Szellemtudomány alapjai

Egészséges és beteg lelkek 1/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A szellemmag az egyén erőközpontja, Istennek egy önálló gondolata, amely mindenkit mindenki mástól megkülönböztet. Ez az Isten teremtésének egyik eredménye. Ezt a szellemmagot, ezt az isteni szikrát, ezt a gondolatot — amelynek elképzelésénél teljesen kapcsoljátok ki a tér fogalmát — körülburkolja az Isten teremtésének első aktusával létrehozott életprincípium, az az életerő, amelyet Isten Magából kisugárzott, és állandóan kisugároz.
Tehát a szellem két tényezőből áll: egy folytonos teremtőerővel felruházott isteni szikrából, és az azt körülvevő életerő mennyiségből, életprincípiumból, amelyből a lélek fejlődik. Amikor a szellem megteremtetése után önálló működésbe lép, önmagából erőket (gondolatokat és érzéseket) sugároz ki, amelyek ebben az őt körülvevő életrétegben kétféleképp minősülnek, mégpedig érzelmi és értelmi szférát alkotnak körülötte.
Eddig van tehát: a szellem, s az őt körülvevő lélek két szférája, t. i. az érzelmi és az értelmi szféra, amelyet ti úgy neveztek, hogy asztrál- és mentál-réteg. Amikor a szellem hatása még messzebb terjed, akkor az értelmi szférán kívül még egy erőréteg képződik: az akarat megnyilvánulásának rétege; ezt nevezitek itt ebben a világban éteri testnek.
Már most a szellem, mint mindezeknek az életrétegeknek központja és éltetője, mint Istenből eredt princípium önmagából folyton-folyvást vibrációkat bocsát ki. Ezek a vibrációk mint sugárzások áthatolnak az érzelmi szférán, az értelmi szférán, az éteri szférán és megvalósulásra törnek, amennyiben a szellem a félanyagi, vagy az anyagi világban él. Ez a sugárzás megszakítás nélkül folyton tart, s csak akkor szűnik meg, ha a szellemre a bűnök tömegei következtében teljes bénulás következik be.
Amikor azt mondom, hogy: sugárzás, én egy egészen magas világban élő tiszta szellem típusát veszem fel. Ez a sugárzás, amint az első réteget érinti, érzelemmé változik át, amikor a második réteget érinti, értelmi tényezővé lesz, és amikor a harmadik réteget érinti, (akarati) erőben nyilvánul meg.
A kívülről való ráhatás ugyanígy (csak fordított irányban) történik. A legkülső éteri réteget érintő impulzus, mint ütközés, erőhatás formájában jelentkezik; azután érinti az értelmi szférát, gondolatokat keltve, és behatol az érzelmi szférába, érzelmeket ébresztve, s úgy érintkezik a szellemmel, amelyet további tevékenységre ösztönöz, illetőleg tevékenységét irányítja, módosítja.
Az egészen tiszta szellem, aki Isten fénykörében él, egyszerű. Isten Maga a szeretet; egyetlen tulajdonság, egyetlen tényező, egyetlen princípium. A tiszta szellem is egyetlen princípium, ő a hálával telített szeretet fényburkában él. Mindazok a rétegek, amelyek az ő tevékenysége révén keletkeznek, már az ő további munkálkodásának, a mélyebben esett világokkal való érintkezésének következményei. Az érzelmi réteg, az értelmi réteg és az akaraterő rétege mind nem más, mint az ő homogén, egyszerű lényének kivetítődése.
Ebből következik, hogy amikor az alulról fölfelé haladó szellem fejlődésének útján eléri a legmagasabb fokot, a tökéletességet, akkor az ő összes külső szférái, rétegei megszűnnek, felszívódnak, átminősülnek, áthasonulnak, s a szellem ismét egyszerűvé, egylényegűvé változik, úgyhogy végül ismét egyetlen ragyogó fénypalást veszi körül, amely az ő egyedüli tulajdonságát tükrözi: a hálával telített szeretetet. Ez az a bizonyos üdvösség, ez a nirvána, ez a menny békessége. Azonban még ha a tiszta és magas szellem végez is mélyebb világokon feladatot, akkor ő is kényszerül a maga egynemű, egyszerű, egylényegű énjéből ezeket a külső rétegeket megalkotni, mert csak ezeknek a közvetítésével tud hatni, kapcsolódni.
A fizikai test ismét egy erőrétegnek látszik, valójában azonban nem az, hanem csak egy része az éteri testnek, egy sejtesített rétege a külső erőburoknak. A fizikai testen túl van még egy erőréteg, az ú. n. aura, ami szintén nem más, mint a harmadik rétegnek, az éterikus testnek a folytatása. Ez az aura egy erőburok, amely arra szolgál, hogy a szellemet és a szellem lelki testeit megvédje külső szellemi, lelki és fluidáris betolakodások ellenében. Ez mint rugalmas, erőteljes ellenálló közeg védi az értelmi és az érzelmi réteget a maga munkálkodásában, és gátul szolgál idegen, kóbor szellemekkel szemben, akik ebbe semmiképp nem képesek behatolni, hacsak a szellem maga meg nem nyitja nekik az utat, és páncélul szolgál fluidáris behatások, ártó gondolatok és érzések ellenében mindaddig, ameddig a szellem maga meg nem nyitja ezt a hatalmas védőburkot előttük (megszálltságok).
Az egészséges szellem mentes a külső behatásokkal szemben. Egészséges szellem az, aki nincs megfertőztetve. A szellem érzései és gondolatai addig egészségesek, ameddig azok az igaz jót, az igazságot tükrözik, és azt sugározzák ki önmagukból, aki csak az Isten szerint való igazságot sugározza ki magából. Az ilyen szellemnek egyetlen hajszálát sem lehet meggörbíteni, mert az igazság ellenállhatatlan lenyűgöző hatalom és olyan védő páncél, amelyen keresztül az ellentétnek semmi néven nevezendő fegyvere nem hatolhat.
Ez az erőburok, az aura olyan szerepet tölt be a lélekkel szemben, mint a test külső bőre, az epidermis a testtel szemben. A test epidermise is rugalmas, erőteljes anyag, amely megvédi a test bensőjében történő folyamatokat, a külső hatások ellen, s a test benső funkciói zavartalanul működhetnek mindaddig, ameddig ez a külső réteg egészséges. De mihelyt ez meg van gyengülve, sérülve, vagy betegedve, akkor a test már könnyebben ki van téve a fertőzésnek, s akkor azonnal rajtaütnek a külső hatások, a fertőzések, s ezek az ártalmas behatások lesznek úrrá felette éppúgy, mint a lelki betegségek a lélek felett, ha a lélek burka nem egészséges, ha meg van fertőzve.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

Egészséges és beteg lelkek 2/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A test a lélek vetülete, a lélek pedig a szellemé. A lélek a szellemből eredő hatásokat mint érzelmeket és mint gondolatokat tükrözi vissza, tehát a szellem tartalmának a vetülete. A test ugyanazon elv szerint működik, mint a lélek. Ahogyan a szellem emanációi keresztülrezegnek a lélek minden rétegén, annak legkülső széléig, és onnan ismét visszatérnek impressziókkal megrakottan a szellem belsejébe, ugyanúgy működik a testi szervezet centrumát képező szív is, amikor az életerőt szállító vért szétküldi a szervezet legtávolabb eső sejtecskéjébe is, majd kitágulásával ismét visszaszívja a legtávolabb eső sejtekből is az ott felszedett anyagokkal együtt.
Éppen úgy zavartalanul folynak az élet funkciói is az egészséges testben, mint amilyen zavartalanul folyik a szellemnek a lelken keresztül való életfunkciója mindaddig, míg a szellem egészséges. Mint ahogy nincs teljesen egészséges test, mert mindegyik magában hordozza azokat a lehetőségeket és hajlamokat, amelyek bármikor utat nyithatnak valamely betegségnek, úgy a föld színvonaláig lehullott szellemek is mind betegek, mert magukban hordják azokat a hajlamokat, amelyek bármikor megnyithatják a lélek külső védőburkát, és beengedhetik a lélek benső világába azokat a miazmákat, azokat a fertőzéseket, amelyek benne romboló hatásokat fejthetnek ki. (Negatív és káros érzésekről és gondolatokról van itt szó.)
Íme, a föld embere, ez a beteg szellem, legyengült lelki szervezetével itt áll előttünk. Látjuk, mint kémleli környezetét és nyitja ki előtte önmagát; határtalan kíváncsisága és tudásvágya: az a törekvése, hogy mindennel korrelációba kerülhessen, már maga is bizonyítéka betegségének. A mélyre esett szellem az őt környező világ minden impressziójára felfigyel, annak minden behatására válogatás nélkül megnyitja a lelkét, mert képtelen megítélni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ha a szellem egészséges volna, akkor egyetlen dolog lenne számára a fontos, az, amit őseredeti értékként kapott Istentől, teremtő Atyjától: a tiszta igazság, a tiszta szeretet. Miután azonban nem tudja, hogy mi az igazság, ennél fogva felszív mindent, magáévá tenni igyekszik mindent; mivel pedig szellemi látása annyira elhomályosult, hogy képtelen megkülönböztetni a jót a rossztól, azért igen sokszor a sátáni elvet fogadja be magába, mint igazságot.
Így terjed lélekről lélekre a métely, és válik milliókat megmozgató áradattá, egyszerűen annak folyományaként, hogy a fertőzés lehetséges, mert az egészségtelen szellem külső burka nyitva áll a fertőző eszmék befogadására, és ha azok egyszer belejutottak a lélek szervezetébe, éppen úgy elvégzik a maguk továbbroncsoló munkáját, mint mikor a testbe jut bele a fertőző bacilus. És mint olykor a kolera, vagy a pestis, vagy egyéb szörnyű betegség emberek százait és ezreit pusztítja el rövid idő alatt, úgy lett az istentelenség eszméje is aránylag rövid idő alatt óriási területet megfertőző métellyé, amelyet az ellentét, a sátán hintett el az egészségtelen lelkek megfertőzésére. Ennek átkát nyögik, nyögték és fogják nyögni még milliók és milliók, egyszerűen azért, mert nem tanulták meg kitermelni a lelkükből az ellenszert, azt a szérumot, amely fertőzés ellen egyetlen segítség, egyetlen biztosíték: nem fogadták el azt az áldozatot, amelyet az Isten Fia hozott a földnek, az egyedüli gyógyszert, amely ez ellen a ragály ellen hatékony.
Egy ilyen világban, ahol a lelkeknek háromnegyed része egészen súlyos beteg, és csak negyedrésze lábadozó, vagy félig gyógyult, a lelki fertőzéseknek ezer meg ezer lehetősége és ezer meg ezer formája lehetséges.
A krisztusi igazsággal beoltott szellem nemcsak a lelkében tisztul meg és válik egészségessé, hanem még a testében is. Hiszen amint mondtam, a lélek a szellem vetülete; ha tehát a szellem a tiszta igazság erőit sugározza ki, akkor a közbülső réteg: a lélek is megtisztul. És amint a szellem tisztává és ragyogóvá tette a lelket, az ő vetületi rétegét, úgy a megtisztuló lélek is tisztává és egészségessé teszi az ő vetületi anyagát: a testet. Ahogyan a tiszta sugárzás eloszlatja a lélekből a tisztátalanság, a fertőzöttség felhőit, ugyanaz átjárván a testi réteget is, állandó hatásával felbontólag hat a testben besűrűsödött fluidokra is, s a testet, a vastag anyagot, — amely szolgai módon követi a belső erők megmozdulását — felszabadítja azoktól a szabad cirkulációt, szabad mozgást akadályozó tespedő anyagrészektől, amelyek azt addig beteggé tették.
Megfigyelhettétek, hogy megtért emberek, akik teljességgel megfordultak, akik merőben más életet kezdenek élni, mint azelőtt éltek, egyszer csak betegeskedni kezdenek. Némelyek egészen súlyosnak látszó heveny betegségeken esnek keresztül, amely betegségek alatt a testből rendszerint bűzös, tisztátalan nedvek, gennyes váladékok távoznak el, mint a tisztuló fluidok anyagi salakjai.
Itt a földön, ahol az itt élők háromnegyed része súlyos beteg, és csak egynegyed része gyógyulófélben lévő, vagy alig gyógyult. Sokkal könnyebb dolga van az ellentétnek, mint az igazságnak, mert az ellentét a maga eszméjének csíráit sokkal könnyebben hintheti el a beteg lelkekben, mint azok, akik Isten munkáját akarják végezni.
Ha eszetekbe veszitek, hogy Isten mindenekfelett jó, mindenkinek csak ajándékoz, és senkit sem büntet, akkor könnyen beláthatjátok, hogy mindenki csak önmagát szenvedteti, amikor kaput nyit a lelkében a sátánnak. Vannak emberlelkek, akiken nem lehet segíteni. Vannak olyanok, akik a sátánnak egészen átadták magukat, akik a hátralévő időben sem szenvedésekkel, sem kegyelmi ajándékokkal, sem felvilágosításokkal el nem mozdíthatók arról az álláspontról, amelyet makacsul, önhitten, elsötétült lélekkel elfoglaltak.
Vannak azonban olyanok, akik tájékozatlanságukban mind a jónak, mind a rossznak nyitva állnak. Olyan a lelkük, mint egy mérleg. Mindennap hull valami a mérlegnek hol egyik, hol másik serpenyőjébe. Az egyik serpenyő az igaz és jó impreszsziókat tartalmazza, a másik pedig a hitetlenség, az önzés, a bűnök tényezőit. A mérleg két serpenyője folyton ingadozik. Az ilyen lelkek még megmenthetők. Ezeket lehetne tehát hívatottaknak nevezni, s ilyenek nagyon sokan vannak. Miután azonban ezek még olyan gyenge lelkek, hogy közvetlenül képtelenek a magasabb hatalomhoz kapcsolódni, ennél fogva Isten, aki mindig csak jót ad, kiválaszt hű gyermekei közül egyeseket segítőkül, tehát ezek a választottak.


szemlézte: Bíró László

Egészséges és beteg lelkek 3/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Ebben a világban, boldog az, akire az Úr rámutat, mert kiválasztottnak érzi magát. Az ilyen választottakat az Úr leküldi a földre, hogy egy-egy nehéz feladatot teljesítsenek. Az ilyen „választott” a földi életben összekapcsolódik a „hívatottal.” Talán mint hitvestársak, talán mint testvérek, vagy jóbarátok, vagy más viszonylatban, mint két egymásra utalt ember élnek együtt. A földi testben már nem lehet tudni, hogy ki a hívatott és ki a választott, a külső nem árul el semmit, mindketten munkaruhában vannak. Sokszor az látszik haladottabbnak, aki éppen nagyon elmaradott, és az látszik alacsonyabban állónak, aki küldetésben van, mert a föld nem az a világ, ahol valakinek a szellemi arculatát könnyen fel lehetne ismerni. Legalább is földi embernek nem.
Az egyik tehát folyton csak ad, ad a lelkének gazdag tárházából szeretetet, türelmet, alázatosságot, szolgálatot, szelídséget; feláldozza az érzéseit, gondolatait, feláldozza még testi erejét is; a másik csak elfogad, sőt követel, rendelkezik, uralkodik; nem hálával viszonozza a szeretetet és a szolgálatot, hanem gyűlölettel, bosszúsággal, háládatlansággal. Így folyik az életük nap nap után, egyik év a másik után. Az egyik lassan, mint az árnyék, elkezd fogyni, a másik pedig, mintha semmit sem fogott volna rajta az áldozat hatása.
Amikor ilyen embereket láttok, a szívetek megtelik részvéttel és szeretettel az áldozati báránnyal szemben. Nem tudjátok megérteni, hogyan lehet az, hogy valaki annyi béketűréssel, szelídséggel és alázatossággal viselje a gonosznak igáját. Amikor így megtelik a lelketek az igaz és jó iránti szeretettel, akkor a lelketek igaz és tiszta kisugárzásával erősítitek az áldozati bárányt. Ezt jól teszitek. Amikor pedig a másik felet szemlélitek, aki mindezzel a jósággal szemben gonoszul, hitványul viselkedik, megtelik a lelketek haraggal, ellenszenvvel, gyűlölettel, és kívánnátok neki minden rosszat, hogy a ti emberi igazságotok szerint megtanulja, hogyan kellene viselkednie. Ezt nem jól teszitek. Nem jól teszitek azért, mert ha azt, aki ilyen szánalomra méltó, szánnátok, akkor annak az áldozati báránynak munkáját könnyítenétek meg. Ha azt, aki ilyen háládatlanul és gonoszul viselkedik, nem a gyűlöletetekkel akarjátok sújtani, hanem az imádságotokkal segítenétek megfékezni, ezzel hozzájárulnátok az ellentétes erők megbénításához, és siettetnétek a végkifejlés felé az igaznak szolgálatát.
Az, aki nem szenved, hanem szenvedteti a nála (szellemileg) jobbat, ha nem volna éppen ebben a viszonylatban (hívott-választott), talán egészen tűrhető átlagember volna, aki nem hívná ki más emberek megbotránkozását és felháborodását. Sőt más relációban talán még így is egészen tűrhető jellemű ember, csak éppen ebben az egy relációban gonosz.
Ennek mélyebb oka van. Ennek oka az, hogy az a fehér lélek, aki melléje van állítva, aki álöltözetben a menny igazságát képviseli a földön, éppen a fehérségénél és nagyobb szellemi erejénél fogva magához vonzza az ellentét fluidjainak tömegét, kihívja maga ellen a sátán haragját. Különben a sátán sem azért haragszik, és az ellentét sem okvetlenül azért nyomul oda, ahol egy-egy ilyen áldozatos lélek körül a krisztusi munka folyik, mintha azt mindenkép el akarná pusztítani, hanem mert ő is melegedni akar egy kicsit, ő is a világosság felé törekszik egy kicsit, hogy az emberen keresztül bepillanthasson a mennybe, mert hiszen el van esve, el van sötétedve, és neki is világosságra lenne szüksége. Mást azonban nem adhat, mint csak ami sajátja: a rosszat. Ezt pedig nem teheti másképp hatékonnyá, mint azon az emberlelken keresztül, akinek melléje szegődik, vagyis éppen azt használja fel médiumul, akinek megváltásáért, meggyógyulásáért ez a tiszta szellem alászállt.
Szinte azt mondhatnám, hogy természetszerűen következik be ez az állapot, mintegy az ellentétes erők kiegyenlítéséül. Természetszerűen és csaknem szükségkép következik be az a folyamat, hogy a bűnös gyűlöli azt az igazat, aki őt szereti; azért gyűlöli, mert az ellentétes hatalom megtelíti őt a maga sátáni érzésével.
E küzdelem közben a mérleg két oldala folyton billen, mert a bűnös lelkében dúl a harc; világos pillanataiban látja hitványságát, s látja amannak ártatlanságát, aki mellette szenved, s ilyenkor a mérleg a jobboldalra billen. Majd megint fölerősödik a sötét befolyás, és akkor a mérleg balfelé billen. Az áldozati bárány pedig egy kicsiny, pirkadó reménység után ismét a fájdalom sötétjébe süllyed.
Az Égi Hatalmak azonban vigyáznak az ő bárányaikra; azok közül egyetlenegynek sem szabad elvesznie és dolgavégezetlenül visszatérnie. Míg az áldozati bárány szenved, és jó erőit munkáltatja, addig odafenn a mennyei könyvvitelben minden titokban elsírt könnyét, minden zokogásba fúló sóhajtását följegyzik, és az mind mint tehertétel szerepel a másiknak a számláján. Amikor pedig elérkezik a pillanat, hogy a mérleg jobboldali serpenyőjébe a tiszta és igaz lélek már annyi súlyt helyezett, hogy csak egy szemernyi, talán csak egyetlen könnycsepp kell, hogy végleg jobbra billenjen, akkor ez után az utolsó könnycsepp után visszahívják a maga hazájába, és magára marad az, akit addig áldozatával gyámolított.
Ekkor rendszerint a fekete hatalom is visszavonul; hiszen megszűnt a ragyogás, amely odavonzotta őt. A magára maradt lélek pedig riadtan és kétségbeesetten áll ott a pusztaságban. Megerednek a szeméből a könnyek, amelyek megkezdik tisztára mosni a lelkét. Éjt-nappallá tesz, hogy jóvátegyen mindent, amit rosszul cselekedett. Mindinkább elterjed lelkében a világosság. Amennyire csak teheti, megtölti érzelmi szféráját melegséggel, és a szellemét olyan érzések, olyan rezgések kitermelésére kényszeríti, amelyek áttisztítják lelkét-testét. És valahányszor erőt vesz magán, valahányszor diadalt vesz az ellentéten, mindannyiszor törölnek egy-egy tételt a mennyei könyvelésben azokból az elejtett könnyekből, azokból az elszállt sóhajtásokból, azokból a jajokból, amelyeket abból a tiszta lélekből a méltatlanul elszenvedett fájdalom sajtolt ki, és az áldozat lassan megtermi gyümölcsét.
Azt, aki azelőtt ingadozó volt, és akit az ellentét a maga fanatikus harcosává tehetett volna, a mennynek egy kicsiny küldötte a maga áldozatával Krisztus katonájává avatta. Így végzik munkájukat Krisztus hadseregének tagjai: a választottak a hívatottakon. Ezek ebben a sötét földi éjszakában mint apró csillagok ragyognak. Ilyen kicsiny szolgáló lelkek azok, akik Krisztus szerint való áldozatokat hoznak.
Isten mindenkinek azt adja, ami annak a legjobb; Isten mindenkit úgy használ fel, ahogy az a legcélravezetőbb, mert Ő az örök Bölcsesség. Isten háztartásában nincs egyetlen felesleges mozdulat; Isten a maga szeretetéből mindenkinek annyit ad, amennyit az fölvenni képes. És mindazok, akik az övéi, Őt igyekeznek követni, és a lelkűkből ők is annyit kívánnak adni, amennyit csak tudnak, és amennyit mások fölvenni képesek.

szemlézte: Bíró László

A TERMÉSZETI ERŐK
1989.OKTÓBER 12.

Részlet Szentlélek az utolsó időben, Zita médium.


Tudjátok-e testvéreim, honnan jön a szellő? Tudjátok-e testvéreim, kik, mikor döntik el, hogy a szellő szellő marad-e, vagy vihar és orkán lesz belőle? Tudjátok-e testvéreim, hogy mindenütt, ahol élet van, ott szellem is van? Mert a szellem Istenből pattant szikra és a szellem az, aki mindent éltet és megelevenít. Tehát ahol életet láttok, ott fel kell tételeznetek egy szellem, vagy több szellem, vagy szellemek sokaságának a jelenlétét is. A ti világotokban, a Földön az élet erősítésére, éltetésére a Nap van hivatva. Ha a Nap nem küldené sugarait a Földre, minden elpusztulna, minden megmerevednék, minden holttá válnék. Ha a napsugár nem bomlasztaná a kőzetet, bizony nem üthetne tanyát abban a picinyke fűszál. Ha a napfény nem sugároznék növényre, virágra, állatra, emberre, minden előbb-utóbb elpusztulna. Ha a napsugár fel nem szívná a tengerből és a tavak hullámzó vizéből a vízcseppeket, és nem telítené meg a légkört, nem lenne többé eső, hogy éltesse mindazt, ami élni szeret és ami élni kíván.
Sőt, szellő sem lenne, mert tudományosan a szél és a szellő sem más, mint a levegő mozgása. De mi hozza a levegőt mozgásba? Az, hogy a meleg hatására, a napsugár hatására a levegő felmelegszik, könnyebbé válik, felszáll és helyét a hideg légtömegek foglalják el. Mindenütt ott vannak az elemi lelkek és dolgoznak, hogy a természetben rend és harmónia legyen, és hogy a természetben az ember - aki Isten teremtménye lefokozott, bukott formában - élni tudjon. És az elemi lelkek mindenütt ott vannak, hogy ahol tűzre van szükség, tüzet csináljanak; ahol vízre van szükség, vízzel oltsák a szomjazó szomját. Mindenütt ott vannak, hogy elvégezzék azt a munkát, ami Isten törvénye szerint rájuk bízatott. Ahogyan az idők végéhez közeledtek, egyre több lesz a természetben a rendszertelenség, egyre jobban felkorbácsolódnak és elszabadíttatnak az erők. Nem mérsékli a hideget a meleg, hogy az langyossá, kellemessé, élvezhetővé tegye a légkört. Nem szelíd a szellő, ami cseréli a levegőt, különösen a völgyekben és a mélységekben, ahonnét elviszi a rossz levegőt és frisset hoz a helyébe. A szellőből és szélből egyre gyakrabban lesz majd orkán, egyre gyakrabban lesz majd hurrikán, egyre gyakrabban fogja felkorbácsolni az óceánok és tengerek vizét, hogy a tenger zúgása keltsen majd félelmet a megtéretlen emberi szívekben. Tudja-e az ember, milyen erőmennyiség van a Föld gyomrában? Tisztában van-e az ember, micsoda elemi erők tombolnak az óceánokban és a tengerekben? Nem!
Az ember csak egy-egy rövid időszakra, egy-két napra, egy-két órára vesz tudomást arról, hogy bizony-bizony valami nagyon nagy erőt képviselhet, mert amikor elszabadul, mindent elsöpör. Az ember nem kíméli a növényzetet, nem kíméli az állatvilágot, nem kíméli az emberi életet, nem kíméli azokat az épületeket sem, amelyeket szorgalmával, munkájával, tudásával, tudományával erősnek épített meg, még akkor sem, ha nem homokra, hanem sziklára építette azokat. Bizony mondom nektek, az elemi erők minden felett hatalmat nyernek, amikor az isteni végzés és a törvények alapján - aszerint, hogy mennyi a jó és mennyi a rossz - szabadon ereszthetik azokat az erőket, amelyeket az ember nem ismer. Az emberi tudomány, amikor beavatkozik a természeti erők működésébe, úgy jár, mint a mesében az ember, aki egy palackból kiengedte a szellemet: visszaparancsolni már nem tudta. Az emberi tudomány sem képes a megbolygatott, kiengedett erőket visszaparancsolni. A természeti erőkkel bánni, azokat visszaparancsolni csak nekünk van hatalmunk, mert mi tudjuk pontosan, biztosan, hogy mikor, milyen erők, mennyi ideig, és a világnak melyik táján szabadíthatók az emberek világára.

A tudósaitok, akik az időjárással foglalkoznak, azt mondják, hogy a hurrikánnak közepe, „szeme” van. Van szeme bizony; és ebben a szemben koncentrálódnak az erők, ebben van sűrítve minden és ebben vannak jelen azok az elemi lelkek, akik a mi parancsolatunkra pontosan azt az irányt követik, ahol annak végig kell söpörnie, végig kell pusztítania. Mi irányítjuk, hogy mikor és hol nőjjön hatalmasra a tenger és a hullámverés mit söpörjön el, mit pusztítson el. Mindig pontosan ki van szabva, hogy meddig, és ne tovább.
Amikor a Föld gyomrába szállunk le és az ott lakó - sok esetben évezredekig ott lévő - elemi lelkeket munkába hívjuk, egyetlen - mondhatnám így, bár kicsit meseszerűnek hangzik - varázspálca ütéssel munkába szólítjuk, szunnyadásukból felébresztjük: és íme a Föld itt felgyüremlik, íme ott reng, és íme amott elsüllyed. És ez mind a mi munkánk Isten akarata és Isten bölcs ítélete szerint. Mert Isten, aki a szíveknek és a veséknek vizsgálója, látja és számontartja az Ő számtörvényeivel, hogy mikor, hol, mi érik be az emberek számára, meddig mehet el az ember és mikor kell és mikor szükségszerű, hogy az a katasztrófa bekövetkezzék. Az elemi lelkek valósítják meg Isten akaratát, szolgálják a teremtést, elősegítik a fejlődést a levegőben, a Föld gyomrában, az óceánok vizében, a sivatagok homokjában és mindenütt: tűzben és vízben egyaránt. Tevékenykednek azért, hogy az embert a megtérésre sürgessék, azért, hogy a természet működésében is meglássák az idők jelét. Miként meglátták a idők jelét a régiek is: látták Noé idejében az özönvízben, meglátták Lót idejében Sodoma és Gomora elpusztulásánál, meglátták a vulkán kitörésekor Pompei és a többiek elpusztulásánál. Mindenkor meglátják, mert nagy az Isten és örökkévaló.

Mert Isten mindenkinek és mindennek ami él, ami van, ami létezik, a teremtő, hatalmas Ura; mert Isten előtt senki meg nem állhat fennhéjázva, hatalmi mámorral; Isten előtt csak alázatos lélekkel lehet megállni, hálatelt szívvel az életért. Testvéreim, testvéreim, ha az életetek keserű, ha az életetek szomorú, ha az életetek nyomorúságos, ha az életetek elkoptatja a testet, ha az életetek halálba torkollik, ne a hatalmas Isten gondoskodó szeretetét kérdőjelezzétek meg, hanem az önmagatok gondolatait, érzéseit, törekvéseit és cselekedeteit. Azt, hogy vajon amióta a teremtő Isten benneteket a létbe hívott, valóban szent volt-e az életetek, valóban betöltöttétek-e azokat a célokat, feladatokat, amelyekért benneteket Ő a létbe hívott? Vagy pedig tékozló gyermekként mindent a világon elpazaroltatok és most rá vagytok utalva az Ő szeretettörvényéből fakadó kegyelmére. Most rá vagytok utalva arra, hogy erősebb, tisztább szellemtestvéreitek Isten iránt érzett hálájukból, szeretetükből, hűségükből és az irántatok érzett szánalomból - amely szintén a szeretetből fakad és annak egyik formája - hogy azok segítsenek meg benneteket Isten akarata szerint. Most rá vagytok utalva arra, hogy a tiszta szellemek egyengessék utaitokat és állítsanak nektek korlátokat, hogy meddig mehettek. És ti azokat a korlátokat szívesen figyelmen kívül hagyjátok, minden erőtökkel megkerülitek, játszotok a tűzzel, játszotok a vízzel, mint gyermekek, akik nem tudják, hogy milyen hatalmas erők rejlenek abban; nem tudják, hogy a tűzzel leégethetik a házat és benne éghetnek ők maguk is. Mert mint a gyermek nem ismeri a tűznek és a víznek a törvényét, úgy ti sem ismeritek a természeti erőknek a legbensőbb törvényét. Mert amit a tudósaitok ismernek, azok külső dolgok csupán, melyeket összegeztek a fizika, a matematika és a vegyészet törvényeiben. Ezek mind csak külső megnyilvánulásai a benső lényegnek, mert tüzet sem tudtok előállítani.
Emlékeztek a régi mesére, ahogy Prométheusz ellopta a tüzet az Olympusz hegyéről és az embernek adta? Igen, nekik adta; de hogy mi a tűz, hogyan keletkezik, miként jön létre, hogy mi annak az éltető eleme, azt az ember nem tudja. Nem tudja, hogy mitől ég jobban az olaj, a zsír, a benzin, és miért nem ég a víz, miért a vízzel lehet a tüzet eloltani. Semminek a miértjét nem ismeri, csak használja, csak él vele, csak rájön arra, hogy mit, mivel lehet semlegesíteni, hatástalanítani vagy felfokozni. Tulajdonképpen a szálak a mi kezünkben futnak össze, mi pedig mindennel csak úgy járhatunk el és úgy cselekedhetünk, ahogy azt a teremtő Isten az emberiség fejlődése szempontjából jónak látja és megengedi. A legfontosabb dolog testvéreim; jónak lenni, a legfontosabb dolog az életet szentnek tartani, az életet tisztelni. Az önmagunkét is, a felebarátunkét is, a növényét is, az állatvilágét is; mert bizony-bizony emberéletet nem adhatunk. Mert csak nem gondoljátok, hogy annak a piciny gyermeknek, akit ma az édesanyja az ölében dajkál, ő adta az életet? Az a gyermek, mielőtt ide jutott volna, mielőtt idezuhant volna, valaha Istennek tiszta szellemgyermeke volt, akinek a teremtő Isten adja a lehetőséget. Az anya, az apa csupán ezt a testi ruhát adja a munkálkodáshoz.

Serkenjetek fel tehát a munkára, amíg a Nap éltető ereje sugárzik, amíg a Nap éltető ereje lehetőséget ad arra, hogy a Földeteken rend, nyugalom, harmónia uralkodjék. Oh, nem az emberek világában, mert ott nincs és nem is volt rend, hanem a természeti világban. Mert eljön majd annak az ideje is, amikor a természeti erők is teljes erejükkel tombolni fognak. Tombolni fognak azért, mert az ember annyi rosszat, annyi szennyet, annyi megfertőzött erőt adott bele a természetbe. Pedig a természet és a természettörvény tisztítólag hat a Földre és az azt körülvevő atmoszférára és ezáltal lehetővé teszi az ember részére, hogy itt élhessen és munkálkodhassék.
Tovább ma nem beszélek, mert az időm lejárt. Legyen veletek Isten segítő ereje és kegyelme!
Isten veletek.


Szemlézte: Abonyi Tibor

UI:

Eckhart Tolle: Tényleg van szabad akaratunk?
https://www.youtube.com/watch?v=Os3ADZRPmA0

Tiszteld a nőt
A titkos tibeti evangélium – Jézus ismeretlen élete
Részlet Nicolas Notovitch azonos című kötetéből

Kiemelek egy gyönyörű tanítást a nőkről, mert számomra ez a legszebb része az evangéliumnak, és aktuális. Szerintem nincsen női szív, melyet nem dobogtatnának meg Üdvözítőnk szavai, de az érző férfiszíveket sem hagyja érintetlenül.
Előzmények: Issa (Jézus) tanításait tömegek hallgatják és közöttük elvegyülve ott vannak a hatalmukat féltő papság kémei is. Kérdéseket tesznek fel neki, amellyekkel zavarba akarják hozni, hogy sarokba szoríthassák.

Amikor ideért szavaival, a kémek félretoltak egy öregasszonyt, aki azért közeledett a csoporthoz, hogy jobban hallhassa Issát, majd elébe álltak. És Issa folytatta: "Nem megengedhető, hogy egy fiú félretolja az anyját és elvegye annak helyét. Aki nem tiszteli az anyját, a legszentebb lényt Isten után, az nem méltó a fiúi névre.
Hallgassátok hát, amit most mondani fogok: Tiszteljétek a nőt, mert ő a világegyetem anyja, és minden ami igaz az isteni teremtésben, benne rejlik. Ő minden jónak és szépnek az alapja, ő az élet és a halál magja. Az ember léte tőle függ, mert ő annak természetes és lelki támasza.
Fájdalommal ad néktek életet. Homloka verejtékével felnevel és haláláig csak gondokat okoztok neki. Áldjátok és imádjátok őt, mert ő az egyedüli igaz barátotok és támaszotok a földön. Tiszteljétek őt, becsüljétek őt. Ha így cselekedtek, meghódítjátok szeretetét és szívét. Ez Istennek tetszeni fog és sok bűnötök fog ezáltal megbocsáttatni.
Ugyanúgy szeressétek és tiszteljétek feleségeteket, mert holnap anya lesz és később egy fajnak ősanyja.
Legyetek irgalmasak a nővel. Szeretete megnemesíti a férfit, meglágyítja kemény szívét, megszelídíti a benne lévő vadállatot és báránnyá változtatja.
A feleség és az anya felbecsülhetetlen kincsek, amelyeket Isten nektek adott. Ők a leggyönyörűbb díszei a létnek és ők szülik majd a világ lakosságát.
Ahogyan a Seregek Istene elválasztotta a fényt és a sötétséget, a szárazföldet és a vizet, a nőben benne van az isteni tulajdonság, hogy a férfiben szétválassza a jó és a rossz gondolatokat. Azért azt mondom néktek, Isten után a legszebb gondolataitok a nőé legyenek és a feleségeké, mert a nő az a templom számotokra, ahol a legkönnyebben elérhetitek a tökéletes boldogságot. Engedjétek, hogy ebben a templomban áthasson benneteket a lelki erő. Itt el fogjátok feledni bánataitokat és hibáitokat és visszaszerzitek azt az elveszett erőt, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy szomszédotokon segítsetek.
Ne tegyétek őt ki megaláztatásnak. Ha őt megalázzátok, saját magatokat alázzátok meg és elveszítitek a szeretet érzését, amely nélkül itt lenn semmi sem létezik. Védjétek a feleségeteket, hogy ő megvédhessen benneteket és családotokat. Minden amit feleségetekért, édesanyátokért, egy özvegyért vagy más, bánatban lévő asszonyért tesztek, Istenetekért teszitek.

Nézvén néznek, de nem látnak, hallván hallanak,
de nem értenek - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Mindenki várakozik, mindenki készenlétben áll arra, hogy azt, ami el fog következni, az ő saját lelkének felkészültségével fogadja. Éspedig minden lélek, minden csoport, nép és minden nemzetség másféleképpen van felkészülve.
Mindegyik mást vár, mind másra vágyik, mást szeretne a világ. Nincs egy nézeten, egy gondolat formában nem tud találkozni, mert amilyen sokféleképpen szétszakadt a lelkiség úgy azon módon van szétszakadva az anyagi világban minden, és ez a sokféleség nem tud egy nevezőre jutni. Nem tud egy kifejezésben megnyilatkozni. Pedig hiába vár, hiába keres, hiába hisz, hiába reménykedik a sokféle nép és nemzetség oly sokféleképpen, ameddig nem találja meg lelkében azt az utat, amely Istentől kitűzött célhoz vezeti, addig minden reménységében csalatkozik.
Minden hitében megrendül és minden várakozása hiábavalóvá lesz. Mert minden felkészültsége összeomlik, mert aki célját a földi életben nem találja el, nem ismeri fel, az nem ismeri fel az elkövetkezendőkben sem, éppúgy mint az elhaladott időben, mindentől elmarad mert hiszen az emberiség célja nem kívül való, nem az, ami majd csak úgy, magától keletkezik, ami majd csak úgy jön, hanem az emberiségnek meg kell találnia az összesség lelkiségében azt a célt, amely felé tart. Amely felé igyekszik. És ebben az igyekezetében munkálkodik és cselekszik.
Mert hiába vár az emberiség olyan valamit, amihez neki semmi köze sincsen, hiába halad el mellette az égi ajándékoknak minden áldással megrakott kocsija, ezek az ajándékok az ő részére értékteleneknek, hasznavehetetleneknek bizonyulnak, mert bánni nem tud velük. Ugyanis az ő lelkéből hiányoznak azok a kellékek, amelyekkel azokat fel tudná használni a saját javára, előrehaladására.
A lélek fejlődésének útján még a messze múltban csak mintegy körvonalaiban mutatkozott. Úgy látta az emberi lélek, még a legjobban fejlett emberi lélek szellemi szemei előtt is ilyennek látszott az Isten fogalma. Hovatovább későbben, ahogyan az ember fejlődött, mindig közelebb és közelebb jutott hozzá és mindig ragyogóbbnak, tisztábbnak, fényesebbnek látta. Amikor elérkezett az idők teljessége, amikor a korszak lejárt, elérkezett a földi ember az ígérethez és a Megváltó megszületett. Akik körülötte ugyanakkor ugyanabban az időben éltek, nem vették észre, nem látták. Mert az ő szellemi szemeik még nem voltak megvilágosítva.
Csakis azok ismerték fel, azok látták, azok érezték az idők jeleit is, akiket Isten szent lelke megihletett és képessé tette őket a látásra. Felnyitotta szellemi szemeiket, mert az ő szellemi szemeik már megértek, ki voltak fejlődve arra, hogy lássanak, az ő szellemi füleik ki voltak fejlődve arra, hogy halljanak.
Azért mondja az Úr: nézvén néznek és mégsem látnak, hallván hallanak és mégsem értenek. Azok akiknek szellemi szemeik még nem nyíltak ki, akiket még nem érintett meg az Isten lelke, hogy befogadják azokat, amelyek a közönséges földi emberek előtt el vannak rejtve, azok nem látnak és nem hallanak még akkor sem, ha mellettük halad el Isten legnagyobb ajándéka. Nem hallják meg a szavát, mert az ő lelkük még éretlen a mennyei dolgok meghallására. Láthatjátok ebből, hogy az emberiség nem egyféle, hanem kétféle. Vannak akik látnak és hallanak; és vannak akik nem látnak és nem hallanak.
Tehát itt a Földön ebben a sokadalomban, ahol mindenféle rend és szellemek testet öltve együtt vannak, itt is vannak az Úr által kiválasztott szellemek és vannak akik még érésben vannak csupán. Akik nézvén néznek és mégsem látnak, akik hallván hallanak ugyan és mégsem értenek. Az egyiknek nem létezik az a világ, ami a másiknak az egész életét betölti, az a láthatatlan világ, ami a földi szemekkel nem látható ugyan, de szellemi szemeik részére gyönyörűséges szépségeket rejt magában, mert ezek a lelkek elhívattak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Nézvén néznek, de nem látnak...
Adai közlés - „Úrnapja”
Árnyakkal teli idők
Ne vígy minket a kísértésbe
Emmerich Anna Katalin - Jézus mennybemenetele
HANG - Párom Isten ajándéka
Nincs időd
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirstkm4tTxJgdLOXlw?e=Vu1Xpe
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

SBK_Hirlevel_217.doc
Karsay István 2023 márciusi szellemtani hírlevele – SBK-Hírlevél-217

https://www.youtube.com/watch?v=ce38L8vgJDU
A szellemvilág nyitott kapui – Zita médium közléseiből

https://www.youtube.com/watch?v=3z5JS3QSpgM
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wPTf5CY1Qp0
Egy édesanya ki elvesztette gyermekét Gizi médium által – 1999.nov.9.

https://www.youtube.com/watch?v=CTV9yJqpKVo&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=46&t=34s
Kutyaszerencse – Romantikus film

Az emberek lelke boldogságra lett teremtve
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

És most, ez az idő közeledik a világra, hogy a szeretet és összetartozás érzése, mely még van, de már nem világíthat, csak alig egy kis fényt vet, mert hiányzik az emberek lelkéből a hit. Ennélfogva meghal a reménység és kihűl az élet, mert a szeretet is elfogy.
Szeretet az, ami a földi testben képződik ki azok között, akiket a vér köteléke összeköt: szülőt gyermekéhez, gyermeket szülőhöz, barátot a baráthoz, szerető lelkeket egymáshoz; az a titokzatos valami, amire nézve az ember nem tudja, hogy honnan jött és hová vezet, hol is van a cél, amelyet tudat alatt az ember el akar érni? Mert ha csak az volna a cél, hogy gyermekek szülessenek, ha az volna csupán a cél, hogy a gyermekek megnőjenek és ha van, és marad a szeretetből valami: akkor a szülőknek öreg napjait besugározzák melegséggel, talán hálával, talán elnézéssel -, ha csak ez volna a szeretet, akkor ez a szeretet éppen úgy meghal, mint ahogyan az évek folyamán kihűl a szív, elhomályosodik az értelem és nincs tovább, mert megmerevedik a test és itt a halál.
De az a szeretet, amit a szellem a szellem felé sugároz, mert megtalálja a maga tükörképét a másik lélekben, mert megértik egymást, közösek a gondolataik, közösek a vágyaik. Közösek azok a szorgalmazó érzések, amelyek tettre, munkára bíztatják őket, hogy mindig szebbet, jobbat, tökéletesebbet, igazabbat adhasson a földi ember egyik a másiknak, azért, hogy örömét lelje annak a másiknak az örömében, és megenyhüljön annak az enyhületében, ami az élőket egymáshoz hasonlóvá teszi: amikor az egyik ember a másik ember boldogságának örül amikor felcsillanni látja az örömöt a másik szemében azon a munkán, vagy azon a cselekedeten, amit ő végzett el: akkor ez a felfedezés a boldogság megelégedésével tölti el az embert lélekről-lélekre.
De sajnos ez az érzés, ahogyan az istenhittől eltávolodnak a lelkek, azonmód kihűl, mint ahogyan a tűz kialszik, ha nem táplálják azt az élő ember kezei. Kihűl, hamuvá válik, és nincs tovább. Ez-e az ember élete?! - Vagyis az Isten csak azért teremtette a földi embert, hogy a csalódásokban, a szenvedésekben vergődve, rója az élet malmában azokat a mindig egyformán kezdődő és végződő napokat fáradsággal, nyomorúsággal, szenvedésekkel küzdve, öröm nélkül, bánattal, kilátástalanul hordozva annak a terhét?
Nem! Isten az emberek lelkét is örömre, boldogságra teremtette, mert hiszen megadott mindent, aminek a segítségével ezt az ember véghezviheti. De az emberi léleknek jobban tetszik az önzés, jobban tetszik az uralkodás, a bűn, és ha ezt el nem érheti, akkor ott van az irigység, az egymás fölé helyezkedés, a parancsolás a másik embertestvérének leigázása: az tölti el a lelkét megelégedéssel és boldogsággal.
Nem! Ez nem az Isten akarata, testvéreim! És akik így éreznek, így gondolkoznak, azok távol esnek az isteni akarat megértésétől. Járhatnak azok a kézzel csinált templomokba, hallgathatják a művészi zenéket, amelyekkel az istentiszteleteket végzik. Ezeknek a lelke távol van az igaz Isten megismerésétől, mert az ő lelkükből hiányzik az Isten. Tehát ha az ember kitárja lelkét és elfelejtkezve önmagáról, pillanatról-pillanatra várja, hogy az isteni lélek beléköltözzék az ő lelkébe, abban a szeretetben, abban az örömben, amit érez, amikor az örökkévaló Isten hatalmára gondol, aki a világokat teremtette, aki a csillagokat elrendezte, aki az embernek a szívébe szeretetet sugárzott bele, az Ő tulajdon lelkéből: mert hiszen Isten a szeretet.
Akiben nincsen szeretet, abban nincsen az Istennek lelke tehát, ha a szeretetben nyilvánul meg az isteni lélek, akkor tele van a világ szépségekkel, mert mindenben az isteni szeretet ajándékát látja: mind a természetben, mind a gyermekében, mind a szülőjében, barátaiban, akikkel együtt van, a testvéreiben, de legfőképpen azokban, akik vele együtt egy érzésben tudtak felemelkedni, hálát adni, könyörögni és dicsérni teljes lelki érzéseikkel, szeretetükkel az ő teremtő Atyjukat, Aki nekik ezt a boldogságot adta ajándékul és őket gyermekeivé fogadta.
Mert csak azoknak atyjuk Isten, akik magukat Isten gyermekévé akarják fejleszteni. Ehhez pedig meg kell tartani mindazokat a rendeléseket és törvényeket, amelyeket az Úr az Ő egyszülött Fián keresztül az embereknek, mint törvényt, mint követni való utat, mint világosságot adott a Földre: az Ő egyszülött Fiában, Akiben Őneki kedve tellett, mert tökéletes volt, mert igaz volt, mert az Ő Atyjához hasonló volt a mi Urunk, a Jézus Krisztus, akinek legyen hála, magasztalás és dicsőség mindörökké. Megértettétek?

UI:

Kozsdi Tamás - A MEGTALÁLT KAPCSOLAT - 1. KÖTET - TELJES
https://www.youtube.com/watch?v=XGX_JxElztc

Kozsdi Tamás - A MEGTALÁLT KAPCSOLAT - 2. KÖTET - TELJES (spirituális
regény)
https://www.youtube.com/watch?v=5JZlLzwVF6Y

A jó bomlasztó hatása a rosszra 1
Zita médium által: 2007. január 18. cs.


Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Jézus Krisztus nevében.
Igazából nem sokat nyújthatott néktek ez a nagyon testies, emberies lélek, de sajnos azt kell, hogy mondjam, az elmúlt huszadik század sok ilyen lélekkel töltötte meg a láthatatlan világot és nagyon zsúfoltakká váltak az alacsony szférák, amelyeket mi a pokol világainak nevezünk. Zsúfoltak, és az ott élők nem bírják egymás társaságát.
Valami olyan történésre lennének kiváncsiak, ami elterelhetné a figyelmüket a maguk szomorú, fájdalmas, keserű életéről, mindarról, amivel odaát találkoztak. Amikor felébredtek - még csak azt sem mondhatnám, hogy öntudatra ébredtek -, csupán annak tudatára ébredtek, hogy emberi életük megszünt. Ezt az egész változást anélkül élték át, hogy tudatosult volna bennük, hogy min is mentek keresztül (ez a szellemi vakság állapota, amiről Jézus is beszélt).
Akik már régebben itt időznek javulást ugyan nemigen mutatnak fel, de mindig élcelődés, gúny és nevetség tárgyává teszik azokat, akik újonnan ébrednek, újonnan érkeznek ezekbe a szomorú világokba. Szükség lenne, hogy némi kis világossághoz jussanak, de ők maguk voltak azok, akik földi életükkel a világosságot úgy a maguk, mint a mások életében erőszakkal kioltották. Így aztán sötétben vannak, sötétben botorkálnak és a legkevésbé sem tudják összerakni az ok és okozat közötti összefüggéseket még akkor sem, ha földi, emberi életükben bioznyos fokú gondolkodáshoz voltak hozzászokva - persze csak a rosszban! - és értelmi világukat az fertőzte meg, hogy mit és hogyan lehetne kivitelezni és megvalósítani, hogy az ő emberi énjük kerüljön ki győztesen mindenből, illetve, hogy megszerezhessék maguknak mindazt, amire mint testies emberek oly nagyon vágytak.
Az első, ami itt is megfogalmazódik bennük: a megszerzése azoknak a dolgoknak, amikben úgy érzik, hogy most hiányt szenvednek, a második pedig az, hogy amit a földön megszereztek, azt mindenképp meg is tarthassák. Egyik sem lehetséges. A legtöbbjük semmiféle szellemi hiányt nem érez. Ebben az állapotukban fel sem fogják, hogy a szellemi értékek hiányoznak nekik, ezért nem is érzik, hogy ezeket valami módon pótólniuk kellene. Többnyire a saját társaságukba, saját köreikben időznek, mivel törvény, hogy a hasonló hasonlót vonz.
Amíg emberek voltak, a többi embert csak annyiban akarták ismerni, hogy milyen módon, hogyan lehet azokat megszorítás által kötélen tartani. Állítják, hogy nem féltek, hogy bátrak és erősek voltak, de valójában nagyon is féltek a nép haragjától, nehogy a nép megsokallja mindazt, amit és ahogy cselekedtek és fellázad ellenük. Tulajdonképpen a saját világukban, a saját körükben éltek emberként is, kimenni többnyire emberek közé csak állig felfegyverezve, illetve mindenféle védelemmel ellátva mertek. Kijelentéseiket is többnyire csak rádión, távolbalátón, vagy bértollnokaik révén merték a nyilvánosság elé tenni, természetesen akkor sem az ő igazi szándékukat, hanem azt, amivel a tömegeket megtévesztették.
Ez a gonosz lelkület ma is sokakban él és ha egy-egy népben vagy nemzetben vannak olyan egyéniségek is, akik a jónak elegendő ismeretével bírnak, azokban ezek a bűnös elgondolások és hazugságok nem találnak elfogadásra. Amikor a gonosz képviselői ezt észreveszik, akkor egyre nagyobb terrort alkalmaznak a társadalom tagjai megfélemlítésére, mert valójába ők félnek a leginkább a körülmények és a lehetőségek megváltozásától.
Tehát, mint mondottam, ezek többnyire csak a maguk környezetében élnek, bár titkos gondolataikat nem merik egymás előtt sem kifejezésre juttatni, mivel nem tudhatják ki, mikor és hogyan használja fel ellenük a róluk tudottakat. Mindig szeretnének a legközvetlenebb környezetükben utódokat nevelni a maguk számára. Azzal tisztában vannak, hogy az idő felettük is eljár, és ha azt az elvet továbbra is fenn akarják tartani, akkor szükséges, hogy az utódjaik, az új nemzedék, amely belőlük sarjadt, és az ő elgondolásaikon növekedett fel, addigra készen álljon az ő elgondolásukkal való teljes egyetértésre és tovább vinni mindazt, amiért ők, az előző nemzedék - szerintük - keményen “megdolgozott”.
Bár ezalatt a “megdolgozás” alatt nem becsületes munkát kell érteni, mert a becsületes munka nyugalmat és biztonságérzetet ad az embernek, míg az ilyen fajta “megdolgozás”, ami manipulációra és erőszakra épül, sokat kivesz mindazokból, akik ezt az utat végigjárták. A következő generációnak már mindig jóval könnyebb a helyzete és jóval könnyebb uralmon maradni, mint azoknak volt, akik hatalmukat sok vérontás révén szerezték és tartották fönn. Mivel az utódok már kevésbé ismerik ezeket a gonoszságokat, ezért bátrabban próbálják a maguk -úgymond- javító szándékú elgondolásait kivitelezni. Ez azonban az ő részükre nagyon veszélyes dolog, mert mihelyt néhány pálcikát kihúznak elődjeik építményéből, akkor az eresztékek igen könnyen meggyengülhetnek és ők lesznek a vesztesek, akik nagyot bukhatnak.
Ezt mind a földi életre mondottam el, de a nehezebb helyzet igazán addig várat magára, amíg az isteni Gondviselés, amiben ők ugyan nem hittek, el nem szólítja őket a földi árnyékvilágból, és át nem szállítja őket a láthatatlan világba. Itt olyan helyekre kerülnek, ahol rá kell döbbenniük, hogy egész életüket rossz elgondolásokkal, gonosz eszközökkel, gonosz cél érdekében pazarolták el. Ideát az igazság törvénye még egy szilánknyi igéretet sem adhat nekik, hogy majd egykor egy kis megnyugváshoz, egy kis nyugalomhoz juthatnak.
Sokan ezek közül mindent megpróbálnak, hogy az emberek világával újra összeköttetést létesítsenek. Persze ennek törvényét nem ismerik, de erőszakosan nyomúlnak be egyes hasonló gondolkodású emberek gondolat- és érzésvilágába és azok, akikre így hatnak, azokon keresztül nagy-nagy károkat idézhetnek elő az emberi társadalmakban.
Tulajdonképpen, amikor egy-egy ilyen fentálló rendszer megbukik, mivel az isteni Gondviselés elhozta annak végét, az azt éltető elv, elgondolás nyúlványaiban az új társadalmi formában is tovább él a lelkekben és ezek az emberek a maguk körülményeihez és viszonyaihoz formálva, a maguk érvényesülését ugyancsak erőszakos úton és módon próbálják megvalósítani. Mitöbb, olyan módszereket dolgoznak ki, amelyekkel képesek a maguk elgondolásait alátámasztani és másokkal elfogadtatni. De akik ellene állnának ennek a szándéknak, azok mindig nagy kihívást jelentenek számukra.

szemlézte: Bíró László

A jó bomlasztó hatása a rosszra 2
Zita médium által: 2007. január 18. cs.

A jó mindig nagy kihívás jelent a rossz számára, mert a rossz tisztában van azzal, hogy neki nem is annyira a rosszabbtól kell félnie - bár a nálánál rosszabb, nem egyszer árt neki is -, hanem igazából a jótól, amely előbb-útóbb mégiscsak felbontja a rosszat mégpedig azzal, hogy a gonoszban hivőkben, egy idő után bizonyos fokú bizonytalanságot kelt, tehát nem lesznek biztosak többé a maguk dolgában.
Ez rendszerint pont egy, a környezetükhöz tartozó egyén révén történik meg, vagy ha a környezetük ugyanúgy átitatódik gonoszsággal, akkor a társadalomban a fejüket felütő más nézetek, vagy az utolsó idők vége felé közeledve, a kiszámíthatatlan, hirtelen és gyors változások következtében, amire nem számítanak az emberek. Ezek az egyre felgyorsuló és szaporábbá váló változások készületlenül és váratlanul érik a maguk okosságában és ügyességében bizakodó gonosz elvű embereket és a világban nagy ingadozásokat, majd pedig összeomlásokat hoznak létre. Ez lehet egy elv, egy elgondolás összeomlása, de lehet társadalmi, gazdasági, sőt lehet vallási vonatkozású összeomlás is.
Egy keresztény vallással nem azért történik ez, mintha a krisztusi tanokban lenne a hiba, hanem azért, mert ezek a vallások tantételeibe olyan elgondolásokat vittek bele, amit az odatartozók már képtelenek tolerálni. Mégpedig azért nem, mert egyre több kétely ébred bennük az ott hallottak helyességében, és felmerül bennük a kérdés: érdemes-e abban hinniük? Ezeket vakhittel, tévhittel és tévelgondolással próbálja az ember pótolni és magában újra megtámogatni ezeket az elgondolásokat, de nem nagy sikerrel. A külsőben minél inkább ezekre hivatkozik valaki, legyen az az öt világvallás közül bármelyikhez tartozó, annál inkább veszélybe sodorja, nem magát a vallást, hanem a maga tévhitét vagy elhivését a dolgokban.
Így halnak ki az elvek, elgondolások a világba és jönnek helyükre újak és mások, a letűnőben levőt pedig, ami még esetleg tovább rezeg, mert még bizonyos bázissal rendelkezik, visszahozni eredeti voltába már lehetetlen. Mint mondom, így tűnnek el elvek, eszmék, elgondolások, vallások, sőt népek és nemzetek is a történelem süllyesztőjébe.
A valaha nagy népek nem hajlandók elismerni, hogy már nem azok, akik voltak, és rendszerint nagyon harcias módon, nem egyszer erőszakkal akarják biztosítani a maguk további hatalmát, de ez már elgondolásaik hanyatlásán mitsem segít.
Ez az előttetek megnyilatkozó is azt hitte, ha elgondolásaiból, elveiből egy jottányit sem enged és ezzel itatja át a fiát, akkor ez az elv fenntartható. Nem egy ember, de emberek ezrei, milliói is kevesek egy megingott elv vagy eszme fenntartására.
Akik pedig a jóban hisznek, a jóban bizakodnak, a jót cselekszik magáért a jóért, azokat nem lehet eltéríteni a jónak útjáról sem igérgetéssel, sem megvesztegetéssel, sem félelemkeltéssel. Azok állják a maguk helyét, mert tisztán látják, hogy mi az üdvöt hozó és mi nem; mi vezet a magasságokba és mi vezet a mélységekbe. Ezek az emberlelkek vagy akár nemzetek is, akármilyen nehézségeken, akármilyen fájdalmas tapasztalatokon mennek keresztül, mégis ők lesznek az élet győztesei. Végül is az eredmény őket igazolja és azt, hogy az igazság jegyében leélt életükkel maradandó értékeket szereztek maguknak.
A gonosznak engedelmeskedőknek pedig azt mutatja meg, hogy mennyire értéktelen volt az életük, és hogy nem rendelkeznek semmivel halál utáni állapotukban.

szemlézte: Bíró László

A TÖRVÉNY MŰKÖDÉSE
1990. NOVEMBER 25.

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Az évszázadok és évezredek során az emberiségnek már réges-régen rá kellett volna jönnie arra, hogy sem az igazság törvényét, sem a szeretet törvényét - Isten teremtett világának e két alappillérét - nem játszhatja ki, nem kerülheti meg, mert ezáltal a megtérését odázza el, ami pedig a következmények súlyos és nyomasztó fájdalmait, a könnyet, a bánatot, a fájdalmat és a szomorúságot zúdítja reá. Rá kellett volna jönnie erre, hiszen minden ezt bizonyítja neki. Hányszor adott az emberiség részére a hatalmas teremtő Isten olyan királyokat, vezetőket, prófétákat, olyan emberi lelkeket, akiken keresztül az Ő akarata valósulhatott volna meg. De ahogy Krisztus kifejezte, és ahogyan sokszor hangsúlyoztam én is: az emberek mindenkor „jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot”, mert féltek a világosságtól és ezért minden tevékenységükkel a sötétséget és a homályt szaporították maguk körül. Így azután a természettörvény, az igazság törvénye nem adhatott az emberiségnek mást, mint amit adott. Isten hiába adott újra és újra valami szebbet, valami jobbat, hiába állított valami követendőt az emberiség elé, hiába adott újra és újra tiszta erőket, új testetöltési lehetőségeket, ezeket az emberek mind elpazarolták, és ami a legnagyobb baj, a rosszra használták fel. Ezért boldogtalan az emberiség, szeretett testvéreim. Ezért bukdácsol és alig hogy kikerül az egyik bajból, az egyik veszélyből, az egyik betegségből, máris a másikba kerül bele.
Hiába kapott a tudomány terén is olyan emberi lelkeket, akik a természettörvényt jobban megismerve képesek voltak az abban elrejtett gyógyító erőket felfedezni és azokat az emberiség javára felhasználni. Mellettük mindig ott voltak azok a tudósok, akik a tudomány vívmányait a rosszra használták fel. Hiába adott Isten az embereknek bőséges termést, nagy, ringó búzatáblákat, újabb és újabb éhségek és nyomorúságok jöttek a Földre, nem Isten akaratából, hanem annak természetes következményeként, amit az ember önmagából kibocsátott, amit önmagából a természettörvénybe beleadott. Hiába volt valamiből sok, egyes emberek önzésüknél, erőszakosságuknál fogva elragadták ezeket a javakat, mások pedig az utcára kerültek, nincstelenekké váltak vagy éhen haltak. Hiába jöttek létre tudományos felfedezések, hiába jutottak ismerethez azok, akiknek Isten értelmi képességet adott, hogy ezt a tudást és ismeretet a köznek, az emberiségnek adják át, ezt is újra és újra elpazarolták. Hiába küldte el a Teremtő az Ő prófétáit, nem hallgattak rájuk. Nem mondom azt, hogy hiába küldte el a Megváltót, a Jézus Krisztust, de mindenesetre az Ő sok-sok szenvedése, mérhetetlen áldozata nem áll arányban azzal, amit az Ő igéjéből, az Ő szavaiból az emberek megtanultak és megvalósítottak. Sokkal többet meg kellett volna megtanulniuk, de mint mondom, mindenkor jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. Mindenkor jobban szerették a hazugságot, a képmutatást, mint az igazságot; mindenkor jobban szerették - önzésüktől indíttatva - a köz javait a maguk részére elragadni és azt a maguk céljaira felhasználni. Mindenkor igyekeztek a hatalmat magukhoz ragadni és ezzel a hatalommal a közvetlen környezetüket vagy más népeket és nemzeteket leigázni.

Sohasem tudtak - bár sokat beszéltek róla - az igazi krisztusi testvériség jegyében érezni, gondolkozni, cselekedni és eljárni. Mindig ott volt az a téves gondolat, hogy ők okosabbak, ügyesebbek, rátermettebbek másoknál és ők képesek felfedezni azokat a kis kapukat, amiken keresztül megkerülik az igazságot és a maguk számára a lehetetlent is lehetővé teszik. Az ember szereti a szertelenséget, szereti a dőzsölést, szeret mindenben tobzódni; mindent, amivel beosztással kellene élnie, már ma elfogyasztani. Nem képes nagy távlatokban gondolkozni, nem látja és így nem is tudja kivárni a dolgok beérésének idejét. Nem látja, hogy a ma elvetett mag holnap mivé lesz, milyen silány, satnya termést hoz az utókorra; nem érti, hogy amire azok a dolgok, amiket ma elvetett, beérnek, addigra ő ötöd-hetedíziglen testet ölt és azok a beérett dolgok az ő egyéni életére fognak nyomorúságot, bajt, fájdalmat, csalódást, szenvedést hozni.
Az ember rövid távon gondolkozik és azt hiszi, hogy ha ma elködösít valamit, akkor arra nem jönnek rá. Pedig az utókor előbb-utóbb tudomást szerez mindarról, amit letűnt korok uralkodói, erőszakos emberei, erőszakos társadalmi formái elvetettek. Az utókor rájön a hamisságra, a csalásra, a lopásra, a hiányokra, és el kell fogyasztania mindannak következményét, amiket az emberek a múltban elvetettek. Amikor a Föld egyes területein a rossz beérési ideje kitolódik és ezáltal az abban a társadalomban élő egyéneknek a lehetősége is tovább tart az igazság megkerülésére és kijátszására, akkor tévesen azt gondolják, hogy ők már Istennek a kiválasztott népe, őket jobban szereti a Teremtő, vagy azt gondolják: nincs is Isten, csak az ügyességük, rátermettségük, képességeik hozták létre ezt a társadalmi formát, ezt a nagy gazdagságot, ezeket a nagy lehetőségeket; és íme most mindezzel a sok-sok ajándékkal a maguk belátása szerint azt teszik, amit csak akarnak, senki felelősségre nem vonhatja őket.
És így az ember leéli az életét ebben a tévhitben, hogy ő kijátszotta a törvényt, hogy nincs igazság a Földön, és hogyha nincs igazság a Földön, akkor nincs igazság a túlvilágon sem. Sőt odáig megy, hogy azt mondja: nincs is túlvilág! Ha pedig nincs túlvilág, akkor senkinek sem tartozik felelősséggel, akkor nincs törvény, amely őt elszámoltathatná azért, amit a lehetőségeivel, a gazdagságával, a tudásával és ismereteivel tett, és hogy erények helyett nap mint nap újabb és újabb bűnöket követett el. Óriási tévedése ez az emberiségnek, és az igazság világában meg kell látnia azt, hogy mennyire tévedett, hogy mennyire rosszul számolt, hogy a számtörvények mennyire fennállnak és hogy mennyire befolyásolják az ő életét is. Meg kell látnia, hogy amit jogtalanul elvett, annak a helyén űr támadt; annak hiányát mások sínylették meg, azért másoknak kellett extra munkát végezni, másoknak kellett többet adni önmagukból, és mindezért ő a felelős. Ahogyan az élet azután őt forgatja, a jövőben találkoznia kell mindazokkal, amiket a múltban vetett.
Minden ember kivétel nélkül szeretné ismerni a jövőt, minden ember kivétel nélkül egy kis nyugtalanságot és izgalmat érez, hogy mit is hoz számára a jövő. Akár eszmefuttatást hall a jövőről, vagy olvassa a csillagászaitok által készített horoszkópot, mindenen keresztül szeretné látni, hogy számára mit is hoz a jövő. A jövő felett azonban nem rendelkezik az ember, mert a jövő nem egy dologból épül fel, hanem mindabból az összekevert jóból és rosszból, amelyet az emberek kibocsátottak önmagukból. Mindennek, amit az ember önmagából kiadott - legyenek azok gondolatok, érzések, cselekedetek vagy beszédek - érési ideje van. Ez az érési idő pedig mindenki részére más és más. Tehát hiába számítgat, a következmények beérési idejét nem ismeri.

Vannak emberek, akiknek lelkében - a sok következmény elviselése után - kialakult egy erős igazságérzet. Ezek azt szeretnék, ha az igazság törvénye semmit nem hagyna büntetlenül és aki vétkezik, azt azonnal büntetné. Mások a szeretet törvényén keresztül egy kis könnyebbséghez jutottak; olyan családba születtek, ahol a szeretet melegét érezhették anélkül, hogy tőlük komoly viszonzást várt volna el a környezetük. Ezen emberlelkekben gyakran megerősödik a szeretet, de mivel nincsenek ismereteik az igazság törvényének működése terén; szeretetüket nem tudják helyesen alkalmazni, ezért sok esetben a szeretetükkel mások visszaélnek. Ha ilyen egyének kerülnek csoportok élére, a szeretetükkel melegítenek, de amikor ők onnan távoznak és ez a kis melegség ezáltal visszavonatik, maradnak hátra olyan mulasztások, amelyeket az igazság törvényének kell ott határozottabb, az érzésekre kevésbé reagáló emberlelkek igénybevételével helyrehozni. Az ember persze jobban szereti azt, ami rá nézve kellemesebb, ami róla leveszi a gondot, problémát, nehézségeket, mert az kellemesebb, mint a törvény szögletes oldalaival találkozni. Maga az igazság törvénye nem szögletes, de az ember a tökéletlenségénél fogva - mivel az igazságot túl szigorúan alkalmazza - bántóvá, szúróvá és szögletessé teszi azt. Sok esetben szögletessé teszi, vagy megvonja mástól a szabadságot is. Ahhoz, hogy a törvényeket az ember helyesen értse és főként helyesen alkalmazza, viszont szabadságra van szüksége. A szabadság azáltal válik szögletessé, ha valaki mások részére túlságosan meghatározza, hogy meddig mehetnek el; miket vár el másoktól, tehát ha korlátokat állít fel mások részére. Ezzel segíti ugyan a fejletlenebb lelkeket, de nehezíti a fejlettebb lelkek haladását.

Azután fennáll az az eset is, amikor az ember túlságosan sokat enged meg magának, mert úgy gondolja, ahogy az apostol is mondja: „mindenek szabadok énnékem”; azonban az apostol bölcs mondásának másik részét: „de nem mindenek használnak”, nem veszi figyelembe, mert úgy gondolja, neki minden használ, ami kellemes, kényelmes, ami őt könnyebbséghez juttatja. Ezeken a területeken azután - ha nincsenek korlátok - annyira szabadossá válik a szabadsága, hogy még inkább megerősödik az ember rossz természete. Amikor a szabad akarat, vagy a szabadság terén visszaélések történnek és ezek következményekként rázúdulnak, akkor megint a rajta kívül állókat okolja bajaiért. Ha pedig hisz Istenben, azt kezdi firtatni, hogy Isten miért adta az embernek a szabadakaratot? Mert ha nem adott volna neki ilyen szabadakaratot, akkor a bukás, a rossz elkövetése nem történhetett volna meg, vagy legalábbis nem olyan mértékben és nem olyan nagy károkat okozva, mint így. Ha pedig nem hisz Istenben, akkor a társadalmi formákat, különböző vezetőket, különböző háborúkat, különböző történelmi tévedéseket okol mindazért, ami a világban megtörtént, holott az mindaz az ember bűneinek a következménye. Vannak a Földnek bizonyos nemzetei és pontjai, amelyek átkelőhelyek, átjáró helyek vagy természeti kapuk. Kelet és Nyugat között vannak, amik például a nyugati kultúrát védik barbárabb népek támadásaival szemben. Amikor valami védelemre szorul, akkor a természettörvénynek kell találnia olyan embereket, akik hajlandók egy jobb, egy magasabb kultúra, egy magasabb eszme, vagy egy népfaj védelmére. Amikor egy nép valahol a jobbat védi, hogy az a jövőben kiteljesedhessék, az mindenkor áldozattal jár. Nemzetek, fajok, egyének sok-sok vért hullatnak ezeken az átjáró helyeken azért, hogy a jobbat körülzárják és a jobbat megerősítsék.
Ha egy másik nemzet úgy gondolja, hogy ezek helyzetével, áldozatával nem törődik, akkor az átkelőhelyeken és kapuknál élők - nem egy esetben - a védelmi harc közben elvéreznek és tönkremennek. Emberi értelemben véreznek el, kevesebben lesznek, zsugorodik a számuk. Egy idő után ezek az emberlelkek elfáradnak, kimerülnek és ritkábban, kevesebben jönnek testbe. Így azután az átjáró kapuknál is a tömeglelkekkel töltődnek fel ezek a területek és ekkor szeretett testvéreim, a jobb védelme megszűnik. Ekkor védelem hiányában már nem lehet elkülöníteni egyes helyeket abból a célból, hogy ott a jobb megvalósulhasson. Ott az ellentét háborút folytat a jó ellen; a háborúnak pedig az a tulajdonsága, hogy ahol háború dúl, ott minden elpusztul. Elpusztul a jövő termése, elpusztulnak azok a lehetőségek, amelyeknek a magvát kellene elvetni, mert nem lehet ilyen körülmények között sem szántani, sem vetni. Ha pedig egyes emberlelkek mégis próbálnak a háborús körülmények között szántani és vetni, nagyon bizonytalan, hogy a vetés kikel-e és a termés beérik-e. Tehát éppen ezért a szabadsággal, amit kegyelemből előlegként, kezdő, induló tőkeként kap az emberiség a teremtő Istentől, meg kell tanulni helyesen élni. Sajnos, ezt az előleget az ember, amikor az ott van a kezében, rosszul használja fel. A teremtő Isten bölcsessége mindezt látja; mégis hányszor és hányszor adott és ad továbbra is ilyen befektetési tőkét egyes embercsoportoknak, népeknek, nemzeteknek, vagy bizonyos korszakokban az egész emberiségnek. Tudja Ő, hogy ott mi megy majd veszendőbe, mit fektetnek be majd a rosszba, mi fölött civakodnak majd és indítanak háborút. Mégis újra és újra ad a Magáéból, mert ha ezt az adakozást megszüntetné, akkor az életlehetőséget szüntetné meg az emberek részére. És a jobb belátású emberlelkektől vonná el ezáltal a lehetőséget, hogy az életben valahol, a Föld valamelyik pontján a szépet és a jót hozzák a felszínre.

Ha például egy családon belül nyolc gyermekből csak kettő érik be és szellemi szempontból nemcsak magának vagy a családjának, hanem a fajtájának, a nemzetének is hasznára van, akkor már érdemes volt az életlehetőséget az egész családnak megadni. Ha a „tékozló fiúk” közül valamelyik is megtér, vagy a „tékozló fiúk” között valaha is megszülethetik a magasabb világokból olyan valaki, aki egy családot, egy vallási közösséget, egy népet, egy fajt, egy nemzetet feljebb emel, máris megérte a befektetést. Mert a Földön a szellemi fejlődés rendkívül lassú és rendkívül sok türelmet és szellemi befektetést igényel. Az elmúlt, hosszú, 60-70 éven keresztül ennek a kis embercsoportnak, akik ti vagytok, mi is mennyit adtunk; mennyi időt, erőt, fáradságot, ismeretet azért, hogy ebből a csoportból, mire a haláltörvénye a túlvilágra szállít benneteket, akkorra némileg megtérüljön a mi befektetésünk a lelketekben megszületett eredmények formájában. És ha kevés is azok száma, akik egyről kettőre, A-ról B-re jutnak; nekünk máris megérte a fáradságot, mert a Földön, mint mondom, nem tehet tömegesen aratni. Nem lehet a mennyei csűrökbe - különösen most az utolsó időkben - egy egész nemzetet, népfajt vagy vallást betakarítani. És mégis mindenkinek abban a nemzetben, népben, vallásban megadjuk a lehetőséget, hogy az igazságot megismerje. Ha nem is ilyen feltűnő módon, mint itt, de a Szentlélek munkásai mindenütt adják a mennyei táplálékot, hogy ott a már érettebb emberlélek elérhesse a fejlődésének azt a pontját, amelyen a mennyei csűrökbe betakaríttatik.
Tehát az emberek hiába gondolják azt, hogy a vallásuk: az iszlám, a római katolikus, a harmadik, vagy negyedik üdvözíti őket; hiába gondolják, hogy ez vagy az a népfaj üdvözülhet. Ez nem így van! Minden egyes embercsoportban vannak gyorsan haladók, stagnálók és olyanok, akik hátrafelé mennek. De ha egy csoporton belül egyesekben meglátjuk azt a lehetőséget, hogy belőlük még a jobbat ki lehet hozni, akkor - sok esetben - az az egész csoport részesül Isten áldásában. Más esetekben meg, amikor túlságosan előrehaladott állapotba kerülnek a törvénnyel való visszaélések, akkor azok következményei hatnak akkor is, ha egy csoportban szám szerint több olyan egyén él is, akikre az igazság kimondásánál, megvalósításánál, és a szeretetből indított munka elvégzésénél minden körülmények között számíthatunk. Ezek az emberlelkek abban a csoportban éppen úgy nyomorognak, éheznek, fáznak és nélkülöznek, mint a többi, de a feladatuk elvégzése érdekében eggyé kellett válniuk velük. A mi Urunk, a Jézus Krisztus a születés törvénye szerint a választott fajhoz, Izrael gyermekeihez kellett, hogy bekebeleztessék, mert abban a csoportban voltak olyan emberlelkek, akik érettek voltak a tanítványaivá szegődni, az Ő igazságán keresztül megtérni, és az Ő igazságát még azon életükben más népek között, az ott magasabbakra fejlettebb lelkekbe elhinteni. Azt, hogy valaki szellemi szempontból milyen magaslaton áll, ember el nem döntheti. Még innen, ebből a világból is csak egy bizonyos magaslaton láthatják meg a Szentlélek munkásai azt, hogy kiben mi lakozik, kiből mi hozható ki. Ebben a kérdésben nem tényező az, hogy mint ember, a Földön milyen szerepet töltött be, hogy hol született, milyen iskolát végzett, mennyire briliáns értelmű, mi felett rendelkezett valaki.

Azokat, akiket a világ sóinak neveznek, a külsőről nem ismerheti fel az ember. Sejtelmei lehetnek, amikor azt látja, hogy valaki sokat áldoz magasabbrendű elvekért és eszmékért, mint például az igazságért, a szabadságért, a szeretetért, vagy irgalomból mások megsegítéséért, de hogy valójában kik a világ sói, biztosan nem tudhatja senki.
Az embernek törekednie kell, hogy minden élettel, sőt az élet minden napjával a fejlődés útján egy kicsit előbbre léphessen. A megfáradt lelkek sok esetben egy ideig stagnálnak, de ezek a stagnálását nem lehet azonosítani a lustákéval, a nemtörődömökével. Ezek az emberlelkek, ha megfáradnak is, ezzel a rövid megtorpanásukkal csupán megpihennek, hogy utána annál nagyobb léptekkel haladjanak előre és világítsanak azoknak, akik a környezetüket alkotják, akik tőlük veszik a példát kitartásban, türelemben és a nehézségek elviselésében. Egy kis kitérőként mondom, hogy amikor az ember másoknál példát lát, fontolja meg, érdemes-e követnie vagy utánoznia azt! Sok ember csak utánzásra törekszik; nem azért követi valakinek a példáját, mert neki az a meggyőződése, hanem azért, mert a többi is azt teszi, vagy azért, hogy ki ne vessék maguk közül. Az egyéniségekből, ha nem merülnek túlságosan alá a rosszba, mindig több eredményt lehet kihozni - mihelyt a jót megismerték - mint a közönyösekből, akiknek nem fontos a holnap, akiknek nem fontos, hogy mit adnak ki magukból. Az ember formálja úgy az önmaga, mint az emberiség jövőjét.
Az ember a mával formálja a holnapot, és aki a holnapban boldog, megelégedett, békességet élvező szeretne lenni, annak azt a mában kell elvetnie. Ha pedig a jövőben nehézségek jönnek az életébe, akkor annak két oka lehet. Az egyik az, hogy nem vetett tiszta magot. A másik az, hogy azt vetett ugyan, de lélekben már annyira megerősödött, hogy kitüntetésből a teremtő Isten engedi, hogy nehézségek érjék, azaz „megvesszőzi őt, mielőtt fiává vagy leányává fogadja”.
Tehát embertestvéreim, ha rosszul, ha jól megy sorsotok, a lényeg az, hogyan töltitek be a helyeteket, hogy milyen színnel festitek meg az élet tengerét magatok körül. A lényeg az, hogy mit hintetek el a mások lelkébe, hogy azok érzés- és gondolatvilágában milyennek ábrázolódtok ki, milyen emlékeik maradtak rólatok azoknak, akikkel valaha a sors összehozott benneteket. Nektek a nagy Igazság birtokában világos, pasztell színekkel kell megfesteni körülöttetek az életet; nektek az élet tengerében világító tornyokká kell válnotok, amelyek a fényükkel irányt mutatnak azoknak, akik valami miatt az irányt elvesztették.
Valaha csodálatos színben tündökölt a fehér. Valaha minden csodálatos fehér volt! Az ember azt hiszi, hogy az nagyon egyhangú lehetett, és azon tűnődik, mi is adott abba egy kis színt, egy kis életet, egy kis elevenséget? Azok a tiszta gondolatok és érzések, amelyeknek a hatására ez a csodálatos fehér ezüstössé, aranyossá, halványkékké, finom rózsaszínűvé, egész halványsárgává finomultan örökösen vibrált. Hol egészen fehéret, hol a benne lévő hit, reménység, szeretet, alkotás, gyengéd érzelem, tudás szerint csodálatos ezüstös, aranyos, kékes, zöldes színeket mutatott. Ha elnézem az emberek világát, az olyan, mint a haragos tenger: csúnya sötétbarnával, sötétkékkel, feketével, tintakékkel, alvadó vér színével, csúnya sötétlilával, a halál színeivel van telítődve. Nincs benne az életnek az a csodálatos, finom ragyogása, hanem benne van a halál, a bűn; benne van mindaz, amit nem Isten alkotott, amit maga a teremtmény hozott létre a bűneivel, a rögeszméivel, a szenvedélyeivel, a gyilkoló ösztöneivel, a szépnek, a jónak megsemmisítésére való törekvéseivel, az erőszakosságával, az Istennel való szembehelyezkedésével, és mindez most őt fojtogatja. Amerre néz, mindenütt ezek a csúnya színek vannak, amelyek eltakarják előle az élet szépségét és nem tudja érzékelni az élet valóban gyönyörű voltát.

De érzékelheti-e valaki a halál, a megsemmisülés törvénye, a bűnök következményei között az élet gyönyörűségét? Nem! Csak akkor, ha imájával és az önmaga leküzdésével ebből a bűnrétegből egy rövid időre ki tud emelkedni és fent, a magasabb érzelmi síkon érezni tudja az élet szépségét, tündöklését, ragyogását és nem utolsósorban az örökkévalóságát. Szeretett testvéreim, én azt tartom a Föld lakói részére a leggyötredelmesebbnek, hogy nem érezhetik az élet végtelenségét, csodálatosságát, gyönyörűségét; nem érezhetik, hogy nincs halál, nincs korlát, nincs megszűnés. Mindettől megszabadulhattok, ha az Úrhoz, Krisztushoz tértek, ha az Ő törvényét, az igazság és a szeretettörvényét teszitek magatokévá az életetekben. Megszabadulhattok, ha képesek vagytok a mindennapok kicsiny, jelentéktelen követelményeiről lemondani annak a jövőnek érdekében, amely jövőben ez az örökélet, ez az örök boldogság, ez a végtelenség lehet mindannyiótok osztályrésze kivétel nélkül.
Ezt adja meg nektek az én Uram, az én Istenem!
Isten legyen mindannyiótokkal


Zita médium, Szentlélek az utolsó időben. Részlet.

UI:

Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából (2023. 03. 11.)
https://www.youtube.com/watch?v=aNOahIIb5Og

Halálközeli élmény egy eszméletét vesztett rákos betegtől

„A távolban láttam egy fényt, olyat, amilyet a világon sohasem láttam még. Olyan tiszta, olyan intenzív, annyira tökéletes volt. Tudtam, hogy a fény egy lény, akihez oda kell mennem. Nem tudom, hogyan történt mindez. Nem kellett gondolkoznom, mert anélkül is tudtam mindent. Nem voltak többé mozgási korlátaim, nem volt testem sem. Nem volt már semmi teher... Mindenen át tudtam hatolni. Amit közvetlenül érzékeltem, az az volt, hogy itt nincs tér és idő. Itt mindig most van. Ettől végtelen békességet éreztem. Ugyan ezt tudtam meg a Fénytől, a csúcspontja az mindennek, ami létezik. Csúcspontja az energiának, a szeretetnek, a melegségnek, a szépségnek.
Elmerültem a végtelen szeretet érzésében és teljesen világossá vált számomra, hogy miért lettem rákos. Hogy, először is miért születtem erre a világra. Hogy melyik családtagom milyen szerepet játszik az életemben, a szerint a hatalmas rendszer szerint, amiben minden le van fektetve és általánosan megértettem, mi hogy van az életben. Ez a világosság és megértés, amit abban az állapotban magaménak mondhattam, szavakkal leírhatatlan. A szavak korlátozzák az élmény nagyságát. Olyan helyen voltam, ahol megértettem, hogy mennyivel több a világ annál, mint amit a háromdimenziós világunkban fel tudunk fogni. Megértettem mekkora ajándék ez, és azt, hogy körül vagyok véve szeretetteljes, spirituális fénylényekkel, akik folyamatosan körülöttem vannak. Minden világossá vált számomra. Tisztában voltam a legapróbb cselekedeteknek is az óriássá váló jelentőségéről. Megértettem, hogy az emberek még ha bántják is egymást miért történik. Minden egy nagy megtervezett egész része, ami számomra teljesen logikussá vált. Megértettem minden olyan tudományos kérdést, amit a földi életem során az orvosok, fizikusok vagy matematikusok tárgyaltak. Láttam merre tart az evolúciónk, a múltat, jelent és a jövőt. Minden összeköttetésben áll mindennel és minden egy nagy egész része. Ez az univerzális mindentudás addig volt az enyém, míg vissza nem tértem a testembe. Hogy miért nem hozhattam magammal ezt az univerzális mindentudást. Nem tudom... Talán azért, mert a fizikai testünkben nem kell ilyen univerzális tudással rendelkeznünk, hiszen a földi életünk a tanulásról szól?”
Pim van Lommel - Végtelen tudat

Halál-látók: halálközeli élmények | Pilling János
https://www.youtube.com/watch?v=qKSiP0hSiCE

Egy hónapig a túlvilágon voltam
https://www.youtube.com/watch?v=fXRQzRKfomE

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
https://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiBaFU&feature=youtu.be

Névtelen Szellem szózata a szellemhívőkhöz - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem “Ezoteriak” című könyvéből

Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
Az eljövendő testté lett Ige immár az ajtó előtt áll, hogy az idő elhozza annak az isteni ígéretnek a megvalósítását, amely e világ fundamentumának felvettetésekor kijelentetett, hogy Ő nem hagyja el megtévelyedett gyermekeit, nem engedi, hogy elvesszenek, megsemmisüljenek azok, akik az övéi, akiket Ő a boldogságra, az élet megismerésére teremtett.
Az eljövendő világosság, az eljövendő öröm, az eljövendő dicsőség áll az ajtó előtt, és kér bebocsátást most e későkor emberré lett szellemgyermekei előtt is, hogy megismerjék Rajta keresztül Atyjukat, Teremtőjüket befogadják az ő törvényét a szívükbe, hogy meghajtsák a fejüket és térdüket az ő szeretete előtt, és kövessék az ő akaratát, az ő rendelését, mígnem ők maguk is megtisztulnak, ők maguk is fölemelkedhetnek az atyai hajlékig.
Isten ígérete beteljesedéshez közeledik, az emberek világában a fény lassan áttöri a sötétséget, és az emberi lelkek készülnek valami ismeretlenre, valami nagyra, valami elképzelhetetlenül dicsőségesre, de nem tudják, honnan jön az el, mert az ő tekintetük elfordult az ő Istenüktől.
Várnak, keresnek, bolyonganak, de nem találnak, bárha ez az idő régen elkövetkezett, bárha a Megváltó rég testbe öltözött, régen itt hagyta az Igét. És ti, e későkor gyermekei, még mindig itt vagytok a sötét földön, mert az Ige előtt bezártátok a szíveteket, és az Ige nem tudott a ti lelketekben olyan erjesztő folyamatot megkezdeni, ami elválassza a tisztát a salaktól, hogy a tiszta fölemelkedhessék, és a salak lemaradhasson róla.
Tárjátok ki tehát most, a mai napon, e mostan percben a szíveteket-lelketeket, hogy a Megváltó, Aki föld légkörében keres-kutat mindennap, minden percben, hogy lakozást vehessen azokban a szívekben, amelyek megnyílnak az ő befogadására, hogy munkába vehesse azokat a lelkeket és átformálhassa a bűn emberét a Menny gyermekévé.
Nyissátok meg a szíveteket-lelketeket az Úr előtt, és várjátok Őt, mert közel van az Őt várókhoz az ő szabadításával és fölemelő tekintetével.
Tárjátok ki a lelketeket azok előtt a szellemek előtt, akik Isten dicsőségét hirdetik és az örök jó diadaláért harcolnak, hogy felvegyenek titeket abba a munkába, amely nemcsak erre a mulandó életre, hanem az örökéletre hozzáfűz titeket ahhoz a nagy és igaz jóhoz, amely sohasem múlik el, sohasem lesz színtelenné, kopottá, hanem mindig újabb meg újabb ragyogással hinti szét az isteni igazságot, hogy a világnak és az örökéletnek tartalmat adjon, és az életet boldogsággal árassza el.
Rajtatok áll, testvéreim, hogy mennyit vesztek ki a magatok részére abból a munkából, amely előttetek van, mert hiszen már régen megmondatott, hogy "az aratnivaló sok, az arató munkás azonban kevés."
Mindenkire szükség van ebben a munkában; s akinek lelkét csak egy szemernyi jó és igaz hatotta is át, kamatoztassa azt a szemernyi jót a maga részére minél hathatósabban, hogy ezeken a kamatokon megvásárolhassa a lelke nyugalmát, békéjét és boldogságát.
Amikor én közétek jöttem, és amikor nektek szóltam test szerint az által az eszköz által, aki által jelenleg is szólok, ezt mondtam: az Igazság Szelleme bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, amelyeket én beszélek, tőle valók. Az Igazság Szelleme maga tesz bizonyságot, hogy mindaz, amit én szólok nektek, tőle való-e, avagy pedig az ellentétnek megkevert italából, amivel én a ti lelketek igazság után való szomjúságát csillapitani kívánom.
Ha én Krisztus beszédét, Krisztus igazságát, az igét adom nektek, akkor az lélek és élet; akkor az nemcsak mulandó érték részetekre, hanem akkor erre az igazságra a ti lelketek üdvösségét építhetitek, hogy az üdvösséget a magatok lelki törekvésével, munkájával ki is érdemelhessétek, el is érhessétek.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Névtelen szellem szózata a szellemhívőkhöz
Adai közlés - A tűzzé lett szeretet
Istennek minden határon túl megnyilatkozó kegyelme
Egy önfeláldozó megnyilatkozása
HANG - Reinkarnációval kapcsolatos problémáimról
Azok, akik a spiritizmust az ördög művének tartják
Egy megható történet



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGirs9m8EEMm9owUv3Ag?e=UXB9jX
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Kiáltás az utolsó órában – Zita médium közlése


https://www.youtube.com/watch?v=B3g98LJTkeE
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VIII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=U2ktG6gT_L0
Más dimenzió, más világ – Zita médium közlése 2005.nov.6.
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=KVV-euQ-xAA
Látomás – Izgalmas film - Thiller

Imák vegyesen
Egy bátortalan Ima .

Kérnem kéne de nem merek,
adnom kéne de nem akarok,
szeretni kéne, ám nem birok,
kéne, kéne, kéne, kéne, kéne .

Nézek az Imára,,, ő meg rám,
volna merszem elmondanám,
de holnap újra vétkezem én,
s ezért imám nem ér semmit .

Most lapozom a Bibliámat,
és benne ezer parancsolat,
és megijed a bűnös ember,
és Bibliáját nem lapozza .

Ezer Ima,, mint Égzengés,
szelíd hangon kiált felém,
ne félj ember ne félj soha,
hol senki se lát, imádkozz .

Restellek én imádkozni,
érzi bűnös beste lelkem,
h, már holnap eltévedek,
amit mondok, ó Istenem .

Írta: Csöngeti János





„MI ATYÁNK...”

Amidőn Jézus imádkozni tanította tanítványait, ekként szólt: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben.” Így szólunk tehát mi is hozzád: Mi Atyánk, Te legfőbb szeretet, Te végtelen jóság, Te teremtő nagy Isten! Hozzád fohászkodunk mi, a te gyermekeid és fohászunk eljut Hozzád. Telve bizalommal és erős hittel kiáltunk föl szenvedéseink között „Mi Atyánk!” Ne félj, te szegény szív, a te Atyád meghallgat téged. Ne kételkedjél, te ingadozó lélek, a mennyekből lát téged a te Atyád. Emlékemben akarom tartani Jézus szavait. Hallgass meg kegyesen, Istenem, midőn így imádkozom: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.”


„SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED”

Szenteltessék meg a te neved, óh Istenem, dicsőíttessék és áldassék mennyben és földön, az egész mindenségben egyaránt. Szavainkban és tetteinkben, örömünkben és bánatunkban, életünkben és halálunkban meg akarjuk szentelni a te nevedet. Mint hű gyermekeid azáltal akarjuk megszentelni a te nevedet, hogy a te parancsolataid szerint törekszünk élni. Bánatban és szenvedésben erősítsenek minket e szavak: „Szenteltessék meg a te neved!” Ez világítson mindig előttünk, és vezéreljen tetteinkben. Egész lényünkkel Téged akarunk dicsőíteni. Halálos ágyunkon is ezt rebegje ajkunk: „Szenteltessék meg a te neved!”


„JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD”

Földi zarándoklásunkban minden nappal közelebb jutunk a túlvilághoz, Engedd, óh Istenem, hogy utunk a te országodba vezessen. A te országod eljő mindazokhoz, akik azt keresik és kiküzdik maguknak, mert a te országodat csak küzdelemmel lehet kiérdemelni. A tisztátalanok elől el van zárva a menny, azért iparkodunk úgy végezni földi zarándoklásunkat, hogy majdan méltók és érdemesek legyünk a te országodra. Ha a földi élet gondjai és szenvedései reánk nehezednek, a te országodra akarok gondolni, jó Atyám, hol minden könny fölszárad. Nehéz az út, mely a te országodba vezet, mert nehéz az embernek a bűnnel és a kísértésekkel megküzdenie, önmagán uralkodnia, magát nemesbítenie és szeretetet gyakorolnia. De az ígéret, hogy eljő hozzánk a te országod, a szeretet és béke országa, erőt ad nekünk, hogy bátran haladjunk az élet tövises útain, mert Te, óh Istenünk, segítőnk maradsz.



„LEGYEN MEG A TE AKARATOD, MIKÉNT A MENNYBEN,
AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS.”

A te akaratodban megnyugodva akarok élni és halni, nagy Isten! Bármint forduljon is sorsom, nehezedjék bár rám a gond, a baj, vagy a betegség, nyugodt lélekkel akarom mondani: „Istenem, a te akaratod legyen meg.” Nem akarok arra gondolni, hogy én mint szeretném, vagy nem szeretném; nem kérem, hogy így, vagy úgy legyen; minden vágyamat és kívánságomat e szavakba akarom önteni: „Amint Te akarod!” A te akaratod legyen meg a mennyben és földön, az egész mindenségben. Minden teremtmény dicsőítsen és magasztaljon Téged, és zengje: „Történjék úgy, amint Isten akarja.” Én, rövidlátó ember, nem akarom kétkedéssel és kicsinyhitűséggel kutatni a jövőt, és nem nyugtalankodom miatta. Bizalommal akarok kiáltani Hozzád: „Uram, ahogy Te akarod!”


„A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA.”

Mennyei Atyánk, ne feledkezzél meg rólunk, gyermekeidről. Az Úr Jézus tanított minket, hogy Tőled kérjük mindennapi kenyerünket; nem szabad azonban gazdagságot, kincseket, hírnevet és a világ hiúságait kérnünk, csupán a mi mindennapi kenyerünket. Akinek pedig ez megadatott, ne kérjen többet a saját részére, hanem kérje azok részére, akik azt nélkülözik. De én olyan gyarló vagyok, jó Istenem, hogy mindenféle gondommal és bajommal Hozzád jövök, mindennel, ami megnehezíti, vagy megzavarja életemet. Nem tudok mást, mint Hozzád fohászkodni: „Jóságos Atyám, táplálj engem a türelem és megadás kenyerével és a szeretet mennyei eledelével, hogy megelégíttessék az én lelkem.”


„BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET.”

Légy irgalmas és kegyelmes, jóságos Atyánk, és bocsásd meg sok vétkünket! Bűnt bűnre halmozunk; csak egy nap alatt is annyiszor elbotlunk az életben! Ki állhatna meg a te igazságod előtt, Istenem, ha Te nem volnál a mi könyörületes Atyánk?! Minden hibámért önmagamat vádolom; mindennel, ami ér, magam vagyok az oka, mert a bűnhődések, melyeket rám küldesz, megérdemelt következményei elkövetett vétkeimnek. Ha soha nem vétettem volna, mindig üdvözölt szellem maradtam volna, de a parancsolatod iránti engedetlenség, a gőg, bukásomat okozta, és maga után vonta földi bűnhődésemet. Ide küldtél engem, jó Atyám, hogy megjavuljak, és mégis milyen kevéssé gondolok arra, hogy levetkőzzem hibáimat! Az evésre és ivásra, testi jólétemre és vágyaim kielégítésére nagyon is gondolok, de a lelkem tökéletesbítésére kellő gondot nem fordítok; nem ellenőrzőm szigorúan gondolataimat; azt képzelem, hogy gondolataim titokban maradnak; elfelejtem, hogy Előtted, Uram, minden gondolat nyilvánvaló. Szégyenlem magamat, jó Istenem, hogy annyi hiábavaló, rossz gondolatot látsz bennem. Fékeznem kellene nyelvemet, hogy soha igaztalant vagy rosszat ne szóljon; meg kellene vizsgálnom szívemet, hogy csak szeretet és jóság lakozzék benne embertársaim iránt, én pedig mindezeket elmulasztom; gyenge őre vagyok saját „én”-emnek. Telve vagyok hibákkal és gyarlóságokkal. Óh „Uram, könyörülj meg rajtam, légy hozzám irgalmas és kegyelmes!”


„MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK.”

Amint Te megbocsátod nekünk hibáinkat, jóságos Atyánk, és amint Te szeretetet és kegyelmet gyakorolsz, úgy akarunk mi is minden megbántást elfeledve jóságot és szeretetet gyakorolni. Ha valaki megbánt minket gondoljunk arra, hogy az neki sem eshetett jól. Jobb tűrni az igaztalanságot, mint elkövetni. Jó Atyánk, adj békülékenységet és szelídségét nekünk, hogy valóban meg tudjunk bocsátani, és szeretni tudjuk azokat, akik minket megbántottak. Megváltónkra, Jézusunkra gondoljunk, aki még a keresztfán, kínszenvedései közepette is kínzóiért imádkozott. Igen, őszinte szívvel akarjuk Jézussal mondani: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”


„NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE.”

Óh Istenem, légy velünk a gyengeség pillanataiban; segíts a rossz sugallatokat leküzdenünk! Adj erőt, hogy a kísértő szellemeknek ellenállhassunk, akik folyton körülvesznek minket. Add, hogy e szegény eltévelyedettek sugalmazásai meg ne tántorítsanak; adj ellenálló erőt, s védj meg, óh Uram, a kísértés csábításai ellen! De nem csupán a megtévedt szellemek a mi kísértőink, hanem a földi emberek és az élet körülményei is; mindenben rejlik kísértés, amelynek ellene kell állanunk. Némelyekre a gazdagság, másokra a szépség, vagy a dicsőség, az ész, a tehetség képezi a legveszedelmesebb kísértést. Vigyázzunk és imádkozzunk! Jó Istenem, adj erőt, hogy ellenállhassak a kísértésnek, bármely alakban közeledjék is felém. Vedd tekintetbe gyengeségemet, és ne vígy a kísértésbe, óh Uram!


„SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL.”

Csak az a gonosz, ami a lelkünknek árt. Ettől a gonosztól, vagyis minden bűntől szabadíts meg minket, óh Istenünk! A megpróbáltatásokat és betegségeket türelemmel akarjuk viselni, csak a lelkünk maradjon tiszta és jó. Lelkünket szabadítsd meg a gonosztól, jó Atyánk! Ámen.

Dr. Pataky Árpád


b./ Ugyanez Makk István bátyánk szószedetével így hangzik:

AZ ÚR IMÁJA
(Máté 6:9-13,15)

Mi Atyánk,
végtelen jóságú Mennyei Atyánk,
Ki a mennyekben vagy,
Ki a legtitkosabb bensőkig mindenütt jelen vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
a legszentebb eszme.
Jöjjön el a Te országod,
a krisztusi szeretet országa.
Legyen meg a Te akaratod,
a legmagasabb rendű akarat
Mint a mennyben,
az égi szférában fénylőn, szabadon,
Úgy a Földön is
bennünk is fénylőn, szabadon.
A mindennapi kenyeret,
testi-lelki-szellemi eledelt
Add meg nékünk ma.
Uram add, hogy Isten Igéjét,
a napi szellemi eledelt befogadjuk,
vele azonosuljunk, életünkkel megvalósítsuk.
Bocsásd meg vétkeinket,
amint mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek.
Az örök fejlődés törvénye minden fokon:
Amily mértékben megbocsátunk,
oly mértékben nyerünk bocsánatot
Uram add, hogy megbocsássunk
minden ellenünk vétkezőnek
szívből megbocsátva, elfedezve és elfeledve,
s így tökéletesen feloldva
minden ellenünk elkövetett vétket
Mert ha meg nem bocsátjátok
az embereknek vétkeiket
nektek sem fogja megbocsátani
Mennyei Atyátok a ti vétkeiteket.
Szabadíts meg a gonosztól:
a bennünk és a rajtunk kívül lévő gonosztól,
Hogy ne vigyen a kísértésbe,
hogy a gonosz elv bennünk és
körülöttünk feloldódva, jóvá átminősüljön.
Mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség
most és mindörökké
Ámen!

*
c./ A „Névtelen Szellem” imáiból:


UI:
Egy meghökkentő levél
https://www.youtube.com/watch?v=rVoPwc8YBfM

Látszatigazság és valódi igazság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

A földi világban van egy látszatigazság, és van egy valódi igazság. A kimondott látszatigazság (emberi törvények, társadalmi formák, előítéletek, megszokottságok) nem más, mint irtott út a rengetegben, amelyen azok haladnak, akik egy pillanatig sem képesek a maguk erejéből megállni, mert azonnal megszédülnek és eltévednek, mihelyt nem a kivágott, kiirtott úton haladnak. Ez a betű szerint való igazság. A valódi Igazság pedig az, amit az öntudatos léleknek önmagában kell éreznie, az Istennel való összekapcsolódás folytán.
Az ilyen öntudatos lélek mindig a magasabb rendű igazságot tartja szem előtt, t.i. a szeretet igazságát; amely behatol a részletekbe, behatol az életbe, és a legkisebb, a leghitványabbnak látszó helyzetet is megragadja, megtisztítja, feljebb emeli magasabb világokba és körzetekbe, ahova még nem tud a gondolat eljutni, azaz még nem tudja, hogy jót cselekszik-e, de minden esetre törekszik Istennek engedelmeskedni.
Aki így gondolkozik, az eleven kapcsolatot nyer a láthatatlan világgal, a Gondviseléssel, az isteni kegyelmet hordozó őrszellemekkel, — mert ezek az Isten kegyelmének hordozói. És ezeken keresztül és ezek segítségével a lélek olyan világokba, olyan érzésbeli és helyzet-szférákba képes emelkedni, amelyekben mindig megkapja a neki legszükségesebb erőt és világosságot, hogy azt cselekedje, ami javára válik, még akkor is, ha az talán szenvedést, vagy megpróbáltatást jelentene számára. Mert még ilyenkor is mindig a leghelyesebb, a legjobb megoldást találja meg úgy önmaga, mint mások részére.
A szeretet a legmagasabb rendű törvény, a legboldogítóbb hatalom. Valamint, ha a világosságból csak egy sugár esik is a sötét földre, már megvilágítja, és járhatóvá teszi az utakat, úgy a szeretetnek is ha csak egy sugara esik is az élet útjára, az Isten kegyelmének csak egyetlen biztató sugara éri is a lelket: máris könnyebben tudja magát tájékozni és sokkal könnyebbnek érzi az életet, mint hogyha a rideg igazság mennydörgő törvénye sújtana feléje.
Eszerint akiben jóakarat van, az mindenképpen közelebb van az Istenhez, mint aki a betű igazságához ragaszkodik és hidegen, mereven elzárkózik attól a kegyelemtől, amely a rosszat is jóvá teheti. Mert ha a rideg igazságnál állapodtok meg, akkor arra a végkövetkeztetésre juttok, hogy miután minden betegség a bűn következménye, ennélfogva a betegnek nincs joga arra, hogy gyógyítsák és ápolják, mert a bűnért bűnhődés jár ki. Vagy, hogy mivel minden nyomorúság a gonoszság következménye, tehát a szegények, az elhagyottak nem igényelhetik, hogy őket felkarolják, mert ők egyszerűen a bűneik következményeit viselik.
Ez a karma törvénye, a pogányvilág igazsága, amelyből kifolyólag alkotta meg a pogányvilág a kasztrendszert, azt az elvet, mely szerint minden lélek csak a maga fejlődési fokozata szerinti kasztban ölthet testet. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kegyelem, mi a szeretet, mi az Isten szeretete, amely a világot fenntartja. Tehát megrögzítették az igazságot, de önmagukat is lerögzítették egy ponthoz, ami őket teljesen agyonsújtotta. S mindaddig ebben a helyzetben is maradnak, amíg a lelkük meg nem óhajtja az igazságnak egy nagyobb, magasabb rendű fokozatát, ameddig a lelkük könnyezve nem keresi ebből a rideg igazságból való kiszabadulást. Ameddig meg nem tanulja, hogy jog és igazság szerint igenis minden lélek egyformán nyomorúságra, szegénységre és betegségre születik a földre, és csupán a Kegyelem az, ami az embert a napos oldalra is tereli és megengedi, hogy a nap a vétkezőkre, a hibázókra is süssön. Mikor ezeket megtanulja és maga is megpróbálja nemcsak okozni, de elviselni is a szenvedést, akkor látja a lélek, milyen nagy szükség van az Istenre, a szerető Atyára, azaz arra a magasabb rendű törvényre, amely hivatva van arra, hogy az alacsonyabb rendű igazságot feloldja és eloszlassa, mint a nap a ködöt.
A látszatigazság korlátokat von az ember köré, a Kegyelem azonban a korlátok közül kiemeli a lelket. Mert ha nincs Kegyelem, mindenkinek el kell vesznie, mert nincs egyetlen igaz ember sem a világon.

Szemlézte: Bíró László

A hit előlegezett bizalom
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből
Általában a földön a nemesebb céllal testet öltött szellemeket ritkán értik meg és ezeknek mind szenvedniük és áldozatot hozniuk kell. Ilyenkor áll elő az az eset, hogy a jó szenvedteti a jobbat, mert még nem tudja megérteni, mert még nem nőtt bele abba az állapotba, amelyben a jobb él. Az ilyeneknek kevés a barátjuk, mert nem értik meg őket, mert a szeretetnek az a mértéke és az a fejlettségi színvonala, amelyben ők élnek, úgyszólván áldozatokká predesztinálja őket, amikor ők hátra maradt szeretteiket magukhoz akarják emelni.
Munkálkodnia kell minden léleknek. Mindenki abban az érdekvilágban munkálkodik, amely színvonalának, érzés- és gondolatvilágának megfelel. Munkálkodni kell a földön, akár jót, akár rosszat cselekszünk is. A lelkek munkálkodni kénytelenek, mivel az alkotás ösztöne így hozza ezt magával. Aki nem képes jóra, annak rosszat kell cselekednie. Az olyan szegény szellemek, akik csak a mulandó anyagi javakért képesek munkálkodni és a maradandó szellemi javak rájuk nézve vonzóerőt nem gyakorolnak, mindig távolabb és távolabb esnek attól a forgó keréktől, amely a lelkeket kiemeli az élet számára, s mindig ritkábban és ritkábban jutnak az élet felszínére, azaz mindig ritkábban ölthetnek testet. Így haladásukat önmaguk állítják meg, illetőleg fejlesztik vissza.
A maradandó alkotás az igaz jónak követése, legyen az bár a legcsekélyebb dolog. Aki az igaz jót cselekszi maradandóan, annak cselekvése mintegy örök értéket képvisel számára és irányítja az ő fejlődésének útját olyan állapotokban és eshetőségekben, amelyek őt mindig közelebb és közelebb viszik a kegyelemhez való kapcsolódáshoz.
A földi életben az ember nem tudja az igazságot, tehát hinnie kell az igazságban. A hit mintegy előlegezett bizalom Isten létére, és az ő törvényeire nézve, amelyeknek engedelmeskedve a hívő ember elhagyja a testi örömöket akkor, amikor azok hibás természete folytán reá még hatással lennének. Mivel tehát ezeket a hívő emberek az örökkévalók érdekében hagyják el, így nem cselekedeteik, hanem hitük által nyerik el a megigazulást, mert hatalmasabbnak tartják a hit igazságát, mint a kézzelfoghatót, azaz azt, amely előttük áll: a test igazságát. És ,,ez tulajdoníttatik nekik érdemül, azaz igazságul".
Az ember csak az igazságot hiszi el. Ha tehát egyszer az Istent, mint igazságot elfogadja maga felett, ezáltal függővé teszi magát Tőle és így olyan hatalmas erőbe kapcsolódhat bele, amellyel a világon semmi föl nem ér, sem bölcselkedés, sem jócselekedet.

szemlézte: Bíró László

Ti, az utolsó órák munkásai
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Kinek mi a kitűzött útja, kinek mit szabott eléje végzete, azon keresztül kell mennie, akár felemelt fejjél, akár mellét verve, akár négykézláb mászva, vagy nyomorékon csúszva, de végig kell mennie. S hogyha ez az út nem engedi, hogy emelt fejjel haladjon rajta az ember, akkor hajoljon meg; és ha még meghajolva sem engedi meg, akkor próbálkozzék annyira meghajolni, hogy négykézláb mehessen; s ha még úgy sem tud keresztüljutni, akkor csúszva kell az utat megtennie.
És én azt mondom: minél inkább szembehelyezkedik valaki a végzetével, minél inkább egyenesen akar állni, annál inkább megszűkül előtte az út, úgy, hogy végeredményben nem marad más hátra, mint hogy csak nyomorékon csúszva, lassan és szenvedve teheti meg az utat.
Hogyha az ember a maga lelkét teljesen az Isten kezébe helyezi, meghajtja a fejét az Isten rendelkezése előtt, és úgy fogadja az életet és az eseményeket, ahogy azok jönnek, lehajtott fejjel, Isten akaratában való megnyugvással, akkor — higygyétek el — sokkal jobban jár, mint hogyha ő maga keresgél és válogat azokban az eshetőségekben, amelyek előtte állnak.
Bizony nem mindig az hozza meg a boldogságot, amit emberileg jónak és előnyösnek láttok és gondoltok. Bízzátok hát a lelketeket Istenre, ajánljátok fel Neki a ti életeteket és amit ő nyújt nektek, amit a Gondviselés hoz elétek, annak örüljetek, ha az feketének látszik is, vagy kopottnak, színehagyottnak, hiányosnak, vagy nyomorúságosnak. Fogadjátok el a Gondviselés kezéből, amit kaptok, és ne keresgéljetek, ne finnyáskodjatok, ne ócsároljatok, mert amit Ő nyújtott, éppen az való tinéktek, az szükséges a ti életetekbe, mert az gyógyít meg benneteket lelki betegségeitekből, tévelygéseitekből és hibáitokból.
Nektek egymást a fényért az árnyékával együtt kell elviselnetek. Tehát ne ütközzetek meg azon, ha az árnyék, is elétek áll egyik-másik embernél, mert nem lehet és nincsen is egyetlen földi megjelenés, egyetlen élet sem, amely árnyékot ne vonna maga után.
Ti, az utolsó órák munkásai, reátok vetődött a szellemvilágnak, a maradandó életnek a világossága és ezen a világosságon keresztül ti is láthatókká váltatok a szellemek részére. A ti énetek ténykedései nincsenek homályba burkolva a szellemek előtt, mint a testi életben elmerült emberlelkekéi. Ennek pedig az a következménye, hogy mivel ők nem láthatnak tisztán a szellemi dolgokban, ennélfogva, ha valakijük meghal, nem is találkozhatnak azzal hosszú időkön keresztül. Legfeljebb csak úgy, ha magasabb szellem az, aki elköltözött, és az a maga világosságánál és tájékozódó képességénél fogva felkeresi őket. Ti azonban félig szellemeknek számítotok azok előtt a szellemek előtt, akik titeket figyelnek. Az ő fényük, az ő világosságuk bevilágítja a ti anyagi világotokat, és azok a beszédeitek, azok a cselekedeteitek, amelyek a lelkiekkel függenek össze, amelyek az örökkévalóságban is rezgéseket váltanak ki, visszhangot keltenek a szellemi szférákon. Ezáltal magatok iránt vagy rokonszenvet, szeretetet, baráti és rokoni érzéseket ébresztetek a titeket figyelő szellemtestvéreitekben.
Azonban, testvéreim, ti összeköttetésben vagytok nemcsak az emberi és szellemi világgal, hanem a természet világával is, mert a ti megjelentésetek a természetben súlyosabb, nagyobb, erősebb és fontosabb, mint a többi embereké (mert megemelkedett a rezgésszámotok). Amikor ti a kezeteket kinyújtjátok egy növényre, amikor a világban egy mozdulatot tesztek, ismeretlen erők kapcsolódnak össze az akaratotokkal, gondolatotokkal, mert ezek az erők nem tudnak ellenállni annak a vonzásnak, annak a nagy szellemi és lelki rezgésnek, amelyet magatokból kibocsátotok.
Mint ahogyan az éjjeli lepkék a világosság felé röpülnek, mert nem tudnak ellenállni a fénynek, amely őket vonzza, úgy a természet erői ugyancsak nem tudnak ellenállni azoknak, akik a szellemi világba belekapcsolódnak, és onnan nyerik az ő világosságukat; mert a természet ereje alá van rendelve az emberi szellem erőinek. Amit ti megfogtok, azon a ti képetek ragyog tovább. Amely állathoz vagy növényhez hozzányúltok azok az élethullámok akaratlanul is kapcsolódnak, vonzódnak hozzátok. Ennek pedig egyszerű oka a ti életdelejességetek.
Ti valamennyien a ti fokozatotokhoz mért ragyogásban jelentek meg az előtt az élet alacsony fokán tengődő lélek előtt, és ti ezeknek az élethullámaiba minden mozdulatotokkal a ti magasabb rendű, rögzítettebb erőitekből kevertek bele, s ezáltal ezeket az alsóbbrendű életformákat gazdagítjátok. Ezért szükséges, testvéreim, hogy az életetek, a lelketek telítve legyen a Krisztus, a szeretet szellemével, mert a ti életetek nem közönséges, egyszerű életet jelent, hanem az életnek nagyobb fokú kiterjedését, az életnek magasabb rendű átminősítését.
Ezért vonzódik nagyobb mértékben a természet ereje a ti lelketekhez; ez a titka annak, hogy sok csodálatos jelenség történik az életetekben. Ha megsimogattok egy állatot, még ha mérges állat is, az megszelídül és vonzódik hozzátok; ha egy növényt megfogtok, erősebb életmegnyilvánulás indul meg körülötte, és hamarább életre kel, hamarább fejlődik a mag, mint egy alacsonyabb rendű ember érintése nyomán. Ezt tapasztalhatjátok akkor is, ha az indulatoskodó ember lelkéhez nyugodt, hittel teljes hangon igyekeztek szólni, s ha a felindult lélek közelébe értek, nem fokozzátok a felindultságot, hanem lecsillapító formában próbáljátok a megközelítését: az a lélek akaratlanul is megnyugszik.
Tinektek is munkálkodnotok kell, míg a nap fenn van és el kell vetnetek a magot, amelyet a ti lelketek a megértés és megérzés folytán elvetni képes. El kell vetnetek a magot, a ti lelketek jó érzéseit, a ti szent meggyőződéstelket, a ti bizonyságotokat. El kell vetnetek a ti jóban való hiteteket az életben, hogy kikeljenek azok más lelkekben, ahol még nem vetett senki.

szemlézte: Bíró László

Korszakváltás anyag

Ez a cikk b. 15 – 18 éve Íródott, előadásaimban benne van, most találtam rá, mert kerestem valamit, és megegyezik a mostani történésekkel, „beteljesült” már nagy része!

Hatmilliárd halott várható.

James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás
útjára lépett, és ez AZ út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt
valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és
Sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami AZ eddigi
prognózisokban szerepelt. A kutató szerint nem tehetünk semmit, a
kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember
halálával is járhat.

Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté
válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét
Ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a
szavára AZ egész világon figyelnek. A 90-es években AZ ózonlyuk
kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján
Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem AZ a tudományos
elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb
hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos
gondolkodás kialakulására.

A Gaia -hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (AZ élőlények és
AZ élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik,
Mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy
bolygó-méretű élőlény.

Az elméletbe sokminden belefér - akár AZ is, hogy a Föld
"immunrendszere" elpusztítja azokat AZ organizmusokat (praktikusan AZ
emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti.
A közvéleményben azonban inkább csak AZ csapódott Le a gondolatból, hogy
A bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb
Lett volna, ha azt ismeri fel AZ emberi társadalom, hogy őt magát kell
megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).

Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a
Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit
Mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is
alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy AZ ENSZ Éghajlatváltozási
Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a
globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott
4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt
2020-Ra a szárazságok és AZ extrém időjárási jelenségek hétköznapivá
válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig
Bagdadéhoz válik hasonlóvá.

A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben
lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz AZ
elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű
Konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és
Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, AZ
éhínség és a járványok tömegessé válásával.
AZ életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra A jelenlegi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra
(Kanadába, Izlandra, Skandináviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.

A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében
Beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma
már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel
befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.

James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt,
amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja
és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója
munkahelyén, és elbeszélgetett AZ ott dolgozókkal. Öt, egymástól
független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt
Be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének
A klíma-egyensúly felborítására.

Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek
hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve
AZ óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is
gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a
sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég
olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló
változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és
szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül
kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.

Minden változás ugyanabba AZ irányba mutat, és a hatás már jócskán
Meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek
kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi
Ereje jóval nagyobb, mint AZ ember beavatkozási képessége.

A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek
használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan
óvatosak. Az IPCC jelentésében például AZ szerepel, hogy Grönland
jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma
Ismert adatok alapján akár 2030-Ra is megtörténhet. Ugyanilyen
Pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: AZ IPCC
2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására
Legfeljebb 60 centiméteres vízszint - emelkedést jósol, miközben a sarki
jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva
- 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.

A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt
Egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított
szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a
víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre
gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is.


A gyorsuló melegedés és szárazság miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek
nagyrészt elpusztulnak (így széndioxid-megkötő képességük lecsökken), az
"örökké fagyott" területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül
a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a
szén-dioxid).

Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett,
egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások
ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a
világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe
került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig
egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma
ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.

A tudós végkövetkeztetése, hogy "fenntartható növekedésről" értelmetlen
beszélni, inkább a "fenntartható visszavonulásra", vagyis az emberi
élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk.
-Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön
jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az
állatvilággal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a
lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede,
jóval több, mint amit például a légi forgalom okoz.

Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt.
Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató.
Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése
helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne
"fenntartható fejlődést", hanem "vért, verítéket és könnyeket" ígérjenek
a jövőre nézve. -Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük
értelmesen beszélni - állítja a tudós.

Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két
választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi,
a Föld által még tolerálható szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de
minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre.

Lovelock úgy véli, a világ nagy része számára csak az első alternatíva
létezik.


UI:

A lelki tetteid átütik az anyagi univerzum burkát és láthatóvá válnak a lelki világban
https://www.youtube.com/watch?v=N4RZPwSETIc

TANÍTÁS A "VILÁGVÉGÉRŐL"

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 1./5

Elérkeztünk a XXI. századhoz! Az ilyen és hasonló időpontok, történések mindig felszínre hozzák a nagy változások, esetenként világvégének mondott katartikus lezárásnak a gondolatát. Pedig hát: idő csak az anyagi felfogásban van, mindeneket, így a földi életeket is irányító szellemi Törvényekben hirtelen változás nincs, minden folyamatában működik, melynek csak állapot-korszakai vannak. A szellem elsődleges törvénye az örök fejlődés, nem a totális pusztulás.
A "világvége" gondolata mindig foglalkoztatta az emberiséget. Bekövetkezte körülményeiről, idejéről a legkülönbözőbb jóslatok, vélemények, tudományos és fantázia leírások láttak napvilágot egészen napjainkig. Sokszor pontosan meghatározott időpontok is elhangzanak, még manapság is. A véges, anyagban gondolkodó ember nem tud megbirkózni a kérdéssel, félelmek rettentik, a pillanatnak él, vagy a közömbösségbe menekül. Ennek számlájára írhatók az anyagi és erkölcsi torzulások, a mindent azonnal kiélvezni akaró "önmegvalósítás" is.
A lelkileg-szellemileg gondolkodó ember előtt egészen más távlatok nyílnak. A szellemi öröklét, valamint testetöltések célja és törvényszerűségei ismeretében - bár tudja az anyag végességét - az isteni Akarat megvalósításának folyamatában gondolkodik, él és cselekszik. Számára a "világvége" nem az amúgy sem létező isteni harag és bosszú végítélete, hanem a Fejlődés-törvény szabta korszakonkénti megmérettetés, mondhatni vizsga, az Igazság-törvény betöltése alapján.
A szellemi tanítások több évtizede figyelmeztetik erre a testetöltött emberszellemet, különösen a szellemi szakirodalom médiumi közlések alapján létrejött könyveiben, ahol az "Utolsó Idők," vagy "korszakzárás, megmérettetés" kifejezést használják, az ijesztő, félreértéseket adó "világvége" kifejezés helyett. A sok, jelenleg is hozzáférhető mű közül elég csak a Névtelen Szellem tanításaiban kapott "Az utolsó óra munkásaihoz" című négy kötetre, vagy az "Elhullott kalászok"-ra hivatkozni.
Ebben a témakörben napjainkban is érkeznek mediális közlések, ezekből adunk most közre egy rövid válogatást. Ez természetesen nem pótolja a korábban megjelent könyvek olvasását, melyet mindenkinek szívből ajánlunk. Azokból sokkal részletesebben és átfogóbban tájékozódhatnak a jelenleg is tartó korszakzárás folyamatáról.
Nézzük tehát, hogyan tanítanak erről a szellemi Tanítóink.
"Valóban nehéz kérdés ez, részleteket nem adhatok, csak eligazító részeket. Főként azok számára, akik a napjaiban telve vannak félelemmel az ismeretlentől! Ez a félelem a bukottságból adódik, mert az aggódások, szorongások ismeretlenek a Földről már eltávozott szellemek között. Feljebbről szánalommal tekintenek alá oda, ahol ez a félelemérzés még létezik.
A félelem alapja a bizonytalanság, a már meglévő bizonyosságok mellett is, az esetlegesen fenyegető helyzettől, Isten létében és milyenségében való tájékozatlansága folytán. Szavakban talán hisz, de az nem elég. Istenben, jóságában egészen bizonyosnak kell lenni, és abban is, hogy amit ad és megenged, azt kizárólag a szellem-gyermekei érdekében teszi. Egy Istenben bízó lélek, bármi is történik, nem fél és nem nyugtalankodik.
Az elanyagiasodott ember lelkülete messze eltávolodott Istentől, és az így keletkezett hiányt bizonytalanságban, félelemben, nyugtalanságban éli meg. Minél messzebb távolodott, annál inkább, a végén már mindentől fél. Pedig leginkább önmagától kellene tartania. Az Istenhez közelállóknak csak a mélységes béke, nyugalom, bizakodás létezik. A testi fájdalmak és lelki szenvedések megpróbáltatásai a bukottságának velejárói, önmaga idézte elő. Mind a test, mind a lélek nehezen tűri a kínos körülményeket. A bajok okát kell szüntetnie, azzal megszűnnek a következmények is.
A félelem tehát testi, emberi dolog, a már tisztán szabad szellem számára nem létezik! Boldogan vállal megpróbáltatásokat másokért, mert bizonyos magában és Isten akaratának feltétlen jóságában. Ez hiányzik az emberből, ezért fél és retteg mindentől.
Az egyik félelem-téma a meg-megújuló ˝világvége˝ várás is, mely félreértések sorozatán és a bizonytalan ismereten alapszik. Elpusztulást és megsemmisülést értenek alatta, a Földre és a rajta élőkre egyaránt. A Földre azonban mindig szükség van mindaddig, míg olyan bukott szellemek vannak, akik számára éppen ez a hely a legmegfelelőbb a megtérésükhöz és további emelkedésükhöz. Ismeretes a korábbi tanítás: ˝A szellemi világban pazarlás nincs, ott minden felhasználásra kerül, így a rossz is a jónak érdekében! Az ember sokszor rossznak tartja a rendezésekkel együtt járó rombolást is, melyre éppen a jobb előrehaladásáért van szükség. A Földnél rosszabb világok is vannak, ez ismeretes. Ha a Földnek meg kellene semmisülnie, akkor mi történne azokkal? Ennyit az anyagi világok ˝megsemmisüléséről!˝
Isten soha meg nem semmisíti a Belőle való életet! Szellem nem semmisülhet meg! Az állapotváltozás más. Az anyagi test halála nem a kegyetlen eltörlése valaminek, hanem felszámolása egy olyan helyzetnek, melytől már nem várható jó eredmény. Elérkezett a szükséges átalakítás ideje, hogy utána létrejöjjön a jobb, mely elvárható. Ez a lényege ennek!
Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az Utolsó Idők bekövetkeztéről. Lázas igyekezettel folyik az ˝Elszórt kalászok˝ begyűjtése a földi ˝mezőkről,˝ mert sürgető! Az ember látszatos világában nem tudható, hogy szellemileg ki milyen fokozaton van, éjszakai szellemi helyzetében mit tanul, milyen állapotú, miközben nappal még mindig birkózik sokféle hibájával.

folyt. köv…

UI:
Meditatív Podcast: A tudatosságod határtalan
https://www.youtube.com/watch?v=nU2qEVCQO-Q

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 2/5
Minden világtest, a rajta lévő Természettel együtt, egy bizonyos időre megérik. Az elért eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak. Megadatik a kiteljesedés ideje, hogy beérjen mindaz, ami benne van. Akik eddig a fordulópontig sem termelik ki magukból azokat az értékeket, melyek a szférakörükben elvárhatók, alábbszállnak, és nem kapnak lehetőséget a földi megjelenésre. A haladás mindig egy bizonyos időhöz van kapcsolva, melyben minden rendelkezésre áll, hogy az azon a világon élők végrehajthassák a kitűzött feladataikat. Ha ez nem ment végbe, ennek oka felméretik, az elért eredményekkel, ill. hiányokkal együtt. A fejlődési turnusok különböző hosszúak az egyes világokon, mert mások a lehetőségek és a bennük munkálkodók is.
Semmi sem egyforma mindenütt, az egészet a Fejlődés-törvény intézi aprólékosan, különböző módszerekkel, a cél azonban azonos: a tökéletesedés előbbre vitele.
Amely ˝világ” ideje lejár, nagyobb lendülettel kezdődik a számbavétel: mire érett meg az a világ, az eredmény és az idő mérlegében mennyi valósult meg az elérhetőkből, ki hol tart az érés-folyamatában. Az együttes az egyedekből áll, tehát részletes felmérés szükséges. A számbavétel átmeneti ideje lehetőség az adott világon élők számára: tud-e még valamit tenni a maga és mások számára, a világa érdekében. Van egy bizonyos ˝mérce,˝ melyen alul nem, de felül már lehetséges a továbblépés azoktól, akik már semmiképpen nem érnek el valami jót, megálltak, sőt visszaléptek a saját fejlődésútjukon. Az eredmények alapján következhet minden további fejlődés-munka.
Az isteni életáramok szellemcsoportokat ébresztenek életre a halálos dermedtségükből, hogy lehetőséget kapjanak a Természet-törvény által előzőleg már fellazított állapotukból való kilépésre. Ha ez nem következik be velük és általuk, elölről kell kezdeniük ugyanezt, de már keményebb körülmények szorításában. A plusz életáramok kivonulnak belőlük és ők visszarendeződnek a korábbi szintjükre, mert nem gyűjtöttek eleget a jobb körülmények közötti fennmaradásukhoz. Ez áll most a Földre és lakóinak szellemcsoportjára is. Akiknél ez a visszaminősítés megtörténik, azok bizony végítéletként élik meg, bár nem az! Rájuk nézve sincs vég, csak a javulásuk később következik be. A pusztulás csak azon állapotokra vonatkozik, melyek a továbbiakban alkalmatlanok a jó eredmények elérésére. Ezek valóban lezárulnak, pusztulnak.
A végső megmérettetés nyomorúságok és bizonytalanságok, sok szenvedés között érkezik el. Addig az igyekvők még mindent megtehetnek, elérhetnek. Számbavehető értékeik azok, melyekkel Urunk ismertetett meg minket, és melyet legalább közepes eredménnyel megtettek. Ez a mérce! Ennél alacsonyabb érték az új Föld-alakulásban már kevésnek számít! Hogy ez mikor és hogyan következik be, azt senki nem tudja, csak figyelmeztetni lehet rá, a lényege ismeretes. Amely érték a megméretéskor a mértéket nem éri el, az ott nem maradhat, nem érvényesítheti örökké a visszahúzó erőit.
Mi történik az ˝elégtelenekkel?˝ Ezeket a Gondviselés olyan világok körülményei közé helyezi, amely kihozza belőlük az igyekezetet a nagyobb értékek megteremtésére. Ha nem volt eléggé hatásos az, ami az eddigi világukon körülvette őket, a Kegyelem szigorúbban bánik velük, hogy el ne vesszenek! Akiket itt a Földön is csak a hibáik következményei késztettek meggondolásra, azoknak ˝ott˝ erőteljesebbekben, ezáltal eredményesebben lesz részük. Ez már nem a Föld, hanem egy nehezebb világ, mint volt ez. Mert a Földnek nem süllyednie, hanem emelkednie kell, hogy az idetérők a legalkalmasabbat kaphassák meg a fejlődésükhöz. Ezért kell időszakonként a megméretés, tisztogatás, az ˝elválasztás!˝ Új korszaknak új lehetőségei, új állapotok kiépítése kezdődhet el, amint az akadályozó, elértéktelenedett régi eltakaríttatott.
Kivonul, eltávozik a Földről az az isteni életáram, mely korszakrészeken át hosszú időkre biztosította a Föld és szellemcsoportjai számára a kegyelmi erők felhasználását, a saját épülésükre. Csak az az élet marad meg, mely a bukottsága fokán a sajátja és biztosítja a valóban bekövetkező rombolások közben is a magasabb szintű élet visszatérését és újjáalakulását. Ismert a kifejezés: ˝Bezárulnak a menny kapui.˝ azok számára, akik a szint alá kerültek, de nem a megmenekültek számára!
Az elválás mindkét oldal számára szenvedés, mert szellemi testvérek szakadnak el egymástól egy időre, mely végtelennek tűnik előttük. Az átmentettek megnyugodhatnak a bizonyosságban, hogy akik Istent keresik, meg is találják a Kegyelemben, hiszen a segítségével jutottak el odáig.
folyt. köv…

UI:


Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4

Kultúra és civilizáció a jelenben - Felvezetés
Részlet a „Korszakzárás előtt” című kötetből, melyben Zita médium oktatásokat, látományokat és megnyilatkozásokat közöl

A mai időkben már hitét vesztett emberiségnek még annyi hite sem lesz a későbbi időkben, mint amennyi most van. Hit nélkül pedig nem lehet élni; ami pedig életnek látszik, az műélet lesz, az vegetálás lesz, az egyre több depressziós, mindenből kiábrándult, mindentől megcsömörlött emberek tömege lesz. Az emberi kultúráknak a hit és a szeretet az alapja, a mai világban az emberiség többségének nincs kultúrája.
Ha összehasonlítjátok a mai embert a lenézett, régi kultúrák emberével, bizony azt kell meglátnotok, hogy azoknak volt, a mainak nincs. A mai korban a kultúrát a civilizáció helyettesíti. A civilizáció és a kultúra két teljesen különböző dolog. Az lenne a jó és az lenne a helyes, ha a kettő összefonódnék. És ha a kettő összefonódnék, akkor egy nagyszerűbb, egy szellemileg értékesebb embert mutathatna fel a Föld.
A kultúrához lelki tisztaságra, a lélek finomságára, a lélek érzékenységére van szükség; a léleknek a magasabb szellemi világokkal való összekapcsolódására van szükség, ahonnan minden szép, ami a kultúrát adhatja, csörgedezik. De mivel a mai ember nem hisz a magasabb rendűben, a tisztább világokban, az ideálisabb dolgokban, csakis az anyagban, ezért csak civilizált.
Civilizáció alatt azt kell érteni, hogy az elmúlt néhány évszázadban a tudomány sokat fejlődött, de a természettörvények megismerése révén sajnos mindent az anyagból eredőnek ítélt és mindent az anyagba vezetett vissza. És ezáltal elkorcsosodott, elsorvadt az emberek hitélete. A nem túl régi időben, a reneszánsz idejében az olyan ember, aki a civilizációt és a kultúrát össze tudta hozni, mint például Michelangelo, tudta, hogy mit csinál és komoly értéket képviselt. A ma embere jóformán semmit nem képes a kezével megalkotni; még kevésbé képes valamit a fantáziájával megalkotni; mert ehhez ihlet kell, az ihletet viszont magasabb világokból kellene levonnia. Mivel ezt nem tudja, ezért a már meglévő építészetet, a már meglévő zenét, a már meglévő képzőművészetet és minden egyebet összekever, mert újnak a megalkotására nem képes, mivel ahhoz képesség, kézügyesség és fantázia kell.
Amikor az ember valamit készít, akkor aszerint, hogy milyen kedvvel, milyen érzéssel alkotta azt a tárgyat, az a tárgy kisugározza azt az érzést és a tulajdonosának örömet, boldogságot, békességet nyújt. Mivel ma már mindent a gép csinál, mindent a gép állít elő, ennek következtében az automatizált életforma uralkodik és elszegényíti az ember lelkét, megszünteti a kultúrát. A géppel gyorsan elő lehet dolgokat állítani, de a gép csak azt adja vissza, amit beprogramoznak, nincs benne érzés.
A mai korban a gépesített termelés miatt megnő azoknak az embereknek a száma, akik az utcára kerülnek. Csak egy kis rétegre van szükség, de azok is szakbarbárokká - tehát csak az ő szakmájukhoz értőkké - váltak, tehát nincs kultúrájuk. Ezeknek az ő szakterületükön a gépekkel kell minél gyorsabban - mert ez hozta a profitot létre - és minél nagyobb mennyiségben megtermelni a tömegárut.
Tehát az utcára kerültek is, és a géppel termelők is lelkileg teljesen elsilányulnak, tömegemberré válnak. Mivel a tömeglélek néha fellázad, hogy miért van ez a baj vagy az a baj, időnként bizonyos helyeken haragos, indulatos, irigy érzések keletkeznek, és valamivel a háborgó tömeget le kell csillapítani, ezért háborúkat kell kreálni. Az a hihetetlen nagy mennyiségű fegyver, amit az úgynevezett civilizált világ kitermelt és óriási mennyiségben raktároz, nem azért van, hogy a raktárokban maradjon és ott porosodjék. Tehát ezért is háborúkat kell kreálni és amikor fegyverekre van szükség, akkor azokat jó pénzért - profitért - el lehet adni.
Azért adatott az utolsó időkben a Szentlélek Kijelentése az emberiségnek, hogy újra lecövekelje mindazt, amit Krisztus hirdetett, oktatott és tanított: ami maga az Ige. A Szentlétek Kijelentése megvilágítja, hogy a Szentírást nem lehet így, meg úgy, meg amúgy értelmezni. A mai korban a papságnak nagy része anyagszeretővé vált, akik a távolbalátón keresztül - tisztelet a kivételnek - meggazdagodás céljából áruba bocsátják a krisztusi eszmét.
Az Úr tanításából egy olyan képet nyújtanak, amely- ezt csak így mondhatom - nem kedves a mi Atyánk, Istenünk előtt.

összealította: Bíró László

A csatolt anygok listája:

Kultúra és civilizáció a jelenben
Adai közlés - Nagyböjt I. Vasárnapja
Egy szellemi összekötő közlése
Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik
Vigasz a csüggedőknek
HANG - Szeretnék ébresztőt kiáltani
Új hold jelen meg az égen


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirtM_KBtVyHwXBI6eQ?e=m6TGTZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=NSVnD5esJk8
Az értelem nem elegendő a szellemi dolgok megértéséhez – Közlés Zita médium által
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Br_2jmEHPnk
Lélekben és igazságban – 7. Rész - Látományok _ Hangoskönyvrészlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=mKQkFhwjuso
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok IX.rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=fzG5m-pQmJ8&list=PLMO9ZzkaG9PvO5lxwpAVA9rKVU22FanSe&index=14
A fény völgye – Spirituális romantikus film

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 3/5

A ˝végítélet˝ érvényes az anyagra, tehát a Földre is. Nem maradhat tovább sem az a szellem, sem a szellemisége, mely a romlott erőket belevitte és a saját elfogadott elveik minőségével az őket körülvevő anyagot is elfertőzte. Ezek a fertőző elvek és a köréje sűrűsödött anyagok kivettetnek a tisztulásra váró és továbbhaladni képes anyagokból és szellemek közül. Ez mindig akkor következik be, amikor két minőség már annyira eltér egymástól, hogy a különválasztás már el nem hagyható. Ennek idejét csak Isten tudja, az Ő szent Akaratával. Senki nem tud róla többet, csak azt: már efelé halad a Föld! A glóbusz felszíni életében, a szellemi mozgásokban és a fizikai-anyagi történésekben ez jól látható, érezhető.
Botorság ehhez időpontokat kitalálni, emberi határidőket szabni ennek a folyamatnak, mivel egyedül Isten az, Aki erről dönt, és egyedül Ő látja azt is, minden körülményeivel és várható következményeivel együtt, hogy annak bekövetkezte mikor a legcélszerűbb. Mert elsietés, elvétett idő, alkalom és semmi más egyéb ebben nem lehet! A Föld is gyorsan közelít ahhoz az időhöz, amikor minden jót és rosszat felszínre hozva, értékelhető eredmény jön létre.
De álljunk meg a gyorsan közelítő időnél. Itt nem az apróra bontott földi időn van a hangsúly, ez nem elhatárolt időszakokat, pl. éveket jelöl, hanem a gyors közeledését valami bekövetkezőnek, figyelmeztetve az időben élőket, hogy igyekezniük kell! A halogatásnak, tehetetlenségnek nagy ára van. Az órák és napok kihasználása azoknak sürgető, akik még igyekeznek a ˝mércét˝ megütni. Ennél is kényszerítőbb azoknak, akik még alábecsülik ennek fontosságát. Minden számít, az Utolsó Idők közelítése a csekélységek felhasználását is szükségessé teszi. A jó és rossz felszínre hozatala lényegesen fontos, mert amíg a jó és a rossz is csak lappang a lélekben, nem mutatkozik meg minden hatásával és erejével együtt, vagyis megnyilvánulatlan, addig a lélekben tisztán sem a jó, sem a rossz nem használ, mert a megnyilvánulatlan vonások nem eredményeznek semmit. A lélek rejtekén lapulnak mint lehetőségek, munkátlanul egy tömbben heverve, sem a lelket meg nem mozgatják, sem a megnyilvánulásukkal hatásokat és visszahatásokat nem cselekszenek.
A tettekben megnyilvánuló, bármilyen minősítésű lelki tulajdonságok hatnak a környezetre és visszajutva a saját kibocsátó lélekre. Megerősíthetik, illetve megváltoztathatják a további megnyilvánulásokat, azt a lelki réteget és tulajdonságot, ahonnan eredtek! A Föld légkörében jelenlévő, hosszú idő alatt begyűjtött és megnyilvánulva nyomokat hagyó jó és rossz hatások már az indulásánál különösen felerősödnek az Utolsó Időkben. A lélek rejtekén lappangó erőkből, tulajdonság-vonásokból mindenik azt hozza ki és készteti megnyilvánulásra, melyek hozzá hasonlók, éppen a lehető változások és a még kihasználható alakítások végrehajtásáért.
Ez már az Utolsó Idők kegyelmi ténykedése! A régi sok rossz felelevenülése teszi megismerhetővé a manapság tapasztalható, még meglévő és rejtező rosszat. A megnyilvánuló rossz sem egyértelműen az, hozhat még javulást, átalakulást, a kitisztuló erőit csatlakoztathatja a jobbik oldalra. Ezért ne ítélkezzetek a tapasztalt rosszak láttán, hisz benne van a változás reménye. A felszínre került rossz hangos zajgása, vagy a jó csendes, de jól hallható szava egyaránt fontos.
Amely szellem észreveszi, hogy élete a testi létében szellemileg is jobbá tehető, az megindulhat a felemelkedés útján. A mélyen ˝alvók˝ a hibáikhoz ragaszkodván a testi életet kívánják élvezni, észre sem véve, hogy a szellemi élet lenne a kívánatosabb. Nem, vagy rosszul használják az ajándékba kapott isteni életáramukat, veszni hagyják a szellemi emelkedés lehetőségét. Akik a saját természetes jóérzéseikre már figyelemmel vannak, szinte maguktól, ösztönösen tudják, hogyan alakítsák benső lelki életüket. Ha ezt külső szellemi figyelmeztetés megtámogatja, a testi értelemmel felgyorsítható a folyamat.
Kétféle szembesülésről van szó: az egyik, amikor a testetöltések után a lélek az anyagot elhagyva, a világosabb szellemi látás mellett áttekinti, mire használta az ajándék - testetöltést, (minden testetöltés ajándék!) és mire lehetett volna. Mert hiszen testben élve a hibák és bűnök sokszor előnyösnek látszanak. Ez a testi látásmód, míg a szellemi megmutatja a való igazságot: hogyan értékelhető az elmúlt földi élet? Ezt a lélek minden testetöltés után megteszi, a szintjének megfelelő fokozatban.
A másik szembesülés a türelmi-korszak ˝zárásánál˝ következik be. Ez már súlyosabb. Itt derül ki, hogy az élet-sorozatok megadott lehetőségei milyen eredménnyel jártak. Bár a Fejlődés-törvényének munkája folyamatos, de a korszakokra adott földi lehetőségek az egyes szakaszokban változnak, mivel a tömegesen együtt haladó szellemcsoportnak mindig másra van szüksége.
Ezek a szükségek emberileg részben észrevehetők, de főleg szellemi lehetőségek lévén, nem láthatók. Minden benne van, ami az új korszakban megjelenő szellemeknek felhasználható, idő- és korszerű. A korszakvégek utolsó időiben minden felgyorsul. A jó és a rossz is keresi helyét az emberi lelkekben, mert élni, hatni kívánnak. A végső mérlegelésnél derül ki, mi építhető tovább és mi nem, mert a lélek elpazarolta a lehetőségeket!
Az elválasztásnak be kell következnie, ezért a lelkek és csoportok utjai szétválnak. A lemaradók láthatják, hogy az Istentől kapott erőket ők hogyan használták a még rosszabbra, és a testvéreik ugyanezekkel az erőkkel hogyan emelkedtek Ez rettenetes a számukra! Még a visszamaradott szellemük is képes az összehasonlításra, az elpazarolt lehetőségek felismerése újabb fájdalmakkal jár. Ezt fokozza, hogy abban az újabb korban vissza kell süllyedniük a Természet-törvény bontó, oldó, hosszas és még szörnyűbb állapotába, mert más már nem segít, csak ez!
Éreznie kell, amint kivonul belőle az ajándékba kapott isteni éltető-plusz, és ő újra a régi, merevítő, alig-élő állapotba merül alá. Nem akart abból kikerülni, pedig megtehette volna! Számára megkezdődik az újabb, szomorú, erő-lebontási állapot. A köréje sűrűsödött, dermesztő villamos fluidokat fel kell lazítsa egy másik erő, ha a magáéval ezt nem tudta megtenni. Egyre homályosabb a szellemi tudata, a léte újra élet és Istenen kívülivé válik.
Az elválasztottak mellett vannak elvetettek is, de ez nem úgy értelmezhető, hogy Istentől elvetettek, vagy a fejlődés lehetőségétől! A szabad akarati elhajlásuk következménye teremtette meg ezt a kedvezőtlen helyzetet, ahol a földi életüknek ezen lezáruló korszakában az elkövetett hibák, bűnök, mulasztások következményeinek kényszerítő ereje tereli őket a javulás felé. A fentiek sokkal súlyosabb helyzetbe állítják a lelket, éppen a mentésük érdekében. Mert mindig ez a cél!

folyt. köv..

UI:
"Láttam a cipőmet, hogy lyukas"- Reinkarnációs hipnózis-
https://www.youtube.com/watch?v=r7w46J751k0

Mindenkinek becsületesen kell munkálkodnia
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az embernek munkálkodnia, a gyermeknek tanulnia és játszania kell. Mi más a játék, mint a későbbi munkának az előfutára? Amely gyermek játéka nem alapos, nem tökéletes, amely gyermek a játékait nem dolgozza ki a maga gondolatvilága szerint tökéletesen, abból nem lesz alapos munkájú ember. Amely gyermek túlnyomórészt a rossz felé hajlik, abból gyenge jellemű ember lesz; amely gyermekben nincs önérzet, abból haszontalan ember lesz. A játék, mint mondom, előfutára a munkának. A tanulás ugyanilyen szerepet tölt be.
Mindenkinek munkálkodnia kell képességeihez mérten. De az emberek, mivel ellentétes természetükkel minden kötelesség alól, minden teherviselés alól szabadulni szeretnének, nem munkálkodnak. Bár érzik, hogy munka nélkül nem lehet élni, mégsem munkálkodnak; vagy ha munkálkodnak is, nem úgy, hogy azzal a világ fejlődését előbbre vihessék. Pedig higgyétek el, testvéreim, nincs az az alacsonyrendű munka, nincs az a szégyenletesnek tartott munka, ami a világot egy kicsivel is előbbre ne vinné, ha azt az ember becsülettel, legjobb tudása szerint végzi.
Az emberek azonban csak ímmel-ámmal, és csak azért munkálkodnak, hogy megélhessenek. Azért a munkájuk telve van hamisítással, hazugsággal, éppen mert a legtöbb ember — mint mondom — kényszerből munkálkodik, s a munkába nem adja bele a lelkét, nem adja bele a jó érzését. Nem adja bele a szeretetét, nem éli bele magát a munkába; csak azért dolgozik, mert kénytelen vele, mert ha nem dolgozik, nem tarthatja fenn magát.
Aki csak így dolgozik, az bárha kívülről becsületesnek és tisztességesnek látszik is, mégis ellopja azt az életlehetőséget, elsikkasztja azokat a rábízott talentumokat, amelyeket a természettörvény neki átadott, hogy azokat javítsa és tisztítsa. Minden ember visszatartja az ő erőit, jóakaratát, lelkének érzéseit a reá kirótt munkától. Minden ember hibásan és hiányosan végzi el a kötelességét, tehát boldogságot, megelégedést az élet nem nyújthat neki. Mivel pedig ellentétes természetétől indíttatva az ember sok-sok életen keresztül mindig így cselekedett, azért igen kevés jóval rendelkezik a lélek, igen kevés jóval rendelkezik a földi élet.
Kevesen vannak olyanok, akiknek a munkája gazdagítja a földi életet. Ugye legtöbbnyire azok rendelkeznek az élet javai felett, akik semmit sem cselekedtek ezeknek a javaknak előállítására? És így van ez végig az egész vonalon: egyik ember ellopja a másik ember munkájának eredményét, és nem adja meg az érte járó díjat. A munkás nem kapja meg az elismerést, nem kapja meg a tiszteletet, nem kapja meg a szeretetet, mert ott áll a lopó, aki nem dolgozik, hanem önzéstől fűtött lelkével előre elgondolja, elrendezi, eltervezi, hogyan, miképp forgathassa ki a dolgozó embert azokból az eredményekből, amelyeket a munkájával szerzett. Tehát mindenkinek egy célért kell munkálkodnia. Mindenki csak egy kicsiny szerve annak a nagy egésznek, amelyhez tartozik.
A fizikai élettel minden ember egy kicsinyke részt kap, hogy abban munkálkodjék, és mindenkinek tisztességgel kell elvégeznie a maga munkáját, hogy majd, ha a kicsiny, jelentéktelen munkát elvégezte, többel bízza őt meg a Gondviselés. Ha nem végzi el jól a munkáját, akkor a Gondviselés angyalai nem bíznak rá értékes munkát, csak értéktelent. És vannak az értéktelen munkáknál még értéktelenebbek. De azért az embernek ezt is el kell végeznie és sohasem szabad zúgolódnia az ellen, hogy őt hová helyezte a Gondviselés keze az életben.
Nyugodjék meg a földi ember és végezze el a maga munkáját lelkiismeretesen, és elégedjék meg azzal az eredménnyel, amit a munkája nyomán élvezhet, ha csak a mindennapi kenyeret, a ruházatot és az idő viszontagságaitól megvédő lakást adja is meg neki. Ennél többet az embernek nincs joga várni.
Az embernek nincs szüksége élvezetekre, nincs szüksége rafinált örömökre és mulatságokra. Az embernek egészen másra van szüksége, arra, hogy az Isten akaratát keresse, az Isten akarata szerint éljen és az életében elvégezze azt a munkát, amelyet a Gondviselés rábízott. Ha ezt elvégezte, az Isten megadja neki azokat az örömöket, amelyek az ő lelkét egészen betöltik és azt a békességet, amelyet a dőzsölök, a dúslakodók megirigyelnek tőle. Mert ez az ember természetes földi élete, nem pedig az, ami önzésétől fűtve folyton keres-kutat, hogy minél inkább kielégülhessen, minél inkább elmerülhessen az élet örömei közt.
Aki nem így él és cselekszik, az ellopja a föld értékeit, a föld javait. Tehát mindenki adja bele az életébe, a munkájába mindazt, amit az élet kíván tőle, és ne vegye el az egyik ember a másikét, ne károsítsa meg egyik ember a másikat még csak egy morzsával se.
Csak az a tied, ember, amit a munkáddal szereztél. És „méltó a munkás az ő táplálékára". Aki azt mondja, hogy méltó a munkás az ő táplálékára, az megadja a mindennapi kenyeret azoknak, akik azt hittel kérik, és akik azért a mindennapi kenyérért tisztességgel és becsülettel, lelkiismeretesen megdolgoznak.
Nemcsak azzal lop az ember, ha kiveszi a másiknak a zsebéből a pénzt, vagy elveszi a drágaságát; azzal is lop, ha a másik ember munkája iránt való bizalmat rágalmazásokkal, rosszakaratú híresztelésekkel megrendíti. Mindazzal lop az ember, amivel jót tehetne, és rosszat cselekszik. Az Isten megadja az embernek a táplálására valót. Ha mármost valakinek Isten áldásából sok jutott, amennyit ő maga nem képes elhasználni, és azt nem adja olyan célokra, amelyek az emberiségnek a jóban való haladását munkálják, amelyek az igazság kibontakozását, felszínre jutását elősegíthetik, az lop, ellopja a jótól azt, ami annak természetes járuléka.
Ellopja a természettől, ellopja az embertársától, sőt ellopja végeredményben Istentől, akitől mindaz eredt. És egy pillanatra úgy is látszik, mintha ez sikerülne is neki; azonban mindez semmi, mert amikor a legnagyobb bőségben érzi magát, akkor hívja el a halál angyala a lelkét a szellemek országába, ahol szegénységben, lelki nyomorúságban, lelki sivárságban élve, fájdalommal kell szemlélnie azokat a jó eredményeket, amelyeket elérhetett volna, és azokat a rossz eredményeket, amelyeket elért.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc

Ne lopjátok el mások hitét!
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Nem minden ember van ám arra hívatva, hogy a másik ember lelkén szóval munkálkodjék, de arra igenis minden ember hívatva van, hogy a maga igazságáról cselekedetekben tegyen bizonyságot, amelyekkel életét kitölteni tartozik. Tehát ne hivalkodjatok spiritista voltotokkal, és ne vegyétek el a meglévő hitet, míg előbb ti nem adtatok nekik meggyőződést. Ne kicsinyeljétek le az ő hitüket, amelyhez ragaszkodnak. Csak ott építsetek, ahol a talaj már meg van munkálva; csak ott beszéljetek, ahol már érdeklődnek, ahol már hiányok mutatkoznak a lélekben, amely hiányokat kipótolhattok a ti meggyőződésetekkel.
Először építsetek. És ha nagyobbat, értékesebbet és erősebbet tudtok építeni annak a lelkében, mint amilyen az ő meglévő hite, csak akkor kezdjetek hozzá, hogy a réginek hibáit és hátrányait pótoljátok, vagy azokat lebontsátok. Ha látjátok, hogy ő a dogmákhoz ragaszkodik és abban a dogmás hitében boldog és javulni igyekezve békességben él, ne rongáljátok meg az ő dogmáit, hanem építsétek az ő igazságát Krisztus szavaival, Krisztus igéjével. Mert máskülönben, ha megtámadjátok az emberek hitét, és nem tudtok helyette jobbat építeni, jobbat adni, ellopjátok, az ő hitüket.
Ha nem tudtok valakiben szeretetet ébreszteni a ti cselekedeteitekkel, s a ti becsületes eljárásotokkal nem tudtok benne bizalmat kelteni, ne igyekezzetek a mások iránt való bizalmat megrendíteni, csak azért, hogy a ti becsületességetek kitűnjék. Hagyjátok inkább, hogy előbb csalódjék másokban, és amikor csalódott, akkor igyekezzetek igazak lenni, nehogy bennetek is csalódjék. Senkitől el ne végy semmit; senkinek ne mondj olyat, amit nem tudsz beváltani.
Ne hazudjál, mert a hazugság is lopás. A hazugsággal egy világot építetek egy lélekben, amelyet ő szinte lát, amikor elhiszi azt, amit neki mondotok; és amikor megcsalódik, akkor a lelkéből a hazugsággal elloptok valamit, benne olyan hiányt támasztotok, amelyet nem tudtok többé betölteni.
Ne vegyetek el senkitől semmit, mert csak az az igazi becsületes élet, amely Isten előtt is becsületes, nem pedig az, aminek az emberek előtt van becsülete, mert ez mind csak látszat, ez mind csak káprázat.
Ha a ti anyagi munkáitokat lelkiismeretesen végzitek el, akkor az eredmény úgy itt a földön, mint az örökkévalóságban is a tiétek marad. És azt el nem vehetik tőletek a lopók, el nem vehetik tőletek azok a hazugságok, amelyek káprázattál szórják tele a szemeteket, hogy elcsalják a ti kincseiteket. Nem veheti el tőletek senki, mert azt az Isten adta nektek a természet erőiben; a ti lelki arcotok van belevésve abba a munkába, és az él, az rögzíti azt a jót, azt a helyeset, azt az igazat, azt a becsületeset, amit abba beledolgoztatok.

szemlézte: Bíró László
--

Az alázatosság erénye
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az alázatosság az a szerény és igénytelen külső ruházat, amelyen nem látszik a fénylő mennyei ékszer. Ebben feltűnés nélkül meggazdagodhattok lelkiekben és szellemiekben egyaránt. De nem is szükséges, hogy a ti mennyei vagyonotokkal kérkedjetek. Nem szükséges, hogy az ember hivalkodjék a hitével és megismerésével, de felesleges az embernek a szeretetét is pazarolnia, felesleges a szeretetével is hivalkodnia. Adjon, ahol azt jónak és üdvösnek találja, de pazarolni, szórni mindenfelé, és azzal még hivalkodni is, balga és dőre dolog. Az alázatos lélek ellenben féltve takargatja megszerzett lelki kincseit és hitében mindig bizonyosságra törekszik ; reménységét szintén féltve takargatva igyekszik folyton erősíteni.
Az alázatos lélek kicsinységének tudatában mindenkor igyekszik fenntartani Istennel, mint erőforrással azt az összeköttetést, amelyre folyton szüksége van. Hiszen jól tudja, hogy önmagában nem képes semmire sem, jól tudja, mert ismeri a saját lelkének gyarlóságát és azt, hogy mindezek az erények Isten ajándékai.
Az alázatos lelket nem lehet megalázni, — nem tud rést ütni a félreértés, a meg nem értés. Bármilyen hatalmas ütéseket mérjen is rátok a gőg, nem érzi azt meg a ti lelketek az alázatosság ruhájában, mert az alázatosság ruhája nem kemény, nem zörren az ütésekre, nem repedez, mert az alázatosság ruhája sima, ruganyos és alkalmas anyagból készült az idő minden viszontagságához.
Amikor az ajkaitokra a dicsekvés szava kerül, abban a pillanatban elhalványodik a láthatatlan világban a ti érdemetek, s olyanná válik, mint hogyha az aranypénz vassá válnék. Vigyáznotok kell azért, mert az Isten igazságával való dicsekvéssel — amellyel a magatok személyét ki akarjátok emelni — a magatok ítéletét hirdetitek ki önmagatok felett!
Amikor az örökkévalóság számára munkálkodtok, akkor önmagatokért és másokért is munkálkodtok, olyanokért, akik még nem értik azt, amit ti már értetek, akik még nem tudnak úgy tájékozódni, mint ti, akkor is a magatok lelkének előrehaladásán munkálkodtok. De ezt, mondom, csak alázatossággal, csak az önmagatok megtagadásával, alkalmazkodással, türelemmel, engedelmességgel és szerénységgel tudjátok véghezvinni.
Hogyha a magatok értékét feljebb becsülitek, mint azokét, akiken nektek munkálkodnotok kell, akikkel a ti világosságotokat megkedveltetni akarjátok, máris elvesztettétek a játszmát és a ti munkátok eredményét a sátán teszi el, mint nyereséget. A békességes tűrés és a szerénység olyan hatalmas fegyvere a léleknek, amelynek senki és semmi nem tud ellenállni. A kevéssel való megelégedés és a mindenért való hálaadás pedig a lelketeknek olyan békét nyújt és olyan összhangban tartja azt az Istennel és a teremtett mindenséggel, hogy ebből a békéből, ebből a lelki megelégedettségből nem is kívántok kiemelkedni, mert ez táplálja és erővel látja el a lelketeket.
Ne legyetek szenvedélyesek, ne keressétek a magatok igazságának az érvényesülését, hanem azt a ti cselekedeteitekben érvényesítsétek. A ti igazságotokat ne az ajkaitokkal hirdessétek, hanem a szívetekbe zárjátok el, mint az Isten kegyelmének zálogát.
Legyetek csendesek, kevésbeszédűek, sokat tűrők és szerényigényűek. És legyetek engedelmesek, mert a ti Istenhez való engedelmességeteket az emberek iránt való engedelmesség próbálja meg. Ne beszéljetek hamisságot, vagy valótlanságot, hanem legyen a ti beszédetek egyszerű és igaz.
Legyen a ti érintkezésetek lágy, szeretetteljes, türelemmel áthatott. Legyetek egyszerűek, szeretetteljesek, szolgálatkészek, barátságosak egymáshoz; ne mondjatok véleményt még akkor se, ha kérdeznek titeket. Legyetek megelégedettek. Legyetek kovász, akiken keresztül a Krisztusban való hit másokban is kialakulhat, az a cselekvő hit, amely munkára képesítheti őket és titeket is. Legyetek a só, amely ízt, zamatot ad az együttesnek. Ne legyetek hát restek, ne legyetek kétszínűek, ne legyetek ellenszegülők, hanem legyetek méltó munkásai az igazságnak, méltó terjesztői a szeretetnek.
Hadakozzatok, küzdjetek; de ne a szó fegyverével, ne a hatásokkal, amelyeket elérni akartok, hanem a passzivitással, a tűréssel, a ti igazságotokban, a ti hitetekben rejlő erővel, amely titeket a passzív erők területén szólít munkába. Mert ha ti a ti hatóerőtökkel akarnátok valamiféle eredményt elérni, érnétek el eredményt, de nem azt, amit óhajtotok, mert a ti igazságotok gyűlölt igazsággá, a ti szeretetetek gyűlöletté válnék. Ne akarjatok idő előtt eredményeket elérni, Istennél, Isten kezében van az eredmény. Ne legyetek türelmetlenek, ne essetek kétségbe, ne ijedjetek meg, és ne féljetek, mert minderre szükség nincs. Legyetek bátrak, mert hiszen a jóban munkálkodtok, a jóban vagytok elhíva, hogy munkálkodjatok. A szenvedélyesség rossz tanácsadó és rossz indítóerő. Mindig helyes, hogy mielőtt beszéltek, gondoljátok meg, hogy mit beszéltek.

szemlézte: Bíró László

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 4/5

A szétválasztás után a Föld minden adottságával és szellemlégiójával együtt új, erőteljesebb fejlődési korszakba lép, és ezt a hátramaradók nem akadályozhatják. Ezért mindkét eredményű lélekcsoport külön, a maga szükségleteinek megfelelő körülmények közé kerül és a Föld erőteljesebben tud fejlődni. A testesülésekben mindig születnek ide olyan szellemek, akik itt találják meg a haladásukhoz szükséges feltételeket, mint ahogy itt nem kaphat többé testesülést az elmaradók csoportja. Ők az utolsó földi testetöltés befejezése után máshol kapnak lehetőséget az életre, hogy végrehajthassák a maguk szigorúbb körülményű fejlődésüket. A csoport egyedei a maguk fejlettsége, belső tartalmuknak megfelelően szintén különválaszttatnak egymástól, hiszen nem egy olyan világ van, melyben a szükségleteik szerint a legmegfelelőbben helyezhetők el.
Az elvettetés a Földtől, a Földről történik, a lelki haladottság szintje szerint. Riasztónak hangzik: ˝amikor eljön a végleges elválasztás nyomorúságokkal, szenvedésekkel és bizonytalanságokkal megrakott ideje.˝ A Föld életében helyileg mindig voltak megpróbáló természeti, háborús és egyéb csapásokkal sújtott területek, de nem egyszerre az egész bolygón. Az Utolsó Idők az egészre kiterjedő történések, mert a Földnek és a rajta lévő Természetnek is vannak elválasztanivalói, mivel magának az égitestnek is tisztulnia kell. A rajta folytatódó fizikai életre hátrányos lenne, ha a földi környezete és a szellemi fejlődését szolgáló hatások nem volnának összhangban. Természetes, hogy ezek a változások az emberi világban sem észrevétlenül mennek végbe!
Sokan, óh de sokan lesznek, akik a vészjeleknél döbbennek rá arra, hogy másként kellett volna élniük, de már nem lesz idő az évezredes, vagy évszázados elmaradások helyrehozására. Ezeknek a kemény hatásoknak az emlékét magukba ivódottan elviszik az új ˝lakóhelyeikre,˝ az elvesztegetett földi lehetőségeik emlékezete bennük rejtetten tovább él és tanulságként segítség az erőfeszítéseikben, hogy annak az új lakóhelyüknek Utolsó Időire elvégezhessék a maguk ottani fejlődését, az elmaradottságuk helyrehozását.
A Föld mostani Utolsó Ideje bizony viharosnak ígérkezik. Ebből igyekszünk kimenekíteni azokat, akiknek ez már fölösleges megpróbáltatás lenne. Azok mellé állunk, akik számára ezek a ˝viharok˝ a lelki erősödésüket, jó eredményeikhez az utolsó lehetőségeket szolgáltatják, hogy a kimentettek közé választassanak. Segítjük azokat, akik a sorstársaiknak vigaszt, segítséget, lelki bíztatásokat nyújtanak. Ők már az elválasztottak közé tartoznak és elég erősek ahhoz, hogy szolgáljanak másokat!
Hogy az elválasztottak biztonságban legyenek, ezen viharos időkben a Föld olyan helyén lesznek, mely a zavaraival, csapásaival, természeti és társadalmi bajokkal nem lesz annyira terhes, mint másutt. Az ilyen enyhébb helyek az oltalmuk, hogy felesleges megpróbáltatások ne érjék őket. Ezek a világok csak ideiglenes lakóhelyei a szellemcsoportoknak, amint betöltötték azt a fejlődésüket, amelyet az a világ tud a számukra nyújtani, akkor lakóhelyet cserélnek. A Föld nem eredőhelye vagy végállomása a szellemeknek, sem testetöltve, sem a szféráiban szabadon.
A más világokból idekerülő lelkeknek akkor és itt van a legmegfelelőbb haladási, és kiemelkedési lehetőségük. A szellemek a Mindenség vándorai! Ez nem kiűzetést, kitagadást, vagy otthontalanságot jelent, hanem mindig azt a helyét és korszakát a szellemnek, ami a számára éppen szükségszerű. Mindenütt más vár rájuk és mást tanulnak meg. A szellem hazája és otthona az egész Mindenség, de ˝belakni˝ csak a fejlődése folyamatában tudja. Sorra látogatja, ismeri meg otthonának ˝helységeit,˝ addig nem mehet át egyik ˝helyről˝ a másikra, míg az előzőt tisztán, rendben nem hagyja maga után az őt követők számára.
folyt. köv…

UI:
Csoda Medjugorjéban - Magyar fiataloknak jelent meg a Szűzanya
https://www.youtube.com/watch?v=D8W5hzMTTt8