Szellemtudomány alapjai

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 5 /5
Vannak olyan világok, és ilyen a Föld is, melyen a sorozatosan elbukottak laknak és fejlődnek, akik még nem ébredtek rá a bukottságuk mértékére.
A megtérésnek, a visszairányulásnak is változatai vannak, melyek különféle helyzeteket kívánnak. Sokszor külön világokon, hogy a megtérés feltétlenül végbemehessen, mert az el nem engedhető! Ezen vándorló lelkeknek, hibáik folytán, azok a ˝szomorú˝ világok kellenek. De ott is szükségük van a kegyelmi sugárzás sokféle ˝napsütésére,˝ belül, pedig azokra a ˝maradvány-fényességek˝ lelki erőire, melyek még nem pusztultak ki belőlük egészen. E kettős melegség érleli meg lassan őket arra, hogy megtérjenek a jóra és az isteni életre.
A változások nem ugrásszerűek. Valójában minden szellem Isten terveit hajtja végre, az Ő országát építi ˝térben és időben˝ egyaránt. Mindenki a maga erőinek mértékében tud buzgólkodni, összhangban a saját erőivel és az isteni Akarattal. Ahogy a Földön, úgy másutt is ugyanilyen rendben történik mindez, legfeljebb nem azonos ˝időben.˝ Az Idő egyébként is mindenütt más értéket mutat, másként értelmezhető.
Az Utolsó Idő nem egyszerűen elviselendő lesz a Földön élőknek, hanem tenniük is kell, elsősorban önmagukért és azon keresztül másokért is. A Kegyelem segítségével az anyagból kikerültek most a szférákból támogatják a visszamaradottakat, egyúttal növelve a maguk erőit és lehetőségeit is. Sokan vannak testetöltésben is, akiknek még apró elintéznivalójuk van az anyaggal, vagy a jelenlétükkel segítik a Földön a jobbért igyekvőket. Vannak indulók is, akiknek még többet kell tenniük önmagukért, és születnek az alsóbb szférákban olyanok, akik ott már elhatározásra jutottak, de még az anyagban és azzal küzdve kell megvalósítaniuk a tervüket. Még több azok száma, akikben még mértéken aluli az igyekezet, bármiféle oktatásban részesültek is. Ezeket a szféráikban, vagy a földi szenvedéseikkel igyekeznek terelgetni, hiszen azt saját-okon, tanító célzattal kapják, nem pedig büntetésül!
A Föld lakóinak és az egész égitestnek a mai állapota igen rossz, de már nem annyira, mint volt! A fejlődés nem áll meg, az elmaradottakon is már több jó mutatkozik, mint volt ennek előtte. Ez a kicsi jó, ha nem is ellensúlyozza a hétköznapok sötét gondolatait és tetteit, mégis alap ahhoz, hogy az egész Föld a rajtalévő együttesével javulhasson. Ehhez kell a korszakváltás, az Utolsó Idők megmérettetése.
Az új korban munkálkodó emberszellemnek már más lehetőségekre van szüksége. A ˝választott nép˝ az ószövetségi időkben, a maga fejlettségi szintje szerint, kitermelte azt a szellemcsoportot, amelyik az Újszövetség megemelt lehetőségeivel már továbbhaladhatott. Az új lehetőség Krisztus megváltó áldozatával és tanításaival érkezett el ide, erősebb és hatékonyabb lehetőséggel, mint volt a régi. Akik ezekkel a lehetőségekkel nem éltek, lassabban haladtak és most is itt vannak a Földön, illetve a szféráiban. A korszak kezd lejárni, a Föld életében már volt több ilyen. A jelenleginek lejárta előtt szükséges volt Urunk érkezése és a segítségének itt hagyása. Ez a korszakzárás most többet jelent, mint az eddigiek voltak, mert lényeges váltás következik be és ehhez szükséges mindazokat begyűjtenünk, akik alkalmasak az újabb kor létrehozásában munkálkodni.
Ebben a munkában azok vesznek részt, akik már haladottabbak. Ezek kiképzése most folyik a szférákban, ők azok az ˝utolsó kalászok,˝ akiket nagy igyekezettel gyűjtünk össze most és az elkövetkezendő időkben. Széleskörű, kiterjedt és hatalmas szellemi mozgás ez már most is, ki mennyire erős az elhatározott javulásban, aszerint jut előbbre, vagy marad vissza.
A Föld szellemtömegeinek nagy része nem élt a szerető irgalom lehetőségével, melyet Urunk hozott ide kétezer évvel ezelőtt. Az eltelt időben sokan elindultak az irgalmas kegyelem útján, de tömegesen alusszák bűn-álmaikat azok, akik sem a régi, sem az új lehetőségekből nem merítettek. Ez az itteni vegyes állapot még mindig használhatja az isteni irgalom kegyelmi lesugárzásait, melynek még nincs vége, sőt egyre jobban árad azok felé, akik már nem alusznak, csak szenderegnek, az ébredésük előtt vannak már. Ezeket nem lehet segítség nélkül hagyni, hiszen reményteljes egyedek és csoportok ők! Ezekért folyik minden szellemi igyekezet, mely a szférákból leárad a Földre, az ember világába. Ehhez tartozik a rossz is: a katasztrófák, csapások, természetromlások sorozata, ezek felrázó hatása alól már nem vonhatja ki magát a lélek. Így hát a rossz is felhasználásra kerül, éppen saját maga ellen!
A bűnök hibáiban alvók álma kábító és andalító, ezért nem is akarnak felébredni! Az ébrenlét ugyanis felelősséggel, kemény munkával, lemondásokkal, áldozathozatallal jár. Ez sokaknak nem kedves, pedig szellemileg tudják, mit kellene tenni és hogy a tétlenség súlyos következményekkel jár. A test, az anyag azonban hatalmában tartja őket, elhárítják a szellemi tudásuk világosabb gondolatait. A csapások, a rossz ébresztőereje arra irányul, hogy menteni lehessen a menthetőt, amikor az a nap˝ elérkezik a Föld számára!"

A fentiek alapján remélhetőleg sikerült ebben a témában az oly sok félreértést helyre tenni. A legilletékesebbektől olvashattuk a felvilágosító tanítást, hogy hirtelen és teljes pusztulás sem most, sem a jövőben nem lehet, mert nem engedi meg a szellemi Kibontakozás és Fejlődés Törvénye. A korszakzárásban élünk, mely mindeneknek a megméretése, a szellemi Igazság-törvényekkel összevetve.
Rajtunk múlik, hogy ezt az isteni Gondviselés kegyelemsugárzásában hogyan éljük meg, felhasználjuk vagy sem a szellemi továbbjutásunk lehetőségét, melyhez minden segítséget, erőt, védelmet mindenben és mindenkor, szüntelenül megkapunk!

Összeállította: Kotányi Ottó.

Korszakzárás előtt - A harmadik évezred elején - Felvezetés
Zita médium - 2004, április 29.

A Szentlélek ezekben az időkben valóban minden igazságra elvezérelhetné azokat az embereket, akik hisznek az Úr ígéreteinek és az Úr beszédének. A legnagyobb baj az, hogy keveseknek van igaz hitük az Úrban, az Úrról leirottakban, az Úr ígéreteiben és mindabban, ami a Szent¬írásban megörökíttetett. Éppen ezért az emberiség nagy része a gonosznak a tombolásában, a Krisztus utáni harmadik évezred elején nem látja át, amiben él, és nem látja azokat sem, amik elkövetkezendők lesznek. Pedig ma már ezek nem titkok. Mert a rejtett dolgokat feltárta a Szentlélek és nyilvánvalókká váltak. De az emberiség nem keres és ezért nem is talál; nem zörget és ezért nem is nyittatik meg neki, pedig az idők jelei már sok mindenre figyelmeztethetnék.
Elvégeztetett dolog, hogy mindenkinek meg kell halnia. Viszont a legtöbb ember előtt bizonytalan, hogy a test halála után hova is kerül és mi is történik majd vele, vagy hogy egyáltalán van-e másvilág, vagy ha van, ott milyenek az állapotok, és ott milyen alkalmak és lehetőségek várnak rá. Nem tudja, hogy a törvény hogyan választja el egyiket a másiktól, és hogy mennyire beigazolódik majd, hogy „innen oda és onnan ide nem lehet jönni.”
Jelenleg a földi világban végbemenő eseményekből ítélve úgy látszik, hogy az ellentét, vagyis a gonosz elszakította láncait és itt, e Földön „mindenek szabadok őnéki..” és sikerült is neki az embereket rávenni arra, hogy azt higgyék, nekik is szabad mindent cselekedniük felelősség nélkül. Az emberek nem hiszik, hogy mindennek, a legapróbb dolognak is következménye van és ez a következmény kikerülhetetlenül beérik mindenki számára.
Innen a lelkek világából, a láthatatlan világból mindenki testhez juthat. A teltetöltés törvénye felszed jókat és gonoszakat egyaránt, mert Krisztus földrejövetele óta kegyelmi idők vannak és az isteni kegyelem ezt lehetővé teszi. Ebből adódik az is, hogy az Úr esőt ád gonoszok és jók földjére egyaránt. Mivel a következmények beérése a kegyelem hatása következtében elhúzódik, ezért az ellentét képviselői nagyon elbizakodtak és azt hiszik, hogy e világ teljes egészében az övék; hogy a test, amit a leszületéssel kaptak, ugyancsak az övék és azzal azt tehetnek, amit akarnak. Azt sem hiszik, hogy a törvény engedte meg számukra a testetöltést, és hogy a törvény számontartja mindazt, amit az ember érez, gondol, megenged magának és cselekszik.
Tehát egyelőre a kegyelem folytán még jöhetnek testbe ezek a lelkek, mert mindenki alkalmat és lehetőséget kap még egyszer a fizikai síkon való megjelenésre azért, hogy kihozza magából azt, ami benne van. Mindenkiben - még a legelvetemültebb emberlélekben is - bizonyos fokig még működik az a benső érzés, ami ha gyengén és halkan is, de figyelmezteti őt, hogy hogyan kellene élnie, mit lenne és mit nem lenne szabad megcselekednie. De amikor a lélek már emberré lett, ezeket a gyenge, kellemetlenkedő érzéseket - mert annak érzi - a háttérbe szorítja, és a figyelmét a mindennapok látványosságaira és az anyagi világra össz¬pontosítja, valamint arra, hogy itt. az anyagban mit érhetne el, mit szerezhetne meg. mivel tehetné kedvezőbbé a földi életét. Arról, hogy a halál után a lelke tovább él és mindenről el kell számolnia, nem akar tudni.
Ugyanakkor most, a harmadik évezred elején bár az emberek sokasága ezt észre sem veszi - a kegyelem kezd visszavonatni és egyre inkább a természettörvény érezteti hatását. Mint mondom, az emberek nagy többsége ezt még nem veszi észre. De az emberiség eljutott abba a helyzetbe, hogy a törvény már érvényesül egyelőre még csak a láthatatlanban, mert hiszen minden onnan indul el és oda tér vissza. A látható világban még mindig úgy látja az emberiség, hogy „mindenek szabadok őnéki...” sőt úgy látja, hogy akkor lesz sikeresebb a földi élete, ha magának mindent megenged, ha az erkölcsi törvényeket félreállítja, ha a túlvilági léttel és Isten valóságával nem számol, ha Isten küldöttjét, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust semmibe veszi, ha úgy próbál magának meg¬nyugvást szerezni, hogy mindazzal, ami a láthatatlanban van, nem számol, vagy tagadja.
A láthatatlan világban pedig ez alatt nagy-nagy változások történnek. Ezeket a változásokat egyelőre csak az igen érzékeny lelkű emberek veszik észre, akiknek lelke nyitottabb a láthatatlan felé. Ezek a hatások némelyeket félelemmel töltenek el, másokat pedig azzal az érzéssel, hogy gyorsan kell munkálkodni, menteni ami még menthető, mert érzik a veszedelmet, érzik a pusztító vihar közeledtél. Viszont minél anyagiasabb valaki, minél kevesebbet foglalkozik valaki szellemi dolgokkal és szellemi igazságokkal, lelkileg annál tompább. Ezért a testies ember egyáltalán nem érzékeli mindezt, és nem hiszi el, amikor mások, vagy egy-egy érzékenyebb lélek beszél, vagy írásban kifejezésre juttatja azt, ami feltétlenül be fog következni.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Korszakzárás előtt - A harmadik évezred elején
Adai közlés - Nagyböjt II. Vasárnap
A megcsillanó porszemecske
Tamás a kettős
István testvér megnyilatkozása
HANG - Se vele, se nélküle
Szellemi aforizmák



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirtM_KBtVyHwXBI6eQ?e=m6TGTZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=49uj0P830Mw
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok X.rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=W9NTOZlX5YM
Gondolatok a „Jelenések könyvéhez” Zita médium által 2004.ápr.18.
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=hMVHKPEwojE
Az utolsó idők allegóriája Zita médium által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=td12qbDD0tM
A pillangó tánca – Izgalmas thiller

A karmikus hátizsákunk.

Mindannyiunk minden tettünkkel, folyamatosan teremtjük magunknak a karmánkat, a jövőnket. Jót és rosszat is. Természetesen a célja annak, hogy mindig azt kapjuk idővel vissza, amit másnak okoztunk az, hogy megtanuljuk, mit jó tenni mással és mit nem. Pontosabban szólva, hogy megtanuljuk, hogy csak a jót érdemes tenni mással és magunkkal is.
Mindannyiunknak van - képletesen szólva - egy karmikus puttonya, egy karmikus hátizsákja. Ahova gyűjtjük a mindenkor megteremtett karmánkat. Valamennyi testi leszületésünk előtt, amikor a szellemi segítőinkkel összeállítjuk a leendő sorsutunkat, annak főbb körülményeit és eseményeit, mindig ebből a puttonyból válogatunk. Méghozzá azok alapján válogatunk, hogy a sok-sok karmánkból melyek azok, amelyeknek a megélése a leendő testi életünkben illetve a jelenlegi lélekfejlettségi szintünkön a legideálisabb volna.
Természetesen nem egyszerre hozunk tehát mindent le. Csak azokat, aminek most jött el az ideje. Aztán persze testi életünk során oldunk is meg belőle, gyűjtünk is hozzá. Így joggal gondolhatnánk, kérdezhetnénk, hogy akkor sosem fogy el?
De igen. Előbb-utóbb mindenkinek kiürül e karmikus hátizsákja (úgy értve, a negatív karmától). Ahogy egyre több testi életen leszünk túl, egyre több tapasztalat és megértés lesz a hátunk mögött, ahogy egyre fejlettebb, tudatosabb lelkekké válunk, úgy egyre több (negatív) karmát leszünk képesek megoldani, feloldani, s egyre kevesebbet teremteni helyette.
Egyre kevesebbet teszünk tehát bele ebbe a puttonyba a testi életeink során, míg az előbb-utóbb kiürül végül.

Forrás: Medek Tamás

UI:

A karmának nincs humorérzéke Florence Scovel Shinn TELJES hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=GqRg6K98I08&t=8622s

Előző életek:
https://www.youtube.com/watch?v=pDv6BdspD-s

Az igazság a szeretetben áll
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az igazság nem szavakból áll, nem lepecsételt törvények külső formájából; nektek már az én tanításaim folytán tudnotok kell, hogy az igazság a szeretetben áll. A lepecsételt igazság dogmává válik, a dogma pedig az emberi lelkek számára korlátokat képez. Az igazság lélekről lélekre hat. Az igazságnak nem gúzsba kötő alkalmatlanságnak kell lennie, hanem felemelő erőnek.
Ne türelmetlenkedjetek, ne lázongjatok, ne kritizáljatok, és ne kergessen meghasonlásba benneteket az, ami következik; mert aki meghasonlásba esik, aki kritizál, az nem volt méltó arra, hogy az Úr szólítsa őt, és az Úr munkájában szolgáljon.
Minden lélek tud javulni elméletileg, a megértés által önmagában is. Azonban ez az elméleti javulás még nem az övé; ez csak akkor az övé, amikor ezt az elméletet a gyakorlatba is átvitte és gyakorlatban második természetévé vált.
Aki gazdagabb a szeretetben, az adjon a szegényebbnek; aki nagyobb, annak le kell hajolnia, hogy a kicsinyt felemelhesse; kicsinnyé kell magát tennie, hogy az, aki kicsiny, ne lássa benne a nagyobbat, mert akkor a kicsiny fél és bizalmatlan. Legyetek egyszerűek, kisinyigényűek az élettel szemben.
Szolgáljatok ti ahelyett, hogy titeket szolgálnának. A nevelésnek egyetlen célja van: kihámozni, megszabadítani a jót, a nemeset, a tisztát az emberi lélekben a salaktól, és megmutatni, megszerettetni az emberi lélekkel a jót, a nemeset, a tisztát, hogy azután egész erejével és lelkesedésével a jónak és igaznak szentelje magát meggyőződésből. Aki meggyőződésből követi a jót, meggyőződésből tanul és cselekszik, az áldozatot is tud hozni.
Sok fejlett lélek, aki már rátalált a helyes útra és lekileg felemelkedett mehetne akár tovább az útján, de szeretetkötelékei a hátramaradott lelki hozzátartozói iránt olyan erősek, hogy inkább a hozzájuk visszatérést választja és aki meg akar valakit menteni, annak ugyanígy bele kell nyúlnia a szennybe, a vérbe, a piszokba, éppígy bele kell állania azokba a sötét és homályos rétegekbe s belevegyülnie olyan lelkek társaságába, akik őt nem kímélik, mert velük egyenszerű.
Ilyenkor sietnek egymás segítségére a szellemek. A fejlettebb belekerül az alsó világokba, a test világába és felveszi a munkásruhát. Ebben nem látszik meg, ki honnét jött, kiben mennyi világosság és mennyi szeretet van. És bár csak egy bizonyos időre vette fel a munkásruhát, mégis éppúgy rátapad az életnek kellemetlensége és hátránya, mint amazokra, annak éppúgy végig kell szenvednie az élet eshetőségeit, gyötrődéseit és betegségeit, mint annak, aki még ebbe az életbe, hogy úgy mondjam, törvényszerűen beletartozik.
Amikor a szellemvilágba érkeztek nincs egy külön hatóság, nincs egy külön hatalom, mely titeket, embereket, elítél, vagy felment; a legszigorúbb, az egyetlen hatalom tart felettetek ítéletet: a saját lelkiismeretetek. Mikor ugyanis megérkeztek és az igazságnak nagy világossága átvilágít titeket, úgy érzitek magatokat, és úgy látjátok, mintha egy óriási tükör előtt állnátok, mely ezerszeres alakban tükrözi vissza a lelketek homályát. Hiába próbáljátok takargatni, azokat a tévedéseket és bűnöket, amelyeket ezen a földön nagy szorgalommal dédelgettetek, amikor nem engedtétek, hogy az igazság szelleme azokat áthathassa, mert az fájt nektek. Óh, itt orkánszerűleg vesz titeket munkába az igazság! Sőt ez a világosság azokra a dolgokra is rávilágít, melyeket itt ezen a földön már-már elfeledtetek, amelyeknek viharai már-már elültek a lelketekben, de amelyeket nem dolgoztatok fel magatokban, még nem vittetek a lelkiismeretek ítélőszéke elé.
Mikor megérkeztek a szellemvilágba, a világosság mint átható fénysugár a lélek legelrejtettebb zugát is átvilágítja és akkor kénytelenek lesztek elszámolni az elfelejtett hibákkal, bűnökkel és tévelygésekkel is. Nagyon sokszor előfordul, hogy maga a lélek kéri azokat az állapotokat, amelyekben szenved, hogy feldolgozhassa a szenvedés hatásai által azokat a lelki homályosságokat, melyek előtte és benne vannak. Ilyenformán egyáltalán nem lehet a természet munkájába beleavatkozni anélkül a felelősségérzet nélkül, mely ilyenkor a segítő lelkében felébred. Csak abban az esetben, és ott lehet felfüggeszteni a természet munkáját, ahol az veszély nélkül megtehető. Ez azonban vajmi kevés esetben lehetséges.

szemlézte: Bíró László

A szellemvilág titokzatos rengeteg
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Vannak gyorsan haladó, és vannak egy helyben megragadt szellemek. Gyorsan haladó szellemek kutatnak, fáradnak; nem zárkóznak el semmi elől, csalódnak, szenvednek, összeesnek, de az akaratuk, a vágyuk ismét talpra állítja őket, hogy továbbfolytassák kutató munkájukat. Lehetnek hibáik, lehetnek gyengeségeik, tévedéseik, de éppen az ő nagy haladási sebességüknél fogva ezek elmaradnak mögöttük.
Nem maga a szenvedés, nem maga a gyötrődés az, ami előbbre viszi a lelket, és eredményeket plántál beléje, hanem a szenvedések nyomán kibontakozó érzések emelik fel, teszik áttekinthetővé és tisztítják meg az ember lelkét.
Testvéreim, a szellemvilág titokzatos rengeteg, amelybe ki milyen hangon kiált bele, olyan hangot kap vissza. Ki milyen gondolatokkal és érzésekkel és ki, milyen fokozatról kiált bele, ugyanaz a fokozat ad neki választ; ki milyen törekvésektől fűtött lélekkel áll oda és kopogtat a szellemvilág kapuján: ugyanazok a törekvések válaszolnak vissza, ugyanazok csendülnek meg a földi ember lelki fülében. Mert hiszen hasonló hasonlót vonz.
Tudjátok meg, hogy a szellemvilágban a hasonlók társaságában sokkal nehezebb előrejutni, mint a földi, emberi életben. Azért a szellemvilágban a hasonlók között nincsen mód, nincsen alkalom arra, hogy a nagyobb világosság, a nagyobb megismerés, a tisztább látókör megnyílhasson a szellem előtt.

A félig emberi, félig lelki igazságok, a dogmák, bizonyos ideig jók a gyenge lelkeknek, azonban amikor a nap felkel, a hold és a csillagok fényének el kell tűnnie. Bizonyos ideig kellenek az ilyen igazságok, bizonyos ideig kellenek az írott törvények, a szigorú, elhatároló korlátok, amelyek a csapongó emberi lelkeket mégis csak a törvényes mederben tartják össze. Azonban amikor az emberi lélek már nem a körülötte lévő dolgokra figyel, nem azokba kapcsolódik bele, hanem a felülről valókat keresi és várja, akkor ezeknek a korlátoknak le kell dőlniük, a felsőbbrendű erőknek kell magukat átengedniük, hogy azok vezessék őket. Ilyenkor már a korlátoknak semmi hivatásuk sincsen tovább, s ezeknek önmaguktól kell megsemmisülniük. A korláton felül kell emelkednie a léleknek, mert önmagában kell felismernie az irányt, önmagában kell bizonyosságot nyernie az igazságról.

Nem mondhatja senki, hogy: „nincs tovább, nincsen nagyobb igazság, én már elértem a legfelső fokot”. Hiszen az emberi lelkek telve vannak bűnnel és tévedéssel. Maradjon csak az ember mindvégig alázatos az Isten akaratával szemben! Tartsa mindvégig kitárva a lelkét, hajtsa meg mindvégig a fejét, mert csak az alázatosaké, a kicsinyeké az Isten Országa, nem pedig azoké, akik magukat felemelik, akik a maguk lelkét a kiválasztottság érzésében és tudatában fürdetik. A spiritizmus az utolsó időkre szánt bizonyosság, amely az örökké fennmaradó élet igazságát mint valami sáncárok veszi körül s az Isten Országát elhatárolja az ellentét világától.
Siessetek; az élet Isten ajándéka, a világosság ( szellemi tudás) Isten kegyelme, s ameddig éltek és felettetek a nap ragyog, az Isten kegyelmének napja, addig cselekedjetek tudásotokhoz, megismerésetekhez, érzéseitekhez méltó cselekedeteket, hogy Isten Országát elnyerhessétek.
Ez a korszak lejáróban van, és már esteledik, már nemsokára megnyúlnak az árnyak, és hiába igyekszik haza az eltévelyedett munkás, nem találja meg az árnyékoktól az utat; hiába hallja a hazahívó szót, mire hazaérne, bezáródik az ajtó előtte.

szemlézte: Bíró László

Istennek nincs szüksége megszentelt falakra
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az ember magasabb énje, a szellemi én, mindazokat az igazságokat összegyűjti magában, amelyeket a különböző életekben mint tapasztalatokat felszedett. Ezt az ő énjét úgy nevezhetném, hogy ez az ő ismeret-raktára, amely ismeret-raktár át van világítva felülről jövő világossággal. Ebben már külön van a jó, az örökértékű, és külön van az, amit még el kell hagynia. Az előbbi az ő tápláléka, az ő erőtartálya, az utóbbi pedig az ő leendő munkáját képezi. Az előbbi a felfelé emelő, az utóbbi a lefelé húzó része. Ez a lefelé húzó rész az emberi énben kialakul, és az ütközések által és a folytonfolyvást megújuló világosság által felporlik, feloldódik és részeire bomlik. Mikor azután ez feloldódott, akkor a belőlük merített tanulságokat megint elraktározza a szellem önmagába.
A meghalt ember lelke egy bezárt tömeg az emberi élet emlékezéseivel. Amikor ez körülveszi a szellemet, a szellem megkezdi az ebben való munkát: az emberi életből hozott tapasztalatokat, ismereteket újra felbontja, minden kis elemet, minden kis tapasztalatot átminősít, és azt, ami helyes és a szellem világosságának megfelelő, magában elraktározza, és a saját világosságát növeli vele, ami pedig nem jó, azt félreállítja.
Az Igazság Lelke nem mondja soha, hogy itt vagy ott a Krisztus; nem mondja soha, hogy a megszentelt falakon belül hallatszik az Isten beszéde, mert Istené az egész világmindenség, s Isten Szelleme nem hagyja Magát falak közé zárni, hanem az Isten Szelleme keresi az élő, kutató és alázatos lelkeket, hogy azokon keresztül munkálkodjék és hathasson tovább. Istennek nincsen szüksége megszentelt falakra; Istennek alázatos lelkekre, az ő szeretetét befogadó szívekre van szüksége. Egy a fontos dolog: hogy az ember tanuljon meg Isten előtt megalázkodni és engedelmeskedni. Ismerje be, hogy ő kicsiny, gyenge és tudatlan minden tudományával, minden bölcsességével és minden jó cselekedetével együtt, és képtelen arra, hogy megépíthesse a maga üdvösségét. Isten tartja azt kezében. Az ember pedig ismerje be, hogy ő — még hogyha valami jónak birtokában van is — Isten nélkül, kegyelem nélkül, Isten bűnbocsátó szeretete nélkül még akkor is elveszett, ha mindent tud, ha mindent megtesz is, ha mindennel bír is, mert még akkor is senki és semmi ő.
Láthatjátok ebből, hogy a karma igazsága, amelyben ti hisztek és bizakodtok, milyen kicsinyes, korhadt tákolmánya az emberi okoskodásnak. Olyan ez, mint egy korhadt híd a mélység felett. Isten a ti hitetek erejénél fogva átvezethet a mélység felett anélkül, hogy lábaitokkal ezt a korhadt hidat csak érintenétek is. De hinnetek kell!
Minden emberlelken keresztül más- és másként hangzik az igazság, azért minden emberféléknek meg kell magát tisztítania, és át kell magát adnia, hogy az igazság világossága a maga valóságos formájában tudjon rajta keresztülhatolni. Azért az egyik ilyen színű, a másik olyan színű, amilyen a lélek egyéni természete; de mindegyiken keresztül fénynek és világosságnak kell beszűrődnie az emberi világba. Azonban vannak homályos, bepiszkolt és pókhálós ablakok, amelyeken alig tud a világosság keresztülszűrődni. Nem mindig a bűnök, a durva tévedések és durva hibák piszkítják be a lelkek világos ablakait, hanem az önértékelés, az önmagából való felette nagy-akarás, a hiúság, az önteltség, az önmaga nagyraértékelése.
Ezek azok a nehezen letisztítható homályosságok, amelyek, ha szűrődik is rajtuk keresztül némi világosság a világba, a bensőre még nagyobb homályt borítanak. És ezek azok, amik az emberlelkeket — még az igehirdetők lelkét is — a sárba tapaszthatják annyira, hogy nem tudnak feljebb emelkedni, nem tudnak nagyobb világosságot gyújtani, sőt ők maguk sem szemlélhetnek nagyobb világosságot.
Az emberiség legnagyobb tragédiái (így a Megváltó elítélése és keresztre feszítése is) ugyanazon az elven keresztül történnek meg: az alacsonyabb rendű elítéli, a magasabb rendűt. A magasabb rendű azonban nem ítéli el az alacsonyabb rendűt, mert felülről szemlélve látja, hogy az képtelen másra a saját igazságából kifolyólag. Az igazság nem különböző, mert az igazság egy, mindössze más-más szemszögből látják ugyanazt, mert másként lát az, aki alulról felfelé tekint, és másként, aki felülről tekint lefelé. Az igazság önmagát rétegekre bontja, hogy a sűrűségbe a fény behatolhasson; s ami a sötétséget átvilágítja, felbontja, az a fény a sötétséggel vegyülve csak félhomályt, szürkületet hoz létre; de a fénytől távolabb haladva mindig sűrűbbé válik a homály, egészen a teljes sötétségig.
Az emberi értelemnek is egy pillanat alatt meg kellene semmisülnie, ha beletekinthetne Isten igazságának ragyogó világosságába. És nektek, emberek, akik még a ti lelki szemeitekkel alig-alig tudtok csak körültekinteni is a világban, akik még alig-alig bontakoztatok ki az önzésből, a test igazságából, hogyan lenne lehetséges Isten ragyogó világosságába, a végigazságba beletekinteni?! Nem, gyermekeim, ilyet ne is kívánjatok, ne is akarjatok. Isten bölcsen gondoskodott arról, hogy mindig csak annyi táplálékot nyújtson az alig megszületett lelki csemeték számára, amennyivel a fejlődésükhöz szükséges erőt magukhoz vonhatják.
Az embernek ahhoz, hogy tökéletes szellemi életet éljen: alázatosságra, engedelmességre és az önmaga énjének háttérbe-szorítására van szüksége, amikor felfelé tekint. Mert az emberi én megerősödve, felfelé mint gátló akadály szolgál, míg lefelé arra volna hívatva, hogy a lélek mindazokkal a gyengeségekkel és tévelygésekkel hatalmas erővel megküzdhessen, amelyekkel való harcba szállását maga elé tűzte a testöltés pillanatában.
Az emberi élet a szellemnek csak egy részét mutatja, de nem az egész szellemet. A sors, amit ti így neveztek, egy-egy életben mindig éppen azokat az alkalmakat szolgáltatja, amelyekkel okvetlenül ütközésnek kell beállania, azaz kísértést és megpróbátatást kell szenvednie, csak azért, hogy a lélek bizonyos vágyai, amelyeket a szellem az igazság törvénye alapján helyteleneknek ítélt, az „ember” előtt is mint törvénytelenek váljanak ismertekké, hogy amikor ezeket felismerte, tőlük, mint törvénytelen kifelé való hatásoktól magát megtisztítsa.

szemlézte: Bíró LÁszló

Leszületés

Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt magának egy olyan családot, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni.
Azt érdemes tudni, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és helyzeteket öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg az életünkben.
Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, be nem gyógyított sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban.
Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés gyógyítja be a lelki sebeid. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább.

Talán te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, többé már nincs szükséged rá. Önmagad felszabadítása a te feladatod.
Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra vállalni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán.
Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet.
Tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ők csak azt adhatták, ami ott van bennük. Azt adhatták, amit otthonról hoztak. Se többet, se kevesebbet. Azt adták, amit kapni akartál. Hidd el, a szüleid mindenüket odaadták. Amit kaptál, az volt mindenük…

Ne feledd el, a legnagyobb kincset adták, az életedet. Lehetővé tették, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatták, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, megbocsátanod, elengedned, meggyógyítanod.
Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, elutasítás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt.

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában.
Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, elfogadása.
A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll. Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban.

Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és azt érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. És mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen).
Szinte biztos, hogy családtagjainkkal való kapcsolatunk számtalan régi, közös életet rejt, és sok-sok megoldandó feladatot. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket (lélekben távolinak).
Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami neked szól, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak, békésnek érezni.
A család témaköre az életünk minden területére hatással van. Ezért rendkívül fontos, hogy megértések szülessenek bennünk és megtörténjen az elfogadás. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság.

Guzsik-Mohácsi Viktória

UI:

Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész: Isten a Teremtő és a természeti világ
https://www.youtube.com/watch?v=QzatXx0ukPo

Szellemek könyve
https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4


A tanítvány mai útja

Mai életünk nagyon különbözik az archaikus kor mintáitól. Szellemi emelkedésre és visszatérésre ma is van lehetőség, de a külső-belső feltételek és maga a folyamat kissé más, mint régen. Ehhez a következőket kell tudni:

A tanítvány útjának több jellegzetes állomása van: a keresés, az úton járás, a beavatások és végül a megérkezés. Hogyan is zajlik ez ma?

Ma nem a szellemi mesterek választják ki azokat, akiknek tovább adják a tanítást, hanem ha a lélek már eléggé érett, elindul a felébredés folyamata.
Az anyagban élő ember legkésőbb az életközepi válságban (41-43. életév) választás elé kerül, és élete további részét alapvetően fogja befolyásolni, hogy földi vagy szellemi választ ad a nagy kérdésre: miért van szenvedés?
Szellemi útra lépni természetesen nemcsak ilyenkor lehet, hanem korábban is.
Manapság az emberek többségét egy erős megrázkódtatás ébreszti fel, és készteti arra, hogy választ keressen fájdalmasan égető kérdéseire. Ezzel indul meg a keresés.

A mai tanítvány útjában figyelembe kell vennünk néhány tényezőt, amelyek hiánya megnehezíti a szellemi tanításokkal való foglalkozást és előrehaladást. Az ezoterikus tanítások háttere, közege mindig vallásos volt.
Ez azt is jelentette, hogy olyan korok voltak előttünk, ahol Isten léte és törvényei természetesek voltak mindenkinek, ahol a társadalom nagy része hitt a túlvilági életben, tudott a szellemi világ létezéséről, és a lelki problémák kezeléséhez számos rituálé és pap állt rendelkezésre.
Természetesen ezek a vallások nagyon eltérőek voltak, távolról sem tökéletesek, de rendkívül támogató energiamintáik voltak az ezoterikus tanítvány szempontjából.

Ma ez az alapvető, támogató közeg hiányzik. A tanítványnak olyan világban kell törekednie a szellemi emelkedésre, ahol kemény materializmus uralkodik
- ahol ugyan nem küldik máglyára, de legenyhébb esetben is gyengeelméjűnek tartják. Itt nincsenek támogató energiaminták, lassan már a templomokban sem. Nincsen minta - főleg nálunk Magyarországon - a lelki problémák megoldására, ami a kezdő tanítvány legelső feladatai közé tartozik. További nehézséget okoz, hogy - mifelénk legalábbis - nincsenek már tiszta tanítók, mesterek, akik végig a tanítvány mellett állnak és segítik fejlődését. A tanítvány számára a mester kiemelkedő "energiaforrás" és biztos menedék, még a legkeményebb iskolákban is.

A mai tanítvány tehát nem számíthat a következőkre: támogató közeg a társadalom részéről, támogató energiaminták és lelki megoldások a vallások részéről, tiszta tanítás és emelkedett mester, tanítvány-társak, akikkel megoszthatja élményeit, akik megértik őt, s akikkel segíthetik egymást.
Ráadásul, ha elér bizonyos fokú beavatásokat, nem tiszteletet kap környezetétől (ahogyan ez a klasszikus rendszerben volt), hanem jobban teszi, ha senkinek nem beszél élményeiről, mert könnyen a pszichiátriára küldhetik. De talán a legnagyobb hiány: olyan tanítók és olyan szellemi közeg, akik tudják, mi az egység világa, mert már abban élnek! Így a legnagyobb ellenszélben kell előrehaladnia, csak az isteni vezetésre és önmagára támaszkodhat. A külső kapaszkodók eltűntek, a tanítvány ma a végsőkig rá van kényszerítve, hogy belül keresse mesterét, és belül építse ki azt a szellemi közeget és világot, amit kívül már nem talál meg. Ez a kiindulási alap, erre jönnek rá azok az életesemények, amelyek ma a mester tanító funkcióját elvégzik - magyarázat és útmutatás nélkül.

A mai tanítvány útja is kereséssel kezdődik. A polaritás megszokott világában, a kollektív transzban élő, alvó emberben külső események vagy belső feszültségek hatására nyugtalanság keletkezik. Nem találja a helyét, érzi, hogy valami nincsen rendjén, nem érti, hogy mi van vele. Vannak esetek, amikor külső események váltják ki a válságot, de nem feltétlenül.
Gondoljunk csak Buddha életére, akit eredetileg Sziddhártának hívtak, és az élet napos oldalát élvezte: gazdag volt, szép felesége, családja volt, semmiben sem szenvedett hiányt. Tragédiák sem sújtották életét. Mégis egy szép napon felnyílt a szeme, meglátta az emberi szenvedést, és már nem tudott a régi módon élni. Tudni akarta, miért van szenvedés, és hogyan lehet tőle megszabadulni. Így otthagyta családját, gazdagságát, és elindult egyedül az ismeretlenbe, hogy megtalálja a választ.

Itt indul el a szellemi fejlődés, így válik a hétköznapi tudatú emberből kereső. Azért kereső, mert az élet igen fontos kérdéseire keresi a választ.
Nemcsak a szenvedés okára, hanem az emberi élet valódi értelmére és céljára is. A keresés pedig addig tart, amíg végső, megnyugvást hozó választ és megoldást nem talál. A kereső a rezonancia törvénye szerint megtalálja azt, amire éppen szüksége van. Általában mindig egy lépéssel jut előbbre a megismerésben, az összefüggések felfedezésében, hiszen mindezt fel kell dolgoznia, el kell helyeznie magában. A szellemi világ gondoskodik arról, hogy a neki megfelelő emberekkel és ismeretekkel találkozzon, amit kezdetben véletlennek tart, majd felismeri, hogy törvényszerűséggel van dolga. Ha jól odafigyel, arra is rájön, hogy egy láthatatlan, szellemi mester vezeti az úton, s hogy élete eseményeiben tanítás rejlik önmagáról és a világról. A mai tanítványok hamar rátalálnak valamilyen modern, ezoterikus irányzatra, ami akár félre is viheti őket - de ez is útjuk része. Ha nem ismerik fel, hogy eltévedtek, és szem elől tévesztették a végső célt, akkor nem nyernek beavatást, szellemük nem emelkedik, tudatuk nem tágul, hanem csak egyhelyben topognak, beleragadva valamilyen eszmerendszerbe. Minél inkább megtalálják azonban belső vezetésüket, minél jobban tudnak hallgatni intuíciójukra, annál kevésbé éreznek kényszert, hogy elkötelezzék magukat egy irányzatnak, amely "egyetlennek és kizárólagosnak" hirdeti magát.

Mindeme nehézségek mellett a mai tanítványnak is van lehetősége és esélye, hogy megtörténjen benne a belső pólusváltás: tudatát az anyagi világból a szellemi felé irányítsa. Az igazi beavatások ma, a mi kultúránkban, nem szervezetten, rituálékkal történnek, hanem profánul: a hétköznapokban. A beavatási próbák azok az életesemények, amelyekkel a kereső a mindennapokban
találkozik: belső félelmeivel, korlátaival, emberi gyengeségeivel ugyanúgy meg kell birkóznia, mint a régi beavatandóknak.

A korunkkal járó nehézségek azonban ne keserítsenek el senkit sem! Mivel poláris világban élünk, a törvények szerint, minél mélyebbre merült a tudat az anyagba, annál magasabbra emelkedhet ki belőle. Ezért hangsúlyozom, hogy a mai, nehéz körülmények között is haladni kell előre az úton, mert a szellemi világ mesterei fogják a kezünket, vezetnek, ha odafigyelünk rájuk.
Személyes meggyőződésem pedig az, hogy ebből a nehéz, sötét helyzetből óriásit lehet emelkedni felfelé, a tiszta lét felé!

A tanítvány útjának nagy lépései - az alvás állapotától a felébredésig - az alábbiakban foglalhatók össze vázlatosan:

1. Az alvás állapota, amikor teljes mértékig csak az anyagi világban él, önmagát azonosítja a testével.

2. A felébredés: ez lehet megrázkódtatás, különleges élmény, bármi, ami megdöbbenti, és aminek hatására felteszi a kérdést: "Vajon csak ennyi az emberi élet? Csak evésből-ivásból, munkából és utódok nemzéséből áll?" Ekkor sejlik fel benne, hogy lehet valami a látható, anyagi valóságon kívül is.

3. A válság állapota: elveszti a talajt a lába alól. A régi világa már nem működik, az új pedig még ki sem alakult. Megpróbálja visszaállítani a régi rendszert (a materialista nézetet), de eredménytelenül. Nincsen visszaút.
Ebben a szorult helyzetben ébred fel, és jön rá, hogy a valóság sokkal tágabb, mintsem azt addig gondolta.

4. Már sejti mi a cél, és szorgalmasan munkálkodik elérésén. "Dolgozik magán", hogy kiszabaduljon az anyag fogságából, és felemelkedhessen a tiszta létbe. Ez hosszú és kemény küzdelem.

5. A belső átalakulások során feloldódik az egója, és átlép a polaritás határán, egyre jobban összekapcsolódva Isteni Énjével.

írta: Szabó Judit

UI:

Beszélgetések - Popper Péter
https://www.youtube.com/watch?v=7t6xVWyY1yw

Az utolsó idők sürgetése - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

(A Szentlélek Közösségének Munkatársa manifesztuma Clevelandban Zita médium által)
Nagy messzeségből érkeztem közétek; sok-sok világot bejártam fényeset és kevésbé fényeset; világokat, ahol az Úr lelke lakik és világokat, ahol az ellentét az úr.
Milyen szomorú, milyen fájdalmas, milyen elkopott azoknak az élete, akik nem ismerik a mi Atyánkat, Istenünket. És ha ismerik, hallásból ismerik csupán; nem ismerik Isten nagy és kibeszélhetetlen szeretetét, amivel lehajol azokhoz a gyermekeihez, akik Tőle messze estek, akik az Ő törvényének benső lényegét nem tették a maguk lényeg törvényévé, akik hódoltak mindazoknak a szenvedélyeknek és bűnöknek, amelyek rájuk elhomályosodást, fájdalmat, szomorúságot és bánatot hoztak.
Mennyire örül az ember lelke, amikor felhőtlen az ég és a Nap hét ágra szórja sugarát; mennyire átjárja az ember érzés- és gondolatvilágát; ebben a nagy ragyogásban, milyen nagy végtelenséget érez és végtelenséget szel át az ő érzéseivel és gondolataival! Íme a fény ezt teszi még az eltévelyedett, az alacsony világokra bukott lelkekkel, teremtményekkel.
És milyen más az élet testvéreim ott, ahol mindig fény honol, ahol örökösen süt a Nap, ahol az ott élőkből fény árad és nincs köd, nincs füst, amely ezt a fényt meghomályosíthatná, elködösíthetné, hanem mindenütt csodálatos kristálytiszta ragyogás van. Milyen kár, hogy az ember ennyi sok évezred után sem csömörlött meg a bűntől, nem lett elege a sötétségből, a fájdalmakból, a halálból és a kárhozatból!
Amikor Isten új lehetőséget ad neki a Nap alatt és megszülethet a fizikai a síkon, akkor újra és újra bűnös természete kap lábra, újra és újra bűnös természete kíván megszólalni és érvényesülni benne. Nem keresi a fényt, nem keresi az ő Teremtőjét, nem keresi a kapcsolatot az Úr küldöttjeivel, akik az ilyen világokra ellátogatnak és lehajolnak, hogy oda békességet, szeretet, nyugalmat, fényt és melegséget hozzanak, hanem keresi a maga tévelygő akaratát, keresi azokat az utakat, lehetőségeket, módokat, amelyek a testi embernek kedveznek, de a léleknek és a szellemnek kárára vannak.
Ezekre az utolsó időkre szeretett testvéreim, egészen megváltozott a világ képe. Eddig is a szomorúságok, betegségek, a csalódások és a halál siralom völgye volt, de ezekre az időkre még nehezebbé, még fájdalmasabbá, még sötétebbé vált, mert megindult a nagy lavina. Nem képes az ember a természetén többé uralkodni, mert amikor az idő és alkalom ott volt, hogy azon megszorításokat tegyen, hogy a rossz helyett a jót válassza, hogy az igazságot honosítsa mega hazugság ellenében a Földön, akkor nem cselekedte azt.

Az idők végére az emberi természetből a felszínre kellett jönnie a jónak és rossznak egyaránt. Nem lehetett többé külső, csillogó takaróval, külső beidegződésekkel, külső udvarias formákkal letakarni mindazt, ami az emberben bűn, undokság és csúnya, hanem mindennek a felszínre kellett jutnia.
Amikor az ember meglátja ezt a mérhetetlenül sok rosszat, ami embertársai és a saját lelkéből a felszínre kerül: rendkívül nyugtalan lesz. Ez a nyugtalanság hozza létre a korotokban tapasztalható sok-sok idegbetegséget, és ez a nyugtalanság hozza létre, hogy az emberek messzire elvándorolnak azokról a helyekről, ahol Isten kegyelméből megláthatták a napvilágot.
Megindult a nagy népvándorlás. Kelet gyermekei nyugat felé tartanak; Nyugat gyermekei Délre és Északra vándorolnak; minden össze-vissza keveredett és az ember mindenütt a békességet, könnyebbséget és a jobblétet keresi, de sehol nem találja meg.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az utolsó idők sürgetése
Adai közlés - Nagyböjt III. vasárnap
Hittel az örök élet útján
Ítélet a sátán felett
A külső világ látszatértékei
HANG - Miért születtem újra?
A szeretet mindig gyönyörködik a társában



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGirtpSNCHOMNOelwYwg?e=o843rW
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirttW3rOlj5-JAF7uw?e=BsRBAq
Karsay István 2023 áprilisi szellemtai hírlevele – SBK_Hilevel_218

https://www.youtube.com/watch?v=K3SmTI_LZ74
Lélekben és igazságban – Második kötet – Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=-CpjF41fc3Q
A szeretet hiánya a jelenben – Zita médium közlése
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=n-RejCsopiM
VNTV - Hatalmas potenciált rejt a mag népe - beszélgetés

https://www.youtube.com/watch?v=SHrBQNhoB8U&list=PLcJzqstMlx0nWtKgcWPfFw-KjftIl9LdY
Porrá zúzott álmok – Spirituális filmdráma

Alászállás a pokolra
Bertha Dudde írómédium közlése 1956-ból

Helyes az az ismeret, hogy kereszthalálom után alászálltam a poklokra, és megváltást vittem azoknak is, akik még nem mehettek be az örök boldogság kapuján, mert ezt a kaput csak kereszthalálom nyitotta meg.

Megjegyzés: A sátáni ellentét erők hatalma az első három szféra lakóira terjed ki, pontosabban ezeket képes befolyása alatt tartani. Jézus Urunk nyitotta meg a negyedik és a fölötte lévő szférákat a fejlődő lelkek számára. Mindez azt jelenti, hogy eddig kötelező volt minden lélek számára az újraszületés. A pokolraszállás tényével válik igazán láthatóvá Üdvözítőnk hatalma a gonosz felett. A sátáni hatalom fogcsikorgatva volt kénytelen elviselni és tehetetlenül megbénulva e hatalom erejétől, szemlélni a szellemek sokaságának eltávozását hatalmi köréből. Ezen kívül az is tudtára adatott, hogy ezután minden lélek, aki képes rezgésszintjét és tudatosságát a kritikus szint fölé emelnie szabad akaratából távozhat a birodalmából. Kérdem én, lehet-e ennél nagyobb megalázás a saját gőgjükben őrjöngő ellentét erők számára, mint ez a jézusi cselekedet?

Megszámlálhatatlan sokaság várt ott megváltására. És én, mint ember Jézus jelentem meg nekik. Szemük elé állítottam szenvedésemet és halálomat. Nekik szabadon arról kellett dönteniük, hogy elfogadnak-e Isten Fiának, és a világ Megváltójának. Azok ismertek el, akik előzőleg szépen és jól éltek a földön. Nem utasított vissza mindenki - de sokan tiltakoztak és visszautasították megváltásom kegyelmi ajándékát.
Ellenfelem befolyása olyan erős volt ezekre a lelkekre, hogy csak az embert látták bennem, aki a földi hatalom birtokosaival szembeszáll, és ezért halálra ítélték. Szabad akarati döntését meg kell hagyni minden léleknek, ezért nem jelenhettem meg hatalomban és dicsőségben előttük. Úgy kellett közéjük lépnem, ahogyan a Földön vándoroltam az emberek között. Tehát emberként, aki csak szavak által próbálja meggyőzni őket missziójáról, és a Megváltásuk végbeviteléről.

Ellenfelem nem akarta a lelkeket átadni. Ez volt az első alkalom, hogy látta a megváltás hatását. Ugyanis azokat, akik hozzám tartozónak vallották magukat, nem tudta visszatartani. Ezek szabad akarattal követtek át a kapun, amit megnyitottam számukra. Kikerültek ellenfelem hatalma alól, és felpattantak bilincseik, mert kaptak hozzá erőt, mert én megnyitottam bilincseiket.
Ellenfelem dühöngött követői között, és csak most kezdődött el igazán a küzdelem a sötétség és világosság között. És azóta meg nem állt, és így dühöng még most is a földön, és a Szellemi Birodalomban.
Alászálltam a poklokra, hogy megváltást vigyek mindenkinek, akik már földre szállásom előtt befejezték földi életüket, mindazoknak, akik a földi helyes életvitelük ellenére még mindig annak hatalmában voltak, aki mint ellenfelem, engem is megkísértett, és a földön ellene vívtam a küzdelmet azokért, akiket még megkötve tartott.

És követőinek nagy részét elvesztette. Habár én MINDEN lélekért meghaltam, és MINDENKI megszabadulhatott volna tőle. Határtalan volt a dühe, amikor látta, hogy követői elhagyják, és neki fel kellett ismernie, hogy győzelmet vívtam ki magamnak, és ezt a szeretet hozta létre. Ő is megadhatta volna magát a szeretetnek, de még igen nagy volt a hatalma és birodalma. A szeretet-erőm ellen tiltakozott, azért nem tudott hatást gyakorolni rá.
De mégis elérkezett a pillanat, amikor fel kellett ismernie, hogy megtört a hatalma. Be kellett látnia, hogy Jézus Krisztusban urára akadt, akinek szeretete elérte az Atyával való egyesülést. Gyűlölete még nagyobb lett, mert Jézus Krisztusban, az Isteni Megváltóban, erős ellenfele támadt, aki képes volt szeretete erejével kicsavarni kezéből a követőit.

Mivel a szabad akaratnak minden lénynél erős befolyása van, ebben most előnyös megoldásra talált, és folyton azon fáradozik, hogy áldozatainak akaratára hatást tudjon gyakorolni, legyen az a földön, vagy a túlvilágon.
Én viszont kereszthalálom után alászálltam a poklokra, és ismételten is alászállok, hogy megváltást vigyek mindenkinek, akik meg akarnak szabadulni tőle. Ebben nem tud megakadályozni. Erőszakkal soha nem tarthatja vissza a lelkeket, akik követni akarnak.
Kereszthalálom által hatalma megtört, de az ő ellenállását még a kereszthalál sem tudta megtörni. Az akarata és gyűlölete hajlíthatatlan. A munka amit végez alapjaiban rossz, és lényéből teljesen hiányzik a szeretet. Ezért hiányzik belőle az erő, hogy életet adjon a megholtaknak. Megmaradt erejét csak negatív munkálkodásra használja, és a pozitív erőt ezért kell bevetni ellene. Önmagának a szeretetnek kell győzedelmeskedni, vonjon magához minden élettelent, hogy aztán újból életre támassza.

Poklokra való alászállásommal megkezdődött az egykor elbukottak hozzám visszavezetése, megkezdődött a halottak életre keltése, mert a szeretet bebizonyította, hogy erősebb a gyűlöletnél. A szeretet a kereszten meg tudta szüntetni a bűnök adósságát amely a lényeknek a halált hozta. Tehát megvásároltam az életüket, és legyőztem azt, aki a lényszerűeket a szellemi halál állapotába helyezte.

szemlézte: Bíró László

UI:

Passio
https://videa.hu/videok/nagyvilag/passio-FRYazVRDOOSuZSH5?fbclid=IwAR1JnyEZAY2Ym4kBQkCpsdHrLUR7-GtX48JOnIyQYW89pvznjpcQ8CAM35Q

Szellemtani könyvek vásárlási lehetősége:
https://konyvek.evangeliumispiritizmus.hu/

és ingyen könyvek:

Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat Budapesten 6 kötetből áll, a Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Budapesten 2023 február 2.-án elfogytak a könyvek!

Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába,és Amerikában, így aki ott él keressen meg, és megadom az elérhetőséget.
Amerikában vannak régi háború előtti könyvek is!

A könyvek a határ mellett vannak, így megéri elmenni autóval értük!
Komárom és Nagyvárad mellett, de Szerbiai raktár is közel van
Illetve Marosvásárhely mellett, Erdély közepén.

Itt a kinti könyvek listája, eredetileg ezek voltak Budapesten is, de elfogytak:

Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- Elszórt kalászok III kötete 1982. (korlátozott számban)
- Örökértékű igazságok 1988.
- A hegyi beszéd szellemi magyarázata 1991.
- Az őrállóknak 1994.
- Kiáltás az utolsó órában 1997.
- Úton hazafelé I-II-III. 1998-99
- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.
- Íme előre megmondtam néktek I-II-III. 2003.
- Ha a só megízetlenül 2003.
- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított
könyvek:

- Krisztus az Úr 2000.
- A Szentlélek az utolsó időkben 2002.
- Korszakzárás előtt 2005.
- Lélekben és igazságban I-II. 2007.
- Advent (füzet) 2001.

szeretettel.

István

UI: Erdélyben Nagyvárad mellett Reiner Ágoston jóvoltából vannak még különleges könyvek, ezek már antikváriumban se kaphatók!

Johannes Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával

Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek

Balogh Dezső: Hittitkok megnyíltak

Emánuel szellem nyilatkozatai

Senki sem szolgálhat két úrnak egyszerre
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből


Azt mondja az Úr: Senki sem szolgálhat két úrnak, mert az egyiket szereti, és a másikat megveti. Ezzel azt mondja az Úr, hogy az embernek csak egy iránya lehet, az ember két irányban nem haladhat, mert ez lehetetlenség. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Mi az a mammon, amelyet az embernek szolgálnia lehet; hol van az a hatalom, mely az embert el tudja téríteni az Isten szolgálatától, és a maga szolgálatába hajthatja? Sehol, testvéreim; az egész világmindenséget bejárhatja a ti lelketek, a képzeletetek, ezt a hatalmasságot meg nem találhatja, mert ez a hatalmasság a teremtett világban nem létezik, ez a hatalmasság a ti szívetekben van. A tévelygésnek a szelleme az elbukásnak a következménye; a sötétségnek, a bűnnek hatalma az, ami rabul ejti az ember lelkét és elvonja az Isten törvényétől, elvonja, mert nem tud az igazsággal harmóniában lenni. Ez a mammon nem mindig a gazdagságot, nem mindig a pénzt, nem mindig az anyagot, hanem igenis minden esetben a tévelygést jelenti.
Az anyag imádása, az anyag szeretése, az anyag bálványozása a testiségen keresztül: ez maga a mammon. Tehát az nem a külvilágban, nem benne az anyagban van, a kísértés nem onnan ered, hanem a szívnek a tisztátalanságából. Az ember hajlamos a tévelygésekre, hajlamos a szélsőségekre, nem találja meg a harmóniát, amely őt összekötné az Istennel és a teremtett mindenséggel, az isteni igazságot megmásítja, és hazugsággá teszi az anyagban; elferdíti, elanyagiasítja azt; formát alkot és a formát mint külsőt imádja, nagyra tartja, túlértékeli és belőle az Istent, az igazságot kihagyja, és így az az ő részére nem is létezik.
Az emberiség zöme ilyen igazságokból táplálkozva az anyagi világban keresi, amikor nem találja meg a maga életében a feleletet ezekre a kijelentésekre, meghasonlik az igazsággal, elveti az Istenben való hitet, és nem törődik tovább az örökkévalóval. Belesüpped az anyagba és a maga lelkének erejét, a maga szellemének az örökéletre előhívott tökéletességét (mert hiszen tökéletes, amit az Isten teremtett) megkeveri az anyaggal, és anyaggá teszi azt a lényeget, amelyet éppen az anyagból kellene kiemelnie és megszentelnie, amelynek vezetésével hazatalálna a békesség honába és megtalálná ott a maga helyét, ahová őt az ő Teremtője hívta és hívja.
Mivel az ember ilyen sűrű anyagi réteggel vette körül a lelkét, a tiszta isteni igazságot, a tiszta istenfogalmat megkeverte az anyaggal, azért elhomályosodott előtte az út, eltévesztette az irányt. És eltéveszti most is mindenki, legyen bár értelmileg a legnagyobb igazság birtokában, ha a szívét át nem adja, ha az egész lelkét fel nem ajánlja Istennek, hogy Isten felemelje és megtisztítsa a lelkének vágyait.
Az ember cselekedetei gonoszak, értelme nem a világosság felé viszi. Nem használ semmit, bármilyen felekezethez tartozzék is, nem használ semmit, ha a szellemvilággal tart is fenn összeköttetést, ha spiritistának hiszi és vallja is magát. Mindez mindegy, ha az ember örökkévalóságra előhívott lényét megfertőzi az anyaggal és a mammon, a tévelygések szolgálatába állítja. Mert az ilyen lélek még a szellemvilág kapuja előtt is megfertőzi a világot.
Mit tegyen az ember, hogy megszabadíthassa a lelkét azoktól a veszedelmektől és a rabságból? Adja át a lelkét Istennek; ajánlja fel a szívét és kérje Istent, hogy hassa át a lelkét azzal a világossággal, amely világosság igaz hitet, azaz az igazságnak megmásíthatatlan valóságát tárja fel előtte. Mert aki igazán hisz, az nemcsak elhiszi azt, ami kijelentetett, hanem a lelkében törvénynek ismeri el azt az igazságot, amit az Isten mint Önmagáról való bizonyságot állított az ember elé.
Az írástudók és farizeusok igazsága itt marad a mulandóban és elvész a mulandóval. Minden idők farizeusainak, írástudóinak és hitmagyarázóinak igazsága elvész a ti részetekre.
Nem visszafizetni, nem jóvátenni kell! A természettörvénynek nincs semmi ilyenféle követelése az emberi lélekkel szemben. A kísértés nem a külső világban van, a bűnhődés nem a külső világ eseményeinek formájában közöltetik a lélekkel. A hit nem elhívése a dolgoknak, hanem az Isten igazságának a szívben való átélése. Ez az, ami felemeli az emberi lelkeket, és kibontakozáshoz segíti őket. Mert ameddig ki nem bontakozik a lélek az anyaggal való kapcsolatból, ameddig az ember még azt hiszi, hogy ő boldog lenne, ha őt ilyen vagy amolyan kívánatos földi keret venné körül, addig csak tévelyeg.
Az ember boldogsága nem a külső keretben, nem a külső állapotokban van elhelyezve, mert a külső állapotok csak mulandók és arra jók, hogy a lélekben kialakult hitet és igazságot megpróbálják, hogy örökértékű-e. A lelketekben kell hordoznotok a boldogságnak magvát, abban a békességben, abban a megnyugvásban, amelyet az Istennel való élet nyújt a mulandó életben is. Minden csak külsőség, minden csak forma; egyedül a valódi hit, az Istenben való hit, az örök jóba vetett hit az, ami titeket előresegít azon az úton, amelyen a boldogságotokat megtalálhatjátok.
Mert akiben igaz és élő a hit, azt ez a hit szükségképpen serkenti mindennap, hogy elhagyja a régi tévelygő állomásokat, és minden felkelő nappal, amit neki az Isten ad, igyekszik jobbá, igazabbá, tökéletesebbé lenni vágyaiban, gondolkozásában, érzésében és ezek következményeképp cselekedeteiben is. De nem maguk a cselekedetek emelik fel, nem azok teszik értékesebbé az életét, hanem értékesebbé teszi az a hit, amely mindig tökéletesebb és maradandóbb értékű cselekedetekre teszi őt képessé Isten Lelkével áthatottan. Egy a szükséges dolog: hinni egész lelketekkel, szívetekkel, egész lényetekkel az Isten által kijelentett igazságban.


szemlézte: Bíró László

UI:


A názáreti Jézus 1977 teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=E3lMqioI1kU

Őszinteség, egyszerűség, alázatosság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az embernek nincs szüksége arra, hogy a végtelenbe szegezze tekintetét, hiszen a hozzá közvetlen közel álló dolgokat sem ismeri; nincs szüksége arra, hogy előtte érthetetlen bölcsességeket tanulmányozzon, hiszen a közvetlen közelében lévő igaziságokat sem ismeri, amelyek naponta körülötte vannak.
Ember, itt kell maradnod a földön, itt kell széttekintened, hogy mindazt, ami a te természetedhez szükséges, tökéletesebbé tedd, gondolkozzál rajtuk és azokat a hézagokat betölthesd, amelyek körülötted, mint szükségletek, pótlás után kiáltanak.
Őszinteség! Az égi erényeknek egy kicsiny, jelentéktelen hányada fejezhető csak ki ezzel a szóval. De annyira szükséges ez az emberi, lélek számára, hogy míg e nélkül a kicsinynek látszó erény nélkül döngeti a menny kapuját, addig semmi esetre sem nyílik az meg előtte.
Tulajdonképpen maradandót alkotni úgysem lehet itt a látszatvilágban. Nem is az alkotott mű, hanem az az érzés a fontos, amellyel az ember az ideiglenesben is a jóhoz, az igazhoz, a valódihoz hasonlatost tud teremteni.
Őszinteség! Vajon itt ezen a földön üthet-e tanyát az őszinteség, valósággá lehet-e itt, ahol minden inkább a rosszra, a tökéletlenre hasonlít, mint a jóra? Vajon az őszinteség, mint lelki tulajdonság előbbre viheti-e az ember lelkét? Vajon siker, szerencse, boldogulás követi-e nyomon ezt a törekvést? Ha kimentek a világba, látni fogjátok, hogy az emberek lelkei, mivelhogy meg vannak bódítva az ellentét eszméjének és törekvésének mámorától, nem szívesen hallgatják meg az őszinte szót.
De vajon kötelessége-e az embernek a más fogyatékosságát, hibáját, gyarlóságát, gyengeségét, eltorzult lelki arcát az igazság tükrében mutogatni? Vajon kötelessége- e az embernek a más gyengeségeit és bűneit szorgalmasan szemlélni és a magáéról elfeledkezni? Nem, ezt az őszinteséget egy pillanatig sem akarom. Az őszinteség nemcsak beszédben van, hanem a cselekedetekben is, sőt elsősorban a cselekedetekben, a törekvésben, a megismerésben.
Az emberek kívánják a jót, az igazat, mert az igaznak eredményei kívánatosak az ember lelke előtt, mert hiszen az ember nem szeret csalódni. Azonban hiányzik az emberből az a készség, hogy ő maga kezdje meg ezt a jót önmagában megvalósítani, ezt az igazságot valóvá tenni az életében, a cselekedetében. Amikor ezt valósággá tette, van egy közhasználatú neve ennek, azt mondják, ez a becsületesség.
Tehát az őszinteségnek abban kell állnia, hogy az ember ne akarjon szebbnek, jobbnak, igazabbnak, tökéletesebbnek látszani, mint amilyen. Ne akarjon jobbat, nagyszerűbbet alkotni, mint amire képes. De hogy majd egykor nagyobbat alkothasson, hogy mindig jobbat és tökéletesebbet adhasson ki magából: ezért kell megszoknia az egyszerűséget, az őszinteséget. Amikor az ember ezekben a kicsiny erényekben valamennyire is járatossá vált, ezeket a maga részére mint szükséges kellékeket valamennyire kialakította, akkor jellembeli szilárdságot nyer, mert bátorság fejlődik, tetterő képződik benne. És észre sem veszi, hogy olyan erők felett rendelkezik, amelyekről nem is álmodott, amelyeket nem is törekedett megszerezni.
Az őszinteség és az egyszerűség kicsiny erények, de hatalmas erőt képviselnek! Hatalmas erőt, amely a mulandóban is képessé tesz a hazugság álarca mögé tekinteni, a tettetés, az álszenteskedés világába belenézni s meglátni ott mi az igaz és mi a hazugság. Az őszinteség olyan terméke a léleknek, amely leleplezi a hazugságot, átlát a káprázat fátyolán. Olyan erő, olyan hatalom, amelynek birtokában az embernek nem kell félnie, hogy olyan leleplezések, az igazságnak olyan fordulatai állhatnak be, amelyek őt a maga valójában mutatják meg a világnak és a szellemeknek, s ami az ő részére fájdalmas és lealázó lenne.
Az őszinteség erő, amely támogatja a lelket a haladás útján. De ne feledjétek, hogy bármennyire be akarjátok is magatokat burkolni a tettetéssel, a hamissággal, a lopott fénnyel, hogy egymás előtt tetszetős formában mutassátok magatokat, az, aki igazabb, aki őszintébb, aki becsületesebb törekvéssel indul az úton, átlát a ti burkaitokon és őrizkedik veletek egyezségre lépni, őrizkedik veletek közösséget teremteni. Így pedig elmaradtok a jobbak segítségétől, az erősebbek támogatásától.
A szellemnek a maga tiszta állapotában nincsenek erényei, mivel rá nézve az abszolút jó és igaz: törvény. Az erények akkor válnak szükségesekké, amikor homály és hézag mutatkozik, és arra valók, hogy a homályt áthassák világossággal, a hézagot áthidalják, és járhatóvá tegyék, hogy a folytonosság meg ne szakadjon. Tehát azért kellenek az erények, mert a bűn megsokasodott.
A belátás, az igazság felismerése. A belátás megteremti és előhívja az emberi lélekben a helyreigazítás, a jóvátétel szükségességét. A belátás keresésre indítja az embert. Keresni kezdi azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet a kezére adott és megpróbálja jól rosszul járhatóvá tenni az útját. De miből adhat az ember? Hiszen semmi, sem az övé, ami őt környezi, tehát csak önmagából adhat, az önmaga lelkének munkájából, teremtőerőiből amelyeket a kegyelem ad neki, ezért szükségessé válik, hogy létrejöjjön a lelkében a harmadik: az alázatosság.
Ne fent kezdjétek el az építkezést, hanem ássatok mélyen a talajba, és ott helyezzétek el azokat az alapköveket, melyeken a boldogság, a békesség épületét felépíthetitek. Egyszerűség, őszinteség, alázatosság: ezek azok az alapkövek, amelyekre építenetek kell. Elsősorban az őszinteséget kell gyakorolnotok önmagatokkal szemben. Az embernek le kell egyszerűsítenie a maga emberi vágyait és igényeit. Az őszinteség az alázatossággal és az egyszerűséggel együtt az ember lelkének mintegy utat vág abban az ismeretlenben, amellyel meg kell harcolnia. Az őszinteség arra kötelezi az embert, hogy úgy éljen, úgy cselekedjék, úgy gondolkozzék, úgy érezzen, hogy azért se önmaga előtt, se embertársai előtt, se Isten előtt semmiféle vád ne érje.
Az ember egyáltalán nincs feljogosítva a másik ember lelkében kutatni, keresni és olyan dolgokat megfigyelni, amik reá, az ő lelki életére nem tartoznak. Tehát nincs joga ítélkezni egyik embernek a másik felett, még akkor sem, ha az látszat szerint igazság lenne, azért az embernek meg kell ugyan látnia felebarátjában a bűnre való hajlandóságot, de pálcát nem törhet felette, mert aki ma pálcát tör az ő felebarátja, az ő testvére felett, az ítéletet mondott önmaga felett is. Istennél van az ítélet, mert Istennél van a kegyelem is.
Egyik embernek kötelezettségei vannak a másikkal szemben, a szeretet kötelezettségei; mert amennyit te vársz embertársadtól, ugyanannyit kell neked adnod. Nincs jogod olyan dolgokat várni, amelyeket te nem vagy képes adni. Tehát elsősorban neked kell jót adnod, neked kell az igazban munkálkodnod, hogy te is részesülj az igazságnak, a jóságnak áldásában.

szemlézte: Bíró László

Isten úgy szólít, hogy “Fiam!” I Kovács András Péter I Forráspont 2019
https://www.youtube.com/watch?v=zIlRD8sSrs4

Jézus Karsay István előadása mp3
https://www.youtube.com/watch?v=N3SALE3WmV0&t=1s

Jéghegy és dimenzióváltás
https://www.youtube.com/watch?v=AxQXO5Llo1k&t=1s

Az utolsó idők korszelleme
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Ti bizonyára úgy gondoljátok, testvéreim, hogy a léleknek a maga világában minden lehetséges, minden szabad és mindent elérhet, amit akar. Nem úgy van a dolog. A törvénytelen gondolatok és törvénytelen érzések törvénytelen célokat tűznek maguk elé, amelyek azonban az igazság világában, az örökkévalóságban sokkal szűkebb lehetőségek közé vannak szorítva, mint az átmeneti világban, a változások világában, a földön. Éppen azért szükséges az anyagvilág, hogy a törvénytelen, megtévedt szellemek a maguk tévedéseinek és bűneinek következményei közt élve, a maguk vágyai szerint, a maguk akarata szerint cselekedhessenek és mozgathassák csekély erőikkel azokat a megsűrűsödött anyagokat, amelyeket a tévedés folytán hoztak létre erőik felhasználásával.
Hiszen az egész földi élet célja és törekvése nem más, mint a szabadulás utáni vágy a terhektől, a sűrűsödéstől, azoktól az akadályoktól, amelyek az embert a földhöz kötik, helyhez kötik, amelyek korlátozzák és cselekvési szabadságában gátolják. Az isteni kegyelem megteremti az anyagi és félanyagi világokat, hogy azokban az emberi szellem ténykedhessék, munkálkodhassék, és ha nehezen is, mégis szabaddá tehesse magát azoktól a tévedésektől, melyek őt hosszú fejlődési időkön keresztül rabul ejtették, és állapotát súlyosbították, szenvedéseit nagyobbították. Tehát ezt a sűrűséget feldolgozni az ember feladata; és az ember végzi is azt, mert nem tehet egyebet, ha élni és boldogulni akar, mint hogy dolgoznia, munkálkodnia kell.
A munka három csoportra oszlik. Az első az úgyszólván tisztán szellemi munka, amit ti alkotó munkának neveztek; az utána következő a végrehajtó munka, a lélek munkája, az azután következő pedig az anyagi, a fizikai munka. A szellemi munkások a földi, emberi élet vezetői, az írók, művészek, bölcselők, feltalálók és mindazok, akik valami újat produkálnak az emberi életben. Mind a három csoport törvényes munkálkodást végez, mert mindnyájan felfelé emelő munkálkodást folytatnak. Ez a három munkakör a fejlődés szolgálatában áll, viszont sok szellem vonakodik kivenni a részét a munkából, útakat, módokat keres hogy érvényesüljön, csalással, hazugsággal mások munkája gyümölcsét elvegye. Ezek a szellemek lecsúsznak, szellemi látásuk elhomályosodik, ők azok az “elsők”, akikből az utolsók lesznek.
Most a kegyelmi időnek már-már lezáruló részéhez közeledtek. Ez az utolsó idők korszelleme túlnyomórészt azokat szedte fel, s azokat hozza a felszínre, akik hosszú évszázadokkal ezelőtt helytelenül éltek, visszaéltek az isteni kegyelemmel, visszaéltek a testöltés szabadságával. Akik annak dacára, hogy ismerték a jót, a jó és rossz közt különbséget tudtak tenni, mégis a rosszat választották maguknak. Azért történt, hogy ezeknek a szellemeknek életbehívásával az anyagelvűség, a materializmus hódított tért, amely mint egy sötét árnyék fogta be a földi élet világosságát. Azért az utolsó időknek ezt a részét a materializmus korszakának nevezhetitek, ama szellemek korszakának, akik veszendőbe mennek.
A hitetlenség, a materializmus kora az, amelyben most éltek, és én erre akartam a figyelmeteket felhívni. Mert a materializmus sötétségében, amikor a legsötétebb lesz az éj, amikor a legmélyebben száll alá a nap, amikor a lelkekből a hit világossága és a szeretet melege mindjobban kialszik, akkor jön el az ígéret szerint az Isten Fia és viszi Magával azokat a lelkeket, akik mindennek dacára nem hagyták a lelkükben kialudni a hit világosságát, a szeretet melegét.
Elsősorban arra törekedjetek, hogy a lelketek át meg át legyen hatva a Krisztustól nyert világossággal, hogy az a lelketekben élő hitté változzék, és ez az élő hit igaz cselekedeteket hozzon létre. Ezeket az igaz cselekedeteket nem szükséges nektek az emberek közé kimenve nagyban gyakorolnotok. A ti otthonotokban, a ti őrhelyeteken, a ti szolgálatotokban, a ti munkátokban lépésről-lépésre, percről-percre cselekedhetitek ezeket, s ezzel minden időben bizonyságot tehettek a ti hitetekről és a hit által az Atyáról.
Ne tévesszen meg benneteket az, hogy látjátok a hitnélküli emberek áldással és jóléttel elhalmozott életét, esetleg formális jótékonykodásaikat és hitüket, sikereiket, hatalmukat. Az se okozzon kételyeket ha magatokat viszont aránylag szűkösebb körülmények, gondok, betegségek között látjátok. Mindennek oka van, mert a ti állapototok megtart a hitben, őket pedig a megpróbáltatás sikertelensége annál mélyebbre taszít. Csak így könnyítheti meg az élet a szétválasztódást amiből itt még nem látható semmi, mert megtévesztenek a külsőségek és a hazugságok, de túloldalt viszont minden és mindenki a helyére kerül.
Akik szellemi munkára vannak hívatva, akiknek vezetniük kell az emberiséget, de beletévednek a materializmus sötét felhőjébe súlyos és nehéz árat fizetnek az örökkévalóságban ezért az ő szabadságukért, ténykedési lehetőségükért a mulandó életben. Ezek azok, akik kigúnyolják és széttépik a kicsinyek hitét. Akik ezt a hitet eloltják, akik ezt a kicsiny világosságot elsötétítik, jobb volna, ha az Úr szavai szerint „malomköveket kötnének rájuk, és a tengerbe dobnák őket”, mert megbénították a fejlődés munkáját.
Senki se akarja a más munkáját elvégezni, és senki se akarja a maga, terhét a más vállaira rakni. Mert minden munka, amit másra raktok, a ti lelketeket nyomja, a ti lelketeket nem hagyja pihenni, míg el nem végeztétek azt. Ne akarjatok hát senkit hitre vinni, és ne akarjatok senkit megnyerni, hacsak azzal nem, hogy imádkoztok érte. Nem adhat senki másnak meggyőződést, és nem kényszerítheti az üdvösségre, ha annak a léleknek még nincs meg hozzá a fejlődési fokozata. Az ember nem tehet semmit; mi sem tehetünk értetek semmit, csak megmutathatjuk az utat, amelyen a lelketek haladhat.

szemlézte: Bíró László


Jézus szellemtani munkássága a Titkos Tanítások alapján
https://onedrive.live.com/view.aspx?resid=8627752B1B3312C8!115543&ithint=file%2cdocx&authkey=!AGJwd8mIAfbxos4

Jézus szellemtani munkássága
https://www.youtube.com/watch?v=h92GQs4K02I

A FELTÁMADÁS ÜNNEPÉRE
1993. április 11.

Istenemnek nevében köszöntelek benneteket testvéreim.
Amíg az ember fiatal, nem veszi észre az idő múlását; és ha egyáltalán foglalkozik is az idővel, akkor szeretné azt siettetni, szeretne gyorsan és minél előbb felnőtt lenni. Többnyire azért, hogy belevethesse magát a világ által kí¬nált lehetőségekbe és örömökbe.
De még azok is, akik nem vágyakoznak a világ örömei után, szeretnék azokat az eshetőségeket és lehetőségeket minél előbb megkapni, amelyekben úgy érzik, kiélhetik, megvalósíthatják mindazt, ami bennük szunnyad. Mert amikor a lehetőségek világába kerülnek, mindez eleven erővel tör fel belőlük a felszínre, és ők türelmetlenül vár¬ják, hogy az életben megszerezzék a boldogságot.
Az idő múlásával azonban a boldogság egyre késik, egy¬re távolodik. Percekre, pillanatokra, talán napokra boldog¬ságot éreznek, hogy azután az megint gyorsan tovaszálljon, és maradjon számukra a szomorúság, a csalódottság, a keserűség, a mások részéről feléjük áramló rossz és bán¬tó szándék.
Így azután úgy érzi az ember, hogy az élet nem felelt meg mindannak a nagy-nagy várakozásnak, amivel az élet¬ben útnak indult. Ahogy azután az élet delelőjén is túl jut, egyre inkább érzi, hogy a lehetőségei, amikre oly nagyon várt, amikor még fiatal volt, egyre inkább szűkülnek. Egy¬re szorosabbnak érzi az élet korlátait: az élet terheit, nyomását, és egyre kilátástalanabbá válik előtte az élet. Hi¬ába tekintget visszafelé; az elmúltba visszamenni nem le¬het, a jövő pedig egyre kilátástalanabbnak látszik előtte. Észreveszi, hogy már nem is érdeklik azok a dolgok, amik addig érdekelték; észreveszi, hogy mindaz, amiben addig kedvét lelte, ami neki örömet jelentett, már nem kívánja többé.
Csak egy kis megnyugvást, egy kis békességet szeretne érezni. Szeretné úgy érezni, hogy az egész élete nem fecsérlődött el; az időt okosan, bölcsen, ügyesen használta fel és a földi élet által nyújtott lehetőségekkel jól sáfárko¬dott és nem jön a földi élet után újabb keserűség és újabb csalódás.
Sokan nem tudják – sem mint tényt, sem mint lehetősé¬get – hogy a test halálával, ez után az életük után, amely olyan sokkal adós maradt nekik vágyaiknak és elképzelé¬seiknek, egy másik élet következik. Nem tudják, hogy ez a földi élet egy másik életbe torkollik, és nem szükségszerű, hogy amilyen nehézségeken és csalódásokon kénytelenek voltak keresztül menni a földi életben, azok várják őket ebben a másik életben is.
Akik az élet delelőjén már túl vannak, azoknak egyre in¬kább érezniük kell, hogy milyen sokat adott, sokat ad és még sokat adhat nekik Krisztus Urunk húsvét vasárnap¬ján történt feltámadása.
Hála legyen, kibeszélhetetlen hála a mi Atyánknak, te¬remtő Istenünknek azért, hogy Krisztus feltámadt!
Krisztus a feltámadásával bizonyságot nyújtott az elcsüg¬gedt, az élet nehézségeibe elfáradt és a bűntől megcsö¬mörlött emberlelkeknek, és bizonyította, hogy a halál után új életszakasz kezdődik, amelynek nincs vége. Ez az, amit örökéletnek hívnak.
Örökélet! Az ember kimondja ezt a szót, de képtelen annak belső lényegét megérteni: mi az, hogy örök? Mennyi időt ölel fel az, hogyan lehet, hogy nincs vége, hogy nem múlik el soha? Kedves testvéreim, Krisztus feltá¬madása mutatja, sőt bizonyítja az ember előtt, hogy a föl¬di élet 30, 40, 50, 80, vagy 100 esztendeje után egy új lét¬állapot kezdődik, amelyben visszanyerheti a szellem a tel¬jes vitalitását, erejét, szépségét, üdeséget, fiatalságát; el¬nyerheti azt a boldogságot, amelyre emberkorában vá¬gyott; azt élvezheti, megtarthatja, és annak soha nem lesz vége. Mindezt a mi Urunk, Jézus Krisztus tette lehe¬tővé a földi ember számára.
Sok szép ünnepe van a léleknek, és ezeket egy csodála¬tos csokorba gyűjtötték össze hazai testvéreitek a „Mikor a lélek ünnepel” című könyvben. Ebben a tanítás sorozat¬ban mindannyiunk vezetője, a nagy Halász, a Névtelen Szellem, a régi Péter apostol, akire Krisztus Urunk rábízta az Ő egyházát, végigvezet benneteket Krisztus születésén, halálán, feltámadásán és mennybemenetelén a Szentlélek eljöveteléig, a csodás pünkösdig. Az egész olyan, mint egy csodálatos tavaszi virágcsokor, amely a természet újraéle¬dését, az élet diadalát hirdeti a tél hidege, fagyos szele, a halál felett.
Hallgattam ezt az eszközt, amint férjével beszélgettek otthon, és nekem is az jutott az eszembe, meg lehet-e mondani, hogy a léleknek melyik a nagyobb és csodálato¬sabb ünnepe: Krisztus születése, szenvedése és feltámadá¬sa, vagy a Szentlélek eljövetele?
Nem nagyobb egyik sem testvéreim, mert mindez így együtt teljes, így együtt egész. Krisztus a születése nélkül nem tudta volna elvégezni azt a csodálatos munkát, amit elvégzett minden ember és minden bukott teremtmény érdekében azért, hogy megválthatók legyenek, és örökéle¬tük legyen a halál, a szomorúság, az elmúlás, a kárhozat helyett. Igen, mindez így egységes; az Ő születése, növeke¬dése, gyarapodása bölcsességben Isten és ember előtt. Így teljes, hogy amikor Krisztus a világ elé áll, amikor Ő meg¬keresztelkedik a Jordánban, akkor Isten az egész világ előtt kijelentheti: „ez az én szerelmetes Fiam, akiben né¬kem kedvem telik, Őt hallgassátok”. (Máté 3,17) Ahogy az írás mondja, Krisztus „széjjeljárt jót téve, tanítva az embe¬reket és a szegényeknek az evangélium prédikáltatott”. (Lukács 4,18)
Krisztus mindenkinek példát mutat, hogyan kell az em¬bernek helyesen eljárnia, helyesen élnie, gondolkodnia, cselekednie, hogyan kell elviselnie a bántást, hogyan kell türelmesnek lennie, hogyan kell a jó érdekében az elmé¬leti elgondolásait a gyakorlatban megvalósítania. Krisztus széjjeljár jót téve és meggyógyítja a csonka-bonkákat, akiknek nemcsak fizikai testük szorul gyógyításra, hanem a lelkük is, mert lelkileg is vakok, lelkileg sincs fülük a hal¬lásra, tehát nem oda viszi a lábuk őket, ahová menniük kellene, hanem a világ örömei után. Nem képesek észre-venni a csodálatosan megújuló természetet, amelyben megtalálhatnák Istent; ellenben a lelkük nyitott az ellentét mindennemű varázslatára, ami mögött mindig valami rossz van.
Ezeket a csonka-bonkákat gyűjti össze az Úr, ezeket a csonkabonkákat viszi fel a hegyre és hangoztatja el részük¬re a „Hegyi beszédet” (Máté 5,1-11); ezeket a csonka-bon¬kákat gyógyítja meg testi-lelki nyavalyáikból, hogy „sze¬mük legyen a látásra és fülük legyen a hallásra”, ezeket a csonka-bonkákat keresi ma is az Úr, a feltámadott Krisztus.
Titeket is, mint csonka-bonkákat szedett fel ez a Harma¬dik Kijelentés, a Szentlélek Kijelentése, amit gondoskodó szeretetből szintén az Úr küldött el hozzátok a világba, hogy halljátok továbbra is az Ő szelíd hangját és kérelme¬it, hogy miként éljetek, miként cselekedjetek; hogy meg¬épülhessetek és az örökélet várományosai lehessetek, hogy ne szomorkodjék a szívetek az öregedés, a testi élet elmúlása, a halál közelsége miatt.
Mert elvégeztetett dolog, hogy aki test szerint megszüle¬tett, annak meg is kell halnia. De aki Krisztusban él, aki Krisztusban hisz, az feltámadhat Krisztussal az örök életre, amely csodálatosabb lehetőségeket kínál, mint amilyene¬ket az ember gyermekkorában kiszínez magának a földi élet adottságairól és lehetőségeiről. Ebben nem kell csa¬lódnia, mert amilyen utakat, amilyen lehetőségeket az Úr nyitott ki az Ő eljövetelével, munkájával, kereszthalálával és feltámadásával, azok soha el nem múlnak.
„Halleluja", mondják és énekelik ma is az emberek ez¬rei, tízezrei, százezrei, de ha a lelkükben nem érzik a feltá¬madás szükségességét, nagyszerűségét és csodálatosságát, akkor ők nem az élethez vannak közel, hanem a halálhoz. Akkor, még ha a lehetőségek között élik is az életüket, és az élet mindent meg is ad nekik; mégis rajtuk van a halál, az elmúlás pecsétje, és eljön az az idő, amikor temetni kell őket. És az a szomorú benne, hogy nemcsak test szerint, hanem lélek szerint is el kell temetni őket a kárhozat tör¬melékei alá, a gyötrelmek világaiba. Erre mondja az Úr, hogy „a halottak csak temessék el az ő halottaikat.”
Ő, az élő Krisztus, az életre igyekvőkhöz szól. Ő az élet fejedelme, Ő győzedelmeskedett a halál felett, mert hús¬vét vasárnapján feltámadott a halálból az életre. Ezt Rajta kívül soha senki nem volt és nem lesz képes megtenni. Amikor az Ő megkínzott, meggyötört testét a sírba tették, akik Őt szerették, akik az Övéi voltak, úgy képzelték, hogy elérkezett a szomorú vég, mert a Mestert megölték, és ők itt maradtak árván.
Testvéreim, ha valaki nagyon-nagyon közel van a szíve¬tekhez, és azt egyik pillanatról a másikra elveszi tőletek a halál, ti is szomorúságot és fájdalmat éreztek. Így vette el az Urat is a halál, az ellentét az Őt szeretőktől.
Képzeljétek el a tanítványok elárvultságát, akik hittek Benne, akik bíztak Benne, akik biztosak voltak abban, hogy az Úr megmenekíti őket és szabadulást hoz részükre. Nagycsütörtökön még elköltik együtt a vacsorát, és pénte¬ken délután három órakor már az Úr kileheli a lelkét, és a halál bizonyságaként a római katona átdöfi oldalát, amiből víz és vér folyik. Bebalzsamozzák, eltemetik, és nagy követ hengerítenek a sír elé. A hatalommal bírók őröket állíta¬nak a sírhoz, hogy véletlenül se történhessék meg, hogy az, aki azt mondta magáról, hogy a lerombolt templomot harmadnapra felépíti; aki azt mondta magáról, hogy Ő az Isten fia, az Isten helytartója; aki azt ígérte, hogy feltámad, ez lehetővé váljék. Ezt a sírt a tanítványok, a hatalomtól és a római katonáktól való nagy félelmükben meg sem merik közelíteni.
Ki megy először a sírhoz? A szeretet! Mert aki igazán és nagyon szeret, mint Mária Magdaléna, aki az egész átala¬kult, új életét az Úrnak köszönheti, nem tud megnyugod¬ni a halálban. A szeretet keresi azt, akit szeretett, aki meg¬halt, hogy hová lett és mi történt vele? A szeretet tehát el¬megy a sírhoz ezen a vasárnap hajnalon, hogy megnézze, történik-e valami a sírnál, hogy mi lesz az Úrral és mi lesz velük, akik hittek, bíztak Benne, és főképp szerették Őt.
Íme, a félelem összeszorítja szívét, mert nem találja az Urat, és félénken kérdezi a kertészt, aki tulajdonképpen az Úr volt, de aki a feltámadás után már nem az, aki volt, amikor még ember fiának nevezte magát: - „Mondd meg, uram hová lett? Ha te vitted volna el, mondd, hová tetted őt?” (János 20,15) Félve, aggódva keresi Őt, és akkor rádöb¬ben nagy-nagy örömére, hogy az Úrral beszél; hogy az Úr¬nak minden szava igazság, valóság volt, hiszen feltámadott a halálból az életre; hiszen újra itt van, újra megérinthető, újra érezhető, hogy van, létezik, soha el nem múlik. Vele újra lehet találkozni, és ha ők meg is halnak test szerint, újra találkoznak Vele, hiszen az Úr is meghalt és mégis él.
Ezért gyorsan elmegy és hírül viszi a többieknek is, hogy az Úr feltámadott és él, hogy a halál nem úr többé rajtuk és nem úr többé egyetlen emberen sem, aki az Úrban, Krisztusban hisz, aki az Úrnak, Krisztusnak nagy paran¬csolatait megtartja: „szeressétek egymást, miként én sze-rettelek benneteket...” (János 13,34) „szeressétek Istent mindenek felett, és felebarátotokat, mint önmagatokat; szeressétek ellenségeiteket”. (Máté 5,44) Mert az ellenség¬nek egyszer baráttá kell válnia, az ellenségnek is egyszer Krisztushoz kell térnie, és Krisztuson keresztül fel kell tá¬madnia dicsőségesen az örökéletre! Az örökéletre, amely¬ben egyetlen parány nincs a halálból és a halál leheleté¬ből, ami mindent elpusztít.
Ha a halál rálehel egy csodálatos virágra, nincs többé. Ha láttok egy kis csecsemőt, vagy egy tízéves fiúcskát telít¬ve az élettel, ha rálehel a halál, nincs többé. Látjátok az öreg aggastyánt is a halál jeleivel: kihullott fogakkal, kihul¬lott hajjal, ráncos bőrrel, töpörödött testtel, mozgásra, beszédre, gondolkozásra képtelenül; ezt teszi az ember¬rel, testvéreim, a halál.
Az ember mégis görcsösen ragaszkodik a halálhoz azzal, amit tesz, amit mint bűnös gondolatot, érzést, cselekedetet és vágyat kiad magából. Mindez a halált hozza rá, amely őt a szeretteitől elragadja, és őt ebbe a világba átszállítja, míg a másikat otthagyja szomorúságban, kese¬rűségben, mert el kellett válnia attól, akit szeretett. A halál a bűn következménye!
Kívánom néktek, hogy ne ismerjétek meg soha a poklok nyomorúságát, emésztő tüzét, fájdalmát, szomorúságát, amelyben tehetetlen a lélek, amelyből nem lát kiutat!
Kívánom, hogy ismerjétek meg a feltámadás után lévő csodálatos életet! Ott minden él, minden vibrál, minden rezeg, mindennek fénye - saját fénye van. Ott minden tün¬dököl, minden fiatal, minden újra és újra megújhodik; soha nem öregszik meg, mint ahogyan a testben elöreg¬szenek a sejtek; nem megy tönkre, mint ahogy tönkre¬megy mindaz, amit az ember a tudásával, szorgalmával a földön megépít; nem emészti meg a rozsda és a moly. Olyan átváltozást ad a feltámadás, amelyben nincs szomo¬rúság, amelyben nincs keserűség, nincs semmi a halálból. Mindezt a mi Urunk, Jézus Krisztus tette lehetővé.
Amikor életetek nehezen megy, amikor a szíveteket a fájdalom és félelem szorítja össze, gondoljatok Rá, milyen elhagyott volt Ő, a zsidó főpap, Kajafás házában. Senki nem volt körülötte azok közül, akik Őt szerették, akik Őt némileg, csak némileg is megértették, akik egészen addig kísérték, és mindenhova követték. Az egész világ ellene van; akárhova tekint, mindenütt kaján arcok követelik: „fe¬szítsd meg Őt!... ha meg nem teszed” - mondják a nagy pogánynak - „nem vagy a császár barátja, és beárulunk a császárnál!... ennek az embernek mindenképpen meg kell halnia!” (Máté 27,11-31) Ekkor Pilátus Barabást, a rabló¬gyilkost kínálja, és a tömeg Barabás szabadon bocsátását követeli. Bárkit, csak nem az ártatlant. Az ártatlan vérét akarják, az ártatlannak kell pusztulnia!
Ki van Krisztus mellett? Senki! Így Krisztus megkínzott testtel cipeli a keresztet a Koponyák hegyére, ahol megfe¬szítik Őt.
De a megkínzott testnél nagyobb a lélek kínja, az a tu¬dat, hogy nincs senki, aki szólna mellette: „vak voltam és most látok... béna voltam és mozgok”... nincs senki, aki mondaná, „valóban Isten Fia Ő”. Senki nincs mellette!
Amikor kilehelte a lelkét, nem a választott nép ajkáról, hanem egy pogánytól jön az elismerés, a római százados ajkáról hangzik el: „valóban Isten Fia volt”.
(Márk 15,39)
De a feltámadás után a tanítványok ebből olyan erőt merítettek, hogy már többé az ellentétnek nem volt hatal¬ma felettük. Amíg az Úr fel nem támadt, féltek; amikor az Úr feltámadott, megerősödtek. Megerősödtek szellemben, lélekben és testben, hogy annak a nagy missziónak eleget tegyenek, amelyet az Úr bízott rájuk és az őket követőkre: „menjetek szét a világba; keletre, nyugatra, északra és dél¬re; hirdessétek, amire én tanítottalak benneteket! Az én nevemben csodákat tehettek. Ha engem hívtok segítségül, ugyanazokat a csodákat tehetitek, amelyeket én cseleked¬tem köztetek és érettetek. Így megnyeritek őket az én ne¬vemben!”
Akiket pedig így megnyertek, azok ezen túl már nem az ellentétnek adják erejüket, hanem erejükkel, jó szándé¬kukkal, akaratukkal az Urat követik, „aki Poncius Pilátus alatt meghala és eltemetteték, de harmadnapon feltáma¬dott”. Ez a keresztény ember hitvallása azóta is, mind a mai napig.
Igen, az Úr harmadnapon feltámadott fényben és dicső¬ségben, hogy ennél a nagy-nagy világosságnál, amit az Ő feltámadása hozott, az emberek megláthassák Őt, az élő, eleven Krisztust. Feltámadt, hogy higgyenek, kövessék Őt, tartsák be mindazt, amit Ő tanított, hogy mindenki egytől-egyig és külön-külön megigazulva feltámadhasson a nagy napon a halálból az életre.
Ezeket kívánom mindannyiótoknak ezen a csodálatos, nagy ünnepen, testvéreim! Legyen a ti ünneplésetek szent és áldott!
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek.
* * *
Forrás:
KRISZTUS AZ ÚR ÉS A BOLDOGSÁG VILÁGAI
Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium útján
(175-184. oldal)
KIADJA: Magyar Szellemkutatók Társasága (Hungarian Spiritual Society)
695 Northfield Road, Bedford, Ohio 44146 - Cleveland, 2000. április.

A feltámadás helyes értelmezése

Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellemvilággal" ciklusából

Az előzőekben a kereszténység feltámadással kapcsolatos hitéről esett szó, mely alapját a hibás dogmák alkotják. Sajnos a keresztény egyházak a reinkarnáció elvetésével és megtagadásával nagyon nagy hibát követtek el a híveikkel szemben, meggátolva évszázadokig azok lelki fejlődését, szellemi tudását, azaz világosságát. Az egész szellemtani mozgalom fő célja, hogy ezt a hibát kijavítsa és az emberiséget a világosság felé mozdítsa el.
Az alább megszólaló szellem a mindennapok feltámadásáról, és az új testetöltés feladatairól adott tájékoztatást.
„Tudom jól, hogy túl jelentős és változatos dolgokról nem tudok be¬számolni. Mégis valamit el kell mondanom, nem azért, mintha tanítani szándékoznék, hanem inkább a nyomaték kedvéért vagyok én most jelen, és szólok. Úgy örülök, mert látom, hogy várakozás és kedvesség van a légkörben. Miután a Földön az emberek között nemrég a húsvéti idők voltak, egy-két szót szeretnék szólni a feltámadásról.
Az évszázadok folyamán számtalanszor volt már szó a test feltámadásáról. Annyi féle magyarázat, várakozás, kitalált, egy kicsit megközelítő, igaznak tartott dolgok fordultak elő, hogy feltétlenül meg kell említsem a következőt. Többféleképpen foghatjuk fel a testben való feltámadást, de úgy sehol nem lett megemlítve, hogy az azonos testben történik! Ha ti a reinkarnáció tanítását ismeritek, akkor arra gondolhattok, hogy ugyanannak a szellemnek újra testben való feltámadásának vehető minden egyes testi élet. Úgy is felfogható, hogy az a szellem újra megjelenik a Földön, új lehetőséget kap arra, hogy önmagán működhessék, önmagán javíthasson, többet tudjon, tegyen, fejlődjön és fejlesszen maga körül mindent.

A feltámadást úgy is lehet venni, hogy ti feltámadott szellemek vagytok, akiknek szellemi feladataik vannak itt a földön, míg fel nem szálltok újra a szellemi magasságotokba! Ha így fogjátok fel, - mert hiszen annyiféleképpen lehet - sokkal inkább kidomborodik, és egyre jobban megnő a jelentősége annak, amikor testben lehet egy szellemi lény.
Sokszor felhívták már a figyelmet, - és nem lehet elégszer - hogy amíg a szellemnek test áll a rendelkezésére, minden egyes napja, amikor felébred, egy-egy feltámadásnak fogható fel. Nemcsak az egész élet, hanem minden napja! Mert minden nap elérhet egy részeredményt, megtudhat, valamit magából meg¬ismerhet, kifejleszthet magában.
Tehát minden nap egy új feltámadás, amikor felébredtek és arra gondoltok: Uram, íme újra megadtad nekem, hogy itt lehetek és munkálkodhatok! Ez is bizonyos fokú feltámadási szemlélet, amit ha megkíséreltek magatokban kiépíteni, minden napotok egy- egy eredmény-nappá válhat, bármilyen kicsinek is vélitek azt az eredményt. A mindennapi "meghalás," az éjszakai eltávozás után új lehetőségek tárulnak fel! így is fel lehet fogni.

A magam részéről egy személyes vallomással kell folytassam. Múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy újra testbe érkezzem! Elmúlt életem, sőt életeim során a rendelkezésemre álló erőim és tudomásom szerint végigvizsgáltam mindent, és úgy döntöttem, hogy valóban szükségem van egy újra testesülésemre.
Utoljára női testben éltem, és női testbe kívánok érkezni ezentúl is. Óriási jelentősége van a női lelkek munkálkodásának! Sokkal erősebb és keményebb feladataik vannak és lehetnek, mint a férfi¬szellemeknek. Nagyobb a felelősségük, nagyobbak a munkáik, és sokkal nagyobbak az erőik is! Bár a tanítók egyforma erőkről szoktak beszámolni, de itt az erők más minőségéről van szó, és nem a nagyságrendjéről! Ezért a női lelkek testben való tevékenységéről sokkal jobb, nemesebb, tiszteletteljesebb véleményetek lehet, mind a nőknek, mind a férfiaknak, mert a jövendő időkben óriási szerepe lesz a minél jobban működő, jobban tisztulóbb és emelkedőbb női szellemeknek. Kifejezetten tudom és látom, hogy milyen óriási feladataim lesznek a következő életemben. Áttekintettem!

Nem tudom mennyire vagytok tájékozódva róla, de egy már komoly és tudatosult szellemi szint mellett a leszületés előtt álló szellem csaknem teljes egészében tud mindenről, ami reá vár, csak apró részletek és finomítási munkák, mint kidolgozatlan lehetőségek állnak még előtte. Természe¬tesen testesülve erről már nem tud, feledésbe merül. És minél erősebb, minél fejlettebb az a lélek, amely abba az új testbe kerül, annál több és jobb impulzust tud adni testének arról, hogy mit tegyen, hogyan gondolkoz¬zon, hogy végre tudja hajtani azt, amit ő szellemi állapotában már annyira világosan átlátott. Csaknem azt mondtam, hogy teljesen el is határozott.
Miért lehetséges ez, és miért furcsa? Mert valóságosan látom a múltat, és a jövendőnek nevezett ugyan azt. Úgy szokták ezt mondani, hogy ez a most pillanata. Teljes egészében úgy látom egész jövendő életemet, mint¬ha most zajlana le. Kissé homályosan, mert hiszen a részletek még hátra vannak. Rengeteg szép és jó feladatom lesz. Ez a mostani felszólalásom nem tanítás, hanem inkább bizonyosságtétel, mondhatnám, hogy pecsétet üt rá. Ezt kísérelem most megtenni néhány szóval, de annál nagyobb érzéssel, amelyet nem tudom, hogy észlelni tudtok-e a szavaim mögött? A bizonyosságtétel a számotokra az, hogy ez így van, és így működik, egyúttal lehetőséget adva itteni napjaitokban, most, hogy egy kissé másképp mérjétek fel és szemléljétek jelenlegi dolgaitokat, amellyel a későbbiekben tudtok saját magatokon segíteni.
Ha úgy fogjátok fel, hogy minden születés egy feltámadás, hogy most, amikor így vagytok, minden napotok reggele egy-egy ki feltámadás, akkor sokkal eredményesebben és jobban tudtok működni! Én csak erre szerettem volna a figyelmeteket felhívni, pedig tudom, hogy ti ama igazi nagy, egyszeri és megismételhetetlen Feltámadásról szerettetek volna hallani, és én egy emberi, kicsi feltámadásról számoltam be! De aki a kicsit munkálva azt nem becsüli, nehezen jut el ahhoz a nagyhoz!
Amíg tehetem, nagyon sok szeretettel figyellek benneteket, hogy mennyire eredményesen tudjátok magatokat kézbe venni, mert nem más, ti magatok irányítjátok magatokat apró segítségekkel. Mely apró segítség most énáltalam elbúcsúzik tőletek!”

Közreadja: Kotányi Ottó

Egy másik életben
https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-masik-eletben-film-2bMURwyH4sO4U6nP?fbclid=IwAR3h8g-VVuvJvf4lIqbBFRgnNakEyNKdKRNsZKKG6rq6V8LFQ9A_bEmrZvU

Krisztusparányok
Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből

Mivel Krisztus nélkül senki sem juthat az Atyához, ezért Őt kell kérni, hogy az embert segítse meg, hogy visszajuthasson; mutassa meg az utat, tegye képessé először kisebb, majd nagyobb áldozatokra, formálja át az életét, mutasson irányt. Ezek mind kérelmek Krisztus felé, hogy az Atyától újabb és újabb erőket vonjon le, nem a maga számára, hisz megváltó munkája révén minden erő az övé maradt, hanem annak a számára, aki Őt kéri fel közbenjáróul.
Aki mindebben nem hisz, vagy aki még emberi elgondolás szerint azt hiszi, hogy ő, a koldus, a nyomorult, a nincstelen, közbenjáró nélkül mindent közvetlenül megkaphat az Atyától, az nagyon téved. Mindaddig, amíg Krisztus Urunk el nem jött és meg nem nyitotta az utat a Földről a mennybe, a negyedik szféránál (mely a mennyország előcsarnoka) feljebb senki, aki az alantas, bűnös földi világban vesztegelt, nem mehetett, hanem örök időkre itt rekedt volna.
Tehát Krisztus az, Aki közbenjárt az Atyánál; Krisztus az, Aki lehetővé tette, hogy az ember a Földről elszabaduljon, hogy az ötödik, hatodik, hetedik szféra kinyíljék és ha a hetedik szférát elérte, onnan más égitestekre távozhasson. Minden-minden a mi Urunknak, a Jézus Krisztusunknak köszönhető. Ha Ő nem jön el, vagy nem tölti be a feladatát Isten akarata szerint, minden elvész.
A mi Urunk, a Jézus Krisztusunk személyében a legtisztább, a legtökéletesebb, a legnagyobb, Isten közvetlen küldötte jött a Földre; nem Isten maga, ahogy a vallások tanítják, hanem a Fiú, Isten tisztán maradt teremtménye, Isten báránya, akiben mindennemű képesség megvolt e nagy áldozathozatalra. A szellemi és fizikai távolság a bukott ember és Krisztus között oly nagy, hogy az emberileg kifejezhetetlen.
Meg kell értenetek, hogy csakis a krisztusi eszméken keresztül juthattok el az Atyához; csakis úgy, ha Krisztusban valóban a megváltótokat látjátok, ha Tőle erőt kértek, ha Őrá támaszkodtok, ha Őt kéritek imáitokban, hogy segítségetekre legyen.
Aki azt hiszi, hogy nincs szüksége Krisztusra és közvetlenül akar az Atyához fordulni, rá kell jönnie arra, hogy az Atyához csak Jézus által juthat el; nincs más út, nincs más lehetőség. Mohammed nagy próféta volt, de mégis mindazt, amit igazságként rögzített a Koránban, Krisztuséból vette.
Buddha is Krisztus igazságából vette, amit tanított, de még nem vált olyan tisztává előtte Krisztus értéke, nagysága és igazsága. Éppen azért kellett neki később visszajönnie mint Péter apostol, hogy az Úr közvetlen közelében szívhassa magába azt, amit a szellemvilágban nem tudott megtanulni.
Karácsonyhoz közeledvén az ember csak ezt a piciny Jézust, a tehetetlen, piciny gyermeket látja a jászolbölcsőben; de csak a test tehetetlen, a szellem óriási. A szellem olyan óriási, hogy azt nem is lehetett abba a testbe beleszorítani. A nagy, a hatalmas krisztusi szellemnek csak egy kis paránya élt abban a pici kis testben és az egész szellemnek csak egy paránya végezte el azt az óriási munkát, amely itt a Földön végbement.
Azonban még ez a parány is annyira sugározta az erőt a testből, hogy elég volt, ha valaki - mint a vérfolyásos asszony - megérintette az Ő ruhájának szegélyét és meggyógyult! Elég volt, hogy az Úr a nyálából a kezével sarat csinált és azt a születésétől fogva vak szemére kente és az meggyógyult! Elég volt, hogy a belőle kisugárzó erővel a tengert lecsendesítette! Elég volt, hogy a halott Lázár sírkamrájánál a hangja rezgésével - ahogyan oda bekiáltott - a szagos, negyednapja halott Lázárt feltámasztotta és az életbe visszahozta! És elég volt, hogy a megszálló lelkek egész légiója az Úr szemének egyetlen pillantására kiáltotta: „miért kínzol bennünket?” és a sertésekbe rohantak és az egész sertéskonda a vízbe fulladt!

Az Úr testének minden atomja diadal volt a halál felett. Teste nem maradhatott a sírban, hisz annak minden atomja az életet sugározta. Nem külső erő támasztotta fel Őt, mint ahogy az Ő kívülről ható ereje támasztotta fel Lázárt, hanem Önmagából hozta ki mindazt, amivel az élet a halál felett diadalmaskodhatott. Az Úr teste nem lett az enyészeté, nem lett porrá és hamuvá, mint a közönséges ember teste a halál után, hanem annak minden paránya (szellemesedve) megdicsőült és Ő itt hagyta ezeket a megdicsőült parányokat ezeken az alantas világokon, hogy az embert segítsék a bűnnel való küzdelmében.
Egyetlen Krisztusparány elég ahhoz, hogy valakit a megtéréshez és az élethez segítsen. Nem a Krisztusparány hibája, ha ez valakinél nem történik meg, hanem az embernek nincs meg az a hite, amivel ezt úgy tudná a maga lényegtörvényébe beleépíteni, hogy az ott csodákat vihessen véghez.
Ha az ember hite akkora lenne, mint a mustármag, magához vonzhatná ezt az egyetlen Krisztusparányt és ha azt mondaná a hegynek, hogy menjen a tengerbe, az a tengerbe menne. Ugyanazokat a csodákat cselekedhetné meg az az ember, akiben ez a Krisztusparány él, mint az Úr. Ezeknek a Krisztusparányoknak azonban lehetőséget kell adni az embernek az életében, hogy azt a munkát abban elvégezhessék.
Tehát ti is igyekezzetek a mi Urunkat, a Jézus Krisztusunkat mestereteknek, barátotoknak, segítőtöknek, közbenjárótoknak látni, érezni, hogy rajta keresztül eljuthassatok az Atyához.

Megjegyzés: Ehhez szükséges az élő hit és a párbeszédima Istennel vagy közvetítőként Jézussal. A Krisztusparány befogadásához és az újjászületés misztériumának megvalósulásához szükséges a megtérők imája, melyet a napi imáitokkal együtt naponta el kell mondani komoly áhitattal, hogy a Krisztusparány a lélekben kifejthesse áldásos jótékony hatását.

Uram Jézus szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten.
Kinyitom életem kapuját és befogadlak Téged mint Uramat és Megváltómat.
Te irányítsd az életemet, tégy olyanná, amilyennek Te akarod, hogy legyek.

szemlézte: Bíró László

UI:

Szepes Mária - A mindennapi élet mágiája | 1- 11. fejezet| Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=KyOBArzv2Vw

Isten áldozata Krisztusban - Felvezetés
Tanítás Húsvét alkalmából

Részlet a „Mikor a lélek ünnepel” című kötetből, mely a Névtelen Szellem tanításait tartalmazza Eszer médium útján
Itt a múlandó életben kezdjétek áldolgozni az életeteket, és hozzáformálni magatokat Istennek ahhoz az igazságához, amely a lelketek megmentésére adatott. Megbánás nélkül nincs bocsánat, bocsánat nélkül nincs engesztelés, engesztelődés nélkül nincs tisztulás, tisztulás nélkül nincs megigazulás, megigazulás nélkül nincs megszentelődés. Boldogoknak mondalak titeket, akik érzitek a lelketekben azt az ébredést, amely megnyitja előttetek az örökkévalóság világát.
Nincs megállás a természetben, sem itt, sem az örökkévalóságban; folytonos munkálkodás, folytonos előrehaladás, folytonos ismeretszerzés, folytonos eredmények követik egymást. Ezeket az igaz és maradandó eredményeket kell megszereznetek, hogy magatokénak mondhassátok azt a boldogságot, amelyre a lelketek vágyódik. Én a földi ember lelki szemei elé a bűnbánatot állítom oda, mint első mozzanatot, mint a felébredt szellemnek az összehasonlításból eredő első megállapítását.
Mert hiszen az igazság megismerésével a földi ember lelkében szükségképpen fel kell ébrednie az összehasonlításnak az Isten végtelen jósága és igazsága, és a saját fogyatékossága, tévelygése és tökéletlensége közt. És akkor szükségképpen fel kell eszmélnie arra a tudatra, hogy ezt az óriási távolságot valamivel át kell hidalni, össze kell valamivel kapcsolni. Isten szerette e világot, szerette az Ő bűnbe esett gyermekeit, mielőtt még azok bármiféle felismeréshez vagy beismeréshez juthattak volna. Isten az Ő kikutathatatlan, megmérhetetlen, mélységes, titokzatos nagy szeretetével mindent megtett, hogy amikor a bűnből felébredő lélek egy kicsit tájékozódni kezd, ott találjon mindent maga előtt készen. Így a földi embernek nincs más kötelessége, csak kinyújtani a kezét ezek után az Isten által adott ajándékok után, hogy ezeket a magáéinak nevezhesse.
Az embernek tévelygésre való hajlandósága és bűnös természete az az óriási akadály, az az áthidalhatatlan mélység és messzeség, ami távol tartja az embert Istentől és a boldogságtól. Pedig Isten mindent megtett, mindent elvégzett, a Szeretet testbe öltözött, a Szeretet ember által felfoghatatlan nagy áldozatot hozott, önmagát adta oda, hogy feloldja és felbontsa a bűnt és annak következményeit, hogy megsemmisítse azokat a rétegeket, amelyeken keresztül hiába akar, hiába próbálkozik a lélek a jóhoz, az igazhoz hozzáférni, mert a hazugság szelleme, a tévelygés lelke elfödi az igazságot, és az ember, a megfertőzött természetű lélek nem látja azt, ami az ő üdvösségére való volna.
Az embernek csak a szívében elrejtett alázatossággal lehet ezekhez a mennyei nagy értékekhez közelítenie; csak az alázatosság az, ami mindent legyőz, csak az alázatosság az, aminek segítségével a tévelygés szelleme legyőzhető. Ismét csak ide vezetlek titeket az alázatossághoz. Alázatosság nélkül nincs beismerés, alázatosság nélkül nem lehet igaz bűnbánat sem az ember lelkében. A bűnbánat pedig nem más, mint az emberi lélekben az igazság megismerése folytán megkezdődött erjedés, amely erjedés kemény küzdelmet hoz létre az ember belső világában. Mert hiszen meg kell küzdenie a gőggel, meg kell küzdenie az önzéssel, a szeretetlenséggel, a testiséggel; meg kell küzdenie a tévelygés hazug szellemével, amelyeknek mindegyike sűrű szövevényként összefonódva mintegy búvóhelyet alkot, ahová a bűnös lélek elmenekülhet az igazság világossága elől.
Akik Krisztus elé járulnak, azoknak be kell látniuk, hogy a gyűlölet, az indulat, a félreértés, az önzés, a gőg, az uralkodni vágyás, a testiség elválasztja egyik embert a másiktól, egyik érzést a másiktól, s eltaszítja egyik lelket a másiktól, holott annak a két léleknek együtt kellene elvégeznie azt a munkát a múlandóban, amely őket az örökkévalóba átsegíthetné. Valóban a sátánnak hatalmas ereje és elgondolása az, ami az embert boldogtalanná, a szellemeket szerencsétlenekké, a szellemi állapotot pedig elviselhetetlenné teszi!
Ezeket az óriási távolságokat, ezeket, a gyűlölethegyeket lerombolni jött az Úr; azért jött, hogy közel hozza egymáshoz a távol esőket, mindent kiengeszteljen és egybekapcsoljon a szeretet által, hogy a földi ember elvégezhesse a feladatát, és elmehessen ebből a világból egy jobb, tisztább állapotba, ahol a lelkek békét és boldogságot élveznek.

összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Isten áldozata Krisztusban
Adai közlés - Nagyböjt IV-ik vasárnap
Az elkövetkező nagy számadás
A sima és boldog út elérésének titka
A szeretet helyes alkalmazása
A jövő századról
A szeretet közbenjár



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGirw1WnKOeYzvXW-Cuw?e=iffkr0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ByZv_tS8APc
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2002.01.8.

https://www.youtube.com/watch?v=KpoUCcJ4PZU
A lelkiismeret szava – Zita médium által 2007.feb.18.

https://www.youtube.com/watch?v=j5lMNPkonNs
Teremtés, bukás, javulás – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=xQY06Rnr0_A&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=113
Kitervelt románc – Romantikus film

A tanítvány klasszikus útja

A hagyomány korszakában a szellemi tanítók, mesterek választották ki azokat, akiket szellemileg és emberileg alkalmasnak találtak arra, hogy bevezessék a titkos tanításokba. A tanítás központi törekvése az volt, hogy a tanítvány anyagi természetét fellazítsa, majd tudatát az anyagi világról a szellemi világ felé irányítsa. Ez volt a célja minden morális fogadalomnak, aszkézisnek, gyakorlásnak. Az aszkézis csökkenti az emberben a föld minőséget, és növeli a tűz minőséget, egyúttal lazítja a test és a szellem kapcsolatát.

A tanítás ideje alatt a tanítványok elkülönült helyen voltak, templomban, kolostorban, vagy más, a világtól távol eső, megszentelt helyen. (A tanító-tanítvány viszonyát a szellemi hierarchia törvénye szabta meg). Az első tanítások alapvetően az emberi erények kifejlesztésére és a gyengeségek megszüntetésére irányultak, így megkövetelték , hogy a tanítvány keményen munkálkodjon önmagán. Ennek a szakasznak a célja a nélkülözhetetlen önismeret kidolgozásán kívül az volt, hogy olyan szilárd jellemeket neveljen, akik később bánni tudnak majd azzal az erővel, amit a szent tanítások révén nyernek el. Mai pszichológiai megfogalmazásban: az első feladat a stabil és erős személyiség kibontakoztatása volt, amire később a szellemi erőket építeni lehetett.

A tanítvány egyéni sorsa és teherbírása alapján eltérő mélységű és minőségű tanításokat kapott, amelyek természetesen nem elméleti oktatásban merültek ki, hanem gyakorláshoz, rituálékhoz és szertartásokhoz kapcsolódtak. A tanítások hosszú évekig elhúzódhattak, ami közben a tanítvány csak néha, rövid időre térhetett vissza régi, megszokott életébe. Azaz, el volt szakítva a jellegzetesen földi élettől, és a szellemi világban élt, többnyire szigorú, szerzetesi életmód szerint.

Akit pedig a mesterek méltónak találtak arra, hogy a beavatás próbája elé állítsák, annak előbb-utóbb eljött a nagy nap. A szellemi iskolákban alkalmazott beavatások technikája rendkívül széles skálán mozgott kultúrától és hagyományoktól függően. Ha a tanítvány kiállta a próbát, és beavatást nyert, akkor további útja kettéágazott: vagy az így elért szellemi szinttel visszatért az emberek közé, ahol megtalálta azt a helyet, ahol szolgálhatott, vagy további tanításokat kapott, amelyek újabb beavatásokhoz vezettek. Természetesen ennek is vége volt egyszer, ami után a szolgálat kezdődött.


írta:Szabó Judit


UI:

Táguljon a világnézetünk, és más vallásokban is sok az azonosság!


TikTok BUDDHISTA PODCAST SZENGE LÁMÁVAL 1. RÉSZ
https://www.youtube.com/watch?v=y9DThtqsyOE&t=78s

A szeretet fejlesztő telepe a család
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből


Vigyázzatok ti önzők, kiknek szívük hideg, szeretet nélküli! Kiknek érzésében, szavában, cselekedetében hiányzik a szeretet melegsége, és megjelenésitekkel magatok körül hideg, borzongató érzéseket keltetek, mert ugyanilyeneket kaptok vissza. Hidegségetekkel, szeretetlenségetekkel másokat is megakasztottatok a haladásban, mert nem adtatok alkalmat, hogy szerethessenek benneteket!
Mindenkinek add meg a magáét, senkitől meg ne vond az övét, azon felül amid van, vásárolj rajta magadnak örök hajlékot a szívekben, amely nem homokra épített ház lészen. Mert a szeretet az alapja. Jézus világosan megmagyarázza, hogy a mennyek országába hamarább megtalálják az utat a mélységesen bűnbánó „gyilkosok és paráznák”, mint a magukat bűnteleneknek képzelő, gőgös, szeretetlen, a világ szerint „tisztességes” emberek.
Egy igazság van, ami örök és változhatatlan és ez az isteni igazság. Ennek pedig a szeretet a gyökere; ebből hajtott ki, ez táplálja, ez élteti. Eme gyökérnek másik hajtása a kegyelem és irgalom.
Egyszerű és mégis sokoldalú tantárgy a szeretet. Nem kell hozzá külön tehetség, hogy elsajátíthassad, csak egy kis jóakarat és azt fogod tapasztalni, hogy soha könnyebb tantárgyat nem tanultál és soha nagyobb tudományod nem volt, mint éppen ez az egyszerű. A szeretet tanulásában nagy segítségedre vannak embertársaid. A jobbaktól tanulhatsz, a rosszabbakat te is taníthatod és a próbák által mindig le is vizsgázol. A szeretet fejlesztő telepe a család és a hozzátartozó jóakaratú ismerősök.
Ha nem állsz elég erős alapon a szeretet dolgában, ha rosszkedvű, barátságtalan, rideg, - vagy hozzá még goromba is vagy - bizony nem tanulhat tőled senki, de te sem senkitől és így nem felelsz meg kötelességednek ebben az életedben. De ha oly erős alapokon állsz, hogy a támadást nem viszonzod támadással, a gorombaságot gorombasággal, hanem az egyszerű, nyugodt, bensőséges szeretet hangján elhárítod a kitörni készülő vihart, akkor szépet, nagyot és nemeset cselekedtél, mert nem szereztél magadnak ellenséget, hanem barátot, aki szeret téged, és te gazdagabb lettél sokkal, mert benső éned egy lépcsővel feljebb emelkedett a haladásban. De vannak határozottan rosszindulatú testvérek is, kiket nem lehet megnyerni a jószívűséggel, akik ezt kihasználni igyekeznek és folyton mintegy kiszemelnek titeket a bántalmazásra. Imádkozzatok ezekért! Ezek azok, kikkel türelmetek, szívetek szeretete próbára tétetik.
Ez az a vallás, amely az egyedül üdvözítő anyaszentegyház; névre igényt tarthat, mert ennek nincsenek mostoha gyermekei; ezek mind-egységben élnek, mert az Úr, a Megváltó nem tesz különbséget köztük, ő a gyengét erősíti, az erősét munkára buzdítja. Az ő egyházát nem nevezi sem kereszténynek, sem zsidónak, sem pogánynak, sem spiritisztának, hanem szeretetnek. Ez az az új vallás, mely előbb volt, mint a világ teremtése és ez volt az első vallás és ez lesz az utolsó is, mert ameddig ez nem fog uralkodó vallásként elterjedni, addig nem lesz vége sem a bűnnek, sem a szenvedésnek. Ezt hirdette a mi Megváltónk.
Ajánlom, térjen át mindenki erre az új, de legrégibb vallásra, a szeretet vallására, mert ez az egyedüli üdvözítő anyaszentegyház. Ennek a templomnak tornyára nem a keresztet helyezzük, hanem az élő, feltámadott Megváltót. A szeretet templomát felépítheti mindenki a saját lelkében, szíve legközepén. Ide vonuljon el, ha imáiban Istent keresi.
Kedves testvéreim! Ne feledjétek el soha, hogy minden ma tegnappá válik, mely soha vissza nem jő, és amit ma elmulasztottál, soha egy holnappal sem tudod kipótolni, mert minden nap meghozza a maga alkalmát, s neked minden napodért felelni kell saját lelkiismereted előtt.
Mindenki megpróbálhatja, mindenki gyakorolhatja, és mindenki taníthatja ezt az egyetlen, tiszta vallást, mely az üdvösség hazájából szállott alá, hogy oda vezesse vissza az emberiséget, ahonnan lehullott, s ahova visszakívánkozik.


Szemlézte: Bíró László
--

A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből

A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szellemet: ki „az ő képére és hasonlatosságára” mint két erő egy lényegben alkottatott, egy adó „férfiúi” és egy elfogadó „női” erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellemet, ki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény.
A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan ketté váltak, és mint külön, egyes szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ezen kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt. Azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer oly erősek lesznek, mivel számuk megkétszereződik. Ezen feltevésükben csalatkoztak, mert ahelyett, hogy erősödtek volna, gyengültek, s szakításukkal elvesztették teremtő erejüket.
Érzéki szellemekké lettek, kik az isteni erő hozzájárulása nélkül akartak nemzeni, teremteni. Mindezt dacból, gőgből. Az érzéki bűnös szellemek elkülöníttettek a többitől. A kevésbé bűnös szellemek jobban közeledhettek a tisztább világokhoz, hol az újonnan teremtett embrió-szellemek laktak(mi emberek). Betekintésük volt ugyan a tisztaság honába, hogy példát lássanak és javuljanak, de bejáratuk nem, s így nehéz volt a csábítás munkája. Azonban a tapasztalatlan, jóhiszemű szellemek szóba álltak a romlottakkal, kik siettek őket saját eszméiknek, az ellenszegülésnek megnyerni s a bukás megtörtént, így az elsődök bukása a mi bukásunk, az ő vétkük a mi vétkünk lett. A bűnben éppúgy, mint a szenvedésben megosztoztunk az elsődökkel.
A női szellemrész, mint az egység elfogadó része átvette a gonosz sugalmazást, és ellenszegülésre bírta másik felét is és ez szakítást hozott létre a kettősök között is.
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi törvények az égi törvénynek durva másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját mutatja. A házasság az egykori duál-egységnek tökéletlen vázlata, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek, is csak durva kiadása.
A föld és a vele egyenrangú világok a bukott, szétvált kettős szellemek lakhelyei, hol bűneikért szenvedve vezekelnek; így tökéletes boldogságot e helyeken nem élvezhetnek, azonban mindent megtalálhatnak, ami őket elvezeti a tökéletes boldogság eléréséhez. A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen ebben kell bűnhődniük.
A bűn szétszórja a duálokat. A teljes megértés, a legtisztább házassági szeretet, s a lelki benső eggyéolvadás, csakis az egymásra talált duálfeleknél lelhető fel. A többi ennek csak utánzata, másolata. De bármilyen tökéletlen is az utánzat, a valódira emlékeztet s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél elvégzi a maga kötelességét, egy lépéssel előbbre jutott a valódi boldogság felé.

Szemlézte: Bíró László

Az asszony a férfi megmentője
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből

Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége. Minél inkább távolodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik, és ravaszabb a másik fél, s végeredményben annál többet szenved mind a kettő.
A női elfogadó szellemek, mivel az egységnek ők képezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érintkezés által. Kétszeresen bűnhődnek is érte, amennyiben a testet öltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire. Az élet küzdelméből kétszeresen veszi ki részét a nő, mert a létfenntartás nála sokkal nehezebb munkát igényel, mint a férfinél.
A nő mint elfogadó szellem a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, s hamarabb javul, tisztul, mint a férfi és így a férfit ő emelheti ki magával a földi bűn posványából. A nő adott alkalmat a gonosznak, hogy magát a tiszta szellemek közé szoríthatta és a nő van hivatva arra; hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenvedést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.
Ti nők, ne akarjatok szentek lenni vagy azoknak látszani, mert szent egyedül csak az Isten! Ne akarjatok a Megváltó menyasszonyai lenni, mert a Megváltó vőlegénysége nem az egyeseknek szól, hanem az egész földnek, a megtisztult, újjáalakult földnek. Semmi érdemet sem szereztetek magatoknak egy ilyen élet eltöltésével és üres kézzel tértek meg a szellemek honába. Legyetek asszonyok és anyák! Ezen az úton több a szeretet, s több érdemet szerezhettek; ez az út több örömöt terem minden szenvedése mellett is.
A gőg volt az ami a szellemeket Istentől eltávolította. A gőg volt az, mi a duálokat egymástól elválasztotta, s ugyancsak a gőg az, ami megnehezíti az utat a visszatérésre is. A gőg indítja az embereket a különböző okoskodásokra, mert a gőg minden szépnek és jónak ellensége s egyik szélsőségből a másikba viszi áldozatait.
A nő akkor emelkedik, mikor megaláztatik, s akkor nyeri vissza függetlenségét leghamarabb, amikor önként hajtja fejét a reá váró nehéz igába. Mert nehéz az, amit végeznie kell ilyenkor, de könnyűvé teszi a szeretet és az Isten akaratában való megnyugvás.
Az asszony a férfi megmentője. Ne vonjátok ki magatokat a nehéz megpróbáltatásokkal, gondokkal, aggodalmakkal teljes családi élet alól: sem ti kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni, fényleni óhajtó nők, mert a törvény súlyos terhét érezteti veletek, ha nem benne, de ellene dolgoztok. Ne óhajtsátok az egymástól való független életet, mert egymásban és egymás által nyeritek az Úr kegyelmét.
Az anyaság a nők legértékesebb és legszebb ékszere, mellyel lelküket ékesítik, ha feladatukat pontosan elvégezték. A föld legönzetlenebb szeretete az anyában található, kit Isten azért áldott meg ezzel a fokozott érzéssel, hogy elláthassa az emberiséget melegséggel, fénnyel, hogy a legelvetemültebb szellem sem legyen megfosztva attól a szeretettől, mely neki életet adott.


szemlézte: Bíró László

A hiteles tanító felismerése

Ezt a kérdéskört egy valódi mester kijelentésével illő kezdenem:

"Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy az, aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzetnélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) megtapasztalása. Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a májá, a kozmikus káprázat dualista világa felett. Egyedül ő jelentheti ki megvilágosodása mélységéből:
'Ékam szat' (egyedül az Egy létezik)" - írja Jogananda önéletrajzában. Majd máshol hozzáteszi: "A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával."

Ettől tömörebben és egyértelműbben talán nem is lehet megfogalmazni a spirituális mester lényegét. A mai, európai ember számára ez körülbelül azt jelenti, hogy csak az nevezhető mesternek, aki még földi testben elérte a megvilágosodást/ az örök üdvösséget/ eggyé vált a Taoval/ megszabadult a lét körforgásából. Az ilyen mester hitelesen taníthat Istenről és a megszabadulás útjáról, útvesztőiről - hiszen végigjárta.

Jogananda írásából az is kiderül, hogy a valódi mester felismerésének problémája nem mai jelenség. ( Jogananda 1893-ban született.) A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás, az beéri egy mentálisan jól felkészült, tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval.
Ezért fontos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba.

Mivel manapság igen bátran többen is kijelentik magukról, hogy ők megvilágosodtak, érdemes tudni, hogy mit jelent a szavikalpa szamádhi és a nirvikalpa szamádhi, amit Jogananda mester írásában olvashattunk. A bonyolult magyarázatok elkerülése végett: ez olyan tudatállapot, amelyben megszűnik a légzés és a pulzus (természetesen az illető életben marad). Ez nem fakír gyakorlat, hanem az Egység tudatállapotának levetülése az alsóbb síkokra.

Magyarázat: A légzés és a szívverés a poláris létezés legmarkánsabb bizonyítéka (mindkettő ki-be áramlást mutat). Amikor belépünk a földi, poláris világba, megindul a légzésünk és a szívverésünk, amikor kilépünk belőle, leáll (az átlag földi emberről van szó).
A légzés és a tudatállapot közti összefüggést minden nagy hagyomány ismeri:
minél szaporább a légzés, a tudat annál zaklatottabb, tehát annál messzebb van az egységtől. És fordítva: minél nyugodtabb és lassúbb a légzés, a tudat annál közelebb van az egységhez, a tiszta szellemhez. Az az ember, akinek tudata átalakult, a polaritást legyőzte és az egységben "lakik", amikor az egység állapotában van, nem lélegzik és a szíve sem dobog.
A megszabadulást földi testben elért mester akaratától függően bármikor be tud lépni a poláris világba, és akkor lélegzik, és bármikor ki tud lépni belőle, amikor is nem lélegzik. Ha valaki ezt a lélegzet és szívverés nélküli állapotot akárcsak negyed órán keresztül is be tudja mutatni - és nem mutatvány jelleggel, mert akkor nagyon másról van szó! - annak elhihetjük, hogy kijutott a kettősség világából és eljutott az egységbe.
Innentől kezdve méltán nevezhető mesternek.

Ezt a magyarázatot a Védák risijei adták több ezer éve, s valljuk be őszintén, ma sem tudnánk ettől egyszerűbb és logikusabb eljárást a csalók leleplezésére.

Tudjuk, hogy megvilágosult mester nagyon kevés van mifelénk. Vannak azonban olyan tiszta szándékú tanítók - ha nem is nagy számban -, akik még nem érték el a megvilágosodást, de tapasztalatokban jóval a többiek előtt járnak, ezért ők is sokat tudnak segíteni a keresőknek.
Hogyan ismerhető fel az ilyen tanító?
A "Gyümölcséről ismeritek meg a fát" elvét alkalmazva nem szükséges megnevezni személyeket és irányzatokat, mert elég, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa benső értékeit.

A szellemi tanítások alapján azoknak az ismérvei, akiket tanácsos kerülni:

- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra.
- Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, minden más "a gonosz műve", és "rossz útra" vezet.
- Erősen duálisan gondolkodik, ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
- Fanatikus, misszionárius vagy önsanyargató.
- A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
- Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartatja magát.
- Olyat hirdet, amit nem élt még át, csak könyvekből ismer.
- Azt mondja, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
- Álszent.
- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot is kezdeményez velük.
- Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
- Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
- Pszichés zavarai vannak.
- Jézus, Pál (János, Péter stb.) apostol, vagy egyéb jelentős spirituális tanító reinkarnációjának gondolja és hirdeti magát.
- Életmódja semmiben nem különbözik a fogyasztói társadalom tagjaiétól:
cigarettázik, alkoholizál, egészségtelenül étkezik, a tévé, a mobil telefon és az internet rabja, stb.
- Káromkodik, és beszédében nem tükröződnek szellemi tartalmak.
- Folyton szétszórt, ideges, ingerült, azaz a lelki szétesés jelei mutatkoznak rajta.

Ha viszont az alábbi ismérveket tapasztaljuk valakin, akkor valószínűleg hiteles az illető:

- Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.
- Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesít alaptalanul.
- "Szakmailag" felkészült, felelősségtudattal végzi feladatát.
- Tanítványit nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.
- Tanítványait önálló gondolkodásra és cselekvésre tanítja.
- Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.
- Tartózkodik minden hatalmi drámától.
- Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
- Jó humorérzéke van.
- Kiegyensúlyozott.
- Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
- Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.
- Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
- Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
- Szeme és arca tiszta, sugárzó.
- Szexuális vonzerejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.
- Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
- Nem utasítja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.
- Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.
- Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: "A haláltól nincs mit félni", "Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?", "Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!"
- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.
- Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
- Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.
- Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.
- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el tanítványnak. (Fontosabb tanításokhoz feltételeket szab.)
- Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit tanít.
- Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit tanít.

Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlítási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett tanítóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: "Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?"

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbízhatóbban találunk olyan tanítót, aki valóban segíteni tud bennünket a szellemi fejlődésben.
Ezt a kérdéskört egy valódi mester kijelentésével illő kezdenem:

"Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy az, aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzetnélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) megtapasztalása. Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a májá, a kozmikus káprázat dualista világa felett. Egyedül ő jelentheti ki megvilágosodása mélységéből:
'Ékam szat' (egyedül az Egy létezik)" - írja Jogananda önéletrajzában. Majd máshol hozzáteszi: "A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával."

Ettől tömörebben és egyértelműbben talán nem is lehet megfogalmazni a spirituális mester lényegét. A mai, európai ember számára ez körülbelül azt jelenti, hogy csak az nevezhető mesternek, aki még földi testben elérte a megvilágosodást/ az örök üdvösséget/ eggyé vált a Taoval/ megszabadult a lét körforgásából. Az ilyen mester hitelesen taníthat Istenről és a megszabadulás útjáról, útvesztőiről - hiszen végigjárta.

Jogananda írásából az is kiderül, hogy a valódi mester felismerésének problémája nem mai jelenség. ( Jogananda 1893-ban született.) A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás, az beéri egy mentálisan jól felkészült, tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval.
Ezért fontos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba.

Mivel manapság igen bátran többen is kijelentik magukról, hogy ők megvilágosodtak, érdemes tudni, hogy mit jelent a szavikalpa szamádhi és a nirvikalpa szamádhi, amit Jogananda mester írásában olvashattunk. A bonyolult magyarázatok elkerülése végett: ez olyan tudatállapot, amelyben megszűnik a légzés és a pulzus (természetesen az illető életben marad). Ez nem fakír gyakorlat, hanem az Egység tudatállapotának levetülése az alsóbb síkokra.

Magyarázat: A légzés és a szívverés a poláris létezés legmarkánsabb bizonyítéka (mindkettő ki-be áramlást mutat). Amikor belépünk a földi, poláris világba, megindul a légzésünk és a szívverésünk, amikor kilépünk belőle, leáll (az átlag földi emberről van szó).
A légzés és a tudatállapot közti összefüggést minden nagy hagyomány ismeri:
minél szaporább a légzés, a tudat annál zaklatottabb, tehát annál messzebb van az egységtől. És fordítva: minél nyugodtabb és lassúbb a légzés, a tudat annál közelebb van az egységhez, a tiszta szellemhez. Az az ember, akinek tudata átalakult, a polaritást legyőzte és az egységben "lakik", amikor az egység állapotában van, nem lélegzik és a szíve sem dobog.
A megszabadulást földi testben elért mester akaratától függően bármikor be tud lépni a poláris világba, és akkor lélegzik, és bármikor ki tud lépni belőle, amikor is nem lélegzik. Ha valaki ezt a lélegzet és szívverés nélküli állapotot akárcsak negyed órán keresztül is be tudja mutatni - és nem mutatvány jelleggel, mert akkor nagyon másról van szó! - annak elhihetjük, hogy kijutott a kettősség világából és eljutott az egységbe.
Innentől kezdve méltán nevezhető mesternek.

Ezt a magyarázatot a Védák risijei adták több ezer éve, s valljuk be őszintén, ma sem tudnánk ettől egyszerűbb és logikusabb eljárást a csalók leleplezésére.

Tudjuk, hogy megvilágosult mester nagyon kevés van mifelénk. Vannak azonban olyan tiszta szándékú tanítók - ha nem is nagy számban -, akik még nem érték el a megvilágosodást, de tapasztalatokban jóval a többiek előtt járnak, ezért ők is sokat tudnak segíteni a keresőknek.

Hogyan ismerhető fel az ilyen tanító?
A "Gyümölcséről ismeritek meg a fát" elvét alkalmazva nem szükséges megnevezni személyeket és irányzatokat, mert elég, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa benső értékeit.



A szellemi tanítások alapján azoknak az ismérvei, akiket tanácsos kerülni:

- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra.
- Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, minden más "a gonosz műve", és "rossz útra" vezet.
- Erősen duálisan gondolkodik, ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
- Fanatikus, misszionárius vagy önsanyargató.
- A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
- Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartatja magát.
- Olyat hirdet, amit nem élt még át, csak könyvekből ismer.
- Azt mondja, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
- Álszent.
- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot is kezdeményez velük.
- Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
- Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
- Pszichés zavarai vannak.
- Jézus, Pál (János, Péter stb.) apostol, vagy egyéb jelentős spirituális tanító reinkarnációjának gondolja és hirdeti magát.
- Életmódja semmiben nem különbözik a fogyasztói társadalom tagjaiétól:
cigarettázik, alkoholizál, egészségtelenül étkezik, a tévé, a mobil telefon és az internet rabja, stb.
- Káromkodik, és beszédében nem tükröződnek szellemi tartalmak.
- Folyton szétszórt, ideges, ingerült, azaz a lelki szétesés jelei mutatkoznak rajta.



Ha viszont az alábbi ismérveket tapasztaljuk valakin, akkor valószínűleg hiteles az illető:

- Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.
- Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesít alaptalanul.
- "Szakmailag" felkészült, felelősségtudattal végzi feladatát.
- Tanítványit nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.
- Tanítványait önálló gondolkodásra és cselekvésre tanítja.
- Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.
- Tartózkodik minden hatalmi drámától.
- Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
- Jó humorérzéke van.
- Kiegyensúlyozott.
- Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
- Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.
- Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
- Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
- Szeme és arca tiszta, sugárzó.
- Szexuális vonzerejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.
- Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
- Nem utasítja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.
- Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.
- Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: "A haláltól nincs mit félni", "Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?", "Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!"
- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.
- Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
- Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.
- Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.
- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el tanítványnak. (Fontosabb tanításokhoz feltételeket szab.)
- Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit tanít.
- Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit tanít.


Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlítási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett tanítóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: "Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?"

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbízhatóbban találunk olyan tanítót, aki valóban segíteni tud bennünket a szellemi fejlődésben.


Írta: Szabó Judit

UI:

"Bárki menekül hozzánk, orosz vagy ukrán, megöleljük" - REAKCIÓ Bese Gergő atyával
https://www.youtube.com/watch?v=86QfEvMH5CI&t=432s

A túlvilági lelkek a szellemi munkát figyelemmel kísérik
Bertha Dudde írómédium közlése 1953-ból

Akárhol tevékenykedtek is az én Nevemben, áldásom ott van veletek. Csak adjátok át magatokat mindig vezetésemnek, így a helyes utat járjátok, az én akaratom szerint, és az én erőmmel dolgoztok.
A küzdelem mindig hevesebb lesz - a világosság és a sötétség harca növekszik - minél közelebb kerültök a véghez. A világosság mindenütt keresi az áttörést, de a sötétség hatalmai nem akarják beereszteni a világosságot, erős falakat építenek, hogy a lelkeket elzárják a nap világosságától. A küzdelem mindig hevesebb lesz, erős harcosokra van szükség, akik eljárnak a sötétség ellen, és nem félnek tőlük. Minden értem, és Országomért végzett tanító munka harci menet a sötétség hatalmai ellen, ami egy kis eredményt mindig hoz, mert rajta van áldásom. Akik az én igazságomért szállnak síkra, tehát világosságot visznek a sötétségbe, azok az én harcosaim - és magam vagyok ott, ahol harcosaim küzdenek.
Ott nem lesz teljes vereség, mert világosságom hordozói el vannak látva erővel, ezért az erős falakat is ledönthetik az én támogatásommal. Azért ne hagyjátok abba a munkát értem és Országomért, ha magatok nem is láttok eredményt. Ezek a világosság olyan sugarai, amelyek a sötét éjszakába küldik villanó fényeiket, és egyeseknek felismerhetővé teszik az utat, ami a világos reggelre vezet.
Szellemi munkát sohasem lehet fölöslegesen végezni, mert a túlvilág hasznosítja magának akkor is, ha a Földön elmarad az eredmény. A túlvilágon megszámlálhatatlan lény követi munkátokat figyelemmel, és hasznot húz magának belőle. Ők megkapaszkodnak minden reménysugárban, éhezik a világosságot, és a fény minden szikrája jólesően érinti őket. Ezért nem maradhat hatástalan egy fénysugár sem, semmiféle szellemi munkát nem tesztek fölöslegesen.
A földi világot ne engedjétek előtérbe jutni, a Szellemi birodalom legyen mindig fontosabb. Tartsátok magatokat távol a világtól, és gondolataitokat küldjétek a szellemi világba, ahonnan bőségben sugárzik hozzátok a világosság, és csak a felvevőedény kell hozzá, hogy - mint világosság és erő - megmutatkozzon az embereken.
Ti még hitbeli megpróbálásokat kaptok, mert magatok tesztek döntést, hogy melyik birodalmat, melyik utat választjátok magatoknak. A világ is majd elétek nyomul minden ingerével és csábításával, hogy figyelmeteket felhívja rá, és megnyerhessenek maguknak. De a Szellemi Birodalom is benyomul gondolataitokba, és akkor erősek és hűségesek maradtok hozzám.
Engem hívjatok, hogy megvilágosítsam Szellemeteket, hogy rendezzem gondolataitokat, hogy szemeteket, fületeket kinyissam a helyes és igaz iránt - és akkor nem hibázhattok, akkor világosság és tisztaság lesz bennetek, az én Országomat és igazságát akarjátok elérni. Ekkor győztetek afölött, aki sötétségben akar tartani benneteket, és azért minden eszközzel küzd ellenetek, akik értem - és így velem - harcoltok és majd győztök is a sötétség fölött.

szemlézte: Bíró László

UI:

Végidő küzdelmei, Föld újraformálása, Istennel a nehézségekben – 16. Isten tanításai B. Dudde által
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=oKKfSznlAr4&list=PLxGxor4f0-UMwbNB_CqtCEInmY6xNe_1V&index=15&fbclid=IwAR2GntqcCqeCcgORJ9Hlu_9VJJKJSU1ZI78yCbgsFbpxi6zZCvLc6jmw0gQ

Szűz Mária szolgálata - Felvezetés
Zita médium 1999. MÁJUS 9.

A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Mária! Mária! Az Úr alázatos szolgáló leánya! Az ég Királynője! Magyarok Nagyasszonya! Ég és föld összekapcsolója! A kisértő kígyó fejének összetaposója! Az emberiségért közbenjáró az ő Szent Fiánál, a mi Urunk, a Jézus Krisztusnál.
Ereje, hatalma és befolyása van, mert teljesítette azt a feladatot, amivel a mi Atyánk, Istenünk megbízta. Senki nem volt alkalmasabb nála e feladat elvégzésére, hogy Krisztus földi édesanyja, a Szentháromság szolgáló leánya legyen. Tiszta edény volt, akin keresztül a nagy, a hatalmas, a teremtő Isten szerelmetes Fia a Földre születhetett mindannyiunkért és mindannyiótokért.
Sokan nem tisztelik Máriát, mások megfeledkeznek Róla, pedig mindenkor nagy-nagy szava volt neki az Úrnál. Mária nagy és komoly feladatot teljesített, amikor méhébe fogadta az Urat, mert az Úr csakis ilyen tiszta edényen, Márián keresztül maradhatott tiszta, gyógyító, halottak feltámasztására alkalmas erők forrása; Isten igéjének elhintője; a világ megváltója.
Mária ezzel nagy feladatot teljesített és komoly munkát végzett egészen élete végéig, a mennybemeneteléig. Mária élete nem volt könnyű, sok-sok megaláztatásnak volt kitéve, sok-sok félelem, bizonytalanság környékezte őt, ahogyan az élet körülötte zajlott, és ahogyan, mint anya, féltette a fiát. Mert tudta, hogy az Úr nagy, hatalmas feladattal tette e Földre a lábát és milyen szenvedések, gyötrelmek várnak Rá.
Tudta, hogy mivel ők nem egyenszerűek a Földdel, így a Föld nekik semmi jót nem kínálhat, semmi jót nem adhat. Máriánál nyitva volt ez a kapu, amely őt a magas világokkal, ahonnan jött, szünet nélküli összeköttetésben tartotta. Ezért a megérzései, álmai és megsejtései pontosak, reálisak voltak. Tudta, hogy az ellentét mindent elkövet, mindent megmozgat, hogy a nagy művet - a megváltás művét - tönkretegye; hogy az Urat újra és újra ostromolja, megkísértse; mindent elkövessen az Úr elbuktatására.
Senki nem volt alkalmasabb a nagy mű, a megváltás nagy művének elvégzésére, mint a mi Urunk, a Jézus Krisztus; mert minden teremtmény között ő volt képes leginkább átvenni és teljes mértékig teljesíteni az Atya akaratát: „én és az Atya egyek vagyunk”. És az Úrban volt meg az a nagy szeretet, hogy mint jó Pásztor, életét adja juhaiért; életét adja barátaiért; életét adja mindazokért, akik elbuktak ugyan, de elegük volt a bűn terhéből és annak súlyos, nyomasztó, nyomorúságos, szenvedésteljes, halált hozó következményeiből és kívánnak elmenni a földi világból és azokból a világokból, ahol még a halál arat, a halál az úr és a bűn tartja fogva a lelkeket.
És eljön az idő, amikor már senki sem hódol a bűnnek, hanem mindenki elismeri a Bárányt; elismeri annak, Aki: a világ Megváltójának, az élet fejedelmének, a szeretet Messiásának. Mindezt érezte Mária, az Úr földi édesanyja és tudta, hogy ez a nagy harc komoly áldozatot kíván az ő Szent Fiától: megkínoztatik, meggyötörtetik és keresztre feszíttetik. Hiszen földi idővel mérve évtizedeket töltöttek együtt és Krisztus, az Elsőd világossága még nagyobb világosságot hozott Mária, a paradicsomi, másod világból való lelkébe. És ez az összekapcsolódás tette lehetővé, hogy Mária is lássa a múltat, a jelent, és az elkövetkezendő jövőt.
A közeli és a távolabbi jövőt is, amelyben megvilágosodik a cél: a teljes beérkezettség és a teljes üdvösség állapota azok számára is, akik valaha eltértek az Atya akaratától, elhagyták az atyai hajlékot, leestek ezekre a mély világokra és innen nem tudtak többé elmenekülni. A bűn és a halál fogvatartotta volna őket örökkévalóságok után újabb örökkévalóságokig, ha a mi Urunk, a Jézus Krisztus Márián keresztül testet nem ölt e világon, hogy megszabadítson mindenkit a bűntől, a bűn következményétől, a haláltól és Általa és Benne mindenkinek örökélete lehessen.
Ezek az idők elmúltak, a mennybemenetel megtörtént, de Mária, az Úr alázatos, engedelmes szolgáló leánya, aki összekapcsolta a mennyet a Földdel, egyetlen pillanat töredékére sem szűnt meg dolgozni és munkálkodni azokért, akik itt maradtak még az ő mennybemenetele után is és itt maradtak az első keresztények vértanúsága után is, hogy azok is, ti is mindannyian megmenekülhessetek.

összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szűz Mária szolgálata
Adai közlés - A feltámadás ünnepén
Ne egymás fejét, hanem lábait mossátok meg
A megtérés a szeretet forrása
Az önzés és a gőg
Krisztus minden időben ugyanaz
A szeretet tiszteletet gyakorol




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGirxI8NaQQ6cblKSS-g?e=b1aolb
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=SOKG0AeUx2E
Lélekben és igazságban II. Kötet – A böjt értelmezése
Hangoskönyv részlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=s987FpzfQHA
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok XII.rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=_TkBCvyC4Gg
Ezoteriák I. Kötet – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=6PHRLrCDBak
A születés – Spirituális film