Ezoterika

Szedd össze magad

Ebbôl a fejezetbôl megtudhatod, hogyan találhatsz önmagadra a
belsô hangod segítségével. Nem lesz benne semmi ismeretlen. Minden,
amit majd javasolok, már szerepel a ``praxisodban''. Naponta
gyakorlod, csak soha sem volt még tudatos. Minden egyes alkalommal,
amikor valami válaszút elôtt álltál, vagy valamit el kellett döntened,
mindig megszólalt benned egy hang, valami tanáccsal, valami
ellenjavaslattal, valami figyelmeztetéssel. Ez a te belsô
hangod, tanácsadód. ïsi jelenség ez, kezdetektôl veled van. Belsô
doktor, aki mindenre tud orvosságot. Egy bölcs, aki mindenre a
legjobb tudást biztosítja. Eddig is hallottad, hallani fogod
mindörökre, mert ez a hang Istentôl való. Mint mondtam már, Istentôl
nem lehet elszakadni. Figyelmen kívül hagyhatod, nem kötelezô
meghallani, rá hallgatni, de a kapcsolatot csak egyoldalúan lehet
felbontani. A másik oldal teljes szeretetével benned él, téged
akar boldognak, megelégedettnek.

Mikor vagy boldog és megelégedett? Akkor, ha azt gondolod, mondod és
teszed, amire vállalkoztál, ami a célod, amivé szeretnél válni. Fel
kell fedezned önmagadban azt a célt, amiért érkeztél a Földre. Nem
könnyû feladat, mert lépten-nyomon eltérítôdsz. Sokféle az út, sokfelé
ágazik, az utak szegélyén könnyû megragadni, mert nagy a csábítás. A
belsô hang tudja a célodat, az utadat, az összes kapcsolatodat, az
eredendôtôl az életed mostani szakaszában lévôkig.

Eddig is hallottad néha, hogy megmondta a véleményét. Nem akar bosszút
állni, ha nem követed tanácsait. Azért hallatja szavát, mert fogja a
kezed és megpróbál szeretô gyengédséggel a célod felé vezetô úton
tartani, és elvezetni oda, ahová te szeretnél eljutni, ahol te
szeretnél lenni. Eddig is hallottad a hangot, de azt hitted, csak az
ésszerû alternatívák egyike, csak egy másik szín a palettádon. Ami igaz
is. Egy alternatíva csak. De milyen alternatíva? Pont az, amit
megélni vágysz, pont az, amit szeretnél csinálni, pont az, amivé válni
szeretnél.

De hogyan lehet megkülönböztetni a szellemed ésszerû
alternatíváitól az igazi belsô hangot? Az elsô ismérv, ami
jellemzô az igazi hangra, hogy nem követelôzô. Csendes, de határozott.
Nem ígérget fényes karriert, sok pénzt, sikert, ragyogást, hanem megértô
hangon figyelmeztetéseket üzen, hogy valami jobb lenne neked. Figyeld
meg a tanácsokat. Ha a tanács a hiúságodat, a becsvágyadat érintette
meg, és egyszeriben hatalmasabbnak, ellenállhatatlanabbnak,
csillogóbbnak látod magad, akkor ez nem az igazi belsô hangod volt. Az
igazi tanácsadód hangja után valami melegség önti el a szívedet,
valami felemelkedés és kitágulás, valami mélységes, önzetlen szeretet
árad szét benned és percekig fogva tart. Sokszor voltál ilyen
helyzetben, de utána rád tört a félelem, és elhessegetted az igazi
tiszta gondolatot. Próbáld ki: legközelebb figyeld a tanácsokat.
Válaszd azt, amelyik után meleg szeretettel telik meg a szíved és kövesd
azt a gondolatot. Sokkal jobban fogod magad érezni.



folyt.köv...

Ha sikerülne mindig a belsô hangodra figyelni, meg tudnád beszélni
vele, ki tudnád értékelni vele a pillanatnyi helyzetedet. A belsô
hangod nem azért szólal meg, hogy rád erôszakoljon valamit, ami
ellenedre van, hanem figyelmeztet, a szeretet hangján felkér, hogy vedd
figyelembe saját elképzelésedet, és tanácsot ad, hogyan érhetsz célba.

Minden cselekedetet vagy a szeretet, vagy a félelem vezérel. A
belsô hangod a szeretet hírnöke. Azt szeretné, hogy amire készülsz, a
szeretet nevében tehesd meg. Teljes jogodban áll a félelem
hírnökére hallgatni --- a belsô hangod tudja, hogy az árt neked. Nem
azért árt, mert mást cselekszel fizikailag, hanem azért, mert a félelem
elrekeszt, eltávolít, befagyaszt, megállít, körbe-körbe forgásra ítél.
Ha a félelem diktálta úton jársz, ideges leszel, zilálódnak a
kapcsolataid, megbomlik az egészséged. Ha szeretet útját járod
megbékélsz mindenkivel és mindennel, mindenkit testvérednek érzel,
kivirulsz és egészséges, jó hangulatú életet élsz. Rajtad áll, hogy
melyiket választod.

A félelem diktálta út választásáról és annak hatásáról egy egész
könyvnyit lehetne még beszélni. (A következô könyv címe: A
félelem hatása az életre.) De most a belsô hang felismerését vettük
célba. Összefoglalva azt tanácsolom, hogy mindig azt az utat válaszd,
ahol dalolva jársz, a szíved szeretettel van teli, önbizalmad megnô,
nem zavarnak a hatalmasságok, kebledre tudnád ölelni az egész világot,
és sajnálod a céltalan vagyongyûjtôket, a sehová rohanókat, a durvákat
és hangoskodókat.

Hát akkor, szedd össze magad! Tudatosan határozd el, hogy ezentúl
minden belsô hangra és érzésre figyelsz. Egyenként analizálod majd,
hogy melyik gondolat milyen érzést vált ki belôled. Az egyik kupacba
azokat gyûjsd, amelyek idegességet, feszültséget, heves szívdobogást,
szapora légzést, verejtékezést okoznak, a dolog számodra történô
jelentôsége szerint. A másik kupacba a nyugalmat, melegséget, békét,
szeretetet árasztó tanácsok kerüljenek. Míg az elsô kupacban lévôk
egymással is ellentétben, konfliktusban állnak, a második kupacban
lévô tanácsok jól megférnek egymással, kiegészítik egymást, egyik
a másikra épül. Latolgass és válassz!



folyt.köv..

Teljesen mindegy melyik kupacot választod. A lényeg: a tudatosság.
Ha a szeretet útját tudatosan választod, az boldoggá tesz. De ha a
félelem útját választod tudatosan, az is boldoggá tesz, mert a
tudatosság elmossa a határokat, feloldja a különbségeket. A bevezetôben
elmondtam: nincs jó és rossz út, csak tudatos és tudattalan,
felvilágosult és sötét. Ha a szemed nem homályos, a füled nincs
bedugulva és a szellemed tiszta, mindegy melyik úton jársz, mert minden
pillanatban tudatában vagy annak, hogy mi mellett döntöttél, és minden
következményt tudatosan vállalsz. A belsô hangod végtelen türelemmel
vár, amíg a kerülôútról visszatalálsz. Próbálj ki hát minden utat,
amit szeretnél. Teljes szabadságot kaptál, nem vagy korlátozva.

Ugye érted, hogy most nem a gonosz tettekre akarlak rábeszélni? Nem azt
tanácsolom, hogy garázdálkodj. Azt szeretném érzékeltetni, hogy ott,
ahol most tartasz, az életed e pillanatától kezdve figyeld az
eseményeket. (A harmadik könyvünk címe: Semmi sem véletlen.)
Nincsenek véletlen találkozások, ügyek, események. Minden pillanatban a
döntéseiden keresztül gyarapítod magad, szerzed a tapasztalataidat.
Hát ezek a tapasztalatszerzések legyenek tudatosak. Azok pedig a
tudatos döntéseken keresztül válnak tudatos tapasztalatokká. A tudatos
döntések pedig a belsô hangokra figyelés, kupacolás, kiértékelés után
jönnek létre. A tudatos döntések megélése: ez a tudatos élet. Az,
hogy tudatában vagy minden cselekedetednek. Az, hogy nem érhetnek
meglepetések. A sorsodnak többé nem vagy már a rabja, hanem az
életed színjátékának az írója, rendezôje, kritikusa és színésze is vagy.
Mivel minden betûjét te írtad le, tudod, hogy mit rendezel, mit
kritizálsz és mit jelenítesz meg. A darabod csak sikert arathat.

Kezdd az átváltozást holnap reggel. Határozd meg most, hogy holnap
milyen idôjárás tudna kihozni a sodrodból. Kupacold az érzéseket.
Félsz az esôtôl vagy elfogadod? Nézd meg melyikben milyen érzelmeid
lakoznak. Sajnálom, hogy nem beszélhetjük meg, holnap reggel mit szólsz
majd, ha kinézel az ablakon. Ha nem is holnap, vagy holnapután, de még
ezen a héten be fog következni, hogy mindegy lesz számodra, milyen napra
ébredsz. Szeretném megemlíteni, hogy ez a gyakorlat egyike a
legnehezebbeknek, mert nem tudod befolyásolni az eseményt. Sokkal
könnyebb lesz a dolgod ott, ahol az esemény is rajtad múlik.


folyt.köv..

Láthatod: minden azon múlik, hogy mi a véleményed róla. Ha a
véleményed tudatos, vagyis kupacolás és kiértékelés eredménye, akkor a
látásod tiszta. Ha még maradtak benned kételyek, még mindig nem
világos, hogy melyik úton indulj tovább, azt javasolom, hogy válaszd az
egyiket és mondd azt, ``Most erre indulok, mert ebben a pillanatban
így látom, késôbb meglátom, mi lesz a véleményem.'' Ahogy haladsz
elôre, már nem az leszel, aki a döntés pillanatában voltál. Minden
gondolat, szó és tett gazdagít, átváltoztat. Miért csodálkozol, ha egy
dologról bebizonyosodik, hogy már egész más a véleményed róla? Az
lenne meglepô, ha a nézeted változatlan maradna. Ugye te sem gondolod
komolyan, hogy a gyermek fejjel kigondolt véleményedhez még ma is
ragaszkodsz. Az akkori véleményed, az akkori tudásodnak volt
megfelelô. A mostani tudásodon alapuló nézeteidet nemsokára újra kell
fogalmazni. Természetes tehát, ha elhagyod azt az utat, ami már nem
szolgálja azt, aki vagy.

Szerencsés utat, barátom, ezen a kanyargós, hegyre fel, völgybe le
vándorúton. Sok társad van, még ha magad körül senkit sem látsz.
Mindenki érted van, de a leghûségesebb társad, szolgád és kapitányod is
a belsô hangod. Ha mindened elveszne is az út során, ô nem hagy el.
Egyetlen vágya, hogy téged boldognak és megelégedettnek lásson.



folyt.köv...

Találd meg magadban az Istent

Elsô olvasásra ijesztôen hangzik? Nem annak szántam. Korai
lenne most elmondanom, hogy ha nem hiszed, akkor is, Isten vagy. Késôbb
majd még beszélek róla. De annyit mindenképp tudnod kell a teremtésrôl,
hogy kezdetben volt Isten és rajta kívül semmi más. Tudott a
létezésérôl, de nem ismerte önmagát. Egységben élt, de nem
tapasztalhatta meg mi az, mert az Egységen kívül nem volt semmi. Ahhoz,
hogy önmagát megismerje elôször nem-önmagává kellett válnia. Lemondott
önmagáról, felosztotta és szétszórta magát kimondhatatlan számú
nem-önmagává --- megteremtette a világot. Létrehozta az ember fizikai
valóságát --- a Nem-Egységet ---, a pólus és ellenpólus párokat.
Teremtô erejének szétosztásával saját képére és hasonlatosságára
teremtette az embert, (ahogy a Bibliában le van írva). Ezért
szentség minden ember. Ezért Isten elleni cselekedet az élet kioltása.
Régen nem hisz már ebben az emberiség. Isten célja tehát, hogy
megismerje önmagát, rajtad és a többi most élô, élt és megszületendô
emberen keresztül.

Mivel Isten hasonlatosságára vagy teremtve, a te feladatod is az, hogy
megismerd önmagad, önmagadban az Istent. Amit csak úgy vagy képes, ha
elôször megismered önmagadban a Nem-Istent. A pólusok, a végletek, az
ellentétpárok, a jók és rosszak között csak úgy tudsz különbséget tenni,
ha megismered az egyiket és másikat, majd összehasonlítod ôket.
Máskülönben nem tudnád mit cselekszel, ha nem ismernéd az ellentétes
párját.

Az életed célja, hogy tapasztalatot gyûjtsél az ellentétpárokról. Más
szóval: ismerd meg a jót és rosszat, vagyis ismerd meg elôször a
Nem-Egységet, hogy tudj mindent az Egységrôl. Minden
cselekedetnek következménye van. Ha rosszat teszel rombolsz, ölsz,
pusztítasz, kárt okozol, fájdalmat szerzel --- sírás a vége. Ha jót
teszel, valamit gyarapítasz, építesz, életet adsz, békét sugárzol,
mosolyt, nevetést szerzel --- öröm a vége. Ha megtapasztaltad
mindkettôt, akkor majd tudatosan választod a jót, azaz megvalósítod
önmagadban az Istent, az Egységet.

A benned égô, egyre több fényecske egyre inkább kezd hasonlítani az
isteni ragyogáshoz. ìgy ismersz majd Istenre önmagadban, így ismer
majd Isten önmagára benned, és ismeri meg önmagát általad. ìgy
teljesedik be az isteni terv. Åltalad.

Miért haragszol hát önmagadra, miért ítéled el önmagadat azért, mert
oly sok éven át csak a rosszat tetted? Légy hálás az elmúlt évek
tapasztalataiért. Mennyi új ismerettel lettél gazdagabb! Mennyi
információt gyûjtöttél! Hányszor mondtad el, hogy másképp csinálnád,
ha újra kezdhetnél mindent! Kezd most újra! Megismerted azt, amilyen
nem akarsz lenni. Hát ezentúl azt tedd, ami jobban kifejezi amit
szeretnél. Pont errôl beszélek: tapasztalatokat gyûjteni, és
megvalósítani Istent önmagadban.



folyt.köv..

Találd meg magadban az Istent

Elsô olvasásra ijesztôen hangzik? Nem annak szántam. Korai
lenne most elmondanom, hogy ha nem hiszed, akkor is, Isten vagy. Késôbb
majd még beszélek róla. De annyit mindenképp tudnod kell a teremtésrôl,
hogy kezdetben volt Isten és rajta kívül semmi más. Tudott a
létezésérôl, de nem ismerte önmagát. Egységben élt, de nem
tapasztalhatta meg mi az, mert az Egységen kívül nem volt semmi. Ahhoz,
hogy önmagát megismerje elôször nem-önmagává kellett válnia. Lemondott
önmagáról, felosztotta és szétszórta magát kimondhatatlan számú
nem-önmagává --- megteremtette a világot. Létrehozta az ember fizikai
valóságát --- a Nem-Egységet ---, a pólus és ellenpólus párokat.
Teremtô erejének szétosztásával saját képére és hasonlatosságára
teremtette az embert, (ahogy a Bibliában le van írva). Ezért
szentség minden ember. Ezért Isten elleni cselekedet az élet kioltása.
Régen nem hisz már ebben az emberiség. Isten célja tehát, hogy
megismerje önmagát, rajtad és a többi most élô, élt és megszületendô
emberen keresztül.

Mivel Isten hasonlatosságára vagy teremtve, a te feladatod is az, hogy
megismerd önmagad, önmagadban az Istent. Amit csak úgy vagy képes, ha
elôször megismered önmagadban a Nem-Istent. A pólusok, a végletek, az
ellentétpárok, a jók és rosszak között csak úgy tudsz különbséget tenni,
ha megismered az egyiket és másikat, majd összehasonlítod ôket.
Máskülönben nem tudnád mit cselekszel, ha nem ismernéd az ellentétes
párját.

Az életed célja, hogy tapasztalatot gyûjtsél az ellentétpárokról. Más
szóval: ismerd meg a jót és rosszat, vagyis ismerd meg elôször a
Nem-Egységet, hogy tudj mindent az Egységrôl. Minden
cselekedetnek következménye van. Ha rosszat teszel rombolsz, ölsz,
pusztítasz, kárt okozol, fájdalmat szerzel --- sírás a vége. Ha jót
teszel, valamit gyarapítasz, építesz, életet adsz, békét sugárzol,
mosolyt, nevetést szerzel --- öröm a vége. Ha megtapasztaltad
mindkettôt, akkor majd tudatosan választod a jót, azaz megvalósítod
önmagadban az Istent, az Egységet.

A benned égô, egyre több fényecske egyre inkább kezd hasonlítani az
isteni ragyogáshoz. ìgy ismersz majd Istenre önmagadban, így ismer
majd Isten önmagára benned, és ismeri meg önmagát általad. ìgy
teljesedik be az isteni terv. Åltalad.


folyt . köv...

Miért haragszol hát önmagadra, miért ítéled el önmagadat azért, mert
oly sok éven át csak a rosszat tetted? Légy hálás az elmúlt évek
tapasztalataiért. Mennyi új ismerettel lettél gazdagabb! Mennyi
információt gyûjtöttél! Hányszor mondtad el, hogy másképp csinálnád,
ha újra kezdhetnél mindent! Kezd most újra! Megismerted azt, amilyen
nem akarsz lenni. Hát ezentúl azt tedd, ami jobban kifejezi amit
szeretnél. Pont errôl beszélek: tapasztalatokat gyûjteni, és
megvalósítani Istent önmagadban.

Megteremteni nem kell Istent önmagadban, mert már benned van. Csak nem
tud megnyilvánulni, mert nem hagyod. De a sötétség lassan oszlik, a
mélyponton túl van, a hajnal közeledik és tudod, hogy a napod felkel.
Tapasztalataid lassan gyûlnek, egyre tudatosabban választod a jót, és
ilyenkor egy kis szikrafénnyel gyarapítod a benned lévô ragyogást.

Légy türelmes! Sok élet áll még elôtted, mint ahogy sok-sok életet
éltél már eddig is. Vagy nem hiszel a reinkarnációban? Hogyan
lehetne másképp véghezvinni az isteni tervet? Egyetlen élet oly kevés
lenne. Legközelebb majd írunk egy másik könyvet, amelyben elmondom,
hogy ez is isteni módon lett kitalálva. (A könyv címe ez lesz:
Társam vagyok.)

Ahogy a belsô fényed kezd egyre jobban ragyogni, egyre jobban
elhatalmasodik benned a nyugalom, a béke, a szeretet. Most már tudod,
hogy azért, mert egyre több teret biztosítasz önmagadban Isten
megnyilatkozására. Ahogy természeteddé válik a béke, úgy fogod a
környezeted felé is sugározni. Köréd gyûlnek majd az emberek, és nem
értik mi a titkod. Látszólag olyan ember vagy, mint más, de valami
Földön túli vonzásköröd van. Meletted megnyugszanak,
bizalommal töltôdnek fel. Ugye érted, mit jelent a belsô fényesség,
az isteni kisugárzás, az önmagadra rátalálás, vagyis, hogyan legyél te
magad az Isten?

Istenné válásról mint célról beszélünk most, mert addig még nagyon sok
élet-lánc tapasztalatát kell bezsákolnod. De ha a tervvel nem vagy
tisztában, az életed is értelmetlennek látszik. Emberi elmével fel sem
lehet fogni, mi a teremtés, az univerzum, a világmindenség és benne az
ember, aki Isten maga. De eljön a nap, barátom, amikor minden világos
lesz. Addig pedig bizalommal éld az életed. Meg fogod tudni fejteni
a titkokat, amik jelenleg még nagyon rejtélyesek. De feltárul elôtted
minden ajtó, amelyen be akarsz lépni, szabaddá válik minden út, amerre
menni akarsz. Minden a tiéd a világon. Őrizd a most még csak halványan
pislákoló fényecskét a szívedben, és tápláld, hogy egy szép napon
átnyújthasd annak, aki útra bocsátott, és együtt örvendhessél
önmagaddal, hiszen te vagy, aki a fényt táplálod, hordozod, és maga a
Fény is te vagy.


folyt.köv...

Fohászkodj Önmagadhoz, Önmagadért

Ott tartunk, hogy megpróbáltam elmagyarázni, milyenné kellene
válnod ahhoz, hogy bebizonyítsd magadnak: Isten benned lakozik, csak
fel kell szabadítanod, érvényesülni kell hagynod. Minden
percben mellette vagy ellene szólsz, gondolsz, vagy cselekszel. De
nem szeretnél túl messzire kerülni tôle, így megpróbálsz az itt-ott
hallott vallási törvények szerint élni. Látod, ez is egy út. Ha
akarod, a te utad. De nem az egyetlen járható út. Amit én javasolok:
felemelô. A másik inkább lehúz, mivel ezen az úton minden percben
elkövetsz valami olyat, amit nem lenne szabad. Az én általam javasolt
út meg talán azért nem tetszik neked, mert mindent megenged, minden
számodra taszító dolgot is. Ami igaz is, csak épp nem vetted figyelembe
a lelkiismeret szavát, a belsô hangot. Van, aki meghallja, van, aki
nem, van aki hallgat rá, van, aki nem. A mindent szabad
igazsága mellett van egy lelki szinten mûködô, saját korlát, amely nem
tanácsol sok mindent megtenni. Aszerint, hogy mik ezek a korlátok ---
mit engedsz meg saját magadnak és mit tagadsz meg ---, az vagy, aki
éppen vagy, ott vagy, ahol éppen tartasz. A ``zsákod'' tapasztalatai
szerint élsz. Minden percben aszerint gondolkozol, beszélsz és
cselekszel, hogy hol tartasz, mit szeretnél elérni, és mivé szeretnél
válni.

Megengedsz-e minden cselekedetet magadnak? Ugye fel tudsz sorolni
rengeteg dolgot, amit soha nem engednél meg magadnak. Ezek az elôzô
valakivé válás választásának és folyamatának az eredményei. Amiket most
megengedsz magadnak, azok a legutolsó önmagadról alkotott képed
eléréséhez szükséges eszközök. Vagyis aki szeretnél lenni,
annak az igazi alaknak elkészítéséhez szükséges ``szerszámok
kincsestára''. Amiket most cselekszel, ahogyan a problémáidat kezeled
és megoldod, az vagy te pillanatnyilag. Ahogy a dolgokat megteszed,
olyan fokon létezel. Nincs rangsor. Minden cselekvés egyenrangú ---
egy-egy lépés elôre a létezés különbözô lépcsôfokára. A lépcsô
csak felfelé vezet. Ezt tudnod kell akkor is, ha olyan embert látsz,
aki szerinted nem helyes dolgot cselekszik. Nem tudhatod, hogy hány
lépcsôfokot ugrott ezzel az úgymond rossz magatartásával. Képzeld el,
milyen mélyrôl kellett indulnia, ha ezzel a tettével elôbbre jutott.
Tiszteld érte! Tiszteld a vándorokat, az utakat és minden lépcsôfokot!

folyt.köv...

Ugye azzal már egyetértesz, hogy aki szeretnél lenni azt te gondolod ki,
hogy nincs rád erôszakolt sors? Akkor ugye olyan valaki sincs, és olyan
helyzet sincs, akit vagy amit a mostani helyzeted miatt okolnod kellene?
Ha erre rájössz, egy óriási dolgot felfedezel fel. Mert eddig voltak a
szülôk, akik nem engedték, hogy ez vagy az legyél. Azután az óvodában,
iskolában, a játszótéren, munkahelyen, a házasságban, sportklubban, a
barátok között, lépten-nyomon valaki vagy valakik hatalmas sziklákat
gördítettek az utadba. Dühödben gáncsoltál te is másokat, ha nem is
mindig nyíltan. Néha gondolatban próbáltál megtorolni pár
igazságtalanságnak vélt dolgot. Mindent újra kell gondolnod annak
fényében, hogy csak rajtad múltak a dolgok. Nem lehet könnyû
tudomásul venni, hogy a sziklatömböket is te állítottad fel magadnak.
Elôszôr nem hiszel nekem --- tudom. Nem haragszom, megértelek. Nem
eshet ez jól neked, különösen, ha olyan sorsot programoztál magadnak,
amit másnak sem kívánnál. Sokkal jobb volt sütkérezni az
ártatlanság fényében, mint most hirtelen bekerülni az önvád
árnyékába. Sajnállak, de itt a lehetôség, hogy mindent
újrateremts. Most ne azzal foglalkozz, hogy bebizonyítsd magadnak,
milyen súlyosak a tévedéseim. A múlttal se foglalkozz, tényként
könyveld el. Volt, ami volt. Egy szép napon még hálás is leszel
azokért az évekért, de most még frissek a sebek. Inkább a jövôre
koncentrálj. A tegnap terve állítja eléd a ma feladatait. Oldd meg a
mai feladatokat, és ha a mostani körülményekkel nem vagy megelégedve, ne
azzal foglalkozz, hogy mit csináltál rosszul eddig, hanem gondold át és
szôjjél új terveket. Formáld meg magad újra, használj új színeket, új
formákat, friss tónusokat, gazdagabb környezetet! Képzeld magad új
helyszínre, új társaságba, ahol jobban érzed magad, ahol jobb a légkör,
ahová szívesebben tartozol! Gondolj hálával elôzô önmagadra, mert
nélküle nem itt tartanál. Mivel kinôtted a régi ruhát, szeretettel
szabjál újat, amiben jobban érzed magad. Fogadd magadba a saját
magadról alkotott új képedet! Ezzel a képpel vonzod magadhoz a
megvalósításához szükséges összes helyzetet. Ne szitkozódj hát, ha
valami nehézségbe ütközöl. Tudd: azért van, hogy célodat elérd,
enélkül nem érheted el azt, akivé válni szeretnél. Minden apró
részlettel azon munkálkodsz, hogy azt a képet valósítsd meg, amit
elképzeltél. Minden érted van --- ugye érted.

Nincsenek bûnbakok, nincsenek felelôsök a saját sorsod alakulása
miatt. Vajon kihez lehetne fordulni segítségért, hogy a legjobb tervek
kialakításában segítségedre legyen? Tudom, meg fogsz lepôdni, ha azt
mondom: csakis saját magadhoz. Azt is tudom, hogy erre még nem tartod
magad hivatottnak, de mindjárt elmondom, miért vagy te a
legilletékesebb. Elôször is azért, mert te tudod mit szeretnél elérni,
kivé szeretnél válni. Te tudod a legjobban, hogy eddig miken mentél
keresztül, te látod az utad elôre és hátra. Ha hinnél Istenben, imát
mondanál, hogy segítsen. De ki segít annak, akinek nincs Istene, vagy
volt, de látszólag elhagyta?



folyt.köv...

A te Istened a Gondolat-Szó-Cselekedet Istene. Ha te gondolkozol,
beszélsz és cselekszel, akkor magadban hordozod a saját Istenedet,
tehát a te Istened benned lakozik. Akkor legjobb lesz, ha a magadban
lakó Istenhez imádkozol. Mivel Istened benned lakozik, egyszerû a
helyzeted, mert állandóan veled van. Nem kell külön elutazni szentséges
helyekre, hogy megtaláld. Ez eddig praktikus is lenne, csak az a baj,
hogy ezt nem hiszed el. Mert Isten szerinted valami magasztos csoda,
aki nem alacsonyodhat le odáig, hogy beléd költözzön. Túlságosan
egyszerûnek tartod magad a magasztos csoda befogadásához. Márpedig,
kedves Barátom, a Magasztos Csoda már akkor benned volt, amikor
megszülettél. Amint már mondtam, a Magasztos Csoda szétszórta magát a
teremtés pillanatában. Isten megfelelônek tartott arra, hogy egy kis
darabkáját rád bízza. Sôt annyira nagyra tart téged, hogy azonosítja
magát veled. Ha Isten így megbecsül, te miért nem fogadod el saját
magad, miért nem hiszed el önmagadról, hogy alkalmas vagy a hordozására?
Azért, kedves Barátom, mert még nem bizonyosodtál meg felôle, hogy ott
létezik önmagadban, mert még nem látod a belsô fényed világosságát.
Egyelôre egy pici lángocska pislákol, de magában érzi az isteni ragyogás
erejét. Ezt a ragyogást pedig te fogod biztosítani számára azzal, hogy
eloszlatod felette a sötétséget. Minden szándékos vagy tudattalan
cselekedet, ami az isteni tulajdonságot engedi kibontakoztatni, egy kis
fénnyel gazdagítja Isten világosságát benned. Egy szép napon te is
kénytelen leszel észrevenni és akkor majd hiszel. Addig is kapsz
jeleket --- ahogy eddig is kaptál ---, hogy nem vagy egyedül. Ilyenkor
valami gyengéd melegség, áldott nyugalom, valami
megmagyarázhatatlan,
látszólagos ok nélküli boldogság árad szét benned. Ez a kis
fényecske öröme, a hála kifejezése irányodba, az együvétartozás titkának
ereje, ami még tudatlan benned, de mûködik.

Nem vagy egyedül. Örökre benned lakozik annak a fénye, aki mindörökre
magát neked adta. Felbonthatatlan viasszal pecsételte beléd magát. ï a
legilletékesebb arra, hogy segítséget nyújtson. Minden nyílt és
titkolt szándékodat ismeri, rajta keresztül kommunikálsz, kötöd az
üzleteidet, árasztod szét a szeretetedet, elôtte szállnak a
gondolataid, hallja a beszédedet, érzi minden érzésedet, a legapróbb
rezdüléseidet, mindent tud a múltadból, jelenedbôl és jövôdbôl. Ki
tudna jobb tanácsot adni, ha nem ï, aki nemcsak rólad tud mindent, hanem
ismeri mindennek a hatását mindenre, mivel a Mindenség ï maga. Szólísd
meg ït --- erre vár. Ha megvilágítod, oszlik róla a sötét. Ha beszélsz
hozzá, igazolod a létét és ezáltal újrateremtôdik általad --- ahogy
elmondtam korábban --- a cselekvés ereje által. ìgy valósul meg az
isteni terv --- általad. Azzal, hogy elfogadod, tudatosítod
önmagadban ït, aki megteremtett téged. Neked ajándékozta a teremtés
titkát és képességét, hogy te is teremthess, azzal a végsô céllal, hogy
újrateremthesd ït önmagadban, azáltal, hogy megtalálod, felfedezed ït
önmagadban.

Ha nem vagy egyedül és van egy örökre benned rejlô Isten, mélyen beléd
pecsételve, akkor van kihez fordulj, ha elfog a bánat, a félelem, a
bizonytalanság --- a szeretetlenség. A vallásos emberek ilyenkor
imakönyvet vesznek elô. De mit csinálj te, akinek nincs imakönyve?
ìrj egyet. Akár gondolatban, szóban, vagy papírra vetve. Elmondom
hogyan.

folyt. köv..

Az ima lényege a fohászkodás. Ha valakihez fohászkodsz, már nem
kétséges a léte. Ez fontos dolog. Nem fohászkodsz csak úgy a levegôbe,
hanem személyhez fordulsz. A fohász valami kérelem, vágy olyan dolog
után, aminek a birtoklására kevés a saját erô, amihez igénybe kellene
venni valami plusz hatalmat. Ha valami kis dologról van szó, nem
kerekedik nagy elôkészülettel, szertartással járó ceremónia. Åm ha
valami súlyosabb eset, nyomorúságos helyzet adódik, rituálék
sorozata van ``bedobva''. A meghallgatás oldaláról nézve teljesen
mindegy, hogy kis kérés kis ceremóniával, vagy nagy dolog nagy
ceremóniával van elôkészítve. Minden kérés azonos súlyú.

A fohász megerôsített, jobban végiggondolt gondolat, így a teremtô
ereje nagyobb. Még nagyobb teremtô erôvel bír, ha a fohász mormoló
imává, vagy hangos beszéddé alakul. Ennél is erôsebb teremtô ereje van
a cselekedetnek, vagyis a fohász tárgyára irányuló, vagy vele
kapcsolatos tetteknek. Visszakanyarodtunk a gondolat, szó, cselekedet
teremtô erejéhez. A fohász vagy ima abban különbözik az elôzôektôl,
hogy ebbe a hit is belekeveredik, ami a legnagyobb teremtô
erô. Ha valamiben hiszel, gondolsz rá, meggyôzôdve beszélsz róla és
cselekszel, nem tud nem megvalósulni az elképzelésed. Ha van hited,
van bizalmad is. Sôt, a bizalmad elôbb van meg, mint a hited. Mert a
hited akkor alakul ki, amikor a bizalommal fûszerezett kéréseid eléred,
többször sikerül az álmod, tudatában vagy, hogy mindez hogyan
történhetett --- egyszercsak hinni kezdesz benne. Ha gyakorlod
mindezt és tudatosan értékelsz, meglátod: akkor érsz el biztos
sikert, ha a gondolat megszületésének pillanatában hálás vagy azért,
hogy már el is érted, amit szeretnél. Ha ettôl kezdve ennek megfelelôen
is élsz, kitaposod az utat a megvalósuláshoz.

Nem kell hát imakönyv a kezedbe, hogy elmondhasd a saját fohászod.
Persze segít a tiszta gondolatok létrehozásához, ha írsz
magadnak egy imát. Ahhoz, hogy ne születhessenek mellékvágányra
juttató fohászok, ellentétes irányú, az eredeti gondolatot gyengítô
imák, szükséges lehet leírni mindazt amit el szeretnél érni. Onnantól
fogva pedig légy kitartó: ne formáld át az eredeti gondolatot! Hagyd,
hogy megvalósuljon!

Tehát imádkozz önmagadhoz, az önmagadban élô saját Istenedhez, saját
magadért. Találd meg magadban azt a súlypontot, ami köré teremtôdtél.
Legyen ez a lámpásod, és ehhez a fényhez, lámpáshoz légy hû! Az emberi
lét legnagyobb célja, hogy olyan fényességhez juttasd a belsô kis lámpás
erejét, amilyen erôs fényû egyáltalán lehet az emberben az isteni
ragyogás. Ehhez kérd a te Istened segítségét. Ha megteszed ma azt,
amit kigondoltál tegnap, és közben a reményen túli hiteddel tudod, hogy
mindezt eléred: nos, ez az igazi imádság önmagadhoz, önmagadért.


folyt. köv...

Ott tartunk, hogy ha akarod, újra kezdheted az életedet,
megváltoztathatod a sorsodat, a körülményeidet. Természetesen
csak a jövôrôl beszélek --- ami volt, megtörtént ---, méghozzá pontosan
úgy ahogy akartad, vagy ahogy a félelmeid akarták. A félelem is
energia. Tudod: minden energia megvalósul. Ha kigondolsz valamit, de
azon nyomban félni kezdesz az ellenkezôjétôl --- és azt gyakrabban
választod, mint az eredeti terved --- akkor az valósul meg. Vigyázz
tehát, hogy mire gondolsz és mit beszélsz, mit cselekszel. Ha
végiggondolod a múlt eseményeit, biztosan igazat adsz nekem, csak nehéz
bevallanod.

A múlttal ne foglalkozz túl sokat, készísd elô inkább a jövôt. Meg
fogod tapasztalni, hogy amit mondtam, az úgy van. Legyen kitartásod egy
dolgot akarni, ne röpködj számtalan választás között, tartsd kordában
félelmeidet! Tiéd lesz a teremtés öröme.

Ha tudatosan választod a félelem nélküli teremtést, akkor minden
sikerül --- nem lesz ami ellene dolgozzon. Csak egy erô van: a teremtés
ereje. Legyen bátorságod a tudatossághoz és minden ``megadatik néked''.

Meg fogsz lepôdni: minden sikerül

Az alapjait látod, a lényegét tudod a teremtésnek. Próbáld
ki! Kezdd ott, ahol a leglényegesebb a változás számodra. A legégetôbb
kérdést tedd fel magadnak, és szívbôl keresd rá a választ. ``Zörgess és
megnyittatik néked.'' Ha a kérdés elég világos és naponta többször
felteszed megadnak, a kérdés energiája mozgásba hozza a választ
kiváltó erôket. Biztos volt már olyan eset, amikor valami nagyon
foglalkoztatott, szinte éjjel-nappal rá gondoltál és egyszercsak
megkaptad a választ: találtál egy újságcikket, TV-adást, könyvet, vagy
egy barátod szavai tolmácsolták a választ. Semmi sem véletlen, minden
történés információk özönét árasztja feléd, mégpedig azért, hogy amit
kigondoltál, abban segítségedre legyen. Ha megpróbálsz ellene tenni,
akkor abban is segít. Mindíg abban, ami az éppen aktuális terved, és
mindig érvényesül az egyenleg. Ugye nem nehéz megérteni, miért kellene
állhatatosan kitartani az eredeti elképzelés mellett? Ha minden egy
irányba hat --- nincs ellenerô, ellenenergia ---, akkor megvalósul az
álmod, a gondolat, a szó, a cselekedet tárgyiasul.

Most, hogy már tudod: minden vágyad teljesül, ne légy elkeseredve!
Tudom, az elsô öröm után hatalmas felelôsség zúdul rád. Mi lesz, ha nem
lehet tovább másra fogni a szomorú sorsod okát, ha nem tudsz senki mást
hibáztatni azért, hogy itt tartasz? Kénytelen leszel szembenézni saját
magaddal. Kényelmesebb álláspont volt az elôzô, viszont ha a saját
sorsod kormánykereke a saját kezedben van, vajon mi akadályoz meg abban,
hogy arra tekerd, amerre jónak látod? Tisztában kell lenned saját
céljaiddal. Nem lesz majd elég egyik napról a másikra tétlen
szemlélôdéssel figyelni, mit hoz a holnap. Szeretnélek megnyugtatni,
barátom: ez nem tragédia. Ellenkezôleg, éppen felemelô érzés. Látod,
eljött az ideje, hogy másképp gondolkozz és másképp élj. Eddig mást
okoltál, más tartott a karmai között, melybôl nem tudtál
kiszabadulni. Ha nincsenek karmok többé, szabad vagy. Tiéd a világ
és te vagy a világé. A világnak nagy szüksége van rád, mert csak
általad tudja megvalósítani és fenntartani önmagát. Ugyanez történik
veled is. Te is csak a világgal egyetemben tudod megvalósítani
önmagadat, mert nem lehet elkülönülten élni. A világ és te egyek
vagytok --- mint ahogy már korábban említettem. Ha a világ te vagy,
akkor mindennel rendelkezel, amivel a világ. Használd ki ezt a
lehetôséget! Ne hagyd felülkerededni az érzést magadban, amit a félelem
diktál! Engedd ``áramolni'' magadban a szeretet, amely kitárja a
karodat, és hagyja, hogy minden átfolyjon rajtad. Mihelyst utat nyitsz
az áramlatoknak, utat engedsz az életnek is. ìgy éred el az örök létezés
tudatát. Az örök létezés mindig is a tiéd volt, van és lesz, de a
tudatosság új távlatokat nyit: szárnyalásodat már semmi nem állíthatja
meg.


folyt.köv....

Most a küszöbön állsz, nem tudsz visszalépni. Szárnyaid nôttek, és ha
még használaton kívül is vannak, már nem tudsz csúszómászóvá válni.
Akinek szárnya nô, csak felfelé tud elindulni, aki meg földhöz ragad,
megeszik a ragadozók. Mostanra már odáig jutottál, hogy tudod: annak
az életnek is van értelme, aminek a végén a ragadozó gyomra tátong. De
a sorok azért íródtak, hogy bátorítsanak a nagyobb távlatok felé. A
szárnyaid készen állnak, csak használnod kell ôket.

Az elsô szárnycsapások még bátortalanok, és majd azt hiszed, a mélység
túl közel. De meglátod, a szellô is felkarol, a napsugár is hálót fon
köréd. Nincs mitôl félj, repülj hát!

Minden sikerül. Nincs lehetetlen cél, nincs mérhetetlen távolság.
Bizalommal nézz az ég felé. A nagy lépést már megtetted. Elindultál.
Létezel. Ettôl fogva bajod már nem lehet. Csak megérkezni tudsz ---
nincs más utad. Aki szárnyal, magasabban jár, felülemelkedik, felülrôl
lát sok mindent, tisztább levegôt kap. Ha úgy gondolod, a lábaidra
szükséged van még, használd ôket. Legyenek a szárnyaid tartalékban arra
az esetre, ha az út göröngyét el akarod kerülni. Most inkább errôl
beszélek.

A göröngyökön eddig botladoztál. Azt hitted, mások ásták utadba a
vermeket. Mától fogva tudod, hogy a te ásód nyomán keletkeztek. Rakd
félre az ásód, ne használd többé! Gondold el, hogy a te utad sima,
kényelmes, erdei lankák, dimbek-dombok között vezet, madárdallal,
mezei virágokkal tarkítva. Minden kilométerkônél kitérô vár, hogy
megpihenj és végiggondold merre kívánsz haladni, és mit akarsz elérni.
Csak a kitérôknél latolgass. Ott gondold végig újból a célt, és
változtass a terveden, ha jobbnak látod. De az újabb tervedhez
ragaszkodj a következô kitérôig. Meg fogsz lepôdni: minden
sikerül.

Felkészültél a teljes sikerre? El tudod képzelni magad az örömteli
percekben, órákban, napokban, hetekben, hónapokban, években,
életekben, az örök létedben? Képzeld el magad a teljes
biztonságban. Azon a ponton, ahol megkörnyékez a félelem és beleszól
az életedbe, ott állj meg. Hessegesd el magadtól, gondolj mindent újra.
Ha a félelem nem kap szót többé, a szeretet kerít hatalmába mindent
körülötted. Megnyugszol, nem rohansz vakon többé, kitartasz a céljaid
mellett és nem engeded, hogy bármi eltérítsen. A szeretet útját járod
majd, ami az Élet maga.


folyt.köv....

Nem vagy egyedül

Hogy is lehetnél egyedül, ha Minden vagy? Minden pillanatban
társad a Mindenség. Csak azért érezheted magad egyedül, mert a
Mindenség megfoghatatlan számodra. De nézzük csak közelebbrôl, mit
jelent ez. Az önvalód világos, egyertelmû, te vagy Te. A te
tudatod az, akinek születtél, a Te viszont a mindenség tudata.
Amikor az eszedet használod és megéled a mindennapjaidat, akkor a
legritkább esetben fordul csak elô veled, hogy a mindenségen gondolkozol
--- elég gondolkoznivalód van az életeden, a családodon, az anyagi
gondjaidon, a munkahelyi problémáidon. Amikor csendes magányodban
kikapcsolódsz a nyüzsgésbôl, rohanásból és csak úgy vagy, akkor
a mindenségre vagy hangolódva. Ekkor érezheted magad szabadnak,
nyugodtnak, energikusnak, boldognak, mert együtt vagy a mindenséggel,
amely erôt ad, hitet, bátorítást, biztonságot nyújt. Képzeld el milyen
biztonságban érezhetnéd magad, ha tudatosan birtokolnád a Mindenséget,
ha minden pillanatodban tudnád: nem vagy egyedül. Megtapasztalhatnád,
hogy nyíltan szembenézhess a problémáiddal, mert tudnád, hogy mindenre
van jó megoldás, hiszen minden megoldás az Egészhez tartozik.
Ha el lehetne különíteni egy-egy dolgot az Egésztôl, akkor
lenne csak igazán küzdelem a küzdelem. Akkor tudnád meg igazán,
mennyire gyenge tákolmány lennél önmagadban. De messze nem errôl van
szó.

Ha nem felejtenéd el minden pillanatban, hogy mögötted áll az univerzum
összes elemének ereje, hatalma, szeretete, akkor nem félnél a következô
naptól. Ha hinnél benne, hogy minden problémád érted van, hogy a magad
által (tudatosan vagy tudattalanul) kitalált célodat elérd, hogy a magad
által meghatározott ``ki szeretnék lenni''-kérdés dolgában elintézhesd
az ösvényed tisztogatását. Ha tudatában lennél, hogy az
ösvénytisztogatás része a célod elérésének, talán nem lenne annyi borús
napod. Ha nem vagy megelégedve a mindennapjaiddal, akkor vagy gondold
újra a céljaidat vagy ha a céljaidhoz ragaszkodsz, változtasd meg a
hozzáállásodat a mindennapos problémákhoz. Csak azt ne gondold, hogy a
célokhoz vezetô ösvényeket munka nélkül végigjárhatod.


folyt.köv...

Nem szereted a nehézségeket? Mondd, ki szereti? Nem szeretsz
váratlanul új helyzetbe kerülni, amelybôl úgy érzed nincs kiút? Mondj
valakit, aki élvezi ezt? Tornyosulnak a felhôk a fejed felett, egyre
több dolgot kellene elintézned, és még mindig egy feladaton rágódsz, ami
ráadásul a legnehezebb --- mondd, ki rajong ezekért? Senki. Mert ezek
valóban nehézségek. Leküzdésük nélkül nem léphetsz elôre. Kikerülheted
most, de szembeköszön holnap, sôt, ha nem teszed meg a ma feladatát,
holnap még nehezebb dolgod lesz, mert összeolvad a holnapi
tennivalókkal, és nehezebb lesz kibogozni. Márpedig ha holnap nem
bogozod ki ezeket, akkor holnapután még több gondod lesz a
kigubancolással --- még nehezebben szánod rá magad a kicsomózásra. Ha
csak az aznapi feladattal foglalkoznál, nem lenne fejfájásod. Ha csak a
pillanat feladatára koncentrálnál, és nem gondolnád el elôre az összes
negatív fejleményt a dologgal kapcsolatban, könnyítenél a helyzeteden.
Minden aggodalom az ösvényedre újabb nehézséget teremt, amelyeket te
teremtesz magadnak, pluszban, mert az eredeti célodhoz nem tartoznak.
Az
aggodalom által termelt nehézség nem volt betervezve. Ha saját harcodat
nem nehezítenéd azzal, hogy a saját sereged katonáit állandóan az
ellenség táborába küldöd erôsítésnek, akkor minden csatát te nyernél
meg. De sokszor nagyobb az aggodalmad, mint a hited --- ilyenkor saját
katonáid gyôznek le. És itt jön a lényeg: nincs ellenség. Az eredeti
célod ösvénye mentén csak szeretetbôl font kapaszkodó áll. Az
ellenséges haderôt te állítod a félelmeiddel. A kapaszkodó, a
védôrács, az örzô-védô szövetkezet mind azért sorakozott fel, hogy téged
támogasson abban, amit el szeretnél érni. Senkinek nincs egyéb célja,
csak az, hogy elérd mindazt, amit szeretnél. Az Egység --- minden és
mindenki rajtad kívül --- veled van. Hiába öltözött bárki a mai napra
ellenséges jelmezbe, ô is a közös táborba tartozik. Ellenséges jelmezbe
általában a félelem burkolózik, és sok bajt okoz a viselôjének. De te
ezt nem tudod. Te csak azt látod, hogy törtetô, mindenkit eltaposó,
agresszív egyéniség, talán mert nincs hite abban, hogy amit el szeretne
érni, mindezek nélkül is megtehetné. Talán nincs hite abban sem, hogy
minden támogató, pozitív erô vele van, és ô sincs egyedül


folyt.köv...

Ha tudod, hogy te sem vagy egyedül és a célod megvalósul (mert nem
történhet másképp), akkor nem félsz semmitôl és senkitôl. Hiszen a cél
megvalósulása egyedül rajtad múlik. Megértem az érzésedet, ha néha azt
hiszed, sorsod csatatéren játszódik, de ha te nem szervezel ellenséges
haderôt magadnak, elmarad az ütközet. Hadüzenet nélküli gyôzelem lesz a
tiéd. Ez a gyôzelem az Egységet gyarapítja általad, nem okoz senkinek
hátrányt, kárt, szenvedést. Míg ha a félelmeid alkotta sereg ellenében
állsz, könnyen elvesztheted a kapaszkodót, eltévesztheted az ösvényedet,
a célodat, és a végén elmarad a gyôzelem: az Egység gyarapodása. A
félelem diktálta haditervek még véresebbek, mint a szabadságharc --- a
gyôzelem után könnyebben csaphat át diktatúrába. Csak azért
választottam háborúskodásról szóló példát, mert úgy hiszed, hogy az élet
küzdelem, holott nem az. Az élet azért van, hogy személyes
gyarapodásoddal szolgáld az Egységet, Istent. Mialatt Istent szolgálod
azzá válsz. Ha nem akarod, ha nem tudod ezt ebben a pillanatban
elfogadni, akkor is Isten része vagy, és a hosszú utazásod végén
hazatalálsz. Az utad nem lehet boldogtalan, ha az utazás célja a
boldogság. Ha az utadat az Egység szellemében járod, a göröngyök nem
okozhatnak sérülést, a botladozások nem lehetnek tragikusak, neked nem
eshet bántódásod --- az utad nem lehet hiábavaló és sikertelen. Ha az
utad végén a Szeretet áll, akkor a hozzá vezetô ösvényed nem lehet
gyûlölettel szegélyezve.

Ha mégis úgy érzed, szomorú, küzdelmes, nehéz sorsod van, gondold újra
az életed. Tarsd kordában a félelmeidet, hívd vissza katonáidat az
ellenséges táborból! Rendezd át soraidat, és gondolj ki egy új tervet!
Ålmodd újra a harc nélküli gyôzelmedet, barátság és szeretet jöjjön
létre belôle. Bármik legyenek is céljaid, ne mások ellen irányuljanak,
senkinek ne essen bántódása, hanem mindenki javát szolgálják. Légy
magabiztos annak tudatában, hogy számtalan védô kézre számíthatsz ---
az univerzum ereje a tiéd, és egy pillanatra sem vagy egyedül


folyt.köv...

Minden érted van

Hihetetlennek tûnik? Pedig így van. Az elôzô fejezetbôl
megtudhattad, hogy nincs egyetlen felesleges élet sem. Mindennek van
célja, értelme --- a tiédnek is. Az igazi cél, hogy gazdagodva térj
haza, oda, ahonnan elindultál. A gazdagodás egyetlen útja, hogy
élményeket, tapasztalatokat gyûjts, amelyeket nem lehet megtenni
otthon a TV mellett sörözgetve, vagy az ágyban lustálkodva. Ki kell
mozdulni az emberek közé, ahol benyomások érnek, ahol minden percben
cselekedni kell, színt kell vallani, véleményt alkotni és mondani.
Cselekedetekkel kell igazolni azt a szintet amelyen pillanatnyilag
állsz. Azt a helyzetet, amelyben éppen most vagy, egy elôzô
célkitûzésed és annak elérésének akarata hozta létre. Az a hely, ahol a
lelki fejlôdésben éppen tartasz, annak eredménye, ahogyan a
céljaidnak megfelelô helyzeteket eddig megoldottad. A helyzeteket te
vonzod magad elé, mint a céljaid eléréséhez szükséges megoldandó
feladatokat. Ezek látszólag tôled függetlenül teremtôdnek, és a
fejlôdésed érdekében vannak. Az viszont, hogy ezeket a feladatokat
hogyan oldod meg, rajtad múlik. Döntéseiden, cselekedeteiden
keresztül, így vagy úgy valósítod meg ôket, szabad akaratodtól függôen.
Ha a célod irányában cselekszel, akkor valamit megoldasz és közelebb
jutsz, ha ellene cselekszel, akkor valamilyen akadályt állítasz fel és
célodtól távolabb kerülsz. Nem mindegy tehát, hogy minden pillanatban
minden cselekedetednek és célodnak tudatában vagy-e, vagy csak úgy
céltalanul jársz-kelsz, valamit akarsz is meg nem is, ügyesen lavírozol
a problémáid között, sikerül kibújni minden felelôsség alól, minden
kötelezettség alól, csak a megúszásra törekszel. Ha nem ütközöl hanem
csak kerülgetsz, ha nem konfrontálódsz csak szlalomozol, ha nem oldasz
meg semmit csak elodázol, akkor egyhelyben toporogsz és nem haladsz
semerre. A helybenjárás is munka és fáradság, csak nem fogynak a
kilométerek. ìgy is le lehet élni egy életet, csak épp nem visz sehová,
és hol van még onnan a hazatérés, ha semmit sem haladsz elôre. Csak
vigasztalásként mondom: akkor is hazatalálsz, ha megfordulsz és
visszafelé indulsz el. De akkor felnôtté válásod elmarad, gyermekként
érkezel, és a tapasztalatlanságod miatt megint útnak eredsz. Az utat a
felnôtté válás érdekében otthonról hazáig meg kell tenned, barátom,
neked is, mint mindenki másnak. Ne légy elkeseredve. Csak nyerhetsz,
és --- mint már mondtam --- kapsz segítséget bôven.


Ha tudod azt, hogy minden céljaid eléréséért van, talán már látod is a
bizalom halvány fénysugarát pislákolni. Szabadon választhatod meg,
mivé szeretnél válni, mit szeretnél elérni. Rajtad múlik, hogy errôl a
pontról, ahol most állsz, merre lépsz --- szabadon döntesz a saját
sorsod felett. Eddigi életed olyan volt, amilyen..., de mostantól
tudod: szabad vagy. Kezdj mindent újra, határozz és cselekedj! Minden
erô a tiéd!


folyt. köv..

Nemsokára minden világos lesz

Ahogy a kezdeti lépéseket megteszed, oszlani fog a köd
körülötted. Lassan meglátod a magaslatokat, ugyanúgy, mint a mély
szakadékokat. Üdvözöld szeretettel vándorutad útitársait --- tudd,
hogy ôk is turisták, akik keresik a jelzéseket. Segísd ôket a
tájékozódásban! Ha mással is megosztod az utadon szerzett élményeket,
akkor megnyitod magadban a tapasztalat áramlatát. Míg ha csak a magad
számára gyûjtögetsz, egyszercsak megakad az áramlat, nem tudsz többet
befogadni, ``eltömítôdsz''. Légy egyfajta csatorna, melyen minden
keresztülfolyik, és közben használd a saját szûrô berendezésedet. Amik
a szûrôdön fennakadnak, nem véletlenül maradnak ott, ezekkel
foglalkoznod kell. Alkoss róluk saját véleményt! Ne ítéletet, csak
véleményt. Legközelebb ne félj kimondani egy teljesen eltérô
véleményt ugyanarról a dologról, hiszen a két szûrés között eltelt
idôszak alatt sok élmény és tapasztalat változtatott téged:
átalakultál, tisztábban látsz dolgokat, érettebb lettél. Az lenne a
szomorú, ha tapasztalataid alapján nem változna a véleményed, akkor
teljesen hiábavaló lenne minden fáradozásod.

Ha egy olyan dologgal találkozol, ami teljesen új számodra, soha nem
foglalkoztatott, ne vesd el, inkább próbáld elkezdeni megérteni. Ami
homályos, de foglalkoztat, az hamarosan elkezd világosodni. Ami
érdekel, az felderül, ami ma titok, holnap kiderül. Ha elhatárolod
magad már az elsô pillanattól kezdve, soha nem tudsz meg titkokat.
Inkább engedd át a csatornádon, míg egyszer csak fennakad a szûrôdôn,
kikényszeríti, hogy véleményt mondj róla. Ha nem kerül a szemed
elé, akkor az nem is fontos dolog az életedben.

Minden titok kiderül, ha komolyan keresed a nyitját. Elôször csak egy
pici része világosodik meg, majd egyre jobban megérted a lényegét. Ha
egészen a tiéd, minden részlete feltárul. Amikor megigéz, már tudja,
hogy a tiéd. Ahogy lassan analizálod, egyre inkább az lesz az érzésed,
hogy kezdettôl fogva tudtál róla, csak már elfelejtetted. Mindennel így
van ez. Ezért soha nincs felfedezés, csak megismerés; nincs
feltalálás, csak rátalálás.


folyt.köv..

Isten lényege

Egyszer megérzed majd a különbséget aközött, hogy mit akarsz
elérni saját lényed akaratából és mit szeretnél a legbelsô óhajod
szerint. òriási a különbség. Elôszôr rájössz, hogy amit akaratoddal
akarsz, az nem hoz tartós boldogságot, mindig ``kielégületlen''
maradsz. Amit pedig belülrôl kívánsz, az mindig megnyugvással,
örömmel, szeretettel tölt el. Amit csak megkapni, megszerezni akarsz,
azt mindig görcsös erôlködés kiséri, harccal, küzdelemmel jár. Amit
igazán belülrôl óhajtasz, az lazán sikerül. Ami azzal a tervvel függ
össze, amit célul tûztél ki és a lelkedbôl szól, az az életedre nézve
meghatározó, a tanulási folyamathoz kapcsolódik, összefügg a magad által
eleve elrendelt úttal. Ahogy rájössz a különbségre, úgy tisztázódnak a
gondolataid, és azokat a lehetôségeket fogod választani, amelyek a
nemesebb célok irányába visznek. Persze a kevésbé nemes célok is célok,
nem tudom elégszer hangsúlyozni. De a lelked mélyén lévô célokat
követve hamarabb találsz magadra, hamarabb látod meg a turistaút
jelzéseit. A sötét erdôbôl mindenképp kitalál az ember, mert
elôbb-utóbb eléri az erdô szélét. Åm ha lemond a jelzésekrôl,
elképzelhetô, hogy elôször az erdô mélye felé indul el.

A turista tisztában van mindezzel. Felkészül: térképe mindig keze
ügyében van, szeme nem téveszti el a jelzéseket, mert útjának célja van.
Aki csak barangol, nem igyekszik valamilyen cél felé, tudatosan nem
koncentrál az eredményre, lemond a célbaérkezésrôl is. Helyette
kóvályog, esetleg többször teszi meg ugyanazt az utat, ráadásul mindig
azt hiszi, hogy új úton jár. ìgy is ki lehet jutni az erdôbôl egyszer,
de bizonytalan, hogy mikor, több fáradozással, több kalanddal jár. A
tudatos turista az út hosszát is meg tudja saccolni, a célbaérés idejére
is van tippje. Ha úgy érzed, eddig kóboroltál, itt a lehetôség, hogy
újragondold a helyzeted. Analizáld a környezeted, ahol éppen állsz.
Nézz körül, mert a környezeted hûséges tükör, amelyben megtalálod az
eddigi összes kérdésedre a választ. Egyszer sem néztél még bele, így
nincs gyakorlatod a tükörkép megfejtésben. Nézz bele most! Amit ott
látsz, összevisszaság, de eredmény. Indulj ki ebbôl. Ne gondolkozz
azon, miként jutottál ide, hanem inkább az erdôbôl kivezetô utat keresd
meg. Vedd elô zsákod mélyérôl a térképedet, keresd meg a pontot ahol
állsz, és a legközelebbi turistajelzést. Ha már a térképed sincs meg,
tekints fel az égre, és kérd a csillagok segítségét. Aki kér, annak
megadatik a segítség


folyt.köv...

A sûrû erdôbôl kilépve az elsô tisztáson adj hálát, hogy kikerültél a
fényre. Pihenj meg, és tudatosan tûzd ki a célt, amit el akarsz érni.
Ellenôrizd, hogy nem a hamis vágy, a csillogás, a hiúság sugallta-e amit
el akarsz érni, hanem a szeretet útját kívánod járni. Könnyû a
bizonyítás: ha nem lesz rajtad urrá az idegesség, indulat, bosszú,
akkor a legbelsôdbôl fakadó célt találtad meg. Jelöld be a térképeden
és nemsokára megleled a hozzá vezetô ösvényt. Tudom, elsô pillanatban
nem mindig látszik az út. Ha csak a cél jár az eszedben, ha ezt látod
magad elôtt bármerre is jársz, akkor automatikusan rátalálsz az oda
vezetô útra. Ez alapszabály. Sokan vesznek el az útkeresés közben,
mert annyira leköti ôket maga a keresés, hogy elfelejtkeznek a célra
koncentrálni. Pedig mindig az valósul meg, amire a gondolat, a szó és a
tett irányul. A fordított sorrend azt jelenti, hogy az útkeresés
fontosabbá válik, mint a cél, ezáltal a keresés lép a cél helyébe,
vagyis a keresés lesz a cél. Mivel az útkeresés áll a középpontban, az
is valósul meg. Ebbe a helyzetbe könnyû beleragadni, mert a keresés
hosszabb folyamat, mint elérni egy célt.

Ha most akár a tisztáson, akár az erdô sûrûjében állsz, a célra gondolj,
amit el szeretnél érni, ne törôdj azzal, hogy nincs egyetlen ösvény sem
a láthatáron. Ha rádtörne a félelem, hessegesd el, erôsebben gondolj a
célra és nyugodt hittel, bizalommal indulj el BÅRMELYIK irányba,
mert az utat mindenképpen megtalálod, akármerre indulsz is el.
Akkor se hagyd elhatalmasodni az aggodalmaidat, ha sötétedni kezd, ha az
útmenti tövis szaggatja a ruhádat. Te mindig a célra gondolj
bizalommal, és hidd, hogy már ott is vagy, ahol lenni szeretnél. Nem is
kell túl sok idô ahhoz, hogy valóban ott legyél.

folyt.köv...

Fontos tehát, hogy tudd, mit jelent az út, a cél, az útkeresés, és
tudd, hogy célba csakis akkor érsz, ha tudatosan vésed gondolataidba
magát a célt. Ha nem az útkereséssel vagy elfoglalva és nem az útra
koncentrálsz, hanem minden gondolatod a célod körül forog, akkor az út
magától tárul eléd.

Isten érted van, mindig abban támogat, amit te akarsz elérni, amivé te
akarsz válni. Isten azt akarja, amit te. Ha te a célt akarod, akkor ô
is, ha te inkább az útkeresést választod, akkor ô abban segít. Nincs
más akarata, mint az, hogy amit szeretnél, azt elérd. Légy tisztában
ezért azzal, hogy amit el akarsz érni, arról a legtisztább képet kell
hogy alkosd. Minél tisztább a kép, minél kevesebb az aggodalmaskodó
ellenkép, annál hamarabb jutsz célodhoz.

Nincsenek minôsített célok, mindegyik egyformán komoly. Isten nem
minôsít, csak támogat. Ha tehát a cél helyett az útkeresést helyezed
elôtérbe, akkor azt támogatja és csakis így fordulhat elô, hogy
megrekedsz ezen a ponton. Ugye látod, mi a különbség aközött, hogy a
célra vagy a hozzá vezetô útra koncentrálsz? Ezért mondom: ne
foglalkozz mással, csak azzal, hogy minél tisztábban lásd magad elôtt a
célt.

Ha elhatároztad magad, hogy elindulsz a célod felé és a gondolataid
teremtô erejével elképzeled magad benne, minden körülményt megteremtesz
a megvalósulása érdekében. Errôl volt már szó eddig, az elôzô
fejezetekben. Most hozzátesszük azt, hogy Istennek is az a célja, hogy
ebben támogasson. Miért? Mert Istenen kívül semmi sem létezik. Mert
Isten tartalmaz mindent, hiszen ô a Mindenség, az Egység. Ha Istenen
belül vagy, vagyis te és rajtad kívül mindenki és minden ï, akkor a te
célod az ï célja is, a te akaratod az ï akarata is. Mert nincs cél,
nincs akarat és semmi egyéb sincs rajta kívül. Ezért van az, hogy
mindenben támogat, mert ï a Mindent támogatja.


folyt.köv...

Ålljunk itt meg egy pillanatra. Hogy is van ez? Ha mindenki az Isten,
akkor Te éppúgy Isten vagy, mint a szüleid, a feleséged vagy a férjed, a
gyereked, a szomszédod, a barátod és ellenséged is. Várjunk csak! Ha
mindenki Egy, akkor vajon létezik-e ellenséged? Vajon van-e akkor
különbség barát és ellenség között? Vajon egyáltalán él-e baráton,
testvéren kívül más a világon? Ha rájössz, hogy nincs más, csak
testvér, akkor megérkeztél Istenhez, mert megtaláltad Önmagadat
másokban, másokat önmagadban, hiszen mindenki Egy, más szóval
az Egyben --- ïbenne --- megtalálsz mindenkit. Ha el tudod
fogadni testvéredként azokat is, akiket eddig megvetettél, akkor fel
tudod emelni ôket szereteteddel Istenig, vagyis összekapcsolódsz
mindenkivel, mindennel, a Mindennel, és megteremted az
egységet az Egységgel, egybeolvasztod önmagadat mindenkivel.
Ez a végcél: a hazatalálás.

Ezt el kellett mondanom akkor is, ha egyelôre még nem a végcél felé
vezetô ösvényt járod. A céljaidat senki sem minôsíti, ne légy
elkeseredve, hogy messze állsz a végcéltól. A te célod, ami felé éppen
most haladsz, a legfontosabb számodra, mert e cél nélkül nem érhetsz
majd haza. A mostani igyekezeted legalább annyira fontos, mint minden
elôzô és minden eljövendô. A fontosságát az adja meg, hogy az
élményed, a tapasztalatod a Mindent erôsíti, mert általad lesz
szentségesítve.


folyt.köv...

Nem érted, hogy milyen igazság az, ami felemeli a gonosz célokat is a
szentség szintjéig? Mert, hogy ha minden cél egyforma, nincs minôsítve,
akkor a gazember célját is támogatja Isten? Igen barátom, mindent
támogat, ami célként ki van tûzve. Csak szét kell nézned a világban és
megérted. De akkor itt, ezen a ponton, arról is kell beszélnünk, hogy
mindennek hatása, következménye van, ami elsôsorban arra hat vissza, aki
okozta. De mivel az okozó az Egységben áll, ezért az Egységet is
befolyásolja. Isten ôrzi emlékezetében a tiszta képet önmagáról, tehát
az Egység eredendô képe örök, lerombolni nem lehet. Bennetek is megvan
ugyanez, amit a lelketek mélyén ti is ôriztek. Belétek van programozva
örökre és nem sérülhet meg. A következmények viszont érzékelhetôk.
Minden tett következménnyel jár. Negatív vagy pozitív
következménnyel. Ez a tanulság, amivel szembe kell nézni a tett
végén. Néha elôre kiszámítható, sejthetô, néha viszont nem. Ha tudatos
vagy, számolsz a következményekkel és vállalod. Ha nem vagy tudatos,
azt hiszed, a negatív következmény sorscsapás, nem érted, miért éppen te
kaptad. Nincs ilyen, barátom: minden következmény. Ha most
úgy érzed, az életed kátyúba került, biztos lehetsz benne, hogy egy
elôzô tetted vezetett ide. Miért bánkódsz miatta? Nehéz elviselni?
Gondolj arra, hogy ahogy a verembe beleestél, úgy ki is tudsz mászni.
Gondolj arra, hogy már kint is vagy belôle, hogy bizony mélyebb is
lehetett volna a gödör. A másik dolog, amiért nincs okod a borulátásra:
a jövôd veremásója te magad vagy. Ha akarod, az ásódat el is dobhatod.
Ha egy kicsit tudatosabb leszel, rá fogsz jönni: mivel ásod örökké a
vermeket. A következô lépésben meg is tudod akadályozni. Bár az is
lehet, hogy pont a vermekre van szükséged, hogy megtanuld a kikerülés
mûvészetét. Lehet, hogy félted magad, nem akarsz belepottyanni, mindig
kikerülöd. ìgy nem is tanulod meg azt, amiért az ásást végezted.
Akkor pedig számíthatsz rá, hogy az ásód hû társad marad még egy
darabig. Ne félj hát a pottyanástól, mindenki veled van, nem eshet
bajod. Ahogy mászol kifelé a gödörbôl, rá fogsz jönni, mi volt az
értelme a verembe kerülésnek. Nincs értelmetlen pottyanás.

Nyisd hát ki a szemed! Gondolkozz el azon, hogy vajon miért ér
állandóan veszteség! Most már tudod: a veszteség következmény, és
akkor ér el, ha elôzôleg valakinek te is hasonlót okoztál. Az Egységben
nincsen külön nyertes és vesztes, csak közös nyertes-vesztes van. Csak
addig teszel másnak kárt, amíg nem tudod, hogy magadnak okozod --- csak
te lehetsz a vesztes. Ezért kapod vissza. Ha ezt az igazságot nem
ismered fel és feldühödve nagyobb kárt okozol, nagyobb veszteség ér
téged is. Tetteid felelôsséggel járnak mások iránt, ami visszahat rád.
Saját sorsod alakulásának felelôssége a te kezedben van.
Cselekedeteidben benne rejlik a sorsod. Akár tudattalanul vagy
tudatosan cselekszel, meg kell tapasztalnod az eredményét, hogy tisztába
legyél minek mi a következménye. Tehát magadnak okozol mindent. Ez
visszafelé is igaz. Ha bôségben akarsz élni, légy adakozó. Ha
szeretetre vágysz, találj magadnak valakit, akit te szerethetsz. Ha
magányban élsz, keress fel valakit, akinek te jelented egyedül a
társaságot. Légy másokhoz olyan, mint ahogy szeretnéd, hogy veled
viselkedjenek. Ha mindenki így viselkedne, megváltozna az élet a
Földön.

Tudom, ez nehéz folyamat. Kezdetben nem könnyû így élni, ha nem ilyen a
természeted. De légy tudatos! Ne okozz veszteséget senkinek. Ne
zavarjon, hogy önzôségnek tûnik, hogy csak azért adsz, hogy te is
kaphass. Ez az elsô lépés a tudatosság felé. Ha ezt néhányszor
megteszed, egyszercsak szokásoddá válik és feloldódsz.

Most csak a veszteségrôl beszéltünk, de ez mindenre igaz. Kezdd
figyelni a tetteidet és a következményeket, meglátod majd, hogy igazam
van


folyt.köv..

A te Tízparancsolatod

Ha vallásos lennél, tudnád: a Tízparancsolat törvény,
betartása kötelezô. Aki nem e törvény szerint él, az kárhozatra van
ítélve. Meg szeretnélek nyugtatni: nincs kárhozat, mint ahogy bûn sem
létezik. Az elôzô fejezetben megbeszéltük, hogy csak a tettek
következménye van, amit felfoghatsz úgy is, mint bûnhôdés, holott nem
az. Ha nincs kárhozat, akkor szabad vagy. Ha vállalod tetteidért a
felelôsséget, vajon mitôl kéne tartanod még? Ha tudod, hogy minden
tettednek lesz következménye, és nem félsz tôle, vajon mi egyébtôl
félnél még? Ne hagyd magad elragadtattni a félelmeiddel, mert nincs rá
semmi okod. Nem volt, nincs, és nem is lesz bûnöd, csak a
következményeket kell tudnod feldolgozni. Tetteid tanulságait
kell tudni levonni, és tudatosan felkészülni a következô tettre,
vállalva annak is a következményeit, tanulságait. Büntetés sincs, bár
néha a rád visszaható következményeket akár büntetésnek is érezheted.
De hangsúlyozom, csak akkor találkozol negatív következményekkel, ha
tetteid mások felé veszteségekkel járnak. Ha a tett elkövetésének
pillanatában tudatában vagy ennek, akkor még módodban van korrigálni
aszerint, hogy mit akarsz elérni, és mivé akarsz válni. Ha tudod, hogy
a másnak okozó kár és veszteség azzal jár, hogy te magad leszel a
kárvallott, akkor még meg tudod gondolni, mit akarsz. Ez a tudatosság.
Tudatosan választani azt, amit magadnak szeretnél, mert amit magadra
visszairányítasz, azt elôzôleg már más megkapta. Ami mást már
megérintett, az a ti közös élményetek, akár pozitív, akár negatív. ìgy
láthatod, hogy csak saját törvényed lehet, csak saját parancsolataid
lehetnek, aszerint, amit el szeretnél érni. Te írod ôket, te élsz saját
magad által elôírt parancsolataid szerint. Ha a
parancsolataid erkölcsileg magasztosak, magasztos életet élsz,
cselekeiddel magasztos életet biztosítasz a környezetednek is. Ha
parancsolataid inkább mások veszteségét gyarapítják, akkor saját
életed is inkább küszködés, mint aratás.

Fontos tehát, miként hozod saját törvényeidet. Légy körültekintô és
figyelmes másokkal, ezáltal magaddal is. Hozd a törvényeidet az Egység
nevében, mert ami mindenki számára jó vetômag, az neked is bôséges
aratást ígér. Az eredmény szempontjából mindegy, hogy a törvényhozás
pillanatában kire gondolsz --- önmagadra-e vagy másokra ---, mert csak
közös aratás létezik. A terménybôl mindenki részesül, akárki vetette el
a magokat, és az is mindegy, hogy a földterület kihez tartozik. Ezért
nem lényegtelen, hogy ki milyen törvényeket alkot, ki hogyan él, milyen
erkölcsi színvonalon áll a világ, mert nincs globális felemelkedés, amíg
egy ember is él, aki nem az Egység érdekeit szolgálja.


folyt. köv..

Ne hidd el, hogy csak a sanyargatott élet után lesz jutalom.
Boldogságra teremtôdtél, törvényeidet is ennek megfelelôen
állítsd össze. Szeretet hozott létre, szeretet éltet, szeretet
vár. Örök szeretet. Hagyd érvényesülni minden törvényedben! Alkosd
meg saját Tízparancsolatodban az Egység érdekeit. Ha ennek megfelelôen
élsz, tudatosan építed Isten országát. Meg lehetsz elégedve magaddal e
pillanatban, ha elhatározod: ezentúl csak olyan parancsolatot
választasz magadnak, amely nemcsak a te érdekeidet, hanem másokét is
szolgálja. Ha vagyont akarsz gyûjteni és közben senki nem megy tönkre
általad, ha karrieredet építed és senkit nem taposol el, ha adakozol
és nem érezteted a gazdagságod, ha szerényen mindenkit elôre engedsz,
nem tolakszol, nyüzsögsz, tiporsz, ``dübörögsz'', hanem
nesztelenül lépsz. Ha építesz, de nem bontott téglákból, ha
kölcsön veszel, de nem örök bérlettel, ha csak létezel és nem habzsolsz,
dáridózol, ha csak élsz és nem harácsolsz, akkor másokat is hagysz
létezni, élni, gyarapodni. Ha így élsz, a törvényed egybeesik az Egység
törvényeivel.

Ha az ember megérkezik, hazatalál, már nem kétséges, mi a törvény, de
addig mindenki a sajátja szerint él. Ez a totális szabadság. Minden
rajtad múlik. Sokszor az ember nem tud a szabadsággal élni, mert nem
vállalja a következményeket. Ezért tömörül olyan csoportba, nagyobb
gyülekezetbe, ahol megmondják, mi a törvény. ìgy könnyebb tájékozódni
is, meg a következmények sem sújtják közvetlenül az embert. De ugye
tudod te is, hogy nincs csoportos felelôsség? A csoportban elkövetett
tetteknek egyéni felelôsei vannak. A csoportos tettek következményei
egyénekre hullanak vissza, ami azután akár össze is rakható csoportos
következménnyé. Nem kell túl messzire visszatekinteni, hogy példákat
találj a saját nemzeted vagy a világ történelmében. A csoportba
menekülés megbújás, meglapulás, elmenekülés a felelôsségvállalás elôl.
Csalóka dolog, mert nincs kitérô.

folyt.köv....