Szellemtudomány alapjai

DUÁL – TÖRVÉNY 7/7


A gyermek testi és szellemi nevelése a szülő első és legszentebb feladata, melyet a földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szere-tetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a szívekben. A szülők egymás iránti szeretete a gyermekek szívé¬ben termékeny talajra talál és kibontja a szeretet és hála leg¬szebb virágait.
A gyermek szelleme reátok van bízva szülők, hogy lelkét meg¬tisztítsátok a bűnöktől. Értelmét fejlesszétek, akaratát, ere¬jét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszétek, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben erősen felfegyverkezve álljon, és meg-harcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival szemben. Gyermekeitek szellemi fejlődése, józan, körültekintő gondosko¬dást, benső szeretetet, jó példát, mindent megfigyelő, mindent meglátó, semmit el nem néző nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnőtt ember bűneivé válnak, ha azok vele együtt nevelődnek fel. Ne legyetek elnézők. Ne engedjétek a lélek ap¬ró kinövéseit erősödni; nyesegessétek le azokat, és helyükre oltsátok be a nemeset, szépet, a törvényeset. Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra vál¬tozik, de az élet örökéletű, és a rápazarolt fáradság meghoz¬za gyümölcseit, melyeket örömmel élvez a szülő, gyermek, test¬vér és barát.
A szülők egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök tör¬vényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Ha ez lesz a jelszó minden családban, minden rendű és rangú emberek között, ha minden szülő betölti hivatását gyermekek szellemének nevelésében, úgy meg van oldva az emberek részére oly égetően sürgős kérdés: a boldogabb jövő kérdése. Ha a családokat nemcsak a külső törvény és nem csupán az érdekek kötik össze, hanem Isten törvénye, a tettetés nélküli szeretet és a közös Atyában való hit, a tőle való függés és en¬nek folyománya a testvéri érzés, akkor megszűnik a szenvedés és boldogtalanság, nem lesz hűtlen házas, kötelességét nem tel¬jesítő szülő, hálátlan gyermek, hamis barát, irigy rokon és el¬lenséges tanító.
Töltsétek be gyermeki és szülői kötelességeiteket is, mert a gyermeki szeret és hála, a szülők lelkének földi jutalma.
Szeres¬sétek azokat, kiket az Úr lelketek mellé rendelt, és akik testtel ruházták fel javulni vágyó szellemeteket. A testi gyengeség éveiben igyekezzetek öreg napjaikat boldoggá, elégedetté tenni, nehogy szomorú emlékekkel kelljen a földről távozniuk, és mint szelle¬mek, idegenné váljanak számotokra.
Hirdessen a világ bármilyen divatos eszmét, kövesse bár azt az emberiség nagy része, ám ti, akik az Úr felé igyekeztek, akik megelégeltétek a szenvedést, lelki nyomorúságot, akik lelkileg éheztek és fáztok, jöjjetek az egyszerű, isteni kegyelem nyúj¬totta, boldogságot kereső útra és nem fogtok csalódni várakozá-saitokban!”


Karsay István 2011.05.17.-i előadása a Spirituális Baráti körben.
Duálszerelem, duál-törvény, férfi - nő összetartozása, és szellemi
összefüggések.


https://www.youtube.com/watch?v=bV1OOQKnv1c
https://www.youtube.com/watch?v=rUWFlBR30dM
https://www.youtube.com/watch?v=Yl_DLyKwXKw
https://www.youtube.com/watch?v=ig05waxpbRk
https://www.youtube.com/watch?v=hQ5nAa5RDgc
https://www.youtube.com/watch?v=ZcV3WuDAq34
https://www.youtube.com/watch?v=Br-FpUWWZY8
https://www.youtube.com/watch?v=bRC0wHl-eXY
https://www.youtube.com/watch?v=CdshD19chpo
https://www.youtube.com/watch?v=4Xm-kvB04oU

Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat 15 kötetből áll: ebből kettő kötet Zita általi tanításokat, illetve látomásokat, a többi pedig Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Íme a könyvek listája:


Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- A "Maradékhoz" II-III-IV. 2000.

- Íme előre megmondtam néktek I-II-III 2003

- Ha a só megízetlenül 2003.

- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított
könyvek:


- Lélekben és igazságban I-II. 2007

Jelenleg a könyvekhez jár 2 ajándék könyv Szabó Judit író - médiumtól!

Jelentkezni a Karsay István karsayistvan@t-online.hu címen lehet. Nagyon kérek mindenkit, hogy a nevét, e-mail címét, elérhetőségét (telefon - lakcím) feltétlenül tüntesse fel.

Fontos: a könyvek Budapesten vannak, így érdeklődés miatt írom, hogy azokat itt lehet átvenni. Vidéki postázást azonban - annak komplikáltsága miatt - esetlegesen futárszolgálattal tudom megoldani, ennek a költségét annak kell fizetni akinek szüksége van rá. Jelenleg 7000.- FT a szállítás ára dobozzal együtt.
Budapesti szállításban ingyen tudok segíteni.

Továbbá nagy segítség lenne, ha működő ezoterikus klubok igényt tartanának rájuk,
Ha ismertek ilyet, vagy esetleg könyvtárat, ahol egy vagy több sorozat elhelyezhető lenne, kérlek benneteket tudassátok velem.

Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába,és Amerikában, így aki ott él keressen meg, és megadom az elérhetőséget.


Szeretettel.

István

A karma és a társkapcsolat.

Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti vágyat.

Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál páromat", éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat tudják egymással rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.
Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.

Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

UI:
Derren Brown Elmejátékok, félelmek illúziója
https://www.youtube.com/watch?v=LaldrfYaCDI&t=7s

A nagy összefüggések – Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Az emberiség futólépésekkel halad az úgynevezett tudomány útján előre - a végzete felé - és nem tudja, hogy nem a végtelenbe, a végtelenség titkaiba és annak felfedezéseibe érkezik meg, hanem abba a hosszú, időtlen-időkig tartó semmibe esik, hullik bele, mely elzár előle minden cselekvési lehetőséget és amely minden változásnak ellene áll. Egy hosszú öröklét tátongó mélysége az, amely minden lehetőségtől elzárja azokat, akik a változások világában nem tudták és nem akarták magukat sem az isteni kegyelem szelíd terelgetésének, sem a természettörvény komoly, büntetve figyelmeztető szavának alávetni. Pedig mindegyik az emberi lélek megmentése érdekében cselekszik.
A kegyelem áldást osztó boldogító terelgetése kies, szép világok levetített visszfényével gyönyörteljes életek előfutáraként hívja vissza az embert egy-egy életen, vagy életeken keresztül abba a megígért mennyei otthonba, ahonnan leesett valamikor régen, mert engedetlenségével átlépte a határt és betette maga mögött annak a világnak a kapuját. S ez a zár azután többé nem engedett semmiféle akaratnak, sem erőszaknak. Ide tehát nincs lehetőség, hogy visszatérhessen az emberi lélek.
Az isteni kegyelem lenyúlt utána, hogy megtanítsa a becsukódott zár kinyitására, de az ember nem akarja megtanulni, nem akarja a kegyelmét elfogadni, ő maga akar a saját erejéből az lenni, aki volt, ő maga akarja azokat a zárakat felnyitni, amelyeket - úgy gondolja - a természet titkainak megismerésével felnyithat és meghódíthatja a mindenségben azt a területet, amely azt a boldogságot, azt a hatalmat és azt a tudományt magában foglalja, amelyre vágyik, törekszik, amelynek elérését célul tűzte maga elé. Ez a törekvés azonban zsákutcába vezeti, mert minden csak időleges az emberi életben.
A Természet az, amely az ember belső és külső világában, mint ellenállhatatlan hatalom, legyőzhetetlenül uralkodik. Ez a Természet pedig az isteni törvénynek engedelmeskedik. Csakis az szabhat határt, az állíthat akadályt, az függesztheti fel, vagy siettetheti az eseménynek leforgását, és minden körülmények között az igazság mérlegének megmozdulását, amelynek következtében ezek a rendestől eltérő események állnak elő. Az Isten irgalmas és kegyelmes, de csak azokhoz, akik Őhozzá megtérnek.
Akik lelki értelmükkel belátják és megértik az isteni bölcs rendelkezéseket és sietnek elhagyni a tévedéseket, és hibás megmozdulásaikat, amelyekkel a természet rendjében valamilyen fennakadást okoztak és minden igyekezetükkel keresik és kutatják a helyes irányt - az Istentől megmutatott igaz utat - amelyen haladva elmarad mögöttük a káros cselekedetekre, hibás megmozdulásokra való hajlandóság és életük többé nem áll, mint feltartóztató akadály a Természettörvény előtt, hanem mint simán lecsiszolt, tiszta út, amelyen keresztülhaladva az isteni akarat kiteljesedhetik.
Ez az isteni akarat minden időben keresett ilyen alkalmas eszközöket az Ő nagy, lélekmentő terveinek keresztülviteléhez. Az ember, mint szabad akaratú teremtmény, eleitől fogva nagy és hatalmas célok keresztülviteléhez lett odaállítva a teremtő akarat szolgálatába. Ezek a nagy és hatalmas célok még ma is ugyanúgy fennállnak. Még ma is ugyanaz a feladata a teremtett embernek, hogy megtanulja az engedelmességet a jóval, és igazzal szemben. Mert ha a jó és igaznak engedelmes, akkor annak a titkos ajtónak, amely a boldog világot elzárta előle, egy-egy zárja minden erőszakoskodás nélkül felpattan és megnyílnak a lélek előtt a bölcsesség kincseskamrái és a kincsek önmagukat kínálva tapadnak a lélekhez, hogy a lélek hordozza és ékesítse fel magát azokkal.
A tudományok tudománya, az örök kérdés megoldásának nagy lényege a kezében van ezzel a teremtett szellemnek. A kicsiny pont talán világokat fog egyszer kormányozni, irányítani a boldog megoldás felé, mert az Úr ajándékai kiszámíthatatlanok az Ő nagy jósága folytán. És ez minden, a földi embernek szánt eshetőségeinek - kiszámíthatatlan nagy áldásokban gazdag - ígéreteiben van benne, és aki ebben hisz és életét ebben a hitben a valódi jó és igaz szolgálatában éli le, az nem csalódik hitében, mert az isteni kegyelem gazdag áldásaival árasztja el. De aki nem hisz az isteni jó és igaz üdvösségét kínáló ígéreteiben, és erőszakkal döngeti a saját akaratával és vágyával elérhető hamis boldogságot rejtegető, - de a sors által részére nem adott - lehetőségek ajtaját, az sajnos kívül marad a nagy kegyelemosztás idején és kívül marad soká, nagyon soká, amíg az új lehetőségek ideje el nem következik.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A nagy összefüggések
Adai közlés - „Jőjjetek énhozzám.”
Eredj el, de többé ne vétkezzél
Igazi és álértékek
A Hegyi beszéd magyarázatáról
HANG - Testépítéssel foglalkozom
Kérdés-felelet tanítások


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirNYpt_7iCmqAbxZJg?e=HjPrRs
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw

A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirNG8iEQOf80vYYD_A?e=yKpm8A
Karsay István Szellemtani 2022 októberi hírlevele – SBK.Hirlevel.212.

https://www.youtube.com/watch?v=A9cVbEnlHIc
Az evangéliumi spiritizmus hivatása – A Szentlélek az utolsó időkben
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=PciJOzpJdgU
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000 aug.22.

https://www.youtube.com/watch?v=csFCQHa1I5U
Bibliai értelmezések Gizi médium által 1. rész

https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdHYH9Q&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=66&t=8s
Éjféli románc – Romantikus film

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok
és meg vagytok terhelve és
én felüdítelek titeket

III.

Ima

Mindenható, jóságos teremtő Atyám!

Dicsőítve és magasztalva borulok le Előtted édes Atyám, hogy kifejezzem mélységes hálámat, amiért a Te Szent Fiadban, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban bűnbocsánatot ígértél és amiért el is küldted Őt erre a kegyelemből kiesett földre, hogy kiemelje az örök kárhozatból, az örök szellemi halálból a földet és a hozzá tapadt szellemeket.
Köszönöm Neked Uram Jézus Krisztus, hogy magadra vetted a világnak kárhozatba taszító bűneit, elszenvedted azok hatásait és felemelted a hitnek és a szeretetnek a síkjára és az üdvösség útjára helyzeted a bűnbe alásüllyedt „gyermekeidet”.
Örök hála Máriáért, amiért vállalta Jézus megszületésének és az ezzel járó fájdalmak és gyötrelmek misszióját, ugyanis Mária nélkül nem lett volna megváltás, mert csak egyedül Ő volt képes erre a hatalmas misszióra, minek következtében „teljes jogú” vezetője lehetett a föld szellemseregeinek.
Dicséret és örök imádás a III. kijelentés kegyelméért, mint formanélküli eszméért, vagyis az isteni titkok feloldásáért, az emberek előtt történő feltárásáért, mint ennek a korszaknak az utolsó üdvözülési lehetőségéért és mindazokért a missziós munkát vállaló szellemekért, az apostolokért, akiket ebbe az eszmeiségbe visszaküldtél, hogy befejezhessék Krisztus Urunk munkásságának ideje alatt és után elkezdett műveiket, gyakorlatilag akikre bíztad ennek az eszmének a szétterjesztését és vezetését.
Örök hála mindazokért a szeretet - erőkért, amelyeket ebbe az eszmébe belehelyeztél, hogy szinte egy testetöltés alatt levetkőzhetőek legyenek a kárhozatra vivő hajlamok.
Örök hála és dicséret illet téged Atyám azért, mert vagy és mi belőled és általad kipattanhattunk mint egy - egy gondolat-szikra és mindannak ellenére, hogy eltávolodtunk tőled, elküldted számunkra azt a Valakit, aki visszavezet bennünket Hozzád, az örök boldogságba.

Amen

*


Üldözött vaddá válik az emberi lélek, amíg meg nem tér és át nem adja magát a felülről jövő vonzerőnek, mert a testen keresztül olyan közegbe kerül, amelyben a sátán jelen van mert a test a bukás produktuma, ezért a sátánnak is hozzáférési lehetősége van a testhez és ezáltal a testbe öltözött szellemhez azokon a hajlamokon keresztül, amelyek az ellenszegülés által fejlődtek ki a szellemben.
A ragadozó kiszemelt prédája mindig a beteg, vagy a túltáplált állat, hisz egyik sem tud olyan gyorsan futni a vadonban, hogy a vérszomjas és éhes vadállat ezeket ne érje utol.
Sajnos ilyen az ellentét által üldözött ember- szellem is. Beteg, a bűn betege, mert túl táplálja magát a bűneivel, aminek a következményei kiütköznek a testen. Erre is vonatkoztatható az Úr kijelentése, miszerint „Jaj a terhes és szoptatós anyáknak az utolsó időkben”, mert ha még magában hordja és cselekedeteivel megszüli és vágyai kiélésével táplálja a bűnt önmagában, akkor az utolsó időkben már nem lesz elég ideje a megtisztulásra, tehát el fog kárhozni az ember. Ugyanis az előrehaladáshoz önmegtagadásra, az alsóbbrendű én megtagadására van szükség. Az alsóbbrendű én a bukás folyamán alakult ki, amikor a szellemben az érzések és gondolatok kezdtek megváltozni az eredetileg teremtetthez viszonyítva és a szellemnek lassan változott, azaz süllyedt az erényei minősége, amelyek gyakorlatilag ellentétessé változtak át. Így kialakult a szellemen egy másik, egy alacsonyabb rendű és rangú én, amelyet folyamatosan meg kell tagadni ahhoz, hogy az ember visszajuthasson abba az állapotba, amelyből valaha leszédült. Amint a szellem teljesen felemészti az alsóbbrendű énjét, visszakerül a paradicsomba.

De mit is kell megtagadni? Bizonyára kérdezed kedves gyermekem. Mindazt az akadályt, amelyet a lefelé történő süllyedéssel kitermeltél magadnak, amely akadályok kísértések formájában jelennek meg az emberi lélek előtt, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy a felfelé vezető úton haladhass előre. Mindent, ami a szeretettel ellentétes irányt vesz fel, azaz mindent ami testiség, mindent amit a test kíván, mert ami kedvez a testnek, az nem kedvez a léleknek, a lélek fejlődésének. (Ebben nagyon jó példát statuáltak a magasabb világokból leszületett szellemek, akik már kinőtték a földi világ légkörét, de amint megszülettek a földre, mégis csak a földi világ fluid rendszerét öltötték magukra, amelyet le kellett győzniük ahhoz, hogy munkálkodni tudjanak másokért. Gondolod testvérem, hogy oly könnyen mehetett nekik, merthogy magasról jöttek? Hát nem, mert amilyen magasról jöttek, olyan mélyről kellett felvenniük sötét erőket, ugyanis amekkora a fény, akkora árnyékot vet a földön, melyet fénnyé kell átalakítani ahhoz, hogy előrehaladás legyen. Segítettek a bűnök felismerésében, merthogy komoly önmegtagadó életet éltek, amivel bemutatták a magas szférákba való eljutás útját: „Aki utánam akar jönni (az ősnapok világába), naponként tagadja meg magát és úgy kövessen engem.” és levonzották Krisztus Urunk lényegiségét, a Lényeget, az isteni Igét eledelül minden, a fejlődésre meghívott embernek: „Van nekem eledelem mindaz az Ige, amely az én Atyám szájából származik.” Ők teljes egészében engedelmeskedtek a hívásnak és vonzásnak és a maguk módján, a saját szintjükig ők is a mennybe vezető utat képezték követőik számára.

Az emberi lélek tehát, amíg fel nem ismeri a bűnt bűnnek, addig szolgája annak, ami annyit jelent, hogy a bűn diktálja a tempót, az ember viszont követi azt mindaddig, amíg meg nem tér a felismerésre és szabadulásra nem jut.
Ismét csak azt mondom gyermekem, hogy az alulról jövő taszítás, vagyis szenvedés és gyötrelem, valamint a fentről jövő vonzás nélkül nem tud az emberszellem haladni a fejlődés útján.

Azt, hogy mennyire erős Isten részéről ez a vonzás, az is igazolja, hogy még fizikai dolgokra is hatást gyakorol. A naprendszerek hatalmas sebességgel haladnak egyetlen egy pont felé, Isten, vagyis a központi nap felé, amely a világegyetem közepén van, és amelyben maga Isten „székel”. Eme rotációs száguldás, egyben a szellemek fejlődését is kell, hogy eredményezze. De akik nem tudnak együtt haladni a rotációval, azok kihullanak és kilöketnek a külső sötétségre.
Jézus sebeiből ma is árad a fényerő úgy a magasabb, mint az alacsonyabb világokra, mintegy beragyogja szinte a világmindenséget, melyből él és táplálkozik minden, úgy szellemi, mint fizikai síkon. Ha ti belelátnátok a magasabb világok titkaiba, amelyek el vannak zárva előletek, pontosabban a lelketek be van záródva a magasabb világok előtt, és éreznétek Krisztus Urunk folyamatosan kiáramló áldását és azok kegyelmi hatását, azonnal elhagynátok kicsinyes üzemelteiteket, magát az anyagi világot és követnétek a szeretet hívását, amely az üdvösségetek kimunkálásán dolgozik. Ha megéreznétek azt a vonzalmat és annak örömét, amelyről már harmadik alkalommal írunk, azonnal elhagynátok mindent, a világot és „szőrcsuhát” öltve magatokra, követnétek ama hazahívó szót, amely a bukásotok óta hangzik felétek a számotokra teljesen ismeretlen világból: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” nem csak keresztények, hanem minden bukott szellem, mert mindenki rá van szorulva a megváltásra és az üdvösségre.

Az üdvösségetek elősegítése érdekében Isten még missziós szellemeket is küldött, akik a legmesszebbmenőkig követték az Urat, nap mint nap feláldozva életüket, „meghaltak” a kereszten, tisztán csak szeretetből, hogy a földi embernek élete legyen és bőségben legyen, hogy felgyorsítsák a fejlődés folyamatát, pontosabban, hogy minél több emberszellem eljuthasson az üdvösségre, Krisztus Urunk vére által. Ahhoz, hogy Krisztus vére, azaz annak kegyelmi hatása le tudjon hatolni a földi világba és hathatós, lelket tisztító munkát tudjon végezni, az áldozati lelkek vérére volt szükség, hisz azon keresztül tudott ez megvalósulni. Tehát az Úr hazahívó szava rajtuk keresztül hangzik felétek 2000 éven keresztül. Jelenleg viszont a III. kijelentés révén történik meg mindez, melynek az élén ők, a missziós szellemek állnak, élükön a „Névtelen Szellemmel”, mert az Úrnak és az áldozati lelkeknek a vére gyakorlatilag utat tört ennek az utolsó kijelentésnek a földi rengetegben, azaz a bűnök világában.

Ahhoz tehát, hogy az Úr tanai valamennyire is fent tudjanak maradni, elsősorban nem a tanítói hivatalra volt szükség, hanem a vérző kezű, lábú és oldalú missziósokra, akik híven megőrizték a szíveikben és cselekedeteikben azt az Úrral és az emberiséggel együttérző szeretetet, valamint a fentről hozott tiszta és élő hitet, valamint a hamisítatlan tudást. Ezen lelkek látva a szellemi nyomort a földön, a szent sebek felvállalására késztette őket, hogy elszenvedjék védenceik bűneinek nagy részét, amelyet földi örömök hajszolásával termeltek ki maguknak, mert a földi örömök kárhozatot hoznak az emberekre.

Az ember, ha jelen esetben fizikailag nem is, de szellemi síkon nem szakít a világgal, még a saját vérségi kötelékével is, nem lehet az Úr tanítványa. „A világ Isten ítélete alatt nyugszik.” „Aki nem hagyja el apját, anyját… énérettem, az nem lehet az én tanítványom.” Ugyanis az isteni igazságokat és az üdvösséget hozó áldozatkész szeretetet tanulni kell, mert a föld nagyon szegény ami az isteni igazságokat és a szeretetet illeti, hogy elhagyhassátok a földet, mielőtt még a végítélet be nem következik. Ugyanis hinnetek kell Krisztus Urunk kijelentéseiben, miszerint: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” Tehát nem itt a helyetek eme földi világban, hanem ott, ahol maga Jézus készített helyet a számotokra. Oda hív, oda vonz titeket, az alsóbbrendű énetek levetkőzése által. Ha igazából hinnétek gyermekem eme kijelentésben, sokkal komolyabban fognátok a hétköznapjaitokban az önmegtagadást és a keresztetek hordozását, tudván azt, hogy eme, a lemondás által átélt szenvedéseitekért egy boldogabb világ vár benneteket, amelyet Ő készített elő a számotokra. Nem elég ezt tudni, hinni is kell benne, mert a hit által tud az ember belekapcsolódni a lemondáshoz szükséges isteni erőáramokba.

Drága gyermekem, az Úr Szentlelke adjon nektek világosságot, erőt az Isten akaratának a felismeréséhez és megcselekvéséhez!

Amen
Ada, 2022. X. 02.

Az igazság szelleme
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által

Most azonban azt kérdem tőletek, oh emberek: Hol van az a vallás, hol van az a tudomány, amely békét terem? Én nem ismerek ilyet a ti földeteken; ellenben igenis jól látom a vallások és tudományok egymás közötti harcát! És mi az oka annak, hogy nincs békességük? Az, hogy türelmetlenek egymás iránt! Türelmetlenek azért, mert nincs szeretetük. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.
Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet ennek a szellemnek tanítványa sem. Hanem lehet igenis egy más szellemnek a tanítványa, amely igazságot nem, hanem annál több gőgöt tartalmaz. Amely nem szellemi, hanem formai; amely szeretni nem képes, de tud alaposan gyűlölni. Amely nem békét, de háborút hoz, s nem boldoggá, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben boldogtalanná tehet.
Ez a szellem élteti a ti vezető eszméiteket, ez a szellem, a mely nemcsak, hogy hitetlen, de sőt ellensége a hitnek s nem a hitet, hanem az idomítást hirdeti! Ezekről az idomítókról s az általuk idomítottakról mondtam én azt, hogy nem értik meg az új kijelentés szellemét(a szellemtan tanításait), amely az igazságnak Istentől való szelleme!
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hiszen, más szellemben sem hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait. Mert az isteni szellemet csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet; az, amit meg lehet fogni, más országba tartozik.
A mennyben nincs anyag; a mennyet nem lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit segítségével kell a magasba szárnyalnia.
Kedves emberek! A ti tudásotok nagy terjedelmű ugyan, de én azt mondom nektek: hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme! A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki tudással telíti magát, az eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az ezzel a hitével azon az országon csüng, ahonnan a hite származik. És akik ezen az országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge!
Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett, ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is! Azért hát óvakodjatok, kedves tanítványok, az ördög mérgétől: a kevélységtől!
Ha igazi keresztények, t.i. Isten képviselői akartok lenni a földön, és e világban az isteni tulajdonságokat akarjátok ábrázolni, mindenben hasonlóknak kell lennetek a ti Mesteretekhez, Jézushoz, hogy ti is ugyanazon feleletet adhassátok az embereknek, melyet Jézus, a Mester adott nekünk, midőn azt kértük tőle: „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát"— és ő így szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok". Ő Istennek, mennyei Atyánknak valóban tökéletes képviselője volt, Istennek tulajdonságait emberi módon állítván szemeink elé. Azért intettelek titeket, hogy ne beszéljetek sokat, hanem olyan tetteket cselekedjetek, amelyek a földi emberben Istent mutatják be.
A példát erre Jézus mutatta meg, hozzátévén: „Ne akarjatok több és jobb lenni, mint Mesteretek; mert elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint az ő Mestere". Ez által akarta Ő megfékezni azokat, kik keresztényebbek akarnak lenni, mint Ő; kik az önnemesítésben elcsigázzák magukat, de épen azért, mert magukat elcsigázzák, nem lesznek nemesebbekké.
Krisztus nem merítette ki magát, mert semmit sem tett saját akaratából, hanem mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig: Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott: Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!
Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya akarata nélkül! Épen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen egy tettet vitt volna is véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a mennyei Atyának. És íme a földön mégis vannak olyan emberek, akik keresztényeknek és Isten helytartóinak nevezik magukat, holott mindent saját akaratuk szerint tesznek. Bizony ezek nem igazi keresztények; Jézusnak, a Mesternek nem tanítványai és így Istennek sem képviselői! Ne ilyenek legyetek, ti új tanítványok!
Nektek csak azon egyetlen saját akaratotok legyen: Szüntelenül azt tenni, ami Istennek akarata, s amit nektek Mesteretek, Jézus nyilvánít ki. Teljesen bele kell olvadni tudnotok Isten akaratába, mert különben az Ő gyermeke, Jézus, nem kormányozhat benneteket.
Mi a mozgatója a keresztényi cselekedetnek? Szeretet és megbocsátás; az eredménye pedig: béke és boldogság! Az az ember, aki azt mondja: "Én Istent képviselem" s nem cselekeszik igazi keresztény módjára, hazudik; s aki azt mondja, hogy ő csalhatatlan és nem Isten, hanem saját akaratát követi, az hazudik. Éppen úgy hazudik az is, aki azt mondja, hogy szereti Istent és azt cselekszi, amit a bűnösök; valamint az is, aki azt mondja, hogy szereti felebarátját és nem tudja magát ellenségéért feláldozni, szintén hazudik; aki pedig hazudik, az nem keresztény, mert Krisztus sohasem hazudott!
“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Tibetben a lélek
https://www.youtube.com/watch?v=RDiJqFZwLC8

Tolvaly Ferenc - Tibetben a lélek / Hangoskönyv / Teljes https://www.youtube.com/watch?v=F85KDFNa6Iw

Milarepa 1.
https://www.youtube.com/watch?v=_FmnuUKaLXc

A kis Buddha
https://www.youtube.com/watch?v=61A_oypmioM

Spirituális filmek
https://www.youtube.com/watch?v=lntl2_4v254&list=PLkPdmmt95LDzPZ5arPBjYjiR5gm26MmTx

Tibeti Halottaskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=Z6Cm3eyUi98

“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk!! Mert emberek valánk s dacára önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak állítja oda magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s nagy lármát csapnak.
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok, olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek, Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő igéi!
Minden, amit a kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni, gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek, megbolondultak és meg fognak bolondulni. Gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek, mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
Aki valamely emberi művet nem keresztényi indító okokból(azaz szeretetből) akar létesiteni, az nem cselekszik Krisztus szellemében, az nem igazi keresztény! Aki Krisztus által akarja magát vezettetni, annak nem szabad saját akaratával rendelkeznie, hanem fel kell, hogy olvadjon Mesterének akaratában, aki viszont a mindenható Isten akaratában olvadt fel! És milyen kevés ember van a földön, aki valamely tettét keresztényi indító okból(önzetlenül) vinné véghez.

A kereszténység a földön csakugyan nem egyéb, mint egy galvanizált hulla, melyet a pusztulástól többé megmenteni nem lehet. Új szellemeknek kell jönniük, mert a régiek már nem érnek semmit! A régiek már furfangosak és megtévelyedettek; ostobák és elfajultak; nem képesek többé valódi keresztényi gondolatokkal foglalkozni, nem hirdethetik a valódi keresztényi igét, még kevésbé képesek valódi keresztényi módra cselekedni.
Mert tele vannak kevélységgel s az alázatosság ismeretlen fogalom előttük. Telve tajtékzó gyűlölettel, s nem érzik mi a szeretet! Azért viszik az embereket béke helyett háborúba, hogy egymást kölcsönösen megsemmisítsék, s azért kell nekik maguknak is elpusztulni ezen megsemmisülésben, hogy a föld végre megszabaduljon mérges leheletüktől! El velük, az ő kereszténységükkel együtt! Senki sem fog értük egy könnyet sem ejteni, sőt az emberek térden állva fogják Istent dicsérni azért, hogy egy ilyen kereszténységtől megszabadultak, amelyre egykor oly büszkék voltak s melyet egykor mint istenit magasztaltak.
Így fajulhat el az emberek saját akarata! Kezdetben egész ártatlan dolognak látszik s az ember így szól magában: "Én a legjobbat akarom". Az ő felfogása szerint csakugyan a legjobbat is teszi, ebből a legjobból azonban rossz és mindig rosszabb lesz s végül teljesen az ördögé lesz! Hihetetlen, hogy az ember által táplált ezen látszólag ártatlan gondolat: "valami jót akarok létrehozni az én akaratommal és értelmemmel" végcéljában milyen rettenetes eredményeket hozhat létre! A tények azonban mutatják, hogy az ilyen látszólag ártatlan akarat időnként mire volt képes!
Intő például szolgáljon ez kedves új tanítványok, nektek, hogy ne akarjatok semmit művelni pusztán a ti emberi akaratotokkal, hanem egyeztessétek azt előbb össze Isten akaratával és csak azután Isten ereje által tegyétek meg azt, amit tennetek kell. Óvakodjatok valamihez hozzáfogni, amit Isten nem hagyott jóvá s a minél nem az isteni szellem(a szeretet) működtet benneteket.

Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi, hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ gyommal(rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa. Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is; de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy elégettessék.


A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni, amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek; mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre? Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!

szemlézte: Bíró László

A hiúság és az ellene való védekezés
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Nézzetek csak szét a világba: mindenütt azt tapasztaljátok, hogy férfiak, nők egyaránt arra törekesznek, hogy valamiképp a maguk számára a többi ember részéről megbecsülést, tiszteletet, elismerést, méltánylást, és ha csak lehet, dicsőítést csikarjanak ki. Minden férfi, ha mégolyan alacsony sorba helyezte is őt végzete, arról álmodik, hogy neves író, kiváló népvezér, feltaláló, vagy olyasvalaki legyen, akin megakad a tömeg szeme, akit feldicsérnek, akiről beszélnek, mert a lelke éhezi és szomjúhozza az elismerést, a felemelést, azt az állapotot, hogy magát a többi felett állónak láthassa. És minden nő arra törekszik, hogy a szépségével, vagy a képességeivel olyan helyzetbe kerülhessen, ahol őt csodálják, magasztalják, irigyelik.
Ez áll minden emberre. A hívő emberek közt egyesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy jobban, mélyebben megismerik az igazságot. Ezek a tanítók, akik örömmel adják tovább az igazságot, amelyet megismertek, akik szívesen tanítanak, és örömmel hirdetik az igét. Miközben azonban ezt a kegyes munkát végzik, jólesik nekik, ha a hallgatóság szeméből nemcsak a megértésnek, de a hálának, sőt néha az elragadtatásnak pillantásai is esnek rájuk. Jólesik, ha róluk, mint olyanokról beszélnek, akik bölcsek az isteni, dolgokban, sőt jólesik nekik, ha a szemükbe megdicsérik őket és elismerik az ő nagyobb tudásukat, nagyobb rátermettségüket, Istentől jobban megáldott képességeiket. És ha ezt megszokják, akkor fájdalmasan érinti őket, ha mindez elmarad.
Embertestvéreim, amikor az ember az Isten dolgait adja tovább, akkor nem a magáét árulja, hanem azét a mennyei Gazdáét, aki a sáfársággal őt megbízta. Valahányszor tehát roszszul esik neki az elismerés elmaradása, vagy a kritika szava, vagy az, hogy elmarad a dicséret és a hála megnyilatkozása: mindannyiszor a benne lévő gőg szenved, amely azt hiteti el vele, hogy a saját portékáját árulta.

A hiúság a gőgnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — cseppfolyóssá vált formája. A gőg olyan, mint a jég: kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés kínos; azért ez a bűn azonnal felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó jégnek a leve, amely beszivárog az építménybe a szemmel alig látható vékony repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind mélyebben és mélyebben hatol be, s romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az építmény már kezd omladozni. A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes méreg. A lélekben mind több és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a maga romboló hatását.

Én most ezekre a résekre kívánom ráirányítani a figyelmeteket.
Az ember tudja, hogy a fejlett szellem fő jellemzője a szeretet, ezért hiúsága arra készteti, hogy ilyennek tüntesse fel magát, igyekszik kellemes lenni a másikkal szemben; neki jóleső dolgokat mondani, őt dicséretekkel elhalmozni még akkor is, ha belül egyáltalában nem érez semmit abból, amit mond.
Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez az eljárás nem tartozik az erények közé, sőt az igazság megcsúfolása ez kétszínűség, amely soha nem marad rossz következményei nélkül. A szeretetet nem jó sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint éppen annak a hiányát árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
A szeretet folytatása a jótékonyság. Aki a szeretetet nem értelmezi helyesen, az a belőle folyó kötelezettségeket, tehát a jótékonyság gyakorlását is helytelenül, tévesen, emberileg fogja értelmezni. Ha ad valamit, elvárja a köszönetet és az elismerést, de ugyanakkor számontartja, mint olyan erényt, melynek gyümölcsét majd halála után learathatja. Kettős kalmárságot végez tehát, amikor elfogadja a földön a neki kijáró dicséretet, tiszteletet, elismerést és hálát, és előre számít arra a jutalomra, ami itt vár reá.
Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy jótékonyságot minden áron kell gyakorolni; és ha másképp nem lehet, akkor mástól vett javakkal. Mindaz a jótétemény, amely áldozat nélkül történik, itt az igazság mérlegén olyan pehelykönnyű, hogy azt még csak meg sem mozdítja. Emlékezzetek csak a bibliai szegény özvegy esetére, aki az ő két fillérét a szegények perselyébe dobta: ő a magáét adta, a magáéból is az utolsót; tehát áldozatot hozott. Ezért esett az ő csekély adománya olyan nagy súllyal a mérlegbe.
Leplezzétek le önmagotokat önmagatok előtt! Mert sokkal egyszerűbb dolog önmagam előtt megszégyenülni, önmagamat leleplezni, mint majd egykor, amikor a leszámolás ideje elkövetkezik, megszégyenülni az egész szellemvilág előtt, megszégyenülni az Igazság angyalai előtt, megszégyenülni az Isten törvénye előtt!
Irtsátok ki lelketeknek legrejtettebb redőiből is a hiúságot, mert a hiúság az a gonosz elem, amely azokból az erőkből, amelyek alulról felfelé, az Atyához, törekszenek, akar felhízni és megerősödni. Irtsátok ki a lelkéből a hiúságot, amely őt arra ösztönzi, hogy magának tartson meg abból valamit, ami nem az övé, amit olyanért kap, aminek csak sáfárja volt, ami tehát szintén nem az övé.
Ha ezt a gondolatot megszokja, ha ezt a magatartást a teremtettségben magáévá teszi a szellem, akkor felismerte helyét a világmindenségben, s akkor, mint egészséges szellem fogja végezni, a maga hivatását. Ha ezt a magatartást egészen magáévá tette, akkor megtanult engedelmeskedni Istennek. Mert mi mást jelent ez a szó: engedelmesség, mint olyan magatartást, hogy a lélek hiánytalanul és töretlenül engedi át az Isten áldását azoknak, akik őutána következnek, és hiánytalanul engedi vissza ezek háláját önmagán keresztül az Isten trónja elé?!
Ez az engedelmesség pedig azonos azzal a legbecsesebb és legértékesebb tulajdonsággal, amely a szellem üdvösségét és örök boldogságát biztosíthatja: az alázatossággal. Az alázatosságról is téves fogalmaitok vannak, mert az alázatosságot is emberi dolognak hiszitek. Az alázatosságot sokan azonosítják a meghunyászkodással, a megalkuvással, az akaratnélküliséggel. Az alázatosságot sokan úgy kívánják gyakorolni, hogy számtalanszor elmondják magukról, hogy: „semmit sem tudok, senki vagyok, semmi vagyok”, — azzal a hátsó gondolattal és a lélek titkos redőjében meghúzódó azzal az érzéssel, hogy „lám, milyen kicsivé teszem magamat! Bizonyára odaát nagy elismerés fog ezért reám várni.”
Nem, testvéreim, az alázatosság nem emberi dolog, az alázatosság szellemi dolog; lényegében ugyanaz, ami az engedelmesség. Az alázatosság a léleknek a feltisztulása, felritkulása, az az átlátszósága, amelynél fogva keresztülbocsátja magán az Isten akaratát, Isten szándékát, Isten céljait, Isten terveit, Isten gondolatait, és ezek ellenében keresztülbocsátja magán a hálának adóját azok részéről, akik őáltala, őrajta keresztül, benne ismerték meg Isten gondolatait, Isten terveit, Isten szándékait, Isten akaratát.

szemlézte: Bíró László


Gőg
https://www.youtube.com/watch?v=nCp6jOJC4jQ&feature=youtu.be

Bocsika, kicsit zajos, feltámadt a szél..utána vettem észre!

Megszállottság 1/3

Többszörös személyiség, tudatcsere egy testben. Egy test több lelket (tudatot) képes kiszolgálni.
Számítógépes esettel szemléltetve: az agy a hardver, a lélek a szoftver
Érdekesség: Az agyban két év alatt cserélődnek le a sejtek, de marad a tudás, a tudat.
Olyan átmeneti vagy állandó személyiség változás, vagy személyiség csere, amit nem szűkítünk le az illető agyi vagy a tudati problémáira, vagy két ember közötti telepatikus kapcsolatra, hanem egy másik „dimenzióból” való ráhatásként kell értelmeznünk. A megszállottnál az egy olyan helyzet, ahol az ember tudta, lelke részlegesen vagy teljesen kiszorításra kerül egy vagy több, rendszerint elhalt személyiség (szellem, démon) által.
A megszállottság szó félrevezető, mert sok esetben az egyének maguk váltják ki azt.
Afrikában például a voodoo vallás szertartásai alatt transzba esnek a sámánok, és ők hívják magukba a szellemeket. Tehát akaratosan is létre lehet hozni a megszállottságot.
Az, hogy a belső hang útmutatása, egy mediális ill. transzállapot megszállást vagy komplex tanítások átadását jelenti, az függ attól, hogy a „kapuit” kinyitó ember milyen spirituális szinten áll.
Megszállottság témakörben az egyik legjobb könyv: Dr. Edith Fiore: Nyugtalan holtak.

A megszállottság 10 leggyakoribb tünete:

1. Alacsony energiaszint
2. Jellemváltozás vagy gyakori hangulatváltozások
3. Belső hangok beszélnek
4. Drogfogyasztás, beleértve az alkoholt is.
5. Lobbanékonyság, impulzív viselkedés
6. Memória zavarok
7. Csökkent koncentrációs képesség
8. Hirtelen fellépő szorongás vagy depresszió
9. Hirtelen, minden nyilvánvaló ok nélkül fellépő testi problémák
10. A „Nyugtalan holtak” olvasásakor fellépő érzelmi és / vagy testi reakciók

Kiegészítés:

Szenvedélybetegségek nagy része:
1. szerencsejátékok normálistól eltérő játszása, élvezése
2. dohányzás
3. szexuális zavarok, aberráció, szexualitás élvezetének hajszolása

Alacsony rezgésszintű emberek esetében:
1. Bűnözés, bűnöző életforma
2. Gyilkosságok, szadizmus,
3. Mások anyagi vagy erkölcsi tönkretétele (rendszeres, ilyen a pl. a pletyka..)

Szellemi szinten:
Az igaz eszmék lejáratása, kinevettetése
Hamis eszmék terjesztése
Az egyén lejáratása a normálistól eltérő szokatlan viselkedéssel

Megszállottság létrejöhet:
1. idegen szellem behívásával (pl. szellemidézés)
2. nem megfelelő társaságban (meditáció, kocsma…..hasonló a hasonlót vonz elv alapján negatív gondolatok, bánat, féltékenység depresszió, gyűlölet stb..)
3. Saját viselkedésünk bevonzza az idegen szellemet, vagy szellemeket
4. félelmeink által

Több megszálló szellem is lehet a környezetünkben. Fontos dolog, hogy a szabad akarat érvényesül a megszállottság esetében is, nagy részben a tetteinkkel, gondolataikkal tudjuk behívni életünkbe a megszálló szellemeket, ritka esetben karmikusan is megkaphatjuk.
Bevonzhatjuk a félelmeinkkel, sőt a kedves és szeretet halottaink itt tartásával.
A honlapomról letölthető a teljes megszállottság előadás anyag, valamint egy cd hanganyaga, mely tartalmazza a megszállottság leírását, valamint egy védekezési technikát, amivel el tudjuk küldeni az esetleges megszállóinkat, vagy a halottainkat, megelőzve, hogy itt maradjanak a fizikai síkon. Komolyabb baj esetén érdemes hetente több alkalommal meghallgatni! Veszélyes helyek a kocsmák, kórházak temetők. Ne felejtsük el a régi mondást, „halottakról vagy jót vagy semmit”. Ugyanis ha felbosszantjuk őket, azért ők vannak előnybe, mert láthatatlanok, és sok kellemetlenséget tudnak okozni.

folyt. köv..

Megszállottság, szabadítási technika, valamit segítség halottaink elküldéséhez.
Gyakorlati útmutató
Karsay István szerkesztése
https://www.youtube.com/watch?v=SZWhoykoMQ8&feature=youtu.be

Dr. Edit Fiore Halottaink elküldése, megszállottság segítése mp3 anyag
Az anyag második része foglalkozik a konkrét megszabadítási technikával!
http://data.hu/get/2413889/Edit_Fiore.zip

Dr. Edit Fiore: Nyugtalan holtak könyv
https://data.hu/get/11057079/nyugtalan_holtak.pdf

Megszállottság 2/3


Védekezési módok:
Imádkozás, gyertya, meditálás
Rezgésszint magasabbra történő emelése
Nem szabad a tetteinkkel, félelmeinkkel bevonzani őket.
Ha érzékeljük a megszállót el kell küldeni tiszta és nyílt beszéddel.
Forduljunk szakemberhez végső esetben.

Szakemberek:
Pszichiáterek, látók, parapszichológusok, beavatott emberek.
Régen a papok voltak évszázadokon keresztül.

Ördögűzés: az a rítus, amellyel a sátáni vagy démoni megszálló szellemeket űzik ki az emberekből vagy tárgyakból (házakból).
Ördögűző: igen magasan képzett specialista -rendszerint katolikus pap - aki egy meghatározott, úgynevezett ördögűző rituáléval űzi ki a megszállottból a sátáni vagy démonikus szellemet.

Biblia:
A Bibliában is nagyon sok utalás van a megszállásra, „ördöngösöknek” nevezi a Biblia és Jézus több alkalommal űzi ki nyilvánosan a megszálló szellemeket, volt alkalom ahol látványosan a disznókba parancsolta őket. Rá is támadtak több alkalommal, hogy az „ördöngösökből” az ördögöket csak az ördögök fejedelme tudja kiűzni! Nagyon fontos dolog, hogy egy megszállott szabadítása után nem szabad visszahívni cselekedeteinkkel az ártó szellemet, mert az többedmagával fog visszatérni, ahogyan ezt a veszélyt a Biblia is említi:
„Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.”

Megoldások:
A betegben lévő szellemmel el kell udvariasan beszélgetni, meggyőzni őt arról, hogy nem ez az ő helye, és elküldeni szeretettel. Nagyon egyedülálló ember van megszállva, mert magába hív valakit unalomból.

Gyógyítási mód:
1. nagy koncentrálással egy médium felveszi a kapcsolatot a megszálló szellemmel
2. Egy földi vezető a médiumon keresztül kapcsolatba lép a szellemmel, beszélgetést kezd vele.
3. Tudni kell, hogy vannak bosszúálló szellemek, és vannak, akik szeretetből vannak itt, vagy tudatlanságból. A beszélgetésnek fel kell tárnia a megszállás okát.
4. A megszálló szellemet szeretettel el kell küldeni a fénybe.

A legjobb gyógyítás csoportba történik, így nagyobb a védelem, és megoszlanak a feladatok is. („Ahol ketten összejöttök az én nevemben…”)
Utána ima, csoportos meditáció, védelem kiterjesztése fénnyel, Jézustól kell kérni a segítséget.

5. megtisztítják a pácienst imával, fejre tett kézzel.
6. tisztítás energiával, két kézzel a fejtől a lábig folyamatosan.
7. ha nem megy el a megszálló, akkor lelki sokkot kell alkalmazni, erős energia ráhatással. Ennek menete: körbeülik kézen fogva a beteget, egy ember energiával kezeli, és a többiek imádkoznak, hogy menjen el a szellem. Ez a variáció (a sokk) azért rossz, mert ebben az esetben a megszálló szellem nincs kezelve, nincs segítség alatt.
8. Otthon is rendszeresen imádkozni kell, gyertyát gyújtani. Kerülni minden olyan helyet, lehetőséget, amivel vissza lehet hívni a szellemet.
folyt. köv..

UI:

Megszállottság. Karsay István előadása
Megszállottság fogalma, gyakorlati esetek és megoldások ismertetése.
Veszélyek, megoldások, védekezés.

1. rész https://www.youtube.com/watch?v=yodyFCgLmwg&feature=youtu.be
2. rész https://www.youtube.com/watch?v=fOs-1wmLrA0&feature=youtu.be

Megszállottság mp3 előadás
Megszállottság könyv egy fontos részlete mp3 előadásban
Karsay István szerkesztése
https://www.youtube.com/watch?v=VQdLEGj520U&feature=youtu.be


Két világ között
https://www.youtube.com/watch?v=qd5fGBoabvI

“Az én beszédem lélek és élet” - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből


„Valaki elveszíti, vagy feláldozza az ő életét énérettem, megtalálja azt, s valaki megtartja az ő életét, elveszíti azt”. Ezt olvashatjátok az Írásokban, amelyek az Úr tanításaiból fennmaradtak és e késői kornak vigasztalásul, erősítésül, bátorításul adattak. Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor el kell számolnia az embernek mindazzal, ami reá bízatott, ne üres kézzel menjen a nagy elszámolás elé. Mert bizony mindenről pontos elszámolást kell neki adnia, ki mit kapott a földi életben vezető elvül, vezető igazságul, ki mivel lett elbocsátva és ki hogyan tartotta azt szem előtt és hogyan igazgatta életét azok szerint az igazságok szerint, amelyeket az életben maga elé vett, a test felöltözésének idejében.
Mert mindenki azokba az erőkbe, azokba az igazságlényegekbe öltözködik fel, amelyeket neki be kell töltenie, és magára ölti mindazokat, amelyeket neki kell egy földi élet alatt elvégeznie: amit el kell hagynia és amit fel kell vennie. Mert hiszen a földi életnek - mint tudjátok - célja van és az a célja, hogy az örök értékű szellemet előbbre vigye egy-egy állomással azon a nagy úton, ami előtte van, hogy boldogságát megtalálhassa.
Tudjátok azt, hogy az ember örökéletű lény: nem akkor születik, nem akkor van előhívva a létezésbe, amikor a földi testben megszületik, hanem sok földi testet levet addig, amíg egy-egy turnust bevégez, azaz magasabb iskolába eljutva az életnek egy magasabb fejlődési útjára léphet rá. De az ember - az emberek csoportjai a Földön - a testi élet szűk határai között mozgó tudatukban csak addig látnak, ameddig a földi értelmükkel be tudják futni azt a kis teret, amely körülöttük van.
Nem látnak tovább és csak nyüzsögnek, mint a hangyák az elhagyott zsombékokon és végzik a maguk aprólékos kicsiny munkáját arra várva, hogy eljön egy idő, amikor majd szükségük lesz mindazokra az értékekre, amelyeket földi életükben felhalmoztak. Érzik, tudják, hogy kell valaminek jönnie, amikor ők megpihenhetnek. Mert eljön a nagy ősz és eljön a dermesztő tél, amikor megszűnik minden lehetőség, hogy új értékekkel gazdagíthassák életüket.
Igen, a földi élet annyit jelent, mint egy-egy tavasz, egy-egy nyár, és egy kezdődő ősz, a kicsiny hangyának. A földi ember lelke is sok minden széppel, jóval gazdagíthatja magát egy földi életen keresztül. Sok minden feleslegestől megszabadulhat, és sok értékeset összeszedhet, ha egy kicsit előre gondol és megérzi azt, hogy elkövetkezik az az idő, amikor már nem gyűjthet, amikor már nem kezdhet, hanem abból kell élnie, amit a nyáridőben a bőség idejét megszerzett magának.
A könnyelmű lélek azt hiszi, hogy mindvégig így tart, mindvégig ragyog a nap, mindvégig megvan a ténykedési szabadsága, mindvégig szerezhet, és mindvégig tékozolhat. Az okosabbak azonban, akik már bizonyos tapasztalatokon túl, bizonyos bölcsességet is szereztek maguknak, azok mindenen keresztül érzik, hogy vége van egyszer a nyárnak, vége van azoknak a lehetőségeknek, amikor mindent, ami az életben értékes meg lehet, és meg kell szereznie, mert abból kell élnie, amit odáig megszerzett.
Ez a nehezen megérthető és felfogható igazság sokak előtt egészen természetes, míg sokak előtt teljesen idegen gondolat és akiknek ez a gondolat idegen, azok ahelyett hogy szereznének, ahelyett hogy szorgalmatosan raknák össze az élet értékeit és halmoznák fel az ő lelkükben mindazt a világosságot, erőt és mindazokat a lelki kincseket, amelyekre nekik szükségük lesz: azok állandóan pazarolnak és gonoszat cselekesznek a nap alatt.
Azt, amivel őket az élet felruházta, útjukba adott, azt ők könnyelműen feláldozzák azzal a mindennel dacoló és mindennek ellentmondó természetükkel, amelyet magukkal hoztak. És amikor eljön az az idő, hogy el kell számolni mindazokról az értékekről, akkor tekintgetnek szerteszéjjel és keresik amazoknak tekintetét, akik „szereztek” maguknak, hogy valamiképp talán lefizetik helyettük azt a bizonyos adót, amellyel az átjutott szellemek, az első lépések után továbbmehetnek.


Összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


Az én beszédem lélek és élet
Adai közlés - És Péter jár vala a vizeken
Akinek már van mit adni a Föld számára
A megkeseredett szívű, javulni vágyó lelkekről
A gyomorbaj lelki okai
HANG - Óriási veszteség ért bennünket
1956 jelentősége



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirNrz8Bk8BeLkajvzw?e=rugJs0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=F5QnXwak-h4
Szellemnyilatkozatok Adelma írómédiumítása által
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=7hQh7qda0Oc
Evangéliumi spiritizmus – A Névtelen szellem tanításai Eszter médium útján
I.kötet, 7. Rész - Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=IwrqmMlnrmA
Erzsébet Óbudáról, aki balesetben hunyt el, Gizi médium közlése által

https://www.youtube.com/watch?v=P1TzhdSdvlE
Jókai Mór – A kőszívű ember fiai – Rádiószinház 2020.03.09.

„Én vagyok a világ világossága,
aki engem követ nem jár
sötétségben.”


Ima


Mindenható, mindeneket átfogó, fenntartó és éltető hatalmas Felség!


„Porig” alázva magamat, borulok le a Te végtelen hatalmasságod előtt, hogy Benned „megszűnjek létezni” és hogy egy új életformát alkotva meg magamnak a Te Kegyelmed által, mintegy része lehessek annak a tökéletes egységnek, amely Belőled árad ki Teremtő Atyám és hozzád tér vissza, hogy mindeneket, így a bukott világokat is Magadhoz vonzd általa. Ez a legtökéletesebb szint, amit teremtett szellem elérhet: bekapcsolódni a Te vonzerődbe, eggyé lenni vele, azaz Általad és Benned élni az örökkévalóságokon át, mindörökké Amen. Erre vágyik a lelkem, mert Nélküled és Rajtad kívül nincs élet, csak szenvedés, nyomor és halál. Ó ha tudtuk volna azt, hogy Rajtad kívül és Nélküled nincs élet, soha sem hagytunk volna el, hanem Benned már elérhettük volna réges - régen az abszolút tökéletességet. De sajnos, hogy hátat fordítottunk Neked és a Te bennünket boldogító és az örök tökéletességre elvezető akaratodnak és ezáltal kivetkőzve magunkból, az Élet kialvóvá vált bennünk, a világosság sötétséggé lőn és azok az isteni tulajdonságok, amelyet Tőled örököltünk a teremtés pillanatában és naggyá kellett volna, hogy növekedjen bennünk, amíg eljutottunk volna a tökéletességre, sötétséggé lett bennünk. De igazából, hogy mit is veszítettünk azáltal, hogy elhagytuk a fényhazánkat és a sötétség világára váltottuk fel, csak akkor tudjuk meglátni, amikor visszavezetsz bennünket abba az Országba, illetve hazába, amelyre mint embrió szellemek ki lettünk helyezve, hogy elérve a szellemi nagykorúságot, tovább haladhassunk az örök tökéletesség felé.

De mivel nem akartál a bukásunk miatt megsemmisíteni bennünket, mert ezt az isteni szereteted nem engedte meg, hanem visszavársz az örök Életbe, ezért elküldted számunkra a Világ Világosságát, hogy amennyiben Őt követjük nem járunk sötétségben, mert beragyogja az Isten Országába vezető utat és visszatalálhatunk az eredeti hazánkba. Köszönöm Neked Atyám, hogy az Úr Jézus által fényes és ragyogó hitet küldtél, amely révén megkapaszkodhatunk a Bennünket hazavezetni szándékozó „jó Pásztorba” mert hogy annyira messze estünk tőled, hogy az örök boldogságnak még az emléke is kitörlődött a lelkünkből és soha sem találnánk haza, vissza az örök hajlékba, a Te általad nyújtott oltalomba és védelembe, amelyen nem vehet erőt a pokol kapuja, mert már megszűnnek azok a hajlamok, amelyek odavonzanák az ellentétet, ugyanis a Te Országodba nem juthat be semmi tisztátalan. („Barátom, mi végre jöttél ide? Vessétek ki a külső sötétségre.”)

Add, ó Atyám, hogy ne sajnáljuk elhagyni eme, a bukásunk által megalkotott világot, hanem élő hittel tudjuk követni a Világ Örök Világosságát, és lelkünk megtisztulásától, megigazulásától és megszentelődésétől újjáépülve, visszatalálhassunk Hozzád, az Örök hajlékba! Az előremenetelünk ugyanis tisztulással és újjáépüléssel jár.
Köszönöm Atyám, hogy szavakba önthetem a Feléd emelkedett érzésvilágomat földi testvéreim épülésére.
Lelkem örök hálát rebeg Uram Jézus Krisztus, amiért a legmagasabb világok lakója, mint a Világ Világossága lejöttél a bűnös, a rotációból kiesett földre, hogy szellemi világosságoddal utat törj a sötétségben, mely világosságot ha követünk, Hozzád eljuthatunk, vagy legalábbis arra az állapotra, amelyet elkészítettél a számunkra a Te Országodban.
Köszönöm Neked Uram, hogy a Te világosságodat itt hagytad a földi világban, vagyis úgy a földalatti, mint a földfeletti és az általad újonnan megnyitott állapotokban, amely révén gyakorlatilag egy új utat nyitottál a földről a mennybe. Köszönöm Uram, hogy ebben a világosságban fellelhető a Te jelenléted, merthogy Te magad vagy a Világ Világossága, és ha követjük ezt a világosságot, gyakorlatilag Téged követhetünk egy örökkévalóságon át. Azzal, hogy itt hagytad nekünk a Te világosságodat, ígéretedhez híven önmagadat „hagytad itt” a számunkra: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Vagyis ebben a formában korszakzárásig, mindig újabb és újabb formában, addig amíg anyagi világ lészen.)
Nyisd meg mindannyiunk lelkét a Te örök ragyogásod, a sötétségben történő világosságod előtt, hogy meglelvén azt, Téged követni tudjunk mindörökké. Add Uram, hogy mindent , minden szenvedést el tudjunk fogadni, az örök cél, vagyis lelki tisztulásunk érdekében.
Ó Mária kérlek segíts meg bennünket, azaz földi gyermekeidet, a Te Szent Fiad követésében.
Amen



*


Az Úr Jézus nevében köszöntelek titeket testvéreim ama fényhazából, amelyet maga az Úr nyitott meg az Ő hatalmas áldozatának eredményeként. Ezért minden egyes itt megépült hajlékban Neki szentelt szentély van felállítva, melyben örök mécsvilág jelzi az Irányába érzett hálánkat és szeretetünket. Ez a mécses ugyanis a mi szeretetünkkel van feltöltve, lángja abból táplálkozik, ugyanis itt, ebben a szférában mindenkinek a szíve lángban ég Krisztusért., mert ez a mártírok szférája, ahol minden „építmény” az Úr szeretetén alapszik, amelyet Iránta való szeretetből vállalt életáldozattal építettünk mi magunknak a földi világban, hogy segítsünk az embereket a Világ Világosságához vezetni, mert a földi ember szellemi sötétségben él, amíg meg nem tér. Ahogyan halad a megtérési folyamatokban előre, úgy kezd a lélek megvilágosodni, mind nagyobb világosságot befogadni. Ez egy igen hosszú folyamat, mert a lélek fokozatosan tisztul és ahogyan tisztul, úgy terjed az isteni világosság a lelkében. A Világosságnak tehát hathatós és kemény munkát kell végeznie ahhoz, hogy egy kis eredményt is elérhessen a lélekben. Sok áldozatot kell hoznia és sok esetben látszólag hiábavaló az a munka, amelyet végez, de a végén mégiscsak minden megtérül, mert ha lassan is, de terjed az emberi szívekben az Isten Országa. Nagyon sok türelemre és szeretetre van szükség ehhez a munkához, mert az emberek mindaddig ragaszkodnak a saját állapotukhoz, amíg nem éri őket olyan esemény, amely gondolkodóba ejtené őket és el nem kezdik keresni az Isten Országát és annak igazságát. Bizony sok időnek és lelki állapotnak kell elmúlni ahhoz, amíg egy ember legalább részben világosságot nyer. Miénk a munka, Istené az áldás, vagyis mi készítjük elő a megtérendő embereket az isteni fény befogadására, vagyis a keze alá dolgozunk a kegyelemnek, mert az ember gyarló lény és rá van szorulva minden nap Isten kegyelmére, csak sajnos nem igyekszik vele élni, mert a szellemi vezetés szenvedésekkel, sugallatokkal, imával munkálja ki a földi ember számára a kegyelmi lehetőségeket és sok esetben visszautasítja az emberi lélek és olyankor kárba veszett minden felső törekvés, szenvedés, stb és elölről kell kezdeni ugyanazt a munkát, mert a kegyelmi lehetőségek visszautasításával visszaesik a lélek a kiindulási ponthoz. Ilyen esetben nem csak nekünk kell elölről kezdeni a munkát, hanem az elbukott egyénnek is. És minél több kegyelmi lehetőséget utasít vissza a lélek nem csak neki, hanem a szellemi vezetésnek is mind többet kell dolgoznia ugyanazért az elérhető eredményért. Sok esetben már csak akkor térnek észhez az emberlelkek, amikor már megfogyatkoznak a kegyelmi lehetőségek, fogynak az erők, és a kegyelmi lehetőséget a szenvedés váltja fel. Ilyen esetben kezd el gondolkodni az emberek nagy része, mert érzi, hogy a szenvedés már egy, ill. több visszautasított lehetőség következménye. Tehát a szenvedést több kegyelmi lehetőség előzi meg. És még ilyenkor is sok esetben önmagában bízik az ember. Azt hiszi, hogy ő el tudja szenvedni, vissza tudja fizetni a bukása eredményeit, tehát ki tudja egyenlíteni az igazság mérlegét. Eleve az ilyen embernek valamikor csalódnia kell, mert először is az Úrnak kellett meghalnia ahhoz, hogy a fejlődés elindulhasson a földön, majd a missziós szellemek még rásegítenek szenvedéseikkel arra, hogy egy emberi lélek el tudjon jutni egy részleges beismeréshez és még mindig marad egy kis rész a szenvedésből neki is. Akkor kérdem én, hogy mekkora az ember szenvedésének a felső határa? Hogyan akarja elszenvedni az össz kitermelt negatívumait? Tehát az ember a „karmában” hisz, mert erős még az egó és hiányzik az önismeret. Az emberi léleknek bűnbánatra van szüksége ahhoz, hogy beismerje kicsinységét és rájöjjön arra, hogy azt a temérdek bűnt, amelyet elkövetett az élete folyamán, ő soha sem tudja elszenvedni, hanem rá van utalva a Megváltó Jézus Krisztusra. Tehát az az ember, aki az önmegvalósításban, a saját maga erejéből kimunkált megváltásban és a karmikus visszafizetésben, a törlesztésben hisz, soha sem fog tudni eljutni az üdvösségre! Mert az üdvösség csakis a Jézusba vetett hit, („Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.), az Általa megtisztított erőkben történő megkapaszkodás és a Benne és az Általa történő munka révén jöhet létre, vagyis ha követi az ember a Világ Világosságát („Aki utánam akar jönni…„) De még mindez mellett szükség van a feloldozásra, hisz nem a szenvedés a cél, hanem a kegyelem által történő megtisztulás, vagyis a bűnbocsánat. Bűnbocsánatot viszont csakis az Emberfia adhat, mert: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” ( Amely hatalmat átadott Péternek és az arra felhatalmazott szellemeknek.)

Ez az, amit az ún. „karma-hívők” soha nem kaphatnak meg, ha a karmában hisznek, csak akkor, ha beismerik bűneiket és bűnbocsánatért esedeznek az Úr Jézus Krisztushoz. Jézus Krisztuson kívül tehát nincs üdvösség, hisz Ő hozta le az üdvösség lehetőségét és Ő maga nyitotta meg a magasabb világokat, ahol helyet készített nektek: „Én vagyok az út, az igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” „…Elmegyek és helyet készítek nektek.” Sajnos az az isten országa, amelyet a keleti tanok hirdetnek, a harmadik szférával bezárólag véget érnek. Utána már csakis az Úr tanaival, tehát bűnbánattal, a megtérésre történő forró vággyal, a megigazulással, az áldozatkész szeretetre való törekvéssel lehet tovább haladni, követve a Világ Világosságát. Akik ugyanis a : „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok…” és a „Mindeneket magamhoz vonzok.” vonzásnak adják át magukat, a Világ Világosságát követik és a Világ Világossága örökös vonzalmának hatása alá kerülnek, amelyről már behatóan írtunk egy néhány alkalommal. Igaz, rögös az Út, a fejlődés útja, mert az emberi lélek folyamatosan a saját maga által kreált akadályokba, bűneinek következményeibe ütközik bele, amelyet le kell küzdenie ahhoz, hogy tovább tudjon haladni. Az az állapot, amelyben benne él az emberi lélek, mindig könnyebb, míg a következő állapotot ki kell munkálni, dolgozni önmagában az embernek. Ezért van az, hogy oly nehezen halad előre a fejlődésben az emberi lélek. De bármerre is lépjen, mindig önmagával, a saját hiányosságaival találja magát szembe. Ezért hát akkor halad előre, ha a nehezebbik, a még kimunkálatlan részt választotta az ember. Azért van oly sok szenvedés az életben, mert sok a kimunkálatlan rész az emberben, vagyis kevés az isteni és sok az emberi. Az ember ugyanis önmagától, a saját gyarlóságaitól szenved a legtöbbet, mert ha helytelenül cselekszik, akkor Isten visszaenged annak visszahatásaiból az emberi lélek okulására. Azért van erre szükség, mert az embernek gyönge a hite, nem hisz az örök jóban, annak diadalában és ezért nem követi azt, mert akkor dolgoznia kellene önmagán. „Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg.” Az emberben ugyanis még mindig több a rossz mint a jó, vagyis több van még mindig a lelkében az ellentétes érzésekből és az ebből keletkezett negatív reakciókból, mint az isteni erények csíráiból, amelyeket ugyan fejleszteni kell, de előrehaladás az eredmény. Hat napon (testetöltésen) át keményen dolgozik az ember a lelke javításán, míg a hetedik nap, a hat nap sikeres munka eredménye révén pihenéssel szolgál.

Ezért a végítéletkor az utolsó hét testetöltést veszik figyelembe. De mivel a III. kijelentés annyi erőt rejt magában, hogy képes az ember, miután felismerte gyarlóságait, kiküszöbölni a kárhozatra vivő hajlamait. De ehhez mély, vagy legalábbis mindinkább mélyülő lelki életre és az élethelyzetek elfogadására és Isten és az emberek iránti szeretetre van szükség: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” Akik Istent szeretik, azok bele tudnak kapcsolódni Isten szeretetébe és ezáltal olyan szeretet- erőket vonzanak magukhoz, amelyek révén el tudnak fogadni minden élethelyzetet, bele tudnak nyugodni a saját, lelket megtisztító és az erényeket kimunkáló állapotukba, hisz tudják azt, hogy Isten az Ő szeretetével senkinek sem akar soha rosszat, „Nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen és éljen.” Aki ebbe rendületlenül hinni tud, az a valaki, még a jelen időkben sem zúgolódik a helyzet miatt, hanem Isten kezéből el tudja fogadni, hisz tudja azt, hogy az Úr ezekben a nehéz, lemondásokkal teljes időkben is vele van: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Az Úr eme kijelentésében, ha erősen hisztek, olyannyira, hogy valóságnak élitek meg, akkor el fogtok tudni jutni az üdvösségre,de ebben hinni kell. „Aki hisz, üdvözül…” „Aki mindvégig kitart (a folyton nehezedő körülmények ellenére is), csak az üdvözül. De a hit ajándékát kérnetek és fejlesztenetek kell, mert a hit a Szentlélek ajándéka.

A jelen időkre, azzal a céllal, hogy betekintést nyerjetek úgy a világban zajló események törvényszerűségeibe és a saját hajlamaitokba, a hit megerősítésére adatott a III. kijelentés, mint világosság. De ahhoz, hogy ezt a világosságot elnyerjétek, „…aki engem követ, nem jár sötétségben.” Tehát a III. kijelentés világossága, az Úr világossága. Ő küldte el ugyanis az „Igazság szellemét”, mint egy „fénylő gömb” formájában, amely nem volt más, mint az Őbelőle kiáramló fluid tömeg, vagyis az Úr élő, erő részecskéi, melyek hivatva vannak az Ő képmására a bűnbánat, a megtérés, a megigazulás, a megtisztulás révén átformálni a világot. Más szóval, miután kínszenvedésével és kereszthalálával az Úr megtisztította a mennybe vezető utat, az ezen az Úton való előrehaladáshoz küldött lelket megvilágosító és átformáló erőket a saját tiszta messiási fluidjaiból Ezek az erők által lehet csak követni Őt, vagyis a lényegtörvényetek útját, amelyet a „karmába” vetett hit nem tud biztosítani a számotokra. Még ha létezne is karma abban a formában, ahogyan azt a keleti ember hiszi, az csak szenvedtetni tud, a kitermelt erőket szenvedteti el, de hol van a lélek felemelkedéséhez szükséges erő, vagyis a vétkek által kitermelt negatív erőktől történő feloldozás, a bűnbocsánat? Hol van az: „Én vagyok a világ világossága?” Tehát a jelenleg ismert keleti tanokból hiányzik a soha nem bukott, az abszolút tökéletességet elért Messiásnak a világossága, a Szentlélek és megváltás, valamint amit egy tanító sem tett meg, az az, hogy az Úr tökéletesen betöltötte a törvényt. Kínszenvedéseivel annyira megtisztította a világot a bűnök következményeitől, hogy a föld felemelkedett a szenvedtetve nevelő törvényből a szeretetnek és az ezzel járó megbocsátásnak a szintjére, amelyet hittel lehet elérni a halandó ember számára.

Bizonyára kérdezed testvérem, hogy miért emlegetjük oly sokszor a megbocsátást? Azért mert nagyon sok ember nincs tudatában annak, hogy mennyire rá van szorulva erre az isteni ajándékra, ugyanis a bűnök elkövetése okozta lelki és testi betegségek feloldozással, bűnbocsánattal gyógyíthatók meg. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy aki így gyógyult meg, többé ne kövesse el a betegséget előidéző bűnt, nehogy visszazuhanjon oda, ahonnan a feloldozással felemeltetett. „Megbocsátattak a te bűneid, kelj fel és járj.” „Menj, de többé ne vétkezzél.”
Ugyanis nagycsütörtök éjszakáján, amikor Jézus az ördög vádjaitól és támadásaitól vért izzadva fetrengett a barlangban, az is a vádak között szerepelt az ellentét részéről, hogy több Általa meggyógyított beteg visszaesett a betegségbe. De miért történhetett meg mindez? Mert a meggyógyított visszaesett a betegséget okozó bűnbe. Nagyon fontos eleme tehát a bűnbocsánat által megszerzett gyógyulás megőrzésének az, hogy az ember ne kövesse el azokat a bűnöket, amelyekre már egyszer feloldozást nyert a világosság követésének az Útján.

De ismételten hangsúlyozom, hogy mindehhez, hitre, a hit világosságára van szükség, mert nagyon könnyen megtéveszti az embert a saját igazsága, annak káprázata, a tévhit, a formába vetett hit, sőt még a szeretet, az emberies testies szeretet is: „Aki jobban szereti apját, anyját, testvéreit, sőt még a házastársát és gyermekét, az nem méltó hozzám” Tehát a hitnek az útja folyamatos harcot jelent, harc önmagával, a saját igazságaival szemben (Mert minden embernek saját igazsága van, ami elválasztja az embereket egymástól. Ennek az áthidalására adatott az egyetemes szeretet.), a feltörő, a lelket elhomályosító hajlamokkal szemben, hogy minden szempontból kikristályosodhasson az Isten igazsága. Ehhez hozzátartozik: „Keressétek az Isten Országát és annak Igazságát…” De mindehhez komplett ember kell, mert mint ahogyan semmit, úgy főleg ezt nem lehet csak „fél munkaidővel” csinálni, hanem teljes erőbevetéssel, mert az idő nagyon közel van. Nincs már lehetőség újabb testetöltésre, mert az ítélet napja jön el és „elválasztatnak a juhok a kecskéktől”. „Éhes voltam és ennem adtatok…” Vagyis, fizikailag, vagy szellemileg, ha tápláltátok a „Krisztust”, a földön épülő Isten Országát, akkor gyakorlatilag beledolgoztátok magatokat és a részévé válhattatok eme munkátok által. De amennyiben nem ismertétek fel az áldozatkész szeretetben történő közös munkának az értékét és ezáltal nem vettétek ki a részeteket belőle, nem dolgoztátok magatokat bele, akkor kívül maradtok az Isten Országán. Ugyanis azzal, hogy az ember másokat támogat, a saját maga üdvösségét munkálja ki vele, az az követi a Világ Világosságát.

Az idő közelsége miatt Isten részéről folyamatosan sugárzik a hazahívó szó a hívő emberek lelki világába, hogy minél több ember kiemelkedhessék az ítélet napjára a hajlamiból és megtisztulva, tudjon megállni az Isten ítélőszéke előtt. Ezért az egy pillanatért oly sokat kell dolgoznia az emberi léleknek. A hazahívó szó gyakorlatilag arra serkenti az embert, hogy kövesse a Világ Világosságát, amely nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki sosem változik,mert elérte az abszolút kettőt, a tökéletes messiási állapotokat. „Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz.” Csak a fejlődésben lévő szellemek vannak alávetve a változásoknak, a tökéletesek már nem. Mi is lenne akkor, ha maga Isten, vagy az Őt képviselő szellemek változnának? Akkor megváltozna maga a fejlődés menete is és soha senki nem jutna el a tökéletességre, mert amikorra elérne egy bizonyos szintet, akkor változtatni kellene és így nem haladna előre, hanem mindig újra kellene kezdeni az előrehaladást. De mivel a Világ Világossága nem változik, ezért kövessétek Őt életetek minden percében, még itt az utolsó időkben is, amikor igencsak elnehezednek a dolgok, de ti ne féljetek, mert Istennek gondja van rátok. Ha már kiválasztott benneteket az Üdvösségre, amennyiben ti hűek lesztek Hozzá és követitek a világosságot, Isten is hű marad hozzátok.

Soha ne az ördög cselekedeteire figyeljetek, mert elveszítitek a hiteteket, hanem nézzetek és lássatok a dolgok fölé! Lássátok meg az isteni törvényszerűségek tisztító munkáját, amellyel az eddiginél boldogabb állapotba akarja helyezni az Ő gyermekeit. Egy olyan boldog világot akar Isten létrehozni, amelyben nincsenek börtönök, mert senki nem követ el olyan cselekedeteket, hogy börtönbe kerüljön. Nem lesz rendőrség, mert a rendet senki sem akarja majd megbontani, tehát minden félelem nélkül lehet majd élni Isten szent jelenlétében, boldogságban. Az isteni jelenlét csak annak boldogító, aki már eddig is Istennek élt és nem a bűnök pillanatnyi örömét igyekezett élvezni. Akinek a bűn örömet jelent , az erre a megújult földre a hasonlóság vonzásának elve alapján nem fog tudni bejutni.
Az idők és az az körüli események mindig is érdekelték az embereket, sőt főként az ellentét munkája is. Ezért figyelmeztet mindenkit Pál apostol: „Ne essen szó közöttetek másról, csak Krisztusról, a megfeszítettről.” Habár az Úr azt mondta: „Előre megmondottam nektek, hogy higgyetek…” De amennyiben az ember túlságosan belefekteti az erőit a jövő kutatásába, nem marad neki ereje a jelen megélésére, és akkorra sem, amikorra szükség lenne ezekre az erőkre, ti. a megpróbáltatások idejére. Elfogy az erőtök a felemelkedésre!
„Elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról.”
Tehát gyermekeim, tisztítsátok meg mindenekelőtt a vágyvilágotokat, hogy ne a bűnre vágyódjatok, hanem az erényekre és azokat kövessétek, akkor az ellentét nem fog tudni rátok különösebb hatást gyakorolni. Főként nem akkor, amikor az utolsó nagy próbát élitek majd. Az ellentét napjai meg vannak számlálva, a követőivel együtt. De arra viszont hivatottak, hogy amikor végig vonulnak a földön, próbatételekkel, vagyis a vonzás törvényszerűségeivel, kiszelektálják azokat, akik nem alkalmasak az Isten Országába.

Követőik uralják ugyan az elemeket, de hamis eszközökkel, merthogy önzésükben a saját hasznukra fordították, ezért kicsúszik a kezeik közül a „hatalom” és ellenük fordul minden addig uralt erő, hogy a bűn megsemmisítse követőit. Ne aggódjatok, mert ezekre az eseményekre ti, ha követitek, azaz ha eddig követtétek a Világ világosságát, védelem alá fogtok kerülni, mert az Úr megmenti az övéit. Az elemeket másként is lehet irányítani,ha felette álltok ezen erők felett, vagyis ha önmagatokban uraljátok ezeket az erőket, a bennetek megnyilvánuló természet erejét. Az Úr is uralta az elemeket, de nem a saját hasznára, hanem szeretetből a hit megerősítésére és a nép javára.

Kövessétek gyermekem a Világ Világosságát, hogy eljuthassatok ti is a világosságnak, a fénynek a világába, ahol helyet készített nektek az Úr!

Isten kegyelme, irgalmas szeretete kísérje munkátokat minden nap.


Amen


Ada, 2022. X. 09.

UI:

Azt hiszem a NASA komolyan veszi a 2029-ben várható aszteroidát ami elvileg a Földbe csapódhat!
Sajnos vannak komoly előrejelzések erre az időpontra a Korszakváltás miatt!
Eddig nem beszéltek időpontról csak 15-20 éves átfedéssel, de kezd komolyodni a dolog....
de nagy eséllyel hamarabb elkezdődik, ez csak a "pont" lesz a végén!

https://raketa.hu/kepesek-lennenk-elteriteni-egy-fold-fele-tarto-aszteroidat?utm_medium=push&utm_source=pushpushgo&utm_campaign=CampaignName&fbclid=IwAR2ZKLzDzrJG-PfLr2mINTPiW5rqVmfb637PVwZNS5uKbsaqwXbQy0kfPWs

A megszállottság
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Ha már felvetődött a megszállottság témája, lássuk mit mond erről Péter apostol szelleme a Márk evangéliumának szellemi magyarázatában.
Ahol ketten egyesülnek egy harmadiknak megfojtására, ott a harmadiknak erősnek kell lennie, hogy az egyesült erőszaknak áldozatul ne essék. A test ösztönei olyan erőszakot képeznek, amelyek már magukban is sok dolgot adnak egy gyenge szellemnek. Ezeknek az ösztönöknek a századik ember sem tud ellenállani; de ha a test ösztöneivel még egy „gonosz szellem" is egyesül, mely ezen ösztönöktől vonzatva, látszólag ésszerű módon, az ember előtt elfogadhatókká igyekszik tenni azokat, akkor az ember egy olyan erő hatalmába jutott, amely őt szellemileg és testileg leigázza s mint ezen hatalom rabszolgája tehetetlenül vergődik annak bilincseiben!
A gonosz szellemnek nincs hatalma az olyan ember fölött, aki nem érzéki, mert az olyan ember szabad, természeti ösztöneinek parancsolója. Amint azonban az ember csak némiképpen is aláveti magát az érzéki ösztönöknek, akarata mindig gyengébb és gyengébb lesz, s a természeti ösztönök uralkodnak fölötte. Már pedig ha az emberi akarat a természeti ösztönöknek sem bír ellenállani, hogy állhatna ellen a gonosz szellem hatalmának ?
A természet vagy a test különböző ösztönei az embert körülhálózzák, hogy édes jármukba hajtsák. Az az ember, aki egyszer ez alá a járom alá került, teljesen a testi ösztönöknek adja át magát; az emberek pedig az ilyenről azt mondják, hogy kedélyes életet él! Az, aki az ilyen életet egyszer megszokta, semmitől sem riad vissza, hogy bűnös ösztöneit állandósíthassa, mert az ösztönök folyton éreztetik vele igényeiket, s akaratát arra hajlítják, hogy kielégítse őket. Éppen azért az ilyen embernek nincs más akarata, mint a testéről való gondoskodás; nincs más szükséglete, mint a testnek kielégítése s nincs más célja, mint hogy minél inkább testies legyen.
És a gonosz szellem, amely a testnek, a bukásnak és a bűnnek férge, jól találja magát az olyan testies embernél; hozzákapcsolja magát. Vele él, vele élvez; eggyé lesz vele úgy, hogy az ember nem is tudja, hogy egy ily gonosz társa van, aki helyette gondolkozik és rendelkezik, s azt véli, hogy ő gondolkozik, ő rendelkezik arról, ami jó és kellemes a testének, annak, amit saját énjének gondol!
Vajon melyik ember tudná határozottsággal megmondani, hogy mi jó neki még akkor is, ha szellemét és értelmét tisztán és szabadon megőrizte? Erre még tisztaságának és gondolaterejének szabad kifejtése dacára sem képes. Miként lenne tehát képes erre egy olyan ember, kinek már sem szabad gondolkozása, sem szabad akarata nincsen; aki a természeti ösztönök rabszolgája és a gonosz szellem szolgája? Ő azt hiszi, hogy jót tesz önmagának, ha testét kielégíti; de a következmények megmutatják neki, hogy vélekedése helytelen volt, mert a test csak egy darabig bírja ki azt, hogy teljesen kielégíttessék, és csakhamar eljön az ideje annak, hogy bágyadt, tunya, beteg és veszendő lesz!
Az ilyen ember azután kétszeresen szenvedi a rabszolgaság fájdalmait; s nemcsak teste, hanem szelleme is súlyos fájdalmakat szenved, mert szelleme a testtel nagyon is össze van nőve, mintegy fel van benne olvadva. Ezek azok az úgynevezett elkényesedett, elpuhult, érzékeny emberek, kik szenvedéseikkel szemben semmi akaraterőt sem tudnak kifejteni; kiabálnak és hánykolódnak, ha testük beteg, mert nincs erejük arra, hogy a test fájdalmaitól függetlenítsék magukat. „Túlságosan érzéki embereknek" nevezhetem őket, kiknek szelleme nélkülözi a test hibáin való túlemelkedésre képesítő szárnyaknak a legkisebb nyomát is!
A gonosz szellem, aki magát az ilyen emberrel összekötötte, szintén szenved, szintén érzi a fájdalmakat s szeretne tőle megszabadulni. Erre azonban képtelen, mivel már nagyon is erősen összenőtt vele. Ráncigálja tehát az összekötő kötelékeket és az ember emiatt még inkább szenved. Ha azután a gonosz szellem látja, hogy áldozatától nem szabadulhat, öngyilkos gondolatokat sugalmaz neki, mert tudja, hogy az általa megszállott ember halála ismét szabaddá teszi őt.
Tekintsetek ki a világba s látni fogjátok, mennyi ilyen megkínzott ember dobja el a saját életét, mielőtt a betegség teljesen tönkre tenné! Olyan gonosz szellem igájában voltak ezek, aki őket egész életükben csak a testi élvezetekre ösztönözte s végül testüknek gyilkosává teszi őket. Azért, kedves emberek: vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; a testi ösztönök és a gonosz szellem befolyásainak kettős kísértetébe és áldozatául ne essetek neki!
Vigyázzatok a bennetek megmozduló legkisebb gerjedelemre is s igyekezzetek magatokat a test ösztöneitől minden erőtökkel függetleníteni, nehogy általuk elgyengítve, a gonosz szellem hatalmába kerítsen benneteket! A kísértés hizelgő, jótevő, mézédes szavakkal közeledik az emberhez, éppen azért az emberi szellemnek nem könnyű feladat mindezen kellemesnek látszó dolgoktól megszabadulni s azokat erővel visszautasítani.
Milyen sok ember lett már gonosztevővé, csakhogy a test ösztöneit kielégíthesse, amelyek nemcsak a telhetetlenségben és tobzódásban, nemcsak a bujaságban, hanem a nagyravágyás, a fényűzés és minden lehető kényelem utáni vágyakozásban is jelentkeznek! Az egyszerű ember a legszabadabb a földön, mert az nem rabszolgája sem ínyének, sem a bujaságnak; sem a fényűzés és kényelem utáni hajszának, amit a modern világ olyannyira magasztal.
Azért óvtalak titeket, ti új tanítványok, és kértelek olyan nyomatékosan, hogy maradjatok egyszerűek, mint Mesteretek, Jézus, és ne vágyakozzatok a más asztalára, a más asszonyára, ruhájára, kényelmére, szóval másoknak a testileg élvezetteljes életmódjára. Ellenkezőleg; ti adjatok példát másoknak az egyszerűségre, hogy ez a példa mindig többeket vonzzon, s minél többen váljanak egyszerűekké a ti példátok által! Azonban ne csak testetekben, hanem szellemetekben is legyetek egyszerűek.
Ne állítsátok magatokat előtérbe szóbeli ügyeskedésekkel; ne igazodjatok a szócsavargatások után, melyek idegen csillogással akarnak díszelegni. Beszéljetek egyszerűen, a legegyszerűbb szavakkal, melyeket mindenki megérthet; mert nem azért jöttetek, hogy a szóválogatókkal és szócsavargatókkal vitatkozzatok, s szőrszál-hasogatásukkal perpatvarba bocsátkozzatok. Hanem azért jöttetek, hogy a szegényeknek és együgyűeknek Isten régi igéjét, az ő egyszerű elméjükhöz képest megérthetően megmagyarázzátok. Mert az Úr evangéliuma a lelki szegények és a magukat ilyeneknek vallók számára adatott; - a kevélyeknek és szellemeseknek nem való az, mert ők nem tudják annak egyszerű kijelentéseit megérteni, miután eszük és szívük szerint mesterkéltek!
Hagyjátok őket, kedves tanítványok, s ne menjetek hozzájuk; hadd éljenek csak ők a maguk módja szerint és hízzanak meg az ő kevélységükben; nekik nincs szükségük mennyei táplálékra! Legyetek mindenki iránt alázatosak; de a pompás ruhákban járó, titeket egyszerűeket félvállról lenéző emberek előtt ne hajoljatok meg; azoknak ne adjatok semmit, amíg csak ők nem jönnek hozzátok, hogy előttetek meghajolva kérjék a ti adományaitokat! Mert nem azért kaptátok azokat, hogy haszontalanul kidobáljátok, hanem hogy jól gazdálkodjatok velük.


szemlézte: Bíró László
UI:

Megszállottságról egy érdekes megközelítésben.
https://www.youtube.com/watch?v=1rRYoLe3aYc&feature=youtu.be

Hétvégi filmajánló

Sorsügynökség

David Norris, a fiatal, tehetséges politikus ígéretes jövő előtt áll. Ám találkozik a gyönyörű balerinával, Elise-zel, akibe beleszeret. Egy ilyen kapcsolat azonban nem illik a képbe. David azon veszi észre magát, hogy titokzatos erők próbálják eltérítenő őket egymástól. Megtudja, hogy a Sorsügynökség embereivel áll szemben, akiknek az a feladata, hogy a megfelelő mederbe tereljék az életét. David hamarosan döntés elé kerül, választania kell a karrierje és a boldogsága között.
https://videa.hu/videok/film-animacio/sorsugynokseg-drama-sci-fi-CxdIC3vOMxOPV6Dc?fbclid=IwAR2kiddyxYjaPw-Wsu-wietRx82jaZ391u_ZE3ITNeCcBpcEm5tOH4hx4NU

Mindenki csak önmagától szenved
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek sokszor panaszkodnak a szenvedések miatt. Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek, minden és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem. Pedig mindenki csak önmagától szenved.
Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és benned az indulat úgy felforr, hogy órákig, napokig nem tudsz attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár.Vajon csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkedben élő gőg, amelyet az a szó érintett. Ez a benned lévő rossz szenvedted téged, nem pedig az a szó, amely csak egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkedben meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.

Nézzünk egy másik példát. Szeretsz valakit, és valami oknál fogva — vagy esetleg minden igaz ok nélkül felébred a lelkedben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés. Lehet, hogy semmi okod nincs rá, de még ha van is oka, az az ok rajtad kívül álló dolog, s nem az kínoz, hanem a lelkedben élő rossz. A külső hatás csupán fölébresztette a lelkedben a fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését. Tehát nem az a külső körülmény, hanem a magad érzése okozta a szenvedést.
Végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőid, nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van az, ami szenvedteti. És ennek így is kell lennie, mert a szellem bukása során, de felemelkedése kezdetétől nagyon sok negatívumot teremtett érzéseivel és gondolataival. Ezek a teremtések térnek vonzódva vissza teremtőjükhöz, aki felemelkedni a legjobb szándéka ellenére sem tud addig, amíg teremtményeit meg nem tisztította, szellemesítette, ami rengeteg szenvedésbe, könnybe és áldozatba kerül. Úgy képzeljétek el, hogy ezek a fluidikus teremtmények belehatolnak, belekapaszkodnak a szellem lélektestébe.
Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb. Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.

Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassan-lassan átalakítja, megtisztítja az alsóbb rendű erőket, s e közben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek. Lassanként elfogy az ember alsóbb rendű természete, mindig könnyebb és könnyebb lesz a dolga. Feljut addig a színvonalig, ahol már tisztább erőket hagyott hátra lefelé haladtában, amelyek már nem igényelnek olyan vért verejtékező munkát és fáradtságot, hogy egészen megtisztulhassanak. A vért verejtékeztető út végül diadalútra válik.

szemlézte: Bíró László


UI:

Reggeli köszöntő 2022.10.16. - Lukács 21:34-36 Reisinger János
FONTOS: A mai reggeli köszöntő a várható jövőről beszél!
Nagyon fontos dolgokról beszél!!!
Nagyon érdemes meghallgatni, 6 perc!

https://www.youtube.com/watch?v=b5GJNAB6tz8

A fiai bűnei miatt szenvedő édesanya szellemének esete

Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellem világgal"
című közzétett sorozatából.

A médiumi kör összejövetelének egyik fontos feladata a "szürke zónába ragadt" szenvedő szellemek megsegítése, kiket vezető szellemeik a kör médiumához vezetnek, aki által földi emberekkel találkozhatnak és beszélhetnek. A kör vezetője kiemelkedő szellemi tudásával rávezeti a szenvedő szellemet helyzetére és megmutatja a kiutat ebből az állapotából.BL.
Az alábbiakban egy olyan "szenvedő" esetet közlünk, mely jól érzékel¬teti a földi életből eltávozott fel nem ismerését a helyzetéről, gondolati¬-érzelmi kötődését.
Sz.: Szenvedő szellem; Kv.: Körvezető.

Sz.: Nem érzem magamat jól, nem érzem magamat jól!
Kv.: Isten hozott!
Sz.: Köszöntelek. Ki vagy te?
Kv.: Olyan valaki, aki most szeretettel fordul hozzád.
Sz.: Ilyen rosszullétben mit tudsz te nekem segíteni?
Kv.: Elbeszélgetünk egy kicsit. Tudod, azt szokták mondani, ha az ember gondját-baját kibeszéli magából, már az egy kis könnyebbséget ad.
Sz.: Nagyon bánatos vagyok, és ennek kapcsán rosszul is érzem maga¬mat. Olyan furcsa minden! Rossz közérzetem van, félek, aggódom és semmi nem jó körülöttem. Kérlek, mit tudsz te nekem segíteni, úgy, aho¬gyan mondtad? Azon felül, hogy panaszkodom neked?
Kv.: El fogod majd mondani, hogy mi az oka ennek a bánatnak! Hiszen magad mondtad, hogy ez a rossz közérzeted és nyugtalanságod a bána¬todból ered. Mondd el nekünk, mi az a bánat, ami téged így marcangol, de előbb azt, hogyan szólíthatlak, és milyen évszámot látsz most magad előtt?
Sz.: Évszám? 1..9..47.. A hetes számot homályosan látom. Mintha egy feliratot olvasnék le ebben a különleges állapotban, de nincs tábla, nincs semmi, csak a szám. Azt látom még felírva, hogy ... de különös! Buda¬pest.... Budapest....
Kv.: Arra a kérdésemre nem válaszoltál még, hogy hogyan szólíthatlak?
Sz.: Anna.
Kv.: Kedves Anna, mondj valamit arról a szomorúságról, ami téged bánt!
Sz.: A gyermekeim! A gyermekeim!
Kv.: Miért, mi történt?
Sz.: Többféleképpen elhagytak engem. (Nagyokat sóhajt.) Elhagytak úgy is, hogy kéréseim dacára olyan társasághoz kapcsolódtak, amit nem he¬lyeslek. Vitáink, megbeszéléseink nyomán itt hagytak engem, nemcsak lelkűkben, szívükben, de el is mentek. Nem látom őket többé, nem tudok rájuk hatni, hogy a jó felé menjenek!
Kv.: Azt mondod, hogy szívükben és lelkűkben is elhagytak téged. Én eb¬ből arra következtetek, hogy te egy hívő valaki vagy.
Sz.: Így van, így van. (Sír.) És itt a rákfenéje a dolognak!
Kv.: Van Istenhited?
Sz.: Van!
Kv.: Akkor nyilván vannak olyan ismereteid, amiből tudod, hogy a földi éle¬tünk után van folytatás is, hogy amikor a földi testünket elhagyjuk, megha¬lunk, a lelkünk tovább él, mert az örök életű!
Sz.: Igen. De miért mondod ezt nekem, egy ilyen komoly, vallásos nőnek, mint amilyen én vagyok?
Kv.: Tulajdonképpen neked az a lelki fájdalom okoz szomorúságot, hogy nemcsak fizikailag hagytak el a gyerekeid, hanem azokat az elveket, a hitedet, amit te nekik nyilván tovább akartál adni.
Sz.: Megtagadták, amire neveltem őket, ami, úgy gondoltam, a vérükké vált. Micsoda csalódás! Hol követtem el hibát a nevelésükben, hogy pont a fordítottját csinálják, vallják, követik, mint ami utat mutattam nekik?
Kv.: Nem biztos, hogy a hibát te követted el.
Sz.: De én vagyok az anyjuk, én neveltem őket! Hol követtem el hibát? Hol?
Kv.: 1947-et mondtál és Budapestet. Akkoriban ebben az országban nagy- nagy változások történtek, melyek a te gyermekeidet magukkal ragadták és elvitték olyan irányba, amely akkor úgy nézett ki, hogy a megvalósulás, az előbbrelépés útja. Minden mást bizony sokan megtagadtak, mert ehhez az új irányzathoz kellett csatlakoznia annak, aki fenn akart maradni.
Sz.: Azt ne mondja nekem senki, hogy ha már hitehagyottá válik és egy olyan gondolkodásmód mellé szegődik, ami idegen és semmiképp nem jó, miért kell bűnözővé válniuk?
Kv.: Konkrétan tudsz róla, hogy ők valóban bűnözőkké váltak?
Sz.: Tudok, de nem tőlük... és nem egyszerre váltak azzá! Először csak elhanyagolták azt, amire neveltem őket, aztán már teljesen közömbössé váltak az én tanításom és kéréseim iránt. A következő lépés a homloke¬gyenest ellentétbe fordulás volt, melynek érthető következménye az, hogy teljesen eldurvultak! Másoktól hallottam, hogy egy olyan egyenruhás szer¬vezetbe léptek, amelynek tagjairól egyre többször hallottuk, hogy ütnek- vernek, sanyargatnak, megölnek embereket, akik olyasfélék, mint a szülő- anyjuk! Jobb sorsra méltó, jobb szándékú, tisztább emberek, mint ők! (Sír.) Az egyenruhás, fegyveres... ó, de ne a katonaságra gondoljatok!
Kv.: Tudjuk, ismerjük. ..
Sz.: Olyan helyen vállaltak szolgálatot, amiről az a hír járja az emberek között, hogy rosszabb, mint a pokol! Úgy bánnak ott élő, eleven emberek¬kel az én fiaim, akiket nem erre neveltem! (Zokog.) És még azt mondod, mitől vagyok rosszul?
Kv.: Én ezt nem tudhattam, de most elmondtad és én tökéletesen megér¬tem a fájdalmadat, anyai szívednek ezt a keserűségét. Magad mondtad, hogy aki megtagadja mindazt, amit tanítottál, vagy a szellemi igazságok, a hit, az erkölcs tanít, annak természetes következménye, hogy oda jusson, ahová a te fiaid.
Sz.: Ez olyan, mint egy rossz regény, ami nem is igaz, csak az emberek kiagyalták! Nem is lehet igaz! (Kiáltva sír.) De való mégis! És most azt kell mondanom: felelős vagyok értük, valamit nem tanítottam meg nekik jól, vagy eléggé! Én nem vagyok egy erőszakos természetű ember, de kemé¬nyen fogtam őket. Szigorúan neveltem őket, megtanítottam őket mindenre. Hittanra járattam, templomba jártunk, rendszeresen lelkigyakorlatokon vettünk részt családilag. Amíg szegény, drága jó uram, aki az én másik felem, el nem tűnt a háborúban, ott, az ország határain kívül! Itt maradtam a két nagyocska fiúval, és bizony nagyon sok megpróbáltatást éltünk át, nagy szegénységet! De a szegénységnek is van méltósága, hite és ereje! Nem feltétlenül kell úgy előbbre jutni az életben, ebben a zűrzavarban, ami most van a városban, hogy ilyet tegyenek! Hová juthatnak előbbre így, ho¬vá!? Ezt az én anyai szívem nem tudja elviselni!
Kv.: Akkor engedd meg, hogy megnyugtatásodra elmondjam: ezek a ször¬nyű idők, amit te 1947 kezdetével mondasz, már elmúlt! Valóban, ebben az országban akkor kezdődtek el azok a szörnyűségek, amelyek jó negyven évig tartottak, de túl vagyunk rajta, elmúlt! És most hadd hivatkozzam a te hitedre, amire azt mondtad: tudod, hogyha a földi életünket befejezzük, akkor a lelkünk tovább él.
Sz.: Ilyen nyugtalanságba, amiben én vagyok? Nem kívánkozom ebbe az állapotba!
Kv.: Az az idő elmúlt, ötven év telt el azóta, hogy a fiaid erre az útra léptek.
Sz.: Hol teltek el azok az évek?
Kv.: Itt is, mert az idő egyformán halad mindenhol. De most mi Magyaror¬szágon, Budapesten beszélünk veled, és 1997-et írunk!
Sz.: Hogy lehet az, hisz itt ötven évet mondasz és egy évszámot!?
Kv.: Igen, te ebbe az ötven évbe bezártad magad az anyai gyötrődésedbe, fájdalmadba, a fiaid iránt érzett felelősségedbe!
Sz.: Nem lehet! Már ötven év!?
Kv.: Igen, ötven év telt el azóta, te már nem a fizikai világban élsz, és a te lelked, a szellemed, aki örökké él, az szól most hozzánk, így tudunk veled beszélgetni, egy - mi így mondjuk - eszközön, médiumon keresztül. Nem tudom, hogy ilyesmiről hallottál -e?
Sz.: (Rémülten reszket) Médium? Médium!? Hát természetes, hogy hallot¬tam! Nem vagyok én tájékozatlan nő! A médium (gyanakodva mondja) az egy olyan szörnyűséges dolog, tudom nagyon jól! A papunktól hallottam azt, hogy vannak olyan emberek, akik esténként összegyülekeznek, és van közöttük egy nő, azt nevezik médiumnak, és ott szellemidézéssel foglal¬koznak! Holott ez borzasztó bűnös dolog! Milyen médiumról beszélsz te!?
Kv.: Ez nem egészen úgy van, ahogy te tudtad, és ahogy neked a papok ezt elmondták! És hogy ez mennyire nem így van...
Sz.: A papok szavahihető, nagyon művelt és jó emberek!
Kv.: De ők sem tudnak mindent, őket kötik a dogmáik, az előírásaik, mást nem mondhatnak, mint amit a szabályaik a számukra előírnak.
Sz.: Mennyivel másabb ebben a kérdésben a helyzet, mint amit a plébáno¬sunk mondott?
Kv.: Annyival másabb, hogy most te saját magad bizonyítod, hogy nem pontosan úgy van, ahogy ők ezt mondták! Ha most te megtapogatod pél¬dául az arcodat, kérlek, mondd meg, mennyire ismered fel az akkori önma¬gadat?
Sz.: (A médiumon keresztül a szellem tapogatja önmagát.) Én nekem rövid, göndör hajam van! (A médiumnak nagy hajfonat van körben a fején.) Itt valami fonadék van! De miért van nekem ilyen hajam?! (Nagyon meg van ijedve.)
Kv.: Azért, mert te most ezen a médiumon keresztül beszélsz...
Sz.: Médiumon!?
Kv: ...akiről te, rossz ismereteid folytán, olyan félelemmel nyilatkoztál.
Sz.: De hogy jön ő mellém!?
Kv.: Nem ő jött melléd, hanem téged hozott ide a te lelki, szellemi Vezetőd. Sz.: (Ijedten vág közbe.) Az is olyasféle, mint a médium? (Majdnem sír.)
Kv.: Nem, nem. Mondd, lelki vezetőről, szellemi vezetőről már hallottál?
Sz.: Ilyen szót nem ismerek.
Kv.: Mert te nyilván úgy tudtad, hogy "őrangyal".
Sz.: (Boldogan, hogy ezt a kifejezést ismeri, felkiált.) őrangyal? Igen, igen! De az nem szellemi vezető!
Kv.: Az őrangyal nem testben van, ugye?
Sz.: Nem.
Kv.: Tehát lélek...
Sz.: Lélek. Jó lélek...
Kv.: És az őrangyal az, aki az embert vezeti, irányítja, óvja, vigyáz rá...
Sz.: Igen!
Kv.: Tehát akkor azt is mondhatjuk, lelki Vezető, irányító...
Sz.: Óh, értem már! Egy más szóval fejezi ki azt, hogy őrangyal!
Kv.: Így van.
Sz.: De mi azt mondtuk mindig, hogy őrangyal. (A hangja kezd megnyu¬godni.)
Kv.: Ez az őrangyalod - mindegy, hogy minek nevezzük, az a lényeg, mit jelent - hozott most el ide téged azért, hogy ezen a médiumon keresztül szólni tudjunk egymáshoz. Mert hiszen aki testben eltávozott már...
Sz.: Testben eltávozott?
Kv.: Az meghalt. Mondd, hány éves voltál te 1947-ben?
Sz.: 48.
Kv.: Akkor te most 98 éves lennél, ha a testedben élnél a földön. Ez nyilván nem nagyon valószínű!
Sz.: Nem, nem. .. az nem lehet!
Kv.: Az előbb azt is mondtam neked, hogy azok az idők már elmúltak, nem kell félned, rettegned a fiaidért!
Sz.: Az az 50 év hol múlt el? Hol vagyok én?
Kv.: Te most már a lelki, a szellemi világban vagy, amit ti így mondtatok talán, hogy a túlvilág, a másik világ, a másvilág. Te most már ott vagy és onnan szólsz hozzánk ezen a médiumon keresztül, akinek kitapogattad az előbb az arcát és a haját. Ebből láthatod, hogy nem kell félned tőle.
Sz.: (Ijedten kérdi.) Nem rosszindulatú?
Kv.: Sőt! Szeretettel adja a lehetőségét annak, hogy mi itt beszélgethes¬sünk, és hogy te felismerhesd a helyzetedet.
Sz.: Én valakin keresztül beszélek!? Hogyan?
Kv.: Úgy, hogy a lelki Vezetőd, őrangyalod elhozott ide, és te, - mert hiszen mi már a lélekben élőket nem hallhatnánk - felhasználod most az ő száját, érzékszerveit, mert mi nem tudnánk téged másképp meghallgatni!
Sz.: Ez nekem valami varázslatos dolog, de tényleg hallom, ahogy beszé¬lek, és hallak téged! És itt vagyok! De, hát...
Kv.: És tapasztalhatod, hogy fizikailag nem te vagy, a külsőd már nem az!
Sz.: Nem, ez nem az én hajam/ (Újra megtapogatja a hajfonatot.)
Kv.: Tehát meg kell értened, el kell fogadnod azt, hogy te már nem testben élsz, hanem lélek vagy, aki örökké tovább él! Aki te valójában vagy, az van most itt, és így tudunk egymással beszélgetni.
Sz.: Jó, el kell fogadnom, hogy lélekben vagyok itt, másképp nem lehet! De akkor én... én itt vagyok, és nem ott, ahol hitem szerint tennem kellene! (Majdnem sír a felismerés döbbenetében.)
Kv.: Te most mit értesz a "máshol" alatt?
Sz.: A másvilágon, ha megérdemlem, - a Mennyországban!
Kv.: Te most már ott vagy, a másik világon, a másvilágon, de ezt nem is¬mered fel, mert még nagyon kötődsz ide a földhöz. Az anyai szereteted köt ide, a gyermekeidért való aggodalom!
Sz.: Aggódom a fiaimért! Semmi jó elé nem néznek, ha így folytatják! Én nem tehetek egyebet, minthogy imádkozom értük. (Zokog.)
Kv.: Nos, megtetted azt az imádkozást?
Sz.: Azt mondtam: Uram, a gyermekeimet segítsd jó útra térni. Segítsd meg! Engem már csak ez az egy gondolat foglalkoztat, hogy őket visszate¬reljem, és ezt csak imával tudom megtenni!
Kv.: Az Úr biztosan meghallgatta ezeket az imákat. De te az imán kívül visszavártad őket, reménykedtél, hogy testben újra láthatod őket.
Sz.: Megkeresni őket, és ha lehet, a közelükbe férkőzni valami módon! Valahogy visszaédesgetni őket hozzám, mert ha visszajönnek, akkor már jó helyen vannak, tudok velük beszélni! De már hetekig, hónapokig nem is láttam őket!
Kv.: Ez mind azért van, mert te már egy másik világban vagy, de nagyon könnyen lehetséges, hogy az elmúlt ötven év alatt már a gyermekeid is átköltöztek és ők is abban a másik, a szellemi világban élnek.
Sz.: Csak reménykedni tudok, hogy valami történt velük, hogy belátták, hogy nincsenek jó úton! Csak reménykedem!
Kv.: Ne szűnj meg őértük továbbra is imádkozni, hogy ők is megkapják ezt a felismerést, az Úrnak ezt a kegyelmét!
Sz.: Hogyan is szűnnék meg? Ne tréfálj velem! (Most nyugodtabb a hangja.) Egy anyának ilyet mondani! Nem, nem!
Kv.: Az érzéseidben most már bocsásd el őket az útjukra, mert az imán kívül nem a te feladatod, hogy őket valamerre is terelgesd! Te a szeretetedet, a jó érzéseidet, az imáidat küldheted utánuk, de lélekben el kell őket bocsátanod, mert téged is ez köt meg, emiatt nem ismerted még fel, hogy hol vagy, mi történt veled!
Sz.: Rákényszerülök, mert nem tudok a közelükbe menni. Akkor nekem ezt a médiumot is magammal kéne vinnem oda, hogy beszélni tudjak velük, és ez nem megy! Én csak boldog lehetek, hogy egyáltalán szólni tudok, el¬mondani, hogy mi az, ami engem ennyire nehéz, kínos helyzetben tart!
Kv.: De már nem tart, elmúlt az az idő! Tedd le hát a szorongásaidat, eze¬ket a félelmeket! Nézd, adok neked egy kis erőt, világosságot, meleget.... (Kezét felé tárva, erőt sugároz.)
Sz.: Egy ötletem van! Ha én méltó lennék arra, hogy a Mennyország befo¬gad, ha a Jóisten megsegít, akkor én onnan sokkal többet tudnék tenni a gyerekeimért!
Kv.: No, látod! Hát ezt kérd az Úrtól!
Sz.: De hogy jutok oda? Mert ez nem a Mennyország!
Kv.: Mondtam: tedd le a szorongásaidat, a félelmeidet, mert ez már ötven éve elmúlt.
Sz.: Nagyon sajnálom a gyerekeimet, de most nem annyira szomorúságom van az irányukban, hanem inkább terveim! Én azt nagyon jól tudom, mert erről a plébános úrral beszéltünk már, hogy azok a kedveseink, akik meg¬haltak és felmentek a Mennyországba, onnan olyan jó hatásokat tudunk kelteni, úgy imádkozhatnak, hogy azzal a sok imával sokkal többet tudnak tenni, mint ahogyan azt el tudnánk képzelni! Ha itt lenn a földön sokat és erősen imádkozunk valakiért, az egyszer csak meggyógyul, vagy rende¬ződnek a dolgai. Ha a földön az imáinkkal ennyi jót tudunk tenni, akkor százszor többet tehetünk onnan fentről! Ezért mondtam, hogy énnekem tervem van a gyerekeimnek többet használni imádságokkal. Az őrangyalom is segít talán ebben, és ketten leszünk már! Én is tervezhetem azt, hogy a gyerekeimnek - akár testükben, akár esetleg már lelkűkben - többet tudok használni! De hogy kerülök én, méltatlan lélek oda, aki még saját magamnak sem tudtam használni, hanem hibát követtem el?
Kv.: Mondtam neked! Egyrészt ne akarj még mindig azért küzdeni, hogy őket megtaláld, hanem bocsásd el őket lélekben! Másrészt kérd a Mennyei Atyát, hogy már annak tudatában, hogy mi történt veled, a tervedet is meg tudd tenni, ahhoz is adja meg az erőt és lehetőséget. És ha így fogsz imád¬kozni, akkor biztosan meghallgat és elküld melléd egy olyan valakit, aki kézen fog és elvezet oda, ahová annyira vágysz, és ahol még jobban meg fogod ismerni mindazt, amiről mi itt most csak nagyon röviden tudtunk be¬szelni. Az imáiddal a gyermekeid sorsát, helyzetét oldani tudod, akár itt vannak még a földön, akár már odaát! Elmondhatunk egy imát együtt ezért? Mert bár csak én beszélek veled, de itt sokan vagyunk, akik ugyan¬ilyen szeretettel vannak irántad.
Sz.: És mind segítenek nekem?
Kv.: Mindenki segíteni akar rajtad, az erőink együtt vannak.
Sz.: Akkor én nagyon jó helyre kerültem! Végre az első örömteli dolog, ami hosszú idő óta ért! Üdvözöllek benneteket, kedveseim! (Mindenki köszönti őt)
Kv.: Hallod?
Sz.: Tudom, hogy segíttek nekem! Kérlek benneteket, ha még valami ta¬nácsra szorulnék, vagy valamit tudnom kell, mondjátok meg!
Kv.: Én azt kértem tőled, hogy közösen mondjunk el egy imát, hogy teljes felismerésre és lelki megnyugvásra juss, mert most ez a legfontosabb. Elmondhatnánk egy imát közösen?
Sz.: Akár kettőt is, örömmel! De valamit még kell, hogy tudjatok. Amikor ilyen általam felfoghatatlan és csodálatos módon idekerültem közétek, azt mondtam, hogy rettenetes bánatom van, és nagyon rosszul érzem maga¬mat, sírtam, és panaszkodtam nektek. És most ki van előttetek? (Moso¬lyog.) Egy viszonylag megnyugodott lélek, akinek tervei vannak, és aki végtelenül hálás, hogy fogadtátok őt, ehhez az óriási átalakuláshoz segítet¬tétek! Mert magamtól ezt el nem érhettem volna soha!
Kv.: Az Úrnak adj hálát! Mi csak éppen olyan eszközök voltunk a számod¬ra, mint amilyen eszközön, médiumon keresztül te most szóltál hozzánk.
Sz.: Óh, kérlek, mondjátok meg annak a személynek, aki ilyen jó volt hoz¬zám, hogy ne haragudjon, amiért én olyan sötét, bűnös, elítélendő sze¬mélynek gondoltam! Most már érzem, hogy itt másról van szó, nekem nem lett volna szabad ilyen ítéletet mondanom róla!
Kv.: Meg fogjuk neki mondani. De hidd el, ő ezért nem neheztel rád, hiszen pontosan azzal, hogy fogadott téged, már bizonyította neked, hogy szeretettel gondol rád.
Sz.: Köszönöm neki, és kérlek, segítsetek engem olyan helyzetbe, amiről beszéltünk, hogy a tervemet végrehajthassam!
Kv.: Ezért mondtam, hogy először mondjunk el közösen egy imát ezért, és azután nézz jól körül. Talán meg fogod látni azt, aki érted jön, akire olyan nagyon vársz, és majd az imáiddal jobban fogod tudni segíteni a gyermeke¬idet, akik bizony rászolgáltak erre. Az Úr kegyelme meg fogja hallgatni az imáidat, és rajtuk is segíteni fog.
Sz.: Nekem azt mondtad, hogy az őrangyalom hozott ide, és aztán hová ment?
Kv: Nem ment el, itt van, és örömmel várta ezt a felismerésedet. Lehet, hogy ő fogja meg a kezedet és vezet tovább!
Sz.: Itt van? Itt van? Kérlek mindnyájatokat, imádkozzunk!
Kv.: (Közösen elmondják a Mi Atyánkot.)
Sz.: Az ima kapcsán jutott eszembe: bizony, van az Úrnak mit megbocsá¬tania, mert nem lehettem olyan jó anya, mint ahogyan én azt elképzeltem magamról! Ami nagyon fontos gondolat most a számomra: "Ne vígy minket a kísértésbe!" Abba a kísértésbe, amellyel mások dolgát, sorsát akarjuk minden áron elintézni, javítani, holott van más megoldás is. Ez egy nagyon komoly és nagyon rossz eredménnyel záruló kísértés volt részemre, belá¬tom!
Kv.: Ezért kértelek, hogy bocsásd el őket lélekben, érzéseidben. Ne szűnj meg értük imádkozni, de ne akard őket magadhoz láncolni, magadhoz kötni!
Sz.: Ezt láttam be, és az ima ezt nagyon jól kifejezte a számomra.
Kv.: Mondd, látsz-e most magad körül valakit, vagy valamit?
Sz.: Világosabb lett. Érdekes, most tűnik csak fel, hogy eddig nem voltam világosban! Nem tűnt fel eddig, hogy alkonyi szürkület van körülöttem! Tényleg, világosabb lett minden! Ez biztosan azért van, mert imádkoztunk, és akkor minden fényesebb és szebb!
Kv.: Így igaz. Az értelmed, a gondolataid és az érzéseid is megvilágosod¬tak.
Sz.: Még valamit mondanom kell nektek! Olyan furcsa, nem én gondolom, hanem mintha valaki mondaná nekem, aki üzenni akar nektek. "Tanuljatok ebből!” - ez az a gondolat. Nem tudom, mit jelent, de talán ti tudjátok. "Ta¬nuljatok ebből..."
Kv.: Mi tudjuk....
Sz.: Tanuljatok... Milyen udvariatlan vagyok, hogy így beszélek. És még meg sem köszöntem, hogy együtt imádkoztatok velem!
Kv.: A legszebb köszönet az volt, amit te most elmondtál erről a változás¬ról. Ennél több és szebb köszönetét nem kaphattunk volna!
Sz.: (Sírva.) Nem vagyok szomorú, nehogy azt higgyétek! De mintha vala¬hogy... elgyengültem volna...
Kv.: Az Úr áldása kísérjen!
Sz: (Távozik.)
+ + +
Közreadja: Kotányi Ottó

A fiai bűnei miatt szenvedő édesanya szellemének esete

Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellem világgal"
című közzétett sorozatából.

A médiumi kör összejövetelének egyik fontos feladata a "szürke zónába ragadt" szenvedő szellemek megsegítése, kiket vezető szellemeik a kör médiumához vezetnek, aki által földi emberekkel találkozhatnak és beszélhetnek. A kör vezetője kiemelkedő szellemi tudásával rávezeti a szenvedő szellemet helyzetére és megmutatja a kiutat ebből az állapotából.BL.
Az alábbiakban egy olyan "szenvedő" esetet közlünk, mely jól érzékel¬teti a földi életből eltávozott fel nem ismerését a helyzetéről, gondolati¬-érzelmi kötődését.
Sz.: Szenvedő szellem; Kv.: Körvezető.

Sz.: Nem érzem magamat jól, nem érzem magamat jól!
Kv.: Isten hozott!
Sz.: Köszöntelek. Ki vagy te?
Kv.: Olyan valaki, aki most szeretettel fordul hozzád.
Sz.: Ilyen rosszullétben mit tudsz te nekem segíteni?
Kv.: Elbeszélgetünk egy kicsit. Tudod, azt szokták mondani, ha az ember gondját-baját kibeszéli magából, már az egy kis könnyebbséget ad.
Sz.: Nagyon bánatos vagyok, és ennek kapcsán rosszul is érzem maga¬mat. Olyan furcsa minden! Rossz közérzetem van, félek, aggódom és semmi nem jó körülöttem. Kérlek, mit tudsz te nekem segíteni, úgy, aho¬gyan mondtad? Azon felül, hogy panaszkodom neked?
Kv.: El fogod majd mondani, hogy mi az oka ennek a bánatnak! Hiszen magad mondtad, hogy ez a rossz közérzeted és nyugtalanságod a bána¬todból ered. Mondd el nekünk, mi az a bánat, ami téged így marcangol, de előbb azt, hogyan szólíthatlak, és milyen évszámot látsz most magad előtt?
Sz.: Évszám? 1..9..47.. A hetes számot homályosan látom. Mintha egy feliratot olvasnék le ebben a különleges állapotban, de nincs tábla, nincs semmi, csak a szám. Azt látom még felírva, hogy ... de különös! Buda¬pest.... Budapest....
Kv.: Arra a kérdésemre nem válaszoltál még, hogy hogyan szólíthatlak?
Sz.: Anna.
Kv.: Kedves Anna, mondj valamit arról a szomorúságról, ami téged bánt!
Sz.: A gyermekeim! A gyermekeim!
Kv.: Miért, mi történt?
Sz.: Többféleképpen elhagytak engem. (Nagyokat sóhajt.) Elhagytak úgy is, hogy kéréseim dacára olyan társasághoz kapcsolódtak, amit nem he¬lyeslek. Vitáink, megbeszéléseink nyomán itt hagytak engem, nemcsak lelkűkben, szívükben, de el is mentek. Nem látom őket többé, nem tudok rájuk hatni, hogy a jó felé menjenek!
Kv.: Azt mondod, hogy szívükben és lelkűkben is elhagytak téged. Én eb¬ből arra következtetek, hogy te egy hívő valaki vagy.
Sz.: Így van, így van. (Sír.) És itt a rákfenéje a dolognak!
Kv.: Van Istenhited?
Sz.: Van!
Kv.: Akkor nyilván vannak olyan ismereteid, amiből tudod, hogy a földi éle¬tünk után van folytatás is, hogy amikor a földi testünket elhagyjuk, megha¬lunk, a lelkünk tovább él, mert az örök életű!
Sz.: Igen. De miért mondod ezt nekem, egy ilyen komoly, vallásos nőnek, mint amilyen én vagyok?
Kv.: Tulajdonképpen neked az a lelki fájdalom okoz szomorúságot, hogy nemcsak fizikailag hagytak el a gyerekeid, hanem azokat az elveket, a hitedet, amit te nekik nyilván tovább akartál adni.
Sz.: Megtagadták, amire neveltem őket, ami, úgy gondoltam, a vérükké vált. Micsoda csalódás! Hol követtem el hibát a nevelésükben, hogy pont a fordítottját csinálják, vallják, követik, mint ami utat mutattam nekik?
Kv.: Nem biztos, hogy a hibát te követted el.
Sz.: De én vagyok az anyjuk, én neveltem őket! Hol követtem el hibát? Hol?
Kv.: 1947-et mondtál és Budapestet. Akkoriban ebben az országban nagy- nagy változások történtek, melyek a te gyermekeidet magukkal ragadták és elvitték olyan irányba, amely akkor úgy nézett ki, hogy a megvalósulás, az előbbrelépés útja. Minden mást bizony sokan megtagadtak, mert ehhez az új irányzathoz kellett csatlakoznia annak, aki fenn akart maradni.
Sz.: Azt ne mondja nekem senki, hogy ha már hitehagyottá válik és egy olyan gondolkodásmód mellé szegődik, ami idegen és semmiképp nem jó, miért kell bűnözővé válniuk?
Kv.: Konkrétan tudsz róla, hogy ők valóban bűnözőkké váltak?
Sz.: Tudok, de nem tőlük... és nem egyszerre váltak azzá! Először csak elhanyagolták azt, amire neveltem őket, aztán már teljesen közömbössé váltak az én tanításom és kéréseim iránt. A következő lépés a homloke¬gyenest ellentétbe fordulás volt, melynek érthető következménye az, hogy teljesen eldurvultak! Másoktól hallottam, hogy egy olyan egyenruhás szer¬vezetbe léptek, amelynek tagjairól egyre többször hallottuk, hogy ütnek- vernek, sanyargatnak, megölnek embereket, akik olyasfélék, mint a szülő- anyjuk! Jobb sorsra méltó, jobb szándékú, tisztább emberek, mint ők! (Sír.) Az egyenruhás, fegyveres... ó, de ne a katonaságra gondoljatok!
Kv.: Tudjuk, ismerjük. ..
Sz.: Olyan helyen vállaltak szolgálatot, amiről az a hír járja az emberek között, hogy rosszabb, mint a pokol! Úgy bánnak ott élő, eleven emberek¬kel az én fiaim, akiket nem erre neveltem! (Zokog.) És még azt mondod, mitől vagyok rosszul?
Kv.: Én ezt nem tudhattam, de most elmondtad és én tökéletesen megér¬tem a fájdalmadat, anyai szívednek ezt a keserűségét. Magad mondtad, hogy aki megtagadja mindazt, amit tanítottál, vagy a szellemi igazságok, a hit, az erkölcs tanít, annak természetes következménye, hogy oda jusson, ahová a te fiaid.
Sz.: Ez olyan, mint egy rossz regény, ami nem is igaz, csak az emberek kiagyalták! Nem is lehet igaz! (Kiáltva sír.) De való mégis! És most azt kell mondanom: felelős vagyok értük, valamit nem tanítottam meg nekik jól, vagy eléggé! Én nem vagyok egy erőszakos természetű ember, de kemé¬nyen fogtam őket. Szigorúan neveltem őket, megtanítottam őket mindenre. Hittanra járattam, templomba jártunk, rendszeresen lelkigyakorlatokon vettünk részt családilag. Amíg szegény, drága jó uram, aki az én másik felem, el nem tűnt a háborúban, ott, az ország határain kívül! Itt maradtam a két nagyocska fiúval, és bizony nagyon sok megpróbáltatást éltünk át, nagy szegénységet! De a szegénységnek is van méltósága, hite és ereje! Nem feltétlenül kell úgy előbbre jutni az életben, ebben a zűrzavarban, ami most van a városban, hogy ilyet tegyenek! Hová juthatnak előbbre így, ho¬vá!? Ezt az én anyai szívem nem tudja elviselni!
Kv.: Akkor engedd meg, hogy megnyugtatásodra elmondjam: ezek a ször¬nyű idők, amit te 1947 kezdetével mondasz, már elmúlt! Valóban, ebben az országban akkor kezdődtek el azok a szörnyűségek, amelyek jó negyven évig tartottak, de túl vagyunk rajta, elmúlt! És most hadd hivatkozzam a te hitedre, amire azt mondtad: tudod, hogyha a földi életünket befejezzük, akkor a lelkünk tovább él.
Sz.: Ilyen nyugtalanságba, amiben én vagyok? Nem kívánkozom ebbe az állapotba!
Kv.: Az az idő elmúlt, ötven év telt el azóta, hogy a fiaid erre az útra léptek.
Sz.: Hol teltek el azok az évek?
Kv.: Itt is, mert az idő egyformán halad mindenhol. De most mi Magyaror¬szágon, Budapesten beszélünk veled, és 1997-et írunk!
Sz.: Hogy lehet az, hisz itt ötven évet mondasz és egy évszámot!?
Kv.: Igen, te ebbe az ötven évbe bezártad magad az anyai gyötrődésedbe, fájdalmadba, a fiaid iránt érzett felelősségedbe!
Sz.: Nem lehet! Már ötven év!?
Kv.: Igen, ötven év telt el azóta, te már nem a fizikai világban élsz, és a te lelked, a szellemed, aki örökké él, az szól most hozzánk, így tudunk veled beszélgetni, egy - mi így mondjuk - eszközön, médiumon keresztül. Nem tudom, hogy ilyesmiről hallottál -e?
Sz.: (Rémülten reszket) Médium? Médium!? Hát természetes, hogy hallot¬tam! Nem vagyok én tájékozatlan nő! A médium (gyanakodva mondja) az egy olyan szörnyűséges dolog, tudom nagyon jól! A papunktól hallottam azt, hogy vannak olyan emberek, akik esténként összegyülekeznek, és van közöttük egy nő, azt nevezik médiumnak, és ott szellemidézéssel foglal¬koznak! Holott ez borzasztó bűnös dolog! Milyen médiumról beszélsz te!?
Kv.: Ez nem egészen úgy van, ahogy te tudtad, és ahogy neked a papok ezt elmondták! És hogy ez mennyire nem így van...
Sz.: A papok szavahihető, nagyon művelt és jó emberek!
Kv.: De ők sem tudnak mindent, őket kötik a dogmáik, az előírásaik, mást nem mondhatnak, mint amit a szabályaik a számukra előírnak.
Sz.: Mennyivel másabb ebben a kérdésben a helyzet, mint amit a plébáno¬sunk mondott?
Kv.: Annyival másabb, hogy most te saját magad bizonyítod, hogy nem pontosan úgy van, ahogy ők ezt mondták! Ha most te megtapogatod pél¬dául az arcodat, kérlek, mondd meg, mennyire ismered fel az akkori önma¬gadat?
Sz.: (A médiumon keresztül a szellem tapogatja önmagát.) Én nekem rövid, göndör hajam van! (A médiumnak nagy hajfonat van körben a fején.) Itt valami fonadék van! De miért van nekem ilyen hajam?! (Nagyon meg van ijedve.)
Kv.: Azért, mert te most ezen a médiumon keresztül beszélsz...
Sz.: Médiumon!?
Kv: ...akiről te, rossz ismereteid folytán, olyan félelemmel nyilatkoztál.
Sz.: De hogy jön ő mellém!?
Kv.: Nem ő jött melléd, hanem téged hozott ide a te lelki, szellemi Vezetőd. Sz.: (Ijedten vág közbe.) Az is olyasféle, mint a médium? (Majdnem sír.)
Kv.: Nem, nem. Mondd, lelki vezetőről, szellemi vezetőről már hallottál?
Sz.: Ilyen szót nem ismerek.
Kv.: Mert te nyilván úgy tudtad, hogy "őrangyal".
Sz.: (Boldogan, hogy ezt a kifejezést ismeri, felkiált.) őrangyal? Igen, igen! De az nem szellemi vezető!
Kv.: Az őrangyal nem testben van, ugye?
Sz.: Nem.
Kv.: Tehát lélek...
Sz.: Lélek. Jó lélek...
Kv.: És az őrangyal az, aki az embert vezeti, irányítja, óvja, vigyáz rá...
Sz.: Igen!
Kv.: Tehát akkor azt is mondhatjuk, lelki Vezető, irányító...
Sz.: Óh, értem már! Egy más szóval fejezi ki azt, hogy őrangyal!
Kv.: Így van.
Sz.: De mi azt mondtuk mindig, hogy őrangyal. (A hangja kezd megnyu¬godni.)
Kv.: Ez az őrangyalod - mindegy, hogy minek nevezzük, az a lényeg, mit jelent - hozott most el ide téged azért, hogy ezen a médiumon keresztül szólni tudjunk egymáshoz. Mert hiszen aki testben eltávozott már...
Sz.: Testben eltávozott?
Kv.: Az meghalt. Mondd, hány éves voltál te 1947-ben?
Sz.: 48.
Kv.: Akkor te most 98 éves lennél, ha a testedben élnél a földön. Ez nyilván nem nagyon valószínű!
Sz.: Nem, nem. .. az nem lehet!
Kv.: Az előbb azt is mondtam neked, hogy azok az idők már elmúltak, nem kell félned, rettegned a fiaidért!
Sz.: Az az 50 év hol múlt el? Hol vagyok én?
Kv.: Te most már a lelki, a szellemi világban vagy, amit ti így mondtatok talán, hogy a túlvilág, a másik világ, a másvilág. Te most már ott vagy és onnan szólsz hozzánk ezen a médiumon keresztül, akinek kitapogattad az előbb az arcát és a haját. Ebből láthatod, hogy nem kell félned tőle.
Sz.: (Ijedten kérdi.) Nem rosszindulatú?
Kv.: Sőt! Szeretettel adja a lehetőségét annak, hogy mi itt beszélgethes¬sünk, és hogy te felismerhesd a helyzetedet.
Sz.: Én valakin keresztül beszélek!? Hogyan?
Kv.: Úgy, hogy a lelki Vezetőd, őrangyalod elhozott ide, és te, - mert hiszen mi már a lélekben élőket nem hallhatnánk - felhasználod most az ő száját, érzékszerveit, mert mi nem tudnánk téged másképp meghallgatni!
Sz.: Ez nekem valami varázslatos dolog, de tényleg hallom, ahogy beszé¬lek, és hallak téged! És itt vagyok! De, hát...
Kv.: És tapasztalhatod, hogy fizikailag nem te vagy, a külsőd már nem az!
Sz.: Nem, ez nem az én hajam/ (Újra megtapogatja a hajfonatot.)
Kv.: Tehát meg kell értened, el kell fogadnod azt, hogy te már nem testben élsz, hanem lélek vagy, aki örökké tovább él! Aki te valójában vagy, az van most itt, és így tudunk egymással beszélgetni.
Sz.: Jó, el kell fogadnom, hogy lélekben vagyok itt, másképp nem lehet! De akkor én... én itt vagyok, és nem ott, ahol hitem szerint tennem kellene! (Majdnem sír a felismerés döbbenetében.)
Kv.: Te most mit értesz a "máshol" alatt?
Sz.: A másvilágon, ha megérdemlem, - a Mennyországban!
Kv.: Te most már ott vagy, a másik világon, a másvilágon, de ezt nem is¬mered fel, mert még nagyon kötődsz ide a földhöz. Az anyai szereteted köt ide, a gyermekeidért való aggodalom!
Sz.: Aggódom a fiaimért! Semmi jó elé nem néznek, ha így folytatják! Én nem tehetek egyebet, minthogy imádkozom értük. (Zokog.)
Kv.: Nos, megtetted azt az imádkozást?
Sz.: Azt mondtam: Uram, a gyermekeimet segítsd jó útra térni. Segítsd meg! Engem már csak ez az egy gondolat foglalkoztat, hogy őket visszate¬reljem, és ezt csak imával tudom megtenni!
Kv.: Az Úr biztosan meghallgatta ezeket az imákat. De te az imán kívül visszavártad őket, reménykedtél, hogy testben újra láthatod őket.
Sz.: Megkeresni őket, és ha lehet, a közelükbe férkőzni valami módon! Valahogy visszaédesgetni őket hozzám, mert ha visszajönnek, akkor már jó helyen vannak, tudok velük beszélni! De már hetekig, hónapokig nem is láttam őket!
Kv.: Ez mind azért van, mert te már egy másik világban vagy, de nagyon könnyen lehetséges, hogy az elmúlt ötven év alatt már a gyermekeid is átköltöztek és ők is abban a másik, a szellemi világban élnek.
Sz.: Csak reménykedni tudok, hogy valami történt velük, hogy belátták, hogy nincsenek jó úton! Csak reménykedem!
Kv.: Ne szűnj meg őértük továbbra is imádkozni, hogy ők is megkapják ezt a felismerést, az Úrnak ezt a kegyelmét!
Sz.: Hogyan is szűnnék meg? Ne tréfálj velem! (Most nyugodtabb a hangja.) Egy anyának ilyet mondani! Nem, nem!
Kv.: Az érzéseidben most már bocsásd el őket az útjukra, mert az imán kívül nem a te feladatod, hogy őket valamerre is terelgesd! Te a szeretetedet, a jó érzéseidet, az imáidat küldheted utánuk, de lélekben el kell őket bocsátanod, mert téged is ez köt meg, emiatt nem ismerted még fel, hogy hol vagy, mi történt veled!
Sz.: Rákényszerülök, mert nem tudok a közelükbe menni. Akkor nekem ezt a médiumot is magammal kéne vinnem oda, hogy beszélni tudjak velük, és ez nem megy! Én csak boldog lehetek, hogy egyáltalán szólni tudok, el¬mondani, hogy mi az, ami engem ennyire nehéz, kínos helyzetben tart!
Kv.: De már nem tart, elmúlt az az idő! Tedd le hát a szorongásaidat, eze¬ket a félelmeket! Nézd, adok neked egy kis erőt, világosságot, meleget.... (Kezét felé tárva, erőt sugároz.)
Sz.: Egy ötletem van! Ha én méltó lennék arra, hogy a Mennyország befo¬gad, ha a Jóisten megsegít, akkor én onnan sokkal többet tudnék tenni a gyerekeimért!
Kv.: No, látod! Hát ezt kérd az Úrtól!
Sz.: De hogy jutok oda? Mert ez nem a Mennyország!
Kv.: Mondtam: tedd le a szorongásaidat, a félelmeidet, mert ez már ötven éve elmúlt.
Sz.: Nagyon sajnálom a gyerekeimet, de most nem annyira szomorúságom van az irányukban, hanem inkább terveim! Én azt nagyon jól tudom, mert erről a plébános úrral beszéltünk már, hogy azok a kedveseink, akik meg¬haltak és felmentek a Mennyországba, onnan olyan jó hatásokat tudunk kelteni, úgy imádkozhatnak, hogy azzal a sok imával sokkal többet tudnak tenni, mint ahogyan azt el tudnánk képzelni! Ha itt lenn a földön sokat és erősen imádkozunk valakiért, az egyszer csak meggyógyul, vagy rende¬ződnek a dolgai. Ha a földön az imáinkkal ennyi jót tudunk tenni, akkor százszor többet tehetünk onnan fentről! Ezért mondtam, hogy énnekem tervem van a gyerekeimnek többet használni imádságokkal. Az őrangyalom is segít talán ebben, és ketten leszünk már! Én is tervezhetem azt, hogy a gyerekeimnek - akár testükben, akár esetleg már lelkűkben - többet tudok használni! De hogy kerülök én, méltatlan lélek oda, aki még saját magamnak sem tudtam használni, hanem hibát követtem el?
Kv.: Mondtam neked! Egyrészt ne akarj még mindig azért küzdeni, hogy őket megtaláld, hanem bocsásd el őket lélekben! Másrészt kérd a Mennyei Atyát, hogy már annak tudatában, hogy mi történt veled, a tervedet is meg tudd tenni, ahhoz is adja meg az erőt és lehetőséget. És ha így fogsz imád¬kozni, akkor biztosan meghallgat és elküld melléd egy olyan valakit, aki kézen fog és elvezet oda, ahová annyira vágysz, és ahol még jobban meg fogod ismerni mindazt, amiről mi itt most csak nagyon röviden tudtunk be¬szelni. Az imáiddal a gyermekeid sorsát, helyzetét oldani tudod, akár itt vannak még a földön, akár már odaát! Elmondhatunk egy imát együtt ezért? Mert bár csak én beszélek veled, de itt sokan vagyunk, akik ugyan¬ilyen szeretettel vannak irántad.
Sz.: És mind segítenek nekem?
Kv.: Mindenki segíteni akar rajtad, az erőink együtt vannak.
Sz.: Akkor én nagyon jó helyre kerültem! Végre az első örömteli dolog, ami hosszú idő óta ért! Üdvözöllek benneteket, kedveseim! (Mindenki köszönti őt)
Kv.: Hallod?
Sz.: Tudom, hogy segíttek nekem! Kérlek benneteket, ha még valami ta¬nácsra szorulnék, vagy valamit tudnom kell, mondjátok meg!
Kv.: Én azt kértem tőled, hogy közösen mondjunk el egy imát, hogy teljes felismerésre és lelki megnyugvásra juss, mert most ez a legfontosabb. Elmondhatnánk egy imát közösen?
Sz.: Akár kettőt is, örömmel! De valamit még kell, hogy tudjatok. Amikor ilyen általam felfoghatatlan és csodálatos módon idekerültem közétek, azt mondtam, hogy rettenetes bánatom van, és nagyon rosszul érzem maga¬mat, sírtam, és panaszkodtam nektek. És most ki van előttetek? (Moso¬lyog.) Egy viszonylag megnyugodott lélek, akinek tervei vannak, és aki végtelenül hálás, hogy fogadtátok őt, ehhez az óriási átalakuláshoz segítet¬tétek! Mert magamtól ezt el nem érhettem volna soha!
Kv.: Az Úrnak adj hálát! Mi csak éppen olyan eszközök voltunk a számod¬ra, mint amilyen eszközön, médiumon keresztül te most szóltál hozzánk.
Sz.: Óh, kérlek, mondjátok meg annak a személynek, aki ilyen jó volt hoz¬zám, hogy ne haragudjon, amiért én olyan sötét, bűnös, elítélendő sze¬mélynek gondoltam! Most már érzem, hogy itt másról van szó, nekem nem lett volna szabad ilyen ítéletet mondanom róla!
Kv.: Meg fogjuk neki mondani. De hidd el, ő ezért nem neheztel rád, hiszen pontosan azzal, hogy fogadott téged, már bizonyította neked, hogy szeretettel gondol rád.
Sz.: Köszönöm neki, és kérlek, segítsetek engem olyan helyzetbe, amiről beszéltünk, hogy a tervemet végrehajthassam!
Kv.: Ezért mondtam, hogy először mondjunk el közösen egy imát ezért, és azután nézz jól körül. Talán meg fogod látni azt, aki érted jön, akire olyan nagyon vársz, és majd az imáiddal jobban fogod tudni segíteni a gyermeke¬idet, akik bizony rászolgáltak erre. Az Úr kegyelme meg fogja hallgatni az imáidat, és rajtuk is segíteni fog.
Sz.: Nekem azt mondtad, hogy az őrangyalom hozott ide, és aztán hová ment?
Kv: Nem ment el, itt van, és örömmel várta ezt a felismerésedet. Lehet, hogy ő fogja meg a kezedet és vezet tovább!
Sz.: Itt van? Itt van? Kérlek mindnyájatokat, imádkozzunk!
Kv.: (Közösen elmondják a Mi Atyánkot.)
Sz.: Az ima kapcsán jutott eszembe: bizony, van az Úrnak mit megbocsá¬tania, mert nem lehettem olyan jó anya, mint ahogyan én azt elképzeltem magamról! Ami nagyon fontos gondolat most a számomra: "Ne vígy minket a kísértésbe!" Abba a kísértésbe, amellyel mások dolgát, sorsát akarjuk minden áron elintézni, javítani, holott van más megoldás is. Ez egy nagyon komoly és nagyon rossz eredménnyel záruló kísértés volt részemre, belá¬tom!
Kv.: Ezért kértelek, hogy bocsásd el őket lélekben, érzéseidben. Ne szűnj meg értük imádkozni, de ne akard őket magadhoz láncolni, magadhoz kötni!
Sz.: Ezt láttam be, és az ima ezt nagyon jól kifejezte a számomra.
Kv.: Mondd, látsz-e most magad körül valakit, vagy valamit?
Sz.: Világosabb lett. Érdekes, most tűnik csak fel, hogy eddig nem voltam világosban! Nem tűnt fel eddig, hogy alkonyi szürkület van körülöttem! Tényleg, világosabb lett minden! Ez biztosan azért van, mert imádkoztunk, és akkor minden fényesebb és szebb!
Kv.: Így igaz. Az értelmed, a gondolataid és az érzéseid is megvilágosod¬tak.
Sz.: Még valamit mondanom kell nektek! Olyan furcsa, nem én gondolom, hanem mintha valaki mondaná nekem, aki üzenni akar nektek. "Tanuljatok ebből!” - ez az a gondolat. Nem tudom, mit jelent, de talán ti tudjátok. "Ta¬nuljatok ebből..."
Kv.: Mi tudjuk....
Sz.: Tanuljatok... Milyen udvariatlan vagyok, hogy így beszélek. És még meg sem köszöntem, hogy együtt imádkoztatok velem!
Kv.: A legszebb köszönet az volt, amit te most elmondtál erről a változás¬ról. Ennél több és szebb köszönetét nem kaphattunk volna!
Sz.: (Sírva.) Nem vagyok szomorú, nehogy azt higgyétek! De mintha vala¬hogy... elgyengültem volna...
Kv.: Az Úr áldása kísérjen!
Sz: (Távozik.)
+ + +
Közreadja: Kotányi Ottó

Megszállottság 3/3


Gyertyás védekezési módszer


Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé.
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni.
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is.
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni.
Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is amikor átjárja a láng.
Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.

A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani.

Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé.
Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.

UI:

Gyertyás védekezési és tisztítási módszer a gyakorlatban.
Gyakorlati bemutató az előadásban.
Hogy védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=VdE_QoW3ib4&feature=youtu.be


A sötét erő működése az utolsó időben
Itt a sötét erő működéséről beszélek, megmagyarázom a mostani történéseket szellemtani szempontból.
https://www.youtube.com/watch?v=ntgHFOrQSqw&feature=youtu.be

Imával nyert csaták
https://videa.hu/videok/film-animacio/imaval-nyert-csatak-2015-alex-cDoPQUVZ3HVskqjN?fbclid=IwAR3TDdhOM9zNzYVz_W23y_yHe2OH1wm9J0NgrX24BseO8Gc2QAdwqzz06HM

Élet a halál után


A haldoklás egy csodálatos dolog, mert van idő felkészülni a halálra, sok esetben rendbe tudjuk tenni még a „dolgainkat” a fizikai síkon. Nagyon fontos dolog, hogy a halál egy tudatállapot változás, halálunk után 42 – 47 napunk van arra, hogy felkészüljünk az átmenetre, majd megnyílnak a szférák kapui, és egyszerűen odasuhanunk, ahova az életünk során „bedolgoztuk” magunkat. Minden emberért jön valaki, olyan, akit szeretet, ismert, és megbízik benne. Segít az új helyzet felismerésében.
Amikor meghalunk a Természettörvény lesz érvényes ránk, és az az állapot lesz természetes számunkra, amit akkor érzünk, visszatér a szellemi emlékezésünk is, és akkor látjuk, hogy a földi rövid élet, csak egy színjáték volt.
Rájövünk, hogy egy szerepjátékot játszottunk. Ezt a Természettörvény átállást már megtapasztaltam több alkalommal, amikor halálközeli élményt éltem át.
Nagyon fontos, hogy halál esetén a fizikai testet minél hamarabb megsemmisítsük, hogy a halottnak megszüntessük a testhez kapcsolódó kényszerképzetet, így ha lehet, akkor hamvasztás kérjünk magunknak, és hamvasztással temessük el szeretteinket, mert ezzel a legjobb megoldást követjük. Elvágjuk a fluidikus láthatatlan szállakat, ami a lelket a testhez köti még, úgyis hívhatjuk, hogy láthatatlan idegpályák
Ha itt tartjuk a maghalt szeretet lényt a fizikai síkon, akkor az a legrosszabb, amit tehetünk vele. El kell küldeni a fénybe szeretettel, nem szabad bánatot mutatni bármennyire fáj az elvesztése. Még a gondolatainkkal is itt tarthatjuk, így a gondolatinkban is el kell engedni.
Ha elment, a másik síkról teljes rálátása lesz életünkre.
Halálunk után, amikor átmegy a lélek a tisztítótűz állapotán, akkor kiégnek a hibás, és bűnös érzetek, ez az állapot mindenkinek különböző érzetű és tartalmú. Utána átmegyünk a szellemi lakóhelyünkre, majd kiderül, hogy vissza kell-e még születnünk, vagy mehetünk magasabb szellemi szférába.
Itt nagyon sok munkában lehet részünk. Vannak, akiket oktatásra küldenek szellemi iskolába, vagy a fizikai síkra. Ilyenek az én előadásaim is, ahol a hallgatóság mellett sok esetben több ezer szellemi lény van, és figyel, tanul, bepótolja, amit a fizikai síkon elmulasztott.
Vannak, akik szellemi munkavégzésre mennek, alsóbb szférákba költöznek segíteni társaikat, vagy egyszerűen láthatatlanul segítik a fizikai síkon maradt társaikat, családtagjaikat.

Most nézzük meg a tisztítótűz kegyelmi állapotát, hogy hogyan működik a valóságban:

folyt. köv: Büntetés és jutalmazás

UI:

Élet és munka a halálunk után.;
Itt elmagyarázom, hogy a halálunk után mi vár ránk, és mit fogunk csinálni a “mennyei” világban.
Sajnos a előadás végén betelt a kártya amire felvettem az előadásom, így amit elkezdtem és lemaradt az a következő volt:
Egy hölgy, aki élete nagy részében megcsalta a férjét és iszákos életet élt, ez 2011-ben történt, elmondtam neki, hogy érdemes változtatni, akár az utolsó pillanatban is, az elsőkből lehetnek az utolsók, és az utolsókból az elsők, soha nem késő változtatni. Ő erre azt felelte, hogy még egy év van a 2012-es világvégéig, és erre a kis időre már nem érdemes változtatnia, mert annyi butaságot csinált életében, hogy ezt nem lehet rendbe hozni egy év alatt. Én elmondtam neki, hogy nem lesz semmi 2012-ben, és ha lenne is az utolsó évben ha rendes útra lép helyre tudja hozni az életét teljesen. Nem találkoztam vele azóta, de a lányától tudtam meg, hogy nem változtatott az életén, remélem a “világvége” elmaradása gondolkodásra késztette és rálépett a normális útra.
Meg kell jegyeznünk, hogy soha nem késő változtatni, minden rajtunk múlik, és minden segítséget megkapunk hozzá!
https://www.youtube.com/watch?v=O5r-H-lT9xQ&feature=youtu.be


Élet halál kérdése
https://www.youtube.com/watch?v=wdp2HhhU-bA

Az Istenben való hit alapvető létszükséglet - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Az idők közelednek ahhoz, hogy a különböző vélt igazságok és az Isten igazsága mérkőzzék, hogy az Isten dicsőségével az Isten akaratának megvalósulásával dicsőíttessék az Úr neve az égen és a Földön, mindörökké.
Nem szabad és nem szükséges, hogy azokról, amiket ti tudtok és amikről ti beszéltek a világ tudjon. Mert amit a világ megtud, azért tinektek kell szenvednetek. Ezt azért mondom, ne legyetek felületesek, se a rossz, se a jó, se a kedvező, se a kedvezőtlen jelenben, amelyen keresztül kell mennetek, nem nagyon sokára. Tehát készülni kell lélekben és igazságban.
A lélekben való felkészülés annyi, hogy mindazokat, amik szükségesek a hit fenntartásához, megerősítéséhez, mindazokat hagyjátok magatokban felgyűlni, hagyjátok felsokasodni, mert amikor eljönnek az éhség napjai és nem találtok semmit, azokhoz hasonlóképpen járhattok, mint akik nem találnak az ő elhagyott házuk táján semmit, s akkor körülnéznek, s látják, hogy valami kis maradékot mégis ott találnak, ami megehető, s táplálkoznak belőle.
Azoknak a napoknak ínséges óráiban, amikor a testi gyomor szerint nem is annyira éhesek, ámde a lélek az éhes a bizonyosságokra. A lélek éhes a biztonságra, a megnyugvásra, de legfőképpen a hitnek azokra a bizonyítékaira van szüksége, amelyek olyanok, mint a jól elzárható ajtó és vasráccsal védett ablak. Hogy legyen egy helye a léleknek, ahol biztonságban érzi magát. Nem fél, nem retteg, és nem érzi szükségét annak, hogy a saját világából kiemelkedjék, és valahol máshol keressen magának menedéket, mert amennyiben menedéket találna a berácsozott ajtókkal, ablakokkal ellátott helyen, annyiban érezheti azt a biztonságot, hogy ott nem kell félnie, mert az Úr vele van.
Ilyen erős, ilyen hatalmas biztonsági zár az a hit, ami az ember lelkében mintegy megcsalhatatlan és csalatkozhatatlan bizonyosságként él. S az ember lelke megnyugodhat és beburkolózva abba, mindig megtalálja azokat a szükségeseket, amelyekből erőt meríthet, s lelkének táplálékot talál az ínséges idők idején.
Ne értsetek félre. Nem arról akarok beszélni, hogy nem lesz kenyér, és nem lesz ez, vagy az. Hanem a biztonságérzet; az jelenti azt, hogy az ember jól érezze magát, nyugodt lehessen és ez a biztonságérzet az Istenben való hit és bizalom és mindaz, amit arra építetek fel magatoknak. Ez kell, hogy egy olyan házat, egy olyan várat képezzen, amely bevehetetlen a gonoszok részére.
Szükséges, hogy ebben megerősítsétek magatokat, az olyan bizonyos és eljövendő dolgokkal szemben, amelyben minden perc és minden óra mintegy a világ felfordulását ígéri, és a pusztulását mutatja, a megsemmisülést hirdeti... És az embernek nincsen hol a fejét lehajtani, akkor ha nincs hite, nincs biztonsága, amelybe belefogódzkodhatnék, és amellyel körülvegye magát. Mert szükséges, hogy nemcsak a külső világban, hanem a belső világban is megtalálja azokat a bizonyosságokat, amelyekre építheti az ő további élete jövőjét, mert a halál nem adhat senkinek sem bizonyosságot, mert hisz azt mondják a földi emberek: onnan még nem jött vissza senki, még senki se tudott magáról életjelt adni, aki elköltözött a földi világból.
Jó az, ha az ember hisz, jó az, ha megtalál egy pontot, amelyen megtámaszkodhat, amibe mintegy belefúr egy darabka fát, amihez hozzátámaszkodhat, mert úgy érzi, hogy azt a darab fát megrögzítette, és az bizonyos széláramlatoknak, bizonyos megmozdulásoknak ellene áll és nem töri össze saját magának testét az ember.
Éppen így szükséges, hogy a lelke megmaradjon épen a maga erejével a maga mozdíthatatlanságával, mert akkor nemcsak ő találta meg azt a bizonyosságot, amelyben megtámaszkodhat, de lesznek akik látják, hogy ő biztonságosan áll, tehát mások is belekapaszkodnak, hogy ők is részesülhessenek ebben a biztonságban. Ti is ilyenek lesztek, tinektek is ilyeneknek kell lennetek, hogy ti a magatok idejében biztonságotokkal, másoknak is majd biztonságot tudjatok nyújtani. A gyengébbeknek, a hitetleneknek a kétségbe esetteknek, akik majd a maguk erőtlenségének tudatában nem tudják, hogy hová forduljanak.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Istenben való hit alapvető létszükséglet
Adai közlés - Jöjjetek énhozzám mindnyájan
A testi erők feltámadása
A tudás és a felismerés különbözősége
Az ezredforduló és Pál feladata
A Földön mindenkinek vallást kell tennie önmaga felől
HANG - Szerelmi problémám van



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirN6JpYmEcaXDC-mjg?e=y8wlom
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Mb_wJHPnIiQ
Sasköröm egy indián törzsből - Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=McECKDpXL98
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.dec.9.

https://www.youtube.com/watch?v=e9XxqxzPvFs
Az otthagyottak – Spirituális film

Élet és halál

Részlet Gabányi Árpád könyvéből
Harmadik rész

III. A nagy mester

Amikor beköszöntött a török vasárnap: péntek, gyakran elmentem kóborolni a Kara Dagh-ba. Úgy szerettem a szabad természetet. Valami fel-emelő érzés töltötte el egész valómat, ha a szabad hegyek közt, erdők ár-yán, forrásoknál, patakok mentén szívtam a friss, jó levegőt, – néztem az üde zöldet, a messzi kék eget, távoli mezőket, ide látszó falvakat.
Egy ünnepnapon is, a mint bolyongtam a hegyek sziklás helyein, szakadékos mélységes borzalma, de fönséges hegyek között, egy embertől alig érintett, alig keresett helyen – egy kicsiny házikóra találtam.
Nagyszakállú vén ember lakott benne. A hegyek vénje.
A környék ismerte hírből; ismerte sok ember személyesen is, mert sokan jártak hozzá tanácsért, és hordottak neki ételneműt, ruhákat, mindenfélét. De ő csak igazán szükséges dolgokat fogadott el. Csecsebecsében, haszontalan dolgokban kedve nem tellett.
Én hallottam róla már sokat, nagyon sokat mesélni és szinte vágytam már vele találkozni egyszer az életben.
Most ráakadtam.
Ott ült házikója küszöbén, és nézte a hegyek közt kóválygó saskeselyüket, melyek mint barna árnyak rajzolódtak a mélységesen kék égbe.
Megdöbbenve a véletlen beteljesült kívánságtól, meglepetve a szerencsétől, mely végre ért, igaz áhitattal és csodálattal néztem a nagy időt élt öregre, ki bizony már túl lehetett a száz éven is, mert ember már nem létezett, aki őt ne úgy ismerte volna, mint a hegyek titokzatos remetéjét, rejtélyes öregjét.
Tehát közeledtem hozzá és megilletődve szóltam neki, hogy oly rég óhajtám őt feltalálni, – igaz öröm fog el, hogy végre ráakadtam e vadonban.
– Mi kívánságod van, emberek fia? – kérdé ő tőlem.
– Nincs kívánságom egyéb, csak hogy halljam a te ajkadról a bölcsesség, és pedig igaz bölcsesség mézédes áradatát csergedezni, – szóltam én keleties hízelgéssel.
Fagyosan nézett rám és én megdöbbentem a tekintetétől.
– Ne hízelegj! Földi ember előtt állsz. Csak az Úr előtt hajtsd meg térded és fejed. Ember nem érdemli, hogy embertársa vele igy cselekedjék.
– Mester! Igazad van. Én messze földről jött idegen vagyok itt, kit a sors viszálya dobott e távoli világrész zátonyára. Hallottam híredet; fölkereste-lek, hogy megismerjelek.
– Ülj le! – szólt ő röviden.
Majd belépett szobájába és erdei mézet, édes fügét, vadkörtét és tejfélét hozott ki. Megkínált vele; én elfogadtam, és a legnagyobb csendben, ünnepélyes komolysággal fogyasztottam el a vendéglakomát.

Mikor készen voltam, eltakarította a hulladékot és edényeket, és visz-szaült helyére ismét az eget nézni, ismét a keselyük kóválygását figyelni.
Kínos zavar vett elő. Nem tudtam diskurzust kezdeni. Van így néha az ember.
Mire ő szólott:
– Nézd, miképp kóvályognak a keselyűk a Kara-Dagh körül. Mit gondolsz, miért teszik?
Nekem fogalmam sem volt róla.
– Hát érzik, hogy vihar jön valamerről. Most menhely után néznek. Mert a sas nem száll le az erdők lombjai alatt keresni védelmet. Neki a szikla kell, a puszta szirt, mely szegény, kietlen és sivár képet nyújt, de benne van a királyi fenség. Nos, mit gondolsz, mért lakom én a vadonban?
– Magányszeretet, viharos múlt, nagy fájdalmak, melyek az élet viharában megleptek, – okozhatják ezt, óh bölcsek bölcse!
– “Szabadságszeretet” – felelt ő felragyogó szemmel – mely kisért hosszú életemen át, és kísérni fog végórámon túl a boldogabb hazába is.
– Mit hiszesz a végóráról, és mit a túlsó életről, jó ember?
– Mit hiszek?… Én tudom, mi vár reám egy új életben, mert én már já-tam ott “fenn”, – felelt ő.
Egyik csodálatból a másikba estem.
– Te már lettél volna a másvilágon?… Mondd el, hogy milyen ott az élet? Milyenek a viszonyok?… Hátha megcsíphetem, majd ha ő kiszínezve elém tárja Mohamed hetvenhetedik egének minden gyönyörét, – gondoltam én ravaszul. – Mennyivel szebb a mi Urunk egyszerű világa!
Áthatóan tekintett rám, és mintha gondolataimban – mint egy nyitott könyvben – olvasna, folytatta:

– Ne gondold, hogy én hiszem Mohamed próféta Paradicsomát. Ne gondold, hogy én azt akarom virágos szavakkal elédbe varázsolni. Én nem vagyok az ő érzéki világának követője, mert én előttem még egy régi, századok ködébe vesző kicsiny mécs világa ragyog. Én a “persa mágusok” ivadéka vagyok, és én látom az elholtak lelkeit, kik néha eljönnek hozzám, meglátogatnak szerény lakomban. Sőt, magam is voltam már velük. Elvit-ek magukkal. Óh ember! Az valami olyan volt, amit ti – kik nem éreztétek – föl nem foghattok.
– Hihetetlen! – dörmögtem én, és elmondtam, hogy én idegen ország szülötte vagyok, sokat tapasztaltam, sok kísérteties mesét hallottam már messze földeken; de mint az új korszak felvilágosult gyermeke, csak mosolyogtam azokon. Hát vajon a néphitnek igaza is lehetne?
– Ebben igen is az van. Mert ne gondold, hogy ez a mi világunk egy különálló, elzárt kör, amibe át nem folyik, át nem olvad semmi. A vég a nagy természetben, a nagy Mindenségben csak látszólagos, de nem valódi. Avagy ott végződik-é az égboltozatja, ahol mi a Föld peremével összefolyni látjuk?… A hervadt levelek elporladva nem jutnak-e ismét a föld porába? Nem vegyülnek-e össze azzal? Nem táplálják-e az új erdőt?… Nem térnek-e vissza ismét ősanyjuk ölébe?
A vég nem létezik. Minden egymásba olvad, egymásba folyik; mert a Végtelenség egyik morzsája összekötve lévén a másikkal, szükségképpen azzal érintkezik. Megszakadás nincs sehol. Az emberi élet egy nagy fo-lyam, mely a síron is túlfolyik az örök Világosság fényes tengerébe.
Nekem csak az fúrta az oldalam, hogy hogyan jöhetnek el az elholtak lelkei, és hogyan mehetett a nagy öreg velük, mint említi… Hát ezt a kérdést feszegettem.
– Néha, mikor szép estéken kiülök küszöbömre, és a természet szépségein elandalodva, lelkem beleolvadni látszik a nagy Mindenségbe, mi-dőn legközelebb érzem magam egy felsőbb hatalomhoz, az én egyedüli Uramhoz, midőn lelkemben a legőszintébb ima és csodálat kel ki észrevétlenül: akkor eljönnek az én kedveseim is, és egyik is, másik is megmutatja magát, miként él, miként van ott a túlvilágon is élet, örök élet.

Nem képzelődés, nem is álom, nem is látomány ez. Nem szoktam bort inni, nem eszem hasist, nem iszom még sörbetet sem, és mégis jönnek az én lelki kincseim hagyományozói, az én nagy elődjeim… És megtörtént már, hogy elvittek magukkal az ő hazájukba, és én láttam az én öreg, roncsolt testemet elterülni fehér burnuszban a kicsiny ház küszöbén, míg tulajdonképpeni “én”-em, emberi valóm fiatalos életkedvvel egy új körben ismeretlen, megfoghatatlan képességgel repült, repült.
– Nos, én is szeretnék ilyet tapasztalni, nagy mester! Mert én egy idegen világ elveit vallom, és azt tanultam, abban nőttem fel, hogy ami az Úrhoz visszaszállott, tudniillik az emberi lélek, az ott elveszi jutalmát vagy büntetését, de vissza nem jő soha hírt hozni az itt maradtaknak az új világról.
– Már pedig ezt elhiheted nekem – szólt, és végig simította nagy, ősz szakállát.
Megvallom, hogy sokra becsültem az öreget, de szavait nem híhettem, mert a kétely – az az örökös Mefisztó – minden ember lelkéhez hozzátapad, és nem engedi, még a sziklaerős hitet sem, hogy egy pillanatra sem tántorodhassék.
– Kinél vagy a faluban? – terelte másra a beszédet hirtelen.
– A derék rézművesnél, – feleltem én, és dicsértem a jó gazdát.
– Igazad van, ő jó ember. Ismerem a jóságát.
– Nos mester, nem hivnád el valamikor kedves elhalt őseidet, hogy én is láthatnám jelenlétüket valóban?
Sokáig gondolkozott. Végül kitérő választ adott.

Közreadta: Tolnai György

Isten előtt egyformán vagyunk bölcsek és őrültek. (Einstein)

UI:

SOKAKAT VÁRATLANUL FOG ÉRNI A VÉG
https://www.youtube.com/watch?v=eY10bk-qbmY

2022.október havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Krisztus az út. Mediális közlés 2

A sátánnak érdeke az emberlelket fogva tartani. 10

Az állati csoportlélek. 12
5 meghökkentő visszaemlékezés a Mennyországra gyerekektől. 13
Lélek és a mesterséges megtermékenyítés. 16

Háború. 17

Szellemi világosság 4 képi anyag 18

Senki se élhet önmagának 23

Jézus és az angyalok 24

Szabó Judit levele. 25

Halottak napja 26

Ajánlott havi web. lapok 31

https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!170438&ithint=file%2cdocx&authkey=!APIhEDn_NL2GA_w

Újból látom jönni az írástudókat
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Azért nem tudlak eléggé figyelmeztetni titeket, kedves új tanítványok, hogy Uratok akaratától egy hajszálnyira se térjetek el, mert különben kiestek a hatalomból, és nemcsak
erőtök nem lenne a működésre, de sőt önfejűségetekért szigorú büntetést is kaphatnátok! Mi ilyet sohasem tettünk; mi sohasem idéztünk elő olyasvalamit, amire nem a mi Urunk szelleme ösztönzött volna bennünket. A mi utódaink (az egyházak) azonban önfejűségükben eltértek nyomdokainktól, s éppen azért eljátszották hatalmukat; már nem tudják megkötözni és feloldozni az ellentét szellemeit, csodáik tehát elmaradtak s eredményeik megfogyatkoztak, ők ugyanis fegyverhez nyúltak.
Fegyverrel akartak eredményeket elérni - és a tények valóban mutatják is, hogy minő eredményeket értek el. Mert a fegyver hatalma nem a szellem hatalma; a kard nem hódítja meg a szellemet, csak az anyagot győzheti le, és csak külsőleg kényszerítheti az embert a beismerésre, ez azonban szellemének akaratával egyáltalán nem áll összhangban.
Egykoron én is kardot ragadtam s azzal akartam egymagam a kereszténységet Krisztus személyében megvédelmezni és - örök idők példájára - milyen szigorúan dorgált meg engem az Úr, mondván: Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki fegyverhez nyul, fegyver által kell elvesznie! Az utódok azonban nem vonták le a tanulságot ebből az intelemből. Ők a kereszténységet karddal és tűzzel, anyagi erőszakkal építették fel, ámde az ilyen építmény nem dacolhat az idők viharaival!
Amit nem a szellem éltet, az halott; csak a szellem tud egyedül élőt, tartósat, szilárdat alkotni. Ahol nem az igaz hit és önzetlen szeretet ösztönzi az embert, ott jó eredmény nem is jöhet létre. És némely keresztény mégis azt hiszi, hogy neki van hite! Én azonban azt mondom nektek, hogy ez puszta nagyravágyás benne arra nézve, hogy a világ szemében kereszténynek láttassák; és bizony az ilyen hitnek ugyancsak védekeznie kell majd akkor, ha az igazságosság kalapácsütése elkövetkezik a kereszténységre! Majd meglátjuk akkor, hogy vajon nem üres-e s meg tud-e állani a kalapácsütések alatt, mert az ilyen ember csak addig keresztény, amíg a világ által elismertetik, ha azonban az elismerés megszűnik, a vélt hit darabokra törik, és a szél irányában fordítja köpenyegét.
Mindezek a hitbeli zsarnokság következményei! Nálunk ez nem így volt! Mi senkit sem kényszerítettünk a hitre; mi hirdettük Isten igéjét, tetteinkkel pedig bizonyítottuk, hogy hiszünk is benne! És Isten valóban megsegített minket; a mi Urunk szelleme mellettünk volt minden veszélyben, melyet átéltünk. Mi lelkesedést tudtunk felébreszteni az emberekben hitünk iránt, mert a hit szelleme éltetett bennünket is, az erő pedig, mely bennünk működött, feloldozta kötelékeikből a szellemeket.
Hol volna ma a kereszténység, ha utódaink is a mi szellemünkben működtek volna! Akkor nem lett volna szüksége rá a Mindenhatónak, hogy a materializmus szellemeit feloldozza, és a kereszténység megtámadására szabadítsa fel őket! Minthogy azonban minden bűn maga után vonja büntetését, a bűn pedig nagy volt, tehát a büntetés is nagy lesz! Mindaz, amit karddal és erőszakkal, vagy bármi más igaztalan úton hódítottak meg, darabról-darabra újból veszendőbe megy, és az ellenség hatalmába kerül! Csak a magja fog megmaradni; az a piciny kis helyen elszórható javarésze a régi kereszténységnek, amely az új kereszténység vetőmagjául van kiszemelve.
Szegény világ! Mennyire szétszaggatottnak látlak az ördög kezétől! De hát ha másként nem vagy képes megérteni Istenedet, ha csak az ördög szét nem szaggatott! Mindig jobban látom közeledni a nagy csodák idejét, és vele a csodák kiírtására irányuló ellenszegülések, összeesküvések és szövetkezetek idejét! Bizony-bizony, ha így belenézek az időbe, mintha csak a miénket látnám! Újból látom jönni az Írástudókat, szőrszálhasogató kérdéseikkel; látom őket felvonulni fenyegetéseikkel; látom cselvetéseiket, miként akarják megfogni az igazság megtestesült szellemét, akit a Mindenható azért adott az ő kiválasztottjainak, hogy igazságot szórjon a világba!
Látom újból a hazugságot vértezett óriásként feltámadni a szerény igazság ellen és látom a földön uralkodó hatalmak felvonulását a védtelen igazság ellen Hát ez ellen a védtelen igazság ellen nem tudtok másként küzdeni, mint hamissággal, fortéllyal és erőszakkal? Miért féltek az igazság új kinyilatkoztatásától (szellemtantól)? Hiszen ha tantételeitek igazak, összhangban kell állaniuk ezzel a megnyilatkozással.
Oh, szálljatok magatokba, ti papi és világi hatalmasok és kérdezzétek meg önmagatoktól, hogy vajon mi jobb az emberiségnek: az Istentől jövő igazság-e, vagy az emberek tévelygése? Kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi hozhatja meg hamarább a békét: az engedelmesség vagy az ellenszegülés; a szeretet vagy a gyűlölet; az őszinteség vagy a hamisság; a hit, vagy a hitetlenség; a bizalom, vagy a bizalmatlanság?
Oh, hagyjatok fel ellenszegüléstekkel! Hallgassátok meg előbb az igazságot, hasonlítsátok össze azt modern alapelveitekkel, és ha azt következtethetitek belőle, hogy az nektek jó, törekedjetek megvalósítani!
Ti szegény, gyenge emberek, papi és világi hatalmasok! Isten azért rendelt helyeitekre titeket, hogy az Ő akaratát igazságosan betöltsétek! Soká kértétek Őt, mígnem hivatásaitokba leküldött benneteket s most, hogy Isten kegyelméből vagytok, amik vagytok: most meg akarjátok másoknak tiltani azt, hogy azok legyenek, amikké őket szintén Isten tette?(itt a szellemtan elleni tiltásokra utal) Jaj nektek! Oh, jaj nektek, ha Isten akarata ellen buzgólkodtok!
Oh, szüntessétek meg az Isten szentségével és az Ő gyermekeivel, az emberekkel való üzérkedést! Szüntessétek meg Isten teremtésével, a kedves földdel való kalmárkodásotokat; térjetek meg, és ne várjatok addig, amíg újból eljön Egy valaki, aki az űzéreket kikergeti! Bizony-bizony mondom nektek: ezúttal nem a gyöngéd Megváltó, hanem más valaki fog eljönni a vesszővel, aki meg fogja tisztítani azt, amit ti naponta beszennyeztek és meggyaláztok; aki az igazság szellemének szabad utat fog csinálni s Isten nevében igazságot követel! Mert tudjátok meg, hogy fenséges ez a szellem, akinek még a sátán is szolgálni köteles.
Ha azonban a Megváltó szeretetteljes szavait sem tudtátok megbecsülni, ki menthet meg benneteket a pokoli nyomorúság vesszőjétől? Az ördög önmagával is egyenetlen, azért nem állhat fenn az ő birodalma; ha tehát ti az ördög elveinek hódoltok, tudjátok meg, hogy mi a sorsotok: - egyik a másikat kell, hogy felfalja, egyik elv a másikat kell, hogy megsemmisítse! Az igazság szelleme nem vesszőt hoz; ő csak igazságot s az igazság meghonosítása által: békét hoz; aki azonban az igazságot nem akarja elfogadni, annak békéje sem lehet, hanem annak kezébe kerül, aki az igazság szelleme mögött a fenyítő vesszővel várakozik reá!
szemlézte: Bíró László

UI:

Kertem a Szeretet Terem - Anasztázia egy hektáron - Kátai Piroska Sella, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=hrjddInH3eM



Hétvégi filmajánló

Igazi csoda
https://videa.hu/videok/film-animacio/az-igazi-csoda-2017-hd-113-perc-12-even-aluliak-szamara-a-megt-qnqXg3imEkBIBCwh?fbclid=IwAR3J8mueT7lysJwXuxc670J2RAEJr6QPiZmw9olpV-jTyURalsHrHez3FQ0

A házasságok a mennyben köttetnek?
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából

Az a kérdés, hogy mi lesz a házassági viszonyból a halál után, mely kérdést ez alkalomból az Üdvözítőhöz a Szadduceusok, az ókori iskola materialistái intéztek, akik nem hisznek a szellem feltámadásában. Kérdésük célja részben az volt, hogy őt azzal zavarba hozzák, részben pedig kíváncsiságból keletkezett, ami mindig megragadja az embert, mikor az ő jövőjéről van szó, az a kérdés különböző formákban számtalanszor lett már felvetve s olyan rejtélyt képez, mely folyton ismét vita tárgyává lesz.
Tisztán testi kötelék-e a házasság, merőben földi intézmény, ez élet tartamára érvényes társasági szerződés; vagy pedig átnyúlik-e az itt önként kötött szövetség a szellembirodalom örökkévalóságába, miként ezt következtetni lehet az Üdvözítőnek eme szavaiból: „A házasságok a mennyben köttetnek”?
Minthogy a mi tulajdonképpeni lakhelyünk a szellemvilág, azért a mi gyökereink mintegy erősen odatapadnak, míg az ágak belenyúlnak az anyagi világba. Ami a lombozattal, az ágakkal történt, az nyomtalanul elenyészik; mert amidőn eljön a tél a maga halálos ölelésével, akkor elszárad a levél, megdermed az ág. De ami belehatolt a velő belsejébe s az életnedven keresztül megtalálta útját a gyökérhez, az megmarad örökre, mint a szelíd gally, mely beleoltva a vad ágba, megváltoztatja a fának egész természetét.

Az a házasság, melyet a szívek kötöttek, mely igazi köteléke a lelkeknek, az átnyúlik az örökkévalóságba; és ha el is választja őket a halál, azért a kötelék csak meglazult, de fel nem bomlott. Ezt a szövetséget a szellembirodalomban való egyesüléstek alkalmával újból ünneplitek, sőt az szellemileg fenmarad továbbra is, habár a visszamaradt földi polgár egy második, vagy akár még több szövetséget kötött is.
Megmondottuk nektek már ebben az írásban, meg másutt is: Ti duálszellemekké lettetek teremtve. Ha két ily duálfél találkozott a földön a házassági szövetségben, akkor ez a házasság már régen, még pedig megteremtetésük alkalmával meg lett kötve a mennyben és megmarad örökre. Még akkor is, ha a két fél terhelve még az anyag salakjával, önmagát fel nem ismerte, ha még áthatva az ellentét mérgétől, talán ellenségesen álltak önmagukkal szemben. Ennek a salaknak elvégre is le kell válnia, az ellentétnek elvégre is el kell távolodnia s az eltorzító álarc alól elő fog egykor csillámlani az igaz lény világossága s ez a két lélek meg fogja egymást ismerni és a világmindenségben fekvő munkaútjaikon örökké tartó egyesülésben fogják egymást átölelni.

Nagyon is gyakran látjátok itt a földön, hogy némely emberek tulajdonképpen szeretik egymást, s azért mégis harcban állnak egymással, holott pedig könnyű volna egymást kölcsönösen megérteni, egymással egyesülni. Valami áldatlan nyomás azonban mégis folyton szétválasztja őket. Másrészről pedig vannak házasságok, melyek mintaszerűen és boldogul kötnek össze egy hosszú életfolyamaton keresztül két lelket, mely házasságok azonban dacára annak nem a mennyben köttettek. Mely házasságok duálfelei nem együttesen lettek megteremtve s melyek belső kötelékét felbontotta a halál keze. Ezek ugyanis nem voltak az egymásnak rendelt duálok, de mégis rokonszenves, rokon szellemek, akik mint barátok találkoznak ismét és megszabadulva földi érzékeiktől, fájdalom nélkül, féltékenység nélkül fognak sietni rendeltetésük másik része felé.
A szellemeknél tulajdonképpen nincs nemi különbség, melynél fogva valamely szellem csak mint férfi vagy mint nő ölthetne testet. Vannak adó és elfogadó szellemek, amit veletek csak a „férfi" és ,,nő" fogalmak segélyével lehet megértetni. Ez a szellemi értelme ezen szavaknak: „E világnak fiai vesznek maguknak feleségeket, és adatnak házasságra; akik pedig méltóknak ítéltetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem feleségeket nem vesznek, sem házasságra nem adatnak". Ehhez pedig hozzáfűzte Krisztus még e szavakat: „Mert meg sem halhatnak többé, mert hasonlatosak az angyalokhoz, és az Istennek fiai, mivelhogy feltámadásnak fiai azok;" rámutatva ezzel arra, hogy ez csak azokról szól, akik lekűzdötték a halált - a testöltéseket – mindenkorra. És nem képeznek már két szétvált felet, hanem egy bensőleg egyesített egészet; mert amíg el nem érték ezt az állomást, mindaddig igenis van folytatólagos szétválás és újból egyesülés.

A szellemek elegyednek, akár a vegyészeti anyagok, de felbontják ismét az összeköttetést, ha nem akadtak rá a felbonthatatlan összeköttetésre. De ne higgyétek, hogy azért szabad volna könnyelműen házasságot kötni; mert kötelék marad az örökre, mely felelősségteljesen láncol benneteket egymáshoz, ha nem is olyan kizárólagossággal, mint a házassági kötelék. Az a szellem, akinek egyszer hűséget fogadtatok, örökre bizonyos kapcsolatban marad veletek. Továbbra is kötelességetek, neki segíteni, őt testvérileg szeretni, őt nem idegennek, hanem hozzátok tartozónak tekinteni. Igenis ti emberszellemek, számtalan összeköttetést fogtok ti még létesíteni, hogy ápolhassátok a felebaráti szeretetet, mindaddig, míg az mindent átölelővé nem lesz.

szemlézte: Bíró László

Szellemi környezetünk egy tükör

A bűnös, gyarló földi embernek mindaddig, míg annyira amennyire megismerésre nem jut, s föl nem ébred a jóakarata arra nézve, hogy lelkében megváltozzék, Isten törvényéről gondolkozzék, s vágya támadjon jobb és tisztább érzések után, olyan szellemi környezete, mondhatnám udvara van a hozzá hasonló fokozatú szellemekből, hogy ha azokat láthatná, alaposan megijedne tőlük. De még jobban megijedne akkor, ha azt is tudná, hogy azoknak mindenikével külön-külön el kell bánnia, s mindenikkel szemben el kell valami feladatot végeznie.
Ezek a szellemek valóságos mozaikképét, hű tükrét mutatják az ő hibáinak és vétkes hajlamainak, és e tükör időről- időre más-más képet mutat aszerint, amint az illető többé vagy kevésbé tud magán uralkodni hibáinak és vétkeinek ismételt csábításaival szemben. Egész bátran el lehet mondani, hogy az ilyen embernek minden bűnös vagy vétkes szenvedélye vagy szokása egy-egy személyiséget képvisel, s mindmegannyi kísérője addig, amíg jól érzi magát körülötte, mert kedvteléseit legyezgeti, istápolja. De azonnal személyes ellenségévé is válik, mihelyt kezdi önmagát figyelni, kezd eddigi életmódjának törvénytelenségéről vagy helytelenségéről gondolkozni, s arra az elhatározásra jut, hogy megjavul, megváltozik.
Tudjátok meg, hogy minden istenhivő, szellemileg öntudatra ébredt, s öntudatosan gondolkozó és szellemileg munkálkodó embernek egy bizonyos, meghatározott számú szellemtestvér van kiosztva azzal a feladattal, hogy vele szemben a térítés, javítás munkáját elkezdje és ezáltal képesítse őt arra, hogy a saját megváltását saját munkájából és erejével előkészítse, természetesen a kegyelem oltalma és támogatása mellett.
Addig, amíg ez a számtörvény be nem telt, a testbe öltözött szellem nem végezte el azt a feladatot, amire vállalkozott. Hogy pedig ezt elvégezhesse, örökösen, szakadatlanul résen kell lennie; figyelnie kell gondolatait és érzelmeit, s ellenőriznie kell azokat mindig abban a tudatban, hogy az Úrnak csak úgy szolgálhat, rendeltetését csak úgy töltheti be, ha minden gondolatával, szavával és cselekedetével az ő törvényei szerint él és azokhoz alkalmazkodik.
Hanem — természetesen — annak, aki egyszer a munkába állott, csakugyan dolgoznia is kell szorgalmatosan és hasznosan elvégeznie minden földi kötelességét. Lelkiismeretesen azoknak a szellemi törvényeknek megtartása és tiszteletben tartása mellett, amelyeket Isten kegyelméből megismert. Vissza nem élve megismerésével sem szelleme, sem teste rovására, s vigyázván, hogy egyiknek törvényét se sértse vagy rontsa meg, mert akkor valódi munkássága szenved, s kitűzött feladatát nem tudja betölteni.
Csak a harmonikus, lassú és óvatos haladás érleli valójában a szellemet, s csak az így érlelődő és erősödő emberek számíthatnak arra, hogy szellemi vezetőik segítségével valódi érdemeket fognak tudni szerezni maguknak az örök életre, azoknak a testvéreiknek szellemi előhaladása révén, akik rájuk voltak bízva. Munkára fel hát mindenki, bátran, hittel és bizalommal, de okosan és mérséklettel is! A jutalom édes és bizonyos.

szemlézte: Bíró László

Tükör törvénye
https://www.youtube.com/watch?v=qoOZlpTBwMw

Mi az áldozat?
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A földön, ahol mindennek árnyéka van, és semmi sem szemlélhető a maga igazi valójában, az áldozat fogalmát sem látják az emberek a maga tisztaságában. Ezt a szót is annyi sok más dologra alkalmazzák, amiket mindennek lehet nevezni, csak éppen áldozatnak nem. Ha egy dúsgazdag ember, aki talán maga sem tudja, hogy mennyi vagyona van, egy jelentékeny összeget valami közjótékonyságra adományoz, akkor az úgynevezett „társadalom” visszhangzik a nevétől, mint aki ilyen nagy „áldozatot” hozott, s a hírlapok vastag betűkkel közlik a nagy emberbarát nemes áldozatkészségét. Pedig annak a dúsgazdag embernek, akinek talán iparvállalatai, birtokai, bányái vannak, ezt az összeget az ő vagyona napok alatt behozza még akkor is, ha az az összeg egy szegény családnak egész életére megélhetést biztosítana. Nem kell hozzá semmi bizonyítás, hogy ez nem volt áldozat, hanem talán csak hiúság kérdése.
Ugyanúgy amikor egy világi értelemben tudósnak nevezett egyénről írnak a hírlapok, hogy az éjjeleit-nappalait feláldozta az emberiségért, amíg tanult és törte-zúzta magát. Pedig a mi emberünk talán éppen azért az egyetemi katedráért dolgozott és küzdött, amit elért, és mindazért, ami ezzel összefügg: a megtiszteltetésért, a jólétért, a hírnévért stb.
Vagy egy magasabb állású közfunkcionárius temetésén hallotok ilyen kijelentéseket: „Városunknak, hazánknak áldozta munkás életét”. Pedig azok, akik közelről ismerték, tudták, hogy ő, bár éppen magas állásánál fogva nagyon sok jót cselekedhetett volna, bokros teendőit alárendeltjeivel végeztette el, és mindent inkább rá lehetett volna fogni, mint azt, hogy önmagát megtagadja.
Az emberi lélek nagyon bonyolult, és sok értékest még több értéktelennel együtt tartalmazó kusza tömeg. Egy szegény aszszony egyetlen fiát katonának viszik, és az a háborúban elesik. Mikor elvitték, az anya átkozódott, amikor elesett, jajveszékelt. Azután elmúlt egy évtized, a fájdalmat lassan belepték az új impressziók, az idő betakarta a sebeket; s egyszerre csak beszélgetés közben az anya ezt mondja: „én is feláldoztam a fiamat a hazáért”. Nem kell mondanom, hogy ez sem áldozat, ez a kijelentés is csak olyan terméke a léleknek, mint amikor a behorpadt sírt fölveri a gaz és a gaz virágzik. A hiúság virága kinyílt az eltemetett fájdalom sírhalmán.
Így lehetne továbbfolytatni a példák felsorolását a végtelenségig annak bizonyítására, hogy az emberi lélek mennyire szeretne a magasabb rendű szellemvilág etikájának eredményeiben sütkérezni, amikor azt élni még képtelen. Bizonyára lehet áldozatot hozni az anyagban is, de hogy ennek az áldozatnak mikor van igazi szellemi értéke, azt legmegragadóbban az Úr Jézus Krisztus mutatta meg tanítványainak, amikor a jeruzsálemi templom bejáratánál szemlélték, hogy a gazdagok hogyan adják adományaikat a ládába. Akkor jött egy szegény özvegyasszony, aki két kis pénzt dobott a ládába. És az Úr előszólítván tanítványait ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott, mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odavetette”.
Íme, mennyire különbözik az igazság a szellemi világ értékelése szerint, és az emberi értékelés szerint. Az áldozatot nem az adomány nagysága határozza meg, hanem az, hogy mennyit vont el magától az illető. Az áldozat fogalma ott kezdődik, amikor valaki a természettörvényt megtagadja, amikor egy eszméért az életösztön, az élet kedvezései ellenére cselekszik. Ha valaki hazája iránt való szeretetből önként otthagyva kényelmét, otthonát, a harctérre megy, akkor egy eszméért ment el önmagát feláldozni; s mikor mindazokat a jókat, amiket számára a föld biztosított, elhagyja egy eszméért, már kezdi az áldozat célját megismerni.
Amikor valaki a társadalom mélyén nyomorban sínylődő, szenvedő, gyötrődő emberekért teszi ki magát üldöztetésnek, bebörtönzésnek: ez már az áldozat komoly formája, mert az ilyen embert a szellemi szolidaritás, a szeretet érzése indította arra, hogy megtagadja a saját életösztönét, visszautasítsa az élet javait, vállalja a meghurcoltatást, a börtönt, sőt a halált is. Ez már olyan egyéniség, aki az áldozat iskolájában sokat tanult.
Akik hajdan az arénák porondján vadállatok karmai közt vesztették el életüket Krisztusért, azok áldozók voltak, mert az ő példájuk nyomán ezrek ébredtek fel, tértek meg és vésték szívükbe azt a szent Nevet, amelyért őket meghalni látták. Ugyanakkor azok, akik Jézusért a római császár kéjkertjeiben mint égő fáklyák világítottak a tivornyázóknak, messze bevilágították a szellemvilágot is, ahol ezrek és százezrek vésték a lelkükbe azt a vágyat, vajha ezért a Névért ők is feláldozhatnák az életüket! Ezek mind hatalmas eszközei voltak az Úrnak abban a világban, amelyben az áldozatot tanítják.
De mindezek a ragyogó szövétnekek csak kicsiny csillagok a sötét éjszakában a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz viszonyítva. Ő a nap; és ha a nap ragyog, a csillagok eltűnnek.


szemlézte: Bíró László