Szellemtudomány alapjai

A szervező életerő munkája
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 3

Amikor a szervező életerő megalkotja az éterikus testeket, akkor már működésbe lép a születés törvénye. Eddig még mindig csak a föld belsejében folyó funkciókról volt szó, de ezzel már a föld felszínére lépünk. Mikorra az élet ekképp láthatóvá válik, akkor már annyira felfejlődött, hogy más, fejlettebb világok légköréből lesugárzó erőkkel, pl. a Napnak erőivel — képes kapcsolódni. Ekkor képződik ki az első szféra, amely ezeket a fluidokat, éterikus testeket, vagy fantomokat felszínre hozza. Így képződik ki a föld felszíne.

Megjegyzés: Ne feledjük az elsődleges állapot a leszületéseknél a mentál és asztrál élet azok tudatosságával. Az éteri, más néven finom fizikai testbe csak úgy költözhet bele a tudatosság, ha abból a szellem készít és magára ölt egy testet, másnéven éteri fantomot. A környezetünkben élő elemi lények, mint a tündérek, szilfek és a többi, éteri testben vannak inkarnálódva. Ha például egy kis virág, amelyről egy pici tündérke gondoskodik, elpusztul, az a tündérke testet öltésének is a végét jelenti. Leveti éteri ruháját és visszatér tudatossága az asztrális hazájába.

A víz anyagai is elválnak és a vizek is magukkal hozzák a beléjük rejtett elveket éppúgy, mint a szárazföld a maga vegetációját. Ez az egész folyamat tehát csak fokról-fokra való fejlődéssel létesül. Folytonos erjedés és osztódás követik egymást, hogy a különböző princípiumok minél tökéletesebben juthassanak a felszínre. Mikor pedig létrejöhet az éterikus test akkor a lényeg annyira életképessé válik, hogy kifejezheti magát és szervesül. Ez a szervesülés ismét más osztódásokat hoz létre olyannyira, hogy ezáltal nemcsak a külső, állati test van készen, hanem bizonyos lelki-test is, amely nemcsak ú.n. ösztöni erőket, hanem már gondolkodó erőket is munkába szólít. Ilyképpen az életerő önmagából mindig többet és többet, folyton tökéletesebbet hoz elő, ami mindig abban az alakban jelenik meg, amely akkor, abban az esetben a legtökéletesebbnek látszik. Így áll elő egy kiképzett forma, amelyet a természettörvény helyesnek, jónak ítél.
Amíg az elvek vadak, gonoszak, rosszak, addig nem fejlődhet ki valami nagyon finom és légies fantom, hanem csak erősen villanyos és alantas, olyan, amely éppen annak az elvnek felel meg, amilyen elv felszínre került, vagyis amilyen elv azt kiképezte. Ez az „anyag szelleme”.

Megjegyzés: A természettörvényben a bukottak lélek és teremtésrészecskéi végigjárják a fejlődés útját az ásványvilágtól az állatvilágig mind magasabb és magasabb szintű formákat éltetve, míg eljut az egyéniesülés szintjére, amikor végre egy emberi testet éltethet. Ekkor válik szabad akaratú teljes értékű emberszellemé.

A fejlődés folyamán a felébredt szellem azokat az erőket, amelyek valaha az anyagot alkották, illetőleg az anyagban éltek, sajátjává teszi , és ő maga diktálhat azoknak alakot és formát és azok az ő szolgálatára állnak. Minél jobban van eltelve valamely szellem az isteni gondolattal, annál tökéletesebb formákat képes kihozni ezekből az erőkből. A szellem akár ember-alakban, akár a testétől megszabadultan él, minél többet hajt a maga hatalma alá az anyag szelleméből és minél többet tud áthatni a maga szellemi erejével, annál több erő felett rendelkezik, amely erőket megtölthet a maga gondolkodásának és vágyainak kifejező formáival, vagyis új alakulatokat hozhat belőlük létre. Ha ez a lényeg rossz, akkor azt a szellemnek mindenesetre meg kell változtatnia, jóvá kell tennie, azaz szelemesítenie.

Szeretettel Bíró Laci

A múlandóság misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 4

Csak ami igaz, ami tökéletes, az a „Van”, mert az örökéletű. A bűn, szenvedés, gonoszság, tévelygés pedig a „Nincsen”; és ha ez az időleges világban ennek dacára mégis van, a tévelygő szellem tette a Nincsent Vanná, tehát neki kell megtapasztalnia, hogy amit ő a Nincsenből merített, az nem életképes (múlandó). De mivel a szellem, aki ezt létrehozta, az ő lényegében Istenből való lényeg, s ennél fogva ránézve megsemmisülés nincsen: mindaddig megmaradnak az ő hibás elveinek a következményei, ameddig csak azokat az elveket meg nem változtatja, vagy fel nem adja. Itt a fizikai síkon, az ember a maga erőiben, a maga járulékainak testesülésében cselekedhet, hathat.
Azok az ércek, amelyeket nemes érceknek neveztek: az arany, meg az ezüst, bizonyos kőzetekben mint apró, alig észrevehető erecskék vannak beágyazva. Ezek a kőzetek képezik a salakot és ezek is mind szellem-termékek (gondolatok és érzések), amelyek így öltöttek testet, így materializálódtak, ugyanígy a növények közt is vannak nemes, meg teljesen vad, káros növények is, és ezek együtt tenyésznek a mezőn, vagy az erdőn. Az egyiket felismeri az ember és ragaszkodik hozzá, a másikat felismeri és eldobja, egészen addig, ameddig annak a hasznát is föl nem ismeri. Mert nincsen olyan hiábavaló dolog, amit az emberiség fel nem tudna használni, csakhogy még nem érett annyira, hogy az ásványoknak minden fajtáját hasznosítani tudná a maga életében. Mert mindennek csak annyi haszna van a földön (éppúgy, mint az embernek is), amennyit jobbá tud tenni, vagyis aminek az átváltozása egy fokkal előbbre tudja segíteni a szellemet.
Mindennek a szellem szolgálatára kell állnia. Minél magasabb rendű elv van az ásványba, növénybe, vagy állatba zárva, annál többet fel tud használni belőle a szellem, és amit felhasznál, amit szellemesít, az már ide többé nem jön vissza mint erő, mert a magasabb légkörben végezheti tovább a maga pályafutását, vagy magasabb világokhoz kapcsoltatik aszerint, amint a szellemek céljait jobban szolgálja. Ugyanígy a szellemeknek meg az Isten céljait kell szolgálniuk, vagyis mindenféle elvnek a magasabb rendűt.
Csak látszólagos rögzítése mindennek a megjelenése a világon, mert itt minden mulandó. A mai kor embere már kezd hinni a láthatatlan erőkben, és egy lépés kell csak ahhoz, hogy behatoljon a lélek világába. Nem mondom, hogy a szellem világába (Isten országába, mely a negyedik és a fölötte lévő szférákat jelenti), mert oda nem léphet be. Oda csak szellemileg léphet be; de a lélek világába behatolhat (Az asztrál és mentál síknak az alsó tartományaiba).
Az emberek bele akarnak látni az előttük elrejtett titkokba, és tudománnyá akarják tenni azokat, pedig ha az emberek megváltoznának, nagyon sok titokra rájöhetnének. Mert a szférákban, ahova az ő szellemük alvás idején pihenni tér, mindenféle dolgok nyitva állnak, természetesen kinek-kinek fokozata szerint. És amire azt mondja a földi ember, hogy gondolkodásával rájött, arra nem az ember jött rá, hanem az ő szelleme, az ő lelke szívta azt magába a szférában, ameddig ott időzött, amikor ott kutatott (vagy tanult, mert aki arra érdemes azt tanítják).

Szeretettel Bíró Laci

A lélekrészecskék misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 5

Most visszatérek a fejlődés menetének taglalásához. Amikor a szervező életerő átvette a vezetést, feloldódik az az elv, amelyben az erő megsűrűsödött. Ezt a folyamatot a világosság indítja meg. A szervező életerő összevonzza egyik parányt a másikkal, azután felhasználja különböző alakulatok létrehozására, először a kicsinyt, mint önmagát fenntartó egységet képezi ki, azután sok ilyent összegezve nagyobb élet-telepet alkot, hogy ezeket az élettelepeket egymással ismét úgy csoportosítsa, hogy bizonyos cél szolgálatára alkalmasak legyenek.

Végül ezeket a célokat összegezi, hogy a kisebb célok együtt nagyobb célokat szolgáljanak és végül az összes célok együttes célja egy egység legyen. (Vagyis a parányokból molekulákat alkot, a molekulákból sejteket, a sejtekből szöveteket, a szövetekből szerveket, s mindezek összességéből és harmonikus együttműködéséből egy egységet, egy életformát alkot.)

Mindaz, amit eddig végezett, csak fluid, azaz a testnek éterikus fantomja, amely nem szolgál más célt, mint hogy összeköttetést létesítsen a lélek és más lelkek világa között. Mikor pedig ezzel az előkészítő munkával a szervező életerő elkészült, akkor a felszínre hozza, vagyis megkezdi a sejtesítést.
Mindennek pedig a legmagasabb állomása az emberi test.
Nem mintha a növények, a virágok talán alacsonyabb erőkből állanának; csakhogy ezeknek egészen más elvük van és igen messze állnak az ember lelkétől; de amikor a fizikai síkon megjelenik az ember az ő világában, a céljuk eggyé válik. Az ember t. i. a lélek céljait van hívatva szolgálni és ugyanebben a célban egyesül minden, ami a földön megjelenik. Ennek a célnak szolgálatában működik a természet is. Az emberi testnek a fantomja, a megszervezett erőrendszer félig a lélek, félig pedig a természet erőiből van megalkotva. Ezért szükséges, hogy az bizonyos tekintetben szép, jó, használható legyen és minél tökéletesebb gépezetül szolgáljon a lélek részére, amikor az itt a földön megjelenik.

Megjegyzés: Tehát eljutottunk az ember éterikus testének kialakulásáig, melynek az a föltétele, hogy az anyagban szétszóródott apró kis lélekrészecskék mindannyian egyesülhessenek, miután bejárták az egész anyagi világot az ásványtól az állati lelkek legmagasabb szintjéig. Az eredetileg anyaghoz kötött részecskék egy bizonyos létrezgésszint elérésekor leválasztódnak saját teremtéseikről és keresik egymást, hogy a vonzás törvénye alapján egyesülhessenek, így előbb kissebb csoportokban egy-egy kisebb és fejletlenebb lényt lelkesítenek meg, majd a csoportok egyesülésével mind fejlettebbeket, míg valamennyi lélekrész egyesül. Ekkor válik a lélek alkalmassá, hogy egy emberi éteri testet éltessen. Majd ez az éteri test lesz a leendő fizikai test "öntőtégelye", azaz formaadója és fenntartója az inkarnáció ideje alatt.
A Föld életében, még jóval a kéreg megszilárdulása előtt megkezdődött az emberi szellem földi élete és fejlődése, előbb éteri testben, majd félanyagiban, mint most a Jupiteren és a Vénuszon, és végül, amikor a feltételek kialakultak a földi környezetben, megjelenhetett a fizikai testben való inkarnáció is.

Szeretettel Bíró Laci

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk. Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás

"Mikor a másik oldalon voltam a fényben megkérdeztem: A mennyországban vagyok? A nagy fényesség válaszolt:'Igen, mindig is benne voltál. Az univerzum és minden eleve a mennyországban volt már az idők létezése előtt.
Az emberek sosem szenvedésre lettek tervezve.'
- Akkor én miért szenvedtem??? - kérdeztem.
A fény pedig ezt válaszolta: 'Tudatlanság és félelem. Bocsásd meg minden hibád az életben. Bocsáss meg mindenkinek és mindennek az életedben.
FÉLELEM az egyetlen pokol. Szeresd az életedet és mindenkit és többé ne félj!"
-- Mellen-Thomas Benedict: Halálközeli élmények.


Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

"MI valójában a Mindenszentek ünnepe, ami a keresztény emberek emlékezése elhunytjaikra?

MINDENSZENTEK (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános megemlékezéssé az elhunytakról.
A IV. században Mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.
Kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, egy valóban kelta ünnep időpontjára. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája volt. Ennek hagyományát akarták a kereszténység terjesztői elfedni. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, amikor a tisztítótűzben megtisztult, már a mennyekbe jutott üdvözültekre emlékeznek.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a keresztény egyházi szertartás szerint mindenszentek litániáját imádkoznak, és megáldják az új síremlékeket.
Magyar lakta tájakon, e napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul.
Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
Halottak napja a tisztítótűzben szenvedő (tehát nem üdvözült) lelkekről való megemlékezés napja.
A világ majd minden táján megemlékeznek ezen a napon az elhunytakról. Dél - Amerikában, Mexikóban a halottak napi szokások és az ezzel kapcsolatos gondolkodás jóval eltér a magyar hagyományoktól. A latin-amerikai országban a dia de los difuntos, azaz a mindenszentek egy vidám és boldog ünnep, mely még az aztékoktól ered. Ezen a napon a családtagok „együtt ünnepelnek” halottaikkal. Ajándékokat visznek nekik, az elhunyt gyerekeknek játékokkal, a felnőtteknek italokkal kedveskednek.A sírokat világító lámpásokkal, színes papírmaséfigurákkal és álarcokkal díszítik. Piknikeznek, iszogatnak és anekdotákat mesélnek elvesztett szeretteikről. Számukra ez sokkal inkább a család összetartásáról szól, mint halottaik siratásáról.
A HALOTTAK NAPJÁHOZ számos ősi szokás tapad.

A HUN TÁLTOS ezen a napon áldozatot mutatott be Ártónak (ez Sátán megfelelője) aki vezeti a gonosz lelkeket. A földalatti oltárba ilyenkor fekete kos vagy kecske, ritkán (ha a közösség valamitől félt) fekete ló vérét csurgatták. "A karaván-cigányoknál például ez volt a legfélelmetesebb megemlékezés, a cigány vallásban nagyon erőteljes a holtak kultusza. Ők vizet raktak ki vagy locsoltak ki a halottaknak, azt tartván, hogy másként az ilyenkor a Földre érkező holtak megszomjaznak a nagy úton s az emberek vérét isszák meg. Hun korabeli bizánci feljegyzésekből kiviláglik, hogy a hun törzseknek, az avaroknak, de a germánoknak, rokszolánoknak, galloknak is erőteljes holtak napi kultuszuk volt
.
A Halloween teljesen más minőség.
„A Halloween-nek nevezett sátánista rítus nem más, mint marketing fogás becsempészése a modern emberi társadalomba, párhuzamosan megcsúfolva ezzel az emberek halottak iránti tiszteletét, lásd a Halottak Napi keresztény hagyományokat.”

forrás: Nagyváradi ismeretlen írása

UI:

A Halloween ismeretlen története
https://www.youtube.com/watch?v=G6ttrC4-Zo4

Vissza az eredethez: Istenhez - Felvezetés
(Eszter testvér megnyilatkozása)
Zita médium által 2008. Február 3.


Nincs nap, hogy ne gondolnék rátok és mindazokra, akik az én kedves vezetőm, a Névtelen szellem csodálatos szellembőlcseleti tudományát értéknek látják és rendszeresen tanulmányozzák. Én mindig úgy éreztem, hogy kicsiny, jelentéktelen eszköz vagyok csupán az ő kezében és nem az a fontos, hogy én mit tudok és amit tudok, arról hogyan tudok beszélni, hanem az a lényeges és fontos, hogy amikor arról beszélek, azzal mindig az ő személyét, az ő tanítását helyezzem előtérbe, mert hiszen az övéből vettem, ő pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztuséból.
Nagyon fontosnak tartottam és tartom ma is ideát a szellemvilágban, hogy a teremtmény úgy a földön, mint ideát, minden tekintetben visszajusson a forráshoz, mindenek eredetéhez: a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz, az Ő törvényeinek, akaratának megismerésében. Tehát ne valahol félúton kezdje a dolgok megismerését, vagy ami már a forrástól messze esik, hanem próbálja a forrást megtalálni, a forrásra rátalálni és a forrásból meríteni, mert ott a legtisztább, ott még semmi meg nem fertőzte, útjából még semmi ki nem térítette.
De ugyanez a véleményem arról is, hogy a másik forráshoz, a másik eredethez, tudniillik a duáljához visszajusson, és vele a kapcsolatot újból helyreállítsa. Az ember számára ez is nagyon fontos. Azonban nem úgy, ahogy én ezt ma a spiritiszták körében látom, hogy aki a szemnek kellemes vagy aki testies vágyat ébreszt, arra ráfogja, illtve bizonyítgatni próbálja, hogy az az ő duálja és ezért a régit, a meguntat el kell hagynia, mert fontosabb, hogy a duáljával éljen együtt. Nem így gondolom, hanem a párkapcsolatban úgy a férfi, mint a nő, mindig azt érezze, úgy gondolkodjon, és arra törekedjen, hogy akivel az életét összekötötte, ahhoz hűséges, szeretetteljes legyen és megtartsa a tisztaságát. Ezek legyenek a fő szempontok, mert így jut majd el a forráshoz, a kiindulási ponthoz vagyis ahhoz, akivel Isten őt egy fényburokban, egynek teremtette.
Így van ez szeretett testvéreim az igazsággal is. Minél messzebbre került az ember annak eredetétől, Istentől, annál inkább bepiszkolódott, besározódott, hazugsággá változott. Az emberek pedig ezeknek a felismerhetetlenségig elferdített igazságoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget és az emberi igazságot tartják a nagybetűs Igazságnak. Az egyházaknál és a társadalomban is úgy vélik, hogy a maguk igazsága a fontos; ez az, ami kell nekem, ez az ami érdekel, ezzel értek egyet, ennek érdekében vagyok hajlandó dolgokról lemondani, vagy netán áldozatot hozni.
Talán azért van ez az emberben, mert lelkülete szennyes és ezáltal könnyebben azonosul azzal, ami érzés,- és gondolatvilágához közel áll. Pedig, mint mondom az igazság eredeti, tiszta forrásához, a kiindulási ponthoz kellene minden embernek, minden korban, minden életében eljutnia. Ha ez így lenne, akkor óriási lépésekkel haladhatna az ember a lelki fejlődés útján a mi Atyánk, Istenünk közelségébe, de ugyanígy közel kerülne a többi emberhez is, és nyilvánvaló, hogy közelebb juthatna az ő duáljához is.
Tulajdonképpen a mi Urunk, a Jézus Krisztus ezért bízta meg az ő hitben erős tanítványát, Pétert a nagy feladattal: Legeltesd az én bárányaimat! Legeltesd az én juhaimat! Ez a megbízatás, ez a feladat Péter apostol számára, hogy vezesse mindazokat, akik a mi Urunk, a Jézus Krisztus követői kívánnak lenni, nemcsak arra az egyetlen földi életére szólt, hanem egészen az idők végezetéig. Nem a magáét, az Úrét adta, az Úr pedig az eredeti forrással a mi Atyánkkal, Istenünkkel mindenkor egy maradt akaratban. Krisztus nem Isten, hanem teremtmény, de akaratban, szándékban, az isteni akarat megvalósításában, kivitelezésében egy a mi Atyánkkal, Istenünkkel, a forrással, az alfával, mindnyájunknak teremtőjével.
Amikor különböző korokban egyre nőtt a sötétség, és az igazság eltűnőben volt, olyankor mindig erős, hatalmas szellemeket küldött a Névtelen szellem az Úr Jézus Krisztus parancsára és mindig azokra a helyekre, olyan emberek közé, akiknek még azon nehéz körülmények között is füle volt az igazság meghallására. Így a legsötétebb korszakokban is mindig voltak, akik az igazságot az eredeti forrásból kapták, de mindig többen, sokkal többen voltak azok, akik eltávolodva a forrástól az isteni igazságot mindennel megkeverve, sok mindent rosszul értelmezve, az emberi énjüknek könnyebbséget és kedvezményt keresve az emberi igazságokkal felduzzasztott folyam árterületeire jutottak, amely bizony az emberi lelkek számára nem biztosította a jövőt, hanem inkább károkat okozott nekik.
Így most, az utolsó időkben, a sötétedés idejére nagyon nagy eltérést mutatott az igazság, ezért az alapkijelentéseken keresztül a Névtelen szellem újra visszairányítja az emberi lelkeket a forráshoz. A Szentlélek, a Névtelen szellem vezetésével, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk igéit, amelyek a béresek kezén elkallódtak, újra megtisztította, újra eredeti értelmezésükbe állította vissza, csak a világ nem fogadta be és ma sem fogadja be.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vissza az eredethez, Istenhez
Adai tanítás - Ne félj, csak higgy
A kinyilatkoztatásokról
A krisztusi lelkület
A jövő embérenek érdeklődése
A szeretet-élet
Az angyal és az öregember




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisZ2QxXPbunaHG-S4g?e=dOsJTD
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=QA7CcWGA2Mc
A krisztusi szeretet példája – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=5Qa3wx1BsY8
Bizonyságtevés Isten nagy jóságáról – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=dbOK9UKd_KM&t=3131s
Válogatott tanítások Gizi médium által Kotányi Ottó vezetésével

https://www.youtube.com/watch?v=4FpURKsdaGM
A gyémántlány – Romantikus film

Az öregség

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Ti földi emberek csupán a fiatalkort tartjátok kellemesnek és szépnek! Költőitek megéneklik a fiatalság bájos éveit, de a tiszteletreméltó öregségről senki sem dalol; pedig az öregségnek a legszebb és legkedvesebb kornak kellene lennie, életetek legszellemibb korszakának, amikor szellemetek megváltása közeleg. Mivel azonban legtöbben fiatalon kívánnak élni, mint öregségben, amelyet minden módon késleltetni szeretnének, s akkor sem akarják azt tudomásul venni, ha már megjött; azért az öregséget szánakozva és lekicsinyelve, szomorú és unalmas kornak tekintik, és ez nem helyes. A spiritisztára nézve az öregség az eljövendő szép idő hajnalhasadása, a test lassú elmúlása és a szellem felébredése. Az öregkorban bizonyos hibáknak, mint a hiúságnak, tesztvágynak, élvvágynak, meg kell szűnniük; a test elgyengül, de az átszellemesült aggastyán benső életének meg kell erősödnie.

A materialisták szerint azonban a szellem a testtel együtt hanyatlik és múlik el, és mivel ezt a felfogást igazolni látszó öreg emberek is vannak, azért irtózik a fiatalság az öregkortól. A fiatal kor hibái iránt elnézőbbek az emberek, mindenféle mentséget találnak azok igazolására: a fiatalságot, a tapasztalanságot stb. De az öregkorban, amikor a külső báj is megszűnt, a kisebb-nagyobb hibák annál élénkebben szembetűnnek. A fiatalság nevet az öregek gyengeségei felett; - ó, ne tegyétek ezt! Gondoljatok inkább saját hibáitokra, igyekezzetek azoktól megszabadulni, akkor magatoknak és másoknak is kellemes öregkort fogtok szerezni. Igen, a kellemetlen öreg emberek azokból lesznek, akik fiatalságukat könnyelműen és makacs önfejűségben töltik el. Ó ti agg férfiak és agg nők, akik földi pályátok végéhez közeledtek, legyetek telve Isten iránti bizalommal. Ha nyugtalan a lelkiismeretetek, igyekezzetek még mindent jóvátenni, ne halasszátok azt a halál utánra! Olvassátok el a szőlőmunkásokról szóló példázatot; lássátok, azok is, akik csak este álltak munkába, ugyanazt a bért kapták, mint azok, akik reggel óta dolgoztak.

A megbánásnak két-három éve megmenthet titeket sok száz évre terjedő nyugtalanságtól és félelemtől a szellemvilágban. Forduljatok vissza még alkonyatkor, s akkor az esti fény még titeket is célhoz vezethet. A földi életet bűnbánattal és vezekelve fejezzétek be, hogy egészségesen ébredjetek fel a túlvilágon. Boldog vagy, ha jó és tiszta élet után, nyugodt lelkiismerettel várhatod az örökéletet; ha az emberek áldásától kísérve hagyhatod itt a Földet, hogy teljes öntudatban ébredj fel a szellemi világban! Az igaz ember halála olyan, mint valami szép összhangzatos ének, amelynek tiszta hangjai tovább terjednek a mindenségben! A bűnös halála azonban telve van diszharmóniával, amit pedig senki sem hallgat szívesen. Ezért a fiatalsághoz fordulunk előbb és azt mondjuk neki: Légy okos és bölcs, dolgozzál az öregkor számára, töltsd meg szellemed tárházát nemes munkával és tiszta gondolatokkal, amelyek azután az aggkorban táplálni és támogatni fognak.

UI:

Ki volt Vay Adelma?
https://www.rtvslo.si/rtv365/arhiv/174830612?s=radio

A testetöltés szellemi háttere
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 6

Az embernek kötelessége, hogy az egészségét és tisztaságát megőrizze, hogy fizikai teste önmagának jó szolgálatot tehessen és utódaira is jó génállományt hagyjon. Az embernek sohasem szabad elfelejtenie, hogy nem egyedül magának él. Különben is minden, amit testbeöltözése alkalmával kapott, Isten kegyelmi ajándéka, amiről élete végén el kell számolnia, tehát úgy ezeket a testi erőket, mint a Kegyelem által nyújtott alkalmakat, egyszóval mindent az igaz jónak szolgálatába kell állítania. Mert hogyha rosszul és helytelenül éli az életét s ezeket az erőket a gonosz elvének a szolgálatában érvényesíti: ugyanezek az erők ugyanebben az elvben bosszulják meg rajta magukat, megteremtik az ember számára a pokoli jövőt.
Nincs egyetlen hang, gondolat, vagy érzés, amellyel újból ne találkoznék az emberi lélek úgy ebben az életben, mint a jövendőben, mert a gonosz elvekkel megteremtett rossz hatások lélekről-lélekre terjeszkedve gyarapodnak; ugyanis a hasonló gondolkodású és érzésű szellemek ezeket a gondolatokat és érzéseket a saját erőikkel továbbfejlesztik. Ha tehát gonosz volt a csíra, még gonoszabb lesz az eredmény, amellyel az emberi lélek találkozik, és a szomorú következmények alól nem vonhatja ki magát.
A halállal levetkőzik az ember mindent, minden szertefoszlik, semmivé válik, és semmit nem vihet át a szellemvilágba abból, ami itt az övé volt, ami felett rendelkezett. Csak a lélek tulajdonságai, érzései, gondolatai maradnak meg. De amikor újra visszakerül a földre, akkor sem hozhat magával semmit abból, amivel azelőtt rendelkezett, így egyik megszületéstől a másikig óriási, úgyszólván áthidalhatatlan űr képződik a szellem életében.
A halál nagy, hatalmas törvény, amelynek senki ellen nem állhat, amelyet föl nem oldhat sem a legnagyobb bölcsesség, sem a legnagyobb tudomány. Olyan hatalmas törvény ez, hogy e felett egyedül Istennek és az őrszellemeknek van hatalma, akik a szellemek és az emberek sorsát intézik. Innen van, hogy az ember sorsa nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, hanem úgy, ahogyan az ő fejlődését vezető szellemek irányítják, akik mindig arra törekszenek, hogy a lélek fejlődésére nézve a legjobb eredmény legyen elérhető.
Mielőtt egy emberszellem testet öltene, őrszelleme át- meg áttanulmányozza annak minden legkisebb rejtett hajlamát, vágyát, gondolatát, érzését; elzárja, vagy kinyitja azokat a hajlamokat, amelyekkel rendelkezik, hogy egyensúlyban tarthassa védencének életfolyását, hogy az lehetőleg el ne bukjék, vagy ha elbukik, ne essék olyan nagyot. Amit az ember egy életben elvégezhet, amire alkalom kínálkozik, azt meg kell ragadnia, azt el kell végeznie.
Ugyan ki tudná megmondani, hogy majd a másik, vagy a harmadik életben adódik-e neki alkalom levizsgáznia abból a kérdésből, amelynek megoldására ma nyitva vannak a hajlamai? Vagy, hogy ezek a hajlamai, melyek az őrszellem munkája folytán ma akcióképesek, vajon a következő életben akcióképesek lesznek-e? Vajon nem más hajlamoknak kell-e majd akkor a lélekben megnyilatkozniuk, hogy előbbre vigyék őt a fejlődés útján? Mert hogyha más rejtett képességek ajtaja nyílik meg, akkor természetesen más hajlamoknak megfelelő lehetőségek állnak is elő. Mindig ilyen lehetőségek láncolatából alakul az ember sorsa.

Szeretettel Bíró Laci


Hétvégi filmajánló

Milarepa teljes film magyarul 2013
https://www.youtube.com/watch?v=Huj542p_Nxo

A lélek nyitott része a testetöltésben
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 7

Nem lehet ítéletet mondani valakire, hogy ilyen, vagy olyan formát mutat, hiszen a léleknek mindig csak egy része van nyitva az élet számára, a másik rész el van zárva, hogy abban pihenjen az ő alvásának idején. Mindig a nagyobb rész van zárva. Azt mondhatnám, hogy a nagyon nagy képességű emberek lelkének is — akiket úgy szoktatok jellemezni, hogy nagyon sokoldalúak — csak egyharmad része van nyitva, tehát a képességeiknek csak egyharmad részét tudják kivetíteni a világba; ellenben sokszor egyszerű, majdnem tudatlannak látszó emberekben olyan latens tulajdonságok pihennek, amelyeket ha megnyitnának a gondviselés munkájának menetét vezető égi kezek, talán csodájára járnának az emberek. Ezt pedig azért rendezik így, mert a léleknek talán egy foltja, egy hibája, egy botlása következtében folt, homály van éppen azon a pontján, amely nyitva van, úgy hogy azt csak az ezen az oldalon való folytonos ütközésekkel tudja magáról letisztítani. Azért szükséges, hogy ilyen nagy tudatlanságban vagy egyszerűségben éljen.
A test elvesztése után mindaddig helytelen érzések, gondolatok és vágyak izgatják a szellemet, amíg fel nem találja magát új, szellemi hazájában. Amikor azonban tudatára ébred szellemi képességeinek és a szellemi élet előnyeinek, akkor meg már nem kívánatos előtte a testi élet, mivel most — nem érezvén korlátokat maga körül — sokkal nagyobb szabadságot élvez, és jobban élhet vágyainak és érzéseinek, mint ahogyan azt a testben tehette. A tudatos testöltés előtt félelemmel és rettegéssel áll meg még a bizonyos tudással, sőt bölcsességgel rendelkező szellem is. Olyan folyamat ez, mint mikor valaki alámerül a hullámokba, s feje fölött összecsap a víz és, a víz fölött való egész lét megszűnik számára.
Az a cél, amiért a szellem testet ölt, csak néhány szellemnél tudatos, a túlnyomó többségnél azonban nem tudatos, annyira, hogy a szellemek kilenctized része nem is tud a saját testöltéséről. Ezeket a körforgás vezeti, amelybe őket a minősítési törvény dobja bele cselekedeteik, gondolataik és érzéseik szerint. Tehát a testöltés által az ember mindig újabb és újabb ruhába öltözködik egyrészt abból a természetből, amit az Isten kegyelme tisztán tart készen számára, másrészt abból, amit önmaga mint hibásat azelőtt megalkotott.
A tiszta természeti erők, amelyeket Isten kegyelméből kapott, készek az ember lelkében mindig a jobbat, az igazabbat, a tisztábbat fölerősíteni. Ezek azok az erők, amelyekbe mint újat, a szebbet, a jobbat, az igazabbat bele lehet nevelni gyermekkorában. Így lehet elnyomni a már meglevő rosszat, amit az elődök kifejlesztettek. A felnőtt embert csak nagyon ritkán lehet más álláspontra bírni, mert azon már többnyire a megcsontosodott szokás és a kialakult természet uralkodik. A jó és igaz elvekben nevelt gyermekeknek lesz hivatásuk, hogy az elődök hibás törvényeit és szokásait mintegy eltöröljék a föld színéről. Nem is gondoljátok, mennyi szellem munkálkodik azon, hogy a világot átformálja, a régi rossz szokásoktól és elvektől megtisztítsa. És ennek a munkának egyik leghathatósabb eszköze a helyes gyermeknevelés.
Jó munkát végeznek tehát a papok, a tanítók és mindazok, akik a jót és igazat szemlélhetővé, hozzáférhetővé és élvezetessé tudják tenni mind a felnőtt emberek, mind a serdülő ifjak előtt, s azt mint követendő példát tárják eléjük. Ezzel szemben azok, akik a jót, a becsületeset kigúnyolják, nevetségessé teszik és az ifjúság lelkében a salakos, alacsony rendű érzéseknek nyújtanak tápot, kárhozatos munkát végeznek.


Szeretettel Bíró Laci

A testetöltés kényszere a szellem számára
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 8

Gondolható, milyen fájdalmakat okoz egy rosszul eltöltött élet a szellemvilágban és az embert, ha sokat szenved, bizonyos írtózat szállja meg azzal a szenvedéssel szemben, miután pedig a gondolattársítás folytán nemcsak a szenvedés, hanem az azt okozó dolog is fölmerül a lelkében, megutálja azokat a bűnöket, amelyek ilyen gonosz eredményeket okoztak számára.
Ti nem tudjátok mi az: megundorodni a bűntől, de a szellemek tudják. Találkoztok az életben emberekkel, akik azt mondják, hogy nem képesek vért látni. Mi volna ez más, mint a lélek óriási szenvedéseinek a nyoma, mert valaha sok vért ontott, valaha nagy szenvedéseket okozott másoknak, úgy hogy a vérnek látása mindaddig szenvedést okoz neki, míg csak ez a hajlam teljesen ki nem tisztul a lélekből. Tehát mindaddig tart a szenvedése és sóvárgása, amíg a saját lelki természetének törvénye le nem forog. Vágyai, amelyek élénken, bár latens fekszenek a lelkében, olyan állapotokhoz kapcsolják őt, amelyek szinte automatikusan viszik előbbre. Így törvényvilágból törvényvilágba szállítja őt javulásra való hajlandósága.
Az emberi testek és az asztrálvilág olyanforma viszonyban állnak egymással, mint a tüdő a levegővel. A tüdőnek szüksége van a levegőre, azaz annak éltető részeire. Az ember világnak szüksége van az önmaga-kifejezésének lehetőségére. A tüdő lélegzik és minden belélegzésnél magához ragad molekulákat a levegőből, felbontja azokat elemeire és elhelyezi a testben. Így jutnak a szellemek is az emberi világba, mert a fizikai világ mintegy fölszívja őket. T.i. az asztrálvilág a túltelítettség folytán, mintegy a túltöltött feszültségtől való szabadulás érzetével nyomást gyakorol a fizikai világra, és erői belepréselődnek az anyagi kifejezés lehetőségeibe. Így táplálkozik a fizikai világ az asztrálvilág erőiből. Mert itt, a fizikai világban van az asztrálvilág vágyainak beteljesülése és elérése. A fizikai világ nem más, mint az asztrálvilág anyagba való öltözködése. Az asztrálvilág erői és természete itt érik el a beteljesülésüket.
A fizikai világon megjelenő természet nemcsak alulról, hanem felülről is kap táplálékot, a felsőbb rendű világ erői is keresztüljárják a fizikai világot, tehát a fizikai világ telítve van a felsőbb rendű világ anyagával is, ''azaz ennek az anyaga is alámerül a fizikai világba, és feljebb emeli az életet magával. A halál után belekerül minden lélek a minősítési törvénybe, amely mindenkor munkálkodik ugyan, de az ember nem veszi észre és besorolja rezgésszintje szerint.
Eljutottunk tehát odáig, amikor a testet ölteni készülő szellem a szülők fluidjaihoz kapcsolódik. Néha évekig vannak egyes szellemek bizonyos emberek környezetében, míg ott végül testet ölthetnek. Hasonlítani lehet ezt a testöltés után való sóvárgást ahhoz az égő vágyhoz, amelyben a férfi és nő él az egyesülés pillanata előtt, amely az egész idegrendszert a legnagyobb feszültségben tartja. És amilyen megkönnyebbülés és nyugalom lesz úrrá az idegeken a kiegyenlítődés pillanata után, éppen olyan megnyugvás, éppen olyan pihenés érzése váltja fel a testöltés után sóvárgó szellem élnivágyását a megfogamzás után. A küzdelmek véget értek, a vágyak megszűntek. A bekövetkezendő testi fájdalmak, a bajok, a betegségek, a küzdelmek: mind semmik ahhoz a nyomáshoz képest, ami azelőtt, szellemvilági állapotában reánehezült és őt a föld felé sodorta.


Megjegyzés: A szellemek fejlettségének viszonylatában a testetöltés olyan analógikusan, mint a testetöltött ember életkorának sajátosságai. A fejletlen szellem, akár a kicsi gyermek még segítségre szorul, mert alig van tudomása mi történik vele. Később mint a csintalan és felelőtlen gyermek kívánja a testetöltést és alig várja, hogy “jöjjön már a jó buli”. Miután jó párszor kitombolta magát és meg is égette a száját, óvatosabb lesz, tudatossága megnő és már bevonható az életterv megismerésébe. Ez odáig fejlődhet, hogy ő maga is részt vesz az életterv megtervezésében, sőt ő maga, látván mennyi tisztogatni valója lenne, bevállalhat saját elképzelése szerinti plusz feladatokat is, bízván erejében és tudásában. Hiába mondja a szellemi vezetője, hogy sok lesz ez a vállalása és nem fogja kibírni, de ő hajthatatlan, annyira vágyik megszabadulni hibás lélektartalmaitól.
Persze a leszületéssel a feledés fátylai mögött elfelejti mi a célja, mi a dolga és beleveti magát az “édes” életbe, amelyben csúfos kudarcot vall. Miután ezt is elismételte egy jó néhányszor és elegendő tapasztalatot szerzett óvatosabbá, megfontoltabbá válik, csak annyit vállal, amit el is tud végezni. Ez már a szellem érett kora, amikor a testetöltései mind eredményesebbek. Öreg korára már megszabadulva a leszületések kényszerétől már nem szívesen vállal újabb testetöltést, viszolyog tőle, mert tudja, hogy ha rosszul végzi, nagyon sokat veszíthet, ezért nagyjában három oka lehet, ha mégis elvállalja: egy vagy több szerettének megsegítése, kimentése; a lélek egy még megmaradt tisztátalan tartalmának kijavítása, mely által magasabb szférába juthat; vagy isteni megbizatásból egy olyan feladatra, mely neki éppen megfelelő.

Szeretettel Bíró Laci

Szabó Judit:
TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK

Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.
A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.
A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

UI:

Halottak, akik nem haltak meg - öt nap a Halál Földjén
https://www.youtube.com/watch?v=oKp0JOspnlY

Sok kicsi feltámadás az emberi élet

Részlet az 2002.03.26-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Engedd meg, hogy mielőtt kérdeznénk, ennek a hétnek, a Nagyhétnek az ember számára igazán soha fel nem fogható misztériuma és csodája okán nagy örömmel kérnénk és várnánk egy kis tanítást, egy kis közlést arról, hogy ebben a nagyon eltorzult világunkban hogyan élhetjük meg mi, akik szeretnénk nem részt venni a világ zajlásában, - már amennyire lehet elvonatkoztatni magunkat -, mit mond nekünk a Húsvét, a Feltámadás, a Golgota, a Megváltás csodája, és mindaz, ami ehhez tartozik, hogy minél jobban, lelkünk mélyén tudjuk megélni és továbbvinni. És ahogy Te mondtad, amikor eljutunk olyan hely¬zetbe, továbbadni azt, amit úgy érzünk, hogy feladatunk is, vállalásunk is, kötelessé¬günk is!
TSZ.: Nagyon sok kis Golgotát kell megpillantani! Ez az akkori és egyetlen, mindmáig óriási erőkkel és jelentőséggel bíró esemény, amelynek megemlékezését, mint ünnepet tartjátok számon, ez egy előzménye, bemuta¬tása volt annak, ami nap mint nap mindenhol, és minden emberi életben megtörténik! Ha csak egyetlen oldalról nézzük meg ezt az eseményt, ez a következő!
Az emberélet egy ponton eljut a mélypontjáig, amelyen túl tovább nincs! Ezt nevez¬hetjük emberi, testi életbe véve halál-pontnak. Csakhogy ez nem záródik le itt! Mégpedig azért, mert az ún. testi halál-pont csak egy mutatvány, a való igaz történés az után történik, mégpedig egy felfelé futó ágban. Ha ezt lefelé jutásnak ne¬vezik, akkor az utána következő egy felfelé futó ág. A kettő tökéletesen összetartozik! A mélypontra jutás, és az onnan felfelé hatolás és szárnyalás tökéletes egységet képez.
Urunk többek között pontosan ezt mutatta be, mert Ő is az összes jelen lévő ember számára a mélypontig jutott el, a testi halálig! Hogy azon túl mi történt vele, azt már nagyon jól ismeritek és tudjátok elméletileg. Mindannyian minden alkalommal ezt ti is megte¬szitek! Mert a testi halála után bárki egy felfelé szárnyaló ágba kerül, amikor is azzá lesz, aki ő. Addig nem volt az, addig csak megmutatta azt, hogy abban az egészen más típusú életben mi az, amit bizonyít, amit megtesz! Innentől kezdve kerül a saját elért személyébe, és mutatkozik meg az, hogy valóban Ki Ő igazán. Mit tudott kihozni abból az ún. lefelé hajló életszakaszból, ami a számára, mint mondom, nem igazi, de na¬gyon sok mindenben munkálkodik vele és általa.
Ez egy óriási tanulság a mindenna¬pi ember számára. Ember, mi történik veled, mit mutatsz meg, mi az, amit végzel, mi az, amivé válsz akkor, amikor nem vagy teljesen és igazán önmagad? Hogy akkor, amikor is¬mét azzá válsz és felszárnyalsz, mi az az érték, mi az a javadalom, amit ebből a kis rövidke részből ki tudtál termelni, megmutatni magadnak, másoknak, a világnak. Ez óriási jelentőségű dolog! Mert az ún. feltámadás, vagyis ez a felfelé futó ágazat bizony nem a testesülésben, és az újra testesülésben mutatkozik meg. A fizikai testbe való feltámadás annakidején egy óriási bizonyság, egy jelképekben bemutatott, de egészen más szellemi dolgot bemutató esemény volt! Mindnyájan megteszitek ezt, hogy a földi életetekben nem is egészen azt élitek, amik vagytok, és feltámadtok olyan való életetekre, amely ezáltal gazdagodhat, módo-sulhat, változhat, mindig újra és újra fényesebbek-fényesebbek, egy kicsivel nagyobbak-nagyobbak vagytok ezáltal, mindig egy új feltámadás!
Említettétek, hogy minden nap egy új halálnak és egy új feltámadásnak a lehetősége! A tényszerűsége a nagy vonulatban mutatkozik meg. Minden napotokban, min¬den eseményetekben, minden gondolatban és érzelemben megmutatkozik, hogy mi az, a¬mik nem teljesen ti vagytok, de minél többet kihozhattok belőle! A mindennapi kis feltámadásban, amikor áttekintitek, akár egy kicsi, rövid, egy villanás¬nyi időre is azt: mi is történt velem ma? Mit gondoltam, mit tettem, mire jutottam ve¬le? Megmutatkozik egy finom kis felvillanó árnyalatban, a mindennapi kis feltámadásban, hogy kik voltatok igazán, és kik nem? Mi sikerült, mi az, amivel gazdagodtatok, mi az amivel a következő nap újra előáll majd egy újabb hasonló megmutatkozás.
Ez egy mindennapi, emberi, egy egyszerű megfogása a dolgoknak! Ti meg vagytok szokva az óriási jelentőségű, díszes és hatalmas, nagyon jelentős dolgok¬nak a taglalásához, pedig, mint mondom, ti magatok is megteszitek ezt minden nap, és egyszer majd igazán és nagyon, még erőteljesebben! Ha ebből indultok ki, akkor a min¬dennapjaitoknak a kis feltámadásai és eredményei szemmel láthatóan sokkal na¬gyobb gazdagságot, sokkal nagyobb jelentőséget fognak majd hozni számotokra a felfelé ágon futó feltámadási szakaszban, amikor is az igazi valótokba helyezkedtek majd megint bele, mint hogyha ezt nem tennétek!
Ez a kis mese, ez a kis történetke, amit elmondtam nem más, talán ahhoz segít benneteket hozzá, hogy ezentúl a mindennapi kis változásokat sikeresebben és sokkal jobban végre tudjátok hajtani, egy sokkal komolyabb feltámadás kedvéért!
KV.: Nagyon szépen köszönöm! Hirtelenjében meg sem tudom fogalmazni, hogy az, amit most elmondtál, az eddig megszokott, és általában kapott húsvéti tanításokkal össze¬vetve most menynyire a gyakorlati, a mindennapok megélése, a továbblépésünknek az iránymutatása volt! Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi minden volt abban, amit most elmondtál! Nekünk, embereknek ez egy biztató öröm és melegség, mert ez mindegyikünknek külön-külön személyre szólóan hangzott el! Így hallhattunk egyszer Hús¬vétról, és arról, hogy mi emberek, testetöltött szellemlények hogyan élhetjük meg a Húsvétot, mit mond számunkra most és a jövőnkre. Nagyon kö¬szönöm!
TSZ.: Ha megengeditek, egy nem éppen helytálló hasonlattal szeretném egy kicsit jobban kiemelni! Eddig Húsvéttal, és az akkori eseményekkel kapcsolatban mindig óriási, csillogó pa-lotákat, csodálatos művészi remekeket tudtatok magatok elé képzelni, azt kaptátok! Amit viszont most, ez egy szerény és tiszta kis kunyhó; egyáltalán nem palota, amit ha egy kis távolságról jobban megnéztek, kiderül, hogy a tetőzete csillogó, ragyogó, fel¬felé mutat, és egy óriási csillag van a tetején! Tehát nem az, aminek látszik, egy kis kuny¬hónak, egyszerű mindennapi, mondhatni hétköznapi tennivalónak, hanem az óriá¬si betetőzése ott ragyog máris felette! Lehet, palotává válik minden egyes ilyen kicsi kunyhó!


UI:

Függőleges világkép A Mars szekere
https://www.youtube.com/watch?v=mSMO139_4UA

Szabadság és áldozat - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2003. október 26.

Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Krisztus nevében. „Szabadság! Itten hordozák véres zászlóidat, s elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt...” Írja, mondja és a figyelmet felhívja egyik nagy költőtök (Vörösmarty Mihály: Szózat) a szabadság értékére, és hogy a szabadság megvalósítása és megvalósulása az emberi világban harccal, küzdelemmel és áldozattal, emberi életek áldozatával jár. Szabadnak lenni fenséges érzés! Szabadság nélkül az ember olyan, mint az igavonó állat. Szabadság nélkül az ember képtelen még a legnemesebb, a legszebb dolgok megvalósítására is. Krisztus szavaival: „az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket...”
Tehát az igazságot, mint ismeretet, mint tudást, meg kell szereznie azon lelkeknek, akik bűneik révén önmagukat rabságra ítélték és megkötözték. A teremtmények a paradicsomi világokban minden fa gyümölcséből ehettek, csak egy fa gyümölcséből nem. Ők azonban nem engedelmeskedtek a tilalomnak, és ettek az ellentét által felkínált tudás fájának gyümölcséből. Így Istentől elfordulva, letértek a tökéletesedés útjáról, kizárták magukat azokból a világokból, ahol minden ismeret és tudás az övéké lehetett volna.
A lépésről-lépésre való fejlődés helyett gyorsan, ugrásokat téve, olyanokká akartak lenni, mint az Isten. Isten megadta teremtményeinek a választás szabadságát, hogy maguk döntsenek életükről, mit kívánnak és mit akarnak követni. A tudás pedig azért adatott nékik, hogy világosságuk és fegyverük legyen a még nagyobb ismeretek megszerzéséhez. Mert a tudás fegyver! Mert az ismerettel és tudással legyőzhetetlenné teheti magát a teremtmény! De ha a rossznak a tudására, az Istentől elvetettnek a tudására kíváncsi, akkor olyan helyzeteket teremt magának, amelyekben a szabadság józanító levegője helyett, bódulatba ejtő levegőt szív be, és ezáltal képtelen beérkezni a célba.
Szabadság szükséges a teremtmény érzés- és gondolatvilágának kiteljesítéséhez, gondolatainak és érzéseinek cselekedetekben való megvalósításához. És ha a teremtő Isten szabadságot és szabadakaratot adott az Ő teremtményeinek, ugyan milyen jogon veszi el Isten egyik bukott teremtménye a másiktól a szabad választást, a szabadság lehetőségeit? Mivel Isten akarati szabadságot ad a teremtménynek, azért az embernek akarnia, szeretnie és ismerkednie kell Isten akaratával.
Kívánni, óhajtani és szeretni kell a szabadságot, amiben fejlődhet a lélek; gondolatait megvalósíthatja, és a jónak és az igazság törvényeinek ismereteiben és betöltésében előbbre juthat. De nem szabad szeretnie a szabadosságot, amellyel mindazokat a védő korlátokat dönti le az ember, amelyek őt az egyenes, a hazavezető úton tarthatnák. A mai világban mindenütt ezt a nagyfokú szabadosságot látjátok.
Tehát szabadulni akar az ember az igazság, az erkölcsi törvény korlátaitól, és ugyanakkor másokra a saját emberi, téves, rossz irányt követő akaratát akarja ráerőszakolni. Mindenképpen azt szeretné, ha a többi ember az ő akarata szerint járna el, ha őt szolgálná, az ő elvét az ő elgondolását, az ő rosszban megszerzett tudását tenné a magáévá.
Ezáltal a hatalmon lévő emberek a szabadság lehetőségeit erősen megnyirbálják. Különböző korszakokban ezek a megnyirbálások gúzsba kötötték az emberek egész csoportjait. Ezáltal ezek megbénultak a jó követésére és a fejlődésre. Tehát szabadságot kell adni mindenkinek, és mindenki a maga megismert igazsága és tudása révén kell, hogy elgondolásait megvalósíthassa a saját életében. Ezzel a szabadsággal viszont nagy felelősség jár! Mert ahogy az ember berendezi az életét, amit megenged magának, amihez szabadságot igényel, arról el is kell számolnia és meg kell mutatnia, hogy mit kezdett a számára fentálló szabadsággal. Ha azt a rossz kiélésére használta fel, akkor veszett ügye van.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szabadság és áldozat
Adai tanítás - Ha hiszel, meglátod az Isten országát
Az élet egyenes útja
A föld utolsó ideje
A hetedik napkör
A sors mint a végzet törvénye
A szellemegyéniség részei





https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiscWKFWgnDuC6Bsomw?e=DMsdfZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Hg86sY5uUvM
Az óderő bibliai felhasználása a szellemi érintkezésben – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=Jp41XuW0I-Y
Könyű és nehéz élet eredményei Erzsike médium által - 1997. okt. 12.

https://www.youtube.com/watch?v=viPK2Y-lzFM
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 1997. Okt. 12.

https://www.youtube.com/watch?v=YEb9pj-uymc&list=PLa2bBEgfWZFhMapi56549cfpFXbGXTdzd
A nevem-Gabriel – Spirituális film (feliratos)

Szabó Judit
Az Egység hívása

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.

Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit.
Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek.

Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.


UI:

Hogyan szólnak a szellemek a túlvilágról?
https://www.youtube.com/watch?v=E8nbjyTrrss&t=344s

A lélek részeinek nyitogatása és lezárása
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 9

A belső (felső) ént úgy lehet elképzelni, mint egy gyertya lángját, az azt körülvevő lelket, azaz a természetes ént pedig, mint egy szobát, amit ennek a lángnak kell bevilágítania. Minél több a bűn és tévelygés a lélek természetében, annál kevésbé képes azt átvilágítani a szellem világossága, s az annál inkább össze van szorítva és tehetetlenségre kárhoztatva. Az ilyen elsötétedett és megsűrűsödött léleknek testbe kell öltöznie, egyszerűen azért, mivel a szellemvilágban nem képes az életet-adó táplálékhoz jutni s így kénytelen az élet után való vágyát és ösztönét minden kínálkozó alkalom felhasználásával kielégíteni, nagyon szegények az élettel való telítődés lehetőségében.
Így kénytelenek a bennük lévő életösztöntől indíttatva az életnek olyan folytatására, amilyen éppen előttük áll. Mert ne higgyétek, hogy a szellemlény szívesen ölt testet, sohasem venné fel magára ezt a terhet, ha őt azok a szükségszerűségek nem kényszerítenék, amelyeket a szellemvilágban érez, tehát az élet szomjazása éppúgy űzi, hajtja őt, mint ahogyan a fuldokló ember kapkod a levegő után. Amely részen leginkább ki van éhezve és szomjazva, azaz amely részen leginkább érez szükséget: az a rész kapcsolódik bele az anyagi életbe.
Mivel azonban az ő elrontott erői, mint „természet” veszik őt körül, mivel a jóról nincsen helyes fogalma, tehát cselekszik jót meg rosszat felelősség nélkül, ahogyan azt neki az ő „természete” diktálja, ilyen módon képződik egy én. Ez az én mindaddig gyarapodik, növekedik, világosodik és a szellemnek mindig nagyobb és nagyobb mozgási lehetőséget biztosít, ameddig csak az ember meg nem hal, azaz a test le nem válik az egyénről.
Ezután a szellem tovább éli a maga életét, azaz az elmúlt földi élet mozzanatait feldolgozza, belőlük a maga számára tanulságokat von le, vagyis az a gyertyafény átvilágítja a léleknek azt a részét, amellyel az anyagi világhoz kapcsolódott. Ez által az átvilágítás által egy kivezető utat nyer a szellem a maga számára.

Megjegyzés: A fejletlen lélek egész mentális és asztrális tartalma tele van tisztátalanságokkal, azaz téves gondolatokkal, hitelvekkel, képzeletekkel és érzésekkel. Ezek a tartalmak kell idővel megtisztuljanak, ezért a Kegyelem a leghatékonyabb tisztító eszközzel, a testetöltéssel teszi ezt lehetővé. Mivel a lélek ütközésekkel, dörzsölődésekkel és rengeteg szenvedéssel képes tisztulni, ezért lehetetlen ezekből többet rápakolni, mint amennyit kibír az élete során. Ezt jól tudja a leszületéseket irányító és vezérlő szellemvilág, ezért csak annyival terheli a lelket, amennyit föltétlenül kibír.
Ezért szó sem lehet arról, hogy a lélek egész tartalma egyszerre megtisztítódjék. Az élettervet összeállító entitások a célszerűség és a leghatékonyabb fejlődés elve szerint a lélek bizonyos tartalmi részeit képesek kinyitni vagy lezárni. Kiválasztják azt a tartalmat, amelyre az élettervet építik és nyitva hagyják, minden más tartalmat lezárva. Az élettervbe foglalt sorshelyzetek, ütközések, fájdalmak, csalódások csak ehhez a nyitva hagyott lélekrészhez kötődnek. Ezt ütik, dörzsölik, csíszolják, amíg megtisztul. Ha a lélek életfeladatát nem teljesítette hiánytalanul, akkor adós marad a sorsának, ezért egyik következő testetöltésében belefoglalják, mint "pótvizsgát" ezt az adósságot is.
A szellemvilág pontos törvények és elvek szerint végzi rajtunk a dolgát. Az életfeladatok elvileg könnyűek, játszva teljesíthetők, mert hozzá bőven elegendő életerővel rendelkezik a leszülető lélek. Szó sem lehet róla, hogy bármelyik feladat teljesíthetetlen lenne. A nem teljesítés, vagy hiányosan teljesítés oka kizárólag a lélek szabad akarati döntésén vagy hanyagságán múlik, ezért az övé a felelősség és bűntetés jár érte. Ez a büntetés abban nyilvánul meg, hogy a "pótvizsga" feltételei és adott körülményei már sokkal nehezebbek, fájdalmasabbak, akár egy betegség esetén, ha elhanyagoljuk és akuttá válik.

Bíró László

--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21AB84AloMtPMjlEc&id=8627752B1B3312C8%2147563&cid=8627752B1B3312C8

A lélek részeinek nyitogatása és lezárása
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 9

A belső (felső) ént úgy lehet elképzelni, mint egy gyertya lángját, az azt körülvevő lelket, azaz a természetes ént pedig, mint egy szobát, amit ennek a lángnak kell bevilágítania. Minél több a bűn és tévelygés a lélek természetében, annál kevésbé képes azt átvilágítani a szellem világossága, s az annál inkább össze van szorítva és tehetetlenségre kárhoztatva. Az ilyen elsötétedett és megsűrűsödött léleknek testbe kell öltöznie, egyszerűen azért, mivel a szellemvilágban nem képes az életet-adó táplálékhoz jutni s így kénytelen az élet után való vágyát és ösztönét minden kínálkozó alkalom felhasználásával kielégíteni, nagyon szegények az élettel való telítődés lehetőségében.
Így kénytelenek a bennük lévő életösztöntől indíttatva az életnek olyan folytatására, amilyen éppen előttük áll. Mert ne higgyétek, hogy a szellemlény szívesen ölt testet, sohasem venné fel magára ezt a terhet, ha őt azok a szükségszerűségek nem kényszerítenék, amelyeket a szellemvilágban érez, tehát az élet szomjazása éppúgy űzi, hajtja őt, mint ahogyan a fuldokló ember kapkod a levegő után. Amely részen leginkább ki van éhezve és szomjazva, azaz amely részen leginkább érez szükséget: az a rész kapcsolódik bele az anyagi életbe.
Mivel azonban az ő elrontott erői, mint „természet” veszik őt körül, mivel a jóról nincsen helyes fogalma, tehát cselekszik jót meg rosszat felelősség nélkül, ahogyan azt neki az ő „természete” diktálja, ilyen módon képződik egy én. Ez az én mindaddig gyarapodik, növekedik, világosodik és a szellemnek mindig nagyobb és nagyobb mozgási lehetőséget biztosít, ameddig csak az ember meg nem hal, azaz a test le nem válik az egyénről.
Ezután a szellem tovább éli a maga életét, azaz az elmúlt földi élet mozzanatait feldolgozza, belőlük a maga számára tanulságokat von le, vagyis az a gyertyafény átvilágítja a léleknek azt a részét, amellyel az anyagi világhoz kapcsolódott. Ez által az átvilágítás által egy kivezető utat nyer a szellem a maga számára.

Megjegyzés: A fejletlen lélek egész mentális és asztrális tartalma tele van tisztátalanságokkal, azaz téves gondolatokkal, hitelvekkel, képzeletekkel és érzésekkel. Ezek a tartalmak kell idővel megtisztuljanak, ezért a Kegyelem a leghatékonyabb tisztító eszközzel, a testetöltéssel teszi ezt lehetővé. Mivel a lélek ütközésekkel, dörzsölődésekkel és rengeteg szenvedéssel képes tisztulni, ezért lehetetlen ezekből többet rápakolni, mint amennyit kibír az élete során. Ezt jól tudja a leszületéseket irányító és vezérlő szellemvilág, ezért csak annyival terheli a lelket, amennyit föltétlenül kibír.
Ezért szó sem lehet arról, hogy a lélek egész tartalma egyszerre megtisztítódjék. Az élettervet összeállító entitások a célszerűség és a leghatékonyabb fejlődés elve szerint a lélek bizonyos tartalmi részeit képesek kinyitni vagy lezárni. Kiválasztják azt a tartalmat, amelyre az élettervet építik és nyitva hagyják, minden más tartalmat lezárva. Az élettervbe foglalt sorshelyzetek, ütközések, fájdalmak, csalódások csak ehhez a nyitva hagyott lélekrészhez kötődnek. Ezt ütik, dörzsölik, csíszolják, amíg megtisztul. Ha a lélek életfeladatát nem teljesítette hiánytalanul, akkor adós marad a sorsának, ezért egyik következő testetöltésében belefoglalják, mint "pótvizsgát" ezt az adósságot is.
A szellemvilág pontos törvények és elvek szerint végzi rajtunk a dolgát. Az életfeladatok elvileg könnyűek, játszva teljesíthetők, mert hozzá bőven elegendő életerővel rendelkezik a leszülető lélek. Szó sem lehet róla, hogy bármelyik feladat teljesíthetetlen lenne. A nem teljesítés, vagy hiányosan teljesítés oka kizárólag a lélek szabad akarati döntésén vagy hanyagságán múlik, ezért az övé a felelősség és bűntetés jár érte. Ez a büntetés abban nyilvánul meg, hogy a "pótvizsga" feltételei és adott körülményei már sokkal nehezebbek, fájdalmasabbak, akár egy betegség esetén, ha elhanyagoljuk és akuttá válik.

Szeretettel Bíró Laci


UI:

Ez élet megy tovább
https://www.youtube.com/watch?v=TDu2pAgxqDA&t=1s

A lélek hét különböző természete
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 11

Az emberi test a lélek utánzata, vagy mondhatnók vetülete. A szellem Istenhez hasonlít, ahogyan meg van írva: „teremtette a saját hasonlatosságára”. A szellemnek tehát formája nincsen; a szellem hajlamainak megfelelő forma a lélek. Amikor a lélek már alakot ölt a szépben nyilatkozik meg a harmónia, a szellemnek az Istentől való eltávolodása folytán a lélek mindinkább durvul, a formaképzés eltávolodik a széptől, s az általa kivetített hatás eltávolodik a jótól. Így a lefelé süllyedés minden fokozatán megvan a szenvedés, a fájdalom érzése.
A léleknek az a vágya, hogy harmonikus legyen azért a legalsó fokon is vágyik a szép, a jó, a boldogító után, s akkor a természetelleneshez fordul. Így:
1- A szerelem érzékiséggé válik,
2 - Az alázatosság gőggé, makacssággá, hiúsággá, ellenállássá fajul,
3 - Az idealizmus materializmussá durvul,
4 - Az önszeretet önzéssé válik,
5 - A reménység kétségbeeséssé, levertséggé válik,
6 - A hit, az Istenbe vetett bizalom, amely a lelket összekapcsolja Istennel, tagadássá, hazugsággá torzul és
7 - A szeretet gyűlöletté fajul.
Ez a hét oldala van a léleknek s ezen a hét oldalon süllyed, vagy emelkedik. S mivel hétféle lelkierői vannak, hétféle természet képezi benne az „egyet”. Így hétféle törekvése van az embernek s ennek a hétféle törekvésnek felfelé, vagy lefelé irányuló tendenciája mutatja meg az ember, illetőleg a lélek fokozatát.
Ez volt a fentről való lebukás képe, most a felemelkedés folyamatára térek át. Az Istennek erkölcsi parancsolatai a lélek különböző természeteire külön-külön vannak megszabva.
1 - Az érzékiség lebonyolítására szerezte Isten a házasságot a földön.
2 - A gőg gyógyszere az alázatosság.
3-4 - A testiség és önzés gyógyszerei a szenvedések és a lemondás. A helyes önszeretet helyett az önzés lett rajta úrrá, ami a testiséggel mintegy duális egészet képez. Ez a kétféle bűn teszi önzővé az embert, ebből az önzésből születtek meg: a bírvágy, a kapzsiság, az erőszakosság, az irigység, a fösvénység, a telhetetlenség és az elégedetlenség. Ennek a kettős bűnnek másik fele pedig: a testiség, a pompák, kényelemszeretet, ínyencség, falánkság, tobzódás, részegeskedés, restség; továbbá mindenféle olyan bűn, amely a testnek kedves és kívánatos.
5 - A kétségbeesés gyógyszere a kitartás és a türelem.
6 - A tagadás és babona ellenszere: az Istenbe vetett hit.
7-A gyűlölet ellenszere a szeretet, a megbocsátás, az áldozat, irgalmasság, könyörületesség, részvét és a szánalom.

Szeretettel Bíró Laci

UI:
Indigó
https://www.youtube.com/watch?v=flKXMnpfjXo

Szókratész (ie. 469-399) és Platón (ie. 427-347)
a keresztény és a szellemtani eszmék előfutárai

„Az ember testet öltött lélek. Testesülése előtt az igazság, a jóság és a szépség ősalakjaival egyesülve élt; testesülésekor tőlük elválik, de amikor múltja emlékét visszaidézi, többé-kevésbé elfogja őt a vágy, hogy hozzájuk visszatérjen.”
„A lélek homályban van és tévelyeg, míg a test által figyeli meg a tárgyakat. Mámorban van, mintha ittas volna, mert olyan dolgokhoz van kötve, amelyek természetüknél fogva változékonyak. Míg ellenben mihelyt saját szellemébe merül el, a tiszta, halhatatlan, örökkévaló felé emelkedik, s mivel szelleme ugyanolyan természetű, annál is marad, ameddig csak lehet, s akkor tévedései eltűnnek, mert azzal egyesül, aki változhatatlan. A léleknek ez az állapota: bölcsesség.”
„Mindaddig, amíg testben élünk s lelkünk alá van merülve a romlandóságba, sohasem érhetjük el vágyaink tárgyát: az igazságot. Valóban testünk szükségképpen ezer akadályt gördít elénk, amellyel törődnünk kell; mi több, kívánságokkal, vágyakkal, aggodalmakkal, ezer agyrémmel és badarsággal tölt el bennünket annyira, hogy a vele összekötött lélek egy pillanatra sem lehet bölcs. De ha lehetetlen, hogy a lélek valamit tisztán megismerhessen, míg a testtel össze van kötve: két dolog közül egynek igaznak kell lennie, t. i., hogy vagy sohasem ismerhető meg az igazság, vagy pedig csak a halál után. Reméljük tehát, hogy ha majd a test balgaságaitól felszabadulunk, és szintén szabaddá lett emberekkel beszélhetünk, önmagunk által megismerhetjük a dolgok lényegét. Ezért a bölcseket a halál nem éri készületlenül, és ez egyáltalán nem tűnik fel előttük félelmetesnek.”
„A bölcs állandóan arra törekszik, hogy első sorban lelkéről gondoskodjék, és kevesebb figyelemmel legyen a csak pillanatig tartó földi, mint az örök életre. Ha a lélek halhatatlan, nem bölcs dolog-e úgy élni, hogy az örökkévalóságot tartsuk szem előtt?”
„Ha a lélek anyagtalan, ez után a láthatatlan és anyagtalan világba kell jutnia, mint ahogy a test, amikor felbomlik, az anyagba tér vissza. Csak különbség teendő a tiszta és igazán anyagtalan lélek között, mely mint Isten, tudománnyal és eszmékkel táplálkozik, és oly lélek közt, melyet többé-kevésbé az anyagi tisztátlanság szennyez be, amely őt Istenhez való fölemelkedésében akadályozza és földi tartózkodása helyén visszatartja.”
„A fát a gyümölcséről ismerjük fel. A cselekedet eredménye szerint mérlegelendő: rossznak nevezzük, ha hatása rossz és jónak, ha jó származik belőle.”
„A gazdagság nagy veszedelem. A gazdagságot szerető ember sem magát, sem övéit nem szereti, hanem olyasmit, ami sokkal idegenebb számára, mint az övéi.”
„A legszebb imák és a legszebb áldozatok kevésbé tetszenek az istenségnek, mint az erényes lélek, aki hozzá hasonlóvá igyekszik lenni. Szomorú dolog lenne, ha az istenek nagyobb súlyt helyeznének áldozatainkra, mint lelkünkre, mert még a legvétkesebbek is le tudnák őket kenyerezni. De nem úgy áll a dolog; a valódi igazak és bölcsek azok, akik szavaikkal és cselekedeteikkel róják le azt, amivel az isteneknek és az embereknek tartoznak.”
„Mindnyájunknak megvan az a természetes hajlandóságunk, amelynél fogva sokkal kevésbé látjuk saját hibáinkat, mint a másokéit.”

Allan Kardec könyvéből

UI:


Hol a fenében van a boldogság, a várásban?
https://www.youtube.com/watch?v=5YgDFvUulrg

A kísértésről
Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre.
Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.

szemlézte: Bíró László

UI:

Megérkezett a Jézus-szimulátor
https://www.youtube.com/watch?v=Ipg5zYMgb8k

Bűnök - Felvezetés
A szellemi tanításokból összeállítva

Istennél és a tiszta szellemeknél még a bűn fogalma sem létezik. A világban csak egy Abszolútum (Isten) van, és a VAN, mint fogalom. Amikor belehelyezkedel az Abszolútba, akkor a NINCSEN számodra nem létezik, mert te az Abszolútban bent vagy, te magad vagy az Abszolút. De amikor relatívból, a duális világból nézed a dolgot, akkor ott áll egymás mellett a két ellentétes fogalom, a VAN és a NINCSEN. Mivel mi már ennek a két végletnek a szülöttei vagyunk, ezért a mi értelmünkben a VAN mellett ott van a NINCSEN is.
A mi életünk benne van a VAN - ban, ezt tudjuk, de mint emberek az abszolútba nem tudunk belehelyezkedni, mert bennünk van a Halál Törvénye, a NINCSEN törvénye. Felfogásunkban a NINCSEN is van, és tulajdonképpen amikor a NINCSEN VANNÁ lesz a számunkra, akkor már megvan a fénynek az árnyéka.
Istentől való eltávolodás tette lehetővé a NINCSEN fogalmát. És így a rossz, a bűn tulajdonképpen egy "nincs". De mivelhogy a szellem a "van és nincsent" lehetővé tette, a NINCSENNEK életet adott, ezért a NINCSEN hatalommá vált a felfogásban. Mert a VAN az egyedüli igaz, az a valóság. Amikor a szellem a NINCSEN felé fordul és elfogadja a lehetetlent, és megpróbálja lehetővé tenni, beleviszi a lehetetlennek a gondolatát a lehetőségbe, ezzel a NINCSENT lehetőséggé teszi és megvalósítja.
Mi a hazugság? A NINCSENNEK a materializációja. És ki adja meg neki a
materializációt? A VAN. (Vagyis a szellem) És mert lehetővé teszi, s a VAN
LÉNYEGÉT megfertőzi a NINCSEN FOGALOMMAL, ezzel árnyék képződik. Hiszen az ősbukás lényege is ezen fordul meg. A szellem a Nincsent lehetővé
teszi, és Vanná akarja tenni. Ezért a bűn nem Isten akarata, mert ez nincs Isten lényegében. A tévedő szellem a sötétségből, vagyis a Nincsenből veszi magához és akarja
továbbfejleszteni a Vanban.
Azt hiszi az ember, hogy amit úgy nevez: sátán, és ördög az létezik? Ez nincs
a maga valójában, csak elvei vannak, de ezek az elvek is, mivel nem az
Abszolútumból jöttek, valójában nem léteznek, mert nincs, és nem is lehet
örök életük. Ezeket csak Isten engedi létezni, mert önmaguknak nincsen életük.
A bukás nem zuhanás, hanem fokról fokra történő süllyedés. A sátáni elvnek csak az emberen keresztül van betekintése a mennybe, maga az elv onnan van száműzve az anyag fogságába. Csak a szellem élete által juthat felszínre.

Isten nevelő módszere nem a bűnnel, hanem a bűnössel foglalkozik; s ha a
bűnt el is ítéli, nem ítéli el a bűnöst. Hanem azt mondja neki: "Térj meg, adok neked időt, módot, lehetőséget a megjavulásra." Körülveszi őt a bűnbocsánat ígéretével, a megjavulás lehetőségével, melyek áldásként hullnak a bűnös lélek életének útjára. Csak egyet tűz ki feltételül: hogy higgyen az Isten Fiában, a Szeretetben, a Kegyelemben, abban, hogy a szeretet minden, mert hiszen a szeretet Isten.
A megtéréshez nem kellenek nagy világrengető tettek, jótékonysági gesztusok, bőven elegendő, ha az ember becsületesen végzi a rászabott munkát és szeretetben él családjával, környezetében. Minél több rosszat tud elviselni úgy, hogy ezért jót ad, anélkül, hogy harag, bosszú vagy ítélet érzései emésztenék a lelkét, annál nagyobb fokú lelkének tisztulása, nemesedése.
Büntetéssel, bűnhődéssel és vezekléssel valamit jóvátenni túlhaladott
álláspont. Semmit jóvá nem tehet az ember; a megtörténtet meg nem történné tenni nem lehet. A szenvedés azért, mert valakinek szenvedést okoztál, nem tesz jobbá
tégedet, csak a szenvedés szaporodik általa a földön. Ezzel a módszerrel a
szenvedésekből sohase juthatna ki az ember. Ettől a keleti okoskodástól meg kell szabadulni az embereknek.
Ameddig a végidő elérkezik, addig mindazoknak, akiket az Úr lelke
megihletett, akiknek a lelkét átvilágította isten Világossága: dolgozniuk kell, hogy minél kevesebben jussanak a "külső sötétségre". Mert senki se tudja, hogy nem jut-e oda, aki az ő szívének drága volt, akihez a hála kötötte hozzá, akinek lekötelezettje volt.

összeállította. Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Bűnök
Adai tanítás - Szüntelenül imádkozzatok!
A magyar szellemkutatók társasága köri vezetőjének nyilatkozata
Közlések Zoltán médium által
HANG - Lehet-e belőlem boszorkány?
Mózes könyve és a húsevés
Lendvai Kati_Tündérvilág visszatér – Üzenetek


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisc3DjWamHePeu1kuQ?e=GtYkUU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ul-_RaRTweg
Egy pedagógus beszámolója Erzsike médium által – 1997.jun.8.

https://www.youtube.com/watch?v=JgpAl8yrPHk
A médiumok – Kapcsolat Isten szellemvilágával – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=NHURhp2tSDg
A testiség hatalma és Krisztus karmaoldó áldozata – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=9CT_VbYxAFg&t=16s
Egymásra utalva - Filmdráma

Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya!

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete -
csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer
feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a
viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a
gyengédség iránti vágya nem teljesül.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést,
ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár,
magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a
félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt.
A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti
szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a
társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát,
pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést, ugyanis a bőrünkben a
simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s
minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről
továbbítja a simogatás hatását.
Egy neves pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a
szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz!
Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést
kapunk naponta!?
Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy
gyarapodunk-e általa?
Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi
érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik!
Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint
bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia!
Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a
gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő!
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk
vagy kapunk-fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.
Nagyon kevés az érintés és az ölelés.
Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű.
Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál.
Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez.
Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell!
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat
okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni.
Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk.
Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést,
akkor mi lenne velünk?
Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor
majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.

Forrás: Kőrössy László

UI:

Mi van a halál után?
https://www.youtube.com/watch?v=sv_b4x_UJDE

A hit ereje felbecsülhetetlen
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 12

Az emberi test telve van hibákkal, nyavalyákkal, betegségekkel, szenvedésekkel, fájdalmakkal, holott az embernek Istentől adott állapota az egészség. A szenvedés a lélek nevelő-eszköze. A mai ember értelmi fejlettsége révén hatványozottan haladhatna előre a jóban, de ugyanannyit is süllyedhet vissza a rosszban. Ezért történik meg az, hogy értelmileg magasra fejlett emberi szellemek a mélységbe zuhannak alá és elveszítve fejlettségük összes előnyeit, nagy tompultságba merülnek. Olyannak kell tehát lennie az emberi léleknek, hogy benne a tudás ne haladja felül az erkölcsi erőt. Ezért az alázatosság az emberi lélek legfőbb erénye, míg a gőg a leggonoszabb hibája, mert a gőgös lélek nem elfogadó, tehát elzárja maga előtt a fejlődés útját.
A hat munkálkodással teli élet után bekövetkezik a hetedik élet, amely a számmisztika szerint kiengesztelést és kiegyenlítést jelent. Ez a vasárnapi testetöltés ideje, amikor kibontakozhat a lélekben minden jó eredmény, amit elért az előbbi hat testetöltés során. A Kegyelem céllal adja meg az ember szellemnek ezt a lehetőséget. Bár kissebb feladatai és próbatételei vannak az élete során, de a hit erényének megszerzése a fő cél. Szóval amennyire könyű, annyira felelősségteljes ez az inkarnáció. Amennyit emelkedhet, annyit is bukhat a lélek, ha nem végzi el a feladatát.
A hetedik életében a hat munkálkodó évében megszerzett természeti erőket magához vonzza, s akkor olyan éteri testtel ruházza, őt fel a Gondviselés, amelyben ezek a megszerzett képességek tökéletesen kidomborodhatnak. Ebben az állapotban igen nagy esélyei vannak az ember szellemnek mind felfelé, mind lefelé. Ebben az életében pihenhet is. Próbái vannak ugyan ekkor is, de azok könyűek a képességeikhet mérten.
Hatásaiban kiszámíthatatlan a hit eredménye. A hittel párosult alázatosság jóakarattal és nemes törekvésekkel nagyon sokat lendít az ember lelki sorsán. Nem mindenki azért szenved, mintha az neki bizonyos bűn folytán járna, hanem azért, hogy megismerjen olyan dolgokat, amelyekre a később következendő eshetőségekben szüksége lesz (az eljövendő életek buktató kísértéseivel szemben). A szenvedések képezik azt a kemény héjat a mag körül, amely arra szolgál, hogy ne jusson a maghoz könnyű szerrel hozzá az ellentét szelleme, hogy a mag tisztán maradhasson.
A hit ereje felbecsülhetetlen. A hit mindennél nagyobb kincs s azért ezt egyedül Isten adhatja. A hit erejével hegyeket lehet megmozdítani és kiemelni a helyükből, azaz az emberi lélek lehetetlennek látszó dolgokat képes a hit erejével véghezvinni, mert a hittel Isten Lelkéhez tapad az ember, Isten pedig mindent megtehet, még a lehetetlennek látszó dolgot is. A hitnek erejével mindazt megvalósíthatja a lélek, ami a végzetben mint lehetőség és eshetőség áll. S ha rendületlenül hisz és hitét Isten akaratába kapcsolja bele, keresztülgázolhat minden akadályon, amely karmatikusan áll előtte, és csodát művelhet önmagán. Hit nélkül azonban a legkisebbre sem képes, hit nélkül a végzet labdájává válik.
Az imádsággal óriási nagy dolgokat lehet cselekedni a gondolati világban, vagyis a mentális síkon. A mentálisban bekövetkezett dolgok alakítják át az asztrálvilág dolgait úgy, hogy a mentál-síkon erőteljesen kitervezett dolog az asztrálsíkon mint befejezett tény áll, s ugyanúgy az asztrálvilágban befejezett dolog az anyagi világban feltétlenül bekövetkezik kissebb-nagyobb késéssel.
Így az imádsággal az ember önmaga és a mások sorsát irányíthatja. Az imádság erő, amelyet a hit ad neki; a hit pedig hatalmas, nagy dolog, amely megmozgatja és megingatja a nála kisebb erővel megépített mentál- és asztrál-dolgokat. A gondolat és érzés: erő. Azok a gondolatok, amelyeket a mentális síkon teremtettetek, ott tovább élnek, s így a nagyobb lelki hatások, vagyis azok, amelyek az Isten törvényeibe mélyebben kapcsolódnak bele, ledöntik a kisebb erőhatásokat. A földön csak azért nem érvényesül a jó minden körülmények között az ember kívánsága dacára, mert az embereknek kicsiny a hitük.
Az erős hitű egy életben nemcsak egy, hanem két, sőt három élet munkáját is elvégezheti a megszületés és meghalás nehéz törvényeinek elkerülésével. Mert „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen”. Isten nem gyönyörködik a szenvedésben és kínlódásban, mert a szeretet Istene nem érezhet örömöt ezek fölött, hanem igenis örömöt érez a megtért lelkek törekvésein, örömöt érez a megpróbált lelkek hűségén és kitartásán. Nem okvetlenül szükséges tehát, hogy az ember mind a hat életét leélje, hogy a vasárnapi testöltéshez eljusson, hanem ami hét periódusra van beosztva, azt megrövidítheti. Ilyen esetben gondviselő kezek megnyitják a lelkének olyan részeit, amelyek az előbbi periódusban még nem voltak nyitva s eléje mehet új próbáinak, vagy élvezheti azt a pihenést, amit neki a Kegyelem nyújt.


Megjegyzés: A törekedő és tudatosan fejlődni szándékozó lélek, mivel a kirótt életfeladatok általában nem nehezek, sokkal hamarább letudhatja, mint tervezve voltak, ezért őrangyala kérhet újabb feladatokat, melyeket elvileg egy következő inkarnációban kellene elvégeznie. Megnyitja a lélek megfelelő részeit, átíródik a további életútja és sorsvonala, kap még életerőt és tudatában sincs talán annak, hogy meglévő testében már egy másik életet él.
Vannak rendkivüli helyzetek, amikor a szellemvilág bizonyos testeket felhasznál hasonló célokra. Mondjuk, van egy személy, aki még aránylag fiatalon elvégezte a sorsfeladatát és vissza kell térnie a szellemvilágba, de lehet olyan személy is, aki rossz útra tért és teljesen elszúrta az életfeladatát és ezért kiragadják a földi életből, hogy ne bukhasson mélyebbre. Mivel a fizikai test még erős és egészséges, ezért nem vetik el, hanem egy várakozó szellem foglalja el a helyét a távózónak úgy, hogy a test elvágott életfonál végét bekötik az új lélekhez. Leggyakoribb balesetek, kómák esetén az ilyen eset és nyilvánvaló memóriavesztéssel jár. Ekkor szokták mondani, hogy olyan ez az ember mintha kicserélték volna. Egészen más a természete mint a régi "gazdának", más az érdeklődési köre, a hajlamai, képességei és másképp folytatja az életét, más úton jár mint a régi. Ez nyilvánvaló, hisz más lélek, más életfeladattal.


Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló!
Egy csodálatos film!

Joshua
https://videa.hu/videok/film-animacio/joshua-2002-avc-720p.mkv-romantikus-MqN7W73P2pdEMTM5?fbclid=IwAR0-v_mmgp3yJVDXi3poJU3PZN00osa5dBsgxnuJ8IXPvy4Xx9SQMcUkyMw

A szenvedések szerepe a testetöltések során
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 13

A vasárnapi testöltésben a természettörvény a szellemet olyan testtel ruházza fel, és olyan körülmények, és állapotok közé helyezi, hogy ekkor mind a jó, mind a rossz tulajdonságai egész terjedelmükben megnyilatkozhatnak. Az ilyenekre azt mondjátok, hogy a sors dédelgetett kedvencei. Az ilyen életek nyújtotta előnyökkel a fejletlen lelkek nagyrészben visszaélnek, és ezek után az életek után szoktak bekövetkezni a nehéz, vezeklő életek. Itt van a szerepe a szenvedésnek, hogy az mint gátló hatalom a lélek lehúzó fejletlen részének hatásait megakadályozza s egyúttal a lélek fejlettebb részei is valamennyire elnyomva legyenek.
Mikor az ilyen nehéz életek ott állnak a szellem előtt, a szellem fél az ilyen jövőtől s a benne rejlő lehetőségektől, különösen a fejletlen szellem, aki egyáltalában nincs tudatában, hogy mivel kell majd megküzdenie, mert ha tudná, semmi körülmények közt sem lenne képes a testöltés törvényébe belekapcsolódni. Mi lenne a nagy zsarnokokkal, akik visszaéltek a hatalmukkal, ha látnák a rájuk következő szenvedéseket; vagy a gazdagokkal, akiknek gazdagságukkal a lelki szegénységet kellett volna megszerezniük és látnák a nagy nyomort, amely rájuk következik?
Kell tehát lennie egy útbaigazító és rendező törvénynek, és ebben a törvényben kell működniük olyan szellemeknek, akik az ő megszerzett hitükkel lámpásokat hordoznak a tévelygő csoportok előtt, hogy őket a világosság útjára vezessék. Ezeket a szellemeket úgy hívjátok ti magatok is, hogy misszió-szellemek. Mindenkinek, aki az igazságot megismerte kötelessége, hogy ezt az igazságot a nála szegényebbekkel közölje. Azért minden léleknek, aki ebben a munkában részt akar venni, azaz haladni akar, különböző küldetéseket kell vállalnia úgy a szellemvilágban, mint a földön, hogy ő is ismét magasabb és nagyobb világossághoz jusson.
A szenvedéseknek tehát akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét fölemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén és a jóra való törekvés marad a felszínen. Nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza.
Vannak kisebb küldetésben lévő ember-lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el. Sok az olyan női szellem, akik küldetésben munkát vállalnak e világon, ezek viszik az emberiség sorsát előre. Az ilyen nők azok a megtisztító edények, akik által a férfi-szellemek világosságot és szeretetet nyernek.


Megjegyzés: A szellem és a lélek alaptermészetben androgün, azaz kétnemű, még akkor is, ha a duál-egységban az adó vagy az elfogadó felet képviseli, hiszen nemiség csak a testetöltésben van. A testetöltések során mindkét duálfél alaposan ki kell ismerje mind a két nemi szerepet, úgy a nőét mint a férfiét. Természetesen a női duéálfél többször vállal női szerepet mint férfit és fordítva a férfi esetében. A testetöltések megtanulnivalója és feladatai szabják meg, hogy melyik nem szerepét játszva hatékonyabb és eredményesebb a tanulás és tapasztalás.
A szellemvilági létben a földhöz kötöttebb alsó szférákban az elmúlt élet nemisége még él egy darabig a szellem tudatában, de egy idő után elveszti a jelentőségét, hisz a szellem előbb-utóbb rájön, hogy ő több mint egy férfi vagy egy nő, mert ő mindkettő, bármelyik szerepet eljátszhatja az életjátékaiban.
A női duálfél az ő magasabb befogadó természeténél fogva könnyebben változik és gyorsabban fejlődik mint a férfi duálfele, ezért általában megelőzi a féri duálpárját. Ekkor lehetőséget kap, hogy segítsen neki kiemelkedni egy posványból vagy csapdából. Leszülthet a közelébe mint anya, testvér, családtag vagy barát és jótékonyan befolyásolja, hogy megváltozzon, észretérjen és igyekezzen behozni a fejlődésbeli hátrányát duálfelével szemben. Szóval a férfi sorsa valóban a nő, mert az önmaga fejétől, a nő segítsége nélkül képtelen lenne a felemekedésre.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Halálsoron
https://videa.hu/videok/film-animacio/stephen-king-halalsoron.-1999.-188-perc-amerikai-fantasztikus-thriller-8lttL2gZQvSkSYYg?fbclid=IwAR3HihcA1g7IUhMhX0xeoeZ0EtYzTqWr_jmMZLQgz8tJdL6bv157EFUsgm8

A férfi és a nő kapcsolata a fejlődésben
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 14

Ha a férfi csak a nála alacsonyabb fokú női szellemekkel volna kapcsolatban, sohasem tudna feljebb emelkedni. A férfi ösztönszerűen érzi ezt, azért úgyszólván két életet él, kétféle törekvése éli ki magát benne. Az egyik a felfelé való törekvés, amellyel az ő felfelé haladásának eszközét: a feleséget, az anyát tisztának és szeplőtlennek igyekszik megőrizni, és egy másik törekvés: az ő érzékiségének felelősség nélkül való kielégítése, amivel a bűnbe, a sárba igyekszik lenyomni a nőt. Aki pedig éppolyan hozzátartozója, mint az anyja, felesége, vagy leánya (itt az ágyasokra, szeretőkre, kitartottakra vagy kurtizánokra utal).
Ebből a tévedésből a férfinak ki kell gyógyulnia. Fel kell ismernie a legutolsó nőben is az anyát, a féleséget és az ő leánygyermekét. Azért a nőt meg kell becsülni, mert nem tudhatja egyik férfi sem, hogy az, akit alantas szenvedélyének eszközéül tekint, nem éppen az Ő lelkének hozzátartozó mása-e (nem a duálja-e)? És jaj annak a férfiléleknek, akinek a lelke másik fele a posványban van, mert nem tud addig felemelkedni, ameddig az a női lélek a posványban jól érzi magát. (Mivel az ilyen fejlődésben elmaradt nőt a férfi duálja képtelen felemelni, ezért a saját szférájában be kell várja míg a női fele utoléri.)
Ameddig a férfi nem becsüli meg a nőt, és az ő jó és hozzá hű feleségét és nem neveli tisztaságra a leányát, addig az ő részére mindig nehezebb és nehezebb a jóban, az igazban való kifejlődés és érzéseinek kifinomodása. Mert a nő az, akin keresztül jobb és tisztább erőkre tud szert tenni.
A paráznaság a sátán vegykonyhája. Mivelhogy olyan nagy a romlottság az emberek között, azért minden legkisebb jót, minden lekisebb igazat, amit az ember a földön észlel, hálával kell fogadni. Mert ha az ember valami jónak, valami igaznak és világosságnak ellenáll, vagy hatásaiban valamiképp meggátol: a Szentlélek elleni bűnt követi el. Ez az a bűn, amit nem lehet megbocsátani, amelyet nem lehet eltörölni, amelyet nem lehet lemosni a lélekről, hanem az ilyet csak nagy szenvedések, nehéz megpróbáltatások, és súlyos ütközések árán lehet a léleknek megismernie s belőle a jót a maga számára kivonnia.
Szükségképpen szenvednie kell az embernek ezekért, mert a szenvedések által olvad le az emberi lélekről a salak, az a homály, amely az értelmét és érzelmeit vastag kéreggel födi be. Itt van a szenvedésnek célszerű és okszerű volta. A tévedés és a bűn olyan, mint a dudva, amely az ember lelkének természetét, a lényeget, az egyéniséget nem engedi kibontakozni. Egészen addig törvényes a szenvedés, ameddig a lélek meg nem tisztult tévelygéseinek homályától.
A földön Krisztus eszméje a leggyorsabb oldó- és bontószere a karma törvényének, vagyis okozati törvénynek. Akik ebben élnek és ebben munkálkodnak, azok szükségképpen olyan szenvedésekben is részesülnek, amelyek nekik nem járnak ki, vagyis olyan életekbe, olyan körülmények közé is kell kerülniük, amelyek számukra nem törvényszerűek, de hitük próbájaképpen és különös kegyelemképpen részesülnek azokban. Ezek a szellemek egy-egy ilyen élettel óriási nagyot lendülnek előre.


Szeretettel Bíró Laci
--

Védszellem és démon

Kérdés: Fredrich von Favrats báró az „Elpoal-i-Sela” című könyvében azt állítja, hogy minden ember mellett egy védszellem és egy démon áll. Erre megkértem Vezetőimet, magyaráznák meg, miként kell ezt értelmezni?
Felelet: Igen, az ember mellett áll az ő védszelleme, de a démon is. Az ember érdeke és kötelessége, hogy védszellemének engedelmeskedjék, míg jó példaadással a démon megtérítésére kell törekednie! A föld a küzdelem és a vizsgák helye; a gonosznak éppen annyi lehetősége van, mint a jónak.
Isten igazságos; Ő mindkettőt engedi működni e földön, miáltal a jó legyőzhesse és megtéríthesse a gonoszt! Minden ember keblében két hang beszél: egy jó és egy gonosz; ezt minden ember érzi, amit leginkább a gyermekeknél figyelhetünk meg; kik gyakran olyan jók, mint az angyalok, vagy gonoszkodók. Az embernek szabad akaratából kell választania a jó és gonosz között. Ehhez adta Isten a lelkiismeretet, az értelmet és a szívet.
Angyal és démon kísérik bölcsőtől a sírig az embereket. A másvilágon sincs ez másként - hiszen a démon a paradicsomban is ott volt. - A küzdelem a győzelemig tart. A győzelem Istennél, az Ősfényben van. Az ember legmagasztosabb feladata, hogy démonját a megtérésre vezérelje.
Az ember úgy a jó, mint a gonosz befolyásolását is érzékeli; ha a jó sugallatára hallgat, úgy ujjong a jó szellem, ha a gonosz tanácsán jár, örvendez az ellentétszellem. - Ha erényes emberi életeddel megtérítetted a démont, úgy a halál kapujában egy hálás, ujjongó megváltott szellem fogad téged. Ámde, ha az ember egy bűnös élet által eltávolodott az ő védszellemétől, úgy halála után a démon fogadja őt egyedül, kacagva és az ő utolsó helyzete rosszabb lesz az előzőnél.
Csak vizsgáljátok pontosan önmagatokat és igazolni fogjátok, hogy lelkiismeretetekben két hang beszél hozzátok: egy jó, óvó, figyelmeztető és egy gonosz, kísértő hang. Igázzátok le az utóbbit s fogjátok szorosan a kantárt és kövessétek az elsőt.
Az öngyilkosság, gyilkosság, rablás, tolvajlás, iszákosság, morfinizmus a gonosz démon hipnotikus befolyásolásai, kire a gyenge ember hallgat. A benső hang története: a figyelmeztetések, sejtelmek oly ősrégiek, mint maga az emberiség, ez az angyal és a démon beszéde az emberhez.

Buddha ( Adelma által )


UI:

A HALÁL NEM ABSZOLÚT ÁLLAPOT: VISSZAFORDÍTHATÓ ÉS VAN ODAÁT VALAMI – ÁLLÍTJA DR. SAM PARNIA
http://titkokszigete.hu/a-halal-nem-abszolut-allapot-visszafordithato-es-van-odaat-valami-allitja-dr-sam-parnia/?fbclid=IwAR1ATuMTp9Oc-sKutuIUXFMYaI44PP-wMyYPQbkOOKZh5EbdZuBYqR-EaX8