Szellemtudomány alapjai

A sorsok okai - Felvezetés
Zita médium 1997. január 5.

A kulisszák mögött sok minden történik a földi világban, amiről a legtöbb embernek nincs tudomása. Emberek népek sorsáról határoznak - gazdasági érdekeket szem előtt tartva - és bár az emberiség értesül ezekről a határozatokról, de a megvalósulás már egészen más, mint ahogy azokat létrehozóik valójában szánták.A legtöbb ember nem tudja, mik azok az okok, amelyek a történések világában a változásokat létrehozzák.
A testi ember figyelme azon van, hogyan éljen, mit cselekedjék és mit hoz számára a holnap. Minden gondolata és törekvése az, hogy megélhetését, illetve a holnapi nap sikerét az önmaga számára biztosítsa.Vannak emberek, akik jól értesültnek hiszik magukat, akik úgy gondolják, hogyha a napilapokat végiglapozzák, a rádiók és a tájékoztató eszközök híreit meghallgatják, akkor tudják, mit kell cselekedniük. Ennek ellenére mégis eltévednek, mert a valóságban nem tudják, hogyan is kellene helyesen eljárniuk egy-egy adott helyzetben. Nem látják az irányt és nem látják a célt. Vakon, sötétben élnek és sötétben tapogatóznak.
A világ urainak képzelik magukat, hatalmi pozíciójuknál fogva emberek sorsáról határoznak, de még a maguk életét és a maguk sorsát sem tudják helyes irányba terelni és óriási felelősséget vesznek magukra, amely előbb-utóbb maga alá temeti őket. És elmúlnak azok az idők is, amikor ezek az emberek szerepet játszottak mások életében, amikor határozatokat hoztak, amikor az élet kedvezett nekik és aszerint cselekedtek, ahogyan az ő rossz természetük, önzésük és különböző vágyaik diktálták. Ezek az emberek, amíg itt élnek, csak a földi életben hisznek, a világ jelenségeit tartják szem előtt.
Azonban a földi életben a láthatatlan világ törekvései és az emberre gyakorolt hatása sokkal fontosabb és sokkal jelentősebb, mint a Föld leghatalmasabbjainak mindenféle manipulációi. A magasabb szellemvilág belelát a jövőbe és ismerete van a múltról is; nem csak a testi embert szemléli, nem a testi ember akaratának, vágyainak szolgáltat utat és kiélési lehetőséget, hanem minden törekvésével, minden tevékenységével azon van, hogy a szellemi fejlődést előmozdítsa, hogy a földi világban is megtalálja azokat az engedelmesebb emberlelkeket mint eszközöket, akiken keresztül Isten akarata érvényesülhet. Isten akarata pedig mindenkor teremtményeinek a fejlődését célozza.
Tehát szellemvilág van és létezik! Ez a szellemvilág belenyúl úgy az egyén, mint népek, nemzetek és fajok sorsába és életébe is. Így volt ez a múltban, így van ez a jelenben és így lesz ez az elkövetkezendő, a még hátralévő rövid, szenvedésteljes jövőben is.A régi időkben ez az isteni akarat és ez az isteni erő azokon az embereken keresztül nyilvánult meg, akik Isten emberei voltak. Isten embereinek a bölcsője a kiválasztott nép volt. Ott erősödtek, fejlődtek ezek az emberek addig a pontig, amíg Isten akaratát közvetve vagy közvetlenül képesek voltak átvenni és a rájuk bízott emberlelkekkel azt közölni, illetve azt azok fejlődésének érdekében felhasználni.
Amikor a választott nép a szellemi sötétségből eszmélni kezdett, akkor a magasabb szellemvilág jelet, bizonyságot adott magáról. A legnagyobb jel, a legnagyobb bíztatás a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk születése volt. Azok az emberek, akik a szellemvilág befolyása alatt álltak, akik számára a szellemvilág nyitott volt, azok emberi mivoltuk ellenére is észlelték a menny csodás jelenségeit Krisztus születésétől egészen az ő feltámadásáig, majd a mennybemeneteléig. Később pedig részesültek a Szentlélek adományaiban, hogy ekkor már teljesen megvilágosodva felismerjék rendeltetésüket, feladatukat ebben a világban. Nekik is égő fáklyákká, világító szövétnekekké kellett válniuk, hogy a világ világosságával, a mi Urunk, a Jézus Krisztussal együtt ők is bevilágítsák a Föld sötét éjszakáját, hogy azok, akik keresik és kutatják a szabadulást, akik keresik és kutatják a világosságot, a hajnalhasadást, a megtérésnek, a hazatérésnek, a visszatérésnek útját, azok megtalálhassák azt. Voltak, akik megtalálták az Úr idejében és voltak, akik megtalálták később, az Úr eltávozása után.
Izráel gyermekeinek többsége azonban csak a külsőben lejátszódó eseményekről vett tudomást, azok gyakoroltak hatást az érzés- és gondolatvilágukra, megtagadták a Világosságot, Aki e világra jött. Mivel nem váltak eggyé az Úr Jézus Krisztussal, nem fogadták be őt és az ő örömüzenetét, megtagadták és megölték őt, ezért, elveszítvén a kiválasztottságukat, szétszórattak a világ minden tájára.Ezek a szétszórtságban élő emberek többé már nem a világosság megismerésére, hanem annak elhomályosítására törekedtek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt 2000 esztendő alatt, és napjaitokban is tagadják a Messiás Bethlehemben való megszületését; tagadják, hogy a megígért és várva-várt Szabadító Krisztusban.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


A sorsok okai
Úrvacsora
Út az új haza felé
Tűzvész
Transzban a következőket mondottam
HANG - Sokszor rágalmaznak
Tolnai György_Swedenborg a tudós misztikus



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisYDNwwjEHanJDt6UA?e=76dVBj
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGisV16IuWXRNoDXMORw?e=vRXZmZ
Karsay István 2023 októberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_22

https://www.youtube.com/watch?v=M_ec2TQoOwk
Kárma és kegyelem_A hazugság szellemének hatalma I. - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=v6SuSBt2JzI
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 2000.jan.9.

https://www.youtube.com/watch?v=wGPSarXZ94o&t=169s
Mulatós férfi 1930-ból Erzsike médium által – 2000.jan.9.

https://www.youtube.com/watch?v=5LlcUo5O3X0&t=2162s
Angyal a családban – Spirituális film

Raymond A. Moody
Élet az élet után – Részlet

"Megláttam a saját testemet, és rájöttem: halott vagyok"
Sokan csak kitalálációnak, hazugságnak gondolják a halálközeli élményekről szóló beszámolókat, pedig egyre többen számolnak be hasonló tapasztalatokról egy-egy újraélesztés után. Az elmondott történetek annyira egyformák, hogy mégiscsak felsejlik a gyanú: lehet, hogy mégsem csalásról van szó?
Raymund A. Moody Élet az élet után című könyvében gyűjtötte össze azokat a beszámolókat, amelyeket hosszú évek alatt gyűjtött viszatért emberektől. Az elmondottak több típusba sorolhatók aszerint, hogy ki mit látott abban a pár percben, mialatt szíve nem dobogott, de a közlések között mégis feltűnő a hasonlóság.
Mindannyian beszámoltak arról, hogy hallották azt, amint az orvos halottnak nyilvánítja őket, és látták saját testüket. Egy lány így mesélt erről: "a környékről odaszaladtak az emberek. A kocsiban láttam teljesen összeroncsolódott testemet, de a látványa semmiféle érzést nem váltott ki belőlem. Mintha valaki másé lett volna, bár tudtam, hogy az enyém."
A legtöbben szívesen tartózkodtak testükön kívül, és ekkor érte őket az a felismerés, hogy ez lehet az, amit halálnak neveznek: "Rájöttem, hogy halott vagyok. Nem bántam, csupán nem értettem, hogy most hova is kell mennem".
Sokan elmondták, hogy közelükben más szellemi lények is voltak, akik vagy azért jöttek, hogy megkönnyítsék nekik a halálba való átmenetet, vagy hogy közöljék velük: még nem érkezett el az idő, vissza kell téniük e világra.
Ezek a szellemek sokszor már nem élő személyekre emlékeztették őket: "Egyszercsak észrevettem, hogy emberek vannak körülöttem, akik a szoba mennyezetén lebegtek. Mindenki ott volt, akit korábbi életemben ismertem, akik előttem már meghaltak. Felismertem a nagymamámat, sok rokont és barátot".
Minden elem közül a legbámulatbaejtőbb a fénylénnyel való találkozás, akiből leírhatatlan melegség és szeretet áradt a haldoklóra, körülvette őket, magába zárta a jelenléte, és kérdéseket tett fel neki - szavak nélkül.
Ezután indult el az a képsor, amelyet a legtöbben emlegetnek, a lény panorámaszerűen bemutatta az illető életének fontos eseményeit. Ezután jutottak el egy olyan helyre, amely valamiféle határ vagy sorompó: víz, szürke köd, ajtó, egy mezőn keresztül vezető kerítés vagy egyszerűen egy vonal.
"Csodaszép volt, minden ragyogó zöld - olyan színben, amilyen itt a földön nem is létezik. A mezőn észrevettem egy kerítést, és elindultam felé. A másik oldalon ott volt egy ember, aki szintén a kerítéshez közeledett, mintha találkozni akart volna velem. Hozzá akartam menni, de úgy éreztem, hogy valami ellenállhatatlanul visszahúz".
És ezek a betegek minden pozitív élmény ellenére visszatértek az életbe: "Az asztal fölött lebegtem, mindent láttam, ami a teremben történt. Tudtam, hogy számomra itt a vég, hogy meghaltam. Aggódtam a gyerekeimért, ki viseli gondjukat? Valójában ezért nem voltam kész meghalni". Életük alapvető módon megváltozott, és immáron egyikük sem fél a haláltól...

UI:

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

Utolsó idők, a korszak vége 1
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter médiumítása által jött létre 1955-ben

Ne légy ezek felett felháborodva. Mindenki csak azt adhatja bele az életbe, ami a lelkében túlsúlyban van. Ez a túlsúlyban lévő érzés és gondolat adja meg minden léleknek az irányt, hogy merre és hogyan induljon el a földi élet útján. Nem is tudja, de nem is akarja megváltoztatni azt a maga elé vett célt, amely az ő sorsát fogja képezni.
Így az emberek nagy többsége mutatja meg mindig azt a fokozatot, melyhez az az égitest tartozik, amelyen az a nagyobb szellemcsoport él és a többség által elfogadott irányba halad. Nem először és nem utoljára járják ezek a csoportok azt az utat, amely felfelé vezet ugyan, de apróbb-nagyobb pihenésre szánt kitérőkkel visszacsábítja azokat, akik még nem akarnak vagy nem tudnak elég erőt kifejleszteni magukban ahhoz, hogy állhatatosak maradjanak kitűzött céljukhoz.
A korszak végére ezek az elmaradottak egy utolsó próbatétel céljából ismét előhívatnak egy földi életre, hogy az elmulasztottakat kipótolhassák és ezzel magukat felvétethessék az új és magasabb színvonalú életet élők világába. Ezt a nagy és utolsó próbálkozásukat élők idejét látjátok magatok előtt lefolyni, nem mint akik csak nézik, hanem akik érzik is ezeknek a bűnökben való tobzódását, amellyel szenvedéseket, gyötrődéseket szereznek minden körülöttük élőnek.
Ez az a nehéz ítélet részükre, amely elől nincs menekülés sem az életben, sem a halálban, mert amíg a hasonló a hasonlóval áll szemben, ott még nincs ítélet és kárhoztatás, mert egyik a másiknál nem nagyobb, nem jobb, nem igazabb. De amikor ilyen nagy tervet betölt a gonoszságuk, minden náluknál jobbat, igazabbat lerombolnak, amik az útjukba esnek, ez már végzetes és helyrehozhatatlan károkat okozó bűntett, amivel önként kizárják magukat a felfelé vezető úton való haladásból.
Ez az önmaguk által helyesnek ítélt cselekedet teszi lehetetlenné részükre a jobbakkal való együtthaladás lehetőségét, és mivel az idő nagyon közel van ahhoz, hogy új próbák által új lehetőségek nyíljanak a részükre, így lemaradnak és a nagy átalakulás idejére ezek már távol lesznek a földi testöltés eshetőségeitől. Mert mindenki, aki elvetette magától a hit megtisztító, megjavító, jobbá, nemesebbé nevelő igazságait és ezzel erőtlenné tette, nemcsak a maga, de a mások részére is a magasabb rendű igazságokba való betekintést, az lélekgyilkos és a gonosznak melegágy készítője a földi életben.
Az idők végére szükséges, hogy a konkoly kiválasztassék, és amely lélekben a rossz túlsúlyban van, az kivettetik a külső sötétségre, ahonnan nincs már visszafordulás. Mielőtt azonban mindezek véghezmennének, mindenkinek aki a Földön élt vagy él, megpróbáltatást kell elszenvednie, hogy az igazság mérlegén menynyit nyom. Lehúzza-e a lélekben lévő jó és igaz a mérleg serpenyőjét? Mert ha a rossz húzza le, akkor elhangzik az ítélet: „Könnyűnek találtattál!” Ez a könnyűség azt jelenti, hogy alkalmatlanná vált a jobb, az igazabb, a boldogabb életre. (Dániel 5:22,27,30) Ezek vagy nem érkeztek még el arra a fokozatra, hogy ezt az életet és az ehhez való szellemi és lelki kellékeket megszerezhették volna, vagy már közel voltak hozzá, hogy azt elérjék, de több fogyatékosságuk miatt a már nehezen megszerzett lelki képességeket elpazarolják.
Nem érezte meg a lelkük, hogy mi válik javukra és a jót elszórták, hogy a könnyen elérhető, igaztalan jókat megszerezhessék; ezek mellett tartottak ki, mert ez kényelmesebb volt, mint az igazi jóért harcolni és megpróbáltatásokat elszenvedni. Ezeknek a sorsa nagyon szomorú, mert későn érnek meg a bűn felismerésére, amikor már nem lehet kitérni a gyorsan bekövetkező bűnhődések elől.

Szeretettel Bíró Laci

Dudde - végidők
https://www.facebook.com/100000639250734/videos/534744108871521

Utolsó idők, a korszak vége 2
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter médiumítása által jött létre 1955-ben

Minden bűnből, tévedésből meg lehet térni, sőt eljön az az idő, amikor mindenkinek meg is kell térnie, mert az igazság kényszerítő ereje nem engedi ki szorongató nyomása alól. De ez a megtérés nem hozza meg a léleknek azt a boldogító és örömteljes felszabadulását, mint amikor a belátással, beismeréssel, az őszinte megbánással és az elhatározott nagy akarásával tér meg az emberi lélek.
Az ilyen megtérés, amit az emberi lélek önmagában, a saját igazságos ítéletével, mint elkerülhetetlent, szükséges megváltozást maga elé tűzött és azt a mindenható Isten elé viszi, az Ő segítségét, kegyelmét kérve, felajánlva lerakja az Úr lábai elé és ehhez hű marad és nem engedi a világ szerinti külsőségektől, csábításaitól, fenyegető rémképeitől magát befolyásolni, vagyis kitart a megismert mennyei igazság mellett. Harcokat, megpróbáltatásokat jelent ez. Azért mondja az Úr: „Nem hoztam békét, hanem fegyvert”, mert ellenségévé válik a fiú az apának, a leány az anyjának, egyik a másiknak. Ellene van azok miatt az igazságok miatt, amelyeket az Úr hirdetett, mert ezek az igazságok nem kedveznek a bűnnek, sem a hibás, félreértett (világi) igazságoknak.
Nem erőszakosak, nem uralkodásra, hanem szolgálatra kötelezőek. Ezért a jó a jobbnak ellenségévé válik, mert aki még nem fejlődött fel ezekhez, az még nem érti meg, nem tudja felfogni Krisztus igazságát; azért ellensége a világ mindazoknak, akik az Úr útján járnak. Eljön azonban az idő, amikor minden szem felfelé tekint, mert csakis onnan felülről várhatja a szabadítást. Belátja, hogy a világ nem adhat semmit, még a hatalmasoknak sem adhat olyan pihenőhelyet, ahol biztonságban érezhetnék magukat.
És én boldognak mondom azokat, akik arra az időre már lerakják fegyvereiket, melyekkel a gonosz ellen harcoltak és sajnálkozva tekintenek a világra, amelyet idejében elhagytak, az Úr hívó szavára hallgatva. Az Úr ma is éppen úgy hívja ki a bűnök tenyésztelepeiről az övéit, mint régen: „Jöjj ki én népem a pusztulásra ítélt Babilonból.” Igen! Mert annak pusztulása nagy lesz és aki évezredek múlva a romokból kiásva megtalálja a babiloni pusztulásból hírmondóul fennmaradt kis darabkákat, eltűnődik majd felette: „Vajon miért kellett elpusztulni annak a fejlett kultúrának, melyet bizonyára nagy értelmű emberek telítettek meg a világ boldogítására?”
Csak azért, mert ellene állottak az Isten törvényének. A sátán felemelkedett, uralma alá hajtotta a világot, a világ pedig elhagyta Istent, hogy a sátánt követhesse. Aki pedig nem követte ezt, azt a sátán követői üldözték, mert a sötétség nem állja a világosságot, a tökéletlenség nem érti meg a tökéletesség semmiféle rendelkezését és ellene áll, mert nem tudja, hogy az jobb, helyesebb és célravezetőbb a boldogság elérésére, mint az ő elgondolása.
Azért gőgös és elbizakodott, mert azt hiszi, hogy az ő elgondolása jó, gyorsabban célravezető. De minden megmozdulásával, minden felfedezésével maga alatt fűrészeli az ágat, és nem tudja, hogy már csak egy kicsiny ideig tarthatja magát, mert alatta a tátongó mélység, amibe belezuhan. De akik az Úr szavait szívükben hordozzák és életüket ezek szerint rendezik be, azok nem maradnak itt erre a végső leszámolásra. Ezek idejében eloldozzák életük sajkáját a földi élet múlandó örömöket kínáló, gonosz célokat szolgáló csábításaitól és beeveznek az örökélethez vezető biztonságos kikötőbe.
Kis hajójukból minden felesleges terhet kidobáltak, hogyha a vihar jön, könnyebben és gyorsabban haladhassanak előre. Az Úr pedig szemléli a feléje siető kis hajókat, és idejében segítséget küld. Más hajókat bíz meg a segítséget nyújtással, s ezek a hajók körülvették a te küzdő kis hajódat és már nem messze a cél, hogy elérhessed azt. Én is egy ilyen segítő kis hajó kormányosa vagyok és azt mondom, hogy igaz, a vihar még tombol és elnyeléssel fenyeget az ár, de van felettünk egy hatalmas Úr, Aki a viharoknak is parancsol. Minden elcsendesedik. Nem messze az idő és a reggel fényében el lehet felejteni az éjszaka rémségeit. Bízzátok magatokat az Úrra, Ő mindent elintéz! Isten veletek!

Szeretettel Bíró Laci

A kereszténység tudatos szétzilálásának öt stációja
A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.
1. Sztereotípiák kialakítása
A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.
Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző” a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.
2. A célcsoport rágalmazása
A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.
A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.
3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása
Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.
A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár…
4. A célcsoport kriminalizálása
Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.
Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.
5. A célcsoport nyílt üldözése
Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.
Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.
Forrás: Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Vatikánról és sajnos átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/megis-milyen-cirkuszi-banzaj-folyik?fbclid=IwAR1ticNyQ_DB4kIDRddK4JZ6TBxs526zKIdqpWqzpBHzJ4agJXvlEWiEz3A
Karsay István

Házasság és gyermek – vállalás.


A kettészakadt duálszellemek férfi és női alakban öltenek testet a földi világban. E különböző formák lényegi lelki különbségeket takarnak, melyek együtt képeznek egészet. A földi élet iskolájában (eltekintve a káros kilengésektől) egyértelmű szereposztás és munkamegosztás mellett képezik ki magukat a szellemi duál szerepre, ami a földi házasság keretei között sok örömmel, még több szenvedéssel és súrlódással jár. Meg kell tanulniuk egyrészt önmaguk szerepét helyesen betölteni, másrészt meglátni és megbecsülni a másikban életük hiányzó felét. A szerelem és a szexualitás az a „szöges ostor” mely ellenállhatatlanul űzi őket egymás felé, hogy aztán (törvényes esetben) szeretetté és áldozat- készséggé alakulva a gyermeknevelés kötelességét, áldását és örömét megélhessék.

A duálszellemek boldogsága és hatalmas alkotóereje elképzelhetetlen magasságban van a földi szerelem és házasság hétköznapjai fölött, de az emberek csak ezen az úton nyerhetik vissza képességüket és alkalmasságukat e mennyei házasságra. A gyermek-vállalás és nevelés törvényes és szép kötelesség, melynek keretében az ember kiveszi részét a szellemek testet öltésének anyagi, a nevelés révén erkölcsi és szellemi feladatából.

Isten ezért megszentelte a házasságot, mert a duál - szellemi kapcsolatra való kiképzés mellett a törvényes felemelkedés legfontosabb (és nagyhatású) iskolája. Ebből következően – földi szemmel mégoly harmonikusnak tűnő – a gyermeknevelést elutasító párkapcsolat, mely a szexualitás múlandó örömének hódol – törvénytelen. Még inkább törvénytelen a partnerek váltogatása érdemi házassági kötelék nélkül, csakúgy, mint a házasság megtiltása „magasabb rendű” hivatásra való hivatkozással. Ugyanakkor egyéni belső indíttatás által vezérelve törvényesen mondhat le egy-egy elhivatott ember a családi örömökről, ha hivatástudattal hazája, vagy embertársai szolgálatára szenteli egész életét.

(Részlet Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek c. könyvéből)
Hang 1. kötet 49. levél Részlet

„E téren a házastárs nagyon távol van a házastárstól, mert ez a VÉR szava. Férj és feleség vér szerint nyilván nagyon távoliak egymástól. Szülő és gyermek viszont nyilván a legközelebbiek. Az élettér békéjének megteremtése szempontjából tehát a házastársat kell legjobban figyelembe venni, s legkevésbé a gyermeket. Ez egyáltalán nem annyit jelent, hogy elfogadja valaki házastársa szempontjait, hanem annyit, hogy ismernie kell, és így ennek az ismeretnek a birtokában lásson hozzá nyugalma biztosításához, míg gyermekei szempontjait jelentéktelennek kell tartania.
Most már nem a múlt helytelen döntésein kell rágódnod, hanem a jelen döntéseidet férjed szempontjait jobban figyelembe véve kell meghoznod. Hosszú távon így jár legjobban mindenki. Tudnod kell, mit kíván tőled férjed ott, ahol kívánhatna.”

(Dombi Ferenc beszélgetése Jézussal)


Müller Péter gondolata:

Ha egy házasságban a gyerek előtérbe kerül, és a férj háttérbe szorul, akkor az a házasság már halálra van ítélve.

UI:

Harmadik lépcsőfok az önzetlen szeretethez
https://www.youtube.com/watch?v=pIoFjMi0M7w


Egy csodálatos film:

Vándorút (Camino 2)
https://videa.hu/videok/film-animacio/vandorut.mp4-ITIY52Q0uZYiqbLF?fbclid=IwAR0gbH8bXqEZqJ5GzMCb09uaOcKwM5w-VJOLe9Aiq6-7Ek5pSwCcXUokmXU

Vatikánról és átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/megis-milyen-cirkuszi-banzaj-folyik?fbclid=IwAR1ticNyQ_DB4kIDRddK4JZ6TBxs526zKIdqpWqzpBHzJ4agJXvlEWiEz3A

A szeretet megélése a családban

A szeretet megélése nem abból áll, hogy az ember szereti a közvetlen családtagjait, aki vele együtt él, vagy csak úgy élnek, mintha együtt lennének, de mint lakás szempontjából már nem együtt élnek.
A szeretet az abban kellene, hogy megnyilvánuljon az emberek között a családban, hogy mindenkor csak azt vegyék figyelembe a családban élők, hogy mi az, amivel a másik embertestvérüknek (szüleinek, gyerekeinek, házastársának) azt akarja cselekedni, amit ő is szívesen csinálna. Nem csak kívülről kellene a családnak nézni egymást, hogy ő mit és hogyan cselekszik meg, hanem arra is kellene gondolni, hogy ezek az események mire tanítanak engem.
Az egy egészen más dolog, hogy az amit a családtagunk cselekedett, hogy helyes vagy sem, mert azt nem nekem kell megítélnem, sőt nincs is hatásköre egyik embernek a másikat megítélni, hogy helyesen cselekedett-e. Az majd csak akkor fog felszínre kerülni, amikor az, az esemény a gyümölcseit beérleli. Mivel az ember egy állandó változó világban él, így a lehetőségek is állandóan változnak, ezzel együtt az emberi gondolkodás is állandóan változik.
Minden alkalommal, amikor olyan eseménnyel találkoztok a földi életetek során, amikor azt hiszitek, hogy nincs tovább minden elveszett, reménytelen stb. akkor próbáljátok magatokat az Istenre bízni, hogy Ő nem rak rátok nagyobb terhet, mint amit el tudtok viselni. De ezek az események és minden olyan, amivel találkoztok a mindennapi életetek során, hogy nem tudjátok azt megoldani, vagy nem tudtok azonosulni azokkal az eseményekkel, amelyek éppen egyik családtagotok által kerültek elébetek, akkor arra gondoljatok, hogy soha nincs véletlen, nincs semmi, ami benneteket olyan helyzetbe sodorna, ami a ti lelki fejlődéseteket ne segítené elő.
Minden esemény az életetekben egy feladat, amit meg kell oldani. Sokszor nem is arra gondoltok, hogy ez egy feladat, hanem inkább egy tehernek élitek meg azt az élethelyzetet, amit éppen nem szívesen csináltok, vagy csak éppen kívülről akarjátok azt szemlélni, hogy nektek ebből nem kell semmit sem leszűrni. Ilyen nincs, minden élethelyzet egy feladat része, amit az embereknek a gondolkodásukban kell először is megoldani, hogy eltudjanak fogadni olyan helyzeteket, ami egy másik családtagjuk feladatai közé sorolható, de mint családtag érint mást is. Ez egy közös életfeladat, amit a leszületés előtt hoznak az emberek (családtagok) magukkal, hogy majd abban a közegben ahol él, ott ezt a feladatát helyesen tudja megoldani.
Minden esetben először mindig arra gondoljatok, hogy az, az élethelyzet, amiben benne vagytok, az a számotokra mit mutat meg? Mi az amit nem tudtok elfogadni a másik emberben, vagyis a család bármely tagjának cselekedeteiben? Mindig először is arra gondoljatok, amikor valamilyen nehéz teher rakódik rátok, hogy ez miért is történt meg velem? Mi annak az oka, hogy az eddig békés család egyszerre, csak mint ellenségként, vagy közömbös idegenként szerepel a családnak nevezett közösségben?
Ezek mind arra tanítják a családi közösséget, hogy mindenki, aki a feladatát sikeresen el akarja végezni, annak csak a szeretet hatáskörén belül lehet cselekedni, mert ellenkező esetben már az ellentétes gondolatok töltik meg az emberek lelkét, ami bizony nem vezet helyes önismeretre.
Sohasem arra gondoljatok, hogy az a nagyon is nehéz élethelyzet az nem tanítja az embereket. Sőt pontosan azok az események hozzák elő az emberi szívekből azokat a tulajdonságokat, amelyekkel tovább tud lépni a következő feladatába, ha azt eredményesen végezte el.
Az, hogy eredményesen végezte-e el azt a feladatot, az abból látszik meg, hogy az emberi szívekben békesség és nyugalom uralkodik-e vagy csak felszínesen oldották meg a feladatot, szőnyeg alá söpréssel, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni.
Pedig a nem megoldott feladatok azok, mindig visszatérnek, addig amíg azok nem lesznek szeretetben, békességben megoldva. Vagyis ha valaki csak azért nem tesz semmit egy ügy érdekében, hogy majd megoldódik valahogyan, de őt ez nem érdekli, akkor sem tud ettől a témától véglegesen megszabadulni, mert a feladatok egymásra épülnek és addig, amíg valamilyen nehéznek látszó helyzetet szeretetben nem oldanak meg, addig az visszatér különböző formákban. Ha nem ugyanabban a helyzetben, akkor az Isteni kegyelem ad egy hasonló feladatot egy másik családtagnál, hogy az a személy a feladatát sikeresen megtudja oldani, ha már az előzőt elmulasztotta. Az Isten kegyelme határtalan, mivel addig segíti az embereket, amíg azok hajlandóságot mutatnak a változásra, hogy befejezzék azt a feladatukat, amit elkezdtek.
Minden alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor próbáljatok azokon az eseményeken elgondolkozni, hogy mi az, amit nekem ebből tanulnom kell? Miért küldte nekem az Isten ezt a helyzetet? Miért nem tudom ezt könnyedén elviselni? Vagy, hogyan kellene nekem viselkednem, hogy ezeket helyesen „lássam”. Minden ilyen és ehhez hasonló helyzetet próbáljatok átgondolni, és főleg az Istenre hagyatkozva, az Ő általa küldött sugallatokra felfigyelni és megvalósítani.
Higgyétek el, hogy az Isten küldi a segítséget a számotokra, de nektek is Őreá kellene figyelnetek és akkor nem lenne a lelketekben harag és ellenséges érzések embertársaitok felé. Gondoljátok el, hogy neki sem könnyű (családtagjaitoknak), mert neki is a feladatát kell elvégezni, és bizony sokszor a családtagok akadályozzák egymást a feladataikban.
Az, hogy helyesen döntött-e a családtagunk, annak a gyümölcseit ő fogja megtapasztalni, de nem dönthetünk senki helyett sem, sőt még erőteljes befolyásolás sem helyes, mert nem tudjuk, neki éppen ezt az élethelyzetet miért kell megélnie? Lehet, hogy az előző életében, vagy ebben az életében egy helytelen döntés következményeként került ez a feladatsor elébe.
Higgyük el, hogy nincs véletlen az eletünkben, minden az Isten akaratából és az Ő engedélyével történik meg a mindennapjainkban. „Isten még a ti hajszálaitokat is számon tartja”.
Legyen a lelketekben békesség és irányítson benneteket az a belső meggyőződés, hogy van gondviselőtök. Az Isten az, aki vezeti és irányítja az életeteket, ha hagyjátok magatokat.

2008.08.30. Imre Margit

szemlézte: Völgyi Gergő

UI:

Hová vezet az ÖNÉRZET ??
https://www.youtube.com/watch?v=VrGQDoNl9DU

Vak vezet világtalant - Felvezetés
Zita médium által 2015. október 4.

Én vagyok itt a Föld vándora, a Szürke szellem. Istenem, Istenem mennyit vándoroltam, milyen sok-sok testetöltésben próbálkoztam a Földnek különböző pontjain, hogy közelebb jussak Hozzád, mind közelebb én Atyám, én Istenem, (utalás a tanítás előtti énekre). Sokat köszönhetek a mi Atyánk Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak, kinek szíve megesett rajtam és a mélyből felemelt engem. Rám esett a Névtelen szellem választása, és engem jelölt ki ott fent a hegyen 1948-ban, (utalás egy korábbi manifesztációra – szerk.) hogy a magyar hontól távolra szakadt testvéreknek vezetője és irányítója legyek. Úgy gondoltam, és ma is úgy érzem, hogy nehéz feladatot kaptam, de minden igyekezetemmel azon voltam, és azon vagyok ma is, bár már nagyon megfogyatkoztatok, hogy ennek a megbízatásnak, ennek az elhívásnak megfelelhessek.
A Nyugat dekadenssé vált. Tulajdonképpen minden magas világokból származó új eszme, elgondolás, magasabb rendű igazság Keletről jött. Keleten éltek többnyire azok az emberek, akik az isteni igazságnak tartályai és hordozóivá váltak, de a Nyugat nem szívesen fogadta be sem őket, sem az igazságot, amelynek hordozói voltak. Még inkább nem szerették, amikor a teremtő Isten megsokallta a bűneiket és ostorként használta velük szemben Kelet népét.
Közép-Kelet is nagy feladatra jelöltetett ki. Nem véletlenül és nem hiába esett a későbbiekben Isten választása Izrael népére, és az sem, hogy Kánaánt jelölte ki számukra az Ígéret Földjeként. Közép-Kelet közelebb esett a nyugati világhoz, de sajnos, az mind az Ószövetségben lefektetett parancsolatokat, mind a mi Urunk Jézus Krisztus által tanított Isteni Igét nehezen fogadta be lélek szerint. Igen testvéreim, az emberek nehezen változnak az isteni jóra. Nehezen fogadták be az igét, és nehezen indult csírázásnak mind Közép-Keleten, mind a később a nyugati világban is. Igaz, szám szerint fényes templomaival a nyugati világ kereszténynek hitte és vallotta magát, de valójában, az első keresztények szenvedései után, Krisztus láthatatlan szellemi egyházától egyre inkább eltért.
A későbbiek folyamán aztán egyre több konkoly és ocsú, azaz emberi igazság került a tiszta mag közé, amely már nem adhatta az emberi lelkeknek azt a tiszta lelki táplálékot és tiszta, üdítő örök élet vizét, amire a nyugati világnak pedig oly nagy szüksége lett volna Krisztus óta mindenkoron, de különösképpen ma. Mivel többségük – tisztelet a kivételnek – csak külsőleg volt keresztény, vagyis többnyire megkeresztelt pogány maradt, a későbbiek folyamán az egyház élére nem az isteni bölcs rendeltetés szerinti vezetők kerültek, és így történhetett meg, hogy az igazság hordozóit az inkvizíció gyötrelmeinek vetették alá, vagy máglyán égették el.
De hiszen már a mi Urunk Jézus Krisztus is világosan megmondotta a farizeusokról és írástudókról is, hogy világtalanok vak vezetői ők, (Máté 15,14), aminek az a következménye, hogy mindketten gödörbe esnek. Valóban az történt, hogy vak vezetett világtalant, és ezért a nép még a megtörtént csodák ellenére sem tudta megtenni a különbséget, vagyis nem látta világosan, hogy Jézus Krisztus a számukra megígért, a bukottak számára elküldött Megváltó, a Messiás. Ez a folyamat azóta is tart, azóta is vak vezet világtalant.
Kik hát testvéreim a világtalanok? Világtalanok azok az ember lelkek, így az emberiség nagy része a múltban és még inkább a jelenben, akik nem ismerik a jó tudást. Vagy, mert szándékosan tudatlanok maradnak, és bizony ez is bűn. Vagy ismerik ugyan a jó tudást, de az kényelmetlen bűnös természetüknek, ezért hagyják magukat - tisztelet a kivételnek - vak egyházi és világi vezetők által vezettetni.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vak vezet világtalant
Adai közlés - Isten úgy szerette a világot
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme
A gazdagság terhe
A múltak világos útján épült új forma
A Sátán és a dogmák
A karma törvénye



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisYoEhT6uZ1aiIBorA?e=odGQDg
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=QqWjfGWQXFg
Egy velencei gondolás Erzsike médium útján – 1999.09.12.

https://www.youtube.com/watch?v=IgV_67Cfd1Y
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által - 2999.09.12.

https://www.youtube.com/watch?v=peBhkOn5xEM
Pátkai Pál megnyilatkozása Zita médium által – 1992.május.28.

https://www.youtube.com/watch?v=m6fkoR6CmRA
Az ifjú messiás – Spirituális film

Békesség az emberi szívekben

A legjobb az, az ember számára, ha nem azt nézi, hogy neki mit kellene csinálnia a mindennapi életében, hogy az megfeleljen annak az elvárásnak, amit az Isten küld a számára. Az a helyes cselekedet, amikor az ember nem tartja számon a cselekedeteit, hogy most jót tette-e vagy sem hanem hiszi azt, hogy ez most jó.
De ezt csak abban az esetben képes a földi ember helyesen megcselekedni, ha a kapcsolata állandó az Istennel. Vagyis nem maga alkotja meg a feladatait, hanem a lelkében él a szeretet és ő annak engedelmeskedve végzi a mindennapi élet feladatait, munkáit. Mindent a gyümölcséről lehet felismerni. Minden ami történik a földi emberrel az életében, az mind azt tükrözi vissza, ami az ő lelkében él. Hiába próbálja a földi ember fényezni magát, az csak kifelé tudja megtenni, ideig – óráig, de a lélek az belülről csak azt tudja a felszínre hozni, ami a valóságot mutatja meg a földi ember lelkéből, az életéből.
Ebből is látni fogjátok a földön mennyi olyan ember él körülöttetek, akiről azt hiszitek, hogy a legjobb úton jár, mert kifelé azt mutatja meg magából, de a lelkében egészen más tulajdonságok vannak, amit az emberek egymáson sokszor észre sem vesznek, mert mást mutat magából, mint ami valójában a lelkében él.
Nem elegendő az, ha mindenki csak azt tudja a másikról, hogy ő mit csinál az életében, mert nem biztos, hogy az a valóságot fogja visszatükrözni a lelkéből. Fontos, hogy az emberek legyenek őszinték egymáshoz, úgy a családi életközösségben, mint a jézusi tanuló közösségekben.
Minden alkalommal csak azt tudjátok magatokból kiadni, ami a lelketekben él. Ebből is látható, hogy nem lehet másként élni a földön, csak igazságban és nem képmutatásban, mert a cselekedet az vissza sugározza azokat a nem igazságos cselekedeteket, amit az ember csak akkor ismer fel, ha valóban az igazságban él. Ha csak a maga által alkotott igazságban éli az életét, akkor csak az fog visszatükröződni a földi ember életén, munkáján és minden cselekedetén. Hiába tudja az ember azt, az írásokból, hogy hogyan kell élni a jézusi tanítás szerinti életet, ha nem tesz annak érdekében semmit sem, ha nincs mögötte szeretetteljes cselekedet, akkor az egész földi élete siralmas, mert üres. Nincs megtöltve azzal a szeretettel, amit Jézus tanított és meg is cselekedett földi élete során.
Ezért kérünk benneteket kedves földi testvéreink, hogy próbáljátok az életeteket átnézni, átértékelni, hogy mennyire állna az meg az Isten mérlegén, ha most azt mondaná nektek, hogy a földi életetek csak eddig tartott. Itt az elszámolás ideje. Mit tudnátok felmutatni a szavaitokon kívül, amit nagyon jól tudtok. Csak nagyon sokszor üresek, nincs mögötte Isteni szeretet által végzett cselekedet. Próbáljátok magatokat egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni, ne a saját, homályos kissé megtöredezett üvegen keresztül, mert azon keresztül csak a saját akaratotok általi képet fogjátok látni, ami nem egyezik meg azzal, amit az Isten elvár a gyermekeitől, amiért lehetőséget adott nekik a földre születéssel a hibáik kijavítására.
Békés, szeretetteljes Újesztendőt kívánunk nektek kedves földi testvéreink, akik veletek együtt örülünk minden jó cselekedeteiteknek.
Ámen

2008.12.30. Imre Margit

UI:

A vonzas torvenyenek megertese es hasznalata
https://www.youtube.com/watch?v=rqf5hT59ec4

Gondolatok tisztasága

Ha elérjük a megfelelő lelki tisztaságot, akkor visszakapjuk régi fényünket, teremtő erőnket.
Hogyan is kezdődik a Teremtés történet? Isten gondolatával életre hívta a szellemi lényeket egyéni névvel, és feladattal! Ezek a szellemi lények képesek a gondolatikkal ugyanúgy teremteni akár kisebb világokat, és még sok olyan dolgot, amire az emberi agy a tudása korlátozottsága alapján képtelen felfogni, megérteni.
Miért is mondom most ezt? Gondolataink karmaoldóak, és karma teremtők.
Nézzük csak a tanítást a Hegyibeszéd csodálatos soraiból:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.”
„Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”
Aki gondolataiban vétkez, gyilkosságot követ el, az szellemi nézetből valóban elkövette a gyilkosságot, és ilyen a paráznaság, és az összes gondolatban elkövetet bűn.
Ezek számunkra láthatatlan dolgok, de a másik világ előtt nyitott könyv.
Fontos dolog! Megvilágosodni, elérni az újjászületés állapotát (nem összetévesz-tendő az újraszületéssel, reinkarnáció fogalmával!) csak úgy lehet, ha a gondolataink tisztasága egyenes arányban áll tetteinkkel.
Képzeljük csak el, hogy milyen sok gondolat cikázz át az agyunkon naponta, és sokszor másodpercek alatt lejátszódnak szép dolgok, vagy éppen tragédiák a gondolatinkban.
Valami rossz dolog ér minket, és eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha…..?
Na most akkor képzeljük el magunkat, amikor olyan világban élünk, ahol a gondolat megteremtésnek a pillanatában létrejön az, amire gondolunk, amit megteremtettünk!
Azt hiszem, ha szennyezett gondolataink lennének, akkor komoly problémák történnének, de szerencsére ez nem történhet meg. De kijelenhető, hogy addig, amíg nincsenek teljesen tiszta gondolataink, nem mehetünk magasabb, tisztább világokba.
ITT és MOST kell teljesen elérni a gondolataink tisztaságát, és akkor nyitott lesz az út előttünk, addig csak a szamszarában élünk, az örökös létkerékben, a visszaszületések körforgásában.

"MINDENNAPI ELSO GONDOLATUNK-
Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. Ha ez pótolhatná az imádság vallási szokását, akkor e változásból embertársainknak csak előnye származna."
Nietzsche

írta: Karsay István


UI:

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

Ne vígy minket a kísértésbe

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Hogyan lehet a gonoszt megismerni? Úgy, ha az ember találkozik vele. Hogyan találkozik vele? Ha a gonosz a maga természetével jön eléje a léleknek. És mi a gonosz természete? Az, hogy megkísérti a lelket. Tehát szükséges, hogy az emberek kísértésbe jussanak, de jaj annak, aki kísértésbe hozza őket! Az Úr úgy fejezi ezt ki, az írás szerint: „Szükséges, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak, aki a botránkozást okozza!”. Szükséges tehát, hogy az emberi lélek kísértésbe jusson, és a kísértésben elbukjék, mert amikor elbukott, akkor megismerte a gonoszt, hogy az gonosz, és elveti magától. Vagy legalábbis küzd és harcol ellene, mert megismerte a bűnt és a kísértőt, akitől óvakodnia kell, és aki ellen harcolnia kell. S megismerte magában mint hajlamot, amelyet ki kell magából irtania.
Az ellentét szelleme azonban az ilyen mélyre bukott világban annyiféle formát, megjelenési alakot, álarcot, annyiféle árnyalatot dolgozott ki magának, s a lelkekben és a történésekben annyiféle kanyargós alagutat vágott magának, hogy amikor az ember az egyik formában már felismerte és tartózkodik tőle, a másik alakban még mindig nem ismeri föl, és újból elbukhat miatta.
Az ellentét szelleme az összes bűnök összes árnyalatain keresztül annyiféle álarcban jelenhet meg, hogy az embernek eonokon keresztül kellene tanulnia, míg ezen az úgynevezett tapasztalati úton végül mindig felismerhetné, hogy a kísértő, vagyis az ellentét szelleme mikor szól hozzá. Végtelen sokáig tartana tehát, míg a lélek kitapasztalhatná a gonosz minden furfangját, úgy, hogy tulajdonképpen a maga erejéből sohasem lenne készen ezzel a tanulással.
Ezért küldte Isten az ő szent Fia által ezt az üzenetet, hogy ezt kérjék Tőle: „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”, „mert hiszen te, Istenem, mindent megtehetsz, Te átalakíthatod a lelkemet máról holnapra mássá, mint ami most vagyok”. Isten azonban senkit akarata ellenére nem kényszerít semmire, csak ha az ezt kéri tőle.
Tehát azt kéri Tőle az ember az Úr imájában, hogy engedje el neki a kísértővel való gyakorlati tapasztalati út végeláthatatlan hosszú kálváriájának megjárását és, akár egy szellemi műtéttel, irtsa ki a lelkéből a gonoszt. Mert ha az a beteg rész ki van operálva, akkor a kísértő hiába kísért, nincs aki feleljen a szavára.
És amikor azt látjátok, hogy a ti életetek mostohábbra fordult, mióta megtértetek, adjatok hálát az Istennek, mert meghallgatta a ti imátokat, és talán fölfektet titeket arra a boncoló asztalra, hogy mint a lelkek mennyei orvosa kioperálja belőletek az ellentéttel rokonszenvező részt, hogy immunissá válva, többé fertőzést ne kaphassatok, hanem bemehessetek a mennyek országába.

Szemlézte: Bíró László

UI:

Otthonunk
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=kBmNUIuzovQ&fbclid=IwAR0Ms9-RjPVYJce_LzE0XEbCvl4eMMR19krL84l5ZAyucX3_fiA_gBXFCgk

Harc az ellentéttel
Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Az Isten nem kíván többet senkitől, mint amennyire a képessége megvan. De az ember nem tudja soha azt, hogy mennyire van képessége és sokan önmagukat túlbecsülve, erejüket meghaladó munkát kívánnak és akarnak létrehozni. Természetesen csak félmunkát végeznek és azt is tökéletlenül hajtják végre. Amikor elérkeznek az élet befejezéséhez, akkor látják, hogy jobb lett volna várni a komoly áldozatot kívánó munkával, mert sem ő, sem más, sem a világ nem lett vele gazdagabb, csak a zavart és az összhangtalanságot nagyobbította vele.
Minden kicsiny lépésnél szükség van az egész ember erejére, az egész ember gondolatára, az érzésvilágára, hogy mind kívül, mint belül teljes öntudattal végezhesse el azokat a feladatokat, amelyeket csak akkor lát meg a maguk valójában, amikor már lépéseket tett előre a komoly munka érdekében. Csak akkor bontakozik ki előtte az ellenállásnak minden árnyalati lehetősége, amikor már elindult egy bizonyos irányban.
Ezekkel az ellenálló erőkkel és lehetőségekkel előre nem számolhat senki, mert azok minden lépésnél önmaguktól képződnek ki. Nem minden léleknek ennyire nehéz az életútja, mert nem minden léleknek azonos a célja. Az anyagban és az anyagiakért való harc egyszerű és természetes, de az anyagtól való megszabadulásért való harc már kiszámíthatatlanul sokrétű eshetőségeket produkál, ami a lelki és szellemi életbe visszaveti sötét sugárzását és az élő emberek lelkében olyan ellenálló erőket indít harcba, ami ellen alig lehet védekezni.
Végeredményben azonban mégis megtörik az ellenállás, mert az isteni kegyelem segítségével a szenvedő emberlelkek szintén belátják: oktalan és céltalan küzdelmeik hiábavalóságát és elfáradnak a gonoszban. Talán egy-egy érzés, vagy gondolat megvilágosodik lelkükben és később be is látják gonosz cselekedeteik céltalanságát, de a bűnök fő tenyésztelepe, a gőg ezt nem engedi nekik a földi életben belátni és jóvá tenni, azaz az engesztelődésig nem tudnak eljutni, vagy csak egészen ritka esetekben történik ez meg.
A földi élet után a tiszta világosságban, ha előbb nem, utóbb mégis szembe kell nézni mindenkinek eltöltött földi életének cselekedeteivel és annak következményeivel. Az élet mostohaságai, szenvedései arra kényszerítik, hogy megkeresse az okát azoknak, mert az igazság ereje nem enged békességet olyanoknak, akik a mások békességét és egyenes fejlődési lehetőségei zavarták.
Aki az igazságért szenvedett, az békességet talál a szellemi életben, de aki az igazságot szenvedtette, aki a szeretet ellen vétkezett, az az igazság világában kimondhatatlan gyötrelmeket szenved, mert a reménytelenség, a vissza nem hozható alkalmak felett való bánat, a léleknek minden erejét felőrli. Nem olyan könnyen térhet napirendre még az sem ezek felett, aki tudja, hogy van újra testöltés, mert azt nagyon sok kétségeskedés és nagyon sok megpróbáltatás előzi meg, amíg felette a szabadulást hirdető harangszó elhangzik.
A földi élet nagyon komoly dolog és méltó, hogy az ember ezzel idejében foglalkozzék. Aki szabadjára engedett akarat világában: a Földön testet ölt, szerencsejáték tétjét adja bele a játékba. Sokat, mindent megnyerhet ezzel, de mindent el is veszíthet, ha könnyelműen elszórja a lelki értékeit. Világokat építhet és világokat rombolhat le azokkal a viharokkal, amelyeket a világ atmoszférájában előidéz, de fel is építhet, ha az isteni Ige lágy, finom fuvallatával új életre ébreszti az elfáradt, csalódott, szenvedő emberlelkeket.
Ezt a nagy feladatot kaptad te, gyermekem az Úrtól, de az ellentéttel való harcban úgy érzed: kifáradtál. Azonban ez a harc már a végéhez ért, és nem messze van a pillanat, hogy a fegyvereket lerakhatod és azt az építkezést ismét elkezdheted aprólékos gondoskodással kiegészítve, átadhatod azoknak, akik veled együtt őrködtek a kincsek felett, hogy az ellentét meg ne lopja és meg ne hamisítsa azokat az igazságokat, amelyek tiszták és ragyogóak.
Azután, mint aki híven elvégezte a reábízottakat, átadod a felelősséget, a munkát azoknak, akik átérezték és átszenvedték a harcot és azok után pedig jönnek mások, hogy épüljön az Úrnak temploma tovább és tisztább csengésű énekkel dicsérhessék az Urat, mint azok, akik a maguk hiúságától fogva tartva, földi dicsőségre vágyódva, háborgatták az igazságra törekvő lelkeket. Az Úr kegyelme legyen veled és veletek, mindnyájótokkal.

Szeretettel Bíró Laci

Tévelygés
Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Mit nevezünk tévelygésnek? - A félreismerést, a hamis értékelést, a céltévesztést. Az ember ráveti magát dolgokra, amelyekből a boldogságát akarja kisajtolni, de már maga az út téves, amelyen elindult feléje és téves a mód is, ahogyan külsőségekből akarja összehordani a feltételeit. Ilyenformán sohasem jut el az ízéhez, ott incselkedik vele ez az íz a zárt kirakat mögött, amely ebben a helyzetben sohasem jelenthet neki többet egy rákívánkozásnál.
Ez legjobban kitűnik a dúsgazdagnál, vagy az elkényeztetett hírességnél, aki az anyagi élet minden külsőségeiben kiéli magát. A boldogság, amelynek a lélekben való jelenlétét a nyugalom és elégedettség jelzi, mint a lidércfény távol marad tőle és ő lohol utána, felfokozza élvezeteit, megvesztegeti szervezetét, csakhogy utolérje, - de a tér egyre jobban tágul és az ember kimerülve, kiábrándulva, kielégítetlenül nyilatkoztatja ki végső konzekvenciáját (következtetését), hogy a Földön nincsen boldogság.
Tehát a boldogság az ember célja. De vajon ismeri-e ezt a célt? Nem! Mert amikor felkínálkozik neki, idegenül elhalad mellette. Ha ismerné, nem hagyná el, mert nem a boldogság távolodik el az embertől, hanem az ember távolodik el a boldogságtól. Szalad előle, mindent elkövet, hogy utol ne érje, míg kétségbeesve ráeszmél, hogy célt tévesztett. Mindig újra és újra célt tévesztett.
Az ember az anyagi lét berkeiben látja útját és a célt, a boldogságot, annak adományaiban képzeli. Tehát félreismeri az utat és hamisan értékeli a javakat nemcsak azért, mert ezek az adományok és maga az anyagi lét is múlandó, hanem mert, mint ahogy az almafáról nem téphetünk fügét, úgy az anyagi létből, melynek lényege a szenvedés, nem szerezhetünk boldogságot.
Az anyagi adományok, mint gazdagság, tekintély, hírnév, testi kiválóság, érzéki szerelem, mind csupa, virágos bokrokkal elmaszkírozott farkasverem, amelybe a látszólagos örömökért rajongó beleesik, hogy a minden rosszak szimbóluma: a sátán könnyebben végezhessen vele.
Merthogy mit szenvednek és mi bűnt követnek el a fenti javakban élők, arról azok, akik e javak híján „tengődnek”, halvány fogalmat sem alkothatnak maguknak. Ezek azonban az átlagember látóköre elől elrejtett szenvedések, veszedelmek és vétségek, hiszen ellenkezőleg, az üdvét képzeli el bennük. De ezzel szemben nyíltan áll az, hogy a születés, az emberrélevés, a tanulás és mindenféle tanulság, a munkaközi küzdelmek és megpróbáltatások, a kikerülhetetlen csalódások, a szeretett hozzátartozók szenvedése és elhalálozása, a testi betegségek, hanyatlások és végül a halál: szenvedés, folytonos szenvedés, mely alól egy ember sem kivétel.
De szenvedés maga a vágy is. Minden vágy szenvedés és ezeket a szenvedéseket mind magam okozom magamnak, amint tévelygek a hamis úton, amint előresegítem magam a bűneimmel és minden lépésemnél beleütközöm a tévedéseimbe, a vágyaimba, melyekkel szítom a szenvedéseimet. Mi keresnivalóm van énnekem ezek között, ha boldog akarok lenni?... És hogyan kerüljem el, ha már közöttük vagyok? Ha idáig eljutottál ember, akkor már a válaszútra értél. Ha legkisebb bizonytalanságot érzel jelen helyzetedben, az anyagi lét valóságában és eredményeiben, már bizalmatlanság támad benned az eddigi utad helyességében és más utat keresel magadnak. De hogyan találhatnál rá, mikor magadalkotta börtönödben nincsen ajtó, mely a szabadba vezetne, nincsen ablak, mely valamilyen tájékoztatást nyújthatna a fényről?
Hogyan foghatnál hozzá az áttöréshez, mikor nincs más szerszámod, mint a tapintás, a vak emberiség e tipikus mankója, mely mind az öt érzékszervén kifejeződik. A látása, hallása, ízlelése, szaglása sem más, mint tapintás. Ezért maradt számára felismerhetetlen mindaz, ami megfoghatatlan. Nos hát, ha nincs más szerszámod ember, használd azt, ami egyedül rendelkezésedre áll: a tapintást! De mivel a megfoghatatlannak nem vághatsz neki a megfoghatóval, tedd le megszokott testi mankódat és vedd elő a lelkit: a sejtelmet. Megtalálod közvetlenül a bizalmatlanságod, a kételyed mögött és ostromold meg vele börtönöd falait!

Szeretettel Bíró Laci

Krisztus szenvedése
Zita médium (látomány) - 2000. április 23.

Egy kedves női alakot látok... régies ruhában, amilyeneket a légi festményeken lehet látni a szent asszonyokról... na¬gyon kedvesen nyújtja a kezét felém – mindkettőt – és azt mondja nekem: „gyere testvérem, lépj néhány lépést és akkor megmutatok neked valamit"...
Nagy várost látok, sziklákon épült várost... kopár, sziklás terület, kevés a zöld... a város belsejében, a kapukon belül vagyunk... mintha ez lenne a Vízkapu.., nem tudom miért, de mintha azt a nevet viselné... emitt pedig egy keskeny utcát látok: Via Dolorosa, ez van kiírva rá... itt egy törvény-házszerű épület van és nagy, tágas udvara van... az udvarról kapuk nyílnak kifelé és ezek a kapuk nyitva vannak...
Hihetetlen, micsoda tömeg tolong itt... el sem hinném, hogy ennyi ember elfér ezekben a szűk utcákban... min¬denki igyekszik az udvarba, hogy lássa a történteket...
Itt látom most – és ez nagyon megrendíti a lelkemet... itt látom az Urat... már levették Róla a bíborköntöst, amit He¬ródes gúnyként adatott Rá... még sok ember kezében vannak nádszálak, amikkel az Úr testére és fejére vertek... nem tudom, mi a neve, ilyen nagyon furcsa ostorszerű dolgokat is látok, amiknek a végén szögek vannak... ilyen ostorok vannak a római légióból kirendelt katonák kezé¬ben..., ezeket használták az Úr megkorbácsolásakor... sok katonának van ez a kezében... ezeknek a szögeknek a feje nagy és ahogy ütik az Urat, a teste tele van kék foltokkal és véraláfutásokkal... a fejéről már levették a töviskoronát... egy katona fogja a kezében... és az Úron csak egy fehér vékony lepel van... nagyon meggyötörtnek és vékonynak látszik, szinte olyannak, mintha nem is testi ember lenne... az egyik katona most oda lép Hozzá és egy fekete köntöst ad a fehér lepel fölé és egy széles bőr övvel fogják át rajta ezt a fekete köntöst...
Most ráteszik az Úr vállára a már elkészített, szálkás ke¬resztet... nincs simára legyalulva, hanem nagyon szálkás, kiszáradt fa ez, amiből a kereszt van... nem teljes kereszt ez, csak a T alakú keresztnek a felső, vízszintes része... ezt kötik vagy próbálják rákötni az Úr vállaira, ami elég nehe¬zen megy...
Megindul ez a szörnyűséges menet... elől egy katona megy, a kezében ilyen ostorszerű valami van, ami azt a célt szolgálja, hogy a bámész tömeget az útból elterelje, és utat, helyet törjön ennek a szörnyűséges menetnek...
Katonák következnek... utánuk a mi Urunk roskadozva... majd újra katonák... azután öszvér hátakon nagy, kövér, pompás díszbe öltözött emberek... úgy gondolom, hogy ezek az írástudók és farizeusok és a templom papjai... mint az araboknak, olyan turbánszerű, különleges fejdísz¬ük van... utánuk, jobbról, balról a tömeg tolong... kiabál¬nak, ordítoznak, trágár szavakkal illetik az Urat... gúnyo¬lódnak... rettenetes nagy a fejvesztettség...
Most az egyik, az Úrhoz közelálló római katona elfogja ezt a férfit – bár nem túl erős férfi – és kényszeríti, hogy a keresztet vigye... vita támad a katonák között és az Úr to¬vább viszi, amíg végül összerogy... nem segítik fel, hanem ütlegelni kezdik... de mivel az ütlegeléssel nem sokra mennek, ezért most mégis csak megragadja két erős katona a hóna alatt és felrángatja... rövid a távolság, de olyan nehézkes az egész menet... elsősorban a tömeg nem na¬gyon tisztul a katonák elől, másodsorban elölről, oldalról, hátulról a tömeg tolakodik... mindenki az Úr felé törek¬szik... a katonák nem tudják a rendet tartani és azokkal a szöges ostorokkal – flagellum, vagy minek mondják – pró¬bálnak a tömeg között utat törni...
Most látom, már harmadszor is – elesett az Úr... most a katonák látják, hogy nem tud a Golgotára eljutni, és ezt az embert – akit eddig is kísértek – kényszerítik, hogy az Úr helyett vigye a keresztet... nagyon meg van hajolva az Úr és felemeli a jobb karját, hogy az arcáról a vért és a verej¬téket letörölje... most egy asszony fut elé és egy kendőt lesz az arcára... és ahogy a kendőt leveszi az Úr, látom, milyen szenvedésteljes a pillantása, de van benne valami hála és köszönet az asszony felé, hogy ezt megtette... az asszonyba csúnyán belerúgnak... és az asszony minden¬képpen igyekszik ezt a kendőt, mint egy zsebkendőt, apróra összehajtani és ez alá a nagykendő alá, amit visel, elrejteni... most már nem is látom őt...
Már látom, hogy ideérkeztek... itt van a vége ennek a Via Dolorosának... és most balra, ahogy elfordulunk, itt van a Golgota, a Koponyák hegye... de igazán nem is hegy, csu¬pán egy nagyon jelentéktelen kis dombocska...
És most látom, hogy itt a kereszteknek a hosszabbik szára már be van ásva a talajba... nagyon kiabálnak... nem értem milyen nyelven, zsidóul vagy arámi nyelven... a kísérőm azt mondja, hogy az a nyelv nem azonos azzal, amit a mi Urunk beszél, az Úr arámi nyelven szólt...
Most megkezdődik... jaj... jaj... már kezeit ászögezték... ráteszik ezt a keresztfát a földben álló hosszú keresztrészre.... nem tudom, mi ez... ja, már látom... az áldozatnak az alsó teste ér oda, valószínűleg azért, hogy egy picit az ál¬dozat testsúlyát tartsa, hogy ne teljesen a kezeken és a karjain legyen a teljes súly... most a lábait keresztbe teszik és most azokat is átszegezik...

Elfelejtettem mondani, hogy azt a fekete köntöst levették Róla... a katonák leültek és maguk mellé tették és az a fe¬hér lepel, ami alatta volt, azt is lehúzták Róla és köréje csavarták, csak az van rajta... de a teste... borzalmas... én azt hittem mindig, hogy a kereszt sokkal magasabb... nem... majdnem, hogy az áldozat lába csak ennyire van a földtől... (a médium mutatja) könnyen le lehetne lépni róla, ha oda nem lenne szegezve... és most egy létrán va¬laki felmászik és az Úr fejére teszi azt a töviskoronát, amit ez a katona a törvényházból hozott... most egy táblát is tesznek a keresztre, fehér táblára pirossal van a felirat: I.N.R.I. (Immánuel Nazarenus Rex Iudeorum - Názáreti Jézus a zsidók királya)
A két latrot is nagyon hamar a keresztre juttatják... a ha¬rag, a szitok nemigen enyhül, csúnyán kiabálnak az embe¬rek: „ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről... másokat megmentett, magát menteni nem tudja..." ezeket inkább érzem, hogy mondják, mert nem ismerem ezt a nyelvet, amit itt össze-vissza ordítoznak... a katonák ide leteleped¬tek, nincs már semmi dolguk... itt kell bevárniuk, amíg az áldozatok meg nem halnak...
Itt vannak az asszonyok, akik távolról követték őket... itt vannak – úgy gondolom – a tanítványai... kitűnnek a tömegből, más a ruházatuk és az ábrázatuk, más az a meg¬döbbent és az a szomorú kifejezés az arcukon, mint a tö¬megén... ez a nagyon szép arcú, finom csontú, apró kezű nő, ez lehet Mária, az Úr édesanyja... érdekes, hogy a saját lélegzésemet jobban hallom, mint az Úrét... de most... most hangosan sóhajt és megint csak úgy érzem inkább, hogy azt mondhatja: „elvégeztetett...”
Jaj!... Istenem... micsoda vihar van... mindenki rohan, amerre tud...
Micsoda?.. most látom ezt, észre sem vettem eddig... itt a túlsó oldalon, nem is olyan messze innen, egy sírkert van... olyan hófehérek ezek a sziklába vájt sírok, hófehérre vannak meszelve... ezeket most az ünnepekre meszelték, mondja az én kísérőm... nekem azt juttatja eszembe, hogy az Úrnak milyen csodálatosan találóak a hasonlatai, amikor azt mondotta a farizeusokra: „olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt koporsók: kívül fehérek, de belül minden undoksággal telve"... úgy látszik, hogy a kovásztalan ke¬nyerek ünnepére ilyen hófehérre meszelik a jeruzsálemi sírokat... ez lesz majd az Úr sírja...
Már látom is, hogy elült a vihar... leveszik az Úr testét a keresztről... elviszik a sírkertbe... balzsamozzák, vagy mit csinálnak, különböző olajokkal kenegetik... csókolgatják, mosogatják, tiszta gyolcsba csavarják, úgy, mint az egyip¬tomiaknál láttam... a fejét, mindenét sűrűn becsavarják gyolccsal... most ezt a nagy sziklát a sír szája elé tették...
Nem időrendi sorban látom a dolgokat... olyan innen, mint amikor a filmről ide-oda irányítják a nézők figyel¬mét... látom, hogy a sírt még le is pecsételik, nagyon biztosak akarnak lenni abban, hogy a sír fel ne törettessék...
Itt leülök és szemlélődöm kissé, mert ez egy domb vagy magaslat... innen belátom Jeruzsálemet... igen gyorsan sötétedik, igazából nincs is világosság... már talán éjjel is van?.. ki tudja?., én itt ülök és valamire várunk az én kísérőmmel, ezzel a kedves női lélekkel... azt mondja: „várjuk, és ti is várjátok az Úr feltámadását"...

Jé, ez a kép nekem ismerős... évekkel ezelőtt itt, ezen a helyen már ezt a képet láttam... (Krisztus az Úr: „Nagypénteki látomány” 323. o.)
Belátok a sírba... és azt látom, hogy a sírnak a mennyeze¬tén egy ilyen pici kis - mint egy 25 centes - világos fény támad... úgy mint amikor a fény valahol vibrálni kezd... és ez a fény egyre növekszik és növekszik... kint sötét van, de itt bent hihetetlen nagy világosság lett... és most valami mozdul a gyolcsban... és ezt a kendőt - ami nem az, ami¬vel a test van betakarva, ez a kendő az Úr fejét borította -az Úr kezdi lebontani a fejéről... és mintha felülne, össze¬hajtja ezt a kendőt és odateszi... olyan elviselhetetlenül nagy a fény, hogy nem tudom ezt nézni, és én itt már hosszabb ideig már nem maradhatok és nem szemlélőd¬hetek...
De gyönyörű reggel lett, minden él, minden virág sar¬jad... az éjszaka a halál leheletét viselte magán, most pedig minden él, minden megújhodik és a világosság egyre nő...
Feljött a mi napunk! Mert a mi napunk az Úr, a Jézus Krisztus! Feljött a mi napunk az égre, hogy beragyogja az egész világot az Ő igazságával, amelyért kereszthalált halt. Ez a feltámadás vasárnapja: Húsvét vasárnapja!
* * *
Forrás:
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT
Oktatások, megnyilatkozások és látományok ZITA médium által
28-36. oldal.

Szeretettel Bíró Laci

A földi események láthatatlan háttere - Felvezetés
Zita médium által 2016. január 17.

Az alapkijelentések megfelelő időben elhangzottak, de erősítés kell a Föld népeinek arra nézve, hogy végre megtalálja az igazságot, mert hiszen tudjátok, hogy Krisztus által megígértetett az egész emberiségnek, hogy a Szentlélek minden igazságra elvezeti őket. Csakhogy még a kíváncsi természetű ember is minden másra inkább kíváncsi, mint arra, hogy mit hozhat számára a szellemi jövője. A földi jövő jobban érdekli, de az is csak addig, amíg azt hallhatja, hogy számára, már mint testi én számára, mi jót és élvezhetőt hozhat az idő.
A mai alkalommal megpróbálom ecsetelni előttetek a másik, a láthatatlan oldalát a dolgoknak. Amit a jelen korról vagy az elkövetkezendő még hátralévő jövőről mondunk, az az igazság, az a valóság, de bizonyos dolgokat még mindig a homályban hagyunk, mert mondandónkkal nem akarjuk érzés- és gondolatvilágotokat leterhelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos sokkal rosszabb a helyzet a világ egyes részein élők, de mondhatnám, a Föld lakóinak többsége számára, mint amiről ti bármilyen úton tudomást vehettek. Ezért erről még mi sem rántjuk le a leplet, de ha igazán érdekelné az embert, hogy az ő saját élete és az összemberiség élete hova tart, akkor jó lenne, ha utána nézne és alaposan megnézné, hogy ami történt a múltban, annak jelenleg mi a következménye, és mivé fajul az majd még inkább a jövőben.
Azt igyekszem ma megvilágítani előttetek, hogy a Földön látható kaotikus állapotok a lelkek világából indulnak el, és a lelkek ide születésével bontakoznak ki. Ne felejtsétek el, hogy mindennek kiindulópontja a szellem, tehát a magvacska, amiből elv, elgondolás, idea, eszme, feltalálás, tudomány, vallás vagy bármi, ami a Földön létrejön, megvalósul, az már előbb létezett a láthatatlan világban. Mivel Földetek egy alantas bolygó, és ma annak légköri gyűrűiről és szféráiról van szó, nem mondható, hogy onnan csak szép és jó láthatna napvilágot könyvekben, tudományban, művészetben, vallásban, politikában, társadalmi kérdések megoldásában, mert onnan többnyire csak rossz származhat.
Ahogy a közmondástok mondja: "sok lúd disznót győz", vagyis nem egynek kell megváltoznia, hanem minél többnek. De a lényeg az, hogy a jóirányú változás elkezdődjön, és a jó megerősödjön a Földön. Ehhez minél több ember jócselekedete, azaz az szükséges, hogy mindenki magánál kezdje ezt a jó irányú változtatást. Mindent pontról pontra be kell tölteni, mindig óvatosnak kell lenni, és ahol korlátok vannak, azokba kell fogódzni. Ugyanis, amikor az ember a maga erejére nem számíthat, vagy járása ingataggá válik, akkor szüksége van korlátra, amiben megfogódzhat, hogy el ne essék. Tehát igenis, azokra a korlátokra szükség van, amelyek segítenek, amelyek védelmet nyújtanak, amelyek irányt is mutatnak, amelyek veszélyes utakat lezárnak, amelyek mindenképpen az ember szellemi fejlődését elősegítik.
Ma már az első és második, de leginkább az első légköri gyűrű testben élő lakói lehetetlenítik el a korlátok fennállását, emellett minden fontos és lényeges pozíciót elfoglalnak, amelyeknek betöltéséhez sem érzékük, sem képességük nincs. Nem elég valamit értelmileg ismerni, ha nincs hozzá érzékem, szívem, akkor az egész nem ér semmit; akkor mindent önzésből, érdekből cselekszem, ami mindenkor ütközni fog a többség érdekeivel. Amit viszont törvénytelenül elsajátít, azaz ellop magának az ember, az valósággal ráragad, és attól a túlvilágon bármennyire is szabadulni akarna, nem tud, azt magáról semmiképpen le nem kaparhatja, és ez odaát mindenki előtt nyilvánvaló lesz. És ez vonatkozik az egyénre, népekre, nemzetekre, birodalmakra egyaránt. A köztől mindig csak azt szabad elfogadni - nem elvenni -, amit a közösséget képviselő állam törvényesen nyújt a segítségre szorulóknak.
Az embernek más reménysége nem lehet, mint az, hogy kitartóan végig küzdi életét a bűnnel, és akkor a megváltó Jézus Krisztus érdemeiért a mi Atyánk, Istenünk könyörületes lesz vele szemben, és ha még egy kevés hiányzik is a megmenekültek táborába való belépéshez, akkor azt számára kipótolja. Nagyon sajnálatos, hogy az ember ezt a hihetetlenül nagy szellemi kincset, a Szentlélek utolsó időkre adott igazságát, nem vette a maga szellemi fejlődéséhez segédeszközül. Hiszen ez azért adatott az utolsó idők gyermekeinek, hogy minden igazságra elvezesse őket. De sem az egyén, sem a vallások, sem a tudomány nem kért belőle, hanem úgy gondolták, ha van is benne valami kis igazság, - de lehet, hogy nincs - ez inkább az együgyűeknek, nem pedig az értelmes és magukra valamit adó embereknek való. Ha így gondolták, akkor mást nem mondhatok, mint mindenki arassa azt, amit magának vetett.
Ti azonban ne úgy cselekedjetek, mint ők! Ti a világosságot kaptátok, és az én Atyámnak, Istenemnek áldását, a mi Urunk Jézus Krisztus eszméjét. Éljetek vele most és mindenkoron!

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A földi események ismeretlen háttere
Adai tanítás - Tiszteld atyádat és anyádat
A halálról
A haldoklás tudománya
A nagy kenyértörés már elkezdődött
A gyomorbaj lelki okai
Mindenszentek napján




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisY2_GQytrCYUNJYBg?e=WSz7mH
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGisV16IuWXRNoDXMORw?e=vRXZmZ
Karsay István 2023 októberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_224

https://www.youtube.com/watch?v=-Q3HNfP4tb8
Az igazság bizonyítása – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=pCH-7XvsAqc
Isten akaratának megértése – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=cpt-tbS4b0I
Csak ön után – Francia vígjáték

A teremtés napszámosai - elementálok
Manók, tündérek, sellők. Ők a mesék, mítoszok, mondák gyakori résztvevői, hol pozitív, hol negatív szerepkörrel. De hogy kerülnek a szellemtudomány „asztalára”? Nem csak az ember játékos képzeletének antropomorfizált végtermékei? Hiszen ki látott már közülük egyet is? – kérdezhetné az egyszerű ember. Persze a válasz ennél sokkal bonyolultabb.
Az elementális lények – merthogy róluk van szó – nagyon is léteznek, és körülöttünk élnek. Szokták őket természetszellemeknek is nevezni. Fajtáik és feladataik számosak és szerteágazóak: minden természeti folyamatban részt vesznek, tulajdonképpen ők alkotják a minket körülvevő érzéki világot. Ha egy mondattal szeretnénk kifejezni a feladatukat, azt mondhatnánk, hogy az elementálok az Isten által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a fizikai sík között. Létezési síkjuk ennek megfelelően a legközelebb van az emberhez. Így a szellemi érzékelés első élményei is hozzájuk kötődnek – éteri látással már láthatóvá válnak az ember számára is.
Fontos tudnunk, hogy csak két síkon léteznek; éteri és asztrális testük van, fizikai testtel és ÉN-tudattal viszont nem rendelkeznek. Fejlődés tekintetében ily módon valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak fizikai, éteri és asztrális teste van, az embernek pedig Én-tudata is. Emiatt az elementálokkal való kommunikáció is más, mint amit az ember megszokott. Ők az ÉN hiányában képtelenek felfogni a racionális érvelést és a gondolatokat. Csak az asztrális test természetének megfelelően, érzelmekkel átitatott imaginációs képeket értenek meg. Hiba lenne azonban azt képzelnünk, hogy az elementálok „butábbak” lennének nálunk. Sok képviselőjük (például a pánok) az embert messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzi a reábízott feladatot.
Az elementálok csoportokba rendezésénél az egyik fő szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel van dolguk. Eszerint megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és tűzelementálokat. Vannak ezen osztályzásba nem tartozó természetszellemek is, de őket később tárgyaljuk.
Érdekes megjegyezni róluk, hogy az ember által érzékelt formájuk mindig változik. Az esetek többségében valóban manó-, sellő-, faun- vagy tündérformát öltenek, hogy ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális energiaformákból, spirálokból állnak, ami a közönséges ember számára teljességgel megfoghatatlan. Így az elementálok a kedvünkért antropomorfizálódnak, és emberhez közeli, humanoid formákat vesznek föl. Mivel hosszú idő óta élnek velünk, mondhatjuk, hogy „ránk alakultak”, ezzel is segítve azt, hogy felismerjük őket és kommunikáljunk velük.
Hogyan születnek az elementálok? Életciklusuk kezdete mindig a magasabb hiererchiákhoz kötődik. Fajtájuk szerint a különböző angyali rendekből válnak ki, onnan fűződnek le. Munkájuk végeztével – ideális esetben – oda is térnek vissza. Az újszülött természetszellemeket a rudimek névvel illetik. Születésükkor még nehéz felismerni, hogy melyik elemhez fognak tartozni, végső formájukat csak később veszik föl. Halálról esetükben nem beszélhetünk. Vagy visszatérnek az őket teremtő rendhez, vagy – rosszabb esetben, ha képtelenek feltöltődni – itt ragadnak lebénulva az anyagi síkon. Sajnos ilyenkor gyakran az ellenerők kaparintják meg őket.
Földelementálok
Őket szokás más néven gnómoknak, törpének, manóknak, koboldoknak nevezni. Feladatuk a Földön fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz köti őket. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Születésükkor archékról (korszellemek) fűződnek le. Éteri testük életéterből áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével esik egybe. Az elementálok közül ők a legintelligensebbek. Tudatosak, figyelmesek, képesek egy pontra fókuszálni.
Szerepük szerint ők juttatják el a növényekbe a tápanyagot, és szabják meg azok növekedési irányát is. Érdekes módon a holdfázisok nagyban befolyásolják érzelmeiket. Teliholdkor rossz hangulatban leledzenek, újholdkor viszont jókedvük van. Fontos tudni, hogy a kétéltű állatok éteri és asztrális rezgése blokkolja a földelementálok energetikai rendszerét, ezért félnek a kétéltűektől. Az ellenerők kedvelt trükkje, hogy a földelementálok gyújtópontját egy kétéltűhöz kötik, ekképpen bénítva le, és szakítva el őket a feladatuktól.
Vízelementálok
A mondák sellői, nimfái és udinéi ők. Minden folyékony és víznemű szubsztanciában megtalálhatóak. Az arkangyali rendről válnak le. Éteri testük hangéter, vagy más néven kémiai éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Megjegyzendő, hogy szellemi szempontból ők vesznek részt mindenfajta kémiai folyamatban, reakcióban. Feladataik közé tartozik a folyadékok áramlásának fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a levelekben a kémiai asszimilációs folyamatok, és ők tartják fenn a folyadékháztartást is. Érdekes ellentmondás, hogy a vízelementálok és a halak kapcsolata hasonlít a földelementálok és a kétéltűek kapcsolatához: éppen a víz szellemei nem kedvelik a halakat!
Levegőelementálok
Más néven tündérek vagy szilfek. A légnemű és gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendről fűződnek le. Étertestük fényéterből áll. Általában nem egyedül vannak jelen, mindig kapcsolódik hozzájuk egy más jellegű szellemiség (például a köd=víz+levegő). Hozzájuk tartozik a növények ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.
A levegő szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt. Ha sikerül gyújtópontjukat egy madárhoz kötni, az emeli tudatszintjüket és fejleszti őket. Amikor a madár repül, szárnyainak érintkezése a levegővel egyfajta zenének hangzik számukra.
Ha valaki repülőn utazik, érdemes esetleg egy pillantást vetnie éteri látással a szárnyakra, csakhogy kiderüljön a levegőelementálok fontos szerepe az ember életében…
Tűzelementálok
A mítoszokban mint szalamander ismerhetünk rájuk. Ők nem közvetlenül a felsőbb hierarchiákból válnak ki; az állatok csoportlelke az, amelyből lefűződtek. Az állatok csoportlelkei viszont az erőkből (mozgásszellemek) származnak. Éteri testük hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe, és biztosítsák a Föld belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak, és gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket. Hozzájuk tartozik az átváltozás minősége. Ennek megfelelően a komposztban tanulmányozható legjobban a működésük.
A tűzelementálok születésével kapcsolatban megfigyelhető, hogy a háziasított állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.

Gnómok Undinék Szilfek Szalamanderek
Eleme Föld Víz Levegő Tűz
Ásvány Kálcium-sók Kálium-sók Nátrium-sók Magnézium-sók
Növény Gyökér Levél Virág Mag
Állat Antipátia a kétéltűek iránt Antipátia a halak iránt Szimpátia a madarak iránt Szimpátia a rovarok iránt
Ember Fizikai test Éteri test Asztrális test ÉN
Érzék Szaglás Ízlelés Látás Tapintás
Vitamin D-vitamin C-Vitamin B-vitamin A-vitamin
Éteri közeg Élet-éter Hang-éter Fény-éter Hő-éter
Időjárás Hó, jég Pára,eső Szelek
Kánikula

Megjelent a Manifesztum 4. számában.

Ember teremtette elementálok
Legfontosabb és legnagyobb csoportjuk az elementárok. Jelentőségük legalább akkora, mint a természetszellemeké. Fő jellemzőjük az, hogy az emberi tudat hozza létre őket. Kezdetben csak gondolatformák és érzelemfelhők, amik az állandó ismételgetéssel, és az esetleges tudatos összpontosítással energiát kapnak, és később önálló életre kelnek. Ilyenek az átkok, kívánságok, imák, erős gondolatok és érzelmek. Mindig a levegő kilélekzésekor jönnek létre, és kilenc másodperc múlva kelnek életre. Itt be lehet vetni egy ügyes trükköt is. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy helytelen gondolatokat teremtettünk, akkor kilenc másodpercen belül lehetőség van ezek semlegesítésére, egy ellentétes gondolattal. Fontos, hogy próbáljunk mindig tudatában lenni annak, hogy miket teremtettünk, mert a felismerés hiánya nem mentesít a következményektől. Az erkölcsös gondolatok hatására segítő, harag és gyűlölet hatására pedig negatív elementálok keletkeznek. Az átoklényekről megjegyzendő, hogy mivel poláris lények, egyik felük mindig a teremtő személy aurájába kapcsolódik. A másik fél pedig a célszemély energetikai védelmétől függően képes rákapcsolódni az aurára. Ha ez nem sikerül, akkor bumerángszerűen visszavágódik a feladóhoz, visszaadva az összes beléültetett információt: magát az átkot.
Különleges elementálcsoportok és feladataik
Ide tartoznak a születésnél és a halálnál tevékenykedő elementálok, a kultikus és vallási eseményeken létrejött és működő természetszellemek. Külön csoport az ember érzékelését segítő elemi lények. A szaglásnál a föld, az ízlelésnél a víz, a tapintásnál a tűz, a látásnál a levegő, a hallásnál pedig a víz és a levegő elementáljai együttesen segédkeznek az embernek. Nélkülük nem lennénk képesek az érzéki világ észlelésére.
Faun
Ők a „fák szellemei”, a fák növekedését segítő földelementálok. Egészséges fánál a faun spirálszerűen áthatja a fát, a lombtól egészen a gyökérig. A faun meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor egy fa kiálló ágait lenyesik, és az ember által kitalált képre alakítják, a faun szenved. Amikor a faun elhagyja a fát, a fa elpusztul.
Déva
Ők fejlett levegőelementálok. A növény ősképének impulzusait juttatják el a földelementálokhoz, hogy az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék föl. A dévák gondoskodnak arról is, hogy a hely egyedi minőségét beleszőjék az ősképbe. Ezért hívják őket a ,,tér tündéreinek” is.
Múzsa
Magasra fejlődött tűzelementálok. A „szférák zenéjét” hozzák le a Földre. Hangversenyeken ott táncolnak a zenészek feje fölött. Szívesen ihletik meg az arra érzékeny embereket új zenei művek alkotására.
A sellők (vízelementálok) felelnek a kisebb vizek élővilágának és összhangjának a fenntartásáért.
Az elfekhez tartoznak a rétek, a mezők.
A koboldok (földelementálok) azok, akik gondoskodnak egy adott tér, szoba, lakás szellemi védelméről. A koboldhívó ima a Manifesztum második számában található.
Az ember szerepe az elemi lények életében
Mivel a mai emberiség teljesen elvesztette kapcsolatát az éteri világgal és annak lakóival, hajlamos úgy élni és viselkedni, mintha azok nem is léteznének. Ez azonban nagy hiba! Az elementálok körülöttünk élnek, részt vesznek a minket érintő folyamatokban, és elsősorban értünk dolgoznak. Hálával és szeretettel kell rájuk gondolnunk, még ha nem is érzékeljük őket.
Saját akaratukból kötik le magukat az anyagi síkra, azonban feladatuk végeztével elhagyni csak emberi segítséggel tudják azt. Az ilyenkor történő emberi segítség egyfajta megváltás számukra, és ekkor képesek csak visszatérni az őket kiválasztó felsőbb hierarchia valamelyikébe. Mit tehet az ember? Fontos, hogy úgy tekintsünk a minket körülvevő világra, hogy mindenben ott vannak a természetszellemek. Még ha nem is látjuk őket, képzeljük csak el! Át kell hatnunk a világot szellemiséggel, hogy az elementálok felszabadulhassanak. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az adott tárgy gondolatához valamilyen szellemi, szellemtudományi ismeretet kötünk. Ez könnyíti meg az elszabadulást számukra. Mi történik, ha nem váltjuk meg őket? Egyik esetben az ellenerők hatása alá kerülnek. Ilyenkor eredeti feladatukat nem tudják végrehajtani, hanem a gonosz munkájában segítkeznek. Az embert tekintve az ahrimanizált elemi lények a különböző lénytagjainkra (éter, asztrál, stb.) vannak pusztító hatással.
Az ahrimanizált földelementálok belülről a logikus gondolkodást rombolják le, kívülről pedig vírusok, paraziták és bacilusok képében hatnak az emberre. Az ahrimanizált tűzelementálok belülről megpróbálják az ember éntudatát kioltani, és ezzel visszasüllyeszteni az állatok szintjére. Kívülről a növényi mérgek jelzik munkájukat. Az ahrimanizált vízelementálok a nemes gondolatokat támadják meg, az ahrimanizált levegőszellemek pedig a jóakaratot próbálják kiirtani, gyakran nagy sikerrel… Ha viszont külső környezetben nyilvánulnak meg, akkor a természeti folyamatok eltúlzásával okoznak katasztrófákat. Az ahrimanizált földelementálok földrengéseket, az ahrimanizált vízelementálok árvizeket és áradásokat, az ahrimanizált levegő elementálok viharos szelet, orkánt, az ahrimanizált tűzelementálok pedig tűzvészeket okoznak.
Más nézőpontból megvizsgálva, az ember a környezettel való kapcsolata folyamán számtalan elemi lényt köt a saját aurájához. Ezek az elementálok – ha nincsenek felszabadítva – a halálutón is ott maradnak, így a következő testet öltéskor súlyos terheket róhatnak a testre és a lélekre (például a földelem fölhalmozódása a figyelem és az összpontosító képesség hiányához vezet, ezenkívül felerősödhetnek a természetes dolgokkal szembeni allergiás reakciók).
A természetszellemekkel való foglalkozásnak érdekes területe a Föld gyógyítása. Mindenki tisztában van azzal, hogy az emberiség milyen mértékben szennyezte el, rombolta le maga körül a környezetét. Az ipari tevékenység, a kommunális szennyezés, a bányászat csak egy kis szegmense a valóságnak. Maga a gyógyító tevékenység nem is ezekre a fizikailag okozott károkra, hanem a bolygó energetikájának egyensúlyba hozatalára, és az elementálok munkájának újraindítására és serkentésére vonatkozik. Sok esettanulmány mutatja azt, hogy a szellemi érzékeléssel nem bíró emberek nem is tudják, hogy mitől nincsen jó termés az adott területen. Mitől merül ki idő előtt a talaj? Miért apad el egy öreg, tiszta vizet adó forrás?
Az ember tudatos vagy tudattalan tájkép-átalakító munkája évezredes harmóniát képes napok alatt lerombolni. Persze helyrehozni sajnos már képtelen. A természetszellemek munkáját megzavarva a legnagyobb károkat okozzuk saját magunknak. Sajnos az elemi lények – logikus gondolkodás hiányában – nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen váltásokhoz, így a környék energetikai rendszere összeomlik. Ennek orvoslására lett kifejlesztve a litopunktúra nevű módszer. A Föld meghatározott pontjaira köveket helyezve gyógyíthatóak e sebek. Olyan, mint az emberi akupunktúra, csak nagyban.
Érdemes kijárni sokat a természetbe, és megpróbálni ráérezni valamilyen módszerrel a természetszellemek létére. Nem baj, ha nem vagyunk jártasak energetikai módszerekben, és az sem, ha nincs éteri látásunk. Egy kis szeretettel és jószándékkal sokat segíthetünk nekik nehéz munkájukban. Hiszen értünk dolgoznak ők, a Teremtés napszámosai.
Csehi István

A feltámadásról
Részlet szabadon a mediális közlésből - 1933. Húsvét

Az Úr Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, és aki nélkül senki sem juthat az Atyához. Az Ő igéi lélek és élet; ennek követ¬keztében csak az értheti meg azokat, akiben az Ő Lelke van, akinek az élete Benne van. Ember – a test és vér – nem értheti meg, mert az emberi test por és hamu, és innen van, hogy az Ő egyszerű, de mélységes bölcsességet tartalmazó kijelentései az emberek óriási többsége előtt érthetetlenek.
Az Isten szellem, Krisztus pedig az Isten szellemé¬ből született tiszta, ragyogó világosság. Mivel tehát Ő is szellem, mint Atyja, azért azok az igazságok és az a táplálék, amelyet Ő hozott a földre, szintén a „szellem¬nek” szólnak és nem az (anyagi)„embernek”.
A szellemnek szólnak ezek az igazságok, ezek az igék, és nem annak, amit közönséges értelemben léleknek és testnek nevezünk. A test a föld terméke, és mint ilyen, a földhöz van kötve; súlya lehúzza őt a földre, a sötétség az ő hazája, a sír a föld, amelyből kiemelkedett, és amelybe ismét alá fog szállani. A lélek sem asszimilálhatja ezeket a táplálékokat, mert a lélek is, amelyben az emberszellem él, itt a földön nem más, mint azoknak a lepleknek sorozata, amelyek beborítják a szellemet; nem más, mint köd és pára, amelyben a szen¬vedélyek, az érzelmi viharok, a küzdelmek vannak ott¬hon, amelyben tehát az a ragyogó világosság, amely a szellem tápláléka lehet, szintén nem talál otthonra.
Minél jobban ki fog bontakozni a szelleme¬tek, annál több táplálékot találtok azokban az igékben, amelyeket az Úr ajándékozott a földnek. Mert a szel¬lemet csak a szellem értheti meg. A szellemi világosság is olyan a szellemek szá¬mára, mint a nap világossága a természeti világ szá¬mára. Az ember azonban nem tárja ki a lelkét a szel¬lemi világosság elé, azaz nem állítja félre az emberi énjét, nem rázza le magáról az emberi gondokat, aggo¬dalmakat, ambíciókat, irigységet és egész sorát azoknak a terheknek, amelyek a testéi, ha¬nem mindezeket folyton magával cipeli, és ezek meg¬kötik őt és megakadályozzák abban, hogy a szelleme kitárja egész felületét a szellemi igazságnak.
A szellemi világosságot is úgy kell fogadni, ahogyan a természet fogadja a nap világosságát: kitárni eléje a lelket, a szellemet, hadd ragyogjon rá a világosság, hadd végezze el azt a szent, átalakító, benső munkát, amely a szellemet növeli, fejleszti, ragyogóvá teszi anélkül, hogy az ember maga gondoskodnék arról, hogy szellemi nagyságát csak egy singnyivel is megnövelje.
„Én vagyok a feltámadás és az élet”. A tény, amely Krisztus feltámadásával végbement olyan óriási, olyan csodálatos, hogy szeretném, ha közelebb jutna lelketekhez az Úr Jézus feltámadásának mélységes misztériuma. De előrebocsátom, hogy a feltámadáshoz csak a Nagypéntek áldozatán keresztül lehet eljutni.
Azután eljött az Ő nagypénteki áldozata, és jött az a három nap, amely idő alatt, míg teste a sírban pi¬hent, szelleme a mélyen bukott szegény szellemek honát kereste fel, hogy ezeknek is vigyen az Ő erejéből, hogy azok is életet nyerjenek általa. Amikor ezt a misszióját is elvégezte, és Önmagára nézve a formaképzés kötelező törvényét feloldotta, akkor bekövetkezett a fel¬támadás. Az Ő isteni Szelleme szabaddá lett a Magára vett törvény alól, és teste, amelyet tökéletesen átszellemesített, szétsugárzott e föld világába, hogy annak erőparányai ennek a földnek megváltása és felemelése érdekében mindenütt, mint kezdő csirák, segítségére legyenek a megtérő lelkeknek. Megszűnt tehát számára a fizikai formaképzés törvénye, amelyet Magára vett.
Bizonysággal is kívánok szolgálni arra nézve, hogy ennek a tisztán szellemi folyamatnak valóságát köze¬lebb vigyem az értelmetekhez. Emlékezzetek arra a je¬lenetre, amikor Mária Magdaléna húsvét reggelén meg¬jelent a sírnál, amelyet nyitva talált és nem találta az Urat. Azután később, amikor visszajött és ismét kereste Őt, megállt mellette valaki, akiről azt hitte, hogy az az előtte ismeretlen kertész lehet. Mária Magdaléna meg is szólította Őt, akiben, dacára annak, hogy látta, da¬cára annak, hogy a hangját hallotta, mégsem ismerte fel az Úr Jézus Krisztust, akit pedig hosszú ideig imá¬dattal és rajongó szeretettel kísért vándorutain.
Miért nem ismerte fel? Mert többé nem abban a formában állt előtte, mint azelőtt, amikor még az „em¬ber fia” volt, hanem abban a formában, amelyet a fel¬támadott Szellem a maga méltóságában természetsze¬rűen öltött magára.
Emlékezzetek az eredménytelen halászatra, ami¬kor egészen közel a parton állt meg az Úr és szólt a tanítványoknak, hogy vessék a hálót a hajó jobbolda¬lára; és akkor annyi halat fogtak, hogy nem tudták kiemelni a hálót a vízből a halak sokasága miatt. Nem ismerték fel az ott álló emberben az azelőtt három esztendőn keresztül folyton látott Jézust. Amikor megállt a tanítványok között, meg kellett mutatnia kezeinek és oldalának sebét, hogy elhiggyék, hogy Ő az, mert az arca és az alakja teljesen más volt. Mindenki csak akkor ismerte fel Őt, amikor a Szel¬lem szólt a szellemhez.
Az Úr feltámadott szellemben, amikor szelleme fel¬szabadult a Formaképzés törvénye alól, amelyet Magára nézve kötelezővé tett. Feltámadott lélekben, amikor az Ő tiszta erői felszabadultak az emberi és szellemi támadások nyomása alól, és feltámadott testben, amikor a tökéletesen átszellemesített anyag eloszlott, szétsugárzott e föld világába, hogy e föld megváltásának hatalmas segítő eszközévé legyen.
Az embernek is szellemben, lélekben és testben, azaz szellemben, erőben és anyagban kell feltámadnia.
A szellemben való feltámadás annyit jelent, mint a bukás által meghomályosodott ragyogást, elfakult színt visszanyerni. Minden egyes szellemnek vissza kell kapnia a maga tündöklését, a maga színét, amelyet neki Isten ajándékozott.
A szellem feltámadását ennyivel segíthetitek elő: legyetek igazak és legyetek őszinték magatokhoz; legyen erkölcsi bátorságotok, azaz ne legyetek vakme¬rők, de ne is féljetek, ha az igazságért, amelyet képvi¬seltek, szenvednetek kell. Míg ettől féltek, áldozni kép¬telenek vagytok, mert aki az igazságért szenvedni nem hajlandó, az még nem jutott el a nagypéntek igazsá¬gához, tehát nem is remélheti a húsvét igazságát.

Szeretettel Bíró Laci


Hétvégi filmajánló

Levelek a túlvilágról
https://www.bing.com/videos/search?q=levelek%20a%20t%C3%BAlvil%C3%A1gr%C3%B3l&view=detail&mid=F6176F4310B86930746AF6176F4310B86930746A&FORM=VIRE&fbclid=IwAR3Hp-VPKaLe4BHmtSl2oeSx3_Un8_pgwgp76qlFF5Ago1cUj7uxs4O4ck0

A holt anyag és az élettenger
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 1

Már jó ideje, hogy elkészítettem a "Titkos tanítások" lényegi kivonatát és nagyobb részeket közöltem is belőle nektek. A három kötetes mű nagyon tömény anyag és maga a kivonat is meglehetősen nagy terjedelmű és helyenként nehezen érthető. Sok részlet számomra is csak jóval a kivonatolás után vált felismerések által érthetővé.
Mivel nagyon nehezen emészthető anyag, a három kötetet szerintem nagyon kevesen olvasták el, vagy fogják elolvasni, viszont akkora szellemi értéket képviselnek, hogy föltétlenül szükségesnek tartom, hogy minél többen megismerjék és megértsék a tanító üzenetét. Ezért rövid, átlagosan egy-egy oldalas részekre bontottam a kivonatot és magyarázatokkal láttam el minden részletét, ahol szükségesnek láttam. A részek címei sorszámozva tőlem származnak. Remélem, így sokkal többen képesek lesznek befogadni ezeket a roppant értékes tanításokat. Aki kíváncsi a három kötetes műre, vagy egészében a lényegi kivonatomra, bármikor letöltheti a "Tárolóból". BL.

Minden egyes porszemnek, minden egyes molekulának, minden atomnak — amennyiben nem halott, hanem élő — éppúgy megvan a maga légköre, mint a világtesteknek, mihelyt rajtuk az élet megindul. Amit ti anyagnak neveztek, s amely előttetek tömörnek látszik, az nem tömör, a teljesen szilárdnak nevezhető részek között aránylag óriási távolságok vannak. Csupán a holt anyag az, aminek nincsen légköre, amely mint fluid, mint holt erő mintegy megsűrűsödve, összenyomva képezi a föld belsejét. De még az ilyen holt anyag is az életprincípiumot tartja magába zárva, csakhogy ez az életprincípium halott, illetőleg a benne elraktározott élet megdermedt. Ez a halálnak a halála.
Az Istentől lesugárzó élethullámzás, mint egy élettenger folyton-folyvást ott hullámzik e holt anyag felett, hogy annak atomjait az életbe magával ragadja, mely folyton érinti a „holt anyagot” s azután visszaárad. Mikor így visszahúzódik, mindig ragad magával holt anyagrészecskéket, amelyek azonban az élettel való érintkezés folytán már élettel telítődnek. Az az anyagrészecske, amely elfogadta az életet, rögtön le is válik a holt tömegről, és ezt az élethullámzás magával ragadja, az életnek egy magasabb fokozatába emelve.
Megjegyzés: Isten Szent Lelkének megnyilvánulása az egész Mindenséget mozgásban tartó élet, amely lüktetve szétárad az egész teremtésben. A szellem teremtései, úgy Istené mint a bukott szellemeké, akiket az Atya saját képmására teremtett, csupán érzések és gondolatok. A bukás során, amint a bukó szellemek rezgésszintben sülyedtek, úgy teremtményeik is mind sűrűbbé és keményebbé váltak, míg végül a bukók életerői és teremtései számára bekövetkezett a szellemi halál állapota, maga a káosz a maga szellemileg "holt anyagával". Isten megmentési terve alapján a Hozzá hűséges szellemvilág ezt az általunk okozott káoszt tette rendbe, hozta és hozza most is létre a mentális, asztrális és fizikai univerzumokat.
Az az állapot, amivel ez a tanításrész kezdődik, a napok és bolygók létrehozása után történik, amikor a halott anyagot, benne a bukott szellemek lélekerőivel együtt a Kegyelem élethullámzása kezdi életre kelteni.

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGhed1ADHIQgP0GGfRSw

Névtelen Szellem_Titkos tanítások 1-3 – Letölthető a tárolóból PDF és World formában

Szeretettel Bíró Laci

A holt anyag életre keltésének misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 2

Az Istentől eredő élethullám, amely lefelé árad a holt anyagba, tiszta életsugár, ellenben amely a megtermékenyített holt molekulákat magával ragadva visszatér, már természetesen nem olyan tiszta, mint lefelé haladó útjában volt. Azok a holt részecskék melyek kimozdultak, de az életet elfogadni nem képesek, a legelső állomásnál mint salak lerakódnak. Azok viszont amelyek az életerőt elfogadták megtermékenyülnek az Istentől jövő tiszta életprincipiummal és felébred bennük az eddig szunnyadó saját életerő és osztódni kezdenek.
A (szellemi)halálmolekulák hatalmas sűrűsége az életerővel feltöltődés után megduzzad és önmagát száz fele osztja és ezek mindegyike már élettel telített anyag-erő. Ez az osztódás nem elaprózódás hanem sokszorozódás és mennyiségi növekedés. Az osztódott részecskék is felduzzadnak élettel, a beléjük rejtett lényeg mind jobban, és jobban kibontakozik és tovább osztódnak és közben a minősítési törvény kiértékeli mindegyiket és tovább emeli újabb osztódások felé, vagy ejti vissza a salakba.
Megjegyzés: Ne feledjük, hogy az anyag csupán gondolatok és érzések konglomerátuma. Ezt jól tudja a szellemvilág, csak a mi anyagias, az örökkévalósághoz képest tiszavirág életű tudatunk látja illúzióként szilárd, cseppfolyós vagy légnemű állapotúnak. A halálmolekulák összezsugorodott termékei a bukó teremtő csökkenő életerőinek, életképtelen parányok. Az isteni ébresztő kegyelmi életkiáradás duzzasztja meg és tölti fel ezeket a halálmolekulákat tiszta szeretet tartalommal és osztja szét száz részre. Ezek a felébredt molekulák fényesek, erővel telítettek és mozgékonyak, ezért környezetükre életerőt sugároznak ki. A magas rezgésű szeretet energiatartalom miatt a molekulák sokat veszítenek eddigi kötöttségükből, lényegesen nagyobbakká és légiesebbekké válnak.
Mikor a törvény a molekulákat szétbontja, legelsősorban valami kőzetféle formáció jelenik meg. A második fokozaton már ezek is osztályozódnak s mind külön-külön rétegekbe helyezkednek el aszerint, amint leülepednek, míg a legelevenebbeket mind feljebb és feljebb emeli az élethullám. Ez az előhaladás útja a kőzetfélékben.
A további elfogadásra képes molekulák hatalmas tömegei már összefüggő fluidok formájában emelkednek és bontakoznak ki, létrehozva a növényvilág legprimitívebb formáit. További osztódással magasabb fokú elveket hoznak ki magukból és fokozatosan megjelenik az átmeneti világ a növényi és állati szervezetek között. Ekkor képezi ki magát az élethullám szervező életerővé. Ez a szervező életerő úgyszólván önmagának is bizonyos célokat tűz ki, még pedig mindig magasabb- és magasabb rendű célokat, s így hozza létre a különböző osztódások által a szerveket a latens pihenő elvek szerint, amelyeket fokozatosan felszínre hoz. A minősítési törvény továbbtolja a fluidokat, a szervező életerő pedig megszervezi azokat.
Megjegyzés: Ha megfigyeltétek itt már a hullámzó életerő mellett megjelenik a belőle levált szervező életerő, amely már konkrét feladatot végez. Azokhoz az anyagi tartalmakhoz kötődik, melyeket sikerült felébresztenie. Ezek a tartalmak is gondolatok és érzések, a bukott teremtőké. Ők is életerőt tartalmaznak, de az még kötött és magatehetetlen, ezért ezek az anyagi tartalmak a természet törvényének hullámzásában magatehetetlenül sodródnak, mint a parti homok a tenger hullámzásában.

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGhed1ADHIQgP0GGfRSw
Névtelen Szellem_Titkos tanítások 1-3 – Letölthető a tárolóból PDF és World formában

Szeretettel Bíró Laci

Tükör technika

Nos, a lehető legegyszerűbb "technika" a tükör. Mondjuk elég hatásos tud lenni, ha teheted érdemes látni az arcát, ahogy elnyúlik a csodálkozástól.
Bár ez (látni a csodálkozását, hogy nem sikerült neki) elmehet az energia(vissza)rablás kategóriájába (káröröm)!
Tehát kifejezetten kerülendő, amennyiben káröröm iránti "vágyad" erősebb, mint Te! Ez esetben figyelj rá, hogy még gondolatban is kerüld az elképzelését, még gondolatban is kerüld a kárörömöt! Ilyen esetben az a legegyszerűbb, ha a technika alkalmazása után azonnal "megfeledkezel" az ügyről.
Nos...
----------------------------------------------------------------
személyes tükör
A tükör legegyszerűbb formája a személyes változata, amikor pl. Te csak saját magadra, vagy egy bizonyos személyre teszel tükröt, hogy az visszaverje az ártó dolgokat arra, akitől jönnek.
Tekintve, hogy a párodra az illető nincs hatással, ennek nincs sok értelme alkalmazni.
----------------------------------------------------------------
csoportos tükör
Ugyanolyan egyszerű megvalósítású (bár sokkal bonyolultabbnak tűnő) változata az, amikor általánosságban tükrözteted az ártó szándék visszaszállását a küldőjére, egy bizonyos csoport (pl. kollegák) körében.
Érthetőbben: minden ártó dolog, ami a kollegákra irányul, az visszatükröződik a küldőre, csak úgy, mint a személyes változat esetében.
----------------------------------------------------------------
gyógyító "szarkofág"
A leghatásosabb módszerek egyike, ha nem a leghatásosabb.
Lehet a "gonoszkodó" illetőre küldeni egy "szarkofágot" ("burkot").
Kibélelve (puhára!) legbelül "fehérrel", a körül "vörös"-sel, majd utána "égkék"-kel, és végül egy nagyon kemény (mindennek! ellenálló) fekete "szarkofággal" körülvenni ezt az egészet.

A fekete burkon keresztül belülről kijönni bármi és bárki számára lehetetlen, befele is csak a szeretet tud bemenni, egyébként a fekete burok teljességgel áthatolhatatlan.
Elképzelhető, hogy ez fizikai szinten is megjelenik, tehát pl. beteget jelent az illető, így fizikai szinten is "eltűnik", legalábbis a gyógyulása idejére.
Ja, persze jó szűkre kell "szabni" az egészet!
Ha emberi alakban és méretekben gondolkodunk, meg centiméterekben, akkor a belső "fehér" közvetlenül "rányomódik" (!) a "testére", és a külső fekete szarkofág max. 25-30 cm-re van a testétől. Mindezek persze csak szimbolikusak, csak azt segítik, ha a szarkofág küldője a gonoszkodó célszemélyt emberi alakban "képzeli el" a küldés során.
Mindezt úgy kell elérni, hogy előbb a fehérrel veszed körbe az illetőt jó lazán, kényelmesen, majd rászorítod, utána ugyanígy a vörössel is, majd az égkékkel, végül a feketével is.
Itt a színek is "csak" szimbolikusak, pl. a "fehér"-et más kifejezéssel lehet "isteni szeretet", vagy "univerzális energia" néven is nevezni, de nem a megnevezés a lényeg, hanem a tartalma (mint mindenben).

A vörös leginkább fizikai szinten nyúl bele az illetőbe, míg az égkék "lelkileg", a "felsőbb énjét" dobja meg némi energialendülettel, hogy érvényesülhessen, és átvegye az irányítást a "gonoszkodó" mindennapi ego felett.
Fontos, hogy a "mindennapi" egot kizárólag csak gyógyítani szükséges!

Annak rosszat tenni, azt pusztítani szigorúan tilos, különben fizikailag elpusztul az egész ember (még ha nem is azonnal)! A spirituális szinten elkövetett gyilkosság sokkal keményebb következményekkel jár, mint a fizikai szinten elkövetett (és itt nem a börtönre gondolok)!
Fontos a dologban, hogy minden ilyen "belenyúlás" a "gonoszkodó" számára minden szinten kizárólag gyógyító, javító és szeretetteljes hatású legyen!!!
Mint fentebb írtam, a "szarkofág" belsejét "puhára" kell bélelni a "színekkel", tehát elvileg kényelessé tenni. Az, hogy szűk, már önmagában elegendő "kényelmetlenség"!
Ráadásul a gonoszkodással átitatott "lélek" számára a színtiszta fehér (isteni szeretet, bla-bla-bla stb.) kifejezetten irritáló lesz eleinte!
Mint pl. ahogy szokták ábrázolni filmekben, hogy a Sátán számra irtózatos mondjuk a szentelt víz érintése.
Hagyni kell számára ebből a "szarkofágból" egy (nagyon szűk!) kiutat a koronacsakra (fejtető) felőli végen, amit azonban csak akkor vehet igénybe, ha felhagy a "gonoszkodással", netán még "vissza is csinálja" az eddigi "eredményeit", azaz "megjavul".
Azon a szűk kiúton (ha eljön az ideje) majd ő tutira ki fog tudni jönni, e felől biztos lehetsz, tehát tényleg nagyon szűkre kell szabni!
Ha ismét a testméretekhez hasonlítok, akkor ennek az "átmérője" maximum 1 mm (milliméter!) lehet, de inkább csak tűhegynyi!

ismeretlen szerző


UI:

“Minden kapcsolat egy tükör, melyben megláthatod magad, mégpedig nem olyannak, amilyen lenni szeretnél, hanem amilyen valójában vagy.” (Jiddu Krishnamurthi)

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

Allan Kardec szellemének közleménye

Indokinába, az egykori francia gyarmatra is eljutott az Allan Kardec féle spiritizmus. Egy ottani körben ő meg is nyilvánult, aminek érdekesebb részét a "La Revue Caodaiste" indokinai folyóiratból hozzuk:
"Gyakran hallunk földi testvéreinktől ilyen szavakat: "Miért nem jönnek a szellemek hozzánk ilyen vagy amolyan kinyilatkoztatásokkal? Miért nem támogatják a mi terveinket?
Az emberek tévednek, ha azt hiszik, hogy a szellemek cselekvési lehetősége korlátlan; ők nem adhatnak mást, mint amit ész szerint az emberek haladása, tisztább látása és szellemi fokozatuk emelése érdekében nyújtaniok szabad és lehet.
Ha mi nem tudunk válaszolni minden kívánságotokra, minden hívástok¬ra, az azért van, mert gyakran akadályok állítanak meg bennünket hozzátok indulásunk közepette; hiszen a törvény gyakran lehetetlenné teszi, hogy a közeletekben levő diszharmonikus fluidok miatt érezhetőleg hathassunk reá- tok. Mi mindenekfelett iparkodunk szellemi fejlődésiekben segítségetekre lenni, lelketekre kötve a krisztusi tanácsokat, figyelmeztetve benneteket kö¬telességeitekre, felhíván titeket, hogy erkölcsi tökéletlenségeitek terhétől magatokat megszabadítsátok.
És a szellemek ilyen állhatatos és jótékony munkájára mi az emberek vá¬lasza? Kevés igyekezet, nagyon kevés önmunkálkodás! Szomorúan látjuk a spiritiszta testvérek között a nézeteltérések és versengések folytán a tettek¬ben való ellanyhulást is, holott a testvériségnek, a felebaráti szeretetnek, az igazság keresésének kellene összetartania az összes spiritiszta lelkeket; mert ez az út, a spiritizmus tiszta útja ezt parancsolja és csak ezzel győzhető le a materializmus.
Ugyan micsoda jelentősége van annak, hogy a tudós materialisták a jelenségekben nem látnak egyebet, mint az élő ember lelkének megnyi¬latkozását? Emiatt talán a szellemek által véghezvitt cselekedetek kevésbe valóságok, kevésbé kézzelfoghatók, a kutatóra nézve kevésbé világosak? A fő az a bizonyosság, hogy ’ez van, ez létezik’.
Azok a szellemi tanítások, melyeket szellemi vezetőim irányításával kö¬zöltem testvéreimmel, amelyek könyveimben vannak lefektetve, megmarad¬nak minden ellenkezés és támadás dacára is, mert azok ama nagy szellemi törvényekre vannak alapítva, melyeket Isten teremtett. A szellemi tanítások azt mondják nektek: ’A szellemi tudomány, a spiritiszta tan egyaránt is¬teni kinyilatkoztatás.’
A profán tudomány, tévedései ellenére is, fejlődni és egy napon egyesül¬ni fog a spirituális tudománnyal; e célból a szellemek nagy csoportokban fognak megjelenni a spiritiszták összejövetelein, de a kevésbé harmonikus környezetekben is, a különféle gondolkozásnak összehangolására.
Egyetlen vágyam, hogy mindenkit.a jó úton lássak. Ezért hagytam el bol¬dog szférámat, hogy kibékítsem a materialistákat veletek, spiritisztákkal.”

(Úgy néz ki tehát, hogy Indokínában teljesedhet be Kardecnek az újabb testöltése.) /EV. 1932/1./
Forrás: Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből


UI:

Hangoskönyv

A szkíta hitvilág könyve: Zaratusztra Zend-Avesztája – 1., 2., 3. ének
https://www.youtube.com/watch?v=eH1ZIK3pKqU

A szkíta hitvilág könyve: Zaratusztra Zend-Avesztája – bevezető
https://www.youtube.com/watch?v=0rTNfwcgSPY

A halál angyalainak munkája - Felvezetés
Zita médium közlése 1999. Dec. 30.

Isten akarata nélkül nem lehet meghosszabbítani az életet. Az ember próbálkozhatik, a tudomány ügyeskedhetik, néha az isteni Gondviselés hagyja, hogy az ember a maga feje után menjen, a maga elképzelése szerint valósítson meg dolgokat az életben és az életért, de hogy jól végződjék az, amit az ember összemesterkedik, az nem valószínű és arra nincs garancia.
Isten ha akarja, a holtból is élőt, a kövekből is fiakat támaszthat, és amire Isten kimondja a végzést: „eddig és ne tovább” azt senki a világon meg nem fellebbezheti.Bizony van nekem gyakorlatom ebben, mert hosszú-hosszú időt töltöttem el - így is mondhatnám, bár egy kissé furcsán hangzik - a halál angyalaként. Jártam közöttetek egyetlen egyszer, nagyon régen. Más volt az épület és ti is mások voltatok annak idején. Van annak már 25 vagy talán annál is több esztendeje, amikor egyetlen egyszer, szintén így év végén itt voltam, és ti búcsúztatva az ó-évet reményteljesen néztetek a megszületendő újév elé.
Tudom, hogy mindennek ideje van és így ideje van a halálnak is. Ahogy a megszületendő szellem, ahol majd megszülethetik, a szülők körül, többnyire az anya körül jár, hogy megfelelő kapcsolatba jusson vele, úgy hasonlatosan ehhez, a halál angyalai is az ember körül járnak, az embert figyelik, aki már halálra van szánva. Látóitok, ha Isten engedné - de kegyelemből nem teszi azt, bár vannak kivételes esetek - már előre láthatnák, hogy a halál lehelete valakin rajta van, pedig az illető még egészen jól érzi magát. Még tervei vannak az életben, még mind a tíz körmével kapaszkodik bele; még ezt is, azt is, amazt is szeretne; még egy ilyen lehetőséget, még egy olyan ruhát, még egy amolyan összejövetelt szeretne; még ezeket, azokat meglátni, sok mindent szeretne, és mindazt már nem kaphatja meg. Vagy ha még egy rövid idő engedélyeztetik neki, nemhogy arra használná fel, amire akkor a legnagyobb szüksége lenne, hogy egy kis rendet teremtene a benső lelki világában, hanem még minden érzésszálával kifelé figyel, még minden érzésszálával a világ dolgaihoz és e világhoz kapcsolódik, pedig az ítélet már kimondatott felette.
Senkinek nincs hatalma arra, hogy ami elmúlt, azt visszahozza; hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye; hogy az elpazarolt időt valami értékessel tölthesse meg; hogy életének agyonfirkált lapjait kiradírozhassa és más dolgokat írhasson be; hogy akikhez rossz volt, és akiknek lelkében rossz érzéseket hagyott maga után, azokat képes legyen megváltoztatni. Az mind-mind kikerül a halál szele által meglegyintett ember, a haldokló lehetőségei közül.
Mindenkinek más a halála, más az agóniája, más a halálfélelme; mindenkinek más és más jelenik meg utoljára testi szemei előtt és mindenkinek más és más tűnik fel a kibontakozó lelki szemei előtt. Ha az életét úgy élte, hogy orcáját nem a fény felé fordította, akkor megvakul, és hiába próbálja nyitogatni lelki szemeit, hogy ebben a világban valamit megpillantson, csak sűrű sötétséget és tapintható ködöt érez maga körül, és semmit e világból nem lát.
Az ember napjai megszámláltattak; az írás szerint az ember napjai legfeljebb 70 vagy 80 esztendő; mindaz, ami azon felül van, az Isten nagy-nagy kegyelmi ajándéka. De az ember azt sem veheti biztosra, hogy azért, mert ezt a nagy kegyelmet megkapta, akkor jóra fordul a sorsa, mert számtalanszor a nagy kegyelmet megkapva, a hátralévő időt is helytelenül és rosszul használja fel. Mert az időt csak elmulasztja, kifolyatja az ujjai közül anélkül, hogy a körülötte lezajló életből valami értéket tudna kihozni. Mert a figyelme nem azon van, amiért a Földre küldetett, hanem mindazon a káprázaton, amely e világra oly nagyon jellemző.
Az egyén halála másként történik, mint a tömegkatasztrófákban elhaltaké. Azoknak a munkája egyszerűbb, könnyebb, akik az egyénileg meghalók mellett teljesítenek szolgálatot. De amikor így, mint nekem is, katasztrófák, különböző balesetek és szerencsétlenségek helyén kell teljesítenünk szolgálatot, néha még bennünket is - bár kötelességtudatunk olyan erős, hogy megakadályozza, hogy érzésbelileg az ott életüket vesztettekhez kapcsolódjunk - megvisel az, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire felkészületlenek azok az emberek, akik tömegkatasztrófákban halnak meg.
Nagy az ilyen helyeken a fejetlenség; többnyire az ott meghaltak azt hiszik, hogy még mindig van lehetőségük, hogy kijuthassanak abból a katasztrofális helyzetből; hogy mentsék az életükét; kikerüljenek onnan, ahol a veszedelem fenyegette őket. Némelyek, akik nem veszítik el öntudatukat - mert az is ritka, akik nem veszítik el - azok kószálnak és azt várják, hogy elszállítsák őket a mentők. Pedig mi fogjuk őket elszállítani idegen vidékre, egészen más területekre, mint amit ismertek és amihez hozzá voltak szokva.
Közel kétszáz esztendeje teljesítem ezt a munkát, amely most, ennek az évezrednek a lejáródásával az én számomra is lejáródott, és nagy-nagy szükségem lesz az élettel való telítődésre. Mert a halál közelében dolgozni, a halállal időt tölteni mindenkor megviseli még a szellem érzésvilágát is, de különösen megviseli azokét az emberekét, akik mindig a halál közelségében vannak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A halál angyalainak munkája
Adai tanítás - Búza es konkoly
A Sátán csapdái
Az ellentét eszközei
Amíg a kapuk be nem záródnak
Földet vissza nem adunk
Nem a ruha teszi az embert



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisZTwBKhFXKnHIUF1w?e=OAXMpI
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=kH1b32MdbKs
Egy keresztény zsidó gondolatai az arab-zsidó konfliktusról –
Erzsike médium által, 2002. Március. 10.

https://www.youtube.com/watch?v=PKwq6ngdxnQ
Kapcsolat Isten szellemvilágával, Történetek. – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=Akfe1lErFUw
Egy földbirtokos fia Erzsike médium által – 1997. Május. 18.

https://www.youtube.com/watch?v=T4lBKm0a-_U&list=PLMO9ZzkaG9PvO5lxwpAVA9rKVU22FanSe
Carol karácsonya – Spirituális film

Médiumi közlés halottak napja alkalmából


Az alábbi manifesztáció 1926 október végén, november elején hangzott el a halottak napja alkalmából.

"Békesség nektek szeretett testvéreim!

Eljöttem a halottak országától a lelki halottak közé, hogy az a néhány, akik ébredeznek, akik élni vágynak itt a nagy enyészet köze¬pette, elvezessem oda, ahol egynéhány nap múlva sokan sírni és kétségbeesni fognak egy egy sírhant mellett. Szeretném megeleveníteni azt a képet előttetek, ami ilyenkor látszik, amikor a Föld lakói ün¬nepelni készülnek, megünnepelni szeretett halottaik emlékét.

Testvéreim, elnézzük ezt a minden esztendőben ismétlődő bút, ami¬kor lehorgasztott fővel, bizonytalan léptekkel, csüggeteg szívvel elindulnak a Föld lakói a temető felé, azoknak kapui kitárulnak, és ők tömegesen járulnak a kicsiny sírhantokhoz, amelyekbe eltemették azo¬kat, akiket szerettek itt a Földön. Virágok garmadáit viszik, ezekkel akarják enyhíteni fájdalmaikat, és azt közelebb vinni azokhoz, akiket siratnak.

Testvéreim, ha elnézzük, hogy milyen csüggedten járnak az emberek ott, hogy sírnak, mennyi könnyet ontanak, milyen reményvesztetten mormolják el imáikat ott a sírkeresztek mellett, a tehetetlenségnek, a kicsinységnek, a parányiságnak érzése fog el bennünket, hogy nem tudunk segíteni rajtuk, nem tudjuk felébreszteni őket. Nem érte¬nek meg bennünket, nem hallják a mi és szeretteik szavait, akik a fü¬lükbe kiáltják, hogy: élünk, feltámadtunk, viszontlátjuk egymást!

Az ember, amikor elzarándokol a temetőbe, nem lát egyebet, mint enyé¬szetet a virágzó dombok alatt. Csak a föld mélyébe mélyeszti szeme¬it, nem tekint fel az égre, nem keresi Istent, a szerető, minden¬ható Atyát, aki feltámaszt mindent. Földi emberek zarándokolnak a temetőkbe, és a szellemvilág lakói ott fogadják őket a kapukban, ke¬zeiket nyújtják szeretteik felé, üdvözlik őket örömmel, és azok el¬mennek mellettük, nem látják, nem hallják őket, nem vesznek tudomást arról, hogy ők élnek.
Óh, gyarló, földi ember, aki sokszor megállsz egy épületóriás előtt, egy gépóriás előtt, és csodálkozol, hogy mit tud az ember al¬kotni. Csodálatba ejtik az embert a szavak, a hangok ritmikája, a vonalak szépsége, a színek harmóniája egy-egy képen és nem jut eszébe térdet hajtani, ha a nagy természet ölébe megy ki, nem veszi észre ott a nagy harmóniát, a nagy szépséget, a mindenhatóságot, nem látja a születés és halál csodálatosságát itt a Földön. Nem ve¬szi észre, hogy minden hajszálnyi pontossággal működik, amit Isten alkotott. Nem szeret csodálni istenit, nem szeret elismerni maga felett egy nagyobb, hatalmasabb lényt, ő ön¬magát dicsőíti, csak emberek által alkotott dolgok ragadják bámulatra.

Testvéreim, költögetünk titeket, tartsátok ébren magatokat, el ne aludjatok, szemeitek legyenek nyitva minden szép és minden jó iránt. Úgy járjatok itt a Földön, mint az értelmes gyermekek, akik mindent meglátnak, mindent megfigyelnek, mindent tudni akarnak, és igyekeznek megérteni. Mindazokra, akiket valaha szerettetek és elköltöztek tőletek, úgy gondoljatok, mint élőkre, mert ők élnek csak igazán, akik le¬vetkőzték a test bilincseit, ők nem rabok többé, szabad polgárai egy szabad hazának.
Úgy éljetek itt a Földön, hogy elnyerjétek egykor azt a helyet, ami el van készítve mindenkinek, aki hűséges marad mindhalálig.
Ezután munkálkodjatok békességgel, szeretettel, egyetértésben!"


UI:

A veszteségekből fakadó fájdalmak feldolgozása
https://www.youtube.com/watch?v=0clbLo25SRA

A mély ember, mindig többet szenved

Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző az egyénre, akkor maga az ember is felszínes.
Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen. Hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.
Ebből fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkű és morálisan igényest sok minden. Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így gondolkodik: "Túl komolyan veszel mindent", s a mély, nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, ő is értené, s nem beszélne így.
Ugyanis a felszínes ember lényegéből fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély. A mély viszont szükségszerűen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel.
Szenved, mert: - lényegéből fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség.
Tehetetlen mert: - amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember.
Ezért ha mély ember vagy, és teheted, sose barátkozz felszínes emberrel, mert ha megszereted, hihetetlen mennyiségű szenvedést zúdít rád akaratlanul is, - no nem azért mert gonosz -, hanem azért, mert felszínes. Ha mégis belebonyolódtál egy ilyen kapcsolatba, és küldetés tudattal rendelkezel (és elég erős is vagy ehhez) megpróbálhatod felfogni úgy a helyzetet, hogy az a feladatod, hogy segítsd a felszínest mély emberré válni, de előtte mérlegeld, hogy tényleg elég erős és bölcs vagy-e a feladathoz.
Ha az vagy, rendkívüli adottságaid vannak, mert a mély lelki tartalom + szellemi magasság + erős lelki állóképesség a legjobb kombináció. Ha döntöttél, légy elkészülve rá, hogy elviseld a nemtörődömséget, a közönyt, a felületességet, a köztetek törvényszerűen húzódó falakat, egyszóval mindazt a lelki ürességet, amit türelmes munkával "gazdagon termővé" akarsz teremteni.
Ha viszont rosszul döntesz, és alkalmatlan vagy a feladatra, csak szaporítani fogod lelki kínjaid, és sem rajta, sem magadon nem segítesz. "Akkor még mindig ott hagyhatom" - mondhatod erre. Ez igaz, de ebben az esetben morálisan elmarasztalható vagy, hiszen Saint-Exupery is leírta már a Kis Hercegben, hogy "ha megszelídítetted a rókát, már felelősséggel tartozol érte", másrészt meg nem is biztos hogy képes leszel a szakításra, mert ha gyenge ember vagy (hisz ezért adtad fel a harcot), akkor megtörténhet, hogy a kötelek elvágására is gyenge leszel.
Fontos tehát, már az elején jól mérlegelni! Mert ha mélységed miatt zavar a másik felszínessége és emellett még arra is alkalmatlan vagy, hogy elviseld vagy megjobbítsd partnered, (szerelmed, barátod, ismerősöd), akkor semmiképpen sem szabad belemenned ilyen kapcsolatba, különben elviselhetetlen kínok várnak rád.

Szeretettel Bíró Laci