Szellemtudomány alapjai

A Föld mint világparány

Kivonatok Tóvölgyi Titusz „A mindenség” című könyvéből

Utunk végén a földön vagyunk, ahol egykor a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb fokozatok egyikén találtuk magunkat. Figyeljük meg a szellem, erő, anyag lefokozottságát a földön. A szellemi principiumnak a megjelenése itt e földön az állatemberi testesüléssel kezdődött meg. Itt van a legdurvább emberiség összenövése az állatokkal, ami a leghasonlóbb hozzá. Nemcsak a külső hasonlatosságról van itt szó, hanem igen gyakran az emberek és állatok lelki tulajdonságainak hasonlatosságáról is, olyannyira, hogy ezek az ő magasabb fajaiban gyakran több szeretetet és érzést mutatnak, mint a durva vadember, kinek esze és felfogása úgy viszonylik a művelt emberéhez, mint ahogy viszonylik a legdurvább állat őhozzájuk.
Az ember tehát nem művelt majom, mert más principium (életelv) élteti a majmot és más az embert. A majom, mint állat, mint érzéki és testies lény a szellemek esésének következménye; mint éltetett érzéki lény, ő egy tiszta principium; az állatember pedig az ő saját esésének következménye. Az állatok fajai és tulajdonságai a szellemek elfajulásának és a megsűrűsödéseiknek következményei, mely utóbbiak az életprincipium által a rotáció folyamán életet nyervén, tulajdonságokkal fölruházott állatfajokká lettek. Tehát minden állati és érzéki a szellemi elfajulásnak, a szellemi esésnek és sűrűsödésnek következménye. Az ember és az állat, az anyag és tulajdonsági csere által szoros összeköttetésben van egymással.
Hogy a mindenségben ez a kicsi föld miért oly nagy nekünk? Azért olyan nagy, mert mozgásunk korlátozott s ebből kifolyólag a világtestek nagysága mindig az azokat lakó szellemek mozgási képességéhez van arányítva. Mire való lenne nekünk egy nagyobb világ, mikor ennek sem tudjuk bemozogni az ezredrészét se, kivéve a mostani utolsó időket.
A szellembukások okozta lefokozódások, amint tudjuk, fokozatosan szálltak alá; bizonyos tehát, hogy azok a szellemcsoportok, melyek földünk népfajait képezik, nem a földről erednek, csoportokba nem a földön verődtek, sőt inkább szétforgácsolódtak, és hogy képességeiket és lefokozottságukat az előző világokból hozták magukkal.
A harmadik esés után, ha a bolygókat is számba vesszük, milliárd és ki tudja hányszor milliárd világok alakultak, melyek a szellemfokozatokkal voltak analógiában, ahol a hasonlók egymást vonzása következett be. Az ilyen vonzalmi körök alakulására azonban csak a test nélküli életben van alkalom, ahol a vonzás ereje előtt határ nincs, találkozási lehetetlenség nincs. Az ilyen csoport alakulásoknak (fajoknak, népeknek, nemzeteknek) tehát ott kell végbemenniük, ahol ahhoz meg van a lehetőség és akadály nincs.
Ott vannak az alakulások, ott osztatnak be a csoportok a rotáció által, ott helyeztetnek el a tűzkarikák területén és a kidobott tűzkarikák immár ilyen beosztott csoportokat visznek magukkal. Amint aztán a tűzkarikákból a világalakítások tömegesítései megkezdődnek, a szellemeket tartalmazó anyagi részek úgy lesznek beosztva, hogy ébredéskor a csoportok a nekik leginkább megfelelő fluidok (földrészek, klima, talajok, növény és állatvilág) közt találják magukat. Ez a test és alak eredetének fizikai magyarázata.
A csoportok magukkal hozták az ő szellemfokozatukat s az új világban, amelyben fölébredtek, ott kellett, hogy megtalálják az ő tisztulásuk feltételeit, ámde az e földre jött csoportok egynémely része annyira süllyedt volt már, hogy puszta feleszmélésük több időt igényelt, mint más magasabb fokú szellemek művelődésének immár egy-egy, aránylag magas foka, mint például az ógörögöké.
Később a művelődés nem csak szaporodással terjedés, de népkeveredések és reinkarnációs átültetések által is előmozdíttatott, olyannyira, hogy a mai művelt nemzetek leszármazási ágazatait senki nem lenne képes megállapítani. Szóval, ma már egyik nemzet sem tudná kimutatni, miféle konglomerátumokból van összetéve és hogy mennyire uralkodik benne az új és az ősi elem. A művelt és a műveltséget terjesztő nemzeteket értjük itt.
Az emberi test, ez a kényszerzubbony, mely a bukott szellem meg-megújuló lázadásainak következménye, s amely kényszerzubbony viselkedésünk következményeként elkerülhetetlen adatott reánk a folytonos kihágásokra szabott törvények által. Ez a kényszerzubbony erős akadálya nem csak mozgásunknak, erőkifejtésünk és a szabadakaratunk felhasználásának, hanem szellemi fejlődésünkre nézve is.
Mennyi idő múlt el Krisztus megjelenése óta? Mégis az emberiség legműveltebb része sem képes a helyes isten-eszme fölfogására és a szellem személyi és szellemvilági létezésének fölfogásába bele találni magát.
Az a műveltség, amely a földön mutatkozik és terjed, amint már mondtuk, nem az emberiség önművelődése, hanem a rotáció műve. A rotáció preparálja az emberiséget és viszi előre, művelve a művelődésnek azon kellékeit, melyek az önművelődés lehetőségét készítik elő. Ez még mindig csak iskoláztatás a rotáció magas szellemeinek láthatatlan tanári kara által, de az önálló, a szabadlábra helyezett önfejlesztő korszaknak ideje még nem érkezett meg. Közel van már, de még nincs itt.
A tömör földi test kényszerzubbonyának nyomása alatt sinylődő szellemprincipium hosszas vajudása ez. Nehéz megküzdeni a zubbony hatásával még a küldetésben ide lekerült magasabb szellemeknek, az emberiség úgynevezett legkimagaslóbb alakjainak is, kik a közelből megfigyelve nagyon sok olyan gyarló vonást árulnak el, mely a zubbony részint korlátozó, részint érzéki befolyására mutat; pedig ezek hatalmas szellemerők nagy ellenállási képességgel rendelkeznek a tucatemberekhez képest az anyag befolyásával szemben.
A fogalmat Istenről a szellemek hozták magukkal és még azok is ébresztésre, fogalomtisztulásra, sugalmazásra és befolyásra vannak szorulva. Gyarlóságoktól teljesen mentes ember nincs, de azok a gyarlóságok, melyek a test múlandóságához vannak kötve, azok le is hullanak a testtel együtt a szellemről.
Igenis a testi kényszerzubbony által okozott hátrányok teszik, hogy fogalmaink is annyira korlátozottak, mert saját szervi korlátainkon át figyelünk meg mindent, azokat, melyeket e szerveken át avagy szervek által meg nem figyelhetünk, letagadjuk. Így voltunk még eddig mindennel. Letagadtunk mindent, amit érzékeinkkel nem tudtunk megtapasztalni.
Lásd a te bolygódban, óh ember, a te érzéki esésed következménye képpen a te bűntetésednek helyét! Szellemed másodjától elválasztottan, küzdened kell a természet ellen és küzdened kell önmagad ellen, hogy nagy fáradtsággal és áldozatok árán vissza nyerhessed őt. Igen bizony! A te eredendő bűnödben születve, szellemi eredendő bűnöd által ide hozatva fájdalommal jöttél és születtél a földre, hogy a halál rémképével hagyd el azt. Keresd ebben a te esésed bizonyítékát, hogy ez a hely csakis a bűnhődés és engesztelődés által válhatik a haladásnak helyévé.

Ha ezt velem együtt megértetted már nem tarthat vissza semmi, hogy igazából rátalálj Istenre és megállíthatatlanul haladj az atyai ház felé.

szemlézte: Bíró László

Az élet egy örök hullámzás

Névtelen szellem írásaiból Eszter írómédium útján

Síró szélvészben jajgató morajlásban, a természetnek ítéletszerű dühöngésében éli ki magát az az erő, mely soha nyugvást nem ismer. Mert őt sorsa örökké fejlődni, mozogni kényszeríti.
Ez az elemek csatája, mely minden fel nem használt energiát magához vonz és céljaira felhasznál.
Mihelyt a szellem elveszíti erői felett a hatalmát, a természeti erők uralma alá kerül. Idővel ugyancsak ezek ébresztik fel őt és talpraállítva, új vágyakkal, új érzésekkel fölruházva belökik az élet hullámzásába, mert nincs örök megsemmisülés. Újra és újra meg kell az életet kezdeni, bármikor is hagyta abba.
Még a mélyről is felhozza a természettörvény ereje az ellentétes erőkben kimerült szellemeket és gonosz elveikhez való gonosz munkát bíz reájuk, hogy ebben dolgozva is a szellemi fejlődést szolgálják. Az élet beláthatatlan magasságokat és titkos mélységeket magában foglaló örök hullámzás, csodálatos szépségek és boldogságok szülőanyja és egyben kimondhatatlan szenvedések és fájdalmak forrása is. Kinek igy, kinek úgy jut belőle.
Az élet olyan, mint egy büvős tükör, melybe belenézve sohasem azt látjuk, amit óhajtunk látni, hanem azt, amiről nem is tudunk, hogy van. Amit nem keresünk, azt találjuk s amit elfelejtettünk, azt hozza elénk. Lelkünk hiányait, fogyatékosságait hűen, pontosan megmutatja akkor, amikor mi tökéletesnek és jóknak hisszük magunkat és szenvedünk tőle. És akkor összetörve, kétségbeesve irgalomért esedezünk, mert belátjuk, hogy nincs létjoga tévelygő lényünknek, mert nem boldogságot, hanem szenvedést érdemelnénk a mi engedetlenségeinkért és várjuk a vezeklést a büntetést.
Amikor már a belátásnak erre a fokára jutottunk, a kegyelem nagy értékkel jön elénk, mintegy feleletképpen az élet tükörlapján és mi ámulva állunk ez előtt a titkos tükör előtt, mignem megtudjuk, hogy Isten a mi Atyánk titkon néz ránk és várja a pillanatot, hogy felfedhesse Magát előttünk. S amikor mi megértjük ezt, nem látjuk többé a büvős tükröt, hanem Isten végtelen szeretetét, mellyel minket Magához vonzott, hogy megismerve, mi is szerethessük Őt .
Istennek ez a szeretete megtanít bennünket arra, hogy a rosszat többé ne a hatásairól, hanem az igaznak ellentétes természetéről ismerjük meg. Többé már nem lesz szükség a természet kemény leckéjére, mert a bennünk levő világosság eloszlatta, fölbontotta a homályt és az életnek uraivá lettünk a bennünk lakozó isteni törvény által.
A természetet nem győztük le, mert harcra sem kelhetünk azokkal a hatalmakkal, melyek felettünk uralkodnak. Csak kiemelt bennünket az Isten kegyelme a természettörvény kemény korlátai közül és így nem mi vagyunk a magunk szabadítói, hanem az isteni kegyelem.
A mi alázatosságunkkal, engedelmességünkkel csupán alkalmassá váltunk az isteni erők befogadására, de az érdem Istené, aki bennünket fölemelt, megtisztított és a bűnnek és tévelygésnek sötét ködéből a világosságra vitt.
Mondom: nem a miénk az érdem, de az eredmény igen. Mert ezután már az élet fényoldalán élhetünk a hit és engedelmesség által.
Ez a jövő képe.
A jelen, amelyben éltek, az isteni eszme elfogadásának a próbaideje.
A jövőhőz, a boldogsághoz, a lélek álmainak, vágyainak a megvalósításához közel vagytok, de a csalódáshoz és szenvedéshez is, ha halljátok az Igét, ismeritek a jót és mégsem törekszetek annak megvalósítására.
Próba az élet, akár fölemeljen, akár a mélyre sujtson az örök hullámzó mozgás.
Akár örültök, akár bánkodtok, akár szenvedve türtök, akár magasztalva hajlongjanak előttetek, egyformán Isten kegyelmére van szükségetek, hogy ebben a folytonos hullámzásban megállhassatok.
És vegyétek eszetekbe: Az Isten tekintete egyformán vizsgálja a szíveket, úgy a fent, mint az alant levőket. Aki fent nem jól végzi, nagyon lekerül. Aki pedig a kevésen is hű, azt sokkal bízza meg.
Fontos az életnek minden kis perce, hogy a hiábavalóságot, a mulandóságot kiszoríthasátok életetekből, mert ha sok hiábavalóságal töltitek meg életeteket, a szellemvilágban nagyreményű koldusok lesztek csupán, minden tudásotok, meggyőzödésetek dacára is.
De ha érzéseitek, cselekedeteitek valódi értékkel bírnak - mindegy, akár szenvedve, akár könnyen szereztétek azokat, boldog és gazdag szellemekké váltok.
Az élet hullámzásában fejlődő szellemek meg kell ismerjék elveik és munkájuk értékét. Ismerjék meg az életet, mely hol borzalmas, hogy gyönyörteljes, de amelynek vége nincs sehol.


szemlézte: Bíró László

A lélekből történő betegségek gyógyítása karmikus hatással.

Példa esetek.
Önzés és gőg.
A szellemtípus gyógymódként önzésre először földi gazdagságot, gőgjére pedig az előkelő származást kapja meg kiélésre.

Következő testetöltésre már bekövetkezik a szellemi operáció. Az önzés megkapja a szegénység kegyelmi állapotát, a gőg pedig a megvetett származást, például a cigánysors kegyelmi állapotát, vagy Amerikában például a néger gettó lakóinak megvetett állapotát.

A szellemi tályogok felnyílnak, kifakadnak és megindul a szellemi tisztulás gyógyító folyamata.
Hiúság és hírnév.
A szellem megkapja a hírnév dicsőségét, érzékiségre pedig testi vonzerőt kaja kiélésre. Következő testetöltésre a hiúság megkapja a meghurcoltatás kegyelmi állapotát, az érzékiség pedig a visszataszító külső kegyelmi állapotát.
Nagyratörés és kapzsiság
A szellem megkapja a nagyratörésre a magas társadalmi pozíciót, kapzsiságára pedig a fényes vagyoni helyzetet. Következő testetöltésre megkapja a megalázó élethelyzet kegyelmi állapotát, a kapzsiság pedig a tönkremenés kegyelmi állapotát.
De nem minden esetben érvényesül a karma törvényének logikája, nem minden helyzetre igaz!

UI:

Egy ismerősöm kérésre az előadásaim anyagát feltöltöttem, 600 mega, innen letölthető:

Karsay István írásos előadás anyagok letöltése
https://drive.google.com/file/d/1qDjp60e5JZNBVYJhaWn9yFzkgbaU6YvJ/view

Titkos Tanításokból:

Szenvedés

A szenvedéseknek akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét felemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén, és a jóra törekvés marad a felszínen. Ilyen alkalmakkor az isteni kegyelem – még ha a lélek alacsony fokozatú is – juttat neki olyan körülményeket és állapotokat, hogy a benne lévő jó a jobbal érintkezve megszaporodhassék és megerősödhessék.
Mert hogyha az embernek az ő bűnei és tévedési miatt – mint ahogyan az emberek általában gondolják – mindig csak szenvedéseket, küzdelmeket kellene elviselni, a jó elcsenevészednék benne.
Például ha a féltékeny természetű ember csak csalódnék és emiatt folyton szenvednie kellene, megszerezhetné – e a hűségben való hitet?
Nem, csak a hűség és a jóság tudja ebből a hibájából kigyógyítani. Mert a jóban a léleknek a jó felé történő törekvései és érzései fejlődnek, mintegy felduzzadnak. A hit is a meggyőződések és a bizonyosságok által lesznek erőssé; mert hogyha az igazságot az ember soha se érezné, akkor kiveszne belőle az igazságban való hit.
(saját megjegyzés: ezért is fontos mindig a szeretetben élni, és azt sugározni még akkor is, ha támadás ér minket, hogy példát mutassunk a velünk szemben álló alacsony szintű szellemi lénynek!
Lásd: „bocsásd meg Atyám a vétkeiket, nem tudják, hogy mit cselekszenek”)

Ezért van az, hogy a gyenge lelkeknek általában majdnem mindig a jobb, és könnyebb életet adja a végzet erősödés céljából, a jóban erősebb lelkek pedig megpróbáltatásokat, olykor több és nagyobb megpróbáltatást kapnak a sorstól, mint amennyi kijár!
Így van az, hogy nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza. Vannak kisebb küldetésben lévő ember – lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el.

Itt dől meg a karma elmélete és olvad föl Isten kegyelmi törvényében.
Itt elszakadnak a szállak és megszűnik a rideg ítélkezés jogossága.

Ezért tartózkodjék mindenki az „igazságnak” felettébb való gyakorlásától és hangoztatásától. Mert ha nem volnának jobbak és igazabbak, akik segítik a mélyen bukott szellemeknek a világban hordozni terhüket, akkor nem volna fejlődés, és ne volna meg annak a lehetősége, hogy a nagyon gyengék is valami jóhoz is juthassanak a világban.
De miután vannak – és különösen sok az ilyen női szellem, akik küldetésben munkát vállalnak e világon, bár nekik a szenvedés igazság szerint és következményeként nem jár ki – ezek viszik az emberiség sorsát előre!
Az ilyen nők azok a megtisztító edények, akiknek a fluidjain keresztül a férfi – szellemek világosságot és szeretetet nyernek, mert hiszen a női fluidokon keresztül van a testetöltés lehetősége. Ha a férfi csak a nála alacsonyabbfokú női szellemmel volna kapcsolatban, soha se tudna feljebb emelkedni.

A férfi ösztönszerűen érzi ezt, ezért úgyszólván kétféle életet él, kétféle törekvése éli ki magát benne: az egyik a felfele történő törekvés, amellyel az ő előrehaladásának eszközét: a feleséget, az anyát tisztának, és szeplőtelennek igyekszik megőrizni, és egy másik törekvés:

Az ő érzékiségének felelősség nélkül való kiélése, amivel a bűnbe, a sárba igyekszik lenyomni a nőt, aki pedig épen olyan hozzátartozója, mit az anyja, a felesége, vagy a leánya.

Ebből a tévedéséből a férfinak ki kell gyógyulnia; fel kell ismerni a a legutolsó nőben is az anyát, a feleséget, és az Ő leánygyermekét. Mert ameddig a férfi kétféle nőt akar és kétféle nőnek biztosítani a létjogosultságot maga mellett, addig az Ő számára a haladás és a boldogság útja el van zárva.


S bár igaz, hogy a szellemnek az elfogadó része az, amelyik lefelé húzta és húzza az egységet, viszont ismét az elfogadó rész az, amelyik felfelé is emeli.

Ezért a nőt meg kell becsülni, mert nem tudhatja egyik férfi sem, hogy akit alantas szenvedélyének eszközéül tekint, nem éppen az ő lelkének hozzátartozó mása-e? (duál – pár)
És jaj annak a férfiléleknek, akinek a lelke a posványban van, mert nem tud addig felemelkedni, ameddig az a női lélek a posványban jól érzi magát. (saját megjegyzés: lásd prostitúció)

Ameddig kétféle nő van a földön, addig a férfi szellemek nagy légiója ődöng a földi szférák körül, mert vagy nem tud, vagy nem lehetséges testet öltenie, annyira gyenge, vagy ha kissé fejlettebb, nem akar testet ölteni; már pedig amíg nem cselekszi, nem tud a törvényben dolgozni.
Amíg a férfi nem becsüli meg a feleségét, lánygyermekét, addig nehezebb a jóban, az igazban történő fejlődésnek kifinomodása.

Mert a nő az, akin keresztül a jobb és tisztább nőkre tud szert tenni; és ha ezek a jobb, igazabb és törekvőbb női szellemek bezárják a kezüket és a magasabb szférákból nem szállnak alá áldozatos testetöltésre, akkor a föld elveszett parázna asszonyaival és gonosz fluidú nőivel, akik lehetnek anyák, lehetnek szeretők, de belőlük a férfiszellemmel nem sok hasznot lát, mert csak lefelé vonzzák őt.

A szenvedéseknek nagy mennyisége és bűnöknek és tévelygéseknek elfajulása ennek az egy félreismert törvénynek: a szerelmi törvény rossz alkalmazásának köszönheti létét.
A paráznaság a sátán vegykonyhája. A testetöltéshez használt erők és fluidok, azok a vegyszerek, amelyekkel a lelkek már leszületésük előtt beoltatnak. Az ezekben rejlő hajlamok bontakoznak ki a külső, kifejlődő sejtek világában, és ha már ezek a lelki erők tisztátlanok, akkor az egész emberi természet meg van rontva.

FONTOS dolog, hogy életünk egy része a karmikus feladataink feloldását szolgálja, majd áttérünk a dharmára, az életfeladatunk elvégzésre koncentrálódik.

UI:


Szellemtani Szilánkok. Karsay István
https://www.youtube.com/watch?v=c_pp4ecO-FE&feature=youtu.be

Idők jelei - Felvezetés
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján

Az Úr Jézust a világ öntudatlanul várja. Eseng az eljöveteléért és mégsem tudja, hogy mire, vagy kire vár abban a szokásból emlegetett Névben, akit a világ a saját elképzelései szerint és mindenki a maga külön céljainak megvalósítására szeretne felhasználni. A világ ünnepel a maga megszokott módján, immár közel kétezer esztendeje, de megmaradt bűneiben, tévelygéseiben, mert sajnos mindig csak a külsőben, a szokásokban éli át azt a történést, mely nemcsak a Földnek, hanem az összes égitestnek is nagy előrehaladásához adta meg az első lökést.

Amíg az egyéni érdekek apróbb és nagyobb gondjai, vágyai foglalkoztatják a földi embert, addig a nagyobb, messzeható történések szövődnek a Földön és a földfeletti szférákon, és még ezek felett is, a Naprendszer különböző bolygóinak összeegyeztetésében dolgozók kezében van.
És mindez azért történik, hogy a kicsiny, a tudatlan, a ma örömének vagy szenvedésének élő ember kitaláljon az önmaga által épített börtön sötét és homályos, zegzugos barlangjaiból és lásson világosságot. Lássa meg, hogy az élet nem apróbb-nagyobb próbatétel, hanem komoly, nagy munka az előrejutáshoz, az egyidőben együtt élők harca a sötétséggel, a gonoszsággal, mely az eltévelyedettek tudatlanságából származik.
Ezek a szellemi elmaradottak kirostálódtak, mint a konkoly a nemes mag közül, és megégettetnek abban a nagy tűzben, mely minden tévelygéseknek és ebből származó gonoszságoknak a végső leszámolása és befejezése. Tehát nem örökéletű, mint azt sokan hiszik és hirdetik, mert a tudat és az emlékezés jelenti a folytatódást, az élet továbbvitelét.

A szigorú elhatároltság, amit az egyik egyház a másik egyház hívei és önmaga hívei közé állít, megakadályozza a hívők érdeklődését és gátakat vet a gondolkodásnak, az igazságot kereső lelkeket elválasztja egymástól. A lélek lobogását eloltja a megszokás, a közöny és az érdeklődés szinte elterelődik a lélek dolgairól és a világ felé irányul, ahonnan a féltudományok csábítóinak állandó újabb és újabb felfedezései vonzó erővel nyúlnak ki és polipkarjaikkal egyre beljebb és beljebb vonzzák a tudományok után szomjazó lelkeket mindaddig, amíg az istenhitnek utolsó cseppjeit is kiszívják a lélekből.
Úgy engedi el az élet harcaiba, hogy az élet harcát lélek nélkül csak az anyagra támaszkodva harcolja végig. Ezek az élet súlyos sebesültjei, akik akkor is szegényen térnek meg a szellemi életbe, ha a világ a legmagasabb piedesztálra emelte is fel, vagy a legnagyobb gazdagságban fürösztötte is meg életüket, mert eszményekben nem tudnak hinni, még kevésbé tudnak érte valamit áldozni. A lélek vaskos anyagiasságba burkolózva csak az anyag, csak a test életét éli, csak annak a céljaiért törekszik. Így mindig vastagabb hurok képződik körülötte és megfosztja minden lelki és szellemi megérzésétől.
Mivel az isteni törvények a lélekért vannak, az egész élet a lélek fejlődéséért van, így céltalanná válik az élet, megfosztja a halál az ilyen élettől az emberiséget, mert törekvéseivel a halál felé siet öntudatlanul, akaratlanul.
Én azt mondom gyermekeim, mielőtt a sötétség beállna, siessen mindenki az igazi, a szellemi Krisztus zászlaja alá gyülekezni, ne a megszokásos hitben, a formákban keresse és találja meg a maga krisztusi eszményét, hanem azokban az igazságokban, amit Ő itt hagyott, a lélekben követők számára. Mert Ő azokkal van és velük lesz a világ végezetéig.
Az Ő igazsága a szeretet és megértés igazsága, az alázatosságé, a szerénységé, a békességes tűrésé, a kevéssel megelégedésé, az egyszerűségé és a becsületes őszinte törekvésé. A léleknek fel kell öltözködnie ezekbe, és akkor nem fog rajta a világ csábítása, sem a megfélemlítése, mert az élet: ura a halálnak: a bűntől való tisztaság: ura az ítéletnek. Legyetek bölcsek és higgyetek az idők jeleinek, melyek az Úr eljövetelét hirdetik újra az Úr angyalai által, hogy a ti útjaitokat ne a gonosz tanácsán folytassátok, hanem amit Ő mutat nektek.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Idők jelei
Adai közlés – “Könyű azokat szeretni…”
A szerelem szellemi megvilágításban
A Névtelen szellem munkálkodásának célja - Utolsó idők
A Megváltó születését jelző fényszikra
HANG - Megváltoztam betegségem alatt
A rákkal diagnosztizált terhes nő története




https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirJQhF9MHVoOM7VMqQ?e=Edv2kG
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=2qUJS2LQBA8
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2009. Szeptember 21.

https://www.youtube.com/watch?v=V_O6V2N-Rq8
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000. Január 4.

https://www.youtube.com/watch?v=mkWaUtiI5wA
Örökértékű igazságok 11. rész – A Névtelen Szellem bölcsészete
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=ELVEg_Kp49Q&list=PL0dcbGrdPMFRq98gQfkcRyvVcAIMtOyvI
Lélekszakadva – Spirituális film

Vajúdik a föld


Ima


Drága, a mindenséget betöltő, jóságos teremtő Atyám!


Mélységes hálával borulok le Előtted, a Te hatalmasságod és mindenütt jelenvalóságod előtt, amellyel betöltöd a mindenséget és a mindenségben élő és munkálkodó gyermekeidet, hogy hálatelten köszönjem meg minden egyes érzést és gondolatot, amelyet felénk sugárzol a Te végtelen érzéstáradból, hogy éltess és vezess bennünket a végtelen hosszú úton, amely az örök hazába vezet el bennünket.
Hálát adok Atyám neked a fejlődés törvényeiért, minek következtében visszajuthatunk az elvesztett paradicsomba, a jónak a végérvényes diadaláért, és a rossznak a büntetéséért, hanyatlásáért és bukásáért, a kettő különválasztásáért, valamint a Te hazahívó szavadért és annak vonzerejéért, és mindennek eredményéért, a föld vajúdásáért az új földre való eljutás lehetőségéért és mindazért, mert betekintést engedtél mindezen történések ismereteibe a III. kijelentés által. Tehát nem kell félnie a földi embernek, mert „mindezeknek meg kell történniük,” a változásoknak be kell következni, hogy a jó tovább haladhasson a maga törvényes fejlődési útján az örök haza felé.

Köszönöm Uram Jézusom Neked, hogy kétezer évvel ezelőtt eljöttél a földre, mint Megváltó és megmentetted a földet az örök pusztulástól! Ugyanis, ha nem vitted volna fel a keresztre a világ bűneit és nem hoztad volna létre az üdvösség útját, senki sem maradt volna meg és most nem írnák itt az eszközömmel, mert már akkora volt a bűnmennyiség a földön, hogy kilökni kényszerült volna magából a salakot és vele együtt az összes szellemet és senki sem jutott volna el az üdvösségre. Tehát az „utolsó pillanatban” jött általad a megmentése az emberiségnek. De nagyon drága árat kellett fizetned ezért. El kellett hagynod a messiási világok ős-napjait, a duálodat, hogy egy legsűrűbb anyagú bolygón megszülethess egy istállóban, a legszegényebb körülmények között, ahol nem értett meg szinte senki a hatalmasok közül és a megváltásért az életeddel kellett fizetned. Ezt a hatalmas missziót nem merte vállalni senki a messiások közül rajtad kívül, de Te sikeresen végigvitted és ezáltal adtál még több mint kétezer év lehetőséget az emberiségnek az Isten Országába való bejutáshoz.

Kedves Mária, Neked is hálával adózhatok, amiért beálltál a csatasorba az Úr mellé, hogy részt vállalj az emberiség megváltásában. Továbbá köszönöm,- habár ezek a földi szavak egy kicsit sem fedezik azokat az érzés-megnyilvánulásokat, amelyek a lelkemből sugárzanak,- mindazt a munkát, amelyet szellemi állapotban végzel értünk bukott szellemgyermekeidért, valamint mindazért az angyalseregért, akiket Te küldtél le a földre az emberiség megváltásának, és az Úr munkájának elősegítésére.
Továbbá köszönöm mindazokat a testbeöltözött missziós szellemeket, akik szenvedéseikkel meghosszabbították a kegyelmi időt, vagy legalábbis csökkentették a földre váró katasztrófák mértékét.
Minden dicsőség Téged illet Atyám most és mindörökké!
Amen
*


A föld sorsát intéző szellemi világ, tudva és látva mindazt, ami az átalakulás ideje alatt az emberiségre vár, a segítségére siet(ne), hogy elősegítse és felgyorsítsa azon lelki - szellemi folyamatokat, amelyek a szellemi rostán történő fennmaradáshoz szükségesek, de földi ember se nem lát, se nem hall, legalábbis oly mértékben nem, hogy az utolsó napok megpróbáltatásaiban helyt tudjon állni és felül tudjon maradni a megmérettetés alkalmával, mert nem fogadja el a felhívásokat olyan komolyaknak és sürgőseknek, mint amilyen komolynak és sürgősnek tartja azt az emberiséget megmentő szellemvilág. Pedig - az Úr szavai szerint - „Csak az üdvözül, aki mindvégig kitart”. A kitartáshoz viszont hitre, nagyon mély, a lelketek mélyéig, a megtisztított alsóbbrendű énetekig gyökerező élő hitre van, illetve lesz szükségetek, mert ugyanis, - szintén az Úr szavait idézve - „Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott”. Akiknek az előző üdvözülési korszakban sikerült megtagadni a kárhozatra vivő hajlamaikat, a föld igazságát, azoknak bizonyos szemszögből nézve könnyebb volt, mert eloszlottak a megpróbáltatások, de nektek, akik a végidőkre maradtatok, szinte egy élet alatt kell behozni az elmulasztott kétezer évet. Nektek egy élet alatt kell elérni azt, amit kétezer év alatt nem tettetek meg.

(Saját megjegyzés: ez az életünk arra alkalmas, hogy amit még tudunk helyrehozzuk, pótoljuk a hiányosságokat, karma felhalmozódás van Karsay István)

Ezen megtisztulásotokra szolgálnak a jelenkori és a majdani megpróbáltatások. Ezért van szükség a hűséges helytállásra és a hitbéli kitartásra, mert csakis élő, az Istenben megkapaszkodni tudó („Szüntelenül imádkozzatok.”) Istenből táplálkozó élő hittel tudja a mai ember átvinni eme előttetek álló lelket tisztító időszakot. Amíg az ember a hideg értelmére hagyatkozik és azzal mérlegel és nem a hitére és a szívére, addig kívül marad az Isten Országán, mert a hideg mérlegelés az ember logikája, míg a hitből fakadó látás és megérzés, valamint a szeretet szemüvegén keresztül való látás a szellem logikája és látáspontja. Mert ha tovább megyünk, akkor nem elég az élő hit, hanem a szeretet kifejlődésére is szükség van az Isten Országába történő bejutáshoz. Mert mit jelent üdvözülni? Elhagyni a földet, a föld igazságait, kimunkálni egy magasabb igazság világát a lelketekben és bejutni legalább a negyedik szférába. Habár az Úr ezen a szférán túl mutat, amikor az Isten Országáról beszél: „Keressétek az Isten Országát és annak igazságát…” A negyedik szféra gyakorlatilag az Isten Országának csak az előcsarnoka, az ötödik szféra már földi viszonylatban ugyan, de az Isten Országa. Tehát, ha az Isten Országa kereséséről szól az Úr, akkor az ötödik szféra kereséséről beszél gyakorlatilag. Ha az eredeti szöveget nézzük, akkor a helyes fordítás úgy hangzana, hogy:

„Keressétek az Isten Országának az Igazságait, (amely számotokra nem más, mint a szellemtan) és az Isten Országát…”- mert a negyedik szféra az igazság világa, ahol alkotják a földet irányító szellemek a föld előrehaladásához szükséges igazságokat és törvényszerűségeket - és amikor megtaláltátok, akkor megtaláltátok gyakorlatilag a törvényes utat az ötödik szférába, az Isten Országába. Habár ez azt is jelenti, hogy ne földi igazságok (tudományok) után kutassatok, hanem az Isten Országának az igazságai után, mert abban hit, szeretet és isteni igazság van. Ez főként azokra vonatkozik, akik megismerték a szellemi tudományokat. Nézzétek meg a „Szellem erő anyag című könyvet, a tudomány mennyire messze áll attól, hogy olyan világokat fedezzen fel, amelyeket a műszereivel nem tud azonosítani. Tehát ha a tudományokban akartok jártasak lenni, akkor a lelketeknek azon igényeit is ki tudja elégíteni a szellemtan, de azt tudni kell, hogy a tudomány nem nyújt önismeretet, vagyis nem segíti elő a befelé fordulást, a lelki tisztulást, vagyis a bűnös hajlamoktól való szabadulást, amelyre itt az utolsó időkben már nagyon nagy szükségetek van. Istenhez a tudomány nem viszi közelebb az embert, mert csakis tisztulással és a szeretetben való gyarapodással lehet közeledni Hozzá, „Keressétek Isten Országát…” amit a földi embernek önmagában kell kiépítenie, mert egy bolygó szintjét a rajta élő szellemek szintje határozza meg és nem fordítva. A föld kialakulásakor is az összevont szellemek fluidjainak a szintje határozta meg a föld szintjét, mert ugyanis a naprendszer kilökött szellemeinek salakjából, anyagából, keletkezett.
A föld fejlődését elősegítő szellemek, a missziós szellemek, akik magas fluidokat hoztak le és a földön jelenlévő rossz fluidokat átszenvedték és megtisztították, hogy megnöveljék a föld szellemeinek az Isten Országába való bejutás létszámát, mielőtt még be nem zárulnak a mennyek kapui.

Tehát amikor az Úr „parancsára” Isten Ország kell keresnetek, akkor ezt önmagatokban tegyétek, mert „Isten Országa bennetek van!” Ahhoz, hogy meg is találjátok, a bukás eredményeit, a rengeteg salakot kell lehántani róla, habár az imájában mégis csak azt mondja: „…Jöjjön el a te országod…”, tehát az Ő országának mégiscsak kívülről is kell jönnie, azaz fentről Istentől de mindenképpen keresni, kutatni és kérni is kell, hogy a bennetek lévő Ország növekedni tudjon. Ahhoz, hogy az emberben növekedni tudjon az Isten Országa, meg kell tagadnia önmagában, az alsóbbrendű énben megnyilvánuló „sátán országát”, a kárhozatra vivő hajlamokat és helyébe kiépíteni az „Isten Országát”, a magasabb szférák igazságait. Ennek a megvalósításához élő hitre van szükség, mert az Istenbe vetett hit adja az erőt a folyamatok megvalósításához. Minél erősebb valakinek a hite, annál gyorsabban halad a fejlődés útján és minél gyengébb a hite, annál többet szenved a hajlamaitól. (Habár a szenvedések elsősorban hűségpróba jelleggel bírnak.)
Ahogyan növekszik az emberi szívekben ez az „Ország”, vagyis a magasabb szférák igazsága, úgy alakul, fejlődik vele együtt a bolygó anyaga is, mert mint mondtam, a szellemek szintje határozza meg egy bolygó anyagát. Gyakorlatilag az Isten Országának a keresése először is az ima segítségével történhet, a „…jöjjön el a te országod…”-al. Mind a két tevékenység, az elmélet is és a gyakorlat is szellemi produktum, azaz komoly szellemi munkát igényel, amiben benne van a gyakorlat is. Ezen munka egyben hozzásegíti a földet a könnyebb átalakuláshoz, merthogy vajúdik a föld a rajta levő szellemekkel együtt, hogy megszülje az újjáalakulást. Amikor a „…jöjjön el a te Országod…”at imádkozzátok, akár a saját szavaitokkal, akár kötött formában, akkor gyakorlatilag ezért az újjáalakulásért is imádkoztok. Habár, mint tudjátok, a föld és az egész bukott világ átalakulását hatalmas isteni törvények irányítják és ha ezzel a rotációs törvénnyel azonos ütemben halad a ti tisztulásotok, az Isten Országa és az igazságának a felkutatása és magatokévá tétele által, amelyhez szükség van általános igazság ismeretére, a ti esetetekben a szellemtanra, önismeretre, aktív lelkiismeretre, bűnbánatra, bűnbocsánat által történő szabadulásra és törvényes szellemé történő átformálódásra, mert ha mindez megvan, csak akkor tudtok bejutni a föld fejlődésének következő állomására, de ha nem, akkor kívül maradtok az Isten Országán. A követelmények szigorúak ugyan, vagy legalább is annak látszanak, de nem megvalósíthatatlanok, hit által megvalósíthatók.
Azt mondja az Úr a halála előtt: „Elmegyek és helyet készítek nektek, mert azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”(Negyedik és ötödik szféra) Az Úr az ő kínszenvedésével megtisztította a földet, hogy ne záródjanak be a továbbfejlődés lehetősége a számotokra. Megnyitotta az utat a földről a Mennybe, vagyis a magasabb világokba, pontosabban a föld fejlődésének a következő állomására és ott elkészítette a helyeteket is, csak rajtatok áll, hogy meg tudjátok-e annyira tagadni önmagatokban az alacsonyabb igazságok követeléseit, hogy kiépülhessenek a lelketekben a magasabb igazságok, vagyis, hogy elfogadjátok-e az Úr által elkészített helyet. A Mennyek kapui most még nyitva állnak a számotokra, ahova hivatalosak vagytok az fentebb említett kijelentése alapján, de kizárólag rajtatok áll, hogy kimunkáljátok-e magatokban a magasabb világ igazságait hogy a vonzás törvénye alapján bevonzassatok oda.

(A követelményeket nem mi határozzuk meg, hanem a Mindenható Isten. Ha mi hamisan lejjebb tennénk az Új Föld erkölcsi szintjének követelményeit, becsapnánk benneteket és emiatt nem tudnátok bejutni az Isten Országába és bennünket terhel a felelősség.)
Abban az esetben ha elbuktok, vagyis ha nem tudjátok kimunkálni magatokban az üdvösséget, hiába halt meg értetek az Úr, hiába minden szellemtani ismeret, nem lehettek polgárai az elkövetkező Országnak.
Nem tartozik közvetlenül a témához, de mégis megemlíteném azt, hogy az ember hajlamos arra, hogy ne vegye komolyan a fentről jövő figyelmeztetéseket, hanem gyorsan továbbítani igyekszik. Nem ezt mondom, hogy ha kaptok egy -egy megnyilatkozást, hogy azt nem kell továbbítani, csak nem mindegy az, hogy mi marad meg bennetek, miután már továbbítottátok? Sokszor az ember e felelősséget is továbbítja ilyen esetben, mert úm. megszabadulni igyekezett tőle. Van aki azért továbbít közléseket, mert másokat akar vele megjavítani és netalán még számon is kéri az előrehaladást. A legsúlyosabb talán az, amikor az ember a „fél világot” meg akarja egyetlen pillanat alatt változtatni, mert akkora erőt és hatalmat érez magában. Ha mindez nem lenne gond gyermekem, akkor az Úr nem figyelmeztetne senkit mindennek felelősségteljes voltára: „Mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri is, de ha a saját lelkében kárt vall?”

Ezzel talán az isteni igazságok komolyságára és felelősségére szeretné az Úr felhívni a figyelmet, mert ugyanis, amikor az ember segíteni szeretne valakinek a továbbhaladásában egy -egy üzenettel, akkor -ha komolyan teszi ezt- ez olyan, mintha imádkozna valakiért. Amikor viszont valaki imádkozik a másikért, akkor részt vesz a annak a másiknak a megváltásában, vagyis kap a másik átemésztendő negatívumaiból, amelyet neki kell elszenvedni. No mármost, ha az egyén, aki a másikért imádkozik gyenge abban, amiben a másik is, akkor mind a ketten elbuknak a rájuk váró megpróbáltatásokban. De ha viszont már erős, akkor ellen tud állni a megpróbáltatásoknak és sikeresen haladnak előre mind a ketten. Ugyanez tehát az üzenetek továbbításával, ha az ember oktató jelleggel adja tovább. De ha szeretetből, és nemes, segítő szándékkal, akkor viszont építő jellegű mindegyik fél számára. De azért mégis csak az Úr szavai a mérvadóak, amelyeket fentebb említettem.
Azért hát érdemes megvizsgálni a mozgató rugókat, mert a legnemesebb szándék mögött is meghúzódhat az elismerésvágy, a dicsekvés stb. Hasonló a helyzet a mások anyagi segítségével is. Bizonyára, mindenki, aki másokon segíteni igyekszik, azt a legnemesebb szándékkal teszi. Talán még elismerést sem vár el érte, de bizonyára mégiscsak megbújhat mögötte az anyagiasság, mert az Úr elsősorban a „szegény asszony két fillérje” történet szempontjából vizsgálja meg a szíveteket, mert a „Jókedvű adakozót szereti az Úr”, ami mögött igazi szeretet van. Ugyanis tartalmaz igazságot az a mondás is, miszerint: „Nem azt nézi az Úr, hogy mennyit adtál, hanem azt, hogy mennyi maradt meg neked.”
„Én vagyok az Út… senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

Tehát csakis a krisztusi út vezet el az Atyához. De amennyiben figyelembe vesszük a tékozló fiú példáját, ott az Atya eléje ment a bukott gyermekének és a félúton találkoztak. A „fél út, ameddig az Atya „lejött”, vagyis ahol az „atyai jelenlét van” az az Isten Országa, immár a fentiekből ítélve a negyedik szféra felsőbb foka és az ötödik szféra, mert az már az Isten Országa. Tehát ebből is látszik az, hogy amikor azt mondja az Úr, hogy: „Keressétek és kutassátok az Isten Országát”, akkor talán a negyedik szféra felsőbb fokáról és az ötödik szféráról van szó. Az Isten Országa nem az igazságnak, hanem a szeretetnek az országa.
Siessetek hát keresni és megtalálni a részetekre fenntartott isteni igazságokat, addig amíg adatik, mert az elragadtatással megszűnik a negyedik szféra a földön, tehát megszűnik úgymond a szellemtan is és azután már csak az addig megszerzett ismereteitekre, tudásotokra és hitelekre tudtok csak támaszkodni. A tíz szűz példája alapján már nem lesz lehetőség egymásnak ajándékozni olajat a másik lámpásába.
Mivel az elragadtatás után megszűnik a szellemtan, ezért ezekre az időkre vonatkozik Jézusnak a végidőkre vonatkozó kijelentése: „…ha azt mondják, hogy a belső szobában van (Krisztus), ne higgyétek, mert olyan lesz az Úr eljövetele, mint a villám, láthatóvá lesz napkelettől napnyugatig…” (Nem napnyugattól napkeletig!!! Tehát az Úr II. eljövetele keleten fog történni, vagyis arra a sziklára ereszkedik le, amelyről felemelkedett a Mennybe.) Ugyanis ti az üléseket a „belső szobában” és nem hatalmas templomokban tartjátok. „Amikor imádkozol menj be a te belső szobádba…” azaz a lelked mélyéből kell az imának történnie és így a szellemtani összejöveteleknek is, vagyis a belsőnek kell megalkotnia, megteremtenie a külső körülményeket és mindezek az elragadtatással meg fognak szűnni, azaz mindenhonnan ki fog vonulni a Krisztus, még a ti szellemi és fizikai belső szobáitokból is. Ezért lenne szükségetek egy erős és szeretetteljes összefogásra, és az egymás mellett történő kitartásra, mert: „Az utolsó időkben (éppen a megpróbáltatások, a sivár és a szegényes lelki élet miatt meggyengül a hit és) sokakban kihűl a szeretet.”
Azt mondja az Úr a helyes szeretetet illetően: „Aki jobban szereti apját, anyját, házastársát, gyermekeit, mint engem, az nem méltó hozzám.” Érdekes módon az Úr ezt a kijelentését is éppen egy hierarchikus, családcentrikus nép között mondta, ahol olyannyira erősek a családi kötelékek, hogy a család köré mintegy burkot képeznek a vérségi kötelékek, talán még Isten felé is. Pedig mindig is az egészséges család volt az emberi társadalom alapja és az Úr mégis saját magát, az Ő irányába sugárzandó szeretetet a család fölé helyezi. Szükség van a családra minden szempontból, de amennyiben az Úr iránti szeretetről van szó, akkor már kicsit változik a helyzet, ugyanis akkor egészséges egy család, ha Krisztus van az első helyen. De tovább menve, Vele együtt azokat is szeretni kell, akik az Ő nagy családjába tartoznak és ez az, ami már a vérségi kötelék felett áll, mert maga az emberiség is egy nagy család. Sokan elhagyták a vérségi kötelékeket, hogy szolgálhassák eme nagy családot. Eme nagy családon belül, ti, akik a Névtelen Szellem igazságai köré gyülekeztek, szintén egy nagy családdá kellene formálódnotok, mert szellemi „vérségi kötelékben” álltok egymással. Egy emlőből táplálja az Úr az örök életre előhívott éneteket, ami egy nagy családdá kell, hogy formáljon titeket az élő hit és szeretet által. Ebben a szellemi csoportosulásban kell kimunkálni egy szoros szeretetbeli egységet és ebből kifolyólag az üdvösségeteket is.

Azért említem ezt, mert mindannyiótoknak elsősorban a hite van és lesz próbára téve a felszínre engedett szellemhordák hatásai révén, amely az önzőséget, a haragot, a gyűlöletet, a megbocsátani nem tudást hozzák ki belőletek és mindez mellett arra törekszenek, hogy különböző módon félelmet és pánikot keltsenek az emberekben, az élő hit romlására. Erre nagyon vigyázzatok, mert amennyiben nem sikerül hittel úrrá lenni és kiemelkedni bárkinek is ezen ördögi cselvetésekből, kiesik a rotációból és nem jut be az Isten Országába. A hitpróbák kell, hogy megerősítsék a hiteteket olyannyira, hogy föléje tudjatok emelkedni a földön törvényesen zajló eseményeknek. Azért mondotta az Úr: „Előre megmondottam nektek, hogy higgyetek.” „ha nem így volna, megmondtam volna néktek.” Ne essetek kétségbe, és „Ne kérdezzétek, hogy mit eszünk, vagy mit iszunk, és mibe öltözködünk, mert ezt a pogányok teszik. Ti keressétek és kutassátok Isten Országát és annak igazságát és a többi az mind megadatik néktek.” csak kérnetek kell: „...A mi mindennapi (szellemi és fizikai szükségleteinket) kenyerünket add meg nekünk ma….” Ha ti tudjátok azt, hogy az előttetek álló kiválogatódásnak a megfelelő törvények által be kell következni ahhoz, hogy a földön élő fejlettebb szellemek tovább tudjanak haladni a fejlődésben, akkor nincs félnivalótok, mert Isten veletek van az Úr Jézus által: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Higgyetek Isten jelenlétében, még akkor is, ha körülöttetek mindenütt tűzeső esik és tüzet okád a föld!!!

Az Úr kegyelme legyen veletek, áldjon meg mindnyájatokat és adjon nektek élő hitet az előttetek álló időkben való helytállásra, mert: „Aki (a megpróbáltatásokban is) mindvégig kitart, az üdvözül.”

Köszönök neked jó Atyám minden kegyelmet, pontosabban azt, hogy elfogadtál munkásnak a Te szőlődben!
Amen
Ada, 2022. IX. 11



UI:

A szeretet meg kell tanulni!
https://wmn.hu/kozos-hang/57062-a-szeretetet-is-meg-kell-tanulni-elfogadni--pokorny-lia-es-grecso-krisztian-a-kozos-hang-premierjeben?fbclid=IwAR2zSDbB2wgS_wErJzjp-ljqxy1YAJBT1kf-IHmM5J4RQzdAdBnqK1MKcSM

Akinek már van mit adni a Föld számára
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján

Igen, én mindent látok és éppen ezért vagyok veled szemben nemcsak nagy elnézéssel, hanem őszinte együttérzéssel is, nemcsak most, a jelenben, hanem egész életed folyamán elszenvedett lelki és testi szenvedéseidből kifolyó keserű emlékezéseidben is. Veled érzek és veled bánkódom, nemcsak érted, hanem azokért is, akik lelkükben csak ilyen keserű emlékezések magvát tudták elvetni, amelyeket nekik kell feldolgozniuk, nekik kell átszenvedniük: nekik kell azokat a keserű érzéseket megédesíteniük, ha előre akarnak jutni azon a lépcsőfokozaton, amelyen minden egyes lépcső nehéz megpróbáltatást jelent.
Mert nem azért küld le az Úr olyan lelkeket a Földre, akik hoznak valamit magukkal, hogy azokat a Föld szenvedtesse és gyötörje, hanem azért, hogy tanuljanak a jobb és igazabb úton előre haladni anélkül, hogy maguk körül letarolnák a szeretet és igazság nyújtotta áldásokat. Az a lélek, akinek már van mit adnia a Földnek, az már több és tartalmasabb, azaz hasznot hajtóbb életet él, mint az, aki ezeket a nyereségeket egyszerűen elkönyveli, tudomásul veszi de nem kamatoztatja a saját életében, hanem inkább elpazarolja, lemorzsolja és sokszor a saját lelkének a megjelenési alakját öltözteti fel vele és így önmagát igyekszik értékesebbé tenni az emberek előtt. Ez nagyon szomorú látvány azoknak, akik áthatva a szent, önként adott áldozat boldogító örömétől felsorakoznak a Földre készülő csoportjaihoz és tanulmányozzák a földi feladatok nagyságát és a benne való munkák helyes megoldását.

És látniuk kell azokat a keserű, könnyes utakat, amelyeket azok maguk után hagynak és látniuk kell azokat az eltorzult lelki arcokat, akik keserűvé tették emezeknek az életét. Bizony sokan megrettenve húzódnak vissza a legszentebb feladatok vállalásától is, mert úgy érzik, hogy gyengék ezzel az örvénylő áradattal szembe szállni; félnek, hogy lesodorja őket arról a szintről, amelyet elértek és ahol boldogok voltak, amit nagy szenvedéseik és megpróbáltatásaikban megnyugodva, Isten kegyelmére támaszkodva értek el.

Ezek a szellemek bizony nem erőlködtek a testet öltés törvényének hívogató és sokat ígérő biztatására a földi világban megjelenni. De annál jobban tolongnak azok a gyenge és könnyűnek ítélt lelkek, akik nem ütötték meg az igazság mérlegén azt a számtörvény-fokot, amelynél a szellemi érték kezdődik. Mert minden fokozatnak van értékmérője, ahol a legkisebb jót és igazat is értékesnek számítják a nagy számok tömegében meglévő gyengeségekkel és a nem határozottan rossz irányú tervekkel és cselekedetekkel szemben.
Ezeket a hibás és tévedő lelkeket újra visszaküldik a Földre megfelelő szellemi oktatás után. Ezeknek a tévedéseit, bűneit, hibás nézeteit és ebből előálló bukásait letakarják, különböző színű és minőségi takarókkal fedik be ezeknek a lelkét, hogy sem a mások, sem önmaguk előtt a múltak láthatóvá ne legyenek, addig, amíg egy lényeges jelentőségű eredménnyel már levetkőzhetik ezt a takarót. Ha ezt levették, akkor a jelen eredmények színében, formájában öltözve jelenhetnek meg szellemi szférájukban, amelyben megnyugvást, békét és ennek megfelelő örömöket élvezhetnek.
Azért vannak elfedve a múlt emlékei, hogy az elhagyott tévedések és bűnök eredményei, amelyek mindig keserű hangulatot és lemondást eredményeznek, meg ne akadályozzák a lélekben megindult jó és igaz felé vágyódás további fejlődését, azzal a lemondással: „úgyis minden hiába, ez az én sorsom, ezen úgysem lehet segíteni.” Ez a nagy lemondás mindig a gonosz árnyakat vető belesugárzása az ember lelkébe. Mert vannak az életnek útvesztő fordulói, amelyeket mindenki kihasználhat úgy a jóra, mint a rosszra.

Az isteni kegyelemben való erős hit hatalmas változásokat okozhat a lélek haladásának útján; nemcsak a lelki előhaladásában, hanem a földi lehetőség törvényébe is behatol. És mint az enyhe szellő, úgy hajtja, igazítja a sorsok változását jobbra vagy balra. Az ember a maga hitetlen okoskodásával az isteni segítséget eltolhatja magától, hogy helyébe a sátáni sugallatot engedje érvényesülni.
Az ember ne hajszolja a kedvező lehetőségeket, de ha senkinek nem okoz kárt vagy lelki bánatot, akkor fogadja el és éljen vele az isteni törvények szerint. De ne bizakodjék el és ne legyen gőgös az adott élet birtokában, mert a Földön minden változandó. Ha pedig minden balul üt ki számára, nem szabad elkeserednie, mert a balszerencsének is van valami rendeltetése. A jó nagyobb próba, és nehezebben ismerhető fel az ok lelki kár nélkül, mint a nehéz próba, ami még a keserűségében is hasznosabb a lélek számára, mint az a jónak látszó, csalogató óhajtott eredmény, ami nagyobb kísértésbe vinné az embernek a jó és igaz felé megindult lelkét. Mert az ember könnyen elhiszi magáról, hogy ő már jó és igaz életet él, egészen addig, amíg az a próba nem kerül eléje, amelyen elbukik.
Nagyon erősnek kell lennie a léleknek, és sok próbán kell keresztül esnie, amíg megingás nélkül meg tud állni azon a mérlegen, amelyen megmérik azok a kegyelem hordozó sorsokat intéző, isteni törvényekben soha el nem bukott, ragyogó fényben dolgozó Isten gyermekei, akiknek kezébe van lerakva a bukott szellemeknek a legnagyobb gondossággal intézett sorsa, élete, haladása, boldogsága és ítélése.
Ez legyen az emberi lelkeknek vigasztalása. Mert senki sincs elhagyva, csak megpróbálva, hogy nagyobb bajt ne csinálhasson önmagának. Azért vannak, akik nem halnak meg a magukra vállalt időben, mert használható életet élnek. A Gondviselés angyalainak ítélete szerint vannak ilyenek és vannak olyanok, akik korábban elmennek, hogy ne sokasítsák meg tévedéseiket, és ne erősödjenek meg a tévelygés útján, hogy majd nehezen tudjanak az igaz Isten útjára visszatalálni. Ez mind kegyelem és isteni törvény.
A törvény nem kegyetlen, nem büntető hatalom, hanem az emberi lélek lágy, szerető kezekkel való elhelyezése a fejlődés bölcsőjében. Azért szeressétek egymást, akkor is, ha fáj az eltévelyedett lélek szúrása, akkor is, ha lépést tévesztett és megtántorodásával meglökte annyira, hogy majdnem elesik az a másik. Mert van, aki felfogjon, van aki nem engedi elesni azt, aki nem oka semminek. A hiányzó szeretet melegét pótolja a kegyelem ajándéka az úton járónak. Minden felfelé emelkedő lépcsőfoknál segítő kezek emelik azokat, akik lelküket átadva hisznek és bíznak az Úrban, Aki a szíveket vizsgálja. Azért higyj és bízzál, az isteni kegyelem és az én lelkem szerető támogatása is veled van és veled marad! Isten veled!

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Arc (Teljes film, 1995)
https://videa.hu/videok/film-animacio/arc-teljes-film-1995-drama-jeff-goldblum-gr0Vj!uwmqjKS9FXz?fbclid=IwAR2E-3hLQ3yWFftp_AgrocCzqk6cY622jLRAEBf-87VI7iyM9Qa_2CSPKYY

Jeremy életének eddigi tizenhat évét a nagyszülei texasi házának alagsorában töltötte. A furcsa, magányos fiú albinónak született, ezért él a világtól elzárva. Rabságáról nem is szerez tudomást senki mindaddig, míg egy napon meg nem hal gondozója, és ő - életében először - közösségbe kerül. Az iskolában Donald Ripley, az egyik tanár és a pszichológus Jessie Caldwell felfedezi, hogy az új diák különös képességek birtokosa. A beilleszkedési problémák hatására lassan kirobbanni készül az addig ellenőrizhetőnek tartott energia, aminek Jeremy születésétől fogva birtokosa.

Névtelen Szellem
A látszat világában
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Ti a föld törvényéhez, a látszat világához tartoztok, tehát a látszat szerint alakítjátok gondolataitokat, fogalmaitokat, míg a testben vagytok. Ez titeket is, másokat is megtéveszt, de amíg ti a jónak követésével kellemesen csalódtok sok dologban az átköltözésnél, addig azok, akik a látszatra építették feltevéseiket, keservesen csalódnak, mivel nem a valóságos jót, hanem csak a látszólagosat követték.
A látszólagos jó lényegében rossz. De ha valaki alapjában a jónak, a tiszta igaznak szolgálatába szegődik, látszat szerint követhet el rosszat is, de ha nem rossz szándék indította erre, hanem valamely tévedés: akkor ezt még könnyen helyrehozhatja, ha az arra való készsége megvan, hiszen tévedni emberi dolog.
Az ember nem tökéletes, tehát a nem tökéletes állapotú teremtménytől tévedésmentes életet nem lehet várni. Azért az ember meghal, hogy tévedéseinek súlya alól felmentessék. A halál mutatja meg azután a szellemnek, mi volt jó, mi volt rossz, s mely úton kell tovább haladnia, hogy mindig tökéletesebb szellemi eredményekről számolhasson be.
Akit nem szólít, nem hív az Atya és nem vonzza ki e világból, az megmarad a mulandó állapot kárhozatában, akár itt a földi életben, akár a szellemi, homályos életben. Az nem figyel a jelenségekre, melyek körülötte végbemennek. Az nem látja a beborult eget maga felett, s nem látja a villámlásokat, a bárányok ösztönszerű összebújását a vihar előtt, csak siet a prédára, mert természete ragadozó.
Nem fél az eljövendő vihartól, mert nem hisz benne. Esze, szíve tele van a mulandó élet javai után való vággyal. A reménység szivárvány hídja az ő lelkének járhatatlan, s mivel hinni nem tud, reménykedni sem akar: így az isteni szeretet részére semmivé válik, mert annak helyét elfoglalta az önzés.


szemlézte: Bíró László

Megpróbáltatásul vagytok a földre küldve
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Az Úr szent nevében, Akinek legyen dicséret és dicsőség az égben és földön mindörökké. Ámen. Eljöttem az Úr Jézusnak nevében gyermekem, hogy az új évfordulóban amelyben sok minden teljesedésbe jut, azokból a vágyakból, amit óhajtotok, de: sok minden abból is, amit szeretnétek, ha még nem jönne. Amit sokan szeretnének még a messze jövőbe eltolni, amikor már nem találkozhatnának szembe azokkal az eljövendő eseményekkel, amelyek készen állnak és bebocsátásra várnak.
Ezek, amikor behatolnak és a jelent benépesítik a maguk jelképes formájában, sokan sírnak és jajgatnak, mert csalódva érzik magukat hitükben és reménységeikben, mert nem így gondolták, nem így akarták. Nem így hitték, nem erre vártak, nem ezt volt az elgondolt vágyuk, akaratuk és elképzelésük...
Mindazoknak mondom, akik csalódnak, ne feledjétek soha emberek, hogy megpróbáltatásul vagytok a Földre küldve! Mert nem ez a ti hazátok, a ti otthonotok. Nem ez az a boldogság, amire vágytok, amire készültök, amiért küzdötök, amit a földi életetekben elérni szeretnétek. Nem! Ezt a földi élet nem adja és nem adhatja meg. Mert ez legfeljebb csak kis pihenőket adhat az elfáradt léleknek, hogy újra felvehesse a keresztet és hordozhassa, amíg az Úr leveszi válláról és Ő hordozza azok helyett, akik már-már összeroskadnak alatta.
Ez a földi élet csak előkészítő tanfolyama annak a nagy ígéretnek, amit az Úr itt hagyott az Őt követők részére. Mert Ő járt elől a kereszt hordozásban. Ő járt elől az áldozathozatalban és Ő járt elől az embernek meg nem érthető titkos feltámadásban, hogy az Ő áldozatával megnyílott mennyek kapui kitárulhassanak azok számára is, akik még gyengék és értelmetlenek, hogy ezeknek a mennyei titkoknak részesei lehessenek.
Tehát az ember a maga messze-esettségében sohasem jutott volna el a feltámadás nagy misztériumáig, ha az Úr le nem száll az Ő magasságos isteni világából - ahová az embereknek még a képzelete sem juthat el, mert a bűnbe eséssel elvesztette az arról való képzeletét is. Az örök isteni szeretet azért vette föl a bűnbe és kárhozatba hullottak testét, hogy ezzel ezeket az igazságokat és törvényeket megvilágítsa az emberi szellem előtt, amelyeknek segítségével a lehullott mennyei fénysugár - amit az emberi lélek a maga titkos szentélyében hordoz: isteni szikra - újra kigyulladjon abban az érzésben, amelyet úgy hívnak, hogy szeretetet és világosságot, melegséget árasszon a földi életben maga körül...
Hiszen ez is nagy eredmény, ha maga körül felolvaszthatja a befagyott emberi szíveket, amelyek a megdermedt világon életet, és az élet tiszta örömvirágait fakasztják a szívekben és lelkekben. De az még nem elég ahhoz, hogy az ember itt a Földön boldog tudjon lenni. Az élet a Földön, az elhagyott vadonban való járáshoz hasonlít, ahol minden lépésnél sziszegő kígyók, undok varangyok, vérszagra gyűlő fenevadak és apróbb-nagyobb férgek állják útját a földi élet vándorának, hogy vérét kiszívják és csontjait megemésszék azzal a vággyal, hogy az ő undok testüket feltáplálhassák.
A bűn testét ugyanis, amelyet a boldogság világaiból kirekesztettség után a bukott lélek magára szedett, védelemképpen, hogy az önmaga által alkotott bűnpáncélt megóvhassa az elpusztulástól. Ez, a bűnpáncél-megóvás, ennek kényeztetése, felmagasztalása, a testiség dicsőítése: az emberi lélek elhaladásának, nemesebbé fejlődésének a nagy akadálya. Mert amit az ember cselekszik, mindent a testén cselekszi. Ez a felettébb való testi értékelés áll útjában a lelki fejlődés előrehaladásának. A lélek minden képessége - amit a születéssel magával hozott - a testi életet szolgáló eszközzé lett a földi életben.
Ez az elferdült lelki törekvés nehezedik a földi világ emberére, ez akasztja meg a haladás útján, a megismert jóhoz való törekvését még azoknak is, akik születésük előtt nagy és nemes szándéktól fűtve indultak útra, hogy a jobb, a tisztább, magasabb rendű lelki életet elérhessék, ott egy hosszabb pihenést nyerhessenek és egy még tisztább, még boldogabb állapotban folytathassák az utat felfelé, mert a végcél még messze van, ahol a teljes boldogságot az emberi szellem elérheti.
De a földi élet kárhozatos világához viszonyítva az már a mennyek országának előcsarnoka. Ezt, legalább ezt - ezt az állapotot elérni ahol a lélek már le tudja vetkőzni magáról a külső világ mindent átfogó és mindent belepő porát: ami a lélek minden megmozdulását akadályozó hibás és bűnös nézetét, feltételezéseit, félelmét, az anyagi élet sokoldalú törekvéseit jelenti, - melyeket az isteni Gondviselés úgysem rendel ki a részére - legalább ezt tudjam veletek megértetni és az isteni Gondviselés iránti bizalmat felébreszteni: ez volna az én törekvésem veletek.
Hogy lenne az én munkámnak gyümölcse és a gyümölcsnek magja, amiben az élet tovább folytatódna a te eljöveteled után. De sajnos nehezen érik meg az a gyümölcs, ami a magot meghozza. Az érés pedig sem tőlem, sem tőled nem befolyásolható, mert annak a lelkek áthatottságától az Istenben való bizalmától és attól a szent önátadottságtól kell megérnie, amit minden lélek önmagában termel ki, az Istentől küldött kegyelmi sugárzás elfogadásával. A világ, az élet felébreszti mindazokat a latens meghúzódó vágyakat törekvéseket, amelyek, mint kínzó akadályok útját állják az igaz jó felé törekvő érzéseknek, amelyeket minden testben megjelenő lélek magával hoz születése előtti állapotából.
Minden emberszellem boldog szeretne lenni, ezt viszont semmiképpen el nem érheti sem a Földön, sem a szellemi életben addig, amíg a lélek éretlen állapotban tér meg a szellemi életbe. A Földön is csak a vágyakat hordozza magában, de hiába akarja azt törvénytelen úton elérni, ez csak súlyosbítja a helyzetét és forrongó lelkében csak panasz és elégedetlenség üt tanyát még akkor is, ha célját látszólag némiképpen megközelíthette.
Amíg az isteni kegyelem nem nyújtja azt, addig csak megnyugvással és bízva, reménykedve viheti Isten elé az ember az ő vágyait, törekvéseit, ha még olyan jónak, szentnek és igaznak látszanak is azok az emberi szemek előtt. Az isteni rejtett elrendezésben meg kell nyugodnia az embernek és az meghozza a gyümölcs érését mindig mindenben.
Az ember lelke nyitott könyv azok előtt, Akik a sorsokat intézik. De vannak kegyelmi idők is: tudniillik a megpróbáltatások ilyenkor szünetelnek, de amikor a bűn megsokasodik, az akkor kiömlik és mindent elborít, de akik az Úr kegyelmének megértői, azok megtartatnak a viharok közepette is.
Azért legyél türelemmel és bizodalommal az Úr kezében vagytok és mindenkinek a tulajdon törvénye szerint jár a meghallgattatás és a kegyelem kiosztása. Most a jóságos Atya gondviselő kegyelmébe ajánlva téged és mindazokat, akik a te életutadon társaid a hitben és a szeretetben. Isten oltalmába és kegyelmébe ajánlva téged, aki veled érzek és veled egy úton járok. Isten veled!


szemlézte: Bíró László
--

DUÁL – TÖRVÉNY 1/7

Egyik legfontosabb törvény a karma törvénye mellett, és „párhuzamosan” dolgozik, függetlenül a karma törvényétől. Szellembukásunk egyik fő gondja volt, amikor kettészakadtak a szellemi lények, a Bibliában képletesen Ádám – Éva példájával említették, és Éva volt, aki a kígyó a csábításának nem tudott ellenállni, és evett a tudás fájáról, és emiatt lettünk száműzve az édenkertből.

Valóságban a szellemi lényünk elfogadó fele volt kíváncsi a sötét erő csábító trükkjeire, és így jöttünk le egy napkörrel lejjebb, és ragadtunk itt. Az elfogadó részt hívjuk mi a női résznek, így a nőkön keresztül történt a bukás… és kevesen tudják, de a nőn keresztül is tudunk csak felemelkedni!
E azért kijelenthető nyugodtan, hogy nincs kettő egy nélkül, így ebben a bukásban az adó (férfi) résznek is jutott szerep, mint a mellékelt ábra mutatja! J

A három törvény, amelyet az elsődöknek (első teremtett szellemcsoport) követniük kellett, a következő volt:

1. Az értelem törvénye, hogy Istent elismerjék, hogy az ő létezésének tanúi legyenek; ehhez kapták az intelligenciát.

2. A duál-törvény, amelyet a szellemnek a szellemhez való viszonyában kell megtartania; erre a célra kapták a szeretet tulajdonságát.

3. A rotáló alkotóerőt kellett követniük, amihez a szabad akaratot kapták, hogy Istent elismerjék. Hogy lehetett volna Őt el nem ismerniük, akinek szeretetéből és akaratából, akinek szelleméből szellemileg teremttettek, aki életre hívta őket, és aki nekik; intelligenciát adott? Hogyne ismerték volna el Őt, akinek fényét és világosságát mindenhol látták? Elismerni igen, de megérteni nem bírták Őt, mert ez intelligenciájuk további nevelésétől és képzésétől függött.

Meg kellett tanulniuk Őt megérteni és felfogni, hogy saját intelligens munkájuk révén eggyé lehessenek Vele; e fejlődés eszköze intelligenciájuk volt. Mit kell érteni a szellemről szellemre ható duál-törvény alatt, amihez a szeretet adományában részesültek? Ezt az emberek előtt csakis a logika erejével tudjuk felfoghatóvá tenni, mert az ember mérhetetlen távol van a bizonyítékok körétől.

Az elődszellemekbe a gőg gondolata lopta be magát, az a gondolat, hogy Istennel egyenlőkké legyenek, hogy ellenrotációt, új mozgást kezdjenek, kettősségükből kilépjenek és mint Isten, önálló ént képezve istenként, önállóan, maguk teremtsenek. Az első ballépés intelligenciájuk, gondolkozásuk túlfeszítéséből állott, amennyiben Istent el akarták érni.
A törvény második megszegése az volt, hogy a „duálviszonyból” kiléptek, amennyiben az őket egyesítő fluidikus köteléket teremtésre, sűrítésekre akarták felhasználni. Már most ahelyett, hogy kiáramlásaikat vagy fluidjaikat az alkotó rotáló mozgásnak engedték volna át, visszatartották azokat, koncentrálták erejüket önmagukban és miként Isten, abszolúte, önmagukból akartak teremteni.
Ezzel a duál-törvényt megszegték, aminek következtében az őket egyesítő kötelék a túlfeszítés és túlingerlés folytán megszakadt és ezzel mindegyikük két külön félre, t.i. egy adó és egy elfogadó szellemre oszlott


folyt. köv…

Hogyan maradj állandóan motivált? | Sadhguru
https://www.youtube.com/watch?v=qIUPwSDO4D4

http://titkokszigete.hu/ez-tortenik-a-tudatunkkal-a-halal-utan-beneztek-a-tudosok-a-elmulas-pillanata-moge/?fbclid=IwAR1Dl4-bZjYPKIvTorHSw5aO4gGEYgnRitF5Q_menSwGoWr3jXhCr-nSELU

https://filantropikum.com/a-magas-rezgesszint-15-felreerthetetlen-jele/?fbclid=IwAR1_ksaGbc8vHXpdN-Y0wRBtZKfToWef9l6waHCx9cKadxgmID8hC8AD-nY

DUÁL – TÖRVÉNY 1/7

Egyik legfontosabb törvény a karma törvénye mellett, és „párhuzamosan” dolgozik, függetlenül a karma törvényétől. Szellembukásunk egyik fő gondja volt, amikor kettészakadtak a szellemi lények, a Bibliában képletesen Ádám – Éva példájával említették, és Éva volt, aki a kígyó a csábításának nem tudott ellenállni, és evett a tudás fájáról, és emiatt lettünk száműzve az édenkertből.

Valóságban a szellemi lényünk elfogadó fele volt kíváncsi a sötét erő csábító trükkjeire, és így jöttünk le egy napkörrel lejjebb, és ragadtunk itt. Az elfogadó részt hívjuk mi a női résznek, így a nőkön keresztül történt a bukás… és kevesen tudják, de a nőn keresztül is tudunk csak felemelkedni!
E azért kijelenthető nyugodtan, hogy nincs kettő egy nélkül, így ebben a bukásban az adó (férfi) résznek is jutott szerep, mint a mellékelt ábra mutatja! 

A három törvény, amelyet az elsődöknek (első teremtett szellemcsoport) követniük kellett, a következő volt:

1. Az értelem törvénye, hogy Istent elismerjék, hogy az ő létezésének tanúi legyenek; ehhez kapták az intelligenciát.

2. A duál-törvény, amelyet a szellemnek a szellemhez való viszonyában kell megtartania; erre a célra kapták a szeretet tulajdonságát.

3. A rotáló alkotóerőt kellett követniük, amihez a szabad akaratot kapták, hogy Istent elismerjék. Hogy lehetett volna Őt el nem ismerniük, akinek szeretetéből és akaratából, akinek szelleméből szellemileg teremttettek, aki életre hívta őket, és aki nekik; intelligenciát adott? Hogyne ismerték volna el Őt, akinek fényét és világosságát mindenhol látták? Elismerni igen, de megérteni nem bírták Őt, mert ez intelligenciájuk további nevelésétől és képzésétől függött.

Meg kellett tanulniuk Őt megérteni és felfogni, hogy saját intelligens munkájuk révén eggyé lehessenek Vele; e fejlődés eszköze intelligenciájuk volt. Mit kell érteni a szellemről szellemre ható duál-törvény alatt, amihez a szeretet adományában részesültek? Ezt az emberek előtt csakis a logika erejével tudjuk felfoghatóvá tenni, mert az ember mérhetetlen távol van a bizonyítékok körétől.

Az elődszellemekbe a gőg gondolata lopta be magát, az a gondolat, hogy Istennel egyenlőkké legyenek, hogy ellenrotációt, új mozgást kezdjenek, kettősségükből kilépjenek és mint Isten, önálló ént képezve istenként, önállóan, maguk teremtsenek. Az első ballépés intelligenciájuk, gondolkozásuk túlfeszítéséből állott, amennyiben Istent el akarták érni.
A törvény második megszegése az volt, hogy a „duálviszonyból” kiléptek, amennyiben az őket egyesítő fluidikus köteléket teremtésre, sűrítésekre akarták felhasználni. Már most ahelyett, hogy kiáramlásaikat vagy fluidjaikat az alkotó rotáló mozgásnak engedték volna át, visszatartották azokat, koncentrálták erejüket önmagukban és miként Isten, abszolúte, önmagukból akartak teremteni.
Ezzel a duál-törvényt megszegték, aminek következtében az őket egyesítő kötelék a túlfeszítés és túlingerlés folytán megszakadt és ezzel mindegyikük két külön félre, t.i. egy adó és egy elfogadó szellemre oszlott


folyt. köv…

Hogyan maradj állandóan motivált? | Sadhguru
https://www.youtube.com/watch?v=qIUPwSDO4D4

http://titkokszigete.hu/ez-tortenik-a-tudatunkkal-a-halal-utan-beneztek-a-tudosok-a-elmulas-pillanata-moge/?fbclid=IwAR1Dl4-bZjYPKIvTorHSw5aO4gGEYgnRitF5Q_menSwGoWr3jXhCr-nSELU

https://filantropikum.com/a-magas-rezgesszint-15-felreerthetetlen-jele/?fbclid=IwAR1_ksaGbc8vHXpdN-Y0wRBtZKfToWef9l6waHCx9cKadxgmID8hC8AD-nY

DUÁL – TÖRVÉNY 2/7


Gondolnivaló, hogy a mélyen bukott szellemek milyen nagyon nehezen találnak egymásra. Évezredek, sőt évmilliók tűnnek le a múlandóságba, és még mindig nem találkozhatnak, mert nem képesek megismerni egymást a szorosan összetartozók. Annyira nem, hogy még ha egymás mellett élnek, ha egymás mellett vannak is: a bűn, a tévelygés és tökéletlenség még akkor is annyi réteget von mindegyik köré, hogy a lelkük képtelen az őket összekapcsoló magasabb rezdülésekre. Képtelen a bennük életre kelő érzést önmagukban felfedezni, mert vastag lelki fluidjaik, azok a nehéz lelki köntösök csak egészen durva hatásokra vannak berendezkedve, úgy hogy azoknak megmozdulásait még nem is lehet rezgéseknek nevezni.
Amikor azután a szeretet valamennyire át tudott törni és kifejezésre tudott jutni, akkor a gyermek megtalálja az anyában szeretetének tárgyát, mert a lelkében a szeretet visszhangot ad; a férfi megtalálja a feleségben – ha csak egy-egy pillanatra is - az ő lelki érzésére adott visszhangot, amikor átérzi, hogy az a lélek közvetlenül hozzátartozó, és számára mindenkinél több.
Ekkor befogadja a lelkébe, s ezzel már annak az érzésnek, amit szerelemnek neveznek, el van vetve a magja. Ahogyan azonban a földi ember bűnei, tévedései, hibái mind jobban és jobban szétfoszlatják ezt a szivárványködöt, a lélek csalódva érzi magát: "Nem ez volt, akit vártam, akit kerestem."

Ez az az idő, amikor a házasfelek elérkeznek ahhoz, hogy meglátják egymásban a tévedő embert, és kiábrándulnak egymásból, mert szükségképpen mind a két fél csalódott.
De minél erősebben ki van fejlődve az a szivárványszínű köd, annál későbben következik be a csalódás. Ez pedig nem azt jelenti, hogy a másik fél talán jobban megérdemli, hogy továbbra is azon az illúzión keresztül nézzék őt! Mert sokszor egészen érdemetlen, sokszor egészen alacsonyrendű lélek az, akihez valakit ez a szivárványszínű köd hozzákapcsol.

Minél hamarabb oszlik szét ez a köd, annál gyengébb az a lélek az ő duális felkészültsége tekintetében. Ez annyit jelent, hogy az ilyen lélek, még ha a saját lelki másával találkozik, sem tudja azt értékelni, s nem tudja benne azt a boldogságot megtalálni, amire vágyik. Mert hiszen nem az a másik lélek táplálja azt az illúzióködöt, hanem maga az egyén, aki fel van készülve a találkozásra.

Mindig a lélek fejlettségi fokától és felszínre jutott hibák és tévedések leküzdésétől függ, hogy a végzetet irányító kezek milyen helyzetek és állapotok közé osztják be őket. És sokszor előfordul, hogy aki a duáljával találkozott, de a találkozás rosszul végződött, azt a Gondviselés munkáját intéző kezek a következő testöltésben - vagy még talán ugyanabban a testöltésben - olyannal kötik össze, aki bár nem duálja, de az egymással érintkező lelki felületeik éppen nagyon jól összeillenek. és a két nem duál házasfél lelkileg jól összefér, összeilleszkedik, sőt némi megnyugvást és boldogságot is élvezhet egymással.

Ezek az ún. pihenő testöltések. Lehetnek ennek az idegen nem duálfélnek nagyobb hibái, mint a duálnak, és mégis nagyobb megnyugvást nyújt az ezzel való együttélés, mert nem a legérzékenyebb felületrészen találkoztak, hanem egy másik síkon; s míg együtt élnek, addig a léleknek megsérült felülete pihen és gyógyul.

Azonban azok a duálfelek, akik már más oldalakon is némi fejlettségre tettek szert, s a tisztulásukat egyik-másik részen el is végezték, és az Isten útján találkoznak, ha van is még hátra bizonyos lecsiszolnivalójuk, mégis nagyon boldogok és megelégedettek lehetnek, és a Föld fokozatához képest nem erre a Földre való boldogságot élvezhetnek s a szeretetnek és szerelemnek nagy beteljesülését élik meg.

Mivel pedig a gőgnek minduntalan ütközéseket kell szenvednie az emberben, ennélfogva hogyha a vágyai terjeszkedhetnek szabadon, és nem élhetik ki magukat, akkor befelé fejtik ki azt a pusztító hatást, amely megteremti a gyűlöletet az emberlélekben. A gyűlölet aztán harag és indulat formájában úgyszólván vegyi folyamatot idéz elő a lélekben, amellyel legelőször önmagát égeti fel, azután pedig abból kifolyólag a gyűlölet hatásaiban igyekszik magát kiélni: másoknak szenvedést okozni, kegyetlenkedni, másokat az élet lehetőségétől megfosztani; egyszóval a leggonoszabb lehetőségeket megteremteni, hogy ő maga maradjon a győztes, és élvezhesse a kielégülést
Hányszor kell az érzéki, kicsapongó embernek megcsalattatást, kijátszást és mellőztetést szenvednie, ameddig hűségre és szeretetre vágyódó lelke meg tud nyugodni a legkisebb lehetőségnél is, a legszegényebb ajándéknál is, amit az élet neki nyújthat!

folyt. köv..

UI:

Bentinho Massaro: Miért olyan nehéz elengedni a szenvedést okozó nézőpontokat?
https://www.youtube.com/watch?v=IKYYrex8h-8


https://www.astronet.hu/test-es-lelek/elengedes-es-ujrakezdes/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=astronet&fbclid=IwAR2U4_K6nxFzZbM-Mi3CvxfuBJMPDCjpoHcdox8T_r18uBrLNPvROsu2A8E

A tökéletesedés útján - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Amikor az isteni kegyelem az emberekhez lehajol maga felé vonzza őket az ő lelki világosságuk, lelki erejük és a jó és igaz megismerése szerint. Ahogyan fejlődik az ember lelke aszerint lesz nagyobbá, világosabbá, erősebbé, tudásának és megértésének a terjedelme, mivelhogy mindig közelebb és közelebb jut az isteni kegyelem nagy világosságához. Ez átvilágítja az emberi lelket és ez a világosság nemcsak maga körül, hanem önmagában belül is kezd elindulni a tökéletesedés útja felé, mert nagyon fontos az, hogy az emberi lélek a tökéletesség útján előre haladhasson.
Nagyon fontos, hogy úgy tudjon gondolkozni, érezni és vágyait, törekvéseit, akaratát abban az irányban tudja kifejleszteni, hogy mindenképpen az egész énje megvilágosodjék. Így elsősorban önmagában, azután pedig az őt körülvevő világban ismerhesse meg az igaz jót és képes legyen megkülönböztetni a jót a rossztól. Szükséges, hogy tudomásul vegye azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, melyik az Istentől vett igazság és mi az igazságtalanság.
Ezeket el kell tudja különböztetni egymástól, hogy tudniillik az igazság teljesen átformálandó a testiből; az isteni igazság felé. Ha pedig átformálódik, akkor mindig jobban erősödik és minél inkább megvilágosodik az ő lelki világában az a fény, az a helyes megérzés, akkor ebből kifolyólag mindennek az egyre tökéletesebb ismerete ki tud alakulni benne. Ezzel az ismerettel először is önmaga, eszerint pedig az önmagából kialakuló isteni jó és igaz mind nagyobb és erősebb, világosabb, alkotásra készebb legyen, azért, hogy az Isten akaratát be tudja tölteni.
Képes lehessen tehát az emberi lélek az isteni akarat szerint való felfelé fejlődésben olyan alkotást végigcselekedni amivel az ő tulajdon hibáit, bűneit és elveszett bölcsességét - mindent - képes legyen a maga helyére állítani. Ezáltal az elveszett emberi lélek kialakulva kimagasodva, megvilágosodva teljesen elérhesse azt a fokot, amelyet neki el kell érnie.
Vannak az emberi léleknek, olyan elmaradott alkotásai a tulajdon lelkében, amelyeknek el kell pusztulniuk, meg kell semmisülniük, hogy felvehesse a harcot a jóval, vagyis a meggondolás folytán, a szellemi bölcsesség ereje és hatalma mindezeket félredobja és leértékelje.
A leértékeléssel nemcsak elveszettnek, hanem teljesen megsemmisültnek lehet tekinteni azokat a tökéletlenségeket, amik a különböző hibáknak, bűnöknek elkövetésére izgatják őt. Amikor mindezzel tisztába jön az emberi gondolkodás és átminősítés és meg tud állni a maga helyén úgy ahogyan azt a legfelsőbb énje - a szellemi énje tudniillik - az ismeret folytán már kialakított, akkor mindig a hozzá legközelebb álló isteni jót közelíti meg és mivel megértette, így azt igyekszik is magáévá tenni, azért tudniillik, hogy a boldogságot elérhesse.
Mert a boldogságot csak úgy érheti el az ember, ha mindazokat vissza tudja szerezni, amelyeket eldobott magától azzal az - úgy mondom - gőgjével, ami vesztét, - az Isten közelségétől való eltávolodását - hozta létre.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


A tökéletesedés útján
Adai közlés – Kisboldogasszony
A szeretet is vak bölcsesség nélkül
Mindnyájan tört tükördarabok vagyunk
Őrállókra szükség van
HANG - Válaszut előtt állok
Harc az ellentéttel



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirJiy6Y6gJUSwEWQ8w?e=uKjyBU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=osLZ0dyUJzA
A hegyibeszéd magyarázata – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=JVuSusC8mto
Gelencsér Imre – Szellemi megszabadítás és lelki fejlődés a szeretet fényében - Előadás

https://www.youtube.com/watch?v=g-73kZF7wwc
Beszélgetés Stumpf-Bíró Balázs összeomláskutatóval
Pár év van hátra a világ teljes összeomlásáig?

https://www.youtube.com/watch?v=D9WwVJefON0&list=PL7WCLuDmshCRtweRmQb87O9EmTFJ_bzNx&index=7
Szökevény hercegnő – Romantikus mesefilm

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve

és én felüdítelek titeket”

Bevezető

Az Úr Jézusnak hívó, benneteket és az egész bukott világot hazahívó szavával, ill. üzenetével köszöntelek benneteket az üdvözültek világából, ahol már előre elkészítette az Úr a helyeteket, már azzal, hogy megnyitotta a magasabb állapotokat.

De mivel mindig és mindenkoron Istené az első gondolat és érzés, ezért mindenekelőtt Neki kell hálát adni, Feléje irányítani az „ember” legnemesebb érzéseit, gondolatait és vágyvilágát, mert ami az örökéletre előhívott énben a legnemesebb és legtökéletesebb, azért Őt illeti meg a legmagasabb dicsőség.
Ennek az érzésnek a kialakulását kezdte meg és segítette elő annakidején a kövekből emelt oltárra helyezett illat, állat stb. áldozat, mert mindenből a legszebbet, a legtisztábbat stb. kellett feláldozni az Úrnak. Később jött a tized, amikor már az előző mennyiségtől többet, a haszon 10 %- a illette meg az Urat. Míg az Újszövetségben viszont már magasabb az ajándék, de magasabb a tét is. „Add el amid van, az árát oszd szét a szegényeknek, te pedig kövess engem.” Itt már anyagi szemszögből nézve az anyagi javakat szeretetre kell váltani, mert Istennek nincs szüksége az anyagiakra. Ezért is kellett annakidején elégetni az áldozatot, valamint azért, mert még nem volt az emberben akkora szeretet, hogy a másik érdekében lemondjon a saját anyagi hasznáról, még csak egy kis hányadáról sem. Most sincs ez másként, abban az esetben, ha az anyagiasság felülemelkedik a szereteten. Tehát Jézus követésére meghívottaknak már nem csak egy - egy állatot kellett feláldozni a kőoltáron, nem is tizedet adni a templom javára, hanem az össz vagyonukat beadni: „Add el amid van… és úgy kövess… - Péter csoportjába, hogy követhessék a „Jó Pásztort”,aki megbocsátja vétkeiket és kivezeti őket ennek a világnak vonzalmából. És mindezt Isten, az Úr és az emberek iránti szeretetből tették. Halkan ugyan de mégis megkérdezem, hogy ma hol vannak a magukat Krisztus - követőknek nevező emberek?
Tehát ahhoz, hogy Krisztust követhessék, az első és legnagyobb érzés, azaz az első szeretet - gesztus az Úré volt, mert teljesen feláldozták Neki mindenüket szeretetből.

Ezért hát én is Iránta való szeretetből Elé borulok, mivel anyagi javaim nincsenek, hogy lelkem legnemesebb érzéseit felajánljam Neki irányába való szeretetből!








Ima


Mindenható, a bűnöket megbocsátó, jóságos Atyám!

Mélységes hálával borulok le a Te mindenhatóságod előtt, mint szeretetbeli abszolút hatalom előtt, amellyel gyakorlatilag átfogod és élteted a mindenséget. Milyen hatalmas vagy Te végtelen Isten, amely hatalmasságot teremtett szellem felfogni nem is képes, mert elfödi a lényedet a szentséged fényköre, főleg a bukott szellemek előtt, de ha Te nem nyilatkoztattad volna ki Önmagad a Te Szent fiadban, sohasem hajoltál volna le hozzánk, mi soha sem tudnánk megtalálni Téged, az igaz Istent. De Te lehajoltál hozzánk a Te Szent Fiadban, Aki megnyitotta a Te országodat a föld feletti szférákat, az 5., 6., és a 7. szférát, mint az üdvösségre való eljutás szféráit.
Köszönöm Neked Atyám, hogy mindezek után teljes bizalommal fordulhatunk Hozzád, engedve az Úr hívásának: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” és Te az Úr által felüdítesz bennünket a kereszthordozásunkban, és újjáépíted a lelkünket, amelyet lerombolt a bűn.

Köszönöm Neked Uram, hogy lehoztad önmagadban, a saját szellemedben nekünk az Atyát, ugyanis: „Az Atya és én egy vagyunk.” merthogy elérted azt, hogy: „…Az Atya énbennem és én az Atyában vagyok.” , de „Az Atya nagyobb nálam.” Köszönöm neked, hogy az Atya médiumaként leközvetítetted nekünk az Atya tanításait és szeretetét és be is mutattad nekünk az Atyát. „…Fülöp…, aki engem lát, látja az Atyát is!”

Amen

Az üdvösségre meghívott ember meg van terhelve: „Menjetek és szedjétek össze az utak széléről, az útkereszteződésből a bénákat, a vakokat, a sántákat stb. és vezessétek el őket a nagy menyegzőre…” mert ahhoz, hogy az Ige magva jó talajba kerüljön, a lélek talaját mélyen fel kell, hogy szántsa a szenvedés, a gyötrelem a próbák sorozata, mert egyébként a mag vagy köves, tehát kőkemény talajba esik, vagy ha még nincsen kellőképpen kigyomlálva a szúrós tövis, vagyis a bűn, akkor el fogja szívni a lélek legnemesebb erőit, amelyek az isteni Ige táplálására adattak és a tövis fog növekedni, mert isteni erőkből táplálkozik és az Ige magva viszont vagy nem is tud még csak kicsírázni sem, vagy már a fejlődésének korai fázisában elsatnyul és kiszárad. Pedig Annak nagy fává kellene növekednie, hogy az „ég madarai” vagyis a tiszta szellemek le tudjanak szállni rá. Ugyanis az emberi lélekben naggyá növekedett Ige, vagyis lényeg az, amely magához vonzza a magas és tiszta szellemeket, hogy munkálkodjanak benne és általa. Az utolsó időkre viszont nagyon fontos az, hogy az Ige naggyá növekedjen az emberben, mert egyébként kívül marad az ember az Isten Országán: „Jaj az utolsó időkben a terhes és szoptatós anyáknak…” Tehát jaj azoknak, akiknek a lelkében még az isteni Ige csak magzat formájában van meg, vagyis, akik még csak a megtérésig, vagy még addig sem jutottak el, vagy azoknak, akik még „tejjel” táplálják a lelkükben az Igét, mert még csak „csecsemő” formában van jelen, mert ahhoz, hogy az emberi lélek átformálódhasson a krisztusi képmásra, az isteni lényeget naggyá kell növesztenie, hogy általa meghalhassonak a kárhozatra vivő hajlamok és feltámadhasson az átszellemült ember. De mint azt az elején állítottam, szükség van szenvedésekre és megpróbáltatásokra, mert ugyanis a megpróbáltatásokban érik meg a lélekben a lényeg, vagyis ezen lelkiállapot által tisztulnak meg a lélekben a nemes érzések a salaktól, a páncélnál is keményebb rétegződések ezáltal válnak le a lélekről. De mindehhez viszont szükség van szellemi vezetésre, akik végig vezetik az embert ezeken a tisztulási és az Igének a fejlődési folyamatán, hogy az ember ne veszítse el a reményt, hanem hittel meg tudjon kapaszkodni Istenben. Továbbá szükséges az Úr hívása: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan (akik ennek a tisztulási folyamatnak az útján a cél, vagyis a menyegzőbe jutás előtt) elfáradtatok és én felüdítelek titeket.” Sőt amire szintén elengedhetetlenül szüksége van az emberi léleknek a menyegzőre vezető úton: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” mert a tisztulási folyamatok csakis a bűnbocsánat által történhetnek meg. Az ember bűnösségében soha nem lenne képes annyit szenvedni, hogy teljesen megtisztuljon, mert a szenvedtetve nevelő törvénynek nem is az a célja, hanem az, hogy valahogy rávezesse az embert a szenvedése gyökerére, elvezesse a bűnbánatra, hogy a bűnbánat által feloldozást nyerhessen, mert először is a bűn, majd a szenvedések hatalmas vájatokat képeznek a lélekben. Erre mondja Keresztelő János, hogy „A mélységek töltessenek be…” ugyanis ezeket a mélységeket a Szentlélek tölti be az ő erejével és világosságával, valamint adományokkal. Így gyógyul a lélek a Szentlélek által.
A rotációs törvény mind mélyebbre hatol a lélekben és mind mélyebbről hoz fel kárhozatos dolgokat, amelyeket ha legyőz az emberi lélek, akkor ez a fejlődési törvény mind magasabbra emeli az emberi lelket, merthogy az embernek a saját bűneinek a produktumaival kell megvívni a harcot, amelyet ez a törvény felszínre emel. Minél mélyebbre hatol, annál magasabbra emeli az emberi lelket, tehát így tisztul és fejlődik a lélek, a közbeeső szenvedések és a bűnbocsánat által és gyógyul a vájatokat betöltő Szentlélek által.

Az Úr hívó szava: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” nem csak erre az időkre, nem csak egy - egy életre, sőt nemcsak erre a földre vonatkozik, hanem az egész bukott világra, amelyek Ő általa váltatnak meg.
Amit fontos megemlíteni még gyermekem ebben az az, hogy az Úrnak eme hívását, vonzását, mindenkinek éreznie kell, aki meg van hívva az üdvösségre, vagyis a fentebb említett nagy menyegzőre. Ez a hívás hatalmas szeretet - energiát tartalmaz, amely az embert ellenállhatatlanul hívja az üdvösségre, a szeretetre, csak sajnos nagyon sokan nem érzik, és nem is engednek ennek a hívásnak. Pedig az egyetemes szeretet az, amely az embert kiemeli ennek a világnak a vonzalmából.

A föld sajnos szeretetben szegény, ezért a szeretetnek az iskolája, ahol rengeteg alkalom kínálkozik a gyakorlatra, csak az emberek nem ismerik fel, mert mindenféle indokokkal igyekeznek önmagukat és másokat is becsapva elpalástolni önzésüket és szeretetlenségüket. Habár nagyon sokan éppen azért születtek meg ezen a szeretetben szegény földön, hogy irgalmas szamaritánus módjára segítsenek a rászorulókon, és építsék ezáltal is Isten Országát a földön, miáltal nemesedik a saját lelki világuk is. Ha figyelmesen olvastátok az irgalmas szamaritánus példáját, akkor megfigyelhettétek azt, hogy akik magukat a meghívottaknak tartották, mert Ábrahám fiainak tartották magukat, nem hajoltak le a segítségre szoruló emberhez, hanem éppen a lenézett és az üdvözülési lehetőségből az emberek által „kitaszított” volt az, akiben volt akkora szeretet, hogy bekötözte a sebesült sebeit és a fogadósra bízta további gyógyulását, fizetve annak költségeit. Sajnos ma sem különb sok esetben a helyzet, mert akik magukat Krisztus követőinek tartják azt hiszik, hogy a forma, amelybe tartoznak el fogja őket vezetni az üdvösségre, de sajnos ha csak a formát követik és elfelejtenek szeretni, akkor kívül maradnak az Isten Országán, mert a lényegnélküli forma összeomlik a szeretet-próbák alkalmával és az ilyen emberek nem tudnak mindvégig kitartani, hogy üdvözüljenek.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, mert én (az én szeretetemmel) felüdítelek titeket.” Akik meg vannak hívva az üdvösségre, de elfáradnak a terhek súlya alatt, azok rá vannak szorulva Isten szeretetére, mert elfogytak az életerőik. Melyik ember az, aki nem volna rászorulva a szeretetre, főként ha betegről van szó, mert a szeretetnek minden megnyilvánulási formája gyógyítólag hat az emberi lélekre. Ezért kell gyakorlatilag szeretnetek és szeretettel támogatnotok egymást. Aki szeretetet igyekszik adni másnak, ő maga is szeretet - forrássá válik és rajta keresztül nyilvánul meg Jézus fentebb említett hívó szava és általa épül Isten Országa. A szeretet gyakorlása mindkét félre pozitív hatással van, mert oldja a szenvedéseket és gyógyítja a bűn okozta lelki sebeket. Ebben az esetben is érvényt nyer Jézus kijelentése, miszerint: „Könnyű azokat szeretni, akik titeket szeretnek.”, merthogy a szeretet gyakorlása főként az felé kell, hogy irányuljon, aki valamilyen formában jobban rá van szorulva a szeretetre, mint az aki adja. A betegségeket ugyanis erőhiány okozza, mert az erőket az emberek kiégetik a bűn kiélésére, és negatív erők termelődnek ki, minek következtében hiányállapotok keletkeznek, amelyek kiütköznek a testen. A gyógyulásokat gyakorlatilag a negatív erők feloldása (bűnbocsánat), - melyek megzavarták az erőáramokat - és a pozitív erőhiányok pótlása eredményezi.

Amennyiben hiányzik a bűnbánat és az ezzel történő feloldozása a negatív erőknek, a gyógyulás csak időleges lehet, és csak idő kérdése az, hogy mikor tér vissza, akár abban, akár más formában a betegség. A gyógyulni szándékozónak komolyan oda kell fordulni a kegyelem trónusához, Jézushoz, hogy feloldozást nyerhessen: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” „Mert melyiket könnyebb azt mondani, hogy kelj fel és járj, vagy azt, hogy megbocsáttattak a te bűneid.” A gyógyulás tehát akkor igazi, ha bűnbánaton és megbocsátáson, ill. feloldozáson alapszik. Mivel a betegségek a lélekben gyökereznek, ezért Jézus soha nem a testet gyógyította, hanem a lelket. Az testben feloldotta a betegséget okozó negatív erőket és az Ő isteni erejével helyreállította a lélekben az erőáramokat és a beteg meggyógyult. De az Úr sem gyógyított meg mindenkit, csak akiben kellő mértékű volt a bűnbánat, mert így is voltak olyanok, akik újból visszaestek a bűnökbe, azok visszaestek a betegségekbe is. Ezért szinte majd mindenkinek, akit Ő meggyógyított, azt mondta: „Menj, de többé ne vétkezzél!”, merthogy: „A bűn zsoldja a halál.” Ezeknek a részleteknek minden egyes gyógyításnál meg kell lenniük. Amennyiben valamelyik elem hiányzik, csak részleges, vagy időleges gyógyulásról beszélhetünk. Nem is biztos, hogy a jelen életben tér vissza a betegség, hanem viheti tovább az ember a betegséget okozó, ki nem egyenlített számláit egy következő életbe is. Ha meg viszont az ember éppen egy meghatározott betegség által van próbára téve, merthogy: „Isten mielőtt valakit fiává fogadja”, előbb alkalmasnak találja arra, hogy megvesszőzze és hűségpróbára tegye, akkor az ilyen ember gyógyítása viszont árthat, mert a szenvedése nem éri el a célját. Ezért nagy felelősség a gyógyítás. Elsősorban vezettetés kell hozzá, hogy Isten akarata-e a gyógyulás.

Akkor teljes a gyógyulás, ha teljes a bűnbocsánat, mert akkor az isteni erők a lélek mélyéig le tudnak hatolni az emberben és mintegy újjáteremtik az emberi lelket. Abban az esetben már nem fogja azokat a bűnöket elkövetni az ember, mert nem csak a negatív erők feloldása történt meg, hanem egy bizonyos szintű gyógyulás is. Ez a folyamat gyakorlatilag a Krisztus képmására történő újjáteremtésnek a folyamata a lélekben, amit a Szentlélek végez. Tehát megvalósul a „Jöjjetek énhozzám…”-nak egy komoly lépése, hisz az „Én felüdítelek titeket”, gyakorlatilag gyógyulást eredményezett, mert az Úrhoz való közeledés nem fizikai közeledést jelent, hanem lényegbeli átalakulást, átformálódást, tisztulást, ami lelki növekedést is eredményez, mert a gyógyulás által, ahogyan oldódnak fel a lélek erői, úgy növekszik vissza a lélek arra az eredeti állapotára, amely a bukása előtt volt.
De amennyiben már jóval előbb felismeri az ember a hajlamait és hamarabb kezd el ellene küzdeni, akkor más, könnyebb lefolyása lehet egy - egy negatív állapotnak.
De ne törjön senki pálcát egy - egy szenvedés láttán, mert soha sem tudni azt, hogy kiben mit akar kimunkálni az Úr a megpróbáltatás által. Rendszerint, ha valaki ítélkezik a másik felett, akkor még hiányoznak azok az újjáteremtési folyamatok a lelki világából, amelyeket a megítélt személy lelkében éppen akkor végez az Úr.

A szenvedés alapvető rendeltetése, hogy elválassza a salakot a nemes érzésektől és kimunkálja a lélekben a jót. Ez az emberi lét feladata a földön. Habár akkor van fejlődés, vagyis továbbfejlődés, ha az ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól: „Most már olyan az ember, mint egy közülünk, mert tudja azt, hogy mi a jó és mi a rossz.” Ez felé kell haladnia a bukott emberiségnek. De meg kell tudni különböztetni a jót a jobbtól és a jobbat követni, mert akkor van fejlődés. A „jó”, amelyet el kell hagyni a jobbért, mindig „erősebb hangon” jelenik meg a lélekben, mert már ki van dolgozva, viszont a nemesebb jóért, annak a kialakulásáért küzdeni, harcolni kell, mert még vagy semennyi, vagy csak nagyon kis teret foglal el a lélekben. A jobb sokszor ismeretlennek tűnik az ember számára, ezért időnként kétely övezi annak megtételét, de Isten mégiscsak annak a síknak kezdeti fázisára helyezi fel a lelket, hogy haladjon a fejlődésben. Az „ismeretlen jó” követésénél szükség van az élő hitre, hogy amit nem lát tisztán az ember, azokat a lépéseket hittel mégis csak meg tudja lépni. Itt már nem segít a forma, csak az élő kapcsolat Istennel, mert az élő hit a lélek tapogató szerve, lámpása, amellyel tapogatja az utat a sötétségben. Így mutatkozik meg az élő hit fontossága, amelyet jelenleg főként a III. kijelentés tartalmaz azoknak, akiket Isten ezen az Úton hívott meg az üdvösségre. Az Úr Péternek még földi életében átadta ezt az élő hitet, amely a III. kijelentésben csúcsosodik ki, mint egy felgyorsított üdvözülési lehetőségben.

Az Úr hívó szava kétezer év óta folyamatosan hallatszik a bukott emberiség felé, mit sem veszítve erejéből és hatalmából, mert isteni erőket és hatásokat tartalmaz és mert az örök isteni elgondolást szolgálja. Jelenleg is Márián, majd Péteren, vagyis az ő eszmeiségén keresztül árad szét a földre: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítelek titeket.” Ez a harsonákon keresztül hangzó isteni hívás gyakorlatilag az Úrnak abban a kijelentésében csúcsosodik ki, amely így hangzik: „Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.”
Az Úr először hív, majd vonz. Eme vonzalom, ill. isteni tevékenységek nélkül senki sem juthat el az üdvösségre, mert annyira mélyen bukott a földi ember, hogy saját erejéből a bűn felé vonzódik és nem Isten felé, tehát szükség van a meghívásra és a vonzalomra, hogy az ember a folyamatos tisztulás révén hazataláljon az örök hazába.

Adja Isten, hogy mindannyian megérezzétek az Úr hívását, amely az Ő szeretetében nyer kifejezést, amivel átöleli az egész bukott világmindenséget, és hogy ez a hívás vonzalomra váltson át az életetekben.

Amen

Ada. 2022. X. 18.

DUÁL – TÖRVÉNY 3/7



Azután meg ott van a testiség: mennyi betegséget, mennyi gyötrelmet kell végigszenvedniük azoknak, akik a testben találják meg minden boldogságukat, akik a test előnyeit, a test hiúságát, a test mindennemű túlkapásait, a mértéktelenséget, a tobzódást, a pazarlást, a könnyelműséget szolgálják az életükkel!
Mennyit kell a testnek szenvednie ruhátlanul, éhezve, szomjúhozva, nyomorogva, betegségekben sínylődve, ameddig az ember megtanulja, hogy nem a test kielégülése a fontos, hanem a lélek nemesebb és tisztább vágyainak létlehetőségeit kell az életben megkeresnie!
Amikor a lélek még csetlik-botlik, és még nem tud önmaga felett sem határozni, legtöbbször egy haladottabb női szellem mellé kapcsolja őt a Gondviselés. S bár a gőg, a hiúság és gyűlölet a női nem iránt féktelenségekre ragadja, úgy hogy megalázza, meggyötri, lenézi, alacsonyabb rendű valakinek láttatja vele a nőt, mint önmagát, mégis jólesik neki, és a lelke megelégedéssel fogadja a szeretetnek és a vonzódásnak azokat az apróbb-nagyobb jeleit, amelyekben a nő részéről az élete folyamán részesül.
Mikor azonban ezek a lelkek - mondjuk a házasság által - az életben közelebb jutnak egymáshoz, és akkor kiderül, hogy az élő a megalkotott ideáltól nagyon is különbözik, akkor bekövetkezik a kiábrándulás; s éppen amikor ennek a vonzalomnak szeretetté, megértéssé, lelki barátsággá kellene átváltoznia, akkor következik be a katasztrófa, az elhidegülés, az egymástól való elidegenedés.
Azért sokszor, hogy ez be ne következzék, a természettörvény gondoskodik róla, hogy a testükből való test, a vérükből való vér áthidalja a két lélek között támadt nagy űrt, és így az a gyermek, akiben egy másik lélek ölt testet, egybefonja, kiegészíti és kiegyenlíti azokat a lelki ürességeket, amelyekbe az ellentét a széthullás elemeit elhinthetné.
De hogyha azokért az ajándékokért, amelyeket Isten a testi élettel adott neki: a nőért, a gyermekért hálás tud lenni, s a hitet, az igazságot, az élet szépségeinek megismerését, szóval az értékeket önmagában felgyűjti, akkor örül unokáinak körében, s gazdagon tér meg a szellemvilágba, és ezeket a kellemes emlékeket viszi magával, amikor az átváltozás törvénye koporsóba fekteti a testét. A lelke ezeken az emlékeken továbbtáplálkozik a szellemvilágban; és mint ahogyan az ember a tápláló étel ízét továbbra is a szájában érzi, úgy ő is minden jót és igazat megtart magának a szellemvilágban.

Most jönnek azonban a megpróbáltatások.

Ha a szellem ezeket az életeket leélte, és az ő szellemi másik fele (duálja) még messze el van tőle maradva - ha a férfi a haladottabb, és a női fele van alacsonyabb fokú állapotban, akkor, sajnos, a férfi lelki vágyai, lelki törekvései lefelé vonzatnak, mert önkéntelenül is keresi azokat a lehetőségeket, amelyekben a duálfelével vonatkozásba juthat. Ez olyan lelki ösztön, amelynek senki sem tud ellenállni.
Sajnos, ekkor ott áll a férfi előtt a megpróbáltatás, mert az ő magasabb, tisztultabb énjében már a szerelmi érzés is megszínesedve, ragyogva él, és az ő másik fele erősen vonzza ezeket az érzéseket.

Mivel azonban a duálfelek a legnagyobb részben vagy a gőgtől vagy a hűtlenségtől indíttatva szenvedték el a szakadást, így ennek a két alapbűnnek az ütközésein keresztül igen-igen nehezen találnak egymásra, mert ez csak a megtérés és javulás útján lehetséges.
Ha tehát a női szellem alacsonyabb rendű, és a duál - törvényben még nem nagyon haladott előre, akkor a férfinak igen sok csalódást kell szenvednie és sok fájdalmat elviselnie, ameddig az ő női felét fel tudja emelni magához. Ha pedig a női fél annyira el van esve, hogy nem is képes az ő férfi felét vonzani, akkor a férfinak ezt a lelki részét sok ideig bezárva tartják az ő fejlődésében, hogy ne zavarja a többi lelki oldalak csiszolásának munkáját. Ezekből nagyon sokszor szerzetesek lesznek, vagy olyanok, akik sokat és nagyot tudnak tenni az emberiségért az önmaguk feláldozásával, mégpedig legtöbbnyire magános életet élve.
Ez alatt az elmaradott női fél sokat szenved, sokat nyomorog, míg a Gondviselés angyalai fel nem ébresztik lelkében azt az érzést, hogy keresse-kutassa a lehetőséget, hogy a nála magasabb rendű férfiszellemet, az ő másik felét elérhesse.
Ezekből lesznek a különböző testöltésekben azok a nők, akik az ő lelki érzéseikben ösztönileg kifejlesztik magukban az erre való felkészültséget, akik úgyszólván rabszolgáik lesznek a férjeiknek, kedveseiknek, fiaiknak; akik nem keresik, hogy igazságos-e vagy igazságtalan az a bánásmód, amiben részesülnek
Ők mindenen keresztül szeretnek és hozzásimulnak, igyekeznek a férfihoz még akkor is, ha az a legdurvább és legigazságtalanabb módon bánik velük.

Nem is tehetnek másként. Ezektől meg van vonva az a lehetőség, hogy az igazságtalansággal szemben a maguk urai legyenek, s hogy tudatára jussanak a méltatlanságnak, amelytől szenvednek. A lélek kénytelen ezt így fogadni el és így dolgozni fel, hogy ilyen nagy megalázottságban, ilyen nagy elvetettségben emelkedjék fel oda, ahol az ő duálfele van.
Ezek azok a nők, akiknek minden jól van úgy, ahogy van.


folyt. köv..

UI:

Bibiliából kimaradt részek amelyek elmondják hogyan kérj hogy az beteljesüljön. Gregg Braden kutatás https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=bBSYVhA7kUI&fbclid=IwAR1OxETeGOy6Zv6CrEZTX4yPmFUiBERqKfTI19-hcsh2fl6filjXIp0H1AI

A megfertőződött képzelet

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

A mi Urunk a Jézus Krisztus nevében üdvözöllek mindnyájatokat, hogy részt vegyetek velünk együtt a mi Urunk, Jézus Krisztus munkájának eredményében. Mert a mi Urunk munkájának eredménye világokat átformáló, új életeket teremtő, új lehetőségeket alakító hatalom és erő.
Ehhez az erőhöz és hatalomhoz kapcsolódni, az Úr hívó szavára hallgatni és benne élni azt jelenti, hogy a lélek saját magának teremt új életet, új lehetőséget, új világot. Új alkotásokat hoz létre, mert a megtért lélek az Isten akaratát megértő lélek. Átérzi, önmagában kialakítja és tetteivel új világot, az új világnak alkatrészeit hozza létre, azaz mintegy megformázza Isten segítségének és hatalmának erejével.
Minthogy az Úr a megtért lelken keresztül cselekszik, a saját igazsága szerint az emberekkel, a világgal és minden teremtett, látható és láthatatlan elemmel. Ezeket az erőket, gondolatokat, vágyakat, törekvéseket újjá alakítja és ebből új világ keletkezik. Új élet, új lehetőség, amely nem a bűn és tévelygés útján halad tovább, hanem az Isten akaratát valló cselekvések, érzések, gondolatok szerint igyekszik teremteni, cselekedni, élni továbbalkotni.
Mert az Isten nagy szabadságot adó kegyelme az, ami ebben a hatalomban működik, alkot teremt, újjáépít és ezzel a munkával új boldogságot, új örömöket és új eredményeket hoz létre nemcsak az ember lelkében, hanem a körülötte lévő világban, amely fokról-fokra egyre építődik, nagyobbodik, formálódik, tökéletesedik. Úgy hogy az mindig nagyobb és nagyobb, tisztább, igazabb örömöket, boldogságokat és alkotásokat hoz létre azokon a lelkeken keresztül, akik az Ő akaratát, gondolatát magukévá tették, és teszik. Mert hiszen az ember minden pillanatban érez, gondolkodik, vágyódik valami után.
Vágyódik az után, amit tán nem is ismer, de hiányérzete parancsolja, hogy ami elviselhetetlenül nehéz, fárasztó, szenvedtető, azt elhagyja és a boldogság, a megelégedés, az öröm országában mintegy megpihenhessen, mert Isten az Ő gyermekeit nem azért teremtette, hogy szenvedjenek, gyötrődjenek és a lehetetlenség mélységébe zuhanjanak, hanem azért, hogy boldogok legyenek. Ezért ott él a lélekben olthatatlan vággyal - még a legnagyobb bűnös lelkében is - az a vágy: boldognak lenni, megelégedettnek lenni és elérkezni valahová, ahol megnyugodhat, ahol betöltődik valami a lelkében, amit ő még nem is ismer, nem is tudja, hogy az micsoda.
Ez a nagy fordulat minden ember lelkében végbemegy, megtörténik és mindig más formák megteremtése, létrehozása a cél, hogy azt már itt, a világban valahogyan érvényesítse, létrehozza és azzal először ő magának, azután pedig másoknak is boldogságot szerezzen. De amint felébred, az emberi lélekben az istenséghez való tartozásnak érzete és gondolata, bukása folytán mindig feljebb kezdi érezni magát a másik embernél.
A maga alacsonyabb rendű elgondolásaival, vágyaival úgy gondolja, hogy a teremtettség minden legkisebb és legnagyobb alkotásának mindeneknek: ő a létrehozója, mindeneknek ő a teremtője, mert hiszen ő eszelte ki, ő gondolta el, ő hozta létre a semmiből a valamit. Mint ahogyan a földi embernél tapasztaljátok, hogy mindenki, hacsak valami legkisebbet cselekszik is a jóban, az igazban az már nem bír megalázkodni, hanem fennen hirdeti a saját dicsőségét és miközben az önnön dicsőségét hirdeti, elfelejti megadni a dicsőséget az őt létrehozó Teremtőnek, mert ő akar a magasság polcán uralkodni. Az uralkodási vágy ugyanis a tévedés folytán belenőtt a tudatba, így ott marad az ember lelkében, és mindig mindenben és mindenkinél nagyobbnak akarja magát érezni, hatalmasabbnak, erősebbnek, értékesebbnek.
Ez az a lefelé húzó érzés, ami minden jó és helyesen meginduló alkotását semmivé teszi, elrontja, értéktelenné teszi, és a rothadásnak, a megsemmisülésnek a porrá levésnek - mit mondjak - tán poklába sújtja alá, mert hiszen mi az ember? Az ember? - egy bukott isteni teremtés és megjelenésével itt ezen a Földön mélyen lefokozott erő birtokával bíró, magát hatalmasnak képzelő, megtévedt lélek: ez az ember. És ezért minden egyes életével, amit a Földön tölt, újabb és újabb megpróbáltatásoknak kell alávetnie magát, hogy lelkéből mindazok a nagyzási gondolatok, érzések kisúrolódjanak, megsemmisüljenek és ebben lássa be a lélek - az a bukott szellem - hogy ő tulajdonképpen senki és semmi.
Ellenben a tudatnak a legmélyén mindig ott marad az az érzés, az a gondolat, hogy ő: mégis valaki... Ő mégis hatalom! Ez az érzés őt mindig cselekvésre, újabb és újabb elgondolásokra izgatja: valamit tennie kell azért, hogy ebből az egyformaságból kiemelkedhessék. - Ez az élet a Földön. Ez a felfelé törekvés, ez a hatalomra, diktálásra való hajlandóság minden egyes lélekben megvan egészen addig, amíg az isteni Kegyelem ki nem tisztítja és át nem formálja az újjászületés által.
Az újjászületés pedig Isten ajándéka mindazoknak, akik magukat megalázva kicsinynek, senkinek érzik a maguk emberi, vagy szellemi megjelenésében is, mert elismerik, hogy ők maguktól: senkik és semmik; csak a felettük kegyelmet osztó Hatalom: az az Isten. Csak az Isten emelheti fel, csak Ő adhat nekik erőt, hatalmat, világosságot, tudást mindahhoz a sok vágynak és törekvésnek a teljesítéséhez, amiket mind nagyobb és nagyobb formában rajzol elébe a képzelet.
A képzelet van a bűntől megfertőzve! A képzelet az, ami az embert önmaga előtt is naggyá teszi és a másik ember - sőt mi több: az Isten - fölé is helyezi. Mert hiszen azt mondja: nincs Isten, nincs oly hatalom fölötte, aki előtt meghajoljon, akitől kérnie kellene, akitől várhatja, hogy megsegítse őt. Nem - én vagyok az, aki valamit cselekedhetek: én vagyok minden! - Így gondolkodik az ember és létrehozza az istentagadást. Az istentagadás pedig a lélek halála!


szemlézte: Bíró László

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=TEOUy9W8lxc

- Meghalsz újra – reinkarnációs történet

Mike Church jó nevű magándetektív, az eltűnt személyek felkutatásának specialistája. Ezúttal azonban rendhagyó feladatot kap: a kuncsaft megvan (ráadásul egy rendkívül vonzó hölgy személyében), csak az emlékezete és ezzel együtt a múltja tűnt el. A furcsa nyomozás szálai, a műkedvelő hipnotizőr segítségével, visszavezetnek egy négy évtizeddel korábban történt bűnesethez. A híres muzsikus, Margaret Strauss nagy port felvert meggyilkolása után a férjét, Roman Strauss komponistát a bíróság bűnösnek találta és halálbüntetéssel sújtotta. A történet azonban nem ért véget.

https://indavideo.hu/video/Meghalsz_ujra?fbclid=IwAR3IJ1WV9Jc-pl7UTtkSUOHm5jKs8r6nPR01oUc2BUpaYTz2nI8ji2Vvu8U

A formai és a valóságos hit határai
Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1965. december 4-én

Már az Úr Jézus nevében én vagyok itt, gyermekem és üdvözöllek a te megerősödésednek örülve. Ezeket te nem tudod megérteni most még, hogy mi a különbség abban, hogy az kell-e valakinek, mint szükséges rossz, vagy pedig maga a szükségesség hozza magával, mint természetes következményt, azokat a nehézségeket, melyek útját állják azoknak a jó és helyes beáradásoknak, melyek az igaz jónak helyet készíteni vannak hivatva a Földön.
Azok a szükséges rosszak is valameddig jó munkát végeznek, amíg a durva bűnöket és azok maradványait a lélekről letisztítják és útját állják az újabb formába benyomuló másféle bűnökre és tévelygésekre csábító lehetőségeknek. Az ember amíg nem tud a szellemiekben tisztán látni, természetesen nem érti meg ezeket és mindenféle magyarázatokat talál ki hozzá, hogy valamiképp elfogadhatóvá tegye ezt az általa érthetetlen igazságot.
Az embernek fogalma sincs azokról a félreértésekből származó veszélyekről, amelyek minden igazságot kereső emberlelket környeznek, amíg sok csalódásokon keresztül megtalálja a valóságot, amely pedig egészen kézenfekvő formában ott van előtte a természetben, csak a figyelmét egy pillanatra is feléje kell fordítania és a maga egyszerűségében feltárul előtte az a csoda, amit a bölcselők meg nem látnak, éppen azért, mert olyan egyszerű.
Az emberi lélek ettől az egyszerű igazságtól nagyon messze eltér és így eltévedt, azért nem tudja felismerni azt, hogy mi a bűn és mi az erény, mert annyira össze van bonyolódva a kettő közötti eltávolodás szövevényes útja, hogy nem tudja azt, mikor és hogyan cselekedjen, vagy cselekszik jót és mikor rosszat, mert a jó a rosszal el van keveredve a Földön.
Mózes által megadott törvényismertetés csak nagy vonalakban határozta meg a bűnt és annak büntetését, mert halálos és nem halálos bűnöket választott el egymástól és ezeket is nagyon emberies formában szögezte le, de az akkori időknek megfelelően. Ezek az emberies formák ma már tekintélyüket vesztették, mert a lélek már nem elégszik meg a külső formával, mint ahogyan az Úr földi idejében nem elégedett már meg, mert éppen a formák szerinti hit volt az, ami a valódi hit lényegét kizárta az érvényesülés lehetőségeiből.
A külső hitforma szerint ítélték az Urat halálra és a jelen időkben is a lerögzített forma az, ami az élő, eleven valóságot megfojtja és megsemmisíti. Így lesz sokszor a tévelygésből és bűnből ünnepelt erény és a valódi igazságból üldözött bűn.-Minden magasabbrendű eszmének meg kell járni a kálváriát, amíg a nagy átlagon felüli lelkek az Isten Szentlelkétől meg nem világosíttatnak, hogy felismerjék a tömegek értelmén felüli igazságot és amikor felismerték, akkor mellé állnak és magukévá teszik.
Ha szükséges, harcolnak érte, áldozatot hoznak, de végig kitartanak mellette. Ez az az erény, amelyet nem az átlagember képes hozni, hanem csak az átlagon felüli. Ez az a szenvedés, amit az ember a maga lelkének belső kincses kamrájából hoz elő és odadobja az áldozati oltárra, hogy amint az a szent tűzben elég, megtörténjék a nagy csoda, hogy a nagy tömegek felébredjenek annak az igazságnak a felismerésére, amely egy-egy lépéssel beljebb viszi őket a lelkivilág szentélyébe, ahol a nagy csoda megtörténik. Megvilágosodnak a lelki szemeik és látnak. Ez a látás már nem a külső szerint, hanem a valódi igazság szerint látja az élet dolgait véghez menni. Így nem téved és nem tévelyeg, ennélfogva nem cselekszik bűnt, hanem igazság szerint ítél, mert tisztán lát.
Ez a tisztánlátás helyes irányba tereli az életet, nemcsak a földi életet, hanem az eljövendő örökéletben is megtalálja a helyét, mégpedig nemcsak ott, ahol a kiadott feladatok végrehajtását kell elintézni, hanem ott is, ahol már őrá is lehet irányító munkát bízni. Ehhez pedig szükséges bizonyos előképzettség, mint mindenhez, ha érdemleges munkát akar az ember végezni. A Földön minden csak levetített képekben jelenik meg, hogy a Földön megjelenő szellemcsoportoknak fogalma legyen az életnek más - jobb és igazabb - formájáról is. Minden csak átmeneti és változó, de nagyon fontos az emberi életben az, hogy mit választ, milyen irányban igyekszik magát kiképezni. Ez az irányválasztás adja meg nagyon hosszú időre a tájékozódást, mert akár az igaz jó felé, akár a hamis és csalóka fény felé nyújtja ki kezeit, hogy támaszt találjon a földi élet ingadozó talaján haladva - mindegyik oldalról megtalálja a hasonló törekvésűeket, mind lelkileg, mind testileg, akik meggyőződéseik szerint talán a legjobbat akarják és nyújtják - de azt senki sem tudja: mi válik javára.
Az bizonyos, hogy az a látszatkép, mely a testnek kedvez, a léleknek nem kedvezhet, mert a test múlandóságához kötött örömeinek forrása kizárja az örökkévalóságban is helytálló örömöket a földi életben, annál inkább a lélek életéből. Tehát két úton egyszerre nem lehet járni, „két úrnak nem lehet egyszerre szolgálni”. Azonban a bölcsesség hiányában megpróbálják ezt is a földi életben, mint a régi Mózes törvényeiben élők: a parancsolatok külső formáját betartották, de lélekben nem alakultak hozzá és így jött létre a felemás élet a Földön és az a csalódás a lélek örökkévaló világában.
Ez a csalódás nagyon megpróbálja és megrázza a lelket, mert nagy reményekkel készül az ilyen lélek az örökkévalóságba való átlépésre, mert mintegy feljogosítva érzi magát, hogy mindazok a reménységei beteljesülést nyerjenek, amelyeket az ő „hite szerint” magában táplált. Az ilyen külső hitben élő lelkek, szükséges, hogy megcsalatkozzanak, akik úgy vélik, hogy nagy szolgálatot tettek az örökkévaló Istennek azzal, hogy elhitték mindazokat, melyek megírattak, mint az előttük tekintélynek tartott kimagasló egyének meghagyásai. Ezek mind csak múlandóságra ítélt külső formák, melyek itt maradnak a testtel együtt.
Sem a levetett test, sem a formai hit nem használ semmit a léleknek. Tehát csak a lényeg, az igazság az, ami mind a múlandó világban, mind az örökkévalóságban tartalmat ad a léleknek, megtölti új fogalmakkal, új érzésekkel, magasabbrendű törekvésekkel és ennek folytán irányt szab az ember cselekedeteinek. Ez az irány mindig az igaz és jó érdekében indítja cselekedetre, mert annak beteljesedését sürgeti vagy kidolgozza, tökéletesíti.
Azért az ilyen emberlélek meggondolt és mivel tudja azt, hogy tudata szűk korlátok között mozoghat csak, tehát szüksége van mindenben az örökkévalóság Urának segítségére. Aki kezében tartja az összes teremtményeinek fejlődését és felemelését, hogy boldoggá tegye őket. Ez a szeretet majdnem érthetetlen a tökéletlenségében szűk tudatlanságban élő embernek. A megértést nem is várja a szeretet Istene, de a bizalmat igen. Bizalommal kell lenni az embernek a tökéletesség Urához, Aki mindent a legjobban és legigazságosabban rendez el az Őbenne bízó emberlélek részére.
A bizalom ebben az esetben - úgy mondom én - inkább nagyobb, mint a szeretet, mert a szeretetet nem érti meg a földi ember lelke, mert szeretet kevés van benne. De a jó szót, az ígéretet, az ajándékozást, a segítést, a bíztatást, a támogatást, a hatalmasnak a hozzá való lehajolását: azt megérti és örül neki. Ez pedig mind együtt „szeretet”. A szeretet igen sokoldalú és kifogyhatatlan a segítésben, mindenkinek azt adja, amire annak adja, akinek a legjobban szüksége van.
A zsidó népnek is azt adta a legválságosabb időben, amire annak legnagyobb szüksége volt. A szabadítást. A lélek megszabadulását a formáktól, a testi embernek a lélek felemelését adta a betűtől, a formáktól, amely megőrli a léleknek adott szabadságot. Ha Izrael népe megértette volna ezt: a világ felett uralkodhatott volna a megszabadító isteni igazság birtokában. - De megmaradt testnek, formának, az igazságot be nem fogadónak. - Azért az isteni igazság terjedt és valamennyire átformálta a világot, azaz csak azokat a lelkeket, akik elkészültek az igazság befogadására. Az idő múlik, a törvény ereje dolgozik, akire az Úr munkát bízott, az munkájának gyümölcsét élvezi ott, ahol és ahová irányítja lépteit.
Az Úr megtisztítja és megigazítja mindazokat, akik elfogadják a munkára való meghívást. Az igazságban, az igazságért, az igazságot a múlandóban meggyökeresítő munkáért az Úr gazdag fizetést és nagy ajándékot ígér azoknak, akik a harcban is kiveszik a részüket. Az ellentét kapkod, árt, ahol és ahogy tud azoknak, akik nem vele és érte harcolnak de nem messze van a szabadulás győzelme. Azért ne kétségeskedjél, hanem bízzál, az Úr veletek és velünk van, Ő legyőzte a világ fejedelmét. Bízzatok!
Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

UI:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwaVt6sNC5aqUPrn2qZg/playlists

https://www.youtube.com/watch?v=-PcFQHIeaIc
https://www.youtube.com/watch?v=BJzY-roISg8
https://www.youtube.com/watch?v=L4SXn01B0wg
https://www.youtube.com/watch?v=V_O6V2N-Rq8
https://www.youtube.com/watch?v=mkWaUtiI5wA
https://www.youtube.com/watch?v=dPo1mtQMWzw

GELENCSÉR IMRE - SZELLEMI MEGSZABADÍTÁS ÉS LELKI FEJLŐDÉS A SZERETET FÉNYÉBEN
https://www.youtube.com/watch?v=JVuSusC8mto

00:00 Bevezető
02:25 Szenvedő és megszálló lelkek, megszállottság fokozatai
05:03 Gyógyítás vagyis a szellemi megszabadítás
10:16 Esettanulmányok
15:50 Megszabadítás utáni visszaesések okai
17:52 Spirituális fejlődés, az önismeret útja
- önuralom,önfegyelem,önnevelés,önszeretet,megbocsátás
27:08 Boldogságkeresés, stressz kezelés
29:14 A Szeretet téves és helyes értelmezése
35:41 A szellemi gondolkozásmód és a nyolc boldogság
42:14 Helyes imádkozás és önmunkálkodás a lelki test javítása érdekében
45:45 A szeretet hiányának hatása különböző jellembeli vonásokra és azok torzulásai

https://www.youtube.com/watch?v=TEOUy9W8lxc
https://www.youtube.com/watch?v=ASCTq0vVv70
https://www.youtube.com/watch?v=7hQh7qda0Oc

Megmérettél és könyűnek találtattál
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei - Eszter médium útján

(Dániel 5:26,27; Pál Kor. I. 4:20)
Meghallgattam és hozzájárultam a te imádságodhoz és mindennel egybehangzóan én is csatlakoztam kérelmedhez. Mondom, ne légy elkeseredve, én látom és láttam a te életednek minden derűs és sötét pontját. És megszerettem lelked szent és igaz törekvéseit, amelyekkel bekapcsolódtál az életbe. Téged nem az emberi érzések és törekvések indítottak a szellemi igazságok keresésére, hanem tisztán a lelki életnek az Isten felé való törekvése volt az, ami örömteljes felfedezésekre készített elő és így nagyon természetes volt, hogy Isten kegyelme bekapcsolta lelkedet abba a munkálkodó csoportba, amely mindig kevésnek bizonyult az igazság után vágyódók kielégítésére.
Sorsod megáldott a szellemvilághoz kapcsolódó olyan képességekkel, amelyek nem az alacsony por és sár rátapadó rétegeibe, hanem a lélek magasabb régióba is betekintést nyerhetnek. Tapasztalatokat szerezhettél, mert Isten igazságának nemcsak betűk és mondatok szerint lerögzített írásaik vannak, hanem az érzésekben és cselekedetekben fennmaradó Szentírásban is vannak színes, átélt történetek, amelyekben az örökké élő isteni bölcsesség és szeretet építi ki azokat az új világokat, ahová megtérnek mindazok a fejlődő és már fejlett szellemek, akik valaha is vittek egy-egy téglát ennek az örökké fennmaradó nagy épületnek az építéséhez. Tehát nemcsak beszédből áll az Isten országának építése, hanem munkával és az igazság cselekedeteivel is ki kell venniük a részüket azoknak, akik reménykednek abban, hogy a békességes boldogság világaiban letelepedhetnek és örökkévaló otthont találhatnak.
A Föld nem a jólét és boldogság hazája, hanem a kárhozati lelkek utolsó állomása, mielőtt az elröppenő próbaéletek sorozata lejár. Itt a veszendő világban még egy-egy korszak lejáratában a lélek megragadhatja a feléje kinyújtott segítő kezet, hogy feljebb emelkedjék. Itt még van gyógyító orvosság annak részére, aki elfogadja a feléje nyújtott kézből azt. Ez a kegyelem azoknak szól, akik már elfáradtak és szeretnének félelem nélkül megpihenni a bűnök okozta vad rengetegben. Mert a bűnökben eltévelyedett emberi lelkek minden cselekedetükkel vad farkascsordává változnak át, ha az ő egyéni, gonosz elgondolásaikat, vágyaikat ki nem elégíthetik.
Az ilyen világok pedig nem maradhatnak fenn örökké, mert ezek önmagukban hordozzák végzetüket. Mindennek megvan a saját végzete, beteljesülése vagy a jóra vagy a nem kívánatos rosszra. Az isteni szeretet minden legkisebb igaz jót is megőriz, mert annak élete van önmagában. A rossznak is van élete addig, amíg egy csekélységgel a jóhoz kapcsolódott és abban valamit előbbre vitt, hogy az éljen, hasson és feljebb emelkedjék. Amikor azonban ez a jó teljesen kifogyott, teljesen elhasználódott és az igazság mérlege szerint semmit sem mozdított elő a jónak és igaznak érdekében, akkor eldőlt az emberi lélek sorsa, elhangzik felette az ítélet: „Megmérettél és könnyűnek találtattál.” Ez az ítélet pedig visszavonhatatlan! A kegyelem ideje is lejár, mert a korszakok váltakoznak.
Akik fent voltak, lemerülnek a mélybe, az igazság kereke lemeríti őket, hogy akik még életképesek, felkerülhessenek és megfürödhessenek az élet sugárzó napfényében. De akik már menthetetlenek, azok visszahullanak a mélységbe. Ezek az idők a változások idejét hozzák magukkal. Emberlelkek emelkednek és hullanak alá a mélybe, kárhozatba, ahonnan nincs felemelkedés, mert megvetették a kegyelem idejét.
Ezekben az időkben élni és munkálkodni több, mint a rendezettebb korokban élvezni az élet nyújtotta örömöket és egyben hirdetni és nagyjában betartani az isteni parancsokat. Az embernek soha sem szabad messze elkalandoztatnia a fantáziáját, hogy ő bizonyos kegyelembe vett állapotban van. Mert a sátáni elvek is ezen gyökeresedtek meg. Az embernek vigyáznia kell, mert a megtévesztés minden fokozaton kísérti az emberi lelket.
Az a boldog, aki nem érzi magát biztonságban az önmaga felől, és mindig aggódva figyeli saját magát, nem tért-e le az igazság útjáról. Minden boldog és megelégedett életnek és minden súlyos terhekkel megrakottnak is vége szakad az időben. De aki mindig az egyenes úton haladt és nem szedte el a másik munkájának az eredményét, nem rontotta meg más ember életét, nem okozott szándékosan valakinek bánatot, testi vagy lelki fájdalmakat, hanem Istentől várta sorsának jobbrafordulását, az bátran támaszkodhatik az isteni kegyelem segítségére. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

DUÁL – TÖRVÉNY 4/7



És a földi emberek, akik emberi igazság szerint szoktak ítélni, megütköznek rajta, s azt mondják: "Hogy lehet ilyen nagyon jó és becsületes lelket ennyire gyötörni!"
És ennek a szegény női léleknek meg csak fellebbezni sem áll módjában az ő igazságosnak látszó ügyében, mert senki sem ugorhatja át a saját törvényét.
Azonban sokkal gyorsabb, úgyszólván álomszerű a férfinak a haladása, hogyha az ő másik fele, a női fele magasabb fokozaton áll, mint ő. Annak a férfinak nyíltabb az értelme, világosabb az ítélőképessége, fejlettebbek a lelki törekvései, és minden esése, minden méltatlansága ellenére is sokkal könnyebb a felemelkedése, mint hogyha az a női fele alacsonyabb fokozaton van.
De ha az ő női fele magasabb, és az ismeri őt, és dolgozik érte, akkor szűk korlátok közé szorítva, kínos ütközéseket szenvedve, mégis le kell a lelkéről hámlaniuk azoknak a tévelygéseknek és bűnöknek, amelyek őt fogva tartják.

A testben megnyilatkozó hatalmas vonzóerőtől, amely a két nemet egymás felé hajtja, senki és semmi nem tud szabadulni, mert ez a gravitáció benne van az egész mindenségben, mivel azok az erők, azok a fluidok, amelyek a bűnbeesés után képződtek, s amelyek a duálok kettészakadásával egymástól elváltak, az elválás után is kénytelenek magukat kifejezni. Mivel az élet törvénye megkívánja tőlük, hogy önmagukat adják, önmagukból mindig a jobbat, a tisztábbat hozzák felszínre.
Tehát ezt a törvényt nem játszhatja ki senki.

Nagyon sokszor a leánygyermek veszi kezébe az apának vagy a nagyapának az ügyét, és vezeti őt ki azokból a tévelygésekből, amelyekbe elhibázott földi élete folytán jutott. Máskor a feleség; de csak akkor, ha sokkal magasabb rendű fogalmai, elgondolásai és törekvései voltak, és azok töltötték be a lelkét, úgy hogy benne a megbocsátás és a szeretet érzése nagyobb annál a szerelmi érzésnél, amely őket annak idején egymással összekötötte.
Számtalan formája van ezeknek a megoldásoknak. Gyakori eset, hogy az apa a leánygyermekében látja azt az ideált, akit követni, akihez az ő tiszta és szép érzéseit hozzákapcsolni jónak látja, mert az élete folyamán a nőhöz főzött gondolatai és megállapításai annyira alacsonyrendűek, már eleve annyira lenézők és elítélők voltak, hogy nem volt képes valami testen kívülit, valami a testi fogalmakat meghaladó jót és igazat beleképzelni abba a személybe, aki a felesége volt. Pedig ez mind nem abban a személyben lévő hiba volt, hanem a férfiban magában, a férfi elképzelésében és megállapításában. Így óriási űr, óriási szakadék támad, illetőleg marad a házasságban betöltésre váró érzésben. Mi teszi ezt?
A bűn, a mindkét részről való tévelygés Nem mindenki élhet a duáljával, de mindenki dolgozhat a duáljáért a házasságban, a duáltörvényben, a szerelmi törvényben; mert hiszen a tökéletlen, éretlen duálfelek hiába is találkoznak, a találkozásból a hasonló bűnök és tévedések folytán csak nagyobb rombolás és szétesés származik, amelyekben mindkét fél zúzódásokat és sebesüléseket szenved.
Mindig gondoljunk arra, hogy most mi vigyázunk más duálpárjára, és más vigyázz a mi párunkra!

Fontos: azokat a lélekpárjainkat, aki egyidőben a lelkünk egy darabjaként leszülettek egy – vagy több fizikai testbe néha felismerjük, sőt akár házastársi kapcsolatba is kerülhetünk velük, és egymás segítve fejlődünk. A duálpárunk is a közelünkben van, hiszen a korszakváltáskor vagy együtt emelkedünk fel, vagy rosszabb esetben együtt bukunk! (Ilyenkor szoktam megemlíteni, hogy aki már odáig eljutott, hogy előadásaimra jár, és ezeket a sorokat olvassa, annak már nagyon nincs félnivalója! J )
Duálpárunk kiegészít minket, és el van előlünk fedve, hogy felismerjük, mert megzavarná küldetésünket, és miután a rezgései azonosak velünk, így a polaritás törvénye miatt „szerelmi érzés” nem is lép fel a két fél között, arról az egyszerű dologról nem is beszélve, hogy duálfelünk lehet, hogy azonos nemű velünk, mert ebben az inkarnációjában most pont erre van szüksége!


folyt. köv..

UI:

Bentinho Massaro - Helyezd a jövődet a múltadba! - egy hatékony manifesztációs technika
https://www.youtube.com/watch?v=rTL_PDWthq8

DUÁL – TÖRVÉNY 5/7



Most nézzük meg Szellemi Tanítónk tanítását erről:
A férfi asszony nélkül, asszony férfi nélkül nem képez egész embert, mert fél erőből egészet nem lehet, de egészből kétfelet lehet alkotni, de tökéletlent.
A férfi épp oly félerő, mint a nő, és e kettő együtt képezi az embert. A szellem éppoly törvények között létezik, mint az ember. Ugyan olyan az ítélete, felfogása, mint az embernek. Itt is csak erkölcsi fokozata, érzései tisztultsága és ma¬gasztossága emeli ki az emberi bűnökből, s ha a szellem nem nevezi magát férfinak vagy nőnek, hanem csak egy szellemnek, úgy bizonyára már túlemelkedett az érzéki test s gőg határain és vagy a tökéletes egységben, vagy az ahhoz vezető úton halad, ahol már megszűnt a női vagy férfiúi fogalom, már csak az egységes testvéri szeretet uralkodik a lelkekben,
A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szelle¬met, aki "az Ő képére és hasonlatosságára" - mint két erő egy lényegben lett alkotva, egy adó "férfiúi" és egy el¬fogadó "női" erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellem, aki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény. Az egész világmindenség létrejövetele, fejlődése, a természet működése, ebben a törvényben teljesedik ki.
Adó és elfogadó minden, aki és ami él! Enélkül megállna a moz¬gás, megszűnne az élet.
Isten, ha már nem szereti teremtményeit, akkor megáll minden élet. Az ember mégis oly hidegen mérlegeli Isten lényét, oly meggondolatlanul vétkezik az élet ellen, amely őt, s az egész mindenséget élteti és fenntartja!
A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan kettéváltak, és mint egyedi szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ennek a kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt; azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer olyan erősek lesz¬nek, mivel számuk megkétszereződik. E feltevésükben csalatkoz¬tak, mert ahelyett hogy erősödtek volna, gyengültek és szakí¬tásukkal elvesztették teremtőerejüket.
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi tör¬vények az égi törvénynek hitvány másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját tükrözteti. A házasság a valami¬kori kettős egységnek tökéletlen mása, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek is csak gyenge után¬zata.
A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi, és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen emiatt kell bűnhődniük. Ameddig a bűn tart, szétválasztva kell élni a duáloknak, hogy mindkettő az ő feléért is tűrjön, dolgozzon és szenved¬jen, hogy az adóságukat majd egyszer közösen törleszthessék és ez már boldogságnak nevezhető.
Addig, amíg ezt el nem ér¬ték a házasfelek, nem számíthatnak teljes boldogságra, mert vezeklés és javulás a voltaképpeni célja a házasságnak.
A teljes megértés, a legtisztább házastársi szeretet és a lelki benső eggyéolvadás csupán az egymásra talált duálfe¬leknél található fel.
Bármilyen tökéletlen is az utánzat, mégis a valódira emlé¬keztet, s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél el¬végzi a maga kötelességét, egy lépéssel közelebb jutott a valódi boldogsághoz.
Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége. M¬inél süllyedtebb az emberiség, annál élesebbek a határvo¬nalak, amelyek férfit és nőt elválasztanak. Minél inkább tá¬volodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik és ravaszabb a másik fél és végeredményében annál többet szenved mindkettő. A női elfogadó szellem, mivel az egységnek ők ké¬pezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érint¬kezés által. Kétszeresen bűnhődnek is érte, amennyiben a testetöltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire.
A férfi átvette a gonosszal való érintkezés eredményét, el¬fogadó része, a nő által. A gőg és harag nála erősebb, bizto¬sabb talajra talált, mint női részében, és azonnali válásra, bontásra ingerelte őt. Nem számolt azonban azzal a törvénnyel, amely egyesítette és elválhatatlanoknak teremtette őket.
Ez a törvény Isten egyik legnagyobb kegyelmét fejezi ki és a visszatérésre utat mutat. Ez a duálszeretet. Ez tartja ös¬sze erős kapoccsal Isten tiszta gyermekeit. Ez fűzi őket Teremtőjükhöz. Ez az, ami a két erőt összeköti, és a teremtő¬erőt fejleszti.

A két erőnek egybefoglalása képezi azt az állapotot, amely a tökéletesedés kiinduló pontja. A kettősségből való kilépés ké¬pezi a süllyedés, a tisztátalanság csíráját; a duálságba való visszatérés, a tisztaság felé az első lépéseket.
A duálszeretettel nem számol a gőgös férfi szellem; nem vetett számot ezzel az érzelemmel, mely örök időkre összekötötte az elvált, de mégis összetartozó két erőt, hogy az élet keserű csalódásaiban, ha boldogságot nem is, de vigasztalást nyújthassa¬nak egymásnak. Ez az a szál a női szellem kezében, amivel magá¬hoz láncolhatja a férfit, jóváteheti egykori hibáit, s felemelheti magával oda, ahonnan lezuhantak. A nő mint elfogadó szellem, a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, és hamarabb javul, mint a férfi, s a férfit így emelheti ki a földi bűn kárhozatá¬ból.
A földi házasság már csak a szétszakadt, de ismét egymásra ta¬lált kettősök frigyének utánzata, mert a földre érve a bukott, érzéki szellemek lelkéből a duálszeretet, vagyis földi nyelven kifejezett "szerelem" helyett, már csak erősen villamos, salakos, undorító, állati ösztönt vált ki, s a többi bűnökkel együtt nem boldogságot, hanem gyötrelmet okozott.
Az állati test állattá teszi az embert, ha szelleme nem él szel¬lemi mivoltának tudatában.

folyt. köv..

UI:

Bashar-Abraham Hicks: Buddha és Jézus tanításai
https://www.youtube.com/watch?v=mnklXaqFayQ

Az utolsó idők népvándorlásai - Felvezetés
Zita médium 1998. február 22.

Krisztus születése előtt népszámlálásra szólították fel Izrael népeit, és mindenkinek el kellett mennie a népszámlálás miatt oda, ahonnan a családja származott. Nagy volt emiatt az összevisszaság. Abban az időben nem álltak az emberek rendelkezésére mindazok a modern eszközök utazásra, mint ma, éppen ezért össze-vissza keveredtek az emberek és népek; hosszú időbe telt, amíg egyik helyről a másikra értek, ezért többször meg kellett pihenniük, és ahányszor megpihentek, mindig idegen, ismeretien emberekkel kerültek össze.
Ebben a nagy emberi káoszban született meg a mi Urunk, a Jézus Krisztus. Történt pedig ez azért, hogy az ellentét észre ne vegye az Ő jöttét, és ameddig csak lehet, tudomást ne szerezzen Róla. Mert nagy dolog volt a Földre és az egész világmindenségre nézve és óriási jelentőségű volt az összes bukottak részére, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk emberré lett. Az „ember fiává” lett és ezáltal megkezdődhetett a megváltásnak az a hatalmas, nagy műve, az új korszak, amely új, soha nem látott lehetőségeket tartogatott nemcsak az akkori kor emberei számára, hanem az utána következő kétezer esztendőre is, és a mai kor embereinek is.
A mai korszakban is megkezdődött a nagy népvándorlás. És éppen úgy, miként az első időben a nagy népvándorlás Krisztus eljövetelét jelezte, ugyanígy ebben a mai korban is a megindult népvándorlás Krisztus második eljövetelét jelzi. Akiknek „szemük van a látásra és fülük van a hallásra” értik és látják az idők jeleit, és tudják, hogy az egész emberiség élete az utolsó periódusba jutott. Ez megváltozhatatlan tény, amely ellen senki ember fia, a világ legnagyobbjai, a leghatalmasabbjai sem tudnak semmit tenni. Mert a természet ereje nem a világ hatalmasainak engedelmeskedik, hanem az isteni törvénynek és a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak, „Akinek minden hatalom adatott égen és Földön”.
A népvándorlás, amely megkezdődött, ennek a rövid, gyorsan lejáródó utolsó korszaknak a kezdete. Az ember azt hinné, hogy az emberek örökös mozgása, ide, oda, amoda való áttelepülése azért van, mert a modern szállító eszközök mindezt lehetővé teszik. Az ok nem ez! Az ok az emberi szívekben, az emberek érzés- és gondolatvilágában keresendő.
Az utolsó időkre jellemző, hogy az egyének és az egész emberiség is nagyon nyugtalanná vált. Nyugtalanná vált, mert érzi, hogy rövid számára az idő, hogy az egész élet átalakulóban van, és hogy az élet minden tudomány és technikai vívmány ellenére sem válik jobbá, hanem egyre több nehézséggel, nyomorúsággal, szenvedéssel és fájdalommal kell szembenéznie.
Az emberi természet nem sokat változott; legalább is azon emberek természete, akik az utolsó időkre itt maradtak. Valamennyire finomult, de lényegében nem sokat változott azokéhoz képest, akikhez az Úr akkor beszélt, amikor a gazdag ifjú megkérdezte, hogy mi az ő teendője, hogy az örökéletet elnyerhesse. Az emberek akkor is és ma is hatalomra vágyók voltak, vezető szerepre törekedtek, mindenképpen a maguk akaratát kívánták megvalósítani, és a tömeget, mint könnyen terelhető nyájat a maguk céljainak, érdekeinek és szolgálatára igyekeztek felhasználni.
Az utolsó idők népvándorlása megkezdődött, mert az emberek a saját hazájukban földönfutókká váltak elemi jogaik elvételével, országaik tönkretételével, egyéni életük megnyomorításával, és ezek miatt más helyeken próbálkoznak.
A nagy népvándorlás a legtöbb embert oda viszi, ahol a testi ember kielégülhet. Elhagyják falvaikat, városaikat, szülőföldjüket és ezért egyes helyeken túl sokan lesznek, más területek pedig elnéptelenednek. Ez is azt bizonyítja, hogy többé az egyensúly már nem áll fent semmilyen formában, hogy az ember az egész természeti világot az összhangból, az egyensúlyából elmozdította és ennek végső soron az lesz a következménye, hogy a földcsuszamlások, a tengervíz áramlásának a változásai, a földrengések elkerülhetetlen katasztrófákat fognak okozni.
Ez az egész folyamat az emberi lelkekben indult meg, amikor hozzányúltak a máséhoz, amikor - így mondom - egy népnek, egy nemzetnek jogos örökségét szétdarabolták, és ezer éves múlt után szétszaggatták. Amikor mindazt, ami egy nemzet életében valami fontos, valami isteni célt szolgált, azt az ellentét szétzilálta és szétosztotta azok között, akik őt szolgálják és az ő céljait megvalósították.


összeállította: Bíró László

A csatolt anygok listája:

Az utolsó idők népvándorlásai
Adai közlés - Elragadtatik mint Énok és nem lát halált
A világot felrázó nagy események
Az emberi lélek és az állatok lelkei
A lemondásról
HANG – Jövőmről
A lélek osztályzatáról
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirMdlLoPX-JlStAaOw?e=B2yCMH
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw

A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ASCTq0vVv70
Ismerd meg önmagadat – A Szentlélek Küldöttjének oktatásai Zita médium által

https://www.youtube.com/watch?v=TEOUy9W8lxc
A bűnbocsánat misztériuma – Zita médium által – Hangos könyvrészlet (Lilla)

Letöltések Szabó Judit munkáiból

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirJrPmtDKEeJEhorkg?e=6Sa8bb
Írások

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirMK53qUh6kk8qGcVg?e=NKnhq8
Könyvek

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirMPh2t12Hr3I3KThA?e=k9R8dq
Meditációk

https://www.youtube.com/watch?v=g0XbSoVGBDg&t=382s
Az angyal és a rosszfiú – Romantikus wesztern (felíratos)

DUÁL – TÖRVÉNY 6/7



Őrizkedjen a nő egy panaszos jajnak, vagy szemrehányó szónak az oka lenni, amely a férfi ajkát hagyja el amiatt, hogy az Úrnál vádoljon.
Nincs erősebb vád a női lélekre, mint a férfi könnyek!
Őrizkedjetek ilyeneket magatok ellen felidézni!
A nő adott alkalmat a gonosznak arra, hogy magát a tiszta szel¬lemek közé állítsa, és a nő hivatott arra, hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenve¬dést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.
A földi házasság törvény, mert egymás javítását célozza. A gyermekek születése is törvény, mert a szellemek tisztulását, javulását, haladását segíti.

Akár a nő, akár a férfi a másikat megcsalja, paráználkodik, az azért járó büntetés kétszeresét hívja ki maga ellen. Nincs kivétel; a nő épp úgy felelős a törvény előtt, mint a férfi! Isten nem részrehajló. Ő előtte nincs különbség férfi vagy női szellem között.
A házasság kiengesztelésül adott törvény az emberiség számára, amelyet Isten nevében kell kötni, hogy Isten elismerje törvé¬nynek.
A tiszta szereteten épült házasság Isten előtt kedves. Ha a házasfelek hozzá fordulnak erőért, segítségért az élet megpró¬báltatásaiban, Ő meghallgatja kéréseiket és megadja, amit lel¬kük haladására jónak lát.
A földi érdekeket legtöbbször előbbre valónak tekintik az emberek, feláldozzák szívük egyetlen tiszta fényű örök lángját, és a házasságot is a bűn sötétjére alapozzák. Mert bűn a házas¬ság, ahol a szívnek nincs beleszólása.
Lépjetek házasságra! Fegyverkezzetek fel türelemmel, elnézés¬sel, hibáitokkal, gyengeségeitekkel szemben! Gyújtsátok meg a szeretet örök lángját, s tápláljátok azt a hit olajával, amelyet az Istenbe vetett bizalom teremt. Vegyétek fel az élet¬tel a küzdelmet és harcoljanak meg mindennel, ami boldogságo¬tokat elrabolni készül. Így meglátjátok, hogy a föld nem is olyan hatalmas, bármilyen nagynak és erősnek lássék is, hogy az embert rabjává tegye, ha égi eszközökkel harcoltok ellene.
Az Úr megáldja érzelmeiteket, lakozást vesz hajlékotokban Isten igéje, s benne az Isten. Ez a legegyszerűbb, a legközvetlenebb út a hozzávaló visszatérésre.
A férfi megismeri a női lélekben azt az eszményét, amit követ¬nie kell. A gyermek megismeri a legszebb érzést: a szülői sze¬retetet, és ha az ő ideje is eljön, a példa nem hagyja hidegen, mert hasonló módon alapozza majd meg házi tűzhelyét. Hiába hirdetitek a függetlenség boldogító gyönyörűségét. Hiába ta¬kargatja önző szívetek ürességét tudományotok, mégis megjelenik ez az eszmény férfinak nőnek egyaránt s a békés, csendes csa¬ládi élet, mint álomkép lebeg lelki szemeitek előtt. Ennek a békés, csendes boldog családi életnek alapja a női lélek. Az a női lélek, aki szeretettel, türelemmel viseli az élet apróbb¬-nagyobb bajait, megpróbáltatásait.
Ne vonjátok ki magatokat a nehéz gondokkal, aggodalmakkal teli családi élet alól: sem ti kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni óhajtó nők, mert a törvény súlyos terhét érezteti veletek, ha nem érdekében, de ellene dolgoztok.
A házasság a törvényben való haladás egyik eszköze. Tehát, aki szellemét törvényesen fejleszteni, lelkét a bűnöktől tisztí¬tani akarja, az előtt a házasélet szükséges és elkerülhetetlen, mert nélküle csak egyoldalú fejlődés érhető el.
Szükséges a szeretet fejlesztésére, az önfeláldozás eléréséhez.
Szükséges, hogy a férfi és női szellemek közeledhessenek az egykori duál¬egység felé, amit földi emberek között csak nagyon ritkán le¬het elérni. Szükséges, hogy a tiszta szeretet érvényre juthasson, és az érzékiséget elnyomja az emberek között, a bűnök szaporo¬dásának megakadályozására.
A gyermekek születése lehetővé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az újjászületést és tisztulást. A földi emberek mind ilyen javuló, tisztuló szellemek, akik életük után a föld légkörében maradnak mindaddig, míg a körforgás törvénye ismét testhez nem köti őket, amelyben újra születve, ismét megkezd¬hetik azt a munkát, amit halálukkal abbahagytak, tudniillik a lelkükben lévő bűnös hajlamok kiirtását; ugyanis csakis azért, csupán evégett él az ember a földön.
A gyermek mikor a világra jön, elfelejti szelleméletét, s mint teljesen ártatlan csecsemő kezdi meg az új életet. Hajlamai csak az öntudat ébredésével kezdenek felszínre jönni. Lelki tulaj¬donságai a gyermekkorban még csak homályosan bontakoznak ki.
Ez az a kor, amikor a szellem nem képes valódi énjét áttükröz¬ni, mivel a környezet hatására és a nevelés által második énje képződik – a testi én – mely elnyomja belső énjének hajlamait. Így a helyesen nevelt testi öntudat jó eredmény, a rosszul nevelt, nem megfelelő eredmény.
Azért, ha a szülő próbára lesz téve gyermekei részéről, ne zú¬golódjon Isten ellen, mert tőle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezé¬sedben, szüleiddel szemben. Tudd meg ember, hogy minden bűn ha¬sonlót nemz, és a nemzedék semmisíti meg a nemzőit, míg csak ki nem fogy a bűnnek gyökere is a lélekből.
A gyermek és a szülő egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, egy érzéstől kell áthatva lenniük, tudniillik Istent és törvényét megismer¬ni, a törvény által megszabott úton haladni, ez pedig a szeretet. A házasság, a család, a nagy kiterjedésű rokonság, barátság, ismeretség, mind megannyi üres kertek, melyek a szeretet magvai által bevetve képeznék az emberiség szellemi üdülőhelyeit, ahol az élet-viharban kifáradt lelkek új erőt és bátorságot nyernének a további küzdelmekhez.
Addig mindig lesznek boldogtalan házasságok, csalódások, rossz gyermekek, gonosz szülők, irigy és gőgös rokonok, hamis barátok, kárörvendő ismerősök, titkos és nyílt ellenségek, a bűnök háza-inak eme szörnyei, kik szívükben hordják a saját, és embertár¬saik számára szánt büntetéseket.


folyt.köv…

UI:


letölthető könyvek
https://terebess.hu/keletkultinfo/?fbclid=IwAR3OdBtGINFNjmxoGl-9dcWw-Ef13r9nAwKGxeZj5xQBR-G58XHAzkkf8Vw


https://www.youtube.com/watch?v=A9cVbEnlHIc

Az érzékiségről

Részletek szabadon a Névtelen Szellem “Duáltörvény” című kötetéből


Az emberi lélek a maga egyedülvalóságában, vagyis ameddig messze el van szakítva a
maga duálfelétől, mintegy imbolyogva tud csak előrehaladni abban a ködben, amelyet a
tájékozatlanság és tudatlanság homálya képez körülötte. Amíg a lélek a maga emberi életében
nincs érintve a szerelmi érzés által, vagyis ameddig a duáltörvény úgyszólván a mélyben pihen,
azaz ez a vonzódás még nem emelkedett ki a lélekben a tudattalanság homályából, addig
tulajdonképpen csak a test vezeti őt életről életre, a test természettörvénye segíti a
kibontakozáshoz. Ezen az állomáson a duálérzésnek még csak a burkolata van meg, és ez a
burkolat az, amit érzékiségnek neveznek. Mert a természettörvényben minden érzés le van
rögzítve; így a szerelmi érzés is egy ilyen rögzített formát alakított ki magának. Mindenesetre ez
még nehézkes, tökéletlen, ormótlan forma. A természettörvényben a duálérzésnek ezek a formái
élnek és ezek a formák azok, amelyek az életben kialakulni, fejlődni, tökéletesedni kívánnak.
Mert hiszen az életnek az a természete és feladata, hogy mindent tökéletesítsen. Ez a
tökéletesedés annyit jelent, hogy a lélek az állandó finomodással, a testből, a tökéletlenből való
kiemelkedéssel ezt a tökéletlent is magával emeli, s mint folyton könnyebben alkalmazkodó
ruhát, könnyebben kezelhető eszközt a saját céljainak felhasználására idomítja.
A szerelmi érzésnek az érzéki vonzalom, az érzéki összekötöttség és egymásrautaltság az
a bizonytalan formája, amely a testben életről életre kiütközik, életről életre mintegy
tökéletesedik, míg végül a testet öltött szellem ezekben a nyomokban egyszerre csak önmagára
emlékezik vissza, önmagára ismer.


Az érzékiség a maga idejében, azaz a fejlődés alacsony fokozatán, mint előrelendítő és a
fejlődést előmozdító tényező szerepel, de a fejlődés magasabb fokozatán már bűn. Azonban,
hogy ez az erőszakos érzés el ne hatalmasodhassék, a Gondviselés mindenkor állított mellé egy
bizonyos gátló és fékező tényezőt. Mindig megvannak azok a terhek, azok a hozzákapcsolt
nehézségek, azok a lemondások, fájdalmak és szenvedések, amelyek korlátokat képeznek a lélek
körül és szabályozzák a test kilengéseit, hogy ez az öntudatlan ösztön szertelenségekben ne
élhesse ki magát. Fokozatról fokozatra folyton magasabbra és magasabbra épülnek ezek a
korlátok, s mindig szűkebbre szabják ennek az ösztönnek a mozgási útját és terjeszkedési
lehetőségét. Mert hogyha ezek a korlátok nem volnának, akkor ez a vágy is, mint a beburkolt
léleknek minden kielégülni kívánó terjeszkedési ösztöne, mind szélesebb és szélesebb téren
kívánna mozogni, sokasodni, és mind jobban és jobban uralma alá hajtani magát az életet.
Tulajdonképpen ez a vágy, ez az ösztön az Istentől származó lebukott szellemiségnek
teremteni akarása; az hogy mindenben önmagát akarja feltalálni, mindenben önmagát akarja
visszatükröztetni; nem tudja, mi az, és miért cselekszik, csak ezt óhajtja, vágyja, kívánja. Ez a
tendencia nem kizárólag az érzékiségben van meg; így van ez a gyűlölettel, a gőggel, az önzéssel
is; ezek mind vak szenvedélyekké és céltalan vágyakká növekedve mind jobban és jobban le
akarnák foglalni az életerőt a maguk számára. S amikor a lélek az ő megtéretlen s önmagára még
nem ismerő állapotában ennek a tendenciának az ismerete nélkül cselekszik és hajszol dolgokat,
amelyekről még nem tudja, hogy miért vannak, hova vezetnek, s mindig többet és többet, mindig
messzebb és messzebb ható eredményt akar elérni: ez egy bizonyos fokon túl, azaz a korláton túl
pusztulást hoz reá.


A paráznaság bűne, mint egy lenyűgöző erő, mint szenvedtető hatalom úgy
odakeményedik az ember lelke köré, mint valami nehéz vaspáncél, amely csak nehéz, nagy
fájdalmak és szenvedések olvasztókemencéjében tud a lélekről leválni. Hogy ez a páncél
leválhassék az érzéki lelkekről, a természettörvény az ilyen egymáshoz hasonló emberlelkeket,
akik telve vannak bűnnel, bűnre való hajlandósággal, gyűlölettel, szertelenséggel,
indulatossággal, bosszúval, önzéssel, egy-egy életre egymáshoz kapcsolja, hogy egymásban és
egymás által ütközéseket szenvedjenek, hogy egymással súrlódva a gond, fáradtság és gyötrődés
által váljék le a lelkükről az a sok hiábavalóság, az a sok szertelenség, amely mintegy levezető
csatornául sokszor éppen az érzékiséget szélesíti ki az emberek életében. Pedig hogyha ez az
érzékiség nem a törvényes mederbe szorítva, hanem csak úgy szabadon árasztja el az életet,
akkor az ebben résztvevő emberlelkek csak nyavalyák, betegségek, pusztulások és szenvedések
lezajlása után jutnak el ahhoz a ponthoz, amikor egy-egy ilyen embercsoporttal a
természettörvény mintegy leszámol. ( Lásd Szodoma és Gomora valamint Pompei pusztulását.
BL) A testben jelentkező érzékiségnek törvényes levezető útja a házasság: gyermekek nemzése,
gyermekek szülése, gondozása, táplálása, fenntartása, felnevelése, az ezzel együtt járó munkával,
áldozatokkal, fáradságokkal, véres verejtékkel.

szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

A Találkozás 2 Elveszett Paradicsom 2012
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=Z1zivZTeJ3A

A próbatétel és a szellemi védelem

Rövid részletek Grünhut Adolf, a “doktor bácsi” könyvéből. Ez már a halála utáni szellemvilágbóli közéseiből származó rész.

« Ámde ha arról beszélünk, hogy Isten megpróbálja gyermekét, vajon képes-e egy bizonyos feladat megoldására, amelyre ő elhívta, — ezt ne úgy értelmezzük, mintha erről Isten csak a próba révén tudna, vagy akarna megbizonyosodni; hiszen Isten gyermekeit teremtetésük óta ismeri, és csak olyat hív szolgálatába, akinek rátermettségét már eleve látja, akinek lényében tehát már eleve megvannak a feladata megoldásához szükséges feltételek és tulajdonok u. m. a hit, bizalom, szeretet, engedelmesség, erős akarat stb. Igen, e feltételek mind benne rejlenek, de azoknak fejlesztése, hatványozása és mozgásba hozatala, Isten szolgálatában kellő mérvben való érvényesítése az egyén szabad akaratán áll; Isten pedig a szabad akaratot, gyermekeinek adott eme kegyes adományát annyira respektálja, hogy azt nem korlátozza, sem kényszer alá nem hajtja, hanem csak vezeti, irányítja.
Isten ismeri gyermekeit, ám ezek nem ismerik önmagukat. Éppen azért Isten oly helyzetet teremt számukra, amely felderíti a homályt, amelyet az önszeretetté vált szeretet bukásának következményeként önmaguk körül szőttek, behálózva önismeretüket s öntúlbecsülésre ragadva őket. »

Megjegyzés : Itt feljebb a lélek fejlődésére jellemző « hatványozás » kifejezéssel találkozunk. Ezt részletesen kifejti nekünk a szellemvilág a « Szellem, erő, anyag » című kötetben, de ez számunkra nagyon nehezen fogható fel. Miért hatványozás és miért nem növekedés, vagy kibontakozás szavakat használja ? Bennem a megértés úgy szűrődött le, hogy a lélek fejlődése a saját rezgésszintjének megemelkedésével jár együtt. A tisztulással és nemesedéssel a szellem ereje, a lélek rezgése finomabbá és erősebbé válik. Ha a rezgésszinteket egy tízes skála szerint tekintjük, ahol az ezres a legmagasabb szint, a Krisztusi szint, és a 200-as az átlagember még elfogadható szintje a következő jelenséget tapasztalhatjuk. A lélek ereje, amint a következő szintre jutott, megemelkedik, de nem lineáris, hanem exponenciális haladvány szerint, tehát az emelkedés ténylegesen hatványszerű, azaz hatványozódás.BL.

******

« A médiumitás technikai megnyilvánulását azzal toldották meg, hogy a médiumra egy fluidikus ballont borítottak, amelyet Franciska látómédium úgy írt le, mint nagy üvegharangot, amilyet a cukrászdákban és csemegeüzletekben a süteményekre, csemegékre szoktak borítani. E fluidikus ballon célját úgy magyarázták a szellemek, hogy ez biztosítéka annak, hogy illetéktelen szellemek a médiumhoz ne férjenek, mert három lépésnyiről nagy erővel ellöketik onnan minden olyan lény, akinek e ballon nyitjának a kulcsa nem adatik kezébe. Ez az apparátus tehát nem csupán minden zavarástól óvta meg a médiumot, hanem egyúttal biztosítékul szolgált a közlemények hamisítatlan tisztaságáért is. Ez volt az első körülbástyázás Antal médiumitásának fejlesztése körül, mellyel az általa majdan vetítendő Máté és Márk evangéliumok magyarázatának színarany tisztaságát, menten mindennemű ellentétes befolyástól, biztosítani akarták. »


szemlézte : Bíró László
--

Isten csak a szíveket nézi
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából

Isten csak a szíveket nézi, a tettnek magának Előtte nincs értéke, csak a szándéknak, mellyel ezt a tettet végrehajtjátok. Ezt mérlegeli Ő, és csakis eszerint lesz megmérve szellemetek haladása és csakis ennek arányában lesz részetek a megváltásban.
Óvakodjatok az önzéstől, mely mint a kígyó lopódzik be hozzátok a legcsábítóbb alakokban olyannyira, hogy gyakran azokra rá sem ismertek. Ti sokszor azt hiszitek, hogy az irgalmasság jó cselekedeteit végzitek, szívetek belsejében pedig ott leselkedik az emberdicséret, a viszonzás utáni vágy s íme az ily cselekedet üdvös oldalát megsemmisíti a tisztátlan szándék, mert ez önző volt.
Cselekedjétek a jót magáért a jóért, örvendezzetek a siker fölött, örüljetek a megérdemelt dicséretnek s igazságos elismerésnek, de ne várjátok azt; ne cselekedjetek annak reményében, hanem indítva meleg emberszeretettől, háladatosságból Isten iránt azokért a javakért, melyeket nyertetek s amelyekért járó kötelességszerű adót képezik a szűkölködőknek nyújtott adományaitok. Oly egyszerűek azok, oly csekélynek látszik, amit itt követelnek tőletek - és mégis, ha pártatlanul vizsgáljátok magatokat, úgy csak kevesen lesznek, akik azok hűséges követőiként ismerhetők fel!
Legyetek elnézők és szelídek embertársaitok gyengeségeinek megítélésénél, akkor a mindenek fölött álló Bíró egykoron veletek szemben is irgalmas lészen, mert akkor rászolgáltatok a könyörületességre. Ha azonban itt a földön szigorúan és mereven ítéltetek, ha engedtétek magatokat elvakítani előítéletektől, ha szeretet nélkül ítélkeztetek; akkor egykor veletek is szemben fog állni a szigorú, hajthatatlan bíró, mert ily formán ti magatok szolgáltattátok a mértéket, melyet alkalmazni kívántok.
Olyan könnyű dolog, mást elítélni, anélkül, hogy tudná az ember, milyen nagy volt annak a megkísértetése, milyen súlyos a megpróbáltatása, milyen távol van tőle a segítség. A saját kísértéseiteket ismeritek, valamint azt a sok botlást is, melyet azokból kifolyólag elkövettetek. Legyetek azért szigorú bírák önmagatok ellen és távolítsátok el a gerendát, mely a saját szemeteket homályosítja el. De mások szíveiben nem vagytok képesek olvasni, tehát azok fölött ítélkezni sem, mert a bírói ítéletnek, ha igazságos akar lenni, jól megfontoltnak és az összes körülmények tökéletes ismeretén alapulónak kell lennie. Minthogy pedig ennek az ismeretnek többnyire hiányában vagytok, azért gyakran szálkát véltek látni testvéretek szemében s el akarjátok azt onnan távolítani felsőbbségetek tudatában - s íme ez a szálka gyakran csak csalódás, melyet előidéz a saját szemetekben levő és látásotokat elhomályosító gerenda!
Amit ti gyakran gáncsoltok, azt inkább megvizsgálni és saját eljárástokkal összehasonlítva magatokkal szembe állítani tartoznátok, s akkor gyakran - nagyon gyakran - kénytelenek volnátok beismerni, hogy az a szálka annál a másiknál vagy éppenséggel nem volt meg, vagy pedig összehasonlítva a bennetek levő gerendával, egészen csekély és jelentéktelen.
Ha már egyszer megszoktátok felebarátaitok szeretetteljes keresztény megítélését, akkor már egy nagy lépést tettetek meg, - de nehéz ám ez a lépés! Mérlegeljetek minden szót, hogy nem haszontalanul bántó-e, hogy csak a tiszta igazságot tartalmazza-e; mérlegeljetek, minden ítéletet, hogy pártatlan-e, hogy a tényeknek s ezek okainak tökéletes ismeretén alapul-e.
Képzeljétek bele magatokat, mások helyzetébe és fontoljátok meg, hogy miként kívánnátok ti mások által megítéltetni ezen vagy amazon saját eljárásaitokat és gondolkodásotokat? És ha mindezt megfontoltátok, akkor cselekedjetek másokkal szemben úgy, miként azt tőlük magatokkal szemben óhajtjátok.
Ne törődjetek azzal, hogy mit mond a világ, elégedjetek meg saját lelkiismeretetek helyeslésével; olyan tanácsadó ez, aki sohasem téveszt meg, hacsak tisztában vagytok azzal, miképpen kell azt megkérdezni.


szemlézte: Bíró László

Prof. Dr. Bardócz Zsuzsanna - A jövő?
https://www.youtube.com/watch?v=zumhTYFW66A