Ezoterika

Most nézzük a törvényeket! Nagyon sajnálom, kedves Barátom, hogy
ezúttal nem tudom elmondani, milyen törvényeket hoztál
önmagadnak, de ha mélyen magadba nézel, úgy is tudod. Sok ember nem
veszi a fáradságot, hogy foglalkozzon a saját törvényeivel. Egy egész
életen keresztül él a fiatal korban kitalált vagy örökölt parancsolatok
szerint. Pedig ahogy a tapasztalatokkal gazdagodik, szükséges az
újrafogalmazás. A nemzetek törvényei is változnak, ahogy a kor
elôrehalad. ùj események jönnek, új körülmények adódnak, amelyekre az
elôzô törvények még nincsenek felkészülve, és vannak olyan régiek,
amelyeket az idô már túlhaladott. A saját törvényhozásodnak is
rugalmasnak kellene lennie. Nem azt akarom mondani, hogy az erkölcsi
alapokat változtasd meg, mert például a ``Ne ölj!'' parancsolat örök
érvényû. Csak arra hívom fel a figyelmedet, ha olyan törvény szerint
élsz, például, amely azt mondja ki: hogy ``Ne paráználkodj!'', akkor
nem tudod megtapasztalni az igazi szerelmet. Most nem szeretném
részletezni, hogy ennek a törvénynek is hány és hány alcikkeje létezik
--- egyáltalán nem mindegy, hogy te melyik szerint élsz. Mert a
parancsolatod szerinti tetted következménye egyedül a tiéd --- lehet
boldogító, felemelô áldás, de lehet gúzsba kötô, lehúzó gyötrelem is. A
közismert Tízparancsolaton felül rengeteg saját elméletet, törvényt
léptettek hatályba. Anynyiféle parancsolat-rendszer létezik, ahány
ember él a Földön.

A bibliai Tízparancsolat azokhoz az emberekhez szólt, akik nem ismertek
se Istent se embert. Világosan meg kellett mondani az élet
alapszabályait. Most ugye kinevetsz. Tudnád sorolgatni a példákat,
hogy az ember nap mint nap bebizonyítja: nem sokat fejlôdött. Higgyél
nekem, barátom! Az emberiség nagy utat tett meg azóta. Globálisan
túljutott a rabló hadjáratokon, a rabszolgatartó társadalmakat
megszüntette. Idevágó példáid is lennének a modern rablásról és
rabszolga tartásról? Elhiszem. Nem azt mondtam, hogy már nincs
fejlôdnivaló.


folyt.köv...

Az embernek --- sok csalódás után --- nem maradt más reménye, mint
önmagában megtalálni a harmóniát, a szeretetet és a békét. Ezeket nem
hozták meg számára a különbözô -izmusok, és úgy néz ki, a
demokráciákat is kikezdi a fertô. Most jött el a pillanat arra, hogy az
emberiség észrevegye, önmagán csak akkor tud segíteni, ha a rohanást
abbahagyja, lecsendesedik, meghallja lelke biztató, belsô hangját, amely
azt súgja, hogy a boldogságot mindenkinek önmagában, belül kell
keresni. Nem hangzik ez túl jól egy olyan tendencia kellôs közepén,
ahol mindig megmondták, mit kell tenni, hogyan ``kell'' boldogulni. A
boldogságod saját kezedben van, nem várhatsz másokra. Neked kell tenni
valamit.

Otthon ülsz a fotelban, nézed a TV-t, biztonságban látod a
családodat, iszod a hideg sört. Látszólag boldog vagy: van
munkahelyed, új kocsid kint parkol a ház elôtt. De amikor ôszinte vagy
önmagadhoz, akkor nem érzed magad boldognak. Nem boldogít hosszabb
távon az új autó, mert pár év múlva szebb típus jön ki. A munkahelyedet
bezárhatják, a sör ára a duplájára emelkedhet, a családban jöhetnek
problémák. Minden bizonytalan, amire a boldogságodat alapozod.


folyt. köv....

Ha családanya vagy, biztosan büszkeséggel nézel a gyerekekre, hogy
annyi nehézség árán is szépen cseperednek, jól tanulnak, szép ruhába
tudod ôket öltöztetni, egészségesen táplálni. A férjeddel is jól
megvagytok. Mégis hiányzik valami a boldogsághoz...

Ha nincs még saját családod, a boldogságodat attól teszed függôvé,
hogy megtalálod-e az igazi társat, állást, lesz-e elegendô pénzed,
álomautód, úszómedencés házad, meg mindened, ami bizonyítja, hogy
sikeres, menô ember vagy. De nagyon sok bizonytalan tényezôt vittél a
tervedbe. Ráadásul ha félsz is, hogy mindezt nem éred el, biztos a
kudarc.

Ha életed ``javát'' már leélted, nagyobb a hiányérzeted, mert szinte
mindent megtettél már, amitôl boldognak kellene lenned. Becsülettel
felnevelted a gyermekeidet, sok örömöd van az unokáidban is. Majdnem
egy teljes élet áll mögötted, mégis hiányzik valami. Mit kéne hát
tenni?


folyt. köv..

Segíteni szeretnék neked megtalálni az igazi boldogsághoz vezetô utat.
Soha nincs késô elindulni. Ha rátalálsz az ösvényre, többé nem tudsz
boldogtalan lenni, hiába érnek csalódások (ha az igazi ösvényen jársz,
csalódások nem is érhetnek). Tudom, nem hiszel nekem. Mégis
megpróbálom megmutatni az ösvényt.

Elôször kezdjük a törvényekkel, amelyek minden rendszer alapjai. Ha
ateista vagy, vagyis nincs Istened, (vagy ha volt is, úgy érzed,
elhagyott,) akkor is hallottál valamit a Tízparancsolatról. Meg vagy
nyugodva: mert nem ölsz, nem szidod az anyád, apád, nem állsz hadban a
szomszédokkal. Lelkiismeret-furdalásodat elhessegeted azzal, hogy nem
gondolsz Istenre, nem ismered el, így valamivel könnyebben élsz, mint
azok, akik lépten-nyomon bûnösnek érzik magukat. Nem vagy elégedett, de
jobbat nem tudsz. Éled az életed a saját alaptörvényeid szerint.
Pedig ezeket az örökölt vagy szerzett törvényeidet végig kellene
gondolni és ki kellene egészíteni! Nagy gondot igényel a korrekció.
Javasolok kettôt a régiek helyett:

Ne okozz másnak kárt!
Viselkedj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!

Ha megadévá tetted az elôzô fejezetekben leírt gondolatokat,
akkor ezek a törvények már természetesek. Ha mindenki az Egy része,
akkor természetes, hogy a más kára is közös, de a más öröme is. Ha
pedig mindenkit szeretsz, tisztelsz, gazdagítasz, támogatsz, segítesz,
akkor részese leszel te is tetteid következményeinek: téged is
szeretnek, tisztelnek, gazdagítanak, támogatnak, segítenek. Ha a
felsorolásom nem teljes, találj valakit, akinek megteheted azt, amit
magad szeretnél kapni. Elôször tudatosan cselekszel majd, de késôbb
szokásoddá válik --- ezzel alapozod meg a tartós boldolságodat. Mert
ha e két törvényt betartod önmagadért, akkor Mindenkiért cselekszel.
Mindenki öröme visszasugározza áldását rád, ami ugyan
láthatatlan energia, de te ettôl nyugodt, békés, bizakodó leszel, s ez
egyenlô a boldogság érzésével. Ha ezt az érzést megtapasztalod, nem
akarod majd elengedni. Mivel az érzés megszerzése a te kezedben van,
rajtad múlik meddig cselekszel a két törvény szerint, így a nyugalmad,
békéd, bizalmad is saját magadtól függ. Nem kell aggódnod többé, hogy
mások betartják-e szavukat és hûségesek maradnak, alkalmaznak-e, nem
viszik-e fel az árakat. Ha te betartod a két törvényt, bármi jöhet
közbe, boldog leszel.

A két alaptörvényt kiegészítheted sok-sok alcikkellyel. Ha nincs
ellentmondásban egyik sem a két fô törvénnyel, akkor biztos lehetsz
benne: azok szintén boldogságot hoznak az életedbe. Nem tudsz olyat
kitalálni, amit a láthatatlan energia hullámhosszán az univerzum ne
támogatna. Képzeld el, milyen erôvel támogatja azt, ami az Egység
pozitív fejlôdését segíti elô. Minden embernek a boldogság elérése a
célja. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, milyen törvények szerint
keresi. Ha nem a fent leírt két törvény szerint --- vagyis a saját
boldogság más kárához van csatolva --- nem szolgálja teljes Egység
javát. Nem hozhat hát teljes békét és örömet.


folyt. köv...

A te vallásod

Ha elismered, hogy neked is van Istened --- bár különbözik
a többiekétôl ---, akkor vallásod is van. A vallás az Isten-hit
gyakorlása. Ha az elôzô fejezetek kapcsán már kezdesz hinni benne, hogy
a Gondolat-Szó-Cselekedet Istene a tiéd és mindenben támogat, amit csak
el akarsz érni, akkor gyakorlod a vallásodat. Szertartásodat a két
törvény figyelembevételével magad alakíthatod ki --- így tudatosan
haladsz saját ösvényeden a boldogság, a békesség, a szeretet felé.
Meglátod, egyre bizakodóbb leszel: kezded felfedezni magadban a
nyugalmat. Nem riaszt a félelem, az aggodalom, mert bizonyítékaid
lesznek arra, hogy az egész úgy mûködik, ahogy itt leírtam. Amint a
bizonyítékok a kezedben lesznek, úgy erôsödik a hited és a bizalmad. Ez
a vallásosság. Ha vallásos vagy, hited is és bizalmad is van.
Hitedet tapasztalataid alapozzák. Élményeid lesznek a
támogatottságodról, amik bizalmadat növelik, majd egyszercsak
egészen rábízod magad a saját Istenedre. Majd meglátod: a
legjobbat ï akarja neked. Nem tudsz olyat kitalálni, amely jobban
szolgálna téged, mint ï. Ha rábízod magad, a legjobb kezekbe
``helyezted'' az életedet, a jövôdet, az örök létezésedet. Nem akarlak
rábeszélni semmire, csak vázolom ezt a lehetôséget, --- annak a
lehetôségét, amit elôbb-utóbb te is választasz majd. Mert az ember erre
az útra teremtôdött. Ezt az utat kell bejárnia. Mindenki eljut a
végcélhoz, mindenki egyszer hazatalál. Nincs sürgetve senki, mindenki
szabadon járhatja a maga útját, gyakorolhatja a saját vallását.

Egy azonban nagyon fontos: a tudatosság. Nyisd ki hát a szemed, a
füled! Érints meg mindent, mint a kisgyerek. Vizsgálj meg mindent,
vond le a következtetéseket, és élj az új tudásodnak megfelelôen.
Változtasd meg bátran a véleményedet az új tudásod függvényében! Nem
szégyen, ha elismered a fejlôdésedet, sôt, ez a legtöbb, amit tehetsz
magadért. Jelentsd ki: ``Eddig így láttam, de most már okosabb
vagyok''.

Vallásodat gyakorlod akkor is, ha nem tudsz róla, ha nem tudatosan
éled az életed a törvényeidnek megfelelôen. De ugye látod mekkora a
különbség, ha végiggondolod a lehetôségeket és azt választod, ami
szerinted a legjobban szolgál téged és persze ezáltal az
Egészet. Gondolkozz hát és cselekedj tudatosan! Tudatosan gyakorold
a vallásodat!


folyt. köv..

A te világod

Ha van Istened, törvényed, vallásosan élsz, akkor
megteremted a te saját világodat is. Mindenki Isten országát építi,
csak nem mindenki tud róla. Nincs eltékozolt élet, minden életnek van
értelme. Ha úgy gondolod, hogy te is eltékozoltál pár évet az
életedbôl, gondold csak végig: mégis volt értelme. Mennyi élménnyel
lettél gazdagabb, mennyi tapasztalatot szereztél. Ezek nélkül most nem
itt tartanál. Nem volt hát hiábavaló. Senki sem sürget. Fontosak a
kitérôk is. Tapasztalatszerzés az élet célja. De a tapasztalatokat
csak tudatosan lehet integrálni, beépíteni. A tapasztalatok tégláiból
rakod össze a házadat. Építhetsz belôlük melléképületeket is, ahová
ritkán tévedsz be, vagy egyáltalán nem használsz. A melléképületekkel
nem szoktál dicsekedni, magad elôl is takargatod. Kár, mert az is a
birtokod része. Ott tartod a lim-lomokat. De te is tudod, hogy néha
szükséged van valamire, amit csak ott találsz meg. A sufni mélyén
talált rozsdás szög nagy szolgálatot tehet, ha meg kell erôsítened
valamit. Becsüld hát jobban az értékeidet. A melléképület volt egykor
a lakásod, csak kinôtted, eljárt felette az idô. Miért lenne
értéktelenebb a mostani házadnál? Ne felejtsd el: egyszer majd a
mostani lakhelyed is szûknek bizonyul, lehetséges, hogy ezt is
melléképületté fogod nyilvánítani, és egy új részbe költözöl.

Remélem, nem zavar a hasonlatom, ha még soha sem volt házad. Hasonló a
helyzet akkor is, ha lakótelepen laksz. Emlékezz vissza, mennyire
boldog voltál beköltözéskor. Azután lassan berendezted --- örültél
minden új bútordaradnak. Ahogy most végignézel a szobán, szinte semmi
nem maradt mára belôlük. Kicserélted, kidobtad, úgy gondoltad, hogy
megszolgáltak, holott egyiken-másikon nem is látszott az idô. Amikor
vetted, el sem tudtad volna gondolni, hogy egyszer ez lesz a sorsuk. ìgy
van az ember az új ruhákkal, cipôkkel is. Szinte teljesen újnak néz ki,
mégis szemétbe kerül. Mert megszokott lett, nem fejezik ki már teljesen
az egyéniségedet, nem érzed jól magad bennük.


folyt.köv...

Változást igényelsz és úgy indulsz az újnak, hogy ez majd tovább szolgál
téged. Nem fog. Mert minden változó, fejlôdô. A régi nem
értéktelenebb az újnál. Sôt, a régi megszolgált, a javadra vált,
gazdagított, fejlesztett, elôbbre vitt téged. Becsüld meg és ne
szégyenkezz miatta, mert hozzátartozik az életedhez, a világodhoz,
amiben most élsz. A te világod --- a szûkebb éppúgy, mint a tágabb
értelemben --- hozzád tartozik. Te alakítottad magad ilyenné. A
tapasztalataid formáltak ilyenné, amilyen ebben a pillanatban vagy, és
elértél egy magasságot a hegyre felvezetô szerpentinen. Ez az út spirál
alakú, és csak felfelé lehet rajta haladni. Minden lépéssel, minden
tapasztalattal elôbbre kerülsz a spirálon. Ahogy haladsz elôre,
tisztább a levegô, szebb a kilátás, mindig más szögbôl látod a tájat és
az égboltot. Egyre nagyobb a fényesség, egyre tisztábban cseng a
madárdal, illatosabb a virágszirom. A csúcson az igazi otthonod vár,
mindaddig csak átmeneti szálláshelyek, ideiglenes hazák, világok
szolgálnak --- ahol éppen tartasz. Minden tapasztalat hálával töltsön
el, mert a rögös úton egy lépést elôre megtettél. Ne félj! Nem vagy
egyedül. Védôhálók vannak a szakadékok felett, korlát is van a
meredélyek mentén és láthatatlan kezek óvnak, amerre csak jársz.

Ahogy haladsz a szerpentineden, minden lépés után új ember vagy. A
tapasztalatod gazdagabbá tesz, többet tudsz, mint egy lépéssel elôbb. ùj
formákat fedezel fel, új hangokat hallasz. Az új helyzethez új
jelmez szükséges, szûkké válik a régi gúnyád. A díszlet is változott
egy kicsit, ahhoz is alkalmazkodnod kell. ùj kihívás mindez a következô
lépés elôtt. Bízzál önmagadban és a védô mechanizmusokban --- minden
sikerül. Bátran fesd újra a színeket, cseréld ki az elavult
díszleteket, hívd elô a tapasztalataidat, ragadd meg a láthatatlan
kezeket és készülj tudatosan a következô lépésre! Bátorság barátom!


folyt. köv...

A te Istened

Ha elfogadod, hogy neked is van Istened, akkor nincs mitôl
félj. Minden gondolatodat meghallgatja, minden szavadat megérti, és
segít minden cselekedetedben. Csak emlékeztetôül mondom: mindez
eddig is így történt, és ezután is így lesz. Nem attól függ hogy veled
van-e, hogy te mit gondolsz róla. Bár ahogy vélekedsz, az befolyásolja
a létét, de csak a te szemszögedbôl, mert amirôl azt hiszed, hogy nincs,
az csak a számodra nem létezik. Ez persze mindennel így van. A
Mindenbôl te csak annyit látsz, annyit fogsz fel, amennyit te akarsz.
(Errôl majd még lesz szó a Mindenség egy darabja az én világom c.
negyedik könyvünkben.) Ezért mondtam már többször is, hogy ha valamit
nem fogadsz el ebben a pillanatban, akkor se tagadd meg, mert a
tagadással kirekeszted magad belôle. Ha pedig kívül kerülsz, nem tudod
megismerni és megérteni. Jobb tehát, ha azt mondod: ``Most így látom,
mert még nincs tapasztalatom róla, de attól még az ellenkezôje is igaz
lehet.'' Elôbb-utóbb eljön az ideje, hogy azt is megismered, amirôl
pillanatnyilag még semmit se gondolsz. Lényeges a saját tapasztalásod
--- ne higgy el semmit, alkoss saját véleményt! De ezt nem kell
bizonygatnom, hiszen ezt te magad is vallod, különben már Istent is
hinnéd mások szavaiból. Nincs még ``Isten-tapasztalatod'', mert
azáltal, hogy nem hiszed, kirekesztetted magad belôle. Bûvös körben
járkálsz körbe-körbe. Csak azzal kerülhetsz ki belôle, ha elfogadod, és
készen állsz a megtapasztalására.


folyt. köv..

Ha tehát van hited --- mielôtt még tapasztalatod lenne --- belekerülsz
a vonzáskörzetébe, vagyis ï a tiédbe, és érvényesülni kezd a
tapasztalatszerzéshez szükséges összes feltétel. Gyors egymásutánban
következnek, egyikbôl alakul a másik, mintha egy láthatatlan
koreográfia szerint történnének az események. Nem véletlenül.
Az Egység erre várt, hogy egy elkóborolt picinyke része
visszataláljon. Ha tehát a te vágyad egybeesik az ôsi
Akarattal, akkor az univerzum összes ereje ``be van vetve'' e célra.
Megváltozik a véleményed egy sor kérdésben: kinyílik a szemed és
füled, meglátsz és meghallasz olyan dolgokat is, amelyek mellett eddig
elmentél. Készen állsz erre? Készen állsz, az életed
megváltoztatására?

Ne érts félre, nem akarlak semmire sem rábeszélni. Figyelmeztetni,
felkészíteni szeretnélek arra, hogy ha bármit elfogadsz, és beszélsz
róla, azt bevonod az életedbe --- kinyilatkozással igazolod a létét ---.
Gondolkozz el a saját példáidon. Alighanem így volt ez, amikor azt
hitted, eljön a te idôd, szükség lesz rád a családban, munkahelyen,
hittél magadban, hogy valamit elérsz, megteszel. És minden sikerült.
Ugyanígy mûködött az ellenkezôje is, amikor nem hittél a saját erôdben,
akkor kirekesztetted magad a sikerbôl. Mindíg a hited vezérel.

A hited pedig rajtad múlik. Azt hiszel, amit akarsz. Amit már
megtapasztaltál azt már nem hitnek, hanem tudásnak nevezik. A hit nem
tudás. A hit valamit elképzelni, elfogadni, mielôtt tudnál róla
valamit. Hit nélkül nincs tudás, mert mielôtt megtapasztalnál valamit,
kirekeszted magad belôle, hiszen nincs mi összekapcsoljon az
ismeretlennel. Eddig, tehát rossz volt a sorrend, barátom. Azt
hitted, elôbb mindent megtapasztalsz, és csak utána tudsz hinni
bennük. Elég logikusnak hangzik, de van benne egy hurok, amit csak
akkor veszel észre, amikor már benne vagy, és soha nem veszed észre, ha
már ``beleszédültél''. Ha nincs hit, nem tudja semmi megteremteni a
körülményeket, nincs semmi, ami a sorsodba, az életedbe vonzaná azokat a
lehetôségeket, élethelyzeteket, amelyeken keresztül a tapasztalataidat
megszerezhetnéd. Ha nincs hited, elmarad a tapasztalat, és akkor hiába
vársz a``hiszem, ha látom'' igazságára. Valójában csak akkor
látod, ha elôbb hiszed.

folyt. köv...

A hit nem az ész logikája. A hit a lélek felôl közelít. Manapság
hiányzik a lelki értékek megbecsülése, de nem lesz ez így sokáig.
Lassan mindenki elôtt világos lesz, hová vezet az ész egyedüli uralma.
A hit a lélek intelligenciájától függ, attól, hogy az ôsi
Ismeretet, az eredendô tudást mennyire engedi érvényre jutni.
Eredendô Tudással született a lélek, és elindult a spirál-útján.
Ahogy életeit élte, összegyûjtötte a tapasztalatokat. A tapasztalatok
súlya alatt nem roppant össze a tudás, hanem a tudásnak megfelelôen
értelmezte saját tapasztalatait. Belsô hangod innen szól. A Tudás
szól, amihez az életeid esszenciáját hozzákeverted. Csendes
pillanataidban innen meríted az erôt, és a hited is innen indul. Érzed,
(hiszen tudod,) hogy amit az ész nem képes felfogni, az attól még
lehetséges. Számtalan példát tudnál felsorolni a megérzéseidrôl,
amelyek nem az ész felôl érkeztek. A megérzéseid eddig bejöttek. Az
ész diktálta tanácsok nem mindig hoztak eredményt. Az ember a
Test-Lélek-Szellem hármasságában él, meg kell találni a harmóniát
mindhárom megélésében. Nem vezet sikerre, ha bármelyik el van nyomva,
mindegyiknek érvényesülnie kell. Bármelyiket elhanyagolod, szenved
a másik kettô. Törôdj mindhárommal, hagyd ôket mind szóhoz jutni!
A Szellemed az ész felôli tanácsadód, a Lelked a Tudást adja. Ha
mindkettôvel harmóniában élsz, Tested egészséges marad. Most a Lélekkel
foglalkozunk, mert úgy tûnik, az emberiség ezen a téren van elmaradva.
Az emberek túlságosan sokat törôdnek a testükkel meg az eszükkel, és
nagyon elhanyagolják a lelküket. Mivel a lelke mélyén ôrzi mindenki azt
a tudást, amely elvezet az igazi célhoz, az emberek élete céltalan lett.
Nem tudnak a hittel sem kibékülni, mert csak az ész logikájával
közelítenek, a lelküket börtönbe zárták. Egykoron a kulcs még megvolt,
mára azonban elveszett. E könyv célja, hogy a börtön kulcsát
megszerezd.


folyt. köv....

Összefoglalás

Remélem, az eddigiekbôl kiderült, hogy segíteni szeretnék.
A segítéshez két fél kell: egy, aki valahol megakadt és egy másik, aki
ezt az akadályt már maga mögött tudja, és érti, miben tehet szolgálatot.
A segítés nem alamizsna, nem háláért könyörög, nem adomány, hanem
egy kéz, amit meg lehet fogni, vagy egy jólesô mosoly. Nem tehet meg
semmit a segítô helyetted, csak mivel már hasonlót egyszer ô is átélt,
talán hiteles, amit mond. Hogy így van-e, döntsd el te, kedves Barátom.
Egy biztos: nyílt szívvel állok elôtted és fogom mindkét kezedet.

A csatorna, amelyen keresztül szólok hozzád, tisztaszívû és
szeretetteljes. Nem kell tartanod, hogy valami trükkös csellel
behálóznak vagy átprogramoznak. Ha ez lenne a szándék, azt a szavak
csengésébôl amúgy is megtudnád. A rábeszélôs, erôszakos, harsogó,
egyedüli véleményt ismerô, tömörülésbe hívogató, uniformizáló hangot
rögtön felismerni. Kérlek, soha ne hagyd magad egy seregbe sem
bevonultatni. Legyen türelmed kivárni, míg minden hangjegyét
megismered a toborzó dalnak. Akik rögtön kívánják, hogy seregükhöz
csatlakozz, valójában csak a nevedet akarják látni a listájukon. Ahol
rögtön készen áll az egyenruha, ott nem vettek méretet rólad, ott a
törvények is készen állnak, és nem a te törvényeidet kutatják. Ne
tévesszenek meg az ilyen toborzók. Arra figyelj oda, aki semmit nem kér
tôled, aki nem kívánja, hogy mundért válts. Arra figyelj, aki nem
beszél a szeretetrôl, de annak megfelelôen él --- ott van az igazi
Tudás.

A leghelyesebb persze az lenne, ha senki másra nem hallgatnál, csak a
magad belsô hangjára, a magad Istenére, önmagadban. Csakhogy amíg nem
találod meg, addig szükséged van kapaszkodókra, tanácsokra. Tudják
ezt nagyon jól azok is, akik voksokat gyûjtenek és látszattörôdést
mutatnak. Ha nem lenne több bizonytalanság, csalódottság,
kiábrándultság, útkeresés, nem lenne annyi prókátor sem. Azért
intelek óvatosságra, mert úgy gondolom, tényleg meg szeretnéd
találni a belsô békét, harmóniát és az igazi szeretetet.
Különben bíztatnálak, hogy ismerj meg minden ``sereget'', ahogy eddig
is tetted. Más-más zászlók alá álltál, a toborzó szép szövege
megérintette a szívedet, és csalódás lett a vége. Azt hitted, egy másik
csapattal végre megnyered a csatádat. Csakhogy csatát nem lehet
nyerni, mert a csata nem hozhat gyôzelmet. Aki hadat üzen, az
csak vesztes lehet. Gyôzni csatával nem lehet. Gyôzni csak szeretettel
lehet. Aki a harcba belemegy, az is csak veszíthet. Aki
szeretettel, megértéssel, törôdéssel indul a másik felé (nem
ellene, hanem felé), az lehet csak gyôztes. Mikor fogja ezt megtanulni
az emberiség? Hogyan is képzelhetô el, hogy számtalan ártatlan ember
halála után valakik gyôzhetnének? Ha tudjuk, hogy az élet szentség,
minden ember egy piciny rész az Egészbôl, az Istenbôl, hogyan lehetne az
egyik rész gyôztese a másik része ellenében? Béke csak akkor lesz a
világon, ha ezt megértik az emberek.


folyt. köv...

A világ összes emberének fel kell hagyni a csatározásokkal. Az pedig
ott kezdôdik, hogy mindenkinek elôször saját magával kell
kibékülnie, hogy ki tudjon békülni szüleivel, testvérével,
szomszédjával, kollégájával. Elôször önmagában kell tisztázni az
erkölcsi normákat, hogy össze tudja hangolni másokéval. Elôször a
saját portát kell kisöpörni, hogy a tisztaság láttán mások is
kedvet kapjanak a takarításhoz. Ha elvégzi mindenki a belsô takarítást,
akkor elôkerülnek az értékek is. Az értékek, a belsô ragyogás láttán az
emberek elégedettebbek lesznek, és ez egymás megbecsüléséhez vezet.
Mivel belsô értéke minden embernek van, nagyobb tisztelet övez majd
mindenkit, nem lesz értelme tovább az egymás elleni küzdelemnek.
Kezdd el a munkát, még ma!

Ha minden ember külön-külön tudatában lenne saját értékeinek, akkor
másban is észre tudná venni az értékeket. A szitkozódás, önvád,
bûntudat mind lehúz a mélybe, sôt másokban is csak ezek a tulajdonságok
lesznek észrevehetôk. ``Ki mint él, úgy ítél.'' Pozitívan gondolkozz
önmagadról! Nem tettél semmit rosszul, millió tapasztalattal vagy
gazdagabb, mint az utad elején voltál. Nem követtél el bûnöket,
csak sok mindent kipróbáltál és levontad a következtetéseket. Amiért
megveted magad, már nem tudnád elkövetni. Ez az élet célja: megismerni
mindent és tudatosan választani a jót. Inkább légy hálás, hogy itt
tartasz, és segíts másokat is a felemelkedésben. Mindenki a saját rögös
útját járja. Nincs különbség az emberek között, csak a vállukon cipelt
zsákok tartalma különbözteti meg ôket. Olyanoknak is ismerd el a
tapasztalatszerzô útját, akik most szerinted nem a helyes ösvényt
járják. Veled is elôfordult számtalan esetben, hogy azt gondoltad, a
dûlôút célba visz. Nem tudhatod, mennyi önvád éri ôket az út végén.
Légy belátó, türelmes, segítôkész, és meglátod, te is csak ilyen
emberekkel fogsz találkozni.

Összefoglalva mindazt, amit eddig mondtam: két utat javasolok. Az
egyik, hogy a két törvény szerint élj. A másik, hogy szabadítsd meg
magad az elôitéletektôl. Tudom, egyik sem könnyû. De csak az elsô
lépés volt nehéz, amit már megtettél. Mostanra eljutottál odáig, hogy
érzed a változtatás szükségességét. Ide eljutni nagyobb dolog volt,
mint innen végigjárni az utat. Mert a változtatás szükségességét te
határoztad el, senki sem befolyásolt, minden erô magadra hagyott.
Innentôl kezdve viszont az univerzum melléd áll. Az elsô lépésed után
már minden abba az irányba segít, hogy meg is tudd valósítani az
elképzelésedet. Minden erô ``be van vetve'', hogy sikerüljön.
Gondold végig, mit szeretnél elérni a változtatással, mivé szeretnél
válni. Eleinte csak kis lépéseket tûzzél ki célul, és ünnepeld a napot,
amikor eléred. Légy hálás érte, hogy ezáltal is erôsödjön benned a hit,
a te hited önmagadban. Nem vagy egyedül. Csak a döntéseid pillanatában
vagy magadra hagyva, hogy valóban a saját elképzelésednek engedhess
utat. Ilyenkor sebezhetôbb vagy. Ezért törhet rád jobban a félelem, a
kétségek gyötrelme. Igyekezz hamar dönteni. Készülj fel elôre a
félelmek fogadására, köszönj nekik, mondd, hogy már vártad ôket,
de nem hagyod magad eltéríteni. Dönts és hittel indulj tovább az úton!
A többit bízd az ôsi törvényekre


folyt. köv...

Hol van a te utad

Nem találod? Segíteni szeretnék, de azt tudnod kell, hogy én
sem tudhatom, merre akarsz elindulni. Arról már beszéltünk,
hogy elôbb a célodat kell kitûznöd, és az út magától tárul eléd.
Csak azt kell pontosan tudnod, hová akarsz eljutni, mivé szeretnél
válni. S ha ezt elhatároztad, az ezköztár, a körülmények sora, a
láthatatlan energiaszálon érkezô megszámlálhatatlan segítség mind
átszáll a tulajdonodba, és minden a megvalósulás felé irányul. Ha tehát
kigondolod a célt, az utat is meglátod, amelyen el kell indulnod.
Kétségek, félelmek merülhetnek fel azokban a percekben, amikor döntened
kell, és egy kis idôre egyedül maradsz. Senki nem erôszakol rád
semmiféle választ a kérdéseidre. Ilyenkor gondolj arra, hogy a
kamrádban állsz, leveszel egy befôttesüveget. Megnézegeted, nem
tetszik, viszszarakod. Leveszed a következô üveget, ez már jobban néz
ki, de valahogy mégsincs hozzá kedved, ezt is visszarakod. Az a
harmadik, az igen, pont erre van szükséged, ``mmm'', kívánatos, nem
rakod vissza. Ugye, semmitôl sem féltél a válogatás közben? Miért is
féltél volna? A kamrád tele szebbnél szebb, zamatos befôttekkel,
rosszul nem járhatsz. Csak azért válogatsz, hogy a pillanatnyi vágyadat
kellôképpen kielégítsd. Semmi értelme nem lenne a válogatás közben
bármi miatt idegeskedni. Miért félnél, ha végülis az egyik mellett
úgyis kikötsz? Ha nem ízlik, legfeljebb visszarakod, és keresel egy
másikat. Miért lenne másképp ez egyéb választások esetében? A
földi éléskamra dugig van, mindenbôl van bôven. (Majd máskor
beszélgetünk arról is, hogy miért van mégis éhínség a Földön.) Minden
választásoddal jól jársz, mindegyik a javadra válik. A döntés
pillanatában persze latolgatsz, de csak annyira gondolj elôre, mint a
befôtt esetében. Minden választás következménye eljut hozzád, talán
ettôl vannak a félelmeid, azért aggódsz, hogy tönkremegy az életed.
Szeretnélek megnyugtatni: semmi sem tud tönkretenni. Minden a javadat
szolgálja. Akár olyan helyzetbe is hozhatod magad, hogy azt hiszed,
nincs kiút, de tudnod kell: a legmélyebb a sötétbôl indul a hajnal.
Soha nincs reménytelen helyzet, hacsak nem a reménytelenséget
választod.

A befôtt kiválasztást hosszú ráhangolódás és latolgatás elôzheti meg.
Nem vagy biztos benne, hogy az éhség gyötör-e vagy valami más, de érzed,
hogy itt az ideje, valamit (t)enni kell. Ha az evés mellett döntesz,
szinte automatikusan indulsz a kamra felé. Mintha láthatalan erôk
húznának. Neked csak döntened kell és az automatizmus beindul:
elindulsz a kamra vagy a fridzsider felé. Ilyenkor már ne
gondolkozz azon, hogy esetleg mégsem kellene enni. Örülj a
befôttnek, légy hálás a választásért.


folyt. köv...

A döntés nehéz kérdés. Ne higgy az ész aggodalmainak. Meglátod: ha
egész a célig bejárod az utat, büszkeség, önbecsülés érzése fog el
--- és ezek az érzések táplálják benned a következô igényfelmérést
és célkitûzést. Ha nem jársz végig egy utat, késôbb majd nehezebben
szánod rá magad a következô cél tervezgetésére --- a kudarcélmény
félelmeidet táplálja. Ha megfordulsz az eredeti célod felé
vezetô úton, nemcsak a célt veszted el, hanem megerôsíted magadban a
gyengeség érzetét. Becsapod magad és látszatgyengeséggel haladsz az új
úton, amelyen amúgy nagy öszpontosításra van szükség, hogy ne jusson
eszedbe az elôzô hátra-arc. Ha gyakran visszafordulsz a cél elôtt,
akkor abban szerzel gyakorlatot, és soha nem hiszel majd abban, hogy
végig tudsz menni egyetlen úton is. Mindez persze csak a saját hited
játéka, mert valójában bármit képes vagy elérni, bárkivé tudsz válni,
akivé csak akarsz.

Az utad kiválasztása tehát nem lehetséges önmagában. Nem lehet tudatos
útválasztás anélkül, hogy ne lenne célod. Elôbb tehát célt a kell
kitûzni. Mint már mondtam, a kóborláshoz, tévelygéshez nem kell
cél, és itt nem a tudatlan ténfergésrôl van szó. Akármilyen
gyaloglásnak van értelme, ha tudatos. Ha vállalod a célt, a hozzá
vezetô utat, akkor a váratlan göröngyök, vermek, kátyuk sem okozhatnak
félelmeket. Ha pedig felkészülsz elôre ezek fogadására, nem érhet
meglepetés. Minden rög, amire rálépsz és eltiporsz elôsegíti a
gazdagodásodat, tanulsága bölcsebbé tesz. A bölcsességet nem lehet
elveszteni, az örök érvényû.


folyt .köv...

Mostanra világossá vált, hogy nincs értelme annak a kérdésnek: ``Mi az
én utam?'', csak a ``Mi az én célom? Hová akarok eljutni? Mivé akarok
válni?'' kérdések helyénvalók. Ezeket a kérdéseket neked kell feltenni
és neked kell megadni a válaszokat is. Ebben rejlik a szabadságod,
függetlenséged, önállóságod, melyek nélkül csak bábu lehetnél, madzagon
rángatott árnyékfigura, és nem tudatos, önálló felelôsséggel
bíró, egyedi lény. Ha elôre meg lenne határozva a célok sorozata, vajon
mi szépség lenne az életedben? Jogosan lennél felháborodva
azon, hogy a célokat legjobban ismerô, saját lényed ki lenne hagyva a
tervezésbôl. És vajon miért hagynának benne a pácban, hogy végigcsináld
azt, amit valójában ráderôszakoltak? Mit szólnál hozzá? Nem találnád
igazságtalanságnak? Hát a te Istened nem az igazságtalanságok
Istene, hanem az Igazságé. Nem találhatott ki számodra
megnyomorító, lesújtó, elôre eltervezett sorsot. Mindent
rád bízott, neked adta a teremtô erejét, amivel megtervezheted, célokban
megfogalmazhatod a sorsodat, és melléd állította az egész univerzumot.
Nem tudsz olyat kitalálni, sorsodba betervezni, amit ne tudnál
megvalósítani a meglévô kincsestáraddal, szerszámaiddal és
segéderôiddel. Próbáld ki!

Megkaptad a gondolkodó, tapasztalatokat gyûjtô és azokat befogadni
képes Tudatodat, hozzá megkaptad az isteni fény kicsi örökmécsesét,
a teremtô erôdet, az eredendô törvényeket, értékeket a Lelked mélyére
zárva. Tudatoddal és Lelkeddel útnak indított a Teremtô azzal az
üzenettel, hogy soha nem hagy elveszni és garantálja, hogy
viszszatalálsz. Teremtô erôddel megalkottad saját ritmusodat,
melynek megfelelôen elindultál felfelé a létezés spirálján. Életek
sorozatán keresztül éled a lét ritmusát, anyagba zárva és nélküle.
Céljaiddal tervezed a saját sorsodat, járod az ösvényeidet, gyûjtöd
a tapasztalataidat és egyre feljebb kerülsz a lét spirálján. Közben
boldogság önti el a szívedet, mert örömöddel, tapasztalataiddal
szolgálod és gyarapítod az Egészet. Ahogy tapasztalataid
útján egyre inkább megismered magadban az Istent, úgy ismeri meg önmagát
az Isten tebenned. Azután egyszercsak a lét spirálján elérkezel a
legfényesebb pontig, ahol az extázis csúcspontján egybeolvadsz az
Egésszel, megérkezel: hazatalálsz. A küldetésed véget ér, bevégzed
majd a Tervet.



folyt. köv..

Látod, milyen nagy szükség van Rád. Piciny kis homokszemecske vagy, de
nélküled nincs Sivatag. Egyetlen vízcseppecske vagy, de míg meg nem
érkezel, addig nincs egyben a Tenger. Elkóborolt kis juhocska vagy,
amíg nem találsz viszsza, nem teljes a Nyáj. Szükség van Rád,
barátom. Amikor a Teremtô útra indított, súgott valamit a füledbe, ami
csak a te üzeneted. Ez az üzenet a te saját azonosítód, mely kód nélkül
nem tud összeállni az Univerzum. Megkérdôjelezheted, nem kötelezô
elfogadnod, el is felejtheted a saját üzenetedet. Ha így döntesz, akkor
is megérkezel majd egyszer --- még egy darabig tudatlanul bolyongsz.
Rajtad múlik, mit választasz.

Megpróbáltam elmondani, mi vár rád, milyen perspektívák
tárulhatnak eléd, melyik választással meddig juthatsz. A szélesre
tárt kapun kilépve mindig a következô lépés feladata a tiéd. A tudatos
célkitûzés, a hittel, bizalommal, szeretettel való közeledés, az
emberiséggel együtt vállalt közös sors felelôssége --- mindez
hamarosan átalakítja az életedet. Megszûnnek a félelmeid, békesség,
boldogság és megelégedés lépnek a helyükbe. Mindenkit testvérként
üdvözölsz, segítôkész leszel. Tetteidet a szeretet vezérli majd, és
egyre kevesebb idô alatt éred el a céljaidat. Ez a közös, nagy Cél,
egyénekre lebontva.




folyt. köv..

Indulj el, nem tévedhetsz el

Elérkeztünk az utolsó fejezethez. Mostantól kezdve
tudatosabban lépkedsz tovább. Nem fogsz egészen mást csinálni, mint
ahogy eddig élted az életedet, csak tudatosságot adsz hozzá. Meglátod,
milyen óriási különbség ez. Megváltozik a szemléleted, a nézôpontod, a
hozzáállásod, egyszóval: az életed. Minôségileg felsôbb osztályba
lépsz, a spirál-utadon egyszerre nagy távolsággal kerülsz elôbbre.
Kapuk nyílnak meg, tágultabb lesz a horizontod, füled is hallani fogja
mindazon tartományok hangjait, melyeket eddig elzártál magad elôl.

Az elsô bizonytalanabb lépés után meglátod: nagyobb lesz a
jártasságod, és lényegesen könnyebben éled majd az életedet. Mivel
szemed és füled nagyobb területet lát és hall, az összefüggéseket is
jobban érted majd. A nagyobb tudás nagyobb biztonsághoz vezet, és egyre
kevesebb szóhoz jutnak majd a félelmeid. Ha egyáltalán nem lesznek
félelmeid, akkor csak a szeretet és a boldogság fogja beragyogni az
életedet. Erre születtél. Ha a béke mindennapjaid részévé válik,
akkor nem terelôdik el a figyelmed saját céljaidról, és egy szép napon
rájössz, hogy mi is a küldetésed. Ha az itteni és mostani életed célját
megtaláltad és annak megfelelôen, tudatosan élsz, akkor az eredendô
Tervet valósítod meg. Felismered majd, hogy minden ember a sajátod,
egymás nélkül nincs boldogulás, míg egy ember is hiányzik a sorból,
addig nincs Egység. Ha felelôsségérzetedet kiterjeszted az
egész világra, akkor a világ is befogad, magábazár. Erôd
megsokszorozódik, aktivitásod, tenniakarásod is megnô. Figyelnek majd
rád az emberek, lesz kinek átadni a megszerzett tudást. Ez nagyon
fontos: ne csak magadnak élj!

A nagy lépést már megtetted. Az életed értelmének felkutatása nagyobb
elszántságot követelt, mint az, hogy elindulj a célod, a belsô titkod
megismerése felé. Ha az életed értelmének megfogalmazása igényeddé
vált, elégedett lehetsz magaddal. Ha igazán mély elszántsággal
keresed a belsô tervedet, biztos lehetsz benne, hogy megleled az utat is
önmagadhoz.

folyt. köv...

Itt az ideje, hogy elbúcsúzzam. Nem végleg. Nem hagylak magadra,
csak látszólag. Ott vagyok minden kérdésedben és minden válaszban, ott
vagyok minden örömödben és bánatodban is. Együtt örvendek az
örömödben és együttérzek a bánatodban. Ha rádtör a szomorúság,
határold el magad a félelmeidtôl, hogy megérezd a baráti kezet, meghalld
a bíztatást, meglásd a kiutat. Ha észre tudod venni a segítséget, akkor
belátod: valóban nem vagy egyedül. Rájössz majd, hogy nincs is szomorú
esemény, csak valami újabb tanulnivaló, egy újabb kaland elôtt állsz,
amely a fejlôdésedet szolgálja. Ha szembenézel és megoldod a pillanat
hozta új kihívást, gazdagabb leszel és bölcsebb. Ne szomorkodj, ne
féltsd magad! Vágj bele bátran, éld az életed! Minden megoldott
helyzet egy-egy göröngy elsimítása a spirál-utadon. Ne felejtsd el,
hogy a tudatod mûve az, hogy göröngynek, veremnek hiszed a kihívásokat.
Rajtad múlik, mikor gondolod újra az egészet, és mikor állsz át arra,
hogy csak egy feladatnak fogd fel az úgymond nehézségeket. Az érzésed
persze érthetô. Nehéz a feladat, hiszen épp azt kell megtapasztalni,
amit valószínûleg most látsz elôször, vagy láttad már, csak eddig
elkerülted. Ne kerülgesd tovább, nézz farkasszemet vele! Csak te
gyôzhetsz.

... és akkor most elköszönök.


utolsó rész következik!

Isten veled, kedves Barátom

Elmondtam, amit szerettem volna. Remélem van legalább egy
mondata a könyvnek, amely megérintett. Indulj el azon a szálon!
Gondolkodjál, alakítsd ki a saját véleményedet! Ne vesd el azt,
amivel nem értesz egyet, mert holnap akár a nézeteddé is válhat. Ne
ítéld el azt, aki ma még nem osztja az elveidet, lehet, hogy holnap
csatlakozna, de a jelenlegi merevséged riasztja el. Légy nyitott
mindenre és gondolkozz elfogulatlanul! Ha így élsz, téged is
elfogadnak. Gondolkozás nélkül semmit se higgy el, sehová ne
csatlakozz. Csak a magad tapasztalataira támaszkodj! Amit még nem
tapasztaltál, azt szemléld közömbösen. Élj a pillanatnyi meggyôzôdésed
szerint, és ne félj gyakran módosítani az elveidet!

Higgy a saját Istenedben, aki benned lakozik, és érzéseiden
keresztül küldi üzeneteit. Tudom, nehéz dolog az igazi üzeneteket
megkülönböztetni a tudat képzelgéseitôl, de egy kis gyakorlattal
szert tehetsz erre a tudásra. Ha az összehasonlítás során megfigyeled
önmagadat, és úgy találod, hogy béke lakozik benned, nem pedig haború,
ha szeretet önti el szívedet, és nem pedig félelem, ha nyugalom árad
szét benned, és nem idegesség, akkor az igazi úton állsz. Emelt fôvel
indulj el, nem érhet bántódás. Szeretet övez amerre jársz, hittel és
bizalommal nézz magad elé. Örülj a pillanatnak amiben éppen vagy, mert
nem véletlenül kerültél oda. Hagyd el az elôítéleteidet, azok a múlt
emlékei. Mára túlnôtted a tegnapot, a tegnapi élmények nem nyújtanak
elég információt a pillanat hozta helyzet megoldására. A régmúlt
szerszámaival nem lehet computert szerelni. Az itt és most
helyzetben a belsô hangod jobb tanácsadó, mint a múlt elôítéletei,
melyeket a tudat summázta a tapasztalatokból. Abban a pillanatban
igazak is voltak, de az idô eljárt felettük. Te tovább haladtál, más
élményekkel, tapasztalatokkal lettél gazdagabb, nagyobb a tudásod, a
rálátásod, bôvült a horizont a ``spirál-utad'' mentén. Lépj a
pillanatba tisztán, mint a gyermek, akit nem gátolnak elôítéletek.
Bízzál magadban, a belsô erôdben, a belsô tudásodban, amik
segítségével
minden helyzetbôl, és minden útvesztôbôl kitalálsz. Az univerzum
melletted áll, minden óhajodra rezonál, védelmez és segít, semmi
bántódásod nem eshet. Indulj hát barátom, én is fogom a kezed.
Köszönöm, hogy meghallgattál.

...Isten Veled!


UI: Óvári Anna egy csodálatos hölgy volt és a Barátom, pár éve elhagyta a fizikai síkot, és egy szebb világba távozott.

Nagyon köszönöm neki a sok segítséget amit adott embertársainak a felemelkedésért. Mediális író volt!

A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz
gondolatod teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha.
Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A
gondolat örökkévaló.
Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más
gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és
összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és
hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják.
Az energia vonzza a hasonló energiát, és (egyszerűsített
megfogalmazással) afféle "energiacsomó"-t képeznek. Amikor elegendő
hasonló természetű "csomó" keresztezi egymást, "összeragadnak" (hogy egy
másik egyszerű kifejezést használjunk). Felfoghatatlanul hatalmas
mennyiségű "egymáshoz ragadt" energiára van szükség az anyag
képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és
létrejöttének ez az egyetlen módja...
...Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló
lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot. És
sokkal jelentőségteljesebbnek tarthatod a szólást: "Ahol ketten vagy
többen összegyűlnek az Én nevemben".
Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran
elképesztő dolgok történnek - és nem szükségszerűen kívánatos dolgok. A
félelemben élő társadalom például többnyire - tulajdonképpen
elkerülhetetlenül - létrehozza azt, amitől a legjobban tart.
Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt
találnak a közös gondolkozásban (amit egyes emberek közös imádkozásnak
neveznek).
És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk (imádság, remény, kívánság,
álom, félelem) kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban és
magukból ilyen jelenségeket.

Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is
fogod tapasztalni. Bármelyik állat - bár az élet alacsonyabb rendű
formájának tekintitek (annak ellenére, hogy az állatok sokkal
tisztességesebben és következetesebben cselekszenek, mint az emberek) -
azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények - melyeket az élet még
alacsonyabb rendű formájának tekintetek - érzékelik, mely emberek
szeretik őket, és melyek nem törődnek velük.
És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen
egybeesés, csak egy lenyűgöző terv; egy hihetetlen "hópehely".
Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást
hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az
anyag végső soron afféle energiasűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled
bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden
Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája;
minden élet titka.

(Neale Donald Wasch Beszélgetések Istennel című könyvéből.)

A jövőbe hallás
- Hangok a fejben -
Ha valaki olyasminek a hangját véli hallani, ami a valóságban nincs is ott, azt hamar az elmebetegség jelének tekintik. Ismerünk azonban olyan eseteket a történelemből, amikor különben "normális" emberek hangokat, megmagyarázhatatlan zörejeket hallanak. A paranormális esetek tanulmányozásában a "halluci-nációs" hangokat a clairaudience1 vagy a jövőbe hallás kategóriájába soroljuk.
A clairaudience a samánzinusra és más olyan hiedelemvilágra jellemző, amelyben a papok azt állít-ják, hogy a túlvilági lényekről kapnak eligazítást. A hangjelenségek a keresztény hagyományban is mindig nagy szerepet játszottak a prófétáktól kezdve az apostolokon át az olyan középkori szentekig, mint Jeanne d'Arc.
Louisa E. Rhine, a pszichikai jelenségek amerikai kutatója adta közre azt a meghökkentő esetet, mi-szerint egy alabamai férfi a clairaudience jelenségével nem démon vagy angyal, hanem egy modern talál-mány révén ismerkedett meg. 1941. december 7.-én a férfi a rádió mellett szunyókált. Hirtelen felugrott és oda kiáltotta a feleségének: "Hallod? Az elnök bejelentette, hogy a japánok bombázzák Pearl Harbort!" A felesége látta hogy férje néhány másodperce még aludt, és azt mondta neki, biztosan álmodott. A férfi azonban makacsul ismételgette, hogy hallotta a hírt. A feleség éppoly bizonyosra vette, hogy nem, hisz' ő maga is a rádió mellett ült és semmit sem hallott. Míg erről vitatkoztak, megszakították a műsort. Az Ame-rikai Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy a japánok bombázzák Pearl Harbort.
1964. június 3. - án Lady Rhys Williamsnek, a BBC korábbi igazgatójának is volt egy hasonló, rá-dióval kapcsolatos clairaudience-élménye. A reggelinél elmesélte lányainak, hogy hallotta a rádió-ban….nem hiányzik az eset?

Nem maradtak magukra

A világhírű operaénekest, Tito Gobbit különleges, meghitt kapcsolat fűzte bátyjához, Brunóhoz, aki 1939 - ben a spanyolországi Malaga felett repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. A művész önéletrajzá-ban elmeséli, hogy egyszer évek multán, amikor nagy sebességgel vezette a kocsiját egy hegyi úton felfelé, amelyet az egyik oldalon sziklák, a másikon pedig szédítő mélység szegélyezett, találkozott a bátyjával: "Csak egy keskeny kis kanyar volt előttem, amikor tisztán hallottam Bruno hangját, mintha csak mel-lettem ülne, s azt mondta: Azonnal állj meg! Önkéntelenül engedelmeskedtem, s leálltam egy szélesebb füves szegélyen, gyakorlatilag ez volt az egyetlen kis leálló hely az egész útvonalon. Pillanatok múlva a szűk kanyarban felbukkant egy elszabadult csuklós teherautó...
Tudtam, hogy Bruno szólt hozzám, és így megmentette az életemet."...

Többféle korból és helyről származnak olyan beszámolók, miszerint a földi léten túli értelem érez-tetni tudja jelenlétét, és segíti vagy figyelmezteti a földieket. 1863-ban, az amerikai polgárháborúban, a gettysburgi csatában a déliek parancsnoka, George Pickett vezérőrnagy azt írta, feleségének, úgy érzi, ott van vele az anyja, és valamit mondani akar neki. Másnap reggel vállon lőtték. The Spirit of St Louis (St. Louis szelleme) című könyvében Charles Lindberg elmeséli, hogy 1927-es, történelmű jelentőségű repülőútján, amikor 33 óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt, a gép kabinjában ködalakok kisérték végig, az úton. Ha fáradni kezdett, az árnyékok megbeszélték vele az útvonalat és segítettek az összpontosításban.
Edie Foltz - Stearns hivatásos pilóta volt, aki az 1930 - as években minden légi bemutatón részt vett szerte Amerikában. Ő is gyakran érezte más lények, általában elhunyt hozzátartozók és barátok lát-hatatlan jelenlétét. Az egyik verseny során eltévedt, s üzemanyaga fogytán már a kényszerleszállást fon-tolgatta. Ekkor megszólalt egy lányhang: "Ne, Edie, menj tovább!" Továbbrepült, és pár perc múlva fel-bukkant egy repülőtér, ahol le tudott szállni. A hang egy régi osztálytársáé volt, aki évekkel korábban autószerencsétlenség áldozata lett.
A második világháború alatt Edie a brit kormánynak dolgozott. Egyszer sűrű ködben repült Anglia középső részén, Midlands grófság fölött, amikor férfihangot hallott: "Vigyázz Edie! Halott apja szólt hozzá." Edie azonnal felfelé rántotta a gépet és így hajszál híján kerülte el, hogy a hegytetőnek ütközzön. Abban a pillanatban fénysugár tört át a felhők között, s mintegy jelzőfényként mutatta az utat egy katonai bázisig, ahol le tudott szállni.
Forrás: Misztikus Történetek Gyűjteménye

”A legrosszabb cselekedet az ellenkezőjét tenni, mint amit hirdetsz, megtagadni a kezeiddel azt, amit propagálsz.
Ha nem tudsz a kijelentéseidnek megfelelően viselkedni, maradj csendben, ne adj tanácsot és ne hirdesd, hogy álszent vagy.
Ne papolj a dharma-ról, miközben mindazt nem cselekszed. A dharma állandó, változatlan, nem hanyatlik sohasem. Csak az történik, hogy akinek gyakorolnia kell a dharma-t, az hitét és állhatatosságát veszti.”
/Sai Baba, Sathya Sai Speaks, Vol. XI./

Saját megjegyzés:
Karma = előző életekből hozott megoldandó feladat
dharma = ha a karma megoldva jón a következő munka az életfeladat
Karsay István

A mai pszichológia adóssága: az emberi tudatosság eredete

Dethlefsen az 1960-as évek végén hipnotikus korregressziót hajtott végre önként
jelentkező személyeken, abból a célból, hogy megállapítsa hogy vissza lehet-e menni
a születést megelőző időkre, és ha igen, meddig. A fő kérdése az volt, hogy időben
hol található az emberi tudat kezdete. Vizsgálódásai során azt vette észre, hogy a
kísérleti alanyok előbb vagy utóbb spontán módon egy más korban és helyen élő ember
élettörténetét kezdték el mesélni. A történetek túl összefüggőek, következetesek és
részletgazdagok voltak ahhoz, hogy kitaláltak lehessenek, ráadásul a kísérleti
személyek nem is tudtak arról, hogy mi történik velük hipnózis alatt. Ha azonban
szuggesztív utasításokkal arra kérték őket, hogy ezentúl ébrenléti állapotban is
emlékezzenek a felidézett történtekre, teljes bizonyossággal azt állították, hogy a
szóban forgó, korábban élt emberek is ők voltak, csak erre eddig nem tudtak
visszaemlékezni.

Erre a jelenségre, amelyet a keleti tanok a reinkarnációnak neveznek, a
korregressziós hipnózis korábbi gyakorlatában korábban csak azért nem akadtak rá,
mert a születés élményénél minden esetben megszakították az analízist. Az
élettörténetek a jungi komplexusfogalomba is jól beleilleszkedtek, sőt azt mintegy
kiterjesztették. A valós traumák, fóbiák okai ugyanis sok esetben valamely előző
életben voltak fellelhetőek. Dethlefsen egyik páciensének patkányokkal kapcsolatos
fóbiáját például egy előző életbeli eseményre sikerült visszavezetnie, melynek
során az illetőt börtönbe vetve éheztették, és fizikai legyengülése következtében
az állatok élve megették. Később mások is elkezdték a reinkarnációs terápiát
alkalmazni.

Dethlefsen-nek azonban a regresszív hipnózis sem adott választ az emberi tudat
eredetére vonatkozó kérdésére, így később maga is megkérdőjelezte módszerének
hasznosságát, és miután mélyebben megismerkedett a spirituális tanokkal, arra a
következtetésre jutott, hogy mindezidáig rosszul közelítette meg e kérdéskört.

A tudatosság beszűkülése: az ego

Az összehasonlító tudatosság észlelési horizontja

Néhány évvel ezelőtt tanúja voltam egy jelenetnek, melynek során egy anyuka azt
akarta megmutatni, hogy kisfia felismeri, és nevén szólítja őt. Kiderült azonban,
hogy mégsem teljesen ismeri az "anya" szó értelmét, mert amikor édesapja jött oda,
őt is ugyanígy üdvözölte. Azután, amikor megtanulta a "apa" szót is, anyját is így
szólította. Megpróbálták neki elmagyarázni a két szó közötti különbséget, de a
gyerek rövid idő múlva beleszédült anyja és apja arcának folytonos váltogatásába,
és hangos ordításban tört ki. Ez a hétköznapi példa egy olyan szituáció, amelyet
már gyerekként mindenki megélt, csak lehet, hogy konkrétan nem így.

A gyerek fenti viselkedésének megértéséhez érdemes előbb egy egyszerűbb példát
említenünk. Miért adunk a gyerek kezébe játékokat, pl. csörgőt, és ez miként segíti
őt mentális fejlődésében? Azért, mert ezek segítségével könnyebben tanulja meg a
különféle ingerek közötti összefüggéseket. A csörgő hangját, a játék látványát,
megfoghatóságát össze tudja rendezni tudatában, és ezzel megtanulja, hogyan kell a
külvilág jelenségei közötti összefüggéseket felfedezni. Amíg a gyerek nem
rendelkezik semmiféle ismerettel az őt körülvevő világról, azt addig észre sem
veszi. Ha a kezébe adjuk a csörgőt, rögtön elejti. Ahhoz, hogy felfigyeljen rá,
tudnia kell, hogy a külvilág és ő maga is létezik. Ez pedig csak akkor következik
be, ha már képes a külső dolgok megkülönböztetésére, vagyis megtanulja, mi az hogy
"különbözik".

Amikor a gyerek beszélni tanul, először rendszerint azt a szót tanulja meg, hogy
"anya". Amíg csak ezt az egy szót ismeri, számára ez nem jelent többet, hogy
"észrevettelek", nem jelent többet egy egyszerű köszönésnél, de ez is csak egy
"belső" köszönés, önmagának szól. Így mindenkinek, akit észrevett, azt mondja, hogy
"anya". A gyerek később tanulja meg, hogy a külvilág dolgait meg kell
különböztetnie. Eleinte véletlenszerűen mondja azt, hogy "anya" vagy "apa", csak
később érti meg, hogy különbségeket kell keresnie a látott dolgokban, és annak
megfelelően kell reagálnia. Ezt az utat tehát öntudatlanul, próbálkozásokon
keresztül tapasztalja meg. Csak utólag világosodik meg benne, hogy szülei a már
számukra megszokott összehasonlító gondolkodást várják el tőle. Csak ekkor
tudatosodik benne, hogy a külvilág különböző dolgokból áll, és az is csak utólag
válik világossá számára, hogy a külvilág különbözik tőle. A külvilágot a kisgyerek
sokszor és sokáig nem tekinti különállónak, a környező világgal való egység érzését
csak idővel váltja fel az attól való elkülönültség. A viszonyító gondolkodás
elsajátításával kezdetét veszi az összehasonlító tudatosság, vagy a keleti tanítók
terminológiáját használva az elme kialakulása.


A hamis ego és a valódi én

Mint említettük, létezésünkre csak a fizikai észlelési horizont elérése után
döbbenhetünk rá. Mivel azonban a fizikai észlelés a világ dolgainak
megkülönböztetése folytán valósul meg, a tudat - differenciálódásával rendszerint
együtt járó - beszűkülése miatt a világot egységként megélő teljes valódi Énünk
továbbra is rejtve marad előttünk. Helyette egy fizikai észlelések összességével
azonosuló hamis énkép alakul ki. A "Kik vagy?" kérdésre egy hétköznapi ember
válasza lehet pl.:

"XY vagyok, Budapesten születtem, jogász vagyok, és kétgyerekes családapa."
"És ha nem hívnának XY-nak, nem Budapesten születtél volna, nem lennél jogász, és
nem született volna két gyereked, nem te lennél?"
"De igen!"
"Akkor tehát ki vagy?"

Önmagunkat fizikailag észlelhető jellemzőkkel határozzuk meg, élményekkel, velünk
történt eseményekkel azonosítjuk. Ezt az "én"-t (kisbetűs) énnek, vagy hamis egonak
nevezi a buddhista irodalom. Ez az "én" a külvilág hatásait tükrözi, és ennek
megfelelően folyamatosan változik. A különböző külső hatások mintegy lenyomatként
jelennek meg a tudatban. Fennmaradásához is állandó külső hatásokra van szüksége,
másképpen megszűnne létezni. Ez a fajta tudatosság igaz, mindig megőrzi belső
elkülönült egységét a külvilággal szemben, de létét is a külvilágnak köszönheti.
Következésképpen a külvilág hatásai valahogy megjelennek benne: hol asszimilálja
azt, hol elutasítja. Azonban mind az elutasítás, mind az asszimiláció dinamikusan
értendő. Mit jelent az a mondás, hogy:

"mintha reggel nem ugyanabból a szájból hangzott volna el az, amit most, este mondasz",

vagy az, hogy:

"mintha tegnap éppen az ellenkezőjét mondtad volna"?

A létezés misztériuma

Valójában Dethlefsen-nek a regresszív hipnózis nemcsak az emberi tudatosság
eredetére vonatkozóan nem adott választ, hanem arra se, hogy maguknak a traumáknak
mi a végső eredete.

Amíg a hétköznapi ember a felsőbb tudatsíkokon nem tudatos, cselekedetei fizikai
síkon várható következményeivel sincs maradéktalanul tisztában. A cselekedetek a
felsőbb síkokon un. karmikus csírákat hoznak létre, amelyek megfelelő körülmények
között (un. másodlagos feltételek) a fizikai világban megjelennek. Minden tettünk
jövőbeli események csíráját hordozza magában. Mivel ezek a "csírák" egy kevésbé
differenciált tudatformában foglalnak helyet, a fizikai világban sokféleképpen,
több formában megnyilvánulhatnak. Ezek az események azok, amelyeket sorsnak nevezünk.

A gondolat, a cselekvés, a személyiség és a sors fogalmát a buddhista irányzatok
rokonnak tekintik, és karmának nevezik. Időben szemlélve a gondolat, cselekvés,
személyiség és sors teljes mértékben (a "véletlen"-t kizárva) ok-okozati viszonyban
állnak egymással, egyébként pedig ugyanannak a dolognak különböző síkjait és
vetületeit jelentik. A karma törvénye szerint mindennek megvan a maga oka, véletlen
pedig nem létezik. A sorsunkkal összefüggő okok végső soron mindig belső eredetűek,
belőlünk származnak, nem más (körülmény, személy) okozza. Az összehasonlító
tudatosság tehát a valóságot és az azt uraló törvényszerűségeket rendkívül
hiányosan fogja fel.

Az ego számára a végső és teljes valóság felfoghatatlan, traumáinknak nincs végső
oka, az ego "meggyógyítását" célzó pszichoanalízis, a regresszív hipnózis vég
nélkül folytatható. A regresszív hipnózis reinkarnációs terápiájával igaz, hogy
felderíthetők előző életeink történései, karmikus kapcsolatai, lehet az is, hogy a
terápia után könnyebbnek érezzük életünket, mégis fennáll annak a veszélye, hogy
ezekből csak részigazságot takaró következtetést vonunk le, mintsem elősegítjük
tudatosságunk fejlődését. Pusztán az előző életeink ismerete nem visz előbbre
minket akkor sem, ha azokat újra átéljük:

"Azért félek a lovaktól, mert a 18. században elütött egy lovaskocsi, amelyet egy
12. századbeli ellenségem vezetett. Akkor én gázoltam őt halálra, most visszaadta a
kölcsönt. Nem a lovaktól kell tehát félnem, hanem tőle. Ő most... hol is van?"

Az események karmikus láncolatát évtizedekig fejtegethetjük mindenféle eredmény
nélkül. Az előző életeink ismerete alapján maximum azt a következtetést vonhatjuk
le, hogy mindig olyanok voltunk, mint most. Most viszont, ha ezt tudjuk, biztosan
teszünk is ellene valamit. Az viszont közel sem biztos, hogy ennek lesz eredménye,
vagy csak a tapogatózást folytatjuk. A karmikus kapcsolatok előző életekre
visszamenő feszegetése helyett érdemes inkább a bevált meditációs gyakorlatok
végzésére koncentrálni. Életeink karmikus láncolatát megvilágosodásunk
eredményeképpen úgyis meg fogjuk látni.

A keleti mesterek leírása szerint a megvilágosodott tudat számára befejeződött egy
olyan állapot, amelyiknek nincs kezdete, de van vége, és elkezdődött egy olyan,
amelyiknek van kezdete, de nincs vége. Az emberi tudatosság eredete nem lelhető meg
logikai-intellektuális eszközökkel, viszont megtapasztalhatóak. Ez a létezés
misztériuma, amely örök, és az elme számára örökké felfoghatatlan marad.


Lelöhely:
http://users.freestart.hu/alazo/pszichol.html

Az együttélés

(Biegelbauer Pál: A párkapcsolatokról másképp)
A párkapcsolatok igazi próbája az együttélés. Csaknem mindenki visszasírja a “régi szép időket”, a kapcsolat kezdeti szakaszát, amikor még nagy volt a lángolás, amikor gyönyörűség volt együtt lenni. Amikor a másik nélkül töltött időt üresjáratnak érezték, és a másik hiánya szinte fájó volt. És éppen ez, a hiány fájdalma, és az együttlét kiteljesítő csodája volt az, ami arra késztette mindkettőjüket, hogy összekössék az életüket. Önként, szabadon. Mert ha ilyen jó az a kevésnek érzett idő a másikkal, milyen jó lesz, ha az együttlétet semmi sem korlátozza.
A szerelem ünnepnapjai
Az együttélés első szakasza, a mézes hetek beteljesíti a várakozásokat. Véget ért egy út, a megérkezés öröme tölti el mindkettőjüket. Tudnak örülni a másiknak. Odafigyelnek egymásra. Csodálatos az a folyamat, amelynek során az eddig elkerülhetetlen szerepjátékok álruhái és álarcai lassan szertefoszlanak, és mögöttük nyilvánvalóvá válik a másik igazi énje és arca. Új, eddig még észre nem vett csodákat fedeznek fel a másikban: még nem látott mozdulatokat, a fáradtság pillanatainak megkapó gyengeségeit, a higiéné intimitásainak édességét, az alvó kedves ártatlan gyermekarcát. Hihetetlen közelségbe kerülnek egymással.

Aztán elromlik valami. Lassan, szinte észrevétlenül. Már nem mindig örömforrás a másik. Olykor teher. Kölcsönös értetlenségek teszik lehetetlenné egy-egy élethelyzet tisztázását. Csalódások sokasága keserít. A tudattalan harc a másikon való felülkerekedésért egyre élesebbé válik. Kényszerhelyzetek sora teszi keserűvé a szabadságban fogant kapcsolatot Láthatatlan kötelékek fűzik szorosra a két ember életét és a se veled, se nélküled patthelyzetében tengődnek. Felbukkan olykor-olykor a gondolat, hogy érdemes-e folytatni? Időnként a szeretet mélyben futó búvópatakja fel-feltör a felszínre, és elmossa az akadályokat, aztán ismét eltűnik.

Mi történt? Mi változott? Mi az, amit nem tudunk? Van-e kiút?
A létezés törvénye a szeretet. Ám a létezés sokszínűsége ezt a törvényt ezerszínűre bontja. A következőkben az emberi létezés és együttélés néhány alapelvét vesszük szemügyre. Ezek megértése talán segít az olykor kilátástalannak tűnő kapcsolat valós értelmezésében, és esélyt adhat az együttélés ellentéteinek megoldásában.
1. Életünk minden történése, eseménye lehetőséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévő teljesség felismerésére, megélésére.
2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is előbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlődik. Minden, ami körülöttünk történik egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.
3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.
4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.
5. A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk rossz tulajdonságaira.
6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem őket, bennem is jelenlévő és intenzíven, tudattalanul ható erő.
7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettől kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.
8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az én a tied vagyok, hanem te az enyém vagy. Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.
9. Egy kapcsolatban, aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködik mindkettőjük szabadságán.
10. A párkapcsolatban nincs olyan, hogy megengedem a másiknak, hogy ezt és ezt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr és szolga viszony, amiben lehet élni, de nem érdemes.
11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetővé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.
12. A szabadság felé megtett első lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.
A párkapcsolati együttélésről
A párkapcsolati együttélés sorsfeladat. Önkéntes, szabad vállalásból fakadó kölcsönös odaadottság, az emberi kiteljesedés lehetőségének egyik fóruma.

A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az, az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak ennek a létajándéknak az elfogadását illető döntésben nyilvánul meg.

Nem véletlen, hogy kivel kötöttük össze az életünket. Mindig arra az emberre találtunk rá,

aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunkra,
aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,
aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,
akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és a számomra gyötrő mozzanatait,
akinek elfogadásával az engem kínzó létmozzanatok mögött megláthatom ezek szentségét,
akit, ha elutasítok, a Mindenséget utasítom el,
akinek a szeméből a Mindenség néz rám,
akit, ha érintek, a Mindenséget érintem, és
akit, ha ölelek, a Mindenséget ölelem a szívemre,
akivel, ha egyesülök, a Mindenséggel leszek egy, ráébredve és megélve a létezés misztériumát, azt, hogy a létezés egység, és minden, ami ennek az ellenkezőjének látszik, csak káprázat, illúzió.
Az együttélés kölcsönösség. Nem elég, ha csak az egyik fél akarja. Az együttélés nemcsak akkor szűnik meg, ha mindkét vagy bármelyik fél úgy dönt, hogy nem folytatja tovább, hanem akkor is, amikor bármelyik figyelmen kívül hagyja a létezés alaptörvényét, a szeretetet. Az együttélésből egymás mellet élés lesz,
ha figyelmen kívül hagyom azt, hogy ez csak önkéntes lehet,
ha bármilyen kényszert alkalmazok az együttélés fenntartására,
ha parancsolok a másiknak,
ha engedély adok a másiknak,
ha számon kérem a másikat,
ha nem önként, hanem kényszerből élek a másikkal,
ha engedek az erőszaknak,
ha a másik parancsát teljesítem,
ha természetesnek tekintem, hogy a másik engedélyezhet,
ha hagyom, hogy számon kérjenek,
ha a félelem az, ami együtt tart.
Tudjuk, hogy létünk a másoknak való odaadottságban teljesedik ki. Tudjuk, hogy ehhez túl kell lépnünk vélt önmagunk, az egónk határait, melynek drótkerítése a félelmeinkből szövődik. Törékeny és vergődő szívünk, gyengeségünk, elesettségünk az az erő, mely végül is arra késztet, hogy adjunk fel minden erőlködést, és merjük átengedni magunkat elengedve mindent a Szeretetnek.

A ragaszkodásról, elengedésről


az élet minden napján, percében ,pillanatában az emberi gondolatok
milliárdjai indulnak, perdülnek ki az univerzumba és teremtenek
folyamatosan.
Minden gondolat teremt, létrehoz valamit. Nincs jó vagy rossz
gondolat, nincs semmilyen szűrő vagy törvény ami kiválogatná mi a
helyes, mi a jó, csak szabadon szárnyalnak és teremtenek. Valahol
valamilyen formában egyszer fizikailag is megjelennek.
A szinkrónia vagy más néven a véletlenek, a gondolatok
"teremtményeinek" találkozása, megfelelő pillanatban, megfelelő helyen
és megfelelő szereplőkkel.
Ezek a szereplők gondolták, érezték, vágyták valamikor azokat az
eseményeket, amelyek az életükben bekövetkeznek , és szinkronba vannak
mások gondolataival, vágyaival.
Gondolataink érzelemmel átitatva vágyak lesznek amik minden esetben
valóra válnak, kivétel nélkül .Az, hogy úgy érezzük ezek nem így
történnek az a türelmetlenségből adódik. Vannak találkozások ,amelyek
csak másik létidőben jönnek létre ,vagy csak hosszú idő elteltével
,amikor már régen elfelejtettük.
Vannak életünket befolyásoló események ,de vannak amik csak egy
mosolyváltás erejéig fontosak és szinte észre sem vesszük mi történt
és már megyünk is tovább. Ezek mind gondolatok által létrehozott
szinkron események.
Ha körülnézünk a világban és megfigyeljük egy "civilizált" ember
életét ,akkor láthatóvá válik a hajdan volt gondolataink, vágyaink
eredménye, az a világ ,amit teremtettünk. Az éltünket teljesen
átszőtte az évszázadokon át tartó, az emberi életet kényelmesebbé tévő
koncepció ,amit úgy tűnik sikerült létrehozni és rendesen túl is
teljesíteni.
Az életünket átszövi a megálmodott tárgyak áradata, azon rendszerek
melyek ezek eladását ,illetve az emberi gondolatokra való erős
hatására, az emberek gondolatait arra kényszeríti , hogy folyamatosan
az új és legújabb tárgyakkal vegye körbe magát.
Mivel ezek esetleges elvesztése fájdalmasnak tűnik, ezért be is
biztosítjuk .Szépen lassan bezárjuk magunkat egy olyan börtönbe
,ahonnan kimenekülni majdhogy lehetetlennek tűnik.
Az emberek egymáshoz is ugyanilyen módon viszonyulnak ,be akarják
biztosítani az életük minden részét és kialakítanak egy mindenki által
elfogadott rendszerben élnek, elfogadták a születünk, tanulunk ,éljünk
a lehető legtovább , öregség ,halál , a balesetek, a sors működését.
Ebben a börtönben vergődik az emberiség ,amiből kitörni csak egyetlen
lehetséges út van, a ragaszkodás megszüntetése mindenhez, legyen az
tárgy vagy személy .
Nem azt jelenti ,hogy mindenki menjen az erdőbe remetének ,hanem azt
hogy legyünk bátrak és ne ragaszkodjunk semmihez .A tárgyaink abban a
pillanatban ,hogy hozzánk kerülnek ,már az enyészeté ,nem birtokoljuk
csak használjuk őket. Ha ezt sikerül megérteni ,akkor minek kell
biztosítani őket, úgyis hamarosan tönkremennek ,vagy máshoz kerülnek
.Ugyanez igaz az emberekre is ,akik körülvesznek bennünket és azt
hisszük hogy állandóan velünk kell legyenek és óvni, vigyázni kell
rájuk.
Emiatt a beteges mindenhez ragaszkodásunk miatt a gondolat ,a teremtő
szabad gondolat ,ami teremthetne folyamatosan mást , szebbet
,boldogabbat ,békésebbet, nem hoz létre mást ,mint börtönfalak között
élő szűkösködő és egymás energiájából élő emberek társadalmát.
Aki rájön erre az egyszerű igazságra és sikerül kilépnie ebből a
börtönből, annak kinyílik a világ újra szabad gondolkodóvá válik
,elfogadja az élet hömpölygését maga körül, megérti hogy minden
változik mindig folyamatosan és ennek a folyamatnak az áramlásában nem
lehet gátat emelni ,mert az egy idő után a nagy nyomás hatására
mindenképpen összeomlik és a változás folyik tovább a maga útján.
Mindig lesznek akik szabad gondolkodókká válnak és az ő gondolataik,
érzelmeik hozzák létre a világ nagy változásait.
Ma egyre többen vannak ,akik megunták a pénz istenének imádatát, a
felhalmozást, a streszt , az aggódást az állandó félelemben élést, és
keresik a kiutat ebből a zsákutcából. Ők azok ,akik nagy változásokat
hozzák létre ,ők az úttörők, akiket a szülők, a barátok, a társadalom
különcnek nevez, de a világot mindig az ilyen emberek vágyai
,gondolatai változtatják meg.
Többen és egyre többen keresik a megoldást , miként lehet kilépni
ebből a kalitkából és mint a madarak újra szabadon ,igazán szabadon
élni.
Ők azok akik rájöttek miként lehet a társadalomban úgy élni, nyitottan
,a más ember energiájától függetlenül ,szabad ,békés gondolatokkal
,érzelmekkel segíteni , hogy ezen gondolatokkal ,amit a szeretet
vezérel ,egy új békés világot teremteni.
Mivel a Föld rezgése ,frekvenciája az emberi tudatosságra reagál ,így
biztonsággal megmondható mi fog történni ha ezen gondolatokat,
érzelmeket létrehozó emberek száma tömeges lesz ( jelenleg több
millióan élnek a világban).
A világ hatalmas változás előtt áll emiatt. A változás gyorsan ,néhány
év alatt lezajlik, mert ezen tömeges gondolati ,érzelmi energiák olyan
energiák és tudás beáramlását teszi lehetővé, amire az emberiség
történetében még soha nem volt példa.
A jelen világ két részre fog szakadni .Azokra akik maradnak a
börtönükben és a régi séma szerint küzdenek a túlélésért, elfogadják a
hanyatló társadalom illúziójának elvárásait ,törvényeit , évezredes
dogmáit.
Ez változás az új szabad gondolatok révén ,olyan energiák, tudás,
tapasztalat ,szinkron események működését indítja el ,aminek a hatása
minden emberi képzeletet felülmúl. Ezek az energiák mindig a
rendelkezésünkre álltak, bármikor elérhetők voltak és lesznek is ,
csupán az emberi tudatosság , a saját börtönében való sínylődése miatt
nem volt képes ezekhez hozzáférni.
Ahogyan változik a gondolat-érzelem által létrehozott energia áramlása
,úgy emelkedik egyre magasabbra és magasabbra a Föld rezgése
,frekvenciája ,amit a börtönükben élők nem tudnak befogadni mert más
,alacsonyabb frekvencián rezegnek és nem képesek ráhangolódni , ami
zavarodottságot ,depressziót , betegségeket eredményez, és ez újra
termeli ezen gondolatok eseményeit.
Ez mindaddig fennáll, amíg észre nem veszi a kiutat a börtönéből .Ezt
bárki, bármikor megteheti mindenki és dönthet a saját szabadsága
mellett.
A ragaszkodás ,a birtoklási vágy ami ebben a börtönben tartja az embereket.
Mindent birtokolni akarnak ,tárgyakat , barátokat, családot .Mikor
megértik , hogy ez hiábavaló mert semmit nem birtokolhatunk ,nem
sajátíthatunk ki ,mert semmi nem a miénk ,akkor szabaddá válnak ,újra
észreveszik a természet, a mindenség szépségét és akkor megnyílik újra
az igazi szabad gondolat-érzés világa, elindul azon energiák áramlása
felénk ,ami mindig csak arra várt ,hogy újra felfedezzük, ami által
megtudhatjuk mennyire nem vagyunk csak földi elmúló emberek, hanem
ennél sokkal-sokkal többre vagyunk képesek, alkalmasak.
Aki újra szabad akar lenni ,az a környezete részéről nagy ellenérzést,
visszatartást fog tapasztalni ,mert azt hiszik ez a látszólagos
biztonságukat fenyegeti .Nem akarják meglátni ,hogy minden a világban
pillanatról-pillanatra változik de ezt a változást nem akarják
befogadni a saját életükben a ragaszkodásuk, a félelmeik
miatt .Igyekeznek manipulálni, visszatartani azokat akik nem akarnak
tovább félelemben élni, akik keresik a saját igazságukat és nem
fogadják el tovább azokat az elvárásokat amiket a társadalom fantomja
rájuk terhel.
Ahogyan szünnek a félelmeik ,úgy nyílik meg előttük a világ,
megtalálják saját önbecsülésüket, értékességüket, rájönnek arra
micsoda hatalmuk van .
Ezt a hatalmat nem arra akarják használni, hogy mások felett
uralkodjak , mint ahogyan ezt idáig az emberek tették ,hanem egy új,
szabad ,félelmektől mentes világ teremtésére.
Nagyon sok családban zajlik jelenleg ez a folyamat, ami legtöbb
esetben konfliktusokat hoz létre elsősorban a családban élő emberek
között, ezen frekvenciamódosulások okozta ingerültség , zavarodottság
,depresszió miatt.
A ragaszkodás nélküli élet nyugalmat békességet hoz létre , míg a
ragaszkodás, az állandó félelem, veszteségektől való félelmet teremti
meg.
Egy szűkebb környezetben ezek az energiák nem tudnak egymás mellett
működni , létezni.
Ilyenkor meg kell érteni az elválás szükségességét ,ami nem
feltétlenül azt jelenti ,hogy mindenki aki a ragaszkodás börtöne
mellett dönt az örökre menthetetlen ,hanem pontosan azt hogy az ő
igazságát ,szabad akaratát tiszteletben tartva felkínáljuk neki a
lehetőséget a változásra.
Mindenki vágyik a szabadságra az önkifejezésre ,az élet kalandjában részt venni.
Ez megvalósítható minden társkapcsolatban , ha a kölcsönös tisztelet
egymás igazsága iránt, és nem a kölcsönös elvárások és megfelelések
nyomása alatt akarunk élni.
Ha a gondolataink szabadok , félelmektől mentesek ,akkor egy teljesen
új világ nyílik meg előttünk ,amelyek idővel megszüntetik a
problémákat , gondokat és egy új minőségű életet élhetünk.
Vége azoknak az időknek amikor a nőknek csak feladataik nyomása alatt
kellett végig szenvedni az életüket , néhány ritka boldog pillanatért
cserébe.
Ők is megérdemlik hogy szabad , szárnyaló gondolataik legyenek és
alkossanak kedvük szerint.
Akkor ha ez egy családon belül megvalósul , akkor a gyermekeink akik a
családban állandóan fennálló feszültségek miatt egyre
kiegyensúlyozatlanabbak , egy új boldogabb életet élhetnek , hiszen
tőlünk tanulnak, minket figyelnek.
A társadalom ezt a változást nem szeretné ,mert ez teljesen
felborítaná az eddig működő dogmákat , törvényeket , de már késő , a
változás javában folyik és visszafordítani nem lehet.
A hatalom a médián keresztül irtózatos nyomás alatt tartja az
embereket , folyamatosan félelmetesebbnél félelmetesebb dolgokkal
bombázza az elméket ,ezzel próbálja menteni a menthetetlent.
Az embereknek hamarosan elegük lesz ebből a nyomásból , mindenki
megértésre , szeretetre , békére , normális emberi kapcsolatokra
vágyik.
Több ezer évet töltött az emberiség , szenvedéssel , háborúkkal ,
fanatikus vallások tanításaival ,akik az embereket bűnösöknek
kiáltották ki és állandó rettegésben tartották , sosem létező bűneik
miatt.
Ez tartotta meg a hatalmukat. Ha az emberek megértik , hogy a gondolat
teremt és nincs rossz vagy jó gondolat csak gondolat , akkor nem
ítélkeznek egymás felett, mert senki nem követett el semmi bűnöset.
Nincsenek vétkeink, bűneink csak a gondolataink által megvalósult
események , amiket bármikor , megértésre , barátságra ,szeretetre ,
békességre lehet cserélni és akkor ez lesz az eredménye.
Ezek nem ideák vagy nagy gondolatok , ez maga a létrehozható új világ valósága.
Minden az egyén szintjén kezdődik , minden változást csak saját magunk
tudunk létrehozni.
Nem kell várni már " megváltóra " ,gurukra, meditációs technikákra ,
hanem saját magunk gondolatainak éber őrévé válnia.
Ez a változás már világméretűvé vált , és folyamat működik egyre
gyorsabban egyre nagyobb lendülettel.

Most már rajtunk a sor!

Szerző ismeretlen.