként képzelik el ezt a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják. Mi tiszta szellemek ezt egészen másként fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizettetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végeznie működését, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s egyik meg kell, hogy előzze a másikat. A dolog nem is lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem lehessen. Ez azonban ellentmondana Isten tökéletes igazságosságának.
Megcáfolta ezt Krisztus is az ő evangéliumában s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt: „Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted".
Aki az Úrnak ezen szavait megérti, lehetetlen, hogy gondolataiban helyet adjon az említett felfogásnak. Idézett szavai kiegészítéséül azt is mondta Krisztus más helyen: „Az én Atyám házában sok hajlékok vannak". Úgy is van; s mi ezeket a hajlékokat celláknak nevezzük és a mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberré létéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jön át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a „hallgatás cellájának" nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ágya, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha azután feltalálta önmagát, t.i. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek, a túlvilágban van, de azzal, hogy jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek bensőjébe egy sugarat vetítve, alkalmat adnak neki annak a keresésére, megtalálására, amit a cellába magával hozott.
Ekkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, alakot s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében. Ezek a rémek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, a melyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!
Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok még csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz. A szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja; majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvasztja, s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez állapota és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet legutolsó szikráját is kioltani.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

A pokol, a tisztítótűz és a mennyország
A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve
A pokolból visszatérés útja
A dogma méltósága
Az erények és hatásaik
A hit a lélek lámpása
Törtenet a benned elő angyalról

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGitQkDGMm4KJxB7JUzg?e=aSCjwp
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=G0VZ3LrcXv4&t=9s
Fényjelek a túlvilágról – Spirituális hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=DaVNJNHnqa0
Ahol a szív lakik – Megható romantikus dráma

A mi jövőnk képe
Szellemi közlés József beszélő médium által

Feltartóztathatatlanul megy a végzet a maga útján, tekintet nélkül az összes előtte tornyosuló akadályra. Az a mag, amely el lett vetve a talajba, kénytelen fejlődni és ki fog fejlődni, ha egészséges és termőképes a talaj; és ha emberek, akár ezerszám tapossák is össze durva sarkaikkal a barázdákat, azért az mégis keresztül fog törni az összes akadályon, amelyek mes-terségesen lettek útjába rakva, és ki fog sarjadni és ki fog fejlődni azzá, amivé sajátos természetéhez képest rendelve lett.
Az élet eseményei szellemi gyümölcsök; a magot, melyből azok kifejlődnek, Isten vetette el és tette a kellő helyre. Kifejlődnie kell, daczára az összes akadálynak, amelyeket az emberi furfang útjába rakott, mert Isten érti a maga mes¬terségét; azt a magot, melyet Ő vet, gondosan mérlegeli fejlődőképességének feltétele szempontjából, a talajt pedig, amelybe Ő beleveti ezt a magot, jóval előbb előkészítteti, nehogy fel¬mondja a szolgálatot, melyre Ő rendelte.
Azért, óh emberek, elkövetkeznek az események kérlelhetetlen bizonyossággal, bármennyire törekedjék is az ember azokat megakadályozni. Jól meg vannak tervezve a nagy Teremtő tervei, nem változik azokon egyetlen hajszál sem, mert forrásuk a bölcsesség, folyamatuk az igazságosság és a hatásuk törvény!
A földből nő ki a fa; ki gondolta volna, hogy a fekete, pisz¬kos földből, sárból és mocsárból ily nagyszerű fa keletkezhessék ki gondolta volna, mikor még gyenge pálcika volt, melyet korbácsolt és rázott a vihar, hogy abból pompás fa váljék, mely messze maga körül árnyékot és hűvösséget nyújt majd a forróságtól ellankadt vándoroknak?
Óh, igen, gondolhatták azt sokan, de meglátni ezt a fejlődést és ezt az észrevétlen növekedést; mellette állni, amikor az a gyenge ágacska mindig magasabbra és magasabbra nyúl a légkörökbe, tanúja lenni annak, miképp azt a gyenge, jelentéktelen fácskát a kertésznek kellett megtámogatnia. Miképp jött azután az eső és mosta le és szaggatta le a ritka lombozatot, később pedig, midőn már nagyobb lett, hogyan korbácsolta és hajlította a vihar, annyira, hogy az emberek már elveszettnek tartották, és azután hogyan ápolta a gondos kertész úgy, hogy újból gyökeret verhetett; míg végül hosszú, hosszú esztendők multán nagy fává növekedett.
Mindezt bizony nem látta senki, mert ezt ember még nem láthatja! Mert csak lassan fej¬lődik minden a természetben – emberi számítás szerint gyak¬ran évszázadokon keresztül. Az a kertész, aki elvetette a ma¬got, csak ritkán élvezheti a gyümölcsöket, ő vet és fárado¬zik azok számára, akik utána jönnek, s ezek élvezik a hasznát elődjük munkájának.
Ez törvény mindazon dolgok számára, melyeket ti sze¬meitekkel láthattok, de törvény arra nézve is, amit ti esemé¬nyeknek neveztek. Évtizedekkel, évszázadokkal előbb el lett már vetve a mag és csak hosszú idő múlva lépnek fel az eredmé¬nyek; s aki azokat látja és érzi, azoknak örül, vagy azok fö¬lött sírdogál, az nem tudja, honnan származtak – ő csak az eseményt látja. És boldog, ha képes megérteni a törvényt és ésszerűen belehelyezkedni annak a következményeibe.
Így történt az életben azokkal az eseményekkel, me¬lyek az emberiség fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bírtak; – réges-régen elő lettek azok készítve, és a mindenek fölött bölcs Teremtő kiszámítása szerint a kellő pillanatban kö¬vetkeztek be! S így lesz azzal a nagy eseménnyel is, mely majdan be fog következni s mely fontosságra, horderőre és művelődési jelentőségre nézve túl fogja szárnyalni mindazon ese¬ményeket, melyek eddig lejátszódtak a Földön.
Nagy dolgok történtek már a Földön, segélyt segély után küldött le a jóságos Atya, hogy megkönnyítse szegény, elté¬velyedett embereinek sorsát, s nem egy nagyfontosságú ese¬mény következett be s idézett elő olyan átalakulást, mely csak sok év múlva látott napvilágot; de az új esemény következményei nem fognak túl sokáig váratni magukra, a vele járó rázkódás erősebb lesz az eddigieknél s ezzel egyenlő viszonyban fog¬nak állni a hatások is. Közületek senki sem fogja azokat meglátni, mert ti és a mai emberek nem vagytok felszerelve azokkal a kellékekkel, melyek segélyével ezeket a hatásokat nyugodtan elviselhetnétek.
Egy új törzs készül és nyer felszerelést, hogy azokkal szemben szilárdan és erőteljesen megállhasson és azokat értelmesen és sikeresen kihasználhassa. Némelyik közületek látni fogja ugyan a rázkódást, azaz meg fogja érni a jelenések zajlását, meg fogja érezni a lökéseket, melyek azokat az eseményeket mozgásba hoz¬zák és fájdalmasan fel fog jajdulni azok hatása alatt, – de csak lassan! A kialakulásnak tanúja nem lesz ő a Földön!
Lám, a fa már nem épen oly kicsi és gyenge, – de nem is elég nagy és árnyékos még; sokáig kell még nőnie, míg azzá lesz. De hiszen tudjátok, mennyit kell a fának szenvedni, mielőtt megerősödik s a viharral dacolni képes. Nagyon is sok ágát letördeli a durva vihar, s utána jön még a förgeteg, mely a még meg nem erősödött fát hajlítja és megcsonkítja. Akkor azután ismét szükség van a jó kertészre, aki helyrehozza a vihar pusztításait, a megkorbácsolt fát újból felegyenesíti, ápolja, gondozza és védi további bajok ellen.
Óh, te szegény fa! Mennyire sajnállak, micsoda visszásságoknak, milyen viharoknak vagy már most is kitéve és leszel még ezután is! És ha nem is a te törzsedet sajnálom, de határtalan az én szánalmam a te ágaiddal és lombozatoddal szemben. Hány kicsiny ág nő még a te törzseden, melyeknek elég egy gyenge szél, hogy letörjenek – s ez a letörés fáj, mert te ezzel elveszíted életednek egy részét.
Azonban vigasztalódjál, te szegény fa! Hiszen van neked tökéllyel bíró kertészed: minden ágért, minden egyes levélért kárpótolva leszel. Örvendj annak, hogy vannak neked ágaid, amelyek ellenállnak a fergetegnek és a viharnak, amelyeket sem hajlítani, sem letörni nem lehet.
Légy nyugodt! A letörtek helyébe újak fognak jönni, mert egészséges az a mag, amelyből fejlődtél, árnyék dús, terebélyes fává fogsz válni, és a te árnyékodba fognak menekülni ezrek, és fogják dicsérni a kertészt és az ágakat, és a leveleket, melyeknek köszönheted a te sűrűségedet, és fognak örvendezni és fogják élvezni a gyümölcsöket, melyeket te hozol – nem ugyan a mostani nemzedéknek, hanem a későbbi utódoknak!
Óh, te gyönyörű ország, melyben ültetve lett ez a fa, most még kicsi vagy és kezdetleges, most gyenge vagy és keveset számíthatsz a népek soraiban.
Sok most a te földeden a könny, sok az ínség, sok az igazságtalanság; most még csak a re-mény lelkesít téged, erőd pedig nem elegendő ahhoz, hogy eze¬ket a reményeket megvalósíthatnád, – még kicsi vagy te most és gyenge!
De majd nagy leszel te a nemzetek sorában; – nem ugyan területben és népességben, de nagy leszel szellemi és anyagi gazdagságban; büszkén fogod felemelni fejedet és tisztelettel fognak adózni neked az összes népek, meg fognak azok hajolni a te anyagi és szellemi erőd előtt, mert gazdag leszel, és magas polcokon fogsz állni a fejlődés idején. Hadd múljanak az évek és ne olvasd azokat, te még most álmodol, és ébredésed örömujjongás lesz!
Éjszakára fény derül, vihar után napsütés következik!
Szemlézte: Kuklis Iván

Hétvégi filmajánló
Mária Magdaléna
https://videa.hu/videok/film-animacio/maria-magdolna-hun-2018-teljes-Vtt6kSTzMeT0ou0h?fbclid=IwAR0txCc1gYlLZQhML4SJBNjZuwl5jpack9g7Gbtm60o5QXwePTSER6rWXdM

Óvakodjatok a tömegektől

Részlet a Névtelen Szellem "Ezoteriák" című kötetéből



A tömegeket a sátán mindig könnyebben befolyásolja. Azért én mindig óvom Krisztus követőit, hogy a tömegmozgalmakban ne vegyenek részt, mert a tömeg hangulata mindig végzetes szokott lenni. Aki valamennyire is egyéniség, az maradjon hű az ő egyéni nézeteihez, és ne adjon rá módot és alkalmat, hogy a tömeg őt magával ragadhassa. Mert a tömegben nagyon sok az üres lelkű ember, aki csak a pillanat szenzációjára éhes, és a tömeg hangulata az ő hangulatát is előre vagy hátra lendíti. Azért én óvlak benneteket mindig a momentán keletkezett hangulatból származó cselekedetektől. Amit meggondolva, helyesen, jól és figyelmesen előkészítettetek, azt cselekedjétek; vagyis azt, amit nyugodt pillanatotokban, nem pedig azt, amit izgatott hangulatban találtok jónak.



A testi emberen, az önző emberen keresztül teremtődik meg a pokol; mert ameddig az ember más felett uralkodni akar, ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig a lelki világa mindig sivárabb és sivárabb lesz. Nem teremt, hanem rombol maga körül, rombolja azokat az erőket, amelyeket Isten adott neki a születés pillanatában. Ugyanis minden emberlélek egy-egy titokzatos világot hoz magával, Isten kegyelmének világát. Ezt az Istentől kapott ajándékot fertőzi meg, ha bűnt bűnre halmoz.

Akik ilyen elrontott világot hordanak magukkal, azok akaratlanul is, egyszerűen a maguk közelségével rombolnak, égetnek, csak azért, mert rosszal, békétlenséggel, haraggal teli atmoszférát hordoznak maguk körül. Az ilyenek akaratlanul is felébreszthetik bennetek a hasonló érzéseket, mert a ti lelketekben is megvannak ezeknek az érzéseknek a csírái, amelyek az ilyen fluidok közelségére felébredhetnek még akkor is, ha minden erőtökkel igyekeztek azokat megölni.

Ne engedjétek tehát, hogy a külsői világ szokásai felettébb elhatalmasodjanak a lelketekben. A külső világ szokásaitól mindinkább húzódjatok vissza a ti benső hitéletetekbe, a ti benső meggyőződésetekbe. A külső világ örömeit, amelyeket az emberek kellemeseknek, jóknak, szépeknek tartanak, hagyjátok meg a külvilág embereinek, ti pedig éljetek szellemi életet. Ne váljatok az emberi szokások rabjaivá, mert akkor csak „emberek” maradtok, és a ti külső embereteket az ő szokásaival együtt nem emelheti fel az Isten kegyelme az örökkévalóságba.

Nektek az emberek külső szokásaitól el kell válnotok, mert Isten a ti részetekre új életformát tartogat, és nektek ebbe az új életformába kell magatokat beleélnetek. Nem mehettek ugyan ki a világból, lábaitokkal még a föld porát tapossátok, azért különcködő életet nem élhettek. Mert nem tehetitek magatokat gyűlöltté a külvilág emberei előtt, hogy gúnyosan mosolyogják meg a ti életeteket. De igenis amennyire csak lehetséges, vonjátok ki magatokat a világ szokásaiból, és a ti szellemi örömeiteket ne áldozzátok fel testi örömökért, külső szokásokért, hanem legyetek úrrá a külső szokások felett, és cselekedjetek úgy, hogy a lelketek érzései szerint átmenetet teremtsetek magatoknak. Hagyjátok meg a világnak, ami a világé, de a lelketeknek okvetlen szerezzétek meg azt, ami a lelketek üdvére való.

És aki azt hiszi, hogy neki kötelessége feláldozni a lelkét akár a gyermekeiért, akár a hozzátartozóiért, az rosszul cselekszik, mint ahogy rosszul cselekszi a szülő azt, hogy éjt nappallá tesz, s elvonja magát a lelkiek gyakorlásától csak azért, hogy halála után a gyermekeinek nagyobb anyagi jólétet hagyhasson vissza. Balgatagnak nevezem az ilyen embert! Mert hiszen mit tudja ő azt, hogy vajon jót adott-e gyermekének az anyagi javakkal, s nem csak a megpróbáltatásait szaporította-e, nem csak a csalódásait növesztette-e naggyá? Hiszen ezzel a gyermekeinek értéktelen dolgot adott. Ellenben ha ő magát is a szellemiekben gazdagítja meg, a gyermekeit is ezekben erősíti, akkor mind magának, mind pedig a gyermekeinek romolhatatlan javakat szerzett mulandó életével.

Az élet minden órájának, minden percének, megvan a maga rendeltetése, és boldogok lesztek, ha azt helyesen használjátok fel. Ti, akik benne éltek ebben az örökké mozgó világban, benne éltek a próbák hullámaiban, nem tudjátok semminek sem a kezdetét, sem a végét, csak a jelent ismeritek, amelyben éltek, amely nektek pillanatnyilag örömöt, vagy bánatot hoz. Ezeket ti megpróbáltatásoknak nevezitek, mert nem tudjátok, hogy Isten ezt a földi életet minden örömével és fájdalmával együtt próbának szánta.

A próbák azt jelentik, hogy minden eseményből, amelybe belesodródtok, a lelki erőtökkel mit tudtok kitermelni; milyen értékeket tudtok kicsiholni azokból a mulandó formákból, azokból a mulandó történésekből, amelyek jönnek, és ismét elenyésznek nyomtalanul, vagy ha egy ideig még a felszínen tartják is magukat, de azután mégis aláhullanak a teljes megsemmisülésbe. Szóval az a kérdés, hogy mindezekből milyen értékeket tud a lelketek megmenteni az örökkévalóság számára, mivel amit megmentetek, amit a magatokévá tesztek, amit fáradsággal kikerestek magatoknak a föld porából, az a tiétek. Tehát azért vagytok ide küldve, hogy magatoknak értékeket szerezzetek, hogy drágaságokkal gazdagítsátok a lelketeket.

Szeretettel Bíró Laci

A másvilág értékmérői

Lajos szellem, Eszter médium duálja 1960. május 1.



Angyalom, látom, nagyon meg vagy keseredve az élet ilyen nagyon rettenetes gonoszba való süllyedésén. Ne legyél felettébb keserű nagyon, mert ez csak egy sötét felhő, ami jelenleg a napot most eltakarja - nem, nem tart soká, mert a nap nagyon barátságosan be fogja világítani az egész Földet nemsokára és minden feléled a kellemes enyhe, éltető melegben. Az időjárásról vegyél példát, az hűséges tükörképe mindig a láthatatlanban történő alakulásoknak.

Most még egyszer teljes erejében fel fog a nap emelkedni és aki fel volt készülve lélekben, az munkálkodhatik a saját és mások lelkén, hogy veszendőbe ne jusson a nagy viharban, ami az egész Földre kiható veszedelmet hozhat. Ez az idő is egészen közelinek látszik, ha az emberek nagy többsége meg nem tér és az Istentől megmutatott útra nem lép és azon nem halad.

Én a magam részéről igen nagyon boldognak érzem magamat abban, hogy az én Angyalom olyan nagyon jó és bölcs volt és nem hagyott engem a magam maradiságában a múlton keseregni és a magam erejében bízva várakozni arra a lehetőségre, amikor mind a kettőnket egyszerre szólít az életbe az a minden földi emberlelket irányító törvény, melyhez minden Földön megjelent lélek tartozik, akárcsak egy napot, vagy egy órát töltött is a földi világban, vagy száz évig húzta a rabság igáját. Mert bizony vannak olyanok, akik nem tudnak száz év alatt sem annyi világosságra jutni, mint ti, a ti tudásotokkal és ismeretetekkel egy óra alatt, ha nyitott és elfogadó lélekkel hallgatjátok vagy olvassátok azokat a kijelentéseket, melyeket a Vezető Szellemetek elétek tár az ő nagy világosságából.

Azért én nagyon sokszor csodálkozom a közönyösnek mondható magatartáson, amellyel egyesek szinte természetesnek tartják ezt a kinyilatkozást is, ha nem tudnám azt, hogy az emberi lélek mennyire el van telve az önmaga tudásával és hova-tovább megszokja azt, hogy mindaz, ami őt körülveszi, az neki jogosan jár, ha az jó és előnyös, de mérhetetlenül fel van háborodva, ha valami kellemetlen és fájdalmas - nyomban tiltakozik is ellene - mert úgy gondolja, hogy azt nem érdemli meg.

Bizony ezek a kijelentések nagyon fontosak, mert igazak. Mindenki csak a szellemi életben látja majd azt, hogy milyen kár volt a legapróbb kis részecskéjét is fel nem szedni és elraktározni a léleknek abban a részében, ahová az érthetetlen, de mégis értékes dolgokat teszi el az ember, mert úgy gondolja: hátha szükségem lehet még rá. Erre pedig azonnal szüksége lesz mindenkinek, amint megérkezik a szellemi életbe. Ha az ember egy idegen városba, vagy idegen országba érkezik, szükséges, hogy annak az idegen országnak a nyelvét értse és beszélje, hogy azok is megértsék őt és ő is meg tudja érteni azokat. Szükséges az is, hogy az idegen ország pénzét is ismerje és valamennyi felett rendelkezzék is.

Ez az idegen ország a lélek világa, ahol hamis pénzért semmihez sem lehet jutni, hamis értékekért nem lehet igazat cserélni. Pedig itt a Földön csak hamis gazdagság van és hamis értékekért reszketve vágyakoznak az emberek. Ezeket itt nem lehet beváltani, sőt, ha sok a hamis érték és sok hazugság, bűn tapad hozzá, mégha bármilyen szentnek tetsző érdekek hozták is létre, akkor is büntetés és szenvedés a következménye mindaddig, amíg a lélek meg nem tisztult ezekből. Az igaz értékekért igaz örömöket, békét és boldogságot talál a Földről eltávozott lélek. Azért mondják az emberek „más világnak”, mert mások a törvényei, mások az értékmérői, mint a Földönélőknek.

A Földön a szépség is megcsalja az embert, mert egészen értéktelen emberlelkek tetszetős, néha egészen ragyogó szépségben jelenhetnek meg és szörnyű megpróbáltatásokat jelentenek a külső világra épített boldogság után vágyók részére. A kedvesség, a szeretet utánzása, még a tettetett jóság és alázatosság is félrevezethet, de az őszinteség, az igazság, a nyílt egyszerű becsületesség és jóravaló törekvés több érték és nagyobb eredmény mindennél, ami kedves, kellemes, talán egy pillanatra boldogságot ígérő is.

Azért ezek a lelkek nem dicsekednek, nem akarnak a világnak tetszeni, a felületes lelkű emberek kegyeit nem hajszolják, mert nagyobb érték az isteni igazság tükrébe tekintve az ember lelkén az isteni akarat teljesítésére való törekvés, mint az emberek előtt való kedvesség. Ezeket az egyszerű és becsületes törekvésű emberi lelkeket hamarább megbízza az isteni Kegyelem bizonyos kis munkákkal a szellemi életben, mint a nagyobb tudományú, de bölcsességben szegény lelkeket.

Az a legnagyobb bölcsesség: az Isten akaratát keresni és teljesíteni az életben, hogy az örökkévalóságban legyen mire építeni a léleknek. Ehhez szükséges a hit, hogy igaz és szent törekvéssel léphessünk az Isten által megmutatott igaz útra. Hiszen az emberi lélek gyarlósága és gyengesége itt is ingadozóvá teszi a lépéseket és meg-megbotlik, el is esik, de a kegyelem felemeli újra és újra, ha belátja és megbánja tévedését. Te ezt a nagy tudományt hitted és bíztál az isteni kegyelemben. Ez vezetett téged mindig feljebb és feljebb, amíg olyan erős lettél, hogy engem is megállítottál tévelygő utamon és egy boldog rabságba zártál, ahonnan én nem akarok soha megszabadulni, mert ez a rabság felfelé emelt a megismerés végnélküliségébe.

Alattunk a világ hömpölyög a maga korlátolt tudományával és büszkeségével, végtelen önzésével, gőgjével, kegyetlen bosszújával, rombolásával vágja maga alatt a fát, a tápláló ajándékát az életnek, amíg lezuhan és reáborul egy örökkévalóság szemfedője, mely eltakarja előtte az életet, a feltámadás lehetőségét. Azért azt mondom Angyalom, hogy jó, hogy a hited megtalálta az utat előbb, mint a természettörvény hullámzása. És mindenki megtalálja aki hiszi a feltámadást, hiszi az isteni kegyelmet és megtér bűneiből, tévelygéseiből idejében, mert már nincs sok idő reá.

Isten veled.

Szeretettel Bíró Laci

Korszakváltás:

Ha elolvasod érthetővé válik, hogy miért lesz Vége ennek a sötét Világkorszaknak várhatóan 2030-ban
Ha nem lenne vége:

"Azok az idők az Igazak és a Választottak kedvéért megrövidíttetnek, különben senki nem élné túl."
Miért adja meg a Teremtő a lehetőséget az Üdvösséggel Embernek maradni, a védelme alá kerülni, és Halhatatlan Lélekkel távozni átmenetileg erről a bolygóról.

Magyarra lefordítva az Üdvösség fogalmát:
Megmenti, és Magához veszi Örök Lelkedet a megszálló földönkívüliek további öldökléséből a Nagy Elragadtatás során
Hatalmas kegyelem, amit most nem adnak ingyen
Nem baj ha nem értjük, nem tudjuk pontosan, hogy ez a dimenzióváltás hogy fog megtörténni még 2030 előtt.
A JÓ Döntéshez a lényegét, az okot kell tudni megérteni, amit kitöröltek a Bibliából.
Ezt egyetlen pap sem fogja soha elmagyarázni, hiszen a jó szándékúakat is megvezették.
Aki a pecséttel az átmeneti röpke anyagi túlélés, a maradás mellett dönt, az a legnagyobb csali bekapásával a Lélek=Teremtő nélküliséget, a Halált most "halálnak halálával: választja.
Az Embert minden ellenkező híresztelés ellenére, a Teremtő saját Magát Lélekben belénk lehelve teremtette, és nem fogja hagyni, hogy a Fénybe vissza vágyók, a Rá vágyó Lelkek elvesszenek.
Jézus a Lelkek mostani Üdvösségéért vállalta a Földre születést, a Keresztet.
Ezért adta meg Ébredési lehetőségként az elmúlt 2.000 évet
Hamarosan mindenkinek megmutatja, hogy miilyen szenvedést élt át miatta
Az senkinek nem lesz habos torta.
Lásd. Garabandáli jelenések, és Natália üzenetek.


"Az Emberiség bukása
Elképesztő, elképzelhetetlen átalakulások a következő évtizedben?
Raymond Kurzweil évtizedek óta foglalkozik a szingularitás és a transzhumanizmus témakörével, a Google műszaki igazgatójaként pedig közvetlen rálátása van a napjainkat jellemző technológiai átalakulásra. A világszerte elismert kutató legújabb, The Singularity is Nearer című könyvében egészen hihetetlennek hangzó állításokat fogalmaz meg a jövőre nézve.
Kurzweil már 2005-ben azt prognosztizálta, hogy az emberiség 2045-re érheti el a szingularitást. Bár a kifejezést az elmúlt évtizedekben több különböző jelenségre is használták, ahogy azt Kurzweil a közelmúltban a The Guardiannak kifejtette, ő azt érti alatta, amikor az emberi agy összekapcsolódik a felhővel (azaz tulajdonképpen a mesterséges intelligenciával), lehetővé téve, hogy a biológiai határainkat túllépve fejlődjünk tovább.

Nagysikerű könyvnek 24. június 25-én jelent meg a folytatása, amelyben a kutató - ha lehet - még meredekebb állításokat fogalmaz meg a közeli és távolabbi jövőre nézve.
Szerinte a mesterséges intelligencia és a Neuralinkhez hasonló agy-számítógép interfészek területén tapasztalható robbanásszerű fejlődésnek köszönhetően már a 2030-as évekre milliószor intelligensebbek lehetünk, mint ma.
"A 2030-as években az egyik legfontosabb képességünk az lesz, hogy neocorticalis agykérgeink felsőbb tartományait összekapcsoljuk a felhővel, ami közvetlenül kiterjeszti gondolkodásunkat. Ily módon ahelyett, hogy a mesterséges intelligencia versenytárs lenne, saját magunk kiterjesztésévé válik" - írja erről a jelenségről, amit ő "az intelligencia ötödik korszakának" nevez.
Az évtized vége más, ma még szinte elképzelhetetlennek tűnő változásokat is tartogat Kurzweil szerint, például hogy a mesterséges intelligencia segítségével képessé válunk szinte tökéletesen szimulálni az elhunyt embereket, később pedig akár a valódi személy DNS-éből növesztett biológiai testbe is be tudjuk majd helyezni őket. A kutató szerint ennek az egyik kulcsa, hogy a digitális tevékenységünkkel már ma is rengeteg adatot termelünk arról, hogy hogyan gondolkozunk és érzünk, az ilyen jellegű adatok rögzítésének, tárolásának és rendszerezésének technikája pedig a jövőben rengeteget fog fejlődni. Kurzweil egyébként ebben a témában közelebbről is érintett, hiszen csaknem egy évtizede dolgozik azon, hogy a fiatal korában elhunyt édesapját annak levelei, esszéi és zeneművei alapján “reprodukálja” a mesterséges intelligencia segítségével.
A kutató szerint a mesterségesen növesztett testeknek nem csak ebből a szempontból vesszük majd hasznát, ugyanis a jövőben egyre többen fognak úgy dönteni, hogy a biológiai testük helyett egy fejlettebb, "kibernetikusan kiterjesztett" testben szeretnék élni az életüket, 2040 környékére pedig véleménye szerint az is lehetővé válhat, hogy biológiai másolatot készítsünk saját magunkról.
Kurzweil szerint a mesterséges intelligencia az emberi életet is jelentősen meg fogja hosszabbítani, többek között annak köszönhetően, hogy évek helyett akár órák alatt fogunk tudni elvégezni klinikai teszteket, ami rendkívüli módon felgyorsíthatja a gyógyszerek és az életmeghosszabbító eljárások fejlesztését. A kutató az életminőség változásával kapcsolatban is igencsak optimista, szerinte a 3D-nyomtatás és a robotok építőiparban való elterjedése, a napenergia árának drasztikus csökkenése és egyéb, a technológiai fejlődés által hajtott folyamatok az életszínvonal drasztikus emelkedését hozhatják magukkal a következő évtizedben, így szerinte "a 2030-as években relatíve olcsó lesz olyan életet élni, amit ma még luxusnak tekintünk."
(raketa.hu)"
F.: Eliz Ivánkó

UI:

Serdülőkori identitáskrízis (jövőkép, háborúk, krízisek, klímaszorongás)
https://www.youtube.com/watch?v=bYlXG5HBpe4

Korszakváltás:

A szemünk láttára teljesednek be a bibliai próféciák. Nem tudjuk megkülönböztetni az évszakok járását, reggelre tavaszi napra ébredünk, majd az őszi szellő borzolja a hajunkat, a nap folyamán a napsugarak eszünkbe juttatják a nyár melegét, estére pedig a zord párnánkra téli álomra hajtjuk le fejünket.
Háborúk tombolnak, tűzvész pusztít, természeti katasztrófák fenyegetnek és ,,döghalál'' sújt a világunkra, országunkra, népünkre és otthonunkra. Kétségbeesünk, vásárolunk, rettegünk .Csodálkozva és megdöbbenten tesszük fel sokszor a kérdést, hogy miért esik szét szemünk láttára a Föld és az emberiség
Azért, mert: mára már semmi sem szent, a szeretet értékét vesztette, az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, kihasználnak, átvernek, gyűlölködnek, irigykednek, ócsárolnak. Építenek, gyarapítanak, szennyeznek, elégedetlenkednek és egyre magasabbra akarnak törni. A pénz értéke birtokába kerítette az embereket és átvette a hatalmat. Háttérbe szorította az igazán fontos dolgokat a családot, a boldogságot, az együtt töltött perceket, a közös nevetéseket, a szabadidőt, az önfeledt mosolyokat.
Az idő észrevétlenül folyik ki a kezeink közül, rohamosan telnek a percek, az órák, a napok és az évek. Nincs idő a megállásra, a pihenésre, az összetartásra, a szeretetre és az együttlétre sem. Embertelen módon élünk. Nem bízhatunk senkiben és bennünk sem bízhat senki. Elsorvadt, beteg, megroskadt világot alkottunk: megfertőztük, megmérgeztük, tönkretettük Földünket.

Mindez egy napon magával ragad bennünket és akkor mindent itt hagyunk. Mi pedig a saját érdemünk szerint megyünk át a túloldalra, de ugye nem mindegy, hogy mikor jön el az a pillanat és az sem mindegy, hogy hogyan?! Most akaratunk ellenére lehetőségünk adódik arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkozzunk, mindazon, ami a szemünk előtt beteljesedik. Töltsétek ezt az időt megfontoltan és értékesen. Maradjatok otthon és szeressétek egymást.
Pihenjetek, olvassatok és beszélgessetek sokat. Hívjátok fel a távolban levő szeretteiteket. Éreztessétek azt, hogy fontosak vagytok egymásnak. Öleljétek, értsétek meg és bátorítsátok egymást. Ugyanakkor ne csak a kezeteket mossátok tisztára, hanem a lelketeket is. Imádkozzunk egymásért a Földünkért, az életünkért, és bocsássunk meg egymásnak. Merjünk meghajolni a magasságos Isten előtt.

forrás: facebook

UI:

Julius Andan - A világ a színfalak mögött (teljes hangoskönyv)
https://www.youtube.com/watch?v=WFghMFPz_EM

Szürke szellem oktatása - Felvezetés
Zita médium 1991. MÁJUS 5.

Az Úr nevében köszöntelek benneteket kedves testvéreim. Én vagyok a Szürke Szellem. Hosszú évtizedekkel ezelőtt az én Uram és Istenem akaratából és a szellemi mozgalom nagy egyénisége, a Névtelen Szellem kijelölése révén kerültem a ti kis gyülekezetetekbe, hogy segítselek benneteket az üdvösség útjára terelni. Ez a kijelölés és feladat nagy és komoly munka volt a számomra; megtisztelésnek vettem és igyekeztem azt teljes egészében betölteni.
A rendelkezésemre álló eszköz egy kicsit még szokatlan nékem, de a fennálló akadályokat majd az idő múlásával - az ő és a ti jóindulatotokra támaszkodva - igyekezünk kiküszöbölni, és remélem, hogy az utasítások átadásai zavarmentesen történhetnek meg majd részemről, hogy gyülekezetetek továbbra is megmaradhasson a helyes úton. A gyülekezetetek életében új átalakulások váltak szükségessé, nem annyira a vezetésben, mint inkább a ti lelketekben; ugyanis az idő, mint tudjátok, rendkívül rövid. Én most nem arról az időről beszélek, amely még - Isten kegyelméből - a Föld átalakulásáig hátra van, hanem arról, ami részetekre, mint emberek részére még fennáll.
Kiszámíthatatlan, hogy melyikőtöknek még mennyi ideje van hátra. Az emberek úgy gondolják, hogy aki súlyos beteg vagy idős, az mindenesetre közelebb van ahhoz, hogy a ti világotokból a mi világunkba kerüljön. Nos ez nem mindig van így. Isten terve az emberrel, Isten gondoskodása az emberről teljesen kiszámíthatatlan. Néha egészen törődött, rozoga testben még éveket kell a szellemnek a tapasztalatok miatt átélnie. Máskor pedig egészen hirtelenül, anélkül, hogy az ember számítana rá - gondolván, hogy még erejének teljében van - visszahívatik ide.

Mindenesetre mindegyikőtöknek készen kell állnia szeretett testvéreim arra, hogy a teremtő Isten - ha úgy látja jónak - bármely pillanatban, életetek bármely korszakában, egészséges vagy beteg állapototokban egyaránt visszahívhat benneteket. Tanulmányaitok és ismereteitek során egy kialakult rendszert láthattatok arról, hogy a földi élet miként zajlik; abba milyen lehetőségeket ad bele a kegyelmes Isten; azok milyen célt szolgálnak; hogy ideát mit és hogyan kell a szellemnek átnéznie, mivel kell ismerkednie, mit kell tanulmányoznia, hogyan kell felkészülnie egy-egy testetöltésre.
Ezek, a természet törvény által kialakított rendszerek ezekre az utolsó időkre már nem érvényesek. Ma minden egyes emberlélek élete és sorsa - innen a szellemi világból - nagyító alá van véve. Ma emberi életek teljes hirtelenséggel irányt válthatnak; dolgok, amik eredetileg nem is voltak bennük, hirtelenséggel belekerülhetnek; más dolgok, amik egészen elérhető közelségben voltak, amiben az ember hitt és reménykedett, amire az ember számított, amit az ember egészen biztosnak vett, egyik pillanatról a másikra elvétetnek onnan és nem következnek be.

Ezekben az utolsó időkben minden egyes emberlélek a legalaposabb vizsgálat tárgya a szellemvilágban azok részéről, akik az életét és sorsát intézik. Ezekben az időkben már késhegyremenő harc és küzdelem folyik a jó és a rossz között, hogy akik még megmenthetők, azok valóban be is érkezzenek. Az emberi lelkek mélyén minden parányt vizsgálunk, hogy melyik az, amelyikből még szikra csiholható ki akár a lelkesedésre, akár a szorgalomra, akár a tisztábban látásra, akár a kitartásra, akár az erények fejlesztésére.
Eltemetett, régi dolgokat emlékek, álmok, sejtések által az emberi lelkek felszínére hozunk, hogy azok hatása alatt más befolyás alá kerüljenek, más dolgok ébredjenek lelkükben, más kezdje érdekelni őket, kipróbált utakat elhagyjanak és más útra térjenek, amelyen gyorsabban hazaér a lélek. Mert amíg az emberléleknek évszázadok, évezredek álltak rendelkezésére ahhoz, hogy megtérjen, átalakuljon, addig egy-egy kitérő az örökkévalóság időtengerében nem csinált nagyobb problémát, legfeljebb a lélek rájött arra, hogy felesleges munkának, csalódásnak, szenvedésnek tette ki magát, mert élete nem hozott számára eredményt, de újra kezdhette, új lehetőségek közepette.

Összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
Szürke szellem oktatása
Sok még a tennivaló
Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját
Gyümölcseiről ismeritek meg a fát
Amikor a tisztátalan lélek…
A tisztulásról
A világmédia nem mond igazat

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGitQ_P3ZmWcpp0wG52g?e=3Hs2hQ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGitQmuFgTvcZwIoqecw?e=fRLonn
Karsay István 2024 augusztusi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevél_233

https://www.youtube.com/watch?v=RwTPN-SGBwk
Ők is a fejükre estek - Vígjáték

A halál előtti testi szenvedésekről
Bertha Dudde írómédium közlése

A lélek testtől való elválása olyan folyamat, amit a test többnyire fájdalmasnak érez, mert kell hozzá egy bizonyos érettségi fok, hogy a szétválás fájdalommentes legyen. Ezt az emberek ritkán érik el. A még éretlen emberben a halál órája azt a nézetet jelenti: ha egyszer az emberi burkot elhagyta, és saját erőből már nem képes semmire, akkor megszűnt minden - és ennek megfelelően a halál órája többé-kevésbé nehéz.
Amíg az ember a Földön él, van lehetősége, hogy eltávolítsa magából a selejtet. A lélek a túlvilágon megköszöni Teremtőjének, ha erre még a Földről való távozása előtt megadja a lehetőséget, és a léleknek nem kell a túlvilágon annyit szenvednie. Mert Isten igazságos, a léleknek el kell fogadnia a túlvilágon azt a sorsot amit megérdemel, és ott az érettség elérése sokkal nagyobb kínokat jelent. De e nélkül nem juthat a világosság-szférába, a magasabb lelki érettséget a szenvedés és kín hozza meg. Tehát a halál előtti hosszú küzdelmet mindig a magasabbra lépés küzdelmeinek kell tekinteni.
Az emberek csak a szenvedés állapotát látják, és ez okozza, hogy a haláltól azért félnek, mert a halál órája elviselhetetlennek tűnik nekik. Holott Isten ember iránti nagy szeretete készíti ezt, hogy a túlvilágon minél világosabb fénybe juthasson. Isten mindig e célból küld szenvedést és fájdalmat, hogy az ember testi vágyai elhaljanak, hogy csak a lelkére gondoljon, és annak tökéletesedésén dolgozzon. Áldás minden szenvedés, amelynek ez az eredménye. A földi élet hamar elmúlik. Ha valaki jóakarattal éli, és közben lemond minden anyagiakra vonatkozó vágyáról, akkor a lélek Isten akarata szerint alakul, és életútja végén nincs szüksége rendkívüli szenvedésre, hogy a Világosság Birodalmába juthasson.
De a szenvedés mindig magasabb érettséget hoz, és ezért kegyelem az ember számára. E nélkül hibáit és gyengeségeit a túlvilágon kellene letenni, ami szintén csak szenvedést jelent. Tehát a szenvedéstől semmiképpen sem szabadul - akkor sem, ha halála látszólag fájdalom-mentes volt. Isten minden egyes ember lelkét ismeri, ismeri jóakaratát, hogy mennyire akar küzdeni minden tisztátalan ellen, és ezért lehetőséget ad: a halál óráján utolsó alkalomként megengedi, hogy a lélek salakmentessé váljon, és az örökkévalóságba tisztán mehessen be.
Soha nem tudjátok milyen lesz a vég. Ezért Isten irgalmát naponta kérni kellene, hogy forduljon felétek a halál óráján. Még ha Isten akarata szerint éltetek is, végórátok akkor is súlyos lehet, ha az a célja, hogy teljesen megtisztítson, és örökké szabaddá váljatok. Isten bölcsessége és szeretete a tietek az utolsó földi órátokig, és ha lelketek még képes rá hogy alakuljon, erre még a halál óráján is ad alkalmat. Ezért szenvednek még testileg a magukat Istennek átadott emberek is - és a többiek nem találnak rá magyarázatot, és nem ismerik fel benne Isten szeretetét.
Ennek ellenére Isten jót akar az embernek, mert a kiérlelődésre a szenvedés a legjobb eszköz, amely rövid idő alatt a lelket arra a fokra viszi, amely a túlvilágon fény-áteresztővé teszi. A lélek megköszöni Teremtőjének, amikor szabaddá lett, és felismeri Isten nagy szeretetét és irgalmát.
Ezért kell Isten szeretetének bizonyítékaként tekinteni minden szenvedést - ha az emberek nem is tekintik annak - mert még a végső óra is üdvösséghozó, ha szenvedés kíséri. Bár a lélek a testtől fájdalommal oldódik el, viszont azonnal a magasba emelkedik a boldog szellemek Birodalmába. Nem csak a testével, hanem a lelkével is elhagyja a Földet, és magával viszi a test kiérlelt szubsztanciáit is, mert a földi szenvedés minden foka oldja azt a burkot, amely a lelket körülzárja. És boldog ember, aki még a Földön maradéktalanul meg tud válni a még éretlen szellemitől.
A földi létet megváltásra használta, és már nem támad fel többé Isten akarata ellen. Bár küzd a lélek békéjéért a halál órájában - de a testi szenvedést már soha nem tekinti jogtalannak, mert lelke tudja, közeledik a vég, és a testi szenvedésnek is vége lesz. Azt is tudja, hogy mindez előnyére válik - ha ezt már nem is tudja a test tudomására hozni. A test pedig - amint érzi a lélek közeledő tökéletességét - elválik tőle. Feladatát teljesítette, amennyiben tartózkodási helyet biztosított a léleknek. Mindenkinek súlyos lehet a halál órája, de lehet boldog elalvás is - ha már nincs szükségetek szenvedésre - mert a Világosság Birodalmában ébred, és Istenével egyesülésre talált már a földön. Ő viszi haza Birodalmába, az ATYAI HÁZBA, hogy boldoggá tegye.
De hogy a vég milyen lesz azt nem tudjátok, ezért kérjétek Isten irgalmát, kegyelmét és erejét, ha talán lelketeknek még szenvedésre volna szüksége, és így majd a halál óráját is elviselitek. Csak a test szenved - a lélek örömmel távozik a testből, és felemelkedik a világosság szférájába.


UI:

Balogh Béla - Mi kell a teremtéshez?
https://www.youtube.com/watch?v=vdUJi1dGMB8

A Mindenség hierarchiája 1/4
Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.

Köszöntelek bennetek testvéreim az Úr, a Jézus Krisztus nevében! Az Úr mondja: „az én Atyámnak házában sok lakóhely van”. (János 14:2) Ha a tiszta, felhőtlen eget figyelitek, láthatjátok, hogy milyen végtelen sok csillag ékesíti az égboltot, és az mind az Isten teremtményeinek egy külön országa, egy külön birodalma, külön hajléka.
Valaha nem így volt, a terv sem ez volt, de ezzé lett. A mi Atyánk és Istenünk szeretetből kisugározta Önmagából az öröktől fogva lévő és örökkön örökké lévő életet. Ezzel a kisugárzással termékennyé tette, azaz megtermékenyítette az élettelen semmit, és ezáltal minden, amit az Ő életereje áthatott, élővé vált. A nincstelen semmi „van”- ná lett.
És egy idő után ebbe az élettengerbe, az élet eme óceánjába különböző teremtési időszakok alatt, amelyek különböző hosszúságokat öleltek fel, megteremtette az Ő szellemi gyermekeit. Megteremtette őket a Maga képére és hasonlatosságára és benépesítette velük ezeket a csodálatos, élettel telített, már létező isteni világokat, hogy abban boldogok legyenek, hogy örülhessenek a Teremtőtől kapott életnek.

Az élet tiszta, ragyogó, fénylő, csodálatos és átlátszó volt. Az élet tengerében éltek a teremtmények: Istenért, Istennel és a többi teremtménnyel együtt egymásért. Egymásnak is és a teremtő Istennek is boldogságot adtak és ez a boldogság visszasugárzott rájuk, és az ő boldogságuk még nagyobb lett. Ebben a boldogságban nem volt kicsiny és nem volt nagy, nem volt első és utolsó; ezek a teremtmények egyenrangú polgáraivá váltak ezeknek a birodalmaknak.
A cél az volt, hogy a beléjük helyezett tökéletesség csíráját tökélyre vigyék, azaz elérjék a maximálisat: az önmaguk tökéletességét. Elérjék azokban a tulajdonságokban, amely tulajdonságokat Isten beléjük lehelt. Mert minden teremtmény Isten egy más gondolatából, egy más érzéséből fakadt, és aszerint, hogy Isten melyik gondolatát, milyen érzését reprezentálta (képviselte), azt a gondolatot és azt az érzést kellett a tökéletességre vinnie.
A harmónia maga is tökéletes békességet és nyugalmat árasztott; nem ismerték a gonoszt, nem ismerték a fájdalmat, a boldogtalanságot, az örömtelenséget, a szomorúságot, a bánatot, a csalódást, a halált. Így voltunk valaha mindannyian, kedves emberek. Így éltünk Isten kebelén, így éltünk a csodálatos isteni világokban.
De mindezt megfertőzte, tönkretette a teremtmény felfuvalkodott akarata, amellyel magát Isten fölé akarta helyezni. És miután ezek a világok megtelítődtek azzal is, ami nem Istentől való volt, hanem a teremtmények tévedéséből, nagyot akarásából, gőgjéből és hatalomvágyából jött létre, ezért azokra, akik Isten akaratától el nem tértek, és továbbra is Isten akaratát reprezentálták (képviselték), több munka hárult.

Mert kezdetben mindenkinek a munkája csak az volt, hogy - amint mondottam - a lényét képező isteni gondolatot és érzést tökéletességre vigye. De miután a teremtmények közül sokan megtagadták a törvényeket, Isten azon akaratát, amely a tökéletesség felé vihette volna őket, akkor már a tisztán maradottakra egy másik munka is hárult. Ez a másik munka az volt, hogy segítsék megfordulni, megváltozni azokat, akik elfordultak Istentől, és visszasegítsék őket azokra a világokra, ahonnét az ő ellenszegülésük következményeként a törvény eltávolította őket, azaz „kiűzettek a „paradicsomi világokból”.
Így tehát azok, akik Istenhez hűségesek voltak, új munkát vállaltak magukra. Ebben a lefokozott állapotban, amely a földi világ, már sok-sok olyan munkásra van szükség, akik az ilyen mélyre bukottakat a felfelé való haladásban, a fejlődésben segíteni képesek.
A tegnap esti kérdésetek az volt, hogy milyen angyalok, milyen szellemek vannak. Testvéreim, ekkor kategorizálódtak, ekkor váltak különböző csoportokra azok a szellemek, akik Isten segítségére siettek, hogy akikért Isten lelke sírt, mert őt elhagyták, azokat újra azokra az utakra vezessék, amelyek Istenhez vezetnek.

Így sokféle szellemcsoport van és ezeknek a szellem csoportoknak különböző feladataik és különböző munkáik vannak. Vannak kerubok, messiások, arkangyalok, védszellemek, őrszellemek és be vannak osztva munka szerint csoportokba azok, akik az alattuk valókért dolgoznak. A későbbiek folyamán már nemcsak a tisztán maradtak vállalták ezt a munkát, hanem mindazok, akik elbuktak, de megfordultak; akik újra visszatértek Isten törvényeihez és a törvényekben kezdtek működni.
A szellemi rokonság és hasonlatosság révén jönnek létre a szellemvilágban a különböző csoportok. Létrejönnek az alacsonyabb szinten lévőket segítő szellemi csoportok, akik a hasonló képességeik, a hasonló gondolkodásuk alapján abban a gondolatkörben kapcsolódnak össze, hogy a hozzájuk hasonló, velük együtt teremtett, de már alacsonyabb szintre bukottakat is segítsék.

folyt. köv…

Szeretettel Bíró Laci


UI:

hétvégi filmajánló

Az Út
https://videa.hu/videok/nagyvilag/az-ut-the-way-nagyvilag-Te3gWCOneDe0kuSt?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR24RldgYEI2-YJZ0jMqiAkvB3XjZLmV0VxzTP0smCITvgKVUyEQY7kmlR4_aem_FxlmIK8GLX_qSSRskP5Z8Q

A Mindenség hierarchiája 2/4

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.



Mindazoknak a csillagoknak, amiket a tiszta égbolton láthattok, messiása van. Ez a messiások rendjéből egy szellem, aki annak a csillagnak a vezetője, és azért az anyagi vagy félanyagi világért felel. A legdicsőbb, a legnagyobb, a leghatalmasabb messiás az összes közül az „Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit”, Ő nemcsak egyetlen anyagi vagy félanyagi világnak a Messiása, hanem a messiások rendjéből is a legkiválóbb, Akiben a szeretet a legfelfokozottabb, a legnagyobb mértékben megvan, Ő szeretetből, Istennek engedelmeskedve vállalta a bukott világok megváltását, így Ő nemcsak a Föld Messiása, hanem minden bukott világnak és minden félanyagi világnak is a Messiása. Hogy miért éppen e Földre tette a lábát? Hogy miért éppen a sok világ közül a földi világra született? Azért testvéreim, mert az összes bukott világok közül ez az egyik legalacsonyabb, de ugyanakkor a legátmenetibb világ is.

Átmenő hely a kárhozati világokból jövőknek a félanyagi világokba, tehát mintegy kapuja, mintegy átjárója ezeknek a világoknak. Itt volt a legnagyobb szükség Krisztus igéire, amelyek bár „ég és föld elmúlnak”, de az Ő igéi soha el nem múlnak. Tehát a csillagok, a félanyagi világok, a Földhöz hasonlatos bolygók mind elmúlnak, de Krisztus igéi és igazsága élet, amelyekre épül minden, amelyek ezeknek a világoknak fenntartó erőivé váltak és mindörökké megmaradnak.

Krisztus dicsősége felmérhetetlen és kibeszélhetetlen. Krisztus valóban Isten jobbján ül; Istennek az az elsődje, Aki közvetlen Isten után jön, Aki hatalmat kapott a teremtett világ fölött, mindazon világok fölött, amelyeket a bukottak törvénytelen érzés és gondolat kisugárzása hozott létre. Ezek a bukott világok nem maradtak meg abban a formában, ahogy azt a bukottak létrehozták, mert úgy a fejlődésre nem voltak alkalmasak.

Az isteni kegyelem volt az, ami ezeket a világokat lakhatóvá tette, a fejlődést elősegítette és örökségül adta azoknak, akiket a törvény azokra a világokra utalt. Ebben a nagy és hatalmas munkában, a természettörvénynek ehhez a rendszerezéséhez újabb és újabb szellem milliókra volt szükség, hogy az ő segítségükkel ezek a világok lakhatókká lehessenek, ezeken a világokon újra Isten alkotóereje érvényesülhessen.

Ezek a tiszta szellemek a természettörvény segítségével és messiásaik vezetésével azon fáradoztak, hogy az oda utalt bukott szellemeknek boldogságot, örömöt és megnyugvást adjanak, hogy azok megfordulhassanak, hogy Isten akaratát megismerhessék és eljussanak arra a pontra, amikor újra Isten akaratát képesek lesznek betölteni tehát mindenféle rangú és rendű szellemek vannak és aszerint, hogy milyen a munkájuk és feladatuk, különböző neveken ismeretesek.

Egy embernek - most a Földről beszélek - mindenkor és minden körülmények között van egy védszelleme, akit a vallások őrangyalnak neveznek. Azokat a szellemeket - ez a helyes kifejezés, mert Isten szellemeket teremtett - akik időnként megmutatták magukat a Földön az úgynevezett Isten embereinek, az emberek angyaloknak neveztek el. Tehát akiket a vallások őrangyaloknak hívtak, azok azonosak a védszellemekkel.

Az őrszellemek alatt mást kell érteni, mert azok sokkal tágasabb feladatkört töltenek be. Tehát minden embernek van egy védszelleme. Amikor egy ember megszületik a világra, akkor a védszelleme a születés pillanatától, illetve már a születés előtt néhány évig tanítja, oktatja védencét. A már kissé magasabb fokozaton levőknek segít a szülők kiválasztásánál: akiket a törvény rotációja hajt a testet öltésbe, azoknál ő intézi karöltve a születést intéző szellemekkel együtt, hogy hol és melyik hely lesz alkalmas az ő megszületésükhöz.

Minden embernek az egész életére egy védszelleme van, aki ugyanaz marad. Ez a védszellem nem ölthet testet azon idő alatt, amíg az az ember, akinek ő a védszelleme, a Földön időzik és a Földön munkát kell végeznie. Ezt a szabályt csak erősíti az a kivétel, amikor az ember a javulásban annyit haladt, hogy egy magasabb rendű védszellemet is kaphat, de még ekkor is az eredeti védszellemének van rá gondja.

A védszellem intézi a test halála után a halált intéző szellemekkel, a halál angyalaival együtt az ő védencének a fizikai majd a különböző lelki testekből való kibontását, tehát az erőkből való kibontakozását. Most nem akarom külön részletezni, hogy milyen testei vannak a léleknek. Ő intézi, hogy az erőkből mindazok kiszívassanak összegyűjtessenek és adott helyre szállíttassanak, amelyek azon emberlélek járulékai, azon emberlélek érzéseivel, vágyaival, gondolataival átitatott erőrétegek.

Ideát természetesen ő az útmutató, hogy a védence, a szellemi újszülött felismerje, hogy a testét levetette, hogy most már nem ember, hanem lélek. Csak azt mondhatom hogy lélek, mert a szellemi újszülött az ember minden vágyát és tulajdonságát még magán hordja. És azután a védszellem segíti át a testéről megvált lelket azokon az állapotokon a kibontakozás különböző fázisain, amelyeken keresztül kell mennie, hogy szellemi világossághoz és szellemi öntudathoz jusson.

Amíg az ember a Földön időzik, addig különböző csoportokhoz is tartozik és ahova tartozik, annak a csoportnak is megvan a maga védszelleme. Tehát ilyen értelemben az emberre nemcsak a védszellemének van gondja, hanem azon csoport vezető szellemeinek is, amely vallási csoporthoz, spiritiszta körhöz vagy bármelyik szellemi fejlődést szolgáló csoporthoz tartozik.

Azonkívül az emberek világában a természettörvényt, a természeti katasztrófákat, valamint, ahogyan említettem, a születést és a halált is mind-mind a szellemek egy-egy csoportja intézi. Tehát mondhatom azt, hogy az ember, ha hisz a szellemvilág létezésében, ha nem; ha hiszi azt, hogy a környezetében szellemek vannak, ha nem; a valóság az, hogy az anyagi és a félanyagi világokon is szellemrajok, szellemlégiók vannak, amelyeken belül is sok-sok csoport van, akik aszerint csoportosulnak, hogy milyen munka és feladat elvégzésére küldte el őket az isteni kegyelem. Mert mindez kegyelem: ők szeretetből vállalják és szeretetből végzik azt a munkát.

folyt. köv..

Szeretettel Bíró Laci

A Mindenség hierarchiája 3/4

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.



Ha a munka túl kimerítő - mert vannak kimerítőbb munkák is - akkor ott a leváltási folyamat gyorsabb, mint azoknál a helyzeteknél, ahol a munka érzésbelileg nem viseli meg annyira a szellemet. Megint csak visszatérek a mi Urunk, a Jézus Krisztusunkhoz, Aki olyan feladatot vállalt Magára, amely rendkívül kimerítő volt, amelyet nem lehetett volna semmiképpen elvégeznie egy kisebb képességű szellemnek. Mert értsétek meg jól: Krisztus minden bukottért, minden anyagi és félanyagi világ bukott szellemeiért, lelkeiért jött.

Neki mindazokkal az erőkkel, amelyeket valaha, valamikor a bukottak önmagukból kisugároztak, szembesülnie kellett, és ezeket az erőket, amelyek óriási, kibeszélhetetlenül óriási próbát, kísértést - így mondom, kísértést - jelentettek Részére, le kellett győznie. Ha Ő ezzel a hatalmas erőtömeggel szemben nem tudott volna először semlegesítőleg, később legyőzőleg, majd még később teljesen áttisztítólag hatni, akkor az egész megváltás műve tönkre ment volna és az ellentét, a kígyó nagyobb hatalommal emelte volna fel ezeken az anyagi és félanyagi világokon a fejét, mint valaha. Nagyobb hatalommal és nagyobb erővel rendelkezett volna mindazon szerencsétlen lelkek felett, akik mint a Föld lakói is, mint ti is, anyagi vagy félanyagi világokon kénytelenek élni, és onnan nem szabadulhatnak addig, „míg meg nem fizetnek az utolsó fillérig”.

Krisztus megváltó munkája tette lehetővé, hogy az anyagi és félanyagi világokról az ember, és a többi világokról az emberhez hasonló bukott lény kikerülhessen és a törvénnyel szemben ne kelljen megfizetnie az utolsó fillérig. Krisztus nyitotta meg azokat az utakat és módokat, amelyeken keresztül ezekből a világokból ki lehet emelkedni; Krisztus által lehetséges, hogy a mennyei világokba valaha újra el lehessen jutni. Tehát mindezek megvalósításáért Krisztusra, a Szabadítóra, Krisztusra a Megváltóra, Krisztusra, a messiásrend legtökéletesebbjére, a szeretetben legnagyobbra volt szükség.

Senki, aki valaha bukott, aki valaha a tiszta hajlékokat elhagyta, más úton nem mehet az Atyához! „Senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam!” (János 14:6) mondja az Úr és ez száz százalékig így van. Csak az Ő ereje által; az Ő megváltó munkája által, az Ő igazsága és Igéje által, amely Ige azt a princípiumot, azt a lényeget képviseli, amely az újraszületéshez, a feltámadáshoz, a halálból az életre való feltámadáshoz szükségeltetik. Az ember testies, anyagias gondolkodásával azt hiszi, hogy neki egy keresztény valláshoz kell tartoznia ahhoz, hogy felemelkedhessék és Krisztus által az Atyához jusson.

Nem, testvéreim! A sokféle különböző élet alatt - nemcsak a Földön, de különböző égitesteken is, ahol már éltetek és éltek mindazok, akik valaha buktak - különböző vallásokba születtetek, különböző vallások megváltó erejében reménykedtetek, különböző szertartások szerint éltetek. Ezek mind a testi ember törekvései, a testi ember próbálkozásai voltak a bűn világaiból való kijutásra.

De a szabadulás útja a szellemi Krisztuson keresztül vezet; szellemi síkon kell az embernek Krisztussal. Krisztus igazságával találkoznia; szellemben kell feltámadnia. És ezzel a szellemben való feltámadással eljuthat majd a tiszta világokra. De addig, amíg ezt eléri, Isten kiküldött szolgáinak, akik nem mások, mint a fejlődés különböző állomásain lévő szellemek, szünet nélkül és állandóan dolgozniuk kell azokért, akik alant vannak. Mert ez is a szeretet törvényéhez tartozik.

A szeretetben élők nem tehetnek mást, minthogy a bennük élő szeretet indíttatása révén lehajoljanak azokhoz, akik náluk kevesebbet tudnak, akik náluk nehezebb helyzetben vannak, akik tőlük messzebbre szakadtak. Akik magasabban vannak, azok húzzák, kezet nyújtanak, mentőkötelet eresztenek le azoknak, akik náluk mélyebben vannak, hogy a szeretetben mindenki eljusson az áldozatos szeretetig. Mert csak az áldozatos szeretet révén lehet megváltani a bűntől a világot.

És ennek a legnagyobb, a legtökéletesebb képviselője a mi Urunk, a Jézus Krisztus, „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Tehát testvéreim, hálásnak kell lennetek Istennek, a Teremtőnek, hogy Krisztuson keresztül lehetővé tette a bűnből való szabadulást; lehetővé tette a bűnbocsánatot. Hálásnak kell lennetek, hogy Isten gondoskodik arról, hogy minden emberlélek mellé egy védszellem állíttassák és az a jóra, a szépre, a nemesre, Isten törvényeire figyelmeztesse őt, hogy segítse őt.

Segíti azzal, hogy előkészíti azokat a lehetőségeket, amelyek fennállnak a védence részére; segíti, hogy azt a fájdalmat, azt a nagy-nagy gyötrelmet, amelyet a természettörvény, az igazság törvénye mérne ki rá, az isteni szeretet, az isteni kegyelem enyhítse. Amit az Úr imájában, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk elsorol az embernek, hogy így imádkozzatok, az egyetlen, amely feltételhez van kötve, a bűnbocsánat. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Tehát Isten megbocsátó szeretete és kegyelme olyan mértékben érvényesül az emberrel és minden bukott teremtményével szemben, amilyen mértékben a teremtmény képes megbocsátani az ellene vétkezőnek. Ez a törvény megkívánja, hogy az ember másokkal szemben először elnéző, türelmes, azután megbocsátó legyen. Mert ha ezt meg nem cselekszi, önmagát köti meg a bűn által, az ő makacssága által, amely nem engedi, hogy magasabb világokba jusson.

Mert mindent el kell rendeznie előbb a saját környezetében; a környezete segítségére kell lennie az ő megbocsátó szeretetével ahhoz, hogy az isteni kegyelem magasabb szellemek révén a megbocsátás által, a bűnbocsánat által őt is kiemelhesse a kárhozatból, a betegségből, a fájdalomból, a szenvedésből; tehát mindazokból az állapotokból, amikkel ezek a világok, a kárhozat világai, a pokol világai, az eltévelyedettek, a kiűzöttek világai telve vannak.

Ezért mondotta a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk: „menj el békével... vedd fel a te ágyadat és járj... íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél...” (János 5:8.14) „megbocsáttattak néked a te bűneid... eredj el békességgel...” (Luk. 7:48:50) Mert amíg az ember meg nem undorodott, meg nem csömörlött a bűntől, amíg nem hajlandó az ő bűnös énjét megtagadni és más emberek feléje irányuló bűnös tulajdonságait megbocsátani, addig nem lehet ezeknek a világoknak betegségeit, fájdalmait, nyomorúságait levenni róla.

folyt. köv...


Szeretettel Bíró Laci

A Mindenség hierarchiája 4/4

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.



Egy-egy rövid időszakra juthat egy olyan állapotba, amikor ezek a szenvedésteljes állapotok a részére szünetelnek. De ez csak átmeneti állapot, és utána újra a természettörvény hat rá. Mert mindaddig hat rá, míg újabb és újabb bűnök jönnek elő a lelkéből; mert ezeket a fájdalmakat, nehézségeket a bűnök hozzák létre.

Tehát mindezektől csak akkor lehet meggyógyulni, megszabadulni, ha a lélekből többé nem ezek a bűnös hajlamok jönnek elő, hanem már felszínre kerül az eredeti, a teremtés pillanatában szellemébe elhelyezett isteni igaz és isteni jó. És mindezt az egész világmindenségben olyan szellemek irányítják, segítik, akik pont ahhoz a munkához értenek a legjobban; akik pont abban erősek.

Az emberiség hét gyülekezetéhez is különböző szellemek vannak beosztva. Akik a hitben erősek, a hit gyülekezetéhez; akik a szeretetben, a szeretet gyülekezetéhez. Akik az igazság törvényében megerősödtek, és az igazság törvényét maguk is betartják és elsősorban a maguk részére az igazság minden porcikájában kötelezőnek érzik, azokat lehet beosztani a büntetés gyülekezetéhez.

Az ember büntetése bosszúból, haragból, indulatból, a megtorlás szándékából ered, de nem úgy van az Isten törvényében helytálló hatalmas, nagy szellemeknél, akik ezen gyülekezetben, a büntetés gyülekezetében vállalnak munkát. Minden munkából, amelyet elvállalnak ezek a hatalmas, nagy és erős szellemek, ki kell zárniuk a maguk érzéseit, gondolatait.

Ezt úgy értem, hogy a maguk érzései és gondolatai nem befolyásolhatják, nem tehetik őket részrehajlókká, hanem egy magasabb rendű cél, egy magasabb rendű törvény érdekében végzik azt el azért, mert már látják azt az eredményt, ami ezen büntetés, vagyis a törvény érvényesítése révén be fog következni. Az egész teremtett világmindenségben szellemek élnek, szellemek uralkodnak, szellemek munkálkodnak. Minden mögött a szellemet keressétek!

Mindazok a természeti jelenségek is, amelyeket az ember lát: a Hold, a Nap, a holdfogyatkozás, a napfogyatkozás, az apály, a dagály, a földbe elvetett mag csírázása, a szél, az eső, a hideg, a meleg, minden, amit a világban láttok és önmagatokon érzékeltek, nem történik csak úgy magától; minden mögött szellemek vannak, szellemek az irányítók, szellemek azok, akik mindent a jó megerősödésének érdekében végeznek el.

Szellemek azok, akik kicsi és nagy munkásai a Szentléleknek; kicsi és nagy munkásai az isteni igazságnak; kicsi és nagy munkásai a megváltás művének; kicsi és nagy munkásai a feltámadásnak, még a tavaszi, természeti feltámadásnak is. Természetesen, a testétől megszabadult, vagyis a testét levetett lelkek - ezeket lelkeknek nevezem - szintén test nélkül vannak, nem sorolhatók ezekhez a csodálatos szellemekhez.

De ők is bejárhatják a hozzájuk közel eső világokat. Mi esik hozzájuk közel? Azok az anyagi világok, amelyeken nem egyszer, de sok-sok testet öltést éltek végig, és mégsem váltak még szabad szellemekké. Az ő lelki kapcsolatuk még mindig az első, a második, legfeljebb a harmadik szféra alsó rétegeibe utalja őket.

Az első és második szféra pokoli állapotaiból a lelkek a hozzájuk közeleső anyagi világokat időnként megrohanják. Többnyire tömegesen, nem egyszer légiókban. Ezeknek is érezhető a szelük, érezhető a jelenlétük és bizonyos fokig befolyással vannak a Föld lakóira és a Föld természeti változásaira is. De az ő akaratuk nem érvényesülhet, csak a rossz érzéseiket, kívánságaikat beleadva, újabb munkát jelentenek azoknak, akik a katasztrófák elhárításán dolgoznak. Ezek a gonosz lelkek tömörülnek és keresik azokat a csatornákat, amelyek révén levezethetik a maguk, most már kiélni nem tudó érzéseit és vágyait.

Keresik tehát ordító oroszlánként azokat az emberlelkeket, akik engednek a nyomásnak és megcselekszik mindazokat, amiket ezek a lelkek szeretnének. Tehát ezekre a helyekre is újabb védelmet kell kirendelni szellemcsoportokból, amelyek lehetnek a család védelmére, lehetnek, mint mondottam, csoportok védelmére, lehetnek a szabadságnak, mint eszmének a védelmére, lehetnek egy nép vagy nemzet védelmére, lehetnek az élet védelmére is kirendelve.

Ezek védőfalakat építenek a maguk jójából. Testvéreim, mindig, amikor valaki adni akar, azt a sajátjából kell adnia. Csak az emberi világban van az, hogy az ember a máséból adakozik. A szellemvilágban mindent, ami a védőfalak építéséhez szükséges, a szellemnek magából kell előhoznia; és ha kellő kapcsolata van a teremtő Istennel - mivel Ő az Élet kiapadhatatlan forrása - akkor szünet nélkül új segítő életerő levonására képes, tehát sohasem fogy ki a segítségből, az adakozásból, azokból az erőkből, amelyeket odaadott. Sőt, mi több, hatványozódik és megsokasodik az ereje.

Testvéreim, köszönjétek meg hálatelt szívvel újra és újra a teremtő Istennek, hogy Krisztusban megkeresett benneteket; hogy Krisztust elküldte az eltévelyedettekért, a századikokért, az elveszettekért. Köszönjétek meg, hogy gondja van rátok; hogy Ő elküldi a szorgos, az Ő törvényében működő szellemgyermekeit közétek, értetek.

Ezek a születésetek pillanatától halálotok pillanatáig, jóban, rosszban, nehézségben, fájdalomban, betegségben, szenvedésben, a halál pillanatában, a halál utáni szomorú állapotvilágokban veletek vannak, veletek maradnak, érettetek dolgoznak, rátok vigyáznak, titeket segítenek, hogy egykoron dicsérhessük együtt mind, mind a mi Atyánkat, Teremtőnket, Istenünket. Dicsőség Neki és hála mindörökkön, örökké! Ámen! Isten legyen mindannyiótokkal. Isten veletek!



Szeretettel Bíró Laci

Ki lehet lépni a körforgásból, de ehhez meg kell világosodni. Egy megvilágosodott ember nem csak a hat keletkezett világon lát át, hanem tudja a halála pontos időpontját. Ismeri az egész tervet, ami miatt itt van. Így a halál pillanatára is tud készülni. Hónapokkal a halál pillanata előtt magas tudatállapotba kerülni. A halál pillanata dönti el, hogy valaki kiszabadul vagy bent marad a körforgásban. Ha bent marad, akkor 6 keletkezett világ egyikébe kerül. Az ego a halál pillanatában leválik és a fizikai síkon marad. Ezt a haldokló érzi és ilyenkor sokan akarják jóvátenni azt, amit elrontottak. Ha az ego leválik végig játszódnak az életében fontos momentumokat megélt pillanatok. De ezeket a tiszta tudat nézi végig, aminek már van lelkiismerete. Az utolsó kocka az, amit akkor abban a pillanatban valósan érzünk, gondolunk. Tehát az egosita cselekedetek is úgy eljük meg, ahogyan az valóban volt. Saját magunkon érezve azt. Ha ezek nehéz tudatszinthez, alsóbb szintekhez tartoznak önbűntetés kövezkezik. Pokoli kínokkal. Ezt hívjuk pokolnak. Addig amíg le nem tudjuk az addósagot. Ha a halál pillanata erőszakos, öngyilkosság vagy tudatmódosult állapotban történik akkor az éhező és szomjazó lelkek szmogszerű világába kerülünk, ahol az elintézetlen dolgokat akarjuk elintézni. Ez a bolyongó lelkek világa. Innen lehet segíteni a lelket tovább menni. Ha valaki csak az ösztönvilágnak élt, mint egy állat és nem tudatosult benne az ő belső fénye, akkor az állatok világába kerül, amíg egy ember fel nem emeli a szeretet fényével. Meg nem látja az emberben a saját fényét és emberszámba nem veszik. Ha valaki felismerte a fényét, de nem világosodott meg, akkor a tudat alatti tartalmai, ragaszkodásai miatt megint ember lesz. A karmájanak megfelelően. Ha valaki nagyon fényes, szeretet teljes és önzetlen életet élt a fél istenek világába kerül, ami a mennyország. Itt eltölt annyi időt, amennyi kiérdemelt majd visszajön a földre. A tudatalattiában eltárolt információk szerint a szeretteivel töltheti ezt az időt. Vannak nagyon magas mesterek, ők a Istenek világába kerülnek és csak az Aranykorban inkarnálódnak vissza. Van aki teljesen kilép a körforgásból és szétoszlik a tudata. Egyé válik Istennel és feoldódik benne a halál pillanában, mert felismerte azt, ezek a megvilágosod lelket, ha úgy döntenek. A megvilágodott ember dönthet arról, hogy kilép vagy bent marad a körforgásban. Ezt hívják kiútnak.
Vivian.K.

UI:

EGYsÉG ÁLOM 2020 - Dobogókő - Balogh Béla: A Test, Szellem, Lélek egysége
https://www.youtube.com/watch?v=eKQJS9jj-0A

Ember az erők világában - Felvezetés
Zita médium 2002. október 6.
Csodálatos dolog az élet, mindennél csodálatosabb! Minden, ami él vibrál, erőket bocsát ki magából. A leg¬csodálatosabb erők forrása a mi Atyánk, Istenünk. A leg¬csodálatosabb a Belőle áradó életnek ereje. Az életerő nemcsak a földi ember számára megfejthetetlen, hanem még a magas, tiszta világok lakói számára is. Az életerő kiáradásához a legfontosabb tényező a szeretet, ami nélkül élet nem jöhet létre. Az élet megjelenéséhez – így is mondhatom – feltétlenül nagy-nagy szeretetre van szükség.
A legmagasabb rendű szeretet, így az élet forrása is maga a teremtő Isten. De minden, ami él, erőket bocsát ki magából. A kérdés azonban az, hogy milyen erőket? Az erőket minőségük és hatásfokuk szerint lehet osztá¬lyozni. A megrontott szennyes erők is válthatnak ki nagy hatásokat mindaddig, amíg a lehetőséget a bennük fel¬gyülemlett rossz meg nem gátolja. Egy idő után ugyan¬is az erők fertőzöttsége meggátolja az erők gyors és ve¬hemens kisugárzását, és akkor már nem is beszélhetünk igazán kisugárzásról, csak erők vibrálásáról.
Az anyagi világok, a csillagok, az égitestek szintén erős kisugárzással, erőket bocsátanak ki magukból. Ezek a kisugárzások hatással vannak a földön élők életére is, és erős befolyást gyakorolnak még akkor is, ha az ember nem képes ezeket az erőket sem megfelelően vonzani, sem megfelelően befogadni, sem megfelelően felhasz¬nálni. Ennek ellenére az életükre, a mindennapjaikra, az egészségükre, az életükben rejlő lehetőségekre nagy-nagy hatással vannak. A bolygók járásával és azoknak az emberi életre gyakorolt hatásával az asztrológia foglal¬kozik.
Az asztrológia legtöbb esetben pontatlan. Pontatlan elsősorban azért, mert rendkívül nehéz egészen pontos születési időt meghatározni valakinél. Márpedig az ös¬szes bolygó földre gyakorolt befolyásánál az a számotte¬vő, hogy abban a pillanatban, amikor új ember születik e világra, melyik bolygó sugárzása érvényesül, és az mi¬lyen erős. De hát az óráitok sem pontosak, pedig a su-gárzásoknál már a perc töredékét is számításba kellene vennetek. Fontos a megszületett gyermek első lélegzetvételét is pontosítani, illetve kiszámítani mind¬azokat az erőhatásokat, amik akkor érték azt a helyet, ahol a gyermek megszületett.
Az asztrológia a zodiákust vagy állatövet, amely a csilla¬gokban, az égen, a földön, és igen, az emberi természet¬ben is benne van: tizenkét állatjegyre osztja. Az ember életére, karakterére az van leginkább hatással, amelyik ál¬latjegy alatt született. Azonban, mint azt az előzőleg mon¬dottakból láthatjátok, egy és ugyanazon állatjegy alatt született egyének természete is egészen eltérő lehet, mert az egyik esetben éppen akkor elfordulás történt attól az állatövtől, vagy egy bolygó sugárzását egy másik boly¬gó sugárzása semlegesítette, vagy befolyásolta.
Tehát, általában véve, az ember életét nem az égites¬tek állása és kisugárzása határozza meg, hanem az, hogy az ember mit kezd azokkal a hatásokkal, mert a sugár¬zások ugye erőket képviselnek. A kérdés az, hogy mi¬lyen erőket erősít fel és milyen erőket nyom el önmagá¬ban a megtérése által. A megtérés folyamata mindig jó erőket vonz, és jó erőket erősít fel, míg a bűnös termé¬szetű embernél, mivel jót nem képes kibocsátani magá¬ból, ezért még ezeket a tiszta sugárzásokat is a maga bű¬nös, rossz természetének felerősítésére használja fel.
Akármennyire pontos lenne az asztrológia, azon gyer¬mekek esetében, akik nem természetes szüléssel jön¬nek a világra, hanem műtét útján egyszerűen csak ki¬emelik az anyaméhből, abszolút meghatározhatatlanok azok a hatások, amelyek a születés időpontjában össze¬adódtak, bár bizonyos fokig az első lélegzetvételre azok is vonatkoznak.
Szemézte: Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:
Ember az erők világában
A duálkapcsolatról
A duálokról röviden
A duálfelek vonzásárol
A szellemnek nem színei, hanem kizarólag fényei vannak
A szeretet, az élet és a törvény

Felelősség a cselekedetekért

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGitRnmOOhVlRQaKTUtw?e=orNYMF
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4&t=12s
Allan Kardec_A szellem élete – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=44x_DNm1Z6U
Szerelem első hallásra – Almási Tamás filmje

A SZELLEMTANRÓL
Részlet Vay Adelma Szférák című könyvéből

Vay Adelma bárónő a magyarországi spiritiszta mozgalom elindítója, kora egyik leghíresebb médiuma, gyógyítója és jövendőmondója. Médiumi úton létrejött közleményei révén ő volt a legelső magyar spiritisztikus szervezet megalapítója, amely alapításnál vele egyenrangú társa dr. Grünhut Adolf orvos volt. Egymásra találásuk szinte sorsszerű. Az 1870-es években, "véletlenül" találkozva, megerősítették egymásban a spiritizmus iránti hitüket, amely élményeik nyomán mély elkötelezettséggé vált.
Ma, amikor már visszatekinthetünk az általuk a 20.század fordulója előtt pár évvel általuk több, mint száz évvel ezelőtt életre hívott "Szellemi Búvárok Pesti Egyleté"-nek szerepére, nem nehéz mögötte meglátni a szellemi vezetést. A két világháborút is átvészelő megszületett szellemi mozgalom teremtette könyv, folyóirat-kiadása megágyazott a lapunkban évek óta rendszeresen közreadott a világon egyedülálló mély szellemi tanításnak, amit a „Névtelen Szellem tanításai” néven 15 kötetében megismertünk.
Ezúttal Adelma Szférák című, németül megjelent munkájából adunk közre egy fejezetet, amely – ahogy a század-eleji szerzők hasonló témájú írásait is sorban bemutattuk – a Szellemtanról, akkori szóval a spiritizmusról ad újabb megközelítést. A szellemi világot közvetlenül érzékelő Adelma írását ajánljuk most olvasóink figyelmébe.
*
.
Tanítvány: Kedves Ágoston, feleségem halála óta úgy érzem magam, mintha valami láthatatlan hatalom Istenhez vonzana. Te egyszer említetted a spiritizmust. Mit értesz alatta?
Ágoston: Spiritizmus új név, de oly régi, mint a világ. A spiritizmus a halhatatlanság tana és magában foglal minden szellemi és bölcseleti tudományt, minden lélektani jelenséget, minden olyast, ami az érzékfelettiek világába nyúlik át. Ezeknek a szellemi és lelki dolgoknak a tanulmányozása most már nagyon elterjedt. E tan követőinek nevet adtak, ezek felfogásukhoz képest több táborra oszlanak.
Nagyon helyes tehát, kedves fiam, ha a szellemi dolgokat tanulmányozod. Krisztus élete is az érzékfeletti tüneménynek láncolata volt. Egyszer két elhaltnak, Illésnek és Mózesnek szellemével beszélgetett, és az apostolok látták a fényalakokat Jézus mellett állni. Máskor a gonosz szellemeknek megparancsolja, hogy az emberekből távozzanak. A pusztában egy gonosz szellemet lát és beszél vele. Több ízben láthatatlan, de hang hallatszik felette, fehér galambot és fénysugarakat látnak feje felett lebegni.
Krisztus olvassa az emberek gondolatait; meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat, halála után pedig mint szellem közlekedik tanítványaival. Krisztus e szellemi, dolgok erejét tanítványaival közölte, akik ugyanezt az erőt ismét tanítványaikkal közölték kézrátétel útján. Ez az erő még ma is megvan, és azok, akik a szellemi dolgok érdekében munkálkodnak, magukhoz vonzzák, és azáltal hatnak. Ugyebár, te meg vagy győződve a halhatatlanságról?
Tanítvány: Mindenesetre! De én úgy gondolom, hogy a szellem egészen más valami, mint az ember, úgy hogy a kettő közt semmiféle közlekedést sem tudok elképzelni. A vallás is azt tanítja, hogy az elhaltak lelkei vagy a mennyországban, vagy a pokolban, vagy a tisztító tűzben vannak, tőlünk teljesen elválasztva.
Ágoston: Éppen ezek a hamis fogalmak.
A változás, emberből szellemmé, nem oly nagy. Az éltető szellem nélkül a test holt tömeg. A szellem a halál alkalmával e burkot leveti, de megtartja szellemi tulajdonságait, vétkeit vagy erényeit, egyénisége ugyanaz marad. Pál apostol mondja: „Elvettetik a halandó test, feltámad a lelki test.” Ez az igaz. A halál csak alakváltozás. Valódi halál, megsemmisülés egyáltalán nem létezik.
Tanítvány: De hogyan kell közlekedni a szellemekkel?
Ágoston: Szellemi érzékeink használata és élesítése által. Mert amilyen jól hallasz, látsz, ízlelsz, tapintasz és beszélsz emberi érzékeiddel, épp oly jól teheted ezt szellemed által lelki tested közvetítésével is; csak ki kell fejlesztened magadban pl. ima és szellemi érzékek kifürkészése által.
Ehhez a benső hang segíti az embert, amiről neked már beszéltem: ez az isteni szikra bennünk. Sok emberben tehetségek rejlenek, amikről sej-telme sincs. Az a parasztfiú talán nagy művész lenne, ha alkalma lett volna zenét tanulni, és az a leány talán híres festőnő, ha a benne szunnyadó te-hetséget felkeltette volna. Így van ez a szellemi adományokkal is, melyek az emberben rejlenek.
Tanítvány: Így hát a szellem volna az ágens, a médium csak eszköz?
Ágoston: Úgy van! A médiumitás az emberben szunnyadó tehetség, mely felébresztésre, ápolásra és kifejlesztésre vár, hogy nyilvánosságra juthasson. Vannak médiumok, akik automatikusan írnak, beszélnek, gyógyítanak. Azután vannak látó médiumok, és vannak, akik fizikai tüneményeket hoznak létre. De vannak médiumok, akik a közleményeket sugalmazásként kapják.
Tanítvány: Nem lehet veszélyessé, ha szellem uralkodik rajtunk és nem tudjuk, hogy mit írunk vagy beszélünk?
Ágoston: Minden bizonnyal! Azért kell e jelenségeket alaposan kikutatnunk. Nem tudom eléggé kiemelni, hogy mennyire fontos a médium jelleme. A médiumnak tisztának, jónak és mindenekelőtt igazság-szere-tőnek kell lennie.
A tisztátalan szellemektől épp úgy megvédhetjük magunkat, mint ahogy tartózkodunk a gonosz emberek társaságától.
Tanítvány: Csakhogy a rossz embereket látjuk, míg ellenben a gonosz szellemeket nem vehetjük észre.
Ágoston: Ha nem vagyunk látók, természetes, hogy nem. De a médiumoknál a lelki érzékenység, a szellemi érzékek igen ki vannak fejlődve. A jó szellemek közelségét kellemesen, a rosszakét kellemetlenül érzik. Szavaikról és tetteikről felismerhetjük őket. De azért nem könnyű megbízható médiummá lenni. Szigorú önbírálat, tiszta szívből eredő ima és nagyfokú akaraterő kívántatik hozzá. A médiumitás egyébiránt olyan tehetség, amelyre születni kell, amit erőszakolni nem lehet.
De most lássunk szellemnyilatkozatokat, melyeket médium útján kaptam.
A médiumnál egy szellem jelentkezett, aki sokszoros túlvilági utazásáról és élményeiről szeretett volna beszélni. Örömest engedte írni, mivel elbeszélései során sok olyan, amit más szellemek is korábban mondtak, tisztázódott.
Ez a szellem, ki azelőtt a Földön a médiummal közeli összeköttetésben állott, ott előkelő asszony volt, gazdag erényekben és észbeli tehetségekben. Sokan ridegnek találták, de még többen magasztalták könyörületességet, jó szívét és igazságszeretetét.
Fiatal korában esze és szíve küszködött egymással. Csak azt akarta hinni, amit fel is tudott fogni. Ekkor ismerkedett meg a halhatatlanság tanával, a spiritizmussal, mely benne lelki tudássá fejlődött - és hitt. A túlvilági élet hitével eltelve halt meg. Tudta, hogy halhatatlan és abban a tudatban, hogy kötelességét a Földön teljesítette, nyugodtan halt meg; nem zavarta lelkiismeretfurdalás a szellemvilágon való újraszületésének kellemes óráját.
Halottas ágya körül gyermekeit látjuk, de látjuk a segítő szellembarátok csoportját is, akik a megszabadult szellemet várják. A fizikai küzdelemnek vége, utolsót sóhajtott, teste még meleg, de a szellem már szabad. Itt áll fia, ki megelőzte, szülei és testvérei, körülveszik a szabaddá lett szellemet és fényfátyolukkal betakarják, gyorsan kiviszik a városból, el a Földtől. Az út, melyen haladnak, fénysávot ír le a szférákban, melyeken átlebegnek.
De engedjük, hadd írjon ő maga, Katalin.
Katalin: Halhatatlanságom biztos tudatában haltam meg. Tudtam, hogy van túlvilág, tudtam, hogy szellembarátaim várni fognak, ezért aggodalom nélkül haltam meg. Szívesen hagytam el a Földet, ahol 73 évig laktam, tudva, hogy kedves gyermekeim is ugyanebben a hitben élnek, és hogy egykor találkozni fogunk.
Testem, mint régi óramű, már nagyon rozoga volt, azért abból a szellem könnyen szabadult ki, mint az érett mag a burokból. Egyetlen mély sóhajtás és azonnal szabadnak éreztem magam.
Testem, mint ócska ruha, feküdt előttem. Éreztem, ahogy belőle mintegy kipárologtam. Előbb csak mint lehelet, de azután alakom mindig sűrűbb lett; eszméletemet nem vesztettem el, és azt gondoltam magamban: Most válik ki a lelki test, amelyről Pál apostol beszél, a rothadandó testből.
Így pillantottam meg magamat kis idő múlva, új alakban lebegve testem felett, és egyúttal láttam fiamat, és mindazokat a szeretteimet, akik előttem költöztek el.
Egész özöne volt a fénynek! Betakartak és a szoba ablakán keresztülhatolva a szabadban voltunk. Szemeim a fényes csillagtengert nézték.
„Sokáig tart az utazás?”, kérdem. „Igen, anyám, messzire a Földtől,” válaszolá fiam, aminek én igen megörültem. Ekkor úgy éreztem magam, mintha felhőágyon feküdtem volna, oly jól esett magam körül érezni a szellemek szeretetét! Gyönyörű énekbe kezdtek, amely elszenderített, de amellett mégis oly frissnek és szabadnak éreztem magam, úgy éreztem, mintha jól ki tudnék nyújtózkodni, mintha azelőtt a testben nem lett volna hozzá elég helyem.
Néhány csillag nagyobb, néhány kisebb lett. Ekkor hirtelen valami egész ritka levegőben éreztem magam. Megálltunk. Anyám szelleme lépett hozzám, néhány delejes vonást adott és így szólt: „Tisztítsd meg lelkitestedet még a földi szennytől. Fluidodnak tisztábbá, szellemednek világosabbá kell lennie.”
Minden vonás után könnyebbnek és éteribbnek éreztem magam, mintha szürke pelyhek hullottak volna le rólam. „Most imádkozzál,” szólt anyám. Együtt énekeltem a szellemekkel. Tovább folytattuk utunkat, míg a kijelölt helyre értünk. Mindig újabb szférákon és éterrétegeken hatoltunk át. Társaságunk szaporodott. Több szellem jött velünk, kinek szintén abba a szférába kellett vonulnia. Megérkezve, ismét régi ismerősök fogadtak; nagy volt a viszontlátás öröme.
Kérdés: Meg tudod mondani, mily gyorsnak tűnt fel haladástok?
Katalin: Mint a fecske repülése.
Kérdés: Tehát kétszer változtattad testedet. Először mikor meghaltál a Földön, azután a magasabb szférákba való belépés előtt?
Katalin: Igen. Először sűrűbb lelkitest képződött. De később ennek fluidjait, melyek ama légkör számára, hova beléptem, durvák voltak, le kellett hántanom és lelki testem a többi szelleméhez lett hasonlóvá.
Utazásom a Földről a szférákba talán három földi napig tartott. Tevékeny élethez szoktam. Mint ahogy Isten örökké tevékeny, munkája sohasem szünetel, épp úgy nekünk is mindig dolgoznunk kell.
Miután szeretteimet mind viszontláttam, tevékenység után vágytam. Fiam és anyám elbúcsúztak tőlem és tudtomra adták, hogy életem és lelkiismeretem vizsgálása fog következni és csak azután lehetek tevékeny szellem.
Ezen a vizsgálódáson minden szellemnek halála után nemsokára át kell esnie. Olyan világban találtam magam, mely méltó a paradicsom névre. Körülöttem minden nyugalmat, szeretetet és világosságot árasztott. Már most megkezdődött a szellem munkája, átgondolása és megvizsgálása egész életemnek. Ismét elvonult előttem minden az éterfény fluidikus képeiben, amelyek mindent szellemem elé hoztak, amit földi életemben éreztem, beszéltem és átéltem.
Itt nem volt többé semmi titok! Minden napfényre kerül, gondoltam magamban. Mennyire szégyelltem magam némely bűnöm és igazságtalanságom miatt, és mennyire beláttam, hogy sokkal szigorúbban kellene megítéltetnem, mint másnak, akinek nem volt meg a műveltség és ismeretszerzésére oly bőséges alkalma, mint nekem.
Nagyon kicsinynek és nyomorultnak éreztem magam és életem nagyon tökéletlennek tűnt fel előttem. Hiszen előttem volt az evangélium, a szellemtan, oly sok jó könyv és mégsem tudtam hibáimon uralkodni. Hiszen az, amit rajtam az emberek jónak találtak, nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme volt.
Valódi énem ily módon való megvizsgálásának és felismerésének idejét a tisztító tűzhöz lehetne hasonlítani. Azonban tisztábban és megerősödve kerültem ki belőle. Mert imádkoztam, Isten bocsánatáért és szeretetéért esedeztem mindaddig, mígnem az Ur Jézus maga megjelent nekem.
Mily jóságosan és szelíden beszélt hozzám! Ezt a szeretetet érezni már maga mennyország.
Vezető őrszellemet adott mellém, kiben szeretett testvéremet, Bettit ismertem fel. „Nos, megbántad bűneidet?” kérdés B. „A vizsgálat világosan megmutatta hibáidat, már most tanulni és utazni fogsz. Majd ha már tapasztalatokat gyűjtöttél, taníthatsz és vezethetsz ismét másokat. Átvezetlek a 7 légköri gyűrűn, mely a Földet körülveszi, hogy fogalmad legyen róla, hogy mi van a Föld és a nap között.”

Összeállította: Tolnai György
Ha nagyon „emberül” gondolkodsz és viselkedsz, hol található éppen a szellemed?

UI:

Szabó J
https://www.youtube.com/watch?v=icv8Icy8Mg4

A duálokról röviden
Részlet a Névtelen Szellem közléseiből

Isten elsősorban szeretetével, ugyanakkor igazságával is fordul az emberek felé. Viszonzásul sokaktól és sokszor gőgöt, elutasítást kap. Az Őt megtagadók védelmében kénytelen volt az Atya törvényeket szabni teremtményei elé, amelyek be nem tartása egyre súlyosabb következményekkel jár.
Az Atya szánja megtévedt, gőgös emberteremtményeit. Éppen törvénytaposó magatartásuk miatt kellett az erkölcsi süllyedés során az embernek mint egésznek kettéválni; az eredetileg összetartozó duálból két féllé vált a férfi és női individuum.
"Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza" figyelmeztette az emberiséget Krisztus Urunk. És hogy ez a kijelentés törvénnyé váljon, Isten a házasság lehetőségét adta a kettősök, tehát férfire és nőre szétváló ember számára, hogy a gyermekek nemzésével fennmaradjon az emberiség mindaddig, amíg az újra testelöltések révén majdan megtisztul vétkeiből és visszanyerve elvesztett egységét ismét a boldog atyai ház lakójává váljon.
A férfi asszony nélkül, asszony férfi nélkül nem képez egész embert, mert fél erőből egészet nem lehet, de egészből két felet lehet alkotni, de tökéletlent.
A férfi épp oly félerő, mint a nő, és e kettő együtt képezi az embert. A szellem éppoly törvények között létezik, mint az ember. Ugyan olyan az ítélete, felfogása, mint az embernek. Itt is csak erkölcsi fokozata, érzései tisztultsága és magasztossága emeli ki az emberi bűnökből, s ha a szellem nem nevezi magát férfinak vagy nőnek, hanem csak egy szellemnek, úgy bizonyára már túlemelkedett az érzéki test s gőg határain és vagy a tökéletes egységben, vagy az ahhoz vezető úton halad, ahol már megszünt a női vagy férfiúi fogalom, már csak az egységes testvéri szeretet uralkodik a lelkekben,
A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szellemet, aki "az Ő képére és hasonlatosságára " mint két erő egy lényegben lett alkotva, egy adó "férfiúi" és egy elfogadó "női" erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellem, aki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény. Az egész világmindenség létrejövetele, fejlődése, a természet működése, ebben a törvényben teljesedik ki.
Adó és elfogadó minden, aki és ami él! Enélkül megállna a mozgás, megszűnne az élet. Isten, ha már nem szereti teremtményeit, akkor megáll minden élet. Az ember mégis oly hidegen mérlegeli Isten lényét, oly meggondolatlanul vétkezik az élet ellen, amely őt, s az egész mindenséget élteti és fenntartja!
A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan kettéváltak, és mint egyedi szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ennek a kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt; azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer olyan erősek lesznek, mivel számuk megkétszerződik. E feltevésükben csalatkoztak, mert ahelyett hogy erősödtek volna, gyengültek és szakitásukkal elvesztették teremtőerejüket.
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi törvények az égi törvénynek hitvány másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját tükrözteti. A házasság a valamikori kettős egységnek tökéletlen mása, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek is csak gyenge utánzata.
A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi, és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen emiatt kell bünhődniök. Ameddig a bűn tart, szétválasztva kell élni a duáloknak, hogy mindkettő az ő feléért is türjön, dolgozzon és szenvedjen, hogy az adóságukat majd egyszer közösen törleszthessék és ez már boldogságnak nevezhető. Addig, amíg ezt el nem érték a házasfelek, nem számíthatnak teljes boldogságra, mert vezeklés és javulás a voltaképpeni célja a házasságnak.
A teljes megértés, a legtisztább házastársi szeretet és a lelki benső eggyéolvadás csupán az egymásra talált duálfeleknél található fel. Bármilyen tökéletlen is az utánzat, mégis a valódira emlékeztet, s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél elvégzi a maga kötelességét, egy lépéssel közelebb jutott a valódi boldogsághoz.
Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége. Minél süllyedtebb az emberiség, annál élesebbek a határvonalak, amelyek férfit és nőt elválasztanak. Minél inkább távolodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik és ravaszabb a másik fél és végeredményében annál többet szenved mindkettő. A női elfogadó szellem, mivel az egységnek ők képezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érintkezés által. Kétszeresen bünhődnek is érte, amennyiben a testetöltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire.
A férfi átvette a gonosszal való érintkezés eredményét, elfogadó része, a nő által. A gőg és harag nála erősebb, biztosabb talajra talált, mint női részében, és azonnali válásra, bontásra ingerelte őt. Nem számolt azonban azzal a törvénnyel, amely egyesítette és elválhatatlanoknak teremtette őket.
Ez a törvény Isten egyik legnagyobb kegyelmét fejezi ki és a visszatérésre utat mutat. Ez a duálszeretet. Ez tartja öszsze erős kapoccsal Isten tiszta gyermekeit. Ez fűzi őket Teremtőjükhöz. Ez az, ami a két erőt összeköti, és a teremtőerőt fejleszti.
A két erőnek egybefoglalása képezi azt az állapotot, amely a tökéletesedés kiinduló pontja. A kettősségből való kilépés képezi a süllyedés, a tisztátalanság csíráját; a duálságba való visszatérés, a tisztaság felé az első lépéseket.
A duálszeretettel nem számol a gőgös férfi szellem; nem vetett számot ezzel az érzelemmel, mely örök időkre összekötötte az elvált, de mégis összetartozó két erőt, hogy az élet keserű csalódásaiban, ha boldogságot nem is, de vigasztalást nyújthassanak egymásnak. Ez az a szál a női szellem kezében, amivel magához láncolhatja a férfit, jóváteheti egykori hibáit, s felemelheti magával oda, ahonnan lezuhantak. A nő mint elfogadó szellem, a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, és hamarabb javul, mint a férfi, s a férfit így emelheti ki a földi bűn kárhozatából.
A földi házasság már csak a szétszakadt, de ismét egymásra talált kettősök frigyének utánzata, mert a földre érve a bukott, érzéki szellemek lelkéből a duálszeretet, vagyis földi nyelven kifejezett "szerelem" helyett, már csak erősen villamos, salakos, undorító, állati ösztönt vált ki, s a többi bűnökkel együtt nem boldogságot, hanem gyötrelmet okozott.
Az állati test állattá teszi az embert, ha szelleme nem él szellemi mivoltának tudatában. Őrizkedjen a nő egy panaszos jajnak, vagy szemrehányó szónak az oka lenni, amely a férfi ajkát hagyja el amiatt, hogy az Úrnál vádoljon. Nincs erősebb vád a női lélekre, mint a férfi könnyek! Őrizkedjetek ilyeneket magatok ellen felidézni!
A nő adott alkalmat a gonosznak arra, hogy magát a tiszta szellemek közé állítsa, és a nő hivatott arra, hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenvedést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.

Szemlézte: Bíró Laci



Hétvégi filmajánló

A Jézusi hit megment egy házasságot!

Tűzbiztos házasság
https://videa.hu/videok/nagyvilag/tuzbiztos-hazassag-fireproof-PictXCoZOS7afIER?fbclid=IwAR0gpuWgbdisXTTiQXjxK3rRJNI3Jod0f1EAK7dtKCpHIu1COlSB44vUZ8U
Caleb és Catherine két éve házasodtak össze. Az egykor boldog párt azonban mára reménytelenül eltávolították egymástól a karrierrel, a házimunkával és az anyagiakkal kapcsolatos viták. Miközben arra készülnek, hogy elindítják a válási procedúrát, az apja arra kéri Calebet, tegyen még egy utolsó próbát a házassága megmentésére. A "The Love Dare"-program valójában negyven napos kísérlet a párkapcsolat rendezésére. Caleb rááll erre, ám megkeseredett felesége elutasítja ezt a lehetőséget

A duálkapcsolatról



Az egész természeti világban jelen van ez a dualizmus: nemcsak az élőlények világában a kétneműségben, de az anyag és az erők világában is mint adó és elfogadó, mint pozitív és negatív jellegű erő megnyilvánulás. Mindez pedig a duálok kettéválásának produktuma. Hiszen maga az anyagvilág a bukás következménye, mert az anyag a bukott szellemiség gondolat- és érzésvilágának megdermedt konglomerátuma; természetes ennélfogva, hogy a szétvált duálszellemek által produkált anyag is magában rejti a duálfelek alaptulajdonságát: az adó és elfogadó természetet. /Van tehát energiánk, csak fel kell tárni kyÁ/

Minderről azonban itt a mélyben, az anyagban, a bűnben semmit sem tud az emberszellem, hanem süketen és vakon jár-kel a csodák között, s balgán igyekszik magának megszerezni mindent, ami öröm és gyönyör. Ebben a vak habzsolásban a szerelmet - a duális kapcsolatnak ezt az elsalakosodott emlékét - szintén úgy tekinti, mint az anyagi javakat: csak minél többet megszerezni belőle, csak minél többet kapni, s minél kevesebbet adni érte!

Ezzel a felfogással azután mindig jobban és jobban kimélyíti a paráznaság mocsarát, elsalakosítja az érzésvilágát, s a sok-sok bűnnel, amit elkövet, megtölti a következmények törvényét, amelyek azután egyszerre zúdulnak reá s elöntik szenvedéssel, csalódással, gyötrelemmel.

Ezek a szenvedések, csalódások és gyötrelmek hovatovább annyira körülfogják, hogy semerre sem talál kivezető utat, s hosszú, hosszú idők elteltével; félelmet, majd utálatot s undort ébresztenek benne azokkal a bűnökkel szemben, amelyek ilyen fájdalmakat szültek, s ekkor a lelkében halk vágy kezd ébredezni egy ismeretlen valaki után, aki tiszta, aki hű, akivel való kapcsolatban a lelke megnyugodhatnék.

Ez az első halvány, tétova kis érzésmegmozdulás a duálérzésre való ködös, fájdalmas, tudatalatti visszaemlékezés.

Ettől kezdve ez az újszülött kis érzés nem engedi magát többé megölni; élni és erősödni akar, hogy majdan egykor boldogsággal árassza el a lelket.

Ennek az érzésnek a megszületése a duáltörvényben való megtérés kezdete; akiben ez megszületett, az még mindig követ ugyan el bűnöket ezzel a szent érzéssel szemben, de minden félrelépés, minden vétség ez ellen éppen úgy lelkiismeret furdalással jár, mint egyéb bűnök elkövetése a megtért lélek életében, úgy hogy ettől fogva nincs nyugta, csak akkor, ha hűséggel és tisztasággal kitart a mellett, akit végzete élettársául rendelt, vagy a mellett a szentnek elfogadott eszme mellett, amelynek szolgálatában társtalan életet vállalt magára.

Azonban a duáltörvényben is csak akkor éri el az érettséget, amikor benne próbát állott, s egy élettel tett bizonyságot amellett, hogy minden kínálkozó földi örmöknél többre és nagyobbra értékeli a lelkében élő ideált, és ha semmit nem tud is a duáltörvényről és ha nem is tudja, hogy miért és kiért, de mégis hűséggel kitart olyan házastárs mellett is, aki erre semmiképp sem érdemes, akitől szeretet helyett csak csalódásban és szenvedésben van része; kitart még akkor is, ha más oldalról olyan csábításoknak és kísértéseknek van is kitéve, amelyek kielégítetlenül maradt szerelmi érzésében kárpótlással és örömök özönével kecsegtetik.

Akinek lelkében ez a fölébredt ideális, tiszta érzés ennyire erős, az megérett a duális kapcsolatra, s azt az Isten megajándékozza azzal a legnagyobb áldásával, hogy összevezérli a lelke másával, s ezáltal megnyitja előtte annak a boldogságnak csodavilágát, amilyet „szem nem látott, fül nem hallott és szív nem érezett.”

Mert a szentírásban lefektetett isteni kijelentések, mint minden vonatkozásban, úgy ebben a vonatkozásban is szentek és igazak:

„Ha abban, ami nem a tiétek, hűek nem voltatok, kicsoda bízná reátok azt, ami a tiétek?” Aki minden körülmények között hű és igaz tud lenni azzal szemben, aki nem az ő lelke mása, arra már rá lehet bízni azt, aki az övé, hogy mindkettőjüknek mondhatatlan örömökben legyen részűk, amilyenekről testi ember még csak nem is álmodhatik.

Mert Isten minden gyermekének csak boldogságot akar adni, de azt csak akkor adhatja, ha annak a boldogság érzésére szolgáló lelki érzékszervei már kifejlődtek. Ezért kell kifejlődnie a lélekben az Isten iránti alázatosságnak és lelki tisztaságnak, mert Krisztus Urunk kijelentése szerint: „A tisztaszívűek meglátják az Istent”, - és a tiszta duálérzésnek, amelynek birtokában a szellem-lelkek „olyanok lesznek, mint az Istennek angyalai a mennyben”.

*

Az embernek Istennel, az ő Teremtőjével való kapcsolatáról szól a szentírás, és ennek a kapcsolatnak minden határon túli fontosságát tárgyalják azok az erkölcsbölcseleti művek, amelyek egész könyvtárakat tölthetnének meg, a másik óriási fontosságú kapcsolatról: a duális kapcsolatról azonban rendszeresen egyetlen mű sem emlékezik meg.

Ennek nagyon egyszerű oka a fentebb tárgyaltakból nyilvánvaló: a duális kapcsolatról, mint szellemi-lelki törvényről nem is tud az emberiség, mert csak házasságról tud, amit szentnek ismer el, és érzékiségről, amit bűnnek bélyegez.

De ezen nem is lehet csodálkozni, mert hiszen a duáltörvényről tulajdonképpen nem is tudhat addig, ameddig a fejlődés rendjén azt a bizonyos színvonalat el nem éri - mégpedig nem kulturális, még csak nem is értelmi, hanem érzelmi színvonalat - mert mindaddig nem is jelentkezik nála az a különös, megmagyarázhatatlan, minden földiségtől mentes szellemi szomjúságérzet valami mennyei természetű kapcsolat után, ami nem házasság, nem szerelem, annál kevésbé szexualitás, hanem a léleknek mindezeken messze túllevő, előttünk csak sejtelemszerű állapota, amelyben sem a kényszerérzetnek nincs semmi nyoma - ami a házasságok túlnyomó részének jellemzője - sem az az alacsonyrendűség, ami az érzéki vágyat jellemzi; tehát addig éppúgy nem tudhatja, hogy mi az a duáltörvény, mint ahogy a vakon születettnek nem lehet fogalma a színek világáról.

Tehát nem csoda, hogy az emberiség általában halvány fogalommal sem bír a duáltörvényről; hogyan is bírna, amikor még a szellem továbbéléséről sem tud, sőt nem is akar tudni, s a letagadhatatlan bizonyítékok dacára a legtöbb esetben megmosolyogja azt, aki erről beszélni mer, annak ellenére, hogy a szentírás minden oldalán ezt olvashatja és a templomban ezt hallgatja!

Pedig a duáltörvény óriási horderejének megismerése csak az után következik, amikor már nemcsak elhitte, hanem meggyőződésévé is tette azt a megdönthetetlen igazságot, hogy az ember halhatatlan szelleme-lelke továbbél, és inkarnációk sorozatain keresztül tisztul, fejlődik, tökéletesedik, míg végül megérik arra, hogy összekapcsolódhassék a saját lelki másával, a saját szellemi felével, vagyis belenő a duáltörvénybe.

A duálérzés bár a földön csak a kétneműeket összekötő érzelem alakjában ad magáról életjelt - mégis valami egészen más, mint amit az emberek szerelemnek neveznek. Hiszen ezt a szót már annyira diszkreditálták, annyira hétköznapivá tették, vele annyi mindent betakartak, hogy az emberi társadalomban teljesen elkopott, elfakult, jelentőségét vesztett fogalommá süllyedt. Korunk érzelmi élet tekintetében mély dekadenciában él, a gyászos múltú materializmus romjai sok mindent elfödtek, a létért való küzdelem a lélek erőit mindinkább lefoglalja magának, s ebben a homályban mindjobban eltűnnek a finomabb árnyalatok és körvonalak, s csak a rikító színek hatnak; az ádáz küzdelemben pedig elhalkulnak a lélek hangjai.

Azonban isteni törvény, hogy amikor a sötétség a legnagyobb, Isten akkor küldi a földre a legnagyobb világosságot; amikor a legnagyobb az elanyagiasodás, akkor szólalnak meg a szellemi hangok. Isten gondviselő szeretete rendezte ezt így be, hogy ahol és amikor legnagyobb a szükség, ott és akkor jelenik meg az Isten segítsége, mert Ő a ki nem mondott szót is meghallja, s az ő fülében a néma sóvárgás is hangos segélykiáltás; Ő a megnyilatkozó lelki igényekre feleletül azonnal elküldi kegyelmének valamilyen formában való megnyilatkozását.

Ilyen kegyelmi új ajándéknak tartom kedves Vezetőnknek ezt a könyvét is a dualitásról éppen most, amikor az emberi társadalomban hallgatólagosan mindinkább kezd tért hódítani az a felfogás, hogy a nőnek is éppen úgy minden szabad, mint a férfinak, ahelyett, hogy az a felfogás kezdene érvényesülni, hogy a férfinak éppen úgy nem szabad semmi, ami az isteni törvénnyel össze nem egyeztethető, mint a nőnek. A nőietlen nők és a férfiatlan férfiak elszomorító látása szinte törvényszerűen ébreszti fel a jobbak lelkében a tiszta élet után való vágyat. Nem aszkézist kell ez alatt érteni! Óh nem! Hanem érteni kell ez alatt a nő és a férfi összeköttetésében a három fő lelki kelléknek: az igazi szeretetnek, a teljes hűségnek (nemcsak a cselekedetekben, hanem még az érzésekben és a gondolatokban is!) és az ebből természetszerűleg folyó erkölcsi tisztaságnak érvényesülését.

Ezzel el is érkeztünk a duálérzés megértésének küszöbéig. Nehéz az átlagember számára erről az érzésről hozzáférhető fogalmat körvonalazni, aki ezt a házassággal, a szerelemmel, vagy éppen az érzéki vonzalommal téveszti össze. Mert ez egyik sem a három közül, bár mind a háromnak van hozzá valami köze. A házasságnak annyiban, mert ezt az Isten a duális szent kapcsolat külső megpecsételéséül rendelte el; a szerelemnek, mert ez ennek a mennyei érzésnek a mélyre bukott emberi lélekben való homályos áttükröződése, az érzéki vonzalomnak pedig annyiban, mert ez ennek a szellemi kapcsolatnak a test természettörvényében való érvényesülése.

A tiszta duálszeretet azonban mindezeknél több, magasabb, szentebb. A tiszta duálérzésben van valami abból a hódolatból, amit a Szűzanya iránt érzünk; van valami a középkor lovagjainak fehér nőtiszteletéből, s van valami abból a tiszteletadásból, amellyel a római császárok előtt járó liktorok meghajtották a római impérium hatalmát jelképező vesszőnyalábot, ha terhes asszonnyal találkoztak, még ha az a legalsóbb néprétegből való nő volt is. Mindezeket az elemeket pedig egybefoglalja és átszövi az a rózsaszínű érzés, ami a vőlegény és menyasszony lelkét köti össze, amikor egymás látásának még a reménye is édes boldogságot jelent számukra.

Ezek az érzések együttvéve - minden testi vonatkozástól mentesen - közelítik meg azt az örömérzést, ami a két lélekfelet összekapcsolja és képessé teszi őket lelkük legjavát adni nemcsak egymásnak, hanem annak a célnak is, amit az életük feladatává tettek, vagy tett az isteni Akarat. Ezért mondja kedves Vezetőnk ebben a könyvben, hogy a szellem csak az után képes teljesértékű munkát végezni, ha már a duálfelével találkozott, mert amíg a két fél külön-külön vergődik az élet országútján, addig kielégítetlen lelkével mindkettő csak tökéletlen, töredék munkát végezhet.

Ennek az érzésnek a kibontakozása azonban hosszú-hosszú fejlődés eredménye, elérése pedig azonos az üdvösség elérésével.

Forrás:Égi Világosság

szemlézte: Bíró László

Duál-szellemek

Részlet Domokos László "A szellem élete" című könyvéből



A szellem életének legnagyobb és legszebb hivatása a fejlődés. Lényege a tudásra és szeretetre való törekvés, amit egyrészt a megismerésben való folytonos előhaladás által, másrészt önzetlen cselekedetek által fejt ki. Tehát örökös, terv­szerű tökéletesedés.

De minden életnek van regénye; vannak fájdalmas és mégis illatos emlékei, elröppent illúziói, a múlt ködéből derengve előcsillanó, bol­dog álmai. A szellem életének legmegragadóbb emléke az, hogy ab­ban a határtalanul nagy forgatagban, ami a végtelenséget betölti, kell lennie valahol egy másik szellemnek, aki a mi egyéni­ségünknek kiegé­szítő része, aki egy ugyanaz a lényeg velünk ma­gunkkal, akit mi év­ezredeken át keresünk, kergetünk, sóvárgunk, szeretünk és siratunk, hogy végre egy szent, nagy ölelésben újból egyesülhessünk vele az egész örökkévalóságra...

A Földön és a világmindenségben élő minden teremtett szel­lem kettős-szellem. Ketten alkotnak egy egészet, s e kettő úgy van megfor­málva, hogy külön-külön nem jelenthet tökéletességet egyik sem. Egyik­ben lobogó lánggal ég a férfiúi erő, a teremtő és cselekvő akarat; a másikban, mint valami szelíd, finom fénylés­ben, benne van a női lélek gyöngéd puhasága, szelídsége és oda­adó szeretetteljessége. Külön-külön lehetnek csodálatot keltő, sőt elbűvölő egyéniségek; felölthetik egymás képességeit, hogy az emberi lélek értékének teljességét tükrözni megkísértsék, - de iga­zán nagyok, igazán szépek csak harmonikus, boldog egyesülésük­ben lehetnek, mikor a két láng eggyé válik, és színeik uj­jongva ol­vadnak össze vakítóan fehér ragyogásban.

E kettősségnek eredete az ősteremtés korszakába nyúlik vis­sza. Az ős-szellemek elfogadó (receptív) lényében ébredt fel a nagy­ra­vágyás és elkülönülés vágya. A cselekvő, alkotó, vibrációs erő sokáig ellenállt a benne meghasonlást előidéző belső vágynak, de végre is engedni volt kénytelen.

Miért e kettősség a szellem­életben? Mi a tör­vény lényege, belső értelme, lelke? Talán az, hogy kettősség nélkül nincs igazi egyensúly, az erők próbája nél­kül nincs igazi érték. A fény valódi értékét a sötétség adja meg. Mindennek van valami kiegészítő része, ellentéte, vagy reciprok értéke, ami vele együtt alkot egészet.

Értelmünk gyarlóságával hi­ába fürkésszük a teremtés legősibb titkait. El kell fogadnunk, mint valami súlyos, megingathatatlan valóságot, hogy a világokat egyensúlyban tartó delejes erőáramlás egy nagy, szent kettősség ölelkezését revelálja: a pozitív és negatív sarkokon kisugárzó, lé­nyegében azonos, de hatásában különnemű energia egymásra való kölcsönhatását. Az ősszellemek is ilyen kettős delejes töltéssel rendel­keztek, s az elszakadás vágya a szellem női tulajdonságai­ban fészkelt meg.

Az ősszellem elfogadó része észrevette a más szellemekből fe­léje áradó vibrációs erőt és vágyott azt megismerni. Még ketté sem szakadt az első ősszellem, s erejének receptív lényében már gyökeret vert a női hűtlenség. Az addig szent harmónia mellett ölelkező erőegyensúlyban komor dac és ellenszenv ébredt fel, mely olykor szinte gyűlöletté fajult, s a túlizgatottság egy meg­gondolatlan pillanatában bekövetkezett a legsúlyosabb egyéni ka­tasztrófák egyike: az ősszellem robbanásszerű kitöréssel, szikrázva kettévált, hogy azontúl mint külön férfi szellem és külön női szel­lem éljen tovább...

Voltak, akik bíbortűzben égve, egymás iránt lobogó gyűlölet­tel el­telve váltak el. Ezek igyekeztek minél messzebbre kerülni egymástól; az elszakadást örökösnek érezték és távoli naprendsze­rekbe bujdostak el, csak hogy végzetszerű társukat minél nagyobb távolságban tudják. Szegények! Még nem sejtették, hogy később évezredeken át egyik csil­lagvilágról a másikra bolyongva fogják keresni lényük kiegészítő ré­szét, legdrágább kincsüket, ki nélkül a boldogságot meg nem ismerhet­ték soha...

Voltak mások, kiket a példa vonzott, s nem gyűlöletből szakadtak el, csak kíváncsiság­ból, hogy a fejlődés törvényeit megis­merjék. Ezek nem igyekeztek egymást elkerülni; mint két erdei ko­bold, pajkosan szökellve, vil­lódzó fényben ragyogva kergetőztek és él­vezték szabadságukat, amit később könnyel és vérrel kellett megfizet­niük. Az ilyen szel­lemek ugyanazon az égitesten kezdték meg anyag­ba öltözésüket, fejlődésük egyenletesebb és homogénebb volt, és rend­szerint ha­marabb is egymásra találtak.

Vannak duál-szellemek, kik szellemük másik felétől elsza­kadva, nagy csoportokban idegen naprendszerekbe vetődtek, s ott kezdték meg az anyagban való fejlődésüket. Ezek csak hosszú évmilliók elteltével is­merték fel elkülönülésük hátrányait, és igen nagy küzdelmükbe került felküzdeniük magukat csak abba a vi­lágba is, amelyben szellemük másik része szintén csoportosan, hosszú elhagyatottságra kárhoztatva tengő­dött.

Könnyű belátni, hogy idegen naprendszerekben a fejlődésnek más fázisai, az élet­nek más lehetőségei lévén, minél hosszabb időt töltenek az elsza­kadt duál-szellemek egymástól távol, saját egyéni fej­lődésük spe­cializálódásával annál nehezebben leküzdhető korlátokat állítanak önmaguk és egymás elé. Az ilyen szellemeknek, amikor vég­re ugyanabban a naprendszerben sikerült egymás közelébe férkőzni­ük, évezredeket kell azzal tölteniük, hogy egy új világ szférájának rez­géseihez illeszkedjenek.

Sokkal könnyebb a helyzetük azoknak a duál-szellemeknek, akik ugyanabban a naprendszerben, esetleg ugyanazon a bolygón kezdik meg külön életüket. Első fizikai életeikben érthetőleg ke­rülik egymást. De sokszor megtörténik, hogy testben élve, észre­vétlenül egymás mel­lé sodródnak az élet viharaiban; jótékony ve­zető szellemeik minden­esetre közreműködnek, hogy a világ el­lentétes sarkain élő s mégis össze­tartozó egyéniségeknek alkalmuk legyen egymásra találniuk.

Ilyenkor az első találkozást rendesen végzetszerűnek érzik a duálok. Megdob­ban a szívük s nem tudják, miért: megérzik, hogy átok vagy áldás le­hetnek egymásra. A leg­különbözőbb viszonyokban kerülnek egymás mellé, s ősi gyűlö­letük hatalmas erőkirobbanásokban háborog. Kínoz­zák, marják egymást, üldözik önmagukat, s megölik önmagukat a másikban...

Minden férfihoz csak egyetlenegy nő tartozik a világot benépesítő sok miriádnyi szellem közül, és minden nőnek csak egyet­lenegy igazi párja lehet. Élhetünk egy idegennel sok életen át, szeret­he­tünk valakit esztelen vágyakozással és mindent odaadó, örök önfel­áldozással, lehetünk neki férje, szülője, gyermeke, testvére, megváltója és hóhérja: - ha nem ő az igazi, az egyetlen, aki isteni törvények sze­rint hozzánk tartozik, egykor felismerjük tévelygé­sünket és meg kell keresnünk énünk kiegészítő részét, az örökegyet, aki egyedül tud szá­munkra a minden vágyak betelje­sülése, a szeretetté finomult szerelem glóriás angyala lenni...

A Föld szférájában való sok évezredes vándorlásunk egyik célja kifejezhető ez egyszerű szavakkal: keressük a duálunkat. Sok próbát ad nekünk az élet. Egyszer odahozza elénk, mint rabszol­gánkat: vérig korbácsoltatjuk, hogy kikényszerítsük szeretetét, amit egykor, az ősi szakadáskor, idegeneknek vitt ajándékul. Más­kor úrnőnknek ismerjük meg, ki apró cipellője sarkával tapos ön­érzetünkön. Egyszer a gyer­mekünk, máskor az ágyasunk, aki leg­szentebb érzésünkben bánt meg bennünket. Amilyen mélyre zu­hantunk az élet szennyében, olyan milliőben kapjuk meg a gyöt­relmes és súlyos retorziókat.

Jaj annak, aki nem ismeri fel az eléje dobottban végzetét: a duálját! Közönyével vét az örök törvény ellen, s ismét mélyebbre zuhan, mert egyre súlyosabb ütésekre van szüksége. Így megy ez a változatoknak végtelen során át mindaddig, míg a fejlődésükben különböző színvo­nalra jutott duálok végre olyan élet keretei között találkoznak, amely­ben egymás fogyatkozásait gyöngédséggel és szeretettel pótolhatják.

Egy utolsó, hosszú, megpróbáltatásokkal teljes élet vár reá­juk, amely­ben meg kell küzdeniük azokkal az idegen szellemerők­kel, akik az isteni törvények teljesülését - s így a duálok találkozá­sát is - minden erejükkel megakadályozni igyekeznek, ki kell egyenlíteniük egymással szemben fennálló minden régi tartozásu­kat, s ha ennyi keserű és ne­héz próba után mindvégig hűséggel és becsülettel átölelve tartották egymást, meg nem tévedtek, szerete­tükben el nem tántorodtak: akkor végre érdemet szereztek arra, hogy azontúl mindig együtt fejlődve, gyorsabb tempóban érjék el a szellemi öntudatra-emelkedés napfényes régióit.

Az utolsó földi életben a duál-szellemeknek a legszebb érzelmi és legteljesebb nemi kapcsolatban, tehát etikai alapon álló, tiszta há­zasságban kell együtt élniük. Ez az utolsó, nagy próba, mintegy kien­gesztelő-ál­dozat amaz ősi bűnért, amely az összetartozó szellem egyé­nisége­ket egymástól elszakította. Ezzel váltják meg a jogot arra, hogy le­számolhassanak a Földdel és megnyíljék előttük a magasabb vilá­gok kapuja.

Nincs tisztább és szebb boldogság ezen a Földön, mint egy­mást megértő és megbecsülő duálok házassága. Nagyon ritka az ilyen há­zasság. Férfi és nő már puszta jelenlétükkel támaszaivá, erősítőivé válnak egymásnak. Erre vallanak azok a jelentéktele­neknek látszó fizio­lógiai harmóniák is, amik két ilyen ember kö­zött fennállnak.

Anélkül, hogy maguk megfigyelnék, hajszálnyira azonos pillanatokban lélegze­nek, szívműködésük is teljesen egyező. Ha az egyik fizikailag megbe­tegszik, a másik hasonló tü­netek között veszti el frissességét. Egymás gondolatait kimondás előtt átveszik; távollét alkalmával asztrális tes­tük gyakran kikap­csolódik, s fölkeresi kiegészítő duálját.

Egymással szeretetben összekapcsolódott duálok delejes kisu­gár­zása nem erőszakos vonzódásban és erőszakos eltaszításban hat egy­másra, mert ily szellemek rezgései már nem sűrű elektromos­sággal, hanem finom delejes áramlással vannak telítve. A szimpa­tikus idegek halk rezonanciái pedig kellemes érzésekkel járnak.

Megfigyelhető - tisztánlátók által -, hogy a lélekben harmonizáló duálok boldog és tiszta ölelkezésük alkalmával rózsaszínű fel­hőcskéhez hasonló kisugár­zásban egyesülnek, ami asztrális testük időleges összeolvadását mutat­ja. Két embernek ilyen intenzív egymáshoz simulása, mely lelkük hár­fáján az élet szimfóniájának teljes zenekarát zengi, nem ritkán lágy moll-akkordban végződik: akik egymásba fogózva mentek át az életen, azok egyszerre lépnek át az Acheron vizén is, hogy még a halálban se veszítsék el egy­más gyöngéd szeretetét.

A szétvált szellemeknek abban kell egyesülniük, amiben vétkeztek, amiben elszakadtak; az anyag felett csak akkor arat­hat­nak tehát igazi diadalt, ha érzékeik teljes birtokában, tiszta szelle­mi öntudattal emelik ki egymás iránt érzett áldozatos szerelmüket az érzékiség mocsarából. Törvény ez, aminek súlya alól senki sem vonhatja ki magát.

A duálság törvénye a legszebb kapocs, ami bennünket az örök­ké­valósághoz fűz. Égi sugár, mely a halandó test bilincseibe zárt rab lelket egykori boldog fénylésére emlékezteti; Istennek drága ajándéka és a szellem sóvárgott megdicsőülésének hírnöke, mely a mindent megbocsátó, örök mosolygással váró Nagy Magá­nos csókját hinti hom­lokunkra...

Csak egyetlen lény van a világon, aki lelkünk dallamát érti és dalol­ni tudja; keressük meg ezt az egyetlenegyet, mert mi magunk vagyunk az, akit keresünk. Nála van emelkedésünk feltétele: mennyországunk kulcsa. Keressük meg s tegyük jóvá áldozatos szerelemmel, amit egy­koron ellene s önmagunk ellen vétkeztünk.

Szeretettel Bíró Laci

A SZELLEMTANRÓL
Részlet Vay Adelma Szférák című könyvéből

Vay Adelma bárónő a magyarországi spiritiszta mozgalom elindítója, kora egyik leghíresebb médiuma, gyógyítója és jövendőmondója. Médiumi úton létrejött közleményei révén ő volt a legelső magyar spiritisztikus szervezet megalapítója, amely alapításnál vele egyenrangú társa dr. Grünhut Adolf orvos volt. Egymásra találásuk szinte sorsszerű. Az 1870-es években, "véletlenül" találkozva, megerősítették egymásban a spiritizmus iránti hitüket, amely élményeik nyomán mély elkötelezettséggé vált.
Ma, amikor már visszatekinthetünk az általuk a 20.század fordulója előtt pár évvel általuk több, mint száz évvel ezelőtt életre hívott "Szellemi Búvárok Pesti Egyleté"-nek szerepére, nem nehéz mögötte meglátni a szellemi vezetést. A két világháborút is átvészelő megszületett szellemi mozgalom teremtette könyv, folyóirat-kiadása megágyazott a lapunkban évek óta rendszeresen közreadott a világon egyedülálló mély szellemi tanításnak, amit a „Névtelen Szellem tanításai” néven 15 kötetében megismertünk.
Ezúttal Adelma Szférák című, németül megjelent munkájából adunk közre egy fejezetet, amely – ahogy a század-eleji szerzők hasonló témájú írásait is sorban bemutattuk – a Szellemtanról, akkori szóval a spiritizmusról ad újabb megközelítést. A szellemi világot közvetlenül érzékelő Adelma írását ajánljuk most olvasóink figyelmébe.
*
.
Tanítvány: Kedves Ágoston, feleségem halála óta úgy érzem magam, mintha valami láthatatlan hatalom Istenhez vonzana. Te egyszer említetted a spiritizmust. Mit értesz alatta?
Ágoston: Spiritizmus új név, de oly régi, mint a világ. A spiritizmus a halhatatlanság tana és magában foglal minden szellemi és bölcseleti tudományt, minden lélektani jelenséget, minden olyast, ami az érzékfelettiek világába nyúlik át. Ezeknek a szellemi és lelki dolgoknak a tanulmányozása most már nagyon elterjedt. E tan követőinek nevet adtak, ezek felfogásukhoz képest több táborra oszlanak.
Nagyon helyes tehát, kedves fiam, ha a szellemi dolgokat tanulmányozod. Krisztus élete is az érzékfeletti tüneménynek láncolata volt. Egyszer két elhaltnak, Illésnek és Mózesnek szellemével beszélgetett, és az apostolok látták a fényalakokat Jézus mellett állni. Máskor a gonosz szellemeknek megparancsolja, hogy az emberekből távozzanak. A pusztában egy gonosz szellemet lát és beszél vele. Több ízben láthatatlan, de hang hallatszik felette, fehér galambot és fénysugarakat látnak feje felett lebegni.
Krisztus olvassa az emberek gondolatait; meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat, halála után pedig mint szellem közlekedik tanítványaival. Krisztus e szellemi, dolgok erejét tanítványaival közölte, akik ugyanezt az erőt ismét tanítványaikkal közölték kézrátétel útján. Ez az erő még ma is megvan, és azok, akik a szellemi dolgok érdekében munkálkodnak, magukhoz vonzzák, és azáltal hatnak. Ugyebár, te meg vagy győződve a halhatatlanságról?
Tanítvány: Mindenesetre! De én úgy gondolom, hogy a szellem egészen más valami, mint az ember, úgy hogy a kettő közt semmiféle közlekedést sem tudok elképzelni. A vallás is azt tanítja, hogy az elhaltak lelkei vagy a mennyországban, vagy a pokolban, vagy a tisztító tűzben vannak, tőlünk teljesen elválasztva.
Ágoston: Éppen ezek a hamis fogalmak.
A változás, emberből szellemmé, nem oly nagy. Az éltető szellem nélkül a test holt tömeg. A szellem a halál alkalmával e burkot leveti, de megtartja szellemi tulajdonságait, vétkeit vagy erényeit, egyénisége ugyanaz marad. Pál apostol mondja: „Elvettetik a halandó test, feltámad a lelki test.” Ez az igaz. A halál csak alakváltozás. Valódi halál, megsemmisülés egyáltalán nem létezik.
Tanítvány: De hogyan kell közlekedni a szellemekkel?
Ágoston: Szellemi érzékeink használata és élesítése által. Mert amilyen jól hallasz, látsz, ízlelsz, tapintasz és beszélsz emberi érzékeiddel, épp oly jól teheted ezt szellemed által lelki tested közvetítésével is; csak ki kell fejlesztened magadban pl. ima és szellemi érzékek kifürkészése által.
Ehhez a benső hang segíti az embert, amiről neked már beszéltem: ez az isteni szikra bennünk. Sok emberben tehetségek rejlenek, amikről sej-telme sincs. Az a parasztfiú talán nagy művész lenne, ha alkalma lett volna zenét tanulni, és az a leány talán híres festőnő, ha a benne szunnyadó te-hetséget felkeltette volna. Így van ez a szellemi adományokkal is, melyek az emberben rejlenek.
Tanítvány: Így hát a szellem volna az ágens, a médium csak eszköz?
Ágoston: Úgy van! A médiumitás az emberben szunnyadó tehetség, mely felébresztésre, ápolásra és kifejlesztésre vár, hogy nyilvánosságra juthasson. Vannak médiumok, akik automatikusan írnak, beszélnek, gyógyítanak. Azután vannak látó médiumok, és vannak, akik fizikai tüneményeket hoznak létre. De vannak médiumok, akik a közleményeket sugalmazásként kapják.
Tanítvány: Nem lehet veszélyessé, ha szellem uralkodik rajtunk és nem tudjuk, hogy mit írunk vagy beszélünk?
Ágoston: Minden bizonnyal! Azért kell e jelenségeket alaposan kikutatnunk. Nem tudom eléggé kiemelni, hogy mennyire fontos a médium jelleme. A médiumnak tisztának, jónak és mindenekelőtt igazság-szere-tőnek kell lennie.
A tisztátalan szellemektől épp úgy megvédhetjük magunkat, mint ahogy tartózkodunk a gonosz emberek társaságától.
Tanítvány: Csakhogy a rossz embereket látjuk, míg ellenben a gonosz szellemeket nem vehetjük észre.
Ágoston: Ha nem vagyunk látók, természetes, hogy nem. De a médiumoknál a lelki érzékenység, a szellemi érzékek igen ki vannak fejlődve. A jó szellemek közelségét kellemesen, a rosszakét kellemetlenül érzik. Szavaikról és tetteikről felismerhetjük őket. De azért nem könnyű megbízható médiummá lenni. Szigorú önbírálat, tiszta szívből eredő ima és nagyfokú akaraterő kívántatik hozzá. A médiumitás egyébiránt olyan tehetség, amelyre születni kell, amit erőszakolni nem lehet.
De most lássunk szellemnyilatkozatokat, melyeket médium útján kaptam.
A médiumnál egy szellem jelentkezett, aki sokszoros túlvilági utazásáról és élményeiről szeretett volna beszélni. Örömest engedte írni, mivel elbeszélései során sok olyan, amit más szellemek is korábban mondtak, tisztázódott.
Ez a szellem, ki azelőtt a Földön a médiummal közeli összeköttetésben állott, ott előkelő asszony volt, gazdag erényekben és észbeli tehetségekben. Sokan ridegnek találták, de még többen magasztalták könyörületességet, jó szívét és igazságszeretetét.
Fiatal korában esze és szíve küszködött egymással. Csak azt akarta hinni, amit fel is tudott fogni. Ekkor ismerkedett meg a halhatatlanság tanával, a spiritizmussal, mely benne lelki tudássá fejlődött - és hitt. A túlvilági élet hitével eltelve halt meg. Tudta, hogy halhatatlan és abban a tudatban, hogy kötelességét a Földön teljesítette, nyugodtan halt meg; nem zavarta lelkiismeretfurdalás a szellemvilágon való újraszületésének kellemes óráját.
Halottas ágya körül gyermekeit látjuk, de látjuk a segítő szellembarátok csoportját is, akik a megszabadult szellemet várják. A fizikai küzdelemnek vége, utolsót sóhajtott, teste még meleg, de a szellem már szabad. Itt áll fia, ki megelőzte, szülei és testvérei, körülveszik a szabaddá lett szellemet és fényfátyolukkal betakarják, gyorsan kiviszik a városból, el a Földtől. Az út, melyen haladnak, fénysávot ír le a szférákban, melyeken átlebegnek.
De engedjük, hadd írjon ő maga, Katalin.
Katalin: Halhatatlanságom biztos tudatában haltam meg. Tudtam, hogy van túlvilág, tudtam, hogy szellembarátaim várni fognak, ezért aggodalom nélkül haltam meg. Szívesen hagytam el a Földet, ahol 73 évig laktam, tudva, hogy kedves gyermekeim is ugyanebben a hitben élnek, és hogy egykor találkozni fogunk.
Testem, mint régi óramű, már nagyon rozoga volt, azért abból a szellem könnyen szabadult ki, mint az érett mag a burokból. Egyetlen mély sóhajtás és azonnal szabadnak éreztem magam.
Testem, mint ócska ruha, feküdt előttem. Éreztem, ahogy belőle mintegy kipárologtam. Előbb csak mint lehelet, de azután alakom mindig sűrűbb lett; eszméletemet nem vesztettem el, és azt gondoltam magamban: Most válik ki a lelki test, amelyről Pál apostol beszél, a rothadandó testből.
Így pillantottam meg magamat kis idő múlva, új alakban lebegve testem felett, és egyúttal láttam fiamat, és mindazokat a szeretteimet, akik előttem költöztek el.
Egész özöne volt a fénynek! Betakartak és a szoba ablakán keresztülhatolva a szabadban voltunk. Szemeim a fényes csillagtengert nézték.
„Sokáig tart az utazás?”, kérdem. „Igen, anyám, messzire a Földtől,” válaszolá fiam, aminek én igen megörültem. Ekkor úgy éreztem magam, mintha felhőágyon feküdtem volna, oly jól esett magam körül érezni a szellemek szeretetét! Gyönyörű énekbe kezdtek, amely elszenderített, de amellett mégis oly frissnek és szabadnak éreztem magam, úgy éreztem, mintha jól ki tudnék nyújtózkodni, mintha azelőtt a testben nem lett volna hozzá elég helyem.
Néhány csillag nagyobb, néhány kisebb lett. Ekkor hirtelen valami egész ritka levegőben éreztem magam. Megálltunk. Anyám szelleme lépett hozzám, néhány delejes vonást adott és így szólt: „Tisztítsd meg lelkitestedet még a földi szennytől. Fluidodnak tisztábbá, szellemednek világosabbá kell lennie.”
Minden vonás után könnyebbnek és éteribbnek éreztem magam, mintha szürke pelyhek hullottak volna le rólam. „Most imádkozzál,” szólt anyám. Együtt énekeltem a szellemekkel. Tovább folytattuk utunkat, míg a kijelölt helyre értünk. Mindig újabb szférákon és éterrétegeken hatoltunk át. Társaságunk szaporodott. Több szellem jött velünk, kinek szintén abba a szférába kellett vonulnia. Megérkezve, ismét régi ismerősök fogadtak; nagy volt a viszontlátás öröme.
Kérdés: Meg tudod mondani, mily gyorsnak tűnt fel haladástok?
Katalin: Mint a fecske repülése.
Kérdés: Tehát kétszer változtattad testedet. Először mikor meghaltál a Földön, azután a magasabb szférákba való belépés előtt?
Katalin: Igen. Először sűrűbb lelkitest képződött. De később ennek fluidjait, melyek ama légkör számára, hova beléptem, durvák voltak, le kellett hántanom és lelki testem a többi szelleméhez lett hasonlóvá.
Utazásom a Földről a szférákba talán három földi napig tartott. Tevékeny élethez szoktam. Mint ahogy Isten örökké tevékeny, munkája sohasem szünetel, épp úgy nekünk is mindig dolgoznunk kell.
Miután szeretteimet mind viszontláttam, tevékenység után vágytam. Fiam és anyám elbúcsúztak tőlem és tudtomra adták, hogy életem és lelkiismeretem vizsgálása fog következni és csak azután lehetek tevékeny szellem.
Ezen a vizsgálódáson minden szellemnek halála után nemsokára át kell esnie. Olyan világban találtam magam, mely méltó a paradicsom névre. Körülöttem minden nyugalmat, szeretetet és világosságot árasztott. Már most megkezdődött a szellem munkája, átgondolása és megvizsgálása egész életemnek. Ismét elvonult előttem minden az éterfény fluidikus képeiben, amelyek mindent szellemem elé hoztak, amit földi életemben éreztem, beszéltem és átéltem.
Itt nem volt többé semmi titok! Minden napfényre kerül, gondoltam magamban. Mennyire szégyelltem magam némely bűnöm és igazságtalanságom miatt, és mennyire beláttam, hogy sokkal szigorúbban kellene megítéltetnem, mint másnak, akinek nem volt meg a műveltség és ismeretszerzésére oly bőséges alkalma, mint nekem.
Nagyon kicsinynek és nyomorultnak éreztem magam és életem nagyon tökéletlennek tűnt fel előttem. Hiszen előttem volt az evangélium, a szellemtan, oly sok jó könyv és mégsem tudtam hibáimon uralkodni. Hiszen az, amit rajtam az emberek jónak találtak, nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme volt.
Valódi énem ily módon való megvizsgálásának és felismerésének idejét a tisztító tűzhöz lehetne hasonlítani. Azonban tisztábban és megerősödve kerültem ki belőle. Mert imádkoztam, Isten bocsánatáért és szeretetéért esedeztem mindaddig, mígnem az Ur Jézus maga megjelent nekem.
Mily jóságosan és szelíden beszélt hozzám! Ezt a szeretetet érezni már maga mennyország.
Vezető őrszellemet adott mellém, kiben szeretett testvéremet, Bettit ismertem fel. „Nos, megbántad bűneidet?” kérdés B. „A vizsgálat világosan megmutatta hibáidat, már most tanulni és utazni fogsz. Majd ha már tapasztalatokat gyűjtöttél, taníthatsz és vezethetsz ismét másokat. Átvezetlek a 7 légköri gyűrűn, mely a Földet körülveszi, hogy fogalmad legyen róla, hogy mi van a Föld és a nap között.”

Összeállította: Tolnai György
Ha nagyon „emberül” gondolkodsz és viselkedsz, hol található éppen a szellemed?

UI:

MINDENKÉPP nézd meg, ha egyedül érzed magad
https://www.youtube.com/watch?v=qu_Iy7z_RU4

A szeretet angyalának vállalása
József beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922
Amidőn sötét lőn és mindig sötétebb lett, midőn az élet folyton csökkent és csökkent, midőn majdnem teljes mozdulatlanság következett be és tökéletes megsemmisüléstől lehetett félni, akkor látta az Atya, hogy elég volt a szenvedésből és felhívta hű gyermekeit a segélynyújtásra. „Menj, és tekints le a sötétségnek és a posványnak abba az örvényébe, — így szól az igazságosságot képviselő gyermekéhez — akarsz-e segíteni? Itt az ideje!” „Atyám— szól az igazságosság képviselője, - hogy tudnék én segíteni a bűnnek ebben a fertőjében? Én csak megtorolni tudok; ments fel engem”. Ekkor az Atya az igazságot képviselő gyermekéhez szól: „A megsemmisülés fenyegeti őket; szállj le te és segíts rajtuk!” „Hogy tudjak én segíteni?” — válaszolá az igazság képviselője. — „Ahol a hazugság honol, ott nekem nincs mit keresnem, ott én nem tartózkodhatom; ments fel engem, Atyám, én nem tudok rajtuk segíteni!”
Ekként kérdezte míg az Atya sok-sok gyermekét, de egyik sem akart, vagy tudott segíteni. Ekkor előlépett a Szeretet angyala és így könyörgött: „Engem küldj le Atyám, én akarok rajtuk segíteni, én életet akarok nekik hozni, ébreszteni, erősíteni, nevelni, oktatni és Hozzád visszavezetni akarom őket!” „Menj hát fiam! — szóla az Atya; — a feladat nehéz és nagy; de te erős, nemes és türelmes vagy, mert te vagy a szeretet! Menj, én veled leszek!”
És a szeretet angyala átvette a nehéz feladatot, elindult és megkezdte a munkát. Micsoda nehéz munka: holt tömegeket megeleveníteni, életet lehelni a halálba, értelmet az életbe, szeretetet az értelembe, áldozatot a szeretetbe!
Sokáig, sokáig dolgozott a szeretet angyala a munka kezdetén, ifjabb testvérei pedig derekasan segédkeztek neki. Amidőn azután lassan-lassan megkezdődött a mozgás, amidőn az addig holt tömeg megtanult járni, majd dadogni és végül beszélni, akkor elérkezett az ő ifjabb testvérének, a „hit”-nek az ideje, akit leküldött, hogy rakja le az alapját annak az épületnek, melyet ő az Atya dicsőségére emelni akar.
A hit megjelent, de árnyként eltűnt újra és nyomot sem hagyott hátra, mert az emberek gondosan eltüntették a nyomait! Fehérre súrolták, tisztára csiszolták az utat, melyen járt, úgy, hogy még emléke is eltűnt az előbbi örvényben! „Így hát hiába dolgoztam — sírdogált a szeretet — nem fogom hát elvégezni a magamra vett feladatot, nem tudom beváltani az Atyának adott szavamat!?” „De miért veszítsem el bátorságomat, miért kételkedjem? Érzem magamban megmozdulni a részvétet: nem rosszak ők, csak zavartak, nem romlottak, csak elfogultak. Türelem! Célt érek, az én kincsem kimeríthetetlen, hiszen van szeretetem!” — így szólt a jó fiú.
„Meghozom a legnagyobb áldozatot, odaadom nekik mindenemet, el akarom őket árasztani szeretetemmel, hadd fürödjenek annak árjában, hadd sütkérezzenek annak sugaraiban; egészen az övék akarok lenni, leszállok hozzájuk!” És eljött a Földre a megszemélyesített szeretet, a szeretet húsban és vérben.
„Íme, itt vagyok, a tietek vagyok, ti pedig az enyéim vagytok! Hallgassatok meg, ne tagadjatok meg, ne utasítsatok vissza! Hiszen én nem kérek tőletek semmit ti ne adjatok nekem semmit, ti csakis kapjatok, kapjatok amennyit, ameddig s ahányszor csak akartok!”
Óh emberiség, emberiség! Mit műveltél?! Birtokodban volt a szeretet, — mit tettél vele? Mit teszel vele még most is? Visszautasítod, s ő beléd kapaszkodik. Átkot szórsz reá és testvércsók cseng feléd vissza! Hátat fordítasz neki, s ő villámgyorsasággal üldöz téged, eléd kerül, hogy kitárja feléd karjait és keblére szorítson.
Emberiség! A szeretet ama világos, tiszta, magasztos lángjából te a gyűlölet és bosszú máglyáját készítetted s az önzés fujtatójával szakadatlanul gyarapítod annak lángjait! A pörkölő hőséget hősiesen viseled el, az égető sebet pedig makacsul letagadod.
Ámde mindez semmit sem használ neked, rendeltetésed elől nem térhetsz ki, mert te a szeretet angyaláé vagy! Hiába szököl előle, és ha porhanyóra s véresre sültél is a saját magad szította tüzedben, mégis csak visszaesel a szeretet szelíd, gyógyító karjaiba, mely téged szült, ébresztett és nevelt, táplált és jótéteményeivel elhalmozott, s amelyet oly rosszul hálálsz meg!
Emberek, emberek! Amikor időszámítástokban azt az órát ünneplitek, mely a legnagyobb áldozatra emlékeztet benneteket, mit valaha szellem hozott, akkor ne felejtsétek el, hogy mind azért a nagy áldozatért nem követelnek tőletek egyebet, csak azt, hogy ne utasítsátok vissza a szeretetet, melyet Isten küld nektek! Hiszen nem akar Ő tőletek semmit; Ő csakis ad nektek!
Ti pedig, tanítványok, hirdessétek az emberek között; „Semmit se adjatok Neki, csak fogadjátok magatokba az Ő szeretetét, csak vessétek alá magatokat az Ő szeretetének! Tanuljátok meg egymást szeretni, óh emberek, s akkor a tietek lesz minden amire szükségetek van!” Csak egy igazság van az életben, csak egy cél van az emberek előtt, s ez a szeretet! Mert aki nem tud szeretni, az halott; hogy tehát felébredhessetek az igaz életre, melyet az Atya rendelt számotokra, kénytelenek vagytok megtanulni egymást szeretni!

UI:

Önbizalom, magabiztosság
https://www.youtube.com/watch?v=IaYsBmTjswE