Szellemtudomány alapjai

A földi élet csak átmeneti állapot

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Itt a földi világban úgy a lélek, mint annak állapotai materializálódnak és alakot ölt a gondolat, mint szó, mint ige; legyen az a gondolat vagy ige a gonosz eszme kisugárzása, vagy az istenségé. Lassanként azonban kiéli, lejárja magát minden vágy, tévedés és gondolat.
Minden ember élete a földön csak egy jelensége az örök, változhatatlan alapgondolatnak. De valamint a gyémánt fénye, ragyogása még nem maga a gyémánt, hanem csak egy jelensége a drágakő tulajdonságainak, úgy egy földi életnek is csak átmeneti, múló jelentősége van az egyéniségre nézve. A lélek egyes tulajdonságai olyan állapot materializálása által próbáltatnak ki, amilyenben egykor gyengének bizonyult.
A lelkek egymásrautaltsága hozza létre a jelenségeket, azaz azokat az eredményeket, amelyek annak az egyéniségnek értékére, fejlettségére és fokozatára adják meg a pontos osztályzatot, aki a jelenségeket, mint sugarakat magából kibocsátotta. Az élet végével, mikor a test, mint eszköz bevégezte körútját és az enyészet karjába dől, a jelenségek kisugárzása világítja meg létrehozójának életét s amíg a test sírjában pihen, a lélek a jelenségek világa felett, a gondolati és érzelmi szférákban számlálgatja letűnt múlandó életének jó vagy rossz eredményeit, melyek a valóság erejével s az igazság kérlelhetetlen és megtévedhetetlen szigorúságával hatnak vissza reá.
Ehhez képest a lélek vagy boldog, vagy boldogtalan állapotban éli örökéletét, amely vagy messze táguló látóhatárral a kifogyhatatlan jó tárházát mutatja neki. Vagy szűk határok között, a szenvedéseknek beláthatatlan mennyiségét sejteti a lélekkel. E két változat között éli az örökéletet az a lélek, aki bár a benne elrejtett képességeiben hisz, de a földi életben, a jelenségek világában oly gyenge volt rossz hajlamaival szemben, hogy gyarló hite csak kevés világossággal s még kevesebb erővel tudta ellátni gondolat- és érzésvilágát.
Ezért sötét színek, riasztó visszhangok, bánat, lelki fájdalmak, ellenségek, üldöztetések válnak részére valóra az igazság világában, hogy a lélek ebben magát kiélje, ereje kimerüljön és bizonyos javulási folyamaton keresztülmenve, azokban az állapotokban jelenhessék meg újból a földön, amelyeket ő maga hozott létre a saját részére.
A jó Isten nem az a kertész, ki a fejletlen lelkeket, mint a fa fattyúhajtásait idő előtt lenyesi; Ő az a hosszútűrő Hatalom, aki minden hajtásnak megadja a földön a fejlődési szabadságot, hogy amely fa rossz gyümölcsöt terem, az majd az ítélet napján a tűzbe vettetvén, a saját gonoszsága által emésztessék meg.
E földön nincs mennyország, nincs valóság, csupán látszata van a jónak is, a rossznak is, mert a föld a jelenségek világa. Ti azonban, akik itt világosságban éltek, ne féljetek azoktól, akik az ő lelkűk sötétségéből gonoszt szólnak, vagy tesznek e világon. Hiszen az Úr Jézust is rémítgette a sátán, de ő meggyőzte e világ hatalmát. És ha legyőzte, akkor felettetek sincs hatalma, akik hisztek.
A gonosz tőre megsebezhet, de ő meggyógyít benneteket. Helyezzétek bizalmatokat őbelé, és hitetekkel ragaszkodjatok Hozzá, mert Ő megadja nektek, ha kéritek, amiben szűkölködtök. Azt azonban ne feledjétek soha, hogy mindenkit a maga cselekedetei, érzései, gondolatai ítélnek meg. Boldog lélek az, aki megtagadja mulandó életét, és az örökkévalók szerint cselekszik jót, mert mulandó életének cselekedetei az örökkévaló jóknak birtokosává teszik őt.
De szerencsétlen, szánalomra méltó az, ki mulandó énjét mindenek fölé helyezi és elfelejtkezik az örökkévalók Urának rendeléseiről, akaratának betöltéséről és cselekszik utálatosságot és gonoszt a jelenségek világában. Mert az a sötétség, amely a halállal szemeire borul, a gyötrelmek éjszakájának előhírnöke részére, amelyet nem világít be a reménység csillaga. Az ilyent sajnálni kell és könyörögni érte, hogy még idejében meglássa a veszedelmet.
A spiritizmus a harmadik kijelentés, amelyen keresztül az ember lelke meggyógyulhat. Vészharang ez az emberiség részére és a föld túlzsúfolt szférájának segélykiáltása.
Éppen azért munkálkodni kell gyermekeim, menteni az égő házból, ami még menthető, mert a véghez közel vagyunk.

szemlézte: Bíró László

A földi élet csak átmeneti állapot

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Itt a földi világban úgy a lélek, mint annak állapotai materializálódnak és alakot ölt a gondolat, mint szó, mint ige; legyen az a gondolat vagy ige a gonosz eszme kisugárzása, vagy az istenségé. Lassanként azonban kiéli, lejárja magát minden vágy, tévedés és gondolat.
Minden ember élete a földön csak egy jelensége az örök, változhatatlan alapgondolatnak. De valamint a gyémánt fénye, ragyogása még nem maga a gyémánt, hanem csak egy jelensége a drágakő tulajdonságainak, úgy egy földi életnek is csak átmeneti, múló jelentősége van az egyéniségre nézve. A lélek egyes tulajdonságai olyan állapot materializálása által próbáltatnak ki, amilyenben egykor gyengének bizonyult.
A lelkek egymásrautaltsága hozza létre a jelenségeket, azaz azokat az eredményeket, amelyek annak az egyéniségnek értékére, fejlettségére és fokozatára adják meg a pontos osztályzatot, aki a jelenségeket, mint sugarakat magából kibocsátotta. Az élet végével, mikor a test, mint eszköz bevégezte körútját és az enyészet karjába dől, a jelenségek kisugárzása világítja meg létrehozójának életét s amíg a test sírjában pihen, a lélek a jelenségek világa felett, a gondolati és érzelmi szférákban számlálgatja letűnt múlandó életének jó vagy rossz eredményeit, melyek a valóság erejével s az igazság kérlelhetetlen és megtévedhetetlen szigorúságával hatnak vissza reá.
Ehhez képest a lélek vagy boldog, vagy boldogtalan állapotban éli örökéletét, amely vagy messze táguló látóhatárral a kifogyhatatlan jó tárházát mutatja neki. Vagy szűk határok között, a szenvedéseknek beláthatatlan mennyiségét sejteti a lélekkel. E két változat között éli az örökéletet az a lélek, aki bár a benne elrejtett képességeiben hisz, de a földi életben, a jelenségek világában oly gyenge volt rossz hajlamaival szemben, hogy gyarló hite csak kevés világossággal s még kevesebb erővel tudta ellátni gondolat- és érzésvilágát.
Ezért sötét színek, riasztó visszhangok, bánat, lelki fájdalmak, ellenségek, üldöztetések válnak részére valóra az igazság világában, hogy a lélek ebben magát kiélje, ereje kimerüljön és bizonyos javulási folyamaton keresztülmenve, azokban az állapotokban jelenhessék meg újból a földön, amelyeket ő maga hozott létre a saját részére.
A jó Isten nem az a kertész, ki a fejletlen lelkeket, mint a fa fattyúhajtásait idő előtt lenyesi; Ő az a hosszútűrő Hatalom, aki minden hajtásnak megadja a földön a fejlődési szabadságot, hogy amely fa rossz gyümölcsöt terem, az majd az ítélet napján a tűzbe vettetvén, a saját gonoszsága által emésztessék meg.
E földön nincs mennyország, nincs valóság, csupán látszata van a jónak is, a rossznak is, mert a föld a jelenségek világa. Ti azonban, akik itt világosságban éltek, ne féljetek azoktól, akik az ő lelkűk sötétségéből gonoszt szólnak, vagy tesznek e világon. Hiszen az Úr Jézust is rémítgette a sátán, de ő meggyőzte e világ hatalmát. És ha legyőzte, akkor felettetek sincs hatalma, akik hisztek.
A gonosz tőre megsebezhet, de ő meggyógyít benneteket. Helyezzétek bizalmatokat őbelé, és hitetekkel ragaszkodjatok Hozzá, mert Ő megadja nektek, ha kéritek, amiben szűkölködtök. Azt azonban ne feledjétek soha, hogy mindenkit a maga cselekedetei, érzései, gondolatai ítélnek meg. Boldog lélek az, aki megtagadja mulandó életét, és az örökkévalók szerint cselekszik jót, mert mulandó életének cselekedetei az örökkévaló jóknak birtokosává teszik őt.
De szerencsétlen, szánalomra méltó az, ki mulandó énjét mindenek fölé helyezi és elfelejtkezik az örökkévalók Urának rendeléseiről, akaratának betöltéséről és cselekszik utálatosságot és gonoszt a jelenségek világában. Mert az a sötétség, amely a halállal szemeire borul, a gyötrelmek éjszakájának előhírnöke részére, amelyet nem világít be a reménység csillaga. Az ilyent sajnálni kell és könyörögni érte, hogy még idejében meglássa a veszedelmet.
A spiritizmus a harmadik kijelentés, amelyen keresztül az ember lelke meggyógyulhat. Vészharang ez az emberiség részére és a föld túlzsúfolt szférájának segélykiáltása.
Éppen azért munkálkodni kell gyermekeim, menteni az égő házból, ami még menthető, mert a véghez közel vagyunk.

A FÖLD légköre
Az összes fizikai törvények, jelenségek - nem egyebek, mint a szellemi törvények fizikai síkra való vetületei. Ha helyesen nyomozunk, megtaláljuk minden fizikai jelenség szellemi megfelelőjét a szférákban. Kíséreljük meg ezt a Föld légkörével kapcsolatban! Mit tapasztalunk a Föld légkörénél? A legmélyebben fekvő levegőrétegek a legsűrűbbek, legtisztátalanabbak, a legszennyezettebbek! Minél magasabb régiókba emelkedünk, a levegő annál tisztábbá, ritkább állagúvá, anyagtalanabbá válik! Az alsó, sűrű és szennyes levegőrétegekben viharok dúlnak! Ha pedig a levegőben folyton emelkedünk, a szenny- és porviharok mind jobban elmaradnak, és egy bizonyos magasságon felül megszűnnek. Ezek az alsó, sűrűbb régiókból a magasabbakba emelkedni nem tudnak! A levegőnél tapasztalható jelenségek nem egyebek, mint a szellemvilág törvényeinek anyagi kicsapódásai a légkörben! Most hatoljunk be a rajz szellemi értelmébe! A szellemi sík az egymásba kapcsolódó vízszintes körök soraival különböző szférákra oszlik. Alulról felfelé haladva következik az l. 2. 3. 4. 5. 6. szféra. A szférák állaga alulról felfelé haladva - mind szellemibb, színük és tónusuk mind világosabb és éteribb. Gondoljunk a légkör jelenségeire! Az alsó rétegek, az alsó szférák a legsűrűbbek, a legszennyezettebbek. Tehát mind magasabb régiókba emelkedve, a szférák világosabbá, diadalmasabbá, anyagtalanabbá válnak, - azonosan a légkörrel - hiszen a légkör jelenségei nem egyebek, mint az ugyanott lévő szellemállapotok anyagi kicsapódásai! Ott a légkörben, ahol vannak! A legalsó szférában élő szellemlények látóköre szűk, korlátozott, szemléletük tisztátalan, sötét, zavaros. (legalsó sor). Ezen alacsonyrendű szellemlények a szféráikon végigszáguldó szellemi és fizikai viharok között élnek! És most fokozatosan emelkedjünk a szférákba! Itt a színek és tónusok - az érzésvilág, a szándékok és erők finomodásának megfelelően mind világosabbá, tisztábbá, magasabb rendűvé válnak. A körök nagyobbodása pedig szemlélteti, hogy a szellemek látóköre mind nagyobb távlatú lesz, és a legfelső szférában diadalmassá fokozódik!
Minden szférának megvan a maga igazságrendszere, amely a szférába tartozó szellemek magatartására jellemző. A legalsó szférák képviselik az önzés, brutalitás, durva bűnök és szenvedélyek torz igazságrendszereit. Itt a bűnök és szenvedélyek szörnyű következményei viharzanak, és szenvedtetik a szellemeket. Amint felfelé haladunk az egymás fölé következő szférákban, lépésről-lépésre veszítenek durvaságukból ezek a torz igazságrendszerek. Végül, a legmagasabb szférákban, a krisztusi igazságok már mindent elárasztó fényben tündökölnek, és az összes alsóbb szférákat és az egész fizikai síkot szellemi fénnyel, világossággal, szeretettel árasztják el! Természetesen ebből a sugárzásból az alsóbb szférák - fokozatuk szerint - mind kevesebb szellemi fényt, világosságot, szeretetet fogadnak be magukba, mind jobban ködösítik, torzítják ezeket a magasabb rendű hatásokat önmagukban!
folyt. köv,,,

UI:
Intenzív megvilágosodás - Vörös Ákos PrAkash, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=fZaI4VCa4PA

“Az ajtó előtt állok és zörgetek,
aki beenged, azzal vele
vacsorálok.

Adv. II. vas.

Ima

Mindenható, jóságos mennyei Atyám! Mélységes hálával borulunk le Előtted, hogy a porig megalázkodva, mintegy megsemmisüljünk és Benned teljesen újjászületve naggyá növekedhessünk a te dicsőségedre, mert az ősbukással kiestünk a Lényedből. Köszönjük Atyám, hogy az Úr Jézus által ezt a lehetőséget visszakaphattuk. Segíts általa Benned élni, növekedni és az eredeti formánkat elérni.
Drága megváltó Jézusunk, a legnagyobb hála Téged illet, amiért megszülettél erre a bűnös földre, és összekötötted a földet a Mennyel! Milyen óriási, isteni erő és mérhetetlen hatalom kellett ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni! Ezt csakis Te tudtad megvalósítani, mint a tökéletességet elért Messiás! Isteni hatalmadnál fogva tehát magas szférákat nyitottál, hogy kiszabadítsd az alacsony szférákba szorult missziós szellemeket, valamint lehetőséget adtál a földi szférákból eljutni az első feltámadásra, a földi világtól való elszakadásra. Köszönjük az ezáltal történő üdvözülési lehetőséget!
Imádunk Téged Atyám, amiért elküldted Máriát, a legtökéletesebb paradicsomi szellemet, mint az egyedüli befogadót, hogy megszülje a Messiást és melléje álljon a megváltási mű diadalra juttatásában. És köszönünk minden olyan szellemet, aki beállt ebbe az üdvözítő munkába.
Kedves Atyám, köszönök és köszönünk minden olyan lehetőséget, amely által a Te lényegiségedet, az Igazságot közelebb vihetjük a saját gyógyulásukat kereső, kutató, a bűneiktől szabadulni vágyó emberlélekhez, mert minden megoldás és minden lelki sebre gyógyír Tebenned van meg ó Atyám. Áldd meg azokat is, akik nem tudják sem elfogadni, sem befogadni ezeket a közléseket, mert az idő közel van és ezáltal szükség van minden olyan lehetőségnek a felhasználására, amely az embereket kivezeti a bűnös hajlamaikból és azok következményeiből. Küldj Szentlelket, főként a várakozás, az Advent idejében minden, Téged és az Igazságaidat kereső embereknek, hogy megértsék és megérezzék a Karácsony üzenetét és, hogy fel is tudjanak készülni annak befogadására.
Drága kedves Jézusom, kérlek nyisd meg az emberi szíveket, hogy Szentestén minél többen be tudjanak Téged fogadni, mint egy Élő szeretetet, az üdvösség egyedüli eszközét és növekedj bennük naggyá, hogy meghalhasson bennük minden tagadás, tagadása a Szentléleknek, az igaz áldozatkész szeretetnek. Mert aki a Szentlelket tagadja meg, a saját üdvösségét tagadja meg, ugyanis a „Szentlélek nem magától szól, hanem amit tőlem hall (és a jövendőt jelenti ki néktek)”, vagyis az Úr Jézus akaratát közvetítik le a földi emberek számára a Szent Szellemek, akik által megvannak hívva az üdvösségre. Ezért kérlek Téged ó Uram, hogy tégy befogadóképessé minden, az üdvösségre meghívott embereket a te Lényegiséged, vagyis az Ige számára, hogy a meghívottakból választottakká legyenek.

Amen
*


Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket testvéreim a szellemhazából, mint az Úr gyermeke, aki azért vagyok küldve, hogy elősegítsem bennetek a bűnnek a felismerését, az ebből fakadó bűnbánatot, hogy minden, elhullajtott kalász, vagyis a „maradék”, az üdvösségre meghívott emberi lélek eljuthasson az üdvösségre. Ezen dolgozunk és ebből a célból szólítunk fel erre alkalmas emberlelkeket a munkára, hogy amikorra teljesen lezárul az aratás és bezáródnak a mennyek kapui akkorra minden, az üdvösségre kiválasztott lélek a megmentettek táborába lehessen. Aki ezt a tevékenységünket bármi módon is gátolja, a Szentlélek ellen vét, hisz ha már csak egy embert is meg tud szólítani a mi munkánk, akkor már nem volt hiábavaló a törekvésünk.
Ezért szózatunk mégiscsak az emberiségé, mert mindannak ellenére, hogy kevesen olvassák és még kevesebben értelmezik, a nagyobb része az embereknek kritikus és szkeptikus szemmel olvassa, de azok, akik viszont megpróbálják asszimilálni, kisugározzák ezen igazságokat a lelkükből és mégis csak indirekt úton is valamilyen formában hatással van azokra is, akikhez nem jut, vagy különböző okokból kifolyólag nem juthatnak el a közléseink.
Minden egyes ember azt hiszi, saját magáról, hogy teljes szabadakarattal rendelkezik és hogy ebből kifolyólag ő irányíthatja a saját életét, merthogy ismerve az igazságot, tudja azt hogy neki mire is van szüksége. Még ha ez így is lenne, de még sincs így, akkor sem működnének a dolgok, mert az ember amennyiben a saját bölcsességére és erejére támaszkodik, már eleve elesett az üdvösségtől. Ugyanis azt mondja az Úr: „Hálát adok neked Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Tehát a „bölcs” önmagában nagy és ha már „nagy” akkor letaszíttatik a saját trónjáról, mert az isteni Út nem ismer „nagyokat” csak „kicsiket”. És ezeket viszont felmagasztalja az Úr. A dolgok tehát fordítva működnek az isteni dolgokban, mint a világban, de sajnos, hogy megtalálhatók a nagyratörekvések a hívő embereknél is, mint az alázat hiánya. Pedig ha az ember igyekszik legyőzni a gőgöt, az összes többi hajlam is csökken, ugyanis, ahogyan az erények egy fő erényben, a tettrekész, áldozatkész és kreatív szeretetben csúcsosodnak ki és ebből kifolyólag ha az ember a szeretetet gyakorolja, a többi erénye is fejlődik, mert minden a szereteten alapul, úgy a gőggel is az a helyzet, hogy az összes bűnnek a gőg az alapja, mert a gőg volt az első bűn, amely kialakult a szellemben a bukás által és minél mélyebbre bukott a szellem, annál inkább erősödött a gőg, pontosabban a gőg erősödése miatt bukott tovább a szellem, amire viszont az jellemző, hogy nem ismer el maga felett senkit és nem engedelmeskedik senkinek csak saját magának, amit alázattal engedelmességgel, megbocsátással tud levetkőzni az ember, mert pl. ha az embert sérelem éri, a gőg az ami megsértődik, az alázatosság nem. És ha az ember igyekszik levetkőzni a gőgöt, akkor a gőg többi mellékágai is leépülnek. Az előrehaladáshoz viszont alázatosságra van szükség, ugyanis csakis az alázatos lélek juthat tovább az Isten Országába, a gőggel rendelkező nem, mert a gőgösnek ellenáll (az Isten,- pontosabban a gőgös ember áll ellen az isteni rendelkezésnek). Tehát az ősbukás, vagyis az Istennek történő engedetlenség, a Neki történő hátat fordítás révén fejlődött ki a gőg és ebből kifolyólag csakis a Neki történő engedelmességgel haladhat előre az ember a szabadulás útján. Ugyanis minden ember, aki „ebből a világból való” úm. arra van hivatva, hogy legyőzze a gőgöt és a gőgből kifejlődött többi hajlamot, minek következtében átkonvertálódik a lelke a halálból az életre. Minél inkább halad előre ezen az úton, vagyis az átszellemesülés útján, a halál annál kevésbé fog rá hatással lenni. „Halál hol a te fullánkod?” kérdezi Pál apostol. Tehát minél inkább kifelé halad az emberi lélek a bűnök rengetegéből, ez a fullánk mindinkább veszít erejéből és hatalmából. Az a nagy baj, hogy a mai világban már kiirtották az erkölcsöt, és megfordították az erkölcsi normatívákat. A bűnt teszik erénnyé, és az erényt bűnné és csak a lelki életet élők érzik meg hatásaikból azt, hogy mi a bűn, valamint pl. a Tízparancsolat szellemi magyarázatából (Ev.-i spir. II. kötet) pontosan tájékozódhattok arról, hogy mi és miért bűn a bűn. De mindez még csak információ, a bűnbeismerésnek szellemi megvilágosodás alapján ezen információk alapján kell kialakulnia a lelkiismereten keresztül. Ha kellően tud hinni az ember, akkor nincs szüksége komoly megtapasztalásokra, mert az élő hit által történő tisztulás kiemeli az embert a következmények visszahatásainak a világából. De amennyiben az emberi lélek még valamennyire is gyenge a jó követésére, több visszahatást termel ki magának hitetlenségéből kifolyólag és mire azokból leszűri a tapasztalatokat, lelassul a fejlődése. De mint azt említettem már, bűnbocsánat nélkül nem lehet bejutni az Isten Országába, ezért az ember rá van szorulva a feloldozásra. De feloldozni bárkit is akkor lehet és szabad, ha már kevésbé van szükség a visszahatásokkal történő gyógyításra, vagyis, amennyiben már kiemelkedett a szóban forgó hajlamokból és nem követ el újabb bűnöket az emberi lélek, habár idáig eljutni, igen hosszú az út, mert rá kell jönnie arra, hogy saját maga erejéből bárki is képtelen a szabadulásra, mert erősebbek a bűnös hajlamok, mint maga az ember, tehát segítségül kell hogy hívja az ember az Úr segítségét a szabaduláshoz. Ehhez alázatra és mindenekfelett élő, Isten végtelen szeretetébe vetett hitre van szükség. Hinni azt, hogy Isten annyira szeret engem, hogy hatalma van kiemelni eredménytelen vergődéseimből és megbocsátja bűneimet. Aki ebben nem tud hinni, mert maga is messze áll a megbocsátásra kész szeretettől, az kellő hit híján hisz a lehetetlen és eredménytelen visszafizetésben, a bűnök lerovásában. De amennyiben az ilyen emberben szabadulás híján még ott lappanganak a kárhozatra vivő hajlamok, akkor szükségesek még a kísértések és a kísértésekben a „kardélre menő” az „utolsó csepp vérig” történő harcok és győzelmek, amelyek rávilágítanak a lélek rejtett tulajdonságaira. A bűn minden esetben úgy jelenik meg az emberi lélek előtt, mint báránybőrbe bújt farkas. Soha nem az igazi arcát mutatja, mert akkor azonnal felismerhető lenne lelket gyötrő, kínzó és szenvedtető voltáról, hanem minden esetben egy hamis, de mégis boldogságot ígérő kép formájában mutatkozik, mindaddig, amíg a megkísértett ember be nem dől a csábításnak, amelyben addig jól is érzi magát, amíg fel nem éli a bűn kiélésével a szabadulásra kapott erőt, de utána, az erők csökkenésével, mindinkább előtör a „bárány igazi arca,” a farkas, amely farkasi mohósággal felfal minden életerőt az emberből és erők híján az ember mind nagyobb mértékben szenved a saját maga „teremtményeitől” Ha támadás éri az embert a hajlamai miatt, ezek a farkasok azonnal támadásba lendülnek és megmarják az „ellenfelet” is. Ebből is látszik, hogy a „bárány arc” hamis kép volt, mert az igazi bárányi lelkület beismerő lelkületű és nem támad, hanem elfogadja a vádakat. De az emberek nagy része nem ilyen hanem támad, főként akkor, ha a másiknak igaza van.
Amíg a lélek jól érzi magát, a saját maga által kitermelt bűntengerbe, addig még nem vágyik a szabadulásra, csak amikor már a „farkasok” visszafelé támadnak és ellene fordulnak megalkotójuknak. (Ez fog történni nagyban is, amikor a világot irányító erők kitermelőik ellen fordulnak.) Ezek a hatások gyakorlatilag arra kényszerítik a lelket, hogy ne éltesse a lelkének szörnyetegeit, hanem vonja meg tőlük a táplálékot. Amikor tehát már nem élvezetesek a hajlamok, hanem szenved tőlük az ember, vagyis szorítják a lelket a bűn korlátai, abban az esetben lassan már kifelé emelkedik a lélek a hajlamokból. Amennyiben tehát az ember megtagadja a lelke farkasait, vérengző vadállatait, átalakulnak szelíd bárányokká.
Ezeknek a lelki folyamatoknak a felismerésére és megélésére született meg az ember a földre és hogy célba is érhessen, megszületett az Úr Jézus, hogy megmentse az emberi lelket az örök kárhozattól, azaz, hogy magára vegye és elszenvedje azt, amit képtelen az emberi lélek elszenvedni, bármennyire igyekszik is. De az ember még így is dúskálódik a mennyei jóban, az „Azért jöttem, hogy Életük legyen…”-ben és visszaél a felső vezetéssel, ahelyett, hogy saját magán munkálkodna, mások dolgait igyekszik „tisztába tenni” a „gerenda és szálka” példabeszéd alapján. Ahhoz viszont, hogy ez ne így legyen, az embernek egy folytonos kapcsolatot kell kiépíteni Istennel és folyamatosan táplálni is kell ezt a kapcsolatot, melyre azt kéri tőletek az Úr, hogy szüntelen imádkozzatok. Erre a folyamatos kapcsolattartásra gyakorlatilag a Szentlélek, vagyis az értetek kiküldött Szent Szellemek által van lehetőségetek, mely kapcsolat kiépítésére és az általa történő tisztulásra főként az utolsó időben van ill. lesz szükségetek, mert a sátán báránybőrbe bújt farkasként mind erősebben és erősebben támad különböző, divatosabbnál divatosabb eszméken keresztül, mely eszmék elejében csak alig észrevehető, majd a követés ideje alatt mind nagyobb és nagyobb eltéréseket mutatnak a krisztusi eszméhez viszonyítva, merthogy fellazítják azokat, csak azért hogy az emberek ne juthassanak el az Isten Országába. Az emberek meg viszont sajnos, hogy nagyon is hajlamosak a fellazított, az önmegtagadást nélkülöző, a szeretetet gyakorlását is megtagadó és minden követelményt lealacsonyító eszmék követésére, pedig ezekben az ilyen és az ehhez hasonló eszmékben nincs jelen az Úr, még ha úgy is látszik.! Az Úr csakis ott van jelen, ahol Őt követni akarják: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…” „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket…” „Aki jobban szereti apját, anyját… mint engem, az nem méltó hozzám.”

Amely eszme nem a bűnbánat, a bűn beismerése és az önmegtagadás által történő javulást, az áldozatkész szeretet gyakorlását és nem a megbocsátást hirdeti, abban nincs jelen a Krisztus! Az utolsó időkben tehát mind nagyobb mértékben jelentek és jelennek meg ezután is ilyen eszmeiségek, amelyek meggátolják az embereket abban, hogy bejuthassanak az Isten Országába. „A papok, a Mózes székében ülnek, az embereket nem engedik bejutni az Isten Országába, de ők maguk sem mennek be oda.”
Mindennek a felismeréséhez adatott számotokra a III. isteni kijelentés, valamint az ezekhez szükséges kegyelmi kiáradások. Amint látjátok a Szent Szellemek tanát sokan nem fogadják el, tehát, kegyelmi ajándék azok számára, akiknek a lelkét megajándékozta a kegyelem Istene ezekkel az Ismeretekkel. Ha az ellentét tana lenne a szellemtan, mindenki elfogadná, és senki sem támadná, de mivel ez nem így van, hanem az isteni eszmének a III. kijelentési formája, ezért vannak és lesznek is mindenkor ellenségei és ez így természetes. Tehát ne rettenjetek vissza, ha ez az eszme miatt megvetésben, esetleg majd üldöztetésben lesz részetek. Az egyházak behódolnak a sátáni eszméknek és törekvéseinek, tehát akkor mely eszmét üldözik majd? Azt amely nem hódolt be a lelket megrontó törekvéseknek. Ugyanis a rövid és fényes korszakban fénykorát éli a szellemtani eszme, tehát megerősödik és elterjed. De amint megtörténik az elragadtatás, először is a hű keresztényeket, majd a megerősödött szellemtani eszméből visszamaradt (akik nem jutottak el a szellemek tanával sem a 4. szféráig) emberlelkek egy részét fogják valamennyire is az üldözés tárgyává tenni. Milyen szomorú az, hogy úgy az egyházak, mint a szellemtanhívők közül is sokan át tudnak állni az ellentétes oldalra. De vajon miért is gyermekem? Mert nem követték az isteni eszmének egyikét sem, hanem csak a felszínen tevékenykedtek és nem hatoltak le a lelkük mélyére, hogy kiirtság a lelkük szörnyeit, hanem mások szemében a „szálkát keresték”. Vagyis a megtérésnek az első szintjétől nem jutottak tovább. Sajnos, hogy a szellemtanhívők között is vannak ilyen lelkületű emberlelkek, akik ellenséges érzületűek: irigység, féltékenység, hatalmi harc stb., vagyis itt is jelen vannak a fentebb említett „farkasok”, amelyek megrontják az egymás közötti szeretet-viszonyokat. Ezért mondja az isteni vezetés, hogy először is mindenki önmagában tegyen rendet, a saját hajlamait irtsa ki, és csak utána, főként jó példával, nemes cselekedetekkel, szeretettel és a szeretet cselekedeteivel és csak mindezek után, ha valakit megnyert, hirdesse szóval a III. kijelentés Evangéliumát, örömhírét, mert abban nem lehetnek sem félreértések, sem kivetni valók, esetleg irigység mások részéről. „Vajon hogyan is akarod kivenni felebarátod szeméből (a szem a lélek tükre, tehát a lelkéből) a szálkát, mikor a tiédben gerenda van?” Ezzel a hozzáállással még nem lehet eljutni az Isten Országába, mert amikor így gondolkodik az ember, ahogyan azt az Úr élőtökbe adta, esetleg a megtérés első fázisáig is alig jutott el az ember, ami annyit jelent, hogy az isteni igazságok kezdenek ugyan derengeni, mint erkölcsi normatívák, de még nincs az emberi léleknek akkora hite és ebből adódó lelki ereje, hogy szembenézzen önmagával és azt a kétélű igazság-kardot, amelyet mások felé forgat,és mindenáron mások hajlamait szeretné vele lefaragni, a saját hajlamainak a lefaragására használja fel.

Mivel azonban Adventi időben vagytok, ez az időszak kiváló alkalmat nyújt számotokra a befelé fordulásra, a hajlamaitok felismerésére és azok kitakarítására annak érdekében, hogy amikor halljátok majd a szívetek ajtaján zörgetni az Urat, ajtót tudjatok nyitni Neki és be tudjátok Őt engedni. Ugyanis ha az emberi lélek teli s teli van mindenféle hamis, ill. bűnös érzéssel, törekvéssel világi dolgokkal, valamint a jelenleg divatossá vált karácsonyi vásárlási lázzal, ami nem igazából való¸másra, csak arra, hogy az embert a külsőségek, a csillogás, és villogás felé vigye és elfordítsa az igazi lényegtől, merthogy az Úr nem fényben és ragyogásban született, hanem a legszegényebb körülmények között, ahol angyalok ragyogása adott természetfeletti fényt és beragyogta fizikai világossággal is a barlangot. A dúsan megterített karácsonyi asztal csökkenti az áldozatkész szeretetet és igencsak növeli a haspártiságot, pedig ha a kis Jézuskát vesszük figyelembe, Mária sok esetben éhen ringatta álomba Őt, főként Egyiptomban. Valamint ilyen ünnepek alkalmával jelen van egy bizonyos fokú felszínes szeretet, amely karácsonykor, azaz évente egyszer tör csak elő stb. Tehát ha mindezektől nem igyekeztek szabadulni, akkor úgy jártok, mint Betlehem polgárai, akiknél Szent József szállást kért, de nem kapott sehol, mert már lefoglalták azokat azok, akik már előbb Betlehembe érkeztek. Amennyiben tehát nem törekszetek a tisztulásra, és a lelketek más dolgokkal van tele, nem fogjátok tudni beengedni a szívetekbe Máriát, hogy megszülje és felnevelje számotokra az isteni Megváltót!
Használjatok ki tehát minden időszakot, amelyben valamelyest könnyebb a tisztulás, mert ilyen időszakban sokkal intenzívebb a szellemvilágnak a benneteket bűnbánatra elősegítő törekvése, ugyanis bukottságuknál fogva, az embereknek szükségük van a nagy kegyelmi kiáradásokat megelőző tisztulási időszakokra ,annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben el tudjanak merülni a fentről jövő isteni ragyogásban.
Ha sikerül visszatérni az egyszerűséghez és az igazi szeretethez, akkor a lelketek betleheme nem a lelketeken kívülre esik, hanem a lelketekbe fog beköltözni a kisded Jézus és a világi ragyogás helyett angyali fények fogják bevilágítani a lelketek szentélyét.

“Jövel Uram Jézus!”

Drága gyermekem, adjon Isten minél eredményesebb felkészülést az Úr születésének kegyelmi ünnepére.

Ada, 2022. dec. 04 Amen

Újjászületés - Felvezetés
Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által című kötetből

Élünk! A tudatnak az a foka, a léleknek az bölcsessége, amely ebben a szóban van kifejezve, az egy-istenségnek a titka. Olyan óriási magaslat, melyről széttekintve látjuk csak, mi az: nem élni, nem lenni, nem érezni az élet mozgását bennünk. Innen tekintve a megsemmisülés, a halál, a nem létezés már szörnyűséges lehetetlenségnek tűnik föl előttünk.
Az életnek ez a nagy lenni-akarása isteni törvény bennünk, mert amikor nem akarunk lenni, amikor nincs célunk, nincs vágyunk, már magát a halált hordozzuk lelkűnkben. A halál is titok, éppen úgy, mint az élet. Ez a kettő kiegyenlíti egymást. A halálnak, a nemlétezésnek valami borzasztó rossznak kell lennie, miután az élet véget nem érő, boldogságot rejtegető titok, amelyet kikutatni kötelességünk. Ezt a kedves kötelességet az Isten természeti törvényeink közé helyezte, s mi élűnk, kutatunk, dolgozunk magában az életben az életért, és az életben elrejtett boldogságokért.
Minden egyes felfedezés mérhetetlen öröm kifogyhatatlan tárházává válik lelkűnknek, s végül a lelkűnk összeszedi az összes életkincseket: az életet, és akkor mi is mérhetetlen nagyokká, hatalmasokká, végtelenekké, örökkévalókká váltunk és beleolvadtunk az istenségbe: a nagy titokba, mert mi is azokká lettünk. A parányi isteni szikrák, melyek az élet titkából kipattogva izzón hullanak szét a teremtő istenség körűl, majd csillagokká, majd hatalmas napokká, végül a napok fénymasszájává válnak és eltűnnek a fényben, az örök fény birodalmában.
Ez az útja a mi lelkünknek, a semmiségből előhívott szellemparányoknak, akikre, még mielőtt lettünk volna, az élet titka rásugárzott; és a következő pillanat már visszatükrözte a sugarat, megfogamzott az élet a halálban, a valami a semmiben. Az élet ilyen terjedése a folytonosan munkálkodó, pihenést nem ismerő teremtés. A teremtménynek, a kicsiny titoknak a nagy titokhoz: a Teremtőhöz való kapcsolódása örökké fennálló, s e kapcsolat adja meg a haladáshoz, a naggyá levéshez az erőt, ez táplálja és növeszti a fejlődésben a szellemet.
A fejlődő isteni csíra, a parány is felfoghatatlan nagy titok ura, és e titoknak nyilvánosságra hozásával, felfedezésével arányos a fényben és nagyságban való gyarapodása. Az élet és halál vegyüléke: a világosság és sötétség különféle vonzást gyakorol a lélekre. A világosság az isteni, a sötétség a semmiségi titkok felé vonja. Az isteni fényszikra: a szellem természetszerűleg Isten felé vágyik, míg lelki, a másodlagos fény, a sötétség felé vonzza őt.
Az emberré lett lények már zuhanó isteni szikrák, kik elvesztették iránytűjüket, és a sötétség vonzásába teljesen beleestek; azonban az éltető erő, az élet örökkévaló titka velük van, és nem hagyja el őket soha többé, csak törvényekre osztva önmagát, kíséri őket a legmélyebb zuhanásukban is. Ez az, amit természetnek mondotok, ami önmagában szintén titok, amely ugyancsak kifürkészhetetlen, mert mikorra belőle valami részt megismeritek, már előttetek áll egy új, egy még csodásabb valami. Az ember is ilyen titka a természetnek önmaga előtt és a vele egy állapotban élő emberek előtt. De nem titok az ebből az állapotból kinőtt szellemek előtt, akik már elhagyták ezt a fokozatot.
A lét a földi ember előtt a bölcsőtől a koporsóig terjed, amikor eléje áll a nagy titok: a halál. Végigérzi az ember is a lét örömét abban a fokban, amely az ő állapota szerint érezhető, és éppen úgy megborzong a halál gondolatára, mint a magasabb létállapotban levő a megszűnés lehetősége előtt. De mivel az emberi lét a nemlétezéstől még nem esett messze, azért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlítva olyan, mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember: ébren is van, nem is, alszik is, nem is.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Újjászületés
Adai közlés - Elég a napnak a maga baja
A legbensőbb lelki érzések hatása
Nagy tét forog a kockán a földi élettel
A Judásprobléma
Látomány a lovakról
Élet az élet előtt

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGird5lOu_6yyu-Lxv_Q?e=3VlK4W
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=M6SfaAvojeY
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.jun.22.

https://www.youtube.com/watch?v=wqyeFJDEEPM
Misztériumok Eszter médium útján V. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=VBXQMfikjow
Az ige testté lett - Zita médium által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=8160l6OFQrs
Egy öngyílkos katona Gizi médium által – 1999.jun.22.

https://videa.hu/videok/film-animacio/risen-magyar-wYOfmf6Hf9vgRJAp?fbclid=IwAR10kJLYBtcqFxk96uvDKd6bM4sCMWOgI-skEDxyaAF_r-6NSTpWbfZ7AM8
Feltámadás (Risen) – Spirituális film

Névtelen Szellem közlése a szellemvilágról:

A Föld a megpróbáltatásokkal teli álmok hazája, itt lesz próbára téve a szellem, hogy és mind tudja felhasználni azokat a képzett javakat, tehetségeket, amelyeket ajándékba kapott.

A földön ráálmodhatja fejére a tulajdonképpeni koldus a királyi koronát és uralkodhat.
A hatalmaskodásból és gőgből gyógyulni kezdő lélek alkalmat kap, hogy megmutassa, hogy mennyit javult, a lelki szegény gazdagságot kap, hogy a lelkét gazdagíthassa jó cselekedetekkel. A rút lélek szép testet kap, hogy abban tanuljon szerény lenni.

Szellemi ébredés esetén viszont jaj annak, aki az álomvilágban nem vásárolt magának szeretetet, hanem ahelyett ellenségeket szerzett!

A szellemek birodalmában nem lehet eltitkolni semmit. Itt minden meg van világítva Isten törvényétől. A nemes beleolvad az összhangba, a törvénytelen kiválik onnan és a megpróbáltatások helyére küldik. A rossz mindig taszít, a jó vonz. Ez a világmindenség törvénye és a haladás alapja. Megszakítás nélküli mozgás van a látszólag holtam heverő kövekben, földben, ásványokban, nővényekben, állatokban, hogy feljuthassanak a hozzájuk legközelebb eső állomáshoz, ami sűrű az megritkul. Felszívódik, alakot és formát vált, de már némileg tökéletesebb és tisztább kidolgozásban. A földi világ embere, ha testét leveti, hozzá hasonló testvérei közé jut és semmivel se tud többet a nagy mindenség titkaiból, mint amennyit életében tudott. A szellemvilág nagy és hatalmas világ, onnan jön mindenki oda tér vissza mindenki.


folyt. köv…

UI:

Intenzív megvilágosodás - Vörös Ákos PrAkash, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=fZaI4VCa4PA

A sátánnak érdeke az emberlelket fogva tartani
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az emberek a csapást vagy szenvedést megpróbáltatásnak nevezik. A megpróbáltatás azonban nem ebben áll; megpróbáltatás alatt akkor álltok, amikor a legkevésbé sejtitek, hogy megpróbáltattok: akkor, amikor választanotok lehet a jó és rossz között, amikor tehát szabadon választhattok és amikor a lelketek szabadságával élve választjátok is magatoknak a jót, vagy a rosszat. Amit ti megpróbáltatásnak neveztek, ami rátok teherként nehezedik, az már csak a ti megpróbáltatásotoknak a következménye; amit a lelketek mint következményt tapasztal, azt már egy elmúlt tévedésnek, helytelen ítélkezésnek, vagy helytelenül felfogott igazságnak következményeként érzitek magatokon.

Nem tudjátok ti, gyermekeim, azt a nagy titkot, hogy az Ellentétnek, Sátánnak miért áll érdekében titeket, földi embereket, elcsábítani és megkötözve az ő világába szállítani! Mert titeket, akiket a Kegyelem a felszínre hozott, tiszta természetes erő vesz körül, amely a ti megsegítésetekre bocsáttatott alá, hogy titeket vezessen, ápoljon, tanítson, erősítsen. Azokat az erőket, amelyek titeket megkötöztek, oldozzák föl az Isten által küldött hatalmas erőhullámok, és életre keltik az ebben szunnyadó lelket, amely bölcsője a szellemiségnek.
A lélek felfelé-törekvését és erőkben gazdagodását szemmel kíséri, és nyomon kíséri az anyagba száműzött ellentétes szellemi elv, és mivelhogy ő nem ölthet testet, mivelhogy ő nem ténykedhet közvetlenül az Isten kegyelmének világában, tehát az ő gonoszságának sugaraival és vonzóerejével behálózza azokat a rétegeket, amelyek — mivelhogy megfertőzött erők — hajlamosak a bűnre, a tévelygésre.
Tehát a sátán nyomon kíséri, az embert az ő fejlődésében, és amennyire az ember átengedi magát neki, átadja neki azokat a tiszta erőket is, amelyeket a Kegyelem adott neki testbeöltözése alkalmával. Ebből hízik fel az ellentét az anyagi világokon, és ezért képvisel az itt olyan nagy hatalmat, ezért nem akarja kiengedni kezei közül az emberi lelkeket. Mert hiszen ha az emberi lélek megtagad vele minden közösséget azáltal, hogy elszakad a bűntől, akkor a sátáni elv meg van fosztva az erőforrásától.
Úgy képzeljétek el, mintha minden lélek, aki a bűnhöz tapad, a sátánnak egy-egy levezető csöve volna, amelyen keresztül az ellentét a saját világát erőkkel telíti meg. Ezért ragad a sátán az emberi lélekhez, mert ezúton tudja magát fenntartani.
Az ellentét eszméjében mélyen alásüllyedt szellemek nem ölthetnek testet, s azért a természeti erők felett való uralmat másképp nem tudják maguknak megtartani, mint hogy az emberré lett szellemnek erőit, ezeket a kegyelemből kapott erőket a bűnön keresztül a maguk részére mintegy lecsapolják. Tehát ezek nem a maguk erejéből s nem a maguk hatalmával, hanem azoknak a szerencsétlen rabszolgáknak az erejéből tartják fenn magukat, akiket a test kívánságai és tévelygései révén magukhoz kapcsolhatnak. Ezek, mint valami megnyitott erecskéket tartják számon az emberi léleknek hibás kívánságait és vágyait, és azokon keresztül vonják magukhoz az életerőt minden egyes bűnnel, minden egyes tévelygéssel, amit az ember cselekszik.
Ebből tudhatjátok, hogy a sátánnak érdeke az emberlelkeket fogva tartani, érdeke, hogy a tévelygés útjait mutogassa előttük. Az emberlélek pedig a testén keresztül foglya ennek a hatalomnak, amiből, ha egyszer elbukott, nem is tud kiszabadulni mindaddig, ameddig őt az. Isten ki nem szabadítja.
Ne keressétek a mély tudományokat, az alig érthető bölcselkedéseket, mert azok a ti lelketeket nem viszik előbbre, nem emelik feljebb! Csak a munka becsületes elvégzése, az őszinte beszéd, helyes cselekedet visz titeket előbbre, az egyengeti az utatokat.
Senki ne idegenkedjék a munkától, mert legyen az a legutolsó, a legmegvetettebb munka, ha becsületesen végzi az ember, annak igazi jutalma el nem marad. Ha a csatornatisztogató becsületesen és tisztességesen elvégzi munkáját, munkájának érdeme nagyobb, mint azé, aki tudományokkal foglalkozik, de helytelen tudományt szed magába, és helytelen tudományokat tanít. Semmiféle munka, semmiféle szolgálat ne legyen hát terhes, vagy szégyellnivaló, csak a helytelenül elvégzett munka, a becstelenül eltöltött élet legyen szégyellnivaló előttetek, még ha dicsőség követné is azt a látszat szerint.
Senki ne törtessen nagy feladatok után, mert a nagy munkánál, ha Isten nélkül munkálkodik, ha a maga emberi bölcsességére támaszkodik az ember, nagyobbat tévedhet, és nagyobb rombolást vihet véghez, mint a kicsiny munkakörben. Ne igyekezzetek hát se a tanításra, se a hírnévre, vagy dicsőségre, se nagy hatáskörre, hanem a kicsinyt végezzétek el legjobb tudásotok szerint, a kicsinyt világítsátok át, és nagy, hihetetlenül nagy lesz az eredmény! Ez a mulandó világ csak átmenet; azért senki ne tekintse ezt se érdemnek, se büntetésnek, se bűnhődésnek, hanem tekintse Isten kegyelmének, és örüljön élete minden napjának; örüljön a legkisebb munkának is, amit el kell végeznie.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Kis Krisna
https://www.youtube.com/watch?v=NO5REb-DXpE

https://www.youtube.com/watch?v=bPt1dzr9tRE

Az utolsó idők korszelleme
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Ti bizonyára úgy gondoljátok, testvéreim, hogy a léleknek a maga világában minden lehetséges, minden szabad és mindent elérhet, amit akar. Nem úgy van a dolog. A törvénytelen gondolatok és törvénytelen érzések törvénytelen célokat tűznek maguk elé, amelyek azonban az igazság világában, az örökkévalóságban sokkal szűkebb lehetőségek közé vannak szorítva, mint az átmeneti világban, a változások világában, a földön. Éppen azért szükséges az anyagvilág, hogy a törvénytelen, megtévedt szellemek a maguk tévedéseinek és bűneinek következményei közt élve, a maguk vágyai szerint, a maguk akarata szerint cselekedhessenek és mozgathassák csekély erőikkel azokat a megsűrűsödött anyagokat, amelyeket a tévedés folytán hoztak létre erőik felhasználásával.
Hiszen az egész földi élet célja és törekvése nem más, mint a szabadulás utáni vágy a terhektől, a sűrűsödéstől, azoktól az akadályoktól, amelyek az embert a földhöz kötik, helyhez kötik, amelyek korlátozzák és cselekvési szabadságában gátolják. Az isteni kegyelem megteremti az anyagi és félanyagi világokat, hogy azokban az emberi szellem ténykedhessék, munkálkodhassék, és ha nehezen is, mégis szabaddá tehesse magát azoktól a tévedésektől, melyek őt hosszú fejlődési időkön keresztül rabul ejtették, és állapotát súlyosbították, szenvedéseit nagyobbították. Tehát ezt a sűrűséget feldolgozni az ember feladata; és az ember végzi is azt, mert nem tehet egyebet, ha élni és boldogulni akar, mint hogy dolgoznia, munkálkodnia kell.
A munka három csoportra oszlik. Az első az úgyszólván tisztán szellemi munka, amit ti alkotó munkának neveztek; az utána következő a végrehajtó munka, a lélek munkája, az azután következő pedig az anyagi, a fizikai munka. A szellemi munkások a földi, emberi élet vezetői, az írók, művészek, bölcselők, feltalálók és mindazok, akik valami újat produkálnak az emberi életben. Mind a három csoport törvényes munkálkodást végez, mert mindnyájan felfelé emelő munkálkodást folytatnak. Ez a három munkakör a fejlődés szolgálatában áll, viszont sok szellem vonakodik kivenni a részét a munkából, útakat, módokat keres hogy érvényesüljön, csalással, hazugsággal mások munkája gyümölcsét elvegye. Ezek a szellemek lecsúsznak, szellemi látásuk elhomályosodik, ők azok az “elsők”, akikből az utolsók lesznek.
Most a kegyelmi időnek már-már lezáruló részéhez közeledtek. Ez az utolsó idők korszelleme túlnyomórészt azokat szedte fel, s azokat hozza a felszínre, akik hosszú évszázadokkal ezelőtt helytelenül éltek, visszaéltek az isteni kegyelemmel, visszaéltek a testöltés szabadságával. Akik annak dacára, hogy ismerték a jót, a jó és rossz közt különbséget tudtak tenni, mégis a rosszat választották maguknak. Azért történt, hogy ezeknek a szellemeknek életbehívásával az anyagelvűség, a materializmus hódított tért, amely mint egy sötét árnyék fogta be a földi élet világosságát. Azért az utolsó időknek ezt a részét a materializmus korszakának nevezhetitek, ama szellemek korszakának, akik veszendőbe mennek.
A hitetlenség, a materializmus kora az, amelyben most éltek, és én erre akartam a figyelmeteket felhívni. Mert a materializmus sötétségében, amikor a legsötétebb lesz az éj, amikor a legmélyebben száll alá a nap, amikor a lelkekből a hit világossága és a szeretet melege mindjobban kialszik, akkor jön el az ígéret szerint az Isten Fia és viszi Magával azokat a lelkeket, akik mindennek dacára nem hagyták a lelkükben kialudni a hit világosságát, a szeretet melegét.
Elsősorban arra törekedjetek, hogy a lelketek át meg át legyen hatva a Krisztustól nyert világossággal, hogy az a lelketekben élő hitté változzék, és ez az élő hit igaz cselekedeteket hozzon létre. Ezeket az igaz cselekedeteket nem szükséges nektek az emberek közé kimenve nagyban gyakorolnotok. A ti otthonotokban, a ti őrhelyeteken, a ti szolgálatotokban, a ti munkátokban lépésről-lépésre, percről-percre cselekedhetitek ezeket, s ezzel minden időben bizonyságot tehettek a ti hitetekről és a hit által az Atyáról.
Ne tévesszen meg benneteket az, hogy látjátok a hitnélküli emberek áldással és jóléttel elhalmozott életét, esetleg formális jótékonykodásaikat és hitüket, sikereiket, hatalmukat. Az se okozzon kételyeket ha magatokat viszont aránylag szűkösebb körülmények, gondok, betegségek között látjátok. Mindennek oka van, mert a ti állapototok megtart a hitben, őket pedig a megpróbáltatás sikertelensége annál mélyebbre taszít. Csak így könnyítheti meg az élet a szétválasztódást amiből itt még nem látható semmi, mert megtévesztenek a külsőségek és a hazugságok, de túloldalt viszont minden és mindenki a helyére kerül.
Akik szellemi munkára vannak hívatva, akiknek vezetniük kell az emberiséget, de beletévednek a materializmus sötét felhőjébe súlyos és nehéz árat fizetnek az örökkévalóságban ezért az ő szabadságukért, ténykedési lehetőségükért a mulandó életben. Ezek azok, akik kigúnyolják és széttépik a kicsinyek hitét. Akik ezt a hitet eloltják, akik ezt a kicsiny világosságot elsötétítik, jobb volna, ha az Úr szavai szerint „malomköveket kötnének rájuk, és a tengerbe dobnák őket”, mert megbénították a fejlődés munkáját.
Senki se akarja a más munkáját elvégezni, és senki se akarja a maga, terhét a más vállaira rakni. Mert minden munka, amit másra raktok, a ti lelketeket nyomja, a ti lelketeket nem hagyja pihenni, míg el nem végeztétek azt. Ne akarjatok hát senkit hitre vinni, és ne akarjatok senkit megnyerni, hacsak azzal nem, hogy imádkoztok érte. Nem adhat senki másnak meggyőződést, és nem kényszerítheti az üdvösségre, ha annak a léleknek még nincs meg hozzá a fejlődési fokozata. Az ember nem tehet semmit; mi sem tehetünk értetek semmit, csak megmutathatjuk az utat, amelyen a lelketek haladhat.


szemléze: Bíró László

Az utolsó idők korszelleme
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Ti bizonyára úgy gondoljátok, testvéreim, hogy a léleknek a maga világában minden lehetséges, minden szabad és mindent elérhet, amit akar. Nem úgy van a dolog. A törvénytelen gondolatok és törvénytelen érzések törvénytelen célokat tűznek maguk elé, amelyek azonban az igazság világában, az örökkévalóságban sokkal szűkebb lehetőségek közé vannak szorítva, mint az átmeneti világban, a változások világában, a földön. Éppen azért szükséges az anyagvilág, hogy a törvénytelen, megtévedt szellemek a maguk tévedéseinek és bűneinek következményei közt élve, a maguk vágyai szerint, a maguk akarata szerint cselekedhessenek és mozgathassák csekély erőikkel azokat a megsűrűsödött anyagokat, amelyeket a tévedés folytán hoztak létre erőik felhasználásával.
Hiszen az egész földi élet célja és törekvése nem más, mint a szabadulás utáni vágy a terhektől, a sűrűsödéstől, azoktól az akadályoktól, amelyek az embert a földhöz kötik, helyhez kötik, amelyek korlátozzák és cselekvési szabadságában gátolják. Az isteni kegyelem megteremti az anyagi és félanyagi világokat, hogy azokban az emberi szellem ténykedhessék, munkálkodhassék, és ha nehezen is, mégis szabaddá tehesse magát azoktól a tévedésektől, melyek őt hosszú fejlődési időkön keresztül rabul ejtették, és állapotát súlyosbították, szenvedéseit nagyobbították. Tehát ezt a sűrűséget feldolgozni az ember feladata; és az ember végzi is azt, mert nem tehet egyebet, ha élni és boldogulni akar, mint hogy dolgoznia, munkálkodnia kell.
A munka három csoportra oszlik. Az első az úgyszólván tisztán szellemi munka, amit ti alkotó munkának neveztek; az utána következő a végrehajtó munka, a lélek munkája, az azután következő pedig az anyagi, a fizikai munka. A szellemi munkások a földi, emberi élet vezetői, az írók, művészek, bölcselők, feltalálók és mindazok, akik valami újat produkálnak az emberi életben. Mind a három csoport törvényes munkálkodást végez, mert mindnyájan felfelé emelő munkálkodást folytatnak. Ez a három munkakör a fejlődés szolgálatában áll, viszont sok szellem vonakodik kivenni a részét a munkából, útakat, módokat keres hogy érvényesüljön, csalással, hazugsággal mások munkája gyümölcsét elvegye. Ezek a szellemek lecsúsznak, szellemi látásuk elhomályosodik, ők azok az “elsők”, akikből az utolsók lesznek.
Most a kegyelmi időnek már-már lezáruló részéhez közeledtek. Ez az utolsó idők korszelleme túlnyomórészt azokat szedte fel, s azokat hozza a felszínre, akik hosszú évszázadokkal ezelőtt helytelenül éltek, visszaéltek az isteni kegyelemmel, visszaéltek a testöltés szabadságával. Akik annak dacára, hogy ismerték a jót, a jó és rossz közt különbséget tudtak tenni, mégis a rosszat választották maguknak. Azért történt, hogy ezeknek a szellemeknek életbehívásával az anyagelvűség, a materializmus hódított tért, amely mint egy sötét árnyék fogta be a földi élet világosságát. Azért az utolsó időknek ezt a részét a materializmus korszakának nevezhetitek, ama szellemek korszakának, akik veszendőbe mennek.
A hitetlenség, a materializmus kora az, amelyben most éltek, és én erre akartam a figyelmeteket felhívni. Mert a materializmus sötétségében, amikor a legsötétebb lesz az éj, amikor a legmélyebben száll alá a nap, amikor a lelkekből a hit világossága és a szeretet melege mindjobban kialszik, akkor jön el az ígéret szerint az Isten Fia és viszi Magával azokat a lelkeket, akik mindennek dacára nem hagyták a lelkükben kialudni a hit világosságát, a szeretet melegét.
Elsősorban arra törekedjetek, hogy a lelketek át meg át legyen hatva a Krisztustól nyert világossággal, hogy az a lelketekben élő hitté változzék, és ez az élő hit igaz cselekedeteket hozzon létre. Ezeket az igaz cselekedeteket nem szükséges nektek az emberek közé kimenve nagyban gyakorolnotok. A ti otthonotokban, a ti őrhelyeteken, a ti szolgálatotokban, a ti munkátokban lépésről-lépésre, percről-percre cselekedhetitek ezeket, s ezzel minden időben bizonyságot tehettek a ti hitetekről és a hit által az Atyáról.
Ne tévesszen meg benneteket az, hogy látjátok a hitnélküli emberek áldással és jóléttel elhalmozott életét, esetleg formális jótékonykodásaikat és hitüket, sikereiket, hatalmukat. Az se okozzon kételyeket ha magatokat viszont aránylag szűkösebb körülmények, gondok, betegségek között látjátok. Mindennek oka van, mert a ti állapototok megtart a hitben, őket pedig a megpróbáltatás sikertelensége annál mélyebbre taszít. Csak így könnyítheti meg az élet a szétválasztódást amiből itt még nem látható semmi, mert megtévesztenek a külsőségek és a hazugságok, de túloldalt viszont minden és mindenki a helyére kerül.
Akik szellemi munkára vannak hívatva, akiknek vezetniük kell az emberiséget, de beletévednek a materializmus sötét felhőjébe súlyos és nehéz árat fizetnek az örökkévalóságban ezért az ő szabadságukért, ténykedési lehetőségükért a mulandó életben. Ezek azok, akik kigúnyolják és széttépik a kicsinyek hitét. Akik ezt a hitet eloltják, akik ezt a kicsiny világosságot elsötétítik, jobb volna, ha az Úr szavai szerint „malomköveket kötnének rájuk, és a tengerbe dobnák őket”, mert megbénították a fejlődés munkáját.
Senki se akarja a más munkáját elvégezni, és senki se akarja a maga, terhét a más vállaira rakni. Mert minden munka, amit másra raktok, a ti lelketeket nyomja, a ti lelketeket nem hagyja pihenni, míg el nem végeztétek azt. Ne akarjatok hát senkit hitre vinni, és ne akarjatok senkit megnyerni, hacsak azzal nem, hogy imádkoztok érte. Nem adhat senki másnak meggyőződést, és nem kényszerítheti az üdvösségre, ha annak a léleknek még nincs meg hozzá a fejlődési fokozata. Az ember nem tehet semmit; mi sem tehetünk értetek semmit, csak megmutathatjuk az utat, amelyen a lelketek haladhat.


szemléze: Bíró László

Ősznteség, egyszerűség, alázatosság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az embernek nincs szüksége arra, hogy a végtelenbe szegezze tekintetét, hiszen a hozzá közvetlen közel álló dolgokat sem ismeri; nincs szüksége arra, hogy előtte érthetetlen bölcsességeket tanulmányozzon, hiszen a közvetlen közelében lévő igaziságokat sem ismeri, amelyek naponta körülötte vannak.
Ember, itt kell maradnod a földön, itt kell széttekintened, hogy mindazt, ami a te természetedhez szükséges, tökéletesebbé tedd, gondolkozzál rajtuk és azokat a hézagokat betölthesd, amelyek körülötted, mint szükségletek, pótlás után kiáltanak.
Őszinteség! Az égi erényeknek egy kicsiny, jelentéktelen hányada fejezhető csak ki ezzel a szóval. De annyira szükséges ez az emberi, lélek számára, hogy míg e nélkül a kicsinynek látszó erény nélkül döngeti a menny kapuját, addig semmi esetre sem nyílik az meg előtte.
Tulajdonképpen maradandót alkotni úgysem lehet itt a látszatvilágban. Nem is az alkotott mű, hanem az az érzés a fontos, amellyel az ember az ideiglenesben is a jóhoz, az igazhoz, a valódihoz hasonlatost tud teremteni.
Őszinteség! Vajon itt ezen a földön üthet-e tanyát az őszinteség, valósággá lehet-e itt, ahol minden inkább a rosszra, a tökéletlenre hasonlít, mint a jóra? Vajon az őszinteség, mint lelki tulajdonság előbbre viheti-e az ember lelkét? Vajon siker, szerencse, boldogulás követi-e nyomon ezt a törekvést? Ha kimentek a világba, látni fogjátok, hogy az emberek lelkei, mivelhogy meg vannak bódítva az ellentét eszméjének és törekvésének mámorától, nem szívesen hallgatják meg az őszinte szót.
De vajon kötelessége-e az embernek a más fogyatékosságát, hibáját, gyarlóságát, gyengeségét, eltorzult lelki arcát az igazság tükrében mutogatni? Vajon kötelessége- e az embernek a más gyengeségeit és bűneit szorgalmasan szemlélni és a magáéról elfeledkezni? Nem, ezt az őszinteséget egy pillanatig sem akarom. Az őszinteség nemcsak beszédben van, hanem a cselekedetekben is, sőt elsősorban a cselekedetekben, a törekvésben, a megismerésben.
Az emberek kívánják a jót, az igazat, mert az igaznak eredményei kívánatosak az ember lelke előtt, mert hiszen az ember nem szeret csalódni. Azonban hiányzik az emberből az a készség, hogy ő maga kezdje meg ezt a jót önmagában megvalósítani, ezt az igazságot valóvá tenni az életében, a cselekedetében. Amikor ezt valósággá tette, van egy közhasználatú neve ennek, azt mondják, ez a becsületesség.
Tehát az őszinteségnek abban kell állnia, hogy az ember ne akarjon szebbnek, jobbnak, igazabbnak, tökéletesebbnek látszani, mint amilyen. Ne akarjon jobbat, nagyszerűbbet alkotni, mint amire képes. De hogy majd egykor nagyobbat alkothasson, hogy mindig jobbat és tökéletesebbet adhasson ki magából: ezért kell megszoknia az egyszerűséget, az őszinteséget. Amikor az ember ezekben a kicsiny erényekben valamennyire is járatossá vált, ezeket a maga részére mint szükséges kellékeket valamennyire kialakította, akkor jellembeli szilárdságot nyer, mert bátorság fejlődik, tetterő képződik benne. És észre sem veszi, hogy olyan erők felett rendelkezik, amelyekről nem is álmodott, amelyeket nem is törekedett megszerezni.
Az őszinteség és az egyszerűség kicsiny erények, de hatalmas erőt képviselnek! Hatalmas erőt, amely a mulandóban is képessé tesz a hazugság álarca mögé tekinteni, a tettetés, az álszenteskedés világába belenézni s meglátni ott mi az igaz és mi a hazugság. Az őszinteség olyan terméke a léleknek, amely leleplezi a hazugságot, átlát a káprázat fátyolán. Olyan erő, olyan hatalom, amelynek birtokában az embernek nem kell félnie, hogy olyan leleplezések, az igazságnak olyan fordulatai állhatnak be, amelyek őt a maga valójában mutatják meg a világnak és a szellemeknek, s ami az ő részére fájdalmas és lealázó lenne.
Az őszinteség erő, amely támogatja a lelket a haladás útján. De ne feledjétek, hogy bármennyire be akarjátok is magatokat burkolni a tettetéssel, a hamissággal, a lopott fénnyel, hogy egymás előtt tetszetős formában mutassátok magatokat, az, aki igazabb, aki őszintébb, aki becsületesebb törekvéssel indul az úton, átlát a ti burkaitokon és őrizkedik veletek egyezségre lépni, őrizkedik veletek közösséget teremteni. Így pedig elmaradtok a jobbak segítségétől, az erősebbek támogatásától.
A szellemnek a maga tiszta állapotában nincsenek erényei, mivel rá nézve az abszolút jó és igaz: törvény. Az erények akkor válnak szükségesekké, amikor homály és hézag mutatkozik, és arra valók, hogy a homályt áthassák világossággal, a hézagot áthidalják, és járhatóvá tegyék, hogy a folytonosság meg ne szakadjon. Tehát azért kellenek az erények, mert a bűn megsokasodott.
A belátás, az igazság felismerése. A belátás megteremti és előhívja az emberi lélekben a helyreigazítás, a jóvátétel szükségességét. A belátás keresésre indítja az embert. Keresni kezdi azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet a kezére adott és megpróbálja jól rosszul járhatóvá tenni az útját. De miből adhat az ember? Hiszen semmi, sem az övé, ami őt környezi, tehát csak önmagából adhat, az önmaga lelkének munkájából, teremtőerőiből amelyeket a kegyelem ad neki, ezért szükségessé válik, hogy létrejöjjön a lelkében a harmadik: az alázatosság.
Ne fent kezdjétek el az építkezést, hanem ássatok mélyen a talajba, és ott helyezzétek el azokat az alapköveket, melyeken a boldogság, a békesség épületét felépíthetitek. Egyszerűség, őszinteség, alázatosság: ezek azok az alapkövek, amelyekre építenetek kell. Elsősorban az őszinteséget kell gyakorolnotok önmagatokkal szemben. Az embernek le kell egyszerűsítenie a maga emberi vágyait és igényeit. Az őszinteség az alázatossággal és az egyszerűséggel együtt az ember lelkének mintegy utat vág abban az ismeretlenben, amellyel meg kell harcolnia. Az őszinteség arra kötelezi az embert, hogy úgy éljen, úgy cselekedjék, úgy gondolkozzék, úgy érezzen, hogy azért se önmaga előtt, se embertársai előtt, se Isten előtt semmiféle vád ne érje.
Az ember egyáltalán nincs feljogosítva a másik ember lelkében kutatni, keresni és olyan dolgokat megfigyelni, amik reá, az ő lelki életére nem tartoznak. Tehát nincs joga ítélkezni egyik embernek a másik felett, még akkor sem, ha az látszat szerint igazság lenne, azért az embernek meg kell ugyan látnia felebarátjában a bűnre való hajlandóságot, de pálcát nem törhet felette, mert aki ma pálcát tör az ő felebarátja, az ő testvére felett, az ítéletet mondott önmaga felett is. Istennél van az ítélet, mert Istennél van a kegyelem is.
Egyik embernek kötelezettségei vannak a másikkal szemben, a szeretet kötelezettségei; mert amennyit te vársz embertársadtól, ugyanannyit kell neked adnod. Nincs jogod olyan dolgokat várni, amelyeket te nem vagy képes adni. Tehát elsősorban neked kell jót adnod, neked kell az igazban munkálkodnod, hogy te is részesülj az igazságnak, a jóságnak áldásában.

Szemlézte: Bíró László

Az anyagi világ és a szellemek

Az anyagi világ a szellemek megsűrűsödött fluidnak külső formája. Ezeket azok az elvek tartják össze és kormányozzák, amelyeket a maguk természetében törvénynek ismernek el. Isten kegyelmének a törvénye pedig ezeket a lehullott fluid gomolyagokat a kegyelem törvényével tartja össze és gombolyítja fel erre a hármas egységre_ szellem – erő – anyag, vagyis rendezi mindenekelőtt az összekuszált fluidokat, és mindent a maga helyére állít.
Csak amikor a fluidok már rendezve vannak ez által a törvény által, akkor kelhetnek ki a fluidokba bezárt szellem – magvak és indulhatnak csirázásnak, még pedig legelőszőr a földben, mert az ő anyagaik és erőik ott vannak, mint ahogyan a magból sohase fejlődnék fa, ha a vízbe tennétek, mert ott hiányoznak azok az erők, amelyek a földben vannak, amiket a földből kell magába szívnia. Így a szellemeknek is a saját fluidjaikban kell az élet kifejlesztésére elindulniuk. És amikor a földből az élet az élők világa, a föld flórája és faunája kibontakozott, csak akkor van itt az ideje, hogy a szellemmag is emberi megjelenésével itt a világban életet nyerhessen, s próbálkozhassék, hogy mit tud teremteni az ő elvei szerint, ahogyan egy újabb létezés lehetőségét zárja magába.

Minden egyes fának, fűnek, virágnak megvan a maga speciális megjelenési formája a szerint az elv szerint, amely elvet a Teremtő, mint külön gondolatot a teremtés pillanatában belehelyezett, hogy azt az elvet fejlessze tovább, s hogy az egyetemesben kifejezze a Teremtő külön gondolatát és érzését. És amikor elérkezik az Ő beteljesülésének ideje, akkor éri el teremtésének célját és az Ő természetében elrejtett boldogság utáni vágyának beteljesülését. Így van az nemcsak a fákkal és növényekkel, hanem az emberi lelkekkel is Nem minden lélek ugyanaz, nem ugyanaz a kifejezési - formája, ízlése, de a céljának mindegyikének ugyanannak kell lennie: minél inkább beilleszkedni az összhangba, szolgálni az egységet. Mert amikor az egységet szolgálja, akkor éri el az ő egyénisége legmagasabb beteljesülését. Az ember nemcsak egy egyedülálló lény, mert a körülötte lévő és hozzátartozó világ: fű, fa, ásványok, kőzetek, állatok, mint az ő elveinek produktumai, hozzá tartóznak az ő szelleméhez; ezek képezik az ő otthonát, az ő lelkének tágabb, vagy szűkebb hazáját, amely végeredményben a természet alkotja körülötte.
Addig, ameddig szükséges, hogy a lélek kifejlődjék, szenvedéseken kell keresztülmennie, de emellett nem egyszer nagyon kedvező körülmények között vezeti őt sorsa, életről – életre felfelé.
A lélek fejlődése vonalán különböző áldásokban részesül az ember: egyszer lehet előnyös földi testben, szépségben része, egyszer lehet gazdag, egyszer okos, egyszer semmiféle tehetségekkel nem rendelkezhetik, egyszer szerencséje van (ahogyan az emberek ezt mondani szokták).

Azonban ezekért a dolgokért, amelyeket így az anyagi élet ad, mintegy rárak a lélekre, és mind meg kell fizetnie a szellemnek, mert mindezeket csak azért adja a törvény a lélekfejlődési vonalán, hogy érzékszervei kifejlődhessenek, és tapasztalatokat gyűjtsön; de mindent visszavesz tőle a törvény, amint a legkisebb mértékben is nem úgy használ, ahogyan azt neki a fejlődés törvénye előírja.
Mivel azonban minden ember alapjában bűnös hajlandóságú, vajon melyik lélek az, aki nem élne vissza a természet adta ajándékokkal? Bizony mindegyik visszaél, s amikor aztán vágyaitól gyötörve szenvedni kényszerül a hiányzók miatt, magasabbrendű gondolatai és elvei alakulnak ki, amelyekkel mindent, ami benne hibás helyesbíteni akar magában, és ez a földi életbe is kivetül.
A lélek észrevevő érzékszervei fokról – fokra elevenebbekké lesznek, a szeretet, az összetartozás érzése, az isteni természet mindig inkább kialakul benne, és sóvárog az igazság után, amit itt a földön a változandóság világában nélkülözni kénytelen, mert alighogy megkezdődnek a változások, a halál törvénye elszakítja a fonalat, de az érzéseit viszi magával, és rátér a lényeges igazságokra.
Amikor ide ért, meg kell találnia Istent!
Ez a lélek fejlődésének legmagasabb pontja, amikor hátat fordít az anyagi világnak, és elfogadja Isten igazságát. Viszont ha megfordul, visszafordul, megtagadja az istenséget, akkor sokkal mélyebbre zuhan, mint ahogyan fejlődése során rétegről rétegre emelkedett.
A mélyponton aztán vagy teljesen elveszti szellemi világosságát, és újrakezdi állat – emberi minőségnél, vagy pedig a föld természettörvénye elrétegezi, elraktározza azokhoz a szellemcsoportokhoz és természetfluidokhoz, amelyeknek messze – messze van az ideje, hogy felébredhessenek, és feltámadhassanak.
Mert azok az elvek, azok az erők, amelyek kötöttségükből életről – életre felszabadított, hatalmakká válnak és azok körülötte mind élnek és mozognak

FONTOS!
Nézzétek meg a Ti korotokat! Körübelül ennek a századnak a befejezése és még valamennyi idő elegendő lesz ahhoz., hogy az értelem egészen odáig felemelkedjék, hogy mindazokat az anyagokat, és energiákat, amelyek a természetben kötve voltak, felszabadítsa

Névtelen Szellem

UI:

Mi történik az öngyilkosokkal - Védikus tanítások az öngyilkosságról
https://www.youtube.com/watch?v=gtCfiDuFSP0&t=25s

Átszellemesített fluidok

Nézzük csak meg, hogy erről mit mond a tanító szellem:

Mindenben, mindenen: a belőled kilehelt levegőn, a belőled elhasznált anyagon, a köpeten, a belőled eltávozó bélsáron, a vesék által kiválasztott vizeleten, a testedből kisugárzó párákon és anyagokon, mindenen rajta van a te lelkednek ódikus minősítése. Bár te mindezt te elhagyod magad mögött, és mindez szétbomlik elemeire, a minősítés törvénye összeállítja ezeket és azután minden egyes kicsiny felbomlasztott molekulára a te lelki arcod van rávésve. Mindenütt ott vagy amerre mész a földön, az éterben, a szellemvilágban. Ezek a részecskék mindenütt megteszik a maguk útját, minősítenek, és ezek minősítik a testi fluidokat. És amikor ismét visszatérnek a földre, ezek az erők, amelyeket te is szerettél hozzád fűződnek, és ezek a fluidok, amelyekben munkálkodtál, és amelyeket gondolataiddal, érzéseiddel, akaratoddal telitettél, áldást vagy átkot hoznak a földnek és a rajta lévőknek aszerint, amit te azokat áldással vagy kárhozatos elvekkel itattad át. Ezek mind tudattalanok hatnak a tudatosra, és emberek vagy szellemek, akik beszívják a levegőt, amit te kilehettél valaha, fölveszik az anyagot, amely tetőled távozott valaha – miután a napnak a sugara elemeire bontotta azokat, s új összetételben más testek táplálására váltak alkalmasakká – megőrzik az anyagokban látent fekvő elvek hatásait, mert a bennük lévő tudattalan az ö tudatosukra hat.
Ha tehát a te minősítésed magasabbrendű (vagyis a szeretet érzésétől átitatott), akkor ez a te nem tudatosod uralni fogja azokat a tudatossá vált elveket is.

A felébredt szellemű ember hat a nemtudatosra, a természeti erőkre. Hat érzelmeivel a lelki erőkre, hat értelmével a szellemi erőkre.

folyt. köv..

UI:

Győzelem a függőség felett - ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=4V49tAkLB-g

Útmutatás az utolsó időkre - Felvezetés
Zita médium 1985. május 5.

...Vajon a földön a becsületesen dolgozó, a törvényt tisztelő, embertársait szerető, az életet értékelő emberlelkeknek van-e valami dolguk a törvénnyel? Kell-e nekik újra és újra a bíró előtt megjelenni; kell-e nekik újra és újra a börtön rácsai mögött ülni és a börtönélet minden keservét és nyomorúságát megismerni? Nem testvéreim, azoknak kell ez, akik a törvénnyel örökösen hadilábon állnak; akik a törvénnyel újra és újra ujjat húznak; akik a törvénybe újra és újra beleütköznek.
Az ilyeneknek nincs erkölcsi érzékük, az ilyenek nem tudják, hogy a törvény őket védi, hogy a törvény az ő javukat akarja, hogy a törvény azért van, hogy mindenki a maga területén szabadon munkálkodhassék. Igaz, hogy az emberi törvények elvesztették már ezt a jelentőségüket; igaz, hogy az emberi törvények útvesztőjében elvész az áldozat és felmentetik a bűnös. Igaz, hogy az eredetileg lefektetett - ahogy ti mondjátok - alkotmányban biztosított jogok és az alkotmányban lefektetett törvények útvesztőjében már az történik, hogy többé nem az igazságot keresik, többé nem azt akarják elbírálni, hogy ki az áldozat és ki az, aki a bűnt elkövette és vétett az igazság törvénye ellen. Mindenképpen a paragrafusokat akarják úgy forgatni, hogy találjanak egy olyan helyzetet, amivel a bűnös felmentődik.
Minél inkább késik akár az emberi társadalomban, akáraz igazság világában a bűnös - hát nem mondom úgy, hogy a büntetése, bár ez a helyes szó rá - felelősségre vonása, annál később és annál nehezebben, és annál több fájdalom árán tér észhez és jön rá arra a tudatra, hogy mi az, amire ezt az értékes életet, az élet perceit, óráit, éveit fel kellett volna használnia.Az ember megterheli magát bűnös érzésekkel, vágyakkal és gondolatokkal; a Mózes által adott isteni tízparancsolat minden parancsolatát nap mint nap lábbal tapossa, és mégis azt várja, hogy az emberek az Isten és a törvény kegyelmet gyakoroljon felette anélkül, hogy megtérne.
Értitek?, anélkül, hogy megtérne; anélkül, hogy törvényt tisztelő, Istent szerető és az embertársait értékelő emberré alakulna át. Szabadságot akar, hogy ezen keresztül újabb gonoszságokat zúdíthasson a világra. És amikor ezek gyakran történnek, akkor az utolsó időkben kitermelődnek a társadalomnak olyan rétegei, amelyek a poklot szabadítják az emberiségre. Kitermelődnek olyan hadvezérek, olyan politikusok, olyan tudósok, olyan írók, költők és mindenféle szedett-vedett népség, amely nem az erkölcsöt, nem a becsületet teszi az ember elé, nem az értékes munkát jutalmazza, hanem a naplopást, a nemtörődömséget és a gonoszságot.
Kitermelődnek olyan emberek, akiknek a gyötrelmes, erőszakos uralkodása alatt népek és nemzetek nyögnek. Megölik mindazokat, akik egy szentebb, tisztább eszmében hisznek, halálra ítélik testvéreim, mindazokat, akik mint elit, vezetői lehetnek akár egy nemzetnek, akár egy fajnak, akár az egész emberi társadalomnak. Akkor „a sót kidobják és rátaposnak.” És ha a sót kidobják, mitől ízesül meg az élet a Földön, testvéreim?Akkor nem ízesül meg, hanem gyalázatba fullad az élet.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Útmutatás az utolsó időkre
Adai közlés - Az ajtó előtt állok és zörgetek
Megtérés nélkül nincs üdvösség
Mindenért meg kell fizetni
A forma jelentősége
HANG - Mit tegyek?
A szeretet feltétel nélküli

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirgJQqKvjVxY_YQ-tA?e=s0ZR8d
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=lxdL73W6e9k&t=2s
Advent – Előszó Zita médium által – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=tkync5-S0_E
Válogatott tanítások Gizi médium és Kotányi Ottó által 2. Rész

https://www.youtube.com/watch?v=dQ5m9EUMLTs
Szellemnyilatkozatok 3-ik fejezet – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=Mc77bKpvh9M&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=91
Pont az esetem – Romantikus film

„Mert gyermek születik nekünk, fiú
adatik nekünk!”
(Iz. 9. 5.)

Advent III. vas.


Ima

Mindenható, mindeneket átfogó, éltető és irányító hatalmas Isten, jóságos Atyánk!
Lényem teljes alázatával borulok le Előtted, mint teremtőm és megalkotóm előtt, hogy én mint véges lény örök hálámat fejezzem ki a te végtelen lényednek mindazért az egyetemes, engemet, megteremtő, az életre előhívó szeretetért, amelyet felém, bukott gyermeked felé sugárzol már megteremtésem óta. Örökkévalóságokon át áldassék érte a te Lényed, az örök és változhatatlan Egy, aki nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy minden bűnös megtérjen és éljen. Örök hála övezze Szentségedet, Szent szeretetedet, amiért a fentebb említett célból elküldted a teremtettségben Hozzád leghűségesebb Gyermekedet, aki: „Üdvözítő született ma nektek az Úr Krisztus, Dávid városában.”

Amen

Örök és kimondhatatlan hála szálljon feléd, te hatalmas Istenség, az Atya elsődje, aki levetkőzni kényszerültél istenséged nagy részét, csak azért, hogy a legmélyebbre bukott földön a megmentésünkre megszülethess, hogy az „Emberfia” lehess értünk és innen felemelhess oda, ahonnan valaha Istennek hátat fordítva eltávolodtunk. Dicsérjen Téged ezért a föld és az Ég mindörökké!
Hála és imádás szálljon feléd, mert minden évben lejössz a Téged, vagyis a te megszületésedet ünneplők közé és ugyanazokat a kegyelmeket hinted szét, amelyeket az első karácsony alkalmával kisugároztál! Kérlek nyisd meg földi testvéreimnek az Örök Életre előhívott énjét ezen kegyelmek befogadására!
Amen

Kedves Mária, mindannyiunk Szent Anyja, hatalmas angyali karok dicsőítsenek Téged is ama hatalmas misszióért, amelyben magadra vállaltad elsősorban azt, hogy lekönyörögd a Messiás megszületését, valamint, hogy vállaltad a szeplőtelen foganást, Jézusnak a nagyon szegényes körülmények között történő megszülését, és mindazt az üldöztetést, megvetést és szenvedést, melyet Tőled ez a misszió megkövetelt. Örök köszönet illet Téged, mert megszülted számunkra a Megváltó Messiást.
Amen

Köszönök Atyám minden fizikai és szellemi síkon elvégzett munkát, amely az emberiség megmentésére adatott a magas szellemvilág részéről. Igaz, minden egyes lehetőség szeretetpróba a missziós szellemeknek és engedelmességpróba a követőiknek, de csakis így van fejlődés a teremtettségben. Köszönöm Jézusom, hogy elküldted a Szentlelket az emberiség megmentésére!
Amen

*



Amióta ember él a földön, azóta rengeteg gyermek született. de senkit sem jövendöltek a próféták és jövetelét nem hirdették látnokok, és annyit nem is írtak tetteiről a krónikások, mint amennyit erről a „Gyermekről.” Pedig rengeteg gyermek született és vált felnőtté és halt meg, mert sajnos a halál törvénye alól nem vonhatja ki magát senki, még maga az Emberfia sem, habár Ő azért küldetett, hogy az ő isteni tiszta erejével, mivel a halálnak nem volt a szellemében egyetlenegy részecskéje sem, éppen hogy legyőzze a halált, megtörte a halál hatalmát, minek következtében a halál már nem tud akkora úr lenni, mindannak ellenére, hogy ma is halnak meg emberek, sok esetben nem természetes halállal. De mivelhogy Jézus az ő feltámadásával legyőzte a halált, ezáltal megnyitotta a földre jött magasabb szellemek,- akik „nem e világból valók”- és a föld szellemei számára az első feltámadást, azaz a magasabb világokba történő eljutást. Amennyiben ez nem történik meg, sem a missziós szellemek, sem a föld érett szellemei nem tudták volna elhagyni a földet, azaz annak légkörét. Ahhoz viszont, hogy ez meg is tudjon történni, az Úrnak el kellett hagyni a fényhazát, duálfelét, és nagyon hosszú és nehéz utat kellett megtennie, ahhoz, amíg elér a 6. napkör egyik legfejletlenebb bolygójára. A hosszú út, azért volt a számára nehéz, mert ahhoz, hogy a földi viszonyokhoz képest testet tudjon ölteni, és hogy az ellentét be tudja őt fogadni, és hogy hozzáférhetővé váljon számára a megváltandó szellemsereg, az erőinek nagyon nagy részét le kellett vetkőznie és úgy születni meg a sűrű anyagú földön. A szó legnemesebb értelmében ki kellett vetkőznie önmagából, hogy megszülethessen, mint „gyermek”, vagyis, hogy a földön élő emberi szinthez mind hasonlóbbá válhasson, vagyis „emberfia” lehessen belőle.

Az Ő megszületése, munkássága, halála és feltámadása, valamint mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele, a Szent Szellemek munkája, Akikre az Úr végül is rábízta a föld szellemeinek a vezetését, az Ő Eszméjének a követése, vagyis a bűnökből történő szabadulás tette és teszi lehetővé a szellemek kijutását a földi szférákból magasabb szférákba mintegy menekülés gyanánt a szellemi újjászületés felé, ahol a szellemek építményei már nem fizikai építmények, hanem szeretet-cselekedeteik következményeinek tiszta erőiből, eredményeiből épülnek hatalmas építmények, tiszta, virágok és gyümölcsöket termő kertek, mely gyümölcsök szintén a magas szellemek tiszta érzésvilágának, tiszta szeretetüknek a gyümölcsei, melyeket nem szűnnek meg a szellemvilágból sem osztogatni földi gyermekeik között. Az építményeik „falain” mint egy örökös szentély falain élő képekben rajzolódnak ki Krisztus Urunk életének képei a megszületésétől haláláig, vagyis földi életének, szenvedéseinek, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének eseményei.

Az Örök mécses felfelé törő lángja viszont nem más, mint a Megváltó irányába érzett soha el nem múló hálaérzetüknek és szeretetüknek lángját képezi.
Ilyen építményekből tevődnek össze városok az Isten Országában, melyeknek főterén hatalmas, „élő”, a megdicsőült Krisztust ábrázoló szobor áll, de nem márványból, hanem szellemesített arany-fluidokból, mely alkotás tökéletes remekmű, melyben az egyéni, Krisztus iránti szeretetük összpontosul és hirdeti Krisztus Urunknak hatalmas tetteit, melyet még a világ fundamentumának a lerakása alkalmával kezdett meg és mindaddig folytat, ameddig egyetlen szenvedő lélek is lesz a teremtettségben. Ez a „szobor” azért „élő” és olyan mértékben élő, amilyen mértékben a szellemeknek a „szívében” Él a Krisztus! Hatalmas „templomaikban” soha meg nem szűnő hálaimákat zengenek a Mindenható felé, hogy soha, de soha ne szűnjön meg Annak dicsérete, hanem szellemük legtisztább érzéseit Feléje irányítják. Mintegy örök mécs lángában egyesülnek ezek az érzések és úgy hatolnak fel a Mindenhatóhoz, Jézuson keresztül, hisz maga Jézus közvetíti ezeket az érzés-megnyilvánulásokat át a messiás-világokon az Atya trónusához. Isten nem hagyja válasz nélkül ezeket a Feléje szálló dicsőítő és egyben talán földi testvérekért könyörgő örök imádatokat, hanem szeretetét sugározva vissza, megáldja ezeket a fellángolásokat, melyeket ezen magas szellemegyedek nem tartanak meg maguknak, hanem lesugároznak bukott testvéreiknek, mint segítség gyanánt, hogy minél többen és mihamarabb, még a korszakzárás előtt bejuthassanak a megmentettek táborába. Itt is vannak szenvedések, szeretetből, önként vállalt szenvedések, melyek a földi szenvedéseiknek folytatása, csak a szenvedéseik nyomai itt már nem véreznek, hanem fénylenek. Fényből van a töviskoszorú a fejükön, fénylenek a sebhelyek a kezeiken és lábaikon, majd az oldalukon, mely fénysugarakat szintén a megmenteni szándékozó földi testvéreikre irányítják, hogy ne szűnjön meg az a szellemi munka, amelyet a földön megkezdtek, hanem mindaddig folytatódhasson, míg Isten be nem zárja a mennyek kapuit és be nem fejeződik ez a kegyelmi korszak, amelyet maga az Úr nyitott meg és Ő is fog bezárni, mely korszak a kereszt felemeltetésével kezdődött és a kereszt megjelenésével az égen fog lezárulni. Ezen megváltói, missziós munka céljából először is a mi mindannyiunk Ura, az Életnek Ura, „Gyermek születik” jött a földre, hogy a halál felett aratott győzelmével, a feltámadásának szellemi erejével feltörje a pokol kapuinak zárait és szabadulást hirdessen még a legmélyebbre süllyedt fogolyszellemeknek is, hogy akik igazából szabadulni és üdvözülni akarnak, legyen erre istenadta lehetőségük. Továbbá a földön az embereket folyamatosan kisértő ördögök csatlósainak is legyen szabadulásuk, a megváltás eredménye által, mert ugyanis valamikor mindennek és mindenkinek vissza kell térnie az Atyához, még a legelvetemültebb, a legellenszegülőbb szellemeknek és világaiknak is egyszer a legboldogabb világgá kell átformálódniuk, hogy az Úr iránti hálát, Isten iránti szeretetet sugározhassák szét a teremtettségben. De ez a világokat fejlesztő szellemi munka nem adatik ingyen, hanem nagyon komoly megváltói munka révén, úgy a messiásokat, mint az Urat tetteiben, az újjáteremtési folyamatok munkájában követő, a Messiás Világok felé haladó szellemek és követőik részére.

Fénylő töviskoszorú felett azonban ott ragyog az igazi koronájuk is, amelyet az Úrtól kaptak a földön végzett azon megváltói munkájukért, mellyel lehozták és érvényre juttatták Krisztus Urunk szent sebeinek lelket gyógyító és újjáteremtő munkáját. „Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást”.Mária ezt a koronát még a földön, a Szentlélek kiárasztásakor megkapta az Úrtól. Mária tehát már a földön megkezdte azt a missziós szellemi tevékenységet, amelyet a többi missziós szellem a szellemvilágban végzett. Mindannak ellenére, hogy otthon tartózkodott és mintegy folytonosan imában elmerülve, Szent Fia Országában élve szellemileg, irányította az apostolokat, tanítványokat munkájukban. Megjelent azoknak, akik segítségül hívták, vagy tanácsot kértek tőle missziós útjaik során. Máriának volt egy szolgálója, bejárónője, aki soha nem hagyta el, hanem mindent elvégzett Mária helyett, hogy Mária teljesen Szent Fiának és Szent Fiában tudjon élni és ennek az állapotnak a légkörét hozni le azoknak, akiknek erre szükségük volt. Így tudott már akkor még testben élt is, de szellemi állapotban jelenni meg ott azoknak, akik hívták és ahol szükség volt Rá. Ilyen szempontból azt lehet mondani, hogy Jézus dicsőséges mennybemenetelétől hatvannégy éves korában bekövetkezett haláláig és mennybeviteléig, aki által „Gyermek született” Ő „helyettesítette” Jézust, mert Jézus átadta neki a jogart és koronát formázott a fejére. De amikor a szellemvilágba átkerült, a fentebb említett missziós szellemekhez hasonlóan, csak magasabb állapotból, a saját szférájából ugyan, de folytatta azt, amit a földön elkezdett. Mint a világ feletti Győzedelmes Királynő, a szellemvilágban, -ahogyan a földön az apostolok fejeként tevékenykedett-, a Szentlélek Seregnek, az „Isten Országának fiai”-nak vezetője lett. Ugyanis minden, az Úr által „megkoronázott„ szellemnek a földet megmenteni igyekvő serege van. Így Péternek is van és mindazoknak, akik az életüket az Úr munkásai gyanánt élték le. Máriának van a legnagyobb angyalserege, akikkel azon munkálkodik, hogy az üdvösségre meghívott emberlelkek mély bűnbánatra juthassanak, megtisztulhassanak és ezáltal megszülethessen a lelki világukban a gyermek Jézus. Amit fizikai síkon tett Mária, mármint azt, hogy a világra szülte a Megváltót, mennybemenetele után ezt szellemi síkon tette és teszi az emberi lelkekben, „idők végezetéig”. Arra törekszik tehát, hogy millió és millió lélek szellemi síkon „betlehemi jászol-barlanggá” alakulhasson át, és egyénileg élhesse át a „Gyermek születik” misztériumát, ugyanis, ahogy annak idején Máriában összpontosult a zsidó nép minden messiásvárási vágya és törekvése, úgy jelenleg is Benne összpontosul minden Isten felé törekvés. Ahogyan az akkori nép számára Mária az Isten felé emelt imádkozó kéz volt, akinek a Messiásért történő könyörgése meghallgattatott, úgy ma is Ő az, Aki minden Isten felé törekvő lélek számára lekönyörgi és szellemi síkon „megszüli” a Megváltót, mert minden kegyelem Márián keresztül jön le a földi világba és minden ima Rajta keresztül kerül a kegyelem trónja elé, hisz egyetlen egy ember sincs olyan alázatos, mint Mária. Ő mindenki közül a legalázatosabb és amilyen mély az Ő alázata, olyan magasra emeli Őt az Isten. (Az alázatosakat felmagasztalja, a gőgösöket letaszítja trónjukról.) Ezért tudja az imákat továbbítani és a fentről jövő kegyelmeket leközvetíteni. Már az is kegyelem, hogy az ember felismerje a jászolban fekvő gyermekben a világ megváltóját, ami szintén Mária munkájának érdeme, hisz először is Ő volt az aki úm. bemutatta és nagy fájdalmak között ugyan, de odaadta a világnak a Megváltót. Nem a külsőséges emberre gondolok, mert azok, még ha azt hiszik is, hogy ismerik a „Gyermek születik”-et, de ha csak külsőséggel, külső ceremóniákkal adóznak Neki, és nem helyezik az életüket a jászolban fekvő Gyermek jászolához, mit sem ér az egész törekvésük. Tehát ezt a külsőséges hozzáállást leépíteni és a lényeget kifejleszteni van hivatva Mária az ő egyszerűségével, tisztaságával és alázatosságával, hogy a ti lelki viszonyulásotok a pásztorokéhoz lehessen hasonlóvá, mert ők ismerhették csak fel a jászolban fekvő Gyermekben az Isten küldöttjét, a Messiás szellemet. Az ő tisztánlátásuk az egyszerűségükben, a kicsinyigényűségükben rejlett, mert a lelküket nem kötötte le a világ, a világnak folyton növekvő megfelelni akarása, az anyagi hajsza, mert távol voltak a világtól. Az Úr Jézus tehát az ilyen lelkek közé jött, azért is választotta születése helyéül a betlehemi istállót, hogy azonos szinten lehessen az egyszerű, a világtól, főként lélekben távol lévő emberekkel, mert az ő lelküket már nem vonzotta a világ és ezáltal nem is ejtette és nem is ejthette rabul, mert már mind ezektől a dolgoktól szabadok voltak. Ezért ismerhették fel a lényeget a jászolban fekvő gyermekben! Az ő lelkük megélhette a „Gyermek születik” misztériumát.

Mint tudjátok, a keresztény és a keresztyén világ a várakozás időszakát éli, mely időszak a lelki megtisztulás időszaka kell, hogy legyen, amely összefüggésben kell, hogy álljon Mária áldott állapotával, ugyanis Mária a földi törvények szerint kilenc hónapig volt várandós, várt Fia megszületésére. Igazából, amennyiben ezt a törvényt követnénk, akkor az Adventnek, a várakozás és a Jézus megszületésére való felkészülés idejének is kilenc hónapig kellene tartania, biztos, hogy sokkal nagyobb kegyelmeket kapnának azok az emberek Máriától és Rajta keresztül Jézustól, akik ezt betartanák, de sajnos ez helyett az Advent csak szűk négy hetet foglal magába, amelyre mi mégis csak azt mondjuk, hogy kevés. Habár az is igaz, hogy sokaknak még ez is sok, mert még ezeket a kegyelmi lehetőségeket sem használják ki kellőképpen. A megújult földön ez is változni fog, mint ahogy sok minden más, ami a fejlődési lehetőségeket és annak menetét illeti, így Jézus születésének dátuma is, hisz Jézus a valóságban egy hónappal előbb született, mint ahogy azt annakidején a római pápa meghatározta. De Isten az, aki alkalmazkodik az emberek lelki világához és hitéhez és kihasznál az embernek minden pozitív törekvését, csak hogy megnyerje a mennyei szeretet követése számára. De a „mennyei Jeruzsálemben” amelyet fentebb bemutattunk, már minden más lesz. Nem lesznek keretek, csak egyetemes igazság, mely mindig bővül az emberek szívében és értelmében és szeretet, melynek szintén növekednie kell ahhoz, hogy az ismeret is tágulni legyen képes, vagyis a formanélküli kijelentés lesz az alapja a fejlődésnek. Formák, mint keretek már nem lesznek, azok csak erre az itteni időszakra vonatkoztak, hogy megőrizzék a fejlődés útját tisztának más irányzatokkal szemben. Sajnos azonban, hogy ezeket a fentebb említett kereteket elemeikre bontotta az emberi korlátoltság és a bűn, amit Isten megengedett, csakhogy az emberekhez, ha rétegződve is, de eljuthasson az isteni Igazság. Sajnos ebből kifolyólag a földön nem valósulhatott meg, habár meg kellett volna az „egy akol és egy pásztor”-nak valósulnia, vagyis az isteni elgondolás, hogy már mostanra letisztuljanak az isteni igazságok és ne kelljenek keretek, hanem az igazság a maga valójában ragyoghasson fel, a szeretet viszont elérje az egyetemes szintet, de ehhez mindenkinek ki kellett volna emelkednie a saját kereteiből, talán szétzúzni azt és beledolgoznia magát a magasabb, vagyis a keret nélküli igazságba, de sajnos szinte mindenki ragaszkodik még mindig a keretekhez, mert azt hiszi, hogy a keretek hozzák meg az üdvösséget. De amennyiben ennek az isteni elgondolásnak sikerült volna megvalósulnia, akkor sokkal könnyebb és szebb lett volna az átmenet az egyik világból a másikba, mert nem kellene majd „erőszakkal” törni szét a formákat képező kereteket. De mivel ez nem történt meg, vagy legalábbis nem a várt mértékben, ezért már csak az Új Világban valósulhat meg az „egy akol egy pásztor”, ahol a korlátokra már nem lesz szükség. Sajnos azonban igencsak beleivódtak az emberek nagy részébe a korlátok, olyannyira, hogy szinte azonosultak vele, ezért a korlátok megszüntetésének a folyamataival áldozatául esnek a korlátok erőszakos megszüntetésének, hagy kiégjenek a lelki világukból a keretek. A korlátoknak gyakorlatilag az mellett, hogy megvédjék az isteni üdvözítő eszmét a külső befolyásoktól és behatásoktól, az is rendeltetésük volt, hogy főként ezekre az időkre elvezesse az embereket az Igazság megismerésére: „Elküldöm az Igazságnak ama Lelkét, aki elvezet titeket a teljes igazság megismerésére.” és az egyetemes szeretetre: „Arról ismerjék meg az emberek azt, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” De sajnos sem az Ismeret sem a szeretet, még ha gyakorolták is valamennyire, nem alakult át egyetemessé, mert csak a saját kereteiken belül gyakorolták, míg a másik keretek között lévőket gyűlölték és gyűlölik. Tehát nem jutottak el a korlátokat áthidaló egyetemes szeretetre. Mindegyikük azt hitte és hiszi, hogy a saját kereteik, dogmáik képezik az „egy aklot”, holott egyik keret ill. irányzat sem egyetemes, esetleg csak egy részét képezik az igazságnak, amennyiben be tudnák fogadni azt. De mivel mindez nem valósult meg, ezért mint „rohadt gyümölcs” a posványba hull, hogy egy újabbat képezzen egy újabb és szebb világban, amely köré már nem szükségesek a keretek, mert csak azok az emberek juthatnak be oda, akiknek korlátoltsága megszűnt és a lelkük a teljes, a keretek nélküli igazságot tartalmazza. De ahhoz, hogy bárki is fel tudjon ide emelkedni, a saját korlátozottságát képező keretek közül ki kell emelkednie egy egyetemes szeretet-vallásba, amely sem az egyik sem a másik irányzat, hanem az egyetemes szeretetnek az iránya, az irgalmas szamaritánusé amely nem más, mint a III. kijelentésnek az irányvonala, amelyben Isten úgy hajol le hozzátok, mint az irgalmas szamaritánus, a sátán által kirabolt, megfosztott és félholtra vert emberhez, szeretetből hogy szeretetével bekötözze sebeiteket és megmutassa azt a kivezető utat, amelyen ha jártok, visszakerülhettek a már rég elfeledett, de megálmodott boldogságba. Ez az Út viszont nem más, mint: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” És Isten az Úr Jézusban a, „gyermek születik”- ben, mint irgalmas szamaritánus kifizette az adósságokat az igazság törvényével szemben és a „fogadósra” a missziós szellemekre, az „Isten Országának fiai”-ra bízta, hogy kigyógyítsanak benneteket a sátán okozta sebeitekből és mint érett lelkeit a földnek, elvezessenek benneteket a „nagy mennyegzőre”, az első feltámadásra…

Milyen kicsi az ember, merthogy oly hatalmasnak és erősnek hiszi magát, hogy meg tudja váltani önmagát és a világot, pedig ahhoz, hogy a világ és benne az emberiség meg legyen váltva, egy hatalmas isteni lénynek, az abszolút tökéletességet elért Messiásnak le kellett vetkőznie szinte az össz lelki vagyonát, és megszületnie egy picinyke testben, hogy megmentse a világot a végpusztulástól! Az Úrnak ugyanazon az „úton” kellett lejönnie a mélyre süllyedt világba, amely úton a szellembukás megtörtént, csak azzal a különbséggel, hogy a szellemek a folytonos, de mégis fokozatos ellenszegüléssel adták át az ellentétnek a saját lelki vagyonukat, hogy erre a szinte legmélyebb szintre eljussanak, míg az Úrnak saját magának kellett odaadnia az ellentétnek a saját erőit, hogy egészen erre a földre le tudjon jönni és mint emberfia meg tudjon születni az emberiség megmentése érdekében. Az Úr tehát önként adta oda az erőit, nem úgy, ahogyan a bukásban lévő szellemek. Így Ő vissza is tudta azokat szerezni, ahogyan haladt vissza a tiszta világokon át az Ősnapok felé. De amennyiben Ő ezt nem teszi meg, az emberi lélek sohasem tudná visszaszerezni a sátánnak adott erőit.

Ahhoz viszont hogy ez a megmentés meg is tudjon valósulni, az ember örök életre előhívott lényének fel kell ismernie a jászolban fekvő gyermekben a szabadító Messiást, ugyanis Ő nem a külső emberért jött, hanem az ember örök életre előhívott énjét akarja megváltani a bűn fertőjétől. E célból az embernek el kell hagynia az ún. külső embert és mindazt, ami ehhez az „emberhez” kötődik és követnie kell a jászolban fekvő gyermek példáját, mellyel az egyszerűségre és az anyagtól való szabadulásra híja fel a figyelmet.
Akik viszont megmaradnak a „külső ember” mellett, azoknak nem a kegyelem, hanem a sors marad a vezető igazságuk.

Gyermekem alázkodjatok meg a jászolban fekvő gyermek és az Ő akarata előtt, hogy megtisztulva eljuthassatok az üdvösségre, mert az idő közel van és nem lesz mindig lehetőség karácsonyi kegyelmekben részesülni, mert az ellentét megszüntetni igyekszik minden kegyelmi forrást, de ne aggódjatok, mert ha sikerült megtisztítani a lelketeket, a sátánnak nem lesz hatalma felettetek, mert nem lesz táptalaja bennetek. Azért adatik még a várakozásnak és a felkészülésnek, mint a megtisztulásnak az ideje, hogy készen álljatok akkorra amikorra az idő eljön.
Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen titeket a végidőkben!

Amen
Ada, 2022. XII. 11

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/1
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

A szellemtannak (spiritizmusnak) ezekben az utolsó időkben az a hi¬vatása, hogy mintegy védőbástyaként álljon ott azoknak az igazságoknak körülzárására, amely igazságokat a kü¬lönböző vallások és felekezetek tartanak a magukéinak. Ezek a felekezetek, mint az igazságnak formai tartályai, az Írás szavaival hadakoznak, és a halottaktól való tuda¬kozódásnak minősítik az utolsó idők bizonyságát ( a szellemvilággal érintkezést), sőt ki¬vetik a gyülekezetekből azokat, akik ezeknek a meggyő¬ződéseknek nyomán magukat spiritisztáknak vallják. A saját elgondolásuk szerint ezzel igazságot cselekesznek, mert hiszen az írásokra támaszkodnak, de ezek az írások nem a mai kornak, nem az utolsó időknek adattak.
Minden időnek megvan a maga kötelező kerete, amellyel körülzárja magát, körülzárja a maga igazságát, a maga eredményét, amelyet szolgál, amelyet diadalra akar vinni. Mózes idejében még a lélek nem volt előké¬szítve arra, hogy önmagában meg tudja ítélni az igaz Isten és a bálványok közti különbséget, mert hiszen az a kor a bálványok kora volt. Bálványok alatt az ellentét hatalmát, az ellentét erőinek időközönként való megnyilatko¬zását értették és jelölték meg azok előtt az emberlelkek előtt, akik sötéten, mindentől távol, minden igaz hitnek birtoka nélkül élték testi életüket, fizettek testtel a testért, éltek s meghaltak anélkül, hogy a lelkükben a szellemi világosságnak (szellemi tudásnak) kicsiny, halvány fénye világított volna előre az úton.
Mózes törvénye által az igaz Isten hatalmas, nagy, átütő eredményeket adott a világnak, hogy megmutassa az igazságot, megtisztítsa az emberek gondolkozását, és elfordítsa a bálványoktól, hogy az ember keresse és ku¬tassa a láthatatlan, a szellemi Istent, akinek hatalma van égen és földön, életen és halálon.
Akkor szükséges volt, hogy a szellemek világát kizár¬ják ebből a hitformából, amint szükséges volt, hogy a fénylő világosság, az egyistenhit el ne ködösödjék, el ne felhő¬södjék, a bálványok iránti tisztelet meg ne homályosítsa az igaz Isten tiszteletét és félelmét, amellyel az embernek az Isten kilétét önmagában kellett meghatároznia. (Az akkori alacsony rezgésszámú lelki fejlettség csakis hasonlóan alacsony szellemeket vonzott volna be a szellemvilágból, akik nagyon nagy károkat okozhattak volna az akkori emberek lelki világában, ezért tiltották a velük való érintkezést.)
Amikor pedig elkövetkezett az az idő, hogy beteljese¬dett Isten ígérete, és a lelkek betöltettek reménységgel, bizonyossággal, és közel érezték magukat Istenhez: ismét csak nem volt rá szükség, hogy bizony¬ságot tegyenek azok a lelkek, akik az élők világán kívül élnek és az élőket körülveszik érzéseikkel és gondola¬taikkal.
Amikor azután fellángolt a hit ragyogó világossága, akkor az áldozatok ezrei ajánlották fel magukat Istennek, s magukat mindentől, ami világi, mindentől, ami téve¬dés, mindentől, ami bűn, megőrizték, és a lelkükben élő Isten iránti alázatossággal, az Istenben vetett hittel mint¬egy örökmécsül odaajándékozták magukat a világnak, hogy ez a világ általuk világosságot láthasson, s az ő hitü¬kön keresztül nézhessen bele az örökkévalóságba.
Ezek mindenüket odaadták, mindenüket feláldozták; az életük sem volt előttük érték, csak azért, hogy Isten igazsá¬gát és Isten kegyelmét e világhoz, az emberek szemé¬hez és szívéhez közelebb hozhassák. Hiszen ezeken az önmagukat odaadó és feláldozó lelkeken keresztül, az ő látományaikon, álomlátásaikon keresztül mindannyi¬szor egy-egy rés nyílott a sötét égen, hogy az emberi lélek bepillanthasson a mennybe, és láthassa ott az üdvözültek seregének boldogságát, s láthassa, hogy akik mindent odaadtak Isten szolgálatáért, azok mindent megnyertek az örökkévalóságban. Tehát ezeknél sem volt szerepe, nem volt célja, nem volt küldetése annak a szellemvilág¬nak, amely világ az ő szenvedéseiben, fájdalmaiban és csalódásaiban mintegy kétségbeesve jajgatott és jajgat ma is elvesztett, elfecsérelt földi élete miatt.
Azonban mivel az emberlelkek mindenkor próbára voltak téve, s mivel kevés lélek volt, aki önmagát feláldozta, mert kevesen voltak, akik megértették Isten akaratát, azért a földön testetöltöttek lelkében idővel ki¬hűlt az Istenbe vetett hit és az odaadás, elhidegült az alázatosság. Az értelem azonban annál inkább feleleve¬nedett, kutatott az anyagban, és megtalálta sok minden eddig titokban maradt miértre a feleletet, megtalálta a választ sok titkos dologra, amelyet ma, ebben a ti koro¬tokban a tudomány fennen hirdet.
Ekkor született meg a gőgös emberi lélekben az elbizakodás, amely ezt mondja: „én vagyok az isten, mert íme, az én eszemmel, az én értelmemmel kikutattam a föld titkait, kikutattam a természet rejtett dolgait, és kikutattam a mennynek titkát, kikutattam az engem körülvevő földkörüli szférák titkát. Én irányítom a föld termését, irányítom a magam egészségét, testi életem meghosszabbítását; sőt kutatom az örökélet titkát, hogy elnyerhessem azt, és ak¬kor én leszek a magam teremtője, istene; én magam va¬gyok az isten: az értelem!"
Az értelem szorgalmasan kutatja, hogy az öldöklő fegyverek hatásait hogyan tudhatná minél nagyobbra és tökéletesebbre fokozni; hogyan tudná egyik nemzet a má¬sikat megsemmisíteni, hogy ő uralkodhasson mindenki felett. Kutat az emberi értelem, hogyan tudná kiéheztetni, megsemmisíteni a másik nemzetséget, vagy hogyan tudná rabságra szorítani, hogy teljesen és egyedül őt szolgálja. Hogyan tudná egyik ember a másikat térdre kényszerí¬teni, hogy az fel ne állhasson, és emberi önérzetét soha ne érvényesíthesse.
S mindezt azért, mert eltávolodott Istentől, Isten törvényétől, és fényes értelmével – amellyel a természet titkait kutatja – az ördög munkáját, az ördög akaratát szolgálja a szívében, a lelkében.
Az emberiségnek meg kellett volna már érnie arra, hogy lelkében a szép és jó iránt való vágyat megvalósít¬hassa, tökéletessé és mindenki részére hozzáférhetővé te¬hesse, hogy egyik ember megtalálhassa a másik ember¬ben az ő testvérét, az Isten által megteremtett másik lelket, aki az ő lelkének társa, aki az ő lelkének kiegé¬szítő része.
De nem ezt cselekszi, hanem a sátán sugallatára hall¬gatva az öldöklés fegyverét veszi kezébe, és megsemmisíti azt, amit épített, s azért sohasem lesz kész az építkezé¬sével.
Minden hiába, ha az emberi ész a maga világosságá¬val a rombolás szellemének utasításait követi, és akkor a legnagyobb magasságból is szárnyaszegetten zuhan alá, hogy a föld porában vergődve ismerje fel kicsinységét, erőtlenségét, semmiségét.
Mert az Istennel szembehelyezkedett régi ember bűne ugyanaz, ami a mai ember bűne; de a régi ember lelke nem ismert annyi szépet, annyi jót; a régi ember nem ismerte Istent, és nem ismerte Isten igazságát; a régi ember nem ismerte a Krisztus által adott szeretetet, a régi ember nem ismerte a kegyelmet, a bűnbocsánatot, nem ismerte Isten hívó szavát.
A régi ember kora sötét, kietlen és zord volt, míg a mai ember a menny előcsarnokában mozog, mert a menny világossága, a menny érlelő sugara világítja be a lelkét. Az ember lelke fölemelkedett a porból, de mivel a sátánt is magával emelte, azért Isten nem engedi, hogy a sátán-nak betekintése legyen a mennybe; a menny titkait nem engedi kikutatni, tehát porba sújtja a ma emberét. Elérkezik az ítélet, és a rombolás szelleme, mint egy nagy vihar, végigszáguld az egész földön, hogy az elbizakodott emberiséget ismét lentről emelje fel.
Ennek a kornak előestéje közeledik, testvéreim. A szellemtannak az a hivatása, az a küldetése, hogy ezek¬ben az utolsó időkben hirdesse és bizonyítsa a túlvilági élet hitét a tudomány hatalmával szemben, amely lelket, Istent, túlvilági életet, mindent tagad mindaddig, ameddig az isteni kegyelem még egy utolsó fényvillanással be nem világít ebbe a titokba. Akkor a tudomány is rá fog jönni és meg tudja majd határozni azt a mozzanatot, amikor az emberi testből elköltöző lélek útra kel. A tudomány ezt meg fogja rögzíteni. A tudománynak erre az igazságra rá kell jönnie, mielőtt még a vég bekövetkezik. Isten dicsőségének újra helyre kell állnia, és az emberek lelkén úrrá kell lennie.
Ez lesz az az idő, amikor a tudomány a maga hatalmával a légkör erőit mozgatja meg, hogy azokat is a maga szolgálatába állítsa. Ugyanakkor fogja a tudomány meg¬figyelni az eltávozó lelket, és kézzelfoghatóan és szemmelláthatóan bebizonyítani, hogy van élet a síron túl.
Ezzel befejeződik a tudomány korszaka. És akkor azok, akik ezeknek a bizonyosságoknak láttára és halla¬tára megtérnek és az utolsó időkben felajánlják szolgálatukat az Isten¬nek, hogy az Ő igazságát szolgálják vele. Azok, valamint akik nekik hisznek és általuk megtérnek, meg lesznek mentve ennek a kornak úgyszólván utolsó órájában.
Azonban ezt a megtérést nem úgy értem, mint ahogy ti értitek, kedves testvéreim. Mert nem mindenki spiri¬tiszta, aki magát annak gondolja; köztetek sem mindenki spiritiszta, aki az üléseken résztvesz. Ameddig a lelketek meg nem tér azokból az emberi hibákból és gyarlóságokból, amelyekkel meg van terhelve, addig hiába mondjátok magatokat spiritisztáknak, nem vagytok azok. Hiszen be¬hozzátok magatokkal minden rossz érzéseteket, minden emberi hiábavalóságotokat, rossz természeteteket, és megnehezítitek a légkört az érzéseitekkel, a gondolatai¬tokkal, sőt még a hitetlenkedést, a kételkedést is sokszor behozzátok, és ezzel megakadályozzátok a szellemek közléseit is.

szemlézte: Bíró László

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/2
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

Nem mindenki spiritiszta, aki elolvas egy könyvet és beül bizonyos ülésekre, hanem csakis azok mondhatják el magukról, hogy ők csakugyan spiritiszták, akik a lel¬kükben megrettenve Isten igazságának és nagyságának hatalmasságától megállnak, megrendülnek, és tekintetükkel Istent keresik, elhagyják hiábavaló emberi szokásai¬kat, és levetik a csodák előtt saruikat, mivel átérzik a lelkükben, hogy Isten ott van közel, ahol ők a szellemek világába bekopogtatnak. Hiszen Isten az utolsó idők bi¬zonyságát nyújtja nekik, hogy van élet a síron túl.
Ez abból a célból van adva, hogy térjenek meg az emberi hiúságokból, hazugságokból, önzésekből, gőgből, számí¬tásból és testiségből, emberi bálványimádásból, baboná¬ból és hiábavaló dolgok szentesítéséből. Mert ha ezekből meg nem tértek, testvéreim, ha egymást bántjátok, rágal-mazzátok, egymásról rosszakat feltételeztek, egymás iránt szeretetlenek vagytok, egymás iránt nem azzal az érzéssel vagytok, amellyel Isten előtt megállhatnátok minden egyes alkalomkor, amikor összejöttök, akkor én is azt mondom, mint ami Mózes törvényében van, hogy halottaktól tudakozódók lettetek, fekete mágiával foglalkoztok, mert akkor nem megtérésetekre, hanem elvesztésetekre szolgál a ti spiritizmusotok.
Ameddig a hiúságból, elbizakodottságból meg nem tértek, és ameddig a lelketekben nem az alázatosság az irányító erő, addig ne keressétek a szellemekkel való érintkezést! Mert amilyen érzésekkel közeledtek a szel¬lemvilághoz, amilyen hangon belekiáltotok a rengetegbe, ugyanolyan vissz-hangot kaptok onnan. Imádkozzatok, hogy ez a visszhang le ne térítsen titeket arról az útról, amelyen már hiszitek magatokat!
Nemcsak ti tévelyegtek, hanem előttetek is megszámlálhatatlan sokasága azoknak a szellemeknek, akik éppúgy gondolkoztak földi életükben, mint ahogy ti gondolkoztok, akik éppen azt hitték igaz¬ságnak, amit ti hisztek a ti testi értelmeteken keresztül. Ezeknek érzései, gondolatai, törekvései, amelyekkel ők éltek, mozogtak, terjeszkedtek, amelyekben ők olyan na¬gyot tévedtek, hogy nem juthattak be az Isten országába, vesznek körül titeket, ha megtéretlenek vagytok, amikor a szellemvilág ajtaján kopogtattok.
Ezeken keresztül zúdulnak be a ti világotokba azok a gondolatok, azok az érzések, vágyak és törekvések, amelyek most a jelenben, abban a kényszerű helyzetben, amelybe jutottak, nem élhetik ki magukat. Ezek az érzések, ezek a gondolatok keresnek maguknak kiélési lehetőséget, és tibennetek, ti rajtatok keresztül akarják magukat kiélni. A ti érzéseite¬ken, a gondolataitokon keresztül keresnek érvényesü¬lést, és ha találnak, megerősödnek, és bennetek is meg¬erősödnek a téveszméik, téves igazságaik. Ha ezek megerősödtek, és nagyobbak, mint a bennetek lévő jó, akkor lehúznak titeket az útról, amelyre ráléptetek.
Így lesznek köztetek versengések, meg nem értések, viszályok; így kap lábra egymás lenézése és elítélése, amit magatokban sokszor nem is gondoltok hibának, bűnnek, sőt egészen megengedhetőnek találtok, mert azt hiszitek, hogy igazatok van.
Kedves testvéreim, a spiritizmusnak egyetlen törvénye és igazi célja: a megtérés felé vezetni és hajtani az emberlelkek csoportját és az emberlelkeken keresztül azokat a szel-lemeket, akik immár elköltöztek és nem találják helyüket az örökkévalóságban, akik cél és remény nélkül bolyonga¬nak, mert nincs, aki, vagy ami megvilágítsa előttük az utat.
Ti vagytok erre hívatva. Ti vagytok erre előszólítva Istentől; a ti lelketekben imbolygó kicsiny, reszkető fény, amely itt ezen a földön ezer tévedés közepette is kereste és kutatta az igazságot. Ez volt az a kicsiny örök¬mécs, amelyet az isteni kegyelem a hit olajával felöntött, hogy az ki ne aludjék az utolsó idők küzdelmében.
A szellemek által adott bizonyosságok azok az apró drágakövek, amelyeken vásárolhattok magatoknak hitet és bizalmat, amelyekkel felerősíthetitek a lelketeket, hogy tovább keressetek, tovább kutassatok.
A spiritizmusnak ez a hivatása. Nem az, hogy új formát, új felekezetet alkosson, nem az, hogy a felekeze¬tekben szétesést, viszályt vagy versengést okozzon, nem az, hogy vele vitát kezdjetek azokkal, akik hisznek, mert úgy gondoljátok, hogy nem jól hisznek. Nem! Ti hálát adjatok minden pillanatban Istennek, hogy nektek adta ezeket a bizonyságokat, amelyeket magatoknak is szor¬galmasan kell felszedegetnetek az életúton, és elraktároz¬notok a lelketekbe, hogy ezekből a megbizonyosodások¬ból a hitetek megerősödjék.
Nem az a fontos, hogy a szellemvilágból a ti apró, kicsiny életeseményeitekre kapjatok valami felvilágosí¬tást; nem testvéreim; az ilyesmivel hagyjatok föl, mert ha ezt teszitek, akkor ti is halottaktól tudakozódók vagy¬tok. Nektek messzebb, magasabbra kell tekintenetek; közétek az Úr küld munkásokat, szolgálattevő lelkeket, hogy titeket az igazságra vezéreljenek, arra a teljes bizo-nyosságra, amely Istentől való.
A külső jelenségek csak arra valók, hogy a szemetek, a fületek, a ti külső emberetek ezeken az érzékszerveken keresztül megbizonyosodjék olyan természeti erők felöl, amelyek vannak, léteznek, és amelyek más irányt szab¬nak a ti földi életeteknek.
Azután már nem az a mi kötelességünk és felada¬tunk, hogy ezeket az apró dolgokat napról-napra meg¬ismételjük előttetek a hitetek megerősítésére; azután már magatoknak kell képeseknek lennetek fölemelkedni abba a világosságba, ahol mindenki megtalálja a lelkének táp¬lálékait, azt a táplálékot, amely Istentől adatott. Ezért én sohasem beszélek egyiknek-másiknak, hanem beszélek az összességnek, hogy mindenki kivehesse belőle a maga részére azt, ami szükséges, amivel a lelkét táplálhatja.
Mert az idő közel van, és a ti számadásotok nagyobb, sú¬lyosabb lesz, mint azoké, akik mindezekkel a bizonyságok¬kal nem rendelkeztek földi életükben. Azok még nem ér¬tek egészen közel a valósághoz; azok még áloméletet él¬nek, még a bizonytalanságban vergődnek, szenved¬nek, gyötrődnek. Azoknak a lelkében most még a fájdal¬mak, a kétségek, a bizonytalanságok olvasztó kemencéje izzik, hogy kiolvassza a lelkűkből a bizonyosság után való vágyat, a valóságos, isteni igazság után való éhezést és szomjúhozást. Azoknak még ezentúl kell föleszmélniük arra, hogy tulajdonképpen miért is élnek itt, mi a rendel¬tetésük, mit kell elvégezniük, hogy egy lépéssel előbbre juthassanak a fejlődés útján.
Ti azonban már ott vagytok.
Amikor az Úr Mózesnek a Tízparancsolatot adta, Mó¬zes felment a hegyre, de az Úr rajta keresztül megparan¬csolta, hogy senki, se ember, se oktalan állat meg ne közelítse a hegyet, mert ha megközelítik, halálnak halá¬lával halnak meg. Akik a hegy körül voltak, azok hallot¬ták a menydörgést, érezték a földindulásokat, amelyeken keresztül Isten Lelke Mózesnek tudomására adta a parancsolatait, a rendeléseit; szívük-lelkük megbor¬zongott a félelemtől, de sem kíváncsiságból, sem erősza¬koskodásból a hegyet meg nem merte közelíteni egy sem.
Ezzel a szent félelemmel közeledjetek ti is, testvé¬reim, ahhoz a világhoz, amely olykor-olykor megnyilat¬kozik előttetek, s hinti az életetek útjára a bizonyossá¬gokat, az értékeket, a drágagyöngyöket. Szedjétek fel ezeket, gazdagítsátok velük a lelketeket, és keressétek Isten igazságát, hogy abba felöltözködve közeledhesse¬tek majd ti is ehhez a titokzatos hegyhez, ahonnan most még ebben a formában adja Isten tudtotokra az ő országának létezését. Ahonnan emberi han¬gon keresztül ad magáról életjelt ez a láthatatlan világ, vagy talán álmokon, látományokon keresztül tudat veletek valamit az Úr. Talán ezeken keresztül húzza el a titokzatosság függönyét, hogy egy-egy rés támadjon, hogy azon keresztül betekintést nyerhessetek abba a másik vi¬lágba, ahová majd meg kell érkeznetek.
Legyetek érte hálásak, és térjetek meg; vetkőzzétek le minden hibátokat, gyengeségeteket, tévelygéseteket, bűnötöket, és öltözzétek fel az alázatosságnak és áhí¬tatnak öltözetét, mert közel van az Úr, már az ajtó előtt, és mi lesz, ha felöltözetlenül talál benneteket?! Mi lesz, ha még ennek a különleges kegyelemnek a birtoká¬ban sem tudjátok elhagyni emberi kicsinyességeiteket, és megtéretlenül álltok majd szembe az igazság törvényével, amely tőletek többet kér számon, mint azoktól, akik még nem láttak és nem hallottak Isten igazságáról?!

összeállította: Bíró László

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/3
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

Térjetek meg; vetkőzzétek le minden hibátokat, gyengeségeteket, tévelygéseteket, bűnötöket, és öltözzétek fel az alázatosságnak és áhí¬tatnak öltözetét, mert közel van az Úr, már az ajtó előtt, és mi lesz, ha felöltözetlenül talál benneteket?! Mi lesz, ha még ennek a különleges kegyelemnek a birtoká¬ban sem tudjátok elhagyni emberi kicsinyességeiteket, és megtéretlenül álltok majd szembe az igazság törvényével, amely tőletek többet kér számon, mint azoktól, akik még nem láttak és nem hallottak Isten igazságáról?!
Ez az a szent titok, ez az a szent szózat, amely a spiritizmuson keresztül a lelketeknek szól, amelyen keresz¬tül Isten titeket minden felekezetből elhívott, hogy ki ne essetek, el ne maradjatok, hanem mindnyájatokat egybeterelve, bevezethessen az Ő országába.
Ez a szent együvétartozás érzése kötelez! Mert akik érzik lelkükben a megbizonyosodás hitét, akik csak egy kicsiny igazságot, egy kicsiny bizonyosságot, csak annyit, mint egy gyémántszilánk, hordoznak is a lelkükben, azt is tekintsék Isten ajándékának. Hiszen ez sem a ti érde¬metek, ezt is Isten adta, Isten szórta közétek, testvé¬reim! És ha bizonyos meggyőződéseket, megbizonyosodá¬sokat kaptatok, akármilyen úton, akármilyen formában részesültetek is azokban, hordozzátok is azokat a lelketekben, mint ki¬csiny drágagyöngyöket, és Isten megsoka¬sítja azokat a ti részetekre.
Ennek a közös értéknek a viselése, ezeknek a közös mennyei drágaságoknak az összeszedése legyen az, ami benneteket összetart és egybefűz, egymásnak Isten ke¬gyelmével dicsekedve. Alázatosságban és Istent dicsőítve ez legyen a ti összetartó kapcsolatotok egymással.
Aki pedig még nem kapott semmit, és nem is hisz semmiben, az imádkozzék és kérje Istent, hogy ha Ő akarja, és szánt neki valamilyen formában bizony¬ságot és meggyőződést, akkor, amikor Ő elérkezettnek látja annak idejét és alkalmát, éreztesse meg vele, hogy készen tarthassa a lelkét, hogy belehulljon a menny aján¬déka, s ő felismerhesse azt a kicsiny világosságszikrát, amit neki szánt Isten.
Mert hiszen sokan vannak, akik, amikor Isten ke¬gyelme leárasztja ezeket a drága értékeket, becsukott szív¬vel, szórakozott lélekkel jelennek meg és nem kapnak utánuk. Az ő lelkükre nézve hiába áradtak ezek az ér¬tékek, ők nem nyertek belőlük semmit, mert nem voltak felkészülve arra, hogy összeszedjék azokat maguknak.
Azok, akik még nem kaptak, kérjék Istent, hogy adjon nekik, és Isten mindazoknak ad, akik hittel kér¬nek, akik hittel közelednek Hozzá az imádságukkal, hogy a hitüket megerősíthessék, és körülbástyázhassák magukat az ellentét csábításaival szemben, hogy a ké¬telkedés hatalmat ne vehessen rajtuk, hogy el ne esse¬nek ezekben az utolsó időkben.
Mert én is azt mondom, amit az Úr mondott: Ada¬tik annak, akinek van, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amivel bírni vél. Hiába gondolja valaki, hogy neki van hite, de tele van kételkedéssel, kritizálással, elfogultsággal, előítélettel: az ilyen lélek, hogyha egész éle¬tében mindig üléseket keres is fel és a legnagyobb bi¬zonyságok és a legmeggyőzőbb jelenségek történnek is előtte, mégsem nyer bizonyosságot, mert az ő lelke kép¬telen arra, hogy a bizonyosságot befogadja, minden bizonyság után nagyobb lesz a kételkedése, mint addig, ameddig míg bizonyságot nem nyert.
A spiritizmusnak az a célja, hogy a vallások által hirdetett isteni igazságot, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus hozott a világnak, megerősítse, körülbástyázza, és bizonyságot tegyen mellette.
Mi bizonyságot teszünk mindaddig, ameddig erre szükség van; nem miértünk, hanem értetek, hogy a hitetek teljes legyen, hogy az utolsó időben el ne fogyat¬kozzatok, meg ne rendüljetek, és valamiképpen el ne csá¬bíthasson benneteket a sátán.
Majd amikor ezek a dolgok bizonyosságokká lesznek, amikor majd a tudomány is megbizonyosodást nyer a lélek továbblétezéséről, és amikor a tudomány a termé¬szet titkait kikutatva a földi légkörben sok olyan dolog¬ról szerez tudomást, amiről eddig nem is álmodott, akkor megnövekedik a spiritiszták száma. Akkor majd tömege¬sen tódulnak ebbe az új eszmébe, ebbe a gondolatba, amelyért titeket most kigúnyolnak, megvetnek és eszelő¬söknek tartanak. Akkor majd megszaporodik azoknak a száma, akik „prófétálnak", akik majd bizonyságot akar¬nak tenni. Ezek azok a megszálltak, akiken keresztül nem Isten igazsága fénylik, nem Krisztus mellett tesznek majd bizonyságot, hanem olyan igazságokat hirdetnek, amelyek Isten ellen valók.
Akkor majd futkosnak az emberek, amikor a kétségbeesés pillanatai elkövetkeznek, amikor nem talál¬nak menedéket a lelkűknek, nem találnak támpontot, amihez támaszkodjanak, amiben higgyenek és bízzanak. Akkor nagy lesz a bizonytalanság, akkor hirdetik majd, hogy „íme itt a Krisztus”, „íme ott beszél az Úr”, „itt be¬szélnek az angyalok”, – jó előre megmondatott, hogy ezeknek ne higgyetek. Mert a sátán is eljön, és felölti az Úr angyalának ruháját is, és beszél, meggyőződéseket nyújt, csodákat művel, hatalmas dolgokat cselekszik az emberek világában, és sokakat elhitet még a választot¬tak közül is.
Tehát nem maga a spiritizmus, nem maga a szelle¬meken keresztül való közeledés a cél, hanem az, hogy a lelketekben az igazság megerősíttessék, és a hit kiala¬kuljon, ami titeket Isten útjára és Isten törvényéhez ve¬zet. Arra az időre már készen kell lennetek, a lelketeknek meg kell töltődnie azokkal az igazságokkal, amelyek titeket a ti helyeteken meg fognak tudni tartani.
Mert mindenkire munkát bízott az Úr, és ki tudja, kinek hol, milyen állomáson kell őrt állania, és az igaz¬ság mellett, Isten igazsága mellett bizonyságot tennie ta¬lán még az életével is; talán mindenét fel kell áldoznia az igazságért.
S talán éppen az az egy, akit a sátán elhitetett, na¬gyon alkalmas arra, hogy hirdesse a sátán igazságát, de tinektek nem szabad a fejeteket meghajtanotok az előtt az igazság előtt! Sőt, éppen tinektek kell bizonyságot ten¬netek a lélek által, hogy ott nem az Isten akarata szerint való munka folyik, hanem a sátán az, aki elhiteti az em¬bereket.
Talán megfosztanak mindentől benneteket, talán száműzetésbe küldenek: mindenre számítanotok kell. Ti minden körülmények közt álljatok a helyeteken mind¬addig, ameddig az isteni kegyelem le nem vált arról az őrhelyről, ahová majd az Úr helyez titeket.
Tehát a spiritizmus nem arra való, hogy titeket apró, kicsinyes dolgaitokban a szellemeken keresztül megsegít¬sen, vagy valami kedvező dologra rávezessen. Ha erre a célra fordítjátok, akkor ti is fekete mágiával foglalkoztok, és akkor lesodor benneteket az örvénybe maga az a hit, az a tudat, hogy spiritiszták vagytok.
Nem, tinektek ki kell tartanotok most és a jövőben is, mert aki mindvégig hű, azt az Úr megjutalmazza. Hű¬nek kell lennetek az igazsághoz; nem szabad, hogy tite¬ket a sátán elcsábíthasson bármilyen hízelgéssel. Bármi¬lyen előnyöket kínáljon is, bármilyen elismeréssel adóz¬zék is nektek a világ, nektek hűen ki kell tartanotok az egyszerű igazság mellett, hogy felismerjétek majd azt az időpontot, amikor csakugyan eljön az Úr. Hogy a szíve¬tekben megérezhessétek azt, amikor megnyílik az ég, és az Úr eljön, hogy Magával emelje mindazokat, akik hit¬tek az Ő beszédének, és azokat, akik hirdették az Ő ne¬vét földi életükben, akik dicsőséget szereztek az Ő nevé¬nek, az Ő igazságának, akik építették az Isten országát, bevezethesse arra a helyre, amelyet elejétől fogva elké¬szített az övéi számára.
Akkor mindegy lesz, hogy honnan jöttetek, milyen mélységből emelkedtetek fel, milyen tévedés rabságában voltatok, milyen bűnben szenvedtetek, milyen lelki nyo¬morúságból kerültetek elő. Isten letörli a lelketekről a bűneitek, tévelygéseitek nyomait, és felöltöztet bennete¬ket új ruhákba, hogy bevezessen abba a mennyei lako¬dalomba, amelyet elkészített a mi számunkra és a ti szá¬motokra, hogy mindörökké együtt legyünk, és Őt dicsőít¬hessük.


szemlézte: Bíró László
--

Visszaszületésről. 1/5

Minden éleknek meg kell várnia a testetöltésben azoknak az eszmeáramlatoknak a felszínre jutását, vagyis annak a korszellemnek újraszületését, vagy legalábbis az ahhoz közel lévő szellemi áramlatot, amely az ő egyéniségének megfelel, csak akkor születhetik meg ismét. Sőt nemcsak hogy meg kell várni azt, hanem az ilyen korszellem vonzásának nem is tud ellenállni. Így vannak bizonyos körforgások, illetőleg periódusok, amelyek bizonyos lelki természetnek, illetőleg a megfelelő szféráknak anyagait nagyobb mennyiségben vonzzák a földre testetöltésre, mint bármilyen más alkalmakkor.
Vannak periódusok, amelyek 200 - 400 év alatt teszik meg útjukat, azaz ennyi időre van szükségük, hogy ismét megmerülhessenek az anyagban.
De vannak olyanok is, amelyeknek ezer, sőt kétezer évre van szükségük, míg ismét megjelenhetnek az anyagi világban.
Minél mélyebbre esett valamely erő az anyag törvényébe, annál nehezebben tudja megtenni útját felfelé.

Ezért hogyha a szellemek nem tudnak maguktól javulni, amikor a velük kapcsolatban volt erők és anyagok megteszik a maguk periodikus körforgását, ezek újra magukhoz vonzzák őket, és így egyiknek talán ezer, a másiknak esetleg csak kétezer év múlva jut alkalma arra, hogy újra a felszínre kerülhessen.

Ez nagyon szomorú állapot. Azonban még ennél szomorúbb állapot az, ha a szellem még ezen is túlkerül, vagyis olyan mélyre bukott, hogy nagyon nehezen és csak nagy sokára tudna a felszínre kerülni, sőt majdnem lehetetlen is számáéra, hogy a felszínre kerüljön.
Ez az az állapot, amit örök kárhozatnak neveznek. Az ilyen szellemnek meg kell várnai az anyagnak egy újabb fluidosítását. Felsodródását, hogy az őt magával vihesse és egy újabb alakuláshoz kapcsolhassa.

A legnormálisabb eset a földkörüli szférák javuló szellemeinek az esete, akik ugyanannyi időt töltenek a szférákban, pihenő állapotban, amennyi időt a földön éltek, úgy hogy kb. minden 100 - 150 évben öltenek testet. Vannak azonban gyorsabb tempójú testetöltések is, 30 – 50 év múlva.
Ebből is látható, hogy a szellemnek más – más a feladata, amit el kell végeznie az anyagon.

(Fontos kiegészítés: ezt a Névtelen Szellem 1935-ben mondta, az akkori állapotok szerint)

Egy másik szellemi közlés így fogalmaz:

Itt tudni kell, hogy a tűrhetően törvényes életet élő emberszellemek körülbelül ugyanannyi időt töltenek a szellemvilágban, mint amennyi ideig testi életük tartott: nagyon törekvő és hitben élő szellemek azonban sokkal hamarabb jutnak bele az újra testöltés kegyelmébe, míg nagy bűnösök és megátalkodottak sokkal később, úgyhogy vannak esetek, amikor évszázadok, sót évezredek múlnak el, míg egy-egy nagy bűnös ismét testhez juthat. Ezt az óriási időbeli eltolódást jelenti az a kifejezés, hogy "a testöltés állapotain túlmenve". Ugyanilyen sors vár azokra is, akik a természettörvény ellen olyan súlyosan vétenek, hogy az életprincípiumot az önmaguk és mások számára teljességgel megrontják.)

Ennek a fokozati különbségeknek a földön való összevegyülése adja meg azokat az ütközéseket, amelyek nyomán minden lélekben új érzés, új végy, új irány alakul ki. Erre az új irányra is rányomja bélyegét az a természet, amely éppen akkor, azokban a pillanatokban a földre bocsátotta a maga hatásait.

folyt. köv…


UI:

Az Élet Illúziója, Az Elme Alkotta Idő
https://www.youtube.com/watch?v=5yGVkUmB_mk&list=LL&index=3

Visszaszületésről. 2/5



5 -19-vers.

Amikor néhányam megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: „Jönnek napok, amikor mindabból amit itt láttok, kő kövön ne marad, mit le ne rombolnának” Azok megkérdezték. „Mester, mikor lesz ez mindez? És mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok és eljött az idő. Ne menjetek utánuk! Amikor háborúról és lázadásról hallotok ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen
De mindenek előtt kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak miattam. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogy hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni, vagy ellentmondani. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De egy hajszál se vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket”

E versekben megjósolja az Üdvözítő a templom pusztulását, e világ minden pompájának elenyészését. Megjövendöli azoknak a különféle szenvedéséket és átalakulásokat, melyek érik majd a szegény Földet, de mindig magasan lobogtatja a szellem zászlaját, mely más hazából integet, s melyre folyton kellene figyelnetek. Inti őket, hogy ragaszkodjanak szorosan az Ő igazságtanához - és ne kövessék a sötét türelmetlenséget, a hamis felvilágosítást, - mely eljön és mindegyik a maga módján elhozza az emberiség számára az igazság és szeretet láthatatlan zászlaját. Megjósolja nekik azokat a szenvedéseket és üldöztetéseket, melyeken keresztül kell majd menniük az Ő nevéért és „Ezek pedig nektek bizonyságul lesznek” arra nézve, hogy igaz az, ami én most mondok és hogy én ismerem a jövőt. „Nem kell arról gondolkoznotok, mivel mentsétek magatokat; mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellenne nem szólhatnak, sem ellenne nem állhatnak mindazok, akik magukat ellenetekbe vetik”
Ti az én eszközeim vagytok, s én szellemi befolyás (intuíció) útján akarom azt megadni szellemeteknek; ne hiányozzék szükség idején a gyengéknek az erő, sem az együgyűnek a megvilágosodás és az ékesszólás.
Nagy, rendkívüli próbák alkalmával nagy, rendkívüli segély is áll rendelkezésetekre.
„De néktek fejetek hajszála se vész el” céltalanul, egyetlen fájdalomsóhaj se hangzik el hasztalanul, mint ahogyan semmi sem történik mennyei Atyátok tudtán és akaratán kívül, semmi se történik véletlenül. Vigasztalódjatok minden szenvedés között, melyek érnek benneteket, az életnek legválságosabb helyzeteiben; bízzatok Istenben, van Őneki elég szolgája, akik mindenfelől környeznek benneteket, ők hozzátok fognak sietni, hogy támogassanak benneteket tanáccsal, vigasszal, erővel, segéllyel.

folyt. köv..

UI:

Eckhart Tolle: Felébredés a sorscsapást jelentő kihívások mellett
https://www.youtube.com/watch?v=JC6kgHGpfGU

2022.decemberi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


A jelen élet fontossága mediális közlés 2

Mi marad a miénk halálunk után + 3 idetartozó cikk. 12

Házasságok a mennyben köttetnek? 16

Duál érettség jelei 18

Rózsa és a karácsony 19

Dicséret 20

Belső világ 21

Ingyenes szellemtani könyvek 26

Útmutatás az utolsó időkre 29

Fizikai és erkölcsi ölés 30

Ajánlott havi web. lapok 33


https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!171038&ithint=file%2cdocx&authkey=!AJQueXKvynqVK7s


https://data.hu/get/13542186/SBK_Hirlevel_214.doc

Krisztus a Megváltó – Felvezetés

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.


Az én Atyámnak, Istenemnek nevében köszöntelek benneteket testvéreim. Mindenki okkal, céllal és feladattal születik e világra. Az Úr úgy mondja: „az én Atyám házában sok hajlékok vannak”. Az Atya házában ezeknek a hajlékoknak lakói vannak, és hogy ki, melyik égitestnek, melyik világnak a lakója, annak is oka van.
Az Írás szerint „innen oda és onnan ide nem jöhettek”, mert mindent a teremtmény fejlettsége szab meg; fejlettségi állapota szerint lesznek lehetőségei. A magas világokba semmi szenny és semmi tisztátalan be nem mehet, mert az ott káoszt teremtene és lehúzná a tiszta világok színvonalát.
Az Atya hajlékaiban a szellemek részére a lehetőségeket az szabja meg, hogy milyen az ő lelki állapotuk, milyen elvek, eszmék és elgondolások szerint élik életüket; mennyi bennük a szeretet és milyen mértékben él bennük a szándék Isten akaratának teljesítésére. Ilyen alapon, akik a Földre kerülnek, azok az ellentét világába kerülnek.
A Föld nem az igazság és nem a szeretet világa. A Föld az önzés, a gonoszság és a bűn világa. A Földön nem Isten, hanem az ellentét akarata érvényesül, ahol az igazságot újra és újra arcul ütik, megalázzák, száműzik és az igazság képviselőivel ugyanezt cselekszik, tehát a Földön többnyire olyan bűnös lelkületű egyének öltenek testet, akiknek a lelkében a hazugság, az ellentétes gondolatok és vágyak húzódnak meg.
Mivel ezeket a lelkeket a bűnös természetük a földi világba száműzte, azért szükségessé vált, hogy a magasabb világokból, magasabb szellemi fokozatról jöjjenek olyanok, akik valami szebbre, jobbra tanítják meg a bukott világok, így a Föld lakóit is. Mert ha ez nem történnék meg, akkor jó példa hiányában nem lenne kiút a Föld nehéz állapotaiból, akkor a Föld lakói minden egyes születéssel újra csak az ellentétes elveket ismerhetnék meg, így a fejlődés el lenne zárva előlük.
Ezért Isten szeretete és kegyelme időnként magasabb rendű és rangú szellemeket küld a Földre az itt lakók megsegítésére és irányítására. Az átlagember, a tömeglélek a maga bűnei miatt jön ide, hogy itt a lehetőségek világában levetkőzze azokat. A lehetőségek alatt azt értem, hogy itt lehetősége van a jót is észrevenni, megtanulhatja a különbségtételt a jó és a rossz között és a szabad akaratával elhagyhatja a rosszat és a jó mellé állhat.
Abban van a földi élet lehetősége, hogy a lélek nem a hasonlókkal van egy szférába zárva, hanem a Földön minden fajta, rendű és rangú szellemmel találkozhatnak; még olyan magas fokozatúval is, mint a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk, hogy ezáltal az isteni Jót megismerhesse és magáévá tehesse. Tehát az átlagember a bűneitől való szabadulás miatt jön ide és nem azért, hogy vezekeljen. Az elkövetett bűnöket nem lehet levezekelni, mert a lélek az első bukás óta annyi bűnt követett el, hogy nincs annyi idő, ami elegendő lenne azok levezeklésére. Hiszen az alatt az idő alatt is, míg új lehetőségek között próbálkozik a lélek, legtöbbször eltér az Isten akaratától és Isten törvényétől; így ahelyett, hogy megszabadulna bűneitől, újabb bűnöket követ el.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus a megváltó
Adai közlés - Mert gyermek születik nekünk
Régi Advent
A tévedések tragikus következménye
HANG - Jézus és Mária kapcsolatáról
A csüggedőkhöz
Tiltott magyar őstörténet



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirgca_SzAa8A7TnHQQ?e=HQXxia
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=_vwmbIaMZOU
Válogatott tanítások Gizi médium és Kotányi Ottó által 3. Rész

https://www.youtube.com/watch?v=c5D3FVBj1f0
Kérdések és tantások Gizi médium által – 1998.dec.15.

https://www.youtube.com/watch?v=pTqizDTHn2Q
Szellemnyilatkozatok 4-ik fejezet – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=2xowDXSoGYU
Karácsonyi látomány Zita médium által – 2001. január

https://www.youtube.com/watch?v=TDlUS9rkcHo&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=96
Szerelmem a szomszédom – Romantikus film

Szállást keres a Szent Család

Advent IV. vas.

Ima




Drága jóságos mennyei Atyám! Mélységes hálával borulok le Előtted mindazért a kegyelemért, amelyet a te Szent Fiadban a bukott emberiség felé gyakorolsz. Örök és kimondhatatlan hála illet Téged, merthogy a bukás kezdetekor ígéretet tettél bukott gyermekeidnek, hogy nem hagyod őket örökre a szenvedésteljes állapotokban, a szellemi halálban, hanem elküldöd a Szabadító Messiást, aki kivezeti őket a saját maguk által létrehozott állapotokból és újjáteremti mindazt ami veszendőbe ment. Minden egyes kimondott hálaérzés méltatlan ahhoz a nűhöz, amelyet Szent Fiadban és Általa vittél végbe minden egyes bukott szellemért. De mindennek ellenére mégis minden hálaérzés lángnyelvét egy csokorba fogva, a hálaérzéseket hatalmas lángtengerré alkotva közösen sugározzuk Feléd, mindenható Isten felé, minden egyes szeretet-gesztusodért, amelyet felénk, bukott világokon sínylődő gyermekeid felé sugárzol!

Amen

Drága, bennünket a bukás produktumaiból, az újjáteremtési folyamatokba meghívó Jézusunk! Szívből köszönjük az egyáltalán meg nem érdemelt kegyelmeket, melyeket visszafizetni soha nem tudunk, hisz nincsenek saját erényeink, sem lelki vagyonunk, hisz minden a Te érdemed, hisz Tőled és Általad kaptuk ajándékba, megelőlegezve minden ama feltámadási állapotot, amelyet szintén Neked köszönhetünk, vagyis a halál felett aratott győzelmednek. Hogyan is haladhatnánk előre a feltámadásban, ha Te előbb nem támadtál volna fel? Vajon hogyan is győzhetnénk a vágyaink, a sátáni eszme és világ felett, ha előbb Te nem győzted volna le a világot? És hogyan lenne Szentlelkünk, ha Te előbb nem „tisztítottad” volna meg a légkört a sátáni eszmétől, hogy létlehetőséget és munkaterületet biztosíts a Szentlelkednek és a Benne és Általa munkálkodó Szent Szellemeknek? Köszönet tehát a Szent Lelkedért és a Szent Szellemekért!
Örök hála és köszönet amiért teljesen hű maradtál az Atyához és mint a leghűségesebb gyermeke az Atyának, részt vettél a káosz rendezésében és ezáltal már akkor megkezdted az érettünk végzendő munkát, amiért szintén nagyon, de nagyon hálásak vagyunk. Sajnos azonban, hogy akkora hálát soha nem fogunk tudni érezni, mint amekkora a te műved. Ahogyan világosodik meg előttünk az értünk végzett tevékenységed nagyságának csak egy nagyon pici hányada, azzal párhuzamosan talán ébrednek bennünk hálaérzések, de akkora hálát, mint amekkorát Te értünk tettél soha nem fogunk tudni érezni irányodba. Kérlek bocsásd meg ezt nekünk! Nincs más mit tennünk, minthogy hálánk jeléül elfogadjuk mindazokat a szabadulási lehetőségeket és újjáteremtési folyamatokat, amelyeket felkínálsz nekünk életről- életre, évről- évre, óráról- órára.
Hála Neked Mária, amiért benned fókuszálhatott a választott nép kiválasztott részének minden messiásvárási vágya, törekvése és imája, és amelyet Te továbbítottál a Mindenható felé, hogy megszülethessen a várva- várt Messiás. Hála és dicséret övezze az Urat, amiért mindennek csúcsaként Téged jelölt ki az Úr, hogy mindannyiunknak az édesanyja légy és hála neked, amiért elfogadtad az összes fájdalmat és szenvedést, amivel ezt a „státuszt” „kiérdemelted”és elfogadtad, vagyis, mert Társmegváltója és közbenjárója lettél az emberiségnek és külön patrónája az elfogadó félnek. A Te munkádnak és munkásságodnak a kellő elismeréséhez is hiányoznak a megfelelő földi szavak, de még a szellem érzései is. Ebben az esetben sincs más kifejezési módja a hálánknak, mint az, hogy belevessük magunkat a Tőled és rajtad keresztül jövő kegyelmi áramokba és hogy beledolgozzuk magunkat azokba.
És köszönet mindazokért és mindazoknak, akik beálltak a „via dolorosa” -ába, hogy kínszenvedéseikkel levonzzák, „munkába szólítsák” és érvényesítsék Uram a te kínszenvedéseid, kínhalálod érdemeit és eredményeit. Övezze őket körül a Te áldásod most és mindörökké!
Utoljára, de nem utolsó sorban a hálaadás után könyörögni is szeretnék az én földi testvéreimért, hogy „mindvégig” ki tudjanak tartani a folyton növekvő megpróbáltatások ideje alatt, mert szavaid szerint, csak az üdvözül, aki mindvégig kitart.
Adj nekik tisztánlátást, hogy felismerjék a legnemesebbnek álcázott sátáni, gonosz törekvésben is a hamisságot és adj nekik erőt és ismét csak kitartást, hogy legyen erejük ellene mondani a sátánnak és minden cselekvésének, akár ravasz fondorlattal, vagy éppenséggel erőszakkal akarják őket rávenni a sátán által felkínált dolgok elfogadására.
És arra kérlek még, hogy segítsd földi testvéreimet arra, hogy minél nagyobb mértékben fel tudjanak készülni a születendő gyermek-Jézus befogadására.

Amen


*


Drága gyermekem, ahhoz, hogy minden valamennyire is világosabbá legyen előttetek, vissza kell, hogy menjünk a múltba, dióhéjban azoknak az állapotoknak a feltárásába, (igaz már mások is megtették azt) amikor még nem voltak égitestek, talán még messzebbre, amikor még csak Isten volt (és körülötte egy előbbi teremtésből keletkezett világ, amelynek egy bizonyos része már, ehhez a jelenlegi világotokhoz hasonlóan lebukott, de már teljes egészében visszatért Istenbe. Emberi számokkal ki nem fejezhető ez az idő), Aki mintegy belépett ebbe a holt molekulákkal telített végtelenségbe, hogy Életre keltsen maga körül minden egyes halott molekulát és hogy ez az Élet szétterjeszkedési lehetőséget nyerjen Ő általa. Ezért „Életet lehelt” a holt molekulákba, minek következtében mindent bearanyozott az isteni életerő és a holt molekulák életre keltek. Ennek következtében minden egyes életre kelt molekulára rányomta bélyegét az isteni lényeg. Így lett istenivé, ami Istent körülövezte.
Amikor az ember este felnéz az égre, mindent sötétnek lát és hisz, hát valahogyan ehhez a látványhoz volt hasonló a világmindenség az isteni beavatkozás előtt, de amint Isten szétsugározta teremtő erőit a „semmibe”, egyből minden kivilágosodott, fehérré lett, amely színben az arany színnek árnyalatai voltak jelen az erőkiáramlásoktól függően. Így a mindenség, mint egy arany színben sziporkázó „élő” tengerhez lett hasonlóvá. Ezekbe teremtett Isten hatalmas, mondanám, óriási kiterjedésű (Ős) Napokat, amelyek sem minőségben sem összetételben egyáltalán nem hasonlítottak és hasonlítanak ma sem a ti általatok ismert napokéhoz, mert a legtökéletesebb, a legnemesebb ősanyagból keletkeztek: Isten ősvilágosságából. Isten ugyanis Szellem, amely szellemnek isteni, azaz életet fakasztó, önmagából az életre öntudatos szellemeket előhívó és mindeneket éltető ereje van és a harmadik „alkotóeleme” az ősfény, vagy ősvilágosság, amely az anyagnak a legmagasabb hatványát képezi. (Isten tehát szellem, erő és ősvilágosság.) De nem anyag, mert nincs anyagi szerkezete, hanem fény, amelyből a bukás által keletkezett az anyag. (Tehát nem az anyag hozta létre a szellemet, sem a szellem az anyagot, hanem Isten alkotta ősfény lesűrűsödése által keletkezett a bukás fokához mérten az anyagnak különböző sűrűségű megjelenési formája.) Isten tehát ezekre az arany színben sziporkázó, a teljes tisztaságuk miatt fehérben tündöklő saját fényű „égitestekre” Isten hatalmas Messiás Szellemeket helyezett ki, akiket Ő maga teremtett. Ezeket a hatalmas Messiás Szellemeket Világaikkal együtt Isten éltette és élteti ma is, azaz teljes egészében, folyamatosan Isten jelenlétében, mint „erő-mezőben” éltek és élnek. (A bukás folyamán ebből az isteni jelenlétből, „erő-mezőből” esett ki a föld, amely állapotba Jézus kínszenvedésével és kereszthalálával visszaemelte.) Azzal a céllal tette ezt Isten, hogy a végtelen világegyetem megteljen élettel. Ezeknek a hatalmasra teremtett szellem egyedeknek az volt a feladatuk, hogy egészen hasonlóan naggyá és tulajdonságaiban azonossá fejlődhessenek, mint Teremtőjük és Ők is majd, amikor elérik a kellő fejlettségi szintet és alkalmassá, éretté válnak a teremtésre, teremtsenek maguknak különálló világokat, melyet ők vezetnek. Ezáltal is óriási kiterjedést nyerhessen a teremtettség. (Gondoljatok bele, hogy ha a megszámlálhatatlan messiás szellem mind külön világot hoz létre maga körül, akkor mekkora a teremtettség?) Ezek a messiás szellemek egyenes ági leszármazottai voltak a Teremtőnek, igazi istengyermekek, akik „növekedtek korban és bölcsességben”, erőben, egymás és Isten iránti szeretetben, közeledvén az Atya által meghatározott szinthez. Isten úgy alkotta meg a legmagasabb szintet, hogy az atyai szint elérhetetlen legyen bármelyik teremtménye számára, hogy mindenkor megmaradhasson a Teremtő és a teremtett lény közötti örökös függő viszony, ami nem volt más, mint az Istennek történő teljes engedelmesség. Amennyiben Isten nem így rendelkezett volna, elkerülhetetlen lett volna egy óriási káosz kialakulásának a lehetősége, de Isten mindennek az elkerülése érdekében mindent Önmagától, az ő akaratától tett függővé. Isten ugyanis tudta azt, hogy a szabad akarat elnyerése magában hordozza a Tőle, a kiszabott útiránytól történő eltávolodás, a bukás, az ellenszegülés és a lázadás lehetőségét és azt, hogy minél magasabbra jut el a fejlődésben egy szellem, annál inkább kiütközhet a szellemekből mindennek a fentebb említett bukási fokozatoknak az esélye. Ezért Isten már a szellemek teremtése pillanatában mintegy bele teremtette a szellemekbe a mennyei állapotokat, (ugyanis egy szellemnek az állapotát nem a tartózkodási hely határozza meg, hanem magának a szellemnek az állapota.), a tisztítótüzet és a poklot is, hogy amilyen a szellemnek az Istenhez való viszonya, annak megfelelő benső állapotba kerülhessen. (Ugyanez érvényes ma is minden szellemre, így tireátok is gyermekem.) Ezért a növekedés részét képezte az Isten és az egymás iránti szeretet mellett az Istenhez és az Ő akaratához való hűség fejlesztése a fejlődésben lévő szellemek számára.
A szellemek egyforma szintről indultak, tehát a start ugyanaz volt és a cél is ugyanolyan „távolságra” volt mindegyikük számára: elérni az abszolút tökéletességet, Istenekké lenni, világokat teremteni és vezetni. De ez nem mindegyik szellem számára vált valósággá. Ugyanis a fejlődés „mellékhatása” gyanánt észrevétlen esély mutatkozott az egyéniesülésre, vagyis az Istennel történő függő viszony bizonyos szellemekben lassan elkezdett gyengülni és ezzel párhuzamosan nőt és erősödött az egyéni „én” fogalma a szellemben, pedig Isten konkrét közelében élni, növekedni szeretetben, bölcsességben sokkal könnyebb, mint már az elszigetelődés által megrabolt állapotban, ugyanis az egyéniesülés bizonyos elszigetelődési folyamatokat indított be a szellemek ezen rétegében. Már nem rajongtak úgy Istenért, a testvériségért és a szeretetük sem volt már annyira intenzív sem Isten, sem testvéreik felé, mert lassan és észrevétlenül ugyan, de mindinkább a saját maguk dolgaival voltak elfoglalva és emiatt már az „egyéni célok” fontosabbak voltak a közös ügynél, Isten akaratának a megvalósításánál. Ezek a szellemek már nem tudtak olyan intenzív szeretet - sugarakat lövelni Isten felé, ezért csökkent a szeretetnek, mint éltető erőnek a körforgása Isten és a teremtett szellemek azon része között, akik hát, hogy úgy mondjam kicsit elfordultak Istentől. Ezáltal a szeretethiány által csökkent, majd mindinkább csökkent a saját fényük, minek következtében lassan, de biztosan távolodtak Istentől és azon testvéreiktől, akik hűek maradtak ahhoz az úthoz, amelyet Isten kijelölt a számukra. Mindez azért is történhetett meg, mert, ahogyan növekedtek az elődszellemek, mind különbözőbbé váltak (habár ez a kifejezés túl erős ezen különbségek meghatározására) egymáshoz viszonyítva és ezáltal a fejlődésük menete is különböző lett. Mivel szabadakaratuk volt, ez már eleve magába foglalta ezt a lassú, de biztos „eltávolodást” egymástól és ezzel Istentől is. Így lassan, de biztosan kezdett kettéválni a teremtettség. A táv és a minőségbeli különbség mindinkább kiütközött és így érezhető volt a két csoport között. Amíg a hűen maradt szellemek örömben és boldogságban haladtak előre az Isten által kitűzött cél felé, addig, a mindinkább erről az útról lecsúszó testvéreik viszont távolodtak a biztos úttól a bizonytalanság és az istennélküliség állapota felé. Ahogyan a hű szellemek gyarapodtak isteni erőkkel, úgy testvéreiknek csökkentek az erőik és zsugorodni kezdtek. Ezzel az eltávolodással és zsugorodással Isten iránti szeretetük is csökkent. Amikor tiszta testvéreik a segítségükre siettek, gyakorlatilag csak akkor vették észre a különbséget saját maguk és tisztán maradt testvéreik között. A különbség láttán voltak akik elfogadták a segítséget és visszafordultak, míg egyesek irigyek lettek látva testvéreik fényesebb voltát és ellenszegültek a segítségnyújtásnak, hisz éppen az a lelkületük vallott kudarcot, miszerint túlbuzgóságukban többek szerettek volna lenni testvéreiktől és ezáltal ki szerettek volna tűnni a többi testvéreik közül, de éppen ellenkező hatást értek el az egyéniesülésükkel. Az ebből fakadó ellenszegülés, a segítség megtagadása gyakorlatilag még inkább távolította őket Istentől és a tisztán maradt testvéreiktől. Tehát gyakorlatilag a táv a két világ között még inkább nőtt. Ameddig bírtak segíteni a hűen maradt testvérek, addig mindent megtettek annak érdekében, hogy minden eltévedt szellemet visszatereljenek a helyes útra még akkor is, ha nem tudnak velük párhuzamosan haladni, hanem csak utánuk menni, de a szellemek egyharmad része gyakorlatilag megmaradt az ellenszegülésnek az útján, akik mindinkább távolodtak az igazi hazától, az eredeti úttól, míg teljesen ellenszegülőkké váltak. Mivel nem fogadták el az isteni segítséget, és nem tartottak bűnbánatot, ezáltal bukásuknak okát már nem önmagukban, hanem Istenben keresték és Őt vádolták a mind kényelmetlenebbé és szenvedésteljesebbé vált állapotukért. Ebből kifolyólag annyira eltávolodtak Istentől, hogy teljesen megszakadt Vele minden kapcsolatuk és csak saját magukra, saját maguk erejére tudtak támaszkodni. A két világ között tehát egy áthidalhatatlan szakadék keletkezett, mert olyan mélyre süllyedtek, hogy tagadásuk már nem tagadás, hanem gyűlölet minden ellen ami él. Világuk már nem sugározta vissza az Örök Nap világosságát, hanem teljes sötétséggé lőn eme világ és mindent elnyel ami feléje közeledik, és semmit nem enged ki magából és nem árad ki belőle semmi, csak örökös tagadása és gyűlölete mindennek, amit Isten alkotott. Itt ezekben a világokban nincs jelen Isten, ezért minden halott és élettelen.
A démonok világa ez gyermekem(!), mely világok megtagadva az isteni egységet és harmóniát, a saját fluidjaikba csomagolva, teljesen szétszórtattak a legalacsonyabb világegyetemben, mint fekete világok (lyukak), ezért mindenhol megtalálhatók. Isten teljesen elszigetelte őket és világaikat, mert olyan hatalmas sötét erőket mozgatnak meg, hogy ha rátámadnának egy-egy fejlődésben lévő világra, szinte pillanatok alatt tönkretennék úgy erkölcsileg, mint fizikailag.
Amíg idáig jutottak a tévútra tért szellemek, addig a hűen maradt testvéreik gyakorlatilag elérték az Isten által kitűzött célt, az abszolút tökéletességet, vagyis az abszolút boldogságot, a legtökéletesebb teremtő erőt, tiszta tudást és bölcsességet, azaz a messiási felnőtté válást és alkalmassá váltak saját világaik megteremtésére. Jézus is ezek közé a tökéletességet elért szellemek közé tartozik, sőt Ő a legmagasabb hatványát érte el a messiásvilágoknak, ellentétben azokkal, akik saját maguknak, a saját elgondolásuk szerint szerettek volna világokat alkotni. Istennel összhangban jutottak el a hűséges elsődök oda, ahova engedetlen testvéreik az összhangot megtörve és az Istent mellőzve saját maguk erejéből és akaratából szerettek volna eljutni.
Mivel, úgy irányában, mint minőségében teljesen kettészakadt a teremtettség és egy hatalmas és áthidalhatatlan szakadék keletkezett ebből kifolyólag az alacsony, a teljesen sötét fekete világokhoz semmilyen fény, segítség nem tudott lejutni. Ezáltal teljes sötétségben és ellenszegülésben, állandó háborúságban élnek a démoni világokon. Nemegyszer háborút indítottak Isten ellen, de nem jutottak sehova, mert mindig legyőzettek és mert világukat nem hagyhatják el. Mivel a hű messiások már tökéletes teremtő képesek lettek és mert a szeretetük úgy kívánta, hogy hívjanak elő saját teremtésű szellemeket, embrionális szellemeket, ezért ők is alkottak ezen embrió szellemek szintjének megfelelő napokat, ahova kihelyezték az önmagukból alkottakat, hogy ők is fejlődjenek és elérjék az Isten által meghatározott fejlettségi szintet, a messiás világok alsó határát, ahonnan továbbfejlődve elérhessék a messiások világát, amely szint elérése után ők is világokat hozzanak létre, amelyeket ők vezetnek. Ezek a szellemek között Máriát emelnénk ki, mint aki soha nem bukott és a legtökéletesebb szintet elért paradicsomi szellem. De úgy a messiásoknak, mint a paradicsomi világok lakóinak ezen a szinten már bizony komoly áldozatokat kell vállalniuk az előrejutáshoz.
Beindult tehát a messiásszellemek munkája és Istennel összhangban ők maguk is, Istenhez hasonlóan tiszta napokat hoztak létre, de ezek már valamelyest mások voltak mint a saját világaik, ugyanis ezek már másodrendű napok voltak, amelyekre már saját teremtésű szellemeket helyeztek ki, mint azt már fentebb említettem. Minden hasonlóan működött, mint amikor Isten teremtett, csak egy hatvánnyal lejjebb. Ezek a messiások által teremtett szellemek már, hogy úgy mondjam másodrendű szellemek voltak, de a végcéljuk semmiben sem különbözött az elsődökétől. Boldog világok voltak ezek is, hisz tisztán élvezhették Isten és a messiások jelenlétét, mely jelenlétben növekedhettek,fejlődhettek egészen a szellemi nagykorúságig, amikor ugyanis megjelentek a kísértő szellemek, akik nem buktak le teljesen a démoni szintre, hanem volt valamennyi mozgásterük és mivelhogy nem közelíthették meg a paradicsomi világokat, ezért kihasználva a paradicsomi szellemek ártatlanságát és kíváncsiságát, minden tilalom ellenére a paradicsomi világokról megpróbálták kicsalogatni a tiszta és ártatlan, gyermekded szellemeket, hogy megérintve őket beszennyezzék tiszta fluidjaikat és ezzel lerántsák őket a saját alacsony világuk felé.
Sajnos az előző mintára ezeken a világokon is megtörtént a bukás! A tiszta gyermekded (engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa) világok is a szellemi nagykorúság próbájának kitéve, egyharmad része engedett a csábításnak, vagyis a kígyónak és beindult a bukás, azzal a különbséggel, hogy a messiásoknál elsősorban az adó felet kezdte megfertőzni és ott fejlődött ki a gőg, míg ezzel ellentétben a paradicsomi világok lakóinál a női, azaz az elfogadó fél volt fogékony a konkrét kísértések befogadására, mely kialakult helyzet mindkét, a kísértő messiás és a megkísértett, a kísértésnek engedő szellem számára is bukást eredményezett. Amiért a női fél engedte be a bukás lehetőségét és hallgatott a csábítóra, ezért a női félnek a feladata visszavezetni az adó felet az Isten Országába. Ezért a női fél kettős igát húz, a sajátját és az adó fél igáját. Ahogyan beindult az ellenszegülés, Isten részéről azonnal elhangzott az ígéret a bukott szellemeknek a visszavezetésére. Szinte az összes, vagy legalábbis a hű messiások nagyon nagy része azonnal munkába fogott a káosz rendezésére. Jézus tehát már ekkor megkezdte az értetek, értünk mindannyiunkért a megváltói munkát. Az isteni akarattal ellentétben, ezzel a bukással is terjedt ugyan a teremtettség, mert a szellemek ahogyan a bukás során különböző szinten megálltak, magukkal víve saját anyagukat, olyan szintű világok keletkeztek a fluidjaikból. Az isteni akaratba nem volt betervezve a bukás, csak a tökéletesedés, de mivel a szabadakarat már eleve megadja az esélyt a bukásra, ezért Isten megengedte a bukást, de megbocsátotta a bukásban lévő gyermekei hűtlenségét és azonnal munkába is szólította úgy a messiásokat, mint a hűen maradt paradicsomi, vagyis másodteremtésű gyermekeit, az eltévelyedetteket a saját világukba történő visszavezetésükre. Itt kiemelném a sok messiás szellem mellett Máriát, mint tisztán maradt paradicsomi szellemet, Aki sok-sok tiszta szellemmel együtt, - mivel ebben az esetben az elfogadó fél volt az elcsábítható,- szintén már ekkor megkezdte a megmentői munkát a lebukott paradicsomi testvéreinek a megmentéséért. De hiába minden összefogás, sokan itt sem tudtak megállni a bukással, hanem, minden figyelmeztetés ellenére ellenszegültek az isteni segítségnyújtásnak és süllyedtek lefelé a sötétségbe. Hasonlóan a messiások bukásához, a paradicsomi világok bukása is nagyon lassan történt, mert amikor kialakult egy bizonyos szintű világ, a védőszellemek azon dolgoztak, hogy minden egyes fejlődési turnus végére minél több szellem emelkedhessen és minél kevesebb bukjon tovább és ez minden egyes fejlődési turnusnak a végén így történt. Tehát minden szintről emelkedtek és buktak is tovább szellemek. De ezek még a félanyagi világok voltak, vagyis a negyed, majd az ötödrendű világok, amelyekből a szellemek egy része tovább bukott és lassan kialakultak a hatodrendű világok.

Ez a ti világotok gyermekem!

Amikor világok bukásáról beszélünk, elsősorban a napokban élő szellemek bukásáról beszélünk, hisz mint tudjátok Isten úgy a messiás, mint a paradicsomi szellemek részére kizárólag napokat teremtett, mint a szellemek tartózkodási helyét, otthonát, ahol beindult a teremtett szellemek fejlődése és voltak olyan szellemek, akik végig vitték a fejlődést és célt értek, míg voltak akik engedték kifejlődni magukban a bukást okozó csírákat, vagy hallgattak a csábító szavára és őket követték, hátat fordítva Istennek és az Ő akaratának. Amikor a napokban lévő szellemek ellenszegültek Isten akaratának, kilökettek a napokból fluidjaikkal együtt. Ezek a fluidok aztán összevonattak, hogy lakóhelyül, vezeklő helyéül szolgáljanak kitermelőiknek, valamint, hogy a lesűrűsített anyagukat a szenvedés, az önmegtagadás által, ahogyan tisztulnak a szellemek, visszanemesítsék a süllyedt világukat, annak anyagát az eredeti állapotra. Ezek gyakorlatilag a napok „holdjai”, a bolygók, amelyen ti is éltek gyermekem. De mivel ez a visszanemesítési folyamat nem megy saját erőből, hanem csakis felső segítség révén, ezért az arra érett lelkeket felkarolják magasabb világokról jövő szellemek, hogy felkarolják az eltévelyedetteket, és segítsenek elszenvedni és a szenvedés és önmegtagadás révén nemesíteni a kitermelt ellentétes fluidokat, hisz még senki emberfia nem volt képes saját erejéből megtérni, megigazulni és majdan megszentelődni, hanem csakis isteni beavatkozásra. De már kétezer évvel ezelőtt olyan tömérdek mennyiségű ellentétes fluid termelődött ki, hogy a legtökéletesebb Messiás volt képes annak elszenvedésére, valamint Mária és mindazok, akik utánuk jöttek azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az emberiség teherhordozását, azáltal, hogy elszenvednek a kitermelt fluidokból legalább annyit, hogy a lelket körülvevő bűnréteget valamennyire is áthatolhassa az isteni fény, amely az ember lelkiismeretén keresztül rávilágít a kárhozatra vivő bűnös hajlamokra és segít azok levetkőzésében. Az Úr munkájának az eredményeként működik az ember lelkiismerete, amennyiben már van némi , a Szentlélektől nyert világossága.
Az Ószövetségben a zsidó nép az egyetemes természeti törvény által ítéltetett meg és ha vétkezett, a bűn elkövetése után azonnal jött a büntetés, a halálos vétekre az azonnali halál. Ezzel ellentétben az Újszövetségben Jézus munkájának eredményeként, mindenkit a lelkiismeretén keresztül a saját lényegtörvénye ítél el, vagy oldoz fel és ha bűnbánatra jut az ember, van lehetősége a megbánásra, ami annyit jelent, hogy a bűn elkövetését nem követi azonnal a büntetés, hanem kap esélyt az elodázott „büntetésre” (ami gyakorlatilag nem büntetés, hanem lélekgyógyító „szérum”), továbbá részleges, vagy teljes feloldozásra, a bűn mértékétől és a bűnbánat fokától függően. Jézus munkája tehát belső erjedési folyamatokat indít be az eltemetett és lényegiségében összezsugorodott és ellenkezőjére fordult isteni tulajdonságoknak az újraélesztésére.
Mindezek olyan ajándékok, amelyeket felületes lelki életet élő újszövetségi ember fel sem tud fogni és még kevésbé értékelni, mert nem érzi szükségét annak a kegyelemnek, amelyre alapvetően minden ember rá van szorulva, hanem majd csak akkor, amikor lezárul a krisztusi korszak és visszavonatik a kegyelem, mert attól kezdve már megszűnik minden feloldozási lehetőség és az ember azokért a bűnökért is vezekelni fog, amelyekre azelőtt már bűnbocsánatot nyert. De mivel nem lehet elégtételt tenni egyetlen egy elkövetett bűnért sem, ezért a szenvedés örökké tartana, amennyiben a Mindenható meg nem elégelné a szenvedést és el nem ragadná a szenvedő gyermekét. No ez már jövőkép, amelyet nem mindenki fogad el. Tehát addig használjátok ki a kegyelmi időt gyermekem, ameddig azt az Atya lehetővé teszi a számotokra, mert amikor már megszűnik ez a lehetőség, mármint a Krisztus áldozata által történő tisztulási lehetőség és Isten részéről nem adatik már több esély a megváltásotokra!
Most még minden évben és az év minden napján szállást keres a Szent család, mely lehetőségen keresztül gyakorlatilag Jézus szava hangzik szerte a világban: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítelek titeket”, de csak a megváltásra érett lelkekben talál visszhangra a Szent Családnak eme törekvése. Akik még a „feleséget és a hat iga ökröt veszik” még nem alkalmasak a megváltásra, hanem csak azok, akikért az Úr, a Nagykirály kiküldé a szolgáit az összegyűjtésükre: „Menjetek ki az útkereszteződésekre, az útszélekre és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat és vezessétek el őket a menyegzőre.” A kegyelmi idő lejártakor is szét fogja küldeni az Úr az ő angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy egybegyűjtsék az Övéit, vagyis azokat a „bénákat, vakokat, sántákat”, akik beérkeztek a nagy menyegzőre, vagyis akik a kezdettől el is tudtak jutni a végéig a fejlődési útnak és a Király berendeli őket a „menyegzőre” mert feltámadt a lelkük a halálból az Életre.
Mária és József személyében vannak megjelenítve mindazok a missziós szellemek, akik azon munkálkodtak és jelenleg is munkálkodnak, hogy a Megváltó Messiás Jézus Krisztust be tudják fogadni azon lelkek, akiknek a neve be vagyon írva az Életnek könyvébe. Ugyanis az, hogy valaki elhiszi Jézus születését és Isten létezését, sőt még ha az egész világot megnyeri is, sőt ha azt is mondja, hogy Uram, Uram, még nem jelenti azt, hogy el is fog jutni az üdvösségre, hanem csak akkor, ha teljes szívvel követi Isten akaratát. „Aki utánam akar jönni naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem. Valamint: „Aki jobban szereti apját, anyját… az nem méltó hozzám”, azaz csak akkor jut el az ember a majdani tökéletességre, ha: „Szeresd Istent teljes (szívedből) szellemeddel, minden erőddel és lelkeddel (szellem, erő és ősvilágosság).
Fogadjátok be a szívetekbe és adjatok szállást a Szent Családnak (az Isten Országa fiainak), hogy Mária megszülhesse számotokra a kisded gyermeket, azaz kimunkálhassa bennetek az isteni igazságok megszületését és a lelketekre gyakorolt hatását. A „szállást keres a Szent Család” és bebocsátásra várnak a folytatása: „Az ajtó előtt állok és zörgetek és aki beenged engem, azzal vele vacsorálok.” Ez már az, amikor úm. a „Ker. János”-ok elvégezték az előmunkálatokat arra nézve, hogy az emberi lélek kész lehessen a Megváltót befogadni az életébe gyakorlatilag.
Drága gyermekem, Krisztus a lélek bensőjében történő megváltási munkájára, mintegy korona gyanánt küldte el az Igazság ama lelkét, a szellemtani igazságokat, amelyek révén a belső lelki munka, külső, az értelemre ható megvilágítást nyer, amennyiben a II. korszakhoz hasonlóan nem ferdülnek el a III. korszak igazságai, mert amennyiben egyáltalán emberi, de ha főként avatatlan kezekbe kerülnek az isteni igazságok, szinte azonnal szűrődnek bele olyan igazságok is, amelyek már erejüket vesztve lesüllyedtek a féligazságok szintjére.
Ezért hát gyermekem ebben a hátralévő időben értelmetekkel és cselekedeteitekkel legyetek a tiszta igazságok védelmezői és megtartói, hogy akik még eme rövid időben, főként a fényes korszakban követői szeretnének lenni a III. kijelentés tiszta igazságának, akkor meg is találják azt!
Adjon Isten gyermekem, eredményes felkészülést a szent karácsony lényegének a megértésére és befogadására úgy nektek, mint azoknak, akik még rajtatok kívül olvassák és értelmezni próbálják az emberiség számára leadott közléseinket.
Az Úr leszállt az Ősnapok világából az egyik legmélyebben fekvő földre, amely bolygó nem is a napnak kilökött salakja, hanem a bolygók kilöketett salakjából gyúrattatott össze, hogy mint jó pásztor, visszavezesse eltévelyedett, a bűnben, mint az ellenszegülés eredményeiben elmerült emberiséget az elvesztett paradicsomi állapotokba és onnan majd tovább az ősnapok világába. Ezért zörget minden szív ajtaján a Szent család, hogy ezt a célt elérhesse bennetek az Úr.

Kedves gyermekem, János apostol szavaival zárom soraimat:
„Áldja meg Isten testeteket, lelketeket és szellemeteket!”

Amen

Ada, 2022. XII. 18

Visszaszületésről. 3/5




Jeruzsálem pusztulása. (20 – 24 vers)

„Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. Akkor, akik Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van költözzék ki, és aki vidéken van vissza ne térjen. A bosszúállás napja ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és ítélet haragja e népen. Lesznek, akik kardélen hullanak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.”

Szól ezután az Üdvözítő Jeruzsálem pusztulásáról, melyet pontosan megjósol, úgy, ahogy az utóbb bekövetkezett. Utóbb pedig kiszélesíti a látókört, képletesen ecseteli az egész világrengető drámát, melynek egykor meg kell tisztítania a földet salakjától, miáltal a világok rangsorozatában (hierarchiájában) magasabb fokozatot foglal majd el.

Hogy mikor fog ez megtörténni, az a ti időfogalmaitoknak megfoghatatlan, nagyon is messze fekvő. Megjön észrevétlenül és sok nemzedék fog még elmúlni, amíg elérkeznek azok a napok, melyekről az Üdvözítő itt prófétai szellemmel, sőt prófétai bizonyossággal beszél, mert Ő építette ezt a Földet a természettörvények működésével és irányításával, hogyne ismerné tehát haladásának idejét is?
Természettudósaitok közül némelyek azt hiszik, hogy a földnek meg kell fagynia, minthogy kérge a központi lehűlés folytán mindinkább megsüsüsödik, végül a legbensőbb mag is hideg és kemény lesz.
Ez az elmélet tisztán anyagelvű természetű és a nagy szellemhatványozást csak kíséri anélkül, hogy arra döntő befolyást gyakorolna. Évezredekig tartana ez a természettudományi folyamat, ha nem keletkezne másféle forradalom, amely által a föld belső izzó tömege lassú kihűlési mozgás helyett nem a föld felületére ömlene. A mindinkább kihűlő földkéreg lassankint összehúzódik s ezáltal nagyobb nyomást gyakorol a belső folyékony tömegre, miáltal az más kivezető utat keres és talál (a benne rejlő forróság miatt).
Miképpen az kicsiben történik a már létező tűzhányók (kráterek) útján, azonképpen fog azután véghezmenni sok helyen óriási tűzhányók útján, melyek meg fognak nyílni ott, ahol azokat soha nem sejtették. Az egész föld előbb görcsösen meg fog remegni, míg végül az a tüzes tömeg meg fogja találni a kivezető utat, s el fogja árasztani a felületet. Ezáltal a földkéreg ismét melegszik, belül tér keletkezik, a megkeményesedési és kihűlési folyamat tehát kitolódik, sőt egy újabb hozzá szegődő tényező által mindenkorra megszűnik.
A fenti jövendölések alapját képezi még egy másik katasztrófa, melynek magyarázata megtalálható a „Szellem, Erő, Anyag” című, a mindenségre és szellemire nézve törvényt képező kinyilatkoztatásban. A durva elemek – hasonfajú szellemeket tartalmazva – fluidikus tűzkarikákban le fognak válni, hogy egy új holdat alkotva egykor e szellemeknek szolgál lakhelyül; míg a föld megtisztulva salakjától, vagyis megszellemesülve, épp ilyen emberszellemek részére legyen hivatva gyönyörű otthonul szolgálni.

A föld lakóit részben tömeges katasztrófák érik különféle természetei események által, miképpen azt kicsiben megtapasztaljátok. Ez meg fog történni nagyban is, s el fognak az emberek vitetni számtalan tömegben, jók is, gonoszok is saját szféráikra, hogy tisztuljon a föld; de hisz a szellem pusztíthatatlan, ő betér a saját szférájába. Némely földrészek azonban meg lesznek kímélve és – leszámítva kisebb rázkódtatásokat és rendellenes természeti jelenéseket – továbbra is menedéket fognak nyújtani lakóiknak, s ezek fogják képezni majd a kiválasztott magot egy új nemzedék részére, melybe csak jó, előrehaladott szellemek fognak testet ölteni, mint ahogy a haladásban visszamaradt szellemeknek hiányozni fog a megtisztult földgolyón való testetöltéshez szükséges vonzerő.
Az éghajlat észrevehetően meg fog változni; sokkal szelídebb és egyöntetűbb lesz, a növényzet sokkal dúsabb. A betegségek mindinkább el fognak tűnni a folyton újból fellépő, tökélyre emelkedett gyógyszerek által, amelyek a jövőben tökélyesedett tudomány eredményei lesznek. A delej (magnetizmus) most még nem is sejtett szerepet fog játszani, művészet és tudomány még soha nem ismert magaslatokat fog elérni, ipar és kézmű magas tökélyre fog jutni, az emberek pedig annyira fognak nemesülni, művelődni, megismerésben, jóakaratban, törvényes tetterőben, magas erkölcsben annyira gyarapodni, hogy a földlakók egy nyájat fognak alkotni egy pásztor alatt. S ez a pásztor Jézus Krisztus, s ők bensőleg fogják Őt szeretni! A háború, a rangfokozatok meghaladott álláspontok lesznek. Az összes segélyforrások bölcs szaporítása, megtermékenyítése és felhasználása által dús fölösleget fog nyerni ez az új nemzedék a boldog társadalmi élethez s az anyagi gondok ismeretlenek lesznek.
Minthogy az alacsony szellemek a hozzájuk tapadó bűnökkel és rossz hajlamokkal innen elvitetnek, azért a különféle, nagy tehetségekkel megáldott emberek között nagyszerű versengés fog keletkezni, nemes verseny további tökélesedésért, irigység és neheztelés nélkül.
Az állatok egyenlő lépést fognak tartani ezzel a tökéletesedéssel; szolgálni fognak az embereknek, el fogják végezni a nehéz, emberhez nem méltó nehéz munkát, amire nevelni és képezni fogja azokat az ember. Az ember éles esze fel fog találni célszerű gépeket, azok felfogják szabadítani minden rabszolgamunka igája alól, hogy szabadon és boldogan működhessék, szellemileg dolgozhasson.
A halál ugyan még vele fog járni ezzel a megtisztult földgolyóval, de keserűség nélkül, mert a hívő, jóságos nemzedék tudni fogja, hogy bármennyire is szép élni ezen a világon, mégis a szellembirodalomban még pompásabb élet vár reá.

Ti emberek, akik ma lakjátok ezt a világot, átfogjátok egykor élni ezt a korszakot mint emberek, ha nem siettek abból kinőni; ha pedig kinőttetek belőle, akkor mint szellemek fogjátok szemlélni annak a lefolyását, mert „Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” – mondja az Üdvözítő. Vigyázzatok tehát arra is, amit még mond nektek, és ne rohanjatok bele a bűnbe, mert tőrként vesz körül ez a korszak mindeneket! „Vigyázzatok és imádkozzatok”, hogy mindettől korábbi felemelkedés által megmeneküljetek, és igazolva álljatok az Emberfia előtt, mert „Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen e nemzetség – a bűnnek és az elfajulásnak nemzettsége – el nem múlik, mígnem mindezek meglesznek.”

A földnek épp úgy, mint a többi látható és láthatatlan csillagoknak végtelen változáson kell keresztülmenniük; süllyednek vagy szellemesülnie, mert a természetben megállás nincs, hanem örökös átváltozás és haladás.A szellemi igazság azonban örökké ugyanaz marad!
Ez legyen a ti legdrágább örökségetek, melyből mindegyiktek megkapta a maga részét, hogy azt ápolja, nemesítse, amennyire csak lehet, mert az egyengeti nektek az utat az örök összhangba, a tökéletességbe történő beolvadáshoz, melynek végtelen fogalmát megtaláljátok az összes nevek nevében: az „Isten”-ben!

folyt. köv…

UI:

Eckhart Tolle: Miért fontos hogy rendkívüliek legyünk? 2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=x77DJQt9TVY

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai 1/2
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása"
című kötetéből.

Felettünk és körülöttünk a világok milliárdjai sietnek céljuk felé, mindmegannyi „hajlék az Atya házában”, a nagy mindenségben. La¬kott, fejlődésben lévő és alakuló világok sokasága az, mely a kék égboltról ragyogva világít a sötét földre, hogy az ember elgondolkoz¬zék a nagy végtelenségen!
A mellettünk és felettünk elsurranó világok pontosan kiszabott pályákon haladnak előre, de hová? Ahová az ember, a szellem és minden élőlény haladni köteles: az Atyához, mert minden élet Tőle jön s Őhozzá tér ismét vissza, ha hatványozódását elérte. (A hatványozódást úgy kell érteni, hogy a szellemi fejlődés rezgésszintbeli változást jelent. A megemelkedett rezgésszint viszont hatványozottan magasabb szellemi erőt, hatalmat és dícsőséget. Tehát a szellemi fejlődés, az hatványozódás.)
A felettünk elhaladó világok légkörébe betekintve, magunknál sok¬kal jobb és tökéletesebb testvéreket látunk, akik eme világokat éltető szellemi elv képviselői s akiket elérni törekvéseink célját képezi. Ilyen tisztább világok a mi naprendszerünkben is vannak számosak, melyek több tisztulási folyamaton mentek már át s bennük az élet tisztább szellemi fokozaton áll. A sűrű villanyos salakot kidobva magukból, (pld. a Jupiter számtalan holdjával) az anyag felszabadult a nyomás alól s az erők fokozottabb mérvben működhetnek.(A napok és bolygók szellemesítésének eredménye a tisztulás, a könyebbedés és légiesebbé válása az anyagi összetevőknek. Ennek a fejlődésnek az eredménye egy bizonyos rezgésszint elérésével a félanyagivá válás. Az ilyen módosult anyagi világot nevezik tanítóink félanyagi világoknak. Természetes, hogy a testetöltések is félanyagiak ezeken a bolygókon.)
Az ilyen világok félanyagi világoknak neveztetnek. A rajtuk testet öltött szellemek tisztább érzésekkel, nagyobb tudással, bölcsességgel bírnak. A természettörvények kevésbé szigorúak ezeken a világokon. Zord vadság, fékevesztett indulatok, szenvedélyek, anyagias törekvé¬sek itt nem találhatók. Nélkülözések, szomorúságok, szerencsétlensé¬gek, betegségek és halálfélelem nem gyötrik őket. Félanyagi világok¬ban félanyagi testeket éltet az életprincípium s félérzéki a születés és a halál is. A testesültek tudatával bírnak szellemlényüknek, ilyen érté¬kekért küzdenek, mivel önmagukkal s világaikkal összhangban van¬nak.
De a mellettünk elhaladó világok között is számtalan a fokozat: ahányféle a szellem, ugyanannyi a világfokozat és annyiféle az életkörülmény is. Az anyagias szellemek szükségét érzik az anyagnak, a kényszernek, szigornak, s hozzájuk hasonló világ alakul körülöt¬tük természettörvényeivel együtt, erős nyomást gyakorolva, úgy¬szólván fogva tartva, rabságba döntve a bűnös szellemet.
Az érzéki világok, az Istent tagadó szellemek bűnhődő helyei. A vadság, az állatias ösztön, a fájdalmas testesülés s a még fájdalmasabb testtől való megszabadulás az, amiktől szenvednek ezen világok lakói. De sehol sincs kényszer a szellemre nézve, mindenhonnan eljöhet, ha javul, minden alantasságból felemelkedhetik, ha akar. Minden világ¬nak megadatott a példa egy legközelebbi szellemi fok elérésére, nem szűkölködik egy sem tudnivalókban. Nincs az az elvetemült szellem, kinek jó nem adatott volna, de amelyet ő nem használt föl javulására. (Nincs szellemi kényszer, csak szabad akaratuk érvényesülhet a szellemeknek.)
A mi napunk bolygóinak - alakuló, fejlődő világai, köztük föl¬dünk is - szintén egy-egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szel¬lemi erejüket a duálszakadással és az érzékiséggel vesztették el. Sűrűsödés, sötétség (szellemi sötétség, azaz tudatlanság) képződött körülöttük, míg lassan szellemi álomba merültek s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki, húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
Ezek a szellemcsoportok az ismételt bukások folytán a Mindenség 6. napköre egyik napjának bolygóira jutottak, ahol a visszaút, a szellemesülés - a materialisták szerint az evolúció - mind a mai na¬pig tart. Ezt a folyamatot a Névtelen szellem a most tálalt közlést kö¬vető 20 év múlva „A kegyelem törvényvilága” című könyvében részle¬tesen fejti ki, igaz, nem a csillagászok szaknyelvén, hanem a tisztább világok logikai érveinek megfelelően és a Biblia allegorikus kijelenté¬seit sem sértve.
- Tehát a Föld is a Nap kilökött salakja, de körforgásában öszszeszedte a régebben kilökött világokból fennmaradt salakokat is, melyek önmagukban nem voltak elég erősek, hogy egy világot alkot¬hassanak, így a fluidok hasonlóságának törvénye összevonzotta a fennmaradt parányokat s tömörítve az anyavilágok közé ékelte, hogy az ezután lemálló hulladékok, szellembukásokkal leváló anyagok csakis ezen erőben mozoghassanak s javulva visszavonathassanak. A Föld a bukott szellemeknek egy közbeeső helye, hogy mielőtt mé¬lyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyifé¬le emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhhület, mert a különböző salakokból különböző bűnű szellemek váltak ki és testesültek.
- Tehát a földön ezért vannak minden rendű és fokozatú világokbóli szellemek és anyagok; persze mindenből a salak, de vég¬eredményben lehet a szemétről is következtetni, hogy milyen anyagot dolgoznak fel ott, ahonnan a szemét előkerül. A földnek is van tu¬dománya, művészete, irodalma, zenéje és vannak jószívű, önzetlen, tisztalelkű emberei, vannak természeti szépségei, virágai és csinos állatai, de milyen lehet mindez a maga hazájában, otthonában, ahol mindennek a java, a tisztája van meg? A mennyei Atya ugyanis nem teremthet rosszat, csúnyát, undorítót és ugyancsak ok nélkül szépet, fenségeset.
De mi által lesz valósággá mindez? A felébresztett életprincípi¬um, a természeti törvény által, ami öntudatlanul, gépiesen követi a haladást, mert célja a tisztítás és tisztulás. A szellemek szabad aka¬ratú lények, megpróbáltatásuk éppen abban rejlik, hogy önakaratúlag követik-e a gépies tisztulást, mert szabadakaratúlag ki is vonhatják magukat a haladásból. De ennek a visszavonásnak is van határa!
Amikor ugyanis eme utolsó határkőhöz ér, ugyanezen természettörvények kiválasztják magukból a gátló akadályokat s mint salakot, használhatatlan anyagot, a világtest kilöki magából. A megtisztult fluidok új erőket hoznak működésbe s a tisztább fluid¬cirkuláció jobb életfeltételeket biztosít. Az anyag ritkább, az erő na¬gyobb s a természet mintegy újjászületve, magasabb fokú életelv¬vé válva szebb, tökéletesebb fajokat hoz létre mindenben. Ezt az átalakulást kínosan érzi minden földlakó s a földi légkörben tartóz¬kodó szellem, mert az erők összevonását, a fluidok tömörülését kü¬lönböző csapások, szenvedések alakjában tapasztalja.
A bukott Vénusz- vagy Jupiter lakó nem ölthet testet a földön a legdurvább típusú népfajban, hanem olyanban, amely leginkább megfelel érzel¬meinek s gondolkozásmódjának. Az alsóbbrendű világok szellemei nem ölthetnek testet a haladottabb népek között, csakis a velük egyenszerü fluidokkal rendelkező népfajnál. Így a földlakó is, ha eléri tisztulásával egy magasabb rendű világ szférájának fokát, ennek a foknak megfelelő világon is testesülhet, mert már a földön meg kel¬lett szereznie az ahhoz legközelebb álló fokozatot és szellemében már mindazt bírja, ami őt ama világok szellemeivel egyenszerűvé teszi, hogy azokon testhez juthasson.

szemlézte: Bíró László

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai 2/2
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása"
című kötetéből.

Szellemi elv uralja az anyagot s minden világfokozat saját szelle¬mei útján fejlődik, alakul. Mire a föld elérte szellemi fejlődésének azt a fokát, melyen -vezető szellemei állanak, tisztább szellemek is ölthetnek rajta testet s megváltozik ezzel a külső anyag is. Az emberi test is tökéletesebb, egészségesebb és könnyebb lesz. Szebb formák, lágyabb vonalak képződnek. Tisztább lesz a levegő, átlátszóbb a légkör. Keve¬sebb lesz a tagadás, nagyobbak a felfedezések. A természeti erők engedelmeskednek, hogy az emberek előnyükre felhasználhassák azokat. Nagyobb lesz a hit, szeretet; csodák nem lesznek, mert az emberek a természettörvények pontos ismeretét bírják.
Eljöttek hozzátok testbe öltözni a magasabb világok szellemei. Prófétáltak, hirdették Istent, Aki mindeneket teremtett s mindenek felett törvényt tart fenn. Hirdették Isten egyszülött Fiát, kinek jönni kell, mielőtt a nagy átalakulás megtörténik, hogy megmentsen min¬den teremtett szellemet a nagy borzalomtól, veszedelemtől, mellyel ez végbemegy. Eljött maga a Megváltó, kegyelmet és bünbocsánatot hirdetett minden megtérő bűnösnek, hogy a végítélet napjai itt ne találják azokat, akik Istentől várják az ő megszabadításukat, akik elfáradtak a szenvedésben, kimerültek a sok sikertelen küzdelemben, melyet a földdel vívtak.
Most elküldötte az Őt követő szolgáit, a szellemeket, hogy szed¬jék össze mindazokat, akik megértek a magasabb igazságok és kijelentések befogadására, hogy gyűjtsék egybe azokat, akik me¬nekülni akarnak a földről.
A föld mélyében levő villanyos erők a tömör testeket kitaszítva magukból, hegyek süllyedését, tengerek felszívódását, anyagok égé¬sét, forrását, párásodását okozzák, földrengéseket, világrészek süllye¬dését, levegőbe röpítését hozzák létre a fluidok és erők olvadásai, tisztulásai, míglen az utolsó gonosz ellenálló princípiumtól is megtisz¬tulva, rendes alakuláshoz fog a természettörvény, hogy az őt irányító szellemi elvhez hasonulva folytathassa útját felfelé, a szellemiesülés felé.
A levált salakok azután tovább taszíttatva saját energiájuk s vonzatva a tiszta erők által, egyensúlyban tartatnak és ők is megkezdik pályájukat az őket kiszóró anya-világtest körül. (sűrű anyagi kisbolygók és holdak formájában, a leendő hetedik lefokozott mapkör részeként) A fluidok összeolvadá¬sa, a tűzkarikákban kiégett anyagok nehéz, kemény tömörüléseket, olvadásokat hoznak létre, s hozzá fog itt is a természettörvény a világ¬alakításhoz; ez elsősorban a légkör szabályozása, az erők osztályozása és kiválasztása.
A szellemek eközben tompa szenvedéssel nézik új hazájuk zord kietlenségét, míg a kezdetleges munka tart, mert ké¬sőbb mint éltető, mozgató erők szükségessé válnak világuk fejleszté¬séhez. Mint munkásoknak kell küzdeniük a nehéz, terhes anyagok rendezése, feldolgozása körül, hogy életfeltételeiket előteremthessék, azokat összeszedhessék.
Amikor készen áll új hazájuk, természettörvényük felruházza őket nehéz testtel, hogy most már abban dolgozzanak, abban javuljanak, és azt az anyagot, amelyet ők sűrítettek ilyen keményre, ők lágyítsák is meg, hogy munkájuk árán juthassanak azon szabadsághoz, amelyet oly gonoszul eltaszítottak maguktól.
Nem kényszerítünk tehát senkit elhívésre, csak eléje adjuk, hogy lássa végét annak az útnak, amely az istentagadást hirdeti. Félelemérzés ugyanis nem tesz senkit jobbá, nemesebbé, de az elmél¬kedés, a gondolkodás - igen. És mi ezt akarjuk felébreszteni az embe¬rekben, hogy eszméljenek fel az anyagi életből a tisztább, a szellemi életre. „Mert az idő - az Úr második eljövetele - közel van.”
Kétezer évvel ezelőtt is ezt mondták azok, akik a Szent Lélektől indít¬tatva beszéltek és ugyanezek most is azt mondják, hogy közel van. Az idők jelei mutatják ennek közelségét s ha ma lenne vagy holnap, épp oly készületlenül állnánk mint száz vagy ezer év múlva, mert a szel¬lem életében nincsenek évek, napok, csak korszakok ezek a szelle¬mek számításai. Hogy hány nap, év vagy korszak következik el még addig, azt a mindeneket rendező istenség tudja csak, de az embernek közel van, még ha az Úr megnyújtja is az időt, mert nem tudni mi¬kor, mely órában jön el az Úr ítélni a földi romlottság felett.
Éppen így lesz ez az Úr második eljövetelekor; a magukat tu¬dósoknak, hatalmasoknak tartók épp úgy esznek, isznak, háza¬sodnak az utolsó napokon is, mintha örökélet előtt állanának, pe¬dig a következő óra már a búcsúzásé, a válásé, kapkodásé lészen. Ellenben a jámbor lelkek már most érzik az idő közelségét, érzik a fuvallatot, mely a vihar kitörését jelzi, s igyekeznek magukat védett helyre, az Atya oltalmába helyezni. Vagyis sokan lesznek „a hívottak s kevesen a választottak”. (A hívottak, akiknek emelkedniük kellene, mert esélyük van rá, de nem akarnak, a választottak pedig azok, akik áldozati testetöltést vállalnak egy-egy hívott felemeléséért, hogy magukhoz emelhessék és megmenthessék őket a "konkolyok"sorsától.)
Mielőtt az örök fényhajlékot elérjük, a bünhődés helyeit is kelle¬mes otthonokká, barátságos pihenőhelyekké kell átdolgozni, hogy az „örök kárhozat” megszűnjön. Mert emberi ész találta ki az örök kárhozatot, hogy megrettentse vele a szegény bűnöst, ki maga is örökkévalónak látja gyötrelmeit, ha ezen gyötrődésbe a reménység¬nek egyetlen sugara sem világít be.
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulás¬ra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, mert ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti, a mérték beteltével kényszerhelyzetben kell az el¬mulasztottakat pótolnia. A bűnök kényszerítik őt az alacsonyabb rendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége s a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhultak, hogy ismét a föld légkörébe kerül¬het, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat helyéről megszabadult.

Szeretettel Laci